22.12.2004   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 318/1

1.

üdvözli a „Harmadik jelentést a gazdasági és szociális kohézióról”, amely a Második jelentéshez hasonlóan olyan teljes dokumentum, amely mindenekelőtt az EU által követett politikáról nyújt részletes tájékoztatást;

2.

pozitívnak ítéli az utóbbi években a kohézió területén elért eredményeket és az Európai Unió regionális politikájának pozitív hatását tekintettel a közösség társadalmi és gazdasági kohéziójának megerősítésére általában; újra megismétli, hogy a Szerződésekben elfogadott kohéziós politika a szolidaritás és együttműködés elve érvényesítésének legerőteljesebb és legfontosabb eszköze, amely az unió népei és területei közötti integráció egyik fő sarkköve;

3.

számításba veszi azt a tényt, hogy az EU bővítésével az Európai Unió lakossága 380 millióról (15-tagú EU) 454 millióra (25-tagú EU) vagy 485 millióra (27-tagú EU) fog nőni. A lakosság kb. 20 %-os növekedésével szemben azonban az EU bruttó nemzeti terméke csak 5 %-kal fog nőni! Az átlagos egy főre eső bruttó hazai termék (GDP) 12,5 %-kal fog csökkenni. A jelenlegi 84 millió lakos helyett a jövőben 123 millió EU-polgár fog elmaradott térségben élni;

4.

üdvözli, hogy az európai kohéziós politika elsőbbséget kapott az új tagállamok esetében, megerősítve az Európai Unió elkötelezettségét arra, hogy csökkenti a társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségeket a kibővített Európai Unióban. A Régiók Bizottsága kezdettől fogva ezt a megközelítést támogatta, az új tagállamokkal való szolidaritás tettekben való megnyilvánulásaként;

5.

tudomásul veszi azt a tényt, hogy az elért haladás ellenére sok társadalmi-gazdasági probléma megmarad a korábbi 15-tagú Európai Unió régióiban is, amint azt a Harmadik kohéziós jelentés világosan megmutatja. Ez többek között az egy főre eső GDP-hez viszonyított lemaradásra, a magas munkanélküliségre, a lassú gazdasági növekedésre, a kutatás-fejlesztési kiadások és a külföldi közvetlen befektetések hiányára vonatkozik;

6.

rámutat arra, hogy a 25, sőt a 27 tagállammal rendelkező Európában a társadalmi-gazdasági egyensúlytalanság még nagyobb lesz, amely egy olyan területi, társadalmi és gazdasági kohéziós politika követését teszi szükségessé, amely figyelembe veszi a globalizációnak a gazdaságra gyakorolt hatásait és következményeit, a nemzetközi kereskedelem fokozódó liberalizációja szempontjából;

7.

megerősíti, hogy a kohéziós politika regionális dimenziója – az unió egészének harmonikus fejlődése szempontjából a társadalmi és gazdasági kohéziónak az Európai Közösségi Szerződés 158. cikkében megállapítottak szerinti erősítése révén – ma érvényesebb és helyénvalóbb, mint valaha. Ráadásul, a Régiók Bizottsága hangsúlyozná, hogy fontos a közösségi és a nemzeti politikában a regionális dimenziót rendszeresen számításba venni;

8.

támogatja a helyi, regionális, nemzeti és közösségi hatóságok közötti partnerség és együttműködés erősítését a Strukturális Alapok és a Kohéziós Alap keretében történő programkészítés, megvalósítás és értékelés egész folyamata során; és felhívja a Bizottságot, hogy bátorítsa a tagállamokat – ahol szükséges – a háromoldalú szerződések lehetőségének kihasználására;

9.

továbbá megjegyzi, hogy a lisszaboni stratégiai cél eléréséért végzett munka nem halad az elképzelt ütemben;

10.

úgy véli, hogy az Európai Bizottság pénzügyi javaslata a bruttó nemzeti jövedelem 0,41 %-ának (amely 0,46 %-ra növelhető a vidékfejlesztési és halászati támogatás bevonásával) erre a célra való kiutalásával és EUR 336,3 milliárd címkézése a három célkitűzés (78 % a felzárkóztatásra, 18 % a regionális versenyképességi és foglalkoztatási célkitűzésre, és 4 % a területi együttműködésre) finanszírozására elfogadható kompromisszum a jövő kohéziós politikája számára;

11.

továbbá úgy ítéli meg, hogy ha az unió lisszaboni stratégiai ambícióinak megfelelő kohéziós politikát kívánunk megvalósítani, akkor erre a célra nem lehet a bruttó nemzeti jövedelem 0,46 %-ánál kevesebbet költeni úgy mint 1999-ben a 15-tagú EU esetében;

12.

egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy az utóbbi által beterjesztett költségvetés elegendő a régiók támogatásának fenntartására a jelenlegi Európai Unióban, ugyanakkor abban is, hogy egyenlő alapon segítse az új tagállamokat, ha szavatolni lehet azt, hogy a forrásokat tisztességesen osztják el és a legkomolyabb problémákra koncentrálják;

13.

üdvözli azt a tényt, hogy az új tagállamokba történő pénzátutalásoknál fenntartanak egy, a bruttó hazai termék 4 %-ának megfelelő abszorpciós plafont, és a vidékfejlesztési politika és a halászati politika részeként átutalt forrásokat figyelembe veszik ebben a számításban;

14.

üdvözli a Kohéziós jelentésben előterjesztett javaslatot arra, hogy az új konvergencia-célkitűzés tartalmazza a 25-tagú EU-átlaga 75 %-át el nem érő 1 főre eső GDP-vel rendelkező (NUTS II szintű) régiókon kívül az ún. statisztikai hatás által érintett régiókat is;

15.

üdvözli azt a tényt is, hogy a jelenlegi 1. számú célkitűzésre vonatkozó rendeleteket az egész kibővített unióban be fogják tartani és végre fogják hajtani;

16.

támogatja azt a javaslatot, amely szerint a Kohéziós Alapot be kellene vonni az új konvergencia-célkitűzésébe. Ez a Kohéziós Alapból kapható támogatásra jogosult tagállamok kiválasztásánál alkalmazott 90 %-os kritériumra is, és az 1. számú célkitűzés programjainak – az infrastruktúra területén – a Kohéziós Alappal való összekapcsolására is vonatkozik. Mivel a Kohéziós Alapot az 1. célkitűzés alapjából finanszírozzák, az 1. célkitűzés forrásai fennmaradó részének kiosztásakor figyelembe kell venni az ebből az alapból történő kifizetéseket, azoknak a tagállamoknak a számára pedig, amelyek a bővítés miatt a jövőben nem jogosultak a juttatásokra, politikai megoldást csak a tagállamokon belül lehet találni;

17.

kéri, hogy az új 1. célkitűzés keretében rendelkezésre álló források szétosztását továbbra is úgy hajtsák végre, hogy figyelembe veszik a támogatott régiók problémái és szükségletei alapján lefektetett tárgyilagos és átlátható feltételeket. A Berlinben és Koppenhágában a jelenlegi finanszírozási időszakra meghatározott képleteket elvileg továbbra is alkalmazni kellene. A régióban uralkodó gazdagságot és munkanélküliséget viszont jobban figyelembe kellene venni, mint most.

18.

tudomásul veszi az Európai Bizottság folyó adatait, amelyek szerint 17 régió, kb. 19 millió lakossal, egyedül azért veszítené el a „hagyományos” 1. célkitűzés szerinti támogatását, mert az EU egy főre eső GDP-átlaga le fog csökkenni a bővítés hatására (ún. statisztikai hatás);

19.

üdvözli az Európai Bizottság javaslatát, amely megoldást kíván találni az új „Konvergencia-célkitűzés” keretén belül ezen régiók számára;

20.

tudomásul veszi az Európai Bizottság javaslatát, hogy a statisztikai hatás által érintett elmaradott régiókra vonatkozó átmeneti rendezés 2013-ban befejeződik. A bizottság azonban hangsúlyozni szeretné, hogy az egyenlő elbánás alapján az érintett régiókat nem lenne szabad automatikusan kizárni az új versenyképességi és foglalkoztatási célkitűzés keretében kapható esetleges fokozatos bevezetési támogatásból a 2013 utáni finanszírozási időszakban. A következő finanszírozási időszak végén ezekben a régiókban a megállapítható társadalmi-gazdasági helyzetnek kell meghatároznia bármiféle jövőbeli bevezetési támogatást;

21.

elfogadható kompromisszumnak látja a BARNIER biztos úr által készített javaslatot, amely ezeket a régiókat feljogosítaná a következő finanszírozási időszak elején a „klasszikus”, 1. célkitűzéshez tartozó régióknak kiutalt összeg 85 %-ára, amely a finanszírozási időszak végére 60 %-ra csökkenne, ha ez megfelelő költségvetési forrásokat vonna maga után a 2007. és 2013. közötti pénzügyi tervre szóló bizottsági javaslatokkal összhangban. Ugyanakkor támogatja az Európai Bizottságnak azt a szándékát, hogy a jövőbeli rendeletjavaslataiban szerepelteti a 100 %-os támogatás elérésének lehetőségét, ha az 1. célkitűzés régiói számára elkülönített alapokat nem használták fel teljesen; az efféle fel nem használt alapokból tartalékot képeznének, amelyet később, a program 2007–2013 közti időszakának félidejénél újra kioszthatnának az egyes tagállamokon belül.

22.

tudomásul veszi az Európai Bizottság javaslatát arra, hogy a régi és új tagállamoknak azok a régiói, amelyek az új „Konvergencia-célkitűzés” alá esnek, jogosultak legyenek a jövőben is állami támogatásra az EU-Szerződés 87. (3)(a) cikke alapján;

23.

kéri, hogy az összes, a statisztikai hatás által érintett régió az egész időszak alatt a 87. (3)(a) cikk alá tartozzon;

24.

kéri, hogy az összes, a természeti hatás által érintett régió (a fokozatos bevezetésben résztvevő régiók) álljon át a támogatási időszak során a 87. 3(a) cikk szerinti szabályozásról a 87. 3(c) cikk szerintire.

25.

helyesli az Európai Bizottság javaslatát célkitűzés készítésére az összes olyan régió számára, amely nem tartozik egyetlen konvergencia-célkitűzés típusba sem, és rámutat arra, hogy külön figyelmet lehetne szentelni azoknak a régióknak, ahol az egységes szempontok szerint megállapítottan társadalmi-gazdasági problémák vannak, tehát jelentős strukturális átalakításra van szükség; egyetért továbbá azzal, hogy ez az új célkitűzés a régiók együttesére alkalmazandó;

26.

támogatja az Európai Bizottságnak azt a választását, hogy az új versenyképességi és foglalkoztatási célkitűzés keretében történő beavatkozást egy olyan megközelítésre alapozza, amely kiterjed az egész régió területére és a lisszaboni és a göteborgi stratégiákkal kapcsolatos kérdésekre anélkül, hogy átsiklana az általános érdeklődésre számot tartó szolgáltatások fölött, azonban a lehetséges intézkedések választékának elég szélesnek kell lennie ahhoz, hogy az európai régiók teljes sokaságát és sokféleségét magában foglalja a regionális politika integrált megközelítése során;

27.

a lisszaboni stratégiákat követve felhívja a Bizottságot, hogy nevezze meg és alkalmazza a korábbi innovációs cselekvési programok folyamán szerzett helyes gyakorlatot, útmutatást adva az „innováció és a tudásalapú gazdaság” elnevezésű beavatkozásokhoz, elkerülendően az olyan költséges és pazarló gyakorlatot, amely újra feltalálná a spanyolviaszt;

28.

helyesli azt a tényt, hogy a támogatásra (új konvergencia-célkitűzés keretében) már nem jogosult régiók fejlődésük következtében most bekerülnek az új versenyképességi és foglalkoztatási célkitűzésbe a „fokozatos bevezetés” címszó alatt, és kéri, hogy egy olyan eljárást alkalmazzanak az EU-15 átlagos egy főre eső GDP-jének 75 %-os küszöbértékét természetesen meghaladó régiókra, amilyet ugyanilyen körülmények között a 2000-2006 közti időszakban már megvalósítottak, hogy továbbra is a jövőbeli konvergencia-célkitűzések hatálya alá tartozzanak. Ennek célja, az alapoknak a versenyképesség és foglalkoztatás célkitűzése alatt előírtnál rugalmasabb felhasználása, a természetesen konvergáló régiók által elért gazdasági növekedés konszolidálása céljából;

29.

helyesli a kapcsolatot az európai foglalkoztatási stratégia és az Európai Szociális Alap (ESZA) intézkedései között; megerősíti – a szubszidiaritás elvével összhangban –, hogy szükséges a régiók és helyi hatóságok nagyobb mértékű és megfelelőbb bevonása az ESZA-intézkedések ütemezésébe és megvalósításába. Ezen beavatkozásoknak összhangban kell lenniük az Európai foglalkoztatási stratégiával és annak nemzeti alkotórészével, a Nemzeti foglalkoztatási tervvel. Ezeknek összhangban kell lenniük a többi olyan regionális tervvel is, amely hatással van a regionális munkaerőpiacokra, és amely olyan kezdeményezéseket tartalmaz, melyek megvalósítása jelenleg folyik az „EQUAL” program keretében;

30.

kéri, hogy az új versenyképességi vonal forrásait a tagállamok között tárgyilagos és átlátható társadalmi, gazdasági és területi szempontok szerint osszák szét a támogatott régiókban a fennálló problémák és szükségletek szerint, és kéri, hogy amikor a tagállamok a versenyképesség és foglalkoztatás körében kapott erőforrásokat elosztják régióik között, vegyék figyelembe a területi fejlődést, a regionális versenyképességet és a gazdasági és szociális mutatókat az EU egészére nézve.

31.

kéri az Európai Bizottságot, hogy sürgősen nyújtson be javaslatokat a Szerződés 87.(3)(c) cikke alapján nyújtott állami támogatások jövőjéről, és mérlegelje, hogyan lehet területi különbségtételt beépíteni a szabályokba és rendeletekbe, megfelelően megbízható jelzőszámok használatával, mert szükséges fenntartani a terület szerinti különbségtételt az állami támogatási politika részeként, amely megengedi a célzott közbefektetést olyan helyeken, ahol az kiküszöbölheti a piac hiányosságait a területi kohéziós célkitűzés elérése érdekében óvatosan kell eljárni, elkerülendő a szomszédos régiók megengedhető támogatási határértékei közötti túlzott eltéréseket;

32.

kéri, hogy a nem konvergáló régiók kapják meg a támogatási szabályokat, úgyhogy ezek a régiók is támogathassák saját strukturális fejlődésüket, és csökkenthessék a régiók közötti különbségeket a szubszidiaritás elvével összhangban. Ez megkívánná a 87 III c) cikk rendelkezéseinek megtartását a strukturális alkalmazkodási igénnyel rendelkező régiók számára, amelyeket egységes szempontok alapján kell meghatározni;

33.

kéri, hogy a földrajzi vagy demográfiai helyzetükből adódóan strukturális hátrányokkal küszködő régiók is részesülhessenek az EK-szerződés 87 (3) cikkében foglalt támogatásokból;

34.

kifejezi nagyrabecsülését azért, hogy a nemzetek közötti, határokon átnyúló és régiók közötti együttműködésre egy külön célkitűzést hoztak létre, és kielégítőnek tartja a territoriális együttműködésre előirányzott hitelkeret összegét;

35.

támogatja a tengeri határok elismerését a határokon átnyúló együttműködés keretében, és úgy véli, hogy a régióknak a tagállamokkal együtt részt kell venniük a támogatásra jogosult tengeri határok meghatározásának és kiválasztásának folyamatában;

36.

kéri, hogy továbbra is segítsék elő a régiók közötti együttműködést az EU-n belül. Aggasztó, hogy a Kohéziós Jelentés a régiók közötti együttműködést csak a regionális programok keretén belül támogatja. A regionális programokon belüli segítségnyújtási lehetőségekre való utalás nem sokat segít, mivel ekkor az összetett együttműködési programok előmozdítása a belső regionális politikai stratégiák meghatározásán múlik. Továbbá lépéseket kell tenni annak biztosítása érdekében, hogy a határokon átnyúló együttműködés a belső és a külső határok mentén is megvalósuljon, belértve a „régi” határokat is;

37.

kéri, hogy a 36. pont ellenére azok a régiók, amelyek azt kérik, beépíthessék az együttműködési célkitűzést szolgáló programok irányítását a rendes programjukba;

38.

üdvözli a határokon átnyúló együttműködést szabályozó „új jogi eszköz” létrehozására vonatkozó javaslatot, és felkéri az Európai Bizottságot, hogy jobban határozza meg annak feladatait és jelentőségét, valamint hogy gondoskodjon arról, hogy ez ne vezessen az új programok beindításának és megvalósításának elhúzódásához, illetve hogy a meglévő erőfeszítések is folytatódjanak;

39.

pozitívnak ítéli az „új szomszédsági eszköz” létrehozását, és kiemeli annak jelentőségét, hogy ezt az új eszközt gyorsan kell aktiválni annak érdekében, hogy fel lehessen használni az új programkészítési időszakban, az Interreg program folyamán jelenleg gyűjtött tapasztalat alapján;

40.

felhívja az Európai Bizottságot arra, hogy javasoljon egy új jogi eszközt a regionális és helyi szinten eldöntött, decentralizált, régióközi együttműködés elősegítésére;

41.

ajánlja, hogy a különböző területi együttműködést szolgáló eszközök támogassák a városi hálózatok létrehozását és megerősítését, valamint olyan kezdeményezések bővítését, amelyek decentralizált együttműködést hoznak létre a helyi, illetve regionális hatóságok között;

42.

üdvözli azt a tényt, hogy – mint a múltban is – az Európai Bizottság javasolja, hogy a Szerződés 299(2). cikkének megfelelően (a) az új konvergencia- célkitűzésbe vegyenek be egy konkrét programot a legkülső régiók hátrányainak kompenzálására, és hogy (b) hozzanak létre egy „Nagy Szomszédsági Intézkedést” ezen régiók számára az új „európai területi együttműködési” programok keretén belül azzal a céllal, hogy rendelkezésükre bocsássák mindazokat az erőforrásokat, amelyek ahhoz szükségesek, hogy hatékonyan játszhassák szerepüket mint az EU aktív határai, és ezzel is hozzájárulhassanak az EU integrációjához. Felkéri viszont az Európai Bizottságot, hogy világos javaslatokat tegyen ezeknek a rendelkezéseknek az újonnan javasolt „Nagy Szomszédság” kezdeményezéssel és a területi együttműködési célkitűzéssel való összehangolása céljából;

43.

nagyrabecsülését fejezi ki azért az erőfeszítésért, amellyel a városi problémákat egy szélesebb körű regionális és nemzeti stratégia keretében gondolták át, azonban felhívja az Európai Bizottságot arra, hogy jobban határozza meg a városi területek jogosultsági feltételeit, szem előtt tartva azt a szerepet, amelyet a második és harmadik vonalban levő városok a régiókon belül játszanak a kiegyensúlyozott fejlődés biztosításában;

44.

úgy véli, hogy a regionális politika városi vetületének nemcsak a városi megújulással kell foglalkoznia, hanem a városi területeknek a régió motorjaként betöltött szerepével és a város-falu viszonnyal is;

45.

támogatja az Európai Bizottság javaslatait – a szubszidiaritás elvével összhangban – a városok részvételének növelésére a városi dimenzió megvalósításában;

46.

üdvözli az Európai Bizottságnak strukturális hátrányokkal küzdő régiókkal kapcsolatos szemléletét, földrajzi vagy demográfiai helyzetükkel kapcsolatban, például hegyvidéki, alacsony népességű és szigeti régiók esetén; azonban szeretné kiemelni, hogy a jövőbeli Európai Alkotmánynak mindenképpen figyelembe kell vennie ezeket a régiókat; továbbá azza biztat, hogy indokolt esetben és a jelenlegi helyzet súlyosságára való tekintettel különleges intézkedéseket vezessenek be azzal a céllal, hogy ezek a régiók is a belső piac részeivé váljanak, igazságos feltételek mellett.

47.

megerősíti, hogy a kohéziós politikát olyan, a gazdasági és társadalmi kohéziót támogató horizontális politikának kell tekinteni, amely a fenntartható fejlődésen alapul, és kulcsszerepet játszik az unió népei és területei közötti integráció folyamatában. Mindenfajta közösségi politikának részt kell vennie ennek a kohéziós célkitűzésnek az elérésében;

48.

tudomásul veszi az Európai Bizottságnak azt a szándékát, hogy a Leader + kezdeményezést be kívánja venni az új ötletek és megközelítések megvalósításának körébe, azonban aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a vidékfejlesztés a KAP második pillérjébe került felvételre mérsékelt területszervezési szintje és a mezőgazdasági termelés uralkodó szerepe miatt, és sürgeti az Európai Bizottságot, hogy szélesebb vidéki térségek számára adják meg a lehető legtöbb bátorítást ahhoz, hogy részt vegyenek a versenyképességi irányhoz tartozó „Elérhetőség és általános érdeklődésre számot tartó szolgáltatások” címszó alatti intézkedésekben.

49.

úgy gondolja, hogy a programkészítést össze kell hangolni a közös agrárpolitika második pillérjéhez tartozó vidékfejlesztési kiadások és az új 2. célkitűzéshez (regionális versenyképesség és foglalkoztatás) tartozó kiadások között, és ennek az összehangolásnak regionális szinten kell megtörténnie;

50.

üdvözli azt a tényt, hogy egyetlen eszközt hoznak létre a falusi és halászati területek fejlesztésének céljára; a bizottság felhívja az Európai Bizottságot, hogy tisztázza, hogy ez az eszköz hogyan fog működni a konvergencia-célkitűzés keretén kívül, és azt hiszi, hogy az eszköznek elsőbbséget kell biztosítania olyan intézkedéseknek, amelyek a vidéki területek leghátrányosabb vonásait kezelik, például az elnéptelenedést, az öregedő népességet és a helybeli fejlődési lehetőségek hiányát;

51.

arra szólít fel, hogy a vidékfejlesztésről szóló EU rendeletben szereplő intézkedéseket terjesszék ki a mezőgazdasági és azzal kapcsolatban levő területekre, beleértve a mezőgazdasági szolgáltatásokat is. Lépéseket kell tenni arra, hogy a források elosztásakor a konvergencia-célkitűzéseket is és a KAP reformja keretében kiosztott feladatokból eredő intézkedésekre kifizetendő források szükségletét is számításba vegyék;

52.

kedvezően fogadja az Európai Bizottság javaslatát arra, hogy a jövőbeli Strukturális Alapok végrehajtásához tartsák meg a programkészítési és irányítási rendszer központi elemeit, vagyis a többéves keretet, a stratégiai megközelítést egyetlen koherens kereten belül és az állami-magán partnerségek támogatását regionális szinten, valamint a kormányzat különböző: helyi, regionális, nemzeti és európai körei közötti partnerség megerősítését;

53.

kéri, hogy a régiókat szorosabban vonják be a Strukturális Alapok pénzei kiutalásának, elosztásának és felhasználásának egy hatékony és átlátható rendszerben való ellenőrzésébe;

54.

megjegyzi, hogy az Európai Bizottság a helyi és regionális hatóságok sok javaslatát átgondolta, hogy egyszerűsítse az alapok adminisztrációját:

55.

hangsúlyozza, hogy a programkészítési eljárás egyszerűsítése au Európai Bizottságnál nem szabad, hogy a regionális és helyi hatóságok vagy a projekt tulajdonosai számára nehézségeket okozzon. Így az egységes finanszírozási programok az új 1-es célkitűzés esetében például több olyan program létrehozásához vezethetnek, amelyek nem segítik a régiók feladatait. Ezért jobb lenne megtartani a cselekvési programokra vonatkozó jelenlegi szabályokat, és csak az elsőbbségi témák, és programintézkedések esetében kellene feladni az alapok integrációjának követelményét. Továbbá a cselekvési programoknál továbbra is meg kellene engedni a szomszédos régiók finanszírozását, beleértve a közös pénzügyi tervezést;

56.

kéri az Európai Bizottságot, hogy a regionális politika egyszerűsítése keretében vegye figyelembe a „felhasználó szempontját”;

57.

kéri az Európai Bizottságot, hogy tisztázza, milyen szerepet fog játszani a javasolt politikai keret-dokumentum a nemzeti/regionális programkészítési szakaszban, és milyen következményei lesznek a nemzeti haladásjelentés éves elkészítésének; a Régiók Bizottsága feltételezi, hogy a tagállamok alkotmányos helyzetét figyelembe fogják venni; továbbá biztosítékot kér afelől, hogy ezeknek a politikai keretdokumentumoknak az elkészítése egyenlő partneri kapcsolaton alapul-e a szubszidiaritás elvének megfelelően;

58.

úgy gondolja, hogy elegendő, ha az európai intézmények legfeljebb kétévente foglalkoznak a kiemelt feladatokkal és az eredményekkel. Ez a vizsgálat a tavaszi Európai Csúcs keretében történhetne meg, amelynek fő témája a Lisszaboni és a Göteborgi Ütemterv. Ilyen módon a programok regionális szintű megvalósítása nem fog késni, és szerkezetük sem fog változni;

59.

megállapítja, hogy az Európai Bizottság nem tűzte napirendre a Régiók Bizottságának azt a javaslatát, melyben az n+2 szabályt n+3-má kívánja változtatni, mivel így csökkenteni lehetne a nagyszabású projektek megvalósításával kapcsolatos problémákat, és felkéri az Európai Bizottságot, hogy fontolja meg újra ezeket a (helyi és regionális önkormányzatoktól eredő) javaslatokat, és amennyiben el kívánja vetni azokat, adjon erről részletes magyarázatot.

22.12.2004   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 318/7

1)

Az alacsony költséggel működő fuvarozók exponenciális fejlődése Európában lehetővé tette egy olyan szolgáltatási hálózat kialakulását, amely egyik kiinduló ponttól másikig régióközi légi kapcsolatokat biztosít, valamint összeköttetést a régióktól a nemzetközi központi repülőterekhez.

2)

E hálózat folytonos fejlődésének világos és vitathatatlan regionális vetülete van; kedvez a régiók közötti kapcsolatnak; támogatja a polgárok mobilitását, ösztönzi a gazdasági fejlődést és a foglalkoztatás növekedését, támogatja a turizmust, különösen segíti a peremvidéki és kevésbé fejlett régiók megújulását, és ezért pozitív hatása van az európai gazdasági, társadalmi és területi kohézióra.

3)

Az Európai Bizottságnak a Ryanair/Charleroi (Belgium) ügyben nemrégiben hozott döntése megerősíti azt a támogató álláspontot, amelyet a Bizottság az alacsony költséggel működő légi közlekedési ágazat további fejlődésével kapcsolatban képvisel; mindazonáltal kiemelte a fennálló bizonytalanságot a régióközi légi kapcsolatok további fejlődésére, a régiókra, légikikötőikre és légitársaságaikra, az alacsony költségű szolgáltatásokat biztosító légitársaságokra, valamint az üzleti közösség és az egyszerű állampolgárra vonatkozóan.

4)

A régiók által a repülőterük infrastruktúrájába és a légitársaságoknak az alacsony költségű légiszolgáltatásokba történt befektetéseinek a helyessége megkérdőjeleződik a versenyről és az állami támogatásról szóló európai jogszabályok Bizottság általi alkalmazásában.

5)

Ez a helyzet lényegesen gyengíti a hatóságok lehetőségét arra, hogy az állami szektorban repülőtéri infrastruktúrába és légi szolgáltatásokba fektessenek be olyan helyeken, ahol az összhangban van a gazdasági, társadalmi és területi kohézió javításának szükségességével bárhol az Európai Unióban.

1.

hangsúlyozza, hogy az Európai Bizottságnak a regionális repülőterekről szóló közleményének az előkészülete és a módosított irányelvek előkészülete a regionális repülőterek és légi szolgáltatások fejlődésének támogatásában való állami támogatás szerepéről lehetőséget nyújt arra, hogy biztosítsuk azt a tisztánlátást, amely szükséges ahhoz, hogy az alacsony költséggel működő szolgáltatásoknak a regionális fejlődés támogatásában játszott pozitív szerepe megvalósulhasson;

2.

üdvözli azt a lehetőséget, hogy előre állást foglalhat az Európai Bizottság munkájának előkészítéséről úgy, hogy a nézetei tájékoztatásul szolgálhatnak az Európai Bizottság dokumentumához;

3.

megerősíti, hogy a Bizottság 2003. július 2-án elfogadott előretekintő véleménye „A regionális repülőterek befogadóképességéről” (CdR 393/2002) alapvető fontosságú hátteret biztosít ezeknek a nézeteknek;

4.

újra megismétli nézetét, mely szerint a regionális repülőtereket olyan tőkének kell tekinteni, amely különösen fontos a regionális és a helyi gazdaság fejlődése szempontjából;

5.

felhívja a Bizottság figyelmét arra, hogy a légi szállítás társadalmi és gazdasági jelentősége nőni fog az Unió bővítésével, és hogy a regionális repülőterekről kiinduló légi szolgáltatások, beleértve az ún. fapados fuvarozókat, lehetővé teszik a régió számára a gyorsabb és könnyebb hozzáférést az EU és a világ más részeinek főbb központjaihoz;

6.

hangsúlyozza azt, hogy a regionális repülőterek is fontos elemei a régió megközelítését lehetővé tevő infrastruktúrának, ugyanúgy mint a közút, vasút stb., és ezért a regionális repülőtéri infrastruktúrába történő állami szektori befektetéseket is meg kell könnyíteni és bátorítani kell, ugyanúgy mint a közúti és vasúti infrastruktúrába való befektetéseket; továbbá az RB üdvözli az Európai Bizottság beleegyezését abba, hogy az állami szektor támogathatja majd a regionális repülőterek kialakítását és az onnan induló regionális légi szolgáltatások elindításának támogatásában, beleértve a fapados fuvarozókat is;

7.

hangsúlyozza az Európai Bizottságnak, hogy a következő kulcskérdéseket kell figyelembe venni:

1.

A szállítás/közlekedés Európa gazdasági és társadalmi integrációjának kulcstényezője. Az Európai Unió bővülésével megnő a munkaerő mobilitása, amely nagyobb társadalmi mozgást eredményez. Ez másfelől növeli a regionális légi szolgáltatások, beleértve a fapados fuvarozók hálózatának jelentőségét, kapcsolatot teremtve a régiók között. Nőni fog a légi közlekedés jelentősége az EU társadalmi szövetének fejlődése szempontjából. A regionális repülőterek és régióközi légi szolgáltatások létezése ezért lényegéből adódóan kapcsolódik a régiók gazdasági és társadalmi fejlődéséhez.

2.

A regionális repülőterek gyorsabb és könnyebb eljutást tesznek lehetővé egy régióba. A regionális repülőterekről kiindulva működő légi szolgáltatások ponttól pontig nyújtanak összeköttetést a régiók között, valamint bekapcsolják a régiót a nemzetközi légi csomópontokba. Ezen szolgáltatások révén a Közép- és Kelet-Európa szigetszerű közösségeiben, régióiban és az EU peremén található országokban élő állampolgárok számára lehetővé válik az Európában való teljesebb részvétel, azaz ezek elősegítik a társadalmi befogadást.

3.

A regionális légi szolgáltatások hálózatának továbbfejlesztése lehetővé tenné az állampolgár számára, hogy egy napon belül megtegyen egy oda-vissza utat az EU bármelyik térségéből a nagyobb gazdasági, politikai és kutatási központokba egy tagállamon vagy az Európai Unión belül.

4.

A regionális repülőterek és légi szolgáltatások fejlesztésének, beleértve a fapados fuvarozókét is, a kombinált fuvarozási rendszerek fejlesztésének részeként kell végbemennie, amely a Bizottság területi kohéziót szolgáló regionális keretének gazdasági, környezetvédelmi és társadalmi célkitűzéseit támogatja.

5.

A regionális repülőterek és regionális légi szolgáltatások fejlesztését a fenntartható fejlődés elveivel összhangban kell megtervezni olyan módon, hogy a fejlesztés úgy elégíti ki a jelenlegi igényeket, hogy nem teszi lehetetlenné azt, hogy a jövőbeli generációk is kielégíthessék majd saját igényeiket.

6.

A regionális repülőterek terminál-területből és kifutópálya-állásból felesleges kapacitással rendelkeznek, amelyet hasznosítani lehet azzal, hogy ponttól pontig közlekedő régióközi légi szolgáltatásokat nyújtanak, amelyek hozzáadódó, kiegészítő és összegyűjtő légi szolgáltatást nyújtanak a regionális légikikötő és a nemzetközi légi csomópontok között. Ezért a régióközi légi szolgáltatások fejlesztése segíthet enyhíteni a nemzetközi légi csomópontokra és a nemzeti repülőterekre nehezedő nyomást. A nemzetközi légi csomópontokon a torlódást még tovább lehet enyhíteni úgy, ha néhány regionális repülőteret átalakítanak „átmenő forgalmi” (gateway) repülőtérré, figyelembe véve földrajzi helyzetüket, kapacitásukat, felszereltségüket és jelenlegi működésüket. Az alacsony költségű régióközi légi szolgáltatások biztosításának fontos szerepe van ennek a szélesebb regionális légi szolgáltatási hálózatnak a fejlődésében.

7.

Annak a tervezési keretnek a biztosításában, amelyben a regionális repülőterek és régióközi légi szolgáltatások fejlesztése megtörténhet, az állami-szektorbeli hatóságoknak meg kell találniuk a megfelelő egyensúlyt a régióközi és a régió és a légi csomópont közötti szolgáltatások között. Ez az egyensúly részben az egyes régiók gazdasági és társadalmi célkitűzéseinek függvénye lesz.

8.

Nem mehet a regionális repülőterek kárára az, ha olyan – az egész EU-ra kiterjedő – légiforgalmi egyezményeket kötnek, mint az „Open Sky” egyezmény. Minden ilyen egyezménynek vagy politikának figyelembe kell vennie a regionális területi adottságokat és gondoskodnia kell arról, hogy a regionális partnerek versenyképessége megmarad.

9.

A regionális repülőterek a régiók megközelítésében kritikus pontot jelentenek. A regionális repülőterekről üzemeltetett légi szolgáltatásoknak, beleértve a fapados fuvarozók által nyújtottakat is, megvan a lehetőségük, hogy kulcsszerepet játsszanak a területi kohézió erősítésében. Annak érdekében, hogy ez a lehetőség valóra váljon, magasabb fokú biztonságra van szükség, amelynek keretében az állami és a magánszektor is befektethet. Ez különösen igaz a repülőtéri infrastruktúrába való befektetésre, amely hosszabb időtávra történik. A Bizottságnak jobban előtérbe kellene helyeznie a regionális repülőterek és regionális légi szolgáltatások jelentős szerepét a Transz-európai közlekedési hálózatok fejlesztésének kombinált megközelítése részeként. Konkrétan, a Bizottságnak meg kellene fontolnia a ponttól pontig történő légi szolgáltatásokba való befektetési lehetőséget a nagysebességű vasúti hálózatok fejlesztésének kiegészítéseként.

10.

A regionális repülőterekről kiindulva működő regionális légi szolgáltatások, különösen a fapados szolgáltatások elérhetősége javítja a globális gazdasághoz való hozzáférést. Párosulva az alacsonyabb munkaerő- és létesítmény-költségekkel, amely a távolabb fekvő régiók sajátossága, ösztönözheti az üzleti közösséget, hogy új gazdasági beruházásokat hozzon létre a régióban. A régióban már működő üzleti vállalkozások növelhetik piaci részesedésüket azzal, hogy el tudják érni a tagállam, az EU és a világ többi részét.

11.

A regionális repülőterekről kiindulva működő regionális légi szolgáltatások által elérhető általános gazdasági hatást a következő négy címszó szerint kellene áttekinteni:

12.

Az európai és nemzetközi piacokhoz való jobb hozzáférés, amelyet a regionális repülőtér képes nyújtani, segítheti a képzett munkaerő megtartását régión belül. A fapados régióközi légi szolgáltatások fejlesztése, ha egy regionális repülőtérhez kötődik, általában további alkalmazási és képzési lehetőségeket biztosíthat helyi és regionális szinten. Különösen a műszaki és ellátó szolgáltatások telepítése a regionális repülőtérre fogja növelni a régión belüli igényt jól képzett mérnökökre és technikusokra, akik képesek a légi közlekedést kiszolgálni. A foglalkoztatási lehetőségek ebből eredő növekedése a régióban csökkenti a jóléti támogatások iránti igényt, míg egyúttal növeli a vagyongyarapodást. Továbbá a fapados légitársaságok hozzájárulhatnak a választék bővítéséhez, a turistaszezonok eltűnéséhez, illetve meghosszabbodásához és a turisták számára nyújtott termékek fellendítéséhez, és ez majd javít ezeknek a termékeknek a minőségén és vonzóbbá válik a turisták számára ez a régió.

13.

Azoknak a fapados légi szolgáltatásoknak a fejlesztése, amelyek ponttól pontig régióközi légi szolgáltatást nyújtanak regionális repülőterekről kiindulva, hatékony katalizátorai lehetnek a regionális gazdasági fejlődésnek a Bizottság területi kohéziót segítő regionális keretének gazdasági és társadalmi célkitűzéseivel összhangban. A fapados ponttól pontig régióközi légi szolgáltatást nyújtó légi szolgáltatási hálózatoknak a fejlesztése, amelyek regionális repülőterekről kiindulva működnek, fontos tényező lehet a régiók, és ezért az EU gazdasági versenyképességének a növelésében.

14.

A kisebb regionális repülőtereknek valószínűleg támogatásra van szükségük az állami szektortól ahhoz, hogy fedezzék működési költségeiket és az új infrastruktúrába történő beruházásaikat. Ezért cserébe azt a lehetőséget nyújtják, hogy a regionális légi szolgáltatások bázisaként működnek, amellyel javítják a távolabbi régiókba való eljutás általános szintjét, amely másfelől jelentős gazdasági és társadalmi előnyökkel jár a régión belül, ahol működnek.

15.

Szükséges nagyobb súlyt helyezni a fapados, ponttól pontig, régiók között, az ilyen repülőterekről kiindulva működő légi szolgáltatások közszolgálati szerepére, amelyek kapcsolatot teremtenek a régió és az EU és a világ többi része között.

16.

Az állami beruházásokat azzal a megközelítéssel kell végrehajtani, amely az infrastruktúra és a szolgáltatások biztosítását tűzi ki célul, amely a polgároknak a lehetőségeik teljesülését nyújtja a régiók gazdasági versenyképességének javítása révén.

17.

Az állami beruházás felhasználása a gazdasági tevékenység kiegyensúlyozottabb elosztása céljából mindenütt az EU-ban, összhangban van a Bizottság régiópolitikai célkitűzéseivel, amelyek egy fenntarthatóbb fejlődési minta megvalósítására irányulnak a szállítási rendszerben a túlzott koncentráció, a túlnépesedés és a szűk keresztmetszetek nyomásának csökkentése érdekében.

18.

Az állami beruházás szerepe bármilyen mérlegelésének megfelelően rugalmasnak kell lennie, hogy tükrözze az EU egyes régióin belüli fejlődés eltérő fokát és az érintett regionális és helyi hatóságok által megállapított különleges gazdasági és térségi elsőbbségi szempontokat az egyes régiókban.

19.

Szükséges elismerni, hogy közérdek fenntartani és fejleszteni a regionális légi szolgáltatások hálózatát, beleértve azokat a fapadosokat is, amelyek regionális repülőterekről kiindulva működnek. A gondosan célzott állami befektetés szerény konjunktúra-élénkítő beruházást biztosíthat, amely meglehetős előnyökkel járhat a helyi és regionális gazdaság számára. Ezek között a körülmények között az állami beruházás kivonása a fapados régióközi légi szolgáltatások által biztosított, a területi kohézió és a jobb gazdasági versenyképesség elérését katalizátorként segítő lehetőségek elvesztését eredményezheti. Az állami beruházás felhasználási keretének ezért képesnek kell lennie arra, hogy kötelezően figyelembe vegye a nagyobb állásteremtési lehetőséget, a megújulást, a társadalmi befogadást, környezetvédelmi és a regionális és helyi gazdasági fejlődési programokat a régión belül.

20.

Az irányelveknek elég világos tájékoztatást kell nyújtaniuk arról, hogy hogyan fogja a Bizottság értelmezni az európai verseny és az állami támogatás szabályait azért, hogy a regionális és a helyi hatóságok megkapják a szükséges iránymutatást ahhoz, hogy jól használják fel az állami beruházásokat a regionális repülőterek és fapados légi szolgáltatások megvalósítási lehetőségének támogatására, hogy hozzájáruljanak a Bizottság régiópolitikai célkitűzései megvalósításához.

21.

A Bizottságnak az irányelveket a regionális és helyi hatóságok képviselőivel mindenben konzultálva kell kialakítania.

22.

Az irányelveknek el kell ismerniük, és tiszteletben kell tartaniuk a regionális sokféleség elvét. Tükrözniük kell az Európai Unióban a különböző régiók között meglevő fejlődési szintbeli eltéréseket. Figyelembe kell venniük az érintett régió természeti hátrányait, valamint a régióban meglévő többi közlekedési eszköz fejlettségi fokát és a főbb repülőterek perem-, ill. függő jellegét. Lehetővé kell tenniük a regionális és helyi hatóságok számára, hogy meghatározhassák azt, hogy mely repülőtéri infrastruktúra és regionális légi szolgáltatásnak van regionális jelentősége, ahol ezek összhangban vannak az érintett hatóságok által megállapított különleges gazdasági és térségbeli elsőbbségi szempontokkal.

23.

Az irányelveknek nem szabad szigorú vagy mereven alkalmazott küszöböket tartalmazni, ehelyett lehetővé kell tenniük a regionális és helyi hatóságok számára, hogy érdemben mérlegelhessék az állami beruházást egyedi alapon.

24.

Világosan ki kell jelenteniük, hogy engedélyezett a regionális légi szolgáltatásokba történő állami beruházás, feltéve, ha minden légi szolgáltató számára biztosított a hozzáférés és előre meghatározott kritériumok alapján történik az allokáció. Ezekbe a kritériumokba bele kell foglalni azt a régiók gazdaságai számára nyújtott különleges előnyt, amely a régióbeli befektetések katalizátoraként működő új fapados régióközi légi szolgáltatások fejlődéséből származik.

25.

Meg kell engedniük, hogy az állami beruházások lényegesen hozzájáruljanak az induló költségekhez, beleértve a regionális célú reklámkampányokat, amelyeket az ezen szolgáltatások létrehozásával összefüggő helyi adóbevételből lehetne finanszírozni.

26.

Az irányelveknek meg kell engedniük az állami beruházást a további repülőtéri infrastruktúra fejlesztésébe vagy biztosításába ott, ahol az szükséges, annak érdekében, hogy támogassák az új regionális légi szolgáltatások fejlesztését.

27.

Az irányelvek alkalmazását nem lenne szabad korlátozni a piacgazdaság egyszerű elveire, viszont figyelembe kellene venniük a szélesebb társadalmi, környezetvédelmi és területfejlesztési szempontokat, amelyek az új regionális légi szolgáltatások fejlesztéséből adódnak, beleértve az alacsony költségű fuvarozókét is.

28.

Az irányelveknek támogatniuk kell a regionális repülőterek és régióközi légi szolgáltatások fejlesztését a tágasabb Transzeurópai Szállítási Hálózatok részeként.

29.

Az irányelvekbe be kell építeni a beruházási igényt, amelyet a fenntartható fejlődés elveivel összhangban kell megtervezni, olyan módon, hogy a fejlesztés úgy elégíti ki a jelenlegi igényeket, hogy nem teszi lehetetlenné azt, hogy a jövőbeli generációk is kielégíthessék majd saját igényeiket.

22.12.2004   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 318/12

1.1

a Régiók Bizottsága következetesen – beleértve a jelenlegi véleményeket is – helyeselte a Lisszabonban elindított folyamatot, amely elismerte a gazdaságpolitika, a foglalkoztatáspolitika és a szociálpolitika szoros kapcsolatát;

1.2

az Európai Bizottság közleménye kulcsfontosságú fejleményt képvisel az európai politika szociális vetületének megvédésére irányuló, a lisszaboni csúcstalálkozóval elindított folyamatában;

1.3

a dokumentum felfedi az Európai Bizottság szándékát, hogy a Szociálpolitikai napirendben kitűzött célokat követi, amelyeket – nem utolsósorban a Szociálpolitikai napirend végrehajtásáról készített éves eredménnyel összefüggésben – az RB (Régiók Bizottsága) már elfogadott;

1.4

az RB üdvözli a európai bizottsági dokumentum részletességét, amely átfogó módon közelíti meg a szóban forgó kérdést;

1.5

az RB üdvözli az Európai Bizottság törekvéseit arra, hogy a szociálpolitika különböző részeivel foglalkozzon, és hogy a különböző területek számtalan részletére vonatkozó javaslatot dolgozzon ki; ezek olyan intézkedések, amelyeket minden szinten – európai, nemzeti, regionális és helyi – el kell fogadni ahhoz, hogy minden európai polgár számára jó minőségű életet biztosíthassunk;

1.6

a Régiók Bizottsága meg van győződve arról az igényről – sőt ez sok bizottsági okmányban fel is van tüntetve –, hogy ki kell alakítani az európai foglalkoztatási lehetőségek kiaknázásának és megvalósításának legmegfelelőbb eszközeit;

1.7

az RB elismeri és hangsúlyozza azt az értéknövekedést az életminőségben, amelyet a mind anyagi, mind szakmai szempontból megfelelő munkalehetőség nyújt mindenkinek;

1.8

az RB különösen üdvözli azt, hogy a közlemény a szociális védelmet nem egy olyan rendszerként képzeli el, amely pótolja az egyes emberek képességét arra, hogy életminőségükért felelősséget vállaljanak, hanem olyan módszerként, amely támogatni tudja az egyéneket azzal, hogy újra önbizalmat ad nekik, és megteremti számukra a szükséges társadalmi feltételeket ahhoz, hogy képesek legyenek teljes egészében vállalni európai szerepüket úgy, hogy nem kell a szegénység és társadalmi kirekesztettség állapotában maradniuk.

1.9

az RB csatlakozik az Európai Bizottsághoz annak hangsúlyozásában, hogy a legsebezhetőbb népcsoportok esetében hatékony megelőző és rehabilitációs intézkedéseket szükséges bevezetni a szegénység és a társadalmi kirekesztés megakadályozására;

1.10

az RB csatlakozik az Európai Bizottsághoz annak hangsúlyozásában, hogy a helyi és regionális hatóságok által nyújtott közszolgáltatások, különösen a gyermekgondozás és a szociálpedagógiai képzés gyermekeknek, az idősek és fogyatékosok gondozása és társadalmi védelme, stb. alapvetően fontosak, ha az európai polgároknak biztosítani akarjuk a megfelelő munka lehetőségét;

1.11

az RB üdvözli különösen annak hangsúlyozását, hogy szükséges támogatni az időseknek nyújtott szolgáltatásokat, és azt is hangsúlyozná, hogy ezeket a szolgáltatásokat az idős embereknek nemcsak a családon kívüli gondozását vállaló intézmények révén kell elképzelni, hanem a helyi és regionális szinten szerzett tapasztalatok fényében azok látszanak a legértékesebb szolgáltatásoknak, amelyek képesek együtt gondoskodni az idős személyek és családjuk jóllétéről, ahol erre lehetőség van, a saját otthonukban;

1.12

az RB rámutat arra, hogy nincs információ a dokumentumban a belépő országokkal kapcsolatban, az történt ugyanis, hogy az Európai Bizottság külön kérdőíveket használt a dokumentum összeállításához, amelyeket elküldtek a belépő országoknak is, azonban a kérdőíveken nem kaptak mindenre választ, és ezért a Bizottság nem tudta ezeket figyelembe venni a különféle, fejlődést ösztönző stratégiák értékelésénél.

2.1

hivatkozással az Európai Bizottság által említett, a veszélyeztetett társadalmi csoportok, például fogyatékosok munkába való visszatérésének ösztönzését szolgáló rehabilitációs intézkedésekre megjegyzi, hogy valódi szociális intézkedésekre van szükség, nem csupán orvosi módszerekre, amelyek mellett az Európai Bizottság – úgy tűnik – szót emel közleményében. Valójában sok esetben a munkába való visszatérést nemcsak orvosi tényezők, gyakorlati fizikai akadályok, hanem anyagi, lelki, magatartásbeli és szociális tényezők is akadályozzák; az Európai Bizottságnak ezért nagyobb hangsúlyt kellene helyeznie – és nemcsak következtetéseiben – a helyi és regionális hatóságok szerepére, hogy azok a szociális és jóléti intézkedések szélesebb körét alkalmazzák ezekben az ügyekben. Ezeknek az intézkedéseknek természetesen együtt kell járniuk valódi rehabilitációs intézkedésekkel a szó orvosi értelmében, amelyeket elsősorban és leginkább nemzeti szintű eszközökkel kell megvalósítani;

2.2

kifejezi annak szükségességét, amint azt már más véleményekben is kiemelte, hogy a szociális védelem területén alkalmazott intézkedéseket korszerűsíteni kell és összhangba kell hozni a gazdaság- és foglalkoztatáspolitikai intézkedésekkel, gondoskodni kell arról, hogy a helyi és regionális hatóságok, amelyek a legjobb helyen találhatók ahhoz, hogy kapcsolatba lépjenek a társadalom legsebezhetőbb részeivel, azoknak tanácsot adjanak és mindenekelőtt minden ügybe belefolyjanak;

2.3

felkéri a Bizottságot arra, hogy nagyobb hangsúllyal kezelje a civil szervezeteket, amelyeket nem említ a közlemény, amelyeknek a munkája viszont a helyi és regionális hatóságok mellett alapvető fontosságú, mivel gyakorlati megoldásokat nyújtanak a szociális kérdésekre, leginkább azzal, hogy a kirekesztés által veszélyeztetett embereknek lehetőséget adnak arra, hogy kapcsolatba kerüljenek a munka világával, nem utolsósorban a helyi és regionális önkormányzatokkal;

2.4

azt ajánlja, hogy a Bizottság továbbra is állandóan tudatosítsa magában, ahogyan azt abban a dokumentumban teszi, amelyre ez a vélemény hivatkozik, azokat a fő pontokat, amelyekkel a szociális védelem korszerűsítésével kapcsolatban már érvelt, amelyek a lisszaboni Európai Tanács által is elismert célkitűzések: jó minőségű munkahely, biztonságos nyugdíjrendszer, társadalmi integráció és egészségvédelem;

2.5

figyelembe véve az Európai Bizottság 2004. február 18-án benyújtott, a szociális és gazdasági kohézióról szóló 3. jelentését, amelyben ez áll: „bizonyos földrajzi vagy természeti hátrányok súlyosbíthatják a fejlődési problémákat, különösen az Unió legkülső régióiban és számos szigeten”, az Európai Bizottságnak ezeket a hátrányokat olyan intézkedések támogatásával vagy bevezetésével kell kezelnie, mint például a szigetek és az Unió legkülső régiói számára kidolgozott oktató és ösztönző programok a szociális védelem korszerűsítése érdekében, hogy minél több és jobb állás álljon polgáraik rendelkezésére, különösen azokéra, akik számára nehézséget jelent születési helyüktől távol munkát találni;

2.6

újra megismétli abba fektetett bizalmát, hogy ha – amint az szükséges – Európa közelebb fog kerülni saját lakosságához, és demokratikusabbá és átláthatóbbá válik, akkor a helyi és regionális hatóságokat és a civil társadalmat szorosabban be kell vonni, nem utolsósorban a civil szervezetek révén, a gazdasági, szociális és foglalkoztatáspolitika kialakításába, megvalósításába és értékelésébe;

2.7

újra megismétli – tekintettel a szóban forgó közleményre – azokat az érveket, amelyeket a Régiók Bizottsága az Európai foglalkoztatási stratégia öt évének számbavételéről kiadott közlemény (COM(2002) 416 végleges) és a Bizottságnak a Tanács, az Európai Parlament, a Gazdasági és Szociális Bizottság és a Régiók Bizottsága részére az Európai foglalkoztatási stratégia jövőjéről: „A teljes foglalkoztatás és a jobb állás mindenkinek stratégiája” (COM(2003) 6 végleges) címmel írt közleménye alapján készült „Az Európai foglalkoztatási stratégia áttekintése és foglalkoztatási irányelvek 2003-ra” című dokumentumról írt véleményében (CdR 15/2003) már kifejtett, nevezetesen, hogy:

2.8

felkéri az Európai Bizottságot, hogy állhatatosan hangsúlyozza minden rugalmasabb munkaerőpiac szükségességét érintő kérdésekről szóló közleményében, hogy szükséges azokat a dolgozókat támogatni, akik karriermódosításról döntenek; a megfelelő szociális védőintézkedések hiánya veszélyt jelent a munkaerőpiac rugalmasságára, amely most létfontosságú a globális piac jellege miatt;

2.9

úgy hiszi, hogy az alapvető gazdasági biztonság fontos mind az alacsony fizetésű dolgozók, mind azon dolgozók számára, akik közepes vagy nagy felelősségű állásokban vannak. Továbbá a támogatást az oktatásra és az átképzésre kell összpontosítani;

2.10

megjegyzi, hogy a szociális védelmi tervekbe, különösen az anyagi természetűekbe be kell kapcsolni azokat a munkaadókat, akiknek jobb a rálátásuk egyéni esetekre, és ezért helyzetükből fakadóan intézkedéseikkel hatékonyabban tudják bátorítani a munkába való visszatérésre az olyan embereket, mint a fogyatékosok, esetleg azáltal, hogy segítenek nekik ugyanannál vagy egy másik cégnél más jellegű beosztást találni;

2.11

azt ajánlja, hogy hozzunk meg minden szükséges intézkedést annak biztosítására, hogy tiszteletben tartva az egyes tagországok teljes törvényhozási önállóságát a szociálpolitika területén az EU-tagállamokban mégis tudatosuljon a Bizottság közleményének a következtetéseiben javasolt irányelvek fontossága és a helyi és regionális hatóságok kulcsszerepe.

22.12.2004   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 318/15

1.1

úgy gondolja, hogy az EQUAL a munkavállalás és a szociálpolitika terén az újítások létrehozásának és elterjesztésének egyik legfontosabb eszköze;

1.2

hangsúlyozza, hogy a helyi önkormányzatok a kezdetektől fogva erőteljesen támogatták az EQUAL programot, mivel az helyi és regionális szinten fontos lehetőséget kínál a szociális és foglalkoztatási politikák tökéletesítésére és továbbfejlesztésére. A helyi és regionális önkormányzatok is támogatják az EQUAL partneri megközelítését, amely a helyes kormányzás alapelveit követi;

1.3

úgy véli, hogy a legfontosabb célként az innovatív technológiák fő irányzatokhoz való igazítását és a gyakorlati megközelítések fejlesztését, valamint a hosszú távú szakképzést kellene kitűzni; meggyőződése, hogy az eredményeket nem szabad elkülöníteni a fő gyakorlati irányzatoktól, hanem össze kell azokkal kapcsolni – ez új dimenziókat tár fel és a hatékonyságot is növeli. A helyi és regionális önkormányzatok segíthetnek abban, hogy az új gyakorlatok a helyi szolgáltatói rendszerekben és a helyi politikai hálózatokban is helyet kapjanak;

1.4

hangsúlyozza, hogy a romakérdés közvetlenül érinti a helyi és regionális hatóságokat, és különösen fontos számukra. A bővítés után a romák alkotják majd az Európai Unió legnagyobb etnikai kisebbségi csoportját. Annak ellenére, hogy már 700 éve élnek az EU határain belül, valószínűleg mindig is a romáknak kellett az európai polgárok körében a kirekesztést a legnagyobb mértékben elszenvednie. A helyi és regionális önkormányzatok kulcsfontosságú szerepet játszanak a romakérdésben, ezt a tényt már maguk az európai romaszervezetek is felismerték;

1.5

felhívja továbbá a figyelmet az illegális lány- és gyermekkereskedelem jelenségére; meggyőződése, hogy mivel a helyi és regionális önkormányzatoknak kulcsszerepe van a közösségi jólét elősegítésében, ezért foglalkoznia kell az emberkereskedelemnek és szexipari vonatkozásainak a személyes (pl. az áldozatok támogatása) és szociális (pl. bűnmegelőzés) következményeivel, és ezzel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális hatóságoknak a megfelelő mértékben részesedniük kell az ehhez szükséges alapokból és erőforrásokból;

1.6

meggyőződése, hogy a helyi és regionális önkormányzatokat kulcsfontosságú partnereknek kell tekinteni az EQUAL megvalósításában és az eredményeknek a fő irányelvekhez való igazításában.

2.1

helyesli a 2. intézkedésben a jóváhagyási lépés bevezetését; javasolja, hogy a 3. intézkedést (terjesztés és a fő irányelvekhez való igazítás) – a külső pénzügyi alapok előteremtésének problémája miatt – ugyanezen a módon integrálják, mivel a 3. intézkedés lépései önmagukban nem sok olyan eredményt hoznak, amilyeneket a befektetők általában keresnek (azaz kedvezményezettek támogatására irányuló közvetlen lépéseket);

2.2

üdvözli a tágabb partneri együttműködés lehetőségét a csatlakozó országokkal – ezt a lehetőséget nagyrészt a pénzügyi szabályozások késleltették az első szakaszban;

2.3

úgy véli, hogy a munkanélküliség elleni védelemmel, a foglalkoztatás minőségével és a közvetlen munkahelyteremtéssel való további kísérletezés során a fejlesztési társulásokat arra kellene ösztönözni, hogy vegyék figyelembe az 1. szakasz tapasztalatait és az ott legjobban bevált gyakorlatot – különösen azokból az esetekből levont tanulságokat, ahol a megközelítések nem vezettek eredményre;

2.4

hangsúlyozza, mennyire fontos, hogy a dolgozók minél hosszabb ideig maradjanak állásban – azt a tényt, hogy ezt az Európai Bizottság is elismeri, általában az idősödő lakosság üdvözölte, de leginkább azoknak a hagyományosan nehézipari területeknek a lakói fogadták örömmel, ahol számos idősebb dolgozónak kellett (vagy kell még most is) átképeznie magát, hogy munkát találjon a szolgáltatóiparban vagy más iparágban;

2.5

úgy véli, fontos tudomásul venni, hogy a munkaadóknak nehézségekkel kell szembenézniük, ha támogatni akarják a sokféleséget, viszont arra biztat, hogy a tagállamok vegyék át az 1. szakasz során kifejlesztett gyakorlatok közül a legjobbakat;

2.6

üdvözli a romákat és az emberkereskedelem áldozatait sújtó problémákkal kapcsolatban felmerülő kihívásokra irányuló támogatást; úgy véli, hogy ezekkel és más felmerülő kihívásokkal EU-szerte a megfelelő kontextusban, helyi, regionális és nemzeti téren kell megküzdeni, és hogy ennek nem lesz negatív hatása ott, ahol mások a célcsoportok;

2.7

meggyőződése, hogy fontos minden országnak ugyanahhoz az ütemtervhez igazodnia, hogy ezzel könnyebbé válhasson a nemzetek közötti partneri együttműködések megfelelő időben történő létrehozása és ahhoz, hogy a partneri együttműködés hatékonyabb legyen, a kölcsönös szolgáltatások időszakának is egyszerre kell kezdődnie. Az első szakaszban nem ez volt a helyzet. Ezért örömteli, hogy az Európai Bizottság újra hangoztatja ennek fontosságát.

2.8

üdvözli annak lehetőségét, hogy a 2. szakaszban nemzeti és európai szinten lehet alapozni a tematikus hálózat tevékenységeire, és reméli, hogy a 2. szakaszban az Európai Bizottság ebből a nagyobb hasznot és a nagyobb hatást fogja megérezni. A tematikus hálózati csoportok fogalma elég lassan fejlődött az első szakaszban. A Régiók Bizottságának meggyőződése, hogy a legfelsőbb hatóságoknak nagy szerepe van a fejlesztési társulások részvételének támogatásában, többek közt azáltal, hogy élen járnak a kulcsemberek és a fő vezérelvek megtalálásában, és így fokozzák a partneri kapcsolatok által bejáratott tevékenységek hatását. Jó volna, ha a tematikus hálózati csoportok közötti erősebb lenne az integráció, különösen az európai foglalkoztatási stratégiával és a szociális integrációs politikával kapcsolatos tagállami és európai dokumentumok készítéséért felelős csoportok között. Ez megkönnyítené a fő irányelvekhez való igazítást, amely pedig kihívásként ismeretes;

2.9

üdvözli a fő irányelvekhez való igazításról szóló javaslatokat, amelyek a döntéshozó szervek és az 1., 2. és 3. célkitűzéshez tartozó programok számára az EQUAL közreműködését biztosítják, és azt javasolja, hogy ebbe a tematikus hálózati csoportok is kapcsolódjanak be formálisan;

2.10

Fontosnak tartja, hogy nem szabad elveszíteni azokat az előnyöket, amelyeket a foglalkoztatás terén 2006 után a nemzeteket átfogó együttműködés nyújt, ezért azt ajánlja, hogy nemzeteket átfogó szempont is szerepeljen az Európai Bizottságnak azokban a javaslataiban, amelyekben az Európai Szociális Alap programjai helyett új programokat helyez kilátásba (valamint az Európai Regionális Fejlesztési Alap regionális programjainak keretén belül is).

22.12.2004   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 318/17

1.1

üdvözli az Európai Bizottság közleményét az európai szövetkezetek előmozdításáról, amelynek célja annak ösztönzése, hogy Európa-szerte, átláthatóbbá tételükkel és jellemzőik jobb megismertetésével, minél többen folyamodjanak a szövetkezeteknek e formáihoz. A szövetkezetek működésének jobb megértése, a szövetkezeti jog továbbfejlesztése, szövetkezetek helyzetének és munkaráfordításának megtartása és javítása mind-mind hozzájárul a Közösség célkitűzéseinek megvalósításához;

1.2

csatlakozik az Európai Bizottság azon nézeteihez, amelyekben a szövetkezeteket olyan eszközöknek tekinti, amelyek a KKV-k együttműködését és piaci helyzetének javítását elősegítik, illetve amelyek a tagvásárlóik számára kiemelkedő minőségű szolgáltatásokat nyújtanak, különösen úgynevezett „közelségi szolgáltatásokat”, például egészségügyi, társadalombiztosítási és jóléti szolgáltatásokat. A dolgozók szövetkezetei pozitívan járulhatnak hozzá a tudásalapú társadalom építéséhez;

1.3

hangsúlyozza, mennyire fontos az Európai Bizottságnak az a célkitűzése, hogy megtalálja, miképpen lehet növelni a kis- és középvállalkozások hajlandóságát és képességét arra, hogy szövetkezeti vállalkozási formában hozzanak létre közös vállalatokat, illetve vállalati csoportosulásokat.

1.4

elismeri, mennyire fontos a strukturált információcsere megszervezése, a legjobb gyakorlatok megismertetése és a KKV-kat is érintő együttműködési projektek közzététele;

1.5

támogatja a szövetkezetek pontosabb statisztikai adatainak gyűjtésére irányuló törekvéseket;

1.6

kiemeli a szövetkezetek részvételének fontosságát az oktatási, képzési, élethosszig tartó tanulási és elektronikus tanulási programokban, valamint hogy ösztönözni kell az egyetemeket és a középiskolákat arra, hogy szervezzenek szövetkezeti vállalatvezetési tanfolyamokat;

1.7

kiemelten fontosnak tartja, hogy megtalálják és terjesszék a szövetkezetek számára nyújtott vállalati támogatásokkal kapcsolatos közszolgáltatások terén a jól bevált gyakorlatokat;

1.8

hangsúlyozza a szövetkezetek finanszírozásának jelentőségét. Fontos felmérni, vajon van-e arra mód,, hogy külön hivatkozzanak a szövetkezetekre, amikor az Európai Befektetési Alap által kezelt pénzügyi eszközök, elsősorban a „Vállalkozás és vállalkozó szellem, különösen a kis- és középvállalkozások többéves programja” részét képező alapok felhasználásáról van szó.. Törekedni kell arra is, hogy a szövetkezetek biztosan hozzáférhessenek a Közösség programjaihoz, illetve az ezekről szóló információkhoz;

1.9

támogatja az Európai Bizottságnak a társadalmi szövetkezetekkel kapcsolatos vezérelvek, jól bevált gyakorlatok és szabályozások tanulmányozására irányuló szándékát;

1.10

biztatja az Európai Bizottságot, hogy kezdeményezzen vitákat a tagállamokkal az európai szövetkezetről (SCE) szóló rendelet és irányelv alkalmazásáról;

1.11

támogatja az Európai Bizottságnak a tagállamokkal a szövetkezetekről szóló jogszabályok tökéletesítése érdekében folytatott munkáját;

1.12

támogatja a szövetkezeti „törvénymodellek” megfogalmazására irányuló erőfeszítéseket;

1.13

fontosnak tartja az SCE-rendelet revíziójával kapcsolatban megfontolni a rendelet egyszerűsítésének lehetőségét, oly módon, hogy - ahol csak lehet -, európai szintű közös szabályok elfogadását indítványozza.

1.14

hangsúlyozza, mennyire fontos, hogy a szövetkezetek a mezőgazdaság fejlődéséhez az új tagállamokban oly módon járuljanak hozzá, hogy támogatják a gazdaságok közti együttműködést a felvásárlás, a termékek értékesítése és a termelés javítása terén;

2.1

sürgeti az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy minél előbb mérjék fel, milyen határokon belül lehet megvalósítani és támogatni azoknak az érdekelt személyeknek a kezdeményezéseit, akiknek célja a hatóságok és a magángazdaságok üzemeltetőinek felvilágosítása a vállalatok vagy kisvállalkozási csoportok szövetkezeti formában történő alapításának lehetőségéről;

2.2

fontosnak tartja, hogy az Európai Bizottság felderítse a strukturált információ- és tapasztalatcsere szervezésének és a szövetkezetek segítségével bonyolított üzletekben bevált gyakorlatok felismerésének lehetőségét. Az Európai Bizottságnak továbbá érdemes volna a tagállamokkal és az érdekelt felekkel együtt megvizsgálni, milyen mértékben van szükség a nemzeti politikák és gyakorlatok összehasonlító elemzésére;

2.3

olyan műholdas technológiákkal és más mintavételi módszerekkel való kísérletezésre ösztönöz, amelyek az európai szövetkezetekről szóló szükséges statisztikai adatok összegyűjtését segítik;

2.4

fontosnak tartja, hogy az oktatási, képzési, élethosszig tartó tanulási és elektronikus tanulási programok – különösen a nemzetközi programok és a szakértői hálózatok, amelyek az újítások terén a legjobb gyakorlatok kifejlesztését segítik elő – a szövetkezetek részvételével is számoljanak;

2.5

kiemeli az üzleteket támogató közszolgáltatásokban bevált gyakorlatok felismerésének és elterjesztésének fontosságát;

2.6

fontosnak tartja mihamarabb megvizsgálni annak lehetőségét, hogy külön hivatkozzanak a szövetkezetekre, amikor az Európai Befektetési Alap által kezelt pénzügyi eszközök, elsősorban a „Vállalkozás és vállalkozó szellem, különösen a kis- és középvállalkozások többéves programja” részét képező alapok felhasználásáról van szó, továbbá biztosítani, hogy a szövetkezetek alkalmasnak bizonyuljanak a Közösség programjaiban való részvételre, és hogy teljes mértékben hozzáférhessenek az ezekről szóló információkhoz;

2.7

az Európai Bizottságot arra ösztönzi, hogy behatóbban tanulmányozza a társadalmi szövetkezetekkel kapcsolatos politikákat, bevált gyakorlatokat és szabályozásokat, valamint az európai szövetkezetek szociális és munkahelyteremtő hatását, és számoljon be az eredményekről a Közösség intézményeinek;

2.8

javasolja, hogy az Európai Bizottság sürgősen indítson vitákat a szövetkezetekről szóló európai szintű szabályok alkalmazásáért felelős nemzeti hatóságokkal. A tárgyalásoknak mindenekelőtt azokra a kérdésekre kell összpontosítani, ahol nemzeti szintű intézkedések szükségesek vagy nemzeti törvények alkalmazhatók;

2.9

hangsúlyozza a hatóságokkal való aktív együttműködés szükségességét – különösen az új tagállamokban – a szövetkezetekről szóló törvények tökéletesítése érdekében. Az Európai Bizottságnak továbbá meg kell követelnie a tagállamoktól, hogy tájékoztassák az Európai Bizottságot és egymást a szövetkezeti törvényekkel kapcsolatos módosítási szándékaikról a tervezési időszakban, illetve az új jogszabályok elfogadása előtt;

2.10

hangsúlyozza, mennyire fontos, hogy az Európai Bizottság az érintett nemzeti és európai szervezetektől „törvénymodellek” megfogalmazását kérje, valamint hogy az Európai Bizottság ehhez készségesen felajánlja a segítségét;

2.11

javasolja, hogy az Európai Bizottság aktívan kövesse nyomon az SCE-rendelet megvalósítását és készítse el azoknak a területeknek a jegyzékét, ahol módosításokra van szükség, hogy a rendelet hatályba lépése után öt évvel lehetővé váljon annak egyszerűsítése és újbóli hatályba léptetése, ahol arra szükség van;

2.12

üdvözli, hogy az Európai Bizottság biztosítani kívánja, hogy a mezőgazdaság fejlesztéséhez a szövetkezetek és más szociális gazdasági vállalkozások hozzájárulását közösségi kezdeményezéseken keresztül lehessen felhasználni;

2.13

hangsúlyozza, hogy az Európai Bizottságnak és a tagállamok kormányainak meg kell vizsgálni annak lehetőségét, hogy a szövetkezetek adókedvezményt kaphassanak regionális, illetve szociális hasznosságuk alapján, illetve annak alapján, hogy alapvetően betartják-e a szövetkezetek legfőbb alapelveit: demokratikusak-e, szolidaritás tapasztalható-e a tagok – úgy a dolgozók, mint a fogyasztók – között, valamint közvetlenül irányítják-e vállalkozói tevékenységeiket;

2.14

felhívja a figyelmet a helyi gazdaság fejlesztése, valamint új, innovatív munkavállalási formák terén a szövetkezetekben rejlő, helyi és regionális szintű lehetőségekre;

2.15

Arra biztatja az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy a mezőgazdaság és a falusi tevékenységek új formáiban – például a szerves gazdaságban, az akvakultúrában stb. – is aktívan segítsék elő a szövetkezetek (különösen a kereskedelmi szövetkezetek) alapítását. Az aktív segítség jelenthet képzést, könnyítő intézkedéseket, jogtanácsadást, a résztvevők azonosítását, stb;

2.16

felkéri a városi és a körzeti önkormányzatokat, hogy ipari politikájuk kialakításakor vegyék jobban számításba a vállalkozások szövetkezeti formáját;

2.17

emlékeztet rá, hogy a szövetkezetek új lehetőségeket jelentenek a munkavállalás tökéletesítése, a szolgáltatásnyújtás és a gazdasági megújulás terén a tőkeszegény távoli területeken.

22.12.2004   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 318/19

1.

hogy a végfelhasználás energia-hatékonyságának növelése fontos a Kyoto-ban kitűzött célok elérése érdekében, és a végfelhasználói energia-hatékonysági és energiaszolgáltatási piac továbbfejlesztése ehhez fontos hozzájárulást fog nyújtani;

2.

hogy Európa regionális és községi területi önkormányzatai évek óta élen járnak az energiatakarékosságban, például a megújuló energiaforrások használatában és az intelligens energiarendszerek kipróbálásában;

3.

hogy Európában számos területi önkormányzat kötelezte magát arra, hogy teljesíti a kyotoi célkitűzéseket,

4.

hogy az energiatakarékosságnak először a polgárok tudatában kell bekövetkeznie, és a községi és regionális területi önkormányzatok – mint a polgárokhoz közel álló politikai szint – hozzátehetik ehhez a saját részüket, az ehhez szükséges szabad teret kell az Európai Uniónak biztosítania.

1.1

az Európai Közösségek Bizottsága elképzeléseivel összhangban azt a felfogást képviseli, hogy fontos cél az energia-végfelhasználás hatékonyságának növelése. Üdvözli a Bizottság szándékát, hogy az energia-végfelhasználás és energiaszolgáltatás piacának továbbfejlesztéséhez hozzá kell járulni. A Régiók Bizottsága nézete szerint is szükséges megerősíteni az energiaszolgáltatások és az energiahatékonyság piacát, és ehhez a kibocsátást csökkenteni, valamint a fenntartható fejlődést ösztönözni;

1.2

az irányelvjavaslatot alapvetően helyes kiindulási pontnak tartja e célok elérése érdekében;

1.3

korlátozás nélkül az éghajlat védelmének és az ebből következő csökkentési kötelezettség betartásának kitűzött célja mellett áll ki. A tagállamokban, régiókban és községekben is van már sok olyan intézkedés, amelyeknek az a célja, hogy ezt a kötelezettséget teljesítsük (vö. például többek között a Német Szövetségi Köztársaság energiatakarékossági törvénye, amelyet a német Szövetségi Gyűlés 2004. április 1-jén fogadott el). Ide tartoznak az összes fogyasztási területen az energiahatékonyság növelésére irányuló erőfeszítések is.

1.4

azon a véleményen van, hogy az energiahatékonysági intézkedések végrehajtása ugyanúgy, mint az energiatakarékosság, a végfelhasználók és az energiaszolgáltatások kínálata az olyan piacok keretén belül kellene, hogy megvalósuljon, melyek alá vannak rendelve a piaci versenynek. Ennek során utalnunk kell arra, hogy elsősorban a közösség létszükséglete kielégítésének kell elsőbbséget adni, hogy az felelősen láthassa el továbbra is feladatát a megfelelő minőség, az ellátás biztosítása és a hozzájutás tekintetében;

1.5

nem kérdőjelezi meg, hogy megfelelő keretfeltételek szükségesek ahhoz, hogy a végfelhasználónál mértékadóan fokozni lehessen az energia hatékonyságát. Ezt legjobban azáltal érhetjük el, hogy ösztönözzük és növeljük az erre alkalmas technikák és eljárások iránti keresletet. Problematikusnak látszik az a javaslat, hogy ehelyett a vállalatokat ilyen jellegű ajánlatok adására kötelezzük. Ezeknek ezáltal olyan eljárásokat és technikát kellene fenntartaniuk, amelynek a keresletére egyetlen vevő sincs kötelezve, ennek következménye magasabb ár lenne a fogyasztó számára;

1.6

azokon a pontokon rendszerellenesnek tartja az irányelvjavaslatot, ahol az figyelmen kívül hagyja a belső energiapiac lényeges struktúráit. Az irányelvjavaslat tartalmazza a tagállamok kötelezését arra, hogy biztosítják azt, hogy minden végfelhasználói ágazatban a kiskereskedők vagy ellátók az energiaszolgáltatásokat és energiahatékonysági intézkedéseket részben ingyenesen kínálják a vevőiknek. A szabadpiacon az ajánlat viszont aligha kormányozható. Ezenkívül a résztvevő piaci szereplők, mint a nem csomagban számlázó (unbundled) energiaellátó vállalatok és a piacra újonnan betörő energiakereskedők túlságosan különbözőek ahhoz, hogy azonos, ill. összehasonlítható szabályozási tételekbe tartozzanak;

1.7

a hálózatüzemeltetők kötelezését arra, hogy energiát kínáljanak és szolgáltassanak a végfelhasználóknak, a belpiaci irányelvvel ellentétesnek látja;

1.8

az új hatósági struktúráknak a tervezett, csak hatalmas költséggel megvalósítható ellenőrzési és vizsgálati kötelezettségekkel együtt való kiépítését csak feltételesen tekinti alkalmasnak arra, hogy a végfelhasználónál az energiahatékonyságot fokozza, és előmozdítsa a végfelhasználói energiahatékonysági és energiaszolgáltatási piac kialakulását. A tagországok számára lehetővé kellene tenni, hogy a már meglévő berendezéseket állítsák be e feladatok megvalósításához. Az irányelvjavaslat szerint az energiatakarékossági szint elérése érdekében megtett intézkedéseknek a költsége „nem haladná meg” azok hasznát. Mivel azonban nem világos, hogy hogyan kell ennek költség-hasznon elemzését elvégezni, ez a kötelezettség csak egy programpont gyakorlati jelentőség nélkül, azzal a következménnyel, hogy a költségek egyáltalán nem a haszonhoz arányíthatóan alakulhatnának. Ezért félő, hogy az irányelvjavaslat 10b. cikke szerint bizonyos elosztótarifa fölötti költségek esetleges átruházását ráterhelik a végfelhasználókra;

1.9

hangsúlyozza, hogy nem szabad, hogy az egységes 1 %-os hatékonysági növekedési rátának az összes tagállam részére való bevezetése a verseny torzulásához vezessen, mivel az olyan tagországok esetén, ahol már sikerült magas hatékonysági szintet elérni, a hatékonyság további növelése csak viszonylag magas költség mellett érhető el. Biztosítani kell azt, hogy a tagállamok múltban tett erőfeszítéseit is kellőképpen figyelembe vegyék. A javaslat 1. mellékletében említett 1991 óta megvalósított energiatakarékossági intézkedéseket olyan módon kell figyelembe venni, hogy ki legyen zárva a verseny torzulásának lehetősége; továbbá az RB elutasítja, hogy aránytalanul magas terhet rakjanak a hatóságokra és azt kéri, hogy a köz- és a magánszektor egyenlő bánásmódban részesüljön;

1.10

úgy látja, hogy az olyan tervezett intézkedések, mint például az egységes takarékossági cél, az új ellenőrző bürokrácia létrehozása vagy az energiaszolgáltatások kényszerpiacai, mind terjedelemben, mind intenzitásban nagyon messzemenő beavatkozások a tagállamok energiapolitikájába.

2.1

felhívja a Bizottságot, hogy a törvényhozási javaslat nagyon is üdvözlendő célkitűzésére tekintettel lényeges pontokon dolgozza át az irányelvtervezetet. Az átdolgozás célja mindenekelőtt az legyen, hogy az energiaszolgáltatások iránti keresletet tájékoztatással, tanácsadással, támogatással továbbfejlesszük és megerősítsük. Ennek érdekében egy széleskörű európai információs kampány elindítását suggalmazza, melynek célja a nagyközönségnek az energiagazdaság környezetre tett jótékony hatásai iránti fogékonnyá tétele lenne;

2.2

kéri a Bizottságot, hogy a szubszidiaritást annyiban tartsa tiszteletben, hogy a jövőben is rá kellene bízni a tagállamokra, régiókra és községekre, hogy az energiaszolgáltatók minősítéséről, hitelesítéséről vagy akkreditálásáról, az energiahatékonyság-vizsgálati rendszerek és az energiaszolgáltatási piac ellenőrzéséről gondoskodjanak, energiahatékonysági programokat állítsanak fel, és a nyilvánosság által felügyelt finanszírozási lehetőségeket teremtsenek;

2.3

javasolja, hogy a rendelkezések részletességi fokát annyira korlátozzák, amennyire az a Bizottságnak a deregulációhoz, bürokráciamentesítéshez és az eljárások lebonyolításának egyszerűsítéshez fűződő érdekével még összeegyeztethető;

2.4

arra kéri a Bizottságot, hogy ne helyezzen aránytalanul nagy súlyt a közszférára az energiamegtakarítási célkitűzés tekintetében. A köz- és a magánszférának ugyanolyan mértékben kell felelősséget vállalnia a jobb energiahatékonyság általános céljához való hozzájárulás terén.

2.5

arra hívja fel a figyelmet, hogy az irányelvjavaslatban előirányzott kötelezettségek betartásához szükség lesz ellenőrző intézkedéseket hozni, adatokat begyűjteni és a Bizottságnak jelentéseket készíteni. Ehhez új – eddig nem igényelt – személyi állományt kell a közigazgatásban, de a vállalatoknál is létrehozni, például a végfelhasználók (pld. fűtőolajnál) eddig érdektelen adatainak összegyűjtéséhez és továbbításához, és az energiaszolgáltatások értékesítéséhez. A törvényhozásnál ezt figyelembe kell venni, és be kell tervezni;

2.6

emlékezteti a Bizottságot annak szükségességére, hogy az új irányelvjavaslatot teljes összhangba kell hozni az energiaszektorban érvényes összes törvényi szabályozás, különösen a belső energiapiaci irányelv célkitűzéseivel.

22.12.2004   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 318/22

1)

hogy az elektronikus kormányzati eszközök nem csak a közigazgatás hatékonyságához járulnak hozzá, hanem a demokrácia megvalósításához is, mivel előnyösen hatnak a kormányzat működésére és a polgárok közéletben való részvételére.

2)

hogy az elektronikus kormányzati struktúrák és szolgáltatások megvalósításához a legfelsőbb politikai vezetők elkötelezettségére van szükség, és hogy a legtöbb jogi akadály nem európai, hanem nemzeti, regionális és helyi szinten merül fel;

3)

hogy a jelenlegi és jövőbeni tagállamokban a különböző hagyományok és jogalapok nehezítik meg a közszolgáltatás nyújtásával kapcsolatos közös szabályok meghatározását;

1.1

üdvözli a tényt, hogy az Európai Bizottság olyan nagy jelentőséget tulajdonít a Lisszabonban megfogalmazott célkitűzéseknek az elektronikus kormányzati eszközök szerepével kapcsolatban, és külön hangsúlyt fektet a regionális és helyi önkormányzatok szerepére és tevékenységére az elektronikus kormányzati eszközök megismertetésében és alkalmazásában, mivel így széleskörű és fontos szolgáltatások és szabályozások válnak hozzáférhetővé a polgárok és az üzleti élet számára;

1.2

kiemeli továbbá a helyi és regionális önkormányzatoknak azokat az alapvető vonásait, melyekkel arányaiknak és a közösségekhez való közelségüknek köszönhetően rendelkeznek, amelyek lehetővé teszik a gyors innovációt, valamint azt, hogy tudjuk és megértsük, hogy a szolgáltatáson belül mire van a legnagyobb szükség, továbbá lehetővé teszik azt is, hogy úgy egyéni, mint közösségi szinten kialakuljon egy olyan elkötelezettség, mely új készségek kialakulását segíti elő és olyan módon befolyásolja a viselkedés alakulását, melynek köszönhetően az elektronikus kormányzati eszközök gyakorlati és jótékony hatású valósággá válnak;

1.3

egyetért azzal, hogy az elektronikus kormányzati eszközök alkalmazása alapvetően azt jelenti, hogy a kormány és adminisztráció terén a szervezeti átalakítást és az új készségek fejlesztését összekapcsoljuk az információs és kommunikációs technológia használatával;

1.4

kiemeli azt, hogy roppantul fontos továbbképzési és fejlesztési lehetőségeket teremteni, és azokba befektetni, hogy minél szélesebb körök számára lehetővé váljon az elektronikus kormányzati projektekben való részvétel;

1.5

hangsúlyozza, hogy az elektronikus kormányzás értéke majd a közszolgálati szolgáltatásokban végbemenő átalakulásban fog megnyilvánulni, valamint a polgároknak a demokratikus folyamatokban való fokozott részvételében és a közpolitika fejlődésében, más szóval a kormányzati szolgáltatások átfogó modernizálásában és a polgárokkal való párbeszédben;

1.6

figyelmeztet arra, hogy a kormánynak az ilyen minden szinten való átalakítása nem olcsó, ahhoz jelentős forrásokra lesz szükség huzamosabb időre, és az átmeneti időszakban is fenn kell tartani a már létező rendszereket, ami a kormányzat számára egy olyan további jelentős követelmény, amely az üzleti életben nem jelentkezik;

1.7

megjegyzi, hogy a felhasználók körének és az interaktivitás növekedésének alapvető feltétele a szélessávú internet-kapcsolatra való átállás; ezért tehát üdvözli az Európai Bizottságnak azt a felhívását, hogy minden közszolgálati intézmény rendelkezzen 2005-re ilyen csatlakozással, és úgy gondolja, hogy külön támogatásra lesz szükség egy ilyen mérvű átalakításhoz, főleg azokon a területeken, ahol jelenleg aránylag alacsony az internet-hozzáférés fejlesztésének üteme és szintje.

1.8

értékeli azt, hogy különbséget tettek a közleményben az elektronikus kormányzati eszközökkel való kormányzás (eGovernance) és az elektronikus kormányzat között (eGovernment), és azon a véleményen van, hogy az első, tágabb fogalom jelentős szociális intézményeket foglal magába és a helyi és regionális önkormányzatok számára nagy jelentőséggel bír;

1.9

közös rendszeren alapuló kutatási normák alkalmazását javasolja, hogy minden közzétett jelentős programot és projektet mennyiségileg és minőségileg ki lehessen értékelni, hogy az eredményt megismerve a jó példákat követni lehessen, valamint a kudarcok őszinte elemzése után javítani lehessen az elsajátítás folyamatán és a jövőbeni gyakorlaton.

1.10

úgy gondolja, hogy a közigazgatási intézmények közötti – ahol megoldható, a magán szervezetek bevonásával történő – partnerségi kapcsolat keretében, vagy konzorciumi és a vegyes társasági keretekben történő minden szintű együttműködés, úgy nemzeti, mint EU-szinten alapvető követelmény az innovációs lehetőségek kiaknázásához és az elavulás elkerüléséhez, valamint a már létező vagy a jövőbeni helyes gyakorlat átadásához és ahhoz is, hogy a közkiadásokból ki lehessen hozni a legtöbbet.

1.11

felismeri azokat a lehetőségeket, melyeket az elektronikus kormányzati eszközök nyújtanak a következő területeken: a kulturális sajátosságok, valamint a szolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférés életben tartása és fellendítése; ennek hozzájárulása a régiók különböző lakosságainak a körében zajló politikai élethez és folyamatokhoz; a Régiók Bizottsága felismeri, hogy ebben az utóbbi tekintetben a helyi és regionális önkormányzatok egyedülálló szerepet játszanak; mindez tehát még fontosabbá teszi a minőségkutatási munkát minden ezzel kapcsolatos tevékenység kifejlesztésében;

1.12

tudatában van annak, hogy fontosak a magánélet védelmét és a biztonságot növelő technológiák, mert bizalmat keltenek a szolgáltatások felhasználóiban, de arra is vigyázni kell, hogy a használt protokollok ne nehezítsék meg szükségtelenül a már azonosított felhasználók számára az információk elektronikus átvitelét.

1.13

megállapítja, hogy ez a közlemény egy nagyobb korszerűsítő innovációs csomag része, melynek a közösségre tett hatása következtében a társadalmi integrációt illetően jó irányba változik majd a polgárok és kormányzat közötti kölcsönhatás, de ugyanakkor felhívja a figyelmet arra, hogy védekezni is kell majd, mert a szociális kohézió szempontjából veszélyeket rejt magában az a fajta elszigetelődés, mely együtt jár a személyes emberi kapcsolatok csökkenésével.

2.1

azt ajánlja, hogy az Európai Bizottság, miközben támogatja az elektronikus kormányzati eszközök elterjedését, fordítson különleges figyelmet a közös normák, valamint az információáramlás és a hatékony együttműködés bevezetéséhez szükséges keretek létrehozására, a páneurópai szolgáltatások megismertetésére, továbbá az információhoz való hozzájutás megkönnyítésére minden polgár számára az EU egész területén úgy nemzeti, mint regionális szinten. Elsőrendű fontosságú minden tranzakció és adat biztonsága. Az, hogy mekkora a polgárok bizalma, illetve, hogy mennyire terjed el a rendszer használata köztük, egyenes arányban nő a rendszer biztonságával;

2.1. a)

ajánlja, hogy az Európai Bizottság kettőzze meg erőfeszítéseit annak érdekében, hogy sikerüljön az elektronikus kormányzati eszközökkel kapcsolatos programokat ténylegesen és hatékonyan koordinálnia – különös tekintettel az IDA, eTEN és eGov kutatási tevékenységeire, melyek a 6. keretprogram részét képezik –, hogy ilyen módon a legjobb eredményeket érhesse el és a legtöbbet lehessen kihozni a sok befektetett energiából és forrásból, amelyet az Európai Unió elektronikus kormányzati eszközök kifejlesztésére fordított;

2.1. b)

ajánlja, hogy az Európai Bizottság alaposan vizsgálja meg az elektronikus kormányzati eszközökkel kapcsolatos programok intézkedéseinek regionális és helyi vetületeit;

2.2

ajánlja, hogy a kormányok és az EU Strukturális Alap forrásaiból utalják ki a szükséges pénzösszegeket a szélessávú technológia bevezetésére az olyan területeken, ahol ez különben gazdaságilag nem megoldható, ilyen módon biztosítva az Európai Unió minden területén az elektronikus kormányzati eszközökhöz való hozzáférést, különösen összpontosítva azokra a területekre, ahol jelenleg alacsony az internet-hozzáférés szintje és/vagy az internet-hozzáférés fejlesztésének üteme és szintje. Figyelembe kell venni a régiók különleges vonásait, főleg nagyságukat és a lakosságukat, amikor meghatározzák, hogy milyen infrastrukturális támogatás szükséges ahhoz, hogy biztosítva legyen az egész EU-ra kiterjedő hozzáférés;

2.3

ragaszkodik ahhoz, hogy legalább az átmeneti időszakban szervezzenek tanfolyamokat az elektronikus kormányzati eszközökhöz való hozzáférés témájában, különös tekintettel a fogyatékosokra, az idősebb emberekre, és a kevésbé képzettekre az elektronikus befogadottság (e-inclusion) elősegítése és a kirekesztés veszélyének elhárítása végett;

2.4

üdvözli azt az észrevételt, hogy a hálózaton elérhető szolgáltatások rendelkezésre bocsátása még nem garancia arra, hogy azokat majd használják is, és ezért támogatja olyan kutatások folytatását, amelyek egyrészt azt vizsgálják, hogy a felhasználókat mi vonzza és mi taszítja úgy a szolgáltatás típusát, mint a hozzáférés módját tekintve, másrészt a különböző szolgáltatói innovációs lehetőségeket, annak érdekében, hogy meg lehessen állapítani, hogy milyen csatornákon keresztül lehet a legszélesebb felhasználói kört elérni a földrajzilag különböző területeken, lebontva különböző korosztályokra, nemekre és társadalmi-gazdasági csoportokra;

2.5

hangsúlyozza, hogy a hagyományos csatornákon keresztül elérhető közszolgáltatások minőségének és produktivitásának tökéletesítésekor az információs technológiában rejlő lehetőségeket teljes mértékben ki kell használni.

2.6

azt ajánlja, hogy az elektronikus kormányzati eszközök használatával kapcsolatos, közösségi támogatást élvező programok és projektek keretében legyen kötelező a kedvezményezett számára megosztani a szerzett tapasztalatokat és jelentés formájában részletezni a kezdeményezésből származó előnyöket, valamint a jövőbeli javításokra nézve levont tanulságokat;

2.7

arra bátorítja az Európai Bizottságot, hogy támogassák a helyi és regionális önkormányzatokat abban, hogy tegyék hozzáférhetővé az elektronikus kormányzati eszközöket különböző nyelveken, különös tekintettel a regionális és kevésbé használt nyelvekre;

2.8

elismeri, hogy egy ilyen új tevékenységi területen beindított nagyarányú kezdeményezés kiértékelése összetett feladat, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy rögtön az elején világos célkitűzéseket kell megfogalmazni, az eredményeket pedig (úgy a sikereket, mint a kudarcokat) teljességükben, nyíltan és kritikus szellemben kell kiértékelni, többek között annak alapján, hogy az adott célnak megfelelt-e, hatékony volt-e és jól működött-e, és mindezt a rendszer jobb jövőbeni működése érdekében.

22.12.2004   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 318/24

1)

hogy az e-mailen keresztüli kéretlen kereskedelmi kommunikáció, más néven „spam” mennyisége aggasztó méreteket öltött: becslések szerint 2001-ben a világ e-mail forgalmának 7 %-át tette ki, míg jelenleg ez az arány 50 %-ra emelkedett;

2)

hogy a spam nem csupán a személyiségi jogok, a vásárlók megtévesztése, a kisebbségek védelme és az emberi méltóság terén jelent problémát, de a kereskedelmet is fenyegeti, mivel a cégek számára külön költségeket és termeléskiesést okoz, valamint aláaknázza a vevők bizalmát.

3)

hogy az EU 2002. júliusában elfogadta a 2002/58/EC számú, a magánélet védelméről és az elektronikus kommunikációról szóló irányelvet, melyben bevezette az elektronikus levelekre az „opt-in”, azaz az előzetes beleegyezés elvét, melynek megvalósítására 2003. október 31-e volt a határidő;

4)

hogy bár ez csak egy kezdeti lépés, pusztán törvényi szabályozással nem lehet felvenni a harcot a spam ellen: ahhoz, hogy az irányelv elérje a kívánt hatást, további intézkedésekre van szükség;

1.1

egyetért az Európai Bizottság azon következtetésével, miszerint a spam az egyik legjelentősebb kihívás, amellyel az internetnek manapság szembe kell néznie, és ez nem csupán hatékony jogi szabályozást és nemzetközi együttműködést kíván, de az iparágnak is önszabályozó és technikai megoldásokat kell bevezetnie, továbbá a közösség figyelmét is fel kell hívni a jelenségre;

1.2

üdvözli az Európai Bizottság állandó törekvéseit, melyekkel a tagállamokat ösztönzi a 2002/58/EC számú, a magánélet védelméről és az elektronikus kommunikációról szóló irányelv átvételére, valamint az Európai Bizottságnak a tagállamok számára nyújtott segítségét, és reméli, hogy ez a segítség a 2004. májusában csatlakozott országokra is kiterjed a csatlakozás után;

1.3

megjegyzi, hogy a kéretlen elektronikus levelek miatt csökken az információs hálózatokba vetett bizalom, és a megnövekedett e-mail forgalom lassítja a rendszerek működését. Ez nemzetközi szintű, határok nélküli probléma, és a Régiók Bizottsága attól tart, hogy a közösségi politika csak nemzetközi szervezetek és más világhatalmak hozzájárulásával járhat sikerrel.

1.4

sajnálattal tapasztalja, hogy az Európai Bizottság nem veszi észre annak lehetőségét, hogy a regionális és helyi önkormányzatok kapcsolatba lépjenek a közösségeikkel és a nagyközönséggel, és sürgősen arra kéri az Európai Bizottságot, hogy megfelelően vegye figyelembe, hogy a kéretlen levelek elleni küzdelemben mekkora segítséget jelenthetnek a regionális és helyi önkormányzatok;

1.5

hangsúlyozza, hogy a regionális és a helyi önkormányzatok számos különböző módon vonhatók be a spam elleni küzdelembe. Szerepet vállalhatnak a figyelem felkeltésében, az információ terjesztésében, valamint általános értelemben is, kihasználva a polgárokhoz, a szervezetekhez és a vállalkozásokhoz való közelségüket;

1.6

megjegyzi, hogy már javasolta lépések megtételét arra, hogy az iskolásokat megfelelően tájékoztassák az információs társadalom biztonsági vonatkozásairól és a számítógépes bűnözés következményeiről;

1.7

megjegyzi, hogy a regionális és helyi önkormányzatoknak a legtágabb értelemben vett közvédelmi szerepük van;

1.8

elismeri, hogy a regionális és helyi önkormányzatok fontos szerepet játszanak az Európai Unióban a tudás és az információs társadalom kiegyensúlyozott fejlődésében, különösen a bővítés után, ezáltal növelve a régiók, városok és körzetek gazdasági és szociális kohézióját Európa-szerte. A regionális és helyi önkormányzatok abban a különleges helyzetben vannak, hogy biztosíthatják a közösségi intézkedésekhez a lehető legszélesebb körben való hozzáférést, különös tekintettel a hátrányos helyzetű csoportokra;

1.9

megállapítja, hogy a helyi és regionális hatóságok nemcsak a nyilvános hálózati szolgáltatások, de az információs és kommunikációs technológiák (ICT) fejlesztéséért is felelősek az élethosszig tartó tanulásban (mivel a számítástechnikai ismeretek már az alapvető jártasságok közé sorolhatók) és az egészségügyben. A helyi és regionális hatóságoknak aktív szerepük van továbbá az információ biztonságának elősegítésében, a kulturális és turizmussal foglalkozó internetes tartalomszolgáltatások fejlesztésében, az internetes szolgáltatások hozzáférésének javításában, és persze a hatóságokon belüli és általában a szervezetek közötti folyamatok összehangolásának fejlesztésében. A Régiók Bizottságának tehát meggyőződése, hogy a hatékony és akadályoktól mentes elektronikus kommunikáció megvalósítása létfontosságú.

2.1

nyomatékosan kéri az újonnan csatlakozott országok részvételének hangsúlyozását. Az internet nem ismeri az államok között húzódó hagyományos határvonalakat, ezért az európai szinten hozott intézkedések nem korlátozódhatnak az EU-tagállamokra. Az információs rendszer és a hálózati biztonság Európa kevésbé fejlett régióiban tapasztalható hiánya tovább szélesítheti ezek és a fejlettebb és biztonságosabb régiók között a digitális szakadékot;

2.2

javasolja, hogy tegyenek erőfeszítéseket annak érdekében, hogy a világ fő szoftvergyártói még többet foglalkozzanak a hálózat és az információ biztonságával kapcsolatos kutatásokkal és azok közvetlen gyakorlati alkalmazásával. Az Európában működő távközlési és hozzáférési szolgáltatóknak elsődleges fontosságú szempontként kell kezelniük a biztonságnak kérdését, és még több EU-n kívüli tevékenységi körrel és szervezettel kell kapcsolatot kiépíteni;

2.3

sürgősen arra kéri az Európai Bizottságot, hogy használja ki a regionális és helyi önkormányzatok képességeit arra, hogy helyi szinten lépjen kommunikációra a lakossággal. A könyvtárak, a közösségi házak és más középületek például nagyszerű lehetőséget kínálnak a lakosság figyelmének felkeltésére és az információ hozzáférhetővé tételére. Itt közvetlen kapcsolatba lehet lépni a lakossággal, még a hátrányos helyzetű csoportokkal is;

2.4

javasolja, hogy az internet biztonságos használatával kapcsolatban számos felmerülő problémát helyi szinten oldják meg, mégpedig egy olyan széleskörű oktatási kampány segítségével, amely ráébreszti az embereket a téma fontosságára. A regionális és helyi önkormányzatok pedig információt tehetnek közzé a kéretlen levelek elleni küzdelemmel kapcsolatban;

2.5

javasolja, hogy a regionális és helyi önkormányzatok – mint az oktatásért felelős szervek – kulcsszerepet kapjanak minden ilyen köztájékoztatási kampányban. Különösen az iskolai számítástechnika-oktatás és számítógép-használat elősegítése terén kellene intézkedéseket tenni a fiatalok tájékoztatására az információs társadalom biztonsági vonatkozásairól;

2.6

javasolja, hogy az iskolák mint az oktatásért felelős szervek vezessenek be intézkedéseket a fiatalok tájékoztatására az információs társadalom biztonsági vonatkozásairól;

2.7

hangsúlyozni kívánja az EU-n belüli együttműködés fontosságát, különösen a regionális és helyi kormányzatok szerepét ennek az együttműködésnek a biztosításában.

22.12.2004   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 318/27

1.1

értékeli az audiovizuális médiák központi szerepét az európai pluralista társadalom kialakításában, a regionális és helyi identitás megőrzését, valamint a demokratikusan legitimizált polgári jogok kibontakoztatását;

1.2

hangsúlyozza, hogy célként kell kitűzni, hogy az audiovizuális médiák jogi kereteit úgy alakítsák ki, hogy azok további pozitív fejlődését, kiemelkedő feladataikat tekintve, megvalósíthassák és ösztönözhessék;

1.3

szükségesnek tartja, hogy ugyanakkor további olyan közérdekű efölé rendelt célokat is figyelembe vegyenek, melyek az audiovizuális terület szabályozásával függenek össze, úgy mint a telekommunikációs verseny, a fogyasztóvédelem vagy a jog, és üdvözli azt a tényt, hogy az Európai Bizottság ezzel kapcsolatban az európai szabályozási politikának az egész audiovizuális területen történő továbbfejlesztéséről szóló közleményt adott ki;

1.4

szükségesnek tartja, éppen az Európai Unió kibővítésének pillanatában, hogy tisztázzák az audiovizuális politika jogi keretét, valamint hogy rögzítsék e jogi keret továbbfejlesztésének időbeli lefutását, annak érdekében, hogy a csatlakozó országok számára még időben a lehető legnagyobb jogbiztonságot érhessék el;

1.5

úgy véli, hogy az audiovizuális szektor továbbfejlődésének nagy esélyei vannak a további műszaki innovációk révén, mint amilyen például a laposképernyőjű televízió, és hangsúlyozza, hogy szükség van ennek a ténynek a figyelembevételére a további jogi keretek rögzítése során;

1.6

alapvetően osztja és hangsúlyozza a Bizottságnak az audiovizuális területen bevezetendő szabályozó keretre vonatkozó alapelveit;

1.7

alapvetően osztja a Televízió határok nélkül irányvonalnak mint a televíziós szolgáltatásoknak a társadalomban meglévő stabil és biztos jogi keretének pozitív értékelését, mely jogi keret révén sikerült a társadalmon belül a televíziós szolgáltatások lényegében szabad forgalmát biztosítani, és ennek kapcsán utal a (CdR 90/2003 végleges) számú véleményére.

1.8

hangsúlyozza az eredeti ország elvének, mint a belső piac alapelvének a jelentőségét az audiovizuális szektorban, azonban osztja azokat az aggodalmakat is, melyeket a megbeszélések során említettek, miszerint a televízióműsorok sugárzói a nemzeti törvények sokféleségével szemben úgy fognak esetleg védekezni, hogy a legliberálisabb törvényekkel rendelkező tagországokat keresik fel;

1.9

osztja az Európai Bizottságnak azt az értékelését, miszerint esetleg szükség lehetne a televíziós irányelv alapvető átdolgozására ahhoz, hogy a változásokhoz alkalmazkodni lehessen;

1.10

szívesen látta volna, ha – az audiovizuális piac időközben bekövetkezett fejlődésére és változásaira tekintettel – az Európai Bizottság kezdeményezte volna a televíziós irányelvnek egy koherens európai jogi keretté való gyors és átfogó továbbfejlesztését az audióvizuális tartalmak terjesztése érdekében, mely jogi keretnek egyik célja az lehetett volna, hogy a televíziós irányvonal alá eső szolgáltatások és az információs társadalom szolgáltatásai fokozatosan legyenek szabályozva;

1.11

egyetért azzal, hogy a televíziós irányelv alkalmazásának további kérdései nem értelmezésekkel, hanem annak gyors továbbfejlesztésével oldhatók meg ahhoz, hogy elérhető legyen a kívánatos jogbiztonság;

1.12

kiemeli a versenyszabályok megőrzésének jelentőségét az audiovizuális politika terén;

1.13

kiemeli, hogy felelősek vagyunk a médiapluralizmus fenntartásáért Európában, az EU tagországaiban és Európa térségeiben;

1.14

hangsúlyozza az információs társadalom olyan szolgáltatásainak jogi keretbe való ágyazásának szükségességét, mint amilyen az elektronikus üzleti forgalom, valamint az új szolgáltatásokhoz való hozzáférés, és - tekintettel a fokozatos szabályozás követelményére -, üdvözli, hogy az Európai Bizottságnak nem célja megkérdőjelezni az információs társadalom szolgáltatásai, illetve a Televízió határok nélkül irányelv alá eső szolgáltatások közötti megkülönböztetést;

1.15

kiemeli az analóg rádiózásról a digitális rádiózásra való fogyasztóbarát átállás szükségességét és utal ezzel kapcsolatban a (CdR 308/2003 végleges) számú véleményére;

1.16

hangsúlyozza, hogy Európa női és férfipolgárai személyi jogai között szerepel az információhoz való jog, mely kiemelkedő jelentőségű és üdvözli, hogy az Európai Bizottság a megbeszélések során az információra való jog kérdésének, nagy társadalmi jelentőségű eseményekre tekintettel, szentel teret, és ez újabb alkalom számára a mélyebb megfontolásokra;

1.17

kiemeli a regionális filmek támogatásának fontos szerepét és hangsúyozza azt a meggyőződését, hogy mind a regionális, mind a helyi audiovizuális termelés egyre jelentősebb lesz, és az országos filmtermelés mellett ellensúlyozni fogja a nem-európai országok termelését;

1.18

kiemeli annak a szükségességét, hogy az európai művek támogatása érdekében intézkedéseket kell hozni, és úgy véli, hogy támogatni kell azt a tényt, hogy független producerek európai művei jelen legyenek különböző programokban, mert ezzel hozzájárulunk Európában egy sokszínű audióvizuális tájkép megteremtéséhez, mely különösen alkalmas lehet arra, hogy megőrizzük és nyilvánvalóvá tegyük Európa sokszínű regionális és helyi örökségét, mindazonáltal a Bizottság úgy véli, hogy ez a cél nem érhető teljes mértékben el az eddigi kontingentálás révén;

1.19

kiemeli a hirdetés mennyiségi és minőségi feltételei kiegyensúlyozott szabályozásának szükségességét;

1.20

üdvözli az Európai Bizottságnak a készségét arra, hogy továbbgondolja a fiatalok védelmére és az emberi méltóság védelmére kidolgozott javaslatokat;

1.21

úgy véli, hogy az ellentétes ábrázolás joga fontos eleme az emberi jogok és a véleményszabadság megőrzésének, és támogatja azt a szándékot, hogy ezt a jogot az összes médiára kiterjesszék;

1.22

támogatja az Európai Bizottságnak azt a szándékát, hogy újra tárgyalják a fiatalok védelméről és az emberi méltóság védelméről szóló javaslatokat, melyek középpontjában a médiahoz való hozzáértés, az ellentétes ábrázolás joga és a harc a diszkrimináció, illetve a gyűlöletkeltés ellen minden online médiában áll;

1.23

úgy véli, hogy az egyes tagországokban szükség van olyan közös-és egyedi jogi szabályozási modellekre, melyek tartalmazzák azt a lehetőséget, hogy kifejeződhessenek nemzeti és regionális jellegek, támogatja azonban azt a szándékot is, hogy készítsenek tanulmányt a média terén a közös jogi szabályozási modellekről, annak érdekében, hogy megvizsgálhassák hatásait, illetve az európai keretjoggal való összeegyeztethetőségét;

1.24

kiemeli annak szükségességét, hogy a Közösség az európai audiovizuális modellt nemzetközileg is, elsősorban a Világkereskedelmi Szervezettel való tárgyalások keretén belül, továbbra is messzemenően biztosítsa;

2.1

javasolja, hogy törekedni kell a televíziós irányvonal folyamatos átdolgozására és továbbfejlesztésére, annak érdekében, hogy a megkívánt jogbiztonságot – tekintettel a csatlakozó országokra – elérhessük, illetve a televíziós irányvonalat a további műszaki fejlődéshez hozzá tudjuk igazítani;

2.2

javasolja, hogy vegyék figyelembe és támogassák az audiovizuális mediáknak és a regionális és helyi identitás kibontakoztatásának fontos funkcióját az audiovizuális téren a televíziós irányvonal, valamint a további keretfeltételek továbbfejlesztésénél. Ebben az értelemben, ezen iparág erős koncentrációját is fékezni kell és/vagy nemzeti és nemzetközi szinten kiegyenlíteni;

2.3

javasolja, hogy törekedni kell – tekintettel a médiák egyre nagyobb konvergenciájára – a jogi szabályozásnak a produkciók tartalma szerinti, és a technikai platformoktól független, körülhatárolására;

2.4

kinyilvánítja, hogy támogatja a minőségi reklámszabályoknak, – különös tekintettel a gyerekek és a fiatalok védelmére és a reklám és a szerkesztői tartalom elválasztására –, jelenlegi mértékben való megőrzését;

2.5

bátorítja azonban, hogy vizsgálják újra felül a reklámokra vonatkozó mennyiségi rendeleteket a felhasználók egyre nagyobb választási és adózási lehetőségeinek a figyelembevételével, annak érdekében, hogy – háttérben az EU bővítésével –, nagyobb rugalmassággal építhessük le a bürokratikus szabályokat;

2.6

javasolja, hogy a reklámra vonatkozó rendeleteket alkalmazzák az olyan új reklámformákra is, mint a megosztott képernyő és az interaktív reklám, továbbá, hogy megfelelő előírásokkal, melyek a szerkesztési tartalom és a reklám világos különválsztását szolgálják, jogilag világos helyzetet teremtsünk e reklámformák bevetéséhez;

2.7

üdvözli, hogy az audiovizuális politika keretén belül a televíziós irányvonallal együtt más, ezzel egyre inkább összefüggő, olyan jogi szabályozási területeket is tekintetbe vegyenek, mint többek között a reklámpolitika, a szerzői jogvédelem, a fogyasztóvédelem és javasolja, hogy a jogszabályok felállításánál ezeket az összefüggéseket a jővőben nagyobb mértékben vegyék figyelembe;

2.8

kiemeli, hogy éppen a tíz új EU-tagállam csatlakozásával a háttérben, különös figyelmet kell szentelni a fiatalok védelmének és az emberi jogok védelmének jogi szabályozására az egész audiovizuális területen;

2.9

ezért arra ösztönöz, hogy megerősítsük a fiatalok védelméről és az emberi jogok védelméről szóló javaslat újratárgyalását célzó bejelentett javaslatban az önkontroll és a közös szabályozás hatékony eszközeinek kialakítására való törekvést, beleértve a példaként szolgáló eljárások kicserélését, illetve a hálózatokon belüli együttműködést, különös tekintettel a digitális és online környezetre;

2.10

javasolja, hogy a bejelentett javaslatban különleges szerep jusson a médiához való hozzáértés ösztönzésének, mivel az Európai Bizottság joggal állapította meg, hogy „annak tudása, hogy hol találjuk meg az információt, és hogy hogyan értelmezzük azt (…) manapság alapvetően fontos képesség”. A Bizottság továbbá arra ösztönöz, hogy a médiához való hozzáértés megszerzését célzó fontos javaslat tartalmazza az Európai Unió összes nyelvét és szavatolja, hogy „minimális mértékben minden nyelven rendelkezésre álljanak és jelen legyenek az információk”;

2.11

kinyilvánítja, hogy támogatja az információhoz való jog megőrzését, tekintettel az olyan eseményekre is, amelyek esetében kizárólagos jogok állnak fenn, valamint tekintettel nagy társadalmi jelentőségű eseményekre. Az RB hangsúlyozza ezzel kapcsolatban azt a felfogását, hogy a nagy eseményeknek a szabadon fogható TV-csatornákon való sugárzásának jogi szabályozását a mindenkori országok nyelvi sajátosságainak a figyelembevételével rugalmas módon kell kialakítani, és meg kell vizsgálni a nagy események európai listáját. A Bizottság továbbá arra ösztönöz, hogy európai szinten rögzítsük a közérdeklődésre számot tartó információk esetében a jogot, hogy a televízióban rövid tudósítást adhassanak róluk;

2.12

javasolja, hogy az európai audiovizuális tartalmak piacának pozitív fejlődését látva, fontoljuk meg, hogyan lehetne áttérni az európai mozi-és televízós filmeknek a televízós irányvonal 4. és 5.paragrafusában lefektetett kvóták által mostanáig szabályozott ösztönzésének érdekében a filmtermelés és terjesztés, az ösztönzőprogramok keretében való, erőteljesebb támogatására. Hangsúlyozza azt a nézetét, hogy e művek értékelésénél különösen az európai kultúra megőrzésére, illetve a regionális politikai és gazdasági hatásokra kell figyelemmel lenni. Ebben az összefüggésben ki kellene dolgozni regionális szinten és/vagy különböző európai nyelven készített és speciálisan a termelésre és terjesztésre irányuló ösztönzőprogramot;

2.13

újra csak arra ösztönöz, hogy a digitális produkcóra és terjesztésre való áttérésnél szükséges beruházásokat tekintve, valamint a regionális és helyi televíziós szolgáltatások magas saját produkciós arányát tekintve, lehetőségeket kell biztosítani vagy engedni a regionális és helyi televíziós szolgáltatások elterjedésének az ösztönzésére, annak érdekében, hogy ezáltal biztosítsuk a digitális TV eljövendő időszakában a kulturális és regionális sokszínűséget. Ezért elsősorban azokat a beruházásokat kell ösztönözni, melyek a regionális televíziós szolgáltatásoknak digitális technikára történő átállására irányulnak;

2.14

kinyilvánítja, hogy a televíziós irányelv továbbfejlesztése során biztosítani kell, hogy a nyilvános jogi rádiózás, feladatának megfelelően, a tagországok előírásainak eleget tudjon tenni, miközben ügyelnünk kell arra, hogy a nyilvános jogi rádióállomásokat úgy ösztönözzük és támogassuk, hogy ez vonatkozzon a régiókra is.

22.12.2004   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 318/30

1)

továbbá tekintettel arra, hogy az Európai Menekültügyi Alap működése második szakaszának hatékonyabb és fontosabb eszközzé kell válnia a fő célkitűzések elérésében, azaz, a tagországok közötti felelősségmegosztásban és egy az összes tagállamban érvényes közös menekültjogi politika gyakorlatba ültetésében.

2)

továbbá tekintettel arra, hogy a kitűzött cél elérése érdekében szükség van arra, hogy működése teljes időtartamára az Alap rendelkezésére álljanak a szükséges pénzügyi források, külön számításba véve az EU bővítését és az új tagállamok szükségleteit;

1.1

jóváhagyja az Európai Bizottság javaslatát a lenti módosításokban található megszorítások mellett;

1.2

nagyra értékeli az Európai Bizottság, a tagországok, a helyi és regionális hatóságok és maguknak a menekülteknek és egyéb közreműködőknek a munkáját, melyet az Európai Menekültügyi Alap első szakasza idejére kitűzött célok megvalósítása érdekében fejtettek ki;

1.3

nagyra értékeli azt, hogy az Európai Bizottság új javaslatot fogalmazott meg és úgy gondolja, hogy az Európai Bizottság figyelembe vette az első szakasz kiértékelésekor levont tanulságok és a különböző partnerek által tett észrevételek nagy részét.

1.4

úgy ítéli meg, hogy a javaslatban kifejtett tagországok közötti felelősségmegosztás elve és rendszere korrekt;

1.5

azon az állásponton van, hogy a tagállamokban teljesítendő feladatokra elkülönített és már előirányzott összegek, valamint a szükséges műszaki és adminisztrációs tevékenységekre félretett összegek azt a minimumot teszik ki, amely lehetővé teszi a tagországok számára, hogy részt vegyenek a programban és saját nemzeti rendszerüket az általános európai szintre fejlesszék; valamint kihangsúlyozza annak fontosságát, hogy a tagállamokban főleg azoknak a helyi partnereknek lesz szükségük további képzésre és útmutatásokra ahhoz, hogy jó minőségű projekteket tudjanak megvalósítani, akik az Európai Menekültügyi Alap munkájának első szakaszában is részt vettek;

1.6

fontosnak tartja azt, hogy a tagállamokban minden nemzetközi védelmet élvező személyre kiterjedjen az Alap tevékenysége, attól függetlenül, hogy az illető milyen helyi eljárás keretében lépett a tagállam területére; ugyanakkor azt is fontosnak érzi, hogy a projekt megvalósítása közben külön figyelmet fordítsanak a legnehezebb helyzetben levő menekültek szükségleteire. A legnehezebb helyzetben levők csoportjába tartoznak, például, a magukra hagyott kiskorúak, az egyedülálló anyák vagy veszélyeztetett helyzetben levő, elszigetelt nők; kínzások, visszaélések vagy egyéb embertelen és lealacsonyító bánásmód áldozatai, és különleges orvosi ellátást igénylő személyek;

1.7

támogatja az Európai Bizottság által javasolt minden részletre kiterjedő menekültpolitikát, aminek köszönhetően az Alap révén a menekültjogot kérelmezők életfeltételein lehet javítani, és ugyanakkor elő lehet segíteni a menekültek beilleszkedését, illetve hazájukba való visszatérését, miközben figyelembe lehet venni a helyi, a regionális és a nemzeti körülményeket is;

1.8

fontosnak tekinti azt, hogy a nemzeti intézkedések mellett kapjanak a közösségi lépések és szükségintézkedések is anyagi támogatást az Alaptól. A közösségi intézkedések az európai szintű stratégiai tervek készítésének és kiépítésének fontos eszközeivé válhatnak, ha úgy támogatják a széleskörű gyakorlati projekteket politikailag, valamint helyi és regionális szinten is, hogy azok kiegészítsék egymást. Az Alap forrásainak egy megfelelő hányadát kell elkülöníteni közösségi intézkedésekre, kellőképpen figyelembe véve azt, hogy kiegészítik-e egymást valamint a megvalósításuk átlátható-e;

1.9

kihangsúlyozza, hogy a menekültjogot kérelmezők és a menekültek befogadása körüli hatások legegyértelműbben helyi szinten jelentkeznek, abban a közösségben, ahol befogadják őket, és ezért nyomatékosan hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a helyi és regionális hatóságokat vonják be a menekültjogot kérelmezők és a menekültek befogadásával és integrációjával kapcsolatos döntések hozatalába;

1.10

felhívja a figyelmet arra a tényre, hogy egy az emberi jogok tiszteletén alapuló európai menekültjogi politika számára alapvető kérdés az integráció elősegítése és ebben a tekintetben döntő fontosságú a helyi közösségek folyamatos és kiegyensúlyozott fejlődése;

1.11

kiemeli, hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy önkéntes alapon, biztonságos és emberi méltóságához illő módon visszatérjen hazájába;

1.12

támogatja az Európai Bizottságnak a projektek stratégiai tervezésének javítására tett erőfeszítéseit egy több éves program bevezetése révén;

1.13

hangsúlyozza, hogy a stratégiai terv készítése nyitott szellemben, az Európai Bizottság és a tagállamok közötti igazi partneri együttműködés keretében kell folyjon, függetlenül attól, hogy nemzeti vagy közösségi intézkedésekről, illetve szükségintézkedésről van szó;

1.14

külön felhívja a figyelmet arra, hogy milyen jelentős szerepet játszanak a helyi és regionális partnerek, mivel nagy az ő felelősségük abban, hogyan fogadják be a menekültjogért folyamodókat és a menekülteket, valamint hogyan segítsék elő az integrációt; továbbá sajnálatát fejezi ki, hogy az Európai Bizottság javaslata nem gondoskodik arról, hogy kellőképpen széleskörű egyeztetés folyjon a helyi és regionális hatóságokkal a program megvalósításával kapcsolatos tervek készítése és a program pénzügyi támogatásáról szóló döntések hozatala folyamán. A javaslat nem garantálja kellőképpen azt, hogy a helyi és regionális partnereknek legyen alkalmuk részt venni a közösségi intézkedések helyes gyakorlatának kialakításában.