(1)

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: a Szerződés) 14. cikke úgy rendelkezik, hogy az Unió a Szerződés 93., 106. és 107. cikkének sérelme nélkül saját hatáskörében gondoskodik arról, hogy az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokat olyan elvek alapján és feltételek mellett nyújtsák, amelyek lehetővé teszik rendeltetésük teljesítését.

(2)

Egyes általános gazdasági érdekű szolgáltatások esetében ahhoz, hogy olyan elvek alapján és olyan feltételek mellett legyenek nyújthatók, amelyek lehetővé teszik rendeltetésük teljesítését, a közszolgáltatási kötelezettségből eredő speciális költségek egy részének vagy egészének fedezése érdekében az állam pénzügyi támogatására is szükség lehet. A Szerződés 345. cikkével összhangban irreleváns, hogy az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokat köz- vagy magánvállalkozások nyújtják-e.

(3)

A Szerződés 106. cikkének (2) bekezdése megállapítja, hogy az általános gazdasági érdekű szolgáltatások nyújtásával megbízott vagy a jövedelemtermelő monopólium jellegű vállalkozások olyan mértékben tartoznak a Szerződések szabályai, különösen a versenyszabályok hatálya alá, amennyiben ezek alkalmazása sem jogilag, sem ténylegesen nem akadályozza a megbízás szerinti feladatok végrehajtását. Ez azonban a kereskedelem fejlődését nem befolyásolhatja olyan mértékben, amely ellentétes az Unió érdekeivel.

(4)

Az Altmark-ügyben hozott ítéletében (1) a Bíróság megállapította, hogy a közszolgáltatás ellentételezése négy feltétel együttes teljesülése esetén nem minősül a Szerződés 107. cikke szerinti állami támogatásnak. Először is, a kedvezményezett vállalkozást ténylegesen közszolgáltatási kötelezettségnek kell terhelnie, és e kötelezettségnek egyértelműen meghatározottnak kell lennie. Másodszor, az ellentételezés kiszámításának alapjául szolgáló feltételeket tárgyilagos és átlátható módon előzetesen kell megállapítani. Harmadszor, az ellentételezés nem haladhatja meg a közszolgáltatási kötelezettségek végrehajtása során felmerülő költségek egészben vagy részben való fedezéséhez szükséges mértéket, figyelemmel az érintett bevételekre és az észszerű nyereségre. Negyedszer, amikor egy adott esetben a közszolgáltatási kötelezettség végrehajtásával megbízott vállalkozás kiválasztása nem közbeszerzési eljárás keretében történik, amely lehetővé tenné, hogy azt a jelöltet válasszák, aki a közösségnek legkevesebb költséggel járó szolgáltatást tudja nyújtani, a szükséges ellentételezés mértékét azon költségek elemzése alapján kell megállapítani, amelyek egy átlagos, jól vezetett és a szükséges eszközökkel megfelelően felszerelt vállalkozásnál felmerülnének.

(5)

Amennyiben e négy kritérium nem teljesül, a Szerződés 107. cikke (1) bekezdésének alkalmazására vonatkozó általános feltételek viszont igen, úgy a közszolgáltatás ellentételezése állami támogatásnak minősül és a Szerződés 93., 106., 107. és 108. cikke hatálya alá tartozik.

(6)

E határozat mellett három dokumentum kapcsolódik az állami támogatási szabályoknak az általános gazdasági érdekű szolgáltatások nyújtásának ellentételezésére való alkalmazásához:

(7)

Az 2012/21/EU bizottsági határozat (5) meghatározza a Szerződés 106. cikkének (2) bekezdése szerinti kivétel jelentését és mértékét, és az említett rendelkezés által megállapított feltételek teljesítésének hatékony felügyeletét célzó szabályokat. A 2012/21/EU határozat alkalmazása során szerzett tapasztalatok, a gazdasági feltételekben – különösen a lakhatási válsággal összefüggésben – bekövetkező változások, valamint a piaci fejlemények fényében felül kell vizsgálni az említett határozatban előírt szabályokat.

(8)

A 2012/21/EU határozatot ezért hatályon kívül kell helyezni és fel kell váltani ezzel a határozattal, amely meghatározza azokat a feltételeket, amelyek mellett az általános gazdasági érdekű szolgáltatás ellentételezése formájában nyújtott állami támogatás mentesül a Szerződés 108. cikkének (3) bekezdése szerinti előzetes bejelentési kötelezettség alól abban az esetben, ha összeegyeztethetőnek tekinthető a Szerződés 106. cikkének (2) bekezdésével.

(9)

Az általános gazdasági érdekű szolgáltatás ellentételezése formájában nyújtott állami támogatás csak akkor tekinthető összeegyeztethetőnek, ha a támogatás nyújtásának célja a Szerződés 106. cikkének (2) bekezdése értelmében vett általános gazdasági érdekű szolgáltatások nyújtásának biztosítása. Az ítélkezési gyakorlatból (6) nyilvánvaló, hogy – a területet szabályozó uniós ágazati szabályok hiányában – a tagállamok nagy mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek azzal kapcsolatban, hogy mely szolgáltatásokat minősíthetnek általános gazdasági érdekű szolgáltatásnak. Így a Bizottság feladata annak biztosítása, hogy ne forduljon elő nyilvánvaló hiba az általános gazdasági érdekű szolgáltatások meghatározását illetően.

(10)

Bizonyos feltételek teljesülése esetén az általános gazdasági érdekű szolgáltatások nyújtásával megbízott vállalkozásoknak nyújtott korlátozott összegű ellentételezés nem befolyásolja olyan mértékben a kereskedelem és a verseny fejlődését, amely ellentétes az Unió érdekeivel. A támogatás kedvezményezettjének azonosítására e határozatban az (EU) 2023/2832 bizottsági rendelet (7) 2. cikkének (2) bekezdésében meghatározott „egy és ugyanazon vállalkozás” fogalmát kell alkalmazni. Következésképpen egy meghatározott éves összeg alatti ellentételezés esetében, amennyiben bizonyos feltételek teljesülnek, nem célszerű megkövetelni az állami támogatás egyedi bejelentését. Tekintettel a 2012/21/EU határozat elfogadása óta bekövetkezett inflációra, helyénvaló megemelni az említett általános ellentételezési értékhatárt.

(11)

Egy vállalkozás több általános gazdasági érdekű szolgáltatás nyújtásával is megbízható, és minden egyes rábízott általános gazdasági érdekű szolgáltatásért az általános ellentételezési értékhatárig terjedő ellentételezésben részesül. Ugyanez vonatkozik arra az esetre is, ha egy vállalkozást több tagállam bíz meg – közösen vagy egyénileg – egy általános gazdasági érdekű szolgáltatás nyújtásával. Ezért a megbízott vállalkozás számára lehetővé kell tenni, hogy az általános értékhatárig terjedő ellentételezésben részesüljön minden egyes olyan megbízó tagállamtól, ahol a szolgáltatást nyújtja.

(12)

A kórházak és a szociális szolgáltatásokat nyújtó vállalkozások – a nonprofit szervezetként (8) való működést is beleértve –, melyeket általános gazdasági érdekű feladatokkal bíztak meg, olyan sajátos jellemzőkkel rendelkeznek, amelyeket figyelembe kell venni. Helyénvaló figyelembe venni azt, hogy az aktuális gazdasági körülmények között és a belső piac jelenlegi fejlődési szakaszában a szociális szolgáltatások esetében a közszolgáltatás költségének ellentételezése az e határozatban előírt értékhatárnál esetleg magasabb összegű támogatást igényel, ugyanakkor a szociális szolgáltatások nagyobb összegű ellentételezése nem jár szükségszerűen a verseny torzulásának nagyobb kockázatával. Ennek megfelelően indokolt, hogy a szociális szolgáltatásokat ellátó vállalkozások is mentesüljenek az e határozatban előírt bejelentési kötelezettség alól, még akkor is, ha az ellentételezés összege meghaladja az általános ellentételezési értékhatárt. Helyénvaló, hogy a bejelentés alóli mentesség vonatkozzon az egészségügyi ellátást, beleértve adott esetben a segélyhívó szolgálatokat és – különösen az orvosi kutatás területén – a fő tevékenységükkel közvetlenül összefüggő kiegészítő szolgáltatásokat nyújtó kórházakra is. Annak érdekében, hogy a szociális szolgáltatások is mentesüljenek a bejelentési kötelezettség alól, a szociális szolgáltatásokat egyértelműen meg kell határozni, és a szolgáltatásoknak szociális szükségleteket kell kielégíteniük az egészségügy, a hosszú távú gondozás, a gyermekgondozás, a munkaerőpiacra való belépés és visszatérés, valamint a sérülékeny társadalmi csoportok gondozása és társadalmi befogadása területén. Ide tartoznak a fogyatékossággal élő személyek önálló életvitelét és közösségi befogadását támogató szolgáltatások, például a személyes segítségnyújtás, az önálló életvitelt biztosító központok, a támogató technológiai szolgáltatások, valamint a rehabilitációs és habilitációs szolgáltatások.

(13)

Ugyanezen okokból az olyan hátrányos helyzetű háztartások vagy kevésbé előnyös szociális helyzetben lévő csoportok, köztük a hajléktalanok, akik korlátozott fizetőképességük következtében piaci feltételek mellett nem jutnak lakáshoz, szociális lakhatásának biztosítására irányuló általános gazdasági érdekű szolgáltatásért nyújtott ellentételezés mentesülhet a bejelentési kötelezettség alól, még akkor is, ha az ellentételezés meghaladja az általános ellentételezési értékhatárt. Lehetővé kell tenni, hogy a szociális lakhatási szolgáltatások ellentételezése fedezze többek között az új épületek építésével kapcsolatos beruházási költségeket, beleértve a földvásárlást, a meglévő lakások vagy épületek átalakítási vagy felújítási célból történő vásárlását, a meglévő lakások vagy épületek (vagy azok egyes épületelemeinek (9)) átalakítását vagy felújítását, az idős vagy fogyatékossággal élő személyekre vonatkozó akadálymentesítési követelményeknek való megfelelés biztosításának költségeit, a környezetvédelmi előírásoknak való megfelelés költségeit, az épületek éghajlatváltozással szembeni reziliens kialakításának költségeit, valamint a működési költségeket, amennyiben azok a szolgáltatás nyújtásához szükségesek.

(14)

A 2012/21/EU határozat elfogadása óta a lakhatás megfizethetősége számos tagállamban jelentős problémává vált, amely nemcsak a hátrányos helyzetű háztartásokat vagy a kevésbé előnyös szociális helyzetben lévő csoportokat érinti, hanem a közepes jövedelmű csoportokat is, és egyre többeknek okoz nehézséget a megfizethető árú minőségi lakáshoz való hozzáférés. A lakhatási problémák különösen súlyosak lehetnek bizonyos helyeken, például a turisztikai szempontból közkedvelt városokban és a nagyvárosokban, a gyorsan növekvő városi és gazdasági csomópontokban, a távoli legkülső és elszigetelt régiókban. Ezért a helyi lakáspiacokra nehezedő nyomás enyhítése érdekében intézkedéseket kell hozni, hogy megfizethető bérlakások vagy lakástulajdon révén több lakás álljon rendelkezésre. A megfizethető lakhatást támogató állami kezdeményezések megkönnyítése érdekében helyénvaló egyedi feltételeket megállapítani arra vonatkozóan, hogy a megfizethető lakhatás biztosítására irányuló általános gazdasági érdekű szolgáltatások mentesüljenek a Szerződés 108. cikkének (3) bekezdése szerinti bejelentési kötelezettség alól.

(15)

Míg a hátrányos helyzetű háztartások vagy a kevésbé előnyös szociális helyzetben lévő csoportok, köztük a hajléktalanok is lehetnek a szociális lakhatás biztosítására irányuló általános gazdasági érdekű szolgáltatások kedvezményezettjei, ezek az általános gazdasági érdekű szolgáltatások a szegénység területi koncentrációjának megelőzése érdekében korlátozott arányban nem hátrányos helyzetű háztartásokat is magukban foglalhatnak.

(16)

Amikor a tagállamoknak főként nem hátrányos helyzetű háztartások számára kell lakhatást biztosítaniuk, a megfizethető lakhatás biztosítására irányuló általános gazdasági érdekű szolgáltatásokat hozhatnak létre, amelyeknek elsősorban olyan háztartások a kedvezményezettjei, amelyek jóllehet nincsenek hátrányos helyzetben, de az érintett piacokra jellemző feltételek miatt nem tudnak megfizethető áron lakáshoz jutni. Mindazonáltal a megfizethető lakhatás biztosítására irányuló általános gazdasági érdekű szolgáltatások továbbra is magukban foglalhatják a hátrányos helyzetű háztartások egy részét. A megfizethető lakhatás biztosítására irányuló általános gazdasági érdekű szolgáltatások kedvezményezettjeinek meghatározása során elsősorban a háztartásoknak a lakáspiaci árakhoz viszonyított jövedelmét, valamint a háztartások összetételét kell figyelembe venni, szükség esetén más tényezőkkel kombinálva. Például csökkenteni lehetne a megfizethető lakhatás iránti igényt, ha a háztartások tagjai lakóingatlan tulajdonosai vagy társtulajdonosai lennének. A tagállamok számára lehetővé kell tenni azt is, hogy előnyben részesítsék a megfizethető lakhatást a lakáspiacokhoz való hozzáférés terén valószínűleg nehézségekkel küzdő személyek számára, beleértve például az alapvető társadalmi szerepet betöltő személyeket, a fogyatékossággal élő személyeket, az időseket, a diákokat vagy az egyedülálló szülőket.

(17)

Ezenkívül a tagállamoknak képesnek kell lenniük arra, hogy előmozdítsák az inkluzív városrészeket olyan lakhatási modellek – például az új európai Bauhaus (10) kezdeményezés – révén, amelyek a társadalmi keveredésre irányuló célok alapján előnyben részesítik a támogatott lakhatáshoz való hozzáférést, valamint olyan modellek révén, amelyek ötvözik a támogatott lakhatást (szociális vagy megfizethető lakhatás) és a piaci alapú lakhatást, továbbá azáltal, hogy a lakókörnyezet és a városrészek akadálymentesítésével azokat a fogyatékossággal élő személyek számára is hozzáférhetővé teszik.

(18)

A lakásválság hatékony kezelése érdekében a megfizethető lakhatás biztosítására irányuló általános gazdasági érdekű szolgáltatások gyakran az e határozatban meghatározott általános ellentételezési küszöbértéket meghaladó összegű támogatást igényelhetnek a közszolgáltatási költségek ellentételezéséhez. A következő évtizedben a kereslet és a kínálat közötti szakadék áthidalásához az Európai Bizottság (11) becslése szerint Európában a jelenlegi 1,6 millióhoz képest évente 650 000-rel több lakást kell építeni. E további lakások biztosítása évente mintegy 153 milliárd EUR költséggel járna. A megfizethető lakhatásba történő jelentős beruházások nem járnak szükségszerűen jelentős torzulási kockázattal. Ennek megfelelően a megfizethető lakáshoz jutni nem képes háztartások számára nyújtott megfizethető lakhatás biztosítására irányuló általános gazdasági érdekű szolgáltatásokért járó ellentételezést helyénvaló mentesíteni a bejelentési kötelezettség alól, még akkor is, ha az ellentételezés meghaladja az általános ellentételezési értékhatárt, feltéve, hogy az e határozatban és annak mellékletében meghatározottak szerinti megfelelő biztosítékok állnak rendelkezésre a verseny torzulásának korlátozására.

(19)

A megfizethető lakhatás biztosítására irányuló általános gazdasági érdekű szolgáltatás nyújtásáért járó ellentételezés nem eredményezhet a rendes piaci feltételekbe való olyan indokolatlan beavatkozást, amely kiszoríthatja a magánberuházásokat és jelentősen torzíthatja a versenyt. Ugyanakkor fontos, hogy a legkiszolgáltatottabb helyzetben lévő háztartások továbbra is a szociális lakhatás biztosítására irányuló általános gazdasági érdekű szolgáltatások kedvezményezettjei legyenek. Ezért indokolt előírni, hogy a szociális és megfizethető lakhatás biztosítására irányuló általános gazdasági érdekű szolgáltatások kialakításakor a tagállamoknak meg kell felelniük bizonyos követelményeknek.

(20)

A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy különböző mutatók – például a bérleti díj és a jövedelem aránya (12), a jelzáloghitel-fizetés és a jövedelem aránya (13), az ár és a jövedelem aránya (14), a lakásköltség-túlterheltségi arány vagy a lakásvásárláshoz szükséges évek (15) – segítségével mérjék a lakhatás megfizethetőségét. E mutatók referenciaértékeit, amelyek nemzeti, regionális vagy helyi szinten azonosítják azokat az eseteket, amikor nem biztosított a megfizethető lakhatáshoz való hozzáférés lehetősége, a tagállamoknak kell meghatározniuk. A megfizethetőség meghatározásakor figyelembe kell venni az energiaköltségeket. A tagállamoknak képesnek kell lenniük annak bizonyítására, hogy a megfizethető lakhatási igények azonosítása az említett mutatókon alapul.

(21)

Indokolt, hogy a megfizethető lakhatás biztosítására irányuló általános gazdasági érdekű szolgáltatásért járó ellentételezés elvileg az új épületek építésével kapcsolatos beruházási költségekre összpontosuljon, beleértve a földvásárlást, a meglévő lakások vagy épületek átalakítási vagy felújítási célból történő vásárlását, a meglévő lakások vagy épületek (vagy azok egyes épületelemeinek) átalakítását vagy felújítását, az idős vagy fogyatékossággal élő személyekre vonatkozó akadálymentesítési követelményeknek való megfelelést, a környezetvédelmi előírásoknak való megfelelést, valamint az épületek éghajlatváltozással szembeni reziliens kialakítását, a vízgazdálkodás rezilienciáját is beleértve. Amennyiben a szolgáltatás nyújtásához szükséges, az ellentételezés üzemeltetési költségeket is magában foglalhat.

(22)

A megfizethető lakhatással való visszaélés – például másodlagos lakóhely vagy rövid távú bérbeadás – elkerülése érdekében a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a lakást a megfelelő célra használják és fogják használni.

(23)

A megfizethető lakhatás biztosítására irányuló általános gazdasági érdekű szolgáltatások árának olyan tartományba kell esniük, amely biztosítja a lakhatás megfizethetőségét, ugyanakkor a verseny indokolatlan torzulásának elkerülése érdekében nem lépi túl ezt a célkitűzést. A tagállamok az energiaköltségeket és a lakhatással kapcsolatos egyéb kiadásokat is tekintetbe vehetik a megfizethető lakások árának meghatározásakor, hogy az tükrözze a háztartásokra nehezedő teljes pénzügyi terhet.

(24)

Annak biztosítása érdekében, hogy a szociális és megfizethető lakhatással kapcsolatos általános gazdasági érdekű szolgáltatások igazodjanak a háztartások igényeihez, a tagállamoknak minőségi, környezetvédelmi és akadálymentesítési minimumkövetelményeket kell alkalmazniuk ezekre a szolgáltatásokra. A minimumkövetelmények lefedik például az alábbiakat: a fogyatékossággal élő és az idős személyek esetében az akadálymentesítés, az éghajlatváltozás hatásaival szembeni reziliencia, minimális alapterület, fűtés és hűtés, szellőztetés, energiahatékonyság, tisztálkodási lehetőségek és vízellátás, az épület szerkezeti stabilitása és tűzbiztonság, az épület alkalmassága a széles sávú rendszerhez való csatlakozásra. A tagállamok a szociális és megfizethető lakhatási projektek helyszíneinek kiválasztásakor figyelembe vehetik továbbá az alapvető szolgáltatásokhoz, például az egészségügyi ellátáshoz, az oktatáshoz és a pénzügyi szolgáltatásokhoz való hozzáféréshez szükséges, megfizethető közlekedés rendelkezésre állását, többek között a fogyatékossággal élő személyek számára.

(25)

A megfizethető lakáspiaci szegmensben a verseny megőrzése érdekében biztosítani kell, hogy a megfizethető lakhatás biztosítására irányuló általános gazdasági érdekű szolgáltatások nyújtása egyenlő feltételek mellett minden, az ilyen szolgáltatások nyújtására képes piaci szereplő számára nyitva álljon.

(26)

Az általános gazdasági érdekű szolgáltatások keretében támogatott szociális vagy megfizethető lakáscélú épületeknek a spekuláció megelőzése érdekében kellően hosszú ideig – legalább 20 évig – szociális vagy megfizethető lakhatási célokat kell szolgálniuk. Ugyanakkor bizonyos kellően indokolt körülmények között – például szélsőséges időjárási és éghajlati események vagy egyéb természeti katasztrófák idején ideiglenes szállás biztosítása, működési támogatási programok vagy alacsony állami támogatásban részesülő beruházási programok esetében – a rövidebb időtartamú kötelezettség is indokolt lehet. Ezenkívül indokolt mentesíteni az említett, legalább 20 éves időtartamra vonatkozó kötelezettség alól a szociális és megfizethető lakhatás biztosítására irányuló általános gazdasági érdekű szolgáltatásokat nyújtó azon szolgáltatókat, amelyek tevékenysége lényegében az említett általános gazdasági érdekű szolgáltatás nyújtására korlátozódik, és amelyek éves kereskedelmi bevétele a megbízási időszak alatt esetlegesen nem haladja meg a teljes éves bevétel 5 %-át és ezáltal az általános gazdasági érdekű szolgáltatáshoz képest kiegészítő jellegűnek tekinthető, valamint amelyek jogilag kötelesek a teljes nyereségüket újra befektetni az említett szolgáltatásnyújtásba. E mentesség célja, hogy lehetővé tegye az e lakhatás biztosítására irányuló általános gazdasági érdekű szolgáltatásokat nyújtó szolgáltatók számára, hogy szociális vagy megfizethető lakásokat értékesítsenek annak érdekében, hogy szükség esetén újra befektessenek a megfelelőbb szociális vagy megfizethető lakhatásba. E mentesség alkalmazása során a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a kereskedelmi bevételek kiegészítő jellegűek maradjanak, például szúrópróbaszerű ellenőrzések révén, különösen visszaélés gyanúja esetén.

(27)

A kritikus fontosságú gyógyszer olyan gyógyszer, amely esetében az elégtelen kínálat a betegekre nézve súlyos ártalommal, vagy súlyos ártalom kockázatával jár. Bizonyos kritikus fontosságú gyógyszerek ellátási láncában kockázatok és hiányosságok merülhetnek fel, amelyek veszélyeztethetik a kritikus fontosságú gyógyszerek folyamatos ellátását az Unióban, különösen válsághelyzetekben, például világjárványok esetén. Ezek a kockázatok és hiányosságok adott esetben célzott állami beavatkozást – többek között finanszírozást – tehetnek szükségessé különösen a kritikus fontosságú gyógyszerek, azok hatóanyagai és más kulcsfontosságú inputok gyártási kapacitásai terén. Amennyiben egy adott kritikus gyógyszer ellátásbiztonságával kapcsolatos piaci hiányosságot uniós szinten vagy egy vagy több tagállam szintjén sebezhetőségi értékeléssel azonosítanak, az érintett összes vagy egyes tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy az ilyen kritikus fontosságú gyógyszerek ellátásbiztonságának fokozása érdekében konkrét közszolgáltatási kötelezettségekkel bízzanak meg gazdasági szereplőket. A kritikus fontosságú gyógyszerek biztosítására irányuló általános gazdasági érdekű szolgáltatásért az általános ellentételezési értékhatár alatt nyújtott ellentételezést ezért helyénvaló mentesíteni a Szerződés 108. cikkének (3) bekezdése szerinti bejelentési kötelezettség alól.

(28)

A Szerződés 106. cikkének (2) bekezdése vonatkozásában a Szerződés 93. cikke lex specialis. A 93. cikk megállapítja a szárazföldi közlekedés ágazatában a közszolgáltatással járó ellentételezésre vonatkozó szabályokat. Ami a személyszállítást illeti, a 93. cikket az 1370/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (16) hajtja végre, amely a személyszállítás tekintetében megállapítja a közszolgáltatás ellentételezésére vonatkozó szabályokat. Az 1370/2007/EK rendelet belvízi személyszállítási közszolgáltatásokra való alkalmazásáról a tagállamok döntenek. Az 1370/2007/EK rendelet a szárazföldi közlekedési ágazatban minden olyan ellentételezést mentesít a Szerződés 108. cikkének (3) bekezdése szerinti bejelentés alól, amely teljesíti az említett rendelet feltételeit. Ami az árufuvarozást illeti, a Bizottság közleménye, a szárazföldi és multimodális szállításhoz nyújtott állami támogatásokról szóló iránymutatás, amely meghatározza azokat a feltételeket, amelyek mellett a vasúti árufuvarozási ágazatban a közszolgáltatás fogalmában benne rejlő egyes kötelezettségek teljesítésének visszatérítését jelentő állami támogatás a Szerződés 93. cikke értelmében a belső piaccal összeegyeztethetőnek tekinthető, értelmezi az említett cikket. Az Altmark-ügyben hozott ítélet szerint a szárazföldi közlekedési ágazatban nyújtott, a Szerződés 93. cikkének rendelkezéseit sértő ellentételezés a Szerződés 106. cikkének (2) bekezdése vagy a Szerződés bármely más rendelkezése alapján nem tekinthető a Szerződéssel összeegyeztethetőnek. Következésképpen ez a határozat nem alkalmazandó a szárazföldi közlekedési ágazatra.

(29)

A szárazföldi közlekedéstől eltérően a Szerződés 106. cikkének (2) bekezdése alkalmazandó a tengeri és légi közlekedésre. A légi és tengeri közlekedési ágazatok tekintetében a közszolgáltatás ellentételezésére vonatkozóan alkalmazandó egyes szabályokat az 1008/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (17) és a 3577/92/EGK tanácsi rendelet (18) tartalmazza. Az 1370/2007/EK rendelettel ellentétben azonban az előbbi rendeletek nem térnek ki az esetleges állami támogatási elemek összeegyeztethetőségére, és nem adnak mentességet a Szerződés 108. cikkének (3) bekezdése szerinti bejelentési kötelezettség alól sem. Ezért ezt a határozatot kell alkalmazni a légi és a tengeri közlekedési ágazatban a közszolgáltatás ellentételezésére, feltéve, hogy az ellentételezés teljesíti e határozat feltételeit, és – amennyiben alkalmazandók – tiszteletben tartja az 1008/2008/EK és a 3577/92/EGK rendeletben meghatározott ágazati szabályokat is.

(30)

Azokban a speciális esetekben, amikor a közszolgáltatás ellentételezése olyan, szigeteket érintő légi és tengeri járatok, vagy olyan repülőterek és kikötők kapcsán merül fel, amelyek a Szerződés 106. cikkének (2) bekezdése értelmében általános gazdasági érdekű szolgáltatásnak minősülnek, helyénvaló az éves átlagos utasszám alapján értékhatárt meghatározni. Ezen túlmenően, amennyiben a szigeteket érintő tengeri járatok teherforgalmat is magukban foglalnak, helyénvaló küszöbértékeket megállapítani az átlagos éves áruforgalom alapján, amelyet az utaskapacitás és a járműkapacitás közötti jellemző arány alapján kell megállapítani. Ezek a küszöbértékek tükrözik az ilyen tevékenységek valós gazdasági helyzetét és általános gazdasági érdekű szolgáltatásokra jellemző sajátosságait. Ezenkívül a 2014. évi légi közlekedési iránymutatás (19) alapján szerzett tapasztalatok alapján még azok a repülőterek sem nyereségesek, amelyek éves utasforgalma meghaladja a 200 000 főt. E gazdasági valóság figyelembevétele érdekében helyénvaló a 2012/21/EU határozatban az utasszámra vonatkozóan meghatározott küszöböt 200 000 utasról 500 000 utasra emelni. Végezetül, figyelembe véve a kikötők szerepét különösen a szigeti és legkülső régiókban, a jelenlegi küszöbértéket 300 000 utasról 400 000 utasra kell emelni. A legkülső régiók kikötőinek – a tagállam szárazföldjétől való földrajzi távolságuk miatt az összeköttetésben betöltött kulcsfontosságú szerepük miatt – az éves utas- vagy áruforgalomtól függetlenül helyénvaló mentességet élvezniük az értesítési kötelezettség alól.

(31)

Az, hogy egy adott ellentételezési intézkedés milyen mértékben befolyásolja a kereskedelmet és a versenyt, nem pusztán az évente kapott ellentételezés átlagösszegétől és az érintett ágazattól függ, hanem az általános gazdasági érdekű szolgáltatások megbízási időtartamának hosszától is. E határozat alkalmazását a 10 évnél nem hosszabb időtartamú megbízásokra célszerű korlátozni, kivéve, ha egy jelentős beruházás szükségessége hosszabb időszakot indokol, például a szociális vagy megfizethető lakhatás területén, ahol a beruházások jellemzően több mint 20 év alatt amortizálódnak.

(32)

A Szerződés 106. cikkének (2) bekezdése akkor alkalmazható, ha a szóban forgó vállalkozást kifejezetten a tagállamnak kell megbíznia az adott általános gazdasági érdekű szolgáltatás nyújtásával.

(33)

A Szerződés 106. cikkének (2) bekezdésében megállapított kritériumoknak való megfelelés biztosítása érdekében pontosítani kell azokat a feltételeket, amelyeket az általános gazdasági érdekű szolgáltatás nyújtására vonatkozó megbízás kapcsán teljesíteni kell. Az ellentételezés összegét csak akkor lehet megfelelően kiszámítani és ellenőrizni, ha az adott tagállam illetékes hatóságai egy vagy több aktusban egyértelműen meghatározzák a vállalkozásokat terhelő közszolgáltatási kötelezettségeket és az államot terhelő kötelezettségeket. Az aktus formája tagállamonként változhat, de tartalmaznia kell legalább az érintett vállalkozások kilétét, a közszolgáltatási kötelezettségek pontos tartalmát és időtartamát, illetve adott esetben az érintett földrajzi területet, az esetlegesen nyújtott kizárólagos vagy speciális jogokat, az ellentételezési mechanizmus leírását, valamint az ellentételezés meghatározására, illetve az esetleges túlkompenzáció elkerülésére és visszafizettetésére vonatkozó paramétereket.

(34)

A verseny indokolatlan torzulásának megelőzése érdekében az ellentételezés nem haladhatja meg a vállalkozásnál a szolgáltatás nyújtása kapcsán felmerült nettó költségeket, beleértve egy észszerű nyereséget is.

(35)

A figyelembe veendő nettó költséget az általános gazdasági érdekű szolgáltatás nyújtásakor felmerült költség és az általános gazdasági érdekű szolgáltatásból származó bevétel, illetve vagylagosan a közszolgáltatási kötelezettség teljesítésével történő működés nettó költsége és a közszolgáltatási kötelezettség nélküli működés nettó költsége vagy haszna közötti különbségként kell kiszámítani. Különösen, ha a közszolgáltatási kötelezettség bevételcsökkentést eredményez – például a szabályozott díjak miatt –, de nem befolyásolja a költségeket, a közszolgáltatási kötelezettség ellátásával kapcsolatos nettó költség megállapítása a bevételkiesés alapján lehetséges. A verseny indokolatlan torzulásának elkerülése érdekében az ellentételezés összegének kiszámításakor figyelembe kell venni az általános gazdasági érdekű szolgáltatásból szerzett valamennyi bevételt, vagyis valamennyi olyan bevételt, amelyre a szolgáltatás nyújtója nem tehetett volna szert, ha nem bízzák meg a kötelezettség teljesítésével. Ha az adott vállalkozás attól az általános gazdasági érdekű szolgáltatástól eltérő tevékenységekhez kapcsolódó kizárólagos vagy speciális jogokkal rendelkezik, amelyhez a támogatásban részesül, és ez az észszerű nyereséget meghaladó nyereséget keletkeztet, vagy a vállalkozás más, állam által nyújtott előnyben részesül, ezt a nyereséget – tekintet nélkül a Szerződés 107. cikke szerinti célnak megfelelő besorolásra – bele kell számolni a vállalkozás bevételébe.

(36)

A szolgáltatások közötti lehetséges kereszttámogatás ellenőrzése érdekében amennyiben egy vállalkozás egy adott vagy több általános gazdasági érdekű szolgáltatás körén belül és kívül is végez tevékenységeket, akkor minden egyes általános gazdasági érdekű szolgáltatás költségeit és bevételeit a többi szolgáltatásétól elkülönítve kell kimutatnia belső számláiban, a költségek és bevételek elkülönítésének paramétereivel együtt.

(37)

Az érintett vállalkozásnak az általános gazdasági érdekű szolgáltatás nyújtása során felmerülő nettó költségeinek fedezéséhez szükséges összeget meghaladó ellentételezést az államnak kamatokkal együtt visszafizetendő, összeegyeztethetetlen állami támogatásnak kell tekinteni. Az általános gazdasági érdekű szolgáltatás nyújtásához odaítélt, de a vállalkozás által valójában egy másik piacon, a megbízási aktusban nem szereplő célra felhasznált ellentételezés nem szükséges az általános gazdasági érdekű szolgáltatás nyújtásához, következésképpen összeegyeztethetetlen állami támogatásnak minősülhet, amelyet kamatokkal együtt vissza kell fizetni az államnak.

(38)

Amennyiben a szolgáltató nyeresége nem haladja meg a releváns swapkamatláb 100 bázisponttal növelt összegét, úgy nem tekinthető észszerűtlennek. A releváns swapkamatláb ebben az összefüggésben a kockázatmentes befektetésnek megfelelő megtérülési rátának tekinthető. A 100 bázispontos felár többek között a megbízás időtartama alatt a szolgáltatás nyújtása érdekében lekötött tőke miatti likviditási kockázat ellentételezésére szolgál.

(39)

Azokban az esetekben, amikor a szolgáltató nem visel lényeges üzleti kockázatot, például azért, mert a szolgáltatás nyújtása kapcsán felmerült költségeit teljeskörűen ellentételezik, a releváns swapkamatláb 100 bázisponttal növelt összegében meghatározott irányadó szint feletti nyereség nem tekinthető észszerűnek.

(40)

Amennyiben különleges körülményekből adódóan a tőkemegtérülési ráta használata nem megfelelő, úgy a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy az észszerű nyereség megállapításához más nyereségmutatót – így többek között az átlagos tőkearányos jövedelmezőségre, a befektetett tőke jövedelmezőségére, az eszközarányos jövedelmezőségre vagy az értékesítési jövedelmezőségre vonatkozó mutatót – is alkalmazhassanak.

(41)

Az észszerű nyereség meghatározásakor a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy ösztönző kritériumokat állapíthassanak meg, különösen a nyújtott szolgáltatás minősége és a termelési hatékonyság növelése tekintetében. A hatékonyság növelése nem ronthatja a nyújtott szolgáltatás minőségét. Például a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy a megbízási aktusban a termelési hatékonysághoz kötődő célszámokat állapíthassanak meg, és az ellentételezés szintjét ezek eléréséhez köthessék. A megbízási aktusban kiköthetik, hogy amennyiben a vállalkozás nem éri el a kitűzött célokat, úgy az ellentételezés a megbízási aktusban meghatározott módszer alkalmazásával csökken, ha pedig a vállalkozás túlteljesíti a kitűzött célokat, akkor az ellentételezés a megbízási aktusban meghatározott módszer alkalmazásával emelkedhet. A termelési hatékonyság növeléséhez kötődő esetleges jutalmakat olyan szinten kell meghatározni, hogy az lehetővé tegye a növekmények arányos felosztását a vállalkozás és a tagállam és/vagy a felhasználók között.

(42)

A 2012/21/EU határozat alkalmazása során szerzett tapasztalatok alapján a túlkompenzáció utólagos ellenőrzésére vonatkozó kötelezettséget indokolt kiigazítani a tagállamok adminisztratív terheinek csökkentése érdekében. Ezért célszerű a szóban forgó ellenőrzések gyakoriságát csökkenteni, a tagállamokat pedig mentesíteni ezen ellenőrzések alól, amennyiben az ellentételezést hiteles üzleti terv alapján előzetesen rögzítik. Ezenkívül, ha az általános gazdasági érdekű szolgáltatás nyújtójának tevékenysége lényegében az említett általános gazdasági érdekű szolgáltatás nyújtására korlátozódik, és annak éves kereskedelmi bevétele a megbízási időszak alatt esetlegesen nem haladja meg a teljes éves bevétel 5 %-át, és ezáltal az általános gazdasági érdekű szolgáltatáshoz képest kiegészítő jellegűnek tekinthető, valamint a szolgáltató jogilag köteles a teljes nyereségét újra befektetni az említett szolgáltatásnyújtásba, korlátozott az esetleges túlkompenzációhoz kapcsolódó indokolatlan torzulás kockázata. Ebben az esetben nincs szükség a túlkompenzáció kizárásának ellenőrzésére szolgáló utólagos ellenőrzésekre. E mentesség alkalmazása során azonban a tagállamoknak biztosítaniuk kell – például szúrópróbaszerű ellenőrzések révén, különösen visszaélés gyanúja esetén –, hogy a kereskedelmi bevételek kiegészítő jellegűek maradnak.

(43)

Az adminisztratív terhek csökkentése érdekében célszerű megszüntetni a 2012/21/EU határozatban előírt jelentéstételi kötelezettségeket. Hasonlóképpen, az egyszerűsítés érdekében indokolt törölni azt a kötelezettséget is, miszerint a megbízási aktusban hivatkozni kell az említett határozatra. Az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokért nyújtott ellentételezés megfelelő szintű átláthatóságának fenntartása érdekében a 2012/21/EU határozatban rögzített átláthatósági kötelezettségeket helyénvaló kiigazítani. Az egyedi támogatások odaítélésére vonatkozó információk közzététele tekintetében helyénvaló meghatározni azokat a határértékeket, amelyek felett – a támogatás összegét figyelembe véve – a közzététel arányos intézkedésnek tekinthető.

(44)

Az egyes általános gazdasági érdekű szolgáltatások előzetes bejelentési kötelezettség alóli mentessége nem zárhatja ki azt a lehetőséget, hogy a tagállamok konkrét támogatási intézkedésről tegyenek bejelentést. Az ilyen bejelentések esetében vagy ha a Bizottság panasz alapján, illetve hivatalból értékeli a konkrét támogatási intézkedés összeegyeztethetőségét, a Bizottságnak meg kell vizsgálnia, hogy teljesülnek-e a releváns feltételek. Amennyiben nem, úgy az intézkedést a közszolgáltatás ellentételezése formájában nyújtott állami támogatásra vonatkozó keretszabályról szóló bizottsági közlemény (20) elveinek megfelelően célszerű értékelni.

(45)

Ezt a határozatot a 2006/111/EK bizottsági irányelv (21) rendelkezéseinek sérelme nélkül kell alkalmazni.

(46)

Ez a határozat az uniós versenyjogi rendelkezések, különösen a Szerződés 101. és 102. cikkének sérelme nélkül alkalmazandó.

(47)

Ez a határozat az uniós közbeszerzési rendelkezések sérelme nélkül alkalmazandó.

(48)

Ez a határozat az uniós ágazati jogszabályokban a közszolgáltatási kötelezettség tekintetében előírt szigorúbb rendelkezések sérelme nélkül alkalmazandó.

(49)

Indokolt, hogy a határozat hatálybalépése előtt, a 2012/21/EU határozatnak megfelelően létrehozott támogatási programok továbbra is a belső piaccal összeegyeztethetőnek minősüljenek, és még 2 évig mentesüljenek a bejelentés követelménye alól. Helyénvaló, hogy az e határozat hatálybalépését megelőzően, a 2012/21/EU határozatnak nem megfelelően létrehozott, de ezen határozat feltételeit teljesítő támogatások a belső piaccal összeegyeztethetőnek minősüljenek és mentesüljenek a bejelentés követelménye alól. Mivel ez a határozat – eltérés révén – új, korlátozott hatályú feltételeket vezet be a szociális általános gazdasági érdekű szolgáltatásokra vonatkozóan, valamint a meglévő szociális általános gazdasági érdekű szolgáltatások kedvezményezettjeinek védelme érdekében, ugyanakkor figyelemmel az ilyen általános gazdasági érdekű szolgáltatásokkal összefüggő versenytorzulások korlátozott lehetőségére, az e határozat hatálybalépése előtt bevezetett, a belső piaccal összeegyeztethető és a bejelentési kötelezettség alól mentesülő, szociális általános gazdasági érdekű szolgáltatásokkal kapcsolatos támogatási programokat és egyedi támogatásokat a megbízási aktus időtartamának végéig továbbra is összeegyeztethetőnek kell tekinteni a belső piaccal.

(50)

A Bizottságnak szükség esetén felül kell vizsgálnia ezt a határozatot, figyelembe véve a végrehajtása során szerzett tapasztalatokat,

a)

a közszolgáltatási kötelezettségek tartalma és időtartama;

b)

a vállalkozás, és adott esetben az érintett terület;

c)

a támogatást nyújtó hatóság által a vállalkozásnak adott kizárólagos vagy különleges jogok jellege;

d)

az ellentételezési mechanizmus leírása és az ellentételezés kiszámításának, ellenőrzésének és felülvizsgálatának paraméterei;

e)

a túlkompenzáció elkerülésére és visszafizettetésére hozott intézkedések.

a)

minden olyan, az e határozat hatálybalépése előtt hatályos támogatási program, amely a 2012/21/EU határozat alapján összeegyeztethető volt a belső piaccal, és amelyre a bejelentési kötelezettség nem vonatkozott, e határozat hatálybalépésétől számított további 2 évig a belső piaccal összeegyeztethetőnek minősül és mentesül a bejelentési kötelezettség alól;

b)

minden olyan, az e határozat hatálybalépése előtt bevezetett, szociális általános gazdasági érdekű szolgáltatásokkal kapcsolatos támogatási program vagy egyedi támogatás, amely a 2012/21/EU határozat alapján összeegyeztethető volt a belső piaccal, és amelyre a bejelentési kötelezettség nem vonatkozott, a megbízási aktus időtartamának végéig a belső piaccal összeegyeztethetőnek minősül;

c)

minden olyan, az e határozat hatálybalépése előtt bevezetett támogatási program vagy egyedi támogatás, amely a 2012/21/EU határozat alapján nem volt összeegyeztethető a belső piaccal, és amelyre a bejelentési kötelezettség vonatkozott, de megfelel az e határozatban, és különösen a 2. cikk (3) bekezdésében meghatározott feltételeknek, a belső piaccal összeegyeztethetőnek tekintendő, és mentesül az előzetes bejelentés követelménye alól.