(1)

A mikroműanyagok mindenütt jelen vannak, tartósan megmaradnak és határokon átnyúlóak. Károsak a környezetre és potenciálisan ártalmasak az emberi egészségre. A mikroműanyagok által okozott környezeti kár és potenciálisan az emberi egészséget érintő ártalom tovább fokozódhat, ha a gyártás és az átalakítás során hozzáadott káros vegyi adalékanyagok és egyéb, aggodalomra okot adó anyagok vannak jelen. A mikroműanyagok könnyen terjednek a levegőben, a szárazföldi felszíni vizekben, valamint az óceáni áramlatokkal, és mobilitásuk tovább súlyosbítja az általuk jelentett problémát. A mikroműanyagok megtalálhatóak a talajban – beleértve a mezőgazdasági földterületeket –, tavakban, folyókban, torkolatokban, strandokon, lagúnákban, tengerekben, óceánokban és távoli, valaha érintetlen régiókban. A talajban való jelenlétük hatással van annak tulajdonságaira, és olyan talajváltozásokat idéz elő, amelyek negatívan befolyásolják egyes növények növekedését. A mikroműanyagok tengeri környezetre gyakorolt hatásait részletesen dokumentálták. Miután a mikroműanyagok a tengeri környezetbe kerülnek, szinte lehetetlen összegyűjteni azokat, és ismert, hogy számos organizmus és állat fogyasztja el azokat, valamint, hogy károsítják a biológiai sokféleséget és az ökoszisztémákat. A műanyag pellet tartósan, évtizedeken keresztül kimutathatóan megmarad a vízi környezetben, és a műanyag pelletet lenyelő tengeri élőlények – különösen a tengeri madarak és tengeri teknősök – fizikai sérülését vagy akár pusztulását is okozhatják. A mikroműanyagok az üvegházhatásúgáz-kibocsátás és az ökoszisztémákra nehezedő nyomás további forrásaként az éghajlatváltozáshoz is hozzájárulnak. A probléma szerves részét képezi, hogy a mikroműanyag az adszorbeált mérgező anyagok vagy kórokozó mikroorganizmusok hordozójaként működhet. Az emberek a levegőn keresztül és az élelmiszer-fogyasztás révén vannak kitéve mikroműanyagoknak. A mikroműanyagok élelmiszerláncban való jelenlétével kapcsolatos növekvő tudatosság alááshatja a fogyasztói bizalmat, és gazdasági következményekkel járhat. Negatív gazdasági hatások merülhetnek fel a kibocsátás által érintett területeken olyan tevékenységek tekintetében, mint a kereskedelmi halászat és a mezőgazdaság, valamint a szabadidős tevékenységek és a turizmus.

(2)

Az „Environmental and health risks of microplastic pollution” (A mikroműanyag-szennyezés környezeti és egészségügyi kockázatai) című, 2019. április 30-i véleményében a Bizottság tudományos főtanácsadóinak csoportja úgy ítélte meg, hogy „jelentős okok vannak az aggodalomra, és óvintézkedésekre van szükség”.

(3)

Műanyag pelletnek minősül bármely olyan polimertartalmú öntőanyag, amely forrását tekintve elsődleges vagy másodlagos, vagy mindkettő, függetlenül attól, hogy biomasszából származik-e vagy idővel biológiai lebomlásra szánt-e. A műanyag pelletet elsősorban műanyag termékek öntés útján történő gyártási műveleteiben való felhasználásra szánják, amely magában foglalja a szigorú értelemben vett öntést, az extrudálást, a habosítást, a fóliaképzést, a préselést vagy a fröccsöntést. A műanyag pellet emellett felhasználható a nem műanyag termékek gyártási műveletei során is, amennyiben az ilyen pelletet vegyi úton mátrixba – például könnyűbetonba – ágyazzák, vagy a termék – például aszfalt – fizikailag tartalmazza azt. A műanyag pellet vegyi adalékanyagokat tartalmazhat, és többféle alakot és formát ölthet, úgymint műanyag-granulátumok, -szemcsék, -pelyhek, gyanták, hengerek, gyöngyök, por, mikropor, mikrogömbök és agglomerátumok. A műanyag pellet méretét tekintve jellemzően 2–5 milliméter átmérőjű, de kis részük ennél kisebb vagy nagyobb is lehet.

(4)

A műanyagpellet-por a műanyag pellet kezelésének, őrlésének vagy feldolgozásának ipari maradéka, amelyet nem használnak a műanyag termékek gyártási műveleteiben, és ezért nem tartozik a műanyag pellet e rendeletben szereplő fogalommeghatározásának hatálya alá. Az ilyen por képződése nehezen kerülhető el, de az minimalizálható. Munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági intézkedésként az ilyen port szűrőkkel vagy felfogó eszközökkel kell eltávolítani.

(5)

A környezetbe jutó műanyag pellet az Unióban a környezetbe nem szándékosan bekerülő mikroműanyagok harmadik legnagyobb forrását jelenti, amely a műanyag pellet ellátási láncának valamennyi szakaszában – ideértve a gyártást, azon belül az újrafeldolgozást, a mesterkeverék használatát, a kompaundálást, az átalakítást, a feldolgozást, a forgalmazást, a – többek között tengeri úton történő – szállítást, valamint az egyéb logisztikai műveleteket, a tárolást, a csomagolást és a műanyag pellet tárolására szolgáló tárolóedények és tartályok tisztítását – a rossz kezelési gyakorlatok révén keletkezik. Következésképpen alapvető fontosságú egy ellátási láncon alapuló megközelítést alkalmazni annak biztosítása érdekében, hogy a műanyag pellet kezelésével foglalkozó valamennyi gazdasági szereplő elkötelezett legyen a környezetbe jutás megelőzése iránt. 2015 óta az európai műanyaggyártó ipar önkéntes vállalásként fokozatosan elfogadta a nemzetközi Operation Clean Sweep® (OCS) programot. Az említett program keretében minden egyes műanyagpellet-gyártó vagy -kezelő vállalkozás elismeri a műanyag pellet környezetbe jutása teljes felszámolásának fontosságát, és elkötelezi magát a legjobb gyakorlatok elfogadása mellett. Bár az OCS aláírói általában véve jól ismerik az ilyen gyakorlatokat, mindeddig nem hajtották végre azokat átfogóan. Az OCS-program műanyagipar által való alkalmazása továbbra is kevéssé elterjedt.

(6)

A mikroműanyag-szennyezésnek a környezetre és az emberi egészségre gyakorolt hatásai a világ legtöbb táján aggodalmat keltettek. Néhány tagállam célzott intézkedéseket fogadott el vagy javasolt. A nemzeti korlátozások sokfélesége azonban potenciálisan akadályozhatja a belső piac működését.

(7)

A műanyagszennyezés elleni küzdelem érdekében a Bizottság a 2018 január 16-i, „A műanyagok körforgásos gazdaságban betöltött szerepével kapcsolatos európai stratégia” című közleményében elismerte a mikroműanyagok jelentette kockázatokat, és innovatív megoldások kidolgozására szólított fel a mikroműanyagok különböző forrásaira irányulóan. Ezen elkötelezettségét a Bizottság megújította az európai zöld megállapodásról szóló, 2019. december 11-i közleményében, a körforgásos gazdaságra vonatkozó új cselekvési tervről szóló, 2020. március 11-i közleményében, valamint a szennyezőanyag-mentességi cselekvési tervről szóló, 2021. május 12-i közleményében. A szennyezőanyag-mentességi cselekvési terv 2030-as célkitűzései között szerepel a környezetbe jutó mikroműanyagok mennyiségének 30 %-kal történő csökkentése.

(8)

Az 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) a termékekhez szándékosan hozzáadott mikroműanyagok forgalomba hozatalára vonatkozó korlátozás bevezetése révén kezeli a mikroműanyag-szennyezést, mivel a szintetikus polimer mikrorészecskék önmagukban történő alkalmazása, vagy azoknak a termékekhez való szándékos hozzáadása jelentős mikroműanyag-szennyezést okoz, és az ilyen szennyezés elfogadhatatlan környezeti kockázatot jelent.

(9)

Az Atlanti-óceán északkeleti körzete tengeri környezetének védelméről szóló egyezmény (OSPAR-egyezmény) szerződő felei 2021 júniusában elfogadták a műanyag pellet tengeri környezetbe jutásának csökkentéséről szóló 2021/06. sz. OSPAR-ajánlást (a továbbiakban: a 2021/06. sz. OSPAR-ajánlás) azzal a céllal, hogy csökkentsék a tengeri hulladék mennyiségét azáltal, hogy előmozdítják a pellet környezetbe jutásának megelőzésére vonatkozó hatékony és következetes szabványok és tanúsítási rendszerek időben történő kidolgozását és végrehajtását a teljes műanyag-ellátási láncra vonatkozóan. A műanyag pellet tengeri szállításával kapcsolatos kockázatok minimalizálását célzó intézkedéseket vizsgál jelenleg a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO), amely kiadta a műanyag pellet teherszállító konténerekben történő tengeri szállítására vonatkozó ajánlásokról szóló, nem kötelező erejű MEPC.1/Circ.909 körlevelet (a továbbiakban: MEPC.1/Circ.909 körlevél). Ezzel összefüggésben az Uniónak és tagállamainak szorosan figyelemmel kell kísérniük az IMO-n belüli jövőbeli fejleményeket, és vezető szerepet kell játszaniuk a magas szintű környezetvédelem e téren történő biztosításában, így például a védelem magas szintjének előírásával.

(10)

A műanyagszennyezésről szóló, jogilag kötelező erejű nemzetközi eszközzel foglalkozó kormányközi tárgyalóbizottság (INC-2) második ülését megelőzően az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) Környezetvédelmi Programjához benyújtott uniós beadványban az Unió és tagállamai hangsúlyozták, hogy a jövőbeli eszköznek intézkedéseket kell tartalmaznia a mikroműanyagok nem szándékos kibocsátásának csökkentésére.

(11)

Bár léteznek a hulladék, a szennyezés, a tengeri hulladék és a vegyianyag-kibocsátás megelőzésére vonatkozóan uniós jogi aktusok, nincsenek olyan konkrét uniós szabályok, amelyek a teljes ellátási láncban megakadályoznák a mikroműanyag-szennyezés egyik forrásaként a műanyag pellet környezetbe jutását. A 2008/98/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (5) megállapítja a hulladékgazdálkodás alapvető elveit, és általános kötelezettségeket ír elő a tagállamok számára a hulladékképződés megelőzését célzó intézkedések meghozatalára vonatkozóan. Ezeket az általános kötelezettségeket ki kell egészíteni a műanyag pellet gondos kezelésére vonatkozó konkrét szempontokkal és követelményekkel, elkerülendő, hogy azok hulladékká váljanak.

(12)

Noha a polimer anyagok ipari léptékű előállítása a 2010/75/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (6) hatálya alá tartozik, az említett irányelv nem terjed ki az olyan egyéb tevékenységekre, mint a műanyag pellet átalakítása, szállítása vagy tárolása, amelyeket általában kis- és középvállalkozások végeznek. Ezenkívül a 96/61/EK tanácsi irányelv (7) alapján létrehozott, a polimerek gyártása számára elérhető legjobb technikákról szóló, 2007. augusztusi referenciadokumentum nem foglalkozik a műanyag pellet környezetbe jutásának konkrét problémájával.

(13)

A 2008/56/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (8) foglalkozik a mikrohulladék – többek között a mikroműanyagok – part menti és tengeri környezetre gyakorolt hatásainak nyomon követésével és értékelésével. A tengeri hulladék nyomon követésére vonatkozó első iránymutatás aktualizálását a módszertanok harmonizálása céljából – többek között a műanyag pellet part menti jelenlétének és eloszlásának nyomon követése tekintetében – kidolgozták. A 2008/56/EK irányelv azonban nem tartalmaz konkrét követelményeket a műanyag pellet környezetbe jutásának a forrásnál történő megelőzésére vagy csökkentésére vonatkozóan.

(14)

Az 1907/2006/EK rendelet XVII. mellékletét módosító (EU) 2023/2055 bizottsági rendelet (9) foglalkozik az ipari létesítményekben használt szintetikus polimer mikrorészecskék, azaz a műanyag pellet környezetbe jutásával mint elkerülhető kibocsátással, és éves jelentéstételi követelményt vezet be a környezetbe kerülő mikroműanyagok becsült mennyiségére vonatkozóan. Noha nem kapcsolódik hozzá a környezetbe jutás becslésére szolgáló módszertan, az említett követelmény célja, hogy gyarapítsa a műanyag pellet környezetbe jutására vonatkozó információkat, és javítsa az e mikroműanyagokból eredő kockázatok jövőbeli felmérése céljából gyűjtött információk minőségét.

(15)

Annak biztosítása érdekében, hogy a műanyag pelletet az ellátási láncának minden szakaszában biztonságosan és felelősségteljesen kezeljék, és így meg lehessen előzni a környezetbe jutást és megvalósuljon a műanyag pellet környezetbe jutása teljes felszámolásával kapcsolatos célkitűzés, szükséges követelményeket megállapítani a műanyag pellet kezelésére vonatkozóan az ellátási lánc egészében, nevezetesen a gyártásban – ideértve az újrafeldolgozásból származó kibocsátást, a mesterkeverék használatát, a kompaundálást és az átalakítást –, a feldolgozásban, a forgalmazásban, a szállításban, a tárolásban, a csomagolásban, valamint a tartályoknak és tárolóedényeknek a tisztítóállomásokon történő tisztítását illetően. Ezt a rendeletet a teljes ellátási lánc mentén minden olyan szervezetre alkalmazni kell, amely műanyag pelletet kezel, függetlenül annak végfelhasználásától.

(16)

A kezelési követelményeknek figyelembe kell venniük a nemzetközileg ajánlott helyes kezelési gyakorlatokat, valamint a műanyag pellet kezelésére vonatkozó, az ágazat által az Unióban meghatározott meglévő követelményeket. E tekintetben fontos, hogy az Unió és tagállamai folytassák az arra irányuló erőfeszítéseket, hogy az MEPC.1/Circ.909 körlevélben foglalt ajánlásokat nemzetközi szinten kötelezővé tegyék. Ezen túlmenően az Unió előmozdíthatja a nemzetközi szintű eszmecserét a fuvarozók azon kötelezettségéről, hogy bejelentsék az illetékes hatóságoknak, ha a székhelyük szerinti országtól eltérő országban műanyag pelletet szállítanak.

(17)

Tekintettel a környezetbe jutó műanyag pellet ártalmas jellegére, valamint figyelembe véve a gazdasági szereplők és a fuvarozók e rendeletben meghatározottak szerinti, arra vonatkozó általános kötelezettségét, hogy elkerüljék a műanyag pellet környezetbe jutását, helyénvaló piktogram és figyelmeztetés formájában egyedi tájékoztatási követelményeket megállapítani. A gazdasági szereplők és a fuvarozók terhének csökkentése érdekében lehetővé kell tenni az ilyen követelmények oly módon történő végrehajtását, hogy figyelembe veszik az 1907/2006/EK rendelet XVII. melléklete szerinti, már meglévő kötelezettségeket. Az említett melléklet 78. tételének 7. és 10. pontja tájékoztatási követelményeket határoz meg a szintetikus polimer mikrorészecskék beszállítói számára. E rendelet alkalmazásában úgy tekintendő, hogy a szintetikus polimer mikrorészecskék beszállítója minden olyan gyártó, importőr, továbbfelhasználó vagy forgalmazó, amely szintetikus polimer mikrorészecskéknek minősülő műanyag pelletet hoz forgalomba. Az említett beszállítóknak a releváns információkat a címkén, a csomagoláson, a használati utasításban vagy a biztonsági adatlapon kell feltüntetniük. Lehetővé kell tenni számukra, hogy az említett releváns információkat az 1907/2006/EK rendelet XVII. melléklete 78. tételének 10. pontjában meghatározott információk megadásakor közöljék. Mivel az említett releváns információk közlésének különböző lehetséges módjai eltérő hatékonysággal járulhatnak hozzá a környezetbe jutás elkerülésére vonatkozó általános kötelezettség teljesítéséhez, helyénvaló, hogy a Bizottság e rendelet felülvizsgálata keretében értékelje azok relatív hatékonyságát.

(18)

Amennyiben a műanyag pellet a tengeri környezetbe jut és ott szétszóródik, károsíthatja az élő erőforrásokat és a tengeri élővilágot, és zavarhatja a tenger más jogszerű használatát, így például a halászatot és az akvakultúrát. Mivel a madarak a műanyag pelletet halikrának nézik, az mintegy 70 %-át teszi ki a tengeri madarak által elfogyasztott műanyagnak annak ellenére, hogy a felszíni vizekből származó műanyagdaraboknak csupán 0,05 %-a műanyag pellet. A világ hozzávetőleg 250 tengeri madárfaja közül 63-nak a gyomrában találtak ilyen kisméretű műanyagdarabokat. Ezenkívül a súlyát tekintve a műanyag pellet a becslések szerint a tengeri mikroműanyag-szennyezés második legnagyobb közvetlen forrása. A becslések szerint évente több milliárd darab műanyag pellet kerül az óceánba. Ennek előidézője az a pelletmennyiség, amely a szárazföldön és a tengeren, az ellátási lánc valamennyi szakaszában – különösen a műanyag pellet szállítása során – kisebb vagy nagyobb tételben a környezetbe jut, illetve kiszóródik. A műanyag pellet ezenfelül kimosódhat a strandokra és a tengerpartokra, ami kedvezőtlen hatást gyakorolhat a turizmusra és a part menti tevékenységekre. A tengerjáró hajókat érintő számos esemény következtében több tonna műanyag pellet jutott a tengeri környezetbe, ez pedig katasztrofális következményekkel járt a környezetre és a helyi közösségekre nézve. Erre példa a Toconao teherhajó 2023-ban, Spanyolország északi partjainál bekövetkezett balesete, amelyben hat szállítókonténer került a tengerbe, melyek egyikében ezer darab, egyenként 25 kg műanyag pelletet tartalmazó zsák volt. Ennek következtében Galícia tengerpartjára több millió darab műanyag pellet mosódott ki.

(19)

Annak érdekében, hogy ezt a problémát a tengeri szállítás területén kezelje, az IMO Tengerikörnyezet-védelmi Bizottsága 2024-ben jóváhagyta a MEPC.1/Circ.909 körlevelet. Mivel azonban ezek az ajánlások jogilag nem kötelező erejűek, az Uniónak – a környezet minőségének megőrzésére, védelmére és javítására, valamint a világméretű környezeti problémák leküzdésére irányuló intézkedések nemzetközi szintű ösztönzésére vonatkozó, a Szerződések szerinti kötelezettségével összhangban – e rendelet révén kötelező erejű szabályokat kell bevezetnie, hogy a szóban forgó területen világszerte úttörő szerepet vállaljon a környezet magasabb szintű védelmének biztosításában. A fuvaroztatóknak biztosítaniuk kell, hogy a műanyag pelletet jó minőségű csomagolásba tegyék, hogy a tengerjáró hajó üzemeltetője, ügynöke és parancsnoka időben kézhez kapja a szállítási információkat, és hogy a különleges rakományelhelyezési kérelmet megfelelően kitöltsék. A tengerjáró hajók üzemeltetőinek, ügynökeinek és parancsnokainak – a fuvaroztatóktól kapott szállítási információk alapján – biztosítaniuk kell, hogy a műanyag pelletet tartalmazó szállítókonténereket megfelelően tárolják és rögzítsék annak érdekében, hogy a tengeri környezetet fenyegető veszélyek a lehető legkisebbre csökkenjenek anélkül, hogy veszélyeztetnék a tengerjáró hajó és a fedélzeten tartózkodó személyek biztonságát. Konkrétabban a műanyag pelletet tartalmazó szállítókonténereket – amennyiben ez észszerűen megvalósítható – a fedélzet alatt, vagy pedig a kitett fedélzetek védett területein belül kell tárolni. Ezek a követelmények kiegészítik az IMO-nak és az Uniónak a tengeri közlekedés biztonságára és a hajókról történő szennyezés megelőzésére vonatkozó általános jogi kereteit, különösen a 2002/59/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (10), amely a nemzetközi jogi szabályokat figyelembe vevő, a tengereken előforduló balesetek és szennyezések megelőzésére szolgáló rendszert hozott létre.

(20)

A gazdasági szereplőknek, az uniós fuvarozóknak és a nem uniós fuvarozóknak a műanyag pellet kezelésére vonatkozó követelményekkel kapcsolatos intézkedéseket egy prioritási sorrend szerint kell végrehajtaniuk annak érdekében, hogy elsődleges prioritásként megelőzzék a műanyag pellet környezetbe történő kibocsátását. Ezért első lépésként meg kell előzni a műanyag pellet elsődleges tárolóhelyről történő kiszóródását a rutinszerű kezelés során, ezáltal a lehető legkisebbre csökkentve a kiszóródás kockázatát, többek között a szükségtelen kezelés – például az átadási pontok csökkentése révén történő – kerülésével és jó minőségű csomagolás használatával, melyet a kiszóródott műanyag pellet elszigetelése követ annak biztosítása érdekében, hogy az ne jusson a környezetbe, végső lépésként pedig az esetleges kiszóródást vagy környezetbe jutást követően azt fel kell takarítani. Az elszigetelési és feltakarítási beavatkozásokat oly módon kell elvégezni, hogy a lehető legkisebb legyen a környezeti kár, különösen az érzékeny élőhelyeken.

(21)

Bár e rendelet célja az, hogy megelőzze a műanyag pellet valamennyi gazdasági szereplő, uniós fuvarozó és nem uniós fuvarozó révén történő környezetbe jutását, a mikro-, kis- és középvállalkozásokra vonatkozó kötelezettségeket ki kell igazítani a rájuk nehezedő terhek csökkentése érdekében. Másfelől a tagállamokat nem szabad megakadályozni abban, hogy szigorúbb védelmi intézkedéseket vezessenek be vagy tartsanak fenn. Az ilyen intézkedéseknek – többek között azoknak, amelyek az 5 tonnánál több műanyag pelletet kezelő gazdasági szereplőkre irányulnak – összeegyeztethetőnek kell lenniük a Szerződésekkel.

(22)

Az egyes tagállamokban kezelt és szállított műanyag pellet nyomon követhetőségének biztosítása, valamint annak lehetővé tétele érdekében, hogy az illetékes hatóságok hatékonyan végezhessék el a megfelelőség ellenőrzését, a műanyag pelletet kezelő létesítményeket és az azt szállító fuvarozókat szükséges nyilvántartásba venni.

(23)

A műanyag pellet környezetbe jutásának megelőzése érdekében a gazdasági szereplőknek készíteniük kell, végre kell hajtaniuk és folyamatosan naprakészen kell tartaniuk egy – kockázatértékelést is magában foglaló – kockázatkezelési tervet, amely azonosítja a kiszóródási és a környezetbe jutási potenciált, és dokumentálja különösen a műanyag pellet környezetbe jutásának megelőzésére, elszigetelésére és feltakarítására szolgáló, meglévő konkrét berendezéseket és eljárásokat. A kockázatkezelési tervben mérlegelni kell továbbá az azonosított kockázatok kezelésére szolgáló további berendezések és eljárások költségeit és hasznát, figyelembe véve a létesítmény jellegét és méretét, valamint a műveleteinek nagyságrendjét. Amennyiben a műanyag pellethez adalékanyagokat adtak, a gazdasági szereplőknek figyelembe kell venniük az érintett műanyag pellet veszélyességi tulajdonságait, és amennyiben az ilyen adalékanyagok a műanyag pellet környezetbe jutása esetén valószínűleg fokozzák az emberi egészségkárosodást vagy a környezeti kárt, a gazdasági szereplőknek fontolóra kell venniük, hogy ezt az információt belefoglalják a kockázatkezelési tervbe.

(24)

Annak érdekében, hogy az illetékes hatóságok ellenőrizhessék a kockázatkezelési terv követelményeinek való megfelelést, a gazdasági szereplőknek be kell nyújtaniuk az illetékes hatósághoz az általuk elkészített kockázatkezelési tervet, valamint egy önbevalláson alapuló megfelelőségi nyilatkozatot, vagy adott esetben egy tanúsítványt.

(25)

A gazdasági szereplők számára lehetővé kell tenni, hogy kockázatalapú megközelítést alkalmazva meghatározzák a telepítendő konkrét berendezést vagy a végrehajtandó eljárásokat. Mindazonáltal az illetékes hatóságok számára lehetővé kell tenni, hogy a megfelelőség ellenőrzésekor előírhassák a gazdasági szereplők számára a kockázatkezelési terv módosítását – többek között az e rendeletben felsorolt intézkedések valamelyikének adott határidőn belül történő meghozatalával –, biztosítandó az e rendeletben foglalt követelmények megfelelő végrehajtását.

(26)

Az egyes létesítmények esetében kialakított kockázatkezelési terv megfelelőségének értékelése érdekében a gazdasági szereplőknek nyilvántartást kell vezetniük a környezetbe jutott műanyag pellet éves becsült mennyiségéről, valamint a kezelt összmennyiségről. A gazdasági szereplők terheinek csökkentése érdekében lehetővé kell tenni, hogy az illetékes hatóságok és a tanúsítók az 1907/2006/EK rendelet XVII. melléklete szerinti jelentéstételi követelmény keretében felhasználják a kibocsátott mennyiségek becsléseire vonatkozó információkat.

(27)

Tevékenységük jellemzői miatt a fuvarozók nem kötelezhetők kockázatkezelési terv készítésére és végrehajtására. Ehelyett arra kell kötelezni őket, hogy tegyenek kézzelfogható intézkedéseket a kiszóródás és a környezetbe jutás megelőzése, elszigetelése és kezelése érdekében. Ezeket az intézkedéseket az illetékes hatóságoknak ellenőrizniük kell, elsősorban a szállítási folyamat során. Ezen intézkedések egy részét a be- és kirakodási műveletek során kell végrehajtani, amelyek a kiszóródás és a környezetbe jutás szempontjából kritikus pontok. E műveletek elvégzése jellemzően mind a gazdasági szereplők, mind a fuvarozók felelőssége mellett történik, míg a szállítási utazásért a fuvarozók az egyetlen felelős fél.

(28)

A nem uniós fuvarozóknak meghatalmazott képviselőt kell kijelölniük, aki eljár a nem uniós fuvarozó nevében, és akihez bármely illetékes hatóság fordulhat. A meghatalmazott képviselőt az e rendelet szerinti konkrét kötelezettségek tekintetében kifejezetten a nem uniós fuvarozó írásbeli megbízásával kell kijelölni. Az ilyen képviselő kijelölése nem érinti a nem uniós fuvarozóra e rendelet értelmében háruló felelősséget vagy kötelezettséget. A meghatalmazott képviselővel szemben – a megbízatása vonatkozásában – végrehajtási eljárást kell indítani a nem uniós fuvarozó meg nem felelése esetén.

(29)

A műanyag pellet környezetbe jutásának megelőzéséhez, elszigeteléséhez és feltakarításához szükséges intézkedések sikeres végrehajtásához szükség van a gazdasági szereplők, az uniós fuvarozók és a nem uniós fuvarozók alkalmazottainak teljes körű együttműködésére és elkötelezettségére. A gazdasági szereplőket, az uniós fuvarozókat és a nem uniós fuvarozókat kötelezni kell arra, hogy alkalmazottaik konkrét szerepköreinek és felelősségi köreinek megfelelően képezzék ki személyzetüket annak biztosítása érdekében, hogy ismerjék a berendezéseket és képesek legyenek telepíteni, használni és karbantartani azokat, valamint végre tudják hajtani az e rendeletben megállapított követelményeknek való megfelelés biztosításához szükséges eljárásokat, beleértve a műanyag pellet környezetbe jutása nyomon követésének és jelentésének módjait is. A gazdasági szereplőknek, az uniós fuvarozóknak és a nem uniós fuvarozóknak adott esetben korrekciós intézkedéseket kell elfogadniuk, ideértve szükség esetén a meglévő berendezések és eljárások fejlesztését is. Arra is kötelezni kell őket, hogy nyomon kövessék a környezetbe jutás éves becsült mennyiségét és arról nyilvántartást vezessenek a továbbra is fennálló ismeretbeli hiányosságok megszüntetésének elősegítése érdekében.

(30)

A közép- és nagyvállalkozások a méretükből kifolyólag jellemzően összetettebb struktúrával rendelkeznek. Azokban az esetekben, amikor a közép- és nagyvállalkozások az éves 1 500 tonnás határértékkel egyenlő vagy azt meghaladó mennyiségű műanyag pellet kezelését végző létesítményeket üzemeltetnek, elő kell írni a számukra, hogy minden létesítmény esetében hajtsanak végre további intézkedéseket, így például végezzenek éves belső értékelést, és fogadjanak el egy, konkrét képzési igényeket kielégítő képzési programot, valamint a képzési programra vonatkozó intézkedéseket. A belső értékelés olyan témákra terjedhetne ki, mint például a környezetbe jutás becsült mennyisége és okai, a környezetbe jutás jövőbeli elkerülése érdekében alkalmazott, a megelőzést, az elszigetelést és a feltakarítást szolgáló berendezések vagy eljárások, valamint azok hatékonysága, a személyzettel folytatott megbeszélések, a meglévő berendezések és eljárások ellenőrzése, valamint bármely releváns dokumentum felülvizsgálata.

(31)

A mikrovállalkozások, valamint az olyan létesítményeket üzemeltető kis-, közép- és nagyvállalkozások számára, ahol az éves 1 500 tonnás határérték alatti mennyiségű műanyag pelletet kezelnek, önbevalláson alapuló megfelelőségi nyilatkozatot kell előírni. Emellett elegendő időt kell biztosítani számukra a megfelelésük igazolására.

(32)

Azok a vállalkozások, amelyek az éves 1 500 tonnás határértékkel egyenlő vagy azt meghaladó mennyiségű műanyag pellet kezelését végző létesítményeket üzemeltetnek, a műanyag pellet környezetbe jutásának nagyobb kockázatáért lehetnek felelősek. Azoknak a közép- és nagyvállalkozásoknak, amelyek az éves 1 500 tonnás határértékkel egyenlő vagy azt meghaladó mennyiségű műanyag pellet kezelését végző létesítményeket üzemeltetnek, az e rendeletben megállapított követelményeknek való megfelelést tanúsítók által kiállított tanúsítvány megszerzésével és megújításával kell igazolniuk. Az ellátási láncon alapuló megközelítéssel összhangban – az adminisztratív terhek korlátozása mellett – azoknak a kisvállalkozásoknak, amelyek az éves 1 500 tonnás határértékkel egyenlő vagy azt meghaladó mennyiségű műanyag pellet kezelését végző létesítményeket üzemeltetnek, a megfelelést tanúsítók által kiállított, ötéves érvényességi idővel rendelkező tanúsítvány megszerzésével kell igazolniuk. A tanúsítási eljárás arra is szolgál, hogy segítse az éves 1 500 tonnás határértékkel egyenlő vagy azt meghaladó mennyiségű műanyag pellet kezelését végző létesítményeket üzemeltető kisvállalkozásokat az e rendeletben megállapított követelményeknek való megfeleléshez szükséges intézkedések azonosításában. A tanúsítvány érvényességi idejének lejártát követően az ilyen kisvállalkozásoknak a megfelelést oly módon kell igazolniuk, hogy az utolsó bejelentéstől számítva ötévente bejelentik az illetékes hatóságnak a kockázatkezelési tervük aktualizált változatát, valamint az önbevalláson alapuló megfelelőségi nyilatkozatot, kivéve, ha az ilyen kisvállalkozások időben úgy döntenek, hogy a megfelelést a továbbiakban is tanúsítók által kiállított tanúsítvány megújításával igazolják.

(33)

A tanúsítók – különösen a tanácsadási szolgáltatók – nem végezhetnek olyan tevékenységet, amely veszélyeztetheti véleményalkotási függetlenségüket vagy feddhetetlenségüket azon tanúsítási tevékenységek kapcsán, amelyekre akkreditálták őket. Tanúsítók lehetnek akkreditált megfelelőségértékelő szervezetek, vagy az 1221/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (11) összhangban hitelesítés és érvényesítés elvégzésére engedéllyel rendelkező környezetvédelmi hitelesítők. Az információk egységességének biztosítása érdekében a tanúsítványnak meg kell felelnie egy egységes formátumnak.

(34)

Annak érdekében, hogy az illetékes hatóságok hatékonyabban ellenőrizhessék az e rendelet szerinti megfelelést, a tanúsítóknak be kell jelenteniük az illetékes hatóságok felé az értékelésük eredményét. A tanúsítványok nem befolyásolhatják a megfelelőség illetékes hatóságok általi értékelését.

(35)

Az átláthatóság biztosítása érdekében az illetékes hatóságoknak bizonyos információkat nyilvánosan hozzáférhetővé kell tenniük. Ez magában foglalja a következőkre vonatkozó bejelentést: az üzemeltetett létesítmények, a műanyag pellet Unión belüli szállításában való részvétel – beleértve a korábbiakban bejelentettekhez képest bekövetkező jelentős változtatásokat –, egy meghatalmazott képviselő kijelölése, a kockázatkezelési tervek, az önbevalláson alapuló megfelelőségi nyilatkozatok, a tanúsítványok és az engedélyek; mindezt egy könnyen megtalálható, ingyenes és korlátozásoktól mentes honlapon keresztül kell hozzáférhetővé tenni. A biztonság és a titoktartás biztosítása érdekében azonban az illetékes hatóságok számára lehetővé kell tenni, hogy visszatartsanak bizonyos részleteket, ha azok közzététele veszélyeztetné az érintett létesítmények biztonságát, a helyi lakosság biztonságát vagy más közérdeket. A Bizottságnak emellett közzé kell tennie a nemzeti honlapoknak, illetve a nem uniós fuvarozók meghatalmazott képviselőinek a jegyzékét annak érdekében, hogy az üzleti titoktartás megőrzése mellett széles körű hozzáférést biztosítson ezekhez az információkhoz.

(36)

A közösségi környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszerben (EMAS) történő nyilvántartásba vételhez a gazdasági szereplőknek meg kell felelniük a környezetvédelmi jogszabályoknak, beleértve e rendeletet is. Következésképpen az EMAS-ban nyilvántartásba vett gazdasági szereplőket úgy kell tekinteni, hogy megfelelnek az e rendeletben megállapított követelményeknek, feltéve, hogy környezetvédelmi hitelesítő igazolta, hogy az e rendeletben megállapított követelményeket az említett gazdasági szereplők beépítették környezetközpontú irányítási rendszerükbe és azokat végrehajtották. Az ilyen gazdasági szereplőket ezért mentesíteni kell a tanúsítási kötelezettség, valamint az önbevalláson alapuló nyilatkozatok megújításakor és a kockázatkezelési terv aktualizálásakor az illetékes hatóságok felé történő bejelentési kötelezettség alól. Az EMAS-ban nyilvántartásba vett gazdasági szereplők tekintetében biztosított mentességen túlmenően, valamint az egyéb, nagymértékben integrált rendszerekre nehezedő terhek csökkentése érdekében biztosítani kell annak lehetőségét, hogy az e rendelet szerinti megfelelés alól mentesüljenek azon gazdasági szereplők, akik minden egyes létesítmény esetében más környezetközpontú irányítási rendszert dolgoznak ki és alkalmaznak, amennyiben megfelelnek az e rendeletben megállapított bizonyos kritériumoknak.

(37)

Az illetékes hatóságoknak – adott esetben a tanúsítási eljárás részeként benyújtott megállapítások vagy önbevalláson alapuló nyilatkozatok felhasználásával – ellenőrizniük kell a gazdasági szereplők, az uniós fuvarozók és a nem uniós fuvarozók e rendeletben megállapított kötelezettségeknek való megfelelését. Az ilyen ellenőrzésnek – adott esetben – környezetvédelmi ellenőrzéseken vagy más ellenőrzési intézkedéseken kell alapulnia és kockázatalapú megközelítést kell követnie. Az ellenőrzéseket lehetőség szerint koordinálni kell a más uniós jogi aktusokban előírt ellenőrzésekkel. Az illetékes hatóságoknak tájékoztatniuk kell a Bizottságot e rendelet végrehajtásáról.

(38)

A tagállamoknak képesnek kell lenniük az e rendeletnek való megfelelés biztosítására olyan engedélyek révén, amelyek a létesítmények rendszeres ellenőrzésének rendszerén alapulnak, hogy megvizsgálják a releváns környezeti hatások teljes skáláját, beleértve a kiszóródást és a környezetbe jutást is. Az olyan tagállamokban található létesítmények esetében, amelyek úgy döntenek, hogy a megfelelést ilyen engedélyezési rendszer és rendszeres ellenőrzések révén kell érvényesíteni és ellenőrizni, a gazdasági szereplőknek mentesülniük kell a tanúsítvány megszerzésének vagy az önbevalláson alapuló megfelelőségi nyilatkozat benyújtásának a kötelezettsége alól azon létesítmények esetében, amelyekre vonatkozóan rendelkeznek az e rendeletnek való megfeleléshez szükséges feltételeket előíró engedéllyel. Azon létesítmények esetében, amelyeknél az ilyen mentesség alkalmazandó, a gazdasági szereplőknek be kell jelenteniük a releváns illetékes hatóság felé a kockázatkezelési tervet és annak rendszeres aktualizálását. Amennyiben a megfelelést engedélyek útján biztosítják, a tagállamoknak meg kell tenniük a meglévő engedélyek feltételeinek felülvizsgálatához és új engedélyek kiállításához szükséges lépéseket annak érdekében, hogy az e rendeletnek való megfelelés kellő időben biztosított legyen.

(39)

A 2008/98/EK irányelv úgy rendelkezik, hogy a tagállamoknak elő kell írniuk az újrafeldolgozók számára olyan engedély megszerzését, amelynek feltételei biztosítják, hogy a műanyag pellet előállítása az emberi egészség veszélyeztetése vagy a környezet károsítása nélkül történjen, elkerülve különösen a vizet, a levegőt, a talajt, a növényeket vagy az állatokat fenyegető kockázatokat.

(40)

A környezetbe jutás hatásainak minimalizálása érdekében a gazdasági szereplőknek, az uniós fuvarozóknak és a nem uniós fuvarozóknak meg kell hozniuk az e rendeletnek való megfelelés helyreállításához szükséges korrekciós intézkedéseket. A szükséges korrekciós intézkedéseknek arányosnak kell lenniük a feltárt jogsértéssel és annak a környezetre várhatóan gyakorolt káros hatásaival. Amennyiben az illetékes hatóságok e rendelet megsértését észlelik, erről értesíteniük kell a gazdasági szereplőt, az uniós fuvarozót vagy a nem uniós fuvarozót, és elő kell írniuk, hogy az hozzon korrekciós intézkedéseket a megfelelés helyreállítása érdekében.

(41)

Az illetékes hatóságoknak rendelkezniük kell minimális ellenőrzési és végrehajtási hatáskörökkel az e rendeletnek való megfelelés biztosítása és az egymással való gyorsabb és hatékonyabb együttműködés céljából, valamint annak érdekében, hogy e rendelet megsértésétől elrettentsék a gazdasági szereplőket, az uniós fuvarozókat és a nem uniós fuvarozókat, a meghatalmazott képviselőket, a fuvaroztatókat, továbbá adott esetben a műanyag pelletet szállító tengerjáró hajók üzemeltetőit, ügynökeit és parancsnokait. E hatásköröknek elégségesnek kell lenniük a végrehajtási kihívások kezeléséhez, valamint annak megakadályozásához, hogy a jogszabályokat be nem tartó gazdasági szereplők kihasználják a végrehajtási rendszerben meglévő hézagokat azáltal, hogy olyan tagállamokba helyezik át székhelyüket, amelyek illetékes hatóságai nincsenek felkészülve arra, hogy a jogellenes gyakorlatokat kezeljék. Az illetékes hatóságok számára lehetővé kell tenni, hogy az esethez kapcsolódó valamennyi tényt és körülményt bizonyítékként felhasználják az ellenőrzésük céljaira.

(42)

A mikro-, kis- és középvállalkozások a műanyag pellet ellátási láncának jelentős részét teszik ki. Az e rendeletben megállapított vonatkozó kötelezettségek teljesítése során az említett vállalkozások sajátos végrehajtási kihívásokkal és arányaiban magasabb költségekkel szembesülhetnek. A Bizottságnak fel kell hívnia a gazdasági szereplők és a fuvarozók figyelmét a műanyag pellet környezetbe jutása megelőzésének szükségességére. Emellett a Bizottságnak valamennyi releváns érdekelt féllel konzultálva képzési anyagokat kell kidolgoznia – amelyek többféle formát is ölthetnek, ideértve az útmutatókat és a tanfolyamokat –, hogy segítse a gazdasági szereplőket és a fuvarozókat kötelezettségeik teljesítésében, különös tekintettel a kockázatértékelés követelményeire. E tekintetben figyelembe kell venni a 2021/06. sz. OSPAR-ajánlást. A tagállamoknak hozzáférést kell biztosítaniuk – különösen a mikro- és a kisvállalkozások számára – a kötelezettségeknek és a kockázatértékelési követelményeknek való megfeleléssel kapcsolatos információkhoz és segítségnyújtáshoz. A tagállamok által biztosított segítségnyújtás magában foglalhatja a műanyag pelletet kezelő személyzet minden tagjának nyújtott technikai támogatást és speciális képzést. Magában foglalhatja továbbá a pénzügyi támogatást – többek között a kisvállalkozások tanúsításának céljára – és a forráshoz jutást. A tagállamok intézkedéseit az alkalmazandó állami támogatási szabályok tiszteletben tartásával kell meghozni.

(43)

A műanyag pellet környezetbe jutásának megbecslésére szolgáló közös alap elérése érdekében egy, az 1025/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (12) összhangban elfogadott harmonizált szabványban szabványosított módszertant szükséges meghatározni. Az 1025/2012/EU rendelet meghatározza azt az eljárást, amelyet az említett rendelet követelményeit nem teljes mértékben teljesítő harmonizált szabványokkal szemben emelt kifogások esetén kell alkalmazni.

(44)

Az e rendeletben kitűzött célok elérésének és e rendelet követelményei hatékony végrehajtásának biztosítása érdekében a tagállamoknak ki kell jelölniük az e rendelet alkalmazásáért és végrehajtásáért felelős illetékes hatóságaikat. Azokban az esetekben, amikor a területükön egynél több kijelölt illetékes hatóság van, a tagállamoknak biztosítaniuk kell az összes kijelölt illetékes hatóság közötti szoros együttműködést annak biztosítása érdekében, hogy az említett hatóságok hatékonyan teljesítsék feladataikat.

(45)

A megfelelés biztosítása érdekében az illetékes hatóságoknak meg kell tenniük a szükséges lépéseket is, beleértve a releváns információkon – így például harmadik felek által benyújtott megindokolt panaszokon – alapuló ellenőrzéseket és meghallgatásokat. A panaszt benyújtó harmadik feleknek képesnek kell lenniük a kellő érdekeltségük bizonyítására, vagy valamely jogsérelemre kell hivatkozniuk.

(46)

A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az illetékes hatóságaik által e rendelet alapján hozott intézkedések az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: a Charta) 47. cikkével összhangban hatékony bírósági jogorvoslat tárgyát képezzék. Az Európai Unió Bíróságának állandó ítélkezési gyakorlatával összhangban a tagállamok bíróságainak kell biztosítaniuk a személyek uniós jog szerinti jogainak bírói védelmét. Továbbá az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 19. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a tagállamoknak meg kell teremteniük azokat a jogorvoslati lehetőségeket, amelyek az uniós jog által szabályozott területeken a hatékony jogvédelem biztosításához szükségesek. E tekintetben a tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a nyilvánosság – és azon belül az e rendelet hatálya alá tartozó természetes és jogi személyek – számára biztosított legyen az igazságszolgáltatáshoz való jog, összhangban azokkal a kötelezettségekkel, amelyeket a tagállamok az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága (ENSZ-EGB) környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló, 1998. június 25-i egyezményének (13) (Aarhusi Egyezmény) részes feleiként vállaltak.

(47)

A tagállamoknak szabályokat kell megállapítaniuk az e rendelet alapján elfogadott nemzeti rendelkezések megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozóan, és biztosítaniuk kell az említett szabályok végrehajtását. A tagállamok közigazgatási és büntetőjogi szankciókra vonatkozó szabályokat is megállapíthatnak. A büntetőjogi és közigazgatási szankciók kiszabása semmilyen esetben sem vezethet a kétszeres eljárás alá vonás és a kétszeres büntetés – az Európai Unió Bíróságának értelmezése szerinti – tilalmának (ne bis in idem elv) megsértéséhez. A jogi személyek által elkövetett legsúlyosabb jogsértések esetében, mint például a jellegüknél, mértéküknél és ismétlődésüknél fogva nagy súlyú jogsértések, vagy az emberi egészségre vagy a környezetre jelentős kockázatokat jelentő jogsértések, a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy nemzeti szankciórendszerük olyan közigazgatási pénzbírságokról rendelkezzen, amelyek maximális összege az említett jogi személy által a közigazgatási pénzbírság kiszabásának évét megelőző pénzügyi évben elért uniós éves árbevétel legalább 3 %-a. Az ilyen jogsértések esetében – a 2008/99/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (14) szerinti tagállami kötelezettségek sérelme nélkül – a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy emellett – vagy ehelyett – büntetőjogi szankciókat szabhassanak ki, feltéve, hogy azok hatékonyak, arányosak és visszatartó erejűek.

(48)

A tagállamoknak adott esetben támogatniuk kell az olyan projektek finanszírozását, amelyek célja: a műanyag pellettel szennyezett területek megtisztítása környezeti szempontból fenntartható gyakorlatok alkalmazásával; a környezetbe jutást okozó eseményekre és balesetekre, valamint az azokra való reagálással kapcsolatos információk gyűjtése, kezelése és szolgáltatása; az ismeretek gyarapítása a műanyag pellet környezetbe jutásának az emberi egészségre és a környezetre gyakorolt hatásaival kapcsolatban; valamint a szemléletformáló programok előmozdítása, különös tekintettel a leginkább érintett területekre, például az ipari övezetekre és a kikötőkre.

(49)

Amennyiben e rendelet megsértése következtében emberi egészségben esett kár, a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az érintett személyek az említett kár vonatkozásában kártérítést igényelhessenek és kaphassanak a releváns természetes vagy jogi személyektől. Az ilyen kártérítési szabályok hozzájárulnak a környezet minőségének megőrzésére, védelmére és javítására, valamint az emberi egészség védelmére vonatkozóan az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 191. cikkében meghatározott célkitűzések eléréséhez. Alátámasztják továbbá az élethez, a személyi sérthetetlenséghez, az egészségvédelemhez, valamint a hatékony jogorvoslathoz való jogot, amelyeket a Charta 2., 3., 35., illetve 47. cikke rögzít. A 2004/35/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (15) ezen túlmenően magánszemélyeknek nem biztosít kártérítési jogot környezeti kárból vagy ilyen jellegű közvetlen kárveszélyből következően.

(50)

Ezért helyénvaló, hogy e rendelet szabályozza a személyeknek okozott károk megtérítéséhez való jogot, és biztosítsa, hogy a személyek megvédhessék jogaikat az e rendelet megsértéséből fakadó egészségkárosodás esetén, és ezáltal e rendelet végrehajtása hatékonyabb módon történjen. A kártérítési igényekre vonatkozó eljárásokat úgy kell kialakítani és alkalmazni, hogy azok ne tegyék lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé a kár megtérítéséhez való jog gyakorlását.

(51)

Az e rendelet által a tagállamok eljárási autonómiájára gyakorolt hatásnak arra a mértékre kell korlátozódnia, amely szükséges az emberi egészség biztonságos környezet révén történő védelmére irányuló célkitűzés biztosításához, és az nem érintheti az e rendelet megsértése esetén a kártérítés igényléséhez való jogot megállapító egyéb nemzeti eljárási szabályokat. Az ilyen nemzeti szabályok azonban nem akadályozhatják az e rendeletben előírt kártérítési mechanizmus hatékony működését.

(52)

Annak érdekében, hogy a személyek megvédhessék jogaikat az e rendelet megsértéséből fakadó egészségkárosodás esetén, és ezáltal e rendelet végrehajtása hatékonyabb legyen, az emberi egészség, a környezet vagy a fogyasztók védelmét előmozdító és a nemzeti jog szerinti valamennyi követelményt teljesítő nem kormányzati szervezeteket mint az érintett nyilvánosság tagjait fel kell hatalmazni arra, hogy a tagállamok döntésének megfelelően bármely sértett nevében vagy érdekében részt vegyenek az eljárásokban, a bíróságok előtti képviseletre és védelemre vonatkozó nemzeti eljárási szabályok sérelme nélkül. A tagállamok általában eljárási autonómiával rendelkeznek az uniós jog megsértésével szembeni hatékony jogorvoslat biztosítását illetően, az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elveinek tiszteletben tartása mellett. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy bár nagy mennyiségű epidemiológiai bizonyíték áll rendelkezésre a szennyezés lakosságra gyakorolt negatív egészségügyi hatásaira vonatkozóan, nem könnyű közvetlen kapcsolatot teremteni a műanyag pellet valamely konkrét környezetbe jutása és az emberi egészségre vagy a környezetre gyakorolt konkrét hatások között, továbbá az ilyen hatások általában nem azonnaliak.

(53)

A műszaki fejlődés és a tudományos fejlemények figyelembevétele érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el e rendelet mellékleteinek módosításai tekintetében. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is, és hogy e konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban (16) megállapított elvekkel összhangban kerüljön sor. Így különösen a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kap kézhez minden dokumentumot, és szakértőik rendszeresen részt vehetnek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein.

(54)

E rendelet végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni az e rendelet végrehajtásával kapcsolatos információk jelentése tekintetében. Ezeket a végrehajtási hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (17) megfelelően kell gyakorolni.

(55)

Annak érdekében, hogy a gazdasági szereplők, az uniós fuvarozók, a nem uniós fuvarozók, a fuvaroztatók, valamint a tengerjáró hajók üzemeltetői, ügynökei és parancsnokai számára elegendő idő álljon rendelkezésre az e rendeletben megállapított követelményekhez való alkalmazkodáshoz, e rendelet alkalmazását el kell halasztani.

(56)

Mivel e rendelet célját, nevezetesen a műanyag pellet környezetbe jutásának megelőzését a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban az intézkedés terjedelme vagy hatásai miatt e cél jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat a szubszidiaritásnak az EUSZ 5. cikkében foglalt elvével összhangban. Az arányosságnak az említett cikkben foglalt elvével összhangban ez a rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket,

1.

„műanyag pellet”: bármilyen alakú, formájú vagy méretű polimertartalmú anyag vagy anyagösszesség, amelyet a műanyag termékek gyártási műveletei során történő öntés céljából állítanak elő, függetlenül annak tényleges felhasználásától;

2.

„kiszóródás”: műanyag pellet egyszeri vagy elhúzódó, nem szándékos kikerülése valamely létesítmény határain belül vagy a műanyag pelletet elsődleges tárolóhelyről szállító közúti járműveken, vasúti kocsikon vagy belvízi hajókon belül;

3.

„környezetbe jutás”: a műanyag pelletnek az ellátási lánc bármely szakaszában történő egyszeri vagy elhúzódó, nem szándékos kikerülése a környezetbe, vagy a létesítmény határain belülről, vagy a műanyag pelletet szállító közúti járművekből, vasúti kocsikból, belvízi hajókból, illetve valamely tagállam kikötőjét elhagyó vagy ott kikötő tengerjáró hajókból;

4.

„létesítmény”: minden olyan helyiség, szerkezet, helyszín, telephely vagy hely, amelyen belül egy vagy több, műanyag pellet kezelésével járó gazdasági tevékenységet végeznek;

5.

„gazdasági szereplő”: olyan természetes vagy jogi személy, aki vagy amely egészében vagy részben üzemelteti vagy felügyeli a létesítményt, vagy – ahol ezt a nemzeti jog előírja – akire vagy amelyre a létesítmény műszaki üzemeltetése tekintetében meghatározó gazdasági befolyást ruháztak;

6.

„uniós fuvarozó”: valamely tagállamban letelepedett bármely természetes vagy jogi személy, aki vagy amely gazdasági tevékenységének részeként közúti járművek, vasúti kocsik vagy belvízi hajók használatával műanyag pellet szállítását végzi;

7.

„nem uniós fuvarozó”: valamely harmadik országban letelepedett bármely természetes vagy jogi személy, aki vagy amely az Unióban folytatott gazdasági tevékenységének részeként közúti járművek, vasúti kocsik vagy belvízi hajók használatával műanyag pellet szállítását végzi;

8.

„fuvaroztató”: bármely természetes vagy jogi személy, aki vagy amely által, akinek vagy amelynek a nevében vagy az érdekében egy áruszállítási szerződés került megkötésre egy természetes vagy jogi személlyel, aki vagy amely gazdasági tevékenységének részeként tengerjáró hajók használatával műanyag pelletet szállít;

9.

„üzemeltető”: egy tengerjáró hajó tulajdonosa vagy kezelője;

10.

„ügynök”: az üzemeltető nevében történő információszolgáltatásra megbízott vagy meghatalmazott bármely személy;

11.

„mikro-, kis- vagy középvállalkozás”: a 2003/361/EK bizottsági ajánlás (18) melléklete értelmében vett mikro-, kis- vagy középvállalkozás;

12.

„nagyvállalkozás”: olyan vállalkozás, amely nem mikro-, kis- vagy középvállalkozás;

13.

„illetékes hatóság”: egy tagállam által az e rendelet szerinti kötelezettségeinek végrehajtására kijelölt hatóság vagy szerv;

14.

„meghatalmazott képviselő”: az Unióban letelepedett olyan természetes vagy jogi személy, akit vagy amelyet egy nem uniós fuvarozó – a 4. cikk alapján – írásos megbízással kijelölt abból a célból, hogy a 3. cikk (2) és (3) bekezdésében, az 5. cikk (6) bekezdésének harmadik albekezdésében és a 15. cikk (1) bekezdésében megállapított kötelezettségekkel kapcsolatos konkrét feladatok tekintetében a nevében eljárjon;

15.

„tanúsító”: a következő természetes vagy jogi személyek bármelyike:

16.

„megfelelőségértékelés”: annak igazolására szolgáló eljárás, hogy egy adott létesítmény megfelel-e e rendelet, valamint az e rendelet alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok alkalmazandó szabályainak;

17.

„engedély”: a releváns illetékes hatóság által kiállított írásos felhatalmazás valamely létesítmény működtetésére.

a)

a tanúsítónak valamely tagállam joga szerint kell létrejönnie, és jogi személyiséggel kell rendelkeznie;

b)

a tanúsítónak olyan harmadik félnek kell lennie, amely a gazdasági szereplőtől független szerv;

c)

a tanúsító, annak felső vezetése, valamint a megfelelőségértékelésért felelős személyzete nem végezhet olyan tevékenységet, amely veszélyeztetheti véleményalkotási függetlenségét vagy feddhetetlenségét a tanúsítási tevékenységek kapcsán;

d)

a tanúsítónak és személyzetének megkülönböztetésmentes módon kell működniük és a tevékenységeiket a legmagasabb szintű szakmai feddhetetlenséggel és a szükséges szaktudással kell végezniük, továbbá függetlennek kell lenniük minden olyan, különösen az említett tevékenységek eredményeiben érdekelt személyektől vagy személyek csoportjaitól eredő – többek között pénzügyi – nyomásgyakorlástól és ösztönzéstől, amely befolyásolhatná véleményalkotásukat vagy tanúsítási tevékenységeik eredményét. Biztosítani kell a tanúsítók, a felső vezetésük, valamint a tanúsítás és a feladatok elvégzéséért felelős személyzet pártatlanságát;

e)

a tanúsítónak rendelkeznie kell azon megfelelőségértékelés elvégzéséhez szükséges szakértelemmel, felszereléssel és infrastruktúrával, amelyre akkreditálták;

f)

a tanúsítónak rendelkeznie kell elegendő létszámú, megfelelő képesítéssel és tapasztalattal rendelkező olyan személyzettel, amely a megfelelőségértékelési feladatok elvégzéséért felelős;

g)

az illetékes hatóságok 16. cikk (3) bekezdésének b) pontja szerinti hatásköreinek sérelme nélkül, a tanúsító személyzetének be kell tartania a szakmai titoktartás szabályait minden olyan információ tekintetében, amelyet a megfelelőségértékelési feladatainak elvégzése során szerzett;

h)

ha a tanúsító a tanúsításhoz kapcsolódó konkrét feladatokat alvállalkozásba ad, vagy azok elvégzéséhez leányvállalatot vesz igénybe, teljes felelősséget kell vállalnia az alvállalkozók vagy leányvállalatok által végzett feladatokért, valamint értékelnie kell és figyelemmel kell kísérnie az alvállalkozó vagy a leányvállalat képesítését és az általa elvégzett munkát. Alvállalkozók vagy leányvállalatok csak a tanúsító akkreditációjának hatálya alá tartozó feladatokat végezhetnek. A tanúsítóknak biztosítaniuk kell, hogy alvállalkozóik vagy leányvállalataik tevékenysége ne befolyásolja tanúsítási tevékenységeik bizalmas jellegét, objektivitását vagy pártatlanságát.