MELLÉKLET

1.   SZAKPOLITIKAI HÁTTÉR ÉS CÉL

Az energiahatékonyság jelentős hármas haszonnal jár Európára nézve: az energiabiztonság, a megfizethetőség és a dekarbonizáció terén.

Az európai klímarendelet (1) hangsúlyozza, hogy az energiahatékonyságnak és a megújuló energiának nagyobb szerepet kell kapnia a nettó 55 %-os ÜHG-kibocsátáscsökkentési cél költséghatékony elérésében. Az európai versenyképesség jövőjéről szóló jelentés pedig megerősítette, hogy az EU előtt álló versenyképességi kihívások kezelése érdekében minden rendelkezésre álló technológiát és megoldást – így az energiahatékonyságot is – alkalmazni kell (2). Az energiahatékonyság az egyik legtisztább és legköltséghatékonyabb intézkedés az energiaimport-függőség megszüntetésére és az energiaellátás uniós biztonságának erősítésére (3), különösen az orosz energia fokozatos kivezetésével összefüggésben (4).

Az energiahatékonyság támogatja a megújuló energia alkalmazásának gyorsabb elterjedését, növeli a rendszerhatékonyságot, és hozzájárul a további villamosenergia-termelési kapacitások iránti igény mérséklődéséhez. Ezáltal csökkenti az átviteli és elosztási költségeket, valamint enyhíti a kapacitásbeli korlátokat (5).

A strukturális energiahatékonysági intézkedések mérséklik a magas és ingadozó energiaárak fogyasztói számlákra gyakorolt hatását. Így az energiahatékonyság hozzájárul az energiaszámlák csökkenéséhez és az energiaszegénység mérsékléséhez, egyúttal pedig javítja az életkörülményeket és csökkenti az egészségügyi kiadásokat (6).

A kínálati oldalon az energiahatékonysági politikák ösztönzik az innovációt a technológiák és üzleti modellek terén, valamint hozzájárulnak a versenyképességi kihívások kezeléséhez (7). A keresleti oldalon az energiahatékonyság fokozza a versenyképességet, mivel lehetővé teszi a vállalkozások számára a nyereséges működést, és az energiaszámlákon megtakarított összeget a termelékenység növelésére fordíthatják.

Ezzel összefüggésben a Bizottság megújította elkötelezettségét az energiahatékonyság iránt, és 2025. június 13-án előterjesztette az energiahatékonysági ütemtervet (8), amely 10 kiemelt területet vázolt fel az uniós fellépéshez. E kulcsfontosságú területek egyike a végrehajtás támogatására és egyszerűsítésére irányul. Ez a bizottsági ajánlás része annak a folyamatos erőfeszítésnek, amely a tagállamok támogatását célozza, iránymutatást és eszközöket biztosítva a hatékony és összehangolt végrehajtás érdekében (9).

2.   JOGI HÁTTÉR

Az energiaunió és az éghajlat-politika irányításáról szóló (EU) 2018/1999 rendelet 2. cikkének 18. pontjában meghatározott „első az energiahatékonyság” elv azon az előfeltevésen alapul, hogy az energiahatékonyságot célzó stratégiai beruházások csökkenthetik a keresletet, ezáltal mérsékelve a további energiatermelés és infrastruktúra iránti igényt, valamint a kapcsolódó költségeket.

Az „első az energiahatékonyság” elv célja, hogy az energiahatékonysági megoldásokat – beleértve a keresletoldali erőforrásokat és a rendszer rugalmasságát is – úgy tekintsék és értékeljék, mint potenciálisan költséghatékonyabb alternatívát az adott igény kielégítésére.

Az átdolgozott energiahatékonysági irányelv ((EU) 2023/1791) 3. cikke (5) bekezdésének a. pontja előírja a tagállamok számára, hogy az „első az energiahatékonyság” elv alkalmazása során mozdítsák elő és – amennyiben költség-haszon elemzésekre van szükség – biztosítsák olyan költség-haszon elemzési módszerek alkalmazását, amelyek lehetővé teszik az energiahatékonysági megoldások tágabb értelemben vett hasznainak megfelelő értékelését.

A 3. cikk (6) bekezdése előírja a Bizottság számára, hogy fogadjon el olyan – a felügyeletet, valamint a nyomonkövetési és jelentéstételi eljárást is magában foglaló – közös általános keretet létrehozó iránymutatásokat, amelyeket a tagállamok a költség-haszon elemzési módszerek kidolgozásához alkalmazhatnak az összehasonlíthatóság biztosítása érdekében, ugyanakkor lehetőséget adva a tagállamoknak a nemzeti és helyi körülményekhez való alkalmazkodásra.

Ezek az iránymutatások megfelelnek ennek a követelménynek, és céljuk, hogy támogassák a nemzeti, regionális, helyi és magánszférabeli döntéshozókat az „első az energiahatékonyság” elv alkalmazásában a tervezési, szakpolitikai és jelentős beruházási döntések során, mind az energia-, mind a nem energetikai ágazatokban.

Az átdolgozott energiahatékonysági irányelv 3. cikke (5) bekezdésének a. pontja értelmében az „első az energiahatékonyság” elv alkalmazása során a tagállamoknak „elő kell mozdítaniuk, és amennyiben költség-haszon elemzésre van szükség, biztosítaniuk kell az olyan költség-haszon elemzési módszerek alkalmazását, amelyek adott esetben lehetővé teszik az energiahatékonysági megoldások tágabb értelemben vett hasznainak megfelelő értékelését, figyelembe véve a teljes életciklust és a hosszú távú perspektívát, a rendszer- és költséghatékonyságot, az ellátásbiztonságot, valamint a költségek és hasznok számszerűsítését társadalmi, egészségügyi, gazdasági és éghajlatsemlegességi szempontból, a fenntarthatóság és a körforgásos gazdaság elveit az éghajlatsemlegességre való átmenet során, és e módszereket nyilvánosságra kell hozniuk”.

3.   AZ IRÁNYMUTATÁSBAN HASZNÁLT KIFEJEZÉSEK ÉS FOGALMAK

3.1.   Az energiára vonatkozó uniós jogszabályi keretben meghatározott kifejezések

„Első az energiahatékonyság”: az energiapolitikai tervezés, valamint a szakpolitikai és beruházási döntéshozatal során olyan alternatív költséghatékony energiahatékonysági intézkedéseknek a lehető legnagyobb mértékű figyelembevétele, amelyek célja az energiakereslet és az energiakínálat hatékonyabbá tétele, különösen költséghatékony végfelhasználási energiamegtakarítások, keresleti válaszintézkedések kezdeményezése és hatékonyabb átalakítás, átvitel és elosztás révén, mindeközben szem előtt tartva a döntések célkitűzéseit ((EU) 2018/1999 rendelet, 2. cikk (18) bekezdés).

„Energiahatékonyság”: a teljesítményben, a szolgáltatásban, a termékekben vagy az energiában kifejezett eredmény és a befektetett energia hányadosa (átdolgozott energiahatékonysági irányelv, 2. cikk (8) bekezdés).

„Energiahatékonyság-javító intézkedés”: az energiahatékonyság növekedése bármely technológiai, magatartásbeli vagy gazdasági változások eredményeképpen (átdolgozott energiahatékonysági irányelv, 2. cikk (10) bekezdés).

„Energiarendszer”: olyan rendszer, amelyet elsősorban arra terveztek, hogy a végfelhasználói ágazatok energiakeresletét kielégítő energiahatékonysági szolgáltatásokat nyújtson hő, üzemanyag/tüzelőanyag és villamos energia formájában (átdolgozott energiahatékonysági irányelv, 2. cikk (3) bekezdés).

„Végsőenergia-fogyasztás” vagy „FEC”: az ipar, a közlekedés – ideértve a nemzetközi légi közlekedés energiafogyasztását is –, a háztartások, a köz- és magánszolgáltatások, a mezőgazdaság, az erdészet, a halászat és egyéb végfelhasználói ágazatok számára szolgáltatott energia összessége, amely nem foglalja magában a nemzetközi tengeri tartályhajók energiafogyasztását, a környezeti energiát és az átalakítási ágazatnak és az energiaágazatnak történő szállítást, valamint az 1099/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (10) A. mellékletében meghatározottak szerinti továbbítási és elosztási veszteségeket (átdolgozott energiahatékonysági irányelv, 2. cikk (6) bekezdés).

3.2.   Az iránymutatásban használt egyéb fontos kifejezések és fogalmak

„Költség-haszon elemzés”: olyan eljárás, amely megkísérli pénzegységekben mérni egy döntés összes hatását, és amely alapján ajánlás készíthető arra vonatkozóan, hogy melyik alternatíva biztosítja a legnagyobb nettó hasznot (amelyet néha a leghatékonyabb megoldásnak is neveznek) (11).

„Többkritériumos döntéselemzés”: olyan elemzéstípus, amely lehetővé teszi a széles körű értékelési kritériumok figyelembevételét, minden kritériumot a saját eredeti mértékegységében megadva; nincs szükség a költség-haszon elemzés által előírt pénzbeli átszámításra (12).

„Energiahatékonysági megoldások”: olyan technológiák, eljárások és gyakorlatok, amelyek csökkentik vagy idővel megváltoztatják az azonos szintű teljesítmény, szolgáltatás vagy áruk biztosításához szükséges energia mennyiségét. Ezek a megoldások magukban foglalhatják a végfelhasználási energiamegtakarítást, a keresletoldali erőforrásokat és a rendszer rugalmasságát, valamint az energia hatékony átalakítását, szállítását és elosztását.

„Energiaágazatok”: az energiatermelésben és -elosztásba. részt vevő ágazatok, például villamosenergia-, gáz-, hőszolgáltatás stb.

„Nem energetikai ágazatok”: a gazdaság azon területei, amelyek elsősorban nem az energia termelésével, szállításával, elosztásával, illetve értékesítésével foglalkoznak. Bár ezek az ágazatok energiát fogyasztanak és működésükhöz energiára van szükségük, fő funkciójuk nem az energiatermelésre vagy -ellátásra összpontosul. Az átdolgozott energiahatékonysági irányelv 3. cikkének (1) bekezdése nem kimerítő jelleggel példákat sorol fel a nem energetikai ágazatokra, amelyek között szerepel az épületek ágazata, a közlekedési, a vízügyi, az információs és kommunikációs technológiai, a mezőgazdasági és a pénzügyi ágazat.

Az Eurostat energiamérleg-módszertana szerint (13) nem energetikai ágazatokon a végső energiafogyasztásba. részt vevő ágazatok értendők (Eurostat-kód: FC_E). Ezen ágazatok közé tartoznak az ipari ágazat (FC_IND_E), a közlekedési ágazat (FC_TRA_E) és más ágazatok (FC_OTH_E), például a kereskedelmi és közszolgáltatások, a háztartások, a mezőgazdaság és az erdészet, valamint a halászat. Ezért a 3. cikk (1) bekezdésében szereplő indikatív listát hozzá lehetne igazítani az Eurostat szerinti energia-végfelhasználó ágazatokhoz vagy az energia-végfelhasználási ágazatok nemzeti csoportjaihoz.

„Határfeltételek”: azon határok egyértelmű meghatározása, amelyeken belül a költség-haszon elemzésben figyelembe kell venni a költségek és (tágabb értelemben vett) hasznok körét, például hogy mely ágazatokat kell feltüntetni, figyelembe kell-e venni az országhatárokon túlmutató hatásokat, illetve mekkora az értékelési időszak hossza.

„Kétszeres elszámolás”: olyan helyzet, amikor egy költség-haszon elemzés kétszer számolja el ugyanazt a költséget vagy hasznot, például akkor, ha két hatáskategória hasznai átfedésben vannak egymással, és mindkét haszon szerepel az elemzésben. A kétszeres elszámolás a költségek és hasznok alul- vagy túlértékeléséhez vezethet.

„Közvetlen hasznok”: egy energiahatékonysági intézkedésből közvetlenül származó hasznok vagy hatások, például a mérsékelt energiakereslet (Nemzetközi Energia Ügynökség, 2014).

„Közvetett hasznok”: olyan hasznok és/vagy hatások, amelyeket a közvetlen hasznok/hatások váltanak ki. Például az energiamegtakarítás számos közvetett haszon központi eleme, ilyen a fogyasztói többlet, a jobb levegőminőségből származó népegészségügyi hasznok, az alacsonyabb energiaárak, az erőforrás-felhasználás stb. (14) A közvetett hasznok többek között a kiadások, a foglalkoztatás vagy a GDP növekedésében is megnyilvánulhatnak.

„Előidézett (foglalkoztatásra gyakorolt) hatás”: olyan hatások, amelyek a közvetett hatások következtében az ok-okozati lánc további szintjein jelentkeznek (15). Az előidézett foglalkoztatásra gyakorolt hatások olyan munkahelyeket jelentenek, amelyek a közvetlen és közvetett munkavállalók által generált további kiadások következtében jönnek létre. Például egy városban, ahol megnő az épületek utólagos átalakítására irányuló projektek száma, az építőipari dolgozók végzik az utólagos átalakítási munkálatokat (közvetlen munkahelyek), míg a gyártók előállítják a szükséges anyagokat (közvetett munkahelyek). Az előidézett munkahelyteremtés példája, hogy az építkezések és gyártóüzemek környékén új éttermek és gyermekgondozási létesítmények épülhetnek.

„Visszapattanó hatás”: olyan jelenség, amikor a nagyobb energiahatékonyságot nem az energiakereslet csökkentésére, hanem több áruhoz és szolgáltatáshoz való hozzáférésre használják fel. Ennek következtében előfordulhat, hogy a tényleges energiakereslet-csökkenés elmarad a szakpolitikai tervezés során meghatározott becslésektől (16).

„Érzékenységi elemzés”: annak vizsgálata, hogy a modell eredményeiben tapasztalt bizonytalanságok hogyan vezethetők vissza a modell bemeneti adatainak különböző bizonytalansági forrásaira (17). Az energiahatékonyság terén az érzékenységi elemzéshez felhasznált adatforrásoknak tartalmazniuk kell az energiaár-előrejelzéseket, a diszkontrátákat, valamint minden egyéb olyan változót, amely nagy fokú bizonytalansággal jár, vagy jelentős hatással van a számítások eredményére.

„Társadalmi diszkontráta”: a közpolitikák jövőbeli társadalmi költségeinek és hasznainak értékelésére szolgáló ráta. A társadalmi diszkontráta meghatározza a jövőben felmerülő költségek és hasznok jelenértékét.

3.3.   Az iránymutatásban használt, valamint az „első az energiahatékonyság” elv tagállami alkalmazása szempontjából hasznos egyéb eszköztárak és fogalmak

„Minőségi jogalkotásra vonatkozó iránymutatások”: azok az elvek, amelyeket az Európai Bizottság 2021. novemberi szolgálati munkadokumentuma vezetett be, és amelyeket az Európai Bizottság új kezdeményezések és a meglévő jogszabályok kidolgozása, megfogalmazása, kezelése és értékelése során követ (18).

„Minőségi jogalkotási eszköztár”: kiegészíti a minőségi jogalkotásra vonatkozó iránymutatásokat, valamint iránymutatást, tippeket és bevált gyakorlatokat tartalmaz.

„Energiamérleg-útmutató” (19): az energiatermékekről és azok gazdasági áramlásáról készített legteljesebb statisztikai kimutatás. Az energiamérleg lehetővé teszi a felhasználók számára, hogy áttekintsék a környezetből kitermelt, forgalmazott, átalakított és a végfelhasználók által felhasznált energia teljes mennyiségét. Működési útmutatóként szolgál az Eurostat energiamérleg-építő eszközéhez, és ismerteti annak használatát.

4.   AZ ENERGIAHATÉKONYSÁG TÁGABB ÉRTELEMBEN VETT HASZNAI

Az „első az energiahatékonyság” elv alkalmazása lehetővé teszi a tágabb értelemben vett hasznok kiaknázását. „Tágabb értelemben vett hasznok”: az energiahatékonyság-javító intézkedések végrehajtásából származó társadalmi, környezeti és gazdasági eredmények, amelyek túlmutatnak azon a közvetlen hatáson, hogy a célzott kedvezményezett energiát és kapcsolódó költségeket takarít meg (20). Más hasonló és széles körben használt kifejezések közé tartoznak a „nem energetikai hasznok”, a „járulékos hasznok” és a „többszörös hasznok”. A Nemzetközi Energia Ügynökség „Az energiahatékonyságból származó többszörös hasznok megragadása” (21) című 2014. évi jelentése felhívta a figyelmet a témára, és átfogó áttekintést nyújtott azokról a nem energetikai szempontokról, amelyeket az energiahatékonyság-javító intézkedések (pozitívan) érinthetnek, amint azt az 1. ábra, valamint az 1., 2. és 3. táblázat is szemlélteti. A jelentést 2025-ben frissítették, hogy bővítsék az energiahatékonyságból származó többszörös hasznokra vonatkozó elemzést (22).

1. ábra

Az energiahatékonyságból származó többszörös hasznok (a következő alapján: Nemzetközi Energia Ügynökség, 2025)

Az energiahatékonyság tágabb értelemben vett hasznainak megfelelő értékelése és azonosítása érdekében mérlegelni kell, hogy hol, mikor és milyen hatások fognak bekövetkezni. Ez elősegíti a haszno. pontosabb számszerűsítését vagy monetizálását, így adatot szolgáltat az átfogó költség-haszon elemzés elkészítéséhez. A tágabb értelemben vett haszno. részletesebb meghatározása az 1., 2. és 3. táblázatban található.

A tágabb értelemben vett hasznok módszeres keretbe foglalása segít tisztázni az egyes hasznok kategóriái közötti kölcsönhatásokat, különösen a társadalmi, környezeti és gazdasági hasznok tekintetében.

A társadalmi hasznok a jobb egészségi állapothoz és komfortérzethez kapcsolódnak, például a jobb szigetelési, fűtési és hűtési rendszereknek köszönhetően, amelyek a beltéri és kültéri levegő minőségét is javíthatják. Emellett a fosszilistüzelőanyag-fogyasztás csökkenése mérsékli az erőművek és a közlekedés kibocsátását, és ezáltal csökkenti a légszennyezés egészségre gyakorolt negatív hatásait. Az energiahatékonysági intézkedések végrehajtásának fontos hatásai közé tartozik az energiaszegénység enyhítése és a zajterhelés csökkentése, amelyek jellemzően a társadalmi területhez kapcsolódnak.

A környezeti hasznok általában a mérsékelt energiakeresletből és -fogyasztásból származó tágabb értelemben vett hasznokat jelentik, amelyek követeztében csökken az energiatermelés. Az ilyen tágabb értelemben vett hasznok közé tartozik a mérséklődő üvegházhatásúgáz-kibocsátás (ÜHG) és légszennyezés, valamint az energia- és erőforrás-gazdálkodás (víz, hulladék és föld) hatékonyabbá válása.

A gazdasági hasznok a nem energetikai hasznokhoz kapcsolódnak, amelyek a gazdasági fejlődést befolyásolják. Ezek közé tartoznak a GDP-re gyakorolt hatások, a foglalkoztatásra gyakorolt hatások, a fokozott ipari termelékenység, az állami költségvetés javítása, az energiabiztonság, az innováció és a versenyképesség. A vállalkozások esetében az energiahatékonyság csökkenti az áruk előállításához vagy a szolgáltatások nyújtásához szükséges energia mennyiségét. Az energiaköltségek csökkenése erőforrásokat szabadít fel a vállalkozások számára, így beruházhatnak versenyképességük javításába. Emellett a munkavállalók termelékenységét nagymértékben befolyásolja a fizikai munkakörnyezet, különösen a hőmérséklet, a levegőminőség és a világítás. Az energiahatékonysági intézkedések pozitív hatással lehetnek valamennyi kategóriára, mivel az egészségesebb és komfortosabb munkakörnyezet javítja a termelékenységet és csökkenti a munkavállalók hiányzását (23).

Ez a hárompilléres megközelítés a legegyszerűbb mód a tágabb értelemben vett hasznok azonosítására. A tagállamok ezen túlmenően figyelembe vehetik a politikai, jogi és technológiai hasznokat is (PESTLE-megközelítés (24)).

Az időtáv (rövid, közép- és hosszú táv) és a hatókör figyelembevétele kiemelten fontos a tágabb értelemben vett hasznok értékelésekor, mivel egyes hasznok a kedvezményezettől, az érdekelt felektől és az adott hierarchiai szinttől függően hosszabb idő alatt érvényesülnek, míg mások azonnal érezhetők. Az egészségügyi hasznok például egyéni szinten jelentkezhetnek, és a lakóépületek energetikai mélyfelújítását követően szinte azonnali hatást fejtenek ki. Ugyanakkor az egészségügyi hasznok nem feltétlenül jelentkeznek nemzeti szinten azonos időtávon belül, hanem inkább közép- vagy hosszú távon érvényesülnek. Ezért elengedhetetlen az időtáv és a hatókör meghatározása ahhoz, hogy a tervezési, szakpolitikai és beruházási döntésekkel kapcsolatos tágabb értelemben vett hasznokat megfelelően lehessen értékelni és összegezni.

4.1.   Példák a tágabb értelemben vett hasznokra

Az 1., 2. és 3. táblázat az energiahatékonysági megoldások különböző tágabb értelemben vett hasznait mutatja be, kategorizálva azokat társadalmi, környezeti és gazdasági hasznok szerint. Ez a felsorolás nem teljeskörű. A felsorolt hasznok nem feltétlenül vonatkoznak minden egyes helyzetre, de hasznos például szolgálnak, amelyeket érdemes figyelembe venni a költség-haszon elemzések elkészítése során.

1. táblázat

Az energiahatékonysági megoldások tágabb értelemben vett társadalmi hasznai

Tágabb értelemben vett haszon	Leírás
(Nép)egészségügy	Az energiahatékonysági intézkedések javíthatják a beltéri légállapotot, és csökkenthetik a beltéri és kültéri légszennyezést, ami az egészségi állapot javulásához vezethet egyéni és népegészségügyi szinten (a morbiditás és mortalitás tekintetében) (25). A káros hatások elkerülése érdekében azonban holisztikus energiahatékonysági megoldásokat kell mérlegelni (pl. az ablakok cseréje – amely olykor a réseken keresztül történő természetes légcsere csökkenését eredményezi – növelheti a nedvességet és a penészedés kialakulásának kockázatát, ami kedvezőtlen egészségügyi hatásokhoz vezethet).
Beltéri (hő-)komfortérzet és jóllét	A szigetelési, fűtési és hűtési rendszerek hatással vannak az élet- és munkakörülményekre, ami hozzájárulhat az egészségi állapothoz és a termelékenységhez. Emellett az épület állapota, a hő-komfortérzet (vagy annak hiánya), valamint az energiaszámlák kifizetésének képessége (vagy képtelensége) szintén hatással lehet a mentális jóllétre (26).
Megfizethetőség és energiaszegénység	Az energiahatékonysági intézkedések végrehajtása enyhítheti az energiaszegénységet azáltal, hogy megfizethetőbbé teszi az energetikai szolgáltatásokat, ami a polgárok és a háztartások rendelkezésre álló jövedelmére is hatással van.
Ingatlan- és eszközérték	Az energiahatékony épületek hatással lehetnek a piaci értékre. Például az alacsonyabb energiaköltségek, a nemzeti szabványoknak való megfelelés, valamint a fokozott komfortérzet és az egészséges környezet a piaci érték növekedéséhez vezethetnek. Ez például a lakásbérleti piachoz is kapcsolódik, és aggályokat vethet fel a bérlők által fizetendő bérleti díjak emelkedésével, és ezáltal az igazságos tehermegosztással kapcsolatban (27).
Zaj-, vizuális és fényhatások	Az energiahatékony épülettervezés és -szigetelés általában csökkenti a külső forrásokból és a belső rendszerekből származó zajszintet, és javíthatja a világítási feltételeket, ezáltal elősegítve az élet- és munkakörülmények javulását. A tömegközlekedés és a hatékonyabb járművek csökkenthetik a városi és forgalmi zajszintet is. Egyes energiahatékonysági intézkedések azonban típusuktól, helyüktől és a perspektívától függően zavaró hatásúnak is tekinthetők.
Termelékenység	Az energiahatékonysági intézkedések hatással vannak a levegőminőségre, a (hő-)komfortérzetre, a napfénynek való kitettségre, a beltéri és kültéri légszennyezésre, ami befolyásolhatja a termelékenységet például a munkahelyeken vagy az oktatási épületekben (28). A termelékenység magában foglalhatja a fokozott kognitív képességet, koncentrációt és teljesítményt (29).
(25)  Nemzetközi Energia Ügynökség (2025), Az energiahatékonyságból származó többszörös hasznok; Európai Bizottság: Közös Kutatóközpont, Azzini, I., Listorti, G., Mara, T. és Rosati, R., Bizonytalansági és érzékenységi elemzés a szakpolitikai döntéshozatalhoz – Bevezető útmutató, Kiadóhivatal, 2020, https://data.europa.eu/doi/10.2760/922129; Mzavanadze, Nora. (2018b). Zárójelentés: az energiahatékonyság energiaszegénységgel összefüggő egészségügyi hatásainak számszerűsítése, COMBI-projekt D5.4 (Zárójelentés); Urlaub, S. és Grün, G. (2016). Penész és nedvesség az európai otthonokban és azok hatása az egészségre. (26)  Ugyanott. (27)  Suerkemper és mások, (2022) A számszerűsítés és a monetizálás általános fogalma. MICAT – Többszörös hatásszámító eszköz (2.1. dokumentum). (28)  Thema és mások., (2016), A perspektíva kiszélesítése: A 2030-as uniós energiahatékonysági potenciál többszörös hasznainak értékelésére vonatkozó megközelítés; Európai Bizottság: Közös Kutatóközpont, Azzini, I., Listorti, G., Mara, T. és Rosati, R., Bizonytalansági és érzékenységi elemzés a szakpolitikai döntéshozatalhoz – Bevezető útmutató, Kiadóhivatal, 2020, https://data.europa.eu/doi/10.2760/922129; Mzavanadze, Nora. (2018b). Zárójelentés: az energiahatékonyság energiaszegénységgel összefüggő egészségügyi hatásainak számszerűsítése, COMBI-projekt D5.4 (Zárójelentés). (29)  Nemzetközi Energia Ügynökség (2014), Az energiahatékonyságból származó többszörös hasznok megragadása.

2. táblázat

Az energiahatékonysági megoldások tágabb értelemben vett környezeti hasznai

Tágabb értelemben vett haszon	Leírás
Klímasemlegesség és üvegházhatásúgáz-kibocsátás	Az energiahatékony megoldások mérséklik az energiakeresletet, az energiafogyasztást és az üzemanyag/tüzelőanyag-égetést, ami az ÜHG-kibocsátás csökkenéséhez vezet. Az ÜHG-kibocsátás és következésképpen annak csökkentése hatással van az egészségre, az ökoszisztémákra és az egész gazdaságra (30).
Levegőminőség és légszennyező anyagok	A mérsékelt energiafogyasztás csökkenti az erőművekből és ipari folyamatokból származó légszennyezést, ami hasznos a népegészség és a környezet számára.
Vízhasználat (és egyéb természeti erőforrásokkal való gazdálkodás)	Az energiahatékony technológiák és gyakorlatok hatással lehetnek a vízhasználatra, mivel a villamosenergia-termeléshez és az energiatermelési folyamatokhoz gyakran vízre van szükség, ami hatással van a vízhiányra és a versenyre. Az energiahatékonysági intézkedések emellett csökkentik a természeti erőforrások iránti keresletet és ezáltal azok kitermelését is, amelyekre egyébként az erőművek üzemeltetéséhez lenne szükség. Ez pedig hatással van az ökoszisztémákra és a biológiai sokféleségre (31).
Hulladék	Az energiahatékonyság bizonyos helyzetekben a hulladékkeletkezés csökkenéséhez vezethet. Az energiatermeléshez kevesebb nyersanyagra lehet szükség, és a hatékonyabb eljárások kevesebb hulladék-mellékterméket eredményezhetnek. Az energiahatékonysági intézkedések azonban a jövőben új hulladékot is termelhetnek, ezért körforgásos gazdaságra vonatkozó szakpolitikáknak kell kísérniük őket.
Földterületre vonatkozó követelmények	Az energiakereslet és az energiatermelés mérséklésével az energiahatékonyság hozzájárulhat az energiatermeléshez kapcsolódó földterületek iránti kereslet csökkenéséhez. Ez hozzájárulhat az ökoszisztéma és a biológiai sokféleség megőrzéséhez.
Lényeges hatások	Az energiahatékonysági intézkedések végrehajtása lehetővé teheti az erőforrások (anyag, technológiai víz stb.) hatékonyabb felhasználását. Emellett az energiahatékony anyagok használata hozzájárul az energia- és erőforrás-felhasználás csökkentéséhez és a hulladéktermelés minimalizálásához (32).
(30)  Mzavanadze, 2018a; Thema és mások, 2016; Ürge-Vorsatz és mások, 2015. (31)  Nemzetközi Energia Ügynökség (2014), Az energiahatékonyságból származó többszörös hasznok megragadása. (32)  Nemzetközi Energia Ügynökség (2025), Az energiahatékonyságból származó többszörös hasznok; Közös Kutatóközpont, 2020; Wagner és mások, 2023.

3. táblázat

Az energiahatékonysági megoldások tágabb értelemben vett gazdasági hasznai

Tágabb értelemben vett haszon	Leírás
Energiabiztonság (Az energiaellátás biztonsága)	Az energiahatékonyság csökkentheti az országok importált energiaforrásoktól való függőségét, ami erősíti a nemzeti energiabiztonságot. Az egyes országok helyzetétől függően relevánssá válhatnak a beszállítók sokféleségére gyakorolt hatások is (33).
Versenyképesség és innováció	Az energiahatékonysági beruházások ösztönözhetik az innovációt a technológiák és üzleti modellek terén, segítve a vállalatokat a piaci versenyelőny megszerzésében. Az energiahatékonyság növelése így mind vállalati, mind országos szinten javíthatja a versenyképességet azáltal, hogy csökkenti a gazdasági teljesítményhez szükséges energia mennyiségét (34).
Gazdasági tevékenység és GDP	Az energiahatékonysági intézkedések javíthatják az egészséget és a termelékenységet, valamint a rendelkezésre álló jövedelmet, ami a gazdasági tevékenység és a GDP növekedését eredményezi (35). Az intézkedések kezdeti bevezetésével kapcsolatos hatások általában egyszeri hasznokat eredményeznek.
A foglalkoztatásra gyakorolt hatások	Az energiahatékonysági beruházások közvetlen és közvetett helyi munkahelyeket teremthetnek különböző ágazatokban (építőipar, gyártás, energetikai szolgáltatások stb.) (36). Előidézett foglalkoztatásra gyakorolt hatások is előfordulhatnak. Ezeknek a munkahelyeknek eg. része azonban jellemzően ideiglenes (egyszeri) haszonnak minősül (37). Az energiahatékonyság megvalósításához szükséges szakképzett munkaerő rendelkezésre állása (vagy annak hiánya) szintén fontos szempont.
Rendelkezésre álló jövedelem	Feltételezve, hogy az energiahatékonysági intézkedések költséghatékonyak, az energiával kapcsolatos költségek csökkenésének köszönhetően a rendelkezésre álló jövedelem mértéke növekedhet (38).
A munkaerő (és a diákok) termelékenysége	Az energiahatékony munkahelyek jobb munkakörülményekhez vezethetnek (például a jobb beltéri levegőminőség miatt), ami javítja a munkavállalók termelékenységét és a munkahelyi elégedettséget. Ez hatással lehet a vállalat sikerére, valamint a kapcsolódó gazdasági hatásokra is (39). Ugyanez vonatkozik az oktatási épületekre és a diákokra is. Azt is meg kell vizsgálni, hogy a diákok termelékenysége (vagy termelékenységének hiánya) hogyan befolyásolhatja a gondozók termelékenységét (például hiányzás, kimerültség állapotában történő munkavégzés stb. miatt) (40).
Közkiadások	Az energiahatékonysági intézkedések a közkiadásokat a népegészségügy javítása (pl. kevesebb népegészségügyi kiadás), a munkahelyteremtés (pl. a jövedelemadók és a munkanélküli ellátások változásai), a közszektor energiafogyasztására fordított közkiadások csökkentése, valamint az ellátási infrastruktúrába történő beruházás iránti igény mérséklése révén befolyásolják (41).
Ügyleti költségek	Az ügyleti költségek egy ügylet lebonyolításának teljes költségét jelentik, amelynek jellege és mértéke az adott ágazattól vagy energiahatékonysági beavatkozástól függően változik. Az ügyleti költségek az energiahatékonysági intézkedések tervezése vagy a munkaerő képzése szempontjából is relevánsak, és magukban foglalhatnak pénzbeli értéket (pl. jutalékokat vagy díjakat), valamint nem pénzbeli költségeket is (például a tervezésre, tárgyalásra vagy végrehajtásra fordított idő, elvesztegetett idő stb.) (42) .
Fenntarthatósági és körforgásos gazdasági szempontok	Az energiahatékonysági intézkedések elengedhetetlenek az éghajlat-politikai célkitűzések eléréséhez. Alkalmazásuk során bizonyos technológiák önmagukban fenntarthatóbbak és körforgásosabbak, mint mások. Ezek a szempontok a klímasemlegességre való átállással összefüggésben relevánsak.
(33)  Couder, J. (2015). Szakirodalmi áttekintés az energiahatékonyságról és az energiabiztonságról, beleértve a villamosenergia-ellátás megbízhatóságát és az elkerült kapacitásköltségeket. COMBI D7.1 jelentés. Elérhető a következő internetcímen: https://combi-project.eu/wp-content/uploads/2015/09/D7.1.pdf. (34)  Nemzetközi Energia Ügynökség (2025). (35)  Copenhagen Economics, 2012; Suerkemper és mások, 2022; Thema és mások, 2016; Ürge-Vorsatz és mások, 2015. (36)  BPIE, 2020. (37)  Nemzetközi Energia Ügynökség (2025); Közös Kutatóközpont, 2020; Suerkemper és mások, 2022. (38)  Nemzetközi Energia Ügynökség (2025); Mzavanadze, 2018b; Thema és mások, 2016. (39)  Mzavanadze, 2018b; Thema és Rasch, 2018; Urlaub és Grün, 2016. (40)  Gehrt és mások, 2019. (41)  Copenhagen Economics, 2012; Thema és mások, 2016. (42)  Ürge-Vorsatz és mások (2015), Szakirodalmi áttekintés a többszörös hatás számszerűsítésének módszereiről, D2.1 jelentés, COMBI-projekt.

E hatásoknak a költség-haszon elemzésben való figyelembevételekor az esetleges átfedésekkel is számolni kell. Az eredmények alapján lehetőség nyílhat a tételek vagy hatások jegyzékének felülvizsgálatára és kiigazítására annak érdekében, hogy azo. pontosan számszerűsíthetők és monetizálhatók legyenek. Bár az eljárás felgyorsítható, kiemelten fontos hangsúlyozni, hogy az átfedések elkerülése és az elemzés érvényességének biztosítása céljából kellő gondossággal kell eljárni.

4.2.   A tágabb értelemben vett hasznok számszerűsítése és monetizálása

A tényeken alapuló szakpolitikai döntéshozatal fogalma – amely megalapozott, megbízható, ellenőrzött és átlátható adatokon alapul – megköveteli az energiával kapcsolatos beruházások költségeinek és hasznainak átfogó időbeli értékelését, valamint annak vizsgálatát, hogy ezek a különböző típusú érdekelt felekre milyen eltérő hatást gyakorolnak. A szűk értelemben vett költség-haszon elemzés a javasolt energiahatékonysági politikára alkalmazva a felhasznált energia csökkenését – és egyes esetekben a kibocsátások csökkenését – méri a kontrafaktuális vagy alapforgatókönyvhöz képest. Ez a megközelítés azonban figyelmen kívül hagyja az energiahatékonyság tágabb értelemben vett lehetséges hasznait (43).

Ezért ez a szakasz áttekintést nyújt azokról a tágabb értelemben vett hasznokról, amelyeket a költség-haszon elemzés során érdemes figyelembe venni. Először is. részletezi az energiahatékonysági intézkedések tágabb értelemben vett hasznainak lehetséges számszerűsítését és monetizálását, beleértve a megfelelő értékelési módszerek meghatározását a rendszerelemek és hatásterületek összefüggésében. Ezt követően felvázolja azokat a megközelítéseket, amelyek a hagyományos befektetői szempontokon túlmutató tágabb értelemben vett hasznoknak az energiahatékonysági intézkedések költség-haszon elemzésébe történő beépítésére és értékelésére irányulnak. Példákat is tartalmaz a tágabb értelemben vett hasznok számszerűsítésére és monetizálására.

4.2.1.   A tágabb értelemben vett hasznok számszerűsítésének és monetizálásának szempontjai

Jelen állás szerint a tágabb értelemben vett hasznok értékelése kihívást jelent, mivel a számszerűsítés megfelelő módszereire vonatkozó kutatások és tények korlátozottak, ez pedig különösen igaz a tágabb értelemben vett hasznok monetizálására. Ennek ellenére a tényeken alapuló és megalapozott szakpolitikai döntések támogatása érdekében törekedni kell a számszerűsítésre és a monetizálásra.

A következő lépések a tágabb értelemben vett hasznok megfelelő értékelésére szolgálnak:

a)

Azonosítani kell az energiahatékonyság-javító intézkedésekkel összefüggő, tágabb értelemben vett hasznokat előidéző döntési láncot. A kiegyensúlyozott értékeléshez és a torzulás elkerülése érdekében megfelelő figyelmet kell fordítani a különböző ágazatokra, szereplőkre és a döntéshozatal különböző szakaszaira.

b)	Meg kell határozni azokat a területeket, amelyekre az adott döntés hatással lesz. Ezenfelül minőségileg is be kell mutatni az azonosított tágabb értelemben vett hasznokat, beleértve a hasznok közötti okozati összefüggéseket és a jelentős végpontokat.

c)	A tágabb értelemben vett hasznokat fizikai mértékegységekben kell számszerűsíteni. A fizikai mértékegységek az értékelt hatástól függően változhatnak. Ez a kezdeti értékelés alapul szolgál a különböző beruházási tevékenységek összehasonlításához.

d)

Az egyes hasznokat (amennyiben lehetséges) monetizálni kell, azaz pénzbeli értéket (euróban vagy a nemzeti hivatalos pénznemben kifejezve) kell rendelni a piaci árral nem rendelkező hatásokhoz, lehetővé téve ezzel a tágabb értelemben vett hasznok összesítését. Különböző értékelési módszerek alkalmazhatók, ideértve az alternatív költségeket, a fizetési hajlandóságot vagy az elfogadási hajlandóságot, a hedonikus árképzést, a közvetlen piaci értékelést stb. Ez az eljárás összetett, és bizonyos tágabb értelemben vett hasznok esetében akár ellentmondásos is lehet (a monetizálás szempontjából például az emberi élet értékének meghatározása esetén).

e)

A tágabb értelemben vett hasznokat átfogóan kell értékelni a hasznok egymással való átfedésének és kétszeres elszámolásának elkerülése érdekében. A hatásútvonalak feltérképezésén alapuló megközelítés alkalmazható az összes haszon, azok kölcsönhatásainak és a monetizálandó végpontok nyomon követésére.

A 4. táblázat, az 5. táblázat és a 6. táblázat az energiahatékonysági megoldások tágabb értelemben vett társadalmi, környezeti és gazdasági hasznaira vonatkozó közös mutatókról, valamint a rendelkezésre álló számszerűsítési és monetizálási módszerekről nyújt tájékoztatást. Az alkalmazandó módszer általában olyan tényezőktől függ, mint a rendelkezésre álló idő és erőforrások, valamint az adatminőség (44). A tágabb értelemben vett hasznokat mindig célszerűbb a lehetőségekhez mérten értékelni és bemutatni, még akkor is, ha csak hozzávetőleges becslések állnak rendelkezésre (a nulla érték feltételezése helyett), mivel minden erőfeszítés hozzájárul a megalapozott szakpolitikai és beruházási döntések meghozatalához (45).

Ezenfelül a kutatási projektek keretében különböző eszközöket és módszertanokat dolgoztak ki a tágabb értelemben vett hasznok számszerűsítésére és monetizálására, többek között a COMBI, MICAT (46), Odyssee-Mure és Enefirst módszereket, amelyek hivatkozási alapként szolgálhatnak az értékelési eljárás támogatásához. A tágabb értelemben vett hasznok számszerűsítési módszereire és a folyamatot támogató eszközökre vonatkozó tovább. részletes információk az (EU) 2021/1749 ajánlásban is találhatók.

4.2.2.   A tágabb értelemben vett hasznok számszerűsítésének és monetizálásának módszerei

A költség-haszon elemzésekre támaszkodó politikai döntéshozóknak hozzá kell férniük a hasznok megbízható számszerűsítéséhez, hogy megalapozott szakpolitikai és beruházási döntéseket hozhassanak (47). A tágabb értelemben vett hasznok meghatározását és azonosítását követően fizikai mértékegységekben kell számszerűsíteni őket. Ez az eljárás gyakran forgatókönyv-tanulmányokból és szakpolitikai hatásvizsgálatokból származó bemeneti adatokon alapul (48). Emellett a fizikai mértékegység az értékelt tágabb értelemben vett hasznoktól függően változik.

A minőségi jogalkotási eszköztár szerint a hasznok számszerűsítését „a legobjektívebb és legmegalapozottabb intézkedésekkel érdemes kezdeni, majd haladni kell az egyre spekulatívabb, több feltételezést igénylő intézkedések felé” (49). A számszerűsítési mutatók lehetnek közvetlenek vagy közvetettek. Például az elvégzett orvosi beavatkozás közvetlen egészségügyi mutatónak, míg a munkahelyi/iskolai hiányzás közvetett egészségügyi mutatónak minősül. Érzékenységi elemzés végzésével tisztázható az értékek lehetséges tartománya, és feltérképezhetők azok a paraméterek, amelyekre az elemzés leginkább érzékeny.

A számszerűsítést ezt követően lehetőség szerint monetizálással kell kiegészíteni. A különböző fizikai mértékegységű hasznok összesítéséhez az egységeket pénzértékre kell váltani (euróban vagy a nemzeti hivatalos pénznemben kifejezve). Ez lehetővé teszi a hatáso. pontos összehasonlítását és a tágabb értelemben vett hasznok költség-haszon elemzésbe való integrálásának lehetőségét. Sajnálatosan sok esetben hiányoznak a tágabb értelemben vett hasznok megfelelő monetizálására szolgáló megalapozott módszerek. Emellett a tágabb értelemben vett hasznok monetizálása széles körű bizonytalansággal jár, és a különböző módszerek eltérő eredményekhez vezetnek. Ez a bizonytalanság beépül a költség-haszon elemzésbe, ami indokolja, hogy az tartalmazzon érzékenységi elemzést a paraméter-változások eredményekre gyakorolt hatásának feltérképezésére vonatkozóan, egyúttal biztosítva az átláthatóságot is. Példaként a minőségi jogalkotási eszköztár 65. sz. eszköze (Bizonytalansági és érzékenységi elemzés) (50) és a Közös Kutatóközpont 2020. évi jelentése (51) meghatározza, hogyan kell elvégezni a bizonytalansági és érzékenységi elemzéseket.

Mivel a monetizáció ellentmondásos lehet az etikai komplexitások – például az emberi élet és egészség értékelése (szenvedés) – miatt, azt körültekintően, megalapozott módszerekkel kell elvégezni. Ezenkívül a költség-haszon elemzés elvégzése előtt figyelembe kell venni a tágabb értelemben vett hasznok egymással való átfedését és kétszeres elszámolását is.

A tágabb értelemben vett haszon monetizálására vonatkozó általános megközelítés az áru piaci árát alkalmazza (közvetlen piaci értékelés), amennyiben rendelkezésre áll. Alternatív megoldásként, azokban az esetekben, ha a piaci ár nem áll rendelkezésre (ami nem létező piac következményeként lehet valószínű, például az egészségügy vagy az ökoszisztémák esetében), az áru értéke közelítő értékkel (például elkerült költségekkel) vagy nem piaci értékelési módszerrel (például fizetési hajlandósággal vagy elfogadási hajlandósággal) mérhető. Ezek az információk tanulmányokból vezethetők le, beleértve a kinyilvánított preferencia-módszert, a feltárt preferencia-módszert és/vagy kísérleteket. Az ilyen tanulmányok azonban jelentős mennyiségű erőforrásokat igényelhetnek. Alternatív megoldásként a különböző tanulmányokban megadott értékek elfogadása is lehetséges (például haszonátvitellel), de általánosságban az arányosság elve érvényesül: arányban áll-e az erőfeszítés a várható hatással? További információk és részletek a MICAT-ban (52) és a COMBI-projekt különböző jelentéseiben találhatók (53).

A lenti 4. táblázat, az 5. táblázat és a 6. táblázat a közös mutatókról, valamint az energiahatékonysági megoldások tágabb értelemben vett hasznaira vonatkozóan rendelkezésre álló számszerűsítési és monetizálási módszerekről nyújt tájékoztatást. A bemutatott módszerek naprakész kutatásokon és különböző projektek eredményein alapulnak, beleértve többek között a COMBI-t, a MICAT-ot, az Odyssee-Mure-t és az Enefirstöt. Felhívjuk a figyelmet, hogy az említett tágabb értelemben vett hasznok felsorolása nem kimerítő jellegű, és előfordulhat, hogy nem vonatkozik minden helyzetre.

4. táblázat

Az energiahatékonysági megoldások tágabb értelemben vett társadalmi hasznainak számszerűsítési és monetizálási módszerei

Tágabb értelemben vett haszon	Számszerűsítési és monetizálási módszerek
(Nép)egészségügy (54)	Az általános morbiditás vagy mortalitás tekintetében számszerűsítve, amit az elvégzett beavatkozások, orvoslátogatások és a kórházi ellátás, valamint közvetve a munkától/iskolától távol töltött napok és a kockázati tényezők (például hőmérsékleti viszonyok és zaj) igazolnak (55). Az egészségügyi hatások monetizálására szolgáló piaci érték alapú megközelítések a kezelés, kórházi ellátás, gyógyszerek stb. költségeit (elkerült költségeit), valamint a termelékenységkieséshez kapcsolódó közvetett költségeket – például az egészségkárosodással korrigált életéveket (DALY) – alkalmazzák helyettesítő mutatóként. Az egészségügyi hatások monetizálhatók továbbá az energiahatékonyság-javító intézkedéseknek köszönhetően elkerült korai halálesetek/megbetegedések számához kapcsolódó megtakarítások vagy becsült gazdasági érték formájában. A nem piaci értéken alapuló megközelítések közé tartoznak azok a felmérések, amelyek a statisztikai élettartam értékét, az életévek értékét vagy a fizetési hajlandóságot becsülik meg.
Beltéri (hő-)komfortérzet és jóllét	Kérdőíves, komfortérzeten alapuló mérések az élettel való elégedettség meghatározására (például a beltéri hőmérséklet alkalmazása a komfortérzet helyettesítő mutatójaként); az egészségügyi költségmegtakarítás (a fizetési hajlandóság/elfogadási hajlandóság módszerei) vagy a termelékenységnövekedés (kinyilvánított preferencia-módszer) alapján monetizálva.
Energiaszegénység	Energiaszámla-megtakarítás, amely növeli a háztartások rendelkezésre álló jövedelmét (közvetlen piaci értékelés).
Ingatlan- és eszközérték	Az ingatlan/piaci érték változása a javulás előtt és után; ingatlanpiaci adatok alapján monetizálva (hedonikus árképzési módszer).
Zaj-, vizuális és fényhatások	Zajcsillapitás decibelben kifejezve; az ingatlanértékre gyakorolt hatások (hedonikus árképzési módszer) vagy az egészségügyi költségmegtakarítások (a fizetési hajlandóság/elfogadási hajlandóság módszerei) alapján monetizálva.
Termelékenység	Az aktív napok (beleértve a hiányzást és a kimerültség állapotában történő munkavégzést), a munkaerő-teljesítmény és a jövedelemszerzési képesség mutatóként való alkalmazásával számszerűsítve; az egy óra vagy egy aktív munkanap/iskolai nap során elérhető kereset alapján monetizálva, az energiahatékonysági intézkedés előtti és utáni állapot szerint (56).
(54)  Az egészségügyi hatások értékeléséről további információk a minőségi jogalkotási eszköztár 32. sz. eszközében (Egészségügyi hatások) találhatók. (55)  Mzavanadze, Nora. (2018b). Zárójelentés: az energiahatékonyság energiaszegénységgel összefüggő egészségügyi hatásainak számszerűsítése, COMBI-projekt D5.4 (Zárójelentés). (56)  Thema, J. és mások (2019). A 2030-as uniós energiahatékonysági potenciál többszörös hasznai. Thema, J. és mások (2016). A perspektíva kiszélesítése: A 2030-as uniós energiahatékonysági potenciál többszörös hasznainak értékelésére vonatkozó megközelítés.

5. táblázat

Az energiahatékonysági megoldások tágabb értelemben vett környezeti hasznainak számszerűsítési és monetizálási módszerei

Tágabb értelemben vett haszon	Számszerűsítési és monetizálási módszerek
Klímasemlegesség és ÜHG-kibocsátás	A szén-dioxid-egyenérték tonnában kifejezett mennyiségének a meghatározott alapforgatókönyvhöz (lásd a 6.1. szakaszt) viszonyított csökkenése (azaz az üzemanyag/tüzelőanyag égetéséből származó elkerült közvetlen kibocsátás) alapján számszerűsítve; a szén-dioxid-árazás (közvetlen piaci értékelés) és a szén-dioxid-kibocsátás társadalmi költsége alapján monetizálva (57). A szén-dioxid monetizálásáról további információk: az ENTSO-E második iránymutatása a hálózatfejlesztési projektek költség-haszon elemzéséhez (2018) (58).
Levegőminőség és légszennyező anyagok	Az üzemanyag/tüzelőanyag égetéséből, szállításából és az azzal kapcsolatos egyéb gazdasági tevékenységekből származó szennyező anyagok mennyiségének a meghatározott alapforgatókönyvhöz viszonyított csökkenése alapján számszerűsítve; az egészségügyi hatások költségei alapján monetizálva (az elkerült károk költségének módszere).
Vízhasználat (és egyéb természeti erőforrásokkal való gazdálkodás)	A meghatározott alapforgatókönyvhöz viszonyított víz- vagy egyéb erőforrás-megtakarítás alapján számszerűsítve; vízárazás alapján monetizálva (közvetlen piaci értékelés). Az erőforrások monetizálása a feldolgozott nyersanyagok piaci árain alapuló és a nyersanyagkereslethez (fémek és fosszilis üzemanyag/tüzelőanyagok esetében) kapcsolódó beépített költségek, illetve a jövőbeli becsült költségek alapján monetizált közvetett anyagköltségek felhasználásával lehetséges (59).
Hulladék	A meghatározott alapforgatókönyvhöz viszonyított tömegben/térfogatban számszerűsített hulladékcsökkenés; a hulladékártalmatlanítási vagy -újrafeldolgozási költségek alapján monetizálva (elkerült költségek módszere).
Földterületre vonatkozó követelmények	A meghatározott alapforgatókönyvhöz viszonyított területenként számszerűsített földterület-megtakarítás; a földterület értéke (közvetlen piaci értékelés) vagy az ökoszisztéma-szolgáltatások értékelése (a fizetési hajlandóság módszere) alapján monetizálva.
Lényeges hatások	A meghatározott alapforgatókönyvhöz viszonyított megtakarított anyag/erőforrás mennyisége (tömeg/térfogat) alapján számszerűsítve (60). Számos közelítő érték – például az elkerült hulladékkeletkezés és az erőforrás-felhasználás – relevánsnak tekinthető. Az energiahatékonysági intézkedés előtt és után (vagy annak életciklusa során) elkerült vagy csökkentett kiadások alapján monetizálva.
(57)  Wagner, F. és mások (2023). Környezeti hatások D2.5 A környezeti hatások empirikus alapja. Számszerűsítési/monetizálási módszertan és a származtatott hatástényezők. MICAT-projekt. (58)  ENTSO-E (2018). Az ENTSO-E 2. iránymutatása a hálózatfejlesztési projektek költség-haszon elemzéséhez. Elérhető a következő internetcímen: https://eepublicdownloads.entsoe.eu/clean-documents/tyndp-documents/Cost%20Benefit%20Analysis/2018-10-11-tyndp-cba-20.pdf. (59)  Suerkemper, F. és mások (2022). A számszerűsítés és a monetizálás általános fogalma. MICAT – Többszörös hatásszámító eszköz (2.1. dokumentum). (60)  Teubler, J. & Hackspeil, S. (2023). A környezeti hatások empirikus alapja, Anyagi erőforrás-megtakarítások. MICAT-projekt.

6. táblázat

Az energiahatékonysági megoldások tágabb értelemben vett gazdasági hasznainak számszerűsítési és monetizálási módszerei

Tágabb értelemben vett haszon	Számszerűsítési és monetizálási módszerek
Gazdasági tevékenység és GDP	A foglalkoztatás növekedése vagy az egy munkavállalóra jutó bruttó hozzáadott érték, mint a GDP/év kiszámításának fő mutatói, ágazatonként elkülöníthetők és az energiahatékonysághoz köthetők (61). A számszerűsítéshez más makrogazdasági mutatók, például a beruházások és a fogyasztás is használhatók (62). A GDP-re gyakorolt hatások utólagos értékeléséhez input-output elemzések, míg előzetes értékelésekhez, valamint költségvetési multiplikátorokról szóló elemzésekhez kiszámítható általános egyensúlyi modellek használhatók (63).
A foglalkoztatásra gyakorolt hatások	A létrehozott munkahelyek száma alapján számszerűsítve (közvetlen, közvetett és előidézett; ágazatonként és országonként megadva); a létrehozott munkahelyek béradatai (közvetlen piaci értékelés) alapján monetizálva. A GDP-re gyakorolt hatások utólagos értékeléséhez input-output elemzések, míg előzetes értékelésekhez, valamint költségvetési multiplikátorokról szóló elemzésekhez kiszámítható általános egyensúlyi modellek használhatók (64). Lásd még a minőségi jogalkotási eszköztár 30. sz. eszközét.
Rendelkezésre álló jövedelem	Az energiaszámlák energiahatékonysági intézkedés előtti és utáni csökkenése alapján monetizálva (65). A számítás úgy módosítható, hogy figyelembe vegyen olyan egyéb tényezőket is, amelyek hatással vannak a rendelkezésre álló jövedelemre, például az épületekre és a közúti közlekedésre vonatkozó kibocsátáskereskedelmi rendszerből (ETS2) származó szén-dioxid-árazásra.
A munkaerő (és a diákok) termelékenysége	Nehéz közvetlenül számszerűsíteni vagy monetizálni, de a potenciális mutatók közé tartozik a teljesítménymérők alkalmazásával számszerűsített termelékenységnövekedés; bér- vagy kimeneti adatok alapján monetizálva (kinyilvánított preferencia-módszer).
Közkiadások	Input-output elemzések, költségvetési multiplikátorokról szóló elemzések és költségvetési félrugalmasságok alkalmazása az energiamegtakarítással, valamint az egészségügyre, szociális jóléti szolgáltatásokra stb. fordított közkiadásokkal kapcsolatos releváns mutatók figyelembevételével (66).
Energiabiztonság (Az energiaellátás biztonsága)	Energiaegységekben számszerűsített energiamegtakarítás; energiaár-alakulási előrejelzések alapján monetizálva (közvetlen piaci értékelés). Az egyéb lehetséges monetizálási módszerek közé tartozik a megújuló energiaforrások integrációjára gyakorolt hatás (országonkénti kereslet-válasz potenciál MW-ban vagy százalékban kifejezve), valamint az alacsonyabb energiakereslet következtében a hálózatba és a kapacitásbővítésbe történő elkerült beruházások vizsgálata. Az importfüggőség és az összesített energiabiztonság (a beszállítók sokfélesége) szintén fontos mutatók, de a monetizálás még nem lehetséges.
Innováció és versenyképesség	Nehéz közvetlenül számszerűsíteni vagy monetizálni, de a potenciális mutatók közé tartoznak a bejelentett szabadalmak, az újonnan bevezetett termékek, a külkereskedelmi statisztikák vagy a piac. részesedés változásai.
Ügyleti költségek	A nem monetáris ügyleti költségek az „X” elvégzésére fordított idő alapján számszerűsíthetők. Az ügyleti költségek monetizálhatósága, valamint a megfelelő módszerek kiválasztása az azonosított ügyleti költségektől függ. Például a nem monetáris ügyleti költségek (például a tárgyalások vagy a végrehajtás költségei) az „X” elvégzésére fordított idő értéke alapján monetizálhatók. A monetáris ügyleti költségeket már monetizált értéken kell feltüntetni (például fizetett jutalékok vagy díjak).
(61)  Azzini, I., Listorti, G., Mara, T. és Rosati, R., Bizonytalansági és érzékenységi elemzés a szakpolitikai döntéshozatalhoz, EUR 30432 EN, az Európai Unió Kiadóhivatala, Luxembourg, 2020, ISBN 978-92-76-24752-4, doi:10.2760/922129, JRC122132. (62)  Suerkemper, F. és mások (2022). A számszerűsítés és a monetizálás általános fogalma. MICAT – Többszörös hatásszámító eszköz (2.1. dokumentum). (63)  Ugyanott. (64)  Ugyanott. (65)  Nemzetközi Energia Ügynökség (2012). Széles körű hatások: Az energiahatékonyság-javító intézkedésekből származó többszörös hasznok. (66)  Ürge-Vorsatz, D. és mások (2015). Szakirodalmi áttekintés a többszörös hatás számszerűsítésének módszereiről, D2.1 jelentés, COMBI-projekt.

Bár az energiahatékonyság számos haszonnal jár, kiemelten fontos, hogy a módszertan ne csak ezen hasznok értékelését foglalja magában, hanem a lehetséges kompromisszumokat és társadalmi költségeket is figyelembe vegye. Ehhez alapos hatásvizsgálatra van szükség a projekt teljes életciklusa során jelentkező hatások tekintetében. A környezeti hasznok és költségek tekintetében a költség-haszon elemzésnek a környezeti lábnyom és az életciklus-értékelési módszertanokat kell alkalmaznia (67), és értékelnie kell a tervezett intézkedésnek a módszertanban meghatározott 16 hatáskategóriára gyakorolt hatását. Ennek érdekében ezek a módszerek számos mutatót tartalmaznak a konkrét intézkedések környezeti tényezőkre (pl. az éghajlatváltozásra, ózonlebontásra, savasodásra stb.) gyakorolt hatásainak dokumentálására.

4.2.3.   A tágabb értelemben vett hasznok egymással való átfedése és kétszeres elszámolása

A tágabb értelemben vett hasznokra vonatkozóan számos kölcsönhatás létezik, amelyek több hatásterületen jelentkeznek. Ezért a tágabb értelemben vett hasznok összesítésekor átfogó értékelésre van szükség a hasznok egymással való átfedésének azonosítása és kétszeres elszámolásának elkerülése érdekében. Megfelelő mérlegelés nélkül az energiahatékonysági megoldások túl- vagy alulértékelése könnyen bekövetkezhet. Abban az esetben, ha egy hasznot azért hagynak ki a költség-haszon elemzésből, hogy elkerüljék az átfedést egy másik haszonnal, a haszon még mindig figyelembe vehető a többkritériumos döntéselemzés részeként.

Például átfedések mutatkoznak a morbiditási és mortalitási hatások, valamint a termelékenységi hatások értékelése között; mivel a jobb egészségi állapot általában a termelékenység javulásával is jár, a termelékenységi hasznok gyakran már az egészségügyi haszno. részeként szerepelnek. Ilyen esetben az egészségügyi és termelékenységi hasznoknak a költség-haszon elemzésben való feltüntetése kétszeres elszámoláshoz vezet, és az energiahatékonysági hasznok túlértékelését eredményezné. Átfedések merülhetnek fel az egészségügyi hatások és a levegőminőség terén is, például ha mindkét hatást a kibocsátáscsökkentést tényezőként alkalmazva számszerűsítik/monetizálják.

A hatásútvonal-térkép elkészítése az adott eset minden releváns tágabb értelemben vett hasznát tartalmazza, meghatározott kiindulási és végpontokkal elősegítve az energiahatékonysági intézkedések okainak és hatásainak azonosítását. Ez a megközelítés lehetővé teszi a tágabb értelemben vett hasznok kölcsönhatásainak és lehetséges átfedéseinek megfelelő értékelését. Az egyes tágabb értelemben vett hasznok (egyéni, regionális/helyi, nemzeti, szupranacionális) mértékét a hatásútvonal-térképen kell meghatározni, hog. pontosan elkülöníthetők legyenek az egyes hatások, és ezáltal elkerülhető legyen a kétszeres elszámolás.

Minél szélesebb és átfogóbb az értékelés hatóköre, annál nagyobb a tágabb értelemben vett hasznok közötti átfedések lehetősége. Ezért a tágabb értelemben vett hasznok megfelelő és átfogó értékelésének biztosítása érdekében fontos az átfedések azonosítása és figyelembevétele.

Az első lépés azoknak a társadalmi, környezeti vagy gazdasági hasznoknak a felsorolása, amelyek a mikroszintű hatások egyszerű összesítései, és amelyeket a költség-haszon elemzésnek tartalmaznia kell.

Második lépésként azonosítani kell a költség-haszon elemzésben szereplő egyes gazdasági hasznokat regionális vagy helyi, és/vagy nemzeti szinten, és meg kell határozni ezen hasznok összetevőit, például azokat az adatokat vagy változókat, amelyeket a haszon számszerűsítéséhez alkalmaznak.

Harmadszor, ellenőrizni kell, hogy ezek az összetevők kapcsolódnak-e a mikroszintű környezeti, társadalmi és gazdasági hasznokhoz, vagy azokból származnak-e. Ez a következő kérdés megválaszolásával valósítható meg: az adott gazdasági hasznok bármely összetevője bármilyen módon a mikroszintű összesítésekre épül? Például az energiaszegénység által érintett háztartások csökkenő energiakiadásai – mint mikroszintű összesítés – megjelenhetnek egy makrogazdasági modellben a „rendelkezésre álló jövedelem” vagy az „egyéb termékek iránti kereslet” változókon keresztül, fokozva az összfogyasztást, és ezáltal a gazdasági növekedést.

Negyedszer, ha van kapcsolat, a vonatkozó „mikroszintű” hasznot nem szabad hozzáadni a többi haszonhoz.

Ötödször, minden olyan haszon, amelyet tágabb értelemben vett haszonként azonosítottak, de nem volt összesíthető és nem volt beépíthető a „szélesebb” költség-haszon elemzésbe, továbbra is tágabb értelemben vett haszonnak minősül, és külön is megjeleníthető.

4.2.4.   Példák a monetizált, tágabb értelemben vett hasznokra

Ez a szakasz két példát mutat be a különböző tágabb értelemben vett hasznok számszerűsítésének és monetizálásának kezelésére. További tudnivalókat a költség-haszon elemzésben alkalmazandó, tágabb értelemben vett hasznok monetizálására szolgáló értékelési technikákról COMBI (68) és MICAT (69) dolgozott ki.

1. példa: Légszennyezés Ez a példa a COMBI Zárójelentésen alapuló módszereket és megállapításokat követi (70). Hatás: elkerült légszennyezőanyag-kibocsátások (kén-dioxid, nitrogén-oxidok, illékony szerves vegyületek, valamint a 10 μm-nél kisebb és 2,5 μm-nél nagyobb átmérőj. részecskék). Fogalommeghatározás: a légszennyezőanyag-kibocsátások azon mennyiségei, amelyek az energiahatékonyság-javító intézkedések nélkül a környezetbe kerültek volna. Mértékegységek: tonna. Mennyiségmeghatározási módszer: Tagállamonkénti összes éves elsődleges szennyező anyag-kibocsátás az alapforgatókönyv (2015) és a két forgatókönyv szerint 2030-ban: — A kén-dioxid-kibocsátás 2030-ra 25 %-kal alacsonyabb, mint 2015-ben; egy ambiciózusabb szakpolitika az éves légköri kibocsátások további 7 %-os csökkentését eredményezheti. — A nitrogén-oxidokra vonatkozó becslések 37 % és 5 %; az illékony szerves vegyületekre vonatkozó becslések 18 % és 3 %; a PM10-re vonatkozó becslések 19 % és 4 %; a PM2,5-re vonatkozó becslések 30 % és 4 %. 2015-ben az EU-28-ban 285 000 korai elhalálozás volt tulajdonítható a PM2,5-kitettségnek és 21 000 a talajközeli ózonnak. A becslések szerint 2030-ban a PM2,5-kitettségnek tulajdonítható korai elhalálozások száma 219 000, míg a talajközeli ózonnak tulajdonítható elhalálozások száma 17 000 lesz. A Pm2,5-nek kitett túlélő népesség várható élettartamának csökkenése 2015-ben az EU-28-ban körülbelül 6 millió elvesztett életévnek felelt meg; változatlan körülmények mellett ez a szám 2030-ra 4,6 millió elvesztett életévre csökken. A COMBI energiahatékonysági forgatókönyv szerint 2030-ra 4,4 millió elvesztett életév várható. Monetizálási megközelítés: Kizárólag az emberi egészségre gyakorolt hatások monetizálása javasolt, mivel ezek szabványosított mértékegységekben mérhetők, így könnyebben rendelhetők gazdasági értékbecslésekhez. PM2,5-kitettségnek tulajdonítható elkerült korai elhalálozás: párhuzamba állítható a PM2,5 -kitettségnek tulajdonítható, 2015-ben bekövetkezett átlagos várható élettartam-csökkenés gazdasági értékével. A talajközeli ózonnak tulajdonítható elkerült korai elhalálozás: a talajközeli ózonnak való kitettség esetében az egy főre jutó átlagos várható élettartam-csökkenés mértéke nem ismert, így feltételezhető, hogy az érintett személyek legalább egy évvel tovább éltek volna; ezért egy életév teljes értékét kell hozzárendelni. A PM2,5-nek kitett túlélő népesség várható élettartamának elkerült csökkenése: Az elvesztett életévek egy életév értékével monetizálhatók: 1 elvesztett életév = 1 életév értéke. A PM2,5-kitettséghez kapcsolódó elkerült korai elhalálozás értéke 460 millió EUR lesz 2030-ban az EU-28-ban; az érték a talajközeli ózonnak való kitettség tekintetében 46 millió EUR lesz; és 26 millió EUR a túlélő népesség várható élettartamának csökkenése tekintetében.

2. példa: Makrogazdasági hatások Ez a példa a COMBI Zárójelentésen alapuló módszereket és megállapításokat követi (71). A makrogazdasági hatások rövid távú (üzleti ciklus) és strukturális (hosszú távú) hatásokra oszthatók. A rövid távú makrogazdasági hatások az ingadozó üzleti ciklusból származó hatásokra vonatkoznak. Az energiahatékonysági beruházások növelik a gazdasági aktivitást és a rövid távú GDP-t a beruházások elmaradásához képest, ami rövid távon hatással van a foglalkoztatásra, a GDP-re és az államháztartásra. — 2018-ban az energiahatékonysági beruházások összesen mintegy 89 milliárd EUR összeget tettek ki, ami mintegy 135 milliárd EUR összegű gazdasági fellendülést eredményezett. Ez az uniós GDP 0,9 %-ának felel meg. — A foglalkoztatásra gyakorolt hatás 2018-ban meghaladta az 550 000 emberévet az EU-ban, és az állami bevételek növekedése közel 20 milliárd EUR összeget tett ki (feltételezve, hogy a beruházásokat magánforrásokból finanszírozták). A hosszú távú makrogazdasági hatások az üzleti ciklus szempontjából irreleváns hatásokra vonatkoznak. Relevánsak például az üzemanyagárak, valamint a gazdaságot és a versenyképességet érintő strukturális változások. — Az üzemanyagköltségek több ágazatban (mezőgazdaság, ipar, közlekedés, villamosenergia-termelés, fűtés) jelentős arányt képviselnek az uniós termelési költségekhez viszonyítva. A hatékonyabb ágazatok kevésbé lesznek érzékenyek az üzemanyagárak változásaira. A nagy energiahatékonysági beruházások a helyi energiaárakat is csökkenthetik. — Az energiahatékonyság-javító intézkedések olyan eszközbe történő beruházásnak tekinthetők, ami a jövőben csökkentheti a költségeket, ez pedig hatással lehet a gazdaságot érintő strukturális változásokra. Azokban az ágazatokban, ahol az energiahatékonyság-javító intézkedések költséghatékonyabbak, a versenyképesség is növekedni fog.

(70)  Mzavanadze, Nora. (2018a). Az energiahatékonyság légszennyezésre gyakorolt hatásainak számszerűsítése COMBI D3.4 Zárójelentés. (71)  Naess-Schmidt, H. S., Hansen, M. B. W., Wilke, S., Lumby, B. M. (2018). Az energiahatékonyság makrogazdasági hatásai COMBI D6.4 Zárójelentés.

5.   AZ „ELSŐ AZ ENERGIAHATÉKONYSÁG” ELV ALKALMAZÁSA A KÖLTSÉG-HASZON ELEMZÉSBEN

5.1.   Az elv alkalmazásának előkészítése

A költséghatékony dekarbonizáció és a tágabb értelemben vett hasznok kiaknázása érdekében az ágazati intézkedések végrehajtása előtt az „első az energiahatékonyság” elvet alkalmazni kell a költség-haszon elemzésekben.

Az intézkedések tekintetében hozott döntések sok esetben a következők elemekből állnak: i. tervezés, ii. szakpolitika és iii. jelentős beruházási döntések. Az átdolgozott energiahatékonysági irányelv 3. cikkének (1) bekezdésével összhangban mindhárom döntéshozatali szinten figyelembe kell venni az „első az energiahatékonyság” elvet, amennyiben a vonatkozó küszöbértékek meghaladják az egyenként 100 000 000 EUR, illetve közlekedési infrastrukturális projektek esetében a 175 000 000 EUR összeget. Ez nem jelenti azt, hogy mindhárom elemzési szintet minden esetben döntés meghozatala követi. Egyes döntéseket csak tervezési szinten hoznak meg, míg másokat szakpolitikai vagy beruházási szinten.

Kiindulópontként a tagállamoknak értelmezniük kell a 3. cikk (1) bekezdését, amely általános kritériumokat fogalmaz meg, beleértve azokat a küszöbértékeket, amelyek felett az elvet alkalmazni kell, valamint az „energiafogyasztásra gyakorolt hatás” minőségi vagy mennyiségi meghatározását, amely alapján eldönthető, hogy milyen mértékben kell alkalmazni az „első az energiahatékonyság” elvet. Ezeket a kritériumokat az illetékes közintézmények a jóváhagyási szakaszban alkalmazhatják, és beépíthetik őket a tervezési, szakpolitikai és beruházási döntések értékelésére vonatkozó hivatalos iránymutatásokba.

Hangsúlyozni kell, hogy az (EU) 2023/1791 irányelv 3. cikkének értelmezésére vonatkozó iránymutatások meghatározásáról szóló (EU) 2024/2143 bizottsági ajánlással összhangban (72) a 3. cikk (1) bekezdésében foglalt küszöbértékek a jelentős beruházási döntésekre alkalmazandók. A tervezési és szakpolitikai döntések esetében az érdekelt feleknek értékelniük kell, hogy egy adott döntés eredményezhet-e olyan beruházási döntéseket, amelyek meghaladják a 3. cikk (1) bekezdésében foglalt küszöbértékeket, és hogy hatással van-e az energiafogyasztásra. Ha mindkét kérdésre igen a válasz, az elvet alkalmazni kell.

5.2.   Az alternatív energiahatékony megoldások azonosítási eljárása

Ha a vizsgált eredeti projekt nem energiahatékony, az „első az energiahatékonyság” elv alkalmazásának első lényeges lépése az energiahatékony alternatívák azonosítása, amelyek ugyanazt a célkitűzést érhetik el, mint az eredeti kezdeményezés, és egyenlő feltételek mellett kell mérlegelni őket. Ilyen feltételek lehetnek a keresletoldali erőforrások és a rendszer rugalmassága.

Meg kell jegyezni, hogy az alternatívák azonosítása során más kiemelt célkitűzéseket és kötelezettségeket is figyelembe lehet venni, és az eljárás egyszerűsítésére is lehet törekedni. El kell kerülni például az olyan alternatívákat, amelyek csak korlátozott mértékben javítják az energiahatékonyságot, miközben meghosszabbítják a fosszilis üzemanyag/tüzelőanyagok használatát és az ezzel járó üvegházhatásúgáz-kibocsátást.

Amennyiben egy intézkedés túljut a tervezési szinten, az energiahatékonysági megoldások felkutatását és a költség-haszon elemzés alkalmazását meg kell ismételni a szakpolitikai és a jelentős beruházási döntések szintjén is, mivel minden szint módosíthatja a hatókört, és lehetőség nyílhat további alternatív energiahatékonysági megoldások mérlegelésére.

Az alábbi táblázat példákat mutat be arra vonatkozóan, hogy a három különböző szinten hogyan lehet alternatív energiahatékonysági megoldásokat azonosítani, és egyaránt lefedi az energia- és a nem energetikai ágazatokat.

7. táblázat

Példák az energiahatékonysági megoldások azonosítására szolgáló eljárásokra

	Példa a távfűtés területén Egy város a távfűtési rendszerének bővítését tervezi.	Példa a közlekedés területén Egy város körgyűrű építését tervezi.
Tervezés	Az energiahatékony megoldások azonosítását segítő irányadó kérdések lehetnek a következők: — A városrendezési tervet az adott éghajlati körülményekhez optimalizálták? — A tervezett épületek kibocsátásmentesek? — Elő lehet mozdítani a helyi energiatermelést? — Megvalósítható-e kizárólag hőszivattyús megoldás?	Az energiahatékony megoldások azonosítását segítő irányadó kérdések lehetnek a következők: — A városrendezési tervet a fenntartható városi mobilitáshoz optimalizálták? — Megfelelő-e a tömegközlekedési rendszer bővítése? — Érdemes lenne inkább új villamos-/vasútvonalba fektetni a szélesebb utak helyett?
Politika	Példák a lehetséges energiahatékony megoldásokra: — A dekarbonizált fűtési megoldások támogatási rendszere, amelyet energetikai felújítások kísérnek/előznek meg. — Energiamegtakarítási kötelezettségi rendszer, amely az energetikai felújításoka. részesíti előnyben a fűtési rendszer korszerűsítésével szemben.	Példák a lehetséges energiahatékony megoldásokra: — Fenntartható városi mobilitási terv, amely az autóhasználat helyett az aktív mobilitás. részesíti előnyben. — Kerékpáros infrastruktúra építése új gépkocsiparkolók helyett.
Jelentős beruházási döntés	Irányadó kérdések a lehetséges energiahatékony megoldások azonosításához: — Milyen tüzelőanyagot fognak használni (új egység esetén)? — Milyen hőmérsékletű vizet fog használni a rendszer? — Vannak-e a környéken hulladékhő-források? — …	Irányadó kérdések a lehetséges energiahatékony megoldások azonosításához: — Alkalmazhatók-e olyan útburkolati alternatívák, amelyek csökkentik az üzemanyag-fogyasztást? — …

6.   A KÖLTSÉG-HASZON ELEMZÉSI MÓDSZEREK LÉPÉSEI

Miután elegendő számú megoldást azonosítottak lehetséges alternatívaként, a döntést költség-haszon elemzésben kell meghozni költség-haszon elemzési módszerek alkalmazásával.

Ez a szakasz a költség-haszon elemzés során alkalmazható lépések technikai szempontjai tekintetében nyújt iránymutatást.

8. táblázat

A költség-haszon elemzés hét lépése

1. lépés	Az alapforgatókönyv kidolgozása
2. lépés	Az energiamegtakarításokkal kapcsolatos időtávok és a társadalmi diszkontráta meghatározása
3. lépés	A költségek és hasznok hatásának azonosítása és monetizálása
4. lépés	A matematikai összesítési szabály kiválasztása
5. lépés	A szakpolitikai alternatívák és az alternatív intézkedések összehasonlításának egyértelmű és átlátható bemutatása, az eredmények szerint rangsorolva
6. lépés	Az eredmények megalapozottságának ellenőrzése
7. lépés	A javasolt szakpolitika elosztási és kumulatív hatásainak figyelembevétele

Az „első az energiahatékonyság” elv alkalmazása során használt költség-haszon elemzések kulcsfontosságú szakasza a 3. lépés, azaz a hatás azonosítása és a költségek és hasznok társadalmi szempontú monetizálása. A költségek és hasznok megfelelő elemzése az elv lényege. része. Az elv alkalmazása során a költséghatékonyság és a megtakarított energia tágabb értelemben vett hasznainak elemzésekor a különböző alternatívák hatásainak értékeléséhez társadalmi szempontokat vesznek figyelembe.

6.1.   1. lépés: Az alapforgatókönyv kidolgozása

Ajánlatos egy alapforgatókönyvet kidolgozni, és azt összehasonlítani a kezdeti intézkedéssel. Sok esetben statikus alaphelyzet is használható. A statikus alaphelyzet a múltbeli adatokra támaszkodik, hogy előre jelezze a jövőbeli eredményeket. A statikus alaphelyzet magában foglalja a tervezett kezdeti intézkedés energiafelhasználásának, valamint a tervezési, szakpolitikai vagy beruházási célkitűzések megvalósításához szükséges költségek és beruházások becslését. Ez például úgy érhető el, ha a szakpolitika végrehajtása előtt megbecsülik a felhasznált energia mennyiségét (73).

Egyes esetekben helyénvalóbb lehet az alternatívák összehasonlításához inkább dinamikus, mint statikus alaphelyzetet alkalmazni (74). A dinamikus alapforgatókönyv a szabályozás nélküli jövőbeli forgatókönyv, amely olyan hajtóerőket is magában foglal, amelyek hatással lehetnek az eredetileg tervezett intézkedés végrehajtására (75). Hajtóerőként szolgálhat például az éghajlatváltozás, a társadalmi-gazdasági fejlődés, valamint az idő múlásával bekövetkező új szakpolitikai és jogalkotási fejlemények.

Példa a dinamikus alapforgatókönyvre: „A közúti közlekedésből származó szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére irányuló szakpolitikai intézkedések” Abban az esetben, ha a közúti közlekedésből származó szén-dioxid-kibocsátást az autók üzemanyag-hatékonyságának javításával – a járműflotta fogyasztására vonatkozó korlátozások révén – abszolút értékben kívánják mérsékelni. Ha feltételezzük, hogy az autók teljes futásteljesítménye (a járművek száma szorozva a megtett kilométerekkel) nagyrészt állandó marad, az üzemanyag-hatékonyság 10 %-os javulása idővel hozzávetőlegesen 10 %-kal csökkentheti a kibocsátást, mivel az üzembe helyezett autók egyre hatékonyabbak lesznek. Ha viszont a teljes futásteljesítmény idővel várhatóan 20 %-kal nő, például a közúti forgalomba. résztvevő gépjárművek számának növekedése miatt, akkor az üzemanyag-hatékonyság 10 %-os javulása nem csökkenti a kibocsátásokat az előírt mértékben, és további intézkedésekre lehet szükség (76).

Az alapforgatókönyv meghatározása során figyelembe kell venni az arányos elemzés elvét, ami azt jelenti, hogy a várható tágabb értelemben vett hasznokat össze kell vetni azzal az idő- és erőforrás-ráfordítással, amely a döntéshoz. részéről a pontos alaphelyzet kidolgozásához szükséges (77).

6.2.   2. lépés: Az energiamegtakarításokkal kapcsolatos időtávok és a társadalmi diszkontráta meghatározása

A második lépésben ajánlott egy adott időszakon keresztül nyomon követni a (lehetséges) energiamegtakarításokat és az energiahatékonysági döntések tágabb értelemben vett hasznait. A nyomonkövetési időszak hossza a projekt típusától és a politikai döntéshozatali cikluson belüli döntéshozatali szakasztól függően változhat. Ebben az összefüggésben fontos figyelembe venni a beavatkozás várható rövid, közép- és hosszú távú hatásait, mivel egyes hatások (például az intézkedés végrehajtásának költsége) korábban jelentkeznek majd, mint mások (például a hosszú távú egészségügyi hasznok). Ezenkívül megfelelő társadalmi diszkontrátát kell választani (78). A társadalmi diszkontráta megválasztása jelentős hatással lehet a költség-haszon elemzés eredményeire (79).

Az érzékenységi elemzés alkalmazása fokozhatja a kiválasztott ráta átláthatóságát, valamint bemutatja, hogy a társadalmi diszkontráta változása miként befolyásolja a különböző szintű energiahatékonyság-javító intézkedések és alternatíváik gazdasági vonzerejét.

A két lépés alapján lehetőség nyílik korlátozott hatókörű költség-haszon elemzés elvégzésére a bruttó energiamegtakarítás, a költségmegtakarítás és az ÜHG-kibocsátás csökkenése tekintetében, amelyek közvetlenül és közvetve egyaránt viszonylag könnyen monetizálhatók.

6.3.   3. lépés: A hatások azonosítása és a költségek és hasznok monetizálása

6.3.1.   A hatások azonosítása és monetizálás

A költség-haszon elemzés kibővítése és részletesebb bontása érdekében az elemzés során figyelembe kell venni a vizsgált döntés különböző tágabb értelemben vett hasznait. A releváns tágabb értelemben vett hasznok azonosítása kulcsfontosságú az adott tervezési, szakpolitikai vagy beruházási döntés összes hatásának alapos megismeréséhez.

A költség-haszon elemzésnek figyelembe kell vennie, hogy az egyéni, helyi vagy regionális, nemzeti és szupranacionális hierarchikus szinteken hol születnek elsődleges, illetve másodlagos döntések. A költség-haszon elemzésnek az 1. ábrán szereplő területekre is összpontosítania kell annak megállapítása érdekében, hogy hol várható a döntések legjelentősebb hasznainak megvalósulása. A tágabb értelemben vett hasznok azonosítási eljárása lehet ad hoc jellegű (minden döntés esetében egyedi eljárás), vagy alapulhat olyan szabványosított megközelítésen, amely ágazatonként meghatározza a jelentősként elismert hatásokat.

A költségek és hasznok monetizálásának fontos eleme az energiaárakkal kapcsolatos feltételezés. Ennek a feltételezésnek ki kell terjednie a számítási időszak szén-dioxid-kibocsátásának költségére, amely az éves üvegházhatásúgáz-kibocsátás és az üvegházhatású gázok szén-dioxid-egyenértékére vonatkozó, várható tonnánkénti ár szorzataként határozható meg. Ajánlott az ETS1 vagy az ETS2 szén-dioxid-kibocsátásra vonatkozó árazási pályáját használni.

Ha a hasznok csak becsülhetők, a hatások feltételezése helyett ajánlott például konzervatív értékeket vagy hozzávetőleges becsléseket alkalmazni a pénzbeli értékek meghatározásához (80). Összességében a vizsgált feltételezéseknek átláthatónak kell lenniük.

A monetizáció után és a költség-haszon elemzés következő lépése előtt lehetőség nyílik egyszerűbb módszerek alkalmazására az alternatívák összehasonlításához, például költséghatékonysági elemzés elkészítésére (81). Ez akkor alkalmazandó, ha csak egy vagy két tágabb értelemben vett hasznot kell megvizsgálni, így az alternatívák összehasonlítása egyszerű.

Amennyiben a hatások monetizálása nem lehetséges, a költség-haszon elemzés mellett többkritériumos döntéselemzést (MCDA) kell alkalmazni a tágabb értelemben vett hasznok értékelésére, mivel mind a minőségi, mind a mennyiségi információk fontosak a döntéshozók számára a tervezési, szakpolitikai és beruházási döntések meghozatalakor.

6.3.2.   Alternatív megközelítés (MCDA)

Egymással ellentétes kritériumok esetén és a költség-haszon elemzésen belüli lehetséges bizonytalanság csökkentése érdekében ajánlatos a költség-haszon elemzés eredményeinek érzékenységi elemzését is elvégezni, beleértve a hatások becsült pénzbeli értéktartományának meghatározását is (lásd a 6. lépést).

Egyes esetekben észszerűtlen vagy túl nehéz lenne meghatározni vagy megbecsülni az alternatív megoldások teljes hatását. Ilyen esetekben ajánlott a 3.2. szakaszban meghatározott MCDA-módszer alkalmazása, amely kiegészítő eszköz a megalapozott döntéshozatalhoz és a tágabb értelemben vett hasznok értékeléséhez. (82)

Az MCDA-módszer és a költség-haszon elemzés együttes alkalmazása átfogóan lefedi az energiahatékonyság tágabb értelemben vett hasznainak teljes költségét és hasznát.

6.4.   A költség-haszon elemzésbe beépítendő, tágabb értelemben vett hasznok

Ha megalapozott módszerek állnak rendelkezésre a tágabb értelemben vett hasznok megfelelő monetizálására, azokat be kell építeni a költség-haszon elemzésbe (feltételezve, hogy az átfedéseket figyelembe vették). Bizonyos változóktól függ azonban az a gyakorlati döntés, hogy a költség-haszon elemzésbe be kell-e építeni a tágabb értelemben vett hasznokat, és mely hatásokat kell figyelembe venni. A tagállamoknak mindenekelőtt az adatok rendelkezésre állása és minősége alapján kell eldönteniük, hogy mely hasznokat építik be a költség-haszon elemzésbe. Emellett az arányosság elve is releváns lehet. A haszon monetizálásához szükséges erőforrásoknak és a ráfordított munkának arányosnak kell lennie az adott haszon relatív jelentőségével és hatásával.

Egy adott szakpolitika kontextusában egyes tágabb értelemben vett hasznok jobban befolyásolhatják az érdemi sorrendet, mint mások. Azt is meg kell jegyezni, hogy bár bizonyos, tágabb értelemben vett hasznok elvben monetizálhatók, előfordulhat, hogy a rendelkezésre álló módszer nem elég megalapozott annak biztosításához, hogy az egyének preferenciái – vagyis fizetési hajlandóságuk egy adott áruért, illetve kompenzációs igényük annak feladásáért – összhangban álljanak a hosszú távú fenntarthatósági követelményekkel. Ezért bizonyos nem piaci értékelési módszereket – például a fizetési hajlandóságot vagy az elfogadási hajlandóságot – körültekintően kell alkalmazni, ha azok a költség-haszon elemzésben szerepelnek (83).

Az adatok hiánya, illetve nem megfelelő minősége, a hasznok monetizálásának nehézségei, valamint a kétszeres elszámolás elkerülésének szükségessége miatt meg kell határozni, hogy a tágabb értelemben vett hasznok közül melyek a legvalószínűbbek vagy legalkalmasabbak a költség-haszon elemzésben való szerepeltetésre.

Példák a megfelelő tágabb értelemben vett hasznok azonosításával kapcsolatos kihívásokra: Az egészségügyi hasznokat, a mérsékelt ÜHG-kibocsátást, valamint a megnövekedett gazdasági tevékenységet és a GDP-t általában monetizálják. Megalapozott monetizálási módszerek állnak rendelkezésre, és ezek a hasznok gyakran nagyon magas költség-haszon aránnyal rendelkeznek. Ezeknek a hasznoknak azonban számos kapcsolódó és közvetett hatása van, ezért magukban foglalnak különféle más, tágabb értelemben vett hasznokat. Például a foglalkoztatásra gyakorolt hatásokat fő mutatóként használják a GDP-hatások monetizálására. Ezért a kétszeres elszámolás elkerülése érdekében a foglalkoztatásra gyakorolt hatásokat nem szabad külön monetizálni. Ebben a példában azonban, bár a foglalkoztatás monetizált hatásait már figyelembe vették, a minőségi és mennyiségi hatások (pl. egy MCDA-ban) továbbra is fontosak lehetnek az értékelés szempontjából.

A továbblépés érdekében az elvet végrehajtó érdekelt felek azonosíthatják a vizsgált döntés legjelentősebb tágabb értelemben vett hasznait (pl. 3–5 hasznot), és megfelelően értékelhetik őket a költség-haszon elemzésben.

Az alábbi táblázatok javaslatokat tartalmaznak a különböző energia- és nem energetikai ágazatok legjelentősebb tágabb értelemben vett hasznaira vonatkozóan, amelyeket a tagállamok a költség-haszon elemzések során figyelembe vehetnek.

9. táblázat

Az energiahatékonyság tágabb értelemben vett hasznai az energiarendszerben

Energiarendszer	Az energiahatékonyság tágabb értelemben vett hasznai
Villamos energia Gáz Fűtés	1. Megfizethetőbb energiaárak (a megtermelt energiára vonatkozóan) 2. Csökkentett üvegházhatásúgáz-kibocsátás 3. Jobb levegőminőség 4. Fokozott energiabiztonság 5. Az energiatermelési és -átviteli ágazat földhasználatának csökkenése 6. Többletkapacitásba történő elkerült beruházások

10. táblázat

Az energiahatékonyság tágabb értelemben vett hasznai a nem energetikai ágazatokban

Nem energetikai ágazat	Az energiahatékonyság tágabb értelemben vett hasznai
Épületek	1. Az energiaszegénység enyhítése 2. Egészségügyi hatások 3. Csökkentett üvegházhatásúgáz-kibocsátás 4. Jobb levegőminőség 5. Munkahelyteremtés 6. Megnövekedett ingatlanérték
Közlekedés	1. Csökkentett üvegházhatásúgáz-kibocsátás 2. Jobb levegőminőség 3. Fokozott energiabiztonság 4. A közlekedési ágazat földhasználatának csökkenése
Víz	1. Csökkentett vízhasználat
IKT	1. Csökkentett üvegházhatásúgáz-kibocsátás
Mezőgazdaság	1. Csökkentett üvegházhatásúgáz-kibocsátás 2. Földhasználat és biológiai sokféleség
Pénzügyi ágazatok	1. A gazdasági tevékenység növekedése 2. Többletkapacitásba történő elkerült beruházások 3. Munkahelyteremtés 4. Fokozott pénzügyi innováció és versenyképesség

A 11. táblázat egy olyan döntéshozatali folyamat példáját mutatja be, amelyben arról döntenek, hogy bizonyos tágabb értelemben vett hasznokat beépítsenek-e a költség-haszon elemzésbe vagy a többkritériumos döntéselemzésbe. A táblázat nem átfogó, és nem is előíró jellegű. A projekt végrehajtásának számos tágabb értelemben vett hasznát azonosították, de végül nem mindegyik került be a költség-haszon elemzésbe. A többkritériumos döntéselemzés olyan tágabb értelemben vett hasznok esetében is alkalmazható, amelyek nem építhetők be a költség-haszon elemzésbe, mivel nehéz őket számszerűsíteni és monetizálni.

11. táblázat

Tágabb értelemben vett hasznok beépítése a költség-haszon elemzésbe

Hatásterületek	Tágabb értelemben vett haszon	Beépíthető-e a költség-haszon elemzésbe?
Társadalmi	Egészségügyi (morbiditás)	Igen
Társadalmi	Egészségügyi (mortalitás)	Igen
Társadalmi	Egészségügyi (komfortérzet és jóllét)	Nem, a megfelelő monetizálási módszerek hiánya miatt
Társadalmi	Ingatlan- és eszközérték	Nem, mert átfedésben van a GDP-vel
Társadalmi	Fény- és zajhatások javulása	Nem, a megfelelő monetizálási módszerek hiánya miatt
Társadalmi	Termelékenység	Igen, de az egészségüggyel való átfedések elkerülése érdekében körültekintően
Környezeti	Mérsékelt ÜHG-kibocsátás	Igen
Környezeti	Mérsékelt légszennyezés	Nem, mert átfedésben van az egészségüggyel
Környezeti	Lényeges hatások	Nem, mivel a monetizáláshoz szükséges erőfeszítés aránytalanul nagy a viszonylag alacsony hatásértékhez képest
Gazdasági	GDP-re gyakorolt hatások	Igen
Gazdasági	A foglalkoztatásra gyakorolt hatások	Nem, mert átfedésben van a GDP-vel
Gazdasági	Rendelkezésre álló jövedelem	Igen
Gazdasági	Közkiadások	Nem, mert átfedésben van a GDP-vel
Gazdasági	Energiabiztonság	Nem, mert nem áll rendelkezésre elegendő adat

Miután a kiválasztás lezárult, amennyiben lehetséges, a monetizált értékeket be kell építeni a költség-haszon elemzésbe. Az elemzésnek a lehetséges költségeket és kompromisszumokat is tartalmaznia kell. Amennyiben a lehetséges negatív hatások nem monetizálhatók, legalább számszerűsíteni kell őket. Amennyiben nem számszerűsíthetőek, legalább a többkritériumos döntéselemzésnek tartalmaznia kell őket.

E tágabb értelemben vett hasznok beépítése jelentős hatással van az energiahatékonyságra vonatkozó költség-haszon elemzés eredményére, mivel határozottan növeli a költséghatékonyságot, és ezáltal annak a valószínűségét is, hogy előnybe. részesített szakpolitikai alternatívaként energiahatékonysági megközelítést választanak. Végső soron a tágabb értelemben vett hasznoknak a költség-haszon elemzésbe és a többkritériumos döntéselemzésbe való beépítése alátámasztja az energiahatékonyság jelentős hatásait, és megalapozottabb szakpolitikai döntésekhez vezethet.

6.5.   4. lépés: A matematikai összesítési szabály kiválasztása

A következő lépés a versengő alternatívák költség-haszon értékének kiszámítására szolgál.

A leggyakoribb fő pénzügyi teljesítménymutatók (KPI-k) a nettó jelenérték (NPV) vagy a haszon-költség arány (BCR) (84). A nettó jelenérték mutatójának kiválasztása alkalmasabb egy alternatíva vonzerejének abszolút értékben történő értékelésére, míg a haszon-költség arány a mérlegelt alternatívák nagyságrendjétől függetlenül jeleníti meg az alternatíva vonzerejét.

Amint az alábbi példában látható, a nettó jelenérték vagy a haszon-költség arány alkalmazása a különböző döntési alternatívák eltérő preferenciasorrendjét eredményezheti. Míg a nettó jelenérték adja meg a diszkontált hasznok (nettó jelenlegi haszon, NPB) és költségek (nettó jelenlegi költség, NPC) közötti abszolút különbséget, a haszon-költség arány ugyanazon számok arányából áll: diszkontált hasznok osztva a diszkontált költségekkel.

Példa: A nettó jelenérték/költség-haszon arány alkalmazása Példa: 1. alternatíva   NPV1 a BAU-hoz (szabályozás nélküli forgatókönyv) viszonyítva = NPB1 a BAU-hoz viszonyítva – NPC1 a BAU-hoz viszonyítva = 1 000 – 500 = 500 > 0   BCR1 a BAU-hoz viszonyítva = NPB1 a BAU-hoz viszonyítva / NPC1 a BAU-hoz viszonyítva = 1 000 / 500 = 2 > 1 Példa: 2. alternatíva   NPV2 a BAU-hoz viszonyítva = NPB2 a BAU-hoz viszonyítva – NPC2 a BAU-hoz viszonyítva = 700 – 300 = 400 > 0   BCR2 a BAU-hoz viszonyítva = NPB2 a BAU-hoz viszonyítva / NPC2 a BAU-hoz viszonyítva = 700 / 300 = 2,3 > 1 E számítások eredményeit az alábbi 12. táblázat tartalmazza. 12. táblázat A matematikai összesítési szabály kiválasztása: NPV a BCR-hez viszonyítva a két alternatíva esetében   1. alternatíva 2. alternatíva NPBx a BAU-hoz viszonyítva 1 000 700 NPCx a BAU-hoz viszonyítva 500 300 NPV összesen 500 400 BCR összesen 2 2,3 Az 1. alternatíva előnyösebb, mint a 2. alternatíva a nettó jelenérték alkalmazása esetén, ugyanakkor kevésbé előnyös a haszon-költség arány alkalmazása esetén. Az 1. alternatíva drágább, mint a 2. alternatíva (500 egységnyi, szemben a 300 egységnyi további beruházással [+ 67 %] a BAU-hoz viszonyítva), de több haszonnal is jár (1 000 egységnyi, illetve 700 egységnyi [+ 43 %]). A további 300 egységnyi beruházás csak 100 egységnyi további hasznot eredményez. Ha 1 000 egység bocsátható rendelkezésre, az 1. alternatívát kell választani, feltéve, hogy a 2. alternatíva választása esetén nem kerül sor olyan további 300 egységnyi beruházásra, amely több mint 100 egységnyi további hasznot eredményezne. A példa azt mutatja, hogy érdemes mindkét fő teljesítménymutatót kiszámítani, majd a rendelkezésre álló pénzügyi források és beruházási lehetőségek alapján dönteni (85).

6.6.   5. lépés: A szakpolitikai alternatívák és az alternatív intézkedések összehasonlításának egyértelmű és átlátható bemutatása, az eredmények szerint rangsorolva

A legtöbb esetben hasznos a különböző alternatívák rangsorolása. Ennek a rangsorolásnak a matematikai összesítés eredményein kell alapulnia, figyelembe véve a nem monetizált hasznokra vonatkozó releváns minőségi információkat, valamint az érintett érdekelt felek körére gyakorolt eltérő hatásokat (86). Az alternatívákat az eredetileg elérendő célkitűzés szempontjából is ellenőrizni kell.

6.7.   6. lépés: Az eredmények megalapozottságának ellenőrzése

A tagállamok ismertethetnék az eljárás megbízhatóságának és átláthatóságának értékelésére szolgáló módszereket, előírásokat és bevált gyakorlatokat, biztosítva például, hogy megvizsgálták az alternatívákat, és értékelték a kétszeres elszámolás felmerülésének lehetőségét. Ilyen esetben az „első az energiahatékonyság” elvet végrehajtó érdekelt feleknek ezeket a módszereket, előírásokat és bevált gyakorlatokat kell használniuk a szükséges minőségű eredmények elérése érdekében.

Ebben az összefüggésben és az „első az energiahatékonyság” elv megfelelő végrehajtására törekedve a tagállamok előre láthatják, hogy az illetékes hatóságok szisztematikus vagy ad hoc módon értékelik az érdekelt felek által benyújtott eredmények minőségét.

A monetizált információk megalapozottsága vizsgálatának egyik módja az érzékenységi elemzés alkalmazása. Ez a matematikai összesítési modell bemeneti adatai legbizonytalanabb, de legnagyobb hatású szempontjainak kiigazításával valósítható meg, amely az energiahatékonyság tekintetében gyakran a jövőben alkalmazott energiaárakat és a választott társadalmi diszkontrátát jelenti. A jövőbeli energiaárakra és a társadalmi diszkontrátára vonatkozó bemeneti adatok alacsony-magas tartományának alkalmazásával minden egyes szakpolitikai alternatívához a hatáseredmények egy tartománya rendelhető, amely egyfajta „hibahatárt” eredményez. Míg az 5. lépést követően az A. szakpolitikai alternatíva tűnik a legvonzóbbnak, a lehetséges hatások tartományának alsó értéke alacsonyabb lehet, mint a B. szakpolitikai alternatíva esetében, amelynek összességében kisebb a szórása, így a B. szakpolitikai alternatíva észszerűbb választásnak bizonyul (lásd: 2. ábra).

2. ábra

Vizuális megjelenítés a szakpolitikai alternatívák megalapozottságának vizsgálatára

Enne. részeként ugyanolyan fontos, hogy meg lehessen indokolni a nem monetizált hatásinformációk, valamint az érdekelt felek véleményének az eredmények rangsorolására gyakorolt hatásával kapcsolatos döntéseket.

6.8.   7. lépés: A javasolt szakpolitika elosztási és kumulatív hatásainak figyelembevétele

Az elosztási hatások közé tartoznak a szakpolitika által a különböző tagállamokra, a különböző érdekelt felekre (például a kkv-kra), vagy a társadalom különböző csoportjaira gyakorolt eltérő hatások (például, hogy a szakpolitikai alternatíva aránytalanul érinti-e a kiszolgáltatottabb vagy alacsonyabb jövedelmű csoportokat). Egyes szakpolitikai alternatívák bizonyos érdekelt felek számára előnyösebbek lehetnek, míg másokra kedvezőtlen hatást gyakorolhatnak, és az ilyen nem kívánt következményeket is figyelembe kell venni. A kumulatív hatások figyelembevétele azt jelenti, hogy a jövő nemzedékeire gyakorolt hatást arányosan kell mérlegelni, és a jövő nemzedékeit érintő modellezett hatást nagymértékben befolyásolja a társadalmi diszkontráta kiválasztása (lásd a fenti 2. lépést).

7.   NYOMON KÖVETÉS ÉS JELENTÉSTÉTEL

Az átdolgozott energiahatékonysági irányelv 3. cikke különböző követelményeket határoz meg, amelyek az „első az energiahatékonyság” elv alkalmazásának nyomon követésére és az azzal kapcsolatos jelentéstételre vonatkoznak, különösen kiemelve annak jelentőségét számos ágazat és a jelentős beruházási döntések szempontjából, beleértve az energiaágazatot, az épületek ágazatát, a közlekedési ágazatot, a vízügyi ágazatot, az IKT-ágazatot, valamint a mezőgazdasági és a pénzügyi ágazatot. Ezért a nyomonkövetési és jelentéstételi követelményeket a gazdaság valamennyi területén hozott döntésre alkalmazni kell. Ezt megerősíti a 3. cikk (1) bekezdése, amely felsorolja az érintett alkalmazási ágazatokat, valamint a 3. cikk (4) bekezdése, amely előírja, hogy a tagállamok jelöljék ki az elv alkalmazásának nyomon követésében illetékes hatóságokat. A 3. cikk (5) bekezdésének c)–d. pontja előírja továbbá a tagállamok számára, hogy azonosítsák azokat a konkrét szervezeteket, amelyek felügyelik az elv alkalmazásának és a kapcsolódó szabályozási keretnek a nyomon követését.

A tagállamok felelősek az „első az energiahatékonyság” elv energiarendszereikben történő alkalmazásának és hasznainak értékeléséért is, különös tekintettel az energiafogyasztásra, valamint a szabályozási vagy nem szabályozási akadályok felszámolása érdekében végrehajtott intézkedések jegyzékének összeállítására, elősegítve ezáltal az „első az energiahatékonyság” elv és a keresletoldali megoldások elfogadását.

7.1.   Az „első az energiahatékonyság” elv nyomon követése és az elért eredmények közlése

A 3. cikk (4) bekezdése előírja a tagállamok számára, hogy „kövessék nyomon az »első az energiahatékonyság« elv alkalmazását, beleértve adott esetben az ágazati integrációt és az ágazatközi hatásokat, amennyiben a szakpolitikai, tervezési és beruházási döntések jóváhagyási és nyomonkövetési követelmények hatálya alá tartoznak”. A tagállamoknak ki kell jelölniük a nyomonkövetési feladatok ellátásában illetékes hatóságokat. A már jelenleg is jóváhagyási és nyomonkövetési követelmények hatálya alá tartozó döntések esetében nyomon követésre van szükség. Ez biztosítja a tagállamokra háruló terhek mérséklését, mivel csak azokra az esetekre vonatkozik, ahol már léteznek nyomonkövetési eljárások.

Az „első az energiahatékonyság” elv alkalmazásának nyomon követését be lehet építeni a különböző szintű, szélesebb körű nyomonkövetési folyamatokba. Az „első az energiahatékonyság” elv alkalmazásának nyomon követéséért felelős hatóságoknak nem kell megegyezniük azokkal a hatóságokkal, amelyek a döntéshozatali folyamat más szempontjainak jóváhagyásáért és nyomon követéséért felelősek. Ugyanakkor nyilvánvaló előnyökkel jár, ha az „első az energiahatékonyság” elv nyomon követését a meglévő nyomonkövetési tevékenységekhez kapcsolják.

Hasonlóképpen, az „első az energiahatékonyság” elvről való jelentéstétel külön eljárásként vagy egy szélesebb körű jelentéstételi eljárás részeként határozható meg:

a)

Új eljárásként, vagy az energiahatékonyságra vonatkozó meglévő jelentéstételi eljáráso. részeként: attól függően, hogy a tagállamok jelenleg milyen módon gyűjtenek információkat az energiahatékonyságról és az éghajlat-politikáról, az „első az energiahatékonyság” elvről való jelentéstételt be lehet építeni a jelenlegi adatgyűjtési tevékenységekbe, vagy a nyomon követésért felelős szerv külön eljárásokat dolgozhat ki.

b)

A szélesebb körű jelentéstételi eljáráso. részeként: A tagállamok előírhatják, hogy az összes közintézmény (vagy minden olyan közintézmény, amely megfelel bizonyos követelményeknek) éves jelentése tartalmazzon külön szakaszt az „első az energiahatékonyság” elv alkalmazásáról. Ideális esetben az „első az energiahatékonyság” elvet végrehajtó érdekelt felek előre meghatározott sablonokon adhatják meg a szükséges információkat, így az adatok országos szintű összesítése egyszerűen elvégezhető. A magánszektorra vonatkozó meglévő eljárások kihasználása érdekében a tagállamok azt is előírhatják, hogy a magánszervezetek tegyenek jelentést arról, hogy a meglévő engedélyezési eljárások – például az ipari kibocsátásokról szóló irányelv szerinti eljárások – részeként hogyan alkalmazták az „első az energiahatékonyság” elvet.

A tagállamok számára lényeges kérdés, hogy miként kell nyomon követni az állami tulajdonú vagy szabályozott jogalanyok és az energiapiaci érdekelt felek jelentős beruházási döntéseit. A 3. cikk (4) bekezdése szerint a jelentéstételt csak a már nyomon követett döntése. részeként kell elvégezni. Olyan tervezési és beruházási döntések esetében, amelyeket nem teljes mértékben közintézmény irányítása alatt álló szervezetek hoznak meg (független szervezetek, szabályozott jogalanyok, piaci szereplők), ez arra utalhat, hogy a döntés jóváhagyásáért felelős közintézmény egyben a jelentéstételre kötelezett fél is.

Fonto. pontosítás, hogy a 3. cikkben meghatározott korlátok nem akadályozzák meg a tagállamokat abban, hogy alacsonyabb küszöbértékeket határozzanak meg az „első az energiahatékonyság” elv alkalmazására és a jelentéstételi követelményekre vonatkozóan.

A 3. cikk (4) bekezdése előírja, hogy adott esetben az ágazati integrációt és az ágazatközi hatásokat is nyomon kell követni azon tervezési, szakpolitikai és beruházási döntések esetében, amelyek eleve jóváhagyási és nyomonkövetési kötelezettség alá tartoznak.

Az energiarendszerek más ágazatokkal való összekapcsoltsága szükségessé teszi annak nyomon követését, hogy az „első az energiahatékonyság” elv miként segíti elő a rendszerintegrációt, és hogyan teremt ágazatközi hasznokat. Ez magában foglalja annak vizsgálatát, hogy az energiahatékonyság miként támogathatja a hálózat stabilitását, hogyan csökkentheti az energiaimporttól való függőséget, és hogyan járulhat hozzá a körforgásos gazdasághoz.

E fő teljesítménymutatók mérésének időzítését össze kell hangolni az érintett tervezési, szakpolitikai vagy jelentős beruházási döntés döntéshozatali folyamatával, végrehajtási ütemtervével és stratégiai felülvizsgálati időszakaival.

7.2.   Adatgyűjtési eljárások (közintézményektől és piaci érdekelt felektől)

A tagállamoknak adatgyűjtési eljárásokat és rendszereket kell kidolgozniuk, amelyek biztosítják, hogy az információk időben és koherens módon álljanak rendelkezésre. Erősen ajánlott digitális platformok létrehozása, amelyek csökkentik az érdekelt felekre és a közintézményekre háruló adminisztratív terheket. A tagállamoknak törekedniük kell olyan eljárások alkalmazására, amelyek biztosítják, hogy ugyanazt az adatot csak egyszer gyűjtsék, ugyanakkor a releváns hatóságok hozzáférhessenek az adatbázishoz.

A jelentendő információk alapján a tagállamoknak olyan rendszert kell kidolgozniuk, amely biztosítja a jelentéstételhez szükséges bizonyítékokat. Bizonyítékok szolgáltathatók a releváns információk közvetlen gyűjtésével (például a különböző érdekelt felek által benyújtott jelentős döntések jegyzéke), vagy más, már összegyűjtött és rendelkezésre álló információk felhasználásával (például a 3. cikkben meghatározott küszöbértéket meghaladó beruházások jegyzéke, amely a miniszteri szintű költségvetési jóváhagyások elemzésén alapul).

Az „első az energiahatékonyság” elvnek a tervezési, szakpolitikai és beruházási döntésekre való alkalmazására vonatkozó adatok mellett a tagállamoknak más módon (például célzott kutatással) is nyilvántartásba kell venniük azokat az intézkedéseket, amelyek az „első az energiahatékonyság” elv alkalmazása előtt álló akadályok felszámolására irányulnak. Az ilyen adatgyűjtési gyakorlatot össze kell hangolni az integrált nemzeti energia- és klímatervek aktualizálására irányuló munkával annak érdekében, hogy minimalizálják az adatgyűjtési erőfeszítéseket, és biztosítsák, hogy más szakpolitikák (például az energiahatékonysági politikák általánosan) hatásai is figyelembe vehetők legyenek az „első az energiahatékonyság” elv alkalmazását akadályozó tényezőkről szóló jelentések készítésekor.

7.3.   Jelentéstétel az „első az energiahatékonyság” elvről

Az átdolgozott energiahatékonysági irányelv 3. cikke (5) bekezdésének d. pontja előírja a tagállamok számára, hogy az integrált nemzeti energia- és éghajlat-politikai eredményjelentései. részeként számoljanak be arról, hogy „az »első az energiahatékonyság« elvet hogyan vették figyelembe a nemzeti és regionális energiarendszerekhez kapcsolódó nemzeti és adott esetben regionális és helyi tervezési, szakpolitikai és jelentős beruházási döntések során”. Az (EU) 2024/2143 ajánlás mellékletének 5. szakasza iránymutatást nyújt a jelentéstételi követelményekkel kapcsolatban.

A 3. cikk (5) bekezdésének d. pontja meghatározza azokat az adatokat, amelyekről a tagállamoknak be kell számolniuk:

a)	Az „első az energiahatékonyság” elvnek az energiarendszerekben való alkalmazásáról és az elv hasznairól készített értékelés.

b)	Az „első az energiahatékonyság” elv végrehajtása előtt álló szabályozási és nem szabályozási akadályok felszámolására irányuló intézkedések.

Ezt a két elemet minimumnak kell tekinteni, és a tagállamok további információkat szolgáltathatnak arról, hogy miként építették be az „első az energiahatékonyság” elvet a döntéshozatali folyamataikba.

7.3.1.   Jelentéstétel az „első az energiahatékonyság” elv alkalmazásáról és hasznairól

Az „első az energiahatékonyság” elv alkalmazásáról szóló jelentésnek tartalmaznia kell az „első az energiahatékonyság” elv alkalmazása által érintett tervezési, szakpolitikai és beruházási döntéseket, amelyek célja a tagállamok által várt hasznok megvalósítása.

A tagállamok minden egyes döntés esetében:

a)	Jelezhetik, hogy egy vagy több konkrét, az energiahatékonyság elsődlegességére irányuló alternatívát terveztek és választottak-e (igen/nem).

b)	Megadhatják a teljes haszon számszerűsítését, a megoldások esetében külön-külön feltüntetve a tágabb értelemben vett hasznok értékét (EUR-ban kifejezve).

c)	Megadhatják a megoldások teljes energiafelhasználásának számszerűsítését (GWh-ban kifejezve). Ennek tartalmaznia kell a megoldások teljes élettartam alatti energiafelhasználását is.

d)

A tagállamok jelentésében szerepelhet egy magyaráz. rész, amely a következőket tartalmazhatja: 1. Anna. részletei, hogy a megoldás milyen mértékben veszi továbbra is figyelembe az energiahatékonysági szempontokat (minőségi mutató/leírás), miután az energiahatékonyság elsődlegességére irányuló megoldási alternatívát kiválasztották. 2. A keresletoldali válaszra és a rugalmasságra vonatkozó szempontok mindkét megoldás esetében. 3. Bármilyen egyéb magyarázat, például a hasznok becslésével kapcsolatos bizonytalanságra, vagy arra vonatkozóan, hogy a tágabb értelemben vett hasznok beépítése megváltoztatta-e az előnybe. részesített alternatíva kiválasztását.

Ugyanezeket az információkat fel lehet használni az Európai Bizottságnak történő jelentéstételhez is. A tagállamok például előírhatják, hogy minden hivatalos jóváhagyáshoz kötött jelentős döntés hatásvizsgálatának vagy a döntéshez kapcsolódó, hasonló előzetes jóváhagyási értékelésnek egyértelműen tartalmaznia kell a következőket:

a)	A vizsgált alternatívák közül meg kell határozni, hogy melyek alkalmazták az „első az energiahatékonyság” elvet (azok az alternatívák, amelyek az energiahatékonyságot prioritásként kezelték).

b)	Az energiahatékonyság elsődlegességére irányuló alternatívák és legalább egy másik fő alternatíva költségeinek és hasznainak leírása (a választott alternatíva, vagy a második legjobb alternatíva, ha az energiahatékonyság elsődlegességére irányuló alternatívát választottak).

c)	Előírhatják továbbá, hogy a hatásvizsgálatról szóló jelentés külön ismertesse az előz. pontban meghatározott alternatívák közvetlen és tágabb értelemben vett hasznait.

7.3.2.   Jelentéstétel a szabályozási és nem szabályozási akadályok felszámolására irányuló intézkedésekről

A 3. cikk (5) bekezdése d. pontjának ii. alpontja előírja a tagállamok számára, hogy készítsenek „jegyzéket azon intézkedésekről, amelyeket az »első az energiahatékonyság« elvnek és a keresletoldali megoldásoknak a végrehajtása előtt álló szükségtelen szabályozási vagy nem szabályozási akadályok felszámolása érdekében hoztak, többek között az »első az energiahatékonyság« elvvel ellentétes nemzeti jogszabályok és intézkedések azonosítása révén”.

A fent. pont szerint a tagállami jelentéseknek a következőket kell tartalmazniuk:

a)	Az „első az energiahatékonyság” elv és a keresletoldali megoldások végrehajtása előtt álló szükségtelen szabályozási akadályok felszámolására irányuló intézkedések.

b)	Az „első az energiahatékonyság” elv és a keresletoldali megoldások végrehajtása előtt álló nem szabályozási akadályok felszámolására irányuló intézkedések.

c)	Az „első az energiahatékonyság” elvvel ellentétesnek minősített nemzeti jogszabályok és intézkedések jegyzéke.

Az „első az energiahatékonyság” elv megfelelő végrehajtása érdekében tehát az első lépés a meglévő politikák felülvizsgálata és annak értékelése, hogy azok összhangban állnak-e az elvvel, vagy legalábbis nem akadályozzák-e annak végrehajtását (87). Az „első az energiahatékonyság” elv átfogó elvként való bevezetése nem elegendő a végrehajtás biztosításához: végrehajtását alaposan meg kell tervezni, és a döntéshozatali folyamatokban, a kormányzati struktúrákban és a beruházási keretekben minden területen – beleértve az ingatlanpolitikát, az energiaágazatot, az éghajlat-politikát, az irányítási rendszereket, a politikai célokat stb. – módosításokat kell bevezetni. Az „első az energiahatékonyság” elv végrehajtása leggyakrabban nem új politikák elfogadását jelenti, hanem először is biztosítani kell, hogy a meglévő politikák és szabályozások összhangban álljanak az „első az energiahatékonyság” elvvel.

Ezek az intézkedések magukban foglalhatnak általános intézkedéseket, például iránymutatásokat, módszereket és eljárási követelményeket annak biztosítására, hogy az „első az energiahatékonyság” elv alkalmazható legyen a releváns tervezési, szakpolitikai és jelentős beruházási döntések esetében. Ezek lehetnek általános jellegű, vagy konkrét ágazatokat, illetve döntéshozó szerveket érintő intézkedések.

---

(1)  Az (EU) 2021/1119 rendelet.

(2)  Az európai versenyképesség jövője, B. rész | Részletes elemzés és ajánlások, 25. o.

(3)  REPowerEU terv, COM(2022) 230 final.

(4)  Ütemterv az orosz energiaimport megszüntetésére, COM(2025) 440.

(5)  Az európai versenyképesség jövője, B. rész | Részletes elemzés és ajánlások, 106. o.

(6)  A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Cselekvési terv a megfizethető energiáért: Az energiauniónkban rejlő valós érték kibontakoztatása a megfizethető, hatékony és tiszta energia minden európai számára történő biztosítása érdekében, COM(2025) 79 final.

(7)  Versenyképességi iránytű az EU számára, COM(2025) 30 final.

(8)  Új lendület az energiahatékonyságnak. Elérhető a következő internetcímen: https://energy.ec.europa.eu/topics/energy-efficiency/new-impetus-energy-efficiency_hu.

(9)  Egyszerűbb és gyorsabb Európa: Közlemény a végrehajtásról és az egyszerűsítésről (Európai Bizottság, 2024–2029). Elérhető a következő internetcímen: https://commission.europa.eu/document/download/8556fc33-48a3-4a96-94e8-8ecacef1ea18_en?filename=250201_Simplification_Communication_en.pdf.

(10)  Az Európai Parlament és a Tanács 1099/2008/EK rendelete ( 2008. október 22. ) az energiastatisztikáról (HL L 304., 2008.11.14., 1. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/reg/2008/1099/oj).

(11)  Minőségi jogalkotási eszköztár (amely kiegészíti a 2023. júliusi SWD(2021) 305 final dokumentumban ismertetett minőségi jogalkotásra vonatkozó iránymutatásokat), 556. o. Elérhető a következő internetcímen: https://commission.europa.eu/law/law-making-process/better-regulation/better-regulation-guidelines-and-toolbox_hu.

(12)  Ugyanott, 552. o.

(13)  Európai Bizottság, Energy balance guide, Methodology guide for the construction of energy balances & Operational guide for the energy balance buildinger tool (Energiamérleg-útmutató, Módszertani útmutató az energiamérlegek készítéséhez és működési útmutató az energiamérleg-építő eszközhöz), 2019.

(14)  Nemzetközi Energia Ügynökség (2012). Széles körű hatások: Az energiahatékonyság-javító intézkedésekből származó többszörös hasznok.

(15)  BPIE (2020). Épületfelújítás: új lendület az EU gazdaságának. Elérhető a következő internetcímen: https://www.renovate-europe.eu/2020/06/10/building-renovation-a-kick-starter-for-the-eu-economy/.

(16)  Nemzetközi Energia Ügynökség (2014). Az energiahatékonyságból származó többszörös hasznok megragadása, 38. o.

(17)  Minőségi jogalkotási eszköztár (amely kiegészíti a 2023. júliusi SWD(2021) 305 final dokumentumban ismertetett minőségi jogalkotásra vonatkozó iránymutatásokat), 566. o.

(18)  Bizottsági szolgálati munkadokumentum – A minőségi jogalkotásra vonatkozó iránymutatások, SWD(2021) 305 final.

(19)  Energiamérleg-útmutató: Módszertani útmutató az energiamérlegek készítéséhez és működési útmutató az energiamérleg-építő eszközhöz, Eurostat, 2019. január 31.

(20)  Nemzetközi Energia Ügynökség (2012). Széles körű hatások: Az energiahatékonyság-javító intézkedésekből származó többszörös hasznok.

(21)  Nemzetközi Energia Ügynökség (2014). Az energiahatékonyságból származó többszörös hasznok megragadása.

(22)  Nemzetközi Energia Ügynökség (2025). Az energiahatékonyságból származó többszörös hasznok.

(23)  The Economics of Biophilia, 1. kiadás, Miért éri meg anyagilag a tervezés során figyelembe venni a természet szempontjait?, 2012.

(24)  F. J. Aguilar, (1967), Az üzleti környezet feltérképezése.

(43)  Nemzetközi Energia Ügynökség (2014). Az energiahatékonyságból származó többszörös hasznok megragadása, 41. o.

(44)  Nemzetközi Energia Ügynökség (2014). Az energiahatékonyságból származó többszörös hasznok megragadása, 137. o.

(45)  Ugyanott, 189. o.

(46)  A MICA-eszköz lehetővé teszi a politikai döntéshozók és a gyakorló szakemberek számára, hogy egyszerűsített elemzéseket végezzenek az energiahatékonyság-javító intézkedések tekintetében, összehasonlítsák és értékeljék a többszörös hatások relevanciáját, valamint megerősítsék a jelentéstételt és a nyomon követést. A MICAT lehetővé teszi a felhasználók számára, hogy egy adott ágazatban, időkeretben és földrajzi régióban kiválasszanak egy szakpolitikai intézkedést, majd különböző társadalmi, gazdasági és ökológiai mutatók segítségével számszerűsítsék annak hatásait. A bemeneti adatok a felhasználók sajátos helyzetéhez (azaz a lakásállományhoz és az épületfelújítási arányhoz) igazíthatók. Az eszköz ezeket a hatásokat is képes monetizálni, és egyszerű költség-haszon elemzést végez, a változók pedig az energiaár-érzékenység, a beruházási érzékenység és a diszkontráta tekintetében variálhatók.

(47)  Thema, J. és mások (2019). A 2030-as uniós energiahatékonysági potenciál többszörös hasznai.

(48)  Suerkemper, F. és mások (2022). A számszerűsítés és a monetizálás általános fogalma. MICAT – Többszörös hatásszámító eszköz (2.1. dokumentum).

(49)  Minőségi jogalkotási eszköztár (amely kiegészíti a 2023. júliusi SWD(2021) 305 final dokumentumban ismertetett minőségi jogalkotásra vonatkozó iránymutatásokat), 286. o.

(50)  Ugyanott, 566. o.

(51)  Azzini, I., Listorti, G., Mara, T. és Rosati, R., Bizonytalansági és érzékenységi elemzés a szakpolitikai döntéshozatalhoz, EUR 30432 EN, az Európai Unió Kiadóhivatala, Luxembourg, 2020, ISBN 978-92-76-24752-4, doi:10.2760/922129, JRC122132.

(52)  Suerkemper, F. és mások (2022). A számszerűsítés és a monetizálás általános fogalma. MICAT – Többszörös hatásszámító eszköz (2.1. dokumentum).

(53)  Ürge-Vorsatz, D. és mások (2015). Szakirodalmi áttekintés a többszörös hatás számszerűsítésének módszereiről, D2.1 jelentés, COMBI-projekt.

(67)  Életciklus-értékelés és a környezeti lábnyomra vonatkozó módszerek: A hatások átfogó lefedettsége: https://green-forum.ec.europa.eu/green-business/environmental-footprint-methods/life-cycle-assessment-ef-methods_en?prefLang=hu.

(68)  Ürge-Vorsatz, D. és mások (2015). Szakirodalmi áttekintés a többszörös hatás számszerűsítésének módszereiről, D2.1 jelentés, COMBI-projekt.

(69)  Suerkemper, F. és mások (2022). A számszerűsítés és a monetizálás általános fogalma. MICAT – Többszörös hatásszámító eszköz (2.1. dokumentum).

(70)  Mzavanadze, Nora. (2018a). Az energiahatékonyság légszennyezésre gyakorolt hatásainak számszerűsítése COMBI D3.4 Zárójelentés.

(71)  Naess-Schmidt, H. S., Hansen, M. B. W., Wilke, S., Lumby, B. M. (2018). Az energiahatékonyság makrogazdasági hatásai COMBI D6.4 Zárójelentés.

(72)  A Bizottság (EU) 2024/2143 ajánlása (2024. július 29.) az (EU) 2023/1791 európai parlamenti és tanácsi irányelv 3. cikkének az „első az energiahatékonyság elv” tekintetében történő értelmezésére vonatkozó iránymutatások meghatározásáról (HL L, 2024/2143, 2024.8.9., ELI: http://data.europa.eu/eli/reco/2024/2143/oj).

(73)  Nemzetközi Energia Ügynökség (2014). Az energiahatékonyságból származó többszörös hasznok megragadása, 190. o.

(74)  Minőségi jogalkotási eszköztár (amely kiegészíti a 2023. júliusi SWD(2021) 305 final dokumentumban ismertetett minőségi jogalkotásra vonatkozó iránymutatásokat), 60. sz. eszköz.

(75)  Macias Moy, D., Bisselink, B., Dutiel, O., Ferreira Cordeiro, N., Garcia Gorriz, E., Grizzetti, B., Hanke, G., Miladinova-Marinova, S., Parn, O., Piroddi, C., Pistocchi, A., Polimene, L., Ruiz Orejon Sanchez Pastor, L., Serpetti, N., Stips, A., Trichakis, I., Udias Moinelo, A. és Vigiak, O., A dinamikus alaphelyzet meghatározása a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv hatásvizsgálatának elemzéséhez a Blue2 modellezési keret kezdeményezéssel összefüggésben, az Európai Unió Kiadóhivatala, Luxembourg, 2023, doi:10.2760/747000, JRC134027.

(76)  Minőségi jogalkotási eszköztár (amely kiegészíti a 2023. júliusi SWD(2021) 305 final dokumentumban ismertetett minőségi jogalkotásra vonatkozó iránymutatásokat), 60. sz. eszköz.

(77)  BIZOTTSÁGI SZOLGÁLATI MUNKADOKUMENTUM, SWD(2021) 305 final, A minőségi jogalkotásra vonatkozó iránymutatások, Brüsszel, 2021.11.3., 33. o.

(78)  Minőségi jogalkotási eszköztár (amely kiegészíti a 2023. júliusi SWD(2021) 305 final dokumentumban ismertetett minőségi jogalkotásra vonatkozó iránymutatásokat), 64. sz. eszköz.

(79)  Hermelink, A.H. & de Jager, D. (2015). A jövőnk értékelése: A diszkontráták döntő szerepe az Európai Bizottság energiarendszer-modellezésében.

(80)  Nemzetközi Energia Ügynökség (2014). Az energiahatékonyságból származó többszörös hasznok megragadása, 189. o.

(81)  Minőségi jogalkotási eszköztár (amely kiegészíti a 2023. júliusi SWD(2021) 305 final dokumentumban ismertetett minőségi jogalkotásra vonatkozó iránymutatásokat), 520. o.

(82)  Minőségi jogalkotási eszköztár (amely kiegészíti a 2023. júliusi SWD(2021) 305 final dokumentumban ismertetett minőségi jogalkotásra vonatkozó iránymutatásokat). A MCDA-módszer kiemelten alkalmas az összetett kölcsönhatások esetében, amikor a különböző számszerűsített hatásokat különböző mértékegységekben mérik, például a tágabb értelemben vett hasznok esetében.

(83)  Ürge-Vorsatz, D., Kelemen, A., Gupta, M., Chatterjee, S., Egyed, M., Reith, A. (2015). Szakirodalmi áttekintés a többszörös hatás számszerűsítésének módszereiről, D2.1 jelentés, COMBI-projekt. Elérhető a következő internetcímen: https://combi-project.eu/wp-content/uploads/2015/09/D2.1_LR-methodologies.pdf.

(84)  Minőségi jogalkotási eszköztár (amely kiegészíti a 2023. júliusi SWD(2021) 305 final dokumentumban ismertetett minőségi jogalkotásra vonatkozó iránymutatásokat), 557. o.

(85)  Ajánlott továbbá a választott diszkontráta tekintetében érzékenységi elemzést is elvégezni (lásd a 2. lépést).

(86)  Minőségi jogalkotási eszköztár (amely kiegészíti a 2023. júliusi SWD(2021) 305 final dokumentumban ismertetett minőségi jogalkotásra vonatkozó iránymutatásokat), 557. o.

(87)  ENEFIRST, 2022. Hogyan lehet az „első az energiahatékonyság” elvet működőképessé tenni az EU-ban? Kulcsfontosságú ajánlások a tagállamok számára. A Horizont 2020 program által finanszírozott ENEFIRST projekt D5.3 sz. dokumentuma, D.5.3_ENEFIRST_recommendations_FINAL.pdf.