(1)

A mezőgazdasági ágazat, különösen az élelmezésbiztonságot garantáló mezőgazdasági termelők számos kihívással néznek szembe. A Covid19-világjárvány, a világkereskedelem növekvő instabilitása, az egyre szélsőségesebb időjárási események és Oroszország Ukrajna elleni, folyamatban lévő agressziós háborúja az energiához kapcsolódó mezőgazdasági inputköltségek példátlan növekedéséhez és tartósan magas inflációs időszakhoz vezettek, ami hatással van a mezőgazdasági termelők költségeire és az élelmiszerárakra. Ezzel párhuzamosan a mezőgazdasági termelők továbbra is erőfeszítéseket tesznek annak biztosítására, hogy termelésük környezeti szempontból fenntarthatóbb legyen. A már most is megnövekedett megélhetési költségek miatt sok fogyasztó egyre inkább kevésbé drága élelmiszereket vásárol és fogyaszt. Az említett tényezők még tovább destabilizálták annak módját, ahogyan a hozzáadott érték eloszlik az élelmiszer-ellátási láncban, és növelték azon bizonytalanság fokát, amelyben a mezőgazdasági termelők – különösen a kis- és közepes méretű gazdaságokban termelők – működnek, tiltakozásokat és bizalmatlanságot szítva. Ezért helyénvaló intézkedéseket elfogadni az említett kihívások kezelésére a következők érdekében: helyreállítani a méltányosságot és az élelmiszer-ellátási lánc szereplőinek bizalmát, megerősíteni a mezőgazdasági termelők helyzetét, és javítani az alkupozíciójukat, többek között a hozzáadott értéket teremtő termelői szervezetek és szövetkezetek révén, valamint megvédeni a mezőgazdasági termelők jövedelmét, és növelni a fiatalok bizalmát a mezőgazdasági termelői hivatás iránt.

(2)

A termelés helye és/vagy a származási hely megjelölésére vonatkozó forgalmazási előírások kidolgozásakor különös figyelmet kell szentelni minden egyes termék és ágazat sajátos kontextusának. Az említett megjelöléseket annak fényében kell meghatározni, hogy szükséges az átláthatósággal kapcsolatos elvárásoknak való jobb megfelelés – többek között a származási ország feltüntetésével, összhangban a belső piaci szabályokkal, a fogyasztók szempontjából való jelentőségükkel és az ellátási lánc szerkezetével –, figyelembe véve ugyanakkor a gazdasági szereplőket érintő gyakorlati következményeket és a szükségtelen komplexitás elkerülésének szükségességét.

(3)

A mezőgazdasági és élelmiszer-ellátási lánc különböző, a termelés, a feldolgozás, a forgalmazás, valamint az elosztás és a kiskereskedelem különböző szakaszaiban tevékenykedő szereplői rendszereket és címkéket dolgoztak ki a hozzáadott érték mezőgazdasági termelők közötti méltányos elosztását, valamint a rövid ellátási láncok létrehozását és fenntartását biztosító kereskedelmi módozatok előmozdítása érdekében. Szükséges létrehozni az említett kereskedelmi módozatok leírását szolgáló fakultatív kifejezések használatára vonatkozó minimumkövetelményeket az említett kifejezéseknek az élelmiszer-ellátási láncban való használatának átláthatóbbá és megbízhatóbbá tétele érdekében, kiegészítve ezáltal a meglévő élelmiszercímkézési szabályokat, különösen az 1169/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben (4) foglaltakat.

(4)

Az élelmiszer-ellátási láncon belüli fokozott bizalom és méltányosság érdekében indokolt, hogy a „tisztességes”, „méltányos” vagy az említett kifejezésekkel egyenértékű jelentéssel bíró kifejezéseket csak olyan kereskedelmi módozatok megjelölésére lehessen használni, amelyek stabilitást és átláthatóságot biztosítanak a mezőgazdasági termelők és a felvásárlók közötti kereskedelmi kapcsolatokban, valamint a részt vevő mezőgazdasági termelők által méltányosnak és jövedelmezőnek tekintett árképzés terén, és amelyek támogatják az ENSZ fenntartható fejlődési céljait, és hozzájárulnak azokhoz, többek között oly módon, amely összhangban áll az (EU) 2024/1760 európai parlamenti és tanácsi irányelv (5) I. mellékletével.

(5)

Indokolt, hogy a „rövid ellátási lánc” kifejezést csak olyan kereskedelmi módozatok megjelölésére lehessen használni, ahol a mezőgazdasági termelők és a fogyasztók között közvetlen kapcsolat létezik, amely lehetővé teszi a termelési folyamatra és a termékre vonatkozó közvetlen információcserét, többek között távközlő eszközök és/vagy az ellátási láncban jelenlévő közvetítő útján, és a fogyasztók könnyen azonosítani tudják a részt vevő mezőgazdasági termelők azon üzemeit, ahol a nyersanyagokat előállították. Alternatív módon, az említett kifejezést akkor is lehetne használni, ha az egymáshoz való földrajzi közelség miatt szoros kapcsolat áll fenn a mezőgazdasági termelők és a fogyasztók között, még határokon átnyúló helyzetekben is. Földrajzi közelség alatt többek között rövid távolság vagy rövid szállítási idő értendő, ami figyelembe veszi a tagállamok földrajzi és demográfiai sajátosságait. A „rövid ellátási lánc” kifejezés ilyen használata olyan árak megfizetésére fogja ösztönözni a fogyasztókat, amelyek méltányos jövedelmet biztosítanak a mezőgazdasági termelőknek azért, amit előállítanak, meg fogja erősíteni a vidéki térségeket, és hozzá fog járulni az említett térségek fejlődéséhez és újjáélesztéséhez, valamint javítani fogja az átláthatóságot a termékek eredete és termelési módszerei tekintetében. A kifejezést a belső piacon előállított vagy forgalomba hozott termékekre kell alkalmazni.

(6)

A piaci feltételekre, a változó fogyasztói elvárásokra, valamint a forgalmazási előírások és a releváns nemzetközi előírások terén elért eredményekre való jobb reagálás érdekében, a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el az 1308/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (6) módosítása tekintetében azáltal, hogy a „tisztességes” vagy a „méltányos” kifejezésekkel egyenértékű további fakultatív kifejezéseket állapít meg, és meghatározza a hozzáadott érték mezőgazdasági termelők közötti méltányos elosztásával, valamint a rövid ellátási láncok létrehozásával és fenntartásával kapcsolatos kereskedelmi módozatokat leíró fakultatív kifejezések használatára vonatkozó feltételeket, figyelembe véve a releváns nemzetközi előírásokat és a kapcsolódó minőségtanúsítási rendszereket. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is, és hogy e konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban (7) megállapított elvekkel összhangban kerüljön sor. Így különösen, a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kap kézhez minden dokumentumot, és szakértőik rendszeresen részt vehetnek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein.

(7)

Bár a tagállamok fenntarthatnak vagy bevezethetnek olyan nemzeti jogszabályt, amely kiegészítő követelményeket határoz meg a kereskedelmi módozatokra vonatkozó fakultatív kifejezések használatát illetően, az említett jogszabály nem akadályozhatja, korlátozhatja vagy gátolhatja az említett kifejezések használatát a más tagállamban jogszerűen előállított vagy jogszerűen forgalmazott termékek esetében.

(8)

Az írásbeli szerződések alkalmazása kulcsfontosságú szereppel bír a gazdasági szereplők elszámoltathatósága, a piaci jelzések fontosságának tudatosítása, a kínálat kereslethez való igazításának elősegítése, az ellátási láncon belüli ártranszmisszió javítása, az átláthatóság fokozása, valamint a tisztességtelen piaci gyakorlatok megelőzése és kezelése szempontjából. A tej- és tejtermékágazatban a szerződéses kapcsolatokra vonatkozó szabályokat ezért ki kell terjeszteni a nyers tejtől eltérő termékekre is, biztosítva ugyanakkor az összhangot a szerződéses kapcsolatok tekintetében a többi mezőgazdasági ágazatban alkalmazandó szabályokkal. Azonban e rendeletnek lehetővé kell tennie a tagállamok számára, hogy a gazdasági szereplőket mentesítsék azon kötelezettség alól, hogy írásbeli szerződéseikbe mutatókat, indexeket vagy a végső ár kiszámítására vonatkozó módszereket, vagy felülvizsgálati záradékot foglaljanak, miután konzultálnak a mezőgazdasági termelők releváns képviselőivel vagy a releváns szakmaközi szervezetekkel, feltéve, hogy más módon elérhetők a kiszámíthatósági, az átláthatósági és az ártranszmissziós hatások, vagy hogy az említett elemek szerződésbe foglalásának kötelezettsége egyéb indokolt okokból nem volna megfelelő vagy arányos.

(9)

A piaci fejlemények tükrözése érdekében, fenntartva ugyanakkor a tej- és tejtermékpiacon a tényleges versenyt is, helyénvaló megemelni az elismert termelői szervezetek által a kollektív szerződésre irányulóan folytatott tárgyalások tárgyát képező nyerstej-mennyiségre alkalmazandó mennyiségi korlátokat, az emelést az Unió teljes termelésének, valamint az adott tagállamban termelt és szállított összes mennyiségnek a százalékában kifejezve.

(10)

A tagállamok mozgásterének növelése és a termelői szervezetek elismerésére irányuló eljárás egyszerűsítése érdekében, ezáltal csökkentve az ügyleti költségeket és a javítva a hatékonyságot, az alkalmazandó szabályoknak lehetővé kell tenniük – az egy konkrét ágazatra vonatkozó egyetlen kérelem jelenlegi követelménye helyett – a több ágazatra vagy termékre vonatkozó egyetlen kérelem alapján történő elismerésüket, feltéve, hogy a termelői szervezet teljesíti az egyes olyan konkrét ágazatokra alkalmazandó feltételeket, amelyekre vonatkozóan az elismerést kéri. Ezen túlmenően az ökológiai termékeket előállító termelők az együttműködésük fokozása érdekében kihasználhatják a termelői szervezetek létrehozásának és elismerésének meglévő lehetőségét. A termelői szervezetek elismerésére vonatkozó kritériumoknak és az alapszabályaiknak azt is elő kell írniuk, hogy a termelői szervezeteket olyan mezőgazdasági termelők kezdeményezésére hozzák létre, akik termőföldi – függetlenül attól, hogy a termelési módszerek során használnak-e termőföldet vagy egyéb termesztőközegeket, például üvegházakban – vagy állattenyésztésből származó termékeket állítanak elő, és hogy a termelői szervezeteket olyan szabályokkal összhangban ellenőrizzék, amelyek lehetővé teszik az említett mezőgazdasági termelő tagok számára, hogy demokratikus módon vizsgálják a szervezetüket és annak döntéseit. A tagállamok számára lehetővé kell tenni továbbá, hogy úgy döntsenek, hogy hogy az ilyen demokratikus vizsgálatot ne csak közvetlenül a mezőgazdasági termelők végezhessék el, hanem a szervezeteik is – ideértve a szövetkezet formájában működőket is –, feltéve, hogy az említett szervezeteket mezőgazdasági termelők irányítják. Ez nem zárhatja ki azt, hogy a termelői szervezetekhez más, termőföldi vagy állattenyésztésből származó termékeket előállító mezőgazdasági termelőnek nem minősülő termelők, így például elsődleges feldolgozók vagy nem termelők is csatlakozzanak.

(11)

A Szerződések egyik alapelvét és az uniós szakpolitikák egyik kiemelt célkitűzését jelentő fenntartható fejlődés további előmozdítása, valamint a mezőgazdasági termelők és a felvásárlók közötti kereskedelmi kapcsolatok átláthatóságának, stabilitásának és méltányosságának az ellátási lánc egészében történő biztosítása érdekében a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy elismerjék azon termelői szervezeteket, amelyek kereskedelmi módozataikban az olyan fakultatív kifejezések használatával, mint például „tisztességes” vagy „méltányos” vagy az említett kifejezésekkel egyenértékű jelentéssel bíró kifejezések és a „rövid ellátási lánc” kifejezés használatával konkrét célokat követnek.

(12)

A mezőgazdasági termelők megfelelő életszínvonalának biztosítása, a feldolgozókkal és az ellátási lánc más szereplőivel szembeni tárgyalási pozíciójuk javítása, valamint a hozzáadott érték ellátási láncon belüli méltányosabb elosztásának biztosítása érdekében a szerződési feltételekről a tagok nevében – termelésük egy része vagy egésze tekintetében – folytatott tárgyalások lehetőségét ki kell terjeszteni az el nem ismert termelői szervezetekre, beleértve a szövetkezeteket vagy a nemzeti jog által elismert egyéb egyenértékű jogi formákat is, feltéve, hogy megfelelnek az uniós szinten megállapított elismerési kritériumoknak, és részt vesznek az 1308/2013/EU rendeletben meghatározott tevékenységekben, beleértve a kínálat koncentrációját és a tagjaik termékeinek forgalomba hozatalát. Az elismert és az el nem ismert termelői szervezetek tagjaival való egyenlő bánásmód biztosítása érdekében az említett lehetőséget megfelelő korlátozásokhoz kell kötni. Így különösen, azt csak olyan el nem ismert termelői szervezetekre lehet kiterjeszteni, amelyek valamely tagállamhoz elismerés iránti kérelmet nyújtottak be, az említett kérelem benyújtásától számított négy hónapon belül, vagy ha az említett időszakon belül az említett tagállam nem hoz határozatot, a kérelmük benyújtásának időpontjától számított öt éven belül, kivéve, ha a tagállam időközben megtagadja az elismerést.

(13)

Az elismert termelői szervezetek tárgyalási pozíciójának megerősítése és a mezőgazdasági termelés életképes fejlesztése érdekében lehetővé kell tenni a termelői szervezetek elismert társulásai számára, hogy tagjaik nevében tárgyalásokat folytassanak az egyes tagjaik vagy valamennyi tagjuk által termelt termékekre vonatkozó szerződési feltételekről – beleértve az árat is –, még akkor is, ha maguk nem végeznek ténylegesen gazdasági tevékenységet, feltéve, hogy a tagjaik ténylegesen gazdasági tevékenységet végeznek. Az említett lehetőséget azon feltétel mellett kell biztosítani, hogy azon szervezetek, amelyek az említett társulások tagjai, nem tagjai egy másik termelőiszervezeti társulásnak, és az említett társulások tevékenységeinek keretébe tartozó termék mennyisége nem haladja meg az érintett tagállamban az említett termék teljes nemzeti termelésének 36 %-át. Továbbá, a tényleges piaci verseny fenntartása érdekében nem engedhető meg a termelői szervezetek elismert társulásai számára, hogy szerződéses feltételekről tárgyaljanak, amennyiben el nem ismert termelői szervezeteket is magukban foglalnak.

(14)

A termelői szervezetek alapszabályai előírják tagjaik számára, hogy egy adott termék tekintetében egyetlen termelői szervezetre korlátozzák a tagságukat, annak érdekében, hogy stabilitást teremtsenek a termelői szervezet számára, megelőzzék a tagok opportunista magatartását azon lehetőségük korlátozásával, hogy mennyiségeiket szabadon elhelyezhessék különböző termelői szervezeteknél, és a tagjaik képviseletében fenntartsák a következetességet. Ugyanakkor egy termelő számára lehetővé kell tenni, hogy különböző termelői szervezetek tagja legyen, ha az érintett termék az üzem eltérő terméke. Helyénvaló ezért tisztázni, hogy kellően indokolt esetekben lehetséges a többes tagság, feltéve, hogy a termékek – többek között a konkrét sajátosságaik vagy a differenciált szándékolt végső felhasználás tekintetében – kellőképpen különböznek egymástól.

(15)

Annak megakadályozására, hogy a felvásárlók ne ássák alá a termelői szervezetek alkupozícióját, megfelelő biztosítékokat kell létrehozni a felvásárlók és az ilyen termelői szervezetek tagjai közötti kapcsolatokra vonatkozóan. Bár a felvásárlók kapcsolatba léphetnek a termelői szervezetek tagjaival, az említett tagokkal való kapcsolatfelvétel – különösen akkor, ha a termelői szervezetek tagjaival való ilyen közvetlen kapcsolatot a termelői szervezetek közös stratégiájának megkerülésére használják fel – nem áshatja alá a termelői szervezetek célkitűzéseit, sem a kínálati oldal koncentrációját és a termékek forgalomba hozatalát.

(16)

A tejtermelők helyzetének – különösen termelői szervezeteik megerősítése révén történő –megszilárdítása érdekében helyénvaló a termelői szervezetek alapszabályaira vonatkozó szabályok összehangolása és az említett szabályok alkalmazásának kiterjesztése a tejágazatbeli termelői szervezetekre, ezáltal fokozva a demokratikus működést és az átláthatóságot.

(17)

A szakmaközi szervezetek fontos szerepet játszanak az ellátási lánc szereplői közötti párbeszéd elősegítésében, továbbá a bevált gyakorlatoknak, a piaci átláthatóságnak, valamint a mezőgazdasági termelők és a felvásárlók közötti stabil és tisztességes kereskedelmi kapcsolatok előmozdításában a teljes ellátási lánc mentén. Ezért helyénvaló egy elismert szakmaközi szervezet által követhető célkitűzések listájára felvenni a kereskedelmi módozatokat leíró fakultatív kifejezések – így például a „tisztességes”, „méltányos” vagy az ezen kifejezésekkel egyenértékű jelentéssel bíró kifejezések, valamint a „rövid ellátási lánc” kifejezés – használatára irányuló kezdeményezések népszerűsítését.

(18)

Egyes tagállamok előírják, hogy a releváns feleknek írásbeli szerződést kell kötniük a mezőgazdasági termékeknek a területükön történő valamennyi szállítására vonatkozóan. Amennyiben egy tagállam nem él ezzel a lehetőséggel, a mezőgazdasági termelők, a termelői szervezetek vagy a termelői szervezetek társulásai kérhetik írásbeli szerződések alkalmazását. Azonban a gyengébb alkupozíciójuk és a felvásárlók kereskedelmi megtorlásaitól való félelem megnehezítheti a mezőgazdasági termelők és társulásaik számára, hogy ilyen kérést terjesszenek elő. Az ellátási láncon belüli bizalom, átláthatóság és hatékonyság növelése érdekében lehetővé kell tenni, hogy a mezőgazdasági élelmiszer-ellátási lánc legelején dolgozó mezőgazdasági termelők és társulásaik, termelői szervezetek és termelőiszervezeti társulások írásbeli szerződésekhez folyamodhassanak. Ezért elő kell írni az írásbeli szerződés alkalmazását, amikor a termőföldi – függetlenül attól, hogy a termelési módszereik során használnak-e termőföldet vagy egyéb termesztőközegeket, például üvegházakban – vagy állattenyésztésből származó termékeket a mezőgazdasági üzemükben előállító mezőgazdasági termelők mezőgazdasági termékeket szállítanak, és amikor feldolgozzák az említett elsődleges mezőgazdasági termékeket. Az ilyen termékek olyan mezőgazdasági termelői társulások, termelői szervezetek vagy termelői szervezeti társulások által végzett szállításait, amelyek ilyen termékeket feldolgoznak vagy forgalmaznak a mezőgazdasági termelők számára, szintén írásbeli szerződés kell, hogy szabályozza.

(19)

A piac jelzéseinek jobb figyelembevétele és az ártranszmisszió javítása érdekében a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy előírják az írásbeli szerződések alkalmazását a mezőgazdasági termékek szállítására – ideértve az élelmiszer-ellátási lánc más szereplői által vagy részére történő szállítást is – vonatkozóan, valamint előírják azt, hogy a felvásárlók a mezőgazdasági termékek szállítására vonatkozó szerződések esetében írásbeli ajánlatokat tegyenek.

(20)

Az egyszerűség és az ügyleti költségek csökkentése érdekében e rendeletnek bizonyos eltéréseket kell tartalmaznia az írásbeli szerződések vagy a szerződésekre vonatkozó írásbeli ajánlatok előírt alkalmazása alól, és lehetővé kell tennie a tagállamok számára bizonyos szállítások mentesítését az írásbeli szerződések vagy a szerződésekre vonatkozó írásbeli ajánlatok előírt alkalmazása alól. A mezőgazdasági termelők és társulásaik számára azonban fenn kell tartani azt a jogot, hogy írásbeli szerződést vagy szerződésre vonatkozó írásbeli ajánlatot kérjenek, amennyiben ilyen kötelezettség nem áll fenn. A termelői szervezeteknek és szövetkezeteknek a kollektív megközelítések előmozdítása és a hozzáadott érték tagjaik számára történő maximalizálása terén betöltött szerepének megőrzése érdekében, megerősítve ezáltal a mezőgazdasági termelőknek az ellátási láncon belüli pozícióját, a tagok által a termelői szervezetük vagy szövetkezetük részére végrehajtott szállítások esetében nem írható elő az írásbeli szerződés, feltéve, hogy az érintett termelői szervezet vagy szövetkezet alapszabálya átlátható és kiszámítható szabályokat ír elő az ártranszmisszióra vonatkozóan, figyelembe véve a mezőgazdasági termelők jövedelmére gyakorolt hatást is.

(21)

Annak érdekében, hogy a tagállamok figyelembe vehessék a nemzeti vagy regionális gyakorlatokat, e rendeletnek lehetővé kell tennie a tagállamok számára, hogy mentesítsék az írásbeli szerződések vagy a szerződésekre vonatkozó írásbeli ajánlatok előírt alkalmazása alól azon termékeket, amelyekre jellemző a szezonális kínálat- vagy keresletingadozás vagy a romlandóság, és azon termékeket, amelyekre sajátos hagyományos vagy szokásszerű értékesítési gyakorlat vonatkozik. Emellett a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy a tejtől és a tejtermékektől eltérő bizonyos termékeket mentesítsenek az írásbeli szerződések alkalmazásának kötelezettsége alól, miután konzultálnak a mezőgazdasági termelők releváns képviselőivel vagy a releváns szakmaközi szervezetekkel, feltéve, hogy az érintett termékek tekintetében más módon elérik a kiszámíthatósági, átláthatósági és ártranszmissziós hatásokat, vagy hogy azon kötelezettség, hogy az említett termékek írásbeli szerződések vagy a szerződésekre vonatkozó írásbeli ajánlatok tárgyát képezzék, egyéb indokolt okokból nem volna megfelelő vagy arányos az említett termékek tekintetében. Azon lehetőségnek, hogy bizonyos termékeket mentesítsenek az írásbeli szerződések követelménye alól, magában kell foglalnia azon lehetőséget is, hogy bizonyos termékeket az írásbeli szerződések bizonyos kötelező elemei alól mentesítsenek. A mezőgazdasági termelők védelme érdekében egyértelműen meg kell határozni azon eseteket, amelyekben ilyen mentességek adhatók.

(22)

A mezőgazdasági termékek szállítására vonatkozó írásbeli szerződések kötelező alkalmazását és annak alapvető feltételeit uniós szinten kell meghatározni, biztosítva ugyanakkor, hogy a felek azon joga, amely szerint szerződéseik valamennyi eleméről tárgyalhatnak, ne legyen a feltétlenül szükségesnél nagyobb mértékben korlátozva. Mindazonáltal nem szabad megakadályozni a tagállamokat abban, hogy az agrár-élelmiszeripari láncban előforduló, a mezőgazdasági népesség életszínvonalát kedvezőtlenül érintő tisztességtelen piaci gyakorlatok leküzdésére irányuló intézkedéseket fogadjanak el, feltéve, hogy az ilyen intézkedések a kitűzött cél elérésének biztosításához megfelelőek és azzal arányosak, valamint összeegyeztethetők az (EU) 2019/633 európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (8), beleértve annak 9 cikkét is.

(23)

Annak érdekében, hogy ösztönözzék a feleket az írásbeli szerződés megkötésével vagy felülvizsgálatával kapcsolatos viták békés rendezésére, a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy közvetítés vagy azzal összemérhető mechanizmusok álljanak a felek rendelkezésére. Ilyen mechanizmusok közé tartozhatnak meglévő mechanizmusok vagy az említett célra létrehozott új mechanizmusok. Ide tartozhatnak többek között a mezőgazdasági termelőket képviselő szervezetek, a szakmaközi szervezetek, az akkreditált magán közvetítői szolgáltatások vagy egyéb független vitarendezési testületek. Az említett mechanizmusoknak pártatlannak kell lenniük, és a szerződő felek számára történő használatuknak önkéntesnek kell lennie. A tagállamoknak tájékoztatniuk kell a Bizottságot a területükön meglévő mechanizmusokról.

(24)

Az ártranszmissziós mechanizmusok működésének megkönnyítése érdekében, amennyiben a mezőgazdasági termékek szállításáért fizetendő végső ár kiszámítására a szerződésben meghatározott különböző tényezők kombinálásával kerül sor, e tényezőknek a felek számára könnyen érthető és objektív mutatókat, indexeket vagy számítási módszereket kell magukban foglalniuk. Elkerülendő, hogy a mezőgazdasági termelőknek rendszeresen a termelési költségeik alatt kelljen értékesíteniük, a mutatóknak, indexeknek és a végső ár kiszámítására szolgáló módszereknek tükrözniük kell a piaci feltételekben bekövetkező azon változásokat és a leszállított mezőgazdasági termékek termelési költségeinek releváns elemeiben bekövetkező azon változásokat, amelyek hatással vannak a mezőgazdasági termelők jövedelmére.

(25)

Tekintettel a mezőgazdasági termelők és szervezeteik kiszolgáltatott alkupozíciójára, a mezőgazdasági inputköltségek és a piaci árak jelentős ingadozásának közelmúltbeli eseteire, valamint az ellátási láncon belüli hatékonyabb ártranszmisszió szükségességére, a tejágazatban a hat hónapnál hosszabb időtartamú szerződéseknek, és más mezőgazdasági ágazatokban a 12 hónapnál hosszabb időtartamú szerződéseknek felülvizsgálati záradékot kell tartalmazniuk, amelyet a mezőgazdasági termelők vagy szervezeteik érvényesíthetnek, például olyan előre nem látható körülmények esetében, mint a szélsőséges időjárási események, állatbetegségek kitörése, geopolitikai feszültségek, vagy bármely más okból. Az ilyen záradéknak lehetővé kell tennie a mezőgazdasági termelők számára, hogy az első 6 vagy adott esetben 12 hónap elteltével bármikor kérjék a szerződés elemeinek felülvizsgálatát, és lehetővé tenné számukra a szerződés megszüntetését, amennyiben nem sikerül megállapodásra jutni. Ez nem sértheti a felek azon jogát, hogy a szerződés felülvizsgálatára vonatkozó egyéb lehetőségekről tárgyaljanak.

(26)

A szerződések átláthatóságának fokozása és a tisztességesebb piaci gyakorlatok elősegítése érdekében a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy előírják a mezőgazdasági termékek szállítására vonatkozó írásbeli szerződések nyilvántartásba vételét.

(27)

A mezőgazdasági és élelmiszertermékekre vonatkozó egyes vertikális és horizontális együttműködési kezdeményezések, amelyek célja a kötelező követelményeknél szigorúbb követelmények alkalmazása, pozitív hatással lehetnek a közös agrárpolitika azon célkitűzésére, hogy megfelelő életszínvonalat kell biztosítani a mezőgazdasági népesség számára, valamint az Unió fenntartható fejlődésének biztosítására irányuló célkitűzésre. Ezért konkrét esetekben az ilyen kezdeményezésekre nem vonatkozhat az EUMSZ 101. cikke (1) bekezdésének alkalmazása.

(28)

Súlyos piaci egyensúlyhiány idején a magánszereplők kollektív fellépésének meghatározott kategóriái hozzájárulhatnak az érintett ágazatok stabilizálásához. Ilyen, magánszereplők általi kollektív fellépés lehet például a termékeik piacról való kivonása vagy azok ingyenes szétosztása, többek között azok jótékonysági szervezetek számára történő átadásával. Azt biztosítandó, hogy a magánszereplők rendelkezzenek az említett intézkedések végrehajtásához szükséges forrásokkal, lehetővé kell tenni a Bizottság számára, hogy uniós forrásokat bocsásson rendelkezésre a mezőgazdasági tartalékból az említett intézkedések támogatására. A tagállamok számára is lehetővé kell tenni, hogy haladéktalanul további nemzeti forrásokat különítsenek el.

(29)

A Bizottság a „Jövőkép a mezőgazdaság és az élelmiszer-ágazat számára” című, 2025. február 19-i közleményében emlékeztet arra, hogy az állatállomány az Unió mezőgazdasági ágazatának, versenyképességének és kohéziójának lényeges részét képezi. A fenntartható állattenyésztési rendszerek alapvető fontosságúak az uniós gazdaság, a vidéki térségek életképessége, valamint a környezet és a vidéki tájak megőrzése szempontjából. Az uniós állattenyésztési ágazat különösen ki van téve a különböző sokkhatásoknak és a globális versenynek, és szigorú termelési előírásoknak kell megfelelnie, amit a piac nem mindig jutalmaz. Ezzel összefüggésben az uniós termelők és fogyasztók érdekében egyaránt szükséges elismerni a hús és a húskészítmények természetes összetételét. A hússal kapcsolatos kifejezések gyakran kulturális és történelmi jelentőséggel bírnak. Ezért helyénvaló védeni a hússal kapcsolatos kifejezéseket az átláthatóság fokozása érdekében a belső piacon az élelmiszerek összetétele és tápértéke tekintetében, és biztosítani, hogy a fogyasztók megalapozott döntéseket hozhassanak. Az ilyen egyértelműség különösen fontos a húskészítményekhez hagyományosan kapcsolódó, konkrét tápanyagtartalmat kereső fogyasztók számára. Ezért – az 1308/2013/EU rendelet alkalmazásában és hatályán belül – a „hús” az állatok ehető részeit kell, hogy jelentse.

(30)

Továbbá, az EUMSZ I. mellékletében felsorolt mezőgazdasági termékek, valamint az említett mellékletben fel nem sorolt élelmiszertermékek tekintetében bizonyos kifejezéseket a húsból származó termékek számára kell fenntartani – az előállítás során alkalmazott olyan technológiai eljárások sérelme nélkül, amelyek nem irányulnak a hús vagy a hús bármely alkotóelemének teljes vagy részleges helyettesítésére –, vagy az olyan elnevezéssel rendelkező termékek számára, amelyben az említett kifejezéseket azon állatfaj megjelölésére szolgáló szóval vagy szavakkal együtt használják, amelyből a mezőgazdasági termék származik, az említett kifejezéseknek a halászati és akvakultúra-termékek piacának közös szervezéséről szóló uniós jogalkotási aktusokban meghatározott halászati és akvakultúra-termékekre vonatkozó használatának sérelme nélkül. Annak figyelembevétele érdekében, hogy vannak bizonyos, nem húsból származó termékek, amelyek pontos jellege egyértelmű a bevett, hosszú időre visszanyúló használat miatt, és nem okoz semmilyen lehetséges zavart a fogyasztó számára, az 1308/2013/EU 78. cikk (3) bekezdését ki kell egészíteni egy arra vonatkozó, a Bizottságnak szóló felhatalmazással, hogy kidolgozza azon elnevezések jegyzékét, amelyeket önállóan vagy más szavakkal együtt lehet használni, és amelyek tekintetbe veszik, hogy a kifejezéseket hogyan használják a különböző nyelvekben.

(31)

Annak érdekében, hogy a cukorrépa-termelők jobban ki tudják használni a szerződésekből fakadó egyértelműséggel járó előnyöket, valamint hogy a cukorrépa-ágazat sajátosságainak figyelembevétele mellett harmonizált szerződéses keretet lehessen biztosítani, a cukorrépa-szállítási szerződésekben szereplő vásárlási feltételeket össze kell hangolni az írásbeli szerződések más mezőgazdasági ágazatokban való alkalmazásának feltételeivel.

(32)

Az 1308/2013/EU rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(33)

A mezőgazdasági termelők élelmiszer-ellátási láncon belüli pozíciójának megerősítése érdekében az (EU) 2021/2115 európai parlamenti és tanácsi rendelet (9) bizonyos rendelkezéseit módosítani kell az egyes ágazatokban létező beavatkozástípusok tekintetében. E módosítások célja ösztönzést nyújtani a mezőgazdasági termelők számára ahhoz, hogy az 1308/2013/EU rendelet alapján elismert termelői szervezetek vagy termelőiszervezet-társulások tagjai legyenek vagy maradjanak, tekintettel arra, hogy a termelői szervezetek és a termelői szervezetek társulásai pozitív szerepet játszanak a termelők tárgyalási pozíciójának megerősítésében. Ezenkívül a termelői szervezetek számára – a tagállamok által a közös agrárpolitika keretében elkészített stratégiai tervek (KAP stratégiai tervek) révén nyújtott – hatékonyabb és célzottabb támogatás biztosítása érdekében rendelkezni kell az operatív programokhoz nyújtott uniós pénzügyi támogatás növelésének lehetőségéről egyes ágazatokban.

(34)

Egyes tagállamokban a termelői szervezetek által forgalmazott gyümölcsök és zöldségek értéke a gyümölcs- és zöldségtermelés teljes értékéhez viszonyítva messze elmarad az uniós átlagtól. A rendelkezésre álló pénzügyi ösztönzők közül a tagállamok az (EU) 2021/2115 rendelet 53. cikke alapján már nyújthatnak nemzeti pénzügyi támogatást bizonyos olyan régiókban található termelői szervezeteknek, ahol a termelők szervezettségi foka jelentősen elmarad az uniós átlagtól. A versenyképesség fokozása, a mezőgazdasági termelők értékláncban betöltött pozíciójának megerősítése és új termelői szervezetek létrehozása érdekében az uniós pénzügyi támogatás 10 %-os növeléséből álló pénzügyi ösztönzőt kell biztosítani a termelői szervezetek számára azon tagállamokban, ahol a termelők szervezettségi foka a releváns operatív program végrehajtását megelőző három egymást követő évben 10 % alatt van.

(35)

A generációs megújulásnak a mezőgazdasági ágazatban való előmozdítása és új termelők arra való ösztönzése érdekében, hogy csatlakozzanak termelői szervezetekhez a gyümölcs- és zöldségágazatban és az (EU) 2021/2115 rendelet 42. cikkének f) pontjában említett egyéb ágazatokban, ösztönzőt kell biztosítani azon fiatal mezőgazdasági termelők és új mezőgazdasági termelők számára, akik csatlakoznak valamely, az 1308/2013/EU rendelet alapján elismert termelői szervezethez. Így különösen, lehetővé kell tenni, hogy a valamely elismert termelői szervezethez első alkalommal csatlakozó fiatal mezőgazdasági termelők vagy új mezőgazdasági termelők telephelyein végrehajtott beruházásokhoz kapcsolódó kiadásokra fordított uniós pénzügyi támogatást 20 százalékponttal növeljék.

(36)

Tekintettel a kedvezőtlen éghajlati jelenségek, természeti katasztrófák, növénybetegségek és károsítóval való fertőzések ismétlődő előfordulásaira az elmúlt években, hasznosnak bizonyult, hogy a termelői szervezetek és a termelői szervezetek társulásai átcsoportosíthassák a forrásokat – beleértve a működési alapon belüli uniós pénzügyi támogatást is – az ilyen események következményeinek kezeléséhez szükséges beavatkozásokra. Ezért rendelkezni kell annak lehetőségéről, hogy az (EU) 2021/2115 rendelet 52. cikkének (1) bekezdésében, 62. cikkében, 65. cikkének (1) bekezdésében és 68. cikkében meghatározott uniós pénzügyi támogatást – bizonyos feltételek mellett – a ténylegesen felmerült kiadások 50 %-áról 70 %-ára növeljék.

(37)

Az (EU) 2021/2115 rendelet 42. cikkének f) pontjában említett egyéb ágazatokban alkalmazható beavatkozástípusok bevezetésének támogatása érdekében 2025. január 1-jétől további rugalmasságot kell lehetővé tenni a tagállamok számára a forráselosztásnak az említett ágazatokhoz való kiigazítása terén. A tagállamok számára ezért lehetővé kell tenni, hogy allokációik legfeljebb 6 %-át közvetlen kifizetésekre fordíthassák a jövedelemtámogatás szintjére gyakorolt következmények felmérését követően.

(38)

Az (EU) 2021/2115 rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(39)

Annak érdekében, hogy súlyos piaci egyensúlyhiány idején a mezőgazdasági tartalékból származó uniós forrásokat lehessen a tagállamok rendelkezésére bocsátani a magánszereplők kollektív fellépésének támogatása érdekében, a mezőgazdasági tartalék felhasználásának lehetőségét ki kell terjeszteni a kollektív fellépés támogatására is, amennyiben a Bizottság úgy határoz, hogy a versenyszabályok nem alkalmazandók ezekre az intézkedésekre.

(40)

Az (EU) 2021/2116 európai parlamenti és tanácsi rendeletet (10) ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(41)

Annak érdekében, hogy a piaci szereplők számára elegendő idő álljon rendelkezésre az átálláshoz, és hogy a Bizottság értékelhesse a meglévő nemzeti rendszereket és gyakorlatokat, a „tisztességes” és a „méltányos” fakultatív kifejezések és az említett kifejezésekkel egyenértékű jelentéssel bíró kifejezések, valamint a „rövid ellátási láncok” kifejezés fenntartására vonatkozó szabályok alkalmazását e rendelet hatálybalépésének időpontjától számított két évig el kell halasztani. Hasonlóképpen, annak érdekében, hogy a gazdasági szereplők szerződéses kapcsolataikat az írásbeli szerződésekre vonatkozó új szabályokhoz igazíthassák, és hogy a tejágazatbeli termelői szervezetek kiigazíthassák alapszabályaikat, az említett szabályok alkalmazását e rendelet hatálybalépésének időpontjától számított két évig el kell halasztani. Továbbá, annak érdekében, hogy a piaci szereplők elvégezhessék értékesítési stratégiáik hozzáigazítását és kiigazítását, a húsra és húskészítményekre vonatkozó fogalommeghatározások és fenntartott megjelölések alkalmazásának megkezdését e rendelet hatálybalépésének időpontjától számított három évig el kell halasztani. Az új szabályok alkalmazása megkezdésének időpontja előtt alkalmazandó szabályoknak megfelelően előállított vagy importált termékek forgalmazását azonban továbbra is lehetővé kell tenni e rendelet hatálybalépésének időpontjától számított legfeljebb hat évig vagy a készletek kimerülésének időpontjáig, attól függően, hogy melyik következik be előbb,

1.

A 75. cikk (3) bekezdése j) pontjának helyébe a következő szöveg lép:

2.

A 78. cikk a következőképpen módosul:

3.

A II. rész II. címe I. fejezetének 1. szakasza a következő alszakasszal egészül ki:

4.

A 148. cikk helyébe a következő szöveg lép:

5.

A 149. cikk (2) bekezdése c) pontjának helyébe a következő szöveg lép:

6.

A 152. cikk a következőképpen módosul:

7.

A 153. cikk a következőképpen módosul:

8.

A 157. cikk (1) bekezdésének c) pontja a következő alponttal egészül ki:

;

9.

A 168. cikk helyébe a következő szöveg lép:

10.

A 210a. cikk a következőképpen módosul:

11.

A 222. cikk (1) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

12.

A 222a. cikk (2) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

13.

A VII. melléklet a következő résszel egészül ki:

„Ia. RÉSZ

A hús és húskészítmények megnevezése

(*2)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/2283 rendelete (2015. november 25.) az új élelmiszerekről, az 1169/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 258/97/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet és az 1852/2001/EK bizottsági rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 327., 2015.12.11., 1. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/reg/2015/2283/oj).”"

14.

A X. melléklet a következőképpen módosul:

1.

Az 52. cikk a következőképpen módosul:

2.

A 62. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

3.

A 65. cikk (1) bekezdése a következő ponttal egészül ki:

4.

A 68. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

5.

A 88. cikk (7) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„b)

az 1308/2013/EU rendelet 219., 220., 221. és 222. cikke szerinti rendkívüli intézkedések.”