(1)

A Tanácsnak a halászati lehetőségek meghatározására és elosztására irányuló intézkedéseket – többek között bizonyos, a halászati lehetőségekkel funkcionálisan összefüggő feltételeket – kell elfogadnia. Az 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (1) 16. cikkének (4) bekezdése szerint a halászati lehetőségeket a közös halászati politikának (a továbbiakban: KHP) az említett rendelet 2. cikkének (2) bekezdésében megállapított célkitűzéseivel összhangban kell meghatározni. Az 1380/2013/EU rendelet 16. cikkének (1) bekezdése szerint a halászati lehetőségeket úgy kell elosztani a tagállamok között, hogy az egyes tagállamok által folytatott halászati tevékenységek viszonylagos stabilitása valamennyi halállomány, illetve halászat tekintetében biztosított legyen.

(2)

Ezért a teljes kifogható mennyiségeket (a továbbiakban: TAC-ok) – az 1380/2013/EU rendelet 3. cikkének megfelelően – a rendelkezésre álló legjobb tudományos szakvélemények alapján, a biológiai és a társadalmi-gazdasági szempontok figyelembevételével kell meghatározni, egyúttal biztosítva a halászati ágazatok közötti méltányos bánásmódot és figyelembe véve az érdekeltekkel folytatott konzultációk során megfogalmazott véleményeket.

(3)

Az (EU) 2016/1139 európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) többéves tervet hoz létre a közönséges tőkehal (Gadus morhua), a hering (Clupea harengus) és a spratt (Sprattus sprattus) balti-tengeri állományaira és ezek halászatára vonatkozóan. Az említett rendelet 3. cikkének (1) bekezdése szerint az említett tervnek az a célja, hogy hozzájáruljon a KHP célkitűzéseinek eléréséhez. A terv célja továbbá annak biztosítása, hogy a tengerek biológiai erőforrásainak kiaknázása során a halászott fajok állományait visszaállítsák a maximális fenntartható hozamot (a továbbiakban: MFH) biztosítani képes szint fölé, és tartsák is fenn ezt a szintet. A terv további célja annak előmozdítása, hogy a halászati és az akvakultúra-tevékenységek környezeti szempontból hosszú távon fenntarthatók legyenek, végzésük összhangban legyen a gazdasági, a társadalmi és a foglalkoztatási előnyök elérésére irányuló célkitűzésekkel, valamint hogy hozzájáruljanak az élelmiszerellátás biztosításához. Ezek közé – az 1380/2013/EU rendelet 2. cikke (5) bekezdésének c) és f) pontjában részletesebben meghatározott – célkitűzések közé tartozik, hogy meg kell teremteni a feltételeket ahhoz, hogy a halászati és a halfeldolgozó ipar, valamint a halászathoz kötődően a szárazföldön végzett tevékenységek életképessé és versenyképessé váljanak. További célként méltányos életszínvonalat kell biztosítani a halászati tevékenységekből élők számára, különösen tekintettel a part menti halászatra és a társadalmi-gazdasági szempontokra.

(4)

A Nemzetközi Tengerkutatási Tanács (a továbbiakban: ICES) 2025. május 28-án közzétette a balti-tengeri állományokról szóló, 2026-ra vonatkozó éves szakvéleményét. A Balti-tenger keleti részén élő közönséges tőkehal tekintetében azonban az ICES egyszerűen a 2025-re vonatkozó korábbi szakvéleményét adta ki újra. Az ICES szerint a balti-tengeri halászati tevékenységek nagy részében jellemző az állományok legalább bizonyos mértékű keveredése. E keveredés TAC-ok hatálya alá tartozó és TAC-ok hatálya alá nem tartozó állományokat egyaránt érint. A legjelentősebb mértékű a nyílt vízi fajok, illetve a tengerfenéken élő fajok keveredése.

(5)

2026-ra vonatkozóan az ICES teljes halászati tilalmat javasol a Balti-tenger nyugati részén élő hering, a Balti-tenger keleti és nyugati részén élő közönséges tőkehal és a 22–31 ICES-alkörzetben élő lazac (Salmo salar) esetében. A közönséges tőkehal járulékos fogása minden halászati tevékenység során előfordul, a nyugati heringállományból származó járulékos fogás a célzott spratthalászatra jellemző, a fő medencében élő lazac járulékos fogása pedig számos halászati tevékenység keretében tapasztalható. Következésképpen, ha az említett állományokra vonatkozó TAC-ok az ICES szakvéleményében javasolt szinteken kerülnének megállapításra, az a kötelezettség, amely szerint a vegyes halászatban az említett állományok összes fogását – ideértve az említett állományokból származó járulékos fogásokat is – ki kell rakodni, a „blokkoló kvóta hatálya alá tartozó faj” jelenségéhez vezetne. A blokkoló kvóta hatálya alá tartozó faj olyan fajt jelent, amelynek esetében nem áll rendelkezésre kvóta, aminek következtében egy vagy több halászhajó is arra kényszerülhet, hogy leállítsa a halászati tevékenységét még abban az esetben is, ha más fajokra még rendelkezik kvótával. A halászati tevékenység blokkolása különösen a lepényhal-alakúakra és a nyílt vízi fajokra halászó hajókat érintené, és esetleg a halászati műveletek beszüntetésére kényszerítené őket 2026-ban, ami az említett halászati tevékenységek idő előtti leállításához vezetne. A Halászati és Akvakultúra-termékek Piacának Európai Megfigyelőközpontja által rendelkezésre bocsátott adatok alapján a TAC-ok felső határértékén belül kifogható és az adott halászati területen várhatóan kifogott sima lepényhal (Pleuronectes platessa), spratt és érintett hering első értékesítéskori becsült értéke sorrendben 25 300 000 EUR, 55 700 000 EUR, illetve 43 400 000 EUR. Számos halászati tevékenység – különösen a TAC hatálya alá nem tartozó fajok part menti kisüzemi halászata – esetében is be kellene szüntetni a halászati műveleteket 2026-ban. Annak érdekében, hogy megfelelő egyensúlyt lehessen teremteni a halászati tevékenységek folytatása (tekintettel a halászat leállításának potenciálisan súlyos társadalmi-gazdasági következményeire) és az említett állományok esetében a jó biológiai állapot elérésének szükségessége között, valamint figyelembe véve a vegyes halászatban valamennyi állomány MFH szintjén történő halászatával járó nehézségeket, a TAC-okat kizárólag a Balti-tenger nyugati részén élő heringállományból, a Balti-tenger keleti és nyugati részén élő közönségestőkehal-állományból, valamint a fő medencében élő lazacállományból származó elkerülhetetlen járulékos fogások tekintetében helyénvaló változatlanul hagyni.

(6)

A Balti-tenger keleti részén élő közönségestőkehal-állományt illetően az ICES 2019 óta teljes halászati tilalmat javasol. Mivel az állomány továbbra is kritikus állapotban van, az ICES 2026-ra vonatkozóan újra kibocsátotta a 2025-re vonatkozó korábbi szakvéleményét, amelyben az ICES magabiztosan nyilatkozott az állomány biomassza-tendenciáit illetően, valamint azzal kapcsolatban, hogy a biomassza jóval a védelmi referenciapont (Blim) alatt van, amely alatt a reprodukciós kapacitás csökkenhet. Az (EU) 2016/1139 rendelet 3. cikkének (1) bekezdésével és az 1380/2013/EU rendelet 16. cikkének (4) bekezdésével összhangban tehát helyénvaló felfüggeszteni a célzott halászatot, és egyéb, funkcionálisan kapcsolódó korrekciós intézkedéseket elfogadni. Az 1380/2013/EU rendelet 2. cikkének (1) bekezdésével, valamint 2. cikke (5) bekezdésének c) és f) pontjával összhangban az elkerülhetetlen járulékos fogásokra vonatkozó halászati lehetőségeket a halászati lehetőségek nulla tonnában történő megállapításából fakadó, potenciálisan súlyos társadalmi-gazdasági következmények elkerülése érdekében alacsony szinten kell meghatározni.

(7)

A Balti-tenger nyugati részén élő közönségestőkehal-állomány tekintetében az ICES – miután több éven át alacsony fogási szintet javasolt – 2026-ra teljes halászati tilalmat indítványoz, mivel az állomány biomasszája a becslések szerint 2025-ben a Blim alatt marad, és 2027-ben sem fog visszaállni a Blim feletti szintre. Az (EU) 2016/1139 rendelet 3. cikkének (1) bekezdésével és az 1380/2013/EU rendelet 16. cikkének (4) bekezdésével összhangban tehát helyénvaló felfüggeszteni a célzott halászatot, és egyéb, funkcionálisan kapcsolódó korrekciós intézkedéseket elfogadni. Az 1380/2013/EU rendelet 2. cikkének (1) bekezdésével és 2. cikke (5) bekezdésének c) és f) pontjával összhangban az elkerülhetetlen járulékos fogásokra vonatkozó halászati lehetőségeket alacsony szinten kell meghatározni, hogy elkerülhetők legyenek a halászati lehetőségek nulla tonnában történő megállapításából fakadó társadalmi-gazdasági következmények.

(8)

A fő medencében élő lazac tekintetében az ICES fenntartotta a teljes halászati tilalomra vonatkozó szakvéleményét, 2026-ra vonatkozóan pedig mérlegelte a célzott kereskedelmi és rekreációs célú, nyári, part menti halászat folytatásának lehetőségét az é. sz. 59o 30′-től északra fekvő területen (29N–31 ICES-alkörzet). Az ICES emellett 2025-höz képest tovább mérsékelte a fogási szakvéleményében szereplő értéket, mivel további bizonytalanságok merültek fel a fő medencében élő lazac szaporodóhelyéül szolgáló legfontosabb folyó fő medencében élő lazacállományának abundanciájával kapcsolatban. Az 1380/2013/EU rendelet 16. cikkének (4) bekezdésével összhangban tehát a halászati lehetőségek mértékét, a halászterületet és a halászati időszakot helyénvaló az ICES szakvéleményével összhangban meghatározni, valamint célszerű fenntartani a funkcionálisan kapcsolódó korrekciós intézkedéseket.

(9)

A 32 ICES-alkörzetben folytatott part menti halászat tekintetében megállapított lazachalászati lehetőségek maradéktalan kihasználása érdekében helyénvaló a lazac tekintetében a 22–31 ICES-alkörzet és a 32 ICES-alkörzet között a területek közötti korlátozott rugalmasság engedélyezése.

(10)

Annak a kockázatnak a csökkentése érdekében, hogy a lazachalászatban a lazacot tévesen tengeri pisztrángként jelentik be, helyénvaló megtiltani a tengeri pisztráng halászatát az alapvonalaktól számított négy tengeri mérföldön túl, valamint a tengeri pisztráng járulékos fogásait indokolt a tengeri pisztráng és a lazac együttes fogásának 3 %-ára korlátozni.

(11)

A közönséges tőkehal és a fő medencében élő lazac állományának rekreációs célú halászatára vonatkozó intézkedések, valamint a tengeripisztráng- és lazacállományok védelmére irányuló intézkedések nem érinthetik az 1380/2013/EU rendelet 19. és 20. cikkével összhangban elfogadott szigorúbb nemzeti intézkedéseket.

(12)

A Botteni-öbölben élő heringállományt illetően az ICES úgy becsüli, hogy a biomassza tovább csökkent, és jelenleg félúton van az MFH Blim és a védelmi referenciapont (MFH Btrigger) között, amely alatt megfelelő korrekciós intézkedéseket kell hozni annak biztosítására, hogy az állomány gyorsan visszatérjen olyan szintekre, amelyek meghaladják az MFH-t biztosítani képes szinteket. Az ICES emellett bizonytalanságokat is megemlít a fiatal korcsoportok és az életkorhoz viszonyított tömeg becslésével kapcsolatban. Az ICES továbbra is úgy véli, hogy a populáción belül nem valószínű az idősebb egyedek arányának a növekedése, ha a halászati lehetőségeket az FMFH-pontértéken állapítanák meg. Az ICES emellett arra is rámutat, hogy az állomány valószínűleg sérülékeny a genetikai sokféleség csökkenése szempontjából. Az (EU) 2016/1139 rendelettel összhangban ezért helyénvaló a halászati lehetőségeket ennek megfelelően meghatározni, és funkcionálisan kapcsolódó korrekciós intézkedésként célszerű megállapítani egy három hónapos ívóhely-lezárási időszakot.

(13)

A Balti-tenger nyugati részén élő heringállományt illetően az ICES immár nyolcadik éve teljes halászati tilalmat javasol. 2024-hez hasonlóan az ICES felülvizsgálta az előző évek biomasszájára vonatkozó becsléseit, és úgy becsüli, hogy a biomassza 2025-ben még mindig csak a Blim 52 %-át teszi ki, noha mértéke 2021 óta folyamatosan emelkedik. Ezenkívül az állománypótlódás továbbra is történelmi mélyponton van, és a biomassza várhatóan 2027-ben sem fog olyan mértékben helyreállni, hogy a Blim szint fölé kerüljön. Az 1380/2013/EU rendelet 2. cikkének (1) bekezdésével, valamint 2. cikke (5) bekezdésének c) és f) pontjával összhangban az elkerülhetetlen járulékos fogásokra vonatkozó halászati lehetőségeket a halászati lehetőségek nulla tonnában történő megállapításából fakadó társadalmi-gazdasági következmények elkerülése érdekében alacsony értékben kell rögzíteni.

(14)

A Balti-tenger középső részén élő heringállomány az ICES becslése szerint az elmúlt harminc év nagy részében a Blim alatti volt. Az ICES becslése szerint az állomány az életkorhoz viszonyított tömeg tekintetében 2022-ben tapasztalt növekedésnek és a jelentős állománypótlódásnak köszönhetően 2024-től a Blim fölé került, de még mindig jóval elmarad az MFH Btrigger szintjétől. Az ICES úgy becsüli, hogy 2024-ben és 2025-ben nagy mértékű lehet az állománypótlódás, de hangsúlyozza, hogy ezek a becslések bizonytalanok. 2023-ban az állománypótlódás átlag alatti volt. Ezen túlmenően az ICES emlékeztet arra, hogy a fajokra vonatkozó folyamatos téves jelentéstétel növeli a szakvélemény bizonytalanságát. Az (EU) 2016/1139 rendelettel összhangban ezért helyénvaló a halászati lehetőségeket ennek megfelelően meghatározni, és funkcionálisan kapcsolódó korrekciós intézkedésként célszerű megállapítani egy három hónapos ívóhely-lezárási időszakot.

(15)

Az ICES becslése szerint a Rigai-öbölben élő hering és a sima lepényhal állományának biomasszája meghaladja az MFH Btrigger szintjét, a halászati terhelés pedig az FMFH értékének felel meg. Az (EU) 2016/1139 rendelet szerint tehát indokolt a halászati lehetőségeket ennek megfelelően meghatározni.

(16)

Noha az ICES becslése szerint a spratt biomasszája még az MFH Btrigger felett van, a biomassza 2021–2023-as állománypótlódásnak a megerősített adatok szerinti, történelmi mélypontot elérő szintje miatt tovább csökkent. A biomassza a becslések szerint 2025-ben az 1990 óta mért legalacsonyabb szinten van, közel az MFH Btrigger értékhez. Az ICES becslése szerint 2024-ben kivételesen magas lehetett az állománypótlódás mértéke, de hangsúlyozza, hogy a becslés bizonytalan, így előfordulhat, hogy alábecsülik annak valószínűségét, hogy a biomassza valójában a védelmi referenciapontok alatt van. Ezen túlmenően az ICES emlékeztet arra, hogy a fajokra vonatkozó folyamatos téves jelentéstétel növeli a szakvélemény bizonytalanságát. Az (EU) 2016/1139 rendelettel összhangban ezért helyénvaló a halászati lehetőségeket ennek megfelelően meghatározni, és funkcionálisan kapcsolódó korrekciós intézkedésként célszerű fenntartani a három hónapos ívóhely-lezárási időszakot.

(17)

Az e rendeletben meghatározott halászati lehetőségek igénybevételének nyomon követésére és ellenőrzésére az 1224/2009/EK tanácsi rendelet (3) előírásaival és különösen annak a fogások és a halászati erőkifejtés nyilvántartásáról, valamint a halászati lehetőségek kimerülésére vonatkozó adatok Bizottságnak való bejelentéséről szóló 33. és 34. cikkével összhangban kerül sor. Ezért meg kell határozni azokat a kódokat, amelyeket a tagállamok az e rendelet hatálya alá tartozó állományok kirakodásai tekintetében a Bizottság részére teljesítendő adatszolgáltatás során használnak.

(18)

A 847/96/EK tanácsi rendelet (4) 3. és 4. cikke mind az elővigyázatossági TAC, mind az analitikai TAC hatálya alá tartozó állományokra vonatkozó kvóták tekintetében rendelkezik az egymást követő évek közötti rugalmasságról. Az említett rendelet 2. cikke értelmében a TAC-ok rögzítésekor a Tanács határoz arról, hogy mely állományok esetében nem alkalmazandó a 3. és a 4. cikk, különösen az állományok biológiai állapota alapján. Ezenkívül, az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (9) bekezdése az egymást követő évek közötti további rugalmassági mechanizmusról rendelkezik a kirakodási kötelezettség hatálya alá tartozó valamennyi állomány vonatkozásában. Annak érdekében, hogy elkerülhető legyen a túlzott rugalmasság, amely akadályozná a KHP célkitűzéseinek megvalósítását, indokolt előírni, hogy a 847/96/EK rendelet 3. és 4. cikke, valamint az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (9) bekezdése szerinti, a kvótákra vonatkozó, egymást követő évek közötti rugalmassági mechanizmus nem alkalmazható együttesen. Az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (9) bekezdése szerinti, az egymást követő évek közötti rugalmasságot adott esetben ki kell zárni az állományok biológiai állapota alapján.

(19)

A Balti-tenger keleti és nyugati részén élő közönségestőkehal-állomány, valamint a Balti-tenger nyugati részén élő heringállomány biomasszája a Blim alatt van. Ezen állományok esetében 2026-ban csak a járulékos fogások és a tudományos célú halászatot kell megengedni. Ezért, valamint tekintettel a balti-tengeri ökoszisztéma viszonylag alacsony rezilienciájára, a vonatkozó TAC-okban kvótahányaddal rendelkező tagállamok vállalták, hogy az említett állományok tekintetében 2026-ban nem alkalmazzák az egymást követő évek közötti rugalmasság 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (9) bekezdésében előírt elvét annak érdekében, hogy a 2026. évi fogások ne haladják meg a vonatkozó TAC-okat. Ezenkívül az ész. sz. 59o 30′-től délre található, a fő medencében élő folyami lazacállományok csaknem teljes biomasszája a kétéveslazac-gyarapodásra vonatkozó referenciapont (Rlim) alatt van, így ezen a területen csak a járulékos fogások és a tudományos célú halászat engedélyezett 2026-ban. Ezért 2026-ra nézve az érintett tagállamok a fő medencében élő, kifogott lazacállomány tekintetében is hasonló kötelezettségvállalást tettek az egymást követő évek közötti rugalmasságra vonatkozóan.

(20)

Az (EU) 2025/202 tanácsi rendelet (5) TAC-ot határoz meg a 3a ICES-körzet (Skagerrak–Kattegat) területén, valamint a 4 ICES-alterület egyesült királysági és uniós vizeiben, továbbá a 2a ICES-körzet (Északi-tenger) egyesült királysági vizeiben élő norvég tőkehalra (Trisopterus esmarkii) vonatkozóan. Az Unió és az Egyesült Királyság 2025. október 20-án kétoldalú konzultációkat folytatott a 2025. november 1-jétől2026. október 31-ig tartó időszak tekintetében az említett területeken élő norvég tőkehalra vonatkozó TAC-ról. E konzultációkra az egyrészről az Európai Unió és az Európai Atomenergia-közösség, és másrészről Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága közötti kereskedelmi és együttműködési megállapodás (6) 498. cikkének (2) bekezdése alapján került sor. Az Unió az említett konzultációkban az Uniónak az (EU) 2021/1875 tanácsi határozat (7) 2. cikke szerint meghatározott és a Tanács által 2025. október 14-én jóváhagyott álláspontja alapján vett részt. Az Unió és az Egyesült Királyság megállapodott a 4 ICES-alterületen és a 3a ICES-körzetben élő norvég tőkehalra vonatkozó TAC-ról az említett időszak tekintetében a fajra vonatkozó ICES-szakvélemény alapján, amelyet 2025. október 10-én tettek közzé. A konzultáció eredményét az uniós és az egyesült királysági küldöttség vezetője által 2025. október 24-én aláírt írásbeli jegyzőkönyvben rögzítették. A 2025. november 1-jétől2026. október 31-ig tartó időszakra vonatkozó TAC-ot az említett írásbeli jegyzőkönyvben megállapított szinten kell meghatározni.

(21)

Az (EU) 2025/202 rendelet meghatározza a 2025-re vonatkozó teljes kifogható mennyiséget (TAC) a Földközi-tengeren halászott germon (Thunnus alalunga) tekintetében. Törökország 2025. szeptember 29-én beleegyezett abba, hogy az Atlanti Tonhalfélék Védelmére Létrehozott Nemzetközi Bizottság által az átadások tekintetében elfogadott szabályokkal összhangban a Földközi-tengerben élő germonra vonatkozó 2025. évi kvótájából 50 kg-ot átad az Uniónak. Az említett átadást végre kell hajtani az uniós jogban.

(22)

Ezért az (EU) 2025/202 rendeletet ennek megfelelően módosítani kell.

(23)

A halászati tevékenységek megszakításának elkerülése és a halászok megélhetésének védelme érdekében indokolt előírni, hogy e rendelet Balti-tengerre vonatkozó rendelkezései 2026. január 1-jétől alkalmazandók. A Skagerrak–Kattegat területén és az Északi-tengerben élő norvég tőkehalra vonatkozó, az (EU) 2025/202 rendeletet módosító rendelkezéseket azonban visszamenőleges hatállyal 2025. november 1-jétől2026. október 31-ig – vagyis a norvég tőkehal halászati idénye alatt – kell alkalmazni. Emellett a földközi-tengeri germonra vonatkozó, az (EU) 2025/202 rendeletet módosító rendelkezéseket visszamenőleges hatállyal, 2025. január 1-jétől kell alkalmazni a TAC-ra vonatkozó jelentéstételi időszak fenntartása érdekében, amely 2025. január 1-jétől volt alkalmazandó. Ez a visszamenőleges alkalmazás nem sérti a jogbiztonság és a bizalomvédelem elvét, mivel az említett TAC-ok kvótáit még nem merítették ki, illetve bővítik. A sürgősségre való tekintettel e rendeletnek az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követően azonnal hatályba kell lépnie,