4.4.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 80/1

(1)

A transzeurópai energiahálózatokra vonatkozó iránymutatások megállapításáról szóló, 2003. június 26-i 1229/2003/EK európai parlamenti és tanácsi határozat (3) elfogadása óta szükségessé vált az új tagállamok, a csatlakozásra váró és a tagjelölt országok teljes mértékű integrálása ezen iránymutatásokba, és – adott esetben – az ezen iránymutatásoknak az Európai Unió új szomszédságpolitikájához történő további hozzáigazítása.

(2)

A transzeurópai energiahálózatok prioritásai a nyitottabb és nagyobb versenyt engedő belső energiapiacból erednek, a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról szóló, 2003. június 26-i 2003/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (4), valamint a földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokról szóló, 2003. június 26-i 2003/55/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (5) végrehajtásának eredményeként. Az új prioritások figyelembe veszik az Európai Tanács 2001. március 23–24-i stockholmi ülésén meghozott, az energiapiac működéséhez szükséges infrastrukturális fejlesztésekkel kapcsolatos következtetéseit. Különös erőfeszítéseket kell tenni a megújuló energiaforrások nagyobb arányú felhasználásával kapcsolatos célkitűzés elérése érdekében, amely hozzájárul a fenntartható fejlődés politikájának megvalósításához. Ezt azonban a rendes piaci egyensúly aránytalan megzavarása nélkül kell elérni. A Közösség közlekedési politikájának a célkitűzéseit is teljes mértékben figyelembe kell venni, különösen a közúti forgalomnak a csővezetékek használata révén történő csökkentésének lehetőségét.

(3)

Ennek a határozatnak a villamosenergia-hálózatok tagállamok közötti összekapcsolódásának a 2002. március 15–16-i barcelonai Európai Tanács által megállapított célszintje felé kell előrelépést elérni, és ezáltal javítani a hálózatok megbízhatóságát és integritását, valamint biztosítani az ellátás biztonságát és a belső piac megfelelő működését.

(4)

Az energetikai infrastruktúra kiépítésében és fenntartásában általában a piacgazdaság elveinek kell érvényesülniük. Ez összhangban áll a belső energiapiac megvalósítására vonatkozó közös szabályokkal, és a nyitottabb és versenyzőbb belső energiapiac megteremtését célzó közös versenyjogi szabályokkal. Ennek megfelelően fejlesztésre és fenntartásra közösségi pénzügyi támogatás csak kivételes esetben adható. Az ilyen kivételeket megfelelő módon indokolni kell.

(5)

Az energetikai infrastruktúrát olyan módon kell kiépíteni és fenntartani – kellő figyelemmel az érintett személyekkel való konzultálásra vonatkozó jelenlegi eljárásokra –, hogy az tegye lehetővé a belső energiapiac hatékony működését, nem térve el a stratégiai, és amennyiben helyénvaló, az általános szolgáltatási feltételektől és a közszolgáltatási kötelezettségektől.

(6)

A földgázhálózatok és az olefinhálózatok esetleges szinergiájának fényében, kellő fontosságot kell tulajdonítani az olefingáz-hálózatok fejlesztésének és integrációjának, a közösségi iparágak olefingáz-fogyasztási szükségleteinek kielégítése érdekében.

(7)

A prioritások a transzeurópai energiahálózatoknak a közösségi energiaellátás biztosításában és diverzifikálásában, az új tagállamok és a csatlakozásra váró és a tagjelölt országok energiahálózatainak csatlakoztatásában, valamint – az érintett tagállamokkal történt egyeztetést követően – a Közösség és a szomszédos országok energiahálózatai összehangolt működtetése biztosításában betöltött növekvő jelentőségéből is adódnak. Az Európai Közösséggel szomszédos országok valóban létfontosságú szerepet játszanak a Közösség energiapolitikájában. Ezek az országok elégítik ki a Közösség földgázigényének jelentős részét, kulcsfontosságú partnerei a primer energia Közösségbe történő szállításának, és fokozatosan a Közösség belső gáz- és energiapiacainak fontosabb szereplőivé válnak.

(8)

A transzeurópai energiahálózatokkal kapcsolatos projektek közül ki kell emelni a prioritást élvező projekteket, amelyek különösen fontos szerepet töltenek be a belső energiapiac működésében vagy az energiaellátás biztonságában.

(9)

A transzeurópai energiahálózatokkal kapcsolatos projektek kijelölési eljárásának biztosítania kell a közösségi pénzügyi támogatás transzeurópai hálózatok területén történő nyújtásának általános szabályairól szóló, 1995. szeptember 18-i 2236/95/EK tanácsi rendelet (6) zökkenőmentes alkalmazását. Az eljárás két szintre tagolódik: az első szint korlátozott számú kritériumot állapít meg a projektek kijelöléséhez, a második szint pedig a projekteket ismerteti részletesen, amelyekre „leírásként” hivatkoznak.

(10)

Az európai érdekeket érintő projektek, azaz az e rendeletben említett, valamint az e rendeletben meghatározott, prioritást élvező projektek tengelyei alá tartozó közös érdekű projektek prioritást élveznek a 2236/95 rendelet alapján nyújtandó támogatásból.

(11)

A Közösség vonatkozó pénzügyi eszközei által finanszírozandó projektek benyújtásakor a tagállamoknak megfelelő prioritást kell biztosítaniuk az I. mellékletben részletezett és e határozat kritériumainak megfelelő projekteknek.

(12)

Mivel a projektleírások változhatnak, csak indikatív módon adhatók meg. A Bizottságot ezért fel kell hatalmazni, hogy azokat naprakésszé tegye. Mivel a projekteknek jelentős politikai, környezeti és gazdasági hatásai lehetnek, fontos a megfelelő egyensúly megtalálása a jogszabályi felügyelet és a meghatározás rugalmassága között azon projektek esetében, amelyek potenciálisan közösségi támogatásban részesülhetnek.

(13)

Amennyiben egyes prioritást élvező projektek, illetve azok egyes szakaszai vagy csoportjai esetében célszerű – az érintett prioritást élvező projektek időtartamára való – előkészítésük és végrehajtásuk javítása, a Bizottság az érintett tagállamokkal konzultálva biztosítja és összehangolja a felhasználókkal és a szolgáltatókkal való együttműködést, hogy sor kerüljön a Közösségnek az elért haladásról történő folyamatos tájékoztatása biztosításának érdekében végzett megfelelő felügyeletre. Ennek során a Bizottság, az érintett tagállamokkal együtt, konzultál a szolgáltatókkal, a felhasználókkal, a regionális és helyi hatóságokkal, valamint a civil társadalom képviselőivel, az átviteli rendszerek iránti igénynek, valamint az érintett infrastruktúra használata optimalizálásához szükséges korlátozások és működési paraméterek jobb ismeretének elsajátítása érdekében.

(14)

A tagállamokat fel kell kérni egyes projektek végrehajtásának az összehangolására, különösen a határokon átnyúló projektek vagy azok szakaszai esetében.

(15)

Kedvezőbb körülményeket kell teremteni a transzeurópai energiahálózatok fejlesztése és kiépítése számára, főleg a hálózatokért felelős szervek közötti műszaki együttműködés ösztönzése révén, a késedelmek csökkentése érdekében a tagállamokban a hálózati projektekre alkalmazandó engedélyezési eljárások végrehajtásának elősegítése révén, valamint a Közösség hálózati projektekre rendelkezésre álló alapjainak, eszközeinek és pénzügyi programjainak megfelelő mozgósítása révén. A Közösség támogatja a tagállamok által e célkitűzés megvalósítására hozott intézkedéseket.

(16)

Mivel a transzeurópai energiahálózatok számára előirányzott költségvetés elsősorban megvalósíthatósági tanulmányok finanszírozására szolgál, a Közösség strukturális alapjai, pénzügyi programjai és eszközei tehetik lehetővé, amennyiben szükséges, ilyen – különösen a régiók közötti – rendszerösszekötő hálózatok támogatását.

(17)

A közös érdekű projektek kijelölése, leírása, illetve a prioritást élvező projektek nem érinthetik a projektek, a tervek és a programok környezeti hatásvizsgálatának eredményét.

(18)

Ennek a határozatnak a végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal (7) összhangban kell elfogadni.

(19)

A Bizottságnak időszaki jelentést kell készítenie ezen határozat végrehajtásáról.

(20)

Mivel ezen irányelv tárgya és alkalmazási köre megegyezik az energiaágazatban a transzeurópai hálózatok fejlesztéséhez kedvezőbb körülmények megteremtését célzó intézkedések megállapításáról szóló, 1996. március 28-i 96/391/EK tanácsi határozat (8) és az 1229/2003/EK határozat tárgyával és alkalmazási körével, ezt a két határozatot hatályon kívül kell helyezni,

1.

a villamosenergia-hálózatok területén:

2.

a (földgázt vagy olefingázokat szállító) gázhálózatok területén:

a)

az energia fogyasztói árának mérséklése, illetve az energiaforrások diverzifikációjához való hozzájárulás érdekében ösztönözze általában a belső piac – és különösen a belső energiapiac – hatékony működését és fejlesztését, ezzel egyidejűleg elősegítse az energiaforrások ésszerű termelését, szállítását, elosztását és felhasználását, illetve a megújuló energiaforrások fejlesztését és bekapcsolását;

b)

megkönnyítse a Közösség hátrányos helyzetű és szigeti régióinak a fejlődését és elszigeteltségének csökkentését, ezzel is hozzájárulva a gazdasági és társadalmi kohézió erősödéséhez;

c)

javítsa az energiaellátás biztonságát, például a harmadik országokkal az energiaágazatban fennálló kapcsolatoknak a minden érintett fél kölcsönös érdekei alapján történő elmélyítésével, különösen az Energia Charta Szerződés, valamint a Közösség által megkötött együttműködési megállapodások keretén belül;

d)

hozzájáruljon a fenntartható fejlődéshez és a környezet védelméhez, többek között a megújuló energiák felhasználása által, valamint az energia szállításához és továbbításához kapcsolódó környezeti kockázatok csökkentése által.

1.

a villamosenergia- és a gázhálózatok tekintetében egyaránt:

2.

a villamosenergia-hálózatok tekintetében:

3.

a gázhálózatok tekintetében:

a)

a 6. cikkben említett közös érdekű projektek kijelölése;

b)

a hálózatok fejlesztésére kedvezőbb keretfeltételek kialakítása.

a)

a projektek a 2. cikk alkalmazási körébe tartoznak;

b)

a projektek megfelelnek a 3. illetőleg a 4. cikkben meghatározott cselekvési célkitűzéseknek és prioritásoknak;

c)

projektek potenciális gazdasági életképességről tanúskodnak.

(2)

a)

jelentős hatást gyakorolnak a belső piac versenyképes működésére; és/vagy

b)

erősítik a Közösség ellátásának biztonságát; és/vagy

c)

a megújuló energiák nagyobb mértékű felhasználását eredményezik.

a)

műszaki együttműködés a transzeurópai energiahálózatokért felelős szervek között, különösen a II. melléklet 1., 2. és 7. pontjában említett összeköttetések megfelelő működése érdekében;

b)

a transzeurópai energiahálózatokkal kapcsolatos projektek engedélyezési eljárásai végrehajtásának megkönnyítése a késedelmek csökkentése érdekében;

c)

a Közösség alapjaiból, eszközeiből és pénzügyi programjaiból nyújtott támogatás az ezen hálózatokra vonatkozó közös érdekű projektekhez.

4.4.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 80/27

(1)

Az élelmiszergyártás során a tápanyagok és egyéb összetevők széles köre felhasználható, beleértve, de nem kizárólag, a vitaminokat, ásványi anyagokat, ezen belül a nyomelemeket, aminosavakat, esszenciális zsírsavakat, élelmi rostokat, különféle növényi és gyógynövénykivonatokat. Ezeknek az anyagoknak az élelmiszerekhez történő hozzáadására a tagállamokban eltérő nemzeti szabályok vonatkoznak, amelyek akadályozzák e termékek szabad mozgását, egyenlőtlen versenyfeltételeket teremtenek, és ezáltal közvetlen hatást gyakorolnak a belső piac működésére. Ezért a vitaminok, ásványi anyagok és bizonyos egyéb anyagok élelmiszerekhez történő hozzáadásával kapcsolatos nemzeti rendelkezések összehangolásához közösségi szabályok elfogadására van szükség.

(2)

E rendelet célja vitaminok és ásványi anyagok élelmiszerekhez történő hozzáadásának, valamint bizonyos egyéb, a vitaminoktól vagy ásványi anyagoktól eltérő anyagok vagy ilyen anyagot tartalmazó összetevők felhasználásának szabályozása, amelyeket olyan feltételek mellett adnak hozzá élelmiszerekhez vagy használnak fel élelmiszerek előállítása során, amelyek az említett anyagból a szokásos fogyasztási körülmények között, kiegyensúlyozott és változatos étrend mellett ésszerűen elvárható mértékű fogyasztásnál sokkal nagyobb mértékű fogyasztását eredményeznék, és/vagy egyéb módon potenciális veszélyt jelentenének a fogyasztók számára. Az e rendelet vagy egyéb meghatározott közösségi rendelkezések hatálya alá tartozó vitaminoktól vagy ásványi anyagoktól eltérő egyéb anyagok vagy ilyen egyéb anyagokat tartalmazó összetevők felhasználásának tiltására vagy korlátozására vonatkozó külön közösségi szabályozás hiányában a vonatkozó nemzeti szabályok alkalmazhatók, a Szerződés rendelkezéseinek sérelme nélkül.

(3)

Néhány tagállam közegészségügyi megfontolásokból előírja bizonyos vitaminok és ásványi anyagok egyes szokásos élelmiszerekhez történő kötelező hozzáadását. E megfontolások nemzeti vagy akár regionális szinten helyénvalók lehetnek, de jelenleg nem indokolnák a tápanyagok kötelező hozzáadásának összehangolását a Közösség egész területén. Amennyiben ez szükségessé válik, a vonatkozó rendelkezéseket közösségi szinten lehetne elfogadni. Időközben hasznos volna az ilyen nemzeti intézkedésekre vonatkozó információkat összegyűjteni.

(4)

Vitaminok és ásványi anyagok hozzáadása élelmiszerekhez lehet önkéntes az élelmiszergyártók részéről, vagy az erre vonatkozó külön közösségi jogszabályoknak megfelelően tápértékkel rendelkező anyagok kötelező hozzáadása. A hozzáadás történhet technológiai célokból is adalékanyagként, színezékként, aromaként vagy más, ezekhez hasonló felhasználás céljából, beleértve a vonatkozó közösségi jogszabályokban foglalt, engedélyezett borászati gyakorlatokat és eljárásokat. E rendeletet a vitaminok és ásványi anyagok meghatározott termékekhez vagy termékcsoportokhoz történő hozzáadására vagy ezekben történő felhasználására, vagy az e rendelkezés által nem szabályozott célokból való hozzáadására vonatkozó külön közösségi szabályok sérelme nélkül kell alkalmazni.

(5)

Tekintettel arra, hogy a vitaminokat és ásványi anyagokat tartalmazó étrend-kiegészítőkre vonatkozóan az étrend-kiegészítőkre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2002. június 10-i 2002/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (3) már sor került részletes szabályok elfogadására, e rendelet vitaminokra és ásványi anyagokra vonatkozó rendelkezéseit nem kell az étrend-kiegészítőkre alkalmazni.

(6)

A gyártók számos célból adnak hozzá vitaminokat és ásványi anyagokat élelmiszerekhez, például eredeti vitamin és ásványi anyag tartalmuk helyreállítása érdekében, amennyiben az a gyártási, tárolási vagy kezelési folyamatok során csökkent, vagy az azon élelmiszerekéhez hasonló tápérték biztosítása érdekében, amelyeket ezen élelmiszerek helyettesíteni hivatottak.

(7)

Normális körülmények között az elegendő és változatos étrend képes biztosítani mindazon tápanyagokat – az általánosan elfogadott tudományos adatok által meghatározott és javasolt mennyiségben–, amelyek a normális fejlődéshez és az egészséges élethez szükségesek. A felmérések szerint azonban ez az ideális helyzet nem valósul meg valamennyi vitamin és ásványi anyag, illetve a Közösség területén élő valamennyi népességcsoport esetében. Úgy tűnik, hogy azon élelmiszerek, amelyekhez vitaminokat és ásványi anyagokat adnak, jelentős mértékben járulnak hozzá ezen tápanyagok beviteléhez, és így a teljes bevitelhez való kedvező kiegészítésnek tekinthetők.

(8)

Jelenleg, bár nem túl nagy gyakorisággal, a Közösség területén kimutatható némi tápanyaghiány. A Közösség területén a társadalmi-gazdasági helyzetben, valamint a különböző népességcsoportok életstílusában bekövetkezett változások különböző táplálkozási igényekhez és változó étkezési szokásokhoz vezettek. Ez pedig különböző lakosságcsoportok esetén az energia- és tápanyagigény változásának bekövetkezéséhez, és e csoportoknál egyes vitaminok és ásványi anyagok a különböző tagállamokban javasolt mértékűnél alacsonyabb beviteléhez vezetett. Továbbá, a tudományos ismeretek fejlődésével láthatóvá vált, hogy az optimális egészség és jó közérzet fenntartásához egyes tápanyagok bevitele a jelenleg javasoltnál magasabb lehetne.

(9)

Kizárólag az étrendben szokásosan előforduló és az étrend részeként elfogyasztott, valamint nélkülözhetetlen tápanyagoknak számító vitaminok és ásványi anyagok élelmiszerekhez történő hozzáadását kellene engedélyezni, habár ez nem jelenti azt, hogy hozzáadásuk szükségszerű. Az ezen alapvető tápanyagok mibenlétével kapcsolatban esetlegesen felmerülő nézeteltérések kerülendők. Ezért indokolt az e vitaminokat és ásványi anyagokat tartalmazó pozitív listát összeállítani.

(10)

Az élelmiszerekhez hozzáadható, vitamin- és ásványianyag-forrásként használt kémiai vegyületeknek, vegyi anyagoknak biztonságosaknak és biológiailag hozzáférhetőknek, vagyis a szervezet számára hasznosíthatónak kell lenniük. Ezért az ezen anyagokat tartalmazó pozitív listát is össze kell állítani. A pozitív listán szerepelniük kellene azoknak az anyagoknak, amelyeket az élelmiszerügyi tudományos bizottság a fenti biztonsági és biológiai hasznosíthatósági kritériumok alapján 1999. május 12-i véleményében jóváhagyott, és amelyek csecsemők és kisgyermekek számára készült élelmiszerek, valamint más, különleges táplálkozási célú élelmiszerek vagy étrend-kiegészítők gyártásához felhasználhatók. Bár a nátrium-klorid (konyhasó) nem szerepel a listán felsorolt anyagok között, élelmiszerek előállítása során összetevőként továbbra is felhasználható.

(11)

Annak érdekében, hogy a tudomány és technológia fejlődésével lépést tarthassunk, a fenti listát szükség esetén haladéktalanul felül kell vizsgálni. E felülvizsgálatok technikai jellegű végrehajtó intézkedéseket jelentenének, amelyek elfogadásával a Bizottságot kell megbízni az eljárás leegyszerűsítése és meggyorsítása érdekében.

(12)

A vitaminok és ásványi anyagok hozzáadásával készült élelmiszereket az esetek többségében az élelmiszergyártók támogatják, és ezek a termékek a fogyasztók számára táplálkozási, élettani vagy egyéb egészségügyi szempontból előnyösebb termékként tűnhetnek fel, mint az ilyen tápanyagok hozzáadása nélkül készült hasonló vagy egyéb készítmények. Ez más szempontból nemkívánatos fogyasztási szokásokhoz vezethet. E lehetséges nem kívánt hatás semlegesítése érdekében helyénvalónak tekinthető bizonyos korlátozások bevezetése az olyan termékekre nézve, amelyekhez vitaminokat és ásványi anyagokat lehet hozzáadni, azokon a korlátozásokon kívül, amelyek technológiai megfontolásokból természetesen adódnak, vagy amelyekre biztonsági okokból lehet szükség, amikor is az ilyen élelmiszerek vitamin- és ásványianyag-tartalmára felső határt szabnak. Egyes anyagoknak a termékben való előfordulása, mint például az alkoholé, ezzel összefüggésben megfelelő kritérium lehet a vitaminok és ásványi anyagok hozzáadásának megtiltásához. A vitaminok és ásványi anyagok alkoholtartalmú italokhoz történő hozzáadására vonatkozó tiltás alóli bármely kivételt a hagyományos borreceptek védelmére kell korlátozni, és az érintett termékekről a Bizottságot értesíteni kell; ilyen esetben tápanyag-összetételre vagy egészségre vonatkozó állítás nem alkalmazható. Ezenfelül vitaminok és ásványi anyagok hozzáadása friss élelmiszerhez szintén nem engedhető meg, mert ez a fogyasztókban kétséget támaszthat a friss élelmiszerek természetes tápértékével kapcsolatosan.

(13)

E rendeletnek nem célja a vitaminok és ásványi anyagok elenyésző mennyiségű, eredetiségazonosítási célú, a csalás elleni küzdelem érdekében történő használatának szabályozása.

(14)

A vitaminok és ásványi anyagok túlzott fogyasztása káros hatású lehet, ezért szükséges a rájuk vonatkozó biztonságos felső szint meghatározása az egyes esetek függvényében, amennyiben élelmiszerekhez adják hozzá ezeket. Ezeknek a szinteknek biztosítaniuk kell, hogy az élelmiszergyártó utasításainak betartásával és változatos étrend keretében a termékek normális használata biztonságos legyen a fogyasztóra nézve. Ezért ezeket a biztonságos felső szinteket úgy kell megállapítani, hogy az az élelmiszerekben természetesen előforduló és/vagy az élelmiszerhez bármely célból – beleértve a technológiai felhasználást is – hozzáadott vitaminok és ásványi anyagok összes mennyiségét jelentse.

(15)

Emiatt ezeket a maximális szinteket és bármely egyéb, a vitaminok és ásványi anyagok élelmiszerekhez történő hozzáadását korlátozó feltételt szükség esetén a vitaminok és ásványi anyagok általánosan elfogadott tudományos adatokon alapuló tudományos kockázatértékeléssel megállapított legfelső biztonságos szintjeinek és az egyéb élelmiszerekből lehetséges beviteleik figyelembevételével kell meghatározni. Megfelelő figyelmet kell fordítani a vitaminokra és ásványi anyagokra vonatkozóan a lakosság számára ajánlott beviteli referenciaértékekre is. Amennyiben bizonyos vitaminok és ásványi anyagok esetében korlátozások megállapítására van szükség azon élelmiszerek tekintetében, amelyekhez azok hozzáadhatók, elsődlegességet kell adni azoknak a hozzáadásoknak, amelyek célja a vitamin- és ásványianyag-tartalom visszaállítása, amennyiben az csökkent a gyártási, tárolási vagy kezelési eljárások során, illetve a helyettesíteni kívánt élelmiszerhez hasonló tápértékű élelmiszert biztosítása.

(16)

A vitaminok és ásványi anyagok élelmiszerekhez történő hozzáadásának eredményeképpen ezeknek bizonyos minimális mennyiségben jelen kell lenniük az élelmiszerben. Másképpen az élelmiszerekben ezen anyagok túl kicsi és jelentéktelen mértékű jelenléte nem jelentene előnyt a fogyasztó számára, és félrevezető lenne. Ugyanezen elv húzódik meg azon követelmény mögött is, hogy e tápanyagoknak jelentős mennyiségben jelen kell lennie az élelmiszerekben ahhoz, hogy a tápértékjelölésben szerepelhessenek. Ezért helyénvaló lenne, hogy azon élelmiszerekben, amelyekhez vitaminokat és ásványi anyagokat adnak, a vitaminok és ásványi anyagok minimális mennyisége azonos legyen azokkal a jelentős mennyiségekkel, amelyeknek az adott tápanyagból jelen kell lenniük ezen tápanyagok tápértékjelölésben való feltüntetésükhöz, kivéve ha a megfelelő eltérések erről másképpen rendelkeznek.

(17)

A maximális szintek és bármely, az e rendeletben szereplő elvek és kritériumok alkalmazásán alapuló használati feltétel elfogadása, valamint az alsó mennyiséghatárok elfogadása technikai jellegű végrehajtó intézkedéseket jelentene, és elfogadásukkal a Bizottságot kell megbízni az eljárás leegyszerűsítése és meggyorsítása érdekében.

(18)

Az élelmiszerek címkézésére vonatkozó általános rendelkezések és fogalommeghatározások megtalálhatók az élelmiszerek címkézésére, kiszerelésére és reklámozására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2000. március 20-i 2000/13/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (4). E rendeletnek tehát a szükséges kiegészítő rendelkezésekre kell szorítkoznia. E kiegészítő rendelkezéseket továbbá az élelmiszereken alkalmazott, tápanyag-összetételre és egészségre vonatkozó állításokról szóló, …-i …/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) sérelme nélkül kell alkalmazni.

(19)

Tekintettel azon termékek táplálkozási jelentőségére, amelyekhez vitaminokat és ásványi anyagokat adtak, és ezeknek az étrendi szokásokra és a teljes tápanyagbevitelre gyakorolt lehetséges hatására, a fogyasztónak meg kell adni a lehetőséget, hogy felmérhesse e termékek átfogó táplálkozási értékét. Ezért – az élelmiszerek tápértékjelöléséről szóló, 1990. szeptember 24-i 90/496/EGK tanácsi irányelv (6) 2. cikkétől eltérve – a tápértékjelölést kötelezővé kell tenni.

(20)

A normális és változatos étrend sok összetevőt tartalmaz, ezek pedig sokféle anyagot. Ezen anyagoknak és összetevőknek a szokásos és hagyományos étrendekben történő fogyasztása nem adna okot aggodalomra, és nem igényelne szabályozást. Ugyanakkor némely, vitaminoktól és ásványi anyagoktól vagy azokat tartalmazó összetevőktől eltérő anyagokat kivonat vagy koncentrátum formájában adnak hozzá az élelmiszerekhez, ami jelentősen magasabb fogyasztást eredményezhet ezekből az anyagokból, mint amennyi a megfelelő és változatos étrend fogyasztása során a szervezetbe kerülhet. E gyakorlat biztonságossága esetenként komolyan vitatott, és a belőle származó előnyök nem világosak, ezért ez szabályozást igényel. Ilyen esetekben helyénvaló, hogy a forgalomba hozott élelmiszertermékeik biztonságosságáért felelős élelmiszer-előállítókat terhelje a termékek biztonságosságára vonatkozó bizonyítási kötelezettség.

(21)

Tekintettel az olyan termékek különleges jellegére, amelyekhez vitaminokat és ásványi anyagokat adtak, e termékek hatékony ellenőrzésének megkönnyítése érdekében az ellenőrző szerveknek szokásosan rendelkezésére álló eszközökön túl egyéb eszközöket is rendelkezésére kellene bocsátani.

(22)

Mivel e rendelet célját, nevezetesen a vitaminok, ásványi anyagok és bizonyos egyéb, élelmiszerekhez hozzáadott anyagok tekintetében a belső piac hatékony – a fogyasztók védelmének magas szintjét nyújtó – működésének biztosítását a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért az közösségi szinten jobban megvalósítható, a Közösség intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében meghatározottak szerinti szubszidiaritás elvének megfelelően. Az e cikkben meghatározott arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e célkitűzés eléréséhez szükséges mértéket.

(23)

Az e rendelet végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal (7) összhangban kell elfogadni,

a)

a különleges táplálkozási célokra szánt élelmiszerek, valamint ilyen különös rendelkezések hiányában azon termékek összetételi követelményei, amelyek azon személyek különleges táplálkozási igényei miatt szükségesek, akik számára az ilyen termékek készülnek;

b)

az új élelmiszerek és új élelmiszer-összetevők;

c)

a géntechnológiával módosított élelmiszerek;

d)

az élelmiszer-adalékanyagok és aromák;

e)

az engedélyezett borászati gyakorlatok és eljárások.

a)

egy vagy több vitamin és/vagy ásványi anyag hiánya a lakosság vagy a lakosság egyes csoportjai körében, amely klinikai vagy szubklinikai vizsgálattal kimutatható, vagy a tápanyagbevitel becsült alacsony szintjéből következik; vagy

b)

a lakosság vagy a lakosság egyes csoportjai tápláltsági állapotának javíthatósága és/vagy a táplálkozási szokások változásaiból adódó esetleg elégtelen vitamin- vagy ásványianyag-bevitel kiküszöbölhetősége; vagy

c)

a vitaminok és ásványi anyagok táplálkozásban játszott szerepével, illetve ebből adódóan az egészségre gyakorolt hatásukkal kapcsolatos általánosan elfogadható tudományos ismeretek fejlődése.

a)

feldolgozatlan élelmiszerek, beleértve egyebek között a gyümölcsöket, zöldségeket, a húsféléket, a szárnyashúst és a halat;

b)

az 1,2 térfogatszázaléknál nagyobb alkoholtartalmú italok, a 3. cikk (2) bekezdésétől eltérve az alábbiak kivételével:

amennyiben nem alkalmaznak tápanyag-összetételre vagy egészségre vonatkozó állítást.

a)

a vitaminok és ásványi anyagok biztonságos legfelső szintjei, amelyeket általánosan elfogadható tudományos adatokon alapuló tudományos kockázatértékeléssel határoztak meg, adott esetben a különböző fogyasztói csoportok eltérő érzékenységi szintjének figyelembevételével;

b)

egyéb táplálékforrásokból származó vitamin- és ásványianyag-bevitel.

a)

az egyes termékek szerepe általában a lakosság teljes étrendjében, vagy a lakosság egyes alcsoportjainak étrendjében;

b)

a terméknek a …/2006/EK rendeletben (10) foglaltak szerint meghatározott tápanyagprofilja.

a)

ha megállapították az egészségre gyakorolt káros hatást, az adott anyagot vagy az azt tartalmazó összetevőt:

b)

amennyiben az egészségkárosító hatások lehetőségét megállapítják, de tudományos szempontból a helyzet megítélése még bizonytalan, az anyagot a III. melléklet C. részébe kell helyezni.

a)

az élelmiszerekhez hozzáadható, I. mellékletben felsorolt vitaminok és ásványi anyagok;

b)

az élelmiszerekhez hozzáadható, II. mellékletben felsorolt vitamin- és ásványianyag-vegyületek;

c)

az élelmiszerekhez hozzáadható vitaminok és ásványi anyagok legnagyobb és legkisebb mennyiségei, és bármely, a 6. cikkel összhangban megállapított, ezzel kapcsolatos feltétel;

d)

a 11. cikkben említett, a vitaminok és ásványi anyagok kötelező hozzáadására vonatkozó nemzeti rendelkezésekkel kapcsolatos információk;

e)

a vitaminok és ásványi anyagok hozzáadására vonatkozó, a 4. cikkben előírt korlátozások;

f)

azok az anyagok, amelyekre vonatkozóan – a 17. cikk (1) bekezdése b) pontjának megfelelően – dokumentációt nyújtottak be;

g)

a III. mellékletben említett anyagokra vonatkozó információ, és a mellékletbe történő felvételük okai.

a)

vitaminok és ásványi anyagok meghatározott élelmiszerekhez vagy élelmiszer-kategóriákhoz való kötelező hozzáadása; vagy

b)

bizonyos egyéb anyagok meghatározott élelmiszerek előállítása során való felhasználásának tilalma vagy korlátozása,

a)

a kérdéses anyag hozzáadásával készült élelmiszer …-án/-én (15) a Közösség területén forgalomban van; és

b)

a Hatóság az anyag használatára, vagy az élelmiszer-előállításban adott formában történő felhasználására vonatkozóan – a kérdéses anyag használatát támogató, a tagállam által a Bizottság részére legkésőbb …-ig (16) benyújtott dokumentáció alapján – nem adott kedvezőtlen véleményt.

4.4.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 80/43

(1)

A Közösség területén címkézett és reklámozott élelmiszereken egyre nagyobb számban tüntetnek fel táplálkozásra és egészségre vonatkozó állításokat. A fogyasztók magas szintű biztonságának biztosítása és választásuk megkönnyítése érdekében a forgalomba hozott termékeknek biztonságosnak kell lenniük, és azokat megfelelő címkével kell ellátni.

(2)

Az ilyen állításokra vonatkozó nemzeti előírások közötti különbségek akadályozhatják az élelmiszerek szabad mozgását és egyenlőtlen versenyfeltételeket teremthetnek. Így ezek a különbségek közvetlen hatással vannak a belső piac működésére. Ezért szükséges közösségi szabályok elfogadása az élelmiszereken alkalmazott tápanyag-összetételre és egészségre vonatkozó állításokról.

(3)

Az általános jelölési előírásokat az élelmiszerek címkézésére, kiszerelésére és reklámozására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2000. március 20-i 2000/13/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (3) tartalmazza. A 2000/13/EK irányelv általános jelleggel megtiltja a vásárló félrevezetésére alkalmas, illetve az élelmiszereknek gyógyító hatást tulajdonító információk használatát. E rendelet ki kell, hogy egészítse a 2000/13/EK irányelvben szereplő általános elveket, valamint a fogyasztók számára forgalmazott élelmiszerek tekintetében konkrét rendelkezéseket határoz meg a tápanyag-összetételre és egészségre vonatkozó állítások használatát illetően.

(4)

Ezt a rendeletet kell alkalmazni minden kereskedelmi kommunikációban szereplő tápanyag-összetételre és egészségre vonatkozó állításra, ideértve többek között az élelmiszerek általános reklámozását és az olyan reklámkampányokat is, amelyeket teljesen vagy részben hatóságok támogatnak. E rendeletet nem kell alkalmazni viszont az olyan nem kereskedelmi kommunikációban tett állítások esetében, mint például a közegészségügyi hatóságok és szervek táplálkozási útmutatói vagy tanácsai, illetve a sajtóban vagy tudományos kiadványokban szereplő nem kereskedelmi kommunikáció és információk. Ezt a rendeletet alkalmazni kell az olyan védjegyekre és egyéb márkanevekre is, amelyek értelmezhetők tápanyag-összetételre vagy egészségre vonatkozó állításokként.

(5)

A nem kedvező hatásokkal kapcsolatos, tápanyag-összetételre vonatkozó állítások nem tartoznak e rendelet hatálya alá; az ilyen állításokra vonatkozó nemzeti rendszert bevezetni kívánó tagállamoknak a műszaki szabványok és szabályok terén történő információszolgáltatási eljárás és az információs társadalom szolgáltatásaira vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 1998. június 22-i 98/34/EK irányelvvel (4) összhangban értesíteniük kell a Bizottságot és a többi tagállamot.

(6)

Nemzetközi szinten a Codex Alimentarius 1991-ben elfogadta az állításokra vonatkozó általános iránymutatásokat és 1997-ben a tápanyag-összetételre vonatkozó állítások használatának iránymutatásait. A Codex Alimentarius Bizottság 2004-ben elfogadta az utóbbi módosítását. Az említett módosítás az egészségre vonatkozó állításoknak az 1997-es iránymutatásokba történő beemelésére vonatkozik. A Codex-iránymutatásokban rögzített meghatározásokat és feltételeket megfelelően figyelembe veszik.

(7)

A „zsírszegény” állítás használatának a kenhető zsiradékokra vonatkozó előírások megállapításáról szóló, 1994. december 5-i 2991/94/EK tanácsi rendeletben (5) foglalt lehetőségét a lehető leghamarabb hozzá kell igazítani e rendelet rendelkezéseihez. Addig a 2991/94/EK rendelet vonatkozik a hatálya alá tartozó termékekre.

(8)

Az élelmiszerekben számos olyan tápanyag vagy egyéb anyag – beleértve, de nem kizárólag, a vitaminokat, ásványi anyagokat (beleértve a nyomelemeket is), aminosavakat, esszenciális zsírsavakat, élelmi rostokat, különféle növényi és gyógynövénykivonatokat – fordulhat elő, amelyek táplálkozási vagy élettani hatással bírnak, és ilyen állítás tárgyát képezhetik. Ezért meg kell határozni az élelmiszerekre vonatkozó valamennyi állításra vonatkozó általános elveket annak érdekében, hogy biztosítható legyen a magas szintű fogyasztóvédelem és a fogyasztó megkapja a tények teljes ismeretében történő választáshoz szükséges információkat, valamint hogy biztosítottak legyenek az élelmiszeriparon belüli verseny egyenlő feltételei.

(9)

Az állításokkal reklámozott élelmiszerekre a fogyasztók úgy tekinthetnek, hogy azoknak táplálkozási, élettani vagy más egészségügyi előnyük van az olyan hasonló vagy más termékekkel szemben, amelyek ilyen hozzáadott tápanyagot és más anyagot nem tartalmaznak. Ez arra ösztönözheti a fogyasztókat, hogy olyan döntéseket hozzanak, amelyek a tudományos ajánlásokkal ellentétes módon közvetlenül befolyásolják az egyes tápanyagok vagy más anyagok összes bevitelét. E lehetséges nem kívánt hatás kezelése érdekében indokolt bizonyos korlátozásokat bevezetni az állításokkal ellátott termékekre. Ebben az összefüggésben az olyan tényezők, mint bizonyos anyagok jelenléte – például a termék alkoholtartalma vagy a termék tápanyagprofilja – megfelelő kritériumok annak meghatározására, hogy a terméken szerepelhet-e állítás. Az ilyen kritériumok használata nemzeti szinten – bár indokolt abból a célból, hogy a fogyasztó tájékozottan hozhasson táplálkozással kapcsolatos döntést – valószínűleg akadályozza a Közösségen belüli kereskedelmet, ezért azt közösségi szinten harmonizálni kell.

(10)

A tápanyagprofilok kritériumként történő alkalmazásának a célja az olyan helyzet elkerülése, amelyben a tápanyag-összetételre vagy egészségre vonatkozó állítások egy adott élelmiszer-ipari terméknek a táplálkozás szempontjából fontos, általános jellemzőit oly módon leplezik, hogy az a fogyasztókat a kiegyensúlyozott étrenddel kapcsolatos, egészséges életmódra irányuló választásaikban megtévesztheti. Az e rendeletben meghatározott tápanyagprofilok kizárólagos célja azon feltételek szabályozása, amelyek esetén állításokat lehet szerepeltetni. Ezeknek általánosan elfogadott, az étrend és az egészség közötti kapcsolatra vonatkozó tudományos adatokon kell alapulniuk. A profiloknak azonban lehetővé kell tenniük a termékfejlesztést is, és figyelembe kell venniük a különböző táplálkozási szokásokat és hagyományokat, valamint azt a tényt, hogy az egyes termékek jelentős szerepet játszhatnak a teljes étrend tekintetében.

(11)

A tápanyagprofil megállapításakor számításba kell venni a különböző táplálkozási vagy élettani hatással bíró tápanyagok és egyéb anyagok mennyiségét – így különösen a zsír, a telített zsír, a transzzsírsavak, a só/nátrium és a cukrok mennyiségét, amelyeknek túlzott mértékű bevitele a teljes étrendben nem ajánlott –, valamint az egyszeresen és a többszörösen telítetlen zsírok, az emészthető szénhidrátok – a cukrok kivételével –, a vitaminok, az ásványi anyagok, a fehérjék és az élelmi rostok mennyiségét. A tápanyagprofilok beállításakor figyelembe kell venni a különböző élelmiszercsoportokat és ezen élelmiszerek helyét és szerepét a teljes étrendben. Néhány élelmiszer vagy élelmiszercsoport esetében szükséges lehet a megállapított tápanyagprofilok alóli kivétel a népesség étrendjében betöltött szerepük és fontosságuk függvényében. Ezek összetett technikai feladatok lennének, és a vonatkozó intézkedések elfogadását – az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság tanácsainak figyelembevételével – a Bizottságra kell bízni.

(12)

Az étrend-kiegészítőkre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2002. június 10-i 2002/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (6) meghatározott folyékony formájú, 1,2 % térfogatszázaléknál több alkoholt tartalmazó étrend-kiegészítők e rendelet alapján nem tekintendők italnak.

(13)

Az egyes tagállamokban az élelmiszerek címkézésekor és reklámozása során számos olyan, jelenleg is alkalmazott állítás használatos, amelyek olyan anyagokkal kapcsolatosak, amelyek kedvező volta nem igazolt, vagy amelyeket illetően pillanatnyilag nincsen kellő tudományos egyetértés. Biztosítani kell, hogy az anyag, amelyre az állítás vonatkozik, valóban rendelkezzen kedvező táplálkozási vagy élettani hatással.

(14)

Az állítások valóságtartalmának biztosítása érdekében szükséges, hogy az anyag, amelyre az állítás vonatkozik, elegendő mennyiségben legyen jelen a kész termékben, illetve hiányozzon vagy megfelelően csökkentett mennyiségben legyen jelen a jelzett táplálkozási vagy élettani hatás elérése céljából. Az anyagnak a szervezet számára hasznosítható formában kell jelen lennie. Ezenfelül – adott esetben – az ésszerűen várhatóan elfogyasztandó élelmiszer-mennyiségnek megfelelő mennyiségben tartalmaznia kell a jelzett táplálkozási és élettani hatást kiváltó anyagot.

(15)

Fontos, hogy az élelmiszereken feltüntetett állítások a fogyasztó számára érthetőek legyenek, és helyénvaló valamennyi fogyasztó védelme a megtévesztő állításokkal szemben. Ugyanakkor a megtévesztő és összehasonlító reklámról szóló, 1984. szeptember 10-i 84/450/EGK tanácsi irányelv (7) elfogadása óta az Európai Közösségek Bírósága szükségesnek tartotta a reklámügyekre vonatkozó ítéletek meghozatalakor a feltételezett tipikus fogyasztóra gyakorolt hatás megvizsgálását. Az arányosság elvével összhangban és benne foglalt védelem hatékony érvényesítése érdekében ez a rendelet a Bíróság által értelmezett – kellőképpen tájékozott, figyelmes és körültekintő – átlagfogyasztót veszi viszonyítási alapul, figyelembe véve a társadalmi, kulturális és nyelvi tényezőket, ugyanakkor rendelkezik azon fogyasztók kihasználásának megakadályozásáról, akik jellemzőik alapján különösen kiszolgáltatottak a megtévesztő állításoknak. Amennyiben egy állítás egy bizonyos fogyasztói csoportot – például a gyermekeket – célozza meg, kívánatos, hogy a csoport átlagtagja szempontjából megvizsgálják az adott állítás hatását. Az átlagfogyasztókra vonatkozó vizsgálat nem statisztikai alapú vizsgálat. A nemzeti bíróságok és hatóságok – a Bíróság esetjogának figyelembevételével – saját mérlegelési jogkörükben határozzák meg az átlagfogyasztónak egy adott esetben tanúsított jellegzetes magatartását.

(16)

A tápanyag-összetételre és egészségre vonatkozó állítások alkalmazásával kapcsolatban elsősorban a tudományos megalapozottságot kell figyelembe venni, és az élelmiszer-ipari vállalkozóknak igazolniuk kell a feltüntetett állításokat.

(17)

Tilos olyan tápanyag-összetételre és egészségre vonatkozó állítást tenni, amely ellentétes az általánosan elfogadott táplálkozási és egészségügyi elvekkel, illetve amely ösztönzi vagy helyesli bármely élelmiszer túlzott mértékű fogyasztását vagy becsmérel bármilyen helyes étrendi gyakorlatot.

(18)

Mivel a tápanyag-összetételre és egészségre vonatkozó állításokat tartalmazó élelmiszerek pozitív képet alkotnak, és ezek az élelmiszerek hatással lehetnek az étrendi szokásokra és általános tápanyagbevitelre, a fogyasztónak meg kell tudnia ítélni ezek teljes táplálkozási értékét. Ezért az egészségre vonatkozó állítást viselő összes élelmiszer esetében a tápanyagokat feltüntető kötelező és részletes jelölést kell alkalmazni.

(19)

Az általános tápértékjelölésre vonatkozó rendelkezéseket az élelmiszerek tápértékjelöléséről szóló, 1990. szeptember 24-i 90/496/EGK tanácsi irányelv (8) tartalmazza. Ezen irányelv szerint, amennyiben a címkézésen, a kiszerelésen vagy a reklámban – az általános reklám kivételével – tápanyag-összetételre vonatkozó állítás szerepel, kötelező a tápértékjelölés. Amennyiben a tápanyag-összetételre vonatkozó állítást a cukor, a telített zsírsavak, a rost vagy a nátrium tekintetében alkalmazzák, akkor a feltüntetendő tájékoztatásnak a 90/496/EGK irányelv 4. cikkének (1) bekezdésében meghatározott 2. csoport információit kell tartalmaznia. A fogyasztók magas szintű védelmének biztosítása érdekében a 2. csoportra vonatkozó tájékoztatási kötelezettséget az egészséget érintő állítás alkalmazásánál – az általános reklám kivételével – értelemszerűen alkalmazni kell.

(20)

A tápanyag-összetételre vonatkozó engedélyezett állítások listáját és használatuk konkrét feltételeit is rögzíteni kell az ilyen adatok használatának nemzeti vagy nemzetközi szinten elfogadott és a közösségi jogszabályokban meghatározott feltételei alapján. Bármely állításra, amely úgy tekinthető, hogy a fogyasztók számára a fenti listán szereplő tápanyag-összetételre vonatkozó állítások valamelyikével azonos jelentést hordoz, az abban megjelöltekkel azonos feltételek vonatkoznak. Például, a vitaminok és ásványi anyagok hozzáadására vonatkozó olyan állításokra, mint a: „…-val/-vel”, „visszaállított …-tartalom”, „…hozzáadásával”„…-val/-vel dúsított”, a „…-forrás” állításra meghatározott feltételek vonatkoznak. A listát rendszeresen frissíteni kell, a tudomány és technológia fejlődésének figyelembevétele érdekében. Az összehasonlító állítások esetében az is szükséges, hogy az összehasonlított termékeket egyértelműen azonosítsák a végső fogyasztó számára.

(21)

A „laktózmentes” vagy „gluténmentes” állításokra vonatkozó feltételekkel, amely állítások specifikus anyagcserezavarban szenvedő fogyasztók csoportját célozzák, a különleges táplálkozási célokra szánt élelmiszerekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1989. május 3-i 89/398/EGK tanácsi irányelv (9) foglalkozik. Az irányelv továbbá biztosítja annak lehetőségét is, hogy a normál fogyasztásra szánt élelmiszereken feltüntethessék, hogy ezen fogyasztói csoportok általi használatra alkalmasak, amennyiben egy ilyen állítás feltételeinek megfelelnek. Amíg az ilyen állítások feltételei közösségi szinten meghatározásra nem kerülnek, addig a tagállamok vonatkozó nemzeti intézkedéseket tarthatnak fent vagy fogadhatnak el.

(22)

Az egészségre vonatkozó állítások használatát csak a lehető legmagasabb színvonalú tudományos értékelést követően lehet engedélyezni a Közösségben. Ezen állítások összehangolt tudományos értékelése érdekében az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóságnak kell elvégeznie ezeket az értékeléseket.

(23)

Az étrenden kívül számos tényező befolyásolhatja a pszichés állapotot és a viselkedést. Az ezekre vonatkozó közlések ezért nagyon összetettek, és az élelmiszerek címkézésénél és reklámozásánál használt rövid állításban nehéz átfogó, valósághű és kifejező üzenetet közvetíteni. Ezért indokolt a tudományos alátámasztás igénye a pszichológiával és magatartással kapcsolatos állítások használata esetén.

(24)

A testtömegcsökkentésre szolgáló, csökkentett energiatartalmú étrendben történő felhasználásra szánt élelmiszerekről szóló, 1996. február 26-i 96/8/EK bizottsági irányelvre (10) figyelemmel – amely megtiltja, hogy az irányelv hatálya alá tartozó termékek címkézése, megjelenítése és reklámozása bármilyen módon utaljon a használatuk révén elérhető súlycsökkenés ütemére vagy mértékére – helyénvalónak tűnik ezen korlátozás kiterjesztése valamennyi élelmiszerre.

(25)

A nem a betegségek kockázatának csökkentésével kapcsolatos, általánosan elfogadott tudományos adatokon alapuló, egészségre vonatkozó állításokat más típusú vizsgálatnak és engedélyezésnek kell alávetni. Ezért szükség van egy olyan közösségi lista elfogadására az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatósággal folytatott konzultációt követően, amely tartalmazza az engedélyezett állításokat.

(26)

Annak érdekében, hogy lépést tartson a tudomány és technológia fejlődésével, a fent említett listát szükség esetén haladéktalanul felül kell vizsgálni. E felülvizsgálatok technikai jellegű végrehajtási intézkedések, és elfogadásukat az eljárás egyszerűsítése és felgyorsítása érdekében a Bizottságra kell bízni.

(27)

A változatos és kiegyensúlyozott étrend előfeltétele a jó egészségnek, és az egyedi termékek viszonylagos fontossággal bírnak a teljes étrendben. Ezen felül az étrend egy azon számos tényező közül, amely befolyásolja bizonyos emberi betegségek kialakulását. Más tényezők, mint az életkor, a genetikai hajlam, a fizikai aktivitás szintje, a dohánytermékek és más kábító hatású anyagok fogyasztása, a környezeti hatás és stressz, mind befolyásolhatják az emberi betegségek kialakulását. Pontosan meghatározott termékjelölési követelményeket kell tehát alkalmazni a betegség kockázatának csökkentésével kapcsolatos állítások esetében.

(28)

Annak biztosítására, hogy az egészségre vonatkozó állítások valósághűek, világosak, megbízhatók és hasznosak legyenek a fogyasztó számára az egészséges étrend megválasztásában, az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság által megfogalmazott véleménynek és az azt követő engedélyezési eljárásnak figyelembe kell vennie az egészséggel kapcsolatos állítások megszövegezését és megjelenítését.

(29)

Bizonyos esetekben a tudományos kockázatértékelés önmagában nem képes minden szükséges információt biztosítani egy kockázatkezelési döntéshez. Ezért figyelembe kell venni a mérlegelés tárgyát képező kérdéshez tartozó egyéb jelentős tényezőket is.

(30)

Az átláthatóság és a már megvizsgált állításokra vonatkozó kérelmek többszöri benyújtásának elkerülése érdekében a Bizottságnak az ezen állítások listáit tartalmazó, a nyilvánosság számára elérhető nyilvántartást kell létrehoznia és naprakész állapotban tartania.

(31)

Az agrár-élelmiszeripar terén történő kutatás és fejlesztés ösztönzése érdekében helyénvaló az újítók által az e rendelet szerinti kérelem alátámasztására szolgáló információk és adatok összegyűjtésébe tett befektetés védelme. E védelemnek azonban időtartamát tekintve korlátozottnak kell lennie a tanulmányok és vizsgálatok felesleges ismétlésének elkerülése érdekében.

(32)

Tekintettel az állításokkal ellátott élelmiszerek sajátos jellegére, e termékek hatékony ellenőrzésének megkönnyítése érdekében az ellenőrző szerveknek a szokásosan rendelkezésre álló eszközökön túl egyéb eszközöket is rendelkezésére kellene bocsátani.

(33)

Megfelelő átmeneti intézkedésekre van szükség annak érdekében, hogy az élelmiszer-ipari vállalkozók képesek legyenek alkalmazkodni e rendelet követelményeihez.

(34)

Mivel e rendelet célját – nevezetesen a tápanyag-összetételre és egészségre vonatkozó állítások tekintetében, a fogyasztóvédelem magas szintjének biztosításával egyidejűleg a belső piac hatékony működésének biztosítását – a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért azok közösségi szinten jobban megvalósíthatók, a Közösség intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében meghatározott szubszidiaritás elvének megfelelően. Az e cikkben meghatározott arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(35)

Az e rendelet végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal (11) összhangban kell elfogadni,

a)

a 89/398/EGK irányelv, és az annak alapján elfogadott irányelvek;

b)

a természetes ásványvizek kinyerésére és forgalmazására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1980. július 15-i 80/777/EGK tanácsi irányelv (12);

c)

az emberi fogyasztásra szánt víz minőségéről szóló 1998. november 3-i 98/83/EK tanácsi irányelv (13).

a)

az „élelmiszer”, „élelmiszer-ipari vállalkozó”, „forgalomba hozatal” és „végső fogyasztó” fogalma tekintetében az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszer-biztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 2002. január 28-i 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (14) 2. cikkében, valamint 3. cikkének 3., 8. és 18. pontjában található fogalommeghatározásokat kell alkalmazni;

b)

az „étrend-kiegészítő” vonatkozásában a 2002/46/EK irányelvben található fogalommeghatározást kell alkalmazni;

c)

a „tápértékjelölés”, „fehérje”, „szénhidrát”, „cukrok”, „zsír”, „telített zsírsavak”, „egyszeresen telítetlen zsírsavak”, „többszörösen telítetlen zsírsavak” és az „élelmi rost” tekintetében a 90/496/EGK irányelv fogalommeghatározásait kell alkalmazni;

d)

a „címkézés” vonatkozásában a 2000/13/EK irányelv 1. cikke (3) bekezdésének a) pontjában foglalt fogalommeghatározást kell alkalmazni.

1.

„állítás”: olyan közlés vagy ábrázolás – beleértve a képi, grafikus vagy jelképes ábrázolás bármely formáját –, amely a közösségi vagy nemzeti jogszabályok szerint kötelező, és amely kijelenti, sugallja vagy sejteti, hogy az élelmiszer különleges jellemzőkkel rendelkezik;

2.

„tápanyag”: a 90/496/EGK irányelv mellékletében felsorolt fehérjék, szénhidrátok, zsírok, élelmi rostok, nátrium, vitaminok és ásványi anyagok, vagy olyan anyagok, amelyek ezen csoportok egyikébe tartoznak, vagy annak alkotóelemei;

3.

„egyéb anyag”: a tápanyagon kívüli egyéb olyan anyag, amely táplálkozási vagy élettani hatással rendelkezik;

4.

„tápanyag-összetételre vonatkozó állítás”: bármely olyan állítás, amely kijelenti, sugallja vagy sejteti, hogy az élelmiszer bizonyos, a táplálkozásra nézve különös kedvező tulajdonságokkal rendelkezik:

5.

„egészségre vonatkozó állítás”: bármely olyan állítás, amely kijelenti, sugallja vagy sejteti, hogy az adott élelmiszer, élelmiszercsoport vagy annak valamely alkotóeleme és az egészség között összefüggés van;

6.

„betegségek kockázatának csökkentésével kapcsolatos állítás”: bármely olyan állítás, amely kijelenti, sugallja vagy sejteti, hogy az adott élelmiszer, élelmiszercsoport vagy annak valamely alkotóeleme jelentősen csökkenti valamely emberi betegség kialakulásának valamely kockázati tényezőjét;

7.

„Hatóság”: a 178/2002/EK rendelettel létrehozott Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság.

a)

nem lehet valótlan, félreérthető vagy megtévesztő;

b)

nem kelthet kétséget más élelmiszerek biztonságos voltát és/vagy táplálkozásra való alkalmasságát illetően;

c)

nem ösztönözheti vagy helyeselheti egy adott élelmiszer túlzott fogyasztását;

d)

nem jelentheti ki, sugallhatja vagy sejtetheti azt, hogy a kiegyensúlyozott és változatos étrend általában nem biztosítja a tápanyagok megfelelő mennyiségét. A 24. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban – figyelembe véve a tagállamokban fennálló sajátos körülményeket – eltéréseket lehet elfogadni – beleértve alkalmazásuk feltételeit is – azon tápanyagok esetében, amelyekből a kiegyensúlyozott és változatos étrend nem biztosítja a megfelelő mennyiséget;

e)

nem utalhatnak sem szövegesen, sem képi, grafikus vagy szimbolikus ábrázoláson keresztül a testi funkciók olyan változásaira, amelyek a fogyasztóban félelmet kelthetnek, és nem használhatják ki a fogyasztó félelmét.

a)

bizonyos tápanyagoknak és egyéb anyagoknak – például zsír, telített zsírsavak, transzzsírsavak, cukrok és só vagy nátrium – az élelmiszerben található mennyisége;

b)

az élelmiszernek (vagy élelmiszercsoportnak) a népesség vagy, adott esetben, bizonyos kockázati csoportok – köztük a gyermekek – étrendjében játszott szerepe és jelentősége;

c)

az élelmiszer átfogó tápanyag-összetétele és az egészségre tudományosan elismert hatást gyakoroló tápanyagok jelenléte.

i.

annak kérdése, hogy a profilokat az élelmiszerekre általában és/vagy élelmiszercsoportokra kell-e meghatározni;

ii.

a figyelembe veendő tápanyagok kiválasztása és egyensúlya;

iii.

a profilokra vonatkozó referenciamennyiség/-alap megválasztása;

iv.

a profilok kiszámításához alkalmazott módszer; valamint

v.

a javasolt rendszer tesztelése.

a)

az egészségre vonatkozó állítások;

b)

a tápanyag-összetételére vonatkozó állítások, kivéve azokat, amelyek az alkohol- vagy energiatartalom csökkentésére vonatkoznak.

a)

általánosan elfogadott tudományos adatok igazolják, hogy az állítás tárgyát képező tápanyag vagy egyéb anyag jelenléte, hiánya vagy csökkentett mennyisége az élelmiszerben vagy élelmiszercsoportban bizonyítottan kedvező táplálkozási vagy élettani hatással bír;

b)

azt a tápanyagot vagy egyéb anyagot, amelyre az állítás vonatkozik:

c)

adott esetben az állításban szereplő tápanyag vagy egyéb anyag a szervezet számára hasznosítható formában van jelen;

d)

a termékből ésszerűen várhatóan elfogyasztandó mennyiség az állításban szereplő tápanyagból vagy egyéb anyagból a közösségi jogszabályokban meghatározottak szerint jelentős mennyiséget tartalmaz, vagy – ilyen szabályozás hiányában – olyan mennyiséget tartalmaz, amely az állítás szerint általánosan elfogadott tudományos adatokkal igazolt táplálkozási vagy élettani hatást eredményezi;

e)

esettől függően a III., illetve IV. fejezetben meghatározott különös feltételek teljesülnek.

a)

a változatos és kiegyensúlyozott étrend és az egészséges életmód jelentőségére vonatkozó kijelentés;

b)

az állításban megfogalmazott kedvező hatás eléréséhez szükséges élelmiszer-mennyiség és fogyasztási minta;

c)

szükség esetén figyelmeztetés azok számára, akiknek kerülniük kell az élelmiszer fogyasztását; és

d)

megfelelő figyelmeztetés olyan termékek esetében, amelyek túlzott fogyasztása valószínűsíthetően egészségügyi kockázatot hordoz.