(1)

Az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) 2024. december 19-én az alaprendelet 5. cikke alapján dömpingellenes vizsgálatot indított a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: Kína vagy érintett ország) származó valin behozatalára vonatkozóan. Az eljárás megindításáról a Bizottság értesítést (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló értesítés) tett közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában (2).

(2)

A Bizottság azt követően indított vizsgálatot, hogy 2024. november 5-én az Eurolysine SAS (a továbbiakban: Eurolysine vagy panaszos) panaszt nyújtott be. A panaszt a valinnal foglalkozó, az alaprendelet 5. cikkének (4) bekezdése értelmében vett uniós gazdasági ágazat nyújtotta be. A panaszban foglalt, a dömpinggel és az abból eredő jelentős kárral kapcsolatos bizonyítékok elegendőek voltak a vizsgálat megindításához.

(3)

A Bizottság az (EU) 2025/326 bizottsági végrehajtási rendelettel (3) (a továbbiakban: a nyilvántartásba vételt elrendelő rendelet) nyilvántartásbavételi kötelezettséget vezetett be a Kínából származó valin behozatalára vonatkozóan.

(4)

A Bizottság az alaprendelet 19a. cikkével összhangban 2025. július 17-én megküldte a feleknek a javasolt vámok összefoglalását, valamint a dömpingkülönbözetek és az uniós gazdasági ágazatot érő kár megszüntetéséhez elegendő mérték részletes számítását. Az érdekelt felek felkérést kaptak arra, hogy három munkanapon belül észrevételeket tegyenek a számítások helytállóságára vonatkozóan.

(5)

2025. július 23-án a Bayannur Huaheng Biotechnology Co., Ltd. (a továbbiakban: BHB, a kapcsolt vállalkozásokkal együtt: a Huaheng csoport) írásbeli beadványt nyújtott be, amelyben ismertette álláspontját a rá alkalmazandó dömpingkülönbözetkiszámításában állítólagosan elkövetett elírásokkal kapcsolatban, azt állítva, hogy a Bizottság hibázott az alábbiak tekintetében: i. kétszer vonta le a banki díjakat; ii. a kukoricakeményítő referenciaértékénél a géntechnológiával nem módosított kukoricafelár céljából csak a kukoricakeményítő egységárát vette figyelembe a kukoricakeményítő és a fehérjepor egységárainak átlaga helyett; és iii. 23,3 %-os értékesítési, általános és igazgatási költséget (a továbbiakban: SGA-költségek) alkalmazott, amely 17 848 USD összegű forgalmazási költséget tartalmaz, jóllehet ezeket a forgalmazási költségeket már levonták az exportárból.

(6)

A Bizottság a ii. pontban foglalt állítást megalapozottnak találta, és ennek megfelelően kiigazította a Huaheng csoport dömpingkülönbözetét. Az i. pont szerinti állítást a Bizottság az ideiglenes szakaszban elutasította, de további bizonyítékok benyújtását és az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően a (145) preambulumbekezdésben újra megvizsgálta. A Bizottság az ideiglenes szakaszban és a (140)–(141) preambulumbekezdésekben elutasította a CJ (Shenyang) Biotechnology Co., Ltd. (a továbbiakban: CJS) által megfogalmazott, a iii. pontban szereplő állításhoz hasonló állítást.

(7)

A Bizottság 2025. augusztus 14-én az (EU) 2025/1737 bizottsági végrehajtási rendelettel (4) (a továbbiakban: ideiglenes rendelet) ideiglenes dömpingellenes vámokat vetett ki a Kínából származó valin behozatalára.

(8)

Az ideiglenes dömpingellenes vám kivetésének alapjául szolgáló alapvető tények és szempontok nyilvánosságra hozatalát követően (a továbbiakban: az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatása) a panaszos és a mintában szereplő két exportáló gyártó, a CJS, kapcsolt vállalkozásaival együtt, valamint a Huaheng csoport az ideiglenes rendelet 2. cikkének (1) bekezdésében előírt határidőn belül írásbeli beadványt nyújtott be az ideiglenes megállapításokkal kapcsolatban.

(9)

Azok a felek, akik ezt kérelmezték, lehetőséget kaptak a meghallgatásra. Meghallgatásokra került sor a panaszossal, a CJS-szel és a kapcsolt vállalkozásaival, valamint a Huaheng csoporttal.

(10)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően a belgiumi Ajinomoto Omnichemet (a továbbiakban: Ajinomoto) – a Shanghai Ajinomoto Amino Acid Co. Ltd kínai nem együttműködő exportáló gyártóval kapcsolatban álló importőrt – érdekelt félként vették nyilvántartásba, és észrevételeket nyújtott be a termékkörrel kapcsolatban. Ezeket az észrevételeket az alábbi (27)–(37) preambulumbekezdések tárgyalják.

(11)

A Bizottság folytatta a végleges ténymegállapításokhoz szükségesnek ítélt valamennyi információ felkutatását és ellenőrzését. A végleges ténymegállapítások megfogalmazásakor a Bizottság megvizsgálta az érdekelt felek észrevételeit, és azok alapján az indokolt esetekben módosította az ideiglenes ténymegállapításokat.

(12)

A Bizottság tájékoztatta az érdekelt feleket azokról a lényeges tényekről és szempontokról, amelyek alapján végleges dömpingellenes vámot kívánt kivetni a Kínából származó valin behozatalára (a továbbiakban: az érdekelt felek végső tájékoztatása). A felek lehetőséget kaptak arra, hogy egy meghatározott határidőn belül észrevételeket tegyenek az érdekelt felek végső tájékoztatásával kapcsolatban. A panaszostól, a Huaheng csoporttól, a CJS-től és az Ajinomotótól érkeztek észrevételek.

(13)

Amennyiben a felek kérelmezték, lehetőséget kaptak szóbeli meghallgatásra is. Meghallgatásokra került sor a panaszossal, a Huaheng csoporttal és a CJS-szel.

(14)

A független importőrök mintavételével kapcsolatos egyéb észrevételek hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (8) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit.

(15)

Az exportáló gyártók körében végzett mintavételt illetően a panaszos előadta, hogy a vizsgálati időszakra vonatkozó adatok, amelyeken az exportáló gyártók mintája alapult, nem tükrözték megfelelően a vizsgálati időszak előtt kezdődött piaci dinamikát. A panaszos különösen azt állította, hogy a CJS Unióba irányuló értékesítési volumene rendkívül alacsony volt a kínai piacon elért értékesítési volumenéhez képest. A panaszos ezért azt állította, hogy mivel a dömping megállapítása az exportár és a belföldi ár különbségén alapul, a CJS nem tekinthető reprezentatívnak a piaci helyzet szempontjából.

(16)

A Bizottság megjegyezte, hogy a vizsgálat megállapította, hogy Kínában jelentős torzulások állnak fenn a valin piacán, ezért a rendes értéket nem az exportáló gyártók belföldi értékesítése alapján állapították meg. Mindenesetre az ideiglenes rendelet (10) preambulumbekezdésében foglaltak szerint a Bizottság az exportáló gyártók mintáját – az alaprendelet 17. cikkével összhangban – az Unióba irányuló export legnagyobb reprezentatív mennyisége alapján választotta ki, amelyet a rendelkezésre álló idő alatt megfelelően meg tudott vizsgálni, és a CJS e tekintetben reprezentatívnak minősült. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(17)

A panaszos továbbra is fenntartotta azt az álláspontját, hogy a CJS nem reprezentatív, mivel nem kínai tulajdonban lévő vállalat. Ennek alátámasztására a panaszos felvetette, hogy a CJS a Kínából Brazíliába és az Amerikai Egyesült Államokba (a továbbiakban: USA) érkező lizin behozatalára vonatkozó, folyamatban lévő dömpingellenes vizsgálatok panaszosai közé tartozik.

(18)

A Bizottság az ideiglenes rendelet (16) preambulumbekezdésében már elutasította ezen állítás egy részét, nevezetesen azt, hogy a CJS Kínában működő külföldi vállalat, és ezért nem ugyanazokkal a feltételekkel működik, mint a kínai tulajdonú vállalatok, mivel ez a kritérium nem volt releváns az alaprendelet 17. cikke szerinti mintavétel szempontjából, amely előírja, hogy a mintának az Unióba irányuló export azon legnagyobb reprezentatív mennyiségén kell alapulnia, amely a rendelkezésre álló idő alatt észszerűen megvizsgálható. Hasonlóképpen, az érintett vállalatok más termékekkel kapcsolatban és más joghatóságok hatáskörében betöltött szerepe sem releváns. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(19)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a panaszos azt állította, hogy a CJS Unióba irányuló exportja drámaian csökkent más kínai exportőrök javára, mivel a CJS valinjának ára jelentősen magasabb. A panaszos hozzátette, hogy ezt megerősítették a Bizottságnak a (133) preambulumbekezdésben foglalt, a független importőr (Quimidroga S.A. – a továbbiakban: Quimidroga) haszonkulcsának felhasználásával kapcsolatos ténymegállapításai, amelyet nem tekintettek reprezentatívnak.

(20)

A Bizottság megjegyezte, hogy az alaprendelet 17. cikke szerint a minta a minta kiválasztásakor rendelkezésre álló adatokon alapul. Ezen adatok alapján a Bizottság megállapította, hogy a minta reprezentatív az érintett termék vizsgálati időszak alatti exportértékesítései tekintetében. A vizsgálati időszak után felmerült körülmények nem relevánsak a minta kiválasztása szempontjából. Hasonlóképpen, a valinbehozatal ára nem volt releváns a minta kiválasztása szempontjából, amely az Unióba irányuló export azon legnagyobb reprezentatív mennyiségén alapult, amelyet a rendelkezésre álló idő alatt megfelelően meg lehetett vizsgálni. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(21)

A panaszos továbbá azzal érvelt, hogy a mintában nem szereplő együttműködő kínai exportáló gyártók jogosulatlanul fognak részesülni a CJS alacsony dömpingkülönbözetéből, mivel azt figyelembe veszik a mintában szereplő vállalatok dömpingkülönbözete súlyozott átlagának kiszámításakor, amely a mintában nem szereplő együttműködő vállalatokra is alkalmazandó. A panaszos hozzátette, hogy a minta súlyozott átlagos dömpingkülönbözete nem lenne elegendő ahhoz, hogy megvédje az uniós gazdasági ágazatot a dömpingelt behozatallal szemben. A panaszos ezért arra kérte a Bizottságot, hogy a mintában nem szereplő együttműködő vállalatok dömpingkülönbözetét úgy számítsa ki, hogy az jobban tükrözze a piaci helyzetet, és hatékonyabban védje az uniós gazdasági ágazatot.

(22)

A panaszos nem nyújtott be konkrét módszertant a mintában nem szereplő együttműködő exportáló gyártókra alkalmazandó dömpingkülönbözet kiszámításához. Ezenkívül az alaprendelet 9. cikkének (6) bekezdése előírja, hogy az említett rendelet 17. cikke szerinti mintavétel esetén a mintában nem szereplő együttműködő exportáló gyártókra alkalmazandó dömpingellenes vám „nem haladhatja meg a mintában szereplő felekre nézve megállapított dömpingkülönbözet súlyozott átlagát”. Ennek alapján a Bizottság elutasította ezt az állítást.

(23)

Az exportáló gyártók mintavételével kapcsolatos egyéb észrevételek hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (10)–(18) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit.

(24)

Az egyedi vizsgálattal kapcsolatos észrevételek hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (19) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit.

(25)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően az alaprendelet 16. cikke szerinti ellenőrző látogatásra került sor annál a független importőrnél, amely a kérdőívre teljeskörű választ adott:

(26)

Mivel a vizsgálati időszakkal és a figyelembe vett időszakkal kapcsolatban nem érkeztek észrevételek, a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (24) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit.

(27)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően az Ajinomoto – egy nem együttműködő kínai exportáló gyártóval kapcsolatban álló importőr – észrevételeket nyújtott be a termékkörrel kapcsolatban, amelyben azt állította, hogy a gyógyszeripari alkalmazásokhoz használt (gyógyszerészeti minőségű) valin eltérő alapvető fizikai, műszaki és kémiai tulajdonságokkal, eltérő rendeltetéssel, helyettesíthetőséggel, minőségi előírásokkal és értékesítési csatornákkal rendelkezik, mint az élelmiszeripari vagy takarmányozási célú valin, és kérte annak kizárását a termékhatályból.

(28)

Az Ajinomoto állítását az érintett termékre vonatkozó, a 29. fejezet szerinti nem preferenciális származási szabályokra hivatkozva igazolta, amelyek alapján a tisztítás a termék lényeges átalakításának minősül. Ennek alapján, és mivel a gyógyszerkönyvi minőségű valin ilyen tisztítási folyamaton megy keresztül, az Ajinomoto azzal érvelt, hogy a termékmeghatározásnak nem kellene kiterjednie rá.

(29)

A termékkörre vonatkozó állítást csak az ideiglenes intézkedések bevezetését követően nyújtották be, míg az eljárás megindításáról szóló értesítés értelmében az ilyen állításokat a vizsgálat megindításától számított 10 napon belül be kellett volna nyújtani. Ezért ezt az állítást késedelmesen nyújtották be, így ebben a szakaszban már nem elfogadható.

(30)

Mindettől függetlenül a Bizottság először megjegyezte, hogy az ideiglenes rendelet (32) preambulumbekezdésében arra a következtetésre jutott, hogy a valin különböző minőségi osztályai hasonló alapvető fizikai, műszaki és kémiai tulajdonságokkal rendelkeznek, mivel mindegyiket ugyanazon molekula alkotja, és mind ugyanazokat az alapvető funkciókat látja el, azaz könnyen emészthető valint biztosít az állatok és az emberek számára, akár gyógyszeripari termékekben, akár élelmiszerekben (étrend-kiegészítőként), akár takarmányokban. Ezenfelül minden minőségi osztályt ugyanazzal a gyártási folyamattal állítanak elő, mindössze a tisztítás és az extrahálás mértéke tér el. A valin valamennyi minőségi osztályát azonos TARIC-kódok alatt importálják.

(31)

Az Ajinomoto nem nyújtott be olyan bizonyítékot, amely alátámasztotta volna azt az állítást, hogy a gyógyszerkönyvi minőségű valin eltérő fizikai, műszaki és kémiai tulajdonságokkal rendelkezik. Sőt, az Ajinomoto megerősítette, hogy a termék kémiai szempontból azonos az élelmiszeripari vagy takarmányozási minőségű valinnal, és ugyanazon molekulán (L-valin) alapul. Ezenkívül a gyógyszerkönyvi minőségű valin gyártóira alkalmazandó, állítólagosan eltérő minőségi előírások nem változtatják meg a termék kémiai összetételét.

(32)

Az Ajinomoto azt állította, hogy a gyógyszerkönyvi minőségű valin az általa végzett további feldolgozás miatt kristályosabb porállagú, mint a takarmányozási célú valin. A Bizottság azonban megjegyzi, hogy e különbség ellenére a termékek továbbra is nagyon hasonlóak, és alapvető jellemzőik változatlanok.

(33)

Másodszor, amint azt az ideiglenes rendelet (32) preambulumbekezdése megállapítja, bár a gyógyszeriparban használt valinra szigorúbb szabályozási követelmények vonatkoznak, továbbra is ugyanaz a funkciója, azaz, hogy esszenciális aminosavakat biztosítson az állatoknak és az embereknek, akár gyógyszeripari termékekben, akár élelmiszerekben (étrend-kiegészítőként), akár takarmányokban.

(34)

Harmadszor, ami a 29. fejezet szerinti nem preferenciális származási szabályokat illeti, az Ajinomoto maga is megerősítette, hogy az ideiglenes rendelet (32) preambulumbekezdésében foglalt következtetés alkalmazandó az élelmiszeripari minőségű valinra, de nem alkalmazható a gyógyszerkönyvi minőségű valinra, mivel a takarmányminőségű valin a tisztítás során jelentős átalakuláson megy keresztül. A 29. fejezet szerinti nem preferenciális származási szabályok, amelyekre az importőr hivatkozott, azonban nemcsak a gyógyszerészeti célú feldolgozásra, hanem az élelmiszeripari minőségű anyagokra is kiterjednek. Ezért a gyógyszerészeti célú tisztítás az élelmiszeripari minőségű termékekkel azonos kategóriába tartozó gyártási folyamat.

(35)

Továbbá az Ajinomoto szerint a gyógyszerkönyvi minőségű valint a panaszos nem tekintette érintett terméknek. Az Ajinomoto azt állítja, hogy a gyógyszerkönyvi minőségű valint az Unióban nem a panaszos, hanem egy másik vállalat gyártja. Mivel a panaszos azt állította, hogy az uniós valintermelés 100 %-át képviseli, és nem volt tudomása más gyártókról, az Ajinomoto azzal érvelt, hogy a gyógyszerkönyvi minőségű valin nem képezheti a panasz tárgyát. A Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (33) preambulumbekezdésében foglalt megállapításait, nevezetesen azt, hogy a vizsgálat kimutatta, hogy az Eurolysine a vonatkozó szabályozási engedélyek megszerzését követően technikailag képes volt a valin minden kategóriájának előállítására. Ezenkívül a panaszban szereplő termékleírás a terméket olyan aminosavként határozta meg, amelynek kémiai képlete a valin valamennyi kategóriájára kiterjed, beleértve a gyógyszerkönyvi minőséget is.

(36)

Következésképpen a Bizottság elutasította az importőr állításait.

(37)

A vizsgált termékre, az érintett termékre és a hasonló termékre vonatkozó további észrevételek hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (25)–(33) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit.

(38)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az Ajinomoto megismételte az ideiglenes szakaszban tett észrevételeit, amelyekkel a Bizottság a (27)–(36) preambulumbekezdésben már foglalkozott. A vállalat észrevételeket tett a gyógyszerminőségű valin és a takarmányminőségű valin közötti árkülönbséggel kapcsolatban, azzal érvelve, hogy a gyógyszerminőségű termék ára jelentősen magasabb, következésképpen nem nyert bizonyítást, hogy a gyógyszerminőségű termék behozatala jelentős kárt okozott volna az uniós gazdasági ágazatnak. A vállalat rámutatott továbbá a vele kapcsolatban álló kínai gyártók és az uniós gyártók tevékenységei közötti különbségre. Az Ajinomoto azt állította, hogy az Eurolysine gyártotta a vizsgált terméket, míg a Shanghai Ajinomoto gyógyszerminőségű valinná tisztítja azt, ami teljesen más folyamat, amelyet a panaszos nem tud elvégezni. A vállalat továbbá azt állította, hogy a két terméket nem ugyanazoknak a felhasználóknak szánják, mivel a gyógyszerminőségű valint gyógyszerészeti célokra, míg a takarmányminőségű valint állati takarmányozásra használják. Végül megismételték, hogy a gyógyszerminőségű valin nem szerepelt volna a panaszban, és ezért nem tartozna a jelenlegi eljárás hatálya alá.

(39)

A Bizottság megerősítette értékeléseit, és megjegyezte, hogy a gyógyszerminőségű valin – amint azt maga az Ajinomoto is megerősítette – a valin (azaz a vizsgált termék) egy bizonyos tisztasági szintű változata. Ezért az árkülönbség, az a tény, hogy az Ajinomoto a vizsgált termék gyártási folyamatának más részét végzi, valamint a különböző tervezett felhasználások nem képeznek elegendő alapot ahhoz, hogy ezeket különböző termékeknek lehessen tekinteni, amint azt a (27)–(36) preambulumbekezdések részletezik.

(40)

Ezenkívül a gyártási folyamat különbségeire, a gyógyszerminőségű valin állítólagos sajátos jellemzőire és az árakra vonatkozó információkat a vizsgálat során nem lehetett ellenőrizni, mivel az Ajinomotóval kapcsolatban álló kínai gyártó nem működött együtt ebben a vizsgálatban, és az Ajinomoto úgy döntött, hogy csak az ideiglenes intézkedések bevezetését követően vesz részt a vizsgálatban. Állításait továbbá semmilyen érdemi bizonyíték nem támasztja alá. Következésképpen a Bizottság megállapította, hogy a valin valamennyi típusa a vizsgált termék körébe tartozik, és mint ilyen, okozója az ideiglenes rendelet 4. és 5. szakaszában ismertetett kárnak. A Bizottság értékelte az érintett termék összes behozatalának az uniós gazdasági ágazatra gyakorolt hatását, ezért elutasította az Ajinomoto állítását.

(41)

A (35) preambulumbekezdés már foglalkozott azzal az érvvel, hogy az uniós gazdasági ágazat nem tudna gyógyszerminőségű valint előállítani, és hogy az nem szerepelt a panaszban. Ezenkívül a gyógyszerminőségű valint a panasz kifejezetten a termékkör részeként említette. Végezetül az uniós gazdasági ágazat megerősítette, hogy képes valint előállítani a nem takarmány jellegű termékek piacára, és hogy a valin különböző tisztasági fokozatai ugyanazt az alapvető funkciót töltik be, nevezetesen azt, hogy valint biztosítsanak az állatok számára és emberi felhasználásra. A Bizottság ezért elutasította ezeket az állításokat.

(42)

Következésképpen a Bizottság megerősítette értékelését, és elutasította a gyógyszerminőségű valinnak a termékkörből való kizárására irányuló kérelmet.

(43)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően a mintában szereplő két exportáló gyártó – a CJS és a Huaheng csoport –, valamint a panaszos észrevételeket nyújtott be.

(44)

A rendes érték meghatározására irányuló, az alaprendelet 2. cikkének (6a) bekezdése szerinti eljárással kapcsolatos észrevételek hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (34)–(40) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit.

(45)

A Kínában fennálló jelentős torzulásokkal kapcsolatos észrevételek hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (44)–(139) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit.

(46)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatásával kapcsolatos észrevételeiben a panaszos támogatta a Bizottság azon döntését, hogy Kolumbiát választja reprezentatív országnak.

(47)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően a Huaheng csoport ellenezte a Bizottság azon döntését, hogy Kolumbiát választja reprezentatív országnak. Először is, a Huaheng csoport fenntartotta, hogy Indonézia a legmegfelelőbb reprezentatív ország, mivel ez az egyetlen olyan ország, amely i. valint állított elő, ii. jelentős torzulásmentes behozatalt mutatott az összes fő termelési tényezőből, és iii. könnyen hozzáférhető pénzügyi adatokat szolgáltatott a teljes vizsgálati időszakra vonatkozóan. Másodszor, a Huaheng csoport azt állította, hogy amennyiben a Bizottság nem Indonéziát választja, akkor vissza kellene térnie Malajziához, amelyet a rendes érték meghatározásához felhasznált forrásokról szóló, 2025. június 4-i második feljegyzésben (a továbbiakban: második feljegyzés) választott ki. Harmadszor, Kolumbiát ki kell zárni a legtöbb fő termelési tényező torzulásai és a rendelkezésre álló pénzügyi adatok hiánya miatt. Amennyiben azonban Kolumbiát továbbra is megtartja, a Huaheng csoport arra kérte a Bizottságot, hogy változtassa meg a kukoricakeményítőre vonatkozó referenciaértéket.

(48)

A Huaheng csoport azt állította, hogy egy azonos általános kategóriába vagy ágazatba tartozó termék gyártását csak akkor lehet figyelembe venni, ha a vizsgált terméket egyetlen, hasonló gazdasági fejlettségi szintű országban sem gyártják. Ezen esetben az e kritériumok alapján rendelkezésre álló két ország, Brazília és Indonézia közül Indonéziának kell elsőbbséget élveznie, mivel jelentős importtal rendelkezik a fő termelési tényezőkből. Brazíliát illetően a második feljegyzésben a Bizottság megerősítette, hogy még ha Brazília gyártott is valint a vizsgálati időszak alatt, nem álltak rendelkezésre naprakész pénzügyi információk. Ezért Brazíliát mint lehetséges reprezentatív országot el kellett vetni.

(49)

A Bizottság megjegyezte, hogy a Huaheng csoport megközelítése figyelmen kívül hagyta azt a körülményt, hogy ezen ügyben egyetlen indonéziai valingyártóra vonatkozóan sem álltak rendelkezésre könnyen hozzáférhető pénzügyi adatok. Ezért a Bizottságnak egy, a valinnal azonos általános kategóriába vagy ágazatba tartozó termékhez kellett folyamodnia. Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatásával kapcsolatos észrevételeiben maga a Huaheng csoport is csak megismételte a PT. Indo Acidatama Tbk. citromsavgyártó adataira való támaszkodás lehetőségét. Mindenesetre a Bizottság megjegyezte továbbá, hogy a Kínából érkező behozatalnak a legfontosabb termelési tényezők közül legalább négy esetében fennálló jelentős részesedése, valamint a kukoricával és a szénnel kapcsolatos piaci torzulások alapján elutasította Indonéziát mint megfelelő reprezentatív országot. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(50)

A Huaheng csoport továbbá nem értett egyet a Bizottság azon álláspontjával, hogy a Huaheng csoport Brazíliát és Törökországot választotta lehetséges reprezentatív országként, amelyekkel Indonéziát hasonlította össze ahelyett, hogy Indonéziát Malajziával és Kolumbiával hasonlította volna össze (5). A Bizottság ideiglenes ténymegállapításának cáfolataként a Huaheng csoport rámutatott arra, hogy Indonéziába jelentős mennyiségű kukoricát importáltak, és megemlítette, hogy Kolumbia esetében arra számítottak, hogy vizsgálatot indít az USA-ból származó kukorica behozatalára vonatkozóan. Bár ilyen vizsgálatot nem indítottak, a Huaheng csoport azt állította, hogy ez arra utal, hogy a kukorica ára Kolumbiában torzulhatott az USA-ból származó állítólagosan támogatott behozatal miatt, mivel az USA szállítja a Kolumbiába irányuló teljes kukoricabehozatal közel 97 %-át. A Bizottság a Huaheng csoport állítását spekulatívnak és megalapozatlannak minősítette, mivel nem szolgáltatott bizonyítékot az amerikai kukorica állítólagos támogatására, és Kolumbia nem indított piacvédelmi vizsgálatot az USA-ból származó kukoricára vonatkozóan. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(51)

A Huaheng csoport rámutatott arra, hogy a kukoricakeményítő Indonéziába irányuló behozatalának volumene összhangban volt a Malajziába irányuló behozatal volumenével, és magasabb volt, mint a Kolumbiába irányuló behozatal volumene.

(52)

A Bizottság már az ideiglenes rendelet (161) preambulumbekezdésében elutasította ezeket az állításokat. Mivel a Huaheng csoport nem nyújtott be további érveket ezen állítások alátámasztására, a Bizottság az ideiglenes rendelet (161) preambulumbekezdésében foglalt érvelés alapján elutasította azokat.

(53)

A Huaheng csoport továbbá azzal érvelt, hogy félrevezető az, hogy a Bizottság csak a jelentős részt kitevő kínai behozatal által érintett termelési tényezőket vizsgálta, mivel nem vette figyelembe az összes termelési tényezőt. Így a Huaheng csoport szerint a kukoricakeményítő, a szén és az aktív szén Kolumbiába történő behozatalán alapuló referenciaértékek is megbízhatatlanok. E tekintetben a Huaheng csoport megismételte az ideiglenes rendelet (184) preambulumbekezdésében összefoglalt észrevételeit az ilyen termelési tényezők Indonéziába irányuló behozatalával kapcsolatban, összevetve a Malajziába és Kolumbiába irányuló behozatallal.

(54)

A Bizottság azonban nem értett egyet ezzel az állítással, mivel a Huaheng csoport által említett valamennyi indonéziai termelési tényezőt – így a kukoricát is – elemezte. Például a rendes érték meghatározásához felhasznált forrásokról szóló, 2025. április 2-i első feljegyzésben (a továbbiakban: első feljegyzés) a Bizottság megemlítette, hogy a kukoricára Indonéziában behozatali tilalom vonatkozik. A Bizottság továbbá nem állapította meg, hogy a kukoricakeményítő, a szén és az aktív szén Kolumbiába történő behozatala torzult volna. Ezzel a kérdéssel a (66), (68) és a (70) preambulumbekezdés külön foglalkozott. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(55)

A Huaheng csoport vitatta a Bizottságnak az ideiglenes rendelet (187) preambulumbekezdésében foglalt értelmezését, amely szerint az indonéziai kukoricaimport-tilalom lehet az oka annak, hogy a behozatal volumene Malajziához és Kolumbiához képest alacsonyabb (6). A Huaheng csoport szerint a Bizottság olvasatának ellentmond az a tény, hogy az Indonéziába irányuló kukoricaimport átlagára megegyezett a Malajziába irányuló behozatal árával, és magasabb volt, mint a Kolumbiába irányuló behozatal ára. Ezenkívül a Huaheng csoport véleménye szerint az indonéziai kukoricaimport-tilalom nem tükröződött Indonézia behozatali volumenében. Hasonlóképpen, a Bizottság által az első feljegyzésben azonosított piaci torzulások által érintett szén esetében a Huaheng csoport azzal érvelt, hogy az Indonéziába irányuló behozatal ára összehasonlítható a Malajziába irányuló behozatal árával.

(56)

A Huaheng csoport által végzett ár-összehasonlítás célja annak bizonyítása volt, hogy a kukoricával és a szénnel kapcsolatban azonosított piaci torzulások nem befolyásolták e termelési tényezők Indonéziába irányuló importárát. Az ideiglenes rendelet (187) preambulumbekezdésében azonban a Bizottság azzal érvelt, hogy a kukoricára vonatkozó behozatali tilalom hatással lehetett a behozatali volumenre, de ebben az összefüggésben nem vizsgálta a tilalomnak az árra gyakorolthatását. Ezért a Huaheng csoport által felhozott érvek nem cáfolták a Bizottság érvelését, és nem értékelték a Bizottság e tekintetben tett ténymegállapításait. Továbbá azzal az állítással kapcsolatban, hogy a kukoricára vonatkozó behozatali tilalom nem tükröződött Indonézia behozatali volumenében, a Bizottság emlékeztetett arra, hogy az első feljegyzésben kifejtette, hogy e behozatali tilalom értelmében a kukorica behozatala az előírt hónapokban és mindaddig megengedett, amíg a belföldi keresletet nem elégíti ki a helyi termelés (7). Ezért a kukoricára vonatkozó behozatali tilalom nem teljeskörű, és a kukorica behozatala továbbra is folyik, bár alacsonyabb mértékben. Az importstatisztikák nem tudták kimutatni a kukorica Indonéziába történő importjának hiányát, ahogy azt a Huaheng csoport sugallja. Épp ellenkezőleg, kukoricaimportot mutatnak ki, de a Malajziához és Kolumbiához képest kisebb mennyiségben, amivel a Huaheng csoport nem foglalkozott. Végezetül a Huaheng csoport által a malajziai és kolumbiai árakkal mind a kukorica, mind a szén tekintetében elvégzett összehasonlítás nem mutatja ki, hogy a piaci torzulások befolyásolták-e a kukorica és a szén indonéziai árát. Ezért ezt a felvetést a Bizottság elutasította.

(57)

Végezetül a Huaheng csoport azt állította, hogy a Bizottság azon érvelését követve, amely szerint az alacsony volumen torzulással jár, a kolumbiai kukoricakeményítő ára az alacsony behozatali volumen miatt is torzulna, ami a magas kolumbiai árban is tükröződne.

(58)

A Bizottság a (66) preambulumbekezdésben megvizsgálta és elutasította azt az állítást, hogy a kukoricakeményítő Kolumbiába irányuló behozatalának ára torzult.

(59)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követő észrevételeiben a Huaheng csoport nem értett egyet a Bizottság azon következtetésével, hogy az Ajinomoto Malaysia pénzügyi adatai nem tekinthetők megbízható referenciaértéknek az SGA-költségek és a nyereség tekintetében, mivel az Ajinomoto Malaysia beszüntette a nátrium-glutamát – a Bizottság által a valinnal azonos általános kategóriába tartozónak tekintett másik termék – gyártását Malajziában. E tekintetben a Huaheng csoport megkérdőjelezte az Ajinomoto Malaysia 2024. évi éves jelentésének megbízhatóságát a nátrium-glutamát-termelés beszüntetésével kapcsolatban, mivel az éves jelentés állítólag nem egyértelműen fogalmaz.

(60)

A Bizottság megjegyezte, hogy azt a tényt, hogy az Ajinomoto Malaysia már nem vett részt a nátrium-glutamát gyártásában, egy közelmúltbeli vizsgálat is megerősítette, amelyben a malajziai hatóságok arról tájékoztatták a Bizottságot, hogy az Ajinoriki Malaysia az egyetlen nátrium-glutamát-gyártó az országban (8). Ezért az Ajinomoto Malaysia adatait nem lehetett felhasználni, és ezt az állítást a Bizottság elutasította.

(61)

Az Ajinoriki Malaysia tekintetében a Huaheng csoport vitatta a Bizottság azon következtetését, miszerint az Ajinoriki Malaysia pénzügyi adatai nem tekinthetők megbízható referenciaértéknek az SGA-költségek és a nyereség tekintetében, mivel a vállalat a kijátszásra irányuló gyakorlatokban vesz részt (9). A Huaheng csoport szerint ugyanis az Ajinoriki Malaysiának a nátrium-glutamát gyártásával kapcsolatos kijátszási gyakorlatokban való részvételét csak az említett vizsgálat beszámolási időszakára (2023. július 1.–2024. június 30.) vonatkozóan értékelték.

(62)

A Bizottság megjegyezte, hogy a kereskedelem szerkezetének a szóban forgó kijátszásellenes vizsgálatban megállapított megváltozása az Ajinoriki Malaysiával kapcsolatban álló kereskedő Kínából Malajziába irányuló exportjának növekedésére vezethető vissza, amely 2021-ben, a kijátszási vizsgálat vizsgálati időszakában kezdődött (10). Ezért a Bizottság által a kijátszásellenes vizsgálatban azonosított megváltozott kereskedelmi szerkezet hatással volt az Ajinoriki Malaysia 2022. évi pénzügyi adataira. Ezért ezt a felvetést a Bizottság elutasította.

(63)

Továbbá, ami azt a tényt illeti, hogy az Ajinoriki Malaysia legfrissebb rendelkezésre álló pénzügyi adatai 2022-re vonatkoztak, a Huaheng csoport azt állította, hogy a Bizottság a kapcsolatban álló kereskedők és importőrök nyereségének megállapításához a független importőröknek a Kínából származó egyes polivinil-alkoholok behozatalára vonatkozó vizsgálatból (a továbbiakban: a polivinil-alkoholokra vonatkozó vizsgálat) (11) származó, elavultabb nyereségadataira támaszkodott.

(64)

A Bizottság megjegyezte, hogy egyrészt a reprezentatív országbeli gyártó észszerű nyeresége a rendes értéknek az alaprendelet 2. cikkének (6a) bekezdése szerinti meghatározásakor, másrészt az exportárnak az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdése és 2. cikke (10) bekezdésének i) pontja szerinti kiigazításához használt haszonkulcs eltérő jogalapon nyugszik, és eltérő célt szolgál, ezért nem összehasonlítható. A Bizottság ezért nem támaszkodhatott az Ajinoriki Malaysia 2022. évi pénzügyi adataira, és ezt az állítást elutasította.

(65)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően a Huaheng csoport azt állította, hogy a kukoricakeményítőre vonatkozó kolumbiai referenciaérték torzult, és a Bizottságnak azt megfelelőbb referenciaértékkel, például az Indonéziába és Malajziába irányuló behozatal árával vagy egy „globális importárral” kellene helyettesítenie. Először is, a Huaheng csoport azt állította, hogy a Kolumbiába irányuló behozatal volumene aránytalanul alacsony, például Indonéziához vagy Malajziához képest, amelyek egyaránt nagy kukoricakeményítő-importőrök. Másodszor, a Huaheng csoport azt állította, hogy a Kolumbiába irányuló behozatal rendkívül alacsony volumene kirívóan magas importárakhoz vezetett, például Brazíliához (37 %-kal magasabb), Thaiföldhöz (27 %), Indonéziához (72 %) és Malajziához (65 %) képest. Harmadszor, a Huaheng csoport benyújtotta a kolumbiai importra vonatkozó adatokat, importáló vállalatok és származási országok szerinti bontásban. A Huaheng csoport azt állította, hogy egy importáló vállalat felelős a Kolumbiába irányuló összes behozatal közel 50 %-áért. A Huaheng csoport továbbá azt állította, hogy az említett importáló vállalat összes behozatala a vállalattal kapcsolatban álló beszállítóktól származott, ami szerinte kétségeket vetett fel a vételár szokásos piaci árnak való megfelelését illetően. Negyedszer, a Huaheng csoport azt állította, hogy ezen importáló vállalat elsősorban az élelmiszer-, ital- és gyógyszeriparban tevékenykedik, ezért valószínű, hogy az általa importált kukoricakeményítő ára magasabb volt, mint a Huaheng csoport gyártója, azaz a BHB által a valin előállításához használt ipari kukoricakeményítőé.

(66)

Az első és a második ponttal kapcsolatban a Bizottság az első feljegyzésben arra a következtetésre jutott, hogy Indonéziában a kukoricát piaci torzulások érintették a kukorica behozatalának tilalma formájában. A Bizottság értékelte továbbá a GTA-ból származó, a vizsgálati időszakra vonatkozó adatokat a Kínán és az (EU) 2015/755 európai parlamenti és tanácsi rendelet (12) 1. mellékletében felsorolt országokon kívüli összes országból származó, valamennyi országba irányuló behozatal mennyisége és értéke tekintetében. Az adatokból kitűnt, hogy míg Malajziában az ár 40 %-kal alacsonyabb volt, mint Kolumbiában, voltak olyan országok is, ahol a behozatal volumene nagy volt, de az árak hasonlóak vagy magasabbak voltak, mint Kolumbiában: például Németországban (ugyanannyi, mint Kolumbiában), Franciaországban (26 %-kal magasabb, mint Kolumbiában), Kanadában (34 %-kal magasabb, mint Kolumbiában), az Egyesült Királyságban (64 %-kal magasabb, mint Kolumbiában) és Ausztráliában (1 %-kal magasabb, mint Kolumbiában). A Bizottság azt is megjegyezte, hogy bár a Huaheng csoport Brazíliát hozta fel példaként egy olyan országra, ahol alacsonyabb az importár, mint Kolumbiában, a Brazíliába irányuló behozatal volumene 21 %-kal alacsonyabb volt, mint a kolumbiai. A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy a Kolumbiába irányuló behozatal volumene nem eredményezett kirívóan magas importárat. Ennek alapján az a tény, hogy az importárak országonként eltérőek voltak, önmagában nem indokolhatja, hogy a magasabb vagy alacsonyabb árakat kirívónak minősítsék, és következésképpen figyelmen kívül hagyják. A harmadik pontot illetően a Huaheng csoport nem nyújtott be bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy az importáló vállalat és beszállítói kapcsolatban álltak-e egymással. A Bizottság értékelte továbbá a Huaheng csoport által benyújtott adatokat, és megjegyezte, hogy azok az árak, amelyeken a Huaheng csoport által azonosított importáló vállalat kukoricakeményítőt vásárolt, a szállító országtól függően igen eltérőek voltak, ezért a benyújtott adatok nem támasztották alá, hogy a különbséget potenciális transzferárazási politikákkal lehetne magyarázni. Ezenkívül Kolumbiában voltak más importőrök is, amelyek hasonló áron vásároltak ugyanattól a szállító országtól. Végül a Bizottság megjegyezte, hogy az importáló vállalat honlapján (13) nemcsak élelmiszerek, italok és gyógyszerek, hanem például állati takarmányok és ipari alkalmazások is szerepelnek a termékek és tevékenységek között. A Bizottság ezért megalapozatlannak találta azt az állítást, hogy az importáló vállalat valószínűleg magas áron vásárolta a kukoricakeményítőt. A Bizottság ezért elutasította ezeket az állításokat, és úgy ítélte meg, hogy a kukoricakeményítő kolumbiai referenciaértéke észszerű.

(67)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően a CJS azt állította, hogy az aktív szénre és az ecetsavra vonatkozó bizottsági referenciaértékek megbízhatatlanok. Az aktív szén esetében a CJS azt állította, hogy Kolumbiában az alacsony behozatali volumen magasabb referenciaértéket eredményezett, mivel a Bizottság által az első feljegyzésben azonosított összes többi felső-közepes jövedelmű ország, azaz Brazília, Indonézia, Kolumbia, Thaiföld és Törökország sokkal nagyobb behozatali volumennel rendelkezett. A CJS reprezentatívabb alternatívaként a törökországi súlyozott átlagos importár vagy egy nemzetközi referenciaérték alkalmazását javasolta, mivel ezek a referenciaértékek pontosabban tükröznék az aktív szén piaci árait. A CJS más olyan esetekre is hivatkozott, amikor a Bizottság alternatív referenciaértékeket használt javaslatának alátámasztására.

(68)

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a CJS nem szolgáltatott elegendő bizonyítékot azon állításának alátámasztására, hogy az aktív szén Kolumbiába irányuló behozatalának ára indokolatlanul magas. A Kolumbiába érkező behozatal volumene elegendő volt egy megbízható referenciaérték megállapításához. Ezenkívül az országspecifikus referenciaértékek Bizottság általi alkalmazása összhangban van a Bizottság bevett gyakorlatával. A CJS más olyan esetekre is hivatkozott, amikor alternatív referenciaértékeket alkalmaztak, anélkül hogy bemutatta volna, hogy ezek a példák miért relevánsak ebben az esetben, valamint a vizsgálat idején fennálló konkrét piaci feltételek szempontjából. A Bizottság ezért elutasította a CJS állítását.

(69)

Az ecetsav esetében a CJS előadta, hogy az importár indokolatlanul magas, 40–80 %-kal magasabb, mint a Bizottság által az első feljegyzésben azonosított egyéb, felső-közepes jövedelmű országok átlagos importárai. A CJS ezt két fő tényezővel magyarázta: egyrészt azzal, hogy Kolumbia ecetsav-importjának volumene viszonylag alacsony a többi felső-közepes jövedelmű országhoz képest, másrészt azzal, hogy a Kolumbia által importált ecetsav tisztasági foka magasabb, ami drágábbá teszi azt. Ennek alátámasztására a CJS megjegyezte, hogy amikor Kolumbia importál ecetsavat Németországból és Hollandiából, az ár jelentősen magasabb, mint amikor Törökország importál ecetsavat ugyanezen országokból, ami valószínűleg az importált ecetsav tisztasági fokának különbségéből adódik. A CJS azt javasolta, hogy a brazíliai importárat vagy egy nemzetközi referenciaértéket használjanak az ecetsav pontosabb referenciaértékeként.

(70)

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a CJS nem szolgáltatott elegendő bizonyítékot azon állításának alátámasztására, hogy az ecetsav Kolumbiába irányuló behozatalának ára indokolatlanul magas, mivel kizárólag a Németországból és Hollandiából érkező kolumbiai behozatalra hivatkozott. A Bizottság megjegyezte, hogy a Németországból és Hollandiából érkező behozatal Kolumbia teljes behozatalának kevesebb mint 0,1 %-át tette ki, és ezért nem reprezentatív Kolumbia teljes behozatali szerkezetére nézve. A (66) preambulumbekezdésben említettek szerint pusztán az a tény, hogy az importárak országonként eltérőek voltak, önmagában nem jelenti azt, hogy a Kolumbiába irányuló behozatal ára kirívó, és azt figyelmen kívül kell hagyni. A kolumbiai piac torzulásaira vonatkozó bizonyítékok hiányában az aktív szénre és az ecetsavra vonatkozó bizottsági referenciaértékek továbbra is a piaci ár megbízható és reprezentatív mutatóinak minősülnek. A Bizottság ezért elutasította a CJS állítását.

(71)

A panaszos előadta, hogy a kolumbiai szénbehozatal azért volt alacsony, mert Kolumbia nagy szénexportőr, és azt állította, hogy a Bizottság az ideiglenes rendelet (161) preambulumbekezdésében nem foglalkozott az ilyen alacsony behozatallal. A panaszos azt állította, hogy megfelelőbb eredményhez vezetne, ha a Kínán és az (EU) 2015/755 rendelet I. mellékletében felsorolt országokon kívüli összes országból származó, az összes országba irányuló behozatal egységárainak a GTA szerinti súlyozott átlagát használnák fel.

(72)

A Bizottság megjegyezte, hogy a panaszos nem támasztotta alá és nem szolgáltatott bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a kolumbiai szénimport állítólagos alacsony volumene miért befolyásolta a referenciaérték megbízhatóságát a szóban forgó konkrét esetben. A Bizottság ezért úgy ítélte meg, hogy a Kolumbiába irányuló szénbehozatal volumene ebben az esetben elegendő az észszerű referenciaérték megállapításához, és nem volt szükség alternatív nemzetközi referenciaértékre. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(73)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a Huaheng csoport azt állította, hogy az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően a Bizottság nem foglalkozott teljes mértékben azzal a felvetésével, hogy Indonéziát válasszák reprezentatív országként, amely szerint a kukorica kolumbiai importárát befolyásolta az USA-ból érkező, jelentős részesedést képviselő import. A Bizottság az (50) preambulumbekezdésben összefoglalta és megválaszolta ezt az észrevételt. A Huaheng csoport megismételte azt az állítását, hogy az USA-ból származó, állítólagosan támogatott behozatal ára az alternatív források (Brazília, Paraguay, Argentína és Ecuador) ára alatt volt, és mesterségesen leszorította a kukorica kolumbiai importárát az Indonéziába, Thaiföldre és Malajziába irányuló behozatal árához képest, ezek az országok pedig kevesebb kukoricát importáltak az USA-ból. A Huaheng csoport azzal indokolta, hogy Brazíliában az importár még Kolumbiánál is alacsonyabb volt, hogy Brazília a világ harmadik legnagyobb kukoricatermelője, ami állítólag csökkentené Brazília importkeresletét és lenyomná az importárakat.

(74)

A Bizottság megerősítette, hogy a Huaheng csoport állítása spekulatív. A Huaheng csoport érvelése ugyanis azon a tényen alapul, hogy az USA-ból származó kukorica behozatala torzította a Kolumbiába irányuló kukoricaimport ára által képviselt referenciaértéket, amely így kevésbé lenne megfelelő, mint az Indonéziába irányuló kukoricaimport ára. A Kínából származó kukorica behozatalával ellentétben azonban, ahol a jelenlegi vizsgálat az ideiglenes rendelet (138) preambulumbekezdésében az alaprendelet 2. cikkének (6a) bekezdése értelmében vett jelentős torzulásokat állapított meg, az USA-ból származó kukorica behozatala nem bizonyult torzultnak. Valójában a Kolumbia által megindítandó szubvencióellenes vizsgálatot nem indították meg. A Huaheng csoport azt állította, hogy ilyen vizsgálatot valószínűleg az Egyesült Államok általi megtorlással kapcsolatos aggályok miatt nem indítottak anélkül, hogy ezt az állítást bizonyítékokkal támasztották volna alá. Ezért a Huaheng csoport nem bizonyította, hogy az USA-ból származó behozatal torzult. Következésképpen az állítás fennmaradó része megalapozatlan. Az a tény, hogy az USA-ból származó behozatal ára alacsonyabb volt, mint az alternatív beszerzési forrásoké, nem torzította vagy szorította le mesterségesen a Kolumbiába irányuló kukoricaimport árát. Ez inkább azt a nézetet erősítette meg, hogy a Kolumbiába irányuló kukoricaimport ára a fő forrás, az USA alacsony ára által képviselt szokásos piaci dinamikára reagált, és annak eredménye volt. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(75)

A Huaheng csoport nem értett egyet azzal, ahogyan a Bizottság kezelte az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően megfogalmazott állítását, amely szerint a Kolumbiába irányuló kukoricakeményítő-behozatal volumene alacsonyabb volt, mint az Indonéziába irányuló behozatal volumene, amely jelentős volt és összehasonlítható volt Malajziáéval. A Bizottság ezt az állítást az (51) preambulumbekezdésben foglalta össze, és az (52) preambulumbekezdésben foglalkozott vele, hivatkozva az ideiglenes rendelet (161) preambulumbekezdésére. A Huaheng csoport azonban azt állította, hogy az ideiglenes rendelet (161) preambulumbekezdésében a Bizottság csak azt jegyezte meg, hogy Kolumbiában a kínai behozatal jelentős részesedése által érintett termelési tényezők száma más lehetséges reprezentatív országokhoz képest alacsonyabb volt.

(76)

A Huaheng csoport azon állításával, hogy a kukoricakeményítő Kolumbiába irányuló behozatalának volumene alacsonyabb volt, mint az Indonéziába irányulónak, az ideiglenes rendelet (161) preambulumbekezdése foglalkozott, amelyben a Bizottság egyetértett a Huaheng csoporttal abban, hogy a kukoricakeményítő Kolumbiába irányuló behozatala alacsonyabb volt, mint az Indonéziába irányuló behozatal. Így a Bizottság figyelembe vette a Huaheng csoport észrevételét; ugyanakkor egy másik lehetséges reprezentatív országhoz viszonyítva alacsonyabb behozatali volumen önmagában nem kérdőjelezte meg a kapott referenciaérték reprezentativitását vagy megbízhatóságát. Azzal a külön kérdéssel, hogy a Kolumbiába irányuló kukoricakeményítő-behozatal volumene hatással volt-e a referenciaérték megbízhatóságára, a (66) preambulumbekezdés és a (97)–(99) preambulumbekezdés foglalkozik. A Kolumbiába irányuló kukoricakeményítő-behozatal volumenét ezt követően az ideiglenes rendelet (161) preambulumbekezdése is értékelte a termelési tényezők kínai behozatalának (a teljes behozatalon belüli) részesedésére vonatkozó, ezt követő bizottsági elemzéssel, amely magyarázatot adott arra, hogy Indonézia miért nem megfelelő reprezentatív ország. Ezért a Bizottság elutasította a kukoricakeményítő behozatali volumene kezelésének elmulasztásáról szóló állítást.

(77)

A Huaheng csoport azzal sem értett egyet, ahogyan a Bizottság kezelte az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően megfogalmazott azon állítását, amely szerint a Bizottságnak nem azt kellett volna vizsgálnia, hogy a kínai behozatal hány termelési tényezőt érintett, hanem azt, hogy a termelési tényezők mekkora részét érintették potenciálisan az exportáló gyártók gyártási költségei. A Huaheng szerint ebből a szempontból kellett volna megvizsgálni a kukoricakeményítő, a szén és az aktív szén Kolumbiába irányuló behozatalának volumenét, amely alacsonyabb volt, mint az Indonéziába irányuló behozatal. A Bizottság ezt az állítást az (53) preambulumbekezdésben foglalta össze, és az (54) preambulumbekezdésben foglalkozott vele. A Huaheng csoport azonban úgy ítélte meg, hogy az (54) preambulumbekezdésben a Bizottság nem cáfolta meg érvelését. A Huaheng csoport véleménye szerint a termelési tényezőket a gyártási költségekben való részesedésük arányában kellene értékelni, mivel ez közvetlenül tükrözné a torzító hatást a rendes érték számtani képzésénél, míg a termelési tényezők számbavétele nem adott pontos képet a torzulás mértékéről. A Huaheng csoport azt állította, hogy az összes termelési tényezőt figyelembe véve a torzító hatás a teljes előállítási költséghez képest jelentősen nagyobb volt Kolumbiában, mint Indonéziában vagy Malajziában, figyelembe véve a kukoricakeményítő arányát. E következtetésben a Huaheng csoport figyelembe vette, hogy a kukoricára vonatkozó indonéziai behozatali tilalom – a (82) és (83) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint – nem gyakorolt torzító hatást az importárakra, míg a Kolumbiába irányuló kukoricakeményítő-behozatal alacsony volumene torzító hatást gyakorolt.

(78)

A Huaheng csoport állítása részben megalapozatlan. A kínai behozatal jelentős részesedése által érintett termelési tényezők számára hivatkozva a Bizottság szintén figyelembe vette a termelési tényezők részesedését a mintában szereplő mindkét exportáló gyártó előállítási költségében (amely az egyes gyártók költségszerkezetétől függően eltérő lehet), amint azt az ideiglenes rendelet (186) preambulumbekezdése kifejti. Az ideiglenes rendelet (186) preambulumbekezdésében és lábjegyzeteiben a Bizottság részletesen kifejtette, hogy az Indonéziába irányuló kínai behozatal négy tényezőt érintett, és az egyes tényezők teljes behozatalának 45–83 %-át tette ki: i. glükóz-monohidrát és SOD-por, ii. foszforsav, iii. marónátron és iv. aktív szén. A Bizottság jelezte, hogy ez a négy termelési tényező a mintában szereplő exportáló gyártók előállítási költségének [1–10] %-át tette ki. Másrészt a Malajziába irányuló kínai behozatal három tényezőt érintett, amelyek az egyes tényezők teljes behozatalának 49–81 %-át tették ki: i. glükóz-monohidrát és SOD-por, ii. ecetsav és iii. aktív szén. Ezek a mintában szereplő exportáló gyártók teljes gyártási költségének [1–6] %-át tették ki. Végezetül a Kolumbiába irányuló kínai behozatal három tényezőt érintett, az egyes tényezők teljes behozatalának 36–65 %-át kitevő csökkentett részesedéssel. i. glükóz-monohidrát és SOD por, ii. foszforsav és iii. aktív szén. Ezek a mintában szereplő exportáló gyártók teljes gyártási költségének [1–8] %-át tették ki. A Bizottság ezért megfelelően figyelembe vette a termelési tényezőknek a mintában szereplő exportáló gyártók termelési költségén belüli részarányát. Ezek azonban azt mutatták, hogy az előállítási költségek nagyobb hányadát érintette volna, ha Indonézia lett volna reprezentatív ország, mint Malajzia és Kolumbia esetében. A Huaheng csoport azért jutott eltérő következtetésre, miszerint az érintett előállítási költségek részesedése alapján Kolumbiát jobban érintette a kínai behozatal, mint Indonéziát és Malajziát, mert arra a téves feltételezésre támaszkodott, hogy a Kolumbiába irányuló kukorica-, kukoricakeményítő-, szén- és aktívszén-behozatal torzult vagy egyéb okokból nem használható. Ezt azonban e négy termelési tényező egyike esetében sem bizonyították. A Bizottság ezért a (74) preambulumbekezdésben arra a következtetésre jutott, hogy a Kolumbiába irányuló kukoricaimport ára nem torzult; a (93) és (97)–(99) preambulumbekezdésben a kukoricakeményítő Kolumbiába irányuló behozatalának ára észszerű volt; a (72) preambulumbekezdésben a Kolumbiába irányuló szénimport ára is észszerű volt; valamint a (68) preambulumbekezdésben az aktív szén Kolumbiába irányuló behozatalának ára megbízható volt. Ezért a Huaheng csoport azon állítása, hogy Kolumbiában a kínai behozatal által érintett termelési tényezők az előállítási költségek nagyobb részesedését érintették, számos téves feltételezésen alapul. Ezenkívül, amikor a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy Indonézia a kínai behozatal részesedését tekintve jobban érintett, mint Kolumbia, nem vette figyelembe a kukoricára vonatkozó indonéziai behozatali tilalmat. Az Indonéziában a kukoricára vonatkozó behozatali tilalom, valamint a szénre vonatkozó piaci korlátozások figyelembevételével a Bizottság továbbra is arra a következtetésre jutott volna, hogy Indonézia nem tekinthető megfelelő reprezentatív országnak. Ezért a Bizottság elutasította a Huaheng csoport állítását.

(79)

A Huaheng csoport továbbá azt állította, hogy a Bizottság nem foglalkozott az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően benyújtott észrevételével a glükóz-monohidrát és a SOD-por, a foszforsav, a marónátron és az aktív szén Indonéziába irányuló behozatalára vonatkozóan, összehasonlítva azt e termelési tényezők Malajziába és Kolumbiába irányuló behozatalával.

(80)

Az (53) preambulumbekezdésben foglaltak szerint a Huaheng csoport az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követő észrevételeiben csupán megismételte a második feljegyzést követően már benyújtott észrevételeit. A Bizottság ezeket az észrevételeket az ideiglenes rendelet (184) preambulumbekezdésében foglalta össze, és az említett rendelet (185)–(188) preambulumbekezdésében foglalkozott velük. Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően a Huaheng csoport Indonézia Kolumbiával és Malajziával való összehasonlítására összpontosított, és felkérte a Bizottságot, hogy foglalkozzon ezzel az összehasonlítással. A Bizottság azonban az ideiglenes rendelet (186) preambulumbekezdésében már megcáfolta a Huaheng csoport azon álláspontját, hogy i. a glükóz-monohidrát és a SOD-por, ii. a foszforsav, iii. a marónátron és iv. az aktív szén korlátozott jelentőséggel bír az előállítási költségek szempontjából, ami azt mutatja, hogy e tényezők kínai behozatalának részesedése Malajziában és Kolumbiában alacsonyabb volt, mint ugyanennek a behozatalnak a részesedése Indonéziában.

(81)

Mindenesetre, amikor a Bizottság kifejezetten összehasonlította e tényezők Indonéziába irányuló kínai behozatali részesedését ugyanezen tényezők Malajziába és Kolumbiába irányuló kínai behozatali részesedésével, a következőket állapította meg: a Huaheng csoport elismerte, hogy az Indonéziába irányuló kínai aktívszén-behozatal részesedése (45,11 %) magasabb volt, mint a Kolumbiába irányuló kínai behozatalé (39,59 %). Emellett a Bizottság a (68) preambulumbekezdésben foglalkozott az aktív szén referenciaértékének reprezentativitásával. Ami a glükóz-monohidrátot és a SOD-port illeti, az a tény, hogy Indonéziát, Malajziát és Kolumbiát egyaránt érintette a kínai behozatal, nem cáfolta azt a tényt, hogy a kínai behozatal részesedését tekintve Kolumbia volt a legkevésbé érintett, 36,38 %-os részesedéssel, szemben a malajziai 80,55 %-kal és az indonéziai 83,46 %-kal. Hasonlóképpen az a tény, hogy a foszforsav Indonéziába irányuló behozatalának ára összhangban volt a Malajziába és Kolumbiába irányuló behozatal árával, nem cáfolta azt a tényt, hogy Indonézia importára volt a legalacsonyabb a három ország közül, és hogy a kínai behozatal 82,36 %-os részesedése Indonéziában magasabb volt, mint Kolumbiában, ahol a kínai behozatal csak 65,30 %-ot tett ki, valamint Malajziában, amelyet még csak nem is tekintettek a kínai behozatal által érintettnek. Végezetül, ami a marónátront illeti, annak ellenére, hogy az Indonéziába irányuló behozatal ára volt a legmagasabb, ez összhangban volt a Malajziába irányuló kínai behozatal árával is. A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy a Huaheng csoport által előterjesztett elemek egyike sem alkalmas arra, hogy megfordítsa ténymegállapításait, és elutasította az észrevételeket.

(82)

Végezetül a Huaheng csoport azt állította, hogy azáltal, hogy a Bizottság rendelkezésére bocsátotta a kukorica indonéziai, malajziai és kolumbiai importárainak összehasonlítását, megcáfolta volna a Bizottság azon megállapítását, hogy az Indonéziába irányuló kukoricabehozatal alacsony volumene a kukoricára vonatkozó behozatali tilalomnak tudható be. A Huaheng csoport továbbá azt állította, hogy a Bizottság az importárakat irrelevánsnak tekintette, és következtetéseit kizárólag a behozatali mennyiségekre alapozta volna. Végezetül a Huaheng csoport azt állította, hogy Indonézia a behozatali tilalom ellenére a kukoricára vonatkozóan torzulástól mentes reprezentatív importárral rendelkezett.

(83)

A Bizottság nem értett egyet a Huaheng csoport azon értelmezésével, hogy a Bizottság csak a behozatali volumeneket vette figyelembe. Az (56) preambulumbekezdésben a Bizottság csupán a Huaheng csoport észrevételével foglalkozott. A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a vállalat által szolgáltatott információk nem támasztották alá azt, hogy a piaci torzulások nem befolyásolták a kukorica indonéziai árát. Önmagában az a tény, hogy a három ország (Indonézia, Malajzia és Kolumbia) a vizsgálati időszak alatt összehangolta a kukorica árait, nem bizonyítja, hogy a behozatali tilalom nem érintette a kukorica indonéziai importárát. Mindenesetre Indonéziát nem pusztán a kukoricára vonatkozó behozatali tilalom alapján utasították el reprezentatív országként, hanem a kínai behozatal négy termelési tényezőn belüli részesedése és a szénpiac torzulásai miatt is. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(84)

A Huaheng csoport azt állította, hogy a Bizottság az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően nem foglalkozott azzal az állításával, hogy az Ajinomoto Malaysia 2024. évi éves jelentése nem bizonyítja egyértelműen a nátrium-glutamát-termelés megszűnését, hanem inkább bizonyos folyamatok áthelyezésére vagy fokozatos megszüntetésére utal, így pénzügyi adatai továbbra is megbízható referenciaértékként használhatók. A Huaheng csoport továbbá azzal érvelt, hogy a malajziai hatóságok által egy másik vizsgálatban adott megerősítés, amely szerint a (60) preambulumbekezdésben foglaltak szerint az Ajinoriki Malaysia volt az egyetlen nátrium-glutamát-gyártó az országban, a malajziai hatóságok által ismert gyártókra korlátozódott, nem pedig az ország valamennyi gyártójára. A Huaheng csoport szerint ezek az elemek együttesen nem bizonyították, hogy a nátrium-glutamát gyártása teljes mértékben leállt Malajziában, és azt állították, hogy ezért a Bizottság továbbra is felhasználhatta volna az Ajinomoto Malaysia 2024. évi pénzügyi adatait.

(85)

A Huaheng csoport állításával ellentétben a Bizottság figyelembe vette az állításokat. Így a (60) preambulumbekezdésben foglaltak szerint a malajziai hatóságok által kapott megerősítés megerősítette a Bizottság azon következtetését, hogy az Ajinomoto Malaysia pénzügyi adatait nem lehetett felhasználni. Az a tény, hogy a malajziai hatóságok által kapott megerősítés esetleg csak az ismert gyártókra vonatkozott, nem pedig az összes gyártóra, nem kérdőjelezhette meg ezt a következtetést, mivel a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az ország hatóságai elvárható mértékben tájékozottak az adott országban működő gyártókkal kapcsolatban. A Bizottság ezért úgy ítélte meg, hogy a Huaheng csoport által az Ajinomoto Malaysia 2024. évi éves jelentésében feltárt állítólagos kétértelműség nem támaszthatja alá a Huaheng csoport azon következtetését, hogy Malajziában folytatódott a nátrium-glutamát-termelés, különösen annak figyelembevételével, hogy a malajziai hatóságok ezzel ellentétes elemeket nyújtottak be, valamint figyelembe véve az Egyesült Államok Vámügyi és Határvédelmi Hivatala által kiadott, a vizsgálat és az ideiglenes intézkedések megindításáról szóló értesítésben (az EAPA 7950. sz. összevont ügy) (14) foglalt információkat, amelyeket más érdekelt felek a második feljegyzéshez fűzött észrevételekben bocsátottak a Bizottság rendelkezésére, és amelyeket az ideiglenes rendelet (189) preambulumbekezdése említ. Ezért az Ajinomoto Malaysia pénzügyi adatait nem lehetett felhasználni, és a Bizottság elutasította ezt az állítást.

(86)

A Huaheng csoport továbbá azt állította, hogy nem foglalkoztak az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően megfogalmazott azon állításával, miszerint a Bizottság nem minősítheti észszerűtlennek az Ajinomoto Malaysia SGA-költségeit és nyereségét, mivel azok 2024-es adatokat tükröztek, míg a kolumbiai számadatok 2023-ra vonatkoztak.

(87)

Az ideiglenes rendelet (199) preambulumbekezdésében azonban a Bizottság azon tény alapján utasította el az Ajinomoto Malaysia pénzügyi adatainak az SGA-költségek és a nyereség észszerű összegeinek referenciaértékeként való felhasználását, hogy az Ajinomoto Malaysia beszüntette a nátrium-glutamát gyártását Malajziában, nem pedig azon tény alapján, hogy az Ajinomoto Malaysia SGA-költségei és nyeresége önmagukban nem voltak észszerűek. Az „SGA-költségekre és a nyereségre vonatkozó észszerű összegek” valójában a referenciaérték standardjára, nem pedig az Ajinomoto Malaysia pénzügyi adatainak ekként való minősítésére utaltak. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(88)

Az ideiglenes rendelet (200) preambulumbekezdésében és az Ajinoriki Malaysia kijátszási gyakorlatokban való részvételével kapcsolatos (61) preambulumbekezdésben foglalt bizottsági következtetésekkel kapcsolatban a Huaheng csoport azt állította, hogy az Ajinoriki Malaysia kapcsolt kínai kereskedőjének Malajziába irányuló exportja 2021-ben abszolút értékben még mindig nagyon korlátozott volt (15), ezért kétséges, hogy ez a kereskedelem szerkezetének megváltozását jelentheti-e, ami az egyik feltétele annak, hogy a kivitelt a dömpingellenes intézkedések kijátszásának minősítsék. A Huaheng csoport hozzátette, hogy a kereskedelem szerkezetének megváltozása az alaprendelettel összhangban a kijátszás fennállásának megállapításához szükséges négy kumulatív feltétel közül is csak egy volt, és hogy a dömpingre vonatkozó bizonyítékok értékeléséhez szükséges adatokat – amelyek egyike e feltételeknek – csak a (61) preambulumbekezdésben említett kijátszásellenes vizsgálat adatszolgáltatási időszakára, azaz a 2023. július 1. és 2024. június 30. közötti időszakra vonatkozóan gyűjtötték. Ezért az Ajinoriki Malaysia 2022. évi pénzügyi adatait továbbra is fel lehetett használni.

(89)

Az ideiglenes rendelet (200) preambulumbekezdésében a Bizottság elutasította az Ajinoriki Malaysia 2022. évi pénzügyi adatait, mivel azok nemcsak a tényleges termelésből, hanem a kínai nátrium-glutamát Malajzián keresztül történő átrakodásából is származtak. Hasonlóképpen, a (62) preambulumbekezdésben a Bizottság a kereskedelem szerkezetének változására hivatkozott. Ezért, még ha a kijátszás megállapítására vonatkozó négy kumulatív feltétel 2021-re vonatkozóan nem is került megállapításra, az átrakodás hatással volt az Ajinoriki Malaysia 2022. évi pénzügyi adataira, így a Bizottság azokat nem tekinthette megbízhatónak. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(90)

Végezetül a Huaheng csoport azt állította, hogy a reprezentatív haszonkulcs meghatározásának az alaprendelet 2. cikkének (6a) bekezdése, valamint 2. cikkének (9) és (10) bekezdése szerinti standardja nem lehet azonos, ezért a Bizottságnak az Ajinoriki Malaysia 2022. évi pénzügyi adataira kell támaszkodnia, mivel az exportárnak az alaprendelet 2. cikkének (9) és (10) bekezdése szerinti kiigazítása során még elavultabb adatokra támaszkodott.

(91)

A Bizottság megjegyezte, hogy Kolumbia esetében a citromsavgyártó Sucroal esetében a 2024. és 2023. évi adatok álltak rendelkezésre, és a Huaheng csoport nem fejtette ki, hogy a Bizottságnak miért kellene az Ajinoriki Malaysia 2022. évi pénzügyi adataira támaszkodnia, amikor Kolumbiában frissebb pénzügyi adatok álltak rendelkezésre. Ezt a következtetést az is alátámasztja, hogy a Bizottság a (62) és (89) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint már megállapította, hogy az Ajinoriki Malaysia 2022. évi adatait érintették a vele kapcsolatban álló kereskedő átrakodási műveletei. Ezen elemeket figyelembe véve a Bizottság nem támaszkodhatott az Ajinoriki Malaysia 2022. évi pénzügyi adataira. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást. Az exportárnak az alaprendelet 2. cikkének (9) és (10) bekezdése szerinti meghatározásával való összehasonlítás ebben az összefüggésben nem helyénvaló, mivel az észszerű haszonkulcs e rendelkezések szerinti meghatározása eltérő megfontolásokat követ.

(92)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a Huaheng csoport azt állította, hogy mivel a Bizottság Kolumbiát választotta reprezentatív országnak anélkül, hogy kiigazította volna az állítólagosan mesterségesen magas kukoricakeményítő-árait, az ebből eredő vámszintek ellentétesek voltak a gazdasági valósággal. Ezért a Huaheng csoport azt állította, hogy bár olyan gyártási folyamatot alkalmazott, amely alacsonyabb költségeket eredményez, mint a CJS, a Huaheng csoport esetében kiszámított dömpingellenes vám több mint 20 %-kal magasabb volt, mint a CJS esetében.

(93)

A Bizottság megjegyezte, hogy a dömpingellenes vámok eredménye kizárólag az alaprendeletben előírt, a (44) preambulumbekezdésben említett módszertan alkalmazásából eredt. A (113) preambulumbekezdésben leírtak szerint a Bizottság a Kínában az egyes termelési tényezők tekintetében torzult költségeket a megfelelő reprezentatív ország megfelelő referenciaértékeivel helyettesítette. A Bizottság továbbá a (66), (97), (98) és (99) preambulumbekezdésben kifejtette, hogy miért tartotta észszerűnek a kolumbiai kukoricakeményítőre vonatkozó referenciaértéket. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(94)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a Huaheng csoport nem értett egyet a Bizottságnak a (66) preambulumbekezdésben foglalt megállapításával, amely szerint a kukoricakeményítő ára Kolumbiában észszerű volt, és azt állította, hogy a ténymegállapítás ellentétes az alaprendelet 2. cikkének (6a) bekezdésével, és nincs összhangban a Bizottság korábbi gyakorlatával, amint az az alábbiakban részletesebben olvasható.

(95)

Először is, a Huaheng csoport azt állította, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontjából következően a Bizottságnak úgy kell megállapítania, hogy az importár észszerű-e, hogy azt olyan országokkal hasonlítja össze, amelyek gazdasági fejlettségi szintje Kínáéhoz hasonló, nem pedig olyan országokkal, amelyek gazdasági fejlettségi szintje eltérő. A Huaheng csoport azt állította, hogy a Bizottság ezt a megközelítést követte, amikor ideiglenes intézkedéseket vezetett be a Kínából származó elektrolitikus mangán-dioxidok behozatalára (16) (a továbbiakban: az EMD-ről szóló ideiglenes rendelet). A Huaheng csoport hozzátette, hogy Kolumbiában a kukoricakeményítő importára az alkalmazott összehasonlítási módszertől függően 31–33 %-kal magasabb volt, mint a Kínával azonos gazdasági fejlettségi szintű országokban alkalmazott importár átlaga.

(96)

Másodszor, ami a kukoricakeményítő Kolumbiába irányuló behozatalát illeti, a Huaheng csoport adatokat nyújtott be annak alátámasztására, hogy a négy vállalat, amelynek nevében szerepel az „Ingredion”, mind az Ingredion csoport részét képezte, és vitatta a Bizottság azon megállapítását, amely szerint az árakat nem befolyásolták az Ingredion csoport belső árképzési politikái. A Huaheng csoport azt állította, hogy az Ingredion Colombia által alkalmazott importárak csak kis eltéréseket mutattak az Ingredion Mexico-tól és az Ingredion Perutól, ami azt jelzi, hogy nem függetlenek egymástól. A Huaheng csoport továbbá azzal érvelt, hogy bár az Ingredion Brazil importárai jobban ingadoztak, azt az Ingredion Brazil által üzemeltetett különböző gyártóüzemek magyarázhatták. A Huaheng csoport azt is állította, hogy az Ingredion Colombia által végzett különböző tevékenységek (állatélelmezés, élelmiszer stb.) szintén magyarázatot adhatnak az Ingredion Colombia eltérő importáraira. A Huaheng csoport azt is előadta, hogy az Ingredion Colombia átlagos importárai közel 80 %-kal magasabbak voltak, mint a kukoricakeményítő Kolumbiába irányuló egyéb behozatalai esetében, és még az Ingredion Colombia legalacsonyabb árú behozatala is 10–25 %-kal magasabb volt, mint a Kolumbiába irányuló egyéb behozatalok átlaga. Végezetül a Huaheng csoport azt állította, hogy a Kolumbiába irányuló egyéb behozatal árai csak a nagyon alacsony volumenű ügyletek esetében hasonlóak az Ingredion Colombia áraihoz.

(97)

A (98) és (99) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint a Bizottság nem értett egyet a Huaheng csoporttal abban, hogy a kukoricakeményítő Kolumbiába irányuló behozatalának ára nem észszerű, és hogy a ténymegállapítás nem áll összhangban az alaprendelet 2. cikkének (6a) bekezdésével, vagy ellentétes a Bizottság korábbi ítélkezési gyakorlatával.

(98)

Az első állítást illetően a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja felsorolja azokat a forrásokat, amelyeket a Bizottság felhasználhat a torzult árak és költségek helyettesítésére, ugyanakkor nem nyújt iránymutatást arra vonatkozóan, hogy a Bizottság hogyan állapíthatja meg, hogy egy adott referenciaérték kirívóan magas-e vagy sem. Annak megállapítása érdekében, hogy a Kolumbiába irányuló kukoricakeményítő-behozatal ára kirívóan magas volt-e, a Bizottság összehasonlította azt a világ azon országaival, amelyek gazdasági fejlettségi szintjüktől függetlenül nagyobb mennyiségben importálnak kukoricakeményítőt, mint Kolumbia. A (66) preambulumbekezdésben említettek szerint a Bizottság megállapította, hogy több, nagy behozatali volumennel rendelkező országban magasabbak voltak az importárak, mint Kolumbiában. Még ha a Bizottság el is fogadná a Huaheng csoport azon állítását, hogy az összehasonlítást a Kínával azonos gazdasági fejlettségi szinten lévő országokra korlátozza, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a 31–33 %-kal magasabb ár nem tekinthető kirívóan magasnak. A Huaheng csoport a (95) preambulumbekezdésben említettek szerint az EMD-ről szóló ideiglenes rendeletre hivatkozott. Annak ellenére, hogy minden egyes eset egyedi, és azokat saját érdemei alapján elemzik, a Bizottság megvizsgálta a Huaheng csoport hivatkozását, és megállapította, hogy az árakat abban az esetben tekintették kirívóan magasnak, amikor azok 102 %-kal, 1 115 %-kal, 1 233 %-kal és 2 608 %-kal magasabbak voltak, mint az összes, Kínához hasonló gazdasági fejlettségi szintű országba irányuló behozatal átlagára. Az EMD-ről szóló ideiglenes rendeletben egy 29 %-kal magasabb árú termelési tényezőt is helyettesítettek, mivel annak behozatali volumene a Kínához hasonló gazdasági fejlettségi szinten lévő összes országba irányuló behozatal 0,00006 %-át tette ki, és az említett vizsgálatban azt rendkívül alacsonynak tekintették. A Bizottság megjegyezte, hogy ebben a vizsgálatban a kukoricakeményítő Kolumbiába irányuló behozatalának volumene, amely meghaladta a 644 000 tonnát, az összes jogosult, Kínával azonos fejlettségi szintű országba irányuló behozatal 0,8 %-át tette ki. Kolumbia emellett ebből a csoportból a 41 jogosult ország közül a tizedik legnagyobb kukoricakeményítő-importőr volt (17). A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(99)

Ami a második állítást illeti, a Bizottság emlékeztetett arra, hogy – amint azt a (66) preambulumbekezdés kifejti – a Huaheng csoport nem nyújtott be bizonyítékot annak alátámasztására, hogy az „Ingredion” szervezetek kapcsolatban állnak egymással, és transzferárazás folyik. Az állításnak az Ingredion Colombia importárainak váltakozásával kapcsolatos aspektusát a Bizottság megalapozatlannak találta. Az állításnak az Ingredion Colombia által végzett különböző tevékenységekre vonatkozó része szintén megalapozatlan volt. A Bizottság ezért megállapította, hogy még ha az Ingredion vállalatok kapcsolatban álltak is egymással, a Huaheng csoport által benyújtott állítások és alátámasztó adatok spekulatívak voltak, és nem szolgáltattak bizonyítékot az importárak változásaira. Ami a Huaheng csoport által a kolumbiai importügyletek szintjén benyújtott további összehasonlításokat illeti, a Bizottság nem találta a különbségeket rendellenesnek, és megjegyezte, hogy a Huaheng csoport nem nyújtott be bizonyítékot azok magyarázatára. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(100)

A reprezentatív országgal kapcsolatos egyéb észrevételek hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (140)–(208) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit.

(101)

A rendes érték számítására vonatkozó részleteket az ideiglenes rendelet (41)–(261) preambulumbekezdése tartalmazza.

(102)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően a panaszos rámutatott arra, hogy az ideiglenes rendelet 1. táblázatában szereplő, a nyersanyagokra vonatkozó referenciaértékek torzulástól mentes értékei nem felelnek meg a referenciaértékekkel kapcsolatos előzetes tájékoztatás mellékletében feltüntetett értékeknek.

(103)

A Bizottság megerősítette, hogy a számításhoz használt értékek valóban a nyersanyagokra vonatkozó referenciaértékeket tartalmazó mellékletben közzétett értékek voltak, amelyeket előzetesen közöltek a felekkel, a kukorica és a kukoricakeményítő kivételével, amelyeket az ideiglenes rendelet (224) preambulumbekezdésében ismertetett kiigazítással egészítettek ki. Az egyértelműség kedvéért a Bizottság közli az 1. táblázat aktualizált és helyesbített változatát.

„1. táblázat

A valin termelési tényezői

(104)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően a Huaheng csoport azt állította, hogy a Bizottság nem vette figyelembe a gazdasági valóságot annak eldöntésekor, hogy a kukoricát vagy a kukoricakeményítőt használja-e releváns termelési tényezőként a termelési költségek kiszámításához. A Huaheng csoport hozzátette, hogy a Bizottság döntése hátrányosan megkülönböztette a Huaheng csoportot a mintában szereplő másik exportáló gyártóval szemben.

(105)

A Bizottság megjegyezte, hogy a valin előállításához felhasznált összes alapanyagot tekintetbe vette mint termelési tényezőt, és így a gazdasági valóságot is figyelembe vette. A Bizottság ugyanezt a megközelítést alkalmazta a mintában szereplő másik exportáló gyártó esetében is, tehát nem tett különbséget a gyártók között. A Bizottság elutasította ezt az állítást.

(106)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően a Huaheng csoport azt állította, hogy a kukoricakeményítőt nem kellett volna kiigazítani a géntechnológiával módosított (a továbbiakban: GMO) kukoricakeményítő tekintetében, mivel az USA-ból, ahol a GMO-termékek elfogadottsága magas, szinte egyáltalán nem érkezett behozatal (24). A Huaheng csoport azzal érvelt, hogy a kukoricakeményítő magas kolumbiai árszintje arra utal, hogy ezek az importok géntechnológiával nem módosított termékek, amelyek – amint az ideiglenes rendelet (224) preambulumbekezdésében szerepel – drágábbak, mint a GMO-kukoricakeményítő.

(107)

A Bizottság egyetértett azzal, hogy az USA-ból Kolumbiába irányuló kukoricakeményítő-behozatal volumene alacsony volt. A Bizottság azonban nem értett egyet azzal, hogy a kukoricakeményítő kolumbiai árszintje arra utalna, hogy a behozatal nem tartalmazott GMO-termékeket. A vizsgálat ugyanis kimutatta, hogy abban a három országban, ahonnan Kolumbia a kukoricakeményítő legnagyobb részét (akár 89 %-át) beszerezte, a termesztett kukorica nagyrészt GMO volt: Brazíliában ez az arány 90 % (25), Argentínában 99 % (26), Paraguayban pedig 80 % (27) volt. A Bizottság ezért fenntartotta a kiigazítást, és elutasította az állítást.

(108)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően a panaszos annak megerősítését kérte, hogy a kukorica referenciaértéke magában foglalja a behozatal utáni szállítási költségeket.

(109)

A Bizottság az ideiglenes rendelet (220), (222) és (230) preambulumbekezdésében kifejtette, hogy a belföldi szállítási költségeket hozzáadta a nyersanyagok torzulástól mentes referenciaértékeihez.

(110)

A panaszos azt is kérte a Bizottságtól, hogy tisztázza a különbséget a kukoricára vonatkozóan az 1. táblázatban feltüntetett referenciaérték – beleértve a géntechnológiával nem módosított kukoricára vonatkozó felárat is – és a kukoricára vonatkozóan az előzetes tájékoztatás vonatkozó mellékletében feltüntetett referenciaérték között.

(111)

A (103) preambulumbekezdésben említettek szerint a Bizottság helyesbítette az 1. táblázatban feltüntetett értéket. Emellett, amint azt az ideiglenes rendelet (224) preambulumbekezdése kifejti, a géntechnológiával nem módosított termékekre vonatkozó felár az előzetes tájékoztatás vonatkozó mellékletében szereplő referenciaérték 5,7 %-át teszi ki. Az így kapott, torzulásmentes értéket az 1. táblázat tartalmazza.

(112)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően a CJS vitatta, hogy a Bizottság a kolumbiai termelési tényezők importárához a szállítási költségnek a CJS által bejelentett inputok beszerzési értékéhez viszonyított arányát adta hozzá, ahelyett, hogy a CJS által bejelentett tényleges szállítási költséget vette volna figyelembe, és azt állította, hogy a Bizottság így indokolatlanul figyelmen kívül hagyta a tényleges szállítási költséget. A CJS különösen azt állította, hogy a Bizottság nem bizonyította, hogy szállítási költségei torzultak, és hogy a tényleges belföldi anyagmozgatási, rakodási és szállítási költségeket levonta az exportárból anélkül, hogy azokat referenciaértékkel helyettesítette volna, és így ezeket a költségeket megbízhatónak tekintette.

(113)

A Bizottság az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontjának alkalmazása során megállapította, hogy a Kínában fennálló jelentős torzulások következtében nem helyénvaló a kínai belföldi árak és költségek alkalmazása. Ezért a Bizottság a rendes értéket kizárólag a torzulásoktól mentes árakat vagy referenciaértékeket tükröző előállítási és értékesítési költségek alapján állapította meg. Ehhez a Bizottság a termelési tényezők Kolumbiába irányuló importjának árát használta viszonyítási alapként ugyanezen termelési tényezők Kínára vonatkozó árának helyettesítéséhez. A Bizottság a szokásos gyakorlatának megfelelően a szállítási költségeknek a kínai exportáló gyártók által bejelentett inputok tényleges beszerzési értékéhez viszonyított arányát használta a kolumbiai szállítási költségek becsléséhez. A vizsgálat során a CJS nem bizonyította egyértelműen, hogy szállítási költségei nem torzultak. Következésképpen a Bizottság pontosnak ítélte a kolumbiai szállítási költségnek a kínai exportáló gyártók által bejelentett tényleges beszerzési értékhez viszonyított arányán alapuló becslését. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(114)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően a CJS kifogást emelt a Bizottság által a melléktermékek referenciaértékének kiszámításához használt referenciaértékkel kapcsolatban. A CJS a beadványának nem betekinthető változatában részletesebben kifejtette ezt az állítását.

(115)

A Bizottság elutasította ezt az állítást. A Bizottság az értékeléséről az abban található bizalmas információk miatt egyedi tájékoztatás keretében tájékoztatta a CJS-t részletesebben.

(116)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően a panaszos azt állította, hogy a kukoricakeményítő glükózzá történő átalakításakor nem keletkezik fehérjepor melléktermék, mivel a kukorica fehérjetartalmát már a száraz őrlési folyamat előző lépéseiben eltávolították. Ezenkívül a panaszos szerint a fehérjében gazdag melléktermékek általában más értékkel rendelkeznek, mint a főként szénhidrátokat tartalmazó fehérjék.

(117)

A helyszíni ellenőrző látogatás során a Bizottság megerősítette, hogy bizonyos bemeneti anyagok használata esetén a valin előállításának mellékterméke fehérjepor. A fehérjepor értékét illetően a Bizottság emlékeztetett arra, hogy a melléktermékek értékelésére használt, az ideiglenes rendelet (246) preambulumbekezdésében ismertetett módszertan nem vette figyelembe az ilyen melléktermékek kereskedelmi árát. A Bizottság azt is megjegyezte, hogy a panaszos nem pontosította, hogyan kell megállapítani a fehérjepor értékét. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(118)

Ezenkívül a panaszos felvetette, hogy nem kellene-e más alapot alkalmazni a melléktermékek Bizottság által kiszámított arányának meghatározásához. Ugyanakkor nem fejtette ki részletesebben ezt az állítást, és azt sem, hogy milyen alapot kellett volna alkalmazni a melléktermékek kínai ára és a fő inputanyag kínai ára közötti arány meghatározásához. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(119)

A Huaheng csoport azt állította, hogy a Bizottság nem foglalkozott az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően benyújtott egyik észrevételével. A Huaheng csoport különösen azt állította, hogy a Bizottság azon megközelítése, hogy a kukorica helyett kukoricakeményítőt használ fel termelési tényezőként, ellentétes az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontjában foglalt követelménnyel, amely szerint a rendes értéket a vizsgált fél, azaz a Huaheng csoport, és nem a BHB szintjén kell képezni.

(120)

A Bizottság nem értett egyet azzal, hogy nem foglalkozott az állítással. A Bizottság ezt az állítást a (104) preambulumbekezdésben foglalta össze, és a (105) preambulumbekezdésben foglalkozott vele a Huaheng csoport által benyújtott észrevételek nem érzékeny változatában rendelkezésre bocsátott információk alapján. Ami a számtanilag képzett rendes érték megállapításának módszerét illeti, a (105) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint a Bizottság termelési tényezőnek tekintett minden olyan inputot, amelyet a tényleges exportáló gyártó, a BHB vásárolt a valin előállításához. Bár a BHB által a kérdőívre adott eredeti válasz (a hiánypótlásra felhívó levelek és az ellenőrzés előtt) a kukoricát és a kukoricakeményítőt is termelési tényezőként tartalmazta, a Bizottság megállapította, hogy a BHB nem vásárolt kukoricát a vele kapcsolatban álló és független beszállítóktól, hanem csak kukoricakeményítőt. A Bizottság ezért felkérte a BHB-t, hogy a beszerzett anyagokból – többek között a kukoricakeményítőből – kiindulva nyújtsa be a gyártási táblázatokat. A termelési tényezők azonosításának ily módon történő módja megfelel az exportáló gyártó azon gyártási folyamatának, amelyre vonatkozóan a rendes értéket meghatározták. Ez volt a Bizottság által a helyszínen ellenőrzött információ is, amellyel kapcsolatban a Huaheng csoport nem kifogásolta, hogy a Bizottságnak más termelési tényezőt kellett volna figyelembe vennie. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(121)

Az Eurolysine azt állította, hogy a Bizottság által használt szénre vonatkozó referenciaérték a kolumbiai szénpiac szerkezete miatt nem reprezentatív. Előadta, hogy Kolumbia túlnyomórészt exportálja a termikus kőszenet, nagyon nagy mennyiségben, míg a behozatal marginális, meghatározott minőségi osztályokra, például a kohászati szénre és a kokszra korlátozódik, és a belföldi termelés elhanyagolható részét teszi ki. Az Eurolysine szerint e behozatal alacsony volumene és heterogén minősége miatt az importárak statisztikailag megbízhatatlanok, és valószínűleg lefelé torzultak. Megjegyezte továbbá, hogy a Kínából származó lizinre vonatkozó, a Bizottság által 2025. július 11-én lezárt közelmúltbeli dömpingellenes vizsgálatban (28) (a továbbiakban: a lizinre vonatkozó vizsgálat), amelyben hasonló piaci feltételeket figyeltek meg, a Bizottság a szénre vonatkozó globális referenciaértéket alkalmazott, és azzal érvelt, hogy a jelenlegi vizsgálatban ugyanez a megközelítés biztosítaná a következetességet.

(122)

A Bizottság megvizsgálta az állítást, és megjegyezte, hogy a benyújtott anyagok a kolumbiai széntermelésre és -kivitelre vonatkozó általános statisztikai forrásokból álltak. Bár ezek megerősítik a termikuskőszén-export túlsúlyát, nem szolgáltatnak termékspecifikus információkat a Kolumbiába importált széntípusokról, és nem szolgáltatnak bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a referenciaértékben használt importárak nem reprezentatívak vagy elfogultak. Az állítás ezért nem igazolt kapcsolatot a kolumbiai szénpiac általános szerkezete és az alkalmazott referenciaérték között. A Bizottság megjegyezte továbbá, hogy a lizinre vonatkozó vizsgálatra való hivatkozás egy másik szénkategóriára vonatkozott, ezért nem bír döntő jelentőséggel. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(123)

Az Eurolysine továbbá azzal érvelt, hogy a Bizottság által a vízre alkalmazott referenciaérték nem tükrözi a tényleges ipari vízköltségeket. Azt állította, hogy úgy tűnik, hogy a hivatkozott érték inkább a szennyvíznek, mintsem a vízellátásnak felel meg, és hogy ez az érték nem tartalmazza a rögzített előfizetési díjakat vagy a szennyvízkezelés költségeit.

(124)

Ez az állítás azonban a vizsgálatban használt régiótól eltérő régióra vonatkozó adatokon alapult. Az ideiglenes rendelet (213) preambulumbekezdésében leírtak szerint a Bizottság a kolumbiai főváros, Bogotà vízszolgáltatójától, az Acueducto S.A.-tól származó információkra támaszkodott, míg az Eurolysine a Soacha adataira hivatkozott. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(125)

Az Eurolysine azt is állította, hogy a villamos energia költségének Bizottság általi kiszámítása csak a változó fogyasztási költségeket fedte le, és nem tükrözte az ipari felhasználók által viselt állandó díjakat. Előadta, hogy a kolumbiai szolgáltató, az ENEL díjszabási struktúrája számos, a nagyfogyasztókra alkalmazandó, nem opcionális rögzített elemet tartalmaz, mint például a havi alapdíjakat, a rendszer rendelkezésreállási és adminisztratív díjait, a szerződéses keresleti díjakat és a hálózattal kapcsolatos költségeket. Ezeket – az Eurolysine állítása szerint – hozzá kell adni a referenciaértékhez. Megjegyezték továbbá, hogy a lizinre vonatkozó vizsgálatban, amelyben Kolumbiát és az ENEL-t szintén forrásként használták fel, a Bizottság a rögzített villamosenergia-díjakat foglalta bele a torzulástól mentes értékbe, és azzal érveltek, hogy ugyanez a megközelítés biztosítaná a következetességet.

(126)

A Bizottság megvizsgálta az állítást, és megjegyezte, hogy a rögzített villamosenergia-díjakkal kapcsolatos érv a lizinre vonatkozó vizsgálat során alkalmazott megközelítés téves értelmezésén alapult. Ebben az esetben ugyanis – mint a jelen ügyben is – a referenciaérték az ENEL által közzétett, az ipari ágazatra vonatkozó Nivel 3 (sector no residencial) tarifákon alapult. Emellett az (EU) 2025/74 bizottsági végrehajtási rendelet (29) (194) preambulumbekezdésében kifejtettek szerint a Bizottság nem adott hozzá további díjakat, mivel a bejelentett ár az összes kiadást fedezi. Így a lizinre vonatkozó vizsgálatban és a jelenlegi vizsgálatban alkalmazott megközelítés összhangban volt egymással, mivel a két vizsgálat egyikében sem számítottak fel további díjakat. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(127)

Mivel a rendes érték meghatározásához szükséges költségek és referenciaértékek megállapításához felhasznált forrásokkal kapcsolatban nem érkezett más észrevétel, a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (209)–(261) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit.

(128)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően a CJS azt állította, hogy a jóváírási értesítést nem vették megfelelően figyelembe az exportár kiszámításakor, mivel a Bizottság csak a jóváírási értesítés értékét vonta le a bejelentett ügyletekből, az annak megfelelő volument azonban nem.

(129)

A Bizottság megjegyezte, hogy a jóváírás olyan ügyletre vonatkozott, amelyben a szállítólevélen feltüntetett mennyiség nem felelt meg a vevő által átvett mennyiségnek, amely ennél kevesebb volt. Ezért a CJ Europe GmbH (a továbbiakban: CJE) jóváírási értesítést bocsátott ki a hiányzó mennyiség értékére vonatkozóan, anélkül hogy magát a mennyiséget megemlítette volna. A rendelkezésre álló bizonyítékok azt mutatják, hogy a szóban forgó hiányzó mennyiség valóban elhagyta a CJE létesítményét, ezért a CJE táblázataiban szereplő eredeti mennyiség továbbra is helyesnek tekinthető. Ezért ezt a felvetést a Bizottság elutasította.

(130)

A CJS azt is állította, hogy az a nyereség, amely alapján a Bizottság az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdése szerinti kiigazítást elvégezte, a Kínából származó polivinil-alkoholok behozatalára vonatkozó korábbi vizsgálaton alapult (30). A CJS a beadványának nem betekinthető változatában részletesebben kifejtette ezt az állítását. A CJS rámutatott továbbá arra is, hogy mind a Quimidroga, mind a Millenis SAS (a továbbiakban: Millenis) válaszolt a független importőröknek szóló kérdőívre.

(131)

A Bizottság elutasította ezt az állítást. A Bizottság az értékeléséről az abban található bizalmas információk miatt egyedi tájékoztatás keretében tájékoztatta a CJS-t részletesebben.

(132)

A Bizottság megjegyezte, hogy annak ellenére, hogy bár két importőr is válaszolt a kérdőívre, az egyik válasz hiányos volt, és nem tette lehetővé a haszonkulcs megállapítását. A második vállalat megadta a teljes adatsort és a vizsgált termékkel kapcsolatos nyereséget, és az ideiglenes intézkedések bevezetését követően beleegyezett a kérdőívre adott válaszainak ellenőrzésébe, a vizsgálati időszakban elért haszonkulcsának közzétételébe és annak a számításban való felhasználásába.

(133)

A vállalat által szolgáltatott adatok és információk ellenőrzését követően a vizsgálat megállapította, hogy az importőr több mint 10 éve kizárólag a mintában szereplő exportáló gyártók egyikétől szerez be aminosavakat, beleértve a vizsgált terméket is, és az egyik tagállamban annak kizárólagos forgalmazójaként működik. Ez a kizárólagosság a felek szóbeli megállapodásán alapul. E kizárólagosság következtében az importőr nem szerezhet be más beszállítóktól. A vizsgálat során megállapított tények megerősítik ezt. Az importőr ugyanis kizárólag ettől a gyártótól vásárolt valint, és azt csak abban a tagállamban értékesítette (31). A vizsgálat azt is megállapította, hogy a vizsgálati időszak alatt az importőr haszonkulcsa az importőr saját bevallása szerint különösen alacsony volt, mivel az importált áruk egy részét veszteséggel kellett értékesítenie, így alig tudta fedezni a költségeit. Az alacsony nyereség oka egyrészt az volt, hogy az importőr nem tudott olcsóbb áron valint beszerezni más kínai exportáló gyártótól, ami lehetővé tette volna számára, hogy nagyobb nyereséggel értékesítse tovább a terméket, másrészt az általános kedvezőtlen piaci helyzet, amelyet az importőrök értékesítéseivel versengő, nagy mennyiségű olcsó dömpingelt behozatal jellemzett. Következésképpen a Bizottság megállapította, hogy az ezen importőr által a vizsgálati időszakban elért haszonkulcs nem tekinthető reprezentatívnak azon független importőrök által elért nyereségre nézve, akik semmiféle kapcsolatban nem állnak az exportáló gyártókkal, és ezért bármely beszállítótól tudnak beszerezni. Amint azt a fentiekben megjegyeztük és amint a vállalat is elismerte, a vizsgálati időszakban elért nyeresége különösen alacsony volt a kizárólagossági megállapodás, valamint a más kínai gyártóktól származó, csökkenő áron értékesített olcsó importtermékek mennyiségének hirtelen megnövekedése miatt. A fenti tényezőket figyelembe véve a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy ez a nyereség nem tekinthető az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdése értelmében vett észszerű nyereségnek. Másrészt a jelenlegi vizsgálat ideiglenes szakaszában használt haszonkulcs az ideiglenes rendelet (265) preambulumbekezdésében kifejtett okok miatt reprezentatív az ilyen tevékenységre nézve. Ezért a Bizottság elutasította a CJS állítását, és a lizinre (32), valamint a polivinil-alkoholokra vonatkozó előző vizsgálatban (33) észszerűnek tekintett 6,89 %-os nyereségre támaszkodott.

(134)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a CJS megismételte azt az állítását, hogy a Bizottságnak az exportár kiszámításakor nemcsak a jóváírási értesítés értékét, hanem a bejelentett ügyletekből származó megfelelő volument is figyelembe kellett volna vennie. A CJS nem értett egyet a Bizottság azon állításával, hogy a hiányzó mennyiség elhagyta a CJE létesítményét, és arra hivatkozott, hogy nincs bizonyíték e következtetés alátámasztására.

(135)

A Bizottság emlékeztetett a rendelkezésre álló, a helyszíni ellenőrzés során gyűjtött bizonyítékok két elemére, amelyek alátámasztották azon megállapítását, hogy a szóban forgó hiányzó mennyiség elhagyta a CJE telephelyét. Először is, a 14. sz. ellenőrzési bizonyíték 7. oldalán szereplő szállítólevélből kitűnik, hogy a tehergépkocsiba berakodott valin tömege magában foglalta a szóban forgó mennyiséget. Másodszor, a jóváírási értesítésből az derült ki, hogy azt kizárólag a hiányzó mennyiség értékére vonatkozóan bocsátották ki, a mennyiség megfelelő kiigazítása nélkül. A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy a valin valóban elhagyta a CJE létesítményét, függetlenül attól, hogy azt az ügyfél átvette-e. Mivel maga a CJE nem tartotta szükségesnek a készletében lévő valin mennyiségének kiigazítását, miután ügyfele jelezte az ellentmondást, nem várható el a Bizottságtól, hogy olyan kiigazítást végezzen, amelyet a vállalat maga sem tett meg. Következésképpen a Bizottság elutasította ezt az állítást.

(136)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a CJS azt állította, hogy a Bizottságnak nem a polivinil-alkoholokra vonatkozó vizsgálat korábbi nyereségét kellene felhasználnia exportárának képzéséhez, hanem a Kínából, Tajvanról és Thaiföldről származó epoxigyanták behozatalára vonatkozó közelmúltbeli dömpingellenes vizsgálatban (34) (a továbbiakban: az epoxigyantákra vonatkozó vizsgálat) használt [1–5] %-os haszonkulcsot.

(137)

A Bizottság megjegyezte, hogy az epoxigyantákra vonatkozó vizsgálatban használt haszonkulcs egyetlen együttműködő független importőr nyereségén alapult (35). A szóban forgó importőr egyetértett azzal, hogy a Bizottság felhasználhatja nyereségét az epoxigyantákra vonatkozó vizsgálat során végzett számításokhoz, de nem járult hozzá nyereségének közzétételéhez, és a nyereséget az (EU) 2025/393 végrehajtási rendelet valóban [1–5] %-os tartományként adta meg. Ezzel szemben a polivinil-alkoholokra vonatkozó vizsgálat során alkalmazott haszonkulcs három együttműködő független importőr haszonkulcsán alapult (36). E nyereség 6,89 %-os átlagát – amellyel kapcsolatban akkor nem merültek fel titoktartási aggályok – közzétették az (EU) 2020/1336 végrehajtási rendeletben. A Bizottság nem használhatta fel az egy együttműködő független importőr által egy külön vizsgálatban megadott, de a vállalatspecifikus titoktartás miatt közzé nem tett haszonkulcsot, ha egy másik vizsgálatban nyilvánosan hozzáférhető egy titoktartási aggályoktól mentes haszonkulcs. Végül a Bizottság megjegyezte, hogy a CJS nem fejtette ki, hogy az epoxigyantákra vonatkozó vizsgálat haszonkulcsa miért vezetne észszerűbb nyereségösszegekhez, mint a polivinil-alkoholokra vonatkozó vizsgálat során alkalmazott haszonkulcs, amellett, hogy azt egy újabb vizsgálat során állapították meg. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(138)

Az exportár meghatározásával kapcsolatos egyéb észrevételek hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (262)–(263) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit.

(139)

A Bizottság a rendes értéket és a mintában szereplő exportáló gyártók exportárát gyártelepi szinten hasonlította össze. Azokban az esetekben, amikor azt a tisztességes összehasonlítás szükségessé tette, a Bizottság kiigazította a rendes értéket és/vagy az exportárat az árakat és az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló különbségek figyelembevételével.

(140)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően a CJS azt állította, hogy a Bizottságnak az ideiglenes rendelet (270) preambulumbekezdésében foglalt állításával ellentétben a Sucroal SGA-költségei magukban foglalták a forgalmazási költségeket is, és ezért arra kérte a Bizottságot, hogy a gyártelepi szinten történő tisztességes összehasonlítás érdekében vonja le azokat a rendes értékből.

(141)

Az ideiglenes rendelet (270) preambulumbekezdésében a Bizottság a forgalmazási költségekre, nem pedig a szállítási költségekre kívánt hivatkozni. Ez látható a CJS által hivatkozott állítás után következő mondatból, amelyben a Bizottság „megalapozatlan állítások[ra]” hivatkozik, „amely szerint […] [az] SGA-költségek […] tartalmazzák a szállítási költségeket.” A Bizottság a (270) preambulumbekezdésben kiemelte, hogy nem állt rendelkezésre olyan információ, amely azt mutatta volna, hogy a Sucroal SGA-költségei és különösen a forgalmazási költségek tétele tartalmazna bármilyen szállítási költséget, amelyet le kellene vonni a rendes értékből. Valójában a „forgalmazási költségek” számviteli kategória nem feltétlenül felel meg a gyártelepi szint után felmerülő fizikai fuvarozási vagy szállítási költségeknek. A szokásos számviteli gyakorlatnak megfelelően ezek a költségek fedezhetik a kereskedelmi és igazgatási költségeket, beleértve a raktározást, a logisztikai irányítást, az értékesítési személyzet és a marketing költségeit is, amelyek az SGA-költségek részét képezik gyártelepi szinten, és amelyeket nem szabad levonni a rendes értékből. Az ilyen SGA-költségek, beleértve a kereskedelmi és igazgatási költségeket is, valóban jogszerűen maradhatnak gyártelepi szinten a rendes értéken, feltéve, hogy nem bizonyítható, hogy átfedésben vannak az exportárból levont költségekkel. A Sucroal forgalmazási költségeinek vagy az „egyéb költségek” tételnek a bontása nem volt nyilvánosan hozzáférhető, és a CJS sem nyújtott be bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a Sucroal könyvelésében szereplő „forgalmazási költségek” kizárólag az exportárból levont szállítási vagy kezelési költségekkel összehasonlítható, downstream szállítási vagy kezelési költségeknek felelnek meg. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(142)

Ezért a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (267)–(271) preambulumbekezdésében levont következtetéseit.

(143)

Az ideiglenes rendelet (272) és (273) preambulumbekezdésében foglaltak szerint a Bizottság az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdésével összhangban kiigazításokat végzett a vámok, az egyéb importterhek, a fuvarozási, biztosítási, anyagmozgatási, rakodási és járulékos költségek, a csomagolás, a hitelköltségek, a jutalékok és a banki díjak tekintetében.

(144)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően a CJS rámutatott arra, hogy a Bizottság kétszer vonta le az exportárból a CJE által viselt csomagolási költségeket és banki díjakat. A CJS arra kérte a Bizottságot, hogy gondoskodjon arról, hogy ezeket a költségeket csak egyszer vonják le. A Bizottság ezt az állítást megalapozottnak találta, és kiigazította a számítását.

(145)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően a Huaheng csoport azt állította, hogy a Bizottság egy bizonyos költséget kétszer számított be az exportár kiszámításakor. A Bizottság ezt az állítást megalapozottnak találta, és kiigazította a számítását.

(146)

Az ideiglenes rendelet közzétételét követően a Huaheng csoport azt állította, hogy a Bizottság nem teljesítette az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének i) pontja szerinti, az exportár kiigazítására vonatkozó bizonyítási kötelezettségét az ideiglenes rendelet (274) preambulumbekezdésében foglaltak szerint a gyártó által a vele kapcsolatban álló vállalatnak történő értékesítés, majd az Unióba történő export tekintetében. A Huaheng csoport különösen azt állította, hogy i. a Bizottság nem fejtette ki, hogy a nyereség elérése vagy az áruk széles skálájával folytatott kereskedelem miért késztette a kapcsolatban álló kereskedőt arra, hogy a jutalékalapon dolgozó ügynökéhez hasonló feladatokat lásson el; és ii. miért volt szükséges az ilyen kiigazítás az exportár és a rendes érték összehasonlíthatósága érdekében.

(147)

A Bizottság ezt az állítást nem találta megalapozottnak. Az ideiglenes rendelet (275) preambulumbekezdésében a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a Huaheng csoport kereskedelmi célokra használta a csoportjába tartozó vállalatot. A Bizottság az értékeléséről az abban található bizalmas üzleti információk miatt egyedi tájékoztatás keretében tájékoztatta a Huaheng csoportot részletesebben. Ezen értékelés alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a kapcsolatban álló kereskedő, az Anhui Huaheng Biotechnology Co., Ltd (a továbbiakban: AHB) hasonló feladatokat lát el, mint egy jutalékalapon dolgozó ügynök. Ezért az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének i) pontja szerinti kiigazítás indokolt volt.

(148)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően a CJS azt állította, hogy a vele kapcsolatban álló kereskedő, a CJ CheilJedang Corp. (a továbbiakban: CJCJ) tekintetében nem teljesültek az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének i) pontja szerinti kiigazítás alkalmazásának feltételei, és állítását alátámasztandó bizalmas részleteket közölt a CJCJ által végzett műveletekről.

(149)

A Bizottság gondosan elemezte a CJS állításait, és azokat megalapozottnak találta. A Bizottság azonban megvizsgálta, hogy a csoport exportértékesítésekkel kapcsolatos sajátos felépítése olyan tényező volt-e, amely befolyásolta az árak összehasonlíthatóságát a rendes érték és az exportár közötti, az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének k) pontja szerinti tisztességes összehasonlítás céljából.

(150)

A vizsgálat megállapította, hogy a CJS a vizsgálati időszakban egy vele kapcsolatban álló kereskedőn keresztül értékesített az Unióba, és hogy ez a kereskedő olyan költségeket viselt és olyan nyereséget realizált, amelyek az uniós értékesítéshez rendelhetők. Másrészt az érintett termékre vonatkozó rendes értéket az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének megfelelően számították ki, így az magában foglalta az SGA-költségek torzulástól mentes és észszerű összegét, valamint a nyereséget. Az ideiglenes rendelet (254) preambulumbekezdésében említettek szerint ezek a költségek és nyereségek észszerűnek bizonyultak a kereskedelem gyártelepi szintjén, ezért nem foglalhatták magukban egy kapcsolatban álló kereskedő költségeit és nyereségét.

(151)

Ebből következik, hogy e rendes érték és ezen exportár összehasonlítása nem volt tisztességes, mivel az exportár tartalmazta egy kapcsolatban álló kereskedő költségeit és nyereségét, míg a rendes érték ezeket az elemeket nem tartalmazta. Ez aszimmetriát eredményezett, amely befolyásolta a rendes érték és az exportár összehasonlíthatóságát. Ebből következően a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének k) pontja szerinti kiigazítás indokolt.

(152)

A fentiekre tekintettel a rendes érték és az exportár tisztességes összehasonlításának biztosítása érdekében a Bizottság levonta az exportárból a kapcsolatban álló kereskedő azon SGA-költségeit és nyereségét, amelyeket a rendes érték nem tartalmazott. A csoport exportértékesítési csatornájának sajátos kialakítása miatt a kiigazítást a CJCJ által viselt tényleges SGA-költségek, valamint – tekintettel a CJCJ és a CJS közötti kapcsolatra és nyereségfelosztásra, amely befolyásolta az elért nyereséget – a (133) preambulumbekezdésben említett 6,89 %-os elméleti nyereség felhasználásával végezték el.

(153)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a CJS azt állította, hogy az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének k) pontja szerinti kiigazítás alkalmazásához a Bizottságnak be kell mutatnia, hogy a CJC-nek az exportértékesítések számlázási folyamatában való részvétele hogyan befolyásolta az árak rendes értékkel való összehasonlíthatóságát. A CJS továbbá azt állította, hogy annak ellenére, hogy elismeri, hogy nem teljesültek az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének i) pontja szerinti kiigazítás alkalmazásának feltételei, a Bizottság az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének k) pontja alapján ugyanazt a kiigazítást alkalmazta anélkül, hogy bizonyította volna, hogy a CJS ügyfelei eltérő árakat fizettek a belföldi piacon amiatt, hogy a CJCJ részt vett a vizsgált termék Unióba irányuló exportértékesítésében. A beadvány bizalmas változatában a CJS további részletekkel egészítette ki az SGA-költségeket és a nyereségkiigazításokat.

(154)

Nem vitatott, hogy a CJS egy vele kapcsolatban álló kereskedőn keresztül értékesít az Unióba: A CJC-n keresztül. Az adott kereskedő SGA-költségeinek egy része észszerűen hozzárendelhető az érintett termék uniós piacon történő értékesítéséhez. A CJCJ nyereségre is szert tesz.

(155)

A CCCME-ítéletben a Törvényszék megjegyezte, hogy a 2. cikk (6a) bekezdése alapján számtanilag képzett rendes értéket „általában nem befolyásolják olyan tényezők, amelyek veszélyeztethetik az összehasonlíthatóságát, mivel azt mesterségesen állapították meg” (37). Más szóval, ha egy olyan elemről, amelyre a kiigazítást kérik, nem lehet egyértelműen kimutatni, hogy azt a rendes érték képzéséhez használták, a kiigazítást nem lehet elvégezni. Tekintettel arra, hogy – amint azt az ideiglenes rendelet (253) és (267)–(271) preambulumbekezdése megjegyzi – a szóban forgó ügyben a rendes értéket többek között a gyártelepi kereskedelmi szinten észszerűnek ítélt SGA-költségek felhasználásával számították ki, ebből az következik, hogy ezek a költségek meghatározásuknál fogva nem foglalhatják magukban a kapcsolatban álló kereskedő költségeit.

(156)

Nehéz egyértelműbben bizonyítani az exportár és a rendes érték közötti ár-összehasonlíthatóságra gyakorolt hatást, mint annak bemutatásával, hogy egy elem, jelen esetben egy kapcsolatban álló kereskedő SGA-költségei jelen vannak az előbbiben, és hiányoznak az utóbbiból. Más szóval annak bemutatásával, hogy az exportár és a rendes érték aszimmetrikus. Az exportár és a rendes érték közötti ár-összehasonlíthatóság fogalma szervesen kapcsolódik a kettő közötti szimmetria fogalmához. A Törvényszék ezt a Dashiqiao Sanqiang ítéletben (38) a következőképpen fejtette ki: „Az ítélkezési gyakorlat alapján mind a levélből, mind az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének szerkezetéből kiderül, hogy az exportár vagy a rendes érték kiigazítása kizárólag csak az árakat, és így az azok összehasonlíthatóságát érintő tényezőkre vonatkozó különbségek figyelembevétele érdekében végezhető el. Ez azt jelenti más szóval, hogy a kiigazítás célja a rendes érték és az exportár közötti szimmetria helyreállítása, amelynek eredményeként, ha a kiigazítást indokoltan végezték, ez azt jelenti, hogy az helyreállította a rendes érték és az exportár közötti szimmetriát. (39)”

(157)

A Törvényszék ezt követően arra a következtetésre jutott, hogy „[a]z alkalmazott összehasonlítási módszer tisztességességének értékelése során a rendes érték és az exportár közötti szimmetria fogalma tehát kulcsfontosságú elemnek minősül, amely tükrözi az alaprendelet 1. cikkének (2) bekezdése értelmében az árak összehasonlíthatóságának megállapítására irányuló igényt” (40).

(158)

A rendes érték és az exportár közötti aszimmetriát a 2. cikk (10) bekezdésének k) pontja szerinti kiigazítással összefüggésben a Törvényszék a Sinopec-ügyben vizsgálta. A Törvényszék először is emlékeztetett a Bizottságnak az exportár és a rendes érték közötti aszimmetriára vonatkozó ténymegállapítására, amely abból következett, hogy az előbbiben vissza nem térítendő héa szerepelt, az utóbbiban pedig nem (41), majd megállapította, hogy „a Bizottság bizonyította a szóban forgó […] korrekció elvégzésének szükségességét. (42)” Bár a Törvényszék megállapította, hogy a kiigazításra nem kerülhetett volna sor a 2. cikk (10) bekezdésének b) pontja alapján, és hogy a Bizottság ezért tévesen alkalmazta a jogot, azt is megállapította, hogy „e hiba nem volt meghatározó hatással az említett jogi aktus kibocsátója által végzett értékelésre” (43). A Törvényszék szerint ugyanis az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének k) pontja „lehetővé tette a Bizottság számára, hogy elvégezze a szóban forgó […] kiigazítást annak érdekében, hogy helyreállítsa az érintett termék rendes értéke és az exportár közötti szimmetriát, és biztosítsa e két érték tisztességes összehasonlítását. (44)” Más szóval a Törvényszék megerősítette, hogy a Bizottság által végzett értékelés, amely az aszimmetria megállapítására korlátozódott (hasonlóan a Törvényszék előtt folyamatban lévő ügyben végzett értékeléshez), elegendő volt az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének k) pontja szerinti kiigazítás elvégzéséhez.

(159)

A fentiekre tekintettel a Bizottság megjegyezte, hogy az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének k) pontja szerinti kiigazításra a rendes érték és az exportár közötti szimmetria helyreállítása és ezáltal a tisztességes összehasonlítás biztosítása érdekében volt szükség. Az összehasonlítást valójában gyártelepi alapon kell elvégezni, amint azt a (117) preambulumbekezdés kifejti. Míg a rendes értéket gyártelepi szinten állapították meg, az SGA-költségeket és a kapcsolatban álló kereskedő nyereségét tartalmazó exportárat nem lehet gyártelepi szinten figyelembe venni. Ezért a Bizottságnak ki kell zárnia a CJCJ által viselt költséget és az elméleti nyereséget annak érdekében, hogy a rendes értéket és az exportárat ugyanazon a szinten hasonlítsa össze. A CJJ részvétele, amely az exportértékesítésekre korlátozódik, olyan költségeket és nyereséget eredményez, amelyeket így figyelembe kell venni. A CJS ugyanis nem részesülhet a CJCJ gazdasági tevékenységének előnyeiből és az általa lehetővé tett adókedvezményekből, ugyanakkor azt állítja, hogy az ilyen tevékenység hiánya semmit sem változtatna az értékesítési csatornán. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(160)

A CJS továbbá azt állította, hogy a Bizottság megsértette a lex specialis különös szabály uniós jogi elvét, amely szerint az uniós intézmények egy általános rendelkezésre hivatkozva nem kerülhetnek meg egy konkrétabb rendelkezést. A CJS e tekintetben azt állította, hogy az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének k) pontja általános rendelkezés, míg a 2. cikk (10) bekezdésének i) pontja egyedi rendelkezés lenne.

(161)

A Bizottság elutasította ezt az állítást, mivel az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének k) pontja nem általános rendelkezés az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének i) pontjához képest, hanem egy másik eset, amelyben kiigazítások végezhetők. Az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének k) pontja ugyanis „az a)–j) pontban nem említett, egyéb tényezőkre” hivatkozott. A CJS azt állította, és a Bizottság egyetértett azzal, hogy az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének i) pontja ebben az esetben nem alkalmazható, mivel az említett rendelkezés értelmében nem fizettek jutalékot. A Bizottság nem egy általános rendelkezésre támaszkodva megkerült egy konkrét rendelkezést, hanem egyszerűen az ügy tényállásának tulajdonította a helyes minősítést. Ezenkívül ez a megközelítés összhangban van a Törvényszék Sinopec-ügyben hozott, a (158) preambulumbekezdésben összefoglalt ítéletével. Ezért ezt az állítást elutasították.

(162)

Végezetül, amennyiben a Bizottság az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének k) pontja alapján fenntartja a kiigazítást, a CJS azt állította, hogy ez a kiigazítás nem lehet egyenlő az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének i) pontja alapján végzett kiigazítással, mivel a két kiigazítás nem azonos, és mivel a Bizottság megállapította, hogy a 2. cikk (10) bekezdésének i) pontja szerinti kiigazítás alkalmazásának feltételei nem teljesültek. Következésképpen a CJS felkérte a Bizottságot annak számszerűsítésére, hogy a CJCJ exportértékesítési számlázási folyamatban való részvétele hogyan befolyásolta az árak rendes értékkel való összehasonlíthatóságát. Különösen, ha a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a CJCJ nyeresége befolyásolta az árak összehasonlíthatóságát, a CJS azt állította, hogy ennek a nyereségnek legfeljebb 2 %-nak kellene lennie, mint az Egyiptomból, Japánból és Vietnámból származó egyes vasból, ötvözetlen acélból vagy más ötvözött acélból készült melegen hengerelt sík termékek behozatalára vonatkozó dömpingellenes vizsgálatban (45) (a továbbiakban: a melegen hengerelt sík acéltermékekre vonatkozó vizsgálat) használt nyereségnek.

(163)

A Bizottság megjegyezte, hogy az SGA-költségek kiigazításának kiszámításakor a Bizottság a (165) preambulumbekezdésben említettek szerint már kizárta az SGA-költségekből azokat a tételeket, amelyek a vizsgált termék Unióba irányuló értékesítése szempontjából nem voltak relevánsak. Ezért a Bizottság az SGA-költségek kiigazítása során a CJCJ szerepéből eredő tételek közül csak azokat vette figyelembe, amelyek befolyásolták az árak összehasonlíthatóságát. Ami a nyereséget illeti, a Bizottság nem támaszkodhatott a CJCJ tényleges nyereségére, mivel az kapcsolt szervezetek közötti nyereség, és a polivinil-alkoholokra vonatkozó vizsgálat elméleti nyereségére támaszkodott mint az ezen ügyben rendelkezésre álló legmegbízhatóbb információforrásra, amint azt az ideiglenes rendelet (265) preambulumbekezdése, valamint a (133) és a (137) preambulumbekezdés megállapítja. A CJS nem mutatta be, hogy a melegen hengerelt sík acéltermékekre vonatkozó vizsgálatban használt nyereség miért lenne megfelelőbb, azon kívül, hogy alacsonyabb nyereségről van szó. Emellett ezt a nyereséget a melegen hengerelt sík acéltermékekre vonatkozó vizsgálat egy másik gazdasági ágazatra, az acélágazatra vonatkozóan állapította meg, és a polivinil-alkoholokra vonatkozó vizsgálatban megállapított elméleti nyereségként nem kapcsolódik a vegyipari ágazathoz. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(164)

A CJS kérelmet nyújtott be a CJCJ SGA-költségeinek levonásán alapuló kiigazítás számszerűsítésére vonatkozóan is, eredetileg az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének i) pontja alapján, jelenleg pedig az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének k) pontja alapján. Ez az állítás különösen a CJC SGA-költségeinek megállapítása szempontjából releváns öt tételt érintett. A CJS a beadványának nem betekinthető változatában részletesebben kifejtette ezt az állítását.

(165)

A Bizottság ezt az állítást az öt tétel közül három esetében részben megalapozottnak találta, és azokat ennek megfelelően levonta a kiigazítás szempontjából releváns SGA-költségekből. A fennmaradó két tétel esetében a Bizottság elutasította az állítást. A Bizottság az értékeléséről az abban található bizalmas információk miatt egyedi tájékoztatás keretében tájékoztatta a CJS-t részletesebben.

(166)

Végezetül a CJS kérelmet nyújtott be az eredetileg az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének i) pontja, jelenleg pedig az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének k) pontja szerinti 6,89 %-os észszerű nyereség levonásán alapuló kiigazítás számszerűsítésére vonatkozóan. A CJS a beadványának nem betekinthető változatában részletesebben kifejtette ezt az állítását.

(167)

A Bizottság elutasította ezt az állítást. A (149)–(152) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint a Bizottság úgy döntött, hogy fenntartja a (133) preambulumbekezdésben tárgyalt, 6,89 %-os elméleti nyereségre vonatkozó kiigazítást. A Bizottság az értékeléséről az abban található bizalmas információk miatt egyedi tájékoztatás keretében tájékoztatta a CJS-t részletesebben.

(168)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a Huaheng csoport azt állította, hogy a Bizottság az ideiglenes tájékoztatást követően nem foglalkozott azzal az állítással, hogy a Bizottság nem indokolta meg, hogy miért volt szükség az exportár kiigazítására a rendes érték és az exportár közötti ár-összehasonlíthatóság biztosítása érdekében. E tekintetben a Huaheng csoport azt állította, hogy az AHB által nyújtott szolgáltatásokhoz kapcsolódó költségeket levonták az exportárból, de ugyanezen szolgáltatások költségeit belefoglalták a rendes értékbe, pedig azokat le kellett volna vonni. A Huaheng csoport azt is állította, hogy a (141) preambulumbekezdésben foglalt ténymegállapítások, amelyek szerint bizonyos SGA-költségek valóban jogszerűen maradhatnak gyártelepi szinten a rendes értéken, feltéve, hogy nem mutatnak átfedést az exportárból levont költségekkel, további bizonyítékai ennek az aszimmetriának.

(169)

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy indokolt az exportár kiigazítása, mivel a (147) preambulumbekezdésben arra a következtetésre jutott, hogy az AHB hasonló feladatokat látott el, mint egy jutalékalapon dolgozó ügynök. Amint azt az ideiglenes rendelet (274)–(276) preambulumbekezdése is kifejti, az AHB árrést kapott az érintett termék viszonteladása után, és mivel megállapítást nyert, hogy a jutalékalapon dolgozó ügynök feladataihoz hasonló feladatokat lát el, indokolt volt a jutalékok kiigazítása. Ez azért volt így, mert – amint azt az ideiglenes rendelet (261) preambulumbekezdése kifejti – a rendes értéket gyártelepi alapon számították ki. Más szóval, amint azt a (156) és a (157) preambulumbekezdés kifejti, egy elem (jutalék) jelenléte az exportárban és hiánya a rendes értékben aszimmetriát teremtett a kettő között, amelyet korrigálni kell annak érdekében, hogy a rendes érték és az exportár összehasonlítása „tisztességes” legyen, az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdése értelmében. Ami a jutalékok kiigazításának számszerűsítését illeti, amint azt a Törvényszék a Çolakoğlu ítéletben (46) megerősítette, a Bizottság a kiigazítás megfelelő mértékénekmeghatározásakor figyelembe veheti a gyártó és a vele kapcsolatban álló kereskedő közötti kapcsolatot. A gyártó és a kereskedő közötti társulás esetén a Bizottság az alaprendelet 2. cikke (9) bekezdésének analógia útján történő alkalmazásával számszerűsítheti a kiigazítást. Ilyen esetekben a kiigazítást a szóban forgó kereskedő SGA-költségei és egy elméleti nyereség alapján képzett jutalék tekintetében végzik el. Tekintettel arra, hogy a BHB és az AHB a Huaheng csoport részét képezte, és hogy kapcsolatukat illetően nem voltak függetlenek egymástól, amint azt a BHB és az AHB közötti írásbeli megállapodás rendelkezései is alátámasztják, a kiigazítás a kapcsolatban álló kereskedőnél felmerült SGA-költségeken és egy elméleti nyereségen alapult. Ezért, mivel a Bizottság nem az SGA-költségeket és a nyereséget igazította ki, hanem egy olyan jutalékot, amelyet az SGA-költségek és egy elméleti nyereség alapján számítottak ki, a Bizottság nem találta alkalmazhatónak azt az állítást, hogy az SGA-költségek kiigazítása aszimmetriát eredményezett a rendes érték és az exportár között. A vizsgálat során a Huaheng csoport egyetlen alkalommal sem érvelt azzal, hogy a számtanilag képzett rendes értékben egy jutalék volt jelen, és még kevésbé támasztotta alá vagy számszerűsítette ezt az állítást, amint azt az ideiglenes rendelet (269) preambulumbekezdésében említett ítélkezési gyakorlat előírja. A (168) preambulumbekezdésben említettek szerint ugyanis a rendes értéket jutalékok nélkül számították ki. Mindenesetre, még ha a Bizottságnak ki is kellett volna igazítania az SGA-költségeket és a nyereséget, a Bizottság nem találta úgy, hogy a rendes érték és az exportár összehasonlíthatóságának biztosítása érdekében le kellett volna vonnia a költségeket az SGA-költségekből. Először is, a Huaheng csoport nem nyújtott be bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a jutalék képzéséhez használt SGA-költségeket belefoglalták volna a rendes értékbe. Másodszor, a rendes értékben szereplő SGA-költségek a gyártónál ténylegesen felmerült költségek voltak, különösen a Sucroal Kolumbiában felmerült költségei. Harmadszor, az exportárból levont SGA-költségek az AHB-nál a kapcsolatban álló kereskedői minőségében ténylegesen felmerült költségek voltak. Mivel az SGA-költségek különböző tevékenységekhez kapcsolódtak (exportáló gyártó és a kapcsolatban álló kereskedő), a kolumbiai gyártó, a Sucroal SGA-költségeit nem kellett volna levonni a rendes értékből. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(170)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a Huaheng csoport azt állította továbbá, hogy a Bizottság nem elégítette ki az exportárnak az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének i) pontja szerinti kiigazításához szükséges bizonyítási terhet és különösen azt, hogy nem lehet kiigazítást végezni azokban az esetekben, amikor a jogilag különálló vállalatok egy gazdasági egységet alkotó belső értékesítési részlegek.

(171)

A Bizottság a (147) preambulumbekezdésben ismertette azokat az okokat, amelyek miatt az AHB-t olyan kereskedőnek tekintette, amely a jutalékalapon dolgozó ügynökéhez hasonló feladatokat lát el. A Bizottság megállapította továbbá, hogy ez a ténymegállapítás elegendő az exportárnak az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének i) pontja szerinti kiigazításához, és ebben az összefüggésben nincs szükség további bizonyítékra. Ezenkívül a Huaheng csoport soha nem állította, hogy az AHB és az exportáló gyártó egyetlen gazdasági egységet alkotna. Emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint, amennyiben a Bizottság egybehangzó bizonyítékokat szolgáltatott arra vonatkozóan, hogy a gyártóval kapcsolatban álló forgalmazó a jutalékalapon dolgozó ügynök feladataihoz hasonló feladatokat lát el, e forgalmazónak vagy e gyártónak kell bizonyítania, hogy az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének i) pontja szerinti kiigazítás nem indokolt, például annak bizonyításával, hogy egyetlen gazdasági egységet alkotnak (47).

(172)

Az exportár kiigazításaival kapcsolatos egyéb észrevételek hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (272)–(276) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit.

(173)

Amint azt a (144)–(145) és a (164)–(165) preambulumbekezdés ismerteti, az érdekelt felek által megfogalmazott állításokat követően a Bizottság felülvizsgálta a dömpingkülönbözeteket.

(174)

A vámfizetés nélkül, uniós határparitáson számított, költséget, biztosítást és fuvardíjat is tartalmazó ár (CIF-ár) százalékában kifejezett végleges dömpingkülönbözetek a következők:

(175)

mivel az uniós gazdasági ágazat és az uniós termelés meghatározásával kapcsolatban nem érkeztek észrevételek, a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (281)–(283) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit.

(176)

mivel az uniós felhasználással kapcsolatban nem érkeztek észrevételek, a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (284)–(289) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit.

(177)

mivel az érintett országból érkező behozatallal kapcsolatban nem érkeztek észrevételek, a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (290)–(294) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit.

(178)

Észrevétel hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (295)–(301) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit.

(179)

A (195) preambulumbekezdésben meghatározott számítási korrekcióra tekintettel felülvizsgálták az ár-összehasonlítás eredményét – amelyet az uniós gazdasági ágazat vizsgálati időszak alatti elméleti forgalmának százalékában fejeztek ki –, és az érintett országból az uniós piacra érkező behozatal alákínálási különbözeteinek súlyozott átlaga 15,0 % és 22,2 % között mozgott.

(180)

Észrevétel hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (302)–(306) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit.

(181)

A termeléssel, a termelési kapacitással és a kapacitáskihasználással kapcsolatos észrevételek hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (307)–(310) preambulumbekezdésében foglaltakat.

(182)

Az értékesítési volumennel és a piaci részesedéssel kapcsolatos észrevételek hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (311)–(313) preambulumbekezdésében foglaltakat.

(183)

A foglalkoztatással és termelékenységgel kapcsolatos észrevételek hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (314)–(316) preambulumbekezdésében foglaltakat.

(184)

A dömpingkülönbözet nagyságával és a korábbi dömpingelt behozatal hatásaiból való felépüléssel kapcsolatos észrevételek hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (317)–(318) preambulumbekezdésében foglaltakat.

(185)

Az árakkal és az árakat befolyásoló tényezőkkel kapcsolatos észrevételek hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (319)–(321) preambulumbekezdésében foglaltakat.

(186)

A munkaerőköltséggel kapcsolatos észrevételek hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (322)–(323) preambulumbekezdésében foglaltakat.

(187)

A készletekkel kapcsolatos további észrevételek hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (324)–(326) preambulumbekezdésében foglaltakat.

(188)

A jövedelmezőséggel, a pénzforgalommal, a beruházásokkal, a beruházások megtérülésével és a tőkebevonási képességgel kapcsolatos észrevételek hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (327)–(332) preambulumbekezdésében foglaltakat.

(189)

További észrevételek hiányában Bizottság az ideiglenes rendeletben közölt ténymegállapítások alapján arra a következtetésre jutott, hogy az uniós gazdasági ágazatot az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése értelmében jelentős kár érte, ezért az ideiglenes rendelet (333)–(338) preambulumbekezdése megerősítést nyert.

(190)

Észrevételek hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (339)–(341) preambulumbekezdését.

(191)

Észrevételek hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (342)–(343) preambulumbekezdését.

(192)

Észrevételek hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (344)–(347) preambulumbekezdését.

(193)

Észrevételek hiányában a Bizottság az ideiglenes rendeletben foglalt ténymegállapítások alapján arra a következtetésre jutott, hogy a Kínából érkező dömpingelt behozatal jelentős kárt okozott az uniós gazdasági ágazatnak, és az egyéb tényezők – akár külön-külön, akár együttesen vizsgálva – nem gyengítették vagy nem szüntették meg a jelentős kár és a dömpingelt behozatal közötti ok-okozati összefüggést. Az ideiglenes rendelet (348)–(352) preambulumbekezdése megerősítést nyert.

(194)

Észrevételek hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (353)–(359) preambulumbekezdését.

(195)

Észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (360) preambulumbekezdése megerősítést nyert. A Bizottság azonban megjegyezte, hogy az egyik exportáló gyártó árait az ár-összehasonlítás céljából nem igazították az uniós határparitásos szinthez. A Bizottság ennek megfelelően kijavította a számítást, és a kár megszüntetéséhez szükséges végleges mérték az együttműködő exportáló gyártók és az összes többi vállalat esetében a következőképpen alakul:

(196)

A fenti értékelés alapján a végleges dömpingellenes vámokat az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdésével összhangban az alábbiak szerint indokolt megállapítani:

(197)

Észrevételek hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (363)–(366) preambulumbekezdését.

(198)

Észrevételek hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (367)–(369) preambulumbekezdését.

(199)

Észrevételek hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (370)–(374) preambulumbekezdését.

(200)

Az uniós érdekre vonatkozó egyéb észrevételek hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (375) preambulumbekezdését.

(201)

A dömpinggel, a kárral, az ok-okozati összefüggéssel, az intézkedések szintjével és az uniós érdekkel kapcsolatos következtetéseket figyelembe véve az alaprendelet 9. cikkének (4) bekezdésével összhangban végleges dömpingellenes intézkedéseket kell bevezetni annak megakadályozása érdekében, hogy az érintett termék dömpingelt behozatala további kárt okozzon az uniós gazdasági ágazatnak.

(202)

A fentiek alapján a végleges dömpingellenes vám vámtételei a vámfizetés nélküli, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következők:

(203)

Az e rendeletben egyes meghatározott vállalatok számára megállapított egyedi dömpingellenes vámtételek a vizsgálat ténymegállapításain alapulnak. Ezért a jelen vizsgálat során e vállalatok tekintetében megállapított helyzetet tükrözik. Ezek a vámtételek kizárólag az érintett országból származó és a megnevezett jogalanyok által előállított vizsgált termék behozatalára vonatkoznak. Az e rendelet rendelkező részében kifejezetten meg nem nevezett vállalatok – ideértve a kifejezetten megnevezett vállalatokkal kapcsolatban álló vállalatokat is – által gyártott érintett termék behozatalára „a Kínai Népköztársaságból érkező minden más behozatal” esetében alkalmazandó vámtételt kell alkalmazni.

(204)

Ha a későbbiek folyamán egy vállalat módosítja a jogalany nevét, kérelmezheti az egyedi dömpingellenes vámtételek alkalmazását. A kérelmet a Bizottsághoz kell intézni (48). A kérelemnek tartalmaznia kell minden olyan releváns információt, amely alapján bizonyítható, hogy a változás nem érinti a vállalatnak a rá vonatkozó vámtételre való jogosultságát. Ha a vállalat nevének megváltozása nem érinti a vállalatra vonatkozó vámtétel igénybevételére való jogosultságot, a névváltoztatásról a Bizottság rendeletet tesz közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

(205)

A vámtételek közötti különbségből adódó, az intézkedések kijátszásával kapcsolatos kockázat lehető legkisebbre csökkentése érdekében különleges intézkedésekkel szükséges biztosítani az egyedi dömpingellenes vámok megfelelő alkalmazását. Egyedi dömpingellenes vámok csak akkor alkalmazandók, ha érvényes kereskedelmi számlát mutatnak be a tagállamok vámhatóságainak. A számlának meg kell felelnie az e rendelet 1. cikkének (3) bekezdésében meghatározott követelményeknek. Mindaddig, amíg nem kerül sor ilyen számla bemutatására, a behozatalok „a Kínai Népköztársaságból származó minden más behozatal” esetében alkalmazandó dömpingellenes vámmal sújtandók.

(206)

Bár a számla bemutatása szükséges ahhoz, hogy a tagállamok vámhatóságai az egyedi dömpingellenes vámtételeket alkalmazhassák a behozatalra, a vámhatóságoknak nem kizárólag a számlát kell figyelembe venniük. A tagállamok vámhatóságai minden más esethez hasonlóan – az árunyilatkozatban foglalt adatok helytállóságának ellenőrzése céljából, valamint annak biztosítása érdekében, hogy az adott vámtétel alkalmazása vámjogi szempontból indokolt legyen – akkor is kötelesek elvégezni a szokásos ellenőrzéseket és akkor is jogosultak további dokumentumokat (fuvarokmányokat stb.) kérni, ha a bemutatott számla teljesíti az e rendelet 1. cikkének (3) bekezdésében meghatározott összes követelményt.

(207)

Amennyiben a dömpingellenes intézkedések bevezetését követően az alacsonyabb egyedi vámtételű vállalatoktól érkező export volumene jelentősen megnő, ez a volumennövekedés önmagában is tekinthető az alaprendelet 13. cikkének (1) bekezdése szerinti, a kereskedelem szerkezetében az intézkedések bevezetése nyomán bekövetkezett változásnak. Ilyenkor – a feltételek teljesülése esetén – kijátszásellenes vizsgálat indítható. Ez a vizsgálat többek között irányulhat annak megállapítására, hogy szükség van-e az egyedi vámtétel(ek) eltörlésére és ebből következően országos hatályú vám kivetésére.

(208)

A dömpingellenes vámok megfelelő érvényesítése érdekében a Kínából származó minden más behozatal tekintetében megállapított dömpingellenes vám nemcsak az e vizsgálatban nem együttműködő exportáló gyártókra alkalmazandó, hanem azokra a gyártókra is, amelyek a vizsgálati időszak alatt nem exportáltak az Unióba.

(209)

Azok az exportáló gyártók, amelyek a vizsgálati időszakban nem exportálták az érintett terméket az Unióba, kérelmezhetik, hogy a Bizottság a mintában nem szereplő együttműködő vállalatok számára megállapított dömpingellenes vám hatálya alá vonja őket. A Bizottságnak három feltétel teljesülése esetén kell helyt adnia a kérelemnek. Az új exportáló gyártónak a következőket kell igazolnia: i. a vizsgálati időszakban nem exportálta az Unióba az érintett terméket; ii. nem áll kapcsolatban olyan exportáló gyártóval, amely exportálta az Unióba az érintett terméket; és iii. a későbbiekben exportálta az érintett terméket, vagy vállalt visszavonhatatlan szerződéses kötelezettséget arra, hogy az érintett terméket jelentős mennyiségben exportálja.

(210)

Tekintettel a megállapított dömpingkülönbözetekre és figyelembe véve az uniós gazdasági ágazatnak okozott kár mértékét, az ideiglenes rendelettel kivetett ideiglenes dömpingellenes vám formájában biztosított összegeket az e rendeletben megállapított mértékéig véglegesen be kell szedni.

(211)

Az 1.2. szakaszban említett módon a Bizottság nyilvántartásbavételi kötelezettséget vezetett be a vizsgált termék behozatalára.

(212)

A vizsgálat végleges szakaszában a Bizottság értékelte a nyilvántartásba vétellel összefüggésben gyűjtött adatokat. A Bizottság megvizsgálta, hogy a végleges vámok visszaható hatályú beszedéséhez teljesültek-e az alaprendelet 10. cikkének (4) bekezdésében foglalt kritériumok.

(213)

A Bizottság által végzett elemzés nem mutatta ki, hogy – az alaprendelet 10. cikke (4) bekezdésének d) pontja értelmében – a vizsgálati időszakban kárt okozó behozatal szintjén túlmenően a behozatal jelentős mértékű további növekedése lett volna tapasztalható. Ezen elemzés keretében a Bizottság összehasonlította az érintett termék vizsgálati időszakbeli átlagos havi behozatali volumenét, amely [1 750–2 417] MT/hónap volt, a jelen vizsgálat megindítását követő hónaptól az ideiglenes intézkedések bevezetését megelőző utolsó teljes hónapig terjedő időszak alatti átlagos havi behozatali volumenekkel (1 455 MT/hónap). A behozatal jelentős mértékű további növekedése az érintett termék vizsgálati időszakbeli átlagos havi behozatali volumeneit a jelen vizsgálat megindítását követő hónaptól az ideiglenes intézkedések bevezetését magában foglaló hónapig terjedő időszak alatti átlagos havi behozatali volumeneivel (1 320 MT/hónap) összehasonlítva sem volt megfigyelhető.

(214)

Ez alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az alaprendelet 10. cikkének (4) bekezdésében a végleges dömpingellenes vám visszamenőleges hatályú alkalmazására meghatározott feltételek nem teljesültek.

(215)

Az érdekelt felek végső tájékoztatására adott válaszában a panaszos nem értett egyet a Bizottság értékelésével, és azt állította, hogy a panaszban és a kérdőívre adott válaszokban szereplő speciális piaci információkból származó adatok alapján – amelyeket a Bizottság a vizsgálat során az érintett termék behozatali volumenének megállapításához is felhasznált – teljesültek a vámok visszamenőleges hatályú beszedésének feltételei. Ezen adatok szerint a panaszos azzal érvelt, hogy az érintett termék havi behozatala jelentősen nőtt a vizsgálati időszakot követően. A panaszos konkrétan azt állította, hogy 2024-ben a havi szállítmányok átlagosan egy és 2,5 tonna valin között voltak, majd a szállítmányok 2025 februárjában hatszorosára nőttek, és hogy 2025 februárjában és márciusában nagyon nagy volumeneket küldtek az Unióba, ami azt jelezte, hogy készleteket halmoztak fel. A Kínából az Unióba irányuló kivitelnek a vizsgálati időszakot követő megugrása azt bizonyítaná, hogy a vámok visszamenőleges hatályú beszedésének feltételei teljesültek, ezért a panaszos azt kérte, hogy a Bizottság visszamenőleges hatállyal vessen ki vámokat.

(216)

A behozatali volumen megállapításakor a Bizottság az ideiglenes rendelet (287) és (290) preambulumbekezdésében leírtak szerint kiigazította a panaszos által a szakosodott piaci információk alapján szolgáltatott adatokat az együttműködő exportőrök által benyújtott és a helyszínen ellenőrzött, egybevetett adatokból eredő korrekciókkal. Ezenkívül a vizsgálat megindítása óta az érintett termékre külön TARIC-kód vonatkozik, amely lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy teljes mértékben a tagállamok által szolgáltatott behozatali statisztikákra támaszkodjon. A Bizottság nem talált okot ezen adatok kétségbe vonására, ezért az ideiglenes rendelet 4.3. szakaszában foglaltak szerint összehasonlította a tagállamok által bejelentett átlagos havi behozatalt a vizsgálati időszakra meghatározott átlagos havi behozatallal. A Bizottság ezért nem találta megalapozottnak a panaszos állítását, és megerősítette azt a következtetését, hogy nem teljesültek az alaprendelet 10. cikkének (4) bekezdésében a végleges dömpingellenes vám visszamenőleges hatályú beszedésére vonatkozóan meghatározott feltételek.

(217)

Figyelembe véve az (EU, Euratom) 2024/2509 európai parlamenti és tanácsi rendelet (49) 109. cikkét, az Európai Unió Bíróságának ítéletében előírt visszatérítés esetén az Európai Központi Bank irányadó refinanszírozási műveleteire alkalmazott, az Európai Unió Hivatalos Lapjának C sorozatában minden egyes hónap első naptári napján közzétett kamatlábbal megegyező mértékű késedelmi kamat fizetendő.

(218)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az (EU) 2016/1036 rendelet 15. cikkének (1) bekezdésével létrehozott bizottság véleményével,