(1)

A hitelintézetekre és a befektetési vállalkozásokra (a továbbiakban: intézmények) vonatkozó uniós szanálási keretrendszert a 2008–2009-es globális pénzügyi válságot követően és a Pénzügyi Stabilitási Tanács által először 2011. októberben közzétett, „A pénzügyi intézmények eredményes szanálási rendszereinek fő kritériumai” című dokumentumban foglaltak alapján hozták létre. Az uniós szanálási keretrendszer a 2014/59/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvből (4) és a 806/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletből (5) áll. Mindkét jogalkotási aktus az intézményekre és az említett irányelv vagy rendelet hatálya alá tartozó egyéb szervezetekre (a továbbiakban együttesen: szervezetek) vonatkozik. Az uniós szanálási keretrendszer célja, hogy rendezett módon kezelje a szervezetek fizetésképtelenségét, megőrizve kritikus funkcióikat és elkerülve a pénzügyi stabilitást fenyegető veszélyeket, ugyanakkor védve a betéteseket és az állami forrásokat. Emellett az uniós szanálási keretrendszer célja, hogy – a határokon átnyúló válságok koordinált kezelésére szolgáló harmonizált rendszer létrehozásával, valamint a versenytorzulások kérdéseinek és az egyenlőtlen bánásmód kockázatainak elkerülésével – előmozdítsa a bankszektor belső piacának fejlődését.

(2)

Az uniós szanálási keretrendszer több évvel az alkalmazásának megkezdését követően sem hozza a kívánt eredményeket az említett célkitűzések némelyikének tekintetében. Így különösen, míg a szervezetek jelentős előrelépést tettek a szanálhatóság felé, és erre a célra jelentős forrásokat különítettek el – különösen a veszteségviselő és feltőkésítési képesség kiépítése, valamint a szanálásfinanszírozási rendszerek feltöltése révén –, az uniós szanálási keretrendszer igénybevételére ritkán kerül sor. Ehelyett egyes kisebb és közepes méretű szervezetek fizetésképtelenségét jellemzően nem harmonizált nemzeti intézkedésekkel kezelik. Az ágazat által finanszírozott biztonsági hálók, így például a szanálásfinanszírozási rendszerek helyett még mindig inkább az adófizetők pénzét használják fel. Úgy tűnik, hogy az említett helyzet a nem megfelelő ösztönzőkre vezethető vissza. Az említett nem megfelelő ösztönzők az uniós szanálási keretrendszer és a nemzeti szabályok közötti kölcsönhatásnak a következményei, ugyanis a szanálási hatóságok a közérdek értékelésekor őket megillető széles mérlegelési jogkört nem mindig gyakorolják olyan módon, amely tükrözné az uniós szanálási keretrendszer alkalmazása tekintetében meglévő szándékot. Ugyanakkor – a betétekből finanszírozott szervezetek betéteseinek veszteségviselési kockázatai miatt – az uniós szanálási keretrendszert kevéssé használták ki annak biztosítására, hogy az említett szervezetek, különösen a hitelezői feltőkésítésbe bevonható egyéb kötelezettségek hiányában, a szanálás során külső finanszírozáshoz juthassanak hozzá. Végül, az a tény, hogy a szanáláson kívüli finanszírozáshoz való hozzájutásra a szanálás esetében alkalmazandóknál kevésbé szigorú szabályok vonatkoznak, eltántorított az uniós szanálási keretrendszer alkalmazásától más megoldások javára, ami gyakran azzal jár, hogy a szervezetek saját forrásainak vagy az ágazat által finanszírozott biztonsági hálóknak a felhasználása helyett az adófizetők pénzét veszik igénybe. Az említett helyzet viszont a szétaprózódás kockázatát, a szervezetek – különösen a kisebb és közepes méretűek – fizetésképtelenségének kezelése során az optimálistól elmaradó eredmények kockázatát, valamint a fel nem használt pénzügyi források alternatív költségeit eredményezi. Ezért biztosítani kell az uniós szanálási keretrendszer hatékonyabb és következetesebb alkalmazását, valamint azt, hogy ez alkalmazható legyen, valahányszor a közérdeket szolgálja, többek között a főleg betétekből finanszírozott bizonyos kisebb és közepes méretű olyan szervezetek esetében, amelyek nem rendelkeznek a hitelezői feltőkésítésbe bevonható elegendő egyéb kötelezettséggel.

(3)

A 806/2014/EU rendelet értelmében azon tagállamokat, amelyek szoros együttműködést alakítottak ki az Európai Központi Bank (EKB) és nemzeti illetékes hatóságaik között, – az említett rendelet alkalmazásában – részt vevő tagállamnak kell tekinteni. Azonban az említett rendelet nem tartalmaz részleteket a szanálással kapcsolatos feladatok terén való szoros együttműködés megkezdésének előkészítési folyamatáról. Ezért helyénvaló megállapítani az említett részleteket.

(4)

A szanálás alá nem vonhatónak minősített leányvállalatok esetében szükséges szanálástervezési munka intenzitása és részletessége a következőktől függően eltérő: az érintett szervezetek mérete, kockázati profilja, a kritikus funkciók ellátásában betöltött szerepe, fő üzletágai, a szanálást követően a csoport működésének folytonossága és a csoportszintű szanálási stratégia szempontjából vett jelentősége, valamint a leányvállalatnak a letelepedési helye szerinti tagállamban betöltött szerepe, beleértve a potenciális rendszerszintű jelentőségét, továbbá azt, hogy a rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében történő felszámolása milyen esetleges hatást gyakorolna a betétbiztosítási rendszerben rendelkezésre álló pénzügyi eszközökre. Az Egységes Szanálási Testület (a továbbiakban: a Testület) számára ezért lehetővé kell tenni, hogy mérlegelje az említett tényezőket az ilyen leányvállalatok tekintetében meghozandó intézkedések meghatározásakor, és adott esetben arányos megközelítést alkalmazzon.

(5)

Miután megállapítást nyert, hogy egy szervezet fizetésképtelen vagy valószínűleg fizetésképtelenné válik, és a Testület arra a következtetésre jutott, hogy szanálása nem szolgálja a közérdeket, és ezért a nemzeti jog alapján felszámolás alatt áll, végső soron a piacról való kilépés felé tart. Ilyen esetben nincs többé szükség a szervezet szanálására vonatkozó tervre, függetlenül attól, hogy az illetékes hatóság visszavonta-e már az érintett szervezet engedélyét. Ugyanez vonatkozik az eszközök, jogok és kötelezettségek átruházási stratégia keretében történő átruházása után fennmaradó, szanálás alatt álló intézményre is. Ezért helyénvaló pontosítani, hogy ilyen helyzetekben nincs szükség szanálási tervek elfogadására.

(6)

A Testület jelenleg bizonyos nyereségkifizetések megtiltásáról határozhat abban az esetben, ha a szervezet – függetlenül attól, hogy szanálható szervezet-e – a szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó minimumkövetelményen (MREL) felül nem teljesíti a kombinált pufferkövetelményt. A jogbiztonság és a Testület által hozott határozatok végrehajtására vonatkozó meglévő eljárásokkal való összhang biztosítása érdekében azonban szükséges egyértelműbben meghatározni az ilyen nyereségkifizetések megtiltásának folyamatában részt vevő hatóságok szerepét. Ezért helyénvaló meghatározni, hogy a Testületnek az ilyen nyereségkifizetések megtiltására kell utasítania a nemzeti szanálási hatóságot, amelynek végre kell hajtania a Testület utasítását. Emellett bizonyos helyzetekben előfordulhat, hogy egy szervezetnek nem ugyanazon az alapon kell megfelelnie az MREL-nek, mint a kombinált pufferkövetelménynek. Az említett helyzet bizonytalanságot teremt a Testület nyereségkifizetések megtiltására vonatkozó hatásköre gyakorlásának, és az MREL-hez kapcsolódó maximálisan felosztható összeg kiszámításának feltételeit illetően. Ezért elő kell írni, hogy az említett esetekben a Testületnek utasítania kell a nemzeti szanálási hatóságokat, hogy a 2014/59/EU irányelv 45c. cikkének (4) bekezdése alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusban meghatározott módszertannal kapott, becsült kombinált pufferkövetelmény alapján tiltsanak meg bizonyos nyereségkifizetéseket. Az átláthatóság és a jogbiztonság biztosítása érdekében a Testületnek a becsült kombinált pufferkövetelményt közölnie kell a szervezettel, amelynek ezután a becsült kombinált pufferkövetelményt nyilvánosan hozzáférhetővé kell tennie.

(7)

A 2014/59/EU irányelv és az 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (6) meghatározza a szanálási hatóságok által gyakorlandó hatásköröket, amelyek közül néhány nem szerepel a 806/2014/EU rendeletben. Az egységes szanálási mechanizmusban ez bizonytalanságot teremthet azzal kapcsolatban, hogy kinek és milyen feltételek mellett kell gyakorolnia az említett hatásköröket. Ezért meg kell határozni, hogy a nemzeti szanálási hatóságoknak a Testület közvetlen felelősségi körébe tartozó szervezetek és csoportok tekintetében milyen módon kell gyakorolniuk bizonyos, a 2014/59/EU irányelvben meghatározott hatásköröket. Ezért a Testület számára lehetővé kell tenni, hogy amennyiben szükségesnek ítéli, utasítsa a nemzeti szanálási hatóságokat az említett hatáskörök gyakorlására. Így különösen, a Testület számára lehetővé kell tenni olyan utasítások kiadását, hogy a nemzeti szanálási hatóságok kötelezzenek egy szervezetet arra, hogy részletes nyilvántartást vezessen azon pénzügyi szerződésekről, amelyekben részes fél, hogy alkalmazzák a 2014/59/EU irányelv 33a. cikke szerinti, egyes pénzügyi kötelezettségek felfüggesztésére vonatkozó hatáskörüket, és hogy az említett irányelv 84b. cikke alapján biztosítsák a belső információk bizalmas kezelését. Azonban, mivel a leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok csökkentésére vonatkozó – az MREL hatálya alá tartozó szervezetekre és kötelezettségekre is alkalmazandó 575/2013/EU rendelet alapján megadott – engedélyekhez nem szükséges a nemzeti jogszabályok alkalmazása, a Testület számára lehetővé kell tenni, hogy az említett engedélyeket közvetlenül adja meg a szervezeteknek anélkül, hogy a nemzeti szanálási hatóságokat az említett hatáskör gyakorlására kellene utasítania.

(8)

A leírható, illetve átalakítható kötelezettségnek minősítéshez szükséges feltételeket teljesítő betétek beszámíthatók az MREL-nek való megfelelésbe. Tekintettel azonban a betétek sajátos jellegére, valamint a reálgazdaságban és a bankrendszerbe vetett bizalom fenntartásában betöltött szerepükre, a betéteknek az MREL-nek való megfeleléshez használt kötelezettségek körébe történő bevonását szigorúbb követelményekhez kell kötni, ugyanis az MREL szempontjából figyelembe vehető forrásoknak teljes egészében felhasználhatónak kell lenniük a veszteségek fedezésére, és hozzá kell járulniuk a hitelintézet feltőkésítéséhez annak fizetésképtelensége esetén. Először is, a jelenlegi szabályokhoz hasonlóan nem szabad lehetővé tenni a természetes személyek, illetve a mikro-, kis- és középvállalkozások által elhelyezett betétek felhasználását az MREL céljára. Másodszor, egyértelművé kell tenni, hogy azon betétek, amelyek jogot biztosítanak a tulajdonosuk számára a lejárat előtti kifizetésre, nem vehetők figyelembe az MREL szempontjából, azokban az esetekben sem, amikor a szerződéses rendelkezések előírják, hogy a korai kifizetés büntetés felszámítását vonja maga után. Harmadszor, az átláthatóság biztosítása és a nem megfelelően elhelyezett betétek kockázatának minimalizálása érdekében a releváns szerződéses rendelkezésekben kifejezetten hivatkozni kell a hitelintézet azon szándékára, hogy az említett betéteket felhasználja az MREL-nek való megfelelés céljából, valamint arra a tényre, hogy azok nem minősülnek biztosítható betétnek, és ezért befagyasztás esetén a betétbiztosítási rendszer a betétből semmilyen részt sem fizet ki. Negyedszer, a betéteknek az MREL céljára történő felhasználása főszabályként kizárólag akkor engedélyezhető, ha a Testület előzetesen engedélyezte az MREL szempontjából figyelembe vehető forrásokba való bevonásukat azon értékelés alapján, hogy az ilyen betéteket szanálás esetén nem volna szükséges megvédeni a veszteségek viselésétől, és nem képeznék a szanálhatóság jelentős akadályát. A Testület számára lehetővé kell tenni, hogy minden egyes szanálás alá vonható szervezet esetében általánosan, az egyes betétek egyenkénti értékelése nélkül engedélyezze a betéteknek az MREL teljesítése érdekében történő felhasználását, valamint azt is, hogy az MREL teljesítése céljából meghatározott összegekre korlátozza a betétek bevonását. A strukturált betétek – annak ellenére, hogy beágyazott származtatott ügylettel rendelkező kötelezettségek – szintén minősülhetnek a hitelintézet leírható, illetve átalakítható kötelezettségeinek, feltéve, hogy minden egyéb feltétel teljesül.

(9)

A hirtelen kilengések elkerülése érdekében szükség van a leírható, illetve átalakítható kötelezettségnek minősülő meglévő betétek bevonásának lehetőségére. A 2028. május 12. előtt elhelyezett betétek esetében el kell tekinteni az új elismerhetőségi kritériumoktól. A bevonás lehetőségének 2029. május 11-én meg kell szűnnie.

(10)

Az (EU) 2019/876 (7) és az (EU) 2019/877 (8) európai parlamenti és tanácsi rendelet és az (EU) 2019/879 európai parlamenti és tanácsi irányelv (9) átültette az uniós jogba a Pénzügyi Stabilitási Tanács által 2015. november 9-én közzétett, „Total Loss-absorbing Capacity (TLAC) Term Sheet” (A teljes veszteségviselő képesség keretelvei és feltételei) (TLAC) című nemzetközileg elfogadott dokumentumot, amely az uniós jogban globálisan rendszerszinten jelentős intézményként (G-SII) említett globálisan rendszerszinten jelentős bankokra vonatkozik (a továbbiakban: a TLAC-standard). Az (EU) 2019/877 rendelet és az (EU) 2019/879 irányelv módosította a 2014/59/EU irányelvben és a 806/2014/EU rendeletben meghatározott MREL-t is. A 806/2014/EU rendeletben előírt, az MREL-re vonatkozó rendelkezéseket és a globálisan rendszerszinten jelentősnek minősülő intézményekre vonatkozó TLAC-standard végrehajtását össze kell hangolni egyes olyan kötelezettségek tekintetében, amelyek felhasználhatók az MREL azon részének teljesítésére, amelyet szavatolótőkével és egyéb alárendelt kötelezettségekkel kell teljesíteni. Így különösen, a bizonyos kizárt kötelezettségekkel egyenrangú kötelezettségeket figyelembe kell venni a szanálás alá vonható szervezetek szavatolótőkéjében és alárendelt leírható instrumentumaiban, amennyiben az említett kizárt kötelezettségek összege a szanálás alá vonható szervezet mérlegében nem haladja meg a szanálás alá vonható szervezet szavatolótőkéje és leírható, illetve átalakítható kötelezettségei összegének 5 %-át, és ez a beszámítás nem jár együtt „a hitelezők egyike sem járhat rosszabbul” elvet érintő kockázattal.

(11)

Egyes szanálás alá vonható szervezetek esetében a szanálási tervben vagy a csoportszintű szanálási tervben meghatározott, előnyben részesített szanálási stratégia elsődlegesen a szanálás alatt álló intézmény tevékenységének magánvásárlóra vagy áthidaló intézményre történő átruházásán alapul. Ilyen esetekben lehetséges, hogy a betétbiztosítási rendszert fel lehet kérni arra, hogy nyújtson hozzájárulást szanálási intézkedéshez, potenciálisan a betétbiztosítási rendszer által nem fedezett bizonyos betétek védelmének biztosítása érdekében. Az erkölcsi kockázat minimalizálása érdekében ezért meg kell határozni, hogy amennyiben a szanálási terv a vagyonértékesítési eszköz vagy az áthidaló intézményi eszköz alkalmazását és a szanálás alá vonható szervezetnek a piacról való kivonulását irányozza elő, az érintett szanálás alá vonható szervezetre vonatkozó MREL nem határozható meg bizonyos küszöbértékek alatti szinten. Amennyiben az MREL meghatározására vonatkozó szabályok alkalmazása az említett küszöbértékeknél magasabb összeget eredményez, az említett magasabb összeget kell figyelembe venni. Az említett küszöbértékeket nem kell alkalmazni a szanálás alá vonható olyan szervezetek tekintetében meghatározott MREL-re, amelyek előnyben részesített szanálási stratégiája értelmében a hitelezői feltőkésítési eszközt kell alkalmazni az ahhoz elegendő szintű feltőkésítés céljából, hogy a szervezet továbbra is képes legyen folytatni az engedélyében szereplő tevékenységeket, abban az esetben sem, ha az előnyben részesített szanálási stratégia a hitelezői feltőkésítési eszköz más szanálási eszközökkel együtt történő alkalmazását írja elő, viszont ez utóbbiakat csak kiegészítő jelleggel kell igénybe venni.

(12)

A 806/2014/EU rendelet nem tartalmaz az MREL 2024 utáni teljesítésére vonatkozó átmeneti rendelkezéseket és köztes célszinteket előíró külön szabályokat. Léteznek azonban olyan helyzetek, amikor a szervezeteket nem lehet azonnal arra kötelezni, hogy megfeleljenek a Testület által meghatározott magasabb MREL-nek, többek között azokban az esetekben, amikor az MREL megemelése a szervezetnél bekövetkezett lényeges változásokból, például fúziókból vagy felvásárlásokból, vagy az előnyben részesített szanálási stratégia megváltoztatásából ered. Így különösen, amennyiben az előnyben részesített szanálási stratégia a rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében történő felszámolásról egy szanálási intézkedés alkalmazására változik, előfordulhat, hogy a szervezet nem képes azonnal teljes mértékben megfelelni a Testület által meghatározott MREL-nek. A Testületet ezért fel kell hatalmazni arra, hogy megfelelő átmeneti időszakokat határozzon meg az MREL teljesítéséhez. Ezenkívül a Testületnek hatáskörrel kell rendelkeznie arra, hogy kötelező köztes célszinteket határozzon meg az ilyen szervezetek számára annak biztosítására, hogy azok megfelelő módon állítsák össze az MREL szempontjából figyelembe vehető forrásaikat. A jogos elvárások védelme érdekében az új szabályok nem érinthetik a Testület által a releváns időpontban alkalmazandó szabályok alapján korábban meghatározott átmeneti időszakokat.

(13)

Az 1024/2013/EU tanácsi rendelet (10) 4. cikke alapján a korai beavatkozással kapcsolatos felügyeleti feladatok ellátása az EKB hatáskörébe tartozik. Csökkenteni kell a 2014/59/EU irányelvben meghatározott korai beavatkozási intézkedéseknek a nemzeti jogba való eltérő átültetéséből eredő kockázatokat, és elő kell segíteni, hogy az EKB a korai beavatkozási intézkedések meghozatalára vonatkozó hatáskörét hatékonyan és következetesen alkalmazza. Az említett korai beavatkozási intézkedések bevezetésére azért került sor, hogy az illetékes hatóságok orvosolhassák egy szervezet pénzügyi és gazdasági helyzetének romlását, valamint a lehető legnagyobb mértékben csökkenthessék egy esetleges szanálás kockázatát és hatását. Az említett korai beavatkozási intézkedések alkalmazásának kiváltó okaira vonatkozó bizonyosság hiánya és a felügyeleti intézkedésekkel való részleges átfedések miatt azonban eddig ritkán alkalmaztak korai beavatkozási intézkedéseket. A 806/2014/EU rendeletnek ezért tükröznie kell a 2014/59/EU irányelvben foglalt, a korai beavatkozási intézkedésekre vonatkozó rendelkezéseket, ezáltal egy egységes és közvetlenül alkalmazható jogi eszközt biztosítva az EKB számára, ezenkívül egyszerűsíteni és pontosítani kell az említett korai beavatkozási intézkedések alkalmazásának feltételeit. Egy szervezet vezető testülete felmentésének feltételeivel és időzítésével, valamint az ügyvivő vagyonfelügyelők kinevezésével kapcsolatos bizonytalanságok eloszlatása érdekében az említett intézkedéseket kifejezetten korai beavatkozási intézkedésnek kell tekinteni, amelyet ugyanazon kiváltó okok alapján kell meghozni. Bizonyos feltételek mellett a tevékenységek fokozatos felszámolása is költséghatékony megoldás lehet, amely megkönnyíti egy gyenge üzleti modellel rendelkező szervezet kivonulását a piacról, elkerülve a legvégül a szervezet fizetésképtelenségéhez vezető hosszú hanyatlást. Az EKB-nak jogosultsággal kell rendelkeznie a korai beavatkozáshoz annak érdekében, hogy egy szervezet tevékenységeinek önkéntes felszámolása esetén végrehajtandó terv benyújtását kérje, ugyanakkor az ilyen terv végrehajtására vonatkozó döntést az érintett szervezetre kell hagyni. Az EKB számára elő kell írni, hogy a korai beavatkozási jogosultság alkalmazásakor egy adott helyzet kezelésére az arányosság elvével összhangban válassza ki a megfelelő intézkedéseket. Annak érdekében, hogy az EKB figyelembe vehesse a reputációs kockázatokat, illetve a pénzmosáshoz vagy az információs és kommunikációs technológiához kapcsolódó kockázatokat, az EKB-nak nemcsak mennyiségi mutatók – például a tőke- vagy likviditási követelmények, a tőkeáttétel szintje, a nemteljesítő hitelek vagy a kitettségek koncentrációja – alapján kell értékelnie a korai beavatkozási intézkedések alkalmazásának feltételeit, hanem minőségi jellegű kiváltó okok alapján is. Annak érdekében, hogy elkerülhető legyen a szervezet helyzetének további romlása, a korai beavatkozási intézkedésekkel kapcsolatos döntéshozatali folyamatnak lehetővé kell tennie ezen intézkedések gyors mérlegelését és – adott esetben – alkalmazását.

(14)

Biztosítani kell, hogy a Testület felkészülhessen egy szervezet esetleges szanálására. Az EKB-nak vagy az érintett nemzeti illetékes hatóságnak ezért kellő időben tájékoztatnia kell a Testületet a szervezet helyzetének romlásáról, és a Testületnek rendelkeznie kell előkészítő intézkedések végrehajtásához szükséges hatáskörrel. Fontos, hogy annak lehetővé tétele érdekében, hogy a Testület a lehető leggyorsabban reagálhasson egy szervezet helyzetének romlására, a korai beavatkozási intézkedések előzetes alkalmazása nem lehet feltétele annak, hogy a Testület intézkedéseket hozzon a szervezet értékesítésére vonatkozóan, vagy információkat kérjen a szanálási terv aktualizálásához és az értékelés elkészítéséhez. Intézményvédelmi rendszerben tagsággal rendelkező szervezet értékesítése esetén a Testületnek mérlegelnie kell azon intézkedéseket, amelyeket az intézményvédelmi rendszer a szanálás előtt hozhat annak érdekében, hogy elkerülje a szervezet fizetésképtelenségének, vagy valószínűleg fizetésképtelenné válásának lényeges kockázatát. A szervezet helyzetének romlására való következetes, összehangolt, hatékony és időben történő reagálás, valamint az esetleges szanálásra való megfelelő felkészülés érdekében fokozni kell az EKB, a nemzeti illetékes hatóságok és a Testület közötti együttműködést és koordinációt. Amint egy szervezet teljesíti a korai beavatkozási intézkedések alkalmazásának feltételeit, az EKB-nak, a nemzeti illetékes hatóságoknak és a Testületnek fokozniuk kell az információcserét, beleértve az ideiglenes információkat is, és közösen kell nyomon követniük a szervezet helyzetét.

(15)

Biztosítani kell a Testület és az EKB vagy az érintett nemzeti illetékes hatóság időben történő fellépését és tevékenységük korai összehangolását a kevésbé jelentős, határokon átnyúló tevékenységű csoportok tekintetében, amíg egy szervezet továbbra is működő vállalkozás, de lényeges kockázata van annak, hogy fizetésképtelenné válhat. Az EKB-nak vagy az érintett nemzeti illetékes hatóságnak ezért a lehető leghamarabb értesítenie kell a Testületet az ilyen kockázatról. Az értesítésben ismertetni kell az EKB vagy az érintett nemzeti illetékes hatóság értékelését megalapozó indokokat, valamint nem kimerítő jelleggel át kell tekinteni azon alternatív magánszektorbeli intézkedéseket, felügyeleti intézkedéseket vagy korai beavatkozási intézkedéseket, amelyek a szervezet fizetésképtelenségének megelőzése érdekében észszerű időn belül rendelkezésre állnak. Az ilyen korai értesítés nem érinti azon alternatív magánszektorbeli intézkedéseket – beleértve a valamely intézményvédelmi rendszer által hozott intézkedéseket is –, amelyekkel észszerű időn belül megelőzhető lenne a szervezet fizetésképtelensége, vagy valószínű fizetésképtelenné válása, és nem sértheti az annak megállapítására irányuló eljárásokat, hogy teljesülnek-e a szanálási feltételek. Az, hogy az EKB-nak vagy az érintett nemzeti illetékes hatóságnak előzetesen értesítenie kell a Testületet annak lényeges kockázatáról, hogy egy szervezet fizetésképtelen vagy valószínűleg fizetésképtelenné válik, illetve az ilyen lényeges kockázat kezelésére irányuló intézkedések végrehajtására meghatározott határidő lejárta nem lehet feltétele annak, vagy szükségszerűen nem vonhatja maga után azt, hogy az adott szervezet fizetésképtelenségét vagy valószínű fizetésképtelenné válását a későbbiekben megállapítsák. Ezenkívül, ha egy későbbi szakaszban a szervezet fizetésképtelennek vagy valószínűleg fizetésképtelenné válónak minősül, és észszerű időkereten belül nincs alternatív megoldás a fizetésképtelenség megelőzésére, a Testületnek határoznia kell arról, hoz-e szanálási intézkedést. Ilyen esetben a szanálási intézkedésnek a szervezetre való alkalmazásáról szóló határozat időszerűsége alapvető fontosságú lehet a szanálási stratégia sikeres végrehajtása szempontjából, különösen azért, mert a szervezet működésébe történő korai beavatkozás hozzájárulhat az említett stratégia végrehajtásához szükséges megfelelő szintű veszteségviselő képesség és likviditás biztosításához. Ezért helyénvaló lehetővé tenni a Testület számára, hogy az EKB-val vagy az érintett nemzeti illetékes hatósággal szoros együttműködésben értékelje, mi minősül észszerű időkeretnek a szervezet fizetésképtelenségének elkerülését célzó alternatív intézkedések végrehajtására. A megfelelő időben elérendő eredmény biztosítása és annak lehetővé tétele érdekében, hogy a Testület megfelelően felkészülhessen a szervezet esetleges szanálására, a Testületnek és az EKB-nak vagy az érintett nemzeti illetékes hatóságnak rendszeresen találkoznia kell, és a Testületnek az ügy körülményeire tekintettel kell döntenie az említett ülések gyakoriságáról.

(16)

A prudenciális követelmények lényeges megsértésének lefedése érdekében tovább kell pontosítani azon feltételeket, amelyek alapján megállapítható, hogy az anyavállalatok, ideértve a holdingtársaságokat is, fizetésképtelenek-e vagy valószínűleg fizetésképtelenné válnak-e. Az említett követelmények anyavállalat általi megsértését akkor kell lényegesnek tekinteni, ha az ilyen jogsértés a típusát és a mértékét tekintve olyan szintű, hogy – ha egy hitelintézet követte volna el – indokolt lenne, hogy az illetékes hatóság a 2013/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (11) 18. cikkével összhangban visszavonja az engedélyt.

(17)

A szanálási keretrendszer célja, hogy – a szervezet méretétől és üzleti modelljétől függetlenül – minden szervezetre alkalmazni lehessen, amennyiben a nemzeti jog alapján rendelkezésre álló eszközök nem alkalmasak a szervezet fizetésképtelenségének kezelésére. Azonban a keretrendszer egyes célkitűzéseit pontosabban meg kell határozni a harmonizáció fokozása és a konvergencia előmozdítása érdekében. A kritikus funkciók folytonosságának biztosítására irányuló szanálási cél a pénzügyi stabilitás és a reálgazdaság védelmére irányul. Ezért biztosítani kell, hogy a kritikus funkciók ellátása ne szűnjön meg. Így különösen szükséges egyértelművé tenni, hogy a sajátos körülményektől függően a Testület képes megállapítani, hogy egy szervezet bizonyos funkciói akkor is kritikusnak tekintendők, ha azok megszűnése csak regionális szinten okozna fennakadást a pénzügyi stabilitás, vagy a reálgazdaság számára létfontosságú szolgáltatások tekintetében. Ami a betétgyűjtést illeti, a Testületnek kellő figyelmet kell fordítania a 2014/49/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (12) hatálya alá nem tartozó betétekkel rendelkező betétesek bizalma elvesztésének kockázatára. Az állami forrásokat védeni kell a rendkívüli állami pénzügyi támogatásra való támaszkodás minimalizálása révén, különösen ha azt valamely tagállam költségvetéséből nyújtják. Védelmet kell nyújtani a 2014/49/EU irányelv hatálya alá tartozó betétesek és a 97/9/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (13) hatálya alá tartozó befektetők, valamint az ügyfelek pénzeszközei és az ügyfelek vagyona számára is.

(18)

A szanálási tervezés szakaszában annak eldöntésekor, hogy egy szervezetet szanálásra kell-e kijelölni, a Testületnek azt a tényt, hogy egy szervezetre egyszerűsített kötelezettségek vonatkoznak, általában annak mutatójaként kell használnia, hogy fizetésképtelenség esetén a szanálás nem szolgálná a közérdeket. Ezzel szemben az a tény, hogy egy szervezetre nem vonatkoznak egyszerűsített kötelezettségek, azt jelezheti, hogy fizetésképtelenség esetén a szanálás közérdeket szolgálna.

(19)

Egy szervezet rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében történő felszámolása egyes esetekben veszélyeztetheti a pénzügyi stabilitást, és megszakíthatja a kritikus funkciók ellátását. Ez lehet a helyzet például akkor, ha a fizetésképtelenség valószínűleg veszteséget okozna a betétek jelentős részén, vagy jelentős nehézségeket eredményezne a betétekhez való hozzáférés folytonosságában, és ha a Testület úgy ítéli meg, hogy az említett veszteségek vagy az említett nehézségek jelentős hatást gyakorolhatnak a kritikus funkciók ellátására, a pénzügyi stabilitásra fertőzés révén vagy a reálgazdaságra. Ilyen esetekben nagy a valószínűsége annak, hogy közérdek fűződne ahhoz, hogy a szervezetet szanálás alá vonják ahelyett, hogy rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében felszámolnák. Annak értékelése során, hogy egy szervezet szanálása közérdeket szolgál-e, lehetőség szerint figyelembe kell venni egyrészt az ágazat által finanszírozott biztonsági hálókon, nevezetesen a szanálásfinanszírozási rendszereken vagy a betétbiztosítási rendszereken keresztül nyújtott finanszírozás, és másrészt a tagállamok által az adófizetők pénzéből nyújtott finanszírozás közötti különbséget. A tagállamok által nyújtott ilyen finanszírozás nagyobb erkölcsi kockázattal jár, és kevésbé ösztönzi a piaci fegyelmet. Ezért a rendkívüli állami pénzügyi támogatás minimalizálására irányuló célkitűzés értékelésekor a Testületnek előnyben kell részesítenie az Egységes Szanálási Alapon (a továbbiakban: az Alap) vagy a betétbiztosítási rendszeren keresztüli finanszírozást a tagállami költségvetési forrásokból származó azonos összegű finanszírozással szemben.

(20)

A közérdek értékelésének elvégzése során a Testületnek értékelnie kell, hogy ha a fizetésképtelen szervezetet rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében számolnák fel, a szanálási célok bármelyike ki van-e téve kockázatnak. A szanálási intézkedés nem tekinthető úgy, hogy közérdekből szükséges, ha a szervezet rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében történő felszámolása esetén egyik szanálási cél sincs kitéve kockázatnak. Ha a rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében történő felszámolás esetén a Testület értékelése alapján legalább egy szanálási cél ki van téve kockázatnak, a közérdek értékelésének eredménye csak akkor lehet negatív, ha a fizetésképtelen szervezet rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében történő felszámolásával a szanálási célok nemcsak a szanálással azonos mértékben, hanem annál még hatékonyabban lennének elérhetők.

(21)

A 806/2014/EU rendelet, valamint a 2014/49/EU és a 2014/59/EU irányelv végrehajtása során szerzett tapasztalatok fényében szükséges tovább pontosítani azon feltételeket, amelyek mellett – kivételesen – rendkívüli állami pénzügyi támogatásnak minősülő, megelőző jellegű intézkedések tehetők. A megelőző intézkedéseket kellő időben kell meghozni. Ezenkívül az értékvesztett eszközök – többek között a vagyonkezelői eszközök vagy az eszközgarancia-rendszerek – tehermentesítésére irányuló intézkedések eredményesnek és hatékonynak bizonyulhatnak a szervezetek esetleges pénzügyi nehézségeit kiváltó okok kezelésében és a fizetésképtelenségük megelőzésében, és ezért releváns megelőző intézkedéseknek minősülhetnek. Ezért meg kell határozni, hogy megelőző intézkedések értékvesztett eszközökre vonatkozó intézkedések formáját is ölthetik.

(22)

A piaci fegyelem megőrzése, az állami források védelme és a verseny torzulásának elkerülése érdekében a megelőző intézkedéseknek továbbra is kivételt kell képezniük, és csak a piac súlyos zavarainak kezelésére és a pénzügyi stabilitás megőrzésére alkalmazhatók, különösen rendszerszintű válság esetében. Ezenkívül a megelőző intézkedések nem alkalmazhatók a felmerült vagy valószínűsíthetően felmerülő veszteségek kezelésére. A felmerült vagy valószínűsíthetően felmerülő veszteségek számszerűsítésének legmegbízhatóbb eszköze az EKB, az 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (14) létrehozott európai felügyeleti hatóság (Európai Bankhatóság, EBH) vagy a nemzeti illetékes hatóságok által végzett eszközminőség-vizsgálat. Az EKB-nak és a nemzeti illetékes hatóságoknak egy ilyen felülvizsgálat alkalmazásával, vagy adott esetben helyszíni ellenőrzésekkel kell számszerűsíteniük a felmerült vagy valószínűsíthetően felmerülő veszteségeket, amennyiben egy ilyen felülvizsgálat vagy ellenőrzések észszerű időn belül elvégezhetőek. Amennyiben ez nem lehetséges, az EKB-nak és a nemzeti illetékes hatóságoknak a fennálló körülmények között megvalósítható legmegbízhatóbb módon kell számszerűsíteniük a felmerült vagy valószínűleg felmerülő veszteségeket, adott esetben a szervezet mérlege alapján, feltéve, hogy a mérleg megfelel az alkalmazandó számviteli szabályoknak és standardoknak, és ezt független külső könyvvizsgáló megerősítette.A megelőző feltőkésítés és az újonnan kibocsátott kötelezettségekre vonatkozó állami garanciák formájában megvalósuló támogatási intézkedések céljából a szervezet fizetőképességének vizsgálatát annak előretekintő értékelésére kell alapozni, hogy a szervezet képes-e megfelelni az 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben vagy az (EU) 2019/2033 európai parlamenti és tanácsi rendeletben (15) meghatározott szavatolótőke-követelményeknek, valamint a 2013/36/EU vagy az (EU) 2019/2034 európai parlamenti és tanácsi irányelvben (16) meghatározott kiegészítő szavatolótőke-követelménynek.

(23)

A megelőző feltőkésítés célja azon életképes szervezetek támogatása, amelyekről megállapították, hogy a közeljövőben valószínűleg átmeneti nehézségekkel szembesülnek, és ezáltal helyzetük további romlásának megakadályozása. Annak érdekében, hogy ne részesülhessenek állami támogatásban olyan vállalkozások, amelyek már nem nyereségesek, a szavatolótőke-instrumentumok vagy más tőkeinstrumentumok megszerzésével vagy értékvesztett eszközökkel kapcsolatos intézkedések formájában tett megelőző intézkedések összege nem haladhatja meg azon mértéket, amely a stresszteszt vagy valamely azzal egyenértékű vizsgálat szerinti kedvezőtlen forgatókönyvben azonosított tőkehiány fedezéséhez szükséges. Annak biztosítására, hogy a közfinanszírozást végső soron megszüntessék, az említett megelőző intézkedéseknek is időben korlátozottnak kell lenniük, és egyértelmű ütemtervet kell tartalmazniuk a kivezetésükre vonatkozóan („a támogatási intézkedésből való kilépésre vonatkozó stratégia”). A lejárat nélküli instrumentumokat, beleértve az elsődleges alapvető tőkét is, csak kivételes körülmények között és bizonyos mennyiségi korlátok mellett szabad alkalmazni, mivel jellegüknél fogva nem felelnek meg az ideiglenes jellegre vonatkozó feltételnek. Az EKB-nak vagy az érintett nemzeti illetékes hatóságnak egyszeri korrekciós tervet kell kérnie azon szervezetektől, amelyek nem felelnek meg a támogatási intézkedésből való kilépésre vonatkozó stratégia feltételeinek. Annak biztosítása érdekében, hogy az életképtelennek bizonyuló szervezetek kivonuljanak a piacról, az érintett hatóságnak meg kell állapítania, hogy a szervezet fizetésképtelen-e, vagy valószínűleg fizetésképtelenné válik-e, amennyiben az EKB vagy az érintett nemzeti illetékes hatóság nem elégedett a korrekciós tervvel, vagy ha a szervezet nem felel meg a korrekciós tervnek.

(24)

Megelőző intézkedések útján csak akkora összegű finanszírozást szabad nyújtani, amelyre a szervezetnek annak érdekében van szüksége, hogy a stresszteszt vagy valamely azzal egyenértékű vizsgálat során meghatározott kedvezőtlen forgatókönyv-esemény bekövetkeztekor meg tudja őrizni a fizetőképességét. Értékvesztett eszközökkel kapcsolatos intézkedések formájában megvalósuló megelőző intézkedések esetében a finanszírozásban részesülő szervezet számára lehetővé kell tenni, hogy a nyújtott összeget az átruházott eszközök veszteségeinek fedezésére vagy tőkeinstrumentumok megszerzésével kombinálva használja fel, feltéve, hogy nem lépik túl az azonosított hiány teljes összegét. Szükséges biztosítani továbbá, hogy az értékvesztett eszközökkel kapcsolatos intézkedések formájában megvalósuló megelőző intézkedések megfeleljenek az állami támogatásokra vonatkozó hatályos szabályoknak és a bevált gyakorlatoknak, helyreállítsák a szervezet hosszú távú életképességét, továbbá alkalmazásukkal az állami támogatás a szükséges minimumra korlátozódjon, és elkerülhető legyen a verseny torzulása. Az említett okokból az érintett hatóságoknak az értékvesztett eszközökkel kapcsolatos intézkedések formájában megvalósuló megelőző intézkedések esetében figyelembe kell venniük a konkrét iránymutatást, beleértve a nemzeti eszközkezelő társaságok létrehozásának lehetséges módjára vonatkozó bizottsági tervezetet, valamint „A nemteljesítő hitelek kezelése a Covid19-világjárványt követően” című, 2020. december 16-i bizottsági közleményt. Az értékvesztett eszközökkel kapcsolatos intézkedések formájában megvalósuló megelőző intézkedéseknek elsődlegesen mindig ideiglenes jellegűnek kell lenniük. Várhatóan jobban biztosítják az említett feltételnek való megfelelést az érintett szervezet értékvesztett eszközeivel kapcsolatban egy meghatározott időszakra nyújtott állami garanciák, mint az ilyen eszközök államilag támogatott szervezetre történő átruházása.

(25)

Fontos biztosítani a Testület gyors és időben történő szanálási intézkedését, amennyiben az ilyen intézkedés keretében állami támogatásra vagy az Alapból nyújtott támogatásra kerül sor. Ezért lehetővé kell tenni a Testület számára, hogy még azelőtt elfogadja az érintett szanálási programot, hogy a Bizottság megvizsgálta volna, hogy az ilyen támogatás összeegyeztethető-e a belső piaccal. Annak érdekében azonban, hogy ilyen forgatókönyv esetén biztosított legyen a belső piac megfelelő működése, az állami támogatással vagy az Alapból nyújtott támogatással járó szanálási programok esetében az ilyen támogatást végső soron továbbra is a Bizottságnak kell jóváhagynia. Annak érdekében, hogy a Bizottság a lehető leghamarabb értékelni tudja, hogy az Alapból nyújtott támogatás összeegyeztethető-e a belső piaccal, valamint, hogy biztosítani lehessen a zökkenőmentes információáramlást, a Testületnek és a Bizottságnak haladéktalanul meg kell osztania az Alapból nyújtott támogatás lehetséges felhasználásával kapcsolatos valamennyi szükséges információt. Konkrét szabályokat kell megállapítani arra vonatkozóan, hogy a Testületnek mikor és milyen információkat kell a Bizottság rendelkezésére bocsátania annak érdekében, hogy a Bizottság elkészíthesse az Alapból nyújtott támogatás összeegyeztethetőségéről szóló értékelést.

(26)

A szanálás alá vonásra vonatkozó eljárás hasonló a leírási és átalakítási jogosultság alkalmazására irányuló döntésre vonatkozó eljáráshoz. Ezért helyénvaló a Testület és az esettől függően az EKB vagy a nemzeti illetékes hatóság feladatait összehangolni, amikor egyrészt értékelik azt, hogy fennállnak-e a leírási és átalakítási jogosultság alkalmazásának feltételei, és másrészt értékelik a szanálási program elfogadásának feltételeit.

(27)

Lehetséges, hogy míg egy szanálás alá vonható csoport egyik szanálás alá vonható szervezetére szanálási intézkedést kell alkalmazni, az ugyanazon csoporthoz tartozó másik szervezetre leírási és átalakítási jogosultságot kell alkalmazni. Az ilyen szervezetek közötti kölcsönös függőségek, többek között a helyreállítandó konszolidált tőkekövetelmények megléte, valamint a veszteségek vonatkozásában az upstream és a tőkeigény szempontjából a downstream mechanizmusok aktiválásának szükségessége megnehezítheti az egyes szervezetek veszteségviselési és feltőkésítési igényeinek külön-külön történő értékelését, és ezáltal az egyes szervezetek esetében leírandó és átalakítandó összegek meghatározását. Ezért meg kell határozni egy olyan eljárást, amely szerint a Testületnek az említett helyzetekben figyelembe kell vennie az ilyen kölcsönös függőségeket a tőkeinstrumentumok és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségek leírására és átalakítására vonatkozó jogosultság alkalmazása során. E célból, amennyiben az egyik szervezet teljesíti a leírási és átalakítási jogosultság alkalmazásának feltételeit, míg egy ugyanazon csoporthoz tartozó másik szervezet teljesíti a szanálási feltételeket, a Testületnek mindkét szervezetre kiterjedő szanálási programot kell elfogadnia.

(28)

A jogbiztonság növelése érdekében, valamint tekintettel a jövőben esetleg felmerülő, bizonytalan eseményekből – többek között a szanálás időpontjában folyamatban lévő jogvita kimeneteléből – fakadó kötelezettségek potenciális jelentőségére, meg kell határozni, hogy az említett kötelezettségeket a hitelezői feltőkésítés alkalmazása céljából milyen módon kell kezelni. A Testületnek különbséget kell tennie az olyan, múltbeli eseményekből fakadó meglévő kötelmeken alapuló kötelezettségek között, amelyek veszteséget fognak eredményezni, de amelyek ideje vagy összege bizonytalan, valamint az olyan kötelezettségek között, amelyek a jövőben merülhetnek fel, de nem eredményeznének veszteséget, vagy csak bizonytalan esemény bekövetkezése esetén merülhetnek fel a jövőben.

(29)

Azt is elő kell írni, hogy az egyéb kötelezettségekkel azonos módon kell kezelni a bizonytalan idejű vagy összegű kötelezettségeket, amennyiben az említett kötelezettségek olyan, múltbeli eseményekből fakadó meglévő kötelmeken alapulnak, amelyek veszteséget fognak eredményezni. Az ilyen kötelezettségeknek hitelezői feltőkésítésbe bevonhatónak kell lenniük, kivéve, ha megfelelnek a hitelezői feltőkésítés hatálya alóli kizárásra vonatkozó konkrét kritériumok valamelyikének. Tekintettel arra, hogy az említett kötelezettségek a szanálás során relevánsak lehetnek, valamint a hitelezői feltőkésítés alkalmazása bizonyosságának biztosítása érdekében jelezni kell, hogy az említett kötelezettségek a hitelezői feltőkésítésbe bevonható kötelezettségek részét képezik, és hogy ennek következtében a hitelezői feltőkésítési eszköz alkalmazható azokra. A bizonytalan idejű vagy összegű kötelezettségekre vonatkozó hitelezői feltőkésítési eszköz hatékony alkalmazásának biztosítása érdekében a Testületnek hatáskörrel kell rendelkeznie az ilyen kötelezettségek tekintetében esedékes tőkeösszeg csökkentésére – beleértve a nullára csökkentését is –, valamint az ilyen kötelezettségek részvényekké vagy egyéb tulajdonviszonyt megtestesítő instrumentumokká való átalakítására. Azonban a csökkentés vagy átalakítás csak akkor léphet hatályba, ha és amint a bizonytalan idejű vagy összegű kötelezettség az időzítés és az összeg tekintetében véglegesen meghatározásra kerül.

(30)

Biztosítani szükséges, hogy egy, a jövőben esetleg felmerülő, bizonytalan eseményből fakadó kötelezettség, vagy egy, a szanálás időpontjában meglévő kötelmen alapuló, bizonytalan idejű vagy összegű kötelezettség ne rontsa a szanálási stratégia és különösen a hitelezői feltőkésítés hatékonyságát. Az említett célkitűzés elérése érdekében az értékelőnek a szanálás céljából végzett értékelés részeként értékelnie kell az ilyen kötelezettségeket, és a legjobb tudása szerint számszerűsítenie kell az említett kötelezettségek potenciális értékét. Annak biztosítására, hogy a szanálási eljárást követően a szervezet megfelelő ideig fenn tudja tartani a kellő piaci bizalmat, az értékelőnek figyelembe kell vennie az említett potenciális értéket azon összeg meghatározásakor, amellyel a szanálás alatt álló intézmény tőkemegfelelési mutatóinak helyreállítása érdekében a hitelezői feltőkésítésbe bevonható kötelezettségeket le kell írni vagy át kell alakítani. Így különösen, a Testületnek olyan mértékben kell alkalmaznia a hitelezői feltőkésítésbe bevonható kötelezettségekre vonatkozó átalakítási jogosultságát, hogy a szanálás alatt álló intézmény feltőkésítése kellő mértékű legyen azon potenciális veszteségek fedezésére, amelyeket egy, a jövőben esetleg felmerülő, bizonytalan eseményből fakadó vagy egy meglévő kötelmen alapuló, de bizonytalan idejű vagy összegű kötelezettség okozhat. A leírandó vagy átalakítandó összeg értékelésekor a Testületnek több tényező alapján gondosan mérlegelnie kell a potenciális veszteségnek a szanálás alatt álló intézményre gyakorolt hatását, beleértve az esemény bekövetkezésének valószínűségét, a bekövetkezésének időkeretét és a kötelezettség összegét.

(31)

Bizonyos körülmények között, miután az Alap a szervezet szavatolótőkét is magában foglaló teljes kötelezettségállományának legfeljebb 5 %-át kitevő hozzájárulást nyújtott, a Testület kiegészítő finanszírozási forrásokat használhat fel a szanálási intézkedésének további támogatására. Pontosabban meg kell határozni, hogy az Alap milyen körülmények között nyújthat további támogatást, amennyiben már teljes egészében leírták vagy átalakították valamennyi olyan hitelezői feltőkésítésbe bevonható kötelezettséget, amelyek a kielégítési sorrendben a természetes személyek és a mikro-, kis- és középvállalkozások nem biztosított betéteinél hátrébb sorolt nem biztosítható betétek, és amelyeket a hitelezői feltőkésítésből mérlegelési jogkör alkalmazásával nem zártak ki.

(32)

A szanálás sikere attól függ, hogy a Testület időben hozzáfér-e a hatáskörébe tartozó szervezetektől, valamint a közintézményektől és a hatóságoktól származó releváns információkhoz. Ezzel összefüggésben lehetővé kell tenni, hogy a Testület ne csak azon információkhoz férhessen hozzá, amelyekkel az EKB az 1024/2013/EU rendelet szerinti felügyeleti hatóságként rendelkezik, hanem azon statisztikai jellegű információkhoz is, amelyeket az EKB a központi banki funkciója keretében gyűjtött. A 2533/98/EK tanácsi rendelet (17) alapján a Testületnek biztosítania kell a bizalmas statisztikai adatok fizikai és logikai védelmét, és engedélyt kell kérnie az EKB-tól arra, hogy az adatokat továbbadhassa, amennyiben arra a feladatainak végrehajtásához esetlegesen szüksége van. Mivel az (EU) 2015/849 európai parlamenti és tanácsi irányelv (18) alapján létrehozott központi automatizált mechanizmusok birtokában lévő, azon ügyfelek aggregált számára vonatkozó információ-szolgáltatás, amelyek esetében a szervezet az egyetlen vagy a fő banki partner, szükséges és arányos lehet a közérdek értékelésének elvégzéséhez, a Testület számára lehetővé kell tenni, hogy az említett információkat eseti alapon megkapja. Meg kell határozni azon pontos időpontot is, amikor a Testület közvetett módon hozzáférhet az információkhoz. Ezenkívül, amennyiben a Testület számára a feladatai ellátásához szükséges információk olyan közintézmény vagy hatóság rendelkezésére állnak, amelynek együtt kell működnie a Testülettel, az ilyen intézménynek vagy hatóságnak az említett információkat – kérésére – a Testület rendelkezésére kell bocsátania. Azonban, ha az adott időpontban az információ nem áll rendelkezésre, függetlenül annak okától, a Testület számára lehetővé kell tenni, hogy az információval rendelkező természetes vagy jogi személytől megszerezze az említett információt, vagy a nemzeti szanálási hatóságokon keresztül, vagy – az említett nemzeti szanálási hatóságok erről való tájékoztatását követően – közvetlenül. A Testület számára azt is lehetővé kell tenni, hogy meghatározza a szervezetek által a részére nyújtandó tájékoztatásra vonatkozó eljárást és a tájékoztatás formáját, annak biztosítása érdekében, hogy az ilyen információ az igényeinek leginkább megfelelő legyen, beleértve a virtuális adatszobákkal kapcsolatosan is. Emellett a Testület számára releváns és a ráruházott feladatok ellátásához szükséges adatoknak esetleg birtokában levő valamennyi közintézménnyel és hatósággal való lehető legszélesebb körű együttműködés biztosítása, valamint a kérelmek megkettőzésének elkerülése érdekében azon közintézmények és hatóságok köre, amelyek tekintetében a Testület számára lehetővé kell tenni a velük való együttműködést, az információk rendelkezésre állásának ellenőrzését és az információcserét, ki kell, hogy terjedjen a Központi Bankok Európai Rendszerének tagjaira, a releváns betétbiztosítási rendszerekre, az Európai Rendszerkockázati Testületre, az európai felügyeleti hatóságokra és az Európai Stabilitási Mechanizmusra. Végül, annak biztosítása érdekében, hogy szükség esetén időben sor kerülhessen az Alapot érintő pénzügyi megállapodások útján történő beavatkozásra, a Testületnek tájékoztatnia kell a Bizottságot és az EKB-t, amint úgy ítéli meg, hogy szükség lehet ilyen pénzügyi megállapodások aktiválására, továbbá a Bizottság és az EKB rendelkezésére kell bocsátania az ilyen pénzügyi megállapodások tekintetében a feladataik ellátásához szükséges valamennyi információt.

(33)

A 2014/59/EU irányelv 86. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy az irányelv hatálya alá tartozó szervezetekkel szemben csak a szanálási hatóság kezdeményezésére indítható rendes fizetésképtelenségi eljárás, és a szervezetet rendes fizetésképtelenségi eljárás alá helyező határozatot csak a szanálási hatóság hozzájárulásával lehet meghozni. Az említett rendelkezés nem tükröződik a 806/2014/EU rendeletben. A 806/2014/EU rendeletben meghatározott feladatmegosztással összhangban a nemzeti szanálási hatóságoknak konzultálniuk kell a Testülettel, mielőtt – a 2014/59/EU irányelv 86. cikkének (1) bekezdésével összhangban – eljárnának a Testület közvetlen felelőssége alá tartozó szervezetekkel kapcsolatban.

(34)

A Testület alelnökének tisztségére vonatkozó kiválasztási kritériumok megegyeznek a Testület elnökének és egyéb, teljes munkaidőben foglalkoztatott tagjainak kiválasztására vonatkozó kritériumokkal. Ezért helyénvaló a Testület alelnöke számára ugyanazon szavazati jogokat biztosítani, mint amelyekkel a Testület elnöke és teljes munkaidőben foglalkoztatott tagjai rendelkeznek.

(35)

Annak érdekében, hogy a Testület plenáris testülete előzetesen értékelhesse az előzetes költségvetési tervezetet, mielőtt az elnök előterjeszti annak végleges tervezetét, meg kell hosszabbítani azon időszakot, amelyen belül az elnök előterjesztheti a Testület éves költségvetésére vonatkozó első javaslatot.

(36)

Az Egységes Szanálási Mechanizmuson belüli, a Testület és a nemzeti szanálási hatóságok közötti együttműködés további erősítése érdekében a Testület ügyvezetői testületének konzultálnia kell a Testület plenáris testületével azon útmutatókról, általános iránymutatásokról és az Egységes Szanálási Mechanizmuson belül általánosan alkalmazandó egyéb eszközökről, amelyek meghatározzák, hogy a Testület hogyan tervezi végrehajtani a 806/2014/EU rendeletet.

(37)

Az útmutatókkal, általános iránymutatásokkal és az Egységes Szanálási Mechanizmuson belül általánosan alkalmazandó egyéb eszközökkel kapcsolatos konzultációk lefolytatására vonatkozó eljárást a 806/2014/EU rendelet 31. cikkének (1) bekezdésében említett kerettel összhangban folytatott konzultációkra vonatkozó meglévő eljárások figyelembevételével kell értelmezni. Amennyiben az említett keret már előír egyedi rendelkezéseket az útmutatókra és általános iránymutatásokra vonatkozóan, az említett meglévő eljárásokat adott esetben alkalmazni kell az új konzultációs eljárás mellett.

(38)

Az Alapnak a 806/2014/EU rendeletben előírt kezdeti felhalmozási időszakát követően az Alap rendelkezésére álló pénzügyi eszközei kismértékben a célszint alá csökkenhetnek, különösen a biztosított betétek növekedése miatt. Az említett körülmények között valószínűleg lehívásra kerülő előzetes hozzájárulások összege tehát vélhetően alacsony. Előfordulhat tehát, hogy bizonyos években az ilyen előzetes hozzájárulások összege már nem állna arányban az említett hozzájárulások beszedésének költségével. A Testület számára ezért lehetővé kell tenni, hogy az előzetes hozzájárulások beszedését legfeljebb három évvel elhalaszthassa mindaddig, amíg a beszedendő összeg arányos nem lesz a beszedési eljárás költségével, feltéve, hogy az ilyen halasztás nem befolyásolja lényegesen a Testületnek az Alap igénybevételére vonatkozó képességét.

(39)

A visszavonhatatlan fizetési kötelezettségvállalások az Alap rendelkezésre álló pénzügyi eszközök közé tartoznak. Ezért meg kell határozni azon körülményeket, amelyek mellett az említett fizetési kötelezettségvállalások lehívhatók. Abban az esetben, ha egy szervezet az engedélyéről való lemondásról szóló határozatot követően már nem tartozik az Alapba fizetendő hozzájárulásokra vonatkozó kötelezettség hatálya alá, a visszavonhatatlan fizetési kötelezettségvállalást törölni kell. Annak biztosítása érdekében, hogy a visszavonhatatlan fizetési kötelezettségvállalás törlése ne vezessen olyan helyzethez, amelyben az Alapban rendelkezésre álló pénzügyi eszközök a Testület által megfelelőnek ítélt szint alá csökkennek, a Testületnek jogosultsággal kell rendelkeznie a releváns szervezet által fizetendő hozzájárulás meghatározásához. Határozatában a Testületnek kellően figyelembe kell vennie, hogy fenn kell tartani az egyenlő versenyfeltételeket valamennyi részt vevő szervezet között, beleértve azon szervezetet is, amely már nem tartozik a 806/2014/EU rendelet 2. cikkének hatálya alá. A Testületnek részletesen meg kell indokolnia határozatát, és éves jelentésében közzé kell tennie az említett határozatot, beleértve annak indokolását is. Ezen túlmenően a visszavonhatatlan fizetési kötelezettségvállalásoknak a beszedendő előzetes hozzájárulások teljes összegén belüli arányával kapcsolatos nagyobb átláthatóság és bizonyosság biztosítása érdekében a Testületnek ilyen arányt – az alkalmazandó korlátokra is figyelemmel – évente meg kell határoznia. Az EKB-nak vagy az érintett nemzeti illetékes hatóságnak törekednie kell annak biztosítására, hogy a visszavonhatatlan fizetési kötelezettségvállalások prociklikus hatása – az alkalmazott elszámolási módszertől függően – mérséklődjön.

(40)

Az Alaphoz nyújtható rendkívüli utólagos hozzájárulások lehívható maximális éves összege jelenleg az előzetes hozzájárulások összegének háromszorosára korlátozódik. A 806/2014/EU rendeletben előírt kezdeti felhalmozási időszakot követően az ilyen előzetes hozzájárulások – az Alap igénybevételén kívüli körülmények között – csak a biztosított betétek szintjének változásaitól függenek, és ezért valószínűleg kis mértékűek lesznek. Ha tehát a rendkívüli utólagos hozzájárulások maximális összege az előzetes hozzájárulások alapján kerül meghatározásra, az drasztikusan korlátozhatja az Alap utólagos hozzájárulások beszedésére irányuló lehetőségét, ezáltal csökkentve intézkedési képességét. Az ilyen eredmény elkerülése érdekében más határértéket kell megállapítani, és a rendkívüli utólagos hozzájárulások lehívható maximális összegét az Alap célszintjének háromszor egynyolcadában kell megállapítani.

(41)

Szanálás esetén is fenn kell tartani a díjazás és a teljesítmény közötti megfelelő kapcsolatot, különösen akkor, ha a veszteségeket valószínűleg áthárítják az Alapra. Ilyen esetekben törölni kell a szanálás alatt álló intézmény vezető testülete és felsővezetése tagjainak ki nem fizetett vagy nem megszolgált változó javadalmazását. Hacsak a vezető testület vagy a felsővezetés valamely tagja nem bizonyítja, hogy nem működött közre a szanálás alatt álló intézmény fizetésképtelenségét eredményező vagy ahhoz hozzájáruló magatartásban, vagy nem volt felelős azért, vissza kell téríteni vagy vissza kell fizetni a szanálási intézkedés hozataláról szóló határozatot megelőző 24 hónapban megszolgált vagy kifizetett változó javadalmazást.

(42)

Az Alap igénybe vehető a vagyonértékesítési eszköz vagy az áthidaló intézményi eszköz alkalmazásának támogatására, amelynek során a szanálás alatt álló intézmény eszközeit, jogait és kötelezettségeit átruházzák az átvevő félre. Ilyen esetben a Testületnek a fennmaradó szervezettel szemben – annak rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében történő későbbi felszámolása során – követelése lehet. Ez akkor fordulhat elő, ha az Alapot olyan veszteségekkel kapcsolatban veszik igénybe, amelyeket a hitelezők egyébként viselnének, többek között az eszközökre és kötelezettségekre vonatkozó garanciák vagy az átruházott eszközök és kötelezettségek közötti különbség fedezése formájában. Annak biztosítása érdekében, hogy a fennmaradó szervezetben hátramaradt részvényesek és hitelezők ténylegesen viseljék a szanálás alatt álló intézmény veszteségeit, és a fizetésképtelenségi eljárásban nagyobb eséllyel teljesülhessenek a Testületet illető kifizetések, a Testületnek a fennmaradó szervezettel szembeni említett követeléseit, valamint a Testület jogszerűen felmerült, észszerű költségeiből eredő követeléseket a fizetésképtelenségi eljárásban ugyanolyan kielégítési sorrendben kell kezelni, mint az egyes részt vevő tagállamok nemzeti szanálásfinanszírozási rendszereinek követeléseit, amelyeknek a betétek és a betétbiztosítási rendszerek követelései előtt kell állniuk. Mivel a részvényeseknek és hitelezőknek az Alapból a „hitelezők egyike sem járhat rosszabbul” elv megsértése miatt kifizetett kártérítés célja a szanálási intézkedés eredményei miatti kompenzálásuk, az említett kompenzáció miatt a Testületnek nem keletkezhet követelése.

(43)

A kellő rugalmasság biztosítása, valamint annak megkönnyítése céljából, hogy a betétbiztosítási rendszerek beavatkozhassanak a szanálási eszközök használatának támogatása érdekében, amennyiben azok a szanálás alatt álló intézmény piacról való kilépéséhez vezetnek, meg kell határozni a betétbiztosítási rendszerek szanálás során történő igénybevételének bizonyos szempontjait. Így különösen meg kell határozni azt, hogy a betétbiztosítási rendszerek pénzeszközei – bizonyos esetekben és egyértelmű feltételek mellett – felhasználhatók olyan átruházási ügyletek támogatására, amelyek magukban foglalnak betéteket, beleértve az érintett betétbiztosítási rendszer által biztosított kártalanítási összeghatárt meghaladó biztosítható betéteket, valamint a betétesek általános elsőbbségébe tartozó nem biztosítható betéteket is. A betétbiztosítási rendszer hozzájárulásának arra kell irányulnia, hogy fedezze a vevőre vagy áthidaló intézményre átruházott eszközök értékében az átruházott betétek értékéhez képest mutatkozó hiányt. Amennyiben a vevő az ügylet részeként hozzájárulást ír elő a tőkesemlegessége biztosítása és a saját tőkekövetelmény-megfelelésének megőrzése érdekében, a betétbiztosítási rendszernek is hozzájárulást kell nyújtania e célból. A betétbiztosítási rendszer által a szanálási intézkedéshez nyújtott támogatásnak készpénz vagy egyebek – így például garanciák vagy veszteségmegosztási megállapodások – formáját kell öltenie, amelyek képesek minimalizálni azon hatást, amelyet a támogatás a betétbiztosítási rendszer rendelkezésére álló pénzügyi eszközökre gyakorol, ugyanakkor lehetővé teszik, hogy a betétbiztosítási rendszer általi hozzájárulás elérje a céljait.

(44)

A betétbiztosítási rendszer szanáláshoz való hozzájárulását bizonyos mértékig korlátozni kell. Először is, a betétbiztosítási rendszer hozzájárulásának teljes összege egyetlen szanálási esetben sem haladhatja meg az érintett hitelintézet biztosított betéteinek összegét. Másodszor, biztosítani kell, hogy a betétbiztosítási rendszer olyan szanálási intézkedésbe való beavatkozása, amely elsősorban hitelezői feltőkésítésre támaszkodik a szanálás alatt álló intézmény feltőkésítése és tevékenységeinek folytatása céljából, ne haladja meg azon veszteséget, amelyet a betétbiztosítási rendszer fizetésképtelenség esetén viselne, ha kifizetné a biztosított betéteseket, és átszállnának rá a betéteseknek az intézmény eszközei feletti követeléseiből eredő jogok. Harmadszor, amennyiben a betétbiztosítási rendszert a főként az üzleti tevékenység vevőre vagy áthidaló intézményre történő átruházásából álló szanálási intézkedés támogatására használják, a betétbiztosítási rendszer hozzájárulásának összege nem haladhatja meg a célszintjének 62,5 %-át, kivéve, ha a 2014/49/EU irányelv alapján kijelölt hatóság úgy dönt, hogy a pénzügyi stabilitásra gyakorolt káros hatások elkerülése vagy a betétesek betéteikhez való hozzáférésének megőrzése érdekében eltekint az említett korlát alkalmazásától. Negyedszer, a betétbiztosítási rendszer hozzájárulásának összege nem haladhatja meg az átruházott eszközök és az átruházott betétek és azon kötelezettségek közötti különbséget, amelyek a fizetésképtelenségi eljárásban a kielégítési sorrendben az említett betétekkel azonos szinten állnak vagy azoknál előbbre soroltak. Ez biztosítaná, hogy a betétbiztosítási rendszer hozzájárulása adott esetben csak azon célt szolgálja, hogy a betéteseket ne érhesse veszteség, és ne azon hitelezőket védje, akik a fizetésképtelenségi eljárás szerinti rangsorban a betétek után következnek. Adott esetben azonban a hozzájárulás tartalmazhatja az átvevő szervezet tőkesemlegességének biztosításához szükséges összeget is.

(45)

Elő kell írni, hogy a betétbiztosítási rendszer csak akkor járulhat hozzá a biztosított betétektől eltérő kötelezettségek szanálással összefüggésben történő átruházásához, ha a Testület eseti alapon arra a következtetésre jut, hogy a betétesek általános elsőbbségében foglalt, a biztosított betétektől eltérő betétek nem vonhatók be a hitelezői feltőkésítésbe, és nem maradhatnak a szanálás alatt álló, felszámolás alá kerülő fennmaradó intézménynél, és ha az Alap igénybevételének feltételei nem teljesülnek a részvényesek és hitelezők hozzájárulásai révén. Így különösen, a Testület számára lehetővé kell tenni, hogy az említett betéteket ne vonja be a veszteségviselésbe, amennyiben a kizárás feltétlenül szükséges és arányos a kritikus funkciók és a fő üzletágak folytonosságának megőrzéséhez, vagy amennyiben szükséges olyan széleskörű fertőzés és pénzügyi instabilitás elkerüléséhez, ami az Unió vagy valamely tagállam gazdaságában súlyos zavarokat okozhatna. Ugyanezen megfontolásokat kell érvényesíteni a hitelezői feltőkésítésbe bevonható, olyan egyéb kötelezettségeknek egy vevőre vagy áthidaló intézményre történő átruházásakor is, amelyek a kielégítési sorrendben a biztosított betétek után következnek. Ebben az esetben az említett, hitelezői feltőkésítésbe bevonható kötelezettségek átruházása nem támogatható a betétbiztosítási rendszer hozzájárulásával. Ha az említett, hitelezői feltőkésítésbe bevonható kötelezettségek átruházásához külső pénzügyi támogatásra van szükség, az említett támogatást az Alapnak kell nyújtania.

(46)

Tekintettel a betétbiztosítási rendszerek szanálás során történő igénybevételének lehetőségére, pontosabban meg kell határozni azon feltételeket, amelyek mellett a betétbiztosítási rendszer hozzájárulása beszámítható az Alaphoz való hozzáférésre vonatkozó követelményeknek való megfelelésbe. Az említett lehetőséget csak azon hitelintézetek számára kell biztosítani, amelyek eszközeinek összértéke nem haladja meg a 80 milliárd EUR-t, és olyan szanálási intézkedés összefüggésében, amely elsősorban a vagyonértékesítési eszköz vagy az áthidaló intézményi eszköz alkalmazására támaszkodik. Annak biztosítása érdekében, hogy a szanálást továbbra is elsősorban a hitelintézet belső forrásai finanszírozzák, és a versenytorzulás minimalizálása céljából, a betétbiztosítási rendszer hozzájárulása az Alaphoz való hozzáférés biztosítása érdekében csak azon hitelintézetek esetében vehető igénybe, amelyek tekintetében a szanálási terv vagy a csoportszintű szanálási terv a szanálási intézkedést megelőző 24 hónapban nem rendelkezik a fizetésképtelenség esetén történő rendezett felszámolásukról, tekintve, hogy a Testület az említett hitelintézetekre vonatkozóan a MREL-t olyan szinten határozta meg, amely a veszteségviselési és a feltőkésítési összegeket egyaránt magában foglalja. A Testület által meghatározott MREL-nek meg kell felelnie az olyan előnyben részesített szanálási stratégiákkal rendelkező szervezetekre vonatkozó MREL minimumszintjeinek, amelyek szanálás során elsődlegesen átruházási eszközök alkalmazását irányozzák elő, még akkor is, ha az adott szanálási terv vagy csoportszintű szanálási terv különböző intézkedéseket írt elő, és ezért az említett hitelintézetek MREL-jére nem vonatkoztak az említett minimumszintek. Továbbá, a betétbiztosítási rendszer hozzájárulását a lehető legnagyobb mértékben meg kell előznie a szavatolótőke és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségek veszteségviseléshez és feltőkésítéshez való hozzájárulásának. Végül, a szanálás alatt álló intézmény a szanálási intézkedést megelőző bizonyos időszakon belül nem sérthette meg az MREL-jét, beleértve a kötelező közbenső célokat is, nem érintve az MREL rövid távú technikai megsértésének eseteit.

(47)

Ha a szanálás alatt álló intézmény részvényesei és hitelezői által a kötelezettségeik csökkentése, leírása vagy átalakítása révén, vagy a fennmaradó szervezet felszámolása során várhatóan általuk viselendő veszteségek révén nyújtott hozzájárulás – a betétbiztosítási rendszer által nyújtott hozzájárulással együtt – eléri az intézmény szavatolótőkét is tartalmazó teljes kötelezettségállományának legalább 8 %-át, a Testület számára lehetővé kell tenni, hogy az Alapot további finanszírozás nyújtására használja fel, amennyiben ez szükséges a szanálási célokkal összhangban lévő hatékony szanálás biztosításához. Ilyen esetekben a betétbiztosítási rendszer hozzájárulását az Alaphoz való hozzáférés lehetővé tételéhez szükséges összegre kell korlátozni. Emellett azon hitelintézet esetében, amelyek eszközeinek összértéke egyedi alapon 30 milliárd EUR és 80 milliárd EUR között van, a betétbiztosítási rendszer hozzájárulása nem haladhatja meg a hitelintézet – szavatolótőkét is tartalmazó – teljes kötelezettségállományának 2,5 %-át egyedi alapon.

(48)

Rendkívüli körülmények között előfordulhat, hogy az Alapnak a szavatolótőkét is tartalmazó teljes kötelezettségállomány 5 %-át kitevő hozzájárulása nem elegendő egy adott szanálási intézkedés finanszírozási igényeinek fedezésére. Ilyen esetekben, és amennyiben az említett hozzájárulást a betétbiztosítási rendszer beavatkozása tette lehetővé, a betétbiztosítási rendszernek bizonyos feltételek mellett további hozzájárulást kell nyújtania, amelynek összege megegyezik azon veszteségek összegével, amelyeket a biztosított betétek védelem hiányában szenvedtek volna el. E kiegészítő hozzájárulás költsége nem haladhatja meg azon veszteségeket, amelyeket a betétbiztosítási rendszer a rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében történő felszámolásnak és a biztosított betétek kifizetésének hipotetikus forgatókönyve esetén viselt volna. Emellett a betétbiztosítási rendszer kezdeti hozzájárulásának és kiegészítő hozzájárulásának összege nem haladhatja meg az érintett hitelintézet biztosított betéteinek összegét. A betétbiztosítási rendszer kiegészítő hozzájárulásával együtt a Testületnek képesnek kell lennie arra, hogy megkísérelje alternatív finanszírozási forrásokból további finanszírozás bevonását, amennyiben teljesülnek az említett finanszírozás feltételei.

(49)

Tekintettel az Alap közös felhasználású jellegére, helyénvaló külön eljárást létrehozni, amelyet akkor kell követni, amint a nettó összesített igénybevétele – amennyiben azt a betétbiztosítási rendszer előzetes hozzájárulása lehetővé teszi – elér bizonyos küszöbértékeket. Az ilyen eljárás nem vezethet ahhoz, hogy egy későbbi szanálási intézkedés során ne lehessen igénybe venni az Alap eszközeit. Amennyiben az Alap három éven át tartó nettó igénybevétele eléri a célszintje 10 %-ának megfelelő küszöbértéket, a plenáris testületnek iránymutatást kell nyújtania a feltöltés befejezéséig az Alapnak a betétbiztosítási rendszer hozzájárulásával megkönnyített jövőbeli igénybevételére vonatkozóan. Amennyiben az Alap három éven át tartó nettó igénybevétele eléri a célszintje 20 %-át, a Testületnek tájékoztatnia kell a Tanácsot és a Bizottságot. Ekkor a Bizottságnak felül kell vizsgálnia a betétbiztosítási rendszerek szanálásban megvalósuló hozzájárulásaira vonatkozó szabályokat, amelyek lehetővé teszik az Alap későbbi igénybevételét, valamint értékelnie kell, hogy az említett esetekben megfelelőek-e az Alap feltöltésére szolgáló hozzájárulások beszedésére alkalmazandó szabályok. Ezenkívül a célszint újbóli elérésére rendelkezésre álló időkeretet 10 évre meg kell hosszabbítani.

(50)

Amennyiben a betétbiztosítási rendszer pénzeszközeit a vagyonértékesítési eszköz vagy az áthidaló intézményi eszköz önmagában vagy az Alapból származó hozzájárulásokkal együtt történő alkalmazására használják fel, az eszközök, jogok és kötelezettségek átruházását követően fennmaradó szervezetet az alkalmazandó nemzeti joggal összhangban rendezett módon kell felszámolni a 806/2014/EU rendelet 22. cikkének (5) bekezdése szerint. Ezen túlmenően, amennyiben a betétbiztosítási rendszer pénzeszközeit az áthidaló intézményi eszköz támogatására használják fel, az áthidaló intézmény műveleteit a 2014/59/EU irányelv 41. cikkének (3), (5) és (6) bekezdésével összhangban meg kell szüntetni.

(51)

Az átláthatóság kulcsfontosságú a piac integritásának, a piaci fegyelemnek és a befektetők védelmének biztosításához. Annak biztosítása érdekében, hogy a Testület képes legyen a nagyobb átláthatóságra irányuló erőfeszítések előmozdítására és az azokban való részvételre, lehetővé kell tenni, hogy közzétegye a saját elemzései, értékelései és meghatározásai – többek között a szanálhatósági értékelései – eredményeként kapott információkat, amennyiben az ilyen közzététel pénzügyi, monetáris vagy gazdaságpolitikai szempontból nem veszélyezteti a közérdek védelmét, és ha a közzétételhez kiemelkedően fontos közérdek fűződik.

(52)

A következetesség biztosítása érdekében a 806/2014/EU rendeletnek e rendelettel bevezetett azon módosításait, amelyek hasonlóak a 2014/59/EU irányelvbe az (EU) 2026/806 európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (19) bevezetett módosításokhoz, az (EU) 2026/806 irányelv átültetési határidejétől, azaz 2028. május 11-től kell alkalmazni. Nem indokolt azonban késleltetni a 806/2014/EU rendelet e rendelettel bevezetett azon módosításainak alkalmazását, amelyek kizárólag az Egységes Szanálási Mechanizmus működésével kapcsolatosak. Az említett módosításokat ezért 2026. június 11-től kell alkalmazni.

(53)

mivel e rendelet célját, nevezetesen a szervezetekre vonatkozó helyreállítási és szanálási keretrendszer eredményességének és hatékonyságának javítását a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani azon kockázatok miatt, amelyeket az eltérő nemzeti megközelítések jelenthetnek a belső piac integritására nézve, az Unió szintjén azonban a már megállapított uniós szabályok módosítása miatt e cél jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat a szubszidiaritásnak az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt elvével összhangban. Az arányosságnak az említett cikkben foglalt elvével összhangban ez a rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(54)

Ezért a 806/2014/EU rendeletet ennek megfelelően módosítani kell,

1.

A 3. cikk (1) bekezdése a következőképpen módosul:

2.

A 4. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

3.

Az 5. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

(*1)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2025/1 irányelve (2024. november 27.) a biztosítók és a viszontbiztosítók helyreállítását és szanálását célzó keretrendszer létrehozásáról, valamint a 2002/47/EK, a 2004/25/EK, a 2007/36/EK, a 2014/59/EU és az (EU) 2017/1132 irányelv, valamint az 1094/2010/EU, a 648/2012/EU, a 806/2014/EU és az (EU) 2017/1129 rendelet módosításáról (HL L, 2025/1, 2025.1.8., ELI: http://data.europa.eu/eli/dir/2025/1/oj).”"

4.

A 7. cikk a következőképpen módosul:

5.

A 8. cikk a következőképpen módosul:

6.

A 10. cikk a következőképpen módosul:

7.

A 10a. cikk a következőképpen módosul:

8.

A 12. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

9.

A 12a. cikk (1) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

10.

A 12c. cikk a következőképpen módosul:

11.

A 12d. cikk a következőképpen módosul:

12.

A 12e. cikk (1) bekezdése bevezető szövegrészének helyébe a következő szöveg lép:

„A 12a. cikk (1) bekezdésében említett követelmény azon szanálás alá vonható szervezet esetében, amely globálisan rendszerszinten jelentős intézménynek minősül, a következőkből áll:”

13.

A 12 g. cikk a következőképpen módosul:

14.

A 12i. cikk helyébe a következő szöveg lép:

15.

A 12k. cikk a következőképpen módosul:

16.

A 13. cikk helyébe a következő szöveg lép:

(*2)  Az Európai Parlament és a Tanács 600/2014/EU rendelete (2014. május 15.) a pénzügyi eszközök piacairól és a 648/2012/EU rendelet módosításáról (HL L 173., 2014.6.12., 84. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/reg/2014/600/oj).”"

17.

A 2. fejezet a következő cikkekkel egészül ki:

18.

A 14. cikk (2) bekezdése c) pontjának helyébe a következő szöveg lép:

19.

A 16. cikk (2) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

20.

A 18. cikk a következőképpen módosul:

21.

A rendelet a következő cikkel egészül ki:

22.

A 19. cikk a következőképpen módosul:

23.

A 20. cikk a következőképpen módosul:

24.

A 21. cikk a következőképpen módosul:

25.

A 22. cikk (5) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

26.

A 27. cikk a következőképpen módosul:

27.

A 30. cikk a következőképpen módosul:

28.

A szöveg a következő cikkel egészül ki:

(*3)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/849 irányelve (2015. május 20.) a pénzügyi rendszerek pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzéséről, a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2005/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv és a 2006/70/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 141., 2015.6.5., 73. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/dir/2015/849/oj).”"

29.

A 31. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

30.

A 32. cikk (1) bekezdésének első albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„Amennyiben a csoporthoz egyaránt tartoznak részt vevő tagállamokban és nem részt vevő tagállamokban vagy harmadik országokban letelepedett szervezetek, az e rendelet szerint előírt bármely tanácsi vagy bizottsági jóváhagyás sérelme nélkül, – a 2014/59/EU irányelv 7., 8., 12., 13., 16., 18., 45h., 55. és 88–92. cikkének megfelelően – a nem részt vevő tagállamokkal vagy harmadik országokkal való konzultáció vagy együttműködés céljából a Testület képviseli a részt vevő tagállamok nemzeti szanálási hatóságait.”

31.

A 34. cikk a következőképpen módosul:

32.

A szöveg a következő cikkel egészül ki:

33.

A 43. cikk a következőképpen módosul:

34.

A 45. cikk a következőképpen módosul:

35.

Az 50. cikk (1) bekezdésének n) pontja helyébe a következő szöveg lép:

36.

Az 53. cikk a következőképpen módosul:

37.

Az 54. cikk a következőképpen módosul:

38.

Az 55. cikk (1) és (2) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

39.

Az 56. cikk a következőképpen módosul:

40.

A 61. cikk helyébe a következő szöveg lép:

41.

A 62. cikk (3) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

42.

A 69. cikk (4) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

43.

A 70. cikk a következőképpen módosul:

44.

A 71. cikk (1) bekezdése második albekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„A rendkívüli utólagos hozzájárulások évenkénti teljes összege nem haladhatja meg a 69. cikkben meghatározott célszint 12,5 %-ának háromszorosát.”

45.

A 74. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

„A Testület tájékoztatja a Bizottságot és az EKB-t, amint úgy ítéli meg, hogy e cikkel összhangban szükség lehet az Alap tekintetében megkötött pénzügyi megállapodások aktiválására, és a Bizottság és az EKB rendelkezésére bocsát minden olyan információt, amely az említett pénzügyi megállapodások tekintetében a feladataik ellátásához szükséges.”

46.

A 76. cikk a következőképpen módosul:

47.

A 79. cikk helyébe a következő szöveg lép:

48.

A szöveg a következő cikkekkel egészül ki:

49.

A 85. cikk (3) bekezdésének első albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„Bármely természetes vagy jogi személy – a szanálási hatóságokat is ideértve – fellebbezhet a Testület által elfogadott, a 10. cikk (10) bekezdésében, a 11. cikkben, a 12. cikk (1) bekezdésében, a 38–41. cikkekben, a 65. cikk (3) bekezdésében, a 71. cikkben és a 90. cikk (3) bekezdésében említett, neki címzett vagy őt közvetlenül és személyében érintő határozatok ellen.”

50.

A 88. cikk a következőképpen módosul:

51.

A szöveg a következő cikkel egészül ki:

(*4)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2026/808 rendelete (2026. március 30.) a 806/2014/EU rendeletnek a korai beavatkozási intézkedések, a szanálási feltételek és a szanálási intézkedés finanszírozása tekintetében történő módosításáról (HL L, 2026/808, 2026.4.20., ELI: http://data.europa.eu/eli/reg/2026/808/oj).”"