(1)

Az Európai Központi Bank (EKB) felelős az egységes felügyeleti mechanizmus (SSM) hatékony és következetes működéséért. Felügyeli a rendszer működését és valamennyi részt vevő tagállamban biztosítja a magas színvonalú felügyelet következetes alkalmazását és a felügyeleti eredmények következetességét. Az EKB iránymutatásokat bocsáthat ki az illetékes nemzeti hatóságok részére, amelyeknek megfelelően az illetékes nemzeti hatóságoknak a felügyeleti feladatokat el kell látniuk és a felügyeleti határozatokat meg kell hozniuk.

(2)

Az EKB az 1024/2013/EU rendelettel és a 468/2014/EU európai központi banki rendelettel (EKB/2014/17) (2) összhangban biztosítja a hitelintézetekre vonatkozó prudenciális követelmények következetes alkalmazását a részt vevő tagállamokban.

(3)

Míg elsősorban az illetékes nemzeti hatóságok felelősek a kevésbé jelentősnek minősített hitelintézetek által a kockázataik fedezetének és megbízható kezelésének biztosítása érdekében alkalmazott rendszerek, eljárások, mechanizmusok és stratégiák – többek között a szavatolótőke-követelmények vonatkozásában alkalmazott tartalékképzési szabályzatuk vagy eszközkezelésük – felülvizsgálatáért, az EKB-nak az SSM-en belül játszott felvigyázási szerepében elő kell mozdítania a magas szintű felügyeleti standardoknak az ilyen felülvizsgálatok végrehajtása során történő következetes alkalmazását. Ebben az összefüggésben a magas szintű felügyeleti standardoknak a kevésbé jelentősnek minősülő felügyelt szervezetek nemteljesítő kitettségei kezelésének és fedezetének felügyeleti felülvizsgálatára történő következetes alkalmazása az SSM egészében hozzájárul az annak biztosítására irányuló átfogóbb célkitűzésekhez, hogy: a) a részt vevő tagállamok valamennyi hitelintézete tekintetében koherens és hatékony prudenciális felügyeleti megközelítést alkalmazzanak; b) a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó egységes szabálykönyvet a részt vevő tagállamok valamennyi hitelintézetére következetesen alkalmazzák; és c) a részt vevő tagállamok valamennyi hitelintézete a legmagasabb színvonalú felügyelet alá tartozzon.

(4)

A nemteljesítő kitettségek megfelelő kezelésének és fedezetének biztosítása az SSM létrehozása óta fontos prioritást jelent. Az EKB a nemteljesítő kitettségekre vonatkozóan az uniós jogalkotó által kialakított keretrendszeren alapuló felügyeleti megközelítést követ, az Európai Bankhatóság által elfogadott értelmező iránymutatásokat is figyelembe véve. E felügyeleti megközelítés részeként az EKB a jelentős felügyelt szervezetek által tartott nemteljesítő kitettségekre vonatkozó felügyeleti fedezeti elvárásokat tett közzé. Ezek az elvárások az olyan nemteljesítő kitettségekre vonatkoznak, amelyek esetében a kitettség 2019. április 26. előtt keletkezett, és amelyekre ezért nem vonatkozik az 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) szerinti levonási követelmény. A kevésbé jelentősnek minősülő felügyelt szervezetek esetében az ilyen nemteljesítő kitettségek fedezetére ez idáig az SSM-ben nem vonatkoztak egységes felügyeleti gyakorlatok. A nemteljesítő kitettségek fedezetére az illetékes nemzeti hatóságok által a saját felügyeleti tevékenységeik tekintetében meghatározott megközelítések vonatkoztak.

(5)

Amint azt az EKB által a jelentős felügyelt szervezetek tekintetében alkalmazott felügyeleti megközelítéssel összefüggésben szerzett tapasztalatok mutatják, a nemteljesítő kitettségek megfelelő és időben történő fedezete elősegíti e kitettségek proaktív kezelését, állományuk csökkentését, valamint a fennállás időtartamához (vintage) és a megtérülő összegek alakulásához kapcsolódó kockázatoknak megfelelő szintű tartalékképzést.

(6)

Ezért a kevésbé jelentősnek minősülő felügyelt szervezetek által tartott nemteljesítő kitettségek fedezetével kapcsolatban az illetékes nemzeti hatóságok által követett felügyeleti megközelítésnek ki kell terjednie az e felügyelt szervezetek által a szavatolótőke-követelmények vonatkozásában alkalmazott tartalékképzési szabályzat vagy eszközkezelés felülvizsgálatára.

(7)

A nemteljesítő kitettségek fedezetének ilyen felügyeleti megközelítése hatékony eszköznek tekinthető két fő kockázat csökkentése szempontjából. Az első a hosszú ideje fennálló (más szóval korábbról fennmaradt) és korlátozott céltartalék-fedezettel rendelkező nemteljesítő kitettségek jelentős állományainak fennmaradása, amely kitettségek a potenciális további veszteségek tartós forrását jelentik, és korlátozzák a bankok új hitelezésre való képességét. A második az 575/2013/EU rendelet szerinti levonási követelmény hatálya alá tartozó nemteljesítő kitettségek, illetve az annak hatálya alá nem tartozó nemteljesítő kitettségek prudenciális kezelésében mutatkozó következetlenségek lehetősége, amennyiben ezeket a következetlenségeket sajátos körülmények nem indokolják.

(8)

Ez a két fő kockázat jelentős. A nemteljesítő kitettségek összesített aránya mind a jelentős, mind a kevésbé jelentősnek minősülő felügyelt szervezetek esetében általában véve az SSM létrehozása óta tartósan csökkenő tendenciát mutatott. Ez a tendencia hangsúlyosabb volt a jelentős felügyelt szervezetek esetében, és 2024-ben véget ért. A nemteljesítő kitettségek potenciálisan ismét emelkedő arányára figyelemmel az EKB úgy ítéli meg, hogy tekintettel a kielégítő általános tőkeszintekre és arra, hogy a kevésbé jelentősnek minősülő felügyelt szervezeteknek a közelmúltban bőséges idejük volt arra, hogy saját kezdeményezésükre előrehaladást érjenek el a korábbról fennmaradt nemteljesítő kitettségek csökkentése és fedezete terén, az illetékes nemzeti hatóságok általi, a kevésbé jelentősnek minősülő intézmények által tartott nemteljesítő kitettségek fedezete tekintetében követett harmonizált felügyeleti megközelítés arányos azzal a felügyeleti célkitűzéssel, amely – a kevésbé jelentősnek minősülő felügyelt szervezeteknek a makrogazdasági környezet esetleges kedvezőtlen fejleményeivel és a hitelminőség ehhez kapcsolódó romlásával szembeni ellenálló képességének erősítése érdekében – az e nemteljesítő kitettségekhez kapcsolódó két fő kockázat kezelésére irányul.

(9)

Az ezen iránymutatás hatálya alá tartozó nemteljesítő kitettségeknek a kevésbé jelentősnek minősülő felügyelt szervezetek általi fedezetének értékeléséhez szükséges az, hogy az illetékes nemzeti hatóságok részletes adatokhoz jussanak az ilyen kitettségek fedezetéről. Az ilyen adatokat jelenleg nem foglalja magában az az információ, amelyet az intézményeknek az (EU) 2021/451 bizottsági végrehajtási rendelet (4) szerint jelenteni kell, ezért az illetékes nemzeti hatóságoknak valamennyi vonatkozó adatszolgáltatási referencia-időpont tekintetében be kell kérniük ezeket a kevésbé jelentősnek minősülő felügyelt szervezetektől,

1.

„adatszolgáltatási referencia-időpont”: egy adott naptári év december 31-e;

2.

„az ezen iránymutatás hatálya alá tartozó nemteljesítő kitettség”: olyan kitettség, amely az 575/2013/EU rendelet 469a. cikkében foglaltak szerint megfelel az említett rendelet 36. cikke (1) bekezdésének m) pontjától való eltérés feltételeinek;

3.

„technikai garancia”: valamely kitettség vonatkozásában olyan garancia, amely az adós arra való képességét garantálja, hogy valamely harmadik fél irányában eleget tesz olyan szerződéses, nem gazdasági kötelezettségeknek, mint például áruk szállítása vagy munkálatok kivitelezése, és amely nem rendelkezik hitelhelyettesítő jellemzőkkel.