ISSN 1725-518X

Az Európai Unió

Hivatalos Lapja

C 53

European flag  

Magyar nyelvű kiadás

Tájékoztatások és közlemények

48. évfolyam
2005. március 3.


Közleményszám

Tartalom

Oldal

 

I   Információ

 

Tanács

2005/C 053/1

Hágai Program: a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének erősítése az Európai Unióban

1

2005/C 053/2

A Tanács határozata (2005. február 17.) a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) elnöke megbízatásának megújításáról

15

 

Bizottság

2005/C 053/3

Euro átváltási árfolyamok

16

2005/C 053/4

Bejelentett összefonódás engedélyezése (Ügyszám COMP/M.3702 – CVC/CSM) ( 1 )

17

2005/C 053/5

Állami támogatás – Németország – Állami támogatás: C 40/2004 (ex N 42/2004) – Az ingatlanforgalmazó társaságok ingatlan-átruházási adó alóli mentessége az új tartományokban – Felhívás észrevételek benyújtására az EK-Szerződés 88. cikke (2) bekezdésének megfelelően ( 1 )

18

 


 

(1)   EGT vonatkozású szöveg

HU

 


I Információ

Tanács

3.3.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 53/1


HÁGAI PROGRAM: A SZABADSÁG, A BIZTONSÁG ÉS A JOG ÉRVÉNYESÜLÉSÉNEK ERŐSÍTÉSE AZ EURÓPAI UNIÓBAN

(2005/C 53/01)

I.   BEVEZETÉS

Az Unió által tömörített államok népeinek egyik központi aggodalmára adott válaszként az Európai Tanács megerősíti, hogy elsődleges fontosságot tulajdonít a szabadságon, a biztonságon és a jogok érvényesülésén alapuló térség kialakításának.

Az elmúlt évek során az Európai Unió fokozott szerepet vállalt a rendőrségi, vám- és igazságügyi együttműködés biztosításában, valamint a menekültüggyel, a bevándorlással és a külső határok ellenőrzésével kapcsolatos összehangolt politika kialakításában. Ez a fejlődés folytatódni fog azáltal, hogy a Rómában 2004. október 29-én aláírt, az Európai Alkotmány létrehozásáról szóló szerződés szilárdabb alapokra helyezi a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló közös térséget. Ez a Szerződés, valamint a korábbi Maastrichti, Amszterdami és Nizzai Szerződések fokozatosan létrehoztak egy közös jogi keretrendszert a bel- és igazságügy terén, és egységbe rendezték ezt a politikai területet az Unió többi politikájával.

Az 1999. évi tamperei Európai Tanács óta az Unió bel- és igazságügyi politikája egy általános program keretében fejlődött. Még ha nem is valósult meg az eredeti célok mindegyike, sikerült átfogó és összehangolt haladást elérni. Az Európai Tanács üdvözli az első ötéves időszakban elért eredményeket: sikerült lefektetni a közös menekültügyi és bevándorlási politika alapjait, előkészíteni a határellenőrzés harmonizációját és továbbfejleszteni a rendőrségi együttműködést, továbbá jelentős haladást sikerült elérni a bírósági ítéletek és határozatok kölcsönös elismerésének elvén alapuló igazságügyi együttműködés alapmunkálataiban.

Az Európai Unió és tagállamai biztonságának védelme sürgetővé vált, különösen a 2001. szeptember 11-i egyesült államokbeli és a 2004. március 11-i madridi terrortámadások fényében. Európa polgárai joggal várják el az Európai Uniótól, hogy – az alapvető szabadságok és jogok tiszteletben tartásának biztosítása mellett – hatékonyabb, egységes szemlélet alapján közelítse meg az olyan határon átnyúló problémákat, valamint azok megelőzését, mint az illegális migráció, az emberkereskedelem és az embercsempészet, a terrorizmus és a szervezett bűnözés. Különösen a biztonság terén a belső és külső dimenziók összehangoltsága és koherenciája egyre fontosabbá válik, és továbbra is szigorúan szem előtt tartandó.

Öt évvel az Európai Tanács tamperei ülése után időszerű egy új menetrend kidolgozása annak érdekében, hogy az Unió felhasználhassa az eddigi eredményeket, és hatékonyan kezelhesse az előtte álló újabb kihívásokat. E célból fogadta el az Európai Tanács a hágai program nevet viselő többéves programot. A program tükrözi az Európai Alkotmány létrehozásáról szóló szerződésben megfogalmazott célkitűzéseket, és hozzájárul az Uniónak a szerződés hatálybalépésére való felkészítéséhez. A program figyelembe veszi a Bizottság értékelését (1), melyet az Európai Tanács 2004. júniusában hivatalosan üdvözölt, valamint az Európai Parlament 2004. október 14-én elfogadott ajánlását (2), különösen az EKSz. 67. cikk (2) bekezdésében előírt minősített többségi szavazásra és az együttdöntésre való áttérés tekintetében.

A hágai program célja az Unió és tagállamai közös képességeinek javítása az alapvető jogok, a minimális eljárásjogi biztosítékok és a jogérvényesítési lehetőség biztosítása terén, védelem biztosítása a rászoruló személyek számára a menekültekről szóló genfi egyezménnyel és más nemzetközi szerződésekkel összhangban, a migrációs hullámok szabályozása és az Unió külső határainak ellenőrzése terén, valamint a határokon átnyúló szervezett bűnözés elleni küzdelem és a terrorizmus fenyegetésének kiküszöbölése, az Europolban és az Eurojustban rejlő lehetőségek kiaknázása, a bírósági határozatok és tanúsítványok mind a polgári, mind a büntetőjogban történő kölcsönös elismerésének továbbvitele, továbbá a határon átnyúló vonatkozásokkal bíró polgári és családi ügyek peres eljárásaiban felmerülő jogi és bírósági akadályok megszüntetése érdekében. Polgáraink érdekében ezt a célkitűzést a Közös Menekültügyi Rendszer fejlesztésével, a bíróságokhoz való hozzáférés, valamint a rendőrség és az igazságügy gyakorlati együttműködésének javításával, a jogszabályok egymáshoz való közelítésével és a közös politikák fejlesztésével kell megvalósítani.

A közeljövőben kulcsfontosságú tényező lesz a terrorizmus megelőzése és visszaszorítása. Az e téren kialakítandó közös szemléletnek azon az elven kell alapulnia, hogy a nemzetbiztonság megőrzésekor a tagállamnak teljes mértékben figyelembe kell vennie az Unió egészének a biztonságát is. Továbbá felkérik az Európai Tanácsot, hogy 2004 decemberében hagyja jóvá az új, 2005–2012-es európai drogstratégiát, amellyel ez a program ki fog egészülni.

Az Európai Tanács megítélése szerint a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülése térségének erősítését célzó közös terv létfontosságú szerepet játszik a közösségek biztonságának, a kölcsönös bizalomnak és a jogállamiság érvényesülésének biztosításában az Unió egész területén. Ennélfogva az Unió egészén belül a szabadságot, a jog érvényesülését, a külső határok ellenőrzését, a belső biztonságot és a terrorizmus megelőzését egymástól elválaszthatatlannak kell tekinteni. A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség optimális szintű védelméhez mind uniós, mind nemzeti szinten multidiszciplináris, összehangolt fellépésre van szükség az illetékes bűnüldözési hatóságok, különösen a rendőrség, a vámügyi hatóságok és a határőrség között.

E program fényében az Európai Tanács felkéri a Bizottságot, hogy 2005-ben nyújtson be a Tanács számára egy olyan cselekvési tervet, amely a program céljait és prioritásait konkrét intézkedések formájában fogalmazza meg. A terv tartalmazza valamennyi intézkedés elfogadásának és végrehajtásának ütemezését is. Az Európai Tanács felkéri a Tanácsot, hogy gondoskodjon a különböző intézkedések tekintetében meghatározott ütemezés betartásáról. Továbbá felkéri a Bizottságot, hogy a hágai program végrehajtásáról éves jelentést nyújtson be a Tanács részére („eredménytábla”).

II.   ÁLTALÁNOS IRÁNYMUTATÁS

1.   Általános elvek

Az alábbiakban meghatározott program célja, hogy megfeleljen a polgárok által felvetett kihívásoknak és elvárásoknak. A program pragmatikus megközelítésen alapul, és a tamperei programból eredő, folyamatban lévő munkára, a jelenlegi cselekvési tervekre és az intézkedések első generációjának értékelésére épül. Egyúttal a szubszidiaritás, az arányosság, a szolidaritás, valamint a tagállamok különböző jogrendszerei és hagyományai tiszteletének általános elvein is alapul.

Az Európai Alkotmány létrehozásáról szóló szerződés (a továbbiakban: az alkotmányos szerződés) iránymutatással szolgált a célkitűzések szintjének meghatározásakor, a Tanács intézkedéseihez azonban mindaddig a meglévő Szerződések szolgáltatnak jogalapot, amíg az alkotmányos szerződés hatályba nem lép. Ennek megfelelően sor került a különböző politikai területek megvizsgálására annak meghatározása érdekében, hogy elkezdődhet-e az előkészítő munka és a tanulmányok készítése, azért, hogy az alkotmányos szerződésben meghatározott intézkedéseket azonnal végre lehessen hajtani, amint a szerződés hatályba lép.

Az Emberi Jogok Európai Egyezményében, valamint az alkotmányos szerződés II. részében rögzített alapjogi chartában, beleértve a magyarázó megjegyzéseket, valamint a menekültekről szóló genfi egyezményben biztosított alapvető jogokat maradéktalanul tiszteletben kell tartani. Ugyanakkor a többéves program célja az állampolgárok javát szolgáló valódi és jelentős fejlődés elérése a kölcsönös bizalom erősítése és a közös politikák előmozdítása terén.

2.   Az alapvető jogok védelme

A chartának az alkotmányos szerződésbe való beillesztése, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményhez való csatlakozás által az Unió – intézményeivel együtt – jogi kötelezettséget vállal arra, hogy tevékenységének minden területén nem csak tiszteletben tartja az alapvető jogokat, hanem aktívan elő is segíti azok tiszteletben tartását.

Ebben az összefüggésben, az Európai Tanács – emlékeztetve a rasszizmus, az antiszemitizmus és az idegengyűlölet valamennyi formájának ellenzése melletti, 2003 decemberében kifejezett szilárd elkötelezettségére – üdvözli a Bizottságnak a Rasszizmus és Idegengyűlölet Európai Megfigyelőközpontja megbízásának egy emberi jogi ügynökségre történő kiterjesztéséről szóló közleményét.

3.   Végrehajtás és értékelés

A Bizottság tamperei programról készített értékelése (3) egyértelműen rámutatott, hogy a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségben valamennyi intézkedéstípus esetében megfelelő és jól ütemezett végrehajtásra és értékelésre van szükség.

Létfontosságú, hogy az Európai Tanács 2005-ben olyan gyakorlati módszereket dolgozzon ki, amelyek valamennyi politikai területen biztosítják a jól ütemezett végrehajtást: a nemzeti hatóságok forrásainak bevonásával járó intézkedésekhez megfelelő terveket kell biztosítani, amelyek lehetővé teszik a hatékonyabb végrehajtást, továbbá a végrehajtás időtartamának szorosabb kapcsolatban kell állnia az adott intézkedés összetettségi fokával. A végrehajtás során a Bizottság által a Tanács részére készített rendszeres értékelő jelentések ösztönzőleg hatnának a tagállami intézkedésekre.

Az Európai Tanács véleménye szerint a valamennyi intézkedés végrehajtását, illetve hatásait kísérő értékelés kulcsfontosságú az uniós intézkedések hatékonysága szempontjából. A 2005. július 1-jétől készítendő értékeléseknek szisztematikusnak, objektívnek, pártatlannak és hatékonynak kell lenniük, ugyanakkor nem róhatnak túlzott közigazgatási terhet a nemzeti hatóságokra és a Bizottságra. Az adott intézkedés működésének megfigyelésére, és a végrehajtása és/vagy alkalmazása során felmerülő problémák orvoslását célzó javaslattételre kell irányulniuk. A Bizottság éves értékelő jelentést készít az elfogadott intézkedésekről, melyet a Tanácshoz nyújt be, és amelyről az Európai Parlamentet és a nemzeti parlamentet tájékoztatja.

Az Európai Tanács felkéri az Európai Bizottságot, hogy készítsen az Európai Parlamentnek és a nemzeti parlamenteknek az Eurojust tevékenységének értékelésében és az Europol tevékenységének alapos vizsgálatában játszott szerepével kapcsolatos javaslatokat, és azokat az alkotmányos szerződés hatályba lépését követően terjessze be.

4.   Felülvizsgálat

Mivel a program időtartama magában foglalja az alkotmányos szerződés hatálybalépésének időpontját, végrehajtásának felülvizsgálata hasznosnak tekinthető. Ezért az Európai Tanács felkéri a Bizottságot, hogy az alkotmányos szerződés hatálybalépésekor (2006. november 1.) tegyen jelentést az elért eredményekről, és fogalmazzon meg javaslatot a program szükséges kiegészítéseiről, tekintettel a hatálybalépés következtében megváltozó jogalapra.

III.   KONKRÉT IRÁNYMUTATÁSOK

1.   A SZABADSÁG ERŐSÍTÉSE

1.1.   Uniós polgárság

Az EU valamennyi polgárának a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való joga az uniós polgárság központi joga. Az uniós polgárság gyakorlati jelentőségét az e területre vonatkozó közösségi jogot kodifikáló, azt tisztázó és egyszerűsítő 2004/38/EK (4) irányelv teljes körű végrehajtása meg fogja erősíteni. Az Európai Tanács felkéri a Bizottságot, hogy amennyiben szükséges, 2008-ban nyújtson be jelentést a Tanács és az Európai Parlament részére, olyan intézkedésekre vonatkozó javaslatok kíséretében, amelyek az uniós polgárok számára hasonló feltételek között teszik lehetővé az Európai Unión belüli mozgást, mint amilyeneket a különböző tagállamok állampolgárai élveznek a saját országukban való helyváltoztatás vagy tartózkodási hely változtatás során a közösségi jog alapelveivel összhangban.

Az Európai Tanács arra ösztönzi az Unió intézményeit, hogy hatáskörük keretein belül tartsanak fenn nyílt, átlátható és rendszeres párbeszédet az érdekképviseleti szervezetekkel és a civil társadalommal, valamint mozdítsák elő és könnyítsék meg a polgárok részvételét a közéletben. Az Európai Tanács különösen a Tanácsot és a Bizottságot kéri fel, hogy fordítsanak megkülönböztetett figyelmet az antiszemitizmus, a rasszizmus és az idegengyűlölet elleni küzdelemre.

1.2.   Menekültügyi, migrációs és határpolitika

A nemzetközi migráció folytatódni fog. Ezért átfogó megközelítésre van szükség, amely magában foglalja a migráció valamennyi szakaszát, és figyelembe veszi a migráció kiváltó okait, a belépési és befogadási politikákat, valamint a beilleszkedési és visszatérési politikákat.

E megközelítés biztosítása érdekében az Európai Tanács felhívja a Tanácsot, a tagállamokat és a Bizottságot a migrációs és menekültügyi politikáért felelős szervek és az egyéb, e területekhez kapcsolódó politikákért felelős szervek közötti összehangolt, erőteljes és hatékony munkakapcsolatok ösztönzésére.

Az európai menekültügyi és migrációs politika folyamatban lévő fejlődését a migrációs jelenségek minden vonatkozását felölelő közös elemzésre kell alapozni. A valamennyi releváns migrációs fejleményre kiterjedő naprakész információk és adatok gyűjtésének, szolgáltatásának, cseréjének és hatékony felhasználásának megerősítése kulcsfontossággal bír.

A menekültügyre, a migrációra és a határokra vonatkozó közös politika kidolgozásának második szakasza 2004. május 1-jén kezdődött el. E folyamatnak a szolidaritáson és az igazságos hatáskörmegosztáson, ideértve a pénzügyi vonatkozásokat is, valamint a tagállamok közötti szorosabb gyakorlati együttműködésen kell alapulnia: technikai segítségnyújtáson, képzésen és információcserén, valamint a rendelkezések megfelelő és időben történő végrehajtásának és alkalmazásának ellenőrzésén csakúgy, mint a jogszabályok harmonizációján.

Az Európai Tanács, figyelembe véve a Bizottság értékelését és az Európai Parlamentnek az ajánlásában (5) kifejtett erőteljes álláspontját, felkéri a Tanácsot, hogy közvetlenül az Európai Tanáccsal történő hivatalos konzultációt követően és legkésőbb 2005. április 1-jei határidővel az EKSz. 67. cikkének (2) bekezdése értelmében hozzon határozatot az EKSz. 251. cikkében meghatározott eljárásnak a IV. cím valamennyi rendelkezésére – a jogszerű migráció kivételével – történő alkalmazása érdekében, a szabadság erősítése érdekében, a Nizzai Szerződésre is figyelemmel.

1.3.   Közös Európai Menekültügyi Rendszer

A Közös Európai Menekültügyi Rendszer második szakaszának célja a közös menekültügyi eljárás, valamint a menedékjogot nyert, illetve kiegészítő védelemben részesült személyek számára biztosított egységes jogállás létrehozása. A rendszer második szakasza a menekültekről szóló genfi egyezmény és az egyéb vonatkozó szerződések teljes és mindenre kiterjedő alkalmazásán alapul, és az első szakasz során elfogadott jogi eszközök részletes és teljes körű értékelésére épül.

Az Európai Tanács felhívja a tagállamokat az első szakasz késedelem nélküli, teljes körű végrehajtására. Ezzel kapcsolatban a Tanácsnak a lehető legrövidebb időn belül egyhangúlag el kell fogadnia a menekültügyi eljárásokról szóló irányelvet az EKSz. 67. cikkének (5) bekezdésével összhangban. Az Európai Tanács felkéri a Bizottságot az első szakasz jogi eszközei értékelésének 2007-ben történő lezárására, és a második szakasz eszközeinek és intézkedéseinek a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez 2010 vége előtti elfogadás céljából történő benyújtására. E folyamat keretében az Európai Tanács felkéri a Bizottságot egy tanulmány benyújtására a menedékjog iránti kérelmek Unión belüli egységes elbírálásának megfelelőségéről, lehetőségeiről, és nehézségeiről, valamint jogi és gyakorlati vonatkozásairól. Egy, az Egyesült Nemzetek menekültügyi főbiztosával (UNHCR) szoros együttműködésben készített önálló tanulmánynak továbbá meg kell vizsgálnia a menedékjog iránti kérelmeknek az EU területén kívüli egységes elbírálásával járó előnyöket, annak megfelelőségét és kivitelezhetőségét, a Közös Európai Menekültügyi Rendszert kiegészítve és a vonatkozó nemzetközi szabványoknak megfelelően.

Az Európai Tanács felkéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a gyakorlati és konstruktív együttműködés megkönnyítése érdekében 2005-ben hozzák létre a megfelelő, a tagállamok nemzeti menekültügyi szolgálatait is magukba foglaló struktúrákat. Így a tagállamok segítséget kapnak többek között a nemzetközi védelem iránti kérelmek értékelésére vonatkozó egységes eljárás kialakításában, és a származási országokra vonatkozó információk közös összeállításában, értékelésében és alkalmazásában, valamint a menekültügyi rendszerükre és befogadási képességükre – többek között földrajzi elhelyezkedésükből adódóan – nehezedő fokozott nyomás kezelésében. A közös menekültügyi eljárás létrehozását követően egy értékelés alapján ezeket a struktúrákat a tagállamok közötti, Közös Európai Menekültügyi Rendszerrel kapcsolatos együttműködés minden formáját szolgáló európai támogatási hivatallá kell átalakítani.

Az Európai Tanács üdvözli az új Európai Menekültügyi Alap 2005–2010 közötti időszakra történő létrehozását, és hangsúlyozza, hogy a közös menekültügyi eljárás létrehozásának közeledtével sürgős szükség van arra, hogy a tagállamok megfelelő menekültügyi rendszert és befogadó létesítményeket tartsanak fenn. Az Európai Tanács felkéri a Bizottságot, hogy különítsen el a már meglévő közösségi alapokból a tagállamoknak a menedékjog iránti kérelmek elbírálásában és a harmadik országok különböző kategóriákba tartozó állampolgárainak befogadásában való támogatására. Az Európai Tanács továbbá felkéri a Tanácsot e kategóriáknak a 2005-ben benyújtandó bizottsági javaslat alapján történő kijelölésére.

1.4.   A legális migráció és az illegális foglalkoztatás elleni küzdelem

A legális migráció fontos szerepet fog játszani az európai tudásalapú gazdaság megerősítésében és a gazdasági fejlődés elősegítésében, ezáltal hozzájárulva a lisszaboni stratégia végrehajtásához. A harmadik országokkal fenntartott partnerségi kapcsolatokban szintén szerepet játszhat.

Az Európai Tanács hangsúlyozza, hogy a befogadandó migráns munkavállalók számának meghatározása a tagállamok hatásköre. Az Európai Tanács figyelemmel a munkaerő-migrációról szóló zöld könyvről folytatott tárgyalások eredményére, a tagállamok legmegfelelőbb gyakorlatára és azok jelentőségére a lisszaboni stratégia végrehajtásában, felkéri a Bizottságot, hogy 2005 vége előtt nyújtson be tervet a legális migrációra vonatkozó politikáról, beleértve az olyan befogadási eljárásokat, amelyek képesek gyorsan alkalmazkodni a munkaerőpiacon jelen lévő migráns munkaerő iránti keresletben megfigyelhető ingadozásokhoz.

Mivel az informális gazdaság, illetve az illegális foglalkoztatás az illegális bevándorlókat az adott országba vonzó tényezőként hathat, és kizsákmányoláshoz vezethet, az Európai Tanács felkéri a tagállamokat, hogy valósítsák meg az európai foglalkoztatási stratégiában az informális gazdaság visszaszorítására vonatkozóan meghatározott célkitűzéseket.

1.5.   Harmadik országok állampolgárainak beilleszkedése

Társadalmaink stabilitásának és kohéziójának előnyére válik a jogszerűen tartózkodó, harmadik országbeli állampolgárok és leszármazottaik sikeres beilleszkedése. E célkitűzés elérésének érdekében elengedhetetlen a hatékony politikák kialakítása és egyes csoportok elszigetelődésének megelőzése. Ezért rendkívül fontos az érdekeltek helyi, regionális, nemzeti és uniós szinten történő bevonására építő, átfogó megközelítés alkalmazása.

Az Európai Tanács, amellett, hogy elismeri az EU-ban jogszerűen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárokkal való méltányos bánásmód terén tett előrelépéseket, olyan egyenlő esélyek megteremtésére szólít fel, amelyek lehetővé teszik ezen állampolgároknak a társadalomban való teljes körű részvételét. A beilleszkedés akadályait meg kell szüntetni.

Az Európai Tanács hangsúlyozza a nemzeti beilleszkedési politikák és az e területre vonatkozó uniós kezdeményezések fokozottabb összehangolásának szükségességét. E tekintetben létre kell hozni a beilleszkedésre vonatkozó egységes európai keretrendszer alapjául szolgáló közös alapelveket.

Az említett, a beilleszkedéshez kapcsolódó valamennyi politikai területet összekapcsoló elveknek tartalmaznia kell legalább az alábbi szempontokat:

A beilleszkedés:

folyamatos, kétirányú folyamat, amely mind a jogszerűen tartózkodó, harmadik országbeli állampolgárok, mind a fogadó ország bevonásával zajlik;

magában foglalja a megkülönböztetés-mentesség politikáját, de azon túlra is kiterjed;

magában foglalja az Európai Unió alapvető értékei és az alapvető emberi jogok tiszteletét;

bizonyos alapvető készségeket követel a társadalomban való részvétel érdekében;

a kölcsönös megértés javítása érdekében támaszkodik a társadalom valamennyi tagja között közös fórumokon és tevékenységekben megvalósuló gyakori kölcsönhatásra és interkulturális párbeszédre;

kiterjed számos politikai területre, köztük a foglalkoztatásra és az oktatásra is.

Az EU-ban a jövőbeli kezdeményezések alapjait olyan keretrendszer alkotja majd, amely e közös alapelvekre épül, valamint világos célokra és értékelési eszközökre támaszkodik. Az Európai Tanács felhívja a tagállamokat, a Tanácsot és a Bizottságot, hogy ösztönözzék a beilleszkedésre vonatkozó tapasztalatok és információk strukturális cseréjét, amelyhez támogatást nyújt egy, az Interneten kialakított, széles körben hozzáférhető honlap.

1.6.   A menekültügy és a migráció külső dimenziója

1.6.1.   Kapcsolatok harmadik országokkal

A menekültügy és a migráció természetükből adódóan nemzetközi szintű ügyek. Az EU politikájának célja, hogy – teljes partnerségi kapcsolat keretében és szükség esetén a meglevő közösségi pénzalapok felhasználásával – segítséget nyújtson a harmadik országoknak azon erőfeszítéseikben, amelyek a migrációkezelés és a menekültvédelem képességének javítását, az illegális bevándorlás megakadályozását és az ellene való küzdelmet, a migráció jogszerű módjairól való tájékoztatást, a menekülthelyzetnek a tartós megoldásokhoz való jobb hozzáférés biztosítása általi megoldását, a határellenőrzési képesség javítását, az okmányok biztonságának megerősítését és a kitoloncolás problémájának kezelését célozzák.

Az Európai Tanács elismeri, hogy a nem megfelelően kezelt migrációs hullámok humanitárius katasztrófákhoz vezethetnek. Az Európai Tanács mélységes aggodalmát fejezi ki azon emberi tragédiákkal kapcsolatban, amelyek az EU-ba való illegális belépési kísérletek eredményeként a földközi-tengeri térségben történnek. Az Európai Tanács valamennyi államot felkéri a további tragédiák megakadályozása érdekében történő együttműködés erősítésére.

Az Európai Tanács felhívja a Tanácsot és a Bizottságot a migráció kérdésének az EU harmadik országokkal fenntartott jelenlegi és jövőbeli kapcsolataiba való teljes körű integrálását célzó folyamat folytatására. Az Európai Tanács felkéri a Bizottságot, hogy a migráció kérdésének az országos és regionális stratégiai dokumentumokba való integrálását valamennyi érintett harmadik állam esetében fejezze be 2005 tavaszáig.

Az Európai Tanács elismeri annak szükségességét, hogy az EU a harmadik országokkal kialakított partnerség keretében a megosztott felelősség szellemében járuljon hozzá egy hozzáférhetőbb, méltányosabb és hatékonyabb nemzetközi védelmi rendszerhez, és hogy a lehető legkorábbi szakaszban hozzáférhetővé tegye a védelmet és a tartós megoldásokat. Az Európai Tanács arra ösztönzi a származási és tranzitrégiókba tartozó országokat, hogy erősítsék meg menekültvédelmi kapacitásukat. Ebben a tekintetben az Európai Tanács felhívja a harmadik országokat, hogy csatlakozzanak a menekültekről szóló genfi egyezményhez, és tartsák be annak rendelkezéseit.

1.6.2.   Partnerség a származási országokkal és régiókkal

Az Európai Tanács üdvözli a tartós megoldásokhoz való hozzáférés javításáról szóló bizottsági közleményt (6), és felkéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki EU regionális védelmi programokat az érintett harmadik országokkal partnerségben, illetve konzultálva és szorosan együttműködve az ENSZ menekültügyi főbiztosával (UNHCR). Ezek a programok a 2005 vége előtt elindítandó kísérleti védelmi programok során szerzett tapasztalatra fognak épülni. Számos fontos eszközt foglalnak majd magukban, amelyek elsősorban a kapacitás-kiépítésre összpontosítanak, illetve tartalmaznak egy közös hazatelepülési programot azon tagállamok számára, amelyek részt kívánnak venni egy ilyen programban.

A migrációt, a fejlesztési együttműködést és a humanitárius segítségnyújtást összekapcsoló politikáknak koherensnek kell lenniük, és azokat a származási országokkal és régiókkal fenntartott partnerség és párbeszéd keretében kell kidolgozni. Az Európai Tanács üdvözli az eddig elért előrelépést, és felkéri a Tanácsot arra, hogy dolgozza ki ezen politikákat, különös hangsúllyal a kiváltó okokra, az adott országból történő elköltözést indokló tényezőkre és a szegénység enyhítésére, továbbá felhívja a Bizottságot, hogy 2005 tavaszáig nyújtson be konkrét és gondosan kidolgozott javaslatokat.

1.6.3.   Partnerség a tranzitországokkal és -régiókkal

A tranzitországokra vonatkozóan az Európai Tanács hangsúlyozza a fokozott együttműködés és kapacitás-kiépítés szükségességét, az EU-nak mind a déli, mind a keleti határainál, annak érdekében, hogy ezek az országok jobban kezelhessék a migrációt, és megfelelő védelmet tudjanak nyújtani a menekülteknek. A nemzeti menekültügyi rendszerek kapacitás-kiépítésének, a határellenőrzésnek, valamint a migrációs kérdésekben való szélesebb körű együttműködésnek a támogatása biztosított lesz mindazon országok számára, amelyek valós elkötelezettséget mutatnak a menekültekről szóló genfi egyezményben foglalt kötelezettségeik teljesítésére.

Az európai szomszédsági és partnerségi eszköz létrehozásáról szóló rendeletre irányuló javaslat (7) stratégiai keretet biztosít a menekültüggyel és a migrációval kapcsolatos, a szomszédos országokkal, többek között a földközi-tengeri térség országaival való együttműködés és párbeszéd elmélyítésének, valamint az új intézkedések kezdeményezésének. Ezzel kapcsolatban az Európai Tanács 2005 vége előtt jelentést vár az elért előrelépésről és eredményekről.

1.6.4.   Kitoloncolási és visszafogadási politika

Azoknak a menekülteknek, akiknek nincs vagy már nincs joguk jogszerűen az EU-ban tartózkodni, önkéntes alapon, vagy szükség esetén kötelezően vissza kell térniük. Az Európai Tanács olyan hatékony kitoloncolási és hazatelepítési politika létrehozására szólít fel, amely közös előírásokon alapszik, annak érdekében, hogy az érintett személyek emberséges módon, és emberi jogaik és méltóságuk teljes mértékű tiszteletben tartása mellett térhessenek vissza.

Az Európai Tanács lényegesnek tartja, hogy a Tanács 2005 elején megkezdje a vitát a kitoloncolási eljárásokra vonatkozó minimumszabályokról, beleértve a hatékony nemzeti kiutasítási erőfeszítéseket támogató minimumszabályokat is. A javaslatnak figyelembe kell vennie a közrend és közbiztonság védelmére vonatkozó különleges megfontolásokat is. A kitoloncolási politika és a Közösség harmadik országokkal fennálló külkapcsolatainak valamennyi egyéb vonatkozása között koherens megközelítésre van szükség, csakúgy, mint ahogyan az útlevéllel vagy más személyazonosító okmánnyal nem rendelkező harmadik országbeli állampolgárok problémája is külön hangsúlyt érdemel.

Az Európai Tanács az alábbiakra szólít fel:

szorosabb együttműködés és kölcsönös technikai segítségnyújtás;

egy európai visszatérési alap előkészítő szakaszának megkezdése;

közös, integrált, ország-és régióspecifikus kitoloncolási programok;

az Európai Visszatérési Alap felállítása 2007-ig, az előkészítő szakasz értékelését is figyelembe véve;

a közösségi visszafogadási megállapodások időben történő megkötése;

a közös visszafogadási politikáért felelős különleges képviselő Bizottság általi haladéktalan kinevezése.

1.7.   Migrációs hullámok kezelése

1.7.1.   Határellenőrzés és küzdelem az illegális bevándorlás ellen

Az Európai Tanács hangsúlyozza a belső határellenőrzések mihamarabbi megszüntetésének, a külső határok integrált irányítási rendszere további fokozatos létrehozásának, valamint az Unió külső határai ellenőrzése és őrizete megerősítésének fontosságát. Ebben a tekintetben kiemelendő a tagállamok közötti szolidaritás és a felelősség méltányos megosztásának – ideértve a pénzügyi vonatkozásokat is – szükségessége.

Az Európai Tanács felhívja a Tanácsot, a Bizottságot és a tagállamokat – feltéve, hogy a schengeni vívmányok alkalmazásának valamennyi követelménye teljesült, és a Schengeni Információs Rendszer (SIS II) 2007-ben történő működésbe lépése után – a lehető leghamarabb hozzanak meg minden szükséges intézkedést a belső határellenőrzés megszüntetésének lehetővé tétele érdekében. E célkitűzés elérése érdekében a nem SIS II vonatkozású közösségi vívmányok végrehajtásának értékelése 2006 első felében megkezdődhet.

Az Európai Tanács üdvözli a Külső Határoknál az Operatív Együttműködés Irányításáért Felelős Európai Ügynökség 2005. május 1-jei létrehozását. Felkéri a Bizottságot, hogy 2007 vége előtt nyújtson be értékelést a Tanácsnak az Ügynökségről. Az értékelésnek tartalmaznia kell az Ügynökség feladatainak felülvizsgálatát, valamint annak értékelését, hogy az Ügynökségnek kell-e a határellenőrzés más vonatkozásaival is foglalkoznia, beleértve a vámszervekkel és egyéb illetékes hatóságokkal való, a termékekkel kapcsolatos biztonsági ügyekre vonatkozó megerősített együttműködést is.

A külső határok ellenőrzése és őrizete a nemzeti határellenőrzési hatóságok hatáskörébe tartozik. Ugyanakkor azon tagállamok támogatása érdekében, amelyekben a hosszú vagy nehézséget okozó külső határszakaszok ellenőrzése és őrizete különleges követelményeket támaszt, valamint olyan esetekben, amikor ezeken a határokon a tagállamok kivételes migrációs nyomásból adódó, különleges és előre nem látható körülményekkel szembesülnek, az Európai Tanács:

felkéri a Tanácsot olyan nemzeti szakértőkből álló csoportok létrehozására, amelyek gyors technikai és operatív segítséget tudnak nyújtani az azt igénylő tagállamoknak, az irányítási ügynökség által végzett megfelelő kockázatelemzést követően és annak keretében eljárva, az ilyen csoportok megfelelő hatásköreiről és támogatásáról szóló, 2005. során benyújtandó bizottsági javaslat alapján;

felkéri a Tanácsot és a Bizottságot egy közösségi határellenőrzési alap legkésőbb 2006 végéig történő létrehozására;

felkéri a Bizottságot, hogy – a tagállami szakértők teljes körű bevonásának biztosítása érdekében – a belső határok ellenőrzésének megszüntetését követően azonnal nyújtson be javaslatot a fennálló schengeni értékelési mechanizmus felügyeleti mechanizmussal történő kiegészítésére vonatkozóan, beleértve az előre be nem jelentett ellenőrzéseket is.

Az Ügynökség feladatai fent előirányzott felülvizsgálatának, és különösen a nemzeti szakértőkből álló csoportok működésére vonatkozó értékelésnek ki kell térnie az európai határőrizeti rendszer létrehozásának megvalósíthatóságára is.

Az Európai Tanács felkéri a tagállamokat, hogy javítsák a migrációs útvonalakra, a csempész- és a kereskedelmi gyakorlatokra, valamint az e területen működő bűnözői hálózatokra vonatkozó közös elemzéseket, többek között a határirányítási ügynökség keretében, illetve szoros együttműködésben az Europollal és az Eurojusttal. Az Európai Tanács továbbá felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy biztosítsák az érintett harmadik országokban a bevándorlási összekötő hálózatok szilárd alapokon történő létrehozását. Ezzel kapcsolatban az Európai Tanács üdvözli a tagállamoknak az önkéntes alapon, a nemzeti és nemzetközi joggal összhangban történő tengeri együttműködésre, különösen a mentési műveletekre irányuló kezdeményezését, esetlegesen a harmadik országokkal történő jövőbeni együttműködést is beleértve.

Az Európai Tanács felkéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy 2005-ben dolgozzon ki egy tervet az emberkereskedelem megakadályozására és az ellene való küzdelemre vonatkozó közös szabályok, legjobb gyakorlatok és mechanizmusok kidolgozására tekintettel.

1.7.2.   Biometria és információs rendszerek

A migrációs hullámok kezelését – beleértve az illegális bevándorlás elleni küzdelmet – erősíteni kell egy olyan, biztonsági intézkedésekből álló folyamat létrehozásával, amely hatékonyan kapcsolja össze a vízumigénylési eljárásokat és a külső határátkelőhelyeknél a be-és kilépési eljárásokat. Az ilyen intézkedések fontosak a bűncselekmények, különösen a terrorizmus megelőzése és ellenőrzése tekintetében is. Ennek elérése érdekében egységes uniós szemléletre és összehangolt megoldásokra van szükség a biometrikus azonosítókra és adatokra vonatkozóan.

Az Európai Tanács felkéri a Tanácsot, hogy vizsgálja meg az EU információs rendszereinek az illegális bevándorlás kezelésében és a határellenőrzés javításában elért hatékonyságának és kölcsönös átjárhatóságának, valamint ezen rendszerek irányításának maximalizálási lehetőségeit, a Schengeni Információs Rendszer (SIS II), a Vízuminformációs Rendszer (VIS) és az EURODAC közötti kölcsönös átjárhatóságról szóló, 2005 során közzéteendő bizottsági közlemény alapján, figyelembe véve a bűnüldözési célok és az egyének alapvető jogainak védelme közti helyes egyensúly megtalálásának szükségességét.

Az Európai Tanács felkéri a Tanácsot, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy folytassák azon törekvéseiket, amelyek a biometrikus azonosítók úti okmányokba, vízumokba, tartózkodási engedélyekbe, uniós polgárok útlevelébe és információs rendszerekbe történő haladéktalan beillesztését célozzák, és készüljenek fel a nemzeti személyazonosító igazolványok minimumszabályainak kidolgozására, az ICAO-szabványokat is figyelembe véve.

1.7.3.   Vízumpolitika

Az Európai Tanács hangsúlyozza a közös vízumpolitikának egy többrétegű rendszer részeként való továbbfejlesztése szükségességét, amelynek célja a legális utazás megkönnyítése és az illegális bevándorlás kezelése a nemzeti jogszabályok, valamint a helyi konzuli képviseletek eljárási gyakorlatának további harmonizálásán keresztül. Hosszú távon közös vízumirodákat kell létrehozni, figyelembe véve az európai külügyi szolgálat létrehozásáról szóló tanácskozásokat is. Az Európai Tanács üdvözli a tagállamok egyéni kezdeményezéseit, amelyek önkéntes alapon együttműködnek a vízumkiadáshoz szükséges személyi állomány és eszközök egységesítése érdekében.

Az Európai Tanács:

felkéri a Bizottságot, hogy első lépésként tegyen javaslatot a szükséges módosításokra a vízumpolitikák további megerősítése érdekében, és 2005-ben nyújtson be javaslatot a többek között a Vízuminformációs Rendszer (VIS) fejlesztéséhez kapcsolódó lehetséges szinergiákra összpontosító közös igénylési központok létrehozására vonatkozóan, valamint vizsgálja felül a Közös Konzuli Utasítást, és legkésőbb 2006 elejéig terjessze elő a megfelelő javaslatot.

hangsúlyozza a VIS gyors végrehajtásának fontosságát, kezdve többek között az alfanumerikus adatok és fényképek 2006 végéig, és a biometria legkésőbb 2007 végéig történő beillesztésével;

felkéri a Bizottságot, hogy haladéktalanul nyújtsa be a VIS végrehajtásával kapcsolatban elfogadott ütemezés tiszteletben tartásához szükséges javaslatot;

felhívja a Bizottságot, hogy folytassa erőfeszítéseit annak érdekében, hogy valamennyi tagállam polgárai a lehető legrövidebb időn belül rövid távú tartózkodásra jogosító vízum nélkül utazhassanak valamennyi olyan harmadik országba, amelynek állampolgárai vízum nélkül utazhatnak az EU-ba;

felkéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy egy közös megközelítés kialakítása céljából vizsgálják meg, vajon az EK visszafogadási politikája keretében szerencsés lenne-e eseti alapon megkönnyíteni a rövid távú tartózkodásra jogosító vízumok harmadik országok állampolgárai számára való kiállítását, – amennyiben lehetséges és kölcsönösségi alapon – a migrációval kapcsolatos kérdéseket is magában foglaló valós külkapcsolati partnerség részeként.

2.   A BIZTONSÁG MEGERŐSÍTÉSE

2.1.   Az információcsere javítása

Az Európai Tanácsnak meggyőződése, hogy a szabadságnak, a biztonságnak és a jog érvényesülésének megerősítése újító szemléletet követel a bűnüldözési információk határokon átnyúló cseréje tekintetében. A puszta tény, hogy az információ határokon lép át, nem lehet többé kérdés.

2008. január 1-jei hatállyal az ilyen információk cseréjét a hozzáférhetőség elve tekintetében a lentebb meghatározott feltételeknek kell irányítaniuk, ami azt jelenti, hogy az Unió egész területén, amennyiben egy bűnüldözési tisztviselőnek az egyik tagállamban feladatainak végrehajtásához információra van szüksége, megkaphatja azt egy másik tagállamból, és a másik tagállam azon bűnüldözési ügynöksége, amelynek a szóban forgó információ birtokában van, a kérvényezett célra rendelkezésre fogja azt bocsátani, figyelembe véve az adott államban zajló vizsgálatok követelményeit.

A folyamatban levő munka (8) sérelme nélkül az Európai Tanács felkéri a Bizottságot, hogy legkésőbb 2005 végéig nyújtsa be a hozzáférhetőség elvének végrehajtására vonatkozó javaslatait, amelyekben az alábbi kulcsfontosságú feltételeket szigorúan be kell tartani:

az információcserére kizárólag jogszerű feladatok végrehajtása céljából kerülhet sor;

a kicserélendő adatok sértetlenségét biztosítani kell;

védelmet kell biztosítani az információforrások számára, és biztosítani kell az adatok titkosságát a csere valamennyi szakaszában és azt követően is;

biztosítani kell az adatokhoz való hozzáférés egységes szabályainak, valamint az egységes technikai szabályoknak az alkalmazását;

biztosítani kell az adatvédelem tiszteletben tartásának felügyeletét, és az információcserét megelőző és azt követő megfelelő ellenőrzést;

az egyéneket meg kell védeni az adatokkal való visszaéléstől, illetve joguk van a helytelen adatok helyesbítését kérni.

Az információcsere egyes módszereinek alkalmazásakor teljes mértékben fel kell használni az új technológiát, és azokat mindig az adott információ típusához kell igazítani, amennyiben szükséges, a nemzeti adatbázisokhoz történő kölcsönös hozzáférés vagy azok kölcsönös átjárhatósága útján, illetve a már létező központi uniós adatbázisokhoz, mint például a SIS-hez való, az Europol számára is elérhető közvetlen (on-line) hozzáférés biztosításával. Az új központi európai adatbázisok kizárólag olyan tanulmányok alapján hozhatók létre, amelyek alapján kimutatható, hogy értéktöbbletet jelentenek.

2.2.   Terrorizmus

Az Európai Tanács hangsúlyozza, hogy a terrorizmus hatékony megakadályozása és az ellene való hatékony küzdelem – az alapvető jogok maradéktalan tiszteletben tartása mellett – megkívánja a tagállamoktól, hogy intézkedéseiket ne csupán saját biztonságuk megőrzésére korlátozzák, hanem az Unió egészének biztonságát tartsák szem előtt.

Mint cél, ez az alábbiakat jelenti:

a tagállamok hírszerzési és biztonsági szolgálataik hatásköreit nem kizárólag a saját biztonságukat érintő fenyegetések elleni fellépésre használják fel, hanem szükség esetén a többi tagállam belső biztonságának védelmére is;

az egyik tagállam szolgálatainak rendelkezésére álló, más tagállamok belső biztonságát érintő fenyegetésre vonatkozó információt azonnal e tagállamok illetékes hatóságának tudomására hozzák;

a terrorista fenyegetésekkel kapcsolatosan biztonsági szolgálati felügyelet alatt álló személyek és áruk esetében a tagállamok biztosítják, hogy azok határátlépése miatt nem történik fennakadás a felügyeletükben.

Rövid távon az Európai Tanács 2004. március 25-i nyilatkozatának valamennyi elemét és az EU terrorizmus elleni küzdelemre vonatkozó cselekvési tervét továbbra is teljes körűen végre kell hajtani, nevezetesen fokozni kell az Europol és az Eurojust felhasználását, továbbá az Európai Tanács felhívja az EU terrorizmusellenes koordinátorát az előrelépés ösztönzésére.

Ebben az összefüggésben az Európai Tanács emlékeztet arra, hogy a Bizottságot felkérte egy, az utasok adatainak a határok és a légi közlekedés biztonságát és egyéb bűnüldözési célokat szolgáló felhasználására vonatkozó, közös uniós megközelítésre irányuló javaslat benyújtására (9).

A biztonsági szolgálatok közötti információcsere magas szintjét fenn kell tartani. Ugyanakkor javítani kell azt, figyelembe véve a hozzáférhetőség fenti 2.1. bekezdésben meghatározott átfogó elvét, illetve a biztonsági szolgálatok munkamódszereire vonatkozó különleges körülményeket, mint például az információforrás védelmének szükségességét és az adatok információcsere után is fenntartott titkosságát.

2005. január 1-jei hatállyal a SitCen a tagállamok hírszerzési és biztonsági szolgálataitól, illetve szükség esetén az Europoltól kapott információk alapján stratégiai elemzést biztosít a Tanácsnak a terrorista fenyegetésről.

Az Európai Tanács hangsúlyozza a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemre irányuló intézkedések fontosságát. Az Európai Tanács bizakodva várja, hogy elemezhesse a főtitkár/főképviselő és a Bizottság által a 2004. decemberi ülésén benyújtandó összefüggő, teljes körű megközelítést. E stratégiában javaslatokat kell tenni a már létező eszközök, mint például a gyanús pénzügyi tranzakciók figyelemmel kísérése és a vagyoni eszközök befagyasztása javításának módozataira, és új eszközökre kell javaslatot tenni a készpénzes tranzakciók, és az azokban részt vevő intézmények vonatkozásában.

Az Európai Tanács felkéri a Bizottságot, hogy tegyen a robbanóanyagok tárolása és szállítása biztonságának javítását célzó, valamint az ipari és vegyi prekurzorok nyomonkövethetőségének biztosítására irányuló javaslatokat.

Az Európai Tanács hangsúlyozza a terrorizmus áldozatainak biztosított megfelelő védelem és segítségnyújtás szükségességét is.

A Tanács 2005 végéig olyan hosszú távú stratégiát dolgoz ki, amely a terrorista tevékenységek radikalizálódásához és emberi utánpótlásához hozzájáruló tényezők kezelését célozza.

Az Európai Unió számára hozzáférhető valamennyi eszközt összehangolt módon kell használni, úgy, hogy a terrorizmus kulcskérdését teljes körűen lehessen kezelni. Ennek érdekében a Tanács keretében ülésező BI miniszterek vezető szerepet játszanak, az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa feladatainak figyelembe vételével. A Bizottság megfelelő időben felülvizsgálja a közösségi joganyagot, úgy, hogy azt a terrorizmus elleni küzdelem érdekében elfogadandó intézkedésekkel párhuzamosan lehessen elfogadni.

Az Európai Unió tovább mélyíti a szabadság, az igazságosság és a jog érvényesülésén alapuló térség külső dimenziójában a terrorizmus elleni küzdelemre irányuló erőfeszítéseit. Ebben az összefüggésben az Európai Tanács felkéri a Tanácsot, hogy az Europollal és az európai határirányítási ügynökséggel szoros kapcsolatban hozzon létre egy, a terrorizmus elleni küzdelme és annak megelőzése, valamint a határellenőrzés nemzeti szakértőiből álló hálózatot, amely készen áll majd arra, hogy megfeleljen a harmadik országokban hatóságaik képzése és oktatása keretében felmerülő, technikai segítségnyújtás iránti igényeknek.

Az Európai Tanács felhívja a Bizottságot, hogy növelje a terrorizmusellenes kapacitásépítési projektek támogatását a harmadik országokban, és biztosítsa az ezen projektek hatékony végrehajtásához szükséges szakértelmet. A Tanács továbbá felkéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy a külső segítségnyújtást szabályozó meglévő eszközök javasolt felülvizsgálatában hozza meg a megfelelő rendelkezéseket a gyors, rugalmas és célzott terrorizmusellenes segítségnyújtás érdekében.

2.3.   Rendőrségi együttműködés

A határokon átnyúló szervezett és egyéb súlyos bűncselekmények, valamint a terrorizmus elleni hatékony küzdelem a tagállamok rendőrségei és vámhatóságai közötti és az Europollal való fokozott, gyakorlati jellegű együttműködését és a meglévő eszközök e téren történő jobb használatát kívánja meg.

Az Európai Tanács felhívja a tagállamokat, hogy az alábbi intézkedések által tegyék lehetővé az Europol számára, hogy az Eurojusttal együttműködésben kulcsszerepet játszhasson a határokon átnyúló súlyos (szervezett) bűncselekmények és a terrorizmus elleni küzdelemben:

a szükséges jogi eszközök 2004 végéig történő megerősítése és hatékony végrehajtása (10);

valamennyi szükséges és kiváló minőségű információ időben történő biztosítása az Europol számára;

az illetékes nemzeti hatóságaik és az Europol közötti jó együttműködés ösztönzése.

2006. január 1-jei hatállyal az Europolnak „bűnözésről szóló helyzetjelentéseit” a szervezett bűnözés súlyos formáira vonatkozó éves „fenyegetésértékelés”-sel kell felcserélnie, amelyet a tagállamoktól, az Eurojusttól és a rendőrségi vezetők munkacsoportjától kapott információk alapján készít el. A Tanács ezeket az elemzéseket éves stratégiai prioritások meghatározása céljából használja fel, amelyek iránymutatásul szolgálnak a további intézkedésekhez. Ez a következő lépés, amelyet a hírszerzésre épülő bűnüldözés módszertanának uniós szintű létrehozása és végrehajtása érdekében meg kell tenni.

A tagállamoknak az 1929-es genfi egyezmény értelmében az Europolt az Unió euróhamisítási ügyekkel foglalkozó központi hivatalává kell kijelölnie.

A Tanács az alkotmányos szerződés hatályba lépése után a lehető leghamarabb és 2008. január 1-jénél nem később elfogadja az Europolról szóló, az alkotmányos szerződés III-276. cikkében meghatározott európai törvényt, figyelembe véve az Europol hatáskörébe utalt valamennyi feladatot.

A fenti időpontig az Europol az Eurojusttal kötött együttműködési megállapodást teljes mértékben felhasználva javítja működését. Az Europol és az Eurojust évente jelentést tesznek a Tanácsnak közös tapasztalataikról és a konkrét eredményekről. Ezen felül az Europol és az Eurojust ösztönzi a tagállamok közös nyomozócsoportjainak igénybevételét és az azokban való részvételét.

A közös nyomozócsoportok felhasználásával kapcsolatos tapasztalatok a tagállamokban korlátozottak. Az ilyen csoportok felhasználása és a bevált gyakorlatokkal kapcsolatos tapasztalatcsere ösztönzése érdekében valamennyi tagállam kijelöl egy nemzeti szakértőt.

A Tanács közös elvek alapján kidolgoz egy határokon átnyúló rendőrségi és vámügyi együttműködést. Az Európai Tanács felkéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatokat a schengeni vívmányoknak a határokon átnyúló operatív rendőrségi együttműködés tekintetében történő továbbfejlesztéséről.

A tagállamok az Europol segítségével hozzálátnak bűnüldözési adataik minőségének javításához. Az Europol továbbá javaslatot tesz a Tanácsnak az adatjavítás módozatairól. Az Europol információs rendszerének működtetését haladéktalanul meg kell kezdeni.

A közös nyomozási technikák kidolgozása felé vezető első lépésként az Európai Tanács felkéri a Tanácsot az alkotmányos szerződés III-257. cikkében előrevetített nyomozási technikákkal kapcsolatos bevált gyakorlatok cseréjének ösztönzésére, különösen a kriminalisztikai nyomozások és az információtechnológia biztonsága területén.

A tagállamok közötti rendőrségi együttműködést számos esetben hatékonyabbá tette az érintett tagállamok közötti, meghatározott témákban való együttműködés elősegítése, adott esetben közös nyomozócsoportok létrehozása által, és szükség szerint az Europol és az Eurojust támogatásával. Meghatározott határmenti területeken a bűncselekmények, valamint a közbiztonságot és a nemzetbiztonságot veszélyeztető cselekmények kezelésének egyetlen módja a szorosabb együttműködés és az összehangoltabb munka.

A rendőrségi együttműködés megerősítése érdekében kiemelt figyelmet kell fordítani a kölcsönös bizalomra és a bizalomépítésre. A kibővített Európai Unióban határozott erőfeszítéseket kell tenni a tagállamok jogrendszerei és szervezetei működése megértésének javítása felé. A CEPOL-lal együttműködésben a Tanács és a tagállamok 2005. végéig kidolgozzák a nemzeti rendőrségi tisztviselőknek szervezett, az EU bűnüldözési együttműködésének gyakorlati kérdéseivel foglalkozó tanfolyamok szabványait és moduljait.

Az Európai Tanács felkéri a Bizottságot arra, hogy – a CEPOL-lal szoros együttműködésben – 2005 végéig dolgozzon ki egy, a tagállamok jogrendszereinek és szervezetei működésének jobb megértését célzó, rendszeres csereprogramot a rendőri hatóságok számára.

Végezetül az Európai Unió belső biztonságának javítása érdekében figyelembe kell venni a külső rendőrségi műveletek tapasztalatait is.

2.4.   Határokon átnyúló hatású, az Európai Unióban fellépő válságok kezelése

2003. december 12-én az Európai Tanács elfogadta az európai biztonsági stratégiát, amely egy jobb világban egy biztonságos Európát érintő globális kihívásokat, alapvető veszélyeket, stratégiai célkitűzéseket és politikai kihatásokat vázol fel. Ennek alapvető kiegészítése az Európai Unión belüli belső biztonság biztosítása, különös tekintettel a polgárainkat, a létfontosságú infrastruktúrákat, valamint a közrendet és a biztonságot befolyásoló esetleges, jelentős belső, határokon átnyúló hatású válságokra. Csak ezután biztosítható az Európai polgárok és a létfontosságú infrastruktúrák lehető legjobb védelme például egy CBRN-baleset esetén.

A határokon átnyúló válságok hatékony kezelése az Unióban nem csupán a polgári védelemmel és a létfontosságú infrastruktúrával kapcsolatos jelenlegi intézkedések megerősítését követeli meg, hanem az ilyen válságok közbiztonságot és biztonságot érintő vonatkozásainak hatékony kezelését, valamint az e területek összehangolását is.

Következésképpen az Európai Tanács felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy az Unión belüli határokon átnyúló hatású válságok tekintetében ezen összehangolás kezelésére – a nemzeti hatáskörök maradéktalan tiszteletben tartása mellett – a már létező struktúráikon belül állítsanak fel egy legkésőbb 2006. július 1-jéig végrehajtandó, integrált és összehangolt uniós válságkezelő rendszereket. Ezek a rendszerek legalább a következő kérdéseket érintik: a tagállami képességek további értékelése, készletezés, képzés, közös gyakorlatok és a polgári válságkezelésre vonatkozó műveleti tervek.

2.5.   Operatív együttműködés

Biztosítani kell a bűnüldöző és az egyéb szervek operatív tevékenységeinek összehangolását a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség valamennyi részében, és a Tanács által felállított stratégiai prioritások figyelemmel kísérését.

Ennek érdekében az Európai Tanács felkéri a Tanácsot, hogy tegye meg az előkészületeket az alkotmányos szerződés III-261. cikkében előrevetített belbiztonsági bizottság felállítására, különösen annak tevékenységi köre, feladatai, hatásköre és összetétele meghatározása által annak érdekében, hogy a bizottság az alkotmányos szerződés hatályba lépését követően a lehető leghamarabb létrejöhessen.

Annak érdekében, hogy időközben gyakorlati tapasztalatokat szerezhessen, az Európai Tanács felkéri a Tanácsot, hogy minden hat hónapban szervezzen közös találkozót a Bevándorlással, Határokkal és Menekültüggyel foglalkozó Stratégiai Bizottság (SCIFA) és a 36. cikk alapján létrehozott bizottság elnökei, valamint a Bizottság, az Europol, az Eurojust, az EBA, a rendőrségi vezetők munkacsoportja és a SitCEN képviselői részvételével.

2.6.   Bűnmegelőzés

A bűnmegelőzés a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség létrehozására irányuló munka elengedhetetlen része. Ezért az Uniónak hatékony eszközre van szüksége ahhoz, hogy támogassa a bűncselekmények megelőzésére irányuló tagállami erőfeszítéseket. E célból az európai bűnmegelőzési hálózatot hivatásossá kell tenni és meg kell erősíteni. Mivel a megelőzés széles területre terjed ki, alapvetően azokra az intézkedésekre és prioritásokra kell összpontosítani, amelyek a tagállamok számára a leghasznosabbak. Az európai bűnmegelőzési hálózat szakértelmével és tudásával támogatja a Tanácsot és a Bizottságot a hatékony bűnmegelőzési politikák kidolgozása során.

E tekintetben az Európai Tanács üdvözli a Bizottság arra irányuló kezdeményezését, hogy európai eszközök jöjjenek létre a bűncselekményekkel és a viktimizációval, és ezek tagállami jellegzetességeivel kapcsolatos információ gyűjtése, elemzése és összehasonlítása céljából, közösen elfogadott mutatóknak tekintett nemzeti statisztikák és egyéb információforrások alapján. Az Eurostatot meg kell bízni, hogy határozza meg az ilyen adatokat, és gyűjtse be azokat a tagállamokból.

Fontos, hogy a közhasznú szervezetek és a magánvállalkozások igazgatási és egyéb intézkedések útján védelmet kapjanak a szervezett bűnözéssel szemben. A szervezett bűnözés elleni küzdelem eszközeként különös figyelmet kell fordítani a vagyontárgyakra irányuló rendszeres nyomozásokra. Fontos eszköz a köz- és magántulajdonú vállalatok közötti partnerség is. Az Európai Tanács felkéri a Bizottságot, hogy 2006-ban nyújtson be erre vonatkozó javaslatokat.

2.7.   Szervezett bűnözés és korrupció

Az Európai Tanács üdvözli a határokon átnyúló szervezett bűnözés uniós szintű kezelésére vonatkozó stratégiai koncepció kidolgozását, és felkéri a Tanácsot és a Bizottságot e koncepció más partnerekkel – mint például az Europol, az Eurojust, a rendőrségi vezetők munkacsoportja, az EUCPN és a CEPOL – együttműködésben történő további kidolgozására és működőképessé tételére. Ebben az összefüggésben meg kell vizsgálni a korrupciót és annak a szervezett bűnözéssel való kapcsolatát érintő kérdéseket.

2.8.   Európai drogstratégia

Az Európai Tanács hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a kábítószer-probléma a megelőzésre, a segítségnyújtásra és a kábítószer-függőségből való rehabilitációra irányuló politika, valamint a tiltott kábítószer-kereskedelem, az előanyagok és a pénzmosás elleni küzdelemre irányuló politika közötti átfogó, kiegyensúlyozott és multidiszciplináris módon kerüljön megközelítésre, beleértve a nemzetközi együttműködés megerősítését is.

A 2005–20012-es európai drogstratégiát a 2004 decemberében ülésező Európai Tanács általi elfogadását követően beillesztik a programba.

3.   A JOG ÉRVÉNYESÜLÉSÉNEK MEGERŐSÍTÉSE

Az Európai Tanács hangsúlyozza a polgárok Európájának létrehozására irányuló munka további fokozásának szükségességét, és az Európai Igazságügyi Térség felállításának e tekintetben játszott lényeges szerepét. Számos intézkedés megtételére már sor került. További erőfeszítéseket kell tenni az igazságszolgáltatás és az igazságügyi együttműködés igénybevételének megkönnyítésére, csakúgy, mint a kölcsönös elismerés maradéktalan alkalmazására. Különös fontossággal bír annak megvalósítása, hogy az európai országok között húzódó határok ne jelentsenek többé akadályt a polgári jogi ügyek rendezése, illetve a bírósági eljárások indítása és a polgári jogi ítéletek végrehajtása terén.

3.1.   Az Európai Bíróság

Az Európai Tanács hangsúlyozza az Európai Bíróság fontos szerepét a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló viszonylag új térségben, és meg van győződve arról, hogy az alkotmányos szerződés jelentősen megnöveli az Európai Bíróság hatáskörét ezen a területen.

Annak biztosítására, hogy mind az európai polgárok, mind a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség érdekében a Bírósághoz jogkérdésekben benyújtott kérdésekre gyors válaszok szülessenek, lehetővé kell tenni a Bíróság számára, hogy az alkotmányos szerződés III-369. cikke követelményeinek megfelelően képes legyen a gyors válaszadásra.

Ebben az összefüggésben és az alkotmányos szerződés fényében meg kell gondolni egy olyan megoldás – adott esetben a Bíróság alapokmányainak módosítása útján történő – kidolgozását, amely a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségre vonatkozó előzetes döntésekre irányuló kérelmek gyors és megfelelő kezelésére szolgál. Az Európai Tanács felkéri a Bizottságot, hogy a Bírósággal folytatott konzultációt követően álljon elő egy erre vonatkozó javaslattal.

3.2.   Bizalomépítés és kölcsönös bizalom

A polgári és a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködést a kölcsönös bizalom megerősítése és egy, a tagállami jogrendszerek sokszínűségére és az európai jog általi egységességre épülő európai igazságügyi kultúra fokozatos kidolgozása fejleszthetné tovább. A kibővített Európai Unióban a kölcsönös bizalomnak arra a bizonyosságra kell épülnie, hogy kimagasló minőségű igazságügyi rendszer áll valamennyi európai polgár rendelkezésére. A kölcsönös elismerés elvének teljes körű végrehajtását elősegítendő létre kell hozni egy, az igazságszolgáltatás területére vonatkozó uniós politikák végrehajtásának objektív és pártatlan értékelését lehetővé tevő rendszert, amely ugyanakkor teljes mértékben tiszteletben tartja a bíróságok függetlenségét, és amely valamennyi, már létező európai mechanizmussal összhangban áll.

A kölcsönös bizalom megerősítése kifejezett, az igazságügyi hatóságok és különböző jogrendszerek közötti kölcsönös megértés javítására irányuló erőfeszítéseket kíván meg. E tekintetben az Uniónak támogatnia kell az igazságügyi szervezetek és intézmények hálózatait, mint például a bírói tanácsok hálózatát, a legfelsőbb bíróságok európai hálózatát, és az európai igazságügyi képzési hálózatot.

Az igazságügyi hatóságok közötti csereprogramok megkönnyítik az együttműködést, és hozzájárulnak a kölcsönös bizalom kiépítéséhez. Az igazságügyi hatóságok képzésébe rendszeresen be kell illeszteni egy uniós összetevőt. Az Európai Tanács felkéri a Bizottságot egy, az alkotmányos szerződés III-269. és III-270. cikkében előrevetített és a már létező struktúrákra épülő, a polgári és büntetőügyi igazságügyi hatóságokat célzó hatékony, európai képzési hálózat létrehozására irányuló javaslat mielőbbi elkészítésére.

3.3.   Igazságügyi együttműködés büntetőügyekben

A fennálló jogi akadályok csökkentésével, és a nyomozások összehangolásának megerősítésével törekedni kell az együttműködés javítására. A büntetőeljárások hatékonysága növelésének érdekében – a megfelelő igazságszolgáltatás biztosítása mellett – különös figyelmet kell fordítani annak lehetőségére, hogy a határokon átnyúló, többoldalú ügyekben a büntetőeljárás egy tagállamban koncentrálódjon. A tagállami bűnüldözési hatóságok és az Europol nyomozásainak megfelelő nyomon követése érdekében elengedhetetlen a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés továbbfejlesztése.

Az Európai Tanács ebben az összefüggésben emlékeztet arra, hogy a rendőrségi együttműködésről szóló bekezdésben már említett módon haladéktalanul meg kell erősíteni és hatékonyan végre kell hajtani a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés javításához szükséges jogi eszközöket.

3.3.1.   Kölcsönös elismerés

Be kell fejezni a büntetőügyekben hozott bírósági határozatok kölcsönös elismerése elvének végrehajtására irányuló intézkedések átfogó programját, amely magában foglalja a büntetőeljárások bármely szakaszában meghozott, vagy ilyen eljárások tekintetében egyéb módon releváns igazságügyi határozatokat, mint például a bizonyítékok összegyűjtését és elfogadhatóságát, a joghatósági ütközést, a „ne bis in idem” elvét és a börtönbüntetést vagy egyéb (alternatív) szankciókat kirovó jogerős ítéleteket (11), és továbbra is figyelmet kell fordítani az ebben az összefüggésben beterjesztett további javaslatokra.

A kölcsönös elismerésnek, mint az igazságügyi együttműködés sarokkövének a további megvalósítása maga után vonja a büntetőeljárásbeli eljárási jogok – a tagállami biztosítékok jelenlegi szintjére vonatkozó tanulmányokra épülő – egységes szabályainak kidolgozását, a tagállamok jogi hagyományainak kellő tiszteletben tartásával. Ebben az összefüggésben 2005 végéig el kell fogadni az Európai Unió területén folytatott büntetőeljárások során biztosított egyes eljárási jogokról szóló kerethatározat tervezetét.

A Tanácsnak 2005 végére el kell fogadnia egy kerethatározatot az európai bizonyításfelvételi parancsról (12). Az Európai Tanács felkéri a Bizottságot, hogy 2004 decemberéig – a Tanács általi, 2005 végéig történő elfogadásuk érdekében – terjessze be a nemzeti bűnügyi nyilvántartásokból származó információ cseréjének javítására irányuló javaslatait, különös tekintettel a szemérem elleni bűncselekmények elkövetőire. Ezt követően a Bizottság 2005. márciusában egy számítógépes információcsere-rendszerre irányuló következő javaslatot nyújt be.

3.3.2.   Jogszabályok közelítése

Az Európai Tanács emlékeztet arra, hogy a határokon átnyúló vonatkozásokkal bíró büntetőügyekben a bírósági ítéletek és határozatok kölcsönös elismerésének, valamint a rendőrségi és igazságügyi együttműködésnek a megkönnyítése érdekében a szerződések előrevetítik az eljárásjogi szempontokkal kapcsolatos minimumszabályok létrehozását. A büntető anyagi jogi jogszabályok közelítése ugyanezen célokat szolgálja, és a határokon átnyúló vonatkozásokkal bíró, különösen súlyos bűncselekmények területeire vonatkozik. Prioritásként kell kezelni a bűncselekmények azon területeit, amelyeket a szerződések kifejezetten megemlítenek.

A nemzeti rendszerekben való hatékonyabb végrehajtás biztosítása érdekében a Tanácson belül a BI miniszterek felelnek a bűncselekmények és a kiszabható büntetések általános meghatározásáért.

3.3.3.   Az Eurojust

A határokon átnyúló szervezett és egyéb súlyos bűncselekmények és a terrorizmus elleni hatékony küzdelem az Eurojusttal való együttműködést, a nyomozásoknak az Eurojust általi összehangolását, és adott esetben koncentrált büntetőeljárásoknak az Eurojust általi megindítását kívánja meg, az Europollal együttműködésben.

Az Európai Tanács felhívja a tagállamokat, hogy az alábbiak biztosítása által tegyék lehetővé az Eurojust feladatainak elvégzését:

az Eurojustról szóló tanácsi határozat (13) 2004 végéig való hatékony végrehajtása, különös tekintettel a nemzeti tagjaira ruházandó bírói hatáskörökre; és

illetékes nemzeti hatóságaik és az Eurojust közötti maradéktalan együttműködés biztosítása.

A Tanács a Bizottság javaslata alapján az alkotmányos szerződés hatályba lépése után a lehető leghamarabb, de 2008. január 1-jénél nem később elfogadja az Eurojustról szóló, az alkotmányos szerződés III-273. cikkében meghatározott európai törvényt, figyelembe véve az Eurojust valamennyi említett feladatát.

Addig az időpontig az Eurojust a többoldalú, komoly és összetett ügyekre összpontosítva javítja működését. Az Eurojust által a Tanácsnak benyújtott éves jelentés tartalmazza a tagállamokkal folytatott együttműködés eredményeit, és annak minőségét. Az Eurojust a lehető legnagyobb mértékben hasznosítja az Europollal kötött együttműködési megállapodást, és folytatja az Európai Igazságügyi Hálózattal és más, megfelelő partnerekkel folytatott együttműködését.

Az Európai Tanács felkéri a Tanácsot, hogy a Bizottság javaslata alapján vegye fontolóra az Eurojust továbbfejlesztését.

3.4.   Igazságügyi együttműködés polgári ügyekben

3.4.1.   A határokon átnyúló polgári jogi eljárások megkönnyítése

A polgári jog, beleértve a családjogot is, a polgárok mindennapi életét érinti. Az Európai Tanács ennek következtében nagy jelentőséget tulajdonít a polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés további fejlesztésének és a 2000-ben elfogadott kölcsönös elismerési program maradéktalan befejezésének. E területen a fő politikai célkitűzés az, hogy az európai országok között húzódó határok ne jelentsenek többé akadályt a polgári jogi ügyek rendezése, illetve a bírósági eljárások indítása és a polgári jogi ítéletek végrehajtása terén.

3.4.2.   A bírósági határozatok kölcsönös elismerése

A bírósági határozatok kölcsönös elismerése az állampolgári jogok védelmének, és ezen jogok európai határokon átnyúló végrehajtásának hatékony eszköze.

A kölcsönös elismeréssel kapcsolatos intézkedésekre irányuló program (14) folyamatos végrehajtásának ezért a következő évek során elsőbbséget kell élveznie ahhoz, hogy a 2011-ig való befejezése biztosítható legyen. A következő projektekkel kapcsolatos munkát tevékenyen folytatni kell: a szerződéses („Róma I.”) és a szerződésen kívüli kötelezettségekre vonatkozó szabályok („Róma II.”) összeegyeztethetősége, az európai kifizetési végzés, és az alternatív vitarendezéssel és kis értékű követelésekkel kapcsolatos eszközök. E projektek befejezésének időzítésekor kellő figyelmet kell fordítani a kapcsolódó területeken jelenleg folyó munkára.

A kölcsönös elismeréssel kapcsolatos már meglévő eszközök hatékonyságát az eljárások és az okmányok egységesítésével, az eljárásjogi szempontokkal, így a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítésével, az eljárások megindításával, az ítéletek végrehajtásával és a költségek átláthatóságával kapcsolatos minimumszabályok kidolgozásával kell javítani.

A családjoggal és öröklési joggal kapcsolatban a Bizottságot a következő javaslatok benyújtására kéri fel az Európai Tanács:

2005-ben jogi eszköz tervezete az eltartással kapcsolatos határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, beleértve az óvintézkedéseket és előzetes végrehajtást is;

2005-ben az öröklési kérdésekre vonatkozó szabályok összeegyeztethetőségéről szóló zöld könyv, ideértve a joghatóság, az e területen meghozott határozatok kölcsönös elismerésének és végrehajtásának, és az európai örökösödési tanúsítványnak a kérdését, valamint az Európai Unió lakói végrendeleteinek meglétére vonatkozó pontos ismereteket lehetővé tévő mechanizmust; és

2006-ban a házasság során szerzett vagyonra vonatkozó szabályok összeegyeztethetőségéről szóló zöld könyv, beleértve a joghatóság és a kölcsönös elismerés kérdését is;

2005-ben a válással kapcsolatos jogszabályok összeegyeztethetőségéről szóló (Róma III.) zöld könyvet.

Az e területekre vonatkozó jogi eszközöket 2011-ig el kell készíteni. Ezeknek az eszközöknek nemzetközi magánjogi kérdésekre kell irányulniuk, és azok nem épülhetnek a „család”, a „házasság”, vagy más összehangolt elveire. Egységes anyagi jogi szabályok kizárólag kapcsolódó intézkedésekként vezethetők be, amennyiben azok a határozatok kölcsönös elismerése, vagy a polgári ügyekben történő igazságügyi együttműködés javítása érdekében szükségesek.

A kölcsönös elismerésre vonatkozó program végrehajtását a nemrégiben elfogadott jogi eszközök működésének körültekintő felülvizsgálatával együtt kell elvégezni. Az ilyen felülvizsgálat eredménye biztosítja az új intézkedések előkészítéséhez szükséges adatokat.

3.4.3.   Az együttműködés megerősítése

Az igazságügyi és egyéb szervek közötti együttműködést is magukban foglaló jogi eszközök zavartalan működésének elérése érdekében a tagállamoknak a saját országukban kapcsolattartó bírákat vagy más illetékes hatóságokat kell kijelölniük. Adott esetben a polgári ügyekkel kapcsolatban a tagállamok felhasználhatják az Európai Igazságügyi Hálózaton belüli nemzeti összekötőjüket. Az Európai Tanács felkéri a Bizottságot, hogy a bevált gyakorlatok kialakítása érdekében szervezzen uniós workshopokat az uniós jog alkalmazásáról, és ösztönözze a jogi szakma képviselői (mint pl. a bírósági végrehajtók és közjegyzők) közötti együttműködést.

3.4.4.   Az uniós jogszabályok koherenciájának biztosítása és e jogszabályok minőségének javítása

Szerződésjogi kérdésekben a hatályos jogi eszközök egységes szerkezetbe foglalásával, kodifikálásával és ésszerűsítésével kapcsolatos intézkedések, és egy közös referenciakeret kidolgozása útján kell javítani a már létező és a jövőbeni közösségi jogszabályokat. Fel kell állítani egy keretet az Unió egészében alkalmazandó egységes szerződésjogi kifejezések és feltételek kidolgozása lehetőségének feltárására, amelyeket az Unióban található vállalkozások és szakmai szövetségek felhasználhatnak.

Intézkedéseket kell hozni annak érdekében, hogy a Tanács szisztematikusabb ellenőrzést tudjon gyakorolni a polgári jogi ügyekben való együttműködéssel kapcsolatos valamennyi közösségi jogi eszköz minősége és koherenciája terén.

3.4.5.   Nemzetközi jogrend

Az Európai Tanács felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy biztosítsa az uniós és a nemzetközi jogrend közötti koherenciát, és folytassa a nemzetközi szervezetekkel, úgy mint a Hágai Nemzetközi Magánjogi Konferenciával és az Európa Tanáccsal fennálló szoros kapcsolattartást és együttműködést, különösen annak érdekében, hogy e szervezetek tevékenységei és az uniós eszközök között összehangolja a kezdeményezéseket és maximalizálja a szinergiát. A Közösségnek a lehető leghamarabb csatlakoznia kell a Hágai Konferenciához.

4.   KÜLKAPCSOLATOK

Az Európai Tanács a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülése térségének uniós politikája koherens külügyi dimenziójának fejlesztését egyre növekvő prioritásnak tekinti.

Az előző fejezetekben már tárgyalt vonatkozások mellett az Európai Tanács felkéri a Bizottságot és a főtitkárt/főképviselőt, hogy az e programban kidolgozott intézkedések alapján 2005 végéig nyújtson be a Tanácsnak egy, az Uniónak a szabadsággal, a biztonsággal és a jog érvényesülésével kapcsolatos politikája valamennyi külső vonatkozására kiterjedő stratégiát. A stratégiának tükröznie kell az Uniónak a harmadik országokhoz, országcsoportokhoz és régiókhoz fűződő különleges kapcsolatait, és az ezekkel folytatott IB-együttműködés különleges szükségleteire kell összpontosítania.

Az Unió valamennyi hatáskörét, köztük a külkapcsolatokat is integrált és következetes módon fel kell használni a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének térsége létrehozásának érdekében. A következő iránymutatásokat kell figyelembe venni (15) a külső fellépések indokoltságának fő paraméteréül szolgáló belső politikák megléte; a tagállamok által végrehajtott projektekkel kapcsolatban az értéktöbblet szükségessége; az Unió külpolitikáinak általános célkitűzéséhez való hozzájárulás; a célok elérhetősége ésszerű határidőn belül; hosszú távú fellépés lehetősége.


(1)  COM(2004) 401 végleges.

(2)  P6 TA-PROV (2004) 0022 A6-0010/2004.

(3)  COM(2004) 401 végleges.

(4)  Az Európai Parlament és a Tanács 2004/38/EK irányelve (2004. április 29.) az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról, valamint az 1612/68/EGK rendelet módosításáról, továbbá a 64/221/EGK, a 68/360/EGK, a 72/194/EGK, a 73/148/EGK, a 75/34/EGK, a 75/35/EGK, a 90/364/EGK, a 90/365/EGK és a 93/96/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 158., 2004.4.30., 77. o).

(5)  P6 TA-PROV (2004) 0022 A6-0010/2004.

(6)  COM(2004) 410 végleges.

(7)  COM (2004) 628 végleges.

(8)  Kerethatározat-tervezet az Európai Unió tagállamai bűnüldözési hatóságai közötti, különösen a súlyos bűncselekményekre, köztük a terroristacselekményekre vonatkozó információk és bűnüldözési operatív információk cseréjének leegyszerűsítéséről, COM(2004) 221 végleges.

(9)  A terrorizmus elleni küzdelemről szóló, 2004. március 25-én elfogadott nyilatkozat, 7906/04, 6. pont.

(10)  Europol-jegyzőkönyvek: az Europol-egyezmény 2. cikkét és a hozzá csatolt mellékletet módosításáról szóló 2000. november 30-i jegyzőkönyv (HL C 358., 2000.12.13., 1. o.), az Europolnak, szervei tagjainak, igazgatóhelyetteseinek és alkalmazottainak kiváltságairól és mentességeiről szóló, 2002. november 28-i jegyzőkönyv (HL C 312., 2002.12.16., 1. o.), valamint az Europol-egyezmény módosításáról szóló, 2003. november 27-i jegyzőkönyv (HL C 2., 2004.1.6., 3. o.). A tagállamok között 2000. május 29-én létrejött kölcsönös bűnügyi jogsegélyegyezmény (HL C 197., 2000.7.12., 1. o.) és az ahhoz csatolt 2001. október 16-i jegyzőkönyv (HL C 326., 2001.11.21., 2. o.), valamint a közös nyomozócsoportokról szóló, 2002. június 13-i 2002/465/BI kerethatározat (HL L 162., 2002.6.20., 1. o.).

(11)  HL C 12., 2001.1.15., 10–22. o.

(12)  COM (2003) 688.

(13)  HL L 63., 2002.3.6., 1–3. o.

(14)  HL C 12., 2001.1.15., 1–9. o.

(15)  Létrejött: a 2000. évi feirai Európai Tanács ülésén.


3.3.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 53/15


A TANÁCS HATÁROZATA

(2005. február 17.)

a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) elnöke megbízatásának megújításáról

(2005/C 53/02)

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre,

tekintettel a közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20-i 40/94/EK tanácsi rendeletre (1), és különösen annak 120. cikke (1) és (2) bekezdésére,

tekintettel a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) elnökének kinevezéséről szóló, 2000. május 2-i tanácsi határozatra (2),

tekintettel a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) Igazgatótanácsának a Hivatal elnöke megbízatásának megújításáról szóló, 2004. november 23-i javaslatára,

A KÖVETKEZŐKÉPPEN HATÁROZOTT:

Egyetlen cikk

A Tanács megújítja Wubbo de BOER (született: 1948. május 27.), a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) elnöke megbízatását a 2005. október 1. és 2010. szeptember 30. közötti időtartamra.

Kelt Brüsszelben, 2005. február 17-én.

a Tanács részéről

az elnök

J.-C. JUNCKER


(1)  HL L 11., 1994.1.14., 1. o. A legutóbb a 422/2004/EK rendelettel (HL L 70., 2004.3.9., 1. o.) módosított rendelet.

(2)  HL C 139., 2000.5.18., 1. o.


Bizottság

3.3.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 53/16


Euro átváltási árfolyamok (1)

2005. március 2.

(2005/C 53/03)

1 euro=

 

Pénznem

Átváltási árfolyam

USD

USA dollár

1,3101

JPY

Japán yen

137,43

DKK

Dán korona

7,4433

GBP

Angol font

0,6859

SEK

Svéd korona

9,0627

CHF

Svájci frank

1,5413

ISK

Izlandi korona

79,88

NOK

Norvég korona

8,2060

BGN

Bulgár leva

1,9559

CYP

Ciprusi font

0,5830

CZK

Cseh korona

29,647

EEK

Észt korona

15,6466

HUF

Magyar Forint

242,21

LTL

Litván litász/lita

3,4528

LVL

Lett lats

0,6961

MTL

Máltai líra

0,4307

PLN

Lengyel zloty

3,9098

ROL

Román lej

36 443

SIT

Szlovén tolar

239,73

SKK

Szlovák korona

37,858

TRY

Török líra

1,6841

AUD

Ausztrál dollár

1,6792

CAD

Kanadai dollár

1,6286

HKD

Hong Kong-i dollár

10,2185

NZD

Új-zélandi dollár

1,8077

SGD

Szingapúri dollár

2,1346

KRW

Dél-Koreai won

1 319,79

ZAR

Dél-Afrikai rand

7,7544


(1)  

Forrás: Az Európai Központi Bank (ECB) átváltási árfolyama.


3.3.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 53/17


Bejelentett összefonódás engedélyezése

(Ügyszám COMP/M.3702 – CVC/CSM)

(2005/C 53/04)

(EGT vonatkozású szöveg)

2005. február 18-án a Bizottság határozott, hogy engedélyezi a fentebb említett összefonódást, és a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánítja. Ez a határozat a Tanács 139/2004/EK rendeletének 6(1)(b) paragrafusán nyugszik. A határozat teljes szövege kizárólag angolul érhető el, és azután teszik közzé, miután az üzleti titkokat tartalmazó részeket eltávolították a határozat szövegéből. Elérhető lesz:

az Európa versenypolitikai weboldalon (http://europa.eu.int/comm/competition/mergers/cases/). Ez az oldal lehetőséget kínál arra, hogy az egyedi fúziós döntések társaság, ügyszám, dátum és ágazati tagolás szerint kereshetőek legyenek;

elektronikusan az EUR-Lex honlapon az alábbi hivatkozási szám alatt: 32005M3702. Az EUR-Lex on-line hozzáférést biztosít az európai jogi anyagokhoz. (http://europa.eu.int/eur-lex/lex)


3.3.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 53/18


ÁLLAMI TÁMOGATÁS – NÉMETORSZÁG

Állami támogatás: C 40/2004 (ex N 42/2004) – Az ingatlanforgalmazó társaságok ingatlan-átruházási adó alóli mentessége az új tartományokban

Felhívás észrevételek benyújtására az EK-Szerződés 88. cikke (2) bekezdésének megfelelően

(2005/C 53/05)

(EGT vonatkozású szöveg)

Az ezen összefoglalást követő oldalakon közzétett eredeti nyelven megjelenő levél útján a Bizottság 2004. december 1-jén értesítette Németországot arról a határozatáról, hogy a fent említett intézkedésre vonatkozóan kezdeményezi az EK-Szerződés 88. cikke (2) bekezdésében meghatározott eljárást.

A Bizottság úgy határozott, hogy az alant leírt intézkedés bizonyos egyéb részei ellen nem emel kifogást.

Az érdekelt felek a Bizottság által kezdeményezett eljárásban érintett intézkedésre vonatkozó észrevételeiket ennek az összefoglalásnak és az azt követő levélnek a közzétételétől számított egy hónapon belül a következő címre nyújthatják be:

Európai Bizottság

Versenypolitikai Főigazgatóság

Állami támogatások hivatala

B-1049 Brüsszel

Fax: (32-2) 296 12 42

Ezek a megjegyzések Németország részére továbbításra kerülnek. A megjegyzéseket benyújtó érdekelt fél személyazonosságának bizalmas kezelését írásban, a kérés indokainak megjelölésével lehet kérni.

AZ ÖSSZEFOGLALÁS SZÖVEGE

Németország 2004. január 16-án kelt, a Bizottság által 2004. január 19-én iktatott levelében bejelentette a Bizottságnak a fent említett intézkedést.

1.   A rendszer célja

Németország javasolja, hogy az ingatlanforgalmazó társaságok az új tartományokban lévő földterületek egyesítése, vagy megszerzése esetén átmenetileg kapjanak mentességet az ingatlan-átruházási adó alól. Az intézkedés célja, hogy jobb pozíciót biztosítsanak az ingatlanforgalmazó társaságok számára ahhoz, hogy a jelen piaci követelményeknek megfelelően hajthassák végre a szükséges befektetéseket.

2.   A rendszer kedvezményezettjei

Az intézkedés lehetséges kedvezményezettjei azok az ingatlanforgalmazó társaságok és lakásszövetkezetek (Wohnungsunternehmen und Wohnungsgenossenschaften), amelyek egyesülés vagy vétel során földterületeket szereznek az új tartományokban (Brandenburg, Mecklenburg-Vorpommern, Szászország, Sachsen-Anhalt, Türingia és Berlin). Ezen intézkedés alkalmazásában az ingatlanforgalmazó társaságok és a lakásszövetkezetek olyan társaságok és szövetkezetek, amelyek fő üzleti tevékenységi területe lakások igazgatása (építés, bérlés és értékesítés). A nehézségekkel küzdő gazdasági társaságok az intézkedésből ki vannak zárva.

3.   A rendszer finanszírozása

A német hatóságok kijelentették, hogy a rendszer teljes költségvetését éppúgy, mint az egyedi tranzakciókban érintett lehetséges támogatások összegét nehéz megjósolni. A Németország által folytatott felmérések alapján az ingatlanforgalmazó társaságok és a lakásszövetkezetek közötti egyesülésekkel összefüggő ingatlan-átruházási adó átlagos összege tehát – Berlin kivételével – 150 000 EUR és 1,5 millió EUR közé esik. Berlinben a történeti adatok alapján a támogatás összegét 1,4 millió EUR és 6,7 millió EUR közötti összegre becsülik.

4.   A rendszer időtartama

Az intézkedés mindazokra az egyesülésekre és vételekre korlátozódik, amelyek az ingatlanforgalmazó társaságok és a lakásszövetkezetek között 2003. december 31. és 2006. december 31. között mennek végbe.

5.   A befektetés eszköze

Az intézkedés átmeneti mentességet jelent az ingatlan-átruházási adó alól.

6.   A rendszer értékelése

6.1.   Állami támogatás megléte

A Bizottság úgy ítéli meg, hogy az intézkedés az EK-Szerződés 87. cikke (1) bekezdése értelmében állami támogatást foglal magában.

6.2.   Az intézkedés összeegyeztethetőségének előzetes vizsgálata

Tekintettel az intézkedésnek az ingatlanpiacra (túlkínálat csökkenése) és az új tartományok általános szociális-gazdasági helyzetére (alacsonyabb migráció) gyakorolt várható pozitív hatására, valamint az ezzel járó jellemzően alacsony támogatási összegre, valamint ezek időbeli korlátozására 2006. végéig, a Bizottság úgy ítéli meg, hogy az intézkedésnek azon részei tekintetében, amelyek az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének a) pontja alapján a támogatott területekre korlátozódnak, a támogatás arányos, és nem torzítja a versenyt a közös érdekkel ellentétes mértékben. Ezért nem szükséges végkövetkeztetésre jutni a támogatás működési támogatásként való minősítése tekintetében.

A Németország által javasolt intézkedés azon részei, melyek az EKSz. 87. cikke (3) bekezdésének c) pontja alapján támogatott területeket, azaz a berlini munkaerő-piaci régiót célozzák meg, a Bizottság a következő előzetes következtetésre jutott:

a)

A kiadó lakások aránya Berlinben jelentősen alacsonyabb, mint az új tartományokban a lakások átlagos kiadási aránya. Mialatt az új tartományokban a lakások teljes kiadási aránya 14,2 %, ugyanez az arány Berlinre vonatkozóan 5,32 % a magántulajdonban lévő lakásokra, és 8,77 % az önkormányzati lakásokra vonatkozóan. Szinte minden kiadó lakás Kelet-Berlinben található.

b)

Németország nem szolgált olyan adattal, amely azt mutatná, hogy Berlin az intézkedésben érintett 87. cikk (3) bekezdése a) pontjának térségeihez hasonló elnéptelenedéstől szenvedne.

c)

Mialatt az ingatlanforgalmazó társaságok és a lakásszövetkezetek közötti egyesülésekkel és vételekkel érintett ingatlan-átruházási adó jellemző összege a 87. cikk (3) bekezdés a) pontja szerinti területek esetében 150 000 EUR és 1,5 millió EUR közé esik, ez az összeg Berlinben – a korábbi tapasztalatok alapján – 1,4 millió EUR és 6,7 millió EUR közé esik.

d)

Németország nem szolgált olyan adattal, amely azt mutatná, hogy az átmeneti adómentesség várhatóan hozzájárulna a berlini ingatlanpiac élénkítéséhez, illetve kedvező mellékhatással lenne, továbbá rendkívül valószínűtlennek tűnik az, hogy a helyreállítás tekintetében állami beavatkozás nélkül lehessen számítani magánszektori részvételre.

A Bizottságban az intézkedés első előzetes vizsgálata után kétségek merültek fel, hogy a Németország által javasolt intézkedés – a 87. cikk (3) bekezdésének c) pontja szempontjából – a berlini régióban (berlini munkaerő-piaci régió) megfelel-e a célkitűzésnek – különösen, hogy megfelelő kapcsolatot biztosít-e az adókedvezmények és a kedvezményezettek által viselt költségek között –, és nem torzítja-e a versenyt a közös érdekkel ellentétes mértékben. A Bizottságnak az a véleménye, hogy ennek az összetett kérdésnek egy alaposabb elemzésére van szükség. A Bizottság más érdekelt felektől, különösképpen az új tartományokban befektetésben érdekelt ingatlanforgalmazó társaságoktól és lakásszövetkezetektől információkat kíván begyűjteni. Ennek érdekében a Bizottság jogi okokból köteles megindítani az EKSz. 88. cikke (2) bekezdésében meghatározott eljárást. Csak az ilyen észrevételek segítségével tud a Bizottság dönteni arról, hogy az ilyen támogatás szükséges-e, és hogy nem befolyásolja-e hátrányosan a kereskedelmi feltételeket a közös érdekkel ellentétes mértékben.

A LEVÉL SZÖVEGE

„Die Kommission teilt der Bundesrepublik Deutschland mit, dass sie nach Prüfung der von den deutschen Behörden zur vorerwähnten Maßnahme übermittelten Angaben beschlossen hat, wegen eines Teils der Maßnahme das Verfahren nach Artikel 88 Absatz 2 EG-Vertrag einzuleiten.

Die Kommission hat beschlossen, keine Einwände gegen bestimmte andere Teile der im nachstehenden Schreiben beschriebenen Maßnahme zu erheben.

1.   VERFAHREN

Mit Schreiben vom 16. Januar 2004, das am 19. Januar 2004 bei der Kommission einging, hat Deutschland die vorgenannte Maßnahme notifiziert.

Mit Schreiben D/51125 vom 17. Februar 2004 forderte die Kommission ergänzende Informationen an. Diese wurden von Deutschland mit Schreiben vom 17. März 2004 übermittelt, das bei der Kommission am 19. März 2004 einging.

Mit Schreiben vom 26. April 2004 und im Anschluss an eine Besprechung am 16. April 2004, auf der Deutschland ankündigte, es werde weitere Angaben zu der Maßnahme bereitstellen, beantragte Deutschland eine Verlängerung der Frist. Die Fristverlängerung wurde mit Schreiben D/53302 vom 10. Mai 2004 gewährt.

Mit Schreiben vom 14. Mai 2004, das bei der Kommission am selben Tag registriert wurde, übermittelte Deutschland ergänzende Angaben. Mit Schreiben D/54751 vom 30. Juni 2004 und Schreiben D/56567 vom 14. September 2004 forderte die Kommission weitere Informationen zu der Maßnahme an. Diese wurden von Deutschland mit Schreiben vom 29. Juli 2004 und 5. Oktober 2004 übermittelt, die bei der Kommission am 29. Juli 2004 bzw. 6. Oktober 2004 eingingen.

2.   AUSFÜHRLICHE BESCHREIBUNG DER MASSNAHME

2.1.   Ziel der Maßnahme

Ein wesentliches Merkmal des Wohnungsmarktes in den neuen Bundesländern ist die hohe Leerstandsquote, verursacht durch die tief greifenden gesellschaftlichen und wirtschaftlichen Veränderungen im Zuge der Wiedervereinigung. Im Rahmen einer integrierten Strategie zur Wiederbelebung des Wohnungsmarktes in den neuen Ländern schlägt Deutschland vor, den Erwerb von Grundstücken in den neuen Ländern durch Verschmelzung oder Spaltung von Wohnungsunternehmen und Wohnungsgenossenschaften für einen befristeten Zeitraum von der Grunderwerbsteuer zu befreien. Mit der Maßnahme sollen Wohnungsunternehmen/-genossenschaften in die Lage versetzt werden, die nötigen Investitionen zu tätigen, um den aktuellen Markterfordernissen zu entsprechen.

2.2.   Begünstigte der Maßnahme

Potenziell Begünstigte der Maßnahme sind Wohnungsunternehmen und Wohnungsgenossenschaften, die in den Bundesländern Brandenburg, Mecklenburg-Vorpommern, Sachsen, Sachsen-Anhalt, Thüringen und Berlin belegene Grundstücke durch Verschmelzung oder Spaltung erwerben. Für die Zwecke der Maßnahme werden Wohnungsunternehmen und Wohnungsgenossenschaften definiert als Unternehmen und Genossenschaften, deren Kerngeschäft in der Verwaltung von Wohnungen (Bau, Vermietung und Verkauf) besteht. Unternehmen in Schwierigkeiten kommen nicht in Betracht.

Nach der deutschen Fördergebietskarte (1) gelten Brandenburg, Mecklenburg-Vorpommern, Sachsen, Sachsen-Anhalt und Thüringen als Fördergebiete im Sinne von Artikel 87 Absatz 3 Buchstabe a) EG-Vertrag. Die Arbeitsmarktregion Berlin ist als Fördergebiet gemäß Artikel 87 Absatz 3 Buchstabe c) EG-Vertrag eingestuft.

2.3.   Laufzeit der Maßnahme

Die Maßnahme ist auf Verschmelzungs- oder Spaltungsvorgänge zwischen Wohnungsunternehmen/-genossenschaften beschränkt, die zwischen dem 31. Dezember 2003 und dem 31. Dezember 2006 erfolgen.

2.4.   Hintergrund der Maßnahme

2.4.1.   Grunderwerbsteuer

Die Grunderwerbsteuer wird bei Grundstücksübertragungen erhoben, die zu einem Eigentümerwechsel führen. Die Steuer entsteht, wenn Grundstücke durch Verkauf oder sonstige Rechtsgeschäfte übereignet werden. In Deutschland wird die Grunderwerbsteuer anhand des Bedarfswerts des Grundstücks berechnet und der Steuersatz beträgt 3,5 %.

2.4.2.   Grunderwerbsteuer als Hindernis für die nötige Umstrukturierung

Auf dem Wohnungsmarkt der neuen Länder wird die Grunderwerbsteuer als entscheidendes Hindernis für die notwendige Umstrukturierung wahrgenommen. Bei Fusionen und Übernahmen zwischen Wohnungsunternehmen und –genossenschaften mit Grundstücken in den neuen Ländern kann der Gesamtbetrag der Grunderwerbsteuer beträchtlich sein, da das Vermögen der beteiligten Unternehmen fast ausschließlich aus Grundstücken besteht. Die Grunderwerbsteuer wird nach Abschluss eines Vertrags zwischen Käufer und Veräußerer erhoben und kann so zu einer gravierenden Liquiditätsanspannung für die betroffenen Unternehmen führen. Dies ist besonders abschreckend für Wohnungsunternehmen und Wohnungsgenossenschaften in den neuen Ländern, die aufgrund bestehender Altschulden und der jüngsten sozio-ökonomischen Entwicklung mit ungünstigen Marktbedingungen konfrontiert sind. Die negative Auswirkung der Grunderwerbsteuer auf die notwendige Umstrukturierung des Wohnungsmarktes in den neuen Ländern zeigt sich außerdem darin, dass im Zeitraum 2000-2003 nur neun Fusionen zwischen Wohnungsunternehmen/-genossenschaften stattgefunden haben, bei denen es sich ausschließlich um kleine Unternehmen handelte.

2.4.3.   Grundstücksmarkt in den neuen Ländern

Der Grundstücksmarkt in den neuen Ländern wird geprägt durch mehrere spezifische Merkmale:

Bevölkerungsentwicklung: Schwache Geburtenraten in den neuen Ländern haben gekoppelt mit einer massiven Abwanderung in die alten Bundesländer im Zeitraum 1997-2001 zu einem Bevölkerungsverlust von 3,05 % in Sachsen-Anhalt, 5,3 % in Sachsen und 3,15 % in Mecklenburg-Vorpommern geführt. Dieser Negativtrend dürfte sich bis 2020 noch verstärken.

Hohe Leerstandquote: Im Jahr 1998 verfügten die neuen Länder über einen Bestand von 7,3 Mio. Wohnungen. Die Leerstandsquote betrug 13 %. Nach den jüngsten Daten für 2002 stieg die Leerstandsquote auf 14,2 %. Im Vergleich dazu liegt die Leerstandsquote in den alten Bundesländern bei 3,1 %.

Leerstandsbedingte Mietausfälle: Die hohe Leerstandsquote in den neuen Ländern führt zu erheblichen Mietausfällen (920 Mio. EUR jährlich bzw. 1 550 EUR pro Wohneinheit und Jahr).

Unsicherheit wegen offener Restitutionsverfahren: Im Jahr 1990 fielen 700 000 Wohnungen in den neuen Ländern unter diese Regelung. Bis zum 31. Dezember 2001 konnte für 590 000 Wohnungen das Verfahren abgeschlossen werden. Für die verbleibenden 110 000 Wohnungen kann die Klärung der noch offenen Restitutionsverfahren bis zu zehn Jahren dauern. Am 31. Dezember 2001 standen von diesen 110 000 Wohnungen 35 000 (32 %) leer.

Programm der Bundesregierung »Stadtumbau-Ost«: Angesichts des anhaltenden Überangebots an Mietraum in den neuen Ländern legte die Bundesregierung ein umfassendes Programm mit dem Titel »Stadtumbau-Ost« auf, das den Abriss von bis zu 380 000 Wohnungen bis 2009 vorsieht. Ein erheblicher Teil der Abrisskosten werden die Wohnungsunternehmen und Wohnungsgenossenschaften in den neuen Ländern zu tragen haben.

2.4.4.   Umfang der Maßnahme

Die deutschen Behörden bringen vor, dass es generell schwierig sein dürfte, im Einzelnen abzuschätzen, wie viele Unternehmen die Möglichkeit der Grunderwerbsteuerbefreiung im Wege einer Fusion in Anspruch nehmen werden. Nach den Statistiken des Bundesverbands Deutscher Wohnungsunternehmen könnten 1 317 Wohnungsunternehmen und Wohnungsgenossenschaften in den neuen Ländern von der Maßnahme betroffen sein (834 Wohnungsunternehmen und 483 überwiegend kommunale Wohnungsgenossenschaften). Nach einer Umfrage des GDW würden jedoch nur rund 10 % dieser Unternehmen von der Steuerbefreiung tatsächlich Gebrauch machen.

2.4.5.   Beihilfebeträge und Budget der Maßnahme

Wie unter 2.4.4 ausgeführt, ist es nach Angaben der deutschen Behörden schwierig, das Gesamtbudget der Maßnahme und die potenziellen Beihilfebeträge, die mit den einzelnen Transaktionen verbunden sind, vorherzusagen. Die meisten Wohnungsunternehmen und Wohnungsgenossenschaften wollen derzeit keine festen Zusagen geben sondern das Inkrafttreten der Maßnahme abwarten. Deshalb handelt es sich bei den nachstehenden Ausführungen lediglich um Beispiele, um abgeleitet aus der Vergangenheit und in einigen Fällen im Vorgriff auf die Zukunft typische Fusionsfälle und damit verbundene Grunderwerbsteuerbeträge aufzuzeigen:

Thüringen: Derzeit wird in Thüringen mit fünf Fusionen gerechnet. In zwei Fällen dürfte eine Grunderwerbsteuer in Höhe von 363 321 EUR bzw. 1,46 Mio. EUR anfallen. Bei zwei Fusionen im Jahr 2001 belief sich die Grunderwerbsteuer auf 180 000 EUR für ca. 200 Wohnungen.

Sachsen-Anhalt: In Sachsen-Anhalt werden mindestens drei Fusionen von Wohnungsunternehmen erwartet, wobei eine Grunderwerbsteuer zwischen 250 000 EUR und 500 000 EUR anfallen dürfte. Im Falle fünf weiterer Fusionen wird mit einem Grunderwerbsteuerbetrag bis zu 300 000 EUR gerechnet.

Berlin: In Berlin sind derzeit drei Fusionen zwischen Wohnungsunternehmen vorgesehen. Bei den Fusionen, die zwischen 1995 und 1998 in Berlin erfolgten, wurden folgende Grunderwerbsteuerbeträge verzeichnet: 1,3 Mio. EUR bei einer Fusion, von der 19 Grundstücke betroffen waren; 1,4 Mio. EUR bei einer Fusion, von der 39 Grundstücke betroffen waren bzw. 6,7 Mio. EUR bei einer Fusion, von der 491 Grundstücke betroffen waren.

Nach den von Deutschland durchgeführten Erhebungen wird der durchschnittliche Betrag der bei Fusionen von Wohnungsunternehmen und Wohnungsgesellschaften anfallenden Grunderwerbsteuer daher — mit Ausnahme von Berlin — zwischen 150 000 EUR und 1,5 Mio. EUR liegen.

3.   WÜRDIGUNG DER MASSNAHME

Gemäß Artikel 6 Absatz 1 der Verordnung (EG) Nr. 659/1999 des Rates vom 22. März 1999 enthält die Entscheidung über die Eröffnung des förmlichen Prüfverfahrens eine Zusammenfassung der wesentlichen Sach- und Rechtsfragen, eine vorläufige Würdigung des Beihilfecharakters der geplanten Maßnahme durch die Kommission und Ausführungen über ihre Bedenken hinsichtlich der Vereinbarkeit mit dem Gemeinsamen Markt.

3.1.   Rechtmäßigkeit der Maßnahme

Deutschland hat die Regelung im Entwurfstadium notifiziert und ist somit seiner Verpflichtung aus Artikel 88 Absatz 3 EG-Vertrag nachgekommen.

3.2.   Vorliegen einer Beihilfe und Vereinbarkeit mit dem EG-Vertrag

Die Kommission hat das Vorliegen einer Beihilfe gemäß Artikel 87 Absatz 1 EG-Vertrag geprüft. Die Ergebnisse dieser Prüfung können wie folgt zusammengefasst werden.

Die Beteiligung staatlicher Mittel ist dadurch gegeben, dass Deutschland bei der Befreiung von der Grunderwerbsteuer auf Steuereinnahmen verzichtet, die andernfalls erwirtschaftet worden wären;

die Maßnahme ist selektiv, da sie auf Gebiete in den neuen Ländern ausgerichtet ist und bestimmte Unternehmen nämlich Wohnungsunternehmen und –genossenschaften, begünstigt und sich auf Fusionen solcher Unternehmen und Genossenschaften mit Grundstücken in den neuen Ländern beschränkt;

die Maßnahme begünstigt an Fusionen beteiligte Wohnungsunternehmen und Wohnungsgenossenschaften, da sie von der Grunderwerbsteuer befreit werden, die sie andernfalls zu zahlen hätten;

schließlich stellen Grundstücksübertragungen einen Tätigkeitsbereich dar, in dem Handel zwischen Mitgliedstaaten besteht, so dass eine Beeinträchtigung des Handels zwischen Mitgliedstaaten nicht ausgeschlossen werden kann.

Daher ist die Kommission der Auffassung, dass die Maßnahme eine staatliche Beihilfe im Sinne von Artikel 87 Absatz 1 EG-Vertrag darstellt.

3.3.   Vereinbarkeit der Maßnahme

In Artikel 87 Absatz 2 EG-Vertrag ist geregelt, dass bestimmte Arten von Beihilfen mit dem Gemeinsamen Markt vereinbar sind. Im Hinblick auf Art und Zweck der Beihilfe sowie den geografischen Geltungsbereich finden nach Auffassung der Kommission die Buchstaben a), b) und c) auf die fragliche Regelung keine Anwendung.

In Artikel 87 Absatz 3 sind weitere Beihilfeformen genannt, die als mit dem Gemeinsamen Markt vereinbar angesehen werden können. Im Hinblick auf Art und Zweck der Maßnahme sowie den geografischen Geltungsbereich könnten nach Auffassung der Kommission die Buchstaben a) und c) im vorliegenden Fall Anwendung finden.

Bei der Beurteilung der Frage, ob die in Artikel 87 Absatz 3 Buchstaben a) und c) vorgesehenen Ausnahmen zur Anwendung gelangen können, räumt Artikel 87 Absatz 3 nach ständiger Rechtsprechung des Gerichtshofs »der Kommission ein Ermessen ein, das sie nach Maßgabe wirtschaftlicher und sozialer Wertungen ausübt, die auf die Gemeinschaft als Ganzes zu beziehen sind« (2). Bei bestimmten Arten von Beihilfen hat die Kommission festgelegt, wie sie diesen Ermessensspielraum ausüben wird, sei es in Form von Gruppenfreistellungen oder durch Gemeinschaftsrahmen, Leitlinien oder Bekanntmachungen. Ist derartiges Sekundärrecht vorhanden, hat sich die Kommission bei der Beurteilung von Beihilfesachen daran zu halten.

Daher muss die Kommission zunächst feststellen, ob die in der Regelung »Grunderwerbsteuerbefreiung bei Fusionen von Wohnungsunternehmen und Wohnungsgenossenschaften in den neuen Ländern« vorgesehene Beihilfe unter eine dieser sekundärrechtlichen Vorschriften fällt.

Die Maßnahme ist weder auf KMU (3) oder Unternehmen in Schwierigkeiten (4) noch auf einen der folgenden Bereiche beschränkt: Forschung und Entwicklung (5), Ausbildung (6) oder Beschäftigung (7). Somit ist keine dieser Leitlinien, Gemeinschaftsrahmen oder Verordnungen auf den vorliegenden Fall anwendbar. Auch der Gemeinschaftsrahmen für staatliche Umweltschutzbeihilfen (8) gelangt nicht zur Anwendung, da die Regelung als solche nicht auf den Umweltschutz ausgelegt ist.

Die Leitlinien für staatliche Beihilfen mit regionaler Zielsetzung (nachstehend »Leitlinien für Regionalbeihilfen«) wurden für strukturschwache Regionen wie die neuen Länder konzipiert. Diese Leitlinien zielen auf die Förderung von Investitionen und die Schaffung von Arbeitsplätzen im Rahmen einer nachhaltigen Entwicklung ab, indem die Erweiterung, Modernisierung und Diversifizierung der Tätigkeiten der in diesen Gebieten befindlichen Betriebsstätten sowie die Ansiedlung neuer Unternehmen unterstützt werden.

Die Leitlinien für Regionalbeihilfen finden nur auf bestimmte Beihilfeformen Anwendung wie Beihilfen für Erstinvestitionen, Beihilfen für die Schaffung von Arbeitsplätzen und ausnahmsweise Betriebsbeihilfen.

Die Befreiung von der Grunderwerbsteuer ist offensichtlich nicht speziell an eine Erstinvestition oder die Erweiterung einer bestehenden Betriebsstätte im Sinne von Ziff. 4.4 der Leitlinien gebunden. Auch betrifft sie nicht die Schaffung von Arbeitsplätzen in Verbindung mit einer Erstinvestition im Sinne von Ziff. 4.11 der Leitlinien.

Außerdem haben die deutschen Behörden vorgebracht, die geplante Steuerbefreiung ziele nicht darauf ab, die laufenden Kosten der an Fusionen beteiligten Wohnungsunternehmen und -genossenschaften zu senken. In Ziff. 4.15 der Leitlinien (9) heißt es, dass Regionalbeihilfen, mit denen die laufenden Ausgaben eines Unternehmens gesenkt werden sollen, grundsätzlich verboten sind. In Fußnote 16 der Leitlinien wird erläutert, dass solche Beihilfen in der Regel in Form von Steuerermäßigungen oder Senkungen der Soziallasten gewährt werden. Obwohl die notifizierte Maßnahme als Befreiung von der Grunderwerbsteuer bezeichnet wird, hat Deutschland unterstrichen, dass die fragliche Maßnahme aus folgenden Gründen nicht als Beihilfe zur Senkung der laufenden Ausgaben der begünstigten Unternehmen betrachtet werden kann:

Wohnungsunternehmen und -genossenschaften werden beim Erwerb von Liegenschaften weiterhin die Grunderwerbsteuer zahlen. Da die Geschäftstätigkeit von Wohnungsunternehmen und -genossenschaften generell darin besteht, Liegenschaften zu erwerben und zu verkaufen bzw. zu vermieten, fällt die Grunderwerbsteuer unter die laufenden Ausgaben. Die von Deutschland notifizierte Maßnahme betrifft jedoch nicht die regulären laufenden Ausgaben, da sie nicht zur Anwendung gelangt, wenn Wohnungsunternehmen und -genossenschaften einfach nur eine Immobilie erwerben oder verkaufen.

Nach deutschen Angaben besteht die Besonderheit der notifizierten Maßnahme darin, dass nur Fusionsvorgänge zwischen Wohnungsunternehmen/-genossenschaften mit Grundbesitz in den neuen Ländern von der Grunderwerbsteuer befreit werden. Die potenziell Begünstigten werden nur unter diesen eingeschränkten Bedingungen für einen befristeten Zeitraum von der Grunderwerbsteuer frei gestellt. In Anbetracht der Tatsache, dass derzeit keine solchen Fusionen stattfinden, betrachtet Deutschland die Beihilfe nicht als Kompensation für die laufenden Ausgaben fusionsbeteiligter Wohnungsunternehmen, da die Steuer gegenwärtig nicht erhoben wird.

Laut Auskunft der deutschen Behörden besteht die Gegenleistung der Begünstigten darin, dass sie fusionieren. Angesichts der besonderen Umstände in den neuen Ländern, die geprägt sind durch einen starken Bevölkerungsrückgang, der sich bis 2020 noch verschärfen dürfte, eine Leerstandsquote von insgesamt 14,2 % (2002) und den damit verbundenen Mietausfällen (920 Mio. EUR jährlich) sowie die Unsicherheit aufgrund laufender Restitutionsverfahren, werden Fusionen von Wohnungsunternehmen und -genossenschaften für notwendig erachtet, damit diese Unternehmen besser in der Lage sind, den oben beschriebenen Herausforderungen zu begegnen. Die Grunderwerbsteuer hat sich als Hindernis für die Konsolidierung des Wohnungsmarktes in den neuen Ländern erwiesen, was dadurch verdeutlicht wird, dass zurzeit keine Fusionen stattfinden.

Wie Deutschland weiter vorbringt, wird das von der Bundesregierung und den Ländern aufgelegte Programm »Stadtumbau Ost« zum Abriss von 380 000 Wohnungen bis 2009 führen. Einen erheblichen Teil der Abrisskosten würden die Wohnungsunternehmen und -genossenschaften in den neuen Ländern zu tragen haben.

Die Kommission ist bisher davon ausgegangen, dass Steuerbefreiungen zur Umstrukturierung von Wirtschaftszweigen in Schwierigkeiten, mit denen gezielt Zusammenschlüsse gefördert werden sollen, als Beihilfe zur Senkung der laufenden Ausgaben der Unternehmen (Betriebsbeihilfe) (10) zu betrachten sind. Die Kommission nimmt die Argumente der deutschen Behörden zur Kenntnis, die im Hinblick auf eine anderweitige Beurteilung der anstehenden Maßnahmen vorgebracht wurden.

Gemäß Ziff. 4.15 der Leitlinien in der geänderten Fassung von 2000 (11) können »derartige Beihilfen (Betriebsbeihilfen) in Gebieten, die in den Anwendungsbereich des Artikels 87 Absatz 3 Buchstabe a) fallen, gewährt werden, wenn sie aufgrund ihres Beitrags zur Regionalentwicklung und ihrer Art nach gerechtfertigt sind und ihre Höhe den auszugleichenden Nachteilen angemessen ist. Es obliegt den Mitgliedstaaten, die Existenz und den Umfang solcher Nachteile nachzuweisen. Diese Betriebsbeihilfen müssen zeitlich begrenzt und degressiv sein.«

Für jene Teile der von Deutschland notifizierten Maßnahme, die sich auf Fördergebiete gemäß Artikel 87 Absatz 3 Buchstabe a) EGV beschränken (12), geht die Kommission davon aus, dass eine abschließende Bewertung der Frage, ob die Grunderwerbsteuerbefreiung eine Betriebsbeihilfe darstellt, nicht notwendig ist, da sie angesichts der besonderen Nachteile, der begrenzten Wettbewerbsverzerrung, der befristeten Geltungsdauer und der erwarteten positiven Wirkungen auf den Wohnungsmarkt sowie der sozioökonomischen Entwicklung auf jeden Fall genehmigungsfähig ist, wie aus der nachstehenden Erläuterung hervorgeht.

3.3.1.   Bestehende Nachteile in den neuen Ländern

Deutschland hat nachgewiesen, dass der Grundstücksmarkt in den neuen Ländern durch mehrere Nachteile geprägt ist. Die Leerstandsquoten in den neuen Ländern sind deutlich höher als in anderen Regionen Deutschlands (14,2 % in den neuen Ländern gegenüber 3,1 % in den alten Ländern).

Die Gründe für diese signifikante Differenz stehen in unmittelbarem Zusammenhang mit dem politischen Erbe der Vergangenheit und der sozioökonomischen Entwicklung nach der Wiedervereinigung.

Die hohen Leerstandsquoten in den neuen Ländern führen zu erheblichen Mietausfällen (920 Mio. EUR pro Jahr).

Die ungünstige demographische Entwicklung, ausgelöst durch niedrige Geburtenquoten und eine massive Abwanderung, hat zu einem Nachfragerückgang nach Wohnraum in den neuen Ländern geführt.

Außerdem hat sich die Nachfrage nach Wohnraum nicht nur quantitativ, sondern auch qualitativ verändert.

Folglich besteht ein erhebliches Überangebot an Wohnraum in den neuen Ländern.

Daher haben die Bundesregierung und die Länder den Abriss von bis zu 380 000 Wohnungen in den neuen Ländern bis 2009 beschlossen (Programm »Stadtumbau-Ost«).

Festzustellen ist, dass nach deutschen Angaben ein wesentlicher Teil der Abrisskosten von den betroffenen Wohnungsunternehmen und Wohnungsgenossenschaften zu tragen ist.

Des Weiteren hat Deutschland ausgeführt, dass die Unterkapitalisierung zahlreicher Wohnungsunternehmen und Wohnungsgenossenschaften in den neuen Ländern — verursacht durch Mietausfälle wegen hoher Leerstandsquoten und die relative Zersplitterung des Marktes — den von Bund und Ländern geplanten Abriss gefährden könnte, da sie nicht in der Lage sind, ihren Anteil an den Abrisskosten zu tragen.

Darüber hinaus hat Deutschland unterstrichen, dass der Ausgleich von Angebot und Nachfrage nicht nur das Überangebot beseitigen soll, sondern auch notwendig ist, um Wohnraum bereitzustellen, der den heutigen Qualitätsanforderungen entspricht.

Um dies zu erreichen, müssen Wohnungsunternehmen und Wohnungsgenossenschaften in den neuen Ländern massiv in die Modernisierung ihres derzeitigen Wohnungsbestands investieren.

Damit die Unternehmen in den neuen Ländern dazu in der Lage sind, müsse ihnen die Möglichkeit gegeben werden zu fusionieren und die damit verbundenen Größenvorteile zu nutzen.

Den Ausführungen der deutschen Behörden zufolge hat sich die Grunderwerbsteuer als Hindernis für Fusionen und Übernahmen zwischen solchen Unternehmen und Genossenschaften erwiesen. Dies wird dadurch unterstrichen, dass im Zeitraum 2000-2003 in den neuen Ländern nur neun Fusionen von Wohnungsunternehmen und Wohnungsgenossenschaften erfolgten.

Eine zeitlich befristete Aussetzung der Grunderwerbsteuer wird den Marktteilnehmern die Möglichkeit geben zu fusionieren. Die erweiterte Kapitalbasis fusionierter Wohnungsunternehmen und Wohnungsgenossenschaften wird sie in die Lage versetzen, die Kosten der notwendigen Abrissmaßnahmen zu tragen und gleichzeitig die erforderlichen Investitionen zu tätigen, um modernen Wohnraum zu schaffen.

3.3.2.   Geringe Verzerrung des Wettbewerbs

Die Kommission stellt fest, dass Handel und Wettbewerb nur in geringem Maße verzerrt werden. Deutschland hat nachgewiesen, dass sich für jene Teile der Maßnahme, die sich auf Fördergebiete nach Artikel 87 Absatz 3 Buchstabe a) EG-Vertrag beschränken, die üblichen Beträge der bei Fusionen und Übernahmen zwischen Wohnungsunternehmen und Wohnungsgenossenschaften anfallenden Grunderwerbsteuer zwischen 150 000 EUR und 1,5 Mio. EUR bewegen.

3.3.3.   Zeitliche Befristung der Maßnahme

Darüber hinaus hat Deutschland mitgeteilt, dass die Anwendung der Maßnahme bis Ende 2006 befristet werden soll. Zu diesem Datum läuft auch die geltende Fördergebietskarte aus.

In Anbetracht der zu erwartenden positiven Wirkungen auf den Wohnungsmarkt (Verringerung des Überangebots) und die allgemeine sozioökonomische Entwicklung (rückläufige Abwanderung) in den neuen Ländern, der generell geringen Beihilfebeträge sowie der zeitlichen Befristung der Maßnahme bis Ende 2006 ist die Kommission der Auffassung, dass für jene Teile der Maßnahme, die sich auf Fördergebiete nach Artikel 87 Absatz 3 Buchstabe a) EG-Vertrag beschränken, die Beihilfe im Verhältnis zu dem angestrebten Ziel steht und den Wettbewerb nicht in einer Weise verfälscht, die dem gemeinsamen Interesse zuwiderläuft. Deshalb ist eine abschließende Bewertung dieser Beihilfe als Betriebsbeihilfe nicht erforderlich.

3.3.4.   Bestehende Nachteile in Berlin

Für jene Teile der von Deutschland notifizierten Maßnahme, die auf Fördergebiete nach Artikel 87 Absatz 3 Buchstabe c) EG-Vertrag ausgerichtet sind, d.h. die Arbeitsmarktregion Berlin, möchte die Kommission daran erinnern, dass in den Schlussfolgerungen des Europäischen Rates sowohl von Stockholm als auch von Barcelona eine Verringerung des Beihilfe-Gesamtumfangs und eine Neuausrichtung von Beihilfen auf Ziele von gemeinsamem Interesse, darunter Ziele des wirtschaftlichen und sozialen Zusammenhalts gefordert wird (13).

Die Kommission hat bereits in einer früheren Entscheidung (14) eingeräumt, dass Steuerbefreiungen als Sanierungsinstrument eingesetzt und zu einer Risikoverminderung für Grundstücksinvestoren beitragen können, wenn sich ein Markt als hochriskant erweist und durch renditeschwache Investitionen geprägt wird, vor allem wegen der schwachen Nachfrage und fehlenden Finanzierungsinitiativen. Als günstige Investitionsbedingungen gelten eine hohe Gesamtrendite sowie neue Geschäftschancen, transparente Ausstiegsstrategien und ein geringes Projektrisiko.

Außerdem ist in der Verordnung (EG) Nr. 1260/1999 des Rates vorgesehen, dass Gemeinschaftsinitiativen im Bereich des sozialen Zusammenhalts die »… wirtschaftliche und soziale Wiederbelebung der krisenbetroffenen Städte und Stadtviertel zur Förderung einer dauerhaften Stadtentwicklung« umfassen sollen (15). Die Kommissionsinitiative URBAN, die auf Grundlage dieser Verordnung entwickelt wurde, hat die Förderung der physischen und wirtschaftlichen Sanierung von Städten und Stadtvierteln mit Strukturproblemen zum Ziel. Auch wenn der Schwerpunkt dieser Initiative auf städtischen Gebieten liegt, hat die Kommission die Vorteile eines integrierten Ansatzes zur Förderung von Synergien bei der städtischen und ländlichen Entwicklung betont (16). Aus den vorstehenden Ausführungen ist zu entnehmen, dass sich das Gemeinschaftsziel der Stärkung des sozialen und wirtschaftlichen Zusammenhalts im Gemeinsamen Markt auch auf Initiativen zur Sanierung ländlicher und städtischer Flächen erstreckt.

Somit kommt die Kommission zu folgenden vorläufigen Schlussfolgerungen:

a.

Die Leerstandsquote in Berlin liegt deutlich unter der durchschnittlichen Leerstandsquote in den neuen Ländern. Während die gesamte Leerstandsquote in den neuen Ländern 14,2 % beträgt, liegt die entsprechende Quote in Berlin bei 5,32 % für Wohnungen in Privatbesitz und bei 8,77 % für kommunale Wohnungen. Fast alle leerstehenden Wohnungen befinden sich in Ostberlin.

b.

Deutschland legt keine Angaben vor, die beweisen würden, dass Berlin unter einem vergleichbaren Bevölkerungsschwund leidet, wie die von der Maßnahme erfassten Gebiete nach Artikel 87 Absatz 3 Buchstabe a).

c.

Während bei Fusionen und Übernahmen zwischen Wohnungsunternehmen und Wohnungsgesellschaften in Gebieten nach Artikel 87 Absatz 3 Buchstabe a) in der Regel eine Grunderwerbsteuer zwischen 150 000 EUR und 1,5 Mio. EUR anfällt, bewegen sich die entsprechenden Beträge für Berlin erfahrungsgemäß zwischen 1,4 Mio. EUR und 6,7 Mio. EUR.

d.

Deutschland hat keine Angaben vorgelegt, die beweisen würden, dass die befristete Freistellung von der Grunderwerbsteuer zur Wiederbelebung des Grundstücksmarktes in Berlin beitragen und positive Ausstrahlungseffekte haben wird und dass es sehr unwahrscheinlich ist, dass sich der Privatsektor ohne staatliches Zutun an Sanierungsmaßnahmen beteiligen wird.

Nach einer ersten vorläufigen Würdigung ergeben sich daher Zweifel, dass die von Deutschland notifizierte Maßnahme für das Gebiet nach Artikel 87 Absatz 3 Buchstabe c) (Arbeitsmarktregion Berlin) im Verhältnis zu dem angestrebten Ziel steht — vor allem was die Verbindung zwischen der Steuerbefreiung und den von den Begünstigten zu tragenden Kosten anbelangt — und den Wettbewerb nicht in einer Weise verfälscht, die dem gemeinsamen Interesse zuwiderläuft. Nach Auffassung der Kommission ist eine gründlichere Analyse dieser schwierigen Frage notwendig. Deshalb möchte die Kommission auch Stellungnahmen sonstiger Beteiligter einholen, insbesondere von Wohnungsunternehmen und Wohnungsgenossenschaften, die an Investitionen in den neuen Ländern interessiert sind. Aus rechtlichen Gründen muss die Kommission deshalb das Verfahren nach Artikel 88 Absatz 2 EG-Vertrag einleiten. Nur so wird die Kommission entscheiden können, ob die Beihilfe notwendig ist und die Handelsbedingungen nicht in einer Weise beeinträchtigt, die dem gemeinsamen Interesse zuwiderläuft.

4.   SCHLUSSFOLGERUNG

Aufgrund der vorstehenden Würdigung hat die Kommission beschlossen, dass die Beihilfe im Rahmen der »Grunderwerbsteuerbefreiung bei Fusionen von Wohnungsunternehmen und Wohnungsgenossenschaften in den neuen Ländern« in jenen Teilen mit dem EG-Vertrag vereinbar ist, die sich auf Fördergebiete nach Artikel 87 Absatz 3 Buchstabe a) EG-Vertrag beschränken. Gleichzeitig hat die Kommission beschlossen, das Verfahren nach Artikel 88 Absatz 2 EG-Vertrag in Bezug auf den Teil der Maßnahme einzuleiten, der sich auf die Arbeitsmarktregion Berlin, einem Fördergebiet nach Artikel 87 Absatz 3 Buchstabe c) EG-Vertrag bezieht.

Aus diesen Gründen fordert die Kommission die Bundesrepublik Deutschland im Rahmen des Verfahrens nach Artikel 88 Absatz 2 EG-Vertrag auf, innerhalb eines Monats nach Eingang dieses Schreibens ihre Stellungnahme abzugeben und alle sachdienlichen Informationen für die Würdigung der Maßnahme in Bezug auf die Arbeitsmarktregion Berlin zu übermitteln.

Die Kommission erinnert die Bundesrepublik Deutschland an die Sperrwirkung des Artikels 88 Absatz 3 EG-Vertrag und verweist auf Artikel 14 der Verordnung (EG) Nr. 659/1999 des Rates, wonach alle rechtswidrigen Beihilfen von den Empfängern zurückgefordert werden können.

Die Kommission teilt der Bundesrepublik Deutschland mit, dass sie die Beteiligten durch die Veröffentlichung des vorliegenden Schreibens und einer aussagekräftigen Zusammenfassung dieses Schreibens im Amtsblatt der Europäischen Union von der Beihilfe in Kenntnis setzen wird. Außerdem wird sie die Beteiligten in den EFTA-Staaten, die das EWR-Abkommen unterzeichnet haben durch die Veröffentlichung einer Bekanntmachung in der EWR-Beilage zum Amtsblatt und die EFTA-Überwachungsbehörde durch Übermittlung einer Kopie dieses Schreibens von dem Vorgang in Kenntnis setzen. Alle vorerwähnten Beteiligten werden aufgefordert, innerhalb eines Monats nach dem Datum dieser Veröffentlichung ihre Stellungnahme abzugeben.”


(1)  Siehe Beihilfesachen N 195/1999, C 47/1999 und N 641/2002.

(2)  Rs. C-169/95 Königreich Spanien / Europäische Kommission [1997] Slg. I-00135. Siehe auch Rs. C-730/79 Philip Morris / Kommission [1980] Slg. I-2671.

(3)  Verordnung (EG) Nr. 70/2001 der Kommission über die Anwendung der Artikel 87 und 88 EG-Vertrag auf staatliche Beihilfen an kleine und mittlere Unternehmen, ABl. L 10 vom 13.1.2001.

(4)  Leitlinien für staatliche Beihilfen zur Rettung und Umstrukturierung von Unternehmen in Schwierigkeiten, ABl. C 244 vom 1.10.2004.

(5)  Gemeinschaftsrahmen für staatliche Forschungs- und Entwicklungsbeihilfen, ABl. C 45 vom 17.2.1996.

(6)  Verordnung (EG) Nr. 68/2001 der Kommission über die Anwendung der Artikel 87 und 88 EG-Vertrag auf Ausbildungsbeihilfen, ABl. L 10 vom 13.1.2001.

(7)  Leitlinien für Beschäftigungsbeihilfen, ABl. C 334 vom 12.12.1995.

(8)  Gemeinschaftsrahmen für staatliche Umweltschutzbeihilfen, ABl. C 37 vom 3.2.2001.

(9)  Leitlinien für staatliche Beihilfen mit regionaler Zielsetzung, ABl. C 74 vom 10.3.1998.

(10)  Entscheidung der Kommission Nr. 2002/581/EG über die staatliche Beihilferegelung, die Italien zugunsten der Banken durchgeführt hat (ABl. L 184 vom 13.7.2002, S. 27).

(11)  ABl. C 258 vom 9.9.2000, S. 5.

(12)  Siehe Rdnr. 2.2. Fördergebiete im Sinne von Artikel 87 Absatz 3 Buchstabe a) EG-Vertrag sind nach der deutschen Fördergebietskarte: Brandenburg, Mecklenburg-Vorpommern, Sachsen, Sachsen-Anhalt und Thüringen. Die Arbeitsmarktregion Berlin ist als Fördergebiet gemäß Artikel 87 Absatz 3 Buchstabe c) EG-Vertrag eingestuft.

(13)  Die Erklärungen dieser Europäischen Räte liegen in der Mitteilung der Kommission an den Rat mit dem Titel »Fortschrittsbericht über die Reduzierung und Neuausrichtung staatlicher Beihilfen«, Brüssel, 16. Oktober 2002, KOM(2002) 555 endg. in gesammelter Form vor. Darüber hinaus vollzieht sich nach Auffassung der Kommission eine harmonische Entwicklung des Gemeinschaftsraums vor dem Hintergrund einer stärkeren wirtschaftlichen Integration. »Dies gilt auch für die Unterstützung aus den Strukturfonds, insbesondere wo diese die Stadtentwicklung im Rahmen eines integrierten regionalen Ansatzes sowie die ländliche Entwicklung in deren Doppelfunktion als Beitrag zum europäischen Landwirtschaftsmodell und zum wirtschaftlichen und sozialen Zusammenhalt fördern.« Siehe Mitteilung der Kommission über die Strukturfonds und ihre Koordinierung mit dem Kohäsionsfonds — Leitlinien für die Programme des Zeitraums 2000-2006, ABl. C 267 vom 22.9.1999, S. 20.

(14)  Entscheidung der Kommission vom 22.1.2003 zur Beihilferegelung »Stempelsteuerbefreiung für gewerbliches Eigentum in den benachteiligten Gebieten« (ABl. L 149/2003).

(15)  ABl. L 161 vom 26.6.1999, S. 1.

(16)  Teil III: »Die Entwicklung der städtischen und ländlichen Gebiete und ihr Beitrag zu einer ausgewogenen Raumentwicklung« der Mitteilung der Kommission über die Strukturfonds und ihre Koordinierung mit dem Kohäsionsfonds, ABl. C 267 vom 22.9.1999.