(1)

A hitelintézetekre és a befektetési vállalkozásokra (a továbbiakban: intézmények) vonatkozó uniós szanálási keretrendszert a 2008–2009-es globális pénzügyi válságot követően és a Pénzügyi Stabilitási Tanács által először 2011. októberben közzétett „A pénzügyi intézmények eredményes szanálási rendszereinek fő kritériumai” című dokumentumában foglaltak alapján hozták létre. Az uniós szanálási keretrendszer a 2014/59/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvből (4) és a 806/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletből (5) áll. Mindkét jogalkotási aktus az intézményekre és az említett irányelv vagy rendelet hatálya alá tartozó egyéb szervezetekre (a továbbiakban: szervezetek) vonatkozik. Az uniós szanálási keretrendszer célja, hogy rendezett módon kezelje az intézmények és szervezetek fizetésképtelenségét, megőrizve kritikus funkcióikat és elkerülve a pénzügyi stabilitást fenyegető veszélyeket, ugyanakkor védve a betéteseket és az állami forrásokat. Az uniós szanálási keretrendszer további célja, hogy a határokon átnyúló válságok koordinált kezelésére szolgáló harmonizált rendszer létrehozásával, valamint azon problémák elkerülésével, amelyek a verseny torzulását és az egyenlőtlen bánásmód kockázatát hordozzák magukban, előmozdítsa a bankszektor belső piacának fejlődését.

(2)

Az uniós szanálási keretrendszer több évvel az alkalmazásának megkezdését követően sem hozza a kívánt eredményeket egyes említett célkitűzések tekintetében. Így különösen, míg az intézmények és szervezetek jelentős előrelépést tettek a szanálhatóság felé, és e célra jelentős forrásokat különítettek el, különösen a veszteségviselő és feltőkésítési képesség kiépítése, valamint a szanálásfinanszírozási rendszerek feltöltése révén, az uniós szanálási keretrendszer igénybevételére ritkán kerül sor. Ehelyett egyes kisebb és közepes méretű intézmények és szervezetek fizetésképtelenségét jellemzően nem harmonizált nemzeti intézkedésekkel kezelik. Az ágazat által finanszírozott biztonsági hálók, így például a szanálásfinanszírozási rendszerek helyett még mindig inkább az adófizetők pénzét használják fel. Úgy tűnik, az említett helyzet a nem megfelelő ösztönzőkre vezethető vissza. Az említett nem megfelelő ösztönzők az uniós szanálási keretrendszer és a nemzeti szabályok közötti kölcsönhatásnak a következményei, ugyanis a szanálási hatóságok a közérdek értékelésének elvégzésekor őket megillető széles mérlegelési jogkört nem mindig gyakorolják olyan módon, amely tükrözné az uniós szanálási keretrendszer alkalmazása tekintetében meglévő szándékot. Ugyanakkor – a betétekből finanszírozott intézmények betéteseinek veszteségviselési kockázatai miatt – az uniós szanálási keretrendszert kevéssé használták ki annak biztosítására, hogy az említett intézmények, különösen a hitelezői feltőkésítésbe bevonható egyéb kötelezettségek hiányában, a szanálás során külső finanszírozáshoz juthassanak hozzá. Végül, az a tény, hogy a szanáláson kívüli finanszírozáshoz való hozzájutásra a szanálás esetében alkalmazandóknál kevésbé szigorú szabályok vonatkoznak, eltántorított az uniós szanálási keretrendszer alkalmazásától más megoldások javára, ami gyakran azzal jár, hogy az intézmények vagy szervezetek saját forrásainak vagy az ágazat által finanszírozott biztonsági hálóknak a felhasználása helyett az adófizetők pénzét veszik igénybe. Az említett helyzet viszont a szétaprózódás kockázatát, valamint az intézmények és szervezetek – különösen a kisebb és közepes méretűek – fizetésképtelenségének kezelése során az optimálistól elmaradó eredmények kockázatát, továbbá a fel nem használt pénzügyi források alternatív költségeit eredményezi. Ezért biztosítani kell az uniós szanálási keretrendszer hatékonyabb és következetesebb alkalmazását, valamint azt, hogy az alkalmazható legyen a közérdeket szolgáló minden esetben, többek között betétekből finanszírozott, bizonyos kisebb és közepes méretű olyan intézmények esetében is, amelyek nem rendelkeznek a hitelezői feltőkésítésbe bevonható elegendő egyéb kötelezettséggel.

(3)

A 2014/59/EU irányelv felülvizsgálatának egyik fő célja az adófizetők pénzének jobb védelme annak biztosítása révén, hogy a szanálási keretrendszer szükség esetén bármikor alkalmazható legyen. Az adófizetők pénzének felhasználását – egy felülvizsgált keretrendszer bevezetésével – jelentősen csökkenteni kell annak biztosítása érdekében, hogy gyakrabban és hatékonyabban vegyék igénybe az ágazat által finanszírozott biztonsági hálókat, beleértve a szanálásfinanszírozási rendszereket is.

(4)

A szanálás alá nem vonhatónak minősített leányvállalatok esetében szükséges szanálástervezési munka intenzitása és részletessége a következőktől függően eltérő: az érintett intézmények és szervezetek mérete, kockázati profilja, a kritikus funkciók ellátásában betöltött szerepe, fő üzletágai, a szanálást követően a csoport működésének folytonossága és a csoportszintű szanálási stratégia szempontjából vett jelentősége, valamint a leányvállalatnak a letelepedési helye szerinti tagállamban betöltött szerepe, beleértve a potenciális rendszerszintű jelentőségét, továbbá azt, hogy a rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében történő felszámolása milyen esetleges hatást gyakorolna a betétbiztosítási rendszerben rendelkezésre álló pénzügyi eszközökre. A szanálási hatóságok számára ezért lehetővé kell tenni, hogy mérlegeljék az említett tényezőket az érintett leányvállalatok tekintetében meghozandó intézkedések meghatározásakor, és adott esetben arányos megközelítést alkalmazzanak.

(5)

Miután megállapítást nyert, hogy egy intézmény vagy szervezet fizetésképtelen vagy valószínűleg fizetésképtelenné válik, és a szanálási hatóságok arra a következtetésre jutottak, hogy szanálása nem szolgálja a közérdeket, és ezért a nemzeti jog alapján felszámolás alatt áll, végső soron a piacról való kilépés felé tart. Ilyen esetben nincs többé szükség az intézmény vagy szervezet szanálására vonatkozó tervre, függetlenül attól, hogy az illetékes hatóság visszavonta-e már az érintett intézmény vagy szervezet engedélyét. Ugyanez vonatkozik az eszközök, jogok és kötelezettségek átruházási stratégia keretében történő átruházása után fennmaradó, szanálás alatt álló intézményre is. Ezért helyénvaló pontosítani, hogy ilyen helyzetekben nincs szükség szanálási tervek elfogadására.

(6)

A szükségtelen költségek és az összetettség elkerülése érdekében a valamely csoport részét képező szervezetek által a szanálási tervek elkészítése céljából a szanálási hatóságoknak szolgáltatandó információk benyújtására vonatkozó eljárást össze kell hangolni a 2014/59/EU irányelvben a szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó minimumkövetelmény (MREL) nyomon követéséhez szükséges információk benyújtására vonatkozóan meghatározott eljárással.

(7)

A szanálási hatóságok jelenleg dönthetnek úgy, hogy megtiltanak bizonyos nyereségkifizetéseket abban az esetben, ha az intézmény vagy szervezet – függetlenül attól, hogy szanálható szervezet-e – az MREL-en felül nem teljesíti a kombinált pufferkövetelményt. Bizonyos helyzetekben azonban előfordulhat, hogy egy intézménynek vagy szervezetnek nem ugyanazon az alapon kell megfelelnie az MREL-nek, mint a kombinált pufferkövetelménynek. Az említett helyzet bizonytalanságot teremt a szanálási hatóságok nyereségkifizetések megtiltására vonatkozó hatásköre gyakorlásának, és az MREL-hez kapcsolódó maximálisan felosztható összeg kiszámításának feltételeit illetően. Ezért elő kell írni, hogy az említett esetekben a szanálási hatóságoknak gyakorolniuk kell azon hatáskörüket, hogy a 2014/59/EU irányelv 45c. cikkének (4) bekezdése alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusban meghatározott módszertannal kapott, becsült kombinált pufferkövetelmény alapján megtiltsanak bizonyos nyereségkifizetéseket. Az átláthatóság és a jogbiztonság biztosítása érdekében a becsült kombinált pufferkövetelményt a szanálási hatóságoknak közölniük kell az intézménnyel vagy szervezettel, amelynek ezt követően a becsült kombinált pufferkövetelményt nyilvánosan hozzáférhetővé kell tennie.

(8)

Korai beavatkozási intézkedéseket vezettek be annak lehetővé tételére az illetékes hatóságok számára, hogy orvosolják egy intézmény vagy szervezet pénzügyi és gazdasági helyzetének romlását, valamint a lehető legnagyobb mértékben csökkentsék egy esetleges szanálás kockázatát és hatását. Azonban az említett korai beavatkozási intézkedések alkalmazásának kiváltó okaival kapcsolatos bizonytalanság és a felügyeleti intézkedésekkel való részleges átfedések miatt eddig ritkán alkalmaztak korai beavatkozási intézkedéseket. Az említett korai beavatkozási intézkedések alkalmazásának feltételeit ezért egyszerűsíteni és pontosítani kell. Egy intézmény vagy szervezet vezető testülete elmozdításának feltételeivel és időzítésével, valamint az ügyvivő vagyonfelügyelők kinevezésével kapcsolatos bizonytalanságok eloszlatása érdekében az említett intézkedéseket kifejezetten korai beavatkozási intézkedésnek kell tekinteni, amelyet ugyanazon kiváltó okok alapján kell meghozni. Bizonyos feltételek mellett a tevékenységek fokozatos felszámolása is költséghatékony megoldás lehet, amely megkönnyíti egy gyenge üzleti modellel rendelkező intézmény vagy szervezet kivonulását a piacról, elkerülve a legvégül az intézmény vagy szervezet fizetésképtelenségéhez vezető hosszú hanyatlást. Az illetékes hatóságoknak korai beavatkozási hatáskörrel kell rendelkezniük annak érdekében, hogy egy intézmény vagy szervezet tevékenységeinek önkéntes felszámolása esetén végrehajtandó terv benyújtását kérjék, a terv végrehajtására vonatkozó döntést azonban az érintett intézményre vagy szervezetre hagyva. Az illetékes hatóságok számára elő kell írni, hogy a korai beavatkozási hatáskörök alkalmazásakor az arányosság elvével összhangban válasszák ki az adott helyzet kezelésére megfelelő intézkedéseket. Annak érdekében, hogy az illetékes hatóságok figyelembe vehessék a reputációs kockázatokat, vagy a pénzmosáshoz vagy az információs és kommunikációs technológiához kapcsolódó kockázatokat, az illetékes hatóságoknak nemcsak mennyiségi mutatók – így például a tőke- vagy likviditási követelmények, a tőkeáttétel szintje, a nemteljesítő hitelek vagy a kitettségek koncentrációja – alapján kell értékelniük a korai beavatkozási intézkedések alkalmazásának feltételeit, hanem minőségi jellegű kiváltó okok alapján is. Annak érdekében, hogy elkerülhető legyen az intézmény vagy szervezet helyzetének további romlása, a korai beavatkozási intézkedésekkel kapcsolatos döntéshozatali folyamatnak lehetővé kell tennie ezen intézkedések gyors mérlegelését és – adott esetben – alkalmazását.

(9)

A jogbiztonság javítása érdekében meg kell szüntetni a 2014/59/EU irányelvben előírt azon korai beavatkozási intézkedéseket, amelyek átfedésben vannak a 2013/36/EU (6) és az (EU) 2019/2034 (7) európai parlamenti és tanácsi irányelvben meghatározott prudenciális keret alapján már meglévő hatáskörökkel. Emellett biztosítani kell, hogy a szanálási hatóságok felkészülhessenek egy intézmény vagy szervezet esetleges szanálására. Az illetékes hatóságnak ezért kellő időben tájékoztatnia kell a szanálási hatóságokat az intézmény vagy szervezet helyzetének romlásáról, és a szanálási hatóságoknak rendelkezniük kell az előkészítő intézkedések végrehajtásához szükséges hatáskörökkel. Fontos, hogy annak érdekében, hogy a szanálási hatóságok a lehető leggyorsabban reagálhassanak egy intézmény vagy szervezet helyzetének romlására, a korai beavatkozási intézkedések előzetes alkalmazása nem lehet feltétele annak, hogy a szanálási hatóság intézkedéseket hozzon az intézmény vagy szervezet értékesítésére vonatkozóan, vagy információkat kérjen a szanálási terv aktualizálásához és az értékelés elkészítéséhez. Intézményvédelmi rendszerben tagsággal rendelkező intézmény értékesítése esetén a szanálási hatóságoknak mérlegelniük kell azon intézkedéseket, amelyeket az intézményvédelmi rendszer a szanálás előtt hozhat annak érdekében, hogy elkerülje az intézmény fizetésképtelenségének vagy valószínű fizetésképtelenné válásának lényeges kockázatát. Egy intézmény vagy szervezet helyzetének romlására való következetes, koordinált, hatékony és időben történő reagálás, valamint az esetleges szanálásra való megfelelő felkészülés érdekében fokozni kell az illetékes hatóságok és a szanálási hatóságok közötti együttműködést és koordinációt. Amint egy intézmény vagy szervezet teljesíti a korai beavatkozási intézkedések alkalmazásának feltételeit, az illetékes hatóságoknak és a szanálási hatóságoknak fokozniuk kell az információcserét, beleértve az ideiglenes információkat is, és közösen kell nyomon követniük az intézmény vagy szervezet helyzetét.

(10)

Biztosítani kell az időben történő fellépést és az illetékes hatóság és a szanálási hatóság közötti korai koordinációt még mialatt egy intézmény vagy szervezet működő vállalkozás, de lényeges kockázata van annak, hogy fizetésképtelenné válhat. Az illetékes hatóságnak ezért a lehető leghamarabb értesítenie kell a szanálási hatóságot az ilyen kockázatról. Az értesítésben közölni kell az illetékes hatóság értékelését megalapozó indokokat, valamint nem kimerítő jelleggel át kell tekinteni azon alternatív magánszektorbeli intézkedéseket, felügyeleti intézkedéseket vagy korai beavatkozási intézkedéseket, amelyek az intézmény vagy szervezet fizetésképtelenségének észszerű időkereten belüli megelőzése érdekében rendelkezésre állnak. Az ilyen korai értesítés nem érinti azon alternatív magánszektorbeli intézkedéseket – beleértve a valamely intézményvédelmi rendszer által hozott intézkedéseket is –, amelyekkel észszerű időn belül megelőzhető lenne az intézmény vagy szervezet fizetésképtelensége vagy valószínű fizetésképtelenné válása, és nem sérti a szanálási feltételek teljesülésének megállapítását szolgáló eljárásokat. Az, hogy az illetékes hatóság előzetesen értesítse a szanálási hatóságot annak lényeges kockázatáról, hogy egy intézmény vagy szervezet fizetésképtelen vagy valószínűleg fizetésképtelenné válik, illetve az ilyen lényeges kockázat kezelésére irányuló intézkedések végrehajtására meghatározott határidő lejárta nem lehet feltétele annak, vagy szükségszerűen nem vonhatja maga után azt, hogy az adott intézmény vagy szervezet fizetésképtelenségét vagy valószínű fizetésképtelenné válását a későbbiekben megállapítsák. Ezenkívül, ha egy későbbi szakaszban az intézmény vagy szervezet fizetésképtelennek vagy valószínűleg fizetésképtelenné válónak minősül, és észszerű időkereten belül nincs alternatív megoldás a fizetésképtelenség megelőzésére, a szanálási hatóságnak döntenie kell arról, hogy hoz-e szanálási intézkedést. Ilyen esetben az adott intézményre vagy szervezetre alkalmazandó szanálási intézkedésről szóló határozat időben történő meghozatala alapvető fontosságú lehet a szanálási stratégia sikeres végrehajtása szempontjából, különösen azért, mert az intézmény vagy szervezet működésébe történő korai beavatkozás hozzájárulhat a stratégia végrehajtásához szükséges megfelelő szintű veszteségviselő képesség és likviditás biztosításához. Ezért helyénvaló lehetővé tenni a szanálási hatóság számára, hogy az illetékes hatósággal szoros együttműködésben értékelje, mi minősül észszerű időkeretnek az intézmény vagy szervezet fizetésképtelenségének elkerülését célzó alternatív intézkedések végrehajtására. A megfelelő időbeli eredmény biztosítása, és annak lehetővé tétele érdekében, hogy a szanálási hatóság megfelelően felkészüljön az intézmény vagy szervezet esetleges szanálására, a szanálási hatóságnak és az illetékes hatóságnak rendszeresen találkoznia kell, és a szanálási hatóságnak – az ügy körülményeire tekintettel – kell döntenie az említett ülések gyakoriságáról.

(11)

A szanálási keretrendszer rendeltetése, hogy minden intézményre és szervezetre alkalmazni lehessen – annak méretétől és üzleti modelljétől függetlenül –, amennyiben a nemzeti jog alapján rendelkezésre álló eszközök nem alkalmasak a szervezet fizetésképtelenségének kezelésére. A keretrendszer egyes célkitűzéseit azonban pontosabban meg kell határozni a harmonizáció fokozása és a konvergencia előmozdítása érdekében. A kritikus funkciók folytonosságának biztosítására irányuló szanálási cél a pénzügyi stabilitást és a reálgazdaságot hivatott megvédeni. Ezért biztosítani kell, hogy a kritikus funkciók ellátása ne szűnjön meg. Így különösen, egyértelművé kell tenni, hogy a konkrét körülményektől függően a szanálási hatóságok számára lehetővé kell tenni annak megállapítását, hogy egy intézmény vagy szervezet bizonyos funkciói akkor is kritikusnak tekintendők, ha azok megszűnése csak regionális szinten okozna fennakadást a pénzügyi stabilitás, vagy a reálgazdaság számára létfontosságú szolgáltatások tekintetében. Ami a betétgyűjtést illeti, a szanálási hatóságoknak kellő figyelmet kell fordítaniuk a 2014/49/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (8) hatálya alá nem tartozó betétekkel rendelkező betétesek bizalma elvesztésének kockázatára. Az állami forrásokat védeni kell a rendkívüli állami pénzügyi támogatásra való támaszkodás minimalizálása révén, különösen ha azt valamely tagállam költségvetéséből nyújtják. Védelmet kell nyújtani a 2014/49/EU irányelv hatálya alá tartozó betétesek és a 97/9/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (9) hatálya alá tartozó befektetők, valamint az ügyfelek pénzeszközei és az ügyfelek vagyona számára is.

(12)

A szanálási tervezés szakaszában annak eldöntésekor, hogy egy intézményt ki kell-e jelölni szanálásra, a szanálási hatóságoknak azt a tényt, hogy egy intézményre egyszerűsített kötelezettségek vonatkoznak, általában annak mutatójaként kell használniuk, hogy fizetésképtelenség esetén a szanálás nem szolgálná a közérdeket. Ezzel szemben az a tény, hogy egy intézményre nem vonatkoznak egyszerűsített kötelezettségek, azt jelezheti, hogy fizetésképtelenség esetén a szanálása közérdeket szolgálna.

(13)

Egy szervezet rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében történő felszámolása egyes esetekben veszélyeztetheti a pénzügyi stabilitást, és megszakíthatja a kritikus funkciók ellátását. Ez lehet a helyzet például akkor, ha a fizetésképtelenség miatt valószínűleg a betétek jelentős részén veszteség keletkezne, vagy a betétekhez való folyamatos hozzáférés jelentős nehézségekbe ütközne, és a szanálási hatóság úgy ítéli meg, hogy az említett veszteségek vagy az említett nehézségek jelentős hatást gyakorolhatnak a kritikus funkciók ellátására, átterjedés révén a pénzügyi stabilitásra vagy a reálgazdaságra. Ilyen esetekben nagy valószínűséggel közérdek fűződne ahhoz, hogy az intézményt vagy a szervezetet szanálás alá vonják ahelyett, hogy rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében felszámolnák. Annak értékelése során, hogy egy intézmény vagy szervezet szanálása közérdeket szolgál-e, lehetőség szerint figyelembe kell venni egyrészt az ágazat által finanszírozott biztonsági hálókon – nevezetesen a szanálásfinanszírozási rendszereken vagy a betétbiztosítási rendszereken – keresztül nyújtott finanszírozás, és másrészt a tagállamok által az adófizetők pénzéből nyújtott finanszírozás közötti különbséget. A tagállamok által nyújtott ilyen finanszírozás nagyobb erkölcsi kockázattal jár, és kevésbé ösztönzi a piaci fegyelmet. Ezért a rendkívüli állami pénzügyi támogatás minimalizálására irányuló célkitűzés értékelésekor a szanálási hatóságoknak előnyben kell részesíteniük a szanálásfinanszírozási rendszereken vagy a betétbiztosítási rendszereken keresztüli finanszírozást a tagállami költségvetési forrásokból származó, azonos összegű finanszírozással szemben.

(14)

A közérdek értékelésének elvégzésekor a szanálási hatóságoknak fel kell mérniük, hogy a szanálási célok bármelyike ki volna-e téve kockázatnak, ha a fizetésképtelen intézményt vagy szervezetet rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében számolnák fel. A szanálási intézkedés nem tekinthető közérdekből szükségesnek, ha az intézmény vagy szervezet rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében történő felszámolása esetén egyetlen szanálási cél sincs kockázatnak kitéve. Ha a szanálási hatóság értékelése szerint a rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében történő felszámolás esetén legalább egy szanálási cél kockázatnak van kitéve, a közérdek értékelésének eredménye csak akkor lehet negatív, ha a fizetésképtelen intézmény vagy szervezet rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében történő felszámolásával a szanálási célok nemcsak a szanálással azonos mértékben, hanem hatékonyabban teljesülnének.

(15)

Amennyiben egy fizetésképtelen intézmény vagy szervezet nem kerül szanálás alá, a nemzeti jog szerint rendelkezésre álló eljárásoknak megfelelően fel kell számolni. Az ilyen eljárások tagállamonként jelentősen eltérőek lehetnek. Bár helyénvaló kellő rugalmasságot engedni a meglévő nemzeti eljárások alkalmazása céljára, bizonyos szempontokat tisztázni kell annak biztosítása érdekében, hogy az érintett intézmények vagy szervezetek kilépjenek a piacról.

(16)

Biztosítani kell, hogy az illetékes hatóság vagy a szanálási hatóság megindítsa a nemzeti jog szerinti eljárást vagy kérelmezze annak megindítását egy olyan intézmény vagy szervezet felszámolása érdekében, amelyről megállapítást nyert, hogy fizetésképtelen vagy valószínűleg fizetésképtelenné válik, de nem került szanálás alá. Amennyiben a nemzeti jog lehetővé teszi az intézménynek vagy szervezetnek a részvényesek döntése alapján történő önkéntes felszámolását, az ilyen lehetőséget fenn kell tartani, és az érintett hatóságot fel kell hatalmazni arra, hogy kérje az ilyen eljárás megindítását. Biztosítani kell azonban, hogy a részvényesek gyors fellépésének hiányában az érintett nemzeti hatóság intézkedjen.

(17)

Azt is elő kell írni, hogy a felszámolási eljárások végeredménye a banki tevékenységek megszüntetése, ami a fizetésképtelen intézmény vagy szervezet piacról való kilépéséhez vezet. Az alkalmazott nemzeti jogtól függően, az említett eredmény különböző módokon érhető el. Ezek közé tartozhat az intézmény vagy szervezet részben vagy egészben történő értékesítése, meghatározott eszközök vagy kötelezettségek értékesítése vagy a fokozatos felszámolás – beleértve a kifizetések és a betétgyűjtés megszüntetését – az eszközök fokozatos értékesítése céljából, lehetővé téve az érintett hitelezők követeléseinek kielégítését. A banki tevékenységek megszüntetése többek között azt is szükségessé teheti, hogy az új kötelezettségek kibocsátását kizárólag a meglévő eszközökből eredő refinanszírozási igények fedezésére korlátozzák olyan módon, hogy a kötelezettségek futamidejét nem hosszabbítják meg. Az eljárások jobb kiszámíthatósága érdekében az említett eredményt észszerű időkereten belül kell elérni.

(18)

Az illetékes hatóságokat fel kell hatalmazni arra, hogy egy intézmény vagy szervezet engedélyét kizárólag azon az alapon is visszavonhassák, hogy az intézmény vagy szervezet fizetésképtelen vagy valószínűleg fizetésképtelenné válik, de nem kerül szanálás alá. Az illetékes hatóságok számára lehetővé kell tenni, hogy – az intézmény vagy szervezet nemzeti joggal összhangban történő felszámolása céljának támogatására – visszavonják az intézmény vagy szervezet engedélyét, különösen azokban az esetekben, amikor a nemzeti jog alapján rendelkezésre álló eljárások nem indíthatók meg abban az időpontban, amikor az intézményt vagy szervezetet fizetésképtelennek vagy valószínűleg fizetésképtelenné válónak minősítik, beleértve azon eseteket is, amikor az intézmény vagy szervezet a mérlege szerint még nem fizetésképtelen. Annak további biztosítása érdekében, hogy az intézmény vagy szervezet felszámolásának célja elérhető legyen, a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az engedélynek az illetékes hatóság általi visszavonása is szerepeljen azon lehetséges feltételek között, amelyek lehetővé teszik a fizetésképtelen vagy valószínűleg fizetésképtelenné váló, de szanálás alá nem vont intézményekre vagy szervezetekre alkalmazandó, a nemzeti jogon alapuló eljárások legalább egyikének megindítását.

(19)

A 806/2014/EU rendelet, valamint a 2014/49/EU és a 2014/59/EU irányelv végrehajtása során szerzett tapasztalatok fényében tovább kell pontosítani azon feltételeket, amelyek mellett – kivételesen – rendkívüli állami pénzügyi támogatásnak minősülő, megelőző jellegű intézkedések tehetők. Biztosítani kell, hogy a megelőző intézkedéseket kellő időben meghozzák. Ezenkívül az értékvesztett eszközök – többek között a vagyonkezelői eszközök vagy az eszközgarancia-rendszerek – tehermentesítésére irányuló intézkedések eredményesnek és hatékonynak bizonyulhatnak az intézmények és szervezetek esetleges pénzügyi nehézségeit kiváltó okok kezelésében és a fizetésképtelenségük megelőzésében, ezért releváns megelőző intézkedéseknek minősülhetnek. Ezért meg kell határozni, hogy megelőző intézkedések értékvesztett eszközökre vonatkozó intézkedések formájában is tehetők.

(20)

A piaci fegyelem megőrzése, az állami források védelme és a verseny torzulásának elkerülése érdekében a megelőző intézkedéseknek továbbra is kivételt kell képezniük, és csak a piac súlyos zavarainak kezelésére és a pénzügyi stabilitás megőrzésére alkalmazhatók, különösen rendszerszintű válság esetében. Ezenkívül a megelőző intézkedések nem alkalmazhatók a felmerült vagy valószínűsíthetően felmerülő veszteségek kezelésére. A felmerült vagy valószínűsíthetően felmerülő veszteségek számszerűsítésének legmegbízhatóbb eszköze az Európai Központi Bank (EKB), az 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (10) létrehozott európai felügyeleti hatóság (Európai Bankhatóság, EBH) vagy a nemzeti illetékes hatóságok által végzett eszközminőség-vizsgálat. Az illetékes hatóságoknak az említett eszközminőség-vizsgálat felhasználásával, vagy adott esetben helyszíni ellenőrzésekkel kell számszerűsíteniük a felmerült vagy valószínűsíthetően felmerülő veszteségeket, amennyiben az ilyen eszközminőség-vizsgálat vagy ellenőrzés észszerű időn belül elvégezhető. Amennyiben ez nem lehetséges, az illetékes hatóságoknak a fennálló körülmények között lehetséges legmegbízhatóbb módon kell számszerűsíteniük a felmerült vagy valószínűleg felmerülő veszteségeket, adott esetben az intézmény vagy szervezet mérlege alapján, feltéve, hogy a mérleg megfelel az alkalmazandó számviteli szabályoknak és standardoknak, és ezt független külső könyvvizsgáló megerősítette. A megelőző feltőkésítés és az újonnan kibocsátott kötelezettségekre vonatkozó állami garanciák formájában megvalósuló támogatási intézkedések céljából tett azon megállapítást, hogy egy intézmény vagy szervezet fizetőképes, annak előretekintő értékelésére kell alapozni, hogy az intézmény vagy szervezet képes-e megfelelni az 575/2013/EU (11) vagy az (EU) 2019/2033 (12) európai parlamenti és tanácsi rendeletben meghatározott szavatolótőke-követelményeknek, valamint a 2013/36/EU vagy az (EU) 2019/2034 irányelvben meghatározott kiegészítő szavatolótőke-követelménynek.

(21)

A megelőző feltőkésítés célja azon életképes intézmények és szervezetek támogatása, amelyekről megállapították, hogy a közeljövőben valószínűleg átmeneti nehézségekkel szembesülnek, és ezáltal helyzetük további romlásának megakadályozása. Annak elkerülésére, hogy állami támogatást nyújtsanak olyan vállalkozásoknak, amelyek már nem nyereségesek, a szavatolótőke-instrumentumok vagy más tőkeinstrumentumok megszerzése formájában vagy értékvesztett eszközökkel kapcsolatos intézkedések révén hozott megelőző intézkedések összege nem haladhatja meg azon mértéket, amely a stresszteszt vagy valamely azzal egyenértékű vizsgálat szerinti kedvezőtlen forgatókönyvben azonosított tőkehiány fedezéséhez szükséges. Annak biztosítására, hogy a közfinanszírozást végül megszüntessék, az említett megelőző intézkedéseknek is időben korlátozottnak kell lenniük, és egyértelmű ütemtervet kell tartalmazniuk a kivezetésükre vonatkozóan (a továbbiakban: a támogatási intézkedésből való kilépésre vonatkozó stratégia). A lejárat nélküli instrumentumokat, beleértve az elsődleges alapvető tőkét is, csak kivételes körülmények között és bizonyos mennyiségi korlátok mellett szabad felhasználni, mivel természetüknél fogva nem felelnek azon feltételnek, hogy ideiglenesek legyenek. Az illetékes hatóságoknak egyszeri korrekciós tervet kell kérniük azon intézményektől és szervezetektől, amelyek nem felelnek meg a támogatási intézkedésből való kilépésre vonatkozó stratégia feltételeinek. Annak biztosítása érdekében, hogy az életképtelennek bizonyuló intézmények és szervezetek kivonuljanak a piacról, egy érintett hatóságnak meg kell állapítania, hogy az intézmény vagy szervezet fizetésképtelen-e, vagy valószínűleg fizetésképtelenné válik-e, amennyiben az illetékes hatóság nem elégedett a korrekciós tervvel, vagy ha az intézmény vagy szervezet nem felel meg a korrekciós tervnek.

(22)

Megelőző intézkedések útján csak akkora összegű finanszírozást szabad nyújtani, amelyre az intézménynek vagy szervezetnek annak érdekében van szüksége, hogy a stresszteszt vagy valamely azzal egyenértékű vizsgálat során meghatározott kedvezőtlen forgatókönyv-esemény bekövetkeztekor meg tudja őrizni a fizetőképességét. Értékvesztett eszközökkel kapcsolatos intézkedések formájában megvalósuló megelőző intézkedések esetében a finanszírozásban részesülő intézmény vagy szervezet számára lehetővé kell tenni, hogy az adott összeget az átruházott eszközök veszteségeinek fedezésére vagy tőkeinstrumentumok megszerzésével kombinálva használja fel, feltéve, hogy nem lépi túl az azonosított hiány teljes összegét. Biztosítani kell továbbá, hogy az értékvesztett eszközökkel kapcsolatos intézkedések formájában megvalósuló megelőző intézkedések megfeleljenek az állami támogatásokra vonatkozó hatályos szabályoknak és a bevált gyakorlatoknak, helyreállítsák az intézmény vagy szervezet hosszú távú életképességét, továbbá az állami támogatás a szükséges minimumra korlátozódjon, és a verseny ne torzuljon. Az említett okokból az érintett hatóságoknak az értékvesztett eszközökkel kapcsolatos intézkedések formájában megvalósuló megelőző intézkedések esetében figyelembe kell venniük a konkrét iránymutatást, beleértve a nemzeti eszközkezelő társaságok létrehozásának lehetséges módjára vonatkozó bizottsági tervezetet, valamint „A nemteljesítő hitelek kezelése a Covid19-világjárványt követően” című, 2020. december 16-i bizottsági közleményt. Az értékvesztett eszközökkel kapcsolatos intézkedések formájában megvalósuló megelőző intézkedéseknek fő szabályként mindig ideiglenesnek kell lenniük. Az említett feltételnek való megfelelést várhatóan jobban biztosítják az érintett intézmény vagy szervezet értékvesztett eszközeivel kapcsolatban egy meghatározott időszakra nyújtott állami garanciák, mint az ilyen eszközök államilag támogatott szervezetre történő átruházása.

(23)

A prudenciális követelmények lényeges megsértésének lefedése érdekében tovább kell pontosítani azon feltételeket, amelyek alapján megállapítható, hogy a holdingtársaságok fizetésképtelenek-e vagy valószínűleg fizetésképtelenné válnak-e. Az említett követelményeknek a holdingtársaság általi megsértését akkor kell lényegesnek tekinteni, ha a jogsértés a típusát és a mértékét tekintve olyan szintű, hogy – ha egy hitelintézet követte volna el – indokolt lenne, hogy az illetékes hatóság a 2013/36/EU irányelv 18. cikkével összhangban visszavonja az engedélyt.

(24)

A tagállamok a nemzeti joguk alapján hatáskörrel rendelkezhetnek a kifizetések vagy a teljesítési kötelezettségek felfüggesztésére, és ez kiterjedhet a biztosítható betétekre is. Amennyiben a kifizetések vagy a teljesítési kötelezettségek felfüggesztése nem függ össze közvetlenül a hitelintézet pénzügyi körülményeivel, előfordulhat, hogy a betétek nem befagyasztottak a 2014/49/EU irányelv alkalmazásában. Következésképpen előfordulhat, hogy a betétesek hosszabb ideig nem férnek hozzá a betéteikhez. A betétesek bankszektorba vetett bizalmának megőrzése, valamint a pénzügyi stabilitás fenntartása érdekében a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a betétesek a betéteikből hozzáférhessenek a megfelelő napi összeghez, különösen a megélhetési költségeik fedezésére, amennyiben a betéteikhez azért nem férnek hozzá, mert a kifizetések felfüggesztésére nem a betétesek kifizetéséhez vezető okokból került sor. Az ilyen eljárásnak kivételesnek kell maradnia, és a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a betétesek hozzáférjenek a megfelelő napi összegekhez.

(25)

A jogbiztonság növelése érdekében, valamint tekintettel a jövőbeli bizonytalan eseményekből – többek között a szanálás időpontjában folyamatban lévő jogvita kimeneteléből – eredő kötelezettségek potenciális jelentőségére, meg kell határozni, hogy az említett kötelezettségeket a hitelezői feltőkésítés alkalmazása céljából milyen módon kell kezelni. A szanálási hatóságoknak különbséget kell tenniük az olyan, múltbeli eseményekből fakadó meglévő kötelmeken alapuló kötelezettségek között, amelyek bizonytalan időzítésű vagy összegű veszteséget fognak eredményezni, és az olyan kötelezettségek között, amelyek a jövőben merülhetnek fel, de nem eredményeznének veszteséget, vagy csak bizonytalan esemény bekövetkezése esetén merülhetnek fel a jövőben.

(26)

Azt is elő kell írni, hogy az egyéb kötelezettségekkel azonos módon kell kezelni a bizonytalan idejű vagy összegű kötelezettségeket, amennyiben az említett kötelezettségek olyan, múltbeli eseményekből fakadó meglévő kötelmeken alapulnak, amelyek veszteséget fognak eredményezni. Az ilyen kötelezettségeknek a hitelezői feltőkésítésbe bevonhatónak kell lenniük, kivéve, ha megfelelnek a hitelezői feltőkésítés hatálya alóli kizárásra vonatkozó konkrét kritériumok valamelyikének. Tekintettel arra, hogy az említett kötelezettségek a szanálás során relevánsak lehetnek, valamint a hitelezői feltőkésítés alkalmazása bizonyosságának biztosítása érdekében elő kell írni, hogy az említett kötelezettségek a hitelezői feltőkésítésbe bevonható kötelezettségek részét képezik, és hogy ennek következtében a hitelezői feltőkésítési eszköz alkalmazható azokra. A hitelezői feltőkésítésnek a bizonytalan idejű vagy összegű kötelezettségekre történő hatékony alkalmazásának biztosítása érdekében a szanálási hatóságnak hatáskörrel kell rendelkeznie arra, hogy csökkentse – akár nullára is csökkentse – az ilyen kötelezettségek tekintetében esedékes tőkeösszeget, és az ilyen kötelezettségeket részvényekké vagy egyéb, tulajdonviszonyt megtestesítő instrumentumokká alakítsa át. Azonban a csökkentés vagy átalakítás csak akkor léphet érvénybe, amikor a bizonytalan idejű vagy összegű kötelezettség idejét és összegét végérvényesen meghatározták.

(27)

Biztosítani kell, hogy egy, a jövőben esetleg felmerülő, bizonytalan eseményből fakadó kötelezettség, vagy egy, a szanálás időpontjában meglévő kötelmen alapuló, bizonytalan idejű vagy összegű kötelezettség ne rontsa a szanálási stratégia és különösen a hitelezői feltőkésítés hatékonyságát. Az említett cél elérése érdekében az értékelőnek a szanálás céljából végzett értékelés részeként értékelnie kell az ilyen kötelezettségeket, és a legjobb tudása szerint számszerűsítenie kell az említett kötelezettségek potenciális értékét. Annak érdekében, hogy a szanálási eljárást követően az intézmény vagy szervezet megfelelő ideig fenn tudja tartani a kellő piaci bizalmat, az értékelőnek figyelembe kell vennie az említett potenciális értéket azon összeg meghatározásakor, amellyel a szanálás alatt álló intézmény tőkemegfelelési mutatóinak helyreállítása érdekében a hitelezői feltőkésítésbe bevonható kötelezettségeket le kell írni vagy át kell alakítani. Így különösen, a szanálási hatóságnak olyan mértékben kell alkalmaznia a hitelezői feltőkésítésbe bevonható kötelezettségekre vonatkozó átalakítási hatásköreit, hogy a szanálás alatt álló intézmény feltőkésítése elegendő legyen azon potenciális veszteségek fedezésére, amelyeket egy, a jövőben esetleges felmerülő, bizonytalan eseményből fakadó vagy egy meglévő kötelmen alapuló, de bizonytalan idejű vagy összegű kötelezettség okozhat. A leírandó vagy átalakítandó összeg értékelésekor a szanálási hatóságnak több tényező alapján gondosan mérlegelnie kell a potenciális veszteségnek a szanálás alatt álló intézményre gyakorolt hatását, beleértve az esemény bekövetkezésének valószínűségét, a bekövetkezés időkeretét és a kötelezettség összegét.

(28)

Bizonyos körülmények között, miután a szanálásfinanszírozási rendszer az intézmény vagy szervezet szavatolótőkét is magában foglaló teljes kötelezettségállományának legfeljebb 5 %-át kitevő hozzájárulást nyújtott, a szanálási hatóságok a szanálási intézkedést kiegészítő finanszírozási források bevonásával tovább támogathatják. Pontosabban meg kell határozni, hogy a szanálásfinanszírozási rendszer milyen körülmények között nyújthat további támogatást abban az esetben, ha már teljes egészében leírták vagy átalakították valamennyi olyan hitelezői feltőkésítésbe bevonható kötelezettséget, amelyek a kielégítési sorrendben a természetes személyek és a mikro-, kis- és középvállalkozások nem biztosított betéteinél hátrébb sorolt nem biztosítható betétek, és amelyeket a hitelezői feltőkésítésből mérlegelési jogkör alkalmazásával nem zártak ki.

(29)

A leírható, illetve átalakítható kötelezettségnek minősítéshez szükséges feltételeket teljesítő betétek beszámíthatók az MREL-nek való megfelelésbe. Tekintettel azonban a betétek sajátos jellegére, valamint a reálgazdaságban és a bankrendszerbe vetett bizalom fenntartásában betöltött szerepükre, a betéteknek az MREL-nek való megfeleléshez használt kötelezettségek körébe történő bevonását szigorúbb követelményekhez kell kötni, ugyanis az MREL szempontjából figyelembe vehető forrásoknak teljes egészében felhasználhatónak kell lenniük a veszteségek fedezésére, és hozzá kell járulniuk a hitelintézet feltőkésítéséhez annak fizetésképtelensége esetén. Először is, a jelenlegi szabályokhoz hasonlóan nem szabad lehetővé tenni, hogy az MREL-hez felhasznált betéteket természetes személyek vagy mikro-, kis- és középvállalkozások tartsák. Másodszor, egyértelművé kell tenni, hogy azon betétek, amelyek jogot biztosítanak a tulajdonosuk számára a lejárat előtti visszafizetésre, nem vehetők figyelembe az MREL szempontjából, azokban az esetekben sem, amikor a szerződéses rendelkezések előírják, hogy a korai visszafizetés büntetés felszámítását vonja maga után. Harmadszor, az átláthatóság biztosítása és a nem megfelelően elhelyezett betétek kockázatának minimalizálása érdekében a vonatkozó szerződéses rendelkezésekben kifejezetten hivatkozni kell a hitelintézet azon szándékára, hogy az említett betéteket felhasználja az MREL-nek való megfelelés céljából, valamint azon tényre, hogy azok nem minősülnek biztosítható betétnek, és hogy ezért befagyasztás esetén a betétbiztosítási rendszer az említett betétből semmilyen részt nem fog visszafizetni. Negyedszer, a betéteknek az MREL teljesítésének céljából történő felhasználása főszabályként kizárólag akkor engedélyezhető, ha a szanálási hatóságok előzetesen engedélyezték az MREL szempontjából figyelembe vehető forrásokba való bevonásukat azon értékelés alapján, hogy az ilyen betéteket szanálás esetén nem volna szükséges megvédeni a veszteségek viselésétől, és azok nem képeznék a szanálhatóság jelentős akadályát. A szanálási hatóságok számára lehetővé kell tenni, hogy minden egyes szanálás alá vonható szervezet esetében általánosan, az egyes betétek egyenkénti értékelése nélkül engedélyezzék a betéteknek az MREL teljesítése érdekében történő felhasználását, valamint azt is, hogy az MREL teljesítése céljából meghatározott összegekre korlátozzák a betétek bevonását. A strukturált betétek – annak ellenére, hogy beágyazott származtatott ügylettel rendelkező kötelezettségek – szintén minősülhetnek a hitelintézet leírható, illetve átalakítható kötelezettségeinek, feltéve, hogy minden egyéb feltétel teljesül.

(30)

A hirtelen kilengések elkerülése érdekében szükség van a leírható, illetve átalakítható kötelezettségnek minősülő meglévő betétek bevonásának lehetőségére. A 2028. május 12. előtt elhelyezett betétek esetében el kell tekinteni az új elismerhetőségi kritériumoktól. A bevonás lehetőségének 2029. május 11-én meg kell szűnnie.

(31)

Az (EU) 2019/876 (13) és az (EU) 2019/877 (14) európai parlamenti és tanácsi rendelet, valamint az (EU) 2019/879 európai parlamenti és tanácsi irányelv (15) átültette az uniós jogba a Pénzügyi Stabilitási Tanács által 2015. november 9-én közzétett, „Total Loss-absorbing Capacity (TLAC) Term Sheet” (A teljes veszteségviselő képesség keretelvei és feltételei) (TLAC) című nemzetközileg elfogadott dokumentumot, amely az uniós jogban globálisan rendszerszinten jelentős intézményként (G-SII) említett globálisan rendszerszinten jelentős bankokra vonatkozik (a továbbiakban: a TLAC-standard). Az (EU) 2019/877 rendelet és az (EU) 2019/879 irányelv módosította a 2014/59/EU irányelvben és a 806/2014/EU rendeletben meghatározott MREL-t is. A 2014/59/EU irányelvben előírt, az MREL-re vonatkozó rendelkezéseket és a globálisan rendszerszinten jelentős intézményekre vonatkozó TLAC-standard végrehajtását össze kell hangolni egyes olyan kötelezettségek tekintetében, amelyek felhasználhatók az MREL azon részének teljesítésére, amelyet szavatolótőkével és egyéb alárendelt kötelezettségekkel kell teljesíteni. Így különösen, a bizonyos kizárt kötelezettségekkel egyenrangú kötelezettségeket figyelembe kell venni a szanálás alá vonható szervezetek szavatolótőkéjében és alárendelt leírható instrumentumaiban, amennyiben az említett kizárt kötelezettségek összege a szanálás alá vonható szervezet mérlegében nem haladja meg a szanálás alá vonható szervezet szavatolótőkéje és leírható, illetve átalakítható kötelezettségei összegének 5 %-át, és az említett beszámításból nem fakadnak „a hitelezők egyike sem járhat rosszabbul” elvvel kapcsolatos kockázatok.

(32)

Egyes szanálás alá vonható szervezetek esetében a szanálási tervben vagy a csoportszintű szanálási tervben meghatározott, előnyben részesített szanálási stratégia elsődlegesen a szanálás alatt álló intézmény tevékenységének magánvásárlóra vagy áthidaló intézményre történő átruházásán alapul. Ilyen esetekben a betétbiztosítási rendszer esetleg felkérhető arra, hogy járuljon hozzá a szanálási intézkedéshez, potenciálisan a betétbiztosítási rendszer által nem fedezett bizonyos betétek védelmének biztosítása érdekében. Az erkölcsi kockázat minimalizálása érdekében ezért elő kell írni, hogy amennyiben a szanálási terv a vagyonértékesítési eszköz vagy az áthidaló intézményi eszköz alkalmazását és a szanálás alá vonható szervezetnek a piacról való kivonulását irányozza elő, az érintett szanálás alá vonható szervezetre vonatkozó MREL nem határozható meg bizonyos küszöbértékek alatti szinten. Amennyiben az MREL meghatározására vonatkozó szabályok alkalmazása az említett küszöbértékeknél magasabb összeget eredményez, az említett magasabb összeget kell figyelembe venni. Az említett küszöbértékeket nem kell alkalmazni a szanálás alá vonható olyan szervezetek tekintetében meghatározott MREL-re, amelyek előnyben részesített szanálási stratégiája értelmében a hitelezői feltőkésítési eszközt kell alkalmazni az ahhoz elegendő szintű feltőkésítés céljából, hogy a szervezet továbbra is képes legyen folytatni az engedélyében szereplő tevékenységeket, abban az esetben sem, ha az előnyben részesített szanálási stratégia a hitelezői feltőkésítési eszköz más szanálási eszközökkel együtt történő alkalmazását írja elő, viszont ez utóbbiakat csak kiegészítő jelleggel kell igénybe venni.

(33)

A 2014/59/EU irányelv nem tartalmaz az MREL 2024 utáni teljesítésére vonatkozó átmeneti rendelkezésekről és közbenső célszintekről szóló, célzott szabályokat. Léteznek azonban olyan helyzetek, amikor az intézményeket vagy a szervezeteket nem lehet azonnal arra kötelezni, hogy megfeleljenek a szanálási hatóság által meghatározott magasabb MREL-nek, többek között olyan esetekben, amikor az MREL megemelése az intézménynél vagy szervezetnél bekövetkezett lényeges változásokból, például fúziókból vagy felvásárlásokból, vagy az előnyben részesített szanálási stratégia megváltoztatásából ered. Így különösen, amennyiben az előnyben részesített szanálási stratégia a rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében történő felszámolásról valamilyen szanálási intézkedés alkalmazására változik, előfordulhat, hogy az intézmény vagy a szervezet nem képes azonnal teljes mértékben megfelelni a szanálási hatóság által meghatározott MREL-nek. A szanálási hatóságokat ezért fel kell hatalmazni arra, hogy megfelelő átmeneti időszakokat határozzanak meg az MREL teljesítéséhez. Ezenkívül a szanálási hatóságoknak hatáskörrel kell rendelkezniük arra, hogy kötelező közbenső célszinteket határozzanak meg az ilyen intézmények vagy szervezetek számára annak biztosítása érdekében, hogy azok megfelelő módon állítsák össze az MREL szempontjából figyelembe vehető forrásaikat. A jogos elvárások védelme érdekében az új szabályok nem érinthetik a szanálási hatóságok által a releváns időpontban alkalmazandó szabályok alapján korábban meghatározott átmeneti időszakokat.

(34)

Az intézményeknek és szervezeteknek bele kell foglalniuk a hitelezői feltőkésítés hatásainak szerződéses elismerését a harmadik országok joga által szabályozott, kötelezettségeket létrehozó megállapodásokba vagy eszközökbe, kivéve, ha ez jogilag vagy más módon kivitelezhetetlen. A szanálási keretrendszer alkalmazása során szerzett tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy a hitelezői feltőkésítés szerződéses elismerésének említett feltételeire vonatkozó követelmények, valamint az ilyen feltételek beillesztésének kivitelezhetetlenségére vonatkozó értesítési és értékelési eljárás szükségtelenül tág, összetett és megterhelő ahhoz, hogy teljesüljön a szanálási intézkedés tárgyát képező intézmények szanálhatóságának biztosítására irányuló cél. Ezért helyénvaló a szavatolótőke-instrumentumokra és a hitelezői feltőkésítésbe bevonható kötelezettségekre vonatkozó követelmény alkalmazási körét szűkíteni, kizárva ezáltal különösen azon szerződéseket, amelyek a jövőben bizonytalan eseményből eredő kötelezettségeket keletkeztetnek. Emellett a követelmény hatálya alá tartozó intézmények és szervezetek körét illetően figyelembe kell venni a szanálási tervben előirányzott stratégiát. Ezért a felszámolandó szervezetek és a szanálás alá vonható szervezetek olyan leányvállalatai, amelyek maguk nem szanálás alá vonható szervezetek, nem kötelezhetők arra, hogy szerződéseikbe belefoglalják a hitelezői feltőkésítés elismerésének feltételét, kivéve, ha a szanálási hatóság ezt előírja számukra. Végül, bár nem szorulnak kiigazításra azon indokok, amelyek alapján az intézmények és a szervezetek hivatkozhatnak arra, hogy kivitelezhetetlen belefoglalni szerződéseikbe a hitelezői feltőkésítés elismerésének feltételét, egyszerűsíteni kell az intézmények és a szervezetek számára az ilyen helyzeteknek a szanálási hatóságnak történő bejelentésére irányuló eljárást, és a szanálási tervezés céljából be kell azt építeni az éves beszámolásba.

(35)

A szanálási tervezésnek, a szanálhatósági értékelésnek és a szanálhatóság akadályainak kezelésére vagy kiküszöbölésére vonatkozó hatáskör gyakorlásának a megkönnyítése, valamint az információcsere elősegítése érdekében a más tagállamokban jelentős fióktelepekkel rendelkező intézmények szanálási hatóságának képesnek kell lennie szanálási kollégiumot létrehozni és irányítani.

(36)

mivel az (EU) 2015/849 európai parlamenti és tanácsi irányelv (16) alapján létrehozott központi automatizált mechanizmusok birtokában lévő, azon ügyfelek aggregált számára vonatkozó információ-szolgáltatás, amelyek esetében az intézmény vagy a szervezet az egyetlen vagy a fő banki partner, szükséges és arányos lehet a közérdek értékelésének elvégzéséhez, a szanálási hatóságok számára lehetővé kell tenni, hogy az említett információkat eseti alapon megkapják. Meg kell határozni a szanálási hatóságok információkhoz való közvetett hozzáférésének pontos időzítését is.

(37)

A szanálási keretrendszer és a piaci visszaélésre vonatkozó keret között kölcsönhatások vannak. Így különösen, míg a szanálás vagy a szanálás előkészítése során hozott intézkedések az 596/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (17) értelmében bennfentes információnak minősülhetnek, a korai közzétételük veszélyeztetheti a szanálási folyamatot. Amennyiben az ilyen intézkedések egy elhúzódó folyamat köztes lépései, az 596/2014/EU rendelet nem ír elő azonnali közzétételt. Más esetekben az intézmények vagy a szervezetek lépéseket tehetnek az említett probléma kezelése érdekében oly módon, hogy az említett rendelet 17. cikkének (4) vagy (5) bekezdése alapján késleltetik a bennfentes információk nyilvánosságra hozatalát. Előfordulhat azonban, hogy a szanálás vagy a szanálás előkészítése időpontjában nem mindig állnak fenn a megfelelő ösztönzők arra, hogy az intézmény vagy a szervezet kezdeményezze a késleltetést. Az ilyen helyzetek elkerülése érdekében a szanálási hatóságoknak hatáskörrel kell rendelkezniük arra, hogy előírják az intézmény vagy a szervezet számára a szanálás előkészítésére és a szanálási eljárásra, vagy a leírásra és átalakításra vonatkozó bennfentes információk bizalmas kezelésének biztosítását mindaddig, amíg azt a szanálási célok eléréséhez szükségesnek ítélik. Az intézmények és a szervezetek számára csak akkor írható elő az ilyen bennfentes információknak az 596/2014/EU rendelet szerinti közzététele, ha a szanálási hatóság tájékoztatta őket arról, hogy a szanálási célok eléréséhez már nincs szükség a bizalmas kezelés biztosítására. Az intézmények és a szervezetek számára azonban elő kell írni, hogy amennyiben a bizalmas kezelés már nem biztosított, a bennfentes információt a lehető leghamarabb hozzák nyilvánosságra.

(38)

Szanálás esetén is fenn kell tartani a díjazás és a teljesítmény közötti megfelelő kapcsolatot, különösen akkor, ha a veszteségeket valószínűleg áthárítják a szanálásfinanszírozási rendszerekre. Ilyen esetekben törölni kell a szanálás alatt álló intézmény vezető testülete és felsővezetése tagjainak ki nem fizetett vagy nem megszolgált változó javadalmazását. Hacsak a vezető testület vagy a felsővezetés valamely tagja nem bizonyítja, hogy nem működött közre a szanálás alatt álló intézmény fizetésképtelenségét eredményező vagy ahhoz hozzájáruló magatartásban, vagy nem volt felelős azért, vissza kell téríteni vagy vissza kell fizetni a szanálási intézkedés meghozatalára vonatkozó határozatot megelőző 24 hónapban megszolgált vagy kifizetett változó javadalmazást.

(39)

A szanálásfinanszírozási rendszereknek a 2014/59/EU irányelvben előírt kezdeti felhalmozási időszakát követően a rendszerek rendelkezésre álló pénzügyi eszközei kismértékben a célszintjük alá csökkenhetnek, különösen a biztosított betétek növekedése miatt. Az említett körülmények között valószínűleg lehívásra kerülő előzetes hozzájárulások összege tehát vélhetően alacsony. Lehetséges ezért, hogy bizonyos években az ilyen előzetes hozzájárulások összege már nem áll arányban az említett hozzájárulások beszedésének költségével. A szanálási hatóságok számára ezért lehetővé kell tenni, hogy az előzetes hozzájárulások beszedését legfeljebb három évvel elhalaszthassák mindaddig, amíg a beszedendő összeg arányos nem lesz a beszedési eljárás költségével, feltéve, hogy az ilyen halasztás nem befolyásolja lényegesen a szanálási hatóságoknak a szanálásfinanszírozási rendszerek igénybevételére vonatkozó képességét.

(40)

A visszavonhatatlan fizetési kötelezettségvállalások a szanálásfinanszírozási rendszerek rendelkezésre álló pénzügyi eszközök közé tartoznak. Ezért meg kell határozni azon körülményeket, amelyek mellett az említett fizetési kötelezettségvállalások lehívhatók. Abban az esetben, ha egy szervezet az engedélyéről való lemondásról szóló határozatot követően már nem tartozik a szanálásfinanszírozási rendszerbe fizetendő hozzájárulásokra vonatkozó kötelezettség hatálya alá, a visszavonhatatlan fizetési kötelezettségvállalást törölni kell. Annak biztosítása érdekében, hogy a visszavonhatatlan fizetési kötelezettségvállalás törlése ne vezessen olyan helyzethez, amelyben a szanálásfinanszírozási rendszerben rendelkezésre álló pénzügyi eszközök a szanálási hatóság által megfelelőnek ítélt szint alá csökkennek, a szanálási hatóságnak hatáskörrel kell rendelkeznie a releváns szervezet által fizetendő hozzájárulás meghatározásához. Határozatában a szanálási hatóságnak kellően figyelembe kell vennie, hogy fenn kell tartani az egyenlő versenyfeltételeket valamennyi részt vevő intézmény között, beleértve azon szervezetet is, amely már nem tartozik a 2014/59/EU irányelv 1. cikkének hatálya alá. A szanálási hatóságnak részletesen meg kell indokolnia határozatát, és éves jelentésében közzé kell tennie az említett határozatot, beleértve annak indokolását is. Emellett a visszavonhatatlan fizetési kötelezettségvállalásoknak a beszedendő előzetes hozzájárulások teljes összegén belüli arányával kapcsolatos nagyobb átláthatóság és nagyobb bizonyosság biztosítása érdekében a szanálási hatóságnak az ilyen arányt – az alkalmazandó korlátokra is figyelemmel – évente meg kell határoznia. Az illetékes hatóságnak törekednie kell annak biztosítására, hogy a visszavonhatatlan fizetési kötelezettségvállalások prociklikus hatása – az alkalmazott elszámolási módszertől függően – mérséklődjön.

(41)

A szanálásfinanszírozási rendszerekhez nyújtható rendkívüli utólagos hozzájárulások lehívható maximális éves összege jelenleg az előzetes hozzájárulások összegének háromszorosára korlátozódik. A 2014/59/EU irányelvben előírt kezdeti felhalmozási időszakot követően az ilyen előzetes hozzájárulások – a szanálásfinanszírozási rendszerek igénybevételén kívüli körülmények között – csak a biztosított betétek szintjének változásaitól fognak függeni, és ezért valószínűleg kis mértékűvé válnak. Ha tehát a rendkívüli utólagos hozzájárulások maximális összege az előzetes hozzájárulások alapján kerül meghatározásra, az drasztikusan korlátozhatja a szanálásfinanszírozási rendszerek utólagos hozzájárulások beszedésére irányuló lehetőségét, ezáltal csökkentve intézkedési képességüket. Az ilyen eredmény elkerülése érdekében más határértéket kell megállapítani, és a rendkívüli utólagos hozzájárulások lehívható maximális összegét az érintett szanálásfinanszírozási rendszer célszintjének háromszor egynyolcadában kell megállapítani.

(42)

A 2014/59/EU irányelv részben harmonizálta a betéteknek a rendes fizetésképtelenségi eljárásra irányadó nemzeti jogszabályok szerinti rangsorolását. Az említett szabályok a betétek háromszintű rangsorát írták elő, ahol a biztosított betétek állnak a kielégítési sorrend élén, majd a természetes személyek és a mikro-, kis- és középvállalkozások kártalanítási összeghatár feletti biztosítható betétei következnek. A fennmaradó betéteket, azaz a nagyvállalatok kártalanítási összeghatárt meghaladó betéteit és a betétbiztosítási rendszer általi kártalanításból kizárt betéteket hátrébb kellett sorolni, de a kielégítési sorrendet illetően más harmonizálásra nem került sor. Végül, a betétbiztosítási rendszerek követelései a biztosított betétekével azonos szinten álló, magasabb prioritásúak voltak. Mindazonáltal az említett részleges harmonizáció a betétesek védelmére nem bizonyult optimális megoldásnak. A részleges harmonizáció miatt a fennmaradó betétesekkel szemben a különböző tagállamokban eltérő bánásmód érvényesült, különösen mivel egyre több tagállam döntött úgy, hogy jogi szempontból a fennmaradó betéteket is előnyben részesíti. Az említett különbségek nehézségeket okoztak a szanálási értékelések során a határokon átnyúló tevékenységű csoportokra vonatkozó kontrafaktuális fizetésképtelenségi forgatókönyvek meghatározásakor is. Továbbá, a betétesek általános elsőbbségének hiánya potenciálisan problémákat okozott a „hitelezők egyike sem járhat rosszabbul” elvnek való megfelelés tekintetében, különösen akkor, ha a 2014/59/EU irányelv által nem harmonizált betéteket az előresorolt követelésekkel azonos szinten sorolták be. Ezért módosítani kell a betéteknek a követelések jelenlegi hierarchiáján belüli rangsorát.

(43)

A betétesek általános elsőbbségének bevezetésével a betétek rangsorolását teljes mértékben harmonizálni kell oly módon, hogy a kielégítési sorrendben – korlátozott számú kivétellel – minden betét megelőzi a rendes, fedezetlen követeléseket. A betétesek általános elsőbbsége hozzá fog járulni a betétesek bizalmának megerősítéséhez és a bankostromok kockázatának további megelőzéséhez. A betétesek fokozott védelme összhangban van azzal a piaci stressz idején különösen fontossá váló központi szereppel, amit a betétek egyrészt a reálgazdaságban, mint a megtakarítások és a fizetések elsődleges eszközei, másrészt a banki tevékenységben – fontos finanszírozási forrásként, és a bankrendszerbe vetett bizalom fő mozgatórugóiként – betöltenek. Ezenkívül a betétesek általános elsőbbsége javítja a hitelintézetek szanálhatóságát azáltal, hogy jobban meg tudnak felelni a szanálásfinanszírozási rendszerekhez való hozzáférés követelményeinek, és csökkenti az e rendszerekből származó finanszírozási szükségletet, mivel a rendes, fedezetlen adósságok hitelezői feltőkésítése esetén kisebb a kockázata annak, hogy sérül a „hitelezők egyike sem járhat rosszabbul” elv. Így különösen, a betéteknek a rendes, fedezetlen követelések fizetésképtelenségi osztályából való kiemelése javítaná a rendes, fedezetlen követelések fennmaradó részének a hitelezői feltőkésítésbe való bevonhatóságát azáltal, hogy minimálisra csökkenti a „hitelezők egyike sem járhat rosszabbul” elv megsértésének kockázatát. A betétesek általános elsőbbsége azáltal, hogy csökkenti annak valószínűségét, hogy a betéteket a szanálásfinanszírozási rendszerhez való hozzáférés biztosítása érdekében leírják vagy átalakítják, hozzájárulna a hitelezői feltőkésítés hatékonyabbá és hitelesebbé tételéhez, továbbá növelné a szanálási keretrendszerben az átláthatóságot és jogbiztonságot. A szanálás során a betétesek általános elsőbbsége hozzájárulna az átruházási stratégiák hitelességéhez is, mivel egyszerűsítené, hogy a teljes betétállomány bekerüljön a magánvásárlóra vagy áthidaló intézményre átruházandó kötelezettségek körébe, ami kedvező lenne a szanálás alatt álló intézmény ügyfélkapcsolatai és franchise-értéke szempontjából. Végül, a betétesek tekintetében a fizetésképtelenségi eljárásban alkalmazott kielégítési sorrend teljes harmonizációja a határokon átnyúló tevékenységek és az egyenlő versenyfeltételek szempontjából is előnyös lenne.

(44)

Helyénvaló egyes nem biztosítható betéteket kizárni a betétesek általános elsőbbségéből. Így különösen, azon betétek nem élvezhetnek jogi elsőbbséget, amelyeket a hitelintézetek az MREL-nek való megfelelés érdekében helyeznek el, mivel ez összeegyeztethetetlen lenne azon általános elvvel, hogy az MREL-ben foglalt kötelezettségeknek viselniük kell a veszteségeket, és hozzá kell járulniuk a hitelintézet feltőkésítéséhez annak fizetésképtelensége esetén. Az ilyen betétek kielégítési sorrendben betöltött helyét a 2014/59/EU irányelvben nem kell harmonizálni, hanem azt az alkalmazandó jogszabályi és szerződéses rendelkezésekkel összhangban kell meghatározni. Emellett a kielégítési sorrendben betöltött hely nem változhat a betét időtartama alatt attól függően, hogy a szanálási hatóság engedélyezte-e annak az MREL szempontjából figyelembe vehető forrásokba való bevonását, vagy a hátralévő futamidőtől függően.

(45)

Fenn kell tartani a betétek jelenlegi háromszintű rangsorát, mivel az erős védelmet biztosít a betétbiztosítási rendszerek követelései és következésképpen a finanszírozási eszközeik számára. Azonban, tekintettel a 2014/49/EU irányelvbe az (EU) 2026/804 európai parlamenti és tanácsi (18) irányelvvel bevezetett azon módosításokra, amelyek bizonyos közigazgatási szervek betéteit is bevonják a betétbiztosítási rendszerek általi kártalanítás hatálya alá, helyénvaló, hogy e betéteknek a kártalanítási összeghatárt meghaladó része ugyanolyan helyet foglaljon el a kielégítési sorrendben, mint a természetes személyek és a mikro-, kis- és középvállalkozások biztosítható betéteinek a kártalanítási összeghatárt meghaladó része.

(46)

A szanálásfinanszírozási rendszerekkel támogatható a vagyonértékesítési eszköz vagy az áthidaló intézményi eszköz alkalmazása is, amelynek során a szanálás alatt álló intézmény eszközeit, jogait és kötelezettségeit átruházzák az átvevő félre. Ilyen esetben a szanálásfinanszírozási rendszernek a fennmaradó intézménnyel vagy szervezettel szemben – annak rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében történő későbbi felszámolása során – követelése lehet. Ez akkor fordulhat elő, ha a szanálásfinanszírozási rendszert olyan veszteségekkel kapcsolatban alkalmazzák, amelyeket a hitelezők egyébként viseltek volna, többek között az eszközökre és kötelezettségekre vonatkozó garanciák vagy az átruházott eszközök és kötelezettségek közötti különbség fedezése formájában. Annak biztosítása érdekében, hogy a fennmaradó intézmény vagy szervezet részvényesei és hitelezői ténylegesen viseljék a szanálás alatt álló intézmény veszteségeit, és növeljék a szanálásspecifikus biztonsági háló javára történő kártalanítások lehetőségét a fizetésképtelenségi eljárásban, a szanálásfinanszírozási rendszernek a fennmaradó intézménnyel vagy szervezettel szembeni említett követeléseit, valamint a jogszerűen felmerült, észszerű költségekből eredő követeléseket a fizetésképtelenségi eljárás során a betétesek és a betétbiztosítási rendszerek követelései elé kell sorolni. Mivel a szanálásfinanszírozási rendszerek által a részvényesek és hitelezők számára „a hitelezők egyike sem járhat rosszabbul” elv megsértése miatt fizetett kártérítés célja a szanálási intézkedés eredményei miatti kompenzálásuk, az említett kompenzáció nem keletkeztethet az említett rendszerekből származó követeléseket.

(47)

A kellő rugalmasság biztosítása, valamint annak megkönnyítése céljából, hogy a betétbiztosítási rendszerek beavatkozhassanak a szanálási eszközök használatának támogatása érdekében, amennyiben azok a szanálás alatt álló intézmény piacról való kilépéséhez vezetnek, meg kell határozni a betétbiztosítási rendszerek szanálás során történő igénybevételének bizonyos szempontjait. Így különösen, meg kell határozni azt, hogy a betétbiztosítási rendszerek pénzeszközei bizonyos esetekben és egyértelmű feltételek mellett felhasználhatók olyan átruházási ügyletek támogatására, amelyek magukban foglalnak betéteket, beleértve az érintett betétbiztosítási rendszer által biztosított kártalanítási összeghatárt meghaladó biztosítható betéteket, valamint a betétesek általános elsőbbségébe tartozó nem biztosítható betéteket is. A betétbiztosítási rendszer hozzájárulásának arra kell irányulnia, hogy fedezze a vevőre vagy áthidaló intézményre átruházott eszközök értékében az átruházott betétek értékéhez képest mutatkozó hiányt. Amennyiben a vevő az ügylet részeként hozzájárulást ír elő a tőkesemlegessége biztosítása és a saját tőkekövetelmény-megfelelésének megőrzése érdekében, a betétbiztosítási rendszernek is hozzájárulást kell nyújtania e célból. A betétbiztosítási rendszer által a szanálási intézkedéshez nyújtott támogatásnak készpénz vagy más formák – így például garanciák vagy veszteségmegosztási megállapodások – formáját kell öltenie, amelyek képesek minimalizálni azt a hatást, amelyet a támogatás a betétbiztosítási rendszer a rendelkezésére álló pénzügyi eszközökre gyakorol, ugyanakkor lehetővé teszik, hogy a betétbiztosítási rendszer általi hozzájárulás elérje a célját.

(48)

A betétbiztosítási rendszer szanáláshoz való hozzájárulását bizonyos mértékig korlátozni kell. Először is, a betétbiztosítási rendszer hozzájárulásának teljes összege egyetlen szanálási esetben sem haladhatja meg az érintett hitelintézetben lévő biztosított betétek összegét. Másodszor, biztosítani kell, hogy a betétbiztosítási rendszer olyan szanálási intézkedésbe való beavatkozása, amely elsősorban hitelezői feltőkésítésre támaszkodik a szanálás alatt álló intézmény feltőkésítése és tevékenységeinek folytatása céljából, ne haladja meg azon veszteséget, amelyet a betétbiztosítási rendszer fizetésképtelenség esetén viselne, ha kifizetné a biztosított betéteseket, és átszállnának rá a betéteseknek az intézmény eszközei feletti követeléseiből eredő jogok. Harmadszor, amennyiben a betétbiztosítási rendszert a főként az üzleti tevékenység vevőre vagy áthidaló intézményre történő átruházásából álló szanálási intézkedés támogatására használják, a betétbiztosítási rendszer hozzájárulásának összege nem haladhatja meg a célszintjének 62,5 %-át, kivéve, ha a 2014/49/EU irányelv alapján kijelölt hatóság úgy dönt, hogy a pénzügyi stabilitásra gyakorolt káros hatások elkerülése vagy a betétesek betéteikhez való hozzáférésének megőrzése érdekében eltekint az említett határérték alkalmazásától. Az EBH-nak iránymutatásokat kell kidolgoznia az említett határérték alkalmazása mellőzésének feltételeire vonatkozóan. Negyedszer, a betétbiztosítási rendszer hozzájárulásának összege nem haladhatja meg az átruházott eszközök és az átruházott betétek és azon kötelezettségek közötti különbséget, amelyek a fizetésképtelenségi eljárásban a kielégítési sorrendben az említett betétekkel azonos szinten állnak, vagy azoknál előbbre soroltak. Ez biztosítaná, hogy a betétbiztosítási rendszer hozzájárulását adott esetben csak azon célra használják fel, hogy a betéteseket ne érhesse veszteség, és ne azon hitelezőket védje, akik a fizetésképtelenségi eljárás szerinti rangsorban a betétek után következnek. Adott esetben azonban a hozzájárulás tartalmazhatja az átvevő szervezet tőkesemlegességének biztosításához szükséges összeget is.

(49)

Elő kell írni, hogy a betétbiztosítási rendszer csak akkor járulhat hozzá a biztosított betétektől eltérő kötelezettségek szanálással összefüggésben történő átruházásához, ha a szanálási hatóság eseti alapon arra a következtetésre jut, hogy a betétesek általános elsőbbségében foglalt, a biztosított betétektől eltérő betétek nem vonhatók be a hitelezői feltőkésítésbe, és nem maradhatnak a szanálás alatt álló, felszámolás alá kerülő fennmaradó intézménynél, és ha a szanálásfinanszírozási rendszerek igénybevételének feltételei nem teljesülnek a részvényesek és hitelezők hozzájárulásai révén. Így különösen, a szanálási hatóság számára lehetővé kell tenni, hogy az említett betéteket ne vonja be a veszteségviselésbe, ha a kizárás feltétlenül szükséges és arányos annak érdekében, hogy megőrizhető legyen a kritikus funkciók és a fő üzletágak folytonossága, vagy ha annak elkerüléséhez szükséges, hogy a probléma széleskörűen továbbterjedjen, és pénzügyi instabilitás alakuljon ki, ami az Unió vagy valamely tagállam gazdaságában súlyos zavarokat okozhatna. Ugyanezen megfontolásokat kell érvényesíteni a hitelezői feltőkésítésbe bevonható olyan egyéb kötelezettségeknek vevőre vagy áthidaló intézményre történő átruházásakor is, amelyek a kielégítési sorrendben a biztosított betétek után következnek. Ebben az esetben a hitelezői feltőkésítésbe bevonható kötelezettségek átruházása a betétbiztosítási rendszer hozzájárulásával nem támogatható. Amennyiben az említett hitelezői feltőkésítésbe bevonható kötelezettségek átruházásához külső pénzügyi támogatásra van szükség, az említett támogatást a szanálásfinanszírozási rendszernek kell biztosítania.

(50)

Tekintettel a betétbiztosítási rendszerek szanálás során történő igénybevételének lehetőségére, pontosabban meg kell határozni azon feltételeket, amelyek mellett a betétbiztosítási rendszer hozzájárulása beszámítható a szanálásfinanszírozási rendszerekhez való hozzáférésre vonatkozó követelményeknek való megfelelésbe. Az említett lehetőséget csak azon hitelintézetek számára kell biztosítani, amelyek eszközeinek összértéke nem haladja meg a 80 milliárd EUR-t, és olyan szanálási intézkedés összefüggésében, amely elsősorban a vagyonértékesítési eszköz vagy az áthidaló intézményi eszköz alkalmazására támaszkodik. Annak biztosítása érdekében, hogy a szanálás finanszírozása továbbra is elsősorban a hitelintézet belső forrásaiból valósuljon meg, valamint a versenytorzulás minimalizálása céljából, a betétbiztosítási rendszer hozzájárulása a szanálásfinanszírozási rendszerekhez való hozzáférés biztosítása érdekében csak azon hitelintézetek esetében vehető igénybe, amelyek szanálási terve vagy a vonatkozó csoportszintű szanálási terv a szanálási intézkedést megelőző 24 hónapban nem rendelkezik fizetésképtelenség esetén történő rendezett felszámolásukról, tekintettel arra, hogy a szanálási hatóságok az említett hitelintézetekre vonatkozóan a MREL-t olyan szinten határozták meg, amely a veszteségviselési és a feltőkésítési összegeket egyaránt magában foglalja. A szanálási hatóság által azon hitelintézetek esetében meghatározott MREL-nek, amelyek eszközeinek összértéke egyedi alapon számítva meghaladja a 30 milliárd EUR-t, meg kell felelnie az olyan előnyben részesített szanálási stratégiákkal rendelkező intézményekre és szervezetekre vonatkozó MREL minimumszintjeinek, amelyek szanálás során elsődlegesen átruházási eszközök alkalmazását irányozzák elő, még akkor is, ha az adott szanálási terv vagy csoportszintű szanálási terv különböző intézkedéseket írt elő, és ezért az említett hitelintézetek MREL-jére nem vonatkoztak az említett minimumszintek. Továbbá, a betétbiztosítási rendszer hozzájárulását a lehető legnagyobb mértékben meg kell előznie a szavatolótőke és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségek veszteségviseléshez és feltőkésítéshez való hozzájárulásának. Végül, lehetővé kell tenni a tagállamok számára annak előírását, hogy a szanálás alatt álló intézmény a szanálási intézkedést megelőző bizonyos időszakon belül nem sértheti meg a rá vonatkozó MREL-t, beleértve a kötelező közbenső célokat is, nem érintve az MREL rövid távú technikai megsértésének eseteit.

(51)

Amennyiben az a hozzájárulás, amelyet a szanálás alatt álló intézmény részvényesei és hitelezői kötelezettségeik csökkentése, leírása vagy átalakítása révén, vagy a fennmaradó szervezet felszámolása során várhatóan általuk viselendő veszteségek révén nyújtanak – a betétbiztosítási rendszer hozzájárulásával együtt – eléri az intézmény szavatolótőkét is tartalmazó teljes kötelezettségállományának legalább 8 %-át, a szanálási hatóság számára lehetővé kell tenni, hogy a szanálásfinanszírozási rendszert további finanszírozás nyújtására használja fel, amennyiben ez szükséges a szanálási célokkal összhangban lévő hatékony szanálás biztosításához. Ilyen esetekben a betétbiztosítási rendszer hozzájárulását a szanálásfinanszírozási rendszerhez való hozzáférés lehetővé tételéhez szükséges összegre kell korlátozni. Emellett, azon hitelintézet esetében, amely eszközeinek összértéke egyedi alapon 30 milliárd EUR és 80 milliárd EUR között van, a betétbiztosítási rendszer hozzájárulása nem haladhatja meg a hitelintézet szavatolótőkét is tartalmazó teljes kötelezettségállományának 2,5 %-át egyedi alapon.

(52)

Rendkívüli körülmények között előfordulhat, hogy a szanálásfinanszírozási rendszernek a szavatolótőkét is tartalmazó teljes kötelezettségállomány 5 %-át kitevő hozzájárulása nem elegendő egy adott szanálási intézkedés finanszírozási igényeinek fedezésére. Ilyen esetekben, és amennyiben az említett hozzájárulást a betétbiztosítási rendszer beavatkozása tette lehetővé, a betétbiztosítási rendszernek bizonyos feltételek mellett további hozzájárulást kell nyújtania, amelynek összege megegyezik azon veszteségek összegével, amelyeket a biztosított betétek védelem hiányában szenvedtek volna el. Az említett kiegészítő hozzájárulás költsége nem haladhatja meg azon veszteségeket, amelyeket a betétbiztosítási rendszer a rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében történő felszámolásnak és a biztosított betétek kártalanításának hipotetikus forgatókönyve esetén viselt volna. Emellett a betétbiztosítási rendszer kezdeti hozzájárulásának és kiegészítő hozzájárulásának összege nem haladhatja meg az érintett hitelintézet biztosított betéteinek összegét. A betétbiztosítási rendszer kiegészítő hozzájárulásával együtt a szanálási hatóságnak képesnek kell lennie arra, hogy megkísérelje alternatív finanszírozási forrásokból további finanszírozás bevonását, amennyiben teljesülnek az említett finanszírozás feltételei.

(53)

Amennyiben a betétbiztosítási rendszer pénzeszközeit a vagyonértékesítési eszköz vagy az áthidaló intézményi eszköz önmagában vagy a szanálásfinanszírozási rendszerből származó hozzájárulásokkal együtt történő alkalmazására használják fel, az eszközök, jogok és kötelezettségek átruházását követően fennmaradó szervezetet az alkalmazandó nemzeti joggal összhangban rendezett módon kell felszámolni a 2014/59/EU irányelv 37. cikkének (6) bekezdése szerint. Ezen túlmenően, amennyiben a betétbiztosítási rendszer pénzeszközeit az áthidaló intézményi eszköz támogatására használják fel, az áthidaló intézmény műveleteit a 2014/59/EU irányelv 41. cikkének (3), (5) és (6) bekezdésével összhangban meg kell szüntetni.

(54)

Annak érdekében, hogy könnyebb legyen az adatszolgáltatási követelmények nagymértékben technikai szempontjainak elfogadása, valamint javuljon a szanálási hatóságok általi végrehajtásuk és nyomon követésük, felül kell vizsgálni az EBH-nak a végrehajtás-technikai standardok kidolgozására adott megbízásokat, hogy a 2014/59/EU irányelv egészében biztosított legyen a különböző megbízások hatályának és tartalmának következetessége. Az említett megbízásokat össze kell hangolni az 575/2013/EU rendeletben meghatározott, a felügyeleti információk szolgáltatására és nyilvánosságra hozatalára vonatkozó rendelkezésekkel is. A meglévő megbízások említett módosításainak elő kell segíteniük a végrehajtás-technikai standardok jövőbeli felülvizsgálatait, és nem érinthetik a jelenleg alkalmazandó adatszolgáltatási és nyilvánosságra hozatali kötelezettségeket. A Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EBH által kidolgozott, említett végrehajtás-technikai standardokat az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 291. cikke szerinti végrehajtási jogi aktusok útján, az 1093/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban elfogadja. A szanálás alá vonható szervezetekre vonatkozó kiegészítő szavatolótőke-követelmények és kombinált pufferkövetelmény becslésére vonatkozó meglévő szabályozástechnikai standardok hatályát ki kell terjeszteni a szanálás alá vonhatóként nem azonosított szervezetekre is, amennyiben az említett követelményeket nem az MREL-el azonos alapon határozták meg. A Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy kiegészítse a 2014/59/EU irányelvet az EBH által kidolgozott említett szabályozástechnikai standardoknak az EUMSZ 290. cikke szerinti, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján és az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadása révén.

(55)

Az MREL-hez kapcsolódó adatszolgáltatás és nyilvánosságra hozatal nagyobb fokú integrációjának lehetővé tétele érdekében az EBH-nak központosított módon kell közzétennie az intézmények és szervezetek által nyilvánosságra hozott adatokat, tiszteletben tartva ugyanakkor valamennyi intézmény és szervezet azon jogát, hogy maguk tegyék közzé az adatokat és információkat. Az ilyen központosított nyilvánosságra hozatalnak lehetővé kell tennie az EBH számára, hogy a kis méretű és nem összetett intézmények által nyilvánosságra hozott adatokat az említett intézmények által az illetékes hatóságoknak és a szanálási hatóságoknak szolgáltatott információk alapján tegye közzé, és így jelentősen csökkentenie kell a kis méretű és nem összetett intézményekre háruló adminisztratív terheket. Ugyanakkor a nyilvánosságra hozatal központosítása nem járhat költséghatással más intézményekre és szervezetekre nézve, valamint növelnie kell az átláthatóságot, és csökkentenie kell a prudenciális információkhoz való hozzáférés költségeit a piaci szereplők számára. Az ilyen megnövelt átláthatóságnak fokoznia kell az adatok intézmények és szervezetek közötti összehasonlíthatóságát, és elő kell mozdítania a piaci fegyelmet. A szanálással kapcsolatos nyilvánosságra hozatal központosítása biztosítja az 575/2013/EU rendeletben meghatározott felügyeleti nyilvánosságra hozatalra alkalmazandó eljárással való összhangot annak biztosítása érdekében, hogy valamennyi nyilvánosságra hozatali kötelezettséget hasonló módon kezeljék.

(56)

Tekintettel a hatóságok által követett gyakorlatok konvergenciájának előmozdításában betöltött szerepére, az EBH-nak nyomon kell követnie a szanálási hatóságok által annak eldöntésekor elfogadott belső gyakorlatokat és módszereket, hogy egy intézményt vagy szervezetet szanálásra vagy rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében történő felszámolásra kell-e kijelölni, és be kell számolnia azokról, figyelembe véve a szanálási célokat és azt, hogy a szanálás közérdeket szolgálna-e. Az EBH-nak továbbá nyomon kell követnie a szanálási hatóságok által az intézmények és csoportok szanálhatóságának javítása terén elért eredményeket, valamint a szanálási eszközök és hatáskör hatékony alkalmazásának biztosítása érdekében a szanálási hatóságok által tett intézkedéseket és előkészületeket, és jelentést kell tennie azokról. Az említett jelentésekben az EBH-nak értékelnie kell a szanálási hatóságok által a releváns külső érdekelt felek tekintetében hozott intézkedések átláthatóságának szintjét, valamint azt is, hogy azok milyen mértékben járulnak hozzá a szanálásra való felkészültséghez, valamint az intézmények és csoportok szanálhatóságához.

(57)

Az EBH-nak – a koherens és összehangolt uniós válságkezelési és szanálási rendszer biztosításához való hozzájárulásával kapcsolatos feladatai összefüggésében – össze kell hangolnia és felügyelnie kell az Unió egészére kiterjedő válságkezelési szimulációs gyakorlatokat. Az említett szimulációknak az intézmények és szervezetek pénzügyi helyzetének romlása idején ki kell terjedniük az illetékes hatóságok és a szanálási hatóságok közötti koordinációra és együttműködésre, holisztikus módon tesztelve az eszköztár alkalmazását a helyreállítási és szanálási tervezés, a korai beavatkozás és a szanálás terén. Az említett válságszimulációs gyakorlatok során különösen figyelembe kell venni az érintett hatóságok közötti interakció határokon átnyúló jellegét, valamint a rendelkezésre álló eszközök és hatáskör alkalmazását. Adott esetben a válságszimulációs gyakorlatoknak – a 806/2014/EU rendelet értelmében – ki kell terjedniük szanálási programok bankunión belüli elfogadására és alkalmazására is.

(58)

A jelenleg alkalmazandó szakmai titoktartási szabályok sérelme nélkül javítani kell a szanálási hatóságok és az adóhatóságok közötti információcserét. Az ilyen információcserét a nemzeti joggal összhangban kell végezni. Amennyiben az információ egy másik tagállamból származik, csak az azt közlő érintett hatóság kifejezett hozzájárulásával lehet kicserélni.

(59)

Az (EU) 2019/879 irányelv annak érdekében módosította a 2014/59/EU irányelvet, hogy célzott szabályokat vezessen be annak biztosítására, hogy a lakossági ügyfelek ne fektessenek be túlzott mértékben olyan instrumentumokba, amelyek figyelembe vehetők az intézményekre és szervezetekre vonatkozó MREL szempontjából. Az intézmény vagy szervezet szanálhatósága tekintetében káros lehet, ha a lakossági ügyfelek túlzott mértékben rendelkeznek MREL-instrumentumokkal, és ez problémákat okozhat a pénzügyi stabilitás szempontjából is. Ez különösen problematikus lehet akkor, ha a lakossági ügyfelek egyben a kibocsátó intézmény betétesei is, mivel az említett betétesek különösen ki vannak téve az intézmény saját instrumentumai nem megfelelő elhelyezésének. A hatóságoknak ezért biztosítaniuk kell, hogy az eladók, intézmények és szervezetek megfeleljenek az (EU) 2019/879 irányelvet átültető tagállamok által a lakossági ügyfelek védelmének biztosítása érdekében elfogadott intézkedéseknek. Amennyiben az említett intézkedéseket nem megfelelően alkalmazzák, a hatóságoknak érvényre kell juttatniuk az említett szabályokat. Ezért helyénvaló a 2014/59/EU irányelvbe célzott hatáskört bevezetni a lakossági ügyfelek védelmére vonatkozó célzott szabályoknak való meg nem felelés kezelésére, a 2014/65/EU irányelvben foglalt meglévő hatáskörök mellett. Ezenkívül a szanálási tervezésre és az MREL céljára szolgáló meglévő adatszolgáltatás felhasználásával a szanálási hatóságoknak az intézmények és szervezetek szanálhatósági értékelése során értékelniük kell az MREL teljesítéséhez figyelembe vehető instrumentumokat illető befektetői kör jellegét, és szükség esetén elő kell írniuk az intézmény vagy szervezet számára, hogy kezelje vagy küszöbölje ki a feltárt akadályokat. Végül, az EBH-nak – az 1095/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (19) létrehozott európai felügyeleti hatósággal (Európai Értékpapírpiaci Hatóság) (ESMA) együttműködve – jelentést kell tennie a tagállamok által a lakossági ügyfelek védelme érdekében a 2014/59/EU irányelv szerint az MREL teljesítéséhez figyelembe vehető, hitelviszonyt megtestesítő instrumentumok tekintetében elfogadott intézkedésekről, összehasonlítva és értékelve a határokon átnyúló műveletekre gyakorolt esetleges hatásokat. Ennek alapján a Bizottság jogalkotási javaslatot fogadhat el a lakossági ügyfelek hatékonyabb védelmének biztosítása érdekében.

(60)

A jó minőségű hatásvizsgálat elengedhetetlen a megalapozott és tényeken alapuló jogalkotási javaslatok kidolgozásához, míg a tények és bizonyítékok kulcsfontosságúak a jogalkotási eljárás során hozott döntések megalapozásához. Ezért az EBH-nak, az Egységes Szanálási Testületnek és az EKB-nak a Bizottság kérésére a Bizottság rendelkezésére kell bocsátaniuk minden olyan információt, amelyek szükségesek a Bizottság szakpolitika-formálással kapcsolatos feladataihoz, beleértve a hatásvizsgálatok készítését, valamint jogalkotási javaslatok kidolgozását és megtárgyalását is. Amennyiben az említett információk nem állnak az EBH, az Egységes Szanálási Testület vagy az EKB rendelkezésére, a szanálási hatóságoknak, az illetékes hatóságoknak vagy a Központi Bankok Európai Rendszere más tagjainak kell azokat rendelkezésre bocsátaniuk.

(61)

Tekintettel a pénzügyi stabilitás védelmének és a gyors fellépésnek a szükségességére, a szanálási hatóságokra nem vonatkozhatnak a közbeszerzési eljárások olyan közbeszerzési szerződéseket illetően, amelyek tárgya olyan értékelési szolgáltatás, amelyet szanálás, valamint annak felmérése céljából nyújtanak, hogy a részvényesek és hitelezők jobb elbánásban részesültek volna-e a szanálás alatt álló intézmény rendes fizetésképtelenségi eljárás alá vonása esetén. A nyújtott szolgáltatásokat ezért ki kell zárni a 2014/24/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (20) hatálya alól. Ami azon szolgáltatásokat illeti, amelyekre a szanálási hatóságoknak szükségük lehet, egyes jogi szolgáltatások már ki vannak zárva az említett irányelv hatálya alól, és mások szerepelnek azon szolgáltatásoknak az említett irányelv XIV. mellékletében foglalt jegyzékében, amelyekre magasabb értékhatárok és kevésbé harmonizált szabályok vonatkoznak.

(62)

mivel ezen irányelv célját, nevezetesen az intézményekre és szervezetekre vonatkozó helyreállítási és szanálási keretrendszer eredményességének és hatékonyságának javítását a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani azon kockázatok miatt, amelyeket az eltérő nemzeti megközelítések jelenthetnek a belső piac integritására nézve, az Unió szintjén azonban a már megállapított uniós szabályok módosítása miatt e cél jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat a szubszidiaritásnak az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt elvével összhangban. Az arányosságnak az említett cikkben foglalt elvével összhangban ezen irányelv nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(63)

A 2014/59/EU és a 2014/24/EU irányelvet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

1.

A 2. cikk (1) bekezdése a következőképpen módosul:

2.

Az 5. cikk (2), (3) és (4) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

3.

A 6. cikk (5) bekezdése első albekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„Ha az illetékes hatóság értékelése szerint a helyreállítási tervben lényeges hiányosságok vannak, vagy a terv végrehajtásának lényegi akadályai lehetnek, megállapításait közölnie kell az intézménnyel vagy a csoport anyavállalatával, és elő kell írnia számára, hogy három hónapon belül – mely határidő a hatóság jóváhagyásával további egy hónappal meghosszabbítható – nyújtson be átdolgozott tervet, amelyben bemutatja, hogy hogyan tervezi kezelni az említett hiányosságokat vagy akadályokat.”

4.

A 8. cikk (2) bekezdése harmadik albekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„Az EBH egy illetékes hatóság kérésére az 1093/2010/EU rendelet 31. cikke (2) bekezdésének c) pontjával összhangban segítheti az illetékes hatóságokat a közös határozat meghozatalában.”

5.

A 10. cikk a következőképpen módosul:

6.

A 11. cikk (3) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

7.

A 12. cikk a következőképpen módosul:

8.

A 13. cikk a következőképpen módosul:

9.

A 15. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

10.

A 16a. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

11.

A 17. cikk a következőképpen módosul:

12.

A 18. cikk a következőképpen módosul:

13.

A 27. és a 28. cikk helyébe a következő szöveg lép:

(*1)  Az Európai Parlament és a Tanács 600/2014/EU rendelete (2014. május 15.) a pénzügyi eszközök piacairól és a 648/2012/EU rendelet módosításáról (HL L 173., 2014.6.12., 84. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/reg/2014/600/oj).”"

14.

A 29. cikk a következőképpen módosul:

15.

A 30. cikk a következőképpen módosul:

16.

A III. cím a következő cikkel egészül ki:

17.

A 31. cikk (2) bekezdése c) pontjának helyébe a következő szöveg lép:

18.

A 32. cikk a következőképpen módosul:

19.

A 32a. és a 32b. cikk helyébe a következő szöveg lép:

20.

A szöveg a következő cikkel egészül ki:

21.

A 33. cikk (2) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

22.

A 33a. cikk a következőképpen módosul:

23.

A 35. cikk a következőképpen módosul:

24.

A 36. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

25.

A 37. cikk a következőképpen módosul:

26.

A 40. cikk a következőképpen módosul:

27.

A 42. cikk (5) bekezdése b) pontjának helyébe a következő szöveg lép:

28.

A 44. cikk a következőképpen módosul:

29.

A 44a. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

30.

A 45. cikk (1) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

31.

A 45b. cikk a következőképpen módosul:

32.

A 45c. cikk a következőképpen módosul:

33.

A 45d. cikk (1) bekezdése bevezető szövegének helyébe a következő szöveg lép:

„A 45. cikk (1) bekezdésében említett követelménynek azon szanálás alá vonható szervezet esetében, amely globálisan rendszerszinten jelentős intézménynek minősül, a következőkből kell állnia:”

34.

A 45f. cikk a következőképpen módosul:

35.

A 45 g. cikk helyébe a következő szöveg lép:

36.

A 45i. cikk a következőképpen módosul:

37.

A 45j. cikk (2) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

38.

A 45 l. cikk (3) bekezdése második albekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„A (2) bekezdésben említett jelentésnek három naptári évre kell kiterjednie, és azt a jelentés utolsó tárgyévét követő naptári év december 31-ig kell benyújtani a Bizottságnak. A (2) bekezdésben említett kötelezettség a második jelentés benyújtását követően megszűnik.”

39.

A 45 m. cikk a következőképpen módosul:

40.

A 46. cikk (2) bekezdése első albekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„Az e cikk (1) bekezdésében említett értékelés során meg kell állapítani azon összeget, amellyel a hitelezői feltőkésítésbe bevonható kötelezettségeket le kell írni vagy át kell alakítani a következő célok érdekében:

41.

A 47. cikk (1) bekezdése a következőképpen módosul:

42.

Az 52. cikk a következőképpen módosul:

43.

Az 53. cikk a következőképpen módosul:

44.

Az 55. cikk a következőképpen módosul:

45.

Az 59. cikk a következőképpen módosul:

46.

A 63. cikk a következőképpen módosul:

47.

A 71a. cikk (3) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

48.

A 74. cikk (2) bekezdése a) pontjának helyébe a következő szöveg lép:

49.

A 75. cikk helyébe a következő szöveg lép:

50.

A 84. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

51.

A VIII. fejezet a következő cikkekkel egészül ki:

(*4)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/849 irányelve (2015. május 20.) a pénzügyi rendszerek pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzéséről, a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2005/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv és a 2006/70/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 141., 2015.6.5., 73. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/dir/2015/849/oj).”"

52.

A 88. cikk a következőképpen módosul:

53.

A 91. cikk a következőképpen módosul:

54.

A 92. cikk (3) bekezdése második albekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„Az EBH egy szanálási hatóság kérésére az 1093/2010/EU rendelet 31. cikke (2) bekezdésének c) pontjával összhangban segítheti a szanálási hatóságokat a közös határozat meghozatalában.”

55.

A 96. cikk (3) bekezdése b) pontjának helyébe a következő szöveg lép:

56.

A 98. cikk (1) bekezdése a következőképpen módosul:

57.

A 101. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

58.

A 102. cikk (3) bekezdése első albekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„Amennyiben a rendelkezésre álló pénzügyi eszközök összege nem elegendő az e cikk (1) bekezdésében meghatározott célszint eléréséhez, a célszint eléréséig folytatni kell a 103. cikk szerinti előzetes hozzájárulások beszedését. A szanálási hatóságok a 103. cikk szerinti előzetes hozzájárulások beszedését legfeljebb három évvel elhalaszthatják annak biztosítása érdekében, hogy a beszedendő összeg arányos legyen a beszedési eljárás költségeivel, feltéve, hogy az ilyen halasztás nem befolyásolja lényegesen a szanálási hatóságnak a szanálás-finanszírozási rendszerek 101. cikk szerinti alkalmazására vonatkozó képességét. Amennyiben a rendelkezésre álló pénzügyi eszközök a célszint kevesebb mint kétharmadát teszik ki, a hozzájárulásokat olyan szinten kell megállapítani, hogy a célszintet hat évet meg nem haladó, észszerű időkereten belül, el lehessen érni.”

59.

A 103. cikk a következőképpen módosul:

60.

A 104. cikk (1) bekezdése második albekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„A rendkívüli utólagos hozzájárulások évenkénti teljes összege nem haladhatja meg a 102. cikkben meghatározott célszint 12,5 %-ának háromszorosát.”

61.

A 107. cikk (3) bekezdése d) pontjának helyébe a következő szöveg lép:

62.

A 108. cikk a következőképpen módosul:

63.

A 109. cikk helyébe a következő szöveg lép:

64.

A 111. cikk (1) bekezdése a következő pontokkal egészül ki:

65.

A 128. cikk helyébe a következő szöveg lép:

66.

A szöveg a következő cikkekkel egészül ki:

(*5)  Az Európai Parlament és a Tanács 806/2014/EU rendelete (2014. július 15.) a hitelintézeteknek és bizonyos befektetési vállalkozásoknak az Egységes Szanálási Mechanizmus keretében történő szanálására vonatkozó egységes szabályok és egységes eljárás kialakításáról, valamint az Egységes Szanálási Alap létrehozásáról és az 1093/2010/EU rendelet módosításáról (HL L 225., 2014.7.30., 1. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/reg/2014/806/oj)."

(*6)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2026/806 irányelve (2026. március 30.) a 2014/59/EU irányelvnek a korai beavatkozási intézkedések, a szanálási feltételek és a szanálási intézkedés finanszírozása tekintetében, továbbá a 2014/24/EU irányelvnek a szanálás alatti értékelési szolgáltatások tekintetében történő módosításáról (HL L, 2026/806, 2026.4.20., ELI: http://data.europa.eu/eli/dir/2026/806/oj).”"

67.

A melléklet B. szakasza a következő ponttal egészül ki:

„k)

a 2014/59/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 36. és 74. cikkében említett értékelési szolgáltatások (*7).