(1)

A 2013/11/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására (3) annak biztosítása érdekében került sor, hogy az Unión belül a fogyasztóknak magas színvonalú alternatív vitarendezési eljárások álljanak rendelkezésére az olyan szerződéses jogviták rendezése céljából, amelyek áruknak vagy szolgáltatásoknak az Unióban tartózkodási hellyel rendelkező fogyasztók részére az Unióban letelepedett kereskedők általi értékesítésével kapcsolatban merülnek fel. Az irányelv úgy rendelkezik, hogy az Unión belül minden típusú belföldi és határokon átnyúló fogyasztói jogvita esetében alternatív vitarendezési eljárásoknak kell rendelkezésre állniuk, és biztosítja, hogy az alternatív vitarendezési eljárások megfeleljenek a minőségi minimumkövetelményeknek. Előírja a tagállamok számára, hogy kísérjék figyelemmel az alternatív vitarendezési fórumok teljesítményét. Az alternatív vitarendezés fogyasztók általi ismertségének növelése és alkalmazásának előmozdítása érdekében azt is előírja, hogy a kereskedőknek tájékoztatniuk kell a fogyasztókat arról, hogy jogvitájukat alternatív vitarendezési eljárások keretében peren kívül is rendezhetik.

(2)

2019-ben a Bizottság jelentést tett közzé a 2013/11/EU irányelv és az 524/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) végrehajtásáról, amely feltárta, hogy a 2013/11/EU irányelv Unió-szerte növelte a fogyasztói piacok minőségi alternatív vitarendezési fórumok általi lefedettségét. A jelentés azonban azt is megállapította, hogy egyes ágazatokban és egyes tagállamokban lemaradás tapasztalható az alternatív vitarendezési eljárások fogyasztók és vállalkozások általi igénybevétele terén. Ennek egyik oka az volt, hogy a fogyasztók és a kereskedők kevéssé ismerik ezeket az eljárásokat azokban a tagállamokban, ahol azokat nemrégiben vezették be. Egy másik oka ennek az volt, hogy a fogyasztók és kereskedők nem bíznak a szabályozatlan alternatív vitarendezési fórumokban. A hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságok által 2022 elején szolgáltatott adatok, valamint a 2013/11/EU irányelv végrehajtásának 2023-ban elvégzett értékelése arra utalnak, hogy az alternatív vitarendezés igénybevétele – a panaszok számának a Covid19-világjárványhoz kapcsolódó, kismértékű növekedésétől eltekintve – viszonylag stabil maradt. Az említett értékelés keretében megkérdezett érdekelt felek nagy többsége megerősítette, hogy az alternatív vitarendezési eljárások fogyasztók általi ismertségének és megértésének hiánya, a kereskedők alacsony arányú részvétele, egyes tagállamokban az alternatív vitarendezés általi hiányos lefedettség, a magas költségek és az összetett nemzeti alternatív vitarendezési eljárások, valamint az alternatív vitarendezési fórumok hatáskörei közötti eltérések olyan gyakori tényezők, amelyek akadályozzák az alternatív vitarendezési eljárások igénybevételét. A határokon átnyúló alternatív vitarendezési eljárásokat további akadályok hátráltatják, mint például az egynél több nyelv használata és az alkalmazandó jog ismeretének hiánya, valamint a kiszolgáltatott helyzetben lévő fogyasztók sajátos hozzáférési nehézségei.

(3)

mivel jelenleg az Unióban tartózkodási hellyel rendelkező fogyasztók által lebonyolított online ügyletek esetében minden ötből legalább kettő harmadik országban letelepedett kereskedőkkel megy végbe, a 2013/11/EU irányelv hatályát ki kell terjeszteni annak érdekében, hogy az alternatív vitarendezési eljárásban részt venni hajlandó harmadik országbeli kereskedők abban részt vehessenek, amennyiben az említett harmadik országbeli kereskedők tevékenységei az 593/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) vagy az 1215/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (6) értelmében egy vagy több tagállamba irányulnak. Annak kérdését, hogy a harmadik országbeli kereskedők tevékenységei egy vagy több tagállamba irányulnak-e, az összes releváns körülmény, többek között olyan tényezők alapján lehet eldönteni, mint például az említett tagállamokban általánosan használt nyelv vagy pénznem használata; termékek vagy szolgáltatások megrendelésének lehetősége; releváns felső szintű domain használata; alkalmazás rendelkezésre állása az adott tagállami alkalmazás-áruházban; helyi hirdetéseknek vagy az említett tagállamokban használt nyelvű hirdetéseknek a közlése; vagy az ügyfélkapcsolatok kezelése, például ügyfélszolgálatnak az említett tagállamokban általánosan használt valamely nyelven történő biztosítása. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy feltételeket határozzanak meg a harmadik országbeli kereskedők alternatív vitarendezési eljárásokban való részvételére vonatkozóan, különösen annak elkerülése érdekében, hogy az alternatív vitarendezési fórumokra túlzott terhek nehezedjenek. E feltételek magukban foglalhatják különösen a kereskedő és a fogyasztó ahhoz való hozzájárulását, hogy a jogvita rendezésére az abban a tagállamban alkalmazandó jog alapján kerüljön sor, amelyben az alternatív vitarendezési fórum letelepedett és a fogyasztó tartózkodási hellyel rendelkezik, valamint a kereskedő olyan kötelezettségvállalását, amely szerint az alternatív vitarendezési eljárási szabályokat – többek között adott esetben a rendszeres díjakat – magára nézve kötelezőnek ismeri el.

(4)

A fogyasztói jogviták összetettsége jelentősen megváltozott a 2013/11/EU irányelv elfogadása óta. Az áruk és szolgáltatások digitalizációja, valamint az e-kereskedelemnek és a digitális hirdetéseknek a fogyasztói szerződések megkötése során érvényesülő növekvő jelentősége azt eredményezte, hogy megnőtt az olyan megtévesztő online információknak és manipulatív interfészeknek kitett fogyasztók száma, amelyek megakadályozzák őket abban, hogy megfelelő tájékozottságon alapuló vásárlási döntéseket hozzanak. Ennélfogva egyértelművé kell tenni, hogy az áruk vagy szolgáltatások értékesítéséből eredő szerződéses jogviták köre a digitális tartalmakkal és a digitális szolgáltatásokkal kapcsolatos jogvitákra is kiterjed.

(5)

Amennyiben valamely fogyasztó és kereskedő között szerződés megkötésére kerül sor, a fogyasztónak rendelkeznie kell azzal a lehetőséggel, hogy a 2013/11/EU irányelv alapján – akár a szerződés megkötése előtt, akár azt követően – jogorvoslatért folyamodjon a számára kárt okozó gyakorlatok miatt.

(6)

A 2013/11/EU irányelv tárgyi hatályának ki kell terjednie például a szerződéskötést megelőző szakaszból eredő olyan helyzetekre, amelyekben szerződéskötésre került sor valamely fogyasztó és kereskedő között, így például amikor a fogyasztó olyan, valamely konkrét árkedvezményhez kapcsolódó félrevezető hirdetés alapján köt szerződést, amely a 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (7) hatálya alá tartozik. A további példák közé tartozik a 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvben (8) előírt, a szerződéskötést megelőző kötelező tájékoztatásnyújtás, az 1008/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben (9) előírt, a légi viteldíjak és a légi tarifák tekintetében az árak átláthatóságához való jog, az (EU) 2021/782 európai parlamenti és tanácsi rendeletben (10) megállapított, az utazást megelőző tájékoztatáshoz való jog, az (EU) 2022/612 európai parlamenti és tanácsi rendeletben (11) megállapított, a barangolásos hívások és SMS-üzenetek kiskereskedelmi feltételeivel kapcsolatos átlátható tájékoztatáshoz való jog, illetve az (EU) 2015/2302 európai parlamenti és tanácsi irányelvben (12) előírt, az utazási csomagokra vonatkozó, szerződést megelőző tájékoztatáshoz való jog.

(7)

A jogvita alternatív vitarendezési fórum elé terjesztése nem zárja ki azt, hogy a fogyasztó egyéb szerv, például valamely fogyasztói szervezet vagy végrehajtásért felelős hatóság elé utalja az ügyet, továbbá nem zárja ki azt sem, hogy ezen egyéb szervek meghozzák a megfelelő intézkedéseket azzal a céllal, hogy a szóban forgó gyakorlat tekintetében eljárjanak. Adott esetben a végrehajtásért felelős hatóságok és az alternatív vitarendezési fórumok egymást kiegészítő módon működnek. Miközben a végrehajtásért felelős hatóságok jelentős mértékben hozzájárulnak a fogyasztói jogorvoslathoz azáltal, hogy a fogyasztók javát szolgáló jogorvoslati kötelezettségvállalásokat igényelnek és megkönnyítik a kártérítési kereseteket, ugyanilyen fontos, hogy a fogyasztók – a végrehajtásért felelős releváns hatóságok hatáskörének a sérelme nélkül – alternatív vitarendezési fórum közreműködésével élhessenek a jogorvoslat lehetőségével.

(8)

A fogyasztói jogok és a kereskedőknek az adásvételi, valamint a szolgáltatási szerződésekkel összefüggő, a fogyasztókkal szemben fennálló kötelezettségei olyan helyzetekre is vonatkoznak, amelyekben a fogyasztók az (EU) 2019/771 európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (13) összhangban a jogszabályon alapuló jótállási jogaikkal kívánnak élni. Jogviták a szerződéses szakasszal összefüggésben is felmerülhetnek, többek között a 93/13/EGK tanácsi irányelvben (14) előírt tisztességtelen feltételekkel, az (EU) 2023/2854 európai parlamenti és tanácsi rendeletben (15) megállapított, az adatkezelési szolgáltatók közötti váltás jogával, az utasoknak és az utazóknak az (EU) 2015/2302 irányelvben előírt jogaival, vagy a 2011/83/EU irányelvben előírt általános fogyasztói jogokkal kapcsolatban is.

(9)

A fogyasztói jogok és a kereskedőknek az adásvételi, valamint a szolgáltatási szerződésekkel összefüggő, a fogyasztókkal szemben fennálló kötelezettségei olyan jogvitákat is keletkeztethetnek, amelyek a szerződés megszűnése után merülnek fel. Ez a helyzet többek között a kereskedőknek az (EU) 2019/770 európai parlamenti és tanácsi irányelvben (16) előírt azon kötelezettsége tekintetében is, hogy tartózkodjanak a fogyasztó által szolgáltatott vagy létrehozott tartalom felhasználásától.

(10)

Figyelemmel a 2013/11/EU irányelv minimumharmonizációs jellegére, a tagállamok jogosultak az alternatív vitarendezési eljárásokat az uniós és a nemzeti jogban meghatározott egyéb jogokkal – így például az Európai Unió működéséről szóló szerződés 101. és 102. cikkéből eredő jogokkal – kapcsolatos jogvitákban is alkalmazni. Emellett a tagállamok határozzák meg, hogy melyik alternatív vitarendezési fórum rendelkezik hatáskörrel a különböző típusú jogviták tekintetében.

(11)

Amennyiben jogvita merül fel valamely online platformot üzemeltető szolgáltató és az adott szolgáltató szolgáltatásának igénybevevője között az adott szolgáltatónak a platformján található jogellenes vagy káros tartalom moderálására irányuló tevékenységeivel kapcsolatban, az (EU) 2022/2065 európai parlamenti és tanácsi rendelet (17) 2. cikkének (4) bekezdésére figyelemmel az említett rendelet peren kívüli vitarendezésről szóló 21. cikke alkalmazandó, mivel az említett rendelet 21. cikke részletesebb szabályokat állapít meg az ilyen jogvitákra vonatkozóan.

(12)

A 2013/11/EU irányelvben foglalt fogalommeghatározásoknak tükrözniük kell a 2013/11/EU irányelv ezen módosító irányelv által kiterjesztett hatályát.

(13)

A digitális tartalmak és digitális szolgáltatások online nyújtása gyakran olyan szerződések alapján történik, amelyek értelmében a fogyasztó vételár megfizetése helyett személyes adatokat bocsát a kereskedő rendelkezésére. A 2013/11/EU irányelv jelenleg csak azon szerződésekre alkalmazandó, amelyek értelmében a fogyasztó vételárat fizet vagy vállalja a vételár megfizetését. Az említett irányelv hatálya ezért nem terjed ki azokra a szerződésekre, amelyek keretében a fogyasztó nem vételárat fizet, hanem személyes adatokat bocsát a kereskedő rendelkezésére. Tekintettel azon szerződésekre, amelyek esetében a fogyasztó vételár fizetése helyett személyes adatokat bocsát rendelkezésre, vagy személyes adatok rendelkezésre bocsájtását vállalja, az „adásvételi szerződés” és a „szolgáltatási szerződés” fogalommeghatározását ki kell igazítani, továbbá a fogalommeghatározások közé fel kell venni az „áru”, a „digitális tartalom” és a „digitális szolgáltatás” fogalmát.

(14)

A tagállamokban rendelkezésre kell állniuk olyan intézkedéseknek, amelyek előmozdítják a kereskedők és a fogyasztók alternatív vitarendezési eljárásokban való részvételét. Az ilyen intézkedések pénzügyi és nem pénzügyi jellegűek is lehetnek. A nem pénzügyi jellegű intézkedések közé tartozhatnak a tájékoztató kampányok vagy a részvételi tanúsítványok. Pénzügyi jellegű intézkedés lehet például kedvezményes díj vagy elbánás alkalmazása a jogszabályi megfelelést teljesítő kereskedők esetében, költségmentes részvétel lehetővé tétele a fogyasztók és a kereskedők számára, az eljárás előnyeinek megismerését megkönnyítendő, bizonyos számú alternatív vitarendezési eljárásra vonatkozóan a költségek visszatérítése, munkavállalói képzési programok biztosítása, valamint ágazati alternatív vitarendezési fórumok létrehozásának társfinanszírozása.

(15)

A 2013/11/EU irányelv már lehetőséget ad a tagállamoknak arra, hogy olyan nemzeti intézkedéseket fogadjanak el, amelyek kötelezővé teszik a kereskedők alternatív vitarendezési eljárásokban való részvételét, feltéve, hogy ezek a nemzeti intézkedések nem akadályozzák a feleket az igazságszolgáltatás igénybevételéhez való joguk gyakorlásában. Számos tagállam bizonyos konkrét gazdasági ágazatokra vonatkozóan már elfogadott a kereskedők alternatív vitarendezési eljárásokban való részvételét kötelező jelleggel előíró nemzeti szintű intézkedéseket. A kötelező részvétel egyes ágazatokban mind a fogyasztók, mind a kereskedők számára előnyökkel járt. Ez a kötelező jelleg hozzájárul ahhoz, hogy a kereskedők jobban bízzanak és magabiztosabban lépjenek fel az alternatív vitarendezési rendszerben, aminek következtében nagyobb körükben a hajlandóság az alternatív vitarendezési határozatok végrehajtására. A kötelező részvétel kézzelfogható előnyökkel jár a fogyasztók számára is, mivel megkönnyíti, felgyorsítja és olcsóbbá teszi a kereskedőkkel fennálló jogviták rendezését, ezáltal pedig növeli az alternatív vitarendezési eljárásokkal kapcsolatos fogyasztói bizalmat és magabiztosságot is.

(16)

A kereskedők és a fogyasztók alternatív vitarendezési eljárásokban való részvételét előmozdító intézkedések kidolgozása és végrehajtása során a tagállamoknak különös figyelmet kell fordítaniuk azon konkrét üzleti ágazatokra, amelyekben a kereskedők alacsony arányban vesznek részt az alternatív vitarendezési eljárásokban, valamint az olyan ágazatokban alkalmazott gyakorlatokra, amelyekkel kapcsolatban – amint azt a rendelkezésre álló adatok és panaszok számára vonatkozó statisztikák kimutatják –a fogyasztók ismétlődően nyújtottak be panaszokat. Ez különösen a közlekedési és az idegenforgalmi ágazatban jellemző, főképp a légi utasok jogai területén. A tagállamok számára – annak alternatívájaként, hogy az említett ágazatokban a kereskedők alternatív vitarendezési eljárásokban való részvételét előmozdító intézkedéseket hoznak – lehetővé kell tenni, hogy ezen ágazatokban bevezessék a kereskedők kötelező részvételét az alternatív vitarendezési eljárásokban.

(17)

Annak biztosítása érdekében, hogy az alternatív vitarendezési eljárások megfeleljenek a digitális kornak, amelyben a kommunikáció online zajlik, többek között nemzetközi összefüggésben is, gyors és tisztességes eljárásokat kell biztosítani valamennyi fogyasztó számára. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a területükön letelepedett alternatív vitarendezési fórumok az Unióban vagy az Unión kívül letelepedett kereskedők, valamint a területükön tartózkodási hellyel rendelkező fogyasztók közötti jogvitákban hatáskörrel rendelkezzenek a vitarendezési eljárások lefolytatására.

(18)

A 2013/11/EU irányelv értelmében a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy alternatív vitarendezési eljárások álljanak rendelkezésre, és könnyen elérhetőek legyenek online és offline módon egyaránt. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy amennyiben az alternatív vitarendezési fórumok lehetővé teszik a fogyasztók számára, hogy digitális eszközök – például online interfészek és online panaszbejelentő űrlapok – segítségével kezdeményezzenek alternatív vitarendezési eljárást vagy kövessenek ilyen eljárást, ezen eszközök valamennyi fogyasztó által használhatók legyenek, beleértve a kiszolgáltatott helyzetben lévő, illetve az eltérő szintű digitális jártassággal rendelkező fogyasztókat is. A közszférabeli szervezetnek minősülő alternatív vitarendezési fórumokra már kiterjed az (EU) 2016/2102 európai parlamenti és tanácsi irányelv (18) hatálya. Fontos, hogy a magánszervezetnek minősülő alternatív vitarendezési fórumok a lehetőségekhez mérten és a megvalósíthatóság függvényében törekedjenek ugyanezen akadálymentesítési normák követésére.

(19)

A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az alternatív vitarendezésért felelős természetes személyek megfelelő ismeretekkel és készségekkel rendelkezzenek a fogyasztói jogviták alternatív vagy bírósági rendezése területén, valamint rendelkezzenek általános jogi ismeretekkel. E célból a tagállamoknak azt is biztosítaniuk kell, hogy az alternatív vitarendezési fórumok szükség esetén képzést biztosítsanak az alternatív vitarendezésért felelős természetes személyek számára. E képzésnek az alternatív vitarendezésért felelős természetes személyek tényleges szakérteleméhez, illetve a tőlük elvárt szakértelem szintjéhez kell igazodnia.

(20)

Azon követelmény teljesíthetősége érdekében, hogy a panaszokat és a szükséges igazoló dokumentumokat nyomon követhető, online módon nyújtsák be, az alternatív vitarendezési fórumoknak tartós adathordozón vissza kell igazolniuk legalább azok kézhezvételét, és biztosítaniuk kell az ilyen panaszoknak a további kommunikáció céljára történő azonosíthatóságát lehetővé tevő módszer meglétét.

(21)

A technológiai fejlődés hozzájárulhat a vitarendezés automatizálásához, lehetővé téve a gyorsabb és következetesebb eredmények elérését. Az alternatív vitarendezést segítő automatizált eszközök ugyanakkor magukban hordozhatnak bizonyos, torzítással, illetve feketedoboz-hatással kapcsolatos kockázatokat. Az ilyen automatikus eszközök döntéshozatali folyamatban való alkalmazásának ezért teljes mértékben átláthatónak kell lennie, és azok alkalmazásáról az alternatív vitarendezési eljárásban részt vevő feleket előzetesen tájékoztatni kell. A döntéshozatali folyamat során automatizált eszközökre támaszkodó alternatív vitarendezési eljárásban részt vevő felek számára lehetővé kell tenni emellett, hogy kérhessék az adott eljárás eredményének valamely, az alternatív vitarendezési fórumot képviselő természetes személy általi ellenőrzését. Az említett természetes személynek a szükséges szakértelem, függetlenség és pártatlanság tekintetében meg kell felelnie a 2013/11/EU irányelv követelményeinek. A döntéshozatali eljárás alatt a jogvita lefolytathatóságával és a jogvita kimenetelével kapcsolatos döntéseket befolyásoló intézkedéseket kell érteni, ami a pusztán adminisztratív vagy technikai feladatokra nem terjed ki.

(22)

Különböző helyzetekben, például a Covid19-világjárvány idején előfordult tömeges járattörlések kapcsán az alternatív vitarendezési eljárások fontos mechanizmusnak bizonyultak a megnövekedett számú fogyasztói probléma kezelésében. A tagállamoknak ezért lehetővé kell tenniük az alternatív vitarendezési fórumok számára az ügyek összevonását annak érdekében, hogy az ugyanazon jogellenes gyakorlatot elszenvedő fogyasztók következetes kimenetelekre számíthassanak, és a kimenetelek az alternatív vitarendezési fórumok és a kereskedők számára költséghatékonyabbak legyenek, például olyan esetekben, amikor az összevonás gyorsabb vagy koherensebb vitarendezéshez vezet. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a fogyasztók tájékoztatást kapjanak az ilyen összevonásról annak érdekében, hogy el tudják dönteni, hogy részt kívánnak-e venni az összevont alternatív vitarendezési eljárásban. Lehetővé kell tenni a tagállamok számára emellett, hogy további feltételeket határozzanak meg az ügyek összevonására vonatkozóan. Lehetővé kell tenni például a tagállamok számára, hogy akként rendelkezzenek, hogy a fogyasztók kifogással élhetnek ügyeik összevonásával szemben, vagy hogy az összevonáshoz a fogyasztó kifejezett hozzájárulására van szükség. Lehetővé kell tenni a tagállamok számára annak meghatározását is, hogy kifogás esetén vagy kifejezett hozzájárulás hiányában az eljárás összevonás nélkül folytatódik-e vagy megszűnik. A további feltételek közé tartozhatnak az összevonandó esetek közötti hasonlóság meghatározott mértékével kapcsolatos követelmények. E tekintetben a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy szabályokat határozzanak meg a hasonló esetek összevonás céljával való kiválasztásának módjára vonatkozóan. Fontos egyértelművé tenni, hogy az alternatív vitarendezésért felelős természetes személyekkel szemben támasztott, a 2013/11/EU irányelvben meghatározott, ezen irányelv által módosított azon követelmény, hogy megfelelő ismeretekkel és készségekkel rendelkezzenek a fogyasztói jogviták alternatív vagy bírósági rendezése területén, az ügyek összevonása tekintetében is alkalmazandó.

(23)

A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az alternatív vitarendezési fórumok ne utasíthassák el azon jogviták lefolytatását, amelyek esetében a kereskedő a belső panaszkezelésre szolgáló rendszereiben olyan aránytalan szabályokat vezetett be, amelyeket követni kell ahhoz, hogy ezután a panaszt alternatív vitarendezési fórum elé lehessen utalni. Bizonyos piaci ágazatokban például egyes fogyasztók indokolatlan terhekkel szembesülnek, például amikor a panaszkezelés több kötelező lépésből áll, vagy amikor a fogyasztók kötelesek bizonyítani, hogy felvették a kapcsolatot a kereskedő vevőszolgálatának egy meghatározott részlegével.

(24)

A 2013/11/EU irányelv értelmében a tagállamok nemzeti jogszabályokat vezethetnek be annak érdekében, hogy az általuk megfelelőnek ítélt ágazatokban kötelezővé tegyék a kereskedők alternatív vitarendezésben való részvételét, azon ágazatspecifikus uniós jogszabályok mellett, amelyek már előírják a kereskedők alternatív vitarendezésben való kötelező részvételét. A tagállamoknak mindenesetre biztosítaniuk kell, hogy ha már valamely hatáskörrel rendelkező alternatív vitarendezési fórum úgy döntött, hogy eljárási szabályaival összhangban megvizsgálja a fogyasztói panaszt, az adott fórum felvegye a kapcsolatot az érintett kereskedővel, és felkérje az eljárásban való részvételre, függetlenül attól, hogy a kereskedő részvétele kötelező-e vagy sem. A kereskedők alternatív vitarendezésben való részvételének ösztönzése, valamint a megfelelő és gyors alternatív vitarendezés eljárások biztosítása érdekében az Unióban letelepedett kereskedőket kötelezni kell arra, hogy határozott időn belül válaszoljanak az alternatív vitarendezési fórumok arra vonatkozó megkereséseire, hogy hajlandóak-e részt venni a javasolt alternatív vitarendezési eljárásban. A válaszadási kötelezettség célja az, hogy a kereskedők az alternatív vitarendezési eljárásban való részvétel mellett döntsenek, az alternatív vitarendezési fórumok és a fogyasztók pedig tisztában legyenek azzal, hogy a kereskedő egy adott ügyben részt fog-e venni az alternatív vitarendezési eljárásban. Nem kötelező azonban a kereskedő válaszadása, ha az alkalmazandó jog kötelező jelleggel előírja a kereskedő alternatív vitarendezési eljárásban való részvételét, vagy ha a kereskedőt szerződés kötelezi az alternatív vitarendezési eljárásban való részvételre. Mindez azon eljárási szabályok sérelme nélkül alkalmazandó, amelyek lehetővé teszik az alternatív vitarendezési fórumok számára, hogy lezárják az ügyet abban az esetben, ha a kereskedő az ezen irányelvben meghatározott határidőkön belül nem vesz részt abban. Ehhez hasonlóan, nem írható elő a kereskedő általi válaszadás akkor sem, ha az alternatív vitarendezési fórum úgy is jogosult döntést hozni az ügyben, hogy a kereskedő nem vesz részt az alternatív vitarendezési eljárásban.

(25)

A kereskedőnek főszabályként legfeljebb 20 munkanap állhat rendelkezésére arra, hogy tájékoztassa az alternatív vitarendezési fórumot arról, hogy részt kíván-e venni az alternatív vitarendezési eljárásban. Összetett jogviták esetén vagy kivételes körülmények között azonban az alternatív vitarendezési fórumnak jogosultnak kell lennie az említett határidő abból a célból való meghosszabbítására, hogy lehetőséget biztosítson a kereskedő számára a jogvita alapos elemzésére és annak eldöntésére, hogy részt kíván-e venni az alternatív vitarendezési eljárásban. A határidő azonban semmi esetre sem haladhatja meg a 30 munkanapot. A fogyasztót tájékoztatni kell az említett határidő meghosszabbításáról, amennyiben arra sor kerül. Ha a kereskedő az előírt határidőn belül nem válaszol az alternatív vitarendezési fórumnak, az alternatív vitarendezési fórum jogosult a válasz elmaradását úgy értelmezni, hogy a kereskedő nem kíván részt venni az eljárásban, és jogosult az ügyet lezárni. Az alternatív vitarendezési fórumnak a fogyasztót ennek megfelelően tájékoztatnia kell.

(26)

A tájékoztatási és jelentéstételi követelmények korlátozása, valamint az alternatív vitarendezési fórumok és a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságok költségeinek csökkentése érdekében egyszerűsíteni kell a jelentéstételi és tájékoztatási követelményeket, és csökkenteni kell az alternatív vitarendezési fórumok által a hatáskörrel rendelkező hatóságoknak szolgáltatott információk mennyiségét. Az alternatív vitarendezési fórumoknak például az évenkénti helyett legalább kétévenként kell nyilvánosságra hozniuk tevékenységi jelentéseiket. A tagállamok számára ugyanakkor lehetővé kell tenni, hogy ennél rövidebb – például évenkénti – jelentéstételi időszakot. Az alternatív vitarendezési fórumok számára lehetővé kell tenni emellett, hogy ugyanezeket a tevékenységi jelentéseket küldjék meg a megfelelő hatáskörrel rendelkező hatóságoknak a 2013/11/EU irányelv szerinti egyéb jelentéstételi kötelezettségeknek való megfelelés céljából is, feltéve, hogy azok tartalmazzák az ilyen kötelezettségek tekintetében előírt összes információs elemet.

(27)

Az alternatív vitarendezési eljárásoknak lehetőség szerint térítésmentesnek kell lenniük a fogyasztó számára. Költségek felszámítása esetén azok nem lehetnek egy névleges díjnál magasabb összegűek. Annak érdekében továbbá, hogy az alternatív vitarendezési eljárások hozzáférhetőbbek és vonzóbbak legyenek a fogyasztók számára, a tagállamoknak ösztönözniük kell az alternatív vitarendezési fórumokat, hogy az adott panasz megalapozottsága esetében, illetve megalapozottsáságával arányosan térítsék vissza a fogyasztóknak a megfizetett névleges díjat. Fontos egyértelművé tenni, hogy az ilyen visszatérítést – teljes összhangban a szubszidiaritás és az arányosság elvével – a tagállamoknak kell teljesíteniük, nem pedig másoknak, például az alternatív vitarendezési eljárásban érintett másik félnek.

(28)

Annak érdekében, hogy az alternatív vitarendezési fórumokra nehezedő munkateher hatékonyan csökkenjen, és több idő álljon rendelkezésükre jelentéseiknek a hatáskörrel rendelkező hatóságokhoz való benyújtására, a 2013/11/EU irányelv által előírt négyéves jelentés benyújtásának határidejét néhány hónappal meg kell hosszabbítani.

(29)

Számos tagállamban a fogyasztók továbbra sem rendelkeznek elegendő információval az alternatív vitarendezési fórumok létezéséről és az általuk kínált szolgáltatásokról. Annak érdekében, hogy a fogyasztók körében ismertebbé váljanak az alternatív vitarendezési fórumok és az alternatív vitarendezési eljárásokban részt vevő kereskedők, a kereskedőknek egyértelmű, jól látható, érthető és könnyen hozzáférhető módon kell tájékoztatást nyújtaniuk az alternatív vitarendezésről. Amennyiben a kereskedő rendelkezik honlappal, akkor célszerű azon a honlapon közölnie az erre vonatkozó információkat. A kereskedőknek e tájékoztatást az általános szerződési feltételeikben is fel kell tüntetniük.

(30)

Törölni kell a kereskedő azon meglévő kötelezettségét, amely értelmében abban az esetben, ha a fogyasztó panaszát követően kialakult jogvita rendezésére nem volt mód, közölnie kell, hogy a jogvita rendezése érdekében igénybe kívánja-e venni a hatáskörrel rendelkező alternatív vitarendezési fórumokat, mivel az említett kötelezettséget már magában foglalja a kereskedő azon kötelezettsége, amely értelmében tájékoztatnia kell az alternatív vitarendezési fórumot arról, hogy részt kíván-e venni az alternatív vitarendezési eljárásban.

(31)

A fogyasztói jogok érvényesítésében részt vevő különböző szervek közötti gyors együttműködés kulcsfontosságú a fogyasztói jogérvényesítési rendszer általános következetességének és koherenciájának a biztosítása szempontjából. Az alternatív vitarendezési fórumok és a fogyasztóvédelemmel kapcsolatos uniós jogi aktusok végrehajtásával megbízott nemzeti hatóságok közötti együttműködésnek magában kell foglalnia a konkrét üzleti ágazatokban alkalmazott olyan gyakorlatokra – például a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokra vagy feltételekre – vonatkozó kölcsönös információcserét is, amelyekkel kapcsolatban a fogyasztók ismétlődően panaszokat nyújtottak be. Fontos egyértelművé tenni, hogy mivel az alternatív vitarendezési fórumok nem rendelkeznek hatáskörrel annak eldöntésére, hogy a fogyasztói panaszokban leírt gyakorlat tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatnak minősül-e, az ilyen információcsere csak arra vonatkozhat, hogy melyek a potenciálisan tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok és feltételek.

(32)

Az alternatív vitarendezési fórumok megfelelő és hatékony működését biztosítandó, a hatáskörrel rendelkező hatóságoknak el kell végezniük az ilyen fórumok működésére és tevékenységeire vonatkozó, a 2013/11/EU irányelvben foglalt követelményeknek való megfelelés megfelelő figyelemmel kísérése céljából szükséges ellenőrzéseket, így például abban az esetben, amikor az alternatív vitarendezési eljárásban részt vevő felektől olyan kellően indokolt panaszok érkeznek hozzájuk, amelyek valamely alternatív vitarendezési fórum általi, a 2013/11/EU irányelv követelményeinek való, szisztematikus meg nem felelésre hívják fel a figyelmet.

(33)

A fogyasztók és a kereskedők határokon átnyúló jogvitákban való hatékony segítése érdekében biztosítani kell, hogy a tagállamok egyértelműen meghatározott feladatokért felelős alternatív vitarendezési kapcsolattartó pontokat jelöljenek ki. Az Európai Fogyasztói Központok megfelelő helyzetben vannak ahhoz, hogy ellássák ezeket a feladatokat, mivel a fogyasztók határokon átnyúló vásárlásaival kapcsolatban felmerülő problémák kapcsán való segítségnyújtásra szakosodtak, de lehetővé kell tenni a tagállamok számára más megfelelő szakértelemmel rendelkező szervek kijelölését is. Ezeket a kijelölt alternatív vitarendezési kapcsolattartó pontokat be kell jelenteni a Bizottságnak, és azoknak a Bizottság által létrehozandó hálózat részét kell képezniük.

(34)

Ahhoz, hogy az alternatív vitarendezési fórumok, a hatáskörrel rendelkező hatóságok és az alternatív vitarendezési kapcsolattartó pontok hatékonyan tudják ellátni feladataikat – különös tekintettel az ezen módosító irányelv által bevezetett feladatokra –, elegendő emberi, anyagi és pénzügyi erőforrással kell rendelkezniük. Továbbra is biztosítani kell a tagállamok számára annak lehetőségét, hogy az említett célra alkalmas finanszírozási formákat maguk határozzák meg.

(35)

A hatékonyság és eredményesség érdekében az (EU) 2024/3228 európai parlamenti és tanácsi rendelet (19) hatályon kívül helyezte az 524/2013/EU rendeletet, az 524/2013/EU rendelet alapján létrehozott európai online vitarendezési platform pedig megszüntetésre került. Ennek fényében a kapcsolattartó pontoknak az 524/2013/EU rendelet szerinti kapcsolódó feladatait az alternatív vitarendezési kapcsolattartó pontoknak célszerű átvenniük. Ezen feladatok magukban foglalják többek között – és kérelem esetén – a jogvitában érintett felek tájékoztatását, valamint az említett felek és a hatáskörrel rendelkező alternatív vitarendezési fórum közötti kommunikáció megkönnyítését.

(36)

Az eljárások tisztességes lefolytatásának biztosítása érdekében a határokon átnyúló jogvitákban részt vevő fogyasztóknak a tartózkodási helyük szerinti alternatív vitarendezési kapcsolattartó ponttal kell kapcsolatba lépniük, elejét véve ezáltal az alternatív vitarendezési kapcsolattartó pontok kényelmi okból vagy egy kedvezőbb kimenetel reményében történő szelektív kiválasztásának.

(37)

Az alternatív vitarendezési kapcsolattartó pontoknak kérelem esetén segítséget kell nyújtaniuk azoknak a fogyasztóknak, akik határokon átnyúló jogvitában alternatív vitarendezési fórumot kívánnak igénybe venni. A kapcsolattartó pontok feladatainak a támogatás és útmutatás nyújtására kell korlátozódniuk, és nem foglalhatják magukban a fogyasztók nevében történő panaszbenyújtást vagy a vitában való képviseletüket. A segítségnyújtásnak meg kell könnyítenie a felek és az alternatív vitarendezési fórum közötti kommunikációt. Ez a segítségnyújtás magában foglalhatja a hatáskörrel rendelkező alternatív vitarendezési fórum azonosítását, az eljárási szabályokról való tájékoztatást, valamint a vonatkozó dokumentáció elkészítésében és továbbításában való segítségnyújtást. Ez a segítségnyújtás magában foglalhatja azt is, hogy gépi fordítást biztosítanak az információkról, dokumentumokról vagy eljárási szabályokról. Az alternatív vitarendezési kapcsolattartó pontok általános tájékoztatást is nyújthatnak az uniós és a nemzeti jog szerinti fogyasztói jogokról, és tájékoztathatják a feleket az egyéb rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségekről, amennyiben a jogvita alternatív vitarendezés útján nem rendezhető. A fogyasztók a tartózkodási helyük, a kereskedők pedig a letelepedésük helye szerinti tagállambeli alternatív vitarendezési kapcsolattartó ponttól kérhetnek segítséget. Tekintettel a 2013/11/EU irányelv minimumharmonizációs jellegére, a tagállamok lehetővé tehetik az alternatív vitarendezési kapcsolattartó pontok számára, hogy az alternatív vitarendezési fórumok belföldi jogviták kapcsán való igénybevételéhez is segítséget nyújtsanak a fogyasztóknak és a kereskedőknek. Ez a szélesebb hatókörű segítségnyújtás magában foglalhatja a kiszolgáltatott helyzetben lévő fogyasztók – például a digitális technológiákhoz csak korlátozott hozzáféréssel rendelkező vagy azokhoz semmilyen hozzáféréssel nem rendelkező fogyasztók – segítését is.

(38)

Az alternatív vitarendezési eljárásoknak ugyan eleve egyszerűeknek kell lenniük, a fogyasztók esetenként igénybe veszik az általuk választott harmadik fél – például az alternatív vitarendezési eljárás során követelésgondozási szolgáltatásokat kínáló fogyasztói szervezetek vagy vállalkozások – segítségét az eljárások során. E segítségnyújtás magában foglalhatja a fogyasztók segítését a kérelem és egyéb dokumentumok benyújtásában, a lehetséges követelésekkel kapcsolatos tanácsadást, az eljárás egészének figyelemmel kísérését, valamint a jogvita egyezség útján történő rendezésének lehetővé tételét a felek számára. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az ilyen segítségnyújtásra a teljes átláthatóság biztosításával kerüljön sor, különösen az eljárási szabályok és költségek, valamint a segítségnyújtásért esetlegesen fizetendő díjak tekintetében. A fogyasztóknak való segítségnyújtás során jóhiszeműen kell eljárni.

(39)

A 2013/11/EU irányelv továbbra is csak a fogyasztók és a kereskedők közötti jogvitákra alkalmazandó. A kereskedők közötti jogviták nem tartoznak az említett irányelv hatálya alá. A tagállamok az uniós joggal összhangban azonban megkönnyíthetik az önálló vállalkozók és a mikrovállalkozások számára az alternatív vitarendezési eljárások igénybevételét annak érdekében, hogy e vállalkozások számára független, pártatlan, átlátható, hatékony, gyors és méltányos alternatív vitarendezési rendszerek álljanak rendelkezésre.

(40)

Annak érdekében, hogy a fogyasztók könnyen meg tudják találni a megfelelő alternatív vitarendezési fórumot – különösen a határokon átnyúló esetekben –, a Bizottságnak ki kell fejlesztenie egy olyan felhasználóbarát digitális interaktív eszközt – gondoskodva annak közismertté tételéről és fenntartásáról is –, amely tájékoztatást nyújt a fogyasztói jogorvoslatról és annak keretében az alternatív vitarendezés határokon átnyúló esetben történő igénybevételére vonatkozó tudnivalókról, feltüntetve a fogyasztói jogokra vonatkozó információkra mutató linkeket is. Az említett eszköz célja, hogy segítse a fogyasztókat konkrét esetükben a megfelelő jogorvoslati megoldások megértésében és a megfelelő lépések megtételében. Az említett eszköznek tartalmaznia kell az alternatív vitarendezési fórumok panaszbejelentő űrlapjára (amennyiben rendelkezésre áll) mutató közvetlen linkeket, valamint gépi fordítási funkciót kell biztosítania az alternatív vitarendezési fórumok és az alternatív vitarendezési kapcsolattartó pontok számára. Ezen túlmenően az említett eszközben helyet kell kapnia a Bizottság számára bejelentett alternatív vitarendezési kapcsolattartó pontok jegyzékének is. Miközben a Bizottság már jelenleg is köteles rendszeresen közzétenni az alternatív vitarendezési fórumok jegyzékét a honlapján, az eszköz további funkcióinak – például a panaszbejelentő űrlapokra és a gépi fordítási funkcióra mutató közvetlen linkeknek – a lehető leghamarabb, de legkésőbb 2026. április 20-ig rendelkezésre kell állniuk.

(41)

Ezért a 2013/11/EU irányelvet ennek megfelelően módosítani kell.

(42)

Az 524/2013/EU rendelet hatályon kívül helyezését követően az (EU) 2015/2302, az (EU) 2019/2161 (20) és az (EU) 2020/1828 (21) európai parlamenti és tanácsi irányelvet módosítani kell,

1.

A 2. cikk (1) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

(*1)  Az Európai Parlament és a Tanács 2011/83/EU irányelve (2011. október 25.) a fogyasztók jogairól, a 93/13/EGK tanácsi irányelv és az 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 85/577/EGK tanácsi irányelv és a 97/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 304., 2011.11.22., 64. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/dir/2011/83/oj).” "

2.

A 4. cikk (1) bekezdésének c), d), e) és f) pontja helyébe a következő szöveg lép:

(*2)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/771 irányelve (2019. május 20.) az áruk adásvételére irányuló szerződések egyes vonatkozásairól, az (EU) 2017/2394 rendelet és a 2009/22/EK irányelv módosításáról, valamint az 1999/44/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 136., 2019.5.22., 28. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/dir/2019/771/oj)."

(*3)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/770 irányelve (2019. május 20.) a digitális tartalom szolgáltatására és digitális szolgáltatások nyújtására irányuló szerződések egyes vonatkozásairól (HL L 136., 2019.5.22., 1. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/dir/2019/770/oj)."

(*4)  Az Európai Parlament és a Tanács 1215/2012/EU rendelete (2012. december 12.) a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról (HL L 351., 2012.12.20., 1. o. ELI: http://data.europa.eu/eli/reg/2012/1215/oj).” "

3.

Az I. fejezet a következő cikkel egészül ki:

4.

Az 5. cikk a következőképpen módosul:

5.

A 6. cikk a következőképpen módosul:

6.

A 7. cikk a következőképpen módosul:

7.

A 13. cikk a következőképpen módosul:

8.

A 14. cikk helyébe a következő szöveg lép:

9.

A 17. cikk a következőképpen módosul:

10.

A 20. cikk a következőképpen módosul:

11.

A 24. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

„g)

információk a rendelkezésre álló belső panaszkezelési eljárásokról és a 2013/11/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (*6) szerinti alternatív vitarendezési mechanizmusokról, valamint adott esetben a kereskedő vonatkozásában illetékes alternatív vitarendezési fórumról;

„b)

panaszt nyújthatnak be az Európai Fogyasztói Központok Hálózatának az érintett felektől függően illetékes központjához.”