2.3.2005

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 52/9

ÁLLAMI TÁMOGATÁS – GÖRÖGORSZÁG

Állami támogatás: C 23/2004 (ex NN 153/2003) – Kasztoria és Euboea megyék vállalatainak támogatásai (a 2035824/5887, 2045909/7431/0025, 2071670/11297 és a 72742/B1723 rendeletek által módosított 69836/B1461 miniszteri rendelet)

Felhívás észrevételek benyújtására az EK-Szerződés 88. cikke (2) bekezdésének megfelelően

(2005/C 52/07)

A Bizottság a 2004. június 16-án kelt levélben – amelynek hiteles nyelvű másolata ezen összefoglaláshoz csatolva megtalálható – azon döntéséről értesítette Görögországot, hogy a fent említett támogatást illetően az EK- Szerződés 88. cikke (2) bekezdésében meghatározott eljárást indít.

Az érdekelt felek ezen összefoglaló illetve a mellékelt levél kihirdetési dátumát követő egy hónapon belül a következő címre juttathatják el észrevételeiket a támogatásra vonatkozólag, amelyet illetően a Bizottság eljárást indít:

Commission européenne (Európai Bizottság)

Direction générale de l'Agriculture (Mezőgazdasági Főigazgatóság)

Direction H2

Bureau: Loi 130 5/120

B-1049 Bruxelles

Fax: (32-2) 2967672

Az észrevételeket közölni fogják Görögországgal. Az észrevételeket benyújtó érdekelt fél – kérése okát megnevezve – írásban kérheti, hogy személyazonosságát bizalmasan kezeljék.

ÖSSZEFOGLALÁS

A fent említett rendeletek különböző támogatási intézkedéseket írnak elő a kisipari és ipari vállalatok kapcsán. Úgy tűnik, hogy a mezőgazdasági ágazat bizonyos vállalatai szintén kedvezményezettjei voltak a következő intézkedéseknek:

a)	forgótőke befeketetéséhez és/vagy létrehozásához/ellátásához felvett kölcsönökből létrejött magas tartozások összevonása egy új, fizetési haladékot lehetővé tevő csökkentett kamatozású hitelben;

b)	állami garancia adósságátalakításhoz;

c)	kedvezményes árfolyam alkalmazása a kamattámogatás előtt.

Ezen intézkedések likviditási nehézségekkel küzdő vállalatoknak szólnak.

Értékelés

Jelenleg az engedélyezett támogatások összeegyeztethetősége a közös piaccal a következő okokból kétséges:

—

a görög hatóságok – amikor magyarázatot kértek tőlük a kérdéses támogatásokkal kapcsolatban – rámutattak, hogy a fent említett rendeletek azért nem kerültek bejelentésre, mert úgy ítélték meg, hogy az általuk megvalósult támogatások nem jelentettek a Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése értelmében vett állami támogatást; ezen kívül hozzátették, hogy – bár nem ismerik a kedvezményezettek pontos számát – a kérdéses támogatások összege bizonyára a de minimis szabályba tartozik,

—

mivel a de minimis szabály nem alkalmazható a mezőgazdasági ágazatra, és a kérdéses rendeletek likviditási nehézségekkel küzdő vállalatoknak szólnak, a támogatásokat a fent említett rendeletek közül a legelső hatálybalépése óta a nehézségben lévő vállalatok megmentésére és szerkezetátalakítására alkalmazható különböző szabályok fényében kell megvizsgálni, noha a rendelkezésre álló információk nem teszik lehetővé a szabályok tiszteletben tartásának ellenőrzését,

—

ugyancsak a mezőgazdasági ágazatban a rendelkezésre álló információk nem teszik lehetővé annak meghatározását, hogy a fent említett rendeletek közül a legelső hatálybalépése óta a garancia formájában biztosított állami támogatásokra alkalmazott különböző szabályok tiszteletben tartásával adták-e meg az állami garanciát,

—

az ipari és kisipari ágazatokban a de minimis szabály természetesen alkalmazható, mivel azonban a görög hatóságok nem ismerik a fent említett rendeletek által előírt intézkedések kedvezményezettjeinek számát, és mivel a de minimis támogatások felső határai hároméves időszakra, nem pedig egyedi ügyletekre kerülnek kiszámításra, lehetetlen meghatározni, hogy a kérdéses rendeletek által előírt támogatások valóban a de minimis szabályba tartoznak-e; ilyen összefüggésben a támogatásokat a fent említett rendeletek közül a legelső hatálybalépése óta a nehézségben lévő vállalatok megmentésére és szerkezetátalakítására alkalmazható különböző szabályok alapján is meg kell vizsgálni, ugyanakkor a rendelkezésre álló információk nem teszik lehetővé annak meghatározását, hogy e szabályokat tiszteletben tartották-e,

—	ugyanezekben az ágazatokban a rendelkezésre álló információk nem teszik lehetővé annak meghatározását, hogy a garancia formájában biztosított állami támogatásokra alkalmazott különböző szabályok tiszteletben tartásával adták-e meg az állami garanciát.

A LEVÉL SZÖVEGE

„1.

Με την παρούσα, η Επιτροπή έχει την τιμή να πληροφορήσει την Ελλάδα ότι αφού εξέτασε τις υποβληθείσες από τις αρχές της χώρας σας πληροφορίες, αποφάσισε να κινήσει την προβλεπόμενη από το άρθρο 88, παράγραφος 2, της συνθήκης ΕΚ διαδικασία έναντι των ενισχύσεων που προβλέπονται στις ανωτέρω υπουργικές αποφάσεις.

ΔΙΑΔΙΚΑΣΙΑ

Περιήλθαν στην Επιτροπή πληροφορίες σύμφωνα με τις οποίες χορηγήθηκαν το 1993 όπως και στη διάρκεια των επομένων ετών, ορισμένες ενισχύσεις σε επιχειρήσεις των νομών Καστοριάς και Εύβοιας, στο πλαίσιο ενός σχεδίου ρύθμισης (αναδιαπραγμάτευσης) οφειλών, που διέπεται από τις ανωτέρω αποφάσεις. Οι ενισχύσεις αυτές, οι οποίες σύμφωνα με τον τίτλο των προαναφερομένων αποφάσεων θα περιορίζονταν στις βιομηχανικές και βιοτεχνικές επιχειρήσεις, φέρονται να έχουν επίσης χορηγηθεί στον γεωργικό τομέα, και ιδιαίτερα στις επιχειρήσεις μεταποίησης/εμπορίας γεωργικών προϊόντων.

3.	Με επιστολή της 27ης Μαΐου 2003, οι υπηρεσίες της Επιτροπής ζήτησαν από τις ελληνικές αρχές να τους κοινοποιήσουν, εντός προθεσμίας τεσσάρων εβδομάδων, το κείμενο των εν λόγω αποφάσεων όπως και κάθε άλλη χρήσιμη πληροφορία ενόψει εξέτασης των διατάξεών τους βάσει των άρθρων 87 και 88 της συνθήκης.

4.	Με επιστολή της 10ης Ιουλίου 2003, που πρωτοκολλήθηκε στις 17 Ιουλίου 2003, η Μόνιμη Ελληνική Αντιπροσωπεία στην Ευρωπαϊκή Ένωση κοινοποίησε στις υπηρεσίες της Επιτροπής σημείωμα των ελληνικών αρχών με το οποίο οι τελευταίες ζητούσαν παράταση ενός μηνός της ανωτέρω στο σημείο 3 προθεσμίας.

5.	Με επιστολή της 4ης Αυγούστου 2003, που πρωτοκολλήθηκε στις 6 Αυγούστου 2003, η Μόνιμη Ελληνική Αντιπροσωπεία στην Ευρωπαϊκή Ένωση κοινοποίησε στις υπηρεσίες της Επιτροπής τις πληροφορίες που ζητήθηκαν με την επιστολή της 27ης Μαΐου 2003.

6.	Από την εξέταση των πληροφοριών αυτών προέκυψε ότι οι ενισχύσεις είχαν πράγματι καταβληθεί χωρίς την έγκριση της Επιτροπής. Συνεπώς, οι υπηρεσίες της Επιτροπής αποφάσισαν να ανοίξουν φάκελο μη κοινοποιηθείσας ενίσχυσης, υπ' αριθ. NN 153/03.

Η παρούσα απόφαση αναφέρεται στις διατάξεις της αποφάσεως αριθ. 69836/B1461, και μόνον, όπως αυτή τροποποιήθηκε από τις αποφάσεις αριθ. 2035824/5887, 2045909/7431/0025, 2071670/11297 και 72742/B1723. Οι διατάξεις των αποφάσεων αριθ. 66336/B.1398 της 14.9.93 και 30755/B1199 θα εξεταστούν στο πλαίσιο άλλου φακέλου, δεδομένου ότι, βάσει των σήμερα διαθέσιμων πληροφοριών, φαίνεται να αφορούν άλλους από τους αναφερόμενους στο θέμα νομούς.

ΠΕΡΙΓΡΑΦΗ

Η υπουργική απόφαση αριθ. 69836/B.1461 της 30 Σεπτεμβρίου 1993, με την οποία εγκρίνεται η χορήγηση επιδότησης επιτοκίου επί των οφειλομένων υπολοίπων χορηγήσεων από δάνεια για κεφάλαια κίνησης και πάγιες επενδύσεις των βιομηχανικών και βιοτεχνικών επιχειρήσεων των νομών Καστοριάς και Εύβοιας, προβλέπει τα ακόλουθα:

—

το σύνολο των υφισταμένων μέχρι 30 Ιουνίου 1993 ληξιπρόθεσμων και μη οφειλών από πάσης φύσεως δάνεια (κεφάλαια κινήσεως και πάγιες εγκαταστάσεις) σε δραχμές ή συνάλλαγμα και από καταπτώσεις εγγυητικών επιστολών σε δραχμές ή συνάλλαγμα των βιομηχανικών και βιοτεχνικών επιχειρήσεων που είναι εγκατεστημένες και λειτουργούν, ανεξάρτητα από την έδρα της επιχείρησης, στους νομούς Καστοριάς και Εύβοιας, θα αποτελέσει ένα νέο δάνειο που θα εξοφληθεί σε δέκα έτη με ίσες εξαμηνιαίες τοκοχρεωλυτικές δόσεις ή με ίσες εξαμηνιαίες χρεωλυτικές δόσεις (απλό χρεωλύσιο) και υπολογισμό των τόκων ανά εξάμηνο με το εκάστοτε εφαρμοζόμενο για τη ρύθμιση επιτόκιο,

—	το επιτόκιο των ανωτέρω δανείων επιδοτείται με 10 εκατοστιαίες μονάδες από το λογαριασμό του Νόμου 128/75 (1), κατά τα πέντε πρώτα έτη, με την προϋπόθεση ότι ο δανειολήπτης θα έχει καταβάλει προηγουμένως τη δική του συμμετοχή,

—	το επιτόκιο του νέου δανείου (κεφάλαια κίνησης και πάγιες εγκαταστάσεις) θα είναι το επιτόκιο των εντόκων γραμματίων Δημοσίου δωδεκάμηνης διάρκειας της εκάστοτε τελευταίας έκδοσης που χρονικά προηγείται της έναρξης κάθε περιόδου εκτοκισμού των δανείων, προσαυξημένο κατά δύο μονάδες,

—	οι υπαγόμενες στην απόφαση αυτή οφειλές από δάνεια σε συνάλλαγμα θα ρυθμίζονται αφού δραχμοποιηθούν οι σχετικές οφειλές με τη μέση τιμή fixing της προηγούμενης της ρυθμίσεως ημέρας,

—	ως αφετηρία της ρύθμισης για την εφαρμογή των όσων καθορίζει η παρούσα θα λαμβάνεται η ημερομηνία δραχμοποίησης, με την προϋπόθεση ότι η δραχμοποίηση θα έχει πραγματοποιηθεί μέχρι και 30 Ιουνίου 1994,

—	οι εγγυητικές επιστολές προκειμένου να υπαχθούν στη νέα ρύθμιση θα πρέπει να έχουν κατατεθεί μέχρι 30 Ιουνίου 1993,

—	σε περίπτωση κατά την οποία δεν πληρωθούν δύο συνεχόμενες τοκοχρεωλυτικές δόσεις, το δάνειο θα καθίσταται ληξιπρόθεσμο και απαιτητό και θα παύει η ισχύουσα ρύθμιση,

—	εναλλακτικώς, οι ανωτέρω επιχειρήσεις δύνανται να τύχουν της επιδοτήσεως του επιτοκίου των 10 εκατοστιαίων μονάδων επί πέντε έτη για τις υφιστάμενες οφειλές την 30 Ιουνίου 1993 για πάγιες εγκαταστάσεις και κεφάλαια κίνησης σε δραχμές και σε συνάλλαγμα.

Η υπαγωγή στις προβλεπόμενες από την απόφαση αυτή ρυθμίσεις υπόκειται στην τήρηση των ακόλουθων προϋποθέσεων:

—	οι επιχειρήσεις πρέπει να είναι βιώσιμες μετά τη ρύθμιση· κρίνεται από τις τράπεζες, οι οποίες διαθέτουν τρίμηνη προθεσμία για να αποφανθούν επί της βιωσιμότητας των επιχειρήσεων,

—	οι επιχειρήσεις οφείλουν να έχουν καταβάλει τουλάχιστον το 5 % των τόκων που τους αναλογεί για τα έτη 1991-1992, και να έχουν ανταποκριθεί σε αυτή την υποχρέωση μέχρι την ημέρα της ρύθμισης των δανείων (ημερομηνία υπογραφής του νέου δανειακού συμφώνου),

—	οι οφειλές πρέπει να προέρχονται από δάνεια που αποδεδειγμένα χρησιμοποιήθηκαν είτε για αγορά παγίων εγκαταστάσεων είτε για κεφάλαιο κινήσεως των επιχειρήσεων,

—	ο έλεγχος της εφαρμογής των ανωτέρω ανατίθεται στις αρμόδιες υπηρεσίες του Υπουργείου Εθνικής Οικονομίας και του Υπουργείου Οικονομικών,

—

στις περιπτώσεις επιχειρήσεων, επενδύσεις των οποίων έχουν υπαχθεί στους Αναπτυξιακούς Νόμους και έχουν κάνει χρήση τραπεζικών δανείων για την υλοποίησή τους, η εφαρμογή των μέτρων του ανωτέρω σημείου 7 αποκλείει την περαιτέρω επιδότηση του νέου αυτού δανείου των Αναπτυξιακών Νόμων, διότι το νέο αυτό δάνειο δεν αποτελεί ουσιαστικά δάνειο που έχει ληφθεί για την πραγματοποίηση των επενδύσεων κατά την έννοια του άρθρου 11 των Αναπτυξιακών Νόμων,

—

στην περίπτωση των βιοτεχνικών δανείων παγίων που επιδοτούνται ήδη βάσει της υπ' αριθ. 2067234 της 31ης Οκτωβρίου 1991 με επιδότηση 4 %, η επιδότηση της παρούσας απόφασης (νομών Καστοριάς και Εύβοιας) παρέχεται κατά τη διαφορά για όσο χρόνο διαρκεί η επιδότηση επιτοκίου της προαναφερόμενης απόφασης.

10.

Η απόφαση αριθ. 2035824/5887 της 1ης Ιουνίου 1994:

α)

αντικαθιστά το κεφάλαιο 1 της απόφασης 69836/B1461 (βλ. σημείο 7) με το ακόλουθο κείμενο:

»1. ΧΟΡΗΓΗΣΕΙΣ ΓΙΑ ΠΑΓΙΕΣ ΕΓΚΑΤΑΣΤΑΣΕΙΣ ΚΑΙ ΓΙΑ ΚΕΦΑΛΑΙΑ ΚΙΝΗΣΗΣ

Το σύνολο των υφισταμένων μέχρι 30 Ιουνίου 1993 ληξιπρόθεσμων και μη οφειλών από πάσης φύσεως δάνεια τραπεζών (κεφάλαια κινήσεως και πάγιες εγκαταστάσεις) σε δραχμές ή συνάλλαγμα και από καταπτώσεις εγγυητικών επιστολών σε δραχμές ή συνάλλαγμα των βιομηχανικών και βιοτεχνικών επιχειρήσεων που είναι εγκατεστημένες και λειτουργούν, ανεξάρτητα από την έδρα της επιχείρησης, στους νομούς Καστοριάς και Εύβοιας, θα αποτελέσει ένα νέο δάνειο που θα εξοφληθεί σε δέκα έτη με ίσες εξαμηνιαίες τοκοχρεωλυτικές δόσεις, ή με ίσες εξαμηνιαίες χρεωλυτικές δόσεις (απλό χρεωλύσιο) και υπολογισμό των τόκων ανά εξάμηνο.

Το επιτόκιο των νέων δανείων, για το τμήμα τους που καλύπτεται από την εγγύηση του Δημοσίου κατά τα οριζόμενα στο επόμενο κεφάλαιο της παρούσας, ορίζεται ίσο με αυτό των εντόκων γραμματίων Δημοσίου δωδεκάμηνης διάρκειας της εκάστοτε τελευταίας έκδοσης που χρονικά προηγείται της έναρξης κάθε περιόδου εκτοκισμού των δανείων, προσαυξημένο με πέντε εκατοστιαίες μονάδες, ενώ για το τμήμα των νέων δανείων που δεν καλύπτεται με την εγγύηση του δημοσίου, θα καθορίζεται ύστερα από συμφωνία μεταξύ των τραπεζών και των ενδιαφερομένων επιχειρήσεων.

Το επιτόκιο αυτό (και στις δύο περιπτώσεις) επιδοτείται, κατά τα πέντε πρώτα έτη, με δέκα εκατοστιαίες μονάδες από τον λογαριασμό του Ν 128/75, με την προϋπόθεση ότι ο δανειολήπτης θα έχει καταβάλει προηγουμένως και τη δική του συμμετοχή.

Οι υπαγόμενες στην παρούσα απόφαση οφειλές από δάνεια σε συνάλλαγμα θα ρυθμίζονται αφού δραχμοποιηθούν οι σχετικές οφειλές με τη μέση τιμή fixing της προηγούμενης της ρυθμίσεως ημέρας.

Ως αφετηρία της ρύθμισης για την εφαρμογή των όσων καθορίζει η παρούσα θα λαμβάνεται η ημερομηνία δραχμοποίησης, με την προϋπόθεση ότι η δραχμοποίηση θα έχει πραγματοποιηθεί μέχρι και 30 Σεπτεμβρίου 1994.

Οι εγγυητικές επιστολές προκειμένου να υπαχθούν στη νέα ρύθμιση θα πρέπει να έχουν καταπέσει μέχρι τις 30 Ιουνίου 1993.

Σε περίπτωση κατά την οποία δεν πληρωθούν δύο συνεχόμενες τοκοχρεωλυτικές δόσεις, το δάνειο θα καθίσταται ληξιπρόθεσμο και απαιτητό και θα παύει η ισχύουσα ρύθμιση.«,

β)

προβλέπει τα εξής:

—

το Ελληνικό Δημόσιο παρέχει ανεπιφύλακτα, παραιτούμενο του δικαιώματος της προβολής της ένστασης της δίζησης, την εγγύησή του προς τις τράπεζες για την κάλυψη οφειλών μέχρι ποσού δραχμών 150 εκατομ. (440 205 €), κατά επιχείρηση, που θα ρυθμιστούν σύμφωνα με την απόφαση αριθ. 69836/B1461 της 30ής Σεπτεμβρίου 1993, όπως θα ισχύει μετά από τα οριζόμενα στο ανωτέρω κεφάλαιο Ι,

—

στην περίπτωση που επιχείρηση έχει οφειλές προς ρύθμιση σε περισσότερες της μιας Τράπεζες συνολικού ποσού μεγαλύτερου των δραχμών 150 000 000 εκατομ. (440 205 €), τότε θα έχει την εγγύηση του δημοσίου πρώτα η τράπεζα με το μεγαλύτερο ύψος οφειλών και θα ακολουθούν οι άλλες τράπεζες πάλι με κριτήριο το ύψος των οφειλών (από μεγαλύτερο προς μικρότερο) μέχρι συμπληρώσεως του ως άνω καθοριζόμενου ορίου εγγύησης των δραχμών 150 000 000 (440 205 €),

—

οι τράπεζες, σε περίπτωση καθυστέρησης της καταβολής δύο συνεχόμενων ληξιπρόθεσμων δόσεων, πρέπει να κηρύσσουν αμέσως ληξιπρόθεσμο και απαιτητό ολόκληρο το ποσό των ρυθμιζόμενων οφειλών και εφόσον θέλουν να εξοφληθούν από τον εγγυητή Ελλ. Δημόσιο θα πρέπει να απευθύνονται σε αυτό (Γενικό Λογιστήριο του Κράτους, διεύθυνση 25-Δ) μετά από προηγούμενη βεβαίωση στην αρμόδια Δ.Ο.Υ. σε βάρος της κάθε οφειλέτριας επιχείρησης, του συνολικού ποσού των απαιτήσεών τους, στον ειδικό λογαριασμό »ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΑΣΦΑΛΙΣΕΩΣ ΧΡΗΜΑΤΟΔΟΤΗΣΕΩΝ ΕΚ ΚΕΦΑΛΑΙΩΝ Ή ΕΓΓΥΗΣΕΙ ΤΟΥ ΕΛΛΗΝΙΚΟΥ ΔΗΜΟΣΙΟΥ (ΚΑΧΚΕΕΔ)«,

—

το Ελληνικό Δημόσιο, ως εγγυητής αναλαμβάνει την υποχρέωση εξόφλησης των απαιτήσεων των τραπεζών που θα περιλαμβάνουν το ανεξόφλητο εγγυημένο ποσό (από κεφάλαιο και τόκους) των ρυθμιζόμενων οφειλών και όσους από τους νέους τόκους, μέχρι κι'ένα τρίμηνο κατ'ανώτατο όριο μετά την κήρυξη του δανείου ως ληξιπρόθεσμου και απαιτητού, αναλογούν πάνω στο εγγυημένο τμήμα των ρυθμιζόμενων οφειλών και τέλος, όσα από τα αναλογούντα συναφή έξοδα, που αφορούν χρονικό διάστημα για το οποίο καλύπτονται από το Δημόσιο ανεξόφλητοι τόκοι, είναι ανεξόφλητα.

11.

Η υπουργική απόφαση αριθ. 2045909/7431/0025 της 26ης Αυγούστου 1994:

α)

μετά το τρίτο εδάφιο του κεφαλαίου Ι της απόφασης αριθ. 69836/B.1461 όπως τροποποιήθηκε από την απόφαση αριθ. 2035824/5887 (βλ. σημείο 9) παρεμβάλλει το εξής εδάφιο:

»Εναλλακτικά, σε όσες επιχειρήσεις επιθυμούν, χορηγείται περίοδος χάριτος για ενάμισυ έτος, δηλαδή μέχρι την 31η Δεκεμβρίου 1994, χωρίς επιμήκυνση της συνολικής διάρκειας εξόφλησης των 10 ετών και υπό τον όρο ότι στην περίπτωση αυτή η οριζόμενη πενταετής επιδότηση του επιτοκίου των ρυθμιζομένων οφειλών θα μειωθεί από 10 εκατοστιαίες μονάδες σε 8,5 εκατοστιαίες μονάδες. Οι τόκοι της περιόδου χάριτος που βαρύνουν τον δανειολήπτη θα κεφαλαιοποιηθούν την 31η Δεκεμβρίου 1994, θα προστεθούν το αρχικό ρυθμιζόμενο κεφάλαιο και θα εξυπηρετηθούν με αυτό ενιαία σε 17 εξαμηνιαίες τοκοχρεωλυτικές δόσεις ή σε 17 ίσες εξαμηνιαίες χρεωλυτικές δόσεις (απλό χρεωλύσιο) και υπολογισμό των τόκων ανά εξάμηνο με το εκάστοτε εφαρμοζόμενο για τη ρύθμιση επιτόκιο. Η πρώτη δόση θα καταβληθεί την 1η Ιουλίου 1995.«·

β)

διατυπώνει τις εξής διευκρινίσεις:

—

η διάταξη της κοινής υπουργικής απόφασης αριθ. 69836/B1461 της 30ής Σεπτεμβρίου 1993, σύμφωνα με την οποία, »εναλλακτικώς οι ανωτέρω επιχειρήσεις δύνανται να τύχουν της επιδοτήσεως του επιτοκίου των 10 εκατοστιαίων μονάδων επί πέντε έτη για τις υφιστάμενες οφειλές την 30.6.1993 για πάγιες εγκαταστάσεις και κεφάλαια κίνησης σε δραχμές και σε συνάλλαγμα« (βλ. τελευταία περίπτωση του σημείου 7), εξακολουθεί να έχει ισχύ μόνο για όσες επιχειρήσεις είχαν αποδεδειγμένα ζητήσει από τις τράπεζες την υπαγωγή τους σ' αυτή και μόνο σ' αυτή, μέχρι την ημέρα έκδοσης της αριθ. 035824/5887 της 1ης Ιουνίου 1994 απόφασής μας με την οποία απαλείφθηκε η διάταξη αυτή,

—

στη ρύθμιση της δεκαετούς εξόφλησης υπάγεται το σύνολο των υφισταμένων την 30ή Ιουνίου 1993 οφειλών από δάνεια για πάγιες εγκαταστάσεις και για κεφάλαια κίνησης. Για τα μεσομακροπρόθεσμα δάνεια οι καταβολές που τυχόν έχουν γίνει μετά την ανωτέρω ημερομηνία και μέχρι την ημερομηνία υπογραφής της συμφωνίας ρύθμισης, θα άγονται σε εξόφληση των δόσεων και τόκων του νέου δανείου που προκύπτει από τη ρύθμιση. Για τα κεφάλαια κίνησης τα υφιστάμενα την 30ή Ιουνίου 1993 ποσά που εξοφλήθηκαν μερικά ή ολικά μετά την ημερομηνία αυτή και επαναχορηγήθηκαν ή ανακυκλώθηκαν πριν την ημερομηνία υπογραφής της συμφωνίας ρύθμισης, μπορούν να ρυθμιστούν υπό την προϋπόθεση ότι το ύψος τους δεν θα υπερβαίνει το ποσό της οφειλής που υφίστατο την 30ή Ιουνίου 1993. Τα ποσά που καταβλήθηκαν από 1η Ιουλίου 1993 μέχρι την ημερομηνία υπογραφής της συμφωνίας ρύθμισης και δεν επαναχορηγήθηκαν θα παραμείνουν σε έντοκο λογαριασμό στην τράπεζα προς εξόφληση δανείων και τόκων του νέου δανείου που προκύπτει από τη ρύθμιση.

12.	Η υπουργική απόφαση αριθ. 2071670/11297 της 9ης Νοεμβρίου 1994 προβλέπει την παροχή της εγγυήσεως του Δημοσίου για τη ρύθμιση των προαναφερομένων οφειλών. Η εγγύηση αυτή ισχύει με τον όρο της διατήρησης των ασφαλειών που έχουν συσταθεί στις Τράπεζες.

13.

Τέλος, η απόφαση αριθ. 72742/B1723 επιφέρει ορισμένες τελευταίες τροποποιήσεις στην απόφαση αριθ. 69836/B1461 της 30ής Σεπτεμβρίου 1993, όπως επίσης και σε μια άλλη απόφαση υπ' αριθ. 66336/B1398, με ημερομηνία 14 Σεπτεμβρίου 1993, ορίζοντας τα ακόλουθα:

»Οι επιχειρήσεις που κάνουν χρήση της εναλλακτικής δυνατότητας ρύθμισης οφειλών που προβλέπεται στις κοινές υπουργικές αποφάσεις αριθ. 30755/B1199 της 21.7.94 και 2045909/7431/0025 της 26ης Αυγούστου 1994, έχουν την ευχέρεια να εξοφλήσουν τους τόκους της περιόδου χάριτος, που τις βαρύνουν αντί να τους κεφαλαιοποιήσουν.

Στην περίπτωση αυτή, η πενταετής επιδότηση του επιτοκίου ορίζεται σε δέκα εκατοστιαίες μονάδες, με την προϋπόθεση ότι η συνολική δαπάνη από την επιδότηση του επιτοκίου, που βαρύνει το λογαριασμό του Ν 128/75, δεν θα είναι μεγαλύτερη της δαπάνης που αναλογεί σε κάθε μία επιχείρηση όταν κάνει χρήση των διατάξεων των κοινών υπουργικών αποφάσεων αριθ. 30755/B1199 της 21ης Ιουλίου 1994 και 2045909/7431/0025 της 26ης Αυγούστου 1994.«

ΑΞΙΟΛΟΓΗΣΗ

14.

Δυνάμει του άρθρου 87, παράγραφος 1 της Συνθήκης, ενισχύσεις που χορηγούνται υπό οποιαδήποτε μορφή από τα κράτη ή με κρατικούς πόρους και που νοθεύουν ή απειλούν να νοθεύσουν τον ανταγωνισμό δια της ευνοϊκής μεταχειρίσεως ορισμένων επιχειρήσεων ή ορισμένων κλάδων παραγωγής είναι ασυμβίβαστες με την κοινή αγορά, κατά το μέτρο που επηρεάζουν τις μεταξύ κρατών μελών συναλλαγές. Στο παρόν στάδιο, το εξεταζόμενο μέτρο φαίνεται να αντιστοιχεί με τον ορισμό αυτό, κατά την έννοια ότι ευνοεί ορισμένες επιχειρήσεις των οποίων ελαφρύνει το βάρος ορισμένων τρεχουσών δαπανών (των βιομηχανικών και βιοτεχνικών επιχειρήσεων, σύμφωνα με τον τίτλο της απόφασης αριθ. 69836/B1461 της 30ής Σεπτεμβρίου 1993, αλλά επίσης, λαμβανομένων υπόψη των πληροφοριών που περιήλθαν στην Επιτροπή, των επιχειρήσεων μεταποίησης και εμπορίας γεωργικών προϊόντων του τομέα των λιπαρών ουσιών), και ότι δύναται να επηρεάσει τις συναλλαγές λόγω της θέσης που κατέχει η Ελλάδα στις αντίστοιχες παραγωγές (για παράδειγμα, στον γεωργικό τομέα και ειδικότερα στις λιπαρές ουσίες, η Ελλάδα είχε το 2000 ποσοστό 21,6 % της κοινοτικής παραγωγής ελιών, και 17,6 % το 2001).

15.	Εντούτοις, στις προβλεπόμενες από το άρθρο 87 παράγραφοι 2 και 3 της Συνθήκης περιπτώσεις, ορισμένα μέτρα δύνανται, κατά παρέκκλιση, να θεωρηθούν ως συμβιβάσιμα με την κοινή αγορά.

16.

Στη συγκεκριμένη περίπτωση, θα μπορούσε να προταθεί μόνον η παρέκκλιση που προβλέπεται από το άρθρο 87 παράγραφος 3, στοιχείο γ) της Συνθήκης, που αναφέρει ότι δύνανται να θεωρηθούν ότι συμβιβάζονται με την κοινή αγορά οι ενισχύσεις για την προώθηση της αναπτύξεως ορισμένων οικονομικών δραστηριοτήτων ή οικονομικών περιοχών, εφόσον δεν αλλοιώνουν τους όρους των συναλλαγών κατά τρόπο που θα αντέκειτο προς το κοινό συμφέρον.

17.

Σύμφωνα με τις πληροφορίες των οποίων έλαβε γνώση η Επιτροπή, όλα τα ανωτέρω περιγραφόμενα μέτρα ενδεχομένως περιέχουν ορισμένες μορφές κρατικών ενισχύσεων, λαμβανομένου υπόψη του γεγονότος ότι έχουν οριστεί και χρηματοδοτηθεί από τις δημόσιες αρχές (βλ. σημείο 8 δεύτερη περίπτωση και υποσημείωση αριθ. 1):

α)	η ομαδοποίηση, στα πλαίσια νέων δανείων δεκαετούς διάρκειας, υφισταμένων μέχρι 30 Ιουνίου 1993 ληξιπρόθεσμων και μη οφειλών, προερχόμενων από τραπεζικά δάνεια για πάγιες εγκαταστάσεις και για κεφάλαια κίνησης·

β)	ο υπολογισμός των τόκων ανά εξάμηνο αντί του τρίμηνου που κανονικά ισχύει για κάθε επιχείρηση που συνάπτει δάνεια·

γ)

η παροχή της εγγυήσεως του Δημόσιου μέχρι ποσού 150 εκατομμυρίων δραχμών (440 205 €)·στο πλαίσιο της εγγύησης αυτής, το ελληνικό Δημόσιο εξοφλεί τις απαιτήσεις των Τραπεζών και αναλαμβάνει εξίσου την υποχρέωση να καταβάλει τους αναλογούντες νέους τόκους, μέχρι και ένα τρίμηνο μετά τη κήρυξη του δανείου ως ληξιπροθέσμου, καθώς και τα αναλογούντα συναφή έξοδα (βεβαίως, οι ενδιαφερόμενες επιχειρήσεις οφείλουν να προβούν στη σύσταση ασφαλειών για να συμμετάσχουν στο σύστημα ενισχύσεων, αλλά στο παρόν στάδιο, δεν διαθέτουμε καμιά πληροφορία όσον αφορά τη σχέση μεταξύ του ποσού των ασφαλειών και αυτού της εγγύησης)·

δ)

η εφαρμογή, στο τμήμα εκείνο των δανείων που καλύπτει η εγγύηση του Ελληνικού Δημοσίου, επιτοκίου ισοδύναμου προς αυτό των εντόκων γραμματίων Δημοσίου δωδεκάμηνης διάρκειας, προσαυξημένο κατά δύο μονάδες (η προσαύξηση ανήλθε σε 5 μονάδες βάσει της αποφάσεως αριθ. 2035824/5887 της 1ης Ιουνίου 1994)· η υφιστάμενη πριν από οποιαδήποτε επιδότηση διαφορά μεταξύ των επιτοκίων που εφαρμόζονται στις υπαγόμενες στη ρύθμιση των οφειλών τους επιχειρήσεις και των επιτοκίων που επιβάλλονται στις άλλες επιχειρήσεις, εμφαίνεται στον παρακάτω συγκριτικό πίνακα (με την προβλεπόμενη από τις αποφάσεις αριθ. 69836/B1461 και 2035824/5887 προσαύξηση) (2):

ΗΜΕΡΟΜΗΝΙΑ	ΕΠΙΤΟΚΙΟ ΤΩΝ ΕΤΗΣΙΩΝ ΕΝΤΟΚΩΝ ΓΡΑΜΜΑΤΙΩΝ ΔΗΜΟΣΙΟΥ % (+ προσαύξηση)	ΜΕΣΟΣ ΟΡΟΣ ΤΩΝ ΚΑΝΟΝΙΚΩΝ ΕΠΙΤΟΚΙΩΝ (%)
30.6.1993	21,25 + 2 = 23,25	28,60
31.12.1993	20,25 + 2 = 22,25	28,60
15.7.1994	20,25 + 5 = 25,25	27,40
16.12.1994	17,75 + 5 = 22,75	27,40
17.7.1995	15,50 + 5 = 20,50	23,10
18.12.1995	13,90 + 5 = 18,90	23,10
1.7.1996	13,30 + 5 = 18,90	21
2.12.1996	11,50 + 5 = 16,50	21
1.7.1997	9,60 + 5 = 14,60	18,20
10.12.1997	11,30 + 5 = 16,30	18,20
1.7.1998	11,70 + 5 = 16,70	18,60
2.12.1998	10,50 + 5 = 15,50	18,60
2.7.1999	8,69 + 5 = 13,69	15,00
17.12.1999	8,26 + 5 = 13,26	15,00
28.7.2000	6,22 + 5 = 11,22	12,33
22.12.2000	4,59 + 5 = 9,59	12,33
30.8.2001	3,74 + 5 = 8,74	8,58
13.12.2001	3,02 + 5 = 8,02	8,58
6.6.2002	3,72 + 5 = 8,72	7,40
28.11.2002	2,69 + 5 = 7,69	7,24

ε)	η χορήγηση επιδότησης επιτοκίων κατά δέκα μονάδες επί του συνόλου του ποσού των δανείων, στη διάρκεια των πέντε πρώτων ετών (η επιδότηση υπολογίζεται στα προσαυξημένα επιτόκια που αναφέρονται στη δεύτερη στήλη του ανωτέρω πίνακα)·

στ)

η δυνατότητα χορήγησης περιόδου χάριτος για ενάμισυ έτος (μέχρι τις 31 Δεκεμβρίου 1994), υπό τον όρο μείωσης επιδότησης επιτοκίου από 10 μονάδες σε 8,5 μονάδες· στο μέτρο όμως που η πρώτη δόση θα έπρεπε να καταβληθεί την 1η Ιουλίου 1995, η περίοδος χάριτος στην αποπληρωμή διαρκεί στην πραγματικότητα δύο έτη·

ζ)	η δυνατότητα για τους δικαιούχους, που θεσπίστηκε με την απόφαση αριθ. 72742/B1723, να εξοφλήσουν τους τόκους της περιόδου χάριτος που τους βαρύνουν, αντί να τους κεφαλαιοποιήσουν· στην περίπτωση αυτή, η επιδότηση επιτοκίου ορίζεται εκ νέου σε 10 μονάδες·

η)

η αποδέσμευση των ασφαλειών που έχουν δοθεί στις επιχειρήσεις από τις υποβοηθούμενες επιχειρήσεις, η οποία προβλέπεται από την απόφαση αριθ. 2071670/11297· όσον αφορά τις οφειλές που καλύπτονται από την εγγύηση του Ελληνικού Δημοσίου, διατηρούνται οι εμπράγματες επί των παγίων στοιχείων ασφάλειες, οι λοιπές εμπράγματες επί των εξωεπιχειρηματικών ακινήτων, οι ενοχικές και αυτές επί των χρεογράφων και αξιογράφων που καλύπτουν μέχρι και το 100 % της οφειλής·οι ασφάλειες οι σχετικές με ποσά που υπερβαίνουν το ποσό της οφειλής αποδεσμεύονται· όμως, σύμφωνα με τις πληροφορίες που γνωστοποιήθηκαν στην Επιτροπή, οι τράπεζες συχνά χρεώνουν έξοδα με τα οποία οι απαιτήσεις αυτές υπερβαίνουν κατά πολύ το ποσό του δανείου.

18.

Όλα αυτά τα στοιχεία πιθανών ενισχύσεων πρέπει να τύχουν ανάλυσης από δύο απόψεις: αυτή της εφαρμογής τους στον γεωργικό τομέα και αυτήν της εφαρμογής τους στο βιομηχανικό και βιοτεχνικό τομέα, λαμβανομένων γενικότερα υπόψη των παρατηρήσεων που διατυπώθηκαν από τις ελληνικές αρχές στις 4 Αυγούστου 2003, σε απάντησή τους στις ερωτήσεις των υπηρεσιών της Επιτροπής, της 27ης Μαΐου 2003.

Όσον αφορά τον γεωργικό τομέα

19.

Η Επιτροπή σημειώνει καταρχάς ότι, στην επιστολή τους της 4ης Αυγούστου 2003, οι ελληνικές αρχές διευκρινίζουν ότι δεν είχαν κοινοποιήσει τις εν λόγω ενισχύσεις επειδή θεωρούσαν ότι δεν συνιστούσαν κρατικές ενισχύσεις κατά την έννοια του άρθρου 87, παράγραφος 1 της συνθήκης. Ανέφεραν επίσης ότι, σύμφωνα με τα διαθέσιμα στοιχεία, το συνολικό ύψος της επιδότησης επιτοκίου ανήλθε κατά την περίοδο της εφαρμογής των αποφάσεων στα 47 εκατομμύρια ευρώ· όσον αφορά τις καταβληθείσες εγγυήσεις του Δημοσίου, ανήλθαν σε 7 εκατομμύρια ευρώ, από τα οποία το μεγαλύτερο μέρος έχει ήδη επιστραφεί από τους δικαιούχους στο Δημόσιο. Τέλος, προσέθεσαν ότι δεν διέθεταν αναλυτικά στοιχεία ανά επιχείρηση και νομό, μπορούσαν ωστόσο να εκτιμήσουν ότι ο κύριος όγκος των κατ' αυτόν τον τρόπο χορηγηθεισών ενισχύσεων αφορούσε ποσά τα οποία εμπίπτουν στον κανόνα de minimis.

20.

Καθώς πρόκειται για μη κοινοποιηθείσες ενισχύσεις, αυτές θα πρέπει να εξεταστούν με βάση τους ισχύοντες κατά τον χρόνο της χορήγησής τους κανόνες και κατευθυντήριες γραμμές, σύμφωνα με τις διατάξεις του σημείου 23.3 δεύτερο εδάφιο των κατευθυντηρίων γραμμών της Κοινότητας όσον αφορά τις κρατικές ενισχύσεις στον γεωργικό τομέα (3).

21.	Αλλά, κατά τις ημερομηνίες έναρξης ισχύος της απόφασης αριθ. 69836/B1461 και των τροποποιήσεών της, ο κανόνας de minimis, ο οποίος είχε προσδιοριστεί στο κοινοτικό πλαίσιο των ενισχύσεων στις μικρομεσαίες επιχειρήσεις του 1992 (4), δεν είχε εφαρμογή στον γεωργικό τομέα (5).

22.	Στο πλαίσιο αυτό, και καθώς ο εν λόγω κανόνας προβάλλεται ρητά από τις ελληνικές αρχές για δικαιολόγηση των ενισχύσεων, η Επιτροπή δεν μπορεί παρά να αμφιβάλλει για το συμβιβάσιμο των ενισχύσεων αυτών με την κοινή αγορά.

23.

Πράγματι, δυνάμει της απόφασης αριθ. 69836/B1461, οι επιχειρήσεις θα έπρεπε να είναι βιώσιμες μετά τη ρύθμιση των οφειλών τους (βλ. ανωτέρω σημείο 9), πράγμα που σημαίνει ότι κατά τον χρόνο της ρύθμισης θα έπρεπε να αντιμετωπίζουν προβλήματα (το στοιχείο αυτό αποτυπώνεται στο προοίμιο της απόφασης αριθ. 2045909/7431/0025, η οποία αναφέρει την ανάγκη υποβοήθησης των βιομηχανικών και βιοτεχνικών επιχειρήσεων των νομών Καστοριάς και Εύβοιας που αντιμετωπίζουν προβλήματα ρευστότητας).

24.

Κατά τον χρόνο έναρξης ισχύος της απόφασης αριθ. 69836/B1461, η Επιτροπή ακολουθούσε την πολιτική να θεωρεί ότι οι ενισχύσεις στις προβληματικές επιχειρήσεις, όπως είναι οι ανωτέρω περιγραφόμενες, συνιστούσαν ενισχύσεις στη λειτουργία, οι οποίες δεν μπορούσαν, καταρχήν, να θεωρηθούν ως συμβιβάσιμες με την κοινή αγορά παρά μόνον εάν πληρούσαν τις κατωτέρω τρεις προϋποθέσεις:

α)	οι εν λόγω ενισχύσεις θα έπρεπε να αφορούν χρηματοοικονομικά βάρη δανείων συναφθέντων για τη χρηματοδότηση ήδη πραγματοποιηθεισών επενδύσεων,

β)

το σωρευτικό ισοδύναμο επιδότησης των ενισχύσεων που ενδεχομένως είχαν χορηγηθεί κατά τη σύναψη των δανείων και των εν λόγω ενισχύσεων δεν θα μπορούσε να υπερβαίνει τους γενικώς παραδεκτούς συντελεστές, ήτοι:

—	για τις επενδύσεις στο επίπεδο της πρωτογενούς γεωργικής παραγωγής: 35 % ή 75 % στις μειονεκτικές περιοχές κατά την έννοια της οδηγίας 75/268/ΕΟΚ·

—

για τις επενδύσεις στο επίπεδο της μεταποίησης ή της εμπορίας γεωργικών προϊόντων: 55 % ή 75 % στις περιοχές στόχου 1, για τα σχέδια που είναι σύμφωνα με τα τομεακά προγράμματα ή με κάποιον από τους στόχους του άρθρου 1 του κανονισμού (ΕΟΚ) αριθ. 866/90, και 35 % (ή 50 % στις περιοχές στόχου 1) για τα λοιπά σχέδια, στο μέτρο που δεν αποκλείονται βάσει των κριτηρίων επιλογής που αναφέρονται στο σημείο 2 του παραρτήματος της απόφασης 90/342/ΕΟΚ (ή της απόφασης 94/173/ΕΟΚ)·

γ)

οι εν λόγω ενισχύσεις θα έπρεπε να ήταν μεταγενέστερες αναπροσαρμογών των επιτοκίων των νέων δανείων που πραγματοποιούνται ώστε να λαμβάνεται υπόψη η διακύμανση των επιτοκίων (το δε ποσό των ενισχύσεων θα έπρεπε να είναι κατώτερο από ή ίσο προς τη διαφορά των επιτοκίων των νέων δανείων) ή θα έπρεπε να αφορούν γεωργικές εκμεταλλεύσεις που να παρέχουν εγγυήσεις βιωσιμότητας, ιδίως στην περίπτωση που τα χρηματοοικονομικά βάρη των υφιστάμενων δανείων είναι τέτοια που να κινδυνεύει η βιωσιμότητα των εκμεταλλεύσεων ή και να κινδυνεύουν να χρεοκοπήσουν.

25.

Το 1997, οι προϋποθέσεις αυτές αντικαταστάθηκαν από τις διατάξεις των κοινοτικών κατευθυντήριων γραμμών όσον αφορά τις κρατικές ενισχύσεις για τη διάσωση και την αναδιάρθρωση προβληματικών επιχειρήσεων (6). Το σημείο 4.4 των εν λόγω κατευθυντήριων γραμμών ορίζει ότι »όσον αφορά τον γεωργικό τομέα, [οι κατευθυντήριες γραμμές] θα αρχίσουν να ισχύουν την 1η Ιανουαρίου 1998 για τις νέες κρατικές ενισχύσεις και για τις υφιστάμενες κρατικές ενισχύσεις ισχύει η ίδια ημερομηνία, σε περίπτωση δε που η Επιτροπή έχει κινήσει στο πλαίσιο αυτό τη διαδικασία του άρθρου 93 (σήμερα άρθρου 88), παράγραφος 2 της Συνθήκης κατά ενός ή περισσοτέρων κρατών μελών, αφότου η Επιτροπή εκδώσει την οριστική απόφαση έναντι του(των) συγκεκριμένου(ων) κράτους(κρατών) μέλους(μελών) βάσει του άρθρου 93 (σήμερα άρθρου 88) παράγραφος 2 της Συνθήκης«.

26.

Οι κοινοτικές κατευθυντήριες γραμμές για τη διάσωση και την αναδιάρθρωση των προβληματικών επιχειρήσεων του 1997 αντικαταστάθηκαν από νέες κατευθυντήριες γραμμές, στις 9 Οκτωβρίου 1999 (7). Στο σημείο 6.3 των νέων αυτών κατευθυντήριων γραμμών, αναφέρεται ότι »τα κράτη μέλη πρέπει να προσαρμόσουν τα καθεστώτα ενισχύσεων διάσωσης και αναδιάρθρωσης που εφαρμόζουν και που παραμένουν σε ισχύ μετά τις 30 Ιουνίου 2000 και να τα ευθυγραμμίσουν με τις … κατευθυντήριες γραμμές … μετά την ημερομηνία αυτή «. Επίσης, »για να μπορέσει η Επιτροπή να ελέγξει την προσαρμογή αυτή, τα κράτη μέλη [πρέπει να της διαβιβάσουν] πριν τις 31 Δεκεμβρίου 1999, κατάσταση με όλα αυτά τα καθεστώτα. Εν συνεχεία, και εν πάση περιπτώσει, πριν από τις 30 Ιουνίου 2000, πρέπει να της διαβιβάσουν επαρκή στοιχεία που θα της επιτρέψουν να διαπιστώσει κατά πόσον τα καθεστώτα αυτά τροποποιήθηκαν σύμφωνα με τις … κατευθυντήριες γραμμές«.

27.

Στη συγκεκριμένη περίπτωση, καθώς οι ελληνικές αρχές ανέφεραν, στην επιστολή τους της 4ης Αυγούστου 2003, ότι η ισχύς των εν λόγω υπουργικών αποφάσεων είχε λήξει, χωρίς να διευκρινίζουν την ημερομηνία που κατέστησαν ανενεργείς (8), η Επιτροπή οφείλει να προβεί στην εξέταση των εν λόγω μέτρων λαμβάνοντας υπόψη όλους τους προαναφερόμενους στα σημεία 24 έως 26 κανόνες.

Ενισχύσεις που χορηγήθηκαν μεταξύ 1ης Οκτωβρίου 1993 και 31ης Δεκεμβρίου 1997

28.

Όσον αφορά τους κανόνες που εφαρμόζονται στις κρατικές ενισχύσεις για προβληματικές επιχειρήσεις μεταξύ της ημερομηνίας έναρξης ισχύος της αποφάσεως αριθ. 69836/B1461 (την 1η Οκτωβρίου 1993) και 31ης Δεκεμβρίου 1997 (για τους παρατιθέμενους στο σημείο 25 λόγους), η Επιτροπή διαπιστώνει τα εξής:

—	οι ενισχύσεις θα έπρεπε να αφορούν αποκλειστικώς δάνεια για επενδύσεις· όμως, στην περίπτωση των εν λόγω μέτρων, τα δάνεια που έχουν υπαχθεί σε ρύθμιση φαίνεται ότι είχαν επίσης ως σκοπό τη σύσταση και/ή τροφοδότηση κεφαλαίων κίνησης,

—

στο παρόν στάδιο και λόγω ελλείψεως πληροφοριών, η Επιτροπή δεν γνωρίζει κατά πόσον τα επενδυτικά δάνεια (για πάγιες εγκαταστάσεις) που υπήχθησαν στη ρύθμιση είχαν ήδη τύχει κρατικής ενισχύσεως· της είναι συνεπώς αδύνατο να προσδιορίσει κατά πόσον το ισοδύναμο επιδότησης της ενίσχυσης ή των ενισχύσεων που χορηγήθηκαν για τα δάνεια παραμένει εντός των αποδεκτών ορίων, δηλαδή στη συγκεκριμένη περίπτωση του 75 % των δαπανών, καθώς φαίνεται ότι στην περίπτωση αυτή έχουν χορηγηθεί ενισχύσεις στον τομέα της μεταποίησης και της εμπορίας γεωργικών προϊόντων (λιπαρές ουσίες) και ότι η Ελλάδα κατατάσσεται στο στόχο 1,

—

ελλείψει πληροφοριών, η Επιτροπή δεν είναι σε θέση να προσδιορίσει κατά πόσον οι χρηματοδοτηθείσες από τα δάνεια επενδύσεις που υπήχθησαν στη ρύθμιση ήταν σύμφωνες με τους όρους της αποφάσεως 90/342/ΕΟΚ της Επιτροπής σχετικά με τη θέσπιση των κριτηρίων επιλογής που πρέπει να λαμβάνονται υπόψη για τις επενδύσεις που αφορούν τη βελτίωση των συνθηκών μεταποίησης και εμπορίας των αγροτικών προϊόντων και προϊόντων δασοκομίας (9), όπως επίσης προς τα οριζόμενα από την απόφαση 94/173/ΕΟΚ της Επιτροπής της 22ας Μαρτίου 1994, για την κατάρτιση κριτηρίων επιλογής που πρέπει να ληφθούν υπόψη για τις επενδύσεις όσον αφορά τη βελτίωση των συνθηκών μεταποίησης και εμπορίας των γεωργικών προϊόντων και προϊόντων δασοκομίας και για την κατάργηση της απόφασης 90/342/ΕΟΚ (10).

29.

Λαμβανομένων υπόψη των σκέψεων αυτών, η Επιτροπή ασφαλώς αμφιβάλλει, στο παρόν στάδιο, σχετικά με την τήρηση των προαναφερομένων στο σημείο 24 προϋποθέσεων, και συνεπώς όσον αφορά το συμβιβάσιμο με την κοινή αγορά των εν λόγω ενισχύσεων που χορηγήθηκαν μεταξύ 1ης Οκτωβρίου 1993 και 31ης Δεκεμβρίου 1997.

30.

Οι αμφιβολίες αυτές ενισχύονται ακόμη από το γεγονός ότι, μέχρι σήμερα, τίποτε δεν επιτρέπει στην Επιτροπή να διαπιστώσει ότι η παρεχόμενη από Δημόσιο εγγύηση για την πράξη ρύθμισης των οφειλών συνάδει με τους κανόνες σε θέματα κρατικών ενισχύσεων που χορηγούνται υπό τη μορφή εγγυήσεων, κανόνες που εφαρμόζονταν κατά την ημερομηνία έναρξης ισχύος της αποφάσεως αριθ. 69836/B1461 (11).

Πιθανές ενισχύσεις που χορηγήθηκαν μεταξύ της 1ης Ιανουαρίου 1998 και της 30ής Ιουνίου 2000

31.

Η Επιτροπή, ελλείψει πληροφοριών, δεν είναι σε θέση να προσδιορίσει κατά πόσον οι ελληνικές αρχές έχουν προβεί στην προσαρμογή των εν λόγω μέτρων ενίσχυσης στις διατάξεις των κοινοτικών κατευθυντηρίων γραμμών για τις κρατικές ενισχύσεις στη διάσωση και αναδιάρθρωση των προβληματικών επιχειρήσεων, του 1997. Μπορεί ωστόσο να διατυπώσει την ανησυχία ότι δεν έπραξαν κάτι τέτοιο, στο μέτρο που, όπως αναφέρεται στο ανωτέρω σημείο 19, θεωρούσαν ότι τα μέτρα δεν συνιστούσαν κρατικές ενισχύσεις κατά την έννοια του άρθρου 87, παράγραφος 1 της Συνθήκης.

32.	Στο πλαίσιο αυτό και στο παρόν στάδιο, η Επιτροπή ασφαλώς αμφιβάλλει για το συμβιβάσιμο των εν λόγω μέτρων ενίσχυσης με την κοινή αγορά στη διάρκεια της εξεταζόμενης περιόδου.

33.

Οι αμφιβολίες αυτές ενισχύονται ακόμη από το γεγονός ότι μέχρι σήμερα, τίποτε δεν επιτρέπει στην Επιτροπή να διαπιστώσει ότι η παρεχόμενη από Δημόσιο εγγύηση για την πράξη ρύθμισης των οφειλών συνάδει με τους κανόνες σε θέματα κρατικών ενισχύσεων που χορηγούνται υπό τη μορφή εγγυήσεων, που ίσχυαν στη διάρκεια της εξεταζόμενης περιόδου (12).

Πιθανές ενισχύσεις που χορηγήθηκαν από την 1η Ιουλίου 2000

34.

Ελλείψει πληροφοριών, η Επιτροπή δεν είναι σε θέση να προσδιορίσει κατά πόσον οι ελληνικές αρχές έχουν προσαρμόσει τα εν λόγω μέτρα ενισχύσεων στις διατάξεις των κοινοτικών κατευθυντήριων γραμμών για τις κρατικές ενισχύσεις στη διάσωση και αναδιάρθρωση των προβληματικών επιχειρήσεων, του 1999. Μπορεί ωστόσο να διατυπώσει την ανησυχία ότι δεν έπραξαν κάτι τέτοιο, για τους προαναφερόμενους στο σημείο 30 λόγους.

35.	Στο πλαίσιο αυτό και στο παρόν στάδιο, η Επιτροπή ασφαλώς αμφιβάλλει για το συμβιβάσιμο των εν λόγω μέτρων ενίσχυσης με την κοινή αγορά στη διάρκεια της εξεταζόμενης περιόδου.

36.

Όσον αφορά το βιομηχανικό και βιοτεχνικό τομέα

37.

Στους δύο αυτούς τομείς, ο κανόνας de minimis στον οποίο παραπέμπουν οι αρχές, όντως εφαρμόζεται. Εντούτοις, η Επιτροπή διερωτάται πώς οι ελληνικές αρχές μπορούν να εκτιμήσουν ότι τα ποσά ενισχύσεων τα οποία ανέφεραν (βλ. ανωτέρω σημείο 19) υπάγονται στον κανόνα de minimis (ότι δηλαδή χορηγήθηκαν τηρουμένων των όρων που καθορίζονται στα διάφορα προαναφερόμενα στο σημείο 21 κείμενα και στην υποσημείωση της σελίδας 6), στο μέτρο που δεν φαίνεται να γνωρίζουν τον ακριβή αριθμό των δικαιούχων που υπήχθησαν στο καθεστώς (το τελευταίο αυτό σημείο μας υποχρεώνει επίσης να αναρωτηθούμε με ποιον τρόπο ήταν οι ελληνικές αρχές σε θέση να προσδιορίσουν αυτό καθαυτό το ποσό των ενισχύσεων που χορηγήθηκαν) και στο μέτρο που τα ανώτατα όρια τα υπαγόμενα στον κανόνα de minimis υπολογίζονται βάσει τριετούς περιόδου, και όχι σε σχέση με μια μεμονωμένη πράξη.

38.

Σε μια τέτοια κατάσταση όπου, στο παρόν στάδιο, είναι αδύνατο να προσδιοριστεί κατά πόσον οι ενισχύσεις που χορηγήθηκαν στις βιομηχανικές και βιοτεχνικές επιχειρήσεις των εν λόγω δύο νομών υπάγονται πράγματι στον κανόνα de minimis, ότι δηλαδή δεν συνιστούν κρατικές ενισχύσεις κατά την έννοια του άρθρου 87 παράγραφος 1 της Συνθήκης, η Επιτροπή οφείλει να διατυπώσει την υπόθεση περί υπάρξεως κρατικών ενισχύσεων και, εξαιτίας αυτού, να προβεί στην ανάλυση των εν λόγω μέτρων με βάση τους οικείους κοινοτικούς κανόνες. Λαμβανομένων υπόψη των σκέψεων που αναπτύσσονται στο ανωτέρω σημείο 23, οι εν λόγω κανόνες είναι αυτοί που διέπουν τις κρατικές ενισχύσεις για τη διάσωση και αναδιάρθρωση προβληματικών επιχειρήσεων, από την έναρξη ισχύος της αποφάσεως αριθ. 69836/B1461, και συγκεκριμένα, κατά σειρά:

α)	οι αρχές που διατυπώθηκαν στην Όγδοη έκθεση επί της πολιτικής ανταγωνισμού (14)·

β)

οι κοινοτικές κατευθυντήριες γραμμές για τις κρατικές ενισχύσεις στη διάσωση και αναδιάρθρωση προβληματικών επιχειρήσεων του 1994 (15), που επιβεβαιώθηκαν, όσον αφορά τους δύο εξεταζόμενους τομείς, από τις κοινοτικές κατευθυντήριες γραμμές για τις κρατικές ενισχύσεις στη διάσωση και αναδιάρθρωση προβληματικών επιχειρήσεων του 1997 (16), και των οποίων η εφαρμογή παρατάθηκε με την ανακοίνωση της Επιτροπής του 1998 όσον αφορά την παράταση των κατευθυντήριων γραμμών σχετικά με τις ενισχύσεις για τη διάσωση και αναδιάρθρωση των προβληματικών επιχειρήσεων (17)·

γ)	τις κοινοτικές κατευθυντήριες γραμμές για τις κρατικές ενισχύσεις στη διάσωση και αναδιάρθρωση προβληματικών επιχειρήσεων του 1999 (18).

39.

Στο στάδιο αυτό, και λαμβανομένων υπόψη των διαθέσιμων πληροφοριών, η Επιτροπή δεν είναι σε θέση να προσδιορίσει κατά πόσον η χορήγηση των ενισχύσεων με βάση τις εν λόγω αποφάσεις έγινε τηρουμένων των προαναφερομένων στο σημείο 35 κανόνων, οι οποίοι προβλέπουν ιδίως την κατάρτιση σχεδίων αναδιάρθρωσης. Δύναται ωστόσο να αμφιβάλλει ότι τηρήθηκαν οι κανόνες αυτοί, στο μέτρο που, όπως αναφέρεται ανωτέρω στο σημείο 19, οι ελληνικές αρχές θεώρησαν, με την επιστολή τους της 4ης Αυγούστου 2003, ότι τα εν λόγω μέτρα δεν συνιστούσαν κρατικές ενισχύσεις κατά την έννοια του άρθρου 87 παράγραφος 1 της Συνθήκης.

40.	Μέσα σε ένα τέτοιο πλαίσιο, και στο παρόν στάδιο, η Επιτροπή ασφαλώς αμφιβάλλει σχετικά με το συμβιβάσιμο των εν λόγω ενισχύσεων με την κοινή αγορά.

41.

Οι αμφιβολίες αυτές ενισχύονται ακόμη από το γεγονός ότι, μέχρι σήμερα, τίποτε δεν επιτρέπει στην Επιτροπή να διαπιστώσει ότι η παρεχόμενη από το Δημόσιο εγγύηση για την πράξη ρύθμισης των οφειλών συνάδει με τους κανόνες σε θέματα κρατικών ενισχύσεων που χορηγούνται υπό τη μορφή εγγυήσεων, που ίσχυαν στη διάρκεια της εξεταζόμενης περιόδου (19).

ΣΥΜΠΕΡΑΣΜΑ

42.	Λαμβανομένων υπόψη όλων των αμφιβολιών που διατυπώθηκαν στην ανωτέρω ανάλυση, η Επιτροπή αποφάσισε να κινήσει τη διαδικασία εξέτασης που προβλέπεται από το άρθρο 88 παράγραφος 2 της Συνθήκης.

43.

Στο πλαίσιο της διαδικασίας αυτής, η Επιτροπή καλεί την Ελλάδα να υποβάλει τις παρατηρήσεις της όπως και κάθε άλλη πληροφορία χρήσιμη για την αξιολόγηση των εν λόγω ενισχύσεων, εντός προθεσμίας ενός μηνός από την ημερομηνία παραλαβής της παρούσας. Καλεί επίσης τις αρχές της χώρας σας να διαβιβάσουν αμέσως αντίγραφο της επιστολής αυτής στους πιθανούς δικαιούχους-αποδέκτες ενισχύσεων.

44.

Η Επιτροπή υπενθυμίζει στην Ελλάδα το ανασταλτικό αποτέλεσμα της διατάξεως του άρθρου 88 παράγραφος 3 της συνθήκης ΕΚ και παραπέμπει στο άρθρο 14 του κανονισμού (ΕΚ) αριθ. 659/1999 του Συμβουλίου, το οποίο προβλέπει ότι κάθε παράνομη ενίσχυση δυνατόν να αποτελέσει το αντικείμενο ανάκτησης από τον δικαιούχο της.

45.

Με την παρούσα, η Επιτροπή γνωστοποιεί στην Ελλάδα ότι θα ενημερώσει τα ενδιαφερόμενα μέρη με δημοσίευση της παρούσας επιστολής και με περίληψή της στην Επίσημη Εφημερίδα της Ευρωπαϊκής Ένωσης. Όλοι οι ανωτέρω ενδιαφερόμενοι θα κληθούν να υποβάλουν τις παρατηρήσεις τους εντός προθεσμίας ενός μηνός από την ημερομηνία της δημοσίευσης αυτής.”

(1) Ο λογαριασμός αυτός, που ανοίχθηκε στην Τράπεζα της Ελλάδας, τροφοδοτείται από την παρακράτηση επί των χορηγήσεων των εμπορικών τραπεζών. Κάθε ακάλυπτο ποσό του λογαριασμού αυτού βαραίνει το κράτος (σύμφωνα με τις πληροφορίες που διαθέτει η Επιτροπή, ο λογαριασμός παρέμεινε επί μακρόν ελλειμματικός και, κατά συνέπεια, τροφοδοτείτο από το κράτος). Στην απόφασή του της 7ης Ιουνίου 1978, στην υπόθεση C 57/86 (Συλλογή 1988, σ. 439), το Δικαστήριο διαπίστωσε ότι η δραστηριότητα της Τράπεζας της Ελλάδας σε θέματα διαχείρισης και πληρωμών υπόκειτο σε άμεσο κρατικό έλεγχο.

(2) Δεδομένου ότι, στο παρόν στάδιο, οι υπηρεσίες της Επιτροπής δεν γνωρίζουν τον χρόνο κατά τον οποίο έπαυσαν να ισχύουν οι αποφάσεις (στην επιστολή τους της 4ης Αυγούστου 2003, οι ελληνικές αρχές ανέφεραν ότι αυτές δεν εφαρμόζονται πλέον, χωρίς να διευκρινίσουν από πότε), η προσαύξηση του 5 % λογικά εφαρμόστηκε για όλες τις μεταγενέστερες της 1ης Ιουνίου 1994 περιόδους που αναφέρονται στον πίνακα· συνεπώς, ο πίνακας αυτός είναι δυνατό να τροποποιηθεί ανάλογα με τις ημερομηνίες παύσης ισχύος των αποφάσεων, τις οποίες οι ελληνικές αρχές θα οφείλουν να κοινοποιήσουν.

(3) ΕΕ C 232 της 12.8.2000, σ. 17.

(4) ΕΕ C 213 της 19.8.1992, σ. 2.

(5) Ο κανόνας αυτός στη συνέχεια επαναπροσδιορίστηκε, στην ανακοίνωση της Επιτροπής σχετικά με τις ενισχύσεις de minimis του 1996 (ΕΕ C 68 της 6.3.1996, σ. 9), και μετά στον κανονισμό (ΕΚ) αριθ. 69/2001 της Επιτροπής, της 12ης Ιανουαρίου 2001, για την εφαρμογή των άρθρων 87 και 88 της συνθήκης ΕΚ στις ενισχύσεις ήσσονος σημασίας (ΕΕ L 10 της 13.1.2001, σ. 30).

(6) ΕΕ C 283 της 19.9.1997, σ. 2.

(7) ΕΕ C 288 της 9.10.1999, σ. 2.

(8) Βλ. υποσημείωση αριθ. 2.

(9) ΕΕ L 163 της 29.6.1990, σ. 71.

(10) ΕΕ L 79 της 23.3.1994, σ. 29.

(11) Πρβλ. επιστολές της Επιτροπής στα κράτη μέλη SG(89) D/4328 της 5ης Απριλίου 1989 και SG(89) D/12772 της 12ης Οκτωβρίου 1989 καθώς και σημείο 38 της ανακοίνωσης της Επιτροπής προς τα κράτη μέλη σχετικά με την εφαρμογή των άρθρων 92 και 93 της Συνθήκης και του άρθρου 5 της οδηγίας 80/723/ΕΟΚ της Επιτροπής στις δημόσιες επιχειρήσεις του τομέα μεταποίησης (ΕΕ C 307 της 13.11.1993, σ. 3).

(12) Βλ. υποσημειώσεις 9 και 11.

(13) ΕΕ C 71 της 11.3.2000, σ. 14.

(14) Ειδικότερα στα σημεία 177, 227 και 228 της εν λόγω Έκθεσης.

(15) ΕΕ C 368 της 23.12.1994, σ. 12.

(16) Βλ. υποσημείωση 6.

(17) ΕΕ C 74 της 10.3.1998, σ. 31.

(18) ΕΕ C 288 της 9.10.1999, σ. 2.

(19) Βλ. υποσημειώσεις 9 και 11.

2.3.2005

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 52/18

Bejelentési eljárás – Műszaki szabályok

(2005/C 52/08)

(EGT vonatkozású szöveg)

Az Európai Parlament és a Tanács 1998. június 22-i 98/34/EK irányelve a műszaki szabványok és szabályok, valamint az Információs Társadalom szolgáltatásaihoz kapcsolódó szabályok területén történő információszolgáltatási eljárás megállapításáról (HL L 204., 1998.7.21., 37. o.; HL L 217., 1998.8.5., 18. o.).

A Bizottságnak bejelentett nemzeti műszaki jogszabálytervezetek

Hivatkozási szám (1)	Cím	A három hónapos várakozási időszak vége (2)
2005/0033/S	A Svéd Tengeri Közlekedési Ügynökség rendelete és általános iránymutatásai a hajótestek szerkezetéről, stabilitásáról és gátkoronamagasságáról	2005.5.3.
2005/0034/CZ	A 368/2003 Sb. számú, a szennyezőanyagok egységes nyilvántartásáról szóló kormányrendeletet módosító kormányrendelet tervezete	2005.5.4.
2005/0035/SK	A Szlovák Köztársaság Belügyminisztériumának a stabil tűzoltóberendezések és félig stabil tűzoltóberendezések konkrét tulajdonságairól, valamint üzemeltetésük és rendszeres ellenőrzésük biztosításának feltételeiről szóló rendelettervezete	2005.5.5.
2005/0036/NL	A gépjárműrendtartásnak bizonyos műszaki változásokkal kapcsolatos módosításáról szóló határozat	2005.5.6.
2005/0037/UK	Mérőberendezésekről (folyékony tüzelőanyagok és kenőanyagok) szóló, 2005. évi rendelet (módosítás) (Észak-Írország)	2005.5.5.
2005/0038/D	Mintarendelet gyülekezési helyek építéséről és működéséről (Gyülekezési hely mintarendelet – MVStättV), 2005. évi szövegváltozat	2005.5.9.
2005/0039/F	Rendelet-tervezet a 2002. április 26-i rendelettel módosított, azon műszaki feltételek megállapításáról szóló 2001. május 17-i rendelet módosításáról, amelyeknek a villamos energia elosztó vezetékeknek meg kell felelniük	2005.5.9.
2005/0040/S	Módosítások az Atomerőmű-ellenőrző Hivatal rendeletében és általános javaslataiban a mechanikus berendezésekről, SKIFS 2000:2	2005.5.10.

A Bizottság felhívja a figyelmet az Európai Bíróságnak a „CIA Security” ügyben (C-194/94 – ECR I, 2201. o.) 1996. április 30-án meghozott ítéletére, amelyben a Bíróság elrendelte, hogy a 98/34/EK irányelv (korábbi hivatkozási száma: 83/189/EGK) 8. és 9. cikkeit úgy kell értelmezni, hogy az egyének a nemzeti bíróságok előtt hivatkozhatnak ezekre a cikkekre, és a nemzeti bíróságoknak el kell utasítaniuk azon nemzeti műszaki szabály alkalmazását, amelyet az irányelvvel összhangban nem jelentettek be.

Ez az ítélet megerősíti a Bizottság 1986. október 1-jei közleményét (HL C 245., 1986.10.1., 4. o.).

Ennek megfelelően, a bejelentési kötelezettség megszegése esetén a vonatkozó műszaki szabályok nem alkalmazhatók, és ebből következően ezen szabályok nem érvényesíthetők az egyénekkel szemben.

A bejelentési eljárásról további információkért kérjük, hogy forduljon írásban az alábbi címhez:

European Commission

DG Enterprise and Industry, Unit C3

B-1049 Brussels

e-mail: Dir83-189-Central@cec.eu.int

Látogassa meg az alábbi internetes oldalt is: http://europa.eu.int/comm/enterprise/tris/

Ha bármilyen további információra van szüksége az ilyen bejelentésekről, kérjük lépjen kapcsolatba az alább felsorolt nemzeti intézményekkel:

A 98/34/EK IRÁNYELV ALKALMAZÁSÁÉRT FELELŐS NEMZETI INTÉZMÉNYEK LISTÁJA

BELGIUM

BELNotif

Qualité et Sécurité

SPF Economie, PME, Classes moyennes et Energie

NG III – 4ème étage

Boulevard du Roi Albert II/16

B-1000 Bruxelles

Pascaline Descamps Asszony

Tel.: (32-2) 206 46 89

Fax: (32-2) 206 57 46

E-mail: pascaline.descamps@mineco.fgov.be

paolo.caruso@mineco.fgov.be

Általános e-mail: belnotif@mineco.fgov.be

Weboldal: http://www.mineco.fgov.be

CSEH KÖZTÁRSASÁG

Czech Office for Standards, Metrology and Testing

Gorazdova 24

P.O. BOX 49

CZ-128 01 Praha 2

Helena Fofonková Asszony

Tel.: (420) 224 907 125

Fax: (420) 224 907 122

E-mail: fofonkova@unmz.cz

Általános e-mail: eu9834@unmz.cz

Weboldal: http://www.unmz.cz

DÁNIA

Erhvervs- og Boligstyrelsen

Dahlerups Pakhus

Langelinie Allé 17

DK-2100 Copenhagen Ø (or DK-2100 Copenhagen OE)

Tel.: (45) 35 46 66 89 (közvetlen)

Fax: (45) 35 46 62 03

E-mail: Birgitte Spühler Hansen Asszony – bsh@ebst.dk

Kölcsönös postafiók az értesítési üzenetekhez – noti@ebst.dk

Weboldal: http://www.ebst.dk/Notifikationer

NÉMETORSZÁG

Bundesministerium für Wirtschaft und Arbeit

Referat XA2

Scharnhorststr. 34–37

D-10115 Berlin

Christina Jäckel Asszony

Tel.: (49) 30 2014 6353

Fax: (49) 30 2014 5379

E-mail: infonorm@bmwa.bund.de

Weboldal: http://www.bmwa.bund.de

ÉSZTORSZÁG

Ministry of Economic Affairs and Communications

Harju str. 11

EE-15072 Tallinn

Margus Alver Úr

Tel.: (372-6) 256 405

Fax: (372-6) 313 660

E-mail: margus.alver@mkm.ee

Általános e-mail: el.teavitamine@mkm.ee

GÖRÖGORSZÁG

Ministry of Development

General Secretariat of Industry

Mesogeion 119

GR-101 92 ATHENS

Tel.: (30) 210 696 98 63

Fax: (30) 210 696 91 06

ELOT

Acharnon 313

GR-111 45 ATHENS

Tel.: (30) 210 212 03 01

Fax: (30) 210 228 62 19

E-mail: 83189in@elot.gr

Weboldal: http://www.elot.gr

SPANYOLORSZÁG

Ministerio de Asuntos Exteriores

Secretaría de Estado de Asuntos Europeos

Direccion General de Coordinacion del Mercado Interior y otras Políticas Comunitarias

Subdireccion General de Asuntos Industriales, Energéticos, de Transportes y Comunicaciones y de Medio Ambiente

C/Padilla, 46, Planta 2a, Despacho: 6218

E-28006 MADRID

Angel Silván Torregrosa Úr

Tel.: (34) 91 379 83 32

Esther Pérez Peláez Asszony

Technical Advisor

E-mail: esther.perez@ue.mae.es

Tel.: (34) 91 379 84 64

Fax: (34) 91 379 84 01

E-mail: d83-189@ue.mae.es

FRANCIAORSZÁG

Délégation interministérielle aux normes

Direction générale de l'Industrie, des Technologies de l'information et des Postes (DiGITIP)

Service des politiques d'innovation et de compétitivité (SPIC)

Sous-direction de la normalisation, de la qualité et de la propriété industrielle (SQUALPI)

DiGITIP 5

12, rue Villiot

F-75572 Paris Cedex 12

Suzanne Piau Asszony

Tel.: (33-1) 53 44 97 04

Fax: (33-1) 53 44 98 88

E-mail: suzanne.piau@industrie.gouv.fr

Françoise Ouvrard Asszony

Tel.: (33-1) 53 44 97 05

Fax: (33-1) 53 44 98 88

E-mail: francoise.ouvrard@industrie.gouv.fr

ÍRORSZÁG

NSAI

Glasnevin

Dublin 9

Ireland

Tony Losty Úr

Tel.: (353-1) 807 38 80

Fax: (353-1) 807 38 38

E-mail: tony.losty@nsai.ie

Weboldal: http://www.nsai.ie

OLASZORSZÁG

Ministero delle attività produttive

Dipartimento per le imprese

Direzione Generale per lo sviluppo produttivo e la competitività

Ufficio F1 – Ispettorato tecnico dell'industria

Via Molise 2

I-00187 Roma

Vincenzo Correggia Úr

Tel.: (39) 06 47 05 22 05

Fax: (39) 06 47 88 78 05

E-mail: vincenzo.correggia@minindustria.it

Enrico Castiglioni Úr

Tel.: (39) 06 47 05 26 69

Fax: (39) 06 47 88 77 48

E-mail: enrico.castiglioni@minindustria.it

E-mail: ispettoratotecnico@minindustria.flexmail.it

Weboldal: http://www.minindustria.it

CIPRUS

Cyprus Organization for the Promotion of Quality

Ministry of Commerce, Industry and Tourism

13, A. Araouzou street

CY-1421 Nicosia

Tel.: (357) 22 409313 or (357) 22 375053

Fax: (357) 22 754103

Antonis Ioannou Úr

Tel.: (357) 22 409409

Fax: (357) 22 754103

E-mail: aioannou@cys.mcit.gov.cy

Thea Andreou Asszony

Tel.: (357) 22 409 404

Fax: (357) 22 754 103

E-mail: tandreou@cys.mcit.gov.cy

Általános e-mail: dir9834@cys.mcit.gov.cy

Weboldal: http://www.cys.mcit.gov.cy

LETTORSZÁG

Division of the Commercial Normative, SOLVIT and Notification

Internal Market Department of the

Ministry of Economics of the Republic of Latvia

55, Brvibas str.

Riga

LV-1519

Agra Ločmele Asszony

Senior Officer of the Division of the Commercial Normative, SOLVIT and Notification

E-mail: agra.locmele@em.gov.lv

Tel.: (371) 7031236

Fax: (371) 7280882

E-mail: notification@em.gov.lv

LITVÁNIA

Lithuanian Standards Board

T. Kosciuskos g. 30

LT-01100 Vilnius

Daiva Lesickiene Asszony

Tel.: (370) 5 2709347

Fax: (370) 5 2709367

E-mail: dir9834@lsd.lt

Weboldal: http://www.lsd.lt

LUXEMBURG

SEE – Service de l'Energie de l'Etat

34, avenue de la Porte-Neuve

B.P. 10

L-2010 Luxembourg

J.P. Hoffmann Úr

Tel.: (352) 46 97 46 1

Fax: (352) 22 25 24

E-mail: see.direction@eg.etat.lu

Weboldal: http://www.see.lu

MAGYARORSZÁG

Hungarian Notification Centre –

Ministry of Economy and Transport

Budapest

Honvéd u. 13–15.

H-1055

Fazekas Zsolt Úr

E-mail: fazekaszs@gkm.hu

Tel.: (36-1) 374 28 73

Fax: (36-1) 473 16 22

E-mail: notification@gkm.hu

Weboldal: http://www.gkm.hu/dokk/main/gkm

MÁLTA

Malta Standards Authority

Level 2

Evans Building

Merchants Street

VLT 03

MT-Valletta

Tel.: (356) 2124 2420

Fax: (356) 2124 2406

Lorna Cachia Asszony

E-mail: lorna.cachia@msa.org.mt

Általános e-mail: notification@msa.org.mt

Weboldal: http://www.msa.org.mt

HOLLANDIA

Ministerie van Financiën

Belastingsdienst/Douane Noord

Team bijzondere klantbehandeling

Centrale Dienst voor In-en uitvoer

Engelse Kamp 2

Postbus 30003

9700 RD Groningen

Nederland

Ebel van der Heide Úr

Tel.: (31) 50 5 23 21 34

Hennie Boekema Asszony

Tel.: (31) 50 5 23 21 35

Tineke Elzer Asszony

Tel.: (31) 50 5 23 21 33

Fax: (31) 50 5 23 21 59

Általános e-mail: Enquiry.Point@tiscali-business.nl

Enquiry.Point2@tiscali-business.nl

AUSZTRIA

Bundesministerium für Wirtschaft und Arbeit

Abteilung C2/1

Stubenring 1

A-1010 Wien

Brigitte Wikgolm Asszony

Tel.: (43-1) 711 00 58 96

Fax: (43-1) 715 96 51 or (43-1) 712 06 80

E-mail: not9834@bmwa.gv.at

Weboldal: http://www.bmwa.gv.at

LENGYELORSZÁG

Ministry of Economy and Labour

Department for European and Multilateral Relations

Plac Trzech Krzyży 3/5

PL-00-507 Warszawa

Barbara Nieciak Asszony

Tel.: (48) 22 693 54 07

Fax: (48) 22 693 40 28

E-mail: barnie@mg.gov.pl

Agata Gągor Asszony

Tel.: (48) 22 693 56 90

Általános e-mail: notyfikacja@mg.gov.pl

PORTUGÁLIA

Instituto Portugês da Qualidade

Rua Antonio Gião, 2

P-2829-513 Caparica

Cândida Pires Asszony

Tel.: (351) 21 294 82 36 or 81 00

Fax: (351) 21 294 82 23

E-mail: c.pires@mail.ipq.pt

Általános e-mail: not9834@mail.ipq.pt

Weboldal: http://www.ipq.pt

SZLOVÉNIA

SIST – Slovenian Institute for Standardization

Contact point for 98/34/EC and WTO-TBT Enquiry Point

Šmartinska 140

SLO-1000 Ljubljana

Tel.: (386-1) 478 3041

Fax: (386-1) 478 3098

E-mail: contact@sist.si

Vesna Stražišar Asszony

SZLOVÁKIA

Kvetoslava Steinlova Asszony

Director of the Department of European Integration,

Office of Standards, Metrology and Testing of the Slovak Republic

Stefanovicova 3

SK-814 39 Bratislava

Tel.: (421) 2 5249 3521

Fax: (421) 2 5249 1050

E-mail: steinlova@normoff.gov.sk

FINNORSZÁG

Kauppa-ja teollisuusministeriö

(Ministry of Trade and Industry)

Látogatási cím:

Aleksanterinkatu 4

FIN-00171 Helsinki

és

Katakatu 3

FIN-00120 Helsinki

Postai cím:

PO Box 32

FIN-00023 Government

Henri Backman Úr

Tel.: (358) 9 1606 36 27

Fax: (358) 9 1606 46 22

E-mail: henri.backman@ktm.fi

Katri Amper Asszony

Általános e-mail: maaraykset.tekniset@ktm.fi

Weboldal: http://www.ktm.fi

SVÉDORSZÁG

Kommerskollegium

(National Board of Trade)

Box 6803

Drottninggatan 89

S-113 86 Stockholm

Kerstin Carlsson Asszony

Tel.: (46) 86 90 48 82 or (46) 86 90 48 00

Fax: (46) 86 90 48 40 or (46) 83 06 759

E-mail: kerstin.carlsson@kommers.se

Általános e-mail: 9834@kommers.se

Weboldal: http://www.kommers.se

EGYESÜLT KIRÁLYSÁG

Department of Trade and Industry

Standards and Technical Regulations Directorate 2

151 Buckingham Palace Road

London SW1 W 9SS

United Kingdom

Philip Plumb Úr

Tel.: (44) 2072151488

Fax: (44) 2072151529

E-mail: philip.plumb@dti.gsi.gov.uk

Általános e-mail: 9834@dti.gsi.gov.uk

Weboldal: http://www.dti.gov.uk/strd

EFTA – ESA

EFTA Surveillance Authority

Rue Belliard 35

B-1040 Bruxelles

Adinda Batsleer Asszony

Tel.: (32-2) 286 18 61

Fax: (32-2) 286 18 00

E-mail: aba@eftasurv.int

Tuija Ristiluoma Asszony

Tel.: (32-2) 286 18 71

Fax: (32-2) 286 18 00

E-mail: tri@eftasurv.int

Általános e-mail: DRAFTTECHREGESA@eftasurv.int

Weboldal: http://www.eftasurv.int

EFTA

Goods Unit

EFTA Secretariat

Rue de Trêves 74

B-1040 Bruxelles

Kathleen Byrne Asszony

Tel.: (32-2) 286 17 34

Fax: (32-2) 286 17 42

E-mail: kathleen.byrne@efta.int

Általános e-mail: DRAFTTECHREGEFTA@efta.int

Weboldal: http://www.efta.int

TÖRÖKORSZÁG

Undersecretariat of Foreign Trade

General Directorate of Standardisation for Foreign Trade

Inönü Bulvari n° 36

06510

Emek – Ankara

Saadettin Doğan Úr

Tel.: (90) 312 212 58 99

(90) 312 204 81 02

Fax: (90) 312 212 87 68

E-mail: dtsabbil@dtm.gov.tr

Weboldal: http://www.dtm.gov.tr

(1) Év – nyilvántartási szám – jogalkotó tagállam.

(2) Időszak, amelynek folyamán a tervezetet nem lehet elfogadni.

(3) Nincs várakozási időszak, mivel a Bizottság elfogadja az értesítő tagállam sürgősséggel történő elfogadásra vonatkozó indokait.

(4) Nincs várakozási időszak, mert a rendelkezés fiskális vagy pénzügyi intézkedésekhez kapcsolódó műszaki leírásokra, vagy egyéb követelményekre vagy szolgáltatásra vonatkozó jogszabályokra vonatkozik a 98/34/EK irányelv 1. cikk (11) bekezdés második pontharmadik francia bekezdésének értelmében.

(5) A bejelentési eljárás lezárult.

2.3.2005

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 52/23

ÁLLAMI TÁMOGATÁS – OLASZORSZÁG

Állami támogatás: C 21/2004 (ex N 590/B/2001) – A „TOP 2000–2006-os végrehajtására és a vállalati támogatások rendszerének átszervezésére vonatkozó rendelkezésekről” szóló 32/2000 regionális törvény 99. cikke (2) bekezdésének a) pontja (a mezőgazdasági ágazat tekintetében) és 124. cikkének (1) és (2) bekezdése (Szicília)

Felhívás észrevételek benyújtására az EK-Szerződés 88. cikke (2) bekezdésének megfelelően

(2005/C 52/09)

A Bizottság 2004. szeptember 8-i levelével, amelynek másolata hiteles nyelven ezen összefoglalóhoz csatoltan megtalálható, értesítette Olaszországot az EK-Szerződés 88. cikkének (2) bekezdése szerinti eljárás megindításáról a fent említett támogatásokkal kapcsolatosan.

Az érdekelt felek az alábbi címen nyújthatják be a Bizottság részéről kezdeményezett eljárásokkal kapcsolatos támogatásokra vonatkozó észrevételeiket az ezen összefoglaló és az azt követő levél közzétételét követő egy hónapon belül:

Commission européenne (Európai Bizottság)

Direction générale de l'Agriculture (Mezőgazdasági főigazgatóság)

Direction H2 (H2 Igazgatóság)

Iroda: Loi 130 5/120

B-1049 Bruxelles

Fax: (32-2) 296 76 72

Az észrevételekről tájékoztatják Olaszországot. Az észrevételeliket előterjesztő érdekelt felek írásban kérhetik – kérésük okát megnevezve – személyazonosságuk bizalmas kezelését.

ÖSSZEFOGLALÁS

A 32/2000 szicíliai regionális törvény 99. cikkének (2) bekezdésének a) pontja támogatásokat ír elő hitelintézetek vagy -társaságok, lízingtársaságok, vállalkozásihitel-átvállaló társaságok vagy egyéb, bankágazati ügynökségek általi finanszírozások elnyerése tekintetében nyújtott garanciákra szóló pénzeszközök létrehozására vagy ellátására.

A Bizottság jelenleg kételkedik ezen intézkedés közös piaccal való összeegyeztethetőségével, mivel:

—

egy garancia lehetséges biztosításának elve a kölcsön létezését feltételezi – ugyanakkor az olasz hatóságok által közölt azon programok közül, amelyeket garanciával lehetne ellátni, némelyik igen nehezen finanszírozható kölcsön formájában az azok kapcsán előírt intézkedések természete miatt (például a mezőgazdasági ágazatban a biztosítási kötvények fedezésére szolgáló támogatásokra adott kölcsön nehezen elképzelhető);

—

az említett törvény 124. cikkében előírt bizonyos intézkedésekhez kapcsolódó garanciavállalás lehetősége megkérdőjelezhető, mivel az alábbiakban említett okokból a Bizottság jelenleg kétségbe vonja a kérdéses intézkedések összeegyeztethetőségét a közös piaccal; és mivel a garanciavállalás ténye egy olyan intézkedés esetében, amelynek elfogadhatósága kérdéses, kétségessé teszi magának a garanciának az elfogadhatóságát;

—

a Bizottság nem rendelkezik információkkal arra nézve, hogy az olasz hatóságok milyen módon fogják ellenőrizni, hogy a lehetséges garanciatámogatás tényezője és a programokra alkalmazott támogatás tényezője ne vonja maga után az említett programok keretében elfogadható támogatás mértékének túllépését.

A 32/2000 szicíliai regionális törvény 124. cikkének (1) és (2) bekezdése előírja a gyümölcs- és zöldségpiac közös szervezéséről szóló, 1972. május 18-i 1035/72/EGK rendelet (1) alapján elismert termelői csoportok számára engedélyezhető támogatást, amennyiben a regionális szintű források hiánya miatt nem kaphatták meg azon támogatás egészét, amelyre a múltban jogosultak voltak. Ezen intézkedést egy 3 615 198 eurós keret egy részéből biztosítják.

A Bizottság jelenleg kételkedik ezen intézkedés közös piaccal való összeegyeztethetőségével, mivel:

—

nyilvánvaló, hogy az intézkedés négy kedvezményezett társulásából három esetében a kilátásba helyezett támogatás jóval a társulás elismerését követő hétéves időszak után valósulna meg, ami azt jelenti, hogy e társulások támogatáshoz való joga már hatályát vesztette (a módosított, 1035/72/EGK rendelet 14. cikke alapján a támogatásokat öt éves részletben kell folyósítani a társulás elismerését követő hét éven belül);

—

a gyümölcs- és zöldségpiac közös szervezéséről szóló, 1996. október 28-i 2200/96/EGK tanácsi rendelet (2) hatályon kívül helyezte az 1035/72/EGK tanácsi rendeletet, így egy hatályát veszített rendelkezés alapján egy támogatás odaítélése olyan társulásoknak, amelyek joga már érvényét vesztette, ellentmondana a 2200/96/EGK tanácsi rendelet által létrejött gyümölcs- és zöldségpiac közös szervezése működésének; ugyanakkor a mezőgazdasági ágazat állami támogatásainak közösségi iránymutatásának (3) 3.2. pontja világosan kimondja, hogy a Bizottság semmilyen esetben nem engedélyezhet olyan támogatást, amely nem összeegyeztethető a közösen szervezett piacokat irányító intézkedésekkel, vagy amelyek akadályoznák az érintett piacszervezések működését;

—	a leírt körülmények között történő támogatás az iránymutatások 3.6. pontja által tiltott visszamenőleges támogatást jelentené, mivel nem tartalmazná a mezőgazdasági ágazat minden támogatása által megkövetelt ösztönző tényezőt (kivéve a kompenzációs jellegű támogatásokat);

—

az olasz hatóságok egyik fontos érve – mely szerint az EMOGA nem biztosította az olasz szinten tett kötelezettségvállalások pénzügyi fedezetét – azt a kérdést veti fel a Bizottság számára, hogy az EMOGA részéről a termelői társulások megalapításának részfinanszírozása a piacok közös szervezésének keretében a jóváhagyott támogatási összeg egy bizonyos részének automatikus visszatérítésével jár-e.

A LEVÉL SZÖVEGE

„1.

Con la presente, ho l'onore di informarLa che la Commissione, dopo aver esaminato le informazioni fornite dalle autorità italiane, ha deciso di avviare la procedura di cui all'articolo 88, paragrafo 2 del trattato CE con riguardo agli aiuti previsti dall'articolo 99, paragrafo 2, lettera a) della legge regionale in oggetto, per quanto riguarda il settore agricolo, nonché in merito agli aiuti previsti dall'articolo 124, paragrafi 1 e 2 della stessa legge, a favore di talune associazioni di produttori e di non sollevare obiezioni in merito agli aiuti previsti dagli altri articoli della stessa legge citati in oggetto, eccetto l'articolo 111 (ritirato – cfr. punto 9 in appresso) e l'articolo 123 (già esaminato nell'ambito di un altro fascicolo di aiuto – cfr. punto 5 in appresso).

Procedimento

2.	Con lettera del 28 agosto 2001, protocollata il 29 agosto 2001, la Rappresentanza permanente d'Italia presso l'Unione europea ha notificato alla Commissione le misure di cui all'oggetto, a norma dell'articolo 88, paragrafo 3 del trattato.

3.	Con lettere del 17 maggio 2002 e del 10 ottobre 2002, protocollate rispettivamente il 21 maggio 2002 e l'11 ottobre 2002, detta Rappresentanza ha trasmesso alla Commissione i complementi d'informazione chiesti alle autorità italiane con lettere in data 24 ottobre 2001 e 18 luglio 2002.

4.	Nella lettera del 10 ottobre 2002, le autorità italiane hanno comunicato ulteriori informazioni concernenti unicamente l'aiuto di cui all'articolo 123 della legge regionale in oggetto, dato il carattere d'urgenza da questo presentato.

5.	L'aiuto previsto dall'articolo 123 della legge regionale in questione è stato scorporato dagli altri aiuti di cui agli articoli suindicati ed è stato dichiarato compatibile con il mercato comune nel quadro del fascicolo relativo all'aiuto N 590/A/2001 (4).

Siccome la lettera delle autorità italiane in data 10 ottobre verteva unicamente sull'articolo 123 della legge regionale in oggetto, i servizi della Commissione hanno inviato, con lettera datata 11 febbraio 2003, un sollecito alle autorità in questione, pregandole di rispondere anche alle altre domande formulate nella lettera del 18 luglio 2002.

7.	Con lettera del 5 marzo 2003, protocollata il 6 marzo 2003, la Rappresentanza permanente d'Italia presso l'Unione europea ha comunicato alla Commissione la risposta delle autorità italiane alle domande contenute nella lettera del 18 luglio 2002.

8.	I servizi della Commissione, dopo aver esaminato questa risposta, hanno chiesto ulteriori informazioni alle autorità italiane con lettera in data 2 maggio 2003.

Con lettera del 13 agosto 2003, protocollata il 18 agosto 2003, la Rappresentanza permanente d'Italia presso l'Unione europea ha comunicato alla Commissione la risposta delle autorità italiane alla lettera del 2 maggio 2003. In questa risposta, le autorità italiane annunciavano il ritiro dell'articolo 111 dalla legge regionale in oggetto e chiedevano alla Commissione di adottare una decisione distinta per alcuni articoli della stessa.

10.	Con lettera del 1o ottobre 2003, i servizi della Commissione hanno spiegato alle autorità italiane che avrebbero preso una decisione sull'insieme del fascicolo N 590/B/2001 e hanno chiesto ancora qualche precisazione su uno degli articoli della legge regionale.

11.	Con lettera del 7 gennaio 2004, protocollata il 14 gennaio 2004, la Rappresentanza permanente d'Italia presso l'Unione europea ha comunicato alla Commissione la risposta delle autorità italiane alla lettera del 1o ottobre 2003.

12.	Con lettera del 10 marzo 2004, i servizi della Commissione hanno ufficialmente chiesto alle autorità italiane talune precisazioni già richieste nel corso di contatti informali.

13.	Con le lettere del 20 aprile 2004, protocollata il 21 aprile 2004, e del 24 maggio, protocollata il 25 maggio 2004, le autorità italiane hanno trasmesso alla Commissione le precisazioni di cui al punto 12.

14.

La presente decisione verte su tutto l'articolato della legge regionale in oggetto, ad eccezione:

—

dell'articolo 99, per quanto riguarda il settore della pesca, dato che la notifica iniziale è stata effettuata dall'Assessorato all'agricoltura della Regione siciliana e che, nella lettera trasmessa dalla Rappresentanza permanente d'Italia presso l'Unione europea il 24 maggio 2004, l'Assessorato alla pesca della Regione siciliana ha comunicato che sarebbe stata effettuata una notifica separata ulteriore per il settore della pesca,

—	degli articoli 111 (ritirato) e 123 (trattato nell'ambito del fascicolo N 590/A/2001).

15.	Inoltre, per i motivi esposti ai paragrafi da 95 a 100, gli aiuti di cui all'articolo 124, paragrafi 1 e 2, a favore di un'associazione di produttori, nonché gli aiuti di cui all'articolo 124, paragrafo 3 non formano oggetto della presente decisione.

Descrizione

16.	Gli articoli citati in oggetto istituiscono le seguenti misure di aiuto (tutte relative al periodo 2000-2006):

Articolo 99

17.

Questo articolo prevede, a favore dei consorzi fidi di primo e secondo grado (in altri termini, i consorzi fidi e le loro associazioni) del settore agricolo:

Paragrafo 2, lettera a)

contributi per costituire o integrare i fondi rischi destinati all'attività di prestazione di garanzie ai fini della concessione di finanziamenti da parte di aziende e istituti di credito, di società di locazione finanziaria, di società di cessione di crediti di imprese e di enti parabancari, alle imprese associate;

Paragrafo 2, lettera b)

contributi per l'attività d'informazione, consulenza, assistenza alle imprese consorziate (reperimento e migliore utilizzo delle fonti finanziarie, prestazione di servizi volti al miglioramento della gestione delle imprese).

18.

I contributi di cui al paragrafo 2, lettera a) sono concessi ai consorzi fidi che ne facciano richiesta e non sono cumulabili con altre provvidenze aventi finalità analoghe. Detti contributi non possono essere di importo superiore all'ammontare complessivamente sottoscritto dai soci e da enti sostenitori dei consorzi medesimi.

19.

I contributi di cui al paragrafo 2, lettera b) sono parimenti concessi ai consorzi fidi che ne facciano richiesta; sono cumulabili con gli altri aiuti di cui al punto 14 degli Orientamenti comunitari per gli aiuti di Stato nel settore agricolo (5) e con altre agevolazioni per la prestazione di assistenza tecnica, nei limiti del 90 % delle spese ammissibili e per un importo non superiore a 100 000 euro per beneficiario per un periodo di tre anni, ovvero, per aziende assimilabili a piccole e medie imprese, nella misura del 50 % delle spese ammissibili, nel qual caso si applica l'importo massimo.

20.	Entrambe le categorie di aiuti saranno finanziate mediante stanziamenti annuali di bilancio. Per l'insieme degli aiuti di cui all'articolo 99 è prevista una dotazione globale di 20 000 000 EUR per tutto il periodo considerato.

Articolo 107

21.	Questo articolo prevede l'erogazione dei seguenti contributi alle imprese di produzione, lavorazione, trasformazione e commercializzazione di prodotti agricoli:

Paragrafi 1 e 2

22.

Un contributo per:

la certificazione di sistemi di qualità dei prodotti e di gestione ambientale, compresi i sistemi obbligatori di igiene e sicurezza dei processi e dei prodotti, incluse le spese per la formazione e riqualificazione del personale e per gli studi preliminari, la consulenza e l'assistenza tecnica necessarie per la certificazione dei prodotti;

b)	l'utilizzazione di software, servizi e consulenze, legati ai processi di informatizzazione dell'azienda e all'uso di sistemi avanzati di comunicazione anche per la vendita dei prodotti, all'introduzione di tecnologie pulite;

c)	l'utilizzazione di ausiliari biologici e relativi servizi di assistenza per migliorare le caratteristiche igienico-sanitarie dei prodotti agroalimentari.

23.

Il contributo è erogato fino al 75 % delle spese ammissibili a finanziamento e per un importo non superiore a 200 milioni di lire (103 291 EUR). Nel caso in cui le norme sui controlli di qualità siano obbligatorie, il contributo è concesso a totale copertura della spesa. Sono escluse le spese per impianti ed attrezzature. I beneficiari sono le aziende agricole e le imprese di trasformazione e commercializzazione dei prodotti agricoli.

Paragrafo 3

24.	Un contributo per la costituzione di organismi di controllo delle denominazioni di origine protette.

25.

Il contributo, non cumulabile, di durata quinquennale, è concesso a totale copertura delle spese sostenute per la costituzione del consorzio nel primo anno e in misura decrescente del 20 % annuo per gli anni successivi. Non possono essere concessi aiuti in relazione a spese sostenute dopo il quinto anno d'intervento, né dopo sette anni dalla costituzione dell'organismo. Le spese ammissibili comprendono l'affitto dei locali o, in caso di acquisto, l'equivalente del valore locativo a prezzi di mercato, l'acquisto di materiale per ufficio e di attrezzatura informatica, le spese di personale, i costi di esercizio e altri oneri amministrativi.

26.	La dotazione globale destinata a queste due misure durante il periodo considerato ammonta ad un massimo di 70 miliardi di lire (36 151 983 EUR).

Articolo 110

27.

Questo articolo prevede aiuti per i seguenti investimenti nel settore dell'elicicoltura:

a)	acquisto, costruzione o ristrutturazione di locali adibiti all'allevamento delle chiocciole nonché alla loro trasformazione e commercializzazione;

b)	ricerca idrica e realizzazione di impianti di irrigazione.

28.	L'aiuto è concesso alle piccole e medie imprese nella misura del 50 % delle spese ammissibili e per investimenti fino a 500 000 euro per azienda singola e a 1 500 000 euro per azienda associata. L'aiuto non è cumulabile. Il bilancio previsto ammonta a 3 000 000 EUR.

Articolo 112

29.

Questo articolo prevede la concessione di un aiuto per la costituzione o per l'ampliamento delle attività delle organizzazioni di produttori riconosciute ai sensi della normativa comunitaria che non abbiano beneficiato di analoghi finanziamenti nell'ambito di specifiche organizzazioni comuni di mercato.

30.	L'importo dei contributi può raggiungere il 100 % dei costi sostenuti nel primo anno ed è ridotto del 20 % per ciascun anno di esercizio, in modo che sia limitato al 20 % nel quinto e ultimo anno.

31.

Sono ammissibili le spese sostenute per ottenere la disponibilità della sede dell'organizzazione (affitto o acquisto, in quest'ultimo caso l'aiuto è limitato al valore locativo a prezzi di mercato), l'acquisto di attrezzature di ufficio, compresi i materiali e le attrezzature informatiche, i costi del personale, le spese necessarie per il funzionamento ordinario, nonché l'assistenza tecnica, economica, giuridica e commerciale.

32.	In caso di estensione significativa delle attività (a nuovi prodotti o a nuovi settori di intervento), sono ammissibili ai contributi unicamente le spese di funzionamento amministrativo derivanti dai compiti aggiuntivi.

33.	Il bilancio assegnato a questa misura durante il periodo considerato ammonta ad un massimo di 30 miliardi di lire (15 493 707 EUR).

Articolo 120

34.

Questo articolo istituisce un incentivo finanziario per incoraggiare gli imprenditori agricoli a tenere la contabilità aziendale. Il contributo, per un importo complessivo di lire 5 000 000 (2 582 EUR) per azienda, sarà ripartito in cinque quote annuali di lire 1 000 000 (circa 516 EUR). Ogni quota sarà versata nell'anno successivo a quello della chiusura di ciascun esercizio contabile, previa verifica della corretta tenuta della contabilità.

35.	Il contributo è cumulabile con gli altri aiuti di cui al punto 14 degli Orientamenti.

36.	Il bilancio assegnato a questa misura durante il periodo considerato ammonta a 14 miliardi di lire (7 230 397 EUR).

Articolo 122

37.

Quest'articolo prevede una dotazione massima di 30 miliardi di lire (15 493 707 EUR) per la concessione di aiuti finalizzati ad interventi di ricomposizione fondiaria. Possono beneficiare della misura gli imprenditori agricoli (in particolare i giovani agricoltori), i coltivatori diretti, gli affittuari e i salariati agricoli singoli o associati, dotati di adeguate competenze professionali e che si impegnino a tenere una contabilità semplificata almeno durante i dieci anni successivi al loro insediamento.

38.

L'aiuto, non cumulabile, è pari al 30 % delle spese sostenute (40 % nelle zone svantaggiate) per l'acquisto di terreni destinati ad operazioni di ricomposizione fondiaria e copre interamente le spese legali, amministrative e tecniche connesse alle transazioni effettuate in relazione alla ricomposizione.

Articolo 124

39.	Questo articolo prevede due tipi di aiuti:

Paragrafi 1 e 2

40.	Contributi di avviamento in favore delle associazioni di produttori riconosciute ai sensi del regolamento (CEE) n. 1035/72 del Consiglio, del 18 maggio 1972, relativo all'organizzazione comune dei mercati nel settore degli ortofrutticoli (6).

41.

L'aiuto è concesso per una durata di cinque anni, a totale copertura delle spese sostenute per l'avviamento durante il primo anno, e in misura decrescente del 20 % annuo negli anni successivi, fino all'azzeramento al termine del quinto anno. Non possono essere concessi aiuti in relazione a spese sostenute dopo il quinto anno, né dopo sette anni dal riconoscimento.

Paragrafo 3

42.

Aiuti per la costituzione e l'avviamento dei gruppi di produttori che hanno presentato un piano di riconoscimento ai sensi dell'articolo 14 del regolamento (CE) n. 2200/96 del Consiglio, del 28 ottobre 1996, relativo all'organizzazione comune dei mercati nel settore degli ortofrutticoli (7). L'aiuto è concesso a copertura delle spese di costituzione e avviamento in conformità al disposto del regolamento (CE) n. 20/98 della Commissione, del 7 gennaio 1998, recante modalità di applicazione del regolamento (CE) n. 2200/96 del Consiglio per quanto riguarda gli aiuti ai gruppi di produttori prericonosciuti (8), ed è erogato entro i seguenti massimali:

—	fino a 100 000 euro per anno, per il primo e secondo anno;

—	fino a 80 000 euro, per il terzo anno;

—	fino a 60 000 euro, per il quarto anno;

—	fino a 50 000 euro, per il quinto anno.

43.	Si considerano come spese di avviamento l'affitto dei locali (o, in caso di acquisto, l'equivalente del valore locativo a prezzi di mercato), l'acquisto di materiale per ufficio e di attrezzatura informatica, le spese di personale e i normali costi di esercizio.

44.	In entrambi i casi, non possono essere concessi aiuti in relazione a spese sostenute dopo il quinto anno, né dopo sette anni dal riconoscimento o dal prericonoscimento.

45.	Nessuno dei due aiuti è cumulabile con altre provvidenze aventi finalità analoghe. Il bilancio assegnato a queste due misure per il periodo considerato è limitato ad un massimo di 7 miliardi di lire (3 615 198 EUR).

Articolo 135

46.

Questo articolo prevede, ai paragrafi 3 e 4, aiuti per progetti di ricerca nel settore agricolo. Si applicano le aliquote seguenti (intensità lorda):

Paragrafo 3

—

per progetti di ricerca volti alla messa a punto di nuovi prodotti, di nuovi processi produttivi o di nuovi servizi o che comportino il miglioramento di quelli già esistenti: 50 % dei costi ritenuti ammissibili in conformità a quanto disposto nell'allegato II della »Disciplina comunitaria per gli aiuti di Stato alla ricerca e sviluppo« (9), con possibilità di maggiorazione del 10 % per progetti di ricerca presentati da piccole e medie imprese e del 15 % per progetti di ricerca i cui obiettivi rientrano all'interno di progetti o programmi specifici realizzati nell'ambito del programma quadro comunitario di ricerca e sviluppo;

Paragrafo 4

—

per progetti di ricerca precompetitiva secondo la definizione di cui all'allegato I della precitata Disciplina comunitaria: 25 % dei costi ammissibili, con possibilità di maggiorazione del 10 % per progetti di ricerca presentati da piccole e medie imprese e del 15 % per progetti di ricerca i cui obiettivi rientrano all'interno di progetti o programmi specifici realizzati nell'ambito del programma quadro comunitario di ricerca e sviluppo.

47.

I progetti sono selezionati attraverso bandi pubblici. I risultati della ricerca devono essere resi accessibili agli operatori regionali, nazionali e comunitari interessati. Gli aiuti previsti non sono cumulabili con altri aiuti aventi le stesse finalità. Il bilancio assegnato a queste misure per il periodo considerato è limitato ad un massimo di 80 miliardi di lire (41 316 552 EUR).

48.

In termini generali, l'articolo 200 della legge in oggetto dispone che gli stanziamenti annuali di bilancio potranno essere svincolati soltanto dopo che la Commissione avrà autorizzato i regimi di aiuto notificati. Il bilancio destinato a finanziare l'insieme degli aiuti summenzionati ammonta a complessivi 142 301 544 EUR.

Valutazione

49.

Ai sensi dell'articolo 87, paragrafo 1 del trattato, sono incompatibili con il mercato comune, nella misura in cui incidano sugli scambi tra Stati membri, gli aiuti concessi dagli Stati, ovvero mediante risorse statali, sotto qualsiasi forma che, favorendo talune imprese o talune produzioni, falsino o minaccino di falsare la concorrenza. Le misure previste dalla decisione in oggetto corrispondono a questa definizione, in quanto fanno parte di un complesso di misure suscettibili di alterare gli scambi, data la vasta gamma di prodotti a cui si applicano (è interessato tutto il settore agricolo e, negli scambi comunitari di prodotti agricoli, l'Italia svolge un ruolo non trascurabile, poiché nel 2000 ha realizzato scambi di tali prodotti per un importo pari a 16,419 miliardi di euro per le importazioni e a 10,691 miliardi di euro per le esportazioni; nel corso dello stesso anno, gli scambi di prodotti agricoli nell'UE sono ammontati a 139,280 miliardi di euro, per le importazioni, e a 146,975 miliardi di euro per le esportazioni).

50.	Tuttavia, nei casi previsti dall'articolo 87, paragrafi 2 e 3 del trattato, alcune misure possono, in via derogatoria, essere considerate compatibili con il mercato comune.

51.

Nella fattispecie, tenendo conto della natura degli aiuti sopra descritti, l'unica deroga applicabile è quella prevista dall'articolo 87, paragrafo 3, lettera c) del trattato, in base alla quale possono essere ritenuti compatibili con il mercato comune gli aiuti destinati ad agevolare lo sviluppo di talune attività o di talune regioni economiche, sempre che non alterino le condizioni degli scambi in misura contraria al comune interesse.

52.

Per poter beneficiare di tale deroga, gli aiuti in questione devono essere conformi alle normative ad essi applicabili, ossia:

—

per gli aiuti nel settore agricolo in generale, gli Orientamenti comunitari per gli aiuti di Stato nel settore agricolo (in appresso denominati »Orientamenti«) (10), che sono applicabili nella fattispecie ai sensi del regolamento (CE) n. 1/2004 della Commissione, del 23 dicembre 2003, relativo all'applicazione degli articoli 87 e 88 del trattato CE agli aiuti di Stato a favore delle piccole e medie imprese attive nel settore della produzione, trasformazione e commercializzazione dei prodotti agricoli (11), dato che il regime non è diretto soltanto alle PMI e che le condizioni di applicazione non sono quindi soddisfatte (12);

—	per gli aiuti di Stato sotto forma di garanzia, la comunicazione della Commissione sull'applicazione degli articoli 87 e 88 del trattato CE agli aiuti di Stato concessi sotto forma di garanzie (13);

—	per gli aiuti destinati alla ricerca e allo sviluppo, la Disciplina comunitaria per gli aiuti di Stato alla ricerca e sviluppo (14) ed eventualmente la comunicazione del 1998 che modifica detta Disciplina (15).

53.	A questo proposito la Commissione osserva quanto segue in merito ai vari articoli di legge in esame.

Articolo 99

Paragrafo 2, lettera a)

54.	L'aiuto previsto da questo paragrafo deve essere esaminato sotto due aspetti: la dotazione e la prestazione di garanzie vera e propria.

55.

Per quanto riguarda la dotazione, la Commissione rileva che, ai sensi del paragrafo 3 dell'articolo 99, i contributi regionali non possono oltrepassare il 50 % della dotazione globale dei consorzi, mentre il resto può essere fornito da enti pubblici o da operatori privati. Interrogate sull'entità complessiva della partecipazione pubblica all'operazione, le autorità italiane si sono impegnate affinché essa non superi in alcun caso il 70 %, sottolineando che una simile percentuale è già stata accettata in passato dalla Commissione (aiuto N 62/2001) (16). Esse hanno inoltre assicurato che i fondi pubblici versati in dotazione saranno impiegati unicamente per la prestazione di garanzie e in nessun caso per coprire le spese di funzionamento dei consorzi.

56.	Avendo effettivamente accettato una partecipazione pubblica globale del 70 % nell'ambito del precitato regime, la Commissione non ha motivo di modificare la propria posizione e può quindi accettare la partecipazione proposta dalle autorità italiane.

57.

Quanto alle garanzie vere e proprie, le autorità italiane hanno precisato che:

—	l'equivalente sovvenzione lordo delle garanzie prestate dai consorzi sarà calcolato secondo il metodo descritto al punto 3.2, secondo trattino, della comunicazione della Commissione sull'applicazione degli articoli 87 e 88 del trattato CE agli aiuti di Stato concessi sotto forma di garanzie;

—	la garanzia prestata da un consorzio non coprirà più dell'80 % del prestito, conformemente a quanto disposto ai punti 3.3 e 3.4 della citata comunicazione della Commissione;

—

conformemente al disposto dei punti 3.5 e 5.2 della comunicazione di cui al punto 49, secondo trattino, le garanzie saranno prestate per operazioni aventi caratteristiche (aliquota di aiuto, beneficiari e finalità) conformi ai requisiti degli Orientamenti; esse saranno inoltre concesse unicamente ad imprese solvibili e in buona situazione finanziaria;

—	dato che circa il 70 % delle aziende agricole siciliane sono di dimensioni ridotte, alcune di esse potrebbero non essere in grado di fornire le coperture necessarie per garantire il prestito o per ottenere garanzie (punto 4.5 della comunicazione);

—	lo svincolo della garanzia sarà subordinato all'espletamento delle procedure legali previste nei confronti del debitore in caso d'insolvenza (dichiarazione di fallimento dell'impresa beneficiaria, ecc.);

—	l'affiliazione ai consorzi è aperta a tutti gli operatori del settore agricolo senza restrizioni;

—	potranno ottenere garanzie anche gli operatori che non sono soci dei consorzi;

—	le garanzie potranno coprire soltanto prestiti concessi nel quadro e alle condizioni di regimi autorizzati dalla Commissione.

58.

Sulla base di tali informazioni e alla luce dei criteri della citata comunicazione che consentono di determinare se un regime di aiuti sotto forma di garanzie comporti o meno elementi di aiuto di Stato, la Commissione constata, alla luce del quarto trattino di cui sopra, che il regime proposto potrebbe contenere un elemento di aiuto, in quanto le indicazioni fornite dalle autorità italiane non permettono di verificare il rispetto di tutte le condizioni previste affinché un regime di garanzie non venga considerato come un aiuto di Stato ai sensi dell'articolo 87, paragrafo 1 del trattato.

59.

Quanto alla compatibilità di tale elemento di aiuto con il mercato comune (punto 5 della comunicazione), la Commissione constata anzitutto che l'elemento di aiuto interessa soltanto il mutuatario, poiché i fondi pubblici versati in dotazione saranno impiegati unicamente per la prestazione di garanzie e non per coprire le spese di funzionamento dei consorzi (ossia dei mutuanti). In secondo luogo, essa prende atto che lo svincolo della garanzia sarà subordinato all'espletamento delle procedure legali previste nei confronti del debitore in caso d'insolvenza (eventualmente, dichiarazione di fallimento dell'impresa beneficiaria) e che la percentuale del prestito sulla quale potrà valere la garanzia corrisponde a quella prescritta dalla precitata comunicazione. Infine e soprattutto, essa osserva che le garanzie potranno essere applicate solo nel rispetto delle condizioni previste dai regimi di aiuti approvati dalla Commissione.

60.

A questo riguardo, i regimi attualmente identificati dalle autorità italiane come possibili beneficiari delle garanzie previste dall'articolo 99 della legge in oggetto sono i seguenti:

A livello regionale:

—	i regimi istituiti dagli articoli 99, 107, 110, 112, 120, 122, 124 e 135 della legge regionale in oggetto, esaminati nel quadro del presente fascicolo (cfr. »descrizione«);

—

i regimi istituiti dagli articoli 104, 109 e 119 della legge regionale in oggetto, esaminati nel quadro del fascicolo N 591/01 e approvati dalla decisione della Commissione C(2003) 240 del 15 aprile 2003 (tali articoli riguardano rispettivamente il mantenimento del paesaggio agricolo tradizionale, l'allevamento di struzzi e il miglioramento fondiario);

—

i regimi istituiti dagli articoli 114, e 126 della legge regionale in oggetto, esaminati nel quadro del fascicolo N 592/01 e approvati dalla decisione della Commissione C(2002) 4168 del 13 novembre 2002 (tali articoli riguardano rispettivamente il sostegno alle organizzazioni interprofessionali e la promozione di prodotti agro-alimentari);

—

i regimi istituiti dagli articoli 131, 132 e 134 della legge regionale in oggetto, esaminati nel quadro del fascicolo N 593/01 e approvati dalla decisione della Commissione C(2003) 3274 dell'8 settembre 2003 (tali articoli riguardano rispettivamente la copertura dei premi di assicurazione, l'indennizzo di danni dovuti a condizioni climatiche sfavorevoli e il sostegno agli allevatori);

—

il regime istituito dall'articolo 108 della legge regionale in oggetto, esaminato nel quadro del fascicolo N 342/02 e approvato (per quanto riguarda l'aspetto »apicoltura«) dalla decisione della Commissione C(2003) 2914 del 4 agosto 2003 (tale articolo riguarda contemporaneamente l'apicoltura e la bachicoltura).

A livello nazionale

—	Il regime esaminato nel quadro del fascicolo N 274/2001 e approvato dalla decisione della Commissione C(2001) 2937 del 26 settembre 2001 (regolamento per la concessione degli aiuti di Stato sui programmi realizzati dalle Unioni nazionali tra le associazioni di produttori);

—	il regime esaminato nel quadro del fascicolo N 110/2001 e approvato dalla decisione della Commissione comunicata con lettera SG (2001) D/288933 del 5 giugno 2001 ( Interventi a favore del riordino fondiario);

—	il regime esaminato nel quadro del fascicolo N 759/2000 e approvato dalla decisione della Commissione C(2001) 3844 del 27 novembre 2001 (Promozione dei prodotti agroalimentari nei paesi terzi);

—	il regime esaminato nel quadro del fascicolo N 729/A/2000 e approvato dalla decisione della Commissione comunicata con lettera SG (2001) D/286847 del 13 marzo 2001 (Estensione all'agricoltura e alla pesca degli strumenti previsti dalla programmazione negoziata);

—	il regime esaminato nel quadro del fascicolo N 646/C/2000 e approvato dalla decisione della Commissione comunicata con lettera SG (2001) D/289229 del 14 giugno 2001 (Crediti di imposta per gli investimenti nelle aree svantaggiate);

—	il regime esaminato nel quadro del fascicolo N 558/2000 e approvato dalla decisione della Commissione comunicata con lettera SG (2001) D/286564 del 28 febbraio 2001 (Trasformazione e commercializzazione di prodotti agricoli);

—	il regime esaminato nel quadro del fascicolo N 241/2001 e approvato dalla decisione della Commissione C(2002) 1786 def. del 7 maggio 2002 (Camere di commercio);

—	il regime esaminato nel quadro del fascicolo N 220/2002 e approvato dalla decisione della Commissione C(2002) 2934 del 25 luglio 2002 (Modifica del regime di aiuto N 646/C/2000 – cfr. quinto trattino);

—	il regime esaminato nel quadro del fascicolo N 122/2002 e approvato dalla decisione della Commissione C(2002) 3432 del 23 settembre 2002 (Promozione di prodotti di qualità);

—	il regime esaminato nel quadro del fascicolo N 30/2002 e approvato dalla decisione della Commissione C(2002) 579 def. del 27 febbraio 2002 (Pubblicità per i prodotti agricoli);

—	il regime esaminato nel quadro del fascicolo N 381/2003 e approvato dalla decisione della Commissione C(2003) 4105 def. dell'11 novembre 2003 (Regime dei contratti di filiera);

—	il regime esaminato nel quadro del fascicolo N 121/2003 e approvato dalla decisione della Commissione C(2003) 3219 del 2 settembre 2003 (Riordino fondiario e ricambio generazionale in agricoltura);

—	il regime esaminato nel quadro del fascicolo NN 6/2003 e approvato dalla decisione della Commissione C(2003) 781 def. del 19 marzo 2003 (Modifiche ai crediti di imposta per investimenti);

—	il regime esaminato nel quadro del fascicolo N 336/2001 e approvato dalla decisione della Commissione C(2003) 129 del 13 febbraio 2003 (Incentivi a favore dell'autoimprenditorialità e della nuova imprenditorialità);

—	il regime esaminato nel quadro del fascicolo N 313/2001 e approvato dalla decisione della Commissione C(2003) 369 def. del 5 febbraio 2003 (Interventi a favore dell'agrumicoltura);

—	il regime esaminato nel quadro del fascicolo N 384/2003 e approvato dalla decisione della Commissione C(2004) 169 def. del 3 febbraio 2004 (Accesso al mercato dei capitali);

—	il regime esaminato nel quadro del fascicolo N 111/2003 e approvato dalla decisione della Commissione C(2004) 25 del 7 gennaio 2004 (Attuazione delle attività previste dalla legge n. 499/99).

Misure cofinanziate (che sono state tutte approvate dalle decisioni della Commissione C(2000) 2348 dell'8 agosto 2000 e C(2003) 3982 del 21 ottobre 2003)

—	Misura 4.6 del POR (programma operativo regionale) della Sicilia per il periodo 2000/2006 (articolo 100 della legge regionale in oggetto),

—	misura 4.7 del POR della Sicilia per il periodo 2000/2006 (articolo 102 della legge regionale in oggetto),

—	misura 4.8 del POR della Sicilia per il periodo 2000/2006 (articolo 117 della legge regionale in oggetto),

—	misura 4.9 del POR della Sicilia per il periodo 2000/2006 (articolo 105 della legge regionale in oggetto),

—	misura 4.11 del POR della Sicilia per il periodo 2000/2006 (articolo 121 della legge regionale in oggetto),

—	misura 4.12 del POR della Sicilia per il periodo 2000/2006 (articolo 115 della legge regionale in oggetto),

—	misura 4.13 A del POR della Sicilia per il periodo 2000/2006 (articolo 125 della legge regionale in oggetto),

—	misura 4.13 B del POR della Sicilia per il periodo 2000/2006 (articolo 128 della legge regionale in oggetto),

—	misura 4.15 C del POR della Sicilia per il periodo 2000/2006 (articolo 130 della legge regionale in oggetto),

—	misura 4.15 A del POR della Sicilia per il periodo 2000/2006 (articolo 87 della legge regionale in oggetto),

—	misura 4.15 B del POR della Sicilia per il periodo 2000/2006 (articolo 87 della legge regionale in oggetto),

—	misura 4.10 del POR della Sicilia per il periodo 2000/2006 (articolo 118 della legge regionale in oggetto),

—	misura 4.14 del POR della Sicilia per il periodo 2000/2006 (articolo 129 della legge regionale in oggetto).

61.	Nella loro lettera del 20 aprile 2004, le autorità italiane hanno inoltre precisato che per il futuro esse si sarebbero preoccupate di comunicare alla Commissione tutti i regimi di aiuto nazionali e regionali ai quali potrebbero essere applicate le garanzie.

62.

La Commissione desidera sottolineare anzitutto che il principio stesso dell'eventuale concessione di una garanzia comporta l'esistenza di un prestito. Ora, alla luce dell'elenco di cui al punto 60 supra, la Commissione constata che taluni dei regimi che potrebbero beneficiare di garanzie da parte dei Fondi di cui all'articolo 99, difficilmente potrebbero essere finanziati tramite prestiti, tenuto conto della natura delle misure previste nel loro ambito (per fare un esempio, è difficile pensare che gli aiuti diretti alla copertura di premi assicurativi nel settore agricolo possano rivestire la forma di un prestito). Al fine di eliminare qualsiasi ambiguità a questo livello, le autorità italiane dovrebbero indicare, per ogni regime o misura menzionati nell'elenco di cui al punto 60 supra, se gli aiuti previsti rivestano la forma di sovvenzioni a fondo perduto o di prestiti, agevolati o meno, nonché limitare l'applicazione delle garanzie alle misure il cui finanziamento viene assicurato da un prestito.

63.

Un altro elemento di perplessità per la Commissione, in questa fase, è dato dalla possibilità di prestare delle garanzie connesse alle misure previste dall'articolo 124 della legge in oggetto. In effetti, oltre al fatto che le considerazioni sviluppate al punto 62 sono valide anche in questo caso (dato che difficilmente si può immaginare che degli aiuti all'avviamento siano concessi sotto forma di prestito), la Commissione dubita, in questa fase, della compatibilità con il mercato comune delle misure previste per diverse associazioni di produttori dall'articolo 124 precitato, per le ragioni menzionate ai punti da 103 a 108 infra e il fatto di concedere un aiuto supplementare ad una misura la cui ammissibilità è già soggetta a cauzione non può che far nascere a sua volta nuovi dubbi sull'ammissibilità della garanzia stessa.

64.

Infine, in questa fase, la Commissione non dispone di indicazioni sul modo in cui le autorità italiane verificheranno che il cumulo dell'aiuto potenziale delle garanzie e dell'aiuto previsto per le misure alle quali esse sono applicabili non comporti un superamento delle percentuali di aiuto ammissibili nell'ambito dei suddetti regimi.

65.

Tenuto conto di quanto precede, la Commissione si chiede se gli aiuti sotto forma di garanzie, verranno utilizzati in modo pertinente dalle autorità italiane e, in questa fase, non può non nutrire dei dubbi sulla compatibilità con il mercato comune delle modalità di concessione delle garanzie che potrebbero essere prestate dall'intemediario di Fondi alimentati da risorse pubbliche.

Paragrafo 2, lettera b)

66.

L'aiuto di cui al paragrafo 2, lettera b) è un aiuto finalizzato alla prestazione di assistenza tecnica ai sensi del punto 14 degli Orientamenti. Per quanto riguarda il rispetto di questa disposizione, la Commissione osserva che:

—	il massimale dell'aiuto corrisponde a quello fissato dal suddetto punto 14;

—

nel complemento d'informazione fornito dalle autorità italiane, queste ultime hanno sottolineato innanzitutto che l'affiliazione ai consorzi è aperta a tutte le imprese del settore agricolo e agroalimentare, nonché alle loro associazioni, senza alcuna restrizione; esse hanno inoltre precisato che gli operatori non affiliati ai consorzi potranno fruire delle prestazioni di assistenza tecnica alle stesse condizioni dei soci (il testo dell'articolo 99, paragrafo 2, lettera b) sarà modificato in tal senso);

—	qualsiasi partecipazione alle spese amministrative del consorzio sarà limitata ai costi inerenti alla prestazione del servizio;

—

poiché l'aiuto previsto è cumulabile con altri regimi di aiuti ricadenti nel campo di applicazione del punto 14 degli Orientamenti, le autorità italiane hanno assicurato che intendono creare una banca dati regionale per tutti gli aiuti disciplinati dai punti 13 e 14 degli Orientamenti, onde evitare che un cumulo di aiuti dia luogo al superamento dei massimali consentiti; inoltre, le autorità pubbliche procederanno a regolari controlli e ogni irregolarità accertata comporterà l'annullamento degli aiuti, seguito dal rimborso degli importi già percepiti e dall'irrogazione di sanzioni amministrative che possono arrivare fino al 50 % dell'indebito.

67.

Tenuto conto di quanto precede, l'aiuto di cui all'articolo 99, paragrafo 2, lettera b) della legge in oggetto può considerarsi conforme al punto 14 degli Orientamenti e può beneficiare della deroga prevista all'articolo 87, paragrafo 3, lettera c) del trattato in quanto aiuto destinato ad agevolare lo sviluppo di alcune attività o regioni economiche senza alterare gli scambi in misura contraria al comune interesse.

Articolo 107

Paragrafi 1 e 2

68.

Dalla lettura di questo articolo, la Commissione evince che l'aiuto previsto può coprire non solo prestazioni di assistenza tecnica riconducibili al punto 13 (cfr. lettere a) e c) della descrizione) o al punto 14 (cfr. lettera b) della descrizione) degli Orientamenti, ma anche l'esecuzione di controlli di qualità ai sensi del punto 13 degli Orientamenti.

69.

Per quanto riguarda il rispetto di quest'ultima disposizione, la Commissione osserva che:

Per le prestazioni di assistenza tecnica:

—

nel complemento d'informazione trasmesso, le autorità italiane si sono impegnate a limitare l'aiuto ad un massimo di 100 000 EUR per beneficiario e per triennio, per l'insieme delle prestazioni di assistenza tecnica di cui all'articolo 107, o al 50 % delle spese ammissibili per le PMI ai sensi del regolamento (CE) n. 70/2001;

—

in caso di cumulo, il rispetto dei massimali autorizzati sarà verificato tramite la banca dati che la Regione intende costituire per tutti gli aiuti disciplinati dai punti 13 e 14 degli Orientamenti. Saranno anche effettuati controlli come indicato sopra, riguardo all'aiuto di cui all'articolo 99, paragrafo 2, lettera b) della legge in oggetto, con le stesse sanzioni in caso d'infrazione.

70.

Tenuto conto di quanto precede, si può ritenere che le condizioni di cui ai punti 13 e 14 degli Orientamenti, applicabili nella fattispecie, siano rispettate.

Per l'esecuzione di controlli:

—

nel complemento d'informazione trasmesso, le autorità italiane hanno assicurato che l'aiuto sarà concesso non solo per i controlli obbligatori, ma anche per quelli facoltativi, a condizione che siano effettuati da terzi o per conto terzi; esse hanno precisato che i controlli di routine effettuati dal produttore stesso nell'ambito del normale ciclo di produzione saranno esclusi dalla copertura dell'aiuto;

—

per quanto riguarda i controlli obbligatori, la Commissione rileva che il punto 13.4 degli Orientamenti ammette la copertura totale, tranne quando la normativa comunitaria stabilisce gli importi che i produttori devono pagare. Poiché le autorità italiane si sono impegnate a rispettare questa restrizione, la Commissione ritiene che il disposto del punto 13.4 sia ottemperato;

—

in merito agli altri controlli, la Commissione prende atto che, nel complemento d'informazione trasmesso, le autorità italiane hanno deciso di applicare le seguenti modalità di concessione dell'aiuto:

—

per i controlli finalizzati alla certificazione delle denominazioni di origine e delle attestazioni di specificità nell'ambito dei regolamenti (CEE) nn. 2081/92 e 2082/92 del Consiglio: contributo del 100 % nel primo anno e in seguito applicazione di un'aliquota decrescente (80 %, 60 %, 40 %, 20 % e 10 %), con estinzione al termine del sesto anno;

—	per i controlli sul metodo di produzione biologico ai sensi del regolamento (CEE) n. 2092/91: contributo del 100 %;

—

per i controlli attinenti alla supervisione dell'uso dei marchi di qualità nell'ambito di regimi di garanzia della qualità (ad esempio, certificazioni ISO 9000 e/o 14000, tracciabilità dei prodotti): contributo del 100 % nel primo anno e in seguito applicazione di un'aliquota decrescente (85 %, 70 %, 55 %, 40 %, 25 %, 0 %), con estinzione al termine del sesto anno.

71.	Dato che queste modalità di concessione sono conformi alle disposizioni dei punti 13.4 e 13.5 degli Orientamenti, la Commissione può considerarle ammissibili.

Paragrafo 3

72.

In considerazione della destinazione dell'aiuto e della natura dei beneficiari, questa misura deve essere analizzata alla luce delle disposizioni della sezione 10 degli Orientamenti, concernenti gli aiuti alle associazioni di produttori (17). Per quanto riguarda il rispetto di queste disposizioni, la Commissione osserva che:

—	la durata dell'aiuto (cinque anni) corrisponde a quella prevista nella sezione 10 degli Orientamenti;

—	la degressività dell'aiuto, a cominciare dal 100 % nel primo anno per poi diminuire ogni anno di 20 punti percentuali, in modo da estinguersi al termine del quinto anno, corrisponde a quella prevista nella sezione 10 degli Orientamenti;

—	le spese ammissibili rientrano tra quelle autorizzate dalla sezione 10 degli Orientamenti.

73.	Dato che queste modalità di concessione sono conformi alle disposizioni della sezione 10 degli Orientamenti, la Commissione può considerarle ammissibili.

74.

Tenuto conto di quanto precede, la Commissione ritiene che gli aiuti di cui all'articolo 107, paragrafo 3 della legge in oggetto possono beneficiare della deroga prevista all'articolo 87, paragrafo 3, lettera c), del trattato, in quanto aiuti destinati ad agevolare lo sviluppo di alcune attività o regioni economiche senza alterare gli scambi in misura contraria al comune interesse.

Articolo 110

75.

Nei complementi d'informazione trasmessi, le autorità italiane hanno precisato che sono coperti dall'aiuto unicamente gli investimenti per l'impianto e l'ampliamento degli allevamenti di chiocciole della specie Helix aspersa, ad esclusione quindi delle chiocciole catturate in mare o nelle acque interne, oppure prodotte in impianti di acquacoltura. Esse hanno inoltre dichiarato che gli investimenti finalizzati alla ricerca idrica e alla realizzazione di impianti di irrigazione sono giustificati dal fatto che le chiocciole si nutrono degli ortaggi coltivati negli allevamenti stessi.

76.

Quanto alle modalità di concessione dell'aiuto, le autorità italiane hanno precisato che sarà applicato un tasso del 50 % nelle zone svantaggiate e del 40 % nelle altre zone (l'aiuto sarà concesso in via prioritaria nelle zone svantaggiate e secondariamente nelle altre zone). Riguardo al rispetto delle altre condizioni applicabili agli aiuti agli investimenti nelle aziende, di cui al punto 4.1 degli Orientamenti, esse hanno assicurato che si atterranno rigorosamente alle disposizioni relative alle misure 4.06 e 4.09 del programma operativo regionale della Regione siciliana, approvato dalla Commissione, e del relativo complemento di programmazione, stabiliti in conformità degli Orientamenti.

77.	Alla luce di tali informazioni, la Commissione constata che le chiocciole di cui trattasi non rientrano nella disciplina dell'organizzazione comune dei mercati nel settore della pesca e dell'acquacoltura, né di alcun'altra organizzazione comune dei mercati.

78.

Secondo il punto 3.8 degli Orientamenti comunitari per gli aiuti di Stato nel settore agricolo (18), quando un prodotto agricolo non è disciplinato da un'organizzazione comune dei mercati, gli aiuti di Stato concernenti specificamente quel prodotto rimangono soggetti alle disposizioni dell'articolo 4 del regolamento n. 26 relativo all'applicazione di alcune regole di concorrenza alla produzione e al commercio di prodotti agricoli (19).

79.

A norma dell'articolo 4 del regolamento precitato, a questi aiuti si applicano esclusivamente le disposizioni dell'articolo 88, paragrafo 1, e della prima frase del paragrafo 3 dello stesso articolo, il che implica che la Commissione non può opporsi all'erogazione degli aiuti in questione, ma può eventualmente formulare osservazioni in merito.

80.

In base alle informazioni fornite dalle autorità italiane, la Commissione constata che gli aiuti agli investimenti saranno concessi secondo i tassi prescritti al punto 4.1 degli Orientamenti e che le altre condizioni per la loro concessione saranno quelle che figurano in un documento di programmazione approvato dalla Commissione.

81.

Tuttavia, la Commissione rileva che la ricerca idrica propriamente detta potrebbe rientrare in una delle categorie di spese ammissibili agli aiuti agli investimenti soltanto se viene considerata come prestazione di esperti da ascriversi alle spese generali, le quali possono essere annoverate tra spese ammissibili solo fino ad un massimo del 12 % del costo degli investimenti materiali descritti al punto 4.1 degli Orientamenti.

82.	Inoltre, sarebbe opportuno prevedere non solo l'acquisto, ma anche l'ammodernamento dei locali, in modo che la misura sia realmente incentrata su un miglioramento della produzione, come disposto al punto 4.1.1.1 degli Orientamenti.

83.

La Commissione raccomanda pertanto alle autorità italiane di computare le spese per la ricerca idrica tra le spese ammissibili solo fino ad un massimo del 12 % del costo degli investimenti materiali per l'irrigazione delle colture praticate negli allevamenti di chiocciole e di combinare l'aiuto per l'acquisto di locali con l'ammodernamento dei medesimi.

Articolo 112

84.

In considerazione della sua natura, questo aiuto deve essere analizzato alla luce delle disposizioni della sezione 10 degli Orientamenti, concernenti gli aiuti alle associazioni di produttori. Per quanto riguarda il rispetto di queste disposizioni, la Commissione osserva che:

—	la durata dell'aiuto (cinque anni) corrisponde a quella prevista nella sezione 10 degli Orientamenti;

—	la degressività dell'aiuto, a cominciare dal 100 % nel primo anno per poi diminuire ogni anno di 20 punti percentuali, in modo da estinguersi al termine del quinto anno, corrisponde a quella prevista nella sezione 10 degli Orientamenti;

—	le spese ammissibili rientrano tra quelle autorizzate dalla sezione 10 degli Orientamenti;

—

nel complemento d'informazione trasmesso, le autorità italiane hanno specificato che per »ampliamento significativo delle attività dell'organizzazione« si intende l'estensione delle attività a prodotti e a settori d'intervento diversi da quelli per i quali l'associazione era stata riconosciuta a livello comunitario; in caso di estensione dell'attività, l'aiuto è limitato alle spese di funzionamento amministrativo derivanti dai compiti aggiuntivi; in caso di adesione di nuovi soci, la concessione dell'aiuto è subordinata alla condizione che l'estensione dell'attività rappresenti almeno il 30 % in termini di fatturato, di valore dei prodotti commercializzati e di valore dei prodotti forniti dai nuovi soci;

—

le autorità italiane hanno precisato che, contrariamente a quanto indicato nella scheda descrittiva dell'aiuto, l'assistenza tecnica, economica, giuridica e commerciale annoverata tra le spese ammissibili è quella ricevuta dall'organizzazione (se fosse stata prestata dall'organizzazione, quest'ultima non avrebbe potuto fruire di un aiuto all'avviamento, conformemente al punto 10.7 degli Orientamenti).

85.

Tenuto conto di quanto precede, la Commissione ritiene che l'aiuto di cui all'articolo 112 della legge in oggetto risponda ai requisiti della sezione 10 degli Orientamenti e possa beneficiare della deroga prevista all'articolo 87, paragrafo 3, lettera c) del trattato in quanto aiuto destinato ad agevolare lo sviluppo di alcune attività o regioni economiche senza alterare gli scambi in misura contraria al comune interesse.

Articolo 120

86.

Nei complementi d'informazione trasmessi, le autorità italiane hanno precisato che questo aiuto non costituisce un premio forfettario, bensì un contributo a favore delle aziende agricole che adottano un sistema di contabilità che richiede una formazione e prestazioni di consulenti. Da questo punto di vista, esso si configura come un aiuto alla prestazione di assistenza tecnica ai sensi della sezione 14 degli Orientamenti. Per quanto riguarda il rispetto di queste disposizioni, la Commissione osserva che:

—	l'importo dell'aiuto (2 582 EUR) è nettamente inferiore al massimale stabilito dagli Orientamenti (100 000 EUR per beneficiario e per triennio);

—	l'aiuto verrà concesso solo dietro presentazione dei giustificativi delle spese effettivamente sostenute per i servizi ricevuti;

—	l'aiuto è cumulabile con le altre prestazioni contemplate dalla sezione 14 degli Orientamenti, ma il rispetto del massimale in caso di cumulo sarà verificato mediante i dispositivi di controllo previsti dagli articoli 99 e 107.

87.

Tenuto conto di quanto precede, la Commissione ritiene che l'aiuto di cui all'articolo 120 della legge in oggetto risponda ai requisiti della sezione 14 degli Orientamenti e possa beneficiare della deroga prevista all'articolo 87, paragrafo 3, lettera c) del trattato in quanto aiuto destinato ad agevolare lo sviluppo di alcune attività o regioni economiche senza alterare gli scambi in misura contraria al comune interesse.

Articolo 122

88.

Gli aiuti finalizzati ad interventi di ricomposizione fondiaria sono disciplinati dalla sezione 12 degli Orientamenti. Per quanto riguarda il rispetto delle disposizioni di tale sezione, la Commissione osserva che, nel complemento d'informazione da esse trasmesso, le autorità italiane hanno dichiarato che, per l'attuazione del regime di cui all'articolo 122 della legge in oggetto, verranno applicate le stesse condizioni e gli stessi tassi di aiuto previsti per il regime nazionale di ricomposizione fondiaria approvato dalla Commissione nel quadro del fascicolo N 110/01 (20).

89.

Si ricorda che, nel quadro del succitato fascicolo, la Commissione aveva approvato gli aiuti alla ricomposizione fondiaria essenzialmente sulla base dei seguenti elementi:

a)	l'aiuto per l'acquisto di terreni poteva assumere la forma di prestito agevolato o di »leasing«, regolato da un contratto contenente una clausola di riscatto del terreno;

b)	l'elemento di aiuto era calcolato in base al valore attualizzato della differenza tra la quota di interessi a tasso ordinario e la quota di interessi a tasso agevolato (il tasso di riferimento utilizzato per il calcolo era quello della Commissione);

sia in caso di prestito agevolato, sia in caso di »leasing«, l'elemento di aiuto così calcolato doveva rimanere, al momento della concessione dell'aiuto come anche in occasione degli ulteriori controlli, al di sotto dei tassi massimi previsti al punto 4.1.1.2 degli Orientamenti, vale a dire il 40 % nelle zone normali e il 50 % nelle zone svantaggiate, con una maggiorazione di 5 punti percentuali per i giovani agricoltori partecipanti ad un'operazione di ricomposizione fondiaria nel corso dei cinque anni successivi all'insediamento;

potevano beneficiare dell'aiuto unicamente le aziende redditizie con buone prospettive, condotte da una persona dotata delle competenze richieste e rispettose delle norme minime in materia di ambiente, igiene e benessere degli animali definite nel piano di sviluppo rurale (PSR) o nel programma operativo regionale (POR); occorreva altresì che i terreni fossero adibiti a produzioni per le quali esistevano sbocchi di mercato, valutati secondo i parametri indicati nel PSR/POR;

e)	il contributo a copertura degli oneri legali e amministrativi connessi alle operazioni di ricomposizione fondiaria non superava il 100 % ammissibile in virtù della sezione 12 degli Orientamenti.

90.	Poiché tutte queste condizioni saranno applicate nella fattispecie, la Commissione non ha motivo di modificare la posizione da essa adottata nel quadro del fascicolo sopraccitato.

91.

Di conseguenza, gli aiuti previsti dall'articolo 122 della legge in oggetto possono beneficiare della deroga prevista all'articolo 87, paragrafo 3, lettera c), del trattato in quanto aiuti destinati ad agevolare lo sviluppo di alcune attività o regioni economiche senza alterare gli scambi in misura contraria al comune interesse.

Articolo 124

Paragrafi 1 e 2

92.

Nei complementi d'informazione trasmessi, le autorità italiane hanno dichiarato che questi aiuti sono destinati esclusivamente a saldare un arretrato di pagamenti di contributi alle associazioni di produttori riconosciute in forza del regolamento (CEE) n. 1035/72. Tali contributi avrebbero già dovuto essere pagati, ma non lo sono stati per mancanza di risorse finanziarie e perché il FEAOG non aveva garantito la copertura degli impegni finanziari assunti a livello italiano. La Commissione prende atto dell'impegno da parte italiana a rispettare tutte le condizioni prescritte dal regolamento (CEE) n. 1035/72. Per quanto riguarda, più in particolare, il rispetto delle disposizioni dell'articolo 14 del regolamento suddetto, le autorità italiane si sono impegnate a raccogliere tutti i documenti necessari e ad effettuare controlli presso le sedi delle organizzazioni di produttori per verificare il volume della produzione commercializzata e le spese effettivamente sostenute per la costituzione e il funzionamento amministrativo delle organizzazioni stesse. Possono beneficiare dell'aiuto unicamente i soggetti che ne abbiano acquisito il diritto prima del 21 novembre 1996, data dell'entrata in vigore del regolamento (CE) n. 2200/96, e che non siano decaduti da tale diritto.

93.

La Commissione constata che, ai sensi dell'articolo 53 del regolamento (CE) n. 2200/96, i diritti acquisiti dalle organizzazioni di produttori prima dell'entrata in vigore del regolamento, in virtù dell'articolo 14 e del titolo II bis del regolamento (CEE) n. 1035/72 del Consiglio, sono mantenuti sino ad estinzione degli stessi.

94.

Pertanto, nell'ipotesi che ricorrano tutte le condizioni dell'articolo 14, gli aiuti nazionali eventualmente erogati sulla base di questo articolo sarebbero ipso iure compatibili con l'OCM ortofrutticoli e non dovrebbero formare oggetto della presente decisione (un approccio analogo era stato seguito per gli aiuti previsti a livello nazionale a favore delle associazioni di produttori a norma dell'articolo 14 del regolamento (CEE) n. 1035/72 nel quadro del fascicolo di aiuto N 157/2000 (21)).

95.

Secondo l'articolo 14 del regolamento (CEE) n. 1035/72, modificato, gli Stati membri possono concedere alle organizzazioni di produttori riconosciute, per i cinque anni successivi alla data del loro riconoscimento, aiuti intesi a incoraggiarne la costituzione e ad agevolarne il funzionamento amministrativo. L'importo massimo di tali aiuti è pari, a titolo del primo, del secondo, del terzo, del quarto e del quinto anno, rispettivamente al 5 %, al 5 %, al 4 %, al 3 % e al 2 % del valore della produzione commercializzata coperta dall'azione dell'organizzazione di produttori. L'importo dell'aiuto non può superare le spese reali di costituzione e di funzionamento amministrativo dell'organizzazione in questione. Esso è versato in rate annuali, per un periodo massimo di sette anni a decorrere dalla data del riconoscimento.

96.

Nel complemento d'informazione fornito, le autorità italiane si sono impegnate a modificare i paragrafi 1 e 2 dell'articolo 124 in modo tale che l'aiuto, limitato alle spese di costituzione e di funzionamento amministrativo dell'organizzazione interessata, sia calcolato sulla base delle percentuali del valore della produzione commercializzata indicate al precedente punto 95.

97.

La Commissione rileva che tali modifiche renderebbero le modalità di concessione dell'aiuto conformi ad alcuni dei requisiti dell'articolo 14 del regolamento (CEE) n. 1035/72. Essa osserva peraltro che, sulla base delle informazioni fornite dalle autorità italiane, l'aiuto sarebbe erogato esclusivamente alle seguenti organizzazioni:

—	l'associazione ASPROSUD di Messina, riconosciuta il 13 marzo 1992, per il quarto e quinto anno successivi al riconoscimento (1995 e 1996);

—	l'associazione Sicilia Verde di Bagheria, riconosciuta l'8 luglio 1993, per il terzo, quarto e quinto anno successivi al riconoscimento (1996, 1997 e 1998);

—	l'associazione AGRISUD di Vittoria, riconosciuta il 15 novembre 1994, per il secondo, terzo, quarto e quinto anno successivi al riconoscimento (1996, 1997, 1998 e 1999);

—	l'associazione APRO FRUS di Capo d'Orlando, riconosciuta il 23 novembre 1990, per il quarto e quinto anno successivi al riconoscimento (1994-1995 e 1995-1996).

98.

Da queste informazioni risulta chiaramente che, nel caso delle associazioni ASPROSUD, Sicilia Verde e APRO FRUS, sarebbe ampiamente superato il termine di sette anni dal riconoscimento per il versamento dell'aiuto, il che significa che non tutti i requisiti dell'articolo 14 del regolamento (CEE) n. 1035/72 sarebbero soddisfatti (in quanto uno di essi prescrive che l'aiuto sia versato in cinque rate annuali entro i sette anni successivi al riconoscimento), sicché l'aiuto deve essere analizzato alla luce degli articoli 87 e 88 del trattato.

99.

In virtù di tale analisi, la Commissione osserva che il regolamento (CEE) n. 1035/72 è stato abrogato dal regolamento (CE) n. 2200/96. Pertanto, la concessione di un aiuto a norma di un regolamento non più esistente ad associazioni i cui diritti sono estinti (il che rende inapplicabile l'articolo 53 del regolamento (CE) n. 2200/96 – cfr. punti 92 e 93) verrebbe ad interferire con il funzionamento dell'organizzazione comune dei mercati nel settore degli ortofrutticoli quale istituita dal regolamento (CE) n. 2200/96. D'altra parte, il punto 3.2 degli Orientamenti indica chiaramente che la Commissione non può approvare in alcun caso un aiuto incompatibile con le disposizioni che disciplinano un'organizzazione comune dei mercati o contrario al buon funzionamento dell'OCM stessa.

100.

A queste considerazioni si aggiunge il fatto che un aiuto concesso nelle circostanze sopra descritte sarebbe un aiuto retroattivo, espressamente vietato dal punto 3.6 degli Orientamenti in quanto privo dell'elemento d'incentivo che deve essere insito in tutti gli aiuti nel settore agricolo (eccetto quelli a carattere compensativo).

101.

Infine, l'argomento secondo cui il FEAOG non avrebbe garantito la copertura finanziaria degli impegni assunti a livello italiano è quanto meno singolare, dal momento che il cofinanziamento della costituzione di associazioni di produttori implica il rimborso automatico, da parte del FEAOG, di una parte dell'importo dell'aiuto approvato nel quadro dell'OCM.

102.	In simili circostanze, la Commissione non può fare a meno di dubitare, allo stato attuale, della compatibilità con il mercato comune degli aiuti previsti a favore di queste tre associazioni di produttori.

103.

Per quanto riguarda l'aiuto ad AGRISUD, poiché i diritti dell'associazione si sono estinti soltanto il 15 novembre 2001, cioè dopo la notifica della legge n. 32, la Commissione ritiene che le autorità italiane avrebbero potuto procedere direttamente al pagamento dell'aiuto fino al 15 novembre 2001 senza ricorrere alla suddetta legge, impiegando i fondi che esse hanno poi deciso d'imputare al bilancio di quest'ultima. Inoltre, se l'associazione avesse ottenuto un aiuto dalle autorità italiane, si sarebbe semplicemente trattato del seguito delle prime rate corrisposte in conformità dell'articolo 14 del regolamento (CEE) n. 1035/72 e quindi anche questo aiuto sarebbe stato conforme alle disposizioni del regolamento in parola.

104.

In tali circostanze, e in considerazione del fatto che le autorità italiane si sono impegnate a modificare i paragrafi 1 e 2 dell'articolo 124 in modo tale che l'aiuto, limitato alle spese di costituzione e di funzionamento amministrativo dell'organizzazione interessata, sia calcolato sulla base delle percentuali del valore della produzione commercializzata indicate al punto 95, come previsto all'articolo 14 del regolamento (CEE) n. 1035/72, la Commissione, riferendosi all'approccio menzionato al punto 94, ritiene che siano soddisfatte le condizioni dell'articolo 14 del regolamento (CEE) n. 1035/72 in ordine all'associazione interessata e che l'aiuto in parola, fondato su questo stesso articolo, sia ipso iure compatibile con l'OCM ortofrutticoli e non debba formare oggetto della presente decisione.

Paragrafo 3

105.

La Commissione rileva che l'aiuto previsto in questo paragrafo si fonda sull'articolo 14, paragrafo 2, lettera a) del regolamento (CE) n. 2200/96 del Consiglio, del 28 ottobre 1996, relativo all'organizzazione comune dei mercati nel settore degli ortofrutticoli (22), nonché sull'articolo 2 del regolamento (CE) n. 20/98 della Commissione, del 7 gennaio 1998, recante modalità di applicazione del regolamento (CE) n. 2200/96 del Consiglio per quanto riguarda gli aiuti ai gruppi di produttori prericonosciuti (23).

106.	A norma dell'articolo 14, paragrafo 2, lettera a) del regolamento (CE) n. 2200/96, nei cinque anni successivi alla data del prericonoscimento, gli Stati membri possono accordare ai gruppi di produttori aiuti intesi ad incentivarne la costituzione e ad agevolarne il funzionamento amministrativo.

107.

A norma dell'articolo 2 del regolamento (CE) n. 20/98 della Commissione, l'aiuto di cui all'articolo 14, paragrafo 2, lettera a) del regolamento (CE) n. 2200/96 è concesso per le spese di costituzione e di funzionamento amministrativo del gruppo di produttori sotto forma di aiuto forfettario limitato a:

—	100 000 ecu il primo anno,

—	100 000 ecu il secondo anno,

—	80 000 ecu il terzo anno,

—	60 000 ecu il quarto anno,

—	50 000 ecu il quinto anno,

ed è versato in rate annue, per un periodo massimo di sette anni a decorrere dalla data del prericonoscimento.

108.

Nella fattispecie, la Commissione constata che l'aiuto previsto soddisfa i requisiti dell'articolo 2 del regolamento (CE) n. 20/98 e, di conseguenza, anche i pertinenti requisiti del regolamento (CE) n. 2200/96. L'aiuto è dunque compatibile con le disposizioni dell'organizzazione comune dei mercati nel settore degli ortofrutticoli e, in quanto aiuto nazionale espressamente autorizzato da un regolamento che istituisce un'organizzazione comune dei mercati, non deve essere esaminato alla luce degli articoli 87 e 88 del trattato (cfr. punto 94). Pertanto, esso non forma oggetto della presente decisione.

Articolo 135

109.

In questo articolo, le autorità italiane fanno espresso riferimento alla Disciplina comunitaria degli aiuti di Stato per la ricerca e lo sviluppo (24) anziché alla comunicazione della Commissione del 1998 che la modifica (25). È quindi sulla base di questa Disciplina che sarà valutato l'articolo 135 della legge in oggetto.

Paragrafo 3

110.

A giudicare dalla descrizione, l'aiuto previsto in questo paragrafo si configura come un aiuto per attività di ricerca industriale. La Commissione constata che il tasso di aiuto e le maggiorazioni previste (50 % delle spese ammissibili, con possibilità di maggiorazione del 10 % per progetti di ricerca presentati da piccole e medie imprese e del 15 % per progetti di ricerca i cui obiettivi rientrano all'interno di progetti o programmi specifici realizzati nell'ambito del vigente programma quadro comunitario di ricerca e sviluppo) corrispondono a quanto previsto per questo tipo di attività ai punti 5.3, 5.10.1 e 5.10.3 della Disciplina succitata e che il cumulo di tali aiuti non darà luogo al superamento dell'intensità massima fissata al punto 5.10.6 (75 % per attività di ricerca industriale). Essa rileva altresì che le spese ammissibili sono limitate a quelle menzionate nell'allegato II della Disciplina e che i risultati della ricerca saranno accessibili a tutti gli interessati.

111.

Tenuto conto di tali elementi, la Commissione ritiene che l'aiuto di cui all'articolo 135, paragrafo 3 della legge in oggetto risponda ai requisiti della Disciplina comunitaria degli aiuti di Stato per la ricerca e lo sviluppo e possa beneficiare della deroga prevista all'articolo 87, paragrafo 3, lettera c) del trattato in quanto aiuto destinato ad agevolare lo sviluppo di alcune attività o regioni economiche senza alterare gli scambi in misura contraria al comune interesse.

Paragrafo 4

112.

A giudicare dalla descrizione, l'aiuto previsto in questo paragrafo si configura come un aiuto per attività preconcorrenziali. La Commissione constata che il tasso di aiuto e le maggiorazioni previste (25 % delle spese ammissibili, con possibilità di maggiorazione del 10 % per progetti di ricerca presentati da piccole e medie imprese e del 15 % per progetti di ricerca i cui obiettivi rientrano all'interno di progetti o programmi specifici realizzati nell'ambito del vigente programma quadro comunitario di ricerca e sviluppo) corrispondono a quanto previsto per questo tipo di attività ai punti 5.3, 5.10.1 e 5.10.3 della Disciplina succitata e che il cumulo di tali aiuti non darà luogo al superamento dell'intensità massima fissata al punto 5.10.6 (50 % per attività di ricerca preconcorrenziali). Essa rileva altresì che le spese ammissibili sono limitate a quelle menzionate nell'allegato II della Disciplina e che i risultati della ricerca saranno accessibili a tutti gli interessati.

113.

Tenuto conto di tali elementi, la Commissione ritiene che l'aiuto di cui all'articolo 135, paragrafo 4 della legge in oggetto risponda ai requisiti della Disciplina comunitaria degli aiuti di Stato per la ricerca e lo sviluppo e possa beneficiare della deroga prevista all'articolo 87, paragrafo 3, lettera c) del trattato in quanto aiuto destinato ad agevolare lo sviluppo di alcune attività o regioni economiche senza alterare gli scambi in misura contraria al comune interesse.

Decisione

114.

Riassumendo, alla luce degli elementi suesposti, la Commissione ha deciso:

—	di non sollevare obiezioni riguardo agli aiuti di cui agli articoli 99, paragrafo 2, lettera b) (per quanto riguarda il settore agricolo), 107, 112, 120, 122 e 135 della legge in oggetto, avendo constatato che essi sono compatibili con il mercato comune;

—

di non sollevare obiezioni riguardo agli aiuti di cui all'articolo 110 della legge in oggetto, raccomandando però alle autorità italiane di computare le spese per la ricerca idrica tra le spese ammissibili solo fino ad un massimo del 12 % del costo degli investimenti materiali per l'irrigazione delle colture praticate negli allevamenti di chiocciole e di combinare l'aiuto per l'acquisto di locali con l'ammodernamento dei medesimi;

—	di avviare la procedura di cui all'articolo 88, paragrafo 2 del trattato in merito agli aiuti di cui all'articolo 99, paragrafo 2, lettera a) (per quanto riguarda il settore agricolo), nonché all'articolo 124, paragrafi 1 e 2, della legge in oggetto.

115.

Nel quadro di detta procedura, la Commissione invita le autorità italiane a presentare le proprie osservazioni e a fornire tutte le informazioni utili ai fini della valutazione degli aiuti in questione, entro un mese dalla data di ricezione della presente, nonché a trasmettere senza indugio copia della presente lettera ai beneficiari potenziali degli aiuti.

116.

La Commissione desidera richiamare all'attenzione dell'Italia che l'articolo 88, paragrafo 3 del trattato CE ha effetto sospensivo e che, in forza dell'articolo 14 del regolamento (CE) n. 659/1999 del Consiglio, essa può imporre allo Stato membro interessato di recuperare ogni aiuto illegale dal beneficiario.

117.

Con la presente la Commissione comunica all'Italia che informerà gli interessati attraverso la pubblicazione della presente lettera e di una sintesi della stessa nella Gazzetta ufficiale dell'Unione europea. Tutti gli interessati anzidetti saranno invitati a presentare osservazioni entro un mese dalla data di detta pubblicazione.

118.

Si richiama inoltre l'attenzione delle autorità italiane sul fatto che la legge n. 32 dovrà essere modificata conformemente agli impegni assunti dalle autorità italiane nell'ambito dell'esame degli articoli citati in oggetto. Il nuovo testo di legge dovrà essere notificato alla Commissione affinché questa possa verificare se gli impegni in questione sono stati debitamente recepiti.”

(1) HL L 118., 1972.5.20., 1. ..

(2) HL L 297., 1996.11.21., 1. o.

(3) HL C 232., 2000.8.12., 17. o.

(4) Lettera SG (2002) D/233133 del 18.12.2002.

(5) GU C 232 del 12.8.2000, pag. 17.

(6) GU L 118 del 20.5.1972, pag. 1.

(7) GU L 297 del 21.11.1996, pag. 1

(8) GU L 4 dell'8.1.1998, pag. 40.

(9) GU C 45 del 17.2.1996, pag. 5.

(10) Cfr. nota in calce n. 1.

(11) GU L 1 del 3.1.2004, pag. 1.

(12) Cfr. articolo 20, paragrafo 2, primo comma del regolamento.

(13) GU C 71 dell'11.3.2000, pag. 14.

(14) Cfr. nota 6.

(15) GU C 48 del 13.2.1998, pag. 2

(16) Lettera SG (2001) D/290914 dell'8.8.2001.

(17) Il punto 10.7 degli Orientamenti dispone infatti che la Commissione applicherà i principi enunciati nella sezione 10 agli aiuti concessi a copertura delle spese di avviamento delle associazioni di produttori incaricate di controllare l'utilizzazione delle denominazioni di origine o dei marchi di qualità.

(18) GU C 232 del 12.8.2000, pag. 17.

(19) GU 30 del 20.4.1962, pag. 993/62.

(20) Lettera SG (2001) D/288933 del 5.6.2001.

(21) Cfr. lettera SG(2001) D/288558 del 16.5.2001.

(22) GU L 297 del 21.11.1996, pag. 1.

(23) GU L 4 dell'8.1.1998, pag. 40.

(24) Cfr. nota 4.

(25) Cfr. nota 12.

2.3.2005

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 52/37

AZ EURÓPAI KÖZPONTI BANK VÉLEMÉNYE

(2005. február 17.)

az Európai Unió Tanácsának kérésére a hitelintézetek tevékenységének megkezdéséről és folytatásáról szóló, 2000. március 20-i 2000/12/EK irányelv átdolgozásáról és a befektetési vállalkozások és hitelintézetek tőkemegfeleléséről szóló, 1993. március 15-i 93/6/EGK tanácsi irányelv átdolgozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvtervezetekről

(CON/2005/4)

(2005/C 52/10)

2004. szeptember 15-én az Európai Központi Bank (EKB) felkérést kapott az Európai Unió Tanácsától, hogy nyilvánítson véleményt két európai parlamenti és a tanácsi irányelvtervezetről (1): az első irányelv (a továbbiakban: banki irányelvtervezet) a hitelintézetek tevékenységének megkezdéséről és folytatásáról szóló, 2000. március 20-i 2000/12/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (2) átdolgozásáról, a második irányelv (a továbbiakban: tőkemegfelelési irányelvtervezet) pedig a befektetési vállalkozások és hitelintézetek tőkemegfeleléséről szóló, 1993. március 15-i 93/6/EGK tanácsi irányelv (3) átdolgozásáról szól (a továbbiakban összevontan: az irányelvtervezetek).

Az EKB véleményalkotási hatásköre az Európai Közösséget létrehozó szerződés 105. cikke (4) bekezdésének első francia bekezdésén alapszik, amely alapján az EKB-val konzultációt kell folytatni a hatáskörébe tartozó valamennyi közösségi jogi aktusra vonatkozó javaslatról. Az irányelvtervezetek a pénzügyi rendszer kiegyensúlyozottsága és stabilitása szempontjából alapvető rendelkezéseket tartalmaznak. Az Európai Központi Bank eljárási szabályzata 17.5. cikkével összhangban a Kormányzótanács fogadta el ezt a véleményt.

Az irányelvtervezetek a Pénzügyi Szolgáltatások Cselekvési Tervének alapvető fontosságú alkotóelemei. Céljuk a hitelintézetek és befektetési vállalkozások jelenlegi tőkemegfelelési keretszabályainak modernizálása. Biztosítani fogják azt, hogy a nemzetközi tevékenységet folytató bankok szavatoló tőke-számítása, illetve annak szabályai nemzetközi közelítését célzó, a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság („BCBS”) által 2004 júniusában elfogadott, valamint a G-10 országok központi bankjai és a bankfelügyeleti hatóságok elnökei által jóváhagyott, módosított keretrendszert (Bázel II.) (4) az EU teljes területén egységesen alkalmazzák. Az irányelvtervezetek különösen egy átfogóbb és kockázatérzékenyebb megközelítésről rendelkeznek, támogatva a pénzügyi intézmények körében a fejlettebb kockázatkezelést, amely hozzá fog járulni a pénzügyi stabilitáshoz, fenn fogja tartani a pénzügyi intézményekbe vetett bizalmat, valamint erősíteni fogja a fogyasztóvédelmet.

Az EKB előző közreműködései (5) során rendkívüli módon támogatta a BCBS és az Európai Bizottság elmúlt években végzett azon munkáját, amely a hitelintézetek és a befektetési vállalkozások tőkemegfelelésére vonatkozó módosított szabályrendszer kidolgozását célozta. Az EKB üdvözli azt a tényt, hogy a BCBS a Bázel II. megállapodást véglegesen elfogadta. Az EKB üdvözli azt a tényt is, hogy a Bizottság röviddel ezt követően olyan javaslatokat fogadott el, amelyek biztosítani fogják a Bázel II. szabályainak az EU-ban a nemzetközi tevékenységet folytató bankok és befektetési vállalkozások általi egységes és időben történő végrehajtását, illetve amelyek kiterjesztik azokat egyéb EU-n belüli pénzügyi intézményekre is, számításba véve ezen intézmények sajátos jellemzőit.

Az EKB-nak meggyőződése, hogy az irányelvtervezetek – a tagállamok általi megfelelő átültetésüket követően – a kifinomultabb, kockázatérzékenyebb tőkeelőírások alkalmazása révén számottevően erősíteni fogják az EU-ban a bankrendszer kiegyensúlyozottságát és stabilitását. Az EKB ezért hangsúlyozza általánosságban nagyon pozitív hozzáállását az irányelvtervezetekhez. Az általános pozitív hozzáállás mellett azonban az EKB-nak számos általános és különös megjegyzése van az irányelvtervezeteket és azok jövőbeni alkalmazását (6) illetően.

ÁLTALÁNOS MEGJEGYZÉSEK

Az EU teljes területén egységesen végrehajtandó jogi eszközök

Az EKB számos alkalommal – különösen a (pénzügyi jogalkotás „Lamfalussy-folyamatának” az értékpapír szektorról valamennyi egyéb pénzügyi szektorra való kiterjesztése céljából számos létező közösségi irányelvbe a szükséges módosítások bevezetését célzó) bizottságok felépítéséről szóló irányelvtervezetről szóló CON/2004/7 EKB-véleményben (7) – támogatta az intézményközi monitoring csoport (Inter-Institutional Monitoring Group) arra vonatkozó ajánlásait, hogy korlátozzák az 1. szintű közösségi jogi aktusokat a keretjellegű alapelvekre, és a 2. szinten minden lehetséges esetben alkalmazzanak rendeleteket. Amint az a CON/2004/7 EKB-vélemény 6. bekezdésében is szerepel, az EKB álláspontja szerint az intézményközi monitoring csoport ajánlásainak végrehajtása fokozatosan arra vezethet, hogy a 2. szintű aktusok alkotják az EU pénzügyi intézményeire vonatkozó technikai szabályok központi részét.

Az EKB a harmadik konzultációs irattal kapcsolatos megjegyzéseiben hasonlóképpen azt javasolta, hogy a Bázel II. végrehajtása érdekében az irányelvtervezetek technikai mellékleteit közvetlenül 2. szintű intézkedésként, illetve ha az a nemzeti végrehajtás szempontjából szükséges rugalmassággal összeegyeztethető, közösségi rendeletek formájában kellene elfogadni.

Az EKB véleménye szerint a Bázel II. végrehajtása egyedülálló lehetőséget biztosított arra, hogy a fentieknek megfelelően módosítsák az EU tőkemegfelelési követelményeit; ez azonban nem történt meg. Az EKB tudomásul veszi, hogy a banki irányelvtervezet 105. cikkének (1) bekezdése szerint a Bizottság jogosult – a banki irányelvtervezet 151. cikkében említett „komitológiai” eljárásnak megfelelően – az V-XII. mellékletek rendelkezéseinek módosítására annak érdekében, hogy figyelembe vegyék a pénzügyi piacokon (különösen az új pénzügyi termékek tekintetében) bekövetkező fejleményeket, illetve a számviteli standardokban vagy egyéb követelményekben a közösségi jogalkotás által bevezetett újdonságokat.

Azon megállapodásnak megfelelően azonban, amely szerint a Lamfalussy-folyamatot ki kell terjeszteni az értékpapír szektorról valamennyi egyéb pénzügyi szektorra (8), előnyösebb lett volna az irányelvtervezetek olyan módon való korlátozása, hogy azok a hitelintézetek és befektetési vállalkozások tőkemegfelelési követelményeinek területén meglévő, alapvető szakpolitikai választásokat és lényegi kérdéseket tükröző, keretjellegű alapelvekre terjedjenek ki, valamint hogy a tőkemegfelelésre vonatkozó technikai szabályokat egy közvetlenül alkalmazandó, 2. szintű rendeletben foglalják össze. Ez a módszer elősegítené a Bázel II. szabályainak az EU-n belül történő egységes végrehajtását, megkönnyítené a több EU-országban tevékenykedő pénzügyi csoportok szabályozási megfelelését, csökkentené a költségeket, valamint előmozdítaná az egyenlő versenyfeltételeket és a további pénzügyi integrációt.

10.

Amennyiben az irányelvtervezetek szerkezete a fentieknek megfelelően ebben a szakaszban nem módosítható, az EKB szerint a tervezett jogi struktúrát nem szabad a kívánt végső eredménynek tekinteni, hanem csak egy olyan hosszabb távú folyamat első lépésének, amely az EU-n belüli pénzügyi intézményekre vonatkozó, lehetőség szerint 2. szintű, közvetlenül alkalmazandó technikai jogszabálycsomag megalkotására irányul.

A nemzeti változatok és a nemzeti mérlegelés csökkentése

11.

Kiemelkedő fontosságú a nemzeti változatok csökkentése, mivel ez egyszerűsítené a szabályozási keretet, segítené a felügyeleti gyakorlatok közelítését és hozzájárulna az egyenlő versenyfeltételekhez. Az EKB elismeri az Európai Bankfelügyelők Bizottsága („CEBS”) által a nemzeti változatok és mentességek számának csökkentése érdekében elért előrehaladást. Az EKB teljes mértékben támogatja a CEBS erőfeszítéseit, és e területen további munkára ösztönöz, mivel az elért fejlődés ellenére továbbra is jelentős számú nemzeti változat marad, amelyek gátolhatják az egyenlő versenyfeltételeket. A banki irányelvtervezet 68-73. cikkei olyan változatokat tartalmaznak, amelyek lehetőséget biztosítanak a csoporton belüli különböző szinteken a tőkekövetelmények alóli felmentésre. Az EKB véleménye szerint, amennyiben e változatokat némely állam túl fontosnak tartja ahhoz, hogy mellőzhetők legyenek, legalább az alkalmazási helyzetekben kell konvergenciát és átláthatóságot teremteni, az EU-n belüli egyenlő versenyfeltételek biztosítása érdekében. A nemzeti változatok további csökkentésének szükségességére tekintettel az EKB támogatná egy olyan különös rendelkezés beiktatását, hogy a Bizottság kísérje figyelemmel az e téren elért előrehaladást, és egy megfelelő határidőn (például 3 éven) belül számoljon be az EU intézményeinek a fennmaradt nemzeti mérlegelési hatáskörök használatáról, értékelve meglétük és a további szabályozási javaslatok szükségességét.

12.

Az irányelvtervezetek számos rendelkezésének általános megszövegezése jelentős teret hagy a nemzeti hatóságok részéről történő különböző értelmezéseknek, így az EU-n belüli egyenlőtlen versenyfeltételek kialakulásának kockázatát teremti meg. Ennek sajátos, de nem egyedülálló példája a banki irányelvtervezet 84. cikkének (2) bekezdése, amely rendelkezik arról, hogy az illetékes hatóságok megengedhetik a belső minősítéseken alapuló módszer (Internal Ratings Based Approach, a továbbiakban: IRB-módszer) alkalmazását a hitelintézet számára, amennyiben annak a hitelkockázati kitettségének kezelésére és minősítésére szolgáló rendszerei megfelelnek számos feltételnek [mint például: „megbízható (sound)”, „egységesen végrehajtott (implemented with integrity)”, és rendelkezik még „ésszerű értékelésről (meaningful assessment)” is]. Ez a cikk utal a banki irányelvtervezet VII. mellékletének 4. részében megállapított kiegészítő feltételekre is, amelyek a nemzeti végrehajtás számára nagyfokú mérlegelési lehetőséget hagynak. Míg az EKB elismeri, hogy sok esetben szükséges az olyan szóhasználat, amely jelentős fokú mérlegelést biztosít a nemzeti hatóságok számára (például annak érdekében, hogy ne gátolja a hitelintézetek kockázatkezelési gyakorlatainak fejlesztését, illetve lehetővé tegye a nemzeti bankrendszerek vagy a nemzeti szabályozási rendszerek különböző felépítését számításba vevő rugalmas átültetést és alkalmazhatóságot), a legjobb gyakorlatok piacon való megjelenésére tekintettel előnyös lenne annak előmozdítása, hogy az illetékes hatóságok e kifejezéseket egységesen értelmezzék. E célból a Bizottság ajánlásokat is bocsáthat ki a CEBS tanácsai alapján.

13.

Az EKB szintén javasolja egységes terminológia használatát annak meghatározására, hogy az illetékes hatóságok miként avatkozhatnak be a kockázati súlyok és kockázatmérési módszerek alkalmazását megelőzően. Egyértelműen különbséget lehetne tenni azon esetek között, amikor az illetékes hatóságoknak a hitelintézettől érkező kérelemre egy formális határozatot kell hozniuk, illetve amikor az illetékes hatóságok egyszerűen megvizsgálhatják a javasolt technikát, de arról nem szükséges formális határozatot hozniuk.

A konszolidált felügyeletért felelős hatóság szerepe

14.

Az EKB előrelépésként értékeli a konszolidált felügyeletért felelős hatóság (a továbbiakban: konszolidált felügyelő) szerepének a banki irányelvtervezet 129-132. cikkeiben megnyilvánuló erősítését, ami azonban az irányelvtervezet átültetésekor és alkalmazásakor összetett kérdéseket vethet fel. A 129. cikk (1) bekezdésében előírt koordináló szerep a 130. cikk (2) bekezdésében és a 132. cikkben meghatározott, információ-megosztási rendelkezésekkel együtt javítani fogja a felügyelő hatóságok közötti, illetve a felügyelő hatóságok és a bankok közötti kapcsolatokat, ezáltal – a döntéshozatali eljárás megkönnyítésével és a felügyeleti költségek csökkentésével – növelni fogja a hatékonyságot. Ez megfelelő válasz a jelentős, határon átnyúló tevékenységet végző banki csoportok (9) arra irányuló egyre növekvő igényére, hogy csökkentsék a velük kapcsolatban a különböző nemzeti felügyelők és szabályozók által meghatározott, olyan felügyeleti és szabályozási követelményeknek való megfelelés miatt felmerülő költségeket, amelyek némely esetben átfedik egymást vagy nem teljes mértékben harmonizáltak.

15.

Az EKB várakozásai szerint továbbá a konszolidált felügyelő koordináló szerepe az információcsere kifejezett követelményével együtt hozzá fog járulni a banki szektor stabilitásához mind az EU, mind pedig a tagállamok szintjén. A konszolidált felügyelő szempontjából a nemzeti felügyelők az egy csoporthoz tartozó, EU-n belüli leányvállalatok helyi tevékenységeivel és kockázataival kapcsolatos, részletesebb információit egyesíteni kell annak érdekében, hogy a banki irányelvtervezet 124., illetve 71–73. cikkeiben előírtak alapján az egész csoportról egy átfogó áttekintést és értékelést adjon. A nemzeti felügyelők szempontjából a konszolidált felügyelő által összegyűjtött információk könnyebbé tehetik a csoport többi tagjával kapcsolatban felmerülő, olyan lehetséges pénzügyi problémák értékelését, amelyek hatással lehetnek a helyi leányvállalatokra. Továbbá, a nemzeti felügyelők rendelkezésére álló kiegészítő információk szintén segítik a központi banki funkciók gyakorlását a pénzügyi stabilitás, a fizetési rendszerek és a monetáris politika területén.

16.

A banki irányelvtervezet 129. cikkének (2) bekezdése (a tőkemegfelelési irányelvtervezet 37. cikkének (2) bekezdésével együttesen) lehetőséget biztosít a pénzügyi integráció javítására. A rendelkezés meghatározza az IRB-módszerek, a fejlett mérési módszerek (Advanced Measurement Approaches, a továbbiakban: AMA) és a piaci kockázatokra a belső modell módszer csoporton belüli egységes alkalmazásának jogi alapját, amelyet a csoportszintű engedélyezési folyamatot korszerűsítő eljárás egészít ki. Ez lehetővé teszi a csoportszintű kezelési gyakorlatok összehangolását a szabályozói tőkekövetelményeknek való megfelelés tekintetében, amely elősegíti a csoportszerkezetek és ennek következtében a teljes banki szektor integrációját.

17.

A 129. cikk (2) bekezdésének lehetséges előnyei ellenére összetett kérdések merülhetnek fel annak alkalmazásakor; ezeket meg kell előzni, illetve meg kell oldani annak érdekében, hogy maximalizálni lehessen a rendelkezés hatását. Problémákat okozhat például az, ha nincs egyetértés a banki irányelvjavaslat követelményeinek értelmezése tekintetében egy csoport jelentősnek minősülő leányvállalatainak (10) székhely szerinti és fogadó felügyelői között. Habár a 129. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdése előírja a konszolidált felügyelő számára azt, hogy hat hónapon belül hozzon döntés, amennyiben a felügyelő hatóságok között nincs egyetértés, a székhely szerinti és a fogadó felügyelők közötti nézeteltérésekkel foglalkozni kell annak érdekében, hogy ne gyengítsék a nemzeti felügyelő hatóságok jogköreit, amelyeknek a csoportszinten alkalmazott módszer helyi szinten létrejövő eredményén kell nyugodnia, valamint biztosítaniuk kell az egyenlő versenyfeltételeket (11).

18.

A 129. cikk (2) bekezdésének lehetséges előnyei attól is függnek, hogy az illetékes nemzeti felügyelők arra irányuló jogai, hogy a Bázel II. második pillére (felügyeleti felülvizsgálati folyamat) keretében felügyeleti intézkedéseket írjanak elő a helyi leányvállalatok számára, hogyan működnek együtt a csoportszintű engedélyezési határozatokkal. A 129. cikk (2) bekezdése szerinti kérelmeket benyújtó hitelintézeteknek jogbiztonságra van szükségük. E vonatkozásban figyelmet érdemel az alkalmazandó eljárások és a csoportszintű döntések bíróság általi felülvizsgálata, a csoporton belül egységesen használt IRB-módszer és az AMA folyamatban lévő felülvizsgálatához hasonlóan. Foglalkozni kell a banki irányelvtervezetben a felügyelő hatóságoknak az engedélyezést követően a csoport által alkalmazott módszer hiányosságainak kiigazítására, illetve az engedély visszavonására vonatkozó jogosítványaival is.

19.

Tekintettel a fenti kérdések fontosságára a banki irányelvtervezet 129. cikkének (2) bekezdése hatékony alkalmazásával kapcsolatban, az EKB teljes egészében támogatja a CEBS által a 129. cikk egészének alkalmazása körében végzendő munkát, és biztos benne, hogy a következetes alkalmazás eredménnyel fog járni. Az EKB mindazonáltal ajánlja a banki irányelvtervezet egy olyan rendelkezéssel való kiegészítését, amely előírja a 129. cikknek az irányelv átültetésétől számított három év utáni értékelését és – szükség esetén – módosítását annak figyelembe vétele érdekében, hogy miként alkalmazzák a 129. cikket a gyakorlatban, és hogy az eléri-e céljait.

20.

Az EKB szintén támogatná a CEBS munkáját a banki irányelvtervezet 131. cikkével kapcsolatban, amely előírja a konszolidált felügyelő és más illetékes hatóságok számára írásban rögzített koordinációs és együttműködési szabályok életbe léptetését. Az EKB ezért bátorítja a CEBS-t egy olyan koordinációs és együttműködési mintaszabályzat kidolgozására, amelyet valamennyi érintett felügyeleti hatóság alkalmazhatna.

Időzítés és az átmeneti rendelkezések

21.

Az EKB üdvözli az új tőkekövetelmények bevezetésének időzítéséről szóló rendelkezéseket a banki irányelvtervezet VII. címének 1. fejezetében. E rendelkezések tükrözik a Bázel II. szabályaiban meghatározott időzítést és biztosítják azt, hogy az európai hitelintézetek ne kerüljenek hátrányba harmadik országokból származó versenytársaikkal szemben. Egy elhalasztott alkalmazás továbbá valamelyest aláaknázná az EU-n belüli hitelintézetek által az eredeti időkeretek betartása érdekében tett előkészületeket. Ezen okokból az EKB ösztönzi a közösségi intézményeket a Bizottság által javasolt ütemezés betartására.

22.

Az EKB úgy véli továbbá, hogy figyelmet kell fordítani a reform messzire mutató természetére és annak az EU pénzügyi rendszere egészében a tőke mértékére gyakorolt hatásával kapcsolatban fennmaradt bizonytalanságra (bár ezt a mennyiségi hatástanulmányok a lehetséges mértékben csökkentették). Ezen okból az EKB teljes mértékben támogatja a banki irányelvtervezet 152. cikkében az átmeneti rendelkezések bevezetését, amelyek korlátozzák az irányelv átültetését követő első három év során a hitelintézetek minimum tőkemegfelelési követelményeire gyakorolt hatást.

23.

Annak szükségessége ellenére, hogy a becsléseket a gazdasági feltételek változása lefedéséhez megfelelően hosszú adatsorok kockázati tényezőire kell alapozni, az átmeneti rendelkezések egyes követelmények átmeneti enyhítése révén támogatják a hitelintézeteket a kifinomultabb IBR-módszerre történő áttérésben, amely követelmények az adott intézmény adatgyűjtési képességeinek javulásával fokozatosan szigorodnak. Ez a nemteljesítés valószínűségével kapcsolatban legalább 5 évre visszamenő adatok meglétének kötelezettségére (a banki irányelvtervezet VII. melléklete, 4. részének 66. bekezdése) vonatkozik. E tekintetben ugyanezen irányelvtervezet 154. cikkének (5) bekezdése megengedi a tagállamoknak, hogy csupán két évre vonatkozó adatok meglétét követeljék meg azon hitelintézetek tekintetében, amelyek elhatározták az IBR-módszer 2007. december 31-e előtt történő bevezetését. Az IBR-módszert 2007. december 31-ét követően bevezető hitelintézeteknek viszont 2008 végére három évre, 2009 végére négy évre, 2010 végére pedig öt évre vonatkozó adatokkal kell rendelkezniük. Gyakorlatilag lehetetlen lesz számukra az, hogy három évre szóló adatokkal rendelkezzenek 2008 végére, hacsak nem gyűjtöttek már két évre vonatkozó adatokat 2007 végére. Az EKB ezért kívánatosnak tartja a rendelkezés olyan értelemben való módosítását, ami a gyakorlatban lehetővé teszi az IBR-módszer használatának az átmeneti időszak során történő elismerését is. E tekintetben az EKB üdvözli a Tanács általános megközelítésében a 154. cikk (5) és (6) bekezdésével kapcsolatban megfogalmazott változtatásokat, amelyek gyakorlati megoldást jelentenek.

Az új keretrendszer strukturális és lehetséges prociklikus hatásainak figyelemmel kísérése

24.

Fontos kérdés az irányelvtervezetek általános strukturális hatása, többek között abból eredően, hogy a tőkekövetelmény változatlan szinten maradása és az egyre kifinomultabb módszerek alkalmazása összeegyeztethető legyen. Az EKB teljes mértékben támogatja a szabályozói tőkekövetelményeknek az irányelvtervezetekben meghatározott átfogó megállapítását, és emlékeztet arra, hogy a tagállamokra kiterjesztett mennyiségi hatástanulmány (QIS3) (12) eredményei általánosságban pozitív értékelést adtak mind az EU kisebb hitelintézeteire, az EU befektetési vállalkozásaira és a kis- és középvállalkozásoknak (amiket az új keretrendszer látszólag nem érint hátrányosan) történő hitelezésre gyakorolt hatások, mind pedig az EU-n belül a harmadik országokból származó versenytársakkal szembeni egyenlő versenyfeltételek megőrzése tekintetében. Az EKB emlékeztet az Európai Bizottság védnöksége alatt, a felülvizsgált tőkekövetelmények pénzügyi és makroökonómiai következményeiről készült tanulmányból (13) kitűnő általános pozitív értékelésre is. Azonban az irányelvtervezetek mennyiségi hatásainak előzetes értékelése nem képes lefedni azok dinamikus hatásait, tekintettel arra, hogy a pénzügyi intézmények viselkedése megváltozhat a módosított tőkekövetelményekben meghatározott, a jelenlegi tőkekövetelményekhez képest megváltoztatott kockázati súlyok miatt. Ezért az EKB a rendszeres utólagos ellenőrzést szorgalmazza, amelynek ki kell terjednie a strukturális hatásokra és a kockázatok eloszlására is.

25.

Az irányelvtervezetek általános hatásainak megfigyelése mellett bizonyos egyedi jellemzőket szintén érdemes lenne megfigyelni a jövőben. Az EKB példaként megjegyzi, hogy a sztenderd és az alapvető IRB-módszer (14) alapján a kereskedelmi ingatlanokhoz kapcsolódó hitelek preferenciális kezelési lehetősége a Bázel II. szabályaihoz viszonyítva nagyobb rugalmasságot biztosít. Az EKB hangsúlyozni kívánja, hogy a kereskedelmi ingatlanfinanszírozás lehetősége és az ingatlanárak közötti kölcsönhatást – a biztosítékok bankok általi prudens értékelésén túlmenően – makroprudenciális szempontból is alapos vizsgálatnak kell alávetni. Ehhez a vizsgálathoz az EKB is hozzá kíván járulni.

26.

Tekintettel az irányelvtervezetek lehetséges prociklikus hatásaira (azaz hogy a tőkekövetelmények szigorodhatnak recesszió idején, gazdasági fellendülés idején pedig enyhülhetnek, így tágítva a ciklikus hullámokat) az EKB értékeli az e kérdés kezelésének tulajdonított fontosságot, és elismeri, hogy jelentős előrehaladás következett be e problémák mérséklésében azzal, hogy a prociklikus hatások korlátozása érdekében az irányelvtervezeteket módosították. Az EU felügyeleti hatóságainak valójában közös érdeke kidolgozni a növekvő prociklikusság kockázata csökkentésének megfelelő módozatait, mivel a makroökonómiai feltételek fokozatosan egyre jobban összefonódnak, különösen az euroövezetben. A prociklikusság kezelésének egységes megközelítése szintén támogatná az egyenlő versenyfeltételeket és az átláthatóságot az egységes piacon. Az EKB azonban még mindig szükségesnek gondolja a Bizottság és a nemzeti hatóságok általi ellenőrzést.

27.

Az EKB ezért támogatja a banki irányelvtervezet 156. cikkében szereplő azon javaslatot, hogy a Bizottság időszakonként vizsgálja meg, hogy az irányelv jelentős hatással van-e a gazdasági körforgásra. Az EKB figyelembe veszi továbbá, hogy a banki irányelvtervezet bármely módosítására történő javaslattétel a Bizottság előjoga, és ugyanez érvényes a 156. cikkben említett, jogi korrigáló intézkedésekre (remedial measures). Makroprudenciális szempontból azonban kritikus fontosságú, hogy az ilyen intézkedések szimmetrikus jellegűek legyenek, illetve hogy a tőkeelőírásokat csak akkor változtassák meg, amennyiben a módosítás a gazdaság egészében prudenciális szempontból fenntartható. Az EKB ezért azt javasolja, hogy térjenek ki ennek magyarázatára a banki irányelvtervezet (59) preambulumbekezdésben.

KÜLÖNÖS MEGJEGYZÉSEK

A központi bankok meghatározása

28.

Az EKB szükségét látja annak, hogy tisztázzák helyzetét a központi bankoknak a banki irányelvtervezet hatálya alóli mentessége tekintetében. A 2. cikk első francia bekezdése kiveszi a „tagállamok központi bankjai”-t a banki irányelvtervezet hatálya alól, míg a 4. cikk (23) bekezdése azt a meghatározást adja, hogy a „központi bankok” kifejezés alatt (a „tagállamok központi bankjai”-val szemben) egyéb rendelkezés hiányában az EKB-t is érteni kell. Az EKB javasolja a 2. cikk módosítását annak egyértelművé tétele érdekében, hogy a mentesítés kiterjed az EKB-ra is.

Csoportszintű tőkemegfelelés

29.

A banki irányelvtervezet 70. cikke lehetővé teszi az illetékes hatóságok számára esetenként és bizonyos feltételek fennállása esetén annak engedélyezését, hogy az egy adott tagállamban letelepedett, anyavállalatként működő hitelintézetek belefoglalják az EU területén letelepedett leányvállalataikat a banki irányelvtervezet 68. cikkének (1) bekezdésében előírt számításba. Ezt az eljárást „csoportszintű tőkemegfelelés (solo consolidation)”-ként említik.

30.

Az EKB javasolja azon feltételek felülvizsgálatát, amelyek esetén a csoportszintű tőkemegfelelés (15) alkalmazható. Az egyik ilyen, a banki irányelvtervezet 69. cikke (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott feltétel előírja, hogy nem lehet akadálya annak, hogy az anyavállalat saját pénzeszközöket tudjon átadni a leányvállalat részére. Az EKB véleménye szerint az anyavállalatra vonatkozó e feltétel alkalmazása nem megfelelő a csoportszintű tőkemegfelelés tekintetében. E tekintetben az EKB üdvözli azon tényt, hogy a banki irányelvtervezet 70. cikkének a Tanács általános megközelítésében meghatározott változtatásai a leányvállalat saját pénzeszközeinek az anyavállalat részére történő átadására vonatkozó követelményeket írják elő, illetve elhagyják azt a követelményt, amely alapján nem lehet akadálya annak, hogy az anyavállalat saját pénzeszközöket tudjon átadni a leányvállalat részére. Az EKB megjegyzi, hogy a csoportszintű tőkemegfelelés olyan leányvállalatokra terjedne ki, amelyek nem ugyanabban a tagállamban találhatók, mint az anyavállalat. A gyakorlatban ez azzal jár, hogy a leányvállalat pénzügyi pozícióját úgy kezelik a tőkemegfelelés tekintetében, mintha az anyavállalat saját pénzügyi pozíciójának része lenne. Az anyavállalat felügyelőjének ezért teljes hozzáféréssel kell rendelkeznie a leányvállalat eszközeinek, forrásainak és tőkéjének minőségére vonatkozó információkhoz. Az EKB egy további követelmény bevezetését javasolja annak biztosítása érdekében, hogy az anyavállalat felügyelő hatósága hatékonyan tudja ellenőrizni a másik tagállamban található leányvállalatok pénzügyi helyzetére vonatkozó ilyen információkat. Az EKB alapelvként szintén erősen támogatja az irányelv 70. cikke alkalmazásának átláthatóvá tételét, és üdvözli a Tanács általános megközelítésében az erre vonatkozóan megállapított rendelkezéseket.

31.

Az EKB megjegyzi, hogy a banki irányelvtervezet 70. cikke nem kérdőjelezi meg az EU-n belüli leányvállalatok azon tőkemegfelelési követelményeinek alkalmazását, amelyeket belefoglalnak az anyavállalatként működő hitelintézet egyedi tőkemegfelelési követelményeibe. Érdemes lenne annak tisztázása, hogy a 70. cikk nem jár a 68. cikk által az érintett leányvállalatokra előírt követelmények sérelmével.

A csoporton belüli bankközi hitelezésre vonatkozó tőkemegfelelési követelmények

32.

A banki irányelvtervezet 80. cikkének (7) bekezdése lehetővé teszi az illetékes hatóságok számára azt, hogy bizonyos feltételek esetén mentesítsék a hitelkockázati tőkekövetelményeknek való megfelelés alól azt a hitelt, amelyet egy hitelintézet anyavállalatának, leányvállalatának vagy az anyavállalata egy másik leányvállalatának nyújt (16). Az EKB hangsúlyozza, hogy minden hitelkockázati kitettségre megfelelő tőkemegfelelési követelménynek kell vonatkoznia. A 80. cikk (7) bekezdése szerinti kivétel alkalmazási feltételei nem szüntetik meg az érintett hitelművelettel kapcsolatos hitelkockázatot, például abban az esetben, ha egy hitelintézet nem teljesíti az anyavállalata által ellenőrzött, másik hitelintézettel szembeni kötelezettségeit. Az EKB megjegyzi továbbá, hogy a 80. cikk (7) bekezdését elsősorban a bankközi hitelezés tekintetében fogják alkalmazni, amely esetében a tőkemegfelelési követelmények elengedhetetlenek a rendszerkockázat csökkentése érdekében. Az EKB megjegyzi még, hogy az ilyen mentesítés nem lehetséges a Bázel II. alapján (17), és egyes bankrendszerekben nemzeti szinten befolyásolná az egyenlő versenyfeltételeket. Emiatt az EKB javasolja, hogy a hitelezés e formájára a tőkemegfelelési követelmények maradjanak alkalmazandók.

Külső hitelminősítő intézetek

33.	A külső hitelminősítő intézetek elismerését illetően az EKB a következő három kérdést veti fel:

34.

Először, az EKB látna teret a banki irányelvtervezet VI. melléklete, 2. részének 1.2. szakaszában meghatározott „függetlenség (independence)” követelményeinek pontosabb meghatározására. Az értékelési folyamatban az illetékes hatóságoknak számításba kellene venniük olyan tényezőket is, mint a külső hitelminősítő intézetek tulajdonosi és szervezeti felépítése, pénzügyi forrásai, személyzete és szakértelme, illetve vállalatirányítási rendszere. Az EKB álláspontja szerint az illetékes hatóságoknak azt is ellenőrizniük kellene, hogy a külső hitelminősítő intézetek hatékony belső eljárásokat működtetnek-e a lehetséges összeférhetetlenségi helyzetek kiszűrésére, elkerülésére és kezelésére, így biztosítva azt, hogy gondatlanságból bizalmas információkat ne terjesszenek, ne hozzanak nyilvánosságra, illetve azokkal ne éljenek vissza. E kérdések széles körben elismert szakpolitikai kulcskérdések, és azokról rendelkezik az Értékpapír-piaci Bizottságok Nemzetközi Szervezetének (International Organization of Securities Commission, a továbbiakban: IOSCO) 2003. szeptember 25-i, a hitelminősítő ügynökségek tevékenységének alapelveiről szóló nyilatkozata (18).

35.

Másodszor, az EKB ki szeretné emelni a prudens és tisztességes megközelítés szükségességét a külső hitelminősítő intézetek hitelességének és piaci elfogadottságának felügyeleti értékelése során. Fontos különösen az, hogy az illetékes hatóságok a lehetséges külső hitelminősítő intézetek értékelésekor ne támasszanak akadályt az új piaci szereplők belépése elé a banki irányelvtervezet VI. melléklet 2. része 2.1. szakaszában megállapított szempontok (piaci részesedés, bevétel és pénzügyi források, hatás az árazásra) tekintetében szükségtelen végrehajtási teher révén. Ehelyett az illetékes hatóságoknak az értékelés folyamán az értékelési módszerek határozottságára és megalapozottságára kellene összpontosítaniuk. A vonatkozó rendelkezéseket ezért olyan módon kell továbbfejleszteni, hogy azok egy kellően differenciált értékelési folyamatot tegyenek lehetővé. Ezzel kapcsolatban az EKB támogatná e szakasz a Bázel II. irányvonalai mentén történő újrafogalmazását annak biztosítása érdekében, hogy a piaci elfogadottság és a megalapozott módszertan egyaránt biztosítsák a hitelességet.

36.

Harmadszor, az EKB hangsúlyozni kívánja a külső hitelminősítő intézetek elismerésével kapcsolatos, megfelelő felügyeleti megközelítés és együttműködés szükségességét. A tagállamok gyakorlatai közötti nagyfokú összhang elengedhetetlen a külső minősítések összehasonlíthatóságához és az ilyen minősítéseket a sztenderd módszer alapján a hitelkockázatok tekintetében alkalmazó hitelintézetek közötti egyenlő versenyfeltételek biztosításához, valamint az csökkenteni fogja a szabályozói arbitrázs kockázatát is. A felügyeleti együttműködés továbbá elengedhetetlen az olyan külső hitelminősítő intézetekkel kapcsolatos szabályozás költségeinek csökkentésében, amelyeket több tagállamban elismernek. A banki irányelvtervezet 81. cikkének (3) bekezdése, 82. cikkének (2) bekezdése és 97. cikkének (3) bekezdése jelenleg csak a kölcsönös elismerés mérlegelés alapján való választhatóságát tartalmazzák. Az Európai Közösségek Bíróságának a szolgáltatások szabad nyújtásáról szóló esetjogával összhangban az EKB véleménye szerint az EU-n belüli külső hitelminősítő intézetek tekintetében a kölcsönös elismerés legyen alapelv. Ez nem gátolná meg a felügyelőket abban, hogy további alkalmassági követelményeket írjanak elő a hazai piac sajátosságainak figyelembevétele érdekében, amennyiben az ilyen követelmények nem azonosak a származás országában már teljesített követelményekkel. Az EKB üdvözli a CESR hitelminősítő ügynökségekkel kapcsolatos lehetséges szabályozási módszerekről szóló konzultációs tanulmányát (19), valamint szintén támogatja a CEBS a külső hitelminősítő intézetek elismerési feltételeinek harmonizálása érdekében jelenleg végzett munkáját. Az EKB véleménye szerint rendkívüli fontosságú a (Bázel II. 2. mellékletében meghatározott) leképzési folyamat, amelynek alapján a nemzeti hatóságok leképzik a hitelkockázati elemzéseket a meglévő kockázati súlyokba, és a CEBS ezért segíti a konvergenciát ezen a területen.

A részleges alkalmazás véglegesítése bizonyos kitettségek tekintetében

37.

Az EKB megjegyzi, hogy a Bázel II. szabályaival szemben a banki irányelvtervezet az IRB-módszer végleges részleges alkalmazását a lényeges kitettségek és jelentős üzleti egységek tekintetében teszi lehetővé a banki irányelvtervezet 89. cikke (1) bekezdésének a), b) és d)–g) pontjaiban felsorolt, különböző körülmények esetén. Az EKB megjegyzi, hogy az állandó részleges alkalmazás korlátozása mögötti szándék annak elkerülése, hogy a bankok a magas kockázati kitettségeket folyamatosan a sztenderd módszer szerint kezeljék, a kisebb kockázatú portfolióknál pedig a kockázati paraméterek tekintetében saját értékelésüket alkalmazzák, kiválasztva ezáltal az egyes esetekben legelőnyösebb módszert.

38.

Az EKB támogatja azt, hogy a kisebb hitelintézetek számára lehetővé tegyék a részleges alkalmazás véglegesítését a központi kormányzatnak, a hitelintézeteknek és a befektetési vállalkozásoknak való kitettségükre tekintettel, mert ilyen esetekben a saját értékelések alkalmazása túlságosan megterhelő lenne, és ezáltal akadályozhatná a kisebb hitelintézetek számára az IRB-módszer bevezetését. A kisebb hitelintézetek helyzetével megfelelően foglalkozik az új (35A) preambulumbekezdés, amelyet a Tanács általános megközelítése javasol. Az EKB azt javasolja, hogy az irányelv átültetésétől számított három év elmúltával a Bizottság vizsgálja felül, hogy az irányelvtervezet 89. cikkének végrehajtása képes-e hatékonyan megvalósítani annak céljait.

A kötelezettségvállalások konzisztens kezelése az IRB- és a sztenderd módszerek alapján

39.

A kötelezettségvállalások sztenderd módszer és alap IRB-módszerek szerinti kezelése a tőkekövetelmény-szempontból nem konzisztens. Az EKB szerint az eltérés nem szándékos. Azonban, amennyiben azt nem orvosolják, bizonyos garanciák esetében ott is tőkekövetelmény kerülhet előírásra az alap IRB-módszer szerint, ahol a garanciák csökkentik a kockázatokat, illetve azáltal, hogy bizonyos fizetési rendszerekben biztosítják az elszámolások teljesítését, hozzájárulnak a pénzügyi rendszer stabilitásához. Az EKB ezért azt javasolja, hogy a VII. melléklet 3. része 1.11. bekezdése a) pontját fogalmazzák újra úgy, hogy az megegyezzen a sztenderd módszerre alkalmazandó, azonos rendelkezéssel; azaz rendelkezzen arról, hogy 0 %-os konverziós faktor alkalmazandó az olyan hitelkeretekre, amelyeket a hitelintézet bármikor, illetve egyoldalúan felmondhat, valamint amelyek automatikusan visszavonásra kerülnek az adós hitelképességének romlása esetén.

Felügyeleti felülvizsgálati folyamat

40.

Az EKB hangsúlyozza, hogy a második pillér ugyanolyan fontossággal bír, mint a Bázel II. többi pillére (azaz a tőkekövetelmények és a piac fegyelmező ereje). Az EKB véleménye szerint a banki irányelvtervezet második pillére vonatkozó 123. és 124. cikkeinek nagyon általános megfogalmazása helytelen módon azt sugalmazhatja, hogy a három pillér nem egyenlő fontosságú.

41.

Az EKB szerint, mivel a banki irányelvtervezet nem határozza meg a „belső tőke (internal capital)” fogalmát (amely az irányelv 123. cikkében szerepel) az üzleti gyakorlat fejlődésével egységesíteni kell a belső tőke felügyelők és hitelintézetek szerinti értelmezését. Az EKB véleménye szerint szükséges lenne egy arról szóló tájékoztatás kiadása, hogy mik a hitelintézetek kötelezettségei a 123. cikk követelményei végrehajtása érdekében. Az EKB egyetért azzal, hogy ilyen tájékoztatást csak később, a fejlődő üzleti gyakorlattal és a nemzeti felügyelők tapasztalataival összhangban lehet kiadni, és ebben a szakaszban nem ragaszkodik a belső tőke fogalmának részletesebb meghatározásához.

42.

A többlettőke tekintetében figyelemmel kell lenni a BCBS 2002. júliusi közleményére, amely kifejezetten elismeri a többlettőke fontosságát a prociklikussággal kapcsolatos lehetséges problémák tekintetében (20). A banki irányelvtervezet jelenleg nem tér ki erre a kérdésre, és az EKB azt javasolja, hogy utaljanak erre a banki irányelvtervezet egy arról szóló preambulumbekezdésében, hogy a felügyelők kötelesek elvárni bankoktól a többlettőkével való működést annak érdekében, hogy azok akár válsághelyzet esetén is eleget tudjanak tenni a tőkemegfelelési követelményeknek.

43.

Végül az EKB megjegyzi, hogy jelenleg számos tagállam bizonyos körülmények esetén a banki irányelvtervezet 75. cikkében meghatározott, 8 %-os küszöbérték felett állapítja meg a minimális tőkemegfelelési mutatót. Nem kívánatos az, hogy bizonyos intézményfajták tekintetében automatikusan szigorúbb tőkemegfelelési követelményeket alkalmazzanak, mivel az eltérő minimális tőkemegfelelési mutatók veszélyeztetik az egyenlő versenyfeltételeket az EU-n belül, valamint arra ösztönöznek, hogy a tőkeszabály-rendszerek közötti szabályozói arbitrázs céljából átszervezzék a csoportokat.

Együttműködés veszélyhelyzetben

44.

Az EKB üdvözli a banki irányelvtervezet 130. cikkének (1) bekezdését, amely különösen fontos amiatt, hogy a konszolidált felügyelő számára az irányelvtervezet 49. cikkének a) pontjában és 50. cikkében meghatározott hatóságok tekintetében értesítési kötelezettséget ír elő olyan veszélyhelyzet felmerülésekor, amely fenyegetheti a pénzügyi rendszer stabilitását.

45.

Az EKB értelmezésében a 130. cikk (1) bekezdése alkalmazandó mind a nemzeti pénzügyi rendszer, mind az EU pénzügyi rendszere tekintetében. Ezért az EKB szerint a 49. cikk a) pontjában említett hatóságok számára nemzeti, illetve nemzetközi szinten kell információt szolgáltatni. Ez azért fontos, mert az EU-n belüli pénzügyi piacok és piaci infrastruktúra integrációjában elért előrehaladás – míg növeli az ilyen piacok likviditását és hatékonyságát – növelheti a több tagállamot érintő, rendszerszintű zavarok valószínűségét, valamint a határon átnyúló fertőzési hatás kockázatát az EU bankszektorában. Ezzel kapcsolatban az EKB üdvözli azt, hogy a 130. cikk (1) bekezdése követi a gazdasági és pénzügyi bizottságnak a pénzügyi válságkezelésről szóló jelentésének (21) ajánlását egy olyan kötelezettség bevezetésével, amely alapján válsághelyzetben e hatóságokat időben tájékoztatni kell. Annak érdekében, hogy a 130. cikk (1) bekezdésének hatályát pontosítsák, az EKB üdvözölné annak az egyértelmű kijelentését, hogy a 49. cikk a) pontjában említett hatóságok értesítésének kötelezettsége az EU-n belüli hatóságokra alkalmazandó.

46.

Az EKB szintén úgy értelmezi, hogy a 130. cikk (1) bekezdésében a 50. cikkben említett hatóságokra való utalás (22) annak biztosítását szolgálja, hogy a tagállamok kormányainak a pénzügyi szolgáltatásokért felelős tagjait a lehető leghamarabb figyelmeztessék a veszélyhelyzetekre. Az EKB azt javasolja, hogy ezt tegyék még egyértelműbbé azzal, hogy az 50. cikkben említett hatóságokra való hivatkozás helyébe egy „az illetékes kormánytagok (competent government members)”-ra való kifejezett hivatkozást léptetnek, ezáltal biztosítva azt, hogy a veszélyhelyzetek kezeléséhez szükséges bizalmas információk továbbításának nincs akadálya, figyelemmel a nemzeti és a közösségi jogszabályokban meghatározott feltételekre is (azaz amikor a veszélyhelyzet azok politikai feladataival kapcsolatos).

47.

Az EKB szintén erősen támogatja a banki irányelvtervezet 130. cikke (1) bekezdésének szövegét, mivel az megfelelő mozgásteret biztosít a nemzeti szinten, illetve az EU szintjén érintett hatóságok számára olyan rugalmas szabályok megalkotására, amelyek a válságkezelés tekintetében szükségesek. Ezzel kapcsolatban az EKB fel kívánja hívni a figyelmet a központi bankok és a felügyelők közötti, jelenlegi megállapodásokra, amelyek meghatározzák a pénzügyi válság kezelése során folytatandó kommunikáció és együttműködés esetén alkalmazandó alapelveket és eljárásokat. A banki felügyelők és az Európai Unió központi bankjai között a válságkezelés során történő együttműködés alapelveiről szóló egyetértési nyilatkozat („egyetértési nyilatkozat”) különösen meghatározza a többek között olyan kérdésekkel foglalkozó alapelveket és eljárásokat, mint a válságkezelésért felelős hatóságok meghatározása, az összes érintett hatóság közötti, szükséges információáramlás, valamint az információk határon átnyúló megosztásának gyakorlati feltételei. Az egyetértési nyilatkozat előírja a hatóságok közötti, határon átnyúló, fokozott együttműködést elősegítő, logisztikai infrastruktúra létrehozását is (23).

48.

Az EKB továbbá megjegyzi, hogy bizonyos kezdeményezések már történtek a banki irányelvtervezet 130. cikke szerinti válságkezelési megállapodások továbbfejlesztése tekintetében. Ilyen kezdeményezésnek tekinthető különösen az, hogy a Központi Bankok Európai Rendszerének bankfelügyeleti bizottsága és a CEBS létrehozott egy válságkezeléssel foglalkozó, együttes munkacsoportot, amely közre fog működni a válságkezelésre vonatkozó, további gyakorlati megállapodások kidolgozásában. Ezzel kapcsolatban az EKB támogatja a hatékony együttműködési megállapodások kidolgozására vonatkozó, további munkát. Az EKB megítélése szerint a felügyelői és a központi banki funkciók közötti zavartalan kölcsönhatás elősegíti a válság rendszerszintű hatásának korai értékelését, valamint mind nemzeti szinten, mind az EU szintjén hozzájárul a hatékony válságkezeléshez.

A Bázel II. szabályaival való összhang a működési kockázat tekintetében

49.	Az EKB megjegyzi, hogy banki irányelvtervezetnek a működési kockázatról szóló rendelkezései olyan mértékben eltérnek a Bázel II. szabályaitól, hogy az veszélyeztetheti az egyenlő versenyfeltételeket. Az EKB ezért az irányelvtervezet alábbi elemeinek módosítását javasolja.

50.

Először, a banki irányelvtervezet X. mellékletének 1. és 2. részében szereplő releváns indikátor, amelyet a pénzügyi év közepén és végén az utolsó hat hónapi mérés, illetve – amennyiben a megfigyelt adatok nem állnak rendelkezésre – becsült adatok alapján számítanak ki, nem áll összhangban a Bázel II. szabályaival, amelyek éves mérések alkalmazását írják elő. Az EKB üdvözli azt a tényt, hogy az irányelv X. melléklete 1. része 3 bekezdésének és 2. része 5. bekezdésének a Tanács általános megközelítésében meghatározott módosításai ebben a kérdésben összhangot teremthetnek az irányelv és a Bázel II. szabályai között.

51.

Másodszor, a tőkekövetelményeknek a sztenderd módszer szerint való számítása előnytelen helyzetbe hozza az EU-n belüli hitelintézeteket azokkal a harmadik országokban letelepedett hitelintézetekkel szemben, amelyek a Bázel II. hatálya alá tartoznak. Ez a módszer továbbá hátráltathatja azt a célkitűzést, hogy a bankokat az alapmutató módszerről a sztenderd módszerre való áttérésre ösztönözzék A Bázel II. lehetővé teszi azt, hogy az egyes üzletágakhoz tartozó negatív bruttó jövedelmet minden egyes évben részlegesen beszámítsák egy másik üzletághoz tartozó pozitív bruttó jövedelembe, és ezáltal összhangot teremt az alapmutató módszerrel, amely alapján az üzletágak közötti beszámítás minden egyes évben magától értődően lehetséges. Az EKB megjegyzi, hogy a banki irányelvtervezet által választott módszer valójában körültekintőbb. Az EKB mindazonáltal szívesebben látná, ha a banki irányelvtervezet összhangban állna a Bázel II. szabályaival.

52.

Harmadszor, a banki irányelvtervezet X. mellékletének 4. részében szereplő követelmények eltérnek a Bázel II. szabályaitól abban, hogy alapelvként lehetővé teszik az AMA feltétel nélküli, végleges, részleges alkalmazását. Az EKB megjegyzi, hogy az AMA részleges alkalmazásának hatályára és időtartamára vonatkozó korlátozásokat rendkívüli fontosságúnak tekintették a Bázel II. megalkotásánál, a lehetséges szabályozói arbitrázs és az egyenlő versenyfeltételekre gyakorolt, esetleges kedvezőtlen hatások elkerülése miatt. Az EKB osztja a BCBS aggodalmait, és azt javasolja, hogy az AMA részleges alkalmazását általános szabályként és ne eseti alapon korlátozzák.

53.

Végül, a banki irányelvtervezet 155. cikkében szereplő átmeneti rendelkezések lehetővé teszik egy 15 %-s releváns indikátor alkalmazását az „értékpapír-kereskedelmi (trading and sales)” üzletág tekintetében 2012. december 31-ig azokban az esetekben, amikor ez az üzletág az összes releváns indikátor legalább 50 %-át képviseli. Ez egy nem kívánatos eltérés a Bázel II. szabályaitól, amelyek nem tartalmaznak ilyen átmeneti rendelkezéseket.

Jogi kockázat mint a működési kockázat része

54.

Az EKB megjegyzi, hogy a banki irányelvtervezet 4. cikkének (22) bekezdése bevezeti a jogi kockázat fogalmát mint a működési kockázat szélesebb fogalmának egyik elemét. Az EKB elismeri, hogy a jogi kockázat egy olyan fontos kockázati kategória, amelyet figyelembe kell venni a szavatoló tőke számítása tekintetében, de azt is megjegyzi, hogy a jogi kockázat fogalmát az irányelvtervezet nem részletezi tovább, és ez bizonytalansághoz, illetve eltérő nemzeti átültetési és végrehajtási módokhoz vezethet. Ezzel kapcsolatban az EKB úgy gondolja, hogy hasznos lenne bevezetni az EU jogszabályi keretébe a Bázel II. által használt pontosabb megfogalmazást, amely kimondja különösen, hogy a működési kockázat magában foglalja a jogi kockázatot, de nem foglalja magában a stratégiai és a reputációs kockázatot (a Bázel II. 644. bekezdése). A Bázel II. e bekezdéséhez fűzött lábjegyzet szerint a jogi kockázat magában foglalja többek között a felügyeleti tevékenység eredményeképpen kiszabott bírságoknak, büntetéseknek, vagy büntető kártérítésnek, valamint a polgári jogi egyezségeknek való kitettséget; ezt hasznos lenne megismételni a banki irányelvtervezet egy preambulumbekezdésében.

55.

A jogi kockázat általános meghatározása elősegítené a megfelelő kockázatelemzést és -kezelést, valamint biztosítaná annak az EU-n belüli hitelintézetek általi egységes értelmezését. Szintén érdemes lenne megvizsgálni azt, hogy milyen mértékben kellene figyelembe venni azt a tényt, hogy a jogi kockázatok természetükből fakadóan megjósolhatatlanok, és általában nem mintakövetők. Ezen kívül a jogi kockázat kezelésének összhangban kellene lennie a működési kockázat egészének kezelésével. Ezen okok miatt az EKB azt javasolja, hogy a CEBS folytassa munkáját a jogi kockázat fogalmának tisztázása érdekében.

56.

Az EKB megjegyzi, hogy a banki irányelvtervezet VII–IX. mellékleteiben felsorolt, a hitelkockázat mérsékelésére szolgáló technikákra vonatkozó jogbiztonsági követelmények olyannak tekinthetők, mint amelyek csökkentik az ilyen technikák alkalmazásával kapcsolatos jogi kockázatokat. Ennek az az oka, hogy e követelmények közvetlenül nem a kockázattal súlyozott eszközök kiszámítására vonatkoznak, hanem inkább arra kérdésre, hogy a hitelkockázat mérsékelésére szolgáló technikáknak szilárd jogi alapja van-e. Mindazonáltal a banki irányelvtervezet X. melléklete 3. része 1.2 szakaszának 14. bekezdése fényében az EKB értelmezése szerint a működési kockázati tőkekövetelmény a hitelkockázat mérsékelésére szolgáló technikák jogi hiányosságai miatti veszteségekre nem vonatkozik, amennyiben azokat a tőkemegfelelési követelmények kiszámításánál hitelkockázatként kezelik.

Egyes befektetési vállalkozások tőkekövetelményei

57.

A tőkemegfelelési irányelv 20. cikke mérlegelési jogot biztosít az illetékes hatóságok részére arra, hogy bizonyos befektetési vállalkozásokat mentesítsenek a tőkemegfelelési követelmények alól a működési kockázat tekintetében. Mindazonáltal, az irányelvtervezet (22) preambulumbekezdése hangsúlyozza, hogy a működési kockázat a vállalkozások olyan jelentős kockázata, amelyet saját pénzeszközeikkel kell lefedniük. A Bizottság a mérlegelési jogról egy 2004 júliusában közzétett tanulmány (24) alapján rendelkezett, és annak a célja az volt, hogy csökkentsék a működési kockázati tőkekövetelmény hatását a befektetési vállalkozásokra alkalmazandó átfogó követelményekre. Az EKB megjegyzi, hogy e tanulmány szerzői egy viszonylag óvatos álláspontot fogadtak el abban a kérdésben, hogy a befektetési vállalkozások tőkekövetelményeinek a működési kockázathoz kapcsolódó tőkemegfelelés bevezetése miatti növekedése aránytalannak tekinthető-e. A tanulmány továbbá megemlítette, hogy a felhasznált adatok hiányosnak tűntek. Az EKB arra is figyelmeztet, hogy a tőkemegfelelési irányelvtervezet alapján megítélhető mentességek mérlegelésen alapuló és bizonyos vállalkozásokra alkalmazandó jellege három szempontból érintheti az egyenlő versenyfeltételeket: a befektetési vállalkozások különböző fajtái között; az azonos fajtájú, határon átnyúló tevékenység tekintetében egymással versenyző befektetési vállalkozások között; valamint a befektetési vállalkozások és a hitelintézetek között. Az EKB ennek megfelelően azt javasolja, hogy a Bizottság megfelelő időben vizsgálja meg ezen mentességek és annak hatását, hogy azokat az illetékes hatóságok milyen módon alkalmazzák, valamint hogy erre válaszul egy rendelkezést iktassanak a tőkemegfelelési irányelv szövegébe.

Kelt Frankfurt am Mainban, 2005. február 17-én.

az EKB elnöke

Jean-Claude TRICHET

(1) COM(2004) 486 végleges, I. és II. kötet, valamint a technikai mellékletek.

(2) HL L 126., 2000.5.26., 1. o. (a továbbiakban: egységes szerkezetbe foglalt banki irányelv). A legutóbb a 2004/69/EK bizottsági irányelvvel (HL L 125., 2004.4.28., 44. o.) módosított irányelv.

(3) HL L 141., 1993.6.11., 1. o. (a továbbiakban: tőkemegfelelési irányelv). A legutóbb a 2004/39/EK irányelvvel (HL L 145., 2004.4.30., 1. o.) módosított irányelv.

(4) Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság, „International Convergence of Capital Measurement and Capital Standards: A Revised Framework (A tökekövetelmények és a szavatoló tőke számítási szabályainak nemzetközi közelítése: A felülvizsgált keretszabályok)”, Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS), 2004. június; elérhető a BIS honlapján.

(5) Lásd különösen az EKB megjegyzéseit a BCBS 2001. május 31-i, második konzultációs csomagával kapcsolatban, az EKB válaszát a BCBS 2003. augusztusi, harmadik konzultációs javaslataival (CP3) kapcsolatban, valamint az EKB megjegyzéseit a kötelező szavatoló tőke felülvizsgálatáról szóló, 2003. novemberi európai bizottsági harmadik konzultációs irattal (a továbbiakban: harmadik konzultációs irat) kapcsolatban; a dokumentumok elérhetők az EKB honlapján.

(6) Megjegyezzük, hogy az ECOFIN Tanács 2004. december 7-i ülésén megállapodás született az irányelvtervezeteket illető általános megközelítésről (a továbbiakban: a „Tanács általános megközelítése”). Az ECOFIN Tanács felkérte a Tanács Elnökségét, hogy folytassa az Európai Parlament képviselőivel a munkát az irányelvtervezetek első olvasatra történő elfogadása lehetőségének felkutatása érdekében. A Tanács általános megközelítésében foglalkozott néhány kérdéssel azok közül, amelyeket az EKB e véleményben felvetett. Adott esetben hivatkozunk a Tanács általános megközelítésére.

(7) Az Európai Központi Bank CON/2004/7 véleménye (2004. február 20.) az Európai Unió Tanácsának kérésére a pénzügyi szolgáltatások bizottságának új szervezeti szerkezete létrehozása érdekében a 73/239/EGK, 85/611/EGK, 91/675/EGK, 93/6/EGK és 94/19/EK tanácsi irányelvek, valamint a 2000/12/EK, 2002/83/EK és 2002/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvek módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelv iránti javaslatról (HL C 58., 2004.3.6., 23. o.).

(8) Lásd a 2004. május 11-én Brüsszelben tartott, 2 580. ECOFIN tanácsi ülés sajtóközleményének 12. oldalát; elérhető a Tanács honlapján.

(9) A határon átnyúló tevékenységek növekvő fontosságát mutatja a nem hazai fiók- és leányvállalatoknak a banki szektor teljes eszközállományában való növekvő részesedése, amely 2003-ban meghaladta a 20 %-ot. Lásd az EKB következő dokumentumát: „Report on EU Banking Structure (Jelentés az EU bankrendszeréről)”, 2004. november; elérhető az EKB honlapján.

(10) A „jelentős” kifejezés utalhat a leányvállalatok relatív fontosságára vagy a csoport egésze vagy a fogadó állam bankrendszere szempontjából.

(11) Az egyenlő versenyfeltételeket veszélyeztetheti, ha egyes bankok IRB-módszereit a konszolidált felügyelő hagyja jóvá, míg egyéb bankok esetében a jóváhagyást a hazai felügyelő végzi.

(12) „Review of the Capital Requirements for Credit Institutions and Investment Firms, Third Quantitative Impact Study: EU Results (A hitelintézetek és befektetési vállalkozások tőkekövetelményeinek felülvizsgálata, harmadik mennyiségi hatástanulmány: EU-n belüli eredmények)”, Európai Bizottság, 2003. július 1.; elérhető a Bizottság honlapján.

(13) „Study on the financial and macroeconomic consequences of the draft proposed new capital requirements for banks and investment firms in the EU (Tanulmány a javasolt új tőkekövetelmények tervezetének az EU-ban működő bankokra és befektetési vállalkozásokra gyakorolt pénzügyi és makroökonómiai következményeiről)”, Markt/2003/02/F, PriceWaterhouseCoopers, 2004. április 8.; elérhető a Bizottság honlapján.

(14) A sztenderd módszer leírása a banki irányelvtervezet 78-83. cikkeiben található. Az alapvető IRB-módszer a banki irányelvtervezet 84-89. cikkeiben meghatározott IRB-módszernek felel meg azzal, hogy a hitelintézet nem alkalmazza saját becslését a nemteljesítéskori veszteségráta (LGD) és/vagy konverziós faktorok tekintetében a 84. cikk (4) bekezdése szerint.

(15) A csoportszintű tőkemegfelelés a banki irányelvtervezet egy olyan eleme, amelyről a Bázel II. nem rendelkezik. A Bázel II. 23. bekezdése annak ellenőrzését írja elő a felügyelők számára, hogy az egyes bankok megfelelő egyedi tőkével rendelkeznek-e.

(16) Ez a mentesítés kizárólag a sztenderd módszer tekintetében alkalmazható; azonban hitelintézetekre is alkalmazható az állandó részleges alkalmazás speciális fajtájaként (a banki irányelvtervezet 89. cikkének (1) bekezdésének e) pontja).

(17) A Bázel II. a nemzetközileg aktív bankokra vonatkozik, a bankcsoport minden szintjére, konszolidált alapon. Ez annyit jelent, hogy ha a leányvállalat nemzetközileg aktív bank, a csoport más tagjai felé fennálló olyan hitelkockázatokra is kell tőkét tartalékolnia, amelyek nem a csoport leányvállalatai. A Bázel II. nem enged felmentést e tőkekövetelmények alól.

(18) Elérhető az IOSCO honlapján.

(19) „CESR's technical advice to the European Commission on possible measures concerning credit rating agencies – Consultation Paper”, 2004. november 30.; elérhető a CESR honlapján.

(20) „Az IRB-módszerek ciklikusságával kapcsolatos lehetséges problémák megoldása elősegítése érdekében a Bizottság úgy határozott, hogy az IRB-módszerek tekintetében a bankoknak jelentősen konzervatív hitelkockázati teszteket kell végezniük annak biztosítása érdekében, hogy a bankok az új megállapodás második pillére szerint megfelelő tőketöbblettel rendelkezzenek”, BCBS sajtóközlemény, 2002. július 10.; elérhető a BIS honlapján.

(21) Gazdasági és Pénzügyi Bizottság, „Report on financial crisis management” (2001. április 17.), Economic Paper 156. szám, 2001. július; elérhető a Bizottság honlapján.

(22) A banki irányelvtervezet 50. cikke az egységes szerkezetbe foglalt banki irányelv 30. cikkének (9) bekezdését átdolgozva lehetővé teszi a tagállamok számára a bizalmas prudenciális információk feltárását a hitelintézetek, pénzügyi intézmények, befektetési szolgáltatások és biztosító társaságok felügyeletéről szóló jogszabályokért felelős kormányzati szervek és az ilyen szervek nevében eljáró felügyelők számára.

(23) Lásd az EKB 2003. március 10-i sajtóközleményét; elérhető az EKB honlapján.

(24) „Review of the Capital Requirements for EU Investment Firms – 2004 Quantitative Impact Study – Main Conclusions (Az EU-n belüli befektetési vállalkozások tőkekövetelményeinek felülvizsgálata – 2004. évi mennyiségi hatástanulmány – Főbb következtetések)”, Európai Bizottság, dátum nélkül; elérhető a Bizottság honlapján.

		ISSN 1725-518X
Az Európai Unió Hivatalos Lapja		C 52

Magyar nyelvű kiadás	Tájékoztatások és közlemények	48. évfolyam 2005. március 2.

Közleményszám	Tartalom	Oldal
	I Információ
	Bizottság
2005/C 052/1	Az Európai Központi Bank által a főbb pénzügyi operációknál alkalmazott kamatláb: 2,05 % 2005. március 1-jén – Euro átváltási árfolyamok	1

2005/C 052/2	Értesítés egyes dömpingellenes és kiegyenlítő intézkedések közelgő lejártáról	2

2005/C 052/3	Értesítés egyes dömpingellenes intézkedések lejártáról	4

2005/C 052/4	A meghallgatási tisztviselő zárójelentése a COMP/ M.3333 sz. ügyben – SONY/BMG (az egyes versenyjogi eljárásokban a meghallgatási tisztviselők megbízásáról szóló, 2001. május 23-i 2001/462/EK, ESZAK bizottsági határozat 15. cikke alapján – HL L 162., 2001.6.19., 21. o.) ( 1 )	5

2005/C 052/5	Az összefonódásokkal foglalkozó Tanácsadó Bizottság 2004. július 9-i 127. ülésén megfogalmazott véleménye a COMP/M.3333 – SONY/BMG eset kapcsán meghozott előzetes határozattervezetről ( 1 )	7

2005/C 052/6	A Bizottság által elfogadott, törvényhozói javaslatoktól eltérő COM-dokumentumok	8

2005/C 052/7	Állami támogatás – Görögország – Állami támogatás: C 23/2004 (ex NN 153/2003) – Kasztoria és Euboea megyék vállalatainak támogatásai (a 2035824/5887, 2045909/7431/0025, 2071670/11297 és a 72742/B1723 rendeletek által módosított 69836/B1461 miniszteri rendelet) – Felhívás észrevételek benyújtására az EK-Szerződés 88. cikke (2) bekezdésének megfelelően	9

2005/C 052/8	Bejelentési eljárás – Műszaki szabályok ( 1 )	18

2005/C 052/9	Állami támogatás – Olaszország – Állami támogatás: C 21/2004 (ex N 590/B/2001) – A TOP 2000–2006-os végrehajtására és a vállalati támogatások rendszerének átszervezésére vonatkozó rendelkezésekről szóló 32/2000 regionális törvény 99. cikke (2) bekezdésének a) pontja (a mezőgazdasági ágazat tekintetében) és 124. cikkének (1) és (2) bekezdése (Szicília) – Felhívás észrevételek benyújtására az EK-Szerződés 88. cikke (2) bekezdésének megfelelően	23

	Az Európai Központi Bank
2005/C 052/0	Az Európai Központi Bank véleménye (2005. február 17.) az Európai Unió Tanácsának kérésére a hitelintézetek tevékenységének megkezdéséről és folytatásáról szóló, 2000. március 20-i 2000/12/EK irányelv átdolgozásáról és a befektetési vállalkozások és hitelintézetek tőkemegfeleléséről szóló, 1993. március 15-i 93/6/EGK tanácsi irányelv átdolgozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvtervezetekről (CON/2005/4)	37

	II Előkészítő jogi aktusok
	Bizottság
2005/C 052/1	A Bizottság által elfogadott törvényhozói javaslatok	47

	Pénznem	Átváltási árfolyam
USD	USA dollár	1,3216
JPY	Japán yen	137,90
DKK	Dán korona	7,4420
GBP	Angol font	0,68790
SEK	Svéd korona	9,0517
CHF	Svájci frank	1,5357
ISK	Izlandi korona	80,25
NOK	Norvég korona	8,2120
BGN	Bulgár leva	1,9559
CYP	Ciprusi font	0,5834
CZK	Cseh korona	29,630
EEK	Észt korona	15,6466
HUF	Magyar Forint	241,78
LTL	Litván litász/litas	3,4528
LVL	Lett lats	0,6961
MTL	Máltai líra	0,4311
PLN	Lengyel zloty	3,8763
ROL	Román lej	36 281
SIT	Szlovén tolar	239,71
SKK	Szlovák korona	37,838
TRY	Török líra	1,6941
AUD	Ausztrál dollár	1,6771
CAD	Kanadai dollár	1,6306
HKD	Hong Kong-i dollár	10,3082
NZD	Új-zélandi dollár	1,8201
SGD	Szingapúri dollár	2,1448
KRW	Dél-Koreai won	1 327,55
ZAR	Dél-Afrikai rand	7,7193

Termék	Származási vagy exportáló ország(ok)	Intézkedések	Hivatkozás	A lejárat dátuma
PET (polietilén-tereftalát)	India Indonézia Koreai Köztársaság Malajzia Tajvan Thaiföld	Dömpingellenes vám	A legutóbb a 83/2005/EK tanácsi rendelettel (HL L 19., 2005.1.21., 1. o.) módosított 2604/2000/EK tanácsi rendelet (HL L 301., 2000.11.30., 21. o.).	2005.12.1.
	India Indonézia	Kötelezettségvállalások	A legutóbb a 2002/232/EK bizottsági határozattal (HL L 78., 2002.3.21., 12. o.) módosított 2000/745/EK bizottsági határozat (HL L 301., 2000.11.30., 88. o.).	2005.12.1.
PET (polietilén-tereftalát)	India Malajzia Thaiföld	Kiegyenlítő vám	A legutóbb a 822/2004/EK tanácsi rendelettel (HL L 127., 2004.4.29., 3. o.) módosított 2603/2000/EK tanácsi rendelet (HL L 301., 2000.11.30., 1. o.).	2005.12.1.
	India	Kötelezettségvállalás	2000/745/EK bizottsági határozat (HL L 301., 2000.11.30., 88. o.).	2005.12.1.
Elektronikus mérleg	Kínai Népköztársaság Koreai Köztársaság Tajvan	Dömpingellenes vám	2605/2000/EK rendelet (HL L 301., 2000.11.30., 42. o.)	2005.12.1.

Dokumentum	Rész	Dátum	Cím
COM(2004) 447		2004.6.30.	A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCS, AZ EURÓPAI PARLAMENT, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁG, VALAMINT A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA RÉSZÉRE: Szélessávú mobilszolgáltatások
COM(2004) 480		2004.7.13.	A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCS, AZ EURÓPAI PARLAMENT, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁG ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA RÉSZÉRE: Globális együttműködés felé az információs társadalomban: a genfi alapelvek átültetése a gyakorlatba – Bizottsági javaslatok az Információs Társadalom Csúcstalálkozó (WSIS) második szakaszához
COM(2004) 642		2004.10.12.	Javaslat: A TANÁCS ÉS AZ EURÓPAI PARLAMENT AJÁNLÁSA a felsőoktatás minőségének biztosítása területén megvalósuló további európai együttműködésről
COM(2004) 694		2004.10.22.	A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCSHOZ: Az „Új lendület Európa fiataljai számára” című fehér könyv nyomon követése: az ifjúságpolitika terén folytatott európai együttműködés keretében végzett tevékenységek mérlege
COM(2004) 701		2004.10.20.	A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCS ÉS AZ EURÓPAI PARLAMENT RÉSZÉRE: Felkészültség és a következmények kezelése a terrorizmus elleni küzdelemben
COM(2004) 702		2004.10.20.	A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCS ÉS AZ EURÓPAI PARLAMENT RÉSZÉRE: A létfontosságú infrastruktúrák védelme a terrorizmus elleni küzdelemben
COM(2004) 757		2004.11.19.	A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK: Az európai információs társadalom kihívásai 2005 után
COM(2004) 818		2004.12.20.	A BIZOTTSÁG JELENTÉSE: „A KÖZÖSSÉG KIOTÓI CÉLKITŰZÉSÉNEK UTOLÉRÉSE” (az üvegházhatást okozó gázok Közösségen belüli kibocsátásának nyomon követését szolgáló rendszerről és a Kiotói Jegyzőkönyv végrehajtásáról szóló 280/2004/EK európai parlamenti és tanácsi határozat alapján)
COM(2004) 833		2004.12.27.	A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RÉSZÉRE a 450/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet végrehajtásáról
COM(2005) 9		2005.1.25.	A BIZOTTSÁG JELENTÉSE A TANÁCSNAK ÉS AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK a szarvasmarhafélék elektronikus azonosítási rendszere bevezetésének lehetőségéről
COM(2005) 20		2005.1.28.	A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCSNAK ÉS AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK: A higanyra vonatkozó közösségi stratégia
COM(2005) 25		2005.1.28.	1. ELŐZETES KÖLTSÉGVETÉSMÓDOSÍTÁS-TERVEZET A 2005. ÉVI KÖLTSÉGVETÉSHEZ – ÁLTALÁNOS BEVÉTELI KIMUTATÁS – SZAKASZONKÉNTI BONTÁSÚ BEVÉTELI ÉS KIADÁSI KIMUTATÁS – III. Szakasz – Bizottság


	(1) EGT vonatkozású szöveg