22.4.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 96/1

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE

(ötödik tanács)

(2006. február 2.)

a C-143/05. sz., az Európai Közösségek Bizottsága kontra Belga Királyság ügyben (1)

(Tagállami kötelezettségszegés - 2002/84/EK irányelv - Az előírt határidőn belüli átültetés elmaradása)

(2006/C 96/01)

Az eljárás nyelve: holland

A C-143/05. sz., az Európai Közösségek Bizottsága (meghatalmazott: K. Simonsson és W. Wils) kontra Belga Királyság (meghatalmazott: M. Wimmer) ügyben, az EK 226. cikk alapján kötelezettségszegés megállapítása iránt 2005. március 29-én benyújtott kereset tárgyában, a Bíróság (ötödik tanács), tagjai: J. Makarczyk tanácselnök, R. Schintgen és J. Klučka (előadó) bírák, főtanácsnok: C. Stix-Hackl, hivatalvezető: R. Grass, 2006. február 2-án meghozta ítéletét, amelynek rendelkező része a következő:

A Belga Királyság – mivel az előírt határidőn belül nem fogadta el azokat a törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy megfeleljen a tengeri közlekedés biztonságáról és a hajókról történő szennyezés megelőzéséről szóló irányelvek módosításáról szóló, 2002. november 5-i 2002/84/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek – nem teljesítette az irányelvből eredő kötelezettségeit;

2)	A Belga Királyságot kötelezi a költségek viselésére.

(1) HL C 143., 2005.6.11.; magyar nyelvű különkiadás 7. fejezet, 7. kötet, 173. o.

22.4.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 96/1

Az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságának (első tanács) a T-53/02. sz., Ricosmos BV kontra az Európai Közösségek Bizottsága ügyben 2003. szeptember 13-án hozott ítélete ellen a Ricosmos BV által 2005. november 28-án benyújtott fellebbezés

(C-420/05. P. sz. ügy)

(2006/C 96/02)

Az eljárás nyelve: holland

A Ricosmos BV (képviselik: J. J. M. Hertoghs és J. H. Peek ügyvédek a Hertoghs advocanten-belastingkundigen ügyvédi irodától, Parkstraat 8, [4818 SK] Breda, Hollandia) 2005. november 28-án fellebbezést nyújtott be az Európai Közösségek Bíróságához az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságának (első tanács) a T-53/02. sz. ügyben 2003. szeptember 13-án hozott ítélete ellen.

A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:

—	minősítse a jelen fellebbezést elfogadhatónak és megalapozottnak;

—	helyezze hatályon kívül az Elsőfokú Bíróság 2005. szeptember 13-i ítéletét;

—	adjon helyt az első fokon benyújtott, a 2001. november 16-i REM 09/00 bizottsági határozat megsemmisítésére irányuló kérelemnek, amellyel megállapították, hogy nem jogos a felperes javára a behozatali vámok elengedése;

—	vagy másodlagosan utalja vissza az ügyet az Elsőfokú Bírósághoz további döntés céljából;

—	kötelezze a Bizottságot mind a jelen eljárás, mind pedig az Elsőfokú Bíróság előtti eljárás költségeinek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A fent nevezett ítélet elleni fellebbezése megalapozásául a fellebbező előadja, hogy:

Az Elsőfokú Bíróság a Közösségi Vámkódex végrehajtásáról szóló rendelet (1) 905–909. cikkei helytelen, de mindenesetre túlságosan szűk értelmezéséből indult ki a vámok visszatérítése és/vagy elengedése tekintetében. A jogbiztonság elve megköveteli ugyanis, hogy a Ricosmos jogi helyzete a konkrét ügyben előrelátható legyen. A Ricosmos álláspontja szerint a jelen ügyben nem ez volt a helyzet az eljárás számára nem nyilvánvaló meghosszabbítása miatt. Az Elsőfokú Bíróság ezt meghaladóan a védelmi jogok túlságosan szűk felfogásából indult ki, amely a dokumentumokhoz (a nemzeti vámhatóságok és a Bizottság dokumentumaihoz is) kellő időben történő és teljes mértékű hozzáféréshez való jog túlságosan szűk értelmezésén alapult.

Az Elsőfokú Bíróság határozata ezért nincs összhangban a közösségi joggal. A jogbiztonság elve azt is megköveteli, hogy a nyilvánvaló gondatlanság hiányának megállapítására irányuló követelmények világosak és egyértelműek legyenek. Pontosan a nyilvánvaló gondatlanság relatív kiterjeszthetősége miatt kell, hogy ezeket a feltételeket alapvetően megszorítóan és szűken kell értelmezni. A gondatlanságnak nyilvánvalónak és lényegesnek kell lennie, és egyértelmű okozati összefüggésben kell állnia a megállapított különleges helyzettel. Az Elsőfokú Bíróság ebben az esetben a szabályozás összetettségének és a fellebbező viszonylagos szakmai tapasztalatának jogellenesen nem tulajdonított jelentőséget, vagy túl kevés jelentőséget tulajdonított, és másrészt a fellebbező egy sor kötelezettségét rosszul értelmezte, vagy csak formálisan vette figyelembe.

3.	Ezt meghaladóan a Bizottság megsértette az arányosság elvét, és az Elsőfokú Bíróság nem tulajdonított, vagy mindenesetre nem tulajdonított elegendő jelentőséget, olyan új tényeknek, amelyekből az következett, hogy a vámok kivetése ingatag alapokon áll.

4.	Végül a jogvita alapjául szolgáló tényeket az Elsőfokú Bíróság részben helytelenül, de mindenesetre nem teljes körűen állapította meg.

(1) A Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló, 1993. július 2-i 2454/93/EGK bizottsági rendelet (HL L 253., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 6. kötet, 3. o.).

22.4.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 96/2

A Finanzgericht Hamburg 2006. január 10-i, illetve 12-i végzéseivel a Viamex Agrar Handels GmbH (C-37/06.) és ZVK Zuchtvieh-Kontor GmbH (C-58/06.) kontra Hauptzollamt Hamburg-Jonas ügyben benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelmek

(C-37/06. és C-58/06. sz. ügy)

(2006/C 96/03)

Az eljárás nyelve: német

A Finanzgericht Hamburg (Németország) 2006. január 10-i, illetve 12-i végzéseivel, amelyek 2006. január 23-án, illetve 2006. február 3-án érkeztek a Bíróság Hivatalához, a Viamex Agrar Handels GmbH (C-37/06.) és ZVK Zuchtvieh-Kontor GmbH (C-58/06.) kontra Hauptzollamt Hamburg-Jonas ügyben előzetes döntéshozatal iránti kérelmet nyújtott be az Európai Közösségek Bíróságához.

A Finanzgericht Hamburg a következő kérdésekről kéri a Bíróság döntését:

1)	Érvénytelen-e a 615/98/EK rendelet (1) 1. cikke, amely az exporttámogatás nyújtását az állatok szállítás közbeni védelméről szóló, 91/628/EGK irányelv (2) betartásától teszi függővé?

A fenti kérdésre adott igenlő válasz esetén: összeegyeztethető-e az arányosság elvével a 615/98/EK rendelet 5. cikke (3) bekezdésének azon rendelkezése, amely szerint nem nyújtható exporttámogatás azon állatok után, amelyekkel kapcsolatban az illetékes hatóság a 615/98/EK rendelet 1. cikkének betartására vonatkozó egyéb információ alapján megállapítja, hogy nem tartották be az állatok szállítás közbeni védelméről szóló irányelvet?

(1) HL L 82., 19. o.

(2) HL L 340., 17. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 12. kötet, 133. o.

22.4.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 96/3

Az Európai Közösségek Bizottsága által a Holland Királyság ellen 2006. január 27-én benyújtott kereset

(C-50/06. sz. ügy)

(2006/C 96/04)

Az eljárás nyelve: holland

Az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik: Maria Condou-Durande és Rudi Troosters meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg) 2006. január 27-én keresetet nyújtott be az Európai Közösségek Bíróságához a Holland Királyság ellen.

A felperes keresetében azt kéri, hogy a Bíróság:

állapítsa meg, hogy a Holland Királyság – mivel nem alkalmazza az Európai Unió polgáraira a külföldiek mozgására és tartózkodására vonatkozó, a közérdek, közbiztonság vagy közegészség által indokolt különleges intézkedések összehangolásáról szóló, 1964. február 25-i 64/221/EGK bizottsági irányelvet (1), hanem a külföldiekre vonatkozó olyan általános törvényt alkalmaz rájuk, amely lehetővé teszi a büntetőítélet és a kiutasítási intézkedés közötti rendszeres és automatikus kapcsolat megteremtését – nem teljesítette az irányelvből eredő kötelezettségeit.

2)	kötelezze a Holland Királyságot a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A holland Vreemdelingenwet 2000 (külföldiekről szóló 2000. évi törvény) 8. cikkének e) pontja előírja, hogy külföldi közösségi polgárként kizárólag akkor tartózkodik jogszerűen Hollandiában, ha e polgár valamely szabályozás – különösen az EK-Szerződés – alapján tartózkodik ott.

A Vreemdelingenwet 2000 rendelkezéseinek többsége egyébként általában a „külföldiekre” vonatkozik korlátozás nélkül, amely fogalom e törvény 1. cikkének m) pontja értelmében magában foglalja az EU valamely tagállamának polgárait is. A Vreemdelingenwet nem tartalmaz utalást a 64/221/EGK irányelvre mint olyanra, és az irányelv elvei sincsenek beillesztve a törvény szövegébe. Még kevésbé ültette át a jogszabály a 64/221/EGK bizottsági irányelvből eredő kötelezettségeket világos és egyértelmű módon.

(1) HL L 56., 1964. április 4., 850. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 1. kötet, 11. o.

22.4.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 96/3

A Verwaltungsgericht Köln 2006. január 26-i végzésével az Arcor AG & Co. KG kontra Bundesrepublik Deutschland, beavatkozó: Deutsche Telekom AG ügyben benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem

(C-55/06. sz. ügy)

(2006/C 96/05)

Az eljárás nyelve: német

A Verwaltungsgericht Köln [Németország] 2006. január 26-i végzésével, amely 2006. február 2-án érkezett a Bíróság Hivatalához, az Arcor AG & Co. KG kontra Bundesrepublik Deutschland, beavatkozó: Deutsche Telekom AG ügyben előzetes döntéshozatal iránti kérelmet nyújtott be az Európai Közösségek Bíróságához.

A Verwaltungsgericht Köln a következő kérdésekről kéri a Bíróság döntését:

1)	Akként kell-e értelmezni a 2887/2000/EK rendelet (1) 1. cikkének (4) bekezdését, hogy az ugyanezen rendelet 3. cikkének (3) bekezdésében írt költségalapúság követelménye olyan minimumkövetelményt jelent, amelynek szintjétől a tagállamok nemzeti joga a kedvezményezett terhére nem térhet el?

2)	A 2887/2000/EK rendelet 3. cikkének (3) bekezdésében írt költségalapúság követelménye a számított kamatra és a számított értékcsökkenésre is kiterjed?

Ha a 2. kérdésre adandó válasz igenlő:

a)	E kamat és értékcsökkenés számítási alapja a befektetett eszközök újrabeszerzési értéke az értékelés időpontjáig már megtörtént értékcsökkenés levonásával, vagy pedig kizárólag az értékelés időpontjában irányadó napi árban kifejezett újrabeszerzési érték?

b)	A számított kamat és a számított értékcsökkenés számítási alapjaként hivatkozott költségeket, és különösen a szolgáltatással közvetlen kapcsolatban nem álló költségeket (általános költségeket) a bejelentett üzemeltetőnek minden esetben ellenőrizhető bizonylatokkal kell-e igazolnia?

c)	Ha a b) kérdésre adandó válasz részben vagy egészben nemleges: Bizonyíthatók-e a költségek analitikus költségmodellen alapuló értékeléssel is? Melyek az ezen értékelési alternatívával szembeni módszertani és egyéb tartalmi követelmények?

d)	Rendelkezik-e a nemzeti szabályozó hatóság a 2887/2000/EK rendelet 4. cikkének (1)–(3) bekezdése szerinti hatásköre keretében, a költségalapúság vizsgálatakor olyan mérlegelési jogkörrel, amelynek a bírósági felülvizsgálata csupán korlátozott?

Ha a d) kérdésre adandó válasz igenlő:

Vonatkozik-e ez a mérlegelési jogkör különösen a költségszámítás módszerére, valamint a megfelelő (idegen tőke és/vagy saját tőke után) számított kamat és a megfelelő értékcsökkenési időtartam meghatározásának kérdésére?

Hol húzódnak e mérlegelési jogkör határai?

f)	A költségalapúság követelménye szolgálja-e a versenytársak, mint kedvezményezettek jogainak védelmét is, méghozzá azzal a következménnyel, hogy e versenytársak a nem költségalapú hozzáférési díjjal szemben jogvédelmet vehetnek igénybe?

g)	A bejelentett üzemeltetőt sújtja-e a bizonyítás sikertelensége (bizonyítási teher), ha a költségek egésze vagy egy része a 2887/2000/EK rendelet 4. cikke szerinti felügyeleti eljárásban vagy az azt követő bírósági eljárásban nem bizonyítható?

Ha az f) és a g) kérdésre adandó válasz igenlő:

Akkor is a bejelentett üzemeltetőre hárul-e a bizonyítás terhe, ha valamely versenytárs, mint kedvezményezett azzal az indokkal támadja meg keresetben a szabályozó hatóság által a nemzeti jog szerint kiadott díjengedélyt, hogy az engedélyezett hozzáférési díj a költségalapúság hiánya miatt túl magas?

(1) HL L 336., 4. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 26. kötet, 83. o.

22.4.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 96/4

Az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságának (ötödik tanács) a T-236/02. sz., Luigi Marcuccio kontra az Európai Közösségek Bizottsága ügyben 2005. november 24-én hozott ítélete ellen Luigi Marcuccio által 2006. február 3-án benyújtott fellebbezés

(C-59/06. P. sz. ügy)

(2006/C 96/06)

Az eljárás nyelve: olasz

Luigi Marcuccio (képviseli: L. Garofalo ügyvéd) 2006. február 3-án fellebbezést nyújtott be az Európai Közösségek Bíróságához az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságának (ötödik tanács) a T-236/02. sz., Luigi Marcuccio kontra az Európai Közösségek Bizottsága ügyben 2005. november 24-én hozott ítélete ellen.

A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:

helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet és adjon helyt a többi kereseti kérelmének.

Jogalapok és fontosabb érvek

A fellebbező állítása szerint az Elsőfokú Bíróság ítélete az alábbi hibákban szenved:

1.	A fellebbező által a beadványaiban írt tényeknek és nyilatkozatoknak – az Elsőfokú Bíróság megállapításainak ténybeli pontatlanságából is következő – eltorzítása és elferdítése;

2.	A szóban forgó ügy több alapvető pontjáról az Elsőfokú Bíróság nem határozott;

3.	A fellebbező érdekeit helyrehozhatatlanul csorbító eljárási szabálysértés;

A szóban forgó ügy lényeges részeivel kapcsolatos indokolás teljes hiánya, ami az indokolásként felhozott érvek tekintetében a vizsgálat hiányából, zavarosságból, ellentmondásosságból, elégtelenségéből, ésszerűtlenségből, felesleges szószaporításból, önkényességből, cáfolhatatlanságból és logikátlanságból (akár elsődleges, akár levezetett) is adódik;

5.	Az Európai Közösségek tisztviselői személyzeti szabályzata 26. cikke (2) bekezdésének téves értelmezése és alkalmazása;

6.	A védelemhez való jog téves értelmezése és alkalmazása, valamint az ahhoz kapcsolódó ítélkezési gyakorlat indokolatlan és ésszerűtlen figyelmen kívül hagyása;

7.	Az indokolás fogalmának téves értelmezése és alkalmazása, valamint az ahhoz kapcsolódó ítélkezési gyakorlat indokolatlan és ésszerűtlen figyelmen kívül hagyása;

8.	Az indokolás ellentmondásossága fogalmának téves értelmezése és alkalmazása;

9.	Az előkészítő aktus megtámadhatósága fogalmának téves értelmezése és alkalmazása;

10.	A vélemény fogalmának téves értelmezése és alkalmazása;

11.	A kibocsátott határozat módosítása fogalmának téves értelmezése és alkalmazása.

22.4.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 96/5

Az Európai Közösségek Bizottsága által a Görög Köztársaság ellen 2006. február 6-án benyújtott kereset

(C-67/06. sz. ügy)

(2006/C 96/07)

Az eljárás nyelve: görög

Az Európai Közösségek Bizottsága (képviseli: Minas Konstantinidis és Amparo Alcover San Pedro, a Jogi Szolgálat tagjai, kézbesítési cím: Luxembourg) 2006. február 6-án keresetet nyújtott be az Európai Közösségek Bíróságához a Görög Köztársaság ellen.

Az Európai Közösségek Bizottsága keresetében azt kéri, hogy a Bíróság:

—

állapítsa meg, hogy a Görög Köztársaság – mivel nem fogadta el azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy megfeleljen a környezeti zaj értékeléséről és kezeléséről szóló, 2002. június 25-i 2002/49/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (1), vagy legalábbis nem közölte e rendelkezéseket a Bizottsággal – nem teljesítette ezen irányelvből eredő kötelezettségeit;

—	kötelezze Görög Köztársaságot a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek:

A 2002/49/EK irányelv átültetésének határideje 2004. július 18-án lejárt.

(1) HL L 189., 2002.7.18., 12. o., magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 7. kötet, 101. o.

22.4.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 96/5

A Finanzgericht Köln 2006. január 19-i végzésével a Planzer Luxembourg Sàrl kontra Bundeszentralamt für Steuern ügyben benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem

(C-73/06. sz. ügy)

(2006/C 96/08)

Az eljárás nyelve: német

A Finanzgericht Köln 2006. január 19-i végzésével, amely 2006. február 8-án érkezett a Bíróság Hivatalához, a Planzer Luxembourg Sàrl kontra Bundeszentralamt für Steuern ügyben előzetes döntéshozatal iránti kérelmet nyújtott be az Európai Közösségek Bíróságához.

A Finanzgericht Köln a következő kérdésekről kéri a Bíróság döntését:

Kötelező erejű-e a tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról – a hozzáadottérték-adónak az ország területén nem honos adóalanyok részére történő visszatérítésének szabályairól szóló, 1979. december 6-i 79/1072/EGK nyolcadik tanácsi irányelv (1) B. melléklete szerinti mintának megfelelő vállalkozói illetőségigazolás, illetve ez alapján megdönthetetlen vélelem áll-e fenn arra vonatkozóan, hogy a vállakozó az igazolást kiállító államban honos?

Abban az esetben, ha az 1) kérdésre adott válasz nemleges:

Úgy kell-e értelmezni a tizenharmadik irányelv 1. cikkének 1. pontja szerinti „gazdasági tevékenység[…] székhely[e]” kifejezést, hogy azt a helyet kell ezalatt érteni, ahol a társaság székhelye van,

vagy az a hely a mérvadó, ahol az ügyvezetői döntéseket meghozzák,

vagy arról a helyről van szó, ahol a szokásos napi ügyvitel szempontjából lényeges döntéseket meghozzák?

(1) HL L 331., 11. o.; magyar nyelvű különkiadás 9. fejezet, 1. kötet, 79. o.

22.4.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 96/6

Az Európai Közösségek Bizottsága által az Osztrák Köztársaság ellen 2006. február 14-én benyújtott kereset

(C-91/06. sz. ügy)

(2006/C 96/09)

Az eljárás nyelve: német

Az Európai Közösségek Bizottsága (képviseli: Bernhard Schima és Florence Simonetti, kézbesítési cím: Luxembourg) 2006. február 14-én keresetet nyújtott be az Európai Közösségek Bíróságához az Osztrák Köztársaság ellen.

A felperes keresetében azt kéri, hogy a Bíróság:

állapítsa meg, hogy az Osztrák Köztársaság – mivel nem fogadta el mindazon törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek a bizonyos tervek és programok környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló, 2001. június 27-i 2001/42/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv átültetéséhez (1), illetve ezekről nem értesítette a Bizottságot – nem teljesítette az irányelv 13. cikke (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.

2)	kötelezze az Osztrák Köztársaságot a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Az irányelv átültetésének határideje 2004. július 21-én lejárt.

(1) HL L 197., 30. o., magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 6. kötet, 157. o.

22.4.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 96/6

A Finanzgericht Hamburg 2006. január 23-i végzésével a Viamex Agrar Handels GmbH kontra Hauptzollamt Hamburg-Jonas ügyben benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem

(C-96/06. sz. ügy)

(2006/C 96/10)

Az eljárás nyelve: német

A Finanzgericht Hamburg (Németország) 2006. január 23-i végzésével, amely 2006. február 17-én érkezett a Bíróság Hivatalához, a Viamex Agrar Handels GmbH kontra Hauptzollamt Hamburg-Jonas ügyben előzetes döntéshozatal iránti kérelmet nyújtott be az Európai Közösségek Bíróságához.

A Finanzgericht Hamburg a következő kérdésekről kéri a Bíróság döntését:

1)	Olyan kizáró okot tartalmaz-e a 615/98 rendelet (1) 5. cikkének (3) bekezdése, amelynek esetében a Hauptzollamtot (fővámhivatal) indokolási- és bizonyítási kötelezettség terheli az e bekezdésében rögzített feltételek fennállása tekintetében?

Amennyiben az 1) kérdésre adott válasz igenlő: a 615/98 rendelet 5. cikkének (3) bekezdése értelmében az állatok szállítás közbeni védelméről szóló 91/628/EGK irányelv (2) megsértésének konkrét esetét szükséges-e bizonyítani annak megállapításához, hogy nem tartották be ez utóbbi irányelvet, vagy már azzal is eleget tesz a hatóság az indokolási- és bizonyítási kötelezettségének, ha bemutatja és bizonyítja azokat a körülményeket, amelyek összességében és nagy valószínűséggel amellett szólnak, hogy (többek között) a szóban forgó exportszállítmányra vonatkozóan nem tartották be az állatok szállítás közbeni védelméről szóló irányelvet?

Az 1) és 2) kérdésre adott válaszra tekintet nélkül: (egészében) megtagadhatja-e a hatóság az exportőrrel szemben az exportvisszatérítést a 615/98 rendelet 5. cikkének (3) bekezdése szerint, ha a szóban forgó exportszállítmány tekintetében nincs arra utaló jel, hogy a 91/628/EGK irányelv (esetleges) megsértésével az állatok jóléte ténylegesen sérült a szállítás során?

(1) HL L 82., 19. o.

(2) HL L 340., 17. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 12. kötet, 133. o.

22.4.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 96/6

Az Oberlandesgericht Stuttgart 2006. február 7-i végzésével a Raiffeisenbank Mutlangen eG kontra Roland Schabel, beavatkozók: 1. Präsident des Landgerichts Unkel, 2. Bezirksrevisor Stiglmair ügyben benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem

(C-99/06. sz. ügy)

(2006/C 96/11)

Az eljárás nyelve: német

Az Oberlandesgericht Stuttgart 2006. február 7-i végzésével, amely 2006. február 21-én érkezett a Bíróság Hivatalához, a Raiffeisenbank Mutlangen eG kontra Roland Schabel, beavatkozók: 1. Präsident des Landgerichts Unkel, 2. Bezirksrevisor Stiglmair ügyben előzetes döntéshozatal iránti kérelmet nyújtott be az Európai Közösségek Bíróságához.

Az Oberlandesgericht Stuttgart a következő kérdésről kéri a Bíróság döntését:

Úgy kell-e értelmezni az 1985. június 10-i 85/303/EGK irányelvvel (1) módosított, a tőkeemelést terhelő közvetett adókról szóló, 1969. július 17-i 69/335/EGK tanácsi irányelvet, hogy azok a díjak, amelyeket valamely köztisztviselő közjegyző az e módosított irányelv hatálya alá tartozó jogügylet közjegyzői okiratba foglalásáért felszámít, az irányelv szerinti adónak minősülnek abban az esetben, ha a hatályos nemzeti jogszabályok szerint egyrészt a köztisztviselő közjegyzők is eljárhatnak közjegyzőként és ők maguk az érintett díjak jogosultjai, másrészt a köztisztviselő közjegyzők az ezen irányelv hatálya alá tartozó társasági jogi ügyletek közjegyzői okiratba foglalásának díjából csupán az azok 15 %-át kitevő átalány-költségtérítést kötelesek befizetni az államkincstárba, azonban más tevékenységeik után az (átalány) költségtérítésen kívül olyan díjakat is kötelesek fizetni, amelyeket az állam a feladatai finanszírozására használ fel?

(1) HL L 156., 23. o. ; magyar nyelvű különkiadás 9. fejezet, 1. kötet, 122. o.

22.4.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 96/7

Az Európai Közösségek Bizottsága által az Osztrák Köztársaság ellen 2006. február 21-én benyújtott kereset

(C-102/06. sz. ügy)

(2006/C 96/12)

Az eljárás nyelve: német

Az Európai Közösségek Bizottsága (képviseli: Carmel O'Reilly és Wolfgang Bogensberger, kézbesítési cím: Luxemburg) 2006. február 21-én keresetet nyújtott be az Európai Közösségek Bíróságához az Osztrák Köztársaság ellen.

A felperes keresetében azt kéri, hogy a Bíróság:

állapítsa meg, hogy az Osztrák Köztársaság – mivel nem fogadta el azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy megfeleljen a menedékkérők befogadása minimumszabályainak megállapításáról szóló, 2003. január 27-i 2003/9/EK tanácsi irányelvnek (1), illetve nem közölte a Bizottsággal ezeket a rendelkezéseket – nem teljesítette az irányelvből eredő kötelezettségeit.

2)	kötelezze az Osztrák Köztársaságot a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Az irányelv átültetésének határideje 2005. február 6-án lejárt.

(1) HL L 31, 18. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 6. kötet, 101. o.

22.4.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 96/7

Az Európai Közösségek Bizottsága által a Svéd Királyság ellen 2006. február 22-én benyújtott kereset

(C-104/06. sz. ügy)

(2006/C 96/13)

Az eljárás nyelve: svéd

Az Európai Közösségek Bizottsága (képviseli: L. Ström van Lier és R. Lyal, meghatalmazotti minőségben) 2006. február 22-én keresetet nyújtott be az Európai Közösségek Bíróságához a Svéd Királyság ellen.

Az Európai Közösségek Bizottsága keresetében azt kéri, hogy a Bíróság:

állapítsa meg, hogy mivel olyan adójogszabályokat fogadott el és tartott hatályban, amelyek szerint a tulajdonos használatában álló ingatlan eladásából származó tőkejövedelem után csak akkor lehetséges a halasztott adófizetés, ha az adóalany e helyett új ingatlant vásárol, és ha mind az eladott, mind a megszerzett ingatlan Svédország területén található, a Svéd Királyság nem teljesítette az EK 18., 39., 43. cikkből, és 51. cikk első bekezdéséből, valamint az EGT-megállapodás 28., 31. és 40. cikkéből eredő kötelezettségeit.

2)	kötelezze a Svéd Királyságot a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek:

A svéd jövedelemadó-törvény rendelkezéseket tartalmaz az ingatlan magántulajdon eladása utáni halasztott adófizetésre, és az azzal kapcsolatos jogokra vonatkozóan. Az adóalany elhalaszthatja az adófizetést, ha olyan [ingatlan] értékesítéséből származó bevételt számol el, ahol svédországi állandó lakóhelye volt, és ennek helyébe svédországi ingatlant vásárolt, vagy szándékozik vásárolni, és oda beköltözött, vagy beköltözni szándékozik. Nem megengedett azonban a halasztott adófizetés abban az esetben, ha az eladott és újonnan vásárolt ingatlan nem Svédország területén található. A fenti feltételek egyértelmű akadályát képezik az EK-Szerződésben és az EGT-megállapodásban gyökerező alapvető szabadságok gyakorlásának.

A svéd jogszabályok nem biztosítják megfelelően a svéd adórendszer egységességét, mivel az egyes adóalanyok szempontjából nincs összefüggés a pénzügyi előny (a halasztott adófizetés), és ennek az előnynek az ugyanannak az adó-megállapításnak a keretében történő adókivetés általi ellentételezése között. A svéd jogszabályok mindenféleképpen aránytalanok az általuk elérni kívánt célhoz képest.

22.4.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 96/8

Az Európai Közösségek Bizottsága által a Szlovák Köztársaság ellen 2006. február 27-én benyújtott kereset

(C-114/06. sz. ügy)

(2006/C 96/14)

Az eljárás nyelve: szlovák

Az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik: G. Zavvos és Tomáš Kukal, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg) 2006. február 27-én keresetet nyújtott be az Európai Közösségek Bíróságához a Szlovák Köztársaság ellen.

A felperes keresetében azt kéri, hogy a Bíróság:

állapítsa meg, hogy a Szlovák Köztársaság – mivel nem fogadta el azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy megfeleljen a nagy sebességű transzeurópai vasúti rendszer kölcsönös átjárhatóságáról szóló, 1996. július 23-i 96/48/EK tanácsi irányelvnek (1), vagy legalábbis e rendelkezéseket a Bizottsággal nem közölte – nem teljesítette az irányelv rendelkezéseiből eredő kötelezettségeit.

2)	kötelezze a Szlovák Köztársaságot a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Az irányelv átültetéséhez szükséges rendelkezések elfogadásának határideje 2004. május 1-jén lejárt.

(1) HL L 235., 6. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 17. kötet, 152. o.

22.4.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 96/8

Az Európai Közösségek Bizottsága által a Görög Köztársaság ellen 2006. március 2-án benyújtott kereset

(C-123/06. sz. ügy)

(2006/C 96/15)

Az eljárás nyelve: görög

Az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik: Dominique Maidani és Georgios Zavvos, a Jogi Szolgálat jogtanácsosai, kézbesítési cím: Luxembourg) 2006. március 2-án keresetet nyújtott be az Európai Közösségek Bíróságához a Görög Köztársaság ellen.

A felperes keresetében azt kéri, hogy a Bíróság:

—

állapítsa meg, hogy a Görög Köztársaság – mivel nem fogadta el azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy megfeleljen a hitelintézetek reorganizációjáról és felszámolásáról szóló, 2001. április 4-i 2001/24/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (1), vagy legalábbis a kérdéses rendelkezéseket a Bizottsággal nem közölte – nem teljesítette a szóban forgó irányelvből eredő kötelezettségeit;

—	kötelezze a Görög Köztársaságot a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek:

Jelen esetben, a 2001. április 4-i 2001/24/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 34. cikke úgy rendelkezik, hogy a tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek legkésőbb 2004. május 5-ig megfeleljenek, és erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

(1) HL L 125., 2001.5.5., 15. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 4. kötet, 15. o.

22.4.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 96/9

Az Európai Közösségek Bizottsága által a Görög Köztársaság ellen 2006. március 2-án benyújtott kereset

(C-124/06. sz. ügy)

(2006/C 96/16)

Az eljárás nyelve: görög

Az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik: Gerald Braun, a Jogi Szolgálat tagja és Georgios Zavvos, a Jogi Szolgálat jogtanácsosa, kézbesítési cím: Luxembourg) 2006. március 2-án keresetet nyújtott be az Európai Közösségek Bíróságához a Görög Köztársaság ellen.

A felperes keresetében azt kéri, hogy a Bíróság:

—

állapítsa meg, hogy a Görög Köztársaság – mivel nem fogadta el azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy megfeleljen a meghatározott jogi formájú társaságok, a bankok és más pénzügyi intézmények, illetve biztosítóintézetek éves és összevont (konszolidált) éves beszámolóiról szóló 78/660/EGK, 83/349/EGK, 86/635/EGK és 91/674/EGK irányelvek módosításáról szóló, 2003. június 18-i 2003/51/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (1), vagy legalábbis a kérdéses rendelkezéseket a Bizottsággal nem közölte – nem teljesítette a szóban forgó irányelvből eredő kötelezettségeit;

—	kötelezze a Görög Köztársaságot a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek:

Jelen esetben, a 2003. június 18-i 2003/51/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 5. cikke úgy rendelkezik, hogy a tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek legkésőbb 2005. január 1-jéig megfeleljenek, és erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

(1) HL L 178., 2003.7.17., 16. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 273. o.

22.4.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 96/10

Az Elsőfokú Bíróság 2006. február 22-i ítélete – Le Levant 001 és társai kontra Bizottság

(T-34/02. sz. ügy) (1)

(Állami támogatás - Érintett fél fogalma - Felhívás észrevétel megtételére - Az EK 88. cikk (2) bekezdése szerinti eljárás kezdeményezése - Adólevonás egyes tengerentúli beruházások esetében - Hajóépítéshez kapcsolódó fejlesztéstámogatási segély - Az EK 87. cikk (1) bekezdése alapján történő mérlegelés - Indokolási kötelezettség)

(2006/C 96/17)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperesek: EURL Le Levant 001 (székhelye: Párizs, Franciaország) és a többi felperes, akiknek a neve az ítélet mellékletében szerepel (képviselők: P. Kirch és N. Chahid-Nouraï ügyvédek)

Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága (képviselő: G. Rozet, meghatalmazotti minőségben)

Az ügy tárgya

Az Alstom Leroux Naval által épített és a Saint-Pierre és Miquelon szigeteken történő működtetésre szolgáló Le Levant személyszállító hajóra fejlesztéstámogatási segély formájában Franciaország által nyújtott állami támogatásra vonatkozó 2001. július 25-i 2001/882/EK bizottsági határozat (HL L 327., 37. o.) megsemmisítése iránti kereset.

Az ítélet rendelkező része

Az Elsőfokú Bíróság megsemmisíti az Alstom Leroux Naval által épített és a Saint-Pierre és Miquelon szigeteken történő működtetésre szolgáló Le Levant személyszállító hajóra fejlesztéstámogatási segély formájában Franciaország által nyújtott állami támogatásra vonatkozó 2001. július 25-i 2001/882/EK bizottsági határozatot.

2)	A Bizottság maga viseli saját és a felperes költségeit, ideértve az ideiglenes intézkedés iránti eljárás költségeit is.

(1) HL C 109., 2002.5.4.

22.4.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 96/10

Az Elsőfokú Bíróság 2006. február 23-i ítélete – Cementbouw Handel & Industrie kontra Bizottság

(T-282/02. sz. ügy) (1)

(„Verseny - Vállalkozások összefonódásának ellenőrzése - A 4064/89/EGK rendelet 2., 3. és 8. cikke - Összefonódás fogalma - Erőfölény létrehozása - Bizonyos kötelezettségvállalások betartásától függő jóváhagyás - Arányosság elve”)

(2006/C 96/18)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: Cementbouw Handel & Industrie BV (Le Cruquius, Hollandia) (képviselők: W. Knibbeler, O. Brouwer és P. Kreijger, ügyvédek)

Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága (képviselők kezdetben: A. Nijenhuis, K. Wiedner és W. Mölls, később: A. Nijenhuis, É. Gippini Fournier és A. Whelan, meghatalmazotti minőségben)

Az ügy tárgya

A Bizottság 4064/89/EGK tanácsi rendelet alkalmazása céljából indított eljárás keretében hozott, az összefonódást a közös piaccal és az EGT-Megállapodással összeegyeztethetőnek nyilvánító 2003/756/EK határozatának (COMP/M.2650 – Haniel/Cementbouw/JV [CVK] ügy) (HL 2003, L 282., 1. o., helyesbítve: HL 2003, L 285., 52. o.) megsemmisítése.

Az ítélet rendelkező része

1)	Az Elsőfokú Bíróság a keresetet elutasítja.

2)	A felperes viseli saját költségeit.

(1) HL C 274., 2002.11.9.

22.4.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 96/11

Az Elsőfokú Bíróság 2006. február 23-i ítélete – Il Ponte Finanziaria kontra OHIM

(T-194/03. sz. ügy) (1)

(„Közösségi védjegy - Felszólalási eljárás - A »Bainbridge« szóelemet tartalmazó közösségi ábrás védjegy bejelentése - A »Bridge« szóelemet tartalmazó korábbi nemzeti szó-, ábrás és térbeli védjegyek - Használat igazolása - Eltérő alakban történő használat - »Defenzív« védjegyek - Védjegycsalád”)

(2006/C 96/19)

Az eljárás nyelve: olasz

Felek

Felperes: Il Ponte Finanziaria SpA (Scandicci, Olaszország) (képviselők: P.L. Roncaglia, A. Torrigiani Malaspina és M. Boletto ügyvédek)

Alperes: Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) (képviselők: M. Buffolo és O. Montalto, meghatalmazottak)

A másik fél a fellebbezési tanács előtti eljárásban, beavatkozó az Elsőfokú Bíróság előtti eljárásban: Marine Enterprise Projects – Società Unipersonale di Alberto Fiorenzi Srl (Numana, Olaszország) (képviselő: D. Marchi ügyvéd)

Az ügy tárgya

Az OHIM negyedik fellebbezési tanácsának (az R 1015/2001-4. sz. ügyben) 2003. március 17-én az Il Ponte Finanziaria SpA és a Marine Enterprise Projects – Società Unipersonale di Alberto Fiorenzi Srl közötti felszólalási eljárással kapcsolatban hozott határozata ellen benyújtott kereset.

Az ítélet rendelkező része

1)	Az Elsőfokú Bíróság a keresetet elutasítja.

2)	Az Elsőfokú Bíróság a felperest kötelezi a költségek viselésére.

(1) HL C 184., 2003. 8. 2.

22.4.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 96/11

Az Elsőfokú Bíróság 2006. február 21-i ítélete – V kontra az Európai Közösségek Bizottsága

(T-200/03. és T-313/03. sz. ügy) (1)

(Tisztviselők - Szakmai alkalmatlanság miatti felmentés - A személyzeti szabályzat 51. cikke - Nyilvánvaló mérlegelési hiba - Hatáskörrel való visszaélés - Gondoskodási kötelezettség - Védelemhez való jog - Arányosság - Egyenlő bánásmód - Indokolás - Értékelő jelentés - Elfogadhatóság - Eljáráshoz fűződő érdek)

(2006/C 96/20)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: V (Overijse, Belgium) (képviselő: C. Mourato ügyvéd)

Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága (képviselők: J. Currall meghatalmazott)

Az ügy tárgya

Egyfelől a kinevezésre jogosult hatóság felperest szakmai alkalmatlanság miatt felmentő határozatának megsemmisítése, másfelől a felperesről az 1999–2001 időszakra vonatkozóan készült értékelő jelentés megsemmisítése.

Az ítélet rendelkező része

1)	Az Elsőfokú Bíróság a T-200/03. és a T-313/03. sz. ügyben a keresetet elutasítja.

2)	Mindegyik fél maga viseli a jelen eljárásban és az ideiglenes intézkedés iránti eljárásban felmerült költségeit.

(1) HL C 200., 2003.8.23.

22.4.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 96/11

Az Elsőfokú Bíróság 2006. február 22-i ítélete – Nestlé kontra OHIM

(T-74/04. sz. ügy) (1)

(„Közösségi védjegy - Felszólalási eljárás - A QUICKY szóelemet tartalmazó ábrás közösségi védjegybejelentés - A Quick szóelemet tartalmazó, korábbi közösségi, nemzeti és nemzetközi ábrás védjegyek - A korábbi nemzeti és nemzetközi QUICK szóvédjegyek - A korábbi nemzeti QUICKIES szóvédjegyek - Összetéveszthetőség - A lajstromozás megtagadása - A 40/94/EK rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontja”)

(2006/C 96/21)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: Société des produits Nestlé SA (Vevey, Svájc) (képviselők: J. Evrard és P. Péters ügyvédek)

Alperes: Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) (képviselő: A. Folliard-Monguiral, meghatalmazott)

A másik fél az OHIM fellebbezési tanács előtti eljárásban, beavatkozó az Elsőfokú Bíróság előtti eljárásban: Quick restaurants SA (Brüsszel, Belgium) (képviselők: É. De Gryse és D. Moreau ügyvédek)

Az ügy tárgya

Az OHIM második fellebbezési tanácsának (az R 922/2001-2. sz. ügyben) 2003. december 17-én a Société des produits Nestlé SA és a Quick restaurants SA közötti felszólalási eljárással kapcsolatban hozott határozata ellen benyújtott hatályon kívül helyezés iránti kereset.

Az ítélet rendelkező része

1)	Az Elsőfokú Bíróság a keresetet elutasítja.

2)	Az Elsőfokú Bíróság a felperest kötelezi a költségek viselésére.

(1) HL C 94., 2004. 4. 17.

22.4.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 96/12

Az Elsőfokú Bíróság 2006. február 22-i ítélete – Adam kontra Bizottság

(T-342/04. sz. ügy) (1)

(„Tisztviselők - Díjazás - Külföldi munkavégzési támogatás - A személyzeti szabályzat VII. melléklete 4. cikke (1) bekezdésének a) pontja - Egy másik állam részére végzett tevékenység”)

(2006/C 96/22)

Az eljárás nyelve: francia

A felek

Felperes: Herta Adam (Brüsszel, Belgium) (képviselő: S. Orlandi, A. Coolen, J.-N. Louis és É. Marchal ügyvédek)

Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága (képviselők: J. Currall és L. Lozano Palacios meghatalmazottak)

Az ügy tárgya

A személyzeti szabályzat VII. mellékletének 4. cikkében előírt külföldi munkavégzési támogatást a felperestől megtagadó 2003. szeptember 2-i bizottsági határozat megsemmisítése iránti kérelem

Az ítélet rendelkező része

1)	Az Elsőfokú Bíróság a keresetet elutasítja.

2)	A felek maguk viselik saját költségeiket.

(1) HL C 262., 2004.10.23.

22.4.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 96/12

Az Elsőfokú Bíróság 2006. február 22-i ítélete – Holger Standertskjöld-Nordenstam és Jean-Claude Heyraud kontra az Európai Közösségek Bizottsága

(T-437/04. és T-441/04. sz. ügy) (1)

(Tisztviselők - Úgynevezett „második szűrős” előléptetés - 2003-as előléptetési időszak - Az A3 besorolási fokozatba előléptethető tisztviselők listájára való felvétel elmaradása - A személyzeti szabályzat 45. cikkének és az egyenlő bánásmód elvének a megsértése)

(2006/C 96/23)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperesek: Holger Standertskjöld-Nordenstam (Waterloo, Belgium) (képviselő: T. Demaseure ügyvéd) és Jean-Claude Heyraud (Brüsszel, Belgium) (képviselők: S. Orlandi, A. Coolen, J.-N. Louis és É. Marchal ügyvédek)

Alperes(ek): az Európai Közösségek Bizottsága (képviselő(k): J. Currall és G. Berscheid meghatalmazottak)

Az ügy tárgya

A Bizottság azon határozatainak megsemmisítése, amelyekkel a felpereseket nem vette fel az A3 besorolási fokozatba való előléptetésre legérdemesebb tisztviselők listájára az úgynevezett „második szűrős” eljárásban a 2003. évben.

Az ítélet rendelkező része

1)	Az Elsőfokú Bíróság a T-437/04. és a T-441/04. sz. ügyet ítélethozatal céljából egyesíti.

2)	Az Elsőfokú Bíróság megsemmisíti a Bizottság azon határozatait, amelyekkel a felpereseket nem vette fel az A3 besorolási fokozatba való előléptetésre legérdemesebb tisztviselők listájára az úgynevezett „második szűrős” eljárásban a 2003. évben.

3)	Az Elsőfokú Bíróság a Bizottságot kötelezi a költségek viselésére.

(1) HL C 6., 2005.1.8.

22.4.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 96/13

Az Elsőfokú Bíróság 2006. február 23-i ítélete – Karatzoglou kontra EAR

(T-471/04. sz. ügy) (1)

(„Ideiglenes alkalmazott - Szerződés megszüntetése - Az egyéb alkalmazottak alkalmazási feltételei 47. cikke (2) bekezdésének a) pontja - A szerződés kikötéseinek betartása - Jogos bizalom”)

(2006/C 96/24)

Az eljárás nyelve: angol

A felek

Felperes: Georgios Karatzoglou (Janina, Görögország) (képviselő: S. Pappas ügyvéd)

Alperes: Európai Újjáépítési Ügynökség (képviselők: J.-N. Louis, S. Orlandi, X. Martin és C. Manolopoulos ügyvédek)

Az ügy tárgya

Az Európai Újjáépítési Ügynökségnek (EAR) a felperes alkalmazási szerződését megszüntető 2004. február 26-i határozata megsemmisítése iránti kérelem

Az ítélet rendelkező része

1)	Az Elsőfokú Bíróság az Európai Újjáépítési Ügynökségnek (EAR) a felperes alkalmazási szerződését megszüntető 2004. február 26-i határozatát megsemmisíti.

2)	Az Elsőfokú Bíróság kötelezi az Európai Újjáépítési Ügynökséget (EAR) a költségek viselésére.

(1) HL C 57., 2005.3.5.

22.4.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 96/13

Az Elsőfokú Bíróság 2006. február 16-i végzése – Centro Europa 7 kontra Bizottság

(T-338/04. sz. ügy) (1)

(„Az EK 86. cikkének (3) bekezdése - Panasz elutasítása - Megsemmisítés iránti kereset - Elfogadhatatlansági kifogás”)

(2006/C 96/25)

Az eljárás nyelve: olasz

Felek

Felperes: Centro Europa 7 Srl (Róma, Olaszország) (képviselők: V. Ripa di Meana és R. Mastroianni ügyvédek)

Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága (képviselők: P. Oliver és F. Amato, meghatalmazotti minőségben)

Az alperest támogató beavatkozó: Mediaset SpA (Milánó, Olaszország) (képviselő: M. Bay ügyvéd)

Az ügy tárgya

A Bizottság 2004. június 4-i levelének [D (2004) 471] megsemmisítése iránti kérelem, amennyiben a Bizottság a felperes arra vonatkozó panaszát elutasítja, hogy az Olasz Köztársaság megsértette az EK 86. cikkének és EK 82. cikkének együttesen értelmezendő rendelkezéseit.

A végzés rendelkező része

1)	Az Elsőfokú Bíróság a keresetet, mint elfogadhatatlant elutasítja.

2)	A felperes saját költségein felül viseli a Bizottság, valamint a beavatkozó költségeit.

(1) HL C 262., 2004.10.23.

22.4.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 96/13

Az Elsőfokú Bíróság elnökének 2006. február 17-i végzése – Nijs kontra Számvevőszék

(T-171/05. RII. sz. ügy)

(„Ideiglenes intézkedés iránti eljárás - Tisztviselők - Új kérelem - Az eljárási szabályzat 109. cikke - Új tények”)

(2006/C 96/26)

Az eljárás nyelve: francia

A felek

Felperes: Bart Nijs (Bereldange, Luxemburg) (képviselő: F. Rollinger ügyvéd)

Alperes: az Európai Közösségek Számvevőszéke (képviselők: T. Kennedy, J.-M. Stenier és G. Corstens meghatalmazottak)

Az ügy tárgya

A Számvevőszéknek a Számvevőszék Főtitkársága Fordítószolgálatának holland osztályára LA5-ös fokozatba való besorolással vezető fordítói beosztásba a felperes helyett egy másik tisztviselőt előléptető 2004. december 2-i határozata végrehajtásának felfüggesztése iránti kérelem

A végzés rendelkező része

1)	Az Elsőfokú Bíróság az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet elutasítja.

2)	Az Elsőfokú Bíróság a költségekről később rendelkezik.

22.4.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 96/14

2005. december 14-én benyújtott kereset – Daishowa Seiki kontra OHIM

(T-438/05. sz. ügy)

(2006/C 96/27)

A keresetlevél nyelve: német

Felek

Felperes: Daishowa Seiki Co Ltd (Oszaka, Japán) (képviselő: T. Krüger Rechtsanwalt)

Alperes: Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)

A másik fél a fellebbezési tanács előtti eljárásban: Tengelmann Warenhandelgesellschaft KG (Mülheim, Németország)

Kereseti kérelmek

—	Az Elsőfokú Bíróság helyezze hatályon kívül a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) első fellebbezési tanácsának 2005. szeptember 7-i határozatát (R 928/2004-1. sz. fellebbezési ügy);

—	az Elsőfokú Bíróság az OHIM-ot kötelezze a jelen eljárás és a R 928/2004-1. sz. fellebbezési eljárás költségeinek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A közösségi védjegy bejelentője: A felperes.

Az érintett közösségi védjegy: A „BIG PLUS” ábrás védjegy a 7. osztályba tartozó áruk (fém szerszámgépek, ezek alkatrészei és szerszámtartó) vonatkozásában – 1 073 964. sz. védjegybejelentés.

A felszólalási eljárásban hivatkozott védjegy vagy megjelölés jogosultja: Tengelmann Warenhandelsgesellschaft KG

A felszólalási eljárásban hivatkozott védjegy vagy megjelölés: A „PLUS” nemzeti ábrás védjegy többek között a 6. és 8. osztályba tartozó áruk vonatkozásában.

A felszólalási osztály határozata: A felszólalás elutasítása.

A fellebbezési tanács határozata: A felszólalási osztály határozatának hatályon kívül helyezése.

Jogalapok: A 40/94 tanácsi rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése, mivel az ütköző védjegyek között nem áll fenn az összetévesztés veszélye, egyrészt mert az áruk és a védjegyek nem hasonlóak, másrészt mert a felszólalásban hivatkozott védjegy megkülönböztető képessége a grafikai megjelenítésre korlátozódik.

22.4.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 96/14

2006. január 25-én benyújtott kereset – Trioplast Wittenheim kontra Bizottság

(T-26/06. sz. ügy)

(2006/C 96/28)

Az eljárás nyelve: svéd

Felek

Felperesek: Trioplast Wittenheim AS (Wittenheim, Franciaország) (képviselő: Tommy Pettersson ügyvéd)

Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága

Kereseti kérelmek

A felperes azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság

—	részlegesen semmisítse meg a határozat 1. cikkének g) pontját azzal az időtartammal kapcsolatban, amelyre tekintettel a Bizottság megállapította a jogsértésért való felelősségét;

—	részlegesen semmisítse meg a határozat 2. cikkének f) pontját a felperesre kiszabott bírsággal kapcsolatban; vagylagosan csökkentse a bírságot;

—	kötelezze a Bizottságot költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A felperes a COMP/F/38.354 ipari zsákok ügyben 2005. november 30-án hozott C(2005)4634 végl. bizottsági határozatot (a továbbiakban: a megtámadott határozat) vitatja, amellyel a Bizottság 17,85 millió euró bírságot szabott ki a felperesre, mivel az EK 81. cikkel ellentétes versenykorlátozó magatartásban vett részt az ipari zsákok ágazatában Belgiumban, Franciaországban, Németországban, Luxemburgban, Hollandiában és Spanyolországban.

A felperes nem vitatja a versenykorlátozó magatartásban való részvételét 1999. március 23-ig, de abbahagyta a jogsértést 1999 márciusában, amikor a felperes új tulajdonosának, a Trioplast Industriernek tudomására jutott a versenykorlátozó magatartás. A felperes szerint a Bizottság helytelenül állapította meg a társaság jogsértésének időtartamát.

A felperes továbbá azzal érvel a jogsértés súlya kapcsán, hogy összehasonlítva más érintett vállalkozásokkal, a Bizottság túlzottan magas bírságot szabott ki, a felperes piaci részesedéséhez képest.

A felperes kereseti kérelme alátámasztásaként ezen túlmenően előterjeszti, hogy a Bizottság által a bírság kiszabásakor alkalmazott számítási módszer helytelen, másik módszert kellett volna alkalmazni, amelyben figyelembe kellett volna venni azt a tényt, hogy a felperes jogsértése három különálló időszakra tagolódik, mivel a felperesnek a jogsértés elkövetésének ideje alatt három különböző tulajdonosa is volt (a St. Gobain, az FLS és a Trioplast Industrier). A felperes szerint a Bizottság módszere azzal az eredménnyel jár, hogy az FLS és a Trioplast Industrier egyetemleges felelőssége együtt meghaladja a felperesre kiszabott bírság összegét, és gyakorlatilag az FLS és a Trioplast Industrier egyetemlegesen felelős azon időszakért, amelynek során egyik vállalkozás sem tulajdonában sem állt a felperes.

A felperes továbbá úgy véli, hogy a Bizottságnak figyelembe kellett volna vennie azt a tényt, hogy enyhítő körülmények álltak fenn a felperes jogsértése kapcsán, mivel a felperes végig kis és passzív szerepet játszott. A felperes szerint ezenkívül a Bizottság nem vette tekintetbe az 1/2003 rendeletben (1) szereplő 10 %-os szabályt, valamint a Bizottságnak nagyobb mértékű bírságcsökkentést kellett volna adnia, mint amelyet a megtámadott határozat magába foglal.

A felperes ezen túlmenően arra hivatkozik, hogy a Bizottság nem alkalmazta a jogbiztonság és az arányosság elveit.

(1) A Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16-i 1/2003/EK tanácsi rendelet (HL L 1., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 205. o.)

22.4.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 96/15

2006. január 27-én benyújtott kereset – Justerini & Brooks Limited kontra OHIM

(T-32/06. sz. ügy)

(2006/C 96/29)

A keresetlevél nyelve: angol

Felek

Felperes: Justerini & Brooks Limited (London, Egyesült Királyság) (képviselő: B. Cordery Solicitor)

Alperes: Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)

A másik fél a fellebbezési tanács előtti eljárásban: Elia Canelo Gutierrez (Talavera de la Reina, Spanyolország)

Kereseti kérelmek

—	az Elsőfokú Bíróság helyezze hatályon kívül az OHIM második fellebbezési tanácsának (az R 36/2005-2. sz. ügyben) 2005. november 23-án a B 605 461. sz. felszólalási eljárással kapcsolatban hozott határozatát, amelyről az értesítést 2005. november 30-án vették kézhez;

—	az Elsőfokú Bíróság az OHIM-ot kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A közösségi védjegy bejelentője: A felperes.

Az érintett közösségi védjegy: A „J&B” ábrás védjegy a 14., 18., 21., 25., 33. és 43. osztályba tartozó áruk és szolgáltatások tekintetében (2 696 383 sz. közösségi védjegybejelentés)

A felszólalási eljárásban hivatkozott védjegy vagy megjelölés jogosultja: Elia Canelo Gutierrez.

A felszólalási eljárásban hivatkozott védjegy vagy megjelölés: A (275 247. lajstromszámú) „JOB” nemzetközi ábrás védjegy a 33. osztályba tartozó áruk tekintetében.

A felszólalási osztály határozata: A felszólalást elutasította.

A fellebbezési tanács határozata: A vitatott határozatot hatályon kívül helyezte és az ügyet további eljárás végett visszautalta a felszólalási osztályhoz.

Jogalapok: A 40/94/EK tanácsi rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának, 8. cikke (2) bekezdése iii) alpontjának és 73. cikkének megsértése, valamint a 2868/95/EK bizottsági rendelet több szabályában foglalt eljárási szabályok megsértése.

22.4.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 96/15

2006. január 26-án benyújtott kereset – Bundesverband deutscher Banken kontra Bizottság

(T-36/06. sz. ügy)

(2006/C 96/30)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperes: Bundesverband deutscher Banken e.V. Berlin (Németország) (képviselők: H.-J. Niemeyer és K.-S. Scholz ügyvédek)

Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága

Kereseti kérelmek

—	az alperes az N 248/04 – Landesbank Hessen-Thüringen ügyben 2005. szeptember 6-án hozott 2005 [C(2005) 3232. végl.] számú határozatának megsemmisítése;

—	Az alperes kötelezése a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A felperes a Bizottság 2005. szeptember 6-i C(2005) 3232. végl. számú határozatát támadja, amelyben a Bizottság úgy határozott, hogy a Hessischer Investitionsfond különvagyonának a Landesbank Hessen-Thüringen (Helaba)-nál csendestársi hozzájárulásként történő bejelentett elhelyezése nem minősül állami támogatásnak.

Keresete megalapozására a felperes négy jogalapot terjeszt elő.

Elsősorban azt állítja, hogy a Bizottság megszegte az EK 253. cikke szerinti indokolási kötelezettséget.

Másodszor keresetét arra alapítja, hogy az alperes, amennyiben a Helabe-nál elhelyezett hozzájárulás megállapodott ellentételezésének megfelelőségét elismerte, megsértette a piacgazdaságban tevékenykedő tőkebefektető elvét és ezáltal az EK 87. cikke (1) bekezdését.

Ezt meghaladóan a felperes kifejti, hogy a Helabá-nál elhelyezett hozzájárulások hiányzó likviditása miatt jogellenesen vonta meg az újrafinanszírozási költségeket.

Végül a felperes a meghallgatáshoz való jogra vonatkozó igényének megsértését kifogásolja, mivel a Bizottság a Helabá-nál elhelyezett hozzájárulás tekintetében elmulasztotta az EK 88. cikke (2) bekezdése és a 659/1999/EK rendelet (1) 6. cikkének összefüggő rendelkezései szerinti hivatalos vizsgálati eljárás kezdeményezését.

(1) Az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22-i 659/1999/EK tanácsi rendelet (magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 339. o.)

22.4.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 96/16

2006. február 7-én benyújtott kereset – MEGGLE kontra OHIM

(T-37/06. sz. ügy)

(2006/C 96/31)

A keresetlevél nyelve: német

Felek

Felperes: MEGGLE Aktiengesellschaft (Wasserburg a. Inn, Németország) (képviselő: T. Raab Rechtsanwalt)

Alperes: Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)

A másik fél a fellebbezési tanács előtti eljárásban: Clover Corporation Limited (North Sidney, Ausztrália)

Kereseti kérelmek

—	Az Elsőfokú Bíróság helyezze hatályon kívül a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) második fellebbezési tanácsának 2005. november 22-i határozatát és az OHIM védjegyrészlege felszólalási osztályának 2004. szeptember 30-i felszólalási határozatát;

—	az Elsőfokú Bíróság az alperest kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A közösségi védjegy bejelentője: Clover Corporation Limited.

Az érintett közösségi védjegy: A „HiQ lóherével” ábrás védjegy az 5., 29. és 30. osztályba tartozó áruk vonatkozásában (2 171 114. sz. védjegybejelentés).

A felszólalási eljárásban hivatkozott védjegy vagy megjelölés jogosultja: A felperes.

A felszólalási eljárásban hivatkozott védjegy vagy megjelölés: A „lóhere” német ábrás védjegy az 1., 3., 5., 29., 30., 31., 32. és 33. osztályba tartozó áruk vonatkozásában (980 458. sz. védjegybejelentés) és a „lóhere” német ábrás védjegy az 1., 3., 5., 29., 30., 31., 32., 33. osztályba tartozó áruk vonatkozásában

A felszólalási osztály határozata: A felszólalás elutasítása.

A fellebbezési tanács határozata: A fellebbezés elutasítása.

Jogalapok: A 40/94/EK rendelet (1) 8. cikke (1) bekezdésének b) pontját tévesen alkalmazták, mivel az ütköző védjegyek között fennáll az összetévesztés veszélye. Nagymértékben hasonlítanak és a korábbi védjegy erőteljes megkülönböztető képességgel rendelkezik. A 40/94 rendelet 74. cikke (1) bekezdésének első és második mondatát megsértették, mivel az alperes OHIM nem teljesítette az előterjesztett tényállás megvizsgálására vonatkozó kötelezettségét.

(1) A közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20-i 40/94/EK tanácsi rendelet

22.4.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 96/17

2006. február 9-én benyújtott kereset – Trioplast Industrier kontra Bizottság

(T-40/06. sz. ügy)

(2006/C 96/32)

Az eljárás nyelve: svéd

Felek

Felperesek: a Trioplast Industrier AB (Smålandsstenar, Svédország) (képviselő: Tommy Pettersson ügyvéd)

Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága

Kereseti kérelmek

A felperes azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság

—	részlegesen semmisítse meg a határozat 1. cikkének g) pontját azzal az időtartammal kapcsolatban, amelyre tekintettel a Bizottság megállapította a jogsértésért való felelősségét;

—	részlegesen semmisítse meg a határozat 2. cikkének f) pontját azzal a bírsággal kapcsolatban, amelynek megfizetéséért a felperes egyetemlegesen felelős; vagylagosan csökkentse a bírságot;

—	kötelezze a Bizottságot költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A felperes által előterjesztett jogalapok és fontosabb érvek ugyanazok, mint amelyeket a T-26/06. sz. Trioplast Wittenheim kontra Bizottság ügyben terjesztettek elő.

22.4.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 96/17

2006. február 6-án benyújtott kereset – Lengyel Köztársaság kontra az Európai Közösségek Bizottsága

(T-41/06. sz. ügy)

(2006/C 96/33)

Az eljárás nyelve: lengyel

Felek

Felperes: A Lengyel Köztársaság (képviselő: Pawel Szalamacha, kormányzati meghatalmazott)

Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága

Kereseti kérelmek

A felperes azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

—	semmisítse meg a Bizottság 2005. október 18-i COMP/M.3894 – Unicredito/HVB ügyben hozott határozatát, amellyel az Unicredito Italiano SpA és a Bayerische Hypo- und Vereinsbank AG egyesülését a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánította;

—	kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A felperes annak megállapítását kéri, hogy az Európai Közösségek Bizottságának 2005. október 18-i, COMP/M.3894. sz. ügyben hozott határozata, amely az Unicredito Italiano SpA (UCI) és a Bayerische Hypo- und Vereinsbank (HVB) egyesülését a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánította, érvénytelen. Mindkét banknak vannak lengyelországi banki intézményekben érdekeltségei, és a felperes feltételezései szerint a tervezett egyesülés hatása az lesz, hogy az UCI átveszi az irányítást a HVB részesedései felett a lengyel banki piacon.

Keresete alátámasztására a felperes az alábbi jogalapokat terjeszti elő:

—

az összefonódásokról szóló rendelet (1) 2. cikke (1) bekezdésének megsértése, amennyiben a felperes úgy véli, hogy a tervezett összefonódást nem megfelelően értékelték, amennyiben a Bizottság nem vette figyelembe a bankszektor lengyelországi történetét, a külföldi befektetések nagy számát és azokat az okokat, amelyek miatt a lengyel kormány befektetési korlátozásokat vezetett be az állami bankok privatizációja során. A felperes előadja továbbá, hogy a Bizottság megszegte a rendelet 2. cikkének (1) bekezdését, amennyiben a tervezett összefonódásnak a közös piaccal való összeegyeztethetetlensége értékelésének befejezésekor elmulasztotta figyelembe venni a privatizációs megállapodás (2) 3. cikkének (9) bekezdését, amely, a felperes álláspontja szerint, a piacra lépés jogi akadályát képezi az összefonódásokról szóló rendelet 2. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében. A felperes azt is állítja, hogy a Bizottság nem megfelelő értékelést fogadott el a lengyel bankszektor összefonódásai tekintetében és tévedett értékelésében a tervezett összefonódásnak a lengyel bankszektorban a befektetési alapok piacára és egy sor különleges piacra gyakorolt hatása tekintetében;

—

az összefonódásokról szóló rendelet 6. cikke (1) bekezdésének megszegése, amennyiben a tervezett összefonódásnak a felperes szerint súlyos kétségeket kellett volna ébresztenie a Bizottságban annak közös piaccal való összeegyeztethetősége tekintetében, és amelynek a tervezett művelet az összefonódásokról szóló rendelet hatálya alá tartozásának vizsgálatára vonatkozó eljárás vagy a vizsgálat második szakaszának megindítására kellett volna ösztönöznie a Bizottságot;

—

az összefonódásokról szóló rendelet 11. cikkének, a végrehajtási rendelet (3) 5. cikkének, és a gondos ügyintézés elvének megsértése; a felperes álláspontja szerint az összefonódás bejelentése, a felek által jelzett módon nem volt teljes, amennyiben nem tartalmazott semmilyen információt a privatizációs megállapodás feltételei, különösen annak 3. cikke tekintetében, és mint ilyet, a Bizottságnak azt egyáltalán nem kellett volna figyelembe vennie;

—

Az Európai Közösségeket létrehozó Szerződés 10. cikkéből eredő együttműködési kötelezettség megszegése azáltal, hogy a határozat elfogadása előtt nem vették figyelembe a Lengyel Köztársaság jogos érdekeit, amelyek védelméről az összefonódásokról szóló rendelet 21. cikke (4) bekezdése rendelkezik; a felperes álláspontja szerint a Bizottság köteles lett volna az összefonódás közös piaccal való összeegyeztethetőségét megállapító határozat elfogadása előtt lépéseket tenni a tagállamok bármilyen jogos érdekeire vonatkozó összes információ beszerzésére, annál is inkább, mivel lehetséges volt számára a lengyel bankszektornak a Lengyel Köztársaság az Európai Unióhoz történt csatlakozását megelőző vizsgálata során az adott piac szerkezetének megismerése és a Bizottságnak tudnia kellett volna a lengyel kormány részéről fennálló, és a monopóliumok eltörlése valamint a privatizáció stratégiái végrehajtásának és alkalmazásának biztosításában megtestesülő jogos közérdek meglétéről;

—	az EK 235. cikke és a határozatok indokolására vonatkozó kötelezettség megsértése, amelynek elmulasztása a felperes álláspontja szerint megnehezíti a Bizottság jogalkalmazó eljárása megfelelőségének vizsgálatát és visszaidézését.

(1) A vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló, 1989. december 21-i 4064/89/EGK tanácsi rendelet (HL 1989 L 395., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 31. o.).

(2) A Lengyel Köztársság államkincstára és az Unicredito Italiano SpA és az Allianz AG között létrejött, a Bank Polska Kasa Opieki Spólka Akcyjna – Grupa Pekao S.A. részvényeinek eladásáról szóló, 1999. június 23-i szerződés.

(3) A vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló 139/2004/EK tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló, 2004. április 7-i bizottsági rendelet (HL 2004 L 133., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás, 8. fejezet, 3. kötet, 88. o.).

22.4.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 96/18

2006. február 21-én benyújtott kereset – Fardem Packaging kontra Bizottság

(T-51/06. sz. ügy)

(2006/C 96/34)

Az eljárás nyelve: holland

Felek

Felperes: a Fardem Packaging B.V. (Edam, Hollandia) (képviselő: F.J. Leeflang ügyvéd)

Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága

Kereseti kérelmek

A felperes azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság

—	egészben vagy részben semmisítse meg a Fardemnek címzett határozatot;

—	csökkentse a Fardemre kiszabott bírság összegét;

—	kötelezze az Európai Bizottságot az eljárás költségeinek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A felperes az EK-Szerződés 81. cikkének alkalmazására vonatkozó eljárásban (COMP/F/38.354 ipari zsákok ügy) 2005. november 30-án hozott bizottsági határozatot vitatja, amely megállapította a felperes egyetemleges felelősségét a kartellben való részvételéért, és bírságot szabott ki rá.

Keresete alátámasztásául a felperes az EK 81. cikk, az EK 253. cikk és az 1/2003/EK rendelet 23. cikke (2) bekezdésének, valamint a gondos ügyintézés, az indokolási kötelezettség és az egyenlő bánásmód elvének megsértésére hivatkozik.

A felperes elsősorban azzal érvel, hogy a Bizottság félreértelmezte a felperes védekezését 1997 előtti és utáni magatartásával kapcsolatban. Míg a felperes nem tagadja, hogy részt vett a kartellben, rámutat, hogy 1997 előtt teljes mértékben függött akkori anyavállalatától. 1997 után azonban független volt, és szándékai fokozatosan, de alapvetően megváltoztak,

A felperes továbbá azt állítja, hogy a Bizottság a tényállás helytelen értékelésére támaszkodik, a „Valveplast”, „Benelux” és „Teppema”, valamint a „Belgium” és „talpas zsákok” csoportokban való részvétele kapcsán. A felperes azzal érvel, hogy a Bizottságnak a magatartás bizonyos formáit illetően tett néhány következtetése hanyag és pontatlan. A felperes arra is rámutat, hogy a Bizottság nem vette figyelembe, hogy a „Belgium” és „talpas zsákok” csoport megszűnt 1997 előtt.

A felperes továbbá azt állítja, hogy a Bizottság tévedett a tényállás megállapításakor a földrajzi piacok meghatározása kapcsán. A felperes ezzel összefüggésben rámutat, hogy nincs forgalma Spanyolországban, és csupán minimális forgalma van Franciaországban.

A felperes kifogásolja, hogy a Bizottság nem alkalmazta az engedékenységi közleményt a felperes vonatkozásában, és hogy nem tekintette a felperes által megjelölt bizonyos tényeket enyhítő körülményeknek.

A bírság alapösszegének meghatározásával kapcsolatban a felperes vitatja, hogy a Bizottság az egyéni piaci részesedéseket a tonnaszám helyett az elért forgalom alapján állapította meg, a piaci részesedések szerinti kategóriák alapján történő eltérő bánásmódot, e megkülönböztetés kategóriák szerinti kifejezését, és az így meghatározott kategóriákhoz hozzárendelt bírság alapösszegének alkalmazását.

A felperes szerint végül a Bizottság tévesen döntött úgy, hogy a felperes és a Kendrion N.V. egy gazdasági egységet képez, amelynek alapján jogellenesen megbírságolta a Kendriont a felperes által elkövetett jogsértéséért.

22.4.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 96/19

2006. február 21-én benyújtott kereset – Harry's Morato kontra OHIM

(T-52/06. sz. ügy)

(2006/C 96/35)

Az eljárás nyelve: olasz

Felek

Felperes: a Harry's Morato SpA (székhelye: Altavilla Vicentina, Olaszország) (képviselők: Niccoló Ferretti, Giovanni Casucci és Fabio Trevisan ügyvédek)

Alperes: Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)

Másik fél a fellebbezési tanács előtti eljárásban: A Ferrero OhG mbH

A felperes kérelmei

—	az Elsőfokú Bíróság változtassa meg az OHIM első fellebbezési tanácsának 2005. december 16-i határozatát (R 600/2005-1. sz. ügy);

—

az Elsőfokú Bíróság hívja fel fel az OHIM-ot a „Morato” védjegy haladéktalan lajstromozására az 1 849 439. sz. bejelentési kérelemben és az azt követő korlátozásban foglaltaknak megfelelően, bármiféle tényleges, szubjektív akadály hiányában, valamint tekintettel arra, hogy nem ütközik a „MORATO” védjeggyel, és kötelezze az alperest a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A közösségi védjegy bejelentője: A felperes

Az érintett közösségi védjegy: A „Morato” ábrás védjegy (védjegybejelentési szám: 1.849.439) a 30. osztályba tartozó áruk vonatkozásában.

A felszólalási eljárásban hivatkozott védjegy vagy megjelölés jogosultja: a FERRERO OHG mbH.

A felszólalási eljárásban hivatkozott védjegy vagy megjelölés: A „MORETTO” német szóvédjegy (bejelentés száma: 39.707.273) a 30. osztályba tartozó áruk vonatkozásában.

A felszólalási osztály határozata: Helyt ad a felszólalásnak és elutasítja a védjegybejelentési kérelmet.

A fellebbezési tanács határozata: A fellebbezés elutasítása.

Jogalapok: A „MORETTO” védjegy használata hiányából adódó megszűnése, valamint a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának helytelen alkalmazása (összetéveszthetőség)

22.4.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 96/20

2006. február 22-én benyújtott kereset – Kendrion kontra Bizottság

(T-54/06. sz. ügy)

(2006/C 96/36)

Az eljárás nyelve: holland

Felek

Felperes: a Kendrion N.V. (Zeist, Hollandia) (képviselők: P. Glazener és C.C. Meijer ügyvédek)

Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága

Kereseti kérelmek

A felperes azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság

—	egészben vagy részben semmisítse meg a felperesnek címzett határozatot;

—	csökkentse a felperesre kiszabott bírság összegét;

—	kötelezze az Európai Bizottságot az eljárás költségeinek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A felperes az EK-Szerződés 81. cikkének alkalmazására vonatkozó eljárásban (COMP/F/38.354 ipari zsákok ügy) 2005. november 30-án hozott bizottsági határozatot vitatja, amely megállapította a felperes felelősségét a versenyjog megsértéséért és bírságot szabott ki rá.

Keresete alátámasztásául a felperes az EK 81. cikk, az EK 253. cikk és az 1/2003/EK rendelet 15. cikke (2) bekezdésének megsértésére hivatkozik, azon az alapon, hogy a határozat rendelkező része nincs összhangban az indokolással. A felperes azt állítja, hogy bár a Bizottság a jogsértésben való részvételéért egyéni felelősségét nem állapította meg az indokolásban, a rendelkező részben az EK 81. cikk megsértését terhére rója.

A felperes továbbá azt állítja, hogy a Bizottság megsértette az EK 81. cikket, az EK 253. cikket és az 1/2003/EK rendelet 23. cikke (2) bekezdését azáltal, hogy tévesen úgy döntött, miszerint a felperes és a Fardem Packaging B.V. egy gazdasági egységet képez, amelynek alapján jogellenesen megbírságolta a felperest a Fardem Packaging által elkövetett jogsértéséért.

A felperes arra hivatkozik, hogy a Bizottság megsértette az EK 81. cikket, az EK 253. cikket és az 1/2003/EK rendelet 23. cikke (2) bekezdését, valamint általános jogelveket, ideértve a gondos ügyintézés elvét, az önkényes eljárás tilalmát, az egyenlőség és arányosság elvét.

A felperes ezenkívül előterjeszti, hogy a Bizottság megállapította a felperes felelősségét a Fardem Packaging által elkövetett jogsértésért, más bizottsági határozatokkal ellentétesen, amelyekben az anyavállalatot nem tartotta felelősnek. A felperest továbbá anyavállalati minőségében bírsággal sújtotta, amely magasabb, mint amelyért a jogsértést elkövető leányvállalat egyetemleges felelősségét megállapította. A felperes továbbá arra hivatkozik, hogy a többi anyavállalattól eltérő bánásmódban részesült, amelyek felelősségét a Bizottság megállapította a leányvállalataik jogsértéséért. A felperes szerint a rá kirótt bírság az arányosság és a gondos ügyintézés elvének sérelméhez vezet.

A felperes végül arra hivatkozik, hogy a Bizottság megsértette a bírságkiszabási iránymutatást különösen azáltal, hogy nem alkalmazta annak 5. cikke b) pontját. A felperes azt állítja, hogy a Bizottság nem vette kellőképpen figyelembe a vállalkozás speciális jellemzőit.

22.4.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 96/20

2006. február 22-én benyújtott kereset – RKW kontra Bizottság

(T-55/06. sz. ügy)

(2006/C 96/37)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperes: az RKW AG Rheinische Kunststoffwerke (Worms, Németország) (képviselő: H.-J. Hellmann ügyvéd)

Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága

Kereseti kérelmek

A felperes azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság

—	semmisítse meg a COMP/F/38.354 ipari zsákok ügyben 2005. november 30-án hozott, a felperesnek 2005. december 14-én kézbesített C(2005)4634 végl. bizottsági határozatot, amennyiben az a felperesre vonatkozik; vagylagosan csökkentse a felperesre egyetemlegesen kiszabott bírságot;

—	kötelezze az alperest az eljárás költségeinek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A felperes a COMP/F/38.354 ipari zsákok ügyben 2005. november 30-án hozott C(2005)4634 végl. bizottsági határozatot vitatja. A Bizottság a megtámadott határozatban bírságot szabott ki a felperesre az EK 81. cikk megsértése miatt, mivel a Bizottság szerint ezen utóbbi a műanyag ipari zsákok ágazatában Belgiumban, Franciaországban, Németországban, Luxemburgban, Hollandiában és Spanyolországban megállapodások és összehangolt megállapodások hálózatában vett részt.

Keresete alátámasztásaként a felperes arra hivatkozik, hogy a megtámadott határozat sérti a közigazgatás jogszerűségének elvét. a alperes bírságkiszabási gyakorlatára nem terjed ki a 17/1962 rendelet (1) 15. cikkének (2) bekezdésében, sem az 1/2003 rendelet (2) 23. cikkében foglalt felhatalmazás. Ezzel kapcsolatban a felperes arra hivatkozik, hogy a Bizottság megsértette az egyenlő bánásmód és az arányosság elveit.

A felperes ezenkívül azt állítja, hogy a Bizottság helytelenül alkalmazta a 17/1962 rendelet 15. cikkének (2) bekezdését és a bírságkiszabási iránymutatást. Többek között a felperesre vonatkozó bizonyítékok felvétele és értékelése szabálytalan volt. A korábbi közigazgatási gyakorlattal összevetve a felperesre kiszabott bírság továbbá aránytalan. Ami a jogsértés súlyára tekintettel kiszabott kezdeti bírságösszeget illeti, a felperes úgy véli, hogy a Bizottság több szempontból hátrányosan megkülönböztette a felperest, más felekkel – a határozat többi címzettjével – összehasonlítva. Ezen túlmenően a felperes arra hivatkozik, hogy a Bizottság tévesen állapította meg a jogsértés időtartamát, és nem vette figyelembe az enyhítő körülményeket. Végül a felperes azzal érvel, hogy a Bizottság megsértette a 17/1962 rendelet 15. cikkének (2) bekezdését, mivel a bírságot az engedékenységi közleménnyel ellentétesen állapította meg.

(1) A Szerződés 85. és 86. cikkének végrehajtásáról szóló 17. (első) rendelet (HL L 13., 204. o., 1962. február 21.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 3. o.)

(2) A Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16-i 1/2003/EK tanácsi rendelet (HL L 1., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 205. o.)

22.4.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 96/21

2006. február 17-én benyújtott kereset – Franciaország kontra az Európai Közösségek Bizottsága

(T-56/06. sz. ügy)

(2006/C 96/38)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: Francia Köztársaság (székhelye: Párizs, Franciaország) (képviselők: G. de Bergues meghatalmazott, S. Ramet meghatalmazott)

Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága

Kereseti kérelmek

—	Elsődlegesen az Elsőfokú Bíróság teljes egészében semmisítse meg a megtámadott határozatot;

—	másodlagosan az Elsőfokú Bíróság semmisítse meg ezen határozat 5. cikkét;

—	az Elsőfokú Bíróság az Európai Közösségek Bizottságát kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

1997. június 30-i határozatával, mely a Bizottság javaslatára és a 92/81/EGK irányelvben (1) előírt eljárásnak megfelelően került elfogadásra, a Tanács felhatalmazta a tagállamokat, hogy egyes, speciális célra használt ásványi olajok vonatkozásában alkalmazzanak vagy továbbra is alkalmazzanak jövedékiadó-csökkentést vagy a fennálló jövedéki adó alóli mentességet. Négy ezt követő határozatával a Tanács meghosszabbította ezen felhatalmazás időtartamát, az utolsó időszak lejártát 2006. december 31-ével határozva meg. Franciaország felhatalmazást kapott ezen adócsökkentések vagy mentességek alkalmazására a Gardanne tartományban alumínium gyártása során üzemanyagként használt nyers fűtőanyag vonatkozásában.

2001. december 30-i levelével a Bizottság értesítette Franciaországot azon határozatáról, mely szerint elindítja az EK 88. cikkének (2) bekezdésében foglalt eljárást a Gardanne tartományban alumíniumgyártás során fűtőanyagként használt ásványi olajat terhelő jövedéki adó alóli mentesség vonatkozásában (2). Ezen eljárást követően a Bizottság 2005. december 7-én elfogadta a jogvita tárgyát képező határozatot, (3) melyben úgy ítélte meg, hogy a Gardanne, Shannon és Szardínia tartományban alumíniumgyártás során fűtőanyagként használt ásványi olajokon fennálló jövedéki adó tekintetében alkalmazott és Franciaország, Írország, valamint Olaszország által végrehajtott mentesség az EK 87. cikk (1) bekezdése alkalmazásában állami támogatásnak minősül, és részben összeegyeztethetetlen a közös piaccal, ezért elrendelte, hogy az érintett tagállamok ezen támogatásokat fizessék vissza.

Jelen keresettel Franciaország e határozat részleges megsemmisítését kéri a Franciaország által Gardanne tartománynak nyújtott mentességre vonatkozó rész tekintetében.

Keresete alátámasztására Franciaország több jogalapra hivatkozik, elsőként az állami támogatás EK 87. cikk (1) bekezdése szerinti fogalmának megsértésére. Arra hivatkozik, hogy a Bizottság jogi hibát követett el, amikor úgy ítélte meg, hogy állami támogatásról van szó, noha az állami támogatás létének megállapításához szükséges feltételek, melyeket a Bíróság az Altmark-ítéletben (4) mondott ki, különösen a versenytársak veszélyeztetése, valamint a belső piac működésének torzítása, nem teljesülnek. Franciaország úgy véli, hogy a Bizottság egyrészt nem javasolhatja a Tanácsnak, hogy a 92/81/EGK irányelv alapján olyan határozatot fogadjon el, amely jövedéki adó alóli mentességet és annak meghosszabbítását hagyja jóvá, másrészt pedig nem állapíthatja meg, hogy ezen mentesség állami támogatásnak minősül, és összeegyeztethetetlen a közös piaccal.

A felperes által bemutatott második jogalap az indokolás hiányán alapul, mivel a megtámadott határozat ellentmondásos érvelést tartalmaz a Bizottság részéről a versenytársak veszélyeztetésének megállapításával kapcsolatban.

Harmadik, másodlagosan felhozott, jogalapjával a felperes arra hivatkozik, hogy a megtámadott határozat 5. cikkében foglalt visszatérítési kötelezettség megsérti a bizalomvédelem, a jogbiztonság és az ésszerű határidő betartásának elvét. A felperes úgy véli, hogy a mentesség kedvezményezettjeinek a jogbiztonság és a bizalomvédelem elveinek érvényesítése a vitatott határozat elfogadásának pillanatáig jogukban áll, nem pedig, amint azt Bizottság állítja, a formális vizsgálati szakasz megnyitásának kihirdetése napjáig. A felperes arra is hivatkozik, hogy a Bizottság tétlensége négy éves időtartam folyamán az eljárás megindítása és a végleges határozat meghozatala között, ugyancsak a bizalomvédelem, a jogbiztonság és az ésszerű határidő betartása elveinek megsértését valósítja meg.

(1) Az ásványi olajok jövedéki adója szerkezetének összehangolásáról szóló 1992. október 19-i 92/81/EGK irányelv.

(2) HL C 30., 2002. 2.2.

(3) C [2005] 4436 végleges határozat, C 78-79-80/2001 sz. állami támogatás.

(4) A Bíróság C-280/00. sz. Altmark Trans ügyben 2004. július 24-én hozott ítélete.

22.4.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 96/22

2006. február 17-én benyújtott kereset – Marly kontra OHIM

(T-57/06. sz. ügy)

(2006/C 96/39)

A keresetlevél nyelve: francia

Felek

Felperes: Marly SA (Brüsszel, Belgium) (képviselő: B. Mouffe ügyvéd)

Alperes: Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)

A másik fél az OHIM fellebbezési tanács előtti eljárásban: Erdal Gesellschaft m.b.H. (Hallein, Ausztria)

Kereseti kérelmek

—	az Elsőfokú Bíróság helyezze hatályon kívül az OHIM fellebbezési tanácsa határozatának azon részét, amelyben az helyt ad a „TOFIX” szóvédjegy jogosultja felszólalásának;

—	az Elsőfokú Bíróság az alperest kötelezze a költségek viselésére, beleértve a fellebbezési tanács előtti eljárással kapcsolatban az eljárást megindító félnél szükségszerűen felmerült költségeket, a fellebbezéssel megtámadott határozatban szereplő számítás szerint.

Jogalapok és fontosabb érvek

A közösségi védjegy bejelentője: A felperes.

Az érintett közösségi védjegy: A TOPIX ábrás védjegy a 3. osztályba tartozó áruk tekintetében (2 326 072 sz. bejelentés).

A felszólalási eljárásban hivatkozott védjegy vagy megjelölés jogosultja: Erdal Gesellschaft m.b.H.

A felszólalási eljárásban hivatkozott védjegy vagy megjelölés: A TOFIX nemzetközi szóvédjegy a 3. és 4. osztályba tartozó áruk tekintetében.

A felszólalási osztály határozata: A felszólalásnak a vitatott áruk egésze tekintetében helyt adott.

A fellebbezési tanács határozata: A fellebbezést elutasította.

Jogalapok: A 40/94/EK tanácsi rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése, mivel az ütköző védjegyek vizuális és fogalmi szempontból eltérőek, a két védjegy árui között pedig igen nagy az eltérés.

22.4.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 96/23

2006. február 22-én benyújtott kereset – H.A.L.T.E kontra Bizottság

(T-58/06. sz. ügy)

(2006/C 96/40)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: Honorable Association de Logisticiens et de Transporteurs Européens – H.A.L.T.E (székhely: Neuilly-sur-Seine, France), (képviselő: J-L Lesquins ügyvéd)

Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága

Kereseti kérelmek

—	az Elsőfokú Bíróság az EK-Szerződés 232. cikke alapján állapítsa meg a Bizottság határozathozatali kötelezettségének megsértését, mivel az e Szerződés 87. és az 88. cikke alapján fennálló kötelezettsége ellenére nem hozott határozatot;

—	az Elsőfokú Bíróság kötelezze a Bizottságot az ítélet végrehajtásához szükséges valamennyi intézkedés meghozatalára; és

—	az Elsőfokú Bíróság a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A jelen keresetben egy, a fuvarozással, szállítással és logisztikával foglalkozó társaságokat tömörítő szervezet azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság állapítsa meg a Bizottság mulasztását a tekintetben, hogy az jogellenesen nem indította meg az EK 88. cikk szerinti formális vizsgálatra irányuló eljárást, és kötelezze a Bizottságot a francia állam 100 %-os tulajdonában álló SNCF társaság által az SCS SERNAM áruszállítással foglalkozó társaság részére nyújtott, és a felperes panaszában vitatott szerkezetátalakítási támogatás folyósításának felfüggesztését elrendelő átmeneti intézkedés meghozatalára.

A felperesnek az intézményi mulasztás megállapítása iránt benyújtott keresetében előadott érveit lényegében két jogalapba lehet sorolni.

A felperes az első jogalapjában az EK 88. cikke (2) bekezdésének megsértésére hivatkozik. A felperes előadása szerint az a tény, hogy az első panaszát követően több mint hat hónap telt el jelzi, hogy a Bizottságnak súlyos nehézségei támadtak a szóban forgó támogatás közös piaccal való összeegyeztethetőségének elbírálása során annak ellenére, hogy az ügyet ismernie kellett, mivel korábban több olyan határozatot is hozott, amelynek megsértése a panasz tárgyát képezi. Ebből kifolyólag a felperes szerint a Bizottság köteles megindítani a panaszban kért, az állami támogatások formális vizsgálatára irányuló eljárást. Emellett a felperes álláspontja szerint az a tény, hogy adott esetben a francia hatóságok nem küldtek értesítést a támogatásról, nem mentesíti a Bizottságot gondossági kötelezettségei teljesítése alól, és a Bizottság köteles élni vizsgálati jogosultságával, amint olyan állami intézkedésekről jutnak tudomására információk, amelyek ellentétesek lehetnek a közös piac elveivel, különösen olyan panasz esetén, amely valamely állami támogatás közös piaccal való összeegyeztethetőségének feltételeit megállapító korábbi bizottsági határozat (1) megsértésére hivatkozik.

A felperes a második jogalapjában az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 659/1999 tanácsi rendelet 11. cikkének megsértésére hivatkozik. A felperes azt állítja, hogy a Bizottságnak meg kellett volna hoznia a támogatás folyósításának felfüggesztését elrendelő átmeneti intézkedéseket, mivel – a felperes állítása szerint – objektíve teljesült a sürgősségre vonatkozó feltétel (2).

(1) A Bizottságnak Franciaország által a Sernam társaság részére részlegesen megvalósított állami támogatásról szóló, 2004. október 20-i határozatáról (B [2004] 3940, végleges) van szó.

(2) A 2004. április 21-i 794/2004/EK bizottsági rendelettel (HL L 182, 2. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 4. kötet., 3. o.) végrehajtott rendelet (HL L 83., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet., 339. o.)

22.4.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 96/24

2006. február 16-án benyújtott kereset – Olasz Köztársaság kontra az Európai Közösségek Bizottsága

(T-60/06. sz. ügy)

(2006/C 96/41)

Az eljárás nyelve: olasz

Felek

Felperes: az Olasz Köztársaság (képviselő: Giacomo Aiello, Avvocato dello Stato)

Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága

Kereseti kérelmek

—	A Bíróság semmisítse meg a Bizottság 2005. december 7-i, 2005 C(2005) 4436 végleges határozatát;

—	A Bíróság az alperest kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Jelen keresetével a felperes a Bizottság 2005. december 7-i C(2005 4436 végleges, az alumíniumgyártás során Gardanne, Shannon és Szardínia tartományokban üzemanyagként használt ásványi olajokat terhelő jövedéki adó alóli mentesítésről szóló, Franciaországban, Írországban és Olaszországban végrehajtott határozatát támadja meg

A felperes álláspontja szerint a fenti határozat megállapította, hogy

—	A szóban forgó mentességek nem a címzettek általánosságban vett és megkülönböztetés nélküli csoportjához szólnak, hanem arra irányulnak, hogy egyes vállalkozásoknak kedvezzenek az alumíniumpiac különleges szerkezete következtében.

—	Új, és mivel az ezekről való értesítés nem időben történt, jogszerűtlen támogatásokról van szó, amelyek 1998. május 29-ét megelőzően részben nem létezőknek tekinthetők.

—	2003. október 31-ig ezen támogatások nem voltak a környezetvédelmi támogatások rendjével összeegyeztethetők.

Kérelmei alátámasztására a felperes a következőkre hivatkozik:

—

Az olasz szabályozás által biztosított jövedéki adó alóli mentesség nem szelektív jellegű, hiszen valamennyi olyan üzem a címzettje, amelyek ásványi olajat használnak fel alumíniumoxid gyártása során. Az a körülmény, hogy Olaszország területén csupán egyetlen olyan létesítmény található, amelyben a gyártási folyamat során ilyen olajat használnak, pusztán ténybeli relevanciával bír, és nem kérdőjelezi meg a rendelkezés általános alkalmazási körét.

—	A szóban forgó támogatásokat a 659/1999 rendelet 1. cikke b) pontjának értelmében létezőnek kellett volna tekinteni, mivel az Olasz Kormányt a Tanács szabályos módon hatalmazta fel az ügy tárgyát képező kivétel hatályban hagyására.

—	A szóban forgó kivétel szoros összefüggésben áll a környezetvédelmi célokkal, amint az Olasz Kormány szabályozásának végrehajtásából, valamint az Euralluminia társaságnak Szardínia tartománnyal és a Környezetvédelmi Minisztériummal kötött megállapodásából látható.

—	A kivételt Szardínia tartomány gazdasági fejlődése szempontjából funkcionálisnak kellett volna tekinteni.

—

Az Olasz Kormány álláspontja szerint a 2003/96/EK irányelv hatályba lépésével már nem áll fenn a szóban forgó adókedvezményről való bejelentési kötelezettsége, mivel az Irányelv 18. cikkének, illetve II. mellékletének rendelkezései 2006. december 31-éig kifejezetten hatályban tartották a jogvita tárgyát képező jövedéki adót. Másrészt a hivatkozott rendelkezések tartalma megegyezik a 2001/224/EK tanácsi határozat 1. cikkének (2) bekezdésével.

A felperes végül a bizalomvédelem elvének, valamint a közösségi rendelkezések jogszerűsége vélelme elvének megsértésére hivatkozik.

22.4.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 96/24

2006. február 23-án benyújtott kereset – FLS Plast kontra Bizottság

(T-64/06. sz. ügy)

(2006/C 96/42)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperesek: az FLS Plast A/S (Koppenhága, Dánia) (képviselők: K. Lasok QC és M. Thill-Tayara)

Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága

Kereseti kérelmek

A felperes azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság

—	teljes egészében semmisítse meg a COMP/F/38.354 ipari zsákok ügyben 2005. november 30-án hozott C(2005)4634 megtámadott bizottsági határozat 1. cikkének h) pontját és 2. cikkének f) pontját, amennyiben az a felperesre vonatkozik;

—

vagylagosan, módosítsa a megtámadott határozat 2. cikkének f) pontját, és az Elsőfokú Bíróság korlátlan felülvizsgálati jogkörében jelentősen csökkentse az FLP Plastra egyetemlegesen kiszabott bírságot, részlegesen semmisítse meg az 1. cikk (1) bekezdését, amennyiben az a felperesre vonatkozik, és részlegesen semmisítse meg vagy megfelelően csökkentse a felperesre a 2. cikkben kiszabott bírságot;

—	kötelezze a Bizottságot az FLS Plastnál ezen üggyel kapcsolatban felmerült ügyvédi és egyéb költségek és kiadások viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A Bizottság a megtámadott határozatban megállapította, hogy a felperes megsértette az EK 81. cikket azáltal, hogy a műanyag ipari zsákok ágazatában megállapodások és összehangolt megállapodások hálózatában vett részt, amely érintette Belgiumot, Franciaországot, Németországot, Luxemburgot, Hollandiát és Spanyolországot, és árrögzítést, közös árszámítási módszerek kialakítását, piacfelosztást, eladási mennyiségek felosztását, ügyfelek, szerződések és megrendelések elosztását, pályázati felhívásokra való összehangolt ajánlattételt és egyedi információk cseréjét foglalta magába. A felperes jogsértése egy másik társaság, a Trioplast Wittenheim SA (TW) magatartásához kapcsolódott, amelynek a kérdéses kartellben való részvételét a Bizottság megállapította. A felperes részesedéssel rendelkezett a TW-ben, és azon időszak nagy részében, amely vonatkozásában a felperes felelősségét megállapították, a TW 100 %-ban a felperes leányvállalata volt. A Bizottság a TW-re bírságot szabott ki, és megállapította a felperes egyetemleges felelősségét e bírság egy részére.

A felperes, anélkül, hogy vitatná a kartell fennállását vagy időtartamát, illetve korábbi leányvállalatának részvételét, arra hivatkozik, hogy a Bizottság jogban való tévedést követett el a rá kiszabott bírság összegének megállapításakor. A felperes rámutat, hogy a TW-re kirótt bírság azon része, amelyért a felperes felelősségét a Bizottság megállapította, nyilvánvalóan aránytalan ahhoz az időtartamhoz képest, amely alatt részesedéssel rendelkezett a TW-ben.

A felperes továbbá azt állítja, hogy a megtámadott határozat sérti a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét és az arányosság elvét, mivel mind a felperes, mind a saját anyavállalatának felelősségét is megállapította a TW magatartása vonatkozásában, bár úgy döntött, hogy nem címezi a megtámadott határozatot a közbenső holding társaságoknak, és valójában nem is címezte azt e társaságoknak, leszámítva a felperest.

A felperes ezen túlmenően arra hivatkozik, hogy nem volt tudomása a TW jogellenes magatartásáról, nem gyakorolt befolyást a TW vezetésére, nem volt részese a megtámadott határozatban említett jogsértéseket elkövető TW vállalkozásnak, emiatt a megtámadott határozat jogellenes, és meg kell semmisíteni.

Vagylagosan, a felperes azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság korlátlan felülvizsgálati jogkörében csökkentse a bírságot. Ezzel összefüggésben előterjeszti, hogy a TW-re kiszabott bírság túl magas, mivel a korábbi gyakorlat és a jogsértés súlya nem indokolja a bírság alapösszegének szintjét; hogy a Bizottság tévedett a jogsértés időtartamának meghatározásakor a TW esetén; és hogy a Bizottság nem értékelte, hogy a TW-re és a felperesre kiszabott bírság összhangban van-e a 10 %-os felső határ szabályával.

A felperesre kiszabott bírsággal kapcsolatban a felperes azt állítja, hogy az aránytalanul magas, figyelembe véve az elrettentő hatás hiányát, a jogsértés időtartamát és intenzitását. A felperes továbbá azzal érvel, hogy a Bizottság tévedett, amikor nem mérsékelte felelősségét az engedékenységi közlemény értelmében, nevezetesen abban, hogy nem hárította tovább a TW-nek nyújtott 30 %-os csökkentést a felperes saját felelősségére, és nem nyújtott csökkentést a felperes számára. Végül a felperes a non bis in idem elvének megsértésére hivatkozik, másrészt azon elv megsértésére, hogy a büntetésnek tekintettel kell lennie minden egyes felperes egyedi körülményeire; ezzel kapcsolatban rámutat, hogy bár csupán a TW-nek a kartellben való részvétele időtartamának 35 %-ában volt annak anyavállalata, a Bizottság a TW-re kirótt bírság 85,7 %-áért tette felelőssé.

22.4.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 96/25

2006. február 24-én benyújtott kereset – FLSmidth kontra Bizottság

(T-65/06. sz. ügy)

(2006/C 96/43)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperesek: az FLSmidth & Co. A/S (Valby, Dánia) (képviselő: J.-E. Svensson ügyvéd)

Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága

Kereseti kérelmek

A felperes azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság

—	elsődlegesen semmisítse meg az EK 81. cikk alkalmazására vonatkozó eljárásban (COMP/F/38.354 ipari zsákok ügy) 2005. november 30-án hozott C(2005)4634 bizottsági határozatot, amennyiben az a felperesre vonatkozik;

—	másodlagosan módosítsa a fent említett határozat 2. cikkében a felperes egyetemleges felelősségével megállapított bírságot 0 euróra, amennyiben az a felperesre vonatkozik;

—	kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A felperes jogsértése egy másik társaság, a Trioplast Wittenheim SA (TW) magatartásához kapcsolódott, amelynek a kérdéses kartellben való részvételét a Bizottság megállapította. Egy másik társaság, az FLS Plast, amelynek a felperes a holding társasága volt, részesedéssel rendelkezett a TW-ben, és azon időszak nagy részében, amely vonatkozásában a felperes felelősségét megállapították, a TW 100 %-ban az FLS Plast leányvállalata volt. A Bizottság a TW-re bírságot szabott ki, és megállapította az FLS Plast egyetemleges felelősségét e bírság egy részére.

A felperes keresete alátámasztásaként először is arra hivatkozik, hogy a Bizottság helytelenül alkalmazta az anyavállalat felelősségének tesztjét, mivel nem bizonyította, hogy a felperes vonatkozásában fennálltak olyan körülmények, amelyek a TW-re tett anyavállalati befolyás vélelmét alátámasztaná. A felperes továbbá azt állítja, hogy a Bizottság nem a helyes jogi tesztet alkalmazta, mivel szigorúbb feltételek vonatkoznak a jelen esethez hasonló helyzetre, amelyben a Bizottság szerint a TW már korábban megkezdte a kartellben való részvételét, mielőtt a felperes leányvállalata felvásárolta volna, és eladása után továbbra is részt vett a kartellben. Bárhogy is, a felperes úgy véli, hogy bizonyította, miszerint a TW önállóan döntött saját piaci magatartásáról, és nem hajtott végre a felperes által adott utasításokat.

A felperes továbbá azzal érvel, hogy felelősségének megállapítása hátrányosan megkülönböztető jellegű, aránytalan és önkényes, mivel a Bizottság határozatban foglalt semelyik másik csoport felelősségét nem állapította meg az operatív leányvállalat, az anyavállalat és az anyavállalat anyavállalata tekintetében, amint az a TW és a felperes esetében történt. Ezen túlmenően, bár a TW korábban egy másik csoporthoz tartozott, a Bizottság nem állapította meg e másik csoport valamely tagjának felelősségét a TW-nek a kartellben való részvételéért. Végül a felperes felelőssége aránytalan, mivel a Bizottság a felperes felelősségét a TW-re kiszabott bírság 85,7 %-áért állapította meg, bár csupán 8 évig rendelkezett részesedéssel a TW-ben, az utóbbi kartellben való állítólagos részvételének összesen 20 éve alatt.

A felperes ezen utóbbi érveket azon vagylagos kérelmének alátámasztására is előterjeszti, hogy a rá kiszabott bírságot az Elsőfokú Bíróság csökkentse. Azzal érvel továbbá, hogy a rá kiszabott bírság túlzott, mivel a Bizottság nem állapított meg külön alapösszeget a felperesre nézve, amelynek során figyelembe vette volna felelősségének hiányát. Azt állítja, hogy a Bizottság jogban való tévedést követett el azáltal, hogy nem vett tekintetbe bizonyos, a felperes javára szóló enyhítő körülményeket.

Végül a felperes azt állítja, hogy a Bizottság további jogban való tévedést követett el azáltal, hogy a TW felelősségét megállapította az 1982-től 1988-ig tartó időszakra; hogy aránytalan, túlzott, a forgalom 10 %-ának megfelelő felső határt meghaladó bírságot szabott ki az utóbbira; hogy az elsősorban felelős félnek, a TW-nek nyújtott bírságcsökkentést nem nyújtotta a felperesnek is, vagy legalábbis az engedékenységi közlemény alapján nem nyújtott ettől független bírságcsökkentést a felperesnek.

22.4.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 96/26

2006. február 23-án benyújtott kereset – JM kontra Bizottság

(T-66/06. sz. ügy)

(2006/C 96/44)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperes: a JM Gesellschaft für industrielle Beteiligungen mbH & Co. KGaA (Worms, Németország) (képviselő: H.-J. Hellmann ügyvéd)

Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága

Kereseti kérelmek

A felperes azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság

—	semmisítse meg a COMP/F/38.354 ipari zsákok ügyben 2005. november 30-án hozott, a felperesnek 2005. december 14-én kézbesített C(2005)4634 végl. bizottsági határozatot, amennyiben az az utóbbira vonatkozik; vagylagosan csökkentse a felperesre egyetemlegesen kiszabott bírságot;

—	kötelezze az alperest az eljárás költségeinek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A felperes a COMP/F/38.354 ipari zsákok ügyben 2005. november 30-án hozott C(2005)4634 végl. bizottsági határozatot vitatja. A Bizottság a megtámadott határozatban egyetemlegesen bírságot szabott ki az RKW AG Rheinische Kunststoffwerke (RKW) vállalkozásra és a felperesre az EK 81. cikk megsértése miatt. A Bizottság szerint ezen utóbbiak a műanyag ipari zsákok ágazatában Belgiumban, Franciaországban, Németországban, Luxemburgban, Hollandiában és Spanyolországban megállapodások és összehangolt megállapodások hálózatában vettek részt.

Keresete alátámasztásaként a felperes arra hivatkozik, hogy a megtámadott határozat sérti a közigazgatás jogszerűségének elvét. Az alperesnek nem volt jogalapja és felhatalmazása, hogy a felperes egyetemleges felelősségét megállapítsa.

Ezen túlmenően a felperes kifogásolja, hogy a Bizottság megállapította felelősségét az RKW jogsértéséért is. E felelősség megállapításának feltételei, amelyeket a Bíróság dolgozott ki, nem teljesülnek. A felperes továbbá arra hivatkozik, hogy a Bizottság megsértette a közigazgatás jogszerűségének elvét azáltal, hogy megállapította felelősségét az RKW jogsértéséért, mivel az alperes bírságkiszabási gyakorlatára nem terjed ki a 17/1962 rendelet (1) 15. cikkének (2) bekezdésében foglalt felhatalmazás. Ezzel kapcsolatban a felperes arra hivatkozik, hogy a Bizottság megsértette az egyenlő bánásmód és az arányosság elveit.

A felperes ezenkívül azt állítja, hogy a Bizottság helytelenül alkalmazta a 17/1962 rendelet 15. cikkének (2) bekezdését és a bírságkiszabási iránymutatást. Többek között az RKW-val kapcsolatos bizonyítékok felvétele és értékelése szabálytalan volt. A korábbi közigazgatási gyakorlattal összevetve az RKW-ra kiszabott bírság továbbá aránytalan. Ami a jogsértés súlyára tekintettel kiszabott kezdeti bírságösszeget illeti, a felperes úgy véli, hogy a Bizottság több szempontból hátrányosan megkülönböztette az RKW-t, más felekkel – a határozat többi címzettjével – összehasonlítva. Ezen túlmenően a felperes arra hivatkozik, hogy a Bizottság tévesen állapította meg a jogsértés időtartamát, és nem vette figyelembe az RKW-vel kapcsolatos enyhítő körülményeket. Végül a felperes azzal érvel, hogy a Bizottság megsértette a 17/1962 rendelet 15. cikkének (2) bekezdését, mivel az RKW-ra kiszabott bírságot az engedékenységi közleménnyel ellentétesen állapította meg.

(1) A Szerződés 85. és 86. cikkének végrehajtásáról szóló 17. (első) rendelet (HL L 13., 204. o., 1962. február 21.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 3. o.)

22.4.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 96/27

2006. február 20-án benyújtott kereset – Elini N. V. kontra OHIM

(T-67/06. sz. ügy)

(2006/C 96/45)

A keresetlevél nyelve: holland

Felek

Felperes: Elini N. V. (Antwerpen, Belgium) (képviselők: F. Cornette és S. Tilsley ügyvédek)

Alperes: Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)

A másik fél a fellebbezési tanács előtti eljárásban: Rolex S.A. (Genf, Svájc)

Kereseti kérelmek

—	Az Elsőfokú Bíróság vizsgálja meg újra és helyezze hatályon kívül a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) negyedik fellebbezési tanácsának 2005. december 12-i R-725/2004-4. sz., megtámadott határozatát;

—	az Elsőfokú Bíróság kötelezze az OHIM-ot a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A közösségi védjegy bejelentője: Elini N. V.

Az érintett közösségi védjegy: Az „Elini” ábrás védjegy a 14. osztályba tartozó áruk vonatkozásában (ékszerek; órák; óraszíjak, óraüvegek, óraláncok; drágakövek.,

A felszólalási eljárásban hivatkozott védjegy vagy megjelölés jogosultja: Rolex S.A.

A felszólalási eljárásban hivatkozott védjegy vagy megjelölés: A „Cellini” közösségi ábrás védjegy többek között a 14. osztályba tartozó áruk vonatkozásában (lajstromszám: 1 456 102).

A felszólalási osztály határozata: A felszólalás elutasítása.

A fellebbezési tanács határozata: A felszólalási osztály határozatának megsemmisítése és a közösségi védjegybejelentés elutasítása.

Jogalapok: A 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése.

22.4.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 96/28

2006. február 23-án benyújtott kereset – Stempher és Koninklijke Verpakkingsindustrie Stempher kontra Bizottság

(T-68/06. sz. ügy)

(2006/C 96/46)

Az eljárás nyelve: holland

Felek

Felperesek: a Stempher B.V. (Rijssen, Hollandia) és a Koninklijke Verpakkingsindustrie Stempher C.V. (képviselő: J.K. de Pree ügyvéd)

Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága

Kereseti kérelmek

A felperesek azt kérik, hogy az Elsőfokú Bíróság

—

semmisítse meg az EK-Szerződés 81. cikkének alkalmazására vonatkozó eljárásban (COMP/F/38.354 ipari zsákok ügy) 2005. november 30-án hozott és a 2005. december 7-i bizottsági határozattal módosított C(2005)4634 végl. bizottsági határozat 1. cikkének (2) bekezdését, 2., 3. és 4. cikkét, de legalábbis annyiban, amennyiben e rendelkezések megállapítják, hogy a Stempher megsértette az EK 81. cikket, bírságot szabott ki ezzel kapcsolatban a Stempherre, a Stemphert a jogsértés abbahagyására kötelezte, az 1. cikkben leírt, ahhoz hasonló vagy azzal azonos célú vagy hatású tevékenységektől és magatartásoktól való jövőbeni tartózkodásra kötelezte, és amennyiben e határozat címzettje a Stempher;

—	kötelezze a Bizottságot a saját és a felperes költségeinek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A felperesek az EK-Szerződés 81. cikkének alkalmazására vonatkozó eljárásban (COMP/F/38.354 ipari zsákok ügy) 2005. november 30-án hozott C(2005)4634 végl. bizottsági határozatot vitatják.

Keresetük alátámasztásául a felperesek arra hivatkoznak, hogy a határozat ellentétes az EK 81. cikkel, valamint az 1/2003 rendelet (1) 23. cikkével, mivel nem volt megfelelő bizonyíték annak igazolására, hogy a felperesek az EK 81. cikkébe ütköző tevékenységet folytattak.

A felperesek továbbá előterjesztik, hogy a határozat ellentétes az 1/2003 rendelet 25. cikkével, valamint az azt megelőzően hatályban lévő 2988/74 rendelettel (2), mivel hatásköre a feltételezett jogsértés elbírálására elévült.

Vagylagosan a felperesek arra hivatkoznak, hogy a megtámadott határozat 2. cikke ellentétes az 1/2003 rendelet 23. cikkének (3) bekezdésével, és a bírságkiszabási iránymutatással (3). A Bizottság helytelenül értékelte a felperesek terhére rótt jogsértés súlyát, és tévesen sorolta be mint különösen súlyos jogsértést. A felperesek továbbá azt állítják, hogy a Bizottság téves szempontokat és információkat vett figyelembe a bírság kiszabásakor. Ez szerintük aránytalanul magas bírsághoz vezetett.

A felperesek végül arra hivatkoznak, hogy a Bizottság a lényeges eljárási követelmények figyelmen kívül hagyásával fogadta el a megtámadott határozatot, megsértette az indokolási kötelezettséget, nem folytatott le gondos vizsgálatot, nem írta le megfelelően a jogsértést, amelynek elkövetésével a felpereseket vádolja, sem a piacot, amelyen állítólag e jogsértés megtörtént. A felperesek szerint a Bizottság nem írta le azokat a tényezőket sem, amelyek a terhükre rótt jogsértés súlyának értékelését alátámasztanák.

(2) Az eljárások időtartamának korlátozásáról, valamint az Európai Gazdasági Közösség szállításra és versenyre vonatkozó szabályai alapján kezdeményezett szankciók végrehajtásáról szóló, 1974. november 26-i 2988/74/EGK tanácsi rendelet (HL 1974. L 319., 1. o., magyar nyelvű különkiadás 7. fejezet, 1. kötet, 61. o.)

(3) Iránymutatás a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK-szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről (98/C 9/03) (HL 1998. C 9., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 171. o.)

22.4.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 96/29

2006. február 23–án benyújtott kereset – Aughinish Alumina kontra Bizottság

(T-69/06. sz. ügy)

(2006/C 96/47)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: Auginish Alumina Ltd (székhelye: Askeaton, Írország) (képviselők: J. Handoll és C. Waterson, solicitors)

Alperes: Az Európai Közösségek Bizottsága

Kereseti kérelmek

—

Az Elsőfokú Bíróság semmisítse meg a Bizottság 2005. december 7-i, C(2005) 4436 def. számon nyilvántartásba vett, a, többek között Shannon tartományon belüli alumíniumgyártás során fűtőanyagként felhasznált ásványi olajokat terhelő jövedéki adó alóli, Írország által végrehajtott mentességre vonatkozó (C 78/2001 [ex NN/2001-Írország]) határozatát;

—	a Bizottságot kötelezze a felperes részéről jelen eljárás folyamán felmerült költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Megtámadott határozatában a Bizottság úgy vélte, hogy a többi tagállam mellett Írország számára biztosított, alumíniumgyártás során használt nehéz fűtőanyagokat terhelő jövedéki adó alóli, 2003. december 31-ig tartó mentesség az EK 87. cikk (1) bekezdésének értelmében állami támogatásnak minősül. Ugyanakkor megállapította azt, hogy az 1990. július 17-e és 2002. február 2-a között nyújtott támogatás, mivel összeegyeztethetetlen a közös piaccal, nem térítendő vissza, míg a 2002. február 3. és 2003. december 31. között nyújtott támogatás az EK 87. cikk (3) bekezdése értelmében összeegyeztethető a közös piaccal, amennyiben a kedvezményezettek legalább 13,01 eurós összeget fizetnek a nehéz üzemanyag-olaj minden 1 000 kg-ja után, a Bizottság úgy határozott, hogy maga a támogatás összeegyezhetetlen a közös piaccal, amennyiben a kedvezményezettek nem fizették meg a fenti összeget, és arra szólította fel többek között Írországot, hogy tegyen meg minden szükséges intézkedést az összeegyeztethetetlen támogatás kedvezményezettek részéről történő visszatéríttetésének szorgalmazására.

A felperes, egy ír társaság, amely az – állítólagos – támogatás egyik kedvezményezettje, a vitatott határozat megsemmisítését kéri. Kérelmei alátámasztására előadja, először is, hogy a Bizottság tévesen kezelte a szóban forgó támogatást az EK 88. cikk (1) bekezdése értelmében létező támogatásnak. E vonatkozásban a felperes három alternatív érvet is felhoz: a támogatás kötelező erejű és Írország csatlakozását megelőzően kötött megállapodás tárgya volt; a támogatásról 1983. januárjában történt az értesítés, ám a Bizottság csupán 2000-ben döntött az eljárás megindításáról; ha a támogatást jogszerűtlen lenne is, a Bizottság tévesen vélte úgy, hogy a 659/99 rendelet (1) 15. cikke értelmében azt részben létezőnek kell tekinteni.

A felperes azt állítja továbbá, hogy a megtámadott határozat sérti a jogbiztonság elvét, mivel lehetetlenné teszi a Tanács által az EK 93. cikk alapján nyújtott felhatalmazásokat, és a Bizottság elmulasztotta, hogy éljen a 92/81 irányelv (2) 8. cikke értelmében őt megillető eljárás lehetőségével állami támogatások vonatkozásában, vagy hogy szorgalmazza a vonatkozó tanácsi határozatok megsemmisítését.

Továbbá, a felperes állapítása szerint a Bizottság elmulasztotta az EK 3. és 157. cikk alapvető előírásainak tekintetbe vételét a közösségi ipar versenyképességének erősítésére és az ehhez szükséges feltételek meglétének biztosítására.

A felperes a bizalomvédelem és jogbiztonság elveinek védelmére is hivatkozik. E tekintetben a felperes ugyancsak rámutat arra a tényre, hogy a Bizottság a támogatásról történő értesítést követő 17 évig nem lépett fel ezen támogatás ellen, és elmulasztotta a mentességet 2006 decemberéig meghosszabbító tanácsi határozat elutasítását.

A felperes továbbá azzal érvel, hogy az EK 88. cikk (2) bekezdése alapján indított eljárás 43 hónapig tartott, amely – a felperes álláspontja szerint szélsőségesen hosszú – időszak a gondos ügyintézés és a jogbiztonság elveit sérti.

Végezetül a felperes úgy véli, hogy a Bizottság elmulasztotta az érintett piacok és azok verseny-szerkezete megfelelő vizsgálatát, amelyet azon tény fényében el kellett volna végezni, hogy maga a Bizottság korábban elfogadta, hogy nincs szó a verseny torzulásáról, valamint tekintettel arra a tényre, hogy a Tanács 2006. december 31-ig jóváhagyta a mentességeket.

(1) Az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 1999. március 22-i 659/1999/EK rendelet., HL L 83., 1999. 3. 27., 1. o., (magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 339.o.)

(2) Az ásványi olajok jövedéki adója szerkezetének összehangolásáról szóló 1992. október 19-i 92/81/EGK irányelv, HL L 83., 1999.13.27., 1. o.

22.4.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 96/30

2006. február 28-án benyújtott kereset – Audi kontra OHIM

(T-70/06. sz. ügy)

(2006/C 96/48)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperes: Audi Aktiengesellschaft (Ingolstadt, Németország) (képviselők: O. Gillert és F. Schiwek Rechtsanwälte)

Alperes: Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)

Kereseti kérelmek

—	Az Elsőfokú Bíróság helyezze hatályon kívül a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) második fellebbezési tanácsának 2005. december 16-i határozatát (R 237/2005-2. sz. fellebbezési ügy);

—	az Elsőfokú Bíróság az alperest kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Az érintett közösségi védjegy: A „Vorsprung durch Technik” szóvédjegy a 9., 12., 14., 16., 18., 25., 28., 35., 36., 37., 38., 39., 40., 41., 42., 43. és 45. osztályba tartozó áruk és szolgáltatások vonatkozásában – 3 016 292. sz. védjegybejelentés.

Az elbíráló határozata: A védjegybejelentés részbeni elutasítása.

A fellebbezési tanács határozata: A fellebbezés részbeni elutasítása.

Jogalapok: A 40/94 tanácsi rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése, mivel a bejelentett védjegy elegendő megkülönböztető képességgel rendelkezik, és a megtámadott határozat nem szól az érintett vásárlóközönségről.

22.4.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 96/30

2006. február 23-án benyújtott kereset – Groupe Gascogne kontra Bizottság

(T-72/06. sz. ügy)

(2006/C 96/49)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: a Groupe Gascogne (Saint-Paul-lès-Dax, Franciaország) (képviselő: C. Lazarus ügyvéd)

Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága

Kereseti kérelmek

A felperes azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság

—

elsődlegesen semmisítse meg a határozat 1. cikkének k) pontját, 2. cikkének i) pontját és 4. cikkének 12) pontját, amennyiben azt a Bizottság a Groupe Gascogne-nak címezte és pénzbírságot szabott ki rá, és módosítsa a határozat 2. cikkének i) pontját, amennyiben az a Sachsára az 1/2003/EK rendelet 23. cikkének (2) bekezdésével és a 17/62 rendelet 15. cikkével ellentétesen forgalmának 10 %-os határát meghaladóan bírságot szabott ki;

—	másodlagosan semmisítse meg a határozat 2. cikkének i) pontját;

—	harmadlagosan módosítsa a határozat 2. cikkének i) pontját és csökkentse a Sachsára és a Groupe Gascogne-ra egyetemlegesen kiszabott bírság összegét;

—	kötelezze az Európai Bizottságot az eljárás összes költségének viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A felperes a jelen keresettel az EK-Szerződés 81. cikkének alkalmazására vonatkozó eljárásban (COMP/F/38.354 ipari zsákok ügy) 2005. november 30-án hozott C(2005)4634 végl. bizottsági határozat részleges megsemmisítését kéri, amelyben a Bizottság megállapította, hogy a határozat címzettjei, ideértve a felperest, megsértették az EK-Szerződés 81. cikkét azáltal, hogy a műanyag ipari zsákok ágazatában Belgiumban, Franciaországban, Németországban, Luxemburgban, Hollandiában és Spanyolországban megállapodások és összehangolt megállapodások hálózatában vett részt. A határozatnak a felperesre vonatkozó részében a Bizottság megállapította, hogy a Sachsa Verpackung anyavállalataként egyetemlegesen felelős a jogsértésért a Sachsa Verpackung GmbH-val. Másodlagosan a felperes csupán a határozat 2. cikke i) pontjának megsemmisítését kéri, amely bírságot szab ki rá, harmadlagosan pedig e cikk módosítását a kiszabott bírság csökkentése céljából.

Kereseti kérelme alátámasztásául a felperes három jogalapra hivatkozik.

Az első jogalapban, amelyet fő jogalapként terjeszt elő, azt állítja, hogy a Bizottság megsértette az EK 81. cikk (1) bekezdését azáltal, hogy helytelenül egyetemleges felelősségét állapította meg a Sachsa tevékenységéért, és egyetemleges felelősségét állapította meg a Sachsára kiszabott bírság megfizetéséért.

A másodlagosan előterjesztett második jogalapban a felperes azt állítja, hogy a Bizottság jogban való tévedést követett el az EK 81. cikk értelmében vett „vállalkozás” fogalmának félreértelmezésével, és emiatt a Groupe Gascogne konszolidált forgalmának alapján kiszámított bírságot szabott ki rá, míg a felperes szerint a Groupe Gascogne és a Sachsa összevont társasági forgalmára kellett volna támaszkodnia, mivel nem indokolta, hogy miért kellett a Groupe Gascogne más leányvállalatait bevonni a „vállalkozásba”, amelynek a Sachsa versenykorlátozó tevékenységéért való felelősségét a megtámadott határozat megállapította.

A harmadlagosan előterjesztett harmadik jogalapban a felperes azt állítja, hogy a Bizottság megsértette az arányosság elvét azáltal, hogy állítólag túlzottan magas bírságot szabott ki egyetemlegesen a Sachsára és a Groupe Gascogne-ra, különösen mivel nem biztosította, hogy ésszerű kapcsolat állt fenn a kiszabott szankció és a Groupe Gascogne által a műanyag zsákok piacán elért tényleges forgalom között.

22.4.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 96/31

2006. február 27-én benyújtott kereset – Bayer CropScience a.o. kontra Bizottság

(T-75/06. sz. ügy)

(2006/C 96/50)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperesek: Bayer CropScience a.o. (Monheim am Rhein, Németország), Makhteshim-Agan Holding BV (Amszterdam, Hollandia), Teko AE (Athén, Görögország) és Aragonesas Agro SA (Madrid, Spanyolország) (képviselők: C. Mereu és K. Van Maldegem ügyvédek)

Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága

Kereseti kérelmek

—	Az Elsőfokú Bíróság semmisítse meg az endoszulfánnak a 91/414/EGK tanácsi irányelv I. mellékletébe történő felvétele megtagadásáról és az e hatóanyagot tartalmazó növényvédő szerek engedélyének visszavonásáról szóló, 2005. december 2-i 2005/864/EK bizottsági határozatot (1); és

—	az Elsőfokú Bíróság az alperest kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló 91/414 tanácsi irányelv (2) (a növényvédő szerekről szóló irányelv, PPPD) előírja, hogy a tagállamok csak abban az esetben engedélyezhetnek egy terméket, ha az szerepel az irányelv I. mellékletében. Az endoszulfánt gyártó felperesek a megtámadott – az endoszulfánnak az említett mellékletbe történő felvételét megtagadó – határozat megsemmisítését kérik.

A felperesek kérelmük alátámasztására először is számos, állítólagos eljárási szabálytalanságra hivatkoznak, nevezetesen: hogy a megtámadott határozat értékelése a 91/414 irányelvben meghatározottaktól eltérő kritériumokon alapul, nem teljes, és a felperesek által szolgáltatott adatoknak csupán egy kiválasztott részét használja fel; hogy a Bizottság által megállapított új iránymutatásokat és kritériumokat visszaható hatállyal alkalmazták a felperes által történő bejelentést és adatszolgáltatást követően; és hogy a Bizottság megtagadta a felperesek részére történő tanácsadást és a felperesekkel történő konzultációt az értékelési szempontok és politika megváltoztatása tekintetében.

A felperesek továbbá azt állítják, hogy anyagi jogi szempontból a megtámadott határozat sérti az EK 95. cikk (3) bekezdését a 91/414 irányelv 5. cikkének (1) bekezdését. A felperesek álláspontja szerint a Bizottság nem teljesítette az e rendelkezések által előírt azon kötelezettségét, hogy a hatóanyagokat az aktuális tudományos és technológiai ismeretek fényében értékelje és felvegye az I. mellékletbe, és ennek során csupán az 5. cikkben meghatározott követelményeket vegye figyelembe.

A felperesek hivatkoznak továbbá a közösségi jog számos általános elvének megsértésére, melyek nevezetesen a következők: az arányosság elve, a bizalomvédelem és a jogbiztonság elve, a gondos és pártatlan értékelés kötelezettsége, a tisztességes eljáráshoz való jog (a védelemhez és a tisztességes meghallgatáshoz való jog), a tudományos tanács kiválóságának és pártatlanságának elve, az egyenlő bánásmód elve, az általános rendelkezésekkel szemben a lex specialis elsőbbségének elve, és végül az estoppel elve.

(1) HL L 317., 2005. 3. 12., 25. o.

(2) HL L 230., 1991. 8. 19., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 11. kötet, 332. o.

22.4.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 96/32

2006. március 1-jén benyújtott kereset – Olasz Köztársaság kontra Bizottság

(T-77/06. sz. ügy)

(2006/C 96/51)

Az eljárás nyelve: olasz

Felek

Felperes: Olasz Köztársaság (képviselő: Paolo Gentili, avvocato dello Stato)

Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága

Kereseti kérelmek

—

Az Elsőfokú Bíróság semmisítse meg a Bizottság 2005. december 19-i 14012. sz. feljegyzését, melynek tárgya POR Sicilia N. program 2005 3489 fizetési kérelem, és amellyel „Barnier biztos 2003. július 29-i levelében a támogatási rendszerek keretében kifizetett előlegekre vonatkozó feltételek tiszteletben tartását” kérték;

—

Az Elsőfokú Bíróság semmisítse meg a Bizottság 2005. december 21-i 14134. sz. feljegyzését, melynek tárgya POR Sicilia N. program SYSFIN 2005 3554 fizetési kérelem, és amellyel „Barnier biztos 2003. július 29-i levelében a támogatási rendszerek keretében kifizetett előlegekre vonatkozó feltételek tiszteletben tartását” kérték;

—

Az Elsőfokú Bíróság semmisítse meg a Bizottság 2006. január 25-i 765. sz. feljegyzését, melynek tárgya PON Tudományos kutatás, technológiai fejlesztés és felsőfokú képzés program 2005 3784 fizetési kérelem, és amellyel „Barnier biztos 2003. július 29-i levelében a támogatási rendszerek keretében kifizetett előlegekre vonatkozó feltételek tiszteletben tartását” kérték;

—

Az Elsőfokú Bíróság semmisítse meg a Bizottság 2006. február 13-i 1459. sz. feljegyzését, melynek tárgya POR Sicilia N. program SYSFIN 2006 0029 fizetési kérelem, és amellyel „Barnier biztos 2003. július 29-i levelében a támogatási rendszerek keretében kifizetett előlegekre vonatkozó feltételek tiszteletben tartását” kérték;

—	az Elsőfokú Bíróság kötelezze az Európai Közösségek Bizottságát a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A jogalapok és fontosabb érvek megegyeznek a T-345/04. sz. Olaszország kontra Bizottság ügyben (1) hivatkozottakkal.

(1) HL C 262., 2004.10.23., 55. o.

22.4.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 96/32

2006. február 23-án benyújtott kereset – Sachsa Verpackung kontra Bizottság

(T-79/06. sz. ügy)

(2006/C 96/52)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: a Sachsa Verpackung (Wieda, Németország) (képviselők: F. Puel és L. François-Martin ügyvédek)

Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága

Kereseti kérelmek

A felperes azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság

—	semmisítse meg a határozat 1. cikkének k) pontját, 2. cikkének i) pontját és 4. cikkének 21) pontját;

—	vagylagosan módosítsa a határozat 2. cikkének i) pontját és csökkentse a bírság összegét;

—	kötelezze az Európai Bizottságot az eljárás összes költségének viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A felperes a jelen keresettel az EK-Szerződés 81. cikkének alkalmazására vonatkozó eljárásban (COMP/F/38.354 ipari zsákok ügy) 2005. november 30-án hozott C(2005)4634 végl. bizottsági határozat részleges megsemmisítését kéri, amelyben a Bizottság megállapította, hogy a határozat címzettjei, ideértve a felperest, megsértették az EK-Szerződés 81. cikkét azáltal, hogy a műanyag ipari zsákok ágazatában Belgiumban, Franciaországban, Németországban, Luxemburgban, Hollandiában és Spanyolországban megállapodások és összehangolt megállapodások hálózatában vett részt. A határozatnak a felperesre vonatkozó részében a Bizottság megállapította, hogy a felperes részt vett az egységes és folyamatos jogsértésben, és bírságot szabott ki rá.

Az első kereseti kérelme alátámasztásául, amelyet fő kérelmeként terjeszt elő, a felperes három jogalapra hivatkozik.

Az első jogalapban azt állítja, hogy a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el azzal kapcsolatban, hogy a felperes milyen mértékben vett részt a kartellben, azáltal, hogy aktív szerepét állapította meg az általános kvóták és az árak rögzítésében, valamint a vevők elosztásában.

A második jogalapban azt állítja, hogy a Bizottság megsértette az indokolási kötelezettséget azáltal, hogy nem indokolta a jogilag megkívánt módon azt, hogy a felperes részt vett a kartell németországi alcsoportjában.

A harmadik jogalapban a felperes arra hivatkozik, hogy a Bizottság megsértette az 1/2003/EK rendelet (1) 23. cikkének (2) bekezdését és a 17/62 rendelet (2) 15. cikkét a felperes szerint azon téves állítással, hogy a felperes nem volt független vállalkozás, és azon szintén téves megállapítással, hogy anyavállalata, a Groupe Gascogne, egyetemlegesen felelős a bírság megfizetéséért. A felperes továbbá azzal érvel, hogy a Bizottság tévedett azon bírságrész megállapításával, amelyért a felperes a jogsértésben való részvételének időtartama miatt felelős, amely így meghaladta forgalmának 10 %-os határát.

Vagylagos kereseti kérelmének alátámasztásául a felperes arra hivatkozik, hogy a Bizottság helytelenül állapította meg a kiszabott bírság összegét, és megsértette az arányosság elvét azáltal, hogy a jogsértés súlyát és időtartamát tévesen értékelte, és nem vette figyelembe az enyhítő körülményeket, valamint a felperes együttműködését az engedékenységi közlemény (3) alapján.

(2) A Szerződés 85. és 86. cikkének végrehajtásáról szóló 17. (első) rendelet (HL L 13., 204. o., 1962. február 21.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 3. o.)

(3) A Bizottság közleménye a kartellügyek esetében a bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről (HL 2002. C 45., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 155. o.)

22.4.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 96/34

2005. december 13-án benyújtott kereset – Gesner kontra OHIM

(F-119/05. sz. ügy)

(2006/C 96/53)

Az eljárás nyelve: spanyol

Felek

Felperes: Charlotte Gesner (Kildedalsvej, Dánia) (képviselők: J. Vazquez Vazquez és C. Amo Quiñones ügyvédek)

Alperes: Belső Piaci Harmonizációs Hivatal

Kereseti kérelmek

—

A Közszolgálati Törvényszék semmisítse meg a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (OHIM) által 2005. szeptember 2-án elfogadott határozatot, amellyel elutasította a felperes által az OHIM-nak a rokkantsági bizottság létrehozását megtagadó 2005. április 21-i határozata ellen 2005. május 10-én benyújtott panaszát;

—	a Közszolgálati Törvényszék az alperest kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A felperes, aki 2005. április 15-ig az OHIM ideiglenes alkalmazottja volt, 2003 óta porckorongsérvben és egyéb gerincbántalmakban szenved. Annak ellenére, hogy sebészi kezelésen is átesett, illetve többféle orvosi és fizikoterápiás kezelésben is részesült, erős hátfájdalmai továbbra sem szűntek meg, állapotát pedig tovább súlyosbította, hogy hosszú időn keresztül kellett ülőhelyzetben dolgoznia, ami miatt több hónapon keresztül betegszabadságon volt.

2005. március 11-én a felperes rokkantsági bizottság létrehozását kérte az OHIM-tól, hogy az állapítsa meg a hivatalban végzett tevékenységével kapcsolatos munkaképtelenségét, és ismerje el rokkantnyugdíjra való jogosultságát.

Az OHIM két okból kifolyólag megtagadta ezt a lehetőséget. Elsőként a személyzeti szabályzat 59. cikkét úgy kell értelmezni, hogy a rokkantsági bizottság összehívásához szükséges határozatot a kinevezésre jogosult hatóság hozza meg. Másrészt mivel a felperes az elmúlt három évben mindössze 294 napot volt betegszabadságon, nem felel meg a személyzeti szabályzat 59. cikke (4) bekezdésében foglaltak időtartamnak.

Keresetében a felperes négy jogalapot hoz fel, amelyek közül az első értelmében úgy véli, hogy a kinevezésre jogosult hatóság nem vindikálhatja magának a kizárólagos jogot a rokkantsági bizottság összehívására. Ezzel a kinevezésre jogosult hatóság előzetesen, szubjektíven és önkényesen határozhatná meg, hogy az alkalmazott vagy tisztviselő kellően beteg-e a bizottság összehívásához, illetve ahhoz, hogy megjelenjen előtte.

Második jogalapjában a felperes kifejti, hogy a megtámadott határozat indokolása hibás. A személyzeti szabályzat 59. cikkének (4) bekezdésében foglalt időtartam alkalmazásával nem részesülhetnek rokkantsági nyugdíjban azok a tisztviselők és alkalmazottak, akik ezt az időtartamot nem töltötték le, ugyanakkor ha egy baleset vagy betegség miatt válnak munkaképtelenné, hamarabb is kérhetik nyugdíjazásukat.

Harmadik jogalapjában a felperes úgy véli, hogy a rokkantsági bizottság létrehozására vonatkozó rendelkezéseknél nem a személyzeti szabályzat 59. cikke az irányadó, hanem a rokkantsági nyugdíjra való jogosultsággal kapcsolatos jogszabályok, vagyis a személyzeti szabályzat egyéb alkalmazottakra vonatkozó részének 31–33. cikke, a személyzeti szabályzat 9. cikke és VIII. melléklete.

Utolsó jogalapjában a felperes kifejti, hogy a megtámadott határozat sérti a hátrányos megkülönböztetés tilalmát és az egyenlő bánásmód elvét. Az OHIM megakadályozza személyzetét a rokkantsági bizottság összehívásában, miközben a többi közösségi alkalmazottnak megvan erre a lehetősége. Mindezen felül a három évnél rövidebb szerződéssel rendelkező OHIM-alkalmazottaknak nehézségbe ütközik a rokkantsági nyugdíjjogosultság megszerzése, mivel rövidebb szolgálati idejük miatt nem tudják elérni a személyzeti szabályzat 59. cikkének (4) bekezdésében előírt időtartamot.

22.4.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 96/34

2006. január 13-án benyújtott kereset – Scafarto kontra Bizottság

(F-6/06. sz. ügy)

(2006/C 96/54)

Az eljárás nyelve: olasz

Felek

Felperes: Nicola Scafarto (Luxembourg, Luxemburg) (képviselők: A. D'Antuono és G. Somma ügyvédek)

Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága

Kereseti kérelmek

—	A Közszolgálati Törvényszék az EK 241. cikk szerint állapítsa meg a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 12. cikkének alkalmazhatatlanságát;

—	a Közszolgálati Törvényszék semmisítse meg a kinevezésre jogosult hatóságnak a felperes által a 2005. március 17-i 000617. sz. határozat ellen benyújtott panaszt hallgatólagosan elutasító határozatát;

—	a Közszolgálati Törvényszék semmisítse meg az előbbi határozatot abban a részében, amelyben a kinevezésre jogosult hatóság a felperest az A8-as besorolási fokozat első fizetési fokozata helyett az A6-os besorolási fokozat első fizetési fokozatába sorolta be;

—	a Közszolgálati Törvényszék kötelezze az alperest a felperes részére mindazon összegek és kamataik megfizetésére, amelyeket a felperes nem kapott meg a megtámadott határozat jogszerűtlensége miatt;

—	a Közszolgálati Törvényszék kötelezze az alperest a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A felperest, akit felkerült az A6-os és A7-es besorolási fokozatokra meghirdetett EUR/A/155/2000. sz. versenyvizsga alapján összeállított tartaléklistára, a Bizottság az új személyzeti szabályzat hatályba lépését alkalmazta és az A*6-os besorolási fokozatba sorolta be.

Keresetében a felperes mindenekelőtt arra hivatkozik, hogy a besorolásáról szóló határozat megsérti a személyzeti szabályzat 31. cikkét.

A felperes előadja továbbá, hogy az említett határozat jogellenes, mivel jogalapja, vagyis a személyzeti szabályzat XIII. mellékletének 12. cikke, jogellenes a következő elvek megsértése miatt: a jogbiztonság, a bizalomvédelem, a hátrányos megkülönböztetés tilalma, az egyenlő bánásmód, az ésszerűség és a gondos ügyintézés elve. A felperes végül – másodlagosan – hozzáteszi, hogy a jogos bizalom védelme mindig feltétlen, azonban minden kivételt és/vagy eltérést megfelelően meg kell indokolni; jelen esetben ez a feltétel nem teljesül.

22.4.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 96/35

2006. január 23-án benyújtott kereset – B kontra Bizottság

(F-7/06. sz. ügy)

(2006/C 96/55)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: B (Brüsszel, Belgium) (képviselők: S. Rodrigues és A. Jaume ügyvédek)

Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága

Kereseti kérelmek

—	A Közszolgálati Törvényszék semmisítse meg a kinevezésre jogosult hatóságnak a felperes panaszát elutasító 2005. október 10-i határozatát, a kinevezésre jogosult hatóságnak a felperes részére külföldi munkavégzési támogatás megállapítását megtagadó 2005. április 26-i határozatával együtt;

—	a Közszolgálati Törvényszék kötelezze az alperest a felperes részére – a szolgálatba lépésétől számítva – külföldi munkavégzési támogatás fizetésére;

—	a Közszolgálati Törvényszék kötelezze az alperest a majdani határozat meghozatalának időpontjától kezdődően késedelmi kamatok fizetésére;

—	a Közszolgálati Törvényszék kötelezze az alperest a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A felperes, aki a Bizottság tisztviselője, vitatja a juttatásainak végleges megállapításáról szóló határozatot, amellyel az alperes megtagadta tőle a külföldi munkavégzési támogatást.

Keresetének alátámasztására a felperes fő érvként a személyzeti szabályzat VII. melléklete 4. cikke (1) bekezdése a) pontjának megsértését hozza fel. A felperes jogellenességi kifogást is emel arra hivatkozva, hogy az idézett rendelkezés első franciabekezdésében írt állampolgársági feltételnek a mind az alkalmazási hely, mind a valamely egyéb tagállam állampolgárságával rendelkező tisztviselőre való alkalmazása megsérti a hátrányos megkülönböztetés tilalmát és az egyenlő bánásmód elvét.

A felperes előadja továbbá, hogy személye tekintetében mindenestre fennáll a kérdéses rendelkezés második franciabekezdésében foglalt, a lakóhelyre vonatkozó feltétel.

A felperes másodlagosan a személyzeti szabályzat VII. melléklete 4. cikke (1) bekezdésének b) pontjára hivatkozik azt állítva, hogy a megtámadott határozat nem veszi figyelembe azt a tényt, hogy a felperes megfelel mind az említett rendelkezésben szereplő állampolgársági, mind pedig a lakóhelyre ott előírt feltételnek.

Teljesen másodlagosan, a felperes a személyzeti szabályzat VII. melléklete 4. cikke (3) bekezdésének megsértésére hivatkozik; álláspontja szerint e rendelkezés nem értelmezhető akként, mintha megkövetelné, hogy a kettős állampolgársággal rendelkező tisztviselőnek ahhoz, hogy jogosult legyen a külföldi munkavégzési támogatásra, le kell mondania az alkalmazási helye szerinti tagállam állampolgárságáról.

22.4.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 96/36

2006. január 5-én benyújtott kereset – André kontra Bizottság

(F-10/06. sz. ügy)

(2006/C 96/56)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: Daniel André (Brüsszel, Belgium) (képviselő: M. Jourdan ügyvéd)

Alperes: Európai Közösségek Bírósága

Kereseti kérelmek

—

A Közszolgálati Törvényszék semmisítse meg a felperesnek a Bíróság 2005. január 12-i és 13-i kérésére és részére nyújtott szolgáltatásért járó, az Európai Unió intézményei által foglalkoztatott konferenciatolmácsok munkakörülményeit és pénzügyi rendszerét szabályozó egyezmény 7. cikkében foglalt átalánydíj kifizetését megtagadó 2005. október 6-i bizottsági határozatot;

—	a Közszolgálati Törvényszék kötelezze az alperest a sérelmes aktus miatt a felperest ért 241,99 euró összegű, a megfizetendő díjjal azonos kár – esedékességétől számított kamatokkal növelt összegének – megtérítésére;

—	a Közszolgálati Törvényszék az alperest kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A konferenciatolmácsként dolgozó felperes a közösségi intézmények különböző tolmácsszolgálatai részére nyújt precíz szolgáltatást. Szolgálatait a kért tolmácsolás napjának és helyének megjelölését tartalmazó megbízási szerződések keretében végzi. E megbízások anyagi részét az Európai Unió intézményei által foglalkoztatott konferenciatolmácsok munkakörülményeinek és pénzügyi rendszerének szabályozásáról szóló egyezmény határozza meg.

Jelen ügyben a felperes a fent hivatkozott egyezmény 7. cikkében foglalt és az ahhoz csatolt „végrehajtási szabályok”-ban részletesen szabályozott utazási átalánydíj kifizetését megtagadó bizottsági határozatot vitatja.

Keresetében a felperes vitatja az említett rendelkezéseknek – amelyek szerint az utazás miatti keresetkiesés az említett díj kifizetésének elengedhetetlen feltétele – az alperes által elfogadott értelmezését. Valójában tehát a Bizottságnak úgy kellett volna tekintenie, hogy bár a felperes 2005. január 10-én és 11-én már dolgozott egy közösségi intézménynek, megbízásának első napja 2005. január 12-e volt.

A felperes szerint az egyezmény szövege még közvetetten sem írja elő az alperes által megkívánt kiegészítő feltételek teljesítését, ezért az alperes jogosulatlanul változtatta meg az említett egyezmény hatályát.

Végül a felperes szerint az egy vagy több közösségi intézménnyel kötött megbízási szerződések közötti folytonosságból nem következik az, hogy megvonhatnák tőle a vitatott díjat.

22.4.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 96/36

2006. február 9-én benyújtott kereset – Zuleta de Reales Ansaldo kontra Bíróság

(F-13/06. sz. ügy)

(2006/C 96/57)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: Leticia Zuleta de Reales Ansaldo (Luxembourg, Luxemburg) (képviselő: G. Vandersanden ügyvéd)

Alperes: Európai Közösségek Bírósága

Kereseti kérelmek

—	A Közszolgálati Törvényszék semmisítse meg a Bíróság kinevezésre jogosult hatóságának a felperes A*7 besorolási fokozatba és 2-es fizetési fokozatba történő kinevezéséről szóló 2005. május 4-i határozatát;

—	a Közszolgálati Törvényszék helyezze vissza a felperest A*10 besorolási fokozatba és 2-es fizetési fokozatba, amelybe az általa sikeresen teljesített CJ/LA/25 versenyvizsga kiírásának rendelkezései alapján kellett volna őt besorolni;

—	a Közszolgálati Törvényszék rendelkezzen a felperes teljes mértékű és besorolási fokozata, illetve fizetési fokozata említett módosításának időpontjára visszaható hatállyal történő újrabesorolásáról, valamint a késedelmi kamatokról;

—

ebből következően a Közszolgálati Törvényszék határozza meg a felperesnek az A*10 besorolási fokozat és 2-es fizetési fokozat alapján kinevezése óta járó illetményét, határozza meg nyugdíjjogosultságát, az őt megillető egyéb előnyöket és juttatásokat, valamint rendelje el az előmenetel ugyanezen időponttól történő figyelembevételét;

—	a Közszolgálati Törvényszék a Bíróságot kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A felperes részt vett az LA7/LA6 fokozatú spanyol nyelvű jogász-nyelvészek tartaléklistájának létrehozására irányuló CJ/LA/25 versenyvizsgán.

A versenyvizsga sikeres teljesítését követően arról tájékoztatták, hogy 2005. május 16-ai hatállyal A*7 besorolási fokozatba és 2-es fizetési fokozatban gyakornok tisztviselőnek nevezték ki a Bíróság fordítási igazgatóságán.

Keresetében a felperes vitatja, hogy őt az Európai Közösségek tisztviselőinek személyzeti szabályzata, valamint egyéb alkalmazottainak alkalmazási feltételeinek módosításáról szóló, 2004. március 22-i 723/2004 rendelet (1) hatálybalépése alapján alacsonyabb fokozatba sorolták be.

Keresetének alátámasztására a felperes két jogalapra hivatkozik. Az első a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 12. cikke (3) bekezdésével, illetve 13. cikke (2) bekezdésével szemben felhozott jogellenességi kifogás. A második jogalap a gondos ügyintézés, a gondoskodási kötelezettség, az átláthatóság, a jóhiszeműség, az egyenlő bánásmód és a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének megsértésére vonatkozik.

(1) HL L 124., 2004.4.27., 1. o.

22.4.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 96/37

2006. február 15-én benyújtott kereset – Chevalier Carmana és társai kontra az Európai Közösségek Bírósága

(F-14/06. sz. ügy)

(2006/C 96/58)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: Giovanna Chevalier Carmana (Párizs, Franciaország), Alice Coda (Párizs, Franciaország), Jacqueline Doucet (Párizs, Franciaország), Françoise Kluss (Ollioules, Franciaország) (képviselők: G. Vandesanden és L. Levi ügyvédek)

Alperes: az Európai Közösségek Bírósága

Kereseti kérelmek

—	a Közszolgálati Törvényszék nyilvánítsa a keresetet és az abban szereplő jogellenességi kifogást elfogadhatónak és megalapozottnak;

—

a Közszolgálati Törvényszék következésképpen semmisítse meg a felperesek 2005. márciusi nyugdíjelszámolását, és ennek következtében alkalmazzon a felperesek lakóhelye államának fővárosára vonatkozó vagy legalábbis olyan korrekciós együtthatót, amely megfelelően tükrözi a megélhetési költségek különbségeit ott, ahol a felperesek kiadásai jelentkeznek, és így megfelel az egyenértékűség elvének;

—	a Közszolgálati Törvényszék az alperest kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A felperesek által felhozott jogalapok és fontosabb érvek az F-128/05. sz. Adolf kontra Bizottság ügyben (1) előadottakkal megegyeznek.

(1) HL C 60., 2006.3.11., 56. o.

22.4.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 96/37

2006. február 15-én benyújtott kereset – Abba és társai kontra Európai Parlament

(F-15/06. sz. ügy)

(2006/C 96/59)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: Abba és társai (képviselők: G. Vandesanden és L. Levi ügyvédek)

Alperes: Európai Parlament

Kereseti kérelmek

—	A Közszolgálati Törvényszék nyilvánítsa a keresetet és az abban szereplő jogellenességi kifogást elfogadhatónak és megalapozottnak;

—

—	a Közszolgálati Törvényszék az alperest kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A felperesek által felhozott jogalapok és fontosabb érvek az F-128/05. sz. Adolf kontra Bizottság ügyben (1) előadottakkal megegyeznek.

(1) HL C 60., 2006.3.11., 56. o.

22.4.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 96/38

2006. február 15-én benyújtott kereset – Françoise Augenault és társai kontra az Európai Unió Tanácsa

(F-16/06. sz. ügy)

(2006/C 96/60)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: Françoise Augenault és társai (képviselők: G. Vandesanden és L. Levi ügyvédek)

Alperes: az Európai Unió Tanácsa

Kereseti kérelmek

—	A Közszolgálati Törvényszék nyilvánítsa a keresetet és az abban szereplő jogellenességi kifogást elfogadhatónak és megalapozottnak;

—

—	a Közszolgálati Törvényszék az alperest kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A felperesek által felhozott jogalapok és fontosabb érvek az F-128/05. sz. Adolf kontra Bizottság ügyben (1) előadottakkal megegyeznek.

(1) HL C 60., 2006.3.11., 56. o.

22.4.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 96/38

2006. február 21-én benyújtott kereset – Vereecken kontra Bizottság

(F-17/06. sz. ügy)

(2006/C 96/61)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: Marc Vereecken (Brüsszel, Belgium) (képviselők: S. Rodrigues és A. Jaume ügyvédek)

Alperes: Európai Közösségek Bizottsága

Kereseti kérelmek

—

A Közszolgálati Törvényszék semmisítse meg a kinevezésre jogosult hatóságnak a felperes panaszát elutasító – és egyben e határozattal együtt ugyanezen hatóság által 2005. október 19-én hozott – határozatot, a felperes 2005 februári és azt követő fizetési értesítőinek a felperes besorolását A*8 besorolási fokozatra módosító részét, valamint a kinevezésre jogosult hatóság által a személyes okokkal indokolt szabadság miatt kapott érdempontok, elsőbbségi pontok és kompenzációs pontok odaítéléséről rendelkező határozatot;

—

a Közszolgálati Törvényszék írja elő a kinevezésre jogosult hatóságnak a megtámadott határozatok megsemmisítéséből eredő jogkövetkezményeket, különösen i) 2001-re, vagy legalább a felperes visszahelyezésének napjára, 2004. október 1-jére visszaható hatállyal a felperes A*10 (korábban A6) besorolási fokozatba történő előléptetését; ii) mindenesetre a felperes 2004. október 1-jei hatállyal A*9 besorolási fokozatba történő előléptetését; iii) azon pontok odaítélését a felperesnek, amelyekre előléptetésétől kezdve jogosult, beleértve a 2003-as, 2004-es és 2005-ös szakmai előmeneteli jelentés szerinti érdempontokat, elsőbbségi pontokat és átmeneti pontokat;

—	kötelezze az alperest a felperes által amiatt elszenvedett anyagi kár megtérítésére, mert a 2001-es előléptetési időszaktól, de legalább 2004. október 1-jétől kezdve nem nevezték ki A*10 besorolási fokozatba, beleértve ennek a nyugdíjazásra gyakorolt hatását is;

—	kötelezze az alperest a felperes által az 1997-1999-es minősítési jelentés elkészítésének elmaradása, valamint az 1999-2001-es minősítés, illetve a 2003-as és 2004-es szakmai előmeneteli jelentés kirívóan késedelmes elkészítése miatt elszenvedett nem vagyoni kár megtérítésére;

—	a Közszolgálati Törvényszék az Európai Közösségek Bizottságát kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A felperes, aki a korábbi A*7-es besorolási fokozatban a Bizottság tisztviselője, hároméves személyes okokkal indokolt szabadságát követően 2004. október 1-jétől A*8 besorolási fokozatban került visszahelyezésre.

Keresetében négy jogalapot hoz fel, amelyek közül az első az 1997-1999 és 1999-2001 közötti időszakra vonatkozó minősítési jelentésének, illetve 2003-as és 2004-es szakmai előmeneteli jelentésének hibás vagy késedelmes elkészítésére vonatkozik.

Második jogalapjában a felperes arra hivatkozik, hogy a személyes okokkal indokolt szabadságát követően A*8 besorolási fokozatba történő besorolása ellentétes a személyzeti szabályzat 6. cikkével. E határozat sérti a korábbi és az új szakmai életpályarendszer egyenlőségének, illetve az egyenlő bánásmód és a bizalomvédelem elvét.

Harmadik jogalapjában a felperes kijelenti, hogy hátrányos bánásmódban részesült az állományban levő tisztviselőkkel szemben, mivel azzal, hogy személyes okokkal indokolt szabadságon volt, nem részesült azokból az átmeneti intézkedésekből, amelyeket az előléptetéssel kapcsolatban az említett tisztviselőkre alkalmaztak.

Negyedik jogalapjában végül a felperes vitatja az általa személyes okokkal indokolt szabadsága előtt és alatt megszerzett szolgálati idő – különösen a kompenzációs- és érdempontok, illetve az elsőbbségi pontok odaítélésével kapcsolatban történő – figyelembevételének elmaradását. Ez – a felperes álláspontja szerint – a többi távollévő tisztviselővel szemben neki sérelmet okozott.

		ISSN 1725-518X
Az Európai Unió Hivatalos Lapja		C 96

Magyar nyelvű kiadás	Tájékoztatások és közlemények	49. évfolyam 2006. április 22.

Közleményszám	Tartalom	Oldal
	I Tájékoztatások
	A Bíróság
	A BÍRÓSÁG
2006/C 096/1	A Bíróság ítélete (ötödik tanács) (2006. február 2.) a C-143/05. sz., az Európai Közösségek Bizottsága kontra Belga Királyság ügyben (Tagállami kötelezettségszegés – 2002/84/EK irányelv – Az előírt határidőn belüli átültetés elmaradása)	1

2006/C 096/2	C-420/05. P. sz. ügy: Az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságának (első tanács) a T-53/02. sz., Ricosmos BV kontra az Európai Közösségek Bizottsága ügyben 2003. szeptember 13-án hozott ítélete ellen a Ricosmos BV által 2005. november 28-án benyújtott fellebbezés	1

2006/C 096/3	C-37/06. és C-58/06. sz. ügy: A Finanzgericht Hamburg 2006. január 10-i, illetve 12-i végzéseivel a Viamex Agrar Handels GmbH (C-37/06.) és ZVK Zuchtvieh-Kontor GmbH (C-58/06.) kontra Hauptzollamt Hamburg-Jonas ügyben benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelmek	2

2006/C 096/4	C-50/06. sz. ügy: Az Európai Közösségek Bizottsága által a Holland Királyság ellen 2006. január 27-én benyújtott kereset	3

2006/C 096/5	C-55/06. sz. ügy: A Verwaltungsgericht Köln 2006. január 26-i végzésével az Arcor AG & Co. KG kontra Bundesrepublik Deutschland, beavatkozó: Deutsche Telekom AG ügyben benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem	3

2006/C 096/6	C-59/06. P. sz. ügy: Az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságának (ötödik tanács) a T-236/02. sz., Luigi Marcuccio kontra az Európai Közösségek Bizottsága ügyben 2005. november 24-én hozott ítélete ellen Luigi Marcuccio által 2006. február 3-án benyújtott fellebbezés	4

2006/C 096/7	C-67/06. sz. ügy: Az Európai Közösségek Bizottsága által a Görög Köztársaság ellen 2006. február 6-án benyújtott kereset	5

2006/C 096/8	C-73/06. sz. ügy: A Finanzgericht Köln 2006. január 19-i végzésével a Planzer Luxembourg Sàrl kontra Bundeszentralamt für Steuern ügyben benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem	5

2006/C 096/9	C-91/06. sz. ügy: Az Európai Közösségek Bizottsága által az Osztrák Köztársaság ellen 2006. február 14-én benyújtott kereset	6

2006/C 096/0	C-96/06. sz. ügy: A Finanzgericht Hamburg 2006. január 23-i végzésével a Viamex Agrar Handels GmbH kontra Hauptzollamt Hamburg-Jonas ügyben benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem	6

2006/C 096/1	C-99/06. sz. ügy: Az Oberlandesgericht Stuttgart 2006. február 7-i végzésével a Raiffeisenbank Mutlangen eG kontra Roland Schabel, beavatkozók: 1. Präsident des Landgerichts Unkel, 2. Bezirksrevisor Stiglmair ügyben benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem	6

2006/C 096/2	C-102/06. sz. ügy: Az Európai Közösségek Bizottsága által az Osztrák Köztársaság ellen 2006. február 21-én benyújtott kereset	7

2006/C 096/3	C-104/06. sz. ügy: Az Európai Közösségek Bizottsága által a Svéd Királyság ellen 2006. február 22-én benyújtott kereset	7

2006/C 096/4	C-114/06. sz. ügy: Az Európai Közösségek Bizottsága által a Szlovák Köztársaság ellen 2006. február 27-én benyújtott kereset	8

2006/C 096/5	C-123/06. sz. ügy: Az Európai Közösségek Bizottsága által a Görög Köztársaság ellen 2006. március 2-án benyújtott kereset	8

2006/C 096/6	C-124/06. sz. ügy: Az Európai Közösségek Bizottsága által a Görög Köztársaság ellen 2006. március 2-án benyújtott kereset	9

	ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG
2006/C 096/7	T-34/02. sz. ügy: Az Elsőfokú Bíróság 2006. február 22-i ítélete – Le Levant 001 és társai kontra Bizottság (Állami támogatás – Érintett fél fogalma – Felhívás észrevétel megtételére – Az EK 88. cikk (2) bekezdése szerinti eljárás kezdeményezése – Adólevonás egyes tengerentúli beruházások esetében – Hajóépítéshez kapcsolódó fejlesztéstámogatási segély – Az EK 87. cikk (1) bekezdése alapján történő mérlegelés – Indokolási kötelezettség)	10

2006/C 096/8	T-282/02. sz. ügy: Az Elsőfokú Bíróság 2006. február 23-i ítélete – Cementbouw Handel & Industrie kontra Bizottság (Verseny – Vállalkozások összefonódásának ellenőrzése – A 4064/89/EGK rendelet 2., 3. és 8. cikke – Összefonódás fogalma – Erőfölény létrehozása – Bizonyos kötelezettségvállalások betartásától függő jóváhagyás – Arányosság elve)	10

2006/C 096/9	T-194/03. sz. ügy: Az Elsőfokú Bíróság 2006. február 23-i ítélete – Il Ponte Finanziaria kontra OHIM (Közösségi védjegy – Felszólalási eljárás – A Bainbridge szóelemet tartalmazó közösségi ábrás védjegy bejelentése – A Bridge szóelemet tartalmazó korábbi nemzeti szó-, ábrás és térbeli védjegyek – Használat igazolása – Eltérő alakban történő használat – Defenzív védjegyek – Védjegycsalád)	11

2006/C 096/0	T-200/03. és T-313/03. sz. ügy: Az Elsőfokú Bíróság 2006. február 21-i ítélete – V kontra az Európai Közösségek Bizottsága (Tisztviselők – Szakmai alkalmatlanság miatti felmentés – A személyzeti szabályzat 51. cikke – Nyilvánvaló mérlegelési hiba – Hatáskörrel való visszaélés – Gondoskodási kötelezettség – Védelemhez való jog – Arányosság – Egyenlő bánásmód – Indokolás – Értékelő jelentés – Elfogadhatóság – Eljáráshoz fűződő érdek)	11

2006/C 096/1	T-74/04. sz. ügy: Az Elsőfokú Bíróság 2006. február 22-i ítélete – Nestlé kontra OHIM (Közösségi védjegy – Felszólalási eljárás – A QUICKY szóelemet tartalmazó ábrás közösségi védjegybejelentés – A Quick szóelemet tartalmazó, korábbi közösségi, nemzeti és nemzetközi ábrás védjegyek – A korábbi nemzeti és nemzetközi QUICK szóvédjegyek – A korábbi nemzeti QUICKIES szóvédjegyek – Összetéveszthetőség – A lajstromozás megtagadása – A 40/94/EK rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontja)	11

2006/C 096/2	T-342/04. sz. ügy: Az Elsőfokú Bíróság 2006. február 22-i ítélete – Adam kontra Bizottság (Tisztviselők – Díjazás – Külföldi munkavégzési támogatás – A személyzeti szabályzat VII. melléklete 4. cikke (1) bekezdésének a) pontja – Egy másik állam részére végzett tevékenység)	12

2006/C 096/3	T-437/04. és T-441/04. sz. ügy: Az Elsőfokú Bíróság 2006. február 22-i ítélete – Holger Standertskjöld-Nordenstam és Jean-Claude Heyraud kontra az Európai Közösségek Bizottsága (Tisztviselők – Úgynevezett második szűrős előléptetés – 2003-as előléptetési időszak – Az A3 besorolási fokozatba előléptethető tisztviselők listájára való felvétel elmaradása – A személyzeti szabályzat 45. cikkének és az egyenlő bánásmód elvének a megsértése)	12

2006/C 096/4	T-471/04. sz. ügy: Az Elsőfokú Bíróság 2006. február 23-i ítélete – Karatzoglou kontra EAR (Ideiglenes alkalmazott – Szerződés megszüntetése – Az egyéb alkalmazottak alkalmazási feltételei 47. cikke (2) bekezdésének a) pontja – A szerződés kikötéseinek betartása – Jogos bizalom)	13

2006/C 096/5	T-338/04. sz. ügy: Az Elsőfokú Bíróság 2006. február 16-i végzése – Centro Europa 7 kontra Bizottság (Az EK 86. cikkének (3) bekezdése – Panasz elutasítása – Megsemmisítés iránti kereset – Elfogadhatatlansági kifogás)	13

2006/C 096/6	T-171/05. RII. sz. ügy: Az Elsőfokú Bíróság elnökének 2006. február 17-i végzése – Nijs kontra Számvevőszék (Ideiglenes intézkedés iránti eljárás – Tisztviselők – Új kérelem – Az eljárási szabályzat 109. cikke – Új tények)	13

2006/C 096/7	T-438/05. sz. ügy: 2005. december 14-én benyújtott kereset – Daishowa Seiki kontra OHIM	14

2006/C 096/8	T-26/06. sz. ügy: 2006. január 25-én benyújtott kereset – Trioplast Wittenheim kontra Bizottság	14

2006/C 096/9	T-32/06. sz. ügy: 2006. január 27-én benyújtott kereset – Justerini & Brooks Limited kontra OHIM	15

2006/C 096/0	T-36/06. sz. ügy:2006. január 26-án benyújtott kereset – Bundesverband deutscher Banken kontra Bizottság	15

2006/C 096/1	T-37/06. sz. ügy: 2006. február 7-én benyújtott kereset – MEGGLE kontra OHIM	16

2006/C 096/2	T-40/06. sz. ügy: 2006. február 9-én benyújtott kereset – Trioplast Industrier kontra Bizottság	17

2006/C 096/3	T-41/06. sz. ügy:2006. február 6-án benyújtott kereset – Lengyel Köztársaság kontra az Európai Közösségek Bizottsága	17

2006/C 096/4	T-51/06. sz. ügy: 2006. február 21-én benyújtott kereset – Fardem Packaging kontra Bizottság	18

2006/C 096/5	T-52/06. sz. ügy: 2006. február 21-én benyújtott kereset – Harry's Morato kontra OHIM	19

2006/C 096/6	T-54/06. sz. ügy: 2006. február 22-én benyújtott kereset – Kendrion kontra Bizottság	20

2006/C 096/7	T-55/06. sz. ügy: 2006. február 22-én benyújtott kereset – RKW kontra Bizottság	20

2006/C 096/8	T-56/06. sz. ügy: 2006. február 17-én benyújtott kereset – Franciaország kontra az Európai Közösségek Bizottsága	21

2006/C 096/9	T-57/06. sz. ügy: 2006. február 17-én benyújtott kereset – Marly kontra OHIM	22

2006/C 096/0	T-58/06. sz. ügy: 2006. február 22-én benyújtott kereset – H.A.L.T.E kontra Bizottság	23

2006/C 096/1	T-60/06. sz. ügy: 2006. február 16-án benyújtott kereset – Olasz Köztársaság kontra az Európai Közösségek Bizottsága	24

2006/C 096/2	T-64/06. sz. ügy: 2006. február 23-án benyújtott kereset – FLS Plast kontra Bizottság	24

2006/C 096/3	T-65/06. sz. ügy: 2006. február 24-én benyújtott kereset – FLSmidth kontra Bizottság	25

2006/C 096/4	T-66/06. sz. ügy: 2006. február 23-án benyújtott kereset – JM kontra Bizottság	26

2006/C 096/5	T-67/06. sz. ügy: 2006. február 20-án benyújtott kereset – Elini N. V. kontra OHIM	27

2006/C 096/6	T-68/06. sz. ügy: 2006. február 23-án benyújtott kereset – Stempher és Koninklijke Verpakkingsindustrie Stempher kontra Bizottság	28

2006/C 096/7	T-69/06. sz. ügy: 2006. február 23–án benyújtott kereset – Aughinish Alumina kontra Bizottság	29

2006/C 096/8	T-70/06. sz. ügy: 2006. február 28-án benyújtott kereset – Audi kontra OHIM	30

2006/C 096/9	T-72/06. sz. ügy: 2006. február 23-án benyújtott kereset – Groupe Gascogne kontra Bizottság	30

2006/C 096/0	T-75/06. sz. ügy: 2006. február 27-én benyújtott kereset – Bayer CropScience a.o. kontra Bizottság	31

2006/C 096/1	T-77/06. sz. ügy: 2006. március 1-jén benyújtott kereset – Olasz Köztársaság kontra Bizottság	32

2006/C 096/2	T-79/06. sz. ügy: 2006. február 23-án benyújtott kereset – Sachsa Verpackung kontra Bizottság	32

	AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKE
2006/C 096/3	F-119/05. sz. ügy: 2005. december 13-án benyújtott kereset – Gesner kontra OHIM	34

2006/C 096/4	F-6/06. sz. ügy: 2006. január 13-án benyújtott kereset – Scafarto kontra Bizottság	34

2006/C 096/5	F-7/06. sz. ügy: 2006. január 23-án benyújtott kereset – B kontra Bizottság	35

2006/C 096/6	F-10/06. sz. ügy: 2006. január 5-én benyújtott kereset – André kontra Bizottság	36

2006/C 096/7	F-13/06. sz. ügy: 2006. február 9-én benyújtott kereset – Zuleta de Reales Ansaldo kontra Bíróság	36

2006/C 096/8	F-14/06. sz. ügy: 2006. február 15-én benyújtott kereset – Chevalier Carmana és társai kontra az Európai Közösségek Bírósága	37

2006/C 096/9	F-15/06. sz. ügy: 2006. február 15-én benyújtott kereset – Abba és társai kontra Európai Parlament	37

2006/C 096/0	F-16/06. sz. ügy: 2006. február 15-én benyújtott kereset – Françoise Augenault és társai kontra az Európai Unió Tanácsa	38

2006/C 096/1	F-17/06. sz. ügy: 2006. február 21-én benyújtott kereset – Vereecken kontra Bizottság	38

	III Közlemények
2006/C 096/2	A Bíróság utolsó kiadványa az Európai Unió Hivatalos LapjábanHL C 86., 2006.4.8.	40