—

tekintettel a Tanács közös álláspontjára (11652/2/2004 — C6-0188/2004),

—

tekintettel a Bizottságnak a Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2003)0741) (1) vonatkozó, első olvasat során elfogadott álláspontjára (2),

—

tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére,

—

tekintettel eljárási szabályzata 62. cikkére,

—

tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság második olvasatra adott ajánlására (A6-0012/2005),

1.

jóváhagyja a módosított közös álláspontot;

2.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1)

A földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokról szóló, 2003. június 26-i 2003/55/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (3) jelentős mértékben hozzájárult a földgáz belső piacának kialakításához. Ugyanakkor szükség van a keretszabályozás szerkezeti módosításaira ahhoz, hogy a még meglévő akadályokat sikerüljön felszámolni a belső piac végleges megvalósítása érdekében, különös tekintettel a földgáz-kereskedelemre. További műszaki szabályokra van szükség, különösen a harmadik fél hozzáférésével kapcsolatos szolgáltatások, illetve a kapacitás-allokációs mechanizmusokat, a szűk keresztmetszet kezelésére vonatkozó eljárásokat érintő alapelvek, továbbá az átláthatósági követelmények tekintetében.

(2)

Az Európai Gázszabályozási Fórum (a továbbiakban: a Fórum) által 2002-ben elfogadott „A helyes gyakorlatra vonatkozó iránymutatások” első csoportjának végrehajtása és nyomon követése során szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy az iránymutatásokban megállapított szabályok valamennyi tagállamban történő maradéktalan végrehajtása, illetve a gyakorlatban az egyenlő piacra jutási feltételek minimális biztosítékainak megteremtése érdekében szükséges, hogy ezek a szabályok végrehajthatók legyen.

(3)

A közös szabályok második csoportját „A helyes gyakorlatra vonatkozó második iránymutatások” címmel a Fórum 2003. szeptember 24-25-én tartott ülésén fogadták el, és e rendelet célja, hogy az említett iránymutatások alapján meghatározza a hálózati hozzáférésre és a harmadik fél hozzáférésével kapcsolatos szolgáltatásokra, a szűk keresztmetszetek kezelésére vonatkozó eljárásokra, az átláthatóságra, valamint az egyensúlyozásra és a kapacitási jogok kereskedelmére vonatkozó alapelveket és szabályokat.

(4)

A 2003/55/EK irányelv 15. cikke lehetővé teszi a kombinált szállítói és elosztói rendszerüzemeltetést. Ennek következtében e rendelet nem írja elő azoknak a nemzeti szállító- és elosztói rendszereknek az átalakítását, amelyek összhangban vannak a 2003/55/EK irányelv vonatkozó rendelkezéseivel, és különösen annak 15. cikkével.

(5)

E rendelet hatálya kiterjed azokra a magasnyomású vezetékekre, amelyek a helyi elosztó vezetékeket összekötik a földgázhálózattal, és amelyeket elsődlegesen nem a helyi elosztás során használnak

(6)

Meg kell határozni azokat a kritériumokat, amelyek alapján a hálózati hozzáférés díjait megállapítják; e kritériumoknak maradéktalanul meg kell felelniük a megkülönböztetésmentesség elvének, a jól működő belső piac szükségleteinek, maradéktalanul figyelembe kell venniük a rendszeregyensúly szükségleteit, tükrözniük kell a felmerült tényleges költségeket, amennyiben az ilyen költségek megfelelnek egy hatékony és szerkezetileg összehasonlítható rendszerüzemeltető költségeinek, illetve átláthatóak, és egyidejűleg biztosítaniuk kell a befektetések megfelelő megtérülését, valamint amennyiben szükséges, figyelembe kell venniük a díjszabások szabályozó hatóságok által történő összehasonlítását.

(7)

A hálózati hozzáférés díjának kiszámításánál lényeges figyelembe venni a felmerült tényleges költségeket, amennyiben az ilyen költségek megfelelnek egy hatékony és szerkezetileg összehasonlítható rendszerüzemeltető költségeinek, illetve átláthatóak, valamint a befektetések megfelelő megtérülésének szükségességét, illetve az új infrastruktúra kialakítását célzó ösztönzések szükségességét. E tekintetben, különösen, ha a vezetékek között valódi verseny van, a díjszabások szabályozó hatóságok által történő összehasonlításait mint releváns módszert kell figyelembe venni.

(8)

A díjak meghatározását célzó piaci alapú intézkedések, úgymint aukciók, alkalmazásának összeegyeztethetőnek kell lenniük a 2003/55/EK irányelvben meghatározott rendelkezésekkel.

(9)

Szükséges, hogy a harmadik fél hozzáférésével kapcsolatos szolgáltatások közös minimumszabályai a gyakorlatban is biztosítsák a Közösség egész területén a hozzáférés egységes minimális szintjét, és biztosítsák, hogy a harmadik fél hozzáférésével kapcsolatos szolgáltatások kellőképp összeegyeztethetők, valamint a jól működő belső földgázpiacból származó előnyök kiaknázhatók legyenek.

(10)

A szállítási rendszerüzemeltetők hálózatához történő, megkülönböztetésmentes hozzáférésre vonatkozó harmonizált szállítási szerződésekre vonatkozó hivatkozások nem jelentik azt, hogy egy bizonyos rendszerüzemeltető szállítási szerződésébe foglalt szerződési feltételeknek meg kell egyezniük az ugyanazon tagállam vagy egy másik tagállam másik szállítórendszerére vonatkozó szerződési feltételekkel, kivéve amennyiben minimumkövetelményeket állapítanak meg, amely minimum követelményeknek valamennyi szállítási szerződésnek meg kell felelnie.

(11)

A szerződéses hálózati szűk keresztmetszetek kezelése a gáz belső piacának végleges megvalósításának lényeges kérdése. Olyan közös szabályokat szükséges kialakítani, amelyek kiegyensúlyozzák a nem használt kapacitás felszabadításának szükségességét a „használd, vagy elveszíted” elvnek megfelelően a kapacitás birtokosainak azon jogaival, amely szerint a kapacitást akkor használják, amikor az szükséges, ugyanakkor fokozzák a kapacitás likviditását.

(12)

Bár a hálózatok fizikai keresztmetszete jelenleg ritkán okoz gondokat a Közösségben, ez a jövőben előfordulhat. Ezért szükséges a szűk keresztmetszetek kapacitás-allokációs alapelveit ilyen körülményekre vonatkozóan meghatározni.

(13)

A földgázhálózathoz történő hatékony hozzáférés céljából a rendszerhasználóknak tájékoztatásra van szükségük, különösképpen a műszaki követelményekre és a rendelkezésre álló kapacitásra vonatkozóan annak érdekében, hogy kiaknázhassák a belső piac keretén belül felmerülő üzleti lehetőségeket. Ezen átláthatósági követelmények egységes minimumszabályait ki kell alakítani. A vonatkozó információk közzététele különböző eszközök útján történhet, beleértve az elektronikus eszközöket is.

(14)

A szállítási rendszerüzemeltetők által működtetett, megkülönböztetésmentes és átlátható földgázegyensúlyozási rendszerek lényeges mechanizmust jelentenek, különösen az újonnan piacra lépők esetében, akik számára teljes értékesítési portfóliójuk egyensúlyban tartása fokozottabb nehézséget jelenthet, mint azon társaságok számára, akik az adott piacon már régóta jelen vannak. Ezért meg kell határozni azokat a szabályokat, amelyek biztosítják, hogy a szállítási rendszerüzemeltetők ezeket a mechanizmusokat a hálózathoz való hozzáférés megkülönböztetésmentesen, átlátható és hatékony feltételeinek megfelelő módon működtessék.

(15)

Az elsődleges kapacitási jogok kereskedelme a versenyző piac fejlesztésének és a likviditás megteremtésének fontos része. Ezért e kérdésben e rendeletnek meg kell határoznia az alapszabályokat.

(16)

Biztosítani kell, hogy a kapacitási jogokat szerző vállalkozások e jogokat értékesíteni tudják más, engedéllyel rendelkező vállalkozások részére is annak érdekében, hogy biztosítani lehessen a megfelelő likviditási szint fenntartását a kapacitások piacán. Ez a megközelítés azonban nem zárja ki annak a rendszernek alkalmazását, amellyel a nemzeti szinten meghatározott és egy adott időszak során fel nem használt kapacitást nem megszakítható alapon újra elérhetővé teszik a piac számára.

(17)

A nemzeti szabályozó hatóságok biztosítják az e rendeletben meghatározott szabályoknak, valamint az e rendelet értelmében elfogadott iránymutatásoknak való megfelelést.

(18)

Az e rendelethez csatolt iránymutatások tartalmazzák a helyes gyakorlatokra vonatkozó második iránymutatások alapján meghatározott különös részletes végrehajtási szabályokat. Adott esetben ezek a szabályok idővel változni fognak, figyelembe véve a nemzeti földgázrendszerek különbözőségeit.

(19)

Az e rendelet mellékletében foglalt iránymutatások módosítására irányuló javaslatát megelőzően a Bizottságnak a Fórum keretén belül előzetes konzultációt kell folytatnia a szakmai szervezetek által képviselt és az iránymutatások által érintett minden féllel, valamint a tagállamokkal, és fel kell kérnie a villamosenergia- és gázipari szabályozó hatóságok európai csoportját a közreműködésre.

(20)

A tagállamoknak és az illetékes nemzeti hatóságoknak meg kell adniuk a megfelelő információt a Bizottság számára. Ezeket az információkat a Bizottság bizalmasan kezeli.

(21)

E rendelet és az e rendelettel összhangban elfogadott iránymutatások nem érintik a közösségi versenyszabályok alkalmazását.

(22)

Az e rendelet végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal (4) összhangban kell elfogadni.

(23)

Mivel e rendelet célját, nevezetesen a földgázszállító-rendszerekhez való hozzáférés feltételeire vonatkozó tisztességes szabályok kialakítását, maguk a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért a tervezett intézkedés terjedelme vagy hatása miatt azok közösségi szinten jobban megvalósíthatók, a Közösség a Szerződés 5. cikkében megállapított szubszidiaritás elvének megfelelően intézkedéseket fogadhat el. Az említett cikkben meghatározott arányosság elvével összhangban ez a rendelet nem lépi túl az említett célkitűzés eléréséhez szükséges mértéket,

1.

„szállítás”: a földgáz hálózaton, túlnyomórészt nagynyomású csővezetéken, de nem termelési csővezetékhálózaton és nem az elsődlegesen a helyi földgázelosztás keretében használt nagynyomású vezetékeken történő szállítása a fogyasztókhoz történő eljuttatás céljából, kivéve a gázszolgáltatást;

2.

„szállítási szerződés”: a szállítási rendszerüzemeltető által a rendszerhasználóval, a szállítás tárgyában kötött szerződés;

3.

„kapacitás”: normál köbméter/időegységben vagy energiaegység/időegységben kifejezett maximális szállított mennyiség, amelyre a rendszerhasználó a szállítási szerződés előírásainak megfelelően jogosult;

4.

„fel nem használt kapacitás”: az a nem megszakítható kapacitás, amelyet a rendszerhasználó a szállítási szerződés keretében ugyan megszerzett, de a szerződésben meghatározott határidő lejártára nem nominált;

5.

„szűk keresztmetszetek kezelése”: a szállítási rendszerüzemeltető kapacitás-portfóliójának kezelése, figyelembe véve az optimális és maximális kihasználtságot a műszaki kapacitás, illetve a jövőbeni szűk keresztmetszetek és áteresztő pontok időben történő felmérése tekintetében;

6.

„másodlagos piac”: az elsődleges piacon kívül értékesített kapacitás piaca;

7.

„nominálás”: a rendszerhasználó előzetes jelentése a szállítási rendszerüzemeltető részére arról a tényleges áramlásról, amelyet a rendszerbe kíván betáplálni vagy onnan kivenni;

8.

„újranominálás”: további jelentés a helyesbített nominálásról;

9.

„rendszeregyensúly”: a szükséges szállítólétesítményeket is beleértve a szállítóhálózatra vonatkozó valamennyi helyzet, amikor a földgáz nyomása és minősége a rendszerüzemeltető által megállapított alsóés felső határérték között marad annak érdekében, hogy a földgázszállítás műszaki szempontból garantálható legyen;

10.

„egyensúlyozási időszak”: azon időszak, amelynek során egy energiaegységben kifejezett földgázmenynyiség vétele a minden rendszerhasználó által ellentételezendő ugyanazon földgázmennyiség bevitelével a szállítóhálózatba, a szállítási szerződéssel vagy a üzemi és kereskedelmi szabályzattal összhangban;

11.

„a rendszerhasználó”: egy szállítási rendszerüzemeltető ügyfele vagy potenciális ügyfele, valamint maguk a rendszerüzemeltetők is, amennyiben a szállításhoz kapcsolódóan feladatuk ellátásához az szükséges;

12.

„megszakítható szolgáltatások”: a szállítási rendszerüzemeltető által kínált, a megszakítható kapacitásra vonatkozó szolgáltatások;

13.

„megszakítható kapacitás”: olyan gázszállítási kapacitás, amelyet a szállítási rendszerüzemeltető a szállítási szerződésben meghatározott feltételek értelmében megszakíthat;

14.

„hosszú távú szolgáltatások”: a szállítási rendszerüzemeltető által kínált egyéves vagy annál hosszabb időre szóló szolgáltatások;

15.

„rövid távú szolgáltatások”: a szállítási rendszerüzemeltető által kínált egy évnél rövidebb időre szóló szolgáltatás;

16.

„nem megszakítható kapacitás”: nem megszakítható gázszállítási kapacitás, amelyet a szállítási rendszerüzemeltető szerződésben garantál;

17.

„nem megszakítható szolgáltatások”: a szállítási rendszerüzemeltető által kínált, a nem megszakítható kapacitásra vonatkozó szolgáltatások;

18.

„műszaki kapacitás”: az a maximális biztos kapacitás, amelyet a szállítási rendszerüzemeltető kínálhat a rendszerhasználóknak, figyelembe véve a szállítóhálózatra vonatkozó rendszeregyensúlyt és üzemeltetési követelményeket;

19.

„szerződéses kapacitás”: az a kapacitás, amelyet a szállítási rendszerüzemeltető szállítási szerződés keretében oszt ki a rendszerhasználónak;

20.

„rendelkezésre álló kapacitás”: a műszaki kapacitásnak az a része, amelyet nem osztottak ki, de a rendszerben egy adott időpontban rendelkezésre áll;

21.

„szerződéses szűk keresztmetszet”: az a helyzet, amikor a biztos kapacitás iránti kereslet szintje meghaladja a műszaki kapacitást;

22.

„elsődleges piac”: közvetlenül a szállítási rendszerüzemeltető által értékesített kapacitás piaca;

23.

„fizikai szűk keresztmetszet”: az a helyzet, amikor a tényleges szállítások iránti kereslet szintje egy adott időpontban meghaladja a műszaki kapacitást.

a)

biztosítják, hogy valamennyi rendszerhasználó számára megkülönböztetésmentesen nyújtanak szolgáltatásokat. Ha a szállítási rendszerüzemeltetők különböző ügyfelek számára ugyanazt a szolgáltatást nyújtják, azonos szerződési feltételeket kell alkalmazniuk, vagy a 2003/55/EK irányelv 25. cikkében meghatározott eljárásnak megfelelően az illetékes hatóság által jóváhagyott harmonizált szállítási szerződések alkalmazásával, vagy közös rendszer kód használatával.

b)

egyaránt biztosítják a harmadik fél hozzáférésével kapcsolatos nem megszakítható és megszakítható szolgáltatásokat. A megszakítható kapacitás ára tükrözi a megszakítás valószínűségét.

c)

hosszú távú és rövid távú szolgáltatásokat egyaránt nyújtanak a rendszerhasználók számára.

a)

megfelelő gazdasági jelzéseket adnak a műszaki kapacitás hatékony és maximális kihasználása érdekében, valamint megkönnyítik az új infrastruktúrába történő beruházást;

b)

a piaci mechanizmusokkal összeegyeztethetők, beleértve az azonnali piacokat és a kereskedési pontokat, ugyanakkor rugalmasak és képesek a változó piaci körülményekhez való alkalmazkodásra;

c)

összeegyeztethetők a tagállamok hálózat-hozzáférési rendszereivel.

a)

szerződéses szűk keresztmetszet esetén a szállítási rendszerüzemeltető a fel nem használt kapacitását legalább a következő napra felkínálja megszakítható szolgáltatásként az elsődleges piacon,

b)

a rendszerhasználók - amennyiben úgy kívánják - jogosultak a kihasználatlan, szerződésben vállalt kapacitásukat a másodlagos piacon viszonteladásra bocsátani vagy alhaszonbérletbe adni. A tagállamok előírhatják, hogy a rendszerhasználók erről értesítsék vagy tájékoztassák a szállítási rendszerüzemeltetőket.

a)

a 4. cikkel összhangban, a harmadik fél hozzáférését biztosító szolgáltatások részleteit, beleértve a szolgáltatások jellegét, időtartamát és ezekre a szolgáltatásokra vonatkozó egyéb követelményeket;

b)

az 5. cikkel összhangban, szerződéses szűk keresztmetszet esetén a kapacitás-allokációs mechanizmusok és a szűk keresztmetszeteket kezelő eljárások alkalmazásának alapjául szolgáló elvek részleteit;

c)

a 6. cikkel összhangban, a rendszerhasználók számára a rendszerhez való hatékony hozzáféréshez szükséges műszaki információk meghatározásának és az átláthatóság követelményeinek megfelelő valamenynyi releváns pont meghatározásának részleteit, beleértve az összes vonatkozó helyen közzéteendő információt és ezen információk közzétételének időbeli ütemezését.

a)

a tagállamok földgázszállító-rendszerei, a 2003/55/EK irányelv 28. cikke alapján adott eltérések időtartama alatt; azok a tagállamok, amelyek részére a 2003/55/EK irányelv 28. cikke értelmében eltérést nyújtottak, kérelmezhetik a Bizottságtól az e rendelettől való, az e pontban említett eltérés lejártának időpontjától számított legfeljebb 2 évig terjedő átmeneti eltérést;

b)

a tagállamok közötti rendszerösszekötők, és a meglévő infrastruktúra jelentős mértékű kapacitásbővítései, valamint azoknak az infrastruktúráknak a módosításai, amelyek lehetővé teszik a 2003/55/EK irányelv 22. cikkének (1) és (2) bekezdésében említett azon új gázellátási források bevonását, amelyek mentesítésben részesülnek ugyanazon irányelv 18., 19., 20. cikkének és a 25. cikke (2), (3) és (4) bekezdésének rendelkezései alól, amennyiben mentesülnek a jelen albekezdésben említett rendelkezések alól; illetve

c)

azon földgázszállító-rendszerek, amelyek részére eltérést nyújtottak a 2003/55/EK irányelv 27. cikke alapján.

—

tekintettel a Tanács közös álláspontjára (12062/3/2004 — C6-0189/2004),

—

tekintettel a Bizottság által a Parlamentnek és a Tanácsnak benyújtott javaslattal kapcsolatos parlamenti álláspontra az első olvasatban (1) (COM(2003)0468) (2),

—

tekintettel a módosított javaslatra (COM(2004)0314) (2),

—

tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére,

—

tekintettel eljárási szabályzatának 67. cikkére,

—

tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság második olvasatra vonatkozó ajánlására (A6-0003/2005),

1.

a közös álláspontot jóváhagyja;

2.

utal a Bizottság által az 1408/71/EGK rendelet IIa. mellékletével kapcsolatban a Tanács közös álláspontjának elfogadásával egyidejűleg tett nyilatkozatot (3);

3.

megállapítja, hogy a jogi aktust a közös állásponttal összhangban fogadták el;

4.

utasítja elnökét, hogy az EK-Szerződés 254. cikkének (1) bekezdése értelmében a jogi aktust a Tanács elnökével együtt lássa el kézjegyével;

5.

utasítja főtitkárát, hogy miután megerősítést nyert, hogy valamennyi eljárást megfelelően lezártak, lássa el kézjegyével a jogi aktust, és a Tanács főtitkárával egyetértésben tegye közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában;

6.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

—

tekintettel a Bizottság az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2004)0473) (1),

—

tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére, valamint 80. cikkének (2) bekezdésére, amely alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamentnek (C6-0076/2004),

—

tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére,

—

tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság jelentésére (A6-0038/2005),

1.

jóváhagyja a Bizottság módosított javaslatát;

2.

felkéri a Bizottságot, hogy forduljon ismét a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy ha a javaslat helyébe másik szöveget kíván léptetni;

3.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1)

Az európai egységes égbolt jogszabály végrehajtása különösen a légiforgalmi irányítók képesítésével kapcsolatos intézkedések vonatkozásában szükségessé teszi sokkal részletesebb jogszabályok kidolgozását a legmagasabb szintű felelősség és hatáskör biztosítása , a légiforgalmi irányítók rendelkezésre állásának a feljavítása és a szakszolgálati engedélyek kölcsönös elfogadásának az előmozdítása érdekében, az európai egységes égbolt keretein belül léginavigációs szolgáltatások nyújtásáról szóló, 2004. március 10-i 550/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (a szolgáltatási rendelet) (4) 5. cikkében előírtakkal összhangban, egyúttal azonban törekedve a légi közlekedés biztonsága és a személyzet szakképzettsége általános javítása célkitűzésének elérésére .

(2)

Egy ilyen közösségi szakszolgálati engedély bevezetése annak a különleges szerepnek az elismerését célzó eszköz, amelyet a légiforgalmi irányítók játszanak a légiforgalmi irányítási szolgáltatások nyújtásával. A közösségi szakismereti normák kidolgozása szintén csökkenteni fogja az ezen a téren tapasztalható széttöredezettséget, hatékonyabbá teszi a léginavigációs szolgáltatók közötti együttműködés javításával a munkák hatékonyabb szervezését. Ez az irányelv ezért az európai egységes égbolt jogszabály lényeges alkotóelemét képezi.

(3)

Az irányelv a legalkalmasabb eszköz szakismereti normák előírásához, amely meghagyja a tagállamok hatáskörében annak a meghatározását, hogy milyen módon kívánják elérni a közösen elfogadott normák teljesítését.

(4)

Amint azt a legutóbbi légi szerencsétlenségek elemzése kimutatta, a biztonság a légiforgalmi szolgáltatás (ATM) biztonsági láncolata minden egyes elemének megbízhatóságától függ. Ebből adódóan az ezen a területen dolgozó személyzet szakmai alkalmasságát hatékonyabb módon kell ellenőrizni. Ezen irányelv végrehajtását követően a Közösségnek el kell indítania egy, a légiforgalmi szolgáltatás biztonsági láncolatába tartozó szakmák engedélyeinek és szakmai alkalmassági igazolásainak kiállítási rendszerét szabályozó kezdeményezést.

(5)

Ennek az irányelvnek meglévő nemzetközi normákra kell épülnie. A Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (ICAO) elfogadta a légiforgalmi irányítók képesítésével kapcsolatos rendelkezéseket, beleértve a nyelvismerettel kapcsolatos követelményeket is. Az 1960. december 13-i Együttműködés a léginavigációs szolgálatok biztonságáért nemzetközi egyezmény által létrehozott Európai Szervezet a Légiközlekedés Biztonságáért (Eurocontrol) elfogadta az Eurocontrol biztonsági szabályzói követelményeket. Az 550/2004/EK rendelet 4. cikkével összhangban ez az irányelv a légiforgalmi irányítók vonatkozásában alkalmazandó 5. számú Eurocontrol biztonsági szabályzói követelményben előírt rendelkezéseket ülteti át a közösségi jogba.

(6)

A Közösség légi forgalmának a sajátos jellegzetességei szükségessé teszik közösségi szakismereti normák hatékony alkalmazásának a bevezetését az általános célú légiforgalomban a léginavigációs szolgáltatók által foglalkoztatott légiforgalmi irányítók számára.

(7)

A szakszolgálati engedélyek közösségi kibocsátási rendszerének biztosítania kell, hogy az engedéllyel rendelkező légiforgalmi irányítók megfelelő képzésben részesüljenek a biztonsági, üzembiztonsági és válságkezelési módszerek terén.

(8)

Az ezen irányelv hatályba lépését megelőzően a nemzeti jogszabályok alapján kiadott engedélyek érvényessége nem kérdőjelezhető meg.

(9)

Ahol a tagállamok teszik meg a megfelelő intézkedéseket a Közösség követelményeinek való megfelelés biztosítása érdekében, azon szakhatóságokat, amelyek felügyelik és ellenőrzik a szabályok betartását, kielégítő mértékben el kell különíteni a képzési szolgáltatások nyújtóitól. A szakhatóságoknak képeseknek kell lenniük feladataik hatékony ellátására.

(10)

A léginavigációs szolgáltatások nyújtása magas szakmai képzettségű szakszemélyzet foglalkoztatását igényli, amelynek szakismeretei többféle eszköz felhasználásával bizonyíthatók. A légiforgalmi irányítók esetében a megfelelő eszköz az egyes légiforgalmi irányítóknak személyre szólóan kibocsátott diplomának tekintendő közösségi szakszolgálati engedély. A szakszolgálati engedélyben feltüntetett minősítés jelzi a légiforgalmi irányító számára engedélyezett légiforgalmi szolgáltatások típusait. Ugyanakkor a szakszolgálati engedélyben feltüntetett jóváhagyások jelzik a légiforgalmi irányító megszerzett szakismereteit és a felügyeleti hatóságok engedélyét egy bizonyos szektor vagy szektorcsoport számára történő szolgáltatások nyújtására. Ezért kell a szakhatóságoknak olyan helyzetben lenniük, hogy a légiforgalmi irányítók szakismereteit felmérhessék a szakszolgálati engedélyek kibocsátásakor vagy a jóváhagyások érvényességének a meghosszabbításakor; a szakhatóságok számára biztosítani kell annak a lehetőségét is, hogy ha a szakismeretek vonatkozásában kétségek merülnek fel, felfüggeszthessék a szakszolgálati engedély érvényességét a jóváhagyások visszavonása útján. A pártatlan szakmai kultúra kialakítását célzó törekvések szellemében ennek az irányelvnek nem szabad automatikus kapcsolatot létesítenie egy esemény bekövetkezése és a szakszolgálati engedély felfüggesztése között. A szakszolgálati engedély visszavonása a legutolsó megoldás, amelynek alkalmazására olyan szélsőséges esetekben kerül sor, amelyek nem kapcsolódnak a kétséges szakismereti szint megállapításához.

(11)

Egymás képesítési rendszerei tekintetében a tagállamok közötti bizalom kiépítésének elérése érdekében a szakszolgálati engedélyek megszerzésének és megtartásának a közösségi szabályai elengedhetetlenül szükségesek. Ezért fontos a légiforgalmi irányítói szakképesítések, az alkalmasság és a szakmához való hozzáférés követelményeinek a legmagasabb szinten történő összehangolása. Ennek a Közösség egészében a biztonságos, jó minőségű légiforgalom-irányítási szolgáltatást és a szakszolgálati engedélyek elismerését kell eredményeznie, úgy, hogy növelje a mozgás szabadságát és javítsa a légiforgalmi irányítók rendelkezésre állásának helyzetét.

(12)

A szakismereteknek a Közösség egészére kiterjedő összehasonlíthatósága eléréséhez szükséges a szakismeretek egyértelmű és általánosan elfogadott szerkezetbe foglalása. Ez nem csak egy adott légiforgalmi irányító felügyelete alá tartozó légtéren belül garantálja a forgalom biztonságát, hanem különösen fontos szempont a különféle légiforgalmi irányítók közötti együttműködési felületeken is.

(13)

A bevezető képzés nyújtásának a célkitűzéseit az Eurocontrol tagjainak a felkérésére kidolgozott tájékoztató anyag tartalmazza és ezen célkitűzések tekintendők a megfelelő normáknak. A szakszolgálati egységszintű képzés céljaira az általánosan elfogadott képzési normák hiányát megfelelő intézkedéscsomaggal kell áthidalni, beleértve a vizsgáztatók jóváhagyását, amelynek garantálnia kell a szakismeretek magas szakmai színvonalát. Ez annál is fontosabb, mert a szakszolgálati egységszintű képzés rendkívül költséges és a biztonság szempontjából kritikus jelentőségű.

(14)

Sok esemény és baleset bekövetkezésében a kommunikáció jelentős szerepet játszik. Az ICAO ezért elfogadta a nyelvismeretekkel kapcsolatos követelményeket. Ez az irányelv, ezeknek a nemzetközileg elfogadott normáknak a végrehajtását kikényszerítő eszköz.

(15)

Az egészségügyi pályaalkalmassági követelmények kidolgozása az Eurocontrol tagállamok felkérésével összhangban történt, és azok a megfeleltetés elfogadott eszközét jelentik.

(16)

A képzések nyújtására jogosító képesítést a képzés minőségi színvonalához hozzájáruló, a biztonság szempontjából egyik legfontosabb tartópillérnek kell tekinteni. A képzés a léginavigációs szolgáltatásokhoz hasonló módon nyújtott szolgáltatás, szintén képesítési eljáráshoz kötött. Ennek az irányelvnek lehetővé kell tennie a képzési képesítések képzéstípusonkénti, képzési szolgáltatáscsoportonkénti, valamint képzési- és léginavigációs szolgáltató-csoportonkénti kezelésére a képzés sajátos jellegzetességeinek a szem előtt tartásával. Megfelelő kezelésben kell részesíteni a képző intézményeket, fel kell készülni a katonai szakszolgálati engedélyek megadására a katonai légiforgalmi irányítás feladatainak a lehető legnagyobb mértékű lefedése céljából.

(17)

Ez az irányelv megerősíti az Európai Bíróság hosszú ideje érvényes ítélkezési gyakorlatát a diplomák kölcsönös elismerése és a dolgozók szabad mozgása tekintetében. Az arányosság elvének, az egyenértékű értékelések szükségességének, a kiegyenlítő intézkedések indokokkal alátámasztott igazolásának és a megfelelő fellebbezési eljárásoknak az alkalmazása olyan alapvető elveket testesít meg, amelyeket a légiforgalmi irányító ágazatban szembetűnőbb módon kell alkalmazni.

(18)

A légiforgalmi irányítás a szakismeretek rendszeres frissítését igénylő műszaki újításokkal folyamatosan bővülő szakma. Az irányelvnek lehetővé kell tennie a komitológia segítségével az ilyen jellegű kiigazításokat a műszaki fejlődésre és a tudományos előrehaladásra is tekintettel.

(19)

Ez az irányelv befolyásolhatja a légiforgalmi irányítók mindennapi munkavégzését. A szociális partnereket minden olyan intézkedésről megfelelő módon tájékoztatni kell, és azokkal kapcsolatosan lehetővé kell tenni a konzultációt, amelyeknek jelentős mértékű szociális kihatásai vannak. Ezért a szociális partnerek közötti európai szintű párbeszédet előmozdító ágazati párbeszédbizottságok létrehozásáról szóló, 1998. május 20-i98/500/EK bizottsági határozat  (5) értelmében létrehozott ágazati párbeszédbizottsággal konzultációkat folytattak, és bármilyen jövőbeli fejlemény kapcsán is konzultációt kell velük folytatni .

(20)

A tagállamoknak meg kell állapítaniuk az ezen irányelv alapján elfogadott nemzeti rendelkezések megszegése esetén alkalmazandó szankciókat, és megtesznek minden szükséges intézkedést e szabályok végrehajtásának biztosítására. E szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük.

(21)

Az irányelv végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal (6) összhangban kell elfogadni.

(22)

A jelenlegi szakszolgálati engedélyek érvényességének meghosszabbításához, összhangban a minősítések megtartásának és a jóváhagyások érvényessége megőrzésének feltételeire meghatározott rendelkezésekkel, elegendőnek tekinthető egy kétéves átültetési időszak, mivel az ezen rendelkezésekben megfogalmazott követelmények összhangban vannak fennálló nemzetközi kötelezettségekkel. A szükséges nyelvismeretek tekintetében ezenkívül további kétéves átültetési időszakot kell meghatározni,

1.

„légiforgalmi irányító”: munkahelyi betanító oktató felügyelete mellett vagy önállóan légiforgalmi irányítói szolgáltatásokra engedéllyel rendelkező személy;

2.

„légiforgalmi irányítói szolgáltatás”: repülőgépek összeütközésének, a manőverezési területen a repülőgépek akadályokba ütközésének a megelőzése, valamint a rendezett légi forgalom fenntartása és elősegítése céljából nyújtott szolgáltatást jelent;

3.

„léginavigációs szolgáltatók” az általános célú légi forgalom számára léginavigációs szolgáltatásokat nyújtó magán- vagy állami tulajdonú jogalanyt jelent;

4.

„szakszolgálati engedély”: ennek az irányelvnek a rendelkezéseivel összhangban kibocsátott és jóváhagyott, a tulajdonosát az abban előírt előjogokkal légiforgalmi irányítói szolgáltatások nyújtására feljogosító képesítő oklevél, az oklevél megnevezésétől függetlenül;

5.

minősítés: a szakszolgálati engedélybe bevezetett vagy ahhoz csatolt engedély, amely a szakszolgálati engedély részét képezi, és amely előírja a szakszolgálati engedélyhez társított különleges feltételeket, előjogokat vagy korlátozásokat; a szakszolgálati engedélyhez társított minősítésnek legalább az alábbiak valamelyikét kell tartalmaznia:

6.

jóváhagyás: a szakszolgálati engedélybe bevezetett engedély, különösen:

amely a minősítésre vagy a szakszolgálati engedélyre vonatkozhat és annak részét fogja képezni;

7.

„ICAO helymeghatározó jelzés”: az ICAO DOC 7910 jelzésű kézikönyvében előírt szabályokkal összhangban és egy rögzített légiforgalmi állomás helyéhez hozzárendelt négybetűs kód;

8.

„szektor”: egy forgalomirányítási körzet egy részét és vagy egy repüléstájékoztatás repüléstájékoztatási régió/felső régió egy részét jelenti;

9.

„képzés”: az elméleti képzési tanfolyamok, gyakorlati és szimulációs képzések, valamint munkahelyi betanító képzések egésze, aminek elvégzése szükséges a biztonságos és magas minőségi színvonalú forgalomirányítói szolgáltatások nyújtására jogosító szakismeretek megszerzéséhez és megőrzéséhez ; a következő részeket tartalmazza:

10.

„a képzés nyújtója”: a nemzeti felügyeleti szakhatóság által tanúsított szervezet, amely jogosult az ebben a cikkben felsorolt egy vagy több képzéstípus nyújtására, és amely ennek keretében jogosult képzési tanfolyamokat szervezni, szakszolgálati egységszintű képzési programokat vagy szakszolgálati egységszintű szakismereti rendszereket összeállítani jóváhagyatás céljából;

11.

„az Iránymutatás a légiforgalmi irányítók képzése közös törzsanyagának tartalma és képzési célkitűzései című kiadvány célkitűzéseiben meghatározott szakismereti követelmények”: azok a célkitűzések, amelyeket a tanuló légiforgalmi irányítóknak az alapképzés és a minősítő képzés során el kell érniük az Eurocontrol, 2001. július 20-i Iránymutatás a légiforgalmi irányítók képzése közös törzsanyagának tartalma és képzési célkitűzései (I. szakasz), HRS/TSP-002-GUI-01, második átdolgozott kiadás; valamint az Eurocontrol 2000. július 20-i Iránymutatás a légiforgalmi irányítók képzése közös törzsanyagának tartalma és képzési célkitűzései (II. szakasz), HUM.ET1.ST05.1000-GUI-02, első kiadás című kiadványaiban előírtak szerint;

12.

„a Légiforgalmi irányítók európai 3. osztályú egészségügyi pályaalkalmassági igazolási követelményei”: az Eurocontrol 2003. január 31-i Légiforgalmi irányítók európai 3. osztályú egészségügyi pályaalkalmassági igazolási követelményei, HUM.ET1.ST08.10000-STD-02, első kiadás című kiadványában előírt követelmények;

13.

„szakszolgálati” egység szakismereti rendszer: olyan jóváhagyott rendszer, amely bemutatja azt a módszert, melynek alkalmazásával a szakszolgálati egység fenntartja a foglalkoztatott szakszolgálati engedély tulajdonosok szakismereti alkalmasságát;

14.

„gyógyszer”: mind az orvosi rendelvényre, mind az anélkül kapható gyógyszer;

15.

„pszichoaktív anyag”: az alkohol, az opioidok, a kannabinoidok, a nyugtatók és az altatók, a kokain, valamint az egyéb pszichostimulánsok, hallucinogének és illékony oldószerek, de nem tartozik ide a kávé és a dohány.

a)

egy vagy több minősítés bejegyzése gyakornok légiforgalmi irányító szakszolgálati engedélybe, és

b)

egy vagy több minősítés és jóváhagyás bejegyzése a légiforgalmi irányító szakszolgálati engedélybe.

a)

legalább középiskolai végzettséget igazoló bizonyítvánnyal vagy egyetemi felvételre jogosító bizonyítvánnyal rendelkeznek;

b)

sikeresen elvégezték a minősítéshez vagy minősítés jóváhagyásához szükséges bevezető képzést, beleértve a gyakorlati képzést és szimulátoros képzést is az irányelvhez csatolt I. melléklet A. részében előírtak szerint;

c)

érvényes egészségügyi pályaalkalmassági igazolással rendelkeznek;

d)

bizonyítékát adják megfelelő szintű nyelvismeretüknek a II. mellékletben előírt követelmények szerint.

a)

betöltötték a 21. életévüket; ugyanakkor azonban a tagállamok megfelelő eljárás alkalmazásával eltérhetnek ennek a követelménynek a teljesítésétől különösen olyan esetekben, ha a kérelmező a képzési tanfolyamon bizonyította, hogy rendelkezik a tevékenységek biztonságos végzéséhez szükséges szakismeretekkel;

b)

gyakornok szakszolgálati engedély tulajdonosai, elvégezték a jóváhagyott szakszolgálati egységszintű képzési tanfolyamot, és sikeresen letették a megfelelő vizsgákat vagy felmérő értékeléseket az irányelvhez csatolt I. melléklet B. részében előírtak szerint;

c)

érvényes egészségügyi pályaalkalmassági igazolással rendelkeznek;

d)

bizonyítékát adják megfelelő szintű nyelvismeretüknek a II. mellékletben előírt követelmények szerint.

a)

a nemzeti felügyeleti hatóság által meghatározott időtartamon keresztül közvetlenül a kérvény beadását megelőző időszak folyamán gyakorolták ahhoz a minősítéshez és jóváhagyáshoz társított előjogokat, amellyel kapcsolatosan oktatási szolgáltatásokat nyújthatnak annál a szakszolgálati egységnél;

b)

sikeresen elvégeztek egy jóváhagyott munkahelyi betanító oktatói tanfolyamot, amelynek keretében megszerzett megkövetelt szakmai ismereteiket és pedagógiai gyakorlatukat előírásos vizsgák letételével bizonyították.

a)

a kérelmező az elmúlt 12 hónapos időszak folyamán a szakszolgálati engedélyben megadott előjogokat a szakszolgálati egység jóváhagyott szakismereti rendszerében meghatározott minimális óraszámban gyakorolta;

b)

a kérelmező szakismereteit a jóváhagyás megadásának tárgyát képező előjogok gyakorlásához az I. melléklet C. részében előírt követelmények szerint kiértékelték;

c)

a kérelmező rendelkezik érvényes egészségügyi pályaalkalmassági igazolással.

a)

A légiforgalmi irányítótorony jóváhagyás (TWR) azt jelzi, hogy a szakszolgálati engedély tulajdonosa rendelkezik olyan repülőtérre vonatkozó légiforgalmi irányítói szolgáltatások nyújtására jogosító szakismeretekkel, ahol a repülőtéri irányítást egy műveleti helyiségből biztosítják;

b)

A földi mozgásirányítás jóváhagyás (GMC) azt jelzi, hogy a szakszolgálati engedély tulajdonosa rendelkezik földi mozgásirányítási szolgáltatások nyújtásához szükséges szakismeretekkel;

c)

A felügyeleti rendszerrel támogatott földi mozgásirányítás jóváhagyás (GMS) a földi mozgásirányítás jóváhagyás vagy a torony légiforgalmi irányítói jóváhagyás kiegészítéseképpen azt jelzi, hogy a szakszolgálati engedély tulajdonosa rendelkezik repülőtéri felszíni mozgásirányító rendszerekkel támogatott földi mozgásirányítási szakismeretekkel;

d)

A légi irányítási jóváhagyás (AIR) azt jelzi, hogy a szakszolgálati engedély tulajdonosa rendelkezik légi irányítási szakismeretekkel;

e)

A repülőtéri radarirányító jóváhagyás (RAD) a légi irányítási jóváhagyáshoz vagy légiforgalmi irányítótorony jóváhagyáshoz társítva azt jelzi, hogy a szakszolgálati engedély tulajdonosa rendelkezik radarfelügyelettel támogatott repülőtéri légiforgalmi irányítói szolgáltatások nyújtásához szükséges szakismeretekkel.

a)

Radarkezelői jóváhagyás (RAD) azt jelzi, hogy a szakszolgálati engedély tulajdonosa rendelkezik primer és/vagy szekunder radarberendezéssel támogatott közelítési légiforgalmi irányítói szolgáltatások nyújtásához szükséges szakismeretekkel;

b)

A precíziós közelítési radarkezelői jóváhagyás (PAR) a radarkezelői hozzájárulás kiegészítéseképpen azt jelzi, hogy a szakszolgálati engedély tulajdonosa rendelkezik a kifutópálya megközelítésének a végső szakaszában precíziós közelítési radarberendezés használatával támogatott földi szolgáltatások nyújtásához szükséges szakismeretekkel;

c)

A radarfelügyelettel támogatott közelítési jóváhagyás (SRA) a radarkezelői jóváhagyás kiegészítéseképpen azt jelzi, hogy a szakszolgálati engedély tulajdonosa rendelkezik a kifutópálya megközelítésének a végső szakaszában precíziós közelítési radarberendezés nélküli szolgáltatások nyújtásához szükséges szakismeretekkel;

d)

Az automatikus alárendelt felügyeleti rendszerrel támogatott légiforgalmi irányítói jóváhagyás (ADS) azt jelzi, hogy a szakszolgálati engedély tulajdonosa rendelkezik automatikus alárendelt felügyeleti rendszerrel támogatott közelítési légiforgalmi irányítói szolgáltatások nyújtásához szükséges szakismeretekkel;

e)

A terminálirányító jóváhagyás (TCL) a radarkezelői vagy automatikus alárendelt felügyeleti jóváhagyáshoz társítva azt jelzi, hogy a szakszolgálati engedély tulajdonosa rendelkezik egy meghatározott terminálterület és/vagy annak szomszédos szektorai számára bármilyen felügyeleti rendszerrel támogatott légiforgalmi irányítói szolgáltatások nyújtásához.

a)

Radarkezelői jóváhagyás (RAD) azt jelzi, hogy a szakszolgálati engedély tulajdonosa rendelkezik felügyeleti radarberendezéssel támogatott közelítési légiforgalmi irányítói szolgáltatások nyújtásához szükséges szakismeretekkel;

b)

Automatikus alárendelt felügyeleti rendszerrel támogatott légiforgalmi irányítói jóváhagyás (ADS) azt jelzi, hogy a szakszolgálati engedély tulajdonosa rendelkezik automatikus alárendelt felügyeleti rendszerrel támogatott körzeti légiforgalmi irányítói szolgáltatások nyújtásához szükséges szakismeretekkel;

c)

A terminálirányító jóváhagyás (TCL), radarkezelői vagy automatikus alárendelt felügyeleti rendszerrel támogatott jóváhagyáshoz társítva azt jelzi, hogy a szakszolgálati engedély tulajdonosa rendelkezik meghatározott terminál területen és/vagy annak közelében levő szektorokban műveletező légijármű számára légiforgalmi irányítói szolgáltatások nyújtásához szükséges szakismeretekkel;

d)

Az óceáni légiforgalmi jogosítvány (OCL) azt jelzi, hogy a szakszolgálati engedély tulajdonosa rendelkezik óceáni légiforgalmi körzetben tartózkodó légijármű számára légiforgalmi irányítói szolgáltatások nyújtásához szükséges szakismeretekkel.

a)

a szakszolgálati engedélyek kibocsátásának, fenntartásának, felfüggesztésének és visszavonásának az eljárásait;

b)

a képzések nyújtóinak képesítéseit;

c)

képzési tanfolyamokat, szakszolgálati egységszintű képzési programokat és szakszolgálati egységszintű szakismereti rendszereket;

d)

a vizsgáztatók alkalmasságának a jóváhagyását;

e)

a képzési rendszer figyelemmel kísérését és auditálását;

f)

megfelelő fellebbezési és értesítési mechanizmusok létesítését.

—

tekintettel az EK-Szerződés 266. és 267. cikkére, amelyek létrehozták az Európai Beruházási Bankot (EBB), valamint a bank alapokmányáról szóló, a Szerződéshez csatolt jegyzőkönyvre,

—

tekintettel az Elnökök Értekezlete 1996. május 15-i határozatára arra vonatkozóan, hogy az illetékes bizottság irányítása mellett évente tanácskozzanak a kölcsönök terén alkalmazott prioritásokról, az EBB éves jelentéséről és általános iránymutatásairól,

—

tekintettel az EBB-csoport 2003-as tevékenységi jelentésére, a 2004-2006-os cselekvési tervére, az Európai Beruházási Alap (EBA) 2003-as éves jelentésére, a 2003-as költségvetéssel foglalkozó vizsgálóbizottság éves jelentéseire és az irányítóbizottság válaszaira, valamint az EBB elnökének 2004. november 23-án az illetékes bizottság előtti meghallgatására,

—

tekintettel az EBB irányítási struktúrájáról szóló 2004. június 2-i közleményre,

—

tekintettel a Számvevőszék 2003-as éves jelentésében szereplő észrevételekre,

—

tekintettel az Európai Bizottság és az EBB közötti 2000 januárjában létrejött együttműködési megállapodásra,

—

tekintettel a 2000. március 23-24-i lisszaboni, a 2001. június 15-16-i göteborgi és a 2003. december 12-i és 13-i brüsszeli Európai Tanács elnökségi következtetéseire,

—

tekintettel az Európai Beruházási Bank 2002-es éves jelentéséről szóló 2004. április 22-i (1) állásfoglalására,

—

tekintettel eljárási szabályzata 112. cikkének (2) bekezdésére és 45. cikkére,

—

tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A6-0032/2005),

A.

mivel az EBB egy olyan köztulajdonban lévő hitelintézmény, amelyet az EK-Szerződés az Unió privilegizált pénzügyi intézményeként hozott létre azzal a céllal, hogy a befektetésein és az általa katalizált befektetéseken keresztül megvalósítsa az Európai Unió célkitűzéseit, továbbá mivel a lisszaboni és göteborgi Európai Tanács is megerősítette az EBB-nek ezekhez a célkitűzésekhez való hozzájárulását; mivel az Európai Tanács fent említett ülésein nagy vonalakban meghatározták ezeket a célkitűzéseket, úgymint egy olyan gazdaság megteremtését, amelynek versenyképessége a tudáson és társadalmi kohézión alapszik, és amely megfelel a helyi és világszerte elfogadott környezetvédelmi követelményeknek,

B.

mivel a fent említett európai tanácsi ülések során az Európai Unió azt a célt tűzte ki maga elé, hogy a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb tudásalapú gazdaságává válik, ahol a fenntartható gazdasági fejlődés több és jobb munkalehetőséget, szilárdabb társadalmi kohéziót, és a környezetvédelmi követelmények tiszteletben tartását eredményezi; mivel e célkitűzés megvalósításához jelentős beruházások szükségesek; mivel az EBB elismerten fontos szerepet játszik, különösen a Növekedési kezdeményezés végrehajtásában; és mivel az Európai Parlament is hangsúlyozta a kockázati tőke, a kis-és középvállalkozások és a humán tőke saját forrásból történő finanszírozásának fontosságát,

C.

mivel az egyes tagállamokban alapvető különbségek vannak a kis- és középvállalkozásoknak nyújtható hitelek igénylése és odaítélése vonatkozásában,

D.

mivel a 2003 során folyósított kölcsönök elérték a 46,6 milliárd eurót, amelyből 37,3 milliárd eurót a tagállamok (80%), 5,7 milliárd eurót a csatlakozó és tagjelölt országok, 3,6 milliárd eurót a partnerországok (az euromediterrán partnerségben résztvevő államok 2,1 milliárd eurót, az AKCS-országok és a TOT-országok pedig 0,5 milliárd eurót) kaptak, és a kölcsönök mintegy 40%-át közvetítő bankokon keresztül folyósították,

E.

mivel az EBB-nek az Európai Unióban betöltött jelentős intézményi szerepe és az általa kezelt és katalizált hitelek volumene - amelyek egy részét az Európai Unió költségvetése biztosítja - indokolttá teszik az Európai Parlamenttel, a Bizottsággal és a Tanáccsal folytatott párbeszédet, valamint a Számvevőszék (amennyiben uniós forrásokat is bevonnak) és az Európai Csaláselleni Hivatal értékelését,

F.

mivel az EBB fontos szerepet tölt be és multiplikáló hatással bír más finanszírozási források mozgósítása tekintetében, a magánszektor bevonását, illetve a kockázatmegosztást ösztönözve, különösen a kockázati tőke-eszközök segítségével és garanciák kibocsátása révén,

1.

elismerését fejezi ki az EBB-nek 2003-as tevékenységi jelentéséért, valamint az állampolgároknak nyújtott tájékoztatás átláthatóságának javításáért, és elégedett az EBB-vel fennálló kapcsolatával;

2.

felkéri az EBB-t, hogy továbbra is aktívan támogassa a lisszaboni és göteborgi Európai Tanács által meghatározott stratégia végrehajtását, különösen az Innováció 2010 kezdeményezésén keresztül, valamint a Növekedési kezdeményezést, az infrastrukturális programok és kutatási-fejlesztési tervek finanszírozása, valamint a köz- és magánforrások katalizálása révén; azt javasolja az EBB-nek, hogy folytasson szorosabb együttműködést a Bizottsággal és az Európai Központi Bankkal azon prudenciális szabályok meghatározása érdekében, amelyek lehetővé teszik a célnak megfelelő kölcsönök nyújtását anélkül, hogy veszélyeztetnék a tagállamok államadósságának fenntarthatóságát;

3.

arra bátorítja az EBB-t, hogy kiemelten kezelje a transzeurópai hálózatok finanszírozását; támogatja az EBB azon határozatát, hogy növeli befektetéseit a megújuló energiaforrások terén és a támogatandó projektek kiválasztása során lényeges kritériumként kezeli az üvegházhatású gázok kibocsátásának megelőzését;

4.

örömének ad hangot, amiért az EBB fejlesztette a kisvállalkozásoknak nyújtott kölcsönöket; felkéri az EBB-t, hogy szenteljen figyelmet a szociális-gazdasági szektornak és a helyi jellegű szolgáltatásoknak is, amelyek - tekintettel a demográfiai helyzet alakulására - jelentős szerepet töltenek be az aktív életben való részvétel és az optimális társadalmi kohézió biztosítása érdekében;

5.

felszólítja az EBB-t, hogy a tagállamok közötti lényeges különbségek csökkentése érdekében fokozza a hitelnyújtást a kis- és középvállalkozások részére azokban az országokban, amelyek az EBB-hitelek tekintetében lemaradásban vannak;

6.

felhívja a figyelmet az Egyesült Nemzetek Szervezete égisze alatt zajló Mikrohitelek nemzetközi évére és bátorítja az EBB-t, hogy vegye figyelembe a 2005. évi tervezés során;

7.

sürgeti az EBB-t, hogy fogadjon el egy konkrét szabályrendszert, amely meghatározza a Banknak benyújtott projektek mennyiségi értékelésének kritériumait és az elért eredmények szisztematikus vizsgálatát, hogy így a lisszaboni stratégia megvalósításához való tényleges hozzájárulás mértéke megállapítható legyen;

8.

elismeri az EBB tevékenységeinek a kis- és középvállalkozások fejlődésére és a foglalkoztatásra gyakorolt gazdasági és szociális hatását; ugyanakkor felkéri az EBB-t, hogy ezt a hatást még fokozottabban juttassa kifejezésre a kis- és középvállalkozásoknak a kockázati tőkéhez való hozzáférését lehetővé tevő adminisztratív struktúrák javítása, továbbá a helyi és regionális pénzügyi partnereknek a Bank tevékenységeibe való bekapcsolódása ösztönzése révén;

9.

gratulál az EBB-nek az utóbbi években az Európai Unió célkitűzései keretében támogatandó projektek szelektív meghatározása tekintetében elért haladáshoz; sürgeti kritériumainak pontosítását és az eredményeknek a célkitűzések fényében történő szigorú értékelését;

10.

hangsúlyozottan sürgeti a kis- és középvállalkozásokra valamint a bankokra háruló komoly adminisztratív terhek csökkentését annak érdekében, hogy ezek nagyobb mértékben részesülhessenek az EBA tőkéjéből; kéri, hogy szenteljenek nagyobb figyelmet az Innováció 2010 kezdeményezésnek, és e tekintetben csökkentsék a projektek részére meghatározott küszöbértéket;

11.

nagyra értékeli az EBB szándékát a lisszaboni stratégiához való hozzájárulásra, kiemeli az EBÁ-nak az Innováció 2010 kezdeményezés révén játszott fontos szerepét, és felkéri az EBB-t, hogy a tudományos kutatás, különösen a csúcstechnológiai iparágak támogatásával konszolidálja az Unió korszerűsítésének pénzügyi mozgatórugójaként játszott saját szerepét;

12.

felkéri az EBB-t, hogy az Unión kívüli fellépései tekintetébe a Bizottságtól kapott általános mandátumon túlmenően pontosítsa a kritériumokat, figyelembe véve az Európai Parlamentnek az együttműködésre vonatkozó ajánlásait, valamint a Világbank és más fejlesztési bankok ajánlásait;

13.

támogatja az EBB erőfeszítéseit, hogy a közös munkacsoporton keresztül a lehető legjobban együttműködjön a Bizottsággal; javasolja, hogy az együttműködést öntsék hivatalos formába és vonják be abba az Európai Parlamentet is;

14.

felkéri az EBB-t, hogy folytasson alaposabb kutatást az Európai Uniónak és az EBB befektetéseinek a regionális fejlesztéshez nyújtott tényleges hozzájárulásáról és állítson fel helytálló mutatókat a tevékenységek értékelésével foglalkozó osztályának javaslatát követve;

15.

javasolja az EBB-nek hogy, igyekezzen jobban meghatározni a globális kölcsönök folyósítására vonatkozó kritériumokat és alakítsa ki a közvetítő bankok általi felhasználásra vonatkozó átlátható ellenőrzési és értékelési eljárást, lehetővé téve ezzel különösen annak ellenőrzését, hogy a kedvezményezettek valóban élvezik az EBB által nyújtott kölcsönök előnyös jellegét; azon a véleményen van, hogy az EBB aktív szerepet kell, hogy vállaljon az általános hitelek ellenőrzésében, és ahol szükséges, odaítélésük és népszerűsítésük javításában;

16.

felkéri a Számvevőszéket annak biztosítására, hogy az EBB-kölcsönök, illetve a különféle projektek céljára a bank által odaítélhető támogatások feltételei ne vezessenek oda, hogy bizonyos kedvezményezettek közvetett módon őket meg nem illető támogatáshoz jutnak, miközben piaci finanszírozáshoz is folyamodhatnak; kéri, hogy az EBB tegye lehetővé a Számvevőszék számára az ehhez szükséges információkhoz való teljes körű hozzáférést, adott esetben ideértve a bizalmas vagy piaci szempontból kényes természetű üzleti információkat is;

17.

elismerését fejezi ki az EBB-nek a közvéleménnyel és a nem kormányzati szervekkel folytatott párbeszédben elért eredményeiért, valamint a környezetvédelemről és a fejlődő országokban végrehajtott projektjeinek szociális szempontú értékeléséről szóló jelentéseinek közzétételéért;

18.

az új tagállamok kis- és középvállalkozásait célzó, az EBB tevékenységéről szóló speciális információs kampány fejlesztését javasolja;

19.

teljes mértékben jóváhagyja az átláthatóságról szóló, az igazgatótanács által 2004. június 15-én elfogadott javaslatokat; aktívan részt kíván venni az ebben a jelentésben előirányzott konzultációs eljárásban, az Egyesült Nemzeteknek az információhoz való hozzáférésről, a közvéleménynek a döntéshozatali eljárásban való részvételéről és a környezetvédelmi kérdésekben való jogorvoslatról szóló egyezménye (aarhus-i egyezmény) végrehajtásával összefüggésben; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az intézmények és nem kormányzati szervek által a konzultáció során megfogalmazott kezdeményezéseket a maguk teljességében vegyék figyelembe;

20.

úgy véli, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani az EBB könyvvizsgálatának javítására az költségvetéssel foglalkozó vizsgálóbizottság éves jelentéseiben foglalt ajánlásoknak és a tevékenységek értékelésével foglalkozó osztály ajánlásainak megfelelően; úgy gondolja, hogy az Európai Parlamentet is be kellene vonni ebbe a folyamatba;

21.

a bank vezetőségén belüli lehetséges érdekkonfliktusokkal kapcsolatban a sajtóban visszatérően megjelenő vádak fényében üdvözli, hogy az EBB magyarázattal szolgált e kérdésről a fent említett A6-0032/2005. számú jelentés elfogadását követően; megelégedéssel fogadja a 2004. május 1-je óta - az Európai Unió tíz új tagállammal való kibővítése kapcsán - az EBB eljárási szabályzatában és alapokmányában az irányítás vonatkozásában bevezetett módosításokat; támogatja, hogy az EBB döntéshozó szerveire vonatkozó valamennyi magatartási kódexet tegyék közzé az EBB internetoldalán;

22.

kéri az EBB-t, hogy továbbra is minden évben állítson össze az Európai Parlament és a közvélemény számára egy ismertetőt a működésének javítása érdekében hozott intézkedésekről, az Európai Parlamentnek az előbbiekben említett, 2004. április 22-i állásfoglalásával összhangban; ugyanakkor elismeri az EBB prudenciális felügyeletének javítására irányuló további erőfeszítések szükségességét, a bank saját tulajdonát képező pénzeszközök felhasználására és az Európai Unió költségvetéséből a bank részére elkülönített alapokra való tekintettel egyaránt;

23.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és az EBB-nek.