(1)

A 2014/49/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (3) 19. cikkének (5) és (6) bekezdésével összhangban a Bizottság felülvizsgálta az említett irányelv alkalmazását és hatályát, és arra a következtetésre jutott, hogy az Unióban a betéteseknek a betétbiztosítási rendszerek létrehozása révén történő védelmére irányuló célkitűzés nagyrészt teljesült. A Bizottság ugyanakkor azt is megállapította, hogy orvosolni kell a betétesek védelme terén még fennálló hiányosságokat, és javítani kell a betétbiztosítási rendszerek működését, emellett harmonizálni kell a betétbiztosítási rendszereknek a kifizetési eljárásoktól eltérő beavatkozásaira vonatkozó szabályokat is.

(2)

Az uniós válságkezelési és betétbiztosítási keret felülvizsgálatának célja előkészíteni a bankunió elmélyítése terén történő előrehaladás felé vezető utat. A betétbiztosítási rendszerek működését ezért tovább kell harmonizálni.

(3)

Az Unió válságkezelési és betétbiztosítási keretének következetesen tiszteletben kell tartania azt az elvet, hogy a veszteségek a részvényesek és a hitelezők által viselendők, az adófizetők forrásai pedig nem használandók fel a nehéz helyzetben lévő hitelintézetek megsegítésére vagy megmentésére.

(4)

Amennyiben a hitelintézetek nem tesznek eleget a betétbiztosítási rendszerekbe történő befizetésre vagy a betétesek és a betétbiztosítási rendszerek tájékoztatására vonatkozó kötelezettségeiknek, az alááshatja a betétesek védelmének célkitűzését. A betétbiztosítási rendszereknek vagy adott esetben a kijelölt hatóságoknak a befizetések késedelmes teljesítése esetén a törvényes kamatot kell felszámítaniuk a teljesítendő befizetések összegére. A kötelezettségeit nem teljesítő hitelintézettel szembeni végrehajtási intézkedések tekintetében fontos javítani a betétbiztosítási rendszerek, a kijelölt hatóságok és az illetékes hatóságok közötti koordinációt. Annak érdekében, hogy az illetékes hatóságok gyakorolhassák a 2013/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (4) szerinti felügyeleti hatáskörüket, biztosítani kell, hogy a betétbiztosítási rendszerek vagy adott esetben a kijelölt hatóságok időben tájékoztassák az illetékes hatóságokat arról, ha a hitelintézetek megszegik a betétbiztosítási szabályok alapján fennálló kötelezettségeiket. Ezen túlmenően, annak biztosítása érdekében, hogy a hitelintézetek megfeleljenek az ezen irányelvben megállapított szabályoknak, a tagállamoknak megfelelő szankciókat kell előírniuk az említett szabályok megsértése esetére.

(5)

A betétbiztosítási rendszerek gyakorlatai további konvergenciájának elősegítése és a betétbiztosítási rendszereknek a rezilienciájuk tesztelésében való támogatása érdekében az 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (5) létrehozott európai felügyeleti hatóságnak, az Európai Bankhatóságnak (EBH) iránymutatásokat kell kiadnia a betétbiztosítási rendszerek stressztesztjeinek elvégzésére vonatkozóan.

(6)

A 2014/49/EU irányelv értelmében bizonyos pénzügyi intézmények, köztük a befektetési vállalkozások betétei ki vannak zárva a betétbiztosítási rendszerek általi kártalanításból. Azokat a pénzeszközöket azonban, amelyeket e pénzügyi intézmények az ügyfeleiktől kapnak, és amelyeket az ügyfeleik nevében helyeznek el valamely hitelintézetnél az általuk kínált szolgáltatások gyakorlása során, bizonyos feltételek mellett védeni kell.

(7)

A betétbiztosítási rendszer által védelmet élvező betétesek kategóriái a nem szakmai befektetők védelmére irányuló célkitűzésen alapulnak annak feltételezésével, hogy a szakmai befektetők nem szorulnak ilyen védelemre. Ezért a hatóságok mindeddig nem tartoztak a kártalanítható jogalanyok körébe. A legtöbb hatóság azonban – amelyek közé egyes tagállamokban iskolák és kórházak is tartoznak – nem tekinthető szakmai befektetőnek. Ezért biztosítani kell, hogy az olyan, nem szakmai befektetők, mint például a helyi hatóságok, a kis közintézmények és a központi vagy tartományi kormányzat ellenőrzése alatt álló nonprofit intézmények betétei szintén részesülhessenek a betétbiztosítási rendszer által nyújtott védelemben.

(8)

Annak biztosítása érdekében, hogy a 2014/59/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (6) szerinti, a szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó minimumkövetelményeknek való megfelelés céljából gyűjtött betéteket teljes egészükben a veszteségek viseléséhez és a hitelintézet fizetésképtelensége esetén annak feltőkésítéséhez való hozzájáruláshoz használják fel, az említett betéteket ki kell zárni a betétbiztosítási rendszerek általi kártalanításból. Az ilyen betétekkel való, objektív kritériumokon alapuló egyenlő bánásmód biztosítása érdekében e betéteket ki kell zárni a betétbiztosítási rendszerek általi kártalanításból, függetlenül attól, hogy a szanálási hatóság engedélyezte-e a szavatolótőkébe és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekbe való bevonásukat.

(9)

Bizonyos események – többek között a magán-lakóingatlanokkal kapcsolatos, természetes személyek által végzett ingatlanügyletek vagy egyes biztosítási térítések – átmenetileg nagy összegű betétet eredményezhetnek. Ezért a 2014/49/EU irányelv annak biztosítására kötelezi a tagállamokat, hogy az ilyen eseményekből származó betétek az összeg jóváírásának időpontjától vagy az ilyen betétek jogilag átruházhatóvá válásának időpontjától számított legalább három hónapig, de legfeljebb 12 hónapig 100 000 EUR összeg felett is védve legyenek. A betétesek védelmének Unión belüli harmonizációja, valamint az ilyen betétek védelmének hatókörével kapcsolatos adminisztratív összetettség és jogbizonytalanság csökkentése érdekében a betétek védelmét a 100 000 EUR kártalanítási összeghatár mellett ki kell igazítani egy hat hónapos harmonizált időtartamra vonatkozóan 500 000 EUR minimumösszegre az összes, ideiglenesen magas számlaegyenleg, valamint 2 500 000 EUR maximumösszegre az ingatlanügyletekhez kapcsolódó betétek esetében. A tagállamok általi átültetésüket követően ezen összegeket rendszeresen, de legalább ötévente felül kell vizsgálni. A Bizottságnak adott esetben irányelvjavaslatot kell benyújtania az Európai Parlament és a Tanács részére ezen összegek kiigazítása céljából, figyelembe véve az ingatlanárak alakulását a különböző tagállamokban, valamint azt, hogy Unió-szerte biztosítani kell az arányosságot és az egyenlő versenyfeltételeket.

(10)

Ingatlanügylet során a pénzeszközök az ügylet tényleges kiegyenlítését megelőzően különböző számlákon fordulhatnak meg. Ezért az ingatlanügyletben részt vevő betétesek egységes védelme érdekében az ideiglenesen magas számlaegyenlegek védelmét egyaránt alkalmazni kell az értékesítésből származó bevételekre, valamint a valamely magán-lakóingatlannak egy előre meghatározott rövid időtartamon belül történő megvásárlása céljából elhelyezett pénzeszközökre.

(11)

A jogbiztonság biztosítása érdekében, amennyiben valamely tagállam a kifizetendő összeg számítása során lehetővé teszi a betétesek hitelintézet felé fennálló kötelezettségeinek a levonását, egyértelművé kell tenni azt, hogy a betétesek biztosítható betéteiből kizárólag azok a kötelezettségek vonhatók le, amelyek a betétek befagyasztottá válása előtt esedékessé váltak, és csak annyiban, amennyiben az ilyen beszámítás az alkalmazandó jogszabályi és szerződéses rendelkezések értelmében megengedett.

(12)

Optimalizálni kell a betétbiztosítási rendszerek működési kapacitásait és csökkenteni kell adminisztratív terheiket. Ezért meg kell állapítani, hogy a kedvezményezetti számlákon elhelyezett betétekre jogosult betétesek azonosítása, illetve annak értékelése során, hogy a betétesek igénybe vehetik-e az ideiglenesen magas számlaegyenlegre vonatkozó biztosítékokat, továbbra is a betétesek, illetve a számlatulajdonosok felelőssége, hogy saját eszközeikkel bizonyítsák az ilyen betétekre való jogosultságukat.

(13)

Bár a kártalanítási összegnek főszabály szerint hét munkanapon belül rendelkezésre kell állnia, egyes betétekre hosszabb kifizetési határidő vonatkozhat, mivel a betétbiztosítási rendszereknek ellenőrizniük kell a kártalanítási igényt. A szabályok uniós szintű harmonizációja érdekében az említett hosszabb kifizetési időszakot a vonatkozó információknak vagy dokumentumoknak az érintett betétbiztosítási rendszer általi kézhezvétel napjától számított 20 munkanapra kell korlátozni. Azokat a helyzeteket, amelyekben ez a hosszabb kifizetési időszak alkalmazandó, meg kell különböztetni azoktól a helyzetektől, amelyekben a betétbiztosítási rendszer által az ezen irányelvben megállapított határidőkön belül rendelkezésre bocsátott összegek fogadása a betétes által megteendő operatív lépések miatt vesz hosszabb időt igénybe.

(14)

Az uniós korlátozó intézkedésekkel való összhangnak és azok végrehajtásának a biztosítása érdekében a hitelintézeteknek el kell különíteniük az ilyen intézkedések hatálya alá tartozó betéteket, a betétbiztosítási rendszereknek pedig fel kell függeszteniük az ilyen betétek kifizetését mindaddig, amíg az említett intézkedések alkalmazandók.

(15)

Az alvó számlákon található kis összegek kifizetésével kapcsolatos adminisztratív költségek meghaladhatják a betétes számára jelentkező előnyöket. Ezért pontosítani kell, hogy a betétbiztosítási rendszerek nem kötelezhetők arra, hogy maguktól törekedjenek az ilyen számlákon tartott betétek kifizetésére, ha azok egyenlege nem éri el a nemzeti szinten meghatározandó küszöbértéket. Továbbra is fenn kell tartani azonban a betétesek jogát az ilyen összegek követelésére. Továbbá, amennyiben ugyanaz a betétes egyéb, aktív számlával is rendelkezik, a betétbiztosítási rendszereknek az ilyen számlán lévő összegeket is figyelembe kell venniük a kifizetendő összeg kiszámításakor.

(16)

A betétbiztosítási rendszerek különböző módokon teljesíthetnek kifizetést a betétesek részére, a készpénzkifizetéstől az elektronikus átutalásig. Mindazonáltal, a betétbiztosítási rendszerektől induló kifizetési folyamat nyomonkövethetőségének biztosítása, valamint a pénzügyi rendszer pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzéséről szóló uniós keret célkitűzéseivel való összhang biztosítása érdekében, ha a kifizetés meghaladja a 10 000 EUR összeget, a kifizetést alapértelmezés szerint átutalással kell teljesíteni a betétesek részére.

(17)

A betétbiztosítás nem terjed ki a pénzügyi intézményekre. Mindazonáltal egyes pénzügyi intézmények, köztük az elektronikuspénz-kibocsátó intézmények, a pénzforgalmi intézmények és a befektetési vállalkozások – gyakran ideiglenesen – szintén bankszámlákon helyezik el az ügyfeleiktől kapott pénzeszközöket, hogy megfeleljenek az ágazati jogszabályokkal, többek között a 2009/110/EK (7), a 2014/65/EU (8) és az (EU) 2015/2366 (9) európai parlamenti és tanácsi irányelvvel összhangban fennálló ügyfélpénzvédelmi kötelezettségeknek. Tekintettel e pénzügyi intézmények növekvő szerepére, a betétbiztosítási rendszereknek védeniük kell az ilyen betéteket azzal a feltétellel, hogy az ilyen ügyfelek azonosításra kerülnek, vagy azonosíthatók.

(18)

A pénzügyi intézmények ügyfelei nem mindig tudják, hogy a pénzügyi intézményük melyik hitelintézetet választotta pénzeszközeik elhelyezésére. A betétbiztosítási rendszerek ezért az ilyen betétet nem kezelhetik összevontan azzal a betéttel, amelyet ugyanazon ügyfél esetleg ugyanabban a hitelintézetben helyez el, ahol a pénzügyi intézmény is betétet helyezett el. Előfordulhat, hogy a hitelintézetek nem ismerik az ügyfélszámlákon tartott összegekre jogosult ügyfeleket, illetve nem tudják ellenőrizni és rögzíteni ezen ügyfelek egyedi adatait. A pénzügyi intézmény típusától és üzleti modelljétől függően adódhatnak olyan körülmények, amikor a közvetlenül az ügyfél részére teljesített kifizetés veszélyeztetheti a számlatulajdonost. Ezért a betétbiztosítási rendszerek számára lehetővé kell tenni, hogy bizonyos feltételek teljesülése esetén a számlatulajdonos által egy másik hitelintézetnél az egyes ügyfelek javára nyitott ügyfélszámlára teljesítsék a kifizetést. Ilyenkor a kettős kifizetés kockázatának elkerülése érdekében az ügyfeleknek a számlatulajdonos által a nevükben tartott összegekkel kapcsolatos követeléseit csökkenteni kell a betétbiztosítási rendszer által közvetlenül ezen ügyfeleknek kifizetett összeggel. Az EBH-nak ezért szabályozástechnikai standardtervezeteket kell kidolgoznia, amelyekben meghatározza az ügyfelek kifizetés céljából történő azonosításával és az azzal kapcsolatos technikai részleteket, hogy a kifizetés milyen feltételekkel történhet a számlatulajdonos részére és az egyes ügyfelek javára, vagy közvetlenül az ügyfél részére, valamint az annak elkerülésére szolgáló szabályokat, hogy ugyanazon kedvezményezett részére az adott kifizetési igény többszörösen kerüljön teljesítésre.

(19)

A betétesek kifizetésekor a betétbiztosítási rendszerek olyan helyzetekkel szembesülhetnek, amelyek pénzmosási aggályokat vetnek fel. A betétbiztosítási rendszereknek ezért vissza kell tartaniuk a betétesnek történő kifizetést, ha arról értesülnek, hogy valamely pénzügyi információs egység az alkalmazandó, pénzmosás elleni szabályokkal összhangban bankszámlát vagy fizetési számlát függesztett fel.

(20)

A 2014/49/EU irányelv úgy rendelkezik, hogy amennyiben egy betétbiztosítási rendszer szanálási eljárás keretében teljesít kifizetéseket, a betétbiztosítási rendszernek a kifizetéseivel megegyező összegű követeléssel kell rendelkeznie az érintett hitelintézettel szemben, és e követelésnek egyenrangúnak (pari passu) kell lennie a biztosított betétekkel. Az említett rendelkezés nem tesz különbséget a betétbiztosítási rendszer által a bank nyílt hitelezői feltőkésítésének alkalmazásakor teljesített hozzájárulás és a betétbiztosítási rendszer átruházási stratégia finanszírozásához való hozzájárulása, majd a fennmaradó szervezet felszámolása között. A betétbiztosítási rendszer követelésének meglétével és összegével kapcsolatos egyértelműség és jogbiztonság különböző forgatókönyvek esetén történő biztosítása érdekében elő kell írni, hogy amennyiben a betétbiztosítási rendszer hozzájárul egy szanálás során alkalmazott átruházási stratégia finanszírozásához – például a vagyonértékesítési eszköz vagy az áthidaló intézményi eszköz alkalmazásához –, vagy olyan alternatív intézkedések finanszírozásához, amelyek révén a hitelintézet eszközeit, jogait és kötelezettségeit – a betéteket is beleértve – átruházzák egy átvevő félre, a betétbiztosítási rendszernek a nemzeti jog szerinti későbbi felszámolási eljárás során követeléssel kell rendelkeznie a fennmaradó szervezettel szemben. Annak érdekében, hogy a fennmaradó intézményben vagy szervezetben benne maradt hitelintézeti részvényesek és hitelezők ténylegesen viseljék az adott hitelintézet veszteségeit, valamint hogy fizetésképtelenség esetén javuljanak a betétbiztosítási rendszer kifizetésének lehetőségei, a betétbiztosítási rendszer követelésének egyenrangúnak kell lennie a biztosított betétekkel. Amennyiben a bank nyílt hitelezői feltőkésítését alkalmazzák, azaz a hitelintézet folytatja működését, a betétbiztosítási rendszer köteles olyan összegű hozzájárulást nyújtani, amellyel a biztosított betéteket leírták vagy átváltották volna az adott hitelintézet veszteségeinek viselése érdekében, ha a biztosított betéteket bevonták volna a hitelezői feltőkésítés körébe. Ezért a betétbiztosítási rendszer szanáláshoz való hozzájárulása nem keletkeztethet követelést a szanálás alatt álló intézménnyel szemben, mivel ez megfosztaná a betétbiztosítási rendszer hozzájárulását annak céljától.

(21)

A betétbiztosítási rendszerek gyakorlatainak konvergenciája és a betétesek számára a betétek követelésére vonatkozó jogbiztonság biztosítása, valamint a betétbiztosítási rendszerek működési akadályainak elkerülése érdekében fontos kellően hosszú időszakot megállapítani arra vonatkozóan, hogy a betétesek követelhessék a betéteik kifizetését, amennyiben a betétbiztosítási rendszer – kifizetés esetén – nem fizette ki a betéteseket a 2014/49/EU irányelvben megállapított határidőkön belül. A betétbiztosítási rendszereknek minden ilyen követelést meg kell vizsgálniuk, azokat az eseteket is beleértve, amikor a követelés benyújtója még nem lett elismerve betétesként bírósági határozatban.

(22)

A 2014/49/EU irányelv értelmében a tagállamoknak biztosítaniuk kellett, hogy 2024. július 3-ig a betétbiztosítási rendszerek rendelkezésre álló pénzügyi eszközeinek értéke elérje a tagjaik biztosított betéteinek 0,8 %-ában megállapított célszintet. Annak objektív értékeléséhez, hogy a betétbiztosítási rendszerek teljesítik-e ezt a követelményt, egyértelmű referencia-időszakot kell megállapítani a biztosított betétek összegének és a betétbiztosítási rendszerek rendelkezésére álló pénzügyi eszközöknek a meghatározása céljából.

(23)

A betétbiztosítási rendszerek rezilienciájának biztosítása érdekében a pénzeszközeiknek stabil és visszavonhatatlan befizetésekből kell származniuk. A betétbiztosítási rendszerek finanszírozásának bizonyos forrásai – így például a betétbiztosítási rendszerek beavatkozásaiból eredő követelések várható megtérülése – túlságosan esetlegesek ahhoz, hogy a betétbiztosítási rendszer célszintjének elérése szempontjából rendelkezésre álló pénzügyi eszközökként figyelembe vehetők legyenek. A betétbiztosítási rendszerek célszintjére vonatkozó feltételek harmonizációja, valamint annak biztosítása érdekében, hogy a betétbiztosítási rendszerek rendelkezésére álló pénzügyi eszközöket az ágazati szereplők befizetéseiből finanszírozzák, meg kell különböztetni a célszint eléréséhez figyelembe vehető pénzeszközöket a kiegészítő finanszírozási forrásnak minősülő pénzeszközöktől, így például a tőkepiacokon felvett hiteltől, amely a betétbiztosítási rendszer számára adósságkötelezettséget keletkeztet. Ugyanakkor az előre látható hiteltörlesztések tervezhetőek és a betétbiztosítási rendszer tagjaitól származó rendszeres befizetésekbe beleszámíthatók, ennélfogva a betétbiztosítási rendszer adósságkötelezettségeit nem kell teljes mértékben levonni a célszint eléréséhez figyelembe vehető, rendelkezésre álló pénzügyi eszközökből. Az egységes banki piacnak a betétbiztosítási rendszerek közötti likviditási segítségnyújtás ösztönzése által történő előmozdítása érdekében, valamint azért, hogy a 2014/49/EU irányelv értelmében betétbiztosítási rendszerként elismert intézményvédelmi rendszerek rendelkezésére álló pénzügyi eszközöket könnyebben igénybe lehessen venni a tagintézményeik fizetésképtelenségének megelőzésére irányuló intézményvédelmi intézkedések céljából, elkerülve ugyanakkor a többszörös figyelembevételt, egy olyan fennálló követelést, amely valamely betétbiztosítási rendszer számára nyújtott hitelre vagy az említett, betétbiztosítási rendszerként elismert intézményvédelmi rendszer számára egyéb módon az intézményvédelmi rendszeri számlájára rendelkezésre bocsátott pénzügyi eszközökre vonatkozik, kizárólag a hitelt nyújtó betétbiztosítási rendszernek vagy a betétbiztosítási rendszerként elismert intézményvédelmi rendszer betétbiztosítási rendszeri számlájának a célszintje tekintetében szabad figyelembe venni.

(24)

A betétbiztosítási rendszer pénzeszközeinek igénybevételét vagy a biztosított betétek összegének növekedését követően a betétbiztosítási rendszer célszintjének elérésére vonatkozó időt illető kiszámíthatóság és jogbiztonság biztosítása érdekében rendelkezni kell a feltöltési időszakról, mégpedig nem csupán a rendelkezésre álló pénzügyi eszközök olyan jelentős csökkenése esetére, amelynek következtében a rendelkezésre álló pénzügyi eszközök a célszint kétharmada alá kerülnek, hanem az olyan, kisebb mértékű csökkenés esetére is, amelynek következtében a rendelkezésre álló pénzügyi eszközök a célszint alá csökkennek, de még mindig a célszint kétharmada felett maradnak. Annak érdekében, hogy elkerülhetők legyenek azok a prociklikus hatások, amelyek abból adódnak, hogy a bankokra jelentős anyagi megterhelés nehezedik, a hatéves feltöltési időszakot a nagyobb mértékű csökkenések esetén attól függetlenül fenn kell tartani, hogy a szóban forgó csökkenések oka a betétbiztosítási rendszer által végrehajtott beavatkozás, vagy pedig a biztosított betétek összegének jelentős növekedése. Kisebb mértékű csökkenés esetén a feltöltési időszaknak két évnek kell lennie. Ha azonban a célszint csökkenése a megfelelő befizetések beszedési költségéhez képest nagyon csekély, akkor lehetővé kell tenni a betétbiztosítási rendszer számára, hogy az említett kétéves időszakot egy évvel meghosszabbítsa.

(25)

A következetes alkalmazás biztosítása érdekében az EBH-nak szabályozástechnikai standardtervezeteket kell kidolgoznia, amelyekben meghatározza a betétbiztosítási rendszer célszintje szempontjából figyelembe vehető, rendelkezésre álló pénzügyi eszközök kiszámításának módszertanát, valamint a csökkenést követően a betétbiztosítási rendszer célszintjének elérése érdekében követendő eljárást.

(26)

A betétbiztosítási rendszer rendelkezésére álló pénzügyi eszközöknek azonnal felhasználhatóknak kell lenniük a kifizetéssel vagy egyéb beavatkozással járó hirtelen események kezelésére. Tekintettel az Unióban alkalmazott különböző gyakorlatokra, helyénvaló követelményeket megállapítani a betétbiztosítási rendszereknek a pénzeszközeik befektetésére irányuló stratégiáira vonatkozóan, és ezáltal mérsékelni azokat a negatív hatásokat, amelyek ronthatják a betétbiztosítási rendszereknek a megbízatásuk teljesítésére való képességét. Amennyiben a betétbiztosítási rendszer nem rendelkezik hatáskörrel a befektetési stratégia meghatározására, a befektetési stratégia meghatározásáért felelős tagállami hatóságnak, szervnek vagy szervezetnek a befektetési stratégia meghatározásakor tiszteletben kell tartania a diverzifikáció és az alacsony kockázatú eszközökbe történő befektetés elvét is. Annak érdekében, hogy a betétbiztosítási rendszer a pénzeszközeihez való hozzáférés tekintetében megőrizze teljes működési függetlenségét és rugalmasságát, ha a tagállamok lehetővé teszik a betétbiztosítási rendszer számára, hogy pénzeszközeit a nemzeti központi bankjuknál vagy nemzeti kincstáruknál helyezze el, az ilyen pénzeszközöket számviteli szempontból egyértelműen és célhoz kötötten el kell különíteni, és azoknak felhasználás céljából könnyen hozzáférhetőnek kell lenniük a betétbiztosítási rendszer számára.

(27)

Annak érdekében, hogy a betétbiztosítási rendszerek kellően diverzifikált módon fektessék be pénzeszközeiket, és ebben konvergens gyakorlatot kövessenek, az EBH-nak erre vonatkozóan iránymutatásokat kell kiadnia a betétbiztosítási rendszerek számára.

(28)

Kihasználatlanságára tekintettel meg kell szüntetni a 2014/49/EU irányelvben foglalt azon lehetőséget, hogy a betétbiztosítási rendszer rendelkezésre álló pénzügyi eszközeit a tagintézmények azon kötelező befizetéseiből teremtsék elő, amelyeket azok a rendszerszintű kockázatokkal összefüggésben felmerülő költségek fedezésére a tagállamok által korábban létrehozott, kötelező befizetési rendszerekbe teljesítettek.

(29)

Fokozni kell a betétesek védelmét, ugyanakkor el kell kerülni a betétbiztosítási rendszerek eszközeinek kényszerértékesítését, és korlátozni kell a bankszektor egészére gyakorolt olyan esetleges negatív prociklikus hatásokat, amelyeket a rendkívüli befizetések beszedése okoz. A tagállamoknak ezért rendelkezniük kell azzal a lehetőséggel, hogy lehetővé tegyék a betétbiztosítási rendszereik számára, hogy olyan, magánforrásokból biztosított alternatív finanszírozási megoldásokat alkalmazzanak, amelyek révén e rendszerek a befizetésektől eltérő forrásokból bármikor rövid távú finanszírozáshoz juthatnak, többek között a rendelkezésre álló pénzügyi eszközeik és a rendkívüli befizetésekből származó pénzeszközök igénybevételét megelőzően is. Mivel a betétbiztosítási rendszerek finanszírozásának költségeit és felelősségét elsősorban a hitelintézeteknek kell viselniük, a közpénzekből történő alternatív finanszírozási megoldások csak a betétbiztosítási rendszerek számára nyújtott olyan garanciák vagy hitelek formájában engedélyezhetők, amelyek futamideje nem haladhatja meg a hat évet, és azok csak végső eszközként, kizárólag kifizetés vagy a betétbiztosítási rendszer szanáláshoz való hozzájárulása esetén alkalmazhatók. Ez nem akadályozhatja meg azt, hogy kivételes körülmények fennállása esetén állami forrásokból származó, rövid lejáratú hiteleket vegyenek igénybe az egyéb alternatív finanszírozási megoldásokat megelőzően annak érdekében, hogy biztosítsák a betétesek időben történő kifizetését vagy a szanáláshoz való hozzájárulást.

(30)

Bár a betétbiztosítási rendszerek elsődleges szerepe a biztosított betétesek kifizetése, a kifizetésektől eltérő beavatkozások költséghatékonyabbnak bizonyulhatnak a betétbiztosítási rendszerek számára, és az átruházási stratégiák alkalmazásának megkönnyítésével biztosíthatják a betétekhez való folyamatos hozzáférést. A betétbiztosítási rendszerektől megkövetelhető, hogy hozzájáruljanak a hitelintézetek szanálásához. Emellett egyes tagállamokban a betétbiztosítási rendszerek a hitelintézetek hosszú távú életképességének helyreállítását célzó megelőző intézkedéseket vagy alternatív fizetésképtelenségi intézkedéseket is finanszírozhatnak. Az ilyen megelőző és alternatív intézkedések tényleges szerepet játszhatnak a válságkezelési eszközök folytonosságának biztosításában, a betétesek bizalmának és a pénzügyi stabilitásnak a fenntartása céljából. Azoknak a tagállamoknak, amelyek ezen irányelv hatálybalépésének napját megelőzően nem vezettek be megelőző és alternatív intézkedéseket a nemzeti jogukban, fontolóra kell venniük azt, hogy betétbiztosítási rendszereik és egyéb megfelelő hatóságaik kiépítsék az ahhoz szükséges kapacitást, hogy a jövőben ilyen intézkedéseket is alkalmazzanak. A tagállamok felkészültségének, valamint a megelőző és alternatív intézkedések alkalmazásával kapcsolatos tapasztalatoknak az értékelését követően a Bizottságnak – adott esetben jogalkotási javaslattal kísért – értékelést kell benyújtania az Európai Parlament és a Tanács számára. Bár az említett megelőző és alternatív intézkedések jelentősen javíthatják a betétek védelmét, az ilyen intézkedésekhez megfelelő biztosítékoknak kell kapcsolódniuk – többek között a legkisebb költség kritériumának harmonizált vizsgálata formájában – az egyenlő versenyfeltételek, valamint az ilyen intézkedések eredményességének és költséghatékonyságának biztosítása érdekében. Az említett biztosítékok csak az ezen irányelv által szabályozott, a betétbiztosítási rendszer rendelkezésére álló pénzügyi eszközökkel finanszírozott beavatkozásokra alkalmazandók.

(31)

Annak érdekében, hogy a megelőző intézkedéseket a betétbiztosítási rendszerek az egész Unióban következetesen alkalmazzák, az EBH-nak olyan iránymutatásokat kell kiadnia, amelyekben meghatározza a megelőző intézkedésekben részesülő hitelintézetekre kiszabandó feltételeket és azokat a rendszereket, amelyeket a betétbiztosítási rendszereknek létre kell hozniuk annak érdekében, hogy megfelelően válasszák meg és hajtsák végre a megelőző intézkedéseket és kövessék nyomon azok kockázatait, továbbá amelyekben meghatározza a szanálási hatóságok, a kijelölt hatóságok és az illetékes hatóságok közötti együttműködés részletes szabályait.

(32)

A hitelintézetek fizetésképtelenségének kellően korai beavatkozásokkal történő megelőzésére irányuló intézkedések tényleges szerepet játszhatnak a betétesi bizalom és a pénzügyi stabilitás fenntartása érdekében használt válságkezelési eszközök folytonosságának biztosításában. Az ilyen intézkedés különböző formákat ölthet, így például lehet szavatolótőke-instrumentumokon (beleértve az elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokat is) vagy egyéb tőkeinstrumentumokon keresztül nyújtott tőketámogatási intézkedés, de lehet garancia vagy hitel is. A betétbiztosítási rendszerek eddig más-más mértékben folyamodtak ilyen intézkedésekhez. Annak érdekében, hogy biztosítani lehessen a válságkezelési eszközök folytonosságát, valamint a megelőző intézkedéseknek a szanálási kerettel és az állami támogatásokra vonatkozó szabályokkal összhangban történő alkalmazását, meg kell határozni azok alkalmazásának időzítését és feltételeit. A megelőző intézkedéseket idejekorán alkalmazni kell annak érdekében, hogy meg lehessen előzni a hitelintézet pénzügyi helyzetének romlását. Ezek nem megfelelőek, ha a szanálási hatóság már határozatot hozott arról, hogy a hitelintézet a fizetésképtelenség állapotában van vagy valószínűleg fizetésképtelenné válik, és nincsenek olyan intézkedések, amelyek megelőzhetnék a hitelintézet fizetésképtelenné válását, függetlenül annak értékelésétől, hogy a szanálás a közérdeket szolgálja-e vagy sem. A kijelölt hatóságoknak ezért meg kell győződniük arról, hogy teljesültek-e a betétbiztosítási rendszerek ilyen jellegű beavatkozásának feltételei.

(33)

Annak biztosítása érdekében, hogy a megelőző intézkedések elérjék céljukat, a hitelintézetek számára elő kell írni, hogy nyújtsanak be az illetékes hatóságnak egy feljegyzést, amelyben ismertetik az általuk vállalt intézkedéseket. Az említett feljegyzésnek tartalmaznia kell minden olyan elemet, amelynek célja a pénzeszközök kiáramlásának megakadályozása és a hitelintézet tőke- és likviditási pozícióinak megerősítése, amelyek lehetővé teszik a hitelintézet számára, hogy előretekintő jelleggel megfeleljen az összes vonatkozó prudenciális és egyéb szabályozási követelménynek. A feljegyzésnek ezért ki kell terjednie tőkebevonási intézkedésekre, beleértve a jogok kibocsátására, az alárendelt hitelviszonyt megtestesítő instrumentumok önkéntes átalakítására, a forrásmenedzsment-tevékenységekre, az eszközök tőketermelő értékesítésére, a portfóliók értékpapírosítására és a nyereség visszatartására vonatkozó szabályokat, ezen belül az osztalékfizetési tilalmakat és a vállalkozásokban való részesedésszerzés tilalmát. A feljegyzésnek továbbá részletesen ismertetnie kell a hitelintézet kezdeti tőkehiányát. A feljegyzésben előirányzott intézkedések végrehajtása során a hitelintézeteknek meg kell erősíteniük likviditási pozícióikat is, és tartózkodniuk kell az agresszív kereskedelmi gyakorlatoktól, osztalékok vagy változó javadalmazás kiosztásától, saját részvények visszavásárlásától, valamint hibrid tőkeinstrumentumok lehívásától. A feljegyzésnek tartalmaznia kell a kapott támogatási intézkedésekből való kilépésre vonatkozó stratégiát (exitstratéga) is. A hitelintézetnek észszerű időn belül a hosszú távú életképesség biztosítását célzó reorganizációs tervet kell benyújtania az illetékes hatósághoz. Helyzetüknél fogva leginkább az illetékes hatóságok és a szanálási hatóságok képesek felmérni a reorganizációs tervben előirányzott intézkedések relevanciáját és hitelességét. Annak biztosítása érdekében, hogy a hitelintézet által megelőző intézkedés finanszírozására felkért betétbiztosítási rendszer kijelölt hatóságának módjában álljon értékelni azt, hogy a megelőző intézkedések valamennyi feltétele teljesül-e, az illetékes hatóságnak együtt kell működnie a kijelölt hatósággal. A hitelintézet számára történő további finanszírozás nyújtását fel kell függeszteni, ha az illetékes hatóság nincs meggyőződve arról, hogy a reorganizációs terv hiteles és megvalósítható. Annak érdekében, hogy a megelőző intézkedéseket az egész Unióban következetesen alkalmazzák, az EBH-nak iránymutatások kiadásával kell segítenie a hitelintézeteket a reorganizációs tervek elkészítésében.

(34)

Annak érdekében, hogy a betétbiztosítási rendszerektől megelőző intézkedések formájában támogatásban részesülő hitelintézetek teljesítsék kötelezettségvállalásaikat, az illetékes hatóságoknak korrekciós tervet kell kérniük a feljegyzésükben vagy reorganizációs tervükben ismertetett kötelezettségvállalásokat nem teljesítő, a megelőző intézkedések keretében rájuk fordított összegeket vissza nem fizető vagy az exitstratégiát be nem tartó hitelintézetektől. Amennyiben az illetékes hatóság úgy ítéli meg, hogy a korrekciós tervben foglalt intézkedések nem alkalmasak a hitelintézet hosszú távú életképességének biztosítására, vagy ha a hitelintézet nem tartja be a korrekciós tervet, a betétbiztosítási rendszer nem nyújthat további megelőző támogatást a hitelintézetnek, a megfelelő hatóságoknak pedig a 2014/59/EU irányelv szerinti értékelést kell végezniük arról, hogy a hitelintézet a fizetésképtelenség állapotában van-e vagy valószínűleg fizetésképtelenné válik-e. Annak érdekében, hogy a megelőző intézkedéseket az egész Unióban következetesen alkalmazzák, az EBH-nak iránymutatások kiadásával kell segítenie a hitelintézeteket a korrekciós tervek elkészítésében.

(35)

A betétbiztosítási rendszerek alternatív intézkedésekhez való hozzájárulását megfelelő biztosítékokhoz kell kötni, biztosítandó ezáltal az egyenlő versenyfeltételeket, valamint az említett intézkedések eredményességét és költséghatékonyságát. A betétbiztosítási rendszer csak akkor vehető igénybe nem biztosított betétek és más, biztosíték nélküli kötelezettségek valamely átvevő félre való átruházásának a finanszírozására, ha az átruházás az átterjedés elkerülése szempontjából feltétlenül szükséges és arányos, ha az átruházás maximalizálná az eszközök értékesítéskori értékét, vagy ha az ügyfélkapcsolatok megőrzése fenntartaná a bizalmat. A betétbiztosítási rendszer nem vehető igénybe sem szavatolótőke, sem olyan kötelezettségek átruházásához, amelyek a rendes fizetésképtelenségi eljárásra irányadó nemzeti jogszabályokban a rendes, biztosíték nélküli kötelezettségekhez képest hátrébb sorolódnak.

(36)

A versenyre és a belső piacra gyakorolt káros hatások elkerülése érdekében elő kell írni, hogy a fizetésképtelenség esetén hozott alternatív intézkedések esetében a hitelintézetet például felszámolóként, csődgondnokként, végelszámolóként vagy egyéb minőségben képviselő releváns szervek, vagy az érintett nemzeti hatóság gondoskodjanak arról, hogy a hitelintézet vagyonát vagy annak egy részét nyílt, átlátható és megkülönböztetésmentes eljárás keretében, a lehetséges mértékig az eladási ár maximalizálására törekedve értékesítsék. A hitelintézetnek vagy az érintett nemzeti hatóságnak – vagy a hitelintézet vagy az érintett nemzeti hatóság nevében eljáró közvetítőnek – olyan szabályokat kell alkalmaznia, amelyek megfelelőek a potenciális vásárlókra átruházandó eszközök, jogok és kötelezettségek értékesítése szempontjából. Tagállami forrásokat – szükség esetén – minden esetben továbbra is az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) vonatkozó állami támogatási szabályaira figyelemmel lehet igénybe venni.

(37)

Mivel a betétbiztosítási rendszerek fő célja a biztosított betétek védelme, e rendszerek csak akkor finanszírozhatnak a kifizetéstől eltérő beavatkozásokat, ha ezek teljes összege kisebb az érintett hitelintézetben lévő biztosított betétek összegénél.

(38)

A betétbiztosítási rendszerként elismert intézményvédelmi rendszerek sajátosságainak további figyelembevétele, valamint eredményességük fokozása érdekében a 2014/49/EU irányelvnek lehetővé kell tennie e betétbiztosítási rendszerek számára, hogy hitelt nyújtsanak, vagy egyéb módon ideiglenesen átutalják az említett irányelv által szabályozott pénzeszközöket az intézményvédelmi rendszeri számlára – amely számviteli szempontból elkülönül a betétbiztosítási rendszeri számlától –, mégpedig azzal a céllal, hogy pénzügyi támogatást nyújtsanak valamely tagnak különösen azért, hogy biztosítsák annak likviditását és fizetőképességét a csőd elkerülése érdekében, ha ez szükséges, teljesítve ezáltal az 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (10) 113. cikkének (7) bekezdésében foglalt célkitűzéseket. Ezt lehetővé kell tenni olyan esetekben, amikor a nyújtott eszközökre szükség van az arra szánt egyéb eszközök kiegészítéséhez, hogy biztosítsák valamely csatlakozott intézmény likviditását és fizetőképességét annak érdekében, hogy elkerüljék annak csődjét, ugyanakkor ahhoz a feltételhez kell kötni, hogy a betétbiztosítási rendszer részére hét munkanapon belül történő visszafizetés – amennyiben szükséges – hihető kilátás legyen.

(39)

A betétesek fokozott, harmonizáltabb védelme és a felelősségi körök határokon átnyúló helyzetekre vonatkozó, uniós szintű meghatározása érdekében a székhely szerinti tagállam betétbiztosítási rendszerének biztosítania kell az olyan tagállamokban található betéteseknek történő kifizetést, amelyekben a taghitelintézetei határokon átnyúló jelleggel, de a fogadó tagállamban való letelepedés nélkül gyűjtenek betéteket és fogadnak be egyéb visszafizetendő pénzeszközöket. A kifizetési műveleteknek a betétesek tájékoztatása és a vonatkozó dokumentumok begyűjtése és továbbítása révén történő megkönnyítése érdekében a fogadó tagállam betétbiztosítási rendszere számára lehetővé kell tenni, hogy kapcsolattartó pontként működjön a szolgáltatásnyújtás szabadságát gyakorló hitelintézetek betétesei számára.

(40)

A betétbiztosítási rendszerek közötti, Unió-szerte történő együttműködés létfontosságú a betétesek gyors és költséghatékony kifizetésének biztosításához akkor, ha a hitelintézetek más tagállamokban lévő fióktelepeken keresztül végeznek banki szolgáltatásokat. Tekintettel a határokon átnyúló átutalások alkalmazását és a távoli azonosítást elősegítő technológiai fejlődésre, a székhely szerinti tagállam betétbiztosítási rendszere számára lehetővé kell tenni, hogy a kifizetést közvetlenül a más tagállamban található fióktelepek betétesei részére teljesítse, feltéve, hogy az adminisztratív terhek és költségek alacsonyabbak, mint ha a kifizetést a fogadó tagállam betétbiztosítási rendszere teljesítené. E rugalmassági mechanizmusnak ki kell egészítenie a jelenlegi együttműködési mechanizmust, amely megköveteli a fogadó tagállam betétbiztosítási rendszerétől, hogy a székhely szerinti tagállam betétbiztosítási rendszere nevében teljesítsen kifizetést a fióktelepek betétesei részére. Annak érdekében, hogy megőrizzük a betétesek bizalmát mind a fogadó tagállam, mind a székhely szerinti tagállam betétbiztosítási rendszere iránt, az EBH-nak iránymutatásokat kell kiadnia, hogy segítse a betétbiztosítási rendszereket az ilyen együttműködésben való részvételben, többek között oly módon, hogy az iránymutatásokban megadja azon körülmények és feltételek felsorolását, amelyek fennállása esetén a székhely szerinti tagállam betétbiztosítási rendszere úgy dönthet, hogy kifizetést teljesít a fogadó tagállamban található fióktelepek betétesei részére.

(41)

A hitelintézetek csatlakozhatnak másik betétbiztosítási rendszerhez, vagy egyes tevékenységeiket átruházhatják, ami által egy másik betétbiztosítási rendszer hatálya alá kerülnek. A 2014/49/EU irányelv előírja, hogy az adott hitelintézet által a betétbiztosítási rendszerbeli tagság megváltozását vagy a tevékenység átkerülését megelőző 12 hónapban teljesített befizetéseket az átvitt biztosított betétek összegével arányos módon át kell vinni az eredeti betétbiztosítási rendszerből a másik betétbiztosítási rendszerbe. Annak biztosítása érdekében, hogy a befizetések fogadó betétbiztosítási rendszerbe történő átvitele ne függjön a számlázásra vagy a befizetés tényleges időpontjára vonatkozó eltérő nemzeti szabályoktól, az eredeti betétbiztosítási rendszernek az átadandó összeget a teljesített befizetések helyett az esedékes befizetések alapján kell kiszámítania.

(42)

Unió-szerte egyenlő védelmet kell biztosítani a betétesek számára, ami a harmadik országbeli betétesvédelemre vonatkozó egyenértékűség-értékelési rendszerrel nem garantálható teljes mértékben. Ezért a harmadik országban központi irodával rendelkező hitelintézetek Unióban működő fióktelepeinek csatlakozniuk kell azon tagállam betétbiztosítási rendszeréhez, amelyben betétgyűjtési tevékenységüket végzik. Ez a követelmény biztosítaná a 2013/36/EU és a 2014/59/EU irányelvvel való összhangot is, amelyek célja, hogy szilárdabb prudenciális és szanálási keretrendszert vezessenek be az Unióban banki szolgáltatásokat nyújtó harmadik országbeli csoportok számára. Ugyanakkor el kell kerülni a betétbiztosítási rendszerek harmadik országok gazdasági és pénzügyi kockázatainak való kitettségét. Ezért nem helyénvaló a védelmet kiterjeszteni az uniós hitelintézetek által harmadik országokban létesített fióktelepeknél elhelyezett betétekre, kivéve, ha a tagállamok úgy döntenek, hogy a betétvédelmet az említett fióktelepeknél elhelyezett betétekre is ki kell terjeszteni.

(43)

Az információk szabványosított és rendszeres közzététele növeli a betétbiztosítással kapcsolatos tudatosságot a betétesek körében. A közzétételi követelményeknek a technológiai fejlődéshez való hozzáigazítása érdekében e követelményeknek figyelembe kell venniük az új digitális kommunikációs csatornákat, amelyeken a hitelintézetek kapcsolatba lépnek a betétesekkel. A betéteseknek egyértelmű és egységes információkhoz kell jutniuk, hogy megismerjék a betétbiztosítást, ugyanakkor emiatt nem hárulhat túlzott adminisztratív teher a hitelintézetekre vagy a betétbiztosítási rendszerekre. Az EBH-nak végrehajtás-technikai standardtervezeteket kell kidolgoznia, amelyekben meghatározza a betétesekkel közlendő betétesi tájékoztató tartalmát és formátumát, valamint annak a tájékoztatásnak a mintáját, amelyet a betétbiztosítási rendszereknek, a kijelölt hatóságoknak, illetve a hitelintézeteknek meghatározott helyzetekben – ideértve a hitelintézetek egyesülését, a betétek befagyasztásának megállapítását vagy az ügyfélbetétek kifizetését – közölniük kell a betétesekkel.

(44)

A hitelintézetek egyesülése vagy a leányvállalat fiókteleppé, illetve a fióktelep leányvállalattá alakulása hatással lehet a betétesek védelmének alapvető jellemzőire. Annak érdekében, hogy ne érje hátrány a mindkét egyesülő hitelintézetben betéttel rendelkező betéteseket, akiknek a betétbiztosítási jogosultsága a betétbiztosítási rendszerben való tagság változása miatt csökkenne, minden betétest tájékoztatni kell ezekről a változásokról, és fel kell jogosítani arra, hogy pénzeszközeit a biztosítatlanul maradt betétösszeg erejéig büntetéstől mentesen kivonhassa, vagy átutalhassa egy másik hitelintézethez.

(45)

A pénzügyi stabilitás megőrzése, az átterjedés elkerülése és annak lehetővé tétele érdekében, hogy a betétesek adott esetben gyakorolhassák a betéteik követeléséhez való jogukat, a kijelölt hatóságoknak, a betétbiztosítási rendszereknek és az érintett hitelintézeteknek tájékoztatniuk kell a betéteseket a betétek befagyasztásáról.

(46)

Annak érdekében, hogy nőjön az átláthatóság a betétesek számára, valamint a betétbiztosítási rendszerek körében a megbízatásuk teljesítése során a pénzügyi stabilitás és a bizalom előmozdítása érdekében javítani kell a jelenlegi adatszolgáltatási követelményeket. Azon jelenlegi követelményekre építve, amelyek lehetővé teszik a betétbiztosítási rendszerek számára, hogy a kifizetésre való felkészüléshez minden szükséges információt bekérjenek tagintézményeiktől, a betétbiztosítási rendszerek számára lehetővé kell tenni, hogy bekérjék a határokon átnyúló együttműködés keretében történő kifizetés előkészítéséhez szükséges információkat is. A tagintézmények számára elő kell írni, hogy a betétbiztosítási rendszer kérésére nyújtsanak általános tájékoztatást a más tagállamokban – vagy adott esetben harmadik országokban is – folytatott jelentős, határokon átnyúló üzleti tevékenységekről. Hasonlóképpen, annak érdekében, hogy az EBH megfelelő terjedelmű információkat kapjon a betétbiztosítási rendszerek rendelkezésére álló pénzügyi eszközök alakulásáról és ezen eszközök igénybevételéről, a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a betétbiztosítási rendszerek évente tájékoztassák az EBH-t a biztosított betétek és a rendelkezésre álló pénzügyi eszközök összegéről, és értesítsék az EBH-t azokról a körülményekről, amelyek a betétbiztosítási rendszerek pénzeszközeinek kifizetések vagy egyéb intézkedések céljára történő igénybevételéhez vezettek. Végezetül pedig, tükrözendő a betétbiztosítási rendszerek banki válságkezelésben való szerepének megerősítését, amelynek célja, hogy szanálás során könnyebben igénybe lehessen venni a betétbiztosítási rendszerek pénzeszközeit, a szanálási hatóságoknak a betétbiztosítási rendszerek rendelkezésére kell bocsátaniuk a hitelintézetek szanálási terveinek összefoglalóját, hogy ezáltal az érintett betétbiztosítási rendszerek általánosságban jobban felkészülhessenek a pénzeszközök szükséges mértékig történő rendelkezésre bocsátására.

(47)

A pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó technikai standardok várhatóan Unió-szerte megkönnyítik a következetes harmonizálást és a betétesek megfelelő védelmét. Hatékony és helyénvaló megoldás az EBH-t mint nagyon specializált szakértelemmel rendelkező szervet megbízni a Bizottság által elfogadandó azon szabályozás- és végrehajtás-technikai standardtervezetek kidolgozásával, amelyek nem igényelnek szakpolitikai döntéseket.

(48)

Amennyiben ezen irányelv előírja, a Bizottságnak az EUMSZ 290. cikke szerinti, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok formájában az 1093/2010/EU rendelettel összhangban az EBH által kidolgozott szabályozástechnikai standardtervezeteket kell elfogadnia. Az említett szabályozástechnikai standardtervezeteknek meg kell határozniuk a pénzügyi intézmények ügyfeleinek az ügyfélbetétek kifizetése céljából történő azonosításával kapcsolatos technikai részleteket; azt, hogy a kifizetés milyen feltételekkel és milyen körülmények fennállása esetén történhet a számlatulajdonos részére és az egyes ügyfelek javára, illetve közvetlenül az ügyfél részére, valamint az annak elkerülésére szolgáló szabályokat, hogy ugyanazon kedvezményezett részére az adott kifizetési igény többszörösen teljesüljön. A szabályozástechnikai standardtervezeteknek emellett meg kell határozniuk a célszint szempontjából figyelembe vehető, rendelkezésre álló pénzügyi eszközök számításának módszertanát és a betétbiztosítási rendszerek feltöltésére vonatkozó eljárást is.

(49)

Amennyiben ezen irányelv előírja, a Bizottságnak az EUMSZ 291. cikke szerinti végrehajtási jogi aktusok formájában az 1093/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban az EBH által kidolgozott végrehajtás-technikai standardtervezeteket kell elfogadnia. Az említett végrehajtás-technikai standardtervezeteknek meg kell határozniuk a betétesi tájékoztató tartalmát és formátumát, valamint a betétesekkel közlendő információk tartalmát és a tájékoztatásra vonatkozó eljárást. A végrehajtás-technikai standardtervezeteknek emellett meg kell határozniuk a hitelintézetek által a betétbiztosítási rendszerük, illetve a betétbiztosítási rendszerek és a kijelölt hatóságok által az EBH részére történő adatszolgáltatás során követendő eljárásokat, valamint az említett adatszolgáltatás teljesítéséhez használandó mintákat.

(50)

Annak érdekében, hogy az Unión kívüli központi irodával rendelkező hitelintézetek tagállamokban található azon fióktelepei, amelyek nem tagjai valamely, az Unióban letelepedett betétbiztosítási rendszernek, teljesíthessék egy uniós betétbiztosítási rendszerhez való csatlakozás követelményét, az említett fióktelepek számára elegendő időt kell biztosítani arra, hogy megtegyék az e követelménynek való megfeleléshez szükséges lépéseket.

(51)

A 2014/49/EU irányelv lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy betétbiztosítási rendszerként ismerjenek el egy intézményvédelmi rendszert, amennyiben az megfelel az 575/2013/EU rendelet 113. cikkének (7) bekezdésében meghatározott kritériumoknak és a 2014/49/EU irányelvnek. Ezen intézményvédelmi rendszerek sajátos üzleti modelljének – különösen a megbízatásuk középpontjában álló megelőző intézkedések relevanciájának – figyelembevétele érdekében helyénvaló lehetővé tenni a tagállamok számára, hogy hosszabb időszakot írjanak elő az intézményvédelmi rendszerek számára az új szabályokhoz való alkalmazkodásra. A hosszabb megfelelési időszak előírásának lehetősége révén figyelembevételre kerül a betétbiztosítási rendszerként elismert intézményvédelmi rendszerek számára ahhoz szükséges idő, hogy egy számviteli szempontból különálló számlán felhalmozzák az arra szolgáló pénzügyi eszközöket, hogy szükség esetén pénzügyi támogatást nyújtsanak belőlük valamely tag számára, különösen az adott tag likviditásának és fizetőképességének a biztosítása és ezáltal a csőd elkerülése érdekében.

(52)

Annak érdekében, hogy a betétbiztosítási rendszerek és a kijelölt hatóságok kiépíthessék a megelőző intézkedések alkalmazására vonatkozóan ezen irányelvben előírt új szabályok alkalmazásához szükséges működési kapacitást, helyénvaló rendelkezni az említett szabályok halasztott alkalmazásáról.

(53)

Mivel ezen irányelv célját, nevezetesen az unióbeli betétesek egységes védelmének biztosítását a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani azon kockázatok miatt, amelyeket az eltérő nemzeti megközelítések jelenthetnek az egységes piac integritására nézve, az Unió szintjén azonban a már megállapított szabályok módosításával e cél jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat a szubszidiaritásnak az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt elvével összhangban. Az arányosságnak az említett cikkben foglalt elvével összhangban ez az irányelv nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(54)

Az európai adatvédelmi biztossal az (EU) 2018/1725 európai parlamenti és tanácsi rendelet (11) 42. cikkének (1) bekezdésével összhangban konzultációra került sor, és a biztos 2023. június 12-én véleményt (12) nyilvánított.

(55)

A 2014/49/EU irányelvet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

1.

Az 1. cikk a következőképpen módosul:

2.

A 2. cikk a következőképpen módosul:

3.

A 4. cikk a következőképpen módosul:

4.

Az 5. cikk a következőképpen módosul:

5.

A 6. cikk a következőképpen módosul:

6.

A 7. cikk a következőképpen módosul:

7.

Az irányelv a következő cikkel egészül ki:

8.

A 8. cikk a következőképpen módosul:

9.

Az irányelv a következő cikkekkel egészül ki:

(*3)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/2366 irányelve (2015. november 25.) a belső piaci pénzforgalmi szolgáltatásokról és a 2002/65/EK, a 2009/110/EK és a 2013/36/EU irányelv és a 1093/2010/EU rendelet módosításáról, valamint a 2007/64/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 337., 2015.12.23., 35. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/dir/2015/2366/oj)."

(*4)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2024/1640 irányelve (2024. május 31.) a pénzügyi rendszer pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzése érdekében a tagállamok által létrehozandó mechanizmusokról, az (EU) 2019/1937 irányelv módosításáról, és az (EU) 2015/849 irányelv módosításáról és hatályon kívül helyezéséről (HL L, 2024/1640, 2024.6.19., ELI: http://data.europa.eu/eli/dir/2024/1640/oj)."

(*5)  Az Európai Parlament és a Tanács 96/9/EK irányelve (1996. március 11.) az adatbázisok jogi védelméről (HL L 77., 1996.3.27., 20. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/dir/1996/9/oj).”"

10.

A 9. cikk (2) és (3) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

11.

A 10. cikk a következőképpen módosul:

12.

A 11. cikk helyébe a következő szöveg lép:

13.

Az irányelv a következő cikkekkel egészül ki:

(*6)  Az Európai Parlament és a Tanács 596/2014/EU rendelete (2014. április 16.) a piaci visszaélésekről (piaci visszaélésekről szóló rendelet), valamint a 2003/6/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv és a 2003/124/EK, a 2003/125/EK és a 2004/72/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 173., 2014.6.12., 1. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/reg/2014/596/oj).”"

14.

Az irányelv a következő cikkel egészül ki:

15.

A 14. cikk a következőképpen módosul:

16.

A 15. cikk helyébe a következő szöveg lép:

17.

Az irányelv a következő cikkel egészül ki:

18.

A 16. cikk a következőképpen módosul:

19.

Az irányelv a következő cikkel egészül ki:

20.

Az I. mellékletet el kell hagyni.