ISSN 1725-518X

Az Európai Unió

Hivatalos Lapja

C 221

European flag  

Magyar nyelvű kiadás

Tájékoztatások és közlemények

48. évfolyam
2005. szeptember 8.


Közleményszám

Tartalom

Oldal

 

II   Előkészítő jogi aktusok

 

Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

 

Az EGSZB 2005. február 9-10-én tartott, 414. plenáris ülés

2005/C 221/1

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye a következő témában: XXXIII. jelentés a versenypolitikáról – 2003SEC(2004) 658 final

1

2005/C 221/2

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye a következő témában: Javaslat az utasok nemzetközi vasúti forgalomban való jogaira és kötelezettségeire vonatkozó európai parlamenti és tanácsi rendeletreCOM(2004) 143 final – 2004/0049 (COD)

8

2005/C 221/3

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye a következő témában: Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a vasúti teherszállítási szolgáltatások körében a szerződésben foglalt minőségi követelmények be nem tartása esetén fizetendő kártérítésrőlCOM(2004) 144 final – 2004/0150 (COD)

13

2005/C 221/4

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye a következő témában: Az Európai Bizottság közleménye az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához – Fehér Könyv az általános érdekű szolgáltatásokrólCOM(2004) 374 final

17

2005/C 221/5

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye a következő témában: A geotermikus energia hasznosítása – Hő a Föld mélyéből

22

2005/C 221/6

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye a következő témában: Az Európai Parlament és a Tanács javaslata az európai műholdas rádiónavigációs program kiépítési és üzemeltetési szakaszainak megvalósításáról szóló rendeletreCOM(2004) 477 final – 2004/0156 (COD)

28

2005/C 221/7

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye a következő témában: Javaslat a Közösség térinformációs infrastruktúrájára vonatkozó európai parlamenti és tanácsi irányelvre (INSPIRE)COM(2004) 516 final – 2004/0175 (COD)

33

2005/C 221/8

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye a következő témában: Az Európai Bizottság közleménye a Tanács, az Európai Parlament, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság és a Régiók Bizottsága számára – Árvízkockázatok kezelése – Árvízmegelőzés, árvíz elleni védekezés és árvízkárok mérsékléseCOM(2004) 472 final

35

2005/C 221/9

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye a következő témában: Javaslat a Közös Agrárpolitika finanszírozására vonatkozó tanácsi rendeletreCOM(2004) 489 final – 2004/0164 (CNS)

40

2005/C 221/0

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye a következő témában: Javaslat a 2759/75/EGK, 2771/75/EGK, 2777/75/EGK, 1254/1999/EK, 1255/1999/EK és 2529/2001/EK rendeleteket a rendkívüli piactámogatási intézkedések tekintetében módosító tanácsi rendeletreCOM(2004) 712 final – 2004/0254 (CNS)

44

2005/C 221/1

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye Peking, 10 évvel később: a férfiak és nők egyenlőségének terén Európában és a fejlődő országokban elért eredmények értékelése

46

2005/C 221/2

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye a következő témában: Zöld Könyv – honvédelmi közbeszerzésCOM(2004) 608 final

52

2005/C 221/3

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye a következő témában: Javaslat a közösségi vasutak fejlesztéséről szóló 91/440/EGK tanácsi irányelvet módosító európai parlamenti és tanácsi irányelvreCOM(2004) 139 final – 2004/0047(COD)

56

2005/C 221/4

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye a következő témában: Javaslat az Unió vasúthálózatában mozdonyokat és vonatokat üzemeltető vasúti személyzet engedélyeiről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvtervezetreCOM(2004) 142 final – 2004/0048 (COD)

64

2005/C 221/5

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye a következő témában: Javaslat egy általános preferenciális rendszer alkalmazásáról szóló tanácsi rendeletreCOM(2004) 699 final – ref. 2004/0242 (CNS)

71

2005/C 221/6

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye a következő témában: Javaslat egy, a fizetési meghagyásra vonatkozó európai eljárást létrehozó európai parlamenti és tanácsi rendeletreCOM(2004) 173 final/3 – 2004/0055 COD

77

2005/C 221/7

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye a következő témában: Javaslat az európai audiovizuális és információs szolgáltatási ágazat versenyképességével kapcsolatban a kiskorúak és az emberi méltóság védelméről, illetve a válaszadás jogáról szóló európai parlamenti és tanácsi ajánlásraCOM(2004) 341 final – 2004/0117 (COD)

87

2005/C 221/8

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye a következő témakörben: Foglalkoztatáspolitika: Az EGSZB szerepe a bővítés után és a lisszaboni folyamat szempontjából

94

2005/C 221/9

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye a következő témában: Az Európai Bizottság közleménye a Tanács és az Európai Parlament részére: A Natura 2000 finanszírozásaCOM(2004) 431 final

108

2005/C 221/0

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye a következő témában: Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a belső piacon végzett szolgáltatásokról

113

2005/C 221/1

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye az Európai Bizottság által a Tanács és az Európai Parlament részére benyújtott – Egyenlegek elszámolása és kiegyenlítése az Európai Unióban – Terv a haladásért című közleményről COM(2004) 312 final

126

2005/C 221/2

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye a következő témában: Javaslat az oktatás és az élethosszig tartó tanulás terén integrált cselekvési programot létrehozó európai parlamenti és tanácsi határozatraCOM(2004) 474 final – 2004/0153 (COD)

134

2005/C 221/3

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye a következő témában: Hogyan biztosítható az állandó természeti és strukturális hátrányoktól sújtott régiók jobb integrációja?

141

2005/C 221/4

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye a következő témában: Fogyasztóvédelmi politika a bővítés után

153

HU

 


II Előkészítő jogi aktusok

Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

Az EGSZB 2005. február 9-10-én tartott, 414. plenáris ülés

8.9.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 221/1


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye a következő témában: „XXXIII. jelentés a versenypolitikáról – 2003”

SEC(2004) 658 final

(2005/C 221/01)

2004. június 4-én az Európai Bizottság – az Európai Közösséget létrehozó szerződés 262. cikke alapján – úgy határozott, hogy kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő kérdésben: „XXXIII. jelentés a versenypolitikáról – 2003”

Az „Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció, melynek az volt a feladata, hogy a szekció munkáját előkészítse ezzel a témával kapcsolatban, 2005. január 11-én fogadta el véleményét (előadó: Franco CHIRIACO).

Az EGSZB 2005. február 9-10-én tartott, 414. plenáris ülésén (a február 9-i ülésen) 75 igen szavazattal, 1 tartózkodás mellett az alábbi véleményt fogadta el:

1.   Bevezetés

1.1

A versenypolitikáról szóló 2003. évi jelentés ismerteti az ágazat belső szerveződésével és az Európai Bizottság munkamódszereivel kapcsolatos változtatásokat, és bemutatja, hogy az Európai Bizottság szerkezeti szinten hogyan biztosítja az európai gazdasági kormányzás koherenciáját.

1.2

Az EU versenypolitikája fontos szerepet játszik a lisszaboni stratégia versenyképességgel kapcsolatos céljainak megvalósításában. Nemcsak a. megegyezésekkel és az erőfölénnyel, illetve a vállalati fúziókkal kapcsolatos szabályokra, hanem az állami támogatások hatékony, szigorú rend szerint történő alkalmazására is kiterjed.

1.3

A tíz új tagállam „sima landolása” érdekében az Európai Bizottság közös versenyszabály-együttest fogadott el az összes tagállam részére, hogy gondoskodjék az állami támogatásokra vonatkozó szabályok egységes alkalmazásáról, hangsúlyozva így annak fontosságát, hogy a versenyhelyzetet torzító állami támogatások elleni küzdelmet ugyanúgy kezeljék, mint a vállalatokra vonatkozó szabályok végrehajtását.

1.4

2003-ban a versenyjog megsértésével kapcsolatos új ügyek száma 815-re emelkedett; az intézkedések között szerepelt egy, a fogyasztókkal való kapcsolattartással foglalkozó tisztviselő kinevezése, akinek az a feladata, hogy állandó párbeszédet folytasson az uniós fogyasztókkal: ez utóbbiak jóléte ugyanis a versenypolitika legfontosabb célja, ám a fogyasztók véleményét nem veszik kellő mértékben figyelembe az egyéni ügyek kezelése vagy a politikai kérdések tárgyalása során. A fogyasztókkal kapcsolatot tartó tisztviselő hatásköre nem korlátozódik a vállalati fúziók ellenőrzésére, hanem a kartelltilalom területére – megegyezések és erőfölénnyel való visszaélések -, valamint az ezzel az ágazattal kapcsolatos más ügyekre és kérdésekre is kiterjed.

1.5

2003 októberében az Európai Bizottság rendelettervezetet és iránymutatásokat tett közzé a technológiaátadási megállapodásokról, amelyekről az EGSZB már közzétette véleményét (1). A reformjavaslatnak, amely figyelembe veszi az ilyen jellegű megállapodások elmúlt években bekövetkezett változásait, az a célja, hogy egyszerűsítse és kibővítse a mentességre vonatkozó uniós rendelet hatályát. Az új szabályok a következő előnyökkel járnak:

a csoportmentességi rendeletben egyetlen „feketelista” szerepel: ami erre nem kerül fel, tehát egyértelműen nincs kizárva a csoportmentesség alól, az ezentúl mentességet élvez;

világos megkülönböztetést tesznek az egymással versenyben álló és versenyben nem álló vállalatok közti megállapodások között;

tervbe vették egy „modernizációs csomag” elfogadását.

1.6

Az Európai Bizottság ezenkívül kinevezett egy versenyügyi főközgazdászt, aki 2003. szeptember 1-jén foglalta el hivatalát. Az Európai Bizottság ugyanakkor pozitív értelemben megerősítette a meghallgatási tisztviselő szerepét. A főközgazdásznak három fő feladata van:

gazdasági és ökonometriai tanácsokat ad az EU versenyszabályainak alkalmazásával kapcsolatban, és adott esetben részt vesz az általános politika eszközeinek kialakításában;

már a kezdeti szakaszokban általános jellegű tanácsokat ad versenyügyekben;

szaktanácsokat ad a bonyolult közgazdasági kérdéseket felvető legfontosabb ügyekben, különösen azokban az esetekben, amelyek gondos mennyiségi elemzést igényelnek.

1.7

A meghallgatási tisztviselő a védekezés jogát biztosítja bizonyos versenyeljárásokban, és erre a célra nagyobb hatáskört és függetlenséget kapott. A meghallgatási tisztviselő közvetlenül a versenyügyi biztoshoz tartozik, a Versenyügyi Főigazgatóságtól semmilyen utasításokat nem kap. Olyankor léphet fel, amikor indokolt kérdések merülnek fel a védekezési joggal kapcsolatban. Elfogulatlanul szervezi meg és irányítja a meghallgatásokat, eldönti, hogy külső feleket is meg kell-e hallgatni, és új dokumentumok készítéséhez az ő beleegyezésére is szükség van. Az illetékes biztosnak tesz jelentést.

2.   Az összehangolt magatartásokat tiltó jogszabályok – a Szerződés 81. és 82. cikke – alkalmazása

2.1

2003 októberében az Európai Bizottság eljutott az összehangolt magatartásokra és az erőfölénnyel való visszaélésre vonatkozó uniós szabályok alkalmazási rendszere reformfolyamatának (amelyet általában „modernizációs csomagnak” neveznek) végső szakaszába, minek során a cél, hogy megkönnyítse a versenyhatóságok végrehajtási hatáskörének érvényesítését, és részletesen kidolgozza – az 1/2003/EK rendeletnek megfelelően – a nemzeti versenyhatóságokkal és joghatóságokkal folytatott együttműködés mechanizmusait.

2.2

A modernizációs csomag magában foglal egy, az érdekelt felek meghallgatásának módozatairól szóló új végrehajtási rendeletet, valamint számos más eljárási kérdést, például az aktákhoz való hozzáféréssel és a bizalmas adatok kezelésével kapcsolatban. A hat közleménytervezet többek között az uniós versenyhatóságok hálózatán belüli, valamint az Európai Bizottság és a nemzeti joghatóságok közötti együttműködés módozataival, a tagállamok közti kereskedelemre gyakorolt hatás fogalmával, a panaszok kezelésével, továbbá azokkal a tanácsadó levelekkel foglalkozik, amelyekkel a vállalatokat az új vagy megoldatlan kérdések elbírálásában segítik. E modernizációs csomag egészét tekintve lásd még az EGSZB véleményét (1).

2.3

2003-ban az Európai Bizottság öt határozatot fogadott el jogszabályellenes horizontális megállapodások ellen, melyeket a következő termékekre kötöttek: francia marhahús, szorbátok, elektromos és mechanikus szén- és grafitalapú termékek, szerves peroxidok és ipari rézcsövek. Az ezekben az ügyekben kiszabott összesen 400 millió eurós bírságoknak elrettentő hatásuk kell, hogy legyen. A vizsgálatok a vállalati ellenőrzéseket is magukba foglalják. Teljes büntetlenség biztosítható annak a vállalatnak, amely elsőként jelenti be a tiltott megállapodást, és a vizsgálatok megkezdéséhez elegendő bizonyítékot szolgáltat. A tervek szerint az Európai Bizottság kedvezően bírálja el azokat az eseteket, amelyekben a vállalatok közti megállapodások nem korlátozzák a versenyt az érintett piacokon, és a fogyasztók számára előnyös az együttműködés. 2003-ban az Európai Bizottság a 82. cikk megsértésével kapcsolatos három alábbi ügyben is döntést hozott:

a Deutsche Telekom AG tarifái, melyeket a távközlési hálózatának helyi infrastruktúrájához való hozzáférésért versenyben álló vállalatok számára szabott meg;

a Wanadoo ADSL-szolgáltatásokkal kapcsolatos árpolitikája;

erőfölénnyel való visszaélés a vasúti infrastruktúrához történő hozzáférés, a teher- és az utasszállítás piacán a Ferrovie dello Stato SpA, az olasz nemzeti vasúttársaság részéről.

3.   A versenypolitika alakulása ágazatonként

3.1

2003-ban jelentős – még ha nem is teljesen kielégítő – előrelépések történtek az energiaágazat (villamos energia és földgáz) liberalizálási folyamatában: júniusban elfogadtak egy jogszabálycsomagot, amely garantálja, hogy legkésőbb 2007. július 1-jéig valamennyi uniós fogyasztó maga választhatja meg szolgáltatóját. Ezek a rendelkezések azt célozzák, hogy egyensúly jöjjön létre az új infrastruktúrák létrehozásának ösztönzése és a közös piac teljes megvalósítása között.

3.2

Az Unió egyes országaiban azonban a tartósan magas árszínvonal és e szolgáltatások nem mindig kielégítő hatékonysága miatt a fogyasztók és a vállalkozások között továbbra is általános az elégedetlenség. Ezenkívül – különösen az új tagállamokban -, a szociális partnerek és a fogyasztói szervezetek erőteljesen hangsúlyozzák annak szükségességét, hogy a nemzeti versenyhatóságok és a közüzemi szolgáltatásokat szabályozó hatóságok teljes függetlenséget élvezzenek.

3.2.1

Ha a megfelelő és átfogó versenyszabályok rendelkezésre állnak is, néha előfordul – különösen az új tagállamokban –, hogy az ellenőrzésre és szabályozásra hivatott hatóságok ellenállásba ütköznek szerepük független betöltésében, holott többször is bebizonyosodott, hogy az ágazati normatívák nem képesek sem a fogyasztók érdekeinek érdemi képviseletére, sem a piacok hatékonyságának előmozdítására. Az EGSZB jobban működő kapcsolatot tart kívánatosnak a verseny- és a fogyasztóvédelmi politika között. A szervezettebb és aktív fogyasztói mozgalom a jövőben segítheti a hatóságok döntéshozatalát, és információt szolgáltat majd a piacokról és a versenyellenes gyakorlatokról.

3.3

A postai szolgáltatások ágazatában a 2002-ben elfogadott irányelv világosan kijelöli a postai szolgáltatások belső piacának megvalósításához vezető utat, különösen a fenntartott terület fokozatos csökkentése és a határokon átnyúló, kifelé irányuló postai forgalom liberalizálása révén. Ezenkívül az Európai Bizottság – az Európai Tanács megállapodása alapján – 2006-ban tanulmányt készít, hogy felmérje, milyen hatása van az egyetemes szolgáltatásnak az egyes tagállamokra. E tanulmány eredményeinek alapján az Európai Bizottság javaslatot fogad majd el a postai piaci szolgáltatások 2009-től történő teljes megnyitására, amely a szolgáltatások egyetemes jellegének biztosítására is kiterjed.

3.4

Ami az elektronikus kommunikációt illeti, az erre az ágazatra vonatkozó új szabályozási csomag nemzeti jogrendszerekbe történő átültetésének határideje 2004 júliusában lejárt. A témáról szóló jelentésében az Európai Bizottság a következő elveket hangsúlyozza: a piacokat a verseny elveinek alapján kell elemezni; csak az erőfölénnyel rendelkező vállalatokra nézve vezetnek be szabályozó intézkedéseket; valamennyi elektronikus kommunikációs szolgáltatást és hálózatot diszkriminációtól mentesen (technológiailag semlegesen) kell kezelni. Az elektronikus kommunikáció fejlődése és az elektronikus kommunikációhoz történő általánossá tett hozzáférés önmagában nem garantálhatja a gazdasági növekedés újbóli megindulását. Ehhez növelni kell mindazok tudás- és készségszintjét, akiknek szükségük lesz az információs és kommunikációs technológiák alkalmazására.

3.5

Az Európai Bizottság 2003-ban úgy döntött, hogy a légi közlekedési ágazat szereplőivel nagyszabású, konkrét ügyekkel nem foglalkozó párbeszédet kezd annak érdekében, hogy átlátható útmutatásokat dolgozzon ki, amelyeknek célja a verseny megőrzése a légitársaságok közti szövetségek és vállalatösszevonások területén.

3.5.1

A vasúti ágazatban – mind a teher-, mind az utasszállításban – szintén előrelépés történt a kartellellenes szabályok alkalmazásával kapcsolatos közös útmutatások meghatározásában és végrehajtásában.

3.5.2

Az ágazati párbeszéd a tengeri szállítási, a gépjármű-kereskedelmi és a biztosítási ágazatban is kialakult, a csoportmentességgel kapcsolatos megfelelő szabályozások felülvizsgálata vagy elfogadása érdekében.

3.5.3

Ez a párbeszéd tekintettel kell, hogy legyen majd az összevethető adózási formákra is.

3.6

Média: az Európai Bizottság úgy véli, hogy a média pluralizmusa alapvető fontosságú az EU fejlődése és a tagállamok kulturális identitása érdekében egyaránt, ám emlékeztet rá, hogy az ebben az ágazatban végbemenő összefonódások szabályozása elsősorban a tagállamok feladata. A médiaszektorban a versenypolitikai eszközök alkalmazása az érintett piacra és a médiavállalatok magatartásának gazdasági kihatására, valamint az állami támogatások ellenőrzésére korlátozódik. Ezek az eszközök nem pótolhatják a sajtó területén történő összefonódások nemzeti szabályozását és a médiapluralizmus garantálását célzó nemzeti intézkedéseket. A versenyszabályok alkalmazása kizárólag arra szolgál, hogy megoldja azokat a problémákat, amelyek különböző piacokon az erőfölény létrejöttéből vagy növekedéséből, illetve a versenytársak e piacokról történő kizárásából származnak.

3.6.1

Látható, hogy az Európai Bizottság részéről ez a megközelítési mód, bár elméletileg helyes, nem volt képes megakadályozni vagy meghiúsítani – különösen bizonyos országokban – az erőfölényt és az ezzel járó versenyellenes gyakorlatokat. A különféle érintett piacok közül a televíziós reklámok piaca, amelyet mostanáig nem vizsgáltak megfelelően, egyre meghatározóbb szerepet játszik a pluralizmus védelmében.

3.6.2

Ezenkívül az ellenőrzési mechanizmusok figyelmen kívül hagyták azokat a módszereket, amelyeket bizonyos médiacsoportok alkalmaznak erőfölényük növelése érdekében, különösen az óvintézkedések alkalmazását, amelyekkel igyekeznek elvenni az agresszív vásárló kedvét azáltal, hogy a szóban forgó vállalatot adósságba hajszolják, vagy többszörös szavazati jogokat biztosítanak egyeseknek, ami megkönnyíti, hogy a társaságot a kisebbségi részvényesek irányítsák.

3.6.3

Következésképpen az Európai Bizottság rendkívüli figyelmet kell, hogy fordítson majd a verseny szabályaira és gyakorlatára.

3.7

Szabadfoglalkozások: A bécsi székhelyű Institute for Advanced Studies (IHS) tanulmányát közzétette az Európai Bizottság. Ebből az derült ki, hogy tagállamonként és foglalkozásonként igen eltérőek a szabadfoglalkozásúak által nyújtott szolgáltatások szabályozásának szintjei. A tanulmány szerzői arra a következtetésre jutottak, hogy azokban az országokban, ahol kisebb mértékű a szabályozás, és a e foglalkozásokat végzők nagyobb szabadságot élveznek, összességében nagyobb gazdagság hozható létre.

3.7.1

Egyébként a szakmai szolgáltatások szabályozásáról 2003 októberében Brüsszelben tartott konferencia – az érintett kategóriák 260 képviselőjének jelenlétében – megvitatta, milyen hatása van a szabályoknak és szabályzásoknak az ágazat szerkezetére és a fogyasztók védelmére.

3.7.2

A konferencián Mario MONTI, az Európai Bizottság főbiztosa, bejelentette, hogy a Bizottság 2004-ben jelentést szándékozik közzétenni a szabadfoglalkozásúak által nyújtott szolgáltatások versenyhelyzetéről. Ezt a jelentést, amely igen fontos tanácsokat és útmutatásokat tartalmaz, 2004. február 9-én tették közzé.

4.   A fúziók ellenőrzésének reformja

4.1

2003. november 27-én a Tanács politikai megállapodásra jutott a fúziókról szóló rendelet átdolgozásával kapcsolatban, amely igen nagymértékben magában foglalja az Európai Bizottság által 2002 decemberében javasolt reformokat. Ezek a reformok egyebek mellett nem-jogszabályi intézkedéseket irányoztak elő, amelyek célja a döntéshozatali folyamat egyszerűsítése, a közgazdasági elemzés tökéletesítése és a védekezési jog tiszteletben tartásának erősítése volt. Ezenkívül kineveztek egy versenykérdésekkel foglalkozó főközgazdászt, és a következtetések függetlenségének garantálása érdekében létrehoztak egy értékelő csoportot. Ami a fúziók értékelését illeti, lásd még az EGSZB véleményét a következő témában: „Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a tőketársaságok határokon átnyúló fúziójáról”  (2).

4.2

Cél: gondoskodni arról, hogy a fúziókról szóló rendelet fő kritériuma (az erőfölény kritériuma) az összes versenyellenes fúzióra érvényes legyen, miközben megőrzi a jogbiztonságot. A fő kritériumot a „verseny lényeges csökkenésének” kritériumával hasonlították össze. A kritérium végül elfogadott új megfogalmazása a következő: „azokat a fúziókat, amelyek – különösen erőfölény kialakítása vagy növelése révénszámottevő mértékben gátolnák a hatékony versenyt a közös piacon vagy annak egy jelentős részén, a közös piaccal összeegyeztethetetlennek kell nyilvánítani.”

4.2.1

Az új rendelkezés, kiváltképp a „különösen erőfölény kialakítása vagy növelése révén” megfogalmazás a tilalom hatókörének esetleges kibővítését vetíti előre, azaz a tilalom többé nem kötődne szorosan az erőfölény fogalmához. Ezt a szabályt azonban a Tanácsnak és az Európai Bizottságnak a rendelet (3) 2. cikkéről szóló, a 25. preambulumbekezdésre utaló közös nyilatkozatát szem előtt tartva kell értelmezni és alkalmazni, amely megállapítja, hogy ezt a fogalmat „úgy kell értelmezni, mint ami az erőfölény fogalmán túl, csupán az olyan vállalatok nem összehangolt magatartásából származó fúzió versenyellenes hatásaira terjed ki, amelyek amúgy nem rendelkeznének erőfölénnyel az érintett piacon”. Ebből az következik, hogy a hatályt továbbra is az erőfölény fogalma alapján határozzák meg.

4.3

Iránymutatások a horizontális fúziók – azaz az egymással versenyben álló vagy potenciálisan versenyben álló vállalatok közti fúziók – értékeléséről. Az ilyen fúziók csak akkor tekintendők illegálisnak, ha olyan módon erősítik meg a vállalatok piaci erejét, ami káros következményekkel járhat a fogyasztókra nézve. Vagyis, különösen magasabb árak, rosszabb minőségű termékek vagy választékcsökkenés formájában, függetlenül attól, vajon ez a hatás egyetlen, a piacon erőfölénnyel rendelkező szereplő megjelenésének vagy megerősödésének tudható-e be, vagy pedig egy oligopólium következménye. Egy fúzió valószínű hatását azonban annak alapján is értékelik, hogy nélküle hogyan alakult volna a piac. Ez például azt jelentheti, hogy egy „csődközeli helyzetben lévő vállalat” megvásárlása nem indokolná az Európai Bizottság közbelépését.

4.4

A helyes gyakorlatok új kódexe: a 2002. évi reformprogram keretében az Európai Bizottság konzultációt kezdett, amely 2003 februárjában ért véget, és az volt a célja, hogy az érdekelteknek információkat nyújtson az európai uniós fúzióellenőrzési eljárás napi elvégzéséről.

5.   Nemzetközi együttműködés

5.1

Az Európai Bizottság a RIC (Nemzetközi Versenyügyi Hálózat) munkacsoport keretében aktívan részt vesz a fúziós eljárások több joghatóság általi ellenőrzésében. E munkacsoport három alcsoportban végzi tevékenységét, melyek a következők:

értesítések és eljárások,

vizsgálati módszerek,

elemzési keret.

5.1.1

Az Európai Bizottság aktívan részt vesz e három alcsoport munkáiban. Fő céljuk az, hogy a fúziók ellenőrzésének hatékonyabbá tétele érdekében javítsák a különféle joghatósági rendszerek közti kölcsönös megértést.

5.1.2

Általánosabban fogalmazva, a RIC a különféle versenypolitikai hatóságok közti virtuális hálózatként lép fel, arra törekedve, hogy ösztönözze a nemzetközi együttműködést, és javaslatokat fogalmazzon meg a szabályozási költségek csökkentése, valamint az eljárások és a lényegi rendelkezések konvergenciájának elősegítése érdekében.

5.1.3

Az RCI 2003. júniusi, a mexikói Meridában tartott konferenciájának résztvevői különösen azt hangsúlyozták, hogy a verseny védelmével kapcsolatban világos, könnyen érthető nyelvezetet kell használni, ezenkívül rámutattak a szabályozott ágazatokban folyó versenyt ösztönző tevékenységek stratégiai fontosságára, melyek célja a szabályozás költségének csökkentése és az eltérő jogrendszerek közötti megértési nehézségeken való túllépés, különösen a koncentrációval kapcsolatos politika vonatkozásában.

6.   Állami támogatások

6.1

Az állami támogatások ellenőrzése arra összpontosít, hogyan hatnak a versenyre a tagállamok által a vállalatoknak nyújtott támogatások. A cél annak biztosítása, hogy az állami beavatkozások ne zavarják meg a belső piac zökkenőmentes működését, ösztönözzék a versenyt és a versenypiacokat, és fejlesszék tovább a szerkezeti reformokat. Különösen arra kell ügyelni, hogy a liberalizáció jótékony hatásait ne veszélyeztessék állami támogatási intézkedések. Az Európai Tanács stockholmi ülése: a tagállamoknak csökkenteniük kell a támogatások általános szintjét, és ezeket át kell irányítaniuk az Unió egészének érdekeivel összhangban álló horizontális célok felé (a gazdasági és társadalmi kohézió erősítése, foglalkoztatás, környezetvédelem, a kutatás és fejlesztés ösztönzése és a KKV-k fejlesztése). Az Európai Bizottság a tagállamok által jogtalanul folyósított támogatások visszatérítését is elsőrendű fontosságúnak tartja.

6.1.1

Ezzel kapcsolatban sajnálatosnak kell nevezni, hogy egyes tagállamok nem nyitják meg közbeszerzési pályázataikat más tagállamok pályázói számára. Az EU-ban a közbeszerzési ágazat forgalma évente több mint 1500 milliárd eurót tesz ki; bizonyos államokban az a gyakorlat, hogy kedveznek saját nemzeti vállalataiknak, árt a versenynek, és növeli a fogyasztók adóterheit.

6.2

Nehéz helyzetben levő vállalatok megmentését és szerkezeti átalakítását célzó állami támogatások. Az erre vonatkozó, 2004 októberéig érvényes iránymutatásban az szerepelt, hogy e segélyek csak bizonyos szigorú feltételek esetén tekinthetők jogosnak. Ezt az iránymutatást – elsősorban az alábbi szempontokra összpontosítva – felülvizsgálták:

garantálni kell, hogy a megmentési célú támogatás reverzibilis, ideiglenes és rövidtávú pénzügyi támogatásra korlátozódjék, amelyet csak annyi ideig folyósítanak, amennyi egy átfogó szerkezetátalakítási terv megvalósításához szükséges;

az állami támogatások ellenőrzését az egész EU-ban működő nagyvállalatokra kell összpontosítani;

különösen a nagyvállalatok esetében meg kell erősíteni azt az elvet, amely szerint a támogatások kedvezményezettje köteles a szerkezetátalakítási költségek jelentős részét – a legcsekélyebb állami támogatás nélkül – magára vállalni;

a támogatásokra alkalmazni kell az „először és utoljára” elvet.

6.3

Több ágazatra kiterjedő keret nagy beruházási projektekre: szigorú szabályok hozatala a szerkezeti nehézségekkel küzdő ágazatokban. Úgy tervezték, hogy 2003 végéig összeállítják az érintett ágazatok listáját. Módszertani és technikai problémák miatt azonban az Európai Bizottság úgy döntött, hogy elhalasztja e lista elfogadását, és 2006 decemberéig kiterjeszti az „érzékeny” ágazatokban a nagy beruházási projektekre jelenleg alkalmazott átmeneti szabályok hatályát.

6.4

Kutatási és fejlesztési támogatások KKV-k részére: a kutatási és fejlesztési támogatások hozzájárulhatnak a gazdasági növekedéshez, a versenyképesség erősödéséhez és a foglalkoztatottság növeléséhez. E támogatások a KKV-k számára különösen fontosak.

6.5

Környezetvédelmi támogatások, kutatási és fejlesztési támogatások, képzési támogatások, adóügyi támogatások. Az adóügyi támogatások esetében elsősorban az alternatív adózási módszerekre irányult a vizsgálat, amilyen például a „cost plus” (az adóköteles jövedelmet átalányalapon állapítják meg, a kiadások és a működési költségek százalékában). Az ágazati támogatásokkal kapcsolatban (lásd különösen az átmeneti védelmi mechanizmus alkalmazását) az Európai Bizottság a következő ágazatokkal foglalkozott: vasipar, távközlés, szén, vasúti szállítás, kombinált szállítás, közúti, tengeri és légi szállítás.

6.6

Mezőgazdaság: 2003. december 23-án az Európai Bizottság bizonyos típusú állami támogatásokra csoportmentességet biztosító új rendeletet fogadott el, amelynek értelmében a tagállamoknak e támogatásokról többé nem kell jóváhagyás végett előzetesen értesíteniük az Európai Bizottságot. Az új rendelet, amelyet 2006 végéig alkalmaznak, a mezőgazdasági ágazatban működő KKV-knek nyújtott állami támogatásokra vonatkozik. A KKV-k meghatározásának értelmében (legfeljebb 250 alkalmazott, 40 millió eurós üzleti forgalom vagy 27 millió eurós mérleg) e rendelkezések a mezőgazdasági ágazat szinte minden gazdaságát és vállalatát érintik. Végül az Európai Bizottság új átláthatósági normát vezet be: öt nappal a támogatások folyósításának megkezdése előtt az Interneten tagállamonként közzéteszik az összes mentességet kapott állami támogatás listájának összefoglalását, mert garantálni kívánják, hogy valamennyi érdekelt fél hozzáférjen minden hasznos információhoz.

7.   Általános megfontolások

7.1

Az Európai Bizottság 2003-as versenypolitikáról szóló XXXIII. jelentésének összefoglalása és egyes részeinek kommentálása után az EGSZB néhány általános megjegyzést tesz a jelentés egészéről, különösen néhány lényeges vonásról, valamint a felvázolt tervekről.

7.2   A versenypolitika és a gazdaságfejlesztési politika közti összefüggés

7.2.1

A kartellellenes szabályok alkalmazására vonatkozó új eljárások bevezetése, a fúziókról szóló rendelet felülvizsgálata és az Európai Bizottság belső szervezeti formájában bekövetkezett változások nyomán az Európai Unió versenypolitikája hatékonyabbá vált, és nyitottabb lett a vállalatokkal és a fogyasztókkal való pozitív kapcsolatra.

7.2.2

A versenypolitikának köszönhetően az EU számottevő haladást ért el a liberalizálási folyamatban: teljes gazdasági ágazatok piaci logikáját és dinamikáját állította helyre, így konkrétan is munkálkodott az egységes uniós piac létrehozásán. A versenypolitikára tehát nagy szükség van, és teljes autonómiáját meg kell őrizni.

7.2.3

Egyedül a versenypolitikától azonban nem várható el, hogy eleget tegyen annak a jelenleg az egész Európai Unióban különösen erős igénynek, mely az erőteljes növekedésre, valamint az innovációra és a társadalmi párbeszédre épülő, fenntartható fejlődést célzó uniós politikára irányul. A globális termelésben és a világkereskedelemben bekövetkezett szerkezeti változások – kezdve azokkal, amelyek az új technológiák nyomán születtek – szükségessé teszik, hogy az Európai Bizottság más gazdaságpolitikai eszközöket is bevezessen és összehangoljon. A cél az uniós gazdaság versenyképességének megőrzése és fellendítése, a gazdasági és társadalmi kohézió erősítése, a foglalkoztatottság növelése, a környezetvédelem fejlesztése, valamint nagyszabású, messzire tekintő kutatási és fejlesztési programok támogatása. Az Európai Bizottságnak „A szerkezetváltás követése: iparpolitika a kibővült Európa számára” témájában kifejtett álláspontja és az EGSZB e tárgyban kiadott véleménye (4) ebbe az irányba mutatnak. A lisszaboni menetrend leírja a követendő utat. Konkrét formába kell azonban önteni, és megvalósítását általános és ágazati szinten egyaránt fel kell gyorsítani.

7.2.3.1

Ágazati szinten, megerősítve a 2004. június 30-i véleményében (LeaderSHIP 2015 – Az uniós hajóépítő és hajójavító ipar jövőjének meghatározása – Versenyképesség kiválóság révén (5)) felsorolt észrevételeit, az EGSZB emlékeztet rá, hogy az ipar versenyképességének erősítése, valamint a kutatás, a fejlesztés és az innováció valamennyi ágazatban történő ösztönzése érdekében továbbra is támogatni kell a Versenypolitikai Tanács által 2003 novemberében meghatározott új, teljesen integrált megközelítést.

7.3   Állami támogatások és általános érdekű szolgáltatások

7.3.1

Az állami támogatások ellenőrzésével kapcsolatos eljárások racionalizálását és egyszerűsítését célzó reformfolyamat jelentős haladást ért el, követvén az Európai Tanács stockholmi ülésének iránymutatásait, amelyek az állami támogatások általános szintjének csökkentését és e támogatások általános érdekű horizontális célok – többek között a kohéziós célok – felé történő átirányítását szorgalmazták. Az Európai Bizottság több olyan intézkedést hozott, amelyek ebbe az irányba mutatnak; ilyen például a kutatás és a fejlesztés részére nyújtott támogatások alkalmazási körének bizonyos bővítése; a technológiaátadási megállapodásokra, a nehéz helyzetben levő vállalatok szerkezeti átalakítására, a képzési támogatásokra és a környezetvédelemre vonatkozó iránymutatások kibocsátása; valamint több ágazatra érvényes szabályok megállapítása nagy beruházási projektekhez.

7.3.2

Az Altmark-ügyben 2003 júliusában hozott határozatában a Bíróság megerősítette, hogy azon vállalatok számára nyújtott kompenzáció, melyek felelősségi körébe általános érdekű szolgáltatások nyújtása tartozik, bizonyos feltételek esetén nem tekintendő állami támogatásnak. Maradtak azonban még megoldatlan problémák, különösen az állami támogatások és az általános érdekű szolgáltatások közötti optimális viszony megállapításával kapcsolatban. Tekintettel a Bíróság által előírt feltételek jellegére, valóban javítani kell – főként a költségbecslés és a szolgáltatások finanszírozásának meghatározása (4) terén – a jogbiztonságot, és pontosabban le kell írni a kompenzációban részesülő közszolgáltatások kötelezettségeit. Egyébként az általános érdekű szolgáltatásokról 2003 májusában kiadott Zöld könyv már elismerte, hogy meg kell vizsgálni, vajon szükség van-e arra, hogy az általános érdekű szolgáltatásokat szabályozó elveket általános uniós keretben egységesítsék és pontosítsák, és világosan meg kell határozni e szolgáltatások optimális szabályozását, valamint az összes érintett fél jogbiztonságának növelésére szolgáló intézkedéseket.

7.3.3

Ha az általános érdekű szolgáltatásokra vonatkozó kötelezettségeket nem határozzák meg és nem finanszírozzák megfelelően, akkor azok a vállalatok, amelyekre ilyen kötelezettségek hárulnak, növekvő veszteségeket szenvedhetnek el, mivel versenytársaik jövedelmezőbb tevékenységi területekre hatolhatnak be.

7.3.4

Az EGSZB azonban felhívja a figyelmet annak szükségességére – amint ezt az Európai Bizottság Zöld könyvéről kibocsátott véleményében (1) is megtette, – hogy fogadjanak el világos jogszabályt az általános érdekű szolgáltatásokról annak érdekében, hogy minden felhasználó számára garantálni lehessen az igényeiknek megfelelő, minőségi szolgáltatásokhoz történő hatékony és igazságos hozzáférést. Ezenkívül minél szélesebb körű párbeszédet szorgalmaz a szociális partnerekkel és a nem kormányzati szervezetekkel, különösen a szociális szolgálatok átszervezésének és működésének biztosítása érdekében.

7.4   Szabadfoglalkozások

7.4.1

Az alapos elemző munka, melyet az Európai Bizottság a tagállamokban működő szakmai szolgáltatásokat szabályozó rendszerekkel kapcsolatban végzett, igen hasznosnak bizonyult, mert hatásos módon ismételten ráirányította a figyelmet annak szükségességére, hogy vizsgálják felül – legalább óvatosan – az ezen a területen fennálló korlátozó szabályozásokat, továbbá hogy tegyék produktívabbá és versenyképesebbé a kulturális és tudásalapú erőforrásokat, amelyekben bővelkedik a szabadfoglalkozásúak világa. Ez igen jelentős előnyökkel jár, nemcsak a szabadfoglalkozásúak, hanem a vállalatok és a fogyasztók számára is.

7.4.2

Azt az elvet, mely szerint a versenyszabályokat a szabadfoglalkozású szolgáltatóknak is be kell tartaniuk, nemcsak hogy többször megerősítette a Bíróság, hanem már általánosan is elfogadottá vált. Jóllehet teljesen igaz, hogy a szabadfoglalkozásúak szolgáltatásai nem értékelhetők kizárólag gazdasági kritériumokkal, hiszen nem egyszerű, ismétlődő technikai alkalmazásokról van szó, hanem inkább olyan szolgáltatásokról, amelyek a tudást hívják segítségül a problémák megoldásához, az sem vitás, hogy e szolgáltatások is gazdasági tevékenységek, amelyek – ha a versenyszabályok tiszteletben tartásával végzik őket – növelik a jólétet, és jelentősen hozzájárulhatnak a lisszaboni menetrend megvalósításához.

7.4.2.1

Ezzel kapcsolatban sokatmondó az Európai Bizottság „Jelentés a szabadfoglalkozású ágazat versenyképességéről” című közleményének (6) tartalma. A jelentés egyrészt kiemeli, milyen jelentős szerepet játszhatnak a szabadfoglalkozású szolgáltatók az uniós gazdaság versenyképességének javításában, mivel lényeges mértékben hozzájárulnak a vállalatok és a családok szükségleteinek kielégítéséhez. Másrészt rámutat, hogy számos empirikus kutatás szerint a túlzott mértékű vagy idejétmúlt korlátozások – amelyek időnként az árakkal, a reklámmal, a hozzáférési feltételekkel és a vállalati struktúrákkal kapcsolatban léteznek – kedvezőtlen hatásokkal járhatnak és járnak a fogyasztók számára.

7.4.3

Ezért szükség van a reformfolyamat megvalósítására és felgyorsítására. Az EGSZB ennek érdekében felkéri az Európai Bizottságot, hogy – amint erre kötelezettséget vállalt – 2005-ben tegyen közzé új jelentést az előzőekben említett „korlátozó és indokolatlan szabályok felszámolásában elért haladásról”. Arra is emlékeztet, hogy az Európai Bizottság ezzel kapcsolatban azt is vállalta, hogy behatóan tanulmányozni fogja a szabályozás szintje, a gazdasági eredmények (árak és minőség) és a fogyasztók elégedettsége közti összefüggést.

7.4.4

Az EGSZB ugyanakkor emlékeztet a Bíróság 2003. október 9-én, a Consorzio Industrie Fiammiferi-ügyben hozott határozatának fontosságára, mely lehetővé teszi a nemzeti hatóságok számára, hogy felfüggesszék a vállalatok számára az EK-Szerződés 81. cikkével ellentétes magatartást előíró nemzeti törvények alkalmazását.

7.4.5

Végül ösztönözni kell, hogy az érdekelt ágazatok nagyobb mértékben és tudatosabb módon vegyenek részt a reformfolyamatban.

7.5   Az információk pluralizmusa és a versenyjog

7.5.1

A versenypolitikáról szóló XXXIII. jelentésében az Európai Bizottság egyrészt kiemeli, hogy a média pluralizmusának fenntartása és továbbfejlesztése, valamint az információk szolgáltatásának és vételének szabadsága – a demokratikus folyamat alapértékeként – az Európai Unió legfontosabb céljai közé tartozik, másrészt leszögezi, hogy a médiumok fúzióinak ellenőrzése lényegében a tagállamok feladata. Hozzáteszi, hogy a médiaágazatban a versenypolitikai eszközök alkalmazása kizárólag arra szolgál, hogy megoldja azokat a problémákat, amelyek különböző piacokon az erőfölény létrejöttéből vagy növekedéséből, illetve a versenytársak e piacokról történő kizárásából származnak. Az EGSZB szerint ez az EU és a tagállamok hatáskörei közötti különbségtétel egyrészt nagyon homályos, másrészt pedig figyelmen kívül hagy néhány fontos problémát:

Először is meg kell jegyezni, hogy az egyes tagállamokban különböző szabályozások és megközelítések vannak érvényben, amelyeket össze kell hangolni: az Európai Bizottság már 1989-ben lépéseket tett ezzel kapcsolatban, aztán 1977-ben a „Televíziózás határok nélkül” című irányelvvel folytatta e munkát. Ennek az irányelvnek nemcsak a gazdasági hatékonyság volt a célja, hanem a kulturális sokszínűség tiszteletben tartását, a kiskorúak védelmét, a válaszolási jogot stb. is garantálni igyekezett;

a média területén meg kell különböztetni az összehangolt magatartásokra és erőfölényre vonatkozó általános szabályozást és a tájékoztatási pluralizmust védeni hivatott egyedi szabályokat. A működő versenyszabályok lényeges, de nem elegendő feltételei a pluralizmus garantálásának. Ellentétben azzal a versenymechanizmussal, amelyben az egyes vállalatok piaci ereje szemben áll a konkurens vállalatok kezdeményezéseivel és tevékenységeivel, a pluralizmus támogatásának és védelmének érdekében világosan el kell ismerni a polgárok ahhoz való jogát, hogy hatékonyan hozzáférhessenek a szabad információforrásokhoz és alternatív, esetleg eltérő információkhoz, és ezt a jogot az összes szinten védeni kell.

Végül a távközlés, az informatika, a rádió, televízió, az írott sajtó és a könyvkiadás közti fokozatos konvergencia folyamata megnehezíti a különböző piaci struktúrák beazonosítását. E folyamat meg nem értése azzal a veszéllyel jár, hogy csökken a versenyszabályok hatékonysága, és gyengül a pluralizmus elve.

7.5.2

Az új európai Alkotmány jelentősen bővíti az Európai Bizottság hatáskörét. Az EGSZB meg van róla győződve, hogy ez az új jogi keret lehetővé teszi az Európai Bizottságnak, hogy még erőteljesebben fejtse ki iránymutató tevékenységét, és/vagy lépjen fel közvetlenül az információ szabadságának és pluralizmusának védelme és továbbfejlesztése érdekében.

Brüsszel, 2005. február 9.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

elnöke

Anne-Marie SIGMUND


(1)  HL C 80., 2004.3.30.

(2)  HL C 117., 2004.4.30.

(3)  A Tanács 139/2004/EK rendelete, 2004.1.20.

(4)  HL C 157., 2005.6.28.

(5)  CESE 949/2004

(6)  COM(2004) 83 final, 2004.2.9.


8.9.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 221/8


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye a következő témában: „Javaslat az utasok nemzetközi vasúti forgalomban való jogaira és kötelezettségeire vonatkozó európai parlamenti és tanácsi rendeletre”

COM(2004) 143 final – 2004/0049 (COD)

(2005/C 221/02)

2004. április 28-án a Tanács úgy határozott, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződés 71. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a fent említett kérdésben.

A „Közlekedés, energia, infrastruktúra és információs társadalom” szekció, amely felelős volt a témában az EGSZB munkájának előkészítéséért, 2005. január 17-én fogadta el véleményét. Az előadó E. M. CHAGAS volt.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2005. február 9-10-én tartott, 414. plenáris ülésén (a február 9-i ülésen) 119 igen szavazattal, 1 szavazat ellenében, 4 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt:

1.   Bevezetés

1.1

A vélemény tárgyát képező „Javaslat az utasok nemzetközi vasúti forgalomban való jogaira és kötelezettségeire vonatkozó európai parlamenti és tanácsi rendeletre” (a továbbiakban: „Rendelet az utasforgalom minőségéről”) az Európai Bizottság által 2004. március 3-án elfogadott, úgynevezett harmadik vasúti csomag részét képezi. Ennek további elemei a következők:

A Közösség vasútjainak fejlődéséről szóló 91/440/EGK irányelv módosítása (COM(2004) 139 final);

Javaslat a vasúti személyzet egységes engedélyéről szóló irányelvre (COM(2004) 142 final);

Javaslat a szerződésben rögzített minőségi követelmények be nem tartásának esetén fizetendő kártérítésre vonatkozó rendeletre (COM(2004) 144 final)

valamint

Az Európai Bizottság közleménye az európai vasúti rendszer további integrációjáról (COM(2004) 140);

Az Európai Bizottság szervezeti egységeinek munkadokumentuma a nemzetközi vasúti utasforgalom piacának fokozatos megnyitásáról (SEC(2004) 236).

1.2

Az Első vasúti csomag (más néven: infrastruktúra-csomag) 2001. március 15-én lépett hatályba, és 2003. március 15-ig volt kötelező azt a nemzeti jogba átültetni. Ez a csomag a következőket foglalja magába:

A 91/440/EGK irányelv módosítása: többek között szabad piaci hozzáférés a nemzetközi vasúti teherforgalomhoz a Transzeurópai Vasúti Árufuvarozási Hálózat vonalain 2003. március 15-ig és a nemzetközi vasúti teherforgalom teljes liberalizálása 2008. március 15-ig; (1)

Az Európai Vasúti Szolgáltatók Engedélye hatályának kiterjesztése (A 95/18/EK irányelv módosítása) (2);

A vasúti infrastrukturális kapacitás biztosítására és az ezzel kapcsolatos díjtételek kiszabására vonatkozó rendelkezések harmonizálása, a biztonsági tanúsítvány szabályozása (a 95/19/EK irányelv helyébe lép) (3).

1.3

2003 októberében az Európai Bizottság kilenc tagállamot az Európai Bíróság elé idézett az Első vasúti csomag átültetéséről való értesítés elmulasztása miatt. 2004 májusában öt ország még nem teljesítette bejelentési kötelezettségét, míg két tagállam csak részben ültette át a rendelkezéseket saját nemzeti jogába.

1.4

A Második vasúti csomagot2004. április 30-án tették közzé az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában, és azt 2006. április 30-ig kell a nemzeti jogba átültetni. Ez a csomag a következőket foglalja magába:

A 91/440/EGK irányelv módosítása: a nemzetközi vasúti teherforgalomhoz való szabad piaci hozzáférés előrehozatala 2006. január 1-re és a belföldi vasúti teherforgalom (beleértve a kabotázsforgalmat) liberalizálása 2007. január 1-től (4);

Irányelv a biztonságról a Közösség vasútjain (5);

Az Európai Vasúti Ügynökséget létrehozó rendelet (6);

A nagysebességű vasúti hálózat kölcsönös átjárhatóságára vonatkozó irányelv (96/48/EK irányelv) és a hagyományos vasúti hálózat kölcsönös átjárhatóságára vonatkozó irányelv (2001/16/EK irányelv) módosítása (7).

1.5

Az első és második vasúti csomag megteremtette a vasúti árufuvarozás belső piacának jogalapját. Az ezekből adódó intézkedések magukba foglalják a piaci hozzáférést, a vasúti szolgáltatók engedélyezését és biztonsági tanúsítását, az infrastruktúrához való hozzáférést és a többletdíjtételek kiszabását, a vasúti biztonság jogi keretszabályozásának megteremtését, csakúgy, mint a vasúthálózat technikai átjárhatóságának biztosítását.

1.6

Ez az első és második vasúti csomag által megteremtett jogi keret az ágazat teljes átalakítását valamint új hatóságok és illetékességi körök létrehozását teszi szükségessé, ahogy azt az EGSZB a Második vasúti csomagról alkotott véleményében (8) megállapította.

1.7

A jelen vélemény tárgyát képező javaslatában az Európai Bizottság olyan jogi szabályozás elfogadását kezdeményezi, mely a nemzetközi vasúti utasforgalmat igénybe vevőknek a nemzetközi repülőutasokéhoz hasonló védelmet biztosítana. Ez utóbbiak nagyobb jogi védettséget élveznek a túlfoglalás és a késések esetén.

2.   Az Európai Bizottság javaslata

2.1   Felelősség és kártérítés

2.1.1

A rendelettervezet szabályozza a vasúti szolgáltatók felelősségét az utasok elhalálozása vagy sérülése, illetve csomagjuk eltűnése vagy az abban keletkezett kár esetén.

2.1.2

A tervezet rögzíti a késések esetén fizetendő minimális kártérítési tételeket (III. melléklet), melyek kifizetése nem érinti az utas utazásra való jogát.

III. melléklet

Szolgáltatás típusa

Menetidő

50%-os kártérítés

100 %-os kártérítés

Nemzetközi utazás részben vagy egészében nagysebességű menetrendszerinti vonattal

Két óra menetidőig

30 és 60 perc közötti késés

60 perc feletti késés

Két óra menetidő fölött

60 és 120 perc közötti késés

120 perc feletti késés

Nemzetközi utazás menetrendszerinti, nem nagysebességű vonattal

Négy óra menetidőig

60 és 120 perc közötti késés

120 perc feletti késés

Négy óra menetidő fölött

120 és 240 perc közötti késés

240 perc feletti késés

2.1.3

A rendelettervezet átfogóan szabályozza azon utasok jogait, akik lekésik csatlakozásukat, vagy akiknek járatát törlik, valamint az ügyfelekkel szembeni eljárásmódot késés vagy csatlakozás lekésése esetén.

2.2   Tájékoztatás és jegyárusítás

2.2.1

Az I. melléklet szabályozza a vasúti szolgáltatók által nyújtandó minimális tájékoztatást az utazás előtt, alatt és után. A II. melléklet rögzíti a jegyen nyújtandó minimális tájékoztatást.

2.2.2

A vasúti szolgáltatók kötelesek menetjegyeket és/vagy átutazójegyeket árusítani a vasúti csomópontokra és a környező területekre. Több vasúti szolgáltató köteles együttműködni ennek érdekében és szerződéseket aláírni az átutazójegyek árusítását biztosítandó. Ezeket a jegyeket jegyárusító ablaknál, jegyeladó automatákban, telefonon vagy Interneten kell árulni. Ha a jegyárusító ablak zárva van, vagy az automaták nem működnek, a szolgáltató köteles a vonaton biztosítani a nemzetközi jegyek árusítását. A rendszereket árusító cégek minden vasúti szolgáltató irányában nyitottak kell, hogy legyenek a tájékoztatás és a jegyeladás biztosítására.

2.2.3

A vasúti szolgáltatók kötelesek tájékoztatni a közönséget a nemzetközi szolgáltatások felfüggesztésére irányuló tervekről.

2.3   Korlátozott mozgásképességű személyek

2.3.1

A javasolt rendelet szabályozza a korlátozott mozgásképességű személyeknek az állomáson és a vonaton, valamint a felszálláskor, leszálláskor illetve átszálláskor nyújtandó segítséget. Az ilyen segítségnyújtásra való igényt 24 órával előbb be kell jelenteni.

2.4   A szolgáltatás minőségi előírásai és a panasztételi eljárások

2.4.1

A vasúti szolgáltatók kötelesek szolgáltatásuk minőségi előírásait rögzíteni (a IV. mellékletben meghatározott módon) és minőségbiztosítási rendszert bevezetni. A szolgáltatás minőségére ki kell, hogy térjen az éves jelentés.

2.4.2

Ki kell alakítani a panasztételi eljárás rendjét. Ennek rendelkeznie kell arról, hogy a panasztévőnek azon a nyelven kell válaszolni, amilyen nyelven a panaszt benyújtotta. A panaszt bármely olyan ország bármely nyelvén be lehet nyújtani, amelyen az adott nemzetközi vonat áthalad. Az angol, a francia és a német nyelv használata minden esetben megengedett. Ez érvényes a jegyeladás helyén szóban tett panaszokra is.

3.   A javaslat értékelése

3.1   Alapvető megjegyzések

3.1.1

Az Európai Bizottság javaslata egyszerre foglalkozik két területtel. A szolgáltatók késés, járattörlés, sérülés vagy tulajdonban keletkezett kár esetére megállapított felelősségére és kártérítési kötelezettségére vonatkozó javaslatok nagyjából azonos hatályúak a Légi utasoknak beszállás megtagadása valamint járattörlés vagy nagy késés esetén nyújtandó kártérítésről és segítségről szóló rendelettel (9). Ez a javaslat az utasokat egy másik közlekedési ágban – nevezetesen a vasúti közlekedésben – megillető jogokkal foglalkozik.

3.1.2

A második terület más kérdéskört érint. Itt a szolgáltatókat együttműködésre kötelezik annak biztosítása érdekében, hogy az utasok versenyen alapuló rendszer keretében egy helyen kaphassanak tájékoztatást a menetrendről és a jegyárakról, és ugyanott vehessék meg jegyüket is. Ez érvényes úgy a csomópontok közötti csatlakozásra, mint a legközelebbi csomópontot körülvevő területen lévő állomásokra. Ez a javaslat szorosan kapcsolódik a 91/440/EGK irányelv módosítására irányuló javaslathoz és a nemzetközi utasforgalom liberalizálásához.

3.1.3

A menterendről és díjszabásról szóló tájékoztatásra és néhány kivételtől (pl. Thalys, Eurostar) eltekintve a jegykiadásra vonatkozó előírásoknak megfelel a jelenlegi rendszer, melynek értelmében a nemzetközi vasúti utasforgalmat vasúti szolgáltatók közötti együttműködési megállapodások révén vagy nemzetközi csoportok által bonyolítják. Az egymással versengő vállalkozások rendszerének keretében meg kell őrizni ezeket a rendelkezéseket, és törvényi vagy más szabályozással tovább kell őket fejleszteni.

3.2   Hatály

3.2.1

A javaslat a nemzetközi vasúti utasforgalomra vonatkozik, rendelkezései azonban a csomópontokról az azokat körülvevő területen található állomásokra irányuló csatlakozásokra is érvényesek.

3.2.2

Az EGSZB felhívja a figyelmet arra, hogy a csatlakozó szolgáltatások közszolgálati szerződések tárgyát képezhetik.

3.2.3

A rendelet hatályát korlátozza azonban a „vasúti vállalkozás” abban szereplő meghatározása (2.1. cikk). Ez csak olyan vállalatokat foglal magába, amelyek alapvető tevékenysége az utasszállítás. Ebből az is következhetne, hogy az árufuvarozást is végző vasúti vállalkozásokat kizárják a rendelet rendelkezéseinek hatálya alól. Ez nem elfogadható.

3.3   Felelősség és kártérítés

3.3.1

Az EGSZB üdvözli azt az elvet, hogy európai szintű jogszabályok vonatkozzanak az utasokat nem kielégítő vagy elmaradó szolgáltatások esetén megillető kártérítésre és a vasúti szolgáltatók felelősségére.

3.3.2

Fontos azonban annak biztosítása, hogy a kötelező érvényű jogszabályok egyenlően kezeljék a különböző, egymással versenyben álló szolgáltatókat.

3.3.3

Szembeötlő, hogy a nemzetközi vasúti utazókat megillető kártérítés a légi utasokénál kisebb késés esetén fizetendő, miközben a szárazföldi vasúti közlekedés gyakran hosszabb menetidőkkel jár, és nagyobb a zavarok kockázata. Így például a menetjegy árának visszatérítése légi utasok esetében csak öt órás késés után jár.

3.3.4

A vonat késése esetén az ingyenes étkezés és frissítő a várakozási időhöz képest méltányos időn belül nyújtandó. A légi közlekedés esetén a küszöb két óra vagy annál több.

3.3.5

Légi járatok törlése esetén nem kell kártérítést fizetni, ha a járat törlésére „rendkívüli körülményekre” való tekintettel kerül sor. Ez a felelősség alóli mentesség nem létezik a vasúti személyszállítás esetén.

3.3.6

Hasonlóan, a légi utazásra vonatkozó rendelet nem rendelkezik a késések vagy járattörlések eredményeként jelentkező közvetett károk esetén fizetendő kártérítésről, miközben a vasúti közlekedésről szóló rendelet igen. Ráadásul a javasolt rendelet nem szab felső határt a közvetett kárra.

3.3.7

A felelősség mértékét máshol állapítja meg a kézipoggyászra és az egyéb poggyászra: 1 800 EUR a kézipoggyász, míg 1 300 EUR az egyéb poggyász esetében. A magyarázó feljegyzés alapján úgy tűnik, hogy az Európai Bizottság különböző, de egymással összevethető megállapodásokat vett alapul (ez a vasúti közlekedés esetében a CIV, míg a légi közlekedés esetében a Montreali Egyezmény). Az utas szempontjából nézve ez a különbségtétel érthetetlen.

3.3.8

A javasolt rendelet eltérő rendelkezéseket tartalmaz a szolgáltató utassal szembeni felelőssége tekintetében, attól függően, hogy a szolgáltató hibázott-e. Így a szolgáltató csak akkor felelős az utas kézipoggyászának elveszéséért vagy az abban bekövetkezett kárért, ha az az ő hibájából történt. Más esetekben a szolgáltatót attól függetlenül felelősség terheli, hogy hibáztatható-e.

3.3.9

A szolgáltató nem felelős a késésért, amennyiben azt rendkívüli időjárási viszonyok, természeti katasztrófák, háborús vagy terroresemények okozták. Felelősséget visel azonban a szolgáltató minden más okból bekövetkező késésért, függetlenül attól, hogy az az ő hibájából következett-e be.

3.3.10

Mint általános elvvel, az EGSZB egyetért késés esetén az abban való vétkességtől független felelősségviseléssel, a közlekedés bármely ágáról legyen is szó. A hangsúly itt nem a szűk értelemben vett kártérítésen van, hanem inkább az elmaradt szolgáltatás miatti kártérítésen. Az utas számára nincs jelentősége, hogy a szolgáltató hibázott-e. A javasolt korlátozások helyénvalóak.

3.3.11

A javasolt rendelet nem mondja ki egyértelműen, hogy az utas késés esetén lemondhatja az utat és jogosult a jegy árának teljes visszatérítésére. Különösen üzleti utak esetében a késés értelmetlenné teheti az utazást.

3.4   A korlátozott mozgásképességű személyeknek és más utasoknak nyújtandó segítség

3.4.1

Az EGSZB üdvözli a korlátozott mozgásképességű személyeknek nyújtandó segítségről szóló rendelkezéseket.

3.4.2

A vasúti szolgáltatóknak minden utas számára hozzáférhető információt kell biztosítaniuk – ideértve a 2.cikk (21) bekezdésében foglaltak értelmében csökkent mozgásképességű utasokat is – az ablakok és tájékoztató kiírások megfelelő magasságban történő elhelyezése, valamint a szövegek nagyobb betűvel történő, olvashatóbb kiírása által.

3.5   Az utasoknak nyújtandó és a jegyen megjelenítendő tájékoztatás

3.5.1

Az EGSZB üdvözli az utasoknak az utazás előtt, alatt és után nyújtandó tájékoztatásra vonatkozó rendelkezéseket (I. melléklet). Különösen az utazás előtti és alatti hiányos tájékoztatás okoz rendszeresen nem kis bosszúságot az utasoknak késés esetén.

3.5.2

A jegyeken megjelenítendő minimális tájékoztatásnak (II. melléklet) ki kellene térnie arra, hogy a jegy visszaváltható-e árának visszatérítése mellett, ill. hogy milyen esetben kerülhet erre sor. A jegyfoglalási rendszerek nagy változatossága miatt ez gyakran nem világos az utasok számára.

3.5.3

A rendelet (3., 5. és 6. cikkében) rendelkezik arról, hogy:

a vasúti szolgáltatók és/vagy utazásszervezők kötelesek minden eladási rendszer (jegyárusító ablak, telefon, Internet vagy más, a jövőben elérhetővé váló rendszer) keretén belül tájékoztatást adni a menetidőkről, menetdíjakról, kerékpárszállításról stb. minden szolgáltatásuk tekintetében, beleértve ebbe a más szolgáltatók által nyújtottakat is;

a szolgáltatóknak együtt kell működniük abban, hogy biztosítsák az átutazójegyek árusítását az utasoknak minden eladási rendszer keretében.

3.5.4

Alapvetően az EGSZB kívánatosnak tartja az egy helyen történő foglalási és tájékoztatási rendszerek biztosítását az utasok számára minden vasúti közlekedési és ezzel összefüggő szolgáltatás terén.

3.5.5

Felhívja azonban a figyelmet a vasúti közlekedés következő sajátosságaira:

a hálózattól való függés valamint a nemzetközi helyközi, a belföldi helyközi és helyi szolgáltatások egymástól való függősége, beleértve a közszolgáltatási útvonalakat, melyek szerződéses kötelezettségek tárgyát képezhetik;

a rövidtávú foglalás nyújtotta előnyök (spontán utazások), az útvonal különböző pontjain való felszállási lehetőség, valamint – sok esetben – a helyfoglalás kötelezettségének hiánya;

a másokra átruházható jegyek.

3.5.6

Egy közvetlenül alkalmazható rendelet nem képes kellően figyelembe venni azt a komplex helyzetet, amely a nemzetközi vasúti utasforgalom és a regionális szolgáltatások összekapcsolásából adódik egy olyan hálózaton belül, mely az egymással versenyben álló menetrendszerinti szolgáltatók integrációjára épül. Így például jelentős az érintett vasútállomások (csomópontok és az ezeket körülvevő területen található állomások) száma.

3.5.7

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a nemzetközi vasúti személyszállítás jelenleg nagymértékben megfelel ezeknek a normáknak. Az egymással versengő vállalkozások rendszerének keretében azonban meg kell őrizni ezeket a rendelkezéseket, és megfelelő törvényi szabályozással tovább kell őket fejleszteni.

3.6   A rendelet hatásai a foglalkoztatottakra

3.6.1

A javasolt rendelet 21. cikke rögzíti, hogy a vasúti vállalkozás felelős dolgozóiért. A 22. cikk ellenben megemlíti az egyesített követelések lehetőségét, és ebbe beletartoznak az alkalmazottakkal szembeni követelések is. Teljesen világossá kell tenni, hogy a vasúti alkalmazottak nincsenek kitéve utasok vagy más harmadik fél által támasztott követeléseknek, és a felelősséget a munkaadó viseli.

3.6.2

A késések esetén fizetendő nagy összegű kártérítésnek nem szabad oda vezetnie, hogy a vasúti szolgáltatók nagyobb kockázatokat vállaljanak a biztonsági szint rovására, elkerülendő a kártérítési igényeket. Azt is ki kell zárni, hogy a vasúti vállalkozások túlzott nyomást gyakoroljanak alkalmazottaikra, kockáztatva a munka-, vezetési és pihenőidő nem megfelelő betartását. Azt is biztosítani kell továbbá, hogy a minőségi követelmények betartásához szükséges létszámú, jól képzett alkalmazott álljon rendelkezésre.

3.6.3

A minimális minőségi követelményeket tartalmazó IV. mellékletnek ezért ki kell térnie a munkavállalók megfelelő képesítésére. Ez nem csak a vonatokon szolgálatot teljesítő alkalmazottakra, hanem az állomásokon dolgozó és a panaszokat kezelő alkalmazottakra is érvényes.

4.   Következtetések

4.1

Az EGSZB üdvözli „Az utasok nemzetközi vasúti forgalomban való jogaira és kötelezettségeire vonatkozó rendeletre vonatkozó javaslatot”. Ez a közlekedés egy másik ágára is kiterjeszti a jelenleg csak a légi utasokra érvényes fogyasztóvédelmi rendelkezéseket.

4.2

Az EGSZB azonban ellenzi az egymással versenyben álló közlekedési ágakkal szembeni egyenlőtlen elbánást. A vasúti ágazatra vonatkozó rendelkezések nem lehetnek szigorúbbak a légi közlekedést szabályozóknál.

4.3

Az EGSZB tovább javítandónak tekinti a rendelet közvetett károkra vonatkozó felelősséget érintő egyes rendelkezéseit, a felelősség felső határának meghatározását és a járattörlés esetén történő mentességeket.

4.4

Alapvetően az EGSZB támogatná a viteldíj visszatérítését az elmaradt, vagy nem megfelelően nyújtott szolgáltatás esetén, függetlenül a szolgáltató esetleges vétkességétől, amennyiben ez minden közlekedési ágra érvényes lenne.

4.5

Az EGSZB támogatja a tájékoztatás és foglalás egy helyen történő lehetővé tételét, amely jó minőségű szolgáltatást biztosít az utasoknak. Fenntartásai vannak azonban a tekintetben, hogy ezt ugyanabban a rendeletben kívánják szabályozni, mint a kártérítést és a felelősséget.

4.6

Az EGSZB felhívja a figyelmet arra, hogy a tájékoztatást és a foglalást egy helyben biztosító rendszerek létrehozása nagyon komplex egy olyan több elemből álló rendszer esetében, amelyben nemzetközi, nemzeti, regionális és közszolgálati hálózati szolgáltatók működnek együtt, melyet tovább bonyolít az egymással versenyben álló menetrendszerinti szolgáltatók jelenléte, különösen akkor, ha ezt a rendszert minden eladási rendszer keretében hozzáférhetővé kívánjuk tenni.

4.7

Felhívja a figyelmet arra, hogy a nemzetközi vasúti forgalomban az utasoknak nyújtandó tájékoztatás és a jegykiadás jogi szabályozását érdemes lenne összekapcsolni a nemzetközi vasúti személyszállítás liberalizációjáról szóló 91/440/EGK irányelv módosításával.

Brüsszel, 2005. február 9.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

elnöke

Anne-Marie SIGMUND


(1)  2001/12/EK irányelv – HL L 75., 2001.3.15., 1. o. – EGSZB vélemény – HL C 209., 1999.7.22., 22. o.

(2)  2001/13/EK irányelv – HL L 75., 2001.3.15., 26. o. – EGSZB vélemény – HL C 209., 1999.7.22., 22. o.

(3)  2001/14/EK irányelv – HL L 75., 2001.3.15., 29. o. – EGSZB vélemény – HL C 209., 1999.7.22., 22. o.

(4)  2004/51/EK irányelv – HL L 164., 2004.4.30., 164. o. – EGSZB vélemény – HL C 61., 2003.3.14., 131. o.

(5)  2004/49/EK irányelv – HL L 164., 2004.4.30., 44. o. – EGSZB vélemény – HL C 61., 2003.3.14., 131. o.

(6)  2004/881/EK irányelv – HL L 164., 2004.4.30., 1. o. – EGSZB vélemény – HL C 61., 2003.3.14., 131. o.

(7)  2004/50/EK irányelv – HL L 164., 2004.4.30., 114. o. – EGSZB vélemény – HL C 61., 2003.3.14., 131. o.

(8)  HL C 61., 2003.3.14., 131. o.

(9)  Az Európai Parlament és a Tanács 2004. február 11-i 261/2004/EK rendelete a légi utasoknak beszállás megtagadása valamint járattörlés vagy nagy késés esetén nyújtandó kártérítés és segítség közös szabályainak létrehozásáról, mely hatályon kívül helyezte a 295/91/EGK rendeletet.


8.9.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 221/13


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye a következő témában: „Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a vasúti teherszállítási szolgáltatások körében a szerződésben foglalt minőségi követelmények be nem tartása esetén fizetendő kártérítésről”

COM(2004) 144 final – 2004/0150 (COD)

(2005/C 221/03)

2004. április 28-án a Tanács úgy határozott, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződés 71. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a fent említett kérdésben.

A „Közlekedés, energia, infrastruktúra és információs társadalom” szekció, melynek az volt a feladata, hogy a Bizottság munkáját előkészítse ezzel a témával kapcsolatban, 2005. január 17-én fogadta el véleményét. Az előadó Eduardo Manuel Chagas volt.

A 2005. február 9–10-én tartott, 414. plenáris ülésén (a február 9-i ülésen) az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság a jelen véleményt 130 igen szavazattal, 2 tartózkodás mellett elfogadta.

1.   Bevezetés

1.1

A jelen javaslat az Európai Bizottság által 2004. március 3-án elfogadott harmadik vasúti csomag részét képezi. A többi elem:

a 91/440/EGK irányelv módosítása: a nemzetközi vasúti utasszállítás liberalizációja (COM(2004) 139 final);

javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a nemzetközi vasúti forgalomban részt vevő utasok jogairól és kötelezettségeiről (COM(2004) 143 final);

rendeletjavaslat a vasúti teherszállítási szolgáltatások kártérítéseiről és minőségi követelményeiről (COM(2004) 144 final);

és

az Európai Bizottság közleménye az európai vasútrendszer további integrációjáról (COM(2004) 140 final);

az Európai Bizottság személyzeti munkadokumentuma a piac fokozatos megnyitásáról a nemzetközi vasúti utasszállítási szolgáltatások előtt (SEC(2004) 236).

1.2

Az első („infrastruktúracsomag”-nak is nevezett) vasúti csomag2001. március 15-én lépett hatályba és 2003. március 15-ével kellett átültetni a nemzeti jogba. A következő elemeket foglalja magában:

a 91/440/EGK irányelv módosítása, beleértve a nemzetközi vasúti teherszállítók szabad piaci hozzáférését a transzeurópai vasúti teherszállítási hálózathoz 2003. március 15-ig és a teljes nemzetközi vasúti teherszállítás liberalizációját 2008. március 15-ig (1);

a vasúti vállalkozások európai engedélyét tárgyaló irányelv alkalmazási körének kiterjesztését (a 95/18/EK irányelv módosítása) (2);

a vasúti infrastruktúra kapacitásának szétosztását meghatározó, a vasúti infrastruktúra használatáért fizetendő díjak kivetését megszabó és a biztonsági tanúsítványokat érintő rendelkezések harmonizációját (a 95/19/EK irányelvet váltja fel) (3).

1.3

2003 októberében az Európai Bizottság kilenc tagállamot idézett az Európai Bíróság elé, mivel nem küldtek értesítést arról, hogy az első vasúti csomagot átültették nemzeti jogszabályaikba. 2004 májusáig öt országtól még mindig nem érkezett értesítés, két tagállam pedig csak a rendelkezések egy részét emelte át nemzeti jogába.

1.4

A második vasúti csomag2004. április 30-án jelent meg az Európai Közösség közlönyében, a Hivatalos Lapban, és ezt 2006. április 30-ig kell átemelni a nemzeti jogba. Ez a következő elemeket foglalja magában:

a 91/440/EK irányelv módosítása: a szabad piaci hozzáférés előrehozása a nemzetközi vasúti teherforgalomban 2006. január 1-jére és az országon belüli vasúti teherforgalom liberalizálása 2007. január 1-jétől, beleértve a kabotázst is (4);

irányelv a Közösségen belüli vasúti biztonságról (5);

az Európai Vasúti Ügynökséget létrehozó rendelet (6);

a nagy sebességű vasúti rendszerek kölcsönös átjárhatóságáról szóló irányelv (96/48/EK), illetve a hagyományos vasúti rendszerek kölcsönös átjárhatóságáról szóló irányelv (2001/16/EK) módosítása (7).

1.5

Az első és a második vasúti csomag nyújtotta a jogi alapot az egységes vasúti teherszállítási piac létrehozásához. Az intézkedések kiterjednek a piaci hozzáférésre, a vasúti vállalkozások engedélyeire és biztonsági tanúsítványaira, az infrastruktúrához való hozzáférésre és a használatáért járó díjak számítására, a vasúti biztonság jogi kereteinek megalkotására, valamint a vasútrendszer kölcsönös műszaki átjárhatóságának biztosítását szolgáló intézkedésekre.

1.6

Ez a javaslat a már használatos jogi kereteket bővíti annak érdekében, hogy a vasúti teherszállítás minőségének javítását célzó intézkedések révén megnyissa a piacot.

2.   Az Európai Bizottság javaslata

2.1

A vasúti teherszállítás minőségének szabályozására irányuló rendeletjavaslat célja a vasúti teherszállítás javítása a vasúti vállalkozások és a fuvaroztató ügyfelek kártérítésről kötött szerződéses megállapodása révén. Az Európai Bizottság úgy véli, hogy annak fő oka, hogy a vasúti szállítás csupán mérsékelt részarányt képvisel az áruszállítás növekedéséből és piaci részesedése más szállítási módokhoz képest csökkenőben van, a vasúti teherszállítás minőségi és megbízhatósági problémáiban keresendő.

2.2

Az Európai Bizottság arra számít, hogy a kártérítési rendszer alkalmazása arra ösztönzi majd a vasúti vállalkozásokat, hogy javítsák vasúti teherszállítási szolgáltatásaik hatékonyságát. Az Európai Bizottság abból indul ki, hogy a verseny idővel erőteljes nyomást gyakorol majd a minőség javítására, de – álláspontja szerint – az európai vasúti teherszállítási piac valódi megnyitása nem zajlik elég gyorsan. Az újonnan piacra lépő vasúti vállalkozások csupán 3–4 %-os piaci részarányt képviselnek, és számos tagállamban nincsenek versenytársak.

2.3

A javasolt rendelet arra kötelezi a vasúti vállalkozásokat és az ügyfeleket, hogy a szállítási szerződésekben kössenek ki minőségi követelményeket, és azok nem teljesítése esetén fizessenek kártérítést. A szerződő felek kötelesek megállapodni legalább a következő minőségi követelményekben:

az áruk, a vagonok és a vonatok átadásának időpontjai,

az érkezési idő és a késésekért fizetendő kártérítés,

kártérítés az áruk elveszése vagy sérülése esetén,

vonatnak a vasúti vállalkozás vagy a fuvaroztató ügyfél általi lemondása esetén fizetendő kártérítés,

minőségügyi monitoring rendszer.

2.4

A javasolt rendelet minimális és maximális kártérítési szinteket határoz meg elveszés, károsodás, késedelem, a késedelemről nyújtott tájékoztatás hiánya, illetve az áruk késedelem miatti elveszése vagy károsodása esetére. Károsodás esetén például a károsodott tömeg minden kilogrammjára maximálisan 75 eurós összeget határoz meg. Zárt (változatlan kocsi-összeállítású) tehervonat késése esetén a kártérítés meghatározott minimális összege a szállítási ár 5 %-a, maximális összege annak 25 %-a. A késésről nyújtott tájékoztatás hiánya esetén a kártérítés legalább a szállítási ár 5 %-a.

2.5

A szerződő felek kötelesek kártérítéseket kikötni arra az esetre, ha a vasúti vállalkozás vagy a fuvaroztató ügyfél visszamond egy vonatot. Megállapodhatnak kártérítésben a szállított áru értéknyilvánítása esetén vagy a szállításban való érdekeltség kinyilvánítása esetén.

2.6

A felelősség ki van zárva a szerződő felek egyikének hibája, harmadik fél hibája vagy bármely más cselekedete, vis maior, illetve olyan körülmények esetén, amelyek nem kerülhetők el és amelyek következményei nem előzhetők meg. Ha az infrastruktúra működtetőjének hibája folytán merül fel kártérítési igény, a vasúti vállalkozás fizet, és a pénzt az infrastruktúra működtetőjétől követeli vissza.

2.7

Ha több vasúti vállalkozás szerepel az ügyletben, akkor valamennyi vállalkozás egyetemlegesen és külön-külön felelős, tekintet nélkül arra, hogy melyiküknél történt a késedelem vagy a kár.

3.   Megjegyzések az Európai Bizottság javaslatához

3.1

A fenntartható szállítási rendszer elősegítése és a szállítási módok közötti egyensúly biztosítása érdekében a Közösség – a 2010-re kialakítandó európai közlekedéspolitikáról szóló fehér könyvben leírtakkal összhangban – azt a célt tűzte ki maga elé, hogy megnöveli a vasúti teherszállítás részarányát. A szolgáltatás minőségének javítása a vasúti teherszállításban az e cél elérésére irányuló számos megközelítés egyike, és elviekben üdvözlendő.

3.2

Az Európai Bizottság olyan ösztönző rendszert javasol, amelynek keretében a kártérítési kifizetések elkerülésének szándékából eredően várhatóan javul a minőség, és mindenekelőtt növekszik a pontosság. Az esetleges kártérítési kifizetésekből eredő megnövekedett pénzügyi kockázatra a vasúti vállalkozók első reakciója általában az, hogy emelik az árakat.

3.3

Felmerül a kérdés, hogy az Európai Bizottság javasolt megközelítése vajon megfelelő-e.

3.4

Az alkalmazási kör mind a nemzetközi, mind az országon belüli szállításra kiterjed. Az Európai Bizottság maga írja a javasolt rendelethez készített magyarázó megjegyzéseiben, hogy minőségszerződések már léteznek, de főként az országon belüli szállításban, a nemzetközi szállítás terén kevésbé. Az Európai Bizottság másutt megjegyzi, hogy problémák főként ott merülnek fel, ahol több vasúti vállalkozás vesz részt az ügyletben, ami elsősorban a nemzetközi szállítás terén fordul elő.

3.5

A kérdés az, hogy mivel kereskedelmi partnerek szerződéses megállapodásába történő beavatkozásról van szó (ez nem fogyasztóvédelmi kérdés), vajon egy korlátozottabb alkalmazási kör nem volna-e megfelelőbb a nemzetközi teherszállításhoz.

3.6

Azt is meg kellene fontolni, hogy milyen vasútiszektor-specifikus pozitív ösztönzők állnak rendelkezésre egy EU-rendelkezés útján a bevett kártérítési fizetések helyett, a már létező COTIF (CIM) nemzetközi egyezmény mellett. A 2001/14/EK irányelv 11. cikke például bónuszokat irányoz elő az infrastrukturális költségek terén, ha egy vállalkozás lépéseket tesz a megszakítások minimálisra csökkentése és a rendszer teljesítményének javítása érdekében.

3.7

A vasúti teherszállítás népszerűsítésekor igen fontos elkerülni a különféle, egymással versengő szállítási módok diszkriminatív kezelését.

3.8

Ez felveti a kérdést, hogy milyen, hasonló közösségi rendelkezések vannak érvényben a légi és a közúti teherszállítást illetően. A károsodás vagy elveszés esetén fizetendő kártérítésről szóló nemzetközi egyezmények lényegesen alacsonyabb arányokat szabnak meg (a légi szállításról szóló montreali egyezmény a rendeletben szereplő maximális összeg egyharmadát, a nemzetközi közúti árufuvarozásról szóló egyezmény (CMR-egyezmény) pedig a maximális összeg egyhatodát).

3.9

A szerződő felek közti leendő megegyezés tárgyát képező minőségügyi monitoring rendszer és a teherszállítási telematikai alkalmazások kölcsönös átjárhatóságának műszaki specifikációja (TSI) közötti kapcsolat még mindig nem tisztázott. A teherszállítási telematikai alkalmazások TSI-je magában foglalja a vasúton szállított áruk mozgásainak összeurópai, valós idejű elektronikus figyelését. E rendelkezés meghatározza az összehangolt műszaki specifikációkat és kommunikációs feltételeket is. Alkalmazása és megvalósítása azonban még jelentős beruházást igényel, és sok évig fog tartani.

3.10

A javaslat szerint egy vasúti vállalkozás kérheti a kártérítési kifizetések visszatérítését az infrastruktúra működtetőjétől, ha az okozta a késedelmet.

3.11

Itt is várhatók próbálkozások a szabályozás kikerülésére: az útdíj megnövelésével (kockázati pótlékok) és a menetrendbe késedelmi tűréshatárok beépítésével. Tekintve a korlátozott infrastrukturális kapacitásokat, ez nem volna kívánatos reakció. Ezt már tapasztalhattuk a légi szállítási iparágban, amióta az utasoknak fizetendő kártérítésről szóló irányelv hatályba lépett. A kockázat számítása igen bonyolult lesz az infrastruktúra működtetői számára, mivel nem ismerik – és nem is képesek befolyásolni – a szállított áru értékét és az ebből eredő kártérítést.

3.12

Nem szabad megfeledkezni arról, hogy az infrastruktúra az új, közép- és kelet-európai tagállamokban rosszabb állapotban van, jelentős beruházást igényel, és a rendeletben szereplő kártérítési kötelezettségek komoly nehézségeket okozhatnak.

3.13

A javaslat jelentős munkát foglal magában annak meghatározása terén, hogy ki miért felelős, továbbá a vasúti vállalkozások infrastruktúra-működtetők elleni kártérítési igényei terén. A felelősség megállapítása szintén nehéz feladat lesz, ha több vasúti vállalkozás is szerepel az ügyletben.

3.14

A nagy összegű kártérítések fizetésének eshetősége nem indíthatja a vasúti vállalkozásokat arra, hogy a szállítási feltételek betartása érdekében a biztonság terén tegyenek engedményeket. Azt is ki kell zárni, hogy a vasúti vállalkozások túlzott nyomást gyakorolhassanak alkalmazottaikra, kockáztatva az előírt munkaidő, vezetési idő és pihenőidő be nem tartását.

3.15

Az EGSZB a második vasúti csomagról alkotott véleményében már rámutatott arra, hogy a közúti szállítás szociális feltételei a vasúti teherszállítást versenyhátrányba hozzák. Ennek folyományaként nem szabad, hogy a vasúti szállítás munkafeltételeit a közúti szállításéihoz igazítsák, és hogy arra ösztönözzék a vasúti vállalkozókat, hogy semmibe vegyék a szabályokat és nyomást gyakoroljanak dolgozóikra.

4.   Következtetések

4.1

Az EGSZB elviekben üdvözli a vasúti teherszállítás minőségének javítására irányuló intézkedéseket.

4.2

A pozitív ösztönzőket kellene előnyben részesíteni a szigorú kártérítési rendelkezésekkel szemben, amelyek oda vezetnének, hogy megpróbálnák megkerülni a szabályokat, és a visszatérítés rendszere emiatt szerteágazóvá és bonyolulttá válna. Ez különösen az infrastruktúra működtetőinek szerepére vonatkozik.

4.3

A vasúti teherszállítás minőségének javítására tett intézkedések nem lehetnek diszkriminatívak más szállítási módokkal szemben.

4.4

Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja meg az intézkedések hatását az új tagállamok vállalkozásaira és infrastruktúra-működtetőire.

4.5

Az EGSZB kitart amellett, hogy a vasúti teherszállítás minőségének javítását célzó intézkedések nem vezethetnek oda, hogy a vállalkozások a biztonság és a munkafeltételek rovására próbálják megkerülni a szabályokat.

Brüsszel, 2005. február 9.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

elnöke

Anne-Marie SIGMUND


(1)  2001/12/EK irányelv – HL L 75, 2001. 3. 15., 1. oldal – EGSZB-vélemény – HL C 209, 1999. 7. 22., 22. oldal

(2)  2001/13/EK irányelv – HL L 75, 2001. 3. 15., 26. oldal – EGSZB-vélemény – HL C 209, 1999. 7. 22., 22. oldal

(3)  2001/14/EK irányelv – HL L 75, 2001. 3. 15., 29. oldal – EGSZB-vélemény – HL C 209, 1999. 7. 22., 22. oldal

(4)  2004/51/EK irányelv – HL L 164, 2004. 4. 30., 164. oldal – EGSZB-vélemény – HL C 61, 2003. 3. 14., 131. oldal

(5)  2004/49/EK irányelv – HL L 164, 2004. 4. 30., 44. oldal – EGSZB-vélemény – HL C 61, 2003. 3. 14., 131. oldal

(6)  881/2004 (EK) rendelet – HL L 164, 2004. 4. 30., 1. oldal – EGSZB-vélemény – HL C 61, 2003. 3. 14., 131. oldal

(7)  2004/50/EK irányelv – HL L 164, 2004. 4. 30., 114. oldal – EGSZB-vélemény – HL C 61, 2003. 3. 14., 131. oldal.


8.9.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 221/17


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye a következő témában: „Az Európai Bizottság közleménye az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához – Fehér Könyv az általános érdekű szolgáltatásokról”

COM(2004) 374 final

(2005/C 221/04)

2004. május 13-án az Európai Bizottság úgy határozott, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződés 262. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a fent említett kérdésben.

Az ide vonatkozó bizottsági munkákkal megbízott „Közlekedés, energia, infrastruktúra és információs társadalom” szekció 2005. január 17-én elkészítette véleményét. (Előadó: Raymond HENCKS – társelőadó: Bernardo HERNÁNDEZ-BATALLER).

2005. február 9–10-én tartott, 414. plenáris ülésén (a február 9-i ülésen) az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 131 igen szavazattal, 5 szavazat ellenében, 2 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Bevezetés

1.1

Az általános érdekű szolgáltatások napjainkban az európai építkezéshez szorosan kötődő társadalmi kérdések közé tartoznak.

1.2

Az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokat a jelenlegi szerződések az Unió közös értékei között tartják számon, amelyek hozzájárulnak Európa társadalmi és területi kohéziójához (16. cikk); az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokhoz való hozzáférés és az általános érdekű szolgáltatások sajátos alkotóelemeire vonatkozó jogok (társadalombiztosítás és szociális támogatás, egészségvédelem, környezetvédelem stb.) szerepelnek az Európai Unió alapjogi chartájában (IV. Cím, II-34.–II-36. cikkek).

1.3

Az általános érdekű szolgáltatásoknak nem csupán a versenyképesség szempontjából van központi szerepük, illetve fontos elemei a lisszaboni célkitűzések elérésének, hanem az európai szociális modellnek is fontos alkotórészei. Hozzájárulnak az alapvető személyi jogok biztosításához, továbbá a tudásalapú társadalom és a szociális, gazdasági és területi kohézió tényezőit és a fenntartható fejlődés elemeit alkotják.

1.4

Bár az EGSZB azon kérését, hogy az általános érdekű szolgáltatások támogatása az Alkotmányszerződés 3. cikkének célkitűzései között szerepeljen, nem vették figyelembe, az említett szerződés az általános érdekű szolgáltatások kérdésében mégiscsak bizonyos előrelépést hozott: a III-122. cikk alapján az EU jogot alkothat az általános érdekű szolgáltatások terén, mégpedig transzverzális módon az általános gazdasági érdekű szolgáltatások teljesítési elveiről és feltételeiről. A szerződés elismeri a helyi önkormányzatok közigazgatási szabadságának elvét, és alkotmányos alapelv szintjére emeli azt a lehetőséget, hogy ők maguk is nyújthatnak általános gazdasági érdekű szolgáltatásokat, ezzel konkretizálva a szubszidiaritás elvét az Uniónak és a tagállamoknak az általános érdekű szolgáltatásokra vonatkozó hatásköreit illetően.

1.5

Ugyanakkor a másodlagos jogot alapvetően továbbra is az általános egyensúly hiánya jellemzi egyrészt a versenyjog – amely részletes és közvetlen hatályú közösségi joganyag –, másrészt az általános érdekű – az előbbi jog alól kivételt alkotó – célkitűzések között.

1.6

Az Európai Unió továbbra is nehezen képes azt az ellentmondást meghaladni, hogy olyan piacot épít, amelynek egyetlen eszköze a verseny, ugyanakkor szüksége van a folyamatok nyilvánosság elé tartozó ellenőrzésére, amely viszont nem származhat magukból a gazdasági mechanizmusokból. Az általános érdekű szolgáltatások nem technikák vagy eszközök, hanem a személyi jogok, valamint a társadalmi kapcsolatok, a beilleszkedés és az integráció hordozói.

1.7

Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem, hogy növekvő értetlenséggel, kritikával, elutasítással találkozunk az európai polgárok részéről azon politikákkal kapcsolatban, amelyek minden jel szerint elkötelezettek egy olyan európai integráció irányában, amely egyre idegenebbnek tűnik az őket foglalkoztató kérdések szempontjából, növeli a szociális szakadékot, veszélyezteti a társadalmi kohéziót és bizonytalanná teszi a szociális modellt.

1.8

Az európai építkezésnek meg kell valósítania a piaci mechanizmusok és a közérdekű feladatok harmonikus összehangolását azokon a területeken, ahol az ilyen komplementaritás összeegyeztethető az általános érdekű szolgáltatások célkitűzéseivel és többletértéket hozhat a felhasználó vagy a fogyasztó számára. Ez magában foglalja, hogy – az EK-Szerződés 86. cikk (2) bekezdésében foglalt feltételek mellett és a közösségi joggyakorlat szerint – feszültség esetén az általános érdekű feladat teljesítése előnyben részesül a versenyjogi szabályok alkalmazásával szemben.

1.9

Az általános érdekű szolgáltatások a politikai akarattól várják, hogy menedzselje a kollektív érdekeket, megfeleljen a szükségleteknek és az alapvető jogoknak az európai szociális modell keretében. Ez utóbbi mindenkinek – kortól, szociális helyzettől, vagy lakhelytől függetlenül – megfelelő szociális védelmet, továbbá könnyű, jó minőségű, megfizethető hozzáférést biztosít a legfontosabb javakhoz, úgymint élelem, lakhatás, víz, közlekedés, hírközlés stb. Az általános érdekű szolgáltatások tehát egyértelműen a szociális piacgazdaság részét képezik, amelyet nem lehetne kizárólag versenyre támaszkodva biztosítani. Megfelelő hatósági beavatkozás nélkül az Unió fejlődése kétsebességes lesz, erősödni fognak a fejlődési eltérések, az egyenlőtlenség és a társadalmi kirekesztettség.

1.10

Számos európai polgár fog a közeljövőben népszavazás keretében véleményt mondani az alkotmányszerződés ratifikálásáról. A közvélemény támogatása nélkül politikai értelemben Európa nem fog kialakulni. A közvélemény pedig nem fogja támogatását adni, ha az Unió nem tudja garantálni az európai társadalmi modell és az európai szociális modell megőrzését és továbbfejlesztését.

1.11

Az általános érdekű szolgáltatásokról szóló Fehér Könyv, amennyiben felállítja a minőségi, elérhető és megfizethető általános érdekű szolgáltatások biztosításának alapjait, (egyik) fontos állomása az európai gondolat népszerűsítésének, valamint megelőzhet egy esetleges „nem”-mel történő szavazást, amely megtörné az európai építkezés lendületét.

1.12

A Fehér Könyv által elindított vita és annak következményei elválaszthatatlanok a következő kérdések átgondolásától: magánszektor/közszféra közötti partnerségi kapcsolatok, szolgáltatási piac (nevezetesen szociális szolgáltatások), állami támogatások, a vízgazdálkodásról készülő jelentés, a lisszaboni stratégia felülvizsgálata, értékelő jelentések.

2.   Az általános érdekű szolgáltatásokról szóló Fehér Könyv

2.1

Az Európai Bizottság által 2004. május 12-én elfogadott Fehér Könyv áttekintést ad a 2003-as Zöld Könyvet követő jelentős európai vitákról, valamint a számos, elsősorban az európai intézmények és a civil társadalom részéről történő hozzájárulásról. Stratégiai iránymutatást nyújt az elkövetkezendő évekre.

2.2

A Zöld Könyvről folytatott vita megmutatta a nézőpont- és véleménybeli különbségeket. Ugyanakkor egyetértés bontakozott ki abban a tekintetben, hogy szükséges a piaci mechanizmusok és a közszolgáltatási feladatok harmonikus összehangolása.

2.3

Míg az általános érdekű szolgáltatások nyújtását a magánszektorral együttműködve lehet megszervezni a magán-, és állami kereskedelmi vagy nem-kereskedelmi vállalkozásra lehet bízni, a közszolgáltatási kötelezettségek és feladatok meghatározása továbbra is a megfelelő szintű hatóságok illetékességében marad. Az illetékes hatóságok feladata továbbá a piacok szabályozása és annak felügyelete, hogy az állami-, és magánszolgáltatók teljesítsék a rájuk bízott közszolgáltatási feladatokat.

2.4   Az Európai Bizottság megközelítése kilenc vezérelven alapul:

2.4.1

Annak lehetővé tétele, hogy a hatóságok a polgárokhoz közel működhessenek: az általános érdekű szolgáltatásokat a polgárokhoz olyan közel kell megszervezni és irányítani, amennyire csak lehet, a szubszidiaritás elvét pedig szigorúan tiszteletben kell tartani.

2.4.2

Közszolgálati célkitűzések elérése nyitott versenypiacokon: az Európai Bizottság továbbra is azt a nézetet vallja, amely szerint egyfelől a nyitott belső versenypiac, másfelől a minőségi, elérhető és megfizethető általános érdekű szolgáltatások kifejlesztésének célkitűzései összeegyeztethetőek: ellentmondás esetén – az EK-Szerződés értelmében és a 86.cikk (2) bekezdésében foglalt feltételek mellett – az általános érdekű feladat teljesítése előnyben részesül a Szerződés szerinti szabályok alkalmazásával szemben.

2.4.3

A kohézió és az egyetemes hozzáférés biztosítása: az Európai Unió társadalmi és területi kohéziójának előmozdítása szempontjából lényeges, hogy minden polgár és vállalkozás a tagállamok teljes területén hozzáférhessen a minőségi, megfizethető általános érdekű szolgáltatásokhoz. Ebben a kontextusban az egyetemes szolgáltatás olyan kulcsfogalom, amelyet a Közösség a lényeges szolgáltatásokhoz való tényleges hozzáférés biztosítására fejlesztett ki.

2.4.4

A minőség, az ellátás biztonságának és a biztonságosság magas szintjének fenntartása: ezenkívül a szolgáltatás nyújtásának biztosítása és különösen az ellátás biztonsága lényeges követelményt, amelyet a közszolgáltatási feladatok definiálásakor figyelembe kell venni. Továbbá a szolgáltatásnyújtás feltételeinek kellő mértékben ösztönözniük kell az üzemeltetőket arra, hogy hosszú távon megfelelő befektetési szintet tartsanak fenn.

2.4.5

A fogyasztói és felhasználói jogok biztosítása: ezek közé értendő nevezetesen a szolgáltatásokhoz való hozzáférés, beleértve a határokon átnyúló szolgáltatásokhoz való hozzáférést, az Unió egész területén és a lakosság minden csoportjára nézve; a szolgáltatások megfizethetősége, beleértve a különleges rendszereket az alacsony jövedelműek részére; testi épség; biztonság és megbízhatóság; folytonosság; jó minőség; választék; átláthatóság és hozzáférés a szolgáltatók és szabályozók által nyújtott tájékoztatáshoz. Ezeknek az elveknek a végrehajtása általában szükségessé teszi független szabályozó hatóságok létét, egyértelműen meghatározott hatáskörökkel és kötelezettségekkel. Ezek között szerepel a szankcionálás hatásköre (az egyetemes szolgáltatási rendelkezések átültetésének és végrehajtásának felügyeleti módja), ezen felül tartalmaznia kell a szolgáltatások meghatározásában és értékelésében a fogyasztók és felhasználók képviseletéről, illetve aktív részvételéről szóló rendelkezéseket is, a megfelelő jogorvoslati és kártérítési mechanizmusokhoz való hozzáférhetőséget, és egy olyan rugalmas záradékot, amely lehetővé teszi a követelmények kiigazítását a változó felhasználói és fogyasztói szükségletekkel és érdekekkel, valamint a gazdasági és technológiai környezet változásaival összhangban.

2.4.6

A szolgáltatások működésének nyomon követése és értékelése: a nyilvános konzultáció során legtöbbször kifejezett véleménynek megfelelően az Európai Bizottság úgy ítéli meg, hogy bármilyen értékelésnek több dimenziósnak kell lennie és minden vonatkozó jogi, gazdasági, társadalmi és környezeti szempontra ki kell terjednie.

2.4.7

A szolgáltatások és a helyzetek sokféleségének tiszteletben tartása: az általános érdekű szolgáltatások területén bármilyen közösségi politikának kellően számításba kell vennie a különböző általános érdekű szolgáltatások, valamint az ezek biztosításának feltételeit jellemző sokféleséget. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem szükséges a közösségi megközelítés következetességét a különböző ágazatokon átnyúlóan is biztosítani, vagy hogy a több ágazatban alkalmazható közös elvek kialakítása nem lenne hasznos.

2.4.8

Az átláthatóság növelése: az elvet alkalmazni kell a megvalósítás minden aspektusát tekintve, valamint vonatkoznia kell a közszolgáltatási kötelezettségek meghatározására, a szolgáltatások megszervezésére, finanszírozására és szabályozására, csakúgy, mint a szolgáltatások előállítására és értékelésére, beleértve a panaszkezelő rendszert.

2.4.9

Jogbiztonság nyújtása: az Európai Bizottság tudatában van annak, hogy a közösségi jognak az általános érdekű szolgáltatásokra történő alkalmazása bonyolult kérdéseket vethet fel. Ezért folyamatos erőfeszítéseket fog tenni a jogbiztonság javításáért a közösségi jog általános érdekű szolgáltatások nyújtására történő alkalmazásának tekintetében, az Európai Bíróság és az Elsőfokú Bíróság illetékességének sérelme nélkül.

2.5   Ezek alapján a Fehér Könyv nyolc új iránymutatást javasol:

2.5.1

A sokféleség tiszteletben tartása koherens keretek között: az Európai Bizottság az alkotmányszerződés hatályba lépésekor felül fogja vizsgálni az általános érdekű szolgáltatásokra vonatkozó kerettörvény megvalósíthatóságát és szükségességét; elindítja az általános érdekű szolgáltatások helyzetének felülvizsgálatát és 2005 vége előtt jelentést terjeszt elő.

2.5.2

A jogi keretek pontosítása és egyszerűsítése a közszolgáltatási kötelezettségek ellentételezéséről: az Európai Bizottság határozatot fogad el 2005. júliusig a Szerződés 86. cikkének alkalmazásáról az egyes általános gazdasági érdekű szolgáltatások működtetésével megbízott vállalkozásoknak közszolgáltatási kompenzáció formájában nyújtott állami támogatásokra vonatkozóan; közösségi keretszabályozást fogad el 2005. júliusig a közszolgáltatási ellentételezés formájában megvalósuló állami támogatásokra vonatkozóan; módosítást fogad el 2005. júliusig a tagállamok és a közvállalkozások között fennálló pénzügyi kapcsolatok átláthatóságáról szóló 80/723/EGK irányelv tekintetében; tovább 2005. júliusig pontosítja, hogy a 87. cikk (1) bekezdése értelmében milyen feltételeknek való megfelelés esetén minősülnek a közszolgáltatási ellentételezések állami támogatásnak.

2.5.3

Egyértelmű és átlátható keretrendszer biztosítása az általános érdekű szolgáltatást nyújtó vállalkozások kiválasztására: az Európai Bizottság nyilvános konzultációt fog tartani a köz- és magánszféra közötti partnerségek közbeszerzést érintő kérdéseiről szóló Zöld Könyvről; adott esetben javaslatokat terjeszt elő a nyilvános konzultáció eredménye alapján.

2.5.4

Az általános érdek teljes elismerése a szociális és egészségügyi szolgáltatások terén: az Európai Bizottság 2005 folyamán közleményt terjeszt elő az általános érdekű szociális és egészségügyi szolgáltatásokról; elő fogja segíteni a tagállamok közötti együttműködést az egészségügyi szolgáltatások és az egészségügyi ellátás terén, annak érdekében, hogy az Unióban mindenütt biztosítható legyen az egészségvédelem magas színvonala.

2.5.5

Az eredmények felmérése és a teljesítmény értékelése: az Európai Bizottság 2004-ben terjesztette elő az első horizontális értékelését az általános érdekű szolgáltatásokról, értékelési eljárása alapján; felülvizsgálja 2006-ban az általános érdekű szolgáltatások értékelési mechanizmusait.

2.5.6

Az ágazati politikák felülvizsgálata: az Európai Bizottság ösztönözni fogja a nemzeti szabályozó hatóságok közötti együttműködést a szabályozók hálózatát alapul véve, és számításba veszi a Zöld Könyvről történő nyilvános konzultáció tapasztalatait a különböző ágazatok számára már előírt felülvizsgálatok során, nevezetesen: az elektronikus hírközlés terén az egyetemes szolgáltatások alkalmazási körének felülvizsgálata során 2005. júliusig; az elektronikus hírközlési csomag felülvizsgálata során 2006. júliusig; a postai szolgáltatásokról szóló irányelv felülvizsgálata során 2006. júliusig; a villamos energia és gázszolgáltatás belső piacának felülvizsgálata során 2006. január 1-ig; a „Televízió határok nélkül” irányelv felülvizsgálata során 2005 elején; valamint a jelenleg folyó vízgazdálkodási ágazat értékelése során.

2.5.7

A belső politikák tükröződése nemzetközi kereskedelmi politikánkban: az Európai Bizottság továbbra is biztosítani fogja, hogy az általános érdekű szolgáltatások tekintetében a Közösség által a nemzetközi kereskedelmi tárgyalások során elfoglalt pozíciók teljes mértékben összeegyeztethetőek legyenek az EU belső keretszabályaival.

2.5.8

Az általános érdekű szolgáltatások ösztönzése a fejlesztési együttműködésekben: az Európai Bizottság segíteni fogja a fejlődő országokat a szilárd szabályozási és intézményi keretek megteremtésében, mivel ezek az alapvető általános érdekű szolgáltatásokhoz szükséges beruházások ösztönzésének, valamint a finanszírozásukhoz való hozzáférésnek lényeges előfeltételei.

3.   Általános megjegyzések

3.1

Az EGSZB üdvözli a Fehér Könyv megjelentetését. Tudomásul veszi az általános érdekű szolgáltatások megerősítésére ajánlott kilenc vezérelvet és nyolc új iránymutatást. Ugyanakkor sajnálja, hogy az utóbbi években annyiszor ismételt kéréseit (1), – nevezetesen az általános érdekű szolgáltatások létét garantáló keretirányelv vagy kerettörvény, a tagállamok fogalom-meghatározási és szervezési szabadsága, a működtetés mód szabad megválasztása, hosszú távú finanszírozásuk, teljesítményértékelés, fogyasztóvédelem stb.– még nem vették figyelembe, bár az Európai Bizottság jelentést tervez ez ügyben 2005 végéig.

3.2

Az EGSZB különösképpen értékeli azt a tényt, hogy a Fehér Könyv pontos határidőket tartalmaz azokról a javaslatokról és intézkedésekről, amelyeket az Európai Bizottság szándékozik meghozni ezen vezérelvek és iránymutatások alkalmazása érdekében az elkövetkezendő években.

3.3

Az EGSZB figyelemmel fogja kísérni ezen kötelezettségek végrehajtását és késznek mutatkozik hozzájárulni azok hatékonyságához.

4.   Különös megjegyzések

4.1

Az első vezérelv – „a hatóságok polgárokhoz közeli működésének lehetővé tétele” – szerint az általános érdekű szolgáltatásokat a polgárokhoz olyan közel kell megszervezni és irányítani, amennyire csak lehet, a „szubszidiaritás elvét pedig szigorúan tiszteletben kell tartani”. A 30. oldal alján található jegyzet azonban a helyi szárazföldi közlekedés jogszabálytervezetére utal, amely „a tagállamokat közszolgáltatási koncessziós szerződések igénybevételére kötelezné”, azaz rendszeres pályázati felhívásokra. Nem beszélhetünk ott szubszidiaritásról, ahol nincs minden egyes hatóságnak választási szabadsága az illetékességébe tartozó általános érdekű szolgáltatások működtetési módjára vonatkozóan.

4.2

A harmadik vezérelv – „a kohézió és az egyetemes hozzáférés biztosítása” – kapcsán az Európai Bizottság hangsúlyozza, hogy „az egyetemes szolgáltatás kulcsfogalom, amelyet a Közösség a lényeges szolgáltatásokhoz való tényleges hozzáférés biztosítására fejlesztett ki”. Ez magában foglalja a következőket: „a követelmények kiigazítását teszi lehetővé a változó felhasználói és fogyasztói szükségletekkel és érdekekkel, valamint a gazdasági és technológiai környezet változásaival összhangban”. E gondolatmenet alapján, valamint az elektronikus kommunikáció területén a szélessávú felhasználás általánossá válását célul kitűző e-Európa terv ismeretében az EGSZB emlékeztet arra, hogy a Tizenötök Európájában jelenleg a lakosság 20 %-a ki van zárva az e szolgáltatásokhoz való hozzáférésből. Márpedig a szélessávú szolgáltatások olyan általános érdekű szolgáltatások, amelyek a távolságok csökkentése és az egészségügyi ellátáshoz, az oktatáshoz és a közszolgáltatásokhoz való hozzáférés megkönnyítése révén javítják az életkörülményeket, mind a földrajzilag elszigetelt, mind a leginkább nélkülözni kénytelen polgárok esetében. Ebből következik, hogy a távközlési egyetemes szolgáltatás megfizethetővé tétele, a nagysebességű hozzáférés biztosítása és a mobiltelefonos szolgáltatásra történő kiterjesztése nélkül az Európai Unió lemaradása az új információs és kommunikációs technológiák bevezetése és használata, valamint a tudásalapú társadalom terén tovább fog nőni, miközben a digitális megosztottság – különösen az új tagállamokban – erősödni fog.

4.3

A hatodik vezérelv – „a szolgáltatások működésének nyomon követése és értékelése” – szintén összhangban van az EGSZB véleményével – csakúgy, mint számos más szereplőével – vagyis, hogy az általános érdekű szolgáltatások teljesítményértékelésének dinamikus fejlődése hozzájárul azok hatékonyságához, az egyenlő módon történő hozzáféréshez, a fogyasztók, a polgárok és a társadalom szükségleteinek változásához történő alkalmazkodáshoz, valamint a szabályok felülvizsgálatához. A Fehér Könyv jogosan emeli ki, hogy az értékelésnek „többdimenziósnak kell lennie és minden vonatkozó jogi, gazdasági, társadalmi és környezeti szempontra ki kell terjednie”. Az EGSZB szeretné, ha az értékelés a foglalkoztatás kérdését is vizsgálná. Az EGSZB felhívja a figyelmet rá, hogy az Európai Unió feladata a közös metodológia kidolgozása, a közös – különösen a minőségi – kritériumok meghatározása, valamint az, hogy lendületet adjon az objektív és független, a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartásával történő értékelésnek. Az EGSZB szerint a Fehér Könyvnek az ágazati politikák felülvizsgálatára vonatkozó javaslatait (lásd 2.5.6 pont) a korábbi intézkedések hatásait értékelő jelentéseknek kellene kiegészíteniük. Mivel minden érdekelt felet képvisel, az EGSZB újra felajánlja segítségét az értékelés irányításához. E tekintetben az EGSZB megvizsgálja az általános érdekű szolgáltatások területén egy állandó tanulmányozó csoport létrehozásának lehetőségét.

4.4

A hetedik vezérelv – „a szolgáltatások és a helyzetek sokféleségének tiszteletben tartása” – „azonban nem jelenti azt, hogy nem szükséges a közösségi megközelítés következetességét a különböző ágazatokon átnyúlóan biztosítani, vagy, hogy a több ágazatban alkalmazható közös elvek kialakítása nem lenne hasznos”. Az iránymutatásra vonatkozó javaslat szerint az Európai Bizottság az alkotmányszerződés hatályba lépésekor felül fogja vizsgálni az általános érdekű szolgáltatásokra vonatkozó kerettörvény megvalósíthatóságát és szükségességét, és 2005 vége előtt jelentést készít. A Fehér Könyv tehát nem veszi figyelembe az EGSZB és több más európai szereplő keretirányelvre vonatkozó kérését (lásd a „Zöld Könyv az általános érdekű szolgáltatásokról” szóló EGSZB-véleményt – HL C 80, 2004. 03. 30.). Sürgetőnek tűnik ugyanakkor az általános érdekű szolgáltatások egészének megszilárdítása, ide értve az általános érdekű szociális és egészségügyi szolgáltatásokat, figyelembe véve sajátos jellemzőit a versenyjog, a finanszírozás, a szubszidiaritás elvének végrehajtása, illetve az európai integrációban elfoglalt helye tekintetében.

4.5

A kilencedik vezérelv – „jogbiztonság nyújtása” – biztosítására az Európai Bizottság „folyamatos erőfeszítéseket fog tenni” az Európai Bíróság és az Elsőfokú Bíróság illetékességének sérelme nélkül. Ebből a vezérelvből két iránymutatásra született javaslat:

4.5.1

„A jogi keretek pontosítása és egyszerűsítése a közszolgáltatási kötelezettségek ellentételezéséről 2005. júliusig”, aminek az átláthatóság, a megkülönböztetés tilalma és az arányosság elvének tiszteletben tartása mellett garantálni kellene a hosszú távú finanszírozás biztonságát egyfelől a szolgáltatások folyamatosságához és tartós jellegéhez szükséges beruházások, másfelől a közszolgáltatási vagy egyetemes szolgáltatási kötelezettségek ellentételezése tekintetében; fel kellene ismerni, hogy ezen ellentételezések igen változatos formában jelentkezhetnek és alkalmazkodniuk kell a meghatározott célkitűzésekhez: közpénzből nyújtott támogatások, kizárólagos jogokkal rendelkező vagy nem rendelkező jövedelmező tevékenységek hasznából a költségek finanszírozását lehetővé tévő belső értékkorrekciók, üzemeltetők közötti kompenzációs alapok, adó- vagy más mentesség, állami és magánszektor közötti partnerségi kapcsolatok, támogatás a felhasználói szolgáltatásnyújtáshoz stb.

4.5.2

„Egyértelmű és átlátható keretrendszer biztosítása az általános érdekű szolgáltatást nyújtó vállalkozások kiválasztására”, a köz- és magánszféra partnerségekről szóló Zöld Könyvvel kapcsolatos nyilvános konzultáció alapján. Az EGSZB szerint ez magában foglalja annak elismerését, hogy az általános érdekű szolgáltatások lehetséges működtetési módjai szükségszerűen sokfélék és hogy minden egyes érintett hatóságnak választási szabadsága van. A szolgáltatás-ellátás lehet akár maga a hatóság közvetlen kezelésében (szolgáltatás vagy kezelés), akár magának a hatóságnak alárendelt állami vagy vegyes vállalat, mellyel szemben az érintett hatóság ellenőrzést alkalmaz, vagy szociális gazdasági és együttműködési non-profit egyesület, akár egy meghatározott időre megbízott vállalat (koncesszió előzetes versenyeztetéssel) kezelésében, mindemellett pedig a működtetési módok közötti váltás lehetőségéről sem szabad megfeledkezni.

5.   Végkövetkeztetések

5.1

Az általános érdekű szolgáltatásokról szóló Fehér Könyv előrelépést jelent az említett szolgáltatások uniós szinten történő figyelembevétele szempontjából. Jó alapot ad egy olyan európai politika kidolgozásához az általános érdekű szolgáltatások területén, amely képes az európai vállalkozásokat és minden egyes polgárt elérhető, megfizethető, hatékony és a technológiai fejlődés csúcsán lévő közszolgáltatással ellátni.

5.2

Az általános érdekű szolgáltatásoknak nem csupán a versenyképesség szempontjából van központi szerepük, hanem kulcsfontosságúak a szociális és környezetvédelmi területen is. Kiegészítik a lisszaboni stratégia hármas célkitűzését (gazdasági, szociális és környezetvédelmi szempontok), amelynek – legfontosabb ütőkártyaként – nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy Európából a világ legdinamikusabban versenyképes, tudásalapú társadalma váljon, amely képes a fenntartható gazdasági növekedésre, több és jobb munkahely megteremtésére és nagyobb társadalmi kohézióra. Az általános érdekű szolgáltatások, tekintettel sajátos jellemzőikre, túlmutatnak az egységes piacon és a polgárok, valamint előfeltételei a vállalkozások gazdasági és szociális jólétének.

5.3

El kellene tehát érni a piaci mechanizmusok és az általános érdekű feladatok harmonikus összehangolását azokon a területeken, ahol egy ilyen komplementaritás összeegyeztethető az általános érdekű szolgáltatások célkitűzéseivel és ahol a gazdasági fejlődés, munkahelyteremtés és az általános jólét elvének megfelelően többletértéket hozhat az európai polgárok életminőségének javítása érdekében.

5.4

„A polgárok elérhető, megfizethető és hatékony általános érdekű szolgáltatásokhoz való jogát meg kell őrizni és erősíteni, a Szerződés alapelveiben elismert szolidaritás és a gazdasági és társadalmi kohézió nevében. Amennyiben egy tagállam az általános érdekű szolgáltatások liberalizálása mellett dönt, tiszteletben kell tartania a fentebb említett kritériumokat. Ezért szükséges kidolgozni egy egyetemes elvi joganyagot a sokféle szolgáltatásra vonatkozóan – amelyek nyújtásának módozatai tagállamonként változóak –, a szubszidiaritás elvének teljes tiszteletben tartása mellett.”

Brüsszel, 2005. február 9.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

elnöke

Anne-Marie SIGMUND


(1)  EGSZB-vélemény az általános érdekű szolgáltatásokról, HL C 2002.10.07., Zöld Könyv az általános érdekű szolgáltatásokról, HL C 2004.03.30.


8.9.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 221/22


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye a következő témában: „A geotermikus energia hasznosítása – Hő a Föld mélyéből”

(2005/C 221/05)

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2004. július 1-i döntése szerint Működési Szabályzatának 29. cikk (2) bekezdése alapján saját kezdeményezésű véleményt készít a következő témában: „A geotermikus energia hasznosítása – Hő a Föld mélyéből”.

A munkák előkészítésével megbízott „Közlekedés, energia, infrastruktúra és információs társadalom” szekció 2005. január 17-én fogadta el a véleményt. Az előadó Gerd Wolf volt.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2005. február 9-10-én tartott 414. plenáris ülésén (a február 9-i ülésen) 132 igen szavazattal és 2 tartózkodás mellett a következő véleményt fogadta el:

A következő vélemény az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság korábbi energia- és kutatáspolitikai véleményeit egészíti ki. Témája a geotermia (a Föld hőenergiája) kitermelése és hasznosítása. A geotermikus energia olyan energiaforrás, amely készleteinek nagysága miatt teljesítheti a fenntarthatóság kritériumát, amely felhasználása során nem bocsát ki az éghajlat szempontjából jelentős szén-dioxidot, és ezért a megújuló energiahordozók közé sorolható. A vélemény röviden felvázolja és értékeli a geotermikus energia kitermelésének és hasznosításának jelenlegi helyzetét, lehetőségeit és a piacra történő bevezetésének problémáit, mindezt a globális energiakérdés tükrében.

Tartalomjegyzék:

1.

Az energia kérdése

2.

A geotermikus energia

3.

A jelenlegi helyzet

4.

A jövőbeni fejlődés és ajánlások

5.

Összefoglalás

1.   Az energia kérdése

1.1

A hasznosítható energia (1) a mai életmódunk és kultúránk alapja. A hasznosítható energia elegendő mennyisége tette lehetővé mai életszínvonalunk kialakulását: a várható élettartam, az élelmiszerellátás, az általános jólét és a személyes mozgástér azelőtt soha nem ismert szintet ért el a nagy és feltörekvő ipari országok polgárai körében. Elegendő mennyiségű energia nélkül mindezek a vívmányok veszélybe kerülnének.

1.2

A megbízható, olcsó, környezetbarát és fenntartható energiaellátás szükségessége áll a Tanács lisszaboni, göteborgi és barcelonai határozatainak középpontjában. Ennek megfelelően az Európai Unió energiapolitikájában három szorosan összetartozó és egyaránt fontos célt követ, mégpedig (1) a versenyképességnek, (2) az ellátás biztonságának és (3) a környezetnek védelmét és javítását, mindezt a fenntartható fejlődés jegyében.

1.3

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság több véleményében (2) megállapította, hogy az energia előállítása és felhasználása a környezet megterhelésével, veszélyekkel, a készletek kimerülésével, valamint problematikus külpolitikai függőségi viszonyokkal és bizonytalanságokkal járhat – lásd a jelenlegi olajárat –, és hogy a bizonytalan ellátás, a gazdasági válságok és más veszélyek elleni legfontosabb intézkedés abban áll, hogy lehetőleg sokoldalúan és kiegyensúlyozottan hasznosítunk minden energiafajtát és –formát, beleértve a takarékosságra és az ésszerű energiafelhasználásra való törekvést is.

1.4

A jövőbeni energiaellátás lehetséges alternatívái és technológiái közül egyik sem tökéletes technikailag, nem teljesen mentesek a környezetre gyakorolt zavaró hatásoktól, nem elégítik ki az összes igényt, és nem eléggé átláthatóak a hosszú távú felhasználási lehetőségeik. Ezenfelül a hagyományos és az alternatív energiahordozók árainak alakulása és a jelenlegi tendencia is egyértelműen azt mutatják, hogy a jövőben az energia már nem lesz olyan kedvező áron elérhető, mint ahogyan eddig a fosszilis energiahordozók, a kőolaj, a szén és a földgáz elégetése (3) esetében volt.

1.5

Ezért egy előrelátó és felelősségteljes európai energiapolitika nem hagyatkozhat arra, hogy a fent említett célok jegyében kialakított energiaellátás csupán néhány energiahordozó felhasználásával is garantálható.

1.6

A hosszú távon rendelkezésre álló, környezetkímélő és gazdaságilag kompatibilis energiaellátás tehát még sem Európában, sem globális szinten nem biztosított (4). A lehetséges megoldásokhoz csak további intenzív kutatás és fejlesztés vezethet el. Ez magában foglalja kísérleti berendezések gyártását, tesztelésüket technikai és gazdasági szempontból, valamint a piacra történő fokozatos bevezetésüket.

1.7

Az EGSZB ezenfelül hangsúlyozta, hogy az energiaproblémát globálisan és hosszabb időszakot átfogóan kell kezelni, mivel az energiagazdálkodásban lassan zajlanak le a változások, az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása pedig nem regionális, hanem globális probléma. Az energiaprobléma ráadásul várhatóan fokozódni fog a jövőben, különösen a század második felében.

1.8

Mind a készletek végességének, mind a káros gázok kibocsátásának problémáját tovább nehezíti ugyanis az az előrejelzés, miszerint a világ energiaszükséglete a népességnövekedésből és a kevésbé fejlett országok felzárkózásából kifolyólag a 2060. évig várhatóan megkétszereződik, sőt megháromszorozódik. Mai tudásunk szerint ez a jelentős energiaigény-növekedés nem kompenzálható pusztán a hatékonyság növelésével és energiatakarékossággal.

1.9

A stratégiának (5) és a fejlesztési perspektíváknak ezért a 2060-as célhorizonton túli időszakra kell irányulniuk.

1.10

Mint az EGSZB korábban már megállapította, az emberek körében, illetve a közéletben megoszlanak a problémáról alkotott vélemények: hol alá-, hol fölébecsülik az energiaprobléma veszélyeit és megoldási lehetőségeit.

1.11

Ennek következtében még nincs megfelelő, egységes, globális energiapolitika. Ez a tény megnehezíti az EU részvételét a globális gazdasági versenyben.

1.12

Még az Unió tagállamain belül is fennállnak bizonyos különbségek az energiaproblémához való hozzáállásban. Abban azonban a tagállamok és az Unió szintjén is messzemenően egyetértés uralkodik, hogy minden alternatíva – több tagországban az atomenergia kivételével – (tovább)fejlesztésére szükség van. Ebből a célból számos K+F programra és egyéb, részben több forrásból finanszírozott fejlesztési programra kerül sor, mégpedig mind a tagállamok, mind az EU szintjén.

1.13

Az EU célja ezzel elsősorban a megújuló energiaforrások felhasználásának hosszú távú és jelentős növelése, ami az éghajlat szempontjából is előnyös lehet. Ebben az összefüggésben fontos szerepet játszik a geotermikus energia.

2.   A geotermikus energia (földhő)

2.1

A geotermikus energia kitermelése alatt azokat a technikákat értjük, amelyek a Föld belsejéből a Föld felszínére áramló hőt megcsapolják és felhasználhatóvá teszik. A hő felszínre hozatala víz (folyékony állapotban vagy gőz formájában) közvetítésével történik.

2.1.1

A hőáram sűrűsége nagyon kicsi. A Föld felszíne alatt uralkodó hőmérséklet egyre mélyebbre haladva csak nagyon lassan növekszik. Átlagosan 100 méterenként 3oC a hőmérsékletnövekedés. Azokat a földrajzi övezeteket, amelyekben a Föld mélye felé haladva ennél nagyobb hőmérsékletnövekedés tapasztalható, geotermikus anomáliáknak nevezzük.

2.1.2

A felszínhez közeli földrétegek hőháztartását a napsugárzás is befolyásolhatja; a továbbiakban azonban ezt is beleértjük a földhő fogalmába.

2.2

A földhő felhasználásának két formáját különböztetjük meg.

2.2.1

Az egyik a fűtési célokra való hőfelhasználás. Fűtési célokra jelenleg az Európai Unióban az összes felhasznált energia körülbelül 40 %-át fordítják, és általában viszonylag alacsony (< 100oC) (víz)hőmérséklet is elegendő erre a célra.

2.2.1.1

Csak fűtési célra többek között úgynevezett talajszondát alkalmaznak, amelynél egy a Földbe 2,5 – 3 km mélyre lenyúló, zárt koaxiális csőben víz áramlik körbe, és keringés közben akár kb. 500 kWth hasznosítható hőmennyiséget vesz fel.

2.2.1.2

A földfelszínhez közeli földhő egy speciális felhasználási formája a hőszivattyú („kifordított hűtőgép”) épületek fűtésére történő alkalmazása (kb. 2 kWth -tól 2 MWth teljesítményig); amelyhez még valamilyen „hűtőszert” (6) is felhasználnak. A hőszivattyúnak többféle változata van, amelyek az alkalmazott technológiától függően egy métertől több száz méter mélységig működnek.

2.2.2

A másik felhasználási forma az elektromos energia előállítása, amelyhez viszont magasabb (víz) hőmérséklet (pl. > 120oC) szükséges. Ennek során a felmelegítendő víz általában két, egymástól nagyobb távolságra elhelyezett furat segítségével áramlik a talajon keresztül. Ezen a módon nagyobb hőteljesítmény érhető el, mégpedig körülbelül 5 – 30 MWth.

2.2.2.1

De még ezek a (víz) hőmérsékletek is alacsonyak a (hőenergia elektromos energiává történő átalakításához) szükséges termodinamikai hatásfokot és a turbinák számára szükséges forrási hőmérsékletet tekintve.

2.2.2.2

A turbinákhoz ezért legfőképpen olyan anyagot használnak, amely a vízhez viszonyítva alacsonyabb forráspontú (pl. perfluor-pentánt C5F12). Ehhez speciális keringtető rendszereket fejlesztenek ki, mint például az „Organic Rankine Cycle” (ORC-technológia) vagy a Kalina-elven működő technológia.

2.2.3

Különösen előnyös a két felhasználási forma (az elektromos áram és a hő) kombinálása: az áram előállításakor vagy ahhoz fel nem használt hő fűtési célra történő hasznosítása, vagyis fűtésre használt hő és elektromos energia egyidejű előállítása.

2.3

Hasznosítható, főként áram előállítására használható energia kitermeléséhez általában csak a földfelszín alatt elegendő – több kilométernyi – mélységben található hőforrások megfelelőek. Feltárásukhoz költséges mélyfúrásokra van szükség.

2.3.1

Mindemellett az ilyen lelőhelyek feltárási és üzemeltetési költségei a mélységgel arányosan jelentősen növekednek. Ezért a tervezett felhasználási mód függvényében a fúrási mélység, a hatékonyság és a hőkinyerés közötti megfelelő mérlegelésre van szükség.

2.4

Ezért elsősorban geotermikus anomáliával rendelkező földrajzi övezetekben kutattak hasznosítható hőforrások után.

2.4.1

Jellegzetes geotermikus anomáliák (ún. magas entalpiájú (7) források) főként a nagyobb vulkáni tevékenységgel rendelkező területeken találhatók (Izland, Olaszország, Görögország, Törökország). A magas entalpiájú forrásokat már az ókorban is hasznosították gyógyvízként, és körülbelül száz éve áramtermelésre is felhasználják őket (Larderello, Olaszország, 1904).

2.4.2

Ezzel szemben kisebb geotermikus anomáliák (ún. alacsony entalpiájú hőforrások) – azaz amelyekben a Föld mélye felé haladva a hőmérsékletnövekedés az átlagnál nem sokkal nagyobb – találhatók tektonikusan aktív vidékeken (Felső-Rajnai-árok, Tirrén-tenger, az Égei-tenger medencéje, stb.) és a jó vízszállító képességű üledékes kőzetekben (a Pannon-medence Magyarországon és Romániában, Német-Lengyel-síkság).

2.5

A geotermikus anomáliával rendelkező területek korlátozott száma miatt a 80-as évek közepe óta egyre több törekvés történik a „normális” geológiai rétegekben raktározott hő kinyerésére is, hogy könnyebb legyen a hasznos energia iránti növekvő igényt kielégíteni, illetve a hő- és energiakínálatot a regionális szükségletekhez igazítani.

2.5.1

A 90-es években kezdték a geotermikus anomáliáktól távol található hőforrásokat – elsősorban német nyelvterületen – is felhasználni energia kitermelésére. Az utóbbi négy évben valósították meg az elektromos energia kitermelését Altheimban és Bad Blumauban (Ausztria) és Neustadt Glewe-ben (Németország).

2.5.2

Mivel ehhez legalább 2

Formula

km, de általában inkább 4–5 km mélységre kell lehatolni, megfelelő mélyfúrások szükségesek.

2.6

Az ilyen eljárások előnyei:

a földhő hasznosítása a szél- és a napenergiával szemben nem függ az időjárási körülményektől, a napszakoktól és évszakoktól, így hasznosítható az alapellátásban;

csak a már meglevő hőt kell a néhány kilométer mélyen fekvő hőforrásokból a földfelszínre juttatni, ezért nem kerül sor az elsődleges hőelőállításhoz szükséges folyamatokra (mint égetés vagy nukleáris folyamatok), így azok költsége és környezetkárosító hatása sem jelentkezik;

csaknem kimeríthetetlen, megújuló hőtartalékokról van szó, amelyeknek kiaknázása elméletileg jelentős mértékben hozzá tudna járulni az energia-előállításhoz;

2.7

Az eljárások hátrányai azonban:

a meglevő hőmérsékletek viszonylag alacsonyak az áramtermelés számára megfelelő termodinamikai hatásfok eléréséhez;

a földfelszín alatti készletek hőutánpótlásának biztosításához nagy kiterjedésű hőforrásokat kell feltárni és hasznosítani, hogy nagy mennyiségű hő kitermelése esetén se mutatkozzanak a kimerülés jelei, amelyek miatt a hőforrás kiaknázását (a tervezettnél korábban) abba kellene hagyni;

tartályok használata esetén a környezetkárosító és/vagy korróziót okozó anyagok (többek között CO2, CH4, H2S, valamint sók) lehetséges hatását, illetve kibocsátását meg kell akadályozni, a berendezések alkatrészeinek korrózióját pedig meg kell fékezni;

a geotermikus lelőhelyek feltárásának és hasznosításának költségei és gazdasági bizonytalansági tényezői (többek között a hozam- és a kimerülési kockázat) még viszonylag magasak.

3.   A jelenlegi helyzet

3.1

A geotermikus energiának lényegében három feltárási- és hasznosítási módja van – melyeknél általában két furat (8) szükséges –, illetve ezek variációi, mégpedig

hidrotermális lelőhelyek, amelyekből felszín alatti, nem artézi (azaz nem túlnyomás alatt álló) termálvizet hoznak felszínre, melyet jelenleg leginkább fűtési célokra használnak. Ezt az eljárást a magasabb hőmérsékletű vizek esetén az áram-előállításra is kiterjesztik. A hőhordozó közeg a mélységi víz;

Hot-Dry-Rock-technológia, HDR (forró száraz kőzet), melynek során az alkalmas kőzeteket mélyfúrásokkal és a folyamatot ösztönző eljárásokkal tárják fel. A mélybe juttatott felszíni víz segítségével elvonják a hőt a mélységi kőzetektől, mégpedig a mesterségesen létrehozott hőcserélő felszínek lehűtésével;

Nyomás alatt álló forró vízkészletek, amelyek esetében az akár 250 oC hőmérsékletet is elérő (bár csak kivételes esetekben ennyire forró) víz-gőz keveréket használják fel áram vagy hő előállítására.

Kiegészítésképpen külszíni technikákat (9) is kifejlesztenek, amelyek jobb hőátvitelt illetve hőfelhasználást biztosítanak.

3.2

Az Európai Unióban, mégpedig főleg Olaszországban eddig létesített – elsősorban a geotermikus anomáliákat felhasználó – geotermikus berendezések áramtermelő kapacitása körülbelül 1 GWel, vagyis körülbelül 2 %-a az EU-ban létesített áramtermelő berendezések összteljesítményének. Fűtési célokra való közvetlen hőfelhasználásra jelenleg kb. 4 GWth összkapacitású berendezéseket létesítettek. A 2010. évre szóló előrejelzések azonban már 8 GWth vagy még nagyobb teljesítményt jósolnak.

3.3

Jelenleg tehát egyik felhasználási forma sem járul hozzá mennyiségileg jelentős mértékben az EU energiaellátásához, és még a megújuló energiahordozók felhasználásában való részesedésük is elhanyagolható.

3.4

A geotermikus energia felhasználása mindazonáltal egyértelmű növekedést mutat az utóbbi néhány évben, mégpedig mind a tagállamok, mind az EU által megvalósított támogatás következtében. Amíg eközben néhány – néhányszor tíz MWth hőteljesítményről van szó, addig a geotermia a decentrális energiaellátáshoz is hozzájárul.

3.5

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye szerint mindez indokolt és támogatásra érdemes. Többnyire itt is kísérleti berendezésekről van szó, amelyek a különféle módszerek tesztelését és továbbfejlesztését teszik lehetővé.

3.6

A geotermikus anomáliával rendelkező területeken kívül egy kWhel elektromos energia termelésének költsége jelenleg még kb. feleannyi, mint a napenergia, és kétszer annyi, mint a szélenergia esetében, és ez is a hő és az áram egyidejű előállítását teszi szükségessé.

3.6.1

A geotermikus energiakínálat mindazonáltal (lásd fent) messzemenőleg a szükséglethez igazítható, ami a megújuló energiaforrások növekvő aránya miatt egyre inkább előnyös lesz az energiapiacon. A szél- és a napenergia teljesítményingadozása ugyanis egyre több szabályozó és tároló intézkedést követel; és előreláthatólag nem megoldható energiaigényes és költséges tárolóközegek, például hidrogén segítsége nélkül.

4.   A jövőbeni fejlődés és ajánlások

4.1

Ha a geotermikus energia felhasználása nem korlátozódik a geotermikus anomáliával rendelkező területekre (lásd még a 2.4. és a 2.5. pontot), akkor jelentős mértékben hozzájárulhat a környezetkímélő és fenntartható energiaellátáshoz. (Lásd még a 4.13. pontot.)

4.2

A felhasználási lehetőségek feltáráshoz és fejlesztéséhez – ha gazdaságilag ésszerű áramtermelésben gondolkodunk – legalább 4–5 km mélységű fúrások szükségesek, így minden olyan (kőzet)réteg feltárható, amely a szükséges, kb. 150oC minimális hőmérséklettel rendelkezik. Ezenfelül olyan ösztönző eljárásokat kell alkalmazni a mélységi kőzetnél, hogy megfelelő hőcsere jöjjön létre a forró kőzet és az ott található vagy odavezetett víz között.

4.2.1

Ezzel szemben (lásd még a 2.2.1.1. pontot) közvetlen (fűtési célú) hőfelhasználás esetén csekélyebb, pl. 2–3 km-es fúrási mélység is elegendő.

4.3

A különféle geológiai formációk kiaknázásának megfelelő technológiái Európában már több helyen is (pl. Soultz-sous-Forêts, Groß Schönebeck) fejlesztés és tesztelés alatt állnak. A továbbfejlesztési lehetőség az amennyire csak lehet helytől független, tehát exportképes felhasználási technológiák fejlesztésében áll. Ez a cél azonban még jelentős erőfeszítéseket követel a K+F területén.

4.4

Egyrészt a még kezdeti állapotban levő különféle technológiákat kell felhasználhatóvá fejleszteni, és a geotermikus energia fenntartható kinyerésének említett feltételeit igazolni.

4.4.1

Különösen fontos kérdés, hogy egy ilyen, ösztönző eljárások segítségével kiaknázott hőforrás esetében valóban teljesíthetőek-e a fenntarthatóság hidraulikus és termodinamikai feltételei.

4.5

Másrészt az eljárások egyes lépéseit is fokozatosan javítani és ésszerűsíteni kell, amíg az ilyen energiahasznosítás költségei versenyképesek nem lesznek (lásd lent). Ehhez megfelelő erőfeszítésekre van szükség a K+F (lásd 1.6. pont) és a piacra való előkészítés területén az előállítástól függő költségmegtakarítások eléréséhez.

4.6

A versenyképesség alatt középtávon az értendő, hogy a geotermikus energia felhasználása a költségek tekintetében versenyezhessen a szélenergiáéval. A szélenergia egyre jobban felismerhető hátrányait tekintve ez várható. A szélenergia hátrányai a nagyon erősen ingadozó teljesítmény, ami jelentős másodlagos költségekhez és máshol jelentkező károsanyag-kibocsátáshoz vezet, a lakosok zajterhelése, a táj elcsúfítása, valamint a növekvő javítási és fenntartási költségek. Az összesítő értékelés során tekintetbe kell venni a fogyasztók ill. a közszféra költségterheit is.

4.7

Hosszú távon szemlélve, valamint a kőolaj és földgáz valószínűleg továbbra is emelkedő árát (és a készletek lehetséges kimerülését) figyelembe véve felmerül a kérdés, hogy általában véve versenyképes-e a geotermikus energia. Azaz, hogy vajon ez a fajta energiahasznosítás – az energiaátalakítási technikák külső költségeit is figyelembe véve – hosszú távon minden támogatás, illetve piactorzító előnyben való részesítés nélkül is versenyképes lehet-e, és ha igen, mikor.

4.8

Addig azonban szükséges: (10)

mind a tagállamok, mind az EU részéről a tudományos-technikai fejlesztés olyan mértékben történő előmozdítása célravezető K+F-programok segítségével, hogy a különféle technológiák és a folyamatok egyes lépései elegendő mennyiségű kísérleti berendezés segítségével fejleszthetők és tesztelhetők legyenek, valamint

a piaci bevezetés kezdeti támogatásához többek közt olyan – degresszív jellegű – szabályozások (pl. a megújuló energiahordozók előnyben részesítéséről szóló törvény, épületklimatizálás) kidolgozása a magánbefektetések területén, amelyek az így termelt energia eladását a piacra történő bevezetés szakaszában vonzóvá teszik. Ezáltal a gazdasági potenciál tesztelése, javítása és értékelése is lehetséges. Ez különösen érvényes az energiaellátó vállalatok tevékenységeinek szerződéses kiadására.

óvintézkedések meghozatala a geotermikus lelőhelyek felkutatásával és feltárásával járó kockázatok elkerülése érdekében (a fúrás veszélyei, a nem megfelelő hozamú lelőhelyek kockázata).

4.9

Az EGSZB megelégedéssel nyugtázza, hogy már sok előrelépés történt ezen a területen. Teljes mértékben támogatja az Európai Bizottságnak az e témában folyó vagy kiírt K+F-projektjeit és azt a szándékát, hogy a következő K+F-keretprogramban folytatja ezt a tevékenységét. Támogatja továbbá a tagállamok megfelelő K+F-programjait, valamint a kísérleti piaci bevezetés megkönnyítését és ösztönzését célzó támogató intézkedéseit.

4.10

Az EGSZB ebben az összefüggésben megismétli korábbi ajánlását, miszerint egy átfogó, átlátható, koordinált és minden partner által képviselt ENERGIAKUTATÁSI stratégia kialakításával ki kell használni az „európai kutatási térség” lehetőségeit, illetve ezt a stratégiát a hetedik K+F-keretprogram és Euratom-program lényeges elemévé kell tenni.

4.11

A programoknak tartalmazniuk kell a geotermikus energia kitermeléséhez szükséges K+F-intézkedéseket, illetve megfelelő helyet kell biztosítaniuk ezeknek addig is, amíg az e nélkül is állandó változásban levő energiapiacon jobban megítélhető és értékelhető lesz a költségek hosszú távú alakulása és a technológia ténylegesen megvalósítható lehetőségei.

4.12

Az EGSZB ezenkívül ajánlja, hogy minden geotermiai K+F-program – azaz az eddig kizárólag nemzeti forrásokból támogatottak is – a nyílt koordináció jegyében a lehető legnagyobb mértékben terjedjen ki az európai kutatási térségre, és ezáltal a közösségi együttműködés is megvalósuljon.

4.13

Az EGSZB szerint mindez esélyt nyújt az új tagállamok számára az EU K+F-keretprogramjaiban való részvételre. Ezekben az országokban napirenden van a meglévő energiarendszerek átalakítása, amit fel kellene használni arra, hogy itt is megfelelő kísérleti és bemutató berendezéseket létesítsenek.

4.14

Az EGSZB ajánlja ezenkívül, hogy az Európai Bizottság tegyen intézkedéseket a piaci bevezetés támogatásának (pl. törvény a megújuló energiahordozók előnyben részesítéséről) Unión belüli harmonizálására, hogy legalább a geotermia területén igazságos verseny alakulhasson ki a hasonló technológiák között.

4.15

Mivel a geotermikus energia kiaknázása különösen alkalmas a fűtésre használható hő és villamos energia egyidejű előállítására, az EGSZB azt is ajánlja, hogy az Európai Bizottság tegyen intézkedéseket a megfelelő hőhálózatok és hőfelhasználás terén.

5.   Összefoglalás

5.1

A geotermikus energia kitermelése alatt azokat a technikákat értjük, amelyek a Föld belsejéből a Föld felszínére áramló hőt csapolják meg.

5.2

A geotermikus energia elsősorban a fűtési hő, valamint az elektromos energia, vagy mindkét energiaforma egyidejű előállítása szempontjából jelentős.

5.3

A geotermikus anomáliával rendelkező területeken már hasznosítják a geotermikus energiát, az energiaellátásban való részesedése azonban még meglehetősen kicsi.

5.4

A geotermikus anomáliával nem rendelkező területek feltárási technológiáinak alkalmazásával a geotermikus energia kitermelése jelentős részesedést érhet el a fenntartható energiaellátásban, mégpedig az alapellátásban. Ehhez azonban 4–5 km-es mélyfúrások és egyéb, a „rásegítő” intézkedések szükségesek.

5.5

Mindazonáltal ígéretes fejlődési lehetőségek rejlenek a földszivattyú segítségével kinyert, felszínhez közeli földhő épületek fűtésére és klimatizálására való hasznosításában.

5.6

Az alapellátásban való felhasználhatóság különbözteti meg a geotermiát az ingadozó teljesítményt nyújtó eljárásoktól (mint a szél- és napenergia), amelyek egyre inkább szabályozó, puffer- és tárolási technikákra vannak vagy lesznek utalva, illetve helyigényük és a táj képének megváltoztatása miatt ellenállásba ütköznek a lakosság körében.

5.7

Az EGSZB ebben az összefüggésben megismétli korábbi ajánlását, mely szerint egy átfogó ENERGIAKUTATÁSI stratégia kialakításával ki kell használni az „európai kutatási térség” lehetőségeit.

5.8

A stratégiának tartalmaznia kell a geotermia fejlesztéséhez szükséges K+F-intézkedéseket, valamint a már folyó programok továbbvitelét és megfelelő megerősítését.

5.9

Az EGSZB ajánlja, hogy az eddig kizárólag nemzeti forrásokból támogatott geotermiai K+F-programokat a nyílt koordináció jegyében egy fentieknek megfelelő európai energiakutatási program ill. annak integráló intézkedései keretében folytassák.

5.10

Az EGSZB ajánlja, hogy minden tagállamban hozzanak olyan, a kezdeti szakaszra érvényes, degresszív jellegű ösztönző és szabályozó intézkedéseket a piaci bevezetéshez (pl. törvény a megújuló energiahordozók előnyben részesítéséről), valamint a magánbefektetők számára, amelyek a bizonyos ideig támogatott energia kitermelését és eladását vonzóvá teszik, hogy ezzel is hozzájáruljanak a geotermikus energia gazdasági potenciáljának teszteléséhez, javításához és értékeléséhez.

5.11

Az EGSZB ajánlja, hogy az EU-n belül olyan mértékben harmonizálják az ilyen támogató intézkedéseket, hogy a geotermia területén igazságos verseny alakulhasson ki.

Brüsszel, 2005. február 9.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

elnöke

Anne-Marie SIGMUND


(1)  Az energiát nem fogyasztjuk, hanem átalakítjuk és eközben használjuk. Ez a megfelelő átalakítási folyamatok során történik, mint pl. a szén elégetése, a szélenergia árammá alakítása vagy a maghasadás (energia-megmaradás; E = mc2).Eközben energiaellátásról, energia-előállításról vagy energiafelhasználásról beszélünk.

(2)  A megújuló energiaforrások felhasználásának előmozdítása: cselekvési lehetőségek és finanszírozási eszközök, Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre az energia és a hő összekapcsolásának fejlesztéséről a közös energiapiac hőigényének alapján, Javaslattervezet tanácsi irányelvre (Euratom) alapvető kötelességek és általános alapelvek megállapításáról az atomtechnikai berendezések biztonságának területén és Javaslattervezet tanácsi irányelvre (Euratom) kiégett fűtőelemek és a radioaktív hulladék elszállításáról, Az atomenergia jelentősége az áram előállításban. Fúziós energia.

(3)  Amelyet a jövőben nemcsak a készletek végessége, hanem a széndioxid-kibocsátás (Kiotó!) miatt is egyre inkább korlátozni kell.

(4)  A problémakör előjelei voltak az eddigi olajválságok (pl. 1973-ban és 1979-ben), az olaj árának jelenlegi emelkedése, valamint a jelenlegi, a gazdaság és az ökológia közti feszültséget jellemző viták a kibocsátási egységek kiosztásáról.

(5)  Ld. azonban a 2.2.1.2. és a 2.2.2.2. pontokat is.

(6)  A jövőben pl. CO2-ot.

(7)  A termodinamikában használatos entalpia fogalma alatt a belső energia és a tágulási munka (tágulási energia) összegét értjük.

(8)  Ld. még a zárt „talajszondát” a 2.2.1.1. és a „hőszivattyút” 2.2.1.2. pontban.

(9)  A keringtető rendszerekről ld. a 2.2.2.2. pontot.

(10)  Lásd „A megújuló energiahordozók támogatása: cselekvési lehetőségek és finanszírozási eszközök”


8.9.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 221/28


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye a következő témában: „Az Európai Parlament és a Tanács javaslata az európai műholdas rádiónavigációs program kiépítési és üzemeltetési szakaszainak megvalósításáról szóló rendeletre”

COM(2004) 477 final – 2004/0156 (COD)

(2005/C 221/06)

2004. november 16-án a Tanács úgy határozott, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződés 156. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a fent említett kérdésben.

Az ide vonatkozó bizottsági munkákkal megbízott „Közlekedés, energia, infrastruktúra és információs társadalom” szekció 2005. január 17-én elkészítette véleményét. Előadó: Virgilio Ranocchiari.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2005. február 9-i 414. plenáris ülésén a jelen véleményt 134 igen szavazattal, 3 tartózkodással elfogadta.

1.   Bevezetés

1.1

Az EGSZB kezdettől fogva figyelemmel kísérte a Galileo elnevezésű műholdas rádiónavigációs program megszületését és fejlődését, felismerve annak alapvető stratégiai szerepét az európai versenyképességet illetően mind a gazdasági, szakmai és társadalmi innováció, mind a civil társadalom életminőségének javítása szempontjából (1). Továbbá az EGSZB hangsúlyozta a magánszektor bevonásának szükségességét a Galileo elnevezésű közös vállalkozás (2) elindításától kezdve a rendszer kifejlesztéséig és üzemeltetéséig, folyamatos támogatást biztosítva a fejlesztési és kiépítési szakaszok során (3).

1.2

Amint az EGSZB legutóbbi e tárgyban született véleményében (4) aláhúzta, „a GALILEO program végre ténylegesen beindult, az Európai Űrügynökség tanácsában 2003. május 26-án létrejött, az egyes tagállamok pénzügyi hozzájárulásairól szóló megegyezésnek köszönhetően”. Ahogy az EGSZB ebben a véleményében megállapítja, „a GALILEO program nagy kihívást jelent az Európai Unió függetlensége, technológiai és tudományos kapacitása, gazdasága és elsősorban űrszektora számára”.

2.   A jelenlegi helyzet és az elkövetkezendő fejlemények

2.1

Emlékeztetőül, a Galileo program négy szakaszból áll:

egy meghatározási szakaszból, amely 1999-től 2001-ig tartott, és amelynek során kialakították a rendszer felépítését és meghatározták a későbbiekben nyújtandó ötféle szolgáltatást; ezt a szakaszt elsősorban az 5. Kutatási, Technológiafejlesztési és Demonstrációs Keretprogram (1998–2002) finanszírozta.

egy fejlesztési és érvényesítési szakaszból, amely 2002-től 2005-ig terjed, és amely tartalmazza a műholdak és a földi berendezések kifejlesztését, valamint az űrpályán való érvényesítést. Az EU/Európai Űrügynökség közösségi pénzügyi részesedése 1,2 milliárd euró volt, ezen kívül még 100 millió euró a 6. Kutatási, Technológiafejlesztési és Demonstrációs Keretprogramból (2002–2006);

egy kiépítési szakaszból, amely előreláthatólag 2006-tól 2007-ig terjed, amikor is megépítik, és pályára állítják a műholdakat – az első kettőt 2005 végén –, továbbá teljesen üzemkész állapotba helyezik az infrastruktúra földi berendezéseit. A teljes pénzügyi támogatás 2,1 milliárd euró, amelynek egyharmadát, azaz 700 millió eurót a közösségi költségvetés finanszírozza meg és kétharmadát pedig, azaz megközelítőleg 1,4 milliárd eurót, a kiválasztandó konzorcium fogja fedezni.

egy kereskedelmi üzemeltetési szakaszból, amely 2008-ban kezdődik, és amelyben a rendszer működtetési, valamint karbantartási költsége megközelítőleg 220 millió euróra rúg. Ezt teljes egészében a magánszektor fedezi, kivéve ezen szakasz első éveiben az összesen 500 millió eurót kitevő uniós közösségi alapok kivételes hozzájárulását, a 2007-től 2013-ig terjedő időszak közösségi költségvetésének pénzügyi tervére vonatkozó határozatok meghozatalát követően.

2.2

A meghatározási szakasz végére jutva 2002 májusában – négy éves időszakra – létrehozták a Galileo Közös Vállalkozást, melynek célja, hogy a „Galileo program kutatási, fejlesztési és demonstrációs szakaszaira vonatkozó terv gazdálkodásának páratlanságát és a pénzügyi ellenőrzést biztosítsa, és e célból a programhoz rendelt pénzeszközöket mobilizálja”.

2.3

A GNSS (globális műhold alapú rádiónavigációs rendszer) Európai felügyeleti hatóságát létrehozó 1321/2004 sz. rendelet (5) és a 2004/552/KKBP (6) együttes fellépés – mindkettőt 2004. július 12-én fogadták el –, egyúttal a rendszer működési struktúráit is felállította, amelynek célja a programmal kapcsolatos közérdekek kezelésének biztosítása, és a GALILEO rendszer biztonságának és védelmének biztosítása.

2.4

Nemzetközi szinten az Európai Unió és az Egyesült Államok2004. június 26-án – négyéves tárgyalási időszak végére jutva – óriási jelentőségű megállapodást kötött a GALILEO és a GPS (7) rendszerekről. Ez a megállapodás a két navigációs és műholdas helymeghatározó rendszer, valamint a kapcsolt alkalmazások szolgáltatásai terén – így a promóció, a beszerzés és a felhasználás vonatkozásában – teljes kompatibilitást és interoperabilitást biztosít: a két rendszer párhuzamosan fog működni anélkül, hogy a jelek interferálnának. Ezzel a Galileo a GNSS, a globális műhold alapú rádiónavigációs rendszereken belül a polgári és kereskedelmi célú – a GPS katonai célú – felhasználás nemzetközi jelszabványává válhat, amely elérhető és vonzó még a jelenlegi GPS felhasználók számára is, mindez egyetlen vevőkészülék segítségével.

2.5

A nemzetközi együttműködés területén további megállapodás is született, 2004. július 13-án írták alá Izraellel az együttműködési megállapodást, amelyet a 2003. október 30-ánKínával aláírt megállapodás előzött meg. Hosszú ideje folynak tárgyalások a GLONASS  (8) orosz rendszerrel történő interoperabilitás biztosításáról. Ezek a tárgyalások már előrehaladottak, főleg ami az orosz kilövőrakéták használatát és a frekvencia-elosztást illeti, míg magával az Oroszországi Föderációval, Ukrajnával és Indiával is jó úton haladnak az együttműködési megállapodások. Továbbá megtörtént a kapcsolatfelvétel Ausztráliával, Brazíliával, Mexikóval és Dél-Koreával. Svájc, Norvégia és Kanada szintén vizsgálja a pénzügyi részvétel lehetőségét.

2.6

A Mediterrán térségben a külügyminiszterek 2002 áprilisában, Valenciában tartott Euro-mediterrán konferenciáján cselekvési tervet határoztak meg, amelyben szerepel a rádiónavigációs és műholdas helymeghatározás terén a mediterrán országokkal történő együttműködés. A Galileo közös vállalkozás nemrégiben Kairóban Euro-Med GNSS névvel elindította a regionális GNSS-terv demonstrációs, képzési és együttműködési projektjét, a célból, hogy a MEDA partnerekkel együttműködésben vizsgálja az EGNOS  (9) (a Galileo elődje, távközlési műhold) hatását.

2.7

Amikor teljesen működőképes lesz, a GALILEO ötféle szolgáltatást fog nyújtani:

„nyitott alapszolgáltatást”, nevezetesen a „nagyközönség” és az általános érdekű szolgáltatások számára

kereskedelmi szolgáltatást, amely a professzionális felhasználást hivatott biztosítani és ezért az alapszolgáltatáshoz képest megnövelt teljesítményt nyújt, különösen a szolgáltatás-garancia terén;

nagyon magas színvonalú és integrált „életvédelmi” szolgáltatást („Safety of Life”), ott, ahol emberi élet kerülhet veszélybe, mint a légi- és tengeri közlekedés;

kutató- és életmentő szolgáltatást, amely jelentős mértékben javítani fogja a meglévő segélyrendszerek munkáját;

kormányzati szolgáltatást – az ún. PRS-t (Public Regulated Service) –, amely egy kódolt szolgáltatás a zavarások és interferenciák kiküszöbölésére. Elsősorban közintézmények fogják használni a polgári védelem, a nemzetbiztonság és a jogszabályok betartatásának területén, ahol maximális védelemre van szükség. (10)

2.8

Tekintettel a Galileo rendszer – amely főként kereskedelmi és professzionális felhasználásra szolgál – polgári felhasználásának és kezelésének jellegzetességeire, az Európai Bizottság úgy véli, hogy a program potenciális piaca 2010-re elérheti a megközelítőleg 3 milliárd vevőkészüléket, 250 milliárd euró éves megtérüléssel, valamint új vállalkozások és magasan képzett munkaerőt igénylő munkahelyek százezreinek – ebből több mint 150 000 Európában –létesítésével.

2.9

A Galileo közös vállalkozás 2004 szeptemberében lezárta a versenytárgyalási szakaszt, amelynek során két koncesszióra jelentkező konzorciumtól (Eurely (11) és Inavsat (12)) kapott végső ajánlatot. Ezeket az ajánlatokat három kritérium alapján vizsgálta: üzleti és pénzügyi lehetőségek köre; technikai kapacitás; jogi és szerződéses szempontok.

2.10

Megbízásának megfelelően a közös vállalkozás – miután benyújtotta jelentését az Európai Bizottságnak, és miután az közleményt (13) jelentetett meg a Parlament és a Tanács számára a kiépítési és üzemeltetési szakaszokra történő átmenetről – meg fogja kapni „a program elkövetkezendő szakaszainak közfinanszírozásához és a közszolgálati feladatok ellátásához szükséges politikai irányelveket, nevezetesen a szolgáltatások meghatározását”. Következésképpen benyújthatja a koncessziós szerződés aláírására vonatkozó javaslatát a Felügyeleti hatóságnak, amely a fentebb említett 1321/2004/EK rendelet értelmében a szerződés végrehajtásáért felelős aláíró hatóság.

2.11

Az EGSZB-t foglalkoztatja a kérdés, hogy ez az eljárás nem bizonyul-e túl bonyolultnak, mivel az ellentmondások és a kettős ellenőrzés problémák forrásává válhat és az átláthatóság hiányához vezethet.

2.12

Másfelől a vizsgált rendeletjavaslatban megnevezett Felügyeleti hatóság, – a műholdas rádiónavigációs programokkal kapcsolatos közérdekek kezelésének közösségi ügynökségeként, mint azt a 1321/2004/EK rendelet meghatározta,– csupán 2005-ben kezd el majd működni.

3.   Az Európai Bizottság javaslata

3.1

A vizsgált javaslat kielégíti a „specifikus jogi eszköz” iránti szükségletet, amely jogi eszköz saját költségvetési tételt biztosítva a programnak, a kiépítési és üzemeltetési szakaszok pénzügyi szempontból hatékonyabb kezelését és ellenőrzését teszi lehetővé, a koncessziós partner vonatkozásában is.

3.2

A vizsgált rendeletjavaslat célja tehát a kiépítési és üzemeltetési szakaszokhoz történő közösségi pénzügyi hozzájárulás módozatainak felállítása, különös tekintettel a következő területekre:

3.2.1

a közösségi intézkedések szükségessége, amelyeknek biztosítaniuk kell a pénzügyi keret kongruenciáját a Közösség által odaítélt és a koncessziót elnyerő forrásai között:

a Galileo által létrehozott különféle szolgáltatások nyújtása,

a rendszer összetevőire vonatkozó szellemi tulajdonjogok és használati engedélyek, amelyeket a Felügyeleti hatóság ingyenesen biztosít,

az EBB által nyújtott hosszúlejáratú kölcsönök;

3.2.2

a Felügyeleti hatóság megfelelő gazdálkodási és ellenőrzési intézményi rendszere.

4.   Általános megjegyzések

4.1

Az EGSZB úgy véli, már most érdemes lenne pontosabban meghatározni a különböző típusú szolgáltatások nyújtásának technikai jellemzőit a nyílt szabványok biztosítása érdekében, ezzel lehetővé téve a más szolgáltatókhoz és innovatív szolgáltatásformákhoz való hozzáférést. Így az új, különösen kisebb piaci szereplőket nem akadályoznák mesterséges korlátok vagy költséges díjfizetés sem.

4.2

A pénzügyi referenciakeret összeegyeztetéséről lévén szó, az EGSZB a közösségi költségvetés új pénzügyi tervének mielőbbi jóváhagyását szorgalmazza, és támogatja az Európai Bizottság azon kérését, hogy a Galileo program egymilliárd eurót kapjon, mégpedig más tételektől független külön költségvetési tétel formájában. Az EGSZB továbbá ezen összeg megfelelő emelését kéri az EGNOS fejlesztése és Galileo programba történő integrálása érdekében. Az EGSZB szintén indokoltnak tartja, hogy a hetedik kutatási, technológiafejlesztési és demonstrációs keretprogram tartalmazza a GNSS műholdas helymeghatározó rendszerekkel kapcsolatos kutatási tevékenységeket és ennek megfelelően hiteleket irányozzon elő.

4.3

Az EGSZB úgy véli, hogy tisztázni kellene, hogyan illeszthetők ebbe a keretbe az esetleges nem uniós országbeli közalapok, amelyek már jelezték a GALILEO programban való pénzügyi részvételi szándékukat.

4.4

Az EGSZB megjegyzi, hogy a pénzügyi keret a nyertes ajánlattevőt illetően tartalmazza annak szolgáltatói megbízatásából eredő, valamint az ingyenesen megszerzett szellemi tulajdonjogok (14) és használati engedélyek kedvezményezettjeként élvezett hasznokat. Ezzel kapcsolatban az EGSZB kénytelen aggodalmát kifejezni a felett, hogy a nyertes ajánlattevő esetleg uralkodó vagy monopolhelyzetbe kerülhet, ami a versenyhelyzet torzulását és a szabad kereskedelem korlátozását vonná maga után.

4.5

Egy európai ügynökséghez (globális műhold alapú rádiónavigációs rendszerek európai felügyeleti hatósága) kiszervezett gazdálkodási és ellenőrzési intézményi keret megfelelőségéről lévén szó az EGSZB a következő szempontokat emeli ki:

4.5.1

A GNSS Európai ügynökség igazgatótanácsában nincs képviselője az Európai Űrügynökségnek, pedig az a közös vállalkozás jelenlegi igazgatótanácsában is képviselteti magát.

4.5.2

A gazdálkodási és ellenőrzési felelősség a közös vállalkozásról az Európai GNSS ügynökségre tevődik át, amely a Galileo-nak nyújtott pénzeszközöket kezelő, a koncessziós szerződések odaítéléséért felelős hatóság, őrködik a szerződéses kötelezettségek betartásán, a szerződés időtartamára átadja a nyertes ajánlattevőnek a javak használatának jogát, kezeli az EGNOS szolgáltatójával kötött megállapodást, összehangolja a tagállamok tevékenységét a rendszer működtetéséhez szükséges frekvenciákat illetően, garantálja az alkotórészek hitelesítésének megfelelő voltát és alkalmaztatja a biztonsági előírásokat, ide értve a 2004/552/KKBP együttes fellépésből eredőket is.

4.5.3

Az EGSZB nem hallgathatja el aggodalmát azon különösen kényes időszakot illetően, amikor a 2006 májusában feloszló közös vállalkozás felelősségét a várhatóan 2005 első félévében működését megkezdő új Európai GNSS felügyeleti hatóság hatáskörébe ruházzák át.

4.5.4

Az EGSZB felkéri tehát az Európai Bizottságot és a Tanácsot, hogy felügyelje ezt az átmeneti „kohabitációs”szakaszt a közös vállalkozás és a felügyeleti hatóság között.

4.5.5

A Galileo belső biztonságának kérdését a 2004/552/KKBP együttes fellépés rendelkezései és az Európai GNSS felügyeleti hatóságot létrehozó rendelet szabályozza, amely egy Biztonsági és rendszerbiztonsági bizottság felállítását is előirányozza.

Az EGSZB úgy véli, hogy már most mélyíteni kellene a Galileo rendszer és a többi európai kezdeményezés közötti kapcsolatokat, lásd „Global Monitoring for Environment and Security” (GMES), COSPAS-SARSAT (15) kutatási és mentőrendszer, az igazságügy és belügyek területén kiépült kapcsolatok, GRID multimédiás hálózatok stb.

4.5.6

Mint azt előző véleményében (16) már kifejtette, az EGSZB továbbra is hangsúlyozza annak szükségességét, hogy párhuzamosan kellene kezelni a biztonsági kérdéseket valamint a titoktartás és a személyes adatok védelméhez fűződő jogokat, és amikor lehetséges, konzultálni kellene az Alapvető Jogok Európai Ügynökségével  (17) , vagy pedig speciális konzultatív szervezet felállítását kellene előirányozni. Valójában nem elégedhetünk meg a 45/2001/EK rendeletre való hivatkozással, mint az Európai GNSS felügyeleti hatóságot létrehozó rendelkezés 19. cikke esetében. Ha a civil társadalom teljes körű támogatásával akarjuk biztosítani a Galileo program sikerét, az EGSZB véleménye szerint a titoktartás és a személyes adatok megfelelő védelmének kifejezett biztosítása nem lehet kevésbé fontos, mint a biztonsági garanciák nyújtása.

4.5.7

Máskülönben, a civil társadalom bevonásáról lévén szó, az EGSZB rámutat, hogy a Galileo program az európai polgárok többsége számára még gyakorlatilag ismeretlen, pedig az Európa számára különös fontossággal bír. E tekintetben az EGSZB reméli, hogy a közösségi intézmények a nemzeti kormányokkal egyetértésben a lehető leghamarabb tájékoztató és tudatosság-növelő kampányba kezdenek, amelynek célja az európai ipar ezen kitűnő kutatási termékének megismertetése és annak elérése, hogy a polgárok értékeljék azt, egyúttal az európai polgárok megnyugtatása a titoktartással kapcsolatos jogaik tiszteletben tartását illetően.

5.   Különleges megjegyzések

5.1

Az előbbi észrevételek fényében az EGSZB javasolja, hogy a rendeletjavaslat preambulumbekezdéseibe illesszék be a következő pontokat:

5.1.1

új 3. a) preambulumbekezdés: „A programnak az európai polgárok életére várhatóan gyakorolt hatására való tekintettel az Európai Bizottság gondoskodni fog arról, hogy a Galileo rendszer által nyújtott szolgáltatások keretében az Alapvető Jogok Európai Ügynöksége vagy egy ad hoc konzultatív szerv meg legyen bízva a titoktartás és a személyes adatok védelmével, az átláthatóság valamint a lehetséges felhasználókkal és a civil társadalommal történő folyamatos párbeszéd érdekében”,

5.1.2

kiegészíteni a 12. preambulumbekezdést: „ugyanabban a költségvetési tételben további közösségi forrásokat előirányozni az EGNOS fejlesztése és Galileo programba történő integrálása érdekében, valamint a hetedik kutatási, technológiafejlesztési és demonstrációs keretprogramban helyet biztosítani, és megfelelő erőforrásokkal ellátni a műholdas rádiónavigációt a létező hálózatok integrációjával”;

5.1.3

új 13. a) preambulumbekezdés: „az Európai Bizottság és a Tanács szem előtt tartja, hogy a közös vállalkozás és az új Európai GNSS felügyeleti hatóság közötti átmenet folyamata a legteljesebb transzparencia jegyében menjen végbe, oly módon, hogy elkerülhetők legyenek az esetleges ellentmondások, működésbeli késedelmek, vagy még rosszabb esetben az esetleges kereskedelmi korlátozások”;

5.1.4

új 14. a) preambulumbekezdés: „az Európai Bizottságnak biztosítania kell, hogy Európai GNSS felügyeleti hatóság pénzalapjában esetleges harmadik országbeli szervezetek részéről történő pénzügyi hozzájárulások és részesedések a kölcsönös érdekek, valamint a meglévő egyensúly tiszteletben tartásával valósuljanak meg, megfelelő megállapodások útján, amelyeket a Tanács és az Európai parlament elé kell beterjeszteni”;

6.   Következtetések

6.1

Az EGSZB újra megerősíti a Galileo program feltétel nélküli támogatását és a két utolsó szakasz megvalósításának felgyorsítását szorgalmazza annak érdekében, hogy a program ténylegesen teljesen működőképes legyen 2008-ra.

6.2

Az EGSZB felkéri az Európai Bizottságot, hogy végezze el azon kiegészítő kedvezmények ex-ante értékelését, amelyek a nyertes ajánlattevő számára a szolgáltatásnyújtásból és a szellemi tulajdonjogból adódnak, valamint hogy világos és pontos információkat tegyen közzé ezen értékelés végkövetkeztetéseiről.

6.3

Az EGSZB úgy véli, hogy meghatározó előrelépések történtek a globális infrastruktúra létrehozása irányában, mégpedig az EU és az Egyesült Államok között létrejött együttműködési megállapodásnak köszönhetően, amely teljes kompatibilitást és interoperabilitást biztosít a világpiacon jelen lévő rádiónavigációs és műholdas helymeghatározó rendszerek között.

6.4

Az EGSZB kiemeli a Kínával és Izraellel történő nemzetközi együttműködés jelentőségét, és úgy véli, hogy mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy kölcsönös érdekeken alapuló megállapodások szülessenek Svájccal, Norvégiával, az Oroszországi Föderációval, Ukrajnával, Indiával, Ausztráliával, Mexikóval, Brazíliával és Dél-Koreával. Az EGSZB azon a véleményen van, hogy a Mediterrán térségnek kiemelt területet kell alkotnia, amennyiben már élvezheti az EGNOS szolgáltatásait, és mivel e területnek stratégiai szerepe van a béke, a stabilitás és a fenntartható fejlődés vonatkozásában Európában.

6.5

E tekintetben az EGSZB meg van győződve arról, hogy a nem uniós országok felé történő nyitás érezhetően erősíteni fogja az Európai Unió politikájának nemzetközi dimenzióját.

6.6

Az EGSZB szorgalmazza, hogy az Európai Bizottság költségvetési tétellel rendelkezhessen egy tájékoztató és tudatosság-növelő kampány megszervezéséhez, amelynek célja az európai ipar ezen kitűnő kutatási termékének megismertetése és annak elérése, hogy a polgárok értékeljék azt, egyúttal az európai polgárok megnyugtatása a titoktartással kapcsolatos jogaik tiszteletben tartását illetően.

6.7

Végezetül az EGSZB reméli, hogy figyelembe veszik a vizsgált rendelet egyes preambulumbekezdéseit érintő fenti észrevételeit (titoktartási védelem, pénzügyi források emelése, átmeneti időszak és harmadik ország tőke-hozzájárulása). E javaslatok világosabbá és átláthatóbbá tehetik a kezdeményezést, egyúttal megfelelő forrásokat is biztosítanak; és ezzel mind az európai intézmények, mind a civil társadalom érdekeit szolgálják.

Brüsszel, 2005. február 9.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

elnöke

Anne-Marie SIGMUND


(1)  (HL C 311, 2001.11.17., 19.old.)

(2)  A Galileo közös vállalkozás a 2002. május 21-i 876/2002/EK rendelettel jött létre, az EK szerződés 171. cikke értelmében. Biztosítja a Galileo program fejlesztési szakaszának kezelését és előkészíti a kiépítési és üzemeltetési szakaszok kezelését. Székhelye: Brüsszel. Alapító tagjai az Európai Közösséget képviselő Európai Bizottság és az Európai Űrügynökség.

(3)  (HL C 48, 2002.02.21., 42.old.)

(4)  EGSZB vélemény a következőkhöz: „Az Európai Bizottság jelentése az Európai Parlament és a Tanács részére: A Galileo kutatási program előrehaladásáról”, – H.L C 302 (2004.12.7.)

(5)  Tanácsi rendelet az európai műholdas rádiónavigációs programkezelő struktúrákról (HL L 246, 2004.07.20.).

(6)  lásd HL L 246 (2004.7.20.)

(7)  US GPS : United States Global Positioning System, katonai kezelésű rendszer

(8)  GLONASS: GLOBAL NAVIGATION SATELLITE SYSTEM

(9)  EGNOS: European Geostationary Navigation Overlay Service: a GPS jelek javítására alapuló rendszer, földi állomások és távközlési műholdak hálózatának segítségével. 1996-ban indították útjára, és a Galileo elődjeként az EGNOS-t már most integrálni kellene az új programba, közös koncessziós rendszer keretében.

(10)  Lásd a Galileo program kiépítési és üzemeltetési szakaszainak koncessziós szerződéseit: 2003/S200-179789, 2003. október 17-én jelent meg

(11)  EURELY: az ALCATEL, FINMECCANICA és VINCI által alapított konzorcium

(12)  INAVSAT alapítói: EADS Space, Inmarsat Ventures és Thales csoport

(13)  COM(2004) 636 fin (2004.10.6.)

(14)  DPI - Szellemi tulajdonjogok

(15)  COPSAS: (akroníma az orosz „Cosmicheskaya Sistyema Poiska Avariynich Sudov,” –ból, azaz „Nehéz helyzetben lévő hajók űrbeli felkutatási rendszere”)–, SARSAT ( Search And Rescue Satellite Aided Tracking: műholdas keresés és mentés). Ez egy nemzetközi műholdas kutató-, beazonosító- és mentőrendszer, humanitárius célokra. Az 1982-től 2003-ig terjedő időszak során az egész világon több, mint 15 000 ember megmentését tette lehetővé ez a rendszer.

(16)  Lásd: EGSZB-vélemény 3.5. pontja a következőkhöz: „Javaslattétel az Európa Tanács számára a GALILEO közös vállalkozás megteremtésének elrendelésérőlHL C 48 (2001.2.21.)

(17)  Lásd COM (2004)693, 2004.10.25., Európai Bizottsági Közlemény az Ügynökség 2005-ben történő felállításáról, amelyben sugalmazza, hogy a természetes személyek személyes adatai kezelésének védelmét erre az ügynökségre kellene bízni.


8.9.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 221/33


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye a következő témában: „Javaslat a Közösség térinformációs infrastruktúrájára vonatkozó európai parlamenti és tanácsi irányelvre (INSPIRE)”

COM(2004) 516 final – 2004/0175 (COD)

(2005/C 221/07)

2004. szeptember 13-án a Tanács úgy határozott, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződés 175. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a fent említett kérdésben.

Az EGSZB ide vonatkozó munkáival megbízott „Mezőgazdaság, vidékfejlesztés és környezetvédelem” szekció 2005. január 13-án elfogadta véleményét (előadó: Daniel RETUREAU).

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2005. február 9–10-én tartott, 414. plenáris ülésén (a február 9-i ülésen) 140 szavazattal, 2 tartózkodás mellett az alábbi véleményt elfogadta.

1.   Az EGSZB véleményének összefoglalása

1.1

Az EGSZB a közösségi szintű térinformációs infrastruktúra (INSPIRE) kialakítására tett javaslatot megfelelőnek és helyénvalónak minősíti, illetve véleménye szerint az eleget tesz az arányosság elvének. Ennek az infrastruktúrának köszönhetően a tagországok által összegyűjtött térbeli adatok egységes és egymással összevethető, illetve hozzáférhetőséget biztosító rendszerré állnak össze, s így lehetővé válik a környezetvédelmi döntések és nyomon követési eljárásaik, illetve az egyes irányelvek keretében készülő jelentések tudományos alapon történő dokumentálása. Az EGSZB véleménye szerint a jogi alap (EK-Szerződés, 175. cikk) megfelelő.

1.2

A kezdeményezés jóvoltából csökkenthető a feleslegesen elvégzett mérések, a hiányosságok és hibák mennyisége, illetve javítható az adatok begyűjtésének és kezelésének koordinációja és hatékonysága. A kezdeményezés, mely közösségi szintű cselekvést igényel, nagyobb hatékonyságot eredményez az adatok felhasználásában az érintett hatóságok és szolgálatok, illetve a köz- és magánszféra különböző jellegű felhasználói részéről, így többek között növeli egyes szolgáltatások hozzáadott értékét (speciális rendeltetésű térképek vagy adatbázisok stb.).

1.3

A javasolt irányelv megteremti a megvalósításhoz szükséges törvényi és technikai kereteket; technikai bizottságot állít fel és kötelezi a tagállamokat, hogy engedélyezzék a hozzáférést földrajzi adataikhoz. A nyomon követés az Európai Bizottság feladata lesz, rendszeres jelentések formájában.

1.4

Az EGSZB tehát egyetért a véleményezésre kapott javaslattal, mivel az tagadhatatlanul hozzáadott értéket jelent közösségi szinten azáltal, hogy harmonizált hivatkozási keretet állít fel, elősegíti az összegyűjtött térbeli adatok minőségét és jellegét érintő szükséges fejlesztéseket, továbbá mind nemzeti, mind európai szinten megalapozza a környezeti, illetve adott esetben más jellegű politikákat, és segíti a döntéshozatali eljárásokat is.

1.5

Az EGSZB szükségesnek tartja hangsúlyozni, hogy nyílt protokollokat és fájlformátumokat vagy ingyenes szoftverekkel olvasható és általánosan elterjedt szabványokat kell alkalmazni. Hangsúlyozza továbbá, hogy az INSPIRE keretében tárolt és rendelkezésre álló információk esetében biztosítani kell a nyilvános hozzáférést, ugyanis ezek a tudományos adatok mind a környezeti politika alakítói, mind a diákok és kutatók számára nélkülözhetetlenek. Az EGSZB végül felhívja rá a figyelmet, hogy a feladat végrehajtása nem sértheti bizonyos adatok bizalmas jellegét, akár magánélettel kapcsolatos, akár közérdekű, illetve biztonsági kérdéseket felvető adatokról van szó.

2.   Az Európai Bizottság javaslata

2.1

A választott jogi alap az EK-Szerződés 175. cikkének (1) pontja. Ennek alapján lehetőség van – a 174. cikkre történő hivatkozással – javaslatok előterjesztésére a környezet- és egészségvédelem területén, megfelelő műszaki és tudományos adatok alapján.

2.2

A természeti vagy emberi tevékenység következtében bekövetkező jelenségek hatással vannak a környezetre és az egészségre, ami kellő alapot ad – az arányosság és a szubszidiaritás, valamint az elővigyázatosság elvének tiszteletben tartásával – a közösségi fellépéshez az információ és koordináció területén.

2.3

Az Európai Bizottság olyan keretirányelvet javasol, amely – annak érdekében, hogy a rendelkezések a különféle nemzeti és regionális sajátosságok függvényében alakíthatók legyenek – tág teret biztosít a szubszidiaritás érvényesülésének.

2.4

A begyűjtendő métaadatok főként a tagállamok közszférájából származnak majd, de egyéb források felhasználása sincs kizárva. A nemzeti adatokhoz elektronikus formában egy közösségi portálon keresztül lehet majd hozzáférni.

2.4.1

A függelékekben említett adatok begyűjtése a tagállamok számára nem kötelező. Az INSPIRE kezdeményezés kiegészíti azokat az egyéb kezdeményezéseket – pl. GMES, GALILEO –, amelyek specifikus vagy kiegészítő jellegű adatokat gyűjtenek.

2.4.2

Az INSPIRE horizontális jellege alapvető jelentőségű, mivel több szektort átívelve lehetővé teszi a hiányosságok leltárba vételét és a pótlásukra irányuló ösztönzést is.

2.4.3

A környezetvédelmi jogalkotás az egyes szektorokra vonatkozó jogi szövegek (pl. a vízminőségről szóló irányelv) esetén a szükséges adatok természetét, minőségét és közlésének körülményeit határozza meg.

2.4.4

Az adatok megosztásának segítségével – melynek révén lehetővé válik a tagállamok által tapasztalt nehézségek és hiányosságok számbavétele – fokozatosan születnek majd a megoldások.

2.5

A feladat a részletes térbeli (földrajzi) adatok begyűjtése és egyeztetése – lásd pl. az I., II. és III. mellékletet – annak érdekében, hogy biztosítható legyen az eltérő nemzeti begyűjtő és feldolgozó rendszerek interoperabilitása, illetve az adatoknak a döntéshozókhoz, a közigazgatáshoz, a kutatóintézményekhez és általában az érdekeltekhez való eljuttatása.

2.6

A harmonizált adatokat a tagállamok rendezik hálózatba. Ezek a könnyen hozzáférhető adatok és különböző szolgáltatások képezhetik majd számos területen az európai, nemzeti vagy az az alatti szintű politikák technikai és tudományos alapját.

2.7

A különböző országokból és szektorokból begyűjtött információk és ismeretek megosztásával és kombinálásával mód nyílik a felesleges gyűjtőmunka elkerülésére és a környezetvédelmi követelmények figyelembe vételére az egyes közösségi politikákban.

2.8

Az Európai Bizottság élni fog az 1998. június 22-i tanácsi határozatban előírt hatásköreivel. Az Európai Bizottság szervei – köztük az Eurostat és a Közös Kutatóközpont – tevékenyen részt fognak venni az irányelv megvalósításában, és számítani lehet majd az Európai Környezetvédelmi Ügynökség segítségére is. A tagállamok ki fogják jelölni azt a hivatalt, amely gondoskodik majd az Európai Bizottsággal való kapcsolattartásról. Az INSPIRE technikai levezénylése céljából a kormányzati szakértőkkel, az európai ügynökségekkel és az érintett főigazgatóságokkal közösen komitológiai eljárás kidolgozására kerül sor.

3.   Általános megjegyzések

3.1

Az EGSZB helyesli és támogatja a földrajzi adatok közösségi infrastruktúrájának létrehozását célzó irányelvtervezetet. Az EK-Szerződés 175. cikkét megfelelő jogi alapnak tartja.

3.2

Az INSPIRE – a többi információs forrással együtt – alkalmas lehet a döntéshozatal támogatására a környezetvédelemben, az egészségügyben, illetve számos más terület esetében is.

3.3

Az EGSZB úgy véli, hogy a költség–haszon viszony a tervezet mellett szól, s ennek révén lehetővé válik a felesleges pluszmunkák elkerülése, a közösségi politikák finomítása és a közönség tájékoztatása.

3.4

Az EGSZB véleménye szerint a közösségi infrastruktúrának, valamint az általa megszerezhető információknak és szolgáltatásoknak nyilvános hozzáférésűeknek kell lenniük, mivel főleg olyan tudományos adatokról és tudásbázisokról van szó, amelyeknek használatához közérdek fűződik (természeti és ipari kockázatok megelőzése, egészségügy stb.). El kell kerülni, hogy az adathalmazok és -szolgáltatások felhasználásának túlságosan szigorú korlátozása e tekintetben akadályt támasszon.

3.5

Ugyanakkor elképzelhetők a köz- és magánszféra közötti együttműködések, valamint az adatok szervezetek vagy magánjellegű intézmények általi felhasználása azzal a céllal, hogy hozzáadott értékű szolgáltatásokat nyújtsanak, illetve kereskedelmi célú speciális földrajzi adatbázisokat hozzanak létre.

3.6

Az adathalmazok és -szolgáltatások interoperabilitása lényegi feltétele az INSPIRE program sikerének, az EGSZB pedig támogatja az arra irányuló javaslatot, hogy az infrastruktúra létrehozásához szükséges szabályokat a szolgáltatókkal és a felhasználókkal, illetve a szabványosítással foglalkozó szervekkel együttműködésben állapítsák meg. A harmonizációra valóban mihamarabb sort kell keríteni, bár a terület nagyon összetett. Ennek ellenére az EGSZB egyetért a végrehajtás számára és a jelentések benyújtására kitűzött határidőkkel.

3.7

Az EGSZB úgy véli, hogy a nemzeti és közösségi szinten alkalmazott protokolloknak és fájlformátumoknak nyitottaknak vagy szabadon hozzáférhetőknek és szabad felhasználásúaknak kell lenniük, valamint biztosítani kell az adatoknak a jelenleg általánosan elterjedt, internet-hozzáférést biztosító szoftverekkel történő olvashatóságát – mindezt annak érdekében, hogy az adatok elérése vagy felhasználása tekintetében az igénybe vett szoftverek vagy eszközök terén ne történjen diszkrimináció.

3.8

Végül az EGSZB – egyetértve ugyan az Európai Bizottság által javasolt kivételekkel – újfent aggodalmát fejezi ki a személyes adatok és a magánélet védelmével kapcsolatban. Ennek a védelemnek – a szabadon hozzáférhető adatállomány jellegét és részletességét tekintve – együtt kell járnia az alapvető nemzeti érdekek védelmével, valamint a közbiztonsági követelmények tiszteletben tartásával.

4.   Külön megjegyzések

4.1

Az EGSZB szeretné, ha az irányelvtervezetben előirányzott időszakos jelentések címzettjei között ő maga is szerepelne.

Brüsszel, 2005. február 9.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

elnöke

Anne-Marie SIGMUND


8.9.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 221/35


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye a következő témában: „Az Európai Bizottság közleménye a Tanács, az Európai Parlament, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság és a Régiók Bizottsága számára – Árvízkockázatok kezelése – Árvízmegelőzés, árvíz elleni védekezés és árvízkárok mérséklése”

COM(2004) 472 final

(2005/C 221/08)

2004. július 12-én az Európai Közösséget létrehozó Szerződés 262. cikkének értelmében az Európai Bizottság úgy határozott, hogy kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a fent említett kérdésben.

Az EGSZB munkájának előkészítéséért felelős „Mezőgazdaság, vidékfejlesztés és környezetvédelem” szekció 2005. január 13-án fogadta el véleményét. (előadó: María Candelas SÁNCHEZ MIGUEL).

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2005. február 9-10-én tartott, 414. plenáris ülésén (a február 9-i ülésen) 132 igen szavazattal, 2 tartózkodás mellett a következő véleményt fogadta el:

1.   Bevezetés

1.1

Elmondhatjuk, hogy a vízügyi keretirányelv (WFD) (1) jóváhagyása az Európai Unió számára alapvető változást hozott a vízügyi politikában, nemcsak azért, mert harmonizálja a szárazföldi és tengervizeinkkel kapcsolatos különféle szituációk kezelését, hanem azért is, mert bevezetett egy hatékony vízminőség-értékelési módszert és egy központosított szervezeti rendszert is, amely lehetővé teszi, hogy azonos módon lépjünk fel minden vízgyűjtő kezelésében, függetlenül a vízgyűjtők egyes szakaszaira vonatkozó hatásköröktől. Az Európai Bizottság emellett folyamatosan a WFD kiegészítésén és továbbfejlesztésén dolgozik jogszabályok (2) és egyéb (3)rendelkezések segítségével annak érdekében, hogy az EU vízügyi politikája révén hatékonyabban védhessük meg folyóinkat és tengereinket.

1.2

Érthetetlen módon azonban egyes nagyon fontos, a vízminőséggel kapcsolatos szempontok kimaradtak a WFD-ből, például az árvizek kérdése. Az árvizek alapvetően természetes jelenségek, hatásukat azonban szélsőségesen felerősítheti az emberi tevékenység. Katasztrofális következményeik jelentős része mérsékelhető lenne a folyók és folyópartok használatával és védelmével kapcsolatos megfelelő politika révén, különös tekintettel a víziinfrastruktúra-építésekre, melyek során igen fontos lenne nemcsak formálisan, hanem ténylegesen is figyelembe venni a környezetre tett hatásokat azért, hogy a természetes egyensúly fennmaradjon, és a vízi erőforrások megfelelő használata teljes mértékben megvalósuljon.

1.3

Az EU területén az árvizek láthatóan egyre nagyobb veszélyt jelentenek, alapvetően két tényező miatt: az egyik a tényleges éghajlatváltozás, azaz a légkör felmelegedésének következtében valószínűleg gyakoribbá válnak a viharos esőzések, és a tengerszint megemelkedhet, a másik tényező pedig az emberi tevékenység hatása, például a folyómedrekben való építkezés és a folyóelterelés, a csatornázás és az, hogy a kikötők építésekor nem mérik fel és nem próbálják korrigálni a környezetre gyakorolt hatásokat. Az emberi tényezők közé kellene még sorolni a tömeges fakivágások, a tüzek és egyéb, a természetet rongáló tevékenységek eredményeként fellépő egyre erőteljesebb elsivatagosodást. Egyszóval a nem fenntartható fejlesztés eredményeképpen az árvizek egyre több kockázatot jelentenek. Ezért kijelenthetjük, hogy a fenntartható fejlődés gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi modelljeinek alkalmazása jelentősen csökkenti ezeket a kockázatokat.

1.3.1

Az ipari, mezőgazdasági és intenzív állattartási tevékenységnek helyet adó területek, de a beépített víz alá kerülése is magával vonhatja olyan anyagok és termékek kiáramlását, amelyek normális körülmények között nem jelentenek veszélyt a vizek minőségére, amelyek azonban egy áradás következtében veszélyes vízszennyező anyaggá válnak, és esetleg károsak lehetnek a lakosság egészségére és az érintett ökoszisztémákra.

1.4

AZ EGSZB emlékeztet arra, hogy 1998 és 2002 között Európát több mint 100 nagyobb árvíz sújtotta, köztük a Duna és az Elba menti áradások 2002-ben. 1998 óta az árvizek körülbelül 700 emberéletet követeltek, csaknem félmillióan veszítették el otthonukat, és körülbelül 25 milliárd euró volt a biztosított káresemények értéke. (4)

1.5

A helyzet ismeretében az Európai Bizottság 2004 júliusában a Környezetvédelmi Tanács elé tárt egy uniós szintű árvízvédelmi javaslatot, azzal a szándékkal, hogy az árvízkockázatok elleni közös fellépéssel hatékonyabban tudjunk védekezni az áradások ellen. A tagállamoknak együtt kell működniük a kockázati térképek elkészítésében és az árvízkockázat-kezelési tervek végrehajtásában minden folyó és partvidék esetében. A tagállamok közötti információcsere koordinálásában és a legjobb gyakorlatok elterjesztésében az Európai Bizottság segít.

1.6

Végül meg kell jegyezni, hogy bár a közösségi vízügyi politika keretein belüli tevékenységről beszélünk, a probléma más közösségi politikákat is érint, például a mezőgazdasági, a környezetvédelmi, a polgári védelmi, a közlekedési politikát stb. Ráadásul mindezen politikákon belül felmerül egy óriási jogi probléma az árterek kezelésével kapcsolatban: a folyókkal és tengerpartokkal kapcsolatos megvédendő közterületeket úgy kell elhatárolni és meghatározni, hogy ne lehessen azokat jelentős mértékben megváltoztatni kizárólag a hatóságok politikai jellegű döntései által, úgy hogy a változások a vízgazdálkodás és az árvízkockázat-kezelés területén más hatásköröket is érintenek. Ily módon a védett területek elhatárolása megkönnyítené az árvíz-megelőzési tevékenységet.

2.   A javaslat tartalmának összefoglalása

2.1

A közlemény három fő témát tárgyal:

árvízkockázatok kezelése,

jelenlegi intézkedések és kezdeményezések,

az EU összehangolt cselekvési programja.

2.2

Az árvízkockázatok kezelésére vonatkozó javaslatot illetően meg kell jegyezni, hogy a célja az árvizek bekövetkezési valószínűségének és hatásainak a csökkentése. Ennek elérése végett a tervekhez a következő elemeket javasolja:

megelőzés,

védekezés,

felkészültség,

vészhelyzeti beavatkozási tervek,

helyreállítás és a tanulságok levonása.

2.3

A jelenleg folyamatban lévő intézkedéseket és az árvizek következményei elleni kezdeményezéseket illetően három szintű cselekvést javasol.

2.3.1

Közösségi szinten a jelenleg létező, az áradások megelőzését és mérséklését célzó eszközöket és politikákat kell alkalmazni. A kutatáspolitikából azon kutatási projekteket (például a FLOODsite) kellene alkalmazni, amelyek hozzájárulnak az árvízkockázatok integrált elemzésének és kezelési módszereinek a javításához. Ami a strukturális alapok, különösen az Európai Regionális Fejlesztési Alap felhasználását illeti, ezek hozzájárulhatnak a kutatáshoz és a műszaki infrastruktúra-fejlesztéshez. (5) Az IRMA-projekt (INTERREG Rajna-Meuse Tevékenységek) is határokon átnyúló árvízvédelmi projektként működött.

2.3.1.1

Szintén közösségi szinten a KAP alkalmazását javasolja árvízvédelmi zónák kialakításához erdőgazdálkodás és egyéb mezőgazdasági tevékenységek révén a talaj védelmének érdekében. Ugyanígy alkalmazni kell a környezetvédelmi politikát is a WFD keretében, az árvízkockázat-kezelésnek az integrált kezelési tervekbe való beépítése által. Emellett a közép-európai nagy áradásokat követően 2002-ben létrehozott Szolidaritási Alap is fennmarad vészhelyzetek esetére.

2.3.2

A tagállamok szerepével kapcsolatban ki kell emelni, hogy hivatalos iránymutatások és jogszabályok formájában tettek lépéseket az árvízkárok ellen, különösen azokban a tagállamokban, amelyeket leginkább sújt ez a probléma. Itt árvízvédelmi tervekre és stratégiákra, valamint a gyakrabban árvízzel sújtott régiókban kidolgozott árvízkockázati térképekre kell gondolni.

2.3.3

Harmadszor, intézkedéseket vezetnek be a határokon átlépő folyókkal kapcsolatos nemzetközi együttműködéshez, különösen Közép-Európában, olyan testületek létrehozásával, amelyek gondoskodnak a vízgyűjtőterület-kezelés összehangolt működéséről.

2.4

Az összehangolt uniós cselekvési program egyes elemei döntő fontosságúak az árvízkárok megelőzésére és mérséklésére tett intézkedésekhez. Ezek közül a legfontosabbak: a hatóságok koordinációjának javítása a vízgyűjtő területekről és parti területekről szóló terv révén, valamint a tervezés egy formájaként árvízkockázati térképek kidolgozása. Mindegyiknél a helyes gyakorlatokból származó információkat kell alkalmazni.

2.4.1

E terv kivitelezéséhez alapvetően fontos a tagállamok, az Európai Bizottság és egyéb érintett csoportok együttműködése oly módon, hogy a meghatározott feltételek mellett felelős munkát végezzenek az árvízkockázatok megelőzésében.

2.4.2

A cselekvési program várható költségeit nehéz megbecsülni. Mindenesetre az árvízvédelem nyújtotta minőségi előny az európai polgárok, vagyontárgyaik és az érintett emberek és területek szempontjából nézve egyértelműen meghaladja a költségbeli hátrányokat.

2.5

A javaslat tartalmaz egy mellékletet is, amely nagyon fontos az árvízkockázat-kezelési tervek és a kockázati térképek kidolgozásához és alkalmazásához, mivel lehetőséget ad ezek bizonyos szintű harmonizálására a kitűzött célok alapján.

3.   Általános megjegyzések

3.1

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság közleményét, amely az árvizek következményeinek enyhítése céljából a sok tagállamban működő megelőzési rendszerek javítását és harmonizálását szolgálja. Mindazonáltal úgy véli, hogy először a probléma részletesebb elemzését kellene elvégezni azért, hogy eldönthessük, milyen intézkedéseket kell megtenni, különösen a leghatékonyabb megelőző tevékenységek megtalálása érdekében, amelyekkel az árvízkárok nagy részét elkerülhetnénk. Másodszor meg kellene határozni bizonyos alapvető fogalmakat, amelyek kimaradtak a javaslatból, azért, hogy a lehető legegységesebben lehessen elvégezni a kezelési tervekben és a kockázati térképeken javasolt intézkedéseket.

3.2

Az áradás a folyórendszerek és tengerpartok normális működésével összefüggő természetes jelenség, ezen azt értjük, hogy a földtani időbeosztás egységei sokkal nagyobbak, mint a gazdasági vagy várostervezési kezelés során általában alkalmazott időegységek. Ezért az „ismétlődési” periódus a következőket jelenti:

Akár 100, akár 500 év múlva következik is be az áradás, a víz egy eláraszt egy bizonyos földterületet;

ezek az árvizek biztosan bekövetkeznek;

az árvizek bármikor bekövetkezhetnek.

A vízügyi tervezési gyakorlatban alapvetően a következő fogalmakat használják:

a folyómeder, illetve árok az a terület, amely állandóan vagy időszakosan víz alatt van a normális maximális vízszint idején;

az ártér azon elméletileg meghatározott szint alatti terület, amelyet a statisztikailag 100-500 évente ismétlődő áradásokkor elérhet a víz. Az árterek nem befolyásolják a (köz- vagy magán-) területek jellegzetességeit, és az illetékes hatóság használati korlátozásokat vezethet be, hogy garantálja a személyek és vagyontárgyak biztonságát;

az árterületek között általában találunk mocsarakat, erdei és egyéb ártereket, a hegyvidékeken a zuhatagok hordalékkúpjait, lápokat, sárlagúnákat, és számos olyan (nagy ökológiai értékkel rendelkező ökoszisztémával kapcsolatos) elemet, amelyek jelzik az azon jelenségek által elért vízszintemelkedés határait, amelyek, mint már említettük, a folyami, illetve tengerparti mozgásokkal együtt járó természetes események.

3.3

Az árvízkárok súlyossága összefügg azzal, hogy az ember mire használja az ártereket: az olyan tevékenységek, amelyek beavatkoznak a természetes vízrendszerek normális működésébe, alapvetően megváltoztatják a folyók és tengerpartok környezetét. Ily módon megnő az emberekben és vagyontárgyakban szélsőséges károkat okozó, illetve abnormális működés kockázata. Az EGSZB úgy véli, az árvizek veszélyességét és jelentőségét fokozó tényezőkként kellene kezelni a következőket:

a hosszú ideig jellemző nem megfelelő talajhasználat, amely a (ma már elfogadhatatlan) tudományos és technikai ismeretek semmibe vételéből ered;

ezen ismeretek figyelmen kívül hagyásával végzett árvízkockázat-kezelés (folyószabályozás, a megáradt folyó vizének elvezetése, víztározók és gátak építése, árvízvisszartó területek gáttal való elválasztása a folyómeder közelében). Olyan intézkedések, amelyek már több alkalommal elégtelennek, illetve általában véve, főként a folyók alsó folyásánál, terméketlennek bizonyultak.

3.4

A természeti tényezők, különösen az éghajlat változásának következményeképpen egyre növekedő árvízkockázat miatt nagy erőket kell kutatásra fordítani, hogy meghatározhassuk azt, hogy ezek a változások milyen hatással lehetnek a folyók és tengerpartok dinamikájára, ezen keresztül az árterekre és egyebek között az olyan változókra, mint az ismétlődési periódus.

3.5

Az emberi tényezők (ezen területek használata és az itt élő lakosok száma) miatt egyre növekedő árvízkockázatot azon működő tervezési politikák alkalmazásával lehetne és kellene orvosolni, amelyeket az árterek fenntartható használatára és a kockázatok csökkentésére alkotnak.

4.   Konkrét megjegyzések

4.1

Az EGSZB egyetért azzal, hogy a kockázatkezelés célja a kockázat okai valószínűségének és hatásainak a csökkentése, általában a megelőzés, az árvízvédelem, a tájékoztatás stb. céloknak az Európai Bizottság leírása szerinti integrációs folyamata által. A lehetséges tevékenységeket és intézkedéseket, valamint az egyes esetekhez legmegfelelőbb intézkedés kiválasztásához alkalmazandó kritériumokat azonban csoportosítani kellene. Tájékoztatásképpen, megelőző intézkedésnek tekinthetők:

természetes árvízvédelmi intézkedések, pl. a víz természetes elszivárgásának javítása vagy visszaállítása a talaj tömörségének csökkentésével, illetve a hegyvidéki erdők újratelepítésével; az (egykori) természetes árvízvisszatartó területek visszanyerése, az árhullám folyási és továbbterjedési sebességének lassítása a kiegyenesített folyószakaszok visszarendezésével, a csapadék elszivárgásának javítása a lakott területeken.

az ártereknek a potenciális károkra való érzékenységét megváltoztató tevékenységek (előrejelző és figyelmeztető rendszerek, az ártérhasználat megtervezése és korlátozása stb.)

a megáradt folyón végzett tevékenységek (vízügyi és vízműtani intézkedések). Ezek lehetnek strukturális (vízduzzasztók, folyószabályozás, gátak stb.) vagy nem strukturális jellegűek (a városi használat korlátozása, a vagyontárgyak megóvására és biztosítására szolgáló programok stb.);

4.2

Az EGSZB azt javasolja az Európai Bizottságnak, hogy a kezelési tervekbe mint alapelveket és nem strukturális jellegű (6) intézkedéseket bővebb kifejtésre építsék bele a következőket:

a folyami és tengerparti vízrendszerek közelítése a természetes működéshez, amivel javítjuk a területek és a vízgyűjtő önszabályozása természetes elemeinek a helyreállítását (az érintett hegyvidéki területek újraerdősítése, a mocsarak és a hozzájuk kapcsolódó ökoszisztémák védelme, eróziószabályozási vonalak és a folyómedrek leülepítése, programok a különösen veszélyeztetett területek más célra való használatára és helyreállítására stb.);

fenntartható fejlődés elérése az ártereken a következő eszközökkel:

i.

az ártereknek az árvizek természetes rendszerével összhangban lévő használata kiaknázható gazdasági potenciáljának a megbecsülése;

ii.

a tervezés, különösen a várostervezés különböző területein az említett modellekre való áttérés megtervezése.

Ez az a kontextus, amelyben a „hosszú távú stratégiai tervezés” elvét kell alkalmazni. Az előre jelzett változást nem csak figyelembe kell venni, ahogy az az Európai Bizottság közleményében található, hanem alapvetően korrigálni is kell azokban az esetekben, amelyekben elég valószínű, hogy fennmaradhat, vagy még növekedhet is a jelenlegi kockázat.

4.3

Az árvízvédelem javítását célzó intézkedések kiválasztásához megfelelő iránymutatásokat és kritériumokat kell meghatározni:

nem engedhető meg, hogy az árvízvédelem hatékonyabbá tétele következtében más helyen rosszabbodjon a vízügyi helyzet (pl. nagyobb mennyiségű víz elvezetése által, a vízállás növelésével vagy az árhullám felgyorsításával a folyó alsó folyásán);

a fenntartható fejlődés értelmében a technikai védőberendezések létesítése előtt, amennyiben lehetséges, a vízgyűjtő területek helyreállítására teendő intézkedéseket és a természetes intézkedéseket kell előnyben részesíteni az árvíz felszíni, károkat nem okozó, visszatartására („inkább széles, mint magas legyen a vízállás”);

lehetőség szerint olyan intézkedéseket kell előnyben részesíteni, amelyek várhatóan jól kiegészítik egymást a fenntartható fejlődés egyéb céljaival (pl. a Víz Keretirányelv célkitűzései a vizek minőségével és a felszín alatti vizekkel kapcsolatosan, a természetvédelemmel foglalkozó európai irányelvek céljai).

4.4

A világ különböző pontjain elsősorban a hetvenes évektől kezdődően szerzett árvízkockázat-kezelési tapasztalatokból egyértelműen kiderül, hogy a megelőző tevékenységek elvégzésével kapcsolatos legfőbb nehézségek nem technikai jellegűek, és nem lehet pusztán kockázati vagy veszélyességi térképek segítségével megbirkózni velük. Az Egyesült Államokban például a Hadmérnöki Testület több mint 20 000 darabos kockázatitérkép-gyűjteménnyel rendelkezik, amelyet azonban nagyon kevés hatóság vesz igénybe, és még ha használják is, olyan strukturális jellegű intézkedések mellett döntenek (folyószabályozás, duzzasztó- és gátépítés stb.), amelyek sokszor nem voltak képesek megfelelően kordában tartani az áradásokat, és számos elvileg elkerülhető kárt okoztak, mivel a hatóságokban és a lakosságban is hamis biztonságérzetet keltettek.

4.5

Ki kell emelni, hogy az EU-ban éppen azok a korlátozottan hatékony tevékenységek – mint a vízduzzasztó és -elvezető infrastruktúra kiépítése – amelyeket a Strukturális Alapokból (az ERFÁ-ból és a Kohéziós Alapból) finanszíroznak. A megelőző jellegű intézkedéseket, akár strukturálisak, akár nem, általában kevésbé támogatják. Az EGSZB ezért úgy véli, fel kellene mérni, szükség van-e ezen cselekvési program részére külön pénzügyi keretet biztosítani, vagy ennek hiányában ki kell dolgozni a tevékenységeknek az Európai Bizottság által finanszírozott más programokba való beolvasztására vonatkozó iránymutatásokat.

4.6

Mindenesetre ezek a strukturális intézkedések nem elégségesek az árvizek megelőzéséhez vagy az árterek védelméhez. Csak tágabb kontextusban van értelmük, amelyben a várostervezést, a közlekedési vonalak (országutak, vasútvonalak, stb.) tervezését, a vízelvezető csatornák fenntartását és az evakuációt, valamint az árterek és az ökoszisztémák védelmét – amelyek szabályozzák a természetes folyásirányt – szintén figyelembe kell venni. Ennek alapján a jövőben pontosítani kellene a közlemény mellékletében szereplő iránymutatásokat, egyebek mellett a tervek kidolgozásához használható módszertani alapelvek és helyes gyakorlatok hozzáadásával.

4.7

Az árvízkezelési terveket alapvetően fontos lenne beépíteni a vízügyi keretirányelv kezelési tervei közé azért, hogy biztosítsuk az egész vízgyűjtő területre kiterjesztett tevékenységhez szükséges tervezés meglétét, amellyel összeegyeztethetjük a különböző szinteken (helyi, állami, nemzetközi ...) végzett hatékony intézkedéseket és tevékenységeket az összes érintett illetékes hatóság szükséges koordinációjával. Ennek ellenére kritériumokat és modelleket kell felállítani e két kompatibilis, de mégis különböző tervezési keret megfelelő integrációjához, egy ezt megkönnyítő irányelv révén. Ezek az elemek újabb kidolgozandó fejezetet nyitnának a mellékelt iránymutatások fejlesztésére vonatkozó javaslatban.

4.8

Az árvízkezelésnek a WFD keretébe való beépítése alapvetően a következőket jelenti:

az „árvíznek” a folyórendszerekhez és a partvidék dinamikájához tartozó normális jelenségként történő meghatározása, amely kivételes esetekben, bizonyos időközönként hatással lehet a vízminőségre és az ökoszisztémákra;

az „ártér” fogalmának meghatározása szoros összefüggésben a WFD cselekvési területeivel (talajhasználat, esetleges szennyezés, a vízminőséggel összefüggő ökoszisztémák stb.);

az árvízkockázat fogalmának meghatározása a WFD tárgyát képező vizeket érintő kockázatokkal és károkkal összefüggésben;

olyan kockázatkezelés kidolgozása, amely kifejezetten a WFD-ben leírt vízkezelésre vonatkozik (vízhasználat, költségtérítés, intézkedési tervek, védett területek kijelölése).

4.9

Az árvízkockázat-kezelésnek a WFD-ből származó tervezéssel kapcsolatos legfontosabb elemei a következők:

1.-

A kockázat fogalmának meghatározása és kockázatkezelés:

hidrológiai kockázatok, vízminőség és ökoszisztémák,

kapcsolódó geológiai kockázatok, földcsuszamlások, sárlavinák,

az állami tulajdonban lévő belvízi utak és parti vizek kezelése és helyreállítása,

az árvízkezelés ökológiai kritériumai,

urbanisztikai kritériumok.

2.-

Figyelmeztetések és vészhelyzetek:

területfelosztás,

hidrológiai információs rendszerek és vészhelyzet-megelőzési rendszer,

polgári védelem,

az előző szempontok normatív szabályozási kerete minden tagállamban,

az állampolgárok tájékoztatása,

az illetékes hatóságok közötti koordináció.

3.-

Egyéb szempontok:

multidiszciplináris kutatás és koordináció,

a kockázatokat fedező biztosítások,

biztonságos infrastruktúra-építés.

5.   Következtetések

5.1

Az EGSZB úgy véli, hogy az árvízmegelőzés, az árvíz elleni védekezés és az árvízkárok mérséklése ügyében tett bármiféle intézkedést integrálni kell a WFD, különösen a vízgyűjtők kezelési terve által létrehozott módszerekkel és eszközökkel, mert ez a terv lehetővé teszi az említett vízgyűjtőkhöz tartozó szárazföldi és tengerparti vizek kezelésével kapcsolatos összes tevékenység szabályozását. Ezért úgy véljük, szükséges volna mind a közlemény tartalmát, mind pedig az itt leírt megjegyzéseket egy közösségi irányelvbe foglalni. Ez megkönnyítené a kockázatkezelési terveknek a vízgyűjtő-kezelési tervek jellegzetességeihez való hozzáigazítását, így azok folyóink és tengerpartjaink különleges körülményeihez is igazodnának.

5.2

Az integráció hatékonysága érdekében a következő a teendő:

az intézkedésre váró, különösen a vélemény 4.7. pontjában említett alapfogalmakat pontosan meg kell határozni,

minden európai folyó és tengerpart esetében – különösen az éghajlatváltozás és az emberi tevékenység következtében fokozottan veszélyeztetett területeken – alaposan értékelni kell a jelenlegi helyzetet.

szorgalmazni kell az árvizek káros hatásait megelőző tevékenységeket. A lakosságra irányuló, a szükséges oktatáson és tájékoztatáson keresztül megvalósuló összes intézkedést ideértjük.

5.3

A javasolt közlemény mellékleteiben említett kockázatkezelési terveket és kockázati térképeket tovább kell fejleszteni abból a célból, hogy világos osztályozás készüljön a tevékenységekről és intézkedésekről, figyelembe véve, melyek a legfontosabbak, és melyek állnak leginkább összhangban a rendelkezésre álló anyagi forrásokkal, valamint azokkal a kritériumokkal, amelyek teljesítése szükséges a költségcsökkentés, valamint a lakosság és az anyagi javak érdekében. A legfontosabb cél az, hogy a folyami és tengerparti vízrendszerek természetes működését összeegyeztessük az emberi tevékenységekkel, azaz az ártereken integrált fenntartható fejlődést érjünk el.

5.4

Végül az EGSZB úgy véli, hogy az árvízkockázat-kezelés legfontosabb elemei, amelyek kapcsolatban állnak a WFD-ből származó tervezéssel, a kockázat, a figyelmeztetések és vészhelyzetek fogalmának meghatározása arra az időre, amikor bekövetkeznek ezek a jelenségek. Emellett nem szabad figyelmen kívül hagyni más közösségi intézkedéseket sem, melyek a multidiszciplináris kutatást és koordinációt ösztönzik, kimondottan az árvízkárok enyhítése szempontjából, valamint azokat, amelyek célja a károk fedezésére és az áldozatok anyagi veszteségének minimálisra csökkentésére szolgáló biztosítás kialakítása, mindenekelőtt pedig azokat, amelyek a belvizek és a partmenti vizek infrastrukturális projektjeinek biztonságával kapcsolatos éberségre és ellenőrzésre irányulnak.

Brüsszel, 2005. február 9.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

elnöke

Anne-Marie SIGMUND


(1)  HL L 327, 2000. december 22.,72. o. 72.

(2)  EGSZB-vélemény az Európai Parlament és a Tanács föld alatti vizek védelméről szóló irányelvére vonatkozó javaslatról (COM(2003) 550 final) – HL C 112 2004. április 30., 40–43. o.

(3)  Az Európai Parlament és a Tanács határozata, amelyben meghatározták a vízügyi politika területén elsősorban használt anyagokat. COM(2000) 47 final; Az Európai Bizottság közleménye a Tanács, az Európai Parlament, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság számára a „az árképzési politikáról és a vízi erőforrások fenntartható használatáról” COM(2000) 477 final; Az Európai Bizottság közleménye a Tanács és az Európai Parlament számára „Út a tengeri környezet védelmére és megőrzésére kidolgozandó stratégiához” COM(2002) 539 final.

(4)  Forrás: COM(2004) 472 final

(5)  Ebben az összefüggésben Tóth Sándor, az EGSZB „Mezőgazdaság,vidékfejlesztés és környezetvédelem” szekciójának tagjaként, a Magyar Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumból érdekes példaként említette a Tisza menti hosszútávú árvízmenedzsment és regionális fejlesztési programot.

(6)  Megjegyzés a német fordító számára


8.9.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 221/40


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye a következő témában: „Javaslat a Közös Agrárpolitika finanszírozására vonatkozó tanácsi rendeletre”

COM(2004) 489 final – 2004/0164 (CNS)

(2005/C 221/09)

A Tanács 2004. október 29-én, az EK-Szerzõdés 37. cikk (1) bekezdésének értelmében úgy határozott, hogy a következõ témában kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a fent említett kérdésben.

A munka előkészítésével megbízott „Mezőgazdaság, vidékfejlesztés és környezetvédelem” szekció 2005. január 13-án fogadta el véleményét. Az előadó Adalbert KIENLE volt.

Az EGSZB 2005. február 9-10-én tartott 414. plenáris ülésén (a február 9-i ülésen) 133 „igen” szavazattal, 6 tartózkodás mellett elfogadta a következő véleményt:

1.   Bevezető

2005. január 1-én kezdődött a mélyreható agrárreform megvalósítása. E reform kulcseleme a termeléstől függetlenített üzemi kifizetések rendszere, valamint a vidéki területek fejlesztésére történő fokozott odafigyelés. A közös agrárpolitika pénzügyi alapját az államfők 2002. októberi határozata képezi, amely megállapítja a 2006-os agrárkiadások felső határát az első oszlopra vonatkozóan a 25-tagú EU számára 2013-ig. Ennek 2013-ig nem szabad túllépnie a 25-tagú EU-ra vonatkozó 2006-os agrárkiadások tényleges szintjét. Az EU 2007–2013-as időszakra vonatkozó pénzügyi terve, amely az EU teljes finanszírozását szabályozza, tekintetbe veszi ezt az agrárszektort érintő határozatot. Az egész agrárpolitika kiadásai, beleértve a vidékfejlesztést is (a 27-tagú EU számára) 2007-ben mintegy 57,18 milliárd eurót tesznek majd ki, és 2013-ig 1,1 százalékkal növekednek (2004-es árakat véve alapul).

A Közös Agrárpolitika finanszírozását célzó jelen európai bizottsági tervezet tárgya azonban nem a Közös Agrárpolitikára szánt eszközök eredete és felhasználása, mint ahogy a címből ez feltételezhető volna. A tervezet sokkal inkább a mezőgazdaság és a vidéki területek fejlesztésének költségvetési technikai megvalósításával foglalkozik.

2.   Az Európai Bizottság javaslatának tartalma

Az Európai Bizottság a jelen tervezettel meg kívánja teremteni az EU Közös Agrárpolitikája, beleértve vidékfejlesztési politikája számára a költségvetési alapokat 2007–2013-as évekre. Egyetlen jogi aktusnak kell tartalmaznia a Közös Agrárpolitika finanszírozásának szabályozását. A javaslatot úgy kell tekinteni, mint ami összefügg a vidéki területek fejlesztésének elősegítéséről szóló rendelettervezettel. Az Európai Bizottság ennek során egyszerűsítésre és nagyobb hatékonyságra törekszik. E kettőt szigorúbb felügyeleti, értékelési és beszámoltatási rendszerrel kívánja elérni.

2.1   A pénzalapok kialakítása

2.1.1   Eddig: Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap (EMOGA)

A Közös Agrárpolitika eddigi finanszírozására létrehozott Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap (EMOGA) garancia és orientációs részlegre oszlik. A garancia részleg végzi a következő feladatokat: közös agrárpiaci szervezés (közvetlen kifizetések, exporttérítések, intervenciós felvásárlások), bizonyos kiadások állatorvosi és növényvédelmi területen, valamint a Közös Agrárpolitikával kapcsolatos tájékoztatással és értékeléssel összefüggő intézkedések. Ezenkívül a Garanciarészleg egyes területekre kiterjedően finanszíroz bizonyos, a vidéki területekre vonatkozó intézkedéseket (agrárkörnyezetvédelmi intézkedések, kompenzáció hátrányos helyzetű területek számára, erdőtelepítés, korkedvezményes nyugdíjazás), valamint beruházási intézkedések olyan területeken, melyek nem tartoznak az 1. Célkitűzésbe.

Az orientációs részleg finanszírozza azokat az egyéb beruházással kapcsolatos kiadásokat a vidékfejlesztésben, amelyek nem tartoznak az EMOGA garancia részlege alá, tehát az 1. Célkitűzés területein való intézkedéseket, illetve a Leader+-kezdeményezést.

2.1.2   A Közös Agrárpolitika jövőbeni pénzalapjainak alapelvei

Az új Alapoknak hasonlóaknak kell lenniük szerkezetükben az EMOGÁ-hoz. Az Alapok irányítását egy bizottság végzi, amely a tagállamok és az Európai Bizottság képviselőiből áll (Alapok Bizottsága, 41. cikk). Minden, az új Alapokból finanszírozott intézkedést számla elszámolási eljárásnak kell alávetni. Eddig ez csupán a garancia részleg intézkedéseire volt érvényes. Az orientációs részlegből finanszírozott intézkedések felülvizsgálata mindezidáig a (strukturális alapokra vonatkozó 1260/1999. sz. rendelet szerinti) többéves támogatási programok keretében történt.

2.1.3   Az új Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA)

Az EMGA hasonló a Közös Agráralapok meglévő garancia részlegéhez (EMOGA) és, mint ez idáig is, többek között az intervenciós felvásárlásokra, export-visszatérítésekre, közvetlen kifizetésekre, a tájékoztatás és az értékesítés ösztönzésére vonatkozó intézkedéseket van hivatva finanszírozni. Az eddigi, a vidékfejlesztést szolgáló támogatásokat ezentúl nem az EMGA-ból folyósítják. Ezért a jövőben az Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alap (EMVA) felel.

2.1.4   Az új Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alap (EMVA)

Az új EMVA Alapból kell a jövőben minden, a vidékfejlesztéssel kapcsolatos rendelkezést finanszírozni, miáltal a második pillér finanszírozása leegyszerűsödik. Az Alapnak össze kell fognia mind az EMOGA orientációs részlegéből származó pénzeszközöket, mind az EMOGA garancia részlegéből származó, vidékfejlesztésre szánt pénzeszközöket. Az 1. pillér modulációs eszközeivel együtt, amelyek az 1782/2003/EK rendelet 10. cikke alapján végrehajtott pénzelvonásból adódnak, így 2013-ban az Európai Bizottság elképzelései szerint a vidékfejlesztésre szánt pénzeszközök összesen 14,2 milliárd eurót tesznek majd ki (a 27-tagú EU-ban, 2004-es árakon számolva).

2.2   A kifizetések és az ellenőrzés lefolyása

2.2.1   Kifizető ügynökségek

Az Európai Bizottság javaslata értelmében a megvalósításhoz továbbra is kifizető ügynökségek állnak majd rendelkezésre, melyeket a tagállamok állítanak fel. A kifizető ügynökségek a tagállamok által engedélyezett szolgálatok vagy szervezetek, amelyeknek az lesz a feladatuk, hogy a pályázatokat elbírálják, a megtörtént kifizetéseket nyilvántartsák és a szükséges okmányokat az Európai Bizottság elé terjesszék.

2.2.2   A fizetés módja és a költségvetési kötelezettségvállalás

Az EMGA-ból történő kifizetések havi rendszerességgel történnek, az EMVA-ból történő kifizetések pedig negyedévenként. A rendelettervezet szerint a költségvetési kötelezettségvállalás az EMVÁ-nál programokra lebontva, több évre történik, évenkénti bontásban. Ennek során az ún. „n+2”-es szabály van érvényben, ami azt jelenti, hogy automatikusan megszűnik a költségvetési kötelezettségvállalás ez után az időszak után. Az „n+2”-es szabály azt jelenti, hogy az egy program keretén belül rendelkezésre álló pénzeszközöket a folyósításuk utáni második év lejárta előtt („n” = a folyósítás éve) el kell költeni.

2.2.3   Információk továbbítása az Európai Bizottságnak

A tagországoknak el kell juttatniuk az Európai Bizottság számára a kiadásigazoló nyilatkozatokat, illetve a költségvetési év végén az évi zárszámadásokat, valamint igazolást arról, hogy az eljuttatott elszámolások teljeskörűek, pontosak és megfelelnek a tényeknek. Ezenkívül még új elem, hogy a kifizető ügynökség vezetőjének mellékelnie kell egy megbízhatósági nyilatkozatot. Az EMVA kiadásai esetében a kifizető ügynökségnek ezen kívül, az Európai Bizottság javaslata alapján, programok szerint lebontott évi zárszámadást is kell készítenie.

2.2.4   Végső elszámolás és megfelelőségi elszámolás, valamint pénzügyi beszámoló

A rendeletjavaslat szerint az Európai Bizottság április 30-a előtt zárja le a kifizetési ügynökségek elszámolásait. A végső elszámolási határozat az átadott számlák teljeskörűségére, pontosságára és a tényeknek való megfelelésére vonatkozik. Az eddigi eljárásmódokhoz hasonlóan az Európai Bizottságnak meg kell vizsgálnia, ki kell-e iktatni vajon, ha pedig igen, mely összegeket kell kiiktatni a közösségi finanszírozásból (megfelelőségi zárójelentés). Újdonság a 24-ről 36 hónapra hosszabbított határidők a pénzügyi korrekcióra. Az Európai Bizottságnak évente szeptember elseje előtt (eddig: július elseje előtt) be kell nyújtania az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak egy pénzügyi beszámolót az alapok kezeléséről.

3.   Általános megjegyzések

3.1   A társadalom számára a támogatásnak elfogadhatónak és követhetőnek kell lennie

Az EGSZB tisztában van azzal, hogy a Közös Agrárpolitika számára juttatott pénzeszközök az EU összköltségvetése tetemes – bár időben viszonylag csökkenő tendenciát mutató – hányadát teszik ki. Éppen ezért tartja az EGSZB elengedhetetlennek, hogy a mezőgazdaság és a vidéki területek támogatása a társadalom számára követhető és elfogadható legyen. Ehhez, az EGSZB véleménye szerint két feltételnek kell teljesülnie:

A befizetéseknek lehetőleg a csökkentések nélkül kell megérkezniük a végső kedvezményezettekhez.

Hatékony ellenőrzéssel kell megelőzni a visszaéléseket.

3.2   Innovatív kezdeményezések az egyszerűsített lebonyolítás érdekében

Az EGSZB a jelen rendelettervezetben a jobb költségvetés technikai lebonyolítás és az egyszerűsítés érdekében tett különféle innovatív kezdeményezéseket vél felfedezni. Az EGSZB véleménye szerint helyes és értelmes a tartalmilag világosan kettéválasztott két alapon keresztül történő finanszírozás. A rendelet döntő lépést jelent az egyszerűsítés elérésében. Egyetlen jogalap szerint szabályozzák majd a Közös Agrárpolitika finanszírozását. Az eddigi két ellenőrzési rendszer helyett egy ellenőrzési rendszert vezetnek be. Egységesítik a különféle pénzügyi irányítási rendszereket a vidékfejlesztéssel kapcsolatos intézkedések tekintetében. Megmarad azonban egy második pénzügyi irányítási rendszer az EMGA rendelkezéseire vonatkozóan. A vidékfejlesztés támogatásáról szóló rendelettervezet az 5 programozási rendszert egyetlen programozási rendszerre szűkíti és csökkenti a programok számát is. Az EGSZB elismeri az egyszerűsítéseket, melyek különösen a brüsszeli adminisztrációban lesznek majd érzékelhetőek.

3.3   Az egyszerűsítések érezhetővé kell, hogy váljanak a kedvezményezettek számára

Az EGSZB véleménye szerint az egyszerűsítésnek feltétlenül minden szinten érzékelhetőnek kellene lennie. Ennek hasznát kell, hogy vegye mind az EU, mind a tagállam és a végső kedvezményezett. Az EGSZB számára különösen fontos, hogy a bürokratikus lebonyolítás egyszerűsítése eljusson az igazgatási lánc legvégére, a gazdálkodókhoz is. Az európai gazdálkodók jelenlegi helyzetét nagymértékben a bürokrácia alakítja, beleértve a segélyek gyakran késedelmes kifizetését is. Szélsőséges példa erre a SAPARD esete (előcsatlakozási mezőgazdasági és vidékfejlesztési segélyek a csatlakozó országok számára), amit legutóbb még az Európai Bíróság is elítélt. Kicsi azonban annak kockázata, hogy a mezőgazdasági termelőknek jogtalanul kifizetett összegeket ne lehessen visszakövetelni. Ezért tartja az EGSZB sürgősen szükségesnek a végső kedvezményezetteknél a gyors és lehetőleg nem túl bonyolult támogatás elérését.

3.4   Az igazgatási költségek lehetséges csökkentése

Az egyszerűsítést, mint célt, az Európai Bizottság ugyan kielégítő módon elérte, nem így azonban a tagállamok. Sőt a rendelet egyes részei az egyszerűsítés ellen hatnak és növelik az igazgatási igényt. Az EGSZB sajnálatát fejezi ki, hogy a kifizető ügynökségeknek az eltérő fizetési módok és költségvetési kötelezettségvállalás miatt továbbra is két pénzügyi irányítási rendszert kell vezetniük. Ezért feltétlenül figyelni kell arra, hogy ez a két rendszer „áramvonalas” legyen, annak érdekében, hogy a ráfordítási költségeket a lehető legalacsonyabb szinten lehessen tartani. Ennyiben tehát további kiigazításokra van szükség, különösen a vidékfejlesztés támogatásáról szóló rendelet esetében. A kiegészítő okmányok elkészítése a tagállamok részéről további ráfordítást igényel.

3.5   A tagállamokkal szembeni szigorúbb követelmények

A tagállamok számára a jelen bizottsági javaslat nagyobb pénzügyi felelősséget jelent a meghosszabbított előfinanszírozási idő, a szűkebb határidők, valamint a pénzeszközöknek az Európai Bizottság által történő visszavonását lehetővé tevő rendelkezések miatt. Az EGSZB alapjában véve üdvözli, hogy a pénzeszközök visszaszerzésének szabályozása révén a kifizetett támogatási pénzeszközökért a felelősség nem kizárólag az EU-t, hanem a tagállamokat is terheli. A pénzeszközök hatékony és átlátható felhasználása érdekében szükséges, hogy a jogtalanul kifizetett pénzeszközöket vissza lehessen szerezni, hosszabb idő eltelte után is. Több tagországnak a megnövekedett felelősséggel kapcsolatos kritikájának ismeretében az EGSZB nagyon pontosan figyel majd arra, nehogy ezek a tagállamok elveszítség érdeklődésüket a programok iránt – a potenciális végkedvezményezettek terhére. Az is cél, hogy a tagállamok nagyobb fegyelmet tanúsítsanak a kifizetések szigorúbb határidejével kapcsolatban is (határidőszabályok). Az EGSZB üdvözli a kifizetés korlátozását, azonban egy ennyire szűk időbeli korlátozást túlzottnak tart, ezért felszólítja az Európai Bizottságot, hogy az előirányzott határidőket gondolja újra át.

3.6   A „meta-támogatásnak” továbbra is kivételesnek kellene maradnia

Az EGSZB aggályosnak tartja, hogy a technikai segítség kiterjesztésével az alapok tulajdonképpeni céljára – a mezőgazdaságra és a vidékfejlesztésre – szolgáló pénzeszközöket vonnak el. Az effajta „meta-támogatásnak”, azaz a tulajdonképpeni támogatást végrehajtó intézmények és struktúrák támogatásának, nem szabadna uralkodóvá válnia. Ez korlátozódjon inkább továbbra is a valódi szükségletekre. Az EGSZB ennek során különösen azt bírálja, ha a Közösség támogatja egy tagállam irányítási és ellenőrzési struktúráinak fel-vagy kiépítését. Ugyanis ez kétségtelenül a tagállamok kötelessége. Az EGSZB azt javasolja, hogy a technikai segítséget csak néhány kivételes esetben, és időben korlátozott módon lehessen kiterjeszteni. Az ilyen jellegű támogatások szigorú ellenőrzése érdekében az EGSZB ebben az esetben az Európai Bizottság indítványát kéri.

4.   Különös megjegyzések

4.1   A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alap megnevezése (EMVA)

Az új Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alap, az EMVA, a vidéki területek támogatásáról szóló rendeletben az Európai Mezőgazdasági Alap a Vidékfejlesztésre nevet viseli (EMAV). Az EGSZB azt kéri, hogy ezeket a különböző megjelöléseket kerüljék el, és az alapnak legyen a rendelet szövegeiben egy egységes megnevezése.

4.2   Igazgatási ráfordítás

4.2.1   Az igazolási eljárás kiterjesztése (7. cikk)

Pótlólagos igazgatási ráfordítás adódik az igazolási eljárásnak a monitoring-rendszerekre való kiterjesztéséből (7. cikk). Eddig az igazolást kibocsátó szervezet az Európai Bizottsághoz eljuttatott évi zárszámadások teljeskörűségét, pontosságát és ténybeli megfelelését ellenőrizte. Most azonban az igazolást adó szervezetnek a felhatalmazott kifizetőhelyek „irányítási, monitoring- és ellenőrzési rendszereit, valamint azok évi zárszámadásait” kell igazolniuk. Az EGSZB követeli, hogy tisztázzák, szükség van-e egy ilyen igazolásra. Célként inkább azt kellene kitűzni, hogy az igazolást adó szervezetek munkáját egységesen a kifizető ügynökségek tényleges kiadásainak igazolására koncentrálják.

4.2.2   Az évi zárszámadások elkészítése (8. cikk)

Az Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alap (EMVA) kifizetéséhez évi zárszámadásokat kell készíteni, a finanszírozási rendszer azonban (költségvetési kötelezettségvállalás, előlegek, időközi kifizetések, utolsó részletek) a program teljes lefutási idejére irányul. Az EGSZB attól tart, hogy a kifizetőhelyeknek mind az évi zárszámadáskor, mind egy program végső lezárásakor kiadásaikat meg kell adniuk, aminek alapján magasabb ráfordításra lesz szükség. Az éves beszámolókat egyenként kell elfogadni.

A kifizetőhelyeknek ezenkívül az EMVA egyes programjaira történő kiadásairól külön évi zárszámadásokat kell benyújtania. Azok az igazoló szervek, amelyek eddig az évi zárszámadás keretén belül nyújtották be igazolásaikat, ezután az elkülönített éves beszámolók számára kell, hogy ezeket az igazolásokat kiállítsák. Az EGSZB sajnálkozását fejezi ki amiatt, hogy nem ért el az Európai Bizottság további egyszerűsítést, a ráfordítást azonban képviselhető álláspontnak tartja.

4.2.3   Kiegészítő okmányok (8. cikk)

Az évi zárszámadáshoz mellékelni kell a kifizető ügynökség vezetőjének megbízhatósági nyilatkozatát. Az EGSZB nem látja ennek szükségességét, mivel létezik már egy a kifizető ügynökségek, illetve az igazoló helyek létrehozásán alapuló ellenőrző rendszer. Az EGSZB nézete szerint nem lesz elégséges, ha csak a kifizető ügynökség vezetője igazolja az adatok helyességét.

4.3   Finanszírozás

4.3.1   A technikai segítség finanszírozásának kiterjesztése (5. cikk)

A technikai segítség finanszírozását ki kellene terjeszteni mind a Közös Agrárpolitika elemzésére, irányítására, figyelemmel kísérésére, valamint végrehajtására, mind az ellenőrző rendszerek és a technikai és adminisztratív segítség felépítésére. Ehhez járul még a végrehajtó ügynökségeknek, az 58/2003/EK rendeletnek megfelelő finanszírozása, és a tájékoztatási és figyelemfelkeltő intézkedések finanszírozása, valamint a vidékfejlesztés keretében (beleértve a gazdasági szereplők hálózatának kiépítését is) olyan intézkedések foganatosítása, melyek elősegítik a közösségi szintű együttműködést és tapasztalatcserét. Ennek a pénzeszközök központi irányítása keretén belül kell történnie. Az EGSZB nem ért egyet azzal, hogy egy adott tagállam közigazgatását a Közösségen keresztül támogassák.

A hálózat kiépítésének elősegítése ezzel szemben értelemszerűen az Európai Bizottság feladata.

4.3.2   A pénzösszegek visszaszerzése (32. cikk, 33. cikk, 35. cikk)

Megerősítik a tagállamok részvételét a pénzügyi következmények viselésében, ha nem sikerül visszaszerezni a pénzösszegeket. Az Európai Bizottság a javaslat szerint ráterhelheti a tagállamra a visszaszerzendő összegeket, amennyiben nem vonta be az összes lehetséges közigazgatási vagy jogi eljárást az összegek visszaszerzéséhez (az EMGA-ból származó kifizetések esetében: az első hivatali vagy jogi ténymegállapítást követő évben). Ez eddig nem volt lehetséges. Ha 4 éven belül nem sikerül visszaszerezni az összegeket (ha a visszaszerzés a tagállamon belül bírósági ügy tárgyát képezi: 6 éven belül), úgy a pénzügyi következményeket 50 %-ban a tagállam viseli. Mindezidáig egyedül a Közösség viselte a pénzügyi következményeket. Az EGSZB általában is üdvözli a tényt, hogy nem csupán az Európai Bizottság, hanem a tagállamok is magukra vállalják a felelősséget a kifizetésekért. Ez arra is befolyással lesz majd, hogy a tagállamok támogatási struktúráikat és azok ellenőrzését nagyobb gonddal alakítsák ki. A megnövekedett pénzügyi felelősség nem vezethez azonban ahhoz, hogy a tagországog elveszítsék a programok iránti érdeklődésüket. Abból kiindulva, hogy az eljárási időtartam 4 ill 6 évet is igénybe vehet, az EGSZB azt javasolja, hogy gondolják végig a tagállamok részvételének százalékos arányát és az időtartamait.

4.3.3   Az előleg-kifizetés korlátozása 7 %-ra (25. cikk)

A 25. cikk értelmében, az előleg, melyet az Európai Bizottság a vidékfejlesztési program jóváhagyása után a tagállam által megnevezett kifizető ügynökségnek fizet, az EMVA részesedésének 7 %-ára korlátozódik. Az EGSZB ezt a korlátozást elfogadhatónak tartja, mivel léteznek már hasonló korlátozások, és mert nem kell tartani a kifizető ügynökségek likviditásából származó hátrányoktól.

4.4   Határidők (16. cikk)

A 16 cikk értelmében, az adott költségvetési év október 15-e a tagállamok által elhalasztott kifizetések végleges határideje. Bizonyos mértékben az utólagos kifizetések elkerülhetetlenek (pl. bírósági ítéletek esetén). Az igazgatási szerveknek szükségük lesz a nagyobb időbeli mozgástérre, különösen a termeléstől független üzemi kifizetések új rendszerére való átállással. Ezért az EGSZB október 15-ét kedvezőtlennek tartja.

4.5   A finanszírozás elutasításának határideje (31. cikk)

A 31. cikk szerint (megfelelőségi zárójelentés) az Európai Bizottság, bizonyos feltételek fennállása esetén (ha nincs megfelelés a közösségi előírásokkal, ha erőfeszítéseket kell tenni a tagállammal való kiegyezés érdekében) a finanszírozást elutasíthatja. Ez nem érvényes azokra a kiadásokra, amelyek több mint 36 hónappal az előtt történtek, hogy az Európai Bizottság a szóban forgó tagállammal írásban közölte volna a felülvizsgálat eredményét. Ez az „elévülési határidő” eddig 24 hónap volt. A változtatás kibővíti az Európai Bizottság lehetőségeit ahhoz, hogy elkerülhesse azokat a kifizetéseket, melyek nincsenek összhangban a közösségi joggal. Az EGSZB azonban értelmét látja, az ilyen jogszerűségi felülvizsgálatánál, ha viszonylag szoros határidőt, ahogyan az eddigi szabályozás esetében is fennáll. Az EU időben történő beavatkozása szintén a megelőzést szolgálná, és fegyelmezettebbé tenné a tagállamokat.

4.6   A kifizetések csökkentése az Európai Bizottság által (17. cikk)

Az Európai Bizottság a 17. cikkben fenntartja magának a jogot, hogy a tagállamoknak havonta kifizetendő összeget lecsökkentse vagy akár fel is függessze. Az Európai Bizottságnak, amellett a lehetősége mellett, hogy a végső elszámolás keretében a kifizetéseket visszaszerezze, illetve, hogy ne fizessen, most arra is lehetősége van, hogy – amennyiben a közösségi pénzeszközöket nyilvánvalóan rosszul használták fel – egy ideig lecsökkentse az anyagi támogatásokat. Ez az eljárás már eddig is létezett a gyakorlatban. Az EGSZB véleménye szerint támogatható az e gyakorlatnak megfelelő jogi alap kidolgozása.

Brüsszel, 2005. február 9.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

Elnöke

Anne-Marie SIGMUND


8.9.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 221/44


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye a következő témában: „Javaslat a 2759/75/EGK, 2771/75/EGK, 2777/75/EGK, 1254/1999/EK, 1255/1999/EK és 2529/2001/EK rendeleteket a rendkívüli piactámogatási intézkedések tekintetében módosító tanácsi rendeletre”

COM(2004) 712 final – 2004/0254 (CNS)

(2005/C 221/10)

2004. december 3-án a Tanács úgy határozott, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződés 37. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a fent említett kérdésben.

A munka előkészítésével megbízott „Mezőgazdaság, vidékfejlesztés és környezetvédelem” szekció az állásfoglalást 2005. január 13-án fogadta el. Előadó: Leif Nielsen.

2005. február 9–10-én tartott, 414. plenáris ülésén (a február 9-i ülésen) az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 135 igen szavazattal, 6 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt:

1.   Háttér

1.1

Komoly fertőző állatbetegség-járványok kitörése – mint például a szivacsos agysorvadás (BSE), a száj- és körömfájás, a sertéspestis és a baromfikat megtámadó Newcastle-kór – az EU-ban az állati termékek piacán újabb és újabb válságos helyzeteket idézett elő. Ha ilyen nagyobb területre kiterjedő járványos állatbetegség tör ki, a járvány további terjedését az állatok elpusztítása és kereskedelmi korlátozások révén előzik meg. Általában eddig az állatorvosi alap fedezte megközelítőleg 50 %-ban a tagállamoknak a járvány leküzdésére fordított költségeit.

1.2

Ehhez még hozzájárul az is, hogy az érintett termékek piaci helyzete nehezebb lett, többek között a kereskedelmi tilalmak és a lezárt területek miatt. Ebben a helyzetben a disznóhús-, a tojás-, a baromfi-, a marhahús-, a tej- és tejtermékszektor, valamint a birka- és kecskehússzektor piaci szervezetei a piactámogatási intézkedések lehetőségeihez folyamodnak. Az ilyen rendkívüli intézkedések alkalmazásának döntő feltétele, hogy az érintett tagállamok megtegyék a szükséges lépéseket az effajta járványos állatbetegségek továbbterjedésének megakadályozására. A piactámogatási intézkedések meghozatala mindig csak egy járulékos intézkedés és kizárólag csak a feltétlenül szükséges mértékben és időszakra hozhatóak az érintett piac védelme érdekében.

1.3

A különböző rendkívüli intézkedéseket, melyeket az Európai Bizottság komitológiai eljárás révén fogadott el, eredetileg teljesen közös finanszírozás keretében hajtották végre, például a nyolcvanas évek végén és a kilencvenes évek elején a sertéspestis esetében. 1992-ben alkalmaztak első alkalommal nemzeti szintű közös finanszírozást a sertéspestis kitörésekor. Mivel nem volt egyértelmű, hogy pontosan milyen mértékű a finanszírozás, az Európai Bizottság 1994-ben úgy határozott, hogy ezt 70 %-ban határozza meg, és rögzíti az állatok maximális számát is. Ugyanezt a döntést alkalmazták később a marhahússzektor esetében is a szivacsos agysorvadás és a száj- és körömfájás elleni küzdelemben. 2001 óta a nemzeti szintű közös finanszírozás 50 % körül mozgott, ami arra vezethető vissza, hogy a Számvevőszék megkövetelte a párhuzamosságot az állatorvosi intézkedések és a piactámogatási intézkedésekre vonatkozó közös finanszírozás között.

1.4

Az Európai Bíróság 2003-ban megtagadta az Európai Bizottságtól a jogot arra, hogy 30 %-ban állapítsa meg a nemzeti társfinanszírozás szintjét. Az ítéletet a Bíróság egy Németország által benyújtott panasz alapján, a BSE kapcsán a marhavásárlásra vonatkozó rendelettel kapcsolatos ügyben hozta (1). Ezért az Európai Bizottságnak nincs jogalapja arra, hogy folytassa az eddigi gyakorlatot. Ezért született az a javaslat, hogy a jövőben 50 % legyen a nemzeti szintű társfinanszírozás mértéke, amelyet a disznóhús-, a tojás-, a baromfihús-, a marhahús- és a tejszektor, valamint a birka- és kecskehússzektor piaci szervezeteinek specifikációi révén kell megvalósítani, akár közösségen belüli, akár harmadik országok piacain történő értékesítéssel kapcsolatos intézkedésekről van szó.

2.   Általános megjegyzések

2.1

Sajnálatos, hogy az Európai Bizottság és a tagállamok a közös agrárpolitikában az ún. „első pillér” körébe tartozó intézkedéseknél a teljesen közös finanszírozás addig érvényes általános elvétől 1992 óta eltérnek – az olyan intézkedések esetében is, amelyeket a közös piaci szervezetek keretei közt hajtanak végre. Az aktuális javaslat elfogadása esetén a Tanács e saját maga által bevezetett elvtől a dolog természeténél fogva eltérhet. Az Európai Bizottság azonban az Európai Bíróság ez ügyben született határozata szerint kifejezett felhatalmazás nélkül nem térhet el a Tanács döntéseitől, még akkor sem, ha a tagállamok közreműködése mellett az illetékes irányítóbizottságban jár el.

2.2

Az intézkedések a járványos állatbetegségek kiterjedése és időtartama szerint jelentős ráfordításokkal járhatnak, amelyeket túlnyomórészt közpénzekből kell fedezni. Az EU és a tagállamok közötti költségmegosztás kérdése szorosan összefügg a tagállamok közötti pénzügyi szolidaritás kérdésével. Nemzeti társfinanszírozás esetén némely tagállam más tagállamoknál nagyobb készséget mutat e kiadások fedezésére, illetve jobb lehetőségekkel rendelkezik ehhez. Néhány tagállam közvetve vagy közvetlenül továbbháríthatja a költségeket a vállalatokra, ami – ahogyan az a BSE-válság során nyilvánvalóvá vált – jelentős versenytorzulásokhoz vezethet.

2.3

Az Európai Bizottság szerint a tagállamok nagyobb aktivitást mutatnak majd az állatjárványok leküzdésében és megelőzésében, ha társfinanszírozóként szerepelnek. Bár az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság megérti ezt az érvet, nem zárható ki, hogy a követelés a határozathozatalt időnként késleltetni és nehezíteni fogja, ami aláásná az ellenintézkedések hatékonyságát.

2.4

Az EGSZB megérti az Európai Bizottság nézőpontját is, amely szerint a javaslat az 1992 óta folytatott gyakorlat továbbvitelét jelenti, és biztosítani fogja az állat-egészségügyi alapok intézkedései, illetve a piaci szervezetek intézkedései közötti párhuzamot.

2.5

Az EGSZB mindazonáltal azt az álláspontot képviseli, hogy a piaci szervezetek keretei közt tett – eredetileg a Tanács által rögzített – különleges intézkedések költségeire a közös felelősség és a pénzügyi szolidaritás alapján kell tekinteni. Ennek az elvnek a megsértése az EGSZB értékelése szerint azt a kockázatot rejtené magában, hogy a járványos állatbetegségek leküzdéséhez az egyes tagállamok eltérő eljárásmódokat választanának; a hatékony ellenőrzés és a járványmegelőzés ellenére véletlenszerűen és előre nem látható módon kitörhetnek járványos állatbetegségek. Ezek piacra gyakorolt hatásai a többi tagállamot is érintenék. E terület nemzeti társfinanszírozása – a többi területre is kihatva – ráadásul a közös agrárpolitika további visszanemzetiesítésének veszélyét rejti magában.

2.6

Amennyiben az Európai Bizottság javaslata ennek ellenére támogatásra találna, igazgatástechnikailag terhes és szakmailag indokolatlan volna, ha az e rendszer keretében nyújtott pénzügyi hozzájárulás az állami támogatásokra vonatkozó szerződési rendelkezések hatálya alá tartozna. Az Európai Bizottság bejelentési eljárás alóli felmentésről szóló javaslatának tehát már a kezdetektől fogva érvényben kellett volna lennie.

3.   Végkövetkeztetés

3.1

Az EGSZB amellett áll ki, hogy a piaci szervezetek keretei közt végzett különleges intézkedések esetén a korlátlan közösségi szolidaritás elvét alkalmazzák, ezért elutasítja az Európai Bizottságnak a tagállamok részéről történő 50 %-os társfinanszírozásról szóló javaslatát.

Brüsszel, 2005. február 9.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

elnöke

Anne-Marie SIGMUND


(1)  2003. szeptember 30-i ítélet a C-239/01 sz. ügyben, igazságszolgáltatási gyűjtemény: 2003 P. I-10333


8.9.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 221/46


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye Peking, 10 évvel később: a férfiak és nők egyenlőségének terén Európában és a fejlődő országokban elért eredmények értékelése

(2005/C 221/11)

2004. december 16-án az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság úgy határozott, hogy, Működési Szabályzata 29. cikke (2) bekezdésének rendelkezései értelmében, saját kezdeményezésű véleményt dolgoz ki a témával kapcsolatban: „Peking, 10 évvel később: a férfiak és nők egyenlőségének terén Európában és a fejlődő országokban elért eredmények értékelése”

Az EGSZB ezzel kapcsolatos munkájának előkészítéséért felelős „Külkapcsolatok” szekció 2005. január 12-én fogadta el véleményét. (Előadó: Susanna FLORIO).

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2005. február 9-én és 10-én megtartott 414. plenáris ülésén (február 9-i ülés) 135 szavazattal, 1 ellenében és 6 tartózkodás mellett az alábbi véleményt fogadta el:

1.   Bevezetés

1.1

A Nők Helyzete ENSZ Bizottság 2005. február 28. és március 11. között rendezendő, 49. ülésének témája az ENSZ 4. Nőkről szóló Világkonferenciáján (Peking, 1995) jóváhagyott Pekingi Cselekvési Program és Nyilatkozat, valamint az ENSZ Közgyűlés 23. rendkívüli ülésszakán jóváhagyott záródokumentumok (Nők 2000, Nemek egyenlősége, fejlődés és béke a XXI. Században, New York, 2000) megvalósításának értékelése lesz. Ez utóbbi ülésszak szolgáltatott először alkalmat a nemek közötti egyenlőség felé vezető út során tapasztalt előrelépések és akadályok értékelésére.

1.2

A Közgyűlés ekkor jóváhagyta az „Új intézkedések és kezdeményezések a Pekingi Nyilatkozat és Cselekvési Program megvalósítása érdekében” című állásfoglalást, és elfogadott egy politikai nyilatkozatot, melyben a tagállamok új, a Cselekvési Program elfogadása után tíz évvel tartandó találkozó megrendezése mellett kötelezték el magukat, hogy ott értékeljék az elért eredményeket, és új tevékenységet irányozzanak elő.

1.3

A Nők Helyzete ENSZ Bizottság többéves munkaprogramjának megfelelően a 49. ülésszak munkálatai a Cselekvési Programban meghatározott 12 területre, valamint a továbbra is fennálló kihívások és a nők munkahelyi előrelépésének és empowerment-jének új stratégiáira koncentrálnak majd. A párbeszédet elősegítendő, az ülések nyitottak lesznek a tagállamok, a civil társadalom és a nemzetközi szervezetek lehető legszélesebb köre számára.

1.4

Az ENSZ elkötelezettsége meghatározó szerepet játszott abban, hogy sikerült a nők és férfiak jogegyenlősége kérdésének nemzetközi dimenziót adni: 1975-ben volt a nőkről szóló első világkonferencia, melynek során meghirdették a Nők Évtizedét (Mexikóváros). A második, 1980-ban, Koppenhágában rendezett konferencián (melyet a Nők Évtizede „félidejében” tartottak) kezdték el a kormányok – szám szerint 57 – aláírni a Nemzetközi egyezményt a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések (diszkrimináció) minden formájának kiküszöböléséről (CEDAW, 1979), mely a nemek közötti egyenlőséghez vezető rögös út egyik mérföldkövének tekinthető. Az 1985-ben, Nairobiban tartott harmadik konferencia jóváhagyta az „Előremutató stratégiák a nők helyzetének előmozdítása érdekében” című cselekvési tervet, melyben a kormányok és a nemzetközi szervezetek kinyilvánítják az egyenlőség célkitűzését.

1.5

2000-ben újabb előrelépést jelentett a nők sajátosságainak és szerepének elismerése felé az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1325. állásfoglalása a nőkről, a békéről és a biztonságról. Ez az állásfoglalás elismeri, hogy a háború eltérő hatást gyakorol a nőkre, és kiáll annak szükségessége mellett, hogy erősödjön a nők szerepe a konfliktusok megelőzését és megoldását érintő döntéshozatali folyamatokban. Általánosságban elmondható, hogy a nők helyzetének előmozdítását immár több mint egy évtizede tekintetbe veszik az ENSZ keretében rendezett valamennyi nagy konferencia és nemzetközi ülés (1) záródokumentumában.

1.6

Ugyancsak fontos esemény volt az ENSZ 2000 szeptemberében tartott Millenniumi csúcstalálkozója, melynek során a tagállamok nyolc világos és mérhető célkitűzést fogalmaztak meg (Millenniumi célkitűzések a fejlődés érdekében) a szegénységgel, az éhezéssel, a betegséggel és a környezet állapotának romlásával szemben folytatandó harc 2015-ig terjedő szakasza vonatkozásában. A Millenniumi Nyilatkozat egyben abból az igényből is táplálkozott, hogy kerüljön kidolgozásra a prioritások egységes listája az elmúlt tíz évben összehívott különböző nemzetközi konferenciák és csúcstalálkozók prioritásai alapján. E célkitűzések közül a harmadik a nemek egyenlőségének előmozdítására és a nők empowerment-jére vonatkozik, és szorosan kapcsolódik az oktatáshoz és a képzéshez, míg az ötödik tárgya a szexuális egészség. Mindazonáltal a nemi egyenlőség nézőpontja mind a nyolc célkitűzést áthatja.

2.   Általános megjegyzések

2.1

Noha az ENSZ rendszere fontos jogalkotási keretet teremtett a nemek egyenlőségének megvalósítására, néha a koherencia hiányát tapasztalni a papíron megfogalmazott szándékok és az elveknek a különböző tagállamok, illetve az általuk folyatott kereskedelmi és fejlesztési politika szintjén történő megvalósítása között. A gyakorlatban a nők állampolgári, gazdasági, szociális és politikai jogainak kinyilvánítását gyakran megkérdőjelezik az olyan neoliberális indíttatású makrogazdasági politikák és kereskedelmi megállapodások, melyek legkevésbé sem veszik figyelembe a nemek közötti egyenlőség dimenzióját.

2.2

Másrészt az is kétségtelen, hogy a nemzetközi helyzet bonyolultsága nem teremt kedvező feltételeket a nők helyzetének javítására, hanem éppen ellenkezőleg: attól kell tartani, hogy a nőknek tartósan szembe kell nézniük az elmúlt évek vívmányainak erodálódásával.

2.3

A jelenlegi konfliktusok folyamatosan rontják és nehezítik a nők helyzetét.

2.4

A családon belüli erőszak ma is világszerte a valóság része, és kortól, társadalmi osztálytól illetve vallástól függetlenül érinti a nőket.

2.5

Ezért fontos megerősíteni a nemek egyenlőségét és a nők jogainak védelmét mint elsődleges célkitűzést és olyan eszközt, mely alkalmas a kiegyenlített fejlődés, a gazdagság jobb elosztása, a fenntartható gazdasági fejlődés és a lakosság legsebezhetőbb rétegeinek védelmét szolgáló rendszerek megerősítésének biztosítására.

3.   Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság szerepe

3.1

Fontosnak tűnik, hogy az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság dolgozzon ki egy dokumentumot azzal a céllal, hogy hozzájáruljon az Európai Unió által a nemek közötti egyenlőség terén elért eredmények folyamatban lévő értékeléséhez.

3.2

E tekintetben érdemes emlékeztetni arra, hogy az EGSZB mindig nagy figyelemmel követte a nők társadalmi helyzetének javítását célzó tevékenységeket, részben számos kiadott véleménye révén, részben pedig azáltal, hogy maga is többször kezdeményezőként lépett fel. Ami konkrétan a Negyedik nőkről szóló konferenciát (Peking, 1995), illetve annak folyományait illeti (Peking +5), az EGSZB két véleményt dolgozott ki (EXT/131 és REX/033), amelyekben egyebek között kiemelte annak jelentőségét, hogy küldöttsége részt vesz az ENSZ munkálataiban.

3.3

Egyébként az EGSZB fontos szerepet játszott az európai intézményekkel, elsősorban a Tanáccsal, a Parlamenttel és az Európai Bizottsággal való együttműködés keretében, biztosítva az utóbbi években az Európai Unió által a nemek közötti egyenlőség témájában indított számos kezdeményezés továbbvitelét, a Pekingben meghatározott kihívásokkal való szembenézés és az ugyanott felmért nehézségek leküzdése érdekében.

3.4

Ebben az összefüggésben úgy véljük, hogy a Negyedik konferencia óta elért eredmények és felmerült nehézségek vizsgálata révén az EGSZB jelentősen hozzájárulhatna ahhoz, hogy a kifejezetten a nőkhöz kötődő kérdések az európai politika és társadalom egyre szélesebb területeinek szerves részévé váljanak.

3.5

Egyébként, tekintve, hogy az Európai Uniónak kezdeményező szerepet kell játszania a nemzetközi politikai porondon, és vállalnia kell az ezzel járó felelősséget is, arra törekszünk, hogy e véleményben meghatározzuk, hogyan járulhat hozzá az EU – kereskedelmi, együttműködési és fejlesztési politikája révén – a nők életkörülményeinek javításához és helyzetük erősítéséhez szerte a világon.

4.   Az Európai Unió

4.1

Az Európai Unión belül az Amszterdami Szerződés utólag kodifikálta a nemek közötti egyenlőségnek az EK-Szerződésben már jelenlévő elvét. Ez a szerződés „kettős megközelítést” alkalmaz, mely egyrészről előírja a nemek közötti egyenlőség dimenziójának minden közösségi politikába való beépítését, másrészről konkrét intézkedéseket irányoz elő a nők helyzetét javítandó. A férfiak és nők közötti esélyegyenlőség kérdése valójában már a Közösség gazdasági és társadalmi kohézióra irányuló, 1994-től a Strukturális Alapok egyik fő célkitűzését alkotó politikájába is beépült.

4.2

Az EU integrált megközelítést fogadott el, mely különbséget tesz egyrészről a jogalkotási és pénzügyi eszközök, másrészről a nyílt koordinációs módszernek a szociális politikákban való alkalmazása között. Az EU-n belül a nemek közötti egyenlőség megvalósítása érdekében elfogadott legutóbbi jogi eszközök között szerepel a nemek egyenlőségének keretstratégiája (2001–2005) a hozzá kapcsolódó éves munkaprogramokkal, csakúgy, mint a Strukturális Alapok.

4.3

A nemek egyenlőségének keretstratégiája (2001–2005) a korábban az ágazati politikák szintjén kialakított tevékenységek és programok koordinálására törekszik. Alapja az amszterdami kettős megközelítés, célja pedig nagyobb koherencia biztosítása ezen a területen, többek között megbízható mutatók és egy az elért eredmények ellenőrzésére, értékelésére és népszerűsítésére szolgáló rendszer kialakítása révén.

4.4

A nemek közötti egyenlőség stratégiája alapvetően öt, egymással szorosan összefüggő cselekvési területet/célkitűzést jelöl ki. Ezek: a gazdasági élet (mely kapcsolódik az európai foglalkoztatási stratégiához, a Strukturális Alapokhoz valamint az esélyegyenlőség perspektívájának a nők gazdaságban betöltött szerepére hatással bíró valamennyi politikába való bevezetéséhez); a részvétel és a képviselet (a döntéshozatal terén); a szociális jogok (ez a célkitűzés a mindennapi élethez és a szociális védelem rendszereinek egyenlőtlenségeihez kapcsolódik); az állampolgári jogok (ez a célkitűzés az emberi jogokhoz és az alapszabadságokhoz kapcsolódik, különös tekintettel a nőkkel szembeni erőszakra és a nők szexuális célú kereskedelmére); a szerepek és sztereotípiák megváltoztatása (mely a kulturális intézményrendszerhez és a médiához kapcsolódik).

4.5

A nemek közötti egyenlőség érdekében folytatott politikákat a Strukturális Alapok révén is sikerült erősíteni. Az Alapok 2000 és 2006 közötti működését szabályozó rendelet az esélyegyenlőség érdekében hozott intézkedéseknek, illetve azok gyenge pontjainak alapos kritikai elemzésére épül, és az Amszterdami Szerződés értelmében vett kettős megközelítést alkalmazza. Egyébként az Strukturális Alapok, különösen pedig az Európai Szociális Alap mindig is az európai foglalkoztatási stratégia fő eszközének számítottak. A 2003 júliusában elfogadott Új foglalkoztatáspolitikai iránymutatás alapján a nemek egyenlősége minden célkitűzésben horizontális dimenzióval kell, hogy bírjon, és a férfiak és nők közötti egyenlőség maga is konkrét célkitűzésként szerepel.

4.6

Az elsősorban foglalkoztatás- és képzési politikához kapcsolódó Európai Szociális Alap keretében érezhető előrelépések történtek. Az ezen a téren tett erőfeszítések elsősorban a nőknek a foglalkoztatási piachoz való hozzáférésének, abból való részesedésének és azon belüli helyzetének javítására irányultak (E-tengely), csakúgy, mint a szakmai és a családi élet összeegyeztetésének lehetővé tételére. E területen bíztató, pozitív folyamatokat jelző statisztikák láttak napvilágot. Így például az ESZA magáévá tette egyrészről az Európai Tanács lisszaboni ülése által 2000-ben elfogadott mennyiségi célkitűzést, melynek értelmében az aktív nők aránya 51 %-ról (2000) 60 %-ra kell, hogy emelkedjen; másrészről pedig a 2002. évi Barcelonai Európai Tanács célkitűzését, mely szerint 2010-ig óvodai, illetve bölcsődei elhelyezést kell biztosítani a három éves kor és az iskolakötelezettség kora közötti gyerekek 90 %-ának és a három év alatti gyerekek legalább 33 %-ának.

4.7

Ezzel együtt továbbra is szórványosan fordulnak csak elő olyan intézkedések, amelyek a nők munkaminőségének és karrierlehetőségeinek javítását, vállalkozási kedvük növelését, a nemek fizetései közötti eltérések csökkentését vagy a nők új technológiai ágazatokban való számarányának növelését céloznák. Ami a szakmai és magánélet összeegyeztetését illeti, több intézkedés is irányult a gyerekek óvodai, illetve bölcsődei elhelyezésének javítására, de nagyon kevés történt az idősek és az önálló életre képtelen családtagok elhelyezési lehetőségei tekintetében.

4.8

A többi alap továbbra is csak rendkívül korlátozott mértékben veszi tekintetbe a nemek közötti egyenlőség dimenzióját, különösen a mezőgazdasághoz és a halászathoz kapcsolódó alapok, mely ágazatokban a nők hagyományosan alulreprezentáltak, még ha aktívan részt is vesznek ezek fejlesztésében. Ezekben az ágazatokban továbbra is súlyos egyenlőtlenségek maradtak fenn, és a nők által – például a környezet fokozódó védelmében – játszott szerep erősen alulértékelt.

4.9

Különböző specifikus finanszírozási programok és kezdeményezések hivatottak a közösségi politikákat támogatni, például a NOW (munkaerőpiac), a STOP (az együttműködés erősítése a nő- és gyerekkereskedelem elleni harc keretében), a DAPHNE (az erőszakos cselekmények áldozatainak jobb tájékoztatása és védelme) valamint a Women and Science (kutatás-fejlesztési keretprogram) az új technológiai ágazatokban. Egyébként a Keretstratégia igyekszik erősíteni a nemek közötti egyenlőség perspektívájának bevezetését az olyan különböző közösségi kezdeményezésekbe, mint az Equal, Interreg, Urban, Leader, illetve a kultúra területén a Leonardo, Socrates, Youth, Culture és egyéb programok.

4.10

Az Európai Bizottság Jelentése a nemek közötti egyenlőségről (COM(2004)115) aláhúzza, hogy az Európai Unió már meglehetősen fejlett jogi szabályozással bír a kérdésben (2), melyet kiterjedt joggyakorlat is erősít. Egyébként kidolgozás alatt áll egy egységes irányelv tervezete, mely a nemek közötti esélyegyenlőségnek és az egyenlő elbánásnak a foglalkoztatás és a szakmai tevékenység terén való megvalósítását célozza. Erre hárul majd a feladat, hogy harmonizálja, és rendszerbe foglalja a terület hatályos jogi szabályozását.

4.11

Nemrég, a holland elnökség alatt a Foglalkoztatási és Szociális Miniszterek Tanácsa is ilyen értelemben nyilatkozott, amikor jelezte, hogy az egységes elbánásról szóló egységes irányelv különösen a következő területekkel kell, hogy foglalkozzon: egyenlő díjazás, esélyegyenlőség a foglalkoztatáshoz való hozzáférésben, egyenlő elbánás a szociális védelem, a képzés és a szakmai előmenetel rendszereinek keretében, valamint a bizonyítás terhe nemek közötti megkülönböztetés esetén.

4.12

Az EGSZB a maga részéről megvizsgálta a javakhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés terén megvalósuló egyenlő elbánás elvének érvényesüléséről szóló irányelvjavaslatot (COM(2003) 657 final) (lásd az EGSZB véleményét) (3), és néhány jelentős, a közeljövőben orvosolandó hiányosságot állapított meg.

4.13

Egyébként a Pekingi Cselekvési Program elfogadása és az Európai Tanács lisszaboni ülésének folyományaként az utóbbi években a korábbiaknál több statisztika készült a nemek közötti egyenlőségről, többek között új mutatók alapján is (pl. a döntéshozatal, a munkaerőpiac és a családon belüli erőszak terén) annak érdekében, hogy a problémákat reális elemzésnek lehessen alávetni, és ellenőrizni lehessen az alkalmazott politikák és intézkedések hatását. Egyértelmű előrelépés történt a statisztika területén, még ha továbbra is sokat kell tenni a különböző területek szigorú ellenőrzése érdekében. Valójában az elért eredmények pontos mértékét csak akkor lehet majd értékelni, ha lehetségessé válik az aktuális jelenségek és folyamatok mennyiségi és minőségi nézőpontból történő tanulmányozása és elemzése.

4.14

Egyébiránt továbbra is szinte ismeretlenek – mind európai, mind tagállami szinten – a nemek közötti egyenlőségre fordított költségvetési összegek, abban az értelemben, hogy milyen hatással van a költségvetési eljárásokra a nemek egyenlősége elvének alkalmazása. A nemek közötti egyenlőség perspektívájának a költségvetés meghatározásának minden szintjén való figyelembe vétele annak elismerését jelenti, hogy a közigazgatási határozatok nem semlegesek, hanem eltérő hatást gyakorolnak a férfiakra és a nőkre. Ebben az értelemben a gender budgeting egyben a politikák és a támogatási, illetve adózási opciók nőkre és férfiakra gyakorolt hatását értékelő eszköz.

4.15

Sajnos, noha sikerült megerősíteni a nők érdekeit szolgáló közösségi politikákat, további intézkedésekre van szükség, és a tagállamoknak, melyek a döntő felelősséget viselik e politikák alkalmazásáért, mindent meg kell tenniük a célok tényleges elérése érdekében.

4.16

Még ha az európai női munkanélküliségi ráta le is csökkent 55,6 %-ra, a Lisszabonban rögzített célkitűzést több országban még közel sem sikerült elérni. A nők a legsebezhetőbb, legbizonytalanabb helyzetű és általában mindenféle szociális védelmet nélkülöző munkavállalók sorait gazdagították. Sok államban továbbra is kiáltó – akár növekvő mértékű – megkülönböztetés érvényesül a nők és férfiak bérezésében, és a vertikális és horizontális szegregáció sajnos továbbra is sújtja a nőket. Ahogy a magánélet és a szakmai karrier összeegyeztetése kapcsán már említettük, az ide vonatkozó intézkedések a jelek szerint kizárólag a gyermekek őrzésére koncentrálnak, és gyakorlatilag nem léteznek struktúrák a más hozzátartozókkal kapcsolatos hasonló problémák kezelésére. A dolgozó férfiak számára is lehetséges szülői szabadság előmozdítására intézkedéseket hozó államok száma is igencsak korlátozott.

4.17

Továbbra is jelentős egyenlőtlenségek mutatkoznak a döntéshozatal területén. Ezt jól példázza, hogy az EU-n belül az Európai Bizottság biztosai között 22 férfi és 7 nő (a biztosok mindössze 24 %-a) található, míg a parlamenti képviselők közül 510 férfi és 222 nő (a képviselők mindössze 30 %-a). Tagállami szinten sem rózsásabb a helyzet, hiszen a parlamentekben a nők átlagos aránya 25 % alatt marad, és alig haladja meg a 20 %-ot a kormánytagok körében. (4) A nők az EGSZB tagjai között is alulreprezentáltak (317 tagból mindössze 79 nő, vagyis nem több, mint 25 %).

5.   Az Európai Unió és a harmadik országok: együttműködés és nemzetközi kereskedelem a nők érdekében

5.1

A nemek közötti egyenlőség kérdése teljes értékű részévé vált az Európai Unió együttműködési és fejlesztési politikáinak. Az Európai Bizottság 1995. szeptember 18-i Közleménye a nemek közötti egyenlőség kérdésének a fejlesztési együttműködés során való figyelembevételéről (COM(95) 423 final) és a Tanács 1995. december 20-i, azonos tárgyú állásfoglalása 1998-ban az első rendelet (a Tanács 2836/98/EK rendelete, 1998.12.22.) alapjául szolgált, melyet a 2004–2006 közötti időszakra megújítottak. Az új szöveg (806/2004/EK) megerősíti a célkitűzéseket (a gender mainstreaming támogatása és konkrét intézkedések a nők érdekében, elősegítendő a nemek közötti egyenlőséget mint a szegénység világszintű csökkentésének fontos tényezőjét), és elsőbbséget ad a nőknek szánt források és szolgáltatások ellenőrzésének, különösen az oktatás, a foglalkoztatás és a döntéshozatali folyamatokban való részvétel tekintetében. A rendelet ugyancsak megerősíti a köz- és magánszféra nemek közötti egyenlőségre irányuló tevékenységeinek támogatását mint célkitűzést.

5.2

A Nemek közötti egyenlőség nézőpontjának a Közösség fejlesztési együttműködésébe való bevonásának cselekvési programja (2001-2006) (5) a kinyilvánított elvek és azok gyakorlati alkalmazása közötti különbség csökkentésére törekszik konkrét stratégia kidolgozása és az elsőbbséget élvező területek meghatározása révén. Ezek a következők: a szegénység csökkentését célzó makrogazdasági politikák és az oktatás terén megvalósított szociális fejlesztési programok támogatása, az élelmiszerbiztonság, a vidéki területek fenntartható fejlődése, a közlekedés, az intézményi kapacitások erősítése és a felelősségteljes kormányzás, a kereskedelem- és fejlesztéspolitika, a regionális együttműködés és integráció, a nemek közötti egyenlőség nézőpontjának minden regionális és nemzeti tervbe és programban való fokozott figyelembevétele, eszközök biztosítása és megfelelő képzés szervezése a nemek közötti egyenlőség terén az Európai Bizottság munkatársai számára.

5.3

A 2005–2006 közötti időszakra vonatkozó, a nemek közötti egyenlőség együttműködési politikában való előmozdításáról szóló tervezési dokumentum a következő elsőbbséget élvező területeket határozta meg: pozitív attitűdök és viselkedésminták támogatása a kamaszok körében a nőkkel és kislányokkal szembeni erőszakkal szembeni harc érdekében, képzés és módszertani támogatás biztosítása a főbb érintett szereplők számára a partnerországokban.

5.4

Az Európai Bizottság támogat olyan intézkedéseket és projekteket, melyek a nemek közötti egyenlőség előmozdítására irányulnak a következő térségekkel való kétoldalú és regionális együttműködésen keresztül: nyugati Balkán, Kelet-Európa és Közép-Ázsia, a Földközi-tenger térsége, az AKCS-országok és Latin-Amerika. Olyan pénzügyi segélyek is vannak, amelyeket ugyanezen a területen megvalósuló intézkedésekre nem földrajzi, hanem tematikus alapon ítélnek oda.

5.5

A 2000. június 23-án az Afrikai, Karibi és Csendes-óceáni térség (AKCS) országaival aláírt Cotonou-i Egyezmény újabb fontos állomása az EU harmadik országokkal ápolt kapcsolatai fejlődésének. Ez az egyezmény, mely a politika, a kereskedelem és a fejlesztés között fennálló kapcsolatra helyezi a hangsúlyt, a szociális dimenzióra is tekintettel van, például azáltal, hogy támogatja a nem állami szereplőknek, köztük a civil társadalomnak a fejlesztési stratégiákban való teljes értékű részvételét. Azt is rögzíti, hogy a nemek közötti egyenlőség az egyezmény minden területét átfogó témakör, melyet éppen ezért szisztematikusan figyelembe kell venni (8. és 31. cikk). Rendkívül pozitív, hogy az egyezmény rögzíti a nem állami szereplők részvételét a nemzeti stratégiai dokumentumok tervezésének különböző fázisaiban, és reméljük, hogy különös figyelmet fordítanak majd a nőszervezetek bevonására.

Az egyezmény egyébiránt kifejezett felhatalmazást ad az EGSZB-nek a gazdasági és szociális érdekcsoportokkal való konzultációk szervezésére, és intézményesíti elsődleges tárgyalópartneri szerepét.

5.6

Még ha a nők teljes értékű bevonása és aktív részvételének biztosítása a fejlesztési politikákba kétségkívül csak nehéz és hosszú távú folyamat eredménye lehet is, mégis fontosnak tartjuk, hogy valamennyi uniós intézmény maximális éberséggel őrködjön afelett, hogy a papíron megfogalmazott elvek konkrét intézkedésekké váljanak.

5.7

Ebből a szempontból életbevágónak tűnik, hogy a gazdasági és társadalmi kohézióra irányuló közösségi politikák a világ többi részébe átültethető modellként jelenjenek meg, és hogy az EU kötelezze el magát ezek elveinek – a harmadik országokkal fenntartott kapcsolatainak keretében történő – nemzetközi szintű terjesztése és alkalmazása mellett.

5.8

A speciális záradékok beillesztése a kereskedelmi és együttműködési megállapodásokba bizonyára hasznos eszköz lehet, csakúgy, mint a nők jogait tiszteletben tartó országokkal kapcsolatos pozitív intézkedések.

5.9

A kereskedelem liberalizálása elősegítette ugyan a nők foglalkoztatását a fejlődő országokban, ám ezzel egy időben gyakran a legbizonytalanabb helyzetű, legkevésbé kvalifikált, legrosszabbul fizetett és mindenféle szociális védelemtől megfosztott munkavállalók közé kényszerítette őket. Egyébként a kereskedelem liberalizálása gyakran olyan, a nemzetközi szervezetek által ajánlott vagy kötelezővé tett strukturális átalakítási politikákkal jár együtt, amelyek – megfelelő szociális védelmi mechanizmusok egyidejű bevezetése híján – nehezen elviselhetőek a népesség leggyengébb rétegei számára, melyek között gyakran a nők képezik a többséget.

5.10

Ennek ellenére ezek a politikák, így különösen a kereskedelmiek, még nem veszik kellőképpen figyelembe a nemek közötti egyenlőség kérdéseit. Tekintve, hogy ezek a politikák még közel sem semlegesek, hanem gyakran negatív hatással vannak a nők helyzetére, valamint hogy egy ország gazdasági fejlődése nem történhet a szociális igazságosság rovására, hasznos lenne egyrészről úgy tárgyalni ezekről a politikákról, hogy közben figyelembe vesszük a nemek közötti egyenlőség nézőpontját is, másrészről pedig hasznos lenne úgy makro-, mint mikrogazdasági szintű hatásvizsgálatokat végezni.

6.   Következtetések és javaslatok

Az uniós intézmények eddigi pozitív együttműködése jelentős eredményeket hozott a nők érdekében folytatandó aktív politikák, valamint olyan programok és projektek meghatározása terén, amelyek hozzájárultak a nők a foglalkoztatási piacba történő beilleszkedéséhez, jogaik védelméhez és életkörülményeik javulásához. Az EGSZB úgy ítéli meg, hogy sok területen további intézkedésekre van szükség, így:

A nők részvétele a döntéshozatal folyamatában és képviseletük mértéke még nem elégséges, legyen szó az uniós intézményekről vagy a legtöbb tagállam esetében a nemzeti, regionális és helyi szintről. Részvételük és képviseletük fokozását minden szinten elő kellene segíteni, többek között kvótarendszer bevezetésének megfontolásával;

A nemek közötti egyenlőség nézőpontjának érvényesítését célzó képzéseket kellene folytatni az uniós intézményekben és a tagállamokban, melyekbe egyformán be kellene vonni a döntéshozatali és a végrehajtási szinteket;

Elengedhetetlen célzott gender-vizsgálatokat és -elemzéseket folytatni, statisztikákat készíteni és specifikus mutatókat kidolgozni a témakörök meghatározása, a politikák és stratégiák javítása, valamint ezek hatásának tényleges vizsgálata érdekében; szükséges a részletes statisztikák készítésének és az új mutatók meghatározásának folytatása;

Szükséges lenne számszerűsíteni az EU valamennyi alapja és finanszírozási eszköze keretében, csakúgy, mint az egyes tagállamokban a nők érdekében tett pozitív intézkedésekre szánt forrásokat, nem utolsósorban a gender budgeting ösztönzése és terjesztése révén;

A legfontosabb alapfeltétel a nők oktatáshoz és képzéshez való hozzáférési jog terén érvényesülő egyenlőségének egyértelmű kimondása, ahogy ezt többek között a Millenniumi Fejlesztési Célkitűzések 3. pontja is előírja;

A Strukturális Alapok vonatkozásában fontos lenne a nők helyzetére irányuló intézkedések erősítése a mezőgazdasági (EMOGA) és a halászati (HOPE) ágazatban, valamint ezek összekapcsolása a környezetvédelemmel, mely ugyancsak azok közé az ágazatok közé tartozik, ahol a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő közösségi politikák sok kívánnivalót hagynak maguk után;

Új lendületet kell adni a nők vállalkozó kedvét erősítő és az új technológiai ágazatokban való részvételüket növelő politikáknak;

Határozottabb lépésekre van szükség a tudásalapú társadalomra irányuló képzés terén, hogy az ne váljon a nőkkel szembeni megkülönböztetés és az őket kizáró politika újabb elemévé. A nők éppen hogy nagyon is komolyan hozzájárulhatnak a lisszaboni stratégiában kitűzött célok eléréséhez;

Általánosabb értelemben, a foglalkoztatási piac vonatkozásában folytatni kell a vertikális és horizontális szegregáció elleni küzdelem érdekében hozott intézkedéseket és minden akadályt el kell hárítani az egyenlőség érvényesülésének útjából; Ennek érdekében a tagállamoknak specifikus és mérhető célkitűzéseket és célszámokat kellene meghatározniuk egyetértésben a szociális partnerekkel. Különös tekintettel a bérezésben megnyilvánuló megkülönböztetésekre, a tagállamoknak el kellene kezdeniük alkalmazni a Tagállamok foglalkoztatási politikájára vonatkozó tanácsi iránymutatás (6) által előirányzott diverzifikált megközelítést, mely magába foglalja a képzést, az oktatást, a munkahelyek besorolását, a díjazási rendszereket és a kulturális sztereotípiákat mint a probléma alapvető aspektusait;

A magánélet és a szakmai karrier összeegyeztetését célzó intézkedések között nagyobb figyelmet érdemel az időskorú hozzátartozók napközbeni elhelyezésének kérdése, különös tekintettel a népesség elöregedésére, miközben persze nem szabad csökkenteni a gyermekek napközbeni elhelyezésének szintjét;

A nemek közötti esélyegyenlőség érdekében szükséges elősegíteni és növelni a közszolgáltatásokba történő befektetéseket, különösen az iskolai és egyetemi oktatás, az egészségügy és a szociális jólét terén;

Meg kell erősíteni – a tagállamokon belül is – a bevándorlással és a bevándorolt nők integrációjával kapcsolatos politikákat, valamint a menedékjogra vonatkozó politikákat és a származási országukban konfliktus, hátrányos megkülönböztetés vagy erőszakos cselekmény áldozatává vált nőkkel kapcsolatos intézkedéseket;

A nő- és gyerekkereskedelem elleni harc;

A fejlesztési és kereskedelmi politikák vonatkozásában folytatni kell általában a társadalom és különösen a nők részvételének erősítését, a női érdekcsoportok teljes körű bevonása révén a fejlesztési politikák meghatározásába és a különböző országok nemzeti stratégiai dokumentumainak kidolgozásába, valamint – mindenek előtt – a kifejezetten a nőkre fordított specifikus segélyek növelésével úgy, hogy ez számukra nagyobb gazdasági és szociális súlyt biztosítson;

A kereskedelmi egyezmények és a fejlesztési politikák hatásainak ellenőrzése, mikrogazdasági szinten is, konkrét hatáselemzések végrehajtásával a lakosság legkedvezőtlenebb helyzetű csoportjai vonatkozásában és a nemek közötti különbségek figyelembevételével;

Az Európai Bizottság és a delegációk használják fel súlyukat annak érdekében, hogy képesek legyenek konkrét befolyást gyakorolni az emberi jogok és ezen belül a nők jogainak tiszteletben tartására ott, ahol ezek sérülnek;

A delegációk speciális felelősségévé kellene, hogy váljon a nemek közötti egyenlőség szempontjának érvényesítés

Az Európai Unió maximálisan ki kellene, hogy használja befolyását annak érdekében, hogy minél több állam ratifikálja és alkalmazza mindazokat a nemzetközi szerződéseket, amelyek pozitív hatással vannak a nők helyzetére, különös tekintettel A nőkkel szembeni megkülönböztetés minden formájának felszámolásáról szóló egyezményre és annak Kiegészítő jegyzőkönyvére, valamint hogy az aláíró országok vonják vissza fenntartásaikat.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság kötelezettséget vállal arra, hogy mélységében megvizsgálja a nők helyzetét az Európai Unió új tagállamaiban.

Tekintettel az EGSZB jellegére, a civil társadalommal kapcsolatban betöltött szerepére, célkitűzéseire és arra a tapasztalatra, amelyet a nemek közötti egyenlőség témakörének folyamatos figyelemmel kísérése során felhalmozott, hasznos lenne, hogy egy képviselője tagja legyen az Európai Unió Bizottsága küldöttségének, mely részt vesz majd a Nők Helyzete ENSZ Bizottság 49. ülésén.

Brüsszel, 2005. február 9.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

elnöke

Anne-Marie SIGMUND


(1)  Konferencia a környezetről és a fejlődésről (Rio de Janeiro, 1992), Világkonferencia az emberi jogokról, (Bécs, 1993); Az ENSZ Rendkívüli Közgyűlése a HIV/AIDS témakörében (New York, 2001); Nemzetközi konferencia a népesedésről és a fejlődésről (Kairó, 1994); Csúcstalálkozó a társadalmi fejlődésért (Koppenhága, 1995); Világkonferencia a rasszizmus, a faji megkülönböztetés, az idegengyűlölet és a hozzá kapcsolódó intolerancia ellen (Durban, 2001); Nemzetközi konferencia a fejlődés finanszírozásáról (Monterrey, 2002), Második Közgyűlés az öregedésről (Madrid, 2002); Csúcstalálkozó a fenntartható fejlődésről (Johannesburg, 2002); Csúcstalálkozó az információs társadalomról (Genf, 2003 – Tunisz, 2005).

(2)  Irányelvek a férfiak és nők közötti egyenlő elbánás elvének alkalmazásáról a következő területeken: Irányelv az egyenlő díjazásról (75/117/EGK); Irányelv a foglalkoztatáshoz, képzéshez, a munkahelyi előrelépéshez és a munkakörülményekhez való hozzáférésről (a 76/207/EGK irányelvet módosító 2002/73/EK tanácsi irányelv); Irányelv a szociális biztonságról (79/7/EGK); Irányelv a szociális biztonság szakmai rendszereiről (86/378/EGK); Irányelv önálló tevékenység folytatásáról (86/613/EGK); Irányelv a terhes, szülésen átesett és szoptató dolgozók munkahelyi egészségének és biztonságának javítását célzó intézkedések végrehajtásáról (92/85/EGK); Irányelv a munkaidő beosztásáról (93/104/EK); Irányelv a szülői szabadságról (96/34/EK); Irányelv a bizonyítás terhéről a nemek szerinti megkülönböztetés eseteiben (97/80/EK); Irányelv a részmunkaidőről (97/81/CE).

(3)  HL C 241., 2004.9.28.

(4)  Az Európai Bizottság Foglalkoztatási és Szociális Ügyi Főigazgatóságának 2004. szeptember 29-én frissített adatai.

(5)  COM(2001) 295 final.

(6)  A Tanács 2003. július 22-i határozata a tagállamok foglalkoztatáspolitikájával kapcsolatos iránymutatásról (HL L 197. 13. o.).


8.9.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 221/52


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye a következő témában: „Zöld Könyv – honvédelmi közbeszerzés”

COM(2004) 608 final

(2005/C 221/12)

2004. szeptember 23-án az Európai Bizottság úgy határozott, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződés 262. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő kérdésben: Zöld Könyv – honvédelmi közbeszerzés

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság megbízta az „Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekciót, hogy végezze el a szükséges előkészítő munkát ebben a témában.

Figyelembe véve a munka sürgős voltát az EGSZB Clive Wilkinsont nevezte ki főelőadónak a 414. plenáris ülésén (a 2005. február 9-i ülésen). Ugyanazon az ülésen az EGSZB elfogadta a következő véleményt 96 igen szavazattal, 9 tartózkodás mellett:

1.   Bevezetés

1.1

„A Honvédelem Közbeszerzése” című Zöld Könyv (COM(2004) 608 final) egyike azoknak az intézkedéseknek, melyet a 2003 márciusában elfogadott „Útban az Európai Unió honvédelmi felszerelésekkel kapcsolatos politikája felé” közlemény előirányzott, és amelyről az EGSZB már 2003 szeptemberében véleményt nyilvánított (1).

1.2

A „honvédelmi felszerelések európai piaca” (EDEM) valójában a belső piac egy részén belül is csak egy speciális ágazat piacát jelenti. A zöld könyv célja az, hogy idővel – az ágazat sajátosságainak tiszteletben tartása mellett – az EU honvédelmi felszereléseinek piacát nyitottabbá és átláthatóbbá tegye. Ez a honvédelmi ipar megerősödéséhez és versenyképesebbé válásához kell, hogy vezessen, jobb költséghatékonysághoz, valamint a közös kül- és biztonságpolitika (KKBP), szűkebben az európai biztonsági és védelmi politika (EBVP) keretében az EU katonai kapacitásfejlesztésének támogatásához.

1.3

2004. július 12-én a Tanács megállapodott az Európai Védelmi Ügynökség (EDA) felállításáról, melynek célja, hogy „támogassa a tagállamokat a válságkezelés területén az európai védelmi képességek javítása révén, valamint a KKBP-t jelenlegi illetve jövőbeni működési formájában”. Az Ügynökség most megkezdte munkáját. Az EDA mindegyik funkciója (2) egy célt szolgál: Európa védelmi teljesítményének javítása a jelenleg uralkodó elaprózódottságot felváltó koherencia előmozdítása révén.

1.4

A „védelmi teljesítmény” egyrészt annak biztosítását jelenti, hogy rendelkezésre állnak a feladatok megoldásához szükséges védelmi képességek, másrészt azt is, hogy van egy olyan kidolgozott alapelv, melynek alapján költséghatékony módon ellátható a feladat. Ez magába foglalja a lehető legnagyobb átjárhatóság biztosítását is. Jelenleg a 25 tagállam közösen megközelítőleg 160 milliárd eurót költ évente védelemre, melynek megközelítőleg 20 %-át teszi ki a felszerelések közbeszerzése folyamán kiadott összeg (beleértve kutatást és fejlesztést, vásárlást és technikai támogatást) (3).

2.   Általános megjegyzések

2.1

Az ebben a Zöld Könyvben tárgyalt kérdések arra vonatkoznak, hogy hogyan lehetne javítani a honvédelmi felszerelésekkel kapcsolatos beszerzések rendszerét a 25 tagállamban. Jelentős haladás csak akkor válik majd lehetővé, ha a „védelmi teljesítmény” többi összetevőjének megismerése után (lásd a fenti 1.4. pontot) egyértelműbb képet kapunk (4). Az ipar szempontjából különös fontosságú a teljesen egyértelmű iránymutatás, a harmonizált követelmények és a folytonosság. Ennek ellenére örömmel üdvözli az EGSZB ezt a kezdeményezést, mivel tekinthető ez az európai biztonsági és védelmi politika életképesebbé tételi folyamata kényes kezdeti szakaszának is egy átláthatóbb és versenyképesebb piac felé vezető úton.

2.2

Az tervezett EDA vezető szerepét örömmel üdvözli az EGSZB. Szükség lesz annak egyértelmű meghatározására, hogy milyen szerepet játszik az EDA, illetve a többi – a honvédelmi felszerelések piacán már aktív – szereplő (5),és az EGSZB arra számít, hogy külön-külön játszott szerepük a fejlődés előrehaladtával csökkenni fog. Ugyanakkor az OCCAR (6) (mely projektek tényleges irányításával foglalkozik, beleértve a kulcsfontosságú szerződésjogi kérdéseket) tevékenysége folyamán szerzett tapasztalatokat még tanulmányozni kell, mielőtt bármilyen változtatásra kerül sor.

2.3

Üdvözöljük annak elismerését, hogy a honvédelmi közbeszerzési folyamatok különbözősége miatt minden tagállam más pontról indul (és más eljárásokat alkalmaz), és a változtatásokra is feltehetően más ütemben kerül majd sor. Egyetértünk azzal, hogy hasznos lesz a védelmi közbeszerzést az eddigieknél egységesebb közös alapra helyezni, és hogy ezt viszonylag gyorsan meg lehet tenni a a tagállamok egyetértése és együttműködése segítségével.

2.4

Az EGSZB egyetért azzal, hogy szükség van a honvédelmi felszerelési piac elaprózódásának csökkentésére, valamint versenyképessége és átláthatósága növelésére, mivel ezek alapfeltételei egy életképes uniós honvédelmi piac fenntartásának és megerősítésének, illetve a megfelelő védelmi kapacitások beszerzésében és kezelésében érvényesülő fokozott költséghatékonyságnak.

2.5

A honvédelmi felszerelési piac különleges sajátosságainak a Zöld Könyv 2. pontjában ismertetett elemzése kellő alapot ad a piac jobb megértéséhez és ismertet néhány előttünk álló problémát is.

2.6

Ugyanakkor az EGSZB hangsúlyozni kívánja, hogy bármilyen szerkezetváltás a honvédelmi iparban elsősorban csak az érintett ipar saját döntése lehet, miután figyelembe vették a piaci realitásokat (7). Erre az egyik nyomós ok az, hogy a legjelentősebb vállalatok transznacionálisak, annak ellenére, hogy nemzeti ügyfeleik vannak. Továbbá a tagállamoknak különbözőek az ipari stratégiái, és ezeknek csak egy részét alkotja a honvédelmi ipar.

2.7

Az iparnak (és ez nem csak a honvédelmi iparra igaz) el kell kerülnie a túl sok szabályozó eljárást, amennyiben hatékonyan akar működni és költséghatékony és gazdaságos eredmény elérésére törekszik.

3.   Különös megjegyzések

3.1

Szükségesnek tűnik annak pontosítása, hogy a honvédelmi felszerelések beszerzési folyamatának melyik részére vonatkoznak a megállapodás tárgyát képező szabályok. Az ilyen felszerelések megvásárlásával együtt járnak a kutatás és a fejlesztés, a karbantartás, a javítás, az átalakítás és a képzés költségei is, amelyek ugyancsak a „tulajdonost” terhelő költségek közé számítandók, és amelyek hosszabb távon általában sokkal több költséget jelentenek, mint maga a vásárlás.

3.2   296. cikk

3.2.1

Az EGSZB egyetért azzal, hogy az EU közbeszerzésekre vonatkozó, az EU-Szerződés 296. cikke alapján jóváhagyott felmentéseire továbbra is szükség lesz ahhoz, hogy a tagállamoknak lehetőségük nyíljon eltérés alkalmazására alapvető biztonsági érdekeik védelmében.

3.2.2

Az Európai Bizottságnak ismertetnie kell, hogy egy 5 éves időtartam alatt megközelítőleg milyen összegű felszerelésre vonatkozott az eltérésre adott engedély (és érzékeltetnie kell azt is, hogy ez hány százalékát teszi ki annak a teljes összegnek, melyet az EU honvédelmi felszerelésekre költött). Ezeknek az adatoknak a segítségével mérhetővé válik a fejlődés.

3.2.3

A baj az, hogy egyes tagállamok esetében elmondható, hogy szinte a szabályozástól való eltérés – tehát a kivétel – lett inkább a szabály és ez egyáltalán nincs összhangban az egységes piac szellemével. Az EGSZB osztja az Európai Bizottságnak azt a nézetét, hogy ezen változtatni kell. A kihívást az jelenti, hogy a 296. cikket úgy kell a múltban hozott döntésekkel összhangban értelmezni (8), hogy ugyanakkor továbbra is a közbeszerzésekre vonatkozó általános szabályoktól való eltérésként lehessen alkalmazni. A tagállamoknak fel kell készülniük arra, hogy az általuk alkalmazott eltéréseket (szükség esetén jogi úton) meg kell tudniuk védeni. A vita folyamán hangsúlyozni kell a nagyobb verseny és jobb átláthatóság előnyeit.

3.2.4

Az 1958-ban összeállított és a 296. cikk (2) bekezdésében található terméklista, mely a 296. cikk (1) bekezdésében megfogalmazottak alkalmazási területét hivatott érzékeltetni, nem felel meg rendeltetésének, és nem várható a jövőben sem, hogy érdemben használható lesz biztonsági okok miatti eltérések esetén. Minden egyes esetet továbbra is az arra az esetre vonatkozó körülmények figyelembe vételével kell kezelni, mert bizonyos esetekben még teljesen alapvetőnek számító felszerelés esetén is (9) lehet az eltérés jogával élni Továbbá az sem valószínű, hogy ilyen listák követni tudják a fejlődés ütemét.

3.2.5

Tehát nem található könnyű megoldás annak eldöntésére, hogy mely felszerelés, illetve kapcsolódó szolgáltatás esik a 296. cikk hatálya alá. Első lépésként az EU már létező jogi keretét kell egyértelművé tenni egy „értelmező közlemény” közzététele révén az érthetőség javítása, valamint a jobb és következetesebb alkalmazás megkönnyítése érdekében.

3.2.6

Azt is figyelembe kell venni, hogy egy ilyen közleménynek nem csak a közbeszerzésre nézve lesznek következményei, hanem többek között az állami támogatásokra és (vélhetőleg) az általános érdekű szolgáltatásokra is.

3.2.7

Véleményünk szerint az előzetes bejelentés után alkalmazott „tárgyalásos eljárás” lehetővé teszi a honvédelmi felszerelések beszerzési sajátosságainak figyelembevételét az olyan esetekben, amikor a „nyílt” és a „korlátozott” eljárások nem alkalmazhatók. Ennek a nézetnek a felülvizsgálata szükségessé válhat az „értelmező közlemény” közzététele után szerzett tapasztalatok alapján.

3.2.8

Van olyan vélemény is, hogy egy közlemény csak köztes megoldásként használható egy specifikus irányelv (vagy egyéb specifikus jogi eszköz) kidolgozásáig. Az EGSZB azon a véleményen van, hogy egy „értelmező közlemény” elkészítése és elfogadása után, annak hatásától függően még mérlegelhető, hogy szükség van-e jogalkotási aktusra. Üdvözölnénk, ha mihamarabb lépések történnének egy ilyen közlemény elkészítésére.

3.2.9

Egy tagállamok részére kidolgozott „magatartási kódex” létrehozatala révén – erről a lehetőségről nem tesz említést a Zöld Könyv – is kialakulhatna a honvédelmi felszerelések európai piaca (EDEM). Mivel ez a terület a tagállamok illetékességi körébe tartozik, feltehetően mérlegelni lehet azt, hogy az EDA ezen a területen is közvetítő szerepet vállalhat. Nehezen megoldható egy ilyen kódex betartásának nyomon követése és betartatása, valamint a kódexbe bele kell foglalni a belső piaccal kapcsolatos szempontokat is.

3.3   Ajánlati felhívások közzététele

3.3.1

Nem meggyőző az érv, hogy továbbra is vizsgálni kell, hogy az ajánlati felhívások rendszere és formája megfelelő-e jelenlegi formájában. Ha a honvédelmi felszereléseket elvileg ugyanúgy kell kezelni, mint a belső piac egyéb részeit (bár itt nagyobb az esély eltérések alkalmazására), akkor feltehetőleg az ilyen ajánlati felhívásokat is ugyanúgy kell kezelni, mint a többit. Ez másfajta rendszerek és más – például nyelvi – problémák jelentkezését fogja jelenteni, mint más területeken. Gyengék a központosított közzétételi rendszer mellett szóló érvek.

3.3.2

A következő potenciális problémák jelentkezhetnek: titoktartás és jóváírás (melyek fokozottabban jelentkeznek majd honvédelmi felszerelések esetén, mint egyéb felszerelések és szolgáltatások esetében) és az ellátás biztonsága (ugyanis ezen a területen nehéz más beszállítót használni a szerződés aláírása után). Bár ezek a kérdések a tagállamok hatáskörébe tartoznak, hasznos lehet, ha az Európai Bizottság általános iránymutatással szolgál ezen a téren is.

3.4   Kettős felhasználás

3.4.1

Gyakran nehézségekbe ütközik a mai ipar adottságai mellett egyes vállalkozásokat „honvédelmi felszerelés gyártója” kategóriába sorolni. Sok felszerelés tartozik manapság a „kettős felhasználású” termékek kategóriájába és ezek százaléka növekedőben van. Ez sok szempontból jó hír: például a méretgazdaságosság versenyképesebb árakhoz vezethet és az ellátás biztonsága könnyebben biztosítható.

3.4.2

Az ilyen felszerelésekkel kapcsolatos kutatásba és fejlesztésbe fektetett energia felhasználhatóvá válik más (polgári) célokra is. Ezért fontos tehát, hogy a honvédelmi kutatásra és fejlesztésre fordított források felhasználása ne túl rugalmatlan keretek között történjen.

3.4.3

Továbbra is aggódunk amiatt, hogy – mint ezt már egy korábbi, honvédelmi felszerelésekre vonatkozó dokumentumban is kifejtettük (10) – rengeteget kell tenni még annak érdekében, hogy a honvédelmi felszerelések területén a lehető legtöbbet hozzuk ki a koordinációs munkából, és a lényegi kérdésekre összpontosítsunk.

3.5   Európai Védelmi Ügynökség (EDA)

3.5.1

Örömmel nyugtázzuk az EDA létrehozatalának tényét, és tudatában vagyunk annak, hogy ez az ügynökség vezető szerepet játszhat a honvédelmi felszerelések területén. Megjegyezzük azonban, hogy az ügynökség még egyelőre azoknak a forrásoknak a beszerzésén fáradozik, melyekre szüksége van az általa vállalt szerep betöltéséhez.

3.5.2

Az EDA egyik fontos feladata az lesz, hogy gondoskodjon arról, hogy az EU alapelve és kapacitása teljes mértékben helyébe tudjon lépni a NATO alapelvének és kapacitásának, és ezt olyan módon tegye, hogy biztosítsa a lehető legnagyobb átjárhatóságot a különbségek lehető legkisebbre való csökkentése révén. Az egyelőre még nem világos, hogy az EDA milyen módon jelenthet hozzáadott értéket a beszerzésekben való közvetlen részvételével, de a birtokában levő honvédelmi felszerelésekkel kapcsolatos szakmai tudás révén mindenképpen jó helyzetben lesz ahhoz, hogy megítélje, hogy milyen módon lehet a nemzeti szabályozásokat jobban összehangolni.

3.5.3

Ugyancsak érdemben hozzájárulhat ahhoz, hogy szükség esetén megegyezés szülessen a felszerelésekkel kapcsolatos együttműködésekre vonatkozó pénzügyi kérdésekben. Jelentős nehézségek jelentkezhetnek a honvédelemmel kapcsolatos kutatással és fejlesztéssel járó költségek és előnyök elosztásakor, illetve akkor, amikor külön kell választani a honvédelmi és az általános szempontokat.

3.5.4

Az EDA hasznos szerepet játszhat annak elősegítésében, hogy megvalósuljon egy nemzeti engedélyeztetési rendszer, melyre honvédelmi felszereléseknek az egyik tagállamból a másikba való mozgása esetén van szükség. Jelenleg a nemzeti eljárások eltérnek egymástól és körülményesek. Ugyancsak közvetíthet az ügynökség egy jóváírási intézkedésekkel kapcsolatos megállapodás megkötésében, mivel ez a jövőben is egy közbeszerzési sajátosság marad.

3.5.5

Az EDA esetleg sikerrel járhat valamilyen megállapodás kieszközölésében is a nemzeti iparpolitikák honvédelmi felszereléseket érintő kérdéseiben, valamint abban is, hogy meghatározza, hogy mely termékek számítanak „stratégiai felszerelésnek”, melyek esetén az EU csökkenteni szeretné a harmadik országokban működő szállítóktól való függőséget. Ez igen értékes hozzájárulás lenne.

3.5.6

Az EDA ugyancsak ösztönözheti a tagállamokat arra, hogy a kapacitási igények teljesítése érdekében olyan új beszerzési módszereket is alkalmazzanak, mint a közös teljesítés, a lízing és a szakosodás.

3.5.7

Mivel az európai biztonsági és védelmi politika (ESDP) csak akkor lesz hatékony, ha a tagállamok bizonyítják, hogy rendelkeznek azzal a szükséges erős politikai akarattal, mely előteremti és fenntartja azokat a kapacitásokat, melyek az EU feladatainak ellátásához szükségesek, az EDA is fontos szerepet játszhat abban, hogy a tagállamokat ebben a törekvésükben támogatja.

4.   Összefoglalás

4.1

A honvédelmi felszerelés csak egyike azoknak az előfeltételeknek, melyekre szükség van egy életképes „védelmi teljesítmény” megvalósításához. Az ipar számára – szerepének teljes értékű betöltéséhez – fontos, a világos iránymutatás, a harmonizált követelmények és a folytonosság. Az is fontos, hogy az iparé legyen elsősorban a felelősség a szükséges szerkezetváltásokkal kapcsolatban. Az ipar számára fontos az is, hogy a szabályozási eljárások ne legyenek körülményesek.

4.2

Fontos annak egyértelművé tétele, hogy a honvédelmi felszerelések beszerzési folyamatának melyik részére vonatkoznak majd az itt lefektetett szabályok.

4.3

A Szerződés 296. cikkére ezután is szükség lesz, de túl gyakori alkalmazásának elkerülésére szükség van ahhoz, hogy az Európai Bizottság olyan adatokat bocsásson rendelkezésre, melyek segítségével mérhetővé válik a jelenlegi teljesítmény. Gyakorlati szempontból nehezen megvalósítható egy olyan felszereléseket és szolgáltatásokat tartalmazó lista vezetése, mely alapján a 296. cikk alkalmazható.

4.4

Első lépésként az Európai Bizottságnak minél hamarabb közzé kell tennie egy 296. cikkre vonatkozó „értelmező közleményt”. Csak a közlemény közzététele után szerzett tapasztalat alapján lehet arról dönteni, hogy szükség van-e jogi eszközre is.

4.5

Egyre inkább elterjedőben vannak a „kettős felhasználású” felszerelések. Ez a tendencia azért is talál pozitív fogadtatásra, mert így lehetővé válik a katonai felszerelésekkel kapcsolatos kutatási és fejlesztési eredmények polgári célokra való felhasználása is.

4.6

Az EDA számára biztosított fontos szerepet örömmel üdvözli az EGSZB. Szükség lesz annak tisztázására, hogy milyen szerepet töltenek majd be a jövőben a folyamatban már most részt vevő ügynökségek.

4.7

Ezen a területen a következők tartoznak az EDA fontos feladatai közé:

A NATO követelményeihez való igazodással kapcsolatos koordinációs munka

A tárgyalások segítése minden pénzügyi kérdésben

A már létező nemzeti eljárások összehangolásának elősegítése

Újító jellegű módszerek ajánlása a szükséges kapacitás biztosítása érdekében

A szükséges politikai akarat fenntartásának elősegítése.

Brüsszel, 2005. február 9.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

elnöke

Anne-Marie SIGMUND


(1)  HL, C10/1., 2004.1.14.

(2)  Az EDA négy jóváhagyott funkciója: védelmi képességek fejlesztése; fegyverkezési együttműködés; az európai védelmi technológiák, a gyártási háttér és a védelmi felszerelések piacának biztosítása; kutatás és technológia.

(3)  Mint erre már a COM(2003) 113 final jelű dokumentum alapján kifejtett véleményünkben is rámutattunk, az EU költségvetésének ez a kiadása körülbelül az USA kiadásának 40 %-át teszi ki, de csak 10 %-os műveleti képességet eredményez.

(4)  Az EGSZB utal például az EDA vezetője által nemrég (2004 szeptemberében) tett nyilatkozatra, mely szerint az EU-erők nem alkalmazkodtak kellőképpen a modern világhoz, valamint annak konfliktusaihoz és fenyegetéseihez. Arra is rámutatott, hogy több fejlett technológiájú felszerelés beszerzésére van szükség.

(5)  Mint például az OCCAR, a Nyugat-európai Fegyverkezési Csoport (WEAG) és a szándéknyilatkozatot aláírt országok (Letter of Intent countries, LoI).

(6)  Az OCCAR egy fegyverkezési együttműködést elősegítő szervezet, melynek jelenleg 5 tagállam tagja.

(7)  Ugyanakkor a honvédelmi piac sajátos jellege miatt, és mivel a kifizetéseket a nemzeti költségvetés keretében kell rendezni, a tagállamok óhatatlanul szerepet fognak játszani a honvédelmi felszerelések fejlesztésének megkönnyítésében.

(8)  Példának a „Brémai-ügy” (1999/763/63 (HL L 301/8, 1999.11.24.)) és a „Koninklijke Schelde Groep” (HL L14/56., 2003.1.21.) kapcsán hozott határozatok hozhatók fel annak érzékeltetésére, hogy a jelenlegi helyzet nem egyértelmű.

(9)  Megjegyzendő, hogy bizonyos olyan egyszerűnek tűnő felszerelés esetén is, mint a ruházat, fejlett technológiát kell alkalmazni.

(10)  Lásd az 1. lábjegyzetben említett vélemény 5. bekezdését.


8.9.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 221/56


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye a következő témában: „Javaslat a közösségi vasutak fejlesztéséről szóló 91/440/EGK tanácsi irányelvet módosító európai parlamenti és tanácsi irányelvre”

COM(2004) 139 final – 2004/0047(COD)

(2005/C 221/13)

2004. április 28-án a Tanács úgy határozott, hogy az Európai Közösséget létrehozó Szerződés 71. cikke alapján konzultál az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsággal a fent említett kérdésben.

Az EGSZB ide vonatkozó munkáival megbízott „Közlekedés, energia, infrastruktúra és információs társadalom” szekció véleményét 2005. január 17-én elfogadta (előadó: Eduardo Manuel CHAGAS).

Az EGSZB 2005. február 9–10-én tartott 414. plenáris ülésén (a február 9-i ülésen) 122 igen szavazattal, 53 szavazat ellenében, 12 tartózkodás mellett elfogadta a következő véleményt.

1.   Bevezetés

1.1

A jelenlegi irányelvtervezet része annak a harmadik vasúti csomagnak, melyet az Európai Bizottság 2004. március 3-án fogadott el. A csomag további összetevői:

javaslat a vasúti személyzet képesítéséről szóló irányelvre (COM(2004) 142 final);

javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a nemzetközi vasúti utasok jogaira és kötelezettségeire vonatkozóan (COM(2004) 143 final);

javaslat a vasúti szállítmányozási szolgáltatások kompenzációs és minőségi követelményeiről szóló rendeletre (COM(2004) 144 final);

valamint

az Európai Bizottság közleménye az európai vasúthálózat folytatódó integrációjáról (COM(2004) 140 final);

az Európai Bizottság munkadokumentuma a nemzetközi vasúti személyszállítás piacának fokozatos megnyitásáról (SEC(2004) 236).

1.2

Az első vasúti csomagot (más néven „infrastruktúra-csomagot”), mely 2001. március 15-én lépett hatályba, legkésőbb 2003. március 15-ig át kellett ültetni a nemzeti jogi szabályozásba. Összetevői a következők:

a 91/440/EGK irányelv módosítása, nevezetesen a szabad hozzáférés biztosítása 2003. március 15-ig a nemzetközi vasúti szállítmányozás számára a transzeurópai vasúti szállítmányozási hálózaton, a nemzetközi vasúti szállítmányozás egészének liberalizálása 2008. március 15-ig (1);

az európai vasúti engedélyről szóló irányelv hatályának kiterjesztése (a 95/18/EK irányelv módosítása) (2);

a vasúti infrastruktúra-kapacitás allokációját, a vasúti infrastruktúra használati díjának kivetését és a biztonsági tanúsítványokat szabályozó rendelkezések harmonizálása (a 95/19/EK irányelv kiváltására) (3).

1.3

2003 októberében az Európai Bizottság pert indított az Európai Bíróság előtt kilenc tagállam ellen, mivel azok elmulasztották bejelenteni az első vasúti csomagnak a nemzeti jogszabályokba való átültetését. 2004 májusáig öt ország bejelentése még mindig nem érkezett meg, két tagállam pedig csak a rendelkezések egy részét vette át saját nemzeti jogszabályaiba.

1.4

A második vasúti csomagot, mely 2004. április 30-án jelent meg az Európai Közösség Hivatalos Lapjában, 2006. április 30-ig kell beépíteni a nemzeti jogba. Összetevői a következők:

a 91/440/EK irányelv módosítása: a nemzetközi vasúti szállítmányozási piachoz való szabad hozzáférés előrehozatala 2006. január 1-re, valamint a nemzeti vasúti szállítmányozás liberalizálása – beleértve a kabotázsforgalmat is – 2007. január 1-től (4);

irányelv a közösségi vasutak biztonságáról (5);

az Európai Vasúti Ügynökséget létrehozó rendelet (6);

a gyorsvasúti hálózatok (96/48/EK) és a hagyományos vasúti hálózatok (2001/16/EK) (7) interoperabilitásáról szóló irányelvek módosítása.

1.5

Az első és második vasúti csomag megteremtette a jogi alapot az egységes vasúti szállítmányozási piac kialakításához. Az intézkedések kiterjednek a piaci hozzáférésre, az engedélyezésre és a vasútbiztonsági tanúsítványokra, az infrastruktúra igénybevételére és a használati díjak kiszámítására, a vasútbiztonság jogi keretének megalkotására, továbbá a vasúthálózat műszaki interoperabilitását biztosító intézkedésekre.

1.6

Amint azt az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság a második vasúti csomagról alkotott véleményében már hangsúlyozta (8), az új jogi keret szükségessé teszi a szektor teljes mértékű átszervezését, valamint új hatóságok és hatáskörök létrehozását.

1.7

Ugyanebben a véleményében az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság arra is rámutatott, hogy európai szintű szociális intézkedésekre van szükség. A vasúti ágazat európai szociális partnerei, az Európai Vasutak Közössége (CER) és az Európai Közlekedési Dolgozók Szövetsége (ETF) 2004. január 17-én két európai megállapodást írtak alá a következőkről:

1)

az európai vonatvezetői engedély bevezetése a nemzetközi szolgálatot teljesítő mozdonyvezetők számára;

2)

a nemzetközi szolgálatot teljesítő vasúti dolgozók alkalmazási feltételeinek bizonyos vonatkozásairól szóló megállapodás.

1.8

A harmadik vasúti csomag részeként az Európai Bizottság javaslatot tett a vasúti személyzet képesítéséről szóló irányelvre, amely 2010-ben, illetőleg 2015-ben lépne hatályba.

1.9

A 91/440/ECC irányelv újabb módosításával az Európai Bizottság továbbra is a vasúti szektor fokozatos deregulációját kívánja előmozdítani.

2.   Az Európai Bizottság javaslata

2.1

Az Európai Bizottság javasolja a nemzetközi utasszállítás piacának liberalizálását 2010. január 1-jétől kezdődően. A javaslat kiterjed a kabotázsforgalomra is, ami azt jelenti, hogy az utasok az útvonal összes vasútállomásain fel-, illetve leszállhatnak. Ugyanakkor eltörölnék a nemzetközi csoportosulások számára szabad piaci hozzáférést biztosító rendelkezést.

2.2

A 25-ök Európájában minden évben kb. 6 milliárd utas veszi igénybe a vasutat, aminek oroszlánrészét a helyi és regionális szolgáltatások adják. A nemzetközi utasszállítás az eladott jegyek alapján az összes vasúti utazásnak csak 10 %-át teszi ki. Ebbe beletartozik a határokat átszelő regionális forgalom és a határokat átszelő nagy távolságú, illetve nagy sebességű forgalom is.

2.3

Az Európai Bizottság felismerte, hogy a nemzetközi utasszállítás megnyitása a verseny előtt – beleértve a kabotázsforgalmat is – esetlegesen negatív hatással lehet a közszolgáltatásként nyújtott utasforgalom gazdasági egyensúlyára. Javasolja, hogy a szabad piaci hozzáférés alól biztosítsanak kivételeket azon útvonalakon, ahol az 1191/69/EGK irányelv alapján már hatályba léptek a közszolgáltatási szerződések, illetve ahol a nemzetközi szolgáltatások liberalizálása felboríthatja az egyensúlyt. Ezeket a kivételeket csak abban az esetben biztosítanák, ha ez elengedhetetlen ahhoz, hogy fennmaradjon a közszolgáltatásként nyújtott tömegközlekedés, és ahol ezt a 2001/14/EK irányelv 30. cikke alapján kijelölt illetékes hatóság engedélyezi. A határozat bírósági felülvizsgálatát is biztosítani kell.

2.4

Az Európai Bizottságnak a rendelkezés megvalósításáról 2012. december 31-i határidővel jelentést kell készítenie.

3.   A javaslat értékelése

3.1   A vasúti ágazat revitalizációjának előfeltételei

3.1.1

A nemzetközi utasszállítás deregulációjára vonatkozó javaslat azon a feltételezésen alapul, hogy a nemzetközi szolgáltatások versenye a következő eredménnyel fog járni: nagyobb utasszám, áttérés más közlekedési formákról (különösen a légi közlekedésről) a vasútra, a felhasználók számára magasabb minőség és alacsonyabb viteldíjak.

3.1.2

A második vasúti csomagról alkotott véleményében (9) az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság már rámutatott a vasúti hálózatok revitalizációjának alapvető előfeltételeire:

a vasúti infrastruktúra fejlesztésének és javításának finanszírozása;

a műszaki interoperabilitás megteremtése és az ehhez szükséges anyagi háttér biztosítása;

a közlekedési módok közötti egyenlő esélyű verseny feltételeinek megteremtése, nevezetesen:

igazodás a közúti szállítási szektor szociális szabályozásához;

az összes közlekedési mód esetében egyenlő esélyek biztosítása az infrastruktúra használati díjait tekintve.

3.1.3

A 2010-es európai közlekedési politikáról szóló Fehér Könyvben bejelentett, az összes közlekedési mód számára egyenlő esélyeket teremtő infrastruktúra-díjazási politika továbbra is várat magára.

3.1.4

A közúti közlekedéssel kapcsolatos szociális rendelkezések ellenőrzése és megfelelő alkalmazása még mindig súlyos probléma.

3.1.5

Ezenkívül megoldást kell találni a számos vasúttársaságot érintő pénzügyi problémákra is. Különösen az új tagállamok vasúttársaságai nem lesznek képesek állni a versenyt, ha nagymértékű tartozásaikra nem találnak megoldást.

3.1.6

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság arra is rámutatott, hogy az új hatóságok létrehozása, amit az első és második vasúti csomag irányoz elő (szabályozó, díjmegállapító, allokációs, bejelentési, biztonsági, valamint baleseti vizsgálati szervek), megköveteli a vasúti ágazat struktúráinak gyors átszervezését, és az akadálytalan működőképességről csak néhány év tapasztalata alapján lehet majd ítéletet mondani. Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye szerint elsődleges kérdéssé a vasútbiztonságot kell tenni. Ez európai szintű szociális szabályozást tesz szükségessé a vasúti ágazatban.

3.2   A vasúti szállítmányozási szolgáltatások deregulációjának utólagos vizsgálata

3.2.1

A vasúti szállítmányozási szolgáltatások deregulációjával kapcsolatos határozatok megszülettek, de a határozatok hatásait még nem ismerjük.

3.2.2

Az Európai Bizottságnak 2006. január 1-ig jelentést kell készítenie a következő területekről (10):

a 91/440/EK irányelv végrehajtása a tagállamokban, és a különféle érintett szervek tényleges tevékenységének vizsgálata;

a piaci fejlődése, különlegesen a nemzetközi szállításban bekövetkező változások, illetve a piaci szereplők (ide értve az új vasút-üzemeltetőket is) piaci részesedésének trendjeit tekintve;

a teljes szállítmányozási ágazatra gyakorolt hatás, nevezetesen az alternatív szállítási módokra történő áttérés;

a biztonság szintjére gyakorolt hatás az egyes tagállamokban;

az ágazat munkakörülményei az egyes tagállamokban.

3.2.3

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye szerint helyénvaló lenne megvárni a jelentés nyilvánosságra hozatalát és a már elfogadott intézkedések hatásainak érvényesülését, mielőtt újabb piacliberalizálási intézkedésekre kerülne sor. Felkéri az Európai Bizottságot, hogy a jelentést határidőre nyújtsa be.

3.3   A nemzetközi vasúti utasszállítás deregulációjának előzetes vizsgálata

3.3.1

A harmadik vasúti csomag bejelentését megelőzően az Európai Bizottság megrendelt egy tanulmányt az utasszállítás deregulációjával kapcsolatban. A tanulmány kifejezett célja volt, hogy a dereguláció különféle lehetőségeit megvizsgálja, és ezek közül egyre javaslatot tegyen. Ezek a lehetőségek a következők voltak:

a nemzetközi szolgáltatás liberalizálása a kabotázsforgalom nélkül;

a nemzetközi szolgáltatás liberalizálása a kabotázsforgalommal együtt;

mind a nemzeti, mind a nemzetközi vasúti utasszállítás liberalizálása.

3.3.2

A tanulmány a nemzetközi szolgáltatások kabotázsforgalommal együtt történő deregulációját javasolta (11).

3.3.3

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy ez a tanulmány nem terjedt ki olyan alapvető kérdések elemzésére, mint az utasszállítás deregulációjának hatásai a következő területeken:

regionális és általános érdekű vasúti szállítás, különösen a kis- és közepes méretű tagállamokban;

a felhasználóknak nyújtott szolgáltatás minősége;

foglalkoztatottság és munkakörülmények a vasúti utasszállításban;

az új közép- és kelet-európai tagállamok vasúttársaságai.

3.3.4

A tanulmány bizonyos kérdéseket érint ugyan (így például kitér a vitel- és az útidíjak fontosságára), de alapvetően négy esettanulmány (Svédország, Németország, Spanyolország, Magyarország) és két útvonal esetében elvégzett szimulációs gyakorlat alapján. A nemzeti vasúti utasszállítás deregulációját nem tanácsolja. Ugyanakkor a tanulmány kifejezett célja a három lehetőség közül egynek a kiválasztása volt.

3.4   A dereguláció hatásai a regionális közlekedésre és a közlekedési közszolgáltatásokra

3.4.1

A nemzetközi utasszállítás deregulációjára vonatkozó javaslat a kabotázsforgalom révén bizonyos értelemben nemzeti szinten is megnyitja az utasszállítás piacát.

3.4.2

Az országon belüli utasszállítás gyakorta hálózatos jellegű, ahol a nagy utasszámú vonalakon realizált bevételek kompenzálják a kisebb utasszámú vonalak veszteségeit, így téve lehetővé a teljesebb szolgáltatást. Ez nemcsak a kizárólagos jogú és/vagy államilag támogatott vonalakra igaz, melyek esetében az Európai Bizottság javaslata – szigorú feltételek mellett – kivételeket tesz lehetővé.

3.4.3

Ez – különösen a kis- és közepes méretű tagállamokban – komoly zavarokat okozhat a kizárólagos jogokkal nem rendelkező vasúti utasszállításban.

3.4.4

Némely tagállamban a közszolgáltatásokkal kapcsolatos kötelezettségekről szóló szerződések nem önálló útvonalakra vonatkoznak, hanem az egész hálózatra. Ilyen körülmények között nagyon nehéz lesz azt bizonyítani, hogy a közszolgáltatási közlekedés egyensúlya veszélyben forog.

3.4.5

A kivételek lehetősége, amelyre az Európai Bizottság javaslatot tesz, bonyolult eljárások kialakulásához fog vezetni, és nyilván jogvitákra is sor kerül majd.

3.4.6

A 2000. év júliusában az Európai Bizottság a COM(2000) 7 final dokumentummal javaslatot tett a közszolgáltatási kötelezettségekről szóló 1191/69/EGK rendelet új rendelettel történő kiváltására, mely szabályozta a kizárólagos jogokat és a kompenzációt a tömegközlekedés területén.

3.4.7

Az 1191/69/EGK rendeletet módosító javaslatot a közlekedési miniszterek tanácsa évekkel ezelőtt mellékvágányra állította. Az Európai Bizottság javaslata és az Európai Parlament álláspontja között alapvető különbségek vannak, aminek jelentős következményei lehetnek a javaslat hatásai szempontjából az utasszállítás liberalizálásában. Az Európai Bizottság azt tervezi, hogy az év vége előtt új javaslatot nyújt be.

3.4.8

Ez még egy ok arra, hogy várni kellene, amíg ez a jogszabály elfogadtatásra kerül, mielőtt még bármilyen javaslat születne a közszolgáltatásként nyújtott vasúti utasszállítás egyensúlyának a deregulációval kapcsolatos védelmére.

3.5   A felhasználóknak nyújtott szolgáltatás minőségére gyakorolt hatás

3.5.1

A magas költségeket és a hagyományosan alacsony jegyárakat tekintve a tanulmány azt a következtetést vonja le, hogy nem valószínű, hogy a nemzetközi utasszállítás deregulációja a felhasználók számára további árcsökkenéshez vezetne.

3.5.2

A választék megnövekedése, amely ugyanazon útvonalon a különféle vasút-üzemeltetők versenyéből származik, ugyanakkor azt is jelentheti majd, hogy az eddig uralkodó körülmények – egy menetrend, egy jegy, egy információforrás – már nem garantálhatóak. A tájékozódáshoz ezentúl többlet-erőfeszítésre lesz szükség.

3.5.3

Az Európai Bizottság erre válaszul olyan intézkedéseket javasol, melyek kötelezik a versenyző vállalatokat az együttműködésre annak érdekében, hogy az eddig biztosított információs szint a továbbiakban is fenntartható legyen.

3.5.4

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság ezt a javaslatot önálló véleményben fogja megvizsgálni. Ugyanakkor hangsúlyozni kívánja, hogy a versenyző vállalatoknak az ügyfelek tájékoztatása céljából történő együttműködésre kötelezése csak az utasszállítás piacának megnyitása esetében szükséges.

3.6   A foglalkoztatottságra gyakorolt hatás

3.6.1

Az Európai Bizottság feltételezése szerint nemzetközi utasszállítás deregulációja rövidtávon a foglalkoztatottak számának csökkentéséhez fog vezetni, de a megnövekedő utaslétszámnak köszönhetően a foglalkoztatottság középtávon növekedni fog. Példának okáért nem veszi figyelembe a foglalkoztatottságra gyakorolt lehetséges negatív hatást, melyet a dereguláció a regionális és közszolgáltatási vonalakon okozhat. Az irányelvjavaslat 1.7. cikkének értelmében a hatás az egyes tagállamoknak a regionális utasforgalmat támogató finanszírozásától függ majd.

3.6.2

A vasúti ágazatban dolgozók száma az elmúlt évtizedben felére csökkent. Az új tagállamok, de Nyugat-Európa vasúttársaságai is további nagymértékű leépítéseket helyeznek kilátásba. Ha a nemzetközi utasszállítás deregulációja ahhoz vezet, hogy a kis- és közepes méretű tagállamok vasúttársaságai kiszorulnak az országon belüli nagy távolságú szolgáltatásokból, akkor a foglalkoztatottság szempontjából pozitív hatásra nem számíthatunk.

3.6.3

A vasúti utasforgalom hagyományosan a társadalom minden rétege számára nyitott utazási forma. A légi közlekedés luxusból tömegközlekedéssé fejlődött. Nemigen várható, hogy a nemzetközi vasúti utasforgalomban hasonló pozitív foglalkoztatási hatás kialakuljon.

3.6.4

Ugyanakkor a régebbi, állami tulajdonú légitársaságok által kínált „jó” állásokat felváltották a polgári repülés más területein megszerezhető alacsonyabb színvonalú munkahelyek.

3.6.5

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság aggodalommal figyeli a vasúti ágazat foglalkoztatottságának jelentős csökkenését. Az ilyen jellegű munkahely-megszűnések különösen az új tagállamokban okozhatnak jelentős szociális problémákat, ahol így is nagy a munkanélküliség és fejletlen a szociális védőrendszer. Itt sürgősen szükség van szociális támogató intézkedésekre. Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság ellenez minden olyan intézkedést, amely további munkahelyek megszűnésével és a foglalkoztatottság minőségének romlásával jár a már most is jelentős nehézségekkel küszködő vasúti ágazatban.

3.7   Az új tagállamok vasút-üzemeltetőire gyakorolt hatás

3.7.1

A fentebb idézett, Steer Davies Gleave-féle tanulmány rámutat, hogy az új tagállamokban az infrastruktúra rossz állapota, a vasút-üzemeltetők rossz pénzügyi helyzete és a jegyárak – melyek általában a hosszú távú költségszint alatt vannak – további akadályokat jelentenek a kiterjedtebb verseny előtt.

3.7.2

Ezenkívül a vasút-üzemeltetők nem rendelkeznek olyan minőségi gördülőanyaggal, amelynek birtokában képesek lennének állni a versenyt.

3.7.3

A regionális vasúti szolgáltatások az új tagállamokban még nagyobb szerepet játszanak, mint a 15-ök Európájában. Ha a nemzetközi utasszállítás deregulációjának negatív hatása lesz a regionális szolgáltatások biztosítása szempontjából, akkor ez a hatás csak még erősebben fog jelentkezni az új tagállamokban, ahol siettetni fogja az utasforgalomban ma még viszonylag nagy részesedéssel rendelkező vasút hanyatlását.

4.   Következtetések

4.1

Megelőző véleményeiben az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság mindig síkra szállt az európai vasúti iparág revitalizációja érdekében, és rámutatott az ehhez szükséges alapvető feltételekre:

az infrastruktúra fejlesztése és a szűk áteresztőképesség problémájának megoldása;

a vasúthálózatok interoperabilitása;

a szállítási módok közötti egyenlő verseny feltételeinek megteremtése;

a szociális intézkedések tiszteletben tartása és a vasútbiztonság garantálása.

4.2

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság felhívja az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy hassanak oda, hogy a fenti feltételek a lehető leghamarabb teljesüljenek.

4.3

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság hangsúlyozza a vasúti utasszállítás fontosságát a humán mobilitási igények kielégítésében, valamint jelentőségét a közszolgáltatások szempontjából.

4.4

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elismeri a vasúti szolgáltatás fontosságát és integrációját a tömegközlekedés egyéb formáival a lakossági mobilitás szükséglete szempontjából. Ezt a szolgáltatást nem szabad veszélyeztetni.

4.5

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság úgy véli, hogy a nemzetközi utasszállítás deregulációjával kapcsolatos bármiféle döntést csak a vasúti utasforgalomra gyakorolt globális hatások világos ismeretében, valamint az első és második vasúti csomag keretében elhatározott intézkedések hatásaira alapozva szabad meghozni.

4.6

Ezért felhívja az Európai Bizottságot, hogy végezze el az utasszállítás deregulációjából adódó előnyök és hátrányok megfelelő előzetes elemzését. Az elemzésnek a dereguláció hatásait a következő területeken kell megvizsgálnia:

regionális és közszolgáltatási vasúti szállítás, különösen a kis- és közepes méretű tagállamokban;

a felhasználóknak nyújtott szolgáltatás minősége;

foglalkoztatottság és munkakörülmények a vasúti utasszállításban;

az új közép- és kelet-európai tagállamok vasút-üzemeltetői.

4.7

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság felhívja az Európai Bizottságot, hogy nyújtsa be jelentését a vasúti szállítmányozás piacának megnyitásáról, amint azt a (2004/51/EK irányelv által módosított) 91/440/EGK irányelv előírja.

4.8

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság hangsúlyozza, hogy a Tanácsnál még mindig függőben van annak az európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a tervezete, amely a tagállamok feladatait szabályozza a közszolgáltatási kötelezettségek és a vasúti, közúti és belvízi utasszállítás területén kötött közszolgáltatási szerződések vonatkozásában (a COM(2002) 107-et módosító COM(2000) 7 final). Ennek a rendeletnek a tartalma hatással lehet a közszolgáltatás védelmét szolgáló intézkedésekre a nemzetközi vasúti utasszállítás deregulációjának keretében.

4.9

Az utasszállítási szolgáltatás minőségének javulása növeli ezen közlekedési forma vonzerejét, és egybeesik az európai közlekedési politika célkitűzésével, mely szerint a közlekedési rendszer hosszú távon is fenntartható legyen. A legnagyobb felelősség a vasút-üzemeltetőkre hárul. Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság mindazonáltal kritikusan szemléli a szolgáltatások jelenlegi színvonalát netán veszélyeztető intézkedéseket. Nagyra értékelné, ha intézkedések történnének a szolgáltatások jelenlegi minőségének javítására.

4.10

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság azon a véleményen van, hogy a vasúttársaságok közötti jobb együttműködés lesz a megfelelő út az utasok számára nyújtott szolgáltatások minőségének javításához a nemzetközi vasúti utasforgalomban, különösen a regionális nemzetközi utasforgalomban.

4.11

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság nagyra értékelné, ha az Európai Bizottság párbeszédet kezdene az európai szociális partnerekkel a vasúti szállítás deregulációjának hatásairól, nevezetesen a foglalkoztatottságra gyakorolt mennyiségi és minőségi következményekről.

4.12

A vasúti utasforgalom részesedése az utasforgalom egészét tekintve jelentősen nagyobb az új tagállamokban, mint a 15-ök Európájában. Ezért az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság feltétlenül szükségesnek tartja, hogy különös figyelem irányuljon az új tagállamok vasúti utasforgalmának fejlesztésére és a piac megnyitásának hatásaira ezen országokban. Az egész Közösség érdeke és a közlekedési politikát tárgyaló Fehér Könyv célkitűzéseivel is összhangban van, hogy a vasúti közlekedés nagy aránya fennmaradjon.

Brüsszel, 2005. február 9.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

elnöke

Anne-Marie SIGMUND


(1)  2001/12/EK irányelv – HL L 75, 2001.3.15., 1. o. – az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – HL C 209, 1999. 7. 22., 22. o.

(2)  2001/13/EK irányelv – HL L 75, 2001.3.15., 26. o. – az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – HL C 209, 1999. 7. 22., 22. o.

(3)  2001/14/EK irányelv – HL L 75, 2001.3.15., 29. o. – az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – HL C 209, 1999.7.22., 22. o.

(4)  2004/51/EK irányelv – HL L 164, 2004.4.30., 164. o. – az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – HL C 61, 2003.3.14., 131. o.

(5)  2004/49/EK irányelv – HL L 164, 2004.4.30., 44. o. – az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – HL C 61, 2003.3.14., 131. o.

(6)  881/2004/EK sz. rendelet – HL L 164, 2004.4.30., 1. o. – az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – HL C 61, 2003.3.14., 131. o.

(7)  2004/50/EK irányelv – HL L 164, 2004.4.30., 114. o. – az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – HL C 61, 2003.3.14., 131. o.

(8)  HL C 61, 2003.3.14., 131. o.

(9)  Lásd a 8. lábjegyzetet.

(10)  A közösségi vasutak fejlesztéséről szóló 91/440/EGK tanácsi irányelvet módosító 2004/51/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 2(d) cikke.

(11)  EU Vasúti Utasszállítás Liberalizálása: Részletes hatástanulmány, készítette: Steer Davies Gleave, 2004. február, London.


MELLÉKLET

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményéhez (a Működési Szabályzat 54. cikke (3) bekezdésének megfelelően)

A következő módosító indítványokat a szavazás során elvetették, de a szavazatok legalább egynegyedét megkapták.

3.1.4. pont

Törlendő.

Indokolás

Ennek a pontnak semmi köze a vasúti közlekedés liberalizálásához. Egyszerre két szektorról esik szó a véleményben, amely az európai vasutak átalakításáról és fejlesztéséről szól. Nem mondhatjuk, hogy a közúti közlekedéssel kapcsolatos szociális rendelkezések ellenőrzése súlyos problémát jelentene, hiszen több, az utazó személyzet vezetési és pihenőidejét, illetve a munkanap hosszát szabályozó irányelv is hatályban van. A jogszabályok betartásáról tachográf gondoskodik. Ezenkívül idén augusztusban hatályba lép egy új ellenőrzési mechanizmus – a digitális tachográf – amelynek révén lehetővé válik a járművezetők napi munkaidejének pontosabb mérése.

A szavazás eredménye

Igen: 58

Nem: 80

Tartózkodás: 7

3.1.6. pont

Az utolsó mondat törlendő:

Ez európai szintű szociális szabályozást tesz szükségessé a vasúti ágazatban.”

Indokolás

Az európai vasútbiztonságot továbbra is a 2004/49/EK irányelv szabályozza.

A szavazás eredménye

Igen: 52

Nem: 93

Tartózkodás: 5

3.2.3. pont

A bekezdés helyett a következő:

„Az EGSZB véleménye szerint a jelentés tartalmát rögtön megjelenését követően meg kell vizsgálni annak megállapítása végett, hogy az irányelvjavaslat kiegészítésre vagy módosításra szorul-e.”

Indokolás

A jelenlegi megfogalmazás ténylegesen a jogalkotási folyamat befagyasztására irányul, ami mindenki – vállalkozások, munkavállalók, ügyfelek – számára egyfajta hátrányos jogbizonytalanságot eredményez.

Előremutatóbbnak és konstruktívabbnak tűnik világosan kinyilvánítani azt a szándékot, hogy az irányelvjavaslat esetleges kiegészítését vagy módosítását a következtetések alapján kívánjuk megtenni.

Ennek révén a folyamat dinamikus és nyitott maradhat.

A szavazás eredménye

Igen: 54

Nem: 92

Tartózkodás: 9

3.4.7 és 3.4.8. pont

A bekezdések az alábbi szövegekkel helyettesítendők, a számozás pedig kiigazítandó 3.4.7-re.

„Amikor a 119/69/EGK számú rendeletre tett új javaslat a Miniszterek Tanácsa és az Európai Parlament elé kerül, meg kell majd vizsgálni, hogy a szöveg milyen következményekkel járhat a vasúti utasforgalom liberalizálása és a közszolgáltatás egyensúlya szempontjából.”

Indokolás

A jelenlegi megfogalmazás már idejétmúlt állapotra hivatkozik. Az Európai Bizottság új megfogalmazást talált, és a szöveg júniusban a „Közlekedési” Tanács elé kerülhet. Nem mérhető fel előre, hogy milyen lesz a fogadtatása a Miniszterek Tanácsában és az Európai Parlamentben.

A javasolt megfogalmazás konstruktívabb megközelítést tükröz.

A szavazás eredménye

Igen: 68

Nem: 90

Tartózkodás: 8

3.6. pont

A pontot el kell hagyni.

Indokolás

Nem lehet azt mondani, hogy a vasút liberalizációja a munkanélküliség növekedéséhez fog vezetni, és hogy az újonnan létrejövő munkahelyek alacsonyabb színvonalúak lesznek, még akkor sem, ha más közlekedési ágakban a liberalizáció egyik következménye a munkahelyek számának növekedése. Ne felejtsük el, hogy a vasút az egyetlen olyan közlekedési ágazat, amelyet nem liberalizáltak.

A szavazás eredménye

Igen: 66

Nem: 102

Tartózkodás: 6


8.9.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 221/64


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye a következő témában: „Javaslat az Unió vasúthálózatában mozdonyokat és vonatokat üzemeltető vasúti személyzet engedélyeiről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvtervezetre”

COM(2004) 142 final – 2004/0048 (COD)

(2005/C 221/14)

2004. április 28-án a Tanács úgy határozott, hogy az Európai Közösséget létrehozó Szerződés 71. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a fent említett kérdésben.

A „Közlekedés, energia, infrastruktúra és információs társadalom” szekció, melynek feladata volt az EGSZB említett témával kapcsolatos munkájának előkészítése, 2005. január 17-én fogadta el véleményét. Az előadó Eduardo Manuel Chagas volt.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2005. február 9–10-én tartott, 414. plenáris ülésén (a február 9-i ülésen) 127 igen szavazattal, 25 szavazat ellenében, 26 tartózkodás mellett elfogadta a következő véleményt.

1.   Bevezetés

1.1

Ez a javaslat részét képezi a harmadik vasúti csomagnak, melyet az Európai Bizottság 2004. március 3-án fogadott el. Ennek további elemei a következők:

a 91/440/EGK irányelv módosítása: a nemzetközi vasúti személyszállítás liberalizációja (COM(2004) 139 final);

Javaslat a nemzetközi vasúti utasok jogairól és kötelezettségeiről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre (COM(2004) 143 final);

Javaslat a vasúti szállítmányozási szolgáltatások kompenzációjára és minőségi követelményeire vonatkozó rendeletre (COM(2004) 144 final);

és

Az Európai Bizottság közleménye az európai vasúti rendszer további integrációjáról (COM(2004) 140 final);

Az Európai Bizottság szervezeti egységeinek munkadokumentuma a nemzetközi vasúti utasforgalom piacának fokozatos megnyitásáról (SEC(2004) 236);

1.2

Az első vasúti csomag (más néven infrastruktúra-csomag) 2001. március 15-én lépett hatályba, és a nemzeti jogi szabályozásba 2003. március 15-ig kellett átültetni. Ez a csomag a következőket foglalja magába:

A 91/440/EGK irányelv módosítása, többek között szabad piaci hozzáférés a nemzetközi vasúti teherforgalomhoz a Transzeurópai Vasúti Teherszállítási Hálózaton 2003. március 15-ig és a nemzetközi vasúti teherforgalom teljes liberalizációja 2008. március 15-ig (1);

Az Európai Vasúti Szolgáltatók Engedélyére vonatkozó irányelv hatályának kiterjesztése (a 95/18/EK irányelv módosítása) (2);

A vasúti infrastrukturális biztosítására és az ezzel kapcsolatos díjtételek kiszabására vonatkozó rendelkezések harmonizálása, a biztonsági tanúsítvány szabályozása (a 95/19/EK irányelv helyébe lép) (3).

1.3

2003 októberében az Európai Bizottság kilenc tagállamot az Európai Bíróság elé idézett, mivel elmulasztották bejelenteni az első vasúti csomagnak a nemzeti jogszabályokba való átültetését. 2004 májusáig öt ország bejelentése még mindig nem érkezett meg, és két tagállam csak a rendelkezések egy részét ültette át saját nemzeti jogszabályaiba.

1.4

A második vasúti csomagot2004. április 30-án tették közzé az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában, és ezt 2006. április 30-ig kell beépíteni a nemzeti jogba. Ez a csomag a következő elemekből áll:

A 91/440/EK irányelv módosítása: előrehozni a nemzetközi vasúti teherforgalomhoz való szabad piaci hozzáférés előrehozatala 2006. január 1-re, és a belföldi vasúti teherforgalom (beleértve a kabotázsforgalmat) liberalizációja 2007. január 1-től (4);

Irányelv a biztonságról a Közösség vasútjain (5);

Az Európai Vasúti Ügynökséget létrehozó rendelet (6):

A nagysebességű vasúti rendszer átjárhatóságára vonatkozó irányelv (96/48/EK irányelv) és a hagyományos vasúti rendszer átjárhatóságára vonatkozó irányelv (2001/16/EK irányelv) (7) módosítása.

1.5

Az első és második vasúti csomag megteremtette a jogi alapot az egységes vasúti teherszállítási piac megteremtéséhez. Az intézkedések kiterjednek a piaci hozzáférésre, a vasúti szolgáltatók engedélyezését és biztonsági tanúsítását, az infrastruktúra elérhetőségére és a használati díjak kiszámítására, a vasúti biztonság jogi keretének megalkotására, és olyan intézkedésekre, melyek biztosítják a vasúthálózat műszaki átjárhatóságát.

1.6

Amint azt az EGSZB már kiemelte a második vasúti csomagról alkotott véleményében, (8), ez az új jogi keret szükségessé teszi az ágazat teljes átalakítását és új hatóságok, valamint illetékességi körök létrehozását.

1.7

A biztonsági szempontból kritikus feladatokat ellátó személyzet képzésével és munkakörülményeivel kapcsolatos szociális feltételeket nem megfelelően érinti, vagy egyáltalán nem érinti ez a keretrendszer.

1.8

A vasúti szektor európai szociális partnerei, az Európai Vasutak Közössége (CER) és az Európai Közlekedési Dolgozók Szövetsége (ETF) két európai megállapodást írtak alá 2004. január 17-én, a következő tárgyakban:

1)

Az Európai Mozdonyvezetői Engedély bevezetése a nemzetközi szolgálatot teljesítő mozdonyvezetők számára.

2)

A nemzetközi szolgálatot teljesítő vasúti alkalmazottak alkalmazási feltételeinek bizonyos vonatkozásairól szóló megállapodás.

1.9

E javaslat részben a szociális partnereknek az Európai mozdonyvezetői jogosítvány bevezetésével kapcsolatos megállapodását foglalja magába.

1.10

Az EGSZB-t értesítette az Európai Bizottság, hogy az európai szociális partnerek hivatalosan kérték, hogy a munkakörülményekkel kapcsolatos megállapodás (a munka- és pihenőidőkről) tanácsi határozatban öltsön testet. Ezt a kérelmet az Európai Bizottság jelenleg vizsgálja.

2.   Az Európai Bizottság javaslata

2.1

Az Európai Bizottság az irányelvjavaslatot azzal indokolta, hogy javítani kell az átjárhatóságot és a dolgozók menedzsmentjét. A vasúti vállalkozások engedélyezését megkönnyíteni, ugyanakkor a biztonság magas szintjét fenntartani, és a munkaerő szabad áramlását biztosítani kívánja.

2.2

Az Európai Bizottság az európai szociális partnerek céljait is említi, mint például:

garantálni a vasúti személyzet készségeinek magas szintjét, hogy fenntartható és javítható legyen a biztonság szintje; és

csökkenteni a szociális dömping veszélyét.

2.3

Az Európai Bizottság a mozdonyvezetők számára egységes, európai minimumnormákon alapuló engedélyezési folyamatot javasol. Elsőként a nemzetközi útvonalakon dolgozó mozdonyvezetőknek kell 2010-ig az engedélyt megszerezni, azután az összes többi, a nemzeti útvonalakon dolgozó mozdonyvezetőnek 2015-ig.

2.4

Az Európai Bizottság szerint az első lépés körülbelül 10 000 mozdonyvezetőt fog érinteni a Közösségben, a második pedig körülbelül 200 000 vezetőt.

2.5

Az Európai Bizottság a vonat vezetésében indirekt módon részt vevő személyzet számára is engedélyezési folyamatot javasol. Bár az irányelvtervezet nem tartalmaz konkrét rendelkezést ebben az ügyben, és különösen nem tartalmaz arra vonatkozóan, hogy milyen gyakorlati tapasztalatot várnak el az egyéb vasúti személyzettől. Figyelembe kell venni az irányelvben lefektetett alapelveket. A képzettséggel kapcsolatos kívánalmakat a későbbiekben határozza majd meg az Európai Vasúti Ügynökség vagy az Átjárhatóság Műszaki Paraméterei című dokumentum.

2.6

Az irányelv-tervezet egy két részből álló engedélyezési folyamatot irányoz elő:

1)

Az Európai jogosítvány, melyet az illetékes hatóságok adnak ki, és az egész Közösségben elismerik, a mozdonyvezető tulajdona, és igazolja, hogy megfelel az alapkövetelményeknek és az alapvető gyakorlati ismereteket elsajátította;

2)

harmonizált kiegészítő igazolvány, melyet a vasúti vállalkozás ad ki, a vállalkozás tulajdona marad, és a vállalkozással vagy az infrastruktúrával kapcsolatos speciális tudást igazolja.

2.7

Az illetékes hatóságok és a vasúti vállalkozások nyilvántartást kell hogy vezessenek a megfelelő képzettségek megjelölésével, valamint azok megújításáról, felfüggesztéséről és az engedélyek, valamint a harmonizált kiegészítő igazolványok módosításairól.

2.8

A javaslat szerint háromféle mozdonyvezetői kategória lenne: (A) tolatómozdonyok és munkavonatok, (B) utasszállító vonatok, és (C) tehervonatok.

2.9

A korhatár 20 év, melyet le lehet engedni 18-ra, ha a mozdonyvezető csak az országban dolgozik.

2.10

A tervezet rendelkezéseket tartalmaz a jogosítványok és a harmonizált kiegészítő igazolványok módosítására és megújítására, és az időszakos felülvizsgálatok végrehajtására vonatkozóan, hogy biztosítható legyen, hogy a birtokosuk továbbra is eleget tesz a megállapított feltételeknek, és a visszavonás feltételeit és az ilyen döntés elleni fellebbezés lehetőségeit is. Foglalkozik ezenkívül az ellenőrzésekkel és a büntetésekkel is.

2.11

A javaslat ezen kívül a képzéshez, a vizsgákhoz való hozzáférésre vonatkozó rendelkezéseket tartalmaz, valamint a képzési rendszerek és az eljárások minőségének értékelését.

2.12

Az I. melléklet a közösségi jogosítvány és a kiegészítő igazolvány mintájával foglalkozik, míg a II-től VII-ig számozott mellékletek leírják a mozdonyvezetők kötelességeit, az orvosi/pszichológiai vizsgálatokat és a szakmai képesítéseket.

2.13

Az Európai Vasúti Ügynökséget fel kell kérni, hogy készítsen jelentést 2010 végéig, melyben meg kell vizsgálnia többek között a chipkártya bevezetésének lehetőségét is.

3.   Az Európai Bizottság javaslatának értékelése

3.1   Lényegi megjegyzések

3.1.1

Az EGSZB alapjában véve üdvözli a javaslatot.

3.1.2

A mozdonyvezetők és az egyéb, biztonsági szempontból kritikus feladatokat ellátó alkalmazottak hatalmas felelősséget viselnek a közlekedés, az alkalmazottak, az utasok és a szállított áruk biztonságáért. Egy liberalizált vasúti piacon a közös rendelkezéseknek biztosítaniuk kell a gyakorlati készségek magas szintjét.

3.1.3

A harmonizált minimális rendelkezések az alkalmazottak határon átnyúló munkavégzését is könnyebbé teszik (9). Bár a tagállamok üzemeltetési rendszereinek és biztonsági intézkedéseinek különbségei mindennél inkább akadályozzák a munkaerő határokon átnyúló munkavégzését, és ez még sok évig így lesz. Ezek, valamint a nyelvi különbségek jelentős további igényeket támasztanak az alkalmazottak képzettségével kapcsolatban.

3.1.4

Az EGSZB kiemeli ezen kívül, hogy a magas szintű szakmai tudás és az ezt igazoló engedélyezési folyamat segít biztosítani, hogy a szakma továbbra is elismert legyen és vonzó maradhasson. Ez fontos egy olyan hivatásnál, ahol nem vonzóak a munkaidők, és kevéssé biztos a foglalkoztatottság az időszakos munkaközvetítők terjedése nyomán. A közúti közlekedési és belvízi hajózási vállalatok már arról panaszkodnak, hogy igen nehezen találnak új alkalmazottakat. A jelen irányelv célja nem lehet a képzés csökkentése.

3.1.5

A hagyományosan önszabályozó vasúti vállalatok teljes felelősséggel tartoztak a személyzet képzéséért és tudásszintjéért, valamint a szolgáltatások biztonságos üzemeltetéséért. Ez magas képzettségi szinthez vezetett és így a vasút az egyik legbiztonságosabb közlekedési móddá vált.

3.1.6

Ügyelni kell arra, hogy az ezen irányelv által elérni kívánt cél a mozdonyvezetők nagyobb mobilitásához vezessen, és a képzési lehetőségekhez való, megkülönböztetés nélküli hozzáféréshez, ne pedig olyan helyzethez, ahol a képzés egészének minősége romlik és a képzés költségeit a dolgozók viselik.

3.2   Az egyes rendelkezések

3.2.1   Az engedélyek köre és bevezetése

3.2.1.1

Az EGSZB támogatja a nemzetközi és nemzeti forgalomban az engedélyek fokozatos bevezetését. Ez lehetővé teszi a vállalkozások számára az üzemeltetés egymás közti megosztását.

3.2.1.2

A 34-es cikkben leírt ütemezés (2008-2010 a határon átnyúló közlekedésben és 2010-2015 a nemzeti hálózaton dolgozó vezetőknek) azonban meglepő. A mozdonyvezetők engedéllyel való ellátásának még ez előtt meg kellene történnie, mivel a nemzetközi teherforgalom liberalizációja már folyamatban lesz 2003/2006 között, a nemzeti teherforgalom liberalizációjára pedig 2007-től kezdődően kerül majd sor.

3.2.1.3

Az EGSZB a vasúti alkalmazottaknak történő engedélyadást szintén üdvözli. A biztonsági funkciókat ellátó személyzet fontos szerepet játszik a vasúti közlekedés biztonságában. A javasolt definíció azonban érthetetlen: „A mozdonyvezetőn kívül bármely olyan alkalmazott, aki a vonaton vagy a mozdonyon jelen van, és közvetve részt vesz a mozdony vagy vonat vezetésében …” (25 cikk). Jobb lenne olyan vasúti alkalmazottakról beszélni, akik biztonsági feladatokat látnak el. Az EGSZB szerint kívánatos lenne, hogy az irányelv határozza is meg, hogy melyek azok a feladatok, amiket ezen személyzeti kategóriának kell ellátnia és az ehhez szükséges képesítéseket is.

3.2.2   A mozdonyvezetők kategóriái

3.2.2.1

Három „jogosítványkategóriát” javasolnak – tolatómozdonyok és munkavonatok; személyvonatok; és tehervonatok (4(2) cikk). A személyszállítás és az áruszállítás közötti megkülönböztetés nem praktikus, és nincs lényegi ok ilyen megkülönböztetésre. A képzés és a konkrét elvégzendő munka nem különbözik. Különféle igazolványokat kell kiadni a használt mozdonyok fajtáival kapcsolatos tudás bizonyítására, de a mozdonyok gyakran ugyanazok. Két kategória elég – a biztonsági előírások alapján: a zárt vonalakon üzemeltetett mozdonyokra (rendező-pályaudvarok, munkaterületek) és a nyílt pályán üzemeltetett mozdonyokra (fővonali mozdonyvezetők).

3.2.2.2

Az EGSZB véleménye szerint megfelelőbb lenne a kategóriát a vezetői engedélyen feltüntetni, és nem a harmonizált kiegészítő igazolványon.

3.2.3   Korhatár és szakmai tapasztalat

3.2.3.1

Az irányelv-tervezet 20 évben határozza meg a minimum korhatárt, de az egyes tagállamok már 18 éves kortól kiadhatnak csak a területükön érvényes jogosítványt (8. cikk). Számos tagállamban (10) a korhatár 21 év. Az irányelv a korhatár csökkentéséhez vezetne, legalábbis a határon átmenő forgalomban.

3.2.3.2

Az EGSZB véleménye szerint a minimum korhatárt 21 évben kellene megállapítani. A határon átmenő forgalom követelményei nagyobbak, így jobban képzett személyzetet igényel. Ez a korhatár azzal a lehetőséggel is összeegyeztethető, hogy a nemzeti forgalom számára meghatározható legyen alacsonyabb korhatár is.

3.2.3.3

Az EGSZB üdvözölné, ha szükség lenne három éves hivatásos nemzeti fővonali mozdonyvezetői szakmai tapasztalatra, mielőtt a nemzetközi forgalomban alkalmaznának valakit mozdonyvezetőként. A nemzeti forgalommal kapcsolatos hasonló rendelkezést már tartalmaz a 10. cikk. Abban az esetben, ha egy vasúttársaság csak nemzetközi vasúti szolgáltatásokat nyújt, a mozdonyvezetők szükséges tapasztalatszerzését más, nemzeti szolgáltatásokat nyújtó vasúttársaságokkal együttműködve lehet megoldani.

3.2.4   Az engedélykiadási folyamat szerkezete

3.2.4.1

Az Európai Bizottság két részből álló engedélykiadási folyamatot javasol, nevezetesen egy Európai Mozdonyvezetői Engedélyt, amit az illetékes hatóság ad ki, és egész Európában elismert, és egy harmonizált igazolványt, melyet a vasúti vállalkozások adnak ki. A folyamat kétfelé választásának az az indoka, hogy az eredetileg tervezett chipkártyás egységes jogosítvány bevezetése túl bonyolult és költséges volna.

3.2.4.2

Az EGSZB alapjában egyetért az Európai Bizottság által javasolt szerkezettel. A kétféle dokumentum használata azonban zavart okozhat. Ez különösen igaz az infrastruktúrákkal kapcsolatos tudásra. Világosan meg kell különböztetni az adott infrastruktúrához kötődő üzemeltetési és biztonsági rendelkezésekre vonatkozó tudást, és a vonalak és helyek ismeretét. Míg az egyes infrastrukturális hálózatok vonatkozásában az üzemeltetési ismereteket a mozdonyvezetői engedélyen kell feltüntetni, a vonalakkal és helyekkel kapcsolatos ismereteket – amelyeket rendszeresen frissíteni kell – a harmonizált kiegészítő igazolványon kell tanúsítani.

3.2.4.3

A két részből álló engedélykiadási procedúra egy átmeneti időszakra lehetséges. A végső cél azonban egyetlen dokumentum kiadása chipkártya formájában, mely igazolja a tulajdonos alapismereteit és a speciális vállalkozással kapcsolatos ismereteit, és ezt a tényt nem szabad szem elől téveszteni.

3.2.5   A vizsgáztatók és az oktatási létesítmények akkreditációja

3.2.5.1

Az Európai Vasúti Ügynökség feladata lesz, hogy összeállítsa az oktatók, vizsgáztatók és oktatási létesítmények akkreditációjának kritériumait. Az EGSZB ezt praktikus megoldásnak tartja, de véleménye szerint az irányelv nem elég világos egyes pontokkal kapcsolatban. Nincs világosan meghatározva, hogy milyen vizsgákat kell akkreditált vizsgáztatóra bízni, és mely készségeket kell magának a vasútvállalatnak igazolnia, akkreditált vizsgáztató nélkül. Az sincs világosan meghatározva, hogy egy adott infrastruktúra üzemeltetési és biztonsági rendszerével kapcsolatos tudást az illető tagállam által akkreditált vizsgáztatónak kell-e vizsgálnia.

3.2.6   Szakmai képesítések és orvosi/pszichológiai követelmények

3.2.6.1

Az irányelv-tervezet mellékletei felsorolják a mozdonyvezetők feladatköreit, az elvárt általános és konkrét szakmai tudást és az orvosi/pszichológiai követelményeket. Általánosságban az Európai Bizottság az európai szociális partnereknek az európai mozdonyvezetői jogosítvány bevezetésével kapcsolatos megállapodásában felvett irányvonalat követte.

3.2.6.2

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság azon döntését, hogy a szociális partnerek által lefektetett szakmai és orvosi/pszichológiai követelményekre támaszkodik. Ez garantálja a magas szintű tudást, mely javítja a közlekedés biztonságát. Az EGSZB általánosságban úgy gondolja, hogy a mozdonyvezetői engedély megszerzéséhez szükséges képesítéseket és követelményeket az irányelv szövegében kell meghatározni.

3.2.6.3

A mellékletek módosításainak elkészítése a tagállamok képviselőiből alkotott bizottság feladata, mely felelős lesz ezen kívül az Átjárhatóság Műszaki Feltételeinek (TIS) elfogadásáért is. A szociális partnerekkel történő konzultáció kötelező lesz a képesítésekkel kapcsolatos, valamint a foglalkozási és egészségvédelmi ügyekben, az átjárhatóságról szóló irányelvek értelmében. Mivel az irányelvnek a vasúti személyzet vizsgáztatásával kapcsolatos mellékletei az európai szociális partnerek definícióin alapulnak, logikus, hogy e szociális partnerek vegyenek részt a mellékletek módosítási javaslatainak összeállításában. Az EGSZB ragaszkodik ahhoz, hogy ezt az elvet érvényesítsék az irányelvben.

3.2.7   Időszakos ellenőrzések

3.2.7.1

Bizonyos ismereteket rendszeresen meg kell vizsgálni, hogy biztosítható legyen a jogosítvány vagy a harmonizált igazolvány megőrzése.

3.2.7.2

Az időszakos orvosi vizsgálatok kapcsán az Európai Bizottság az európai szociális partnerek megállapodását követte.

3.2.7.3

Az EGSZB hangsúlyozza a vasúti balesetet (ami gyakran a vonat elé ugrással elkövetett öngyilkosságot jelent) követő pszichológiai konzultáció szükségességét. Ezt figyelmen kívül hagyta az irányelv (a 14. cikk, ill. a III. melléklet).

3.2.7.4

A javaslat túl pontatlan a vonalakkal kapcsolatos tudás rendszeres frissítésével kapcsolatban. Egyértelműen meg kellene határozni, hogy a vonallal kapcsolatos tudás igazolása elévül, amennyiben az adott vonalon nem közlekedett az illető egy éven keresztül.

3.2.7.5

Az irányelv nem szól a mozdonyvezetők általános ismeretekre vonatkozó rendszeres továbbképzéséről. Ezt a témát érinti az európai szociális partnerek megállapodása. Az EGSZB azt ajánlja, hogy ennek a megállapodásnak az értelmében az irányelvnek elő kellene írnia, hogy az alapismereteket fejlesszék, és évente frissítsék.

3.2.8   Az engedélyek visszavonása

3.2.8.1

Az irányelv előírja, hogy a mozdonyvezetőknek értesíteniük kell az illetékes hatóságokat, ha többé nem felelnek meg a feladatuk ellátásához megkívánt feltételeknek. Ez arra kötelezné a mozdonyvezetőket, hogy „adják fel magukat”, ami nem várható el tőlük. Csak egy akkreditált üzemi orvos hozhat ilyen döntést, amelyről értesíti a vállalatot. A hatóságokat a vállalatnak kell értesítenie.

3.2.8.2

Az irányelv nem írja le, hogy mi a módja az egyszer elvett engedély visszaszerzésének.

4.   Javaslat a vasúti személyzet engedélyeiről szóló irányelvre és az európai szociális partnerek megállapodása az európai jogosítvány bevezetéséről

4.1

Az EGSZB üdvözli, hogy az európai szociális partnerek – az Európai Vasutak Közössége (CER) és az Európai Közlekedési Dolgozók Szövetsége (ETF) – léptek, és máris javasoltak egy módszert a nemzetközi útvonalon dolgozó mozdonyvezetők engedélyeinek kiadására.

4.2

A megállapodás előnye, hogy az Európai Vasutak Közössége (CER) tagvállalatainak alkalmazottaitól nagyon hamar el fogják várni a magas képzettséget, és nem kell 2010-ig várni. Ezeket a vállalatokat nem szabad ugyanúgy kezelni, mint a megállapodást alá nem író vállalatokat.

4.3

Az EGSZB úgy gondolja, hogy teljes mértékben figyelembe kell venni az európai szociális partnerek megállapodását azokon a területeken, ahol az átfedésben van az irányelv hatókörével.

4.4

Az európai szociális partnerek megállapodása azt feltételezi, hogy az érintett mozdonyvezetőknek minden esetben van valamiféle nemzeti igazolványuk, és ezért ezt a kérdést nem szabályozza. Ez a vasúti vállalatok hagyományos, sok éves együttműködéséből fakadó tapasztalatokon alapul.

4.5

Az európai mozdonyvezetői engedély, melyet a szociális partnerek megállapodása előirányoz, egy további engedély, mely a más országok infrastruktúráján történő közlekedéshez szükséges többlettudást igazolja. Ezt a vasúttársaságok adják ki és az ő tulajdonuk.

4.6

A harmonizált kiegészítő igazolvány, melyet az irányelv javasol, többé-kevésbé megegyezik az európai mozdonyvezetői engedéllyel.

4.7

Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja meg, milyen mértékig lehet a szociális partnerek megállapodása által előirányzott európai mozdonyvezetői engedélyt az átmeneti időszakra javasolt harmonizált kiegészítő igazolvánnyal egyenértékűnek tekinteni, az ezen a téren már aktív vállalatok érdekében. Az irányelvnek rendelkeznie kellene erről.

4.8

Az EGSZB véleménye szerint a szociális partnerek megállapodását aláíró vállalatok hátrányt fognak szenvedni azon vállalatokkal szemben, amelyek az irányelv szerinti engedélykiadási rendszert alkalmazzák, mivel az általános ismeretekre vonatkozó továbbképzést évente kell megtartani a megállapodás szerint, de ez a rendelkezés nem szerepel az irányelv-tervezetben, pedig alapvető fontosságú a képzettségi szintek fenntartásához.

5.   Következtetések

5.1

Az EGSZB üdvözli a vasúti személyzet engedélyeiről szóló irányelvvel kapcsolatos javaslatot. Sajnálatát fejezi ki, hogy ez a szociális intézkedés a vasúti teherforgalmi ágazat liberalizációja érdekében hozott uniós jogszabályi rendelkezések sorában az utolsó láncszemként szerepel.

5.2

A mozdonyvezetőknek és a vasúti személyzetnek kulcsfontosságú szerepük van a biztonság terén. A mozdonyvezetők és a vasúti személyzet engedélyezési rendszerének garantálni kell, hogy jól képzettek.

5.3

Az EGSZB aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy olyan hosszú idő telik el a vasúti teherforgalmi piac teljes megnyitása és az engedélyek bevezetésére adott határidő között, és arra kéri az Európai Bizottságot, hogy mindent tegyen meg e periódus csökkentése érdekében.

5.4

Az EGSZB ezért felkéri a Tanácsot és az Európai Parlamentet, hogy vegye ki a vasúti alkalmazottak engedélyeiről szóló irányelv-tervezetet a harmadik vasúti csomagból, és kezelje azt elkülönítetten, hogy ily módon elkerülhetőek legyenek a további késedelmek. Az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak gyorsan, sürgősséggel kellene elfogadnia az irányelvet.

5.5

Ennek során teljes mértékben figyelembe kellene venniük az EGSZB véleményét és az abban foglalt módosítási javaslatokat.

5.6

Az EGSZB üdvözli az európai szociális partnerek megállapodását a nemzetközi szolgálatot teljesítő vasúti személyzet munkakörülményeinek bizonyos vonatkozásairól. Felkéri az Európai Bizottságot, hogy nyújtsa be a megállapodást a Tanácsnak határozathozatal céljából, és azt javasolja a Tanácsnak, hogy fogadja el a javaslatot.

Brüsszel, 2005. február 9.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

elnöke

Anne-Marie SIGMUND


(1)  2001/12/EK irányelv – HL L 75., 2001. 3. 15., 1. o. – EGSZB vélemény – HL C 209, 1999.7 22., 22. o.

(2)  2001/13/EK irányelv – HL L 75., 2001.3.15., 26.o. – EGSZB vélemény – HL C 209, 1999.7 22., 22. o.

(3)  2001/14/ EK irányelv – HL L 75., 2001.3.15.., 29. o. – EGSZB vélemény – HL C 209., 1999.7.22., 22. o.

(4)  2004/51/ EK irányelv – HL L 164., 2004.4.30., 164. o – EGSZB vélemény – HL C 61., 2003.3.14., 131. o.

(5)  2004/49/ EK irányelv – HL L 164., 2004.4.30., 44. o. – EGSZB vélemény – HL C 61., 2003.3.14., 131. o.

(6)  (EK) 881/2004 rendelet – HL L 164., 2004.4.30., 1. o. – EGSZB vélemény – HL C 61., 2003.3.14., 131. o.

(7)  2004/50/EK irányelv – HL L 164., 2004.4.30., 114. o. – EGSZB vélemény – HL C 61., 2003.3.14., 131. o.

(8)  HL C 61., 2003.3.14., 131. o.

(9)  Bár hangsúlyozni kell, hogy a mozdonyvezetők és személyzet határon történő cseréje csak néhány percig tart (pl. 8 percig a Brenner határátkelőnél). A határon történő megállások az áruszállítási szektorban sokkal inkább más okból történnek, például a papírmunka és a szállított áruk vizsgálata miatt.

(10)  Például Ausztria, Dánia, Hollandia, Németország és Norvégia


MELLÉKLET

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményéhez (a Működési Szabályzat 54. cikke (3) bekezdésének megfelelően)

A következő módosító indítványokat a szavazás során elvetették, de a szavazatok legalább egynegyedét megkapták.

3.2.3.3. pont

A bekezdés törlendő.

Indokolás

Az irányelvjavaslat az engedélyezést két szakaszban képzeli el:

az egész Unióban elismert európai mozdonyvezetői engedély bevezetése,

harmonizált kiegészítő igazolvány kiállítása, amely a vállalkozással vagy az infrastruktúrával kapcsolatos speciális tudást igazolja.

Az irányelv a mozdonyvezetői engedély és a harmonizált kiegészítő igazolvány módosítására és megújítására vonatkozó rendelkezéseket is előirányozza, csakúgy, mint a minimális követelmények időszakos ellenőrzését.

A harmonizált kiegészítő igazolvány célja a képességvizsgálat, és annak ellenőrzése, hogy a mozdonyvezető mennyire ismeri az érintett útvonalat vagy útvonalakat.

Ezért nem értjük, hogy mi indokolja ezen felül egy hároméves képesítési időszak megkövetelését a nemzetközi forgalomban, ami a bekezdés jelenlegi megszövegezése szerint hozzáadódna a nemzeti forgalomban esetlegesen bevezetendő két évhez, ha a mozdonyvezető át kíván lépni a tolatómozdonyok mozdonyvezetői kategóriájából az utasszállító vagy tehervonatok mozdonyvezetői kategóriájába.

Egy ilyen követelmény, amely ötéves képesítési időszakot írna elő, elértéktelenítené a harmonizált kiegészítő igazolványt, és a határokon átnyúló interoperabilitás elősegítése helyett annak ellenében hatna. További hatása lenne, hogy lefékezné a határokon átnyúló kapcsolatok vasút általi fejlesztését és javítását.

Végezetül nem értjük, hogy miért vonatkoznának más követelmények a nemzeti és a nemzetközi vonalakon közlekedő vonatok vezetésére, ha egyszer a harmonizált kiegészítő igazolvány már garantálja a meglévő szakértelmet és a hálózat ismeretét.

Ezen indokok alapján a 3.2.3.3 bekezdés nem tűnik megalapozottnak, ezért törlendő.

A szavazás eredménye

Igen: 59

Nem: 100

Tartózkodás: 11


8.9.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 221/71


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye a következő témában: „Javaslat egy általános preferenciális rendszer alkalmazásáról szóló tanácsi rendeletre”

COM(2004) 699 final – ref. 2004/0242 (CNS)

(2005/C 221/15)

2004. november 10-én a Tanács úgy határozott, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződés 262. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a fent említett kérdésben.

Az EGSZB ide vonatkozó munkáival megbízott „Külkapcsolatok” szekció 2005. január 12-én elfogadta véleményét. Az előadó Antonello Pezzini volt.

2005. február 9–10-én tartott, 414. plenáris ülésén (a február 9-i ülésen) az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 132 igen szavazattal, 1 szavazat ellenében, 3 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt:

1.   Bevezetés

1.1

A többéves általános preferenciális rendszert (GSP) alkalmazó 2001. december 10-i 2501/2001/EK tanácsi rendelet (1)2005. december 31-én hatályát veszti. 2004 júliusában az Európai Bizottság iránymutatásokat fogadott el (2) a GSP szerepéről a 2006. január 1. és 2015. december 31. közötti tízéves időszakra. Most közzétette a végrehajtási rendeletre vonatkozó javaslatait (3).

1.1.1

1994-ben az 1994–2005-ös időszakra szóló előző iránymutatások (4) valamint ezek végrehajtási rendeletei számos jelentős változtatást vezettek be, például a tarifák modulációját a termékek érzékenysége szerint, rangsorolást és különleges ösztönzési rendszereket. 2001-ben a legkevésbé fejlett országok részére – meghatározatlan időre – „Bármit, csak fegyvereket ne!” elnevezéssel különleges intézkedéseket vezettek be. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ezek közül az intézkedések közül némelyik bevált a gyakorlatban, ezért érdemes tovább alkalmazni, másokat viszont a tapasztalatok tükrében célszerű lenne módosítani.

1.1.2

A Közösség – általános preferenciális rendszere keretében – 1971 óta nyújt kereskedelemi kedvezményeket a fejlődő országoknak. A kereskedelempolitika kulcsszerepet játszik az EU és a harmadik országok viszonyában. A GSP része e politikának. Összhangban kell állnia a fejlesztési politika céljaival, és hozzá kell járulnia megvalósításukhoz. Ehhez teljesítenie kell a WTO követelményeit és különösen a GATT 1979-es vonatkozó záradékát. A Dohai Fejlesztési Menetrenddel is összhangban kell állnia. Kulcsfontosságú feladat a fejlődő országok támogatása – különösen a kereskedelem és a fenntartható fejlődés összekapcsolása révén – annak érdekében, hogy hasznukra váljon a globalizáció. Ezzel kapcsolatban nem szabad megfeledkezni arról, hogy a fenntartható fejlődésnek számos eleme van, például az alapvető emberi és munkajogok tiszteletben tartása, a felelősségteljes kormányzás és a környezetvédelem. Ezenkívül a kábítószerek elleni küzdelem valamennyi ország közös felelőssége.

1.2

Első közzétételük óta az Európai Bizottság széles körű konzultációkat folytatott a következő tíz évre szóló iránymutatásairól. Mivel azonban szakosított statisztikai adatokra van szükség, a hatásvizsgálatokat intézményen belül végezték el. A rendelet hatályba lépését követően az Európai Bizottság megvizsgálja az EU legkülső régióira gyakorolt hatást.

1.3

A várakozások szerint a javaslattervezetben szereplő változtatások nyomán a vámbevételekkel kapcsolatos éves veszteség a jelenlegi helyzethez képest nem módosul jelentősen.

2.   Az Európai Bizottság javaslatai

2.1

A szabályozások számának ötről háromra történő csökkentésével a javaslatok egyszerűsítik a jelenlegi rendszert; ez annak az eredménye, hogy egyetlen ösztönzési rendszer lép a munkajogok védelmével, a környezetvédelemmel, valamint a kábítószer-előállítás és -kereskedelem elleni küzdelemmel kapcsolatos három jelenlegi ösztönző helyébe. A javasolt rendszer így a következő elemekből áll:

egy általános szabályozás

egy különleges ösztönzési rendszer (SIA) a fenntartható fejlődés támogatására és

egy különleges rendszer („Bármit, csak fegyvereket ne!”) a legkevésbé fejlett országok számára.

2.2

További egyszerűsítést jelentene, ha a kedvezményezettek listájáról törölnék azokat az országokat, amelyek kétoldalú, regionális vagy más szabadkereskedelmi megállapodások (FTA) értelmében jelenleg kedvezményesen férnek hozzá a közösségi piachoz. A Közösség biztosítaná, hogy ennek az intézkedésnek a következményeként egyetlen ország se szenvedjen veszteségeket: bármilyen termékkel kapcsolatban, amely korábban GSP-elbánásban részesült, a kedvezményeket a vonatkozó FTA-ba irányítaná.

2.3

A preferenciák között továbbra is különbséget tesznek a termékek érzékenysége szerint. A közös vámtarifa (CCF) nem érzékenyként megjelölt termékekre vonatkozó vámtételei – a mezőgazdasági elemek kivételével – továbbra is teljes mértékben felfüggesztve maradnak. Az érzékeny termékek jelenlegi 3,5 százalékos átalánycsökkenése megmarad.

2.4

Az általános rendszerhez minden ország csatlakozhat, kivéve azokat, amelyeket a Világbank három egymást követő évben magas jövedelmű országnak nyilvánított, és azokat, amelyek Közösségbe irányuló, GSP-vonatkozású exportjának öt legnagyobb ágazata nem éri el a Közösségbe irányuló, GSP-vonatkozású összexportja 75 százalékát. Az ilyen országokat, amelyek jelenleg a GSP-rendszer kedvezményezettjei, a javasolt rendelet hatályba lépésével kizárnák a rendszerből. Azokat a kedvezményezett országokat, amelyek egy, a Közösséggel kötött olyan kereskedelmi egyezmény előnyeit is élvezik, amely a jelenlegi rendszerben az illető ország számára nyújtott valamennyi preferenciára kiterjed, szintén törlik a támogatható országok listájáról.

2.5

A fenntartható fejlődést szolgáló különleges ösztönzési rendszer a leginkább rászoruló fejlődő országokra koncentrál. A kiegészítő preferenciákat azonnal megkapják (kérelem nyomán) azok a fejlődő országok, amelyek ratifikálták, és hatékonyan végrehajtották az 1. mellékletben felsorolt 16 alapvető emberi jogi és munkajogi egyezmény mindegyikét, és legalább hetet a 2. mellékletben feltüntetett, felelősségteljes kormányzással és környezetvédelemmel kapcsolatos egyezmények közül. Ugyanakkor a kedvezményezett országoknak vállalniuk kell, hogy ratifikálják és hatékonyan alkalmazzák az általuk még nem ratifikált nemzetközi egyezményeket. E folyamat lezárásának határidejéül 2008. december 31-ét állapítják meg.

2.5.1

Olyan egyezményeket választottak ki, amelyek mechanizmusait az illetékes nemzetközi szervezetek felhasználhatják az alkalmazás hatékonyságának rendszeres értékelésére. Az Európai Bizottság figyelembe veszi ezeket az értékeléseket, mielőtt dönt arról, hogy a kérelmező országok közül melyek vehetik igénybe a SIA-t. A fejlődő országok kérelmeinek alapján az Európai Bizottság később összeállítja a rendszer kedvezményezettjeinek listáját.

2.5.2

A SIA-t igénybe venni kívánó országoknak a rendelet közzétételének napjától számított három hónapon belül be kell nyújtaniuk kérelmüket.

2.5.3

További követelmény, hogy a kérelmezők rászoruló országok legyenek. Ebben a tekintetben az az ország számít rászorulónak, amelyet a Világbank nem sorolt a magas jövedelmű országok közé, illetve amelynek a Közösségbe irányuló GSP-vonatkozású exportja nem éri el a Közösség GSP-vonatkozású összimportjának 1 százalékát.

2.6

A javaslatok között olyan intézkedések is szerepelnek, amelyek mérséklik annak hatását egy kedvezményezett országra, ha az Egyesült Nemzetek törli a legkevésbé fejlett országok listájáról. Egy átmeneti időszakról lenne szó, amelynek során az illető ország fokozatosan kerülne ki az EBA-rendszerből. Jelenleg az illető ország automatikusan azonnal elveszti az összes GSP-vel kapcsolatos előnyt, amelyet legkevésbé fejlett országként élvezett. Az új mechanizmus átmeneti időszakot biztosítana ehhez a folyamathoz.

2.7

A rangsorolási mechanizmust megtartották, de alkalmazásának egyszerűbbé tétele érdekében módosították. Jelenleg olyan országokból származó termékcsoportokra alkalmazzák, amelyek versenyképesek a közösségi piacon, és exportbővítésük érdekében már nincs szükségük a GSP-re, de a jelenlegi kritériumok (a preferenciális import aránya, fejlődési index és exportszakosodási index) helyébe egyetlen világos kritérium lép: a közösségi piacból való részesedés, a preferenciális import részarányában kifejezve. A termékcsoportokat a Kombinált Nómenklatúra „szegmenseire” történő utalással határozzák meg. Mivel csak azokat az országokat rangsorolják, amelyek egy osztály összes termékére nézve versenyképesek, a kis kedvezményezett országok rangsorolására nem kerül sor, ha egy osztályban csak néhány versenyképes termékük van.

2.7.1

A rangsorolást bármelyik kedvezményezett ország vonatkozásában elvégzik egy osztály termékeire, ha a szóban forgó osztályban szereplő termékek abból az országból származó közösségi importjának átlaga ugyanazon termékek esetében három egymást követő évben meghaladja az összes országból származó közösségi import 15 %-át. Bizonyos textiltermékekre a küszöbértéket 12,5 %-ra csökkentik.

2.8

Abban az esetben, ha egy, a rendelet rendelkezéseinek megfelelően csökkentett értékvám mértéke 1 % vagy annál kevesebb volt, e vámot teljesen felfüggesztik. Hasonlóképpen, azt a vámot, amely alkalmanként 2 eurót vagy annál kevesebbet tett ki, teljesen felfüggesztik.

2.9

A javaslatok között preferenciális rendszerek átmeneti visszavonásával kapcsolatos rendelkezések is szerepelnek bizonyos meghatározott körülmények között, egy ország valamennyi vagy néhány termékére. Ezek nem jelentenek a status quo-tól való lényeges eltérést. Az Európai Bizottság jelezte, hogy ezeket a rendelkezéseket csak kivételes körülmények között alkalmaznák.

2.9.1

Ha egy kedvezményezett országból származó termék importfeltételei súlyos nehézségeket okoznak – vagy ezzel a veszéllyel járnak – a Közösség egy termelőjének, aki hasonló vagy vele közvetlenül versenyben álló termékeket forgalmaz, egy tagállam kérésére vagy az Európai Bizottság kezdeményezésére bármikor újra bevezethetőek a szokásos CCF vámok.

2.10

Az Európai Bizottságnak a rendelet végrehajtásával kapcsolatos munkáját a tagállamok képviselőiből álló Általános Preferenciák Bizottsága segíti, melynek elnöki tisztét az Európai Bizottság egy képviselője tölti be. E bizottság jelentéseket kap az Európai Bizottságtól a rendszer működéséről, és bármilyen vele kapcsolatos ügyet megvizsgálhat, de különösen a következő ügyek eldöntésében vesz majd részt: a kérelmező országok alkalmassága a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos SIA-hoz való hozzájutásra, a kedvezmények átmeneti visszavonása, a CCF-vámok újbóli bevezetése közösségi termelőknek okozott problémák miatt és EBA-kedvezmények elvesztése esetére átmeneti időszakok megállapítása olyan országok számára, amelyeket törölnek az ENSZ legkevésbé fejlett országokat tartalmazó listájáról.

3.   Általános megjegyzések

3.1

A GSP fontos eleme az EU külkereskedelmi politikájának, és kiterjedt hatásai vannak; jelentős hatást gyakorol a fejlődő világ történéseire, kihatása van az EU költségvetésére, befolyásolja a kapcsolatokat az EU kereskedelmi partnereivel az olyan szervezetekben, mint a WTO, és számottevően hat az uniós iparra, különösen a gyáriparra. Azok közé a kisszámú ügyek közé tartozik, amelyeket uniós szinten inkább föderalista, mint nemföderalista módon kezelnek; az Európai Bizottságnak ezen a területen kizárólagos hatásköre van. A globalizáció növelte a GSP jelentőségét; az EU arra használta ezt a rendszert, hogy segítse a fejlődő országokat a globalizációs folyamat előnyeinek kiaknázásában. Ugyanakkor lehetővé tette az EU számára, hogy támogassa a fenntartható fejlődés gyakorlatát oly módon, hogy kedvezményes feltételeket biztosít az uniós piachoz való hozzájutáshoz azoknak az országoknak a számára, amelyek tiszteletben tartják az emberi jogok alapvető elveit.

3.2

Miután az Európai Bizottság közzétette az iránymutatásokat, (5) amelyek e javaslatok alapjait adják, az EGSZB elkészített egy véleményt, (6) amelyben részletes megjegyzéseket fűz a felvetett témákhoz. Ebben a véleményben kijelentette, hogy az egyik fő cél a rendszer egyszerűsítése kell, hogy legyen. Ezért üdvözli az Európai Bizottság javaslataiban szereplő azon intézkedéseket, amelyek a szerkezet egyszerűsítését célozzák. Kiemeli, hogy véleménye szerint a rendszerek számának ötről háromra történő csökkentése jelentősen megkönnyíti e cél elérését.

3.3

Az EGSZB azt is szorgalmazta, hogy csökkentsék a részt vevő országok számát, (7) és többek között azt javasolta, hogy azokat az országokat, amelyek jelenleg az FTA alapján kedvezményesen férnek hozzá a közösségi piachoz, zárják ki, azzal a garanciával, hogy a preferenciákat, amelyekre a jelenlegi GSP-rendszer szerint jogosultak voltak, építsék be a vonatkozó kétoldalú megállapodásba. Örömét fejezi ki amiatt, hogy ezt az ajánlást elfogadták.

3.4

Az EGSZB aggodalmát fejezte ki, (7) amiért a közösségi támogatás túlnyomó része a leggazdagabb kedvezményezett országokhoz kerül, nem pedig a leginkább rászorulókhoz. Szívből üdvözli, hogy az Európai Bizottság foglalkozott ezzel a kérdéssel, de nem biztos abban, hogy a javaslatok elég messzire mennek ebbe az irányba.

3.5

Az EGSZB azt ajánlotta, (7) hogy a rangsorolási mechanizmust tartsák meg, de egyszerűsítsék, és tegyék átláthatóbbá. Támogatja az Európai Bizottság ezen a téren tett javaslatait, és úgy véli, hogy mindkét tekintetben számottevő javulást eredményeznek. A jelenlegi több kritérium egyetlen, világos kritériummal történő helyettesítése különösképpen egyszerűsíteni fogja a folyamatot, és növeli átláthatóságát.

3.6

Az EGSZB sürgette, (7) hogy használják ki az alkalmat a GSP-rendszer valamennyi szabályának és eljárásának harmonizálására, egységesítésére és egyszerűsítésére. Véleménye szerint a jelenlegi javaslatok fontos lépést jelentenek az ennek az ideálnak az elérése felé vezető úton.

3.7

Az EGSZB azt kérte, (7) hogy az Európai Bizottság javaslatai mellett részletes hatásvizsgálatot is tegyenek közzé. Csalódását fejezi ki ennek elmaradása miatt, és hangsúlyozza, hogy az EU legkülső régióival kapcsolatos utólagos hatásvizsgálatnak nincs értelme, hacsak nem az a célja, hogy e vizsgálat alapján módosítsák a rendszert, ami viszont ellentétes azzal a követelménnyel, hogy a rendeletek ne változzanak gyakran. A bizonytalanság légkörében kevésbé valószínű, hogy a GSP-rendszerek megfelelően működnek.

3.8

Az EGSZB helyesli azt az elképzelést, hogy a „fenntartható fejlődés” meghatározása foglalja magában az emberi jogok tiszteletben tartását, a munkajogok védelmét, a környezetvédelmet, a felelősségteljes kormányzást, valamint a kábítószer-előállítás és -kereskedelem megfékezését.

3.9

Az EGSZB rámutatott, (7) hogy a jelenlegi különleges ösztönzési rendszerek teljesen alkalmatlannak bizonyultak nemes céljaik elérésére. A munkajogok védelmével kapcsolatos különleges ösztönzési rendszerre csupán két ország bizonyult alkalmasnak, a környezetvédelemmel kapcsolatban pedig egy sem; a kábítószer-előállítás és -kereskedelem elleni küzdelemmel kapcsolatos különleges ösztönzési rendszer igénybevételére 12 ország jogosult, de ennek semmiféle érzékelhető hatása sincs e bűncselekmények előfordulásának gyakoriságára.

3.9.1

Az EGSZB úgy véli, hogy – bár jótékonyan egyszerűsítik a folyamatot – valószínűleg az új javaslatok sem lesznek hatékonyabbak. Az ösztönzők mértékét nem növelték, és nincs ok annak feltételezésére, hogy az új szisztémák inkább rá tudják venni a kedvezményezett országokat a fenntartható fejlődés elveinek és gyakorlatának alkalmazására. Könnyen lehet, hogy 27 nemzetközi egyezmény elfogadása helyett saját elképzeléseiket követik, és inkább lemondanak a felkínált kedvezményekről.

3.9.2

Mivel a vámakadályok számának folyamatos csökkenése miatt nehéz megfelelő ösztönzőket biztosítani, megfontolás tárgyává lehetne tenni, hogy inkább a fejlesztési segélyek nyújtását kötnék ezeknek az egyezményeknek a betartásához.

3.10

Az EGSZB megállapítja, hogy a kérelmező országoktól olyan egyezmények betartását várják el, amelyek mechanizmusait a „vonatkozó nemzetközi szervezetek” felhasználhatják a megvalósítás hatékonyságának rendszeres értékelésére. Az EGSZB azt javasolja, hogy ebben az értékelésben a szociális partnerek is kapjanak szerepet.

3.11

Az EGSZB megállapítja, hogy a kedvezmények átmeneti visszavonásának feltételei nem sokat változnak a jelenlegi rendszerhez képest. Mivel ehhez az eszközhöz eddig csak egyetlen ország, a nemzetközi egyezményeket szélsőséges módon semmibe vevő Myanmar esetében fordultak, kérdéses, hogy alkalmas-e a fenntartható fejlődés ösztönzésére. Az olyan szankciónak, amelyet ennyire ritkán alkalmaznak, vajmi kevés elrettentő hatása van. Az EGSZB szívesebben látta volna, ha a fenntartható fejlődés ösztönzésére e mechanizmust szélesebb körben alkalmazzák az SIA megerősítése érdekében, amely – aggodalmai szerint – valószínűleg meg fog szűnni.

3.12

Az EGSZB kérdésesnek tartja, hogy vajon az új rendszer hatékonyabban rettent-e el a csalástól, mint az, amelynek helyébe lép. Szívesebben látta volna e kérdés megelőzőbb jellegű megközelítését. Különösen azt fogadta volna örömmel, ha létrejönnek az EU ügynökségei és a kedvezményezett országokban működő hasonló szervezetek közti szorosabb együttműködés mechanizmusai. Nehéz lenne másra következtetni, mint hogy az Európai Bizottság ezen a területen a „Lassan járj, tovább érsz!” elvet követi.

3.13

Az EGSZB örömét fejezi ki, amiért e javaslatok elkészítése előtt az Európai Bizottság – az EU-n belül és a kedvezményezett országokban egyaránt – széles körű konzultációkat folytatott.

3.14

Az EGSZB tudomásul veszi, hogy az Európai Bizottságot a GSP-rendszer kezelésében továbbra is segítené a „Szabályozási Bizottság” eljárás keretében működő Általános Preferenciális Rendszer Bizottsága.

4.   Külön megjegyzések

4.1

Az EGSZB megállapítja, hogy az általános rendszerből csak azokat az országokat zárják ki, amelyeket a Világbank magas jövedelműeknek nyilvánított, illetve ha exportjuk nem elég diverzifikált. Úgy véli, hogy korlátozott lesz azoknak az országoknak a száma, amelyek megfelelnek e kritériumoknak. Azt javasolta, (7) hogy az új iránymutatások többek között azokat az országokat is zárják ki, amelyek nukleáris fegyverkezési programokat folytatnak, valamint azokat, amelyek adóparadicsomként működnek. Sajnálattal állapítja meg, hogy sok ilyen ország minden jel szerint továbbra is rajta lehet a kedvezményezettek listáján.

4.2

A fenntartható fejlődés ösztönzésére hivatott SIA-ban való részvétel egyik kritériuma, hogy az illető ország „rászoruló” legyen. A 9. cikk (2) bekezdésének meghatározása szerint ez olyan ország, amelyet a fenti 4.1. pont alapján nem zártak ki az általános rendszerből, vagy olyan, amelynek a Közösségbe irányuló, GSP-vonatkozású exportja nem éri el a Közösség teljes GSP-vonatkozású importjának 1 százalékát. Az EGSZB úgy ítéli meg, hogy ebben a cikkben a „vagy” szó helyére az „és” szónak kell kerülnie; különben a cikknek olyan hatása lesz, amely biztosan nem felel meg a szándékoknak.

4.3

Az EGSZB rámutatott, (7) hogy a jelenlegi rendszerben a rangsorolási időpont túlságosan távol esik a naprakész állapotba hozás időpontjától. Ezért örömét fejezi ki, amiért a jövőben a rangsorolásra abban az évben kerül sor, amely három egymás utáni évet követ: ez a referencia-időszak bármelyik ország és ágazat számára.

4.4

Az EGSZB támogatja az Európai Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy a 2454/93/EGK rendelet értelmében fenntartsa a regionális kumulációt abban az esetben, ha egy termék, amely további gyártási folyamatban vesz részt egy regionális csoporthoz tartozó országban, a csoport egy másik országából származik, amely nem részesül a végtermékkel kapcsolatos rendszerből, feltéve, hogy mindkét ország részesül az illető csoport regionális kumulációjából. Hangsúlyozza, hogy a múltban ezek a rendelkezések számottevő tisztességtelen manipulációra adtak alkalmat.

4.5

Az EGSZB megismétli azt a véleményét, (7) hogy a preferenciális eredetszabályoknak a nem preferenciális importra vonatkozó jelenlegi eredetszabályokkal történő összhangba hozásával e preferenciális szabályokat egyszerűsíteni, így az uniós importőrök megfelelési terheit csökkenteni kellene.

4.6

„Az EGSZB megismétli kérését (8), hogy párbeszéd induljon az EU és a kevésbé fejlett országok között abból a célból, hogy bizonyos egyedi esetekben tökéletesítsék a kevésbé fejlett országok esetén alkalmazott külön szabályozás alkalmazásának módozatait, nevezetesen átmeneti időszak bevezetésével.”

4.7

Az EGSZB üdvözli azt a javaslatot, hogy töröljék el azokat a vámokat, ahol a preferenciális elbánás következtében legfeljebb 1,0 %-os értékvám vagy legfeljebb 2 eurós külön vámtétel alakul ki. Úgy ítéli meg, hogy ez érezhető egyszerűsítést jelent majd.

4.8

Az EGSZB megállapítja, hogy a kedvezmények átmeneti visszavonása egy egyszer megújítható három hónapos időszakra korlátozódik. Az 1999/468/EK határozat 3. és 7. cikke alapján az Európai Bizottság meghosszabbíthatja ezt az időszakot, ahogy ez Myanmar esetében már meg is történt. Az EGSZB szívesebben látott volna egy olyan rendelkezést, amely a kedvezmények átmeneti visszavonását mindaddig fenntartaná, ameddig a vétkes nemzet meg nem szünteti a visszavonás okát, a nemzetközi egyezmények megsértését.

4.9

Az EGSZB úgy véli, hogy az a követelmény, miszerint a fenntartható fejlődésre vonatkozó SIA-ból profitálni kívánó országoknak vagy területeknek a rendelet hatályba lépését követő három hónapon belül ilyen értelmű kérvényt kell benyújtaniuk, meglehetősen terhes számukra, és valószínűleg kontraproduktív, mert korlátozza a jelentkezők számát. Előfordulhat, hogy egyes országok abban az időpontban még nem teljesítik a feltételeket, és ezért nem látják értelmét, hogy kérelmet nyújtsanak be. A három hónapos határidő lejárta után az ilyen országokat semmi sem ösztönözné az 1. és 2. mellékletben felsorolt nemzetközi egyezmények ratifikálására és hatékony alkalmazására. Az EGSZB helyesebbnek tartotta volna, ha nyitva hagyják a kaput ezeknek az országoknak egy későbbi időpontban történő felvétele előtt, feltéve, hogy addigra teljesítik az ehhez szükséges feltételeket.

4.10

Az EGSZB rámutatott, (7) hogy a GSP-rendszer része az EU kereskedelmi politikájának, így összeegyeztethetőnek kell lennie e politika többi alkotóelemével is. A következetes kereskedelempolitikához nagyon fontos, hogy a folyamatba az Európai Bizottság más főigazgatóságait is vonják be. Különösen a Kereskedelmi és a Vállalkozáspolitikai Főigazgatóság között van szükség szoros, folyamatos és hatékony együttműködésre.

4.11

Az EGSZB kívánatosnak tartja, hogy a piacok súlyos zavara esetén a Szerződés I. mellékletében felsorolt termékeket illetően a védzáradék megvalósítását is kérelmezhesse egy tagország vagy kezdeményezhesse az Európai Bizottság, és erről kérjék ki az igazgató bizottság véleményét is.

4.12

Az Európai Bizottság javaslatának megfelelően az általános preferenciális rendszerbe integrálni kell a legkevésbé fejlett országok (LDC) számára bevezetett különleges intézkedéseket, és át kell venni a 416/2001 rendelet megfelelő szabályozásait – a cukorra vonatkozókat is. Az LDC-országok okkal félnek attól, hogy az EU cukorkereskedelmének nagymértékű árcsökkenéssel együtt járó szabályozási reformja után számukra jóval több hátránya, mint előnye lesz annak, hogy 2009. július 1-jétől az EU teljesen megnyitja piacát előttük. Az EGSZB ebben az összefüggésben utal a 2004. december 15-i„Közös piaci szervezet/cukor” reformjavaslatról szóló véleményére (9). A vélemény felszólítja az Európai Bizottságot, hogy az LDC-országok kifejezett kérésének megfelelően állapítson meg preferenciális cukor-behozatali kvótákat a 2009 utáni időszakra, időszakos ellenőrzésekkel, amelyek a közösségi cukorpiac rendszerének reformja és a legelmaradottabb országok (LDC) fejlődési célkitűzései közti viszonyt figyelembe veszik. AZ EGSZB kedvezőnek ítéli meg a „swap” (háromoldalú kereskedelem) gyakorlatának betiltását.

4.13

Általánosságban szólva az EGSZB úgy véli, hogy a szóban forgó termékekre vonatkozó 12(1) cikk alkalmazását pontosabban kell meghatározni a megfelelő közösségi piaci szervezetek keretén belül.

5.   Következtetések

5.1

Az EGSZB szorgalmazta, hogy a jelenlegi rendszert egyszerűsítsék, tegyék átláthatóbbá, és hogy használják ki az alkalmat valamennyi GSP-szabály és eljárás harmonizálására, egységesítésére és egyszerűsítésére. Úgy ítéli meg, hogy a javasolt rendszer lényeges javulást hozna ebben a tekintetben, és ennyiben támogatja az Európai Bizottság javaslatait.

5.2

Az EGSZB helyesli a kedvezményezett országok számának csökkentését, de attól tart, hogy a csökkentés arányai nem lesznek elégségesek.

5.2.1

Az EGSZB úgy ítéli, hogy az általános preferenciális rendszert a legkevésbé fejlett országok és a leginkább szükséget szenvedő országok számára kellene fenntartani, hogy azok legtöbbet tudjanak profitálni az új GSP-rendszerből. Ezért a textil- és ruházati termékekre a küszöbértéket 10 %-ra kellene csökkenteni (10).

5.3

Úgy ítéli meg, hogy a fenntartható fejlődés ösztönzésére hivatott új SIA-nak nem lesz sokkal nagyobb hatása a kedvezményezett nemzetek viselkedésére, mint annak, amelynek a helyébe lép.

5.4

Az EGSZB aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a jelenlegi rendszerben rejlő csalási lehetőségekkel a javaslat minden jel szerint nem foglalkozik hatékonyan, és úgy ítéli meg, hogy ezen a téren többet is lehetett volna tenni.

5.5

Az EGSZB csalódottan állapítja meg, hogy e javaslatok részletes hatásvizsgálatait nem tették közzé, sőt, bizonyos esetekben ilyenek valószínűleg nem is készültek.

Brüsszel, 2005. február 9.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

elnöke

Anne-Marie SIGMUND


(1)  HL L 346., 2001.12.31.

(2)  COM(2004) 461 final

(3)  COM(2004) 699 final

(4)  COM(1994) 212 final

(5)  i.m.

(6)  EGSZB-vélemény, 2004.2.25., HL C 110, 2004.4 30.

(7)  Uo.

(8)  CESE 1646/2004 -Európai Bizottság által a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek küldött »Fenntartható mezőgazdasági modell kidolgozása Európa számára az új közös agrárpolitika (KAP) segítségével – A cukorágazat reformja« című közleményről.- COM(2004) 499 final

(9)  CESE 1646/2004 - Európai Bizottság által a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek küldött „Fenntartható mezőgazdasági modell kidolgozása Európa számára az új közös agrárpolitika (KAP) segítségével – A cukorágazat reformja” című közleményről – COM(2004) 499 final

(10)  A Tanács rendeletjavaslatának 13. cikke (COM(2004) 699 final)


I. MELLÉKLET

Alapvető emberi és munkajogokkal kapcsolatos ENSZ/ILO egyezmények

1.

Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya

2.

Gazdasági, Társadalmi és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya

3.

A faji megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséről szóló nemzetközi egyezmény

4.

A nőkkel szembeni megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséről szóló egyezmény

5.

A kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés elleni egyezmény,

6.

Gyermekjogi egyezmény

7.

Egyezmény a népirtás bűntettének megelőzése és megbüntetése tárgyában

8.

A munkavállalás minimális életkora (138. sz.)

9.

A gyermekmunka betiltása és legkíméletlenebb formái felszámolására irányuló azonnali fellépés (182. sz.)

10.

Egyezmény a kényszermunka felszámolásáról (105. sz.)

11.

Egyezmény a kényszer- vagy kötelező munka felszámolásáról (29. sz.)

12.

Egyezmény a férfi és női munkavállalók egyenlő értékű munkáért történő egyenlő díjazásáról (100. sz.)

13.

A foglalkoztatásból és a foglalkozásból eredő hátrányos megkülönböztetésről szóló egyezmény (111. sz.)

14.

Egyezmény az egyesülési szabadságról és a szervezkedési jog védelméről (87. sz.)

15.

Egyezmény a szervezkedési jog és a kollektív tárgyalási jog elveinek alkalmazásáról (98. sz.)

16.

Nemzetközi egyezmény az apartheid bűncselekmények leküzdéséről és megbüntetéséről


II. MELLÉKLET

Környezetvédelmi és kormányzási elvekről szóló egyezmények

17.

Montreali Jegyzőkönyv az ózonréteget csökkentő anyagokról

18.

Bázeli Egyezmény a veszélyes hulladékok országhatárokon át történő szállításának ellenőrzéséről és ártalmatlanításáról

19.

Stockholmi Egyezmény a nehezen lebomló szerves szennyező anyagokról

20.

Egyezmény a veszélyeztetett fajok nemzetközi kereskedelméről

21.

Biológiai Sokféleség Egyezmény

22.

Cartagenai Jegyzőkönyv a biológiai biztonságról

23.

Kiotói Jegyzőkönyv az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményéhez

24.

Az ENSZ Egységes Kábítószer Egyezménye (1961)

25.

ENSZ-egyezmény a pszichotróp anyagokról (1971)

26.

ENSZ-egyezmény a kábítószerek és pszichotróp anyagok illegális kereskedelméről (1988)

27.

Mexikó és az ENSZ egyezménye a korrupció elleni harcról


8.9.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 221/77


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye a következő témában: „Javaslat egy, a fizetési meghagyásra vonatkozó európai eljárást létrehozó európai parlamenti és tanácsi rendeletre”

COM(2004) 173 final/3 – 2004/0055 COD

(2005/C 221/16)

2004. április 6-án a Tanács úgy határozott, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződés 95. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a fent említett kérdésben.

Az EGSZB Vezető Testülete megbízta az „Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekciót a muna előkészítésével.

A munkák sürgősségére való tekintettel az EGSZB 2005. február 9-10-én tartott, 414. plenáris ülésén (a február 9-i ülésen) Pegado LIZ-t rendelte főelőadónak és 73 igen szavazattal, 2 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   A javaslat célja

1.1

A fizetési meghagyásra vonatkozó európai eljárást létrehozó (1) rendelet tervezetével az Európai Bizottság folytatja a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség kialakítására és fokozatos fejlesztésére irányuló kezdeményezések sorozatát. Mindezt a polgári peres eljárások megfelelő lefolyása előtti akadályok megszüntetése és európai szinten a polgári perek egyszerűsítése révén kívánja elérni, amint azt a Bel- és Igazságügyi Tanács 1998. december 3-i ülésén (2) elfogadott cselekvési tervében elő is irányozta.

1.2

A javaslat a 2002. december 20-i zöld könyv (3) két központi célkitűzéseinek egyikét teljesíti; a másik célkitűzéssel, a jelentéktelen összegről szóló perek európai eljárásának kialakításával az Európai Bizottság jelenleg külön foglalkozik.

1.3

Az Európai Bizottság, miután alaposan szemügyre vette a Parlamentnek, ill. az EGSZB-nek a zöld könyvről írott kommentárjait, ill. ajánlásait, most egy rendelettervezetet nyújt be, amelynek célja a fizetési meghagyással kapcsolatban egy EU-szerte egységes eljárás kialakítása.

1.4

A kezdeményezés azon alapul, hogy a tagállamok polgári jogrendszerei közötti különbségek magas költségeket, valamint a határokon átnyúló pereskedések – különösen a nem vitatott adósságok behajtási eljárásai kapcsán – végeláthatatlan elnyúlását eredményezik.

1.5

Az Európai Bizottság szeretné kiterjeszteni az egyedi fizetési meghagyási eljárás hatályát az országon belüli jogvitákra is, hogy minden jogalany egyenlő elbánásban részesüljön és hogy – az EGSZB-nek a zöld könyvről írt véleményével összhangban – ne torzuljon a gazdasági szereplők közötti verseny, ugyanakkor ügyelve arra, hogy az eljárás ne mondjon ellent az arányosság és a szubszidiaritás elvének.

1.6

A szöveg világosan említi a fizetési meghagyási eljárás választható jellegét: a hitelező bármikor más, formálisabb eljárás mellett dönthet, országa törvényeinek megfelelően. Az Európai Bizottság álláspontja és az EGSZB véleménye itt is egyezik.

1.7

Az eljárást az Európai Bizottság az alábbi alapelveket szem előtt tartva alakította ki:

a)

az eljárás a lehető legegyszerűbb legyen és szabványos formanyomtatványokon alapuljon

b)

a kereset megalapozottságát ne kelljen elbírálni

c)

bizonyítékok bemutatása ne legyen szükséges

d)

az alperes védelme megfelelően biztosított legyen

e)

ne lehessen fellebbezni

f)

jogerő

g)

ügyvéd általi képviselet ne legyen kötelező

1.8

Az Európai Bizottság emellett biztosítja az egyes tagállamok illetékes bírósági szerveiről történő információcserét. Az adatok rendszeresen frissítésre kerülnek.

1.9

Az EGSZB örömmel hallja, hogy az Egyesült Királyság és Írország fontolgatja a rendszerhez való csatlakozás lehetőségét, amint azt más hasonló kezdeményezések esetében is tette. Viszont a javasolt rendszer jobb működése érdekében jobban örült volna annak, ha Dánia nem vonta volna ki magát teljes egészében a rendelet végrehajtása alól, és reméli, hogy a jövőben lehetőség nyílik azoknak az akadályoknak az elhárítására, amelyek miatt az említett ország nem lehet teljes mértékben tagja egy egységes európai jogi térségnek.

1.10

A javaslat területi alkalmazási köre nehézséget okozhat a megvalósításakor. Ennek elkerülése végett figyelembe kell venni az EKSz. 299. cikkében foglaltaknak megfelelően bizonyos területi sajátosságokat és az egyes tagállamokra ezekkel a régiókkal kapcsolatban háruló feladatokat. Le kell tehát szögezni, hogy a meghagyási eljárás konkrét kivitelezésétől függetlenül az illetékes szervek kinevezése az állam által megbízott nemzeti hatóság feladata; így lehet kezeskedni azok legitimitásáért.

2.   Előzmények és párhuzamos kezdeményezések

2.1

A közösségi intézmények – köztük az Európai Parlament (4) és az EGSZB (5) –dokumentumaikban már régóta hangoztatják, hogy egyszerűbb és szabványosított polgári peres eljárásokat szeretnének a gyorsabb és hatékonyabb igazságszolgáltatás érdekében.

2.2

Ezekkel a gondokkal – melyeket főként a gazdasági szféra résztvevői: szakmabeliek és fogyasztók hangoztattak – az Európai Bizottság is tisztában van, és már régóta töpreng azon, mi lenne ezekre a legjobb megoldás. Ebben a tekintetben különös jelentőséggel bír a fogyasztóvédelmi jogszabályok új területén történt előrehaladás (6).

2.3

Azonban kétségbevonhatatlanul a Zöld könyv egy európai fizetési meghagyási eljárásról és a jelentéktelen összegről szóló perek egyszerűsítésére és gyorsítására szolgáló intézkedésekről című dokumentum volt az, amely jogszabályi kezdeményezés lehetőségét felvetve foglalkozott a kérdéssel.

2.4

Ez a kezdeményezés a polgári ügyekkel kapcsolatos jogi együttműködés terén az utóbbi évek során hozott, rendkívül fontos intézkedések (7) egyike:

2.5

Külön meg kell említeni a 805/2004/EK rendeletet (2004. április 21.) a nem vitatott követelésekre vonatkozó európai végrehajtási okirat létrehozásáról (8), mivel erősen kapcsolódik az Európai Bizottság jelenlegi javaslatához. Mindkét szöveg ugyanis ugyanannak a helyzetnek – azaz hogy az igazságszolgáltatás egységes területén a polgári jogi ítéletek egyszerűbb és hatékonyabb végrehajtására van szükség – egy-egy szempontját vizsgálja.

3.   Jogi eszköz és jogalap

3.1

Az ezen a területen elfogadott kezdeményezések legtöbbjével összhangban az Európai Bizottság a Szerződés 61.c) és 65. cikkeit alapul véve rendeletjavaslat megfogalmazása mellett döntött.

3.2

Korábbi véleményében az EGSZB maga is rendelet kibocsátása mellett érvelt, ezért teljes mértékben támogatja az Európai Bizottság döntését.

3.3

Ugyanilyen mértékben támogatja továbbá az Európai Bizottság jogalapválasztását, amely jóval több, mint az idevonatkozó jogi terminusok puszta formális értelmezése. Csak így lehet eleget tenni az egységes közösségi jogi térség megvalósításáról szóló célkitűzésnek.

4.   Általános megjegyzések

4.1

Az EGSZB örömmel fogadja a rendelettervezetet, amely – amint azt korábban említettük – a Zöld könyv egy európai fizetési meghagyási eljárásról és a jelentéktelen összegről szóló perek egyszerűsítésére és gyorsítására szolgáló intézkedésekről témájában írott észrevételeinek nagy részét is magában foglalja, és amelynek jogos célja, hogy testet öltsön az EU Alapvető Jogok Chartájának 47. cikkében megfogalmazott jog.

4.2

Az EGSZB arra buzdítja az Európai Bizottságot, hogy fontolja meg, hogyan lehetne kiterjeszteni a rendelettervezet hatályát az Európai Gazdasági Térségre.

4.3

A fent említett zöld könyvre adott válaszában számos tagállam hangsúlyozta a nem vitatott adósságok behajtására vonatkozó európai eljárás kialakításának szükségességét, valamint a fizetési meghagyás alanyai (a fizetésre kötelezett fél) megfelelő védelmének biztosítására vonatkozó aggályait.

4.3.1

Az EGSZB azonban úgy véli, hogy az Európai Bizottság javaslata tökéletesebb lenne, ha szerepelne benne a javasolt új jogi eszköz tárgyát képező peres eljárások becsült számáról szóló – a nemzeti és a határokon átnyúló perekre is kiterjedő – statisztika, valamint a jogi eszköz végrehajtásáról készített költség/haszonelemzés – ez utóbbi kérdésről viszont az Európai Bizottság a magyarázó megjegyzésekben mélyen hallgat.

4.4

A zöld könyvről írott véleményében az EGSZB ezt írta: „A jelentéktelen összegről szóló perek európai eljárásának kialakításakor a legfőbb cél megfelelő intézkedéseket találni az effajta perek felgyorsítására anélkül, hogy egyúttal kockára tennénk az érintett felek számára jogilag biztosított feltételeket.”

4.5

Az EGSZB úgy véli, hogy bár a kitűzött célok hatékonyabb megvalósítása érdekében a javaslat alapos és mélyreható felülvizsgálatra szorul, kiegyensúlyozott választ ad a gyors adósságbehajtás és a védelemhez való jog biztosításának kettős kérdésére.

4.6

Mindazonáltal az EGSZB hangsúlyozza, hogy mindenképpen gondolni kell arra, hogy a vállalkozások számára nem szabad lehetővé tenni, hogy a fizetési meghagyásokat szabálytalan eljárások – mint a fogyasztóvédelmi jogszabályok figyelmen kívül hagyásából eredő adósságok behajtása vagy kényszerítés – fedezésére használják. Ugyanennyire fontos azt is kiküszöbölni, hogy az elfogadott eljárás eredményeképpen különböző tagállamokban működő vállalkozások összejátszhassanak, nem vitatott fizetési meghagyásokkal fedezhessék kétséges eredetű, vagy akár bűncselekményből származó pénzösszegek átutalását, és így jogszerű eljárást használhassanak pénzmosásra.

4.7

Az EGSZB arra is rámutat, hogy a bíróságok elé kerülő követelési perek jelentős hányada – még nem vitatott esetben is – olyan agresszív, illetve félrevezető hirdetéshez kapcsolódik, amely arról győzi meg a fogyasztót, hogy az adott termék megvásárlása, használata vagy elfogyasztása nem jár megnövekedett költségekkel, vagy amennyiben mégis, akkor a családi költségvetésre nézve csak jelentéktelen mértékben.

4.8

Az EGSZB ezért úgy véli, hogy a javaslat egy sokkal szélesebb és összetettebb kérdésnek csak egy oldalát vizsgálja. Ennek megfelelően ismételten arra ösztönzi az Európai Bizottságot, hogy készítsen javaslatot olyan jogszabályra, amely meghatározza a szolgáltatók és kereskedők felelősségét az olyan esetekben, amikor egy háztartás az ő részükről elkövetett tisztességtelen eljárás válik túl nagy összeggel adóssá (9).

4.9

Az Európai Bizottság szerint lehetséges, hogy az európai fizetési meghagyási eljárás megférjen más, a tagállamok belső törvényeiben meglévő, azonos célt szolgáló eljárásokkal.

4.9.1

Az EGSZB ugyanakkor úgy véli, hogy csak egyetlen fizetési meghagyási eljárásra van szükség, mégpedig a szóban forgó javaslat által meghatározott és szabályozott eljárásra. Lényegénél fogva ezt az eljárást kell a hatálya alá tartozó esetekben a leginkább helyénvalónak tartani, különben elveszti létjogosultságát. Ennek megfelelően a rendelet elfogadásakor az egyes tagállamok belső jogszabályaiban meglévő fizetési meghagyási eljárásoknak hatályukat kell veszteniük.

4.9.2

Az európai fizetési meghagyási eljárást csak akkor lenne szabad választhatóvá tenni, ha létezik közös alternatív eljárás, nem pedig akkor, ha az alternatíva nemzeti fizetési meghagyási eljárás.

4.9.3

Emiatt a magyarázó megjegyzéseket és a javaslat 8. preambulumbekezdését át kell fogalmazni, hogy világosan szerepeljen bennük, hogy az európai fizetési meghagyási eljárás csak más közösségi – gyorsított vagy rendes – eljárások alternatívája lehet, hasonló nemzeti eljárásoké nem.

4.10

A javaslat gyakran használja az „adós” kifejezést az európai fizetési meghagyás alanyaira (a fizetésre kötelezett félre). Az EGSZB ezt a megnevezést helytelennek véli, mivel azt sugallja, hogy a fizetési meghagyás alanya adós valamivel, holott amíg a fizetési meghagyás jogerőre nem lép, valójában nincs szó semmilyen adósról, és esetleg nem is lesz.

4.10.1

Az EGSZB ezért úgy véli, hogy egységesítés végett az „adós” kifejezést inkább mindenütt az „alperes” szóval kellene helyettesíteni a szövegben.

4.11

A javaslatban szereplő időkereteket napokban kellene megadni, nem pedig hetekben. Az ezek kiszámítására használt szabályokat és a nem számított napokat (pl. bírósági szünnapok, állami ünnepek, szabad- és munkaszüneti napok) a jogi bizonyosság végett világosan meg kell határozni. Az EGSZB az Európai Bíróság eljárási szabályzatának 80. és azt követő cikkében leírt szabályok átvételét javasolja.

4.12

Az eljárási jogban az „általános eljárás” és a „rendes eljárás” két különböző fogalom. Egyes tagállamok leginkább általános és különleges eljárások között tesznek különbséget. Egy eljárás akkor különleges, ha a törvény külön eljárást ír elő adott típusú jogi esetekhez, más esetekben pedig az általános a mérvadó. Az általános eljárás a követelés típusától függően lehet rendes, sommás vagy gyorsított.

4.12.1

A javaslat a „rendes eljárás” kifejezést pongyola módon, erre a megkülönböztetésre való tekintet nélkül használja. A 2. cikk 2. bekezdése a rendes eljárást a sommás eljárástól megkülönböztetve említi, míg a 6. cikk 5. bekezdése, a 8. és a 12. cikk „rendes eljárás” alatt általános eljárást ért.

4.12.2

Az utóbb említett helyeken tehát a „rendes eljárás” kifejezést az „általános eljárás” kifejezéssel kell helyettesíteni.

5.   Külön megjegyzések

5.1   2. cikk – Európai fizetési meghagyási eljárás

5.1.1

Az „esedékessé vált, adott összegű nem vitatott anyagi követelések” kifejezés helyett „esedékessé vált, adott nettó összegű nem vitatott anyagi követelések” írandó.

5.1.2

Ahhoz, hogy egy adott követelés behajtható legyen, adott összegűnek kell lennie, amelyet tisztán kell értelmezni, valamint esedékességének már le kellett járnia. Ezt a fogalmat a különböző jogi rendszerek érthetően meghatározzák, ezért a minél jobb jogi bizonyosság végett itt is így kell megfogalmazni.

5.2   4. cikk – Az európai fizetési meghagyás átadásának követelményei

5.2.1

A 4. cikk 1. bekezdésében az „… amennyiben az 1., 2. és 3. cikkben leírt követelmények teljesülnek” kifejezés módosítandó, mivel az 1. és 2. cikk nem tartalmaz követelményeket. Az 1. cikk a rendelet hatályát írja le, a 2. cikk pedig a létrehozott eljárást ismerteti.

5.2.1.1

Az EGSZB ezért az alábbi megfogalmazást javasolja: „… amennyiben az 1., 2. cikkben leírt feltételek, illetve a 3. cikk szerinti követelmények teljesülnek”.

5.2.2

A 4. cikk 2. bekezdése lehetőséget kínál a bíróságok számára, hogy a követelést benyújtó felet kérelmének kiegészítésére vagy kijavítására kötelezze.

5.2.2.1

A jogi bizonyosság és az eljárás gazdaságossága végett az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy ezt a lehetőséget lehetőség szerint változtassa kötelességre, legalább azokban az esetekben, amikor a kereslet különösen kirívó hibákat vagy hiányosságokat tartalmaz.

5.2.2.2

A javaslatnak továbbá adott – szükség esetén rövid – határidőt kell megszabnia a felperes számára, hogy az teljesíthesse a bíróság kérését. Amennyiben a felperes a határidő lejárta előtt nem javítja ki a kérelmét, azt a bíróság minden további indoklás nélkül elutasítja.

5.3   5. cikk – A kérelem elutasítása

5.3.1

Az eljárási jogban a fizetési meghagyási kérelemre kapott elutasító határozat ellen általában kifogással, vagy fellebbezéssel lehet élni. Az 5. cikk 2. bekezdése azonban azt hivatott biztosítani, hogy a bírói döntéssel semmilyen módon ne lehessen szembeszállni.

5.3.2

Ezért – figyelembe véve a fizetési meghagyási eljárás kialakítását és választható jellegét (amely azt jelenti, hogy más jogi eljárás is tetszőlegesen igénybe vehető) – a fellebbezés szükségtelen.

5.3.3

Ennek fényében az 5. cikk 2. bekezdése a következőképpen módosítandó: „Az európai fizetési meghagyási kérelem elutasítása esetén kifogásnak vagy fellebbezésnek nincs helye” (10). Így biztosítható az egyezés a cikk és a magyarázó megjegyzések között.

5.4   6. cikk – Európai fizetési felszólítás

5.4.1

A 6. cikk 2. bekezdésének második mondata szerint ha az alperes (amint azt korábban jeleztük, az „adós” kifejezés mindenütt „alperesre” írandó át) címe biztosan ismert, tértivevény nélküli postai szolgáltatás is alkalmazható.

5.4.1.1

Az EGSZB felhívja az Európai Bizottság figyelmét arra, hogy az „amennyiben az alperes címe biztosan ismert” kifejezés pontatlan, így súlyos jogi bizonytalanságokat eredményezhet, amelyeknek az alperes számára káros következményei lehetnek.

5.4.1.2

Egyes tagállamokban létezik a kézbesítési cím lehetősége. Ilyenkor,ha a felszólítás a szerződő felek által megjelölt kézbesítési címre megérkezett, kézbesítettnek tekintendő, ezért tértivevényre nincs szükség. Az EGSZB úgy véli, hogy a kézbesítési cím létesítménye a cím „biztos ismerésére” vonatkozó követelményeknek nem tesz eleget.

5.4.1.3

Ha ez a rendszer – azaz az alperesnek küldött felszólítás postázásakor a tértivevényes szolgáltatás mellőzése – és az a gyakorlat, hogy fizetés fejében tárgyi javakat foglalnak le még a felszólítás kézhezvételét megelőzően, egyesül, olyan helyzet állhat elő, hogy az alperes csak akkor értesül a fizetési meghagyásról, amikor az már végrehajtásra került és javait lefoglalták.

5.4.1.4

Az EGSZB-nek meggyőződése, hogy mindenképpen elkerülendők az effajta súlyos helyzetek, amelyek főleg azok számára elszomorítóak, akiknek javait lefoglalták, és nincs lehetőségük ez ellen fellépni (11). Ezért azt javasolja – amint azt a fentebb említett zöld könyvről írott véleményében is hangoztatta –, hogy ne lehessen igénybe venni a tértivevény nélküli postai szolgáltatást az alperesnek történő kézbesítéshez, és hogy emiatt az „amennyiben az alperes címe biztosan ismert” kifejezést töröljék a 6. cikk 2. bekezdésének végéről.

5.4.2

A 6. cikk 3. bekezdésének b.) pontjában szereplő háromhetes határidőt az ennek megfelelő számú napban kellene meghatározni, így könnyebb lenne kiszámítani az igénybe vett időt.

5.4.3

A javaslat portugál és egyéb nyelvű változataiban a 6. cikk 5. bekezdésében szereplő időkeret mibenlétét pontosítani kell. A portugál változatban például a „de prescrição” (elévülési) kifejezést be kell szúrni a „prazo” (határidő) szó után (12).

5.4.4

A fentebb említett zöld könyvről írott véleményében az EGSZB azt ajánlotta az Európai Bizottságnak, hogy „a jogi eszköznek világosan le kell írnia a fellebbezéssel kapcsolatos adatszolgáltatási kötelezettség elmulasztásának következményeit”.

5.4.4.1

A jelenlegi javaslat erre vonatkozóan nem tartalmaz rendelkezéseket, ezért az EGSZB ismételten felkéri az Európai Bizottságot, hogy egészítse ki a szöveget ilyen jellegű rendelkezésekkel.

5.5   8. cikk – Az alperesi előkészítő irat hatásai

5.5.1

Az EGSZB úgy érzi, hogy a javaslat nem szögezi le egyértelműen, hogy az alperesi előkészítő irat benyújtása után a jogvita az érintett tagállam polgári peres eljárási szabályai szerint folytatódik, és a feleknek további eljárást nem kell kezdeményezniük.

5.5.2

Ezért a 8. cikk 1. bekezdésében a „per folytatódik” kifejezést ki kell egészíteni a következőképpen: „a per automatikusan folytatódik, új eljárás indítására nincs szükség”.

5.6   9. cikk – Európai fizetési meghagyás

5.6.1

Akárcsak a 6. cikk 2. bekezdése (amint azt fentebb már jeleztük), a 9. cikk 2. bekezdésének második mondata is azt mondja ki, hogy ha az alperes (az „adós” kifejezés itt is „alperesre” írandó át) címe biztosan ismert, tértivevény nélküli postai szolgáltatás is alkalmazható.

5.6.2

Az EGSZB felhívja az Európai Bizottság figyelmét arra, hogy az „amennyiben az alperes címe biztosan ismert” kifejezés pontatlan, így súlyos jogi bizonytalanságokat eredményezhet, amelyeknek az alperes számára káros következményei lehetnek.

5.6.3

Ugyanezen oknál fogva az EGSZB úgy gondolja, hogy a 6. cikknél tett javaslata itt is megállja a helyét, azaz ne lehessen igénybe venni a tértivevény nélküli postai szolgáltatást az alperesnek történő kézbesítéshez, és emiatt az „amennyiben az alperes címe biztosan ismert” kifejezés törlendő a 9. cikk 2. bekezdésének végéről.

5.7   11. cikk – Tiltakozás az európai fizetési meghagyás ellen

5.7.1

Ha az Európai Bizottság elfogadja az EGSZB javaslatát, miszerint ne lehessen igénybe venni a tértivevény nélküli postai szolgáltatást az alperesnek történő kézbesítéshez, akkor a következetesség végett a 11. cikk 4. bekezdése a.) pontjának (i) alpontját is törölni kell.

5.7.2

A 11. cikk 4. bekezdésének utolsó mondatában a „haladéktalanul intézkedik” kifejezés pontatlan és többféleképpen értelmezhető.

5.7.2.1

A jogi bizonyosság érdekében az EGSZB azt javasolja, hogy az Európai Bizottság adjon meg határidőt, amelyen belül a 11. cikk 4. bekezdésében leírt jogokkal élni lehet.

5.8   12. cikk – A tiltakozó irat benyújtásának hatásai

5.8.1

A 8. cikkhez hasonlóan a javaslat itt sem szögezi le egyértelműen, hogy a tiltakozó irat benyújtása után a jogvita az érintett tagállam polgári peres eljárási szabályai szerint folytatódik, és a feleknek további eljárást nem kell kezdeményezniük.

5.8.2

Ezért a „per folytatódik” kifejezést ki kell egészíteni a következőképpen: „a per automatikusan folytatódik, új eljárás indítására nincs szükség”.

5.9   13. cikk – Jogi képviselet

5.9.1

Az EGSZB úgy véli, hogy az ügyvéd vagy más jogász általi képviselet kötelező voltának eltörlése csak akkor engedhető meg, ha a követelés mértéke annyira csekély, hogy nem éri meg jogi szakértőket fogadni.

5.9.2

Azonban más tagállamok törvényeivel ellentétben a javaslat nem szab meg felső határt a fizetési meghagyási eljárás alkalmazásához, ennek eredményeképpen olyan nagy összegű követelések behajtására is felhasználható, amelyek – egyes tagállamok törvényei alapján – rendes eljárás alapját képeznék, amennyiben tiltakozó iratot nyújtottak be.

5.9.3

Ilyen körülmények között nincs értelme annak, hogy csak akkor kelljen jogászt fogadni, ha a per rendes polgári eljárásként folytatódik. A javasolt válaszkérdőív kitöltésekor az adósnak ugyanis nemcsak azt kell jeleznie, hogy tudomásul veszi-e tartozását, hanem azt is, hogy be kíván-e nyújtani tiltakozó iratot a teljes követelés ellen, illetve az alapösszeget tekintve a kamatok vagy a költségek ellen. Ha az adós kitölti a kérdőívet, tudta nélkül gyengítheti ügyvédje védelmét, amennyiben a meghagyási eljárás kezdetétől fogva ügyvéd is részt vesz a perben.

5.9.4

Másrészt pedig a jogászi képviselet kötelező voltának eltörlése negatív hatással lehet akkor, ha a pereskedő felek erőviszonyai kiegyensúlyozatlanok (fogyasztók kereskedők vagy szolgáltatók ellen, nagyvállalatok kis- vagy családi vállalkozások ellen).

5.9.5

Emiatt az EGSZB azt tanácsolja az Európai Bizottságnak, hogy fontolja meg a jogászi vagy ügyvédi képviselet kötelezővé tételét akkor, ha a szóban forgó összeg meghalad egy adott értéket (például 2500 €-t).

5.10   14. cikk – Költségek

5.10.1

Az EGSZB úgy véli, hogy a 14. cikk egy második bekezdéssel egészítendő ki, amely a következőképpen hangzik: „Az európai fizetési meghagyási eljárás díjmentes abban az esetben, ha nem nyújtottak be alperesi előkészítő vagy tiltakozó iratot.”

5.10.2

Mivel a fizetési meghagyási eljárás bíróságon kívüli eljárás, azt javasoljuk, hogy egy kis összegű, kezdeti és egységes díj kerüljön bevezetésre a követelés értékétől függetlenül.

5.10.3

Amennyiben ezt nem tartják tanácsosnak, a rendeletben világosan fel kell tüntetni, hogy ebben az esetben a tagállamoknak a határon átnyúló vonatkozású jogviták esetén az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésről szóló, 2003. január 27-i 2003/8/EK irányelvet átültető nemzeti jogszabályai az irányadóak (13).

5.11   Mellékletek: Kérdőívek

5.11.1

A javasolt rendszer az 1., 2. és 3. mellékletben közzétett kérdőívek használatán alapul (14). Az eljárások zökkenőmentessége csak akkor garantált, ha ezek a kérdőívek valóban a hivatott céljukat szolgálják.

5.11.2

Az EGSZB jogosan kételkedik a határokon átnyúló jogvitákhoz használt űrlapok gyakorlati hasznában és hatékonyságában.

5.11.3

Tegyük fel például, hogy egy olasz vállalatnak tartozik egy lengyel fogyasztó. Ha az olasz vállalat egy olaszországi bírósághoz nyújtja be az európai fizetési meghagyási kérelmét, a lengyel ügyfél olasz vagy lengyel nyelven kapja-e meg a fizetési felszólítást? Ha olaszul, akkor mi a biztosíték arra nézve, hogy a fogyasztó megérti azt és el tudja dönteni, hogy benyújtson-e alperesi előkészítő iratot? Ha pedig lengyelül, akkor kinek a feladata a fordítás?

5.11.4

A felperesnek nem csak négyzeteket kell beikszelnie a kérdőíven, néhány kérdésre írásban is válaszolnia kell. Kinek a feladata ezeknek a lefordítása? Ezenfelül ki fogja elbírálni a fordítás hitelességét?

5.11.5

A 2000. május 29-i, a tagállamokban a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítéséről szóló 1348/2000/EK rendelet sem csillapítja a fenti aggodalmakat, tekintettel a vizsgált európai meghagyási eljárás meglehetősen informális és lassú jellegére.

5.11.6

Ezenkívül ha a fenti példában említett lengyel vásárló anyanyelvén kapja is meg az európai fizetési meghagyást, milyen nyelven válaszoljon rá? Ki fordítaná ezt le lengyelről olaszra? Ugyanakkor ha nem lengyelül kapja meg a felszólítást, jogában áll azt visszautasítani. Az ilyen jellegű helyzetek akadályokat jelentenek, amelyek gátolják az európai fizetési meghagyási eljárás gyors lefolyását.

5.11.7

Az EGSZB ezért arra kéri az Európai Bizottságot, hogy fontolja meg, hogyan lehetne a lehető leghatékonyabban biztosítani, hogy ezeknek az űrlapoknak a használata a határokon átnyúló jogvitákban ne veszélyeztesse az adósságok gyors rendezését, illetve az alperes védelemhez való jogát.

5.11.8

Az EGSZB továbbá úgy véli, hogy a kérdőívek (a válaszkérdőívektől eltekintve) túl bonyolultak ahhoz, hogy olyanok is ki tudják azokat tölteni, akik jogi ismeretekkel nem rendelkeznek.

5.11.9

Számos fogalom (törvényes kamatláb; az EKB alapkamatán felüli %; fizetési meghagyás; „törvényesen végrehajtható Önnel szemben”) a laikusok számára nehezen érthető. Mivel az Európai Bizottság a jogász általi képviselet kötelező voltának eltörlését javasolja (az EGSZB azonban úgy véli, hogy ezt csak kis összegek esetén kellene bevezetni), mindenképpen gondoskodni kell arról, hogy a kérdőíveket felhasználó személyek megértsék, és ki tudják tölteni azokat.

5.11.10

Portugáliában (és másutt is) az „arrendamento” és az „aluguer” kifejezések különböző fogalmakat jelölnek (az előbbi ingatlanok, az utóbbi ingóságok bérlését jelenti). Az európai fizetési meghagyási kérelem 8.2. pontjának és az európai fizetési felszólítás 9.3. pontjának portugál nyelvű változatában tehát „Contrato de locação – bens móveis” (Bérleti szerződés ingó vagyontárgyakra) lenne a helyes kifejezés. A többi nyelvi változatban is ellenőrizni kell, hogy megfelel-e a terminológia az adott ország polgári jogi nyelvezetének.

5.11.11

Végül pedig: az európai fizetési meghagyási kérelem 11. pontjának és az európai fizetési felszólítás 12. pontjának kitöltése a laikusok számára nehézséget okozhat. Az EGSZB azt javasolja, hogy ezt a kérdést a felperes és az alperes lakóhelye szerinti bíróság elemezze ki.

Brüsszel, 2005. február 9.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

Elnöke

Anne-Marie SIGMUND


(1)  COM(2004) 173 final, 2004. 03. 19.

(2)  HL C 19, 1999. 1. 23.

(3)  COM(2002) 746 final, 2002. 12. 20. EGSZB-vélemény: – előadó: Jörg Freiherr FRANK VON FÜRSTENWERTH. (HL C 220, 2003. 9. 16.)

(4)  Lásd a következő EP-határozatokat: A2-152/86 (1987. 03. 13.), A3-0212/94 (1994. 04. 22.) és A-0355/96 (1996. 11. 14.)

(5)  Lásd többek közt a véleményt a fogyasztók igazságszolgáltatáshoz való hozzáféréséről szóló zöld könyvről (előadó: Ataíde Ferreira, HL C 295, 1994. 10. 22.), valamint a, „Az egységes piac és a fogyasztók védelme: lehetőségek és akadályok” című véleményt (előadó: Ceballo Herrero, HL C 39, 1996. 2. 12.).

(6)  Ezzel kapcsolatban lásd a következő dokumentumokat:

Az Európai Bizottság közleménye a fogyasztói jogorvoslatokról (COM(84) 692 final, 1981. 12. 12.), és kiegészítő közlemény ugyanezen témáról (COM(87) 210 final, 1987. 05. 07.) az Európai Közösségek Hírlevele 2/85. számának mellékletében

Az Európai Bizottság közleménye: Új ösztönzés a fogyasztóvédelmi politikához (COM(85) 314 final, 1985. 07. 23.) – HL C 160, 1985. 7. 1.

Az Európai Bizottság 1996. február 14-i cselekvési terve (COM(96) 13 final)

Az Európai Bizottság közleménye: Nagyobb hatékonyság az Unión belüli bírósági ítéletek meghozatalában és végrehajtásában (COM(97) 609 final, 1997. 12. 22. – HL C 33, 1998.1.31.)

Zöld könyv a fogyasztók igazságszolgáltatáshoz való hozzáféréséről és fogyasztói viták rendezéséről az egységes piacon (COM(93) 576).

Zöld könyv a polgári és kereskedelmi jogvitás ügyeinek más úton történő rendezéséről (COM(2002) 196 final, 2002. 04. 19.)

(7)  Többek között:

Az Európai Bizottság 1995. május 12-i ajánlása a kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó fizetési időszakokról, valamint az ehhez kapcsolódó közlemény (HL L 127, 1995.6.10. és HL C 144, 1995.6.10.)

1998. május 19-i 98/27/EK irányelv a fogyasztói érdekek védelme érdekében a jogsértés megszüntetésére irányuló eljárásokról (HL L 166, 1998.6.11., 51. old.)

2000. június 29-i 2000/35/EK irányelv a kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépésről (HL L 200, 2000.8.8.)

2000. december 22-i 44/2001/EK rendelet a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról (Brüsszel I) (HL L 12, 2001.1.16.). Az EGSZB előadója: Henri Malosse (HL C 117, 2000.4.26.)

2001. május 28-i 1206/2001/EK rendelet a polgári és kereskedelmi ügyekben a bizonyításfelvétel tekintetében történő, a tagállamok bíróságai közötti együttműködéséről (HL L 174, 2001.6.27.). Az EGSZB előadója: Bernardo Hernández Bataller (HL C 139, 2001.5.11.)

Intézkedési program a polgári és kereskedelmi ügyekben hozott döntésekben a kölcsönös elismerés elvének megvalósításáról (HL C 12, 2001.1.15.)

2000. május 29-i 1346/2000/EK rendelet a fizetésképtelenségi eljárásról (HL L 160, 2000.6.30.). Az EGSZB előadója: Guido Ravoet (HL C 75, 2000.3.15.)

2000. május 29-i 1347/2000/EK rendelet a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról (HL L 160, 2000.6.30.). Az EGSZB előadója: Paolo Braghin (HL C 368, 1999.12.20.)

2000. május 29-i 1348/2000/EK rendelet a tagállamokban a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítéséről (HL L 160, 2000.6.30.). Az EGSZB előadója: Bernardo Hernández Bataller (HL C 368, 1999. 12. 20.)

A Tanács határozata (2001. május 28.) polgári és kereskedelmi ügyekben egy Európai Igazságügyi Hálózat létrehozásáról (HL L 174, 2001.6.27.). Az EGSZB előadója: Daniel RETUREAU (HL C 139, 2001.5.11.)

Az Európai Bizottság közleménye a belső piaci kifizetések új jogi keretéről [COM(2003) 718 final, 2003. 12. 02.]. Az EGSZB előadója: Guido Ravoet (HL C 302 2004.12.7.4)

(8)  COM(2002) 159 final, HL C 203, 2002.8.27. Az EGSZB előadója: Guido Ravoet (HL C 85, 2003.4.8.)

(9)  Lásd az EGSZB véleményét és tájékoztató jelentését a háztartások túlzott mértékű adósságairól (előadó: Manuel Ataíde Ferreira, HL C 149, 2002.6.21.).

(10)  A fordító megjegyzése: A magyarázó megjegyzések portugál nyelvű szövegében a „recurso” (fellebbezés) szó szerepel, az 5. cikk 2. bekezdése az „impugnaçăo” (kifogás) szót használja. A javaslatról magyar fordítás az EGSZB véleményének megfogalmazásakor még nem áll rendelkezésre. Amennyiben ez időközben az angol nyelvű változat alapján készül el, figyelembe kell venni, hogy abban mindkét helyen az „appeal” (fellebbezés) szó szerepel.

(11)  A nem vitatott követelésekre vonatkozó európai végrehajtható okirat létrehozásáról szóló 805/2004/EK rendelet (2004. április 21.) 14. cikke szerint az adós számára történő kézbesítéskor igénybe vehető a tértivevény nélküli szolgáltatás, azonban a cikk ezt csak akkor engedélyezi, ha az adós címe biztosan ismert. Az itt leírt különböző esetek közül csak a c.), d.) és e.) pontban felsoroltak igazolják az EGSZB által ebben és az idevágó zöld könyvről írott véleményben hangoztatott ellenvetést.

(12)  A fordító megjegyzése: Az angol változat ezt a kiegészítést már tartalmazza. Amennyiben a magyar fordítás az angol nyelvű változat alapján készül el, ezt figyelembe kell venni.

(13)  HL L 26, 2003.1 31., 41. old.

(14)  Az 1. melléklet az európai fizetési meghagyásra (lásd a javaslat 3. cikkét) vonatkozó kérelmi űrlap. A 2. melléklet tartalmazza az európai fizetési felszólítást (6. cikk) és az erre vonatkozó válaszkérdőívet (7. cikk). A 3. melléklet tartalmazza az európai fizetési meghagyást (9. cikk) és az erre vonatkozó válaszkérdőívet (11. cikk).


8.9.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 221/87


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye a következő témában: „Javaslat az európai audiovizuális és információs szolgáltatási ágazat versenyképességével kapcsolatban a kiskorúak és az emberi méltóság védelméről, illetve a válaszadás jogáról szóló európai parlamenti és tanácsi ajánlásra”

COM(2004) 341 final – 2004/0117 (COD)

(2005/C 221/17)

2004. május 14-én a Tanács úgy határozott, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződés 157. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a fent említett kérdésben.

Az EGSZB tárgyi munkájának előkészítésével megbízott „Közlekedés, energia, infrastruktúra és információs társadalom” szekció 2005. január 17-én fogadta el véleményét. Előadó: J. Pegado Liz.

2005. február 9–10-én tartott, 414. plenáris ülésén (a február 9-i ülésen) az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 73 igen szavazattal 2 szavazat ellenében elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Az ajánlási javaslat összefoglalása

1.1

Ezzel az ajánlásra tett javaslattal (1) – melynek témája a műsorsugárzástól kezdve az internetig mindenfajta audiovizuális és információs szolgáltatás tartalma – az Európai Bizottság a Tanács 1998. szeptember 24-i, a kiskorúak és az emberi méltóság összehasonlítható és hatékony védelmének megvalósítását célzó nemzeti keretek elősegítése által az európai audiovizuális és információs szolgáltatási ágazat versenyképességének fejlesztéséről szóló ajánlásának (2) alkalma