5.7.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 164/1

1)

Az árvízi kockázatok kezelése fontos kérdés az európai régiók és önkormányzatok számára. Polgárai életminőségének védelme, megóvása érdekében számos regionális és helyi önkormányzatnak kell szembenéznie a folyókból vagy a tengerből eredő áradások kockázatával.

2)

Különböző regionális jellemzőik miatt különféle áradások különböztethetők meg. Az árvizek valószínűségének és hatásának csökkentése érdekében többféle intézkedésre van szükség. Ezért az árvizek kockázatát regionális megközelítéssel kell kezelni.

3)

A folyók és a tengerek nincsenek tekintettel a határokra. Ezért a tengerparti területeken és folyók teljes vízgyűjtő területein határokon átnyúló együttműködésre kell törekedni a lakosok és a köztisztviselők között. Szolidaritásra kell törekedni azok között, akiket közvetlenül nem fenyegetnek az áradások és azok között, akik árvíz fenyegette tenger- vagy folyópartokon élnek.

1.1

üdvözli az Európai Bizottság közleményének fő elemeit, különösen az árvízvédelemmel kapcsolatos összehangolt cselekvési programot és hangsúlyozza, hogy a folyók és tengerek dinamikus rendszerek, amelyek egyszerű vagy ágazati intézkedésekkel nem szabályozhatók,

1.2

tisztában van azzal, hogy egy régió árvízvédelmi intézkedései – a folyók mindkét irányában – más régiók árvízhelyzetét is befolyásolhatják. Fontos ezért, hogy az intézkedések hatását a folyó egész vízgyűjtő területére vonatkoztatva határozzák meg. Ügyelni kell azonban arra, hogy ez a megközelítés ne eredményezzen előre megszabott modelleket, szabványosított terveket vagy megnövekedett bürokráciát, hiszen a regionális és helyi önkormányzatok tudják, hogy a különbözőség köti össze őket, nem pedig az egyformaság.

1.3

annak is tudatában van azonban, hogy egy folyó teljes vízgyűjtő területére nézve csak egy minimális számú standard mutató segítségével állapítható meg az intézkedések hatása. Ezek a mutatók lehetővé teszik az intézkedések nemzetközi, nemzeti, regionális és helyi szinten történő tökéletesítését és összehangolását. A rugalmasság érdekében – a körülmények függvényében – lehetővé kell tenni a standard mutatók számának módosítását.

1.4

hangsúlyozza, hogy a polgárokat rá kell ébreszteni az akkor hozandó megelőző intézkedések fontosságára, amikor nincs észlelhető veszély. A polgárok elkötelezettsége nagyon fontos, hiszen ők a szolidaritás elvének tényleges képviselői. Ez különösen azon polgárok számára fontos, akik olyan folyók vízgyűjtő területén élnek, amelyeket sem közvetlenül, sem potenciálisan nem fenyeget árvízveszély, ellenben elősegíthetik az áradások kialakulását.

1.5

tisztában van azzal, hogy 2004. október 14-i következtetéseiben a Tanács megállapította, hogy az EU vízügyi igazgatói rendszeres üléseinek keretében az árvízvédelmi cselekvési programot a többi érdekelt és érintett féllel együttműködve kell elkészíteni és hangsúlyozza, hogy az európai regionális és helyi önkormányzatoknak részt kell venniük e program elkészítésében;

1.6

támogatja a regionális és helyi önkormányzatokat abban – és szeretne aktívan részt venni erre irányuló ösztönzésükben –, hogy 2007-ig dolgozzanak ki olyan terveket, amelyek előzetesen beleillenek az EU új finanszírozási lehetőségeibe, tekintetbe véve, hogy az EU pénzügyi támogatásának igénybevételéhez nemzeti, regionális és helyi szintű pénzügyi részvételre van szükség;

2.1

úgy ítéli meg, hogy az árvízveszély több települést érintő probléma, ezért a folyók teljes vízgyűjtő területeinek szintjén kell vele foglalkozni. Az általános cél az legyen, hogy a folyók vízgyűjtő területein közös felelősségérzet és szolidaritás alakuljon ki, hogy amikor a terület egy kisebb részének védelmében hatásos intézkedéseket fontolgatnak az árvízveszély elleni küzdelemhez, az egész területet vegyék figyelembe.

2.2

úgy ítéli meg, hogy jobban tudatosítani kell a problémát az érdekelt felekben, akik a folyók vízgyűjtő területein és a folyókon felfelé fekvő, az árvíz által nem vagy csak kisebb mértékben fenyegetett területeken tevékenykednek, és akik földhasználatukkal hozzájárulnak az áradások kialakulásához. A Régiók Bizottsága azt ajánlja, hogy a vízgyűjtő területek valamennyi regionális és helyi önkormányzatát kötelezzék arra, hogy aktívan vegyenek részt a megelőző intézkedések tervezési folyamatában;

2.3

támogatja – integrált munkamódszerként – a folyók vízgyűjtő területeire támaszkodó megközelítést, bármiféle ágazatokkal kapcsolatos kivétel nélkül. Ezzel a módszerrel akkor is élni kell, amikor a Régiók Bizottsága által szintén támogatott szolidaritási elvet alkalmazzák;

2.4

úgy véli, hogy az Európai Bizottság Polgári Védelmi Megfigyelő- és Információs Központja a nemzeti, regionális és helyi önkormányzatok tájékoztatásán kívül is fontos szerepet játszhat és azt ajánlja, hogy a Központ olyan tevékenységekkel is foglalkozzon, amelyek mind a nagyközönség, mind az ipar érdekelt feleinek körében is növelik a tudatosságot; az egész vízgyűjtő medencékre kiterjedő szolidaritás erősítése érdekében a Régiók Bizottsága azt ajánlja, hogy a Központ tegyen árvízzel kapcsolatos partnerségi kezdeményezéseket;

2.5

úgy véli, hogy hosszú távon csak egy több politikai ágazatot átfogó integrált megközelítéstől várható a kívánt hatás, ezért azt javasolja, hogy az árvízvédelmi cselekvési program aktívan foglalkozzék a talajpolitikák multidiszciplináris körével;

2.6

kiemeli, mennyire fontos a szolidaritás elvének megvalósítása egy háromlépcsős stratégiában, amely a víz visszatartásából, tárolásából és elvezetéséből áll. A megfelelő földhasználat és vízkezelő rendszer csökkentheti a nagy – de különösen a kisebb – folyók áradását. Példa erre a talaj víztároló kapacitásának, a kis vízrendszereknek és kis vízgyűjtő területeknek a felhasználása, mivel az esővíz ezekben történő tárolása csökkentheti a folyók áradási szintjét;

2.7

azt tanácsolja az Európai Bizottságnak, hogy az együttműködés valamennyi adminisztratív szintjét bevonó cselekvési programban rögzítse az árvizek hatásának vagy valószínűségének csökkentéséhez szükséges tevékenységeket. Az árvízkockázatok kezelési terveinek kidolgozását semelyik tagállam elkötelezettségének hiánya nem akadályozhatja;

2.8

azt javasolja, hogy az árvízvédelmi intézkedések tervezésekor és finomhangolásakor a vízügyi keret-irányelv munkamódszereit és alapelveit használják fel, anélkül, hogy az irányelv módosítására törekednének;

2.9

úgy véli, hogy az árvízvédelmi cselekvési programot hosszú távon össze kell hangolni a vízügyi keretirányelvből fakadó intézkedésekkel;

2.10

pozitívan értékel egy rövid és hosszú távú célokat megfogalmazó árvízvédelmi cselekvési programot. Rövidtávon feltétlenül szükséges, hogy folytatódjanak a jelenlegi kezdeményezések, különösen azok, amelyek a szerkezeti intézkedések megvalósítására irányulnak. A regionális és helyi önkormányzatoknak arra kell törekedniük, hogy a cselekvési terv megszületése előtt is konkrét lépéseket tegyenek az árvizek megelőzésére;

2.11

úgy ítéli meg, hogy az árvízvédelmi cselekvési program sikere nagymértékben a megfelelő finanszírozástól függ. Ez a vélemény tükröződik a 2007–2013-as időszakra javasolt pénzügyi kilátásokban, valamint a Regionális Fejlesztési Alappal, az EU Szociális Alapjával és az EU Kohéziós Alapjával kapcsolatos javaslatokban is;

2.12

határozottan támogatja a jó gyakorlatoknak az Európai Bizottság által javasolt beazonosítását, terjesztését és népszerűsítését. A tagállamokon túl ebbe be kell vonni a helyi és regionális önkormányzatokat, valamint a különböző területek mindazon szereplőit, akiknek részvétele hasznos lehet.

5.7.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 164/4

1.1.1

támogatja az Európai Bizottság azon javaslatait, amelyek válaszolnak azokra az igényekre és kihívásokra, melyekkel a 27 tagállamra bővülő Európai Uniónak – köztük Bulgáriának és Romániának – szembe kell néznie, összhangban a tagállamok kormányai által a Lisszabonban és Göteborgban elfogadott, a fenntartható növekedésre és a fenntartható környezeti fejlődésre irányuló stratégiák kiegészítő célkitűzéseivel, amellyel megfelelhetnek az egységes piac jelenlegi és jövőbeli követelményeinek;

1.1.2

kihangsúlyozza, hogy az Európai Unió elmarad fő gazdasági versenytársai mögött, már 1995 óta (5);

1.1.3

megjegyzi, hogy a 2004. május 1-jei bővítés óta az EU a világ legnagyobb gazdasági és kereskedelmi blokkja, melyhez a világ számos legtermelékenyebb és leginkább újító jellegű városa és régiója is tartozik, ugyanakkor az EU most az a gazdasági térség is, amelynek a növekedési üteme jelentősen a globális átlag alatt van;

1.1.4

kiemeli, hogy amíg az európai gazdaság összes összetevője nem alkalmazkodik a globalizáció által kikényszerített szerkezeti változásokhoz, az európai gazdaság tovább fog süllyedni a 2007–2013 közötti időszak alatt, kockára téve városaink és régióink virágzását, stabilitását és biztonságát;

1.1.5

elismeri, hogy szembe kell nézni azzal a kihívással, hogy meg kell védeni és fenn kell tartani a növekedésre, versenyképességre és szolidaritásra alapozott európai társadalmi modellt, miközben a közhangulat egyre jobban kételkedik annak hatékonyságában, és felüti fejét a globális instabilitás, és hogy ezért a kormányzás minden területének összehangolt intézkedéseire van szükség;

1.1.6

azt is kiemeli, hogy Európának a bővítés révén történő újraegyesítése a szolidaritás megújulásához és a diverzitás elfogadásához vezetett és kell vezetnie, melyek mind-mind növelik az Európai Unió potenciálját. Mindazonáltal ez a bővítés új és megnövekedett gazdasági-társadalmi egyenlőtlenségeket is eredményezett a városokban és régiókban. Ha figyelmen kívül hagyjuk ezeket, akkor veszélybe kerül a kohézió, az egységes piac sikere és a Szerződés közös célkitűzései. Ezért az európai szolidaritás szellemének megerősítése a sikeres kohéziós politika és az európai társadalmi modell előmozdításának szükséges előfeltétele;

1.1.7

megerősíti az Európai Bizottság álláspontját, hogy a pénzügyi erőfeszítések növelése szükséges a Közösség költségvetésében a bővítéssel bekövetkezett aszimmetrikus kihatások helyrebillentésére, hogy át kell hidalni azt a szakadékot, amely a politikai törekvések és a célok eléréséhez jelenleg hiányzó kapacitások között van;

1.1.8

támogatja az Európai Bizottságnak egy, a modern kormányzásra érzékeny pénzügyi tervre tett javaslatát, és kellően figyelembe veszi a helyi és regionális hatóságokat;

1.1.9

azon az állásponton van, hogy ehhez elismerten szükségesek a többszintű tulajdonviszonyok, az összehangolt közös akciók és a tagállamokon túlnyúló felelősség, hogy a polgárok számára az EU által nyújtott értéktöbblet láthatóságát, valamint minden egyes, közpénzből elköltött euró hatékonyságát maximalizálni, és potenciális megtérülését megsokszorozni lehessen.

1.2.1

üdvözli az Európai Bizottság javaslatait, melyekkel számításba veszi a meglevő politikai elkötelezettségeket és reális értékelés alapján beosztja a korlátozott pénzügyi forrásokat aszerint, hogy mi szükséges, és mi engedhető meg az Európai Unió céljainak elérése érdekében;

1.2.2

kiemeli, hogy a bővítés folytán 5 %-kal növekedett a Közösség GDP-je, miközben a népesség 20 %-kal lett több;

1.2.3

kihangsúlyozza, hogy a 25 tagú EU-ban az egy főre jutó átlagos GDP 12,5 %-kal csökkent, tükrözve azt a tényt, hogy a bővítéssel párhuzamosan a jövedelmi aránytalanságok megduplázódtak és az életminőség szintje jelentősen romlott;

1.2.4

megjegyzi, hogy bár az Európai Bizottság javasolja a befizetési kvóták növelését a GNI 1,14 %-ára, a kötelezettségvállalási előirányzatok ez időszak alatt átlagosan 1,22 %-ot érnének el. A saját források 1,24 %-os plafonját megtartották a 2007–2013 közötti időszak pénzügyi terve számára – ugyanazon a szinten, mint a 2000–2006 közötti időszak alatt (6);

1.2.5

azt is kihangsúlyozza, hogy ez éles ellentétet képez az EU saját források plafonjainak az első két időszak alatti növekedésével, de nem vonatkozik a jelenlegi helyzetre.

1.2.6

kiemeli, hogy a bővítés az Európai Bizottság részéről olyan politikai reakciót is követelt, amely (más külső befolyásokkal egyetemben) tükröződik a kötelezettségvállalási előirányzatokban. A kohéziós és versenyképességi (fenntartható fejlődésre vonatkozó) kötelezettségvállalások növekednek; az „on farm”-ra (fenntartható mezőgazdaságra) vonatkozó kötelezettségvállalások csökkennek, és az „off-farm”-ra (vidékfejlesztésre) vonatkozó kötelezettségvállalások növekednek;

1.2.7

kihangsúlyozza, hogy ily módon a bővítés kikerülhetetlen költségeit fedezni lehet a kifizetési előirányzatok és a saját források plafonjai közti a rés szűkítésével, amely megtalálható a rendkívüli kiadásokra félretéve a korábbi pénzügyi tervidőszakokban;

1.2.8

megjegyzi, hogy a 2007–2013 közötti időszakra szóló pénzügyi terv a GNI 1,14 %-át kitevő kifizetési előirányzatok magukban foglalják az Európai Fejlesztési Alapot és a Szolidaritási Alapot. Az 1,14 % GNI ezért is kb. egyenértékű a 2000–2006 közötti pénzügyi időszak 1,10 % GNI kifizetési előirányzatával;

1.2.9

megerősíti, hogy az Európai Bizottság javaslatát ellenkezéssel fogadták, számos nettó befizető ország felemelte szavát a kiadások megszigorítása érdekében úgy, hogy azok kötelezettségvállalási előirányzatai ne haladják meg a GNI 1 %-át (beleértve az előre számszerűsített kötelezettségvállalásokat is, mint pl. a mezőgazdasági kiadásokat) (7);

1.2.10

aggódik amiatt, hogy az álláspontja miatt a kifizetések csak a GNI 0,9 %-os szintjét érik el, és hogy a 2007–13 közötti éves számadatok átlagosan jelentősen elmaradnak a 2006-ra megállapodott kifizetési összegtől, amely a GNI 1,09 %-a;

1.2.11

kihangsúlyozza, hogy ez korlátozó jellegű költségvetési kereteket jelentene, amelyek hátrányosan hatnának ki a különleges szerződési státusszal rendelkező politikákra és azokra, amelyeknek multiplikátor hatása van, illetve kihatással vannak az új tagállamok elvárásaira;

1.2.12

úgy ítéli meg, hogy az Európai Bizottság javaslatai logikus választ adnak azoknak a tagállamoknak a költségvetési aggodalmaira, melyeknek a saját forrásai jelenleg összekapcsolódnak az Európa-szerte tapasztalható alacsony szintű növekedési rátával, és ennek megfelelően az RB ugyanarra az álláspontra helyezkedik, mint az Európai Beruházási Bank, nevezetesen hogy tartalékolni kell a forrásokat a holnap kihívásai számára;

1.2.13

megjegyzi, hogy az 1,24 %-os GNI szinten, az EU költségvetési főösszege az Unió közpénzekből teljesített összes kiadásának csupán kb. 2,5 %-a;

1.2.14

egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy nem reális dolog kevesebb pénzért többet várni Európától – az EU szintű új politikai területek új pénzügyi követelményeket támasztanak;

1.2.15

megjegyzi, hogy mivel nem lehet pénzügyi terv anélkül, hogy az Európai Parlament és a Tanács között ne lenne benne egyetértés, mivel a jelenleg hatályos Szerződés nem írja elő kötelező jelleggel, hogy legyen pénzügyi terv és csak éves költségvetéseket tesz kötelezővé, a tagállamok közötti, a pénzügyi tervekkel kapcsolatos ellentéteket gyorsan meg kell oldani. Nem lenne bölcs dolog azokat a késedelmeket megismételni, amelyek az Agenda 2000 programjának elfogadásakor fordultak elő. Az elhúzódó tárgyalások jövőbeni eredménye a strukturális alapok programjainak szétesése lehet;

1.2.16

úgy ítéli meg, hogy a 2007–2013 közötti pénzügyi időszak időkeretében azért logikus a hétéves fázis, mert ez alatt zajlanak le a főbb szerkezeti változások. Ezen felül, lehetőség nyílik benne a későbbi fázisok működő mechanizmusainak és eszközeinek a megteremtésére. A hét évre garantált európai alapjuttatás – összehasonlítva a rövidebb távú finanszírozásokkal, amelyekhez társulnak az általában 4-5 éves nemzeti mandátumok –, olyan időbeni távlatokat nyújt a városok és régiók számára, amelyben el lehet vállalni hosszabb távú stratégiai megközelítéseket is a fenntartható gazdasági és társadalmi fejlődés érdekében;

1.2.17

hangsúlyozza azonban, hogy egy ötéves időszak egybeesett volna Parlament és az Európai Bizottság mandátumával, ezért demokratikusabb legitimitást biztosított volna a pénzügyi tervről szóló javaslat számára.

1.3.1

azon az állásponton van, hogy helytálló az Európai Bizottság által a közleményében a 2007–2013 közötti időszakra szóló pénzügyi tervre vonatkozóan megnevezett három fő prioritás, nevezetesen:

1.3.2

úgy értékeli, hogy a 2007–2013 közötti időszakra szóló pénzügyi tervnek el kell ismernie, hogy a közös politika kihívásainak vonatkozásában szükséges az általa meghatározott, Európára kiterjedő konszenzus kiszélesítése, ezeknek a kérdéseknek világosan meg kell határozni az európai dimenzióját, benne egyidejűleg ki kell emelni az EU-intézkedés hozzáadott értékét, de – ugyanakkor – a szubszidiaritás elve alapján, minden egyes kormányzati szféra – a helyi, regionális és nemzeti – külön-külön hozzájárulását;

1.3.3

örömmel üdvözli, hogy az Európai Bizottság a 2007–2013 közötti időszakra szóló pénzügyi terv minden egyes költségvetési tételében megfontolás tárgyává tette az EU politika végrehajtásánál az akciók EU szintű hozzáadott értékét és a jobb kormányzási kérdéseket, ahogy az kiderült egy későbbi közleményből;

1.3.4

egyetért az Európai Bizottság célkitűzéseivel abban a tekintetben, hogy a 2007–2013 közötti időszakra szóló pénzügyi tervben tilos alapokat EU-szinten egyik zsebből a másikba átrakásos módon átutalni;

1.3.5

támogatja az Európai Bizottságnak azt a véleményét, hogy a következő pénzügyi tervekben a kiadásokra vonatkozóan biztosítani kell, hogy az EU-szintű akciók:

1.3.6

úgy ítéli meg, hogy az EU-modell egyensúlyt jelent az egyéni és társadalmi, állami és decentralizált hatóság, a piaci nyereség, a szabályok és rendeletek között. Az Európai Bizottságnak a pénzügyi terv költségvetési tételeiben gyakorolt prioritási politikája a záloga annak, hogy létrejöhessen annak a modellnek a fenntartható növekedése, amely az elmúlt 50 évben Európának a stabilitását és növekedését biztosította;

1.3.7

úgy érzi, hogy az Európai Bizottság a kohéziós politika kiegyensúlyozott stratégiáját fogadta el a költségvetési tételekben, melyekben különös hangsúlyt kaptak az új tagállamok szükségletei, miközben gondosan egyensúlyt teremtett az egész Európai Unió területén a gazdasági, társadalmi és területi egyenlőtlenségek között;

1.3.8

azon az állásponton van, hogy a költségvetési politikáról szóló fejezetekben jó példákat találunk arra, hogy az EU-modell milyen hozzáadott értékeket nyújt. Az uniós befektetés a kutatásba és fejlesztésbe, a határokon átnyúló csere és infrastruktúra-projektek a lisszaboni-göteborgi célkitűzéseket egy olyan partnerségi kapcsolattal kötik össze, amely fokozza a növekedést, a konvergenciát, a versenyképességet és a hosszú távú fenntarthatóságot. A partnerségre alapuló megközelítés az európai K+F-tevékenységekben földrajzilag decentralizált képzési és kutatási infrastruktúrát is magába foglal, amely lehetővé teszi az európai népesség magas képzettségi foka és a növekedési potenciál teljes körű kiaknázását. A piaci alapú megoldások önmagukban nem hoznak létre olyan fenntartható jövőt, mint amilyet Európa keres;

1.3.9

elismeri, hogy úgy az, hogy mit engedhetünk meg, mint a költségvetési fegyelem olyan tárgyalási folyamatot motiváló tényezők, melyek két megközelítést tesznek lehetővé a pénzügyi tervre nézve:

1.3.10

elismeri, hogy az Európai Bizottság az első megközelítést támogatta egy fentről lefelé irányuló szempont miatt, melyet a fentről lefelé irányuló szükségletek értékeléséből építettek fel;

1.3.11

elutasítja azt a logikát, hogy a második megközelítés fenntartható választ nyújthat az EU gazdasági, szociális és demokratikus kihívásaira.

—

(1a)

Versenyképesség a növekedés és a foglalkoztatás érdekében;

—

(1b)

Kohézió a növekedés és a foglalkoztatás érdekében;

—

(2)

Fenntartható irányítás és a természeti erőforrások védelme;

—

(3)

Állampolgárság, szabadság, biztonság és igazságszolgáltatás; és

—

(4)

Európai Unió, mint globális partner.

—

elismeri azt a gazdasági következetességet és politikai logikát, amely a fenntartható fejlődést a három kiegészítő pillér (a kiegyenlítődés, versenyképesség és foglalkoztatás) és a területi együttműködés költségvetési közvetítő közegeként használja;

—

örömmel fogadja a strukturális és kohéziós politika számára a 2007–2013 közötti időszakra a 336,2 milliárd eurós költségvetés javaslatát – a strukturális és kohéziós alapok 2000–2006-os időszakra szóló 213 milliárd eurós keretével szemben; egyben megjegyzi, hogy 78 % (262,3 milliárd €) jut a fejlődésben elmaradottabb régiók konvergenciájának céljára, 18 % (68,5 milliárd €) jut a regionális versenyképesség és foglalkoztatottság céljára, továbbá 4 % (13,5 milliárd €) jut a határokon átnyúló és a régiók közötti fejlesztések terén a területi együttműködések céljára; (8)

—

megjegyzi, hogy a konvergencia céljára – azon régiók számára, amelyek egy főre eső GNI-je nem éri el a 25 tagú EU átlagának 75 %-át – elkülönített 262,3 milliárd eurós költségvetési tételből 22 milliárd eurót használhatnak fel a 15 tagú EU azon államai, amelyek még jogosultak a kohéziós támogatásra, de a feltételeknek tisztán statisztikai okokból már nem tesznek eleget („kifelé tartó” régiók). Ez 66 %-a annak az összegnek, amelyet 2007 és 2013 között teljes jogú „konvergencia-régióként” kaptak volna;

—

megjegyzi, hogy a 336,2 milliárd eurós költségvetési tétel a GNI 0,41 %-ának (illetve a Szolidaritási Alap adminisztrációs költségeit és egyéb tevékenységeket is beszámítva a 344,9 milliárd euró a GNI 0,46 %-ának) felel meg;

—

hangsúlyozza, hogy a fenntartható növekedést célzó stabil makrogazdaság életre hívásához a pilléreken belüli programokat kifejezetten a lisszaboni-göteborgi célkitűzések elérésének szolgálatába kell állítani;

—

megjegyzi, hogy a lisszaboni stratégiát a fenntartható gazdasági növekedés elősegítésére és a szociális kohézió megerősítésére dolgozták ki, a következő célkitűzésekkel:

—

megjegyzi, hogy az Európai Bizottság kiegészítő közleménye is azt igazolja, hogy igen csak alulmúltuk a növekedési célok teljesítését és az aránytalanságok csökkentését, amelyek pedig alátámasztják a lisszaboni-göteborgi stratégiát. Részben ez a következménye annak a nyomásnak, hogy helyt kell állni a globális versenyben, a termelékenységi kérdésekben, szembe kell nézni az elöregedő lakosság és az egészségügyi ellátás növekvő elvárásainak problémáival, ennek megfelelően terhelve a közkiadást;

—

úgy véli, hogy a kritikus sikertényezőket meg kell határozni, és mérni kell tudni annak érdekében, hogy a lisszaboni-göteborgi célkitűzéseket figyelemmel lehessen kísérni és teljesíteni lehessen, valamint – főleg – hogy mozgósítani lehessen a civil társadalmat, a regionális és helyi hatóságokat és a vállalatvezetőket – mindazokat, akik érintettek a lisszaboni stratégia sikerében – hogy mindenki számára teljesüljön a lisszaboni-göteborgi stratégia;

—

elismeri, hogy ha a pénzügyi tervben előirányzott kiadási szintek az Európai Bizottság által javasolt, a GNI 1,14 %-ára méretezett kifizetési keret alá csökkennének, akkor ennek az 1.b) Kohézió a növekedés és a foglalkoztatás érdekében pont alatt szereplő, „a regionális versenyképesség és foglalkoztatás támogatása a kevésbé fejlett területeken kívül” alcímhez tartozó programok látják kárát. A regionális különbségek problémája súlyosbodna. Következésképpen nem minden régió vehetné ki egyformán a részét az EU egészére vonatkozó versenyképesség, növekedés és foglalkoztatás fejlesztéséből;

—

következetesen támogatta a versenyképességi és foglalkoztatási intézkedések bevezetését annak biztosítására, hogy az EU teljes regionális területe maximális mértékben reagáljon a lisszaboni-göteborgi stratégiára, de felteszi a kérdést, hogy a pilléreken belüli programok milyen mértékben szolgálják átfogóan a lisszaboni-göteborgi célkitűzéseket, ha a regionális gazdasági virágzás hiánya az alapjuttatások egyetlen mutatószáma;

—

megérti, ahogy azt a Harmadik Kohéziós Jelentés is elismeri, hogy a GDP-nek, mint fő mutatószámnak, számos gyengesége van, és hogy számtalanszor bebizonyították, hogy a régiókon belüli egyenlőtlenségek – például, amelyek a nagy és közepes méretű városokon belül szembetűnőek (9) – gyakran sokkal kritikusabbak, mint a régiók közti aránytalanságok.;

—

sajnálja ezért, hogy a régiókon belüli és régiók közötti problémát összekapcsolták az új „2. célkitűzéshez” allokált, az előző programozási időszakokhoz képest csökkentett mértékű költségvetési keretszámokkal, amelyben a 2007–2013-as költségvetési keret 18 %-a jut, összehasonlítva a 2000–2006-os 23,8 %-kal (10);

—

örömmel üdvözli a főbb városi területek potenciáljának megnövekedett mértékű elismerését a gazdasági növekedés fő hajtóerőiként, de úgy véli, hogy az egyes nemzeti keretek számára javasolt szabályozásoknak kifejezetten hivatkozniuk kellene a városfejlesztésre, hogy megfelelően tükrözzék a városközpontoknak, mint az európai gazdaság fő hajtóerőinek a szerepét;

—

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy bár a lisszaboni stratégia megfelelően elismeri az idősödő lakosságnak a GDP és a növekedési ütem csökkenésében játszott szerepét – és ezeknek a hatásoknak a leküzdéséhez szükséges intézkedéseket –, ugyanakkor nem ismerik el hasonló módon a versenyképességi és növekedési menetrend megvalósítása számára a fiatalokban rejlő lehetőségeket.

—

felismeri, hogy szükség van Európában az iparpolitika újraindítására, mégpedig egy üzletbarát környezet megteremtése által;

—

sürgeti a KKV-szektor fejlesztési potenciálja – mely az egységes piac növekedéséhez szükséges építőkockákhoz hasonlítható – bevonásának és ösztönzésének szükségességét, felismerve, hogy a KKV-k az egységes piacnak talán a legnagyobb kiaknázatlan potenciálját jelentik;

—

megjegyzi, hogy az egységes piac szabályainak alkalmazása a kohéziós politikára a kiskereskedelem élénkítésének érdekében azt eredményezi, hogy mérhető hozzáadott értéket lehet megfigyelni a közösségen belül a legkevésbé fejlett régiók és az EU többi része közötti kereskedelem növekedésében, mivel a versenyképesség növekedését célzó kohéziós politika kiadásainak körülbelül egynegyede a megnövekedett export formájában visszaforgatásra kerül az Unió többi részébe;

—

úgy véli, hogy az állami támogatások szabályozásának reformjában a mentességek átfogó szabályozására van szükség a KKV-k és a kutatás és technológia-fejlesztés támogatásához;

—

úgy véli, hogy a hatásvizsgálatok bevezetése az állami támogatások megfelelő helyekre irányítása érdekében nagyobb rugalmasságot tenne lehetővé a nemzeti, regionális és helyi hatóságok számára olyan intézkedések elfogadása érdekében, melyek az EU-szintű versenyre és kereskedelemre ugyan korlátozott mértékben hatnak ki, de a piac valóságos üzemzavarait veszik kezelésbe, hozzájárulnak az elmaradott területek fejlődéséhez, növelik a vállalkozási kedvet.

—

Azon az állásponton van, hogy amennyiben az EU dinamikus tudásalapú gazdasággá akar válni, ehhez számos intézkedés és pénzügyi támogatás nyújtása szükséges – különösen olyan kiválósági központokat kell létesíteni Európa széles körű oktatási és kutatási infrastruktúrájából, amelyek révén a nagyobb regionális gazdaságok fejlődhetnek, és az EU egész területén a kiválóság terjesztőivé és a versenyképesség fokozóivá válhatnak;

—

egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy a kutatásra és technológiafejlesztésre fordított közösségi erőfeszítések fokozása a kibővített EU-nak jelentős célkitűzése, azonban eközben a köz- és egyéni finanszírozások közötti megfelelő egyensúly fenntartására is ügyelni kell (11);

—

ezért támogatja a barcelonai Európai Tanácsnak azt a döntését, hogy a kutatásra és fejlesztésre fordított kiadásokat 2010-re az EU GNP-jének 3 %-ára növeli.

—

Egyetért az Európai Bizottság javaslatával, hogy nagyságrenddel kell megnövelni a transzeurópai hálózatok fejlesztésére szánt pénzügyi erőforrásokat. Külön prioritást kell biztosítani az intermodalitást ösztönző, a fenntartható szállítási módokat alkalmazó, határokon átnyúló projektek számára, különösen a tengeri autópálya-koncepciók számára, feltéve hogy ezek beleillenek egy átfogó, fenntartható közlekedési rendszerbe;

—

hangsúlyozza, hogy az RTE-T-k nagy szerepet játszhatnak ebben – különösen a tengeri autópályák a szigetek sajátos esetében –, lehetővé téve a földrajzi és demográfiai hátránnyal küzdő régiók számára, hogy úrrá legyenek azokon a nehézségeken, amelyek miatt nem képesek a belső piacon egyenlő feltételekkel megjelenni;

—

megerősíti, hogy a tagállamoknak csak korlátozott kapacitás áll a rendelkezésére ahhoz, hogy előteremtsék az infrastrukturális beruházásokhoz szükséges összegeket akkor, amikor vissza kell fogniuk a közbeszerzési kiadásaikat annak érdekében, hogy kielégítsék a Stabilitási és Növekedési Paktum előírásait;

—

kiemeli, hogy TEN-T finanszírozása a helyi és regionális hatóságok által csak periférikus maradhat, tekintettel az egyéb infrastrukturális beruházásoknál vállalt nagyarányú elkötelezettségekre, amelyek gyakran létfontosságúak a TEN-T-k zökkenőmentes működéséhez és a helyi gazdaság és a szociális infrastruktúrák működéséhez;

—

megjegyzi, hogy a versenyképesség elősegítése ösztönzi a városok és régiók közti alapvető kölcsönös függés elismerését, amely viszont olyan kritikus tömegeket képes létrehozni, amelyekkel a területek közti külterjes növekedés további lendületet nyerhet, és amelyeket lehetetlen egy-egy városnak vagy régiónak önmagában odavonzani vagy megteremteni. Az európai stratégiai városi hálózatok, mint pl. az URBACT, jó példák erre, és ezeket európai szinten kell támogatni, hogy biztosítani lehessen a jól bevált gyakorlat és szakismeretek cseréjét az egyes területek között, és azokat a szükséges befektetéseket, amelyek a lisszaboni-göteborgi célkitűzéseket szolgálják.

—

aláhúzza a helyi és regionális humán tőke oktatásának és szakképzésének rendkívüli fontosságát az európai egységes piac kifejlesztése és a lisszaboni stratégia végrehajtása érdekében. Az Európai Unió-szerte a mobilitás támogatása érdekében tett intézkedések valóságos gazdasági eredményeket fognak hozni. Egyénileg és egészükben szemlélve ezek az intézkedések a befektetett pénz rendkívül jó értékesítését jelentik. Jóvá kell hagyni azokat a pótlólagos költségvetési kiadásokat, melyek ezekkel együtt járnak, mint amelyek lényegesek az európai közös oktatási terület és az integrált munkaerőpiac zökkenőmentes működéséhez és fejlődéséhez.

—

támogatja az Európai Bizottságnak azt az álláspontját, hogy megfelelő szabályozó keretekre van szükség mind a vállalatok, mind a munkavállalók számára a szociális normák és az alapvető jogok betartása érdekében.

—

felismeri, hogy csupán finanszírozásból nem keletkezik közösségi hozzáadott érték, hanem inkább egy olyan közösségi módszerből, amely olyan programok tervezését teszi lehetővé, amelyek figyelembe veszik és megvalósítják a regionális stratégiákat. Csak egy európai intézményi keret garantálhatja, hogy az ágazati politikák és a közösség gazdasági, szociális és területi kohéziós célkitűzéseit megvalósító pénzügyi eszközök kiegészítsék egymást;

—

elismeri, hogy a kiegyenlítődési célkitűzésnek a bővítéskor elsőbbséget kell biztosítani, s ennek az új tagállamokkal és a „régi” tagállamok leghátrányosabb helyzetű régióival való szolidaritást kifejező aktusnak kell lenni, biztosítva azt, hogy az alapjuttatások a legjobban elmaradott régiókhoz és városokhoz jussanak el;

—

felhívja a figyelmet arra, hogy az Európai Bizottság javaslata az EU strukturális alapjainak a következő támogatási időszakra érvényes pénzügyi keretére a korábbi Tizenötök Európájához tartozó régiók számára is méltányos kompromisszumot jelent, amennyiben 109,8 milliárd € jut az új 1. célkitűzésre és 56,6 milliárd € az új 2. célkitűzésre a „régi” tagállamokban (szemben a jelenlegi támogatási időszakban biztosított 154 milliárd, illetve 46,6 milliárd €-val);

—

figyelmeztet a partnerség és a szolidaritás aláásásával fenyegető tényre, hogy bizonyos tagállamok a csatlakozás statisztikai hatása miatt kiesnek a támogatható országok köréből;

—

elismeri a GDP 4 %-át kitevő támogatásfelvételi plafon bevezetésének indokoltságát az ERFA, az ESZA és a Kohéziós Alap támogatásai tekintetében, beleértve a vidékfejlesztési és halászati szerkezetváltás részét képező forráskiutalásokat is (12). Az Európai Uniónak továbbra is a gazdasági és szociális különbségek csökkentését kell az egyik legfőbb feladatának tekintenie, és ezekre az alapokra szükség van, hogy segítsék a gazdasági és társadalmi fejlődésükben lemaradt régiókat és tagállamokat;

—

elfogadja, hogy a berlini képlet elve – minél kevésbé fejlett egy régió, annál nagyobb támogatásban kell részesíteni – jól megalapozott, és alkalmazni kellene a jövőben. Az egy főre eső támogatás szintjét tehát a régiók és tagállamok relatív gazdagságával arányosan kell meghatározni;

—

figyelmeztet azonban arra, hogy az átfogó kifizetési előirányzatokat ezen a 4 %-os plafonon felül eszközlik, és ezért, miközben a Kohéziós Alapból történő juttatásokat garantálják az új tagállamok számára, ennek kihatása mindenki számára jelentősen aláaknázza a lisszaboni-göteborgi cselekvési program elveit;

—

elismeri annak fontosságát, hogy javítani kell a kapacitások kiépítését a tagállamok decentralizált hatóságain belül és az új szomszédos országokkal fenntartott kapcsolatokban. Jelentős előrehaladást lehet elérni a határokon átnyúló és régióközi együttműködésben a helyi és regionális hatóságok közti szakembercsere révén megvalósuló tudás és szakismeret átadással;

—

növeli a mezőgazdasági ágazat versenyképességét az átszervezés támogatásával,

—

fokozza a környezet- és tájvédelmet a földgazdálkodás támogatásával,

—

javítja a vidéki területek életminőségét,

—

elősegíti a gazdasági tevékenységek sokféleségét;

—

a part menti területek fenntartható fejlesztése,

—

a halászflották, az akvakultúra és a halfeldolgozó ipar átalakítása;

2.1.1

kéri, hogy a helyi, regionális, nemzeti és transznacionális szinteket összekötő partnerség elve az Európai Bizottság minden javaslatát átszövő összekötő szál legyen. Ezt az elvet meg kell erősíteni, és sürgősen be kell vezetni mind az Európai Bizottságnak, mind a Miniszterek Tanácsának, és folyamatosan kommunikálni kell a tagállamok között és minden médiumban az EU hozzáadott értékének demonstrálására;

2.1.2

felszólít arra, hogy következetesen alkalmazzák a partnerségi elvet az Európai Bizottság által benyújtásra kerülő minden végrehajtási rendeletben, amelyet a 2007–2013 közötti időszakra szóló pénzügyi terv politikai elemeihez bocsát ki;

2.1.3

sürgeti, hogy a partnerség elve teljes egészében épüljön be a programokkal foglalkozó új rendeletekbe, különösen a transzeurópai együttműködésbe, és hogy ezek a programok ismerjék el az illetékes helyi és regionális hatóságok tudásanyagát és szakértelmét;

2.2.1

ragaszkodik ahhoz, hogy mint fontos tényezőt, növeljék a következetességet a sajátos európai ágazati politikák és a kohéziós politika között, különösen a mezőgazdaság, a kutatás és a szabad verseny, valamint a környezet és a közlekedés területén, területi alapú megközelítéseket téve lehetővé. A partnerségi elv alkalmazása mellett az új programoknak ki kell tudniuk mutatni mind az Európai Bizottság, mind a Miniszterek Tanácsa elkötelezettségét az egyesített kormány támogatását illetően a kormányzás minden szintjén – helyi, regionális, nemzeti és uniós szinten.

2.3.1

azt ajánlja, hogy a háromoldalú paktumokat és megállapodásokat szélesebb körben alkalmazzák, hogy ilyen módon kapjon mélyebb tartalmat a 2007–2013 közötti időszakra szóló pénzügyi terv kormányzati időszaka, valamint jobban elkötelezzék magukat a helyi és regionális hatóságok megválasztott tagjai a javasolt útiterv révén a keretprogramok területi komponense mellett, amelyre úgy a tagállamok közötti, mint a tagállamokon belüli kohéziós célok megvalósítása érdekében van szükség;

2.3.2

javasolja, hogy a helyi és regionális elkötelezettség az útitervfolyamat segítségével, a nemzeti stratégia részét képező regionális stratégiák segítségével ne csak a fenntartható növekedési napirend következetesebben történő teljesítését biztosítsa, hanem tegye átláthatóbbá az európai kohéziós politikát és a források rangsorolását ott, ahol azokra igen nagy szükség van;

2.3.3

hangsúlyozza, hogy ezeket a megállapodásokat anélkül lehetne bevezetni, hogy ez befolyásolná a versenyképességi és kohéziós programok kialakításának és végrehajtásának sürgősen szükséges egyszerűsítését és ésszerűsítését;

2.3.4

ajánl egy intézményközi, kritikai hatásvizsgálatot annak kiértékelésére, hogy mit hajtottak végre, és mi működik a tagállamokon belül a különböző közigazgatási politika területén. Egy egységes audittervvel meg lehet határozni, hogy elérték-e a stratégiai célokat – a lisszaboni-göteborgi stratégiához illeszkedve – és a források rangsorolását elvégezték-e ott, ahol azokra a legnagyobb szükség van.

2.4.1

ismételten hangsúlyozza azt a megbonthatatlan kapcsolatot, amely az Európa-szerte hatékony regionális politika és a lisszaboni–göteborgi cselekvési program végrehajtása között fennáll. Az EU jövőbeni növekedését és Európa minden részének versenyképességét jobban segíti elő az EU kohéziós politikájának továbbfolytatása, mint ennek a politikának nemzeti szintre történő visszahelyezése – amely napjainkig az EU regionális politikájának a Közösség szociális, gazdasági és területi kohéziójára gyakorolt pozitív hatását támasztja alá;

2.4.2

ragaszkodik hozzá, hogy a tagállamok és az Európai Bizottság által hozott minden növekedéssel és foglalkoztatással kapcsolatos nemzeti cselekvési program tükrözze a helyi és regionális hatóságokkal folytatott konzultációt és azok bevonását. A nemzeti cselekvési programok elkötelezettségeit és célkitűzéseit a városi és regionális stratégiai tervek alapján kell formába önteni;

2.4.3

ragaszkodik hozzá, hogy a tagállamok és az Európai Bizottság által hozott minden nemzeti cselekvési terv tükrözze a helyi és regionális hatóságokkal folytatott konzultációt és azok bevonását. A nemzeti cselekvési terveket a városi és regionális stratégiai tervek alapján kell formába önteni. Olyan mechanizmust kellene felállítani, amely megkönnyíti azon programok kialakítását, amelyekben két vagy több régió is részt vehet, a terület versenyképességének növelését hatékonyan támogató intézkedések révén;

2.4.4

ragaszkodik ahhoz, hogy a 2007–2013 közötti időszakra szóló pénzügyi terv Versenyképesség a Növekedésért és a Foglalkoztatottságért pillére ne legyen függő változó a következő keretidőszak kifizetési előirányzatairól szóló tárgyalások során; ugyanakkor elfogadja, hogy a kohézió égisze alatt elsőbbséget kell adni a konvergencia célkitűzésének, az RB-nek azonban az a véleménye, hogy az EU-nak a versenyképességi célkitűzést kell támogatnia, hogy felmérhesse és elősegíthesse az „új” lisszaboni stratégia célkitűzéseinek eléréséhez szükséges változásokat;

2.4.5

arra biztat, hogy a kohéziós politikát az EU GNI-jének legalább 0,41 %-ával finanszírozzák annak biztosítására, hogy a kohéziós politika célkitűzéseit az EU 25 tagállamában teljes körűen véghezvigyék;

2.4.6

támogatja a GDP 4 %-ában meghatározott tagállami szintű befogadási plafon és a berlini képlet kevésbé fejlett régiókra gyakorolt hatása közötti koherenciára való törekvést;

2.4.7

kéri, hogy a fenntartható vidékfejlesztés programjait szorosan integrálják a kohéziós politikai programokba, hogy ne váljanak a saját források nyomásának hatása alatt kiegészítő mezőgazdasági támogatási programmá;

2.4.8

sürgeti, hogy a versenyképességi és foglalkoztatottsági pillér regionális allokációs kritériumait olyan mutatószámcsomaghoz kössék, amelyek híven tükrözik a regionális és helyi szükségleteket, elérhetőségeket és lehetőségeket, és képesek a régiók közötti egyenlőtlenségek mérésére is;

2.4.9

kéri, hogy ismerjék el és építsék be tényezőként a nemzeti szintű stratégiai tervezésbe a városok által a teljes EU-térség részére felkínált társadalmi és gazdasági fejlesztési lehetőségeket;

2.4.10

sürgeti az RB-vel folytatott aktív konzultációt az Európai Tanács tavaszi ülése során a versenyképességi és kohéziós menetrendek éves felülvizsgálatán való részvétel által. Ez lehetőséget teremtene a helyi és regionális hatóságok számára arra, hogy kérdéseket vessenek fel és helyes gyakorlatot mutassanak, amint azt a lisszaboni–göteborgi menetrend megvalósításában a nyílt koordinációs módszer jobb működése megkívánja.

2.5.1

sürgeti, hogy sokkal következetesebb megközelítést alkalmazzanak a makrogazdasági intézkedések, a foglalkoztatás és a szociális akciók, illetve a környezetvédelmi és kutatási kezdeményezések bevezetésénél, hogy ez újra erőt adjon a stratégiának és vezérfonalat a tagállamok nemzeti cselekvési programjai számára;

2.5.2

a lisszaboni-göteborgi stratégia irányításának radikális javítására szólít fel, hogy az hatékonyabb és közérthetőbb legyen;

2.5.3

úgy ítéli meg, hogy a lisszaboni stratégia menet közbeni felülvizsgálata magába kellene, hogy foglalja a helyes gazdálkodás alkalmazásának kritikai elemzését, valamint az adminisztratív dencentralizáció hatásainak elemzését a stratégia alkalmazásának hatékonysága tekintetében;

2.5.4

hangsúlyozza, hogy bár az általános kép a lisszaboni stratégia végrehajtásával kapcsolatban borús és pesszimista, számos tagországnak több politikai területen is sikerült elérnie a kitűzött célokat. A Régiók Bizottsága úgy véli, hogy nagyobb figyelmet kellene szentelni a siker mögött meghúzódó tényezők vizsgálatának, és ezeket a tényezőket tekintetbe kellene venni a nyílt koordinációs módszer alkalmazásakor;

2.5.5

kifejezetten kéri, hogy határozzák meg a helyi és regionális szintű kritikus sikertényezőket és mérjék ezeket EU-szerte, majd ezeket vezessék be a Wim Kok-féle jelentés (14) tizennégy mutatót és célt tartalmazó keretrendszerébe, amelyekkel meghatározható, mennyire jól vagy rosszul teljesítenek az egyes tagállamok;

2.5.6

hangsúlyozza, hogy a gazdasági versenyképesség alapvető fontosságú a szociális kohézió és környezetvédelmi fenntarthatóság eléréséhez;

2.5.7

sürgősen azt kéri, hogy kapjanak nagyobb szerepet a helyi és regionális önkormányzatok az ismeretek terjesztésében, valamint a lisszaboni–göteborgi célkitűzések sikeres megvalósításához szükséges újítások bevezetésében és vállalkozások beindításában, hogy ezáltal a stratégiát jobban bevonják a politika körébe;

2.5.8

továbbá azt ajánlja, hogy a lisszaboni-göteborgi célkitűzések félidei kiértékelésekor fogalmazzanak meg egy Európai Ifjúsági Paktumot, amely a munkanélküliség, a szociális és szakmai beilleszkedés problémáira összpontosít, és a lisszaboni-göteborgi menetrendnek az idősödő polgárok érdekében hozott intézkedéseit egészíti ki;

2.5.8

sürgeti, hogy a bővítést követően az egységes valuta és az egységes piac – az EU következő nagyszabású vállalkozása – a növekedés és a foglalkoztatás fokozására törekedjen a lisszaboni–göteborgi menetrendre való megújult összpontosítás révén;

2.5.9

arra buzdít, hogy a lisszaboni-göteborgi célkitűzések elérésében történt haladásról mind nemzeti, mind EU-szinten készüljenek éves összefoglaló jelentések, és ezzel kapcsolatban konzultáljanak a Régiók Bizottságával is. Ezeknek a jelentéseknek a lisszaboni és göteborgi célkitűzések elérésében történt regionális szintű haladás tényezőit is tartalmazniuk kell;

2.5.10

sürgeti, hogy a bővítést követően az egységes valuta és az egységes piac – az EU következő nagyszabású vállalkozása – a növekedés és a foglalkoztatás fokozására törekedjen a lisszaboni–göteborgi menetrendre való megújult összpontosítás révén.

2.6.1

követeli, hogy a kutatásra és technológiai fejlesztésre vonatkozó rendeletekben azon a helyen, ahol javasolják az allokált pénzügyi források összegének lényeges megemelését, világosan ismerjék el a kutatási keretprogram területi komponensét;

2.6.2

kéri, hogy a nemzeti és regionális kutatási programokat és politikákat hangolják össze, és hozzanak létre egy valóságos Európai Kutatási Térséget, amely képes a versenyképesség és a növekedés célkitűzéseinek fenntartására;

2.6.3

felszólít arra, hogy segítsék elő Kölcsönös Tanulmányi Platformok és innovációs pólusok kifejlesztését olyan regionális kutatási stratégiák és a regionális tudásfejlesztési modellek létrehozására és fenntartására, amelyek segítik az egyetemek bevonását helyi gazdaságaikkal együtt. Ezeket a platformokat és hálózatokat úgy kell megtervezni, hogy megkönnyítsék az új ötletek és termékek gyors bevezetését; a takarékos gazdálkodásra ösztönözzenek mind az alap-, mind az alkalmazott kutatásban; és rövidítsék le az innováció és az alkalmazás közti időt;

2.6.4

arra biztat, hogy a tagállamok nemzeti cselekvési programjaikban körvonalazzák, hogy milyen intézkedésekkel kívánják elérni a kutatásra és fejlesztésre fordított beruházásoknak a GNP 3 %-át kitevő célösszegét.

2.7.1

örömmel üdvözli az Erasmus-diákok számának megháromszorozására, valamint a diákmobilitási tevékenységek és a szakmai gyakorlatok számának növelésére tett javaslatokat.

2.8.1

örömmel üdvözli a partnerségi megállapodások erősítésére és az egyszerűsített döntéshozatali eszközök bevezetésére irányuló javaslatokat, a kormányzás valamennyi szintjén és valamennyi szintje – helyi, regionális, nemzeti és EU – között, azonban azt kéri, hogy ezeket az intézkedéseket sürgősen vezessék be;

2.8.2

azt ajánlja, hogy a lisszaboni-göteborgi célok teljesítése során az Európai Bizottság évente értékelje ki a nemzeti cselekvési terveket, és ezeknek a kiértékeléseknek a területi szempontjaiba vonja be a helyi és regionális hatóságokat is;

2.8.3

azt ajánlja továbbá, hogy az Európai Bizottság évente készítsen jelentést a 2007–2013 közötti időszakra vonatkozó pénzügyi tervben kitűzött politikai kihívások teljesítésének előrehaladtáról, valamint az egyes – helyi, regionális és nemzeti – kormányzati körök hozzájárulásáról, hogy szükség esetén lendületet adjon egy gazdasági reform számára, valamint ahhoz, hogy az ügynökségek és a helyi, regionális és nemzeti kormányok nagyobb mértékben kötelezzék el magukat és jobban lehessen rájuk számítani.

2.9.1

aláhúzza, hogy a javasolt, az állampolgársággal, szabadsággal, biztonsággal és igazságszolgáltatással kapcsolatos erőforrások növelésén kívül világosan meg kell fogalmazni, hogy az Igazság- és Belügyminisztérium munkája nem csupán a Brüsszel és a tagállamok közötti tárgyalások lefolytatásából áll a helyi és regionális kormányzati szférák szubszidiaritásának tiszteletben tartása mellett. E tekintetben különös figyelmet kell fordítani az új tagállamok helyi és regionális hatóságainak elismerésére;

2.9.2

követeli, hogy a helyi és regionális kormányok növeljék az EU-programok hozzáadott értékét meghatározó mechanizmusok átláthatóságát, hogy növeljék egyszersmind a helyben végrehajtott európai politikák közismertségét és támogatottságát.

2.10.1

emlékeztet a 2007–2013 közötti távlati költségvetés számára a GNI 1,24 %-os, saját forrásokra vonatkozó költségvetési plafonjáról kötött megállapodására, mivel ez a felső határ azt tükrözi, hogy szükség van költségvetési fegyelemre és a közösségi hozzáadott értékre, és mivel ez a forrásokra vonatkozó adat az egyetlen módja a kohézió, a versenyképesség, az egységes piac és a Szerződés szerinti közös kötelezettségeink teljesítésének;

2.10.2

figyelmeztet arra a potenciális veszélyre, amely a kompromisszumos költségvetésből származhat;

2.10.3

csatlakozik az Európai Parlament véleményéhez, mely szerint a jelenlegi pénzügyi terv egy átfogó intézményközi megállapodás részét képezi, amely csak az intézmények közötti kölcsönös bizalom légkörében és a költségvetési hatóság két szárnyának közös megegyezése alapján újítható meg;

2.10.4

ragaszkodik ahhoz, hogy azok, akik a kötelezettségvállaláson alapuló allokálások csökkentését szorgalmazzák, a legnagyobb valószínűséggel a strukturális alapoknak a regionális versenyképességgel és foglalkoztatással kapcsolatos és az 1.(b) pont „Kohézió a növekedésért és foglalkoztatásért cselekvési programja” alcím alatt csoportosított programjaira összpontosítanak. Az aránytalan költségvetési csökkentések ezen a területen kifejezetten újraállamosítják a regionális politikát a korábbi 15 EU-ország többségében;

2.10.5

ragaszkodik ahhoz, hogy kifejezetten védjenek ki minden esetleges, a „Versenyképesség a növekedésért és foglalkoztatásért” pilléren belül a kötelezettségvállaláson alapuló allokálások alfejezeteiben a kutatási és technológiafejlesztési kezdeményezések soraira gyakorolt ellenérdekű nyomást annak érdekében, hogy tiszteletben lehessen tartani és meg lehessen őrizni a tagállamok elkötelezettségét a barcelonai célkitűzés iránt, illetve az iránt, hogy a kutatásra és fejlesztésre szánt kiadások 2010-re elérjék a GDP 3 %-át;

2.10.6

figyelmeztet arra, hogy a programozási időszak kezdetének a hosszúra nyúló tárgyalások miatti elcsúszása pénzügyi fennakadásokat és instabilitást okozna az EU helyi és regionális hatóságai szintjén;

2.10.7

sürgeti, hogy a tárgyalások kimenetele garantálja a szolidaritás elvének tiszteletben tartását, amely az EU politikájának a vezérelve volt a strukturális politikának 1973-75-ben történt létrehozása óta, nevezetesen azt, hogy az EU támogat minden rászoruló régiót, akár gazdagabb, akár szegényebb országban van;

2.10.8

kéri a tagállamokat, működjenek együtt városaikkal és régióikkal, hogy politikai megoldást találjanak azon tagállamok számára, amelyek a bővítés statisztikai hatása miatt a jövőben nem lesznek jogosultak a Kohéziós Alap támogatására.

2.11.1

örömmel üdvözli, hogy számos politikai területen az egyetlen alap irányába mozdultak el, beleértve a kohéziós politikát, a vidékfejlesztést, a környezetvédelmi programokat, a halászati szektor szerkezetátalakítását, mivel ez a megközelítés összehangolja az intézkedések végrehajtásának közigazgatási követelményeit, és egyszerűsíti a végrehajtás folyamatát.

2.12.1

felszólítja az Európai Bizottságot, hogy készítsen el egy támogató kerettervet az állami támogatás szabályainak és rendeleteinek területi differenciálásához, hogy lehetőség legyen célzott közbefektetésre ott, ahol ez korrigálhatja a valódi piaci hibákat a területi kohéziós célkitűzés elérése érdekében, anélkül azonban, hogy mindez torzítaná a versenyfeltételeket vagy nagyobb teret biztosítana a kutatás és innováció támogatásának – különösen a kis- és középvállalkozásokban;

2.12.2

sürgeti, hogy új, az új kohéziós és regionális politikai rendeletekben foglaltak iránt érzékeny szabályozásra van szükség az állami támogatások tekintetében, melynek engedélyezhetővé kell tennie az állami támogatásokat olyan területeken, amelyek már nem jogosultak a kohéziós alapokból történő támogatásra – a problémáknak attól a szintjétől függően, melyekkel szembe kell nézniük;

2.12.3

kéri, hogy az Európai Bizottság tisztázza a regionális támogatás jövőbeni rendszerét a 87. cikk (3) bekezdésének (c) pontjában foglaltak alapján, a „konvergencia” célkitűzés alá eső kevésbé fejlett területeken kívüli „regionális versenyképesség és foglalkoztatás” célkitűzés alá eső régiók közötti különbségtétel tekintetében;

2.12.4

azon az állásponton van, hogy a fenntarthatóság szintén fontos tényező, és az állami támogatásból megvalósított közbefektetéseknek messzemenően a fenntarthatósággal összhangban kell megvalósulniuk.

2.13.1

támogatja az Európai Bizottság arra vonatkozó javaslatát, hogy nyissanak vitát az EU jelenlegi finanszírozási rendszerének hiányosságairól;

2.13.2

támogatja az Európai Bizottság új, igazságosabb korrekciós mechanizmus kialakítására vonatkozó javaslatát.

2.14.1

sürgeti, hogy mivel a Stabilitási és Növekedési Paktum végrehajtásából hiányzik a következetesség és hitelképtelen, feltétlenül szükséges, hogy a Paktum vegye számításba az EU jelenlegi gazdasági realitásait, és gazdasági szempontból tegye ésszerűbbé a stabilitási és növekedési szabályokat A nemzeti és EU-folyamatok közötti összhangot erősíteni kell, a nemzeti intézményeket pedig nagyobb mértékben be kell vonni a gazdaságpolitika többoldalú felügyeletébe, továbbá van mit javítani a fiskális és monetáris politika közötti összhang biztosítása terén;

2.14.2

emlékeztet arra, hogy komoly problémák merültek fel a tagállamok költségvetéseiben az európai gazdaságok alacsony növekedési rátája miatt, amelyek miatt számos régióban és helységben kapcsolódik a magas munkanélküliségi szint a folyamatos szociális nehézségekkel. Az Európai Bizottság számára a legfontosabb út ennek a problémának a megoldására a Stabilitási és Növekedési Paktum végrehajtásának felülvizsgálata a gazdaságpolitika hitelességének biztosítása végett. Végtére is az EU csak akkor érheti el a növekedés, a foglalkoztatás és a szociális kohézió kívánt szintjét, ha az európai makrogazdasági feltételek is lépést tartanak a lisszaboni stratégiával és javul a közösségi eszközök koordinációja;

5.7.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 164/18

1.1

Az Európai Unió vidéki térségeit hatalmas mértékű sokféleség jellemzi. A vidékfejlesztési politikának tükröznie és védenie kell ezt a sokféleséget, mely a vidéki területek társadalmi szerkezetét és a környezetet is érinti. Egy élő vidéki térség nemcsak a vidék lakosságának válik javára, hanem a társadalom egészének is.

1.2

Az EU-ban lassanként egy olyan vidékfejlesztési politika jön létre, mely több mint egyszerűen az agrárpolitika kiterjesztése. Az élelmiszertermelés mellett ugyanis a vidéki gazdaságnak a mezőgazdaság csökkenő gazdasági jelentőségét tekintve számos vidéki területen még további tevékenységeket is végeznie kell. Csak így őrizhető meg környezeti, gazdasági és társadalmi szempontból az európai vidéki területek életképessége. Három célkitűzést kell teljesíteni: egyrészt a vidéki lakosság előtt a munkahelyek számának növelésével, az infrastruktúra kibővítésével és a foglalkoztatási lehetőségek nagyobb választékával hosszú távú jövőbeli perspektívákat kell nyitni, másrészt a mezőgazdasági termelésnek inkább a fogyasztóra kell összpontosítania, mint a termelőre, ahogyan az a múltban történt, harmadrészt pedig javítani kell az élelmiszerek minőségét és tökéletesíteni a természet, a táj, a környezet és víz védelmét.

1.3

Fontos a realista megközelítés. Ez azt jelenti, hogy tisztában vagyunk az európai mezőgazdaság területfenntartó szerepével, valamint azokkal a területi következményekkel, amelyeket e szerep megszűnése váltana ki abban az esetben, ha a mező- és erdőgazdasági tevékenységekre szigorúan gazdasági kritériumokat alkalmaznánk. A vidékfejlesztési politika ezért önmagában nem nyújthat megoldást az összes problémára, mellyel az EU-n belüli vidéki területeknek meg kell küzdeniük. Néhány ilyen területen a problematika túlnyúlik a rendelet hatáskörén, és különböző alapok együttes alkalmazására lesz szükség. A vidékfejlesztési politika és a regionális politika (2) – regionális szintű – összehangolása itt jelentős tényező. Az RB azonban további javaslatokat tart szükségesnek más uniós és nemzeti politikák kiértékeléséhez, hogy nagyobb komplementaritást lehessen elérni az uniós és a nemzeti vidékfejlesztési politikákkal. Ugyanígy az EAFRD-t is össze kell hasonlítani más politikákkal, hogy kölcsönösen hasznos célkitűzéseket lehessen biztosítani.

1.4

A salzburgi konferenciával (2003) a vidékfejlesztési politika új, erős impulzust kapott. A Régiók Bizottsága örvendetesnek tartja, hogy a salzburgi következtetések nagy részét felvették a rendeletbe. A politikának az Unió összes régiójában való alkalmazása, valamint a végrehajtás és finanszírozás egyszerűsítése fontos pozitív szempontok. Ezenfelül a Régiók Bizottsága támogatja a rendelet 6. cikkében meghatározott partneri együttműködést is. Rendkívül fontos, hogy a helyi és regionális önkormányzatokat a vidékfejlesztési politika összes fázisába bevonják. Ez a legjobb lehetőség annak biztosítására, hogy az érintett régiókban véghezvigyék azokat az intézkedéseket, melyek mind a régión belül, mind a környező régiókkal nagyobb szociális és gazdasági összetartáshoz vezetnek.

1.5

E háttérből kiindulva a Régiók Bizottsága a rendelethez az alábbi megjegyzéseket teszi. A legfontosabb feladat egy igazi vidékfejlesztési politika megvalósítása.

2.1

A Régiók Bizottsága mindenképpen üdvözli, hogy az Európai Bizottság – a Szerződés 159. cikkének rendelkezéseivel összhangban – lényeges szerepet szán az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapnak (FEADER) az új „konvergencia” célkitűzésbe tartozó régiók esetében.

2.2

A Régiók Bizottság örvendetesnek tartja a vidékfejlesztési politikához kapcsolódó új jogi intézkedésekről szóló javaslatokat, ugyanakkor sajnálja, hogy ezt a politikát a rendelet bevezető szakaszában elsősorban a piac- és jövedelempolitika kiegészítésének és kísérőjének tekintik ahelyett, hogy annak önálló szerepet tulajdonítanának. Ezzel összefüggésben felmerül az a kérdés is, hogy egy törekvő vidékfejlesztési politikához elég költségvetési eszköz áll-e rendelkezésre.

2.3

A Régiók Bizottsága elismeri a vidékfejlesztés stratégiai megközelítésének hasznosságát. Fontos, hogy az erőforrások elaprózódására ne kerüljön sor. A bizottság egy európai stratégia további hasznában azonban kételkedik. A lisszaboni és göteborgi stratégia és a salzburgi konferencia következtetései közösségi szinten elegendő keretet képeznek. A tagállamok, a régiók és a helyhatóságok feladata megállapítani, mit jelent ez a keret a vidéki területek és a vidékfejlesztési politika számára. Csak így lehet megbirkózni az EU-szintű vidékfejlesztési politika jobb stratégiájú megközelítésének és nemzeti, regionális és helyi szinten a megfelelő rugalmasság fenntartásának ellentétes célkitűzéseiből eredő problémával.

2.4

A Régiók Bizottsága örömmel fogadja azt a javaslatot, hogy legyen kötelező a tagállamoknak konzultálniuk a regionális és helyi hatóságaikkal. Azonban a Régiók Bizottsága azt az időt, mely a tagállamok számára a nemzeti stratégiai tervek és a nemzeti vidékfejlesztési programok felállításához rendelkezésre áll, kritikusnak látja. Ezenkívül sajnálatosnak tartja, hogy a nemzeti stratégia tervezetét azelőtt kell előterjeszteni, hogy a vidékfejlesztési programot az Európai Bizottságnak be lehetne adni, mivel ez a kettő szorosan összefügg. A Régiók Bizottsága azt javasolja, hogy itt ugyanazt az eljárást alkalmazzák, mint a regionális politikánál, melynél a tagállamok a stratégiai keretet az operatív programmal együtt terjeszthetik elő (1. ajánlás).

2.5

Hosszabb távon egy egységes regionális alap bevezetését lehetne célul kitűzni, melynél a vidékfejlesztési és a regionális politikai alap közti különbség megszűnne, és régiónként a cél az lenne, hogy az egész régió lehetőségeivel és problémáival való foglalkozás során egy, a régió teljes területére kiterjedő összefüggő stratégiát vegyenek alapul.

2.6

A vidékfejlesztési politika egy vagy több vidéki terület fejlesztését célzó program alapján kerül kidolgozásra. Az érintett régió, illetve tagállam erősségeinek és gyengeségeinek elemzése alapján irányozza elő a vidékfejlesztési program a szükséges intézkedések megtételét. Lehetséges, hogy ez az intézkedés ellentétben áll a rendelet 16. cikkében szereplő rendelkezésekkel, amelyek az EU-nak az egyes kiemelt célkitűzésekkel kapcsolatos minimális pénzügyi hozzájárulását írják elő (az I. és III. tengely esetén 15 %, a II. tengelynél pedig 25 %). A Régiók Bizottsága is azon a véleményen van, hogy a vidékfejlesztési politikához szükséges kiadásokat kiegyensúlyozottan kell alakítani. Így nézve mindenekelőtt a harmadik kiemelt célkitűzéshez – a vidéki gazdaság diverzifikálásának elősegítéséhez – kellene meghatározni egy minimumértéket. A 2000–2006 közötti időszakra vonatkozó különböző vidékfejlesztési programok értékeléséből ugyanis az derül ki, hogy a vidékfejlesztési politikának éppen ez a részterülete fejlődött kevésbé. Mindenesetre az erősségek és gyengeségek fenti említett programmal kapcsolatban elvégzett elemzését is figyelembe kell venni az erőforrásoknak a különböző célkitűzések közötti felosztásakor. A Régiók Bizottsága ezért sürgeti annak a lehetőségnek a megteremtését, hogy a 16. cikkben megadott százalékoktól el lehessen térni, ha ezt a fent említett elemzések elegendő módon indokolják (3. ajánlás).

2.7

Az eszközök felosztása nem hátráltathatja azokat a projekteket sem, melyek egy kiemelt célkitűzésen túlmutatnak, de összességében a rendelet alkalmazási területén belül esnek. A 71. cikk 6. bekezdése alatti határozat miatt, hogy egy művelet csak egyetlen-egy súlyponti tengely keretében finanszírozható, azonban ez lehetetlennek tűnik, ezért a Régiók Bizottsága a cikknek e tekintetben történő módosítását ajánlja (19. ajánlás).

2.8

Részint feltűnik a rendelet részletessége, különösen a regionális politikához hozott rendeletekkel összehasonlítva. Bizonyos dolgok felelősségét jobb lenne átengedni a vidékfejlesztési program elkészítéséért felelős személyeknek. Ide tartozik az a rendelkezés, amely azt mondja ki, hogy csak a kis- és mikrovállalkozások jogosultak a feldolgozás és értékesítés ösztönzéséhez nyújtott támogatásokra; az 50. cikk rendelkezése, mely szerint a diverzifikáláshoz nyújtott támogatásra gazdánként csak egy gyerek jogosult; valamint az EU-támogatásokhoz az I. függelékben felsorolt maximális összegek.

2.9

A salzburgi következtetések szerint egy élő vidék nélkülözhetetlen a mezőgazdaság számára, mint ahogy a mezőgazdaság is nélkülözhetetlen egy élő vidékhez. Nagy jelentősége van annak, hogy a vidékfejlesztési programokban a fiatal gazdák vállalkozásainak beindítására elegendő figyelmet szenteljenek. Jelenleg nincs integrált politika a fiatal gazdák számára. Egy ilyen integrált politikára példa lehetne egy indulócsomag, melyben minden, ami egy gazdaság átvételével és egy új gazda vállalkozásának beindításával kapcsolatban összefügg, egy helyen van összegyűjtve.

2.10

A Régiók Bizottsága tudomásul veszi azt a javaslatot, hogy ne használják tovább a „hegyvidéki területeken kívül más, hátránnyal küzdő területek” kijelölésére vonatkozó társadalmi-gazdasági kritériumokat, és hogy a juttatások kiszámításának alapját hozzák összhangba a mezőgazdasági és környezeti kifizetésekével. Az Európai Bizottság javaslata mögött rejlő okok kézenfekvők; a Régiók Bizottsága azonban aggódik azok miatt a hatások miatt, amelyeket a kritériumoknak ez a módosítása az érintett területeken lévő mezőgazdasági vállalkozásokra gyakorolhat. Amennyiben a javasolt módosítások messze ható társadalmi-gazdasági következményeket vonnának maguk után, akkor ezeket más politika keretében végrehajtott intézkedésekkel kell enyhíteni. Mérlegelni kellene legalább egy átmeneti időszak szükségességét az azokon a területeken működő gazdák számára nyújtott támogatások fokozatos leépítéséhez, melyek a támogatásokhoz nemsokára már nem fognak számításba jönni.

2.11

A Régiók Bizottsága örvendetesnek tartja, hogy most a mezőgazdákon kívül más földbirtokosok számára is lehetővé válik a részvétel az agrár-környezetvédelmi intézkedésekben. Ezek a résztvevők képezhetik a hiányzó láncszemet a földgazdálkodásban, amikor a cél egy teljes földterület (nem csak a mezőgazdasági földek) lefedése. A Régiók Bizottsága ezért az agrár-környezetvédelmi intézkedésekhez kifejezetten más jutalmazási alapok lehetőségének felvételét javasolja, mivel a jelenlegi alap – mely a vállalt kötelezettségek következtében felmerülő pótlólagos költségekből és bevételveszteségekből áll – nem mindig alkalmazható. Ez lehetne például egy kártérítés a tényleges termelés és az azzal összefüggő haszon alapján (8. ajánlás).

2.12

Az agrár-környezetvédelmi intézkedésekben való részvétel iránti ösztönzést, vagyis a juttatások 20 %-os emelésének lehetőségét a rendelet már nem tartalmazza. Ez az effajta intézkedéseknek a vidéki területek gazdálkodásában érvényesülő hasznát és érdekét tekintve nem kívánatos, ezért a Régiók Bizottsága ennek az ösztönzésnek a visszaállítását javasolja (8. ajánlás).

2.13

Nagyon jelentős különbségek állnak fenn a fejlett és a kevésbé fejlett erdészeti ágazattal rendelkező országok között. Az Európai Bizottság javaslatai nem elég rugalmasak ahhoz, hogy a fejletlenebb erdészeti ágazattal bíró országokban ösztönözzék az erdőtelepítést. Ha ezeket a különbségeket nem vesszük figyelembe, ezekben az országokban veszélybe kerül a fejlődésben lévő erdészeti ágazat, és elvesznek a környezeti előnyök.

2.14

Évről évre sok gazda keres foglalkozást az agrárszektoron kívül. Ezáltal bizonyos régiókban az elnéptelenedés problémája súlyosbodhat. Figyelmet kell fordítani a gazdák átképzésére – munkahelyteremtéssel kombinálva – valamint a részidős foglalkoztatás lehetőségeire a mezőgazdaságban. A vidéki fejlesztési programnak – mindenekelőtt azokban a régiókban, melyek kevesebb előnyt élvezhetnek a strukturális alapok (különösen az Európai Szociális Alap) nyújtotta segítségből – erre az átképzésre is ki kell terjednie, és/vagy a tevékenységek diverzifikálására is, együttesen a mezőgazdaságon kívüli tevékenységekkel. Azokban a régiókban, melyeket erősen az ESZA-ból támogatnak, az ESZA-programoknak kifejezetten tartalmazniuk kell a gazdák átképzésének és diverzifikált tevékenységek folytatásának lehetőségét.

2.15

Az Unióban a vidéki területek értékes természeti és kulturális örökséget kínálnak, ami meghatározó lehet a vidéki gazdaság diverzifikációja során. Azonban a helyi idegenforgalmi ágazat nem képes ezeket a kincseket fenntartható módon kezelni, és a turisták számára a nagyszerű élményt gyakran csorbítják gyenge minőségű szolgáltatások, illetve nem megfelelő termékek kifejlesztése. Következésképpen a rendelet 52. cikkében, az idegenforgalmi intézkedések kapcsán is konkrétan utalni kell a „képzésre”. (12. ajánlás)

2.16

A nők nagy szerepet játszanak a vidéki gazdaság diverzifikálásában, mégis gyakran konkrét problémákba ütköznek, mint a vállalkozás alapításához szükséges tőkéhez való korlátozottabb hozzájutás. Az RB nézete szerint a rendeletnek hozzá kell járulnia a nőknek a vidéki gazdaságban való erősebb részvételéhez (11. ajánlás). A vidéki gazdaság diverzifikálásának előmozdításához az Internet is felbecsülhetetlen érték. Mindenesetre még sok vidéki terület Internet-hozzáférése nagyon korlátozott. A Régiók Bizottsága ezért örömmel fogadja az Európai Bizottságnak azt a javaslatát, hogy az ERDF felhasználása révén lássák el a vidéki területeket megfelelő információs és kommunikációs technológiai infrastruktúrával. Ez nagymértékben elősegíti ennek a „digitális szakadéknak” az áthidalását; így a kérdéses területek új vállalkozások számára is vonzóak lennének, a meglévők pedig új piacokat tárhatnának fel. Kiegészítő intézkedéseket az EAFRD-nek a vidéki gazdaság diverzifikációs prioritása keretében lehetne elfogadni.

3.1

A Régiók Bizottsága a helyi és regionális önkormányzatok vidékfejlesztési programok kidolgozásába és megvalósításába való bevonásának nagy jelentőséget tulajdonít, és úgy véli, hogy ennek a szerepnek nagyobb hangsúlyt kellene kapnia a rendeletben (13. ajánlás). A Régiók Bizottsága azt kéri, hogy a nemzeti stratégiák elegendő mozgásteret hagyjanak a külön a régiókra és a helyi hatóságok számára szabott intézkedéseknek (lásd a 2.2. pontot is). Az RB fontosnak tartja, hogy a stratégiák figyelembe vegyék a kiegyensúlyozott területfejlesztés igényét minden egyes régió egészében. A követendő stratégiára vonatkozóan túl sok uniós, vagy nemzeti szintű előírás akadályt képezhet azon regionális kezdeményezések megvalósítása előtt, melyek a helyi lehetőségekhez és problémákhoz igazodnak.

3.2

A programtervezés, -finanszírozás és -ellenőrzés vonatkozásában pontosan méretezett intézkedésekre van szükség. Meglepő ezért, hogy a tagállamoknak vidékfejlesztési programjukat a rendelet értelmében tagállami vagy regionális szinten kell kialakítaniuk. Jobb lenne ezen a ponton több szabadságot hagyni, beleértve a regionális és nemzeti programok kombinációjának lehetőségét is. Ezenfelül éppen a föderális igazgatással rendelkező tagállamokban vált be a jelenlegi támogatási időszakban a nemzeti keretszabályozások engedélyezésének lehetősége, amelyeket aztán át lehetett ültetni a regionális programokba (2. ajánlás).

3.3

A Régiók Bizottsága támogatja azt a javaslatot, hogy a harmadik prioritás mindenekelőtt helyi fejlesztési stratégiákon át kerüljön megvalósításra. Az új gazdasági tevékenységek a vidéki területek számára kétségkívül létfontosságúak. Ezek a tevékenységek a mezőgazdasági tevékenység kiegészítését testesítik meg. Mindenesetre ezeket az új tevékenységeket megfontoltan kell bevezetni, hogy a vidéki területek minőségét ne csorbítsák. A Régiók Bizottsága ezen a ponton az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményéhez csatlakozik (3), hogy kerülni kell a „rurbanizációt”, azaz a városi és vidéki területeken ugyanazon intézkedések alkalmazását. Ez mindenképpen igaz a városok befolyása alatt álló területekre, ahol a vidéki terület egyedi jellemzőinek megtartása nagy jelentőségű a városiak életminőségére nézve. Az ezeken a területeken fennálló problémák – köztük a városi mezőgazdasághoz kapcsolódóak – teljesen más kiindulási szempontot kívánnak, mint a periférikusabb vidéki területek problémái. A rendeletnek ehhez elegendő mozgásteret kell biztosítania.

4.1

A Régiók Bizottsága fontosnak tartja a LEADER kezdeményezést és ezért sajnálatosnak tartja, hogy a rendeletben a LEADER szerepe nem világos. A LEADER egyrészt a 4.2. cikkben negyedik kiemelt célkitűzésként, másrészt az első három kiemelt célkitűzés elérésére hozott intézkedések megvalósításának módszertanaként került meghatározásra. A Régiók Bizottsága ösztönzi, hogy a LEADER megkapja a neki járó helyet, mint külön súlyponti tengely, hasonlóan az INTERREG által a regionális politikában betöltött szerephez. A LEADER módszeres beépítése az összes területbe azt a veszélyt rejti magában, hogy ennek a koncepciónak az egyedisége és hozzáadott értéke elvész. A Régiók Bizottsága kéri az Európai Bizottságot, hogy rendeletben szerepeltesse a LEADER jövőbeni szerepének részleteit, valamint tegye külön prioritássá a LEADER-t.

4.2

A helyi stratégiák megvalósításával kapcsolatban a 63. cikk 1. bekezdéséből látszólag az következik, hogy ennek a stratégiának a négy súlyponti tengelyhez meghatározott összes célt teljesítenie kell. Ez ellentmondásban áll a 62. cikk a) pontjával, mely szerint a LEADER megközelítés által „a három súlyponti tengely közül egy vagy több céljait kell megvalósítani.” A Régiók Bizottsága javasolja ennek a rendeletben álló ellentmondásnak a megszüntetését (14. ajánlás).

4.3

A Régiók Bizottsága támogatja azt a javaslatot, hogy a tagállamok rendelkezésre álló EU-s költségvetési eszközök jelentős része a LEADER számára legyen fenntartva az érintett területek igényeinek megfelelően. A Régiók Bizottsága örömmel fogadja az egy európai vidékfejlesztési hálózat létrehozatalára irányuló javaslatot. Ehhez a nemzeti LEADER-hálózatok felépítésénél szerzett tapasztalatokból lehetne kiindulni. A Régiók Bizottsága óva int azonban az EU Vidéki Területek Megfigyelőközpontja (LEADER+), a LEADER Európai Megfigyelőközpont (LEADER II) és számos nemzeti LEADER-hálózat beindításával kapcsolatos ismétlődő és elfogadhatatlan késlekedésektől. Az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak a program időtartamának kezdetétől fogva elsődleges fontosságot kell tulajdonítaniuk az említett szervek létrehozatalának. A helyi önkormányzatoknak jelentős tapasztalatuk van a LEADER megközelítés alapján végzett munka terén, melyet a tagállamoknak a LEADER keretrendszerének megteremtésekor fel kellene használniuk.

4.4

A Régiók Bizottsága ellenzi, hogy a rendelkezésre álló költségvetés jelentős részét a „legteljesítőképesebb” LEADER-programokkal rendelkező tagállamok számára tartalékolják. Ez feltehetőleg oda vezetne, hogy a rövid távú, „egyszerű” projekteket részesítenék előnyben a közép-, illetve hosszú távú projektekhez képest. Ahhoz, hogy a tervezés megbízható legyen, meg kell határozni, hogy milyen erőforrások állnak az illető tagállam rendelkezésére. (15. és 18. ajánlás).

5.1

A Régiók Bizottsága fontosnak tartja a program 2000–2006-os és 2007–2013-os időszakai közti átmenetet úgy kialakítani, hogy a tevékenységek és intézkedések folyamatossága ne kerüljön veszélybe. Ezért lépéseket kell tenni annak érdekében, hogy a korábbi fázisban megállapodott többéves intézkedések – mint például a mezőgazdasági és környezetvédelmi intézkedések – a kötelezettségvállalási időszak lejártáig részesüljenek támogatásban illetve, hogy megmaradjon a közösségi részesedés megállapodott szintje (a társfinanszírozási ráta). Annak érdekében, hogy az új időszakban az EU vidékfejlesztési politikája hatékony legyen, a Régiók Bizottsága támogatja az Európai Bizottság javaslatát, mely az EU vidékfejlesztési politikájának finanszírozására 88,75 milliárd eurós költségvetést (moduláció nélkül) irányoz elő. A politika vagy a politika bármely részének tagállami szintre történő visszaminősítését a Régiók Bizottsága határozottan ellenzi.

5.2

Az RB megjegyzi, hogy a rendelettervezet szerint az előzetes, a félidei és az utólagos kiértékelés mellett éves kiértékelést is be kell nyújtani, azonban nem látja, miben rejlik az éves értékelés hozzáadott értéke.

5.3

A rendelet egyik célja az e területen érvényes jogszabályok egyszerűsítése. Ahhoz, hogy értékelni lehessen, megvalósult-e ez a cél, bepillantást kell nyerni a végrehajtási rendeletekbe. A Régiók Bizottsága örömmel fogadna egy arra vonatkozó felkérést, hogy dolgozzon ki véleményt e rendeletekről, mivel tagjai sok tapasztalattal rendelkeznek az ezzel a területtel kapcsolatos végrehajtási politikában.

5.7.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 164/31

1)

A közös halászati politikának gondoskodni kell az élő vízi erőforrások és az akvakultúra fenntartható kiaknázását a fenntartható fejlődés összefüggésében, kiegyensúlyozott módon számításba véve a környezeti, gazdasági és társadalmi szempontokat, különös figyelemmel az Európai Unió régióinak körülményeire;

2)

A közös halászati politika fenntartható fejlődés komponensét 1993-ban integrálták a strukturális alapok szabályozásába. Ennek végrehajtását folytatni kell a fenntartható fejlődés feltételei között az Európai Halászati Alap eszközeivel;

3)

A közös halászati politika területe kiterjed az élő vízi erőforrások és az akvakultúra megőrzésére, kezelésére és kiaknázására, valamint a halászati és akvakultúra-termékek feldolgozására és értékesítésére, amennyiben ezeket a tevékenységeket a tagállamok területén, a közösségi vizeken, vagy közösségi halászhajók vagy tagállamok állampolgárai végzik;

4)

Az Európai Halászati Alap jelentős hatást gyakorol a régiókra és ezért lényeges, hogy a regionális és helyi önkormányzatokat bevonják az Európai Halászati Alapról szóló rendeletben javasolt intézkedések végrehajtásába;

1.1

örömmel üdvözli az Európai Bizottság javaslatát az Európai Halászati Alapról (EHA) szóló rendelet megalkotására, a fenntartható halászati ágazat támogatása érdekében. Ez az alap szükséges, mivel létfontosságú, hogy a helyi halászati közösségek maximalizálni tudják a halászatot, az alternatív gazdasági fejlődést és a környezetvédelmi kezdeményezéseket segítő támogatás összegét a radikális változások jelenlegi folyamatában;

1.2

azon az állásponton van, hogy az EHA költségvetése a maga éves kb. €700 milliós összegével többé-kevésbé összhangban van a Halászati Orientációs Pénzügyi Eszköz (FIFG) költségvetésével az Európai Unió jelenlegi pénzügyi tervének időszakában. A Régiók Bizottsága úgy véli, hogy ez a költségvetés az a minimum, amellyel el lehet érni a javaslatban megfogalmazott célokat, és ezeket semmi esetre sem szabad csökkenteni más európai uniós intézményekkel folytatott tárgyalások során. Az a közös álláspont, hogy véges keretet kell több szereplő között felosztani, és a kohézió miatt az új tagállamok többet fognak kapni a felzárkózási alapból. A „régi” tagállamok számára a pénzügyi kihívás az lesz a jövőben, hogy kisebb összegeket a leghatékonyabb módon kell elkölteni;

1.3

sürgeti, hogy a régiók szerepe legyen világosan meghatározva az Európai Halászati Alap minden szakaszában, melynek közvetlen kihatása van regionális és helyi szinten. Rendelkezésekkel lehetővé kell tenni regionális szinten igazgatott rendszerek működését; például a szerkezetátalakítás regionális kérdés, és a helyi struktúráknak a helyi körülményekhez igazodó rugalmas helyi értelmezést kell lehetővé tenniük. A regionális struktúráknak is lehetővé kell tenniük a diverzifikáció helyi követelményekhez igazodó, rugalmas értelmezését.

1.4

örömmel üdvözli azokat az erőfeszítéseket, hogy szelektívebb és környezetbarátabb halászati technikákat vezessenek be. A visszaengedett halállománnyal és a járulékos halfogással összefüggő problémák, különösen a cetfajták esetében, egyre komolyabbá váltak az elmúlt években az Európai Unió területének nagy részén. E problémák megoldása során figyelembe kell venni a helyi adottságokat;

1.5

egyetért azzal, hogy a strukturális támogatás vonatkozásában, az EHA-nak inkább a megőrzésre és a környezetvédelmi kezdeményezésekre, a biztonságra, a jobb termékminőségre és diverzifikálásra kellene koncentrálnia, mint a kapacitásbővítésre irányuló intézkedésekre szánt tőkeberuházásra;

1.6

kéri, hogy bővítsék ki a „kisléptékű part menti halászat” meghatározását, amely jelenleg csak a vontatott halászfelszerelés nélkül dolgozó, 12 méternél nem hosszabb halászhajókkal végzett halászatra terjed ki, oly módon, hogy számításba lehessen venni a hajó méreteivel nem feltétlenül összefüggő kisléptékű, szelektív, illetve környezetkímélő gyakorlatokat;

1.7

javasolja, hogy tisztázzák, hogy a projekteket szabad-e finanszírozni egynél több prioritás tengely alapján, hogy a projekt szintjén lehetővé tegyék az integrált tevékenységet;

1.8

kéri, hogy újra gondolják át a vegyesvállalatok működési mechanizmusát, valamint a halászati tevékenység végleges beszüntetésére kijelölt hajók alkalmazási területének kibővítését úgy, hogy a fejlődő országok gazdasági előrehaladásának eszközeivé válhassanak;

1.9

úgy véli, hogy az EHA-nak és a strukturális juttatásoknak egymással összeférhetőknek kell lenniük a végrehajtás során, hogy lehetővé tegyék a tagállamok és a partnerek számára, hogy a helyi körülményekhez igazodó legalkalmasabb finanszírozási eszközt válasszák ki. Ez a kapcsolat nagyon fontos, mert a jövőben számos ERFA versenyképességi programnak nem lesz a halászattól függő térségek számára elkülönített standard céltartaléka, így anélkül a választási lehetőség nélkül, hogy akár az EHA-t, akár a strukturális alapokat lehessen felhasználni, a parti területi közösségek támogatási rendszerei két szék között a földre kerülhetnek;

1.10

tisztázni szeretné a közös halászati politikán (KHP) belül a Regionális Tanácsadó Testületeket (RAC-ok) létrehozó határozatra vonatkozó álláspontot, és a RAC-ok viszonyát az EHA kezeléséhez. A KHP 2002 decemberében elfogadott reformja rendelkezett a RAC-okról a kormányzás javítása érdekében KHP-n belül, és határozott arról, hogy a Tanács fog dönteni a RAC-ok felállításáról. A RAC-ok lehetőséget nyújtanak az érintettek számára, hogy szorosabban legyenek bevonva a KHP fejlesztésébe;

1.11

javasolja, hogy tisztázzák azt, hogy a RAC-ok közvetlenül be lesznek-e vonva az EHA eljárásba. Mivel a RAC-októl azt várják, hogy az elkövetkező években növeljék az érintettek részvételét az Európai Unió halászati politikájának megfogalmazásában és végrehajtásában, e tekintetben több információra lesz szükség;

1.12

támogatja, hogy nagyobb hangsúlyt kapjon a férfiak és nők egyenjogúsága, a fiatalok megnyerésére tett erőfeszítések, valamint a munkamódszerek és munkafeltételek javítása a halászati ágazatban; javasolja, hogy az Európai Bizottság készítsen egy sor esettanulmányt a különböző tagállamokból vett példákkal, amely feltétlenül hasznos lesz számára a meglevő tapasztalatok és a legjobb gyakorlat elterjesztésére;

1.13

úgy véli, hogy az új kivételek hozzáadása az N+2 szabály alkalmazásához fokozza a rugalmasságot, és segíti a régiókat, különösen az új tagállamok régióit, hogy időben és rendezett módon vegyék fel a strukturális alapokat; egyetért azzal a javaslattal, hogy évente egy támogatást megelőlegezzenek (78. cikk); javasolja, hogy mindenki számára az lenne a jó, ha a jelenlegi rendszer auditálását időben befejeznék ahhoz, hogy hasznos adatokkal és esettanulmányokkal segítsék a következő program megtervezését;

1.14

úgy véli, hogy az ellenőrzést egyszerűsíteni kell, és a minimumra kell csökkenteni, de ahhoz még elegendő mértékűnek kell lennie, hogy kimutathassa, hogy a programokat szabályszerűen hajtották-e végre és a tevékenység hatékony-e. Emellett az audit követelményeit is egyszerűbbé és világosabbá kell tenni, és a Régiók Bizottsága ajánlja, hogy a javaslat tartsa meg a hivatalosan elismert szervezetek meghatározását a 3759/92 sz. rendelet értelmezése szerint;

1.15

ajánlja, hogy az alap adjon elsőbbséget azoknak a projekteknek, amelyek célja, hogy több pénz folyjon be a partra hozott hal egységnyi mennyisége után, pl. a minőségrendszereknek, amelyek javítják az ellátási lánc kapcsolatait, bővítik a piaci ismereteket, valamint elősegítik a hajózás és feldolgozás jobb megértését. Fedezni kell továbbá azokat a projekteket, amelyek a halászati ágazat infrastruktúrájának alternatív és további kihasználását célozzák, hogy az infrastruktúra ne álljon meg a hajók darabszámának csökkentésénél, ha létezhet még egy pótlólagos vevői/felhasználói bázis;

1.16

örömmel üdvözli azokat az erőfeszítéseket, hogy világosabb keretet kapjon az EHA és általánosságban sokkal „stratégiaibb” megközelítése legyen a halászati politikának.A Régiók Bizottsága különösen üdvözli a „partnerségre” vonatkozó megközelítést (8. cikk), amelyet az Európai Bizottság, a tagállamok és az illetékes helyi és regionális hatóságok között kell létrehozni. Ez fogja biztosítani, hogy megfelelő, odaillő finanszírozással biztosítsák az EHA folyamatos pénzügyi támogatását a halászattól függő területek szerkezetátalakításához és gazdasági fejlesztéséhez;

1.17

kéri az Európai Bizottságot, hogy az kérje ki a Régiók Bizottsága véleményét a közösségi stratégiai irányelvek tartalmával kapcsolatban (14. cikk), mivel ez biztosítja az érintettekhez legközelebb lévő kormányzati szint részvételét;

1.18

ajánlja, hogy az egyes tagállamok stratégiai jelentései (17. cikk) térjenek ki a tagállamok partnereire és arra, hogy a tagállamok hogyan működtek együtt a partnereikkel;

1.19

felhívja az Európai Bizottságot, hogy tisztázza a halászati övezetek „gazdasági és társadalmi prosperitására” szánt támogatási körét a 4. tengely, a „fenntartható fejlődés” értelmében (42. cikk);

1.20

javasolja, hogy tisztázzák és vizsgálják tovább a 42. cikk (3) bekezdésében említett területek kijelölését. Lehetséges, hogy ebben a környezetben a delegált irányítás ugyanazt kellene, hogy jelentse, mint az integrált Leader programban, ami által lehetővé válik, hogy az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EAFRD) keretén belül a közösségi alapú kezdeményezésekkel egy bizonyos fokú összhangot lehessen teremteni, és belőlük tanulni lehessen;

1.21

kéri, hogy több gyakorlati információ legyen elérhető a 4. tengelyhez a 44. cikkben javasolt part menti akciócsoportokról (CAG-ok). Tisztázni kell, hogy hová szándékozzák elhelyezni a CAG-okat a kormányzás regionális és helyi szintű struktúrái között, valamint részleteket kell közölni méretükről és összetételükről, közigazgatási és pénzügyi lehetőségeikről. Azt is tisztázni kell, hogy a magánszektor felelősségét hogyan kívánják meghatározni a 44. cikk (2) bekezdésében;

1.22

kéri a 45. cikk c) pontjában említett partnerek pontos meghatározását;

1.23

javasolja, hogy az Európai Bizottság már ebben a korai stádiumban pontosabban határozza meg, hogy mit kell érteni a „vis major” fogalmán az EHA alkalmazásában, hogy ezáltal jobban meg lehessen érteni a 90. cikkben foglaltakat; javasolja, hogy az Európai Bizottság elsősorban az alábbi események okozta veszteségeket sorolja ide: politikai zavargások, ellenségeskedések, háborús fenyegetés, terrorista tevékenység, és ne vonja bele, ha a veszteség keletkezésének oka sztrájk, ipari viták, kikötők bezárása és időjárási viszonyok;

1.24

úgy véli, hogy a 32. cikkben foglalt akvakultúra-problémáknak alkalmasabb helye lenne a 90. cikk szempontjai között.

5.7.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 164/48

—

„Javaslat az Európai Szociális Alapról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre” valamint:

—

Javaslat a PROGRESS „a foglalkoztatásért és a szociális szolidaritásért” közösségi programot létrehozó európai parlamenti és tanácsi határozatra

1.1

hangsúlyozza, hogy ez a rendelet részét képezi a strukturális alapokról hozott, más jogalkotási javaslatokkal egyetemben 2004. július 14-én az Európai Bizottság elé terjesztett rendeletcsomagnak. A rendelet az Európai Szociális Alap (továbbiakban Alap vagy ESZA) egészére vonatkozó általános rendelkezéseket tartalmaz, és meghatározza, hogy az Alap milyen típusú tevékenységeket finanszírozhat a konvergenciára, valamint a regionális versenyképességre és foglalkoztatásra vonatkozó célkitűzések keretein belül. Ezenfelül tartalmaz még szektorokon átívelő jellegű rendelkezéseket is az Alap által beindított folyamatokra vonatkozóan;

1.2

hangsúlyozza, hogy az Alap ez idáig jelentős pénzügyi szerepet töltött be a foglalkoztatáspolitikában, elindítva a munkahelyek számának fenntartható növekedését eredményező folyamatot. Ezen túlmenően, az Alap lehetővé tette számos aktív politika kialakítását a foglalkoztatás területén mind nemzeti, mind pedig regionális és helyi szinten. A jelenlegi tervezési időszakban az Európai Foglalkoztatási Stratégiához fűződő kapcsolatából számos rendkívül értékes eredmény született. A Régiók Bizottsága bízik benne, hogy a lisszaboni stratégiához fűződő viszonya is ugyanilyen pozitív lesz;

1.3

hangsúlyozza, hogy az Európai Szociális Alap legfontosabb feladata a gazdasági és szociális kohézió erősítése a tagállamok teljes foglalkoztatottságot, a minőség és termelékenység javítását, a szociális befogadás elősegítését és a foglalkoztatás regionális szintű egyenlőtlenségeinek csökkentését célzó politikáinak támogatása által, az Európai Foglalkoztatási Stratégiában rögzített irányadó elveknek és ajánlásoknak megfelelően. Ezt a stratégiát 2003-ban felülvizsgálták annak érdekében, hogy hozzáigazítsák a lisszaboni stratégiához, és hogy még inkább összhangban legyen a gazdasági és szociális kohéziós politikákkal;

1.4

megjegyzi, hogy a rendeletre tett javaslat jelenlegi szövegezése nem elég pontos. Bizonyos esetekben – igazi hatókörének megértéséhez – a rendeletet más, ebben a véleményben nem vizsgált jogi eszközökkel együtt kell vizsgálni. Ilyen például a rendeletben szereplő vagy a partnerségi kapcsolatokkal összefüggő tevékenységek finanszírozásáról szóló rész – ezek esetében a rendelet eredményessége a fentiek alapján fokozott lenne;

1.5

hangot ad aggodalmának, melyet a tagállamoknak és az alapokat igazgató hatóságoknak az Alap célkitűzéseinek elérésében játszott szerepével kapcsolatban érez, mivel az említett partnerségi kapcsolatok vonatkozásában egyetlen hivatkozás sem található a szövegben a regionális és helyi hatóságokra. Rá kíván mutatni a regionális és helyi önkormányzatok nagyobb és teljesebb bevonásának szükségességére az Alap intézkedéseinek meghatározásába, tervezésébe és végrehajtásába, a szubszidiaritás elvének megfelelően, ugyanakkor tiszteletben tartva az egyes tagállamok intézményi felépítését;

1.6

mérlegeli a gazdasági és szociális kohézióról szóló harmadik jelentésben foglaltakat. A jelentés az európai népesség elöregedésének kérdését és ennek a munka világára gyakorolt hatását vizsgálja. A dokumentumból kiderül, hogy a legutóbbi előrejelzések szerint a 15 és 64 év közötti személyek száma az EU-ban 2025-re várhatóan 10 %-al csökken. Ez a 65 éven felüliek számának növekedését vonja maga után. Röviden, a népesség elöregedése az EU aktív népességének fokozatos csökkenéséhez vezet. Ezek a kilátások jól mutatják, hogy fenn kell tartani az EU gazdasági növekedését, és emelni kell a foglalkoztatási arányt, ugyanakkor csökkenteni kell a korai nyugdíjazások számát. Ebben az összefüggésben felhívjuk a figyelmet a Régiók Bizottsága véleményére az Európai Bizottság „Az idősebb dolgozók foglalkoztatottsági szintjének növelése és annak késleltetése, hogy elhagyják a munkaerőpiacot” című közleményéről (… sz. vélemény, mely a 2004. szeptember 29-i plenáris ülésen került elfogadásra);

1.7

úgy véli, hogy az Alapra vonatkozó készülő rendeletnek egyszerre kell megoldania az élethosszig tartó foglalkoztathatóság és a 40 év feletti férfi és női munkavállalók átképzésének politikáját, valamint elő kell segítenie a fiatalok munkaerő-piaci beilleszkedését – ez az aspektus ugyanis nem található meg a rendeletre tett javaslatban. Az aktív öregedésnek és az előnyugdíjazásoknak összhangban kell lenniük a fenntarthatóság kritériumaival;

1.8

úgy véli, hogy helyénvaló, hogy a rendelet figyelembe veszi azokat a sajátságos gazdasági és szociális problémákat, melyekkel a legkülső régiókban fekvő városi területek – szemben Európa magasan fejlett területeivel – jelenleg küzdenek. Ez a helyzet állandósíthatja azokat a problémákat, melyekkel a polgároknak szembe kell nézniük a foglalkoztatási szolgálatokhoz való hozzáférés vonatkozásában; úgy véli, hogy a szociális problémák teljes skáláját meg kell vizsgálni annak érdekében, hogy az európai városok igen szerteágazó igényeinek meg lehessen felelni;

1.9

üdvözli a PROGRESS „a foglalkoztatásért és a szociális szolidaritásért” közösségi program közzétételét, különösen, mivel a rendeletre tett javaslat nem tartalmaz utalást a közösségi kezdeményezésre. A Régiók Bizottsága ajánlja, hogy az Európai Szociális Alapról szóló rendeletre tett javaslat szövege tartalmazzon hivatkozást erre a közösségi programra;

1.10

üdvözli a koherenciával és a kiegészítő jelleggel kapcsolatos rendelkezést a PROGRESS programról szóló határozati javaslatban. Szükségesnek tartja, hogy a strukturális alapok, különösen az Európai Szociális Alap által támogatott akciók a koherencia, a kiegészítő jelleg és az összefonódás elvén alapuljanak;

1.11

emlékeztet rá, hogy 2001 júliusában az Európai Bizottság elfogadta az európai kormányzásról szóló Fehér Könyvet, melynek célja az EU-politikák kialakítási folyamatának nyíltabbá tétele volt. Az RB arra is emlékeztet, hogy ezzel több személyt és szervezetet kívántak bevonni az EU politikáinak alakításába és végrehajtásába, ezáltal nagyobb nyitottságot és felelősséget juttatva minden érintettnek. Néhány tagállamban a regionális és helyi hatóságok fokozottabb részvétele az EU politikáinak kidolgozásában jól tükrözi ezen résztvevők szerepének jelentőségét a politikaalkotásban, növekvő elszámoltathatóságukat, valamint a polgárok és polgárokhoz legközelebbi szervezetek egyre erősödő elkötelezettségét a helyi demokrácia iránt. Úgy véli, hogy a strukturális alapokról – és különösen az Európai Szociális Alapról – szóló rendelet kialakításakor ezt figyelembe kell venni;

1.12

üdvözli a rendeletre tett javaslatban található kifejezett utalást az innovációra, mivel ez pontosan illeszkedik a lisszaboni stratégia filozófiájához, amely javasolta az európai kutatás és innováció térségének létrehozására;

1.13

úgy véli, hogy a rendeletre tett javaslat, az Európai Foglalkoztatási Stratégia (EES) és a lisszaboni stratégia közötti kapcsolat dicséretre méltó, és hatékonyabbá fogja tenni az Európai Unió jogi és pénzügyi eszközeit. Szeretné kifejezni aggodalmát a rendeletre tett javaslat néhány cikkének nehezen érthetősége miatt, mind tartalmi, mind a finanszírozásra vonatkozó kérdések tekintetében, melyeket jelen vélemény több alkalommal is felvet; végül úgy véli, hogy a pontosabb rendelkezések az új rendelet javát szolgálnák.

2.1

reméli, hogy az ESZA küldetésének meghatározásakor a 2. cikk (1) bekezdésébe bekerül egy kifejezett hivatkozás a tagállamok megkülönböztetés elleni politikáinak támogatásáról, az esélyegyenlőség tiszteletben tartásával, az EU-Szerződés 2. cikkében szereplő elv fontosságának, az európai alkotmányszerződés I-2. és I-3. cikkében, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájának 21. cikkében foglaltaknak megfelelően, mivel a rendeletre tett javaslat szövegében ilyen hivatkozás jelenleg nem található. A Régiók Bizottsága emlékeztet rá, hogy a jövőbeli PROGRESS program egyik konkrét feladata a megkülönböztetés-mentesség elvének végrehajtása, és éppen ezért ajánlja, hogy ez kerüljön bele a rendeletbe is;

2.2

ajánlja, hogy az európai foglalkoztatási stratégiára tett hivatkozással együtt a rendeletre tett javaslat érvelő része tartalmazzon hivatkozást a lisszaboni stratégiára is, mivel az Európai Unió e dokumentum alapján tűzte ki maga elé azt a stratégiai célt, hogy a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb tudásalapú gazdaságává váljon, amely több és jobb minőségű munkahely létrehozásával és nagyobb szociális kohézióval képes a fenntartható gazdasági növekedésre. A Régiók Bizottsága úgy véli, hogy az Alap által támogatott tevékenységeknek hozzá kell járulniuk e célkitűzés megvalósításához;

2.3

úgy véli, hogy a helyi és regionális önkormányzatokat be kell vonni az éves foglalkoztatási irányelvek kidolgozásába és végrehajtásába. Mivel ezek az iránymutatások az Alap prioritásainak meghatározásával ideális keretet nyújtanak az Alap felhasználásához, ki kell kérni a helyi és regionális önkormányzatok véleményét, és be kell őket vonni az említett, elsőbbséget élvező felhasználási területek megállapításába. Ez a szempont, melyet a Régiók Bizottsága az Európai Szociális Alapról szóló tanácsi rendeletre tett javaslatról alkotott (1998. november 18-19-én, a 26. plenáris ülés keretében elfogadott) véleményében tárgyalt, olyan cél, amely elérésére a Régiók Bizottságának továbbra is törekednie kell a 2007-2013-as új tervezés időszakban;

2.4

ajánlja, hogy a képzést és oktatást elősegítő tevékenységeket, melyek elsősorban a konvergencia célkitűzésének keretében jelennek meg, ki kell terjeszteni és a regionális versenyképesség és foglalkoztatás célkitűzése alá kell vonni, valamint ezt a kérdést érthetőbben kell megvitatni. Ezenfelül ajánlja, hogy az élethosszig tartó tanulást – mint konkrét tevékenységet – be kell sorolni a képzés területére;

2.5

ajánlja, hogy amellett, hogy a cikk alapján végrehajtandó akciók közös célja a nők, a férfiak és a fiatalok helyzetének egyenlő módon történő kezelése a 3. cikkben történjen kifejezett hivatkozás a fiatalokra – tekintettel arra, hogy a fiatalok munkanélküliségi aránya az euróövezetben majdnem kétszerese az általános munkanélküliségi rátának –, kiegészítve ezt a 40 év feletti munkanélküliek csoportjára tett hivatkozással, mely csoport tagjait a javaslatban említett csoportokhoz – igazi szakképzettséggel nem rendelkező idős munkavállalók, munkanélküliek és inaktívak – hasonlóan sajátságos helyzetükből adódóan a foglalkoztatásból való kirekesztés veszélyezteti. Megelégedéssel fogadja a foglalkoztatáshoz való hozzáférés területén alkalmazott megelőző szemléletmódot, melynek célja a munkanélküliség elleni harc;

2.6

hangsúlyozni kívánja a 3. cikkben rögzített támogatási prioritások tekintetében a folyamatos képzésre, az élethosszig tartó tanulásra és az új információs és kommunikációs technológiákban történő képzésre irányuló intézkedések fontosságát. Üdvözli, hogy az emberi erőforrásokba történő beruházások növelése és ösztönzése a munkaerőpiacra gyakorolt hatásai miatt prioritást élvez. E prioritások mindegyike tökéletesen összhangban van a lisszaboni stratégiával. Szintén hangsúlyozni kívánja a munkaügyi szolgálatok modernizálására és a nyelvoktatásra vonatkozó intézkedések, valamint a szociális gazdaságra történő hivatkozások jelentőségét. Ami a munkaügyi szolgálatokat illeti, ajánlja a helyi önkormányzatokkal történő koordináció megemlítését a szövegben. A Régiók Bizottsága ezenkívül javasolja olyan specifikus intézkedések elfogadását, melyek a nőket a munka világában felelős pozíciók felvállalására ösztönzik;

2.7

ajánlja, hogy az ESZA-rendelet tervezetének 3.4. pontjában szereplő, a szociális beilleszkedésre vonatkozó prioritás (c prioritás) alkalmazási körének kiterjesztésére vonatkozó korlát 10 %-ra való emelése a foglalkoztatáshoz való hozzáférés javításának prioritása (b prioritás) tekintetében is alkalmazandó legyen;

2.8

általánosságban azt javasolja, hogy a rendeletre tett javaslat 3. cikkének terminológiáját és megfogalmazását még tovább kellene csiszolni, mivel az nyelvtani értelmezési problémákat vethet fel, különösen a jelenlegi helyzetben, amikor tíz új tagállam csatlakozott az Európai Unióhoz és következésképpen a közösségi joganyagnak az új nyelveken is hozzáférhetővé kell lennie. Ezt az elvet valójában ki lehetne terjeszteni a rendeletre tett javaslat minden cikkére;

2.9

megjegyzi, hogy az Alapra vonatkozó rendeletre tett javaslat kiemeli, hogy a tagállamok és az igazgató hatóságok feladata annak biztosítása, hogy az Alap által támogatott tevékenységek összhangban legyenek az európai foglalkoztatási stratégiával. Ezért úgy véli, hogy hasznos lenne a helyi és regionális önkormányzatok – mint az Alap által finanszírozott tevékenységek koherenciájáért részben felelős hatóságok – szerepének tisztázása, különösen, mivel az említett tevékenységek a regionális és helyi kormányzás szintjén valósulnak meg. Úgy véli, hogy a koherencia és koncentráció igényének, melyet a rendeletre tett javaslat 4. cikke elismer, figyelembe kell vennie a következményeket a szociális kohézió szempontjából;

2.10

üdvözli azon területek felsorolását, melyekre az Alap akcióinak irányulniuk kell, és hivatkozik a régiók és helységek legkomolyabb problémáira, köztük az elhagyott városi területekre és a hanyatlóban lévő vidéki és halászatból élő területekre; javasolja, hogy a 4. cikk tartalmazzon konkrét hivatkozást a „válsághelyzetben lévő ipari térségekre”, mivel ezen a téren az Alap által finanszírozott akciók hozzájárulhatnak az erősebb szociális kohézió megvalósításához a népesség – főként a nők – számára leginkább nehéz időszakokban;

2.11

üdvözli a kormányzás és együttműködés vonatkozásában a regionális és helyi közigazgatási szervekre tett hivatkozásokat; ennek ellenére úgy véli, hogy az Alap által finanszírozott intézkedések tervezése során figyelembe kell venni a regionális és helyi önkormányzatokat az egyes tagállamok sajátságos intézményi jellegzetességeinek megfelelően, mivel – ahogy ezt a Régiók Bizottsága a 2000. december 14-én megtartott 36. plenáris ülésén az „A kormányzás új formái: Európa keretet biztosít a polgárok számára” című kezdeményezésről kijelentette – néhány kérdést (mint például a munkahelyek teremtését vagy a beilleszkedés és a szociális kohézió kérdését) nem lehet kizárólag egy szinten sikeresen megoldani; ehhez minden oldalról segítség szükséges, a közelség és az arányosság elvével összhangban. Úgy véli, hogy helyénvaló lenne, ha az Alap keretében elfogadott tevékenységek egy részét a regionális és helyi résztvevők irányítanák, ez hozzájárulna az e cikkben foglaltak célok eléréséhez;

2.12

üdvözli a hivatkozást a szociális partnerek részvételének és a nem-kormányzati résztvevőkkel történő megfelelő konzultáció biztosításának szükségességére (a megfelelő területi szinten) az ESZA-támogatások tervezésének, végrehajtásának és felügyeletének vonatkozásában. Megjegyzi azonban, hogy a rendeletre tett javaslat nem elég részletes, és ezért kéri az 5. cikk kérdéses bekezdésének újrafogalmazását; ajánlja mind az ezen a területen mérlegelhető társulási típusoknak (pl. munkavállalók-munkaadók), mind pedig a konzultáció ideális szintjének és hatókörének meghatározását. A gyakorlatban a részletesség hiánya ezt a cikket használhatatlanná teheti, és a Régiók Bizottsága szeretné kifejezni ezzel kapcsolatban érzett aggodalmát. A Régiók Bizottsága emlékeztetni szeretne az Európai Bizottság „Párbeszéd a regionális és helyi hatósági társulásokkal az Európai Unió politikáinak alakításáról” szóló közleményére (2003. december 19.) melynek legfőbb célja az volt, hogy a területi partnerek – társulásaikon keresztül – alkalmuk legyen álláspontjuk kifejtésére és hozzájárulhassanak az európai politikák megvalósításához;

2.13

üdvözli a szektorokon átívelő szempontok említését a rendeletjavaslat szövegében, különösen a nemek közötti esélyegyenlőség vonatkozásában. A tagállamoknak és az igazgató hatóságoknak meg kell győződniük arról, hogy a folyamatban lévő programok pontosan leírják, hogy hogyan lehet elősegíteni a nemek közti esélyegyenlőséget a program tervezési, végrehajtási, ellenőrzési és értékelési szakaszaiban. A Régiók Bizottsága úgy véli, hogy a regionális és helyi hatóságok átadhatják a 2000-2006-os tervezési időszakban szerzett tapasztalataikat, és ezért azt ajánlja, hogy a 6. cikk tartalmazzon hivatkozást erre is;

2.14

úgy véli, hogy az ESZA által finanszírozott tevékenységeknek aktív szerepet kell játszaniuk a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatáshoz való hozzáférés, szakképzés és előmenetel, valamint a munkafeltételek területén történő végrehajtásáról szóló európai parlamenti és tanácsi 2002/73/ számú irányelv (2002. szeptember 23.) végrehajtásában. Üdvözli, hogy a nemek közötti esélyegyenlőség egyike azoknak a tevékenységi területeknek, melyek a jövőbeli PROGRESS program részét képezik;

2.15

ajánlja a rendeletre tett javaslat 6. cikkben említett „leírás” szó jelentésének tisztázását, mivel a Régiók Bizottsága úgy véli, hogy helyénvaló lenne, ha a rendelet nem csak a nemek közötti esélyegyenlőség elősegítésének leírását tartalmazná, hanem irányelveket is az esélyegyenlőség elvének megfelelő kivitelezéséről. A fenti okok miatt a Régiók Bizottsága ajánlja ennek a rendelkezésnek a részletesebb kidolgozását;

2.16

szeretné kifejezni aggodalmát a regionális és helyi dimenzióra történő hivatkozások teljes hiánya miatt, mivel ez az a szint, ahol a legkönnyebb meghatározni a 7. cikkben rögzített innovációs szükségleteket. A helyzet alapos ismerete már a kezdetektől megkönnyíti a kutatási és innovációs tevékenységeket. Közelségük miatt a helyi hatóságok könnyen felismerik az innovációkat, és a rendelkezésükre álló eszközökkel támogathatják is ezeket, ezáltal lehetővé téve hatékonyabb kutatási és innovációs tevékenységek kialakítását regionális és nemzeti szinten;

2.17

aggodalommal jegyzi meg az „innovatív tevékenységek” törlését, mivel ezek a tevékenységek segítséget nyújtottak a munkaerő- és szakképzési piacokra jelentős hatást gyakorló, rendkívül hasznos kísérleti projektek végrehajtásában. Helyénvalónak találná, ha mégis lenne egy olyan innovációs eszköz, amely nem tartozna az Alap által támogatott tevékenységek általános körébe, összhangban a közösségi támogatásokkal, aminek révén lehetővé válna új módszerek kipróbálása a foglalkoztatás, a férfi és női munkavállalók, a társadalmi beilleszkedés és a területi egyenlőtlenségek vonatkozásában;

2.18

üdvözli, hogy a rendeletről szóló javaslat tartalmaz egy kifejezetten a transznacionális együttműködésnek szánt bekezdést – 8. cikk –, ami a régiók szerepének nagyobb elismeréséről tesz tanúbizonyságot. A Régiók Bizottsága az 55. plenáris ülés keretében, 2004. június 16-án elfogadott, a gazdasági és szociális kohézióról szóló harmadik jelentésről megfogalmazott véleményében foglaltaknak megfelelően ajánlja, hogy a különböző területi együttműködést szolgáló eszközök támogassák a városi hálózatok létrehozását és megerősítését, valamint olyan kezdeményezések bővítését, melyek decentralizált együttműködést hoznak létre a helyi, illetve regionális hatóságok között;

2.19

aggodalmának kíván hangot adni a regionális és helyi dimenzióra tett hivatkozások hiánya miatt a transznacionális együttműködésre vonatkozó 8. cikkben, különös tekintettel a jelenlegi tervezési időszakban a nemzeti hatóságoktól különálló, független igazgató hatóságok által a régiókon belül lebonyolított INTERREG közösségi kezdeményezés keretében szerzett tapasztalatokra; ajánlja ennek a cikknek a pontosabb megfogalmazását, amely tartalmazza az akcióra vonatkozó intézkedéseket, az akció finanszírozási módját és a regionális és helyi hatóságok pontos szerepét;

2.20

üdvözli a rendeletre tett javaslatban azt a rendelkezést, amely kiköti, hogy az Európai Bizottságnak támogatnia kell a tapasztalatcserét, a lakosság felvilágosítását szolgáló tevékenységeket, a szemináriumokat, a helyes gyakorlat meghatározását és terjesztését, valamint a kölcsönös tanulást segítő hálózatok kialakítását, abból a célból, hogy fokozza az Alap hozzájárulását a Közösség foglalkoztatáshoz és szociális befogadáshoz kapcsolódó célkitűzéseihez. Sajnálatát fejezi ki, hogy a rendeletre tett javaslat nem tartalmaz pontosabb meghatározást a technikai segítségnyújtás tekintetében, valamint e program és a következő tervezési időszakban végrehajtásra kerülő programok közötti koordináció vonatkozásában; ezért kéri ennek a cikknek a részletekre jobban kitérő megfogalmazását;

2.21

üdvözli az éves jelentésekkel és az ezeket összefoglaló zárójelentésekkel foglalkozó cikket; úgy véli, hogy ezeknek a jelentéseknek tartalmazniuk kellene a részvétel és konzultáció formáit a szociális partnerek és a nem kormányzati szervezetek vonatkozásában is;

2.22

szeretné kifejezni aggodalmát a cikk néhány, a költségek támogathatóságáról szóló bekezdésének kidolgozatlansága miatt. Ez a cikk bevezeti a „közvetlen működési költség” fogalmát, melyet átalányalapon állapítanak meg, a szóban forgó tevékenység megadott közvetlen költségeinek maximum 20 %-ában, ám a szövegben nem megmagyarázott tényezők alapján. Ajánlja e rendelkezés egészének pontosabb megfogalmazását a végső változatban, mivel a részletesség hiánya ezekben a kérdésekben megnehezíti a végrehajtást és rontja a kiadások hatékonyságát, ami viszont ellentmond a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvének, mely követelményt maga az Európai Bizottság gyakran emlegeti.

5.7.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 164/53

1.1

A Fehér Könyv, melynek megszületését széles körű nyilvános vita előzte meg, amelyben a Régiók Bizottsága a helyi önkormányzatokkal szoros együttműködésben intenzíven részt vett, pontosan ismerteti az Európai Bizottság 2006-ig szóló irányelveit.

1.2

úgy véli, a Fehér Könyv alkalmat ad arra, hogy a vitát a benne szereplő stratégiákról, javaslatokról és megállapításokról tovább folytassák. A hatóságoknak, mindenekelőtt a regionális és helyi közigazgatási szervekhez tartozóknak, valamint a szociális erőknek főképp a következő területeken kell közreműködniük:

1.3

azt az álláspontot képviseli, hogy a Fehér Könyv következő elemei méltánylandók:

1.4

kiemeli, hogy az általános érdekű szolgáltatások részei annak az értékrendszernek, amely az EU és a tagállamok életének alapját képezi, amelyben a gazdasági és a társadalmi előrehaladás közötti szoros kölcsönhatások elősegítik a polgárok minél nagyobb mértékű részvételét az európai gazdaságban és társadalomban;

1.5

aláhúzza, hogy az általános érdekű szolgáltatások szerveződése elősegíti a gazdasági, társadalmi és területi összefogást, a szolidaritást és a közösségekben az összetartozás érzését, a polgárok általános érdeklődésének növekedését, továbbá a fenntartható fejlődést, az eljövendő nemzedékek érdekében is;

1.6

üdvözli, hogy az Európai Bizottság európai szinten állást foglal az általános érdekű szolgáltatások jelentőségét illetően. Így híd épül a jelenlegi helyzet — melyben a szerződések és az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlata alapján a versenypolitika áll az előtérben — és az alkotmányszerződés révén előálló új forgatókönyv között;

1.7

elégedettségét fejezi ki a szubszidiaritás elvének elismerése fölött, melyből az a kijelentés következik, hogy az általános érdekű szolgáltatások meghatározása, szervezése és ellenőrzése elsősorban az országos, regionális és helyi szinten illetékes hatóságok feladata. Ezen túlmenően a Régiók Bizottsága arra is fel szeretné hívni a figyelmet, hogy a nemzeti, regionális és helyi hatóságoknak lehetőségük van olyan jogszabályokat hozni és megvalósítani, melyek az állampolgároknak nagyobb választási szabadságot biztosítanak, hogy maguk dönthessenek arról, ki nyújtsa a mindenkori szolgáltatást;