(1)

A Tanácsnak a halászati lehetőségek meghatározására és elosztására irányuló intézkedéseket – többek között adott esetben bizonyos, az említett halászati lehetőségekkel funkcionálisan összefüggő feltételeket – kell elfogadnia. Az 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (1) 16. cikkének (4) bekezdése értelmében a halászati lehetőségeket a közös halászati politikának (KHP) az említett rendelet 2. cikkének (2) bekezdésében megállapított célkitűzéseivel és szabályaival összhangban kell meghatározni. A halászati lehetőségeket az Északi-tengeren és a nyugati vizeken halászott egyes állományokra, valamint az említett állományokat kiaknázó halászatokra vonatkozó többéves tervek megállapításáról szóló (EU) 2018/973 (2) és (EU) 2019/472 (3) európai parlamenti és tanácsi rendeletben foglalt követelményekkel is összhangban kell meghatározni. Az 1380/2013/EU rendelet 16. cikkének (1) bekezdése értelmében a tagállamok között elosztott halászati lehetőségeknek biztosítaniuk kell minden egyes halállományra vagy halászatra vonatkozóan az egyes tagállamok halászati tevékenységeinek viszonylagos stabilitását.

(2)

A teljes kifogható mennyiségeket (TAC-ok) az 1380/2013/EU rendelet 3. cikkével összhangban kell megállapítani a rendelkezésre álló legjobb tudományos szakvéleményekkel összhangban, hosszú távú perspektíva alapján, a regionális sajátosságok figyelembevételével, és az érdekelt felekkel folytatott konzultációk során kifejtett vélemények fényében.

(3)

Az 1380/2013/EU rendelet 15. cikke értelmében a kirakodási kötelezettség 2019. január 1. óta minden olyan állományra vonatkozik, amelyre fogási korlát van érvényben, bár bizonyos kivételek, illetve mentességek alkalmazandók. A tagállamok által benyújtott közös ajánlások alapján és az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (3) bekezdésével összhangban a Bizottság elfogadta a bizonyos fajok halászatában alkalmazandó kirakodási kötelezettség végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló (EU) 2023/2459 (4) és (EU) 2023/2623 (5) felhatalmazáson alapuló rendeleteket.

(4)

A kirakodási kötelezettség hatálya alá tartozó fajok állományaira vonatkozó halászati lehetőségeknek figyelembe kell venniük azon tényt, hogy a visszadobás gyakorlata elvben többé már nem engedélyezett. Ezért a halászati lehetőségeket adott esetben a Nemzetközi Tengerkutatási Tanács (ICES) által kiadott tudományos szakvéleményekben szereplő, a teljes fogásmennyiségre vonatkozó értékek alapján kell meghatározni, ha rendelkezésre állnak ilyen szakvélemények. Azon mennyiségeket, amelyeket a kirakodási kötelezettség alóli mentesség keretében továbbra is vissza lehet dobni, le kell vonni a teljes fogásmennyiségre vonatkozó, a szakvéleményben szereplő számadatból. Ezenkívül, azon állományok esetében, amelyekre vonatkozóan az ICES csak kirakodási szakvéleményt ad, a halászati lehetőségeket az említett szakvélemény alapján kell megállapítani.

(5)

Az (EU) 2018/973 és az (EU) 2019/472 rendelettel létrehozott többéves tervek célértékeket és intézkedéseket határoznak meg az említett többéves tervek hatálya alá tartozó állományokkal való hosszú távú gazdálkodásra vonatkozóan. Az (EU) 2018/973 rendelet 1. cikkének (1) bekezdésében és az (EU) 2019/472 rendelet 1. cikkének (1) bekezdésében felsorolt állományokra (a továbbiakban: célállományok) vonatkozó halászati lehetőségeket a maximális fenntartható hozamot (MFH) eredményező halászati mortalitási értéktartományoknak (a továbbiakban: FMFH-tartományok) megfelelően kell meghatározni, vagy alacsonyabb szinten, és adott esetben az említett rendeletekben a biomasszára vonatkozóan előírt óvintézkedéseknek megfelelően kell meghatározni. Az FMFH-tartományokat a releváns ICES-szakvélemény határozza meg. Azon célállományok esetében, amelyekhez nem határozhatók meg FMFH-tartományok, valamint az (EU) 2018/973 rendelet 1. cikkének (4) bekezdésében és az (EU) 2019/472 rendelet 1. cikkének (4) bekezdésében említett állományok (a továbbiakban: járulékosan kifogott állományok) tekintetében a halászati lehetőségeket az 1380/2013/EU rendelet 2. cikkének (2) bekezdésében megállapított célkitűzésekkel, vagy – megfelelő tudományos információk hiányában – az 1380/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 8. pontjában meghatározott, a halászati gazdálkodásra vonatkozásában alkalmazott elővigyázatossági megközelítéssel összhangban kell megállapítani.

(6)

Az (EU) 2018/973 rendelet 4. cikkének (6) bekezdése és az (EU) 2019/472 rendelet 4. cikkének (7) bekezdése értelmében célállományokra vonatkozó halászati lehetőségeket kell meghatározni annak biztosítására, hogy a biomassza kevesebb mint 5 %-os valószínűséggel csökkenjen a biomassza-határérték referenciapontja (Blim) (6) alá.

(7)

Az (EU) 2018/973 rendelet 7. cikkének és az (EU) 2019/472 rendelet 8. cikkének megfelelően, amennyiben a tudományos szakvélemények azt jelzik, hogy bármely célállomány szaporodóképes biomasszája nem éri el az MFH Btrigger (7) értéket, korrekciós intézkedéseket kell tenni. Így különösen a halászati lehetőségeket a biomassza csökkenésével arányosan csökkentett halászati mortalitásnak megfelelő szinten kell megállapítani. Amennyiben a tudományos szakvélemények azt jelzik, hogy bármely célállomány szaporodóképes biomasszája a Blim alatt van, további korrekciós intézkedéseket kell hozni az állomány azon szintek fölé történő mielőbbi visszaállásának biztosítása érdekében, amelyek képesek elérni az MFH-t. Így különösen, az említett korrekciós intézkedések magukban foglalhatják a szóban forgó állomány célzott halászatának felfüggesztését, valamint az említett vagy más állományokra vonatkozó halászati lehetőségek megfelelő csökkentését a halászati tevékenységekben.

(8)

Egyes állományok tekintetében az ICES nulla mennyiségű fogást vagy alacsony mennyiségű fogást javasol, vagy az ICES előrejelzése szerint azt, hogy a biomassza kevesebb mint 5 %-os valószínűséggel csökkenjen a Blim alá csak alacsony mennyiségű fogással lehetne megvalósítani; csak nulla mennyiségű fogással lehetne megvalósítani; vagy még nulla mennyiségű fogással sem lehetne megvalósítani. Azonban, ha az említett állományokra vonatkozó TAC-ok az említett szinteken kerültek megállapításra, azon kötelezettség, hogy a vegyes halászatban az összes fogást – ideértve az említett állományokból származó járulékos fogásokat is – ki kell rakodni, egy vagy több halászhajó halászati tevékenységének leállítását eredményezné, még akkor is, ha más fajokra vonatkozóan még rendelkeznek kvótával, ami viszont bizonyos halászati tevékenységek idő előtti tilalmához vezetne. Az (EU) 2018/973 rendelet 5. cikkének (3) bekezdése, az (EU) 2019/472 rendelet 5. cikkének (3) bekezdése és az 1380/2013/EU rendelet 16. cikkének (4) bekezdése értelmében, összefüggésben az 1380/2013/EU rendelet 2. cikke (1) bekezdésével és 2. cikke (5) bekezdésének c) és f) pontjával, valamint annak érdekében, hogy megfelelő egyensúly legyen teremthető a vegyes halászat folytatása – tekintettel a halászat leállításának potenciálisan súlyos társadalmi-gazdasági hatásaira – és az említett állományok vonatkozásában a jó biológiai állapot elérésének szükségessége között, figyelembe véve, hogy a vegyes halászatban nehéz valamennyi állományt az MFH szintjén egyidejűleg halászni, helyénvaló külön TAC-okat megállapítani az említett állományok járulékos fogásaira vonatkozóan. Az említett járulékos fogásokra vonatkozó TAC-okat olyan szinteken kell megállapítani, amelyekkel elkerülhető azon halászat idő előtti tilalmának kockázata, amely a halászhajók járulékos fogásként kifogott állományokra vonatkozó kvótájának hiánya miatt továbbra is rendelkezik célzott fajokra vonatkozó kvótával, amennyiben az ilyen idő előtti tilalom rövid távon súlyos társadalmi-gazdasági hatásokkal járhat. Ugyanakkor a járulékos fogásokra vonatkozó TAC-oknak biztosítaniuk kell az érintett állományok megőrzését is, amennyiben az állományok megőrzésének elmulasztása súlyos hosszú távú környezeti és társadalmi-gazdasági hatásokkal, valamint kapcsolódó rövid távú társadalmi-gazdasági hatásokkal járhat. Az említett járulékos fogásokra vonatkozó TAC-okat továbbá az esetleges idő előtti tilalmakra, a lehetséges rövid távú társadalmi-gazdasági hatásokra, valamint a hosszú távú környezeti hatásokra vonatkozó konkrét, megbízható és ellenőrizhető bizonyítékokon alapuló mennyiségekben kell megállapítani. A járulékos fogásokra vonatkozó TAC-ok hatálya alá tartozó állományokat érintő fogások csökkentése érdekében az említett állományokhoz tartozó halak fogására irányuló vegyes halászati tevékenységek esetében a halászati lehetőségeket olyan szinteken kell megállapítani, amelyek elősegítik, hogy a veszélyeztetett állományok biomasszája fenntartható szintekre álljon vissza.

(9)

Annak érdekében, hogy vegyes halászat esetében a lehetséges mértékben biztosítható legyen a halászati lehetőségeknek az 1380/2013/EU rendelet 16. cikke (2) bekezdésével összhangban történő felhasználása, helyénvaló egy kvótacserealapot meghatározni a tagállamok számára. Egy ilyen kvótacserealap bizonyos járulékos fogásokra vonatkozó fel nem használt kvótákat bocsátana a tagállamok rendelkezésére az elkerülhetetlen járulékos fogásaik fedezésére bizonyos területeken, olyan körülmények között, amikor az említett tagállamok egyébként nem rendelkeznének kvótával.

(10)

Az 1380/2013/EU rendelet 2. cikke (2) bekezdésének és 16. cikke (4) bekezdésének megfelelően azon állományok esetében, amelyek nem tartoznak az (EU) 2018/973 és (EU) 2019/472 rendeletek hatálya alá, megfelelő tudományos adatok rendelkezésre állása esetén a halászati lehetőségeket az FMFH-pontértékkel (8) összhangban és – adott esetben – olyan szinten kell megállapítani, amely az MFH biztosítására képes szintek fölé állítja vissza az állományokat. Amennyiben az említett tudományos adatok nem állnak rendelkezésre, a halászati lehetőségeket a halászati gazdálkodás vonatkozásában alkalmazott elővigyázatossági megközelítéssel összhangban kell meghatározni.

(11)

Bizonyos állományok esetében az ICES-szakvélemény több évig marad érvényben, és az említett szakvélemény továbbra is a rendelkezésre álló legjobb tudományos szakvélemény a teljes szakvéleményezési időszak tekintetében. Az említett esetekben elvben a szakvéleményezés teljes időszakára vonatkozó éves TAC-okat (a továbbiakban: többéves TAC-ok) kell meghatározni. Ha az említett időszak alatt új ICES-szakvélemény válik elérhetővé, az új ICES-szakvélemény közzétételét követően a lehető leghamarabb biztosítani kell, hogy a többéves TAC-ok összhangban maradjanak az új szakvéleménnyel. Ezenkívül biztosítani kell, hogy a kirakodási kötelezettség alóli mentességek figyelembevétele érdekében a szakvéleményben szereplő teljes fogásmennyiségből való éves levonások továbbra is összhangban legyenek a rendelkezésre álló adatokkal. Bizonyos állományok esetében azonban – és különösen azon állományok esetében, amelyek biomasszája vagy halászati mortalitása a közelmúltban jelentős ingadozásokat mutatott – helyénvaló lehet továbbra is éves TAC-okat meghatározni.

(12)

Az (EU) 2019/472 rendelet 4. cikkének (3) bekezdésével összhangban Spanyolországnak és Franciaországnak az európai farkassügér (Dicentrarchus labrax) ICES 8a és 8b körzetben folytatott kereskedelmi halászatára vonatkozó kvótáik meghatározásakor közösen kell biztosítania, hogy e kvóták, a kereskedelmi célú visszadobások, a rekreációs célú kirakodott mennyiségek és az elhullott példányok rekreációs célú visszadobásai összesen ne haladják meg az adott terület összes eltávolított állományára vonatkozó FMFH-tartományon belüli legalacsonyabb értéket (a továbbiakban: MFH Fmin), azaz 3 883 tonnát. Annak lehetővé tétele érdekében, hogy a Bizottság nyomon kövesse az 1380/2013/EU rendeletben és az (EU) 2019/472 rendeletben meghatározott célkitűzések és szabályok helyes alkalmazását, Spanyolországnak és Franciaországnak be kell nyújtania a Bizottsághoz az európai farkassügér kereskedelmi célú halászata során fennálló kvótáira vonatkozó információkat.

(13)

Az európai farkassügérnek az ICES 8a és 8b körzetben folytatott rekreációs célú halászatára vonatkozó további intézkedéseket – a rekreációs célú halászat által az állomány halászati mortalitására gyakorolt jelentős hatásra tekintettel – fenn kell tartani.

(14)

Egyes állományok tekintetében az ICES az alacsony szintnél nagyobb mennyiségű fogásokat javasol. Azonban ha az említett állományokra vonatkozó TAC-ok az említett szinteken kerültek megállapításra, azon kötelezettség, hogy a vegyes halászatban az összes fogást – ideértve az említett állományokból származó járulékos fogásokat is – ki kell rakodni, egy vagy több halászhajó halászati tevékenységének leállítását eredményezné, még akkor is, ha az adott hajók más fajokra vonatkozóan még rendelkeznek kvótával, ami viszont bizonyos halászati tevékenységek idő előtti tilalmához vezetne. Az (EU) 2018/973 rendelet 5. cikkének (3) bekezdése, az (EU) 2019/472 rendelet 5. cikkének (3) bekezdése és az 1380/2013/EU rendelet 16. cikkének (4) bekezdése értelmében, összefüggésben az említett rendelet 2. cikke (1) bekezdésével és 2. cikke (5) bekezdésének c) és f) pontjával, valamint megfelelő egyensúly teremtése érdekében a vegyes halászat folytatása – tekintettel a halászat leállításának potenciálisan súlyos társadalmi-gazdasági hatásaira – és az említett állományok vonatkozásában a jó állapot elérésének szükségessége között, figyelembe véve, hogy a vegyes halászatban nehéz valamennyi állományt az MFH szintjén egyidejűleg halászni, helyénvaló külön TAC-okat megállapítani az említett állományok járulékos fogásaira vonatkozóan. Az említett járulékos fogásokra vonatkozó TAC-okat olyan szinteken kell megállapítani, amelyekkel elkerülhető a halászat idő előtti tilalmának kockázata a halászhajók járulékos fogásként kifogott állományokra vonatkozó kvótájának hiánya miatt, amennyiben az ilyen idő előtti tilalom rövid távon súlyos társadalmi-gazdasági hatásokkal járhat, ugyanakkor biztosítva az érintett állományok megőrzését, amennyiben az állományok megőrzésének elmulasztása súlyos hosszú távú környezeti és társadalmi-gazdasági hatásokkal, valamint kapcsolódó rövid távú társadalmi-gazdasági hatásokkal járhat. Az említett járulékos fogásokra vonatkozó TAC-okat továbbá az esetleges idő előtti leállításokra, a lehetséges rövid távú társadalmi-gazdasági hatásokra, valamint a hosszú távú környezeti hatásokra vonatkozó konkrét, megbízható és ellenőrizhető bizonyítékok alapján kell megállapítani. A járulékos fogásokra vonatkozó TAC-ok hatálya alá tartozó állományokat érintő fogások csökkentése érdekében az említett állományokhoz tartozó halak fogására irányuló vegyes halászati tevékenységek esetében a halászati lehetőségeket olyan szinteken kell megállapítani, amelyek elősegítik, hogy a veszélyeztetett állományok biomasszája fenntartható szintekre álljon vissza.

(15)

A releváns ICES-szakvélemény szerint nem elhanyagolhatók a sávos tőkehal (Pollachius pollachius) rekreációs célú halászat keretében ejtett fogásai az ICES 8 alterületen és 9a körzetben. Ezért helyénvaló a sávos tőkehal rekreációs célú halászat keretében ejtett fogásaira korlátokat megállapítani az említett területen és a szomszédos területeken, nevezetesen az ICES 8, 9 és 10 alterületen, valamint a Kelet-közép-atlanti Halászati Bizottság (CECAF) 34.1.1 övezet uniós vizein.

(16)

2022 májusában az ICES megjegyezte, hogy az európai angolna (Anguilla anguilla) helyreállítására irányuló tagállami erőfeszítések ellenére nem történt általános előrelépés az 1100/2007/EK tanácsi rendelet (9) 2. cikkének (4) bekezdésében előírt azon célkitűzés elérése tekintetében, hogy az Unió egész területén az ezüstangolna biomasszájának 40 %-a visszajusson a tengerbe, és hogy a mortalitásra vonatkozóan nem észleltek egyértelmű mintázatokat. 2025 novemberében az ICES ismét azt javasolta, hogy az elővigyázatossági megközelítés alkalmazásakor az európai angolna valamennyi élőhelyén és valamennyi életszakaszában nulla mennyiségű fogás legyen érvényben a faj természetes elterjedési területének egészén, amely az Atlanti-óceán északkeleti részét és a Földközi-tengert foglalja magában. Ez a rekreációs célú és a kereskedelmi fogásokra egyaránt vonatkozik, valamint magában foglalja az állománypótlásra és az akvakultúrára szánt üvegangolna-fogásokat is.

(17)

Az (EU) 2023/194 tanácsi rendelet (10) hat hónapra meghosszabbította a tilalmi időszakot az Atlanti-óceán északkeleti részének az uniós tenger- és brakkvizeiben folytatott angolnahalászati tevékenységekre vonatkozóan. Megtiltotta az angolna rekreációs célú halászatát is az említett vizeken. A jogalkotó úgy vélte, hogy egy hat hónapig tartó tilalmi időszak jobban védené az állományt, mint a 2022-ig végrehajtott uniós és nemzeti intézkedések. Úgy vélte továbbá, hogy a meghosszabbított tilalmi időszak előmozdítaná az ezüstangolnák legalább 40 %-ának tengerbe történő visszajutására vonatkozó célkitűzés elérését. Az (EU) 2024/257 (11) és az (EU) 2025/202 (12) tanácsi rendelet fenntartotta az említett intézkedéseket, ugyanakkor egyértelművé tette a tilalmi időszak meghatározására vonatkozó kritériumokat és az angolna vándorlási időszakban történő korlátozott halászatának folytatására vonatkozó lehetséges eltérést. Tekintettel az európai angolna továbbra is kritikus helyzetére, helyénvaló 2026-ban is fenntartani az említett intézkedéseket.

(18)

Az 1100/2007/EK rendelet értelmében az üvegangolna állománypótlása olyan állományvédelmi intézkedés, amelyet egyes tagállamok az angolnagazdálkodási terveikben szerepeltetnek. Annak érdekében, hogy az említett tagállamok folytathassák ezen intézkedés végrehajtását, szükséges lehet előírni, hogy az év megfelelő időszakában és esetlegesen az üvegangolna fő vándorlási időszakában az Atlanti-óceán északkeleti részének uniós tenger- és brakkvizeiből ki kell fogni bizonyos mennyiségű üvegangolnát. A tagállamok ezért az üvegangolna fő migrációs időszaka alatt – kizárólag állománypótlás céljából – további 50 napra engedélyezhetik a további üvegangolna-halászatot.

(19)

Az ICES szerint a közönséges nyelvhal (Solea solea) biomasszája az ICES 20–24 alkörzetben a becslések szerint 2026-ban a Blim alatt marad. Az (EU) 2018/973 rendelet 7. cikkének (2) bekezdésével összhangban 2026-ra korrekciós intézkedéseket kell megállapítani az említett állományra vonatkozóan annak biztosítása érdekében, hogy az gyorsan visszatérhessen a maximális fenntartható hozam elérésére képes biomasszaszint fölé. Ilyen korrekciós intézkedéseket kell továbbá megállapítani a jelentős mértékű járulékos közönségesnyelvhal-fogással járó halászatok, azaz a sima lepényhalra (Pleuronectes platessa) irányuló kopoltyúhálós vegyes halászat és a norvég homárra (Nephrops norvegicus) irányuló vonóhálós vegyes halászat tekintetében is. Mivel az ICES 24 alkörzetben folytatott kopoltyúhálós halászat és az ICES 22 alkörzetben az é. sz. 55°-tól délre folytatott kisüzemi part menti halászat esetében minimális a közönséges nyelvhalból ejtett járulékos fogás mértéke, az említett területeket mentesíteni kell az ilyen intézkedések alól.

(20)

Az egyes porcoshal-állományokra (nevezetesen valódirája-félék, cápák és rájaalakúak) vonatkozó, 2026-ra szóló szakvéleményében az ICES nulla mennyiségű fogást javasol a porcos halak rossz védettségi helyzete miatt, és tekintettel arra, hogy még a korlátozott halászati tevékenység is komoly védettségi kockázatot jelenthet. Ezért az ilyen fajok halászatát meg kell tiltani. Emellett az 1380/2013/EU rendelet 15. cikke (4) bekezdésének a) pontja értelmében a kirakodási kötelezettség nem alkalmazandó azon fajokra, amelyek tekintetében a halászat tilos. A véletlenül kifogott említett fajokat meg kell óvni a sérülésektől, és haladéktalanul szabadon kell engedni őket. Az porcos halak visszadobása nem tekinthető úgy, hogy jelentősen növelné a halászati mortalitásukat, és támogatja az említett állományok védelmét, mivel visszadobáskor magas a túlélési arányuk.

(21)

A halászati lehetőségek lehető legnagyobb mértékű kihasználásának biztosítása érdekében helyénvaló lehetővé tenni rugalmas rendszer végrehajtását egyes olyan TAC-területek között, ahol ugyanazon biológiai állomány érintett.

(22)

A 847/96/EK tanácsi rendelet (13) 3. és 4. cikke az elővigyázatossági TAC-ok és az analitikai TAC-ok hatálya alá egyaránt tartozó állományokra vonatkozó kvóták tekintetében rendelkezik az egymást követő évek közötti rugalmasságról. Az említett rendelet 2. cikke értelmében a TAC-ok rögzítésekor a Tanácsnak határoznia kell arról, hogy az említett rendelet 3. és 4. cikke mely állományokra nem alkalmazandó az állományok biológiai állapota és a harmadik országokkal létrejött kötelezettségvállalások alapján. Ezenkívül, az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (9) bekezdése az egymást követő évek közötti rugalmassági mechanizmusról rendelkezik a kirakodási kötelezettség hatálya alá tartozó valamennyi állomány vonatkozásában. Annak érdekében, hogy elkerülhető legyen a túlzott rugalmasság, amely akadályozná a közös halászati politika célkitűzéseinek megvalósítását, a 847/96/EK rendelet 3. és 4. cikke, valamint az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (9) bekezdése szerinti, a kvótákra vonatkozó, egymást követő évek közötti rugalmassági mechanizmus nem alkalmazható együttesen. Az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (9) bekezdése szerinti, az egymást követő évek közötti rugalmasságot adott esetben ki kell zárni az állomány biológiai állapota és a harmadik országokkal létrejött kötelezettségvállalások alapján.

(23)

Amennyiben egy állomány halászatát csak egyetlen tagállam folytatja, az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 2. cikkének (1) bekezdésével összhangban az említett tagállamot helyénvaló felhatalmazni az említett állományra vonatkozó TAC meghatározására. Az ilyen felhatalmazás helyénvaló, feltéve, hogy a TAC meghatározásakor az adott tagállam az 1380/2013/EU rendeletben, valamint az (EU) 2018/973 és az (EU) 2019/472 rendeletben meghatározott célkitűzésekkel és szabályokkal összhangban jár el. Annak lehetővé tétele érdekében, hogy a Bizottság nyomon kövesse az említett célkitűzések és szabályok helyes alkalmazását, a tagállamoknak be kell nyújtaniuk a Bizottsághoz az említett TAC-okra vonatkozó információkat. Emellett a Bizottság felkérheti a Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottságot (HTMGB), hogy értékelje az említett TAC-okat, és abban az esetben, ha a HTMGB úgy értékeli, hogy az említett TAC-ok nem felelnek meg az 1380/2013/EU rendeletben, valamint az (EU) 2018/973 és az (EU) 2019/472 rendeletben meghatározott célkitűzéseknek és szabályoknak, a tagállamoknak a HTMGB szakvéleménye alapján módosítaniuk kell a TAC-okat.

(24)

A La Manche csatorna nyugati részén (ICES 7e körzet) halászott nyelvhalra vonatkozó halászati erőkifejtési korlátozásokat az (EU) 2019/472 rendelet 12. cikkével összhangban kell meghatározni.

(25)

Az (EU) 2023/2053 európai parlamenti és tanácsi rendelet (14) 6., 11., 13. és 16. cikkével összhangban meg kell határozni az ICCAT-egyezmény (ICCAT, az Atlanti Tonhalfélék Védelmére Létrehozott Nemzetközi Bizottság) hatálya alá tartozó terület egy részén, különösen az Atlanti-óceánon a ny. h. 45°-tól keletre halászott kékúszójú tonhalra (Thunnus thynnus) vonatkozó halászati erőkifejtés felső határértékeit.

(26)

Az uniós halászhajók számára rendelkezésre álló, e rendeletben meghatározott halászati lehetőségek felhasználása az 1224/2009/EK tanácsi rendelet (15) – és különösen az említett rendeletnek a fogások és a halászati erőkifejtés nyilvántartásáról, valamint a halászati lehetőségek kimerülésére vonatkozó adatok bejelentéséről szóló 33. és 34. cikke – hatálya alá tartozik. Ezért meg kell határozni azon kódokat, amelyeket a tagállamoknak használniuk kell, amikor az e rendelet hatálya alá tartozó állományokra vonatkozó fogásokról és halászati erőkifejtésről adatokat küldenek a Bizottságnak.

(27)

2025. évi éves ülésén az Északkelet-atlanti Halászati Bizottság (NEAFC) nem fogadott el ajánlást az ICES 1 és 2 alterület nemzetközi vizein élő mélyvízi vörös álsügérre (Sebastes mentella) vonatkozó 2026. évi TAC meghatározásáról. A NEAFC említett állományra vonatkozó ajánlásának esetleges elfogadásáig az ICES 1 és 2 alterületen élő mélyvízi vörös álsügérre vonatkozó TAC-ot ideiglenesen nullában kell megállapítani.

(28)

2025. évi éves ülésén a NEAFC nem fogadott el továbbá ajánlást az ICES 1 és 2 alterületen élő grönlandi laposhalra (Reinhardtius hippoglossoides) vonatkozó 2026. évi TAC meghatározásáról sem. Az ICES 1 és 2 alterület nemzetközi vizei tekintetében a grönlandi laposhalra vonatkozó 2026. évi uniós kvótát ezért 1 711 tonnában kell megállapítani. Az említett szint a 2023-ra vonatkozó ICES-szakvéleményben – amely az említett állomány tekintetében a rendelkezésre álló legjobb tudományos szakvélemény – ajánlott szint (18 494 tonna) 9,25 %-ának felel meg.

(29)

Az Atlanti-óceán északkeleti részén élő makréla (Scomber scombrus), kék puhatőkehal (Micromesistius poutassou) és atlanti-skandináv hering (Clupea harengus) a parti államokkal az ezen állományokkal való halászati gazdálkodásról folytatott konzultációk tárgyát képezik, és ezekkel az állományokkal a NEAFC is gazdálkodik. Az Unió a Tanács által 2025. október 13-án jóváhagyott álláspontok alapján vesz részt a 2026. évre vonatkozó, a parti államokkal folytatott konzultációkban. Ami az atlanti-skandináv heringet, illetve a kék puhatőkehalat illeti, a konzultációk eredményét a 2025. október 21-én, illetve 23-án aláírt, kölcsönösen elfogadott jegyzőkönyvekben dokumentálták. 2025. évi éves ülésén a NEAFC az atlanti-skandináv hering tekintetében elfogadott ajánlást a 2026-os állományvédelmi és -gazdálkodási intézkedésekről, a kék puhatőkehal tekintetében azonban nem. Ezért 2026-ra vonatkozóan helyénvaló az atlanti-skandináv heringre vonatkozó TAC-ot a releváns NEAFC-ajánlás alapján, és az Atlanti-óceán északkeleti részén élő kék puhatőkehalra vonatkozó TAC-ot a parti államok releváns, kölcsönösen elfogadott jegyzőkönyvében szereplő halászati lehetőségek szintjén meghatározni. Ami a makrélát illeti, a parti államokkal folytatott konzultációk még folyamatban vannak, és a NEAFC a 2025. évi éves ülésén nem fogadott el ajánlást. Ezért helyénvaló 2026 első felére a makrélára vonatkozóan ideiglenes TAC-ot megállapítani. Tekintettel a makrélahalászat szezonális jellegére, helyénvaló az ideiglenes TAC-ot 156 921 tonnában megállapítani, ami az ICES szakvéleményében javasolt TAC 90 %-ának felel meg.

(30)

Az Atlanti-óceán északkeleti részén élő kék puhatőkehal (Micromesistius poutassou) a parti államokkal az ezen állományokkal való halászati gazdálkodásról folytatott konzultációk tárgyát képezi, és ezzel az állománnyal a NEAFC is gazdálkodik. Az Unió a Tanács által 2025. október 7-én jóváhagyott álláspont alapján vett részt a parti államokkal folytatott konzultációkban. A parti államokkal a kék puhatőkehalról folytatott konzultációk eredményeit kölcsönösen elfogadott jegyzőkönyvben dokumentálták, amelynek aláírására 2025. október 23-án került sor. 2025. évi éves ülésén a NEAFC nem fogadott el ajánlást a kék puhatőkehalra vonatkozó 2026-os állományvédelmi és -gazdálkodási intézkedésekről. A kék puhatőkehalra vonatkozó 2026. évi TAC szintjét ezért a 2025. október 23-i, fent említett kölcsönösen elfogadott jegyzőkönyvben meghatározott szinten kell megállapítani.

(31)

2025. évi éves ülésén az Atlanti Tonhalfélék Védelmére Létrehozott Nemzetközi Bizottság (ICCAT) a 2026. év tekintetében fenntartotta az ICCAT-egyezmény hatálya alá tartozó terület bizonyos állományaira vonatkozó meglévő intézkedéseket. Emellett az ICCAT 2025-höz képest 2026-ra növelte a TAC szintjét az Atlanti-óceán keleti részén élő kékúszójú tonhal tekintetében, és csökkentette a visszatartási kvótát az Atlanti-óceán déli részén élő lándzsafogú cápa (Isurus oxyrinchus) tekintetében. Az említett intézkedéseket végre kell hajtani az uniós jogban.

(32)

Az ICCAT-egyezmény hatálya alá tartozó terület állományaira vonatkozó 2026. évi uniós kvótákat az ICCAT 2025. évi éves ülésén kiigazították az ICCAT több ajánlásának megfelelően, amelyek értelmében az Unió – kérésre – átviheti vagy 2024-ről 2026-ra, vagy 2025-ről 2026-ra a halászati lehetőségekre vonatkozó fel nem használt kvótájának meghatározott százalékát. Az uniós kvóták ilyen esetleges kiigazításáig az egyes tagállamok kvótáit az ICCAT által az ilyen kiigazítások előtt elfogadott, 2026-ra vonatkozó teljes uniós kvóta alapján kell megállapítani.

(33)

A 2025. évi éves ülésén az Antarktisz Tengeri Élővilágának Védelmével Foglalkozó Bizottság (CCAMLR) a 2025. december 1-jétől2026. november 30-ig terjedő időszakra fogási korlátokat fogadott el a CCAMLR-egyezmény hatálya alá tartozó területen élő állományokra vonatkozóan. Az említett intézkedéseket végre kell hajtani az uniós jogban.

(34)

2025-ös éves ülésén az Indiai-óceáni Tonhalbizottság (IOTC) 2026-ra a következő intézkedéseket állapította meg illetékességi területének tekintetében: fenntartotta a sárgaúszójú tonhalra (Thunnus albacares) vonatkozóan elfogadott meglévő intézkedéseket, felülvizsgálta a nagyszemű tonhalra (Thunnus obesus) vonatkozó fogási korlátokat, és első alkalommal fogási korlátokat fogadott el a bonitóra (Katsuwonus pelamis) vonatkozóan. Az említett intézkedéseket végre kell hajtani az uniós jogban. Az IOTC illetékességi területén a bonitóra vonatkozó 2026-os uniós kvótát az érintett tagállamoknak a következő két referenciaidőszakban folytatott halászati tevékenységei átlagos relatív szintje alapján kell kiosztani az említett tagállamok számára: az egyes tagállamok legjobb öt éve a 2015–2024-es időszakban és a 2022–2024-es időszakban.

(35)

A Dél-csendes-óceáni Regionális Halászati Gazdálkodási Szervezet (SPRFMO) éves ülésére a tervek szerint 2026. március 2. és 6. között kerül sor. Következésképpen az SPRFMO-egyezmény hatálya alá tartozó területen a TAC-okhoz funkcionálisan kapcsolódó meglévő intézkedéseket az éves ülés megtartásáig és a 2026. évi TAC-ok meghatározásáig átmenetileg fenn kell tartani.

(36)

2025-ös éves ülésén az Amerikaközi Trópusitonhal-bizottság (IATTC) módosította az IATTC-egyezmény hatálya alá tartozó területen alkalmazandó meglévő intézkedések némelyikét, fenntartva ugyanakkor a sodródó, halcsoportosulást előidéző eszközök (FAD-ok) meglévő számát. Az említett intézkedéseket végre kell hajtani az uniós jogban.

(37)

2023. évi éves ülésén a déli kékúszójú tonhal védelmével foglalkozó bizottság (CCSBT) a déli kékúszójú tonhal (Thunnus maccoyii) tekintetében elfogadta a 2024 és 2026 közötti hároméves időszakra vonatkozó TAC-ot. Az említett intézkedést végre kell hajtani az uniós jogban 2026-ra vonatkozóan.

(38)

2025. évi éves ülésén a Délkelet-atlanti Halászati Szervezet (SEAFO) 2026-ra vonatkozóan fenntartotta a SEAFO-egyezmény hatálya alá tartozó terület tekintetében meglévő TAC-ot. Az említett intézkedéseket végre kell hajtani az uniós jogban.

(39)

2025. évi éves ülésén a Nyugat- és Közép-csendes-óceáni Halászati Bizottság (WCPFC) 2026-ra vonatkozóan fenntartotta a 2025-re vonatkozóan elfogadott intézkedéseket. Emellett a WCPFC – a WCPFC-egyezmény hatálya alá tartozó területre vonatkozóan – járulékos fogási korlátot fogadott el a csendes-óceáni kékúszójú tonhal (Thunnus orientalis) tekintetében. Az említett intézkedéseket végre kell hajtani az uniós jogban.

(40)

A 2025-ben tartott 47. éves ülésén az Északnyugat-atlanti Halászati Szervezet (NAFO) halászati lehetőségeket fogadott el 2026-ra vonatkozóan egyes, a NAFO-egyezmény hatálya alá tartozó területen előforduló állományok tekintetében. Fenntartotta 2026-ra vonatkozóan azon meglévő intézkedéseket is, amelyek funkcionálisan kapcsolódnak a NAFO 3 és 4 alterületen élő sebes kalmár (Illex illecebrosus) és a NAFO 3LNO körzetben élő sárgafarkú lepényhal (Limanda ferruginea) halászati lehetőségeihez, azzal a céllal, hogy minimális szintre csökkenjen a nem célfajok járulékos fogása, és amely intézkedések nélkül az említett állományokra vonatkozó halászati lehetőségeket a nem célfajok védelme érdekében csökkenteni kellett volna. Az említett intézkedéseket végre kell hajtani az uniós jogban.

(41)

2025-ös éves ülésén az Indiai-óceán déli részére vonatkozó halászati megállapodás (SIOFA) felülvizsgálta a mélytengeri cápákra vonatkozó meglévő intézkedéseket, többek között a halászati területeken érvényben lévő tilalmat és azon mélytengeri cápák jegyzékét, amelyek célzott halászata tilos a SIOFA-megállapodás hatálya alá tartozó területen. Emellett a SIOFA új intézkedést fogadott el a tengerfenéki halászat vonatkozásában, amelynek keretében bizonyos területeket lezárnak minden fenékhalászati tevékenység tekintetében, és bizonyos területeken csak fenékhorogsoros halászatot engedélyeznek. Az említett intézkedéseket végre kell hajtani az uniós jogban.

(42)

Az egyrészről az Európai Unió és az Európai Atomenergia-közösség, és másrészről Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága közötti kereskedelmi és együttműködési megállapodás (16) (a továbbiakban: a kereskedelmi és együttműködési megállapodás) 498. cikkének (2) bekezdése értelmében az Uniónak és az Egyesült Királyságnak éves konzultációkat kell tartania, hogy minden év december 10-ig megállapodjanak az említett megállapodás 35. mellékletében felsorolt állományok tekintetében a következő évre vonatkozó TAC-okról.

(43)

Az Unió és az Egyesült Királyság 2025-ben kétoldalú konzultációkat tartott arról, hogy 2026-ra nagyszámú TAC-ot állapít meg a kereskedelmi és együttműködési megállapodás 35. mellékletében felsorolt állományok vonatkozásában. Az említett konzultációkat a kereskedelmi és együttműködési megállapodás 498. cikkének 2., 4. és 6. bekezdése alapján folytatták le, és az Unió az említett konzultációkon a Tanács által 2025. október 21-én jóváhagyott uniós álláspont alapján, továbbá a Tanács által 2025. október 21-én, 23-án és 31-én, valamint november 11-én és 25-én jóváhagyott informális bizottsági szolgálati dokumentumokkal összhangban vett részt. A konzultációk eredményeit írásbeli jegyzőkönyvben dokumentálták, amelyet a küldöttségvezetők 2025. december 10-én írtak alá. A releváns halászati lehetőségeket ezért az említett írásbeli jegyzőkönyvben meghatározott szinteken kell rögzíteni, és a halászati lehetőségekhez funkcionálisan kapcsolódó – szintén az említett írásbeli jegyzőkönyvben meghatározott – egyéb intézkedéseket át kell ültetni az uniós jogba.

(44)

Az Unió és az Egyesült Királyság megállapodott abban, hogy 2026. január 1-jétől2030. december 31-ig kölcsönös hozzáférést biztosít egymás számára a germon (Thunnus alalunga) északi állományának a tagállamok és az Egyesült Királyság kizárólagos gazdasági övezeteiben folytatott célzott halászata tekintetében 560 tonna mennyiség erejéig. Az említett megállapodás kizárja az 1380/2013/EU rendelet 5. cikkének (3) bekezdésében említett területekhez való hozzáférést.

(45)

Az Unió és az Egyesült Királyság a Kelta-tenger, az Ír-tenger és a La Manche csatorna vonatkozásában korrekciós intézkedésekről állapodott meg a közönséges tőkehal (Gadus morhua), a foltos tőkehal (Melanogrammus aeglefinus), a vékonybajszú tőkehal (Merlangius merlangus), a közönséges nyelvhal és a sima lepényhal tekintetében. Az ilyen intézkedések funkcionálisan kapcsolódnak az érintett állományokra vonatkozó TAC-hoz, mivel ilyen intézkedések hiányában a TAC-szintek nem biztosítanák az állományok megfelelő helyreállását. Annak biztosítása érdekében, hogy az uniós üzemeltetőkre az egyesült királyságbeli üzemeltetőkkel szemben egyenlő versenyfeltételek vonatkozzanak, az említett intézkedéseket 2026. június 1-jétől kell alkalmazni.

(46)

A 2026-ra vonatkozó releváns ICES-szakvélemény szerint az ICES 6 és 7 alterületen a sávos tőkehal rekreációs célú fogásai jelentős részét teszik ki a teljes fogásnak. Ezért az említett területeken helyénvaló korlátokat megállapítani a sávos tőkehal rekreációs célú fogásaira vonatkozóan.

(47)

Az ICES 2a és 3a körzetben és az ICES 4 alterületen élő homoki angolna bizonyos vontatott halászfelszerelésekkel folytatott halászata tekintetében – az ívóhelyek védelme és a fiatal egyedek kifogásának korlátozása érdekében – továbbra is érvényben kell tartani a halászati tilalmi időszakokat.

(48)

2025-ben az Unió, az Egyesült Királyság és Norvégia háromoldalú konzultációkat folytatott a joghatóságuk alá tartozó területeken élő hat közös és közösen kezelt állományról. Az említett konzultációkat – a Tanács által 2025. október 21-én jóváhagyott uniós álláspont alapján, valamint a Tanács által 2025. október 23-án és 27-én jóváhagyott informális bizottsági szolgálati dokumentumokkal összhangban – 2025. október 27. és december 4. között folytatták le. A konzultációk eredményeit kölcsönösen elfogadott jegyzőkönyvben dokumentálták, amelyet a küldöttségvezetők 2025. december 5-én írtak alá. A releváns halászati lehetőségeket az Egyesült Királysággal és Norvégiával – az említett kölcsönösen elfogadott jegyzőkönyv egyéb rendelkezéseivel együtt – elfogadott szinten kell megállapítani.

(49)

Az északi kontinentális talapzat területén élő közönségestőkehal-állományra vonatkozó, meglévő kísérő intézkedéseket fenn kell tartani. Emellett korrekciós intézkedéseket kell bevezetni a halászati mortalitás csökkentése és a növendék tőkehalak védelmének fokozása érdekében. Ezek közé tartozik két új, közönséges tőkehalra vonatkozó tilalom az ICES 4b körzet uniós vizein, két tilalom meghosszabbítása az ICES 3a körzet és 2 alterület uniós vizein, a La Manche csatorna keleti részén (ICES 7d körzet), az Északi-tenger déli részén (ICES 4c körzet) és az Északi-tenger középső részén (ICES 4b körzet és 3 alterület) a 2026. január 1-jétőlmárcius 31-ig tartó, azonnali hatályú halászati tilalmi rendszerek aktualizálása, valamint a közönséges tőkehalnak az Északi-tenger déli és középső részén (ICES 4c és 4b körzet) történő célzott halászatára vonatkozó korlátozások az említett két körzetben ejtett teljes közönségestőkehal-fogás korlátozása révén.

(50)

Az Unió kétoldalú konzultációkat folytatott Norvégiával a Skagerrak területén élő hét közös állománnyal való gazdálkodásról: közönséges tőkehal (Gadus morhua), foltos tőkehal (Melanogrammus aeglefinus), hering (Clupea harengus), norvég garnéla (Pandalus borealis), sima lepényhal (Pleuronectes platessa), spratt (Sprattus sprattus) és vékonybajszú tőkehal (Merlangius merlangus). Az említett konzultációkat azzal a céllal tartották, hogy megállapodjanak az említett állományokkal való gazdálkodásról és a 2026-ra vonatkozó halászati lehetőségekről, valamint az Északi-tengeren közösen kezelt hat állományra vonatkozó kvótacseréről és hozzáférési szabályokról. Az említett konzultációk 2025. december 16-án és 18-án sikeresen lezárultak, és az eredményeket három kölcsönösen elfogadott jegyzőkönyvben dokumentálták. A küldöttségvezetők 2025. december 16-án írták alá a Skagerrakra és a Kattegatra vonatkozó, 2026. évi halászati intézkedésekről szóló kétoldalú megállapodást, továbbá a Norvégia és Svédország nevében az Európai Unió közötti, 2026-ra vonatkozó halászati konzultációkról szóló jegyzőkönyvet. A küldöttségvezetők 2025. december 18-án írták alá az Északi-tenger közösen kezelt állományaira vonatkozó kvótacseréről és vizekhez való hozzáférésről szóló megállapodást. A releváns halászati lehetőségeket a Norvégiával elfogadott szinten kell megállapítani, és az említett kölcsönösen elfogadott jegyzőkönyvek egyéb rendelkezéseit is végre kell hajtani az uniós jogban.

(51)

Az Unió és Norvégia között még folynak a konzultációk a vizeikhez való hozzáférésről az atlanti-skandináv hering (Clupea harengus) és a kék puhatőkehal (Micromesistius poutassou) vonatkozásában. Az említett konzultációk lezárásáig az említett hozzáférési szinteket „megállapítandó”-ként kell megjelölni.

(52)

A kék puhatőkehal (Micromesistius poutassou) tekintetében engedélyezni kell a WHB/8C3411-ből a WHB/1X14-be irányuló, 2025-re szóló kvótaátadásokat, hogy lehetővé tegyék 2026-ra vonatkozóan a kék puhatőkehal tekintetében az Unióból Norvégiába történő, megállapodás szerinti kvótaátadást. Ez nem sértheti a halászati tevékenységek viszonylagos stabilitásának elvét. Az (EU) 2025/202 rendeletet ennek megfelelően módosítani kell.

(53)

Az egyrészről az Európai Unió, másrészről Grönland kormánya és Dánia kormánya közötti fenntartható halászati partnerségi megállapodásban (17) és annak végrehajtási jegyzőkönyvében (18) előírtt eljárással összhangban a felek a vegyes bizottság 2025. november 19-én és 20-án tartott ülésén megállapodtak az Unió számára a grönlandi vizeken 2026-ban kiaknázható halászati lehetőségekről. A releváns halászati lehetőségeket ezért a vegyes bizottság ülésének aláírt jegyzőkönyvében meghatározott szinten kell rögzíteni, figyelembe véve a küldöttségvezetők által 2025. december 16-án aláírt kölcsönösen elfogadott jegyzőkönyvekben szereplő, az Unióból Norvégiába történő átadásokat.

(54)

A Spitzbergákról (Svalbard) szóló 1920. február 9-i szerződés (az 1920. évi Párizsi Szerződés) valamennyi részes felének egyenlő és megkülönböztetésmentes hozzáférést biztosít a Svalbardot övező vizek erőforrásaihoz, többek között a halászat tekintetében is. Az Unió több szóbeli jegyzékben – legutóbb 2021. február 26-án, 2021. június 28-án, 2022. augusztus 1-jén és 2023. október 26-án – ismertette Norvégiával az e hozzáférésre vonatkozó álláspontját. A Svalbardot övező vizekben honos jeges-tengeri pókokra (Chionoecetes spp.) vonatkozó halászati lehetőségek tekintetében helyénvaló korlátozni az ilyen halászati tevékenységek folytatására engedéllyel rendelkező halászhajók számát biztosítva ezáltal, hogy a jeges-tengeri pókok állományának a Svalbardot övező vizekben történő kiaknázása összhangban legyen azokkal a megkülönböztetésmentes állománygazdálkodási szabályokkal, amelyeket az e terület felett szuverenitással és joghatósággal rendelkező Norvégia állapít meg az Egyesült Nemzetek Szervezete Tengerjogi Egyezményének és az 1920. évi Párizsi Szerződésnek a vonatkozó rendelkezéseivel összhangban. Az ilyen halászati lehetőségek tagállamok közötti elosztása 2026-ra korlátozódik. Az Unióban az alkalmazandó jogszabályoknak való megfelelés biztosításáért való elsődleges felelősséget a lobogó szerinti tagállamok viselik.

(55)

A Jeges-tenger északkeleti részén élő közönséges tőkehalra vonatkozó halászati lehetőségek tekintetében, valamint tekintettel arra, hogy 2026-ra vonatkozóan nem áll rendelkezésre TAC-referenciaérték, helyénvaló a Svalbard vizeiben, valamint az ICES 1 alterület és az ICES 2b körzet nemzetközi vizein halászott közönséges tőkehalra vonatkozó ideiglenes uniós kvótát meghatározni annak biztosítása érdekében, hogy az uniós flotta 2026-ban is folytathassa halászati tevékenységeit. Az ideiglenes uniós kvótának a 2025-re vonatkozóan meghatározott uniós kvóta felének kell megfelelnie, és azt a 2026. január 1-jétőljúnius 30-ig tartó időszakra kell korlátozni. Az említett ideiglenes uniós kvótát a 87/277/EGK tanácsi határozatnak (19) megfelelően kell kiosztani a tagállamok között, figyelemmel az Egyesült Királyságnak az Unióból való kilépése miatt szükséges, a kereskedelmi és együttműködési megállapodás 36. mellékletének E. táblázatában meghatározott kiigazításokra.

(56)

A Venezuela lobogója alatt közlekedő hajók részére a Francia Guyana partjainál húzódó kizárólagos gazdasági övezet uniós vizein halászati lehetőségek engedélyezéséről szóló, a Venezuelai Bolivári Köztársaságnak címzett uniós nyilatkozatnak megfelelően, amelyet az Unió nevében az (EU) 2015/1565 tanácsi határozat (20) hagyott jóvá, meg kell határozni az uniós vizeken a csattogóhalak tekintetében Venezuela számára rendelkezésre álló halászati engedélyek 2026. évi maximális számát.

(57)

E rendelet végrehajtására vonatkozóan az egységes feltételek biztosítása érdekében a Bizottságot végrehajtási hatáskörökkel kell felruházni annak érdekében, hogy egyes tagállamok számára engedélyezhesse a számukra kiosztott halászatierőkifejtés-mennyiségek kilowattnapok szerinti rendszerben történő kezelését, többletnapokat engedélyezhessen a tengeren töltött halászati tevékenység végleges beszüntetése és kiterjesztett tudományos megfigyelési program végrehajtása esetén, valamint meghatározhassa azon táblázatok formátumát, amelyek a tengeren töltött napoknak az ugyanazon tagállam lobogója alatt közlekedő halászhajók közötti átadására vonatkozó adatok összegyűjtésére és megküldésére szolgálnak. E végrehajtási hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (21) megfelelően kell gyakorolni.

(58)

Az év vége és a halászati lehetőségeket a következő évre meghatározó rendelet hatálybalépésének időpontja közötti időszakban a folyamatos alkalmazás biztosítása és a jogbizonytalanság elkerülése érdekében a tilalmakra és a tilalmi időszakokra vonatkozó, e rendeletben megállapított rendelkezéseket 2027 elején is tovább kell alkalmazni, amíg a halászati lehetőségeknek a 2027. évre történő meghatározásáról szóló rendelet hatályba nem lép.

(59)

Sürgősségi okokból és a jogbiztonság mielőbbi biztosítása érdekében e rendeletnek a kihirdetésének napján kell hatályba lépnie.

(60)

A halászati tevékenységek megszakításának elkerülése és a halászok megélhetésének megőrzése érdekében e rendeletet 2026. január 1-jétől visszamenőleges hatállyal kell alkalmazni.

(61)

Ezenkívül, bizonyos, az Unió számára halászati lehetőségeket létrehozó vagy korlátozó nemzetközi intézkedéseket a releváns regionális halászati gazdálkodási szervezetek 2025. év végén fogadtak el, és azok e rendelet hatálybalépése előtt váltak alkalmazandóvá. E helyzet tükrözése érdekében e rendeletnek az ilyen intézkedéseket az uniós jogban végrehajtó rendelkezéseit ezért 2025. december 1-jétől visszamenőleges hatállyal kell alkalmazni. Így különösen, mivel a CCAMLR-egyezmény hatálya alá tartozó területen a halászati idény december 1-jétől a következő év november 30-ig tart, és így a CCAMLR-egyezmény hatálya alá tartozó területre vonatkozó bizonyos halászati lehetőségeket vagy tilalmakat a 2025. december 1-jével kezdődő időszakra határozzák meg, e rendelet releváns rendelkezéseit az említett időponttól kell alkalmazni. Emellett a SIOFA-megállapodás hatálya alá tartozó területen a fogashal halászati idénye december 1-jétől november 30-ig tart, és mivel az említett fajcsoportra vonatkozó TAC-ok a 2025. december 1-jével kezdődő időszakra kerülnek megállapításra, a TAC-okat az említett időponttól kell alkalmazni. Az ilyen visszamenőleges alkalmazás nem sérti a bizalomvédelem elvét, mivel a szerződő felek lobogója alatt közlekedő halászhajók számára tilos az engedély nélküli halászat a CCAMLR-egyezmény hatálya alá tartozó területen és a SIOFA-megállapodás hatálya alá tartozó területen.

(62)

Továbbá, a (EU) 2025/202 rendeletet abból a célból módosító rendelkezéseket, hogy lehetővé váljon a kék puhatőkehalra vonatkozó, a WHB/8C3411-ből a WHB/1X14-be irányuló, 2025-re szóló kvótaátadás, visszamenőleges hatállyal kell alkalmazni. Az ilyen visszamenőleges alkalmazás nem érinti a bizalomvédelem elvét, mivel az említett TAC-ok szerinti kvótákat még nem merítették ki,