ISSN 1725-518X

Az Európai Unió

Hivatalos Lapja

C 68

European flag  

Magyar nyelvű kiadás

Tájékoztatások és közlemények

48. évfolyam
2005. március 19.


Közleményszám

Tartalom

Oldal

 

Az Európai Unióról szóló szerződés VI. címe alapján elfogadott jogi aktusok

2005/C 068/1

Az Eurojust személyes adatok feldolgozására és védelmére vonatkozó eljárási szabályzatával kapcsolatos rendelkezések (az Eurojust kollégiumának 2004. október 21-i ülésén egyhangúlag elfogadott és a Tanács által 2005. február 24-én jóváhagyott szöveg)

1

 

I   Információ

 

Bizottság

2005/C 068/2

Euro átváltási árfolyamok

11

2005/C 068/3

Állami támogatás – Magyar Köztársaság – Állami támogatás C 35/04 (ex HU 11/2003) (ideiglenes eljárás) – Postabank és Takarékpénztár Rt./Erste Bank Hungary Rt. – Felhívás észrevételek benyújtására az EK-Szerződés 88. cikkének (2) bekezdése értelmében ( 1 )

12

2005/C 068/4

Az EK-Szerződés 87. és 88. cikkében foglalt rendelkezések keretén belül az állami támogatások engedélyezése – Olyan esetek, amelyekkel kapcsolatban a Bizottság nem emel kifogást ( 1 )

27

2005/C 068/5

Pont-multipont rendszerű szélessávú rádiófrekvenciák licenceinek odaítélése – Pont-multipont rendszerű szélessávú rádióhálózati frekvenciák licenceinek odaítélési eljárásai

28

2005/C 068/6

Összefonódás előzetes bejelentése (Ügyszám COMP/M.3687 – Johnson & Johnson/Guidant) ( 1 )

29

 


 

(1)   EGT vonatkozású szöveg

HU

 


Az Európai Unióról szóló szerződés VI. címe alapján elfogadott jogi aktusok

19.3.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 68/1


AZ EUROJUST SZEMÉLYES ADATOK FELDOLGOZÁSÁRA ÉS VÉDELMÉRE VONATKOZÓ ELJÁRÁSI SZABÁLYZATÁVAL KAPCSOLATOS RENDELKEZÉSEK

(az Eurojust kollégiumának 2004. október 21-i ülésén egyhangúlag elfogadott és a Tanács által 2005. február 24-én jóváhagyott szöveg)

(2005/C 68/01)

I. CÍM

FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

1. cikk

Fogalommeghatározások

E szabályok alkalmazásában és minden egyéb, e fogalmakat felhasználó szövegben:

a)

Eurojust-határozat”: a 2003. június 18-i tanácsi határozattal módosított 2002. február 28-i tanácsi határozat a bűnözés súlyos formái elleni fokozott küzdelem céljából az Eurojust létrehozásáról;

b)

testület”: az Eurojust testülete, az Eurojust-határozat 10. cikkében említettek szerint;

c)

nemzeti tag”: az egyes tagállamok által az Eurojustba kirendelt nemzeti tag, az Eurojust-határozat 2. cikke (1) bekezdésében említettek szerint;

d)

segítő”: olyan személy, aki a nemzeti tagok munkáját segítheti, az Eurojust-határozat 2. cikke (2) bekezdésében említettek szerint;

e)

az Eurojust személyzete”: az adminisztratív igazgató, az Eurojust-határozat 29. cikkében említettek szerint, valamint a személyzet, az Eurojust-határozat 30. cikkében említettek szerint;

f)

adatvédelmi tisztviselő”: az Eurojust-határozat 17. cikkének megfelelően kijelölt személy;

g)

közös ellenőrző szerv”: az Eurojust-határozat 23. cikkének megfelelően felállított független szerv;

h)

személyes adat”: az azonosított vagy azonosítható természetes személyre („adatalanyra”) vonatkozó bármely információ; azonosítható személy az, aki közvetlenül vagy közvetve azonosítható, különösen egy azonosító számra vagy rá jellemző, egy vagy több, fizikai, pszichológiai, pszichikai, gazdasági, kulturális vagy szociális identitására vonatkozó tényezőre való hivatkozással;

i)

személyes adatok feldolgozása” („adatfeldolgozás”): a személyes adatokon gépi vagy nem gépi eszközökkel végzett bármely művelet vagy műveletek összessége, mint például a gyűjtés, rögzítés, rendszerezés, tárolás, átalakítás vagy megváltoztatás, visszakeresés, lekérdezés, felhasználás, közlés továbbítás, terjesztés vagy egyéb módon történő hozzáférhetővé tétel révén, összehangolás vagy összekapcsolás, zárolás, törlés, illetve megsemmisítés;

j)

személyesadat-nyilvántartó rendszer” („nyilvántartó rendszer”): a személyes adatok bármely strukturált, funkcionálisan vagy földrajzilag centralizált, decentralizált vagy szétszórt állománya, amely meghatározott ismérvek alapján hozzáférhető;

k)

adatkezelő”: az a személy, aki önállóan vagy másokkal együtt meghatározza a személyes adatok feldolgozásának céljait és módját; ha a célokat és módokat egy adott nemzeti vagy közösségi jogszabály határozza meg, az adatkezelőt vagy a kinevezésére vonatkozó külön szempontokat ez a nemzeti vagy közösségi jogszabály jelöli ki;

l)

adatfeldolgozó”: az a természetes vagy jogi személy, hatóság, intézmény vagy bármely más szerv, amely személyes adatokat dolgoz fel az adatkezelő nevében;

m)

harmadik személy”: az a természetes vagy jogi személy, hatóság, intézmény vagy bármely más szerv, amely nem azonos az adatalannyal, az adatkezelővel, az adatfeldolgozóval vagy azokkal a személyekkel, akik az adatkezelő vagy az adatfeldolgozó közvetlen felügyelete alatt felhatalmazást kaptak az adatok feldolgozására; és

n)

címzett”: az a természetes vagy jogi személy, hatóság, intézmény vagy bármely más szerv, akinek vagy amelynek a részére az adatot továbbítják, függetlenül attól, hogy harmadik személy-e vagy sem.

II. CÍM

ALKALMAZÁSI KÖR ÉS FELÉPÍTÉS

2. cikk

Alkalmazási kör

(1)   Az Eurojust ezt az eljárási szabályzatot alkalmazza a személyes adatok részben vagy egészben gépi eszközökkel történő feldolgozására, valamint azoknak a személyes adatoknak a nem gépi eszközökkel történő feldolgozására, amelyek valamely nyilvántartó rendszer részét képezik, vagy amelyeket egy nyilvántartó rendszer részévé kívánnak tenni az Eurojust-határozatnak megfelelően.

(2)   Ezeket a szabályokat kell alkalmazni az Eurojust által összegyűjtött és azután feldolgozott valamennyi információra, azaz az olyan általa összeállított vagy kapott, birtokában lévő információkra, amelyek az Eurojust felelősségi körébe tartozó politikákkal, tevékenységekkel és döntésekkel kapcsolatos ügyekre vonatkoznak.

(3)   Ezek a szabályok nem alkalmazhatók olyan információkra, amelyeket az Eurojust egy nemzeti tagjának kizárólag igazságszolgáltatási hatáskörének keretében továbbítottak, az Eurojust-határozat 9. cikke (3) bekezdésében meghatározottak szerint.

3. cikk

Felépítés

(1)   Valamennyi személyes adatot ügyhöz kapcsolódónak vagy ügyhöz nem kapcsolódónak kell tekinteni. A személyes adatokat ügyhöz kapcsolódónak kell tekinteni, ha az Eurojust operatív feladataival kapcsolatosak, az Eurojust-határozat 5., 6. és 7. cikkében meghatározottak szerint.

(2)   Az ügyhöz kapcsolódó adatokat a III. és a IV. címnek megfelelően kell feldolgozni. Az ügyhöz nem kapcsolódó adatokat a III. és az V. címnek megfelelően kell feldolgozni.

III. CÍM

AZ EUROJUSTRA ÁLTALÁNOSAN ALKALMAZANDÓ ELVEK

4. cikk

A magánélet tiszteletben tartásához való jog és adatvédelem

Az Eurojust az emberi jogok és az egyének alapvető szabadságainak maradéktalan tiszteletben tartásával jár el, és különösen a magánélet tiszteletben tartásához való jogra személyes adataik feldolgozásának vonatkozásában, állampolgárságra vagy lakóhelyre való tekintet nélkül.

5. cikk

A jogszerűség és tisztességesség elvei, az adatfeldolgozás arányossága és szükségessége

(1)   A személyes adatok feldolgozását tisztességesen és jogszerűen kell elvégezni.

(2)   Az Eurojust csak azokat a személyes adatokat dolgozza fel, amelyek szükségesek, megfelelőek, lényegesek és gyűjtésük, illetve további feldolgozásuk célja szempontjából nem túlzott mértékűek.

(3)   Az Eurojust a (2) bekezdésben meghatározottak szerint szükséges személyes adatok gyűjtésének és további feldolgozásának céljával összhangban határozza meg adatfeldolgozó műveleteit és rendszereit. Különösen alkalmazni kell az álnevek használatának és az adatok anonimmá tételének lehetőségeit, amennyiben lehetséges, az adatfeldolgozás céljának és a kívánt erőfeszítés ésszerűségének figyelembe vételével.

6. cikk

Adatminőség

(1)   Az Eurojust biztosítja, hogy a személyes adatok pontosak, és amennyiben szükséges, folyamatosan naprakészek legyenek; minden ésszerű intézkedést meg kell tenni annak érdekében, hogy a pontatlan vagy hiányos adatok, tekintettel gyűjtésük vagy további feldolgozásuk céljaira, törlésre vagy helyesbítésre kerüljenek.

(2)   A személyes adatokat olyan formában kell tárolni, amely az adatalanyok azonosítását csak az adatok gyűjtése vagy további feldolgozása céljainak eléréséhez szükséges ideig teszi lehetővé, az 5. cikk (2) bekezdésének megfelelően.

7. cikk

Adatbiztonság

(1)   Az Eurojust-határozat 22. cikkének és e szabályoknak megfelelően, az Eurojust meghozza a szükséges technikai intézkedéseket és szervezeti rendelkezéseket annak érdekében, hogy megóvja a személyes adatokat a véletlen vagy jogtalan megsemmisítéssel, véletlen adatvesztéssel vagy jogosulatlan közléssel, módosítással vagy hozzáféréssel, illetve az adatkezelés bármely, nem engedélyezett formájával szemben. Különösen intézkedéseket kell hozni annak biztosítása érdekében, hogy kizárólag a személyes adatokhoz való hozzáférésre jogosultak férhessenek hozzá ezekhez az adatokhoz.

(2)   Valamennyi meghozott intézkedésnek meg kell felelnie az adatfeldolgozással járó kockázatnak és a feldolgozott adatok jellegének.

(3)   Az Eurojust átfogó biztonságpolitikát alakít ki az Eurojust-határozat 22. cikke (2) bekezdésének és e szabályoknak megfelelően. Ez a politika teljes mértékben figyelembe veszi az igazságügyi együttműködési egység által végzett munka kényes jellegét, és szabályokat tartalmaz a dokumentumok minősítésére, az Eurojustnál dolgozó személyzet átvilágítására és a biztonság megsértése esetén teendőkre vonatkozóan. Az Eurojust biztonságpolitikáját illetően konzultálni kell a közös ellenőrző szervvel.

(4)   Az Eurojust alkalmazottakat megfelelően tájékoztatni kell az Eurojust biztonságpolitikájáról, és kötelesek alkalmazni a rendelkezésükre bocsátott technikai intézkedéseket és szervezeti rendelkezéseket a vonatkozó adatvédelmi és biztonsági követelményeknek megfelelően.

8. cikk

Az adatalanyok tájékoztatáshoz való joga

(1)   A IV. cím ügyhöz kapcsolódó adatokra vonatkozó és az V. cím ügyhöz nem kapcsolódó adatokra vonatkozó különös rendelkezéseinek sérelme nélkül, az adatalanyokat tájékoztatni kell az adatfeldolgozás céljáról, az adatkezelő személyéről, a címzettekről vagy a címzettek kategóriáiról, a rájuk vonatkozó adatokhoz való hozzáférés és helyesbítés jogáról, valamint olyan egyéb információról, mint például annak az adatfeldolgozási műveletnek a jogalapjáról, amelynek az adatokat alá kívánják vetni, az adatok tárolásának időtartamáról, a jogról, hogy bármikor fordulhatnak a közös ellenőrző szervhez, amennyiben e további információk – tekintettel az adatgyűjtés sajátos körülményeire – az adatalany vonatkozásában a tisztességes adatfeldolgozás biztosításához szükségesek.

(2)   Ennek a tájékoztatásnak legkésőbb az adatalanytól való adatgyűjtéskor meg kell történnie, amennyiben az adatok harmadik személytől érkeznek, akkor a személyes adatok felvételének elvállalásakor, illetve, ha az adatokat harmadik személyhez szándékoznak továbbítani, legkésőbb az adatok első közlésekor, vagy az ezen szabályok IV. címének II. fejezetében leírt esetekben, ha az adatfeldolgozás céljai, a tagállamokban folyó nyomozások és büntetőeljárások, valamint a harmadik személyek jogai és szabadságai valószínűleg nem kerülnek veszélybe.

9. cikk

Az adatalanyok hozzáférési, helyesbítési, zárolási és törlési joga

(1)   Az adatalanynak joga van a hozzáféréshez, a helyesbítéshez, a zároláshoz, és adott esetben a törléshez. Az Eurojust eljárásokat határoz meg – amennyiben szükséges együttműködve az érintett nemzeti hatóságokkal – annak érdekében, hogy megkönnyítse az adatalanyok számára ezen jogoknak a gyakorlását.

(2)   Az adatvédelmi tisztviselő gondoskodik arról, hogy az adatalanyok kérésre tájékoztatást kapjanak a jogaikról.

10. cikk

Az adatfeldolgozás titkossága

Az Eurojust-határozat 25. cikkének megfelelően minden olyan személyt, akit az Eurojuston belüli vagy az Eurojusttal végzett munkára kérnek fel, szigorú titoktartási kötelezettség köti. Az Eurojust meghozza az összes szükséges intézkedést ahhoz, hogy biztosítsa ezeknek a kötelezettségeknek a teljesítését, és hogy ezeknek a kötelezettségeknek bárminemű megszegését azonnal jelentsék az adatvédelmi tisztviselőnek és a biztonsági osztály vezetőjének, akik biztosítják a megfelelő intézkedések megtételét.

11. cikk

Belső adatfeldolgozók

Kivéve, ha az adatfeldolgozásra nemzeti vagy közösségi jogszabály kötelezi, az Eurojustnál adatfeldolgozóként eljáró – a személyes adatokhoz hozzáféréssel rendelkező – személy kizárólag az adatkezelő utasítása alapján dolgozhatja fel ezeket az adatokat.

12. cikk

Tájékoztatáskérés, információkérés és igények az Eurojust alkalmazottak részéről

(1)   Az Eurojust-határozat 17. cikke (2) és (4) bekezdésének alkalmazásában, az adatvédelmi tisztviselő kérésre tájékoztatást ad bármely Eurojust alkalmazottnak az Eurojust adatfeldolgozási tevékenységeire vonatkozóan. Az adatvédelmi tisztviselő válaszol a tájékoztatáskérésre, és eljár bármilyen információkéréssel vagy igénnyel kapcsolatban, amely az Eurojust-határozat rendelkezéseinek vélt megsértésével, ezekkel a szabályokkal vagy az Eurojust által végzett személyesadat-feldolgozást szabályozó bármely egyéb szabállyal kapcsolatos. Senkit sem érhet hátrány amiatt, hogy személyesadat-feldolgozást szabályozó rendelkezések vélt megsértéséről értesítette az adatvédelmi tisztviselőt.

(2)   Az Eurojustnál dolgozó valamennyi személy együttműködik a testülettel, a nemzeti tagokkal, az adatvédelmi tisztviselővel és a közös ellenőrző szervvel vizsgálatok, nyomozások, ellenőrzések vagy bármely egyéb adatvédelemmel kapcsolatos tevékenység keretében.

IV. CÍM

AZ ÜGYHÖZ KAPCSOLÓDÓ ADATFELDOLGOZÁSI MŰVELETEKRE VONATKOZÓ SZABÁLYOK

I. FEJEZET

A személyes adatok feldolgozásának jogszerűvé tételére vonatkozó feltételek

13. cikk

Ügyhöz kapcsolódó tevékenységek keretében feldolgozott személyes adatok

(1)   Az ügyhöz kapcsolódó tevékenységek keretében, az Eurojust, amennyiben céljainak megvalósításához ez szükséges, gépi eszközökkel vagy strukturált manuális adatállományokban dolgozza fel a személyi adatokat, az Eurojust-határozat 14., 15. és 16. cikkének megfelelően.

(2)   Az(ok) a nemzeti tag(ok), aki(k) egyedi esetekre vonatkozó személyes adatokat dolgoz(nak) fel, meghatározza (meghatározzák) a személyesadat-feldolgozás céljait és eszközeit, és ezért adatkezelőnek, vagy ahol alkalmazható, adatkezelő-társnak kell tekinteni őt (őket).

14. cikk

Az adatfeldolgozás jogszerűsége és tisztességessége

Az ügyhöz kapcsolódó tevékenységek keretében a személyes adatok gyűjtése és további feldolgozása elvégezhető, amennyiben az adatfeldolgozás szükséges az Eurojust feladatainak ellátásához a bűnözés súlyos formái elleni fokozott küzdelem terén.

15. cikk

A felhasználási célok korlátozása

Az Eurojust által nyomozások és büntetőeljárások keretében feldolgozott személyes adatok semmilyen körülmények között nem dolgozhatók fel egyéb célra.

16. cikk

Adatminőség

(1)   Amennyiben egy tagállam vagy egy külső személy nyomozás vagy büntetőeljárás keretében továbbítja az információt az Eurojustnak, akkor az nem felel a kapott információ helyességéért, de az átvétel pillanatától biztosítja, hogy minden ésszerű intézkedésre sor kerüljön az információ naprakésszé tétele érdekében.

(2)   Ha az Eurojust bármilyen, a szóban forgó adatokat érintő pontatlanságot észlel, tájékoztatja a harmadik személyt, akitől az információ érkezett, és helyesbíti az információt.

17. cikk

Különleges adatkategóriák

(1)   Az Eurojust megteszi a megfelelő technikai intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy az adatvédelmi tisztviselő automatikusan értesüljön azokról a kivételes esetekről, amelyekben az Eurojust-határozat 15. cikke (4) bekezdését kell alkalmazni. Az ügyviteli rendszer biztosítja, hogy ezek az adatok nem kerülnek be az Eurojust-határozat 16. cikke (1) bekezdésében említett tárgymutatóba.

(2)   Amennyiben ezek az adatok az Eurojust-határozat 15. cikke (2) bekezdése értelmében vett sértetteket vagy tanúkat érintenek, az ügyviteli rendszer kizárólag abban az esetben rögzítheti az információt, ha a testület által meghozott döntést dokumentálják.

18. cikk

Az Eurojust-határozat 15. cikke (3) bekezdésében említett személyesadat-kategóriák feldolgozása

(1)   Az Eurojust megteszi a megfelelő technikai intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy az adatvédelmi tisztviselő automatikusan értesüljön azokról a kivételes esetekről, amelyekben korlátozott ideig az Eurojust-határozat 15. cikke (3) bekezdését kell alkalmazni.

(2)   Amennyiben ezek az adatok az Eurojust-határozat 15. cikke (2) bekezdése értelmében vett sértetteket vagy tanúkat érintenek, az ügyviteli rendszer kizárólag abban az esetben rögzítheti az információt, ha a legalább két nemzeti tag által együttesen meghozott döntést dokumentálják.

II. FEJEZET

Az adatalanyok jogai

19. cikk

Az adatalanyok tájékoztatáshoz való joga

(1)   Az Eurojust operatív munkájának keretében az adatalanyoknak tájékoztatást kell nyújtani az adatfeldolgozásról, amennyiben nyilvánvaló, hogy az adatalany tájékoztatása nem befolyásolja hátrányosan:

a)

az Eurojust feladatainak ellátását a bűnözés súlyos formái elleni fokozott küzdelem terén; vagy

b)

azokat a tagállamokban folyó nyomozásokat és büntetőeljárásokat, amelyekben az Eurojust segítséget nyújt; vagy

c)

az ellenőrzési, felügyeleti vagy szabályozási tevékenységet, amely az a) és b) pontban említett esetekben – akár alkalmilag – hatósági feladatok ellátásához kapcsolódik; vagy

d)

a harmadik személyek jogait és szabadságait.

(2)   Az (1) bekezdésben felsorolt esetek alkalmazását az ügyhöz kapcsolódó ideiglenes munkafájlban kell rögzíteni, megemlítve az e fájlért felelős nemzeti tag(ok) által hozott döntés alapját.

20. cikk

Az adatalanyok hozzáférési joga

Minden magánszemély jogosult arra, hogy az Eurojust-határozat 19. cikkében megállapított feltételekkel hozzáférjen az Eurojust által kezelt személyes adataihoz.

21. cikk

Az adatalanyok jogainak gyakorlására vonatkozó eljárások

(1)   Az a magánszemély, aki adatalanyként kívánja jogait gyakorolni, kérelmét közvetlenül benyújthatja az Eurojusthoz vagy a választása szerinti tagállam erre kijelölt hatóságához, amely ezt haladéktalanul továbbítja az Eurojusthoz.

(2)   A jogok gyakorlására irányuló kérelmekkel a kérelem által érintett nemzeti tag(ok) foglalkoznak, aki(k) nyilvántartásba vétel céljából a kérelem másolatát továbbítják az adatvédelmi tisztviselő felé.

(3)   A kérelem által érintett nemzeti tag(ok) elvégzi(k) a szükséges ellenőrzést és tájékoztatják az adatvédelmi tisztviselőt az adott esetre vonatkozóan meghozott határozatról. Ez a határozat maradéktalanul figyelembe veszi az Eurojust-határozat 19. cikke (3) bekezdésében meghatározottak szerinti kérelemre alkalmazandó jogszabályokat, a hozzáférés megtagadásának az Eurojust-határozat 19. cikke (4) bekezdésében felsorolt indokait, valamint a határozat meghozatalát megelőzően a tagállamok hatáskörrel rendelkező bűnüldözési hatóságaival való konzultációkat, amint azt az Eurojust-határozat 19. cikke (9) bekezdése meghatározza.

(4)   Ha az eset úgy kívánja meg, az adatvédelmi tisztviselő további ellenőrzést végez az ügyviteli rendszerben és tájékoztatja az érintett nemzeti tagokat amennyiben az ellenőrzések során további vonatkozó információt talál. Az érintett nemzeti tag(ok) az adatvédelmi tisztviselő által benyújtott információ alapján dönthet(nek) az eredeti határozat felülvizsgálatáról.

(5)   Az Eurojust-határozat 19. cikke (6) bekezdésével összhangban az adatvédelmi tisztviselő tájékoztatja az adatalanyokat az érintett nemzeti tag(ok) által meghozott végleges határozatról, valamint arról a lehetőségről, hogy amennyiben az Eurojust válaszát az adatalany nem találja kielégítőnek panasszal fordulhat a közös ellenőrző szervhez.

(6)   A kérelmet annak kézhezvételétől számított három hónapon belül kell elbírálni. Az adatalany a közös ellenőrző szervhez fordulhat, amennyiben kérelmére e határidőn belül nem kapott választ.

(7)   Azokban az esetekben, amikor a válasz valamely nemzeti hatóságon keresztül érkezik, a nemzeti tagnak (tagoknak) biztosítania (biztosítaniuk) kell, hogy ez a hatóság tájékoztatást kapott az adatvédelmi tisztviselőnek az adatalanyhoz intézett válaszáról.

(8)   Az Eurojust együttműködési eljárást hoz létre az adatalanyok jogaival való foglalkozásra kijelölt hatósággal annak biztosítására, hogy a kérelmek továbbítása az Eurojust felé megfelelően és a határidőn belül történjen.

22. cikk

Harmadik személyek tájékoztatása az ügyhöz kapcsolódó személyes adatok helyesbítését, zárolását vagy törlését követően

Az Eurojust megfelelő technikai intézkedéseket hoz annak biztosítására, hogy olyan esetekben amikor az Eurojust adott kérelmet követően személyes adatokat helyesbít, zárol, illetve töröl automatikusan az adatszolgáltatókat és címzetteket tartalmazó lista készüljön. Az Eurojust-határozat 20. cikke (5) bekezdésével összhangban az adatkezelő biztosítja, hogy a listán szereplőket tájékoztatják a személyes adatokon végzett változtatásokról.

III. FEJEZET

Adatbiztonságot érintő kérdések

23. cikk

Automatizált ügyviteli rendszer

(1)   Az Eurojust olyan automatizált, nyilvántartó rendszert is magában foglaló ügyviteli rendszert hoz létre, amelyet a nemzeti tagok az adott ügyhöz kapcsolódó tevékenységük során alkalmaznak, és amely tárgymutatót és ideiglenes munkafájlokat tartalmaz az Eurojust-határozat 16. cikke szerint. Ez a rendszer olyan funkciókkal rendelkezik, mint az ügyigazgatás, a munkafolyamat leírása, valamint az információra és a biztonságra vonatkozó kereszthivatkozások.

(2)   A testület, az adatvédelmi tisztviselővel, a közös ellenőrző szervvel és az Eurojust érintett alkalmazottaival folytatott konzultációt követően jóváhagyja az ügyviteli rendszert, amely maradéktalanul figyelembe veszi az Eurojust-határozat 22. cikkének követelményeit és annak minden további vonatkozó rendelkezését.

(3)   Az ügyviteli rendszer lehetővé teszi a nemzeti tagok számára, hogy azonosítsák egy ideiglenes munkafájl megnyitásának okát és konkrét céljait az Eurojust-határozat 5., 6. és 7. cikkében említett feladatok keretében.

24. cikk

Az ideiglenes munkafájlok és a tárgymutató

(1)   Az Eurojust-határozat 14. cikke (4) bekezdésével és 16. cikkével összhangban az Eurojust létrehozza a nyomozással kapcsolatos adatok tárgymutatóját, és személyes adatokat is tartalmazó ideiglenes munkafájlokat alakít ki. Mind a tárgymutató, mind az ideiglenes munkafájlok a 23. cikkben említett ügyviteli rendszer részét képezik és tiszteletben tartják a személyes adatok kezelésének az Eurojust-határozat 15. cikkében meghatározott korlátozásait.

(2)   A nemzeti tagok felelősek az általuk kezelt ügyekkel kapcsolatos ideiglenes munkafájlok megnyitásáért. Az ügyviteli rendszer minden újonnan megnyitott ideiglenes munkafájlhoz automatikusan hivatkozási számot (azonosítót) csatol.

(3)   Az Eurojust olyan automatizált ügyviteli rendszert hoz létre, amely lehetővé teszi a nemzeti tagok számára, hogy a feldolgozás alatt lévő személyes adatokat egy korlátozott hozzáférésű, ideiglenes munkafájlban tárolják, illetve, hogy azokhoz – vagy bizonyos részeihez – más, a fájlhoz kapcsolódó ügyben érintett nemzeti tag (tagok) részére a hozzáférést biztosítsák. Az ügyviteli rendszer lehetővé teszi az olyan személyes és nem személyes adatok adott tételeinek meghatározását, amelyhez a nemzeti tagok hozzáférést kívánnak biztosítani más nemzeti tagok, segítői(k), illetve az üggyel foglalkozó engedéllyel rendelkező alkalmazottak részére, lehetővé teszi továbbá az információnak a tárgymutatóba beillesztendő tételeinek kiválasztását az Eurojust-határozat 14. és 15. cikkének megfelelően, biztosítva, hogy a tárgymutató legalább a következő tételeket tartalmazza: az ideiglenes munkafájlra való hivatkozás; a bűncselekmények fajtái; a tagállamok, nemzetközi szervezetek és testületek és/vagy harmadik államok érintett hatóságai; az Európai Bizottság, illetve EU szervek és intézmények szerepe; az ügy célkitűzései és státusza (nyitott/zárt).

(4)   Amennyiben a nemzeti tag egy vagy több érintett nemzeti tag részére biztosítja az ideiglenes munkafájlhoz vagy annak egy részéhez való hozzáférést, az ügyviteli rendszer gondoskodik arról, hogy az engedéllyel rendelkező felhasználók hozzáférjenek a fájl adott részeihez, az eredeti szerző által bevitt adatokat azonban nem módosíthatják. Az engedéllyel rendelkező felhasználók az ideiglenes munkafájlok új részeit azonban bármilyen vonatkozó információval kiegészíthetik. Hasonlóképpen, a tárgymutatóban található információt a rendszer összes engedéllyel rendelkező felhasználója elolvashatja, azokat azonban kizárólag az eredeti szerző módosíthatja.

(5)   Ez a rendszer automatikusan tájékoztatja az adatvédelmi tisztviselőt minden személyes adatokat tartalmazó új munkafájlról, és különösen olyan kivételes esetekről, amelyekben az Eurojust-határozat 15. cikkének (3) bekezdését alkalmazzák. Az ügyviteli rendszer ezeket adatokat olyan jelzéssel látja el, amely az adatokat a rendszerbe bevivő személyt emlékezteti azon kötelezettségére, hogy ezek az adatok korlátozott ideig tárolhatók. Amennyiben ezek az adatok az Eurojust-határozat 15. cikke (2) bekezdése értelmében vett sértetteket vagy tanúkat érintenek, a rendszer kizárólag abban az esetben rögzíti az információt, amennyiben azt legalább két nemzeti tag által együttesen meghozott határozat igazolja.

(6)   Az ügyviteli rendszer automatikusan tájékoztatja az adatvédelmi tisztviselőt azon kivételes esetekről, amelyekben az Eurojust-határozat 15. cikkének (4) bekezdését alkalmazzák. Amennyiben ezek az adatok az Eurojust-határozat 15. cikke (2) bekezdése értelmében vett sértetteket vagy tanúkat érintenek, a rendszer kizárólag abban az esetben rögzíti az információt, amennyiben azt a testület által meghozott határozat igazolja.

(7)   Az ügyviteli rendszer biztosítja, hogy a tárgymutatóban kizárólag az Eurojust-határozat 15. cikke (1) bekezdésének a)–i) és k) pontjában, valamint a 15. cikk (2) bekezdésében említett személyes adatokat rögzítik.

(8)   A tárgymutatóban található információnak lehetővé kell tennie az Eurojust feladatainak ellátását és – nevezetesen – az Eurojust-határozat 16. cikke (1) bekezdésében szereplő célkitűzések megvalósítását.

25. cikk

Naplóállományok és eseménynaplók

(1)   Az Eurojust megfelelő technikai intézkedéseket tesz annak biztosítására, hogy minden, a személyes adatokkal végzett adatfeldolgozási művelet során kapott adatot írásban rögzítenek. Az ügyviteli rendszer többek között biztosítja, hogy az Eurojust-határozat 17. cikke (2) bekezdésének b) pontjában meghatározottak szerint a személyes adatok átadását és átvételét – a 19. cikk (3) bekezdésének alkalmazásában – írásban rögzítsék. Az Eurojust-határozat 22. cikke szerint az adatok ily módon történő rögzítése biztosítja annak lehetőségét, hogy ellenőrizhető és megállapítható legyen, hogy a személyes adatokat mely szerv felé továbbították és mely személyes adatok kerültek be az automatizált adatfeldolgozó rendszerekbe, valamint ki, illetve mikor vitte be az adatokat.

(2)   Az adatvédelmi tisztviselő rendszeresen felülvizsgálja ezeket a rögzített adatokat annak érdekében, hogy bármely adatvédelmi kérdésre vonatkozóan segíteni tudja a nemzeti tagokat és a testületet, és szabálytalanságok esetén megteszi a szükséges vizsgálatokat. Amennyiben szükséges, az adatvédelmi tisztviselő – az Eurojust-határozat 17. cikke (4) bekezdésében meghatározott eljárás szerint – tájékoztatja a testületet és a közös ellenőrző szervet az adatvédelem bármely, a fent említett rögzített adatok által bizonyított megszegéséről. Az adatvédelmi tisztviselő adott esetben biztosítja az adminisztratív igazgató megfelelő tájékoztatását annak érdekében, hogy ez utóbbi az adminisztráción belül meghozza a szükséges intézkedéseket.

(3)   Az adatvédelmi tisztviselő a közös ellenőrző szervnek – kérelmére – teljes hozzáférést biztosít az (1) bekezdésben említett rögzített adatokhoz.

26. cikk

Engedélyezett hozzáférés személyes adatokhoz

(1)   Az Eurojust megfelelő technikai intézkedéseket és szervezeti rendelkezéseket hoz annak biztosítására, hogy az Eurojust operatív tevékenységeinek keretében az általa kezelt személyes adatokhoz az Eurojust céljainak megvalósítása érdekében csak a nemzeti tagok, segítőik, valamint az Eurojust engedéllyel rendelkező alkalmazottai férjenek hozzá.

(2)   Ezek az intézkedések figyelembe veszik az adatok gyűjtésének vagy további feldolgozásának céljait, a műszaki lehetőségeket, az Eurojust által végzett tevékenység kényes jellegéből adódóan megkövetelt biztonság mértékét, valamint az Eurojust-határozat 22. cikkében előírt követelményeket.

(3)   Az Eurojust minden nemzeti tagja dokumentálja és tájékoztatja az adatvédelmi tisztviselőt arról a hozzáférési politikáról, amelyet az ügyhöz kapcsolódó fájlra vonatkozóan a nemzeti hivatalán belül engedélyezett. A nemzeti tagok többek között biztosítják a megfelelő szervezeti rendelkezések meghozatalát és azoknak tiszteletben tartását, valamint az Eurojust által a rendelkezésükre bocsátott technikai és szervezeti intézkedések megfelelő használatát.

(4)   Amennyiben az Eurojust feladatainak ellátásához szükséges, a testület más Eurojust alkalmazottnak is engedélyezheti az adott ügyhöz kapcsolódó fájlhoz való hozzáférést.

27. cikk

Vizsgálatok és ellenőrzés

(1)   Az eljárási szabályzat és egyéb, a személyes adatok kezelésére vonatkozó, az Eurojust által alkalmazandó szabályok jogszerűségét és az Eurojust-határozatban előírt rendelkezések betartását az adatvédelmi tisztviselő ellenőrzi. Az adatvédelmi tisztviselő ennek megfelelően segíti a nemzeti tagok személyes adatokra vonatkozó kérdésekben végzett munkáját és évente felmérést végez a fent említett szabályok Eurojuston belüli tiszteletben tartásáról. A felmérések eredményeiről, valamint az Eurojuston belüli más, vonatkozó fejlődésről az adatvédelmi tisztviselő jelentést tesz a testületnek és a közös ellenőrző szervnek. Az adatvédelmi tisztviselő adott esetben biztosítja az adminisztratív igazgató megfelelő tájékoztatását annak érdekében, hogy ez utóbbi az adminisztráción belül meghozza a szükséges intézkedéseket.

(2)   A közös ellenőrző szerv az Eurojust-határozat 23. cikke (7) bekezdésének megfelelően vizsgálatokat és ellenőrzéseket végez.

IV. FEJEZET

Adatáramlás harmadik személyek illetve szervezetek felé

28. cikk

Adatáramlás harmadik személyek illetve szervezetek felé

(1)   Az Eurojust erőfeszítéseket tesz olyan együttműködési megállapodás elérése érdekében, amely célszerű rendelkezéseket tartalmaz az adatcserében rendszeresen részt vevő partnerekkel való személyes adatok cseréjére vonatkozóan.

(2)   Azon esetek sérelme nélkül, amelyekre ilyen megállapodást már létrehoztak, az Eurojust kizárólag akkor továbbíthat személyes adatokat harmadik országba vagy más, az Eurojust-határozat 27. cikkének (1) bekezdésében említett intézményekbe, amennyiben azok részesei a személyes adatok gépi feldolgozása során az egyének védelméről szóló, 1981. január 28-án Strasbourgban aláírt egyezménynek, illetve ha az adatvédelem megfelelő szintje biztosított.

(3)   Az 1981. január 28-i Európa tanácsi egyezmény nem részes felei felé való adattovábbításra vonatkozó határozatot az adatvédelmi szint megfelelőségének az adatvédelmi tisztviselő által történt értékelése alapján az érintett nemzeti tag hozza (tagok hozzák) meg. Az adatvédelmi szint megfelelőségét az adattovábbítások körülményei, illetve az adattovábbítási kategóriák fényében kell megítélni. Az értékelés különösen a következő elemek vizsgálatának eredménye: az adatok típusa, azon adatkezelés célja és időtartama, amelyre az adatokat továbbítják, a kiindulási és a célország, a kérdéses államban vagy szervezetben hatályos általános és ágazati jogrend, az ott alkalmazandó szakmai és biztonsági szabályok, valamint az adattovábbítás címzettje által hozott megfelelő védintézkedések fennállása. Ezek a védintézkedések az adattovábbítást végrehajtó adatkezelőt és az egyezmény valamely szerződő felének joghatósága alá nem tartozó címzettet kötelező írásbeli megállapodások eredményei lehetnek. Az érintett megállapodásoknak tartalmazniuk kell az adatvédelem vonatkozó elemeit. Amennyiben az adatvédelmi szint értékelése során nehézségek merülnek fel, az adott adattovábbítás értékelését megelőzően az adatvédelmi tisztviselő konzultál a közös ellenőrző szervvel.

(4)   Egy nemzeti tag azonban az előző bekezdésekben említett feltételek teljesülése nélkül is továbbíthat személyes adatokat harmadik országba az Eurojust-határozat 27. cikke (6) bekezdésében felsorolt kivételes körülmények szerint, kivételesen és kizárólag abból a célból, hogy megtegye az egyes személyeket vagy a közbiztonságot közvetlenül fenyegető súlyos veszélyek elhárításához szükséges sürgős intézkedéseket. A nemzeti tag az ilyen kivételes adattovábbítást – annak indoklásával – az ügyhöz kapcsolódó ideiglenes munkafájlban igazolja, és arról tájékoztatja az adatvédelmi tisztviselőt. Az adatvédelmi tisztviselő ellenőrzi, hogy ilyen adattovábbításra kizárólag kivételes és sürgős esetekben kerül sor.

V. FEJEZET

A személyes adatok tárolásának határideje

29. cikk

A személyes adatok tárolásának határideje

(1)   Az Eurojust megfelelő technikai intézkedéseket tesz az Eurojust-határozat 21. cikkében a személyes adatok tárolására meghatározott határidő tiszteletben tartásának biztosítása érdekében.

(2)   Az ügyviteli rendszer biztosítja, hogy az adatok bevitelét követően háromévenként felülvizsgálják az adatok ideiglenes munkafájlban való további tárolásának szükségességét. Ezt a felülvizsgálatot – beleértve a bármely meghozott határozatra vonatkozó indoklást – a rendszerben megfelelően igazolni kell, és annak eredményéről haladéktalanul tájékoztatni kell az adatvédelmi tisztviselőt.

(3)   Az ügyviteli rendszer többek között jelzi a korlátozott időre rögzített adatokat az Eurojust-határozat 15. cikke (3) bekezdésének megfelelően. Ezekre az adatkategóriákra vonatkozóan háromhavonta a további megőrzés szükségességére vonatkozó felülvizsgálatot kell végezni, és azt az (1) és (2) bekezdésben meghatározott módon igazolni kell.

(4)   Az adatkezelő – szükség esetén – konzultál a testülettel, illetve az adatvédelmi tisztviselővel a felülvizsgálatot követő hosszabb ideig történő megőrzésre vonatkozó bármilyen határozat tekintetében.

V. CÍM

AZ ÜGYHÖZ NEM KAPCSOLÓDÓ ADATFELDOLGOZÁSI MŰVELETEKRE VONATKOZÓ SZABÁLYOK

I. FEJEZET

Általános elvek

30. cikk

Az adatfeldolgozás jogszerűsége és tisztességessége

A személyes adatok feldolgozását tisztességes és jogszerű módon kell elvégezni. A személyes adatok különösen csak abban az esetben dolgozhatók fel, ha:

a)

az adatfeldolgozás az adatkezelőt terhelő jogi kötelezettségek teljesítéséhez szükséges; vagy

b)

az adatfeldolgozás olyan szerződés teljesítéséhez szükséges, amelyben az érintett az egyik fél, vagy az adatfeldolgozás a szerződés megkötését megelőzően az érintett kérésére történő lépések megtételéhez szükséges; vagy

c)

az érintett ahhoz egyértelmű hozzájárulását adta; vagy

d)

feldolgozásuk az érintett létfontosságú érdekei védelméhez szükséges; vagy

e)

feldolgozásuk az adatkezelő jogos érdekeinek gyakorlása céljából szükséges, kivéve ha az adatalanynak az alapvető jogaira és szabadságára irányuló, a szabályok 4. cikke szerint védelmet igénylő érdekei elsőbbséget élveznek az ilyen érdekekkel szemben.

31. cikk

Felhasználási korlátozás

(1)   A személyes adatokat egyedi és jól meghatározott, jogszerű célból kell feldolgozni és kizárólag abban az esetben kerülhet sor további feldolgozásra, amennyiben ez nem összeegyeztethetetlen a feldolgozás eredeti céljával.

(2)   A kizárólag az adatfeldolgozó rendszerek vagy műveletek biztonsága vagy ellenőrzése és kezelése céljából gyűjtött személyes adatok semmilyen más célra nem használhatók, kivéve a súlyos bűncselekmények megakadályozását, kivizsgálását, felderítését és üldözését.

32. cikk

Különleges adatkategóriák feldolgozása

(1)   Tilos azon személyi adatok ügyhöz nem kapcsolódó célból történő feldolgozása, amelyek faji vagy etnikai származásra, politikai véleményre, vallási vagy filozófiai meggyőződésre, szakszervezeti tagságra, valamint egészségi állapotra vagy szexuális életre, illetve büntetőítéletekre vonatkoznak.

(2)   Ez a tilalom nem alkalmazandó amennyiben:

a)

az adatalany az adatok feldolgozásához egyértelmű hozzájárulását adta; illetve

b)

a feldolgozás az adatkezelő olyan jogi kötelezettségeinek és különleges jogainak való tiszteletben tartása céljából szükséges, mint az adatkezelőre az adó és munkajog területén alkalmazandó kötelezettségek, vagy szükség esetén, amennyiben az adatvédelmi tisztvisel – a megfelelő biztosítékok mellett – ehhez hozzájárul; illetve

c)

az adatfeldolgozás az érintett vagy más személy létfontosságú érdekeinek védelméhez szükséges abban az esetben, ha az érintett fizikailag vagy jogilag nem képes a hozzájárulását adni; illetve

d)

az adatfeldolgozás olyan adatokra vonatkozik, amelyeket az érintett egyértelműen nyilvánosságra hozott, vagy amelyek jogi követelések megállapításához, gyakorlásához vagy védelméhez szükségesek.

(3)   Az (1) bekezdésben említett adatokat kizárólag összegyűjtésük eredeti céljával megegyező célból lehet feldolgozni.

33. cikk

Az adatalanyok tájékoztatáshoz való joga alóli kivételek

(1)   Az Eurojust nem operatív tevékenysége területén az adatalanyok tájékoztatásának általános elve alól kizárólag abban az esetben lehetséges kivétel, ha az adatalany tájékoztatása hátrányosan befolyásolná:

a)

az Európai Unió vagy egy tagállam jelentős gazdasági vagy pénzügyi érdekeit; illetve

b)

az adatalany védelmét, vagy mások jogainak és szabadságainak védelmét; illetve

c)

a tagállamok nemzetbiztonságát, közbiztonságát vagy honvédelmét.

(2)   E kivételek alkalmazásáról az adatvédelmi tisztviselőt tájékoztatni kell.

34. cikk

Az adatvédelmi tisztviselő értesítése

(1)   Minden adatkezelő az adatfeldolgozási műveletről és az egy azonos célt vagy több egymással összefüggő célt szolgáló adatfeldolgozási műveletek sorozatáról előzetesen értesíti az adatvédelmi tisztviselőt.

(2)   Az értesítés a következőket tartalmazza:

a)

az adatkezelő nevét és az intézmény vagy szerv személyesadat-feldolgozással meghatározott célból megbízott szervezeti egységeinek megjelölését;

b)

az adatfeldolgozás célját vagy céljait;

c)

az érintettek kategóriájának vagy kategóriáinak, valamint a rájuk vonatkozó adatoknak vagy adatkategóriáknak a leírását;

d)

annak az adatfeldolgozási műveletnek a jogalapját, amelynek az adatokat alá kívánják vetni;

e)

azon címzetteket vagy címzettek kategóriáit, akikkel az adatok közölhetők; és

f)

olyan általános leírást, amely lehetővé teszi a biztonsági intézkedések megfelelőségének előzetes értékelését.

(3)   Az adatvédelmi tisztviselőt haladéktalanul értesíteni kell az előző bekezdésben említett adatokat érintő bármely változásról.

35. cikk

Nyilvántartás

(1)   Az adatvédelmi tisztviselő nyilvántartást vezet az előzőekben említett rendelkezéseknek megfelelően bejelentett adatfeldolgozási műveletekről.

(2)   A nyilvántartás legalább a 34. cikk (2) bekezdésének a)–f) pontjában említett adatokat tartalmazza.

(3)   Az adatvédelmi tisztviselő a közös ellenőrző szervnek – amennyiben az kérelmezi – hozzáférést biztosít a nyilvántartásban található valamennyi információhoz.

36. cikk

Az adatkezelők nevében végzett személyesadat-feldolgozás

(1)   Az adatkezelő – amennyiben az adatfeldolgozási műveletet egy külső adatfeldolgozó az ő nevében végzi – olyan adatfeldolgozót választ, aki az Eurojust-határozat 22. cikke, illetve bármely további vonatkozó dokumentum által megkövetelt technikai és szervezeti biztonsági intézkedésekre vonatkozóan megfelelő garanciákat nyújt, továbbá gondoskodik az ezen intézkedések tiszteletben tartásáról.

(2)   A külső adatfeldolgozó által történő adatfeldolgozásra olyan szerződés vagy jogi aktus vonatkozik, amely az adatfeldolgozót az adatkezelővel szemben köti, és amely különösen a következőket írja elő:

a)

az adatfeldolgozó kizárólag az adatkezelő utasításai alapján járhat el; és

b)

az Eurojust-határozat és az eljárási szabályzat által megállapított titoktartási és biztonsági kötelezettségek az adatfeldolgozót is terhelik, kivéve, ha a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK irányelv (1) 16. cikke vagy 17. cikke (3) bekezdésének második francia bekezdése alapján az adatfeldolgozót a tagállamok valamelyikének nemzeti jogában megállapított titoktartási és biztonsági kötelezettségek terhelik.

(3)   A bizonyítékok megőrzése céljából az adatvédelemre és a titoktartási és biztonsági intézkedésekkel kapcsolatos előírásokra vonatkozó szerződés vagy jogi aktus részeit írásba vagy egyéb, azzal egyenértékű formába kell foglalni.

37. cikk

Automatizált egyedi döntések

Az érintettnek joga van ahhoz, hogy ne terjedhessen ki rá olyan döntés hatálya, amely rá nézve jogi hatással járna, vagy őt jelentős mértékben érintené, és amely kizárólag az ő személyes jellemzőinek – így a munkahelyi teljesítményének, a megbízhatóságának, vagy az életvitelének – értékelését szolgáló automatizált adatfeldolgozáson alapul, kivéve, ha a döntést nemzeti vagy európai jogszabály kifejezetten megengedi, illetve, szükség szerint, az adatvédelmi tisztviselő kifejezetten engedélyezi. Mindkét esetben meg kell tenni az érintett jogos érdekeit védő – például véleménynyilvánítását lehetővé tevő –, vagy az adatfeldolgozás logikájának részéről való megértését elősegítő intézkedéseket.

II. FEJEZET

A személyes adatok védelmére és a magánélet tiszteletben tartására vonatkozó belső szabályok a belső távközlési hálózatok tekintetében

38. cikk

Alkalmazási kör

(1)   Az előző cikkek sérelme nélkül, az ebben a fejezetben található szabályokat kell alkalmazni az Eurojust irányítása alatt üzemeltetett távközlő hálózatok, illetve végberendezések használatához és kezeléséhez kapcsolódó személyes adatok feldolgozására.

(2)   Az ebben a fejezetben található szabályok alkalmazásában, a „felhasználó” az Eurojust irányítása alatt üzemeltetett távközlő hálózatokat, illetve végberendezéseket használó természetes személyt jelenti.

39. cikk

Biztonság

(1)   Az Eurojust megteszi a megfelelő technikai és szervezeti intézkedéseket annak érdekében, hogy – szükség esetén a nyilvánosan elérhető távközlési szolgáltatások szolgáltatóival, illetve nyilvános távközlő hálózatok szolgáltatóival együtt – biztosítsák a távközlő hálózatok és végberendezések (számítógépek, szerverek, hardver és szoftver) biztonságos használatát. Tekintettel a legfejlettebb műszaki lehetőségekre és azok igénybevételének költségére, ezek az intézkedések biztosítják a felmerülő kockázatokhoz igazodó biztonsági szintet.

(2)   A hálózat és a végberendezés biztonságát veszélyeztető bármely konkrét kockázat esetén az Eurojust tájékoztatja a felhasználókat az adott kockázat fennállásáról, annak lehetséges orvoslásáról és a kommunikáció lehetséges alternatív eszközeiről.

40. cikk

A közlések titkossága

Az Eurojust a közösségi jognak megfelelően biztosítja a távközlő hálózatok és végberendezések segítségével történő közlések titkosságát

41. cikk

Forgalmi és számlázási adatok

(1)   Azokat a forgalmi adatokat, amelyek a felhasználókra vonatkoznak, és amelyeket a távközlő hálózaton belüli hívás és egyéb kapcsolat létesítése céljából dolgoznak fel, a hívás, illetve egyéb kapcsolat befejezése után törölni kell vagy anonimmá kell tenni

(2)   Ezen általános elv alól kizárólag abban az esetben engedélyezhető kivétel (például néhány, bizonyos fájlokhoz vagy a magáncélú hívások számlázásához szükséges napló feldolgozásához kapcsolódó forgalmi adat tárolásának szükségessége), ha ezt az Eurojust által, az adatvédelmi tisztviselővel folytatott konzultációt követően elfogadott belső szabályok előírják. Amennyiben az adatvédelmi tisztviselő a kivételek jogszerűségét vagy megfelelőségét nem találja kielégítőnek, konzultálni kell a közös ellenőrző szervvel.

(3)   A forgalmi és számlázási adatok feldolgozását kizárólag a számlázásért, forgalomirányításért vagy költségvetési gazdálkodásért felelős személyek végezhetik.

42. cikk

Felhasználói névjegyzékek

(1)   A felhasználók nyomtatott vagy elektronikus névjegyzékeiben tárolt személyes adatok körét és az ilyen jegyzékekhez való hozzáférést a jegyzék konkrét céljához feltétlenül szükséges mértékűre kell korlátozni.

(2)   Ez a névjegyzék kizárólag az Eurojust felhasználói számára, csupán belső használatra, illetve más megfelelőnek ítélt intézményközi névjegyzékekben érhető el.

III. FEJEZET

Egyedi szabályok

43. cikk

Kiegészítő szabályok

Szükség esetén az Eurojust ügyhöz nem kapcsolódó műveletek esetében a személyes adatok feldolgozására vonatkozó további szabályokat dolgoz ki. Ezekről a szabályokról értesítik a közös ellenőrző szervet és azokat külön belső kézikönyvekben nyilvánosságra hozzák.

VI. CÍM

EGYÉB RENDELKEZÉSEK

44. cikk

A jelenlegi eljárási szabályzat felülvizsgálata

(1)   Esetleges módosítások szükségességének megítélése céljából ezeket a szabályokat rendszeresen felül kell vizsgálni. E szabályok módosítása esetén az Eurojust-határozatban megállapított jóváhagyási eljárásokat kell alkalmazni.

(2)   Amennyiben az adatvédelmi tisztviselő véleménye szerint szükséges az eljárási szabályzat módosítása, erről tájékoztatja mind a testület elnökét, mind a közös ellenőrző szervet.

(3)   A közös ellenőrző szerv a testület tudomására hoz az eljárási szabályzat módosításaira vonatkozó bármely javaslatot, illetve ajánlást.

45. cikk

Hatálybalépés és kihirdetés

(1)   Ez az eljárási szabályzat a Tanács általi végleges jóváhagyást követő napon lép hatályba.

(2)   Az eljárási szabályzatot az Európai Unió Hivatalos Lapjában ki kell hirdetni.


(1)  HL L 281., 1995.11.23., 31. o.


I Információ

Bizottság

19.3.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 68/11


Euro átváltási árfolyamok (1)

2005. március 18.

(2005/C 68/02)

1 euro=

 

Pénznem

Átváltási árfolyam

USD

USA dollár

1,3279

JPY

Japán yen

139,28

DKK

Dán korona

7,4478

GBP

Angol font

0,69345

SEK

Svéd korona

9,1144

CHF

Svájci frank

1,5495

ISK

Izlandi korona

78,08

NOK

Norvég korona

8,1280

BGN

Bulgár leva

1,9558

CYP

Ciprusi font

0,5834

CZK

Cseh korona

29,749

EEK

Észt korona

15,6466

HUF

Magyar Forint

245,66

LTL

Litván litász/lita

3,4528

LVL

Lett lats

0,6962

MTL

Máltai líra

0,4324

PLN

Lengyel zloty

4,0675

ROL

Román lej

36 276

SIT

Szlovén tolar

239,70

SKK

Szlovák korona

38,280

TRY

Török líra

1,7546

AUD

Ausztrál dollár

1,6802

CAD

Kanadai dollár

1,6027

HKD

Hong Kong-i dollár

10,3552

NZD

Új-zélandi dollár

1,7951

SGD

Szingapúri dollár

2,1613

KRW

Dél-Koreai won

1 334,54

ZAR

Dél-Afrikai rand

8,0401


(1)  

Forrás: Az Európai Központi Bank (ECB) átváltási árfolyama.


19.3.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 68/12


ÁLLAMI TÁMOGATÁS – MAGYAR KÖZTÁRSASÁG

Állami támogatás C 35/04 (ex HU 11/2003) (ideiglenes eljárás) – Postabank és Takarékpénztár Rt./Erste Bank Hungary Rt.

Felhívás észrevételek benyújtására az EK-Szerződés 88. cikkének (2) bekezdése értelmében

(2005/C 68/03)

(EGT vonatkozású szöveg)

A Bizottság 2004. október 20-án kelt levelében, amelynek hiteles nyelvű változata követi ezt az összefoglalót, értesítette a Magyar Köztársaságot azon döntéséről, hogy elindítja az EK-Szerződés 88. cikkének (2) bekezdésében rögzített eljárást a fent említett támogatás/intézkedés egy részére vonatkozóan.

A Bizottság úgy határozott, hogy az összefoglalást követő levélben ismertetett egyéb intézkedések ellen nem emel kifogást.

Az érdekelt felek az összefoglalás és az azt követő levél közzétételének időpontjától számított egy hónapon belül észrevételt tehetnek arra az állami támogatásra, amelynek tekintetében a Bizottság az eljárást indítja.

Európai Bizottság

Versenypolitikai Főtitkárság

H. Igazgatóság

Greffe állami támogatás

Spa 3 6/05

B-1049 Brüsszel

Fax: (32-2) 296 12 42

Az észrevételeket közlik a Magyar Köztársasággal. Az észrevételeket benyújtó érdekelt fél személyazonosságának bizalmas kezelését indoklással ellátva írásban lehet kérni.

ÖSSZEFOGLALÁS

I.   Eljárás

A Bizottság 2003. októberében bejelentést kapott a Postabank és Takarékpénztár Rt. („Postabank”) javára hozott állami intézkedésekről az Európai Unióhoz történő csatlakozásról szóló szerződés részét képező csatlakozási okmány IV. mellékletének 3. szakaszában meghatározott ideiglenes eljárásnak megfelelően.

II.   Az intézkedések ismertetése

A Postabank (amely 2004. szeptember 1-jén egyesült az Erste Bank Hungary-vel) alapvetően lakossági profilú bank, amely teljes körű banki szolgáltatásokat nyújt. A Postabankot 1998-ban az összeomlás fenyegette, és a kormánynak be kellett avatkoznia, hogy feltőkésítéssel megmentse a bankot, amelynek révén a bank 99,9 %-os részvényesévé vált. A Postabank tőkeinjekciójának célja a Postabank felkészítése volt a szerkezetátalakításra és a magánosításra. A Postabank privatizációjára 2000-ben tett kísérletek ellenére a stratégiai magánbefektető részére történő tényleges értékesítésre 2003 októberében került sor, amikor a magyar kormány per esetére kártérítést ajánlott a vevőnek. A Postabank többségi tulajdonát az osztrák Erste Banknak adták el, amely a benyújtott ajánlatok közül a legmagasabb árat kínálta. 2004. szeptember 1-jén a Postabank egyesült az Erste Bank Hungary Rt.-vel.

1995-től kezdődően a Postabank banki üzletága átalakítására pénzügyi támogatásban részesült a magyar hatóságok részéről. A Magyar Köztársaság a csatlakozási okmány IV. mellékletének 3. szakaszában meghatározott ideiglenes eljárás értelmében jóváhagyás céljából különböző intézkedésekről tett bejelentést a Bizottságnak, nevezetesen:

„Alárendelt kötvények, 1995. április”, „Tőkeemelés, 1995. szeptember”, „Alárendelt kötvények, 1996. március”, „Alárendelt kötvények, 1996. július”, „Kötelező tartalék képzésének előírása alóli mentesség, 1997. március”, „Az állam által nyújtott készfizető kezességvállalás, 1997. április”, „Eszköz swap, 1997. szeptember”, „Tőkeemelés, 1997. június”, „Alárendelt kötvények, 1997. december”, „Tőkeemelés, 1998. május”, „Tőkeátcsoportosítás, 1998. december”, „Portfóliótisztítás, 1998. december”, „Mentesség a törvényes hitelezési és befektetési korlátok alól, 1999. április”, „A Postabank konszolidációs megállapodás szerinti kötelezettségeinek elengedése, 2001. november”, „Felmentés a nyitott devizapozíció korlátja alól, 2001. október”, „Kizárólagosság a diákhitelek folyósításához szükséges számlanyitásra, 2001. szeptember”, „Kártérítés az ÁPV Rt. részéről (»kártérítés«), 2003. október”.

III.   Az intézkedések elemzése

A Bizottság úgy ítéli meg, hogy jóllehet az intézkedések többsége a csatlakozás után nem alkalmazható, az „Ismeretlen követelésekért járó kártérítés, 2003. október” a csatlakozást követően is alkalmazható. Ez a kártérítés lehetőséget biztosít arra, hogy a csatlakozásig világosan meghatározott követeléseken túl további követelések merülhessenek föl. Következésképpen a Postabanknak nyújtható támogatás köre és összege a jövőben változhat, ám az jelenleg nem megállapítható.

A Bizottság úgy véli, hogy az ismeretlen követelésekért járó kártérítés esetében, amely része a magyar hatóságok által 1998 decembere óta a Postabank szerkezetátalakításának és privatizációjának elősegítése céljából hozott intézkedéseknek, az EK-Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése értelmében állami támogatásról lehet szó.

A Bizottság a támogatást a nehéz helyzetben levő cégek megmentésére és szerkezetátalakítására nyújtott állami támogatásokról szóló jelenlegi közösségi iránymutatások (1) („1999-es iránymutatások”) fényében elemezte. Az elemzés eredményeként a Bizottságnak az alábbi komoly kétségei merültek fel a támogatás közös piaccal való összeegyeztethetőségét illetően:

a Bizottságnak kétségei vannak azt illetően, hogy a Postabank 2003-ban is nehéz helyzetben levő vállalatnak minősült volna, abban az évben, amikor a kártérítést megadták, és hogy az ismeretlen követelésekért járó kártérítésben rejlő támogatási elem szükséges lett volna a bank szerkezetátalakításához;

a Bizottságnak komoly kétségei vannak azt illetően, hogy szerkezetátalakítási terv körén belül nyújtott, az ismeretlen követelésekért járó kártérítésben rejlő támogatási elem teljesíti-e az 1999-es iránymutatásokban rögzített összeegyeztethetőségi feltételeket;

a Bizottságnak kétségei vannak azt illetően, hogy a támogatás a minimálisra szorítkozott, és hogy a támogatás kedvezményezettje számottevően hozzájárult a Postabank teljes szerkezetátalakítási költségeihez;

a Bizottságnak komoly kétségei vannak azt illetően, hogy a magyar hatóságok által támogatási elemekkel elősegített szerkezetátalakítási intézkedések, ideértve az ismeretlen követelésekért járó kártérítést, megfelelő ellensúlyozó intézkedést jelentenének;

a Bizottságnak komoly kétségei vannak továbbá azt illetően, hogy az Európai Megállapodás 45. cikke (2) bekezdése alkalmazandó-e ebben az összefüggésben. A rendelkezés az Európai Megállapodás „letelepedési fejezetében” található, ezért a Bizottság úgy véli, hogy az állami támogatások összefüggésében nem alkalmazható. Ezenfelül a Bizottságnak komoly kétségei vannak azt illetően, hogy az ismeretlen követelésekért járó kártérítés szükséges volt az ezen rendelkezésben megjelölt célok eléréséhez.

A fenti megfontolásokat figyelembe véve a Bizottság megállapítja, hogy ebben a szakaszban úgy tűnik, hogy az ismeretlen követelésekért járó kártérítésben rejlő támogatási elem nem teljesíti a szükséges feltételeket ahhoz, hogy az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének c) pontjában meghatározott kivétel alkalmazható legyen. A Bizottság ezért úgy döntött, hogy az „ismeretlen követelésekért járó kártérítés” vonatkozásában elindítja az EK-Szerződés 88. cikkének (2) bekezdésében rögzített eljárást.

A 659/1999/EK tanácsi rendelet 14. cikkének megfelelően minden jogellenes támogatás behajtható a kedvezményezettől.

A LEVÉL SZÖVEGE

„A Bizottság tájékoztatni kívánja a Magyar Köztársaságot, hogy a magyar hatóságok által a fent említett bejelentett intézkedéseket illetően benyújtott információk vizsgálatát követően úgy döntött, hogy ezek közül több a csatlakozást követően már nem alkalmazandó. Az ismeretlen követelésekért járó kártérítés tekintetében, amit a Bizottság a csatlakozást követően is alkalmazandónak ítél, a Bizottságnak komoly kétsége merült fel annak a közösségi joganyaggal való összeegyeztethetőséget illetően. A Bizottság ezért a Cseh Köztársaság, az Észt Köztársaság, a Ciprusi Köztársaság, a Lett Köztársaság, a Litván Köztársaság, a Magyar Köztársaság, a Máltai Köztársaság, a Lengyel Köztársaság, a Szlovén Köztársaság és a Szlovák Köztársaság csatlakozásának feltételeiről, valamint az Európai Unió alapját képező szerződések kiigazításáról szóló okmány (a továbbiakban: »csatlakozási okmány«) IV. melléklete 3. szakasza (1) bekezdése c) pontjának, valamint (2) és (3) bekezdésének megfelelően úgy döntött, hogy az intézkedés ellen kifogást emel, és az EK-Szerződés 88. cikkének (2) bekezdésében meghatározott eljárást kezdeményezi.

1.   ELJÁRÁS

1.

A Bizottság 2003. szeptember 23-án kelt, 2003. október 22-én iktatott levélben kapott értesítést az Európai Unióhoz történő csatlakozásról szóló szerződés részét képező csatlakozási okmány IV. mellékletének 3. szakaszában meghatározott ideiglenes eljárás alapján a Postabank és Takarékpénztár Rt. (a továbbiakban: »Postabank« vagy »a Bank«) javára hozott állami intézkedésekről.

2.

A Bizottság az értesítés áttekintését követően 2003. november 5-én kelt levelében kiegészítő információ benyújtását kérte. A magyar hatóságok a kért kiegészítő információt 2004. január 23-án kelt, 2004. január 26-án iktatott e-mailükben benyújtották, és egy sor, az ideiglenes eljárás alapján a Postabank javára hozott további intézkedésről tettek bejelentést.

3.

A bizottsági szolgálatok 2004. február 2-i értesítésükben kifejtették a magyar hatóságok számára, hogy jóllehet a Postabankkal kapcsolatos minden egyes bejelentett intézkedést egyedileg ismertetik és bírálják el, a Bizottság valamennyi bejelentett intézkedésre vonatkozóan egy határozatot hoz majd, mivel azok egymással szoros összefüggésben állnak.

4.

A Bizottság 2004. március 26-i levelében kiegészítő információkat kért. A magyar hatóságok 2004. április 30-án iktatott levelükben benyújtották a kiegészítő információt. Ezenkívül a bejelentéshez kiegészítést csatoltak.

5.

A Bizottság 2004. július 16-i levelében további információkat kért. A magyar hatóságok 2004. szeptember 3-án iktatott levelükben válaszoltak a Bizottság kérésére.

2.   HÁTTÉR

6.

A Postabank – amely 2004. szeptember 1-jén PB egyesült az Erste Bank Hungary-val – alapvetően lakossági profilú bank, amely teljes körű banki szolgáltatásokat nyújt. Ügyfélköre elsősorban magánszemélyekből, illetve kis- és középvállalkozásokból áll. A Postabank 2003 végén 1 600 alkalmazottat foglalkoztató országos hálózattal rendelkezett, amely 113 fiókjában és 3 200 postahivatalon keresztül mintegy 500 000 ügyfelet szolgált ki.

7.

A Postabankot 1988-ban alapították, és 1994-re Magyarország második legnagyobb lakossági bankjává nőtt. 2002 végén a Postabank a hetedik legnagyobb kereskedelmi bank volt Magyarországon, teljes eszközállománya elérte a 398,8 milliárd forintot (2), ami 3,7 %-os piaci részesedést jelent.

8.

A Postabankot 1988-ban 94 részvényes alapította, akik között a számos magánbefektető mellett a fő részvényes a Magyar Posta volt. A részvényesek köre az 1990-ben végrehajtott tőkeemelést követően tovább bővült, ennek során néhány külföldi befektető is jegyzett Postabank-részvényeket. Több tulajdonosváltást követően 1998-ban állami tulajdonú vállalatok tőkeemelést hajtottak végre a Postabankban, amelynek során az állam többségi tulajdont szerzett.

9.

Az 1990-es évek elején, különösen a lakossági betétgyűjtés terén megvalósított dinamikus növekedés eredményeként a bank Magyarország második legnagyobb lakossági bankjává nőtt. A magyar hatóságok állítása szerint a növekedést nem ellensúlyozta prudens hitelezői tevékenység, és a bank spekulációs befektetésekbe és hitelezői tevékenységbe bocsátkozott. A bank által felhalmozott veszteségeket elsősorban a hibás gazdálkodás okozta, ami a bankot a szabályzati kötelezettségek nem teljesítése mellett nagy pénzügyi kockázatoknak tette ki.

10.

A magyar hatóságok állítása szerint arra a tényre tekintettel, hogy a Postabank számottevő lakossági ügyfélkörrel rendelkezik és felszámolása a teljes bankrendszert veszélyeztette volna, a magyar kormány több stabilizációs intézkedést hajtott végre azt követően, hogy 1997. februárjában híresztelések terjedtek el a bizonytalan pénzügyi helyzetről és a betétesek kivonták betéteiket.

11.

Az 1998-ban megvalósított stabilizációt és feltőkésítést követően a Pénzügyminisztérium és a Postabank 1998. decemberében konszolidációs megállapodást kötött, amely rendelkezett a Postabank tevékenységeinek ellenőrzéséről, valamint arról, hogy a Postabank bizonyos kompenzációs összegeket fizet a Pénzügyminisztériumnak, amennyiben a Postabank elért bizonyos eredményeket a konszolidációs megállapodás 2003. decemberében történő megszűnéséig.

12.

A magyar hatóságok állítása szerint a Postabankot 1998-ban az összeomlás fenyegette, és a kormánynak be kellett avatkoznia, hogy feltőkésítéssel megmentse a bankot és ezzel 99,9 %-os részvényesévé váljon. A vezetést, az igazgatótanácsot és a felügyelőbizottságot leváltották, és a bank behajthatatlan követeléseinek és fő befektetésein kívüli (»non-core«) befektetéseinek nagyrészét kitették két eseti work-out vállalathoz, a teljesen állami tulajdonú Reorg-Apport szanáló szervezethezt és a száz százalékban a Postabank tulajdonában levő PB Workout leányvállalathoz. Az új vezetés szervezeti és működési szerkezetátalakítást kezdeményezett.

13.

A Postabank 1998 végén végrehajtott tőkeinjekciójának célja a Postabank felkészítése volt egy rövid időn belül megvalósítandó szerkezetátalakításra és magánosítására. 2000-ben a kormány döntött a Postabank privatizációjáról, és az ÁPV Rt (3) megkezdte a potenciális privatizációs lehetőségek vizsgálatát. A kormány kizárólagos tárgyalásokba kezdett az OTP Bankkal, amelyek eredménytelenül végződtek. A kormány 2001. március 6-án úgy döntött, hogy nem fogadja el az OTP Banknak a Postabank megvételére vonatkozó ajánlatát. 2002-ben a kormány részvényeinek nagyrésze a Magyar Posta Rt. tulajdonába került át, amely 2002. áprilisáig megszerezte a Postabank részvényeinek 96,75 %-át. A kormány megerősítette a Postabank privatizációját illető szándékát, és új vezetést nevezett ki.

14.

A kormány egy 2003. május 7-én elfogadott határozatban megerősítette a Postabank privatizációjára vonatkozó tervét, amelyet követően a kormány kétfordulós, nyílt pályázati eljárás mellett döntött, amelyen a kormány által megállapított feltételeknek megfelelő bármely potenciális befektető részt vehetett. A bejelentést tevő hatóságok szerint minden pályázónak ugyanazokat a szerződéses feltételeket kínálták, a jogvita esetére szóló kártérítést is beleértve.

15.

A benyújtott ajánlatok közül az Erste Bank der österreichischen Sparkassen AG (a továbbiakban »Erste Bank« vagy a »Vevő«) kínálta a legmagasabb árat, 101,3 milliárd forintot, és ezzel 99,9 %-os részesedést szerzett a Postabankban. A részvényvásárlási szerződést 2003. október 20-án írták alá, és a részvények eladása 2003. december 16-án befejeződött.

16.

A Postabank 2004. szeptember 1-jén egyesült az Erste Bank Hungary Rt.-vel. Az összevonással létrejött jogi személy, az Erste Bank Hungary Rt., Magyarország második legnagyobb lakossági bankja, amely mintegy 9 % piaci részesedéssel rendelkezik. A banknak 2 500 alkalmazottja van, és 161 fiókjában mintegy 900 000 ügyfelet szolgál ki.

3.   A BEJELENTETT INTÉZKEDÉSEK ISMERTETÉSE

17.

A magyar hatóságok a következő intézkedésekről tettek bejelentést:

18.

»Alárendelt kötvény, 1995. április«: A Postabank 1995. április 27-én10 000 forint névértéken 190 200 alárendelt kölcsöntőke kötvényt bocsátott ki. A kibocsátást zárt körben valósították meg, amelyet 10 befektető, köztük néhány állami érdekeltségű szervezet 1.902 millió forint értékben jegyzett le. A kötvények lejárata hét év volt, és 1999. júniusában teljes összegben visszafizetésre kerültek.

19.

»Tőkemelés, 1995. szeptember«: 1995. áprilisában a Postabank nyilvános részvénykibocsátás keretében 10 000 forintos névértéken 994 502 darab részvényt bocsátott ki. Az újonnan kibocsátott részvények […]-át (4) hazai befektetők, köztük állami érdekeltségű szervezetek jegyezték le, míg a fennmaradó […]-ot külföldiek vásárolták meg. A tranzakció 1995. szeptember 5-én zárult.

20.

»Alárendelt kötvény, 1996. március«: A Postabank 1996. március 22-én10 000 forint névértéken 100 000 alárendelt kötvényt bocsátott ki. A kibocsátást zárt körben valósították meg, a kötvényeket végül három befektető, köztük két helyi önkormányzat jegyezte le. A kötvények 2002. júniusában teljes összegben visszafizetésre kerültek.

21.

»Alárendelt kötvény, 1996. július«: A Postabank 1996. június 22-én10 000 forint névértéken 200 000 alárendelt kötvényt bocsátott ki. A kibocsátást zárt körben valósították meg, a kötvényeket végül négy befektető, magánbefektetők és állami érdekeltségű szervezetek jegyezték le. A kötvények lejárata hét év volt, és 2000. júniusában teljes összegben visszafizetésre kerültek.

22.

»Kötelező tartalék képzésének előírása alóli mentesség, 1997. március«: […] a Postabank likviditási helyzetének stabilizálása érdekében a Magyar Nemzeti Bank (MNB) 1997. márciusa és júniusa között felmentette a Postabankot a kötelező tartalékképzési kötelezettség alól. A Postabank mentessége 1997. július 1-jén járt le, ezt követően a bankra ismét érvényes volt a kötelező tartalékképzés szokásos követelménye.

23.

»Az állam által nyújtott készfizető kezességvállalás, 1997. április«: A magyar kormány készfizető kezességet vállalt a Postabank G-Módusznak nyújtott kölcsöne tekintetében. A kezességet az állam számára a Postabank részvényesei közé tartozó Nyugdíjbiztosítási Alap, az Egészségbiztosítási Alap és […] városi önkormányzata által vállalt hasonló viszontgarancia fedezte. A Postabank a kezességet […] (1997. július 14-én és 1998. július 10-én), két részletben hívta le. A kezesség összeghatára 12 milliárd forint volt, de ebből 11,860 millió forint került felhasználásra. A Postabanknak nincs további kötelezettsége a G-Módusz tekintetében. A kezesség utolsó részletét 1998. júliusában hívták le. További kifizetés lehívására nincs lehetőség.

24.

»Eszköz swap, 1997. szeptember«: A magyar kormány […] a Postabank likviditási helyzetének stabilizálása érdekében eszköz swap végrehajtásáról döntött, amelynek során a bank portfóliójából egyes ingatlanokat forgalomképesebb, különböző vállalatok kisebbségi részesedését képviselő, tőzsdén kívüli (OTC) részvényekre cseréltek. A részvények az ÁPV Rt. birtokában voltak. A Postabank Invest Rt. egy 1997. szeptember 11-én kötött eszköz swap megállapodás útján egyes ingatlanokat egy különleges célú köztes társaságon keresztül 12,55 milliárd forintért értékesített az ÁPV Rt.-nek és ennek fejében tőzsdén kívüli részvényekből álló portfóliót kapott. A portfólió ÁPV Rt. könyvei szerinti értéke 10,3 milliárd forint volt, míg piaci értéke 13,1 milliárd forintot tett ki.

25.

»Tőkeemelés, 1997. június«: A Postabank 1997. május 30-án zárt körben 710 400 darab 10 000 forint névértékű részvényt bocsátott ki. A részvényeket végül tizenhárom befektető, köztük két külföldi befektető és különböző szintű állami érdekeltségű szervezetek jegyezték le.

26.

»Alárendelt kötvény, 1997. december«: A Postabank 1997. december 30-án 380 alárendelt kötvényt bocsátott ki 10 000 000 névértékben. A kibocsátást zárt körben hajtották végre, a kötvényeket végül huszonkét befektető, köztük magán- és állami érdekeltségű szervezetek jegyezték le. A kötvények lejárata hat év volt, és 1999. januárjában teljes összegben visszafizetésre kerültek.

27.

»Tőkeemelés, 1998. május«: A Postabank 1998. május 10-én zárt körben 1 857 087 darab 10 000 forint névértékű részvényt bocsátott ki. A részvényeket öt hazai befektető jegyezte le; három állami érdekeltségű szervezet a teljes kibocsátásból […] forintot jegyzett. A tranzakció 1998. május 11-én zárult.

28.

»Tőkeátcsoportosítás, 1998. december«: A magyar kormány 1998. decemberében tőkeleszállítást és tőkeemelést tartalmazó intézkedéseket fogadott el a Postabank tőkehelyzetének rendezése érdekében 1998. december 30-án a Postabank közgyűlése jóváhagyta a bank alaptőkéjének leszállítását 42,1 milliárd forintról 21,1 millió forintra, és ezzel egy postabanki részvény névértékét 10 000 forintról 5 forintra csökkentette. A közgyűlés emellett döntött a leszállított alaptőke felemeléséről 2 millió új részvény kibocsátásával, 20 milliárd forint névértéken, 152 milliárd forint kibocsátási árfolyamon. A tőkét az ÁPV Rt. és a Pénzügyminisztérium biztosította, amelyek 1 736 843, illetve 263 157 új részvényt jegyeztek, és ezzel a Postabank 99,9 %-os részvényeseivé váltak. A tőkeátcsoportosítás 1998. decemberében lezárult.

29.

»Portfóliótisztítás, 1998. december«: A magyar kormány elhatározta a Postabank portfóliójának megtisztítását, és 1998. december 31-én a Postabank 125,4 milliárd forint nyilvántartási értékű eszközt értékesített 41,3 milliárd forintos áron. Az eszközöket a Reorg-Apport Rt., egy teljesen állami tulajdonban levő, a Postabanktól független irányítás alatt álló workout vállalat, vásárolta meg. A Reorg-Apport a tranzakció finanszírozásához 41,5 milliárd forint össznévértékű zártkörű kötvénykibocsátást valósított meg. A kétéves lejáratú kötvényeket a Postabank jegyezte le. A magyar kormány a tőkeösszeg és a kötvények kamatainak megfizetésére készfizetői kezességet vállalt. A Reorg-Apport feladata volt a Postabanktól megvásárolt eszközök értékesítése a költségvetés számára a készfizetői kezességből származó teher minimálisra csökkentésével. Jóllehet a Reorg-Apport a kötvények lejártáig csak 23,5 milliárd forint értékű eszközt értékesített, a készfizetői kezességet nem érvényesítették. A Reorg-Apport 20 milliárd forint közvetlen állami hozzájárulás és 5 milliárd forint kamatmentes állami kölcsön igénybevételével 2001. januárjában visszafizette a kötvényeket. A kezességet nem érvényesítették, és az eszközátruházás 1998. decemberében lezárult. A kötvények 2001. januárjában teljes összegben visszafizetésre kerültek.

30.

»Mentesség a törvényes hitelezési és befektetési korlátok alól, 1999. április«: Az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet 1999. április 26-án engedélyezte a Postabanknak, hogy […] a HTCC Csoport tekintetében átmenetileg túllépje a törvényes hitelezési határt, a Postabank Csoport tulajdonában levő workout leányvállalat, a PB Workout tekintetében pedig a törvényes hitelezési és befektetési határt. A Postabank a negatív szavatoló tőke és a negatív tőkemegfelelési mutató elkerülése érdekében kérte ezeket a felmentéseket. A felmentések 2000. júniusában lejártak, és azokat nem újították meg.

31.

»A Postabank konszolidációs megállapodás szerinti kötelezettségeinek elengedése, 2001. november«: Az 1998. december 30-án aláírt konszolidációs megállapodás kötelezte a Postabankot, hogy a konszolidáció alá eső eszközökkel kapcsolatos céltartalékok felszabadulásából származó bevételek 90 %-át utalja át a Pénzügyminisztériumnak. Az Országgyűlés a Postabank akkori tőkemegfelelőségi mutatóinak stabilizálása érdekében 2 720,2 millió forint összegben elengedte a Postabanknak a konszolidációs megállapodás alapján az állam felé fennálló kötelezettségeit. A Postabank a konszolidációs megállapodás alapján 1999-ben […] forint készpénzátutalást teljesített. A 2000. évre a konszolidációs megállapodással kapcsolatos kötelezettségek 3 208,8 millió forintot tettek ki, amelyből a Postabank 488 millió forintot fizetett meg. Ebből következően 2 720,2 millió forint összegig a Postabankot felmentették a konszolidációs megállapodással kapcsolatos kötelezettségeinek megfizetése alól. A felmentés 2001 végén járt le. A konszolidációs megállapodás 2003. decemberében szűnt meg.

32.

»Felmentés a nyitott devizapozíció korlátja alól, 2001. október«: A Postabank jelentős méretű devizaeszköz-állománnyal rendelkezett, amely az 1998-as konszolidációt megelőző időszakból származott. A Postabank ezekre a devizaeszközökre számottevő kockázati tartalékot képzett, főleg USA dollárban. Az új szabályozás 2001. október 1-jén lépett életbe, és a kockázati tartalékkal fedezett deviza nettó értéken (azaz a kockázati tartaléktól nettósított értéken) való könyvelését írta elő. Ez a szabályozásbeli változás nyitott devizapozíciót hozott létre a Postabank mérlegében. A Postabank […] értesítette az MNB-t a korláton felüli többletéről, és felmentést kért. A Postabank az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet előírására cselekvési tervet dolgozott ki, amit az ÁPTF elfogadott. A szabályozásnak való megfelelés végső határidejét […]-ában állapították meg. A Postabank a cselekvési tervet végrehajtotta, és 2002. áprilisában visszatért a szabályozás szerinti korláthoz.

33.

»Kizárólagosság a diákhitelek folyósításához szükséges számlanyitásra, 2001. szeptember«: A magyar állam külön társaságot hozott létre az egyetemi hallgatóknak szóló hosszú távú, kedvezményes kamatozású hitelek folyósítására. A Diákhitel Központ (DHK) úgy alakította ki a hitelfolyósítás folyamatát, hogy a hosszú távú diákhitelt igénylő hallgatóknak kizárólag a Postabanknál nyithattak folyószámlát. Egy 2002. októberi kormányhatározat kimondta, hogy a hitelek folyósítását valamennyi magyar kereskedelmi bankon keresztül biztosítják. A 2003-ban lefolytatott versenypályázatot követően a DHK tárgyilagos feltételeit teljesítő bármely kereskedelmi bank kínálhat diákhitelszámlát a hallgatók számára. A Postabank kizárólagossága a diákszámlák biztosítása terén 2003. januárjában megszűnt.

34.

»Kártérítés az ÁPV Rt. részéről (»kártérítés«), 2003. október«: A magyar kormány a Postabank magánosításáról szóló 2003. május 7-i kormányhatározatot követően a vevő Erste Banknak jogvita esetére kártérítést ajánlott. A kártérítés kiterjed a részvényvásárlási megállapodás 2003. október 20-i megkötését követő legkésőbb öt éven belül felmerülő esetleges vagy ismeretlen peresített követelésekből esetlegesen származó fizetési kötelezettségekre.

35.

A magyar hatóságok állítása szerint nyilvános kétfordulós pályázati eljárás megrendezésére került sor, amelyen minden olyan potenciális befektető részt vehetett, amely teljesítette a kormány által meghatározott feltételeket. Valamennyi ajánlattevőnek ugyanazokat a tervezett szerződéses feltételeket kínálták, beleértve a kártérítést esetleges per esetén.

36.

A pályáztatást követően 2003. októberében a Postabank részvénytöbbségét a beadott ajánlatok között a legmagasabb árat kínáló osztrák Erste Banknak adták el, amely így jelenleg a részvények 99,9 %-át birtokolja. A vételár 101,3 milliárd forint volt, amely az ellenőrzött, 2002. december 31-i nettó eszközérték 2,7-szeresét képviselte.

37.

2004. április 30-án a magyar hatóságok a bejelentés kiegészítéséül benyújtották a Postabank megvásárlója, az Erste Bank visszavonhatatlan egyoldalú nyilatkozatát, amely rendelkezik a Magyarország által a vevő részére esetleges vagy ismeretlen perbelikövetelésekkel és a 2004. április 29-én aláírt részvényvásárlási megállapodásban meghatározott, ismeretlen követelésekkel kapcsolatos kockázatmeghatározással kapcsolatban fizetendő összegek teljes felső határáról.

38.

A részvényvásárlási megállapodás szerint a per esetére vonatkozó kártérítés feltételei az eladó és a vevő közötti kockázatmegosztás tekintetében a következőképpen alakulnak:

a)

Az esetleges peresített követelésekre vonatkozóan az eladó az alábbiak tekintetében teljesít kifizetést:

a tárgybani banki kötelezettségek első 4 milliárd forintja 50 %-ának teljes összegét;

a 4 milliárd forint fölötti többlet 100 %-át, amelynek teljes összege nem haladja meg a 350 milliárd forintot.

b)

Az ismeretlen követelésekre vonatkozóan az eladó az alábbiak tekintetében teljesít kifizetést:

a megfelelő banki kötelezettségek első 10 milliárd forintja 90 %-ának teljes összegét;

a 10 milliárd forint fölötti többlet 100 %-át, amelynek teljes összege nem haladja meg a 200 milliárd forintot.

39.

Az eladónak a kártérítés tekintetében fennálló kötelezettségei a részvényvásárlási megállapodás teljesítését követő öt évvel szűnnek meg harmadik fél azon követeléseivel kapcsolatban, amelyek tekintetében:

esetleges peresített követelések esetében nem indítottak bírósági vagy választottbírósági eljárást; vagy

ismeretlen követelések esetében i. nem indítottak bírósági vagy választottbírósági eljárást, vagy ii. nem merült fel az eladó írásbeli jóváhagyásával meghatározott banki kötelezettség.

4.   VIZSGÁLAT

1.   Alkalmazandóság a csatlakozást követően

1.1.   Jogszabályi keret – Az ideiglenes eljárás

40.

A csatlakozási okmány IV. mellékletének 3. szakasza meghatározza az »ideiglenes eljárást«. Rendelkezik az új tagállamokban a csatlakozás időpontja előtt hatályba léptetett és ezt követően is alkalmazandó támogatási programok és egyedi támogatások vizsgálatára vonatkozó jogszabályi keretről; ez az eljárás vonatkozik azokra a programokra és intézkedésekre is, amelyek nem szerepelnek a IV. melléklethez csatolt »meglévő támogatási« intézkedések listáján és amelyeket 1994. december 10-től kezdve léptettek hatályba. Azok a csatlakozás után is alkalmazandó intézkedések, amelyek 1994. december 10-ét megelőzően léptettek hatályba, a csatlakozáskor az EK-Szerződés 88. cikkének (1) bekezdése értelmében meglévő támogatásnak tekintendők. Ebben a tekintetben az a jogilag kötelező érvényű jogszabály jelent lényeges szempontot, amelynél fogva az illetékes nemzeti hatóságok a támogatást odaítélik (5).

41.

Az ideiglenes eljárásnak megfelelően a csatlakozást követően is alkalmazandó támogatási intézkedéseknek a közös piaccal való összeegyeztethetőségét elsősorban az állami támogatások ellenőrzésének tekintetében felelős nemzeti hatóságnak (a Magyar Köztársaságban a Támogatásokat Vizsgáló Iroda) kell vizsgálnia.

42.

Az új tagállam törekedhet a jogbiztonságra azzal, ha az intézkedéseket bejelenti az Európai Bizottságnak. A Bizottság a bejelentés nyomán megvizsgálja a bejelentett intézkedéseknek a közös piaccal való összeegyeztethetőségét.

43.

Amennyiben a Bizottságnak komoly kétségei vannak a bejelentett intézkedéseknek a közösségi vívmányokkal való összeegyeztethetőségét illetően, a teljes bejelentés kézhezvételének időpontjától számított három hónapon belül kifogást emelhet.

44.

Ezzel szemben, ha a Bizottság a határidőn belül nem emel kifogást a bejelentett intézkedések ellen, a bejelentett intézkedéseket a csatlakozás időpontjától létező támogatásnak tekintik.

1.2.   A csatlakozás után nem alkalmazandó támogatási intézkedések

45.

A Bizottság a csatlakozás után nem alkalmazandó támogatási intézkedéseket nem vizsgálhatja a 88. cikkben megállapított eljárások alapján. Tekintve, hogy az ideiglenes eljárás csak azt határozza meg, hogy egy adott intézkedés létező támogatásnak minősül-e a csatlakozást követő állami támogatási eljárások értelmében, így nem kötelezi és nem is jogosítja fel a Bizottságot a csatlakozás után nem alkalmazandó támogatási intézkedések felülvizsgálatára.

46.

A vázolt jogszabályi keret alapján ezért elsőrendűen fontos az az első vizsgálat, amely eldönti, hogy a bejelentett intézkedések alkalmazandók-e a csatlakozás időpontját követően.

47.

Csak az olyan intézkedések minősülhetnek az ideiglenes eljárás értelmében – a megfelelő feltételek teljesítése esetén – létező támogatásnak, amelyek a csatlakozást követően további támogatás odaítélését vagy már odaítélt támogatás összegének növelését eredményezhetik, és ebből adódóan az ideiglenes eljárás hatálya alá tartoznak. Másrészről az ideiglenes eljárásnak nincs szerepe az olyan támogatási intézkedések tekintetében, amelyeket már a csatlakozás előtt végleg és feltétel nélkül odaítéltek egy adott összegre vonatkozóan. Ebben az esetben is annak megállapításához, hogy az adott esetben erről van-e szó, a meghatározó az a jogilag kötelező érvényű jogszabály, amellyel az illetékes nemzeti hatóságok a támogatást odaítélik.

48.

Ez az értelmezés megfelel az ideiglenes eljárás és általában véve az állami támogatások ellenőrzése céljának, rendeltetésének és logikájának. Ezenfelül az állami támogatás formáját öltő intervenciók közvetlen gazdasági hatásának felismerése révén az új intézkedést abban az időpontban kell vizsgálni, amikor a támogatás odaítélésre kerül; ez az állam jogi kötelezettségvállalása, ami a támogatás odaítélésével és nem csupán annak folyósításával azonos értelmű. Jogi kötelezettségvállalás alapján teljesített minden jelenlegi vagy leendő kifizetés egyszerű végrehajtási aktus és nem értelmezhető új vagy kiegészítő támogatásnak. Ezért a Bizottság úgy véli, hogy ahhoz, hogy egy intézkedés a csatlakozást követően alkalmazandónak minősüljön, bizonyítani kell, hogy a támogatás az odaítélésekor nem vagy nem pontosan ismert többlethaszon termelésére alkalmas.

49.

Ezen feltétel alapján a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a csatlakozás időpontját követően is alkalmazandók az alábbi támogatási intézkedések:

minden olyan támogatási program, amely a csatlakozás időpontját megelőzően lépett hatályba, és amelynek alapján, további végrehajtási intézkedésre vonatkozó kötelezettség nélkül, egyedi támogatás nyújtható a jogszabályban általános és elvont módon meghatározott vállalkozásoknak a csatlakozást követően;

olyan, konkrét projekthez nem kapcsolódó támogatás, amelyet a csatlakozást megelőzően, egy vagy több vállalkozás részére határozatlan időszakra és/vagy határozatlan összegben ítéltek oda;

egyedi támogatási intézkedések, amelyekre vonatkozóan az állam pontos gazdasági kötelezettsége nem ismert a támogatás odaítélésének időpontjában.

50.

A bizottsági szolgálatok a Magyar Köztársaság Európai Unió Melletti Állandó Képviseletének címzett 2003. augusztus 4-i levelükben tájékoztatták a Magyar Köztársaságot az egyedi támogatási intézkedések tekintetében a »csatlakozást követően alkalmazandó« fogalmának bizottsági értelmezéséről:

»Az eljárási szabályzat 1. cikke e) pontjában meghatározott egyedi támogatási intézkedések abban az esetben tekintendők a »csatlakozás után is alkalmazandó«-nak, ha a csatlakozás napját követően várhatóan növelik az állam kötelezettségét. A Versenypolitikai Főigazgatóság úgy véli, hogy ez a feltétel különösen a kötelező terhek alóli felmentés, illetve ezek csökkentése (pl. adók vagy a kötelező szociális biztonsági járulék alóli felmentés vagy ezek csökkentése) esetén alkalmazandó, amikor a juttatás a csatlakozást követően is hatályos, valamint a csatlakozás időpontján túlnyúló garanciák, illetve hitelkeretekhez és »lehívási jogokhoz« hasonló pénzügyi konstrukciók esetén. Minden ilyen esetben az intézkedések a csatlakozást követően is alkalmazandónak tekinthetők: jóllehet az intézkedés hivatalosan elfogadásra került, az állam teljes kötelezettsége a támogatás odaítélésekor világosan nem ismert.«

51.

A Bizottság abban az esetben ítéli az egyedi intézkedéseket a csatlakozási okmány IV. mellékletének 3. szakasz értelmében a csatlakozás után is alkalmazandónak, ha az állam pontos gazdasági kötelezettsége a támogatás odaítélése időpontjában és a csatlakozás időpontjában sem ismert.

52.

A garancia, illetve a kártérítési kezesség tekintetében az alábbi feltételeknek kell teljesülniük ahhoz, hogy egy intézkedés a csatlakozást követően már ne minősüljön alkalmazandónak:

a kockázatokat pontosan meghatározták és felvették egy, a csatlakozás időpontjában lezárt, kimerítő listára;

a fizetendő összegekre teljes felső határt állapítottak meg;

a per olyan eseményekhez kötődik, amelyek a kártérítés odaítélésének időpontjában már lezajlottak; jövőbeli eseményekhez nem kapcsolódik.

53.

A fenti feltételek valóban alkalmasak annak biztosítására, hogy az állam pénzügyi kötelezettsége a csatlakozást megelőzően elegendő mértékben meghatározott és korlátozott legyen. Az ilyen jellegű intézkedések alapján folyósított jövőbeli kifizetés csupán már korábban odaítélt támogatás végrehajtási cselekményét jelentené, további új vagy kiegészítő támogatást nem eredményezhetne.

1.3.   Az egyedi intézkedések csatlakozás utáni alkalmazandósága

54.

A Bizottság áttekintette a magyar hatóságok által benyújtott információkat, és elvégezte a bejelentett egyedi intézkedések elemzését.

55.

»Alárendelt kötvény, 1995. április«: Ezt az intézkedést 1995. áprilisában hozták, és a kötvényeket 1999. júniusában teljes összegben visszafizették. Az intézkedés nem eredményezhet további kötelezettséget a Magyar Köztársaság számára, ezért a csatlakozást követően nem minősül alkalmazandónak.

56.

»Tőkeemelés, 1995. szeptember«: A tőkeemelés egyszeri beavatkozás volt, és 1995. szeptemberében hajtották végre. Az intézkedés 1995. szeptembere óta nem eredményezhet további kötelezettséget a Magyar Köztársaság számára, ezért a csatlakozást követően nem minősül alkalmazandónak.

57.

»Alárendelt kötvény, 1996. március«: Ezt az intézkedést 1996. márciusában hozták, és a kötvények 2002. júniusában teljes összegben visszafizetésre kerültek. Az intézkedés nem eredményezhet további kötelezettséget a Magyar Köztársaság számára, ezért a csatlakozást követően nem minősül alkalmazandónak.

58.

»Alárendelt kötvény, 1996. július«: Ezt az intézkedést 1996. júliusában hozták, és a kötvények 2000. júniusában teljes összegben visszafizetésre kerültek. Az intézkedés nem eredményezhet további kötelezettséget a Magyar Köztársaság számára, ezért a csatlakozást követően nem minősül alkalmazandónak.

59.

»Kötelező tartalék képzésének előírása alóli mentesség, 1997. március«: A kötelező tartalék előírása alóli mentesség 1997. júniusában lejárt. Az intézkedés nem eredményezhet további kötelezettséget a Magyar Köztársaság számára, ezért a csatlakozást követően nem minősül alkalmazandónak.

60.

»Az állam által nyújtott készfizető kezességvállalás, 1997. április«: Ezt az intézkedést 1997. áprilisában hozták, és a kezesség utolsó részletét 1998. júliusában hívták le. Az intézkedés nem eredményezhet további kötelezettséget a Magyar Köztársaság számára, ezért a csatlakozást követően nem minősül alkalmazandónak.

61.

»Eszköz swap, 1997. szeptember«: Az eszköz swap egyszeri beavatkozás volt, amelyet 1997. szeptemberében hajtottak végre. Az intézkedés 1997. szeptembere óta nem eredményezhet további kötelezettséget a Magyar Köztársaság számára, ezért a csatlakozást követően nem minősül alkalmazandónak.

62.

»Tőkeemelés, 1997. június«: A tőkeemelés egyszeri beavatkozás volt, amelyet 1997. júniusában hajtottak végre. Az intézkedés 1997. júniusa óta nem eredményezhet további kötelezettséget a Magyar Köztársaság számára, ezért a csatlakozást követően nem minősül alkalmazandónak.

63.

»Alárendelt kötvény, 1997. december«: Ezt az intézkedést 1997. decemberében hozták, és a kötvényeket 1999. januárjában teljes összegben visszafizették. Az intézkedés nem eredményezhet további kötelezettséget a Magyar Köztársaság számára, ezért a csatlakozást követően nem minősül alkalmazandónak.

64.

»Tőkeemelés, 1998. május«: A tőkeemelés egyszeri beavatkozás volt, amelyet 1998. májusában hajtottak végre. Az intézkedés 1998. májusa óta nem eredményezhet további kötelezettséget a Magyar Köztársaság számára, ezért a csatlakozást követően nem minősül alkalmazandónak.

65.

»Tőkeátcsoportosítás, 1998. december«: A tőkeátcsoportosítást 1998. decemberében hajtották végre. Az intézkedés 1998. decembere óta nem eredményezhet további kötelezettséget a Magyar Köztársaság számára, ezért a csatlakozást követően nem minősül alkalmazandónak.

66.

»Portfóliótisztítás, 1998. december«: Ezt az intézkedést 1998. decemberében hozták, és a kötvényeket 2001. januárjában teljes összegben visszafizették. Az intézkedés nem eredményezhet további kötelezettséget a Magyar Köztársaság számára, ezért a csatlakozást követően nem minősül alkalmazandónak.

67.

»Mentesség a törvényes hitelezési és befektetési korlátok alól, 1999. április«: A hitelezési és befektetési korlátok alóli mentesség 2000. júniusában lejárt. Az intézkedés nem eredményezhet további kötelezettséget a Magyar Köztársaság számára, ezért a csatlakozást követően nem minősül alkalmazandónak.

68.

»A Postabank konszolidációs megállapodás szerinti kötelezettségeinek elengedése, 2001. november«: A Postabank konszolidációs megállapodás szerinti kötelezettségeinek elengedése 2001. végén lejárt. Az intézkedés nem eredményezhet további kötelezettséget a Magyar Köztársaság számára, ezért a csatlakozást követően nem minősül alkalmazandónak.

69.

»Felmentés a nyitott devizapozíció korlátja alól, 2001. október«: A nyitott devizapozíció korlátja alóli felmentés 2002. júniusában lejárt. Az intézkedés nem eredményezhet további kötelezettséget a Magyar Köztársaság számára, ezért a csatlakozást követően nem minősül alkalmazandónak.

70.

»Kizárólagosság a diákhitelek folyósításához szükséges számlanyitásra, 2001. szeptember«: A diákhitelek folyósításához szükséges számlanyitásra szóló kizárólagosság 2003. januárjában megszűnt. Az intézkedés nem eredményezhet további kötelezettséget a Magyar Köztársaság számára, ezért a csatlakozást követően nem minősül alkalmazandónak.

71.

»Kártérítés, 2003. október«: A magyar kormány a Postabank privatizációja keretében a részvényvásárlási megállapodás 2003. október 20-i megkötését követő legkésőbb öt éven belül kártérítést kínált a vevőnek a Postabank ellen felmerülő esetleges, meghatározott vagy ismeretlen peresített követelésekből esetlegesen származó fizetési kötelezettségekre.

72.

A 38. pontban említett esetleges peresített követelésekre szóló kártérítés a bejelentésben megjelölt három, világosan meghatározott tételre korlátozódik. Ezek a tételek egyedi követelések, amelyek a következő jellemzőkkel bírnak: i. olyan eseményekhez kötődnek, amelyek a garancia megadásának időpontját megelőzően történtek; ii. egy vagy több meghatározott személy kezdeményezte, vagy kezdeményezheti, iii. a magyar állam korlátozott és előre meghatározott pénzügyi kötelezettségét eredményezhetik, iv. csak a meghatározott tárgyra, illetve tárgyakra vonatkoznak; és v. csak egy adott határidőn belül indíthatók. Mivel a követelések ismertetése és bejelentése a csatlakozás előtt megtörtént, további követelések ezen a címen nem nyújthatók be, az esetleges peresített követelésekre szóló kártérítés a csatlakozást követően nem minősül alkalmazandónak.

73.

A 38. pontban említett ismeretlen követelésekért járó kártérítés a részvényvásárlási megállapodás külön rendelkezése. A csatlakozás időpontjában létezett ugyan néhány meghatározott, ezen rendelkezés alá tartozó tétel, ez a kártérítés azonban lehetőséget biztosít arra, hogy a csatlakozásig világosan meghatározott követeléseken túl további követelések merülhessenek föl. Ezen az alapon a Bizottság úgy ítéli meg, hogy az ismeretlen követelésekért járó kártérítés tekintetében a Magyar Köztársaság maximális kötelezettségét korlátozó teljes felső határ ellenére ennek a kártérítésnek a vonatkozásában a kockázat nincs megfelelő mértékben meghatározva és azonosítva. Amiatt, hogy nincsenek feltüntetve az olyan egyedi peresített eljárások vagy jogviták, amelyek ezen kártérítés alapján jövőbeli kifizetéseket eredményezhetnek, valójában nem lehet az ilyen kifizetéseket a csatlakozást megelőzően azonosított konkrét eseményekhez kötni. Következésképpen a Postanbanknak nyújtható támogatás köre és összege a jövőben változhat, azt jelenleg nem lehet meghatározni. Az ismeretlen követelésekért járó kártérítés tehát a csatlakozást követően is alkalmazandónak minősül.

1.4.   Következtetések

74.

A Bizottság úgy ítéli meg, hogy a következő intézkedések a csatlakozást követően nem minősülnek alkalmazandónak: »Alárendelt kötvények, 1995. április«, »Tőkeemelés, 1995. szeptember«, »Alárendelt kötvények, 1996. március«, »Alárendelt kötvények, 1996. július«, »Kötelező tartalék képzésének előírása alóli mentesség, 1997. március«, »Az állam által nyújtott készfizető kezességvállalás, 1997. április«, »Eszköz swap, 1997. szeptember«, »Tőkeemelés, 1997. június«, »Alárendelt kötvények, 1997. december«, »Tőkeemelés, 1998. május«, »Tőkeátcsoportosítás, 1998. december«, »Portfóliótisztítás, 1998. december«, »Mentesség a törvényes hitelezési és befektetési korlátok alól, 1999. április«, »A Postabank konszolidációs megállapodás szerinti kötelezettségeinek elengedése, 2001. november«, »Felmentés a nyitott devizapozíció korlátja alól, 2001. október«, »Kizárólagosság a diákhitelek folyósításához szükséges számlanyitásra, 2001. szeptember«, »Esetleges peresített követelésekért járó kártérítés, 2003. október«.

75.

A Bizottság úgy ítéli meg, hogy az »Ismeretlen követelésekért járó kártérítés, 2003. október« a csatlakozást követően is alkalmazandó, ezért vizsgálni fogja, hogy a kártérítés állami támogatást jelent-e, és amennyiben igen, értékeli annak a közös piaccal való összeegyeztethetőségét.

2.   Állami támogatás az EK-Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése értelmében

Állami forrásokon keresztül biztosított egyedi előny

76.

Az EK-Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése szerint állami támogatás áll fenn, amikor valamely tagállam által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott támogatás bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, és érinti a tagállamok közötti kereskedelmet.

77.

A magyar hatóságok állítása szerint a magyar kormány a Postabank privatizációja keretében minden ajánlattevőnek ugyanazokat a javasolt szerződéses feltételeket ajánlotta, a jogvita esetére szóló kártérítést is beleértve.

78.

A Támogatásokat Vizsgáló Irodának a bejelentésben szereplő állítása szerint a Postabank privatizációja teljesítette a Bizottság által a nyitott, átlátható és megkülönböztetésmentes pályázati eljárások lebonyolítására megállapított feltételeket. A pályázati eljárás eredményeként a Postabankot a legmagasabb ajánlatot tevő pályázónak adták el. A Támogatásokat Vizsgáló Iroda azt állítja, hogy az eladó részéről per esetére nyújtott kártérítés szabványos feltétel a kereskedelmi adásvételi szerződésekben, és megállapította, hogy a kártérítés nem jelent támogatást, hiszen a magánszektorban működő gondos piaci szereplő hasonló körülmények között hasonló kötelezettséget vállalna. A Támogatásokat Vizsgáló Iroda ezen az alapon fenntartja, hogy a Postabank privatizációjával összefüggésben biztosított kártérítés kiállja a magánbefektetői próbát.

79.

A Bizottság úgy ítéli meg, hogy az állam a kártérítésnyújtással olyan költségeket vállalt át, amelyeket egyébként a bank viselt volna. A Bizottság megjegyzi, hogy a kártérítés a magyar hatóságok részéről elhatározott és a Postabank átalakítására irányuló beavatkozások sorában az utolsó intézkedést jelentette. Következésképpen amikor a magyar hatóságok magatartása a magánszektor piacgazdasági befektetői próbája tükrében kerül vizsgálatra, a kártérítés nem ítélhető meg elszigetelten, a korábbi beavatkozásoktól elkülönítve.

80.

A Postabanknak az állam által 1998. decemberében végrehajtott feltőkésítésének (6) a célja az volt, hogy felkészítse a Postabankot a szerkezetátalakításra és a magánosításra. A magyar hatóságok a privatizációt az életképesség helyreállítása szempontjából alapvetően fontos követelménynek tekintették. A részben pénzügyi, részben szabályozási (7) támogatási intézkedések a későbbiekben is fenntartották a bank működőképességét és lehetővé tették a privatizációt.

81.

Ezek között a körülmények között a Postabank átalakítása érdekében hozott intézkedések piaci megfelelőségének az állami támogatások szempontjából való megítéléséhez a beavatkozások összességét kell figyelembe venni. Az állam által viselt költségek (és a Postabank által ebből következően élvezett gazdasági haszon) számításának ki kell terjednie a magyar hatóságok által a bank mérlegének az értékesítést megelőző »megtisztítására« csakúgy, mint az értékesítés keretén belül hozott intézkedésekre.

82.

Ennek megfelelően a Bizottság az adott esetben úgy véli, hogy valamennyi intézkedést figyelembe kell venni, kezdve a Postabank szerkezetátalakításra és privatizációra való felkészítését célzó, 1998 végén végrehajtott tőkeemelésétől (8), a privatizációig elfogadott intézkedéseken keresztül a bank értékesítésének keretében elhatározott intézkedésekig (az érintett intézkedések részletes ismertetését illetően lásd ezen határozat 1. táblázatát és III. szakaszát).

1. táblázat:   A Postabank javára hozott intézkedések

Tétel

Dátum

Összeg

Tőkeemelés

1998. december

152 milliárd forint

Portfóliótisztítás

1998. december

Gazdasági kihatás nélkül (9)

A Postabank konszolidációs megállapodás szerinti kötelezettségeinek elengedése

2001. november

 2,7 milliárd forint (10)

Privatizációs eladási ár

 2003. október

101,3 milliárd forint

Negatív ár

 

53,4 milliárd forint  (11)

83.

A Bizottság megjegyzi, hogy az életképesség privatizáción keresztüli helyreállításának 1998 óta soha nem volt feltétele a »pozitív« ár megvalósítása a magyar kormány számára. Ezt megerősítik egy jövőbeli eladási célár pontos meghatározásának hiányában bevezetett intézkedések. Valójában a 2003-as értékesítés során elért »jó«-nak tekintett ár sem volt elegendő a ténylegesen felmerült költségek és a vállalt kockázatok fedezésére. Az érintett intézkedések összegződésének eredményeként az értékesítésnél hozzávetőlegesen 53,4 milliárd forint teljes negatív ár keletkezett.

84.

A magánbefektetői próba szerint azt szükséges vizsgálni, hogy egy állami befektetőhöz hasonlítható méretű magánbefektető ahhoz hasonló körülmények között, mint amelyek abban az időpontban fennálltak, amikor a Postabank szerkezetátalakításának szükségessége felmerült, nyújtott volna-e a fentiekben említett összegben tőke- vagy egyéb pénzügyi támogatást, ideértve a privatizációs szerződésben kínált kártérítést is. Bár annak a magánbefektetőnek a magatartásának, akivel a gazdaságpolitikai célokat követő állami befektető beavatkozását össze kell vetni, nem feltétlenül kell megfelelnie egy olyan átlagos befektető magatartásának, aki viszonylag rövid időn belüli nyereség realizálásának céljából valósít meg tőkekihelyezést, mégis legalább egy olyan magánholding-társaságra vagy magán vállalkozási csoportra jellemzőnek kell lennie, amelyik strukturális – általános vagy ágazati – politikát folytat és amelyet a hosszú távú nyereségesség kilátása vezérel (12).

85.

A piacgazdasági magánbefektető elvével összhangban rendes piaci feltételek mellett működő racionális befektető tisztán kereskedelmi alapon nem nyújtott volna hozzájárulást, illetve nem tett volna pénzügyi vállalást egy gyengélkedő banknak, ha nem lettek volna konkrét és ésszerű várakozásai azt illetően, hogy azt olyan áron tudja értékesíteni, amely meghaladja a bankba injektált pénzeszközök összességét és az ebben a tekintetben (bármilyen formában) felmerülő kötelezettségeket. Amint azt az Európai Bíróság egyik nemrégiben hozott határozatában kimondja, »annak megállapításához, hogy [vállalkozás] privatizációja magában foglal-e állami támogatással kapcsolatos elemeket, azt kell megvizsgálni, hogy a közszférát irányító testületekhez hasonlítható méretű magánbefektető hasonló körülmények között vállalt-e volna hasonló arányú tőkehozzájárulást a vállalkozás értékesítésével kapcsolatban vagy inkább a felszámolása mellett döntött volna« (13).

86.

Továbbá, ahogy arra az Elsőfokú Bíróság egy másik közelmúltbeli ügyben rávilágított, »rendes körülmények között egy magánbefektető nem elégszik meg csupán azzal a ténnyel, hogy egy befektetés nem okoz a számára veszteséget, illetve csak korlátozott mértékű nyereséget termel. Befektetésével az adott körülményeknek megfelelően, valamint rövid-, közép- és hosszú távú érdekeinek kielégítése szerint a lehető legnagyobb méltányos megtérülést igyekszik elérni még akkor is, ha olyan vállalkozásba fektet, amelynek már részvényese« (14).

87.

Amint arra az Európai Bíróság egy másik ügyben rámutatott, »strukturális politikát követő és a hosszú távú életképesség kilátása által vezérelt magánbefektető ésszerűen nem engedheti meg magának, hogy több évnyi folyamatos veszteséget követően olyan tőkehozzájárulást tegyen, amely nemcsakhogy gazdasági értelemben költségesebbnek bizonyul, mint az eszközök értékesítése, hanem ráadásul a vállalkozás értékesítéséhez kapcsolódik, ami még a hosszú távú nyereség reményét is megszünteti« (15).

88.

Ezért úgy tűnik, hogy a magyar állam olyan pénzeszközöket biztosított a Postabanknak és olyan kártérítést kínált, amelyet magánbefektető rendes körülmények között, tisztán kereskedelmi feltételek alkalmazása mellett, politikai, valamint társadalmi-gazdasági természetű megfontolásokat figyelmen kívül hagyva nem biztosított volna. Valójában, ahogy azt a Bíróság határozataiban következetesen kimondta, egyértelmű megkülönböztetést kell tenni azon kötelességek között, amelyeket az államnak egy vállalat részvénytőke-tulajdonosaként, illetve közhatóságként vállalnia kell (16).

89.

A Bizottság által jelenleg vizsgált intézkedések összességét a bank leendő privatizációja figyelembevételével hozták és hajtották végre; ez tehát minden hosszú távú nyereséggel kapcsolatos reményt kizár. Így tehát egy magánbefektető csak azért döntött volna a vállalat felszámolása helyett a szerkezetátalakítás mellett, ha a szerkezetátalakítási célból a bankba fektetett pénzeszközök teljes összegénél magasabb eladási árra számíthat. A magyar kormány azonban semmivel sem támasztotta alá azt, hogy ilyen várakozás az adott időpontban létezett volna, főleg nem, hogy az konkrét és hitelt érdemlő adatokon alapult volna.

90.

A fenti megfontolások alapján úgy tűnik, hogy az 1998. decembere óta a Postabank szerkezetátalakításának és privatizációjának elősegítése céljából hozott állami intézkedések összessége, amelynek része az ismeretlen követelésekért járó kártérítés is, nem állja ki a magánbefektető próbáját. Úgy tűnik tehát, hogy az intézkedések részét képező, ismeretlen követelésekért járó kártérítés állami forrásokon keresztül előnyt biztosít egy adott vállalkozás számára.

A verseny torzítása és a kereskedelemre gyakorolt hatás

91.

2003 végén a Postabank a hetedik legnagyobb bank és egyben egy jelentős lakossági bank Magyarországon, amely a harmadik legnagyobb – 113 fiókból álló – országos hálózattal rendelkezik, és amely a szolgáltatásait 3 200 postahivatalban is kínálja. A szóban forgó intézkedések idejének teljes tartama alatt zajlott kereskedelem Magyarország és az EU között, ideértve a magyar bankágazatban működő jelentős számú EU-s bankot is. A Postabank tehát olyan piacon működik, ahol zajlik a tagállamok között kereskedelem. Ha a Postabankot felszámolás alá vonták volna, az adott időszakban Magyarországon befektetéseket kereső más európai bankok kétségkívül képesek lettek volnak megszerezni azt az üzleti tevékenységet, amit a Postabank vélhetően elveszített volna. Mindezek fényében a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a kártérítési kikötés torzíthatja a versenyt és hatással lehet a tagállamok közötti kereskedelemre.

92.

Úgy tűnik tehát, hogy az ismeretlen követelésekért járó kártérítés, amely része a magyar hatóságok által 1998 decembere óta a Postabank szerkezetátalakításának és privatizációjának elősegítése céljából hozott intézkedéseknek, az EK-Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése értelmében állami támogatást képez.

3.   Eltérések az EK-Szerződés 87. cikkének (2) és (3) bekezdése alapján

93.

Az ideiglenes eljárás alapján a Bizottságnak csak azon támogatási intézkedések tekintetében rendelkezik eljárás indítására vonatkozó jogkörrel, amelyek a csatlakozást követően is alkalmazandónak minősülnek.

94.

A bejelentett, ismeretlen követelésekért járó kártérítés a csatlakozást követően is alkalmazandónak minősül, és úgy tűnik, hogy az EK-Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése értelmében állami támogatást képez. A Bizottságnak tehát az EK-Szerződés 87. cikkének (2) és (3) bekezdése értelmében összeegyeztethetőségi vizsgálatot kell indítania. Tekintve, hogy az ismeretlen követelésekért járó kártérítés a magyar hatóságok által a Postabank szerkezetátalakításának és privatizációjának elősegítése céljából hozott intézkedések összességének része, a Bizottság összeegyeztethetőségi vizsgálatának figyelembe kell vennie az ebben az összefüggésben hozott különböző állami intézkedéseket.

95.

Fontos azonban megjegyezni, hogy jóllehet az 1998. december óta hozott valamennyi intézkedést az állami támogatás meglétének és a »csatlakozást követően is alkalmazandó« intézkedések összeegyeztethetőségének vizsgálata céljából összességében vizsgálják, a Bizottság jogköre alapján indítható eljárások az utóbbi intézkedésekre korlátozódnának.

96.

Úgy tűnik, hogy az EK-Szerződés 87. cikkének (2) bekezdésében szereplő mentességek erre az esetre nem vonatkoznak, mert a támogatási intézkedések egyrészt nem szociális jellegűek, másrészt nem is magánszemély fogyasztóknak nyújtják őket, nem természeti csapások vagy rendkívüli események által okozott károk helyreállítását szolgálják, és nem is a Németországi Szövetségi Köztársaság által a Németország felosztása által érintett egyes területek gazdaságának nyújtott támogatásáról van szó. A további mentességeket az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének a), b) és c) pontja rögzíti.

97.

A támogatás elsődleges célja egy nehéz helyzetben levő vállalkozás hosszú távú életképességének helyreállítása. A magyar hatóságok az intézkedéseket egy gyengélkedő bank átalakítását célzó szerkezetátalakítási támogatásként jelentették be. Az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének c) pontja alapján a Bizottság engedélyezhet az egyes gazdasági ágazatok fejlődését előmozdító állami támogatást, amennyiben az ilyen támogatás nem befolyásolja hátrányosan a kereskedelmi feltételeket a közös érdekkel ellentétes mértékben.

3.1.   Intervenciós és szerkezetátalakítási iránymutatások

98.

Az intervenciós és szerkezetátalakítási támogatásnak az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének c) pontja szerinti összeegyeztethetőségi feltételeit a közösségi iránymutatások rögzítik. A nehéz helyzetben levő cégek megmentésére és szerkezetátalakítására nyújtott állami támogatásokról szóló jelenlegi közösségi iránymutatások (17) (»2004-es iránymutatások«) 2004. október 10-én léptek hatályba. Az ezen iránymutatások közzététele előtt nyújtott támogatásokra vonatkozóan a nehéz helyzetben levő cégek megmentésére és szerkezetátalakítására nyújtott állami támogatásokról szóló előző közösségi iránymutatások (18) (»1999-es iránymutatások«) rögzítik azokat a feltételeket, amelyek mellett az ilyen támogatás összeegyeztethetőnek minősül (19).

99.

A Postabank konszolidációs megállapodás szerinti kötelezettségeinek elengedéséről 2001. novemberében született döntés, a részvényvásárlási megállapodást (amely tartalmazza a kártérítési rendelkezést, nevezetesen az itt vizsgált ismeretlen követelésekért járó kártérítést) pedig 2003. október 20-án írták alá. A Bizottság tehát úgy ítéli meg, hogy ezen intézkedések vizsgálatára az 1999-es iránymutatások vonatkoznak.

3.2.   Mentőöv

100.

Az iránymutatásokban szereplő meghatározás szerint a mentőöv olyan intézkedéseket jelent, amelyek ideiglenesen fenntartják egy cég helyzetét, amelynek pénzügyi helyzetében számottevő romlás mutatkozik. Általában véve ezeknek az intézkedéseknek az időtartama nem lépheti túl a hat hónapot. Mivel a vizsgált intézkedések hat hónapot meghaladó időtartamra terjednek, a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a vizsgált támogatás az iránymutatások értelmében nem minősül mentőövnek.

3.3.   Szerkezetátalakítási támogatás

101.

A szerkezetátalakítási támogatási intézkedések összeegyeztethetőségének az 1999-es iránymutatások értelmében végzett vizsgálatakor a következő feltételeknek kell teljesülniük: életképesség helyreállítása, minimálisra szorítkozó támogatás, valamint a verseny indokolatlan torzulásának elkerülése.

Egy cég jogosultsága

102.

Az 1999-es iránymutatások szerint egy cég akkor van nehéz helyzetben, ha saját forrásaiból, a szükséges pénzeszközök részvényesek bevonásával történő előteremtésével, illetve kölcsönfelvétellel nem képes talpra állni.

103.

A Postabank megalapítása óta nem rendelkezett elegendő tőkével, és 1997–98-ban súlyos gondokkal küzdött. 1997. áprilisában néhány nap leforgása alatt a betétesek hozzávetőlegesen 70 miliárd forintot vontak ki, ezt követően került sor a bank óriási veszteségeinek nyilvánosságra hozatalára, így a bankot az azonnali likviditáshiány fenyegette. A Postabanknak már ezt megelőzően is régóta nehézségei voltak, de ezek csak 1997–1998-ban váltak igazán láthatóvá. Mindezek alapján megállapítható, hogy a Postabank az adott időpontban állami beavatkozás nélkül képtelen lett volna talpra állni.

104.

Azt a támogatást azonban, amit az ismeretlen követelésekért járó kártérítés jelent, 2003-ban nyújtották. A magyar hatóságok állítása szerint »a Postabank jó pénzügyi egészségben levő, életképes vállalkozás volt, amikor a kormány megerősítette a bank privatizációja iránti szándékát« (20) 2003-ban.

105.

A Bizottság a magyar hatóságok által benyújtott információ alapján megjegyzi, hogy a bank tőkeszerkezete és helyzete 2002-ben stabilizálódott. A bank tőkéje a műveletekhez elegendő volt és megfelelt a vonatkozó törvényi és szabályozási követelményeknek (a tőkemegfelelőségi mutató 2002-ben 9,34 %, 2003-ban 10,35 % (21) volt). A jövedelmezőség 2001-ben és 2002-ben lassan javult, bár továbbra is viszonylag gyenge. 2003-ban a bank 20,6 millió eurós veszteséget könyvelt el (22). Ez azonban elsősorban a szerkezetátalakítási és integrációs költségeknek tudható be, ami ennek megfelelő befolyással volt a végső eredményre. 2003-ban a nettó kamathozam 16,7 %-kal nőtt, noha a Postabank költség/jövedelem aránya még így is a magyar nagybankok átlaga fölött volt.

106.

Ezért a Bizottságnak kétségei vannak abban a tekintetben, hogy a privatizáció idején további szerkezetátalakítási támogatásra lett volna szükség.

107.

A Bizottság megítélése szerint a Postabank 1997-ben és 1998-ban nehéz helyzetben levő vállalat volt. A fentiekben kifejtett okoknál fogva azonban a Bizottságnak kétségei vannak azt illetően, hogy a Postabank 2003-ban is nehéz helyzetben levő vállalatnak minősült volna, akkor, amikor a kártérítés nyújtására sor került, és hogy az ismeretlen követelésekért járó kártérítésben rejlő támogatási elem szükséges lett volna a bank szerkezetátalakításához.

Az életképesség helyreállítása

108.

Ahhoz, hogy a szerkezetátalakítási támogatás az iránymutatások értelmében összeegyeztethetőnek minősüljön, a szerkezetátalakítási tervnek tartalmaznia kell a hosszú távú életképesség ésszerű időtartamon belüli helyreállításához és a cég szanálásához szükséges eszközöket. Ennek a jövőbeli működési feltételek reális feltételezésére kell alapulnia.

109.

Jóllehet az intézkedések vizsgálata utólagosan történik, a Bizottságnak azt a helyzetet kell vizsgálnia, amikor a támogatás odaítélésére sor került, és mérlegelnie kell, hogy abban az időpontban a helyreállítás megvalósítható volt-e.

110.

A kártérítés a Postabank átalakítására irányuló beavatkozások sorában az utolsó láncszemet jelentette. A magyar hatóságok által a bejelentés részeként benyújtott szerkezetátalakítási terv az állam által a Postabank javára hozott intézkedéseket 1994–2001 közötti időszakban három szakaszban ismerteti.

111.

A Bizottság megjegyzi, hogy a magyar hatóságok ismertetésében az intézkedések, bár ugyanazt, a Postabank szerkezetátalakítását és privatizációját célozzák, egymással össze nem függőnek is tekinthetők. Úgy tűnik, hogy a Postabankot illető állami részvételt az ad hoc intézkedések jellemzik, amelyek – bár részét képezik a beavatkozások sorozatának – önálló választ nyújtottak a Postabank egyes nehézségeire azok felmerülésekor. Ennek az is az oka, hogy a Postabank veszteségei az eredeti várakozásokhoz képest magasabbak voltak. A hatalmas veszteségeket feltáró 1998-as pénzügyi vizsgálatot követően a bank az összeomlás szélén állt. Így a Postabank helyzetének rendezéséhez, valamint életképessége biztosításához további intézkedések szükségessége merült fel. A kormány először feltőkésítéssel avatkozott be, miáltal a bank 99,9 %-os részvénytulajdonosává vált, majd a privatizációra való felkészítés érdekében támogatta a banknak az újonnan kinevezett vezetés alatt végzett szerkezetátalakítását. Egy 2001-es meghiúsult privatizációs kísérletet követően a Postabank privatizációjára végül 2003-ban került sor, amikor a kormány eladta 99,9 %-os részesedését az Erste Banknak.

112.

A magyar hatóságok által benyújtott szerkezetátalakítási terv a Postabank privatizációjáig progresszíven elfogadott intézkedések utólagos leírásának és elemzésének tűnik. A Bizottságnak ezért kétségei vannak azt illetően, hogy 1998-ban létezett a Postabank szerkezetátalakítására vonatkozó egységes és összefüggő terv, amelynek részét képezte a kártérítés.

113.

Kétséges továbbá az is, hogy az ismeretlen követelésekért járó kártérítés megfelel az »egyszeriség« feltételének, tekintettel arra, hogy más intézkedéseket jóval a privatizáció előtt hoztak meg.

114.

Ezenfelül a magyar hatóságok állítása szerint a Postabank életképes és pénzügyi szempontból egészséges volt, ezért joggal lehet érvelni, hogy további szerkezetátalakítási támogatásra nem volt szükség. Amennyiben ez a helyzet, akkor úgy tűnik, hogy az ismeretlen követelésekért járó kártérítés mesterséges előnyt biztosít egy már életképes vállalatnak.

115.

A Bizottságnak a fenti megfontolások alapján komoly kétségei vannak azt illetően, hogy szerkezetátalakítási terv körén belül nyújtott, az ismeretlen követelésekért járó kártérítésben rejlő támogatási elem teljesíti az 1999-es iránymutatásokban rögzített összeegyeztethetőségi feltételeket.

Minimálisra szorítkozó támogatás

116.

A támogatás összegét és intenzitását szigorúan a cég szerkezetátalakítását lehetővé tevő s minimumra kell korlátozni. Elvárás továbbá, hogy a támogatás kedvezményezettjei saját forrásból vagy külső kereskedelmi finanszírozás útján számottevően hozzájáruljanak a szerkezetátalakításhoz.

117.

Annak biztosítása céljából, hogy a Postabank hozzájáruljon saját szerkezetátalakításának költségéhez, az 1998. december 30-án aláírt konszolidációs megállapodás arra kötelezte a Postabankot, hogy a konszolidáció alá eső eszközökkel kapcsolatos céltartalékok felszabadulásából származó bevételek 90 %-át utalja át a Pénzügyminisztériumnak. A Postabank a konszolidációs megállapodás alapján 1999-ben 931 millió forint készpénzátutalást teljesített. A 2000. évre a konszolidációs megállapodással kapcsolatos kötelezettségek 3 208,8 millió forintot tettek ki, amelyből a Postabank 488 millió forintot fizetett meg. Az Országgyűlés a Postabank akkori tőkemegfelelőségi mutatóinak stabilizálása érdekében 2 720,2 millió forint összegben elengedte a Postabanknak a konszolidációs megállapodás alapján az állam felé fennálló kötelezettségeit.

118.

2003. júliusában kormányhatározat (23) hatalmazta fel a Pénzügyminisztériumot a konszolidációs megállapodás 2003. december 31-i megszüntetésének megszervezésére és a részvényvásárlási megállapodásban olyan rendelkezések kikötésére, miszerint amennyiben egyes befektetéseket úgy értékesítenek, hogy az értékvesztés meghaladja az 500 millió forintot, a Postabank az eszközeladásból származó nyereség egy adott százalékát átutalja az ÁPV Rt.-nek.

119.

Ebben a stádiumban a Bizottságnak nem áll a rendelkezésére információ az új tulajdonos által viselt szerkezetátalakítási költségekről. A Postabank megvásárlója, az Erste Bank által tett hozzájárulásokat illetően a Bizottság megjegyzi, hogy egy 2003-ban lebonyolított versenypályázatot követően a benyújtott ajánlatok közül az Erste Bank ajánlotta és fizette a legmagasabb, 101,3 milliárd forintos árat. Tekintve azonban a Postabank számára a privatizációra való felkészítés érdekében nyújtott támogatást, az értékesítés számottevő, mintegy 53,4 milliárd forintos negatív árat eredményezett.

120.

Továbbá, a magyar hatóságok által biztosított információ alapján a Postabank tőkemegfelelőségi mutatója 1998-ban 17,42 %, 1999-ben 11,3 %, 2000-ben 15,68 %, 2001-ben 11,05 %, 2002-ben 9,34 %, 2003-ban pedig 10,35 % (24) volt. A tőkemegfelelőségi mutatók magasnak tűnnek, és azt látszanak jelezni, hogy a Postabanknak nyújtott támogatás nem korlátozódott a minimálisra.

121.

Ezért a Bizottságnak kétségei vannak azt illetően, hogy a támogatás a minimálisra szorítkozott, és hogy a támogatás kedvezményezettje számottevően hozzájárult a Postabank teljes szerkezetátalakítási költségeihez.

A verseny indokolatlan torzulásának elkerülése

122.

Az iránymutatások értelmében további feltételt jelent az, hogy intézkedéseket kell hozni a konkurenciára gyakorolt kedvezőtlen hatások a lehető legnagyobb mértékű ellensúlyozására.

123.

A magyar hatóságok állítása szerint a szerkezetátalakítási terv keretén belül megvalósított intézkedéseket a Postabank nem használta agresszív hitelpolitika folytatására, tevékenységei bővítésére, piaci részesedése növelésére, illetve új tevékenységek finanszírozására, továbbá a bank piaci részesedésének alakulása hanyatlást, illetve stagnálást mutat (a teljes eszközállományhoz viszonyított aránya az 1998-as 5,7 %-ról 2002-re 3,7 %-ra esett).

124.

A magyar hatóságok állítása szerint a racionalizálási program eredményeként a Postabank-hálózat fiókjainak számát 134-ről (1998) 2003 végére 111-re csökkentették, az alkalmazottak számát pedig, ami 1998-ban 2 500 volt, 2003-ra 1 600-ra faragták le.

125.

Az iránymutatások értelmében a vállalat megfelelő piacon, illetve piacokon való jelenlétének kötelező korlátozása vagy csökkentése a konkurencia javát szolgáló ellensúlyozó tényezőt jelent, amelynek arányban kell lennie a támogatás torzító hatásaival, nevezetesen a cég viszonylagos jelentőségével a megfelelő piacon vagy piacokon (25).

126.

A Bizottság a fiókhálózat és a leányvállalatok racionalizálását a bank rendes racionalizálási programja részének tekinti. A magyar hatóságok nem tájékoztattak olyan intézkedésekről, amelyek a szerkezetátalakításhoz szükségesen túlmutatnak, és amelyeket a támogatás által okozott versenytorzulás ellensúlyozásának lehetne tekinteni. A Bizottság megjegyzi továbbá, hogy a privatizációt követően a fiókhálózat bővítését célzó és egyéb beruházásokat terveztek, ezért a kártérítés a vevő terjeszkedési stratégiáját látszik elősegíteni és támogatni. A Bizottságnak komoly kétségei vannak azt illetően, hogy a bank rendes racionalizálása az állami támogatási intézkedések által okozott versenytorzulások megfelelő kezelésére alkalmas, ellensúlyozó intézkedésnek tekinthető.

127.

Annak megállapításához, hogy a lehetséges ellensúlyozó intézkedések arányosak-e a támogatás által okozott versenytorzulással, a támogatás összegét kell figyelembe venni. A vizsgált esetben hatalmas összegű pénzügyi támogatást – amelynek része az ismeretlen követelésekért járó kártérítés – és számottevő szabályozási támogatást nyújtottak a Postabank javára.

128.

Ezen túlmenően a magyar hatóságok a Postabank szerkezetátalakításával összefüggésben olyan intézkedéseket is hoztak, amelyek a Postabank országos piaci helyzetét voltak hivatottak megerősíteni. A Posta az elmúlt 15 évben kulcsfontosságú partnert és elosztási csatornát jelentett a Postabank számára. 2002. decemberében a Postabank 10 éves stratégiai együttműködési megállapodást kötött a Postával elsősorban új banki termékek és szolgáltatások közös fejlesztésére és értékesítésére, szervezeti és üzleti szinergiák kiaknázására, a lakossági betétek volumenének növelésére és a nyereség közös növelésére.

129.

A magyar hatóságok állítása szerint a Postabank és a Posta közötti stratégiai együttműködési megállapodás teljes mértékben kereskedelmi jellegű és a Postabank a Postánál nem élvez kizárólagosságot a banki termékek és szolgáltatások fejlesztése és értékesítése tekintetében. A hatóságok valójában azzal érvelnek, hogy a Postán keresztül az OTP Bank termékeit és szolgáltatásait, valamint az államkötvényeket is árusítják.

130.

A Bizottság megjegyzi azonban, hogy a stratégiai együttműködési megállapodásban a következő szerepel (8. o., 10–11. bekezdés): »[…]«.

131.

A Bizottság úgy ítéli meg, hogy a stratégiai együttműködési megállapodás, amely része a magyar hatóságok által tett szerkezetátalakítási lépéseknek, erősíti a Postabank versenyhelyzetét a magyar piacon és előnyt biztosít a számára a közösen fejlesztett új termékek postai értékesítésére biztosított kizárólagosság révén.

132.

Ebből következően a Bizottságnak a benyújtott információ alapján komoly kétségei vannak azt illetően, hogy a magyar hatóságok által a 82. pontban említett támogatási elemekkel támogatott szerkezetátalakítási intézkedések, ideértve az ismeretlen követelésekért járó kártérítést, megfelelő ellensúlyozó intézkedést jelentenek.

Következtetés

133.

A jelen pillanatban úgy tűnik, hogy az ismeretlen követelésekért járó kártérítésben rejlő támogatási elem nem teljesíti a szükséges feltételeket ahhoz, hogy az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének c) pontjában meghatározott kivétel alkalmazható legyen.

4.   Az Európai Megállapodás 45. cikkének (2) bekezdése

134.

Az Európai Megállapodás 45. cikkének (2) bekezdése kimondja, hogy:

»A XIIa. mellékletben foglalt pénzügyi szolgáltatások tekintetében ez a Megállapodás nem csorbítja a felek jogát, hogy olyan intézkedéseket hozzanak, amelyek szükségesek a fél monetáris politikájának folytatásához vagy óvatossági alapon a befektetők, a pénzösszeget elhelyezők, a kötvény-birtokosok vagy más olyan személyek védelméhez, akikkel szemben letéteményesi kötelezettség áll fenn vagy pedig a pénzügyi rendszer stabilitásának és egészséges működésének biztosításához. Ezek az intézkedések saját vállalatokhoz és állampolgárokhoz viszonyítva nem tesznek megkülönböztetést a másik fél vállalataival és állampolgáraival szemben.«

135.

A Bizottságnak erős kétségei vannak azt illetően, hogy az Európai Megállapodás 45. cikkének (2) bekezdése a jelen esetben alkalmazható a Postabank javára nyújtott intézkedések igazolására.

136.

A Bizottságnak emellett azzal kapcsolatban is komoly kétségei vannak, hogy az Európai Megállapodás 45. cikkének (2) bekezdése egyáltalán alkalmazható-e állami támogatási intézkedésekre, hiszen az az Európai Megállapodás »letelepedési fejezetének« részét képezi, míg az állami támogatásokra vonatkozó rendelkezések az Európai Megállapodás 62. et seq. cikkében szerepelnek.

137.

A Bizottságnak továbbá kétségei vannak azt illetően, hogy az Európa-megállapodás 45. cikkének (2) bekezdésében rögzített feltételek teljesülnek. Az Európa-megállapodás 45. cikkének (2) bekezdése a monetáris politikát illető vagy prudenciális alapon engedélyez intézkedéseket. Hangsúlyozni kell, hogy az adott időpontban nem volt általános bankválság Magyarországon. A Bizottság úgy ítéli meg, hogy ezzel a lehetséges intézkedések egy pénzügyi felügyeleti hatóság által hozott, általános alkalmazási körrel bíró intézkedésekre korlátozódnak.

138.

A Bizottságnak mindenképpen komoly kétségei vannak azt illetően, hogy a magyar hatóságok által 1998. decembere óta a Postabank szerkezetátalakításának és privatizációjának elősegítése céljából hozott intézkedések, amelyeknek része az ismeretlen követelésekért járó kártérítés, szükségesek voltak az ezen rendelkezésben jelölt célok eléréséhez.

V.   Következtetés

A Bizottság ennek megfelelően a következőképpen határozott:

a Postabank és Takarékpénztár Rt. (jelenleg Erste Bank Hungary Rt.) javára hozott, a Magyar Köztársaság által a csatlakozási okmány IV. mellékletének 3. pontja értelmében az ideiglenes eljárás alapján bejelentett alábbi intézkedései a csatlakozást követően nem alkalmazandók: »Alárendelt kötvények, 1995. április«, »Tőkeemelés, 1995. szeptember«, »Alárendelt kötvények, 1996. március«, »Alárendelt kötvények, 1996. július„, »Kötelező tartalék képzésének előírása alóli mentesség, 1997. március«, »Az állam által nyújtott készfizető kezességvállalás, 1997. április«, »Eszköz swap, 1997. szeptember«, »Tőkeemelés, 1997. június«, »Alárendelt kötvények, 1997. december«, «Tőkeemelés, 1998. május«, »Tőkeátcsoportosítás, 1998. december«, »Portfóliótisztítás, 1998. december«, »Mentesség a törvényes hitelezési és befektetési korlátok alól, 1999. április«, »A Postabank konszolidációs megállapodás szerinti kötelezettségeinek elengedése, 2001. november«, »Felmentés a nyitott devizapozíció korlátja alól, 2001. október«, »Kizárólagosság a diákhitelek folyósításához szükséges számlanyitásra, 2001. szeptember«, »Esetleges peresített követelésekért járó kártérítés, 2003. október«.

Az »Ismeretlen követelésekért járó kártérítés, 2003. október« a csatlakozást követően is alkalmazandó. A jelen pillanatban úgy tűnik, hogy az ismeretlen követelésekért járó kártérítés állami támogatást jelent, és a Bizottságnak komoly kétségei vannak a közös piaccal való összeegyeztethetőségét illetően.

A fenti megfontolások fényében a Bizottság a csatlakozási okmány IV. melléklete 3 szakasza (1) bekezdésének c) pontja (2) és (3) bekezdése, valamint az EK-Szerződés 88. cikkének (2) bekezdésében megállapított eljárások alapján eljárva kifogást emel, hivatalos vizsgálati eljárástindít, és felszólítja a Magyar Köztársaságot, hogy ezen levél kézhezvételének időpontjától számított egy hónapon belül nyújtsa be az észrevételeit, amelyek segíthetik a Postabank és Takarékpénztár Rt. (jelenleg Erste Bank Hungary Rt.) javára hozott, ismeretlen követelésekért járó kártérítési intézkedés kivizsgálását.

A Bizottság kéri az Önök hatóságait, hogy a levél másolatát azonnal továbbítsák a támogatás lehetséges kedvezményezettjei részére.

A Bizottság felhívja a Magyar Köztársaság figyelmét, hogy az érdekelt feleket tájékoztatni fogja ezen levélnek és annak érdemi összefoglalásának az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzététele útján. A Bizottság az EFTA-tagországok közül az EGT-megállapodást aláíró országokban működő érdekelt feleket is értesíti az Európai Unió Hivatalos Lapjának EGT-kiegészítésében közzétett közlemény útján, valamint ezen levél másolatának megküldésével az EFTA Felügyeleti Hatóságát. A Bizottság felhívást intéz minden érdekelt félhez, hogy a közzététel időpontjától számított egy hónapon belül nyújtsa be észrevételeit.”


(1)  HL C 288., 1999.10.9., 2. o.

(2)  Árfolyam 2003 végén: EUR = HUF 253,4500

(3)  Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt.

(4)  Üzleti titok.

(5)  Az Elsőfokú Bíróság 2004. január 14-i ítélete a T-109/01. ügyben, Fleuren Compost kontra Bizottság, 74. bekezdés.

(6)  1155. számú kormányhatározat/1998.XII.9.

(7)  Mentesség a törvényes hitelezési és befektetési korlátok alól (1999. április), felmentés a nyitott devizapozíció korlátja alól (2001. október) és a diákhitelek folyósításához szükséges számlanyitásra vonatkozó kizárólagosság (2001. szeptember).

(8)  A Magyar Köztársaság Pénzügyminisztériumának 1999. február 23-i keltezésű levele Jonathan Faull igazgató részére, DG IV, 2-3. o.; A Magyar Köztársaság 1998. évi költségvetéséről szóló 1997. évi CXLVI. törvény módosítása, 6. bekezdés (11); Az Európai Bizottság ellenőrző jelentése: 1999. évi éves jelentés Magyarország előrehaladásáról a csatlakozás felé, 20. o.

(9)  A magyar hatóságok állítása szerint a tranzakció árkialakítása alapján az intézkedésnek nem volt a Postabankra kihatása.

(10)  Az 1998. december 30-án aláírt konszolidációs megállapodás arra kötelezte a Postabankot, hogy a konszolidáció alá eső eszközökkel kapcsolatos céltartalékok felszabadulásából származó bevételek 90 %-át utalja át a Pénzügyminisztériumnak. Az Országgyűlés a Postabank akkori tőkemegfelelőségi mutatóinak stabilizálása érdekében 2 720,2 millió összegben elengedte a Postabanknak a konszolidációs megállapodás értelmében az állam felé fennálló kötelezettségét.

(11)  A negatív árba nem tartozik a kártérítési megállapodás.

(12)  C-305/89. ügy, Bizottság kontra Olaszország [1991] ECR I-01603, 19–20. bekezdés.

(13)  C-334/99. ügy, Németország kontra Bizottság [2003] ECR I-1139, 133. bekezdés.

(14)  T-228/99 és T-233/99 egyesített ügyek, WestLB [2003] ECR II-435, 314. és 335. bekezdés.

(15)  Lásd C-278-80/1992 egyesített ügyeket, Spanyolország kontra Bizottság, [1994] ECR I-4103, 26. bekezdés; lásd még a T-152/99 ügyet, HAMSA kontra Bizottság [2002] ECR II-3049, 125–132. bekezdés.

(16)  C-334/99 ügy, Németország kontra Bizottság [2003] ECR I-1139, 134. bekezdés.

(17)  HL C 211., 2004.10.1., 2. o.

(18)  HL C 288., 1999.10.9., 2. o.

(19)  Lásd a 2004-es iránymutatások 104. bekezdését.

(20)  A magyar hatóságok bejelentése, A Postabank privatizációja, 2003, 97. bekezdés, 19. o.

(21)  Előzetes pénzügyi adatok.

(22)  Előzetes pénzügyi adatok.

(23)  2165/2003 (VII.22) kormányhatározat.

(24)  A Postabank előzetes pénzügyi adatai.

(25)  Az 1999-es iránymutatások 37. bekezdése.


19.3.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 68/27


Az EK-Szerződés 87. és 88. cikkében foglalt rendelkezések keretén belül az állami támogatások engedélyezése

Olyan esetek, amelyekkel kapcsolatban a Bizottság nem emel kifogást

(2005/C 68/04)

(EGT vonatkozású szöveg)

A határozat elfogadásának dátuma:

Tagállam: Hollandia

Támogatás száma: N 574/2004

Cím: Mentesítés a hulladék-adó alól a kotrási iszap esetében

Célkitűzés (ágazat): A környezet védelme, viziutak infrastruktúrája

Jogi alap: Artikel 17, eerste lid, van de Wet belastingen op milieugrondslag

Költségvetés: Mintegy 75 millió EUR (becslés 2004-re)

Időtartam: Korlátlan

Egyéb információ: A határozat bizalmas információt nem tartalmazó, hivatalos szövege megtalálható a következő weboldalon:

http://europa.eu.int/comm/secretariat_general/sgb/state_aids


19.3.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 68/28


Pont-multipont rendszerű szélessávú rádiófrekvenciák licenceinek odaítélése

Pont-multipont rendszerű szélessávú rádióhálózati frekvenciák licenceinek odaítélési eljárásai

(2005/C 68/05)

A „Ministero delle Comunicazioni della Repubblica Italiana” (az Olasz Köztársaság Hírközlési Minisztériuma) „Direzione Generale per i Servizi di Comunicazione Elettronica e di Radiodiffusione” igazgatósága ezúton pont-multipont rendszerű szélessávú rádióhálózati frekvenciák licenceivel kapcsolatos közbeszerzési eljárás indításáról tesz közzé értesítést a „Gazzetta Ufficiale della Repubblica Italiana”2005. február 24-i 45. száma második részében, „Foglio delle Inserzioni” (apróhirdetési rész) az „Autorità per le Garanzie nelle Comunicazioni”2004. június 23-i 195/04/CONS számú „Deliberation”-jának megfelelően.

A következő, egyes olasz régiók által fedett területeknek megfelelő földrajzi egységek vagy Trento és Bolzano autonóm provinciái által fedett területekre érvényes licencek szerezhetőek meg a következők szerint:

a)

spektrumforrások 24,5–26,5 GHz sávban: ezek egyenként 56 MHz-es egyedi blokkokból állnak az összekapcsolt spektrum mindegyik részére vonatkozóan, amelyek 28 MHz-eset meg nem haladó egységekben használhatóak fel és mindegyi földrajzi területen elérhetőek a következőkben meghatározott mennyiségekben:

6

:

Abruzzo, Basilicata, Calabria, Friuli Venezia Giulia, Valle d'Aosta;

5

:

Campania, Emilia Romagna, Lazio, Lombardia, Marche, Molise, Piemont, Puglia, Szardinia, Szicília;

4

:

Bolzano, Liguria, Toszkána autonóm tartományok, Trento autonóm tartomány;

3

:

Veneto;

b)

spektrumforrások 27,5–29,5 GHz sávban: ezek egyenként 112 MHz-es egyedi blokkokból állnak az összekapcsolt spektrum mindegyik részére vonatkozóan, amelyek 28 MHz-eset meg nem haladó egységekben használhatóak fel és mindegyik földrajzi területen elérhetőek.

40 naptári napnak kell eltelnie a felhívásnak a „Gazzetta Ufficiale della Repubblica Italiana”-ban történő megjelenése és a frekvenciaengedélyek megszerzésére irányuló pályázatok benyújtása között. A jelentkezések meg kell, hogy feleljenek a felhívásban és a pályázati dokumentációban meghatározott feltételeknek és eljárásoknak.

Az engedélyek elosztásával, az elosztandó frekvenciákkal, a részvételhez szükséges minősítéssel és eljárásokkal, a frekvenciaengedélyek elosztási díjaival és az engedményesekre háruló kötelezettségekkel kapcsolatosan további információt kérők tekintsék meg a felhívásban és a minisztérium weboldalán (www.comunicazioni.it) található pályázati dokumentációban található pályázati feltételeket.


19.3.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 68/29


Összefonódás előzetes bejelentése

(Ügyszám COMP/M.3687 – Johnson & Johnson/Guidant)

(2005/C 68/06)

(EGT vonatkozású szöveg)

1.

2005. március 15-én a Bizottság a Tanács 139/2004/EK (1) rendelete 4. cikke szerint olyan tervezett összefonódásáról kapott bejelentést, amely szerint a Johnson & Johnson („J&J”, Egyesült Államok) teljes irányítást szerez a Tanács rendeletének 3. cikke (1) bekezdése b) pontja szerint a Guidant Corporation („Guidant”, Egyesült Államok) felett részesedés vásárlása útján.

2.

Az érintett vállalatok üzleti tevékenysége a következő:

a J&J esetében: fogyasztói termékek, gyógyszerek, orvosi eszközök és diagnosztikák;

a Guidant esetében: a szív- és érrendszeri megbetegedések kezeléséhez használatos orvosi eszközök.

3.

A Bizottság, előzetes vizsgálatára alapozva megállapítja, hogy a bejelentett tranzakció a 139/2004/EK rendelet hatálya alá tartozhat. Ettől eltekintve, e kérdésről a Bizottság a végleges döntés jogát fenntartja.

4.

A Bizottság felkéri az érdekelt harmadik feleket, hogy az ügylet kapcsán esetleges észrevételeiket nyújtsák be a Bizottsághoz.

Az észrevételeknek a közzétételt követő 10. napon belül kell a Bizottsághoz beérkezniük. Az észrevételek beküldhetők a Bizottsághoz faxon (fax: (32-2) 296 43 01 vagy 296 72 44) vagy postai úton az alábbi hivatkozási számmal COMP/M.3687 – Johnson & Johnson/Guidant a következő címre:

Európai Bizottság

Verseny Főigazgatóság,

Fúziós Iktatási Osztály

J-70

B-1049 Bruxelles/Brussel


(1)  HL L 24., 2004.1.29., 1. o.