ISSN 1725-518X

Az Európai Unió

Hivatalos Lapja

C 65

European flag  

Magyar nyelvű kiadás

Tájékoztatások és közlemények

49. évfolyam
2006. március 17.


Közleményszám

Tartalom

Oldal

 

II   Előkészítő jogi aktusok

 

Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

 

2005. december 14–15-i, 422. plenáris ülés

2006/C 065/1

Európai Gazdasági és Szociális Bizottság vélemény – Tárgy: Állami támogatási cselekvési terv – Kevesebb és célzottabb állami támogatás: ütemterv az állami támogatás 2005 és 2009 közötti reformjáhozCOM(2005) 107 final – {SEC(2005) 795}

1

2006/C 065/2

Európai Gazdasági és Szociális Bizottság vélemény – Tárgy: Javaslat európai parlamenti és tanácsi határozatra az Európai Közösség kutatási, technológiafejlesztési és demonstrációs tevékenységekre vonatkozó hetedik keretprogramjáról (2007–2013), valamint Javaslat tanácsi határozatra az Európai Atomenergia-közösség (Euratom) nukleáris kutatási és képzési tevékenységekre vonatkozó hetedik keretprogramjáról (2007–2011)COM(2005) 119 final/2 – 2005/0043 (COD) – 2005/0044 (CNS)

9

2006/C 065/3

Európai Gazdasági és Szociális Bizottság vélemény – Tárgy: Javaslat európai parlamenti és tanácsi határozatra a versenyképességi és innovációs keretprogram (2007–2013) létrehozásárólCOM(2005) 121 final – 2005/0050 (COD)

22

2006/C 065/4

Európai Gazdasági és Szociális Bizottság vélemény – Tárgy: Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a járművek forgalmi engedélyének kiadására hatáskörrel rendelkező tagállami szolgálatoknak a Schengeni Információs Rendszer második generációjához (SIS II) való hozzáférésérőlCOM(2005) 237 final – 2005/0104 (COD)

27

2006/C 065/5

Európai Gazdasági és Szociális Bizottság vélemény – Tárgy: Javaslat tanácsi irányelvre a 69/169/EGK irányelvnek a Finnországba történő sörbehozatal ideiglenes mennyiségi korlátozásának tekintetében történő módosításárólCOM(2005) 427 final – 2005/0175 (CNS)

29

2006/C 065/6

Európai Gazdasági és Szociális Bizottság vélemény – Tárgy: Szállítási módok biztonságvédelme

30

2006/C 065/7

Európai Gazdasági és Szociális Bizottság vélemény – Tárgy: Javaslat tanácsi rendeletre a közös halászati politika végrehajtására és a tengerjogra vonatkozó közösségi pénzügyi intézkedések létrehozásárólCOM(2005) 117 final – 2005/0045(CNS)

38

2006/C 065/8

Európai Gazdasági és Szociális Bizottság vélemény – Tárgy: Az Európai Bizottság közleménye a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: A közösségi polgári védelmi mechanizmus fejlesztéseCOM(2005) 137 final

41

2006/C 065/9

Európai Gazdasági és Szociális Bizottság vélemény – Tárgy: Közös vállalkozások a halászati ágazatban. A jelenlegi helyzet és a jövőbeni kilátások

46

2006/C 065/0

Európai Gazdasági és Szociális Bizottság vélemény – Tárgy: Javaslat tanácsi rendeletre a hasított kifejlett marhák közösségi osztályozási rendszerének meghatározásárólCOM(2005) 402 final – 2005/0171 CNS

50

2006/C 065/1

Európai Gazdasági és Szociális Bizottság vélemény – Tárgy: A technológiai parkok szerepe az új uniós tagállamok ipari szerkezetváltásában

51

2006/C 065/2

Európai Gazdasági és Szociális Bizottság vélemény – Tárgy: A Bizottság közleménye: Szerkezetátalakítások és foglalkoztatás – A szerkezetátalakítások előkészítésével és nyomon követésével a foglalkoztatás fejlesztéséért: az Európai Unió szerepeCOM(2005) 120 final

58

2006/C 065/3

Európai Gazdasági és Szociális Bizottság vélemény – Tárgy: Javaslat tanácsi határozatra a 2007-2013 közötti időszakra A terrorizmus megelőzése, arra való felkészültség és következményeinek kezelése elnevezésű, egyedi program létrehozásáról – Biztonság és a szabadságjogok védelme elnevezésű általános programCOM(2005) 124 final – 2005/0034 (CNS)

63

2006/C 065/4

Európai Gazdasági és Szociális Bizottság vélemény – Tárgy: Javaslat európai parlamenti és tanácsi határozatra a Mindenki Számára Biztosítandó Esélyegyenlőség Európai Évéről (2007) Az Igazságos Társadalom irányábanCOM(2005) 225 final – 2005/0107 (COD)

70

2006/C 065/5

Európai Gazdasági és Szociális Bizottság vélemény – Tárgy: Hogyan integráljuk a szociális dimenziót a gazdasági partnerségi megállapodásokkal kapcsolatos tárgyalásokba?

73

2006/C 065/6

Európai Gazdasági és Szociális Bizottság vélemény – Tárgy: Az Európai Bizottság közleménye – Konzultációs dokumentum az innovációs célú állami támogatásrólCOM(2005) 436 final

86

2006/C 065/7

Európai Gazdasági és Szociális Bizottság vélemény – Tárgy: A Bizottság közleménye a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: A Bizottság hozzájárulása az elméleti útkeresési szakasz munkájához, és azon túl: D-terv a Demokrácia, Dialógus és Diszkusszió érdekébenCOM(2005) 494 final

92

2006/C 065/8

Európai Gazdasági és Szociális Bizottság vélemény – Tárgy: Út az európai tudásalapú társadalom felé – a szervezett civil társadalom hozzájárulása a lisszaboni stratégiához

94

2006/C 065/9

Európai Gazdasági és Szociális Bizottság vélemény – Tárgy: Javaslat tanácsi irányelvre a 77/388/EGK irányelvnek a hozzáadottérték-adó kivetésére vonatkozó eljárás egyszerűsítésére, illetve az adókijátszások és adókikerülések megakadályozására szolgáló egyes intézkedések, valamint egyes, eltéréseket biztosító határozatok megszüntetése tekintetében történő módosításárólCOM(2005) 89 final – 2005/0019 (CNS)

103

2006/C 065/0

Európai Gazdasági és Szociális Bizottság vélemény – Tárgy: Megújuló energiaforrások

105

2006/C 065/1

Európai Gazdasági és Szociális Bizottság vélemény – Tárgy: Zöld könyv: Jelzáloghitel az EU-banCOM(2005) 327 final

113

2006/C 065/2

Európai Gazdasági és Szociális Bizottság vélemény – Tárgy: A Bizottság közleménye a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek – A hágai program: Tíz prioritás a következő öt évre – Partnerség Európának a szabadság, biztonság és jog területén való megújulásáértCOM(2005) 184 final

120

2006/C 065/3

Európai Gazdasági és Szociális Bizottság vélemény – Tárgy:

131

2006/C 065/4

Európai Gazdasági és Szociális Bizottság vélemény – Tárgy: Zöld könyv a Pénzügyi Szolgáltatások Politikáról (2005–2010)COM(2005) 177 final

134

2006/C 065/5

Európai Gazdasági és Szociális Bizottság vélemény – Tárgy: Higiéniai jogszabályok és kisipari feldolgozóüzemek

141

HU

 


II Előkészítő jogi aktusok

Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

2005. december 14–15-i, 422. plenáris ülés

17.3.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 65/1


Európai Gazdasági és Szociális Bizottság vélemény – Tárgy: „Állami támogatási cselekvési terv – Kevesebb és célzottabb állami támogatás: ütemterv az állami támogatás 2005 és 2009 közötti reformjához”

COM(2005) 107 final – {SEC(2005) 795}

(2006/C 65/01)

2005. június 8-án az Európai Bizottság úgy határozott, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződés 262. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a fent említett tárgyban.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció véleményét 2005. november 11-én elfogadta. (Előadó: Antonello PEZZINI).

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2005. december 14–15-én tartott, 422. plenáris ülésén (a december 14-i ülésnapon) 117 szavazattal, 2 ellenében, 5 tartózkodás mellett elfogadta a következő véleményt:

1.   Bevezetés

1.1

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság több ízben felhívta a figyelmet az állami támogatások ellenőrzésének fontosságára, amely alapvető elem az alábbiak érdekében:

a tagállamok gazdaságai közötti konvergencia eszközeként felfogott korrekt versenypolitika,

az Európai Unió innovációjának és versenyképességének erősítése,

valamennyi közösségi régió kohéziója és fenntartható növekedése.

1.2

Az állami támogatásokra vonatkozó szabályozás alapelemeit az Európai Közösséget létrehozó szerződések, valamint az ESZAK-Szerződés és az EGK-Szerződés rendelkezései tartalmazzák. A már hatályát vesztett ESZAK-Szerződéstől eltérően az EK-Szerződés az állami támogatások tárgyában nem ír elő abszolút tilalmat: a tilalom elrendelése mellett mentesítéseket (1) és kivételeket (2)is tartalmaz, amelyek széleskörű mérlegelési hatáskörrel ruházzák fel az Európai Bizottságot – és kivételesen az Európai Tanácsot is –, hogy az általános szabályozás alóli mentesítéssel engedélyezhessenek egyes támogatásokat.

1.3

Másrészt az ezen bonyolult témakört szabályozó 87., 88. és 89. cikk az általános versenyszabályokra, az adózásra és a jogharmonizációra vonatkozó VI. fejezet II. részében is szerepel, hangsúlyozandó, hogy mennyire fontos tekintetbe venni az állami támogatások kérdését a versenypiacon előidézett hatások miatt.

1.3.1

Az EGSZB már több ízben hangsúlyozta, hogy bármely, az állami támogatásokkal kapcsolatos új cselekvési terv az EK-Szerződés 2. cikke által megszabott keretbe kell, hogy illeszkedjék, éppen azért, hogy garantálhassa – többek között – az egységes piac helyes működését, az antidiszkriminációs szabályok alkalmazását, a gazdasági tevékenységek harmonikus, kiegyensúlyozott és fenntartható fejlődését, a fenntartható és nem inflációs növekedést, a versenyképesség és a konvergencia magas szintjét, az életminőség javítását, valamint a gazdasági és szociális kohéziót és a tagállamok közötti szolidaritást.

1.4

Ebben az értelemben tehát állami támogatás alatt – ahogyan ezt az Európai Bizottság is megfogalmazta – „az egy meghatározott gazdasági tevékenység elősegítése céljából alkalmazott állami beavatkozás bármely formáját értjük. Az ilyen jellegű segítségnyújtás tehát azt feltételezi, hogy egyes gazdasági ágazatokat vagy tevékenységeket másoknál előnyösebb módon kezelnek, ami torzítja a versenyt, mivel megkülönböztetést eredményez a kedvezményezett és a többi vállalkozás között” (3).

1.4.1

A Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése értelmében az állami támogatás fogalma nem csupán az állami hatóságok által nyújtott és közpénzből finanszírozott támogatásokat foglalja magában, hanem az általában a vállalkozások költségvetésére nehezedő közterhek csökkentésére irányuló beavatkozásokat is.

1.5

Az Európai Tanács 2005 márciusában hangoztatta azon célkitűzését, hogy az állami támogatások általános szintjét tovább kell csökkenteni, a piac esetleges hiányosságai esetén azonban engedélyezni kell a mentesítéseket. Ez az álláspont összhangban van a 2000-ben tartott lisszaboni csúcson, majd pedig 2001-ben Stockholmban hozott határozatokkal, és megfelel azon szükségletnek, hogy a támogatásokat közérdekű horizontális célok – beleértve a kohézió célkitűzéseit – felé csoportosítsuk át.

1.5.1

Az Európai Bizottság nemrégiben kiadott, a lisszaboni stratégia félidős felülvizsgálatáról szóló közleményében támogatja ezen célkitűzést, amely az állami támogatások csökkentésére és a piaci hiányosságok felé való átcsoportosítására irányul, különösen a jelentős növekedési potenciállal rendelkező ágazatokban, valamint az innováció ösztönzése céljából (4).

1.6

Nemrégiben az Európai Parlament is kifejezte álláspontját az állami támogatásokkal kapcsolatban (5), hangsúlyozva, hogy azokat felelős és hatékony módon kell felhasználni, mivel

az Unió éves költségvetésének több mint 50 %-át teszik ki,

kihatnak az államháztartásra, a versenyre és a magánvállalkozások befektetési kapacitására a globalizált gazdasági környezetben,

az európai adófizetőt terhelik.

1.6.1

Másrészt az EP 2005. május 12-én elfogadta a „Az európai versenyképesség erősítése: az ipari szerkezetátalakítások kihatásai a KKV-politikára és a KKV-k szerepére” (6) című állásfoglalást, amelyben többek között célul tűzi ki a vállalkozásoknak nyújtott támogatások összvolumenének csökkentését, azonban emlékeztet egyes támogatások hasznosságára a piaci hiányosságok enyhítésében, példaként említve a K+F, a képzés és a vállalati tanácsadás céljára nyújtott támogatásokat.

1.6.2

A KKV-k részére a tagállamokban nyújtott állami támogatások fontosságának tudatában az EP felkéri az Európai Bizottságot, hogy a strukturális alapokon belül tartsa meg a gazdasági és szociális-gazdasági rehabilitáció céljából alkalmazott, az ipari kapacitás kitelepülése (delokalizáció) által sújtott területeknek szánt összes támogatási eszközt, és ragaszkodik ahhoz, hogy vegyék figyelembe ezeken a területeken – és általánosabb értelemben a kohéziós politikák területén – a kis- és mikrovállalkozások igényeit. (7)

1.6.3

Az állami támogatások reformtervezetével kapcsolatban az EP az innovációt ösztönző világos cselekvési irányvonal meghatározását javasolja, amely a lisszaboni célkitűzések összefüggésében átfogja valamennyi ágazatot.

1.7

Másrészről az évek során az Európai Bíróság is több ízben kifejezte véleményét az állami támogatásokkal kapcsolatosan, és ily módon valódi esetjogot (case-by-case law) teremtett, következetes és rendkívül részletes irányvonalak által jellemzett joggyakorlatot alakítva ki, legutóbb a közérdekű szolgáltatásokkal kapcsolatos, valamint a 2003. július 24-i Altmark– ítélettel (8).

1.8

Az „Állami támogatások alakulásáról” szóló 2005 áprilisi jelentésében (9) az Európai Bizottság a tagállamok reakcióját illetően pozitív mérleget von a Lisszabonban beindított stratégiáról, kiemelve a támogatások szintjének a GDP-hez viszonyított kismértékű csökkenését és a még kedvezőbb reakciókat az Európai Tanács ülései által javasolt értelemben a támogatások átcsoportosítására vonatkozóan; azonban rendkívül sok még a teendő.

1.8.1

Az állami támogatások általános szintjének csökkentésére és azoknak a horizontális célokra való átcsoportosítására irányuló stratégia alapjául az Európai Bizottság 2001-ben elkészítette az állami támogatások jegyzékét, valamint a kapcsolódó értékelési keretet, majd ezeket 2002-ben továbbfejlesztette. Az EGSZB nagyra becsüli az Európai Bizottság azon kötelezettségvállalását, hogy az ágazatban nagyobb átláthatóságot érjenek el; ez különösen fontosnak tűnik az újonnan csatlakozott országok vonatkozásában.

1.9

Az EGSZB örömmel veszi tudomásul azon tényt, hogy 2003-ban az állami támogatások évi összvolumene az 1999-es szinthez képest 3,6 %-kal, az 1996-os szinthez képest pedig majd 30 %-kal csökkent. Jelzi azonban, hogy továbbra is magas a jelenlegi 53 milliárd euró összegű támogatási szint (10), amelynek több mint 60 %-a a feldolgozó- és szolgáltatóiparba áramlik. Aggodalmát fejezi ki továbbá a verseny torzulásai miatt, amelyek az állami támogatások eltéréseiből eredhetnek az egyes tagállamok, illetve a tagállamokon belül az egyes régiók között.

1.9.1

Az EGSZB (11) kedvezően fogadta az Európai Bizottság által a szabályok tisztázása és pontosítása céljából végzett munkát, különös tekintettel a csoportmentesség szabályozására, valamint a foglalkoztatást ösztönző támogatásokra, amelyek célja a tagállamok általi munkahelyteremtés megkönnyítése.

1.9.2

Az EGSZB teljes mértékben egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy az állami támogatásokra vonatkozó szabályokat az idő múlásával aktualizálni kell, hogy tekintetbe lehessen venni a bekövetkezett politikai, gazdasági és jogszabályi változásokat. Ezen oknál fogva „az állami támogatások értékelési eszközeit rendszeresen felül kell vizsgálni, ennélfogva időtartamuk gyakran korlátozott”  (12).

1.10

Az EGSZB tehát üdvözli azt a tényt, hogy az Európai Bizottság e tárgyban általános reform kialakítására vonatkozó javaslatokat tett (13), amely a piaci kudarcokat fokozottan tekintetbe vevő integrált megközelítésen alapul.

1.10.1

Az EGSZB úgy véli, hogy a támogatáspolitika és a fejlesztési szükségletek közötti szükséges egyensúlyt kellően figyelembe vevő új jogszabályi keret elfogadását a támogatások egyszerűsítését és hatásuk kimerítő értékelését magában foglaló felülvizsgálatnak kell megelőznie.

1.10.2

Ezen felülvizsgálatnak világos célkitűzéseken, széleskörű konzultációkon és hiánytalan információkon kell alapulnia; az új jogszabályi keretnek a világos ellenőrzési rendszeren túl biztosítania kell a politikák közötti koherenciát, a cselekvések összefogását, a nagyobb mértékű egyszerűsítést, az átláthatóságot és a jogbiztonságot.

1.10.3

A javasolt jogszabályi keretnek összhangban kell lennie az alábbiakkal:

a versenyképesség integrált megközelítését szolgáló, a 2004 novemberében tartott Európai Csúcs által a lisszaboni stratégia megújítása érdekében elhatározott célkitűzések, a gazdasági fejlődésre, a foglalkoztatás növelésére és a vállalkozások erősítésére vonatkozóan,

az állami támogatásokkal kapcsolatos közösségi politika egyszerűsítésének igénye, amely politika későbbi differenciálódása egyre növekvő bonyolultsággal és az adminisztratív terhek növekedésével járt mind a tagállamok, mind a kedvezményezettek számára,

a jogbiztonság és az adminisztratív átláthatóság biztosításának szükségessége, mégpedig világos, egyszerű és előre meghatározott, a vállalkozások, valamint tanácsadóik által könnyen érthető és alkalmazható szabályok segítségével,

azon támogatások gazdasági rentabilitásának elve, amelyek célja a piaci kudarcok elkerülése, ezáltal a bizonytalanságok csökkentése, valamint az érintettek számára az előreláthatóság elégséges fokának biztosítása,

a 25-ök Európája belső piacával összeegyeztethetetlen intézkedések feltárásával és bejelentésével kapcsolatos mechanizmusok és eljárások; mindezeknek biztosítaniuk kell az érdekeltek, a bíróság, a tudományos élet, a vállalkozások és a civil társadalom aktív bevonására irányuló konkrét lehetőségeket.

1.10.4

Az egyéb igények szükségessé teszik, hogy kiemelt figyelmet szenteljünk az alábbiaknak:

a támogatások kedvezményezettjeinek nagysága és elhelyezkedése, valamint a támogatás mértéke (lásd a de minimis rendeletet),

az új jogszabályi keret összeegyeztethetősége a közösségi környezetvédelmi politikával (új szabályok az „Emission Trading Scheme” tárgyában),

innovációs politika (2004. novemberi útmutató, 2005. évi új közlemény), kutatási és technológiai fejlesztési politika (új 2006-os K+F támogatási keret),

ágazati iparpolitika,

kohéziós politika (Guidelines on Regional Aid – RAG 2006, Regionális Támogatási Iránymutatások) felülvizsgálata,

vállalkozáspolitika (a de minimis rendelet és a kockázati tőke szabályozásának felülvizsgálata),

a fogyasztók tájékoztatása és az európai polgárok számára jelentkező előnyök.

1.11

Az EGSZB szerint azonban az állami támogatások közös keretének meghatározásánál az a legfontosabb, hogy korszerű és valamennyi tagállam között konszenzust kialakítani képes politikát kell beindítani, mivel a globalizáció az Európai Unió valamennyi gazdaságában szükségessé teszi a változási és a szerkezetátalakítási folyamatokat.

1.12

Az egymással versengő vállalkozások a támogatási rendszerek végső címzettjeiként – az állami szektorral együtt – könnyen tudják értékelni a létező eszközök hatékonyságát. Konkrét hozzájárulást nyújthatnak az állami támogatások modern európai politikájának megfelelő megoldások monitoringjához, és hasznos javaslatokat tehetnek az új iránymutatások kialakítását illetően.

1.12.1

Ezenkívül a vállalkozásokat érinti a legérzékenyebben a jogbizonytalanság, a támogatások jóváhagyásának hosszadalmassága, valamint a jogellenesnek nyilvánított támogatások behajtásának súlyos következményei. Ezért ők a leginkább érdekeltek a közösségi szabályozás egyértelmű ismeretének terjesztésében és az értelmezési és alkalmazási nehézségek és eltérések meghaladásában.

2.   Az állami támogatások reformjának kiegyensúlyozott kerete felé

2.1

Az EGSZB meg van győződve arról, hogy az Európai Bizottság reformjavaslatai értékes alkalmat kínálnak az alábbiak kiegyensúlyozott szintézisének kialakítására:

valamennyi tagállam fejlesztési igényei a tudásalapú, nagyobb mértékű és minőségibb foglalkoztatáson és a magas életminőségen nyugvó fenntartható gazdaságra vonatkozóan,

a globalizációból eredő kötelezettségek, a WTO szabályainak hiánytalan betartását illetően is,

a vállalkozók, a fogyasztók, az adófizetők és a teljes civil társadalom számára egyenlő feltételek biztosítása a kibővített Európa nagy közös piacán.

2.2

Az EGSZB teljes mértékben osztja a „Kevesebb és célirányosabb támogatás” című reform ösztönző elvét, amennyiben annak célja javítani a vállalkozások belső piaci és nemzetközi versenyképességét, valamint megteremteni a hatékonyabb vállalkozások premizálásának feltételeit.

2.3

Az EGSZB teljes mértékben osztja az Európai Bizottság által megjelölt irányvonalat a szabályok egyszerűsítése érdekében, amelynek célja az, hogy nagyobb biztonságot nyújtson a gazdasági szereplők számára, valamint csökkentse az államok adminisztratív terheit. Az EGSZB meg van győződve arról, hogy a jogszerű és jogszerűtlen állami támogatás fogalma körüli bizonytalanság veszélyezteti az Európai Bizottság által az állami támogatásokkal kapcsolatosan végzett ellenőrzés legitimitását.

2.4

Az EGSZB véleménye szerint a támogatásokkal kapcsolatos közösségi szabályozás reformtervezetének lényegében az alábbiakat kell lehetővé tennie:

a különböző érdekeltek – kezdve a vállalkozásokon – nagyobb mértékű, intézményesített bevonása a politikák döntéshozatali és végrehajtási folyamataiba,

a meglévő szabályok hozzáigazítása az új kihívásokhoz, a lisszaboni stratégia célkitűzéseinek támogatása a polgárok számára abból eredő kedvező hatások fokozása céljából,

specifikus eszközök létrehozása a vállalkozások méretbeli növekedésének ösztönzése céljából, megfelelő ösztönzők engedélyezésével,

az innováció és a K+F céljára szánt állami támogatásokkal kapcsolatos új szabályok elfogadása,

világosabb feltételek kialakítása az adóügyi támogatások odaítéléséhez, az „előnyös adózás” révén megvalósított támogatási intézkedésekre vonatkozó szabályozások felülvizsgálata, hogy a hátrányos helyzetű térségek számára biztosíthatóak legyenek az egyenlő feltételek egy vonzó, egyszerű, és a versenyt korlátozottan befolyásoló eszköz révén,

utólagos értékelési mechanizmusok, valamint az intézkedések gazdasági hatékonyságával kapcsolatos monitoring bevezetése, amelyek tekintetbe veszik a támogatások hatékonyságát a belső piac működésével összefüggésben,

nagyobb nemzetközi együttműködés, a közösségi politikának a harmadik országok politikáival való összehangolása érdekében, különösen azon országokat illetően, amelyekben a szabályozások nem írják elő az állami támogatások korlátozását.

2.5

Az állami támogatáspolitika a versenypolitika szerves részét képezi, és ebbéli minőségében azon közösségi politikák egyike, amelyek a legnagyobb hatással vannak a gazdaság alakulására. Az EGSZB véleménye szerint tehát az állami támogatáspolitikát konkrétabb módon kell felhasználni, hogy biztosítsuk a fejlesztés minőségét és a lisszaboni célkitűzésekkel való összhangot, hogy ily módon javaslattévő szerepet játsszunk, a gazdaság és a foglalkoztatás fejlesztésének egészséges dinamikáját biztosítandó.

2.6

A versenyképességen mérhető le a piac azon képessége, hogy hatékonyan képes-e javakat és értékteremtő szolgáltatásokat létrehozni a globalizált világban, a társadalom életminőségének javítása és a magas szintű foglalkoztatás biztosítása céljából. El kell azonban ismernünk, hogy kudarcot vallottunk azon törekvésünkben, hogy a – lisszaboni stratégiában foglalt célkitűzéseknek megfelelően – az európai vállalkozásokat és az emberi erőforrásokat a technológiai kutatás, az innováció, a képzés és az internacionalizáció minőségibb szintjére fejlesszük.

3.   A reform és a lisszaboni stratégia (Less & Better State Aid Policy)

3.1

Az EGSZB helyesli az állami támogatások közösségi szabályozási keretének megújítását, amelynek az alábbi jellemzőkkel rendelkező támogatási politikából kell kiindulnia:

koncentráltabb és szelektívebb;

a lisszaboni stratégiával, az egységes piac megvalósításával és az egyéb közösségi politikákkal összhangban van és tökéletesen kiegészíti azokat,

az eljárások és a szabályok egyszerűsítésén, átláthatóságán és jogbiztonságán alapul,

a vállalkozásokat és a munkaerőpiacot nagyobb mértékben, intézményesen bevonja a döntéshozatali és végrehajtási folyamatokba, valamint az értékelés és a hatékonyság nyomon követésének szakaszaiba,

a megosztott felelősségen alapul, mivel aktiválja a koordináció nemzeti szintjeit,

összhangban van a nemzetközi intézmények és a fő európai partnerek globális piacokon alkalmazott politikáival.

tiszteletben tartja a belső piac szabályait.

biztosítja az uniós támogatások kompatibilitását

3.2

Az EGSZB szerint az állami támogatásokkal kapcsolatos közösségi politikának aktívan hozzá kell járulnia ahhoz, hogy Európa vonzóbbá váljon a befektetők és a munkaerő számára, hogy növekedjen a vállalkozások versenyképessége és a szociális kohézió, továbbá, hogy ösztönözzék a kutatási és innovációs készséget, végezetül, hogy előmozdítsák az új ismeretek létrejöttét és terjesztését, továbbá az emberi erőforrások képzését.

3.3

Az EGSZB véleménye szerint a képzési és foglalkoztatási támogatásokkal kapcsolatos közösségi mentesítési szabályozást ki kell terjeszteni és bővíteni kell, mégpedig egy csoportmentességekről szóló általános rendelet révén. Előnyben részesítendők az átláthatóbb és konkrét célokra irányuló támogatási intézkedések, amelyeket a vállalkozásokkal és a szociális partnerekkel szoros együttműködésben kell meghatározni, lévén, hogy ők a támogatási rendszerek kedvezményezettjei, tehát ténylegesen ők képesek a javasolt eszközök hatékonyságának értékelésére.

3.4

Ami a regionális felhasználású támogatások rendszerét illeti a 2007–2013 közötti költségvetési időszakban, az EGSZB egyetért azzal, hogy a hátrányos helyzetű régiók – (a „statisztikai hatás által érintett” NUTS II, a „gazdaságilag növekvő” NUTS II, valamint az „alacsony népsűrűségű” NUTS III régiók), valamint a földrajzilag hátrányos helyzetű szigetek és hegyvidéki területek – fejlesztésének új lendületet kell adni, túllépve a segélyezési mentalitáson, csökkentve a támogatás-intenzitás felső határait, 10 %-on belül tartva a hátrányos helyzetű régiók szélső kategóriái közötti különbséget és leküzdve a határ menti régiók között fennálló, az aránytalan támogatási eltérések (a NUTS III régiók esetében ez nem haladhatja meg a 20 %-ot) által kiváltott lehetséges delokalizációs jelenségeket.

3.4.1

Az EGSZB osztja az Európai Bizottság megközelítési módját a különböző típusú vállalkozásoknak szánt regionális felhasználású támogatások intenzitását illetően, azonban úgy véli, hogy elkerülendő annak a kockázata, hogy a kisebb vállalatok méretbeli növekedése lefékeződjön, mégpedig oly módon, hogy a kis- és középvállalatok számára egységesen 20 %-os forráskiegészítést biztosítunk. Az új mentesítésekben szereplő régiók nagyvállalati beruházás-támogatására javasolt határoknak figyelembe kellene venniük az Európai Bizottság 2003. évi ajánlásában (14) foglalt új szabályozást.

3.5

Éppen a kisebb volumenű támogatásokra vonatkozóan az EGSZB támogatja a „De minimis”-ben előírt felső határ emelését, többek között azért, hogy lehetővé váljon a közösségi tevékenység nagyobb mértékű koncentrációja és egyszerűsítése.

3.6

Az EGSZB szerint az Európai Bizottságnak képesnek kellene lennie figyelmét a kereskedelmi cserekapcsolatokat jelentősen befolyásoló állami támogatásokra összpontosítania, ahelyett, hogy erőforrásait a túlnyomórészt helyi érdekű esetek sokaságának vizsgálatára vesztegetné; ennek során tisztázni kell a „local concern” kifejezés jelentését és értelmezését.

3.7

Az EGSZB úgy véli, hogy az állami támogatások ellenőrzésének arányosnak és hatékonynak kell lennie, és kerülni kell a bonyolult bejelentési procedúrákat a közösségi verseny szempontjából marginális gazdasági jelentőségű esetekben.

3.8

Az EGSZB erőteljesen támogatja az annak idején (2004 februárjában) az Európai Bizottság által a csekély volumenű állami támogatásokra vonatkozóan benyújtott javaslatot, amelynek célja az, hogy a tagállamok számára nagyobb rugalmasságot és egyszerűbb eljárásokat, valamint a lisszaboni stratégiában foglalt célkitűzések elérésére irányuló támogatási intézkedések számára elegendő teret lehessen biztosítani, mindenkor fenntartva azonban az Európai Bizottság megfelelő ellenőrzési lehetőségeit.

3.9

Az ágazati támogatásokat illetően az Európai Bizottság által a kategóriánként való csoportmentesítésre vonatkozóan kijelölt iránymutatás nyomán biztosítani kell az EU ágazati politikái és a közlekedési, az energiaügyi, az információs és a kommunikációs ágazatban alkalmazott támogatási rendszerek közötti koherenciát. A széleskörű innovációs, növekedési és munkahelyteremtő potenciált magában rejtő kulturális, audiovizuális, filmipari és sportágazatban a lisszaboni stratégia konkrét célkitűzéseket jelölt meg.

3.10

A környezetvédelmi támogatások esetében a környezetvédelem céljára nyújtott állami támogatások közösségi szabályozása 2007-ig marad érvényben. Ebben az esetben is fontos a lisszaboni stratégia által kitűzött célok követése, megkönnyítve a CO2-kibocsátáskereskedelem rendszerének kialakítását (ETS National Allocation Plans), a Kiotói Jegyzőkönyvben megszabott célkitűzések keretében.

3.11

Innovációs támogatások (a zöld könyvben (15) foglalt meghatározás szerint). Az EGSZB véleménye szerint a létező szabályozást ki kellene terjeszteni az innovatív tevékenységekre irányuló, a jelenlegi iránymutatások által le nem fedett támogatás-típusokra is, világos és általános érvényű kompatibilitási követelményeket kellene meghatározni, amelyek nagyobb mozgásteret hagynak a tagállamoknak a bejelentési kötelezettség alóli mentesítéssel.

3.11.1

Hogy javulást érjünk el ezen a területen, az EGSZB kéri az Európai Bizottságot, hogy az Eurostat segítségével határozza meg pontosabban azokat a termelői és szolgáltatásnyújtási tevékenységeket, amelyek jelenleg az innovatív tevékenységek közé sorolhatók. Rendkívül hasznos lenne ugyanis, ha ebben az érzékeny szektorban iránymutatások állnának rendelkezésre.

3.11.2

E tekintetben az EGSZB üdvözli, hogy 2005. szeptember 21-én kihirdetésre került az innovációra irányuló állami támogatások közösségi szabályozásáról szóló közlemény, amelynek célja, hogy e kulcsfontosságú szektort közösségi szinten szabályozza, valamint lehetőséget nyújtson arra, hogy azonosítsuk egyrészt a piaci kudarc legnyilvánvalóbb eseteit, másrészt a körülményeknek megfelelő beavatkozásokat azokban az esetekben, amelyekben lehetséges a korrekció.

3.12

Világosan meg kell határozni azonban a piac azon hiányosságait jelezni képes kritériumokat is, amelyekkel kapcsolatban felmerülhet a gyanú, hogy akadályozzák a lisszaboni stratégia végrehajtása során alkalmazandó innovációs intézkedések és eszközök optimalizálását; ugyanakkor megfelelő mozgásteret kell hagyni a tagállamok és régióik számára, hogy arányos és hatékony intézkedéseket alakítsanak ki a fejlesztési kutatás kereskedelmi és piaci innovációvá alakítása érdekében.

3.13

A KKV-k általi, innovatív projektekbe való befektetések ösztönzésére szánt támogatások segítsék elő a vállalatok méretbeli fejlesztését is, és tartalmazzák főként az alábbiakat:

a regionális és transzregionális innovációs hálózatok támogatását,

a technológiai ipari körzetek és parkok támogatására irányuló politikát,

a ún. „üzleti angyalok” (business angels), valamint a szolgáltatásközvetítők – mint például a venture technologists, a brókerek és a szabadalmi ügyvivők – aktiválása,

technológiaátadási és venture capital-központok létrehozása,

kvalifikált szakmai személyzet képzése és felvétele.

3.14

Az EGSZB szerint a szabályozás új rendszerének figyelembe kellene vennie az innovációs folyamatot befolyásoló környezeti kontextus tényezőinek összességét, amely tényezők a következők:

innovációra irányuló vállalati kultúra,

az egyéb vállalatokkal, állami szervezetekkel és szervekkel való, és az azok között fennálló kapcsolatok rendszere, amelyek az ismeretek és az innováció létrehozása és terjesztése szempontjából alapvető jelentőségűek,

normatív és szabályozási referenciakeret, különösen a szellemi tulajdonnal kapcsolatban,

a tőkepiacokhoz való hozzáférés, különösen a kockázati és a start-up tőkét illetően (a beruházási tőkéről szóló közlemény felülvizsgálata),

oktatási és képzési szolgáltatások, valamint a felsőoktatás és a tudományos, továbbá a vállalkozási szféra közötti kapcsolatok,

a támogatási struktúrák (mint az inkubátorházak, a körzeti hálózatok, az ipari és a technológiai parkok), valamint az innovációs közvetítés.

3.14.1

Általánosabb értelemben az EGSZB véleménye szerint a horizontális támogatásokra (amelyek a következők: kutatás, innováció, környezet, humántőke) vonatkozó iránymutatások felülvizsgálata során kívánatos lenne:

növelni a horizontális szabályozásokban jelenleg előírt intenzitásokat,

megtartani a területi bónuszokat a fejlődésben elmaradott területeken eszközölt beavatkozások esetében,

azon régiók számára, amelyek nem részesülhetnek támogatásban, vagy a 83. cikk c) pontja értelmében elveszítik jogosultságukat, „kohéziós bónuszt” kell létesíteni a strukturális alapokból társfinanszírozott beavatkozásokra.

3.15

Ami az általános érdekű gazdasági szolgáltatások ágazatában folyósított támogatások rendszerét illeti, hangsúlyoznunk kell, hogy ezen szolgáltatások alapvető elemét alkotják a szociális és területi kohéziónak: az Altmark-ítélet (16) által meghatározott követelmények, valamint az Európai Bizottság 2005. július 13-i vonatkozó határozata értelmében tisztázni kell a „közepes méretű, hatékonyan irányított vállalat” koncepcióját, garantálva ily módon az általános érdekű szolgáltatás jogcímén folyósított ellentételezések jogbiztonságát, amelyek a Szerződéssel összeegyeztethető állami támogatásokat képeznek.

3.16

Az EGSZB szerint a jövőbeni szabályozásban számot kellene vetni azon ténnyel, hogy az országos, regionális és helyi szinten demokratikus legitimitással rendelkező intézményeket megilleti az a felelősség, hogy az általános érdekű gazdasági szolgáltatások körét meghatározzák (17).

4.   Az eljárások egyszerűsítése és átláthatósága

4.1

Az EGSZB úgy véli, hogy fontos lépések tehetők az egyszerűsítés és a nagyobb mértékű átláthatóság felé, oly módon, hogy megerősítjük az Európai Bizottság által megkezdett tevékenységet egy olyan közösségi támogatás-politika kialakítása érdekében, amely erősebben összpontosít a jelentős versenytorzulásokat kiváltani képes elemekre.

4.2

Kerülendő a hosszadalmas ügyintézés, javítani és karcsúsítani kell az adminisztratív eljárásokat, valamint aktiválni a felelősséget a tagállamok szintjén, az átláthatóság és a hatékonyság biztosítása céljából.

4.3

Az EGSZB véleménye szerint a bevált gyakorlatokról szóló iránymutatások kidolgozása is rendkívül kívánatos valamennyi érdekelt fél teljes körű bevonásával, különös tekintettel a vállalkozásokra, amelyek a támogatási intézkedések első számú címzettjei.

5.   A reform és a 25-ök Európája

5.1

A bővítés új forgatókönyvei megkívánják az állami támogatások politikájának korrekcióját, hogy valamennyi európai régió egyformán vonzóvá váljon az ipari kapacitások betelepülése (lokalizáció) és a beruházások számára, valamint, hogy biztosítható legyen a szomszédos régiók közötti jogszerű verseny.

5.2

Jelenleg az Európai Unió 10 új tagállama a vállalatok részére állami támogatás jogcímén az ezen államok GDP-jéhez mérve jóval nagyobb összegeket folyósít, mint a 15-ök Európájában kifizetett támogatások, noha a tendencia azt mutatja, hogy ez az arány fokozatosan kiegyenlítődik majd. A 2000–2003 közötti időszakban az új tagállamokban az állami támogatások összege átlagosan elérte a GDP 1,42 %-át, ezzel szemben a 15-ök Európájában ez átlagosan 0,4 %.

5.3

A lisszaboni stratégia előírta, hogy a támogatásokat a horizontális célkitűzések eléréséhez lehet felhasználni. 2002-ben a 15-ök Európájában ez utóbbi támogatások 73 %-ra rúgtak, az új tagállamok 22 %-ával szemben (18).

5.4

Másrészről el kell ismerni azt, hogy az új tagállamok nagyon jól tudtak alkalmazkodni a piacgazdasághoz, noha a kibővült Európának fontos lépéseket kell még tennie a támogatások általános szintjének csökkentése és a versenyképesség, a fenntartható és koherens fejlődés, valamint a tudásalapú új európai gazdaság ösztönzése érdekében.

6.   Az érdekeltek – a vállalatok és a civil társadalom – bevonása

6.1

Az EGSZB úgy véli, hogy az állami támogatások területén javítani kell a bevált gyakorlatok és az eljárások irányítását, és jobban be kell vonni a közvetlenül érdekelteket, azaz elsősorban a vállalkozásokat és a civil társadalmat, hiszen őket érinti a legérzékenyebben a jogbizonytalanság, a támogatások közösségi jóváhagyásának hosszadalmassága, valamint a nem engedélyezhetőnek vagy jogellenesnek nyilvánított támogatások behajtásának súlyos következményei.

6.2

A vállalkozások a támogatási rendszerek címzettjeiként, ugyanakkor versenytársi minőségükben privilegizált helyzetben vannak a következőket illetően:

ismereteik és közvetlen tapasztalataik segítségével értékelni tudják az alkalmazott eszközök hatékonyságát, továbbá ellenőrizni a választott megoldásokat és meghatározni a lehetséges „legjobb gyakorlatokat”,

képesek elősegíteni a közösségi szabályozás jobb megismerését, a felhasználók – akár a támogatások nyújtói, akár kedvezményezettjei – számára közvetlenül hozzáférhető, világos és átlátható módon,

hozzá tudnak járulni az értelmezési és alkalmazási nehézségek és bizonytalanságok leküzdéséhez, amelyek azzal a kockázattal járnak, hogy kétségessé válik az állami támogatások feletti ellenőrzés legitimitása,

képesek „private enforcement”-formákat kialakítani, továbbá megkönnyíteni az európai szabályozások tiszteletben tartását és teljes körű alkalmazását.

6.3

Az EGSZB véleménye szerint szükséges:

a vállalkozások nagyobb mértékű, intézményes bevonása a politikák döntéshozatali és végrehajtási folyamataiba,

utólagos értékelési mechanizmusok, valamint az intézkedések gazdasági hatékonyságával kapcsolatos monitoring bevezetése,

az Európai Bizottság határozataihoz való korlátlan hozzáférés az interneten, nem csupán az érdekelt tagállam nyelvén, hanem az Európai Bizottság munkanyelveinek egyikén is,

a vállalkozások rendszeres tájékoztatása a folyamatban lévő kihirdetési eljárásokról, hogy ellenőrizhessék, vajon a nemzeti vagy a helyi szinten elfogadott könnyítési szabályok megfelelnek-e az EU támogatásokra vonatkozó alapvető szabályainak és eljárásainak, valamint hogy együttműködhessenek a különböző szintű hatóságokkal az EU támogatáspolitikájának jobb alkalmazása érdekében,

a jogszabályok alkalmazásának proaktív jellegű ellenőrzése, a vállalkozói szféra és a civil társadalom képviselőinek bevonásával a piaci kudarcoknak, valamint az egyes ágazatok vagy iparágak nem kielégítő teljesítményének gazdasági elemzése céljából.

rendszeres és egyetértésre épülő, meghatározott és átlátható kritériumokon alapuló, a piaci kudarcok azonosítására szolgáló mechanizmusok – market failure watch – és a belső piaci versenyre jelentős hatással nem bíró, valamint a lisszaboni stratégiának megfelelő támogatási intézkedések megvalósítása.

7.   A növekedési eszközként értelmezett, a 25–27 tagállam integrált és koherens gazdasági fejlődésére vonatkozó közös elképzelés keretébe vetített, új munkahelyeket teremtő és új vállalkozásokat létrehozó állami támogatáspolitika érdekében

7.1

Az EGSZB véleménye szerint világos képet kell adni arról, hogy milyen hozzáadott értéket képviselnek az állami támogatások az Európai Unió jövője szempontjából, a tagállamok által a Lisszabonban aláírt és 2000-től mostanáig számos európai csúcson hangoztatott versenyképességi, fenntartható és következetes fejlesztési célkitűzések keretében.

7.1.1

Az ezen stratégia által megjelölt kulcságazatok tartós és célzott pénzügyi erőfeszítéseket igényelnek, aminek a tagállamok költségvetési és strukturális politikájában is ki kell fejeződnie: mindehhez következetes és egymással összeegyeztethető politikák előzetesen meghatározott keretére van szükség. Szükséges, hogy valamennyi összetevő – beleértve a közösségi versenypolitikát is – ezen a kereten alapuljon, illetve ehhez igazodjon.

7.2

A globális piac egyéb partnereivel egyenlő eszközökkel versenyezni képes európai egységes piac teljes megvalósítása az EGSZB véleménye szerint megköveteli az európai gazdaságpolitikák – főként a támogatáspolitika – gyakorlatának és koncepcióinak nagyfokú korszerűsítését. Ezt szükségessé teszi a hatékony, technológiailag fejlett és versenyképes piac működése által megkívánt nagy infrastrukturális beruházások, valamint az immateriális javakba történő beruházások megvalósítása is.

7.3

Az EGSZB szerint az általános összeegyeztethetőségi kritériumok meghatározása révén arra kell ösztönözni a tagállamokat és a régiókat, hogy a versenyképes és a szabad verseny szabályait tiszteletben tartó gazdaság célkitűzésén alapuló támogatáspolitikákat fogadjanak el.

7.4

Ha a piacnak nem sikerül versenyképessé tenni az európai vállalkozásokat, és képtelennek bizonyul a technológiai innovációs, képzési és internacionalizációs kapacitások megerősítésére, az állami támogatásokkal kapcsolatos európai politikának megkönnyítenie, nem pedig akadályoznia kell azokat a politikákat és intézkedéseket, amelyek a vállalkozások növekedésének ösztönzésére, valamint azon képesség erősítésére irányulnak, amellyel Európába új beruházásokat, új szellemi tőkét és új pénzügyi forrásokat lehet vonzani.

8.   Záró ajánlások

8.1

Az EGSZB helyesli az állami támogatások európai politikájának az új, proaktív jellegű megközelítésen és az új általános közösségi szabályozáson alapuló korszerűsítését. E tekintetben főként a következőket ajánlja:

olyan politikát, amely megfelelő válaszokat képes adni és amely segít elkerülni vagy megszüntetni a piac kudarcait,

olyan politikát, amely hozzájárul a belső piac teljes megvalósításához, anélkül, hogy versenytorzulásokat hozna létre,

következetesebb és integráltabb politikát, amely ösztönzi a lisszaboni stratégia különböző aspektusainak megvalósítását, annak érdekében, hogy a vállalkozásokat versenyképesebbé tegye és erősítse nemzetközi pozícióikat, valamint javítsa fejlettségi szintjüket, a foglalkoztatás minőségét és a polgárok életszínvonalát,

az ipar és a szolgáltatások megerősítését, a vállalkozások erősítésével, valamint az ipari szféra és a munkaerőpiac átalakításával az iparpolitika új célkitűzéseinek és a globalizáció új követelményeinek megfelelően,

a termék- és a folyamatinnováció kiemelt támogatását annak minden aspektusában (19),

a proaktív beállítottság szükségességét, annak érdekében, hogy Európa vonzóbbá váljon a befektetők és a munkaerő számára, hogy növekedjen a vállalkozások versenyképessége, továbbá, hogy ösztönözzék a kutatási és innovációs készséget, valamint előmozdítsák az új ismeretek létrejöttét és terjesztését, továbbá az emberi erőforrások képzését,

a belső és a nemzetközi piaci versenyt ténylegesen torzító tényezőkre való erősebb összpontosítást, a helyi érdekű és jelentős piactorzító hatást nem okozó jelenségekkel kapcsolatos, felesleges és költséges bürokratikus procedúrák mellőzését,

az eljárások és a szabályok egyszerűsítésére, átláthatóságára és pontosságára irányuló megközelítést, ugyanakkor pontosan meghatározott – nem pedig szabad mérlegelés eredményeként kialakított –, a lisszaboni menetrenddel (kiegyensúlyozott gazdasági fejlődés, kohézió és versenyképesség a nemzetközi piacon) összeegyeztethető kritériumokon alapuló cselekvést,

vállalkozások nagyobb mértékű bevonását a döntéshozatali és végrehajtási folyamatokba, valamint az értékelés és a hatékonyság nyomon követésének, továbbá az alkalmazás (enforcement) szakaszaiba,

szorosabb összhang kialakítását az európai jogszabályok és normák, valamint a WTO nemzetközi intézményeinek, továbbá a fő európai partnereknek a globális piacokon alkalmazott szabályozásai és normái között,

közös stratégia és közös perspektíva meghatározását, amelyben valamennyi politikai-döntéshozatali, gazdasági és szociális szereplő és szint együtt tud működni, hogy előzetesen felül lehessen vizsgálni a fejlesztés és a támogatási intézkedések tényleges összeegyeztethetőségét.

Brüsszel, 2005. december 14.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

elnöke

Anne-Marie SIGMUND


(1)  87. cikk, (2) bekezdés

(2)  87. cikk, (3) bekezdés

(3)  COM(2005) 147 final, 2005.4.20., 11. oldal.

(4)  A tudásalapú társadalom definíciója nem mindig világos. E társadalomban a termékek magas arányban tartalmaznak szellemi munkát. Ösztönözni és támogatni kell – akár állami támogatások révén is – az egyre innovatívabb és intelligensebb termékek és szolgáltatások előállításának képességét.

(5)  Az EP 2005.2.22-i P6_TA(2005)0033 állásfoglalása.

(6)  Az EP 2005.5.12-i A6-0148/2005 számú állásfoglalása.

(7)  Lásd a 2003/361/EK ajánlást (HL L 124. 2003.5.20.)

(8)  C-280/00 peres ügy, Altmark Trans és Magdeburg – Nahverkehrsgesellschaft Altmark /Helyiérdekű Közlekedési Társaság/) (2003) CGCE I-7747.

(9)  Lásd a 3. jegyzetet.

(10)  Az Európai Unió szintjén.

(11)  HL C 108., 2004.4.30.

(12)  SEC(2005) 795, 2005.6.7.

(13)  COM(2004) 293 final, 2004.4.20.

(14)  HL L 124., 2003.5.20.

(15)  COM(1995) 688.

(16)  C-280/00 peres ügy, Altmark Trans és Magdeburg – Nahverkehrsgesellschaft Altmark /Altmark Helyiérdekű Közlekedési Társaság/ (2003) CGCE I-7747.

(17)  Az általános érdekű szolgáltatások ellentételezésének mentesítése a 86. cikk (2) bekezdése értelmében elég magas kell, hogy legyen ahhoz, hogy elegendő rugalmasságot, megfelelő dinamikát és minimális adminisztratív terheket tegyen lehetővé.

(18)  Az EU szintjén a 2002-ben folyósított összes támogatás kb. 73 %-a (kivéve a mezőgazdaságot, a halászatot és a közlekedést) horizontális célkitűzésekre (K+F, KKV-k, környezetvédelem és regionális gazdasági fejlesztés) került felhasználásra. A fennmaradó 27 %-ból a specifikus ágazatokat (különösen a kézműipari, a szénbányászati, és a pénzügyi szolgáltatási szektort) támogatták, és magában foglalja a megmentési célú és szerkezetátalakítási támogatásokat is. Az 1998–2000 és a 2000–2002 közötti időszakban a horizontális célkitűzésekre szánt támogatások részaránya 7 százalékponttal emelkedett: ez nagyrészt a környezetre (+7 %) és a kutatás-fejlesztésre (+4 %) folyósított támogatások jelentős növekedésének köszönhető. Ez a kedvező tendencia – különböző mértékben – a tagállamok legnagyobb részében megfigyelhető. Egyes államokban – így Belgiumban, Dániában, Görögországban, Olaszországban, Hollandiában, Ausztriában és Finnországban – a 2002 folyamán nyújtott szinte összes támogatást horizontális célkitűzésekre fordították [COM(2004) 256 final].

(19)  Ahogyan ez az innovációról szóló Zöld könyvben is szerepel (1995).


17.3.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 65/9


Európai Gazdasági és Szociális Bizottság vélemény – Tárgy: „Javaslat európai parlamenti és tanácsi határozatra az Európai Közösség kutatási, technológiafejlesztési és demonstrációs tevékenységekre vonatkozó hetedik keretprogramjáról (2007–2013)”, valamint „Javaslat tanácsi határozatra az Európai Atomenergia-közösség (Euratom) nukleáris kutatási és képzési tevékenységekre vonatkozó hetedik keretprogramjáról (2007–2011)”

COM(2005) 119 final/2 – 2005/0043 (COD) – 2005/0044 (CNS)

(2006/C 65/02)

2005. április 25-én a Tanács úgy határozott, hogy az EK-Szerződés 95. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a fent említett tárgyban.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció 2005. november 11-én véleményét elfogadta. (Előadó: Gerd WOLF, társelőadó: Antonello PEZZINI.)

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2005. december 14–15-én tartott 422. plenáris ülésén (a december 14-i ülésnapon) 123 szavazattal és 4 tartózkodás mellett elfogadta a következő véleményt:

Tartalom:

1.

Összefoglalás és ajánlások

2.

Bevezető

3.

Az Európai Bizottság javaslatának tartalma

4.

Általános megjegyzések

5.

Különös megjegyzések

6.

Az EURATOM-program

1.   Összefoglalás és ajánlások

1.1

A lisszaboni célok (1) Európának a globális versenyben elfoglalt pozíciójára vonatkoznak. A globális verseny lényeges eleme a kutatásba és fejlesztésbe történő, egyre növekvő beruházások versenye, mégpedig mind a hagyományos ipari országok (pl. USA, Japán, az EU országai), vagy a lényegesen olcsóbb munkaerővel rendelkező, gyors ütemben feltörekvő új gazdasági hatalmak (pl. Kína, India, Brazília, Korea) részéről.

1.2

A megfelelően támogatott, hatékony, kiemelkedő kutatás és fejlesztés ugyanis az innováció, a versenyképesség és a jólét, ezáltal pedig a kulturális kibontakozás és a szociális teljesítmények döntő előfeltétele és alapja. A kutatásba és fejlesztésbe tett beruházások – mivel a gazdaságot erősítő tényezőt jelentenek – megnövekedett gazdasági erőhöz vezetnek. Ennek felel meg a Barcelonában definiált 3 %-os cél (2) is, amely azonban a globális versenyt tekintve mozgó célpontot jelent.

1.3

Az Európai Közösség által támogatott kutatás és fejlesztés jelentős európai többletértéket teremt. Olyan lehetőségek nyílnak általa, amelyek egyértelműen felülmúlják az egyes tagállamok képességeit, és már eddig is világméretű jelentőségű európai fejlődést tett lehetővé. Döntő jelentőségű, ösztönző integrációs és emelőhatást gyakorol a tagállamok szükséges és terjedelmes méretű nemzeti kutatási programjaira, ami az erőforrások összefogásához is vezet. Összeköti az európai kutatási elitet, az európai ipart és az európai döntéshozókat. Az európai integráció, kohézió és identitás katalizátora. Az európai kutatási térség központi eleme.

1.4

Az Európai Bizottság javaslata, amely szerint növelni kell az eddigi ráfordításokat és a közösségi összköltségvetés immár 8 %-át kell ilyen célokra fordítani, a helyes irányba tett, üdvözlendő és feltétlenül szükséges első lépést jelent. Ez a minimális, hosszabb távon még fokozásra szoruló hozzájárulás ahhoz a törekvéshez, hogy ne kockáztassuk, hanem őrizzük meg és erősítsük Európa mint a modern tudomány és technika bölcsőjének helyzetét. Enélkül még hosszabb távon sem elérhetőek a lisszaboni célok.

1.5

De nem csupán a nemzetgazdaság versenyképessége, hanem a kulturális és politikai értékítélet és befolyásolás, valamint az ezekből következő, befektetőkre, tudósokra és mérnökökre („brain-drain”!) gyakorolt vonzerő is a tudományos-technikai teljesítőképességen múlik. Az EU-nak meg kell maradnia a mértékadó, keresett együttműködő partner szerepében, és nem veszítheti el a globális hálózatban betöltött világpolitikai jelentőségét.

1.6

Az EGSZB ezért felkéri az Európai Parlamentet, az Európai Tanácsot, valamint különösen a tagállamok állam- és kormányfőit, hogy az Európai Bizottság által javasolt, égetően szükséges kutatási és fejlesztési beruházásokat hiánytalanul bocsássák rendelkezésre, és ne hagyják ezeket az EU jövendőbeli összköltségvetéséről szóló tárgyalások játékszerévé vagy áldozatává válni. Ez a döntés az európai politika teljesítőképességének mércéjét fogja jelenteni, és kijelöli a jövőbe mutató helyes utat.

1.7

Az EGSZB emellett kéri a tagállamok állam- és kormányfőit, valamint az európai ipart, hogy a nemzeti kutatási programok és az ipari kutatási intézkedések révén is járuljanak hozzá a 3 %-os cél mielőbbi eléréséhez.

1.8

Az EGSZB támogatja az Európai Bizottság által javasolt két keretprogram (a hetedik keretprogram, valamint az Euratom-keretprogram) alapvető koncepcióját. Ez nemcsak tartalmukra és szerkezeti tagolásukra vonatkozik, hanem jórészt az egyes programcélok és programrészek közötti kiegyensúlyozottságra is.

1.9

Az EGSZB üdvözli, hogy az „Energia”, illetve a „Biztonság és űrkutatás” részprogramok ismét napirendre kerültek. Az EU megfelelő, olcsó és fenntartható energiaellátásának biztosítása az egyik leglényegesebb és prioritást élvező kérdés a fenntarthatóság, a környezettudatosság és a versenyképesség vonatkozásában. Megoldása a megfelelő kutatásban és fejlesztésben rejlik. A biztonság témájának nagy jelentősége a nemrég történt terrorcselekmények fényében különösen egyértelművé vált.

1.10

Sok megoldandó probléma olyan feladatot jelent, amely egyszerre több részprogramot átfog, beleértve a humán tudományokat és a gazdaságtant is. Az ilyen esetekben az EGSZB átfogó koordinációt és a szükséges horizontális kapcsolatokról való gondoskodást ajánlja. Ez még befolyásolhatja az egyes részprogramok számára jelenleg előirányzott költségvetési forrásokat, és érinti a gazdaságtudományi vizsgálatokra szánt, esetleg túl csekély költségvetési részt is.

1.11

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottságnak az adminisztratív folyamatok egyszerűsítésére és a szükséges ráfordítások csökkentésére, illetve ezáltal az európai kutatási programok hatékonyságának növelésére irányuló szándékát. A kérelmezési és engedélyezési eljárások jelenleg túl nagy munka- és költségráfordítást igényelnek, ezzel problémák elé állítják a tudomány és az ipar területén tevékenykedő felhasználókat. Szükséges, hogy a résztvevők számára érdemes legyen részt venni az európai kutatási programokban, figyelembe véve a kérelmezés kockázatát is. Ez főként a kisebb szereplőkre, mint a KKV-kre, illetve egyetemek és kutatási központok kisebb kutatócsoportjaira érvényes.

1.12

Fontos aspektus a kérelmezési és támogatási módok, valamint az együttműködési struktúrák és a szervezeti formák (eszközök) megfelelő folyamatossága. Új eszközöket, mint a közös technológiai kezdeményezéseket nagy körültekintéssel és kezdetben csak egy kísérleti időtartamra kell bevezetni.

1.13

Mivel a kis- és középvállalkozások döntő szerepűek a lisszaboni folyamat szempontjából, az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság szándékát, mely szerint a KKV-kat még erősebben be kell vonni a kutatási, fejlesztési és innovációs folyamatokba. Ennek megfelelően az erre előirányzott költségvetés növelését ajánlja szükség esetén, amennyiben az itt nem tárgyalt – fontos támogató és közvetítő szerepet betöltő – versenyképességi és innovációs keretprogramra (2007–2013) szánt összeg erre nem elegendő.

1.14

Az új high-tech termékek fejlesztésére és piacradobására alapított KKV-k sikerességéhez főként kezdőtőkével és kockázati tőkével való ellátottság szükséges, hogy működésük első öt-tíz éve sikeresen teljen.

1.15

Az EGSZB támogatja a Közös Kutatóközpont szerepét és sok területen betöltött fontos feladatkörét, melynek része a tudományos-technológiai, gazdasági és társadalmi terület jövőbeli irányzatainak elemzése is, valamint a politikai konzultációt illető jelentőségét.

1.16

Számos további, részletes megjegyzésre és ajánlásra vonatkozóan az EGSZB e vélemény 2., 4. és 5., részletesebb fejezetére hívja fel a figyelmet.

2.   Bevezető

2.1

Európa gazdasági, szociális és kulturális jövője. Európa jövőbeni fejlődését, valamint a globális hatalmi struktúrában betöltött helyét elsősorban az átalakulóban lévő ipari és gazdasági struktúrával, munkaerő-piaci helyzettel, illetve nyersanyaghelyzettel rendelkező világpiac versenye határozza majd meg. A növekedés, a sikeresség és a gazdasági erő – valamint az ebből eredő, a szociális teljesítményekre és kulturális kibontakozásra való képesség – főként a rendelkezésre álló tudástól és így a kutatás és technológiafejlesztés területén tett beruházásoktól függ. A kutatásba és fejlesztésbe tett beruházások – mivel a gazdaságot erősítő tényezőt jelentenek – megnövekedett gazdasági erőhöz vezetnek.

2.2

A globális versenyhelyzet. Európa egyrészt a már hagyományos ipari országokká vált USA-val, Japánnal és Oroszországgal áll versenyben. Főként az USA  (3) minden, kutatási és fejlesztési szempontból lényeges szektorban tett beruházásai múlják felül az EU-éit, és ezzel tovább növelik az USA már jelenleg is meglévő előnyét. Másrészt a gyors ütemben fejlődő gazdasági hatalmakkal, mint Kína, India, Brazília, Korea stb. áll versenyben.

2.3

A kutatás globális versenye. Az utóbbi országok mindenesetre – az EU-val szemben – nemcsak jóval olcsóbb munkaerővel rendelkeznek, hanem gyorsan növekvő, magas tudományos-technikai színvonallal, valamint jelentős képzési, kutatási és fejlesztési beruházásokkal is. Az EU számára ezért egyre nehezebbé válik, hogy sokkal magasabb munkabéreit, valamint szociális és környezeti normáit további tudományos-technikai előrelépéssel és ennek megfelelően jobb termékekkel és eljárásokkal biztosítsa. Európának tehát mindent meg kell tennie azért, hogy a kutatás és fejlesztés terén tett egyre nagyobb beruházások e globális, a jövő szempontjából döntő versenyében ne maradjon le.

2.4

Általános megítélés és vonzerő – nemzetközi együttműködés. De nem csupán a nemzetgazdaság versenyképessége, valamint az ebből következő, befektetőkre, tudósokra és mérnökökre („brain-drain”!) gyakorolt vonzerő, hanem a kulturális és politikai értékítélet és befolyásolás is a tudományos-technikai teljesítőképességen múlik. Az EU-nak meg kell maradnia a mértékadó, keresett együttműködő partner szerepében, és nem veszítheti el a globális hálózatban betöltött világpolitikai jelentőségét.

2.5

A lisszaboni stratégia. Ezért fogalmazta meg a lisszaboni Európai Tanács (2000 márciusában) azt a célt, hogy az Unió a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb tudásalapú gazdaságává váljon (4). Azóta a lisszaboni stratégia megvalósítása – és benne az erős európai kutatási térség megteremtése – az európai politika központi eleme. A barcelonai Európai Tanács (2002. tavasz) mennyiségi szempontból határozta meg a kutatástámogatás céljait: az EU összes ilyen kiadásának 2010-ig a GDP 3 %-ára kell nőnie, a magánszektor %-os aránya mellett (3 %-os cél). Az EGSZB azonban utal arra, hogy ez a cél a globális versenyt tekintve „mozgó célpont”; aki túl későn éri el, az egyre inkább el lesz maradva a többiek mögött.

2.6

Az erős közösségi kutatási program szükségessége. Az Európai Közösség által támogatott kutatás és fejlesztés nemcsak kiegészíti a tagállamok kutatási programjait, hanem ezen felül jelentős európai többletértékhez vezet. Olyan lehetőségek nyílnak általa, amelyek egyértelműen felülmúlják az egyes tagállamok képességeit, és már eddig is világméretű jelentőségű európai fejlődést tett lehetővé (5). Döntő jelentőségű, ösztönző integrációs és emelőhatást gyakorol a tagállamok szükséges és terjedelmes méretű nemzeti kutatási programjaira. Megfelel a tudomány, a kutatás és a termelés európai jellegének, valamint az ehhez szükséges nemzetközi munkaerőpiacnak.

2.7

Az európai integráció és kohézió katalizátora. A közösségi kutatás és fejlesztés emellett összeköti az európai kutatási elitet, az európai ipart és az európai döntéshozókat. Az európai integráció, kohézió és identitás jelentős katalizátora.

2.8

Az Európai Bizottság javaslatai. Az Európai Bizottság javaslatai azokra a tartalmi és pénzügyi intézkedésekre vonatkoznak, amelyek a Közösség részéről égetően szükségesek a kutatás és fejlesztés támogatásához és ezáltal a lisszaboni stratégia céljaihoz. Ezek az EU 2007–2013 időszakra előirányzott összes költségvetésének a növekedés ellenére még mindig csak viszonylag kis részét, alig 8 %-át képezik.

2.9

Az Európai Bizottság javaslatai emellett összefüggenek az itt nem tárgyalt versenyképességi és innovációs keretprogram (2007–2013) létrehozásáról szóló javaslattal. Ez a keretprogram betölthetné a közvetítő szerepét is az itt leírt keretprogram és a sok KKV számára szükséges innovációs folyamatok között.

2.10

A prioritások meghatározása mint mérce. Az európai politika komolyságának, teljesítőképességének és hitelességének döntő mércéje, hogy a Parlament, a Tanács és – a pénzügyi tervre vonatkozóan – főként a tagállamok megszavazzák-e a javasolt intézkedéseket és elsődleges fontosságot tulajdonítanak-e nekik (ehhez ld. a 4.2.–4.6. pontokat is).

3.   Az Európai Bizottság javaslatainak tartalma

3.1

Az Európai Közösség kutatási, technológiafejlesztési és demonstrációs tevékenységekre vonatkozó, a 2007–2013 időszakra szóló hetedik keretprogramját (a továbbiakban: hetedik keretprogram) előzményével szemben a következő tulajdonságok jellemzik:

Kezdettől fogva a 25 tagú unióra vonatkozik.

Két évvel meghosszabbított időszakot fog át.

Jelentősen megemelt összes költségvetést és éves költségvetést tartalmaz.

A javasolt programokat és alprogramokat világosan és érthetően tagolja.

Az energia, a biztonság és az űrkutatás témája kifejezetten új témaként került az alprogramok közé.

3.2

Ezzel szemben az Európai Atomenergia-közösség (Euratom) kutatási és képzési tevékenységekre vonatkozó hetedik keretprogramja (a továbbiakban: Euratom-keretprogram) változatlan időtartamra szól (2007–2011), azonban természetesen szintén a 25 tagú unióra vonatkozik.

3.3

A hetedik keretprogram négy egyedi programból áll, amelyek az európai kutatási politika négy fő céljának felelnek meg:

Együttműködés

A költségvetési eszközök kb. 61 %-ával ez a program jelenti a hetedik keretprogram legnagyobb részét. A kutatási tevékenységek határokon átnyúló együttműködését támogatja, beleértve az EU és harmadik országok közötti együttműködést is.

Ötletek

Az európai versenyben a „felderítő kutatást” kell támogatni, egy önálló Európai Kutatási Tanács vezetésével. Ez minden tudományos (beleértve a humán tudományokat is) és technológiai szakterületre vonatkozhat.

Emberi erőforrás

A „Marie Curie cselekvések”-nek nevezett, a kutatók képzését és pályafutásuk elősegítését támogató tevékenységeket ki kell építeni és kiterjeszteni, beleértve a nemzeti rendszerekkel való szorosabb kapcsolatokat is.

Kapacitások

Ez a program az európai kutatási és innovációs kapacitások lényeges elemeit támogatja: a kutatási infrastruktúrák kiépítését és átszervezését; a KKV-k javára folytatott kutatásokat; a kutatásorientált regionális csoportosulásokat; a teljes kutatási potenciál felszabadítását az EU „konvergenciarégióiban”; a „tudomány és társadalom” területhez tartozó témákat; a nemzetközi együttműködés „horizontális” tevékenységeit.

Közös Kutatóközpont

Továbbá lesz egy egyedi program a Közös Kutatóközpont nem nukleáris tevékenységeire vonatkozóan.

3.4

A Közösség pénzügyi hozzájárulása a hetedik keretprogramhoz összesen 72 726 millió euró. Ez az összeg a következő százalékos arányban oszlik fel a 2. cikk (2)–(6) bekezdéseiben megnevezett intézkedések között:

Együttműködés

61,1%

Ötletek

16,3%

Emberi erőforrás

9,8%

Kapacitások

10,3%

A Közös Kutatóközpont nem nukleáris tevékenységei

2,5%

3.5

A javasolt 44 432 millió eurós költségvetéssel rendelkező „Együttműködés” program tematikus alprogramokra tagolódik. Biztosítani kell az alprogramok közötti átjárhatóságot és lehetővé kell tenni a több témát átfogó megközelítéseket. A program a következő kilenc kutatási témát fogja át, amelyeket az EU-n belül transznacionális együttműködésben kell kezelni. Feltüntettük a javasolt költségvetési felosztást is, százalékos arányban kifejezve.

Egészségügy

18,7%

Élelmiszerek, mezőgazdaság és biotechnológia

5,5%

Információs és kommunikációs technológiák

28,5%

Nanotudományok, nanotechnológiák, anyagtudomány és új gyártástechnológiák

10,9%

Energia

6,6%

Környezetvédelem (beleértve az éghajlatváltozást is)

5,7%

Közlekedés (beleértve a repüléstechnikát is)

13,3%

Társadalom-gazdaságtan és humán tudományok

1,8%

Biztonság és űrkutatás

8,9%

3.6

A hetedik Euratom-keretprogram két egyedi programra tagolódik.

3.6.1

Az egyik a következő témákra terjed ki:

A fúziós energiára irányuló kutatás: egy biztonságos, fenntartható, környezetbarát és gazdaságilag életképes energiaforrás technológiájának kifejlesztése, valamint

Atommaghasadás és sugárvédelem: az atommaghasadás biztonságos használatának és a radioaktivitás ipari és gyógyászati területen való egyéb felhasználási lehetőségeinek támogatása.

3.6.2

A másik program a Közös Kutatóközpont atomenergia területén végzett tevékenységeit tartalmazza.

3.6.3

A hetedik Euratom-keretprogram végrehajtásához a 2007–2011 időszakra összesen 3092 millió euró áll rendelkezésre. Ez az összeg százalékosan a következőképpen oszlik meg:

a)

A fúziós energiára irányuló kutatás

69,8%

b)

Atommaghasadás és sugárvédelem

12,8%

c)

A Közös Kutatóközpont nukleáris tevékenységei

17,4%

3.7

A dokumentum tartalmazza a javasolt finanszírozási elvek és eszközök részletes leírását és magyarázatát is. Ezeket már az Európai Bizottság előző közleménye (6) is beharangozta, az EGSZB pedig részletekbe menő véleményt (7) dolgozott ki róla.

4.   Általános megjegyzések

4.1

Az Európai Bizottság javaslata egy sok részletet és kerethivatkozásokat tartalmazó jelentős kutatási és fejlesztési programot átfogó, nagyon terjedelmes dokumentum. Ezért e vélemény keretei közt nem lehetséges minden javasolt programelemet és folyamatot pontosan leírni és kommentálni. A részletes megjegyezések ezért olyan aspektusokra korlátozódnak, amelyeknek az EGSZB különleges figyelmet szentel. Utal az ilyen speciális témákra vonatkozó korábbi ajánlásaira (8) is, és hangsúlyozza azoknak a hetedik keretprogramra vonatkozó relevanciáját is. Messzebb menő kijelentések az EGSZB későbbi véleményeiben lesznek olvashatók, amelyek az Európai Bizottság specifikus programokról (9), illetve a hozzáférési szabályokról (10) kiadott közleményeiről szólnak majd.

4.2

Az EGSZB mindkét program javasolt költségvetését minimális összegnek tekinti, amelyet hosszabb távon még növelni kell ahhoz, hogy Európa mint a modern tudomány és technika bölcsőjének helyzetét ne kockáztassuk, hanem őrizzük meg és erősítsük. Üdvözlendő és feltétlenül szükséges első lépésnek tartja ahhoz, hogy legalábbis a Közösség részéről létezzenek törekvések az európai állam- és kormányfők barcelonai csúcstalálkozóján megállapított 3 %-os cél  (11) elérésére.

4.3

Megfelelő pénzügyi ellátottság nélkül a hetedik keretprogram és az Euratom-keretprogram nem képesek ellátni a lisszaboni stratégiához kapcsolódó feladataikat; sőt az a veszély is fennáll, hogy Európa még jobban lemarad a globális versenyben. A kutatás és fejlesztés a versenyképes termékekhez és technikákhoz vezető innovációs folyamat kiindulópontja és motorja. Egész lavinát indíthatnak el, amely aztán majd kihat a gazdaság dinamikájára és a foglalkoztatási helyzetre.

4.4

Az Európai Bizottság javaslata emellett érthető jelzés a tagállamok felé, hogy a maguk részéről kövessék ezt a példát, és mindent tegyenek meg annak érdekében, hogy a nemzeti kutatási költségvetések is hozzájáruljanak a 3 %-os cél mielőbbi eléréséhez.

4.5

Ebből következően az EGSZB a két költségvetés nagyságáról hozandó döntést tartja az európai politika, illetve annak hitelessége és cselekvőképessége mércéjének. Éppen ebben fog ugyanis megmutatkozni, hogy az európai politika helyesen jelöli-e ki az utat és a szükséges területeket tekinti-e prioritásnak ahhoz, hogy a lisszaboni célok ígéreteit be tudja tartani, és az EU ne maradjon le a globális versenyben.

4.6

Felhívás. Az EGSZB ezért felkéri az Európai Parlamentet, az Európai Tanácsot, valamint különösen a tagállamok állam- és kormányfőit, hogy az Európai Bizottság által javasolt, égetően szükséges kutatási és fejlesztési beruházásokat bocsássák rendelkezésre, és ne hagyják ezeket az EU jövendőbeli összköltségvetéséről szóló tárgyalások játékszerévé vagy áldozatává válni. Ha mégis úgy történne, abból nemcsak nagy hátrányok következnének, de a lisszaboni stratégia céljait sem lehetne megvalósítani, valamint az európai politika tekintélye és hitelessége is kárt szenvedne.

4.7

Az EGSZB emellett kéri a tagállamok állam- és kormányfőit, valamint az európai ipart, hogy a méreteiket tekintve jelentősebb nemzeti kutatási programok és az ipari kutatási intézkedések révén is lényegesen járuljanak hozzá a 3 %-os cél mielőbbi eléréséhez.

4.8

Az EGSZB támogatja az Európai Bizottság által javasolt két keretprogram (a hetedik keretprogram, valamint az Euratom-keretprogram) alapvető koncepcióját. Ez nemcsak tartalmukra és szerkezeti tagolásukra vonatkozik, hanem jórészt az egyes programcélok és programrészek közötti kiegyensúlyozottságra is.

4.9

Az EGSZB üdvözli, hogy az Európai Bizottság javaslata sok ajánlásának különös figyelmet szentelt. Az „Együttműködés” program kutatási témái közül ez pl. a következőkről kidolgozott véleményeire vonatkozik: nanotechnológiák  (12), biotechnológia  (13) , egészségügy  (14), információs technológiák  (15) , energia  (16) (beleértve a fúziós energiára irányuló kutatást (17) is), űrkutatás  (18) és biztonság  (19). Itt megismételjük, hogy az EGSZB nagy jelentőséget tulajdonít mindezeknek a témáknak, ezért feldolgozásukat kifejezetten támogatja. Az EGSZB által megállapított hiányosságok vagy egyedi szempontok tárgyalására később kerül sor.

4.10

Az űrkutatásra és a biztonságra vonatkozóan az EGSZB már ajánlotta, hogy támogatásuk és lebonyolításuk a hetedik keretprogramon kívül történjen, és meg is indokolta ezt. Tisztában van azonban a hetedik keretprogramon belül való kezelésük előnyeivel is: pl. egyszerűbb adminisztráció, jobb koherencia és szinergia más alprogramokkal. Ezért most amellett érvel, hogy próbálják meg ezeket az alprogramokat a hetedik keretprogramon kívül helyezni, és az így nyert tapasztalatokból esetleg a félidős értékelés folyamán vagy a nyolcadik keretprogramban vonják le a szükséges következtetéseket.

4.10.1

Az űrkutatási alprogramon belül kezelt „Világűrbe telepített alkalmazások az európai társadalom szolgálatában” téma tipikus átfogó kérdéskör, amely szorosan összefügg a biztonság, a környezetvédelem és az információs technológiák témáival.

4.10.2

A biztonság kutatásának jelenleg sajnos különösen aktuális témái, mint „A terrorizmus és a bűnözés elleni védekezés”, „Az infrastruktúra és a közművek biztonsága”, „A határok biztonsága”, „Biztonság és társadalom” stb. átfogó témák, amelyeket a társadalom- és humán tudományok kutatása keretében a „konfliktus- és békekutatás”, illetve „kultúrakutatás” témákkal kell kiegészíteni ahhoz, hogy többet tudjunk meg a konfliktusok hátteréről, illetve a konfliktusok elkerülésének és megelőzésének lehetőségeiről. Különös súlyt kell fektetni a terrorizmus visszaszorítására, valamint a veszélyes tömegpusztító fegyverek ellenőrzésére (ld. 6.4.3. pont).

4.11

Az EGSZB az „Ötletek” programmal kapcsolatban is üdvözli, hogy ajánlásait (20) figyelembe vették. Ezek főként azt tartalmazzák, hogy a programot a nemzetközileg elismert kiváló tudósokból álló Európai Kutatási Tanács irányítsa autonóm módon; az EGSZB most megismétli azt az ajánlását, amely szerint az ipari kutatás kiváló szakértői is képviseltessék magukat a tanácsban. A Parlamentnek és a Tanácsnak ennél is inkább ajánlja, hogy szavazzák meg a kutatástámogatásnak ezt az új módját, amelyet pl. a Medical Research Council (UK) vagy a Deutsche Forschungsgemeinschaft (D) analógiájára kell kezelni.

4.11.1

Az „Ötletek” program – amely minden tudományos és technológiai terület kiválóságainak támogatására irányul – európai többletértéket fog teremteni és hozzá fog járulni az EU globális versenyképességéhez. Az EGSZB elsősorban arra utal, hogy csak a szabadság és függetlenség jegyében végzett, kötöttségektől mentes de nem minden korlátozás nélküli kutatás képes előállítani a jövőbeli jólét legfontosabb nyersanyagát, az új ismereteket  (21). Az alapkutatás és annak fejlesztése jelentőségét az ipar is támogatja (22).

4.11.2

Ez az EGSZB többször is kifejezett ajánlásának is megfelel, amely szerint az alapkutatás, az alkalmazott kutatás és a fejlesztés (a termékek és eljárások fejlesztése) innovációs háromszögében mindhárom oldalnak meg kell adni az őt megillető helyet, és azáltal kell megteremteni a teljes siker optimális feltételeit. Más szemszögből nézve mindez az Európai Bizottság által javasolt multidiszciplinaritáshoz is szükséges. Az EGSZB emellett újból utal arra, hogy az alapkutatás, alkalmazott kutatás és fejlesztés fogalmak közötti határok mindig is képlékenyek és önkényesek voltak, ezért adminisztratív intézkedésekkel semmiképpen sem szabad kiemelni őket.

4.12

Az EGSZB szintén üdvözli az „Emberi erőforrás” területén és az ahhoz tartozó Marie Curie program keretében tett intézkedéseket. Ez a program már eddig is rendkívül sikeres és fontos eszköznek bizonyult az „európai tudósok” képzése és támogatása során, valamint az európai kutatási térség az egész világ kutatóira gyakorolt vonzerejének erősítésében. Az EGSZB megismétli, hogy a kutatók nemcsak az új ismeretek létrehozói, hanem az ilyen tudás legjelentősebb hordozói (és átadói) országok és kontinensek, illetve kutatóintézetek és az ipar, vagyis a kutatás és az alkalmazás között is.

4.12.1

A program részei közül ki kell emelni az élethosszig tartó tanulás, a pályafutás-támogatás, valamint az ipar és az egyetemek közötti kapcsolatok céljait. Míg az elsődleges cél a fiatal kutatók képzettségét és főként további szakmai fejlődését – valamint a már tapasztalt kutatók továbbfejlődését – szolgálja (ld. a következő pontot is), a második cél a felsőoktatási intézmények és az ipar intézményei, illetve a KKV-k közötti együttműködési programok létrehozása és támogatása, vagyis az említett innovációs háromszög támogatása. Ezért kell különösen támogatni a köz- és a magánszektor közötti mobilitást. A támogatásnak a pl. a mezőgazdasággal vagy politikai intézményekkel való partnerségeket, illetve az ilyen irányú mobilitást is magában kell foglalnia.

4.12.2

Ezzel az EGSZB az egyetemek mint a kutatás és képzés intézményeinek kulcsszerepére is hivatkozik. Feladatuk elvégzéséhez azonban az egyetemek anyagi/eszközi felszereltsége, személyi költségvetése és szervezeti felépítése eleget kell, hogy tegyen ennek a célnak (ld. a 4.15.4. pontot is). Itt mutatkoznak a legsúlyosabb hiányosságok – főként pl. az USA legjobb egyetemeivel összehasonlítva. Az EGSZB ezért üdvözli, hogy az Európai Bizottság erről a fontos kérdésről külön közleményt készít elő és véleményt fog kidolgozni. Itt csak azt a hetedik keretprogram számára fontos szempontot emeljük ki, hogy olyan támogatási eszközöket is létre kell hozni, amelyek az egyetemi kutatócsoportok esetében szokásos projektmérethez igazodnak.

4.13

Az EGSZB ezenfelül üdvözli az Európai Bizottság arra irányuló fáradozásait, hogy megteremtse az „európai kutató” koherens pályaképét, megbízható karrierlehetőségeket fejlesszen ki, illetve a belső piac szabályaihoz igazítsa ezt. Az EGSZB már korábban is utalt arra, hogy a humántőke a kutatás és fejlesztés legérzékenyebb és legértékesebb erőforrása, és hogy támogatja az Európai Bizottságnak az emberi erőforrások kiépítésének és fenntartásának terén tett fáradozásait (23). Az EGSZB egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy a mind a kutatók személyes szerződéseinek alakításán, mind a szociális gondoskodás és az öregségi ellátás valamennyi elemének adaptálásán/átvihetőségén (ami a mobilitás minden módja szempontjából fontos) javítani kell.

4.13.1

Ha nem sikerül vonzó és tervezhető karrierlehetőségeket (USA: tenure-track) kínálni a tehetséges fiatal tudósoknak, akkor Európán kívül fognak tevékenykedni, vagy más feladatok felé fordulnak. A tudósok mobilitása nemcsak az EU-n belül szükséges és kívánatos, hanem az EU és számos más ország között is; ez azonban nem vezethet a legtehetségesebbek elvesztéséhez („brain-drain”). Ennek során különleges aspektus a házastárs karrierlehetőségeinek biztosítása, ami a család összetartása szempontjából lényeges.

4.13.2

Az EGSZB itt utal az Európai Bizottság 2005. március 11-i, a Kutatók Európai Chartájáról  (24) és a kutatók felvételi eljárásának – a fenti célokat szolgáló – magatartási kódexéről szóló ajánlására. Rendkívül helyesli az abban kifejezésre jutó szándékot, valamint a szándék megvalósítására szolgáló speciális részleteket. Ezért sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az ajánlott szabályozás néhány pontban túl messzire menő, és ezzel megnehezíti a szabályozás és annak alapvetően helyes szándékainak a tudományos közösség által történő elfogadását. A javaslatban szereplő megfogalmazások és ajánlások némelyikét pedig az EGSZB félrevezetőnek, de legalábbis nem egyértelműnek vagy félreérthetőnek tartja (25). Ez többek között megnehezítheti az eljárások egyszerűsítését (ld. a következő pontot) vagy hibás döntésekhez vezet. Az EGSZB ezért ajánlja, hogy alkalomadtán ennek megfelelően dolgozzák át ezt a fontos szabályozást.

4.14

Az EGSZB ebben az összefüggésben is üdvözli az Európai Bizottság szándékát, mely szerint „egyszerűsítés” jelszóval az igénylési és döntési folyamatok számos intézkedése és előírása egyszerűsödik, így érezhetően könnyebbé válik az igénylők számára. Az igénylési és engedélyezési eljárások jelenlegi jelentős munka- és költségigénye a tudomány és az ipar területén tevékenykedő felhasználók számára az egyik legfőbb akadályt képezi. Ez különösen érvényes a KKV-kra és jelentős innovációs potenciáljukra, valamint a kisebb egyetemi kutatócsoportokra. A kutatóbarátabb eljárások egyértelműen növelnék az európai kutatástámogatás hatékonyságát, valamint hozzájárulnának ahhoz, hogy az európai polgárok körében javuljon a „Brüsszel-kép”, amelyhez sajnos főként a „bürokrácia” és „túlszabályozás” fogalmak kötődnek. Az EGSZB emlékeztet erről szóló korábbi ajánlásaira és a Marimon-jelentést illető támogatására (26). Szükséges, hogy a résztvevők számára érdemes legyen részt venni az európai kutatási programokban, figyelembe véve a kérelmezés munkaigényét és kockázatát is!

4.14.1

Az EGSZB tudatában van annak, hogy ez a feltétel érinti a szükséges átláthatóság, az Európai Számvevőszék ajánlásai és minden döntéshozó szakmai mérlegelési mozgástere közötti feszültséget is. Ez az Európai Bizottság vagy az általa megbízott ügynökségek oldaláról az érintett szereplők nagyobb felelősségvállalásához (melynek során azonban a személyes felelősség veszélyeit is át kell gondolni) vezethet, és ahhoz is kell vezetnie. Ebből ugyanakkor nagyon magas igények adódnak az érintett szereplők szakértelmével szemben. Az EGSZB ezért megismétli azt az ajánlását, amely szerint ehhez nagy tapasztalattal rendelkező, az adott szakterületre specializálódott szakemberekre van szükség. Az EGSZB felhívja a figyelmet erre vonatkozó korábbi ajánlásaira (27).

4.14.2

Az innovációk és a középszerűség meghaladása érdekében különösen fontos szempont a bizonytalanság és a kudarc veszélyének elfogadásához szükséges készség. A tudomány és technika új területeinek felfedezését és az ismeretlen keresését nem lehet úgy megtervezni és bemutatni, hogy garantált a siker – épp ellenkezőleg, ha mindent előre tudunk, úgy nem keletkeznek új felismerések. A siker elmaradását tehát nem kudarcként kell értékelni, hanem a próbálkozás útján való tanulás során tett hasznos felismerésként. Az esély és a kockázat ugyanazon érme két oldala.

4.14.3

Külső ügynökségek létrehozása csak akkor ajánlatos, ha ezáltal egyértelműen javulnak az adminisztratív eljárások és bizonyítható ennek anyagi előnye. Az esetleges külső vagy további adminisztrációs költségek semmiképpen sem terhelhetik a tényleges kutatás céljára rendelkezésre álló költségvetést!

4.15

Különösen üdvözli az EGSZB azokat a „Kapacitások” programhoz tartozó fontos alprogramokat, amelyek a kutatási infrastruktúrák fejlesztését, a KKV-kkal kapcsolatos kutatásokat, a tudásalapú régiókat, a kutatási potenciált, a tudomány és társadalom viszonyát, valamint a nemzetközi együttműködést támogató intézkedéseket fogják át.

4.15.1

Kiemelendő az a fontos cél, amely szerint a kis- és középvállalkozásokat (KKV-k) erősebben be kell vonni a kutatási és innovációs folyamatba, és ehhez alkalmas keretfeltételeket és eszközöket kell teremteni.

4.15.2

Az innovációs program által történő támogatás a KKV-k fejlesztésének  (28) további jó eszközévé válhat, az eljárásoknak azonban megvalósíthatónak és a KKV-khez mért nagyságrendűnek kell lenniük. Az EGSZB az innovációs program sikerétől függően megfontolandónak tartja a KKV-k támogatásának a jelenlegi 15 %-ról történő felemelését, főként az új tagállamok igényeire való tekintettel. Az EGSZB itt emlékeztet korábbi kijelentésére, mely szerint az új high-tech termékek fejlesztésére és piacra dobására alapított KKV-k sikerességéhez főként kezdőtőkével és kockázati tőkével való ellátottság szükséges ahhoz, hogy működésük első öt-tíz éve sikeresen teljen. A gazdaságkutatás és a gazdaságpolitika jelentős mértékben hozzájárulhat ehhez.

4.15.3

Ugyanilyen fontos célok a kutatási infrastruktúrák optimálása és fejlesztése, a kutatásorientált regionális csoportosulások fejlesztése, valamint az EU konvergenciarégióiban és legkülső régióiban meglévő potenciál felszabadítása. A kutatási infrastruktúrák kiépítése és az új kutatási infrastruktúrák létrehozása kedvezni fog a kutatásorientált regionális csoportosulások kialakulásának, és ösztönözni fogja azt. Ebben az esetben is elsősorban a kockázati tőkével való megfelelő ellátottság az, ami szintén döntő szerepet játszik a sikernél.

4.15.4

Az EGSZB hangsúlyozza ezen kívül az egyetemek megerősítésére szolgáló megfelelő infrastrukturális intézkedések jelentőségét (ehhez ld. a 4.12.2. pontot). Ebben az összefüggésben az EGSZB utal arra, hogy high-tech-cégek esetében az EU-ban több helyen már létrejöttek ilyen csoportosulások, amelyek bizonyos egyetemek és/vagy kutatási központok körül csoportosulnak, valamint növekedést és innovációt eredményeznek a szomszédos gazdasági térségben is. Lásd ehhez a 4.16.2. pontot is.

4.15.5

A csúcsteljesítményű számítógépek európai központjainak, mint további igen lényeges infrastrukturális intézkedéseknek jelentőségéről később még szólunk (ld. 5.8 pont).

4.15.6

Másrészről az EGSZB azt ajánlja, hogy a „tudomány és társadalom” témakört vegyék ki a „Kapacitások” programból (29), és sorolják az „Együttműködés” program egyik prioritását képező „Társadalom-gazdaságtan és humán tudományok” alprogramhoz – azzal a feltétellel, hogy az „Ötletek” programban is részt vesz. Ezen a módon könnyebb kihasználni az e témákon belül létező esetleges szinergiahatásokat, illetve létrehozni a témák között szükséges kapcsolatokat. Emellett egyértelműbb lenne az is, hogy ezeknek az átfogó tématerületeknek a költségvetése összesen a tematikus, prioritást élvező programokénak 3 %-a.

4.15.7

A kutatás és képzés terén megvalósuló jó és termékeny nemzetközi együttműködés a globális partnerség fontos eleme, amely megfelel a tudományos kutatás és fejlesztés jellegének. A „Kapacitások” programban szereplő „nemzetközi együttműködést” támogató intézkedések (30) a tagjelölt országokkal, az EU szomszédos országaival, fejlődő és felemelkedő országokkal való együttműködés (ld. a 4.13.1. pontot is) fontos célját szolgálják. Az EGSZB üdvözli, hogy a gazdaságilag-technológiailag különösen fejlett országokkal – USA, Japán – való, legalább ugyanennyire fontos együttműködés is lehetséges az „Együttműködés” vagy az „Emberi erőforrás” programok keretében, sőt egyes esetekben még speciális kétoldalú szerződések által is intézményesül. Felismeri, hogy az ilyen együttműködésnek az aktuális szakmai igényekből kell erednie; azt ajánlja azonban, hogy e fontos tényeket tegyék egyértelműbbé és emeljék ki a leírásban.

4.16

A kutatástámogatás folyamatossága és eszközei (támogatási formák). Korábbi véleményeiben az EGSZB már mindkét aspektushoz terjesztett elő javaslatokat, amelyeket most nyomatékosan megerősít. A nagyobb folyamatosság igényére tekintettel újból utal arra, hogy a bevált eszközök megtartása lényegesen hozzájárul ahhoz, hogy a kérelmezők rugalmasan választhassák meg az eszközöket. Egy bizonyos (az Európai Bizottság által nem favorizált) eszköz választása azonban nem szankcionálható a jóváhagyási eljárás során, illetve az ilyen eljárás során nem szabad rangsort felállítani az eszközök közt. Az EGSZB a hetedik keretprogram meghosszabbított futamidejét is a nagyobb folyamatosság egyik eszközének tekinti – de csak megfelelő pénzügyi ellátottság esetén.

4.16.1

Egyes eszközök új megnevezést kaptak, vagy teljesen újak. Az EGSZB itt e tekintetben is megismétli általános ajánlását, amely szerint egyrészt az új eszközök bevezetésével, de – a szükséges folyamatosság érdekében történő – átnevezésükkel is nagyon óvatosan kell bánni, másrészt az új eszközökkel való szükséges próbálkozások esetén tudatosítani kell, hogy először tesztidőszakról van szó.

4.16.2

A korábban már említett technológiai platformok mellett a közös technológiai kezdeményezések is ilyen új, hosszú távú állami-magán partnerségek létrehozására szolgáló eszközt jelentenek. Bár az EGSZB még hiányolja az Európai Bizottság pontosabb elképzeléseit erre vonatkozóan, többek között a közös technológiai kezdeményezések és a technológiai platformok közötti különbségtételt, az ipar, főként a KKV-k nagy reményeket fűznek ehhez. Az ilyen kezdeményezések többek között a nagy cégek és a KKV-k, de akár egyetemek és kutatóközpontok közötti együttműködési hálózatokhoz vezethetnek, valamint általában véve a magánszektorban tett kutatási-fejlesztési beruházások számának növekedéséhez. (Ld. a 4.15.4. pontot is.) Ezért nemcsak még egyértelműbben kell kidolgozni az ilyen közös technológiai kezdeményezések keretfeltételeit és működésmódját, hanem megfelelő idő eltelte után felül is kell vizsgálni, hogy teljesültek-e az ezen eszközhöz fűződő elvárások.

4.16.3

Az Európai Bizottságnak ügyelnie kell arra, hogy az új eszközök bevezetésénél ne ismétlődjenek meg a „kiválósági hálózatok” (hatodik keretprogram) bevezetése során elkövetett hibák. Akkor az elhibázott információs politika zavarhoz és különböző értelmezési módokhoz vezetett minden résztvevő körében, sőt még az Európai Bizottságon belül is. Az EGSZB abból indul ki, hogy egy későbbi véleményben lesz alkalma e téma részletes kidolgozására. Üdvözli az Európai Bizottság javaslatát, mely szerint az EU-Szerződés 169. és 171. cikkeit is be kell vonni a támogatási formák közé.

5.   Különös megjegyzések

5.1

A különös megjegyzések főként az „Együttműködés” program tematikus alprogramjait érintik, amelyek a keretprogram központi elemét képezik. Ismételjük, hogy az EGSZB összességében üdvözli az Európai Bizottság javaslatait és végrehajtásukat ajánlja.

5.2

Az EGSZB elsőként a több szakterületet átfogó témák lényeges szempontjáról szól. Az ilyen témák jellegüknek megfelelően átfogó koordinálást vagy irányítást igényelnek, és gyakran a „Társadalom-gazdaságtan és humán tudományok” alprogramot is magukba foglalják (ld. az 5.8. pontot is). Ezért gondoskodni kell arról, hogy az egyes programok adminisztratív okokból elkerülhetetlen részletessége ellenére számos megoldandó probléma átfogó összefüggését felismerjék, dolgozzanak rajta és kihasználják. Ennek megfelelően az EGSZB átfogó koordinációt és a horizontális kapcsolatokról való gondoskodást ajánlja.

5.2.1

A biztonságot érintő kutatás és a terrorizmus elleni védekezés ide tartozó témáit már a 4. fejezetben említettük.

5.2.2

További példaként hozhatjuk a demográfiai változás  (31) témáját. Ehhez több téma kutatása szükséges a demográfiai tények, okok és tendenciák megállapításától a sok tagállamban aggasztóan alacsony születési rátákon keresztül a tendenciaszerűen még mindig növekvő várható átlagos élettartamig. Az utóbbi esetén egyrészt a szükséges geriátriai/gyógyászati kutatásról és az ápolástechnikáról van szó (32). Különösen fontos aspektust jelentenek az egész problémakörrel összefüggő társadalmi-gazdasági kérdések.

5.2.3

Az „Egészségügy” (ld. 5.9. pont) is tulajdonképpen ilyen átfogó téma, mivel befolyásolja az életmód, a munkafeltételek, a környezeti hatások, a táplálkozás, a védőoltások, a függőségek stb.

5.3

Néhány alprogram azonban önmagában is nagymértékben ilyenfajta, több témát érintő program. Eredményeik ugyanis nemcsak az európai ipar teljesítőképességének válnak közvetlen hasznára, hanem tematikus összetartozásuk alapján a többi alprogramnak is (ld. ehhez is az 5.2. pontot).

5.4

Ez különösen érvényes az információs és kommunikációs technológiák (IKT), a biotechnológia, valamint a nanotudományok, nanotechnológiák, anyagtudomány és új gyártástechnológiák témáira. Az „Energia” alprogram is szorosan kötődik a „Környezetvédelem” és a „Közlekedés” alprogramokhoz. Ezért az egyes alprogramok egyensúlyának értékelése legjobb esetben is csak minőségi szempontból lehetséges. A következő megjegyzések így csak ezzel a megszorítással érvényesek.

5.5

Az információs és kommunikációs technológiák (IKT) valóban kulcsfontosságú technológiák az ipar, a gazdaság, a szolgáltatások, a tudomány és a technika minden területe számára, beleértve a biztonságot és a védelmet is. A globális verseny mértékadó elemei. Európa a csúcsteljesítményű számítógépek számos fontos kérdésben – a klímakutatástól, a biztonságkutatástól, az anyagkutatástól stb. az új gyógyszerészeti hatóanyagok szintéziséig – betöltött jelentőségét tekintve is jelentős lemaradásban van, főként Japánnal és az USA-val szemben. Ez mind a csúcsteljesítményű számítógépek európai központjainak létrehozására – amely inkább a „Kapacitások”, illetve az „Infrastruktúrák” programok feladata –, mind az ehhez tartozó hardverek és szoftverek európai fejlesztésére vonatkozik.

5.5.1

Feltűnő azonban, hogy a messze legnagyobb költségvetést – mint már a hatodik keretprogram esetében – most is az IKT alprogram számára irányozták elő. Más témák, mint elsősorban az energia vagy pl. az egészségügy nemzetgazdasági szempontból is nagy jelentőségét tekintve felmerül a kérdés, hogy az alprogramok közötti átjárhatóság értelmében itt fenn kell-e tartani bizonyos hangsúlyeltolódások lehetőségét. A válasz többek között attól függ, milyen mértékben segíti az IKT-program a többi programot, pl. a biztonságot érintő kutatást vagy az űrkutatást.

5.5.2

E példából kiindulva az EGSZB általánosságban azt ajánlja, hogy a hetedik keretprogram megvalósítása során megfelelő rugalmassággal történhessen a költségvetés felosztása az egyes alprogramok között, illetve használják ki a javaslat szándékainak megfelelő átjárhatóságot, pl. az alprogramok közös pályázataival. Az IKT-ra tett megjegyzés hasonlóképpen érvényes a közlekedési és űrkutatási alprogramokra is (pl. légi közlekedés).

5.5.3

Az EGSZB újból megelégedettségét fejezi ki a Galileo-program kezdetére vonatkozóan, amely a szubszidiaritási elv alkalmazásának mintapéldája. A program technológiájában és főként használatában az EGSZB a több tudományt átfogó feladatok tipikus jegyeit látja, magas technológiai innovációs érték mellett.

5.6

Az EGSZB megismétli, hogy üdvözli az „Energia” nevű, lényeges alprogram létrehozását a hetedik keretprogramon belül, ez ugyanis megfelel egy általa többször hangoztatott ajánlásnak. Tekintve azonban azt a tényt, hogy a hetedik Euratom-keretprogram is erősen összpontosít az energiakutatásra, az EGSZB úgy véli, hogy ennek a létfontosságú – és igencsak aktuális – témának még nagyobb hangsúlyt kellene adni. Az energia a versenyképes nemzetgazdaságok alapvető „élelmiszere”, melynek tekintetében az EU-ban jelenleg nemcsak hogy rendkívül aggasztó importfüggőség van, de középtávon a globális készletek apadása is várható. Az energiaprobléma megoldásának kulcsa a kutatásban és a fejlesztésben rejlik.

5.6.1

Az EGSZB ezért üdvözli, hogy a megújuló energiahordozók fejlesztése ilyen egyértelmű hangsúlyt kapott, ezek ugyanis döntő szerepet játszanak az energia- és környezetproblematika egészében (globális felmelegedés). Az EGSZB itt utal számos véleményére (33), amelyek a megújuló energiahordozókkal kapcsolatos kutatás egészét átfogják – a geotermikus energiától kezdve a biomasszán, a nap- és a szélenergián keresztül az energiatárolási technikákig. A hetedik keretprogramból történő finanszírozással a megújuló energiaforrások további fontos támogatást kapnak, amely kiegészíti a piacképes termékek fejlesztését és piaci bevezetését támogató különböző intézkedéseket (pl. törvények a megújuló energiahordozók előnyben részesítéséről). Az EGSZB e téren is a megújuló rendszerek energiamérlegének alaposabb vizsgálatát ajánlja, mivel újabban kételyek fogalmazódtak meg pl. a bioüzemanyagok pozitív energiahozamát illetően (34).

5.6.2

Az EGSZB azonban elsősorban arra is utal, hogy a „klasszikus” fosszilis energiahordozók, a szén, a kőolaj és a földgáz  (35) továbbra is, tehát még néhány évtizedig az európai és a globális energiaellátás gerincét fogja képezni. Ezért azok a nemzetgazdasági és környezetpolitikai szempontból legnagyobb jelentőségű kutatási és fejlesztési intézkedések, amelyek ezen energiahordozók kinyerésénél, szállításánál és értékesítésénél hozzájárulnak a hatékonyságnöveléshez – és ezzel közvetlen vagy közvetett módon az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentéséhez. Ezeket a pontokat tartalmazza az „Energia” programnak a CO2 csökkentésére (illetve elkülönítésére és tárolására) és a hatékonyságnövelésre vonatkozó része. Meg kell azonban bizonyosodni arról, hogy ezek a programrészek a szükséges eszközökkel vannak-e ellátva. Itt emellett az „anyagok” és a „közlekedés” alprogramok szinergiája is megállapítható. Az EGSZB ezenfelül üdvözli az ezzel összefüggő szén- és acélipari kutatási programot (36).

5.6.3

Az EGSZB ezért azt ajánlja, hogy a megújuló energiahordozókkal kapcsolatos kutatási és fejlesztési intézkedések mellett a fosszilis energiahordozók felhasználása is kapja meg a jelentőségének megfelelő hangsúlyt. Ez annál is inkább érvényes, mivel a következő két évtizedben az eddig fosszilis energiahordozók elégetésével működő erőművek nagy részét le kell cserélni, illetve mellettük újakat (az EU-ban néhány százat!) kell felépíteni. Gazdasági és környezetpolitikai szempontból nagy jelentőségű, hogy ez a legmodernebb technika felhasználásával történjen. Végül, de nem utolsósorban a kőolaj magas árát tekintve felmerül a kérdés, hogy a szénből való üzemanyag-kinyerés technikái mikortól tudnak gazdaságilag versenyképes alternatívát nyújtani.

5.6.4

A további részletekre vonatkozóan az EGSZB utal az energia kutatásáról és az energiaproblematikáról kidolgozott korábbi és jelenlegi véleményeire (37).

5.7

Végül pedig az energiatechnikák javítása az egyik legfontosabb intézkedés az éghajlatváltozás és az egyéb nem kívánatos környezeti hatások ellen (38).

5.7.1

Ezért a két alprogram tartalmi összekapcsolását mindkettő optimalizálására is fel kell használni. Míg a „Környezetvédelem” (beleértve az éghajlatváltozást is) alprogram keretében végzett kutatási munkáknak főként a diagnózist kell megállapítaniuk, az „Energia” alprogram elsősorban a terápiára szolgál.

5.7.2

Még a környezetvédelmi alprogramon belül is ki kell azonban dolgozni és használni az elemzés/diagnózis (pl. a tengerfenék geológiája) és az esetleges terápia (pl. a tengerfenék védelme) közötti lényeges összefüggéseket és szinergiákat.

5.8

Több területet átfogó témaként kell értékelni a „Társadalom-gazdaságtan és humán tudományok” alprogramot is, a 4.15.5. pontban javasoltak szerint kiegészítve a „Tudomány és társadalom” programmal. Az EGSZB ezenkívül emlékeztet korábbi ajánlására, mely szerint szorosabban össze kell kapcsolni a természet- és a humán tudományokat (ide értve a társadalomtudományokat is), szereplőiket, de módszereiket és kritériumaikat is (39). A humán és társadalomtudományoknak részt kell venniük a biztonságkutatás eredeti kérdéseiben is.

5.8.1

Ebben az összefüggésben az EGSZB üdvözli, hogy kiemelt jelentőségűek a nemzetgazdasági vizsgálatok, amelyek a globális versenyre és a globalizáció más kihatásaira tekintettel a belső piac és a lisszaboni stratégia számára legjobb eljárások kifejlesztésére irányulnak. Hangsúlyozza, hogy szükségesek a vizsgálatok és a politikai konzultáció (ld. a Közös Kutatóközpont programját is, 5.10.1. pont) a következő területeken: a munkanélküliség okai, a különböző gazdasági rendszerek erős és gyenge pontjai, valamint a demográfiai változás okai, hatásai és irányának esetleges változásai. Végül, de nem utolsósorban pedig hangsúlyozza a kutatás, az innováció és a jólét közötti okozati összefüggés elmélyült vizsgálatát.

5.8.2

A jogtudományokat is hozzászámítva tulajdonképpen az EU összes politikaterületének – mint pl. szociálpolitika, jog, gazdaságpolitika (monetáris és pénzügyi politika, innovációs politika stb.), valamint biztonságpolitika – tudományos alapjairól is szó van. Ezek elsősorban az EU belső fejlődésének politikai, gazdasági és jogi kérdései is, beleértve a belső piacot, a kohéziót, az integrációt és a kormányzást is.

5.8.3

Az EGSZB hangsúlyozza emellett az Európai Unió és határai politikai és kulturális identitásának különösen aktuális kérdését. Ehhez ki kell dolgozni az európai kultúra közös vonásait a művészet, tudomány, építészet, technika, divat, valamint az eszmetörténet, jog, értékrend és az országok vezetése terén. A modern állam eszméje Európában jött létre (és először az USA-ban valósult meg). Ez azonban a kultúra fogalmának, részleteinek, homályos területeinek, értékhierarciáinak és hibás értelmezéseinek elmélyültebb tanulmányozását is jelenti.

5.8.4

A fontos részkérdések nagy számát tekintve a „Társadalom-gazdaságtan és humán tudományok” alprogramra szánt költségvetés, még a „tudomány és társadalom” téma költségvetésével való javasolt kibővítés esetén is, szűkösnek bizonyulhat. Ennek megítéléséhez a humán tudományok olyan részfeladatainak bevonása szükséges, amelyek más alprogramon, pl. az „Energián” belül találhatók.

5.8.5

Végül, de nem utolsósorban az EGSZB kihangsúlyozza a tudás, a kutatás és az alkalmazás, illetve a kockázatok és az esélyek közötti feszültségek által felvetett etikai kérdéseket. Az egyik fontos kérdés, a lisszaboni stratégiát tekintve is, az ideológiai/dogmatikus pozíciók, kockázatvállalási készség és haladás összefüggése és ellentétei.

5.8.6

Ezzel újra érintjük a „tudomány és társadalom” témakörét. Az EGSZB erről már kidolgozott egy terjedelmes véleményt (40). E korábbi vélemény szellemében is üdvözli az Európai Bizottság javaslatában szereplő témák széles körét. Ide tartoznak a következő célok is: a tudományos kutatás és ismeretek közelebb hozása a polgárokhoz, a kölcsönös egyetértés erősítése és főként a fiatalok motiválása a tudományos pályák irányába. Itt nyílik fórum arra, hogy a polgárok és fogyasztók megismerkedhessenek a tudománnyal és kutatással és kifejezhessék véleményüket.

5.8.6.1

Ehhez az EGSZB olyan intézkedéseket tart fontosnak, amelyek lehetővé teszik a közvetlen kapcsolatokat, sőt a részvételt: technikai múzeumok, speciális laboratóriumok, nyílt napok stb. Mindenekelőtt azonban az szükséges, hogy a jó, szemléletes természettudományi oktatás a magasabb szintű iskolák tanterveiben ismét elegendő hangsúlyt kapjon. Ezzel fejleszthető a természettudományok és a technika iránti érdeklődés és az ilyen képességek is. Csak elegendő tudás birtokában lehet ítélni.

5.8.6.2

A természettudományos ismeretek elengedhetetlenek a gondolkodás fejlesztéséhez és az egyértelmű világkép kialakulásához is.

5.8.6.3

Éppen ilyen fontos azonban az is, hogy a program keretében magukat a kutatókat, valamint látásmódjukat jobban bevonjuk a párbeszédbe és a döntési folyamatokba.

5.9

Egy különösen fontos alprogram foglalkozik az egészségügy széles körű, az EGSZB által már több ízben tárgyalt témájával. Átfogja a betegségek diagnosztizálása, terápiája, enyhítése és megelőzése témáját érintő összes kutatási és fejlesztési feladatot.

5.9.1

Elsőrendű fontosságúnak az olyan betegségek kezelését és megelőzését kell tekinteni, amelyek különösen magas megbetegedési vagy halálozási aránnyal járnak – gyermekek, felnőttek vagy idősek esetében –, vagy amelyek megfékezhetetlen járványok esetén magas halálozási aránnyal járhatnának.

5.9.2

A várható átlagos élettartam állandó növekedése egyrészt az orvostudomány eddigi sikereinek köszönhető, másrészt az egyre javuló és egyre egészségesebb élelmiszer-kínálatnak. Ezáltal azonban egyre inkább előtérbe kerülnek az életmóddal összefüggő betegségek (pl. túlsúlyosság (41), dohányzás), valamint a foglalkozási és időskori megbetegedések és fogyatékosságok. Az EGSZB már többször érintette az utóbbi téma jelentőségét (42), amely nemcsak orvosi/emberi, hanem – a munkaképességre és az ápolási szükségletre vonatkozóan – nemzetgazdasági szempontból fontos aspektusokat is átfog; ez érvényes az egészségügyi rendszer szervezésének és finanszírozásának, valamint az orvostudományi fejlődés alkalmazásának egész témakörére. Ugyanez vonatkozik a fogyatékosságok enyhítését, vagyis a fogyatékkal élők életminőségének javítását és esetleges foglalkoztatásuk lehetővé tételét szolgáló kutatási munkálatokra.

5.9.3

A fogyatékosságok, illetve az egészségügyi kérdések problémafelvetései természetesen nem fedik egymást; ezért a fogyatékosságokat a program minden érintett szektorában figyelembe kell venni.

5.9.4

Az EGSZB ezen felül utal az egészségügy témájának nemzetközi vetületére: egyrészt az intenzív és eredményes kutatást folytató államokkal való együttműködésre, másrészt az egészségügyi fejlesztési segélyek aspektusaira. Mindez különös jelentőséget ad a WHO-val (Egészségügyi Világszervezet) való együttműködésnek.

5.9.5

Az új kórokozók világméretű terjedése is olyan nemzetközi téma, amely esetében szintén fontos a WHO-val való együttműködés.

5.9.6

A nemzetközi együttműködés emellett alkalmat nyújt elmélyült klinikai vizsgálatokra nemcsak általában véve a népességet érintően, hanem az életkort figyelembe véve is: gyermekek, felnőttek, illetve idősek esetében.

5.9.7

Az egészségügyi területen (gyógyszeripar, berendezések gyártása) végzett jelentős magángazdasági kutatási és fejlesztési munkák jó példái a magángazdaság és a közfinanszírozású (a tagállamok részéről is finanszírozott) kutatás közötti partnerség felhasználására a 169. cikk értelmében.

5.10

A Közös Kutatóközpont (KKK) nem nukleáris tevékenységei

5.10.1

A KKK olyan területeken tevékenykedik, amelyek alkalmasak az EU-politika tudományos-technológiai támogatására, mint pl. a fenntartható fejlődés különféle területei, az éghajlat védelme, élelmiszerek, energia, közlekedés, vegyi anyagok, az állatkísérletek alternatívái, kutatási politika, információs technológiák, referenciaeljárások és -anyagok, illetve a biotechnológia kockázatai, veszélyei és társadalmi-gazdasági következményei, valamint ökonometriai modellezési és elemzési technikák. További feladat a környezet- és élelmiszer-ellenőrzés különféle területein a tudományos-technológiai referenciaadatok kifejlesztése. Ez egyben a Közösség jogszabályainak kidolgozását is jelentősen segíti.

5.10.2

Az EGSZB a Közösség további feladatának tekinti a metrológiai és szabványügyi nemzeti intézmények koordinálását, illetve az azok programjaiban való közreműködést. A belső piac és általános európai integráció szellemében meg kell fontolni egy „European Bureau of Standards” létrehozását a megfelelő jelenlegi nemzeti intézmények, az ipar képviselői, illetve a KKK részvételével. Az eddigi sokféleség esélyt ad arra, hogy a párhuzamos módszerek, a módszerek összehasonlítása, illetve az újabb fejlesztések különösen megbízható kivitelezésben és koordinálással valósuljanak meg.

5.10.3

Az EGSZB megelégedve veszi tudomásul, hogy a KKK tevékenysége beágyazódik a nemzetközi tudományos közösségbe. Nézete szerint az ilyen kapcsolat az 5.8. pontban említett társadalom-gazdaságtan és humán tudományok szempontjából is különösen fontos.

6.   A hetedik Euratom-keretprogram

6.1

Ellenőrzött fúziós energia. Az EGSZB megismétli a fúziós energia tárgyában nemrég kidolgozott véleményének (43) állítását, mely szerint a fúziós energia békés célú felhasználása hosszú távon jelentősen hozzájárul az energiaellátás kérdésének fenntartható, környezetkímélő és versenyorientált módon való megoldásához. Az atommaghasadáshoz hasonlóan a fúzió sem bocsát ki az éghajlat szempontjából káros gázokat, és emellett további fontos előnyei is lennének.

6.1.1

Az EGSZB gratulál az Európai Bizottságnak és a többi érintett szereplőnek az általa is ajánlott tárgyalásaik sikeréhez, melynek következtében a jelentős nemzetközi projekt, az ITER Európába kerülhetett. Az ITER  (44) döntő lépést jelent a később létrehozandó DEMO „demonstrációs” reaktor irányába. Természetesen ezzel együtt jár az ITER, valamint az ahhoz szükséges előkészítő és kísérő programok, illetve a DEMO-t előkészítő programok szerződés szerinti finanszírozásának kötelezettsége is.

6.1.2

Ennek vonatkozásában az EGSZB felhívja a tagállamokat is, hogy a maguk részéről döntő mértékben vegyenek részt az európai fúziós programban, és a programhoz kötődő laboratóriumaikat ennek megfelelően támogassák. Az EGSZB tudatában van annak, hogy a fúziós program ezzel olyan szakaszba érkezett, amelynek megvalósítása jelentős – és a korábbiaknál nagyobb – anyagi ráfordítást igényel. Az energiaforrás lehetőségeire és az energiaprobléma komolyságára való tekintettel azonban szükségesnek és megalapozottnak tartja ezt.

6.1.3

A további részletekre vonatkozóan az EGSZB utal az e tárgyban nemrég kidolgozott véleményére (45), és kiemeli a DEMO előkészítésére szolgáló fejlesztési munkálatokat (anyagok és burkolatok kifejlesztése, rendszerterv stb.), illetve a behatároló közegek javított koncepcióira irányuló vizsgálatokat.

6.2

Atommaghasadás és sugárvédelem. Az atomenergia a szén nélkül előállított áram jelenleg rendelkezésre álló legfontosabb forrása. A népesség egy része körében azonban aggodalom tapasztalható az erőművek működési kockázataira és a kiégett fűtőelemek biztonságos végső tárolására vonatkozóan. Az EGSZB emlékeztet az atomenergia (maghasadás) (46) és az úgynevezett nukleáris csomag (47) tárgyában kidolgozott véleményeire. Mint már az utóbbiban is említette, támogatja az Európai Bizottságot arra irányuló szándékában, hogy az atomenergiai berendezések biztonságának és a radioaktív hulladék ártalmatlanításának terén végzett kutatást a jövőben is hangsúlyozottan támogatja és közösségi szinten koordinálja. Az Európai Bizottság javaslatában szereplő intézkedések ezt a feladatot szolgálják, ezért az EGSZB üdvözli őket.

6.2.1

Reaktorrendszerek. Itt egyrészt a létező reaktorrendszerek (beleértve az üzemanyagciklus berendezéseit) további biztonságos üzemelésének támogatására szolgáló kutatási munkákról van szó, másrészt a jövőbeli reaktorok koncepcióinak lehetőségeit és biztonsági aspektusait értékelő kutatásról.

6.2.1.1

Az utóbbit az EGSZB különösen fontosnak tartja, mivel innovatív reaktorrendszerek kifejlesztéséhez kell vezetnie. A technika története azt mutatja, hogy a legnagyobb haladást a rendszerek, illetve koncepciók innovatív továbbfejlesztése és újabb generációi által lehet elérni. Az atomenergia energiapolitikai jelentőségére való tekintettel fel kell tárni és hasznosítani a még benne rejlő lehetőségeket – nagyobb biztonság, a radioaktív (különösen hosszú élettartamú) hulladék mennyiségének csökkentése, a készletek kibővítése, illetve további készletek feltárása.

6.2.2

Sugárvédelem. A cél a lakosság ionizáló sugárzástól való védelmének tudományos alapjait elmélyíteni. Az ionizáló sugárzás a radioaktivitás, illetve más sugárforrások gyógyászati, kutatási vagy ipari (ide értve az atomenergia előállítását is) alkalmazása során keletkezik. Különösen fontos kutatási tárgy a nagyon kis sugárdózisok hatása, amely statisztikailag nehezen leírható, ezért még mindig különböző nézetek uralkodnak erre vonatkozóan.

6.2.3

Különösen fontosak azok a fejlesztések, amelyek az atomfegyverekhez szükséges anyagok és technikák terjesztése elleni intézkedések technikai ellenőrzését és felügyeletét szolgálják.

6.3

Mind a fúziós reaktorok fejlesztéséhez, mind a maghasadást felhasználó reaktorok biztonságos üzemeléséhez és továbbfejlesztéséhez sürgősen szükséges az elegendő, magasan képzett utánpótlás biztosítása és a megfelelő kísérleti berendezésekben történő gyakorlati kiképzése. Ez csak akkor sikerülhet, ha az atomtechnológia Európában visszaszerzi magas rangját, és ezáltal nő a tudományos utánpótlás érdeklődése iránta. A kutatásnak és a képzésnek itt is össze kell kapcsolódnia a bevált módon.

6.3.1

A további részletekre vonatkozóan az EGSZB utal az e tárgyban nemrég kidolgozott véleményeire (48).

6.4   Közös Kutatóközpont – EURATOM-program

6.4.1

Az EGSZB üdvözli, hogy a Közös Kutatóközpont (KKK) segítséget nyújt a politikai döntéshozatalhoz nukleáris területen, beleértve a meglevő stratégiák végrehajtását és nyomon követését, illetve az új kihívásokra adott reakciókat is.

6.4.2

Az EGSZB logikusnak tartja, hogy a „nukleáris” KKK-program súlypontja a nukleáris hulladékok kezelése, a nukleáris biztonság és a nukleáris védelem – éppen e három fő témát érintik a polgárok aggályai –, másrészt ezeken a területeken van szükség megbízható megoldásokra. Az EGSZB abból indul ki, hogy ezeket a tevékenységeket össze kell kapcsolni és koordinálni a tagállami tevékenységekkel.

6.4.3

Az EGSZB nézete szerint fontos feladat az olyan eljárások (tovább)fejlesztése, amelyek az atomfegyverekhez szükséges anyagok és technikák terjesztése megakadályozásának hatékonyabb felügyeletét teszik lehetővé (ld. a 4.10.2. pontot is).

Brüsszel, 2005. december 14.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

elnöke

Anne-Marie SIGMUND


(1)  Ez az újraindított lisszaboni stratégia céljaira is érvényes (2005. március 23-i Európai Tanács).

(2)  Az EU-ban a kutatásra és fejlesztésre fordított kiadásokat 2010-ig a GDP 3 %-ára kell növelni, a magánszektor %-os arányú részvételével. Ld. HL C 95., 2003.4.23.

(3)  Különösen fontosak az USA védelmi költségvetéséből (Department of Defense, DoD) a nem csak katonai téren végzett kutatásra és fejlesztésre tett jelentős beruházások.

(4)  Ezt a célt az Európai Tanács 2005. márciusban (Brüsszelben) a lisszaboni stratégia újjáélesztéséről hozott határozataiban nyomatékosan megerősítette és részletezte.

(5)  Példák az eredményes európai együttműködésre: ARIANE, AIRBUS, CERN, ESO, GALILEO; JET/ITER.

(6)  „Tudomány és technológia: kulcs Európa jövőjéhez – az európai uniós kutatásfejlesztés irányvonalai” COM(2004) 353 final

(7)  HL C 157., 2005.6.28.

(8)  Ld. ehhez a 14–21. lábjegyzeteket.

(9)  COM(2005) 440 – 445 final

(10)  Rövidesen várható.

(11)  HL C 95., 2003.4.23.

(12)  HL C 157., 2005.6.28.

(13)  HL C 234., 2003.9.30.; HL C 61., 2003.3.14.; HL C 94., 2002.4.18.

(14)  HL C 74., 2005.3.23.; HL C 133., 2003.6.6.

(15)  HL C 302., 2004.12.7.

(16)  HL C 241., 2002.10.7.

(17)  HL C 302., 2004.12.7.

(18)  HL C 220., 2003.9.16.; HL C 112., 2004.4.30.

(19)  HL C 157., 2005.6.28.

(20)  HL C 110., 2004.4.30.

(21)  A német kancellár 2005-ös Einstein-év megnyitóján elhangzott beszédéből. A beszédben az is elhangzott, hogy az alapkutatáshoz ugyanakkor az is szükséges, hogy a közvetlen értékesíthetőség nyomása és a hasznosság bizonygatásának állandó kényszere nélkül folytatódhasson.

(22)  Vö.: The Economic Returns to Basic Research and the Benefits of University-Industry Relationships. A literature review and update of findings. Report for the UK Office of Science and Technology* by SPRU - Science and Technology Policy Research. Alister Scott, Grové Steyn, Aldo Geuna*, Stefano Brusoni, Ed Steinmueller, 2002.

(23)  Ld. HL C 110., 2004.4.30.

(24)  Az Európai Unió Hivatalos Lapja, L 75., 2005.3.22., 67. o.

(25)  Ez pl. (a) annak a ténynek a félreértelmezésére vonatkozik, hogy a kutatás fő feladata az új ismeretek megteremtése, míg az a kérdés, hogy ezek mennyiben szolgálják az emberiséget vagy mennyire fontosak társadalmilag, az egyes esetekben nem jelent megfelelő kritériumot (ehhez ld. HL C 221., 2001.8.7., 4. és 6. fejezet – pl. a 6.7.1. pont –, valamint a 14. lábjegyzet, illetve (b) a kettős kutatás jelentőségének félreismerésére: nem csak az új ismeretek biztosítása szempontjából fontos, hanem azok terjesztése, elmélyítése és bővítése szempontjából is (ehhez ld. pl. HL C 221., 2001.8.7., 4.7.5. és 4.7.6. pontok). A jó kutatás nem hagyja túl szoros keretek közé kényszeríteni magát, hanem mozgásteret igényel.

Az új területeken való előrehaladáshoz és jó teljesítmények eléréséhez a leghatékonyabb intézkedések a legsikeresebb, különösen tapasztalt kutatók kinevezése a vezetői pozíciókba, a legjobb tudósok megnyerése és támogatása, valamint a berendezésekkel és kutatási eszközökkel való megfelelő és megbízható felszereltség (kritikus tömeg). Ld. még HL C 204., 2000.7.18., valamint HL C 110., 2004.4.30. Egy kutató minősítését sem számszerűen, sem objektíven nem lehet meghatározni – annak megítélése elkerülhetetlenül szakmailag tapasztaltabb kollégáinak mércéjétől függ.

(26)  Egy Marimon professzor elnöklete alatt működő szakértői csoport jelentése, 2004. június 21., hatodik keretprogram.

(27)  HL C 204., 2000.7.18. (CESE 595/2000, 9.8.4. pont).

(28)  COM(2005) 121 final – 2005/0050 (COD).

(29)  Ez az ajánlás a „tudomány és társadalom” témában végzett, főként szociológiai tanulmányokra vonatkozik. A tudomány, illetve eredményeinek és módszereinek közvetítését szolgáló intézkedésekre (kiállítások, múzeumok, konferenciák) szánt költségvetésnek azonban továbbra is a „Kapacitások” programban kell maradnia.

(30)  Ld. még a COM RTD info speciális INCO-számát (2005. július).

(31)  CESE 818/2005.

(32)  HL C 74., 2005.3.23.

(33)  Pl. HL C 241., 2002.10.7.; HL C 221., 2005.9.8. és HL C 286., 2005.11.17.

(34)  David Pimentel és Ted. W. Patzek, Natural Resources Research 14/1. szám, 2005.

(35)  HL C 120., 2005.5.20.

(36)  HL C 294., 2005.11.25.

(37)  HL C 241., 2002.10.7.; HL C 133., 2003.6.6.; HL C 108., 2004.4.30.; HL C 110., 2004.4.30.; HL C 302., 2004.12.7.; HL C 286., 2005.11.17.; HL C 120., 2005.5.20.

(38)  Ld. még: „Klimaschutz und Energieversorgung in Deutschland 1990 – 2020” (Klímavédelem és energiaellátás Németországban 1990–2020), Deutsche Physikalische Gesellschaft, 2005. szeptember

(39)  Ezt a nagyon összetett kérdéskört részben már érintettük, ld. HL C 221., 2001.8.7., 3.9. pont és 6. fejezet.

(40)  HL C 221., 2001.8.7.

(41)  HL C 24., 2006.1.31.

(42)  Ld. az 5.2.2. pont lábjegyzeteit.

(43)  HL C 302., 2004.12.7.

(44)  Az ITER, amely 500 MW fúziós energiát fog termelni, a jelenlegi plazmafizikai kísérletek, mint a JET és az elektromos energiát termelő demonstrációs erőmű, a DEMO közötti lépést jelent. Nemzetközi projekt, melyben részt vesz Kína, az EU, Svájc, Japán, Korea, Oroszország és az USA. Székhelye Cadarache (Franciaország).

(45)  Ld. a 43. lábjegyzetet.

(46)  HL C 110., 2004.4.30.

(47)  HL C 133., 2003.6.6.

(48)  Ld. az előző lábjegyzeteket.


17.3.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 65/22


Európai Gazdasági és Szociális Bizottság vélemény – Tárgy: „Javaslat európai parlamenti és tanácsi határozatra a versenyképességi és innovációs keretprogram (2007–2013) létrehozásáról”

COM(2005) 121 final – 2005/0050 (COD)

(2006/C 65/03)

2005. április 25-én a Tanács úgy határozott, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződés 56. cikke, a 157. cikk (3) bekezdése, valamint a 175. cikk (1) bekezdése alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a fent említett tárgyban.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció véleményét 2005. október 20-án elfogadta. (Előadó: Bernhard WELSCHKE, társelőadó: Lucia FUSCO.)

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2005. december 14–15-én tartott 422. plenáris ülésén (a 2005. december 14-i ülésnapon) 125 szavazattal 2 ellenében, 1 tartózkodás mellett elfogadta a következő véleményt:

1.   Előzetes megjegyzések

1.1

A növekedés, foglalkoztatás és innováció terén számos mutató azt jelzi, hogy az Európai Unió az utóbbi években visszaesett a globális versenyben, és hogy ez a folyamat még mindig tart. Az Unió számára napjainkban a legnagyobb gazdasági és társadalmi kihívást a munkanélküliség elleni küzdelem, a munkahelyteremtés és az ehhez szükséges fenntartható gazdasági növekedés támogatása jelenti.

1.2

A vállalkozásoknak központi jelentőségük van abban, hogy szembe lehessen nézni ezekkel a kihívásokkal. Az európai vállalkozások 98 %-a kis- és középvállalkozás (KKV). A magánszférában ők bocsátják rendelkezésre a munkahelyek 55 %-át. A KKV-kban a termelési folyamatok, a termékek és a szolgáltatások innovációja szempontjából kitűnő lehetőségek rejlenek.

1.3

Számos vállalkozás kihasználja az európai belső piac előnyeit. De a még meglévő korlátozások, a behatárolt személyi és pénzügyi kapacitás, valamint a hiányos tájékoztatás miatt gyakran nem tudják maradéktalanul kiaknázni a lehetőségeket. Ebben nyújthat segítséget a lisszaboni stratégia következetes megvalósítása, a belső piac létrehozásának befejezése, a további piacok megnyitása, a hatékonyabb jogalkotás, illetve az európai hozzáadott értéket teremtő programok.

1.4

A korszerűen megszervezett közigazgatási egységek és a hatékonyan működő közszolgáltatások is jelentősen hozzájárulhatnak az európai versenyképesség és innováció ösztönzéséhez. A határokon átnyúló, hatóságok közötti partnerségek minden szinten javíthatják az egyre szükségesebb adminisztratív együttműködést, megkönnyíthetik a tapasztalatcserét, és mindenki számára hozzáférhetővé tehetik a legjobban bevált gyakorlati megoldásokat.

2.   Az Európai Bizottság javaslatának összefoglalása

2.1

A „Versenyképességi és innovációs keretprogram” (a továbbiakban: keretprogram) 2007 és 2013 között segíti az új hangsúlyokkal ellátott lisszaboni stratégia, valamint a fenntartható fejlődést célzó közösségi stratégia megvalósítását.

2.2

A keretprogram – koherens jogalapot biztosítva – egy csokor már létező, különböző politikaterületeken működő közösségi támogatási programot vezet tovább és fog össze. Az Európai Bizottság 4 212,6 millió eurós pénzügyi referenciakeretet javasol.

2.3

A keretprogram az összes uniós tagállamra, a tagjelölt államokra, az Európai Gazdasági Térségre (EGT), valamint a nyugat-balkáni országokra irányul. Más harmadik országok is részt vehetnek benne, ha a velük kötött kétoldalú megállapodások erről rendelkeznek.

2.4

A keretprogram célja a vállalkozások – különösen a KKV-k – versenyképességének fokozása, az innovációk előmozdítása és piacképessé tétele, az információs társadalom fejlődésének gyorsítása és az energiahatékonyság, valamint az új és megújuló energiaforrások kihasználásának javítása.

2.5

Az EK-Szerződés 156. cikke, a 157. cikk (3) bekezdése, valamint a 175. cikk (1) bekezdése alapján átfogó és koherens jogi alapot kell biztosítani egyedi közösségi támogatási programoknak és az európai produktivitás, innováció és fenntartható növekedés fellendítéséhez kulcsfontosságú területeken működő más közösségi programok vonatkozó részeinek. Ugyanakkor a kapcsolódó környezetvédelmi szempontokra is figyelmet kell fordítani. A keretprogram három egyedi alprogramból áll.

2.6

A „vállalkozási és innovációs program” határozza meg a vállalkozói kezdeményezések, az innováció és a versenyképesség érdekében tett intézkedések keretét. A gazdaság legkülönbözőbb ágaiban tevékenykedő vállalkozásokat célozza meg – függetlenül attól, hogy azok csúcstechnológiával vagy hagyományos módszerekkel dolgoznak. A KKV-k anyagi támogatása az alapítási és növekedési szakaszban javításra szorul. Kulcskérdés továbbá a vállalkozások közötti együttműködés, az innováció előmozdítása, valamint a környezetvédelmi technológiák támogatása. Pénzügyi eszközként a javaslat 2 631 millió eurót irányoz elő.

2.7

„Az IKT-politika támogatásának programja” az információs és kommunikációs technológiák üzleti vállalkozásban, igazgatásban és a közszolgáltatásban való bevezetését hivatott elősegíteni. A javasolt intézkedések az „i2010”-et fejtik és egészítik ki. Az elkövetkező években ugyanis ez az új uniós kezdeményezés biztosítja az egységes európai információs tér kialakításának, valamint az információs termékek és szolgáltatások belső piaca erősítésének kereteit. A program 801,6 millió euróval gazdálkodhat majd.

2.8

Az „Intelligens energia – Európa” program célkitűzése, hogy az energia szempontjából támogassa a fenntartható fejlődést, javítsa az ellátás biztonságát és az energiahatékonyságot, csökkentse az energiaimporttól való függőséget, és a bruttó belföldi energiafogyasztásban (12 %-ra) növelje a megújuló energiaforrások részesedését. Alapvetően fontosak a fenntartható energetikai technológiák ösztönzését és terjesztését szolgáló projektek, a kedvezőbb adminisztratív struktúrák, a sűrűbb hálózat kiépítése, valamint az általános környezettudatosság kialakítása a fenntartható energiafelhasználás tekintetében. Az Európai Bizottság által létrehozott „Intelligens Energia Végrehajtási Ügynökség” valószínűleg megmarad. A programra 780 millió eurót kalkuláltak.

2.9

A keretprogram megvalósítása éves munkaprogramokon alapul, amelyek végrehajtását az Európai Bizottság szavatolja. A tagállamok szintjén irányító bizottságok biztosítják az intézkedések nyomon követését és a nemzeti szintű tevékenységek összhangját.

3.   Általános megjegyzések

3.1

A keretprogramra tett javaslat átfogó, és számos politikára, illetve programra kiterjed. Megjegyzéseink azokra az aspektusokra korlátozódnak, amelyeknek az EGSZB különleges jelentőséget tulajdonít, illetve amelyek esetében azt szeretnénk, hogy a javaslat további szempontokat is figyelembe vegyen.

3.2

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság üdvözli a keretprogramot, amely fontos lépést jelent a szinergiák létrehozásában a vállalkozások verseny- és innovációs képességének ösztönzése, illetve a fenntartható fejlődés támogatása terén. A javasolt intézkedések és eszközök jelentős mértékben hozzájárulhatnak a társadalmi kohézió erősítéséhez, a gazdaság fenntartható fejlődésének előmozdításához és a lisszaboni stratégia növekedési és foglalkoztatási célkitűzéseinek eléréséhez. Az Európai Bizottság következetes, amikor a keretprogramot a lisszaboni stratégia közösségi szintű fellendítésére javasolt cselekvési tervben (COM (2005) 330) is a közösségi politika fontos részeként emeli ki.

3.3

A 2004-es Kok-jelentés rámutatott az európai gazdaság versenyképessége szempontjából meghatározó, alapvető feltételekre. Joggal ajánlotta, hogy tovább kell építeni a tudás alapú társadalmat, teljes körűen meg kell valósítani belső piacot, kedvezőbbé kell tenni a gazdasági légkört, korszerűsíteni kell a munkaerőpiacot – többek között az „egész életen át tartó tanulás” és az „aktív öregedés” stratégiáinak segítségével, illetve támogatni kell az ökológiai fenntarthatóságot. Az EGSZB úgy véli, főleg a tagállamok kötelessége, hogy – a szükséges keretfeltételek biztosításával – mindent megtegyenek a vállalkozások versenyképességének növeléséért, és meggyőződése, hogy az uniós támogatási programok ennek fontos és hatásos adalékai. A versenyképességi és innovációs keretprogramon kívül a kutatási keretprogram, az „egész életen át tartó tanulás” stratégiája és a strukturális alapok tekinthetők kiemelt jelentőségűnek.

3.4

A vállalkozások nem csak azáltal erősítik innovációs képességüket, hogy kihasználják a technológiai fejlődést. Az innovációt az is ösztönzi, ha a vállalkozói tevékenység mélyebb gyökeret ver az egyes országok társadalmában és kultúrájában, elmélyülnek a vállalatvezetési ismeretek, a vállalkozást felelős módon vezetik és a tevékenységek átnyúlnak a határokon. A keretprogram célkitűzései fényében hiba lenne túlságosan szűken értelmezni az „innováció” fogalmát, és így kihagyni a növekedés, foglalkoztatás és társadalmi kohézió fokozásának lehetőségeit. A vállalkozások tehát központi szereplői az innovációs folyamatnak, amely megvalósításába a szociális partnereket is megfelelő módon be kell vonni.

3.5

Az innováció az emberek fejében születik. A magas szintű műveltség és képzettség alapfeltétel az Európai Unió innovációs erejének fenntartható fejlesztéséhez. A munkaadóknak, munkavállalóknak, kormányoknak, a felsőfokú oktatási intézményeknek és más iskoláknak, valamint az összes többi érintett intézménynek egyformán kötelezettséget kell vállalnia annak érdekében, hogy tovább növekedjen az uniós társadalmak innovatív képessége. A határokon átnyúló projektek alkalmasak a tudás alapú társadalom ösztönzésére tett nemzeti szintű fáradozások kiegészítésére. Az EGSZB üdvözli, hogy az EU – többek között a „SOCRATES” (általános műveltség), a „TEMPUS” (felsőfokú oktatás) és a „LEONARDO DA VINCI” (szakképzés) néven futó közösségi programok keretében – célzottan támogatja az oktatást és a képzést. A 2007-2013 közötti időszakra szóló, az oktatást, képzést és az egész életen át tartó tanulást célzó integrált cselekvési program szintén jelentős mértékben hozzájárulhat a vállalkozások innovációs képességének megerősödéséhez és a keretprogram sikeréhez.

3.6

Az EGSZB üdvözli, hogy az Európai Bizottság kedvezőbb jogalkotással és – az aránytalanul nagy terhek felderítésére – a jelenlegi joganyag szisztematikus átvizsgálásával fokozni kívánja a vállalkozások innovációs erejét és versenyképességét. Kulcsfontosságú, hogy új szabályozások esetén célravezető hatástanulmány készüljön. Ennek során kívánatos, hogy az Európai Bizottság szorosan együttműködjön a Versenyképességi Tanáccsal és az Európai Parlamenttel.

3.7

Az EGSZB osztja az Európai Bizottság véleményét, miszerint az EU horizontális és összehangolt kezdeményezései komoly hozzáadott értéket teremthetnek. Nagyon fontos lesz annak biztosítása, hogy a vállalkozások a gyakorlati élethez közel álló tájékoztatást kapjanak, és könnyen hozzáférhessenek a keretprogram intézkedéseihez és eszközeihez.

3.8

Az EGSZB helyesli az Európai Bizottság célkitűzését, miszerint a keretprogramnak nem csak a csúcstechnológiával dolgozó, hanem a hagyományos gazdasági ágazatokat is támogatnia kell. Éppen ezek tehetnek még többet a foglalkoztatottság kiépítése és a társadalmi kohézió megerősítése érdekében, ha lehetőséget kapnak verseny- és innovációs képességük fejlesztésére. A szolgáltatások és a logisztika területén is jelentős innovációs lehetőségek adódnak.

3.9

Az EGSZB kéri az Európai Bizottságot, hogy – a minél magasabb, és regionális, illetve ágazati szempontból minél szélesebb körű hozzáadott érték megteremtése érdekében – ne határozza meg túl szűken túl a keretprogram célcsoportjait. A szövetkezetek, társult vállalkozások és kölcsönös önsegélyező társaságok („mutuals”), valamint az innovatív új vállalkozások („start-ups”) és mikrovállalkozások is hozzájárulhatnak az EU verseny- és innovációs képességének erősítéséhez. Így például egy szövetkezet lehetővé teszi a nagyobb méret adta előnyök kihasználását, ami kedvezően hat a piacokhoz való hozzáférésre (beleértve a nagyobb volumenű közbeszerzési eljárásokban való részvételt), a piaci pozícióra, a vállalatvezetői potenciál fejlődésére, a továbbképzésre és a kutatási kapacitásra. A keretprogram projektjeihez való hozzáférés szempontjából döntő jelentőségű, hogy a célcsoportok mennyiben képesek olyan vállalható koncepciók kidolgozására, amelyek előmozdítják a versenyképességet és az innovációt, és indokolják a támogatást. A keretprogram közvetítésében fontos szerepet játszanak a különféle alapítványok, szervezetek, illetve kereskedelmi és ipari kamarák.

3.10

Tekintettel a nemzeti és uniós szintű költségvetési megszorításokra, a keretprogram finanszírozása korlátokba ütközik. Az EGSZB elvárja, hogy a jövendő pénzügyi terv még nyitott döntéshozatali folyamata során elegendő eszközt bocsássanak a program rendelkezésére. Ugyanakkor biztosítani kell az eszközök minél célzottabb, hatékonyabb és eredményorientáltabb felhasználását a célcsoportok javára. Az Európai Bizottságnak meg kellene vizsgálnia, hogy a jelenleg a program adminisztrációjára előirányzott eszközöket milyen mértékben lehetne a projektekre fordítani.

3.11

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság abbéli szándékát, hogy a már meglévő programok során szerzett tapasztalatait kiértékelje, az esetleges gyenge pontokat kiigazítsa, és a keretprogram megvalósítását a bevált gyakorlatokra alapozza. A keretprogram sikerét szolgálja majd egy minden fél számára követhető teljesítményértékelés („benchmarking”) és monitoring. Tanácsos a keretprogram optimalizálását segítő tapasztalatokat az éves munka megtervezése során idejében tekintetbe venni. Fontos, hogy az Európai Bizottság és a programok megvalósításával foglalkozó egységek szigorúan megvizsgálják, a félidős mérleg alapján van-e szükség kiigazításra. Ennek során figyelembe kell venni a vállalkozók és a többi célcsoport tapasztalatait. A projekt résztvevőinek tervezési biztonságát azonban semmiképpen sem szabad veszélyeztetni.

3.12

Az EGSZB rendkívül fontosnak tartja, hogy a tagállamok tekintettel legyenek az „addicionalitás” elvére, ezért nyomatékosan kéri őket, hogy a tervezett mértékben – függetlenül az európai juttatásoktól – tartsák fenn a nemzeti szintű támogatást. Az EGSZB úgy véli, hogy a tagállamok kötve vannak ahhoz a – megállapodásban rögzített – célhoz is, amelynek értelmében a bruttó hazai termék (GDP) három százalékát kutatásra és fejlesztésre kell fordítani. A keretprogram megvalósítása semmiképpen sem vezethet oda, hogy a tagállamok mérsékelik az említett cél eléréséért tett fáradozásaikat.

3.13

Az Európai Bizottság joggal figyelmeztet rá, hogy szoros kapcsolatra van szükség a keretprogram eszközei és intézkedései, illetve az EU egyéb programjai és kezdeményezései között. Különösen a 7. kutatási keretprogrammal, az „egész életen át tartó tanulás” stratégiájával és a strukturális politika programjaival vannak fontos érintkezési pontok. Az Európai Bizottságnak ügyelnie kell arra, hogy a részt vevő főigazgatóságok célkitűzései megegyezzenek. Az összes érintett grémium tevékenységét és határozatait illetően átláthatóságot kell biztosítani. Horizontális, illetve vertikális szinergiák egyrészt az EU és a tagállamok között, másrészt a gazdaság, a tudomány és a közigazgatási egységek között csak úgy érhetők el maradéktalanul, ha sikerül összehangolni a szóban forgó programok tartalmi és szervezeti súlypontjait.

4.   Egyedi megjegyzések

4.1

A keretprogram megvalósításakor elengedhetetlen, hogy a célcsoportok könnyen hozzáférhessenek az előirányzott programokhoz. Ezt a múltban nem mindig sikerült teljes körűen biztosítani. Az eszközöket hatékonyan, a gyakorlati élethez közel álló módon és (főként a jelentések és a dokumentáció vonatkozásában) minél kevesebb bürokráciával kell elosztani.

4.2

Fontos, hogy az Európai Bizottság a koherencia érdekében hatékonyan és felhasználóbarát módon irányítsa a keretprogramot. A keretprogram megvalósításában részt vevő minden szereplő rá van utalva a tervezési biztonságra és az átláthatóságra. A programok adminisztrációjával megbízott külső ügynökség létrehozásának csak akkor van értelme, ha ez egyértelműen egyszerűsíti az ügyintézést, és csökkenti a költségeket.

4.3

Jó lenne, ha az Európai Bizottság „KKV-megfigyelőközpontja” még nagyobb figyelemmel kísérné a keretprogram megvalósítását. Ez tovább javíthatná az egyes tagállamok, az egyes vállalkozások, valamint a gazdaság, a tudomány és az igazgatási egységek közötti tudás- és tapasztalatcserét. A megfigyelőközpont jelentéseit a gyakorlati használhatóság és a célcsoportokhoz való közelség szempontjai alapján kellene megvizsgálni. Hasznos volna a megfigyelőközpont tevékenységi területét úgy meghatározni, hogy (a 3.9 pont értelmében) az összes célcsoport közreműködése egyértelmű legyen.

4.4   „Vállalkozási és innovációs program”

4.4.1

A tőkéhez való hozzáférés a KKV-k és az innovatív mikrovállalkozások számára továbbra is erősen korlátozott, pedig a probléma már évek óta ismert. Ez ellen haladéktalanul tenni kell. A szóban forgó programban előirányzott finanszírozási eszközök döntő jelentőségűek az európai vállalkozási politika sikerére nézve. Az EGSZB abból indul ki, hogy ezek az eszközök jelentős mozgósító és kiegyenlítő hatást fejthetnek ki.

4.4.2

Az EGSZB támogatja az eszközök megfelelő pénzügyi közvetítőkhöz való eljuttatását, mert így csökkennek a finanszírozás költségei (beleértve a személyzeti és adminisztrációs költségeket) és kockázatai. Jó lenne, ha a „gyorsan növekvő és innovatív KKV-k támogatása” (GIF), a „KKV-garanciakeret” (SMEG) és a „kapacitáskiépítési rendszer” (CBS) hozzájárulna ahhoz, hogy a vállalkozók számára könnyebb legyen a kölcsönfinanszírozás és a kockázati tőkéhez való hozzájutás. Az innovációs kedvű KKV-knak és mikrovállalkozásoknak nyújtott hitelek e vállalkozások növekedési és foglalkozási potenciáljának fejlesztését fogják szolgálni, főként az alapítási és a növekedési szakaszban. Megfelelő projektekhez kis- és mikrohiteleket is rendelkezésre kellene bocsátani.

4.4.3

Az EGSZB ajánlja, hogy a határon átnyúló tevékenységek fel- és kiépítését egyrészt az európai politika elválaszthatatlan részének tekintsük, másrészt pedig a KKV-k fontos stratégiájának a versenyképesség és az innováció fokozása érdekében. A programban előirányzott intézkedéseknek és eszközöknek ezt a célt kell szem előtt tartaniuk. Fontos, hogy az Európai Bizottság – együttműködési börzékkel, a gyakorlati élethez közel álló tájékoztatással és más célszerű intézkedésekkel – cselekvő módon kísérje a vállalkozásokat ezen az úton.

4.4.4

Az európai támogatási rendszer és a jogi keret összetettsége miatt elengedhetetlen, hogy a vállalkozások és egyéb célcsoportok célzott tájékoztatásban és tanácsadásban részesüljenek. Ez legjobban egy egész Európán átívelő és hatékonyan együttműködő tájékoztató hálózat segítségével oldható meg. A polgárok és a vállalkozások felé ezáltal még jobban közvetíthető az európai programok és projektek hozzáadott értéke – az EU új kommunikációs stratégiájának értelmében is.

4.4.5

Az EGSZB fontosnak tartja, hogy a tervezett, „hálózati partnerek a vállalkozások és az innováció támogatását célzó szolgáltatások nyújtására” pályázat kiírása átlátható szabályok szerint történjen, és tegye lehetővé minden olyan regionális, illetve ágazati szinten tevékenykedő szervezet részvételét, amely – szerkezeti felépítése és a felajánlott szolgáltatások alapján – közvetlenül eleget tud tenni a vállalkozások kívánalmainak. Az Európai Bizottság jól tenné, ha ezzel kapcsolatban egyenként mérlegelné a már meglévő Euro Info Központok (EIC), innovációközvetítő központok (IRC) és Üzleti és Innovációs Központok (BIC) mandátumát.

4.5   „Az IKT-politika támogatásának programja”

4.5.1

Az EGSZB üdvözli az IKT-politika támogatását célzó program kialakítását. Ez a szektor a gazdaság minden ágazatában a termelékenység szükségszerű fokozásának hajtóereje. A javasolt intézkedések eredményeképpen jelentős európai hozzáadott érték várható.

4.5.2

Az európai információs társadalom ösztönzése előmozdítja a gazdaság fenntartható fejlődését, erősíti az európai társadalmi és szociális integrációt, és növeli a polgárok életszínvonalát. A program megvalósításakor főként arra kell ügyelni, hogy az minden vállalkozás számára hozzáférhető legyen – a gazdaság hagyományos ágazataiban is.

4.5.3

A célirányos projektek, együttes cselekvések, illetve a határokon átnyúló hálózatok és csoportok fel- és kiépítése ösztönözheti a technológia átadását, valamint az innovatív és a piachoz közel álló IKT-megoldásokat. Az EGSZB üdvözli, hogy az erre a területre vonatkozó közbeszerzési szerződések odaítélésének megkönnyítése végett közös műszaki előírások és cselekvési tervek kerülnek kidolgozásra.

4.5.4

Az IKT-politika támogatási programját felépítésében és tartalmában a legmesszebbmenőkig össze kell hangolni a „i2010: európai információs társadalom a növekedésért és a foglalkoztatásért” (COM (2005) 229) néven indított kezdeményezéssel. Az „i2010”-hez az EGSZB külön véleményt készít.

4.6   „Intelligens energia – Európa” program

4.6.1

Az EGSZB üdvözli a tervezett program célkitűzését. Az energiahatékonyság, a megújuló energiaforrások fejlesztése és az energia diverzifikációja kulcsfontosságú az európai fenntartható gazdasági fejlődés és környezetvédelem érdekében. A program előmozdíthatja az energiaágazat innovációs képességét, beleértve a rendszertervezés és az energiaátalakítás lehetőségeit is.

4.6.2

A piacnak megfelelő technológiák és a versenyképes termékek meghatározóak a program céljainak elérése szempontjából. Ezért az EGSZB üdvözli az olyan projektek támogatását, amelyek megkönnyítik az innováció piacképes termékké alakításának folyamatát. Ennek megfelelő cselekvéseknek azonban csak az innovációs folyamat korai szakaszában van értelme. Legjobb technológiákat, valamint versenyképes termékeket és szolgáltatásokat alapvetően csak verseny során lehet kifejleszteni.

4.6.3

Az EGSZB üdvözli, hogy az Európai Bizottságnak szándékában áll az energiahordozók erőforráskímélő felhasználásának népszerűsítése, és a megfelelő információk terjesztése. Jó lenne, ha ezek a cselekvések nem csak szakmai körökre, hanem a széles nyilvánosságra is irányulnának. A „Fenntartható energia Európának” címen indított kampány ehhez jelentős mértékben hozzájárul. Feladata a bevált gyakorlatok terjesztése, valamint a polgárok érzékenyebbé tétele az energiahatékonyság és a környezetvédelem kérdései iránt. Az EGSZB abból indul ki, hogy a kampány és az „Intelligens energia – Európa” program ésszerű módon kiegészítik egymást.

5.   Záró ajánlások

5.1

Az EGSZB a keretprogram céljainak és felépítésének még áttekinthetőbb bemutatására bíztatja az Európai Bizottságot. Példamutatónak tartja a tervezett végrehajtási intézkedések felsorolását a keretprogram 6. cikkében. Hasonlóan rendszerezett módon kerülhetne sor az egyes programok és eszközök szemléltetésére. A célcsoportok így könnyebben megérthetnék a keretprogramot. Ebbe a folyamatba tanácsos lenne bevonni a civil társadalom szervezeteit is.

5.2

Az EGSZB reméli, hogy a számos program és egyedi intézkedés összefogása hozzáadott értéket teremt. Ez csak akkor sikerülhet, ha biztosított az optimális koordináció és az egyedi intézkedések, illetve a keretprogram és az EU más, érintett programjainak összehangolása. Ez különösen az Európai Bizottság és a közigazgatási testületek feladata.

5.3

Az EGSZB üdvözli, hogy a keretprogram az EU alapvető gazdaság-, társadalom-, környezet- és energiapolitikai célkitűzéseihez igazodik. A megvalósítás során kulcsfontosságú, hogy az éves munkaprogramok a gyakorlati élethez közel állva kerüljenek kidolgozásra, méghozzá úgy, hogy jelentőségüket a célcsoportok, mindenekelőtt az innovatív vállalkozások, világosan lássák. Ez csak akkor szavatolt, ha a célcsoportokat már a munkaprogramok tervezésébe megfelelő módon bevonják.

5.4

Az eredményesebb végrehajtás és a politikai folyamatosság érdekében az EGSZB kéri az Európai Bizottságot, hogy pontosítsa a keretprogram és más kapcsolódó – már meglévő és jövőbeli – kezdeményezések közötti összefüggést, különös tekintettel a „Kisvállalkozások Európai Chartájára” (2000), a „Vállalkozás Európában cselekvési tervre” (2003) és az elkövetkező évek KKV-politikájáról szóló közleményre. Ez nagyon hasznos lenne az üzleti élet képviselői és a politikaalkotók számára nemzeti, regionális és helyi szinten egyaránt.

5.5

Az EGSZB figyelemmel kíséri a keretprogram megvalósítását. Fenntartja magának a jogot, hogy a rendelkezésre álló tapasztalatok fényében, illetve a félidős értékelés összefüggésében új ajánlásokat terjesszen elő.

Brüsszel, 2005. december 14.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

elnöke

Anne-Marie SIGMUND


17.3.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 65/27


Európai Gazdasági és Szociális Bizottság vélemény – Tárgy: „Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a járművek forgalmi engedélyének kiadására hatáskörrel rendelkező tagállami szolgálatoknak a Schengeni Információs Rendszer második generációjához (SIS II) való hozzáféréséről”

COM(2005) 237 final – 2005/0104 (COD)

(2006/C 65/04)

2005. szeptember 16-án a Tanács úgy határozott, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződés 95. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a fent említett tárgyban.

Az EGSZB tárgyi munkájának előkészítésével megbízott „Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció 2005. október 26-án elfogadta véleményét. (Előadó: Virgilio RANOCCHIARI.)

2005. december 14–15-én tartott, 422. plenáris ülésén (a december 14-i ülésnapon) az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 123 igen szavazattal, 2 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Bevezetés

1.1

A Schengeni Megállapodást, amelyet a személyek és az áruk szabad mozgásának elősegítésére hoztak létre, 1990-ben írták alá és 1995-ben lépett életbe. A Schengeni Megállapodás előírja, hogy mely hatóságoknak van hozzáférésük a Schengeni Információs Rendszerhez (SIS), valamint hogy milyen célokra lehet felhasználni az adatokat. A megállapodás első szövege nem engedélyezte a jármű-nyilvántartási hatóságok számára a SIS-hez való hozzáférést.

1.2

2003. augusztus 21-én az Európai Bizottság rendeletjavaslatot terjesztett elő a Schengeni Megállapodás végrehajtási egyezményének módosítására a tagállamokban a járművek forgalmi engedélyének kiadására hatáskörrel rendelkező hatóságoknak a Schengeni Információs Rendszerhez való hozzáférése vonatkozásában (1). A célkitűzés a lopott járművekre és pótkocsikra, eltulajdonított, kitöltetlen hivatalos dokumentumokra és kiadott, személyazonosságot igazoló okiratokra (útlevelek, személyi igazolványok, jogosítványok) vonatkozó SIS adatokhoz való hozzáférés biztosítása volt, annak érdekében, hogy a másodszori nyilvántartásba vételre bemutatott járműveket ellenőrizni lehessen, hogy esetükben fennáll-e lopás, jogellenes használat vagy elvesztés, valamint, hogy a forgalmi engedélyért folyamodó személyek lopott személyazonossági vagy jármű-nyilvántartási okiratot használnak-e erre a célra.

1.3

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2004. február 25-én adta ki a javaslatra vonatkozó véleményét (2). Az EGSZB egyetértett az Európai Bizottsággal abban, hogy a SIS-hez való hozzáférést ki kell terjeszteni a forgalmi engedélyek kiadásáért és ellenőrzéséért felelős nemzeti hatóságokra. Az EGSZB azt is örömmel vette tudomásul, hogy a javaslat – figyelembe véve azt a tényt, hogy számos tagállamban magánszolgáltatók felelősek a járművek nyilvántartásáért – arra irányult, hogy ezek a magánnyilvántartók a munkájuk megfelelő elvégzéséhez szükséges információkat közvetve beszerezhessék valamelyik SIS hozzáféréssel rendelkező hatóságtól, feltéve, hogy az adatvédelem garantált.

1.4

Később és a bővítést követően világossá vált, hogy egy második generációs SIS (azaz SIS II) rendszer fejlesztése elengedhetetlen annak érdekében, hogy az új tagállamok kapcsolódhassanak a rendszerhez és a schengeni térséget ki lehessen terjeszteni ezen tagállamok területére is.

1.5

Mivel a SIS II létrehozásához megfelelő jogi keretre és különböző politikai területek bevonására van szükség, az Európai Bizottságnak három javaslatot kellett benyújtania: az első a személyek szabad mozgásához kapcsolódik, a második a rendőrségi és igazságügyi együttműködéshez büntetőügyekben, míg a harmadik a két másik ajánlást egészíti ki, és célja a járműnyilvántartó hatóságok számára a SIS II rendszerhez való hozzáférés biztosítása.

1.6

Ezzel a harmadik javaslattal kapcsolatban – amely a Tanács által 2005. július 6-án elfogadott, fent említett korábbi rendelet (3) szükséges utókövetését jelenti – nemrég kérték ki az EGSZB véleményét.

2.   Általános észrevételek

2.1

Az Európai Bizottság új javaslatának célja a második generációs Schengeni Információs Rendszer (SIS II) létrehozásához, működtetéséhez és használatához szükséges új jogi eszközökkel való összhang biztosítása. Az Európai Bizottság állítása szerint a jelenlegi javaslat fő célkitűzése megegyezik a 2003 augusztusában benyújtott javaslatéval, azaz a tagállamok közötti együttműködés hatékony információcserére alapuló erősítése a lopott járművekkel kapcsolatos csalás és illegális kereskedelem elleni harc érdekében. Az Európai Bizottság továbbá megjegyzi, hogy a cél az, hogy a járművek forgalmi engedélyének kiadására hatáskörrel rendelkező szolgálatok a SIS II új jogi keretei között is garantáltan hozzáférhessenek ugyanazokhoz a SIS-adatokhoz, amelyekhez 2005 júniusa, a 2003-as rendeletjavaslat hatályba lépése óta hozzáféréssel rendelkeznek.

2.2

Ez a téma még mindig fontos, mivel az Európai Unióban évente mintegy 1,3 millió járművet lopnak el és kb. 500 000 jármű tűnik el véglegesen (4). A járművekkel kapcsolatos bűncselekmények más bűncselekményekkel – mint például az emberkereskedelem, csempészet és a terrorizmus (gépjárművekbe rejtett bombák) – is összefonódnak.

2.3

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy a SIS II rendszerhez való hozzáférést ki kell terjeszteni a fenti dokumentumok (lásd az 1.2 pontot) kiadásáért és ellenőrzéséért felelős nemzeti hatóságokra. Ezenkívül a járműregisztrációért felelős magánszolgálatok az információkat közvetve kaphassák meg valamelyik SIS II hozzáféréssel rendelkező hatóságtól, feltéve hogy az adatvédelem garantált. Különösen fontos a rendszerben lévő más, a Schengeni Egyezmény 101. cikkében meghatározott hatóságok számára fenntartott információkhoz való hozzáférést korlátozó mechanizmusok biztosítása.

2.4

Mindazonáltal tekintetbe kell venni az általános megjegyzéseket és egyéb észrevételeket, amelyeket az EGSZB a 2004. február 25-i véleményében fogalmazott meg. Egyes észrevételeket újra le lehet szögezni. Például az EGSZB úgy véli, hogy a javaslat növelné a biztonságot és felgyorsítaná az igazságügyi eljárásokat. A tagállamokat ösztönözni fogja, hogy tegyék lehetővé a járművek szabadabb mozgását az Unión belül. Mindazonáltal fontos, hogy a javaslat összeegyeztethető legyen a tagállamok hazai szabályozásával. Szintén fontos, hogy azok a tagállamok is megkapják a hozzáférést, amelyek nem voltak a Schengeni Egyezmény aláírói között, valamint hogy az Interpollal és az Europollal való együttműködés növelése révén a lopott vagy jogellenesen használt járművekkel történő kereskedelemmel szemben a SIS II hozzáféréssel rendelkező országokon kívül is fel lehessen venni a harcot. Az EGSZB rámutat az ilyen jellegű bűncselekményekre vonatkozó statisztikai adatok összegyűjtésének, feldolgozásának és közzétételének fontosságára is, annak érdekében, hogy a bűnüldözés megközelítése minél hatékonyabb legyen.

3.   Különös észrevételek

3.1

A Bizottság javaslata összhangban van a határokon átnyúló vonatkozású, járművekkel kapcsolatos bűncselekmények üldözéséről szóló 2004. december 22-i tanácsi határozattal (2004/919/EK) (5). A határozat megállapítja, hogy „különösen fontos a bűnüldöző hatóságok és a járműnyilvántartó hatóságok közötti együttműködés, valamint az érintett felek tájékoztatása is”. A határozat 7. cikke kijelenti, hogy a bűnüldöző hatóságoknak tájékoztatniuk kell a nemzeti járműnyilvántartó hatóságokat arról, hogy a nyilvántartásba vételi eljárás alatt álló jármű lopottként ismert-e, valamint hogy az adatbázisokhoz e célból való hozzáférés a közösségi jog rendelkezéseinek megfelelő tiszteletben tartásával történjen. Az EGSZB üdvözli, hogy a tanácsi határozatban megfogalmazott gondolatok már részét képezik az Európai Bizottság javaslatának.

3.2

Bár az Európai Bizottság javaslata csak a SIS II rendszerben található bizonyos információkhoz való, járműnyilvántartó hatóságok általi hozzáférésre vonatkozik, a járművekkel kapcsolatos bűncselekményekkel szembeni küzdelem érdekében az EGSZB hangsúlyozza a nagyobb együttműködés szükségességét. Ahogyan a tanácsi határozat 4. cikke kijelenti: „a tagállamok megteszik a szükséges lépéseket, hogy adott esetben, a nemzeti joggal összhangban rendszeres konzultációkat szervezzenek az illetékes nemzeti hatóságok között, amelybe bevonhatják a magánszektor (például az eltűnt járművek magánnyilvántartói, a biztosítók és az autókereskedelem) képviselőit az e területre vonatkozó információk koordinálása és a tevékenységek egyeztetése céljából”. Az EGSZB meglátása szerint a járművekkel kapcsolatos bűncselekményekkel szembeni küzdelem érdekében az Európai Bizottságnak a jövőbeli munka során tekintettel kell lennie az ilyen észrevételekre.

3.3

Az EGSZB példaként említené az Interpol korábbi Stop register stolen cars (StoreSto Car, később „Járműazonosítás, kutatás és elemzés” – VIRA 17 – nevű) korábbi projektjét. E projekt célkitűzése a gépkocsikkal kapcsolatos valamennyi információ egy adatbázisban történő összegyűjtése volt, amelyben jármű-azonosítási szám (VIN) alapján lehet keresni, ha egy gépkocsit lopottként jelentettek be, illetve az nyilvántartásba, kivitelre vagy behozatalra, gyártásra vagy leselejtezésre került. Egy ilyen adatbázis a bűnüldöző, járműnyilvántartó és vámhatóságok, autógyártók és biztosítótársaságok közötti együttműködés alapját képezi.

3.4

A jelen javaslat tekintetében az EGSZB szintén fel szeretné hívni a figyelmet arra, hogy általában nincs sok lehetőség a gépkocsik beazonosítása céljából végzett fizikai vizsgálatra és annak megállapítására, hogy az adott gépkocsit lopottként jelentették-e be. Sok országban egy jármű nyilvántartása vizsgálattal jár együtt. Így amikor egy gépkocsi nyilvántartásba kerül, lehetőség nyílik arra is, hogy ellenőrizzék, lopott-e. Ezért tehát fontos a járműnyilvántartó hatóságok számára biztosítani a lopott, jogellenesen használt vagy elveszett járművek felderítésének ezt a módját.

3.5

Ahogyan a fenti 3.2 pont is említi, a járművekkel kapcsolatos bűnözéssel szembeni küzdelem céljából nagyobb együttműködésre van szükség. Újabb lehetőség nyílik a jármű fizikai vizsgálatára, amikor a jármű kivitelre és behozatalra kerül. Az EGSZB azt ajánlja, hogy a vámhatóságok – mind a járművek behozatala, mind kivitele esetén – ugyanazon SIS II adatok között végezzenek ellenőrzést, mint a járműnyilvántartó hatóságok.

3.6

A járművek ellenőrzése alkalmával, amikor azt vizsgálják, hogy esetükben történt-e bejelentés lopásról vagy sem, lehetővé kell tenni az azonosítást is. Egy jármű azonosítását gyakran a jármű-azonosítási szám (VIN) alapján végzik. A lopott járművek azonosságának meghamisítása vagy másolása sem ritka. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a jövőben fontos növelni a járművek azonossága ellenőrzésének lehetőségeit. Az olyan javaslatokat, mint például az elektronikus jármű-azonosítás (EVI) vagy a pótalkatrészek jobb megjelölése, alaposan meg kell vizsgálni és értékelni kell.

3.7

Végezetül a rendelet hatályának kiterjesztése érdekében az EGSZB további lépés megtételét javasolja a közeljövőben. A jelen európai bizottsági javaslatnak, amely annak ellenőrzésére irányul, hogy egy jármű esetén fennáll-e lopás, jogellenes használat vagy eltűnés, együtt kell járnia a járművek hazaszállításának lehetőségével is. Ez a lehetőség jelentősen eltér a tagállamok között, és függ az országok különféle bona fide rendelkezéseitől. Néhány országban lehetséges a lopott jármű tulajdonjogának megszerzése, ha a járművet jóhiszeműen vásárolták, míg más országokban erre nincs lehetőség. Ezenfelül a jövőben meg kell vizsgálni és értékelni kell a lopottnak minősített járművek hazaszállításának lehetőségeit.

Brüsszel, 2005. december 14.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

elnöke

Anne-Marie SIGMUND


(1)  COM(2003)510 final – 2003/0198 (COD).

(2)  HL C 110, 2004. április 30.

(3)  Lásd az 1. lábjegyzetet.

(4)  Forrás: Az Europol statisztikája, Hága, 2005. június 27.

(5)  HL L 389, 2004. december 30.


17.3.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 65/29


Európai Gazdasági és Szociális Bizottság vélemény – Tárgy: „Javaslat tanácsi irányelvre a 69/169/EGK irányelvnek a Finnországba történő sörbehozatal ideiglenes mennyiségi korlátozásának tekintetében történő módosításáról”

COM(2005) 427 final – 2005/0175 (CNS)

(2006/C 65/05)

2005. szeptember 30-án a Tanács úgy határozott, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződés 93. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a fent említett tárgyban.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció véleményét 2005. november 11-én elfogadta. (Előadó: Harry BYRNE.)

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2005. december 14–15-én tartott, 422. plenáris ülésén (a december 14-i ülésnapon) 115 szavazattal 3 ellenében, 14 tartózkodás mellett elfogadta a következő véleményt:

1.   Összefoglalás

1.1

Finnország kérelmezte a tagállamokon kívüli országokból érkező utasok által behozott sör meglévő korlátozásának 2006. január 1-én túlra történő kiterjesztését. A kérelem célja adóügyi, gazdasági, szociális, egészségügyi és a közrendet érintő problémák kezelése.

1.2

A javasolt módosítás felhatalmazza Finnországot a korlátozás 2006. december 31-ig történő meghosszabbítására. A hat literes korlátozás mindazonáltal tizenhat literre emelkedik majd, amely a Finnország által jelenleg alkalmazott mennyiségi korlát.

1.3

Az EGSZB egyetért a módosítással.

2.   Háttér

2.1

2000-ben Finnországnak 2005. december 31-ig érvényes eltérést biztosítottak arra vonatkozólag, hogy a tagállamokon kívülről érkező magánszemélyek személyes célú sörbehozatalának felső határát hat literben állapítsa meg. Különösen fontos szempont, hogy Finnország Oroszországgal határos, ahol az alkohol sokkal olcsóbb, így tehát amennyiben a szokásos valutakorlátozások lennének alkalmazandók, a magánszemélyek kb. 200 liter sört tudnának behozni az országba.

2.2

A nagy árkülönbség miatt a korlátozásmentes behozatal súlyos következményekkel járna a finn kiskereskedők számára és a kormányzati adóbevételekre nézve, továbbá komoly szociális és egészségügyi problémákhoz vezetne.

2.3

Finnország ugyanakkor már jelentős adócsökkentést hajtott végre 2004-ben, és magasabb, tizenhat literes felső határt alkalmazott a hat literes helyett. Finnország tehát keresi az utat a hosszú távú megoldás felé.

3.   Általános észrevételek

3.1

Az EGSZB tudomásul veszi a Finnország által, a probléma kezelésére már megtett lépéseket, és következésképpen úgy véli, hogy helyénvaló az eltérés további meghosszabbításának engedélyezése 2006. december 31-ig.

Brüsszel, 2005. december 14.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

elnöke

Anne-Marie SIGMUND


17.3.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 65/30


Európai Gazdasági és Szociális Bizottság vélemény – Tárgy: „Szállítási módok biztonságvédelme”

(2006/C 65/06)

2005. június 2-án az Európai Bizottság levélben arra kérte az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságot, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződés 262. cikke alapján véleményt fogalmazzon meg a következő tárgyban: „Szállítási módok biztonságvédelme”.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Közlekedés, energia, infrastruktúra és információs társadalom” szekció véleményét 2005. november 24-én elfogadta. (Előadó: Jan SIMONS.)

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2005. december 14–15-én tartott 422. plenáris ülésén (a 2005. december 14-i ülésnapon) 124 szavazattal, 4 tartózkodás mellett elfogadta a következő véleményt:

1.   Bevezetés

1.1

A 2001. szeptember 11-i (New York-i), 2003. novemberi (isztambuli), 2004. március 11-i (madridi), 2005. július 7-i (londoni) és a világ más tájain elkövetett terrortámadások óta a biztonságvédelem kérdése egyre inkább a figyelem középpontjába került. Mindenütt számos intézkedés született az emberek, közlekedési eszközök és áruk minél átfogóbb és jobb preventív, illetve konkrét védelme érdekében. Vezetői szinten reflektorfénybe került a „biztonságvédelem” ügye.

1.2

„Biztonságvédelem” alatt ebben az értelemben a terrorista merényletek, illetve a bűnözés, nevezetesen a lopás megelőzésére szolgáló intézkedések értendők.

1.3

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság sem maradt tétlen, több véleményt is elfogadott. Ezek közül kiemelendő a 2002. október 24-i feltáró vélemény (1) (előadó: Anna Bredima-Savopoulou), amely azért értékes, mert igen részletesen foglalkozik a hajózás és a polgári légi forgalom biztonságvédelmével.

1.4

Az Európai Bizottság 2003. december 23-i, a teherszállítás biztonságáról szóló konzultációs dokumentumában kikéri az érdekeltek véleményét a „biztonságvédelem” kérdésében. Emellett – a Tanácsnak címzett Közleményében (2) – „biztonságvédelemre” vonatkozó keretprogramra tett javaslatot, 2005. augusztus 12-én pedig a Hivatalos Lapban (3) cselekvési terv jelent meg a terrorizmus elleni biztonságvédelem tárgyában. Ezen dokumentumok számos eleme jelen feltáró vélemény megfogalmazásához is értékesnek bizonyult.

1.5

Jelen feltáró vélemény elsősorban azt igyekszik egyértelművé tenni, hogy nemzeti, illetve nemzetközi szinten milyen szerep és felelősség hárul a különböző szereplőkre a következő két csoport biztonságvédelme vonatkozásában:

személyek (utasok és a szállítási ágazatban dolgozó személyzet);

a használatos szállítási eszközök, az áru és a használt infrastruktúra. A cél a személyek, az áru, a szállítási eszközök és az infrastruktúra biztonságvédelmének javítása.

1.6

Ez a vélemény kizárólag a szállítási módok biztonságvédelmére, nem pedig azok biztonságára irányul. Gondot okoz, hogy az Európai Unió számos országának nyelve nem tesz különbséget e két említett fogalom között.

1.7

Azon infrastruktúra biztonságvédelmének vonatkozásában, amelyet a szárazföldi szállítás vesz igénybe, különbséget kell tenni a transzeurópai hálózatok (beleértve az átkelőket), illetve a nemzeti infrastruktúrák között. Egyébként nem mindig egyértelmű, hogy a szárazföldi szállítás esetében mikor érvényesül a szubszidiaritás, mikor pedig nem.

A szárazföldi szállítási módok biztonságvédelmének vonatkozásában tisztában kell lennünk azzal, hogy a logisztikai láncban elhelyezkedő összes szállítási mód – ez tehát nem csak a szárazföldi szállítás módozataira vonatkozik – nagymértékben függ egymástól, és ez megkívánja a biztonságvédelmi intézkedések alapos összehangolását. A biztonságvédelmi intézkedések intermodális megközelítésére egyébként azért is szükség van, hogy kivédhető legyen a különböző szállítási módok közötti verseny megzavarása. Mindazonáltal nem szabad elfelejteni, hogy a biztonságvédelemre fordított költségek a különböző szállítási módok esetében jelentősen különbözhetnek.

A vélemény különös részletességgel tér majd ki azokra a szempontokra, amelyek közvetlenül összefüggnek a biztonságvédelmi intézkedések számának növekedésével. Itt olyan kérdésekre gondolunk, mint például:

Milyen hatással vannak a biztonsági intézkedések a munkavállalókra?

Nem kell-e a „válságkezelést” a vezetőképzés részévé tenni?

Ki vállalja a biztonságvédelmi intézkedések költségeit?

Mi a biztosítótársaságok szerepe?

A szóban forgó anyag sokrétű, ezért tanácsos rendszerezni, illetve összefoglalni, hogyan épül fel jelen feltáró vélemény. A második fejezetben – az Általános megjegyzésekben – a biztonságvédelem kérdésének általános szempontjaival foglalkozunk. Itt kerül említésre többek között a felelősség és a hatáskörök megoszlása az Európai Unió, a nemzeti szintű hatóságok és az egyes szállítási módok között – beleértve az utasokat, illetve a cégek személyzetét és vezetését. Ezenkívül ebben a fejezetben térünk ki a jogalkotásra is. A harmadik fejezet – a „Részletes megjegyzések” – először azokról a kezdeményezésekről nyújt áttekintést, amelyek különböző szinteken a biztonságvédelem javítása érdekében születtek. Majd részletesen tárgyalja az egyes szállítási módok biztonságvédelmét. A negyedik fejezet a biztonságvédelmi intézkedések anyagi vonzatára és arra tér ki, kinek kellene vállalnia ezeket a költségeket. Egyben szól a biztosító társaságok szerepéről is. Az ötödik fejezetben összefoglaljuk az anyagot, és levonjuk a következtetéseket.

2.   Általános megjegyzések

2.1   Biztonságvédelem – általános szempontok

2.1.1

A személyek és áruk biztonságvédelme az összes közlekedési és szállítási ágazatban mára a politikusok, a politikacsinálók és a gazdasági élet számára elsődleges jelentőségű kérdés lett. „Biztonságvédelem” alatt a terrorizmus és bűnözés elleni biztonsági intézkedések meghozatala értendő. Mégis az a benyomásunk, hogy a szükséges lépések összehangolása még nem megfelelő mértékű. Pedig erre sürgősen szükség lenne, hiszen a lánc is csak olyan erős, mint a leggyengébb láncszem.

2.1.2

Azt is meg kell jegyeznünk, hogy a szóban forgó anyagot összetettsége miatt nem könnyű világosan elhatárolni. A szállítási módok biztonságvédelme kapcsán a szubszidiaritás kérdése teljes terjedelmében felmerül. Vonatkozik egyrészt a szükséges intézkedésekkel kapcsolatos hatáskörök megoszlására az Unió és a tagállamok között, másrészt ezen intézkedések finanszírozására. De ugyanígy vonatkozik az egyes szállítási módokban érintettek – az utasok, a munkavállalók és a vezetőség – felelősségére és hatásköreire.

2.2   A tengeri és a légi forgalom biztonságvédelme

2.2.1

A tengeri és a légi forgalomban 2001. szeptember 11-e óta biztonsági szempontból egyértelmű előrelépés tapasztalható. Az Európai Tanács – többek között az EGSZB 2002. október 24-i, főként a légi és a tengeri közlekedés biztonságvédelmére vonatkozó ajánlásokkal foglalkozó jelentése alapján – intézkedett. Ezen intézkedések között említhetjük a polgári légi közlekedés biztonságvédelméről szóló EU-rendeletet (2320/2002), a hajók és kikötői létesítmények biztonságvédelmének fokozásáról szóló EU-rendeletet (EK 725/2004) és a tengeri kikötők biztonságvédelméről szóló irányelvjavaslatot (COM(2004) 76). Ezen intézkedések mindegyike előírja az EU-ellenőrzéseket. Ezek az említett ágazatokban végzett minőségi vizsgálatokra vonatkoznak. A tengeri közlekedés esetében a szabályozást a 2005. május 10-én elfogadott irányelv is rögzítette.

2.3   Szárazföldi szállítási módok biztonságvédelme

2.3.1

A szárazföldi szállítási módok tekintetében az EU országai között jelentős eltérések tapasztalhatók. Főként a nagyvárosokban (így Madridban, Londonban, de Párizsban is) – többek között a terrorista merényletek hatására – a tömegközlekedésben biztonsági intézkedéseket vezettek be. Más városok és országok még nem jutottak el idáig, de a közelmúltbeli merényletek hatására ott is mindinkább tudatosodik a biztonsági intézkedések fontossága (4).

2.3.2

Elsőként az a kérdés merül fel, ki illetékes olyan biztonsági intézkedések meghozatalában, amelyek több mint egy szárazföldi szállítási módot érintenek: Az Európai Unió vagy az adott állam? És, ha az adott állam illetékes, mi a szerepe az Uniónak?

2.3.3

Az EGSZB szerint a „biztonságvédelem” a tagállamok és az Európai Unió közös felelőssége, és a tagállamok saját felelőssége gondoskodni arról, hogy az egyes szárazföldi szállítási ágazatok megtegyék a megfelelő biztonsági intézkedéseket. Ennek érdekében meg kell határozniuk azoknak a minimális előírásoknak a keretét, amelyeket a szárazföldi szállítási ágazatoknak intézkedéseik meghozatalakor feltétlenül tekintetbe kell venniük. Az eljárás tehát bizonyos kötelezettségekkel jár. A különböző szárazföldi szállítási ágazatokban esedékes intézkedések összehangolása érdekében a tagállamoknak egy specifikus szervet kellene létrehozniuk, amelynek feladata a szárazföldi szállítási ágazatok és a helyi önkormányzatok által tervezett lépések koordinálása lenne. Ez a hatóság gondoskodna arról is, hogy minden tervezett intézkedést valóban végre is hajtsanak.

2.3.4

Az EGSZB szerint az Európai Unió feladata elsősorban az intézkedések közösségi és nemzetközi szinten való összehangolása. Ezenfelül az EU azonos eljárások alkalmazására ösztönözhetné a tagállamokat. Tekintettel a személy- és teherszállítás határokon átnyúló jellegére és a nemzeti szintű biztonsági intézkedések összehangolásának szükségességére, az egyes államoknak és az Európai Uniónak intenzívebben kell együttműködniük.

2.3.5

A nemzeti szintű hatóságoknak rá kell eszmélniük, hogy a szárazföldi szállítási módok területén még sok a teendő. Tudatosítani kell, hogy sürget az idő. A nemzeti szintű hatóságoknak arra kell ösztönözniük a szállítással foglalkozókat, hogy gondolkozzanak el biztonsági intézkedések meghozataláról. Ezt előmozdíthatja, ha uniós szinten minimális biztonsági előírások kerülnek meghatározásra, amelyek kiindulópontot jelentenek a szárazföldi szállítási ágazatok számára. Minden egyes szállítással foglalkozó ágazatnak éreznie kell, hogy biztonsági intézkedések nélkül az adott ágazat rendkívül sebezhető.

2.3.6

Emellett tudatosítani kell, hogy szükség van az ágazatok közötti együttműködésre. Például egyeztetni kell a vasút, a metró és a busztársaságok intézkedéseit. Össze kell hangolni azokat a tevékenységeket, amelyek az utazóközönséget és a személyzetet felvilágosítják arról, hogyan cselekedjenek vészhelyzetben.

2.3.7

A teherszállítás vonatkozásában külön figyelmet kell fordítani a sebezhető csomópontokra, például a terminálokra és a rendező pályaudvarokra. A nemzeti szintű hatóságok, az önkormányzatok és a szállítási ágazatok, illetve az átrakodó pontok és a terminálok üzemeltetői között ki kell építeni az együttműködést.

2.4   A különböző szereplők feladatai

2.4.1

A fizikai infrastruktúra biztonságvédelme az EGSZB szerint a nemzeti szintű hatóságok, illetve a regionális és helyi önkormányzatok ügye.

2.4.2

A tevékenységek összehangolása a 2.3.3. pontban említett specifikus szerv feladata. Ennek a szervnek egyrészt – nemzeti szinten – meg kell előznie a szétforgácsolódást, másrészt – a határon túl – képviselnie kell az adott politikát, hogy uniós szinten könnyebb legyen az egyeztetés.

2.4.3

Az EU összehangoló szerepe mellett az EGSZB örömmel vette tudomásul, hogy közösségi szinten, a 6. Keretprogram keretében, 3,5 millió eurót különítettek el biztonsági intézkedésekre a személyszállítási, a teherszállítási és az energiaszektorban.

2.4.4

A „szállítási módok” kifejezés absztrakt: a szállítási ágazat csak akkor működőképes, ha van olyan ember, aki használja ezt a szolgáltatást (utasok, ügyfelek), és olyan is, aki ebben az ágazatban dolgozik (munkavállalók). Ezért elengedhetetlenek az imént említett csoportokra irányuló tevékenységek. Az utazóközönség és az ügyfelek felé ez mindenekelőtt folyamatos tájékoztatást jelent. Fontos, hogy megváltozzon a közlekedési és szállítási eszköz használójának hozzáállása: a passzivitást éber és tudatos magatartás kell, hogy felváltsa. Az egyes szállítási ágazatok munkavállalói rendkívül fontos szerepet játszanak a biztonsági intézkedések kidolgozásában és alkalmazásában. Hogy megfeleljenek a rájuk háruló feladatnak, az EGSZB szerint alapvető, hogy a munkavállalók olyan jellegű oktatásban részesüljenek, amely felkészíti őket a biztonságvédelemben betöltött szerepükre.

2.4.5

A cégvezetés feladata, hogy a biztonsági elképzeléseket beleépítse a cég filozófiájába és kultúrájába. Emellett a dolgozók számára lehetővé kell tennie az ilyen irányú képzésen való részvételt. Ami pedig magát a vezetést illeti, az EGSZB szerint a vezetőképzés részévé kell tenni a „válságkezelést”, hogy katasztrófa esetén a vezetés tudja, mi a feladata.

2.5   A biztonságvédelem gyakorlati megvalósítása

2.5.1

Kérdés, hogy a szárazföldi szállítási ágazatok biztonsági intézkedéseinek megállapítására elég-e egy lazább – például tanúsítványt vagy minőségi védjegyet biztosító – rendszer, vagy ennél kötelezőbb – például törvény szabta – lépésekre van szükség? Az EGSZB megítélése szerint a téma túlságosan fontos ahhoz, hogy kötelezettség nélkül kezeljék.

2.5.2

Az EGSZB úgy véli, hogy tagállami szinten mindenképpen meg kell határozni a biztonsági intézkedések minimális előírásait, és ajánlja ezek bővítését. Kötelezettséget kell bevezetni a már életbe lépett, illetve tervezett biztonsági intézkedésekkel kapcsolatos információcsere biztosítására is. Nemzetközi szinten kötelezni kell az egyes országokat intézkedéseik összehangolására, illetve a nemzetközi csúcsszervezetekkel való információcserére.

3.   Részletes megjegyzések

3.1

Mielőtt megvizsgáljuk, hogy az egyes szárazföldi szállítási ágazatokban történtek-e biztonsági intézkedések, és ha igen, milyenek, illetve milyenekre lenne szükség, tanácsos áttekinteni a nemzetközi csúcsszervezetek által bevezetett intézkedéseket.

3.1.1

Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO)

Azért említjük az IMO-t, mert a tengeri hajózás vonatkozásában már több olyan intézkedés született, amely példaértékű lehet a szárazföldi szállítási ágazatok számára.

a.

A Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) elfogadta az úgynevezett ISPS Kódexet (ISPS: Nemzetközi Hajó- és Kikötői Berendezések Biztonsága). Ez a Kódex nemzetközi keretbe foglalja az egyes tagállamok, helyi önkormányzatok, hajózási vállalatok és kikötői hatóságok közötti együttműködést. Célja, hogy felmérje a biztonsági kockázatokat, és megfelelő intézkedéseket hozzon. Tehát biztonságvédelemmel kapcsolatos követelményeket fogalmaz meg a hajók és a kikötői létesítmények biztonsága érdekében. A Kódex 2004. július 1-jén lépett életbe.

b.

Módosult az „Életbiztonság a tengeren” tárgyú nemzetközi egyezmény (SOLAS). Olyan módosításokról van szó, amelyek következményeképpen a kötelező Nemzetközi Tengeri Veszélyes Áru (IMDG) Kódex is módosult. Az IMDG Kódex részletes ajánlásokat tartalmaz a veszélyes anyagok csomagolására, címkézésére és tárolására vonatkozóan.

A módosítások 2004. január 1-jén léptek életbe.

3.1.2

Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (ICAO)

A légi közlekedésben már 1971 óta léteznek kötelező érvényű nemzetközi egyezmények a bűnözés és a terrorizmus leküzdésére. A hatvanas évek végi repülőgép-eltérítések kapcsán az ICAO a légi közlekedést szabályozó alapszerződés kidolgozása mellett döntött. Így a Chicagói Egyezmény 17. függeléke rögzítette, hogy a polgári kereskedelmi célú járatok minden utasát szisztematikusan meg kell motozni. Ez az intézkedés már 1972 óta érvényben van – és időközben magától értetődővé vált. A Twin Towers-t ért 2001-es támadás után a 17. függeléket gyökeresen átdolgozták. Új, kötelező érvényű előírások születtek – többek között a pilótafülke megerősítéséről és lezárásáról, illetve a légi teherszállításról. Ezenkívül javult a képzés, és szigorúbbak lettek az ellenőrzés minőségi követelményei.

3.1.3

Európai Polgári Repülési Konferencia (ECAC)

Az Európai Polgári Repülési Konferencia (European Civil Aviation Conference, ECAO) keretei között európai szinten is kialakításra és kidolgozásra került a légi közlekedés biztonságvédelmére irányuló politika. Így jött létre az európai repülésbiztonsági kézikönyv, az úgynevezett „30. dokumentum”, amelynek biztonsági előírásai mértékadónak tekinthetők ugyan, de sajnos – tekintve az ECAC statútumát – nem kötelező érvényűek. Az Európai Tanács 2001. szeptember 14-én – három nappal szeptember 11-e után – ennek okán határozott úgy, hogy az EU hatáskörét ki kell terjeszteni a légi közlekedés biztonságvédelmének területére is. Ez a határozat vezetett a 2320/2002 rendelethez közös szabályozások megállapítására a légi közlekedés biztonságvédelme területén. Ez a rendelet 2003. január 19-én lépett életbe. A 2001. szeptember 14-i Miniszterek Tanácsán arról is döntés született, hogy az Európai Bizottság lehetőséget kap közvetlen minőségi ellenőrzések elvégzésére a tagállamokban.

3.1.4

Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO)

Átdolgozásra került a „Tengerészek személyazonossági okmányairól szóló nemzetközi egyezmény”. Az átdolgozott egyezmény célja a jobb biztonságvédelem a tengerészek személyazonosságát illetően, ami által az utasok és a személyzet biztonságvédelme is javul, és nő a hajók biztonsága. Ugyanakkor nem korlátozódik a tengerészek mozgásszabadsága, így azok zavartalanul partra szállhatnak. Az átdolgozott egyezmény főként a tengerészek személyazonossági okmányai tartalmának és kiadásának irányelveire összpontosít. Az ILO-t és az egyezményt azért említjük e helyen, mert egyes elemeik példaként szolgálhatnak a szárazföldi szállítási ágazatok számára.

3.1.5

Vámigazgatások Világszervezete (WCO)

a.

A WCO átdolgozott Kiotói Egyezménye

1999. júniusában a WCO Tanácsa átdolgozta és elfogadta a Kiotói Egyezmény néven ismert, 1974. évi WCO-egyezményt. Az átdolgozott Egyezmény egyszerűsíti és összehangolja a vámügyi eljárásokat. Fontos szempont továbbá, hogy nagyobb figyelmet fordít a folyamatok átláthatóságára és kikövetkeztethetőségére. Az átdolgozott egyezmény néhány fontos eleme: az üzenetküldő rendszer használata az érkezést megelőzően, hogy már akkor

lehetséges legyen a szelekció;

kockázatkezelési technikák;

automatizált rendszerek maximális kihasználása;

a más szervezetekkel összehangolt beavatkozások alkalmazása;

a vámügyi kötelezettségekkel és törvényekkel kapcsolatos információ folyamatos áttekintése és elérhetősége;

irányelvek.

b.

WCO – vámügyi adatminta

Ez a minta olyan nemzetközi szabványokat tartalmaz, amelyek megfelelnek az egyes országok által támasztott, nemzetközi szállításra vonatkozó követelményeknek. A modell előrelépést jelent a biztonsági célokra is felhasználható összehangolt vámügyi tájékoztatás felé. A mintát egy teljesen automatizált környezetben való működésre tervezték.

c.

WCO – egyedi küldeményazonosító

Ennek előnye, hogy minden küldemény egyedi számot kap, amely megkönnyíti a küldemény azonosítását és a küldeménnyel kapcsolatos adatok gyűjtését.

d.

Az Advanced Cargo Information [előzetes rakományinformáció] irányelvei a biztonságvédelemmel kapcsolatos adatok felkutatására összpontosítanak az átdolgozott Kiotói Egyezmény fényében, és a vámügyi hatóságoknak az adatok gyors összegyűjtéséhez adnak támpontokat.

e.

A Customs Convention on Containers [Vámügyi konténer egyezmény] a nemzetközi forgalomban használt, vámpecséttel ellátott konténerek műszaki adatait, valamint az ilyen konténerek jóváhagyási eljárásait tartalmazza. Az 1972-ben kötött egyezményt éppen most dolgozzák át a biztonságvédelem kérdésére fordított fokozott figyelem fényében.

A Vámigazgatások Világszervezetéről szóló iménti tájékoztató olyan információnak tekintendő, amely a szárazföldi szállítási ágazatoknak is hasznára válhat. Fontos kiszűrni belőle mindazt, ami a szárazföldi ágazatok esetében is alkalmazható.

3.1.6

Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (ISO)

Ez a szervezet 2003-ban elfogadott irányelveiben rögzítette a teherszállításra szánt konténerek mechanikus lepecsételésének specifikációit.

Emellett szabványt dolgozott ki rádiófrekvenciás vezérlésű azonosító címkék használatára a teherszállító konténerek esetében, és közös kommunikációs protokollt készített a digitális lepecsételésre.

3.1.7

Az Európai Unió

a.

Az Európai Unió főként a tengeri hajózás, a kikötők és a légi forgalom biztonságvédelmében tett lépéseket. A 2.3. pontban erre említettünk néhány példát.

A kombinált szállítás tárgyában az Európa Bizottság 2003 decemberében konzultációs dokumentumot adott ki Freight Transport Security [A teherszállítás biztonságvédelme] címmel. A dokumentum felsorolja a lehetséges fenyegetéseket, illetve a szállítási lánc biztonságvédelmét szolgáló intézkedéseket.

A dokumentumban az Európai Bizottság felveti, hogy az összes javasolt intézkedés esetében úgynevezett kockázatjellemzést kellene készíteni minden egyes szállítási ágazatról, de a szállítási lánc egészéről is.

A konzultációs dokumentumban javasolt cselekvések a következők:

az európai érdekek szempontjából fontos infrastruktúra biztonságvédelme a tagállamok által, bizonyos kidolgozott intézkedések segítségével (évente felülvizsgálandó biztonságvédelmi terv, kockázatok felmérése, kapcsolattartó pont megjelölése, az infrastruktúra biztonságvédelméért felelős személyek kinevezése, valamint az egész folyamat ellenőrzéséért felelős közigazgatási szerv kijelölése);

biztonsági előírások kidolgozása a szolgáltatók részére (minimális biztonsági előírások közösségi szinten való kidolgozása nemzetközi szolgáltatók részére, a regulated agent [meghatalmazott ügynök] és a known shipper [ismert feladó] koncepciójának bevezetése a szárazföldi szállítási láncba);

az advanced information [előzetes információ] koncepció elektronikus formában való alkalmazása. A kockázatelemzés függvényében bizonyos útvonalak, illetve küldemények esetén ezt a koncepciót kötelezővé kellene tenni.

különleges pecsétek és zárak alkalmazása kockázatos és biztonsági szempontból sebezhető küldemények esetén;

annak biztosítása, hogy a tagállamok ne vezessenek be eltérő előírásokat, amelyek megnehezítik a piac hatékony működését. Az Európai Bizottság dokumentumában ehhez javasol különféle intézkedéseket.

b.

Az Európai Bizottság 2003. július 24-i közleménye, illetve az ugyanakkor kelt rendeletjavaslat, amelyben az Európai Bizottság a Közösségi Vámkódex módosítását javasolja. A javaslat az EU külső határaiért felelős vámügyi hatóságok szerepét vizsgálja felül azzal a céllal, hogy a szóban forgó hatóságoknak módjukban legyen alkalmazni az áru behozatalára és kivitelére érvényes, szigorított biztonsági előírásokat.

3.1.8

ENSZ Európai Gazdasági Bizottság (UN-ECE)

A „Szállítást érintő vámkérdésekkel foglalkozó” 30. munkacsoport és a TIR (Transports Internationaux Routiers) adminisztratív bizottsága 2003 februárjában megegyezett abban, hogy fokozatosan számítógépbe telepíti a jelenleg még javarészt papírfüggő TIR-eljárást. A TIR-igazolvánnyal az uniós határokon kívülre történő nemzetközi teherszállítás a határokon csak minimális fennakadást jelent, mert a TIR-igazolvány nemzetközileg elismert vámdokumentum.

Ez a tájékoztató a közúti teherszállítás biztonságvédelmére vonatkozott. Az EGSZB szerint ajánlatos megvizsgálni, mennyiben alkalmazhatóak az ilyen jellegű intézkedések más szállítási ágazatok esetében.

3.1.9

Intézkedések az Egyesült Államokban

A 2001. szeptember 11-i események óta az Egyesült Államok természetesen első helyen áll a biztonsági intézkedések tekintetében. 2002-ben például hatályba lépett a „Bio-terrorizmus törvény”. Ez bizonyos információk előzetes megadását írja elő élelmiszertermékek Egyesült Államokba való szállítása esetén. Emellett az élelmiszergyártóknak és a tárolással foglalkozóknak be kell jegyeztetniük magukat az Élelmiszer- és Gyógyszerellenőrző Hatóságnál (FDA), és helyi képviselőt kell kinevezniük az Egyesült Államokban.

3.1.10

Hogy ne csökkenjen jelen feltáró vélemény olvashatósága, részletezés nélkül sorolunk fel néhány érvényben lévő intézkedést.

Az Európában esedékes intézkedések megállapításakor természetesen ajánlatos megismerni és figyelembe venni az ezen intézkedések révén szerzett tapasztalatokat. Például:

a.

Container Security Initiative (CSI) [konténerbiztonsági kezdeményezés],

b.

Customs-Trade Partnership against Terrorism (C-TPAT) [vámügyi–kereskedelmi partnerség a terrorizmus ellen],

c.

24 Hour Advance Manifest [24 órás előzetes nyilatkozat],

d.

„Bio-terrorizmus törvény”.

3.2

Az egyes iparágak kezdeményezései – közigazgatási szervek közreműködésével vagy anélkül

a.

Business Anti-Smuggling Coalition Programme [üzleti csempészetellenes koalíciós program],

b.

Memorandum of Understanding on Electronic Business [egyetértési megállapodás az elektromos ágazat területén],

c.

A Nemzetközi Közúti Szállítók Egyesületének (IRU) állásfoglalása a közúti szállítás biztonságvédelmével kapcsolatban;

d.

az IRU által kidolgozott iránymutatás a közúti szállítás biztonságával kapcsolatban (Guidelines for Road Transport Security);

e.

Standard Security Plan: az IRU kidolgozás alatt álló általános biztonsági előírásai;

f.

a „Biztonságos kereskedelmi műveletek” (OSC) program;

g.

a Smart and Secure Tradelanes [gyors és biztonságos kereskedelmi utak] kezdeményezés.

3.3

Az iménti bekezdésekben említett kezdeményezések többsége a teherszállításra, nevezetesen a konténeres teherszállításra jellemző biztonsági intézkedésekre vonatkozik. Az EGSZB szerint közülük több az utasszállítás esetében is alkalmazható.

3.4

A különböző szállítási ágazatokra meglehetősen eltérő biztonsági intézkedések jellemzők. Mint már említettük, a tengeri hajózás, a kikötők és a légiforgalom tettek legtöbbet az intézkedések végrehajtása terén. Az EGSZB 2002. október 24-i javaslata (5) (előadó: Anna Bredima-Savopoulou) ezt kitűnően bemutatja. Ezért jelen feltáró vélemény ezekre a szállítási módokra nem tér ki részletesebben.

3.5

Figyelmet kell viszont fordítani a sebezhető szárazföldi terminálok és a be-, illetve átrakodó pontok helyzetére, és külön szállítási módként meg kell említeni a csővezetéket is. A terminálok létesítményeinek tulajdonosai sok erőfeszítést tesznek területük biztonsága érdekében, de az EGSZB-nek az a benyomása, hogy még nem tudatosult bennük eléggé a tény, hogy éppen a be- és átrakodó pontok rendkívül sebezhetőek, és elengedhetetlen az együttműködés az átrakodó létesítményeket használó szállítókkal.

3.6

Az EGSZB szerint a csővezetékes szállítás és rakodás veszélyei tekintetében is végre valóban fel kellene ismerni, hogy sürget az idő. Az EGSZB úgy véli, hogy ezt sürgősen tudatosítani kell, és az illetékes hatóságoknak biztonsági intézkedésekről kell gondoskodniuk mind a személyzet, mind az infrastruktúra biztonságvédelme érdekében.

3.7

A vasúti közlekedési szektor hagyományosan nagyra tartja a személyzet, az utasok, és az állomány biztonságát. E hagyomány fényében remélhetőleg a biztonságvédelem is hasonlóan magas szintű lesz. A jövőben különös figyelmet kell fordítani az olyan sebezhető pontokra, mint például a vasútállomások és a rendező pályaudvarok. A szükséges nemzetközi koordináció érdekében fontos, hogy a Vasúttársaságok Nemzetközi Szövetsége (UIC) ajánlásokkal lépjen elő.

A nemzeti vasúti társaságoknak tájékoztatóanyagot kell kidolgozniuk az utasok és a személyzet részére, hogy azok tudják, hogyan kell cselekedniük válsághelyzetben. A személyzet tekintetében ezt alapvetően a képzés részévé kell tenni.

3.8

A belvízi hajózási ágazat rendszeresen használja a tengeri kikötőket be- és kirakodás céljából. Ebben az esetben a belvízi hajózásra is érvényes az ISPS Kódex (ISPS: Nemzetközi Hajó és Kikötői Berendezések Biztonsága). Az EGSZB szerint el kell kerülni, hogy a Kódex merev alkalmazása a logisztikai lánc megzavarásához vezessen. A kikötők, a hajózási vállalatok és a felügyelő szervek felelőssége, hogy teljesüljenek az ISPS Kódex követelményei. A belvízi hajók személyzetének képzésével kapcsolatban az EGSZB ismételten azt az álláspontot képviseli, hogy a biztonság témakörének helyet kell kapnia a tantervben.

3.9

A tömegközlekedés a madridi és londoni terrortámadás óta tudatában van annak, hogy sebezhető. Különféle intézkedések (felügyelet, ellenőrzés) hivatottak jelentősen megnövelni a biztonsági szintet, valamint az utasok és a személyzet biztonságérzetét.

3.10

Tekintve a túrákat szervező vállalatok és a teherszállító vállalatok nagy számát – többszázezer vállalkozásról van szó, amelyekre nagymértékű mobilitás jellemző – a közúti szállítási ágazat rendkívül sérülékeny, és már huzamos ideje a bűnözés egyik célpontja. Mindennaposak a teherautó-lopások – rakománnyal vagy anélkül –, amelyek a sofőröket gyakran lelkileg is megrendítik. A Nemzetközi Közúti Szállítók Egyesülete (IRU) ennek megfelelően mindent megtesz annak érdekében, hogy a hatóságokat és a piaci feleket biztonsági intézkedések meghozatalára ösztönözze. Példa erre az a felhívás, amit a védett parkolóhelyek számának bővítése érdekében tettek közzé. Az ágazat nagyfokú kockázatérzékenysége miatt a Nemzetközi Közúti Szállítók Egyesülete biztonsági iránymutatásokat állított össze (lásd Security Guidelines, 3.2. pont), amely ajánlásokat tartalmaz vezető beosztásban lévők, sofőrök és rakodók részére. Ezenkívül kidolgozták a vámhatóságokkal való önkéntes együttműködési szerződések keretét.

3.11

A 3.10. pontban említett iránymutatások (Security Guidelines) megfogalmazásának kiindulópontjai a következők:

A biztonsági intézkedések ne legyenek olyan szigorúak, hogy ez ellehetetleníti a megszokott vállalatvezetést.

Minden új biztonsági intézkedés legyen arányos a kitűzött céllal, a velejáró költségekkel és a közlekedésre gyakorolt hatásával.

Az egyes államok által foganatosított egyoldalú intézkedések nem elfogadhatóak.

A biztonsági intézkedéseket úgy kell kialakítani, hogy azok érthetőek és elfogadhatóak legyenek.

Tekintve a szállítás nemzetközi jellegét fontos, hogy a megállapítandó biztonsági intézkedések végrehajtása egységes és arányos legyen, kerülje a kirekesztést, és ne – vagy minél kevésbé – akadályozza a leghatékonyabb kereskedelmi áramlatokat.

Általában véve leszögezhető, hogy az intézkedések meghozatala előtt indokolt, hogy az adott célcsoport tisztában legyen a biztonsági intézkedések szükségességével. Nem lenne szabad tehát biztonsági intézkedéseket végrehajtani addig, amíg a célcsoport nem kapott tájékoztatást az esedékes intézkedésekről. Következésképpen az EGSZB nyomatékosan kéri, hogy a vonatkozó tájékoztatást időben adják meg.

3.12

Az egyéni közlekedési ágazattal kapcsolatban az EGSZB úgy véli, hogy – függetlenül az adott szállítási módtól – a cég felelős vezetőjének megfelelő biztonsági intézkedéseket kell hoznia a személyzet, a közlekedési eszközök és az infrastruktúra védelmében.

3.13

Az EGSZB úgy látja, hogy a hatóságok és a szárazföldi szállítási ágazatok szintjén egyre inkább tudatosul, hogy a biztonsági intézkedéseket bele kell ágyazni a napi gyakorlatba. A koherens megközelítésig azonban még hosszú az út. Az egyes szállítási ágazatokban – nevezetesen, globális jellegük miatt, a tengeri hajózás és a légi forgalom terén – számos lépés történt. A tömegközlekedési ágazatban jelentősen fokozódott az éberség, de a teherszállításban a kezdeményezések többnyire az egyes szállítási módok keretén belül hozott intézkedésekre korlátozódtak. Nem történtek még olyan intézkedések, amelyek a teljes logisztikai láncot érintik, pedig éppen az egyik szállítási eszközről a másikra való átrakodás pontjai a leginkább sebezhetők. Következésképpen az EGSZB a tagállamoknak olyan csúcsszervezet kijelölését tanácsolja, amely az egész láncot magába foglalja.

4.   A biztonsági intézkedések anyagi vonzata

4.1

Mindenki számára nyilvánvaló, hogy a bűnözés és a terrorizmus térhódítása következtében biztonsági intézkedésekre van szükség az utasok, a személyzet, a közlekedési eszközök és a rakomány védelmében. Kevésbé egyértelmű, hogy ki vállalja a biztonsági intézkedések költségeit. Pedig ismeretes, hogy a biztonságvédelem magas költségekkel jár. Egyetlen konténer tengeri szállításának biztonsági költségei például mintegy 30–40 amerikai dollárt tesznek ki.

4.2

Annak áttekintésére, hogy kire ruházandók a költségek, meg kell vizsgálni, milyen jellegű költségekről van szó. Összeírásuk alapján a következő felosztás az ésszerű:

a.

a szabályozás kidolgozásával, illetve a szabályozás végrehajtásának ellenőrzésével kapcsolatos költségek;

b.

a veszélyeztetettség mértékének felmérésével és elemzésével kapcsolatos költségek, valamint az Európai Unión kívüli országok támogatására fordított kiadások abból a célból, hogy ezeknek az országoknak módjukban álljon egy, az Európai Unió országaihoz hasonlóan magas szintű biztonságvédelem kiépítése.

c.

befektetés jellegű költségek, például a biztonsági személyzet szelekciójának és képzésének költségei, valamint a biztonságvédelemhez szükséges felszerelés beszerzése;

d.

a biztonságvédelemmel kapcsolatos folyamatos költségek, például a biztonsági személyzet személyzeti költségei, a biztonsági felszerelések karbantartási költségei, a biztonságvédelemről szóló tájékoztatással kapcsolatos költségek, a biztonságvédelemmel kapcsolatos biztosítási költségek, valamint olyan közrendészeti intézkedések költségei, amelyek hozzájárulnak egy, a törvények elfogadható módon való alkalmazását lehetővé tevő állapot eléréséhez.

Ezenkívül költségek merülhetnek fel bizonyos rendkívüli eseményeket – például egy terrortámadást – megelőző vagy követő intézkedésekkel kapcsolatban. Az itt említett költségek felvállalására külön megoldást kell keresni, de az EGSZB szerint elsősorban az egyes tagállamok hivatottak fedezni azokat.

4.3

A költségek kivetéséért felelős szerv vonatkozásában az első két kategória esetében a nemzeti vagy a nemzetinél alacsonyabb szintű hatóságok kijelölése tűnik ésszerűnek, míg a c és a d kategória esetében inkább a vállalkozásokra érdemes gondolni.

4.4

Gazdasági szemszögből a költségeket végül a költséget okozó tevékenység szintjén kell viselni, tehát bele kell számolni az árba (menetjegy vagy teherszállítási tarifa). Ugyanis alapvető, hogy az áruk és a szolgáltatások ára minél jobban fedezze a mellékes szociális költségeket, beleértve a biztonságvédelemre fordított költségeket is.Adott intézkedések azonban esetenként olyan fontos közérdeket is képviselhetnek, hogy a velük járó költségeket az egész közösségnek együttesen kell viselnie.

4.5

Ezen különbségeket figyelembe véve megállapíthatjuk, hogy a biztonsági intézkedések költségeit végül vagy a fogyasztó állja, méghozzá úgy, hogy magasabb árat fizet a végtermékért, vagy pedig – amennyiben a nemzeti hatóságok a költségvetési kiadások keretében finanszírozzák a közérdekű biztonsági intézkedéseket – az adófizető polgár teremti elő.

4.6

A biztosítótársaságoknak az EGSZB véleménye szerint másodlagos szerep jut. Hiszen – amennyiben a biztosítási feltételek nem zárják ki már eleve a terrortámadások okozta kár megtérítését – az esetleges kifizetések magasabb járulékok formájában végül mindig a biztosítottat terhelik. Ugyanakkor a biztonságvédelmi szint és a fizetendő járulék között okozati összefüggés van: megemelt szintű biztonsági intézkedések esetén a fizetendő járuléknak csökkennie kellene.

4.7

Feladatait és hatásköreit tekintve az Európai Unió mindössze összehangoló és ellenőrző szerepet játszhat. Pénzügyi eszközöket az EU legfeljebb felvilágosító és tájékoztató jellegű kampányok céljából bocsáthat rendelkezésre. Így például a 6. keretprogramban 3,5 millió eurót különített el biztonsági célokra.

5.   Összefoglalás és ajánlások

5.1

Az EGSZB megállapítja, hogy az elmúlt években elkövetett terrortámadások következtében a biztonságvédelem kérdése minden szinten a figyelem középpontjába került.

5.2

Főként a tengeri hajózás és a légi forgalom területén születtek megfelelő megállapodások, amelyeket immár nemzetközi szabályozások rögzítenek. A végrehajtás uniós ellenőrzések útján történik.

5.3

A szárazföldi szállítási módok biztonságvédelmének vonatkozásában az EGSZB véleménye szerint még sok a teendő, többek között azért, mert az egyes módok nagymértékben függnek egymástól, de a kombinált raktározási és átrakodási pontok sérülékenysége miatt is. Sürgősen szükség van egy összehangolt kezdeményezésre, hiszen egy lánc is csak olyan erős, mint a leggyengébb láncszem.

5.4

Az EGSZB felhívja a figyelmet arra, hogy az Európai Unió számos nyelve nem tesz különbséget a „biztonságvédelem” és a „biztonság” fogalma között. Ez zavart okozhat, ezért az EGSZB egységes terminológia meghatározását ajánlja.

5.5

A biztonsági intézkedések meghozatalának felelőssége az EGSZB véleménye szerint a tagállamok kezében van. Az ő feladatuk, hogy meghatározzák azoknak a minimális előírásoknak a keretét, amelyeket a szállítóknak intézkedéseik meghozatalakor feltétlenül tekintetbe kell venniük. A szükséges intézkedések összehangolása érdekében az egyes államoknak egy külön hatóságot kellene létrehozniuk, amely egyben a végrehajtásért is kezeskedik.

5.6

Az EGSZB úgy véli, hogy az Unió feladata elsősorban az intézkedések közösségi és nemzetközi szintű összehangolása, az egyes államok, valamint a helyi önkormányzatok feladata pedig főként az intézkedések tényleges végrehajtása és azok ellenőrzése, valamint a tájékoztatás és a tudatosodás ösztönzése a terrorizmussal és a bűnözéssel kapcsolatban, minden szinten. Emellett fontos, hogy a nemzeti hatóságok és a helyi önkormányzatok ösztönözzék a szállítási módok együttműködését, és – az EGSZB szerint – a fizikai infrastruktúra biztonságvédelme is az ő feladatuk.

5.7

Az egyes szállítási módok használói meghatározó szerepet játszanak a biztonságvédelemben. Tájékoztatás segítségével el kell érni, hogy az utasok és az ügyfelek fokozottan éber és cselekvő magatartást tanúsítsanak. Az egyes szárazföldi közlekedési ágazatokban dolgozóknak specifikus képzésben kell részesülniük, amely megfelel az adott szállítási mód biztonságvédelmében betöltött szerepüknek. Az EGSZB szerint a cégvezetés feladata főként abban áll, hogy a biztonsági elképzeléseket beleépítse a cég filozófiájába és kultúrájába, a dolgozók számára lehetővé tegye a biztonságvédelemre irányuló képzésen való részvételt, de gondoskodnia kell arról is, hogy a vezetőképzésben a „válságkezelés” az oktatás része legyen.

5.8

Az EGSZB véleménye szerint az egyes szárazföldi szállítási módok helyzete nagymértékben különbözik egymástól. A hatóságok és az egyes szállítási ágazatok egyre inkább felismerik, hogy a biztonsági intézkedéseket bele kell ágyazni a napi gyakorlatba. Mindazonáltal az EGSZB megállapítja, hogy a koherencia megteremtéséig még hosszú az út. Ebből a szempontból a tömegközlekedési ágazat helyzete kedvezőbbnek tekinthető, mint a teherszállítás helyzete. Az utóbbi esetében a kezdeményezések főként az egyes szállítási módok keretein belül hozott intézkedésekre korlátozódtak. Következésképpen az EGSZB olyan csúcsszervezet kinevezését ajánlja a hatóságoknak, amely az egész láncot magába foglalja.

5.9

Az egyéni közlekedési ágazat vonatkozásában az EGSZB azt javasolja, hogy – függetlenül az adott szállítási módtól – a cég felelős vezetője hozza meg a megfelelő biztonsági intézkedéseket a személyzet, a közlekedési eszközök és az infrastruktúra védelmében.

5.10

Az EGSZB úgy véli, hogy a biztonságvédelem költségei a végtermék árában jutnak kifejezésre, tehát azokat a fogyasztó állja, vagy pedig – az állami költségvetésen keresztül – a polgár, méghozzá adófizetés formájában, amennyiben az intézkedéseket a nemzeti szintű hatóságok hozták.

5.11

A biztosítótársaságoknak az EGSZB véleménye szerint másodlagos szerep jut. Az esetleges kifizetések magasabb járulékok formájában végül mindig a biztosítottat terhelik. Mennél magasabb a biztonsági intézkedések szintje, annál alacsonyabb kell, hogy legyen a fizetendő járulék. Ügyelni kell arra, hogy a járulék összege tükrözze a piaci kockázatokat.

5.12

Az Európai Unió finanszírozó szerepe főként a szóban forgó tárgyban szervezett kutató, tájékoztató, illetve tudatosodást elősegítő programok pénzügyi fedezetének biztosítását jelentheti.

Brüsszel, 2005. december 14.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

elnöke

Anne-Marie SIGMUND


(1)  HL C 61., 2003.3.14., 174. o.

(2)  COM(2005) 124 final, 2005. április 6.

(3)  HL C 198., 2005.8.12., 1. o.

(4)  A nagyvárosi tömegközlekedés biztonságvédelme részletes elemzésének vonatkozásában lásd a Régiók Bizottságának „Valamennyi közlekedési ág biztonsága a finanszírozás kérdésének figyelembevételével” című előretekintő véleményét. (Előadó: Robert Neill, a londoni közgyűlés tagja) (CdR 209/2005)

(5)  HL C 61, 2003.3.14., 174. oldal


17.3.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 65/38


Európai Gazdasági és Szociális Bizottság vélemény – Tárgy: „Javaslat tanácsi rendeletre a közös halászati politika végrehajtására és a tengerjogra vonatkozó közösségi pénzügyi intézkedések létrehozásáról”

COM(2005) 117 final – 2005/0045(CNS)

(2006/C 65/07)

2005. május 19-én a Tanács úgy határozott, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződés 37. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a fent említett témában.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Mezőgazdaság, vidékfejlesztés és környezetvédelem” szekció 2005. november 9-én elfogadta véleményét. (Előadó: G. Sarró IPARRAGUIRRE).

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2005. december 14–15-én tartott 422. plenáris ülésén (a december 14-i ülésnapon) 122 igen szavazattal, 4 tartózkodás mellett elfogadta a következő véleményt:

1.   Bevezetés

1.1

Az Európai Bizottság az EGSZB véleményét kérte a közös halászati politika (KHP) megvalósításához szükséges pénzügyi beavatkozások 2 583 millió eurós keretének meghatározásáráról szóló rendeletjavaslatról, amely kiegészíti 4 963 millió eurós keretösszeggel rendelkező Európai Halászati Alapról szóló tanácsi rendeletre tett javaslatot (1).

1.2

A KHP célja a pénzügyi beavatkozások hatékonyságának javítása. A jelenleg vizsgált javaslat célja a konkrét területeken történő pénzügyi beavatkozások végrehajtási feltételeinek javítása, külön célok meghatározásával az egyes területekre.

1.3

Jelen pillanatban az EGSZB mély aggodalmának ad hangot amiatt, hogy még nem született döntés a 2007–2013-as időszakra vonatkozó költségvetés elfogadásáról, és úgy véli, hogy az Unió igen komoly problémával áll szemben, amelynek megoldása maximális politikai erőfeszítéseket kíván. A közös halászati politika csak abban az esetben finanszírozható, ha az erről szóló rendeletre és az Európai Halászati Alapról szóló rendeletre vonatkozó keretösszeg változatlan marad. Az EGSZB sürgeti az Európai Bizottságot, hogy olyan politikai határozatokat fogadjon el, amelyek nem csökkentik a KHP finanszírozását, viszont garantálják az élő vízi erőforrások fenntartható kiaknázását fenntartható gazdasági, környezeti és társadalmi feltételek mellett. Az EGSZB sajnálattal veszi tudomásul, hogy a Tanács még nem fogadott el az Európai Halászati Alapról szóló tanácsi rendeletre tett javaslatra vonatkozó határozatot.

1.4

A rendeletjavaslat négy olyan tevékenységi területet sorol fel, amelyekre a közösségi finanszírozási intézkedések vonatkoznak:

A KHP szabályainak ellenőrzése és végrehajtása;

Védelmi intézkedések, adatgyűjtés és a KHP hatálya alá tartozó halászati erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodásra vonatkozó tudományos tanácsadás javítása;

A KHP irányítása;

Nemzetközi kapcsolatok a KHP és a tengerjog területén.

1.5

Az EGSZB úgy ítéli meg, hogy szükség van a rendeletjavaslatra, és megfelelőnek tartja a fent említett tevékenységi területek kiválasztását.

2.   Közösségi finanszírozási intézkedések a négy tevékenységi területen

2.1   A KHP szabályainak ellenőrzése és végrehajtása

2.1.1

A KHP ellenőrzésére és végrehajtására alkalmazandó finanszírozási intézkedések célja a tagállami halászati tevékenység ellenőrzésének javítása, valamint az Európai Bizottság által végzett értékelés és ellenőrzés. Ezen közösségi finanszírozási intézkedésekkel a következő tagállami kiadások támogathatók: új ellenőrzési technológiákra, képzési programokra, kísérleti vizsgálati és megfigyelési programokra, valamint auditok és tájékoztató szemináriumok szervezésére fordított kiadások.

2.1.2

Ugyanakkor a pénzügyi intézkedések lehetővé fogják tenni a Közös Kutatóközponttal megkötött igazgatási megállapodások, a bizottsági ellenőrök által végzett ellenőrzések, valamint a Közösségi Halászatellenőrző Ügynökség költségvetéséhez történő hozzájárulás kiadásainak finanszírozását.

2.1.3

Az EGSZB egyetért az ellenőrzés és a megfigyelés terén javasolt intézkedésekkel.

2.2   Védelmi intézkedések, adatgyűjtés és a KHP hatálya alá tartozó halászati erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodásra vonatkozó tudományos tanácsadás javítása

2.2.1

A második tevékenységi területen a rendeletjavaslat olyan pénzügyi támogatást kíván a tagállamoknak nyújtani, amely lehetővé teszi számukra a biológiai, technikai, környezetvédelmi és gazdasági intézkedéseket magukba foglaló, többéves, összesített és tudományosan megalapozott adatállományok létrehozását, hogy felmérhessék – a közösségi vizeken belül és kívül egyaránt – a halászati erőforrások állapotát, a halászat mértékét, illetve azt, hogy a halászatok milyen hatást gyakorolnak az erőforrásokra, a tengeri ökoszisztémára és a halászati ágazat teljesítményére.

2.2.2

Ezek az adatbázisok tartalmaznák a tagállamok által gyűjtött alapadatokat, illetve az Európai Bizottság által szolgáltatott kiegészítő adatokat.

2.2.3

Mivel a halászati gazdálkodás a halászflották tevékenységének hatásaitól, valamint attól függ, hogy rendelkezésre állnak-e a halpopulációk biológiai állapotáról szóló adatok, az EGSZB helyesli az alapadatoknak a tagállamok általi gyűjtésére vonatkozó finanszírozási intézkedéseket. Emellett egyetért azzal is, hogy az Európai Bizottság finanszírozza a kiegészítő adatok gyűjtését is, mivel azok optimalizálják és normalizálják az alapadatok tagállambeli gyűjtését. Ugyanakkor úgy véli, hogy a halászati gazdálkodás javítása érdekében a tagállamokon keresztül finanszírozni kellene a halászati ágazat azon kiadásait is, amelyeket a halászati tevékenység környezetre gyakorolt hatásának, illetve az ágazat társadalmi-gazdasági helyzete felmérésének céljából készített szükséges tanulmányok jelentenek.

2.2.4

A KHP reformja révén további igények merültek fel tudományos tanácsadásra, különösen az ökoszisztémákra alapuló intézkedések meghozatalát és a halászati közös vállalkozásokat illetően. Ezért az EGSZB egyetért a tudományos tanácsadás területére vonatkozó közösségi finanszírozási intézkedésekkel támogatható kiadások kiválasztásával.

2.2.5

Az Európai Halászati Alapról megfogalmazott véleményében (2) elhangzott észrevételekkel összhangban azonban megismétli, hogy a pénzügyi támogatásoknak a tudományos tanácsadásra is vonatkoznia kell a halászati ágazatban. A KHP szabályainak megfelelő végrehajtásához a pénzügyi támogatás ezen a téren létfontosságú.

2.3   A KHP irányítása

2.3.1

A harmadik tevékenységi területet illetően a finanszírozási intézkedések célja az érintett szereplők bevonása a KHP minden egyes fázisába, tájékoztatásuk a KHP céljairól és az ezekhez kapcsolódó intézkedésekről. Ezeknek a pénzügyi támogatásoknak a kiutalása a halászati és akvakultúra-ágazati tanácsadó bizottságon, a regionális tanácsadó testületeken, valamint az Európai Bizottság által szervezett tájékoztatási és képzési szemináriumokon keresztül történik.

2.3.2

Az EGSZB helyesli ezeket az intézkedéseket, és úgy véli, hogy – a rendeletjavaslathoz kapcsolt jogalkotási finanszírozási kimutatás 5.3. pontjának megfelelően – az Európai Bizottságnak meg kellene fontolnia annak lehetőségét, hogy a regionális tanácsadó testületek működési költségeinek finanszírozási időszakát meghosszabbítja.

2.4   Nemzetközi kapcsolatok a KHP és a tengerjog területén

2.4.1

A nemzetközi kapcsolatok területén a finanszírozási intézkedések vonatkoznak a halászati megállapodásokhoz kapcsolódó kiadásokra – ideértve a halászati ágazat partnerségi megállapodásait –, illetve az Európai Közösségnek a nemzetközi szervezetekben való részvételéből adódó kiadásokra. Az EGSZB úgy véli, hogy a nemzetközi kapcsolatokat érintő konkrét célkitűzéseken belül elengedhetetlenül fontos hozzájárulni a halászati erőforrások megőrzéséhez és fenntartható kiaknázásához a harmadik országok vizein és a nemzetközi nyílt tengeren, valamint fenntartani a foglalkoztatást a halászattól függő területeken.

2.4.2

Az EGSZB úgy ítéli meg, hogy a közösségi politikák egészére nézve alapvető fontosságú az Európai Unió jelenlétének biztosítása a halászati és tengerjogi vonatkozású nemzetközi szervezetekben, mivel a nemzetközi halászati erőforrások jövője a nemzetközi szervezetek felelősségteljes irányításától függ. Ezért helyesli a tervezett közösségi finanszírozási intézkedéseket a nemzetközi kapcsolatok terén.

2.4.3

Az EGSZB úgy véli, hogy a halászati ágazat képviselőinek részvételét a nemzetközi szervezetek ülésein, a tagállamok vagy az Európai Bizottság kérésére, szintén támogatni kellene az e területre vonatkozó finanszírozási intézkedésekkel.

2.5   Technikai segítségnyújtás

2.5.1

Az EGSZB támogatja azokat a közösségi finanszírozási intézkedéseket, amelyek az e rendeletjavaslat végrehajtásához szükséges tevékenységek előkészítéséből, nyomon követéséből, felügyeletéből, ellenőrzéséből és értékeléséből adódó kiadásokra vonatkoznak.

3.   A társfinanszírozás mértéke, finanszírozási eljárások, a pénzeszközök elosztása, ellenőrzés és értékelés

3.1

A rendeletjavaslat minden egyes alkalmazási területre meghatározza az egyes kiadásokra alkalmazható finanszírozási intézkedések társfinanszírozásának mértékét. Az EGSZB-nek az előirányzott mértékekkel kapcsolatban nincs ellenvetése.

3.2

A rendeletjavaslat tiltja a közösségi támogatások halmozását, és kimondja, hogy a vizsgált rendelet keretében finanszírozott tevékenységek egyéb közösségi pénzügyi eszközt nem vehetnek igénybe. Az EGSZB úgy ítéli meg, hogy a többi közösségi politikában hozzáférhető pénzügyi eszközzel – elsősorban a kutatás és fejlesztés, a külkereskedelem vagy a környezetvédelem területén – szintén támogatni kellene a rendeletjavaslatban említett, nemzetközi kapcsolatokra vonatkozó tevékenységeket. A halászat területén harmadik országokkal kötött partnerségi megállapodásokra alkalmazandó integrált keretről szóló közleményében az Európai Bizottság maga is egyértelműen kifejti, hogy az Európai Unió fő célja, hogy a KHP által hozzájáruljon a fenntartható halászathoz és a többi közösségi politika – például a fejlesztés, a kutatás, a kereskedelem és a környezetvédelem – céljaihoz.

3.3

Végül, a rendeletjavaslat minden alkalmazási területen ismerteti a finanszírozási eljárásokat. Meghatározza, hogy a tagállamok mikor és milyen módon nyújthatják be az Európai Bizottságnak a finanszírozási intézkedésekre vonatkozó pályázatukat. Szól a pénzeszközök Bizottság által történő elosztásáról, a teljes összegről, a társfinanszírozás mértékéről, továbbá a finanszírozási pályázatokra alkalmazandó többi feltételről. Mivel a rendelet gondoskodik a közösségi pénzügyi érdekek védelméről – a csalás, a korrupció és az egyéb tiltott tevékenységek ellen megelőző intézkedéseket hoz (a rendelkezésre bocsátott pénzügyi tevékenységek felügyelete, ellenőrzése és auditálása útján) –, az EGSZB támogatja a rendeletben ismertetett finanszírozási és ellenőrzési rendszert.

4.   Következtetések

4.1

Az EGSZB üdvözli a közös halászati politika végrehajtására és a tengerjogra vonatkozó közösségi pénzügyi intézkedések létrehozásáról szóló tanácsi rendeletre tett javaslatot, arra kéri azonban az Európai Bizottságot, hogy vegye figyelembe a következő észrevételeket:

4.2

Az EGSZB szükségesnek ítéli a közös halászati politika végrehajtására és a tengerjogra vonatkozó közösségi pénzügyi intézkedések létrehozásáról szóló tanácsi rendeletre tett javaslatot, ugyanis az kiegészíti az Európai Halászati Alapról (EHA) szóló tanácsi rendeletre tett javaslatot.

4.3

Az EGSZB őszinte sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy jelen vélemény megfogalmazásának ideje alatt nem született határozat a 2007–2013-as időszakra vonatkozó költségvetés elfogadásáról, mivel a vélemény tárgyát képező pénzügyi intézkedések éppen ezen időszakra vonatkoznak, valamint, hogy a Tanács nem fogadott el az Európai halászati Alapról szóló rendeletre tett javaslatra vonatkozó határozatot.

4.4

Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy ha pénzügyi terv keretében bármiféle módosítás történik a költségvetésben, az semmiképpen se befolyásolja arányosan a KHP finanszírozását, mivel ha így történne, nem lehetne elérni a KHP reformjában kitűzött célokat.

4.5

A javasolt tevékenységi területekre szükség van, és elegendőek is, mivel a rendeletjavaslat olyan pénzügyi eszközöket juttat a tagállamoknak és az Európai Bizottságnak, amelyekkel azok hatékonyabban léphetnek fel a KHP keretében.

4.6

A rendeletben meghatározott tevékenységi területeket illetően az EGSZB fel kívánja hívni az Európai Bizottság figyelmét a tudományos tanácsadás javításának különleges fontosságára. A halászati erőforrások fenntartható fejlesztése, és ebből következően a KHP sikeressége pontos, részletes, naprakész tudományos ismereteket igényel a különböző halfajták helyzetével kapcsolatban. Mind az Európai Unió, mind a tagállamok halászati hatóságai és a halászati ágazat nagy erőfeszítéseket tesznek; ezért elengedhetetlen, hogy az Európai Unió a legmagasabb szintű tudományos ismeretekkel rendelkezzék saját erőforrásairól és a nemzetközi forrásokról.

4.7

Ezért, és a tudományos tanácsadás javítása érdekében, az EGSZB úgy véli, hogy a tagállamokon keresztül finanszírozni kellene a közösségi halászati ágazat azon kiadásait is, amelyeket a halászati tevékenység környezetre gyakorolt hatásának, illetve az ágazat társadalmi-gazdasági helyzete felmérésének céljából készített tanulmányok jelentenek. Következésképp úgy ítéli meg, hogy a pénzügyi támogatásoknak vonatkozniuk kellene a halászati ágazatra vonatkozó tudományos tanácsadásra is.

4.8

Az EGSZB egyetért a KHP irányításának keretében javasolt pénzügyi intézkedésekkel, mivel ezek segítségével megvalósítható lenne az a célkitűzés, hogy az érdekelt felek az irányítás minden szakaszában részt vehessenek, és mindig naprakész információval rendelkezzenek arról, hogy hol tartanak céljaik elérésében.

4.9

Az EGSZB véleménye szerint a regionális tanácsadó testületek működési költségeinek finanszírozási időszakát meg kellene hosszabbítani.

4.10

Az EGSZB létfontosságúnak tartja az Európai Unió jelenlétét a halászati vagy tengerjogi nemzetközi szervezetekben, és támogatja az e területen előirányzott, illetve a halászati megállapodások támogatására szánt közösségi finanszírozási intézkedéseket, ideértve a halászati ágazat harmadik országokkal kötött partnerségi megállapodásait is, mivel ezek elengedhetetlenek a halászati erőforrások megőrzéséhez és fenntartható kiaknázásához a harmadik országok vizein és a nemzetközi nyílt tengeren, valamint a foglalkoztatás fenntartásához a halászattól függő területeken.

4.11

Ugyanakkor az EGSZB úgy véli, hogy a halászati ágazat képviselőinek részvételét a nemzetközi szervezetek ülésein, a tagállamok vagy az Európai Bizottság kérésére, szintén támogatni kellene a nemzetközi kapcsolatok keretében előirányzott finanszírozási intézkedésekkel.

4.12

Végül az EGSZB úgy ítéli meg, hogy a többi közösségi politikában hozzáférhető pénzügyi eszközzel – elsősorban a kutatás és fejlesztés, a külkereskedelem vagy a környezetvédelem területén – szintén támogatni kellene a nemzetközi kapcsolatok területén a KHP-hez kapcsolódó tevékenységeket.

Brüsszel, 2005. december 14.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

elnöke

Anne-Marie SIGMUND


(1)  HL C 267., 2005.10.27.

(2)  Uo., 3.5.3.6. pont


17.3.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 65/41


Európai Gazdasági és Szociális Bizottság vélemény – Tárgy: „Az Európai Bizottság közleménye a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: A közösségi polgári védelmi mechanizmus fejlesztése”

COM(2005) 137 final

(2006/C 65/08)

2005. június 3-án az Európai Bizottság úgy határozott, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződés 262. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a fent említett tárgyban.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Mezőgazdaság, vidékfejlesztés és környezetvédelem” szekció véleményét 2005. november 9-én elfogadta. (Előadó: María Candelas Sánchez Miguel.)

A 2005. december 14–15-én tartott 422. plenáris ülésén (a december 14-i ülésnapon) az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 133 szavazattal 1 ellenében az alábbi véleményt elfogadta.

1.   Bevezetés

1.1

Egyre gyakrabban történnek katasztrófák az EU határain belül és a világ többi részén is. Közülük néhány természeti jelenségeknek köszönhető, mint például az árvizek, földrengések, tüzek, aszályok, szélviharok stb., míg mások terrorcselekmények eredményei, melyek rettegést ébresztenek az ártatlan polgárokban. Bizonyos mértékben mindegyikről elmondható, hogy emberi cselekedetekre vezethető vissza, a szándékosság foka azonban igen különböző. Az EU ígéretet tett arra, hogy megelőző lépéseket fog tenni az éghajlatváltozással kapcsolatban, nem pusztán a Kiotói Jegyzőkönyv aláírásával vállalt kötelezettségek keretében, hanem számos, a termőföld, a víz és a levegő megőrzését célzó intézkedéshez kapcsolódó rendelkezés által is. Ez az elkötelezettség a megelőzésre irányul; hozzájárulhat a termőföld, a tengerek és a légkör megőrzéséhez és regenerálódásához, valamint a világméretű fellépés sürgetéséhez. A terrorista tevékenység ellen (1) tett válaszlépések nyomán számos, a rendőrséghez és az igazságügyhöz kapcsolódó koordinációs eszköz született, amely lehetővé tette az együttműködés javítását a tagállamok között.

1.2

Mindazonáltal az EU-nak létre kellett hoznia egy közösségi rendszert, melynek feladata a segítségnyújtás bármilyen katasztrófa esetén az EU határain belül. Ez a rendszer a közösségi polgári védelmi mechanizmus, amely támogatja és megkönnyíti a nélkülözhetetlen polgári védelmi segítség mozgósítását a katasztrófa sújtotta területek azonnali megsegítésére, akár a közösségen kívül is. A tárgyalt közlemény célja a 2001-ben létrehozott polgári védelmi mechanizmus (2) fejlesztése, valamint a polgári védelmi cselekvési program (3) megerősítése a gyors intézkedési és felkészültségi eszköz súlyos vészhelyzet esetére történő létrehozásáról szóló tanácsi rendeletre (4) tett javaslat által.

1.3

Ezen a ponton érdemes meghatározni, mit is értünk pontosan „polgári védelem” alatt, mely fogalmat gyakran összekeverik a humanitárius segítségnyújtás fogalmával. Az Európai Bizottság világosan megkülönbözteti őket, bár célja mindkettőnek ugyanaz: „életmentés és a katasztrófa hatásainak enyhítése az első napokban”. Az Európai Bizottság felvázolja a két fogalom közötti különbséget: először is, a polgári védelmi segítségnyújtás a katasztrófáknak a lakosságra gyakorolt hatása mellett azok környezeti következményeivel is foglalkozik, másodszor, a segítségnyújtás humanitárius szervezetek és nem kormányzati szervezetek bevonása helyett a tagállamok által biztosított források és csapatok segítségével történik; harmadszor, a polgári védelmi segítségnyújtás történhet az EU-n belül és kívül is, bár a nem uniós országokban más eljárásokat alkalmaznak (5).

1.4

A mechanizmus speciális feladata a közösségi szintű fellépés, csakis a katasztrófa által sújtott tagállam kérésére. Meg kell azonban jegyezni, hogy a fellépés az Unión kívülre is kiterjed, egyéb nemzetközi szervezetekkel való egyeztetés alapján történik – különösen az ENSZ Humanitárius Ügyek Koordinációs Hivatalával (OCHA), amellyel operatív eljárásokat szervezett –, és a Vöröskereszt, valamint a helyi civil szervezetek segítségét is igénybe veszi.

1.5

Az EU megtörtént katasztrófákkal (melyeknek sajnos úgy tűnik, soha nincs vége) kapcsolatos álláspontja arra késztette az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsát, hogy 2005. január 7-i rendkívüli ülésén javaslatot tegyen a közösségi mechanizmus fejlesztésére és a gyorsintézkedési képesség kialakítására. Néhány nappal később, január 13-án az Európai Parlament állásfoglalást bocsátott ki az indiai-óceáni szökőár-katasztrófával kapcsolatban, melyben egy esetleges katasztrófa esetén rendelkezésre álló emberi erőforrásra, felszerelésre és az egységek kiképzésére vonatkozó intézkedések meghozatalát sürgette.

1.6

A polgári védelem területén a fellépést szabályozó keret jelenleg a fentebb említett két eszközből: a közösségi védelmi mechanizmusból és a polgári védelmi cselekvési programból áll. A közlemény középpontjában az előbbi áll, különösen az éjjel-nappal elérhető Megfigyelő és Információs Központ (MIC), melynek székhelye az Európai Bizottság. A Központ az egyes tagállamok polgári védelmi lehetőségekkel kapcsolatos információit tartalmazó adatbázissal rendelkezik, amelynek katonai adatbázisokból származó adatok is részét képezik.

2.   Az Európai Bizottság javaslatának lényege

2.1

A közösségi polgári védelmi mechanizmus fejlesztése: a legfrissebb jelentések rámutattak a polgári védelmi mechanizmus fejlesztésének, valamint a tagállamok és más érintett szervek közötti fokozottabb koordináció szükségességére. A közlemény négy területet jelöl meg a mechanizmus fejlesztésére:

2.1.1

A felkészültség megerősítése a csapatok kiképzése és felkészülési gyakorlatok végrehajtása által. Ehhez először is a jelenleg rendelkezésre álló kapacitást kell felmérni; másodszor, tervet kell készíteni a gyorsan bevethető modulok meghatározására; végül közös kiképzést és gyakorlatokat kell végrehajtani az interoperabilitás fokozása és közös beavatkozási kultúra kialakítása érdekében.

2.1.2

A szükségletek elemzése és vizsgálata a MIC forrásaira támaszkodó előrejelző rendszer segítségével, valamint az elérhető összes információ elemzésével, lehetővé téve, hogy a Központ más szervekkel, különösen az ENSZ-szel együttműködve léphessen fel. Az igények felmérésének a javítása a katasztrófa helyszínén lehetővé teszi a speciális igények meghatározását minden egyes esetben, így a beavatkozás sokkal eredményesebb lehet. Javaslat született a MIC személyzetének növelésére, valamint értékelési módszereinek és szabványainak átdolgozására.

2.1.3

A fokozott koordináció egyike a legátfogóbb fejlesztéseknek. Ez magában foglalja a tagállamok hozzájárulásának fokozottabb koordinációját az összehangolt európai segítségnyújtás megvalósítása érdekében, valamint a nagyobb komplementaritást és jobb koordinációt az ENSZ-szel és más, a humanitárius segítségnyújtásban részt vevő szervezetekkel, valamint a katonai szervezetek között. A koordinációnak a helyszíni operatív tervezés megerősödését kellene eredményeznie, többek között az Európai Bizottság különböző szervezeti egységeinek vonatkozásában is.

2.1.4

Fokozott segítségnyújtás a polgároknak. A szökőár-katasztrófa tanúbizonyságai szerint az európai polgárok védelmét a polgári védelem és az érintett országok konzuli hatóságai közötti együttműködés által lehet biztosítani. Meg kell szilárdítani az együttműködést a katasztrófa sújtotta országok és a tagállamok között.

2.2

Az Európai Bizottság által javasolt javító intézkedéseket a polgári védelem rendelkezésére álló források bővítésének kell kísérnie, a Tanács ezért a jelenlegi források emelését célzó javaslatokat sürget. Az EU 2005. január 31-i cselekvési terve megnevezi a legfontosabb cselekvési területeket.

2.2.1

Először is javaslatot tesz a polgári védelmi erőforrások egyesítésére. Ha a nemzeti eszközök és képességek nem elegendők a szükségletek kielégítésére, további európai szintű intézkedések hozhatók a fellépés hatékonyságának fokozása érdekében.

2.2.2

A MIC elemzési kapacitásának megerősítése megnyitja az utat a katasztrófákról való értesülés megelőző megközelítése felé, különösen a nem EU-tagállamok tájékoztatása terén. Ehhez jól működő kapcsolatrendszerre van szükség, amely lehetővé teszi a rendelkezésre álló erőforrások rugalmas bevetését az érintett ország segítségkérése esetén.

2.2.3

Az ügyeleti modulok igen fontos szerepet játszanak nagyszabású katasztrófák során történő beavatkozások alkalmával, illetve más tagország vagy harmadik ország kérésére történő bevetéskor. Ezért fontos a közleményben javasolt rendszer alkalmazása, hogy minden ország rendelkezzen kulcsfontosságú modulokkal, melyeket állandó ügyeletben tartanának, hogy azok azonnal bevethetők legyenek az EU-n belül és kívül egyaránt.

2.2.4

A logisztikai bázis megerősítése és a megfelelő mennyiségű erőforrás lehetővé tenné a MIC számára a gyors és hatékony fellépést. A felszerelések bérleti díjának finanszírozása valamelyik európai alapból történne (6), bár az EU-n kívüli beavatkozások esetén fel kell térképezni az ENSZ-szel való lehetséges együttműködést.

2.2.5

Végül a nemzetközi koordináció a katasztrófákra adott gyors válaszintézkedések egyik legfontosabb eleme. A közösségi mechanizmus olyan képességekhez fér hozzá, amelyek más szervezetekkel történő koordinációt követően még eredményesebb válaszintézkedésekhez vezetnek. Figyelembe kell venni mind az ENSZ, mind pedig humanitárius segélyszervezetek által kínált lehetőségeket.

3.   Általános megjegyzések

3.1

Az EGSZB üdvözli a közösségi polgári védelmi mechanizmus fejlesztésére vonatkozó javaslatot, tekintettel arra, hogy a rendelkezésre álló források megerősítésére és fokozására van szükség az EU-n belül vagy kívül bekövetkező katasztrófa esetén történő fellépéshez. Az évek során szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy a közösségi polgári védelem számos operatív szempontból fejlesztésre szorul. Az EGSZB ezért úgy véli, hogy bizonyos előzetes megfigyeléseket kell végezni a közösségi mechanizmus javítását célzó javasolt intézkedések hatékonyságának optimálása érdekében.

3.2

Először is a nemzeti polgári védelmi rendszerekből kiindulva számos területen fokozni kell az EU válaszintézkedési képességét:

3.2.1   Regionális kommunikációs és információs rendszerek

3.2.1.1

A CECIS (7) rendszert meg kellene erősíteni, műholdas rendszert kiépítve, amely alkalmas kép-, hang- és adatátvitelre, biztonságos, és a MIC-en (8) keresztül csatlakozik speciális tudásközpontokhoz, amelyek olyan adatokat, szakértőket és modelleket biztosítanak (pl. a várható következményekről), amelyek jól felhasználhatók egy bizonyos vészhelyzet esetén. Néhány alapvető példa erre az Európai Űrügynökség és a Közös Kutatóközpont, amelyek segítséget nyújthatnak a nem EU-tagállamok jelenlegi térképeinek elkészítésében, a kárfelmérésben, illetve a térképek aktualizálásában egy olyan katasztrófát (pl. földrengést vagy áradásokat) követően, amely megbéníthatja a segélyszállítmányok célba juttatását szolgáló infrastruktúrahálózatot. A hálózat a minden tagállamban jelenlévő kapcsolattartó pontokra épülne, amelyek vészhelyzet esetén képesek segítséget nyújtani a válaszintézkedésben.

3.2.1.2

Az EU segítségnyújtó egységei és a MIC közötti információáramlásnak állandónak, biztonságosnak és külső beavatkozástól védettnek kell lennie.

a (mind a hagyományos, mind pedig a mobil) hálózatokban keletkezett károk, illetve azok telítettsége miatt a katasztrófa sújtotta területekkel folytatott kommunikáció általában erősen korlátozott;

mindazonáltal nem zárhatjuk ki a lehetőségét annak sem, hogy a kormányok ellenőrzik a határaikon belül végbement katasztrófáról szóló információt, ugyanúgy, mint ahogyan a segítségnyújtó egységek mozgását is.

3.2.1.3

A legnyilvánvalóbb válasz a műholdas kommunikáció lenne. A tapasztalatok szerint ez a módszer:

viszonylag mentes a környezetben végbement pusztulástól (csak egy készülékdobozra van szükség és önálló áramfejlesztésre az átvitelhez);

biztonságos harmadik fél által gyakorolt információszűrés és megfigyelés esetén.

3.2.1.4

Azonban ennek a módszernek is korlátozott az adatátviteli képessége, és bizonyos esetekben telítetté válhat más szükségletek, illetve felhasználók (pl. a média) miatt. Ezért fontos a fenntartott – azaz állandó – műholdas hullámhosszak biztosítása, miáltal lehetővé válik a megfelelő kommunikáció az érintett terület(ek) és a MIC között, valamint a különböző beavatkozási területek között.

3.2.1.5

A lefedettség tekintetében elegendőnek tűnhet egy bizonyos földrajzi terület (az EU és a környező területek), valójában azonban a lefedettségnek világméretűnek kellene lennie. A legutóbbi szökőár-katasztrófa esete jól mutatta, hogy az előbbi megoldás nem megfelelő, mivel lefedettségre nem csak a MIC-kel történő kommunikációhoz volt szükség, hanem a különböző bevetési területek közötti kommunikációhoz is, amelyek igen távol estek egymástól – mint a Maldív-szigetek, Srí Lanka, Thaiföld és Indonézia.

3.2.1.6

Az eredményes kommunikáció biztosítása érdekében tehát az EU-nak speciális célú (azaz kizárólagosan erre a célra fenntartott), biztonságos (beavatkozástól védett), megbízható és globális léptékű műholdas átviteli rendszerrel kell rendelkeznie. Ennek a rendszernek támogatnia kell a videokonferenciát, az adat (fax, e-mail és nagy felbontású kép) és hang alapú kommunikációt egyaránt.

3.2.1.7

A Közös Kutatóközpont, az Európai Űrügynökség és az Európai Bizottság (az Információstársadalmi Főigazgatóság) megfelelő kapacitással rendelkezik ahhoz, hogy kielégítse a polgári védelemért felelős főigazgatóság (a Környezetvédelmi Főigazgatóság) alá tartozó, a cselekvési program és a mechanizmus irányítóbizottsága által kifejezett igényeket.

3.2.2   A minimális beavatkozási erőforrás követelménye

3.2.2.1

Beavatkozás a segítségnyújtó csapatok által:

A beavatkozó csapatoknak a tagállamok biztosítják a megfelelően önálló fellépéshez szükséges forrásokat, valamint a helyszíni kommunikációra alkalmas rendszereket.

A csapatok munkáját egy EU-koordinátor hangolja össze, akinek feladata magában foglalja a tagállamok által küldött különböző csapatok koordinálását, az érintett ország hatóságaival, valamint az ENSZ Humanitárius Ügyek Koordinációs Hivatalával történő kapcsolattartást stb.

Mostanáig – bizonyos kommunikációs berendezések kivételével – a koordinátor számára az EU semmilyen erőforrást nem biztosított; pedig megfelelő erőforrásokat és berendezéseket kellene beszereznie a koordinátor és az őt támogató csapat munkájának megkönnyítésére, a kommunikációs berendezésektől kezdve a sátrakig. Ennek célja, hogy az érintett ország hatóságaival és más csapatokkal összehangoltan lehessen munkálkodni, valamint hogy a koordinátor a gyakran nehéz körülmények ellenére is hatékonyan végezhesse a munkáját.

Ezenkívül a jól látható EU-jelzéssel ellátott erőforrások és berendezések egyértelműen jeleznék az EU jelenlétét és elkötelezettségét a katasztrófa sújtotta lakosság számára. Az EU-n belül ez a régiók közötti szolidaritás üzenetét közvetíti, míg az EU-n kívül tükrözi az EU nemzetközi színtéren betöltött szerepét.

3.2.2.2

A tagállamok támogatása vészhelyzet esetén:

Bizonyos esetekben a tagállamok nem képesek biztosítani a szükséges segítséget, vagy azért, mert azok, akik a szükséges erőforrások és felszerelések birtokában vannak igényt tartanak azokra valamilyen várható vagy már bejelentett vészhelyzet miatt, vagy, mert az erőforrások csak kivételes esetekben kerülnének alkalmazásra, ami azt jelenti, hogy nem érdemes azokat beszerezni.

Az erdőtüzek esete jó példa a fentiekre, mivel a légi oltásra szolgáló járművekkel rendelkező államok egyszerre kerülnek ugyanabba a helyzetbe. Amikor valakinek a saját országában is veszélyes helyzet uralkodik, általában igen nehéz erőforrásokat küldeni más országokba. Az EU mediterrán országai közötti szolidaritás nagyon erős, és alkalmanként erőforrásokat biztosít egyik terület a másiknak a különösen komoly helyzetekben.

A nagy teljesítményű szivattyúkat igénylő heves áradások esete ezt jól példázza: az ilyen típusú berendezések a legtöbb EU-országban nem képezik részét a segítségnyújtó csapatok felszerelésének.

Egy más jellegű helyzetben – újfajta terrorista akciók során – erőforrásra és berendezésre lehet szükség egy olyan eseményre válaszul, amely bár kivételes, mégis súlyos lehet.

A fentiek tükrében az EU-nak képesnek kell lennie erőforrások és felszerelés beszerzésére, akár saját tulajdonként, akár szerződéses kölcsönzés útján, ezzel lehetővé téve számára, hogy kiegészítse a tagállamok válaszintézkedési képességét.

3.2.3   Az operatív alapok centralizációja

3.2.3.1

A mechanizmus jelenlegi felépítése a különböző bevetési csapatok, vizsgálati erőforrások és felszerelések EU-szerte történő rendelkezésre bocsátásán alapul. Bár a korábban e területen fennálló űrhöz képest ez javulást jelent, mégsem teljesen tökéletes megoldás.

3.2.3.2

Az EU földrajzi kiterjedése és a területre veszélyt jelentő különböző kockázatok miatt érdemes lenne mérlegelni regionális segítségnyújtó struktúrák létrehozását a mechanizmus részeként; ezek különböző csapatokkal és forrásokkal rendelkeznének, melyek készenlétben állnának, tehát gyorsabban bevethetők lennének, és alkalmasabbak a speciálisan regionális jellegű kockázatok kezelésére az EU-n belül.

3.2.3.3

Ezek az erőforrások lehetnének idényjellegűek (pl. légi járművek az erdőtüzek oltására) vagy állandóak.

3.2.3.4

Egy másik lehetséges fejlesztés keretében az erőforrások összegyűjtésének feladatát lehetne megosztani a szomszédos országok között, majd ezeket az erőforrásokat a régió minden országának rendelkezésére lehetne bocsátani. Ilyen módon az EU támogathatná a közepes méretű, illetve a közös kockázatnak kitett országok (áradások egy bizonyos vízgyűjtő terület esetében, földrengések stb.) között megosztott erőforrások beszerzését.

3.2.4   Állandó ügyeletben lévő központosított műszaki szerv biztosítása

3.2.4.1

Annak ellenére, hogy a legtöbb tagállam vészhelyzeti központjaihoz hasonlóan a MIC jelenleg napi 24 órában működik, sem humán, sem pedig műszaki téren nem kapja meg a szükséges erőforrásokat. Az Európai Bizottságnak ígéretet kell tennie ennek megváltoztatására.

3.2.4.2

Az Európai Bizottság jelenlegi megközelítése azonban a vészhelyzet alapján meghatározott erőforrások beszerzésére korlátozódik. Érdemes megvizsgálni, hogy ez a fajta szemléletmód megfelel-e az adott helyzet által megkívántnak.

3.2.4.3

Nem vitatható, hogy a MIC-nek szerepénél fogva nem feladata a döntések és a vészhelyzet koordinációja. A döntések meghozatalában történő segítségnyújtásnál, vagy a segítségnyújtás végrehajtása során azonban el kell kerülni a „rögtönzést”, és léteznie kell egy meghatározott eljárásnak, amelyet követni kell, és amely a vészhelyzet körülményeinek függvényében változik. Az árvíz esetén tett válaszintézkedések különböznek a földcsuszamlás, földrengés vagy vulkánkitörés esetén foganatosított intézkedésektől. Az erőforrások ugyancsak különbözőek.

3.2.4.4

Tehát vészhelyzet esetén a megbízható adatokhoz való hozzáférésen kívül a MIC-nek előre meghatározott segítségnyújtási tervvel kell rendelkeznie, hogy az Európai Bizottság megtervezhesse, hogyan lép kapcsolatba az EU-n belüli és kívüli szakosodott szervekkel. Ezeket a terveket a vészhelyzetek jellegének, súlyosságának, az érintett országnak stb. figyelembe vételével kell megállapítani, és eredményes és gyors válaszintézkedésekre kell törekedni. Természetesen az egyes országokban mozgósítható moduloknak a terv részét kell képezniük.

3.2.4.5

Mindenképpen el kell érni, hogy a MIC ne csak megfigyelőközpont legyen: emellett a tagállami szervek, a humanitárius segélyszervezetek és különösen a különféle katasztrófáknál segédkező önkéntesek munkájának koordinációját is elláthatná. A koordináció olyan tevékenység, amelyet azon szerveknek kell végezniük, amelyek az összes információval és e feladat ellátásához szükséges eszközökkel is rendelkeznek.

3.2.5   A beavatkozó csapatok kiképzése

3.2.5.1

A tagállamok által előre kiválasztott beavatkozó csapatok nyilvánvalóan pontosan tisztában vannak azzal, hogyan kell fellépniük egy adott vészhelyzetben. A jelenlegi képzési program jó eredményeket mutat a közös fellépési képesség tekintetében. Növelni kell a tanfolyamok számát, és törekedni kell arra, hogy ezek ne csak angol nyelven folyjanak, mivel a segítségnyújtásra olyan országokban is szükség lehet, amelyek kulturális szempontból más nyelvekhez kötődnek, mint például a franciához vagy a spanyolhoz.

3.2.5.2

A beavatkozó csapatokkal – amint azok elkészültek – ismertetni kell az előzetes segítségnyújtási terveket, ezért ezeket be kell építeni a képzési rendszerekbe.

3.2.5.3

Érdemes lenne elgondolkodni az új távoktatási technikák alkalmazásán is az ilyen tanfolyamok esetén.

4.   Az Európai Bizottság javaslatával kapcsolatos specifikus észrevételek

4.1

Bár kétség sem fér hozzá, hogy ez a javaslat előremutató, tovább lehet tökéletesíteni, tekintettel arra, hogy a mechanizmus elsődleges alkalmazási helye az EU, tehát jelenleg az EU régiók közötti szolidaritásának egyik eszköze (illetve az eszköze).

4.2

Az EU-nak következésképpen mindent el kell követnie annak érdekében, hogy a lehető leggyorsabb és legeredményesebb válaszintézkedéseket tegye meg a vészhelyzetek bármely formája esetén. Ehhez előre meghatározott eljárások vagy segítségnyújtási tervek szükségesek, melyeket gyakorlatok során ki kell próbálni, és a gyakorlatokból és tényleges beavatkozásokból nyert tapasztalatok fényében aktualizálni kell.

4.3

A terveknek magukban kell foglalniuk a kommunikációt és a legfrissebb térképeket, valamint rendelkezniük kell a megfelelő erőforrásokkal a kellő koordináció megvalósítása érdekében. Ezeknek az erőforrásoknak az EU tulajdonában kell lenniük. Az európai beavatkozási terveknek diktálniuk kell a nemzetközi színvonalat, miáltal javul az EU arculata és növekszik befolyása a nemzetközi színtéren.

4.4

Ezenkívül az EU vizsgálati csapatait és koordinátorait meg kell hallgatni az érintett terület helyreállításával és a lehetséges további cselekvési tervekkel kapcsolatban.

4.5

Az EGSZB úgy véli, hogy a közösségi mechanizmus keretén belül tett összes intézkedést megfelelő költségvetési támogatásban kell részesíteni, hogy azok ne csak a megfelelő számú szakember biztosítását tegyék lehetővé, hanem az európai beavatkozást és – különösen az Unión kívül bekövetkezett katasztrófák esetén – annak láthatóságát is javító eszközök biztosítását úgyszintén. Különösen a közlekedés tekintetében kellene költségvetési eszközöket felszabadítani ahhoz, hogy a katasztrófák következményeinek minimalizálása érdekében rendelkezésre álljon egy gyorsan bevethető flotta.

4.6

A harmadik országban történő segítségnyújtás esetén a mechanizmus révén történő beavatkozást az EU külpolitikájának szerves részeként kell tekinteni, és mint az EU tragikus eseményeket átélő országokkal vállalt szolidaritásának jelét, a neki járó jelentőséggel kell felruházni.

5.   Következtetések

5.1

Az EGSZB támogatja a közösségi polgári védelmi mechanizmus fejlesztéséről szóló közleményben foglaltakat. Úgy látja azonban, hogy néhány konkrét ponton még javításra szorul, és mindenekelőtt úgy véli, hogy egyes észrevételeink a szervezett civil társadalom képviselői által végzett értékelés eredményét tükrözik – hiszen közülük kerülnek ki az EGSZB tagjai.

5.2

Először is – és figyelembe véve azt, hogy a javasolt intézkedések végrehajtását kötelezővé kell tenni – megfelelő jogi eszközöket kellene alkalmazni. Úgy véljük, hogy a rendelet (9) a legmegfelelőbb eszköz, mivel segíti a tagállamok jogharmonizációját, és az egész Unióban kényszerítő erejű.

5.3

Szintén ki kell emelni a mechanizmusnak szánt költségvetési előirányzatot, amelynek elegendő forrásokat kell biztosítania a személyzet bővítéséhez és a saját eszközök megvásárlásához. Annak ellenére, hogy a közleményben nem tesznek konkrét említést a tagállamoknak nyújtott pénzügyi támogatásról, a Szolidaritási Alapról szóló új javaslatban (10) figyelembe kellene venni a természeti katasztrófák összes típusát, ide értve az aszályt is.

5.4

Az EGSZB-nek a mechanizmus fejlesztésére a jelen véleményben tett javaslatai közül a következőket kell kiemelni:

műholdas kommunikációs rendszer létrehozása;

a mechanizmus saját segítségnyújtó egységeinek felállítása;

az EU-egységek megkülönböztető jelzéssel való ellátása, különösen az Unión kívül végzett munka során;

az operatív alapok regionalizációja és munkájuk összehangolása;

a csapatok műszaki kiképzése a nyelvi sokszínűség fenntartása mellett.

5.5

Az EGSZB mint a civil társadalom képviselője kinyilvánítja, hogy támogatja a katasztrófahelyzetben fellépő önkénteseket. Munkájuk, mely sok esetben megszakítás nélküli és amelyért díjazásban nem részesülnek, nem csupán a szolidaritás jele, hanem egyben nélkülözhetetlen fellépés az emberi és anyagi károk tevékeny helyrehozatala érdekében a katasztrófa sújtotta területeken.

Brüsszel, 2005. december 14.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

elnöke

Anne-Marie SIGMUND


(1)  A következő eszközöket terjesztette elő az Európai Bizottság: közlemény a 2007–2013 közötti időszakra vonatkozó, „Biztonság és a szabadságjogok védelme” elnevezésű keretprogram létrehozásáról (COM(2005) 124 final) 2005. 4. 6.; A Tanács határozata a 2007-2013 közötti időszakra „A terrorizmus megelőzése, arra való felkészültség és következményeinek kezelése” elnevezésű egyedi program létrehozásáról; A Tanács határozata a „Biztonság és a szabadságjogok védelme” elnevezésű általános programról (SEC(2005) 436).

(2)  A Tanács határozata 2001/792/EK, Euratom.

(3)  A Tanács határozata 1999/847/EK, december 9.

(4)  COM(2005) 113 final – 2005/0052 (CNS) 2005. 04. 06.

(5)  A Tanács 2001/792/EK sz. határozata, 6. cikk.

(6)  Tanácsi rendeletre vonatkozó javaslat, 2005. 04. 06.

(7)  A mechanizmus kommunikációs rendszere.

(8)  A mechanizmus megfigyelőközpontja.

(9)  Példaként megemlíthetjük a gyors intézkedési és felkészültségi eszköz súlyos vészhelyzet esetére történő létrehozásáról szóló rendeletre tett javaslatot. COM(2005) 113 final, 2005. április 6.

(10)  A COM(2005) 108 final dokumentumot 2005. április 6-án fogadták el.


17.3.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 65/46


Európai Gazdasági és Szociális Bizottság vélemény – Tárgy: „Közös vállalkozások a halászati ágazatban. A jelenlegi helyzet és a jövőbeni kilátások”

(2006/C 65/09)

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2005. július 14-én úgy határozott, hogy a Működési Szabályzat 29. cikkének (2) bekezdése alapján véleményt dolgoz ki az alábbi tárgyban: „Közös vállalkozások a halászati ágazatban. A jelenlegi helyzet és a jövőbeni kilátások.”

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Mezőgazdaság, vidékfejlesztés és környezetvédelem” szekció a véleményét 2005. november 9-én elfogadta. (Előadó: Gabriel SARRÓ IPARRAGUIRRE)

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2005. december 14–15-én tartott 422. plenáris ülésén (a december 14-i ülésnapon) 122 szavazattal, 10 tartózkodás mellett elfogadta a következő véleményt.

1.   Bevezetés

1.1

A közös vállalkozásokat mint a közös halászati politika (KHP) strukturális intézkedési eszközeit először a 3944/90 sz. rendeletben említik, a következő meghatározással: „egy vagy több közösségi hajótulajdonos, valamint egy vagy több, az Unióval kapcsolatban álló harmadik országbeli partner által létesített, magánjog alapján működő társaság, amelynek tagjai közös vállalkozási partnerségi szerződést kötöttek azzal a céllal, hogy kiaknázzák, illetve adott esetben hasznosítsák e harmadik országok fennhatósága és/vagy joghatósága alá tartozó vizek halászati erőforrásait, elsősorban a közösségi piacok ellátását tartva szem előtt (1). A kilencvenes években a KHP jelentős fejlődésen ment keresztül az előző időszakhoz képest. Ekkor vált ismertté a „kék Európa” fogalma, amely ma ismét a figyelem középpontjába került a közös tengeri politika felállításáról szóló nyilvános viták szélesebb körű kontextusában.

1.2

A KHP fejlesztése során nem vizsgálták felül a közös vállalkozások fent említett fogalmát, ezért ezek kizárólag a hajók leselejtezésének, illetve végleges exportálásának alternatívájaként alkalmazható halászati strukturális intézkedések körében maradtak, amint az kiderül jelen vélemény 2.1.2. pontjában idézett rendeletek megfelelő cikkeiből. A vonatkozó rendelkezések éppen ezért pusztán pénzügyi szabályozást biztosítottak.

1.3

A halászati közös vállalkozások ennek ellenére nem pusztán halászati strukturális politikai eszközök: lehetővé teszik a különféle uniós dokumentumokban és rendelkezésekben világosan megfogalmazott számos célkitűzés elérését, a piacok ellátásától kezdve a foglalkoztatási és regionális fejlesztési politikákon és a felelős halászat előmozdításán, a különféle regionális halászati szervezetek uniós szabályozásán és általában a tagállamoknak különféle országok és piacok fenntartható beruházási projektjeiben tőkével és szakképzett munkaerővel való jelenlétén keresztül az együttműködési politikáig.

1.4

Tény, hogy e vállalkozások strukturális politikai eszközökként történő alkalmazása a KHP reformjával végleg megszűnt, azt is tudjuk azonban, hogy – mint az a későbbiekben látni fogjuk – ez ahhoz vezetett, hogy az Unió saját hatáskörében és politikáin belül ma már jóformán nincsenek a közös vállalkozásokat külön kategóriaként kezelő szabályozások.

1.5

Az is tény, hogy az EGSZB az Európai Bizottság felkérésére kidolgozott véleményeiben mindvégig kitartott amellett, hogy a halászati közös vállalkozásokat be kell vonni az új közös halászati politika keretébe. A KHP elfogadásához vezető eljárás során az erről szóló nézeteit először a halászati reform végrehajtásáról szóló tanácsi rendeletről alkotott véleményében (2) fejtette ki, majd megismételte azt az Európai Halászati Alap létrehozásáról szóló tanácsi rendeletre tett javaslattal (3) kapcsolatban kidolgozott véleményében (4), amelyet 2005. június 16-án, a NAT szekció ülésén a halászatért felelős európai biztos elé terjesztett, aki ígéretet tett annak megfontolására.

1.6

Jelen vélemény célja az EGSZB korábbi álláspontjának bővebb kifejtése, mindazon elemek számba vételével, amelyek szükségesek a halászati közös vállalkozások szerepét és ebből következően az ezekre vonatkozó szabályozásokat illető koncepcióváltás előmozdítása érdekében, a hivatalos dokumentumok és az ezekben foglalt tények alapján.

1.7

A javasolt koncepcióváltás elfogadása esetén várhatóan lépéseket kell tenni az ilyen típusú társaságok teljes körű elismerése érdekében, mivel ezek különleges és egyedi jelenségek a nemzetközi kereskedelem területén, és különleges intézkedési területet jelentenek az Európai Unió számára a nemzetközi kapcsolatok terén.

2.   Általános észrevételek

2.1   A közös vállalkozások helye az uniós jogszabályokban

2.1.1

A halászati közös vállalkozások először a 4028/86 sz. tanácsi rendeletet módosító 3944/90 sz. tanácsi rendelet révén jelentek meg a közösségi jogban a közösségi piac ellátását szolgáló és egyben a közösségi halászflotta kapacitását csökkentő eszközként, figyelembe véve a közösségi vizek halállományának szűkösségét és a harmadik országok kizárólagos gazdasági övezeteihez való hozzáférés tilalmát. Négy fő célkitűzés van: a túlkapacitás megszüntetése, a piac ellátásának garantálása, a foglalkoztatás részleges fenntartása, valamint politikai és kereskedelmi megállapodások kötése harmadik országokkal (5). Az említett rendeletekben szereplő intézkedések végrehajtása céljából elfogadásra került az Európai Bizottság 1956/1991 sz. rendelete (6).

2.1.2

A 2080/93/EGK (7) és a 3699/93/EGK (8) tanácsi rendeletek elfogadásával a halászati közös vállalkozások irányítása és finanszírozása bekerült a Halászati Orientációs és Pénzügyi Eszköz (HOPE) keretébe. A szubszidiaritás elvével összhangban a tagállamok feladata volt a projektek kiválasztása, irányítása és ellenőrzése, valamint a támogatások kifizetése. E támogatások eleinte megegyeztek a hajók leselejtezésére vagy átadására fizetett támogatások összegével, majd a hajó leselejtezésekor adott prémium 80 %-ára módosultak. Így az uniós hajótulajdonos joggal vélhette, hogy a leselejtezési prémium és a hajó közös vállalkozásnak való átadásra kapott támogatás közötti különbség magyarázata az Európai Unió és a hajóját/hajóit átvevő új közös vállalkozás közötti jó kapcsolat fenntartásában keresendő. Ezek az elvek érvényben maradtak az 1998. november 3-i, a 3699/93 sz. rendeletet hatályon kívül helyező 2468/98 sz. tanácsi rendeletben (9), valamint az 1999. december 17-i 2792/1999 sz. tanácsi rendeletben (10), bár hangsúlyozni kell, hogy ez utóbbi bevezette a közös vállalkozások egyszerűbb definícióját, amely így szól: „minden olyan kereskedelmi vállalkozás, amelyben egy vagy több partner azon harmadik ország állampolgára, amelyben a hajót bejegyezték (11).

2.2   Közvetlen előzmények

2.2.1

A „Zöld könyv a közös halászati politika jövőjéről” (12) elismerte egyrészt az Unió halászflottájának túlzott kapacitását, másrészt a halászati szektor globalizációját és számos fejlődő ország saját halászati ágazata fejlesztésére irányuló jogos törekvését. Ezzel a három tényezővel kapcsolatban – amelyekhez hozzájön még a halászati beruházásoknak (flotta, kikötők, hűtőházak, üzemek stb.) a zöld könyvben is elismert jelentős tőkeigénye – a halászati ágazat közös vállalkozásainak jelentőségére koncentráló vitát kellett volna indítani, amelynek szélesebb körűnek kellett volna lennie annál, mint ami az akkori hivatalos dokumentumokban (13) látható.

2.2.1.1

A halászati közös vállalkozások révén az Unió részt vehet és beruházásokat tehet a fejlődő országok halászati ágazatainak fejlesztésében, ami lehetővé teszi egy teljes gazdasági ágazat kiépítését, illetve fejlesztését. E vállalkozások hajókkal való ellátása nem csak magának a halászatnak, hanem számos más ágazatnak is kedvez, pl. a kikötők, különféle szolgáltatások (hajójavítás és -építés, élelmezés, szállítás, átrakodás, fel- és lerakodás, szolgáltatások a legénység számára, utazás stb.), a hűtőlánc eredményes fenntartása (amelyet maga az Unió élelmiszerbiztonsági szabályozása követel meg, a költséges hűtőberendezésekbe történő befektetés révén), az élelmiszertermékekre vonatkozó egészségügyi előírások betartása és végül feldolgozóüzemek létesítése.

2.2.1.1.1

Ez – amellett hogy a hajók magas és középes beosztású tisztjei számára színvonalas európai munkahelyeket tart fenn – lehetővé tenné számos munkahely létrehozását a hajókon, valamint a körülöttük kialakuló vállalkozásokban és szolgáltatásokban. Ezek pedig a munkakörülményeket és a jövedelmet illetően megfelelő kiutat jelentenének a helyi halászok számára, akik máskülönben csupán a kisléptékű halászat gyakran nem hatékony hagyományos munkalehetőségei közül választhatnának, ami – az ellenőrző, tároló, értékesítő stb. rendszerek szűkössége vagy hiánya miatt – károsan hathat a helyi forrásokra.

2.2.1.2

A helyi magas életszínvonal megteremtése és a fogások exportja – függetlenül attól, hogy helyben feldolgozásra kerültek-e vagy sem – pedig lehetővé teheti igazságosabb vagyonelosztású nemzetközi értékláncok megteremtését, valamint a szóban forgó ország ezen ágazatból származó GDP-je és egy főre jutó jövedelme exponenciális növekedését, fokozatosan iparosodott halászati ágazatot teremtve ott, ahol korábban csak part menti halászat létezett, melynek esetében még a szükséges egészségügyi és kereskedelmi feltételek sem álltak rendelkezésre.

2.2.1.3

A halászati közös vállalkozásoknak vállalniuk kellett, hogy elsősorban az európai piacokat látják el, ez garantálja a hajótulajdonosok, a halászati vállalkozások, a tagállamok és (támogatásokon keresztül) maga az Európai Unió által tett beruházások meglétét és fenntartását, és lehetővé teszi a hiányokkal küzdő közösségi piac ellátását, ahol a tudományos és állami intézmények az egészséges és változatos táplálkozásra vonatkozó rendszeres ajánlásai következtében növekedik a halfogyasztás. Ezeknek a szállítmányoknak ráadásul mindenben meg kell felelniük az uniós élelmezési rendelkezéseknek.

2.2.1.4

A közös vállalkozások tevékenysége az Unión belüli halászattól függő térségekben lehetővé teszi a foglalkoztatás fenntartását halászati ágazatban az európai vállalatok központi, műszaki és kereskedelmi egységei működésének, valamint a kapcsolódó ágazatokban meglévő munkahelyeknek a fenntartása révén, akár közvetlenül, amikor a nagy hajók visszatérnek az európai báziskikötőbe a négyévenkénti javítási munkálatokra, akár közvetetten, szakértőkből álló szolgáltatási láncok a korábban említett helyi szolgáltató ágazatokkal történő kialakításával.

2.2.1.5

A halászati közös vállalkozások révén az Unió hasznos adatokkal rendelkezhet a harmadik országok vizein és nemzetközi felségvizeken történő fogásokról azok nyomon követéséhez és ellenőrzéséhez, mivel jogi kapcsolatot tart fenn a származási térség halászati társaságaival. Ezáltal pedig az Unió hatékony vezető szerepet játszhat az ENSZ illetékes szerve, a FAO (14) védnöksége alatt létrehozott vagy működő illetékes regionális halászati szervezetek tevékenységében. Ez azért van így, mert az Európai Bizottság, a tagállamok és a Számvevőszék által történő hatékony pénzügyi ellenőrzés érdekében a közös vállalkozások kötelesek félévente fogási adatokat szolgáltatni a tagállamok számára.

2.2.1.6

Emellett biztosítják, hogy az Unió halászati érdekeltségei jelen legyenek a nemzetközi vizeken és halászterületeken, ahol így a minőséget a közösségi rendeleteknek a felelős halászatra, az erőforrások kezelésére és megőrzésére, a hajók fedélzeti biztonságára, az ellenőrzésre, az élelmiszerlánc biztonságára stb. vonatkozó követelményei garantálják. Ezáltal elkerülhető, de legalábbis minimalizálható lenne azon külföldi halászflották kártékony hatása, amelyek egyrészt nem kedveznek a harmadik ország halászati és ipari fejlődésének, másrészt nem biztosítják az Európai Unió piacaira szánt halászati termékek minőségét, és az erőforrások megfelelő, felelős ellenőrzését sem teszik lehetővé.

2.2.1.7

Végül általuk az Unió hatékonyan és tartósan hozzájárulhatna azon országok helyi halászati ágazatának kialakulásához, amelyekkel halászati megállapodást írt alá, és amelyekben halászati közös vállalkozások vagy olyan helyi vállalatok működnek, amelyek felett európai vállalkozók gyakorolnak ellenőrzést. Az így létrejött halászati ágazat előnyökkel járt a harmadik országok és az Unió számára is, mivel lehetővé tette a piacok tengeri termékekkel való folyamatos ellátását.

2.2.2

Az előzőekben kifejtett érvek még közvetetten sem jelennek meg a már többször említett, a közös halászati politika jövőjéről szóló zöld könyvnek sem „A KHP nemzetközi dimenziója” c. 3.9. pontjában (15), sem a „Külkapcsolatok” c. 5.8. pontjában (16). Egyetlen egyszer sem említik meg a halászati közös vállalkozásokat mint a zöld könyvben kifejtett halászati politikai elvek megvalósításának érvényes eszközét, pedig azok – ahogy a jelen véleményben számos esetben jeleztük – 2002-ig támogatást élveztek a területre vonatkozó kiterjedt közösségi szabályozásokban.

2.2.3

A közös vállalkozásoknak az új KHP-ből való szinte teljes kiiktatását mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az Európai Bizottság felkérésére a tárgyban készült legutóbbi, kimerítő adatokkal rendelkező jelentés 2001-ből származik, és ebben nem kezelik külön a közös vállalkozások tulajdonában álló hajókat (17). Ennél korábbi, hozzáférhető különleges jelentés a 2000. június 16-án kiadott „Tanulmány a közös vállalkozásokról a halászati ágazatbeli strukturális támogatások kontextusában”. Ezek alapján jelenleg körülbelül 300 közös vállalkozás létezik, amelyek több mint 600 hajóval rendelkeznek. Ezek a vállalatok a közösségi halászati szabályozás keretén kívül maradtak, azaz jogi vákuumban vannak. Olyan külföldi társaságoknak minősülnek, amelyekben részt vesznek közösségi partnerek is, és kötelesek elsősorban az európai piacot ellátni, illetve rendszeres adatszolgáltatási kötelezettségük van; kizárólag a beruházó tagállam és a kedvezményezett harmadik ország által kötött, kétoldalú kölcsönös beruházásvédelmi megállapodások védelme alatt állnak.

2.3   A jelenlegi helyzet

2.3.1

Az említett zöld könyv kidolgozásával egy időben a következő rendeleteket fogadták el: az 1999. június 21-i, a Halászati Orientációs és Pénzügyi Alapról szóló 1263/1999/EK tanácsi rendelet (18), valamint az 1999. december 17-i, a halászati ágazat strukturális támogatásainak módjairól és feltételeiről szóló 2792/1999/EK tanácsi rendelet (19). Ezek a rendeletek a HOPE keretén belül érvényesek maradnak a halászati közös vállalkozásokra egészen addig, amíg hatályukat nem vesztik, azaz 2006. december 31-ig.

2.3.2

2004. december 31-e óta a 2002. december 20-i, a halászati ágazat strukturális támogatásainak módjairól és feltételeiről szóló 2792/1999 rendeletet módosító 2369/2002/EK tanácsi rendelet (20) következtében azonban a közös vállalkozások gyakorlatilag kimaradtak az Unió halászati strukturális politikájából. Annyiban továbbra is a közösségi jogszabályok kötik őket, amennyiben meg kell felelniük a megalapításukkor érvényes rendelkezéseknek, közép- és hosszú távú konkrét szabályok azonban nem vonatkoznak rájuk.

2.3.3

Azt az elvet, amely alapján a halászati közös vállalkozásokat kivonták a támogatások köréből, és ezzel egy időben szinte minden rájuk tett jogszabályi hivatkozás megszűnt, a legutóbb említett rendelet (5) preambulumbekezdésében találjuk, amely alapján a HOPE-nak a hajók leselejtezése révén kell a halászati kapacitás csökkentésére törekednie. Mint azt a továbbiakban kifejtjük, a halászati kapacitás csökkentése csak az egyik a számos közösségi politikai célkitűzés közül, melyeknek elérését eddig is és továbbra is megfelelő eszközként szolgálják a közös vállalkozások.

3.   Konkrét megjegyzések

3.1

A KHP-n belül külön politika fenntartásának szükségessége a halászati ágazat közös vállalkozásai számára

3.1.1

Annak ellenére, hogy a jelenlegi rendelkezések már nem vonatkoznak rájuk, a halászati közös vállalkozások beleillenek a globalizált gazdaságnak különösen megfelelő gazdasági rendbe, mivel egyrészt költségmegtakarítást eredményeznek (a költségek általában alacsonyabbak a harmadik országokban, mint az érintett tagállamban), másrészt elősegítik a technológiák átadását, többletérték teremtését és elosztását, az erőforrásokhoz való hozzáférést, valamint a piacok ellátását.

3.1.2

A halászati közös vállalkozások emellett lehetővé teszik a foglalkoztatás részleges fenntartását az Unió halászattól függő térségeiben mind a tengeren, mind a szárazföldön, valamint az új, magasabb képzettséget igénylő munkahelyek fejlesztését azokban a harmadik országokban, amelyekben működnek, ideértve az itteni munkavállalók képzését és szakképzését.

3.1.3

A halászati közös vállalkozásokat tizenöt éve, az 1990-es halászati strukturális politika keretében vonták be a közösségi szabályozások hatálya alá, és azóta mindvégig hatékony eszköznek bizonyultak. Az Európai Bizottság által javasolt új KHP-ből való helytelen törlésük és a 2005. január 1-je óta hatályos rendelkezések köréből való kivonásuk azt jelenti, hogy az Európai Unió – általában fejlődő – harmadik országokkal történő gazdasági együttműködését segítő hatékony eszközétől megvonták a közösségi támogatást, és elképzelhető hogy sérül a bizalom elve, amelynek vezérelnie kellene az európai vállalkozások és az uniós intézmények közötti kapcsolatokat.

3.1.4

A halászati közös vállalkozások külön fejezetet érdemelnek a harmadik országokkal kötött két- vagy többoldalú együttműködési megállapodásokban, konkrét szabályokat állapítva meg, amelyek figyelembe veszik jellegzetességeiket mind kifejezetten halászati szempontból, mind az európai külföldi befektetések fejlesztése és védelme szempontjából, valamint vámügyi, munkaügyi, adóügyi stb. szempontból.

3.1.5

Bár a hatályos rendelkezések alapján a halászati közös vállalkozásokat az ún. „partnerségi megállapodások” közé lehetne sorolni, eddig ennek semmiféle számottevő eredménye nincs, ezért olyan szabályozásra van szükség, amely biztosítja az Európai Bizottság különféle szakterületei (a Fejlesztési, az Együttműködési és a Halászati Főigazgatóság) közötti koordinációt és azt, hogy a vállalkozók és az ágazat többi szereplője tisztán lássa, miként kell eljárniuk az ilyen megállapodások és a többi hasonló eszköz keretén belül annak érdekében, hogy valóban eredményesek lehessenek.

4.   Következtetés

4.1

Az EGSZB úgy véli, a közös halászati politika felülvizsgálatát célzó – és a Tanács 2004. július 19-i következtetéseivel (21) összhangban álló – munkák keretén belül ajánlatos volna, ha a korábban a halászhajók leselejtezését kiváltó, a flotta kapacitását szabályozó strukturális elemként kezelt halászati közös vállalkozásokat ezentúl a piacok ellátását és integrált ágazati intézkedéseket szolgáló eszközként határoznák meg, amely saját hatáskörei, nemzetközi és regionális elkötelezettségei, valamint a kétoldalú megállapodások keretében az Unió rendelkezésére áll, hogy megfelelően végre lehessen hajtani a közösségi halászati intézkedéseket a FAO és a WTO rendelkezéseivel összhangban, ügyelve arra, hogy a halászati kapacitás ne növekedjék annyira, ami túlzott mértékű halászathoz vezethetne.

4.2

Az EGSZB szükségesnek véli:

4.2.1

hogy az Európai Bizottság készítsen részletes és aktualizált tanulmányt a halászati közös vállalkozások jelenlegi helyzetéről és lehetőségeiről, és ennek eredményeit bocsássa a többi uniós intézmény és az érdekelt ágazatok rendelkezésére.

4.2.2

a halászati közös vállalkozások támogatását célzó szabályozások és mechanizmusok beépítését a hatályos közösségi joganyagba, ami a harmadik országokkal kötött két- vagy többoldalú megállapodásokon belüli stabil és hosszú távú speciális eljárás szerint jogbiztonságot nyújtana ezen vállalkozások számára, és figyelembe veszi a tevékenység egyedi jellegzetességeit és kedvező hatásait a halászati erőforrások kezelése, a piacok ellátása, a halászattól függő térségekbeli munkahelyteremtés, a többletérték megteremtése, az együttműködés és a nemzetközi cserekapcsolatok szempontjából.

Brüsszel, 2005. december 14.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

elnöke

Anne-Marie SIGMUND


(1)  A 3944/90 sz. rendelet 21a cikke.

(2)  HL C 85., 2003.4.08.

(3)  COM(2004) 497 final – 2004/0169 (CNS)

(4)   HL C 267., 2005.10.27. (3.5.1.1.2.1. pont és az 5.5. pont második felsorolási pontja).

(5)  Tanulmány a közös vállalkozásokról a halászati ágazatbeli strukturális támogatások kontextusában. COFREPECHE, 2000. június 16. (http://europa.eu.int/comm/fisheries/doc_et_publ/liste_publi/bilansm.pdf).

(6)  Az Európai Bizottság 1991. június 21-i, 1956/91/EGK rendelete a közös vállalkozások alapítását célzó támogató intézkedésekről szóló 4028/86/EK tanácsi rendelet végrehajtási rendelkezéseiről – HL L 181., 1991.7.08., 1–28. old.

(7)  HL L 193., 1993.7.31., 1. old.

(8)  HL L 346., 1993.12.31., 1. old.

(9)  HL L 312., 1998.11.20., 19. old.

(10)  HL L 337., 1999.12.30., 10. old.

(11)  Az 1999. december 17-i 2792/1999 tanácsi rendelet 8.1. cikkének (2) bekezdése.

(12)  COM(2001) 135 final, 2001.3.20.

(13)  Lásd az Európai Bizottság közleményét harmadik országokkal történő halászati partnerségi megállapodások integrált keretéről. COM(2002) 637 final, 2002. december 23., 7.o. és 15. lábjegyzet

(14)  http://www.fao.org/fi/inicio.asp

(15)  19. old.

(16)  38–42. o.

(17)  „European Distant Water Fishing Fleet” some principles and some data [„Az európai tengeri halászflotta” – elvek és adatok], 2001. április, hozzáférhető francia és angol nyelven az Európai Bizottság Halászati Főigazgatósága honlapján.

(18)  HL L 161, 1999.6.26.

(19)  HL L 337, 1999.12.30., 10. old.

(20)  HL L 258., 2002. 12.31.,49. old.

(21)  Lásd a www.consilium.eu.int weblapon olvasható 11234/04 Rev 2(Presse 221) dokumentumot.


17.3.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 65/50


Európai Gazdasági és Szociális Bizottság vélemény – Tárgy: „Javaslat tanácsi rendeletre a hasított kifejlett marhák közösségi osztályozási rendszerének meghatározásáról”

COM(2005) 402 final – 2005/0171 CNS

(2006/C 65/10)

2005. október 7-én a Tanács úgy határozott, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződés 262. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a fent említett tárgyban.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Mezőgazdaság, vidékfejlesztés és környezetvédelem” szekció véleményét 2005. november 9-én elfogadta. (Előadó: Frank ALLEN).

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2005. december 14–15-én tartott 422. plenáris ülésén (a 2005. december 14-i ülésnapon) 127 igen szavazattal, 5 tartózkodás mellett elfogadta a következő véleményt:

1.   Bevezetés

1.1

Ezen javaslat célja a Tanács 1981. április 28-i, 1208/81/EK számú, a hasított kifejlett marhák közösségi osztályozási rendszerének meghatározásáról szóló (1) rendeletének kodifikációja. Az új rendelet a benne foglalt jogi aktusok helyébe lép (2); a javaslat teljes egészükben megőrzi a kodifikált jogi aktusok tartalmát, s ennek megfelelően azokat csak egységbe foglalja a kodifikációhoz szükséges formai jellegű módosításokkal.

2.   Általános megjegyzések

2.1

Az EGSZB igen hasznosnak tartja, ha egy rendelet foglalja majd magában az összes szöveg tartalmát. A Polgárok Európájához illő szellemben úgy az EGSZB, mint az Európai Bizottság nagyon fontosnak tartja a közösségi jog egyszerűbbé és áttekinthetőbbé tételét annak érdekében, hogy az világosabbá és hozzáférhetőbbé váljon az átlagpolgárok számára, mert ilyen módon új lehetőségek nyílnak meg előttük és élhetnek új, különleges jogaikkal.

2.2

Megvannak a biztosítékok arra, hogy ez a rendelkezésgyűjtemény nem tartalmaz majd lényegi változtatásokat, mindössze a közösségi jog világossá és áttekinthetővé tételét szolgálja. Az EGSZB teljes támogatását adja ehhez a célkitűzéshez, és ezeknek a biztosítékoknak a tudatában örömmel üdvözli a javaslatot.

Brüsszel, 2005. december 14.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

elnöke

Anne-Marie SIGMUND


(1)  A Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett közleménye - A közösségi joganyag kodifikációja, COM(2001) 645 final.

(2)  Lásd a javaslat III. mellékletét.


17.3.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 65/51


Európai Gazdasági és Szociális Bizottság vélemény – Tárgy: „A technológiai parkok szerepe az új uniós tagállamok ipari szerkezetváltásában”

(2006/C 65/11)

2005. február 10-én az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság úgy határozott, hogy Működési Szabályzata 29. cikkének (2) bekezdése alapján véleményt bocsát ki az alábbi témában: „A technológiai parkok szerepe az új uniós tagállamok ipari szerkezetváltásában”

A bizottsági munka előkészítésével megbízott Ipari Szerkezetváltás Konzultatív Bizottsága véleményét 2005. november 23-án elfogadta. (Előadó: TÓTH János, társelőadó: Jiří KUBÍČEK.)

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2005. december 14–15-én tartott 422. plenáris ülésén (a december 14-i ülésnapon) 127 szavazattal 6 tartózkodás mellett elfogadta a következő véleményt:

1.   Bevezető

1.1

Az Európai Unió Tanácsa 2005. márciusi ülésszakán döntést hozott a Lisszaboni Stratégia újraindításáról, középpontba helyezve a növekedést és a munkahelyeket.

1.2

2005 júniusában az Európai Unió Tanácsa 10667/05 számú ajánlásával megfogalmazta ajánlását az integrált irányvonalak körében a széles körű gazdaságpolitikai irányvonalakra (BEPGs) a 2005 és 2008 közötti időszakra.

1.3

A BEPGs 8. számú irányvonala arról szól, hogy meg kell könnyíteni az innováció minden formáját a tagállamokban. Az ajánlott eszközök közül a jelen vélemény kapcsán az EGSZB arra mutat rá, hogy a vélemény tárgyát képező parkok megfelelnek a Tanács által leírt minden feltételnek, és a 2. sorszámú eszközként megjelölt „innovációs pólus”-oknak tekintendőek, mert összekötik az egyetemeket, más kutatóintézeteket a vállalkozásokkal, magukba foglalják a regionális és helyi szinteket, és ezzel segítenek a régiók közötti technológiai különbségek megszüntetésében.

1.4

Az EGSZB rámutat arra is, hogy a jelen vélemény tárgyát képező parkok már jelen fejlődési stádiumukban is nagymértékben hozzájárulnak a BEPGs 10. számú irányvonalának célkitűzéséhez, mert hangsúlyos elemeit adják a Tanács által Európa területén szükségesnek ítélt ipari „szövet”-nek, kiemelkedő versenyképességükkel pedig erősítik az unió ipari bázisát.

1.5

Az EU új tagállamaiban működő parkok a 15 korábban csatlakozott tagállamában és a világban számos helyen működő hasonló intézménnyel analóg elvek alapján szerveződnek. Az elnevezések változatosak. A jogszabályi szóhasználatban, leggyakrabban az ipari park, a tudományos park, technológiai park, technopolisz, kutatási park, üzleti park, innovációs központ, technológiai inkubátor jelenik meg. A tartalom azonban megegyezik: magában foglalja az interakciót a tudomány és a technológia, valamint a gazdasági fejlődés között, az intézmények és vállalatok együttműködésének szinergiáit a piacra jutás megkönnyítése érdekében, továbbá a parkok üzemeltetésében a magas színvonalú, speciális szolgáltatásokat, különös tekintettel az inkubációra, spin-off tevékenységre, networkingre.

1.6

Az EU csatlakozási tárgyalásokat megkezdett leendő két új tagállama, Bulgária és Románia törvényt alkotott az ipari és technológiai parkokról.

1.7

A parkok átfogó keretet és eszközt adnak az innováció megkönnyítésére, térségfejlesztés előmozdítására és fejlesztésére. Tevékenységük tipikusan kiterjed az inkubációra, a technológiai transzfer elősegítésére, valamint az üzleti angyal programokra. A parkok kiváló lehetőséget adnak a kockázati tőketranzakciók előkészítésére és lebonyolítására. További értékkel járulnak hozzá az EU ilyen és hasonló jellegű programjai működtetéséhez, kialakításához és megvalósításához. Hatékony partnerségre képesek, és alkalmasak a hálózatban való működésre.

1.8

Az EU 10 parkjának eddigi létesítése és fejlesztése általánosságban együtt járt a környezettudatos elvek gyakorlatba történő átültetésével. Az új létesítményeknél ezt a csatlakozás előfeltételét képező jogharmonizáció miatt hatályba lépett szigorú környezetvédelmi normák eleve biztosították. A reorganizáció, ipari változások miatti parklétesítéseknél a park működésének beindítása legtöbbször kezdeti lépés a környezetbarát megoldások bevezetéséhez.

1.9

A parkok intézménye több fejlődési tendencia együttes hatása eredményeként jött létre. Kimutatható a globalizálódásra adott regionalitás (lokalitás) válasz szerepe, az eltérő kulturális, nemzetiségi, etnikai problémákon való felülemelkedés igénye éppúgy, mint a gazdasági fejlettségben mutatkozó nagy különbségek áthidalásának sürgető kényszerei is.

1.10

A parkok által kínált megoldások kimutathatóan kedvező hatást váltottak ki a foglalkoztatásban, jelentős számú munkahelyet teremtve (Magyarországon több mint 140 000 új munkahely létesült 1997 óta). Ugyanilyen pozitív hatást váltottak ki a vállalatok betelepülésére és a dezindusztrializáció megelőzésére (Magyarországon több mint 2500 vállalkozás települt ipari parkokba 1997 óta). Az így létrejött munkahelyek tipikusan magasabb színvonalú technológiákhoz kötődnek, magasabb szaktudást igényelnek, hogy megfeleljenek a szerkezetváltás által támasztott kihívásoknak.

1.11

Európa fejlettebb országaiban, az EU-15-ök esetében évtizedek alatt alakult ki a regionalitás intézményi, jogi, finanszírozási rendszere, illetve azok az iparfejlesztési struktúrák és elnevezések, amelyek a gazdasági növekedés, a tagállami és uniós támogatási rendszer módosuló feltételeinek leginkább megfelelnek. Az EU-hoz 2004-ben csatlakozott országokban az e területeken jelentkező lemaradás felszámolása, a felzárkózás tennivalói kerültek előtérbe. Ezen törekvések sorában az ipari parkok megkülönböztetett figyelmet kaptak és kapnak, mivel ezek a struktúrák egyszerre szolgálják a versenyképesség javítását, a térségfejlesztés terén a felzárkózást, illetve a foglalkoztatottsági problémák megoldását is. Sajátossága a helyzetnek, hogy az EU-hoz való csatlakozás idejében meglevő társadalmi, gazdasági viszonyok még bizonyos kettősséget mutatnak: még jelen vannak a tradicionális (de jórészt leépülőben levő) igazgatási, intézményi, finanszírozási elemek, valamint az újonnan kiépülő irányítási, gazdálkodási rendszer egyre meghatározóbb tényezői.

Az ipari parkok már az új gazdaságpolitikai, iparpolitikai, térségfejlesztési törekvések kifejeződéseként jöttek létre a most csatlakozó országokban.

1.12

Jelen saját kezdeményezésű vélemény az unió előtt álló feladatok dimenziójában, a parkok lehetőségeit, kapcsolódási pontjait kívánja bemutatni, mert az EU-csatlakozást követően ez a gazdasági és szociális kohéziót elősegítő funkciókat ellátó szerveződés az ipari változások kapcsán megkülönböztetett figyelmet érdemel. Hangsúlyozzuk, hogy éppen az EU belső szabályozási rendjének kialakulása erősítette fel a parkok szerepét az Európai Unió országaiban, s erre a hangsúlyeltolódásra az egyes most csatlakozott és csatlakozási tárgyalásokat folytató országok már évekkel ezelőtt reagáltak. Mindemellett nem mindenütt fogalmazódtak meg azok a gazdaságpolitikai stratégiák, melyek az ipari parkok lehetőségeivel a maguk összetettségében számolnak, s a nemzetközi integráció követelményeit is szem előtt tartva szolgálnának iránymutatással.

1.13

A Bizottság IP/05/1252 számú dokumentumában a vállalkozásért és iparpolitikáért felelős biztos a tudományért és kutatásért felelős biztossal közösen rámutatott arra, hogy az innováció és a kutatás az üzlet szívében van. Ezzel összefüggésben jelenik meg az innovációs pólusok, valamint a kutatásirányított és ipari klaszterek ügye. Az ehhez kötődő akcióterv 3.2. pontja az Unió számára ezeknek az előmozdítását irányozza elő és felkéri a tagállamokat, teljes mértékben használják ki a strukturális alapok által adott lehetőségeket (MEMO/05/366).

1.14

Az ipari parkok, technológiai parkok, tudományos parkok és hasonló elnevezésű szervezetek innovációs pólus funkciót töltenek be, tehát a BEPGs 2005–2008, valamint a lisszaboni stratégia végrehajtásának jelenlegi szakaszában is hozzájárulnak a prioritások megvalósításához. Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság célja jelen saját kezdeményezésű véleménnyel, hogy elősegítse az EU-15 és az EU-10 hasonló intézményeinek együttműködését és fejlődését. Ezenfelül célja, hogy előmozdítsa az Európai Bizottság által biztosítható támogatások és az Unió más intézményei finanszírozási formáinak hozzáférhetőségét az Unió minden tagállamának ipari, technológiai, tudományos és hasonló jellegű parkja számára.

2.   A park mint innovációs pólus: típusai, fejlődése a világban

2.1   Parktípusok

Nemzetközi tapasztalat – de a fentiek is alátámasztják –, hogy voltaképpen nincs két közel egyforma ipari park. S az is természetes, hogy ugyanaz a park is állandóan változik. A parkoknak ez a sokszínűsége, a változó szükségletekhez való alkalmazkodóképessége a kiépülő hálózatokon jól megfigyelhető. Mindebből fakadóan a következőkben innovációs pólusként egy olyan átfogó értelmezést tételezünk fel, amely a parkokban folyó tevékenységeket nem a szűken vett ipari, technológiai, tudományos vagy egyéb ágazatba sorolható innovációhoz köti, hanem az innovatív értékteremtés széles skáláját foglalja magában.

Az Európai Bizottság megfogalmazása a versenyképességi, innovációs pólusokról összhangban van ezzel. A definíció szerint a pólusokat a vállalkozások, képzési központok és köz- vagy magán kutatóintézmények meghatározott földrajzi területen belül megvalósuló, szoros együttműködési társulása határozza meg. A pólus innovatív dimenziójú közös projekteket hajt végre, kiváltva a helyi szereplők különböző szinergiáit. Ezek az együttműködések meghatározott technológiai vagy tudományos területre összpontosítanak, és kritikus tömeget kell kiváltsanak a versenyképesség és a nemzetközi láthatóság elérésére.

2.2

Funkciók (küldetés) szerinti parktípusokként jelennek meg:

a tudományos parkok,

a technológiai parkok,

az innovációs központok és

a kereskedelmi parkok.

Átfogóbb szervezeti struktúráknak tekinthetők:

a technopolisz,

a technológiai pólus,

a technológiai körzet,

a vállalkozási övezet és a Meta disztrikt.

A telepítés jellege szerint alapvetően két markánsan eltérő parktípusról beszélhetünk:

a zöldmezős parkok és

a rekonstrukciós parkok.

2.3

A fejlődési fázisokat illetően a parkok folyamatosan változnak. A tendencia, hogy a monumentális ipari infrastruktúrákat a szofisztikáltabb, magasabb hozzáadott érték termelésére alkalmas létesítmények váltják fel, ahol egyre nagyobb szerepet kap az IKT és a parkot üzemeltető menedzser által a betelepülőknek nyújtott szolgáltatások innovatív, széles spektruma.

3.   Helyzetkép az új uniós tagállamokról

3.1

Az EU 2004. május 1-jén csatlakozott tíz új tagállamában általában megfigyelhető, hogy a 2.1. pontban részletezett típusok valamelyikének megfelelő ipari parkok működnek. Cipruson működik néhány ún. „Incubator Enterprise”, amelyet a kormány részfinanszírozással támogat. Ezek magánjellegű intézmények, valamilyen konkrét projekt kezelésére vállalkoznak.

3.2

Csehország – állami feladatként, a befektetésösztönzést szervező CzehInvest ügynökség működtetésével – az ipari övezetek fejlesztésének támogatására irányuló programja keretében 82 ipari övezetet hozott létre. 2001-ben ez a program további alprogramokkal bővült, mégpedig „Az ipari övezetek regenerálása”, a „Bérbe adható birtokok építése és regenerálása”, illetve „Az ipari övezetek akkreditálása” címet viselőkkel.

3.3

Észtországban többféle ipari park létezik, nincs egységes elnevezésük vagy meghatározásuk. Egy részüket az önkormányzat és egyéb szervezetek által támogatva hozták létre, elsősorban kutatás és fejlesztéssel foglalkoznak, és a nagy egyetemek mellett működnek. Kettő ilyen van jelenleg Észtországban: a tartui és a tallinni. A magánkezdeményezésből elindított ipari parkok profitorientált cégek, melyek elsősorban logisztikai, szolgáltatói, kereskedelmi és egyéb ipari tevékenységet végeznek.

3.4

Lengyelországban az „ipari parkok” többségét az utóbbi években hozták létre. Gazdasági jelentőségük jelenleg elenyésző, aminek fő oka, hogy napjainkban a beruházók, különösen a külföldi beruházók bevonzásának alapvető eszközét a 14 speciális gazdasági zóna (Special Economic Zone – SEZ) képezi. A zónákat törvényi szabályozás alapján, 1995–97-ben kormányrendeletekkel hozták létre 20 évre az iparilag fejletlen vagy ipari szerkezetváltást igénylő térségekben a regionális fejlődés támogatása jegyében. Eredetileg 10 évre 100 %-os társaságiadó-mentességet, a következő 10 évre 50 %-os társaságiadó-kedvezményt, valamint az ingatlanadó alól teljes felmentést biztosítottak a beruházóknak. 2001. január 1-jétől EU-konformmá tették a kedvezményrendszert, és mivel legkésőbb 2017 decemberében a SEZ-ek különleges státusza megszűnik, a jövőben az ipari parkok jelentősége, száma és területe feltehetően bővülni fog.

3.5

Lettországban üzleti parkoknak hívják a parkokat. A vállalkozások a kedvező infrastruktúra és egyéb adminisztratív feltételek miatt választják az adott parkban való működést. Lettországban az innovációról szóló törvény rendelkezik az ország kutatás és fejlesztési programjáról.

3.6

Litvániában az ipari struktúra alakításában szerepet játszott az a határozott kormányzati törekvés, amely a munkaigényes, relatív nagy hozzáadott értéket képviselő iparágak (autóelektronika, elektronikaipar) vagy magas szellemi tudást (biotechnológia, IT, lézertechnika) képviselő ipari és szolgáltatási szektorok fejlesztését célozza. A gazdaságfejlesztés egyik eszköze a 90-es évek második felében induló, a nagyvárosok köré telepített, rendezett infrastruktúrával bíró „ipari park” fejlesztési program, amely a szakképzett munkaerő közelsége miatt az iparfejlesztést koncentráltan a nagyvárosok tőszomszédságában igyekeznek megvalósítani.

3.7

Magyarországon 1997 óta működtet a kormányzat iparipark-fejlesztési rendszert. Az egyes iparipark-projekteknek a hosszú távú fejlesztési elképzeléseiket a Gazdasági Minisztérium előminősítő pályázatára kell benyújtaniuk, és ha színvonaluk megfelelő, akkor jogosultságot szereznek az ipari park cím viselésére. Az ipari parkok célja a versenyképesség növelése, munkahelyteremtés, EU-konform, környezetbarát ipari, logisztikai és egyéb szolgáltatási tevékenység kereteinek biztosítása. A magyar ipari parkokban hozzávetőlegesen 2 500 nemzetközi multinacionális cég, valamint nemzeti közép- és kisvállalkozás működik, több mint 140 000 foglalkoztatottal.

3.8

Máltán az elmúlt évi statisztikák szerint az ipari termelés súlya a gazdaságon belül viszonylag jelentős volt. A Málta Enterprise befektetésösztönző társaság ún. „Business Incubation Centre”-t hozott létre az információs technológiák, a távközlés, a mechanikai és elektromérnöki tervezés, ipari design, a megújítható energiaforrások, a biotechnológia és egyéb, úttörő jellegű innovációs projektek támogatására. Az Incubation Centre befektetési, ill. finanszírozási lehetőségeket és sokoldalú infrastrukturális szolgáltatásokat biztosít a fenti ágazatokban működő cégek működéséhez.

3.9

Szlovákiában az ipari parkok támogatását a 2003-ban és 2004-ben módosított 193/2001. évi, az ipari parkok támogatásáról szóló törvény szabályozza. Ennek értelmében ipari parknak minősül az a területrendezési tervben elhatárolt terület, amelyen egy vagy több vállalkozás ipari termelést folytat. Ipari parkot a helyi vagy megyei önkormányzat saját tulajdonában lévő területén alakíthat ki, illetve a törvény lehetőséget biztosít arra is, hogy két vagy több önkormányzat szerződés alapján közösen hozzon létre ipari parkot.

3.10

Szlovéniában a park elnevezése: „technológiai park”. Feladatai ösztönözni és segíteni a fejlett technológiát, a nagyobb tudományos felkészültséget igénylő vállalati elképzeléseket. Ezenfelül megteremti e kezdeményezések fizikai és szellemi infrastruktúráját, különös tekintettel a kis- és középvállalatok igényeire, összekapcsolja a vállalkozásokat a felsőoktatási intézményekkel. A Gazdasági Minisztérium által megfogalmazottak szerint a technológiai park olyan jogi személy, amely a projektek megvalósítását is elősegíti, ellentétben az inkubátorházzal, amely – ugyancsak jogi személyként – csupán a kezdeti feltételeket teremti meg.

4.   Stratégiai célok, modellek

4.1.

A parkok – bármennyire is különbözzenek egymástól – idővel hálózatot alkotnak, amelyek az adott ország gazdaság-, ipar-, és innovációpolitikájába beágyazódva valamilyen kormányzati célrendszer keretében működnek. Az állami prioritásokat tanulmányozva alapvetően a „misszióorientált” – tematikus, az állami erőforrásokat koncentráló –, illetve a „diffúzióorientált” – a kiváltott hatásokat, szinergiákat előtérbe helyező – törekvések, illetve ezek kombinációi figyelhetők meg.

4.2

A két – globális célok szerinti – modell nem különül el mereven egymástól, hiszen például egy régió csúcstechnológiájának a támogatása az ipari parkok révén nem csupán a régiót hozza jobb helyzetbe, hanem az innováció globális térnyerését is szolgálja. A hangsúlyok kialakításáról van csupán szó.

5.   Lisszaboni folyamat – ipari parkok

5.1

A lisszaboni folyamat a növekedés és munkahelyek, valamint a fenntarthatóság érdekében az innovációt, technológiai diffúzió előremozdítását, a K+F eredmények hasznosítását, üzleti értékesítését különösen fontos feladatként jelöli meg. Ennek szervezeti, financiális, jogi feltételei között az ipari parkok, illetve kapcsolódó szervezeti struktúrák mind jelentősebb szerepet kapnak.

5.2

Az ipari parkoknak megkülönböztetett szerepük van az innováció előmozdításában. Az ipari parkok hálózatának kialakításakor ezért nem elegendő csupán a szűken értelmezett ipar, mezőgazdaság szempontjait szem előtt tartani: az akadémiai, egyetemi szellemi bázis bevonása egyre nélkülözhetetlenebbé válik a gazdaság előtt álló célok elérésében. A versenyképesség fokozása, a gazdaság rugalmas alkalmazkodóképességének javítása, a humán erőforrásokból fakadó előnyök kiaknázása csak a szellemi bázis bevonásával, a gazdaság innovativitásának fokozásával érhető el.

6.   Tudástranszfer, innováció

6.1   Innovációs központok, transzferügynökségek

6.1.1

Ezeknek az intézményeknek a hatóköre nem szűkül le egy behatárolt területre, hanem egy régió, egy ország gazdasági társaságainak nyújtott szolgáltatásaik révén (amelyeket kínálhatnak nonprofit, vagy üzleti alapon) vernek hidat a tudomány és a gazdaság közé. Az itt ismertetendő típusok közötti fő különbség a szolgáltató (donor) szervezetek és a „fogadó” gazdasági társaságok közötti elhelyezkedésükben van. A központok, ügynökségek mintegy közvetítő szerepet vállalva ösztönzik, segítik a cégeket a kutatási eredmények felhasználásában. Ezzel szemben a K+F szolgáltatást végző szervezetek magukban foglalják a kutatóintézményeket is, bizonyos esetekben egy egységbe tömörítve őket a célvállalatokkal.

6.1.2

A központok, ügynökségek főbb szolgáltatásai a következők: tanácsadói szolgáltatás, technológiai közvetítési feladatok, üzleti információs adatbázis működtetése, üzleti találkozók, börzék szervezése, szakemberek közvetítése, kísérletek infrastruktúrájának szolgáltatása, spin-off támogatás, üzleti angyal, networking.

6.1.3

Ezek a szervezetek nagyrészt cégek tanácsadását látják el. Közvetítő szerepet játszanak például a Hollandiában működő innovációs központok, valamint a norvég K+F attasék hálózata. E szervezetek a cégek számára nyújtott szolgáltatásaikkal mintegy megismertetik a kutatási eredményeket, ösztönöznek azok átvételére. A német transzferközpontok és ügynökségek a technológiai transzfert közvetlenebbül, ilyen jellegű szolgáltatások nyújtásával viszik véghez, csakúgy, mint az USA-ban működő feldolgozóipari szolgáltató központok. Szolgáltatásaik közé tartoznak az állami programok keretében finanszírozott kutatókölcsönzések: támogatást nyújtanak a cégek számára az egyetemi alkalmazottak alkalmazásánál, azok bérének részbeni fedezésével.

6.1.4

Ezen ügynökségek általában állami kezdeményezésre jönnek létre (esetleg kamarai alapítással, mint Németországban), azon felismerésből, hogy a technológiai fejlesztés az ilyen programok kedvezményezettjeinél csak külső – általában kormányzati – segítséggel tehető hatékonnyá, ez pedig a gazdaság hosszú távú érdeke. A finanszírozásban már jelentősebb eltérés tapasztalható: a holland központok költségvetését a Gazdasági Minisztérium biztosítja, és szolgáltatásaik egy részét ingyen kínálják (a tanácsadás első 16 óráját). A norvég K+F attasék tevékenységét is a kormány finanszírozza. Ezzel ellentétben a német és az egyesült államokbeli példáknál a központok támogatása egy erre elkülönített alapból történik, de az idő haladtával csökkenő mértékben. Németországban három éven keresztül, az USA-ban pedig 50 %-ról indulva hat éven át. Szolgáltatásukat részben nonprofit, részben üzleti alapon nyújtják.

6.2   A K+F szolgáltatásokat nyújtó szervezetek

6.2.1

A magasabb szervezettséget mutató és a tudomány, illetve az ipar közötti kapcsolatot szorosabbra fűző intézmények jellemzői, hogy hálózatba tömörítenek ipari és egyéb kutatásokat; fejlesztést végző intézeteket, vállalatokat, valamint, hogy szerződéses megbízások alapján végeznek K+F szolgáltatást, nagyrészt kis- és középvállalkozások számára, kormányzati támogatás mellett. Tevékenységük jelentősen egyetemekhez kötött, mégis külön tárgyaljuk, és megkülönböztetjük ezeket az egyetemi ügynökségektől, parkoktól.

6.2.2

Ezek a szervezetek is állami kezdeményezésre létrejött, részben úgy is működtetett intézmények. Működésük során részben magán (ipari), részben állami (minisztériumi) megbízásra tudományos eredmények megismertetését látják el. Jelentős különbséget találunk azonban finanszírozásuk terén, amely a projektköltség 10 %-ától 100 %-áig terjed esetenként.

6.3   Az egyetem és ipar kapcsolatának parki méretű formái

6.3.1

Ezek a parkok a tudástermelő intézmények – főleg egyetemek, kutatóintézetek – közelében jönnek létre, azokkal szerződéses kapcsolatban, esetleg azok részeként (mint Magyarországon az InfoPark, vagy az INNOTECH Műegyetemi Innovációs Park). Működési feltételeiket azonban kormányzati, helyi források biztosítják. Magas színvonalú technikai infrastruktúra révén az innováció egyre teljesebb feltételrendszerét biztosítják. A technológiai transzfer segítségével pedig az innovációs folyamat egyre több fázisának az átfogása valósul meg, egy-egy parkon belül a piacérett termék létrehozásáig, esetleg a tömeggyártásig. Sőt, akár új iparágak meghonosításáig is bővülhet a tevékenység.

6.3.2

Számos kutatási és tudományos park jött létre azokban a térségekben, ahol a jólét és a tudományos lehetőségek sokfélesége szolgált alapul. Ilyen területek is találhatók Franciaországban (pl. Lyon). A többi francia parkra is igaz, hogy nagy jelentőséget tulajdonítanak az ún. technopol modellnek, amelyet egy sajátosan új városfogalomnak tekintenek. Hasonló módon, de program keretében jöttek létre az első japán parkok is, amelyek a franciával rokon technopolisz modellt követik. A legismertebb közülük a Tsukala, amely teljesen új tudományos városként jött létre, zöldmezős beruházásként. Ma már a technopoliszok helyi kezdeményezésre létesülnek. Az USA-ban, ahol először alapítottak innovációs parkokat, ilyen térségek adtak otthont ezeknek (mint például a Szilícium-völgy, vagy a bostoni 128-as út környezete).

6.3.3

Ma már az Európai Unió minden országában léteznek innovációs parkok, Lisszabontól Athénig. Az eddig tárgyalt parkok az innovációorientált szervezetek közül a legkomplexebb, legnagyobb szervezőerővel bírók, mert az innováció segítésben a parkok adta (már bemutatott) előnyöket is felkínálják.

7.   Javaslatok

7.1

Az EGSZB véleménye szerint az Európai Uniónak aktív szerepet kell játszania az ipari és technológiai parkok – mint innovációs pólusok – a tagállamokban és azok régióiban való létrehozásának és fejlesztésének elősegítésében, hogy a régi és új tagállamok teljes mértékben integrálódjanak a kibővült belső piacba, amely a megújult lisszaboni stratégia keretében megfogalmazott új növekedési és fejlesztési partnerség kulcsfontosságú elemeinek egyike. Mindennek az a célja, hogy

erősítsük az új tagállamok versenyképességét, a területi egyenlőtlenségek csökkentésével, biztosítandó az EU gazdasága egészének jobb teljesítményét;

meg tudjunk felelni annak a kihívásnak, hogy helyi és regionális szinten növekedjen a versenyképesség, biztosítva az ipari szerkezetátalakítások, a természeti, pénzügyi és emberi erőforrások újrahasznosítása, az európai integráció és a globális piac lehetőségeinek és kötelezettségeinek összetett jellegét kezelni képes gazdasági és technológiai stratégia hatékonyabb irányíthatóságát.

biztosítsuk a kibővült európai belső piac megvalósításában rejlő lehetőségek maradéktalan kihasználását, a technológiai és ipari parkoknak akár transzregionális szinten való összekapcsolásán keresztül is, azok globális célkitűzései alapján;

növeljük a kutatás és innováció, valamint eredményeik teljes körű piaci alkalmazása és forgalomba helyezése általános színvonalát, mégpedig a KKV-k, a tudományos szféra és a kutatás közötti még szorosabb kapcsolatok létrehozása, az operatív és szervezeti szinten egyaránt magasan kvalifikált emberi erőforrás képzése, a közigazgatás és az idevágó jogszabályi keret korszerűsítése, valamint a parkok döntéshozatali folyamatában résztvevő valamennyi szereplő fejlesztése révén, előmozdítva ezzel, hogy az Európai Unió a világ legdinamikusabb térsége legyen, a GDP 3 %-át fordítsuk innovációra;

javítsuk – a technológiai és ipari parkok európai hálózatai révén – az ipar, a szolgáltatások és a pénzügyi szektor közötti interakciót, valamint a technológiai kapcsolatokat és az új ismeretek terjesztésének és befogadásának képességét, hogy növeljük az innovációs készséget és a versenyképességet, és biztosítsuk a különböző célkitűzések – azaz a növekedés, a versenyképesség, a foglalkoztatás, a fenntartható fejlődés, az esélyegyenlőség – összeegyeztethetőségét, méghozzá interaktív és egyetértésen alapuló módon;

az ipari és technológiai parkok teljesítményét, effektív technikai kapacitásaikat, valamint az általuk létrehozott valós eredményeket és kedvező hatásokat rendszeresen ellenőrizni és értékelni kell, méghozzá szabványosított és előre meghatározott kritériumok alapján.

kellőképpen biztosítsuk a megfelelőséget az EU szabályozási keretével, beleértve a versenypolitikát és az állami támogatásokra vonatkozó szabályokat, figyelembe véve ezeknek a szabályoknak a továbbfejlődését is.

7.2.1

Az EGSZB szerint az ipari, technológiai parkok hálózatának tényleges fejlesztésére irányuló európai politikát három – európai, nemzeti és regionális/lokális – szinten kell kialakítani, maradéktalanul tiszteletben tartva a Szerződésekben megszabott szubszidiaritási elvet és az EU-jogszabályokat, beleértve a versenyjogot is.

7.2.2.

Az EGSZB egy mindent magában foglaló, integrált megközelítést javasol, amely átfogja a VII. Kutatási, Technológiai fejlesztési, és Demonstrációs tevékenységi Keretprogramot, az Európai Befektetési Alap (EBA) és az Európai Beruházási Bank (EBB) pénzügyi eszközeit, a Fejlesztési Kezdeményezést, a strukturális alapokat, a Többéves Vállalat- és Vállalkozásfejlesztő Programot, az új partnerségi politikai eszközt, valamint a Versenyképességi és Innovációs Keretprogramot (VIK), továbbá a közösségi oktatási és képzési programokat, és figyelembe veszi a BEPGs 2005–2008 irányelveit. Ily módon biztosítható a nagyobb rugalmasság az eszközök kiválasztása során, a koordináció, a következetesség, valamint a nagyobb mértékű egyszerűsítés, már ami a programokban való részvételt és ugyanazon javaslat különböző szempontok szerinti végrehajtását illeti. Mindennek az a célja, hogy a páneurópai hálózatok fejlesztése érdekében interregionális és transzregionális szinten támogassuk az ipari-technológiai parkok és az iparági körzetek közötti integrált együttműködési programokat.

7.2.3

Az új Versenyképességi és Innovációs Keretprogram mechanizmusaira (lásd INT/270 tanulmányozó csoport) vonatkozóan az EGSZB javasolja, hogy a „Vállalkozás és innováció”, valamint az „Információs és Kommunikációs Technológiák (IKT) politika támogatása” egyedi programokba kerüljön be az ipari-technológiai parkok, továbbá az iparági körzetek hálózatának fejlesztésére vonatkozó kifejezett utalás, különösen ami ezek kezdeti szakaszainak finanszírozását és a venture capitalhoz való hozzáférés megkönnyítése révén való kiterjesztését, valamint – az „e-Europe” és az „i2010” kezdeményezések révén – az információs és kommunikációs technológiák bevezetését és hatékonyabb alkalmazását ösztönző intézkedéseket illeti. A Versenyképességi és Innovációs Keretprogram új mechanizmusainak tartalmazniuk kell az ipari-technológiai parkok, valamint a technológiai iparági körzetek hálózatának támogatását, annak érdekében is, hogy előmozdítsuk a KKV-k részvételét a VII. Kutatási, Technológiai fejlesztési, és Demonstrációs tevékenységi Keretprogramban.

7.2.4

A VII. keretprogram egyedi programjait, különösen a „Kapacitások”, „Emberi erőforrások” és „KKK (Közös Kutatási Központ)” programokat illetően az EGSZB javasolja az alábbiakat:

Erősíteni kell a KKV-kat támogató intézkedéseket, főként a kutatásra, a KKV-k szervezeteire és csoportosulásaira vonatkozóan, el kell ismerni az ipari–technológiai parkok páneurópai hálózata és a klaszterek/iparági körzetek teljes körű jogosultságát a kutatási javaslatok benyújtását illetően.

Erősíteni kell az európai régiók kutatási és tudáspotenciáljának maradéktalan kihasználására irányuló intézkedéseket, támogatni kell az ipari-technológiai parkok és a klaszterek, továbbá azok európai és páneurópai hálózatainak fejlesztését, valamint finanszírozni a részvételi-technológiai Foresight-tevékenységeket, abból a célból, hogy közép-, illetve hosszú távú terveket és stratégiákat alakítsunk ki, az „Együttműködés” (angolul: Capacities) specifikus program részét képező „szocioökonómiai tudományok, élettudományok” (az angolban: Socio-economic sciences and the humanities) kapcsolódó (Foresightwith)-tevékenységekkel együtt.

Biztosítani kell, hogy az „Emberi erőforrások” programon belüli Ipar/Felsőoktatás Partnerség és Csereprogram (angolban: People) tevékenységei részére megfelelő pénzügyi és humán erőforrás álljon rendelkezésre az ipari-technológiai parkok és klaszterek igényeinek kielégítéséhez, olyan kutatók személyében, akik ismerik a KKV-k fejlesztéséhez kapcsolódó speciális szükségleteket.

Lehetővé kell tenni az ipari-technológiai parkok és a klaszterek számára a teljes körű hozzáférést a Közös Kutatási Központ szakmai tapasztalatához, mégpedig a networkök létrehozására, a képzésre és mobilitásra, a technológiai platformokra irányuló közvetett tevékenységben való részvételük finanszírozása révén, kihasználva a KKK és intézetei – kiváltképpen a sevillai IPTS – által felhalmozott magas szintű európai hozzáadott értéket.

7.2.5

Ami az EBA-t, illetve az EBB-t, valamint a Növekedési Kezdeményezést, továbbá a strukturális és kohéziós alapokat illeti, a 2005 márciusában megtartott Európai Csúcson elhatározottaknak megfelelően nagyobb és jobb szinergiákat kell biztosítani a kutatás és az innováció területén a közösségi pénzalapok, az EBA, illetve az EBB között. Ugyanakkor az Európai Tanács kiemelte, hogy a regionális és helyi szereplőknek sokkal inkább a magukévá kell tenniük a lisszaboni stratégiát, annak mindhárom (gazdasági, szociális és környezeti) dimenziójában. Az EGSZB javasolja, hogy a kohéziós – konvergenciára, versenyképességre, területi együttműködésre irányuló – politika átalakítása során nagyobb erőfeszítéseket tegyünk, és több erőforrást összpontosítsunk az innovációra és a tudásalapú társadalom fejlesztésére, oly módon, hogy megelőlegezzük, illetve elősegítjük a versenyképesség és a gazdasági versenyelőnyök növelésére irányuló gazdasági változásokat, valamint emeljük a munkaerő szakmai képzettségét, főként az új tagállamokban. Mindezt az ipari-technológiai parkok és klaszterek tevékenységének és azok hálózatainak fejlesztése révén, különösen az európai területi, illetve a köz- és magánszereplők közötti (PPP) együttműködési tevékenység segítségével, továbbá az olyan jellegű finanszírozási programokban, mint az EBA „Innovation 2010 Initiative”.

7.2.6

Az V. Többéves Vállalat- és Vállalkozásfejlesztési Program, valamint a Kis- és Középvállalkozások Európai Chartája a fontos tevékenységek között említik a vállalkozók oktatásának és képzésének fejlesztését, a költségtakarékosabb és gyorsabb start-upra irányuló intézkedéseket, a korszerűbb jogi és szabályozási keretet, valamint a szakképzett munkaerő nagyobb rendelkezésre állását, az on-line szolgáltatásokhoz való könnyebb hozzáférést, az adózási és pénzügyi feltételek javítását, a KKV-k technológiai kapacitásainak erősítését, az e-business-szolgáltatások bevált modelljeinek és gyakorlatának hozzáférhetőségét. Az EGSZB mindenkor erőteljesen támogatta az ipari-technológiai parkok és klaszterek szempontjából különösen jelentős közösségi tevékenységeket.

7.2.7

Az EGSZB véleménye szerint kívánatos lenne, ha az Új Európai Partnerségi Eszköz – különösen annak a korábban az INTERREG programban a 2. és 3. cselekvési terület által lefedett része – beillesztené az interregionális, a transzregionális, az európai és a páneurópai hálózatokat támogató finanszírozott tevékenységek közé az ipari–technológiai parkokra és a klaszterekre vonatkozókat is.

7.2.8

Az EGSZB szorgalmazza az együttműködést a tagállamokban a munkaerőközpontokkal, Uniós szinten a munkahelyteremtésben érdekelt intézményrendszer minden szereplőjével annak érdekében, hogy további munkahelyek létesítésére legyenek alkalmasak a parkok, kihasználva a hálózatos működésből adódó lehetőségeket. Biztosítani kell a vállalatok, a munkavállalói szervezetek, a helyi kormányzati és NGO szereplők bekapcsolódását magas színvonalú, jelentős addicionális (tacit) tudást képviselő munkahelyek megteremtése érdekében. Biztosítani kell, hogy a parkokban dolgozók folyamatosan részt vehessenek az ipari szerkezetváltozáshoz igazodó képzésben, továbbképzésben, átképzésben. Összhangban az EGSZB által szeptember 28–29-én elfogadott 1073/2005 sz. (CCMI/019) véleményével, utalni kell arra, hogy a szociális párbeszéd és a munkavállalók bevonása kulcs az ipari szerkezetváltásra való felkészüléshez és a folyamat megfelelő mederben tartásához.

7.2.9

Az EGSZB szorgalmazza az európai oktatási-képzési rendszerek javítását szolgáló, az új termelési és környezetbarát fogyasztói paradigmák fejlesztését támogatni képes intézkedéseket, mégpedig az ipari-technológiai parkok és a klaszterek hálózatainak kialakítására irányuló képzési-oktatási tevékenységek révén. Az említett parkokban és klaszterekben az új képzési-oktatási programok megvalósítása ahhoz is hozzájárulhatna, hogy a magas szintű képzettséget igénylő ipari-technológiai pályákat vonzóvá tegyük az európai fiatalok számára.

7.2.10

Összhangban az EGSZB által e tárgykörben – főként a 2005.04.12-i 374/2005 számú, az európai iparági körzetekről szóló véleményben – elfogadottakkal, az EGSZB hangsúlyozza, hogy fontos az ipari parkok és iparági körzetek mint innovációs pólusok európai platformjának (Innovation Pole Platform Europe – IPPE) létrehozása, hogy közös stratégiai szemléletet és kapacitásfejlesztő tevékenységeket alakíthassunk ki, és hogy lehetőség legyen a munkavállalók szakszervezetei, valamint az ipari szakmai szervezetek kulturális fejlesztésére, együttműködésben a szervezett civil társadalom további kompetens szereplőivel. Ennek során összpontosítani kell a tudástranszfer és innováció minden alkalmas eszközének működtetésére: a bevált gyakorlatok cseréjére, a harmonizált azonosító alapkövetelmények meghatározására, a közös képzési intézkedésekre, a KKK szaktudásához való közvetlen hozzáférésre, a közös terminológia és besorolások kialakítására, a különböző országbeli ipari parkok és klaszterek erőforrásai közötti lehetséges szinergiák kihasználására, illetve ennek ösztönzésére, lehetőséget nyújtva számukra a közösségi programokban és kezdeményezésekben való közvetlen részvételre. Egyidejűleg ki kell fejleszteni az európai ipari-technológiai parkok és iparági körzetek közös értékelési, monitorozási és benchmarking rendszereit.

Brüsszel, 2005. december 14.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsága

elnöke

Anne-Marie SIGMUND


17.3.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 65/58


Európai Gazdasági és Szociális Bizottság vélemény – Tárgy: A Bizottság közleménye: „Szerkezetátalakítások és foglalkoztatás – A szerkezetátalakítások előkészítésével és nyomon követésével a foglalkoztatás fejlesztéséért: az Európai Unió szerepe”

COM(2005) 120 final

(2006/C 65/12)

2005. április 28-án az Európai Bizottság úgy határozott, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződés 262. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a fenti tárgyban.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott Ipari Szerkezetváltás Konzultatív Bizottsága véleményét 2005. november 23-án elfogadta. (Előadó: Gustav ZÖHRER, társelőadó: Daniel SOURY–LAVERGNE).

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2005. december 14–15-én tartott 422. plenáris ülésén (a december 14-i ülésnapon) 121 szavazattal 1 ellenében, 9 tartózkodás mellett elfogadta a következő véleményt.

Összefoglalás

Az EGSZB üdvözli, hogy az Európai Bizottság átfogó és horizontális megközelítést választott. A közlemény a vállalkozások és a munkavállalók számára egyaránt életbevágó kérdést tárgyal. Az ipari szerkezetváltások és az érintett ágazati szereplők alkalmazkodási képessége a versenyképesség megőrzésének létfontosságú tényezői. E műveletek sikere ugyanakkor nagyban függ a változás szociális dimenziójának kezelési módjától is.

Az EGSZB alapvetően egyetért az Európai Bizottságnak a jelenségről készített elemzésével, örömmel fogadna azonban egy mélyrehatóbb elemzést.

A szerkezetátalakítások mindig rengeteg félelmet keltenek, főként a munkavállalók körében, a lehetséges negatív következmények miatt. Ha megfelelően kezelik őket, ugyanakkor új kihívások és lehetőségek forrásaivá is válhatnak. Az eredmény alapvetően a vállalaton belüli hozzáállástól és a különböző fázisok kezelésétől függ, illetve attól, hogy a különböző szereplők hogyan tudnak egyetértésben együttműködni a lehetőségek megragadása érdekében.

Az EGSZB osztozik abban a véleményben, mely szerint a szerkezetátalakításokra adandó válaszoknak a növekedési és foglalkoztatási stratégia általánosabb keretébe kell illeszkedniük.

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottságon belüli belső munkacsoport létrehozásán, valamint az Európai Parlamenttel és a Tanáccsal folytatott rendszeres párbeszéden keresztül történő szorosabb koordináció gondolatát.

Az EGSZB elvben egyetért az Európai Bizottság által a foglalkoztatási stratégia felülvizsgálatára vonatkozóan megjelölt prioritásokkal. A foglalkoztatási stratégia átgondolása során feltétlenül figyelemmel kell lenni a makrogazdasági környezetre és az iparpolitikára.

Ami a pénzügyi eszközök reformját illeti, az EGSZB egyetért azzal, hogy ezeknek fokozottan a szerkezetátalakítások előkészítésére és kezelésére kell összpontosítaniuk.

Az iparpolitika tekintetében az EGSZB úgy véli, hogy elsősorban az ágazati megközelítést kell elmélyíteni, ami lehetővé teszi az egyes ágazatokra alkalmazható megoldások kidolgozását. A vállalkozásokra vonatkozó jogszabályi keretek javítása lényeges pont, de konkrétabb elemzést és pontosítást igényel.

Az EGSZB úgy véli, hogy a technológiai kezdeményezések, nevezetesen a technológiai platformok a helyzet javításának egyik legfőbb eszközét jelentik. Törekedni kell az innováció számára kedvező környezet kialakítására.

Ami a versenypolitikát illeti, felmerül a kérdés, vajon elégségesek-e a jelenleg rendelkezésre álló eszközök. Az állami támogatások kérdése kapcsán az EGSZB kiemeli, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani ezek, illetve a szerkezetátalakítások és az áttelepítések közötti összefüggésekre.

Az EGSZB osztja azt a véleményt, hogy a dublini székhelyű Európai Változásmegfigyelő Központra rendkívül fontos feladat vár.

Nagyobb hangsúlyt kell fektetni a szociális párbeszéd fejlesztésére. Az EGSZB osztja az Európai Bizottság azon álláspontját, hogy a szociális partnerek az ágazatokról meglévő ismereteiknek köszönhetően figyelmeztető szerepet tölthetnek be. E mechanizmusoknak azonban nem csak a válsághelyzetekben kell működniük.

Az EGSZB nagy érdeklődéssel várja az Európai Bizottság által bejelentett, a vállalkozások társadalmi felelősségéről szóló közlemény közzétételét.

Az EGSZB elvben üdvözli a „Szerkezetátalakítások” fórum elindítását, amelynek célja a bevált gyakorlatok szélesebb körű bemutatása, és az e gyakorlatok átültetését helyi szinten nehezítő akadályok (szabályozás) elemzése.

A szabályozásnak a lisszaboni cselekvési programban meghirdetett korszerűsítésén és egyszerűsítésén túl, amelyet az EGSZB mindig is támogatott, az Európai Bizottság bejelenti a munkajog változásáról szóló zöld könyv tervét is. A munkajognak éppen a szerkezetátalakítások kontextusa miatt kell a rugalmasság és a biztonság közötti egyensúlyra törekednie.

A munkavállalók Unión belüli mobilitásának ösztönzésével kapcsolatosan az Európai Bizottság által megfogalmazott egyetlen javaslat, nevezetesen a kiegészítő nyugdíjjogosultság hordozhatóságának javításával kapcsolatban előterjesztendő irányelvjavaslat kevésnek tűnik. A mobilitás elősegítése érdekében ösztönző intézkedések egész sorát kellene megállapítani – például a szakképzés, a munkaerőpiac, illetve a szociális és adójog területén, beleértve a munkaerő szabad áramlását gátló, adminisztratív akadályok megszüntetését is.

Az EGSZB támogatja azt a gondolatot is, hogy a szociális partnerek folytathassák és konkretizálhassák a szerkezetátalakítással kapcsolatos tevékenységüket.

Az európai üzemi tanácsok kulcsszerepet játszanak a szerkezetátalakításokban. Az EGSZB éppen ezért úgy véli, hogy valóban tekintetbe kell venni az európai üzemi tanácsokról szóló irányelv felülvizsgálatáról folytatott konzultációt, a hangsúlyt a szerkezetátalakításokra helyezve, de ennek a konzultációnak tágabb kontextusba kell illeszkednie.

Az EGSZB osztozik az Európai Bizottság azon meggyőződésében, hogy a szerkezetátalakítások nem szükségszerűen jelentenek szociális értelemben vett visszalépést vagy gazdasági veszteséget.

Ugyanakkor vannak bizonyos, a munkavállalókra nézve negatív következmények, amelyeket nem lehet kiküszöbölni. A közösségi szinten meghozandó intézkedéseknek nem csak az Európai Bizottság által megfogalmazott követelményeknek kell eleget tenniük, de az átmeneti időszakban a munkavállalók számára is garantálniuk kell a szükséges védelmet.

1.   Bevezető

1.1

Mind a 2005. február 9-én elfogadott Szociális Menetrend, mind az Európai Bizottságnak a fenntartható fejlődés felülvizsgálatáról szóló közleménye (1) rendelkezik arról, hogy az Európai Bizottság dolgozzon ki egy stratégiát a szerkezetátalakítások kezelésére, elsősorban a következő pontokra irányítva figyelmét: a tárgyhoz tartozó európai politikák közötti kölcsönhatás javítása, a szociális partnerek nagyobb mértékű bevonása, a politikák és a pénzügyi mozgatóerők közötti szinergiák növelése, valamint a jogi keretek és a kollektív szerződések adaptálása.

1.2

Az Európai Bizottság 2005. március 31-i közleményében, melynek témája a „Szerkezetátalakítások és a foglalkoztatás” (2), megfogalmazza az Unióban meglévő potenciál mozgósítása érdekében fejlesztendő vagy megerősítendő intézkedéseket. Az Európai Bizottság közleménye horizontális és ágazati szemszögből egyaránt áttekinti a helyzetet, és különböző cselekvési területeken egész sor intézkedésre tesz javaslatot.

1.3

Mivel a nagyközönségnek is szánt európai bizottsági közleményről van szó, a szöveg megmarad az általános megfontolások szintjén, elsősorban azzal kapcsolatban, hogy a változásokhoz való alkalmazkodás érdekében minden vállalkozás szembesülhet a „szerkezetátalakítások” szükségességével.

2.   Az európai bizottsági dokumentum lényegi tartalma

2.1

Az Európai Bizottság meg van győződve róla, hogy a szerkezetátalakítások nem szükségszerűen jelentenek szociális értelemben vett visszalépést, vagy számottevő gazdasági veszteséget. Ellenkezőleg: a szerkezetátalakítások a gazdasági és társadalmi fejlődés zálogai, amennyiben azokat megfelelően készítik elő, a vállalkozások hatékonyan és gyors ütemben kezelik, és a közhatóságok továbbra is jó feltételeket biztosítanak a szerkezetátalakítások számára.

2.2

A vállalkozások szerkezetátalakításai gyakran olyan költségekkel járnak, amelyek nem csak az érintett munkavállalókra nézve jelentenek súlyos terheket, hanem a helyi vagy regionális gazdaságra is. A társadalmi kohézió fenntartásához – amely az európai szociális modell védjegye – olyan „kísérőpolitikákat” kell végrehajtani, amelyek célja a társadalmi költségek minimalizálása, valamint alternatív munkahely- és a jövedelemforrások kutatásának támogatása.

2.3

A közösségi szintű válaszok tehát a következő négy főbb követelménykör köré kell, hogy csoportosuljanak:

szükség van az érintett politikák közötti koherencia megkövetelésére annak érdekében, hogy az általuk elindított növekedés és a szerkezetátalakítások ne az emberi erőforrás rovására történjenek,

szükség van egy olyan hosszú távú perspektívára, amely keretet ad a különböző közösségi politikáknak; a gazdasági és szociális szereplőknek, ahhoz, hogy cselekedni tudjanak, hosszú távon kell tudniuk előretekinteni,

szükség van valamennyi érintett szereplő – közöttük elsősorban a szociális partnerek – részvételére,

figyelembe kell venni a területi dimenziót is, mivel a változást helyi szinten lehet a leghatékonyabban előkészíteni. E tekintetben az Európai Unió regionális és kohéziós politikája egyfajta katalizátorszerepet tölt be.

2.4

A közlemény megállapítja azon fejlesztendő vagy megerősítendő intézkedéseket, amelyeket e tekintetben az Unió egyszerre mozgósíthat horizontális és ágazati szinten. Az említett intézkedések végrehajtásakor – a szerkezetátalakítások hatékonyabb irányítása és előkészítése mellett – a lehető legnagyobb mértékben kell korlátozni a vállalkozásokra nehezedő terheket.

2.5

A közlemény 1. melléklete egy 12 részből álló konkrét intézkedéssorra tesz javaslatot, melyek közül az alábbiakat emeljük ki:

az európai foglalkoztatási stratégia felülvizsgálata,

a pénzügyi eszközök reformja és egy növekedéskiigazítási alap létrehozása,

a „Szerkezetátalakítások” című fórum létrehozása,

a szerkezetátalakításoknak rövidtávon leginkább kitett ágazatok fokozott figyelemmel kísérése.

3.   Általános észrevételek

3.1

Az EGSZB üdvözli, hogy az Európai Bizottság átfogó és horizontális megközelítést választott. A közlemény a vállalkozások és a munkavállalók számára egyformán életbevágó kérdést tárgyal. Az EGSZB több korábbi véleményében kifejtette álláspontját a témáról. Az ipari szerkezetváltások és az érintett ágazati szereplők alkalmazkodási képessége a versenyképesség megőrzésének létfontosságú tényezői. E műveletek sikere ugyanakkor nagyban függ a változás szociális dimenziójának kezelési módjától is.

3.2

Amikor az Európai Bizottság közleményében szerkezetátalakításokról beszél, természetszerűleg felmerül e fogalom meghatározásának kérdése. Az EGSZB több korábbi véleményében is különbséget tett az „ipari szerkezetváltások”, vagyis egy vállalat vagy ágazat állandó fejlődési folyamata, illetve a „szerkezetátalakítások” között, mely utóbbi az ipari átalakulások sajátos formája, és többnyire hirtelen (gyakran erőszakos) alkalmazkodási folyamatot jelent, melyet a vállalkozások a gazdasági környezet kényszere alatt hajtanak végre a versenyképesség visszaszerzése érdekében.

3.2.1

Jóllehet az Európai Bizottság a könnyebb érthetőség kedvéért nem alkalmazza e különbségtételt, az EGSZB árnyaltabb szempontrendszer kialakítását javasolja. Míg az ipari szerkezetváltások sikere kétségkívül az előkészítés és a kezdeményező felfogás kérdése, a szerkezetátalakítások a globális kontextus mind nagyobb és mind összetettebb kihívását jelentik. Mindkét folyamat eltérő megközelítést és intézkedéseket igényel.

3.2.2

A változások ösztönzése nem lehet önmagáért való cél. Egy világosan meghatározott hosszú távú és a jövőre összpontosító iparpolitika képes lehet pozitívan befolyásolni e változásokat, és következményeiket úgy alakítani, hogy új távlatok nyíljanak általuk. Az EGSZB ennek fényében vizsgálja majd az új iparpolitikáról szóló újabb bizottsági közleményt (COM(2005) …).

3.3

Az EGSZB alapvetően egyetért az Európai Bizottságnak a jelenségről készített elemzésével. Az Európai Bizottság a szerkezetátalakítások négy fő okát jelöli meg:

az európai egységes piac fejlődését és a gazdaságok nyitását a nemzetközi verseny felé;

a technológiai újításokat;

a szabályozási keret fejlődését;

a fogyasztói kereslet átalakulását.

3.3.1

Az Európai Bizottság elemzése ezzel csupán a mindenki által jól ismert általános tényezőkre korlátozódik. Pedig épp ilyen lényeges tudni azt, vajon e szerkezetátalakítások a változások előkészítése érdekében hosszú távra előre megtervezett, vagy éppen a külső kényszerek vagy gazdálkodási hibák miatt rövid távon a vállalatokra kényszerített intézkedések-e. Ha például nem veszik figyelembe, miként alakul a piaci potenciál termelőkapacitásokhoz való viszonya, fölös kapacitások keletkeznek, amelyek előbb-utóbb szerkezetátalakításokat indukálnak. Az EGSZB a kérdés elmélyültebb elemzését szorgalmazza, tekintve, hogy e körülmények eltérő megközelítést tesznek szükségessé.

3.3.2

A szerkezetátalakítások mindig rengeteg félelmet keltenek, főként a munkavállalók körében, a lehetséges negatív következmények miatt. Ha megfelelően kezelik őket, ugyanakkor új kihívások és lehetőségek forrásaivá is válhatnak. Szép számmal akadnak példák sikeres, illetve vegyes eredménnyel járó szerkezetváltásokra is. Az eredmény alapvetően a vállalaton belüli hozzáállástól és a különböző fázisok kezelésétől függ, illetve attól, hogy a különböző szereplők hogyan tudnak egyetértésben együttműködni a lehetőségek megragadása érdekében.

3.4

A közlemény kevés konkrét intézkedést javasol, néhányat pedig egyszerűen csak megállapít. Az EGSZB tudatában van, hogy az Európai Bizottság nem tehet a dolgok jelenlegi állásán messze túlmutató javaslatokat. Egyúttal úgy véli, hogy a közlemény megfelelő alap a kérdésben követendő közösségi politika kialakításához, amely az érintett főigazgatóságok és tagállamok összehangolt fellépését igényli.

4.   Különös észrevételek

4.1

Az EGSZB osztozik abban a véleményben, mely szerint a szerkezetátalakításokra adandó válaszoknak a növekedési és foglalkoztatási stratégia általánosabb keretébe kell illeszkedniük. A változások kezelése nagymértékben hozzájárulhat a lisszaboni stratégia célkitűzéseinek megvalósításához.

4.1.1

Az EU-nak e tekintetben meg kell fontolnia, milyen módon tud hozzájárulni a helyi, regionális és nemzeti szinten elfogadott intézkedésekhez. A Közösség döntő szerepet játszhat a tagállamokon belüli viták előrevitelében, és hozzájárulhat a probléma tudatosításához. Ugyanakkor a változások előkészítése és az átalakulások kezelése érdekében mozgósíthatja a rendelkezésére álló különféle eszközöket.

4.2   A horizontális közösségi politikák mobilizálása

4.2.1

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottságon belüli belső munkacsoport létrehozásán, valamint az Európai Parlamenttel és a Tanáccsal folytatott rendszeres párbeszéden keresztül történő szorosabb koordináció gondolatát. Az érintett főigazgatóságok bevonása hozzájárulhat a változások előkészítéséhez és kezeléséhez kapcsolódó különböző cselekvési területek közötti fokozott szinergiahatáshoz. Ugyanakkor úgy véli, ügyelni kell arra, hogy a munkacsoport koordinációs feladatára összpontosítson, s az Európai Bizottság megőrizze világosan kijelölt hatásköreit a jogalkotás és a közösségi intézkedések végrehajtása terén.

4.2.2

Az EGSZB elvben egyetért az Európai Bizottság által a foglalkoztatási stratégia felülvizsgálatára vonatkozóan megjelölt prioritásokkal. E tekintetben kiemelt figyelmet kell fordítani az élethosszig tartó képzési és oktatási programokra és a munkaszervezés minőségére, beleértve a humán erőforrásokkal való megfelelő gazdálkodást. A foglalkoztatási stratégia nem választható el a makrogazdasági környezetre és az iparpolitika figyelembevételétől. A gazdasági, illetve iparpolitika és a foglalkoztatási stratégia koordinálása révén jobban kezelhetővé válnának a változások.

A stabil, előrelátható és összehangolt európai makrogazdasági keretek a szerkezetátalakítási intézkedések megfelelő kezelésének létfontosságú feltételét jelentik.

A szerkezetátalakítások helyi kontextusa meghatározó tényező, amelyet integrálni kell a globális politikába.

4.2.3

Az EGSZB elfogadja, hogy bár a pénzügyi eszközök felülvizsgálatakor továbbra is a szerkezetátalakítások előkészítésére és kezelésére kell összpontosítani, fontos a már létező alapok általános célkitűzéseit tiszteletben tartani.

4.2.4

Az Európai Bizottság által „a Közösség beavatkozási képessége válsághelyzetben” cím alatt javasolt pénzügyi eszközöket a Tanács egyelőre meglehetősen szkeptikusan fogadta. Az EGSZB álláspontja szerint ennek ellenére feltétlenül folytatni kellene a vitát arról, milyen pénzügyi beavatkozási lehetőségei vannak a Közösségnek az átmenetek megkönnyítésére olyan váratlan események esetében, amelyek regionális vagy ágazati, illetve szociális szinten jelentős következményekkel járnak. Támogatja tehát az Európai Bizottságnak a megfelelő eszközrendszer megteremtésére irányuló munkáját.

4.2.5

Az EGSZB egy decemberi véleményében már kifejtette álláspontját az iparpolitikáról (3). Eszerint elsősorban az ágazati megközelítést kell elmélyíteni, ami lehetővé teszi az egyes ágazatokra alkalmazható megoldások kidolgozását. Nem szabad kizárólag a válságban lévő gazdasági szektorokra összpontosítani, hanem ügyelni kell arra, hogy az elemzések a lehető legtöbb Európa számára fontos ágazatra kiterjedjenek, a változások megfelelő időben történő ellensúlyozása és kezdeményező szellemben történő kezelése érdekében. A szociális párbeszédnek e téren döntő szerepet kell játszania.

A vállalkozásokra vonatkozó jogszabályi keretek javítása valóban lényeges pont, de konkrétabb elemzést és pontosítást igényel. A cél a vállalkozások szempontjából olyan egyszerűbb jogszabályok megalkotása, amelyek ugyanakkor nem jelentenek visszalépést a szociális és környezetvédelmi normák terén.

4.2.6

Az EGSZB úgy véli, hogy a technológiai kezdeményezések, nevezetesen a technológiai platformok a helyzet javításának egyik legfőbb eszközét jelentik. A technológiai újítások a látszólag megrekedt helyzetek meghaladására ösztönöznek, különösen az energiaágazat, a szennyezőanyag-kibocsátás és az újrahasznosítás terén. E technológiai újítások lehetővé teszik az érintett ipari ágazatok versenyképességét visszaadó technológiai átalakulásokat.

4.2.6.1

Éppen ezért törekedni kell az innováció számára kedvező környezet kialakítására. Ennek elengedhetetlen feltétele az ösztönző adóintézkedések bevezetése, illetve a szellemi tulajdon védelme. A szerkezetátalakítások kezelése során ugyanakkor tekintetbe kellene venni a szervezeti és szociális innováció szükségességét is.

4.2.7

Ami a versenypolitikát illeti, felmerül a kérdés, vajon elégségesek-e a jelenleg rendelkezésre álló eszközök. Egyre több olyan versenyképességi tényező játszik meghatározó szerepet, amelyekkel a versenypolitika nem foglalkozik; ilyen például a vállalkozások adózása.

Ami az állami támogatásokat illeti, még messze vagyunk egy olyan reform meghirdetésétől, mely ezeket a támogatásokat azokra a területekre irányítja, melyek a legnagyobb mértékben hozzájárulnak a növekedéshez és a foglalkoztatáshoz. E kérdés kapcsán az EGSZB kiemeli, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani az állami támogatások, a szerkezetátalakítások és az áttelepítések közötti összefüggésekre. Meg kell bizonyosodni róla, hogy az állami támogatásokra vonatkozó szabályok nem diszkriminatív jellegűek-e, és továbbra is elő kell segíteni a társadalmi kohéziót. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy kiemelt figyelmet érdemelnek az Európai Unión kívül érvényben lévő gyakorlatok.

4.2.8

Az EGSZB több korábbi véleményében kifejtette a külpolitikával kapcsolatos álláspontját.

4.2.9

Az EGSZB osztja azt a véleményt, hogy a dublini székhelyű Európai Változásmegfigyelő Központnak fontos szerepet kell játszania a szerkezetátalakítások elemzéséhez és nyomon követéséhez szükséges eszközök kifejlesztésében. Az Ipari Szerkezetváltások Konzultatív Bizottságának fokozottan együtt kell működnie a Változásmegfigyelő Központtal.

4.3   Megerősített partnerség a változás szolgálatában

4.3.1

Kiemelt figyelmet kell fordítani a szociális párbeszéd fejlesztésére. Az EGSZB osztja az Európai Bizottság azon álláspontját, hogy a szociális partnerek az ágazatokkal kapcsolatos ismereteiknek köszönhetően figyelmeztető szerepet tölthetnek be. Ez az eszköz minden olyan helyzetben hatékony lehet, amikor a szociális partnerek szerint intézkedésre van szükség, s nem csupán a válsághelyzetekben, amikor a szociális partnerek „aggasztó fejleményeket” diagnosztizálnak. A közösségi fellépés ily módon jobban összhangba kerülhet a szerkezet-átalakítási folyamatok előkészítésére és kezelésére irányuló igényekkel.

4.3.2

Az EGSZB nagy érdeklődéssel várja az Európai Bizottság által bejelentett, a vállalkozások társadalmi felelősségéről szóló közlemény közzétételét, amely főként a szerkezetátalakítások keretében – a vállalkozások és a többi résztvevő közötti egyetértésben – született pozitív kezdeményezésekről kell, hogy szóljon. A jogi alapok továbbfejlesztése mellett nyilvánosságra kell hozni, és támogatni kell a változások kezelésének bevált gyakorlatait. Az EGSZB különösen arra hívja fel a figyelmet, hogy a más vállalatok szerkezetátalakítása által közvetetten érintett vállalkozásokat (pl. alvállalkozók, szolgáltatók, stb.) szintén tekintetbe kell venni e folyamatban.

Az EGSZB egyébként egy korábbi véleményében már kifejtette a vállalkozások társadalmi felelősségével kapcsolatos álláspontját.

4.3.3

Az EGSZB elvben üdvözli a „Szerkezetátalakítások” fórum elindítását, amelynek célja a bevált gyakorlatok szélesebb körű bemutatása, és az e gyakorlatok átültetését helyi szinten nehezítő akadályok (szabályozás) elemzése. Jóllehet még korai e fórum eredményeit értékelni, az EGSZB kifejezi készségét arra, hogy kompetenciáját a fórum rendelkezésére bocsássa, és hozzá kíván járulni ahhoz, hogy az valódi hozzáadott értéket teremthessen az európai politika számára. Ennek feltétele, hogy a fórum bürokratikus többletmunkától mentes munkamódszerrel dolgozzon, és a korábban nem kellőképpen elmélyített kérdésekre összpontosítson. A civil társadalom érintett szervezeteinek lehetőséget kell adni az aktív részvételre e munkában.

4.4   A szabályozási és egyezményi keret kiigazítása

4.4.1

A szabályozásnak a lisszaboni cselekvési programban meghirdetett korszerűsítésén és egyszerűsítésén túl, amelyet az EGSZB mindig is támogatott, az Európai Bizottság bejelenti a munkajog változásáról szóló zöld könyv tervét is. A munkajognak éppen a szerkezet-átalakítások kontextusa miatt kell a rugalmasság és a biztonság közötti egyensúlyra törekednie.

4.4.2

A munkavállalók Unión belüli mobilitásának ösztönzésével kapcsolatosan az Európai Bizottság által megfogalmazott egyetlen javaslat, nevezetesen a kiegészítő nyugdíjjogosultság hordozhatóságának javításával kapcsolatban előterjesztendő irányelvjavaslat kevésnek tűnik. A szerkezetátalakítások következtében kialakuló munkavállalói mobilitás fontos és összetett kérdés, amelynek a határokon átívelő mobilitás csupán az egyik oldala. A munkavállalóknak képesnek kell lenniük a szerkezetátalakítások teremtette új feltételekhez való alkalmazkodásra. Mindez akár szakmai átállást vagy új munkahely keresését is jelentheti. Meg kellene tehát vizsgálni, milyen intézkedéseket kell hozni közösségi, nemzeti vagy akár regionális szinten a munkavállalók átállásának megkönnyítése érdekében. A mobilitás elősegítése érdekében ösztönző intézkedések egész sorát kellene megállapítani a szakképzés, a munkaerőpiac, illetve a szociális és adójog területén, beleértve a munkaerő szabad áramlását gátló, adminisztratív akadályok megszüntetését is.

4.5   Az európai szociális partnerekkel a vállalkozások szerkezetátalakításáról és az európai üzemi tanácsokról folytatott konzultáció második szakasza

4.5.1

Az Európai Bizottság egy nagyközönségnek szánt közleményében most első alkalommal kérte ki a szociális partnerek véleményét két egészen eltérő kérdéssel kapcsolatban. Ez az eljárás nem talált egyöntetűen pozitív fogadtatásra, és az EGSZB is kétségeit fejezi ki azzal kapcsolatban, vajon a legmegfelelőbb módszert választották-e.

4.5.2

A formai kérdésektől függetlenül az EGSZB támogatja a gondolatot, hogy a szociális partnerek folytathassák és konkretizálhassák a szerkezetátalakítással kapcsolatos tevékenységüket.

4.5.3

Az európai üzemi tanácsok kulcsszerepet játszanak a szerkezetátalakításokban. Az EGSZB éppen ezért úgy véli, hogy valóban tekintetbe kell venni az európai üzemi tanácsokról szóló irányelv felülvizsgálatáról folytatott konzultációt, a hangsúlyt a szerkezetátalakításokra helyezve, de ennek a konzultációnak tágabb kontextusba kell illeszkednie. A munkavállalók tájékoztatáshoz és konzultációhoz való jogát az európai üzemi tanácsi irányelv nem korlátozza a szerkezetátalakítások kérdésére.

4.6   Az Európai Bizottság következtetései

4.6.1

Az EGSZB osztozik az Európai Bizottság azon meggyőződésében, hogy a szerkezetátalakítások nem szükségszerűen jelentenek szociális értelemben vett visszalépést vagy számottevő gazdasági veszteséget. A szerkezetátalakítások jelentős részben hozzájárulhatnak a gazdasági és szociális előrelépésekhez. Ám ahogy az Európai Bizottság jogosan megjegyzi, a szerkezetátalakítások megvalósítási körülményeinek meghatározó jelentőségük van.

4.6.2

Ugyanakkor vannak bizonyos, a munkavállalókra nézve negatív következmények, amelyeket nem lehet kiküszöbölni. A közösségi szinten meghozandó intézkedéseknek nem csak az Európai Bizottság által megfogalmazott követelményeknek kell eleget tenniük, de az átmeneti időszakban a munkavállalók számára is garantálniuk kell a szükséges védelmet.

Brüsszel, 2005. december 14.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

elnöke

Anne-Marie SIGMUND


(1)  „Az EU Fenntartható Fejlődési Stratégiájának 2005. évi felülvizsgálata: Előzetes összegzés és irányadás a jövőre vonatkozóan” (COM(2005) 37 final), 2005. február 9.

(2)  COM(2005) 120 final.

(3)  HL C 157., 2005.6.28. - A szerkezetváltás támogatása: a kibővített Európa iparpolitikája (COM(2004) 274 végleges).


17.3.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 65/63


Európai Gazdasági és Szociális Bizottság vélemény – Tárgy: „Javaslat tanácsi határozatra a 2007-2013 közötti időszakra »A terrorizmus megelőzése, arra való felkészültség és következményeinek kezelése« elnevezésű, egyedi program létrehozásáról – »Biztonság és a szabadságjogok védelme« elnevezésű általános program”

COM(2005) 124 final – 2005/0034 (CNS)

(2006/C 65/13)

2005. július 25-én a Tanács úgy határozott, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződés 262. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a fenti tárgyban.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Foglalkoztatás- és szociálpolitika, uniós polgárság” szekció a véleményét 2005. november 14-én elfogadta. (Előadó: Miguel Ángel CABRA DE LUNA.)

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2005. december 14–15-én tartott 422. plenáris ülésén (a 2005. december 14-i ülésnapon) 126 szavazattal, 10 tartózkodás mellett elfogadta a következő véleményt.

1.   Bevezetés

1.1

Az Európai Bizottság közleményben tudatja a Tanáccsal és az Európai Parlamenttel „A biztonság és a szabadságjogok védelme” elnevezésű általános program létrehozásáról szóló tanácsi határozattal kapcsolatos javaslatait, amely két eszközt foglal magában: „A terrorizmus megelőzése, arra való felkészültség és következményeinek kezelése” és a „Bűnmegelőzés és a bűnözés elleni küzdelem” c. egyedi programokat, mindkettő a 2007–2013-as időszakra szól. Mindkét program az Európai Bizottság azon szándékának kifejeződése, hogy a 2007–2013-as pénzügyi tervben támogatást biztosítson a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség kialakításának, a fogalmat „a polgárság, a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésére” bővítve, miáltal a bel- és igazságügy (IB) hagyományos fogalma is kibővül, magában foglalva immár az uniós polgárságot is, az ENSZ új, Az emberek biztonságával és a biztonság tágabb értelmezésével  (1) kapcsolatos intézkedéseivel megegyezően. Ez a kis kiegészítés igen fontos, és jelentős előrelépést jelent az összes társadalmi szereplő által elfogadott biztonságfogalom megalkotása irányában. A keretprogram különlegességét európai dimenziója adja, amely révén szoros együttműködés alakulhat ki az uniós és a nemzeti szintű intézkedések terén.

1.2

Az Európai Bizottság megerősíti, hogy az európai térségben egyszerre, egyenlő mértékben kell fejleszteni a szabadságot, a biztonságot és a jog érvényesülését, a demokrácia, az emberi jogok tiszteletben tartása, az alapvető szabadságjogok és a jogállamiság elvei közötti egyensúly fenntartásával. Az Unió fokozatosan fejleszti az e területen végzett tevékenységeit; a bécsi cselekvési tervvel (2) kezdve, majd az Európai Tanács 1999-es tamperei cselekvési irányvonalait követve számos jogszabály és pénzügyi támogatási program született. Az említett cselevési irányvonalak emellett letisztult formában megjelentek az Európai Unióról szóló szerződésben és a 2004 novemberében az Európai Tanács által létrehozott hágai programban. Az európai biztonsági és védelmi politika, valamint az EU terrorizmus elleni cselekvési terve is az Unió keretén belül végzett terrorizmusellenes küzdelmet erősíti.

1.3

Az alapjogoknak az Unióban javasolt és elfogadott intézkedésekkel kapcsolatos védelme és biztosítása szempontjából nagyobb szerepet kell szánni mindezen kérdésekben az Európai Parlamentnek és az Európai Bíróságnak.

1.4

Az Unió azonban mostanáig aránylag alacsony finanszírozási szintű jogalkotási tevékenységekre koncentrált a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség kialakításával kapcsolatban, ezért itt az ideje, hogy a működési kérdésekre összpontosítsunk, különösen, ha a terrorizmus elleni küzdelemre úgy tekintünk, mint a bűnözés különösen alattomos válfajával való szembeszállásra, amely sürgős intézkedéseket kíván (3).

1.5

A terrorizmus mint a bűnözés egyik kifejeződési formája az egyik legjelentősebb fenyegetés, amellyel a polgároknak jelenleg szembe kell nézniük. Az általános program abból indul ki, hogy a bűncselekmények fenyegetik az egyének szabadságjogait és jogait, a demokratikus társadalmakat és a jogállamiságot, és hogy szabadság csak ott létezhet, ahol biztonság van, és a jogi biztosítékok is rendelkezésre állnak. Az állami szerveknek és a civil társadalomnak rendelkezniük kell azokkal az eszközökkel, amelyekkel lépést tudnak tartani a szervezett és határokon átnyúló keretek között tevékenykedő terroristák és bűnözők egyre kifinomultabb módszereivel, hogy így közösen lehessen finanszírozni az innováció ösztönzését célzó kétoldalú és nemzeti projekteket, és nemzetközi vagy uniós szinten át lehessen adni az ezekből származó tapasztalatokat.

1.6

A szervezett bűnözés jelentős veszélyt jelent az EU számára. Az Europol szerint az Unióban tevékenykedő bűnszervezetek körülbelül fele uniós tagállamok polgáraiból áll össze, és jelentős részük különféle bűncselekményekkel – pl. kábítószer-kereskedelem, illegális bevándorlás és emberkereskedelem, pénzügyi visszaélések, csempészet és különféle, vagyon elleni bűncselekmények – összefüggésben kapcsolatokkal rendelkezik Unión kívüli országokban.

1.7

A terrorizmus és a szervezett bűnözés elleni küzdelem során nem szabad megkérdőjelezni az egyén szabadságjogait és a jogállamiságot, sőt, meg kell őrizni azokat. A demokratikus alkotmányt, a személyes szabadságjogok fogalmának kialakulását és az ártatlanság vélelmét nem szabad félresöpörni, és nem szabad kétségbe vonni őket a terrorizmus és a szervezett bűnözés elleni küzdelmet célzó intézkedésekben.

1.8

Aggodalomra ad okot, hogy e szervezetek között egyre erősebb a nemzetközi együttműködés, és nem csak azért, mert ez több bűncselekmény elkövetését teszi lehetővé, hanem azért is, mert megnehezíti a rendőrségek és az igazságügyi szervek munkáját. A határokon átnyúló bűnözés ellen nem lehet felvenni a harcot, ha a rendőri szervek csak a saját tagállamaik határain belül léphetnek fel. A szervezett bűnözői csoportok tagjai éppen ezt a gyenge pontot használják ki azáltal, hogy másik tagállamból irányítják bűnözői tevékenységüket. Az áruk, a személyek, a tőke és a szolgáltatások szabad mozgása számos szempontból kedvező, a szervezett bűnözés azonban tőkét tudott kovácsolni az általa nyújtott lehetőségekből és a tevékenységük megfékezésre nem képes igazságügyi térség rugalmasságából.

1.9

Az Europol szerint jelenleg mintegy 3 000 szervezett bűnözéssel foglalkozó csoport tevékenykedik az Unió területén belül, ezekben pedig mintegy 30 000 személy részvétele ismeretes. Ezek a tagállamok által rendelkezésre bocsátott adatokon alapuló számok azonban pusztán szemléltető jellegűek, a valóságban ezek sokkal magasabbak. A csoportok mérete, szerkezete, szervezettsége és egyéb jellemzői mind tagállamokon belül, mind azok között eltérőek. Az európai szervezett bűnözői csoportok mindenféle bűnözői tevékenységben részt vesznek, közülük ki kell emelni a kábítószer-kereskedelmet, az illegális bevándorlást, az emberkereskedelmet, a csempészetet, a műkincsrablást múzeumokból ás templomokból, a csalást és a pénzügyi visszaéléseket.

1.10

Az EGSZB már korábban megfogalmazta a véleményét ebben a kérdésben (4)Az Európai Bizottság munkadokumentuma – A belső biztonság megőrzése és a védelemmel kapcsolatos nemzetközi kötelezettségek és intézkedések végrehajtása közötti kapcsolat (5). Az említett vélemény következtetései közül az alábbiakat érdemes kiemelni:

a.

Az EGSZB teljes mértékben támogatja a közösségi szintű, összehangolt fellépést a terrorizmus ellen, valamint az Európai Bizottság által javasolt nyílt koordinációs módszert, kéri azonban, hogy a lehető legkörültekintőbben járjanak el, és alaposan gondolják át a megelőző és büntető jellegű intézkedések módszereit – az Egyesült Államok ellen intézett 2001. szeptember 11-i gyűlöletes támadások, valamint az EU és harmadik országok területén elkövetett terrorcselekmények kapcsán felmerülő, jogosan mély érzelmek ellenére.

b.

Miközben hangsúlyozza az emberi jogok és a nemzetközi védelmi eszközök tiszteletben tartásának abszolút elsőbbségét, az EGSZB tudatában van annak, hogy fejleszteni kell a közös belbiztonsági és terrorizmusellenes politikát, ezen elvek és e politikai és humanista etika megkérdőjelezése nélkül, garantálva a személyek és a javak tényleges biztonságát – ehhez azonban meg kell találni a különféle jogok és szabadságok védelméhez szükséges követelmények közötti egyensúlyt.

2.   Az Európai Bizottság javaslatának lényege

Jobban kell kezelni az Unió polgárait érintő biztonsági kockázatokat, garantálva jogaikat és szabadságaikat,

1)

támogatni és fejleszteni kell a bűnüldöző hatóságok, egyéb nemzeti hatóságok, valamint a kapcsolódó uniós szervek közötti koordinációt, együttműködést és kölcsönös megértést,

2)

horizontális módszerek és eszközök – pl. a magán- és közszféra közötti együttműködés, viselkedési és bevált gyakorlatokról szóló kódexek, összehasonlító statisztikák és kriminológiai technikák ösztönzése, elősegítése és fejlesztése – a terrorizmus- és bűnmegelőzési stratégiák kialakítása érdekében, valamint

3)

a létfontosságú infrastruktúra védelmével és a terrorizmus és bűnözés következményeinek kezelésével kapcsolatos know-how, tapasztalatok és szabványok cseréje, mind a polgári védelem, mind pedig az áldozat- és tanúvédelem területén.

2.1   A javasolt intézkedéstípusok

Az Európai Bizottság által kezdeményezett és irányított, európai dimenzióval rendelkező projektek, többek között koordinációs mechanizmusok és hálózatok, elemző tevékenységek, beleértve olyan tanulmányokat és tevékenységeket, melyek célja, hogy konkrét politikai projektekkel, képzéssel és személyzeti csereprogramokkal kapcsolatos megoldásokat dolgozzanak ki;

Legalább két tagállam (vagy egy tagállam és egy tagjelölt ország) által kezdeményezett és irányított transznacionális projektek;

a tagállamokon belüli nemzeti projektek;

európai dimenzióval rendelkező célkitűzéseket követő nem kormányzati szervezeteknek nyújtott működési támogatások.

2.2   Kiemelten támogathatók:

az operatív együttműködéssel és a koordinációval kapcsolatos tevékenységek (a hálózatépítés megerősítése – összeköttetések és kapcsolattartás, kölcsönös bizalom és megértés, az információ, a tapasztalatok és a legjobb gyakorlatok cseréje és átadása);

elemző, nyomon követési és értékelési tevékenységek;

a technológiák és módszerek fejlesztése és átadása;

képzés, személyzeti és szakértői csereprogramok, valamint

információs és ismeretterjesztő tevékenységek.

2.3   A szubszidiaritás és az arányosság elvének tiszteletben tartása

A szubszidiaritás elvét illetően a keretprogram nem kíván beleavatkozni a tagállamok nemzeti hatóságai által irányított programok által lefedett területekbe, csak olyan területekre összpontosít, amelyek esetében az uniós szintű fellépés valódi értéktöbbletet nyújthat. Ebben az értelemben kiegészíti a nemzeti programokat, és maximalizálja a két- vagy többoldalú tevékenységekben megvalósuló együttműködést.

Az arányosság elvét illetően az intézkedéseket a lehető legáltalánosabban határozzák meg, és a végrehajtásukhoz szükséges adminisztrációs és pénzügyi követelményeket a lehető legegyszerűbbé teszik.

2.4   Egyszerűsítés és racionalizáció

A finanszírozás racionalizálása, a tevékenységek fontossági sorrendje meghatározásának rugalmasabbá tétele és az átláthatóság fokozása révén a javasolt eszközök egyszerűsítésére törekednek mind jogi, mind igazgatási értelemben. A potenciális kedvezményezettek szabványosított rendszerben nyújthatják be támogatási kérelmeiket.

2.5   Költségvetési támogatás

Az általános programra előirányzott teljes összeg 735 millió €, ebből 137,4 millió jutna a „A terrorizmus megelőzése, arra való felkészültség és következményeinek kezelése” és 597,6 millió a „Bűnmegelőzés és a bűnözés elleni küzdelem” egyedi programra.

2.6   Támogatási típusok és végrehajtási módszerek

támogatások ajánlattételi felhívás alapján,

szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések.

3.   Általános észrevételek – a bűnözés és a terrorizmus mint az uniós polgárok jólétét fenyegető veszélyek

3.1

Az Europol szerint a szervezett bűnözéssel foglalkozó csoportok saját törvényellenes tevékenységeik céljaira kihasználják az Unión kívüli, különösen a származási és tranzitországok politikai és gazdasági instabilitását. A korrupció segítségével és a jobb jövő reményében az emberek tevékenyen vagy passzívan belekeveredhetnek a bűnözésbe. Az ily módon megerősödő bűnözés állandósítja az első illegális tevékenységeket lehetővé tevő szerkezeti hiányosságokat, például azáltal, hogy hátráltatja a demokratikus vagy gazdasági reformok megvalósítását.

3.2

Ami a terrorizmust illeti, közvetlenül az emberi méltóság és a nemzetközi jog legalapvetőbb elvei ellen irányul, minden tagállam és minden nép számára veszélyt jelent, bármikor és bárhol megnyilvánulhat, és közvetlenül az Uniót alkotó társadalmak és más nemzetközi szervezetek alapvető értékeit (6): a jogállamiságot, a polgárok biztonságát, a tiszteletet és a toleranciát támadja. A terrorcselekmények az emberiség, a demokrácia és az emberi jogok ellen irányulnak; gyűlöletet és félelmet szítanak, és fokozzák a vallási, ideológiai és etnikai csoportok közötti megosztottságot.

3.3

A világ lakossága már évtizedek óta szenved ettől a jelenségtől. Minden földrészen vannak olyan városok, ahol különböző súlyosságú támadásokat követtek el ugyanazzal a céllal: szándékosan embereket gyilkolni, illetve a lehető legsúlyosabb kárt tenni bennük, elpusztítani a javakat és az infrastruktúrákat, tönkretenni a vállalkozásokat és a gazdaságokat a lakosság vagy egy bizonyos csoport megfélemlítése céljából, és kényszerhelyzetbe hozni a kormányokat vagy nemzetközi szervezeteket.

3.4

A New York-i World Trade Center 2001. szeptemberi lerombolása annak az egész világra kiterjedő terrorhullámnak a csúcspontját jelentette, amely az ugyanezen épületek elleni robbantási kísérlettel kezdődött 1993-ban. A napjainkban tapasztalható terrorizmus korábban soha nem látott méreteket öltött, és páratlan hatalomra tett szert, mellyel súlyos konfliktusokat képes okozni (7), és még soha nem volt ennyire eltökélt, hogy bármilyen eszközt felhasználjon a civil lakosság válogatás nélküli és tömeges pusztításához. A polgári repülés, a létfontosságú infrastruktúrák és a mai modern élet legtöbb eleméhez szükséges áramellátó rendszerek sebezhető célpontok a terrorista csoportok számára, akiket az vezérel, hogy minden áron a lehető legnagyobb károkat okozzák társadalmaink számára a legsebezhetőbb pont: a polgárok támadása révén.

3.5

Európa súlyos terrortámadások célpontja volt, a globális terrorkampány legutóbbi állomása London volt 2005. július 21-én, és reális esély van arra, hogy újabb merényletek történnek, ezért fel kell készülnünk azokra: először is azok elkerülésére, másodszor pedig azon támadások összes következményének kezelésére, amelyeket nem tudunk megelőzni. Kezdünk hozzászokni a több tíz, illetve több száz áldozatot követelő és a városokban káoszt okozó robbantásos merényletekhez; a támadásokért felelős terrorista csoportok azonban elég elszántak, türelmesek, és megvannak a szükséges erőforrásaik ahhoz, hogy nagy horderejű támadásokat hajtsanak végre, mint például kereskedelmi járatok eltérítése vagy vegyi, biológiai vagy sugárzó anyagok kibocsátása sűrűn lakott területeken.

3.6

Az előbbiekben leírtak nem áshatják alá a szilárd jogállamiságot és a minden személyt megillető alkotmányos garanciákat. A hatóságoknak mindig a törvények szerint kell eljárniuk, de valamilyen módon túlléphetik a hatáskörüket a terrorizmus megelőzésére és elfojtására tett intézkedések meghozatala során.

3.7

A szociál- és gazdaságpolitikai intézkedések hozzájárulhatnak a terroristák által gyakran kihasznált haragot szító kirekesztettség és a gyors társadalmi-gazdasági változások kedvezőtlen hatásainak enyhítéséhez. Ehhez a következőket kell tenni:

hosszú távú kereskedelmi, támogatási és beruházási intézkedéseket kell hozni, amelyek hozzájárulnak a marginális társadalmi csoportok integrálásához és társadalmi részvételük elősegítéséhez;

fokozottabb erőfeszítéseket kell tenni a társadalmak strukturális egyenlőtlenségeinek csökkentésére, miáltal megszűnne bizonyos csoportok hátrányos megkülönböztetése;

ösztönözni kell a gyermekek és a nők oktatását, valamint a kirekesztettek munkavállalását és képviseletét elősegítő programokat;

2015-ig meg kell valósítani a millenniumi fejlesztési célokat.

3.8

A terrortámadások megelőzése kiemelt helyen szerepel a szabadsággal, a biztonsággal és a jog érvényesülésével kapcsolatos EU-politikák terén; az Eurobarometer felmérése szerint 10 uniós polgár közül 8 fél a terrorizmustól, és az Unió lakosságának 83 %-a hisz abban, hogy a közösségi fellépés többletértéket hordoz, és ezért támogatja azt. Az EU terrorizmusellenes stratégiáját tartalmazó legfontosabb dokumentum „Az Európai Unió terrorizmus elleni küzdelemmel kapcsolatos cselekvési terve (8). Ennek főbb cselevési irányvonalai a következők:

1.

a nemzetközi konszenzus elmélyítése és a terrorizmus elleni küzdelemmel kapcsolatos nemzetközi erőfeszítések fokozása;

2.

intézkedések hozatala az EU külkapcsolatai terén olyan elsőbbséget élvező harmadik országokra vonatkozóan, ahol fokozni kell a terrorizmus elleni kapacitást vagy a terrorizmus elleni küzdelem iránti elkötelezettséget;

3.

azon tényezők elemzése, amelyek hozzájárulnak a terrorizmus támogatásához, illetve a terroristák beszervezéséhez;

4.

a terroristák pénzügyi és egyéb gazdasági erőforrásokhoz való hozzáférésének visszaszorítása;

5.

az EU szervein belüli és a tagállami kapacitások maximalizálása a terroristák felkutatása, illetve a terroristákkal kapcsolatos nyomozás és bűnüldözés, valamint a terrorista támadások megelőzése érdekében;

6.

a nemzetközi közlekedés biztonságának védelme, valamint hatékony határellenőrzési rendszerek biztosítása;

7.

a terrorista támadások következményeinek kezelésével kapcsolatos uniós és tagállami képességek fokozása;

3.9

Mivel a terrorizmus globális jelenség, a rá adott válasznak is globálisnak kell lennie, és nem csupán az államok és a nemzetközi szervezetek és testületek közötti létfontosságú nemzetközi együttműködést értve ez alatt, hanem a társadalmak minden rétegének – a civil társadalmi szervezetek (ide értve a gazdasági szociális szereplőket, valamint az általános érdekű vagy különféle tevékenységekkel foglalkozó szervezeteket is), mindenféle kormányhivatal, és általában véve a polgárok – bevonását is. Politikai és szociális párbeszédet kell indítani erről a kérdésről a biztonság és a szabadságjogok védelme tágabb témakörén belül.

3.10

A szervezett civil társadalom képes rá, és különleges feladata is az, hogy központi szerepet játsszon a terrorizmusra adott integrált válaszadásban. Az a tény, hogy a szervezett civil társadalom az aktív polgárokra épül, azt jelenti, hogy rugalmasabb, alkotóbb és sokszínűbb ahhoz, hogy a megelőző feladatokat hatékonyabban hajtsa végre, mint az állami hatóságok. A szervezett civil társadalom képes horizontálisan és alulról felfelé történő megközelítéssel elősegíteni a kölcsönös megismerést és megértést, mivel ez nélkülözhetetlen olyan befogadó társadalmak létrehozásához, amelyek életében civil együttműködés, gazdasági tevékenység és az oktatás révén mindenki részt vehet.

Ugyanakkor az illetékes állami hatóságoknak figyelembe kell venniük a szervezett civil társadalomnak a biztonsági és a szabadságjogok védelmére tett intézkedések közötti szükséges egyensúly fenntartását érintő javaslatait.

3.11

A nem kormányzati szereplők – ideértve az összes gazdasági és társadalmi érdekcsoportot és szereplőt, a hírközlési médiumokat, a különféle érdekvédelmi szervezeteket, a tudományos közösséget, a vallási vezetőket, a kultúra és a művészet világát, az általános közvéleményt – aktívabb szerepet játszhatnak e területen, és ezt meg is kell tenniük.

3.12

Egy gyorsan fejlődő civil társadalom stratégiai szerepet játszhat a helyi közösségek védelmében azáltal, hogy szembeszáll a szélsőséges ideológiákkal, és foglalkozik a politikai erőszak kérdésével. A civil társadalom olyan szabad tér, amelyben a polgárok maguk dönthetnek saját sorsukról, az ellenállás és a küzdelem egy formája, a tudás, a nyilvános vita és társadalmi párbeszéd forrása, valamint a közvetítés, az egyeztetés és a kompromisszum terepe. Emellett a különféle társadalmi csoportok és érdekek szócsöve, megnyilatkozási lehetőséget ad a kisebbségeknek és azoknak, akiknek eltérő véleményen vannak, és – saját sokszínűségéből adódóan – elősegíti a tolerancia és a pluralizmus kultúráját. A civil társadalomban részt vesznek a radikálisok és a mérsékeltek is, a kívülállók és a bennfentesek, az ellenállók és azok, akik hajlandóak tárgyalni.

3.13

A civil társadalom létfontosságú szerepet játszhat a globális és összehangolt tevékenységek új szemléletmódjának kialakításában, amelyet mostanáig megnehezítettek az egyoldalúan meghozott intézkedések és a közelmúltban tapasztalható nemzetközi politikai egyet nem értés. Az elmúlt évtizedek során a civil társadalom szereplői gyorsan fejlődő transznacionális szövetségeket kötöttek – amelyekben részt vesznek egyének és csoportok a világ minden tájáról – a globális ügyek előmozdítására, mint például a nemek közötti egyenlőség, a béke és az emberi jogok, az AIDS elleni küzdelem, a környezetvédelem, a méltányos kereskedelemért és a globális igazságosságért indított mozgalmak stb.

3.14

Egyre szélesebb körű egyetértés mutatkozik abban a kérdésben, hogy a terrorizmus elleni küzdelemben nem elegendő az állami fellépés, ha nem áll mögötte a civil társadalom és szereplői aktív elkötelezettsége. Az EGSZB-nek mint a szervezett civil társadalom fórumának lehetősége van arra, és feladata, hogy a saját illetékességi körein belül fellépjen a terrorizmus ellen az Unió és egyéb releváns fórum keretén belül folytatott küzdelem terén. Ugyanakkor az erre irányuló erőfeszítéseknek természetes módon lehetővé kell tenniük, hogy az EGSZB a megelőzést, az együttműködést és a párbeszédet elősegítő szerepének megfelelően hozzájáruljon a saját tevékenységi területét érintő terrorizmusellenes intézkedések alakításához. A terrorizmus megelőzését, arra való felkészültséget és következményeinek kezelését, valamint a bűnmegelőzést célzó egyedi programok létrehozásáról szóló tanácsi határozatra tett javaslat tág és rugalmas keretet biztosít az intézkedések összes típusa számára.

3.15

Elsősorban a következő általános észrevételek születtek:

3.15.1

Az EGSZB mélyen elítéli a terrorizmus minden fajtáját, és szilárd állásponton van ezzel a kérdéssel kapcsolatban.

3.15.2

Az EGSZB határozottan támogatja a bűnözés és a terrorizmus elleni küzdelmet, és kiemelten üdvözli Gijs de Vries terrorizmus elleni uniós koordinátorrá történő kinevezését.

3.15.3

Folytatni kell a terrorizmus és az Unió területén történő bűnözés elleni küzdelem megszilárdításának folyamatát.

3.15.4

Ugyanakkor valóban eredményes együttműködést és koordinációt kell megvalósítani a tagállamok között a rendvédelem és a hírszerzés (kiemelve a rendőrségi célú információk hozzáférhetőségének elvét), valamint az igazságügy terén, továbbá hatékony és állandó együttműködést harmadik országokkal.

3.15.5

Az Európai Bizottság javaslatában emellett nagyon fontosak az állami és a magánszektor közötti stratégiai partnerségek is.

3.16

A szervezett civil társadalom két szinten tölthet be szerepet: a támadások megelőzésében és azok – akár fizikai, pszichológiai vagy gazdasági – következményeinek kezelésében. A javaslatban meghatározott intézkedéstípusokkal összhangban, és kihasználva e meghatározások általános jellegét, az EGSZB saját illetékességi körein belül különféle kezdeményezéseket tehet, amelyek szintén általános és érintőleges jelleggel kiegészíthetnék azokat a kérdéseket, amelyek központi szerepet kaptak a 2005. március 11-i, a demokráciáról, a terrorizmusról és a biztonságról szóló, Madridban tartott nemzetközi csúcstalálkozón. Ezen a találkozón az egybegyűltek létrehozták a madridi menetrend néven ismert cselekvési tervet, amely alkalmazási keretet biztosít a heterogén ajánlások számára (9).

4.   Részletes észrevételek

4.1

Javaslat tanácsi határozatra a 2007-2013 közötti időszakra „A terrorizmus megelőzése, arra való felkészültség és következményeinek kezelése” elnevezésű, egyedi program létrehozásáról [2005/0034 (CNS)].

4.1.1

Az EGSZB egyetért az európai bizottsági javaslat 3. és 4. cikkében megfogalmazott, a program általános célkitűzések között említett kritériumokkal.

4.1.2

A javaslat 5. cikkében részletezett támogatható intézkedéseket illetően az EGSZB úgy véli, különös figyelmet kell szentelni:

4.1.2.1

az „elemzési, felügyeleti és értékelési, ellenőrzési és vizsgálati tevékenységeknek” [5. cikk 2 (b) pont]. Bár az ilyen irányú alapvető kutatások a hetedik kutatási keretprogram révén valósulnak meg, melynek költségvetési előirányzata az Európai Bizottság jelenlegi javaslata szerint 1 milliárd euró, a javasolt programnak elő kell segítenie a kutatócsoportok, a tudományos intézmények és a tudásközpontokként működő különféle fórumok és szervezetek részvételével folytatott párbeszéddel és az ismeretek átadásával, valamint egyfelől a kutatók, elemzők és értelmiségiek, másfelől a döntéshozók közötti hivatalos és nem hivatalos kapcsolattartás megerősítését célzó politikai javaslatokkal kapcsolatos alkalmazott kutatást.

4.1.2.2

a „képzésnek, a személyzet és szakértők cseréjének” [5. cikk 2 (d) pont], amelyek kapcsolatban állnak a fentiekkel, elsősorban azonban azokkal a tevékenységekkel, amelyek lehetővé teszik nyelvészek, fordítók és tolmácsok minőségi képzési és szakképesítési programjainak elindítását, kifejlesztését és hosszú távú fenntartását azon nyelvekből, amelyekből jelenleg kevés szakember áll rendelkezésre, és amelyek a bűnelkövetéssel, terrorcselekményekkel és az ezeket igazoló propagandával és az újabb követők beszervezésével kapcsolatos üzenetek közvetítésére szolgálnak.

4.1.2.3

a „tudatosító és terjesztő tevékenységeknek” [5. cikk 2 (e) pont], amelyek magukban foglalják a 4.2.2.1. pontban említetteket, azonban kiemelt szerepet szánnak a hírközlési csatornáknak, amelyek az erőszak elítélésének eszközei lehetnek, ugyanakkor esetenként ellenőrzés nélkül lehetővé teszik közismert terrorista csoportok propagandájának terjesztését, mivel a tartalomkorlátozás nélküli/cenzúrázatlan hírközléshez való elidegeníthetetlen jogot nem kívánatos módon arra használják fel, hogy a bűnszervezetek félelemkeltő szándékait közzétegyék: élő közvetítést adnak merényletekről, emberrablásokról és rettegésben tartott túszok meggyilkolásáról.

4.1.3

Kívánatos volna, ha a 6. cikkben világosabban és részletesebben meghatároznák, kik nyújthatnak be támogatási kérelmet, ugyanúgy, ahogy azt a később ismertetett programról szóló 5. cikkben megteszik. Mivel meglehetősen érzékeny tevékenységi területről van szó, az Európai Bizottságnak évente közzé kellene tennie a támogatási eszközök fogadóinak listáját.

4.1.4

A 14. cikk (3) bekezdése kimondja, hogy az Európai Bizottság időközi értékelő jelentéseket és a program végrehajtásáról szóló közleményt nyújt majd be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. Az értékelési folyamatba az EGSZB-t is be kellene vonni mint illetékes felet.

4.2

Javaslat tanácsi határozatra a 2007-2013 közötti időszakra „Bűnmegelőzés és a bűnözés elleni küzdelem” elnevezésű, egyedi program létrehozásáról [2005/0035 (CNS)].

4.2.1

Az EGSZB egyetért a program általános és egyedi célkitűzéseivel [2. és 3. cikk].

4.2.2

Bár az alapvető jogok programja kitér az áldozatoknak biztosított szociális és jogi segítségnyújtásra, az EGSZB különösen fontosnak tartja a tanú- és áldozatvédelmet, valamint ezek legjobb gyakorlatainak előmozdítását és fejlesztését a rendvédelmi szolgálatok szempontjából [(3. cikk 1 (c) és 2 (c) pontja], valamint a bűnmegelőzésre és a megelőzési stratégiákhoz, illetve a bűnözés elleni küzdelemhez szükséges horizontális módszerek és eszközök fejlesztésére alkalmazott kriminológiával kapcsolatos szempontokból [3. cikk 1 (b) és 2 (b) pontja]: e célok elérése végett az EGSZB támogatja az Európai Bizottságnak a terrorizmus elleni küzdelemmel, az emberkereskedelemmel és a terrorizmus áldozatainak pénzügyi támogatásával kapcsolatos kísérleti projektekben végzett munkáját. E kísérleti projektek értékelése alapján az EGSZB megítélése szerint kívánatos volna, ha azok végrehajtása a terrorizmus áldozatait segítő állandó kompenzációs alap létrehozásához vezetne.

4.2.2.1

A terrorizmus áldozatai, családtagjaik és hozzátartozóik mindenre kiterjedő védelmét illetően a terrorizmus elleni küzdelem „emberi dimenziója” – amelynek középpontjában az áldozatok és a civil társadalom szerepének előmozdítása és védelme áll – a küzdelmet célzó bármiféle stratégia szerves részét kell hogy képezze. Az áldozatok a saját bőrükön tapasztalják az erőszakot, amely az egész társadalom és az általa képviselt értékek ellen irányul, ezért a társadalom morális és politikai kötelessége azt elismerni és fellépni ellene. Emellett azonban az államoknak is kötelessége mindenféle fenyegetettséggel szemben megvédeni állampolgáraik jogait és szabadságjogait – kezdve az élethez és a félelem nélküli élethez való joggal –, és biztosítani, hogy érvényesíthessék is azokat. Az áldozatok jelentik a terrorizmus igazi valóságát, és ők azok, akik a társadalomból közvetlenül kapcsolatba kerülnek a terrorizmussal. Az áldozatok jelentik a legszilárdabb bizonyítékot a társadalom tudatosításához és ahhoz, hogy a polgárok elkötelezzék magukat a terrorizmus elleni küzdelem mellett, és hogy civil válasz szülessen. Ők jelentik a terrorizmus politikai és morális törvényen kívül helyezésének és elszigetelésének legbiztosabb eszközét. Ehhez szükség van:

a nemzetközi közösség általi elismerésre és szolidaritásra – világosan ki kell nyilvánítania, hogy a terrorizmus elleni küzdelemben központi szerepet játszik az emberi jogok tiszteletben tartása;

védelmi és segítségnyújtási nemzetközi intézkedésekre és mechanizmusokra a terrorizmus áldozatai számára;

az áldozatokról folyó vita az emberi jogokról szóló vitában jelentős szerepet játszik, és megköveteli, hogy kibővítsük a terrorizmus elleni küzdelemmel kapcsolatban az emberi jogok és alapvető szabadságjogok tiszteletben tartásáról folyó vitát, amely mint két egymást kiegészítő dimenziót egyezteti és egyesíti az államok két kötelességét: hogy a terrorizmus elleni harc során tiszteletben tartsák az emberi jogokat, valamint hogy megtegyenek minden szükséges intézkedést azért, hogy megvédjék az emberi jogokat a terrorizmussal szemben; az Európai Bizottság vizsgálatunk tárgyát képező dokumentuma azonban sajnos nem tér ki erre a vitára;

olyan intézkedések kidolgozására, amelyek előmozdítják a civil társadalom elkötelezettségét a terrorizmus elleni küzdelemben, és amelyek révén a civil szereplők és különösen az áldozatok nemzetközi szinten hallathatják a hangjukat, és tevékenyen részt vehetnek a munkában.

4.2.2.2

A bűnmegelőzés terén az Unióban előforduló transznacionális bűnözési formák közül a kábítószer-kereskedelem jelenti a legnagyobb problémát. Az összes tagállamban jól berendezkedett bűnözői csoportok garantálják a nagy tételben történő elosztást az egész Unióban. Továbbá egyre inkább jellemző, hogy egy csoport többféle szerrel is kereskedik.

Az emberkereskedelem egyre nagyobb problémát jelent az Unióban. E tevékenység mérhetetlen gazdasági előnyökkel jár a bűnözők számára. Az EU-nak növelnie kell operatív kapacitását, hogy kutatásokat indíthasson és támogathasson az emberkereskedelemmel kapcsolatban, minden vele kapcsolatos területet, például a gyermekek szexuális kizsákmányolását és a tág értelemben vett prostitúciót is beleértve. Az EGSZB ezért úgy véli, hogy nagy szükség van az olyan kezdeményezésekre, mint a „Javaslat tanácsi irányelvre rövid távú tartózkodási engedély kiállításáról az illegális bevándorlást megkönnyítő tevékenységek, illetve az emberkereskedelem az illetékes hatóságokkal együttműködő áldozatai részére” (10), amelynek célja az illegális bevándorlás elleni küzdelem eszközeinek megerősítése, tartózkodási engedély létrehozása révén ezen tevékenységek áldozatai részére (11).

A korrupció, a pénzmosás, a pénzügyi visszaélések és a pénzhamisítás szintén aggodalomra ad okot az Unióban. A pénzmosás az Unióban tevékenykedő szervezett bűnözői csoportok egyik legfontosabb tevékenysége, mivel finanszírozási forrásként szolgál. Az összes fent említett tényező (a bűnözés különféle fajtái és a terrorizmus finanszírozása) összjátéka szinergikus hatással segíti a személyek kizsákmányolását és megkárosítását (12). Ezért különösen szükség van:

az állami és a magánszektor közötti stratégiai együttműködés és szövetségek megerősítésére, különösen ami a jobb gyakorlatok kidolgozását, valamint a pénzmosás elleni küzdelmet, a terrorizmus finanszírozását és a pénzügyi szektorra és a nem profitorientált szervezetekre vonatkozó átláthatósági és szakmai integritási szabványok betartását illeti, a FATF (a pénzmosással és a terrorizmus finanszírozásával szemben a nemzetközi pénzügyi rendszert megvédeni hivatott legfőbb nemzetközi szerv) ajánlásaival (13) és az EU cselekvési tervével (14) összhangban;

összehasonlító statisztikai és alkalmazott kriminológiai keretek létrehozása, valamint ezek alkalmazása a valódi intézkedésekre és politikákra.

4.3

A 4. cikk (2) bekezdésével kapcsolatban (pénzügyi támogatásban részesíthető tevékenységtípusok)

4.3.1

Külön meg kellene említeni a felekezetek és a generációk közötti párbeszédet az integrációt segítő intézkedések meghatározása érdekében, a kölcsönös megértést, az egyeztetést és a demokratikus toleranciát javító bevált gyakorlatok felhasználásával, korlátozva ezáltal a radikalizálódást és az új követők beszervezését. A terrorizmus elleni küzdelemhez meg kell fosztani a jelenséget morális legitimitásától, ezt pedig csak a másikkal való párbeszéd és annak megértése révén érhetjük el. Fejleszteni kell azokat a tevékenységeket, amelyek lehetővé teszik, hogy a különböző nézeteket valló csoportok és vezetőik hidat képezzenek megértésből, amely elmélyítené az egyetértést és a toleranciát, és amely hozzájárulna annak az ismeretanyagnak az összegyűjtéséhez, amelyből megtudjuk, hogy miből fakad a gyűlölet, és hogyan lehet azt megszüntetni. A különféle vallási közösségeknek jobban meg kell ismerniük egymást, ennek pedig nincs jobb módja, mint olyan intézkedések meghozatala, amelyek lehetővé teszik a tagjaik közötti hálózatok kiépítését.

4.3.2

Bár ez elsősorban az etnikai, vallási, kulturális vagy migrációs kisebbségek és különösen az ezekhez tartozó fiatalok társadalmi és munkaerő-piaci integrációját érintő, migrációs áramlásokról szóló programnak a feladata, a javasolt program keretében is ki kell dolgozni a bevált gyakorlatokat az ezen a területen elért sikeres tapasztalatok felhasználásával, különösen a képzést és a személyzet és szakértők cseréjével kapcsolatos tevékenységeket illetően (4. cikk (2) bekezdés).

4.3.3

Ami a civil társadalmi szervezeteket illeti, az EGSZB kénytelen kritikus észrevételt tenni az Európai Bizottság nemrégiben tett előzetes javaslatával kapcsolatban, amely viselkedési kódexet szándékozik létrehozni a nem profitorientált szervezetek átláthatóságának és pénzügyi felelősségének növelése érdekében. Fennáll annak veszélye, hogy a javaslatnak kedvezőtlen hatásai lesznek az európai civil szervezetek összességére nézve, és rontja az összes ilyen szervezet hitelét, aláásva azok legértékesebb társadalmi tőkéjét: a közvélemény és a helyi, nemzeti és uniós intézmények bizalmát.

Az EGSZB megérti az afeletti aggodalmakat, hogy a nem profitorientált szervezeteket a terrorizmus és egyéb illegális tevékenységek finanszírozására használják fel. Mindezt azonban a megelőzés és bűnüldözés a tagállamok hatóságainak rendelkezésére álló hagyományos eszközeivel kell megoldani. Mindenekelőtt pedig folytatni kellene a sajnálatos módon félbeszakadt munkát az Európai Szövetség és az Európai Kölcsönös Önsegélyező Társaság alapszabályainak elfogadásával kapcsolatban.

4.3.4

Felhívjuk a figyelmet a 4.1.2.2. és a 4.1.2.3. pontban „a képzést és a személyzet és szakértők cseréjével kapcsolatos tevékenységekkel” és a „tudatosító és terjesztő tevékenységekkel” kapcsolatban leírtakra.

4.3.5

A bűnözésre és a terrorizmusra adott szervezett civil válasz felépítésében kiemelt szerepet kell szánni a művészetnek és a kultúrának is, amelyek emellett a tagállamokban domináns felfogásokon kívül eső, azoktól eltérő nézőpontok kifejezését és megértését is szolgálják.

4.4

A 14. cikkel (értékelés) kapcsolatban megismételjük a 4.1.4. pontban leírtakat.

5.   Következtetés

5.1

Az EGSZB úgy véli, hogy szükség van az általános programon belül javasolt két programra, ezért ha az időközi értékelés során megállapítják, hogy a jó úton jár, a későbbiekben komolyabban kell azt finanszírozni.

5.2

Ugyanakkor fontos, hogy az EGSZB saját illetékességi körein belül részt vegyen a program éves terveinek pontos meghatározásáról az Európai Bizottsággal és az Európai Parlamenttel folytatott párbeszédben, valamint az idevonatkozó értékelési folyamatokban.

5.3

Az EGSZB emellett emlékeztet arra, hogy a szabadságjogok védelmére irányuló jelenlegi európai keretprogramokra szánt eszközöket a szabadságjogok védelmének céljához mérten kell megállapítani, ahogyan az Európai Bizottság „A Hágai Program: Tíz prioritás a következő öt évre – Partnerség Európának a szabadság, biztonság és jog területén való megújulásáért” című közleményéhez (COM(2005) 184 final) kidolgozott vélemény (SOC/209 – CESE 1151/2005 fin) is követeli.

5.4

Az alapvető jogok, szabadságjogok és a biztonság védelme mindannyiunk feladata. Ott kell kezdődnie, hogy már az általános iskolától fogva közvetítjük a közös értékeket, és azzal kell folytatódnia, hogy folyamatosan fáradozunk a három pillér – a szabadságjogok, a demokrácia és a biztonság – közötti egyensúly megteremtésén.

Brüsszel, 2005. december 14.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

elnöke

Anne-Marie SIGMUND


(1)  A Human Security Now c. ENSZ - jelentés, http://www.humansecurity-chs.org.

(2)  HL C 19., 1999.1.23., 1. o.

(3)  http://www.europol.eu.int/index.asp?page=publar2004#INTRODUCTION

(4)  Az EGSZB 2002. április 24-i véleménye (önálló előadó: Daniel RETUREAU) (HL C 149., 2002.6.21.)

(5)  Az Európai Bizottság „A belső biztonság megőrzése és a védelemmel kapcsolatos nemzetközi kötelezettségek és intézkedések végrehajtása közötti kapcsolat” c. munkadokumentumával (COM(2001) 743 final) kapcsolatban.

(6)  Az ENSZ főtitkárának 2005. március 11-én Madridban, a „Madridi Klub” a demokráciáról, a terrorizmusról és a biztonságról szóló csúcstalálkozóján tartott beszéde. http://www.safe-democracy.org.

(7)  Rohan Gunaratna, Al Qaeda, viaje al interior del terrorismo islamista [Az al-Kaida: az iszlám terrorizmus testközelből], 27. old., Editorial Servi Doc., Barcelona, 2003.

(8)  A Tanács elnökségének és a terrorizmus elleni harc koordinátorának feljegyzése az Európai Tanács részére, 2005. június 16–17.,

http://www.consilium.eu.int/uedocs/cmsUpload/newWEBre01.en05.pdf.

(9)  http://summit.clubmadrid.org/agenda/the-madrid-agenda.html.

(10)  Az EGSZB 2002. május 29-i véleménye (előadó: Luis Miguel PARIZA CASTAŃOS) HL C 221., 2002.9.17.

(11)  COM(2002) 71 final, 2002. február 11.

(12)  http://www.europol.eu.int/index.asp?page=publar2004#INTRODUCTION

(13)  http://www.fatf-gafi.org/document/28/0,2340,en_32250379_32236930_33658140_1_1_1_1,00.html#Introduction.

(14)  A Tanács elnökségének és a terrorizmus elleni harc koordinátorának feljegyzése az Európai Tanács részére, 2005. június 16–17.;

http://www.consilium.eu.int/uedocs/cmsUpload/newWEBre01.en05.pdf.


17.3.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 65/70


Európai Gazdasági és Szociális Bizottság vélemény – Tárgy: „Javaslat európai parlamenti és tanácsi határozatra a Mindenki Számára Biztosítandó Esélyegyenlőség Európai Évéről (2007) Az Igazságos Társadalom irányában”

COM(2005) 225 final – 2005/0107 (COD)

(2006/C 65/14)

2005. október 27-én az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság Működési Szabályzata 29. cikkének (2) bekezdésében biztosított hatáskörében eljárva elhatározta, hogy véleményt nyilvánít a fenti tárgyban.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Foglalkoztatáspolitika, szociálpolitika és állampolgárság” szekció véleményét 2005. december 8-án elfogadta (előadó: Herczog Mária).

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2005. december 14–15-én tartott, 422. plenáris ülésén (a 2005. december 14-i ülésnapon) 123 szavazattal, 7 tartózkodás mellett elfogadta a következő véleményt.

1.   Az EGSZB álláspontjának rövid ismertetése

1.1

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság ismételten kinyilvánítja, hogy határozottan támogatja az Esélyegyenlőség Európai Éve (2007) programját, és elkötelezett az esélyegyenlőség ügye, az európai szociális kohézió és a mindenki számára biztosítandó alapvető jogok mellett.

1.2

Az e kérdésről a közelmúltban megfogalmazott véleményeiben az EGSZB minden esetben hangsúlyozta, hogy elengedhetetlen, hogy az eddigieknél jóval konkrétabb előrelépések történjenek a 13. cikkben foglalt valamennyi diszkriminációs forma megszüntetése érdekében (1). Elismerve, hogy az egyenlőség érdekében sokféle korrekciós lépésre került sor, de sok területen még további halaszthatatlan teendők vannak, valamint az Egyenlő Esélyek Éve 2007-ben jó lehetőséget teremthet az érintett csoportok megnevezésére és figyelembevételére.

1.3

Az EGSZB úgy véli, hogy minden, az Unió területén tartózkodó személy számára garantálni kell a megkülönböztetésmentességet és az esélyegyenlőséget az emberi jogok teljes körének (polgári, politikai, gazdasági, szociális vagy kulturális) gyakorlásában. Ezért az európai évet fel kellene használni annak előmozdítására, hogy a megkülönböztetés valamennyi formája megszűnjön. Bár kitüntetett figyelem övezi a megkülönböztetés 13. cikkben felsorolt alapjait, az európai évre mint olyan lehetőségre kellene tekinteni, amely ráirányíthatja a közvélemény figyelmét az eddig általában figyelmen kívül hagyott sajátos csoportokat, például a gyermekeket sújtó diszkriminációra, illetve azokra a megkülönböztetéssel kapcsolatos kérdésekre, amelyek még megoldásra várnak.

1.4

Az EGSZB támogatja a 2005–2010 közti időszak Szociális Menetrendjét, amely az esélyegyenlőség és a szociális kohézió fontosságát helyezi középpontba, új cselekvési stratégiát alkotva a fenti területeken. Az Esélyegyenlőség Európai Éve (2007) speciális célkitűzései, melyek a jogok, a képviselet, az elismerés, a tiszteletben tartás és a tolerancia, valamint az érintett területek kiemelt kérdésekké válása köré csoportosulnak, az EGSZB számára elfogadhatóak és támogatandók az alábbi kiegészítésekkel és módosítási javaslatokkal.

2.   A véleményt alátámasztó indoklás és észrevételek

2.1   Az európai bizottsági dokumentum összefoglalása

2.1.1

Az Európai Bizottság a 2005–2010-ig tartó időszakra vonatkozó Szociális Menetrendről szóló közleményében hangsúlyozta, hogy a még összetartóbb társadalom eléréséhez elengedhetetlen, hogy mindenki egyenlő esélyt kaphasson. Bejelentette továbbá, hogy az Európai Bizottság új keretstratégia kidolgozásán munkálkodik, mely által megkülönböztetésmentességet és esélyegyenlőséget kíván biztosítani mindenki számára (ahogyan azt a jelen javaslatot kísérő közleményében is kifejtette (2)). A közleményben az egyik legjelentősebb kezdeményezésként az Európai Bizottság azt javasolta, hogy 2007 a Mindenki Számára Biztosítandó Esélyegyenlőség Európai Éve legyen. Az európai év segíteni fog az igazságos, mindenki számára egyenlő lehetőséget biztosító összetartó társadalom előnyeinek tudatosításában. Ehhez egyrészről a társadalmi részvétel akadályainak leküzdése szükséges, másrészről olyan légkört kell teremteni, amely jól mutatja, hogy Európa sokszínűsége a társadalmi és kulturális vitalitás forrása. Az európai év az alábbi kiemelt célkitűzésekre fog összpontosítani:

jogok – a tudatosság fokozása az esélyegyenlőség és a megkülönböztetésmentesség vonatkozásában

képviselet – a társadalomban való polgári, politikai, gazdasági, szociális és kulturális részvétel fokozásának lehetséges módjairól szóló viták ösztönzése

Elismerés – a sokszínűség üdvözlése és elfogadása

Tisztelet és tolerancia – Az összetartóbb társadalom elősegítése

A javaslat meghatározza a Mindenki Számára Biztosítandó Esélyegyenlőség Európai Évére vonatkozó rendelkezéseket, valamint az erre a kezdeményezésre rendelkezésre álló keretösszeget. A javaslat az Európai Közösséget létrehozó szerződés 13. cikkén alapul. (3)

2.2   Általános és konkrét megjegyzések

2.2.1

A férfiak és nők közötti egyenlőség elérése jelenleg a közösségi politika egyik legfontosabb célkitűzése és annak is kell maradnia. A megkülönböztetésmentesség terén – különösen a Szerződés 13. cikkében felsorolt megkülönböztetési alapok tekintetében – az európai és nemzeti szinten egyaránt véghezvitt jogszabályi változások ellenére az esélyegyenlőség és a megkülönböztetésmentesség következetesebb megvalósításának biztosításához még további lépésekre van szükség. A diszkrimináció indirekt formái gyakran tetten érhetők, de nehezen bizonyíthatóak, így eza kérdés a 2007. év programjában helyet kell, hogy kapjon.

2.2.2

Szintén fel kell számolni a különböző alapokon történő diszkrimináció elleni védelem szintjében és érvényességi körében tapasztalható eltéréseket. Az EGSZB nyomatékosan ajánlja, hogy minden egyes alapon – nem, faji vagy etnikai származás, vallás vagy hitbéli meggyőződés, fogyatékosság, kor és szexuális irányultság – történő megkülönböztetést meg kell tiltani a foglalkoztatás, a képzés, az oktatás, a szociális védelem, a szociális kedvezmények, valamint a javakhoz és a szolgáltatásokhoz való hozzáférés területén. Ellenkező esetben hierarchiát teremtünk az egyes csoportok között.

2.2.3

Az Emberi Jogok Európai Chartájának megalkotása óta az EU nem tekinthető többé pusztán gazdasági racionalitás alapján szerveződő államközi egyesülésnek, ennek megfelelően azokra a társadalmi csoportokra is kellő figyelmet kell fordítani, amelyek a kirekesztés különféle formáitól szenvednek, mert akadályozottak a munkaerőpiacon és a gazdasági életben való részvételben, illetve munkaerő-piaci részvételük ellenére szegénységben élnek.

2.2.4

Gazdasági és szociális érvek is alátámasztják, hogy az esélyegyenlőségnek ki kell terjednie mindenkire, így különösen azokra, akik szociális, gazdasági, kulturális, földrajzi vagy más okokból szenvednek hátrányos megkülönböztetést, illetve kerülnek hátrányos helyzetbe. Ha ezek a személyek megfelelő támogatásban részesülnének, képesek lennének a társadalomban teljes szerepet játszani, és ahhoz szociális és gazdasági szempontból egyaránt hozzájárulni.

2.2.5

Az EGSZB véleménye szerint a 2007-re tervezett Esélyegyenlőség Európai Éve lehetőséget teremt arra, hogy a mellőzött személyek reflektorfénybe kerüljenek – például az életkor alapján hátrányosan megkülönböztetett fiatalok, ideértve a gyermekeket is; a többféle alapon halmozott diszkriminációt elszenvedő személyek, illetve a távoli vagy ritkán lakott régiókban, településeken élő, hátrányos megkülönböztetést elszenvedők személyek, akik azonban nem feltétlenül férnek hozzá a szükséges szolgáltatásokhoz.

2.2.6

Az EGSZB úgy ítéli meg, hogy az európai év alkalmat adhat a legfontosabb kihívások további vizsgálatára, mint például a halmozott megkülönböztetés terén, amely gyakran egyes csoportok felé irányul (pl. mozgássérült gyermekek, idősek, bevándorlók, roma nők). Végül a megkülönböztetésmentességre vonatkozó összes kezdeményezést illetően szükséges annak figyelembevétele, hogy a diszkriminációtól leginkább sújtott csoportok sokrétű és heterogén összetételűek.

2.2.7

Az európai évet egy olyan alkalomnak kellene tekinteni, amely több csoport helyzetén is javít. Kijelölve az előremutató utat, különös figyelmet kellene szentelni az ENSZ Gyermekjogi Egyezményének mint az összes tagállam által ratifikált dokumentumnak, ezáltal lehetőséget adva arra, hogy a tagállamok közössége által vallott elvek részévé váljon, és közösségi szintű követelménnyé emelje a gyermekek jogainak érvényesítését a jövőben.

2.2.8

A fogyatékkal élők esélyegyenlőségének javítása érdekében a Fogyatékkal Élők Éve (2003) és az akkor elfogadott cselekvési terv (2004–2010) (4) elsődleges tapasztalatairól még korai lenne véleményt nyilvánítani, az azonban egyértelműen kimutatható, (5) hogy az európai év hatásának köszönhetően nagyobb figyelmet kaphatnak a tagállamokban, és az uniós állampolgárok is több és helytállóbb ismerettel rendelkeznek a fogyatékkal élő társaikról, de szükség van arra, hogy további ismeretekkel és információkkal rendelkezzenek a szükséges teendőkről, melyet az eddigiek megfelelő értékelése biztosíthat. Ahhoz azonban, hogy igazi változások menjenek végbe, kulcsfontosságú az eddig elért haladás megfelelő kiértékelése és az európai évek nyomon követése Az EGSZB jelenleg készíti „A Fogyatékkal Élők Évének” értékeléséről és nyomon követéséről szóló véleményét.

2.2.9

A 2007-es év indirekt hozadékai között egyértelműen szerepeltetni kell, és a jogalkotás során a monitoringról szóló fejezetben ki kell emelni annak vizsgálatát is, hogy a mindennapi életben, az adminisztrációs gyakorlatban milyen konkrét változások következtek be, és nem csupán annak felmérését kell feltüntetni, hogy az EU lakosságának hány százaléka nyert többletinformációt a rendszeresen hátrányos megkülönböztetésben részesülő társadalmi csoportokról.

2.2.10

A megkülönböztetés különböző alapjainak beillesztése az összes közösségi politikába és kezdeményezésbe, valamint az adott alapok sajátos követelményeinek figyelembevétele a más alapokra irányuló intézkedések kidolgozásakor (pl. a fogyatékossággal kapcsolatos kérdések figyelembevétele az egyéb alapok mérlegelésekor) a kulcsa a megkülönböztetés megszűntetése terén tett előrelépésnek és az esélyegyenlőség ösztönzésének. Az e téren már összegyűjtött tapasztalatokat (pl. olyan területekről, mint a nemi alapon történő diszkrimináció) a megkülönböztetés más alapjainak tekintetében is fel lehetne használni.

2.2.11

Alapvető fontosságú a diszkrimináció, idegengyűlölet és rasszizmus elfogadhatatlansága mellett, a multikulturális Európa értékeit, és a korábban az Unió antidiszkriminációs politikájában elfogadott irányelvek végrehajtásának fontosságát hangsúlyozni.

2.2.12

Az EGSZB már több véleményében (6), is hitet tett a nem kormányzati szervek, az érintett kisebbségi csoportok, a magán és közszféra munkaadói, és a szociális gazdaság szereplői, a munkavállalók és a régiók képviselői bevonásának fontossága mellett. A megvalósítás minden szintjén és annak minden fázisába be kell vonni azonban a diszkriminációt elszenvedőket és az őket képviselő csoportokat, szervezeteket is. Hatékonyabban szükséges ellenőrizni (akár alternatív jelentések révén is), hogy a támogatások tervezése, kivitelezése és felügyelete során például valóban érvényesül-e a nem kormányzati szervezetekkel való megfelelő kommunikáció.

2.2.13

Különös figyelmet kell fordítani a nem kormányzati szervezetek, illetve a hátrányos megkülönböztetést szenvedő csoportokat képviselő szervezetek szerepére. Bevonásukat az európai évbe minden szinten (helyi, regionális, nemzeti és közösségi) és az európai év minden szakaszában (teljes körű tervezés, végrehajtás, végrehajtatás, értékelés és nyomon követés) biztosítani kell. Különösen fontos a szociális gazdaság vállalatai és szervezetei (szövetkezetek, egyesületek, alapítványok, és kölcsönös segítségnyújtási alapok) szerepének hangsúlyozása és figyelembevétele a megkülönböztetés elleni küzdelemben.

2.2.14

Az EGSZB üdvözli, hogy az Európai Bizottság elismeri annak fontosságát, hogy a munkaadókkal és munkavállalókkal együtt kell működni a megkülönböztetésmentességet és a sokféleséget célzó munkahelyi politikák kialakításának ösztönzése és támogatása érdekében. Azt ajánlja, hogy az európai év során:

meg kell határozni és ösztönözni kell a bevált gyakorlatot és támogatni kell az információcserét.

fel kell hívni a vállalatok figyelmét arra, hogy az esélyegyenlőség tiszteletben tartása, és az azt figyelembe vevő munkaerő-felvételi és előléptetési politikák többletértéket hordoznak.

partneri kapcsolatokat és fenntartható hálózatokat kell kiépíteni a munkaadók és egyéb érdekelt felek, köztük a civil szervezetek, valamint a hátrányosan megkülönböztetett csoportokkal dolgozó szervezetek között.

csatlakozni kell az Európai Bizottságnak a vállalatok társadalmi felelősségéről szóló készülő (2006 januárjában elkészülő) tervéhez, és elő kell mozdítani azt.

2.2.15

Az Esélyegyenlőség Évét a korábbi tapasztalatok alapján jól elő kell készíteni, megfelelő információkat kell adni mindenki számára érthető nyelven és nyelvezettel, oktatási/képzési lehetőségek biztosításával, megfelelő médiafigyelemmel, más szakpolitikák bevonásával és a szükséges technikai segítségek biztosításával. Fel kell használni és minél szélesebb körben ismertté és alkalmazhatóvá kell tenni az eddigi kutatási eredményeket, alkalmazott bevált gyakorlatokat (good practice) és bevált programokat.

2.2.16

Az EGSZB úgy véli, hogy tekintettel a törekvésekre és még inkább a szükségletekre, az erre a célra előirányzott költségvetés igen korlátozott. A rendelkezésre álló források elosztása során körültekintően kell eljárni, biztosítva, hogy az elsődlegesen érintettek abból megfelelően részesülhessenek.

2.2.17

Az Egyenlő Esélyek Éve alkalmából is meg kell fogalmazni, hogy az Unió tagországaiban biztosítani kell – a 13 cikkben és a jelen véleményben felsorolt kiemelt csoportokon túl is – mindenki számára az esélyt arra, hogy elsősorban a társadalmi befogadással, oktatással a képességek és lehetőségek mind teljesebb kibontakoztatása váljon lehetővé, megteremtve ezzel az esélyegyenlőséget.

Brüsszel, 2005. december 14.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

elnöke

Anne-Marie SIGMUND


(1)  Az EGSZB véleménye „A nőket érintő szegénység Európában” címmel (előadó: Brenda King) - HL C 24., 2006.1.31.; az EGSZB „Szociálpolitikai Menetrend” című véleménye (előadó: Ursula Engelen-Kefer) – HL C 294., 2005.11.25..; Az EGSZB „Az Európai Szociális Alap” című véleménye (előadó: Ursula Engelen-Kefer) – HL C 234, 2005. 09. 22.; Az EGSZB „Javaslat európai parlamenti és tanácsi határozatra a Közösség PROGRESS foglalkoztatási és szociális szolidaritási programjának a létrehozásáról” című véleménye (előadó: Wolfgang Greif)– HL C 234., 2006.3.22.; Az EGSZB „EQUAL” című véleménye (előadó: Sukhdev Sharma) – HL C 241, 2004. 09. 28.; Az EGSZB „A fogyatékkal élők európai éve” című véleménye (előadó: Miguel Ángel Cabra de Luna)– HL C 110, 2004. 04. 30.

(2)  Az Európai Bizottság közleménye a Tanács, az Európai Parlament, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság és a Régiók Bizottsága számára: Megkülönböztetésmentesség és esélyegyenlőség mindenki számára – Keretstratégia – COM(2005) 224

(3)  Az Európai Közösséget létrehozó szerződés 13. cikke: (1) E szerződés egyéb rendelkezéseinek sérelme nélkül és a szerződés által a Közösségre átruházott hatáskörök keretén belül a Tanács, a Bizottság javaslata alapján és az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően, egyhangúlag megfelelő intézkedéseket tehet a nemen, faji vagy etnikai származáson, valláson vagy meggyőződésen, fogyatékosságon, koron vagy szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés leküzdésére. (2) Az (1) bekezdéstől eltérve, a Tanács a 251. cikkben megállapított eljárás szerint jár el, ha a tagállamok által az (1) bekezdésben említett célkitűzések elérése érdekében tett intézkedések támogatására közösségi ösztönző intézkedéseket fogad el, kizárva azonban a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek bármilyen összehangolását.

(4)  EGSZB-vélemény, lásd: SOC 163 – HL C 110, 2004. 04. 30.

(5)  Lásd: Eurobarométer .

(6)  Lásd: SOC/189-HL C 234, 2005. 09. 22.


17.3.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 65/73


Európai Gazdasági és Szociális Bizottság vélemény – Tárgy: „Hogyan integráljuk a szociális dimenziót a gazdasági partnerségi megállapodásokkal kapcsolatos tárgyalásokba?”

(2006/C 65/15)

Az Európai Bizottság Loyola de PALACIO biztos 2004. július 2-án kelt levelével, az Európai Közösséget létrehozó szerződés 262. cikkében foglaltaknak megfelelően felkérte az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságot, hogy készítsen véleményt a következő tárgyban: „Hogyan integráljuk a szociális dimenziót a gazdasági partnerségi megállapodásokkal kapcsolatos tárgyalásokba?”

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Külkapcsolatok” szekció véleményét 2005. november 10-én elfogadta. (Előadó: Antonello PEZZINI, társelőadó: Gérard DANTIN).

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2005. december 14–15-én tartott 422. plenáris ülésén (a december 14-i ülésnapon) 125 szavazattal 2 ellenében, 7 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Bevezetés

1.1   A vélemény háttere

1.1.1

Jelen véleményt Loyola de Palacio biztos kérésére készítjük el. A biztos asszony az EGSZB-hez címzett, 2004. július 2-i keltezésű levelében hangoztatja, hogy „az Európai Bizottság nagyra értékeli az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság aktív szerepét az AKCS-országok és az Európai Unió nem állami szervezetei között zajló párbeszéd előmozdításában”, majd felkéri az EGSZB-t, hogy készítsen „feltáró véleményt arról, hogyan vehetők figyelembe a szociális szempontok a gazdasági partnerségi megállapodásokról szóló tárgyalások során, különös tekintettel a foglalkoztatásra, a munkavédelmi szabályokra, a szociális biztonságra és a nemek közötti esélyegyenlőséggel kapcsolatos kérdésekre.”

1.1.2

A Cotonoui Megállapodás 37. cikke által szabályozott gazdasági partnerségi megállapodásokkal kapcsolatos tárgyalásokat 2007. december 31-ig le kell zárni. A megállapodások célja „az AKCS-államok zökkenőmentes és fokozatos integrálása a világgazdaságba, kellő tekintettel politikai döntéseikre és fejlesztési prioritásaikra, előmozdítva ezáltal a fenntartható fejlődést, és hozzájárulva a szegénység felszámolásához az AKCS-országokban” (34. cikk, (1) bekezdés). Általánosabb értelemben e megállapodások a Cotonoui Megállapodás (1. cím) 19–27. cikkében foglalt „fejlesztési stratégia” végrehajtásának részei.

1.1.3

Az Európai Bizottságnak az EGSZB-hez intézett kérelme a Cotonoui Megállapodás I. címén, valamint 37. cikkén alapul, amely meghatározza jelen feltáró vélemény kereteit.

1.2

Ez a felkérés jelzi, hogy mekkora fontosságot tulajdonít az Európai Bizottság a szociális dimenzió bevonásának a gazdasági partnerségi megállapodásokkal kapcsolatos tárgyalásokba.

1.2.1

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság ezen elkötelezettségét.

1.2.2

Valójában nem lehetséges optimális gazdasági fejlődés, ha az nem párosul szociális fejlődéssel. Ezen koncepcióknak párhuzamosan kell működniük, ha teljes mértékben ki akarjuk bontakoztatni a gazdasági előrehaladást és ezáltal javítani az életkörülményeket és az emberek jólétét.

1.2.3

Egyébként a gazdasági partnerségi megállapodások megvalósítása elkerülhetetlenül magával hozza a szükséges strukturális reformokat, és radikálisan megváltoztatja az emberek mai életformáját az AKCS-országokban. A strukturális reformoknak – amelyek gyakran döntő hatással vannak az emberek életére – szociális előrelépésekkel kell párosulniuk, ellenkező esetben a gazdasági partnerségi megállapodások elutasításba ütközhetnek a lakosság részéről.

1.2.4

E tekintetben alapvető jelentőségű a civil társadalom bevonása a gazdasági partnerségi megállapodások folyamatának különböző szakaszaiba.

1.3

A Cotonoui Megállapodás a kereskedelmi akadályok fokozatos leépítését irányozza elő, ugyanakkor úgy ítéli meg, hogy a tárgyalások időszaka hasznos a köz- és a magánszféra kapacitásainak kiépítéséhez.

1.3.1

A gazdasági partnerségi megállapodások fő célkitűzései – a Cotonoui Megállapodás megvalósításának aspektusai – a következők: a szegénység leküzdése, fenntartható fejlődés, a nők tényleges részvétele, a nem állami szereplők részvétele, a közkiadások kielégítő szintjének biztosítása a szociális területen. (1)

1.3.2

A Cotonoui Megállapodás előírja, hogy a gazdasági partnerségi megállapodások foglalják magukba az ágazatok széles körét: a versenypolitikát (2), a szellemi tulajdonnal kapcsolatos jogokat (3), az egészségügyi és a növény-egészségügyi intézkedéseket (4), a kereskedelmi és környezetvédelmi megfontolásokat (5), a kereskedelmi és munkavédelmi szabályokat (6), a fogyasztóvédelmet (7), az élelmiszerbiztonságot (8) és a beruházásokat (9).

1.4

A gazdasági partnerségi megállapodások – amelyek kerete több aspektust (lásd a II. mellékletet) foglal magában – kölcsönösségen nyugvó szabadkereskedelmi megállapodásokként érvényesek, amelyeket az Európai Unió és az AKCS-országok, illetve AKCS-régiók között bilaterális alapon kell megtárgyalni. E tekintetben utalni kell arra az alapelvre, hogy a gazdasági partnerségi megállapodásoknak összhangban kell lenniük a WTO-szabályokkal.

1.4.1

Az AKCS-országok és az Európai Unió ezért meg vannak győződve arról, hogy a WTO égisze alatt kiegyensúlyozott és igazságos multilaterális kereskedelmi rendszert kell létrehozni, amely a kereskedelem és a fejlesztés közötti nyilvánvaló összefüggésen alapul, és tartalmazza a fejlődő országok – mindenekelőtt a legkevésbé fejlett országok és a kis szigetállamok – ténylegesen differenciált kezelését; végezetül, átláthatóság és az érintetteknek a döntéshozatali folyamatba való sikeres bevonása jellemzi.

1.5

Az eddigi tárgyalások során (lásd a II. mellékletet) néhány súlyos ellentét került felszínre az AKCS-országok és az Európai Unió között, ahogyan ezt az AKCS–EU paritásos parlamenti közgyűlés is hangsúlyozta.

1.5.1

Nem feledkezhetünk meg arról, hogy a külföldi adósságállomány sok AKCS-ország számára a gazdasági és szociális fejlődés leküzdhetetlen akadályát képezi (10). Ez egyébként az egyik oka annak, hogy a gazdasági partnerségi megállapodásokkal kapcsolatos tárgyalások első szakasza – az AKCS-országok reményeitől eltérően – nem végződött kötelező érvényű keretegyezmény kidolgozásával.

2.   Általános megjegyzések

2.1

Számos AKCS-ország – különösen a dél-afrikai országok – úgy vélik, hogy a regionális integráció kezdetén a bevételek csökkenése várható, mindenekelőtt a vámok csökkenése következtében. Úgy tűnik tehát, hogy ebben a szakaszban nagyobb pénzügyi kötelezettségvállalásra van szükség a különböző hozzájárulási szintek alapján. Ezenkívül, mivel a vámbevételek számos AKCS-országban nagy mértékben hozzájárulnak az állami bevételekhez, helyettesítésükre mihamarabb adórendszereket kell kiépíteni. A hatékony adórendszerek kiépítéséhez ezeknek az országoknak segítségre van szükségük. Ezenkívül az AKCS-országok csak csekély előrehaladást értek el a regionális kereskedelmi együttműködés konkrét formáinak megvalósítását illetően. A fennálló vagy a megkötés előtt álló egyezmények – túl azon, hogy néhány régióra korlátozódnak – általában nem érték el a regionális kereskedelem növelésének célját. Valójában kevés jelenlegi integrációs terület rendelkezik jelentős régión belüli kereskedelmi kapcsolatokkal.

2.1.1

Jelenleg a tárgyalások mind a hat regionális csoportban hosszúnak és bonyolultnak ígérkeznek. A tervezett 2007-es határidő bizonyosan nem lesz tartható. Hosszabb átmeneti időszakra lehet számítani, amely jóval túlnyúlik majd a 2008-as éven. A legnagyobb nehézségek Dél- és Kelet-Afrikában tapasztalhatók. Az afrikai államok sokkal nagyobb érdeklődést tanúsítanak az infrastruktúrával összefüggő problémák (utak, kórházak, képzési létesítmények, mezőgazdasági fejlesztés stb.) iránt, mint a civil társadalom aspektusaival kapcsolatos problémák iránt (11).

2.1.2

Minden egyes régió rendelkezik a kereskedelmi tárgyalásokat folyamatosan figyelemmel kísérő munkacsoporttal (12). A munkacsoportok kötelesek a civil társadalom reprezentatív szervezeteivel konzultálni, hogy megismerjék azok helyzetelemzését és a szociális aspektusokkal, valamint általában a fejlesztéssel összefüggő problémák összességével kapcsolatos javaslataikat. E célból a civil társadalom képviselőinek regionális alapon kell szerveződniük, és álláspontjukat testületileg kell kialakítaniuk. Az Európai Uniónak pénzügyi és szakértői szinten egyaránt hozzá kell járulnia ezen kezdeményezés gyakorlati végrehajtásához.

2.1.3

Az EGSZB már hitet tett a civil társadalom erőteljes bevonása mellett (13), tekintettel arra is, hogy a Cotonoui Megállapodásban a nem állami szereplők részvételére vonatkozó rendelkezések több mint harminc cikkben, a zárónyilatkozatban, továbbá a végrehajtási és igazgatási eljárásokról szóló IV. mellékletben egyaránt megtalálhatók. Ez a megközelítés a legjobban az „Alapelvek” című részben (2. cikk), valamint a teljes egészében a „Partnerség szereplőiről” szóló 2. fejezetben jut kifejezésre.

2.1.4

Az EGSZB fontosnak tartja az Európában – különösen az 1. célkitűzésbe tartozó régiókban – a strukturális alapok felhasználása során (14) gyűjtött tapasztalatok kiterjesztését az AKCS-régiókra.

2.2

A civil társadalom részvétele a gazdasági partnerségi megállapodások végrehajtásában ezen megállapodások eredményességének egyik alapvető feltétele.

2.2.1

A Cotonoui Megállapodás 6. cikke a „nem állami szereplőket” a következőképpen határozza meg: a magánszektor, a gazdasági és szociális partnerek, beleértve a szakszervezeteket, a civil társadalom annak valamennyi formájában, a nemzeti sajátosságokkal összhangban (15).

2.2.2

A civil társadalomra való utalás nagyon gyakori az egyezmény egészében (16); a 4. cikk meghatározza, hogy milyen módon kerüljön sor a civil társadalom bevonására (17).

2.2.3

A legtöbb AKCS-országban a civil társadalom kevéssé szervezett. Következésképp a gazdasági partnerségi megállapodásokkal kapcsolatos tárgyalás alkalmat kínál a civil társadalom szervezettségének, egyben javaslattevő képességének javítására. Csak ilyen módon játszhat ugyanis vezető szerepet az elfogadott iránymutatások végrehajtása során, és járulhat hozzá a növekedés előmozdításához a versenyképesség növelése és a szociális aspektusok javítása révén.

2.2.4

Ezzel kapcsolatban meg kell határozni néhány kötelező érvényű és valamennyi AKCS-országra érvényes kritériumot, amelyek a világgazdaságba való ésszerű integráción túl magukban foglalják a kereskedelem fejlesztését, a kapcsolódó szociális jogokkal együtt, a szegénység csökkentését és a munkavállalók jogainak tiszteletben tartását  (18). A regionális tárgyalásoknak ezen kritériumokon kellene alapulniuk.

2.2.5

Ki kell emelni, hogy a foglalkoztatásra, a szociális biztonságra és a nemek közötti esélyegyenlőséggel kapcsolatos kérdésre vonatkozó számos szempont – így például a kereskedelem fejlesztése és a munkavédelmi szabályok közötti szoros kapcsolat is – a gazdasági partnerségi megállapodásokkal kapcsolatban az Európai Bizottságra ruházott tárgyalási mandátumnak csupán a preambulumában szerepel, és ott is meglehetősen általános értelemben.

2.2.6

Az Európai Bizottság által készített dokumentumok az EU és a különböző AKCS-régiók közötti tárgyalások első szakaszának eredményei, és nem tárgyalják kellő alapossággal a szociális tematikák fejlődését és a nemek közötti esélyegyenlőség problémáit.

2.2.7

Ez ellentétben áll azzal az elvvel, amely szerint a gazdasági partnerségi megállapodások a Cotonoui Megállapodás gazdasági dimenzióját képviselik; tehát a gazdasági partnerségi megállapodásokkal kapcsolatos tárgyalások során is előtérbe kell állítani és támogatni kell az egyezményben világosan kifejezésre juttatott értékeket az emberre vonatkozóan, azok valamennyi dimenzióját tekintve.

2.3

Ahhoz, hogy a gazdasági partnerségi megállapodások szociális területen valós eredményeket hozzanak, a szakmai szervezetek számára a hely és az idő egységét biztosító keretet kell létrehozni.

2.3.1

Ennek a keretnek elő kell mozdítania a valóban részvételi eljárásmódot, amelynek során a gazdasági és szociális szereplők már a kidolgozási szakaszban részt vesznek, hogy mind a tárgyalások során, mind pedig a tartalmi megvalósításkor kielégítő eredményeket lehessen elérni.

2.3.2

Jelenleg a megkezdett tárgyalásokat a felek közötti súlyos és egyre fokozódó egyenlőtlenségek határozzák meg, akár a fejlettség szintjét, akár az életminőséget és a szociális jogokat, akár pedig a kereskedelmet tekintjük, még inkább azonban az önálló javaslattételi, az igazgatási és az ellenőrzési képességet illetően. Ezen egyenlőtlenségek és egyensúlytalanságok rendkívül bonyolulttá és kényessé teszik a gazdasági partnerségi megállapodásokkal kapcsolatos tárgyalásokat. A bonyolultság azonban nem akadályozhatja a szociális szempontoknak a tárgyalásokba való bevonását, akár közvetlen módon, akár mint a választott gazdasági és/vagy kereskedelmi opciók határozottan és világosan azonosított következményeként. A hangsúlyt tehát főként a foglalkoztatásra és a vállalkozói szférára, a munkavédelmi szabályokra, a szociális biztonságra és a nemek közötti esélyegyenlőséggel kapcsolatos kérdésekre kell helyezni (19).

2.3.3

Regionális szinten néhány ütemterv tartalmazza a civil társadalom bevonását a tárgyalási szakaszokba és a nemzeti szintű, valamint regionális bizottságokba. Azonban még nem ismeretes, hogy a civil társadalom képviselőit milyen szinteken és mennyire kielégítő módon vonják be a partnerségi folyamatba.

2.3.4

Az EGSZB az AKCS-országok társadalmi-gazdasági képviselőivel rendszeresen megrendezésre kerülő találkozók révén képes értékelni ezen szereplők bevonásának mértékét a folyamatok különböző szakaszaiba.

3.   A civil társadalom részvétele

3.1

Az AKCS-országok legnagyobb részében a civil társadalom gyakran kevéssé vagy rosszul szervezett. A gazdasági partnerségi megállapodásról szóló tárgyalások alkalmat kínálnak a civil társadalom szervezettségének, következésképp javaslattevő képességének javítására. A civil társadalom csak e feltétel teljesülése esetén játszhat fontos szerepet helyi szinten a kitűzött irányvonalak megvalósításában, valamint – a versenyképesség növelése és a szociális szempontok érvényesítése révén – mozdíthatja elő a növekedést. A civil társadalom szervezettsége, következésképp cselekvőképessége nem javítható az Európai Bizottság eltökéltsége és az érintett országok ez irányú szándéka nélkül.

3.1.1

A társadalmi és gazdasági szereplők részvételének rendszeres és folyamatos értékelése a gazdasági partnerségi megállapodások megvalósításának valamennyi szakasza során állandó javulást eredményező folyamatot indíthatna el. Az értékelést az intézményes tárgyalópartnereknek kellene végezniük.

3.1.2

A civil társadalom különböző szektorainak megkeresése és bevonása a tárgyalási folyamat egyes szakaszaiba a közös munkát szolgálná és öntené konkrét formába, annak érdekében, hogy a gazdasági partnerségi megállapodások révén és a cotonoui alapelvek értelmében – javítsuk az egész társadalom életminőségét.

A bevált gyakorlatok példáit le kellene fordítani az összes helyi nyelvre, és széles körben terjeszteni.

3.2

A hatékony részvételi eljárásmód alkalmazásához és értékeléséhez – ami elengedhetetlen a civil társadalom által nyújtott hatékony és ambiciózus hozzájáruláshoz – meg kell teremteni annak a feltételeit, hogy a nem állami szereplők összegyűlhessenek, vitázhassanak, célkitűzéseiket közösen meghatározhassák és a gazdasági partnerségi megállapodásokkal kapcsolatos tárgyalásokon azokat előadhassák, követhessék további fejlődésüket és főként biztosíthassák és figyelemmel kísérhessék végrehajtásukat a közösségekben, a városokban és a régiókban, valamint felbecsülhessék azok várható következményeit.

3.2.1

Ezen feltételek teljesüléséhez olyan teret kell teremteni a szakmai szövetségek számára, amely egyidejűleg biztosítja az idő és a hely egységét.

3.2.2

E célból az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság a szociális párbeszéd regionális bizottságainak létrehozását javasolja (lásd az AKCS-országok és az Európai Unió gazdasági és szociális csoportjainak 24., Brüsszelben megrendezett találkozójának zárónyilatkozatát is), amelyek keretében a szakmai szövetségek hozzájárulhatnak a szociális fejlesztésre irányuló programok végrehajtásának és felügyeletének megtervezéséhez és biztosításához.

3.2.3

A társadalmi párbeszéd regionális bizottságainak általában az alábbi illetékességi körökkel kellene rendelkezniük:

az ILO-egyezmények alkalmazása és az alkalmazás ellenőrzése, különös tekintettel a szociális alapjogokról szóló egyezményekre;

a tisztességes munka és a szociális fejlődés előmozdítása;

a gazdasági partnerségi megállapodások és a regionális integráció gazdasági és szociális kihatásai;

3.2.3.1

A regionális bizottságok – esetleg szakértői csoportokkal közösen – az alábbi javaslatok kidolgozására helyezhetnék a hangsúlyt:

a tisztességes munka előmozdítása, célkitűzések és módszerek; tisztességes munka (javadalmazás, munkafeltételek stb.)

oktatás;

szakképzés, továbbképzés;

szociális védelmi rendelkezések;

az informális szektorokban tárgyalások révén elért fejlődés;

nemek közötti esélyegyenlőség

fenntartható fejlődés, különös tekintettel a környezetre;

infrastruktúrák és beruházások;

3.2.4

A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet segítséget nyújthatna a szociális párbeszéd regionális bizottságainak létrehozásánál a szervezési és munkamódszer tekintetében, mivel PRODIAF (A szociális párbeszéd előmozdításának regionális programja a frankofón Afrikában) elnevezésű programja révén széleskörű tapasztalatokra tett szert. E tapasztalati tőke segítségével növelni lehetne a bizottság hatékonyságát.

3.2.5

A regionális bizottságok összetételét illetően az Európai Fejlesztési Alap (EFA) eszközeihez való hozzáférésre vonatkozó megfelelő felvételi kritériumokat az AKCS-országok és az Európai Unió Tanácsa közötti megállapodás mintájára lehetne meghatározni.

3.2.6

Amennyiben a már létrehozott homogén régiókban (például a Karib-térségben) léteznek a nem állami szereplők platformjai, fórumai vagy egyéb strukturált csoportosulásai – amelyek létrehozása a nemzeti és regionális indikatív programok kidolgozása nyomán vált szükségessé –, mérlegelni kellene átszervezésüket, hogy megfeleljenek a társadalmi párbeszéd regionális bizottságai célkitűzéseinek.

3.2.7

Teljesítőképességük érdekében a társadalmi párbeszéd regionális bizottságait időről-időre be lehetne vonni a regionális előkészítő munkacsoport tevékenységébe. Ezek szerepe rendkívül fontos, mivel biztosítják, hogy a segélyek tervezésekor figyelembe vegyék az egyes tárgyalási szakaszok során kifejezett igényeket.

3.2.7.1

Ezen bizottságok bevonása lehetővé tenné a szervezett civil társadalom számára, hogy nagyobb súlyra tegyen szert, és figyelemmel kísérhesse a fenntartható fejlődést a tárgyalások keretein belül, valamint a regionális szintű konkrét intézkedések szakaszaiban.

3.2.7.2

Ahogyan az EGSZB már többször utalt rá, az AKCS-országokban a mezőgazdasággal kapcsolatos problémák és a különböző ökológiai szempontok különleges jelentőséggel bírnak; ezeket tehát folyamatosan tekintetbe kell venni a tárgyalás különböző szakaszaiban, és ennek során fel kell használni a helyi ágazati képviselők közvetlen tapasztalatait is.

3.2.7.3

A szociális párbeszéd regionális bizottságai egyre konkrétabb és kezdeményezőbb szerepet játszhatnak, amennyiben – a gazdasági rendelkezésre állás és a szervezés problémáinak tisztázását követően – képesek az AKCS–EU monitoringbizottság teljes értékű partnereiként tevékenykedni és ily módon hasznosíthatják az Európai Szociális és Gazdasági Bizottsággal folytatott tapasztalatcsere eredményeit.

4.   A foglalkoztatás fejlesztése

4.1

A tisztességes munka alapvető jelentőségű a szegénység leküzdése szempontjából, mivel:

jövedelmet – tehát vásárlóerőt, következésképp piacot – teremt,

megszünteti az egyének vagy csoportok támogatásra való rászorultságát,

a lakosság számára hozzáférhető javakat és szolgáltatásokat hoz létre a szükségletek kielégítése céljából,

hozzájárul a közellátások finanszírozásához: oktatás és képzés, nyugdíjak, munkanélküli segély, orvosi ellátás, alapvetően tehát mindaz, amit „szociális biztonságnak” nevezünk.

4.1.1

A foglalkoztatással kapcsolatos politikákat dinamizmussal kell megtölteni, az állami és a magánszféra hozzájárulását össze kell kapcsolni a szociális és szolidáris gazdaság vívmányaival.

4.1.2

A foglalkoztatás fejlesztésére irányuló programok keretében az informális gazdaságokat fokozatosan és konzultatív módon kellene beilleszteni az állami és a magánszektorba, a nemzetközi munkavédelmi szabályok (különösen az alapvető jogok) érvényesülésének elősegítése révén is; a közbeszerzési pályázatokból (beruházások, különböző projektek) származó alapokból részesülő vállalkozásoknak kötelezettséget kell vállalniuk a nemzetközi munkavédelmi szabályok, valamint a környezetvédelmi szabályok (klíma, biodiverzitás, kiotói jegyzőkönyv, erdővédelem stb.). betartására. Mindez részben a vállalkozások társadalmi felelősségének részét képezi.

4.1.3

Ezen programoknak többek között tartalmazniuk kell a szükséges gazdasági, adó- és közigazgatási reformok vezérelveit, a korrupció elleni küzdelmet és az adójóváírások, valamint kifejezetten a kkv-k és a kézműipar számára előirányzott egyéb szolgáltatások létrehozását.

4.1.4

A partnerség célkitűzései – mint ismertes – a következők: az AKCS-országok gazdasági, kulturális és szociális fejlődésének előmozdítása és felgyorsítása. A végcél a szegénység csökkentése, majd megszüntetése. A gazdasági partnerségi megállapodásoknak gazdagítaniuk kellene a partnerséget, támogatni az egyes országok gazdaságait a nyitásban, mindenekelőtt a Dél/Dél dimenziót tekintve, és a hazai és külföldi vállalkozók számára előnyös és világos szabályokkal nagyobb liberalizációt kellene elérni.

4.1.5

Az AKCS-országoktól nagy erőfeszítést kíván a kulturális és gazdasági nyitás lehetővé tétele, amihez meg kell ragadni a gazdasági partnerségi megállapodásokban rejlő alkalmat; e megállapodások ugyanis lehetővé teszik a valamennyi érdekcsoportot kielégítő és a regionális integrációt egyre jobban elősegítő vámunió létrehozását.

4.2

Sajnos a tárgyalások kezdetén még nem készült az eredeti állapotot felmérő hatástanulmány a foglalkoztatásról, amely lehetővé tette volna az eddigi eredmények jobb értékelését.

4.2.1

Az együttműködés a beruházások és a dinamikus, hatékony és versenyképes fejlődés számára előnyös környezet megteremtéséhez szükséges reformok, illetve gazdasági és intézményi politikák támogatására irányul. Ezzel párhuzamosan különös figyelmet érdemel, hogy a közszférát is erősíteni kell, figyelmet fordítva többek között az oktatásra, az egészségügyre és az általános érdekű szociális szolgáltatásokra, amelyek a magánszférát ösztönözhetik.

4.2.2

Az együttműködés feladata továbbá az alábbiak támogatása:

az állami és a magánszféra közötti párbeszéd elősegítése,

a vállalkozói készségek, valamint a gazdasági kultúra fejlesztése,

az informális tevékenység meghaladása, a jogállamiság tiszteletben tartásával.

4.2.3

A korábbi megállapodások (20) alkalmával végrehajtott intézkedések részben sikeresek voltak, azonban nyilvánvalóan nem mindig vezettek a kívánt eredményhez, különösen a magánszféra erősítését és annak a növekedésre és a gazdasági diverzifikációra gyakorolt ösztönző szerepe elősegítését illetően.

4.2.4

A társadalmi-foglalkozási szereplőknek a fejlesztési program kialakításakor behatóan elemezniük kellene a mikro-, kis- és középvállalkozásokra irányuló intézkedések előmozdítása, védelme és támogatása során tapasztalt nehézségeket.

4.3