(1)

Az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) 2025. december 19-én az alaprendelet 5. cikke alapján dömpingellenes vizsgálatot indított a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: Kína vagy érintett ország) származó nátrium-benzoát behozatalára vonatkozóan. Az eljárás megindításáról a Bizottság értesítést (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló értesítés) tett közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában (2).

(2)

A Bizottság azt követően indított vizsgálatot, hogy a Lanxess Chemical B.V. (a továbbiakban: panaszos vagy Lanxess) 2025. november 10-én panaszt nyújtott be. A panaszt a panaszos a nátrium-benzoáttal foglalkozó, az alaprendelet 5. cikkének (4) bekezdése értelmében vett uniós gazdasági ágazat nevében nyújtotta be. A panaszban foglalt, a dömpinggel és az abból eredő jelentős kárral kapcsolatos bizonyítékok elegendőek voltak a vizsgálat megindításához.

(3)

A Bizottság az (EU) 2026/366 végrehajtási rendelettel (3) (a továbbiakban: a nyilvántartásba vételt elrendelő rendelet) nyilvántartásbavételi kötelezettséget vezetett be az érintett termék behozatalára vonatkozóan.

(4)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben felkérte az érdekelt feleket, hogy a vizsgálatban való részvétel érdekében vegyék fel vele a kapcsolatot. Ezenfelül a Bizottság a vizsgálat megindításáról külön tájékoztatta például a panaszost, más ismert uniós gyártókat, az ismert exportáló gyártókat és Kína kormányát (a továbbiakban: kínai kormány), az ismert importőröket, felhasználókat, valamint a tudvalevőleg érintett szövetségeket, és felkérte ezeket, hogy vegyenek részt a vizsgálatban.

(5)

Az érdekelt felek lehetőséget kaptak arra, hogy észrevételeket tegyenek a vizsgálat megindításával kapcsolatban, és kérjék a Bizottság és/vagy a kereskedelmi ügyekben eljáró meghallgató tisztviselő előtti meghallgatásukat.

(6)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben jelezte, hogy az alaprendelet 17. cikkével összhangban mintavételt végezhet az érdekelt felek körében.

(7)

Annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát, a Bizottság felkérte az uniós gyártókat az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott információk benyújtására.

(8)

A két ismert uniós gyártó közül csak egy vállalat, nevezetesen a Lanxess jelentkezett. Ezért az a döntés született, hogy nincs szükség mintavételre, és az említett gyártó, amely a teljes uniós termelés több mint 60 %-át adja, az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése értelmében jelentős hányadot képvisel, így az „uniós gazdasági ágazatot” alkotja.

(9)

Annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát, a Bizottság felkérte a független importőröket az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott információk benyújtására.

(10)

Mindössze egyetlen független importőr, nevezetesen a Falken Trade Sp. z o.o nyújtotta be a kért információkat, és egyezett bele a mintába való felvételébe. A Bizottság ezért úgy döntött, hogy nincs szükség mintavételre.

(11)

Annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát, a Bizottság felkérte a Kínában működő összes exportáló gyártót az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott információk benyújtására. Emellett a Bizottság felkérte a Kínai Népköztársaságnak az Európai Unió mellett működő képviseletét, hogy nevezze meg azokat az esetleges további exportáló gyártókat, amelyek érdeklődést tanúsíthatnak a vizsgálatban való részvétel iránt, illetőleg vegye fel velük a kapcsolatot.

(12)

Az érintett országban működő exportáló gyártók közül hárman nyújtották be a kért információkat és egyeztek bele a mintába való felvételükbe. A Bizottság az alaprendelet 17. cikkének (1) bekezdésével összhangban az Unióba irányuló export legnagyobb reprezentatív mennyisége alapján két olyan exportáló gyártót vett fel a mintába, amelyet a rendelkezésre álló idő alatt megfelelően meg tudott vizsgálni. A Bizottság az alaprendelet 17. cikkének (2) bekezdésével összhangban a minta kiválasztásáról egyeztetett valamennyi ismert érintett exportáló gyártóval és az érintett ország hatóságaival (4). A minta kiválasztásával kapcsolatban nem érkezett észrevétel.

(13)

A Bizottság kérdőívet küldött a Kínai Népköztársaság kormányának (a továbbiakban: kínai kormány) az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja értelmében vett jelentős torzulások Kínában való fennállására vonatkozóan.

(14)

A panaszos továbbá a panaszában elegendő meggyőző bizonyítékkal szolgált arról, hogy a Kínai Népköztársaságban az érintett termék vonatkozásában nyersanyagpiaci torzulások állnak fenn. Ezért az eljárás megindításáról szóló értesítésben foglaltaknak megfelelően a vizsgálat ezekre a nyersanyagpiaci torzulásokra is kiterjedt annak megállapítása érdekében, hogy a Bizottság alkalmazza-e Kínai Népköztársaság tekintetében az alaprendelet 7. cikke (2a) és (2b) bekezdésében foglalt rendelkezéseket. A Bizottság ezért e tekintetben további kérdőíveket küldött a kínai kormánynak.

(15)

A Bizottság emellett kérdőíveket küldött az uniós gyártóknak és az importőröknek, és azokat a mintában szereplő kínai exportáló gyártók rendelkezésére bocsátotta. A Bizottság más kérdőíveket (például az uniós felhasználóknak szóló kérdőíveket is) az eljárás megindításának napján hozzáférhetővé tette az interneten (5).

(16)

A Bizottság minden olyan információt megkísérelt beszerezni és ellenőrzött, amelyet szükségesnek tartott a dömping, az abból eredő kár és az uniós érdek ideiglenes megállapításához. Az alaprendelet 16. cikke szerinti ellenőrző látogatásokra a következő vállalatok telephelyén került sor:

(17)

A dömpingre és a kárra vonatkozó vizsgálat a 2024. október 1. és 2025. szeptember 30. közötti időszakra (a továbbiakban: vizsgálati időszak) terjedt ki. A kárra vonatkozó értékelés szempontjából releváns tendenciák vizsgálata a 2022. január 1-jétől a vizsgálati időszak végéig tartó időszakra (a továbbiakban: figyelembe vett időszak) terjedt ki.

(18)

A vizsgált termék a Kínai Népköztársaságból származó, rendszerint a 0023120–9 vámuniós és statisztikai szám (CUS-szám) és az 532–32–1 Vegyianyag Nyilvántartási Szolgálat szerinti nyilvántartási szám (CAS-szám) alá besorolt, jelenleg az ex 2916 31 00 KN-kód (TARIC-kód: 2916 31 00 91) alá tartozó nátrium-benzoát (a továbbiakban: vizsgált termék).

(19)

A nátrium-benzoátot – szemcse vagy por alakban – számos alkalmazási területen használják, elsősorban antimikrobiális tulajdonságai és nagyfokú vízoldékonysága miatt. Az alkalmazási területek közé tartozik a testápolás, az élelmiszerek, az italok, a gyógyszerek, az otthoni ápolási-gondozás és a takarmánytermékek.

(20)

Az érintett termék a Kínai Népköztársaságból származó vizsgált termék (a továbbiakban: az érintett termék).

(21)

A vizsgálat rámutatott arra, hogy a következő termékek azonos alapvető fizikai, kémiai és műszaki tulajdonságokkal rendelkeznek, és alapvető felhasználási területeik is megegyeznek:

(22)

A Bizottság az eljárás e szakaszában úgy határozott, hogy ezek a termékek ennek megfelelően az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése értelmében hasonló termékek.

(23)

Mivel a vizsgálat megindításakor elegendő arra utaló bizonyíték állt rendelkezésre, hogy Kínában az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja értelmében jelentős torzulások állnak fenn, a Bizottság helyénvalónak ítélte, hogy a vizsgálatot a szóban forgó ország exportáló gyártói tekintetében az alaprendelet 2. cikkének (6a) bekezdése figyelembevételével indítsa meg.

(24)

Ebből következően a Bizottság az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének lehetséges alkalmazásához szükséges adatok összegyűjtése érdekében az eljárás megindításáról szóló értesítésben felkérte a Kínában működő összes exportáló gyártót arra, hogy bocsássanak rendelkezésre információkat a nátrium-benzoát előállítása során felhasznált inputokra vonatkozóan. A kért információkat két exportáló gyártó küldte meg.

(25)

A vélt jelentős torzulásokra irányuló vizsgálathoz szükségesnek tartott információk összegyűjtése érdekében a Bizottság kérdőívet küldött a kínai kormánynak. Emellett az eljárás megindításáról szóló értesítés 5.3.2. pontjában a Bizottság felkérte az érdekelt feleket arra, hogy az eljárás megindításáról szóló értesítésnek az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételétől számított 37 napon belül ismertessék álláspontjukat és szolgáltassanak információkat az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése alkalmazását illetően, és mindezeket támasszák alá bizonyítékokkal.

(26)

A kínai kormánytól nem érkezett válasz a kérdőívre. Ezt követően a Bizottság tájékoztatta a kínai kormányt arról, hogy a jelentős torzulások Kínában való fennállásának megállapításához az alaprendelet 18. cikke értelmében a rendelkezésre álló tényeket fogja felhasználni.

(27)

Az eljárás megindításáról szóló értesítés 5.3.2. pontjában a Bizottság jelezte továbbá, hogy a rendelkezésére álló bizonyítékokra való tekintettel az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja értelmében ideiglenesen Törökországot választotta ki megfelelő reprezentatív országként a rendes érték torzulásmentes árak, illetve referenciaértékek alapján történő meghatározásához. A Bizottság jelezte továbbá, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontjának első franciabekezdésében foglalt kritériumok alapján további lehetséges megfelelő reprezentatív országokat is megvizsgál.

(28)

A Bizottság két feljegyzést tett közzé, hogy tájékoztassa az érdekelt feleket azokról a releváns forrásokról, amelyeket a rendes érték meghatározásához kívánt felhasználni: a termelési tényezőkre vonatkozó első feljegyzést 2026. február 10-én (a továbbiakban: első feljegyzés), a termelési tényezőkre vonatkozó második feljegyzést pedig 2026. április 1-jén (a továbbiakban: második feljegyzés).

(29)

Az említett feljegyzésekben a Bizottság teljeskörűen – többek között a nyersanyagokra, a munkaerőre és az energiára is kiterjedően – felsorolta az érintett termék előállításához felhasznált termelési tényezőket. Ezenkívül a torzulásmentes árak vagy referenciaértékek kiválasztását vezérlő kritériumok alapján a Bizottság két lehetséges reprezentatív országot azonosított, ezek pedig Argentína és Törökország.

(30)

Az első feljegyzésben a Bizottság – noha nátrium-benzoát-gyártókra vonatkozó pénzügyi adatokat nem talált – megállapította, hogy a 20.14 NACE-kód alá besorolt, szerves vegyi anyagokat gyártó ágazatban működő tizenegy törökországi gyártó pénzügyi kimutatásai könnyen hozzáférhetők. A Bizottság argentínai gyártóktól nem talált könnyen hozzáférhető pénzügyi adatokat. A Bizottság ezért úgy ítélte meg, hogy Törökország megfelelő reprezentatív ország lenne, ugyanakkor felkérte az összes felet, hogy adja elő észrevételeit a javaslattal kapcsolatban, és javasoljon olyan alternatív országokat, amelyek eleget tesznek a 2. cikk (6a) bekezdése a) pontjának első franciabekezdése szerinti alapvető kritériumoknak.

(31)

A második feljegyzésben és a bármely érdekelt fél által javasolt alternatív reprezentatív országok hiányában a Bizottság azt javasolta, hogy az értékesítési, általános és igazgatási költségeket (a továbbiakban: SGA-költségek), valamint a nyereséget a 20.14 NACE-kód alá besorolt, szerves vegyi alapanyagokat gyártó ágazatban működő tizenegy törökországi gyártó (6) adatai alapján állapítsák meg.

(32)

Ezek a feljegyzések az érdekelt felektől ezen elemekkel és a vonatkozó forrásokkal kapcsolatban kapott észrevételekkel is foglalkoztak. A felek által benyújtott észrevételekre a következő szakaszok is kitérnek.

(33)

Az alaprendelet 2. cikkének (1) bekezdése szerint „[a] rendes érték rendszerint az exportáló országban a független vevők által a szokásos kereskedelmi forgalom keretében ténylegesen fizetett vagy fizetendő árakon alapszik.”

(34)

Az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja szerint ugyanakkor „[a]bban az esetben, ha […] megállapítást nyer, hogy az exportáló országban fennálló, b) pont szerinti jelentős torzulások következtében nem helyénvaló az exportáló országbeli belföldi árak és költségek alkalmazása, a rendes értéket a torzulásoktól mentes árakat vagy referenciaértékeket tükröző előállítási és értékesítési költségek alapján kell képezni”, és annak „tartalmaznia kell az igazgatási, értékesítési és általános költségek, valamint a nyereség torzulástól mentes és észszerű összegét” (az „igazgatási, értékesítési és általános költségekre” a továbbiakban az „SGA-költségek” fordulattal hivatkozunk).

(35)

Az alábbiakban található részletes magyarázat szerint a Bizottság e vizsgálat keretében a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján – a kínai kormány együttműködésének hiányára is figyelemmel – arra a következtetésre jutott, hogy indokolt az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének alkalmazása.

(36)

Az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja szerint a „[j]elentős torzulások azok a torzulások, amelyek akkor következnek be, ha a jelentett árak vagy költségek – a nyersanyag- és energiaköltségeket is beleértve – jelentős kormányzati beavatkozás hatására nem szabadpiaci erőviszonyok eredményei. A jelentős torzulások fennállásának értékelése során – többek között – figyelembe kell venni az alábbiak közül egy vagy több elem lehetséges hatását:

(37)

Mivel az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontjában felsorolt elemeknek nem együttesen kell fennállniuk, a jelentős torzulások fennállásának megállapításához nem szükséges mindegyik elemnek rendelkezésre állnia. Emellett bizonyos esetekben ugyanazok a ténybeli körülmények több felsorolt elem fennállásának megállapításához is felhasználhatók.

(38)

Mindazonáltal az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja értelmében vett jelentős torzulások fennállására vonatkozó következtetést az összes rendelkezésre álló bizonyíték alapján kell megfogalmazni. A torzulások fennállására vonatkozó általános értékelés során figyelembe vehetők az exportáló országot jellemző általános összefüggések és körülmények is, különösen olyan esetekben, amikor az exportáló ország gazdasági és közigazgatási berendezkedésének alapelemeiből fakadóan a kormányzat olyan alapvető hatáskörökkel rendelkezik, amelyek segítségével érdemben beavatkozhat a gazdaságba, és ennek hatására az árak és a költségek nem a piaci erőviszonyok szabad alakulásának eredményeként jönnek létre.

(39)

Az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének c) pontja szerint „[a]mennyiben a Bizottság megalapozott jelzésekkel rendelkezik a b) pontban említettek szerinti torzulások egy adott országban vagy az ország egy adott ágazatában való fennállásáról, és amennyiben az e rendelet eredményes alkalmazása szempontjából helyénvaló, a Bizottságnak jelentést kell készítenie, nyilvánosságra hoznia és rendszeresen frissítenie, amelyben leírja a b) pontban említett piaci körülményeket az adott országban vagy ágazatban”.

(40)

E rendelkezés alapján a Bizottság összeállított egy országjelentést Kínáról (a továbbiakban: jelentés) (7), amely bizonyítékokat tartalmaz arra vonatkozóan, hogy a kormányzat számos szinten jelentős mértékben beavatkozik a gazdaság működésébe, és ezzel torzulásokat idéz elő különösen több fontos termelési tényező (például a földterület, az energia, a tőke, a nyersanyagok és a munkaerő) esetében, illetve a kiválasztott ágazatokban (például a vegyiparban). Az érdekelt felek az eljárás megindításakor felkérést kaptak arra, hogy cáfolják, észrevételezzék vagy egészítsék ki a vizsgálat iratai között található bizonyítékokat. A Bizottság a Kínáról szóló jelentést a vizsgálat megindításakor elhelyezte a vizsgálat iratai között. Emellett a panasz is tartalmazott néhány olyan releváns bizonyítékot, amely kiegészíti a jelentésben foglaltakat.

(41)

A panaszos a jelentésben szereplő bizonyítékokra támaszkodva jelezte, hogy a kínai nátrium-benzoát-ágazatban torzulások állnak fenn. Ezek a torzulások a Kínai Népköztársaság (a továbbiakban: Kína) szervezetéből fakadnak, amely a Kínai Kommunista Párt (a továbbiakban: KKP) vezetésével kialakított és az állam összes lényeges aspektusára kiterjedő szociális piacgazdaság koncepcióján alapul. A panasz szerint a gazdaság szintjén a KKP különösen szoros ellenőrzést gyakorol, ami abban nyilvánul meg, hogy nagy az állami tulajdonú vállalatok jelentősége a gazdaságban, a KKP pedig erős befolyást gyakorol a magánszektorra. A panaszos a kínai kormány kínai gazdaságba való beavatkozásának három fő csatornájára mutatott rá, amelyek a következők: az állam közigazgatási, pénzügyi és szabályozási ellenőrzése (8).

(42)

A panaszos a kínai vegyipari ágazattal kapcsolatos több közelmúltbeli vizsgálat során tett bizottsági ténymegállapításokra is hivatkozott, amelyek megerősítették, hogy jelentős torzulások állnak fenn (9).

(43)

Ezenkívül a panasz a következő, jelentős torzulásokat eredményező elemekre mutatott rá.

(44)

Először: a nátrium-benzoát-ágazatot jelentős mértékben olyan vállalkozások szolgálják ki, amelyek állami hatóságok tulajdonában vannak, illetve azok ellenőrzése, szakpolitikai felügyelete vagy irányítása alatt állnak.

(45)

A panaszos azzal érvel, hogy a kínai kormány az állami tulajdonú vállalatok és a magántulajdonú vállalatok felett egyaránt erős befolyást gyakorol, különösen az olyan ösztönzött iparágakban, mint a vegyipar, amely a nátrium-benzoát-ágazatot is magában foglalja. A kínai kormány és a KKP ellenőrzést gyakorol az állami tulajdonban lévő vállalatok felett, és alakítja azok vállalati struktúráját és a versenykörnyezetet bizonyos stratégiai gazdasági célok elérése érdekében, mégpedig azáltal, hogy a kulcsfontosságú vezető tisztségviselőket a KKP szervezeti főosztályán keresztül nevezi ki, és elsőbbségi hozzáférést biztosít az állami tulajdonú vállalatoknak a fontos inputokhoz (10).

(46)

Ezenkívül a kínai kormány nemzeti és helyi szinten egyaránt létrehozta az állami tulajdonú eszközök felügyeletével és kezelésével megbízott bizottságokat (a továbbiakban: SASAC) azzal a céllal, hogy az állam tulajdonosi érdekeit képviselje az állami tulajdonú vállalatokban. Emellett a kínai kormány elfogadta a vállalatok állami tulajdonú eszközeiről szóló törvényt, amely egyéb intézkedések mellett állami ellenőrzést és tulajdonlást ír elő a stratégiai iparágak felett. A panaszban továbbá az is szerepel, hogy a „társadalmi kreditrendszer” megerősíti a párt kínai vállalatokra gyakorolt befolyását, és fennáll a veszélye annak, hogy nyomást gyakorol a külföldi vállalatokra a vonatkozó kínai iparpolitikáknak való megfelelés érdekében. A panaszos továbbá azzal érvel, hogy a 14. ötéves tervvel (a továbbiakban: ötéves terv) a kínai kormány célja a szocialista politikák fenntartása és a gazdasági növekedés támogatása. Az állami tulajdonú vállalatok tekintetében az ötéves terv célja a kínai kormány és az állami tulajdonú vállalatok közötti szorosabb kapcsolat kiépítése (11).

(47)

A panasz szerint a toluolszármazékok (12) ágazatában továbbra is különösen jelentős mértékű a kínai kormányzat tulajdonosi szerepe. Az állami tulajdonú vállalatoknak központi szerep jutott a kínai kormány kínai vegyipari ágazatba való beavatkozásának elősegítésében. Ezek az állami tulajdonú vállalatok változatlanul erőfölényben vannak az upstream alapanyag-ellátási láncban, és kiváltságos hozzáférésben részesülnek a kormány által elosztott erőforrásokhoz, ideértve a finanszírozást, a támogatásokat, a földhasználati jogokat és az állami támogatás egyéb formáit. Emellett az állami politikához való szoros igazodásuk és a kormányzati döntéshozatali folyamatokra gyakorolt jelentős befolyásuk tovább erősíti stratégiai helyzetüket az ágazaton belül (13).

(48)

A panasz a világ legnagyobb toluolgyártói közül legalább hármat említ, és mindegyik kínai állami tulajdonú vállalat. A kínai kormány rendszeresen juttat pénzügyi forrásokat ezeknek a vállalatoknak, ami torzítja a toluol és a nátrium-benzoát piacát (14).

(49)

A magántulajdonú vállalatok szintén továbbra is a kínai kormány szoros ellenőrzése alatt vannak. A panaszos példaként a nátrium-benzoátot gyártó magántulajdonú vállalatokat hozza fel, amelyek kedvezményes társaságiadó-kulcsokban, vissza nem térítendő és egyéb állami támogatásokban részesültek. A kínai kormány nátrium-benzoát-piaci szerepvállalása többek között azzal jár, hogy KKP-tagok vesznek részt vállalatirányítási struktúrákban (15).

(50)

A fentiek alapján a panaszos arra a következtetésre jutott, hogy a kínai nátrium-benzoát-piacot jelentős mértékben olyan vállalkozások szolgálják ki, amelyek a kínai kormány tulajdonában vannak, annak pénzügyi támogatásában részesülnek, politikai ellenőrzése vagy szakpolitikai felügyelete és irányítása alatt állnak.

(51)

Másodszor: a nátrium-benzoátot gyártó állami és magántulajdonú vállalatokban való állami jelenlét azt is lehetővé teszi a hatóságok számára, hogy beavatkozzanak az árakba és/vagy a költségekbe.

(52)

A panasz szerint a kínai kormány fenntartja befolyását az állami tulajdonú vállalatokban azáltal, hogy kinevezi és eltávolítja az állami tulajdonú vállalatok kulcsfontosságú vezetőit, ami az Államtanács állami tulajdonú eszközök felügyeletével és kezelésével megbízott bizottságának (SASAC) a fő feladata. Teszi ezt többek között azzal, hogy jelentős mértékben befolyásolja a nátrium-benzoát előállításához szükséges kritikus fontosságú nyersanyagok – különösen a toluol és a nátrium-hidroxid – gyártását (16).

(53)

A kínai kormány egyik fő stratégiája az állami tulajdonú vállalatok feletti ellenőrzés fenntartására a vezető személyzet – gyakran KKP-tagok – kinevezése. Az állami tulajdonú vállalatokról szóló kínai törvény egyértelműen rögzíti, hogy a SASAC és a helyi SASAC-ok jogosultak kinevezni az állami tulajdonú vállalatok vezető tisztségviselőit. Emellett a SASAC-rendelet megerősíti, hogy a SASAC feladatkörébe tartozik az állami tulajdonú vállalatok „felelős személyeinek kinevezése és felmentése”. A panaszos a jelentésben szereplő bizottsági ténymegállapításokat alapul véve azzal érvel, hogy ez „jelentős állami befolyás jele, figyelembe véve az állami tulajdonú vállalatok méretét és az állami tulajdonon alapuló gazdaság Kínában betöltött meghatározó szerepét”. Ezt az erős befolyást tovább növeli, hogy a KKP közvetlenül részt vesz az állami tulajdonú vállalatok vezetőinek kinevezésében, és joga van az erre vonatkozó eljárásokat meghatározni, és a tisztségekre konkrét jelölteket ajánlani (17).

(54)

Emellett a Kínában működő állami tulajdonú vállalatok kedvezményes hozzáférést élveznek az inputok széles köréhez, például a földterülethez és az energiához, de a finanszírozási rendszerekhez is. A vállalatokon belüli erőteljes állami beavatkozás ezért torz forráselosztást eredményez, ami aztán torzult költségekben és az előállított termékek árának torzulásában mutatkozik meg. Ezenkívül a kínai kormány befolyást gyakorol a vegyipari termékek – így a nátrium-benzoát – költségeire és áraira az előállításukhoz szükséges nyersanyagok és inputok upstream ágazataiban való jelenléte és beavatkozása révén. Például a jelentős kínai toluolgyártás főként az ágazatban végrehajtott gyors beruházásnak és terjeszkedésnek, valamint a finanszírozás és a nyersanyagok együttes rendelkezésre állásának tudható be. A toluol gyártásában mutatkozó kapacitásfelesleg eredményeként nagyobb beruházások valósultak meg az upstream ágazatokban, különösen a nátrium-benzoát ágazatában. Ezenkívül a kínai kormány az energiaárakba és -költségekbe is beavatkozik. Noha a kínai kormány tett némi erőfeszítést a piaci verseny megteremtése és az árak piaci erők általi alakításának lehetővé tétele érdekében, de továbbra is szigorú ellenőrzést gyakorol az energiaárak felett. Ez a körülmény kétségtelenül lehetővé teszi, hogy a kínai kormány jelentősen csökkentse az energiaköltségeket a vegyipari gyártók, különösen a toluol és a nátrium-benzoát gyártói számára (18).

(55)

Harmadszor: a kínai kormány különösen az energiaágazatba és a villamosenergia-piacba avatkozik be a gőzfejlesztéshez használt fő energiaforrás, a szén támogatása révén. Továbbá a villamosenergia-piacot jelentős mértékben a kínai hatóságok felügyelete alatt működő vállalatok szolgálják ki.

(56)

A panasz szerint a kínai kormány közvetlen támogatásokkal, kedvezményes finanszírozással és árszabályozással mesterségesen alacsonyan tartja a szén árát, ami az elsődleges energiahordozóként szenet használó ágazatok számára előnyös. Noha a szenet túlnyomórészt villamosenergia-termelésre használják, elengedhetetlen az ipari gőzfejlesztéshez is, amely döntő fontosságú input a vegyianyag-gyártásban és más energiaigényes folyamatokban. A kínai kormány az árszabályozás révén még tovább terjeszti ki befolyását. Például a Nemzeti Fejlesztési és Reformbizottság (NDRC) 570 és 770 CNY/tonna közötti „észszerű tartományt” határozott meg a közép- és hosszú távú szénügyleti árra vonatkozóan. Emellett a főbb állami tulajdonú bányavállalatok – például a Shenhua Energy Co. és a China Coal Energy Co. – gyakran maximált áron értékesítenek szenet, ezzel stabil, de mesterségesen alacsony költségszintet biztosítva a downstream ágazatok számára (19).

(57)

A panaszban továbbá azt az érvet hozza fel, hogy Kína támogatott szénágazata a gőzfejlesztésen túlmenően a villamosenergia-ellátásra és az árképzésre gyakorolt hatása révén a belföldi ágazatokat is tisztességtelen előnyhöz juttatja. 2022-ben Kína villamosenergia-termelésének 60 %-át széntüzelésű erőművek adták. A kínai kormány villamosenergia-piacon betöltött szerepe az üzemanyag-támogatásokon túlmenően a közvetlen tulajdonlásra és az árszabályozásra is kiterjed, ezzel olyan rendszert hoz létre, amelyben a villamosenergia-költségeket mesterségesen leszorítja. A villamosenergia-ágazatot az állami tulajdonú vállalatok uralják. A villamosenergia-árképzés és -elosztás kiterjedt állami ellenőrzése jelentős piaci torzulásokat eredményez. A kínai modell mesterségesen alacsony szinten tartja a villamosenergia-költségeket az ipari felhasználók számára. Ez a beavatkozás előnyös az energiaigényes ágazatok, különösen a vegyipar számára, ahol a villamos energia a termelési költségek jelentős összetevője (20).

(58)

Negyedszer: a kínai kormány a belföldi beszállítókat előnyben részesítő vagy a szabadpiaci erőviszonyokat más módon befolyásoló közpolitikákat vagy intézkedéseket valósít meg.

(59)

A kínai gazdaság fejlődését nagyban meghatározza az a részletesen kidolgozott tervrendszer, amely prioritásokat állít fel, és előírja azokat a célokat, amelyekre a központi és helyi kormányzati szerveknek összpontosítaniuk kell, és amelyek megvalósítására törekedniük kell. Ezek a tulajdonképpen minden gazdasági ágazatra kiterjedő tervek konkrét, kötelező célkitűzéseket határoznak meg, amelyeket a hatóságok minden közigazgatási szinten figyelemmel kísérnek. A tervezési mechanizmus irányítja az erőforrások elosztását, amely a kormány által stratégiaiként vagy politikailag fontosként megjelölt ágazatokat helyezi előtérbe, így nem a piaci erők alakítják (21).

(60)

A kínai kormány különböző szakpolitikai dokumentumaiban következetesen nagy hangsúlyt fektetett a vegyiparra, és intézkedéseit egyértelműen úgy alakította ki, hogy azokkal a belföldi vegyipari gyártókat részesítse előnyben. Például a központi 14. ötéves terv meghatározza a kínai kormánynak a hagyományos iparágak átalakítására és korszerűsítésére, valamint a stratégiai fontosságú feltörekvő iparágak – például a vegyi anyagok, az építőanyagok, az új anyagok és szintetikus szálak ágazata – fejlesztési tengelyére vonatkozó stratégiai jövőképét. Ezenkívül az ipari szerkezetátalakításra vonatkozó útmutató katalógus 2024. évi kiadásában ösztönzött ágazatként szerepel a vegyipar és a petrolkémiai ipar. E státuszának köszönhetően az említett iparág általában véve számos pénzügyi és egyéb támogatásban részesül közpénzek, adózás, hitel, import-export, valamint földterületek révén. A panaszos arra a következtetésre jutott, hogy a nátrium-benzoát teljes vegyipari értékláncán belüli gyártást és értékesítést nemzeti és tartományi szinten is aktívan ellenőrzi és szabályozza a kínai kormány (22).

(61)

Ötödször: a kínai gazdaság bármely más ágazatához hasonlóan a nátrium-benzoát-ágazatot is érintik a kínai csődeljárási, társasági jogi és tulajdonjogi szabályok diszkriminatív alkalmazásából vagy nem megfelelő végrehajtásából eredő torzulások. A panasz szerint a kínai csődjogi rendszer alkalmatlan az elsődleges céljainak elérésére, így például arra, hogy biztosítsa a követelések és a tartozások méltányos rendezését, vagy hogy védelmet nyújtson a hitelezők és az adósok jogai számára. A kínai csődtörvényt szisztematikusan nem érvényesítik kellő mértékben, és főként a kisvállalkozásokat célozzák vele. A panaszos a bizottsági jelentést veszi alapul annak alátámasztásához, hogy a csődtörvény érvényesítése csekély mértékű, különösen azért, mert nem egyértelműek az eljárás megindítására vonatkozó kritériumok és annak kimenetele, az állami hatóságok pedig erőteljes befolyást gyakorolnak a csődeljárásokban. Ezenkívül a csődtörvények nem kellő mértékű érvényesítése hiánya hatással van a kínai pénzügyi és hitelpiacra, mivel az említett vállalatokat implicit állami garanciákhoz juttatja, ami viszont torzítja a hitelek költségeit és a finanszírozáshoz való hozzáférést (23). Továbbá, ami a tulajdonjogi jogszabályokat illeti, a tulajdonjogi rendszer hiányosságai Kínában különösen a földterületek tulajdonjogával és a földhasználati jogokkal összefüggésben egyértelműek. A földterületek kiosztása kizárólag az államtól függ, és előfordulhat, hogy inkább politikai célok mentén valósul meg, mintsem a szabadpiac elvét követve. Ugyan több olyan jogszabály is van, amelynek célja a földhasználati jogok átlátható módon, piaci árakon történő kiosztása, a panaszos érvelése szerint viszont ezeket a rendelkezéseket gyakran nem tartják be (24). A panaszos arra a következtetésre jutott, hogy a kínai gazdaság bármely más ágazatához hasonlóan a nátrium-benzoát gyártói a kínai csődeljárási, társasági jogi és tulajdonjogi szabályok hatálya alá tartoznak, ezért őket is érintik az e jogszabályok diszkriminatív alkalmazásából vagy nem megfelelő végrehajtásából eredő torzulások.

(62)

Hatodszor: a bérköltségek a nátrium-benzoát-ágazatban is torzultak. A panasz szerint, mivel a bérképzést Kínában nem a rendes piaci erőviszonyok vagy a valódi, szabad kollektív tárgyalás alakítja, a bérköltségeket jelentős torzulások érik. Kínában ténylegesen piaci alapú bérrendszer nem alakulhat ki teljes mértékben, mivel a munkavállalók és munkáltatók szabad szervezkedéshez való jogának strukturális akadályai vannak. A gyakorlatban csak egy jogilag elismert szakszervezetet van, a Szakszervezetek Összkínai Szövetsége (ACFTU). Az ACFTU azonban nem független az államtól. Emellett a bizonyítékok azt mutatják, hogy az ACFTU-n belüli vezető tisztségeket gyakran állami tulajdonú vállalatok magas rangú párttisztviselői vagy magánvállalatok vezetői töltik be (25).

(63)

Emellett a kínai munkaerő mobilitását jelentősen leszűkíti a háztartás-nyilvántartási rendszer (hukou), amely az átfogó társadalombiztosítási és a közjóléti ellátásokhoz való hozzájutást azokra a személyekre korlátozza, akik az adott közigazgatási terület hivatalosan nyilvántartásba vett lakosai. Mindez továbbra is kirekeszt számos alacsony iskolai végzettségű munkavállalót az alapvető közszolgáltatásokból, és bizonytalan foglalkoztatási helyzetbe hozza őket, így gyakran kénytelenek alacsonyabb béreket és rosszabb munkakörülményeket elfogadni, mint a helyben nyilvántartásba vett társaik. A panasz szerint ez az eltérő bánásmód elkerülhetetlenül a bérköltségek torzulását eredményezi a kínai munkaerőpiacon (26).

(64)

A kínai gazdaság bármely más ágazatához hasonlóan a nátrium-benzoát ágazatára szintén vonatkoznak a kínai munkaügyi jogszabályok, következésképpen a bérköltségek említett torzulásai is kihatnak rá. A bérköltségek torzulását tovább súlyosbítják a kínai állam által nyújtott a munkaügyi támogatások, különösen azok, amelyekben a nátrium-benzoát-gyártók részesülnek (27).

(65)

Következésképpen a panaszos azzal érvelt, hogy a nátrium-benzoát-ágazatban az alaprendelet 2. cikkének (6a) bekezdése szerinti jelentős torzulások állnak fenn.

(66)

A Bizottság megvizsgálta, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja értelmében fennálló jelentős torzulások figyelembevételével helyénvaló-e a Kínában érvényes belföldi árak és költségek alkalmazása. A Bizottság ezt a vizsgálatot a vizsgálat iratai között megtalálható bizonyítékokra alapozta. Az ügyben rendelkezésre álló bizonyítékok egyebek mellett a nyilvánosan hozzáférhető források felhasználásával összeállított jelentésből származtak.

(67)

Az elvégzett elemzés általában véve a kínai gazdaságba való jelentős mértékű kormányzati beavatkozással, valamint konkrétan az érintett gazdasági ágazat és az érintett termék piacának sajátos helyzetével foglalkozott. A Bizottság ezeket a bizonyítékokat kiegészítette a Kínában fennálló jelentős torzulások alátámasztása szempontjából releváns különböző kritériumokkal kapcsolatos saját kutatásával.

(68)

A kínai gazdasági rendszer a „szocialista piacgazdaság” koncepcióján alapul. Ez a kínai alkotmányban is rögzített koncepció határozza meg a kínai gazdaságirányítást. Alapelve, hogy „a termelőeszközök állami tulajdonban, azaz a nép egészének tulajdonában és a dolgozók kollektív tulajdonában vannak” (28).

(69)

Az állami tulajdonon alapuló gazdaság „a nemzetgazdaság első számú motorja”, és az államnak feladata a gazdaság „konszolidációjának és növekedésének biztosítása” (29). A SASAC megerősítette, hogy a 13. ötéves tervhez képest a központi vállalatok összes eszköze 44,6 %-kal nőtt a 14. ötéves terv során, „hatékonyan ösztönözve az ipari láncban található upstream és downstream vállalatok integrált fejlődését, és határozott támogatást nyújtva az országom gazdasági és társadalmi fejlődésével kapcsolatos fő célok és feladatok sikeres megvalósításához” (30).

(70)

Következésképpen Kína általános gazdasági berendezkedése nemhogy lehetővé teszi, hanem kifejezetten megköveteli a gazdaságba való jelentős mértékű állami beavatkozást. Az az alapelv, hogy az állami tulajdon elsőbbséget élvez a magántulajdonnal szemben, a teljes jogrendszert áthatja, és minden fontosabb jogszabályban alapelvként kap hangsúlyt.

(71)

Jó példa erre a kínai ingatlantörvény, amely a szocializmus kezdeti szakaszára hivatkozva az államot olyan alapvető gazdasági rendszer fenntartásával bízza meg, amelyben uralkodó szerepet játszik az állami tulajdon. A jogrendszer megtűr más tulajdoni formákat is, de azoknak az állami tulajdon mellett kell fejlődniük (31).

(72)

A kínai jog szerint továbbá a szocialista piacgazdaság fejlesztése a KKP vezetésével történik. A kínai állam és a KKP struktúrái minden szinten (a jog, az intézmények és a személyek szintjén egyaránt) egymásba fonódnak, és olyan felépítményt alkotnak, amelyben a KKP és az állam szerepe nem választható szét.

(73)

A kínai alkotmány 2018. márciusi módosítása nyomán a KKP vezető szerepe még nagyobb hangsúlyt kapott azzal, hogy az alkotmány 1. cikkébe is bekerült.

(74)

A módosítás a cikk korábbi első mondata mögé, amely szerint „[a] Kínai Népköztársaság alaprendszere a szocialista rendszer”, új második mondatot illesztett be, amely szerint „[a] kínai típusú szocializmus meghatározó eleme a Kínai Kommunista Párt vezető szerepe” (32). Ez jól szemlélteti, hogy a KKP milyen mértékben gyakorol megkérdőjelezhetetlen és egyre nagyobb mértékű ellenőrzést a kínai gazdasági rendszer felett.

(75)

Ez a vezető szerep és ellenőrzés alapvető ismérve a kínai rendszernek, és túlmutat a más országokban megszokott helyzeten, ahol a kormány a szabadpiaci erők működése mellett lát el általános makrogazdasági szabályozó szerepet.

(76)

A kínai állam intervencionista gazdaságpolitikát követve valósítja meg céljait, amelyek egybeesnek a KKP politikai programjában foglaltakkal, nem pedig a szabadpiacon uralkodó gazdasági viszonyokat tükrözik (33). A kínai hatóságok által alkalmazott intervencionista gazdaságpolitikai eszközök sokrétűek, és az ipartervezésre, a pénzügyi rendszerre és a szabályozási környezet szintjére egyaránt kiterjednek.

(77)

Először: az állam által gyakorolt ellenőrzés általános szintjén a kínai gazdaság fejlődési irányát az ipartervezés összetett rendszere határozza meg, amely kihat az országban zajló valamennyi gazdasági tevékenységre. A tervek áthatják a gazdasági ágazatok és a horizontális politikák bonyolult szövevényét, és a kormányzat minden szintjén jelen vannak.

(78)

A tartományi szintű tervek részletesek, míg az országos szintűek általánosabb célokat tűznek ki. A tervek emellett meghatározzák az érintett gazdasági ágazatok támogatásának eszközeit, valamint a célkitűzések megvalósításának időkereteit is. Egyes tervek konkrét kimeneti célokat is rögzítenek.

(79)

A tervek a kormányzati prioritásoknak megfelelően kijelölik, hogy mely konkrét ipari ágazatokat és/vagy projekteket kell pozitív vagy negatív prioritásnak tekinteni, és milyen konkrét fejlesztési célokat kell velük kapcsolatban teljesíteni (ipar-korszerűsítés, nemzetközi terjeszkedés stb.).

(80)

A gazdasági szereplőknek – a magán- és az állami tulajdonban lévőknek egyaránt – lényegében a tervrendszer által megszabott realitáshoz kell igazítaniuk üzleti tevékenységüket. Nemcsak a tervek kötelező volta miatt, hanem azért is, mert az illetékes kínai hatóságok a kormányzat valamennyi szintjén a tervek szerint járnak el és hatáskörüket azoknak megfelelően gyakorolják, a gazdasági szereplők kénytelenek követni a tervekben meghatározott prioritásokat (34).

(81)

Másodszor: a pénzügyi erőforrások elosztásának szintjén Kína pénzügyi rendszerét az állami tulajdonú kereskedelmi és fejlesztési bankok uralják. Ezeknek a bankoknak a hitelezési politikájuk kialakításakor és végrehajtásakor a kormányzat iparpolitikai célkitűzéseihez kell igazodniuk, ahelyett, hogy elsődlegesen az adott projekt gazdasági megalapozottságát értékelnék (35).

(82)

Ugyanez vonatkozik a kínai pénzügyi rendszer többi elemére, például a részvény-, kötvény- és magántőkepiacokra stb. Továbbá a pénzügyi rendszer ezen szegmenseiről is elmondható, hogy intézményi berendezkedésük és tevékenységük nem a pénzügyi piacok hatékony működését szolgálja, hanem az állam és a KKP számára biztosítja az ellenőrzés és a beavatkozás lehetőségét (36).

(83)

Harmadszor: a szabályozási környezet szintjén az államnak a gazdaságba való beavatkozása sokféle formában jelenik meg. Például a közbeszerzési szabályokat rendszeresen használják fel a gazdasági hatékonyságtól eltérő szakpolitikai célok elérése érdekében, ami akadályozza ezen a területen a piacközpontú elvek érvényesülését. A vonatkozó jogszabály kifejezetten arról rendelkezik, hogy a közbeszerzések lebonyolításával az állami politikai intézkedések keretében kitűzött célok megvalósulását kell elősegíteni. Az viszont, hogy nincs meghatározva e célok mibenléte, széles mérlegelési jogkört biztosít a döntéshozó szervek számára (37).

(84)

Ugyanígy a beruházások területén a kínai kormány jelentős mértékben ellenőrzi és befolyásolja mind az állami, mind a magánberuházások rendeltetését és méretét. A beruházások szűrése, valamint a beruházásokhoz kapcsolódó különféle ösztönzők, korlátozások és tilalmak fontos hatósági eszközei az iparpolitikai célok támogatásának, például a kulcságazatok feletti állami ellenőrzés fenntartásának vagy a belföldi ipar megerősítésének (38).

(85)

Összefoglalva: a kínai gazdasági modell olyan alapelveken nyugszik, amelyek biztosítják és ösztönzik a sokrétű kormányzati beavatkozást. A jelentős mértékű kormányzati beavatkozás ellentétes a piaci erők szabad érvényesülésével, ennélfogva a piaci elveknek megfelelő hatékony erőforrás-elosztáshoz képest torzulásokat eredményez (39).

(86)

Kínában az állam tulajdonában lévő, annak ellenőrzése és/vagy szakpolitikai felügyelete vagy irányítása alatt álló vállalatok jelentős részét teszik ki a gazdaságnak.

(87)

Az érintett termék ágazatát főként magánvállalatok szolgálják ki, például a Tianjin Dongda Chemical Group (40) és a Wuhan Youji (41). Mindazonáltal a nátrium-benzoát előállításához használt egyik input, a toluol upstream ágazatában egyes gyártók ugyan magánvállalatok, például a Hengli Petrochemicals (42), azonban az állami tulajdon mértéke továbbra is jelentős, és számos gyártó az állam ellenőrzése alatt áll, ilyen például a Sinopec (43) és a Sinochem (44): mindkettő a SASAC ellenőrzése alatt álló állami tulajdonú vállalat (45).

(88)

Ezenkívül a KKP operatív döntéshozatalba való beavatkozása nemcsak az állami tulajdonú vállalatoknál, hanem a magánvállalatoknál (46) is általánossá vált, mivel a KKP az ország gazdaságának szinte minden területén vezető szerepet követel magának. Az állam által a KKP vállalatokon belüli alapszervezetein keresztül gyakorolt befolyás ténylegesen azt eredményezi, hogy a gazdasági szereplők a kormány ellenőrzése és szakpolitikai felügyelete alatt állnak, tekintve, hogy Kínában az állam és a pártszervezetek milyen szorosan összefonódtak egymással. Ezenkívül az érintett termék teljes ágazatára több kormányzati politika vonatkozik, ilyen például a nyersanyagokról szóló 14. ötéves terv (47), amely közvetlenül foglalkozik a petrolkémiai iparral és vegyiparral, kimondva, hogy „[a]z ágazatokban, beleértve a petrolkémiai és vegyi anyagokat, az acélt, a színesfémeket és az építőanyagokat, számos, az iparági értékláncban úttörő vállalkozást támogatunk, amelyek vezető szerepet töltenek be az ökoszisztéma tekintetében, és amelyeket alapvető versenyképesség, […] jellemez. A vegyiparban és az építőanyag-ágazatban működő vállalkozások vezető szerepét ki kell használni a vállalati reformok és szerkezetátalakítások előmozdítása érdekében”.

(89)

Emellett a petrolkémiai ipar és a vegyipar tartós növekedéséről szóló munkaterv (48) azzal a szándékkal készült, hogy „előmozdítsa a petrolkémiai ipar stabil működését, strukturális optimalizálását és korszerűsítését”, valamint „kiterjessze az eredményes beruházást, és előmozdítsa az átalakulást és a bővítést”.

(90)

Tartományi szinten ehhez hasonlóan Santung tartománynak a vegyipar fejlesztéséről szóló 14. ötéves terve (49) arra irányul, hogy „előmozdítsa a vegyipar magas színvonalú fejlesztését a tartományban” és „átfogóan ösztönözze az ipari bázis bővítését és az ipari lánc korszerűsítését, […] felgyorsítsa az idejétmúlt és nem hatékony termelési kapacitás kivonását, […] iránymutatással szolgáljon a vállalkozások számára az egyesüléshez és az átszervezéshez, az erőforrások elosztásának és az ipari lánc szerkezetének optimalizálásához, valamint a termelési hatékonyság és a jövedelmezőség javításához”.

(91)

Hupej tartománynak a gazdasági és társadalmi fejlődésről és a 2035-ös kilátásokról szóló 14. ötéves terve (50) szintén úgy rendelkezik, hogy a kormányzati hatóságok „optimalizálják a különleges olajok ágazatának és az etilén downstream ágazatának fejlesztését, korszerűsítsék a hagyományos iparágakat, például a foszfortartalmú vegyi anyagok, a sóalapú vegyi anyagok és a szénalapú vegyi anyagok ágazatát, lendületesen fejlesszenek csúcsminőségű finomvegyipari termékeket és új vegyi anyagokat, optimalizálják a vegyipar elhelyezkedését a Jangce folyó mentén, és összpontosítsanak több zöld és intelligens szakosodott vegyipari park építésére Vuhanban, Jicsangban, Csingmenben, Hsziangjangban, Csingcsouban, Hsziaokanban, Huangkangban, Csiancsiangban és Hsziantaóban, hogy billió jüan nagyságrendű, korszerű vegyipari klasztert hozzanak létre”.

(92)

Ezenkívül Tiencsinnek a gazdasági és társadalmi fejlődésről és a 2035-ös kilátásokról szóló 14. ötéves terve (51) előírja, hogy „[a] petrolkémiai iparnak a csúcsminőségű vegyi anyagok és finomvegyipari termékek fejlesztésére, az ipari lánc bővítésére, a termékek hozzáadott értékének növelésére, valamint világszínvonalú nankangi újvegyianyag-bázis és petrolkémiai ipari klaszter létrehozására kell összpontosítania”.

(93)

Az állami ellenőrzés és a szakpolitikai felügyelet megfigyelhető az érintett ipari szövetségek szintjén is (52).

(94)

Például az érintett termék ágazatával foglalkozó ágazati szövetség a Kínai Petrolkémiai és Vegyipari Szövetség (a továbbiakban: CPCIF). A CPCIF alapszabályának 3. cikke kimondja, hogy a szervezet „igazodik a KKP mindenre kiterjedő vezetéséhez, [és] elfogadja a nyilvántartásba vételért és irányításért felelős szervezetek, a pártépítésért felelős szervezetek, valamint az ipar igazgatásáért felelős illetékes szakhatóságok szakmai útmutatásait, felügyeletét és irányítását” (53).

(95)

Továbbá a CPCIF alapszabályának 36. cikke úgy rendelkezik, hogy a szövetség elnöke, alelnökei és főtitkára köteles „a KKP vezetéséhez igazodni, a kínai jellegű szocializmust támogatni, [és] a párt irányvonalát, elveit és politikáit határozottan végrehajtani” (54).

(96)

Ezenkívül a CPCIF könnyű szénhidrogénekkel és aromás vegyületekkel foglalkozó különbizottságot hozott létre, amelynek hatáskörébe az aromás szénhidrogének – például a toluol – és az aromás savak – például a nátrium-benzoát – tartoznak (55).

(97)

A Hengli Petrochemicals (56), a Sinopec (57) és (58) a Sinochem a CPCIF tagja.

(98)

Következésképpen az érintett termék ágazatában a magántulajdonú gyártók nem működhetnek piaci viszonyok mellett. Ugyanis az ágazatban az állami tulajdonú vállalatokra és a magántulajdonú vállalatokra egyaránt kiterjed a szakpolitikai felügyelet és irányítás.

(99)

A kínai kormány a vállalatokban való állami jelenlétének köszönhetően abban a helyzetben van, hogy befolyást gyakorolhat az árakra és a költségekre. Ugyanis a KKP-nek az állami és a magántulajdonú vállalatokban egyaránt jelen lévő alapszervezetei révén az állam egy olyan fontos csatornával rendelkezik, amelynek révén befolyásolhatja az üzleti döntéseket.

(100)

A kínai társasági jog szerint minden vállalatnál KKP-szervezetet kell létrehozni (és ebben a KKP alapszabálya szerint legalább három KKP-tagnak lennie kell (59)), amely számára az adott vállalatnak kell biztosítania a szükséges működési feltételeket.

(101)

Ezt a szabályt a jelek szerint korábban nem mindig tartották be, illetve érvényesítették szigorúan. Legkésőbb 2016-tól azonban a KKP erőteljesebben, mintegy politikai alapelvként (60) érvényesíti azt az igényét, hogy az állami tulajdonú vállalatokban ellenőrzése alatt tartsa az üzleti döntéseket, többek között azzal, hogy nyomást gyakorol a magántulajdonú vállalatokra, hogy azok elsődlegesnek tekintsék a „patriotizmust”, és pártfegyelmet (61) tanúsítsanak.

(102)

Már 2017-ben arról számoltak be, hogy a mintegy 1,86 millió magántulajdonban lévő vállalat 70 %-ában léteznek pártsejtek, és egyre nagyobb a nyomás, hogy a KKP szervezetei végső beleszólási joggal rendelkezzenek a vállalaton belüli üzleti döntésekbe (62). Ezek a szabályok a kínai gazdaság teljes egészében, minden ágazatra kiterjedően érvényesülnek, így az érintett termék gyártói és inputjaik beszállítói esetében is.

(103)

Ezenfelül 2020. szeptember 15-én „A KKP Központi Bizottsága Főhivatalának iránymutatása az Egységfront munkájának a magánszektorban, az új korszak jegyében történő fokozásához” címmel megjelent egy dokumentum (a továbbiakban: az iránymutatás) (63), amely tovább növelte a pártbizottságok magántulajdonú vállalkozásokban játszott szerepét.

(104)

Az iránymutatás II.4. szakasza kimondja: „[f]okoznunk kell a pártnak az Egységfront magánszektorban végzett munkájának vezetésére irányuló általános képességét, és hatékonyan intenzívebbé kell tennünk a munkát ezen a területen”; a III.6. szakasz pedig a következőket rögzíti: „[t]ovább kell fokoznunk a pártépítési tevékenységet a magánvállalkozásokban, és lehetővé kell tennünk a pártalapszervezetek számára, hogy hatékonyan betölthessék védőbástya szerepüket, és lehetővé kell tennünk a párttagok számára, hogy élcsapatként és úttörőként maguk is szerepet játszhassanak”. Az iránymutatás tehát hangsúlyozza, illetve fokozni kívánja a KKP szerepét a vállalatokban és egyéb magánszektorbeli gazdasági szereplőkben (64).

(105)

A vizsgálat megerősítette, hogy a nátrium-benzoát-ágazatban is előfordulnak a vezetői pozíciók és a KKP-tagság/pártfunkciók közötti átfedések.

(106)

Példaként említhető, hogy a Wuhan Youji ügyvezető igazgatója egyúttal a párttitkár is, és a Vuhani Önkormányzat KKP-bizottsága kiemelkedő KKP-ügyi munkatársként jutalomban részesítette (65).

(107)

Továbbá a Sinopec csoport 2022. évi éves jelentése rámutat, hogy „[a] vállalat folyamatosan javítja a pártépítési munka minőségét, fejleszti az alkalmazottak szellemiségét, erősíti a fegyelem-ellenőrzési és felügyeleti munkát, segíti az igazgatóságot a különböző döntések és megállapodások hatékony végrehajtása, valamint a vállalat magas színvonalú fejlődésének elősegítése érdekében” (66). Ezenfelül a Sinopec csoport igazgatótanácsának elnöke egyben a pártbizottság titkára, az igazgatótanács több tagja pedig a pártbizottság titkárhelyettese (67). A Sinopec csoport kijelentette, hogy szándékában áll „az új úton a vállalat új küldetésére és új feladataira összpontosítani, továbbvinni a párt soraiban végrehajtandó forradalom szellemét, átfogó és integrált módon megerősíteni a párt vezető szerepét és a pártépítő tevékenységet, valamint szisztematikusan előmozdítani az átfogó és szigorú pártirányítást annak érdekében, hogy erős garancia támassza alá a modern kínai petrolkémiai ipar új fejezetének alakítását” (68).

(108)

Emellett a Sinochem igazgatótanácsi elnöke, illetve ügyvezető igazgatója a pártbizottság titkára, illetve titkárhelyettese (69).

(109)

Az államnak a pénzügyi piacokon, valamint a nyersanyagokat és más inputokat előállító gazdasági ágazatokban való jelenléte és az azok működésébe való beavatkozása további torzító hatást fejt ki a piacra (70). A nátrium-benzoát-ágazatban és a más ágazatokban (így a pénzügyi és az inputokat előállító ágazatokban) működő vállalatokban való állami jelenlét lehetővé teszi a kínai kormány számára, hogy befolyást gyakoroljon az árak és költségek tekintetében.

(110)

A kínai gazdaság irányát jelentős mértékben egy részletesen kidolgozott tervrendszer határozza meg, amely prioritásokat állít fel és célokat tűz ki a központi, a megyei és a helyi kormányzati szervek számára. A tervek a kormányzat valamennyi szintjén jelen vannak, és gyakorlatilag minden gazdasági ágazatot lefednek. A tervek kötelezően betartandó célokat rögzítenek, miközben a közigazgatás egyes szintjein működő hatóságok figyelemmel kísérik, hogy az alattuk lévő szinten elhelyezkedő kormányzati szervek hogyan hajtják végre őket.

(111)

Összességében a kínai tervrendszer hatására az erőforrások a kormányzat által stratégiaiként kijelölt vagy politikailag másként fontosnak tartott ágazatokba irányulnak, ahelyett, hogy elosztásukat a piaci erők határoznák meg (71).

(112)

A kínai hatóságok több olyan szakpolitikát is elfogadtak, amelyek az érintett termék ágazatának működésére nézve irányadóak.

(113)

A gazdasági és társadalmi fejlődésről és a 2035-ös kilátásokról szóló 14. ötéves terv (72) célja „a hagyományos iparágak korszerűsítése, a nyersanyagipar– például a petrolkémiai ipar, az acélipar, a nemvasfémipar és az építőanyag-ipar – optimalizálása és strukturális kiigazítása, a kiváló minőségű termékek, például a könnyű- és textilipar kínálatának bővítése, a kulcsfontosságú iparágak, például a vegyipar és a papírgyártás átalakításának és korszerűsítésének felgyorsítása, valamint a zöld gyártási rendszer javítása” (73).

(114)

A nyersanyagiparról szóló 14. ötéves terv (74) szerint Kína „több ipari klasztert alakít ki a petrolkémiai iparban. […] Egyebek mellett a petrolkémiai iparban és a vegyiparban, az acéliparban, a nemvasfémek és az építőanyagok ágazatában [Kína] segít több olyan úttörő vállalkozást, amelyek alapvető versenyképességüknek köszönhetően irányíthatják az ipari lánc ökoszisztémáját” (75).

(115)

Továbbá a petrolkémiai és a vegyipar magas színvonalú fejlesztésének előmozdítására vonatkozó iránymutatás (76) előírja, hogy „meg kell erősíteni az ágazati politikákat, és tudományos eszközökkel szabályozni kell az ágazat méretét: […] növelni kell a csúcskategóriás polimerek, különleges vegyi anyagok és egyéb termékek ellátási kapacitását”, […] valamint „[f]ejleszteni kell a támogató szakpolitikákat: erősíteni kell a fiskális, pénzügyi, regionális, befektetési, import- és export, energia, gazdaság, környezetügyi, ár- és egyéb politikák iparpolitikákkal való összehangolását [és l]ehetővé kell tenni a nemzeti ipar-finanszírozási együttműködési platform teljes körű szerepvállalását […]”.

(116)

Emellett Hupej tartománynak a modern vegyipar magas színvonalú fejlesztéséről szóló 14. ötéves terve (77) előírja, hogy „meg kell valósítani a különleges olajtermékek korszerűsítését és átalakítását, elő kell mozdítani a termékkorszerűsítést és a prémium márkák fejlesztését, bővíteni kell a csúcsminőségű termékek teljes skáláját, tovább kell növelni egymillió tonna kapacitással rendelkező, különleges termékeket előállító gyártási bázisok léptékét és hatékonyságát, valamint fel kell gyorsítani az egymillió tonnás kapacitással rendelkező, vegyipari termékeket előállító gyártási bázisok építését; [i]ntegrálni és optimalizálni kell az aromás vegyületekhez szükséges erőforrásokat, aktívan kapcsolatot kell építeni olyan iparágakkal, mint a műanyagipar és a gumiipar, és petrolkémiai feldolgozóipari termékláncot kell létrehozni olyan aromás vegyületekre kiterjedően, mint a C2, a C3, a C4, a C5, a toluol, a C8 és a C9, előmozdítva az integrált finomítási, vegyipari és különleges termékekre irányuló átalakítást és fejlesztést.” Konkrétabban: a csiancsiangi olajipari korszerűsítési és mélyfeldolgozási projektet illetően a terv célja „aromás vegyi anyagok aktív fejlesztése […] és a petrolkémiai ipari lánc javítása és bővítése” (78).

(117)

A Wuhan Youji (79) Hupej tartományban található.

(118)

Ezenkívül a petrolkémiai ipart illetően Tiencsinnek a feldolgozóipar magas színvonalú fejlesztéséről szóló 14. ötéves terve (80) arra irányul, hogy „előtérbe helyezze a finomítást, a zöld és intelligens fejlesztést, optimalizálja és korszerűsítse a hagyományos vegyi anyagok ágazatát, fokozza a finomítás és a vegyipar integrációjának szintjét, lendületesen fejlessze az olefinek, a csúcskategóriás finomvegyipari termékek és új vegyi anyagok mélyfeldolgozását, bővítse az ipari láncot, valamint előmozdítsa az ipari szerkezet optimalizálását, átalakítását és korszerűsítését”, és biztosítsa, hogy „az iparág nagyságrendje átlagosan évi 7,5 %-os növekedéssel 2025-re elérje a 260 milliárd jüant”.

(119)

A Tianjin Dongda Chemical Group (81) Tiencsinben található.

(120)

Ezenkívül a Tianjin Dongda Chemical Group a Tiencsin városi önkormányzat „kis óriásnak” (82) minősített vállalata. A kínai kormány meghatározása szerint a „kis óriásnak” minősített vállalatok „a kínai kis- és középvállalkozások új elitje, amelyek gyártással foglalkoznak, valamely réspiacra szakosodtak és élvonalbeli technológiákkal büszkélkedhetnek”, valamint a kínai kormány szándéka „a 2024–2026-os időszakban növelni a »kis óriások« támogatását, a kulcsfontosságú ipari láncokra, a stratégiai feltörekvő iparágakra és más ágazatokra összpontosítva. Ezeket a pénzeszközöket arra fogják felhasználni, hogy ösztönözzék e vállalkozásokat a technológiai kihívások kezelésére, új termékek kifejlesztésére, az ipari lánc támogató kapacitásainak kiépítésére, valamint a helyi önkormányzatok megsegítésére a »kis óriások« támogatásában (83)”. Ezenkívül Santung tartománynak a vegyipar fejlesztéséről szóló 14. ötéves terve (84) felszólítja a helyi hatóságokat a következőkre: „[m]eglévő vállalkozások technológiai átalakulásának fokozása, az energia- és erőforrás-felhasználás hatékonyságának javítása, valamint a vállalkozások alapvető versenyképességének növelése, [továbbá] egy mechanizmus létrehozása a vállalkozások számára a parkokból való kivonulásra, az elavult termelési kapacitások határozott felszámolására, a korlátozott termelési kapacitás szigorú ellenőrzésére, valamint az olyan erőforrások elosztására vonatkozó differenciált szakpolitikák és intézkedések végrehajtására, mint a termőföld, a villamos energia és a víz, hogy rákényszerítsék a vállalkozásokat az átalakulásra és a fejlődésre”. Sürgeti továbbá a következőket: „[p]énzügyi támogatás fokozása. A fiskális politikai ösztönzők megerősítése, a különleges alapok koordinálása és bevonása, a vegyipari vállalkozások támogatása a technológiai és intelligens átalakulás, az ipari technológiaátadás, a parkokba való áttelepülés, az elavult berendezések felszámolása stb. felgyorsítása érdekében, továbbá az importált jelentősebb műszaki berendezések adómentességének, a héa-visszatérítéseknek, valamint kutatási-fejlesztési politikáknak a megvalósítása (például a kezdeti műszaki berendezések költségének további levonása és biztosításának ellentételezése). A különféle pénzügyi intézmények és társadalmi tőke tevékeny irányítása a vegyiparba történő beruházások ösztönzésére, a politikák keretében nyújtott finanszírozás, a fejlesztésfinanszírozás és a kereskedelmi finanszírozás előnyeinek kiaknázása, valamint a vegyipari technológia kulcsfontosságú területeinek nyújtott pénzügyi támogatás fokozása”.

(121)

Az itt felsorolt és egyéb eszközökkel a kínai kormány tehát az ágazat fejlesztését és működését és az upstream inputokat és a downstream termékeket gyakorlatilag valamennyi vonatkozásukra kiterjedően irányítja és ellenőrzi.

(122)

Összességében elmondható, hogy a kínai kormány intézkedései a gazdasági szereplőket az ágazathoz kapcsolódó közpolitikai célkitűzések teljesítésére ösztönzik. Az ilyen intézkedések gátolják a piaci erők szabad érvényesülését.

3.2.2.4.   Jelentős torzulások az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának negyedik franciabekezdése szerint: a csődeljárási, a társasági jogi és a tulajdonjogi jogszabályok hiánya, diszkriminatív alkalmazása vagy nem megfelelő érvényesítése

(123)

Az ügyben rendelkezésre álló információk szerint a kínai csődjogi rendszer alkalmatlan a céljainak elérésére, így például arra, hogy biztosítsa a követelések és a tartozások méltányos rendezését, vagy hogy védelmet nyújtson a hitelezők és az adósok törvényes jogai és érdekei számára. Ennek okai a jelek szerint abban keresendők, hogy bár formálisan a kínai csődjog hasonló elveken nyugszik, mint más, Kínán kívüli országok megfelelő jogszabályai, a kínai rendszert a jogérvényesítés alapvető hiánya jellemzi.

(124)

A csődesetek száma az ország gazdaságának méretéhez képest feltűnően alacsony, nem utolsósorban azért, mert a fizetésképtelenségi eljárásoknak számos olyan hiányosságuk van, amelyek a gyakorlatban visszatartják a vállalkozásokat a csődvédelem igénybevételétől. Emellett az állam továbbra is hangsúlyos és tevékeny szerepet játszik a fizetésképtelenségi eljárásokban, és sok esetben közvetlenül befolyásolja azok kimenetelét (85).

(125)

A tulajdonjogi rendszer hiányosságai Kínában elsősorban a földterületek tulajdonjogával és a földhasználati jogokkal összefüggésben nyilvánvalóak (86). Minden földterület a kínai állam tulajdona (a vidéki földterületek kollektív, a városi földterületek állami tulajdonban vannak); kiosztásuk továbbra is kizárólag az államtól függ. Vannak olyan jogszabályi előírások, amelyek – például aukciók előírásával – azt kívánják biztosítani, hogy a földhasználati jogok allokálása átlátható módon, piaci árakon történjen. Ezeket az előírásokat azonban rendszeresen figyelmen kívül hagyják, és egyes vevők ingyen vagy a piaci ár alatt jutnak földterülethez (87). A hatóságok emellett a földterületek kiosztása során gyakran konkrét szakpolitikai célokat igyekeznek megvalósítani, ideértve többek között a gazdasági tervek végrehajtását (88).

(126)

A kínai gazdaság más ágazataihoz hasonlóan az érintett termékek gyártóira is az általános kínai csődjogi, társasági jogi és tulajdonjogi szabályok alkalmazandók. Ennek következtében ezek a vállalatok is ki vannak téve a csődjogi és a tulajdonjogi szabályozás diszkriminatív alkalmazásából és nem megfelelő érvényesítéséből fakadó, felülről lefelé ható torzulásoknak. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján e megfontolások maradéktalanul érvényesek a nátrium-benzoát-ágazatra is. A jelen vizsgálat nem tárt fel olyan körülményt, amely kétségbe vonná ezeket a ténymegállapításokat.

(127)

A fentiek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az érintett termék ágazatában a csődeljárási és a tulajdonjogi jogszabályokat diszkriminatív módon alkalmazzák, vagy nem érvényesítik megfelelő módon.

(128)

Kínában nem fejlődhet ki teljes mértékben piaci alapokon álló bérrendszer, mivel a munkavállalók és a munkáltatók kollektív önszerveződési jogai korlátozottak. Kína nem erősítette meg a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet több alapegyezményét, köztük azokat sem, amelyek az egyesülés szabadságára és a kollektív tárgyaláshoz való jogra vonatkoznak (89).

(129)

A nemzeti jog értelmében egyetlen szakszervezet működik. Ez a szakszervezet azonban nem független az állami hatóságoktól, és továbbra is csak korlátozott mértékben vesz részt a kollektív tárgyalásokban és a munkavállalói jogok védelmében (90). Emellett a kínai munkaerő mobilitását korlátozza a háztartás-regisztrációs rendszer, amely a társadalombiztosítási és más juttatásokat kizárólag az adott közigazgatási területen lakók számára teszi maradéktalanul elérhetővé.

(130)

Ennek eredményeként a regisztrált helyi lakcímmel nem rendelkező munkavállalók jellemzően kiszolgáltatott foglalkoztatási helyzetben vannak, és alacsonyabb jövedelemhez jutnak a regisztrált helyi lakcímmel rendelkezőkhöz képest (91). A fenti ténymegállapításokkal jellemzett körülmények a kínai bérköltségek torzulásához vezetnek.

(131)

A Bizottsághoz nem nyújtottak be arra vonatkozó bizonyítékot, hogy a nátrium-benzoát-ágazat ne tartozna az előzőekben bemutatott kínai munkajogi rendszer hatálya alá. Az ágazatban tehát a bérköltségek torzulása közvetlenül (az érintett termék és annak legfontosabb nyersanyaga előállításával összefüggésben) és közvetetten (az ugyanezen kínai munkajogi rendszer hatálya alá tartozó vállalatoktól származó tőke és inputok felhasználásán keresztül) egyaránt érvényesül.

3.2.2.6.   Jelentős torzulások az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának hatodik franciabekezdése szerint: közpolitikai célokat megvalósító vagy az államtól más tekintetben nem függetlenül tevékenykedő intézmények által nyújtott finanszírozás vehető igénybe

(132)

Kínában a vállalati szereplők tőkéhez jutása többféle szempontból torzult.

(133)

Először: a kínai pénzügyi rendszert az állami tulajdonú bankok erős pozíciója jellemzi (92), valamint az, hogy ezek a bankok a források kihelyezésekor az adott projekt gazdasági életképességétől eltérő szempontokat vesznek figyelembe. A pénzügyi ágazaton kívüli állami tulajdonú vállalatokhoz hasonlóan a bankok nemcsak a tulajdoni jogviszonyon, hanem személyes kapcsolatokon keresztül is kötődnek az államhoz (a nagy állami tulajdonú pénzügyi intézmények felső vezetőit végső soron a KKP nevezi ki) (93), továbbá rendszeresen részt vesznek a kínai kormány által kidolgozott közpolitikai intézkedések végrehajtásában.

(134)

Ezzel összefüggésben a bankok eleget tesznek azon kifejezett jogszabályi kötelezettségüknek, hogy működésük során a nemzeti gazdaság- és társadalomfejlesztés igényeinek megfelelően, az állami iparpolitika iránymutatása szerint kell eljárniuk (94). Amellett, hogy léteznek olyan jogszabályi rendelkezések, amelyek a rendes banki magatartás követéséről és a prudenciális követelmények tiszteletben tartásáról, így például a hitelfelvevők hitelképességi vizsgálatának szükségességéről rendelkeznek, a számos bizonyíték – ideértve a piacvédelmi vizsgálatok ténymegállapításait is – azt valószínűsíti, hogy ezek a fajta szabályok a különböző jogszabályi rendelkezések alkalmazása során csupán másodlagos szerepet töltenek be.

(135)

A közelmúlt fejleményei még inkább szemléltetik a kínai pénzügyi intézményekre gyakorolt kormányzati befolyás mértékét. 2025 márciusában a kínai kormány bejelentette, hogy 500 milliárd CNY összegű államkötvényt bocsát ki annak érdekében, hogy jelentős pénzügyi támogatást nyújtson a nagy bankok, többek között a Bank of China, a China Construction Bank, a Bank of Communications, és a Postal Savings Bank of China részére. E beavatkozás célja az volt, hogy a csökkenő jövedelmezőség és a rekordalacsony nettó kamatrés mellett stabilizálja ezeket az intézményeket, kiemelve a gazdasági stabilitás fenntartása érdekében hozott proaktív állami intézkedéseket (95).

(136)

Továbbá a kínai kormány tisztázta, hogy a KKP-nak még a magánkézben lévő kereskedelmi bankok döntéseit is felügyelnie kell, és azoknak összhangban kell lenniük a nemzeti politikákkal. Jelenleg az állam bankirányítással kapcsolatos három átfogó céljának egyike az, hogy megerősítse a párt vezető szerepét a banki és biztosítási ágazatban, többek között a működési és irányítási kérdésekkel kapcsolatban (96). Ezenkívül a kereskedelmi bankok teljesítményértékelési kritériumainak most nevezetesen azt kell figyelembe venniük, hogy a szervezetek „hogyan szolgálják a nemzeti fejlesztési célkitűzéseket és a reálgazdaságot”, és különösen azt, hogy miként szolgálják a „stratégiai fontosságú és a feltörekvő iparágakat” (97).

(137)

Ezenkívül a pénzügyi források elosztásának szintjén a magánberuházások fejlesztésének előmozdítását célzó több intézkedéssel (98) a kínai kormány arra törekszik, hogy „növelje a központi költségvetési forrásokat a minősített magánberuházási projektek támogatása érdekében, és aktív irányító és vezető szerepet játsszon”. A kínai kormány emellett „megfelelően ki kívánja használni az új szakpolitikai pénzügyi eszközöket [és] támogatni kíván számos minősített magánberuházási projektet a fontos iparágakban és kulcsfontosságú területeken” (99).

(138)

Emellett a kötvény- és a hitelminősítések gyakran különféle okokból torzultnak tekinthetők, többek között amiatt, hogy a kockázatértékelést befolyásolja az adott vállalat stratégiai fontossága a kínai kormány számára, valamint az implicit állami kezességvállalás megléte (100). Ezt a helyzetet további olyan szabályok tetézik, amelyek a pénzügyi forrásokat a kormányzat által ösztönzendőként kijelölt vagy másként fontosnak tartott ágazatokba irányítják (101). Emiatt a hitelezés súlypontja az állami tulajdonú vállalatok, a jó összeköttetésekkel rendelkező, nagyobb méretű magántulajdonú vállalatok, valamint a kulcsfontosságú ipari ágazatokban működő vállalatok felé tolódik el, ami azt jelzi, hogy a tőkéhez jutás feltételei és költségei nem minden piaci szereplő számára azonosak.

(139)

Másodszor: az elmúlt időszakban a hitelfelvétel költségeit a beruházások élénkítése érdekében mesterségesen alacsonyan tartották. Ez túlhajtotta a tőkeberuházásokat, amelyek egyre kisebb megtérülési ráta mellett valósultak meg. A folyamatot szemlélteti, hogy az állami szektorban a vállalatok tőkeáttételi mutatója a jövedelmezőség drasztikus visszaesése ellenére is nőtt, ami arra utal, hogy a bankrendszer mechanizmusai nem a szokásos kereskedelmi reakcióknak megfelelően működnek.

(140)

Harmadszor: bár 2015 októberében megtörtént a nominális kamatlábak liberalizációja, az árjelzések a kormányzat által előidézett torzulások hatása miatt továbbra sem a szabadpiaci erőviszonyok eredményei. 2018 végén a referencia-kamatlábon vagy az alatt nyújtott hitelek aránya még mindig az összes hitelezés legalább egyharmadát tette ki (102). Kína hivatalos médiája nemrégiben arról számolt be, hogy a KKP „a hitelpiaci kamatláb letörését” szorgalmazta (103). A mesterségesen alacsony kamatlábak alulárazást eredményeznek, ez pedig túlzott tőkefelhasználáshoz vezet.

(141)

A kínai hitelezés általános bővülése azt jelzi, hogy a tőkeallokáció hatékonyságának romlása ellenére nincs jele a hitelezési gyakorlat szigorításának, amelyre pedig torzulásmentes piaci környezetben számítani lehetne. Emiatt rohamosan nőtt a nemteljesítő hitelek volumene; a kínai kormány többször is úgy döntött, hogy vagy elkerüli a nemteljesítéseket (ami úgynevezett „zombivállalatok” létrejöttéhez vezetett) vagy átruházza az adósságot (például vállalategyesülések vagy hitel-tőke konverzió formájában), ezek a módszerek azonban nem feltétlenül oldották meg az általános hitelproblémát vagy kezelték annak elsődleges okait.

(142)

Összességében a piac liberalizációja érdekében tett lépések ellenére a kínai vállalati hitelezésben továbbra is jelen vannak az állam mindent átható tőkepiaci jelenlétéből fakadó jelentős torzulások. Ennek következtében a pénzügyi rendszerbe való jelentős kormányzati beavatkozás minden szinten nagymértékben befolyásolja a piaci viszonyokat.

(143)

E vizsgálat keretében nem nyújtottak be a Bizottsághoz olyan bizonyítékot, amely azt jelezné, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának hatodik franciabekezdése szerinti, a pénzügyi rendszerben érvényesülő kormányzati beavatkozás ne hatna ki az érintett termék ágazatára. Ennek következtében a pénzügyi rendszerbe való jelentős kormányzati beavatkozás minden szinten nagymértékben befolyásolja a piaci viszonyokat.

(144)

A Bizottság megállapította, hogy az aktualizált jelentésben bemutatott torzulások jellemzőek a kínai gazdaságra. A rendelkezésre álló bizonyítékok szerint a kínai rendszer jellemzőiről fentebb és az aktualizált jelentés I. részében tett ténymegállapítások az ország egészére és a gazdaság valamennyi ágazatára érvényesek. Ugyanez igaz a termelési tényezőkkel kapcsolatban fentebb és az aktualizált jelentés II. részében ismertetett jellemzésre is.

(145)

A Bizottság emlékeztetni kíván arra, hogy az érintett termék gyártásához bizonyos inputokra van szükség. Amikor az érintett termék gyártói beszerzik inputjaikat vagy szerződést kötnek inputjaik beszerzése érdekében, az általuk fizetett árakra (amelyeket költségként jelenítenek meg) nyilvánvalóan kihatnak az előzőekben ismertetett rendszerszintű torzulások. Például az inputok beszállítói olyan munkaerőt foglalkoztatnak, amelyre kihatnak a torzulások. Amikor kölcsönt vesznek fel, olyan forrásokat vesznek igénybe, amelyekre kihathatnak a pénzügyi szektor, illetve a tőkeallokáció torzulásai. Működésüket behatárolja a tervrendszer, amely a kormányzat minden szintjén és az összes gazdasági ágazatban érvényesül. Ezeket a torzulásokat a fentiekben részletesen ismertettük, különösen a (68)–(148) preambulumbekezdésben. A Bizottság rámutatott arra, hogy az e torzulások mögött meghúzódó szabályozási felépítés általánosan alkalmazandó, és a nátrium-benzoát-gyártókra ugyanúgy vonatkoznak ezek a szabályok, mint bármely más kínai gazdasági szereplőre. A torzulások ezért közvetlen hatással vannak az érintett termék költségszerkezetére.

(146)

Következésképpen az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja értelmében nemcsak az érintett termék belföldi értékesítési árait nem helyénvaló alkalmazni, hanem az inputköltségeket (ezen belül a nyersanyagok, az energia, a földterület, a finanszírozás, a munkaerő stb. költségeit) sem, hiszen ezekre is kihat az aktualizált jelentés I. és II. részében bemutatott jelentős mértékű kormányzati beavatkozás.

(147)

A tőke, a földterület, a munkaerő, az energia és a nyersanyagok allokálásával összefüggésben bemutatott kormányzati beavatkozás Kína teljes területén érvényesül. Ebből egyebek mellett az is következik, hogy a Kínában különféle termelési tényezők felhasználásával előállított inputra szintén jelentős torzulások hatnak. Ugyanez vonatkozik az inputok inputjaira, és így tovább.

(148)

Sem a kínai kormány, sem a jelen vizsgálatban érintett exportáló gyártók nem szolgáltak ellentétes értelmű bizonyítékkal vagy érvekkel.

(149)

A reprezentatív ország kiválasztása az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja alapján, a következő szempontok szerint történt:

(150)

A (28) preambulumbekezdésben ismertetett módon a Bizottság a rendes érték meghatározásához felhasznált forrásokkal kapcsolatban két feljegyzést fűzött az érdekelt felek számára betekintésre összeállított aktához: Ezek a feljegyzések ismertették az alkalmazandó kritériumokkal kapcsolatos tényeket és bizonyítékokat, és foglalkoztak a felektől ezekre és a releváns forrásokra vonatkozóan érkezett észrevételekkel. A második feljegyzésben a Bizottság tájékoztatta az érdekelt feleket arról, hogy ebben az ügyben Törökországot szándékozik megfelelő reprezentatív országnak tekinteni abban az esetben, ha megerősítést nyer az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja szerint a jelentős torzulások fennállása.

(151)

A termelési tényezőkre vonatkozó első feljegyzésben a Bizottság Argentínát és Törökországot azonosította olyan országként, amelynek gazdasági fejlettsége a Világbank megítélése szerint hasonló Kínáéhoz, tekintettel arra, hogy bruttó nemzeti jövedelme alapján a Világbank besorolása szerint mindegyik a közepes jövedelmű országok felső sávjába tartozik, továbbá ismert róluk, hogy gyártják a vizsgált terméket.

(152)

A nyersanyagok behozatalára vonatkozó statisztikák szerint a nátrium-benzoát előállításához szükséges termelési tényezők behozatala Argentínából és Törökországból történt, és mindkét ország megfelelt az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontjának első franciabekezdésében meghatározott kritériumoknak. Az is valószínűnek tekinthető, hogy a nátrium-benzoátot ebben a két országban gyártják.

(153)

A Bizottság felmérte a vizsgált termékre és annak nyersanyagaira, nevezetesen a vizsgált termék gyártásának legfontosabb költségtételeit jelentő anyagokra vonatkozó export- és/vagy importkorlátozások által okozott piaci torzulások fennállását.

(154)

Argentína tekintetében a Bizottság az első feljegyzésben ideiglenesen arra a következtetésre jutott, hogy a felsorolt nyersanyagok közül a benzoesav – a toluol és az érintett termék közötti köztes termék – világ többi részéből érkező behozatalának árait valószínűleg befolyásolja a Kínából nagy volumenben érkező behozatal. A toluol, a marónátron, a kobaltsó és a nitrogén korlátozott behozatali volumenére tekintettel a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az említett inputok behozatala nem elegendő ahhoz, hogy megbízható referenciaértékként szolgáljon a rendes érték számtani képzéséhez. A Bizottság továbbá megjegyezte, hogy 2022 októberében Argentína dömpingellenes vámot vetett ki a nátrium-benzoátra Kínával (2,4 %) és Hollandiával (32,3 %) szemben. Ezen intézkedések bevezetése hatással lehetett a vizsgált termék gyártásához felhasznált nyersanyagok árára.

(155)

Törökország tekintetében a Bizottság az első feljegyzésben ideiglenesen arra a következtetésre jutott, hogy a felsorolt nyersanyagok közül a benzoesav világ többi részéből érkező behozatalának árait valószínűleg befolyásolja a Kínából nagy volumenben érkező behozatal. A kobaltsó korlátozott behozatali volumenére tekintettel a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az említett input nem elegendő ahhoz, hogy megbízható referenciaértékként szolgáljon a rendes érték számtani képzéséhez. A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy a benzoesav behozatalának árát valószínűleg torzítja a Kínából érkező nagy volumenű behozatal.

(156)

Az első feljegyzésben a Bizottság megvizsgálta, hogy az Oroszországból a két lehetséges reprezentatív országba érkező jelentős behozatal is torzíthatja-e a toluol, a marónátron, az aktív szén és a nitrogén árát. A Bizottság elemezte a két lehetséges reprezentatív országba importált nyersanyagok volumenét. Megállapította, hogy Oroszországból érkező toluolbehozatal nem volt, a nitrogén és az aktív szén behozatala pedig elhanyagolható volt.

(157)

Nem érkezett olyan észrevétel, amely gazdasági fejlettség szempontjából az első feljegyzésben megjelölt országokkal szembeni érvet tartalmazott volna. A mintában szereplő exportáló gyártó, a Wuhan Youji Industries Co., Ltd azonban Törökországot részesítette előnyben, mivel a toluol és a marónátron – a két fő termelési tényező – Törökországba irányuló importja jóval nagyobb volumenű volt, mint az Argentínába irányuló importja.

(158)

A második feljegyzésben a Bizottság tájékoztatta az érdekelt feleket arról, hogy ebben az ügyben Törökországot kívánja megfelelő reprezentatív országként figyelembe venni abban az esetben, ha megerősítést nyer az alaprendelet 2. cikkének (6a) bekezdése szerint a jelentős torzulások fennállása.

(159)

A második feljegyzésben a Bizottság arról is tájékoztatta az érdekelt feleket, hogy a fő termelési tényezőket illetően a Kínából a reprezentatív országba érkező behozatalra vonatkozó adatokat nem veszi figyelembe, ha az érdekelt felek végső tájékoztatásában megerősítést nyer, hogy az alaprendelet 2. cikkének (6a) bekezdésének b) pontja értelmében vett jelentős torzulások állnak fenn, továbbá a termelési tényezőknek az (EU) 2015/755 európai parlamenti és tanácsi rendelet (105) I. mellékletében felsorolt országokból érkező behozatalát sem veszi figyelembe.

(160)

A második feljegyzésre válaszul egyik fél sem emelt kifogást Törökország reprezentatív országként történő kiválasztása ellen. Azonban több fél fogalmazott meg állításokat és javaslatokat az említett feljegyzésben felsorolt termelési tényezőkre vonatkozó behozatali adatokkal kapcsolatban.

(161)

A Wuhan Youji előadta, hogy a benzoesav Törökországba irányuló importjának ára nem reprezentatív, és valószínűleg torzíthatja a Kínából származó nagy volumenű import.

(162)

A Bizottság a második feljegyzésben tájékoztatást adott arról, hogy másik referenciaárat keresett a benzoesav torzulásmentes értékének kifejezésére, miután az első feljegyzésben arra a következtetésre jutott, hogy a benzoesav behozatalának árát valószínűleg torzítja a Kínából érkező nagy volumenű behozatal. A (második feljegyzés rendelkezésre bocsátását követően végzett) helyszíni ellenőrzés után viszont a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a benzoesavat a mintában szereplő egyik exportáló gyártók sem külső forrásból szerzi be, mivel mindkettő upstream integrált, így ehelyett toluolt vásárolt. Következésképpen a Bizottság nem használta fel a benzoesav importárait a rendes érték kiszámításához, és a benzoesav az alábbi 1. táblázatban sem szerepel.

(163)

A Wuhan Youji kiemelte, hogy a második feljegyzésben a nitrogén behozatalára vonatkozó jegyzékben szereplő (a Globális Kereskedelmi Atlasz importstatisztikáiból származó) ár esetében nem ugyanaz a mértékegység, mint amelyet a Wuhan Youji a kérdőívre adott válaszában közölt. A Wuhan Youji a nitrogénfelhasználását névleges köbméterben adta meg, míg a második feljegyzésben szereplő árszintnél a köbméter volt a mértékegység. A Bizottság megerősítette, hogy a mértékegységek különböznek, emiatt pedig a Wuhan Youji referenciaértékének meghatározásához átváltás szükséges.

(164)

A Tianjin Dongda előadta, hogy a toluol Törökországba irányuló import importengedély-köteles, így piaci torzulásokat idéz elő.

(165)

A Bizottság nem talált bizonyítékot arra, hogy a Törökországba irányuló import árai torzultak volna. A GTA-adatbázis felhasználásával összehasonlította a toluol világ többi részére irányuló importjának árait a Törökországba irányuló import áraival, és megállapította, hogy ezek az árak összehangoltak.

(166)

A Tianjin Dongda továbbá úgy vélte, hogy a Törökországba irányuló földgázimport Török Statisztikai Intézettől beszerzett árai nagy eltéréseket mutatnak az Eurostat adataihoz képest, így a vállalat előnyben részesítette ez utóbbi adatforrás igénybevételét a földgáz esetében.

(167)

A Bizottság megítélése szerint a Török Statisztikai Intézettől származó adatok a törökországi földgázárak megfelelő és torzulásmentes forrásaként szolgálnak, és e forrás kellően megbízhatónak tekintendő a rendes érték meghatározásához. A Tianjin Dongda nem szolgáltatott olyan konkrét bizonyítékot, amely megkérdőjelezhetné ezeknek az adatoknak a megbízhatóságát.

(168)

A panaszos azt állította, hogy a második feljegyzésben a nyers benzol (az érintett termék gyártása során keletkező melléktermék) HR-kódja téves, ugyanis a 2902 20 helyett a 2707 10 HR-kód alá tartozik.

(169)

A helyszíni ellenőrzést követően a Bizottság elismerte, hogy a második feljegyzésben szereplő HR-kód hibás, és elfogadta a vállalat állítását. Mivel azonban a GTA-ból kinyert adatok alapján nem érkezett Törökországba nyersbenzol-import a 2707 10 HR-kód alatt, a Bizottság a Kínán kívül a világ többi részéről érkező, illetve oda irányuló import árait használta fel a referenciaár forrásaként.

(170)

Az első feljegyzésben a Bizottság nem tudta a vizsgált termék olyan argentínai és törökországi gyártóját azonosítani, amelynek pénzügyi adatai könnyen hozzáférhetők. Ezért a toluolból származó és a nátrium-benzoát fő nyersanyagaként használt benzoesavat gyártó vállalatokat keresett. Azonban nem tudott olyan, mindkét országban letelepedett benzoesavgyártót azonosítani, amelynek pénzügyi adatai könnyen hozzáférhetők. Így a 20.14 NACE-kód (106) alá besorolt, szerves vegyi anyagokat gyártó ágazatban működő vállalatokat vette figyelembe. Argentínában két vállalatot azonosított, de pénzügyi adataik nem álltak rendelkezésre. A Bizottság a szerves vegyi anyagokat gyártó ágazatban működő harmincöt vállalatot azonosított Törökországban, közülük tizenegy mutatott észszerű mértékű jövedelmezőséget a vizsgálati időszakkal részben átfedésben lévő időszakban.

(171)

A második feljegyzésben a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a két ország közül egyikben sem találhatók könnyen hozzáférhető pénzügyi adatok a nátrium-benzoát bármely gyártójára vonatkozóan. A nátrium-benzoáttal azonos gyártási kategóriába, vagyis a C20.14 NACE-kód („Szerves vegyi alapanyag gyártása”) alá besorolt harmincnyolc törökországi gyártóra vonatkozóan viszont talált pénzügyi adatokat.

(172)

A Bizottság megvizsgálta a harmincnyolc török vállalat könnyen hozzáférhető pénzügyi adatait, és megállapította, hogy huszonhat vállalat adatai hiányosak, egy pedig veszteséges helyzetben van. Ezért csak azt a tizenegy vállalatot vette figyelembe, amelynek haszonkulcsa pozitív. Az e tizenegy gyártóra vonatkozó pénzügyi adatokat a második feljegyzés III. mellékletében sorolta fel (107). A második feljegyzésben tájékoztatta az érdekelt felet, hogy e tizenegy gyártó közül egyik sem foglalkozik az érintett termék gyártásával.

(173)

A tizenegy nyereséges törökországi gyártó SGA-költségeinek és nyereségének szintjéről gyűjtött adatokat az alábbi (208) preambulumbekezdés ismerteti.

(174)

Az érdekelt feleket felkérést kaptak, hogy tegyenek észrevételeket Törökország mint reprezentatív ország és a második feljegyzés III. mellékletében felsorolt tizenegy vállalat mint a reprezentatív országban működő gyártó megfelelőségéről, valamint a feljegyzés egyéb elemeiről.

(175)

A második feljegyzésre válaszul a Wuhan Youji és a Tianjin Dongda kifogást emelt a kiválasztott tizenegy gyártó közül némelyek felvételét, mivel értesüléseik szerint e vállalatok üzleti tevékenységei nem kapcsolódnak a vizsgált termékhez.

(176)

A vizsgált termék gyártóival kapcsolatos, könnyen hozzáférhető pénzügyi adatok hiányában viszont a Bizottságnak nem volt más választása, mint hogy olyan üzleti tevékenységekre vonatkozó, könnyen hozzáférhető pénzügyi adatokat használ fel, amelyek a vizsgált terméken kívül a C20.14 NACE-kód alá besorolt üzleti tevékenységeket is magukban foglalták.

(177)

A fentiekben kifejtettek szerint a Bizottság eredetileg két lehetséges reprezentatív országot vett figyelembe: Argentínát és Törökországot. A (154) preambulumbekezdésben leírt módon megállapítást nyert, hogy Argentína ebben az ügyben nem megfelelő reprezentatív ország, mivel nem állnak rendelkezésre könnyen hozzáférhető pénzügyi adatok, és a nyersanyagimport szintje sem elégséges. Következésképpen Törökország volt az egyetlen megfelelő reprezentatív ország.

(178)

Annak megállapítása után, hogy a fenti megfontolások összessége alapján Törökország az egyetlen megfelelő reprezentatív ország, a szociális védelem és a környezetvédelem szintjének vizsgálatára az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontja első franciabekezdésének utolsó fordulatával összhangban már nem volt szükség.

(179)

A fenti elemzés alapján Törökország teljesítette azokat a kritériumokat, amelyeket az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontjának első franciabekezdése a megfelelő reprezentatív országként történő figyelembevételhez meghatároz.

(180)

Az első feljegyzésben a Bizottság felsorolta azokat a termelési tényezőket (például anyagok, energia, munkaerő), amelyeket az exportáló gyártók felhasználnak a vizsgált termék előállításához, és felkérte az érdekelt feleket, hogy adják elő észrevételeiket, és tegyenek javaslatokat a feljegyzésben említett termelési tényezők mindegyikének torzulásmentes értékére vonatkozó, nyilvánosan elérhető információkra.

(181)

A Bizottsághoz nem érkezett kifogás a termelési tényezőknek az első feljegyzésben szereplő jegyzékével szemben.

(182)

Ezt követően a Bizottság a második feljegyzésben jelezte, hogy a rendes értéknek az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontjával összhangban történő számítása keretében a legtöbb termelési tényező – és különösen a nyersanyagok – torzulásmentes költségének meghatározásához (a Törökországba irányuló import árai esetében) a Globális Kereskedelmi Atlasz adatbázisát fogja felhasználni.

(183)

Az érdekelt felek által benyújtott és az ellenőrző látogatások keretében összegyűjtött információk figyelembevételével a Bizottság a következő termelési tényezőket és forrásaikat azonosította a rendes értéknek az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontjával összhangban történő meghatározásához:

1. táblázat

A vizsgált termék termelési tényezői

(184)

A Bizottság az előzőekben említett termelési tényezőkön kívüli költségek figyelembevétele céljából a rendes értékbe a gyártási általános költségek értékét is belefoglalta. Ennek az összegnek a megállapításához a Bizottság a mintában szereplő exportáló gyártók által szolgáltatott ellenőrzött adatokat, valamint az exportáló gyártóknál a vizsgálati időszakban felmerült és elszámolt kutatási és fejlesztési költségeket vette figyelembe.

(185)

A reprezentatív országbeli gyártó telephelyére leszállított nyersanyagok torzulásmentes árának meghatározása során a Bizottság a Globális Kereskedelmi Atlaszban szereplő, a reprezentatív országba érkező importhoz tartozó súlyozott átlagos importárból indult ki, és azt megnövelte az importvámmal és a fuvarozási költségekkel.

(186)

A reprezentatív országban érvényes importárat a Kínán és a Kereskedelmi Világszervezetben tagsággal nem rendelkező, az (EU) 2015/755 európai parlamenti és tanácsi rendelet (112) 1. mellékletében felsorolt országokon kívüli összes harmadik országból érkező import egységárainak súlyozott átlaga szolgáltatta.

(187)

A Bizottság azért döntött a Kínából a reprezentatív országba érkező import figyelmen kívül hagyása mellett, mert a 3.2.1. szakaszban jelzett módon arra a következtetésre jutott, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja értelmében vett jelentős torzulások fennállása miatt nem helyénvaló a Kínában érvényes belföldi árak és költségek alkalmazása.

(188)

Mivel nem áll rendelkezésre arra utaló bizonyíték, hogy ugyanezek a torzulások az exportra szánt termékekre nem hatnak ki ugyanilyen módon, a Bizottság úgy tekintette, hogy ezek a torzulások az exportárakat is befolyásolják.

(189)

Egyes termelési tényezők esetében a mintában szereplő exportáló gyártók által viselt tényleges költségek az összes nyersanyagköltség elhanyagolható részét tették ki a vizsgálati időszakban. Mivel az ezekhez használt értéknek a felhasznált forrástól függetlenül nem volt érzékelhető hatása a dömpingkülönbözet-számításokra, a Bizottság úgy döntött, hogy ezeket a költségeket a (197) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint a fogyóeszközök közé sorolja.

(190)

A Bizottság a mintában szereplő exportáló gyártók által a nyersanyagok beszerzésével kapcsolatban viselt fuvarozási költséget kifejezte az érintett nyersanyagok tényleges költségének százalékában, majd a torzulásmentes fuvarozási költség megállapítása érdekében ezt a százalékot alkalmazta az érintett nyersanyagok torzulásmentes költségére. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy e vizsgálat keretében az exportáló gyártók nyersanyagköltségéből és a jelentett fuvarozási költségekből képzett hányados észszerű módon felhasználható a vállalat telephelyére leszállított nyersanyagok torzulásmentes fuvarozási költségének becslésére.

(191)

A munkaerő olyan termelési tényező, amely a teljes termelési költség 4–7 %-át teszi ki. A Bizottság a Török Statisztikai Intézet (113) által közzétett statisztikákat vette igénybe a törökországi bérek meghatározásához, a NACE Rev.2 osztályozás szerinti 20.14 NACE-kód alá besorolt – a nátrium-benzoát-gyártást is magában foglaló – gazdasági tevékenység („Szerves vegyi alapanyag gyártása”) esetében a termelőágazat 2022. évi béreire vonatkozó részletes információk felhasználásával (114).

(192)

Az átlagos havi értéket a Török Statisztikai Intézet által közzétett belföldi termelőiár-index (115) alapján megfelelően kiigazította az inflációval, hogy igazodjon a 2024. október 1-jétől 2025. szeptember 30-ig tartó vizsgálati időszakhoz. A vizsgálati időszakra vonatkozóan az indexálás után kapott óradíj 89,64 CNY/óra.

(193)

A Bizottság a török Energiapiaci Szabályozó Hatóság, az EPDK (116) által a rendszeres sajtóközleményeiben közzétett villamosenergiaár-statisztikákat szándékozik felhasználni. A Bizottság a vizsgálati időszakra vonatkozóan a megfelelő fogyasztási sávban szereplő, kWh-ban megadott, átlagos ipari villamosenergia-árat kívánja felhasználni. A Bizottság a vizsgálati időszakra vonatkozóan 0,66 CNY/kWh-ban állapította meg a villamos energia költségét.

(194)

A Bizottság a vizsgálati időszakhoz való igazodás érdekében a Török Statisztikai Intézet (117) által közzétett termelőiár-index alapján az inflációval megfelelően kiigazított, m3-ben kifejezett átlagos földgázárat használta fel. Az árat kiigazította a 18 %-os hozzáadottérték-adóval, mivel a feltüntetett ár a hozzáadottérték-adót is magában foglalta. A vizsgálati időszakra vonatkozóan 4,63 CNY/kWh-ban állapította meg a földgáz árát.

(195)

A Bizottság a gőz referenciaértékét a földgázra vonatkozóan kiszámított referenciaérték alapján határozta meg, figyelembe véve, hogy a gőz mértékegysége a gigajoule (GJ). Az 1 GJ-ban lévő általánosan elfogadott mmBTU-tartalom (millió metrikus brit hőegység) (118) és az 1 mmBTU-ban lévő általánosan elfogadott földgáztartalom (119) alapján váltott át egy GJ-t a gáz m3-ére. Az exportáló gyártó tonnában kifejezett gőzfelhasználása esetében a Bizottság az 1 GJ-nak megfelelő mennyiséget váltotta át tonnára (120). Egyúttal megjegyezte, hogy a GJ-ról tonnára történő átváltás képletében elírás történt, amelynek következtében a termelési tényezőkre vonatkozó második feljegyzésben helytelenül szerepelt a gőz referenciaára, ezért a Bizottság az elírás helyesbítése érdekében elhelyezte az aktában a termelési tényezőkre vonatkozó második feljegyzés V. mellékletének javított változatát. A fenti 1. táblázatban foglaltak szerint a Bizottság a földgáz referenciaértékének alkalmazásával 501,61 CNY/tonna referenciaértéket határozott meg a gőzre vonatkozóan.

(196)

A Bizottság a Török Köztársaság Elnökségének Beruházási Hivatala által közzétett törökországi átlagos vízköltséget használta fel. Ez a költség a szennyvízkezelés költségét is tartalmazza.

(197)

Mivel egyes termelési tényezők súlya a teljes termelési költségen belül elhanyagolható, azért a Bizottság fogyóeszközöknek tekintette őket. E termelési tényezők közé tartoznak a csomagolóanyagok.

(198)

A Bizottság kiszámította a fogyóeszközöknek a teljes termelési költséghez viszonyított százalékos arányát, és ezt az arányszámot alkalmazta a referenciaértékek alapján újraszámított elállítási költségre.

(199)

A Bizottság megállapította, hogy a nyers benzol a vizsgált termék gyártása során keletkező melléktermék, amely további feldolgozás nélkül értékesíthető. A Bizottság a GTA-adatbázisból származó importstatisztikát használta a 2707 10 HR-kód alá tartozó nyers benzol referenciaértékeként. A Bizottság 8,75 CNY/kg-ban határozta meg a benzol torzulásmentes importárát.

(200)

Az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja szerint a számtanilag képzett rendes értéknek tartalmaznia kell az igazgatási, értékesítési és általános költségek (a továbbiakban: SGA-költségek), valamint a nyereség torzulásmentes és észszerű összegét. Emellett az előzőekben említett termelési tényezőkön kívüli költségek figyelembevétele a gyártási általános költségek értékének megállapítását is szükségessé teszi.

(201)

Az SGA-költségek és a nyereség torzulásmentes és észszerű összegének meghatározásához a Bizottság a (173) preambulumbekezdésben említett tizenegy török gyártó Orbis adatbázisból kinyert 2024. évi pénzügyi adataira támaszkodott. Az értékesített áruk költségének százalékában kifejezett, a torzulásmentes előállítási költségekre alkalmazott SGA-költség 25,56 % volt. Az értékesített áruk költségének százalékában kifejezett, a torzulásmentes előállítási költségekre alkalmazott nyereség 11,22 % volt.

(202)

A Bizottság az együttműködő exportáló gyártók által viselt gyártási általános költségeket kifejezte az exportáló gyártók tényleges gyártási költségeinek százalékában. Ezt követően a Bizottság ezt a százalékot alkalmazta a gyártási költségek torzulásmentes értékére.

(203)

Az exportáló gyártók kérdőívre adott válaszokban közölt kutatási és fejlesztési költségeit hozzáadta a gyártási általános költségekhez, mivel a tizenegy törökországi gyártó közzétett beszámolóiból nem volt kifejezetten egyértelmű, hogy ezeket a költségeket tartalmazzák-e az SGA-költségeik.

(204)

A fentiek alapján a Bizottság az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontjával összhangban terméktípusonként megállapította a gyártelepi alapon számított rendes értéket.

(205)

A Bizottság elsőként a torzulásmentes gyártási költségeket állapította meg. Ennek keretében a Bizottság az egyes termelési tényezőkből a mintában szereplő exportáló gyártók által felhasznált mennyiségeket beszorozta a torzulásmentes egységköltségekkel. A Bizottság e felhasználási arányok helytállóságát az ellenőrzés során megvizsgálta. A Bizottság a felhasználási tényezőket megszorozta a reprezentatív országban megfigyelt torzulásmentes egységköltségekkel.

(206)

A meghatározott torzulásmentes gyártási költségre a Bizottság a (201) preambulumbekezdésnek megfelelően alkalmazta a gyártási általános költségeket, az SGA-költségeket, a nyereséget és az értékcsökkenést. Ezeket a (31) preambulumbekezdésben kifejtett módon a vállalatok pénzügyi kimutatásai alapján határozta meg.

(207)

Ezt követően a torzulásmentes előállítási költségek meghatározása érdekében a Bizottság a torzulásmentes gyártási költséget megnövelte a gyártási általános költségekkel és az értékcsökkenéssel.

(208)

Az előző preambulumbekezdésben ismertetett módon meghatározott előállítási költségekre a Bizottság a (172) preambulumbekezdésben említett tizenegy törökországi gyártó pénzügyi adatai alapján meghatározott SGA-költségeket és nyereséget alkalmazta. Az értékesített áruk költségének százalékában kifejezett, a torzulásmentes előállítási költségekre alkalmazott SGA-költség 25,56 % volt. Az értékesített áruk költségének százalékában kifejezett, a torzulásmentes előállítási költségekre alkalmazott nyereség 11,22 % volt.

(209)

A Bizottság ezzel az eljárással az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontjának megfelelően megállapította a gyártelepi alapon számított rendes értéket.

(210)

A mintában szereplő exportáló gyártók közvetlenül uniós független vevőknek exportáltak. Az egyik exportáló gyártó Kínában található független kereskedőkön keresztül is exportált.

(211)

Az uniós független vevőknek történő közvetlen értékesítés esetében az exportár az alaprendelet 2. cikkének (8) bekezdésével összhangban az Unióba exportra értékesített érintett termékért ténylegesen megfizetett vagy fizetendő ár volt.

(212)

Az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdése előírja a Bizottság számára, hogy azonos kereskedelmi szinten végezze el a rendes érték és az exportár tisztességes összehasonlítását, és vegye figyelembe az árakat és az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló tényezők közötti különbségeket.

(213)

A szóban forgó ügyben a Bizottság úgy határozott, hogy a rendes értéket és a mintában szereplő exportáló gyártók exportárát gyártelepi szinten hasonlítja össze. Az alábbiakban részletesebben kifejtettek szerint adott esetben az exportárakat kiigazította annak érdekében, hogy: i. visszanettósítsa őket a gyártelepi szintre, valamint ii. figyelembe vegye az árakat, illetve az árak összehasonlíthatóságát állítólag és igazoltan befolyásoló tényezők közötti különbségeket.

(214)

A fenti 3.2. szakaszban kifejtettek szerint a Bizottság a rendes értéket gyártelepi szinten állapította meg az előállítási költségek, valamint az adott kereskedelmi szint tekintetében észszerűnek tekintett SGA-költségek és a nyereség összegei alapján. Ezért nem volt szükség kiigazításokra a rendes érték gyártelepi szintre történő visszanettósítása érdekében.

(215)

A Bizottság nem talált okot arra, hogy a rendes értéket bármilyen kiigazítással csökkentsék, és a mintában szereplő exportáló gyártók egyike sem igényelt ilyen kiigazításokat.

(216)

Annak érdekében, hogy az exportárat a gyártelepi szintre nettósítsa, a Bizottság kiigazításokat végzett a következők tekintetében: biztosítási, anyagmozgatási, rakodási és járulékos költségek.

(217)

A mintában szereplő exportáló gyártók esetében a Bizottság az alaprendelet 2. cikkének (11) és (12) bekezdésével összhangban a hasonló termék rendes értékének súlyozott átlagát összehasonlította az érintett termék exportárának súlyozott átlagával.

(218)

Mindezek alapján az ideiglenes súlyozott átlagos dömpingkülönbözetek a vámfizetés nélküli, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következő értékekre adódtak:

(219)

A mintában nem szereplő együttműködő exportáló gyártó esetében a Bizottság a dömpingkülönbözet súlyozott átlagát az alaprendelet 9. cikkének (6) bekezdése alapján számította ki. Ennek a különbözetnek a meghatározása tehát a mintában szereplő exportáló gyártók vonatkozásában megállapított különbözetek alapján történt.

(220)

Ennek alapján a mintában nem szereplő együttműködő exportáló gyártó ideiglenes dömpingkülönbözete 63,8 %.

(221)

A Kínában működő összes többi exportáló gyártó esetében a Bizottság a dömpingkülönbözetet az alaprendelet 18. cikkének megfelelően, a rendelkezésre álló tények alapján határozta meg. Ennek érdekében a Bizottság meghatározta az exportáló gyártók együttműködésének szintjét. Az együttműködés szintje a mintában szereplő és a mintában nem szereplő együttműködő exportáló gyártóknak a vizsgálati időszakban az Unióba irányuló exportvolumene alapján került kiszámításara, elosztva azt a vizsgálati időszakban a Kínából az Unióba érkező, az Eurostatnak a (18) preambulumbekezdésben felsorolt KN-kódokra vonatkozó importstatisztikái alapján megállapított teljes importvolumennel.

(222)

Ebben az esetben az együttműködés szintje alacsony volt, mivel a vizsgálati időszakban az Unióba érkező teljes behozatalnak körülbelül 65 %-át az együttműködő exportáló gyártók exportja tette ki.

(223)

Ennek alapján és annak elkerülése érdekében, hogy az együttműködés hiányát jutalmazza, a Bizottság úgy találta helyénvalónak, hogy a nem együttműködő exportáló gyártó dömpingkülönbözetét az együttesen az exportvolumen 6,9 %-át kitevő, tizennégy legmagasabb dömpingkülönbözetű egyedi ügylet súlyozott átlaga alapján határozza meg.

(224)

Az ideiglenes dömpingkülönbözetek tehát a vámfizetés nélküli, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következők:

(225)

A hasonló terméket a vizsgálati időszakban két uniós gyártó gyártotta az Unióban. Mindössze egy gyártó, nevezetesen a Lanxess Chemical B.V. jelentkezett és működött együtt teljes mértékben. A vizsgálati időszak alatt ez a gyártó az uniós össztermelés mintegy több mint 60 %-át adta. Ennek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a Lanxess a nátrium-benzoát teljes uniós termelésének jelentős részét képviselte. A Bizottság megítélése szerint ezért a Lanxess alkotja az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése értelmében vett uniós gazdasági ágazatot.

(226)

Mivel a Bizottság a kárfelméréssel kapcsolatos adatokat csak egy uniós gyártótól származtatta, a kárelemzés számadatai a bizalmas kezelés érdekében tartományok formájában kerülnek feltüntetésre. Az indexek azonban tényleges adatokon, nem pedig a tartományokon alapulnak.

(227)

A vizsgálati időszakban a teljes uniós termelés 23 000–25 000 tonna volt. A Bizottság ezt a számadatot az uniós gazdasági ágazatra vonatkozóan rendelkezésre álló összes információ, köztük az uniós gyártó, a Lanxess számviteli nyilvántartásának ellenőrzésén alapuló tényleges számadat alapján határozta meg.

(228)

A Bizottság az uniós felhasználást a következők alapján állapította meg: i. a Lanxess ellenőrzött értékesítési árbevétele, ii. a másik uniós gyártó becsült értékesítési árbevétele, valamint iii. az érintett országból és minden más országból érkező behozatal.

(229)

A nem jelentkező uniós gyártó esetében az uniós felhasználásra vonatkozó becslések a piaci jelentésekből származó adatokon és az együttműködő gyártó adataiból vett arányok extrapolálásán alapultak. Mivel egyetlen másik nátrium-benzoát-gyártó sem volt azonosítható az uniós gazdasági ágazatban, mindkét adatcsoport reprezentatívnak bizonyult az uniós gazdasági ágazati szintű felhasználás becslése szempontjából.

(230)

Az uniós felhasználás a következőképpen alakult:

2. táblázat

Uniós felhasználás (tonna)

(231)

Az uniós felhasználás 2022 és 2024 között erőteljesen növekedett, majd a vizsgálati időszakban csökkent. A figyelembe vett időszakban az uniós felhasználás 46 %-kal nőtt.

(232)

Mivel a nátrium-benzoát a jelenlegi vizsgálat megindításáig a 2916 31 00 90 „gyűjtő” TARIC-kód alá tartozott, a behozatal volumenét nem lehetett az Eurostat importstatisztikái alapján meghatározni. Ehelyett a behozatali volumen a kereskedelmi statisztikákra szakosodott piaci információs szolgáltatóktól – amelyeknél a panaszos előfizetéssel rendelkezik – származó adatokon alapultak.

(233)

Az adatszolgáltató kérésére nem lehetett nyilvánosságra hozni a kínai behozatalra vonatkozó adatok forrását. A Bizottság összevetette a panaszos által szolgáltatott adatokat más rendelkezésre álló statisztikai forrásokkal (Eurostat és Surveillance adatbázis), valamint az együttműködő kínai exportáló gyártók által a mintavétellel kapcsolatban, illetve a kérdőívre adott válaszokkal, és megbízhatónak találta őket.

(234)

Az érintett országból az Unióba érkező behozatal a következőképpen alakult:

3. táblázat

A behozatal volumene (tonna) és piaci részesedése

(235)

A 3. táblázatból kitűnik, hogy a 2022–2024 közötti időszakban a Kínából érkező behozatal volumene tekintélyesen bővült az uniós gazdasági ágazat kárára, amit a kapcsolódó piaci részesedés növekedése is tükrözött. Míg 2023-ban és 2024-ben volt kimutatható a legnagyobb, ugrásszerű növekedés a behozatali mennyiségben, még a vizsgálati időszak alatti behozatal is jelentősen (158 %-kal) meghaladja a 2022. évi szintet, ami bizonyítja, hogy a Kínából érkező behozatal a 2022-es bázisévhez (30–33 %-os piaci részesedés) képest bővült (53–56 %).

(236)

A Bizottság az importárakat a (233) preambulumbekezdésben említett speciális piaci információk alapján határozta meg. A behozatal áralákínálását a Bizottság a mintában szereplő kínai exportáló gyártók és az együttműködő uniós gyártó kérdőívre adott és ellenőrzött válaszai alapján állapította meg.

(237)

Az érintett országból az Unióba érkező behozatalhoz tartozó súlyozott átlagos importár a következőképpen alakult:

4. táblázat

Importárak (EUR/tonna)

(238)

A kínai importárak az érintett időszakban végig csökkentek, egészen a 2022. évi átlagos importárak 71 %-ának megfelelő szintre.

(239)

A vizsgálati időszakbeli áralákínálás meghatározásához a Bizottság összehasonlította egymással:

(240)

A Bizottság az árakat terméktípusonként – a kereskedelem azonos szintjén lebonyolított ügyletek vizsgálatával, szükség esetén az adatok kiigazításával – hasonlította össze. Az összehasonlítás eredményét az együttműködő uniós gyártó vizsgálati időszakbeli elméleti árbevételének százalékában fejezte ki. Ennek alapján az érintett országból érkező behozatalhoz tartozó súlyozott átlagos alákínálási különbözet az Unió piacán 43 % és 46 % között volt. A Bizottság alákínálást állapított meg a mintában szereplő vállalatok importvolumenének 100 %-ára vonatkozóan.

(241)

A dömpingelt behozatal által az uniós gazdasági ágazatra kifejtett hatás vizsgálata az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdésével összhangban valamennyi olyan gazdasági mutató értékelésére kiterjedt, amely a figyelembe vett időszakban hatást gyakorolt az uniós gazdasági ágazat helyzetére.

(242)

A (226) és (227) preambulumbekezdésben kifejtett módon a kármutatók elemzése a Lanxess adatai alapján készült.

(243)

A kár meghatározása során a Bizottság különbséget tett a makrogazdasági és a mikrogazdasági kármutatók között. A makrogazdasági és mikrogazdasági mutatókat a Bizottság a panaszban szereplő adatok és a Lanxess által a kérdőívre adott válaszokban közölt adatok alapján értékelte.

(244)

A makrogazdasági mutatók a következők: termelés, termelési kapacitás, kapacitáskihasználás, értékesítési volumen, piaci részesedés, növekedés, foglalkoztatás, termelékenység, a dömpingkülönbözet nagysága, valamint a korábbi dömpingelt behozatal hatásaiból való felépülés.

(245)

A mikrogazdasági mutatók a következők: átlagos egységár, egységköltség, munkaerőköltség, készletek, jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások, a beruházások megtérülése és tőkebevonási képesség.

(246)

Az uniós termelés, a termelési kapacitás és a kapacitáskihasználás a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

5. táblázat

Termelés, termelési kapacitás és kapacitáskihasználás

(247)

A termelési szintet 2023-ban érte a legsúlyosabb hatás (az előző évhez képest 11 %-os csökkenés), amikor az importárak a legnagyobb mértékben (nevezetesen 22 %-kal; lásd a 4. táblázatot) estek vissza egyik évről a másikra. A termelési szint a továbbiakban is a 2022. évi szint körül alakult (végül 2022-höz képest 6 %-kal alacsonyabban zárta a vizsgálati időszakot) a változatlanul kevéssé rugalmas kereslet miatt, amit az indokol, hogy a nátrium-benzoát ára csekély súllyal bír a felhasználásával előállított végtermékek teljes árában. Mindazonáltal fordulópont figyelhető meg a tekintetben, hogy a felhasználók az uniós gazdasági ágazat által előállított nátrium-benzoátot részesítik-e előnyben, mivel az importárak folyamatosan csökkennek, így olcsóbb alternatív termékek érhetők el (a figyelembe vett időszak alatt összesen 29 %-os visszaesés).

(248)

A kapacitáskihasználás a fentiek szerinti alacsony termelési szint miatt 2023-ban volt a mélyponton. A vizsgálati időszak alatt nem mutatott érdemi változást 2022-höz képest, mivel a termelési kapacitás 8 %-kal csökkent.

(249)

Az uniós gazdasági ágazat értékesítési mennyisége és piaci részesedése a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

6. táblázat

Az értékesítés mennyisége és piaci részesedése

(250)

2023-ban az értékesítési volumen 7 %-kal csökkent a 2022. évi szinthez képest, mivel az uniós gazdasági ágazat a termelési költségek növekedésével szembesült, ugyanakkor ezt a növekményt nem tudta az árakon keresztül áthárítani az ügyfelekre, ezzel egyidejűleg pedig a csökkenő importárak okozta nyomás is eredő fokozódott. Az értékesítési volumenben viszont a vizsgálati időszak alatt következett be a legsúlyosabb csökkenés, amikor az eladásai árak is az érintett időszak alatti legalacsonyabb szintre értek. Emellett a behozatali mennyiség folyamatos növekedése miatt 2022-höz képest 37 %-kal zsugorodott az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése.

(251)

Az uniós piaci felhasználás az érintett időszakban végig nőtt (46 %-kal; lásd a 2. táblázatot). Az uniós gazdasági ágazat termelése 6 %-kal, értékesítése pedig 9 %-kal csökkent (5. és 6. táblázat), szemben a behozatali volumen tekintélyes bővülésével. Ez a piaci dinamika jelentős zsugorodást idézett elő az uniós gazdasági ágazat piaci részesedésében: a 2022. évi 45–50 %-ról 28–31 %-ra esett vissza a vizsgálati időszakban. A piaci részesedés ilyen alakulása azt jelzi, hogy a nátrium-benzoát iránti új, növekvő keresletet a helyi gyártás helyett a behozatal elégíti ki, ami a vonzóbb áraknak tudható be.

(252)

A foglalkoztatás és a termelékenység a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

7. táblázat

Foglalkoztatás és termelékenység

(253)

Az uniós gazdasági ágazat kedvezőtlen helyzete ellenére az alkalmazottak létszáma az érintett időszakban végig nőtt, mivel az uniós gazdasági ágazat úgy döntött, hogy a szerződéses alkalmazottak internalizálásával megtartja szakképzett munkaerejét.

(254)

Ez az aspektus, amelyet a termelésben bekövetkezett változások is felerősítettek, a munkaerő termelékenységének romlásához vezetett, amely a figyelembe vett időszakban 17 %-os csökkenést mutatott.

(255)

Minden dömpingkülönbözet jóval nagyobb volt a csekély mértékű dömpingkülönbözetet meghatározó küszöbértéknél. Figyelembe véve az érintett országokból származó behozatal volumenét és árait, a tényleges dömpingkülönbözetek nem elhanyagolható hatást gyakoroltak az uniós gazdasági ágazatra.

(256)

Az érintett termékkel kapcsolatban ez az első dömpingellenes vizsgálat. Ebből adódóan az esetleges korábbi dömping hatásainak értékeléséhez nem álltak rendelkezésre adatok.

(257)

Az uniós gyártó által az uniós független vevők részére felszámított értékesítési egységárak súlyozott átlaga a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

8. táblázat

Értékesítési árak az Unióban

(258)

Az árak 2023-ban 5 %-kal csökkentek, az azt követő időszakban pedig e szint körül alakultak, így a vizsgálati időszakban 2022-höz képest 6 %-os csökkenést mutattak. Az árcsökkenés a költségek növekedése ellenére következett be azért, hogy ellensúlyozza az importárak számottevő csökkenését és a behozatali mennyiség tekintélyes növekedését: az uniós gyártó így kísérelte meg megtartani piaci részesedését.

(259)

A termelési egységköltség 2023-ban jelentősen nőtt, és a 2022-ben regisztrált szint felett maradt az érintett időszak utolsó két évében. Összességében véve 9 %-os növekedést mutatott a figyelembe vett időszakban. A költségek növekedése az importárak csökkenésével – amelynek következtében már nem lehetett magasabb árat felszámítani a nagyobb költségek ellensúlyozására – együtt az uniós gyártó haszonkulcsának csökkenéséhez vezetett (lásd a 11. táblázatot).

(260)

Az uniós gyártó átlagos munkaerőköltsége a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

9. táblázat

Alkalmazottankénti átlagos munkaerőköltség

(261)

Az átlagos munkaerőköltség elhanyagolható változással a 2022. évi szint körül alakult, és a figyelembe vett időszakban 2 %-os csökkenést mutatott. Mindez azt tükrözi, hogy a vállalat erőfeszítéseiket tett a költségek kordában tartására, miközben egyre nagyobb piaci nyomás nehezedett rá.

(262)

Az uniós gyártó készletszintje a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

10. táblázat

Készletek

(263)

A készletszint a vizsgálati időszak alatt jelentősen nőtt, főként a piaci realitások (az uniós gazdasági ágazat magasabb árú termékei iránti csökkenő kereslet) és a termelési szint közötti eltérés miatt, mivel a felhasználók nem hajlandók magasabb árat fizetni az uniós gazdasági ágazat termékeiért. Ez tükröződött abban is, hogy ugyanebben az időszakban a készletszint a termelés százalékában kifejezve nőtt. Ez a mutató arra enged következtetni, hogy a keresletnek az ár tekintetében csekély rugalmassága (aminek oka, hogy a nátrium-benzoát ára csekély súllyal bír a vizsgált termék felhasználásával előállított végtermékek teljes árában) már nem tartható.

(264)

Az uniós gyártó jövedelmezősége, pénzforgalma, beruházásai és beruházásainak megtérülése a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

11. táblázat

Jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások és a beruházások megtérülése

(265)

A Bizottság az uniós gyártó jövedelmezőségét úgy állapította meg, hogy a hasonló termék független vevők részére végrehajtott uniós értékesítéseiből származó adózás előtti nettó nyereséget kifejezte a gyártelepi szintű értékesítési árbevétel százalékában.

(266)

A jövedelmezőség 2022-ben egészséges szinten volt, de komoly veszteségbe fordult 2023-ban, amikor a vizsgált termék importárai a legnagyobb mértékben csökkentek az uniós piacon. A 2024-ben némileg pozitív jövedelmezőség ideiglenes volt, mivel az importárak folyamatosan csökkenése miatt ismét veszteség következett be a vizsgálati időszak alatt. Ennek különösen az volt az oka, hogy a teljes érintett időszak alatt az uniós gyártó állította elő a legnagyobb mennyiséget (lásd a fenti (246)–(248) preambulumbekezdést), így az előállított egységenkénti gyártási általános költségek kisebbek voltak, mint 2023-ban. Ez az előállított egységenkénti közvetlen költségek csökkenésének tudható be.

(267)

A nettó pénzforgalom az uniós gyártók önfinanszírozó képességét jelzi. A nettó pénzforgalom a jövedelmezőségéhez hasonló tendenciát követett, amely a vizsgálati időszak alatt a készletszint növekedése miatt romlott.

(268)

A beruházások szintje szorosan összefüggött a kimutatott jövedelmezőséggel, így az érintett időszakban jelentősen csökkent, mivel az uniós gyártó a szokásos üzletmenet keretében felmerülő fejlesztési követelmények helyett a sürgős szükségletekre összpontosított, mivel a vállalkozás egyre kevésbé volt képes finanszírozni az előbbit.

(269)

A beruházások megtérülése a beruházások könyv szerinti nettó értékének százalékában kifejezett nyereség. A jövedelmezőségi számadatokkal szoros összefüggésben egészséges szintet ért el 2022-ben, viszont 2023-ban meredeken visszaesett, és az azt követő időszakban negatív szinten maradt.

(270)

Az uniós gyártó tőkebevonási képességét súlyosan érintette, hogy pénzforgalma és jövedelmezősége a vizsgálati időszak alatt fenntarthatatlanná vált, miután termelési szintjét nem támasztották alá a piaci keresleti realitások.

(271)

Az összes kármutató – a (253) preambulumbekezdésben említett okokból a foglalkoztatás kivételével – az uniós gazdasági ágazat helyzetének romlását mutatta.

(272)

Az érintett országból érkező behozatal volumene jelentősen, 158 %-kal nőtt, ezzel egyidejűleg pedig az importárak 29 %-kal csökkentek az érintett időszakban, így ezek a fejlemények voltak a fő okai annak, hogy romlott az uniós gazdasági ágazat helyzete. A piaci részesedések alakulása alátámasztja a fenti ténymegállapításokat. Kiemelendő, hogy a kínai piaci részesedés 77 %-kal bővült a figyelembe vett időszakban, így az uniós piac több mint 50 %-át tette ki, miközben az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése 37 %-kal csökkent.

(273)

Noha a termelési szint a figyelembe vett időszak kezdetéhez viszonyítva nem változott jelentősen, a termelés százalékában kifejezett zárókészlet azt mutatta, hogy a nátrium-benzoát iránti piaci kereslet egyre érzékenyebb az árszintre. Így az uniós gazdasági ágazat drágább termékei iránti kereslet csökkent, míg az olcsóbb kínai importáru iránti kereslet nőtt, miközben a felhasználás a figyelembe vett időszakban jelentősen bővült, amiből az uniós gazdasági ágazatnak – a 2024. év kivételével – nem származott előnye.

(274)

A termelési szint a figyelembe vett időszakban nem változott jelentősen, ami azt tükrözte, hogy az uniós gazdasági ágazat az állandó költségek kordában tartására törekedve az észszerű kapacitáskihasználás fenntartására összpontosított. Mivel a piac előnyben részesítette az alacsonyabb árakat, a költségek pedig növekedtek, a helyzet veszteségessé vált, ami további hatást gyakorolt a pénzforgalomra és az uniós gazdasági ágazat beruházásfinanszírozási képességére.

(275)

A csökkenő árakon érkező kínai behozatal megnövekedett volumene a kármutatók közül leginkább a jövedelmezőséget, a pénzforgalmat és a beruházásokat érintette. A termékkel kapcsolatos üzletmenet folytonossága jelentős veszélybe került, tekintettel arra, hogy az uniós gazdasági ágazat kénytelen volt optimális szint alatti kapacitáson működni.

(276)

A vizsgálat kimutatta, hogy az érintett országokból érkező dömpingelt behozatal abszolút értékben és piaci részesedés tekintetében egyaránt jelentősen nőtt a figyelembe vett időszakban. A Bizottság azt is megállapította, hogy a dömpingelt behozatal alákínált az uniós gazdasági ágazat árainak, és jelentős mértékű áreróziót és/vagy árlenyomást okozott. A Bizottság ideiglenesen arra a következtetésre jutott, hogy az uniós gazdasági ágazatot volumen, piaci részesedés és árak tekintetében kár érte.

(277)

A fentiek alapján a Bizottság az eljárás e szakaszában arra a következtetésre jutott, hogy az uniós gazdasági ágazatot az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése értelmében jelentős kár érte.

(278)

Az alaprendelet 3. cikkének (6) bekezdésével összhangban a Bizottság megvizsgálta, hogy az érintett országból érkező dömpingelt behozatal okozott-e jelentős kárt az uniós gazdasági ágazatnak. A Bizottság emellett az alaprendelet 3. cikkének (7) bekezdésével összhangban azt is megvizsgálta, hogy ezzel egy időben más ismert tényezők okozhattak-e kárt az uniós gazdasági ágazatnak. A Bizottság gondoskodott arról, hogy az érintett országból érkező dömpingelt behozatalon kívüli egyéb tényezők által esetlegesen előidézett kárt ne a dömpingelt behozatalnak tulajdonítsa. Ezek a tényezők a következők: harmadik országokból érkező behozatal, exportteljesítmény és az előállítási költség növekedése.

(279)

A figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazat jelentősen veszített részesedéséből az uniós piacon. A felhasználás növekedése főként a kínai behozatalnak kedvezett (amely a vizsgálati időszakban 2,6-szorosára bővült 2022-höz képest), így az uniós gazdasági ágazat kénytelen volt az optimális kapacitáskihasználási szint alatt működni.

(280)

Ugyanakkor a kínai importárak a vizsgálati időszak alatt több mint 44 %-kal kínáltak alá az uniós gazdasági ágazat árainak. A kínai importárak leszorították és/vagy erodálták az uniós gyártó árait, ami kedvezőtlenül érintette a pénzügyi mutatóit, noha az uniós gyártó igyekezett ellensúlyozni a gyártási költségek emelkedését. Mindez fenntarthatatlan negatív árrést eredményezett az utolsó három vizsgált évben.

(281)

A termelési költségek növekedésére tekintettel, a versenyképesség megőrzése és bizonyos termelési szint fenntartása érdekében az uniós gazdasági ágazat arra kényszerült, hogy fenntarthatatlan szintre csökkentse értékesítési árait.

(282)

A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy az uniós gazdasági ágazat áraira jelentős negatív hatást gyakorló árakon Kínából érkező, dömpingelt behozatal számottevő növekedése jelentős kárt okozott az uniós gyártóknak.

(283)

A vizsgálati időszak alatt az egyéb harmadik országokból érkező behozatalnak a TARIC-gyűjtőkód (2916 31 00 90) szintjén elemzett mennyisége a becslések alapján elhanyagolható volt: a négy legnagyobb harmadik országbeli exportőr (Egyesült Királyság, USA, India és Izrael) egyenként kevesebb mint 2 %-át adta. Következésképpen a Bizottság nem elemezte tovább ezt a behozatalt, mivel nem volt releváns, és sem az elemzést, sem az ok-okozati összefüggésre vonatkozó következtetéseket nem befolyásolta volna.

(284)

Az uniós gyártó exportvolumene a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

12. táblázat

Az uniós gyártó exportteljesítménye

(285)

Az exportvolumen 6 %-kal csökkent a figyelembe vett időszakban. Az exportár csökkenő tendenciát mutatott, mivel az uniós gazdasági ágazat exportpiacain kiélezett verseny alakult ki a kínai exportőrökkel. Az exportvolumen a hasonló termék uniós gazdasági ágazat általi teljes értékesítésének 52 %-át tette ki a vizsgálati időszakban. Az exportértékesítés árai csökkentek, mégpedig azért, hogy kielégíthető legyen – és ne vesszen el – a multinacionális ügyfelek által támasztott nemzetközi kereslet.

(286)

A harmadik országbeli piacokon történő értékesítés nagyobb volumenére tekintettel az uniós gyártó romló exportteljesítménye ugyan hozzájárulhatott a kárhoz, de nem gyengítette a dömpingelt kínai behozatal és a megállapított jelentős kár közötti valódi és jelentős ok-okozati összefüggést. Inkább azt bizonyította, hogy a vizsgált termék esetében nemcsak a belső piacon, de más piacokon is dömpingnyomás nehezedett az uniós gazdasági ágazatra.

(287)

A figyelembe vett időszakban a termelési költségek 9 %-kal nőttek egyes közvetlen költségek, például az energia- és a munkaerő-egységköltség növekedése, valamint a kapcsolódó állandó költségeknek a csökkent termelési volumen miatti növekedése következtében.

(288)

A Bizottság megítélése szerint a költségnövekedés csekély mértékben befolyásolja az ok-okozati összefüggést, mivel az uniós gyártó az ügyfeleire háríthatta volna a költségnövekményt azáltal, hogy az árakat olyan mértékben megemeli, hogy ne érje kár, ha a kínai behozatal nem gyakorolt volna nyomást ilyen nagy volumennel és alacsony árakkal.

(289)

A fenti megfontolásokra tekintettel a Bizottság ideiglenesen megállapította, hogy valódi és lényeges ok-okozati összefüggés áll fenn az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett jelentős kár és a Kínából érkező dömpingelt behozatal között. A Kínából érkező dömpingelt behozatal jelentős növekedése miatt az uniós gazdasági ágazat képtelen volt az árakat és a termelési volumeneket fenntartható szinten tartani, ami gazdasági helyzetének erőteljes romlásához vezetett.

(290)

E kedvezőtlen fejlemények időzítése és nagyságrendje egyértelmű ok-okozati összefüggést mutatott a dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazatot ért jelentős kár között.

(291)

A Bizottság megvizsgálta azokat az alternatív tényezőket, amelyek hozzájárulhattak az uniós gazdasági ágazatot ért kárhoz. Ezek között szerepelt a harmadik országokból érkező behozatal, az uniós gazdasági ágazat exportteljesítménye és a termelési költség növekedése. Ezek közül azonban egyik sem gyengítette a dömpingelt kínai behozatal és az uniós gazdasági ágazatot ért jelentős kár közötti ok-okozati összefüggést.

(292)

A fentiek alapján a Bizottság a vizsgálat e szakaszában arra a következtetésre jutott, hogy az érintett országból érkező dömpingelt behozatal jelentős kárt okozott az uniós gazdasági ágazatnak, és az egyéb tényezők – akár külön-külön, akár együttesen vizsgálva – nem gyengítették a jelentős kár és a dömpingelt behozatal közötti valódi és jelentős ok-okozati összefüggést. A kár elsősorban a piaci részesedés, a jövedelmezőség, a termelékenység, a beruházások megtérülése, a pénzforgalom és a kapacitáskihasználás csökkenéséből adódik.

(293)

Az intézkedések szintjének meghatározásához a Bizottság megvizsgálta, hogy a dömpingkülönbözetnél alacsonyabb vám elegendő-e a dömpingelt behozatal által az uniós gazdasági ágazatnak okozott kár megszüntetéséhez.

(294)

A kár megszűnne, ha az uniós gazdasági ágazat az alaprendelet 7. cikkének (2c) és (2d) bekezdése értelmében képes lenne egy meghatározott irányáron értékesíteni, és ezáltal elérne egy meghatározott nyereségcélt.

(295)

Az alaprendelet 7. cikkének (2c) bekezdésével összhangban a Bizottság a nyereségcél megállapítása során figyelembe vette a vizsgált országból érkező behozatal megnövekedése előtti jövedelmezőséget, a költségek, a beruházások, a kutatás-fejlesztés és az innováció teljes költségének fedezéséhez szükséges jövedelmezőséget, valamint azt a jövedelmezőséget, amelyre rendes versenyfeltételek között számítani lehet. Ez a haszonkulcs nem lehet 6 %-nál kisebb.

(296)

Első lépésként a Bizottság meghatározta azt az alapnyereséget, amely rendes versenyfeltételek mellett fedezi a teljes költséget. Az alapnyereséget [11–13 %]-ban állapította meg, ami az uniós gazdasági ágazat 2022. évi – vagyis az uniós piacra érkező behozatal megugrása előtti – múltbeli jövedelmezőségét tükrözi.

(297)

Az uniós gyártó bizonyítékokkal szolgált arra, hogy a figyelembe vett időszak alatt a beruházások, a kutatás-fejlesztés (K+F) és az innováció szintje normál versenyfeltételek mellett magasabb lett volna. A Bizottság az információk ellenőrzését követően arra a következtetésre jutott, hogy a benyújtott belső dokumentáció és közlemények szerint a vállalat az uniós piac helyzete miatt nem hajtott végre bizonyos beruházásokat. Annak érdekében, hogy ezt figyelembe vegye a nyereségcélban, a Bizottság kiszámította a beruházásokra, kutatás-fejlesztésre és innovációra fordított költségeknek a rendes versenyfeltételek mellett felmerülő, az uniós gazdasági ágazat által megadott és a Bizottság által ellenőrzött összege, illetőleg a figyelembe vett időszakban ténylegesen viselt összege közötti különbséget. Ez a különbség az árbevétel százalékában kifejezve [3,7–4,5] % volt.

(298)

Ezt a százalékos arányt hozzáadta a (296) preambulumbekezdésben említett alapnyereséghez, ami az uniós gyártó által gyártott hasonló termék tekintetében [14,7–16,8] %-os nyereségcélt eredményezett.

(299)

Végezetül a Bizottság az alaprendelet 7. cikkének (2d) bekezdésével összhangban megvizsgálta azokat a jövőbeni költségeket, amelyek az intézkedéseknek a 11. cikk (2) bekezdése szerinti alkalmazási időszakában jelentkeznek, és amelyeket az uniós gazdasági ágazatnak viselnie kell az alaprendelet Ia. mellékletében felsorolt ILO-egyezményekből fakadóan, valamint azon multilaterális környezetvédelmi megállapodásokból és az azokhoz fűzött jegyzőkönyvekből fakadóan, amelyeknek az Unió részes fele. Az uniós gyártó bizonyítékokat szolgáltatott arra vonatkozóan, hogy környezetvédelmi megfelelési költségei merültek fel. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján, amelyeket a vállalat jelentéstételi eszközei és előrejelzései is alátámasztottak, a Bizottság [4,6–5,3] EUR/tonna többletköltséget állapított meg, amely tükröződik az uniós gyártó által gyártott termék kárt nem okozó árában.

(300)

Ennek alapján a Bizottság az uniós gazdasági ágazat hasonló termékének kárt nem okozó árát [2 710–3 130] EUR/tonna összegben számította ki úgy, hogy a (298) preambulumbekezdésben említett nyereségcélt az uniós gyártó vizsgálati időszak alatti termelési költségeire alkalmazta, majd típusonként hozzáadta a 7. cikk (2d) bekezdése szerinti kiigazításokat.

(301)

A Bizottság ezt követően úgy határozta meg a kárkülönbözetet, hogy a Kínában működő, a mintában szereplő együttműködő exportáló gyártók által alkalmazott importárnak az alákínálás-számítás céljából meghatározott súlyozott átlagos értékét összehasonlította az uniós gyártó által az uniós piacon a vizsgálati időszakban értékesített hasonló termék kárt nem okozó súlyozott átlagárával. Az ezen összehasonlítás során megállapított esetleges különbséget a Bizottság kifejezte a behozatalok CIF-alapon számított súlyozott átlagos értékének százalékában.

(302)

A kár megszüntetéséhez szükséges mérték az „egyéb együttműködő vállalatok” és „az érintett országból származó minden egyéb behozatal” esetében ugyanúgy kerül meghatározásra, mint a szóban forgó vállalatokra és behozatalokra vonatkozó dömpingkülönbözet (lásd a fenti 3.5. szakaszt).

(303)

A jelen ügyben a panaszosok azt állították, hogy az alaprendelet 7. cikkének (2a) bekezdése értelmében nyersanyagpiaci torzulások állnak fenn. Ennek megfelelően az intézkedések megfelelő szintjére vonatkozó értékelés elvégzéséhez a Bizottság az alaprendelet 7. cikkének (2a) bekezdésével összhangban elsőként megállapította annak a vámnak az összegét, amely torzulások hiányában megszüntetné az uniós gazdasági ágazatot érő kárt. Ezt követően a Bizottság megvizsgálta, hogy a mintában szereplő exportáló gyártók dömpingkülönbözete magasabb lenne-e, mint a kárkülönbözetük.

(304)

Az eljárás megindításáról szóló értesítésben foglaltak szerint a panaszos elegendő bizonyítékot szolgáltatott a Bizottságnak arra vonatkozóan, hogy az érintett országban a vizsgált termék esetében nyersanyagpiaci torzulások állnak fenn. Ezért a jelen vizsgálat keretében a Bizottság az alaprendelet 7. cikkének (2a) bekezdésével összhangban elemezte ezeket az állítólagos torzulásokat annak megállapítása érdekében, hogy a kár megszüntetéséhez elegendő lenne-e a dömpingkülönbözetnél alacsonyabb vám kivetése.

(305)

Mivel azonban a kár megszüntetéséhez elegendő különbözetek nagyobbak a dömpingkülönbözeteknél, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a vizsgálat e szakaszában nem szükséges foglalkozni ezzel a szemponttal.

(306)

A fentiekben bemutatott értékelés alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az ideiglenes vámok összegét az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdésével összhangban helyénvaló meghatározni.

(307)

Az alaprendelet 21. cikkével összhangban a Bizottság megvizsgálta, hogy a kárt okozó dömping megállapítása ellenére egyértelműen kijelenthető-e, hogy a jelen ügyben az intézkedések elfogadása nem szolgálja az Unió érdekét. Az uniós érdek meghatározása az összes érintett érdek értékelésén alapult, beleértve az uniós gazdasági ágazat, az importőrök és a felhasználók érdekét is.

(308)

A két ismert uniós gyártó közül csak az egyik, a panasz benyújtója (amely a teljes uniós termelés 64 %-át adja) működött együtt a vizsgálat során.

(309)

A vizsgálat kimutatta, hogy az uniós gyártót jelentős kár éri az érintett országból érkező dömpingelt behozatal miatt. Ez a behozatal jelentősen lenyomta és erodálta az árakat, és arra kényszerítette az uniós gazdasági ágazatot, hogy a költségeknél alacsonyabb árakon értékesítsen. Ennek következtében az uniós gazdasági ágazat jelentős veszteségeket szenvedett el. A kínai behozatal továbbra is jelentősen alákínált az uniós gazdasági ágazat árainak, és e behozatal volumennövekedése jelentős csökkenést okozott az uniós gazdasági ágazat piaci részesedésében.

(310)

Az intézkedések bevezetése valószínűleg megakadályozná a Kínából nagyon alacsony áron érkező behozatal további felfutását, továbbá lehetővé tenné a gazdasági ágazat számára a helyreállás megkezdését. Intézkedések hiányában a kínai gyártók tovább folytatnák az érintett termék uniós piacra irányuló dömpingelt behozatalát, az uniós gazdasági ágazat pedig hamarosan a nátrium-benzoáttal kapcsolatos tevékenységeinek beszüntetésére kényszerülne.

(311)

Mivel az uniós gazdasági ágazat rendelkezik a teljes uniós felhasználás fedezéséhez szükséges kapacitással, az ideiglenes dömpingellenes intézkedések bevezetését követően az Unióba irányuló kínai behozatal csökkenne, az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumene és árai pedig emelkednének az uniós piacon. Ez lehetővé tenné, hogy az uniós gazdasági ágazat visszaszerezze a piaci részesedést, amellyel az érintett időszak elején rendelkezett, és javítsa jövedelmezőségét és más pénzügyi mutatóit.

(312)

Ezért a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a Kínával szembeni intézkedések bevezetése az uniós gazdasági ágazat érdekében állna.

(313)

Mindössze egy, az intézkedéseket ellenző importőr (Falken Trade Sp z o.o.) jelentkezett, és válaszolt a kérdőívre. Behozatali volumene a Kínából érkező teljes behozatal 2 %-át tette ki. Ezenkívül a vizsgált termék a teljes értékesítésének csupán 1 %-át tette ki. A független importőr hiánypótlási eljárást követően új választ nyújtott be, amelyben jelentős hiányosságok voltak, és igazoló dokumentumok sem álltak rendelkezésre. A Bizottság ezért végül figyelmen kívül hagyta ezt a választ.

(314)

Négy másik importőr (köztük a nátrium-benzoát legnagyobb uniós importőre, az FF Chemicals) jelezte érdekeltségét az ügyben, a kérdőívre azonban nem válaszolt.

(315)

Egyetlen felhasználó sem nyújtott be a kérdőívre adott válaszokat. Mivel a vizsgált termék a végtermékek költségének elhanyagolható részét teszi ki, az intézkedések várhatóan nem gyakorolnak jelentős hatást a felhasználókra.

(316)

Mivel a felhasználók és a legtöbb importőr nem tanúsított együttműködést és adatokat sem szolgáltatott, a Bizottság nem tudja megbecsülni, pontosan milyen hatással lesznek az intézkedések az e kategóriába tartozó piaci szereplőkre. Tekintettel arra, hogy a nátrium-benzoát csak nagyon kis részét teszi ki azon downstream termékek előállítási költségeinek, amelyekben felhasználják, a Bizottság megítélése szerint az intézkedések nem gyakorolnak majd aránytalan hatást az importőrökre és a felhasználókra.

(317)

A fentiek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy nem állnak fenn olyan kényszerítő okok, amelyek alapján az érintett termék érintett országból származó behozatalára vonatkozó intézkedések bevezetése a vizsgálat e szakaszában nem szolgálja az Unió érdekét.

(318)

A Bizottságnak a dömpinggel, a kárral, az ok-okozati összefüggéssel, az intézkedések szintjével és az uniós érdekkel kapcsolatos következtetései alapján helyénvaló ideiglenes intézkedéseket bevezetni annak megakadályozása érdekében, hogy a dömpingelt behozatal további kárt okozzon az uniós gazdasági ágazatnak.

(319)

A Kínai Népköztársaságból származó nátrium-benzoát behozatalára vonatkozóan az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdése szerinti alacsonyabb vám szabályának megfelelően ideiglenes dömpingellenes intézkedéseket kell bevezetni. A Bizottság összehasonlította a kárkülönbözeteket és a dömpingkülönbözeteket (a fenti 6. szakasz). A vám összegét a Bizottság a dömping- és a kárkülönbözet közül a kisebbik szintjén rögzítette.

(320)

A fentiek alapján az ideiglenes dömpingellenes vám vámtételei a vámfizetés nélküli, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következők:

(321)

Az e rendeletben egyes meghatározott vállalatok számára megállapított egyedi dömpingellenes vámtételek a vizsgálat ténymegállapításain alapulnak. Ezért a jelen vizsgálat során e vállalatok tekintetében megállapított helyzetet tükrözik. Ezek a vámtételek kizárólag a Kínai Népköztársaságból származó és a megnevezett jogalanyok által előállított érintett termék behozatalára vonatkoznak. Az e rendelet rendelkező részében kifejezetten meg nem nevezett vállalatok – ideértve a kifejezetten megnevezett vállalatokkal kapcsolatban álló vállalatokat is – által előállított érintett termék behozatalára „a Kínai Népköztársaságból származó minden egyéb behozatal” esetében alkalmazandó vámtételt kell alkalmazni. E behozatal esetében az egyedi dömpingellenes vámtételek nem alkalmazhatók.

(322)

A vámtételek közötti különbségből adódó, az intézkedések kijátszásával kapcsolatos kockázat lehető legkisebbre csökkentése érdekében különleges intézkedésekkel szükséges biztosítani az egyedi dömpingellenes vámok alkalmazását. Az egyedi dömpingellenes vámok alkalmazásának feltétele, hogy a tagállamok vámhatóságainak érvényes kereskedelmi számlát kell bemutatni. A számlának meg kell felelnie az e rendelet 1. cikkének (3) bekezdésében meghatározott követelményeknek. Az ilyen számla bemutatásáig a behozatalra „a Kínai Népköztársaságból származó minden egyéb behozatal” esetében alkalmazandó dömpingellenes vámot kell alkalmazni.

(323)

Bár a számla bemutatása szükséges ahhoz, hogy a tagállamok vámhatóságai az egyedi dömpingellenes vámtételeket alkalmazhassák a behozatalra, a vámhatóságoknak nem kizárólag a számlát kell figyelembe venniük. A tagállamok vámhatóságai minden más esethez hasonlóan – az árunyilatkozatban foglalt adatok helytállóságának ellenőrzése céljából, valamint annak biztosítása érdekében, hogy az adott vámtétel alkalmazása vámjogi szempontból indokolt legyen – akkor is kötelesek elvégezni a szokásos ellenőrzéseket és akkor is jogosultak további dokumentumokat (fuvarokmányokat stb.) kérni, ha a bemutatott számla teljesíti az e rendelet 1. cikkének (3) bekezdésében meghatározott összes követelményt.

(324)

Amennyiben a dömpingellenes intézkedések bevezetését követően az alacsonyabb egyedi vámtételű vállalatoktól érkező export volumene jelentősen megnő, ez a volumennövekedés önmagában is tekinthető az alaprendelet 13. cikkének (1) bekezdése szerinti, a kereskedelem szerkezetében az intézkedések bevezetése nyomán bekövetkezett változásnak. Ilyenkor – a feltételek teljesülése esetén – kijátszásellenes vizsgálat indítható. Ez a vizsgálat többek között irányulhat annak megállapítására, hogy szükség van-e az egyedi vámtétel(ek) eltörlésére és ebből következően országos hatályú vám kivetésére.

(325)

A (3) preambulumbekezdésben említett módon a Bizottság nyilvántartásbavételi kötelezettséget vezetett be az érintett termék behozatalaira. A nyilvántartásba vételnek az volt a célja, hogy az alaprendelet 10. cikkének (4) bekezdésével összhangban a vámok visszaható hatállyal beszedhetők legyenek.

(326)

Az eljárás ideiglenes szakaszában megfogalmazott ténymegállapítások tükrében a behozatalok nyilvántartásba vételét meg kell szüntetni.

(327)

Az eljárás e szakaszában nem született / nem hozható döntés a dömpingellenes intézkedések esetleges visszaható hatályú alkalmazásáról.

(328)

A Bizottság az alaprendelet 19a. cikkével összhangban tájékoztatta az érdekelt feleket az ideiglenes vámok tervezett kivetéséről. A Bizottság ezt a tájékoztatást a Kereskedelmi Főigazgatóság internetes honlapján keresztül a nyilvánosság számára is hozzáférhetővé tette. Az érdekelt felek három munkanapot kaptak arra, hogy a kifejezetten nekik megküldött számítások helytállóságával kapcsolatban észrevételeket tegyenek.

(329)

Mindkét exportáló gyártó tett észrevételeket az érdekelt felek előzetes tájékoztatásával kapcsolatban. A Wuhan Youji nem a számítások pontosságával, hanem a Bizottság által alkalmazott módszertannal kapcsolatosan tett észrevételeket, amelyek így kívül estek az előzetes tájékoztatás tárgykörén, és a Bizottság a vizsgálat későbbi szakaszában foglalkozik velük. A Tianjin Dongda a CIF-érték és a rendes érték (gyártási általános költségek) számításában elírásból fakadó következetlenségekről fogalmazott meg észrevételeket, amelyeket a Bizottság figyelembe vett. A dömpingellenes vámot ennek megfelelően kiigazította.

(330)

A nátrium-benzoát közvetlen upstream terméke, vagyis a jelenleg más termékekkel együtt a 2916 31 00 KN-kód alá tartozó benzoesav behozatalának eredményes nyomon követése érdekében a Bizottság helyénvalónak tartja külön TARIC-kód bevezetését nyomon követés céljából. Ez az intézkedés lehetővé teszi, hogy a Bizottság pontos és részletes statisztikákat gyűjtsön a kereskedelmi forgalomról, értékelje a piaci tendenciákat, és észlelje a piacvédelmi intézkedések esetleges kijátszását. Az említett TARIC-kód bevezetése kizárólag nyomonkövetési célokat szolgál, és ebben a szakaszban nem vet ki többletvámokat vagy -korlátozásokat a behozatalra.

(331)

A külön TARIC-kódot úgy kell kialakítani, hogy a benzoesavat megkülönböztesse az ugyanazon KN-vámtarifaszám alá tartozó egyéb termékektől, biztosítva a pontos adatgyűjtést. A Bizottságnak rendszeresen meg kell vizsgálnia az e kód alapján gyűjtött adatokat annak megállapítása érdekében, hogy indokolt-e további intézkedéseket hozni, például dömpingellenes vagy szubvencióellenes vizsgálatot indítani.

(332)

A megfelelő ügyintézés érdekében a Bizottság fel fogja kérni az érdekelt feleket, hogy egy meghatározott határidőig tegyenek írásbeli észrevételeket, és/vagy kérjék a Bizottság és/vagy a kereskedelmi ügyekben eljáró meghallgató tisztviselő előtti meghallgatásukat.

(333)

Az ideiglenes vámok kivetésével kapcsolatos ténymegállapítások ideiglenesek, és a vizsgálat végleges szakaszában módosíthatók,