17.3.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 65/1

1.1

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság több ízben felhívta a figyelmet az állami támogatások ellenőrzésének fontosságára, amely alapvető elem az alábbiak érdekében:

1.2

Az állami támogatásokra vonatkozó szabályozás alapelemeit az Európai Közösséget létrehozó szerződések, valamint az ESZAK-Szerződés és az EGK-Szerződés rendelkezései tartalmazzák. A már hatályát vesztett ESZAK-Szerződéstől eltérően az EK-Szerződés az állami támogatások tárgyában nem ír elő abszolút tilalmat: a tilalom elrendelése mellett mentesítéseket (1) és kivételeket (2)is tartalmaz, amelyek széleskörű mérlegelési hatáskörrel ruházzák fel az Európai Bizottságot – és kivételesen az Európai Tanácsot is –, hogy az általános szabályozás alóli mentesítéssel engedélyezhessenek egyes támogatásokat.

1.3

Másrészt az ezen bonyolult témakört szabályozó 87., 88. és 89. cikk az általános versenyszabályokra, az adózásra és a jogharmonizációra vonatkozó VI. fejezet II. részében is szerepel, hangsúlyozandó, hogy mennyire fontos tekintetbe venni az állami támogatások kérdését a versenypiacon előidézett hatások miatt.

1.3.1

Az EGSZB már több ízben hangsúlyozta, hogy bármely, az állami támogatásokkal kapcsolatos új cselekvési terv az EK-Szerződés 2. cikke által megszabott keretbe kell, hogy illeszkedjék, éppen azért, hogy garantálhassa – többek között – az egységes piac helyes működését, az antidiszkriminációs szabályok alkalmazását, a gazdasági tevékenységek harmonikus, kiegyensúlyozott és fenntartható fejlődését, a fenntartható és nem inflációs növekedést, a versenyképesség és a konvergencia magas szintjét, az életminőség javítását, valamint a gazdasági és szociális kohéziót és a tagállamok közötti szolidaritást.

1.4

Ebben az értelemben tehát állami támogatás alatt – ahogyan ezt az Európai Bizottság is megfogalmazta – „az egy meghatározott gazdasági tevékenység elősegítése céljából alkalmazott állami beavatkozás bármely formáját értjük. Az ilyen jellegű segítségnyújtás tehát azt feltételezi, hogy egyes gazdasági ágazatokat vagy tevékenységeket másoknál előnyösebb módon kezelnek, ami torzítja a versenyt, mivel megkülönböztetést eredményez a kedvezményezett és a többi vállalkozás között” (3).

1.4.1

A Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése értelmében az állami támogatás fogalma nem csupán az állami hatóságok által nyújtott és közpénzből finanszírozott támogatásokat foglalja magában, hanem az általában a vállalkozások költségvetésére nehezedő közterhek csökkentésére irányuló beavatkozásokat is.

1.5

Az Európai Tanács 2005 márciusában hangoztatta azon célkitűzését, hogy az állami támogatások általános szintjét tovább kell csökkenteni, a piac esetleges hiányosságai esetén azonban engedélyezni kell a mentesítéseket. Ez az álláspont összhangban van a 2000-ben tartott lisszaboni csúcson, majd pedig 2001-ben Stockholmban hozott határozatokkal, és megfelel azon szükségletnek, hogy a támogatásokat közérdekű horizontális célok – beleértve a kohézió célkitűzéseit – felé csoportosítsuk át.

1.5.1

Az Európai Bizottság nemrégiben kiadott, a lisszaboni stratégia félidős felülvizsgálatáról szóló közleményében támogatja ezen célkitűzést, amely az állami támogatások csökkentésére és a piaci hiányosságok felé való átcsoportosítására irányul, különösen a jelentős növekedési potenciállal rendelkező ágazatokban, valamint az innováció ösztönzése céljából (4).

1.6

Nemrégiben az Európai Parlament is kifejezte álláspontját az állami támogatásokkal kapcsolatban (5), hangsúlyozva, hogy azokat felelős és hatékony módon kell felhasználni, mivel

1.6.1

Másrészt az EP 2005. május 12-én elfogadta a „Az európai versenyképesség erősítése: az ipari szerkezetátalakítások kihatásai a KKV-politikára és a KKV-k szerepére” (6) című állásfoglalást, amelyben többek között célul tűzi ki a vállalkozásoknak nyújtott támogatások összvolumenének csökkentését, azonban emlékeztet egyes támogatások hasznosságára a piaci hiányosságok enyhítésében, példaként említve a K+F, a képzés és a vállalati tanácsadás céljára nyújtott támogatásokat.

1.6.2

A KKV-k részére a tagállamokban nyújtott állami támogatások fontosságának tudatában az EP felkéri az Európai Bizottságot, hogy a strukturális alapokon belül tartsa meg a gazdasági és szociális-gazdasági rehabilitáció céljából alkalmazott, az ipari kapacitás kitelepülése (delokalizáció) által sújtott területeknek szánt összes támogatási eszközt, és ragaszkodik ahhoz, hogy vegyék figyelembe ezeken a területeken – és általánosabb értelemben a kohéziós politikák területén – a kis- és mikrovállalkozások igényeit. (7)

1.6.3

Az állami támogatások reformtervezetével kapcsolatban az EP az innovációt ösztönző világos cselekvési irányvonal meghatározását javasolja, amely a lisszaboni célkitűzések összefüggésében átfogja valamennyi ágazatot.

1.7

Másrészről az évek során az Európai Bíróság is több ízben kifejezte véleményét az állami támogatásokkal kapcsolatosan, és ily módon valódi esetjogot (case-by-case law) teremtett, következetes és rendkívül részletes irányvonalak által jellemzett joggyakorlatot alakítva ki, legutóbb a közérdekű szolgáltatásokkal kapcsolatos, valamint a 2003. július 24-i Altmark– ítélettel (8).

1.8

Az „Állami támogatások alakulásáról” szóló 2005 áprilisi jelentésében (9) az Európai Bizottság a tagállamok reakcióját illetően pozitív mérleget von a Lisszabonban beindított stratégiáról, kiemelve a támogatások szintjének a GDP-hez viszonyított kismértékű csökkenését és a még kedvezőbb reakciókat az Európai Tanács ülései által javasolt értelemben a támogatások átcsoportosítására vonatkozóan; azonban rendkívül sok még a teendő.

1.8.1

Az állami támogatások általános szintjének csökkentésére és azoknak a horizontális célokra való átcsoportosítására irányuló stratégia alapjául az Európai Bizottság 2001-ben elkészítette az állami támogatások jegyzékét, valamint a kapcsolódó értékelési keretet, majd ezeket 2002-ben továbbfejlesztette. Az EGSZB nagyra becsüli az Európai Bizottság azon kötelezettségvállalását, hogy az ágazatban nagyobb átláthatóságot érjenek el; ez különösen fontosnak tűnik az újonnan csatlakozott országok vonatkozásában.

1.9

Az EGSZB örömmel veszi tudomásul azon tényt, hogy 2003-ban az állami támogatások évi összvolumene az 1999-es szinthez képest 3,6 %-kal, az 1996-os szinthez képest pedig majd 30 %-kal csökkent. Jelzi azonban, hogy továbbra is magas a jelenlegi 53 milliárd euró összegű támogatási szint (10), amelynek több mint 60 %-a a feldolgozó- és szolgáltatóiparba áramlik. Aggodalmát fejezi ki továbbá a verseny torzulásai miatt, amelyek az állami támogatások eltéréseiből eredhetnek az egyes tagállamok, illetve a tagállamokon belül az egyes régiók között.

1.9.1

Az EGSZB (11) kedvezően fogadta az Európai Bizottság által a szabályok tisztázása és pontosítása céljából végzett munkát, különös tekintettel a csoportmentesség szabályozására, valamint a foglalkoztatást ösztönző támogatásokra, amelyek célja a tagállamok általi munkahelyteremtés megkönnyítése.

1.9.2

Az EGSZB teljes mértékben egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy az állami támogatásokra vonatkozó szabályokat az idő múlásával aktualizálni kell, hogy tekintetbe lehessen venni a bekövetkezett politikai, gazdasági és jogszabályi változásokat. Ezen oknál fogva „az állami támogatások értékelési eszközeit rendszeresen felül kell vizsgálni, ennélfogva időtartamuk gyakran korlátozott”  (12).

1.10

Az EGSZB tehát üdvözli azt a tényt, hogy az Európai Bizottság e tárgyban általános reform kialakítására vonatkozó javaslatokat tett (13), amely a piaci kudarcokat fokozottan tekintetbe vevő integrált megközelítésen alapul.

1.10.1

Az EGSZB úgy véli, hogy a támogatáspolitika és a fejlesztési szükségletek közötti szükséges egyensúlyt kellően figyelembe vevő új jogszabályi keret elfogadását a támogatások egyszerűsítését és hatásuk kimerítő értékelését magában foglaló felülvizsgálatnak kell megelőznie.

1.10.2

Ezen felülvizsgálatnak világos célkitűzéseken, széleskörű konzultációkon és hiánytalan információkon kell alapulnia; az új jogszabályi keretnek a világos ellenőrzési rendszeren túl biztosítania kell a politikák közötti koherenciát, a cselekvések összefogását, a nagyobb mértékű egyszerűsítést, az átláthatóságot és a jogbiztonságot.

1.10.3

A javasolt jogszabályi keretnek összhangban kell lennie az alábbiakkal:

1.10.4

Az egyéb igények szükségessé teszik, hogy kiemelt figyelmet szenteljünk az alábbiaknak:

1.11

Az EGSZB szerint azonban az állami támogatások közös keretének meghatározásánál az a legfontosabb, hogy korszerű és valamennyi tagállam között konszenzust kialakítani képes politikát kell beindítani, mivel a globalizáció az Európai Unió valamennyi gazdaságában szükségessé teszi a változási és a szerkezetátalakítási folyamatokat.

1.12

Az egymással versengő vállalkozások a támogatási rendszerek végső címzettjeiként – az állami szektorral együtt – könnyen tudják értékelni a létező eszközök hatékonyságát. Konkrét hozzájárulást nyújthatnak az állami támogatások modern európai politikájának megfelelő megoldások monitoringjához, és hasznos javaslatokat tehetnek az új iránymutatások kialakítását illetően.

1.12.1

Ezenkívül a vállalkozásokat érinti a legérzékenyebben a jogbizonytalanság, a támogatások jóváhagyásának hosszadalmassága, valamint a jogellenesnek nyilvánított támogatások behajtásának súlyos következményei. Ezért ők a leginkább érdekeltek a közösségi szabályozás egyértelmű ismeretének terjesztésében és az értelmezési és alkalmazási nehézségek és eltérések meghaladásában.

2.1

Az EGSZB meg van győződve arról, hogy az Európai Bizottság reformjavaslatai értékes alkalmat kínálnak az alábbiak kiegyensúlyozott szintézisének kialakítására:

2.2

Az EGSZB teljes mértékben osztja a „Kevesebb és célirányosabb támogatás” című reform ösztönző elvét, amennyiben annak célja javítani a vállalkozások belső piaci és nemzetközi versenyképességét, valamint megteremteni a hatékonyabb vállalkozások premizálásának feltételeit.

2.3

Az EGSZB teljes mértékben osztja az Európai Bizottság által megjelölt irányvonalat a szabályok egyszerűsítése érdekében, amelynek célja az, hogy nagyobb biztonságot nyújtson a gazdasági szereplők számára, valamint csökkentse az államok adminisztratív terheit. Az EGSZB meg van győződve arról, hogy a jogszerű és jogszerűtlen állami támogatás fogalma körüli bizonytalanság veszélyezteti az Európai Bizottság által az állami támogatásokkal kapcsolatosan végzett ellenőrzés legitimitását.

2.4

Az EGSZB véleménye szerint a támogatásokkal kapcsolatos közösségi szabályozás reformtervezetének lényegében az alábbiakat kell lehetővé tennie:

2.5

Az állami támogatáspolitika a versenypolitika szerves részét képezi, és ebbéli minőségében azon közösségi politikák egyike, amelyek a legnagyobb hatással vannak a gazdaság alakulására. Az EGSZB véleménye szerint tehát az állami támogatáspolitikát konkrétabb módon kell felhasználni, hogy biztosítsuk a fejlesztés minőségét és a lisszaboni célkitűzésekkel való összhangot, hogy ily módon javaslattévő szerepet játsszunk, a gazdaság és a foglalkoztatás fejlesztésének egészséges dinamikáját biztosítandó.

2.6

A versenyképességen mérhető le a piac azon képessége, hogy hatékonyan képes-e javakat és értékteremtő szolgáltatásokat létrehozni a globalizált világban, a társadalom életminőségének javítása és a magas szintű foglalkoztatás biztosítása céljából. El kell azonban ismernünk, hogy kudarcot vallottunk azon törekvésünkben, hogy a – lisszaboni stratégiában foglalt célkitűzéseknek megfelelően – az európai vállalkozásokat és az emberi erőforrásokat a technológiai kutatás, az innováció, a képzés és az internacionalizáció minőségibb szintjére fejlesszük.

3.1

Az EGSZB helyesli az állami támogatások közösségi szabályozási keretének megújítását, amelynek az alábbi jellemzőkkel rendelkező támogatási politikából kell kiindulnia:

3.2

Az EGSZB szerint az állami támogatásokkal kapcsolatos közösségi politikának aktívan hozzá kell járulnia ahhoz, hogy Európa vonzóbbá váljon a befektetők és a munkaerő számára, hogy növekedjen a vállalkozások versenyképessége és a szociális kohézió, továbbá, hogy ösztönözzék a kutatási és innovációs készséget, végezetül, hogy előmozdítsák az új ismeretek létrejöttét és terjesztését, továbbá az emberi erőforrások képzését.

3.3

Az EGSZB véleménye szerint a képzési és foglalkoztatási támogatásokkal kapcsolatos közösségi mentesítési szabályozást ki kell terjeszteni és bővíteni kell, mégpedig egy csoportmentességekről szóló általános rendelet révén. Előnyben részesítendők az átláthatóbb és konkrét célokra irányuló támogatási intézkedések, amelyeket a vállalkozásokkal és a szociális partnerekkel szoros együttműködésben kell meghatározni, lévén, hogy ők a támogatási rendszerek kedvezményezettjei, tehát ténylegesen ők képesek a javasolt eszközök hatékonyságának értékelésére.

3.4

Ami a regionális felhasználású támogatások rendszerét illeti a 2007–2013 közötti költségvetési időszakban, az EGSZB egyetért azzal, hogy a hátrányos helyzetű régiók – (a „statisztikai hatás által érintett” NUTS II, a „gazdaságilag növekvő” NUTS II, valamint az „alacsony népsűrűségű” NUTS III régiók), valamint a földrajzilag hátrányos helyzetű szigetek és hegyvidéki területek – fejlesztésének új lendületet kell adni, túllépve a segélyezési mentalitáson, csökkentve a támogatás-intenzitás felső határait, 10 %-on belül tartva a hátrányos helyzetű régiók szélső kategóriái közötti különbséget és leküzdve a határ menti régiók között fennálló, az aránytalan támogatási eltérések (a NUTS III régiók esetében ez nem haladhatja meg a 20 %-ot) által kiváltott lehetséges delokalizációs jelenségeket.

3.4.1

Az EGSZB osztja az Európai Bizottság megközelítési módját a különböző típusú vállalkozásoknak szánt regionális felhasználású támogatások intenzitását illetően, azonban úgy véli, hogy elkerülendő annak a kockázata, hogy a kisebb vállalatok méretbeli növekedése lefékeződjön, mégpedig oly módon, hogy a kis- és középvállalatok számára egységesen 20 %-os forráskiegészítést biztosítunk. Az új mentesítésekben szereplő régiók nagyvállalati beruházás-támogatására javasolt határoknak figyelembe kellene venniük az Európai Bizottság 2003. évi ajánlásában (14) foglalt új szabályozást.

3.5

Éppen a kisebb volumenű támogatásokra vonatkozóan az EGSZB támogatja a „De minimis”-ben előírt felső határ emelését, többek között azért, hogy lehetővé váljon a közösségi tevékenység nagyobb mértékű koncentrációja és egyszerűsítése.

3.6

Az EGSZB szerint az Európai Bizottságnak képesnek kellene lennie figyelmét a kereskedelmi cserekapcsolatokat jelentősen befolyásoló állami támogatásokra összpontosítania, ahelyett, hogy erőforrásait a túlnyomórészt helyi érdekű esetek sokaságának vizsgálatára vesztegetné; ennek során tisztázni kell a „local concern” kifejezés jelentését és értelmezését.

3.7

Az EGSZB úgy véli, hogy az állami támogatások ellenőrzésének arányosnak és hatékonynak kell lennie, és kerülni kell a bonyolult bejelentési procedúrákat a közösségi verseny szempontjából marginális gazdasági jelentőségű esetekben.

3.8

Az EGSZB erőteljesen támogatja az annak idején (2004 februárjában) az Európai Bizottság által a csekély volumenű állami támogatásokra vonatkozóan benyújtott javaslatot, amelynek célja az, hogy a tagállamok számára nagyobb rugalmasságot és egyszerűbb eljárásokat, valamint a lisszaboni stratégiában foglalt célkitűzések elérésére irányuló támogatási intézkedések számára elegendő teret lehessen biztosítani, mindenkor fenntartva azonban az Európai Bizottság megfelelő ellenőrzési lehetőségeit.

3.9

Az ágazati támogatásokat illetően az Európai Bizottság által a kategóriánként való csoportmentesítésre vonatkozóan kijelölt iránymutatás nyomán biztosítani kell az EU ágazati politikái és a közlekedési, az energiaügyi, az információs és a kommunikációs ágazatban alkalmazott támogatási rendszerek közötti koherenciát. A széleskörű innovációs, növekedési és munkahelyteremtő potenciált magában rejtő kulturális, audiovizuális, filmipari és sportágazatban a lisszaboni stratégia konkrét célkitűzéseket jelölt meg.

3.10

A környezetvédelmi támogatások esetében a környezetvédelem céljára nyújtott állami támogatások közösségi szabályozása 2007-ig marad érvényben. Ebben az esetben is fontos a lisszaboni stratégia által kitűzött célok követése, megkönnyítve a CO2-kibocsátáskereskedelem rendszerének kialakítását (ETS National Allocation Plans), a Kiotói Jegyzőkönyvben megszabott célkitűzések keretében.

3.11

Innovációs támogatások (a zöld könyvben (15) foglalt meghatározás szerint). Az EGSZB véleménye szerint a létező szabályozást ki kellene terjeszteni az innovatív tevékenységekre irányuló, a jelenlegi iránymutatások által le nem fedett támogatás-típusokra is, világos és általános érvényű kompatibilitási követelményeket kellene meghatározni, amelyek nagyobb mozgásteret hagynak a tagállamoknak a bejelentési kötelezettség alóli mentesítéssel.

3.11.1

Hogy javulást érjünk el ezen a területen, az EGSZB kéri az Európai Bizottságot, hogy az Eurostat segítségével határozza meg pontosabban azokat a termelői és szolgáltatásnyújtási tevékenységeket, amelyek jelenleg az innovatív tevékenységek közé sorolhatók. Rendkívül hasznos lenne ugyanis, ha ebben az érzékeny szektorban iránymutatások állnának rendelkezésre.

3.11.2

E tekintetben az EGSZB üdvözli, hogy 2005. szeptember 21-én kihirdetésre került az innovációra irányuló állami támogatások közösségi szabályozásáról szóló közlemény, amelynek célja, hogy e kulcsfontosságú szektort közösségi szinten szabályozza, valamint lehetőséget nyújtson arra, hogy azonosítsuk egyrészt a piaci kudarc legnyilvánvalóbb eseteit, másrészt a körülményeknek megfelelő beavatkozásokat azokban az esetekben, amelyekben lehetséges a korrekció.

3.12

Világosan meg kell határozni azonban a piac azon hiányosságait jelezni képes kritériumokat is, amelyekkel kapcsolatban felmerülhet a gyanú, hogy akadályozzák a lisszaboni stratégia végrehajtása során alkalmazandó innovációs intézkedések és eszközök optimalizálását; ugyanakkor megfelelő mozgásteret kell hagyni a tagállamok és régióik számára, hogy arányos és hatékony intézkedéseket alakítsanak ki a fejlesztési kutatás kereskedelmi és piaci innovációvá alakítása érdekében.

3.13

A KKV-k általi, innovatív projektekbe való befektetések ösztönzésére szánt támogatások segítsék elő a vállalatok méretbeli fejlesztését is, és tartalmazzák főként az alábbiakat:

3.14

Az EGSZB szerint a szabályozás új rendszerének figyelembe kellene vennie az innovációs folyamatot befolyásoló környezeti kontextus tényezőinek összességét, amely tényezők a következők:

3.14.1

Általánosabb értelemben az EGSZB véleménye szerint a horizontális támogatásokra (amelyek a következők: kutatás, innováció, környezet, humántőke) vonatkozó iránymutatások felülvizsgálata során kívánatos lenne:

3.15

Ami az általános érdekű gazdasági szolgáltatások ágazatában folyósított támogatások rendszerét illeti, hangsúlyoznunk kell, hogy ezen szolgáltatások alapvető elemét alkotják a szociális és területi kohéziónak: az Altmark-ítélet (16) által meghatározott követelmények, valamint az Európai Bizottság 2005. július 13-i vonatkozó határozata értelmében tisztázni kell a „közepes méretű, hatékonyan irányított vállalat” koncepcióját, garantálva ily módon az általános érdekű szolgáltatás jogcímén folyósított ellentételezések jogbiztonságát, amelyek a Szerződéssel összeegyeztethető állami támogatásokat képeznek.

3.16

Az EGSZB szerint a jövőbeni szabályozásban számot kellene vetni azon ténnyel, hogy az országos, regionális és helyi szinten demokratikus legitimitással rendelkező intézményeket megilleti az a felelősség, hogy az általános érdekű gazdasági szolgáltatások körét meghatározzák (17).

4.1

Az EGSZB úgy véli, hogy fontos lépések tehetők az egyszerűsítés és a nagyobb mértékű átláthatóság felé, oly módon, hogy megerősítjük az Európai Bizottság által megkezdett tevékenységet egy olyan közösségi támogatás-politika kialakítása érdekében, amely erősebben összpontosít a jelentős versenytorzulásokat kiváltani képes elemekre.

4.2

Kerülendő a hosszadalmas ügyintézés, javítani és karcsúsítani kell az adminisztratív eljárásokat, valamint aktiválni a felelősséget a tagállamok szintjén, az átláthatóság és a hatékonyság biztosítása céljából.

4.3

Az EGSZB véleménye szerint a bevált gyakorlatokról szóló iránymutatások kidolgozása is rendkívül kívánatos valamennyi érdekelt fél teljes körű bevonásával, különös tekintettel a vállalkozásokra, amelyek a támogatási intézkedések első számú címzettjei.

5.1

A bővítés új forgatókönyvei megkívánják az állami támogatások politikájának korrekcióját, hogy valamennyi európai régió egyformán vonzóvá váljon az ipari kapacitások betelepülése (lokalizáció) és a beruházások számára, valamint, hogy biztosítható legyen a szomszédos régiók közötti jogszerű verseny.

5.2

Jelenleg az Európai Unió 10 új tagállama a vállalatok részére állami támogatás jogcímén az ezen államok GDP-jéhez mérve jóval nagyobb összegeket folyósít, mint a 15-ök Európájában kifizetett támogatások, noha a tendencia azt mutatja, hogy ez az arány fokozatosan kiegyenlítődik majd. A 2000–2003 közötti időszakban az új tagállamokban az állami támogatások összege átlagosan elérte a GDP 1,42 %-át, ezzel szemben a 15-ök Európájában ez átlagosan 0,4 %.

5.3

A lisszaboni stratégia előírta, hogy a támogatásokat a horizontális célkitűzések eléréséhez lehet felhasználni. 2002-ben a 15-ök Európájában ez utóbbi támogatások 73 %-ra rúgtak, az új tagállamok 22 %-ával szemben (18).

5.4

Másrészről el kell ismerni azt, hogy az új tagállamok nagyon jól tudtak alkalmazkodni a piacgazdasághoz, noha a kibővült Európának fontos lépéseket kell még tennie a támogatások általános szintjének csökkentése és a versenyképesség, a fenntartható és koherens fejlődés, valamint a tudásalapú új európai gazdaság ösztönzése érdekében.

6.1

Az EGSZB úgy véli, hogy az állami támogatások területén javítani kell a bevált gyakorlatok és az eljárások irányítását, és jobban be kell vonni a közvetlenül érdekelteket, azaz elsősorban a vállalkozásokat és a civil társadalmat, hiszen őket érinti a legérzékenyebben a jogbizonytalanság, a támogatások közösségi jóváhagyásának hosszadalmassága, valamint a nem engedélyezhetőnek vagy jogellenesnek nyilvánított támogatások behajtásának súlyos következményei.

6.2

A vállalkozások a támogatási rendszerek címzettjeiként, ugyanakkor versenytársi minőségükben privilegizált helyzetben vannak a következőket illetően:

6.3

Az EGSZB véleménye szerint szükséges:

7.1

Az EGSZB véleménye szerint világos képet kell adni arról, hogy milyen hozzáadott értéket képviselnek az állami támogatások az Európai Unió jövője szempontjából, a tagállamok által a Lisszabonban aláírt és 2000-től mostanáig számos európai csúcson hangoztatott versenyképességi, fenntartható és következetes fejlesztési célkitűzések keretében.

7.1.1

Az ezen stratégia által megjelölt kulcságazatok tartós és célzott pénzügyi erőfeszítéseket igényelnek, aminek a tagállamok költségvetési és strukturális politikájában is ki kell fejeződnie: mindehhez következetes és egymással összeegyeztethető politikák előzetesen meghatározott keretére van szükség. Szükséges, hogy valamennyi összetevő – beleértve a közösségi versenypolitikát is – ezen a kereten alapuljon, illetve ehhez igazodjon.

7.2

A globális piac egyéb partnereivel egyenlő eszközökkel versenyezni képes európai egységes piac teljes megvalósítása az EGSZB véleménye szerint megköveteli az európai gazdaságpolitikák – főként a támogatáspolitika – gyakorlatának és koncepcióinak nagyfokú korszerűsítését. Ezt szükségessé teszi a hatékony, technológiailag fejlett és versenyképes piac működése által megkívánt nagy infrastrukturális beruházások, valamint az immateriális javakba történő beruházások megvalósítása is.

7.3

Az EGSZB szerint az általános összeegyeztethetőségi kritériumok meghatározása révén arra kell ösztönözni a tagállamokat és a régiókat, hogy a versenyképes és a szabad verseny szabályait tiszteletben tartó gazdaság célkitűzésén alapuló támogatáspolitikákat fogadjanak el.

7.4

Ha a piacnak nem sikerül versenyképessé tenni az európai vállalkozásokat, és képtelennek bizonyul a technológiai innovációs, képzési és internacionalizációs kapacitások megerősítésére, az állami támogatásokkal kapcsolatos európai politikának megkönnyítenie, nem pedig akadályoznia kell azokat a politikákat és intézkedéseket, amelyek a vállalkozások növekedésének ösztönzésére, valamint azon képesség erősítésére irányulnak, amellyel Európába új beruházásokat, új szellemi tőkét és új pénzügyi forrásokat lehet vonzani.

8.1

Az EGSZB helyesli az állami támogatások európai politikájának az új, proaktív jellegű megközelítésen és az új általános közösségi szabályozáson alapuló korszerűsítését. E tekintetben főként a következőket ajánlja:

17.3.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 65/9

1.

2.

3.

4.

5.

6.

1.1

A lisszaboni célok (1) Európának a globális versenyben elfoglalt pozíciójára vonatkoznak. A globális verseny lényeges eleme a kutatásba és fejlesztésbe történő, egyre növekvő beruházások versenye, mégpedig mind a hagyományos ipari országok (pl. USA, Japán, az EU országai), vagy a lényegesen olcsóbb munkaerővel rendelkező, gyors ütemben feltörekvő új gazdasági hatalmak (pl. Kína, India, Brazília, Korea) részéről.

1.2

A megfelelően támogatott, hatékony, kiemelkedő kutatás és fejlesztés ugyanis az innováció, a versenyképesség és a jólét, ezáltal pedig a kulturális kibontakozás és a szociális teljesítmények döntő előfeltétele és alapja. A kutatásba és fejlesztésbe tett beruházások – mivel a gazdaságot erősítő tényezőt jelentenek – megnövekedett gazdasági erőhöz vezetnek. Ennek felel meg a Barcelonában definiált 3 %-os cél (2) is, amely azonban a globális versenyt tekintve mozgó célpontot jelent.

1.3

Az Európai Közösség által támogatott kutatás és fejlesztés jelentős európai többletértéket teremt. Olyan lehetőségek nyílnak általa, amelyek egyértelműen felülmúlják az egyes tagállamok képességeit, és már eddig is világméretű jelentőségű európai fejlődést tett lehetővé. Döntő jelentőségű, ösztönző integrációs és emelőhatást gyakorol a tagállamok szükséges és terjedelmes méretű nemzeti kutatási programjaira, ami az erőforrások összefogásához is vezet. Összeköti az európai kutatási elitet, az európai ipart és az európai döntéshozókat. Az európai integráció, kohézió és identitás katalizátora. Az európai kutatási térség központi eleme.

1.4

Az Európai Bizottság javaslata, amely szerint növelni kell az eddigi ráfordításokat és a közösségi összköltségvetés immár 8 %-át kell ilyen célokra fordítani, a helyes irányba tett, üdvözlendő és feltétlenül szükséges első lépést jelent. Ez a minimális, hosszabb távon még fokozásra szoruló hozzájárulás ahhoz a törekvéshez, hogy ne kockáztassuk, hanem őrizzük meg és erősítsük Európa mint a modern tudomány és technika bölcsőjének helyzetét. Enélkül még hosszabb távon sem elérhetőek a lisszaboni célok.

1.5

De nem csupán a nemzetgazdaság versenyképessége, hanem a kulturális és politikai értékítélet és befolyásolás, valamint az ezekből következő, befektetőkre, tudósokra és mérnökökre („brain-drain”!) gyakorolt vonzerő is a tudományos-technikai teljesítőképességen múlik. Az EU-nak meg kell maradnia a mértékadó, keresett együttműködő partner szerepében, és nem veszítheti el a globális hálózatban betöltött világpolitikai jelentőségét.

1.6

Az EGSZB ezért felkéri az Európai Parlamentet, az Európai Tanácsot, valamint különösen a tagállamok állam- és kormányfőit, hogy az Európai Bizottság által javasolt, égetően szükséges kutatási és fejlesztési beruházásokat hiánytalanul bocsássák rendelkezésre, és ne hagyják ezeket az EU jövendőbeli összköltségvetéséről szóló tárgyalások játékszerévé vagy áldozatává válni. Ez a döntés az európai politika teljesítőképességének mércéjét fogja jelenteni, és kijelöli a jövőbe mutató helyes utat.

1.7

Az EGSZB emellett kéri a tagállamok állam- és kormányfőit, valamint az európai ipart, hogy a nemzeti kutatási programok és az ipari kutatási intézkedések révén is járuljanak hozzá a 3 %-os cél mielőbbi eléréséhez.

1.8

Az EGSZB támogatja az Európai Bizottság által javasolt két keretprogram (a hetedik keretprogram, valamint az Euratom-keretprogram) alapvető koncepcióját. Ez nemcsak tartalmukra és szerkezeti tagolásukra vonatkozik, hanem jórészt az egyes programcélok és programrészek közötti kiegyensúlyozottságra is.

1.9

Az EGSZB üdvözli, hogy az „Energia”, illetve a „Biztonság és űrkutatás” részprogramok ismét napirendre kerültek. Az EU megfelelő, olcsó és fenntartható energiaellátásának biztosítása az egyik leglényegesebb és prioritást élvező kérdés a fenntarthatóság, a környezettudatosság és a versenyképesség vonatkozásában. Megoldása a megfelelő kutatásban és fejlesztésben rejlik. A biztonság témájának nagy jelentősége a nemrég történt terrorcselekmények fényében különösen egyértelművé vált.

1.10

Sok megoldandó probléma olyan feladatot jelent, amely egyszerre több részprogramot átfog, beleértve a humán tudományokat és a gazdaságtant is. Az ilyen esetekben az EGSZB átfogó koordinációt és a szükséges horizontális kapcsolatokról való gondoskodást ajánlja. Ez még befolyásolhatja az egyes részprogramok számára jelenleg előirányzott költségvetési forrásokat, és érinti a gazdaságtudományi vizsgálatokra szánt, esetleg túl csekély költségvetési részt is.

1.11

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottságnak az adminisztratív folyamatok egyszerűsítésére és a szükséges ráfordítások csökkentésére, illetve ezáltal az európai kutatási programok hatékonyságának növelésére irányuló szándékát. A kérelmezési és engedélyezési eljárások jelenleg túl nagy munka- és költségráfordítást igényelnek, ezzel problémák elé állítják a tudomány és az ipar területén tevékenykedő felhasználókat. Szükséges, hogy a résztvevők számára érdemes legyen részt venni az európai kutatási programokban, figyelembe véve a kérelmezés kockázatát is. Ez főként a kisebb szereplőkre, mint a KKV-kre, illetve egyetemek és kutatási központok kisebb kutatócsoportjaira érvényes.

1.12

Fontos aspektus a kérelmezési és támogatási módok, valamint az együttműködési struktúrák és a szervezeti formák (eszközök) megfelelő folyamatossága. Új eszközöket, mint a közös technológiai kezdeményezéseket nagy körültekintéssel és kezdetben csak egy kísérleti időtartamra kell bevezetni.

1.13

Mivel a kis- és középvállalkozások döntő szerepűek a lisszaboni folyamat szempontjából, az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság szándékát, mely szerint a KKV-kat még erősebben be kell vonni a kutatási, fejlesztési és innovációs folyamatokba. Ennek megfelelően az erre előirányzott költségvetés növelését ajánlja szükség esetén, amennyiben az itt nem tárgyalt – fontos támogató és közvetítő szerepet betöltő – versenyképességi és innovációs keretprogramra (2007–2013) szánt összeg erre nem elegendő.

1.14

Az új high-tech termékek fejlesztésére és piacradobására alapított KKV-k sikerességéhez főként kezdőtőkével és kockázati tőkével való ellátottság szükséges, hogy működésük első öt-tíz éve sikeresen teljen.

1.15

Az EGSZB támogatja a Közös Kutatóközpont szerepét és sok területen betöltött fontos feladatkörét, melynek része a tudományos-technológiai, gazdasági és társadalmi terület jövőbeli irányzatainak elemzése is, valamint a politikai konzultációt illető jelentőségét.

1.16

Számos további, részletes megjegyzésre és ajánlásra vonatkozóan az EGSZB e vélemény 2., 4. és 5., részletesebb fejezetére hívja fel a figyelmet.

2.1

Európa gazdasági, szociális és kulturális jövője. Európa jövőbeni fejlődését, valamint a globális hatalmi struktúrában betöltött helyét elsősorban az átalakulóban lévő ipari és gazdasági struktúrával, munkaerő-piaci helyzettel, illetve nyersanyaghelyzettel rendelkező világpiac versenye határozza majd meg. A növekedés, a sikeresség és a gazdasági erő – valamint az ebből eredő, a szociális teljesítményekre és kulturális kibontakozásra való képesség – főként a rendelkezésre álló tudástól és így a kutatás és technológiafejlesztés területén tett beruházásoktól függ. A kutatásba és fejlesztésbe tett beruházások – mivel a gazdaságot erősítő tényezőt jelentenek – megnövekedett gazdasági erőhöz vezetnek.

2.2

A globális versenyhelyzet. Európa egyrészt a már hagyományos ipari országokká vált USA-val, Japánnal és Oroszországgal áll versenyben. Főként az USA  (3) minden, kutatási és fejlesztési szempontból lényeges szektorban tett beruházásai múlják felül az EU-éit, és ezzel tovább növelik az USA már jelenleg is meglévő előnyét. Másrészt a gyors ütemben fejlődő gazdasági hatalmakkal, mint Kína, India, Brazília, Korea stb. áll versenyben.

2.3

A kutatás globális versenye. Az utóbbi országok mindenesetre – az EU-val szemben – nemcsak jóval olcsóbb munkaerővel rendelkeznek, hanem gyorsan növekvő, magas tudományos-technikai színvonallal, valamint jelentős képzési, kutatási és fejlesztési beruházásokkal is. Az EU számára ezért egyre nehezebbé válik, hogy sokkal magasabb munkabéreit, valamint szociális és környezeti normáit további tudományos-technikai előrelépéssel és ennek megfelelően jobb termékekkel és eljárásokkal biztosítsa. Európának tehát mindent meg kell tennie azért, hogy a kutatás és fejlesztés terén tett egyre nagyobb beruházások e globális, a jövő szempontjából döntő versenyében ne maradjon le.

2.4

Általános megítélés és vonzerő – nemzetközi együttműködés. De nem csupán a nemzetgazdaság versenyképessége, valamint az ebből következő, befektetőkre, tudósokra és mérnökökre („brain-drain”!) gyakorolt vonzerő, hanem a kulturális és politikai értékítélet és befolyásolás is a tudományos-technikai teljesítőképességen múlik. Az EU-nak meg kell maradnia a mértékadó, keresett együttműködő partner szerepében, és nem veszítheti el a globális hálózatban betöltött világpolitikai jelentőségét.

2.5

A lisszaboni stratégia. Ezért fogalmazta meg a lisszaboni Európai Tanács (2000 márciusában) azt a célt, hogy az Unió a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb tudásalapú gazdaságává váljon (4). Azóta a lisszaboni stratégia megvalósítása – és benne az erős európai kutatási térség megteremtése – az európai politika központi eleme. A barcelonai Európai Tanács (2002. tavasz) mennyiségi szempontból határozta meg a kutatástámogatás céljait: az EU összes ilyen kiadásának 2010-ig a GDP 3 %-ára kell nőnie, a magánszektor %-os aránya mellett (3 %-os cél). Az EGSZB azonban utal arra, hogy ez a cél a globális versenyt tekintve „mozgó célpont”; aki túl későn éri el, az egyre inkább el lesz maradva a többiek mögött.

2.6

Az erős közösségi kutatási program szükségessége. Az Európai Közösség által támogatott kutatás és fejlesztés nemcsak kiegészíti a tagállamok kutatási programjait, hanem ezen felül jelentős európai többletértékhez vezet. Olyan lehetőségek nyílnak általa, amelyek egyértelműen felülmúlják az egyes tagállamok képességeit, és már eddig is világméretű jelentőségű európai fejlődést tett lehetővé (5). Döntő jelentőségű, ösztönző integrációs és emelőhatást gyakorol a tagállamok szükséges és terjedelmes méretű nemzeti kutatási programjaira. Megfelel a tudomány, a kutatás és a termelés európai jellegének, valamint az ehhez szükséges nemzetközi munkaerőpiacnak.

2.7

Az európai integráció és kohézió katalizátora. A közösségi kutatás és fejlesztés emellett összeköti az európai kutatási elitet, az európai ipart és az európai döntéshozókat. Az európai integráció, kohézió és identitás jelentős katalizátora.

2.8

Az Európai Bizottság javaslatai. Az Európai Bizottság javaslatai azokra a tartalmi és pénzügyi intézkedésekre vonatkoznak, amelyek a Közösség részéről égetően szükségesek a kutatás és fejlesztés támogatásához és ezáltal a lisszaboni stratégia céljaihoz. Ezek az EU 2007–2013 időszakra előirányzott összes költségvetésének a növekedés ellenére még mindig csak viszonylag kis részét, alig 8 %-át képezik.

2.9

Az Európai Bizottság javaslatai emellett összefüggenek az itt nem tárgyalt versenyképességi és innovációs keretprogram (2007–2013) létrehozásáról szóló javaslattal. Ez a keretprogram betölthetné a közvetítő szerepét is az itt leírt keretprogram és a sok KKV számára szükséges innovációs folyamatok között.

2.10

A prioritások meghatározása mint mérce. Az európai politika komolyságának, teljesítőképességének és hitelességének döntő mércéje, hogy a Parlament, a Tanács és – a pénzügyi tervre vonatkozóan – főként a tagállamok megszavazzák-e a javasolt intézkedéseket és elsődleges fontosságot tulajdonítanak-e nekik (ehhez ld. a 4.2.–4.6. pontokat is).

3.1

Az Európai Közösség kutatási, technológiafejlesztési és demonstrációs tevékenységekre vonatkozó, a 2007–2013 időszakra szóló hetedik keretprogramját (a továbbiakban: hetedik keretprogram) előzményével szemben a következő tulajdonságok jellemzik:

3.2

Ezzel szemben az Európai Atomenergia-közösség (Euratom) kutatási és képzési tevékenységekre vonatkozó hetedik keretprogramja (a továbbiakban: Euratom-keretprogram) változatlan időtartamra szól (2007–2011), azonban természetesen szintén a 25 tagú unióra vonatkozik.

3.3

A hetedik keretprogram négy egyedi programból áll, amelyek az európai kutatási politika négy fő céljának felelnek meg:

3.4

A Közösség pénzügyi hozzájárulása a hetedik keretprogramhoz összesen 72 726 millió euró. Ez az összeg a következő százalékos arányban oszlik fel a 2. cikk (2)–(6) bekezdéseiben megnevezett intézkedések között:

3.5

A javasolt 44 432 millió eurós költségvetéssel rendelkező „Együttműködés” program tematikus alprogramokra tagolódik. Biztosítani kell az alprogramok közötti átjárhatóságot és lehetővé kell tenni a több témát átfogó megközelítéseket. A program a következő kilenc kutatási témát fogja át, amelyeket az EU-n belül transznacionális együttműködésben kell kezelni. Feltüntettük a javasolt költségvetési felosztást is, százalékos arányban kifejezve.

3.6

A hetedik Euratom-keretprogram két egyedi programra tagolódik.

3.6.1

Az egyik a következő témákra terjed ki:

3.6.2

A másik program a Közös Kutatóközpont atomenergia területén végzett tevékenységeit tartalmazza.

3.6.3

A hetedik Euratom-keretprogram végrehajtásához a 2007–2011 időszakra összesen 3092 millió euró áll rendelkezésre. Ez az összeg százalékosan a következőképpen oszlik meg:

3.7

A dokumentum tartalmazza a javasolt finanszírozási elvek és eszközök részletes leírását és magyarázatát is. Ezeket már az Európai Bizottság előző közleménye (6) is beharangozta, az EGSZB pedig részletekbe menő véleményt (7) dolgozott ki róla.

4.1

Az Európai Bizottság javaslata egy sok részletet és kerethivatkozásokat tartalmazó jelentős kutatási és fejlesztési programot átfogó, nagyon terjedelmes dokumentum. Ezért e vélemény keretei közt nem lehetséges minden javasolt programelemet és folyamatot pontosan leírni és kommentálni. A részletes megjegyezések ezért olyan aspektusokra korlátozódnak, amelyeknek az EGSZB különleges figyelmet szentel. Utal az ilyen speciális témákra vonatkozó korábbi ajánlásaira (8) is, és hangsúlyozza azoknak a hetedik keretprogramra vonatkozó relevanciáját is. Messzebb menő kijelentések az EGSZB későbbi véleményeiben lesznek olvashatók, amelyek az Európai Bizottság specifikus programokról (9), illetve a hozzáférési szabályokról (10) kiadott közleményeiről szólnak majd.

4.2

Az EGSZB mindkét program javasolt költségvetését minimális összegnek tekinti, amelyet hosszabb távon még növelni kell ahhoz, hogy Európa mint a modern tudomány és technika bölcsőjének helyzetét ne kockáztassuk, hanem őrizzük meg és erősítsük. Üdvözlendő és feltétlenül szükséges első lépésnek tartja ahhoz, hogy legalábbis a Közösség részéről létezzenek törekvések az európai állam- és kormányfők barcelonai csúcstalálkozóján megállapított 3 %-os cél  (11) elérésére.

4.3

Megfelelő pénzügyi ellátottság nélkül a hetedik keretprogram és az Euratom-keretprogram nem képesek ellátni a lisszaboni stratégiához kapcsolódó feladataikat; sőt az a veszély is fennáll, hogy Európa még jobban lemarad a globális versenyben. A kutatás és fejlesztés a versenyképes termékekhez és technikákhoz vezető innovációs folyamat kiindulópontja és motorja. Egész lavinát indíthatnak el, amely aztán majd kihat a gazdaság dinamikájára és a foglalkoztatási helyzetre.

4.4

Az Európai Bizottság javaslata emellett érthető jelzés a tagállamok felé, hogy a maguk részéről kövessék ezt a példát, és mindent tegyenek meg annak érdekében, hogy a nemzeti kutatási költségvetések is hozzájáruljanak a 3 %-os cél mielőbbi eléréséhez.

4.5

Ebből következően az EGSZB a két költségvetés nagyságáról hozandó döntést tartja az európai politika, illetve annak hitelessége és cselekvőképessége mércéjének. Éppen ebben fog ugyanis megmutatkozni, hogy az európai politika helyesen jelöli-e ki az utat és a szükséges területeket tekinti-e prioritásnak ahhoz, hogy a lisszaboni célok ígéreteit be tudja tartani, és az EU ne maradjon le a globális versenyben.

4.6

Felhívás. Az EGSZB ezért felkéri az Európai Parlamentet, az Európai Tanácsot, valamint különösen a tagállamok állam- és kormányfőit, hogy az Európai Bizottság által javasolt, égetően szükséges kutatási és fejlesztési beruházásokat bocsássák rendelkezésre, és ne hagyják ezeket az EU jövendőbeli összköltségvetéséről szóló tárgyalások játékszerévé vagy áldozatává válni. Ha mégis úgy történne, abból nemcsak nagy hátrányok következnének, de a lisszaboni stratégia céljait sem lehetne megvalósítani, valamint az európai politika tekintélye és hitelessége is kárt szenvedne.

4.7

Az EGSZB emellett kéri a tagállamok állam- és kormányfőit, valamint az európai ipart, hogy a méreteiket tekintve jelentősebb nemzeti kutatási programok és az ipari kutatási intézkedések révén is lényegesen járuljanak hozzá a 3 %-os cél mielőbbi eléréséhez.

4.8

Az EGSZB támogatja az Európai Bizottság által javasolt két keretprogram (a hetedik keretprogram, valamint az Euratom-keretprogram) alapvető koncepcióját. Ez nemcsak tartalmukra és szerkezeti tagolásukra vonatkozik, hanem jórészt az egyes programcélok és programrészek közötti kiegyensúlyozottságra is.

4.9

Az EGSZB üdvözli, hogy az Európai Bizottság javaslata sok ajánlásának különös figyelmet szentelt. Az „Együttműködés” program kutatási témái közül ez pl. a következőkről kidolgozott véleményeire vonatkozik: nanotechnológiák  (12), biotechnológia  (13) , egészségügy  (14), információs technológiák  (15) , energia  (16) (beleértve a fúziós energiára irányuló kutatást (17) is), űrkutatás  (18) és biztonság  (19). Itt megismételjük, hogy az EGSZB nagy jelentőséget tulajdonít mindezeknek a témáknak, ezért feldolgozásukat kifejezetten támogatja. Az EGSZB által megállapított hiányosságok vagy egyedi szempontok tárgyalására később kerül sor.

4.10

Az űrkutatásra és a biztonságra vonatkozóan az EGSZB már ajánlotta, hogy támogatásuk és lebonyolításuk a hetedik keretprogramon kívül történjen, és meg is indokolta ezt. Tisztában van azonban a hetedik keretprogramon belül való kezelésük előnyeivel is: pl. egyszerűbb adminisztráció, jobb koherencia és szinergia más alprogramokkal. Ezért most amellett érvel, hogy próbálják meg ezeket az alprogramokat a hetedik keretprogramon kívül helyezni, és az így nyert tapasztalatokból esetleg a félidős értékelés folyamán vagy a nyolcadik keretprogramban vonják le a szükséges következtetéseket.

4.10.1

Az űrkutatási alprogramon belül kezelt „Világűrbe telepített alkalmazások az európai társadalom szolgálatában” téma tipikus átfogó kérdéskör, amely szorosan összefügg a biztonság, a környezetvédelem és az információs technológiák témáival.

4.10.2

A biztonság kutatásának jelenleg sajnos különösen aktuális témái, mint „A terrorizmus és a bűnözés elleni védekezés”, „Az infrastruktúra és a közművek biztonsága”, „A határok biztonsága”, „Biztonság és társadalom” stb. átfogó témák, amelyeket a társadalom- és humán tudományok kutatása keretében a „konfliktus- és békekutatás”, illetve „kultúrakutatás” témákkal kell kiegészíteni ahhoz, hogy többet tudjunk meg a konfliktusok hátteréről, illetve a konfliktusok elkerülésének és megelőzésének lehetőségeiről. Különös súlyt kell fektetni a terrorizmus visszaszorítására, valamint a veszélyes tömegpusztító fegyverek ellenőrzésére (ld. 6.4.3. pont).

4.11

Az EGSZB az „Ötletek” programmal kapcsolatban is üdvözli, hogy ajánlásait (20) figyelembe vették. Ezek főként azt tartalmazzák, hogy a programot a nemzetközileg elismert kiváló tudósokból álló Európai Kutatási Tanács irányítsa autonóm módon; az EGSZB most megismétli azt az ajánlását, amely szerint az ipari kutatás kiváló szakértői is képviseltessék magukat a tanácsban. A Parlamentnek és a Tanácsnak ennél is inkább ajánlja, hogy szavazzák meg a kutatástámogatásnak ezt az új módját, amelyet pl. a Medical Research Council (UK) vagy a Deutsche Forschungsgemeinschaft (D) analógiájára kell kezelni.

4.11.1

Az „Ötletek” program – amely minden tudományos és technológiai terület kiválóságainak támogatására irányul – európai többletértéket fog teremteni és hozzá fog járulni az EU globális versenyképességéhez. Az EGSZB elsősorban arra utal, hogy csak a szabadság és függetlenség jegyében végzett, kötöttségektől mentes de nem minden korlátozás nélküli kutatás képes előállítani a jövőbeli jólét legfontosabb nyersanyagát, az új ismereteket  (21). Az alapkutatás és annak fejlesztése jelentőségét az ipar is támogatja (22).

4.11.2

Ez az EGSZB többször is kifejezett ajánlásának is megfelel, amely szerint az alapkutatás, az alkalmazott kutatás és a fejlesztés (a termékek és eljárások fejlesztése) innovációs háromszögében mindhárom oldalnak meg kell adni az őt megillető helyet, és azáltal kell megteremteni a teljes siker optimális feltételeit. Más szemszögből nézve mindez az Európai Bizottság által javasolt multidiszciplinaritáshoz is szükséges. Az EGSZB emellett újból utal arra, hogy az alapkutatás, alkalmazott kutatás és fejlesztés fogalmak közötti határok mindig is képlékenyek és önkényesek voltak, ezért adminisztratív intézkedésekkel semmiképpen sem szabad kiemelni őket.

4.12

Az EGSZB szintén üdvözli az „Emberi erőforrás” területén és az ahhoz tartozó Marie Curie program keretében tett intézkedéseket. Ez a program már eddig is rendkívül sikeres és fontos eszköznek bizonyult az „európai tudósok” képzése és támogatása során, valamint az európai kutatási térség az egész világ kutatóira gyakorolt vonzerejének erősítésében. Az EGSZB megismétli, hogy a kutatók nemcsak az új ismeretek létrehozói, hanem az ilyen tudás legjelentősebb hordozói (és átadói) országok és kontinensek, illetve kutatóintézetek és az ipar, vagyis a kutatás és az alkalmazás között is.

4.12.1

A program részei közül ki kell emelni az élethosszig tartó tanulás, a pályafutás-támogatás, valamint az ipar és az egyetemek közötti kapcsolatok céljait. Míg az elsődleges cél a fiatal kutatók képzettségét és főként további szakmai fejlődését – valamint a már tapasztalt kutatók továbbfejlődését – szolgálja (ld. a következő pontot is), a második cél a felsőoktatási intézmények és az ipar intézményei, illetve a KKV-k közötti együttműködési programok létrehozása és támogatása, vagyis az említett innovációs háromszög támogatása. Ezért kell különösen támogatni a köz- és a magánszektor közötti mobilitást. A támogatásnak a pl. a mezőgazdasággal vagy politikai intézményekkel való partnerségeket, illetve az ilyen irányú mobilitást is magában kell foglalnia.

4.12.2

Ezzel az EGSZB az egyetemek mint a kutatás és képzés intézményeinek kulcsszerepére is hivatkozik. Feladatuk elvégzéséhez azonban az egyetemek anyagi/eszközi felszereltsége, személyi költségvetése és szervezeti felépítése eleget kell, hogy tegyen ennek a célnak (ld. a 4.15.4. pontot is). Itt mutatkoznak a legsúlyosabb hiányosságok – főként pl. az USA legjobb egyetemeivel összehasonlítva. Az EGSZB ezért üdvözli, hogy az Európai Bizottság erről a fontos kérdésről külön közleményt készít elő és véleményt fog kidolgozni. Itt csak azt a hetedik keretprogram számára fontos szempontot emeljük ki, hogy olyan támogatási eszközöket is létre kell hozni, amelyek az egyetemi kutatócsoportok esetében szokásos projektmérethez igazodnak.

4.13

Az EGSZB ezenfelül üdvözli az Európai Bizottság arra irányuló fáradozásait, hogy megteremtse az „európai kutató” koherens pályaképét, megbízható karrierlehetőségeket fejlesszen ki, illetve a belső piac szabályaihoz igazítsa ezt. Az EGSZB már korábban is utalt arra, hogy a humántőke a kutatás és fejlesztés legérzékenyebb és legértékesebb erőforrása, és hogy támogatja az Európai Bizottságnak az emberi erőforrások kiépítésének és fenntartásának terén tett fáradozásait (23). Az EGSZB egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy a mind a kutatók személyes szerződéseinek alakításán, mind a szociális gondoskodás és az öregségi ellátás valamennyi elemének adaptálásán/átvihetőségén (ami a mobilitás minden módja szempontjából fontos) javítani kell.

4.13.1

Ha nem sikerül vonzó és tervezhető karrierlehetőségeket (USA: tenure-track) kínálni a tehetséges fiatal tudósoknak, akkor Európán kívül fognak tevékenykedni, vagy más feladatok felé fordulnak. A tudósok mobilitása nemcsak az EU-n belül szükséges és kívánatos, hanem az EU és számos más ország között is; ez azonban nem vezethet a legtehetségesebbek elvesztéséhez („brain-drain”). Ennek során különleges aspektus a házastárs karrierlehetőségeinek biztosítása, ami a család összetartása szempontjából lényeges.

4.13.2

Az EGSZB itt utal az Európai Bizottság 2005. március 11-i, a Kutatók Európai Chartájáról  (24) és a kutatók felvételi eljárásának – a fenti célokat szolgáló – magatartási kódexéről szóló ajánlására. Rendkívül helyesli az abban kifejezésre jutó szándékot, valamint a szándék megvalósítására szolgáló speciális részleteket. Ezért sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az ajánlott szabályozás néhány pontban túl messzire menő, és ezzel megnehezíti a szabályozás és annak alapvetően helyes szándékainak a tudományos közösség által történő elfogadását. A javaslatban szereplő megfogalmazások és ajánlások némelyikét pedig az EGSZB félrevezetőnek, de legalábbis nem egyértelműnek vagy félreérthetőnek tartja (25). Ez többek között megnehezítheti az eljárások egyszerűsítését (ld. a következő pontot) vagy hibás döntésekhez vezet. Az EGSZB ezért ajánlja, hogy alkalomadtán ennek megfelelően dolgozzák át ezt a fontos szabályozást.

4.14

Az EGSZB ebben az összefüggésben is üdvözli az Európai Bizottság szándékát, mely szerint „egyszerűsítés” jelszóval az igénylési és döntési folyamatok számos intézkedése és előírása egyszerűsödik, így érezhetően könnyebbé válik az igénylők számára. Az igénylési és engedélyezési eljárások jelenlegi jelentős munka- és költségigénye a tudomány és az ipar területén tevékenykedő felhasználók számára az egyik legfőbb akadályt képezi. Ez különösen érvényes a KKV-kra és jelentős innovációs potenciáljukra, valamint a kisebb egyetemi kutatócsoportokra. A kutatóbarátabb eljárások egyértelműen növelnék az európai kutatástámogatás hatékonyságát, valamint hozzájárulnának ahhoz, hogy az európai polgárok körében javuljon a „Brüsszel-kép”, amelyhez sajnos főként a „bürokrácia” és „túlszabályozás” fogalmak kötődnek. Az EGSZB emlékeztet erről szóló korábbi ajánlásaira és a Marimon-jelentést illető támogatására (26). Szükséges, hogy a résztvevők számára érdemes legyen részt venni az európai kutatási programokban, figyelembe véve a kérelmezés munkaigényét és kockázatát is!

4.14.1

Az EGSZB tudatában van annak, hogy ez a feltétel érinti a szükséges átláthatóság, az Európai Számvevőszék ajánlásai és minden döntéshozó szakmai mérlegelési mozgástere közötti feszültséget is. Ez az Európai Bizottság vagy az általa megbízott ügynökségek oldaláról az érintett szereplők nagyobb felelősségvállalásához (melynek során azonban a személyes felelősség veszélyeit is át kell gondolni) vezethet, és ahhoz is kell vezetnie. Ebből ugyanakkor nagyon magas igények adódnak az érintett szereplők szakértelmével szemben. Az EGSZB ezért megismétli azt az ajánlását, amely szerint ehhez nagy tapasztalattal rendelkező, az adott szakterületre specializálódott szakemberekre van szükség. Az EGSZB felhívja a figyelmet erre vonatkozó korábbi ajánlásaira (27).

4.14.2

Az innovációk és a középszerűség meghaladása érdekében különösen fontos szempont a bizonytalanság és a kudarc veszélyének elfogadásához szükséges készség. A tudomány és technika új területeinek felfedezését és az ismeretlen keresését nem lehet úgy megtervezni és bemutatni, hogy garantált a siker – épp ellenkezőleg, ha mindent előre tudunk, úgy nem keletkeznek új felismerések. A siker elmaradását tehát nem kudarcként kell értékelni, hanem a próbálkozás útján való tanulás során tett hasznos felismerésként. Az esély és a kockázat ugyanazon érme két oldala.

4.14.3

Külső ügynökségek létrehozása csak akkor ajánlatos, ha ezáltal egyértelműen javulnak az adminisztratív eljárások és bizonyítható ennek anyagi előnye. Az esetleges külső vagy további adminisztrációs költségek semmiképpen sem terhelhetik a tényleges kutatás céljára rendelkezésre álló költségvetést!

4.15

Különösen üdvözli az EGSZB azokat a „Kapacitások” programhoz tartozó fontos alprogramokat, amelyek a kutatási infrastruktúrák fejlesztését, a KKV-kkal kapcsolatos kutatásokat, a tudásalapú régiókat, a kutatási potenciált, a tudomány és társadalom viszonyát, valamint a nemzetközi együttműködést támogató intézkedéseket fogják át.

4.15.1

Kiemelendő az a fontos cél, amely szerint a kis- és középvállalkozásokat (KKV-k) erősebben be kell vonni a kutatási és innovációs folyamatba, és ehhez alkalmas keretfeltételeket és eszközöket kell teremteni.

4.15.2

Az innovációs program által történő támogatás a KKV-k fejlesztésének  (28) további jó eszközévé válhat, az eljárásoknak azonban megvalósíthatónak és a KKV-khez mért nagyságrendűnek kell lenniük. Az EGSZB az innovációs program sikerétől függően megfontolandónak tartja a KKV-k támogatásának a jelenlegi 15 %-ról történő felemelését, főként az új tagállamok igényeire való tekintettel. Az EGSZB itt emlékeztet korábbi kijelentésére, mely szerint az új high-tech termékek fejlesztésére és piacra dobására alapított KKV-k sikerességéhez főként kezdőtőkével és kockázati tőkével való ellátottság szükséges ahhoz, hogy működésük első öt-tíz éve sikeresen teljen. A gazdaságkutatás és a gazdaságpolitika jelentős mértékben hozzájárulhat ehhez.

4.15.3

Ugyanilyen fontos célok a kutatási infrastruktúrák optimálása és fejlesztése, a kutatásorientált regionális csoportosulások fejlesztése, valamint az EU konvergenciarégióiban és legkülső régióiban meglévő potenciál felszabadítása. A kutatási infrastruktúrák kiépítése és az új kutatási infrastruktúrák létrehozása kedvezni fog a kutatásorientált regionális csoportosulások kialakulásának, és ösztönözni fogja azt. Ebben az esetben is elsősorban a kockázati tőkével való megfelelő ellátottság az, ami szintén döntő szerepet játszik a sikernél.

4.15.4

Az EGSZB hangsúlyozza ezen kívül az egyetemek megerősítésére szolgáló megfelelő infrastrukturális intézkedések jelentőségét (ehhez ld. a 4.12.2. pontot). Ebben az összefüggésben az EGSZB utal arra, hogy high-tech-cégek esetében az EU-ban több helyen már létrejöttek ilyen csoportosulások, amelyek bizonyos egyetemek és/vagy kutatási központok körül csoportosulnak, valamint növekedést és innovációt eredményeznek a szomszédos gazdasági térségben is. Lásd ehhez a 4.16.2. pontot is.

4.15.5

A csúcsteljesítményű számítógépek európai központjainak, mint további igen lényeges infrastrukturális intézkedéseknek jelentőségéről később még szólunk (ld. 5.8 pont).

4.15.6

Másrészről az EGSZB azt ajánlja, hogy a „tudomány és társadalom” témakört vegyék ki a „Kapacitások” programból (29), és sorolják az „Együttműködés” program egyik prioritását képező „Társadalom-gazdaságtan és humán tudományok” alprogramhoz – azzal a feltétellel, hogy az „Ötletek” programban is részt vesz. Ezen a módon könnyebb kihasználni az e témákon belül létező esetleges szinergiahatásokat, illetve létrehozni a témák között szükséges kapcsolatokat. Emellett egyértelműbb lenne az is, hogy ezeknek az átfogó tématerületeknek a költségvetése összesen a tematikus, prioritást élvező programokénak 3 %-a.

4.15.7

A kutatás és képzés terén megvalósuló jó és termékeny nemzetközi együttműködés a globális partnerség fontos eleme, amely megfelel a tudományos kutatás és fejlesztés jellegének. A „Kapacitások” programban szereplő „nemzetközi együttműködést” támogató intézkedések (30) a tagjelölt országokkal, az EU szomszédos országaival, fejlődő és felemelkedő országokkal való együttműködés (ld. a 4.13.1. pontot is) fontos célját szolgálják. Az EGSZB üdvözli, hogy a gazdaságilag-technológiailag különösen fejlett országokkal – USA, Japán – való, legalább ugyanennyire fontos együttműködés is lehetséges az „Együttműködés” vagy az „Emberi erőforrás” programok keretében, sőt egyes esetekben még speciális kétoldalú szerződések által is intézményesül. Felismeri, hogy az ilyen együttműködésnek az aktuális szakmai igényekből kell erednie; azt ajánlja azonban, hogy e fontos tényeket tegyék egyértelműbbé és emeljék ki a leírásban.

4.16

A kutatástámogatás folyamatossága és eszközei (támogatási formák). Korábbi véleményeiben az EGSZB már mindkét aspektushoz terjesztett elő javaslatokat, amelyeket most nyomatékosan megerősít. A nagyobb folyamatosság igényére tekintettel újból utal arra, hogy a bevált eszközök megtartása lényegesen hozzájárul ahhoz, hogy a kérelmezők rugalmasan választhassák meg az eszközöket. Egy bizonyos (az Európai Bizottság által nem favorizált) eszköz választása azonban nem szankcionálható a jóváhagyási eljárás során, illetve az ilyen eljárás során nem szabad rangsort felállítani az eszközök közt. Az EGSZB a hetedik keretprogram meghosszabbított futamidejét is a nagyobb folyamatosság egyik eszközének tekinti – de csak megfelelő pénzügyi ellátottság esetén.

4.16.1

Egyes eszközök új megnevezést kaptak, vagy teljesen újak. Az EGSZB itt e tekintetben is megismétli általános ajánlását, amely szerint egyrészt az új eszközök bevezetésével, de – a szükséges folyamatosság érdekében történő – átnevezésükkel is nagyon óvatosan kell bánni, másrészt az új eszközökkel való szükséges próbálkozások esetén tudatosítani kell, hogy először tesztidőszakról van szó.

4.16.2

A korábban már említett technológiai platformok mellett a közös technológiai kezdeményezések is ilyen új, hosszú távú állami-magán partnerségek létrehozására szolgáló eszközt jelentenek. Bár az EGSZB még hiányolja az Európai Bizottság pontosabb elképzeléseit erre vonatkozóan, többek között a közös technológiai kezdeményezések és a technológiai platformok közötti különbségtételt, az ipar, főként a KKV-k nagy reményeket fűznek ehhez. Az ilyen kezdeményezések többek között a nagy cégek és a KKV-k, de akár egyetemek és kutatóközpontok közötti együttműködési hálózatokhoz vezethetnek, valamint általában véve a magánszektorban tett kutatási-fejlesztési beruházások számának növekedéséhez. (Ld. a 4.15.4. pontot is.) Ezért nemcsak még egyértelműbben kell kidolgozni az ilyen közös technológiai kezdeményezések keretfeltételeit és működésmódját, hanem megfelelő idő eltelte után felül is kell vizsgálni, hogy teljesültek-e az ezen eszközhöz fűződő elvárások.

4.16.3

Az Európai Bizottságnak ügyelnie kell arra, hogy az új eszközök bevezetésénél ne ismétlődjenek meg a „kiválósági hálózatok” (hatodik keretprogram) bevezetése során elkövetett hibák. Akkor az elhibázott információs politika zavarhoz és különböző értelmezési módokhoz vezetett minden résztvevő körében, sőt még az Európai Bizottságon belül is. Az EGSZB abból indul ki, hogy egy későbbi véleményben lesz alkalma e téma részletes kidolgozására. Üdvözli az Európai Bizottság javaslatát, mely szerint az EU-Szerződés 169. és 171. cikkeit is be kell vonni a támogatási formák közé.

5.1

A különös megjegyzések főként az „Együttműködés” program tematikus alprogramjait érintik, amelyek a keretprogram központi elemét képezik. Ismételjük, hogy az EGSZB összességében üdvözli az Európai Bizottság javaslatait és végrehajtásukat ajánlja.

5.2

Az EGSZB elsőként a több szakterületet átfogó témák lényeges szempontjáról szól. Az ilyen témák jellegüknek megfelelően átfogó koordinálást vagy irányítást igényelnek, és gyakran a „Társadalom-gazdaságtan és humán tudományok” alprogramot is magukba foglalják (ld. az 5.8. pontot is). Ezért gondoskodni kell arról, hogy az egyes programok adminisztratív okokból elkerülhetetlen részletessége ellenére számos megoldandó probléma átfogó összefüggését felismerjék, dolgozzanak rajta és kihasználják. Ennek megfelelően az EGSZB átfogó koordinációt és a horizontális kapcsolatokról való gondoskodást ajánlja.

5.2.1

A biztonságot érintő kutatás és a terrorizmus elleni védekezés ide tartozó témáit már a 4. fejezetben említettük.

5.2.2

További példaként hozhatjuk a demográfiai változás  (31) témáját. Ehhez több téma kutatása szükséges a demográfiai tények, okok és tendenciák megállapításától a sok tagállamban aggasztóan alacsony születési rátákon keresztül a tendenciaszerűen még mindig növekvő várható átlagos élettartamig. Az utóbbi esetén egyrészt a szükséges geriátriai/gyógyászati kutatásról és az ápolástechnikáról van szó (32). Különösen fontos aspektust jelentenek az egész problémakörrel összefüggő társadalmi-gazdasági kérdések.

5.2.3

Az „Egészségügy” (ld. 5.9. pont) is tulajdonképpen ilyen átfogó téma, mivel befolyásolja az életmód, a munkafeltételek, a környezeti hatások, a táplálkozás, a védőoltások, a függőségek stb.

5.3

Néhány alprogram azonban önmagában is nagymértékben ilyenfajta, több témát érintő program. Eredményeik ugyanis nemcsak az európai ipar teljesítőképességének válnak közvetlen hasznára, hanem tematikus összetartozásuk alapján a többi alprogramnak is (ld. ehhez is az 5.2. pontot).

5.4

Ez különösen érvényes az információs és kommunikációs technológiák (IKT), a biotechnológia, valamint a nanotudományok, nanotechnológiák, anyagtudomány és új gyártástechnológiák témáira. Az „Energia” alprogram is szorosan kötődik a „Környezetvédelem” és a „Közlekedés” alprogramokhoz. Ezért az egyes alprogramok egyensúlyának értékelése legjobb esetben is csak minőségi szempontból lehetséges. A következő megjegyzések így csak ezzel a megszorítással érvényesek.

5.5

Az információs és kommunikációs technológiák (IKT) valóban kulcsfontosságú technológiák az ipar, a gazdaság, a szolgáltatások, a tudomány és a technika minden területe számára, beleértve a biztonságot és a védelmet is. A globális verseny mértékadó elemei. Európa a csúcsteljesítményű számítógépek számos fontos kérdésben – a klímakutatástól, a biztonságkutatástól, az anyagkutatástól stb. az új gyógyszerészeti hatóanyagok szintéziséig – betöltött jelentőségét tekintve is jelentős lemaradásban van, főként Japánnal és az USA-val szemben. Ez mind a csúcsteljesítményű számítógépek európai központjainak létrehozására – amely inkább a „Kapacitások”, illetve az „Infrastruktúrák” programok feladata –, mind az ehhez tartozó hardverek és szoftverek európai fejlesztésére vonatkozik.

5.5.1

Feltűnő azonban, hogy a messze legnagyobb költségvetést – mint már a hatodik keretprogram esetében – most is az IKT alprogram számára irányozták elő. Más témák, mint elsősorban az energia vagy pl. az egészségügy nemzetgazdasági szempontból is nagy jelentőségét tekintve felmerül a kérdés, hogy az alprogramok közötti átjárhatóság értelmében itt fenn kell-e tartani bizonyos hangsúlyeltolódások lehetőségét. A válasz többek között attól függ, milyen mértékben segíti az IKT-program a többi programot, pl. a biztonságot érintő kutatást vagy az űrkutatást.

5.5.2

E példából kiindulva az EGSZB általánosságban azt ajánlja, hogy a hetedik keretprogram megvalósítása során megfelelő rugalmassággal történhessen a költségvetés felosztása az egyes alprogramok között, illetve használják ki a javaslat szándékainak megfelelő átjárhatóságot, pl. az alprogramok közös pályázataival. Az IKT-ra tett megjegyzés hasonlóképpen érvényes a közlekedési és űrkutatási alprogramokra is (pl. légi közlekedés).

5.5.3

Az EGSZB újból megelégedettségét fejezi ki a Galileo-program kezdetére vonatkozóan, amely a szubszidiaritási elv alkalmazásának mintapéldája. A program technológiájában és főként használatában az EGSZB a több tudományt átfogó feladatok tipikus jegyeit látja, magas technológiai innovációs érték mellett.

5.6

Az EGSZB megismétli, hogy üdvözli az „Energia” nevű, lényeges alprogram létrehozását a hetedik keretprogramon belül, ez ugyanis megfelel egy általa többször hangoztatott ajánlásnak. Tekintve azonban azt a tényt, hogy a hetedik Euratom-keretprogram is erősen összpontosít az energiakutatásra, az EGSZB úgy véli, hogy ennek a létfontosságú – és igencsak aktuális – témának még nagyobb hangsúlyt kellene adni. Az energia a versenyképes nemzetgazdaságok alapvető „élelmiszere”, melynek tekintetében az EU-ban jelenleg nemcsak hogy rendkívül aggasztó importfüggőség van, de középtávon a globális készletek apadása is várható. Az energiaprobléma megoldásának kulcsa a kutatásban és a fejlesztésben rejlik.

5.6.1

Az EGSZB ezért üdvözli, hogy a megújuló energiahordozók fejlesztése ilyen egyértelmű hangsúlyt kapott, ezek ugyanis döntő szerepet játszanak az energia- és környezetproblematika egészében (globális felmelegedés). Az EGSZB itt utal számos véleményére (33), amelyek a megújuló energiahordozókkal kapcsolatos kutatás egészét átfogják – a geotermikus energiától kezdve a biomasszán, a nap- és a szélenergián keresztül az energiatárolási technikákig. A hetedik keretprogramból történő finanszírozással a megújuló energiaforrások további fontos támogatást kapnak, amely kiegészíti a piacképes termékek fejlesztését és piaci bevezetését támogató különböző intézkedéseket (pl. törvények a megújuló energiahordozók előnyben részesítéséről). Az EGSZB e téren is a megújuló rendszerek energiamérlegének alaposabb vizsgálatát ajánlja, mivel újabban kételyek fogalmazódtak meg pl. a bioüzemanyagok pozitív energiahozamát illetően (34).

5.6.2

Az EGSZB azonban elsősorban arra is utal, hogy a „klasszikus” fosszilis energiahordozók, a szén, a kőolaj és a földgáz  (35) továbbra is, tehát még néhány évtizedig az európai és a globális energiaellátás gerincét fogja képezni. Ezért azok a nemzetgazdasági és környezetpolitikai szempontból legnagyobb jelentőségű kutatási és fejlesztési intézkedések, amelyek ezen energiahordozók kinyerésénél, szállításánál és értékesítésénél hozzájárulnak a hatékonyságnöveléshez – és ezzel közvetlen vagy közvetett módon az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentéséhez. Ezeket a pontokat tartalmazza az „Energia” programnak a CO2 csökkentésére (illetve elkülönítésére és tárolására) és a hatékonyságnövelésre vonatkozó része. Meg kell azonban bizonyosodni arról, hogy ezek a programrészek a szükséges eszközökkel vannak-e ellátva. Itt emellett az „anyagok” és a „közlekedés” alprogramok szinergiája is megállapítható. Az EGSZB ezenfelül üdvözli az ezzel összefüggő szén- és acélipari kutatási programot (36).

5.6.3

Az EGSZB ezért azt ajánlja, hogy a megújuló energiahordozókkal kapcsolatos kutatási és fejlesztési intézkedések mellett a fosszilis energiahordozók felhasználása is kapja meg a jelentőségének megfelelő hangsúlyt. Ez annál is inkább érvényes, mivel a következő két évtizedben az eddig fosszilis energiahordozók elégetésével működő erőművek nagy részét le kell cserélni, illetve mellettük újakat (az EU-ban néhány százat!) kell felépíteni. Gazdasági és környezetpolitikai szempontból nagy jelentőségű, hogy ez a legmodernebb technika felhasználásával történjen. Végül, de nem utolsósorban a kőolaj magas árát tekintve felmerül a kérdés, hogy a szénből való üzemanyag-kinyerés technikái mikortól tudnak gazdaságilag versenyképes alternatívát nyújtani.

5.6.4

A további részletekre vonatkozóan az EGSZB utal az energia kutatásáról és az energiaproblematikáról kidolgozott korábbi és jelenlegi véleményeire (37).

5.7

Végül pedig az energiatechnikák javítása az egyik legfontosabb intézkedés az éghajlatváltozás és az egyéb nem kívánatos környezeti hatások ellen (38).

5.7.1

Ezért a két alprogram tartalmi összekapcsolását mindkettő optimalizálására is fel kell használni. Míg a „Környezetvédelem” (beleértve az éghajlatváltozást is) alprogram keretében végzett kutatási munkáknak főként a diagnózist kell megállapítaniuk, az „Energia” alprogram elsősorban a terápiára szolgál.

5.7.2

Még a környezetvédelmi alprogramon belül is ki kell azonban dolgozni és használni az elemzés/diagnózis (pl. a tengerfenék geológiája) és az esetleges terápia (pl. a tengerfenék védelme) közötti lényeges összefüggéseket és szinergiákat.

5.8

Több területet átfogó témaként kell értékelni a „Társadalom-gazdaságtan és humán tudományok” alprogramot is, a 4.15.5. pontban javasoltak szerint kiegészítve a „Tudomány és társadalom” programmal. Az EGSZB ezenkívül emlékeztet korábbi ajánlására, mely szerint szorosabban össze kell kapcsolni a természet- és a humán tudományokat (ide értve a társadalomtudományokat is), szereplőiket, de módszereiket és kritériumaikat is (39). A humán és társadalomtudományoknak részt kell venniük a biztonságkutatás eredeti kérdéseiben is.

5.8.1

Ebben az összefüggésben az EGSZB üdvözli, hogy kiemelt jelentőségűek a nemzetgazdasági vizsgálatok, amelyek a globális versenyre és a globalizáció más kihatásaira tekintettel a belső piac és a lisszaboni stratégia számára legjobb eljárások kifejlesztésére irányulnak. Hangsúlyozza, hogy szükségesek a vizsgálatok és a politikai konzultáció (ld. a Közös Kutatóközpont programját is, 5.10.1. pont) a következő területeken: a munkanélküliség okai, a különböző gazdasági rendszerek erős és gyenge pontjai, valamint a demográfiai változás okai, hatásai és irányának esetleges változásai. Végül, de nem utolsósorban pedig hangsúlyozza a kutatás, az innováció és a jólét közötti okozati összefüggés elmélyült vizsgálatát.

5.8.2

A jogtudományokat is hozzászámítva tulajdonképpen az EU összes politikaterületének – mint pl. szociálpolitika, jog, gazdaságpolitika (monetáris és pénzügyi politika, innovációs politika stb.), valamint biztonságpolitika – tudományos alapjairól is szó van. Ezek elsősorban az EU belső fejlődésének politikai, gazdasági és jogi kérdései is, beleértve a belső piacot, a kohéziót, az integrációt és a kormányzást is.

5.8.3

Az EGSZB hangsúlyozza emellett az Európai Unió és határai politikai és kulturális identitásának különösen aktuális kérdését. Ehhez ki kell dolgozni az európai kultúra közös vonásait a művészet, tudomány, építészet, technika, divat, valamint az eszmetörténet, jog, értékrend és az országok vezetése terén. A modern állam eszméje Európában jött létre (és először az USA-ban valósult meg). Ez azonban a kultúra fogalmának, részleteinek, homályos területeinek, értékhierarciáinak és hibás értelmezéseinek elmélyültebb tanulmányozását is jelenti.

5.8.4

A fontos részkérdések nagy számát tekintve a „Társadalom-gazdaságtan és humán tudományok” alprogramra szánt költségvetés, még a „tudomány és társadalom” téma költségvetésével való javasolt kibővítés esetén is, szűkösnek bizonyulhat. Ennek megítéléséhez a humán tudományok olyan részfeladatainak bevonása szükséges, amelyek más alprogramon, pl. az „Energián” belül találhatók.

5.8.5

Végül, de nem utolsósorban az EGSZB kihangsúlyozza a tudás, a kutatás és az alkalmazás, illetve a kockázatok és az esélyek közötti feszültségek által felvetett etikai kérdéseket. Az egyik fontos kérdés, a lisszaboni stratégiát tekintve is, az ideológiai/dogmatikus pozíciók, kockázatvállalási készség és haladás összefüggése és ellentétei.

5.8.6

Ezzel újra érintjük a „tudomány és társadalom” témakörét. Az EGSZB erről már kidolgozott egy terjedelmes véleményt (40). E korábbi vélemény szellemében is üdvözli az Európai Bizottság javaslatában szereplő témák széles körét. Ide tartoznak a következő célok is: a tudományos kutatás és ismeretek közelebb hozása a polgárokhoz, a kölcsönös egyetértés erősítése és főként a fiatalok motiválása a tudományos pályák irányába. Itt nyílik fórum arra, hogy a polgárok és fogyasztók megismerkedhessenek a tudománnyal és kutatással és kifejezhessék véleményüket.

5.8.6.1

Ehhez az EGSZB olyan intézkedéseket tart fontosnak, amelyek lehetővé teszik a közvetlen kapcsolatokat, sőt a részvételt: technikai múzeumok, speciális laboratóriumok, nyílt napok stb. Mindenekelőtt azonban az szükséges, hogy a jó, szemléletes természettudományi oktatás a magasabb szintű iskolák tanterveiben ismét elegendő hangsúlyt kapjon. Ezzel fejleszthető a természettudományok és a technika iránti érdeklődés és az ilyen képességek is. Csak elegendő tudás birtokában lehet ítélni.

5.8.6.2

A természettudományos ismeretek elengedhetetlenek a gondolkodás fejlesztéséhez és az egyértelmű világkép kialakulásához is.

5.8.6.3

Éppen ilyen fontos azonban az is, hogy a program keretében magukat a kutatókat, valamint látásmódjukat jobban bevonjuk a párbeszédbe és a döntési folyamatokba.

5.9

Egy különösen fontos alprogram foglalkozik az egészségügy széles körű, az EGSZB által már több ízben tárgyalt témájával. Átfogja a betegségek diagnosztizálása, terápiája, enyhítése és megelőzése témáját érintő összes kutatási és fejlesztési feladatot.

5.9.1

Elsőrendű fontosságúnak az olyan betegségek kezelését és megelőzését kell tekinteni, amelyek különösen magas megbetegedési vagy halálozási aránnyal járnak – gyermekek, felnőttek vagy idősek esetében –, vagy amelyek megfékezhetetlen járványok esetén magas halálozási aránnyal járhatnának.

5.9.2

A várható átlagos élettartam állandó növekedése egyrészt az orvostudomány eddigi sikereinek köszönhető, másrészt az egyre javuló és egyre egészségesebb élelmiszer-kínálatnak. Ezáltal azonban egyre inkább előtérbe kerülnek az életmóddal összefüggő betegségek (pl. túlsúlyosság (41), dohányzás), valamint a foglalkozási és időskori megbetegedések és fogyatékosságok. Az EGSZB már többször érintette az utóbbi téma jelentőségét (42), amely nemcsak orvosi/emberi, hanem – a munkaképességre és az ápolási szükségletre vonatkozóan – nemzetgazdasági szempontból fontos aspektusokat is átfog; ez érvényes az egészségügyi rendszer szervezésének és finanszírozásának, valamint az orvostudományi fejlődés alkalmazásának egész témakörére. Ugyanez vonatkozik a fogyatékosságok enyhítését, vagyis a fogyatékkal élők életminőségének javítását és esetleges foglalkoztatásuk lehetővé tételét szolgáló kutatási munkálatokra.

5.9.3

A fogyatékosságok, illetve az egészségügyi kérdések problémafelvetései természetesen nem fedik egymást; ezért a fogyatékosságokat a program minden érintett szektorában figyelembe kell venni.

5.9.4

Az EGSZB ezen felül utal az egészségügy témájának nemzetközi vetületére: egyrészt az intenzív és eredményes kutatást folytató államokkal való együttműködésre, másrészt az egészségügyi fejlesztési segélyek aspektusaira. Mindez különös jelentőséget ad a WHO-val (Egészségügyi Világszervezet) való együttműködésnek.

5.9.5

Az új kórokozók világméretű terjedése is olyan nemzetközi téma, amely esetében szintén fontos a WHO-val való együttműködés.

5.9.6

A nemzetközi együttműködés emellett alkalmat nyújt elmélyült klinikai vizsgálatokra nemcsak általában véve a népességet érintően, hanem az életkort figyelembe véve is: gyermekek, felnőttek, illetve idősek esetében.

5.9.7

Az egészségügyi területen (gyógyszeripar, berendezések gyártása) végzett jelentős magángazdasági kutatási és fejlesztési munkák jó példái a magángazdaság és a közfinanszírozású (a tagállamok részéről is finanszírozott) kutatás közötti partnerség felhasználására a 169. cikk értelmében.

5.10

A Közös Kutatóközpont (KKK) nem nukleáris tevékenységei

5.10.1

A KKK olyan területeken tevékenykedik, amelyek alkalmasak az EU-politika tudományos-technológiai támogatására, mint pl. a fenntartható fejlődés különféle területei, az éghajlat védelme, élelmiszerek, energia, közlekedés, vegyi anyagok, az állatkísérletek alternatívái, kutatási politika, információs technológiák, referenciaeljárások és -anyagok, illetve a biotechnológia kockázatai, veszélyei és társadalmi-gazdasági következményei, valamint ökonometriai modellezési és elemzési technikák. További feladat a környezet- és élelmiszer-ellenőrzés különféle területein a tudományos-technológiai referenciaadatok kifejlesztése. Ez egyben a Közösség jogszabályainak kidolgozását is jelentősen segíti.

5.10.2

Az EGSZB a Közösség további feladatának tekinti a metrológiai és szabványügyi nemzeti intézmények koordinálását, illetve az azok programjaiban való közreműködést. A belső piac és általános európai integráció szellemében meg kell fontolni egy „European Bureau of Standards” létrehozását a megfelelő jelenlegi nemzeti intézmények, az ipar képviselői, illetve a KKK részvételével. Az eddigi sokféleség esélyt ad arra, hogy a párhuzamos módszerek, a módszerek összehasonlítása, illetve az újabb fejlesztések különösen megbízható kivitelezésben és koordinálással valósuljanak meg.

5.10.3

Az EGSZB megelégedve veszi tudomásul, hogy a KKK tevékenysége beágyazódik a nemzetközi tudományos közösségbe. Nézete szerint az ilyen kapcsolat az 5.8. pontban említett társadalom-gazdaságtan és humán tudományok szempontjából is különösen fontos.

6.1

Ellenőrzött fúziós energia. Az EGSZB megismétli a fúziós energia tárgyában nemrég kidolgozott véleményének (43) állítását, mely szerint a fúziós energia békés célú felhasználása hosszú távon jelentősen hozzájárul az energiaellátás kérdésének fenntartható, környezetkímélő és versenyorientált módon való megoldásához. Az atommaghasadáshoz hasonlóan a fúzió sem bocsát ki az éghajlat szempontjából káros gázokat, és emellett további fontos előnyei is lennének.

6.1.1

Az EGSZB gratulál az Európai Bizottságnak és a többi érintett szereplőnek az általa is ajánlott tárgyalásaik sikeréhez, melynek következtében a jelentős nemzetközi projekt, az ITER Európába kerülhetett. Az ITER  (44) döntő lépést jelent a később létrehozandó DEMO „demonstrációs” reaktor irányába. Természetesen ezzel együtt jár az ITER, valamint az ahhoz szükséges előkészítő és kísérő programok, illetve a DEMO-t előkészítő programok szerződés szerinti finanszírozásának kötelezettsége is.

6.1.2

Ennek vonatkozásában az EGSZB felhívja a tagállamokat is, hogy a maguk részéről döntő mértékben vegyenek részt az európai fúziós programban, és a programhoz kötődő laboratóriumaikat ennek megfelelően támogassák. Az EGSZB tudatában van annak, hogy a fúziós program ezzel olyan szakaszba érkezett, amelynek megvalósítása jelentős – és a korábbiaknál nagyobb – anyagi ráfordítást igényel. Az energiaforrás lehetőségeire és az energiaprobléma komolyságára való tekintettel azonban szükségesnek és megalapozottnak tartja ezt.

6.1.3

A további részletekre vonatkozóan az EGSZB utal az e tárgyban nemrég kidolgozott véleményére (45), és kiemeli a DEMO előkészítésére szolgáló fejlesztési munkálatokat (anyagok és burkolatok kifejlesztése, rendszerterv stb.), illetve a behatároló közegek javított koncepcióira irányuló vizsgálatokat.

6.2

Atommaghasadás és sugárvédelem. Az atomenergia a szén nélkül előállított áram jelenleg rendelkezésre álló legfontosabb forrása. A népesség egy része körében azonban aggodalom tapasztalható az erőművek működési kockázataira és a kiégett fűtőelemek biztonságos végső tárolására vonatkozóan. Az EGSZB emlékeztet az atomenergia (maghasadás) (46) és az úgynevezett nukleáris csomag (47) tárgyában kidolgozott véleményeire. Mint már az utóbbiban is említette, támogatja az Európai Bizottságot arra irányuló szándékában, hogy az atomenergiai berendezések biztonságának és a radioaktív hulladék ártalmatlanításának terén végzett kutatást a jövőben is hangsúlyozottan támogatja és közösségi szinten koordinálja. Az Európai Bizottság javaslatában szereplő intézkedések ezt a feladatot szolgálják, ezért az EGSZB üdvözli őket.

6.2.1

Reaktorrendszerek. Itt egyrészt a létező reaktorrendszerek (beleértve az üzemanyagciklus berendezéseit) további biztonságos üzemelésének támogatására szolgáló kutatási munkákról van szó, másrészt a jövőbeli reaktorok koncepcióinak lehetőségeit és biztonsági aspektusait értékelő kutatásról.

6.2.1.1

Az utóbbit az EGSZB különösen fontosnak tartja, mivel innovatív reaktorrendszerek kifejlesztéséhez kell vezetnie. A technika története azt mutatja, hogy a legnagyobb haladást a rendszerek, illetve koncepciók innovatív továbbfejlesztése és újabb generációi által lehet elérni. Az atomenergia energiapolitikai jelentőségére való tekintettel fel kell tárni és hasznosítani a még benne rejlő lehetőségeket – nagyobb biztonság, a radioaktív (különösen hosszú élettartamú) hulladék mennyiségének csökkentése, a készletek kibővítése, illetve további készletek feltárása.

6.2.2

Sugárvédelem. A cél a lakosság ionizáló sugárzástól való védelmének tudományos alapjait elmélyíteni. Az ionizáló sugárzás a radioaktivitás, illetve más sugárforrások gyógyászati, kutatási vagy ipari (ide értve az atomenergia előállítását is) alkalmazása során keletkezik. Különösen fontos kutatási tárgy a nagyon kis sugárdózisok hatása, amely statisztikailag nehezen leírható, ezért még mindig különböző nézetek uralkodnak erre vonatkozóan.

6.2.3

Különösen fontosak azok a fejlesztések, amelyek az atomfegyverekhez szükséges anyagok és technikák terjesztése elleni intézkedések technikai ellenőrzését és felügyeletét szolgálják.

6.3

Mind a fúziós reaktorok fejlesztéséhez, mind a maghasadást felhasználó reaktorok biztonságos üzemeléséhez és továbbfejlesztéséhez sürgősen szükséges az elegendő, magasan képzett utánpótlás biztosítása és a megfelelő kísérleti berendezésekben történő gyakorlati kiképzése. Ez csak akkor sikerülhet, ha az atomtechnológia Európában visszaszerzi magas rangját, és ezáltal nő a tudományos utánpótlás érdeklődése iránta. A kutatásnak és a képzésnek itt is össze kell kapcsolódnia a bevált módon.

6.3.1

A további részletekre vonatkozóan az EGSZB utal az e tárgyban nemrég kidolgozott véleményeire (48).

6.4.1

Az EGSZB üdvözli, hogy a Közös Kutatóközpont (KKK) segítséget nyújt a politikai döntéshozatalhoz nukleáris területen, beleértve a meglevő stratégiák végrehajtását és nyomon követését, illetve az új kihívásokra adott reakciókat is.

6.4.2

Az EGSZB logikusnak tartja, hogy a „nukleáris” KKK-program súlypontja a nukleáris hulladékok kezelése, a nukleáris biztonság és a nukleáris védelem – éppen e három fő témát érintik a polgárok aggályai –, másrészt ezeken a területeken van szükség megbízható megoldásokra. Az EGSZB abból indul ki, hogy ezeket a tevékenységeket össze kell kapcsolni és koordinálni a tagállami tevékenységekkel.

6.4.3

Az EGSZB nézete szerint fontos feladat az olyan eljárások (tovább)fejlesztése, amelyek az atomfegyverekhez szükséges anyagok és technikák terjesztése megakadályozásának hatékonyabb felügyeletét teszik lehetővé (ld. a 4.10.2. pontot is).

17.3.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 65/22

1.1

A növekedés, foglalkoztatás és innováció terén számos mutató azt jelzi, hogy az Európai Unió az utóbbi években visszaesett a globális versenyben, és hogy ez a folyamat még mindig tart. Az Unió számára napjainkban a legnagyobb gazdasági és társadalmi kihívást a munkanélküliség elleni küzdelem, a munkahelyteremtés és az ehhez szükséges fenntartható gazdasági növekedés támogatása jelenti.

1.2

A vállalkozásoknak központi jelentőségük van abban, hogy szembe lehessen nézni ezekkel a kihívásokkal. Az európai vállalkozások 98 %-a kis- és középvállalkozás (KKV). A magánszférában ők bocsátják rendelkezésre a munkahelyek 55 %-át. A KKV-kban a termelési folyamatok, a termékek és a szolgáltatások innovációja szempontjából kitűnő lehetőségek rejlenek.

1.3

Számos vállalkozás kihasználja az európai belső piac előnyeit. De a még meglévő korlátozások, a behatárolt személyi és pénzügyi kapacitás, valamint a hiányos tájékoztatás miatt gyakran nem tudják maradéktalanul kiaknázni a lehetőségeket. Ebben nyújthat segítséget a lisszaboni stratégia következetes megvalósítása, a belső piac létrehozásának befejezése, a további piacok megnyitása, a hatékonyabb jogalkotás, illetve az európai hozzáadott értéket teremtő programok.

1.4

A korszerűen megszervezett közigazgatási egységek és a hatékonyan működő közszolgáltatások is jelentősen hozzájárulhatnak az európai versenyképesség és innováció ösztönzéséhez. A határokon átnyúló, hatóságok közötti partnerségek minden szinten javíthatják az egyre szükségesebb adminisztratív együttműködést, megkönnyíthetik a tapasztalatcserét, és mindenki számára hozzáférhetővé tehetik a legjobban bevált gyakorlati megoldásokat.

2.1

A „Versenyképességi és innovációs keretprogram” (a továbbiakban: keretprogram) 2007 és 2013 között segíti az új hangsúlyokkal ellátott lisszaboni stratégia, valamint a fenntartható fejlődést célzó közösségi stratégia megvalósítását.

2.2

A keretprogram – koherens jogalapot biztosítva – egy csokor már létező, különböző politikaterületeken működő közösségi támogatási programot vezet tovább és fog össze. Az Európai Bizottság 4 212,6 millió eurós pénzügyi referenciakeretet javasol.

2.3

A keretprogram az összes uniós tagállamra, a tagjelölt államokra, az Európai Gazdasági Térségre (EGT), valamint a nyugat-balkáni országokra irányul. Más harmadik országok is részt vehetnek benne, ha a velük kötött kétoldalú megállapodások erről rendelkeznek.

2.4

A keretprogram célja a vállalkozások – különösen a KKV-k – versenyképességének fokozása, az innovációk előmozdítása és piacképessé tétele, az információs társadalom fejlődésének gyorsítása és az energiahatékonyság, valamint az új és megújuló energiaforrások kihasználásának javítása.

2.5

Az EK-Szerződés 156. cikke, a 157. cikk (3) bekezdése, valamint a 175. cikk (1) bekezdése alapján átfogó és koherens jogi alapot kell biztosítani egyedi közösségi támogatási programoknak és az európai produktivitás, innováció és fenntartható növekedés fellendítéséhez kulcsfontosságú területeken működő más közösségi programok vonatkozó részeinek. Ugyanakkor a kapcsolódó környezetvédelmi szempontokra is figyelmet kell fordítani. A keretprogram három egyedi alprogramból áll.

2.6

A „vállalkozási és innovációs program” határozza meg a vállalkozói kezdeményezések, az innováció és a versenyképesség érdekében tett intézkedések keretét. A gazdaság legkülönbözőbb ágaiban tevékenykedő vállalkozásokat célozza meg – függetlenül attól, hogy azok csúcstechnológiával vagy hagyományos módszerekkel dolgoznak. A KKV-k anyagi támogatása az alapítási és növekedési szakaszban javításra szorul. Kulcskérdés továbbá a vállalkozások közötti együttműködés, az innováció előmozdítása, valamint a környezetvédelmi technológiák támogatása. Pénzügyi eszközként a javaslat 2 631 millió eurót irányoz elő.

2.7

„Az IKT-politika támogatásának programja” az információs és kommunikációs technológiák üzleti vállalkozásban, igazgatásban és a közszolgáltatásban való bevezetését hivatott elősegíteni. A javasolt intézkedések az „i2010”-et fejtik és egészítik ki. Az elkövetkező években ugyanis ez az új uniós kezdeményezés biztosítja az egységes európai információs tér kialakításának, valamint az információs termékek és szolgáltatások belső piaca erősítésének kereteit. A program 801,6 millió euróval gazdálkodhat majd.

2.8

Az „Intelligens energia – Európa” program célkitűzése, hogy az energia szempontjából támogassa a fenntartható fejlődést, javítsa az ellátás biztonságát és az energiahatékonyságot, csökkentse az energiaimporttól való függőséget, és a bruttó belföldi energiafogyasztásban (12 %-ra) növelje a megújuló energiaforrások részesedését. Alapvetően fontosak a fenntartható energetikai technológiák ösztönzését és terjesztését szolgáló projektek, a kedvezőbb adminisztratív struktúrák, a sűrűbb hálózat kiépítése, valamint az általános környezettudatosság kialakítása a fenntartható energiafelhasználás tekintetében. Az Európai Bizottság által létrehozott „Intelligens Energia Végrehajtási Ügynökség” valószínűleg megmarad. A programra 780 millió eurót kalkuláltak.

2.9

A keretprogram megvalósítása éves munkaprogramokon alapul, amelyek végrehajtását az Európai Bizottság szavatolja. A tagállamok szintjén irányító bizottságok biztosítják az intézkedések nyomon követését és a nemzeti szintű tevékenységek összhangját.

3.1

A keretprogramra tett javaslat átfogó, és számos politikára, illetve programra kiterjed. Megjegyzéseink azokra az aspektusokra korlátozódnak, amelyeknek az EGSZB különleges jelentőséget tulajdonít, illetve amelyek esetében azt szeretnénk, hogy a javaslat további szempontokat is figyelembe vegyen.

3.2

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság üdvözli a keretprogramot, amely fontos lépést jelent a szinergiák létrehozásában a vállalkozások verseny- és innovációs képességének ösztönzése, illetve a fenntartható fejlődés támogatása terén. A javasolt intézkedések és eszközök jelentős mértékben hozzájárulhatnak a társadalmi kohézió erősítéséhez, a gazdaság fenntartható fejlődésének előmozdításához és a lisszaboni stratégia növekedési és foglalkoztatási célkitűzéseinek eléréséhez. Az Európai Bizottság következetes, amikor a keretprogramot a lisszaboni stratégia közösségi szintű fellendítésére javasolt cselekvési tervben (COM (2005) 330) is a közösségi politika fontos részeként emeli ki.

3.3

A 2004-es Kok-jelentés rámutatott az európai gazdaság versenyképessége szempontjából meghatározó, alapvető feltételekre. Joggal ajánlotta, hogy tovább kell építeni a tudás alapú társadalmat, teljes körűen meg kell valósítani belső piacot, kedvezőbbé kell tenni a gazdasági légkört, korszerűsíteni kell a munkaerőpiacot – többek között az „egész életen át tartó tanulás” és az „aktív öregedés” stratégiáinak segítségével, illetve támogatni kell az ökológiai fenntarthatóságot. Az EGSZB úgy véli, főleg a tagállamok kötelessége, hogy – a szükséges keretfeltételek biztosításával – mindent megtegyenek a vállalkozások versenyképességének növeléséért, és meggyőződése, hogy az uniós támogatási programok ennek fontos és hatásos adalékai. A versenyképességi és innovációs keretprogramon kívül a kutatási keretprogram, az „egész életen át tartó tanulás” stratégiája és a strukturális alapok tekinthetők kiemelt jelentőségűnek.

3.4

A vállalkozások nem csak azáltal erősítik innovációs képességüket, hogy kihasználják a technológiai fejlődést. Az innovációt az is ösztönzi, ha a vállalkozói tevékenység mélyebb gyökeret ver az egyes országok társadalmában és kultúrájában, elmélyülnek a vállalatvezetési ismeretek, a vállalkozást felelős módon vezetik és a tevékenységek átnyúlnak a határokon. A keretprogram célkitűzései fényében hiba lenne túlságosan szűken értelmezni az „innováció” fogalmát, és így kihagyni a növekedés, foglalkoztatás és társadalmi kohézió fokozásának lehetőségeit. A vállalkozások tehát központi szereplői az innovációs folyamatnak, amely megvalósításába a szociális partnereket is megfelelő módon be kell vonni.

3.5

Az innováció az emberek fejében születik. A magas szintű műveltség és képzettség alapfeltétel az Európai Unió innovációs erejének fenntartható fejlesztéséhez. A munkaadóknak, munkavállalóknak, kormányoknak, a felsőfokú oktatási intézményeknek és más iskoláknak, valamint az összes többi érintett intézménynek egyformán kötelezettséget kell vállalnia annak érdekében, hogy tovább növekedjen az uniós társadalmak innovatív képessége. A határokon átnyúló projektek alkalmasak a tudás alapú társadalom ösztönzésére tett nemzeti szintű fáradozások kiegészítésére. Az EGSZB üdvözli, hogy az EU – többek között a „SOCRATES” (általános műveltség), a „TEMPUS” (felsőfokú oktatás) és a „LEONARDO DA VINCI” (szakképzés) néven futó közösségi programok keretében – célzottan támogatja az oktatást és a képzést. A 2007-2013 közötti időszakra szóló, az oktatást, képzést és az egész életen át tartó tanulást célzó integrált cselekvési program szintén jelentős mértékben hozzájárulhat a vállalkozások innovációs képességének megerősödéséhez és a keretprogram sikeréhez.

3.6

Az EGSZB üdvözli, hogy az Európai Bizottság kedvezőbb jogalkotással és – az aránytalanul nagy terhek felderítésére – a jelenlegi joganyag szisztematikus átvizsgálásával fokozni kívánja a vállalkozások innovációs erejét és versenyképességét. Kulcsfontosságú, hogy új szabályozások esetén célravezető hatástanulmány készüljön. Ennek során kívánatos, hogy az Európai Bizottság szorosan együttműködjön a Versenyképességi Tanáccsal és az Európai Parlamenttel.

3.7

Az EGSZB osztja az Európai Bizottság véleményét, miszerint az EU horizontális és összehangolt kezdeményezései komoly hozzáadott értéket teremthetnek. Nagyon fontos lesz annak biztosítása, hogy a vállalkozások a gyakorlati élethez közel álló tájékoztatást kapjanak, és könnyen hozzáférhessenek a keretprogram intézkedéseihez és eszközeihez.

3.8

Az EGSZB helyesli az Európai Bizottság célkitűzését, miszerint a keretprogramnak nem csak a csúcstechnológiával dolgozó, hanem a hagyományos gazdasági ágazatokat is támogatnia kell. Éppen ezek tehetnek még többet a foglalkoztatottság kiépítése és a társadalmi kohézió megerősítése érdekében, ha lehetőséget kapnak verseny- és innovációs képességük fejlesztésére. A szolgáltatások és a logisztika területén is jelentős innovációs lehetőségek adódnak.

3.9

Az EGSZB kéri az Európai Bizottságot, hogy – a minél magasabb, és regionális, illetve ágazati szempontból minél szélesebb körű hozzáadott érték megteremtése érdekében – ne határozza meg túl szűken túl a keretprogram célcsoportjait. A szövetkezetek, társult vállalkozások és kölcsönös önsegélyező társaságok („mutuals”), valamint az innovatív új vállalkozások („start-ups”) és mikrovállalkozások is hozzájárulhatnak az EU verseny- és innovációs képességének erősítéséhez. Így például egy szövetkezet lehetővé teszi a nagyobb méret adta előnyök kihasználását, ami kedvezően hat a piacokhoz való hozzáférésre (beleértve a nagyobb volumenű közbeszerzési eljárásokban való részvételt), a piaci pozícióra, a vállalatvezetői potenciál fejlődésére, a továbbképzésre és a kutatási kapacitásra. A keretprogram projektjeihez való hozzáférés szempontjából döntő jelentőségű, hogy a célcsoportok mennyiben képesek olyan vállalható koncepciók kidolgozására, amelyek előmozdítják a versenyképességet és az innovációt, és indokolják a támogatást. A keretprogram közvetítésében fontos szerepet játszanak a különféle alapítványok, szervezetek, illetve kereskedelmi és ipari kamarák.

3.10

Tekintettel a nemzeti és uniós szintű költségvetési megszorításokra, a keretprogram finanszírozása korlátokba ütközik. Az EGSZB elvárja, hogy a jövendő pénzügyi terv még nyitott döntéshozatali folyamata során elegendő eszközt bocsássanak a program rendelkezésére. Ugyanakkor biztosítani kell az eszközök minél célzottabb, hatékonyabb és eredményorientáltabb felhasználását a célcsoportok javára. Az Európai Bizottságnak meg kellene vizsgálnia, hogy a jelenleg a program adminisztrációjára előirányzott eszközöket milyen mértékben lehetne a projektekre fordítani.

3.11

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság abbéli szándékát, hogy a már meglévő programok során szerzett tapasztalatait kiértékelje, az esetleges gyenge pontokat kiigazítsa, és a keretprogram megvalósítását a bevált gyakorlatokra alapozza. A keretprogram sikerét szolgálja majd egy minden fél számára követhető teljesítményértékelés („benchmarking”) és monitoring. Tanácsos a keretprogram optimalizálását segítő tapasztalatokat az éves munka megtervezése során idejében tekintetbe venni. Fontos, hogy az Európai Bizottság és a programok megvalósításával foglalkozó egységek szigorúan megvizsgálják, a félidős mérleg alapján van-e szükség kiigazításra. Ennek során figyelembe kell venni a vállalkozók és a többi célcsoport tapasztalatait. A projekt résztvevőinek tervezési biztonságát azonban semmiképpen sem szabad veszélyeztetni.

3.12

Az EGSZB rendkívül fontosnak tartja, hogy a tagállamok tekintettel legyenek az „addicionalitás” elvére, ezért nyomatékosan kéri őket, hogy a tervezett mértékben – függetlenül az európai juttatásoktól – tartsák fenn a nemzeti szintű támogatást. Az EGSZB úgy véli, hogy a tagállamok kötve vannak ahhoz a – megállapodásban rögzített – célhoz is, amelynek értelmében a bruttó hazai termék (GDP) három százalékát kutatásra és fejlesztésre kell fordítani. A keretprogram megvalósítása semmiképpen sem vezethet oda, hogy a tagállamok mérsékelik az említett cél eléréséért tett fáradozásaikat.

3.13

Az Európai Bizottság joggal figyelmeztet rá, hogy szoros kapcsolatra van szükség a keretprogram eszközei és intézkedései, illetve az EU egyéb programjai és kezdeményezései között. Különösen a 7. kutatási keretprogrammal, az „egész életen át tartó tanulás” stratégiájával és a strukturális politika programjaival vannak fontos érintkezési pontok. Az Európai Bizottságnak ügyelnie kell arra, hogy a részt vevő főigazgatóságok célkitűzései megegyezzenek. Az összes érintett grémium tevékenységét és határozatait illetően átláthatóságot kell biztosítani. Horizontális, illetve vertikális szinergiák egyrészt az EU és a tagállamok között, másrészt a gazdaság, a tudomány és a közigazgatási egységek között csak úgy érhetők el maradéktalanul, ha sikerül összehangolni a szóban forgó programok tartalmi és szervezeti súlypontjait.

4.1

A keretprogram megvalósításakor elengedhetetlen, hogy a célcsoportok könnyen hozzáférhessenek az előirányzott programokhoz. Ezt a múltban nem mindig sikerült teljes körűen biztosítani. Az eszközöket hatékonyan, a gyakorlati élethez közel álló módon és (főként a jelentések és a dokumentáció vonatkozásában) minél kevesebb bürokráciával kell elosztani.

4.2

Fontos, hogy az Európai Bizottság a koherencia érdekében hatékonyan és felhasználóbarát módon irányítsa a keretprogramot. A keretprogram megvalósításában részt vevő minden szereplő rá van utalva a tervezési biztonságra és az átláthatóságra. A programok adminisztrációjával megbízott külső ügynökség létrehozásának csak akkor van értelme, ha ez egyértelműen egyszerűsíti az ügyintézést, és csökkenti a költségeket.

4.3

Jó lenne, ha az Európai Bizottság „KKV-megfigyelőközpontja” még nagyobb figyelemmel kísérné a keretprogram megvalósítását. Ez tovább javíthatná az egyes tagállamok, az egyes vállalkozások, valamint a gazdaság, a tudomány és az igazgatási egységek közötti tudás- és tapasztalatcserét. A megfigyelőközpont jelentéseit a gyakorlati használhatóság és a célcsoportokhoz való közelség szempontjai alapján kellene megvizsgálni. Hasznos volna a megfigyelőközpont tevékenységi területét úgy meghatározni, hogy (a 3.9 pont értelmében) az összes célcsoport közreműködése egyértelmű legyen.

4.4.1

A tőkéhez való hozzáférés a KKV-k és az innovatív mikrovállalkozások számára továbbra is erősen korlátozott, pedig a probléma már évek óta ismert. Ez ellen haladéktalanul tenni kell. A szóban forgó programban előirányzott finanszírozási eszközök döntő jelentőségűek az európai vállalkozási politika sikerére nézve. Az EGSZB abból indul ki, hogy ezek az eszközök jelentős mozgósító és kiegyenlítő hatást fejthetnek ki.

4.4.2

Az EGSZB támogatja az eszközök megfelelő pénzügyi közvetítőkhöz való eljuttatását, mert így csökkennek a finanszírozás költségei (beleértve a személyzeti és adminisztrációs költségeket) és kockázatai. Jó lenne, ha a „gyorsan növekvő és innovatív KKV-k támogatása” (GIF), a „KKV-garanciakeret” (SMEG) és a „kapacitáskiépítési rendszer” (CBS) hozzájárulna ahhoz, hogy a vállalkozók számára könnyebb legyen a kölcsönfinanszírozás és a kockázati tőkéhez való hozzájutás. Az innovációs kedvű KKV-knak és mikrovállalkozásoknak nyújtott hitelek e vállalkozások növekedési és foglalkozási potenciáljának fejlesztését fogják szolgálni, főként az alapítási és a növekedési szakaszban. Megfelelő projektekhez kis- és mikrohiteleket is rendelkezésre kellene bocsátani.

4.4.3

Az EGSZB ajánlja, hogy a határon átnyúló tevékenységek fel- és kiépítését egyrészt az európai politika elválaszthatatlan részének tekintsük, másrészt pedig a KKV-k fontos stratégiájának a versenyképesség és az innováció fokozása érdekében. A programban előirányzott intézkedéseknek és eszközöknek ezt a célt kell szem előtt tartaniuk. Fontos, hogy az Európai Bizottság – együttműködési börzékkel, a gyakorlati élethez közel álló tájékoztatással és más célszerű intézkedésekkel – cselekvő módon kísérje a vállalkozásokat ezen az úton.

4.4.4

Az európai támogatási rendszer és a jogi keret összetettsége miatt elengedhetetlen, hogy a vállalkozások és egyéb célcsoportok célzott tájékoztatásban és tanácsadásban részesüljenek. Ez legjobban egy egész Európán átívelő és hatékonyan együttműködő tájékoztató hálózat segítségével oldható meg. A polgárok és a vállalkozások felé ezáltal még jobban közvetíthető az európai programok és projektek hozzáadott értéke – az EU új kommunikációs stratégiájának értelmében is.

4.4.5

Az EGSZB fontosnak tartja, hogy a tervezett, „hálózati partnerek a vállalkozások és az innováció támogatását célzó szolgáltatások nyújtására” pályázat kiírása átlátható szabályok szerint történjen, és tegye lehetővé minden olyan regionális, illetve ágazati szinten tevékenykedő szervezet részvételét, amely – szerkezeti felépítése és a felajánlott szolgáltatások alapján – közvetlenül eleget tud tenni a vállalkozások kívánalmainak. Az Európai Bizottság jól tenné, ha ezzel kapcsolatban egyenként mérlegelné a már meglévő Euro Info Központok (EIC), innovációközvetítő központok (IRC) és Üzleti és Innovációs Központok (BIC) mandátumát.

4.5.1

Az EGSZB üdvözli az IKT-politika támogatását célzó program kialakítását. Ez a szektor a gazdaság minden ágazatában a termelékenység szükségszerű fokozásának hajtóereje. A javasolt intézkedések eredményeképpen jelentős európai hozzáadott érték várható.

4.5.2

Az európai információs társadalom ösztönzése előmozdítja a gazdaság fenntartható fejlődését, erősíti az európai társadalmi és szociális integrációt, és növeli a polgárok életszínvonalát. A program megvalósításakor főként arra kell ügyelni, hogy az minden vállalkozás számára hozzáférhető legyen – a gazdaság hagyományos ágazataiban is.

4.5.3

A célirányos projektek, együttes cselekvések, illetve a határokon átnyúló hálózatok és csoportok fel- és kiépítése ösztönözheti a technológia átadását, valamint az innovatív és a piachoz közel álló IKT-megoldásokat. Az EGSZB üdvözli, hogy az erre a területre vonatkozó közbeszerzési szerződések odaítélésének megkönnyítése végett közös műszaki előírások és cselekvési tervek kerülnek kidolgozásra.

4.5.4

Az IKT-politika támogatási programját felépítésében és tartalmában a legmesszebbmenőkig össze kell hangolni a „i2010: európai információs társadalom a növekedésért és a foglalkoztatásért” (COM (2005) 229) néven indított kezdeményezéssel. Az „i2010”-hez az EGSZB külön véleményt készít.

4.6.1

Az EGSZB üdvözli a tervezett program célkitűzését. Az energiahatékonyság, a megújuló energiaforrások fejlesztése és az energia diverzifikációja kulcsfontosságú az európai fenntartható gazdasági fejlődés és környezetvédelem érdekében. A program előmozdíthatja az energiaágazat innovációs képességét, beleértve a rendszertervezés és az energiaátalakítás lehetőségeit is.

4.6.2

A piacnak megfelelő technológiák és a versenyképes termékek meghatározóak a program céljainak elérése szempontjából. Ezért az EGSZB üdvözli az olyan projektek támogatását, amelyek megkönnyítik az innováció piacképes termékké alakításának folyamatát. Ennek megfelelő cselekvéseknek azonban csak az innovációs folyamat korai szakaszában van értelme. Legjobb technológiákat, valamint versenyképes termékeket és szolgáltatásokat alapvetően csak verseny során lehet kifejleszteni.

4.6.3

Az EGSZB üdvözli, hogy az Európai Bizottságnak szándékában áll az energiahordozók erőforráskímélő felhasználásának népszerűsítése, és a megfelelő információk terjesztése. Jó lenne, ha ezek a cselekvések nem csak szakmai körökre, hanem a széles nyilvánosságra is irányulnának. A „Fenntartható energia Európának” címen indított kampány ehhez jelentős mértékben hozzájárul. Feladata a bevált gyakorlatok terjesztése, valamint a polgárok érzékenyebbé tétele az energiahatékonyság és a környezetvédelem kérdései iránt. Az EGSZB abból indul ki, hogy a kampány és az „Intelligens energia – Európa” program ésszerű módon kiegészítik egymást.

5.1

Az EGSZB a keretprogram céljainak és felépítésének még áttekinthetőbb bemutatására bíztatja az Európai Bizottságot. Példamutatónak tartja a tervezett végrehajtási intézkedések felsorolását a keretprogram 6. cikkében. Hasonlóan rendszerezett módon kerülhetne sor az egyes programok és eszközök szemléltetésére. A célcsoportok így könnyebben megérthetnék a keretprogramot. Ebbe a folyamatba tanácsos lenne bevonni a civil társadalom szervezeteit is.

5.2

Az EGSZB reméli, hogy a számos program és egyedi intézkedés összefogása hozzáadott értéket teremt. Ez csak akkor sikerülhet, ha biztosított az optimális koordináció és az egyedi intézkedések, illetve a keretprogram és az EU más, érintett programjainak összehangolása. Ez különösen az Európai Bizottság és a közigazgatási testületek feladata.

5.3

Az EGSZB üdvözli, hogy a keretprogram az EU alapvető gazdaság-, társadalom-, környezet- és energiapolitikai célkitűzéseihez igazodik. A megvalósítás során kulcsfontosságú, hogy az éves munkaprogramok a gyakorlati élethez közel állva kerüljenek kidolgozásra, méghozzá úgy, hogy jelentőségüket a célcsoportok, mindenekelőtt az innovatív vállalkozások, világosan lássák. Ez csak akkor szavatolt, ha a célcsoportokat már a munkaprogramok tervezésébe megfelelő módon bevonják.

5.4

Az eredményesebb végrehajtás és a politikai folyamatosság érdekében az EGSZB kéri az Európai Bizottságot, hogy pontosítsa a keretprogram és más kapcsolódó – már meglévő és jövőbeli – kezdeményezések közötti összefüggést, különös tekintettel a „Kisvállalkozások Európai Chartájára” (2000), a „Vállalkozás Európában cselekvési tervre” (2003) és az elkövetkező évek KKV-politikájáról szóló közleményre. Ez nagyon hasznos lenne az üzleti élet képviselői és a politikaalkotók számára nemzeti, regionális és helyi szinten egyaránt.

5.5

Az EGSZB figyelemmel kíséri a keretprogram megvalósítását. Fenntartja magának a jogot, hogy a rendelkezésre álló tapasztalatok fényében, illetve a félidős értékelés összefüggésében új ajánlásokat terjesszen elő.

17.3.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 65/27

1.1

A Schengeni Megállapodást, amelyet a személyek és az áruk szabad mozgásának elősegítésére hoztak létre, 1990-ben írták alá és 1995-ben lépett életbe. A Schengeni Megállapodás előírja, hogy mely hatóságoknak van hozzáférésük a Schengeni Információs Rendszerhez (SIS), valamint hogy milyen célokra lehet felhasználni az adatokat. A megállapodás első szövege nem engedélyezte a jármű-nyilvántartási hatóságok számára a SIS-hez való hozzáférést.

1.2

2003. augusztus 21-én az Európai Bizottság rendeletjavaslatot terjesztett elő a Schengeni Megállapodás végrehajtási egyezményének módosítására a tagállamokban a járművek forgalmi engedélyének kiadására hatáskörrel rendelkező hatóságoknak a Schengeni Információs Rendszerhez való hozzáférése vonatkozásában (1). A célkitűzés a lopott járművekre és pótkocsikra, eltulajdonított, kitöltetlen hivatalos dokumentumokra és kiadott, személyazonosságot igazoló okiratokra (útlevelek, személyi igazolványok, jogosítványok) vonatkozó SIS adatokhoz való hozzáférés biztosítása volt, annak érdekében, hogy a másodszori nyilvántartásba vételre bemutatott járműveket ellenőrizni lehessen, hogy esetükben fennáll-e lopás, jogellenes használat vagy elvesztés, valamint, hogy a forgalmi engedélyért folyamodó személyek lopott személyazonossági vagy jármű-nyilvántartási okiratot használnak-e erre a célra.

1.3

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2004. február 25-én adta ki a javaslatra vonatkozó véleményét (2). Az EGSZB egyetértett az Európai Bizottsággal abban, hogy a SIS-hez való hozzáférést ki kell terjeszteni a forgalmi engedélyek kiadásáért és ellenőrzéséért felelős nemzeti hatóságokra. Az EGSZB azt is örömmel vette tudomásul, hogy a javaslat – figyelembe véve azt a tényt, hogy számos tagállamban magánszolgáltatók felelősek a járművek nyilvántartásáért – arra irányult, hogy ezek a magánnyilvántartók a munkájuk megfelelő elvégzéséhez szükséges információkat közvetve beszerezhessék valamelyik SIS hozzáféréssel rendelkező hatóságtól, feltéve, hogy az adatvédelem garantált.

1.4

Később és a bővítést követően világossá vált, hogy egy második generációs SIS (azaz SIS II) rendszer fejlesztése elengedhetetlen annak érdekében, hogy az új tagállamok kapcsolódhassanak a rendszerhez és a schengeni térséget ki lehessen terjeszteni ezen tagállamok területére is.

1.5

Mivel a SIS II létrehozásához megfelelő jogi keretre és különböző politikai területek bevonására van szükség, az Európai Bizottságnak három javaslatot kellett benyújtania: az első a személyek szabad mozgásához kapcsolódik, a második a rendőrségi és igazságügyi együttműködéshez büntetőügyekben, míg a harmadik a két másik ajánlást egészíti ki, és célja a járműnyilvántartó hatóságok számára a SIS II rendszerhez való hozzáférés biztosítása.

1.6

Ezzel a harmadik javaslattal kapcsolatban – amely a Tanács által 2005. július 6-án elfogadott, fent említett korábbi rendelet (3) szükséges utókövetését jelenti – nemrég kérték ki az EGSZB véleményét.

2.1

Az Európai Bizottság új javaslatának célja a második generációs Schengeni Információs Rendszer (SIS II) létrehozásához, működtetéséhez és használatához szükséges új jogi eszközökkel való összhang biztosítása. Az Európai Bizottság állítása szerint a jelenlegi javaslat fő célkitűzése megegyezik a 2003 augusztusában benyújtott javaslatéval, azaz a tagállamok közötti együttműködés hatékony információcserére alapuló erősítése a lopott járművekkel kapcsolatos csalás és illegális kereskedelem elleni harc érdekében. Az Európai Bizottság továbbá megjegyzi, hogy a cél az, hogy a járművek forgalmi engedélyének kiadására hatáskörrel rendelkező szolgálatok a SIS II új jogi keretei között is garantáltan hozzáférhessenek ugyanazokhoz a SIS-adatokhoz, amelyekhez 2005 júniusa, a 2003-as rendeletjavaslat hatályba lépése óta hozzáféréssel rendelkeznek.

2.2

Ez a téma még mindig fontos, mivel az Európai Unióban évente mintegy 1,3 millió járművet lopnak el és kb. 500 000 jármű tűnik el véglegesen (4). A járművekkel kapcsolatos bűncselekmények más bűncselekményekkel – mint például az emberkereskedelem, csempészet és a terrorizmus (gépjárművekbe rejtett bombák) – is összefonódnak.

2.3

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy a SIS II rendszerhez való hozzáférést ki kell terjeszteni a fenti dokumentumok (lásd az 1.2 pontot) kiadásáért és ellenőrzéséért felelős nemzeti hatóságokra. Ezenkívül a járműregisztrációért felelős magánszolgálatok az információkat közvetve kaphassák meg valamelyik SIS II hozzáféréssel rendelkező hatóságtól, feltéve hogy az adatvédelem garantált. Különösen fontos a rendszerben lévő más, a Schengeni Egyezmény 101. cikkében meghatározott hatóságok számára fenntartott információkhoz való hozzáférést korlátozó mechanizmusok biztosítása.

2.4

Mindazonáltal tekintetbe kell venni az általános megjegyzéseket és egyéb észrevételeket, amelyeket az EGSZB a 2004. február 25-i véleményében fogalmazott meg. Egyes észrevételeket újra le lehet szögezni. Például az EGSZB úgy véli, hogy a javaslat növelné a biztonságot és felgyorsítaná az igazságügyi eljárásokat. A tagállamokat ösztönözni fogja, hogy tegyék lehetővé a járművek szabadabb mozgását az Unión belül. Mindazonáltal fontos, hogy a javaslat összeegyeztethető legyen a tagállamok hazai szabályozásával. Szintén fontos, hogy azok a tagállamok is megkapják a hozzáférést, amelyek nem voltak a Schengeni Egyezmény aláírói között, valamint hogy az Interpollal és az Europollal való együttműködés növelése révén a lopott vagy jogellenesen használt járművekkel történő kereskedelemmel szemben a SIS II hozzáféréssel rendelkező országokon kívül is fel lehessen venni a harcot. Az EGSZB rámutat az ilyen jellegű bűncselekményekre vonatkozó statisztikai adatok összegyűjtésének, feldolgozásának és közzétételének fontosságára is, annak érdekében, hogy a bűnüldözés megközelítése minél hatékonyabb legyen.

3.1

A Bizottság javaslata összhangban van a határokon átnyúló vonatkozású, járművekkel kapcsolatos bűncselekmények üldözéséről szóló 2004. december 22-i tanácsi határozattal (2004/919/EK) (5). A határozat megállapítja, hogy „különösen fontos a bűnüldöző hatóságok és a járműnyilvántartó hatóságok közötti együttműködés, valamint az érintett felek tájékoztatása is”. A határozat 7. cikke kijelenti, hogy a bűnüldöző hatóságoknak tájékoztatniuk kell a nemzeti járműnyilvántartó hatóságokat arról, hogy a nyilvántartásba vételi eljárás alatt álló jármű lopottként ismert-e, valamint hogy az adatbázisokhoz e célból való hozzáférés a közösségi jog rendelkezéseinek megfelelő tiszteletben tartásával történjen. Az EGSZB üdvözli, hogy a tanácsi határozatban megfogalmazott gondolatok már részét képezik az Európai Bizottság javaslatának.

3.2

Bár az Európai Bizottság javaslata csak a SIS II rendszerben található bizonyos információkhoz való, járműnyilvántartó hatóságok általi hozzáférésre vonatkozik, a járművekkel kapcsolatos bűncselekményekkel szembeni küzdelem érdekében az EGSZB hangsúlyozza a nagyobb együttműködés szükségességét. Ahogyan a tanácsi határozat 4. cikke kijelenti: „a tagállamok megteszik a szükséges lépéseket, hogy adott esetben, a nemzeti joggal összhangban rendszeres konzultációkat szervezzenek az illetékes nemzeti hatóságok között, amelybe bevonhatják a magánszektor (például az eltűnt járművek magánnyilvántartói, a biztosítók és az autókereskedelem) képviselőit az e területre vonatkozó információk koordinálása és a tevékenységek egyeztetése céljából”. Az EGSZB meglátása szerint a járművekkel kapcsolatos bűncselekményekkel szembeni küzdelem érdekében az Európai Bizottságnak a jövőbeli munka során tekintettel kell lennie az ilyen észrevételekre.

3.3

Az EGSZB példaként említené az Interpol korábbi Stop register stolen cars (StoreSto Car, később „Járműazonosítás, kutatás és elemzés” – VIRA 17 – nevű) korábbi projektjét. E projekt célkitűzése a gépkocsikkal kapcsolatos valamennyi információ egy adatbázisban történő összegyűjtése volt, amelyben jármű-azonosítási szám (VIN) alapján lehet keresni, ha egy gépkocsit lopottként jelentettek be, illetve az nyilvántartásba, kivitelre vagy behozatalra, gyártásra vagy leselejtezésre került. Egy ilyen adatbázis a bűnüldöző, járműnyilvántartó és vámhatóságok, autógyártók és biztosítótársaságok közötti együttműködés alapját képezi.

3.4

A jelen javaslat tekintetében az EGSZB szintén fel szeretné hívni a figyelmet arra, hogy általában nincs sok lehetőség a gépkocsik beazonosítása céljából végzett fizikai vizsgálatra és annak megállapítására, hogy az adott gépkocsit lopottként jelentették-e be. Sok országban egy jármű nyilvántartása vizsgálattal jár együtt. Így amikor egy gépkocsi nyilvántartásba kerül, lehetőség nyílik arra is, hogy ellenőrizzék, lopott-e. Ezért tehát fontos a járműnyilvántartó hatóságok számára biztosítani a lopott, jogellenesen használt vagy elveszett járművek felderítésének ezt a módját.

3.5

Ahogyan a fenti 3.2 pont is említi, a járművekkel kapcsolatos bűnözéssel szembeni küzdelem céljából nagyobb együttműködésre van szükség. Újabb lehetőség nyílik a jármű fizikai vizsgálatára, amikor a jármű kivitelre és behozatalra kerül. Az EGSZB azt ajánlja, hogy a vámhatóságok – mind a járművek behozatala, mind kivitele esetén – ugyanazon SIS II adatok között végezzenek ellenőrzést, mint a járműnyilvántartó hatóságok.

3.6

A járművek ellenőrzése alkalmával, amikor azt vizsgálják, hogy esetükben történt-e bejelentés lopásról vagy sem, lehetővé kell tenni az azonosítást is. Egy jármű azonosítását gyakran a jármű-azonosítási szám (VIN) alapján végzik. A lopott járművek azonosságának meghamisítása vagy másolása sem ritka. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a jövőben fontos növelni a járművek azonossága ellenőrzésének lehetőségeit. Az olyan javaslatokat, mint például az elektronikus jármű-azonosítás (EVI) vagy a pótalkatrészek jobb megjelölése, alaposan meg kell vizsgálni és értékelni kell.

3.7

Végezetül a rendelet hatályának kiterjesztése érdekében az EGSZB további lépés megtételét javasolja a közeljövőben. A jelen európai bizottsági javaslatnak, amely annak ellenőrzésére irányul, hogy egy jármű esetén fennáll-e lopás, jogellenes használat vagy eltűnés, együtt kell járnia a járművek hazaszállításának lehetőségével is. Ez a lehetőség jelentősen eltér a tagállamok között, és függ az országok különféle bona fide rendelkezéseitől. Néhány országban lehetséges a lopott jármű tulajdonjogának megszerzése, ha a járművet jóhiszeműen vásárolták, míg más országokban erre nincs lehetőség. Ezenfelül a jövőben meg kell vizsgálni és értékelni kell a lopottnak minősített járművek hazaszállításának lehetőségeit.

17.3.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 65/29

1.1

Finnország kérelmezte a tagállamokon kívüli országokból érkező utasok által behozott sör meglévő korlátozásának 2006. január 1-én túlra történő kiterjesztését. A kérelem célja adóügyi, gazdasági, szociális, egészségügyi és a közrendet érintő problémák kezelése.

1.2

A javasolt módosítás felhatalmazza Finnországot a korlátozás 2006. december 31-ig történő meghosszabbítására. A hat literes korlátozás mindazonáltal tizenhat literre emelkedik majd, amely a Finnország által jelenleg alkalmazott mennyiségi korlát.

1.3

Az EGSZB egyetért a módosítással.

2.1

2000-ben Finnországnak 2005. december 31-ig érvényes eltérést biztosítottak arra vonatkozólag, hogy a tagállamokon kívülről érkező magánszemélyek személyes célú sörbehozatalának felső határát hat literben állapítsa meg. Különösen fontos szempont, hogy Finnország Oroszországgal határos, ahol az alkohol sokkal olcsóbb, így tehát amennyiben a szokásos valutakorlátozások lennének alkalmazandók, a magánszemélyek kb. 200 liter sört tudnának behozni az országba.

2.2

A nagy árkülönbség miatt a korlátozásmentes behozatal súlyos következményekkel járna a finn kiskereskedők számára és a kormányzati adóbevételekre nézve, továbbá komoly szociális és egészségügyi problémákhoz vezetne.

2.3

Finnország ugyanakkor már jelentős adócsökkentést hajtott végre 2004-ben, és magasabb, tizenhat literes felső határt alkalmazott a hat literes helyett. Finnország tehát keresi az utat a hosszú távú megoldás felé.

3.1

Az EGSZB tudomásul veszi a Finnország által, a probléma kezelésére már megtett lépéseket, és következésképpen úgy véli, hogy helyénvaló az eltérés további meghosszabbításának engedélyezése 2006. december 31-ig.

17.3.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 65/30

1.1

A 2001. szeptember 11-i (New York-i), 2003. novemberi (isztambuli), 2004. március 11-i (madridi), 2005. július 7-i (londoni) és a világ más tájain elkövetett terrortámadások óta a biztonságvédelem kérdése egyre inkább a figyelem középpontjába került. Mindenütt számos intézkedés született az emberek, közlekedési eszközök és áruk minél átfogóbb és jobb preventív, illetve konkrét védelme érdekében. Vezetői szinten reflektorfénybe került a „biztonságvédelem” ügye.

1.2

„Biztonságvédelem” alatt ebben az értelemben a terrorista merényletek, illetve a bűnözés, nevezetesen a lopás megelőzésére szolgáló intézkedések értendők.

1.3

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság sem maradt tétlen, több véleményt is elfogadott. Ezek közül kiemelendő a 2002. október 24-i feltáró vélemény (1) (előadó: Anna Bredima-Savopoulou), amely azért értékes, mert igen részletesen foglalkozik a hajózás és a polgári légi forgalom biztonságvédelmével.

1.4

Az Európai Bizottság 2003. december 23-i, a teherszállítás biztonságáról szóló konzultációs dokumentumában kikéri az érdekeltek véleményét a „biztonságvédelem” kérdésében. Emellett – a Tanácsnak címzett Közleményében (2) – „biztonságvédelemre” vonatkozó keretprogramra tett javaslatot, 2005. augusztus 12-én pedig a Hivatalos Lapban (3) cselekvési terv jelent meg a terrorizmus elleni biztonságvédelem tárgyában. Ezen dokumentumok számos eleme jelen feltáró vélemény megfogalmazásához is értékesnek bizonyult.

1.5

Jelen feltáró vélemény elsősorban azt igyekszik egyértelművé tenni, hogy nemzeti, illetve nemzetközi szinten milyen szerep és felelősség hárul a különböző szereplőkre a következő két csoport biztonságvédelme vonatkozásában:

1.6

Ez a vélemény kizárólag a szállítási módok biztonságvédelmére, nem pedig azok biztonságára irányul. Gondot okoz, hogy az Európai Unió számos országának nyelve nem tesz különbséget e két említett fogalom között.

1.7

Azon infrastruktúra biztonságvédelmének vonatkozásában, amelyet a szárazföldi szállítás vesz igénybe, különbséget kell tenni a transzeurópai hálózatok (beleértve az átkelőket), illetve a nemzeti infrastruktúrák között. Egyébként nem mindig egyértelmű, hogy a szárazföldi szállítás esetében mikor érvényesül a szubszidiaritás, mikor pedig nem.

A szárazföldi szállítási módok biztonságvédelmének vonatkozásában tisztában kell lennünk azzal, hogy a logisztikai láncban elhelyezkedő összes szállítási mód – ez tehát nem csak a szárazföldi szállítás módozataira vonatkozik – nagymértékben függ egymástól, és ez megkívánja a biztonságvédelmi intézkedések alapos összehangolását. A biztonságvédelmi intézkedések intermodális megközelítésére egyébként azért is szükség van, hogy kivédhető legyen a különböző szállítási módok közötti verseny megzavarása. Mindazonáltal nem szabad elfelejteni, hogy a biztonságvédelemre fordított költségek a különböző szállítási módok esetében jelentősen különbözhetnek.

A vélemény különös részletességgel tér majd ki azokra a szempontokra, amelyek közvetlenül összefüggnek a biztonságvédelmi intézkedések számának növekedésével. Itt olyan kérdésekre gondolunk, mint például:

A szóban forgó anyag sokrétű, ezért tanácsos rendszerezni, illetve összefoglalni, hogyan épül fel jelen feltáró vélemény. A második fejezetben – az Általános megjegyzésekben – a biztonságvédelem kérdésének általános szempontjaival foglalkozunk. Itt kerül említésre többek között a felelősség és a hatáskörök megoszlása az Európai Unió, a nemzeti szintű hatóságok és az egyes szállítási módok között – beleértve az utasokat, illetve a cégek személyzetét és vezetését. Ezenkívül ebben a fejezetben térünk ki a jogalkotásra is. A harmadik fejezet – a „Részletes megjegyzések” – először azokról a kezdeményezésekről nyújt áttekintést, amelyek különböző szinteken a biztonságvédelem javítása érdekében születtek. Majd részletesen tárgyalja az egyes szállítási módok biztonságvédelmét. A negyedik fejezet a biztonságvédelmi intézkedések anyagi vonzatára és arra tér ki, kinek kellene vállalnia ezeket a költségeket. Egyben szól a biztosító társaságok szerepéről is. Az ötödik fejezetben összefoglaljuk az anyagot, és levonjuk a következtetéseket.

2.1.1

A személyek és áruk biztonságvédelme az összes közlekedési és szállítási ágazatban mára a politikusok, a politikacsinálók és a gazdasági élet számára elsődleges jelentőségű kérdés lett. „Biztonságvédelem” alatt a terrorizmus és bűnözés elleni biztonsági intézkedések meghozatala értendő. Mégis az a benyomásunk, hogy a szükséges lépések összehangolása még nem megfelelő mértékű. Pedig erre sürgősen szükség lenne, hiszen a lánc is csak olyan erős, mint a leggyengébb láncszem.

2.1.2

Azt is meg kell jegyeznünk, hogy a szóban forgó anyagot összetettsége miatt nem könnyű világosan elhatárolni. A szállítási módok biztonságvédelme kapcsán a szubszidiaritás kérdése teljes terjedelmében felmerül. Vonatkozik egyrészt a szükséges intézkedésekkel kapcsolatos hatáskörök megoszlására az Unió és a tagállamok között, másrészt ezen intézkedések finanszírozására. De ugyanígy vonatkozik az egyes szállítási módokban érintettek – az utasok, a munkavállalók és a vezetőség – felelősségére és hatásköreire.

2.2.1

A tengeri és a légi forgalomban 2001. szeptember 11-e óta biztonsági szempontból egyértelmű előrelépés tapasztalható. Az Európai Tanács – többek között az EGSZB 2002. október 24-i, főként a légi és a tengeri közlekedés biztonságvédelmére vonatkozó ajánlásokkal foglalkozó jelentése alapján – intézkedett. Ezen intézkedések között említhetjük a polgári légi közlekedés biztonságvédelméről szóló EU-rendeletet (2320/2002), a hajók és kikötői létesítmények biztonságvédelmének fokozásáról szóló EU-rendeletet (EK 725/2004) és a tengeri kikötők biztonságvédelméről szóló irányelvjavaslatot (COM(2004) 76). Ezen intézkedések mindegyike előírja az EU-ellenőrzéseket. Ezek az említett ágazatokban végzett minőségi vizsgálatokra vonatkoznak. A tengeri közlekedés esetében a szabályozást a 2005. május 10-én elfogadott irányelv is rögzítette.

2.3.1

A szárazföldi szállítási módok tekintetében az EU országai között jelentős eltérések tapasztalhatók. Főként a nagyvárosokban (így Madridban, Londonban, de Párizsban is) – többek között a terrorista merényletek hatására – a tömegközlekedésben biztonsági intézkedéseket vezettek be. Más városok és országok még nem jutottak el idáig, de a közelmúltbeli merényletek hatására ott is mindinkább tudatosodik a biztonsági intézkedések fontossága (4).

2.3.2

Elsőként az a kérdés merül fel, ki illetékes olyan biztonsági intézkedések meghozatalában, amelyek több mint egy szárazföldi szállítási módot érintenek: Az Európai Unió vagy az adott állam? És, ha az adott állam illetékes, mi a szerepe az Uniónak?

2.3.3

Az EGSZB szerint a „biztonságvédelem” a tagállamok és az Európai Unió közös felelőssége, és a tagállamok saját felelőssége gondoskodni arról, hogy az egyes szárazföldi szállítási ágazatok megtegyék a megfelelő biztonsági intézkedéseket. Ennek érdekében meg kell határozniuk azoknak a minimális előírásoknak a keretét, amelyeket a szárazföldi szállítási ágazatoknak intézkedéseik meghozatalakor feltétlenül tekintetbe kell venniük. Az eljárás tehát bizonyos kötelezettségekkel jár. A különböző szárazföldi szállítási ágazatokban esedékes intézkedések összehangolása érdekében a tagállamoknak egy specifikus szervet kellene létrehozniuk, amelynek feladata a szárazföldi szállítási ágazatok és a helyi önkormányzatok által tervezett lépések koordinálása lenne. Ez a hatóság gondoskodna arról is, hogy minden tervezett intézkedést valóban végre is hajtsanak.

2.3.4

Az EGSZB szerint az Európai Unió feladata elsősorban az intézkedések közösségi és nemzetközi szinten való összehangolása. Ezenfelül az EU azonos eljárások alkalmazására ösztönözhetné a tagállamokat. Tekintettel a személy- és teherszállítás határokon átnyúló jellegére és a nemzeti szintű biztonsági intézkedések összehangolásának szükségességére, az egyes államoknak és az Európai Uniónak intenzívebben kell együttműködniük.

2.3.5

A nemzeti szintű hatóságoknak rá kell eszmélniük, hogy a szárazföldi szállítási módok területén még sok a teendő. Tudatosítani kell, hogy sürget az idő. A nemzeti szintű hatóságoknak arra kell ösztönözniük a szállítással foglalkozókat, hogy gondolkozzanak el biztonsági intézkedések meghozataláról. Ezt előmozdíthatja, ha uniós szinten minimális biztonsági előírások kerülnek meghatározásra, amelyek kiindulópontot jelentenek a szárazföldi szállítási ágazatok számára. Minden egyes szállítással foglalkozó ágazatnak éreznie kell, hogy biztonsági intézkedések nélkül az adott ágazat rendkívül sebezhető.

2.3.6

Emellett tudatosítani kell, hogy szükség van az ágazatok közötti együttműködésre. Például egyeztetni kell a vasút, a metró és a busztársaságok intézkedéseit. Össze kell hangolni azokat a tevékenységeket, amelyek az utazóközönséget és a személyzetet felvilágosítják arról, hogyan cselekedjenek vészhelyzetben.

2.3.7

A teherszállítás vonatkozásában külön figyelmet kell fordítani a sebezhető csomópontokra, például a terminálokra és a rendező pályaudvarokra. A nemzeti szintű hatóságok, az önkormányzatok és a szállítási ágazatok, illetve az átrakodó pontok és a terminálok üzemeltetői között ki kell építeni az együttműködést.

2.4.1

A fizikai infrastruktúra biztonságvédelme az EGSZB szerint a nemzeti szintű hatóságok, illetve a regionális és helyi önkormányzatok ügye.

2.4.2

A tevékenységek összehangolása a 2.3.3. pontban említett specifikus szerv feladata. Ennek a szervnek egyrészt – nemzeti szinten – meg kell előznie a szétforgácsolódást, másrészt – a határon túl – képviselnie kell az adott politikát, hogy uniós szinten könnyebb legyen az egyeztetés.

2.4.3

Az EU összehangoló szerepe mellett az EGSZB örömmel vette tudomásul, hogy közösségi szinten, a 6. Keretprogram keretében, 3,5 millió eurót különítettek el biztonsági intézkedésekre a személyszállítási, a teherszállítási és az energiaszektorban.

2.4.4

A „szállítási módok” kifejezés absztrakt: a szállítási ágazat csak akkor működőképes, ha van olyan ember, aki használja ezt a szolgáltatást (utasok, ügyfelek), és olyan is, aki ebben az ágazatban dolgozik (munkavállalók). Ezért elengedhetetlenek az imént említett csoportokra irányuló tevékenységek. Az utazóközönség és az ügyfelek felé ez mindenekelőtt folyamatos tájékoztatást jelent. Fontos, hogy megváltozzon a közlekedési és szállítási eszköz használójának hozzáállása: a passzivitást éber és tudatos magatartás kell, hogy felváltsa. Az egyes szállítási ágazatok munkavállalói rendkívül fontos szerepet játszanak a biztonsági intézkedések kidolgozásában és alkalmazásában. Hogy megfeleljenek a rájuk háruló feladatnak, az EGSZB szerint alapvető, hogy a munkavállalók olyan jellegű oktatásban részesüljenek, amely felkészíti őket a biztonságvédelemben betöltött szerepükre.

2.4.5

A cégvezetés feladata, hogy a biztonsági elképzeléseket beleépítse a cég filozófiájába és kultúrájába. Emellett a dolgozók számára lehetővé kell tennie az ilyen irányú képzésen való részvételt. Ami pedig magát a vezetést illeti, az EGSZB szerint a vezetőképzés részévé kell tenni a „válságkezelést”, hogy katasztrófa esetén a vezetés tudja, mi a feladata.

2.5.1

Kérdés, hogy a szárazföldi szállítási ágazatok biztonsági intézkedéseinek megállapítására elég-e egy lazább – például tanúsítványt vagy minőségi védjegyet biztosító – rendszer, vagy ennél kötelezőbb – például törvény szabta – lépésekre van szükség? Az EGSZB megítélése szerint a téma túlságosan fontos ahhoz, hogy kötelezettség nélkül kezeljék.

2.5.2

Az EGSZB úgy véli, hogy tagállami szinten mindenképpen meg kell határozni a biztonsági intézkedések minimális előírásait, és ajánlja ezek bővítését. Kötelezettséget kell bevezetni a már életbe lépett, illetve tervezett biztonsági intézkedésekkel kapcsolatos információcsere biztosítására is. Nemzetközi szinten kötelezni kell az egyes országokat intézkedéseik összehangolására, illetve a nemzetközi csúcsszervezetekkel való információcserére.

3.1

Mielőtt megvizsgáljuk, hogy az egyes szárazföldi szállítási ágazatokban történtek-e biztonsági intézkedések, és ha igen, milyenek, illetve milyenekre lenne szükség, tanácsos áttekinteni a nemzetközi csúcsszervezetek által bevezetett intézkedéseket.

3.1.1

Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO)

Azért említjük az IMO-t, mert a tengeri hajózás vonatkozásában már több olyan intézkedés született, amely példaértékű lehet a szárazföldi szállítási ágazatok számára.

A módosítások 2004. január 1-jén léptek életbe.

3.1.2

Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (ICAO)

A légi közlekedésben már 1971 óta léteznek kötelező érvényű nemzetközi egyezmények a bűnözés és a terrorizmus leküzdésére. A hatvanas évek végi repülőgép-eltérítések kapcsán az ICAO a légi közlekedést szabályozó alapszerződés kidolgozása mellett döntött. Így a Chicagói Egyezmény 17. függeléke rögzítette, hogy a polgári kereskedelmi célú járatok minden utasát szisztematikusan meg kell motozni. Ez az intézkedés már 1972 óta érvényben van – és időközben magától értetődővé vált. A Twin Towers-t ért 2001-es támadás után a 17. függeléket gyökeresen átdolgozták. Új, kötelező érvényű előírások születtek – többek között a pilótafülke megerősítéséről és lezárásáról, illetve a légi teherszállításról. Ezenkívül javult a képzés, és szigorúbbak lettek az ellenőrzés minőségi követelményei.

3.1.3

Európai Polgári Repülési Konferencia (ECAC)

Az Európai Polgári Repülési Konferencia (European Civil Aviation Conference, ECAO) keretei között európai szinten is kialakításra és kidolgozásra került a légi közlekedés biztonságvédelmére irányuló politika. Így jött létre az európai repülésbiztonsági kézikönyv, az úgynevezett „30. dokumentum”, amelynek biztonsági előírásai mértékadónak tekinthetők ugyan, de sajnos – tekintve az ECAC statútumát – nem kötelező érvényűek. Az Európai Tanács 2001. szeptember 14-én – három nappal szeptember 11-e után – ennek okán határozott úgy, hogy az EU hatáskörét ki kell terjeszteni a légi közlekedés biztonságvédelmének területére is. Ez a határozat vezetett a 2320/2002 rendelethez közös szabályozások megállapítására a légi közlekedés biztonságvédelme területén. Ez a rendelet 2003. január 19-én lépett életbe. A 2001. szeptember 14-i Miniszterek Tanácsán arról is döntés született, hogy az Európai Bizottság lehetőséget kap közvetlen minőségi ellenőrzések elvégzésére a tagállamokban.

3.1.4

Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO)

Átdolgozásra került a „Tengerészek személyazonossági okmányairól szóló nemzetközi egyezmény”. Az átdolgozott egyezmény célja a jobb biztonságvédelem a tengerészek személyazonosságát illetően, ami által az utasok és a személyzet biztonságvédelme is javul, és nő a hajók biztonsága. Ugyanakkor nem korlátozódik a tengerészek mozgásszabadsága, így azok zavartalanul partra szállhatnak. Az átdolgozott egyezmény főként a tengerészek személyazonossági okmányai tartalmának és kiadásának irányelveire összpontosít. Az ILO-t és az egyezményt azért említjük e helyen, mert egyes elemeik példaként szolgálhatnak a szárazföldi szállítási ágazatok számára.

3.1.5

Vámigazgatások Világszervezete (WCO)

A Vámigazgatások Világszervezetéről szóló iménti tájékoztató olyan információnak tekintendő, amely a szárazföldi szállítási ágazatoknak is hasznára válhat. Fontos kiszűrni belőle mindazt, ami a szárazföldi ágazatok esetében is alkalmazható.

3.1.6

Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (ISO)

Ez a szervezet 2003-ban elfogadott irányelveiben rögzítette a teherszállításra szánt konténerek mechanikus lepecsételésének specifikációit.

Emellett szabványt dolgozott ki rádiófrekvenciás vezérlésű azonosító címkék használatára a teherszállító konténerek esetében, és közös kommunikációs protokollt készített a digitális lepecsételésre.

3.1.7

Az Európai Unió

3.1.8

ENSZ Európai Gazdasági Bizottság (UN-ECE)

A „Szállítást érintő vámkérdésekkel foglalkozó” 30. munkacsoport és a TIR (Transports Internationaux Routiers) adminisztratív bizottsága 2003 februárjában megegyezett abban, hogy fokozatosan számítógépbe telepíti a jelenleg még javarészt papírfüggő TIR-eljárást. A TIR-igazolvánnyal az uniós határokon kívülre történő nemzetközi teherszállítás a határokon csak minimális fennakadást jelent, mert a TIR-igazolvány nemzetközileg elismert vámdokumentum.

Ez a tájékoztató a közúti teherszállítás biztonságvédelmére vonatkozott. Az EGSZB szerint ajánlatos megvizsgálni, mennyiben alkalmazhatóak az ilyen jellegű intézkedések más szállítási ágazatok esetében.

3.1.9

Intézkedések az Egyesült Államokban

A 2001. szeptember 11-i események óta az Egyesült Államok természetesen első helyen áll a biztonsági intézkedések tekintetében. 2002-ben például hatályba lépett a „Bio-terrorizmus törvény”. Ez bizonyos információk előzetes megadását írja elő élelmiszertermékek Egyesült Államokba való szállítása esetén. Emellett az élelmiszergyártóknak és a tárolással foglalkozóknak be kell jegyeztetniük magukat az Élelmiszer- és Gyógyszerellenőrző Hatóságnál (FDA), és helyi képviselőt kell kinevezniük az Egyesült Államokban.

3.1.10

Hogy ne csökkenjen jelen feltáró vélemény olvashatósága, részletezés nélkül sorolunk fel néhány érvényben lévő intézkedést.

Az Európában esedékes intézkedések megállapításakor természetesen ajánlatos megismerni és figyelembe venni az ezen intézkedések révén szerzett tapasztalatokat. Például:

3.2

3.3

Az iménti bekezdésekben említett kezdeményezések többsége a teherszállításra, nevezetesen a konténeres teherszállításra jellemző biztonsági intézkedésekre vonatkozik. Az EGSZB szerint közülük több az utasszállítás esetében is alkalmazható.

3.4

A különböző szállítási ágazatokra meglehetősen eltérő biztonsági intézkedések jellemzők. Mint már említettük, a tengeri hajózás, a kikötők és a légiforgalom tettek legtöbbet az intézkedések végrehajtása terén. Az EGSZB 2002. október 24-i javaslata (5) (előadó: Anna Bredima-Savopoulou) ezt kitűnően bemutatja. Ezért jelen feltáró vélemény ezekre a szállítási módokra nem tér ki részletesebben.

3.5

Figyelmet kell viszont fordítani a sebezhető szárazföldi terminálok és a be-, illetve átrakodó pontok helyzetére, és külön szállítási módként meg kell említeni a csővezetéket is. A terminálok létesítményeinek tulajdonosai sok erőfeszítést tesznek területük biztonsága érdekében, de az EGSZB-nek az a benyomása, hogy még nem tudatosult bennük eléggé a tény, hogy éppen a be- és átrakodó pontok rendkívül sebezhetőek, és elengedhetetlen az együttműködés az átrakodó létesítményeket használó szállítókkal.

3.6

Az EGSZB szerint a csővezetékes szállítás és rakodás veszélyei tekintetében is végre valóban fel kellene ismerni, hogy sürget az idő. Az EGSZB úgy véli, hogy ezt sürgősen tudatosítani kell, és az illetékes hatóságoknak biztonsági intézkedésekről kell gondoskodniuk mind a személyzet, mind az infrastruktúra biztonságvédelme érdekében.

3.7

A vasúti közlekedési szektor hagyományosan nagyra tartja a személyzet, az utasok, és az állomány biztonságát. E hagyomány fényében remélhetőleg a biztonságvédelem is hasonlóan magas szintű lesz. A jövőben különös figyelmet kell fordítani az olyan sebezhető pontokra, mint például a vasútállomások és a rendező pályaudvarok. A szükséges nemzetközi koordináció érdekében fontos, hogy a Vasúttársaságok Nemzetközi Szövetsége (UIC) ajánlásokkal lépjen elő.

A nemzeti vasúti társaságoknak tájékoztatóanyagot kell kidolgozniuk az utasok és a személyzet részére, hogy azok tudják, hogyan kell cselekedniük válsághelyzetben. A személyzet tekintetében ezt alapvetően a képzés részévé kell tenni.

3.8

A belvízi hajózási ágazat rendszeresen használja a tengeri kikötőket be- és kirakodás céljából. Ebben az esetben a belvízi hajózásra is érvényes az ISPS Kódex (ISPS: Nemzetközi Hajó és Kikötői Berendezések Biztonsága). Az EGSZB szerint el kell kerülni, hogy a Kódex merev alkalmazása a logisztikai lánc megzavarásához vezessen. A kikötők, a hajózási vállalatok és a felügyelő szervek felelőssége, hogy teljesüljenek az ISPS Kódex követelményei. A belvízi hajók személyzetének képzésével kapcsolatban az EGSZB ismételten azt az álláspontot képviseli, hogy a biztonság témakörének helyet kell kapnia a tantervben.

3.9

A tömegközlekedés a madridi és londoni terrortámadás óta tudatában van annak, hogy sebezhető. Különféle intézkedések (felügyelet, ellenőrzés) hivatottak jelentősen megnövelni a biztonsági szintet, valamint az utasok és a személyzet biztonságérzetét.

3.10

Tekintve a túrákat szervező vállalatok és a teherszállító vállalatok nagy számát – többszázezer vállalkozásról van szó, amelyekre nagymértékű mobilitás jellemző – a közúti szállítási ágazat rendkívül sérülékeny, és már huzamos ideje a bűnözés egyik célpontja. Mindennaposak a teherautó-lopások – rakománnyal vagy anélkül –, amelyek a sofőröket gyakran lelkileg is megrendítik. A Nemzetközi Közúti Szállítók Egyesülete (IRU) ennek megfelelően mindent megtesz annak érdekében, hogy a hatóságokat és a piaci feleket biztonsági intézkedések meghozatalára ösztönözze. Példa erre az a felhívás, amit a védett parkolóhelyek számának bővítése érdekében tettek közzé. Az ágazat nagyfokú kockázatérzékenysége miatt a Nemzetközi Közúti Szállítók Egyesülete biztonsági iránymutatásokat állított össze (lásd Security Guidelines, 3.2. pont), amely ajánlásokat tartalmaz vezető beosztásban lévők, sofőrök és rakodók részére. Ezenkívül kidolgozták a vámhatóságokkal való önkéntes együttműködési szerződések keretét.

3.11

A 3.10. pontban említett iránymutatások (Security Guidelines) megfogalmazásának kiindulópontjai a következők:

Általában véve leszögezhető, hogy az intézkedések meghozatala előtt indokolt, hogy az adott célcsoport tisztában legyen a biztonsági intézkedések szükségességével. Nem lenne szabad tehát biztonsági intézkedéseket végrehajtani addig, amíg a célcsoport nem kapott tájékoztatást az esedékes intézkedésekről. Következésképpen az EGSZB nyomatékosan kéri, hogy a vonatkozó tájékoztatást időben adják meg.

3.12

Az egyéni közlekedési ágazattal kapcsolatban az EGSZB úgy véli, hogy – függetlenül az adott szállítási módtól – a cég felelős vezetőjének megfelelő biztonsági intézkedéseket kell hoznia a személyzet, a közlekedési eszközök és az infrastruktúra védelmében.

3.13

Az EGSZB úgy látja, hogy a hatóságok és a szárazföldi szállítási ágazatok szintjén egyre inkább tudatosul, hogy a biztonsági intézkedéseket bele kell ágyazni a napi gyakorlatba. A koherens megközelítésig azonban még hosszú az út. Az egyes szállítási ágazatokban – nevezetesen, globális jellegük miatt, a tengeri hajózás és a légi forgalom terén – számos lépés történt. A tömegközlekedési ágazatban jelentősen fokozódott az éberség, de a teherszállításban a kezdeményezések többnyire az egyes szállítási módok keretén belül hozott intézkedésekre korlátozódtak. Nem történtek még olyan intézkedések, amelyek a teljes logisztikai láncot érintik, pedig éppen az egyik szállítási eszközről a másikra való átrakodás pontjai a leginkább sebezhetők. Következésképpen az EGSZB a tagállamoknak olyan csúcsszervezet kijelölését tanácsolja, amely az egész láncot magába foglalja.

4.1

Mindenki számára nyilvánvaló, hogy a bűnözés és a terrorizmus térhódítása következtében biztonsági intézkedésekre van szükség az utasok, a személyzet, a közlekedési eszközök és a rakomány védelmében. Kevésbé egyértelmű, hogy ki vállalja a biztonsági intézkedések költségeit. Pedig ismeretes, hogy a biztonságvédelem magas költségekkel jár. Egyetlen konténer tengeri szállításának biztonsági költségei például mintegy 30–40 amerikai dollárt tesznek ki.

4.2

Annak áttekintésére, hogy kire ruházandók a költségek, meg kell vizsgálni, milyen jellegű költségekről van szó. Összeírásuk alapján a következő felosztás az ésszerű:

Ezenkívül költségek merülhetnek fel bizonyos rendkívüli eseményeket – például egy terrortámadást – megelőző vagy követő intézkedésekkel kapcsolatban. Az itt említett költségek felvállalására külön megoldást kell keresni, de az EGSZB szerint elsősorban az egyes tagállamok hivatottak fedezni azokat.

4.3

A költségek kivetéséért felelős szerv vonatkozásában az első két kategória esetében a nemzeti vagy a nemzetinél alacsonyabb szintű hatóságok kijelölése tűnik ésszerűnek, míg a c és a d kategória esetében inkább a vállalkozásokra érdemes gondolni.

4.4

Gazdasági szemszögből a költségeket végül a költséget okozó tevékenység szintjén kell viselni, tehát bele kell számolni az árba (menetjegy vagy teherszállítási tarifa). Ugyanis alapvető, hogy az áruk és a szolgáltatások ára minél jobban fedezze a mellékes szociális költségeket, beleértve a biztonságvédelemre fordított költségeket is.Adott intézkedések azonban esetenként olyan fontos közérdeket is képviselhetnek, hogy a velük járó költségeket az egész közösségnek együttesen kell viselnie.

4.5

Ezen különbségeket figyelembe véve megállapíthatjuk, hogy a biztonsági intézkedések költségeit végül vagy a fogyasztó állja, méghozzá úgy, hogy magasabb árat fizet a végtermékért, vagy pedig – amennyiben a nemzeti hatóságok a költségvetési kiadások keretében finanszírozzák a közérdekű biztonsági intézkedéseket – az adófizető polgár teremti elő.

4.6

A biztosítótársaságoknak az EGSZB véleménye szerint másodlagos szerep jut. Hiszen – amennyiben a biztosítási feltételek nem zárják ki már eleve a terrortámadások okozta kár megtérítését – az esetleges kifizetések magasabb járulékok formájában végül mindig a biztosítottat terhelik. Ugyanakkor a biztonságvédelmi szint és a fizetendő járulék között okozati összefüggés van: megemelt szintű biztonsági intézkedések esetén a fizetendő járuléknak csökkennie kellene.

4.7

Feladatait és hatásköreit tekintve az Európai Unió mindössze összehangoló és ellenőrző szerepet játszhat. Pénzügyi eszközöket az EU legfeljebb felvilágosító és tájékoztató jellegű kampányok céljából bocsáthat rendelkezésre. Így például a 6. keretprogramban 3,5 millió eurót különített el biztonsági célokra.

5.1

Az EGSZB megállapítja, hogy az elmúlt években elkövetett terrortámadások következtében a biztonságvédelem kérdése minden szinten a figyelem középpontjába került.

5.2

Főként a tengeri hajózás és a légi forgalom területén születtek megfelelő megállapodások, amelyeket immár nemzetközi szabályozások rögzítenek. A végrehajtás uniós ellenőrzések útján történik.

5.3

A szárazföldi szállítási módok biztonságvédelmének vonatkozásában az EGSZB véleménye szerint még sok a teendő, többek között azért, mert az egyes módok nagymértékben függnek egymástól, de a kombinált raktározási és átrakodási pontok sérülékenysége miatt is. Sürgősen szükség van egy összehangolt kezdeményezésre, hiszen egy lánc is csak olyan erős, mint a leggyengébb láncszem.

5.4

Az EGSZB felhívja a figyelmet arra, hogy az Európai Unió számos nyelve nem tesz különbséget a „biztonságvédelem” és a „biztonság” fogalma között. Ez zavart okozhat, ezért az EGSZB egységes terminológia meghatározását ajánlja.

5.5

A biztonsági intézkedések meghozatalának felelőssége az EGSZB véleménye szerint a tagállamok kezében van. Az ő feladatuk, hogy meghatározzák azoknak a minimális előírásoknak a keretét, amelyeket a szállítóknak intézkedéseik meghozatalakor feltétlenül tekintetbe kell venniük. A szükséges intézkedések összehangolása érdekében az egyes államoknak egy külön hatóságot kellene létrehozniuk, amely egyben a végrehajtásért is kezeskedik.

5.6

Az EGSZB úgy véli, hogy az Unió feladata elsősorban az intézkedések közösségi és nemzetközi szintű összehangolása, az egyes államok, valamint a helyi önkormányzatok feladata pedig főként az intézkedések tényleges végrehajtása és azok ellenőrzése, valamint a tájékoztatás és a tudatosodás ösztönzése a terrorizmussal és a bűnözéssel kapcsolatban, minden szinten. Emellett fontos, hogy a nemzeti hatóságok és a helyi önkormányzatok ösztönözzék a szállítási módok együttműködését, és – az EGSZB szerint – a fizikai infrastruktúra biztonságvédelme is az ő feladatuk.

5.7

Az egyes szállítási módok használói meghatározó szerepet játszanak a biztonságvédelemben. Tájékoztatás segítségével el kell érni, hogy az utasok és az ügyfelek fokozottan éber és cselekvő magatartást tanúsítsanak. Az egyes szárazföldi közlekedési ágazatokban dolgozóknak specifikus képzésben kell részesülniük, amely megfelel az adott szállítási mód biztonságvédelmében betöltött szerepüknek. Az EGSZB szerint a cégvezetés feladata főként abban áll, hogy a biztonsági elképzeléseket beleépítse a cég filozófiájába és kultúrájába, a dolgozók számára lehetővé tegye a biztonságvédelemre irányuló képzésen való részvételt, de gondoskodnia kell arról is, hogy a vezetőképzésben a „válságkezelés” az oktatás része legyen.

5.8

Az EGSZB véleménye szerint az egyes szárazföldi szállítási módok helyzete nagymértékben különbözik egymástól. A hatóságok és az egyes szállítási ágazatok egyre inkább felismerik, hogy a biztonsági intézkedéseket bele kell ágyazni a napi gyakorlatba. Mindazonáltal az EGSZB megállapítja, hogy a koherencia megteremtéséig még hosszú az út. Ebből a szempontból a tömegközlekedési ágazat helyzete kedvezőbbnek tekinthető, mint a teherszállítás helyzete. Az utóbbi esetében a kezdeményezések főként az egyes szállítási módok keretein belül hozott intézkedésekre korlátozódtak. Következésképpen az EGSZB olyan csúcsszervezet kinevezését ajánlja a hatóságoknak, amely az egész láncot magába foglalja.

5.9

Az egyéni közlekedési ágazat vonatkozásában az EGSZB azt javasolja, hogy – függetlenül az adott szállítási módtól – a cég felelős vezetője hozza meg a megfelelő biztonsági intézkedéseket a személyzet, a közlekedési eszközök és az infrastruktúra védelmében.

5.10

Az EGSZB úgy véli, hogy a biztonságvédelem költségei a végtermék árában jutnak kifejezésre, tehát azokat a fogyasztó állja, vagy pedig – az állami költségvetésen keresztül – a polgár, méghozzá adófizetés formájában, amennyiben az intézkedéseket a nemzeti szintű hatóságok hozták.

5.11

A biztosítótársaságoknak az EGSZB véleménye szerint másodlagos szerep jut. Az esetleges kifizetések magasabb járulékok formájában végül mindig a biztosítottat terhelik. Mennél magasabb a biztonsági intézkedések szintje, annál alacsonyabb kell, hogy legyen a fizetendő járulék. Ügyelni kell arra, hogy a járulék összege tükrözze a piaci kockázatokat.

5.12

Az Európai Unió finanszírozó szerepe főként a szóban forgó tárgyban szervezett kutató, tájékoztató, illetve tudatosodást elősegítő programok pénzügyi fedezetének biztosítását jelentheti.

17.3.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 65/38

1.1

Az Európai Bizottság az EGSZB véleményét kérte a közös halászati politika (KHP) megvalósításához szükséges pénzügyi beavatkozások 2 583 millió eurós keretének meghatározásáráról szóló rendeletjavaslatról, amely kiegészíti 4 963 millió eurós keretösszeggel rendelkező Európai Halászati Alapról szóló tanácsi rendeletre tett javaslatot (1).

1.2

A KHP célja a pénzügyi beavatkozások hatékonyságának javítása. A jelenleg vizsgált javaslat célja a konkrét területeken történő pénzügyi beavatkozások végrehajtási feltételeinek javítása, külön célok meghatározásával az egyes területekre.

1.3

Jelen pillanatban az EGSZB mély aggodalmának ad hangot amiatt, hogy még nem született döntés a 2007–2013-as időszakra vonatkozó költségvetés elfogadásáról, és úgy véli, hogy az Unió igen komoly problémával áll szemben, amelynek megoldása maximális politikai erőfeszítéseket kíván. A közös halászati politika csak abban az esetben finanszírozható, ha az erről szóló rendeletre és az Európai Halászati Alapról szóló rendeletre vonatkozó keretösszeg változatlan marad. Az EGSZB sürgeti az Európai Bizottságot, hogy olyan politikai határozatokat fogadjon el, amelyek nem csökkentik a KHP finanszírozását, viszont garantálják az élő vízi erőforrások fenntartható kiaknázását fenntartható gazdasági, környezeti és társadalmi feltételek mellett. Az EGSZB sajnálattal veszi tudomásul, hogy a Tanács még nem fogadott el az Európai Halászati Alapról szóló tanácsi rendeletre tett javaslatra vonatkozó határozatot.

1.4

A rendeletjavaslat négy olyan tevékenységi területet sorol fel, amelyekre a közösségi finanszírozási intézkedések vonatkoznak:

1.5

Az EGSZB úgy ítéli meg, hogy szükség van a rendeletjavaslatra, és megfelelőnek tartja a fent említett tevékenységi területek kiválasztását.

2.1.1

A KHP ellenőrzésére és végrehajtására alkalmazandó finanszírozási intézkedések célja a tagállami halászati tevékenység ellenőrzésének javítása, valamint az Európai Bizottság által végzett értékelés és ellenőrzés. Ezen közösségi finanszírozási intézkedésekkel a következő tagállami kiadások támogathatók: új ellenőrzési technológiákra, képzési programokra, kísérleti vizsgálati és megfigyelési programokra, valamint auditok és tájékoztató szemináriumok szervezésére fordított kiadások.

2.1.2

Ugyanakkor a pénzügyi intézkedések lehetővé fogják tenni a Közös Kutatóközponttal megkötött igazgatási megállapodások, a bizottsági ellenőrök által végzett ellenőrzések, valamint a Közösségi Halászatellenőrző Ügynökség költségvetéséhez történő hozzájárulás kiadásainak finanszírozását.

2.1.3

Az EGSZB egyetért az ellenőrzés és a megfigyelés terén javasolt intézkedésekkel.

2.2.1

A második tevékenységi területen a rendeletjavaslat olyan pénzügyi támogatást kíván a tagállamoknak nyújtani, amely lehetővé teszi számukra a biológiai, technikai, környezetvédelmi és gazdasági intézkedéseket magukba foglaló, többéves, összesített és tudományosan megalapozott adatállományok létrehozását, hogy felmérhessék – a közösségi vizeken belül és kívül egyaránt – a halászati erőforrások állapotát, a halászat mértékét, illetve azt, hogy a halászatok milyen hatást gyakorolnak az erőforrásokra, a tengeri ökoszisztémára és a halászati ágazat teljesítményére.

2.2.2

Ezek az adatbázisok tartalmaznák a tagállamok által gyűjtött alapadatokat, illetve az Európai Bizottság által szolgáltatott kiegészítő adatokat.

2.2.3

Mivel a halászati gazdálkodás a halászflották tevékenységének hatásaitól, valamint attól függ, hogy rendelkezésre állnak-e a halpopulációk biológiai állapotáról szóló adatok, az EGSZB helyesli az alapadatoknak a tagállamok általi gyűjtésére vonatkozó finanszírozási intézkedéseket. Emellett egyetért azzal is, hogy az Európai Bizottság finanszírozza a kiegészítő adatok gyűjtését is, mivel azok optimalizálják és normalizálják az alapadatok tagállambeli gyűjtését. Ugyanakkor úgy véli, hogy a halászati gazdálkodás javítása érdekében a tagállamokon keresztül finanszírozni kellene a halászati ágazat azon kiadásait is, amelyeket a halászati tevékenység környezetre gyakorolt hatásának, illetve az ágazat társadalmi-gazdasági helyzete felmérésének céljából készített szükséges tanulmányok jelentenek.

2.2.4

A KHP reformja révén további igények merültek fel tudományos tanácsadásra, különösen az ökoszisztémákra alapuló intézkedések meghozatalát és a halászati közös vállalkozásokat illetően. Ezért az EGSZB egyetért a tudományos tanácsadás területére vonatkozó közösségi finanszírozási intézkedésekkel támogatható kiadások kiválasztásával.

2.2.5

Az Európai Halászati Alapról megfogalmazott véleményében (2) elhangzott észrevételekkel összhangban azonban megismétli, hogy a pénzügyi támogatásoknak a tudományos tanácsadásra is vonatkoznia kell a halászati ágazatban. A KHP szabályainak megfelelő végrehajtásához a pénzügyi támogatás ezen a téren létfontosságú.

2.3.1

A harmadik tevékenységi területet illetően a finanszírozási intézkedések célja az érintett szereplők bevonása a KHP minden egyes fázisába, tájékoztatásuk a KHP céljairól és az ezekhez kapcsolódó intézkedésekről. Ezeknek a pénzügyi támogatásoknak a kiutalása a halászati és akvakultúra-ágazati tanácsadó bizottságon, a regionális tanácsadó testületeken, valamint az Európai Bizottság által szervezett tájékoztatási és képzési szemináriumokon keresztül történik.

2.3.2

Az EGSZB helyesli ezeket az intézkedéseket, és úgy véli, hogy – a rendeletjavaslathoz kapcsolt jogalkotási finanszírozási kimutatás 5.3. pontjának megfelelően – az Európai Bizottságnak meg kellene fontolnia annak lehetőségét, hogy a regionális tanácsadó testületek működési költségeinek finanszírozási időszakát meghosszabbítja.

2.4.1

A nemzetközi kapcsolatok területén a finanszírozási intézkedések vonatkoznak a halászati megállapodásokhoz kapcsolódó kiadásokra – ideértve a halászati ágazat partnerségi megállapodásait –, illetve az Európai Közösségnek a nemzetközi szervezetekben való részvételéből adódó kiadásokra. Az EGSZB úgy véli, hogy a nemzetközi kapcsolatokat érintő konkrét célkitűzéseken belül elengedhetetlenül fontos hozzájárulni a halászati erőforrások megőrzéséhez és fenntartható kiaknázásához a harmadik országok vizein és a nemzetközi nyílt tengeren, valamint fenntartani a foglalkoztatást a halászattól függő területeken.

2.4.2

Az EGSZB úgy ítéli meg, hogy a közösségi politikák egészére nézve alapvető fontosságú az Európai Unió jelenlétének biztosítása a halászati és tengerjogi vonatkozású nemzetközi szervezetekben, mivel a nemzetközi halászati erőforrások jövője a nemzetközi szervezetek felelősségteljes irányításától függ. Ezért helyesli a tervezett közösségi finanszírozási intézkedéseket a nemzetközi kapcsolatok terén.

2.4.3

Az EGSZB úgy véli, hogy a halászati ágazat képviselőinek részvételét a nemzetközi szervezetek ülésein, a tagállamok vagy az Európai Bizottság kérésére, szintén támogatni kellene az e területre vonatkozó finanszírozási intézkedésekkel.

2.5.1

Az EGSZB támogatja azokat a közösségi finanszírozási intézkedéseket, amelyek az e rendeletjavaslat végrehajtásához szükséges tevékenységek előkészítéséből, nyomon követéséből, felügyeletéből, ellenőrzéséből és értékeléséből adódó kiadásokra vonatkoznak.

3.1

A rendeletjavaslat minden egyes alkalmazási területre meghatározza az egyes kiadásokra alkalmazható finanszírozási intézkedések társfinanszírozásának mértékét. Az EGSZB-nek az előirányzott mértékekkel kapcsolatban nincs ellenvetése.

3.2

A rendeletjavaslat tiltja a közösségi támogatások halmozását, és kimondja, hogy a vizsgált rendelet keretében finanszírozott tevékenységek egyéb közösségi pénzügyi eszközt nem vehetnek igénybe. Az EGSZB úgy ítéli meg, hogy a többi közösségi politikában hozzáférhető pénzügyi eszközzel – elsősorban a kutatás és fejlesztés, a külkereskedelem vagy a környezetvédelem területén – szintén támogatni kellene a rendeletjavaslatban említett, nemzetközi kapcsolatokra vonatkozó tevékenységeket. A halászat területén harmadik országokkal kötött partnerségi megállapodásokra alkalmazandó integrált keretről szóló közleményében az Európai Bizottság maga is egyértelműen kifejti, hogy az Európai Unió fő célja, hogy a KHP által hozzájáruljon a fenntartható halászathoz és a többi közösségi politika – például a fejlesztés, a kutatás, a kereskedelem és a környezetvédelem – céljaihoz.

3.3

Végül, a rendeletjavaslat minden alkalmazási területen ismerteti a finanszírozási eljárásokat. Meghatározza, hogy a tagállamok mikor és milyen módon nyújthatják be az Európai Bizottságnak a finanszírozási intézkedésekre vonatkozó pályázatukat. Szól a pénzeszközök Bizottság által történő elosztásáról, a teljes összegről, a társfinanszírozás mértékéről, továbbá a finanszírozási pályázatokra alkalmazandó többi feltételről. Mivel a rendelet gondoskodik a közösségi pénzügyi érdekek védelméről – a csalás, a korrupció és az egyéb tiltott tevékenységek ellen megelőző intézkedéseket hoz (a rendelkezésre bocsátott pénzügyi tevékenységek felügyelete, ellenőrzése és auditálása útján) –, az EGSZB támogatja a rendeletben ismertetett finanszírozási és ellenőrzési rendszert.

4.1

Az EGSZB üdvözli a közös halászati politika végrehajtására és a tengerjogra vonatkozó közösségi pénzügyi intézkedések létrehozásáról szóló tanácsi rendeletre tett javaslatot, arra kéri azonban az Európai Bizottságot, hogy vegye figyelembe a következő észrevételeket:

4.2

Az EGSZB szükségesnek ítéli a közös halászati politika végrehajtására és a tengerjogra vonatkozó közösségi pénzügyi intézkedések létrehozásáról szóló tanácsi rendeletre tett javaslatot, ugyanis az kiegészíti az Európai Halászati Alapról (EHA) szóló tanácsi rendeletre tett javaslatot.

4.3

Az EGSZB őszinte sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy jelen vélemény megfogalmazásának ideje alatt nem született határozat a 2007–2013-as időszakra vonatkozó költségvetés elfogadásáról, mivel a vélemény tárgyát képező pénzügyi intézkedések éppen ezen időszakra vonatkoznak, valamint, hogy a Tanács nem fogadott el az Európai halászati Alapról szóló rendeletre tett javaslatra vonatkozó határozatot.

4.4

Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy ha pénzügyi terv keretében bármiféle módosítás történik a költségvetésben, az semmiképpen se befolyásolja arányosan a KHP finanszírozását, mivel ha így történne, nem lehetne elérni a KHP reformjában kitűzött célokat.

4.5

A javasolt tevékenységi területekre szükség van, és elegendőek is, mivel a rendeletjavaslat olyan pénzügyi eszközöket juttat a tagállamoknak és az Európai Bizottságnak, amelyekkel azok hatékonyabban léphetnek fel a KHP keretében.

4.6

A rendeletben meghatározott tevékenységi területeket illetően az EGSZB fel kívánja hívni az Európai Bizottság figyelmét a tudományos tanácsadás javításának különleges fontosságára. A halászati erőforrások fenntartható fejlesztése, és ebből következően a KHP sikeressége pontos, részletes, naprakész tudományos ismereteket igényel a különböző halfajták helyzetével kapcsolatban. Mind az Európai Unió, mind a tagállamok halászati hatóságai és a halászati ágazat nagy erőfeszítéseket tesznek; ezért elengedhetetlen, hogy az Európai Unió a legmagasabb szintű tudományos ismeretekkel rendelkezzék saját erőforrásairól és a nemzetközi forrásokról.

4.7

Ezért, és a tudományos tanácsadás javítása érdekében, az EGSZB úgy véli, hogy a tagállamokon keresztül finanszírozni kellene a közösségi halászati ágazat azon kiadásait is, amelyeket a halászati tevékenység környezetre gyakorolt hatásának, illetve az ágazat társadalmi-gazdasági helyzete felmérésének céljából készített tanulmányok jelentenek. Következésképp úgy ítéli meg, hogy a pénzügyi támogatásoknak vonatkozniuk kellene a halászati ágazatra vonatkozó tudományos tanácsadásra is.

4.8

Az EGSZB egyetért a KHP irányításának keretében javasolt pénzügyi intézkedésekkel, mivel ezek segítségével megvalósítható lenne az a célkitűzés, hogy az érdekelt felek az irányítás minden szakaszában részt vehessenek, és mindig naprakész információval rendelkezzenek arról, hogy hol tartanak céljaik elérésében.

4.9

Az EGSZB véleménye szerint a regionális tanácsadó testületek működési költségeinek finanszírozási időszakát meg kellene hosszabbítani.

4.10

Az EGSZB létfontosságúnak tartja az Európai Unió jelenlétét a halászati vagy tengerjogi nemzetközi szervezetekben, és támogatja az e területen előirányzott, illetve a halászati megállapodások támogatására szánt közösségi finanszírozási intézkedéseket, ideértve a halászati ágazat harmadik országokkal kötött partnerségi megállapodásait is, mivel ezek elengedhetetlenek a halászati erőforrások megőrzéséhez és fenntartható kiaknázásához a harmadik országok vizein és a nemzetközi nyílt tengeren, valamint a foglalkoztatás fenntartásához a halászattól függő területeken.

4.11

Ugyanakkor az EGSZB úgy véli, hogy a halászati ágazat képviselőinek részvételét a nemzetközi szervezetek ülésein, a tagállamok vagy az Európai Bizottság kérésére, szintén támogatni kellene a nemzetközi kapcsolatok keretében előirányzott finanszírozási intézkedésekkel.

4.12

Végül az EGSZB úgy ítéli meg, hogy a többi közösségi politikában hozzáférhető pénzügyi eszközzel – elsősorban a kutatás és fejlesztés, a külkereskedelem vagy a környezetvédelem területén – szintén támogatni kellene a nemzetközi kapcsolatok területén a KHP-hez kapcsolódó tevékenységeket.

17.3.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 65/41

1.1

Egyre gyakrabban történnek katasztrófák az EU határain belül és a világ többi részén is. Közülük néhány természeti jelenségeknek köszönhető, mint például az árvizek, földrengések, tüzek, aszályok, szélviharok stb., míg mások terrorcselekmények eredményei, melyek rettegést ébresztenek az ártatlan polgárokban. Bizonyos mértékben mindegyikről elmondható, hogy emberi cselekedetekre vezethető vissza, a szándékosság foka azonban igen különböző. Az EU ígéretet tett arra, hogy megelőző lépéseket fog tenni az éghajlatváltozással kapcsolatban, nem pusztán a Kiotói Jegyzőkönyv aláírásával vállalt kötelezettségek keretében, hanem számos, a termőföld, a víz és a levegő megőrzését célzó intézkedéshez kapcsolódó rendelkezés által is. Ez az elkötelezettség a megelőzésre irányul; hozzájárulhat a termőföld, a tengerek és a légkör megőrzéséhez és regenerálódásához, valamint a világméretű fellépés sürgetéséhez. A terrorista tevékenység ellen (1) tett válaszlépések nyomán számos, a rendőrséghez és az igazságügyhöz kapcsolódó koordinációs eszköz született, amely lehetővé tette az együttműködés javítását a tagállamok között.

1.2

Mindazonáltal az EU-nak létre kellett hoznia egy közösségi rendszert, melynek feladata a segítségnyújtás bármilyen katasztrófa esetén az EU határain belül. Ez a rendszer a közösségi polgári védelmi mechanizmus, amely támogatja és megkönnyíti a nélkülözhetetlen polgári védelmi segítség mozgósítását a katasztrófa sújtotta területek azonnali megsegítésére, akár a közösségen kívül is. A tárgyalt közlemény célja a 2001-ben létrehozott polgári védelmi mechanizmus (2) fejlesztése, valamint a polgári védelmi cselekvési program (3) megerősítése a gyors intézkedési és felkészültségi eszköz súlyos vészhelyzet esetére történő létrehozásáról szóló tanácsi rendeletre (4) tett javaslat által.

1.3

Ezen a ponton érdemes meghatározni, mit is értünk pontosan „polgári védelem” alatt, mely fogalmat gyakran összekeverik a humanitárius segítségnyújtás fogalmával. Az Európai Bizottság világosan megkülönbözteti őket, bár célja mindkettőnek ugyanaz: „életmentés és a katasztrófa hatásainak enyhítése az első napokban”. Az Európai Bizottság felvázolja a két fogalom közötti különbséget: először is, a polgári védelmi segítségnyújtás a katasztrófáknak a lakosságra gyakorolt hatása mellett azok környezeti következményeivel is foglalkozik, másodszor, a segítségnyújtás humanitárius szervezetek és nem kormányzati szervezetek bevonása helyett a tagállamok által biztosított források és csapatok segítségével történik; harmadszor, a polgári védelmi segítségnyújtás történhet az EU-n belül és kívül is, bár a nem uniós országokban más eljárásokat alkalmaznak (5).

1.4

A mechanizmus speciális feladata a közösségi szintű fellépés, csakis a katasztrófa által sújtott tagállam kérésére. Meg kell azonban jegyezni, hogy a fellépés az Unión kívülre is kiterjed, egyéb nemzetközi szervezetekkel való egyeztetés alapján történik – különösen az ENSZ Humanitárius Ügyek Koordinációs Hivatalával (OCHA), amellyel operatív eljárásokat szervezett –, és a Vöröskereszt, valamint a helyi civil szervezetek segítségét is igénybe veszi.

1.5

Az EU megtörtént katasztrófákkal (melyeknek sajnos úgy tűnik, soha nincs vége) kapcsolatos álláspontja arra késztette az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsát, hogy 2005. január 7-i rendkívüli ülésén javaslatot tegyen a közösségi mechanizmus fejlesztésére és a gyorsintézkedési képesség kialakítására. Néhány nappal később, január 13-án az Európai Parlament állásfoglalást bocsátott ki az indiai-óceáni szökőár-katasztrófával kapcsolatban, melyben egy esetleges katasztrófa esetén rendelkezésre álló emberi erőforrásra, felszerelésre és az egységek kiképzésére vonatkozó intézkedések meghozatalát sürgette.

1.6

A polgári védelem területén a fellépést szabályozó keret jelenleg a fentebb említett két eszközből: a közösségi védelmi mechanizmusból és a polgári védelmi cselekvési programból áll. A közlemény középpontjában az előbbi áll, különösen az éjjel-nappal elérhető Megfigyelő és Információs Központ (MIC), melynek székhelye az Európai Bizottság. A Központ az egyes tagállamok polgári védelmi lehetőségekkel kapcsolatos információit tartalmazó adatbázissal rendelkezik, amelynek katonai adatbázisokból származó adatok is részét képezik.

2.1

A közösségi polgári védelmi mechanizmus fejlesztése: a legfrissebb jelentések rámutattak a polgári védelmi mechanizmus fejlesztésének, valamint a tagállamok és más érintett szervek közötti fokozottabb koordináció szükségességére. A közlemény négy területet jelöl meg a mechanizmus fejlesztésére:

2.1.1

A felkészültség megerősítése a csapatok kiképzése és felkészülési gyakorlatok végrehajtása által. Ehhez először is a jelenleg rendelkezésre álló kapacitást kell felmérni; másodszor, tervet kell készíteni a gyorsan bevethető modulok meghatározására; végül közös kiképzést és gyakorlatokat kell végrehajtani az interoperabilitás fokozása és közös beavatkozási kultúra kialakítása érdekében.

2.1.2

A szükségletek elemzése és vizsgálata a MIC forrásaira támaszkodó előrejelző rendszer segítségével, valamint az elérhető összes információ elemzésével, lehetővé téve, hogy a Központ más szervekkel, különösen az ENSZ-szel együttműködve léphessen fel. Az igények felmérésének a javítása a katasztrófa helyszínén lehetővé teszi a speciális igények meghatározását minden egyes esetben, így a beavatkozás sokkal eredményesebb lehet. Javaslat született a MIC személyzetének növelésére, valamint értékelési módszereinek és szabványainak átdolgozására.

2.1.3

A fokozott koordináció egyike a legátfogóbb fejlesztéseknek. Ez magában foglalja a tagállamok hozzájárulásának fokozottabb koordinációját az összehangolt európai segítségnyújtás megvalósítása érdekében, valamint a nagyobb komplementaritást és jobb koordinációt az ENSZ-szel és más, a humanitárius segítségnyújtásban részt vevő szervezetekkel, valamint a katonai szervezetek között. A koordinációnak a helyszíni operatív tervezés megerősödését kellene eredményeznie, többek között az Európai Bizottság különböző szervezeti egységeinek vonatkozásában is.

2.1.4

Fokozott segítségnyújtás a polgároknak. A szökőár-katasztrófa tanúbizonyságai szerint az európai polgárok védelmét a polgári védelem és az érintett országok konzuli hatóságai közötti együttműködés által lehet biztosítani. Meg kell szilárdítani az együttműködést a katasztrófa sújtotta országok és a tagállamok között.

2.2

Az Európai Bizottság által javasolt javító intézkedéseket a polgári védelem rendelkezésére álló források bővítésének kell kísérnie, a Tanács ezért a jelenlegi források emelését célzó javaslatokat sürget. Az EU 2005. január 31-i cselekvési terve megnevezi a legfontosabb cselekvési területeket.

2.2.1

Először is javaslatot tesz a polgári védelmi erőforrások egyesítésére. Ha a nemzeti eszközök és képességek nem elegendők a szükségletek kielégítésére, további európai szintű intézkedések hozhatók a fellépés hatékonyságának fokozása érdekében.

2.2.2

A MIC elemzési kapacitásának megerősítése megnyitja az utat a katasztrófákról való értesülés megelőző megközelítése felé, különösen a nem EU-tagállamok tájékoztatása terén. Ehhez jól működő kapcsolatrendszerre van szükség, amely lehetővé teszi a rendelkezésre álló erőforrások rugalmas bevetését az érintett ország segítségkérése esetén.

2.2.3

Az ügyeleti modulok igen fontos szerepet játszanak nagyszabású katasztrófák során történő beavatkozások alkalmával, illetve más tagország vagy harmadik ország kérésére történő bevetéskor. Ezért fontos a közleményben javasolt rendszer alkalmazása, hogy minden ország rendelkezzen kulcsfontosságú modulokkal, melyeket állandó ügyeletben tartanának, hogy azok azonnal bevethetők legyenek az EU-n belül és kívül egyaránt.

2.2.4

A logisztikai bázis megerősítése és a megfelelő mennyiségű erőforrás lehetővé tenné a MIC számára a gyors és hatékony fellépést. A felszerelések bérleti díjának finanszírozása valamelyik európai alapból történne (6), bár az EU-n kívüli beavatkozások esetén fel kell térképezni az ENSZ-szel való lehetséges együttműködést.

2.2.5

Végül a nemzetközi koordináció a katasztrófákra adott gyors válaszintézkedések egyik legfontosabb eleme. A közösségi mechanizmus olyan képességekhez fér hozzá, amelyek más szervezetekkel történő koordinációt követően még eredményesebb válaszintézkedésekhez vezetnek. Figyelembe kell venni mind az ENSZ, mind pedig humanitárius segélyszervezetek által kínált lehetőségeket.

3.1

Az EGSZB üdvözli a közösségi polgári védelmi mechanizmus fejlesztésére vonatkozó javaslatot, tekintettel arra, hogy a rendelkezésre álló források megerősítésére és fokozására van szükség az EU-n belül vagy kívül bekövetkező katasztrófa esetén történő fellépéshez. Az évek során szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy a közösségi polgári védelem számos operatív szempontból fejlesztésre szorul. Az EGSZB ezért úgy véli, hogy bizonyos előzetes megfigyeléseket kell végezni a közösségi mechanizmus javítását célzó javasolt intézkedések hatékonyságának optimálása érdekében.

3.2

Először is a nemzeti polgári védelmi rendszerekből kiindulva számos területen fokozni kell az EU válaszintézkedési képességét:

3.2.1.1

A CECIS (7) rendszert meg kellene erősíteni, műholdas rendszert kiépítve, amely alkalmas kép-, hang- és adatátvitelre, biztonságos, és a MIC-en (8) keresztül csatlakozik speciális tudásközpontokhoz, amelyek olyan adatokat, szakértőket és modelleket biztosítanak (pl. a várható következményekről), amelyek jól felhasználhatók egy bizonyos vészhelyzet esetén. Néhány alapvető példa erre az Európai Űrügynökség és a Közös Kutatóközpont, amelyek segítséget nyújthatnak a nem EU-tagállamok jelenlegi térképeinek elkészítésében, a kárfelmérésben, illetve a térképek aktualizálásában egy olyan katasztrófát (pl. földrengést vagy áradásokat) követően, amely megbéníthatja a segélyszállítmányok célba juttatását szolgáló infrastruktúrahálózatot. A hálózat a minden tagállamban jelenlévő kapcsolattartó pontokra épülne, amelyek vészhelyzet esetén képesek segítséget nyújtani a válaszintézkedésben.

3.2.1.2

Az EU segítségnyújtó egységei és a MIC közötti információáramlásnak állandónak, biztonságosnak és külső beavatkozástól védettnek kell lennie.

3.2.1.3

A legnyilvánvalóbb válasz a műholdas kommunikáció lenne. A tapasztalatok szerint ez a módszer:

3.2.1.4

Azonban ennek a módszernek is korlátozott az adatátviteli képessége, és bizonyos esetekben telítetté válhat más szükségletek, illetve felhasználók (pl. a média) miatt. Ezért fontos a fenntartott – azaz állandó – műholdas hullámhosszak biztosítása, miáltal lehetővé válik a megfelelő kommunikáció az érintett terület(ek) és a MIC között, valamint a különböző beavatkozási területek között.

3.2.1.5

A lefedettség tekintetében elegendőnek tűnhet egy bizonyos földrajzi terület (az EU és a környező területek), valójában azonban a lefedettségnek világméretűnek kellene lennie. A legutóbbi szökőár-katasztrófa esete jól mutatta, hogy az előbbi megoldás nem megfelelő, mivel lefedettségre nem csak a MIC-kel történő kommunikációhoz volt szükség, hanem a különböző bevetési területek közötti kommunikációhoz is, amelyek igen távol estek egymástól – mint a Maldív-szigetek, Srí Lanka, Thaiföld és Indonézia.

3.2.1.6

Az eredményes kommunikáció biztosítása érdekében tehát az EU-nak speciális célú (azaz kizárólagosan erre a célra fenntartott), biztonságos (beavatkozástól védett), megbízható és globális léptékű műholdas átviteli rendszerrel kell rendelkeznie. Ennek a rendszernek támogatnia kell a videokonferenciát, az adat (fax, e-mail és nagy felbontású kép) és hang alapú kommunikációt egyaránt.

3.2.1.7

A Közös Kutatóközpont, az Európai Űrügynökség és az Európai Bizottság (az Információstársadalmi Főigazgatóság) megfelelő kapacitással rendelkezik ahhoz, hogy kielégítse a polgári védelemért felelős főigazgatóság (a Környezetvédelmi Főigazgatóság) alá tartozó, a cselekvési program és a mechanizmus irányítóbizottsága által kifejezett igényeket.

3.2.2.1

Beavatkozás a segítségnyújtó csapatok által:

3.2.2.2

A tagállamok támogatása vészhelyzet esetén:

3.2.3.1

A mechanizmus jelenlegi felépítése a különböző bevetési csapatok, vizsgálati erőforrások és felszerelések EU-szerte történő rendelkezésre bocsátásán alapul. Bár a korábban e területen fennálló űrhöz képest ez javulást jelent, mégsem teljesen tökéletes megoldás.

3.2.3.2

Az EU földrajzi kiterjedése és a területre veszélyt jelentő különböző kockázatok miatt érdemes lenne mérlegelni regionális segítségnyújtó struktúrák létrehozását a mechanizmus részeként; ezek különböző csapatokkal és forrásokkal rendelkeznének, melyek készenlétben állnának, tehát gyorsabban bevethetők lennének, és alkalmasabbak a speciálisan regionális jellegű kockázatok kezelésére az EU-n belül.

3.2.3.3

Ezek az erőforrások lehetnének idényjellegűek (pl. légi járművek az erdőtüzek oltására) vagy állandóak.

3.2.3.4

Egy másik lehetséges fejlesztés keretében az erőforrások összegyűjtésének feladatát lehetne megosztani a szomszédos országok között, majd ezeket az erőforrásokat a régió minden országának rendelkezésére lehetne bocsátani. Ilyen módon az EU támogathatná a közepes méretű, illetve a közös kockázatnak kitett országok (áradások egy bizonyos vízgyűjtő terület esetében, földrengések stb.) között megosztott erőforrások beszerzését.

3.2.4.1

Annak ellenére, hogy a legtöbb tagállam vészhelyzeti központjaihoz hasonlóan a MIC jelenleg napi 24 órában működik, sem humán, sem pedig műszaki téren nem kapja meg a szükséges erőforrásokat. Az Európai Bizottságnak ígéretet kell tennie ennek megváltoztatására.

3.2.4.2

Az Európai Bizottság jelenlegi megközelítése azonban a vészhelyzet alapján meghatározott erőforrások beszerzésére korlátozódik. Érdemes megvizsgálni, hogy ez a fajta szemléletmód megfelel-e az adott helyzet által megkívántnak.

3.2.4.3

Nem vitatható, hogy a MIC-nek szerepénél fogva nem feladata a döntések és a vészhelyzet koordinációja. A döntések meghozatalában történő segítségnyújtásnál, vagy a segítségnyújtás végrehajtása során azonban el kell kerülni a „rögtönzést”, és léteznie kell egy meghatározott eljárásnak, amelyet követni kell, és amely a vészhelyzet körülményeinek függvényében változik. Az árvíz esetén tett válaszintézkedések különböznek a földcsuszamlás, földrengés vagy vulkánkitörés esetén foganatosított intézkedésektől. Az erőforrások ugyancsak különbözőek.

3.2.4.4

Tehát vészhelyzet esetén a megbízható adatokhoz való hozzáférésen kívül a MIC-nek előre meghatározott segítségnyújtási tervvel kell rendelkeznie, hogy az Európai Bizottság megtervezhesse, hogyan lép kapcsolatba az EU-n belüli és kívüli szakosodott szervekkel. Ezeket a terveket a vészhelyzetek jellegének, súlyosságának, az érintett országnak stb. figyelembe vételével kell megállapítani, és eredményes és gyors válaszintézkedésekre kell törekedni. Természetesen az egyes országokban mozgósítható moduloknak a terv részét kell képezniük.

3.2.4.5

Mindenképpen el kell érni, hogy a MIC ne csak megfigyelőközpont legyen: emellett a tagállami szervek, a humanitárius segélyszervezetek és különösen a különféle katasztrófáknál segédkező önkéntesek munkájának koordinációját is elláthatná. A koordináció olyan tevékenység, amelyet azon szerveknek kell végezniük, amelyek az összes információval és e feladat ellátásához szükséges eszközökkel is rendelkeznek.

3.2.5.1

A tagállamok által előre kiválasztott beavatkozó csapatok nyilvánvalóan pontosan tisztában vannak azzal, hogyan kell fellépniük egy adott vészhelyzetben. A jelenlegi képzési program jó eredményeket mutat a közös fellépési képesség tekintetében. Növelni kell a tanfolyamok számát, és törekedni kell arra, hogy ezek ne csak angol nyelven folyjanak, mivel a segítségnyújtásra olyan országokban is szükség lehet, amelyek kulturális szempontból más nyelvekhez kötődnek, mint például a franciához vagy a spanyolhoz.

3.2.5.2

A beavatkozó csapatokkal – amint azok elkészültek – ismertetni kell az előzetes segítségnyújtási terveket, ezért ezeket be kell építeni a képzési rendszerekbe.

3.2.5.3

Érdemes lenne elgondolkodni az új távoktatási technikák alkalmazásán is az ilyen tanfolyamok esetén.

4.1

Bár kétség sem fér hozzá, hogy ez a javaslat előremutató, tovább lehet tökéletesíteni, tekintettel arra, hogy a mechanizmus elsődleges alkalmazási helye az EU, tehát jelenleg az EU régiók közötti szolidaritásának egyik eszköze (illetve az eszköze).

4.2

Az EU-nak következésképpen mindent el kell követnie annak érdekében, hogy a lehető leggyorsabb és legeredményesebb válaszintézkedéseket tegye meg a vészhelyzetek bármely formája esetén. Ehhez előre meghatározott eljárások vagy segítségnyújtási tervek szükségesek, melyeket gyakorlatok során ki kell próbálni, és a gyakorlatokból és tényleges beavatkozásokból nyert tapasztalatok fényében aktualizálni kell.

4.3

A terveknek magukban kell foglalniuk a kommunikációt és a legfrissebb térképeket, valamint rendelkezniük kell a megfelelő erőforrásokkal a kellő koordináció megvalósítása érdekében. Ezeknek az erőforrásoknak az EU tulajdonában kell lenniük. Az európai beavatkozási terveknek diktálniuk kell a nemzetközi színvonalat, miáltal javul az EU arculata és növekszik befolyása a nemzetközi színtéren.

4.4

Ezenkívül az EU vizsgálati csapatait és koordinátorait meg kell hallgatni az érintett terület helyreállításával és a lehetséges további cselekvési tervekkel kapcsolatban.

4.5

Az EGSZB úgy véli, hogy a közösségi mechanizmus keretén belül tett összes intézkedést megfelelő költségvetési támogatásban kell részesíteni, hogy azok ne csak a megfelelő számú szakember biztosítását tegyék lehetővé, hanem az európai beavatkozást és – különösen az Unión kívül bekövetkezett katasztrófák esetén – annak láthatóságát is javító eszközök biztosítását úgyszintén. Különösen a közlekedés tekintetében kellene költségvetési eszközöket felszabadítani ahhoz, hogy a katasztrófák következményeinek minimalizálása érdekében rendelkezésre álljon egy gyorsan bevethető flotta.

4.6

A harmadik országban történő segítségnyújtás esetén a mechanizmus révén történő beavatkozást az EU külpolitikájának szerves részeként kell tekinteni, és mint az EU tragikus eseményeket átélő országokkal vállalt szolidaritásának jelét, a neki járó jelentőséggel kell felruházni.

5.1

Az EGSZB támogatja a közösségi polgári védelmi mechanizmus fejlesztéséről szóló közleményben foglaltakat. Úgy látja azonban, hogy néhány konkrét ponton még javításra szorul, és mindenekelőtt úgy véli, hogy egyes észrevételeink a szervezett civil társadalom képviselői által végzett értékelés eredményét tükrözik – hiszen közülük kerülnek ki az EGSZB tagjai.

5.2

Először is – és figyelembe véve azt, hogy a javasolt intézkedések végrehajtását kötelezővé kell tenni – megfelelő jogi eszközöket kellene alkalmazni. Úgy véljük, hogy a rendelet (9) a legmegfelelőbb eszköz, mivel segíti a tagállamok jogharmonizációját, és az egész Unióban kényszerítő erejű.

5.3

Szintén ki kell emelni a mechanizmusnak szánt költségvetési előirányzatot, amelynek elegendő forrásokat kell biztosítania a személyzet bővítéséhez és a saját eszközök megvásárlásához. Annak ellenére, hogy a közleményben nem tesznek konkrét említést a tagállamoknak nyújtott pénzügyi támogatásról, a Szolidaritási Alapról szóló új javaslatban (10) figyelembe kellene venni a természeti katasztrófák összes típusát, ide értve az aszályt is.

5.4

Az EGSZB-nek a mechanizmus fejlesztésére a jelen véleményben tett javaslatai közül a következőket kell kiemelni:

5.5

Az EGSZB mint a civil társadalom képviselője kinyilvánítja, hogy támogatja a katasztrófahelyzetben fellépő önkénteseket. Munkájuk, mely sok esetben megszakítás nélküli és amelyért díjazásban nem részesülnek, nem csupán a szolidaritás jele, hanem egyben nélkülözhetetlen fellépés az emberi és anyagi károk tevékeny helyrehozatala érdekében a katasztrófa sújtotta területeken.

17.3.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 65/46

1.1

A közös vállalkozásokat mint a közös halászati politika (KHP) strukturális intézkedési eszközeit először a 3944/90 sz. rendeletben említik, a következő meghatározással: „egy vagy több közösségi hajótulajdonos, valamint egy vagy több, az Unióval kapcsolatban álló harmadik országbeli partner által létesített, magánjog alapján működő társaság, amelynek tagjai közös vállalkozási partnerségi szerződést kötöttek azzal a céllal, hogy kiaknázzák, illetve adott esetben hasznosítsák e harmadik országok fennhatósága és/vagy joghatósága alá tartozó vizek halászati erőforrásait, elsősorban a közösségi piacok ellátását tartva szem előtt” (1). A kilencvenes években a KHP jelentős fejlődésen ment keresztül az előző időszakhoz képest. Ekkor vált ismertté a „kék Európa” fogalma, amely ma ismét a figyelem középpontjába került a közös tengeri politika felállításáról szóló nyilvános viták szélesebb körű kontextusában.

1.2

A KHP fejlesztése során nem vizsgálták felül a közös vállalkozások fent említett fogalmát, ezért ezek kizárólag a hajók leselejtezésének, illetve végleges exportálásának alternatívájaként alkalmazható halászati strukturális intézkedések körében maradtak, amint az kiderül jelen vélemény 2.1.2. pontjában idézett rendeletek megfelelő cikkeiből. A vonatkozó rendelkezések éppen ezért pusztán pénzügyi szabályozást biztosítottak.

1.3

A halászati közös vállalkozások ennek ellenére nem pusztán halászati strukturális politikai eszközök: lehetővé teszik a különféle uniós dokumentumokban és rendelkezésekben világosan megfogalmazott számos célkitűzés elérését, a piacok ellátásától kezdve a foglalkoztatási és regionális fejlesztési politikákon és a felelős halászat előmozdításán, a különféle regionális halászati szervezetek uniós szabályozásán és általában a tagállamoknak különféle országok és piacok fenntartható beruházási projektjeiben tőkével és szakképzett munkaerővel való jelenlétén keresztül az együttműködési politikáig.

1.4

Tény, hogy e vállalkozások strukturális politikai eszközökként történő alkalmazása a KHP reformjával végleg megszűnt, azt is tudjuk azonban, hogy – mint az a későbbiekben látni fogjuk – ez ahhoz vezetett, hogy az Unió saját hatáskörében és politikáin belül ma már jóformán nincsenek a közös vállalkozásokat külön kategóriaként kezelő szabályozások.

1.5

Az is tény, hogy az EGSZB az Európai Bizottság felkérésére kidolgozott véleményeiben mindvégig kitartott amellett, hogy a halászati közös vállalkozásokat be kell vonni az új közös halászati politika keretébe. A KHP elfogadásához vezető eljárás során az erről szóló nézeteit először a halászati reform végrehajtásáról szóló tanácsi rendeletről alkotott véleményében (2) fejtette ki, majd megismételte azt az Európai Halászati Alap létrehozásáról szóló tanácsi rendeletre tett javaslattal (3) kapcsolatban kidolgozott véleményében (4), amelyet 2005. június 16-án, a NAT szekció ülésén a halászatért felelős európai biztos elé terjesztett, aki ígéretet tett annak megfontolására.

1.6

Jelen vélemény célja az EGSZB korábbi álláspontjának bővebb kifejtése, mindazon elemek számba vételével, amelyek szükségesek a halászati közös vállalkozások szerepét és ebből következően az ezekre vonatkozó szabályozásokat illető koncepcióváltás előmozdítása érdekében, a hivatalos dokumentumok és az ezekben foglalt tények alapján.

1.7

A javasolt koncepcióváltás elfogadása esetén várhatóan lépéseket kell tenni az ilyen típusú társaságok teljes körű elismerése érdekében, mivel ezek különleges és egyedi jelenségek a nemzetközi kereskedelem területén, és különleges intézkedési területet jelentenek az Európai Unió számára a nemzetközi kapcsolatok terén.

2.1.1

A halászati közös vállalkozások először a 4028/86 sz. tanácsi rendeletet módosító 3944/90 sz. tanácsi rendelet révén jelentek meg a közösségi jogban a közösségi piac ellátását szolgáló és egyben a közösségi halászflotta kapacitását csökkentő eszközként, figyelembe véve a közösségi vizek halállományának szűkösségét és a harmadik országok kizárólagos gazdasági övezeteihez való hozzáférés tilalmát. Négy fő célkitűzés van: a túlkapacitás megszüntetése, a piac ellátásának garantálása, a foglalkoztatás részleges fenntartása, valamint politikai és kereskedelmi megállapodások kötése harmadik országokkal (5). Az említett rendeletekben szereplő intézkedések végrehajtása céljából elfogadásra került az Európai Bizottság 1956/1991 sz. rendelete (6).

2.1.2

A 2080/93/EGK (7) és a 3699/93/EGK (8) tanácsi rendeletek elfogadásával a halászati közös vállalkozások irányítása és finanszírozása bekerült a Halászati Orientációs és Pénzügyi Eszköz (HOPE) keretébe. A szubszidiaritás elvével összhangban a tagállamok feladata volt a projektek kiválasztása, irányítása és ellenőrzése, valamint a támogatások kifizetése. E támogatások eleinte megegyeztek a hajók leselejtezésére vagy átadására fizetett támogatások összegével, majd a hajó leselejtezésekor adott prémium 80 %-ára módosultak. Így az uniós hajótulajdonos joggal vélhette, hogy a leselejtezési prémium és a hajó közös vállalkozásnak való átadásra kapott támogatás közötti különbség magyarázata az Európai Unió és a hajóját/hajóit átvevő új közös vállalkozás közötti jó kapcsolat fenntartásában keresendő. Ezek az elvek érvényben maradtak az 1998. november 3-i, a 3699/93 sz. rendeletet hatályon kívül helyező 2468/98 sz. tanácsi rendeletben (9), valamint az 1999. december 17-i 2792/1999 sz. tanácsi rendeletben (10), bár hangsúlyozni kell, hogy ez utóbbi bevezette a közös vállalkozások egyszerűbb definícióját, amely így szól: „minden olyan kereskedelmi vállalkozás, amelyben egy vagy több partner azon harmadik ország állampolgára, amelyben a hajót bejegyezték” (11).

2.2.1

A „Zöld könyv a közös halászati politika jövőjéről” (12) elismerte egyrészt az Unió halászflottájának túlzott kapacitását, másrészt a halászati szektor globalizációját és számos fejlődő ország saját halászati ágazata fejlesztésére irányuló jogos törekvését. Ezzel a három tényezővel kapcsolatban – amelyekhez hozzájön még a halászati beruházásoknak (flotta, kikötők, hűtőházak, üzemek stb.) a zöld könyvben is elismert jelentős tőkeigénye – a halászati ágazat közös vállalkozásainak jelentőségére koncentráló vitát kellett volna indítani, amelynek szélesebb körűnek kellett volna lennie annál, mint ami az akkori hivatalos dokumentumokban (13) látható.

2.2.1.1

A halászati közös vállalkozások révén az Unió részt vehet és beruházásokat tehet a fejlődő országok halászati ágazatainak fejlesztésében, ami lehetővé teszi egy teljes gazdasági ágazat kiépítését, illetve fejlesztését. E vállalkozások hajókkal való ellátása nem csak magának a halászatnak, hanem számos más ágazatnak is kedvez, pl. a kikötők, különféle szolgáltatások (hajójavítás és -építés, élelmezés, szállítás, átrakodás, fel- és lerakodás, szolgáltatások a legénység számára, utazás stb.), a hűtőlánc eredményes fenntartása (amelyet maga az Unió élelmiszerbiztonsági szabályozása követel meg, a költséges hűtőberendezésekbe történő befektetés révén), az élelmiszertermékekre vonatkozó egészségügyi előírások betartása és végül feldolgozóüzemek létesítése.

2.2.1.1.1

Ez – amellett hogy a hajók magas és középes beosztású tisztjei számára színvonalas európai munkahelyeket tart fenn – lehetővé tenné számos munkahely létrehozását a hajókon, valamint a körülöttük kialakuló vállalkozásokban és szolgáltatásokban. Ezek pedig a munkakörülményeket és a jövedelmet illetően megfelelő kiutat jelentenének a helyi halászok számára, akik máskülönben csupán a kisléptékű halászat gyakran nem hatékony hagyományos munkalehetőségei közül választhatnának, ami – az ellenőrző, tároló, értékesítő stb. rendszerek szűkössége vagy hiánya miatt – károsan hathat a helyi forrásokra.

2.2.1.2

A helyi magas életszínvonal megteremtése és a fogások exportja – függetlenül attól, hogy helyben feldolgozásra kerültek-e vagy sem – pedig lehetővé teheti igazságosabb vagyonelosztású nemzetközi értékláncok megteremtését, valamint a szóban forgó ország ezen ágazatból származó GDP-je és egy főre jutó jövedelme exponenciális növekedését, fokozatosan iparosodott halászati ágazatot teremtve ott, ahol korábban csak part menti halászat létezett, melynek esetében még a szükséges egészségügyi és kereskedelmi feltételek sem álltak rendelkezésre.

2.2.1.3

A halászati közös vállalkozásoknak vállalniuk kellett, hogy elsősorban az európai piacokat látják el, ez garantálja a hajótulajdonosok, a halászati vállalkozások, a tagállamok és (támogatásokon keresztül) maga az Európai Unió által tett beruházások meglétét és fenntartását, és lehetővé teszi a hiányokkal küzdő közösségi piac ellátását, ahol a tudományos és állami intézmények az egészséges és változatos táplálkozásra vonatkozó rendszeres ajánlásai következtében növekedik a halfogyasztás. Ezeknek a szállítmányoknak ráadásul mindenben meg kell felelniük az uniós élelmezési rendelkezéseknek.

2.2.1.4

A közös vállalkozások tevékenysége az Unión belüli halászattól függő térségekben lehetővé teszi a foglalkoztatás fenntartását halászati ágazatban az európai vállalatok központi, műszaki és kereskedelmi egységei működésének, valamint a kapcsolódó ágazatokban meglévő munkahelyeknek a fenntartása révén, akár közvetlenül, amikor a nagy hajók visszatérnek az európai báziskikötőbe a négyévenkénti javítási munkálatokra, akár közvetetten, szakértőkből álló szolgáltatási láncok a korábban említett helyi szolgáltató ágazatokkal történő kialakításával.

2.2.1.5

A halászati közös vállalkozások révén az Unió hasznos adatokkal rendelkezhet a harmadik országok vizein és nemzetközi felségvizeken történő fogásokról azok nyomon követéséhez és ellenőrzéséhez, mivel jogi kapcsolatot tart fenn a származási térség halászati társaságaival. Ezáltal pedig az Unió hatékony vezető szerepet játszhat az ENSZ illetékes szerve, a FAO (14) védnöksége alatt létrehozott vagy működő illetékes regionális halászati szervezetek tevékenységében. Ez azért van így, mert az Európai Bizottság, a tagállamok és a Számvevőszék által történő hatékony pénzügyi ellenőrzés érdekében a közös vállalkozások kötelesek félévente fogási adatokat szolgáltatni a tagállamok számára.

2.2.1.6

Emellett biztosítják, hogy az Unió halászati érdekeltségei jelen legyenek a nemzetközi vizeken és halászterületeken, ahol így a minőséget a közösségi rendeleteknek a felelős halászatra, az erőforrások kezelésére és megőrzésére, a hajók fedélzeti biztonságára, az ellenőrzésre, az élelmiszerlánc biztonságára stb. vonatkozó követelményei garantálják. Ezáltal elkerülhető, de legalábbis minimalizálható lenne azon külföldi halászflották kártékony hatása, amelyek egyrészt nem kedveznek a harmadik ország halászati és ipari fejlődésének, másrészt nem biztosítják az Európai Unió piacaira szánt halászati termékek minőségét, és az erőforrások megfelelő, felelős ellenőrzését sem teszik lehetővé.

2.2.1.7

Végül általuk az Unió hatékonyan és tartósan hozzájárulhatna azon országok helyi halászati ágazatának kialakulásához, amelyekkel halászati megállapodást írt alá, és amelyekben halászati közös vállalkozások vagy olyan helyi vállalatok működnek, amelyek felett európai vállalkozók gyakorolnak ellenőrzést. Az így létrejött halászati ágazat előnyökkel járt a harmadik országok és az Unió számára is, mivel lehetővé tette a piacok tengeri termékekkel való folyamatos ellátását.

2.2.2

Az előzőekben kifejtett érvek még közvetetten sem jelennek meg a már többször említett, a közös halászati politika jövőjéről szóló zöld könyvnek sem „A KHP nemzetközi dimenziója” c. 3.9. pontjában (15), sem a „Külkapcsolatok” c. 5.8. pontjában (16). Egyetlen egyszer sem említik meg a halászati közös vállalkozásokat mint a zöld könyvben kifejtett halászati politikai elvek megvalósításának érvényes eszközét, pedig azok – ahogy a jelen véleményben számos esetben jeleztük – 2002-ig támogatást élveztek a területre vonatkozó kiterjedt közösségi szabályozásokban.

2.2.3

A közös vállalkozásoknak az új KHP-ből való szinte teljes kiiktatását mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az Európai Bizottság felkérésére a tárgyban készült legutóbbi, kimerítő adatokkal rendelkező jelentés 2001-ből származik, és ebben nem kezelik külön a közös vállalkozások tulajdonában álló hajókat (17). Ennél korábbi, hozzáférhető különleges jelentés a 2000. június 16-án kiadott „Tanulmány a közös vállalkozásokról a halászati ágazatbeli strukturális támogatások kontextusában”. Ezek alapján jelenleg körülbelül 300 közös vállalkozás létezik, amelyek több mint 600 hajóval rendelkeznek. Ezek a vállalatok a közösségi halászati szabályozás keretén kívül maradtak, azaz jogi vákuumban vannak. Olyan külföldi társaságoknak minősülnek, amelyekben részt vesznek közösségi partnerek is, és kötelesek elsősorban az európai piacot ellátni, illetve rendszeres adatszolgáltatási kötelezettségük van; kizárólag a beruházó tagállam és a kedvezményezett harmadik ország által kötött, kétoldalú kölcsönös beruházásvédelmi megállapodások védelme alatt állnak.

2.3.1

Az említett zöld könyv kidolgozásával egy időben a következő rendeleteket fogadták el: az 1999. június 21-i, a Halászati Orientációs és Pénzügyi Alapról szóló 1263/1999/EK tanácsi rendelet (18), valamint az 1999. december 17-i, a halászati ágazat strukturális támogatásainak módjairól és feltételeiről szóló 2792/1999/EK tanácsi rendelet (19). Ezek a rendeletek a HOPE keretén belül érvényesek maradnak a halászati közös vállalkozásokra egészen addig, amíg hatályukat nem vesztik, azaz 2006. december 31-ig.

2.3.2

2004. december 31-e óta a 2002. december 20-i, a halászati ágazat strukturális támogatásainak módjairól és feltételeiről szóló 2792/1999 rendeletet módosító 2369/2002/EK tanácsi rendelet (20) következtében azonban a közös vállalkozások gyakorlatilag kimaradtak az Unió halászati strukturális politikájából. Annyiban továbbra is a közösségi jogszabályok kötik őket, amennyiben meg kell felelniük a megalapításukkor érvényes rendelkezéseknek, közép- és hosszú távú konkrét szabályok azonban nem vonatkoznak rájuk.

2.3.3

Azt az elvet, amely alapján a halászati közös vállalkozásokat kivonták a támogatások köréből, és ezzel egy időben szinte minden rájuk tett jogszabályi hivatkozás megszűnt, a legutóbb említett rendelet (5) preambulumbekezdésében találjuk, amely alapján a HOPE-nak a hajók leselejtezése révén kell a halászati kapacitás csökkentésére törekednie. Mint azt a továbbiakban kifejtjük, a halászati kapacitás csökkentése csak az egyik a számos közösségi politikai célkitűzés közül, melyeknek elérését eddig is és továbbra is megfelelő eszközként szolgálják a közös vállalkozások.

3.1

A KHP-n belül külön politika fenntartásának szükségessége a halászati ágazat közös vállalkozásai számára

3.1.1

Annak ellenére, hogy a jelenlegi rendelkezések már nem vonatkoznak rájuk, a halászati közös vállalkozások beleillenek a globalizált gazdaságnak különösen megfelelő gazdasági rendbe, mivel egyrészt költségmegtakarítást eredményeznek (a költségek általában alacsonyabbak a harmadik országokban, mint az érintett tagállamban), másrészt elősegítik a technológiák átadását, többletérték teremtését és elosztását, az erőforrásokhoz való hozzáférést, valamint a piacok ellátását.

3.1.2

A halászati közös vállalkozások emellett lehetővé teszik a foglalkoztatás részleges fenntartását az Unió halászattól függő térségeiben mind a tengeren, mind a szárazföldön, valamint az új, magasabb képzettséget igénylő munkahelyek fejlesztését azokban a harmadik országokban, amelyekben működnek, ideértve az itteni munkavállalók képzését és szakképzését.

3.1.3

A halászati közös vállalkozásokat tizenöt éve, az 1990-es halászati strukturális politika keretében vonták be a közösségi szabályozások hatálya alá, és azóta mindvégig hatékony eszköznek bizonyultak. Az Európai Bizottság által javasolt új KHP-ből való helytelen törlésük és a 2005. január 1-je óta hatályos rendelkezések köréből való kivonásuk azt jelenti, hogy az Európai Unió – általában fejlődő – harmadik országokkal történő gazdasági együttműködését segítő hatékony eszközétől megvonták a közösségi támogatást, és elképzelhető hogy sérül a bizalom elve, amelynek vezérelnie kellene az európai vállalkozások és az uniós intézmények közötti kapcsolatokat.

3.1.4

A halászati közös vállalkozások külön fejezetet érdemelnek a harmadik országokkal kötött két- vagy többoldalú együttműködési megállapodásokban, konkrét szabályokat állapítva meg, amelyek figyelembe veszik jellegzetességeiket mind kifejezetten halászati szempontból, mind az európai külföldi befektetések fejlesztése és védelme szempontjából, valamint vámügyi, munkaügyi, adóügyi stb. szempontból.

3.1.5

Bár a hatályos rendelkezések alapján a halászati közös vállalkozásokat az ún. „partnerségi megállapodások” közé lehetne sorolni, eddig ennek semmiféle számottevő eredménye nincs, ezért olyan szabályozásra van szükség, amely biztosítja az Európai Bizottság különféle szakterületei (a Fejlesztési, az Együttműködési és a Halászati Főigazgatóság) közötti koordinációt és azt, hogy a vállalkozók és az ágazat többi szereplője tisztán lássa, miként kell eljárniuk az ilyen megállapodások és a többi hasonló eszköz keretén belül annak érdekében, hogy valóban eredményesek lehessenek.

4.1

Az EGSZB úgy véli, a közös halászati politika felülvizsgálatát célzó – és a Tanács 2004. július 19-i következtetéseivel (21) összhangban álló – munkák keretén belül ajánlatos volna, ha a korábban a halászhajók leselejtezését kiváltó, a flotta kapacitását szabályozó strukturális elemként kezelt halászati közös vállalkozásokat ezentúl a piacok ellátását és integrált ágazati intézkedéseket szolgáló eszközként határoznák meg, amely saját hatáskörei, nemzetközi és regionális elkötelezettségei, valamint a kétoldalú megállapodások keretében az Unió rendelkezésére áll, hogy megfelelően végre lehessen hajtani a közösségi halászati intézkedéseket a FAO és a WTO rendelkezéseivel összhangban, ügyelve arra, hogy a halászati kapacitás ne növekedjék annyira, ami túlzott mértékű halászathoz vezethetne.

4.2

Az EGSZB szükségesnek véli:

4.2.1

hogy az Európai Bizottság készítsen részletes és aktualizált tanulmányt a halászati közös vállalkozások jelenlegi helyzetéről és lehetőségeiről, és ennek eredményeit bocsássa a többi uniós intézmény és az érdekelt ágazatok rendelkezésére.

4.2.2

a halászati közös vállalkozások támogatását célzó szabályozások és mechanizmusok beépítését a hatályos közösségi joganyagba, ami a harmadik országokkal kötött két- vagy többoldalú megállapodásokon belüli stabil és hosszú távú speciális eljárás szerint jogbiztonságot nyújtana ezen vállalkozások számára, és figyelembe veszi a tevékenység egyedi jellegzetességeit és kedvező hatásait a halászati erőforrások kezelése, a piacok ellátása, a halászattól függő térségekbeli munkahelyteremtés, a többletérték megteremtése, az együttműködés és a nemzetközi cserekapcsolatok szempontjából.

17.3.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 65/50

1.1

Ezen javaslat célja a Tanács 1981. április 28-i, 1208/81/EK számú, a hasított kifejlett marhák közösségi osztályozási rendszerének meghatározásáról szóló (1) rendeletének kodifikációja. Az új rendelet a benne foglalt jogi aktusok helyébe lép (2); a javaslat teljes egészükben megőrzi a kodifikált jogi aktusok tartalmát, s ennek megfelelően azokat csak egységbe foglalja a kodifikációhoz szükséges formai jellegű módosításokkal.

2.1

Az EGSZB igen hasznosnak tartja, ha egy rendelet foglalja majd magában az összes szöveg tartalmát. A Polgárok Európájához illő szellemben úgy az EGSZB, mint az Európai Bizottság nagyon fontosnak tartja a közösségi jog egyszerűbbé és áttekinthetőbbé tételét annak érdekében, hogy az világosabbá és hozzáférhetőbbé váljon az átlagpolgárok számára, mert ilyen módon új lehetőségek nyílnak meg előttük és élhetnek új, különleges jogaikkal.

2.2

Megvannak a biztosítékok arra, hogy ez a rendelkezésgyűjtemény nem tartalmaz majd lényegi változtatásokat, mindössze a közösségi jog világossá és áttekinthetővé tételét szolgálja. Az EGSZB teljes támogatását adja ehhez a célkitűzéshez, és ezeknek a biztosítékoknak a tudatában örömmel üdvözli a javaslatot.