I. MELLÉKLET

Fogalommeghatározások, funkcionális egység és rendszerhatárok

1.   FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

E melléklet, valamint a II–VII. melléklet alkalmazásában a következő meghatározások alkalmazandók:

1.

„bizonytalanság”: egy mennyiség meghatározásának eredményével összefüggő, százalékban kifejezett paraméter, amely az adott mennyiséghez észszerűen hozzárendelhető értékek szórását jellemzi – beleértve a szisztematikus és véletlenszerű hibák hatását, valamint leírja a szóban forgó értékeknek az átlagérték körüli 95 %-át magában foglaló megbízhatósági intervallumot, figyelembe véve az értékek eloszlásának esetleges aszimmetriáját is;

2.	„égetésből származó kibocsátás”: az üvegházhatású gázoknak a tüzelőanyag és az oxigén exoterm reakciójából származó kibocsátása;

3.	„kibocsátási tényező”: üvegházhatású gáz átlagos kibocsátása egy adott forrásanyaghoz kapcsolódó tevékenységi adatokhoz képest, az égetés során teljes oxidációt, más vegyi reakciók esetében pedig teljes átalakulást feltételezve;

4.	„oxidációs tényező”: az égetés eredményeképpen CO2-vé oxidált szén és a tüzelőanyagban lévő szén teljes mennyiségének aránya hányadosként kifejezve, a légkörbe kibocsátott szén-monoxidot (CO) a szén-dioxid (CO2) egyenértékű moláris mennyiségeként tekintve;

5.	„konverziós tényező”: a CO2 formájában kibocsátott szén és a kibocsátás folyamata előtt a forrásanyagban lévő teljes szénmennyiség aránya hányadosként kifejezve, a légkörbe kibocsátott CO-t a CO2 egyenértékű moláris mennyiségeként tekintve;

6.

„pontosság”: egy mérés eredménye és az adott mennyiség valódi érteke, vagy pedig a nemzetközileg elfogadott és visszakereshető kalibrálási anyagokkal és szabványos módszerekkel empirikusan meghatározott referenciaérték közötti egyezés mértéke, figyelembe véve mind a szisztematikus, mind a véletlenszerű hibákat;

7.	„kalibráció”: olyan műveletsor, amely meghatározott körülmények között meghatározza a mérőműszer vagy mérőrendszer által mutatott értékek, vagy egy ellenőrzőmérés vagy referenciaanyag által jelentett értékek és az etalonnal mért megfelelő értékek közötti összefüggést;

8.	„konzervatív”: az a körülmény, hogy egy feltételrendszer került meghatározásra annak biztosítása érdekében, hogy ne lehessen alulbecsülni a jelentett kibocsátásokat vagy túlbecsülni a hő- villamosenergia- vagy terméktermelést;

9.

„biomassza”: az (EU) 2018/2001 európai parlamenti és tanácsi irányelv (1) 2. cikkének 24. pontjának meghatározása szerinti biomassza; beletartoznak az (EU) 2018/2001 irányelv 2. cikkének 32. és 33. pontjában meghatározott folyékony bio-energiahordozók és bio-tüzelőanyagok, 2. cikkének 27. pontjában meghatározott, biomasszából előállított üzemanyagok és 2. cikkének 28. pontjában meghatározott biogáz;

10.	„hulladék”: olyan anyag vagy tárgy, amelytől birtokosa megválik, megválni szándékozik vagy megválni köteles, kivéve az e fogalommeghatározásnak való megfelelés érdekében szándékosan módosított vagy szennyezett anyagokat;

11.	„maradékanyag”: olyan anyag, amely nem a feldolgozási eljárással közvetlenül előállítani szándékozott végtermék; ez az anyag nem a feldolgozási eljárás elsődleges célja, és az eljárást nem módosították szándékosan az ilyen anyag előállítása céljából;

12.

„mezőgazdasági, akvakultúra-, halászati és erdészeti maradékanyagok”: olyan maradékanyagok, amelyeket közvetlenül a mezőgazdaság, az akvakultúra, a halászat és az erdészet állít elő, és amelyek a kapcsolódó iparágakból vagy feldolgozási folyamatokból származó maradékanyagokat nem foglalják magukban;

13.

„jogszabályban előírt metrológiai ellenőrzés”: a mérőműszer alkalmazási területére irányuló, a közérdekkel, a közegészségüggyel, a közbiztonsággal, a közrenddel, a környezetvédelemmel, a fogyasztóvédelemmel, az adók és vámok kivetésével, valamint a tisztességes kereskedelemmel kapcsolatos mérési feladatok hatóság vagy szabályozó szerv által gyakorolt ellenőrzése;

14.	„adatkezelési tevékenységek”: a kibocsátási adatokat tartalmazó jelentés elsődleges adatforrásból való felvázolásához szükséges adatok megszerzéséhez, feldolgozásához és kezeléséhez kapcsolódó tevékenységek;

15.	„fűtőérték”: a tüzelőanyag vagy más anyag oxigénnel, normál állapot mellett történő teljes égetése során hő formájában kibocsátott energia pontos mennyisége, a létrejött víz párologtatásának hőjét levonva;

16.

„technológiai kibocsátás”: az égetésből származó kibocsátástól eltérő, anyagok közötti szándékolt vagy véletlenül fellépő reakciókból vagy az anyagoknak a hőtermeléstől eltérő elsődleges célból történő átalakulásából származó kibocsátás, beleértve a következő folyamatokból származó kibocsátásokat: a) fémvegyületek kémiai, elektrolitikus vagy kohászati redukciója ércekben, koncentrátumokban és alternatív tüzelőanyagokban; b) fémek és fémvegyületek szennyeződéseinek eltávolítása; c) karbonátok bomlása, a füstgáztisztításhoz használt karbonátokat is beleértve; d) olyan termékek és közbenső termékek kémiai szintézisei, ahol a széntartalmú anyag részt vesz a reakcióban; e) széntartalmú adalékanyagok vagy nyersanyagok használata; f) félfém-oxidok vagy nemfém-oxidok (például szilikon-oxidok és foszfátok) kémiai vagy elektrolitikus redukciója;

17.	„tétel”: tüzelőanyag vagy más anyag adott mennyisége, amelyből reprezentatív mintát vettek és jellemeztek, valamint egy szállítmányként vagy egy adott időszak alatt folyamatosan továbbítottak;

18.	„keverék”: olyan anyag, amely biomasszát és fosszilis eredetű szenet is tartalmaz;

19.	„előzetes kibocsátási tényező”: a tüzelőanyag vagy keverék feltételezett teljes kibocsátási tényezője biomasszahányadának és fosszilis hányadának széntartalma alapján, mielőtt azt a kibocsátási tényező kiszámításához megszoroznánk a fosszilis hányaddal;

20.	„fosszilis hányad”: a fosszilis eredetű szén és a tüzelőanyag vagy más anyag teljes széntartalmának aránya, hányadosként kifejezve;

21.	„biomasszahányad”: a biomasszából származó szén aránya a tüzelőanyag vagy más anyag teljes széntartalmához képest, hányadosként kifejezve;

22.

„folyamatos kibocsátásmérés”: olyan műveletsor, amelynek célja, hogy rendszeres mérések segítségével meghatározza egy mennyiség értékét, akár úgy, hogy mérést végeznek a kéményben, akár úgy, hogy a kémény közelében elhelyezett mérőműszerrel mérik a kéményből kivezetett anyagot, de nem tartoznak ide a kéményből vett egyes minták összegyűjtése alapján történő mérések;

23.	„inherens CO2”: a forrásanyag részét képező CO2;

24.	„fosszilis eredetű szén”: biomasszától eltérő szervetlen és szerves szén;

25.	„mérési pont”: az a kibocsátó forrás, amelyre a kibocsátás mérése céljából folyamatos kibocsátásmérő rendszereket alkalmaznak, vagy egy csővezeték-rendszer azon keresztmetszete, amelynek vonatkozásában a CO2-áramlást folyamatos mérőrendszerekkel határozzák meg;

26.	„diffúz kibocsátás”: olyan forrásokból származó szabálytalan vagy nem szándékos kibocsátás, amelyek helye nem határozható meg, vagy amelyek az egyéni nyomon követéshez túlságosan sokfélék vagy kis méretűek;

27.	„normál állapot”: a normál köbmétert (Nm3) definiáló 273,15 K hőmérséklet és 101 325 Pa nyomás;

28.	„közvetett adatok”: éves értékek, amelyek empirikus vagy elfogadott forrásokból származnak, és amelyeket az üzemeltető az adatkészletek helyettesítésére használ annak érdekében, hogy biztosítsa a jelentés teljességét;

29.	„mérhető hő”: azonosítható csővezetéken vagy vezetéken, hővezető közeg – például különösen gőz, forró levegő, víz, olaj, folyékony fémek és sók – használatával szállított nettó hőáram, amelynek mérésére hőmennyiségmérő van vagy lehet üzembe helyezve;

30.	„hőmennyiségmérő”: hőmennyiségmérő vagy bármely más olyan eszköz, amely az előállított hőenergia mennyiségének áramlási mennyiségek és hőmérsékletek alapján történő mérésére és rögzítésére szolgál;

31.	„nem mérhető hő”: a mérhető hőtől eltérő bármely egyéb hő;

32.	„hulladékgáz”: olyan gáz, amely a 16. pontban felsorolt eljárások bármelyikének eredményeként normál állapot mellett nem teljes mértékben oxidálódott szenet tartalmaz gáz-halmazállapotban;

33.	„többfunkciós folyamat”: olyan folyamat, amely többféle kimenetet eredményez, vagy amelynek kimenetei többféle termelési folyamatba is beépülnek;

34.	„társtermék”: ugyanazon termelési folyamatból származó két vagy több termék bármelyike;

35.	„nem CBAM-áru”: a létesítményben előállított, az (EU) 2023/956 rendelet I. mellékletében nem szereplő áru;

36.

„adatkészlet”: a létesítmény szintjén vagy a termelési folyamat szintjén – az adott körülményektől függően – az alábbi adatok bármelyike: a) egy termelési folyamat során felhasznált vagy előállított tüzelőanyag vagy anyag mennyiségére vonatkozó adatok, amelyek a számításon alapuló nyomonkövetési módszerek szempontjából fontosak, terajoule-ban, a tömeg tonnájában vagy gázok – köztük a hulladékgázok – esetében a térfogat normál köbméterben kifejezve; b) egy számítási tényező; c) a mérhető hő nettó mennyisége, és az e mennyiség meghatározásához szükséges releváns paraméterek, nevezetesen: — a hővezető közeg tömegárama, és — a továbbított és visszakapott hővezető közeg entalpiája, összetétel, hőmérséklet, nyomás és telítettség szerint; d) a nem mérhető hő mennyisége, a hő előállítására felhasznált, megfelelő tüzelőanyag-mennyiségek szerint, illetve a tüzelőanyag-keverék fűtőértéke szerint; e) a villamosenergia-mennyiségek; f) a létesítmények között átadott CO2-mennyiségek; g) a termelési folyamaton kívülről átvett prekurzorok mennyisége és azok releváns paraméterei, mint például a származási ország, a termelési útvonal, a fajlagos közvetlen és közvetett kibocsátások;

37.	„minimumkövetelmények”: az adatok meghatározására engedélyezett minimális erőfeszítéseket alkalmazó nyomonkövetési módszerek annak érdekében, hogy az (EU) 2023/956 rendelet alkalmazásában elfogadható kibocsátási adatok álljanak rendelkezésre;

38.	„ajánlott javítások”: olyan nyomonkövetési módszerek, amelyek bizonyítottan biztosítják, hogy az adatok pontosabbak vagy kevésbé hibásak legyenek, mint pusztán a minimumkövetelmények alkalmazásával;

39.	„ellenőrzési rendszer”: az üzemeltető által a II. melléklet A.2. pontjának megfelelően létrehozott, dokumentált, végrehajtott és fenntartott kockázatértékelési és ellenőrzési tevékenységek összessége, beleértve azok folyamatos irányítását is.

2.   A KN-KÓDOK HOZZÁRENDELÉSE AZ ÖSSZESÍTETT ÁRUKATEGÓRIÁKHOZ

Az e pontban található 1. táblázat az (EU) 2023/956 rendelet I. mellékletében felsorolt egyes KN-kódok tekintetében meghatározza az összesített árukategóriákat. Ezek a kategóriák az említett rendelet I. mellékletében felsorolt árukhoz kapcsolódó termelési folyamatok rendszerhatárainak meghatározására szolgálnak.

1. táblázat

A KN-kódok hozzárendelése az összesített árukategóriákhoz

CN-szám	Összesített árukategória	Üvegházhatású gáz
Cement
2507 00 80 – Más kaolinos agyag	Kalcinált agyag	Szén-dioxid
2523 10 00 – Cementklinker	Cementklinker	Szén-dioxid
2523 21 00 – Fehér portlandcement, mesterségesen festve is 2523 29 00 – Egyéb portlandcement 2523 90 00 – Más hidraulikus cement	Cement	Szén-dioxid
2523 30 00 – Bauxitcement	Bauxitcement	Szén-dioxid
Villamos energia
2716 00 00 – Elektromos energia	Villamos energia	Szén-dioxid
Trágyázószer
2808 00 00 – Salétromsav; nitrálósavak	Salétromsav	Szén-dioxid és dinitrogén-oxid
3102 10 – Karbamid, vizes oldatban is	Karbamid	Szén-dioxid
2814 – Ammónia, vízmentes vagy vizes oldatban	Ammónia	Szén-dioxid
2834 21 00 – Kálium-nitrát 3102 – Ásványi vagy vegyi nitrogén trágyázószer kivéve 3102 10 (karbamid) 3105 – A nitrogén, foszfor és kálium közül két vagy három trágyázó elemet tartalmazó ásványi vagy vegyi trágyázószer; egyéb műtrágyák – Kivéve: 3105 60 00 – Ásványi vagy vegyi trágyázószerek, amelyek tartalmazzák a két trágyázó elemet, a foszfort és a káliumot	Vegyes műtrágyák	Szén-dioxid és dinitrogén-oxid
Vas és acél
2601 12 00 – Agglomerált vasérc és dúsított érc, a pörkölt vaspirit kivételével	Szinterezett érc	Szén-dioxid
7201 – Nyersvas és tükörvas, buga, tuskó, tömb vagy más hasonló elsődleges forma A 7205 (szemcse és por nyersvasból, tükörvasból, vasból vagy acélból) vtsz. alá tartozó egyes termékek ide tartozhatnak	Nyersvas	Szén-dioxid
7202 1 – Ferromangán	FeMn	Szén-dioxid
7202 4 – Ferrokróm	FeCr	Szén-dioxid
7202 6 – Ferronikkel	FeNi	Szén-dioxid
7203 – Vasércből közvetlen fémkiválasztással nyert termék és más szivacsos vas	DRI	Szén-dioxid
7206 – Vas és ötvözetlen acél ingot vagy más elsődleges formában (a 7203 vtsz. alá tartozó vas kivételével) 7207 – Félkész termék vasból vagy nem ötvözött acélból 7218 – Rozsdamentes acél, ingot vagy más elsődleges formában; félkész termék rozsdamentes acélból 7224 – Más ötvözött acél ingot vagy más elsődleges formában; félkész termék más ötvözött acélból	Nyersacél	Szén-dioxid
7205 – Szemcse és por nyersvasból, tükörvasból, vasból vagy acélból (ha nem tartozik a nyersvas kategóriába) 7208 – Síkhengerelt, legalább 600 mm szélességű termék vasból vagy ötvözetlen acélból, melegen hengerelve, plattírozás, lemezelés vagy bevonás nélkül 7209 – Síkhengerelt, legalább 600 mm szélességű termék vasból vagy nem ötvözött acélból, hidegen hengerelve (hidegen tömörítve), plattírozás, lemezelés vagy bevonat nélkül 7210 – Síkhengerelt, 600 mm vagy azt meghaladó szélességű termék vasból vagy nem ötvözött acélból, plattírozva, lemezelve vagy bevonva 7211 – Síkhengerelt, kevesebb mint 600 mm szélességű termék vasból vagy nem ötvözött acélból, plattírozás, lemezelés vagy bevonat nélkül 7212 – Síkhengerelt, kevesebb mint 600 mm szélességű termék vasból vagy nem ötvözött acélból, plattírozva, lemezelve vagy bevonva 7213 – Melegen hengerelt rúd vasból vagy nem ötvözött acélból, szabálytalanul felgöngyölt tekercsben 7214 – Más rúd vasból vagy ötvözetlen acélból, kovácsolva, melegen hengerelve, melegen húzva vagy -extrudálva, hengerlés után csavarva is, de tovább nem megmunkálva 7215 – Más rúd vasból vagy ötvözetlen acélból 7216 – Szögvas, idomvas és szelvény vasból és ötvözetlen acélból 7217 – Huzal vasból vagy nem ötvözött acélból 7219 – Síkhengerelt, legalább 600 mm szélességű termék rozsdamentes acélból 7220 – Síkhengerelt, kevesebb mint 600 mm szélességű termék rozsdamentes acélból 7221 – Melegen hengerelt rúd rozsdamentes acélból, szabálytalanul felgöngyölt tekercsben 7222 – Más rúd, rozsdamentes acélból; szögvas, idomvas és szelvény rozsdamentes acélból 7223 – Huzal rozsdamentes acélból 7225 – Síkhengerelt, legalább 600 mm szélességű termék, más ötvözött acélból 7226 – Síkhengerelt, kevesebb mint 600 mm szélességű termék, más ötvözött acélból 7227 – Melegen hengerelt rúd, más ötvözött acélból, szabálytalanul felgöngyölt tekercsben 7228 – Más rúd más ötvözött acélból; szögvas, idomvas és szelvény más ötvözött acélból; üreges fúrórúdvas és -rúdacél ötvözött vagy nem ötvözött acélból 7229 – Huzal más ötvözött acélból 7301 – Szádpalló vasból vagy acélból, fúrva, lyukasztva vagy elemekből összeszerelve is; hegesztett szögvas, idomvas és szelvény vasból vagy acélból 7302 – Vasúti vagy villamosvasúti pályaépítő anyag vasból vagy acélból, úgymint: sín, terelősín és fogazott sín, váltósín, sínkeresztezés, váltóállító rúd és más keresztezési darab, sínaljzat (talpfa), csatlakozólemez, sínsaru, befogópofa, alátétlemez, sínkapocs, nyomtávlemez, kengyel, továbbá más, a vasúti sín összeszereléséhez vagy rögzítéséhez szükséges speciális anyag 7303 – Cső és üreges profil öntöttvasból 7304 – Varrat nélküli cső és üreges profil vasból (az öntöttvas cső kivételével) vagy acélból 7305 – Más cső vasból vagy acélból (pl. hegesztve, szegecselve vagy hasonlóan zárva), kör alakú keresztmetszettel, ha a külső átmérője meghaladja a 406,4 mm-t 7306 – Más cső és üreges profil vasból vagy acélból (pl. nyitva vagy hegesztve, szegecselve vagy hasonlóan zárva) 7307 – Csőszerelvény vasból vagy acélból (pl. csatlakozó, karmantyú, könyökdarab, csőtoldat) 7308 – Szerkezet (a 9406  vtsz. alá tartozó előre gyártott épületek kivételével) és részei (pl. híd és hídrész, zsilipkapu, torony, rácsszerkezetű oszlop, tető, tetőszerkezet, ajtó és ablak és ezek kerete, valamint ajtóküszöb, zsaluzat, korlát, pillér és oszlop) vasból vagy acélból; szerkezetben való felhasználásra előkészített lemez, rúd, szögvas, idomvas, szelvény, cső és hasonló termék vasból vagy acélból 7309 – Tartály, ciszterna, tárolókád és hasonló tárolóedény, bármilyen anyag (a sűrített vagy folyékony gáz kivételével) tárolására, vasból vagy acélból, több mint 300 l űrtartalommal, bélelve vagy hőszigetelve is, mechanikai vagy hőtechnikai berendezés nélkül 7310 – Tartály, hordó, dob, konzervdoboz, doboz és hasonló edény, bármilyen anyag (a sűrített vagy folyékony gáz kivételével) tárolására, vasból vagy acélból, legfeljebb 300 l űrtartalommal, bélelve vagy hőszigetelve is, mechanikai vagy hőtechnikai berendezés nélkül 7311 – Tartály vasból vagy acélból, sűrített vagy folyékony gáz tárolására 7318 – Csavar, fejescsavar, csavaranya, állványcsavar, csavaros kampó, szegecs, sasszeg, hasított szárú szög, csavaralátét (rugós alátét is) és hasonló áru, mindezek vasból vagy acélból 7326 – Más árucikk vasból vagy acélból	Vas- és acéltermékek	Szén-dioxid
Alumínium
7601 – Megmunkálatlan alumínium	Megmunkálatlan alumínium	Szén-dioxid és perfluor-szénhidrogének
7603 – Alumíniumpor és -pehely 7604 – Alumíniumrúd és -profil 7605 – Alumíniumhuzal 7606 – Alumíniumlap, -lemez és -szalag, ha vastagsága meghaladja a 0,2 mm-t 7607 – Alumíniumfólia (papír, karton, műanyag vagy hasonló alátéten vagy nyomtatva is), ha vastagsága (az alátétet nem számítva) legfeljebb 0,2 mm 7608 – Alumíniumcső 7609 00 00 – Alumínium csőszerelvény (pl. csatlakozókarmantyú, könyökdarab, csőtoldat) 7610 – Alumíniumszerkezet (a 9406 vámtarifaszám alá tartozó előre gyártott épület kivételével) és részei (pl. híd és hídrész, torony, rácsszerkezetű oszlop, tető, tetőszerkezet, ajtó és ablak és ezek kerete, valamint ajtóküszöb, korlát, pillér és oszlop); szerkezetben való felhasználásra előkészített lemez, rúd, profil, cső és hasonló termék alumíniumból 7611 00 00 – Alumíniumtartály, -ciszterna, tárolókád és hasonló tárolóedény bármilyen anyag (a sűrített vagy folyékony gáz kivételével) tárolására, több mint 300 liter űrtartalommal, bélelve vagy hőszigetelve is, de mechanikai vagy hőtechnikai berendezések nélkül 7612 – Alumíniumhordó, -dob, -kanna, -doboz és hasonló edény (a merev vagy összenyomható cső alakú tartály is) bármilyen anyag (a sűrített vagy folyékony gáz kivételével) tárolására, legfeljebb 300 liter űrtartalommal, bélelve vagy hőszigetelve is, mechanikai vagy hőtechnikai berendezések nélkül 7613 00 00 – Alumíniumtartály sűrített vagy folyékony gáz tárolására 7614 – Sodort huzal, kábel, fonott szalag és hasonló alumíniumból, az elektromos szigetelésű kivételével 7616 – Más árucikk alumíniumból	Alumíniumtermékek	Szén-dioxid és perfluor-szénhidrogének
Vegyi anyagok
2804 10 00 – Hidrogén	Hidrogén	Szén-dioxid

3.   FUNKCIONÁLIS EGYSÉG ÉS RENDSZERHATÁROK

3.1.   Ágazatközi szabályok

A fajlagos beágyazott kibocsátást a termelési folyamat kibocsátásaként, illetve összetett áruk esetében az áru funkcionális egységének előállításához szükséges prekurzorok jelentéstételi időszak alatti beágyazott kibocsátásaként kell kiszámítani.

A rendszerhatárokat összesített árukategóriák szerint kell meghatározni, és azok magukba foglalják a közvetlen kibocsátásokat, az (EU) 2023/956 rendeletben meghatározott esetekben a termelési folyamatokhoz közvetlenül vagy közvetve kapcsolódó valamennyi folyamat villamosenergia-fogyasztásból származó közvetett kibocsátásait, valamint a prekurzorok beágyazott kibocsátásait, függetlenül attól, hogy ezeket a prekurzorokat a létesítményben állították-e elő vagy egy másik létesítményből szerezték-e be. Ezen általános szabályokon túlmenően az egyes összesített árukategóriákra vonatkozó konkrét részleteket a 3.2–3.19. pont tartalmazza. A 3.2.–3.19. pontban fel nem sorolt termelési útvonal révén előállított CBAM-áruk az e pontban leírt ágazatközi szabályok, illetve – amennyiben a termelési útvonal a 3.2.–3.19. pontban felsorolt termelési útvonalak kombinációja – az ágazatspecifikus szabályok hatálya alá tartoznak.

Az infrastruktúra és a berendezések beszerzése és karbantartása kívül esik a rendszerhatárokon.

Amennyiben az (EU) 2023/956 rendelet II. mellékletében felsorolt összetett áruk termelési folyamata egy vagy több, az említett mellékletben nem szereplő prekurzort is magában foglal, e prekurzorok közvetett kibocsátását figyelembe kell venni az összetett áruk beágyazott kibocsátásának kiszámításakor. Amennyiben az említett mellékletében fel nem sorolt összetett áruk termelési folyamata egy vagy több, az említett mellékletben szereplő prekurzort is magában foglal, e prekurzorok közvetett kibocsátását nem kell figyelembe venni az összetett áruk beágyazott kibocsátásának kiszámításakor.

3.2.   Kalcinált agyag

3.2.1.   Különös rendelkezések

Nincsenek.

3.2.2.   Rendszerhatár

A kalcinált agyag esetében a közvetlen kibocsátás nyomon követése a következőket foglalja magában:

—	a termelési folyamatokhoz közvetlenül vagy közvetve kapcsolódó valamennyi folyamat, mint például a nyersanyag-előkészítés, a keverés, a szárítás és a kalcinálás, valamint a füstgáztisztítás,

—	a tüzelőanyagok és adott esetben a nyersanyagok elégetéséből származó CO2-kibocsátás.

3.3.   Cementklinker

3.3.1.   Különös rendelkezések

A szürke és a fehér cementklinker között nem lehet megkülönböztetést tenni.

3.3.2.   Rendszerhatár

A cementklinker esetében a közvetlen kibocsátás nyomon követése során a következőket kell figyelembe venni:

—

a nyersanyagokban található mész és más karbonátok kalcinálása, forgókemencék hagyományos fosszilis tüzelőanyagai, forgókemencék alternatív fosszilis alapú tüzelőanyagai és nyersanyagai, kemence biomassza-tüzelőanyagai (például hulladékból előállított tüzelőanyagok), nem forgókemencében használt tüzelőanyagok, a nyersanyagok nem karbonátos széntartalma, vagy alternatív nyersanyagok, például a forgókemencében a nyerslisztben használt pernye és füstgázmosáshoz használt nyersanyagok,

—	a II. melléklet B.9.2. pontjának kiegészítő rendelkezései.

3.4.   Cement

3.4.1.   Különös rendelkezések

Nincsenek.

3.4.2.   Rendszerhatár

A cement esetében a közvetlen kibocsátás nyomon követése során a következőket kell figyelembe venni:

—	a termelési folyamatokhoz közvetlenül vagy közvetve kapcsolódó valamennyi folyamat, amennyiben az anyagok szárítása szempontjából releváns.

3.5.   Bauxitcement

3.5.1.   Különös rendelkezések

Nincsenek.

3.5.2.   Rendszerhatár

A bauxitcement esetében a közvetlen kibocsátás nyomon követése során a következőket kell figyelembe venni:

—	a termelési folyamatokhoz közvetlenül vagy közvetve kapcsolódó valamennyi folyamat, amennyiben tüzelőanyag égetésére kerül sor,

—	adott esetben a nyersanyagokban lévő karbonátokból származó technológiai kibocsátások és füstgáztisztítás.

3.6.   Hidrogén

3.6.1.   Különös rendelkezések

Csak a tiszta hidrogén vagy az ammóniagyártásban felhasználható nitrogénnel alkotott hidrogén keverékeinek termelését kell figyelembe venni. Nem tartoznak ide a szintézisgáz vagy a prekurzorként használt hidrogén finomítókban vagy szerves vegyipari létesítményekben történő fogyasztása, amennyiben a hidrogént kizárólag ezekben az üzemekben, és nem az (EU) 2023/956 rendelet I. mellékletében felsorolt áruk termelésére használják fel.

3.6.2.   Rendszerhatár

3.6.2.1.   Gőzreformálás és részleges oxidáció

E termelési útvonalak esetében a közvetlen kibocsátás nyomon követése során a következőket kell figyelembe venni:

—	a hidrogénfejlesztéshez, valamint a hidrogén és a szén-monoxid szétválasztásához és a füstgáztisztításhoz közvetlenül vagy közvetve kapcsolódó valamennyi folyamat,

—	a hidrogénfejlesztési folyamatban felhasznált valamennyi tüzelőanyag, energetikai vagy nem energetikai felhasználásuktól függetlenül, valamint az egyéb égetési folyamatokban, például melegvíz vagy gőz előállítása céljából felhasznált üzemanyagok.

3.6.2.2.   Gőzzel végzett krakkolás

E termelési útvonal esetében a közvetlen kibocsátás nyomon követése során a következőket kell figyelembe venni:

—	a hidrogénfejlesztéshez közvetlenül kapcsolódó valamennyi folyamat,

—	a termelési folyamatokhoz közvetlenül vagy közvetve kapcsolódó vagy a füstgáztisztításból származó valamennyi folyamat.

3.7.   Ammónia

3.7.1.   Különös rendelkezések

Nincsenek.

3.7.2.   Rendszerhatár

3.7.2.1.   Haber–Bosch-eljárás földgáz vagy biogáz gőzreformálásával

E termelési útvonal esetében a közvetlen kibocsátás nyomon követése a következőket foglalja magában:

—	a termelési folyamatokhoz közvetlenül vagy közvetve kapcsolódó vagy a füstgáztisztításból származó valamennyi folyamat,

—	minden tüzelőanyagot nyomon kell követni, függetlenül attól, hogy energetikai- vagy nem energetikai ráfordítási célra használják-e fel,

—	biogáz alkalmazása esetén a II. melléklet B.3.3. pontjának rendelkezései.

3.7.2.2.   Haber–Bosch-eljárás szén vagy más tüzelőanyagok gázosításával

Ez a termelési útvonal akkor alkalmazandó, ha a hidrogént szén, nehéz finomítói tüzelőanyagok vagy más fosszilis alapanyagok gázosításával állítják elő. Az inputanyagok tartalmazhatnak biomasszát, amelyhez a II. melléklet B.3.3. pontjának rendelkezéseit kell figyelembe venni.

E termelési útvonal esetében a közvetlen kibocsátás nyomon követése a következőket foglalja magában:

—	a termelési folyamatokhoz közvetlenül vagy közvetve kapcsolódó vagy a füstgáztisztításból származó valamennyi folyamat,

—	minden egyes tüzelőanyag-ráfordítást egyetlen tüzelőanyag-forrásként kell nyomon követni, függetlenül attól, hogy energetikai vagy nem energetikai ráfordításként használják-e fel.

3.8.   Salétromsav

3.8.1.   Különös rendelkezések

Nincsenek.

3.8.2.   Rendszerhatár

A salétromsav esetében a közvetlen kibocsátás nyomon követése során a következőket kell figyelembe venni:

—	a termelési folyamatokhoz közvetlenül vagy közvetve kapcsolódó vagy a füstgáztisztításból származó valamennyi folyamat,

—	a termelési folyamatból N2O-t kibocsátó valamennyi forrás, beleértve a csökkentett és csökkentés nélküli kibocsátásokat is. A tüzelőanyagok égetéséből származó bármely N2O-kibocsátást ki kell zárni a nyomon követésből.

3.9.   Karbamid

3.9.1.   Különös rendelkezések

Nincsenek.

3.9.2.   Rendszerhatár

A karbamid esetében a közvetlen kibocsátás nyomon követése során a következőket kell figyelembe venni:

—	a termelési folyamatokhoz közvetlenül vagy közvetve kapcsolódó vagy a füstgáztisztításból származó valamennyi folyamat,

—	amennyiben egy másik létesítményből technológiai alapanyagként CO2-t vettek át, az átvett CO2-t kibocsátásnak kell tekinteni, ha azt még nem vették figyelembe annak a létesítménynek a kibocsátásaként, ahol a CO2-t előállították.

3.10.   Vegyes műtrágyák

3.10.1.   Különös rendelkezések

Ez a pont a nitrogéntartalmú műtrágyák valamennyi fajtájának előállítására vonatkozik, beleértve az ammónium-nitrátot, a kalcium-ammónium-nitrátot, az ammónium-szulfátot, az ammónium-foszfátokat, a karbamid-ammónium-nitrát-oldatokat, valamint a nitrogén-foszfor (NP), a nitrogén-kálium (NK) és a nitrogén-foszfor-kálium (NPK) műtrágyákat. Minden művelettípust magában foglal, így például a keverést, a semlegesítést, a granulálást, a prillezést, függetlenül attól, hogy csak fizikai keverésről vagy kémiai reakciókról van-e szó.

A végtermékben található különböző nitrogénvegyületek mennyiségét az (EU) 2019/1009 európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (2) megfelelően kell nyilvántartásba venni:

—	N-tartalom ammónium formájában (NH4 +),

—	N-tartalom ammónium formájában (NO3 –),

—	N-tartalom karbamid formájában,

—	N-tartalom más (szerves) formában.

3.10.2.   Rendszerhatár

A vegyes műtrágyák esetében a közvetlen kibocsátás nyomon követése a következőket foglalja magában:

—	a termelési folyamatokhoz közvetlenül vagy közvetve kapcsolódó valamennyi folyamat, mint például a szárítók és a fűtési inputanyagok, valamint a füstgáztisztítás,

3.11.   Szinterezett érc

3.11.1.   Különös rendelkezések

Ez az aggregált árukategória magában foglal mindenféle vasércpellet-előállítást (pellet értékesítésére, valamint ugyanazon létesítményben történő közvetlen felhasználásra) és szintergyártást. Amennyiben a 2601 12 00 KN-kód alá tartozik, a ferrokróm (FeCr), a ferromangán (FeMn) vagy a ferronikkel (FeNi) prekurzoraként használt vasércek is ide tartozhatnak.

3.11.2.   Rendszerhatár

A szinterezett érc esetében a közvetlen kibocsátás nyomon követése a következőket foglalja magában:

—	a technológiai alapanyagokból, például mészkőből és más karbonátokból vagy karbonátos ércekből származó CO2-kibocsátással járó valamennyi folyamat,

—

az összes tüzelőanyagból származó CO2-kibocsátással járó valamennyi folyamat, beleértve a kokszot, a füstgázokat, például a kokszolókemence-gázt, a kohógázt vagy a konvertergázt; a termelési folyamatokhoz közvetlenül vagy közvetve kapcsolódó valamennyi üzemanyag, valamint a füstgáz tisztítására használt anyagok.

3.12.   FeMn (ferromangán), FeCr (ferrokróm) és FeNi (ferronikkel)

3.12.1.   Különös rendelkezések

Ez az eljárás csak a 7202 1, a 7202 4 és a 7202 6 KN-kód alatt azonosított ötvözetek előállítására terjed ki. Más, jelentős ötvözettartalmú vasanyagok, mint például a tükörvas nem tartoznak ide. Az NPI-t (nikkel-nyersvas) akkor kell figyelembe venni, ha a nikkeltartalom meghaladja a 10 %-ot.

Amennyiben a hulladékgázokat vagy más füstgázokat kibocsátáscsökkentés nélkül bocsátják ki, a véggázban lévő CO-t a CO2-kibocsátás moláris egyenértékének kell tekinteni.

3.12.2.   Rendszerhatár

A FeMn, a FeCr és a FeNi esetében a közvetlen kibocsátás nyomon követése a következőket foglalja magában:

—	a tüzelőanyag-ráfordítás által okozott CO2-kibocsátással járó termelési folyamatokhoz közvetlenül vagy közvetve kapcsolódó valamennyi folyamat, függetlenül attól, hogy energetikai vagy nem energetikai célra használják-e fel,

—	a technológiai alapanyagokból, például mészkőből vagy a füstgáztisztításból származó CO2-kibocsátással járó termelési folyamatokhoz közvetlenül vagy közvetve kapcsolódó valamennyi folyamat,

—	az elektródák vagy elektródapaszták fogyasztásából származó CO2-kibocsátással járó termelési folyamatokhoz közvetlenül vagy közvetve kapcsolódó valamennyi folyamat,

—	a termékben, salakban vagy hulladékban maradó szenet a II. melléklet B.3.2. pontja szerinti, anyagmérlegen alapuló módszer alkalmazásával kell figyelembe venni.

3.13.   Nyersvas

3.13.1.   Különös rendelkezések

Ez az összesített árukategória magában foglalja a nagyolvasztókból származó ötvözetlen nyersvasat, valamint az ötvözetet tartalmazó nyersvasakat (pl. tükörvas), fizikai formájuktól függetlenül (pl. tuskók, granulátumok). Az NPI-t (nikkel-nyersvas) akkor kell figyelembe venni, ha a nikkeltartalom alacsonyabb, mint 10 %. Az integrált acélüzemekben a közvetlenül az oxigénátalakítóba adagolt folyékony nyersvas („forró fém”) az a termék, amely elválasztja a nyersvas termelési folyamatát a nyersacél termelési folyamatától. Amennyiben a létesítmény nem értékesít vagy nem ad át nyersvasat más létesítményeknek, meghatározható egy közös, a nyersacélgyártást is magába foglaló termelési folyamat, amelyre a 4. cikk szabályai vonatkoznak.

3.13.2.   Rendszerhatár

3.13.2.1.   Nagyolvasztó útvonal

E termelési útvonal esetében a közvetlen kibocsátás nyomon követése a következőket foglalja magában:

—

a tüzelőanyagokból és redukálószerekből, például kokszból, kokszporból, szénből, fűtőolajokból, műanyaghulladékokból, földgázból, fahulladékokból, faszénből, valamint hulladékgázokból, például kokszolókemence-gázból, kohógázból vagy konvertergázból származó CO2-kibocsátással járó termelési folyamatokhoz közvetlenül vagy közvetve kapcsolódó valamennyi folyamat,

—	biomassza alkalmazása esetén a II. melléklet B.3.3. pontjának rendelkezéseit kell alkalmazni,

—	a technológiai alapanyagokból, például mészkőből, magnezitből és más karbonátokból vagy karbonátos ércekből származó CO2-kibocsátással járó termelési folyamatokhoz közvetlenül vagy közvetve kapcsolódó valamennyi folyamat, a füstgáztisztításra használt anyagok,

—	a termékben, salakban vagy hulladékban maradó szenet a II. melléklet B.3.2. pontja szerinti anyagmérlegen alapuló módszer alkalmazásával kell figyelembe venni.

3.13.2.2.   Redukciós olvasztás

E termelési útvonal esetében a közvetlen kibocsátás nyomon követése a következőket foglalja magában:

—

a tüzelőanyagokból és redukálószerekből, például kokszból, kokszporból, szénből, fűtőolajokból, műanyaghulladékokból, földgázból, fahulladékokból, faszénből, a folyamatból származó hulladékgázokból vagy konvertergázokból származó CO2-kibocsátással járó termelési folyamatokhoz közvetlenül vagy közvetve kapcsolódó valamennyi folyamat,

—	biomassza alkalmazása esetén a II. melléklet B.3.3. pontjának rendelkezéseit kell alkalmazni,

—	a technológiai alapanyagokból, például mészkőből, magnezitből és más karbonátokból vagy karbonátos ércekből származó CO2-kibocsátással járó termelési folyamatokhoz közvetlenül vagy közvetve kapcsolódó valamennyi folyamat, a füstgáztisztításra használt anyagok,

—	a termékben, salakban vagy hulladékban maradó szenet a II. melléklet B.3.2. pontja szerinti anyagmérlegen alapuló módszer alkalmazásával kell figyelembe venni.

3.14.   DRI (közvetlen redukált vas)

3.14.1.   Különös rendelkezések

Csak egy termelési útvonal van meghatározva, bár a különböző technológiák az ércek különböző tulajdonságait használhatják fel, amelyek pelletizálást vagy szinterezést, valamint különböző redukálószereket (földgáz, különböző fosszilis tüzelőanyagok vagy biomassza, hidrogén) tehetnek szükségessé. Ezért a szinterezett érc vagy a hidrogén prekurzorai relevánsak lehetnek. Termékként a vasszivacs, a melegen brikettált vas vagy a közvetlenül redukált vas más formái lehetnek relevánsak, beleértve a közvetlen redukált vasat, amelyet azonnal elektromos ívkemencékbe vagy más lefelé irányuló folyamatokba táplálnak.

Amennyiben a létesítmény nem értékesít vagy nem ad át DRI-t más létesítményeknek, meghatározható egy közös, az acélgyártást is magába foglaló termelési folyamat, amelyre a 4. cikk szabályai vonatkoznak.

3.14.2.   Rendszerhatár

E termelési útvonal esetében a közvetlen kibocsátás nyomon követése a következőket foglalja magában:

—	a tüzelőanyagokból és redukálószerekből, például szénből, földgázból, fűtőolajokból, a folyamatból származó hulladékgázokból vagy konvertergázból származó CO2-kibocsátással járó termelési folyamatokhoz közvetlenül vagy közvetve kapcsolódó valamennyi folyamat,

—	biogáz vagy a biomassza egyéb formáinak alkalmazása esetén a II. melléklet B.3.3. pontjának rendelkezéseit kell alkalmazni,

—	a technológiai alapanyagokból, például mészkőből, magnezitből és más karbonátokból vagy karbonátos ércekből, a füstgáztisztításból származó anyagokból származó CO2-kibocsátással járó termelési folyamatokhoz közvetlenül vagy közvetve kapcsolódó valamennyi folyamat,

—	a termékben, salakban vagy hulladékban maradó szenet a III. melléklet B.3.2. pontja szerinti anyagmérlegen alapuló módszer alkalmazásával kell figyelembe venni.

3.15.   Nyersacél

3.15.1.   Különös rendelkezések

A rendszerhatár kiterjed a nyersacél előállításához szükséges valamennyi tevékenységre és egységre:

—

ha a folyamat forró fémből (folyékony nyersvasból) indul ki, a rendszerhatárnak magában kell foglalnia az alapvető oxigénátalakítót, a vákuumos gázeltávolítást, a másodlagos kohászatot, az argon-oxigén dekarbonizációt/vákuumos oxigén dekarbonizációt, a folyamatos öntést vagy a tuskóöntést, adott esetben a meleghengerlést vagy a kovácsolást, valamint az összes szükséges kiegészítő tevékenységet, mint például az átadásokat, a visszahevítést és a füstgáztisztítást,

—

ha a folyamat során elektromos ívkemencét használnak, a rendszerhatárnak magában kell foglalnia az összes vonatkozó tevékenységet és egységet, például magát az elektromos ívkemencét, a másodlagos kohászatot, a vákuumos gazeltávolítást, az argon-oxigén dekarbonizációt/vákuumos oxigén dekarbonizációt, a folyamatos öntést vagy a tuskóöntést, adott esetben a meleghengerlést vagy kovácsolást, valamint az összes szükséges kiegészítő tevékenységet, mint például az átadásokat, a nyersanyagok és berendezések hevítését, visszahevítését és a füstgáztisztítást,

—

ebbe az összesített árukategóriába csak a 7207 , 7218 és 7224 KN-kód alá tartozó félkész termékek előállításához szükséges elsődleges meleghengerlés és kovácsolással történő durva alakítás tartozik. Az összes többi hengerlési és kovácsolási eljárás a „vas- vagy acéltermékek” összesített árukategóriába tartozik.

3.15.2.   Rendszerhatár

3.15.2.1.   Konverteres acélgyártás

E termelési útvonal esetében a közvetlen kibocsátás nyomon követése a következőket foglalja magában:

—	a tüzelőanyagokból, például szénből, földgázból, fűtőolajokból, illetve hulladékgázokból, például kohógázból, kokszolókemence-gázból vagy konvertergázból származó CO2-kibocsátással járó termelési folyamatokhoz közvetlenül vagy közvetve kapcsolódó valamennyi folyamat,

—	a technológiai alapanyagokból, például mészkőből, magnezitből és más karbonátokból vagy karbonátos ércekből származó CO2-kibocsátással járó termelési folyamatokhoz közvetlenül vagy közvetve kapcsolódó valamennyi folyamat, a füstgáztisztításra használt anyagok,

—	a folyamatba hulladék, ötvözetek, grafit stb. formájában bekerülő szenet és a termékben, salakban vagy hulladékban maradó szenet a III. melléklet B.3.2. pontja szerinti anyagmérlegen alapuló módszer alkalmazásával kell figyelembe venni.

3.15.2.2.   Elektromos ívkemence

E termelési útvonal esetében a közvetlen kibocsátás nyomon követése során a következőket kell figyelembe venni:

—	a tüzelőanyagokból, például szénből, földgázból, fűtőolajokból, illetve hulladékgázokból, például kohógázból, kokszolókemence-gázból vagy konvertergázból származó CO2-kibocsátással járó termelési folyamatokhoz közvetlenül vagy közvetve kapcsolódó valamennyi folyamat,

—	az elektródák vagy elektródapaszták fogyasztásából származó CO2-kibocsátással járó termelési folyamatokhoz közvetlenül vagy közvetve kapcsolódó valamennyi folyamat,

—	a technológiai alapanyagokból, például mészkőből, magnezitből és más karbonátokból vagy karbonátos ércekből származó CO2-kibocsátással járó termelési folyamatokhoz közvetlenül vagy közvetve kapcsolódó valamennyi folyamat, a füstgáztisztításra használt anyagok,

—	a folyamatba hulladék, ötvözetek és grafit formájában bekerülő szenet és a termékben, salakban vagy hulladékban maradó szenet a III. melléklet B.3.2. pontja szerinti anyagmérlegen alapuló módszer alkalmazásával kell figyelembe venni.

3.16.   Vas- és acéltermékek

3.16.1.   Különös rendelkezések

nincsenek

3.16.2.   Rendszerhatár

A vas- vagy acéltermékek esetében a közvetlen kibocsátás nyomon követése során a következőket kell figyelembe venni:

—

a tüzelőanyagok elégetéséből és a füstgázok kezeléséből származó technológiai kibocsátásokból származó CO2-kibocsátással járó termelési folyamatokhoz közvetlenül vagy közvetve kapcsolódó valamennyi folyamat, beleértve a visszahevítést, az újraolvasztást, az öntést, a meleghengerlést, a hideghengerlés, a kovácsolást, a temperálást, a bevonatolást, a galvanizálást, a huzalhúzást, a lemaratást, de kizárva a következő eljárásokat: a vas- vagy acéltermékek lemezelését, vágását, hegesztését és felületkezelését.

3.17.   Megmunkálatlan alumínium

3.17.1.   Különös rendelkezések

Ez az összesített árukategória magában foglalja a megmunkálatlan fémekre jellemző fizikai formában – például a tuskók, lemeztuskók, bugák vagy granulátumok – lévő ötvözetlen és ötvözött alumíniumot. Az integrált alumíniumüzemekben az alumíniumtermékek gyártásához közvetlenül adagolt folyékony alumínium is ide tartozik.

3.17.2.   Rendszerhatár

3.17.2.1.   Elsődleges (elektrolitikus) olvasztás

E termelési útvonal esetében a közvetlen kibocsátás nyomon követése során a következőket kell figyelembe venni:

—	az elektródák vagy elektródapaszták fogyasztásából származó CO2-kibocsátással járó termelési folyamatokhoz közvetlenül vagy közvetve kapcsolódó valamennyi folyamat,

—	bármely (pl. nyersanyagok szárításához és előmelegítéséhez, elektrolíziscellák hevítéséhez, öntéshez szükséges hevítéshez) felhasznált tüzelőanyagból származó CO2-kibocsátással járó termelési folyamatokhoz közvetlenül vagy közvetve kapcsolódó valamennyi folyamat;

—	füstgázok kezeléséből, nyersszódából vagy adott esetben mészkőből származó CO2-kibocsátással járó termelési folyamatokhoz közvetlenül vagy közvetve kapcsolódó valamennyi folyamat,

—	a II. melléklet B.7. pontja szerint nyomon követett anódhatások által okozott perfluor-karbon-kibocsátások.

3.17.2.2.   Másodlagos olvasztás (újrafeldolgozás)

Az alumínium másodlagos olvasztása (újrafeldolgozása) fő alapanyagként alumíniumhulladékot használ fel. Ha azonban más forrásokból származó megmunkálatlan alumíniumot adnak hozzá, azt prekurzorként kezelik.

E termelési útvonal esetében a közvetlen kibocsátás nyomon követése során a következőket kell figyelembe venni:

—

az olvasztókemencékben használt nyersanyagok szárítására és előhevítésére, valamint a hulladékok előkezelésére, például a bevonateltávolításra és az olajmentesítésre, illetve a kapcsolódó maradékanyagok elégetésére használt bármely tüzelőanyagból, valamint a tuskók, bugák vagy lemeztuskók öntéséhez szükséges tüzelőanyagokból származó CO2-kibocsátással járó termelési folyamatokhoz közvetlenül vagy közvetve kapcsolódó valamennyi folyamat,

—	a kapcsolódó tevékenységek során, például a fölözékek kezelése és a salak visszanyerése során felhasznált tüzelőanyagokból származó CO2-kibocsátással járó termelési folyamatokhoz közvetlenül vagy közvetve kapcsolódó valamennyi folyamat,

—	füstgázok kezeléséből, nyersszódából vagy adott esetben mészkőből származó CO2-kibocsátással járó termelési folyamatokhoz közvetlenül vagy közvetve kapcsolódó valamennyi folyamat.

3.18.   Alumíniumtermékek

3.18.1.   Különös rendelkezések

Nincsenek.

3.18.2.   Rendszerhatár

Az alumíniumtermékek esetében a közvetlen kibocsátás nyomon követése során a következőket kell figyelembe venni:

—

a tüzelőanyagok elégetéséből származó CO2-kibocsátással és a füstgázok kezeléséből származó technológiai kibocsátásokkal járó termelési folyamatokhoz közvetlenül vagy közvetve kapcsolódó valamennyi folyamat, a következő folyamatok kivételével: az alumíniumtermékek vágása, hegesztése és felületkezelése.

3.19.   Villamos energia

3.19.1.   Különös rendelkezések

A villamos energia kibocsátási tényezőjét a III. melléklet D.2. pontja szerint kell meghatározni.

3.19.2.   Rendszerhatár

A villamos energia esetében a közvetlen kibocsátás nyomon követése során a következőket kell figyelembe venni:

—	az égetésből származó kibocsátásokkal és a füstgázkezeléséből származó technológiai kibocsátásokkal járó termelési folyamatokhoz közvetlenül vagy közvetve kapcsolódó valamennyi folyamat.

---

(1)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/2001 irányelve (2018. december 11.) a megújuló energiaforrásokból előállított energia használatának előmozdításáról (HL L 328., 2018.12.21., 82. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/dir/2018/2001/oj).

(2)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/1009 rendelete (2019. június 5.) az uniós termésnövelő anyagok forgalmazására vonatkozó szabályok megállapításáról, az 1069/2009/EK és az 1107/2009/EK rendelet módosításáról, valamint a 2003/2003/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 170., 2019.6.25., 1. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/reg/2019/1009/oj).

II. MELLÉKLET

A létesítményszintű termelési folyamatok adatkészletének meghatározására vonatkozó szabályok

A.   ALAPELVEK ÉS ÁLTALÁNOS KÖVETELMÉNYEK

A.1.   Általános megközelítés

1.

Az áruk beágyazott kibocsátásának meghatározása céljából a következő tevékenységeket kell végezni: a) a létesítményben előállított funkcionális egységekhez kapcsolódó termelési folyamatokat azonosítani kell, figyelembe véve a termelési folyamatok rendszerhatárainak meghatározására vonatkozó szabályokat, e melléklet A.4. pontjával összhangban; b) az árukat előállító létesítmény szintjén az ezen árukra vonatkozóan a II. mellékletben meghatározott közvetlen üvegházhatásúgáz-kibocsátást az e melléklet B. pontjában előírt módszerekkel összhangban kell nyomon követni; c) amennyiben a létesítmény mérhető hőt vesz át, állít elő, fogyaszt vagy exportál, a nettó hőáramlást az e melléklet C. pontjában előírt módszerekkel összhangban kell nyomon követni; d) amennyiben a létesítmény az (EU) 2023/956 rendelet I. mellékletében felsorolt, de az említett rendelet II. mellékletében nem szereplő árukat állít elő, az ezen árukba beágyazott közvetett kibocsátások nyomon követése céljából a vonatkozó termelési folyamatokban a villamosenergia-fogyasztást az e melléklet D.1. pontjában előírt módszerekkel összhangban kell nyomon követni. Amennyiben az említett rendelet IV. mellékletének 6. pontja szerint közvetlen technikai kapcsolat áll fenn vagy energiavásárlási megállapodás van érvényben a villamosenergia-termelővel, az adott villamosenergia-termeléshez kapcsolódó kibocsátásokat nyomon kell követni a villamos energia kibocsátási tényezőjének meghatározása érdekében. A termelési folyamatok között átadott vagy a létesítményből kivitt villamos energia mennyiségét nyomon kell követni; e) a hőtermeléssel és -fogyasztással rendelkező létesítmények közvetlen kibocsátását, a villamosenergia-termelést és -fogyasztást, valamint a vonatkozó hulladékgázáramokat az előállított árukhoz kapcsolódó termelési folyamatokhoz kell hozzárendelni, a III. mellékletben előírt szabályokat alkalmazva. Ezeket a hozzárendelt kibocsátásokat kell használni az előállított áruk fajlagos közvetlen és adott esetben közvetett beágyazott kibocsátásának kiszámításához, a III. melléklet B. pontját alkalmazva; f) azon áruk esetében, amelyek termelési folyamata prekurzorokat is magában foglal, ami miatt ezek az áruk „összetett áruknak” minősülnek, az adott prekurzor beágyazott kibocsátását e melléklet E. pontja szerint kell meghatározni, és hozzá kell adni a termelt összetett áruk beágyazott kibocsátásához, a III. melléklet B. pontjában előírt szabályokat alkalmazva. Amennyiben a prekurzorok maguk is összetett áruk, ezt a folyamatot meg kell ismételni mindaddig, amíg nincs több prekurzor.

2.

Az üzemeltető elöntheti, hogy meghatározza a beágyazott kibocsátások tényleges értékeit, vagy az (EU) 2023/956 rendelet IV. mellékletben rendelkezésre bocsátott alapértelmezett értékeket alkalmazza, vagy pedig kombinálja a tényleges értékeket és az alapértelmezett értékeket.

3.

Az áruk beágyazott kibocsátását a választott jelentéstételi időszak átlagaként kell kiszámítani.

4.

A létesítményen kívül előállított és az (EU) 2023/956 rendelet III. mellékletének 1. pontja szerinti mentességet nem élvező harmadik országokból és területekről származó prekurzorok esetében a prekurzort előállító létesítmény üzemeltetőjétől kapott tényleges adatok csak akkor használhatók fel, ha teljesülnek a következő feltételek: a) az adatok olyan hitelesítői jelentésből származnak, amelyet az (EU) 2025/2551 felhatalmazáson alapuló rendelet 18. cikke szerinti, a hitelesítői jelentés kiállításának időpontjában érvényes és az adott prekurzor összesített árukategóriájára előírt ágazati hatállyal bíró akkreditációval rendelkező hitelesítő állított ki; valamint b) a hitelesítői jelentés arra a jelentéstételi időszakra vonatkozik, amelynek során a prekurzort előállították.

5.

Amennyiben az üzemeltetőnek nem áll rendelkezésére az a) és b) pontban foglalt feltételeknek megfelelő hitelesítői jelentés, a prekurzor tekintetében az (EU) 2023/956 rendelet IV. mellékletben rendelkezésre bocsátott vonatkozó alapértelmezett értékeket kell használni.

6.

A teljes jelentéstételi időszakra vonatkozó kibocsátási adatokat tonna CO2-egyenértékben kell kifejezni, teljes tonnára kerekítve.

7.

A kibocsátás kiszámításához használt minden paramétert mind a kibocsátási számításban, mind a jelentésben úgy kell kerekíteni, hogy minden jelentős számjegyet tartalmazzon.

8.

A fajlagos közvetlen és közvetett beágyazott kibocsátást egy tonna árura eső CO2-tonna-egyenértékben kell kifejezni, úgy kerekítve, hogy az összes szignifikáns számjegyet tartalmazza, a vessző után legfeljebb 5 számjeggyel.

A.2.   A nyomon követés elvei

A tényleges adatok létesítményszintű nyomon követésére, valamint a kibocsátások árukhoz való hozzárendeléséhez szükséges adatkészletekre a következő elveket kell alkalmazni:

1.

Teljesség: A nyomonkövetési módszertannak ki kell terjednie az (EU) 2023/956 rendelet I. mellékletében felsorolt áruk beágyazott kibocsátásának az e mellékletben foglalt módszerekkel és képletekkel összhangban történő meghatározásához szükséges valamennyi paraméterre. Ennek érdekében be kell tartani a következő irányadó elveket: a) A létesítmény szintjén a közvetlen kibocsátás magában foglalja az égetésből és a technológiai kibocsátásokból származó kibocsátásokat is; b) a közvetlen beágyazott kibocsátások magukban foglalják az adott termelési folyamathoz a 4. cikkel és a III. melléklettel összhangban hozzárendelt kibocsátásokat, amelyek a létesítmény közvetlen kibocsátásain, valamint a releváns hőáramlásokhoz és a technológiai rendszer határai közötti anyagáramlásokhoz kapcsolódó kibocsátásokon alapulnak, beleértve adott esetben a hulladékgázokat is. A közvetlen beágyazott kibocsátások emellett magukban foglalják a prekurzorok közvetlen beágyazott kibocsátását; c) a létesítmény szintjén a közvetett kibocsátások adott esetben a létesítményen belüli villamosenergia-fogyasztáshoz kapcsolódó kibocsátásokat foglalják magukban; d) a közvetett beágyazott kibocsátások adott esetben magukban foglalják a létesítményen belül termelt áruk közvetett kibocsátását és a prekurzorok közvetett beágyazott kibocsátását; e) minden paraméter esetében ki kell választani egy, az e melléklet A.3. pontja szerinti megfelelő módszert, amely biztosítja, hogy ne fordulhasson elő kétszeres beszámítás vagy adathiány.

2.

Következetesség és összehasonlíthatóság: A nyomon követésnek és a jelentéstételnek következetesnek és a különböző időszakok között összehasonlíthatónak kell lennie. E célból a kiválasztott módszereket nyomonkövetési tervben kell meghatározni, hogy a módszerek alkalmazása következetes legyen. A módszertan csak objektíven indokolt esetben változtatható meg. A releváns okok közé tartoznak a következők: a) a létesítmény konfigurációjának változásai az alkalmazott technológia, az inputanyagok és tüzelőanyagok, illetve a termelt áruk tekintetében; b) új adatforrásokat vagy nyomonkövetési módszereket kell bevezetni a nyomonkövetési módszertanban használt adatokért felelős kereskedelmi partnerek változásai miatt; c) az adatok pontossága javítható, az adatáramlás egyszerűsíthető vagy az ellenőrzési rendszer javítható.

3.

Átláthatóság: A nyomonkövetési adatokat – ideértve a feltételezéseket, a referenciákat, a tevékenységre vonatkozó adatokat, a kibocsátási tényezőket, a számítási tényezőket, a vásárolt prekurzorok beágyazott kibocsátására, a mérhető hőre és villamos energiára, illetve a beágyazott kibocsátások alapértelmezett értékeire vonatkozó adatokat, valamint az e melléklet alkalmazásában releváns egyéb adatokat – átlátható módon kell beszerezni, rögzíteni, összeállítani, elemezni és dokumentálni, lehetővé téve az (EU) 2023/956 rendelet 18. cikkével összhangban akkreditált hitelesítő számára annak elvárható bizonyossággal történő ellenőrzését, hogy az adatok nem tartalmaznak lényeges valótlanságokat. A dokumentációnak tartalmaznia kell a létesítmény működésében, az alkalmazott nyomonkövetési módszertanban és az ellenőrzési rendszerben bekövetkezett, a nyomonkövetési tervben dokumentált valamennyi változás nyilvántartását.

4.

A létesítményben a jelentéstételi időszakot követően legalább hat évig teljes körű és átlátható nyilvántartást kell vezetni a termelt áruk beágyazott kibocsátásának meghatározása szempontjából releváns valamennyi adatról, beleértve a szükséges alátámasztó okmányokat is.

5.

Pontosság: A választott nyomonkövetési módszertan biztosítja, hogy a kibocsátás meghatározása ne legyen se szisztematikusan, se pedig tudatosan pontatlan. A pontatlanságok forrását azonosítani kell és a lehető legkisebbre kell csökkenteni. Kellő gondossággal kell eljárni annak érdekében, hogy a kibocsátások kiszámítása és mérése a lehető legnagyobb pontossággal történjen. Amennyiben adathiány áll fenn vagy lesz várhatóan elkerülhetetlen, a helyettesítő adatoknak konzervatív becslésekből kell állniuk. A további esetek, amikor a kibocsátási adatoknak konzervatív becsléseken kell alapulniuk, többek között a következők: a) a légkörbe kibocsátott szén-monoxidot (CO) a CO2 egyenértékű moláris mennyiségének kell tekinteni; b) minden biomassza-kibocsátást fosszilis eredetű kibocsátásnak kell tekinteni, kivéve, ha bizonyíték támasztja alá a nulla kibocsátási tényezősként való besorolás e melléklet B.3.3. pontja szerinti kritériumainak való megfelelést.

6.

A módszertan integritása: A nyomonkövetési módszertan elvárható bizonyossággal biztosítja a jelentéstétel céljából meghatározandó kibocsátási adatok sértetlenségét. A kibocsátásokat az ebben a mellékletben meghatározott választható nyomonkövetési módszertanok alkalmazásával kell meghatározni. A jelentett kibocsátási adatoknak lényegi valótlanságoktól mentesnek kell lenniük, azokat tárgyilagosan kell kiválasztani és bemutatni, valamint hitelt érdemlően és kiegyensúlyozottan kell ismertetniük a létesítményben termelt áruk beágyazott kibocsátásait.

7.

Adatminőség: A jelentendő adatok minőségének biztosítására megfelelő ellenőrzési rendszert kell alkalmazni.

8.

Költséghatékonyság: A nyomonkövetési módszer kiválasztásánál a nagyobb pontosságból származó javulásnak arányosnak kell lennie a többletköltségekkel. A kibocsátás nyomon követése és jelentése során az elérhető legnagyobb pontosságra kell törekedni, kivéve, ha az műszakilag nem megvalósítható, vagy észszerűtlen költségekkel járna.

9.

Folyamatos javítás: Az üzemeltetőknek rendszeresen ellenőrizniük kell, hogy a nyomonkövetési terv és az alkalmazott nyomonkövetési módszerek minősége javítható-e. Ha a hitelesítő bármilyen javítási ajánlást tesz a hitelesítői jelentésben, az üzemeltetőnek észszerű időn belül mérlegelnie kell azok végrehajtását, kivéve, ha a javítás észszerűtlen költségekkel járna, vagy műszakilag nem lenne megvalósítható.

A.3.   A rendelkezésre álló legjobb adatforrást képviselő módszerek

1.

Az áruk beágyazott kibocsátásának és az alapul szolgáló adatkészleteknek, például az egyes forrásanyagokhoz vagy kibocsátó forrásokhoz kapcsolódó kibocsátások, a mérhetőhő- és villamosenergia-mennyiség meghatározásához az átfogó alapelv az, hogy mindig a rendelkezésre álló legjobb adatforrást kell kiválasztani. Ennek érdekében be kell tartani a következő irányadó elveket: a) ha egy adott adatkészlet esetében az e mellékletben említett nyomonkövetési módszer nem áll rendelkezésre, észszerűtlen költségekkel járna vagy műszakilag nem kivitelezhető, az (EU) 2023/956 rendelet IV. mellékletben rendelkezésre bocsátott alapértelmezett értékeket kell használni; b) a közvetlen vagy közvetett meghatározási módszerek esetében a módszer akkor tekinthető megfelelőnek, ha biztosított, hogy az egyedi adatkészlet meghatározására szolgáló méréseket, elemzéseket, mintavételeket, kalibrálásokat és hitelesítéseket a vonatkozó EN vagy ISO szabványokban meghatározott módszerek alkalmazásával végzik. Amennyiben ilyen szabványok nem állnak rendelkezésre, nemzeti szabványok is alkalmazhatók. Amennyiben nincsenek közzétett alkalmazható szabványok, megfelelő szabványtervezeteket, a legjobb ipari gyakorlatokat vagy más, tudományosan igazolt módszereket kell alkalmazni, ezáltal korlátozva a mintavételi és mérési hibák előfordulását; c) a mérőműszereket úgy kell kiválasztani, hogy használatuk során észszerűtlen költségek mellett a lehető legkisebb legyen a bizonytalanságuk. Előnyben kell részesíteni a jogszabályban előírt metrológiai ellenőrzés alá eső műszereket, kivéve, ha más, lényegesen kisebb bizonytalansággal rendelkező műszerek is rendelkezésre állnak. A műszereket csak a használati előírásuknak megfelelő környezetben szabad használni; d) amennyiben laboratóriumi elemzéseket alkalmaznak, vagy ha a laboratóriumok mintakezelést, kalibrálást, módszerhitelesítést vagy folyamatos kibocsátásméréssel kapcsolatos tevékenységeket végeznek, a B.5.4.3. pont követelményeit kell alkalmazni.

2.

Közvetett meghatározási módszerek: Amennyiben egy előírt adatkészlethez nem áll rendelkezésre közvetlen meghatározási módszer, különösen azokban az esetekben, amikor különböző termelési folyamatokba kerülő nettó mérhető hőt kell meghatározni, közvetett meghatározási módszer is alkalmazható, például: a) ismert kémiai vagy fizikai eljárás alapján végzett számítás, az érintett anyagok kémiai és fizikai tulajdonságaira vonatkozó megfelelő, a szakirodalomban elfogadott értékek, megfelelő sztöchiometriai tényezők és termodinamikai jellemzők, például reakcióentalpiás érték felhasználásával; b) a létesítmény tervezési adatain, például a műszaki egységek energiahatékonyságán vagy a termékegységre számított energiafogyasztáson alapuló számítás; c) a nem kalibrált berendezésből vagy a gyártási protokollokban dokumentált adatokból származó adatokra vonatkozó becslési értékek meghatározására szolgáló, empirikus vizsgálatokon alapuló korrelációk. A c) pont alkalmazásában gondoskodni kell arról, hogy a korreláció megfeleljen a helyes mérnöki gyakorlat követelményeinek, és azt csak a korreláció érvényességi tartományába eső értékek meghatározása céljából alkalmazzák. Az ilyen korrelációk érvényességét legalább évente egyszer értékelni kell. 3. A rendelkezésre álló legjobb adatforrások meghatározásához az 1. pont szerinti rangsorban a legmagasabb és a létesítményben már rendelkezésre álló adatforrást kell kiválasztani. Ha azonban műszakilag kivitelezhető, hogy a rangsorolásban magasabb adatforrást alkalmazzanak anélkül, hogy észszerűtlen költségek merülnének fel, akkor ezt a jobb adatforrást kell alkalmazni indokolatlan késedelem nélkül. Amennyiben ugyanazon adatkészlethez különböző adatforrások állnak rendelkezésre az 1. pont szerinti rangsor azonos szintjén, azt az adatforrást kell választani, amely a legegyértelműbb adatkezelést biztosítja, és a valótlanságokkal kapcsolatos legkisebb eredendő kockázattal és ellenőrzési kockázattal jár. 4. A nyomonkövetési tervben meg kell határozni a 3. pontban kiválasztott adatforrásokat, mint amelyek a beágyazott kibocsátások meghatározásához és jelentéséhez alkalmazásra kerülnek. 5. Az A.5. pont szerinti ellenőrzési rendszer céljából – amennyire ez észszerűtlen költségek nélkül megvalósítható – további adatforrásokat vagy az adatkészletek meghatározására szolgáló módszereket kell azonosítani a 3. pont szerinti adatforrások megerősítésének lehetővé tétele érdekében. A kiválasztott adatforrásokat, ha vannak ilyenek, meg kell határozni a nyomonkövetési tervben. 6. Ajánlott javítások: A nyomonkövetési módszerek javítása céljából rendszeresen, de legalább évente egyszer ellenőrizni kell, hogy elérhetővé váltak-e új adatforrások. Abban az esetben, ha az ilyen új adatforrásokat az 1. pont szerinti rangsornak megfelelően pontosabbnak tekintik, azokat a nyomonkövetési tervben meg kell határozni, és a lehető legkorábbi időponttól alkalmazni kell. 7. Műszaki kivitelezhetőség: Amennyiben azt állítják, hogy egy adott meghatározási módszer alkalmazása műszakilag nem kivitelezhető, ezt a tényt indokolni kell a nyomonkövetési tervben. Ezt a rendszeres ellenőrzések során a 6. pontnak megfelelően újra kell értékelni. Az indokolást arra kell alapozni, hogy a létesítmény rendelkezik a javasolt adatforrás e mellékletben előírt időn belül történő megvalósításához szükséges műszaki erőforrásokkal. Ezen műszaki erőforrások közé tartozik az előírt technikák és technológia rendelkezésre állása. 8. Észszerűtlen költségek: Amennyiben azt állítják, hogy egy adott meghatározási módszernek egy adatkészletre való alkalmazása észszerűtlen költségekkel járna, ezt a tényt indokolni kell a nyomonkövetési tervben. Ezt a rendszeres ellenőrzések során a 6. pontnak megfelelően újra kell értékelni. A költségek észszerűtlen jellegét a következőképpen kell meghatározni. a) Egy adott adatkészlet meghatározásának költségei akkor tekinthetők észszerűtlennek, ha az üzemeltető költségbecslése meghaladja egy adott meghatározási módszer hasznát. Ennek érdekében a hasznot úgy kell kiszámítani, hogy a fejlesztési tényezőt össze kell szorozni a CO2-tonna-egyenértékenkénti 80 EUR-s referenciaárral, és a költségeknél adott esetben figyelembe kell venni a berendezések gazdasági élettartamán alapuló értékcsökkenési időszakot. b) A fejlesztési tényező a következő: — egy mérés becsült bizonytalanságának javulása százalékban kifejezve, szorozva a jelentéstételi időszak becsült kapcsolódó kibocsátásaival, — a kapcsolódó kibocsátások 1 %-a, ha a mérési bizonytalanság nem javul, — a kapcsolódó kibocsátások a következők: — az érintett forrásanyag vagy kibocsátó forrás által okozott közvetlen kibocsátások, — a mérhető hő termeléséhez hozzárendelt kibocsátások, — az érintett villamosenergia-mennyiséghez kapcsolódó közvetett kibocsátások, — az előállított anyag vagy felhasznált prekurzor beágyazott kibocsátása. c) A létesítmény nyomonkövetési módszerének javítására irányuló intézkedések akkor nem tekinthetők úgy, hogy észszerűtlen költségekkel járnak, ha e költségek maximum évi 4 000 EUR-nak felelnek meg.

A.4.   A létesítmények termelési folyamatokra való felosztására vonatkozó különös rendelkezések

A nyersacél, a vas- és az acéltermékek, valamint a megmunkálatlan alumínium és az alumíniumtermékek összesített árukategóriákba tartozó áruk esetében, amennyiben csak méretükben vagy alakjukban eltérő különböző funkcionális egységek kerülnek előállításra, azonos típusú, mennyiségű, illetve arányú prekurzorokkal, egyetlen multifunkcionális gyártási eljárást kell meghatározni az adott árucsoportra vonatkozóan, és a III. melléklet A.2. pontjában meghatározott hozzárendelési szabályokat kell alkalmazni.

A trágyázószerek összesített árukategóriájába tartozó áruk esetében, amennyiben különböző funkcionális egységek előállítására kerül sor azonos típusú, mennyiségű, illetve arányú prekurzorokkal, illetve ugyanabból az anyagból, csak eltérő koncentrációs értékek mellett, egyetlen multifunkcionális gyártási eljárást kell meghatározni az adott árucsoportra vonatkozóan, és a III. melléklet A.2. pontjában meghatározott hozzárendelési szabályokat kell alkalmazni.

A.5.   Nyomonkövetési terv

Minta a nyomonkövetési tervben feltüntetendő minimális elemekhez:

1.

a nyomonkövetési terv dátuma és verziószáma;

2.

a létesítmény és a létesítmény által végzett termelési folyamatok leírása;

3.

az összes érintett áru KN-kód és funkcionális egység szerinti felsorolása, valamint adott esetben a klinkertartalom és a nitrogéntartalom tekintetében meghatározott konkrét összetételek, beleértve azokat a prekurzorokat is, amelyek a 4. cikknek megfelelően nem tartoznak külön termelési folyamatok hatálya alá;

4.

a létesítményben kialakított összes CBAM-termelési folyamat és útvonal felsorolása, valamint a termelési folyamatonként előállított áruk jegyzéke;

5.

adott esetben a termelési folyamatonként előállított nem CBAM-áruk jegyzéke, valamint az előállított mennyiségek;

6.

a létesítményben termelt összes érintett áru ingyenes kiosztási kiigazításának meghatározásához használandó releváns CBAM-referenciaértékek jegyzéke;

7.

az egyes termelési folyamatokra vonatkozó adatok nyomon követésének módszerei, beleértve a következőket: a) adott esetben a számításon alapuló módszer részletes leírása, beleértve a bemeneti adatok és a számítási képletek felsorolását; b) az alkalmazott mérési rendszerek leírása és az egyes nyomon követendő forrásanyagokhoz használandó mérőműszerek pontos elhelyezkedése,

8.

adott esetben az egyes forrásanyagok számítási tényezőinek és mintavételi tervének meghatározására szolgáló módszerek;

9.

a forrásanyagok és kibocsátó források jegyzéke, valamint azok leírása minden egyes termelési folyamatra vonatkozóan;

10.

azon forrásanyagok jegyzéke, amelyek esetében alkalmaznak számításon alapuló szabványos módszert vagy anyagmérlegen alapuló módszert, beleértve a B.3.4. pontban megadott minden egyes releváns paraméter meghatározásának részletes leírását;

11.

azon kibocsátó források jegyzéke, amelyek esetében alkalmaznak mérésen alapuló módszert, beleértve a B.6. pontban előírt valamennyi releváns elem leírását;

12.

a nyersalumínium-termelésből származó perfluor-szénhidrogének nyomon követése esetén a nyomonkövetési módszer leírása;

13.

a létesítmény megfelelő folyamatábrája és -leírása, beleértve a létesítmények rendszerhatárait és a különböző termelési folyamatokat, annak bizonyítékaként, hogy nem áll fenn adathiány és a létesítmény kibocsátásának kétszeres beszámítása sem fordul elő;

14.

az egyes termelési folyamatokban felhasznált prekurzorok, és amennyiben azokat más létesítményben állították elő, a beszállítóik neve és származási országa;

15.

felhasználnak-e nulla kibocsátási tényezős besorolású tüzelőanyagokat, illetve az üzemeltető hogyan bizonyítja esetükben a nulla kibocsátási tényezős besorolás alkalmazhatóságát;

16.

vesz-e át a létesítmény mérhető hőt más létesítményekből, illetve exportál-e oda mérhető hőt, valamint az érintett létesítmények azonosítása, illetve az egyes termelési folyamatokhoz tartozó hőáramokhoz rendelt kibocsátások meghatározási módszerének részletes leírása;

17.

közvetett kibocsátások esetében termelnek-e villamos energiát a létesítményben; amennyiben igen, a villamos energiát: a) kapcsolt energiatermelés útján állítják-e elő; b) külön energiatermelés útján állítják-e elő; c) fosszilis vagy megújuló forrásokból állítják-e elő; d) egy termelési folyamat rendszerhatárairól exportálják-e;

18.

amennyiben a közvetett kibocsátások meghatározása a tényleges kibocsátások alapján történik, a D.4.3. pont szerinti, bizonyítékként szolgáló elemek releváns részeinek megadásához szükséges információk;

19.

amennyiben az Unió vámterületére importált villamos energia beágyazott kibocsátásának meghatározása a tényleges kibocsátások alapján történik, a D.2.4. pont szerinti, bizonyítékként szolgáló elemek benyújtásához szükséges információk, és amennyiben az információk nem állnak közvetlenül az üzemeltető rendelkezésére, annak a megadása is, hogy az üzemeltető hogyan tervez azokhoz hozzájutni;

20.

előállítanak és felhasználnak-e a létesítményben hulladékgázokat, vagy más létesítményekből behoznak-e vagy oda exportálnak-e ilyen gázokat, illetve az érintett létesítmények azonosítása;

21.

CO2-leválasztás, -tárolás és/vagy -felhasználás B.8.2. pont szerinti alkalmazása esetén az átvevő létesítmények, a szállítási infrastruktúra, illetve azon szervezetek felelős képviselőjének azonosító és elérhetőségi adatai, akik részére az átadásra kerül, valamint a B.8.3. pont szerinti nyomonkövetési módszertan;

22.

az adatminőséget biztosító ellenőrzési rendszer, amely adott esetben magában foglalja a következőket: a) az érintett mérőberendezés minőségbiztosítása, amely garantálja azt, hogy a mérőműszerek kalibrálása, beállítása és ellenőrzése a használatbavétel előtt, majd használat közben rendszeres időközönként megtörténjen, és a mérőműszereket – adott esetben – nemzetközi mérési szabványokra visszavezethető mérési szabványok alapján ellenőrizzék, az adott mérőberendezés relevanciájával arányos módon; b) kockázatértékelés, amelynek során azonosításra kerülnek az elsődleges adatoktól a végleges adatokig terjedő adatáramlás hibakockázatának forrásai; c) az informatikai rendszerek minőségbiztosítása, amely biztosítja, hogy az érintett rendszerek tervezése, dokumentálása, tesztelése, végrehajtása, ellenőrzése és karbantartása olyan módon történjen, amely biztosítja a megbízható, pontos és időszerű adatfeldolgozást a kockázatértékelésben azonosított kockázatok fényében; d) a feladatok adatkezelési tevékenységek és ellenőrzési tevékenységek során történő különválasztása, valamint a szükséges szakértelem kezelése; e) az adatok belső felülvizsgálata és hitelesítése; f) kiigazítások és korrekciós intézkedések; g) az alvállalkozók bevonásával végzett eljárások ellenőrzése; h) nyilvántartás-vezetés és dokumentálás, ideértve a dokumentumok különböző változatainak kezelését is.

B.   A KÖZVETLEN KIBOCSÁTÁSOK NYOMON KÖVETÉSE A LÉTESÍTMÉNYEK SZINTJÉN

B.1.   A forrásanyagok és kibocsátó források teljessége

Az üzemeltetőnek egyértelműen ismernie kell a létesítmény határait és termelési folyamatait, és azokat meg kell határozni a nyomonkövetési tervben, figyelembe véve az I. melléklet 3. pontjában és a B.9. pontban meghatározott ágazatspecifikus követelményeket. A következő elveket kell alkalmazni:

a)	legalább az I. melléklet 2. pontjában felsorolt áruk termeléséhez közvetlenül vagy közvetve kapcsolódó valamennyi releváns üvegházhatásúgáz-kibocsátó forrást és forrásanyagot le kell fedni;

b)	a jelentéstételi időszak alatt a rendes üzemelés, valamint a rendkívüli események – beleértve az üzemindítás és -leállítás, valamint a vészhelyzetek – során jelentkező valamennyi kibocsátást figyelembe kell venni;

c)	a szállításhoz használt járművekből származó kibocsátások nem tartoznak ide.

B.2.   A nyomonkövetési módszertan megválasztása

Az alkalmazandó módszertan a következők egyike lehet:

a)

a számításon alapuló módszer, amely a forrásanyagokból történő kibocsátásnak a mérési rendszerekkel kapott, tevékenységre vonatkozó adatok és a laboratóriumi elemzésekből vagy standard értékekből származó kiegészítő paraméterek alapján történő meghatározásából állnak; a számításon alapuló módszert a szabványos módszer vagy az anyagmérlegen alapuló módszer segítségével lehet alkalmazni;

b)	a mérésen alapuló módszer, amely a kibocsátó forrásokból származó kibocsátásokat a füstgázban lévő, üvegházhatást okozó gáz koncentrációjának és a füstgázáramnak a folyamatos mérésével határozza meg.

A legpontosabb és legmegbízhatóbb eredményeket adó nyomonkövetési módszertant kell kiválasztani, kivéve, ha a B.9. pont szerinti ágazatspecifikus követelmények egy adott módszertant írnak elő. Az alkalmazott nyomonkövetési módszer lehet olyan módszerek kombinációja, amelyek révén a létesítmény kibocsátásának különböző részeit az alkalmazandó módszerek bármelyikével nyomon követik.

A létesítmény kibocsátását a következőképpen kell meghatározni:

(4. egyenlet)

ahol:

EmInst = a létesítmény (közvetlen) kibocsátása tonna CO2egyenértékben kifejezve,

Emcalc,i = az i forrásanyagból származó, számításon alapuló módszerrel meghatározott, CO2-tonna-egyenértékben kifejezett kibocsátás,

Emmeas,j = a j kibocsátó forrásból származó, mérésen alapuló módszerrel meghatározott, CO2-tonna-egyenértékben kifejezett kibocsátás.

B.3.   A CO2 számításon alapuló módszertanának képlete és paraméterei

B.3.1.   Szabványos módszer

A kibocsátásokat minden egyes forrásanyagra külön-külön kell kiszámítani az alábbiak szerint:

B.3.1.1.   Égetésből származó kibocsátások

Az égetésből származó kibocsátásokat a szabványos módszerrel kell kiszámítani az alábbiak szerint:

(5. egyenlet)

ahol:

Emi = az i tüzelőanyag által okozott kibocsátás [t CO2],

EFi = az i tüzelőanyag kibocsátási tényezője [t CO2/TJ],

ADi = az i tüzelőanyag tevékenységre vonatkozó adatai [TJ], amelyet az alábbi egyenlettel kell kiszámítani:

(6. egyenlet);

FQi = az i tüzelőanyag elfogyasztott mennyisége [t vagy m3],

NCVi = az i tüzelőanyag nettó fűtőértéke (alsó fűtőérték) [TJ/t vagy TJ/m3],

OFi = az i tüzelőanyag oxidációs tényezője (mértékegység nélküli), amelyet az alábbi egyenlettel kell kiszámítani:

(7. egyenlet);

Cash = a hamuban és füstgáztisztításból származó porban lévő szén, és

Ctotal = az elégetett tüzelőanyagban található összes szén.

Az a konzervatív feltételezés, hogy OF = 1, mindig használható a nyomonkövetési erőfeszítések csökkentésére.

Feltéve, hogy ez nagyobb pontosságot eredményez, az égetésből származó kibocsátások szabványos módszere a következőképpen módosítható:

a)	a tevékenységre vonatkozó adatokat tüzelőanyag-mennyiségként (tonnában vagy m3-ben) kell kifejezni;

b)	az EF-et t CO2/t tüzelőanyagban vagy adott esetben t CO2/m3 tüzelőanyagban kell kifejezni; és

c)	az NCV kihagyható a számításból.

Ha egy i tüzelőanyag kibocsátási tényezőjét a széntartalom és az NCV elemzéséből kell kiszámítani, a következő egyenletet kell használni:

(8. egyenlet);

ahol:

CC i = az i tüzelőanyag széntartalma.

Ha egy anyag vagy tüzelőanyag t CO2/tonnában kifejezett kibocsátási tényezőjét az elemzett széntartalomból kell kiszámítani, a következő egyenletet kell használni:

(9. egyenlet)

ahol:

f = a CO2 és C moláris tömegének aránya: f = 3,664 t CO2/t C.

Mivel – feltéve, hogy a B.3.3. pontjában megadott kritériumok teljesülnek – a biomassza kibocsátási tényezője nulla, ezt a tényt a kevert tüzelőanyagok (azaz a fosszilis és biomassza összetevőket egyaránt tartalmazó tüzelőanyagok) esetében az alábbiak szerint lehet figyelembe venni:

(10. egyenlet)

ahol:

EFpre,i = az i tüzelőanyag előzetes kibocsátási tényezője (kibocsátási tényező, feltételezve, hogy a teljes tüzelőanyag fosszilis) és

BFi = az i tüzelőanyag biomasszahányada (mértékegység nélküli).

Fosszilis tüzelőanyagok esetében és ha a biomasszahányad nem ismert, a BFi -t konzervatív nulla értékre kell beállítani.

B.3.1.2.   Technológiai kibocsátások

A technológiai kibocsátásokat a szabványos módszerrel kell kiszámítani az alábbiak szerint:

(11. egyenlet)

ahol:

ADj = a j anyag tevékenységre vonatkozó adatai [t anyag],

EFj = a j anyag kibocsátási tényezője [t CO2/t], valamint

CFj = a j anyag konverziós tényezője (mértékegység nélküli).

Az a konzervatív feltételezés, hogy CFj = 1, mindig használható a nyomonkövetési erőfeszítések csökkentésére.

Szervetlen és szerves szénformákat tartalmazó, a folyamatba belépő keverékek esetén az üzemeltető választhat:

—	a vegyes anyag teljes előzetes kibocsátási tényezőjét a teljes széntartalom (CCj ) elemzésével, valamint egy konverziós tényező és – adott esetben – a biomasszahányad és az ehhez a teljes széntartalomhoz kapcsolódó fűtőérték alkalmazásával határozza meg, vagy

—	a szerves és szervetlen tartalmakat külön-külön határozza meg, és két külön forrásanyagként kezeli azokat.

Figyelembe véve a tevékenységre vonatkozó adatokhoz rendelkezésre álló mérési rendszereket és a kibocsátási tényező meghatározására szolgáló módszereket, a karbonátok bomlásából származó kibocsátások esetében az alábbi két módszer közül minden egyes forrásanyag esetében a pontosabb eredményeket adó módszert kell kiválasztani:

—

A. módszer (a belépő anyagok alapján): A kibocsátási tényező, a konverziós tényező és a tevékenységre vonatkozó adatok a folyamatba belépő anyag mennyiségéhez kapcsolódnak. A G. pont 3. táblázatában meghatározott tiszta karbonátok standard kibocsátási tényezőit kell használni, figyelembe véve az anyagnak a B.5. ponttal összhangban meghatározott összetételét.

—

B. módszer (a kilépő anyagok alapján): A kibocsátási tényező, a konverziós tényező és a tevékenységre vonatkozó adatok a folyamatból kilépő anyag mennyiségéhez kapcsolódnak. A fémoxidok széntelenítés utáni, a G. pont 4. táblázatában meghatározott standard kibocsátási tényezőit kell használni, figyelembe véve az adott anyagnak a B.5. ponttal összhangban meghatározott összetételét.

A nem karbonátokból származó technológiai CO2-kibocsátások esetében az A. módszert kell alkalmazni.

B.3.2.   Anyagmérlegen alapuló módszer

Az egyes forrásanyagokra vonatkozó CO2-mennyiségeket az egyes anyagok széntartalma alapján kell kiszámítani, a tüzelőanyagok és a technológiai alapanyagok megkülönböztetése nélkül. A létesítményt a kibocsátás helyett a termékekben elhagyó szén-dioxidot a kimeneti forrásanyagok veszik figyelembe, amelyek így a tevékenységre vonatkozó negatív adatokkal rendelkeznek.

Az egyes forrásanyagoknak megfelelő kibocsátásokat a következőképpen kell kiszámítani:

(12. egyenlet)

ahol:

ADk = a k anyag tevékenységre vonatkozó adatai [t], a kimenetek esetében az ADk negatív;

f = a CO2 és C moláris tömegének aránya: f = 3,664 t CO2/t C, és

CCk = a k anyag széntartalma (mértékegység nélküli és pozitív).

Ha a k tüzelőanyag széntartalmát a t CO2/TJ-ban kifejezett kibocsátási tényezőből számítják ki, a következő egyenletet kell használni:

(13. egyenlet);

Ha egy k anyag vagy tüzelőanyag széntartalmát a t CO2/t-ban kifejezett kibocsátási tényezőből számítják ki, a következő egyenletet kell használni:

(14. egyenlet)

Kevert tüzelőanyagok esetében a nulla kibocsátási tényezős besorolású biomasszahányad akkor vehető figyelembe, ha a B.3.3. pontban előírt kritériumok teljesülnek az alábbiak szerint:

(15. egyenlet)

ahol:

CCpre,k = a k tüzelőanyag előzetes kibocsátási tényezője (kibocsátási tényező, feltételezve, hogy a teljes tüzelőanyag fosszilis) és

BFk = a k tüzelőanyagnak a nulla kibocsátási tényezős besorolású biomasszára tekintett hányada (mértékegység nélküli).

Fosszilis tüzelőanyagok vagy anyagok esetében, és ha a biomasszahányad nem ismert, a BF-et konzervatív nulla értékre kell beállítani. Amennyiben biomasszát használnak inputanyagként vagy tüzelőanyagként, és a kimeneti anyagok szenet tartalmaznak, a teljes anyagmérlegnek konzervatív módon kell kezelnie a biomasszahányadot, ami azt jelenti, hogy az összes releváns kimeneti anyagban található szén nulla kibocsátási tényezős besorolású frakcióinak megfelelő teljes széntömeg nem lehet kisebb az inputanyagokban és tüzelőanyagokban található szén nulla kibocsátási tényezős besorolású szénfrakcióinak teljes tömegénél, kivéve, ha az üzemeltető „az atom nyomonkövetése” (trace the atom) (sztöchiometriai) módszerrel vagy 14C-elemzésekkel bizonyítékot szolgáltat arra, hogy a kimeneti anyagokban alacsonyabb a biomassza aránya.

B.3.3.   A nulla kibocsátási tényezős besorolású biomasszából származó kibocsátás kritériumai

1.

Amennyiben biomasszát használnak égési tüzelőanyagként, annak meg kell felelnie az e pontban foglalt kritériumoknak. Amennyiben az égetéshez felhasznált biomassza nem felel meg ezeknek a kritériumoknak, széntartalmát fosszilis eredetű szénnek kell tekinteni.

2.

A biomasszának meg kell felelnie az (EU) 2018/2001 irányelv 29. cikkének (2)–(7) és (10) bekezdésében meghatározott fenntarthatósági és üvegházhatásúgázkibocsátás-megtakarítási kritériumoknak.

3.

A 2. ponttól eltérve a hulladékban található vagy abból előállított biomasszának, valamint a mezőgazdasági, akvakultúrából származó, halászati és erdészeti maradékanyagoktól eltérő maradékanyagokból előállított biomasszának csak az (EU) 2018/2001 irányelv 29. cikkének (10) bekezdésében meghatározott kritériumoknak kell megfelelnie. Ez a pont azon hulladékokra és maradékanyagokra is vonatkozik, amelyeket a tüzelőanyaggá való további átalakítás előtt valamilyen egyéb termékké dolgoznak fel.

4.

A települési szilárd hulladékból előállított villamos energiára, fűtőenergiára és hűtőenergiára nem vonatkoznak az (EU) 2018/2001 irányelv 29. cikkének (10) bekezdésében meghatározott kritériumok.

5.

Az (EU) 2018/2001 irányelv 29. cikkének (2)–(7) és (10) bekezdésben megállapított kritériumok a biomassza földrajzi eredetétől függetlenül alkalmazandók.

6.

Az (EU) 2018/2001 irányelv 29. cikke (2)–(7) bekezdésében megállapított kritériumoknak való megfelelést az említett irányelv 30. cikkével és 31. cikkének (1) bekezdésével összhangban kell értékelni. A kritériumok teljesítettnek tekinthetők, ha az üzemeltető bizonyítékot szolgáltat egy bizonyos mennyiségű bio-tüzelőanyag, folyékony bio-energiahordozó vagy biogáz megvásárlásáról, amelyhez társul az adott mennyiségnek a 31a. cikk alapján létrehozott uniós adatbázisból való törlése vagy pedig egy elismert önkéntes rendszer által kiállított fenntarthatósági tanúsítvány.

B.3.4.   Releváns paraméterek

A B.3.1–B.3.2. pontban megadott képletekkel összhangban minden egyes forrásanyagra meg kell határozni a következő paramétereket:

a)

Szabványos módszer, égés: — Minimumkövetelmény: Tüzelőanyag-mennyiség (t vagy m3), kibocsátási tényező (t CO2/t vagy t CO2/m3). — Ajánlott javítás: Tüzelőanyag-mennyiség (t vagy m3), NCV (TJ/t vagy TJ/m3), kibocsátási tényező (t CO2/TJ), oxidációs tényező, biomasszahányad, a B.3.3. pontban foglalt kritériumok teljesítésének bizonyítéka.

b)	Szabványos módszer, technológiai kibocsátások: — Minimumkövetelmény: Tevékenységre vonatkozó adatok (t vagy m3), kibocsátási tényező (t CO2/t vagy t CO2/m3). — Ajánlott javítás: Tevékenységre vonatkozó adatok (t vagy m3), kibocsátási tényező (t CO2/t vagy t CO2/m3), konverziós tényező.

c)	Anyagmérleg: — Minimumkövetelmény: Anyagmennyiség (t), széntartalom (t C/t anyag). — Ajánlott javítás: Anyagmennyiség (t), széntartalom (t C/t anyag), NCV (TJ/t), biomasszahányad, a B.3.3. pontban foglalt kritériumok teljesítésének bizonyítéka.

B.4.   A tevékenységre vonatkozó adatok követelményei

B.4.1.   Folyamatos vagy tételenkénti mérés

Amennyiben egy jelentéstételi időszakra tüzelőanyag- vagy anyagmennyiséget kell meghatározni, beleértve az árukat és a közbenső termékeket is, a következő módszerek egyikét lehet választani és meghatározni a nyomonkövetési tervben:

a)	az anyag fogyasztási vagy előállítási helye szerinti folyamatnál végzett folyamatos mérés alapján;

b)

az egyesével kibocsátott vagy előállított mennyiségek (tételenkénti) mérésének összesítése alapján, a vonatkozó készletváltozások figyelembevételével. Ennek érdekében be kell tartani a következőket: — a jelentéstételi időszakban felhasznált tüzelőanyag vagy más anyag mennyiségét a következőképpen kell kiszámítani: a jelentéstételi időszakban beszállított tüzelőanyag vagy más anyag mennyisége mínusz a létesítményből kiszállított tüzelőanyag vagy más anyag mennyisége plusz a jelentéstételi időszak elején készleten lévő tüzelőanyag vagy más anyag mennyisége mínusz a jelentéstételi időszak végén készleten lévő tüzelőanyag vagy más anyag mennyisége, — az áruk vagy közbenső termékek termelési szintjét a következőképpen kell kiszámítani: a kiszállított mennyiség mínusz a beszállított mennyiség mínusz a jelentéstételi időszak elején készleten lévő termék vagy mennyisége plusz a jelentéstételi időszak végén készleten lévő termék vagy más anyag mennyisége. A kétszeres beszámítás elkerülése érdekében a termelési folyamat ugyanazon termelési folyamatba visszajuttatott termékeit le kell vonni az előállított mennyiségből.

Amennyiben műszakilag megvalósíthatatlan vagy észszerűtlen költségekhez vezetne a készleten lévő mennyiségek közvetlen mérés általi megállapítása, ezek a mennyiségek a következők egyike alapján becsülhetők meg:

a)	az előző évekből származó és a jelentéstételi időszakra vonatkozó megfelelő tevékenységi szintekkel korrelált adatok;

b)	dokumentált eljárások és a jelentéstételi időszakra vonatkozó auditált pénzügyi kimutatásokban szereplő adatok.

Amennyiben a termékek, anyagok vagy tüzelőanyagok mennyiségének a teljes jelentéstételi időszakra történő meghatározása műszakilag megvalósíthatatlan, vagy észszerűtlen költségekhez vezetne, a következő legmegfelelőbb nap választható a jelentéstételi időszak és a következő időszak elválasztására. Ezt az előírt jelentéstételi időszaknak megfelelően egyeztetni kell. Az egyes termékeknél, anyagoknál vagy tüzelőanyagoknál jelentkező eltéréseket egyértelműen dokumentálni kell, hogy azok képezzék a jelentéstételi időszakra reprezentatív érték alapját, és ezeket kellő mértékben figyelembe kell venni a következő év vonatkozásában.

B.4.2.   Az üzemeltető irányítása alatt lévő mérőrendszerek

A termékek, anyagok vagy tüzelőanyagok mennyiségének meghatározására az előnyben részesített módszer az, hogy a létesítmény üzemeltetője a saját irányítása alatt lévő mérőrendszereket használja. Az üzemeltető saját irányításán kívül eső mérőrendszerek – különösen, ha azok az anyag vagy tüzelőanyag beszállítójának irányítása alatt állnak – a következő esetekben használhatók:

—	ha az üzemeltető nem rendelkezik saját mérőrendszerrel a vonatkozó adatkészlet meghatározásához,

—	ha az adatkészletnek az üzemeltető saját mérőrendszere által történő meghatározása műszakilag nem megvalósítható, vagy észszerűtlen költségekhez vezetne,

—	ha az üzemeltetőnek bizonyítéka van arra, hogy az üzemeltető saját irányításán kívül eső mérőrendszer megbízhatóbb eredményeket ad, és kevésbé van kitéve a valótlanságokkal kapcsolatos kockázatoknak.

Abban az esetben, ha az üzemeltető saját irányításán kívül eső mérőrendszereket használ, az alkalmazandó adatforrások a következők:

—	a kereskedelmi partnerek által kibocsátott számlákon szereplő mennyiségek, amennyiben két független kereskedelmi partner között jön létre kereskedelmi tranzakció,

—	a mérőrendszerek közvetlen leolvasása.

B.4.3.   A mérőrendszerekre vonatkozó követelmények

Alaposan ismerni kell a tüzelőanyag- és anyagmennyiségek mérésével kapcsolatos bizonytalanságot, beleértve a működési környezet hatását és adott esetben a készletmeghatározás bizonytalanságát is. A mérőműszereket úgy kell kiválasztani, hogy a lehető legkisebb bizonytalanságot biztosítsák anélkül, hogy indokolatlan költségekkel járnának, és az alkalmazandó műszaki szabványokkal és követelményekkel összhangban megfelelőek legyenek arra a környezetre, amelyben használják őket. Amennyiben rendelkezésre állnak, a jogszabályban előírt metrológiai ellenőrzés hatálya alá eső műszereket kell előnyben részesíteni. Ez esetben a jogszabályban előírt metrológiai ellenőrzésre vonatkozóan a nemzeti jogszabályok által az adott mérés esetében meghatározott, megengedhető legnagyobb hiba használható bizonytalanságként.

Ha egy mérőműszert működési hiba miatt kell lecserélni, vagy mert a kalibrálás azt mutatja, hogy a követelmények már nem teljesülnek, akkor olyan műszerekkel kell helyettesíteni, amelyek a meglévő műszerhez képest ugyanolyan vagy jobb bizonytalansági szintet biztosítanak.

B.4.4.   Ajánlott javítás

Javításra vonatkozó javaslatnak tekinthető a forrásanyag vagy a kibocsátó forrás teljes kibocsátásával arányos mérési bizonytalanság elérése, a legkisebb bizonytalansággal a kibocsátások legnagyobb részei esetében. Tájékoztatásul, ha a kibocsátás meghaladja az évi 500 000 tonna CO2-t, a teljes jelentéstételi időszak alatti bizonytalanságnak – adott esetben a készletváltozások figyelembevételével – 1,5 %-nak vagy annál jobbnak kell lennie. Évi 10 000 t CO2 alatti kibocsátás esetén elfogadható a 7,5 %-nál kisebb bizonytalanság.

B.5.   A CO2 számítási tényezőire vonatkozó követelmények

B.5.1.   A számítási tényezők meghatározásának módszerei

A számításon alapuló módszertanhoz szükséges számítási tényezők meghatározásához a következő módszerek egyike választható:

a)	standard értékek használata;

b)	a vonatkozó számítási tényező és a méréshez könnyebben hozzáférhető egyéb tulajdonságok közötti empirikus korrelációkon alapuló közvetett adatok használata;

c)	laboratóriumi elemzésen alapuló értékek használata.

A számítási tényezőket a kapcsolódó tevékenységre vonatkozó adatok esetében használt állapottal összhangban kell meghatározni, utalva a tüzelőanyag vagy más anyag állapotára, amelyben a tüzelőanyagot vagy más anyagot beszerezték vagy a kibocsátást eredményező folyamatban használták, mielőtt porlasztják vagy más kezelésnek vetik alá a laboratóriumi elemzés céljából. Amennyiben ez észszerűtlen költségeket okozna, vagy nagyobb pontosság érhető el, a tevékenységre vonatkozó adatokat és a számítási tényezőket ellentmondásmentesen jelenteni lehet, utalva arra az állapotra, amelyben a laboratóriumi elemzéseket végzik.

B.5.2.   Az alkalmazandó standard értékek

Az I. típusú standard értékek csak akkor alkalmazandók, ha ugyanarra a paraméterre és anyagra vagy tüzelőanyagra vonatkozóan nem áll rendelkezésre II. típusú standard érték.

Az I. típusú standard értékek a következők:

—	a G. pontban meghatározott standard tényezők,

—	az ÜHG-jegyzékekre vonatkozó legújabb IPCC-iránymutatásokban szereplő standard tényezők (1),

—	a múltban végzett laboratóriumi elemzéseken alapuló, öt évnél nem régebbi és a tüzelőanyagra vagy más anyagra nézve reprezentatívnak tekintett értékek.

A II. típusú standard értékek a következők:

—	a létesítmény helye szerinti ország által az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményének titkárságához benyújtott legfrissebb nemzeti jelentésben használt standard tényezők,

—	a nemzeti kutatóintézetek, hatóságok, szabványügyi testületek, statisztikai hivatalok stb. által az a) pontban szereplőnél részletesebb kibocsátási jelentés céljából közzétett értékek,

—	egy tüzelőanyag vagy anyag beszállítója által meghatározott és garantált értékek, amennyiben bizonyíték van arra, hogy a széntartalom 95 %-os konfidenciaintervallum esetében legfeljebb 1 %-kal tér el az előírt értéktől,

—	a tiszta anyag széntartalmára vonatkozó sztöchiometriai értékekre és a nettó fűtőértékre (NCV) vonatkozó szakirodalmi értékek,

—	a múltban végzett laboratóriumi elemzéseken alapuló, két évnél nem régebbi és a tüzelőanyagra vagy más anyagra nézve reprezentatívnak tekintett értékek.

Az időbeli következetesség biztosítása érdekében valamennyi alkalmazott standard értéket meg kell határozni a nyomonkövetési tervben, és csak akkor kell megváltoztatni, ha bizonyíték van arra, hogy az új érték megfelelőbb és reprezentatívabb a felhasznált tüzelőanyagra vagy más anyagra, mint az előző. Amennyiben évente változnak az alapértelmezett értékek, a nyomonkövetési tervben az érték hiteles alkalmazandó forrását kell meghatározni, nem pedig magát az értéket.

B.5.3.   Korrelációk megállapítása a közvetett adatok meghatározásához

A széntartalom vagy a kibocsátási tényező közvetett értéke a B.5.4. pontban a laboratóriumi vizsgálatokra vonatkozóan meghatározott követelményekkel összhangban legalább évente egyszer meghatározott tapasztalati korrelációval kombinálva a következő paraméterekből vezethető le:

—	az olajok és gázok esetében mért sűrűség, ideértve azokat is, amelyeket jellemzően a finomító- vagy az acéliparban használnak fel,

—	egyes szénfajták esetében a fűtőérték.

A korrelációnak meg kell felelnie a helyes ipari gyakorlat követelményeinek, és csak azon közvetett értékekre alkalmazható, amelyek a korreláció érvényességi tartományába esnek.

B.5.4.   A laboratóriumi elemzésekre vonatkozó követelmények

Amennyiben a termékek, anyagok, tüzelőanyagok vagy hulladékgázok tulajdonságainak (többek között nedvességtartalmának, tisztaságának, koncentrációjának, széntartalmának, biomasszahányadának, fűtőértékének, sűrűségének) meghatározásához vagy a szükséges adatok közvetett meghatározása céljából a paraméterek közötti korrelációk megállapításához laboratóriumi elemzésekre van szükség, az elemzéseknek meg kell felelniük e pont követelményeinek.

Az elemzések eredménye kizárólag arra a szállítási időszakra vagy tüzelőanyag- vagy anyagtételre alkalmazandó, amelyre a mintát vették, és amelyre a minták reprezentatívak. Egy konkrét paraméter meghatározásakor az adott paraméterrel kapcsolatban végzett összes elemzés eredményét fel kell használni.

B.5.4.1.   Szabványok használata

A számítási tényezők meghatározása érdekében végzett elemzéseket, mintavételt, kalibrációkat és érvényesítéseket megfelelő ISO-szabványokon alapuló módszerek alkalmazásával kell végezni. Amennyiben ilyen szabványok nem állnak rendelkezésre, úgy a módszereknek megfelelő EN-szabványokon vagy nemzeti szabványokon kell alapulniuk. Amennyiben nincsenek közzétett alkalmazható szabványok, megfelelő szabványtervezetek, a legjobb ipari gyakorlatról szóló iránymutatások vagy más, tudományosan igazolt módszerek alkalmazhatók, ezáltal korlátozva a mintavételi és mérési hibák előfordulását.

B.5.4.2.   A mintavételi tervre és az elemzések minimális gyakoriságára vonatkozó ajánlások

Az e pont 1. táblázatában felsorolt minimális gyakoriságokat kell alkalmazni az adott tüzelőanyagok és más anyagok elemzéséhez. A következő esetekben más elemzési gyakoriság is alkalmazható:

—	ha az 1. táblázat nem tartalmazza az alkalmazandó minimális gyakoriságot,

—	ha az 1. táblázatban felsorolt minimális gyakoriságok észszerűtlen költségekhez vezetnének,

—

amennyiben bizonyítható, hogy a régi adatok alapján, ideértve a konkrét tüzelőanyagoknak vagy más anyagoknak a jelenlegi jelentési időszakot közvetlenül megelőző jelentéstételi időszakban megállapított analitikus értékeit, az adott tüzelőanyagok vagy más anyagok analitikus értékeinek variációja nem haladja meg a bizonytalansági érték 1/3-át az adott tüzelőanyag vagy más anyag tevékenységre vonatkozó adatainak meghatározása során.

Amennyiben egy létesítmény csak az év bizonyos részében üzemel, vagy amennyiben a tüzelőanyagokat vagy anyagokat olyan tételekben szállítják, amelyeket több mint egy jelentéstételi időszak során használnak fel, az elemzésekhez megfelelőbb ütemezés is választható, feltéve, hogy az az első albekezdés c) pontjában említettel összehasonlítható bizonytalanságot eredményez.

1. táblázat

Az elemzések minimális gyakorisága

Tüzelőanyag/egyéb anyag	Az elemzések minimális gyakorisága
Földgáz	Legalább hetente
Egyéb gázok, különös tekintettel a szintézisgázra és olyan folyamatgázokra, mint például a vegyes finomítói gáz, a kokszolókemence-gáz, a kohógáz, a konvertergáz, valamint az olaj- és gázmezőn felszabaduló gázok	Legalább naponta – a különböző napszakokban a megfelelő eljárásokkal
Fűtőolaj (például könnyű, közepesen nehéz és nehéz fűtőolaj, bitumen)	A fűtőolaj 20 000 tonnájaként, legalább évente hatszor
Szén, kokszszén, koksz, petrolkoksz, tőzeg	A tüzelőanyag/egyéb anyag 20 000 tonnájaként, legalább évente hatszor
Egyéb tüzelőanyagok	A tüzelőanyag 10 000 tonnájaként, legalább évente négyszer
Kezeletlen szilárd hulladék (tisztán fosszilis vagy biomassza/fosszilis vegyesen)	A hulladék 5 000 tonnájaként, legalább évente négyszer
Folyékony hulladék, előkezelt szilárd hulladék	A hulladék 10 000 tonnájaként, legalább évente négyszer
Karbonátos ásványok (beleértve a mészkövet és a dolomitot)	Az ásványi anyagok 50 000 tonnájaként, legalább évente négyszer
Agyagok és palák	50 000 tonna CO2-kibocsátásnak megfelelő anyagmennyiségenként, legalább évente négyszer
Egyéb anyagok (elsődleges, köztes és késztermékek)	Az anyag típusától és a variációtól függően 50 000 tonna CO2-kibocsátásnak megfelelő anyagmennyiségenként, legalább évente négyszer

A mintáknak reprezentatívnak kell lenniük arra a teljes tételre vagy szállítási időszakra nézve, amelyre nézve azokat vették. A reprezentativitás biztosítása érdekében figyelembe kell venni az anyag heterogenitását, valamint minden egyéb lényeges szempontot, mint például a rendelkezésre álló mintavevő berendezést, a fázisok lehetséges szétválasztását vagy a részecskeméretek helyi eloszlását, a minták stabilitását stb. A mintavételi módszert ajánlott a nyomonkövetési tervben meghatározni.

Javításra vonatkozó javaslatnak tekinthető az egyes releváns tüzelőanyagokra vagy anyagokra vonatkozó, az alkalmazandó szabványoknak megfelelő egyedi mintavételi terv alkalmazása, amely tartalmazza a minták előkészítésének módszertanára vonatkozó releváns információkat, beleértve a felelősségi körökre, a helyszínekre, a gyakoriságra és a mennyiségekre vonatkozó információkat, valamint a minták tárolására és szállítására vonatkozó módszereket.

B.5.4.3.   A laboratóriumoknak szóló ajánlások

A számítási tényezők meghatározását ajánlott olyan laboratóriumokban végezni, amelyek a vonatkozó analitikai módszerek tekintetében rendelkeznek az ISO/IEC 17025 szabvány szerint akkreditációval. Nem akkreditált laboratóriumok akkor működhetnek közre a számítási tényezők meghatározásában, ha bizonyíték van arra, hogy az akkreditált laboratóriumokhoz való hozzáférés műszakilag nem megoldható, vagy észszerűtlen költségekkel járna, és hogy a nem akkreditált laboratórium kellő felkészültséggel rendelkezik. Egy laboratórium akkor tekinthető kellően felkészültnek, ha megfelel a következők mindegyikének:

—	gazdaságilag független az üzemeltetőtől,

—	a kért elemzésekre az alkalmazandó szabványokat alkalmazza,

—	olyan személyzetet alkalmaz, amely alkalmas a rábízott konkrét feladatok elvégzésére,

—	megfelelően irányítja a mintavételt és a minta előkészítését, ideértve a minták épségének biztosítását is,

—

megfelelő módszereket alkalmazva rendszeresen elvégzi a kalibrálási, mintavételi és analitikai módszerek minőségbiztosítását, ideértve a szakmai alkalmassági vizsgálatokon való rendszeres részvételt, analitikai módszerek tanúsított referenciaanyagokban való használatát vagy egy akkreditált laboratóriummal való összehasonlítást,

—	megfelelően kezeli a műszereket, többek között a műszerek kalibrálási, kiigazítási, karbantartási és javítási eljárásainak fenntartásával és végrehajtásával, valamint ezek nyilvántartását.

B.5.5.   Ajánlott módszerek a számítási tényezők meghatározására

Javításra vonatkozó javaslatnak tekinthető, ha a standard értékeket csak a kisebb kibocsátási mennyiségeknek megfelelő forrásanyagokra alkalmazzák, valamint ha laboratóriumi elemzéseket végeznek valamennyi főbb forrásanyag esetében. Az alábbi felsorolás az alkalmazandó módszereket növekvő adatminőségi sorrendben mutatja be:

—	I. típusú standard értékek,

—	II. típusú standard értékek,

—	korrelációk a közvetett adatok meghatározásához,

—	az üzemeltető irányításán kívül, például a tüzelőanyag vagy más anyag szállítója által végzett, a beszerzési okmányokban szereplő elemzések, az alkalmazott módszerekre vonatkozó további információk nélkül,

—	nem akkreditált laboratóriumokban vagy akkreditált laboratóriumokban, de egyszerűsített mintavételi módszerekkel végzett elemzések,

—	akkreditált laboratóriumokban, a mintavételre vonatkozó bevált gyakorlatok alkalmazásával végzett elemzések.

B.6.   CO2 és N2O esetén alkalmazható, mérésen alapuló módszerre vonatkozó követelmények

B.6.1.   Általános rendelkezések

A mérésen alapuló módszer megfelelő mérési ponton felszerelt folyamatos kibocsátásmérő rendszer (CEMS) használatát teszi szükségessé.

Az N2O-kibocsátás nyomon követéséhez kötelező a mérésen alapuló módszer alkalmazása. CO2 esetében csak akkor használható, ha bizonyíték van arra, hogy pontosabb adatokat eredményez, mint a számításon alapuló módszer. A mérőrendszerek bizonytalanságára vonatkozó, e melléklet B.4.3. pontja szerinti követelményeket kell alkalmazni.

A légkörbe kibocsátott CO-t a CO2 egyenértékű moláris mennyiségének kell tekinteni.

Ha egy létesítményben több kibocsátó forrás van, és ezek a mérés során nem tekinthetők egy kibocsátó forrásnak, akkor az ezekből a forrásokból származó kibocsátást az üzemeltető külön-külön méri, és ezek összege fogja megadni a szóban forgó gáz összkibocsátását a jelentéstételi időszakban.

B.6.2.   Módszer és számítás

B.6.2.1.   A jelentéstételi időszak kibocsátásai (éves kibocsátások)

Egy adott kibocsátó forrás jelentéstételi időszak alatti teljes kibocsátását úgy kell meghatározni, hogy összesítjük az üvegházhatású gáz jelentési időszakban mért koncentrációja óránkénti értékeinek és a füstgázáram óránkénti értékeinek szorzatát; az óránkénti értékeket az egyes üzemórák mérési eredményeinek átlaga adja meg, az alábbi képlet alkalmazásával:

(16. egyenlet)

ahol:

GHG Emtotal = teljes éves ÜHG-kibocsátás tonnában,

GHG conchourly,i = a füstgázáramban i óra vagy rövidebb referencia-időszak üzemelés során óránként mért ÜHG-kibocsátás koncentrációja g/Nm3-ben,

Vhourly,i = a füstgáz térfogata Nm3-ban egy órára vagy rövidebb i referencia-időszakra, a referencia-időszak alatti áramlási sebesség integrálásával meghatározva, és

HoursOp (Üzemórák) = azon órák (vagy rövidebb referencia-időszakok) teljes száma, amelyekre a mérésen alapuló módszert alkalmazzák, ideértve azokat az órákat is, amelyek esetében az adatokat a B.6.2.6. ponttal összhangban adatot cseréltek.

Az i index az egyes üzemórára (vagy referencia-időszakra) vonatkozik.

A további feldolgozás előtt ki kell számítani az egyes mért paraméterek óránkénti átlagát az adott órára rendelkezésre álló összes adatpont felhasználásával. Amennyiben a rövidebb referencia-időszakokra vonatkozó adatok további költségek nélkül is előállíthatók, ezeket az időszakokat kell használni az éves kibocsátások meghatározásához.

B.6.2.2.   Az üvegházhatást okozó gázok koncentrációjának meghatározása

A füstgáz vizsgált üvegházhatásúgáz-koncentrációját egy reprezentatív ponton történő folyamatos méréssel kell meghatározni az alábbiak egyikének segítségével:

—	az üvegházhatást okozó gázok koncentrációjának közvetlen mérése,

—	közvetett mérés: a füstgáz magas koncentrációja esetén az üvegházhatást okozó gázok koncentrációja közvetett koncentrációméréssel számítható ki, figyelembe véve a gázáram összes többi i összetevőjének mért koncentrációs értékét, a következő képletet alkalmazva: (17. egyenlet)

ahol:

conci = az i gázösszetevő koncentrációja.

B.6.2.3.   Biomasszából származó CO2-kibocsátások

Adott esetben a B.3.3. pontban megadott kritériumoknak megfelelő biomasszából származó CO2-mennyiséget ki lehet vonni a teljes mért CO2-kibocsátásból, feltéve, hogy a biomassza CO2-kibocsátásának mennyiségére az alábbi módszerek egyikét alkalmazzák:

—

számításon alapuló módszer, ideértve az ISO 13833 (Helyhez kötött légszennyező források kibocsátása – A biomasszából származó [biogén] és a fosszilis eredetű szén-dioxid arányának meghatározása – Radiokarbon mintavétele és meghatározása) szabványon alapuló elemzéseket és mintavételt alkalmazó módszereket is,

—	releváns szabványon – ideértve az ISO 18466 (Helyhez kötött források kibocsátása – A hulladékgázban található CO2 biogén hányadosának meghatározása mérlegen alapuló módszer alkalmazásával) szabványt is – alapuló egyéb módszer;

B.6.2.4.   A CO2e-kibocsátás meghatározása a N2O-ból

N2O-mérések esetén a valamennyi kibocsátó forrásból származó, három tizedesjegyig számított, tonnában mért éves N2O-összkibocsátást az alábbi képlet, valamint a G. pontban található GWP-értékek felhasználásával kell átalakítani tonnára kerekített éves CO2e-kibocsátássá:

CO2e [t] = N2Oannual[t] × GWPN2O

(18. egyenlet)

ahol:

N2Oannual = a B.6.2.1. pont szerint kiszámított éves N2O-összkibocsátás

B.6.2.5.   A füstgázáram meghatározása

A füstgázáramot a következő módszerek egyikével lehet meghatározni:

—

megfelelő anyagmérleg segítségével történő számítás, figyelembe véve a bemeneti oldal összes jelentős paraméterét, ideértve a CO2-kibocsátás esetében legalább az inputanyagokat, a belépő levegőáramot és a technológiai hatékonyságot, valamint a kilépő oldal összes jelentős paraméterét, ideértve legalább a termékkibocsátást, valamint az oxigén (O2), a kén-dioxid (SO2) és a nitrogén-oxidok (NOx) koncentrációját,

—	egy reprezentatív ponton történő folyamatos áramlásmérés általi meghatározás.

B.6.2.6.   A mérési hiányosságok kezelése

Amennyiben egy paraméter folyamatos kibocsátásmérő berendezése az óra egy részében vagy egy referencia-időszak alatt megbízhatatlan, nem elérhető, vagy üzemen kívül van, a kapcsolódó óránkénti átlagot az adott órára vagy rövidebb referencia-időszakra rendelkezésre álló többi adatpont alapján, arányosítva kell kiszámítani, amennyiben az egy paraméterre vonatkozó adatpontok előírt legnagyobb számának legalább 80 %-a rendelkezésre áll.

Amennyiben egy paraméterre vonatkozóan az adatpontok legnagyobb számának kevesebb mint 80 %-a áll rendelkezésre, a következő módszereket kell alkalmazni.

A koncentrációként közvetlenül mért paraméter esetében az átlagos koncentráció és az átlaghoz kapcsolódó szórás kétszeresének összeadásával számított helyettesítő értéket kell használni a következő egyenlet alkalmazásával:

(19. egyenlet)

ahol:

= konkrét paraméterek koncentrációjának számtani átlaga a teljes jelentéstételi időszakban, vagy ha hiányos adatok előfordulása miatt különleges körülmények állnak fenn, egy megfelelő időszakban, amely a különleges körülményeket tükrözi, és

σ c = a legjobb becslés az adott paraméter koncentrációjának szórására a teljes jelentési időszakban, vagy ha hiányos adatok előfordulása miatt különleges körülmények állnak fenn, egy megfelelő időszakban, amely a különleges körülményeket tükrözi.

Amennyiben a jelentéstételi időszak a létesítményben lezajlott jelentős műszaki változások miatt nem vonatkozik az ilyen helyettesítő értékek meghatározására, az átlag és a szórás meghatározására egy másik, kellően reprezentatív időkeretet kell választani, lehetőség szerint legalább hat hónapos időtartammal.

A koncentrációtól eltérő paraméter esetében a helyettesítő értékeket megfelelő anyagmérleget vagy energiamérleget használó technológiai modell segítségével kell meghatározni. Az eredményeket a normál működési feltételek mellett a mérésen alapuló módszer maradék mért paramétereinek és adatainak felhasználásával kell hitelesíteni, az adathiány fennállásának időtartamával megegyező időtartamot figyelembe véve.

B.6.3.   Minőségi követelmények

Minden mérést az alábbiakon alapuló módszerek alkalmazásával kell végezni:

—	ISO 20181:2023 Helyhez kötött légszennyező források kibocsátása – Az automatizált mérőrendszerek minőségbiztosítása,

—	ISO 14164:1999 Helyhez kötött légszennyező források kibocsátása – Gázok térfogatáramának meghatározása vezetékekben – Automatizált módszer,

—	egyéb releváns ISO szabványok, különösen az ISO 16911-2 (Helyhez kötött légszennyező források kibocsátása. A lineáris sebesség és a térfogatáram meghatározása kivezetőcsövekben).

Amennyiben nincsenek közzétett alkalmazható szabványok, megfelelő szabványtervezeteket, a legjobb ipari gyakorlatról szóló iránymutatásokat vagy más, tudományosan igazolt módszereket kell alkalmazni, ezáltal korlátozva a mintavételi és mérési hibák előfordulását.

A folyamatos mérőrendszer minden vonatkozó aspektusát figyelembe kell venni, ideértve a műszerek, a kalibrálás, a mérés, a minőségbiztosítás és a minőség-ellenőrzés helyszínét.

A folyamatos kibocsátásmérő rendszerek méréseit, kalibrációit és azok vonatkozó berendezéseinek értékelését végző laboratóriumokat a vonatkozó analitikai módszerek vagy kalibrálási tevékenységek tekintetében az ISO/IEC 17025 szabvánnyal összhangban kell akkreditálni. Amennyiben a laboratórium nem rendelkezik ilyen akkreditációval, a B.5.4.3. ponttal összhangban megfelelő szakértelmet kell biztosítani.

B.6.4.   A számítások alátámasztása

A mérésen alapuló módszerrel megállapított CO2-kibocsátást az összes figyelembe vett üvegházhatású gáz éves kibocsátásának ugyanazon kibocsátó források és forrásanyagok tekintetében történő kiszámításával kell alátámasztani. E célból a B.4–B.6. pontban meghatározott követelmények szükség szerint egyszerűsíthetők.

B.6.5.   A folyamatos kibocsátásmérésekre vonatkozó minimumkövetelmények

Minimumkövetelményként egy kibocsátó forrás ÜHG-kibocsátását 7,5 %-os bizonytalansággal kell meghatározni a teljes jelentéstételi időszakban. Kisebb kibocsátó források esetében vagy kivételes körülmények között 10 %-os bizonytalanság megengedhető. A jelentéstételi időszakonként 100 000 tonnánál több fosszilis CO2-egyenértéket kibocsátó források esetében ajánlott legalább 2,5 %-os bizonytalanságot elérni.

B.7.   A perfluor-szénhidrogén-kibocsátás meghatározására vonatkozó követelmények

A nyomon követés kiterjed az anódhatásból származó perfluor-szénhidrogének (PFC-k) kibocsátásaira, ideértve a perfluor-szénhidrogének diffúz kibocsátását is. Az anódhatásokhoz nem kapcsolódó kibocsátásokat a bevált ipari gyakorlat, különösen a Nemzetközi Alumínium Intézet iránymutatásai szerinti becslési módszerek alapján kell meghatározni.

A PFC-kibocsátás számítása a kivezetőcsőben vagy kéményben mérhető kibocsátásból („pontszerű kibocsátás”), a diffúz kibocsátás és a kivezetőcső gázbefogási hatékonyságának figyelembevételével történik:

PFC-kibocsátás (teljes) = PFC-kibocsátás (cső)/gázbefogási hatékonyság

(20. egyenlet)

A gázbefogási hatékonyságot a létesítményspecifikus kibocsátási tényezők meghatározásakor kell megmérni.

A kivezetőcsövön vagy kéményen keresztül kibocsátott CF4 és C2F6 mennyiségét az alábbi két módszer valamelyikével kell meghatározni:

—	A. módszer az anódhatás cellanaponkénti időtartamának nyilvántartása esetén,

—	B. módszer az anódhatáshoz tartozó túlfeszültség nyilvántartása esetén.

B.7.1.   A. számítási módszer – Meredekségmódszer

A PFC-kibocsátás meghatározásához a következő egyenleteket kell használni:

CF4 kibocsátás [t] = AEM × (SEFCF4 /1 000) × PrAl	(21. egyenlet)
C2F6 kibocsátás [t] = CF4 kibocsátás × FC2 F6	(22. egyenlet)

ahol:

AEM = az anódhatás cellanaponkénti időtartama percben kifejezve,

SEFCF4 = a kibocsátási tényező függvényének meredeksége [(kg CF4/t előállított Al)/(anódhatás cellanaponkénti időtartama percben)]. Különböző cellatípusok alkalmazása esetén különböző SEF értékek vehetők figyelembe,

PrAl = nyersalumínium gyártás [t] a jelentéstételi időszakban, és

FC2 F6 = a C2F6 relatív mennyiségét kifejező tömegaránya [t C2F6 / t CF4].

Az anódhatás cellanaponkénti időtartama az anódhatások gyakoriságának (cellanaponkénti számának) és átlagos időtartamának (előfordulásonkénti, percben kifejezett hosszának) szorzatát fejezi ki:

AEM= gyakoriság × átlagos időtartam

(23. egyenlet)

Kibocsátási tényező: A CF4-hez tartozó kibocsátási tényező (a kibocsátási tényező függvényének meredeksége, SEFCF4 ) azt a CF4-mennyiséget [kg] fejezi ki, amelyet a létesítmény egy tonna alumínium előállítása során akkor bocsát ki, ha az anódhatás cellanaponkénti időtartama egy perc. A C2F6-hoz tartozó kibocsátási tényező (az FC2 F6 tömegarány) azt fejezi ki, hogy egy tonnányi [t] kibocsátott CF4-gyel egyidejűleg hány tonna [t] C2F6 kerül kibocsátásra.

Minimumkövetelmény: Az e pont 2. táblázatában található technológiaspecifikus kibocsátási tényezőket kell figyelembe venni.

Ajánlott javítás: A CF4-re és a C2F6-ra vonatkozóan folyamatos vagy időszakos helyszíni méréssel létesítményspecifikus kibocsátási tényezőket célszerű meghatározni. E kibocsátási tényezők meghatározásához bevált ipari gyakorlatot kell alkalmazni, különösen a Nemzetközi Alumínium Intézet legfrissebb iránymutatásait. A kibocsátási tényezőnek figyelembe kell vennie a nem anódhatásokhoz kapcsolódó kibocsátásokat is. A kibocsátási tényezők meghatározásának bizonytalansága mindegyik tényező esetében legfeljebb ± 15 % lehet. A kibocsátási tényezőket legfeljebb háromévente, vagy ha a létesítményen végrehajtott változtatások szükségessé teszik, ennél korábban kell meghatározni. Új méréseket tesz szükségessé egyebek mellett az anódhatások időbeli eloszlásának megváltozása vagy annak a vezérlési algoritmusnak a módosulása, amely meghatározza az anódhatások különböző típusainak relatív alkalmazási gyakoriságát vagy az anódhatás kikapcsolásának módját.

2. táblázat

A tevékenységre vonatkozó adatokhoz kapcsolódó technológiaspecifikus kibocsátási tényezők a meredekségmódszerhez

Technológia	A CF4-hez tartozó kibocsátási tényező (SEFCF4 ) [(kg CF4/t Al)/(anódhatás percben/cellanap)]	A C2F6-hoz tartozó kibocsátási tényező (SEFC2 F6 ) [t C2F6/ t CF4]
Előre gyártott anódos, hagyományos, pontadagolású cellák (PFPB L)	0,122	0,097
Előre gyártott anódos, modern pontadagolású cellák (PFPB M)	0,104	0,057
Előre gyártott anódos, modern, pontadagolású cellák teljesen automatizált anódhatású beavatkozási stratégiák nélkül a PFC-kibocsátásra vonatkozóan (PFPB MW)	– (2)	– (2)
Előre gyártott anódos, középadagolású cellák (CWPB)	0,143	0,121
Előre gyártott anódos, oldaladagolású cellák (SWPB)	0,233	0,280
Felsőtüskés Søderberg-cellák (VSS)	0,058	0,086
Vízszintes tüskés Søderberg-cellák (HSS)	0,165	0,077

B.7.2.   B. számítási módszer – Túlfeszültségmódszer

A túlfeszültségmódszer esetében a következő egyenleteket kell használni:

CF4 kibocsátás [t] = OVC × (AEO/CE) × PrAl × 0,001	(24. egyenlet)
C2F6 kibocsátás [t] = CF4 kibocsátás × FC2 F6	(25. egyenlet)

ahol:

OVC = a túlfeszültség-tényező („kibocsátási tényező”), amely azt mutatja meg, hogy egy tonna alumínium előállítása során egy mV túlfeszültség mellett hány kilogramm CF4 keletkezik,

AEO = az anódhatáshoz tartozó túlfeszültség [mV] a cellában, amelyet úgy határozunk meg, hogy az (idő × a feszültség célértéke feletti túlfeszültség) integrálját elosztjuk az adatgyűjtés időtartamával,

CE = az alumínium-előállítás átlagos áramkihasználása [%],

PrAl = a nyersalumínium előállított évi mennyisége [t], és

FC2 F6 = a C2F6 relatív mennyiségét kifejező tömegaránya [t C2F6 / t CF4].

Az AEO/CE hányados (az anódhatáshoz tartozó túlfeszültség és az áramkihasználás hányadosa) az anódhatáshoz tartozó túlfeszültség időátlagának [mV túlfeszültség] az átlagos áramkihasználás értékével [%] való osztásával kapott mennyiség.

Minimumkövetelmény: Az e melléklet 3. táblázatában található technológiaspecifikus kibocsátási tényezőt kell figyelembe venni.

Ajánlott javítás: Folyamatos vagy időszakos helyszíni méréssel meghatározott létesítményspecifikus kibocsátási tényezőket alkalmaznak a CF4-re [(kg CF4/t Al) / (mV)] és a C2F6-ra [t C2F6/t CF4] vonatkozóan. E kibocsátási tényezők meghatározásához bevált ipari gyakorlatot kell alkalmazni, különösen a Nemzetközi Alumínium Intézet legfrissebb iránymutatásait. A kibocsátási tényezők meghatározásának bizonytalansága mindegyik tényező esetében legfeljebb ± 15 % lehet. A kibocsátási tényezőket legfeljebb háromévente, vagy ha a létesítményen végrehajtott változtatások szükségessé teszik, ennél korábban kell meghatározni. Új méréseket tesz szükségessé egyebek mellett az anódhatások időbeli eloszlásának megváltozása vagy annak a vezérlési algoritmusnak a módosulása, amely meghatározza az anódhatások különböző típusainak relatív alkalmazási gyakoriságát vagy az anódhatás kikapcsolásának módját.

3. táblázat

Technológiaspecifikus kibocsátási tényezők túlfeszültségben kifejezett tevékenységre vonatkozó adatokhoz

Technológia	A CF4-hez tartozó kibocsátási tényező [(kg CF4/t Al)/mV]	A C2F6-hoz tartozó kibocsátási tényező [t C2F6/t CF4]
Előre gyártott anódos, középadagolású cellák (CWPB)	1,16	0,121
Előre gyártott anódos, oldaladagolású cellák (SWPB)	3,65	0,252

B.7.3.   A CO2e-kibocsátás meghatározása

A CF4- és C2F6-kibocsátásból az e melléklet G. pontjában felsorolt globális felmelegedési potenciálok segítségével a következőképpen kell kiszámítani a CO2e-kibocsátást.

PFC kibocsátás [t CO2e] = CF4 kibocsátás [t] × GWPCF4 + C2F6 kibocsátás [t] × GWPC2 F6

(26. egyenlet)

B.8.   A CO2átadására vonatkozó követelmények

B.8.1.   Gázokban található CO2 („inherens CO2 ”)

A valamely létesítménynek átadott inherens CO2-nek – ideértve a földgázban, a hulladékgázban (például a kohógázban vagy a kokszolókemence-gázban) vagy technológiai alapanyagokban (ideértve a szintézisgázt is) található CO2-t is – szerepelnie kell az adott forrásanyag kibocsátási tényezőjében.

Amennyiben átadott inherens CO2 kerül kibocsátásra (pl. visszajuttatással a légkörbe vagy fáklyázással), az a származási létesítmény kibocsátásának számít.

B.8.2.   A tárolt vagy felhasznált CO2 levonására való jogosultság

1.

A következő esetekben a fosszilis eredetű szénből, égetésből vagy technológiai kibocsátást eredményező folyamatokból származó, vagy más létesítményekből – többek között inherens CO2 formájában – importált CO2 nem kibocsátottként számítható be, amennyiben a 2. pont feltételei teljesülnek: a) ha a CO2-t a létesítményen belül használják fel, vagy a létesítményből az alábbiak valamelyikének adják át: — szén-dioxid-leválasztást szolgáló létesítmény, amely e rendelet alkalmazásában nyomon követi a kibocsátásokat, — hosszú távú geológiai tárolására szolgáló létesítmény vagy szállítóhálózat, amely e rendelet alkalmazásában nyomon követi a kibocsátásokat, — hosszú távú geológiai tárolás céljára szolgáló tárolóhely, amely e rendelet alkalmazásában nyomon követi a kibocsátásokat, amennyiben a feltételek megfelelnek az uniós jogban előírtaknak; b) ha a CO2-t a létesítményen belül használják fel, vagy a létesítményből olyan jogalanyra adják át, amely e rendelet alkalmazásában nyomon követi a kibocsátásokat, olyan termékek előállítása céljából, amelyekben a CO2-ből származó szén kémiailag tartósan kötött, hogy így rendes használat mellett – beleértve a termék életciklusának végét követően végzett szokásos tevékenységeket – nem juthat be a légkörbe, az (EU) 2024/2620 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletben (3) meghatározottak szerint.

2.

Az 1. pontban említett célokra más létesítménybe átadott CO2 csak akkor számítható be nem kibocsátottként, ha a tárolóhely vagy a CO2-t felhasználó létesítmény teljes felügyeleti lánca során – beleértve a szállítókat is – bizonyítékot szolgáltatnak a ténylegesen tárolt vagy a kémiailag stabil termékek előállításához ténylegesen felhasznált CO2-nek a származási létesítményből átadott CO2 teljes mennyiségéhez viszonyított arányáról. Emellett a létesítmény üzemeltetőinek be kell tartaniuk a B.8.3. pontban meghatározott nyomonkövetési szabályokat.

B.8.3.   A CO2-átadás nyomon követésének szabályai

Az átvevő létesítmények vagy szervezetek felelős személyének személyazonosságát és elérhetőségét egyértelműen rögzíteni kell a nyomonkövetési tervben. A nem kibocsátott CO2 mennyiségét a IV. melléklet szerinti kibocsátási jelentésben fel kell tüntetni.

A nyomonkövetési tervben egyértelműen meg kell határozni azon létesítmények vagy szervezetek felelős személyének személyazonosságát és elérhetőségét, amelyektől CO2 érkezett. Az átvett CO2 mennyiségét a IV. melléklet szerinti kibocsátási jelentésben fel kell tüntetni.

Az egyik létesítményből a másikba átadott CO2 mennyiségének meghatározásához mérésen alapuló módszert kell alkalmazni.

A termékekben kémiailag tartósan kötött CO2 mennyiségére számításon alapuló módszert kell alkalmazni, lehetőleg anyagmérleg alkalmazásával. Az alkalmazott kémiai reakciókat és az összes vonatkozó sztöchiometriai tényezőt meg kell határozni a nyomonkövetési tervben.

Ha a CO2-t a B.8.2. pont 1. alpontjában említett célokra használják fel, az (EU) 2018/2066 bizottsági végrehajtási rendelet (4) IV. mellékletének 21–23. pontjában leírt nyomonkövetési módszereket kell alkalmazni.

B.9.   Ágazatspecifikus követelmények

B.9.1.   A tüzelőberendezésekre vonatkozó kiegészítő szabályok

Az égetésből származó kibocsátások magukban foglalják a széntartalmú tüzelőanyagok égetéséből származó összes CO2-kibocsátást, beleértve a hulladékokat is, függetlenül az ilyen kibocsátások vagy tüzelőanyagok bármely más besorolásától. Amennyiben nem egyértelmű, hogy egy anyag tüzelőanyagként vagy technológiai alapanyagként, pl. fémércek redukálására szolgál-e, az anyag kibocsátását ugyanúgy kell nyomon követni, mint az égetésből származó kibocsátást. Valamennyi tüzelőberendezést figyelembe kell venni, ideértve a kazánokat, az égetőműveket, a turbinákat, a fűtőberendezéseket, a kohókat, az égetőket, a kalcináló- és égetőkemencéket, a szárítókat és motorokat, az üzemanyagcellákat, a vegyi tüzelőberendezéseket, a fáklyázókat, a hő- vagy katalitikus utánégetőket.

A nyomon követésnek ki kell terjednie továbbá a füstgázmosásból származó technológiai CO2-kibocsátásokra, különösen a kéntelenítésre és hasonló mosásra használt mészkőből vagy más karbonátokból, valamint a NOx-mentesítő egységekben használt karbamidból származó CO2-kibocsátásra.

B.9.1.1.   Kéntelenítés és egyéb, a savgáz eltávolítására szolgáló gázmosás

A füstgázáramból a savgáz eltávolítására szolgáló gázmosáshoz használt karbonátból származó technológiai CO2-kibocsátást a felhasznált karbonát mennyiségéből kell kiszámítani (A. módszer). Kéntelenítés esetén a számítás a képződött gipsz mennyiségén is alapulhat (B. módszer). Utóbbi esetben a kibocsátási tényező a szárazgipsz (CaSO4×2H2O) és a kibocsátott CO2 sztöchiometriai aránya: 0,2558 t CO2/t gipsz.

B.9.1.2.   NOx-mentesítés

Ha egy NOx-mentesítő egységben karbamidot használnak redukálószerként, a használatából származó technológiai CO2-kibocsátást az A. módszerrel kell kiszámítani, 0,7328 t CO2/t karbamid sztöchiometriai arányán alapuló kibocsátási tényező alkalmazásával.

B.9.1.3.   A fáklyázás ellenőrzése

A fáklyázásból származó kibocsátások kiszámításakor a normál üzemi, másrészt a műveletspecifikus fáklyázást (üzemzavar, üzemindítás és -leállítás, valamint vészhelyzeti lefúvatás) is figyelembe kell venni. A fáklyázott gázokban található inherens CO2-t is be kell számítani.

Ha a pontosabb nyomon követés műszakilag nem megvalósítható, vagy észszerűtlen költségekhez vezetne, a tiszta etángáz elégetéséből levezetett 0,00393 t CO2/Nm3 kibocsátási referenciatényezőt kell alkalmazni konzervatív becslésként a fáklyára engedett gázok esetében.

Ajánlott javítani a fáklyára engedett gáz molekulatömegének becsléséből levezetett létesítményspecifikus kibocsátási tényezők meghatározását, ipari szabványos modelleken alapuló technológiai modellezéssel. Az egyes összetevő gázáramok részarányának és molekulatömegeinek figyelembevételével a fáklyagáz molekulatömegére egy súlyozott éves átlagot kell kiszámítani.

A tevékenységre vonatkozó adatok esetében a többi tüzelőanyaghoz képest nagyobb mérési bizonytalanság fogadható el.

B.9.2.   A cementklinker előállításából származó kibocsátásokra vonatkozó kiegészítő szabályok

B.9.2.1.   Az A. módszerre vonatkozó kiegészítő szabályok (a belépő anyagok alapján)

Amennyiben a technológiai kibocsátások meghatározásához a (forgókemencébe belépő anyagokon alapuló) A. módszert alkalmazzák, a következő különös szabályokat kell alkalmazni:

—	Amennyiben a kemencepor vagy a recirkulált por kilép a kemencerendszerből, a kapcsolódó nyersanyagmennyiségek nem tekintendők technológiai alapanyagnak. A kemenceporból származó kibocsátásokat a B.9.2.3. pont szerint külön kell kiszámítani.

—

Vagy a nyersliszt egészét, vagy a külön inputanyagokat lehet jellemezni, elkerülve a visszavezetett vagy recirkulált anyagok kétszeres beszámítását vagy a kihagyását. Ha a tevékenységre vonatkozó adatokat az előállított klinker alapján határozzák meg, a nyersliszt nettó mennyisége üzemspecifikus empirikus nyersliszt/klinker arány segítségével határozható meg. Ezt az arányt évente legalább egyszer aktualizálni kell a legjobb ipari gyakorlatról szóló iránymutatások alkalmazásával.

B.9.2.2.   A B. módszerre vonatkozó kiegészítő szabályok (a kilépő anyagok alapján)

Amennyiben a technológiai kibocsátások meghatározásához a (kilépő klinkeren alapuló) B. módszert alkalmazzák, a következő különös szabályokat kell alkalmazni:

A tevékenységre vonatkozó adatokat a jelentéstételi időszakra a gyártott klinker mennyisége [t] alapján a következő módok egyikével határozzák meg:

—	a klinker tömegének közvetlen mérésével,

—

a cementkiszállítások alapján, a következő képlet segítségével (a klinkerkiadást, a klinkerbeszállítást és a klinkerkészlet változását számításba vevő anyagmérleg): (27. egyenlet) – ahol: – Cliprod = az előállított klinker mennyisége tonnában kifejezve, – Cemdeliv = a cementkiszállítások mennyisége tonnában kifejezve, – CemSV = a cementkészlet tonnában kifejezett változásai, – CCR = a klinker/cement arány (tonna klinker/tonna cement), – Clis = a beszállított klinker mennyisége tonnában kifejezve, – Clid = a kiszállított klinker mennyisége tonnában kifejezve, valamint – CliSV = a klinkerkészlet változásai tonnában kifejezve.

A klinker/cement arányt vagy laboratóriumi elemzések alapján meg kell határozni az egyes különféle cementtermékekre a B.5.4. pont rendelkezéseivel összhangban, vagy pedig a cementszállítások, a készletváltozás és a cementhez adalékként felhasznált összes anyag (ideértve a recirkulált port és a kemenceport is) különbségéből kell kiszámítani.

A kibocsátási tényező meghatározásához minimumkövetelményként 0,525 t CO2/t klinker standard értéket kell alkalmazni.

B.9.2.3.   Hulladékként kezelt porhoz kapcsolódó kibocsátás

A kemencerendszerből kilépő recirkulált porból vagy kemenceporból származó technológiai CO2-kibocsátást hozzá kell adni a kemencepor kibocsátásként számított részleges kalcinálódási arányához.

Minimumkövetelmény: 0,525 t CO2/t por kibocsátási tényezőt kell alkalmazni.

Ajánlott javítás: A kibocsátási tényezőt legalább évente egyszer, a B.5.4. pont rendelkezéseivel összhangban és a következő képlet alkalmazásával kell meghatározni:

(28. egyenlet)

ahol:

EFCKD = a részlegesen kalcinált kemencepor kibocsátási tényezője [t CO2/t kemencepor],

EFCli = a klinker létesítmény-specifikus kibocsátási tényezője [CO2/t klinker], és

d = a kemencepor kalcinálódási foka (a felszabadult CO2-nek a nyersanyag-keverékben lévő karbonátokból származó összes CO2-höz viszonyított százalékaránya).

B.9.3.   A salétromsav előállításából származó kibocsátásokra vonatkozó kiegészítő szabályok

B.9.3.1.   Az N2O mérésének általános szabályai

Az N2O-kibocsátást mérésen alapuló módszerrel kell meghatározni. Az egyes kibocsátó forrásokból származó füstgázban előforduló N2O-koncentrációt reprezentatív mérőponton az NOx/N2O-kibocsátáscsökkentő berendezés után kell mérni, amennyiben használnak kibocsátáscsökkentést. Olyan eljárások kell alkalmazni, amelyek csökkentett kibocsátási és csökkentés nélküli kibocsátási körülmények között is alkalmasak valamennyi kibocsátó forrás N2O-koncentrációjának mérésére. Szükség esetén valamennyi mérést száraz gáz alapra kell igazítani és ellentmondásmentesen kell jelenteni.

B.9.3.2.   A füstgázáram meghatározása

A füstgázáram nyomon követéséhez a B.6.2.5. pontban meghatározott, anyagmérlegen alapuló módszert kell alkalmazni, kivéve, ha az műszakilag nem megvalósítható. Ebben az esetben alternatív módszer is alkalmazható, mint például a lényeges paramétereken, ideértve a belépő ammónia anyagokon alapuló anyagmérleg-módszer vagy az áramlat folyamatos kibocsátásméréssel történő meghatározása.

A füstgázáramot a következő képletnek megfelelően kell kiszámítani:

Vflue gas flow [Nm3/h] = Vair × (1 – O2,air)/(1 – O2,flue gas)

(29. egyenlet)

ahol:

Vair = a teljes belépő levegőáram normál állapotnál Nm3/h-ban,

O2,air = az O2 térfogatrésze száraz levegőben (= 0,2095), és

O2,flue gas = az O2 térfogatrésze a füstgázban.

A Vair a salétromsavgyártó egységbe belépő valamennyi levegőáram összegeként számítható ki, különös tekintettel az elsődleges és másodlagos belépő levegőáramra, valamint adott esetben a tisztítás miatt belépő levegőáramra.

Valamennyi mérést száraz gáz alapra kell igazítani és ellentmondásmentesen kell jelenteni.

B.9.3.3.   Az oxigén (O2) koncentrációja

Amennyiben a füstgázáram B.9.3.2. pont szerinti kiszámításához szükséges, meg kell mérni a füstgáz oxigénkoncentrációját a B.6.2.2. pontban meghatározott követelmények alkalmazásával. Valamennyi mérést száraz gáz alapra kell igazítani és ellentmondásmentesen kell jelenteni.

C.   HŐÁRAMLÁSOK

C.1.   A nettó mérhető hő meghatározásának szabályai

C.1.1.   Alapelvek

A mérhető hő megadott mennyisége minden esetben a mérhető hő nettó mennyiségére vonatkozik, amelyet a hőfogyasztó folyamathoz vagy a külső felhasználóhoz továbbított hőáram hőtartalma (entalpiája) alapján, a visszaáramlás hőtartalmának levonásával határoznak meg.

A hőtermelés és hőelosztás működéséhez szükséges hőfogyasztó eljárásokat, mint például a légtelenítőket, a feltöltő víz előkészítését és a rendszeres lefúvatást figyelembe kell venni a hőtermelő rendszer hatékonyságának értékelésekor, és bele kell számítani az áruk beágyazott kibocsátásába.

Ha ugyanaz a hőátadó közeg több egymást követő folyamat során kerül alkalmazásra, és hőjének felhasználására eltérő hőmérsékleti szintektől kezdve kerül sor, az egyes hőfogyasztó folyamatok által elfogyasztott hő mennyiségét külön kell meghatározni, kivéve, ha a folyamatok ugyanazon áruk teljes termelési folyamatának részét képezik. A hőátadó közegnek az egymást követő hőfogyasztó folyamatok közötti visszahevítését külön hőtermelésként kell kezelni.

Amennyiben a hőt abszorpciós hűtési folyamattal történő hűtésre használják, az adott hűtési folyamatot hőfogyasztó folyamatnak kell tekinteni.

C.1.2.   A mérhető hő nettó mennyiségének meghatározási módszere

Az energiaáramlások számszerűsítésére szolgáló, a 4. cikk szerinti adatforrások kiválasztása céljából a mérhető hő nettó mennyiségének meghatározására szolgáló következő módszereket kell figyelembe venni:

C.1.2.1.   1. módszer: Mérések alkalmazása

E módszer értelmében minden releváns paramétert, így különösen a hőmérsékletet, a nyomása, illetve a továbbított és visszavezetett hőátadó közeg állapotát meg kell mérni. Gőz esetében a közeg állapota alatt a telítettsége vagy túlhevítettségi foka értendő. Meg kell mérni a hőátadó közeg térfogáramát. A mért értékek alapján megfelelő gőztáblázat vagy műszaki szoftver segítségével meg kell határozni a hőátadó közeg entalpiáját és fajlagos térfogatát.

A közeg áramlási sebességét a következőképpen kell kiszámítani:

(30. egyenlet)

ahol:

= az áramlási sebesség kg/s-ban,

= a térfogatáram m3/s-ban, és

v = a fajlagos térfogat m3/kg-ban.

Mivel az áramlási sebesség a továbbított és a visszavezetett közeg esetében is azonosnak tekinthető, a hőáramot a továbbított és a visszavezetett áramlás közötti entalpiakülönbség alapján, az alábbiak szerint kell kiszámítani:

(31. egyenlet)

ahol:

= a hőáramlási sebesség kJ/s-ban,

hflow = a továbbított áramlás entalpiája, kJ/kg-ban,

hreturn = a visszavezetett áramlás entalpiája kJ/kg-ban, és

= az áramlási sebesség kg/s-ban,

Gőz vagy melegvíz hővezető közegként történő használata esetén, amennyiben a kondenzátumot nem vezetik vissza vagy a visszavezetett kondenzátum entalpiájának megbecslése nem megvalósítható, a hreturn értéket 90 °C-os hőmérséklet alapján kell meghatározni.

Ha ismert, hogy az áramlási sebességek nem azonosak, a következő szabályok alkalmazandók:

—	amennyiben bizonyíték áll rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy a kondenzátum megmarad a termékben (pl. „élő gőzbefecskendezéses” folyamatokban), a kondenzátum-entalpia megfelelő mennyiségét nem kell levonni,

—	ha ismert, hogy a hővezető közeg elveszett (például szivárgás vagy csatornázási veszteség miatt), a továbbított hővezető közeg áramlási sebességéből le kell vonni a vonatkozó becsült áramlási sebességet.

A fenti adatok alapján az éves nettó hőáramlás meghatározásához az alábbi módszerek egyikét kell alkalmazni, a rendelkezésre álló mérőberendezésekre és adatfeldolgozásra is figyelemmel:

—	a továbbított és visszavezetett hőátadó közeg átlagos entalpiáját meghatározó paraméterek éves átlagértékeinek meghatározása, megszorozva azokat a teljes éves tömegárammal, a 31. egyenletet alkalmazva,

—	a hőáram óránkénti értékeinek meghatározása, majd ezeknek az értékeknek az összesítése a hőrendszer teljes éves üzemidejére. Az óránkénti értékek helyett az adatfeldolgozási rendszer függvényében adott esetben más időintervallumok is alkalmazhatók.

C.1.2.2.   2. módszer: A mért hatásfokon alapuló közelítő érték kiszámítása

A nettó mérhető hő mennyiségét a tüzelőanyag-ráfordítás és a hőtermeléshez és -átadáshoz kapcsolódó mért hatásfok alapján kell meghatározni:

	(32. egyenlet)
	(33. egyenlet)

ahol:

Q = a hő TJ-ban kifejezett mennyisége,

ηH = a hőtermelés mért hatásfoka,

EIn = a tüzelőanyagokból származó energiaráfordítás,

ADi = az i tüzelőanyagok tevékenységre vonatkozó éves adatai (azaz a felhasznált mennyiségek), és

NCVi = az i tüzelőanyagok nettó fűtőértékei.

Az ηΗ értéke vagy egy észszerűen hosszú időn át végzett mérésekből kerül megállapításra, kellő mértékben figyelembe véve a létesítmény különböző terhelési állapotait, vagy pedig a gyártó dokumentációja alapján. E tekintetben az egyedi részterhelési görbét éves kihasználtsági tényező alkalmazása mellett kell figyelembe venni, a következők szerint:

(34. egyenlet)

ahol:

LF = a terhelési tényező,

EIn = a jelentéstételi időszakra vonatkozóan a 33. egyenlettel meghatározott energiaráfordítás, és

EMax = a maximális tüzelőanyag-ráfordítás, ha a hőtermelő egység a teljes naptári évben a névleges terhelés 100 %-ával működött.

A hatásfok értékének olyan helyzeten kell alapulnia, amikor minden kondenzátum visszakerül a rendszerbe. A visszanyert kondenzátum feltételezett hőmérsékletének 90 °C-nak kell lennie.

C.1.2.3.   3. módszer: A referencia-hatásfokon alapuló közelítő érték számítása

Ez a módszer megegyezik a 3. módszerrel, csak a 32. egyenletben 70 %-os referencia-hatásfokkal kell számolni (ηRef,H = 0,7).

C.1.3.   Különös szabályok

Amennyiben egy létesítmény az égéstől eltérő exoterm kémiai folyamatokból – például ammónia- vagy salétromsav-előállításból – előállított mérhető hőt fogyaszt, ezt a felhasznált hőmennyiséget az egyéb mérhető hőtől elkülönítve kell meghatározni, és a hőfogyasztáshoz nulla CO2e-kibocsátást kell rendelni.

D.   VILLAMOS ENERGIA

D.1.   A villamos energiával kapcsolatos kibocsátások kiszámítása

A villamosenergia-termeléshez vagy -fogyasztáshoz kapcsolódó kibocsátásokat az alábbi egyenlettel kell kiszámítani:

(35. egyenlet)

ahol:

Em el = a termelt vagy felhasznált villamos energiához kapcsolódó, t CO2-ben kifejezett kibocsátás,

E el = a termelt vagy felhasznált villamos energia MWh-ban kifejezve, és

EF el = a villamos energiára alkalmazott kibocsátási tényező t CO2/MWh-ban kifejezve.

D.2.   Az Unió vámterületére behozott villamos energia kibocsátási tényezőjének meghatározására vonatkozó szabályok

Az Unió vámterületére behozott villamos energia fajlagos beágyazott kibocsátásának meghatározásához csak a közvetlen kibocsátás alkalmazandó az (EU) 2023/956 rendelet IV. mellékletének 2. pontjával összhangban.

A villamos energia fajlagos beágyazott kibocsátásának kiszámításához használt kibocsátási tényezőt a következőképpen kell meghatározni:

—	a harmadik országra, harmadik országok csoportjára vagy egy harmadik országon belüli régióra vonatkozó fajlagos alapértelmezett értéket kell használni a D.2.1. pontban meghatározott vonatkozó CO2-kibocsátási tényezőként,

—	amennyiben nem áll rendelkezésre az a) pont szerinti fajlagos alapértelmezett érték, a D.2.2. pontban meghatározott uniós CO2-kibocsátási tényezőt kell használni,

—

amennyiben egy harmadik ország vagy harmadik országok egy csoportja hivatalos és nyilvános információk alapján elegendő bizonyítékot nyújt be annak igazolására, hogy a CO2-kibocsátási tényező abban a harmadik országban, a harmadik országok azon csoportjában vagy abban a harmadik országon belüli régióban, ahonnan a villamos energiát importálják, alacsonyabb, mint az a) és b) pont szerinti értékek, és amennyiben teljesülnek a D.2.3. pontban előírt feltételek, a rendelkezésre bocsátott elérhető és megbízható adatok alapján meghatározott alternatív alapértelmezett értéket kell használni,

—

az engedélyezett CBAM-nyilatkozattevő az alapértelmezett értékek helyett a tényleges beágyazott kibocsátásokat is alkalmazhatja az importált villamos energia beágyazott kibocsátásának kiszámításához, ha az e melléklet D.2.4. pontjában felsorolt, bizonyítékként szolgáló elemek útján bizonyításra került, hogy az (EU) 2023/956 rendelet IV. mellékletének 5. szakaszában meghatározott a)–d) kumulatív kritériumok teljesülnek, és a számítás a villamosenergia-termelő által e melléklet szerint meghatározott, e melléklet D.4.1. és D.4.2. pontjának figyelembevételével kiszámított adatokon alapul.

D.2.1.   A fajlagos alapértelmezett értékeken alapuló CO2-kibocsátási tényező

Az (EU) 2023/956 rendelet IV. mellékletének 4.2.1. pontjával összhangban a rendelkezésre álló legjobb adatok alapján a harmadik ország, harmadik országok csoportja vagy harmadik országon belüli régió CO2-kibocsátási tényezőit kell alkalmazni.

D.2.2.   Uniós CO2-kibocsátási tényező

Az (EU) 2023/956 rendelet IV. mellékletének 4.2.2. pontja értelmében az uniós CO2-kibocsátási tényezőt kell alkalmazni.

D.2.3.   Az alternatív megbízható adatokon alapuló CO2-kibocsátási tényező

A D.2. pont c) alpontjának alkalmazásában egy adott harmadik országból egy adott évben importált villamos energia esetében lehetőség van alternatív alapértelmezett értékek alkalmazására, amennyiben a harmadik ország vagy harmadik országok csoportja az adott év június 30-ig benyújtotta a Bizottságnak azokat a megbízható alternatív hivatalos forrásokból származó adatkészleteket, köztük nemzeti statisztikákat, amelyek igazolják, hogy a 36. és 37. képlet alapján számított CO2-kibocsátási tényező alacsonyabb, mint az (EU) 2023/956 rendelet IV. mellékletben meghatározott CO2-kibocsátási tényező. Ha a Bizottság megbízhatónak ítéli a benyújtott alternatív hivatalos forrásokat, amennyiben megvalósítható, a következő év június 30-ig módosítja a vonatkozó alapértelmezett értékeket. A módosított alapértelmezett értékek az abban az évben importált villamos energiára alkalmazandók, amelynek során az alternatív hivatalos forrásokból származó adatkészletek benyújtásra kerültek.

Amennyiben egy harmadik ország vagy harmadik országok egy csoportja egy adott év június 30. után nyújt be alternatív hivatalos forrásokból származó adatkészleteket, és a Bizottság azokat megbízhatónak ítéli, a Bizottság lehetőség szerint az alternatív hivatalos forrásokból származó adatkészletek benyújtásának évét követő második év június 30-ig módosítja a vonatkozó alapértelmezett értékeket. A módosított alapértelmezett értékek az azt követő évben importált villamos energiára alkalmazandók, amelynek során az alternatív hivatalos forrásokból származó adatkészletek benyújtásra kerültek. Amennyiben a Bizottság sikeresen módosítja a vonatkozó alapértelmezett értékeket az alternatív hivatalos forrásokból származó adatkészletek benyújtásának évét követő évben, az (EU) 2023/956 rendelet 6. cikke szerinti CBAM-nyilatkozatok benyújtásának határideje előtt, a módosított alapértelmezett értékeket kell alkalmazni az abban az évben importált villamos energiára, amelynek során az alternatív hivatalos forrásokból származó adatkészleteket rendelkezésre bocsátották.

Az alternatív CO2-kibocsátási tényezőt azon legutóbbi ötéves időszak éves CO2-kibocsátási tényezőinek átlaga alapján kell kiszámítani, amelyre vonatkozóan megbízható adatok állnak rendelkezésre.

E rendelkezés alkalmazásában az éves CO2-kibocsátási tényezőket az alábbi képlet alapján kell kiszámítani:

(36. egyenlet)

ahol:

Em el,y = az EU-ba villamos energiát exportálni képes harmadik országban, harmadik országok csoportjában vagy harmadik országbeli régióban az adott évben az összes fosszilistüzelőanyag-technológiára vonatkozó éves CO2-kibocsátási tényező,

E el,y = az összes fosszilistüzelőanyag-technológiából származó teljes bruttó villamosenergia-termelés az adott évben; EF i = az egyes „i” fosszilistüzelőanyag-technológiák CO2-kibocsátási tényezője, és

E el,i,y = az éves bruttó villamosenergia-termelés minden egyes „i” fosszilistüzelőanyag-technológia esetében.

A CO2-kibocsátási tényezőt a vonatkozó évek mozgóátlagaként kell kiszámítania, a folyó év mínusz kettő évtől kezdve, a következő egyenlet alapján:

(37. egyenlet);

ahol:

Em el = a folyó év mínusz két évtől kezdődő és a folyó év mínusz hat évig tartó előző öt év CO2-kibocsátási tényezőinek mozgóátlagából számított CO2-kibocsátási tényező,

Em el,y = az egyes „i” évek CO2-kibocsátási tényezője,

i = a figyelembe veendő évek változó indexe, és

y = a folyó év.

Amennyiben frissebb megbízható adatok állnak rendelkezésre, a mozgóátlag a folyó év mínusz egy évvel kezdődhet és a folyó év mínusz öt évig mehet vissza.

D.2.4.   Az Unióba importált villamos energia tényleges beágyazott kibocsátásának alkalmazásához szükséges, bizonyítékként szolgáló elemek

Az (EU) 2023/956 rendelet IV. mellékletének 5. pontja értelmében az engedélyezett CBAM-nyilatkozattevő az alapértelmezett értékek helyett a tényleges beágyazott kibocsátásokat is alkalmazhatja egy adott mennyiségű importált villamos energia beágyazott kibocsátásának kiszámításához, ha az említett pontban meghatározott a)–d) kumulatív kritériumok teljesülnek.

Annak igazolására, hogy teljesülnek az (EU) 2023/956 rendelet IV. mellékletének 5. pontja szerinti, a tényleges kibocsátások alkalmazásának igazolásához szükséges kritériumok, az alábbi, bizonyítékként szolgáló elemeket benyújtani.

—

Az (EU) 2023/956 rendelet IV. melléklete 5. pontjának a) alpontjában előírt kritériumok esetében: a) a közvetlenül az engedélyezett CBAM-nyilatkozattevő és egy harmadik országban működő villamosenergia-termelő között létrejött, a villamos energia fizikai szállítására irányuló energiavásárlási megállapodás meglétét igazoló szerződéses bizonyíték. Az energiavásárlási megállapodásnak alkalmazandónak kell lennie a tényleges kibocsátásra vonatkozó nyilatkozattal érintett villamosenergia-behozatal időpontjában, és ki kell terjednie legalább a nyilatkozatban szereplő tényleges kibocsátási villamosenergia-mennyiségre. Amennyiben az energiavásárlási megállapodás megkötésére közvetítőn keresztül került sor, a szerződéses bizonyítéknak igazolnia kell, hogy a három szerződő fél között csak egyetlen szerződés jött létre.

—

Az (EU) 2023/956 rendelet IV. melléklete 5. pontjának b) alpontjában előírt kritériumok esetében az alábbiak egyike: a) a villamos energiát termelő létesítmény és az uniós átviteli rendszer közötti közvetlen kapcsolat meglétét igazoló egyvonalas ábra; b) az átvitelirendszer-üzemeltetőtől vagy a releváns információkhoz hozzáféréssel rendelkező más szervezettől származó írásos dokumentáció, amely igazolja, hogy a kivitel időpontjában – óránkénti alapon meghatározva – a létesítmény és az uniós átviteli rendszer közötti hálózat egyetlen pontján sem állt fenn fizikai hálózati torlódás.

—	Az (EU) 2023/956 rendelet IV. melléklete 5. pontjának c) alpontjában előírt kritériumok esetében: a) az azt alátámasztó adatok, hogy a villamos energiát termelő létesítmény legfeljebb 550 gramm fosszilis eredetű CO2-t bocsát ki egy kilowattóra villamos energiára vetítve.

—

Az (EU) 2023/956 rendelet IV. melléklete 5. pontjának d) alpontjában előírt kritériumok esetében: a) a rendszerösszekötőnél a megfelelő kapacitást nomináló személytől vagy az érintett átvitelirendszer-üzemeltetőtől származó írott dokumentáció, amely igazolja egy adott mennyiségű villamos energia nominálását a származási országban, a rendeltetési országban és adott esetben minden tranzitországban, illetve amely igazolja azt az időszakot, amelyre a kapacitásnominálás vonatkozik; valamint b) intelligens fogyasztásmérő rendszerből származó adatok, amelyek igazolják, hogy a létesítmény a kapacitás nominálásával azonos mérési időszakban megtermelte a megfelelő mennyiségű villamos energiát. Ez az időtartam nem haladhatja meg az egy órát.

—

Az (EU) 2023/956 rendelet IV. melléklete 5. pontjának e) alpontjában előírt kritériumok esetében: a) az e pontban meghatározott, bizonyítékként szolgáló elemeket tartalmazó havi időközi jelentések, amelyek igazolják, hogy az (EU) 2023/956 rendelet IV. melléklete 5. pontjának a)–d) kritériumai hogyan teljesülnek.

D.3.   A villamos energiától eltérő áruk termeléséhez felhasznált villamosenergia-mennyiségek meghatározásának szabályai

A beágyazott kibocsátások meghatározásához a villamosenergia-mennyiségek mérését a hatásos teljesítményre, nem pedig a látszólagos teljesítményre (összetett teljesítmény) vonatkozik. Csak a hatásosteljesítmény-komponenst kell mérni, és a meddő teljesítményt figyelmen kívül kell hagyni.

A villamosenergia-termelés esetében a tevékenységi szint az erőmű vagy a kapcsolt energiatermelő egység rendszerhatárait elhagyó nettó villamos energiára vonatkozik, a belsőleg fogyasztott villamos energia levonása után.

D.4.   A villamos energiától eltérő áruk termelésére felhasznált villamos energia beágyazott közvetett kibocsátásának meghatározására vonatkozó szabályok

A villamos energiára vonatkozó kibocsátási tényezőket a következők valamelyike alapján kell meghatározni:

—	a származási ország villamosenergia-hálózatának az (EU) 2023/956 rendelet IV. melléklete szerint rendelkezésre bocsátott átlagos kibocsátási tényezője, vagy

—

amennyiben hivatalos és nyilvános információk alapján elegendő bizonyíték kerül benyújtásra annak igazolására, hogy annak a harmadik országnak vagy a harmadik országok azon csoportjának átlagos kibocsátási tényezője, ahol a villamos energiát termelték, alacsonyabb az a) pont szerint megállapított értékeknél, a D.4.4. pontnak megfelelően alternatív alapértelmezett értéket kell megállapítani,

—	a D.4.1–D.4.3. pontnak megfelelően a villamos energia tényleges kibocsátási tényezői is alkalmazhatók.

D.4.1.   A kapcsolt energiatermeléstől eltérő módszerekkel előállított villamos energia kibocsátási tényezője

Amennyiben a villamos energiára vonatkozóan teljesülnek a tényleges kibocsátás vagy a közvetett kibocsátások alkalmazása tekintetében az (EU) 2023/956 rendelet IV. mellékletében előírt kritériumok, a tüzelőanyagok égetésével termelt villamos energia esetében – a kapcsolt energiatermeléssel előállított villamos energia kivételével – a villamos energia EFEl kibocsátási tényezőjét a vonatkozó tüzelőanyag-keverék alapján kell meghatározni, és a villamosenergia-termeléshez hozzárendelt kibocsátásokat a következőképpen kell kiszámítani:

EFEl = (Σ ADi × NCVi × EFi + EmFGC) / ElprodIs

(38. egyenlet)

ahol:

ADi = a villamosenergia-termeléshez felhasznált i tüzelőanyagok tevékenységre vonatkozó éves adatai (azaz a felhasznált mennyiségek), tonnában vagy Nm3-ban kifejezve,

NCVi = az i tüzelőanyagok nettó fűtőértékei TJ/tonnában vagy TJ/Nm3-ben kifejezve,

EFi = az i tüzelőanyagok kibocsátási tényezői t CO2/TJ-ban kifejezve,

EmFGC = a füstgáztisztításból származó, tonna CO2-ban kifejezett technológiai kibocsátások, valamint

Elprod = a termelt villamos energia nettó mennyisége MWh-ban kifejezve. Ez magában foglalhatja a tüzelőanyagok égésétől eltérő forrásokból termelt villamosenergia-mennyiségeket is.

Amennyiben egy hulladékgáz a felhasznált tüzelőanyag-keverék része, és ha a hulladékgáz kibocsátási tényezője magasabb, mint a földgáznak a G. pont 1. táblázatában megadott standard kibocsátási tényezője, az EFEl kiszámításához ezt a standard kibocsátási tényezőt kell használni a hulladékgáz kibocsátási tényezője helyett.

D.4.2.   A kapcsolt energiatermeléssel termelt villamos energia kibocsátási tényezője

Amennyiben teljesülnek a tényleges kibocsátás, illetve a közvetett kibocsátások alkalmazása tekintetében az (EU) 2023/956 rendelet IV. mellékletében előírt kritériumok, a kapcsolt energiatermelésből származó villamosenergia-termelés kibocsátási tényezőjét a III. melléklet A.2.2. pontja szerint kell meghatározni.

D.4.3.   A tényleges közvetett beágyazott kibocsátás alkalmazásához szükséges, bizonyítékként szolgáló elemek

Az (EU) 2023/956 rendelet IV. mellékletének 6. pontja értelmében az engedélyezett CBAM-nyilatkozattevő az alapértelmezett értékek helyett a tényleges beágyazott kibocsátásokat alkalmazhatja a beágyazott közvetett kibocsátások kiszámításához, ha a vonatkozó kritériumok teljesülnek. A kritériumok teljesülése esetén a kibocsátási tényezőt e melléklet D.4.1. vagy D.4.2. pontja szerint kell meghatározni.

Annak igazolására, hogy teljesülnek a közvetett kibocsátások tekintetében a tényleges beágyazott kibocsátások alkalmazásának az (EU) 2023/956 rendelet IV. mellékletének 6. pontja szerinti kritériumai, az alábbi, bizonyítékként szolgáló elemeket kell benyújtani.

—

A közvetlen technikai kapcsolat igazolásához: a) egyvonalas ábra, amely bemutatja, hogy közvetlen technikai kapcsolat áll fenn az importált árut termelő létesítmény és a villamosenergia-termelő forrás között; b) olyan, intelligens fogyasztásmérő rendszerből származó adatok, amelyek igazolják, hogy azt a villamosenergia-mennyiséget, amelyre vonatkozóan a tényleges kibocsátást érvényesítenék, a közvetlen technikai kapcsolattal csatlakoztatott villamosenergia-termelő létesítmény termelte, és bizonyítják, hogy a villamos energia termelése mely időszakban történt, egy órát meg nem haladó mérési időtartamokra való hivatkozásokkal; c) olyan, intelligens fogyasztásmérő rendszerből származó adatok, amelyek igazolják, hogy az a villamosenergia-mennyiség, amelyre vonatkozóan a tényleges kibocsátást érvényesítenék, ugyanazon, egy órát meg nem haladó mérési időtartamon belül leszállításra került egy közvetlen technikai kapcsolat révén összekapcsolt és az (EU) 2023/956 rendelet I. mellékletében szereplő árut előállító létesítmény részére; d) amennyiben a közvetlen technikai kapcsolat több villamosenergia-termelő létesítményt köt össze egy vagy több, az (EU) 2023/956 rendelet I. mellékletében szereplő árut előállító létesítménnyel, a két létesítmény üzemeltetői közötti szerződés, amely előírja legalább annak a villamosenergia-mennyiségnek az egyik létesítményből a másik részére történő szállítását, amelyre vonatkozóan a tényleges kibocsátást érvényesítenék. Amennyiben a villamosenergia-termelő létesítmény és az (EU) 2023/956 rendelet I. mellékletében szereplő árut előállító létesítmény ugyanazon jogi személy tulajdonában van, egy vállalaton belüli off-take megállapodás, amely legalább az adott mennyiségű villamos energia leszállítását írja elő.

—

Az energiavásárlási megállapodás igazolásához: a) az (EU) 2023/956 rendelet I. mellékletében szereplő árukat előállító létesítmény és egy harmadik országban található villamosenergia-termelő között közvetlenül létrejött, villamos energia fizikai szállítására vonatkozó energiavásárlási megállapodás meglétét igazoló szerződéses bizonyíték. Amennyiben az energiavásárlási megállapodás megkötésére közvetítőn keresztül került sor, a szerződéses bizonyítéknak igazolnia kell, hogy a három szerződő fél között csak egyetlen szerződés jött létre; b) olyan, intelligens fogyasztásmérő rendszerből származó adatok, amelyek igazolják, hogy a villamosenergia-termelő létesítmény egy adott mennyiségű villamos energiát megtermelt, és bizonyítják a termelés időpontját; c) olyan, intelligens fogyasztásmérő rendszerből származó adatok, amelyek igazolják, hogy ugyanazon, egy órát meg nem haladó mérési időszakon belül a fentivel egyenértékű mennyiségű villamos energia leszállításra került az (EU) 2023/956 rendelet I. mellékletében szereplő árukat termelő létesítmény részére; d) az átvitelirendszer-üzemeltetőktől, hatóságoktól vagy egyéb releváns nyilvános és megbízható adatforrásból származó írásos dokumentáció, amely igazolja a villamosenergia-termelő létesítmény és az (EU) 2023/956 rendelet I. mellékletében szereplő árukat előállító létesítmény közötti fizikai hálózati kapcsolatot.

D.4.4.   Alternatív megbízható adatokon alapuló kibocsátási tényező

A D.4. pont 2. alpontjának alkalmazásában egy adott évben importált áruk termeléséhez felhasznált villamos energia esetében lehetőség van alternatív alapértelmezett értékek alkalmazására, amennyiben a harmadik ország vagy harmadik országok csoportja megbízható alternatív hivatalos forrásokból származó adatkészletekkel, köztük nemzeti statisztikákkal igazolta a Bizottság felé az adott év június 30-ig, hogy a harmadik ország villamosenergia-hálózatára a 45. és 56. képlet alapján kiszámított ötéves átlagos kibocsátási intenzitás alacsonyabb, mint az (EU) 2023/956 rendelet IV. mellékletben meghatározott érték. Ha a Bizottság megbízhatónak ítéli a benyújtott alternatív hivatalos forrásokat, amennyiben megvalósítható, a következő év június 30-ig módosítja az adott harmadik ország vagy harmadik országok csoportja esetében a villamos energiára vonatkozó alapértelmezett értéket. A módosított alapértelmezett érték az abban az évben importált áruk termeléséhez használt villamos energiára alkalmazandó, amelynek során az alternatív hivatalos forrásokból származó adatkészletek benyújtásra kerültek.

Amennyiben egy harmadik ország vagy harmadik országok egy csoportja egy adott év június 30. után nyújt be alternatív hivatalos forrásokból származó adatkészleteket és a Bizottság azokat megbízhatónak ítéli, a Bizottság lehetőség szerint az alternatív hivatalos forrásokból származó adatkészletek benyújtásának évét követő második év június 30-ig módosítja az adott harmadik országra vagy harmadik országok csoportjára vonatkozó alapértelmezett villamosenergia-értékeket. A módosított alapértelmezett érték az azon évet követő évben importált áruk termeléséhez használt villamos energiára alkalmazandó, amelynek során az alternatív hivatalos forrásokból származó adatkészletek benyújtásra kerültek. Amennyiben a Bizottság sikeresen módosítja a vonatkozó alapértelmezett értékeket az alternatív hivatalos forrásokból származó adatkészletek benyújtásának évét követő évben az (EU) 2023/956 rendelet 6. cikke szerinti CBAM-nyilatkozatok benyújtásának határideje előtt, a módosított alapértelmezett értékeket kell alkalmazni az abban az évben importált áruk termeléséhez használt villamos energiára, amelynek során az alternatív hivatalos forrásokból származó adatkészleteket rendelkezésre bocsátották.

A kibocsátási tényezőt az azt az évet megelőző legutóbbi ötéves időszak kibocsátási tényezőinek egyszerű átlaga alapján kell kiszámítani, amelyre vonatkozóan megbízható adatok állnak rendelkezésre.

Az alternatív alapértelmezett értékek kiszámításának alkalmazásában a Bizottság az alábbi egyenlet alapján számítja ki az éves kibocsátási tényezőket és a harmadik ország vagy harmadik országok csoportjának bruttó villamosenergia-termelését:

(39. egyenlet)

ahol:

Em el,y = a harmadik ország összes villamosenergia-forrásának éves kibocsátási tényezője az adott évben;

E el,y = az összes villamosenergia-forrásból származó teljes bruttó villamosenergia-termelés az adott évben; EF i = az egyes „i” villamosenergia-források kibocsátási tényezője, és

E el,i,y = az éves bruttó villamosenergia-termelés minden egyes „i” villamosenergia-forrás esetében.

A Bizottság a kibocsátási tényezőt a folyó év mínusz két évvel kezdődő évek mozgóátlagaként számítja ki a következő egyenlet alapján:

(40. egyenlet);

ahol:

Em el = a folyó év mínusz két évvel kezdődő ötéves időszak kibocsátási tényezőinek mozgóátlagából eredő kibocsátási tényező;

Em el,y = az egyes „i” évek kibocsátási tényezője,

i = a figyelembe veendő évek változó indexe, és

y = a folyó év.

Amennyiben frissebb megbízható adatok állnak rendelkezésre, a mozgóátlag a folyó év mínusz egy évvel kezdődhet és a folyó év mínusz öt évig mehet vissza.

E.   A PREKURZOROK NYOMON KÖVETÉSE

Meg kell határozni a létesítmény egyes termelési folyamatai során felhasznált egyes prekurzorok mennyiségét a termelt összetett áruk teljes beágyazott kibocsátásának a III. melléklet B. pontja szerinti kiszámítása érdekében.

Amennyiben a prekurzorok a 4. cikk (9) bekezdésének megfelelően egyazon termelési folyamathoz tartoznak, csak a felhasznált és más létesítményekből vagy más termelési folyamatokból származó további prekurzor mennyiségét kell meghatározni.

A felhasznált mennyiséget és a kibocsátási tulajdonságokat külön kell meghatározni minden olyan termelési folyamatra vonatkozóan, amelyből a prekurzor származik. A szükséges adatok meghatározásához használt módszereket a létesítmény nyomonkövetési tervében kell meghatározni, a következő rendelkezéseket alkalmazva:

1.

Amennyiben a prekurzort a létesítményen belül, de a 4. cikkben foglalt szabályok alkalmazásával meghatározott eltérő termelési folyamatban állítják elő, a meghatározandó adatkészletek a következőket tartalmazzák: a) a prekurzor fajlagos beágyazott közvetlen és közvetett kibocsátása a jelentéstételi időszak átlagában kifejezve, CO2-tonna-egyenérték/tonna prekurzorban kifejezve; b) a létesítmény egyes termelési folyamatai során felhasznált prekurzor mennyisége.

2.

Amennyiben a prekurzort egy másik létesítményből szerzik be, a meghatározandó adatkészletek a következőket tartalmazzák: a) a behozott áruk származási országa; b) az a létesítmény, ahol azt termelték, a következő adatokkal azonosítva: — az egyedi létesítményazonosító, ha rendelkezésre áll, — a helyszín helye szerinti alkalmazandó ENSZ kereskedelmi és szállítási helynévkód (UN/LOCODE), — pontos cím és angol nyelvű átirata, valamint — a létesítmény földrajzi koordinátái. c) amennyiben a prekurzor az (EU) 2023/956 rendelet III. mellékletének 1. pontja alapján mentességet nem élvező harmadik országokból és területekről származik: d) az alkalmazott, I. melléklet szerinti termelési útvonalak; e) a beágyazott kibocsátások meghatározásához szükséges, a IV. melléklet 2. pontjában felsorolt alkalmazandó egyedi paraméterek értékei; f) a prekurzor fajlagos beágyazott közvetlen és közvetett kibocsátása a legutóbbi elérhető jelentéstételi időszak átlagában kifejezve, CO2-tonna-egyenérték/tonna prekurzorban kifejezve; g) a prekurzort termelő létesítmény által használt jelentéstételi időszak kezdetének és végének időpontja; h) Amennyiben a prekurzor az (EU) 2023/956 rendelet III. mellékletének 1. pontja alapján mentességet élvező harmadik országokból és területekről származik, a fajlagos beágyazott kibocsátás értéke nullának vehető. i) a létesítmény egyes termelési folyamatai során felhasznált prekurzor mennyisége.

3.	A prekurzor minden olyan mennyisége esetében, amelyre vonatkozóan a 2. pont keretében hiányos vagy nem meggyőző adatok érkeztek, az (EU) 2023/956 rendelet IV. melléklete szerint rendelkezésre bocsátott alkalmazandó alapértelmezett értékek használhatók.

4.	Ha egy prekurzortípust több különböző termelési folyamatban állítanak elő, az adott prekurzorok fajlagos beágyazott kibocsátását e különböző gyártási folyamatok súlyozott átlagaként kell kiszámítani.

F.   A TEVÉKENYSÉGI SZINTEK NYOMON KÖVETÉSE

A termelési folyamat tevékenységi szintjét a jelentéstételi időszakban a termelési folyamat végén kilépő áruk – funkcionális egységekben és árutonnában mért – össztömegeként kell kiszámítani. Amennyiben a termelési folyamatokat úgy határozzák meg, hogy azok a prekurzorok előállítását is magukban foglalják, a kétszeres beszámítást úgy kell elkerülni, hogy csak a termelési folyamat késztermeit veszik figyelembe.

Csak azokat az árukat kell figyelembe venni, amelyek értékesíthetők vagy prekurzorként közvetlenül felhasználhatók más előállítási folyamatban. A tevékenységi szint meghatározásánál nem kell figyelembe venni a valamely termelési folyamat során előállított, a specifikációknak nem megfelelő termékeket, melléktermékeket, hulladékot és maradékanyagokat, függetlenül attól, hogy visszakerülnek-e a termelési folyamatokba, más létesítményekbe szállítják-e vagy ártalmatlanítják-e azokat. Ezért egy másik termelési folyamatba való belépéskor nulla beágyazott kibocsátást kell hozzárendelni.

A tevékenységi szintek meghatározásához a B.4. pontban meghatározott mérési követelményeket kell alkalmazni.

G.   A KÖZVETLEN KIBOCSÁTÁSOK LÉTESÍTMÉNYSZINTŰ NYOMON KÖVETÉSÉHEZ HASZNÁLT STANDARD TÉNYEZŐK

Tüzelőanyagok nettó fűtőértékre vonatkoztatott standard kibocsátási tényezője

1. táblázat

Tüzelőanyagok nettó fűtőértékre vonatkoztatott kibocsátási tényezője és a tüzelőanyag tömegére vetített fűtőérték

Tüzelőanyag típusa	Kibocsátási tényező (t CO2/TJ)	Fűtőérték (TJ/Gg)	Forrás
Nyersolaj	73,3	42,3	2006. évi IPCC-iránymutatások
Orimulzió	77,0	27,5	2006. évi IPCC-iránymutatások
Cseppfolyósított földgáz	64,2	44,2	2006. évi IPCC-iránymutatások
Motorbenzin	69,3	44,3	2006. évi IPCC-iránymutatások
Kerozin (kivéve a sugárhajtómű-kerozin)	71,9	43,8	2006. évi IPCC-iránymutatások
Palaolaj	73,3	38,1	2006. évi IPCC-iránymutatások
Gázolaj/dízelolaj	74,1	43,0	2006. évi IPCC-iránymutatások
Fűtőolaj-maradék	77,4	40,4	2006. évi IPCC-iránymutatások
Cseppfolyósított szénhidrogéngáz (LPG)	63,1	47,3	2006. évi IPCC-iránymutatások
Etán	61,6	46,4	2006. évi IPCC-iránymutatások
Nafta	73,3	44,5	2006. évi IPCC-iránymutatások
Bitumen	80,7	40,2	2006. évi IPCC-iránymutatások
Kenőanyagok	73,3	40,2	2006. évi IPCC-iránymutatások
Petrolkoksz	97,5	32,5	2006. évi IPCC-iránymutatások
Finomítói nyersanyagok	73,3	43,0	2006. évi IPCC-iránymutatások
Finomítói gáz	57,6	49,5	2006. évi IPCC-iránymutatások
Paraffinviaszok	73,3	40,2	2006. évi IPCC-iránymutatások
Lakkbenzin és ipari benzin (SBP)	73,3	40,2	2006. évi IPCC-iránymutatások
Egyéb kőolajtermékek	73,3	40,2	2006. évi IPCC-iránymutatások
Antracit	98,3	26,7	2006. évi IPCC-iránymutatások
Kokszosítható szén	94,6	28,2	2006. évi IPCC-iránymutatások
Egyéb bitumenes kőszén	94,6	25,8	2006. évi IPCC-iránymutatások
Szubbitumenes szén	96,1	18,9	2006. évi IPCC-iránymutatások
Barnaszén (lignit)	101,0	11,9	2006. évi IPCC-iránymutatások
Olajpala és kátrányhomok	107,0	8,9	2006. évi IPCC-iránymutatások
Kőszénbrikett	97,5	20,7	2006. évi IPCC-iránymutatások
Kokszolókemence-koksz és lignitkoksz	107,0	28,2	2006. évi IPCC-iránymutatások
Gázkoksz	107,0	28,2	2006. évi IPCC-iránymutatások
Kőszénkátrány	80,7	28,0	2006. évi IPCC-iránymutatások
Gázgyári gáz	44,4	38,7	2006. évi IPCC-iránymutatások
Kokszolókemence-gáz	44,4	38,7	2006. évi IPCC-iránymutatások
Kohógáz	260	2,47	2006. évi IPCC-iránymutatások
Konvertergáz	182	7,06	2006. évi IPCC-iránymutatások
Földgáz	56,1	48,0	2006. évi IPCC-iránymutatások
Ipari hulladék	143	n.a.	2006. évi IPCC-iránymutatások
Hulladékolajok	73,3	40,2	2006. évi IPCC-iránymutatások
Tőzeg	106,0	9,76	2006. évi IPCC-iránymutatások
Hulladékabroncs	85,0  (5)	n.a.	Üzleti Világtanács a Fenntartható Fejlődésért – Cement Fenntarthatósági Kezdeményezés (WBCSD CSI)
Szén-monoxid	155,2  (6)	10,1	J. Falbe, M. Regitz, Römpp Chemie Lexikon, Stuttgart, 1995
Metán	54,9  (7)	50,0	J. Falbe, M. Regitz, Römpp Chemie Lexikon, Stuttgart, 1995

2. táblázat

Tüzelőanyagok nettó fűtőértékre vonatkoztatott kibocsátási tényezője és a biomasszaanyag tömegére vetített fűtőérték

Biomasszaanyag	Előzetes EF [t CO2/TJ]	Nettó fűtőérték [GJ/t]	Forrás
Fa/fahulladék (légszáraz (8))	112	15,6	2006. évi IPCC-iránymutatások
Szulfitlúgok (feketelúg)	95,3	11,8	2006. évi IPCC-iránymutatások
Egyéb elsődleges szilárd biomassza	100	11,6	2006. évi IPCC-iránymutatások
Faszén	112	29,5	2006. évi IPCC-iránymutatások
Biobenzin	70,8	27,0	2006. évi IPCC-iránymutatások
Biodízel	70,8	37,0	2006. évi IPCC-iránymutatások (9)
Egyéb folyékony bio-tüzelőanyagok	79,6	27,4	2006. évi IPCC-iránymutatások
Hulladéklerakó-gáz (10)	54,6	50,4	2006. évi IPCC-iránymutatások
Iszapgáz (11)	54,6	50,4	2006. évi IPCC-iránymutatások
Egyéb biogáz (11)	54,6	50,4	2006. évi IPCC-iránymutatások
Települési hulladék (biomasszahányad) (12)	100	11,6	2006. évi IPCC-iránymutatások

Technológiai kibocsátásra vonatkoztatott kibocsátási tényezők

3. táblázat

A karbonátok bomlásából származó technológiai kibocsátás sztöchiometriai kibocsátási tényezője (A. módszer)

Karbonát	Kibocsátási tényező [t CO2/t karbonát]
CaCO3	0,440
MgCO3	0,522
Na2CO3	0,415
BaCO3	0,223
Li2CO3	0,596
K2CO3	0,318
SrCO3	0,298
NaHCO3	0,524
FeCO3	0,380
Általános	Kibocsátási tényező = [M(CO2 )]/{Y × [M(x)] + Z × [M(CO3 2 -)]} X = fém M(x) = X anyag molekulatömege [g/mol] M(CO2 ) = a CO2 molekulatömege [g/mol] M(CO3 2 -) = a CO3 2 - molekulatömege [g/mol] Y = X anyag sztöchiometriai mennyisége Z = a CO3 2 - sztöchiometriai mennyisége

4. táblázat

A karbonátok bomlásából származó technológiai kibocsátás sztöchiometriai kibocsátási tényezője az alkáliföldfém-oxidok alapján (B. módszer)

Oxid	Kibocsátási tényező [t CO2/t oxid]
CaO	0,785
MgO	1,092
BaO	0,287
általános: XYOZ	Kibocsátási tényező = [M(CO2 )]/{Y × [M(x)] + Z × [M(O)]} X = alkáliföldfém vagy alkálifém M(x) = X anyag molekulatömege [g/mol] M(CO2 ) = a CO2 molekulatömege [g/mol] M(O) = az O molekulatömege [g/mol] Y = X anyag sztöchiometriai mennyisége = 1 (alkáliföldfémekre) = 2 (alkálifémekre) Z = az oxigén sztöchiometriai mennyisége = 1

5. táblázat

Más technológiai alapanyagokból származó technológiai kibocsátás kibocsátási tényezői (vas- és acélgyártás, valamint vasfémfeldolgozás)  (13)

Kilépő vagy belépő anyag	Széntartalom (t C/t)	Kibocsátási tényező (t CO2/t)
Közvetlenül redukált vas (DRI)	0,0191	0,07
Elektromos ívkemence szénelektródái	0,8188	3,00
Elektromos ívkemencében töltetszén	0,8297	3,04
Melegen brikettált vas	0,0191	0,07
Konvertergáz	0,3493	1,28
Petrolkoksz	0,8706	3,19
Nyersvas	0,0409	0,15
Vas / vashulladék	0,0409	0,15
Acél / acélhulladék	0,0109	0,04

A CO2-től eltérő, üvegházhatást okozó gázok globális felmelegedési potenciálja

6. táblázat

Globális felmelegedési potenciál

Gáz	Globális felmelegedési potenciál
N2O	265 t CO2e/t N2O
CF4	6 630  t CO2e/t CF4
C2F6	11 100  t CO2e/t C2F6

---

(1)  Az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testülete (IPCC): Az IPCC által az üvegházhatású gázok kibocsátásának nemzeti jegyzékei tekintetében kiadott iránymutatások.

(2)  A létesítmény üzemeltetőjének saját mérésekkel kell meghatároznia a tényezőt. Ha ez műszakilag nem megvalósítható vagy észszerűtlen költségekkel jár, akkor a CWPB módszertan értékeit kell használni.

(3)  A Bizottság (EU) 2024/2620 felhatalmazáson alapuló rendelete (2024. július 30.) a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek az üvegházhatású gázok valamely termékben stabil kémiai kötésbe kerülésének megítélésére vonatkozó követelmények tekintetében történő kiegészítéséről (HL L, 2024/2620, 2024.10.4., ELI: http://data.europa.eu/eli/reg_del/2024/2620/oj).

(4)  A Bizottság (EU) 2018/2066 végrehajtási rendelete (2018. december 19.) az üvegházhatású gázok kibocsátásának a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek megfelelő nyomon követéséről és jelentéséről, valamint a 601/2012/EU bizottsági rendelet módosításáról (HL L 334., 2018.12.31., 1. o., ELI: https://eur-lex.europa.eu/eli/reg_impl/2018/2066/oj/eng).

(5)  Ez az érték az előzetes – azaz adott esetben a biomasszahányad alkalmazása előtti – kibocsátási tényező.

(6)  10,12 TJ/t-s nettó fűtőérték alapján.

(7)  50,01 TJ/t-s nettó fűtőérték alapján.

(8)  Az adott kibocsátási tényező a fa kb. 15 %-os víztartalmát feltételezi. A friss fa víztartalma akár 50 % lehet. A teljesen száraz fa NCV-jének meghatározásához a következő egyenletet kell használni:

Ahol az NCVdry az abszolút száraz anyag NCV-je, w a víztartalom (tömegszázalék) és

a víz párolgási entalpiája. Ugyanezzel az egyenlettel az adott víztartalomra vonatkozó NCV-t vissza lehet számítani a száraz NCV-ből.

(9)  Az NCV-érték az (EU) 2018/2001 irányelv III. mellékletéből származik.

(10)  Hulladéklerakó-gáz, iszapgáz és egyéb biogáz esetében: A standard értékek a tiszta biometánra vonatkoznak. A helyes standard értékek megállapításához a gáz metántartalmával korrigálni kell.

(11)  50,01 TJ/t-s nettó fűtőérték alapján.

(12)  Az IPCC-iránymutatások a települési hulladék fosszilis hányadára vonatkozóan is tartalmaznak értékeket: EF = 91,7 t CO2/TJ; NCV = 10 GJ/t.

(13)   Az IPCC által az üvegházhatást okozó gázok nemzeti jegyzékei tekintetében 2006-ban kiadott iránymutatások.

III. MELLÉKLET

A kibocsátások árukhoz való hozzárendelésére vonatkozó szabályok

A.   AZ ADATOK TERMELÉSI FOLYAMATOKHOZ VALÓ HOZZÁRENDELÉSÉNEK ELVEI

A.1.   Hozzárendelés rendelkezésre álló adatok alapján

Az egyes termelési folyamatokra vonatkozó adatok nyomon követésének módszereit a II. melléklettel összhangban a nyomonkövetési tervben kell meghatározni. Ezeket rendszeresen felül kell vizsgálni az adatminőség lehetőség szerinti javítása érdekében, e melléklet A. pontjának megfelelően.

Amennyiben több, eltérő minőségű mérőműszer járul hozzá a mérési eredményekhez, és a termelési folyamatok adatainak összege eltér a létesítményre külön meghatározott adatoktól, egy egységes „egyeztetési tényezőt” kell alkalmazni az egységes korrekcióhoz, hogy az megfeleljen a létesítmény összértékének, a következők szerint:

RecF = DInst /Σ DPP

(41. egyenlet)

ahol:

RecF = az egyeztetési tényező,

DInst = a létesítmény egészére meghatározott adatérték, és

DPP = a különböző termelési folyamatok adatértékei.

Ezt követően az egyes termelési folyamatokra vonatkozó adatokat a következőképpen korrigálják, ahol a DPP,corr a DPP korrigált értéke:

DPP,corr = DPP × RecF

(42. egyenlet)

Amennyiben egy adott adatkészlet esetében nem állnak rendelkezésre adatok minden egyes termelési folyamatra vonatkozóan, a bemenő és kimenő anyag- és energiaáramok és a megfelelő kibocsátások hozzárendelése az A.2. pontban leírt szabályok alapján történik.

A.2.   Hozzárendelés adathiány vagy többfunkciós folyamatok esetén

Az A.1. pontban említett adatok hiánya vagy többfunkciós folyamatok esetén a hozzárendelés a megfelelő mögöttes fizikai kapcsolat alapján történik, amely a multifunkcionális folyamat vagy létesítmény bemeneti és kimeneti anyag- és energiaáramainak a technológiai alapanyagok és a társtermékek kimenetei közötti releváns, számszerűsíthető fizikai kapcsolat alapján történő felosztását veszi alapul.

Az e melléklet A.2.1., A.2.2. és A.2.3. pontjában meghatározott szabályok kivételével a be- és kimeneti anyag- és energiaáramok és a megfelelő kibocsátások hozzárendelése az egyes előállított áruk funkcionális egysége alapján történik.

Ugyanezt a hozzárendelési szabályt kell alkalmazni mind a kibocsátások, mind a leválasztott és tárolt kibocsátások árukhoz való hozzárendelésére.

Amennyiben egy termelési folyamat különböző hozzárendelési szabályok alkalmazását teszi szükségessé, azokat a következő sorrendben kell alkalmazni:

1.	a kibocsátások hőáramokhoz való hozzárendelése;

2.	a kibocsátások hulladékgázokhoz való hozzárendelése;

3.	funkcionális egység vagy adott esetben mólarány szerinti hozzárendelés.

A.2.1.   Vegyi anyagok és műtrágyák

Ha a vegyi anyagok vagy műtrágyák összesített árukategóriájába tartozó vegyi anyagot egy többfunkciós folyamat társtermékeként állítanak elő, a vegyi anyagok közötti hozzárendelésnek a mólarányon kell alapulnia.

A termelési folyamatból származó kibocsátásokat moláris arányok alapján kell hozzárendelni a hidrogénhez az alábbi egyenlet segítségével:

(43. egyenlet)

ahol:

Em i = a jelentéstételi időszakban termelt egyes társtermékekhez hozzárendelt közvetlen vagy közvetett kibocsátások, tonna CO2-ban kifejezve,

Em total = a teljes termelési folyamat közvetlen vagy közvetett kibocsátása a jelentéstételi időszakban, tonna CO2-ban kifejezve,

m i,prod = a jelentéstételi időszak alatt a létesítményben termelt minden egyes i társtermék tömege tonnában kifejezve,

M i = az egyes i társtermékek moláris tömege

Ha az egyik társtermék moláris tömege nem ismert, a kibocsátások hozzárendelésekor a társtermékek tömegét kell alapul venni.

A.2.2.   Hőáramok és kapcsolt energiatermelés

Tüzelőanyagok égetésétől vagy részleges oxidálásától eltérő folyamatokból származó mérhető hő

A tüzelőanyagok égetésétől és részleges oxidálásától eltérő exoterm kémiai folyamatokból – például ammónia- vagy salétromsavelőállításból – termelt mérhető hőhöz nulla CO2-tonna-egyenérték kibocsátást kell rendelni.

A létesítményben nem kapcsolt energiatermeléssel termelt mérhető hő

A tüzelőanyag létesítményen belüli égéséből előállított mérhető hő esetében – kivéve a kapcsolt energiatermeléssel előállított hőt – meg kell határozni az adott tüzelőanyag-keverék kibocsátási tényezőjét, és a termelési folyamathoz hozzárendelt kibocsátást a következőképpen kell kiszámítani:

EmHeat = EFmix × Qconsumed / η

(44. egyenlet)

ahol:

EmHeat = a termelési folyamat hővel kapcsolatos kibocsátása t CO2-ban kifejezve,

EFmix = az adott tüzelőanyag-keverék t CO2/TJ-ban kifejezett kibocsátási tényezője, beleértve adott esetben a füstgáztisztításból származó kibocsátásokat is,

Qconsumed = a termelési folyamat során elfogyasztott mérhető hő TJ-ban kifejezett mennyisége, és

η = a hőtermelési folyamat hatásfoka.

Az EFmix számítása a következők szerint történik:

EFmix = (Σ ADi × NCVi × EFi + EmFGC)/(Σ ADi × NCVi)

(45. egyenlet)

ahol:

ADi = a mérhetőhő-termeléshez felhasznált i tüzelőanyagok tevékenységre vonatkozó éves adatai (azaz a felhasznált mennyiségek), tonnában vagy Nm3-ban kifejezve,

NCVi = az i tüzelőanyagok nettó fűtőértékei TJ/tonnában vagy TJ/Nm3-ben kifejezve,

EFi = az i tüzelőanyagok kibocsátási tényezői t CO2/TJ-ban kifejezve, és

EmFGC = a füstgáztisztításból származó, tonna CO2-ban kifejezett technológiai kibocsátások.

A létesítményben kapcsolt energiatermeléssel termelt mérhető hő

Amennyiben a mérhető hőt és a villamos energiát kapcsolt energiatermeléssel (azaz kapcsolt hő- és villamosenergia-termeléssel) állítják elő, a mérhető hő és a villamos energia termeléséhez hozzárendelt releváns kibocsátásokat az e pontban előírtak szerint kell meghatározni. A villamos energiára vonatkozó szabályokat adott esetben a mechanikai energia termelésére is alkalmazni kell.

A kapcsolt energiatermelő egység kibocsátását a következőképpen kell meghatározni:

(46. egyenlet)

ahol:

EmCHP = a kapcsolt energiatermelő egység kibocsátása a jelentéstételi időszak alatt, t CO2-ben kifejezve,

ADi = a kapcsolt energiatermelő egységben felhasznált i tüzelőanyagok tevékenységre vonatkozó éves adatai (azaz a felhasznált mennyiségek), tonnában vagy Nm3-ban kifejezve,

NCVi = az i tüzelőanyagok nettó fűtőértékei TJ/tonnában vagy TJ/Nm3-ben kifejezve,

EFi = az i tüzelőanyagok kibocsátási tényezői t CO2/TJ-ban kifejezve, és

EmFGC = a füstgáztisztításból származó, tonna CO2-ban kifejezett technológiai kibocsátások.

A kapcsolt energiatermelő egységbe irányuló energiaráfordítást a 33. egyenlet szerint kell kiszámítani. A hő- és villamosenergia-termelés (vagy adott esetben a mechanikaienergia-termelés) a jelentéstételi időszakra vonatkozó átlagos hatásfokát a következőképpen kell kiszámítani:

	(47. egyenlet)
	(48. egyenlet)

ahol:

ηheat = a hőtermelés átlagos hatásfoka a jelentéstételi időszak alatt (mértékegység nélküli),

Qnet = a kapcsolt energiatermelő egység által a jelentéstételi időszakban termelt hő TJ-ben kifejezett, a C.1.2. pont szerint meghatározott nettó mennyisége,

EIn = a tüzelőanyagok energiaráfordítása TJ-ban kifejezve,

ηel = a villamosenergia-termelés átlagos hatásfoka a jelentéstételi időszak alatt (mértékegység nélküli), valamint

Eel = a kapcsolt energiatermelő egység nettó villamosenergia-termelése a jelentéstételi időszakban, TJ-ben kifejezve.

Amennyiben az ηheat és ηel hatásfok meghatározása műszakilag nem megvalósítható, vagy észszerűtlen költségekkel járna, a létesítmény műszaki dokumentációján alapuló értékeket (tervezési értékeket) kell használni. Ha ilyen értékek nem állnak rendelkezésre, akkor az ηheat  = 0,55 és ηel  = 0,25 konzervatív standard értékeket kell alkalmazni.

A kapcsolt energiatermelésből származó hőre és villamos energiára vonatkozó hozzárendelési tényezőket a következőképpen kell kiszámítani:

	(49. egyenlet)
	(50. egyenlet)

ahol:

FCHP,Heat = a hő hozzárendelési tényezője (mértékegység nélküli),

FCHP,El = a villamos energia (vagy adott esetben a mechanikai energia) hozzárendelési tényezője (mértékegység nélküli),

ηref, heat = hő az önálló kazán hőtermelésének referencia-hatásfoka (mértékegység nélküli), és

ηref,el = a kapcsolt energiatermelés nélküli villamosenergia-termelés referencia-hatásfoka (mértékegység nélküli).

A megfelelő tüzelőanyag-specifikus referencia-hatásfokokat a II. melléklet G. pontja tartalmazza.

A kapcsolt energiatermeléshez kapcsolódó mérhető hőnek a hővel kapcsolatos kibocsátások termelési folyamatokhoz való hozzárendeléséhez használandó fajlagos kibocsátási tényezőjét a következőképpen kell kiszámítani:

EFCHP,Heat = EmCHP × FCHP,Heat/Qnet

(51. egyenlet)

ahol:

EFCHP, heat = a kapcsolt energiatermelő egységben termelt mérhető hő t CO2/TJ-ban kifejezett kibocsátási tényezője, és

Qnet = a kapcsolt energiatermelő egység által termelt, TJ-ben kifejezett nettó hő.

A kapcsolt energiatermelésből származó, a termelési folyamathoz rendelhető hőkibocsátást a következőképpen kell kiszámítani:

EmHeat = EFCHP, heat × Qconsumed

ahol:

Qconsumed = a termelési folyamat során elfogyasztott mérhető hő TJ-ban kifejezett mennyisége.

A kapcsolt energiatermeléshez kapcsolódó villamos energiának a közvetlen kibocsátások termelési folyamatokhoz való hozzárendeléséhez használandó fajlagos kibocsátási tényezőjét a következőképpen kell kiszámítani:

EFCHP,El = EmCHP × FCHP,El/EEl,prod

(52. egyenlet)

ahol:

EEl,prod = a kapcsolt energiatermelő egység által termelt villamos energia.

Amennyiben egy hulladékgáz a felhasznált tüzelőanyag-keverék része, és a hulladékgáz kibocsátási tényezője magasabb, mint a földgáznak a II. melléklet G. pontjának 1. táblázatában megadott standard kibocsátási tényezője, az EFmix kiszámításához ezt a standard kibocsátási tényezőt kell használni a hulladékgáz kibocsátási tényezője helyett.

A létesítményen kívül termelt mérhető hő

Amennyiben egy termelési folyamat a létesítményen kívül termelt mérhető hőt fogyaszt, a hővel kapcsolatos kibocsátásokat attól függetlenül kell figyelembe venni, hogy a hő az (EU) 2023/956 rendelet I. mellékletében felsorolt valamely áru előállítási folyamatából ered-e vagy sem. Ebben az esetben a hővel kapcsolatos kibocsátásokat az alábbi módszerek egyikével kell meghatározni.

1.

Amennyiben a hőt termelő létesítmény e rendelettel összhangban nyomon követi a kibocsátásokat, és az (EU) 2025/2551 felhatalmazáson alapuló rendelettel összhangban hitelesíti a kibocsátó forrásokat és az exportált mérhető hő mennyiségét, a mérhető hő kibocsátási tényezőjét az előző pontok vonatkozó egyenleteivel kell meghatározni a mérhető hőt termelő létesítmény üzemeltetője által szolgáltatott kibocsátási adatok alapján.

2.	Amennyiben az 1. pont szerinti módszer nem áll rendelkezésre, az ország ipari ágazatában leggyakrabban használt tüzelőanyag standard kibocsátási tényezőjén alapuló standard értéket kell alkalmazni, 90 %-os kazánhatékonyságot feltételezve.

A mérhető hőből származó kibocsátások hozzárendelésének további szabályai

Amennyiben a mérhető hő veszteségeit a termelési folyamatokban felhasznált mennyiségektől elkülönítve határozzák meg, az e hőveszteségekhez kapcsolódó kibocsátásokat arányosan hozzá kell adni valamennyi olyan termelési folyamat kibocsátásához, amelyben a létesítményben termelt mérhető hőt felhasználják, annak biztosítása érdekében, hogy a létesítményen belül termelt, illetve a létesítmény által importált vagy exportált nettó mérhető hő mennyiségének 100 %-át, valamint a termelési folyamatok között átadott mennyiségeket kihagyás vagy kétszeres beszámítás nélkül hozzárendeljék a termelési folyamatokhoz.

A.2.3.   Hulladékgázok

Ha az áru előállítási folyamata során más termelési folyamatból származó hulladékgázokat használnak fel, a kibocsátások hozzárendeléséhez az 53. egyenletet kell használni.

(53. egyenlet)

ahol:

VWG = az importált hulladékgáz mennyisége,

NCVWG = az importált hulladékgáz nettó fűtőértéke, és

EFNG = a földgáz II. mellékletben megadott standard kibocsátási tényezője.

Ha az áru előállítási folyamatából származó hulladékgázokat más termelési folyamat során felhasználják, a kibocsátásokat az 54. egyenlet szerint kell hozzárendelni, ha a létesítmény üzemeltetője elegendő bizonyítékot tud szolgáltatni a hitelesítéshez.

(54. egyenlet)

ahol:

VWG,exported = a termelési folyamatból exportált hulladékgáz mennyisége,

NCVWG = a hulladékgáz nettó fűtőértéke,

EFNG = a földgáz II. mellékletben megadott standard kibocsátási tényezője, és

Corrη = az a tényező, amely figyelembe veszi a hulladékgáz és a referencia-tüzelőanyag földgáz használata közötti hatékonyságbeli különbséget. A standard érték Corrη = 0,667.

A.3.   Számítási módszerek

A létesítmény kibocsátásának árukhoz való hozzárendelése céljából a kibocsátásokat, ráfordításokat és kimeneteket az A.4. ponttal összhangban meghatározott termelési folyamatokhoz kell hozzárendelni, a közvetlen kibocsátásokra vonatkozó 55. egyenlet és a közvetett kibocsátásokra vonatkozó 56. egyenlet alkalmazásával, az egyenletben megadott paraméterekre vonatkozóan a teljes jelentéstételi időszakra vonatkozó összesített adatok felhasználásával. Ezt követően a hozzárendelt közvetlen és közvetett kibocsátásokat az 57. és 58. egyenlet alkalmazásával át kell számítani az áruk termelési folyamatból származó konkrét beágyazott közvetlen és közvetett kibocsátásaira.

(55. egyenlet)

Ha az AttrEm Dir értéke a számítások szerint negatív, akkor azt nullára kell állítani.

	(56. egyenlet)
	(57. egyenlet)
	(58. egyenlet)

ahol:

AttrEm Dir	= a termelési folyamat hozzárendelt közvetlen kibocsátása a teljes jelentéstétel időszakban, CO2-tonna-egyenértékben kifejezve,
AttrEm indir	= a termelési folyamat hozzárendelt közvetett kibocsátása a teljes jelentéstétel időszakban, CO2-tonna-egyenértékben kifejezve,
DirEm *	= a termelési folyamathoz közvetlenül hozzárendelhető kibocsátások, amelyeket a II. melléklet B. pontjában és az e melléklet A. pontjában előírt szabályok és a következő szabályok alkalmazásával határoznak meg a jelentéstételi időszakra: Mérhető hő: Amennyiben a tüzelőanyagot olyan mérhető hő termelésére használnak fel, amelyet a szóban forgó termelési folyamaton kívül vagy egynél több termelési folyamatban használnak fel (amely magában foglalja a más létesítményekből történő behozatalt és azokba történő kivitelt is), a tüzelőanyag-kibocsátásokat nem veszik figyelembe a termelési folyamat közvetlenül hozzárendelhető kibocsátásaiban, hanem a kétszeres beszámítás elkerülése érdekében hozzáadják az EmH,import paraméter keretében. Hulladékgázok: Az ugyanazon termelési folyamat során előállított és teljes mértékben felhasznált hulladékgázok által okozott kibocsátásokat a DirEm* tartalmazza. A termelési folyamat során exportált hulladékgázok égéséből származó kibocsátásokat teljes mértékben bele kell foglalni a DirEm*-be, függetlenül a felhasználás helyétől. A hulladékgázok exportja esetében azonban ki kell számítani a WGcorr,export tényezőt. A DirEm*-ben nem veszik figyelembe a más termelési folyamatokból importált hulladékgázok égéséből származó kibocsátásokat. Ehelyett a WGcorr,import tényezőt kell kiszámítani;
Em H,imp	a jelentéstételi időszakra az e melléklet A.2. pontjában előírt szabályok és a következő szabályok szerint meghatározott, a termelési folyamatba importált mérhető hő mennyiségének megfelelő kibocsátás: A termelési folyamatba importált mérhető hőhöz kapcsolódó kibocsátás magában foglalja a más létesítményekből származó behozatalt, az ugyanazon létesítményen belüli egyéb termelési folyamatokból származó behozatalt, valamint az egynél több termelési folyamat számára hőt szolgáltató műszaki egységtől (pl. egy központi erőműtől vagy több hőtermelő egységgel rendelkező összetettebb gőzhálózattól) származó hőt. A mérhető hőből származó kibocsátást a következő képlettel kell kiszámítani: (52. egyenlet) ahol: EFheat = a mérhető hő termelésére vonatkozó, e melléklet A.2. pontja szerint meghatározott, tonna CO2/TJ-ban kifejezett kibocsátási tényező, és Qimp = a behozott és a termelési folyamat során elfogyasztott nettó hő, TJ-ban kifejezve;
Em H,exp	= a jelentéstételi időszakra az e melléklet A.2. pontjában előírt szabályok és a következő szabályok szerint meghatározott, a termelési folyamat során exportált mérhető hő mennyiségének megfelelő kibocsátás. Az exportált hő esetében vagy a ténylegesen ismert tüzelőanyag-keverék e melléklet A.2. pontja szerinti kibocsátását, vagy – ha a tényleges tüzelőanyag-keverék nem ismert – az országban és az ipari ágazatban leggyakrabban használt tüzelőanyag standard kibocsátási tényezőjét kell használni, 90 %-os kazánhatékonyságot feltételezve. A villamos energia által vezérelt folyamatokból és a salétromsav-előállításból visszanyert hőt nem kell figyelembe venni;
WG corr,imp	= a más termelési folyamatokból importált hulladékgázokat felhasználó termelési folyamat hozzárendelt közvetlen kibocsátása, a jelentéstételi időszakra korrigálva,
WG corr,exp	= a termelési folyamat során exportált hulladékgázok jelentéstételi időszakra meghatározott mennyiségének megfelelő kibocsátás,
Em el,prod	= a jelentéstételi időszakra a II. melléklet D. pontjában előírt szabályok szerint meghatározott, a termelési folyamat határain belül előállított villamos energia mennyiségének megfelelő kibocsátások,
Em el,cons	= a jelentéstételi időszakra a II. melléklet D. pontjában előírt szabályok szerint meghatározott, a termelési folyamat határain belül felhasznált villamos energia mennyiségének megfelelő kibocsátások,
SEE g,Dir	= az áruk CO2-tonna-egyenérték/funkcionális egységben kifejezett, a jelentéstételi időszakra érvényes fajlagos közvetlen beágyazott kibocsátása,
SEE g,Indir	= az áruk CO2-tonna-egyenérték/funkcionális egységben kifejezett, a jelentéstételi időszakra érvényes fajlagos közvetett beágyazott kibocsátása,
AL g	= a g áruk tevékenységi szintje, vagyis a jelentéstételi időszak alatt az adott létesítményben termelt, a II. melléklet F. pontja szerint meghatározott, funkcionális egységekben kifejezett g áruk mennyisége.

B.   AZ ÖSSZETETT ÁRUK FAJLAGOS BEÁGYAZOTT KIBOCSÁTÁSÁNAK KISZÁMÍTÁSA

Az (EU) 2023/956 rendelet IV. mellékletével összhangban a g összetett áruk SEE g fajlagos beágyazott kibocsátását a következőképpen kell kiszámítani:

	(59. egyenlet)
	(60. egyenlet);

ahol:

SEE g = a g összetett áruk CO2-tonna-egyenérték/funkcionális egységben kifejezett, a jelentéstételi időszakra érvényes fajlagos közvetlen vagy közvetett beágyazott kibocsátása,

AttrEm g = a g árukat eredményező termelési folyamatnak az e melléklet A.3. pontja szerint a jelentéstételi időszakra meghatározott közvetlen vagy közvetett, CO2-tonna-egyenértékben kifejezett kibocsátása,

AL g = a g árukat eredményező termelési folyamatnak a II. melléklet F. pontja szerint a jelentéstételi időszakra meghatározott, funkcionális egységekben kifejezett tevékenységi szintje,

EE InpMat = a jelentéstételi időszak során felhasznált valamennyi prekurzor közvetlen vagy közvetett kibocsátása, CO2-tonna-egyenértékben kifejezve,

M i = a g árukat eredményező termelési folyamatban a jelentéstételi időszakban felhasznált i prekurzor tömege, az i prekurzor funkcionális egységeiben kifejezve, és

SEE i = az i prekurzornak az i prekurzor egy funkcionális egységére jutó CO2-tonna-egyenértékben kifejezett fajlagos közvetlen vagy közvetett beágyazott kibocsátása.

Ebben a számításban csak azokat a prekurzorokat kell figyelembe venni, amelyek nem ugyanahhoz a termelési folyamathoz tartoznak, mint a g áruk. Amennyiben ugyanaz a prekurzor különböző termelési folyamatokból származik, az egyes létesítményekből származó prekurzorokat külön kell kezelni.

Ha az i prekurzor az Unióból vagy az (EU) 2023/956 rendelet III. mellékletének 1. pontja alapján mentesített országok vagy területek valamelyikéből származik, az adott prekurzor fajlagos közvetlen vagy közvetett beágyazott kibocsátását nullának kell tekinteni.

Ha az i prekurzor maga is tartalmaz prekurzorokat, ezeket a prekurzorokat először ugyanazon számítási módszer alkalmazásával kell figyelembe venni az i prekurzor beágyazott kibocsátásának kiszámításához, mielőtt azokat felhasználnák a g áruk beágyazott kibocsátásának kiszámításához. Ez a módszer minden összetett árunak minősülő prekurzorra ismétlődően alkalmazandó.

Az Mi paraméter az ALg mennyiség előállításához szükséges prekurzorok teljes tömegét jelöli. Ide tartoznak a prekurzor azon mennyiségei is, amelyek nem kerülnek be az összetett árukba, de a termelési folyamat során kiömlenek, levágják, elégetik, kémiailag módosítják stb. őket, és a folyamatot melléktermékként, törmelékként, maradékanyagként, hulladékként vagy kibocsátásként hagyják el.

A tevékenységi szintektől függetlenül felhasználható adatok szolgáltatása érdekében meg kell határozni az egyes i prekurzorokra vonatkozó mi fajlagos tömegfogyasztást, és azt bele kell foglalni a IV. melléklet szerinti tájékoztatásba:

(61. egyenlet)

Így a g összetett áruk fajlagos beágyazott kibocsátása a következőképpen fejezhető ki:

(62. egyenlet)

ahol:

ae g = a g árukat eredményező termelési folyamathoz hozzárendelt, a g áruk egy tonnájára jutó tonna CO2-tonna-egyenértékben kifejezett közvetlen vagy közvetett fajlagos kibocsátások, amelyek a prekurzorok beágyazott kibocsátása nélküli fajlagos beágyazott kibocsátásnak felelnek meg:

(63. egyenlet);

m i = az egy funkcionális egységnyi g árut eredményező termelési folyamatban felhasznált i prekurzor fajlagos tömegfogyasztása, az i prekurzor funkcionális egységében kifejezve, a g áru funkcionális egységére vetítve (mértékegység nélkül), és

SEE i = az i prekurzornak az i prekurzor egy funkcionális egységére jutó CO2-tonna-egyenértékben kifejezett fajlagos közvetlen vagy közvetett beágyazott kibocsátása.

Azon áruk esetében, amelyek funkcionális egysége a klinkertartalom tonnája és amelyek különböző összetételi tartományokban kerülnek forgalmazásra, az üzemeltető az áruk fajlagos beágyazott kibocsátását az áruk különböző összetételű változatainak átlagolt klinkertartalma alapján, a 64. egyenlet alkalmazásával számítja ki.

SEEg(Cki ) = SEEg × CKi

(64. egyenlet);

ahol:

SEEg(Cki ) = a Cki klinkertartalmú áru fajlagos beágyazott kibocsátása,

SEE g = az 59. vagy 62. egyenlettel kiszámított fajlagos beágyazott kibocsátás,

CK i = az eltérő összetételű áruk átlagolt klinkertartalma a klinker tonnájában kifejezve, egy tonna árura vetítve.

Azon áruk esetében, amelyek funkcionális egysége a nitrogéntartalom kg-ja és amelyek különböző összetételi tartományokban kerülnek forgalmazásra, az üzemeltető az áruk fajlagos beágyazott kibocsátását az áruk különböző összetételű változatainak átlagolt nitrogéntartalma alapján, a 65. egyenlet alkalmazásával számítja ki.

(65. egyenlet);

ahol:

= az Ni nitrogéntartalmú áru fajlagos beágyazott kibocsátása,

SEE g = az 59. vagy 62. egyenlettel kiszámított fajlagos beágyazott kibocsátás,

N i = az eltérő összetételű áruk átlagolt nitrogéntartalma a nitrogén kg-jában kifejezve, egy tonna árura vetítve.

Azon áruk esetében, amelyek funkcionális egysége a kiegészítő mértékegységként alkalmazott kg nitrogéntartalom és amelyek különböző összetételi tartományokban kerülnek forgalmazásra, az üzemeltető az áruk fajlagos beágyazott kibocsátását az áruk különböző összetételű változatainak átlagolt nitrogéntartalma alapján, a 66. egyenlet alkalmazásával számítja ki.

(66. egyenlet);

ahol:

= az Ni nitrogéntartalmú áru fajlagos beágyazott kibocsátása,

SEE g = az 59. vagy 62. egyenlettel kiszámított fajlagos beágyazott kibocsátás,

N i = az eltérő összetételű áruk átlagolt nitrogéntartalma a nitrogén kg-jában kifejezve, egy tonna árura vetítve.

A klinkertartalom és a nitrogéntartalom összetételi tartománya nem lehet nagyobb 10 %-nál.

Azon áruk esetében, amelyek funkcionális egysége a klinkertartalom tonnája, a nitrogéntartalom kg-ja vagy kiegészítő mértékegységként a nitrogéntartalom kg-ja, és amelyeket az ügyfél kérése szerint egyedi összetételekben forgalmaznak, a létesítmény üzemeltetője minden egyes szállítmány esetében nyilatkozatot ad ki a klinkertartalomról, illetve a nitrogéntartalomról, valamint a fajlagos beágyazott kibocsátás 64., 65. vagy 66. egyenlet szerinti kiszámításáról, ahol a Cki - és Ni-érték a szállítmány fajlagos klinkertartalma vagy nitrogéntartalma.

C.   A KÜLÖN VILLAMOSENERGIA- ÉS HŐTERMELÉSRE VONATKOZÓ EGYSÉGES HATÁSFOK-REFERENCIAÉRTÉKEK

Az alábbi táblázatokban a külön villamosenergia-termelésre vonatkozó egységes hatásfok-referenciaértékek a fűtőértéken alapulnak, és az ISO szerinti szabványos légköri feltételeket (15 °C környezeti hőmérséklet, 1,013 bar, 60 % relatív páratartalom) tételezik fel.

1. táblázat

A villamosenergia-termelésre vonatkozó hatásfok-referenciatényezők

Kategória		A tüzelőanyag típusa	Építés éve
			2012 előtt	2012–2015	2016-tól
Szilárd energiahordozók	S1	Kőszén, beleértve az antracitot is, bitumenes kőszén, szubbitumenes szén, koksz, félkoksz, petrolkoksz	44,2	44,2	44,2
	S2	Barnaszén/lignit, barnaszén brikett/lignitbrikett, palaolaj	41,8	41,8	41,8
	S3	Tőzeg, tőzegbrikett	39,0	39,0	39,0
	S4	Száraz biomassza, beleértve a fát és más szilárd biomasszát, így a falabdacsot (pellet) és a brikettet, a szárított faforgácsot, a tiszta száraz fahulladékot, a diófélék héját, valamint az olajbogyó és más gyümölcsök magját	33,0	33,0	37,0
	S5	Más szilárd biomassza, beleértve az S4 kategóriában nem említett összes egyéb fát, valamint a feketelúgot és az acetátoldatot is	25,0	25,0	30,0
	S6	Települési és ipari hulladék (nem megújuló) és megújuló/biológiailag lebontható hulladék	25,0	25,0	25,0
Cseppfolyós energiahordozók	L7	Nehéz fűtőolaj, gázolaj/dízelolaj, más kőolajtermék	44,2	44,2	44,2
	L8	Folyékony bioüzemanyag, beleértve a biometanolt, a bioetanolt, a biobutanolt, a biodízelt és más folyékony bioüzemanyagokat is	44,2	44,2	44,2
	L9	Folyékony hulladék, beleértve a biológiailag lebontható és a nem megújuló hulladékot (például a faggyút, a zsírt és a sörtörkölyt)	25,0	25,0	29,0
Gáznemű	G10	Földgáz, cseppfolyósított szénhidrogéngáz (LPG), cseppfolyósított földgáz (LNG) és biometán	52,5	52,5	53,0
	G11	Finomítói gázok, hidrogén és szintézisgáz	44,2	44,2	44,2
	G12	Biogáz anaerob rothasztásból, hulladéklerakóból vagy szennyvízkezelésből	42,0	42,0	42,0
	G13	Kokszolókemence-gáz, kohógáz, bányagáz és más visszanyert gázok (nem ideértve a finomítói gázt)	35,0	35,0	35,0
Egyéb	O14	Hulladékhő (beleértve a magas hőmérsékletű technológiai hulladékgázt és az exoterm kémiai reakciók reakciótermékeit is)			30,0

2. táblázat

A hőtermelésre vonatkozó hatásfok-referenciatényezők

Kategória		A tüzelőanyag típusa	Építés éve
			2016 előtt			2016-tól
			Melegvíz	Gőz (1)	Kipufogógázok közvetlen felhasználása (2)	Melegvíz	Gőz (1)	Kipufogógázok közvetlen felhasználása (2)
Szilárd energiahordozók	S1	Kőszén, beleértve az antracitot is, bitumenes kőszén, szubbitumenes szén, koksz, félkoksz, petrolkoksz	88	83	80	88	83	80
	S2	Barnaszén/lignit, barnaszén brikett/lignitbrikett, palaolaj	86	81	78	86	81	78
	S3	Tőzeg, tőzegbrikett	86	81	78	86	81	78
	S4	Száraz biomassza, beleértve a fát és más szilárd biomasszát, így a falabdacsot (pellet) és a brikettet, a szárított faforgácsot, a tiszta száraz fahulladékot, a diófélék héját, valamint az olajbogyó és más gyümölcsök magját	86	81	78	86	81	78
	S5	Más szilárd biomassza, beleértve az S4 kategóriában nem említett összes egyéb fát, valamint a feketelúgot és az acetátoldatot is	80	75	72	80	75	72
	S6	Települési és ipari hulladék (nem megújuló) és megújuló/biológiailag lebontható hulladék	80	75	72	80	75	72
Cseppfolyós energiahordozók	L7	Nehéz fűtőolaj, gázolaj/dízelolaj, más kőolajtermék	89	84	81	85	80	77
	L8	Folyékony bioüzemanyag, beleértve a biometanolt, a bioetanolt, a biobutanolt, a biodízelt és más folyékony bioüzemanyagokat is	89	84	81	85	80	77
	L9	Folyékony hulladék, beleértve a biológiailag lebontható és a nem megújuló hulladékot (például a faggyút, a zsírt és a sörtörkölyt)	80	75	72	75	70	67
Gáznemű	G10	Földgáz, cseppfolyósított szénhidrogéngáz (LPG), cseppfolyósított földgáz (LNG) és biometán	90	85	82	92	87	84
	G11	Finomítói gázok, hidrogén és szintézisgáz	89	84	81	90	85	82
	G12	Biogáz anaerob rothasztásból, hulladéklerakóból vagy szennyvízkezelésből	70	65	62	80	75	72
	G13	Kokszolókemence-gáz, kohógáz, bányagáz és más visszanyert gázok (nem ideértve a finomítói gázt)	80	75	72	80	75	72
Egyéb	O14	Hulladékhő (beleértve a magas hőmérsékletű technológiai hulladékgázt és az exoterm kémiai reakciók reakciótermékeit is)	—	—	—	92	87	—

---

(1)  Ha a létesítmény a kapcsolt hő- és villamosenergia-termelés hőtermelési hatásfokának meghatározása során nem veszi figyelembe a kondenzátumból visszanyert hőt, akkor a fenti táblázat „Gőz” oszlopában található hatásfokértékeket helyénvaló 5 százalékponttal megnövelni.

(2)  A kipufogógázok közvetlen felhasználásához tartozó értékek figyelembevétele akkor indokolt, ha a hőmérséklet legalább 250 °C.