(1)

Az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) 2025. március 6-án az alaprendelet 5. cikke alapján dömpingellenes vizsgálatot indított a Brazil Szövetségi Köztársaságból (a továbbiakban: érintett ország vagy Brazília) származó puhafa rétegelt lemez behozatalára vonatkozóan. Az eljárás megindításáról a Bizottság értesítést (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló értesítés) tett közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában (2).

(2)

A Bizottság azt követően indított vizsgálatot, hogy 2025. január 20-án a Softwood Plywood Consortium (a továbbiakban: panaszos) panaszt nyújtott be. A panaszt a panaszos a puhafa rétegelt lemezekkel foglalkozó, az alaprendelet 5. cikkének (4) bekezdése értelmében vett uniós gazdasági ágazat nevében nyújtotta be. A panaszban foglalt, a dömpinggel és az abból eredő jelentős kárral kapcsolatos bizonyítékok elegendőek voltak a vizsgálat megindításához.

(3)

A Bizottság a (EU) 2025/922 bizottsági végrehajtási rendelettel (a továbbiakban: nyilvántartásba vételt elrendelő rendelet) (3) nyilvántartásbavételi kötelezettséget vezetett be az érintett termék behozatalára vonatkozóan.

(4)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben felkérte az érdekelt feleket, hogy a vizsgálatban való részvétel érdekében vegyék fel vele a kapcsolatot. A Bizottság emellett külön tájékoztatta a panaszost, az ismert uniós gyártókat, az ismert exportáló gyártókat és a brazil hatóságokat, az ismert importőröket, beszállítókat és felhasználókat, a kereskedőket, valamint az érintettként ismert szervezeteket a vizsgálat megindításáról, és felkérte őket a részvételre.

(5)

Az érdekelt felek lehetőséget kaptak arra, hogy észrevételeket tegyenek a vizsgálat megindításával kapcsolatban, és kérjék a Bizottság és/vagy a kereskedelmi ügyekben eljáró meghallgató tisztviselő előtti meghallgatásukat.

(6)

Az eljárás megindítását követően a panaszos, a Brazilian Association for Mechanically Processed Timber (a Mechanikusan Feldolgozott Faanyagok Brazíliai Szövetsége, a továbbiakban: ABIMCI), a Plywood Trade Interest Alliance, amely független uniós importőrökből álló ad hoc csoportosulás (a továbbiakban: PTIA), valamint a Bo Andrén AB, a Keflico és a Schüttler Holzmakler/Agentur e.K. független importőrök nyújtottak be beadványt a panaszban szereplő, a dömpinget, a kárt, az ok-okozati összefüggést és az uniós érdeket érintő bizonyítékokkal kapcsolatban. Válaszként három uniós gyártó, valamint a panaszos nyújtott be észrevételeket. Ezen észrevételekkel a Bizottság az alábbiakban foglalkozik.

(7)

Az ABIMCI az eljárás megindításáról szóló értesítés 8. szakasza alapján további beadványokat nyújtott be, amelyekben cáfolta a panaszos észrevételeit. A 8. szakasz előírja, hogy a más érdekelt felek által az ideiglenes intézkedések bevezetésének határideje előtt benyújtott információkhoz fűzött észrevételeket – eltérő rendelkezés hiányában – legkésőbb az ezen értesítés közzétételét követő 75. napon kell megtenni. Az ABIMCI a cáfoló észrevételeit 2025. július 14-én nyújtotta be.

(8)

mivel ezeket az észrevételeket az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott határidőn túl nyújtották be, azokat a vizsgálat e szakaszában nem lehetett figyelembe venni.

(9)

Az ABIMCI aggályokat fogalmazott meg a panaszban szereplő információk bizalmas kezelésével kapcsolatban; az ABIMCI különösen azt állította, hogy hiányoztak a dömpingre vonatkozó állítások alapjául szolgáló rendes érték kiszámításához használt adatok, valamint a „rendes értékről szóló jelentésben” használt módszertan és források betekinthető, érdemi összefoglalói. Az ABIMCI azzal érvelt, hogy az átláthatóság ezen hiánya miatt az érdekelt felek nem tudták kielégítő mértékben megismerni a bizalmas információkat, amely elengedhetetlen a jogaik védelméhez, valamint ahhoz, hogy érdemi észrevételeket tegyenek a dömpingre és a kárra vonatkozó állításokkal kapcsolatban.

(10)

A PTIA azt állította, hogy a Bizottság túlzó mértékben alkalmazta a kitakarást a panasz szövegében. Azzal érvelt, hogy ez akadályozta az érdekelt feleket abban, hogy megértsék a jelentős kárra vonatkozó állításokat, és érdemben reagáljanak azokra.

(11)

Az alaprendelet 19. cikke megengedi a bizalmas információk védelmét olyan esetekben, amikor az adatok közzététele jelentős versenyelőnyt biztosítana egy versenytárs számára, vagy rendkívül hátrányosan érintené az információkat szolgáltató személy vagy azon személy helyzetét, akitől az adott személy az információkat megszerezte.

(12)

A Bizottság megjegyezte, hogy bizonyos információk (például a panaszos által a puhafa rétegelt lemezek brazíliai belföldi áraira vonatkozó információk gyűjtése céljából megrendelt tanulmány) bizalmas jellegűek, és nem alkalmasak betekinthető összefoglaló készítésére. Ezenkívül a panaszban említett számos jelentés szerzői jogi oltalom alatt állt.

(13)

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a panasznak az érdekelt felek számára betekintés céljából elérhető nyilvános változata tartalmazta az összes alapvető bizonyítékot és a bizalmasan kezelt adatok nem bizalmas jellegű összefoglalásait, hogy az érdekelt felek az eljárás során gyakorolni tudják a védelemhez való jogukat, és megfelelt az alaprendelet 19. cikkének (2) bekezdésében foglalt követelményeknek. A Bizottság továbbá úgy ítélte meg, hogy a rendelkezésre bocsátott adatok széles köre az indexekkel együtt elegendő ahhoz, hogy az érdekelt felek az eljárás teljes időtartama alatt gyakorolhassák a védelemhez való jogukat, és megfelelt az alaprendelet 19. cikkének (2) bekezdésében foglalt követelményeknek. A Bizottság ezért elutasította ezeket az állításokat.

(14)

A Bo Andrén AB azzal érvelt, hogy a panaszban Brazília belföldi piaci áraiként használt értékek pontatlanok, mivel a brazil piacon értékesített termékek nagymértékben eltérő termékjellemzőkkel rendelkeznek, és ezek az eltérések érvénytelenné teszik a brazil belföldi és exporttermékek közötti közvetlen ár-összehasonlítást. A Bo Andrén AB továbbá azzal érvelt, hogy a Trópusi Faanyagok Nemzetközi Szervezetének (a továbbiakban: ITTO) a panaszban referenciaként használt adatai nem reprezentatívak, mivel az ITTO elsősorban trópusi keményfa termékeket követ nyomon, nem pedig puhafa rétegelt lemezeket. Ez mesterségesen megnöveli a dömpingkülönbözeteket. A Bo Andrén AB arra kérte a Bizottságot, hogy értékelje újra ezeket az adatokat, és vegyen igénybe olyan alternatív adatforrásokat vagy módszereket, amelyek pontosan tükrözik a puhafa rétegelt lemezek brazíliai piacát.

(15)

E tekintetben a Bizottság hangsúlyozta, hogy a kérelemnek elegendő bizonyítékot kell tartalmaznia. Kiváltképp, az állandó ítélkezési gyakorlattal összhangban az ahhoz szükséges bizonyítékok mennyisége és minősége, hogy teljesüljenek a bizonyítékok elegendő jellegére vonatkozó kritériumok a vizsgálat megindításához, nem azonos azzal, amelyre a dömping és a kár fennállásának előzetes vagy végleges megállapításához van szükség (4). Mindezek alapján a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a kérelem elegendő bizonyítékot szolgáltatott a dömpingre vonatkozóan. A panasz 8. mellékletében szereplő, belföldi árakról szóló jelentés tartalmazott egy leíró részt az alkalmazott módszertanról és az adatok forrásairól, valamint elegendő adatot tartalmazott az árakról ahhoz, hogy bizonyítékként szolgáljon.

(16)

Az ABIMCI vitatta a panaszos dömpingre vonatkozó állításait, és azt állította, hogy azok a WTO dömpingellenes megállapodásának (a továbbiakban: dömpingellenes megállapodás) 5.2. cikke értelmében jogilag nem érvényesek. Az ABIMCI kijelentette, hogy a panaszos állításai ellenőrizetlen és hiányos adatokra támaszkodtak, és hogy a panaszos a paricá fából készült rétegelt lemezre (egy nem összehasonlítható keményfából készült termékre) vonatkozó adatok felhasználásával spekulált az árstabilitással kapcsolatban, ami módszertanilag hibás megközelítés.

(17)

Az ABIMCI azt is kijelentette, hogy a panaszban használt belföldi árak túlzottan magasak voltak az erdei fenyőből (pinus elliottii) készült rétegelt lemezek tényleges brazíliai áraihoz képest, amelyek azoknál lényegesen alacsonyabbak voltak. Végezetül az Argentína által a Brazíliából származó, fenolgyantával bevont rétegelt lemezek bizonyos típusainak behozatalára vonatkozóan lezárt dömpingellenes vizsgálat (5) alátámasztotta az ABIMCI azon álláspontját, miszerint nem történt dömping. Az ABIMCI arra a következtetésre jutott, hogy ezek a hiányosságok megalapozatlanná és jogilag elégtelenné teszik az állításokat.

(18)

A Bizottság mindazonáltal úgy ítélte meg, hogy a panasz – a (15) preambulumbekezdésben ismertetett idevágó jogi normával összhangban – elegendő bizonyítékot tartalmazott a dömping fennállására vonatkozóan. A panasz nyilvános változatában szereplő dömpingszámítások részletes magyarázattal szolgáltak a dömpingszámításhoz felhasznált valamennyi különböző elemről, beleértve az e számításokhoz felhasznált összes forrást, lehetővé téve az érdekelt feleknek, hogy kellő mértékben megértsék a dömpingre vonatkozó állítás fő elemeit.

(19)

Az Argentínában lefolytatott vizsgálat az unióstól eltérő piaccal foglalkozott, ezért a jelenlegi vizsgálat megindításával kapcsolatos állítások szempontjából irreleváns.

(20)

A Bizottság ezért elutasította a panasz dömpingre vonatkozó állításaival kapcsolatos észrevételt.

(21)

Az ABIMCI vitatta a panaszban szereplő, kárra vonatkozó állításokat. Azzal érvelt, hogy az alacsony árú brazil behozatal megnövekedett volumenéből eredő kárra vonatkozó állításokban nem szerepelt tárgyilagos vizsgálat. A szövetség azzal is érvelt, hogy a jelentett mikrogazdasági és makrogazdasági mutatók becsléseken és spekulatív adatokon alapulnak.

(22)

Az ABIMCI hangsúlyozta, hogy egy valódi, tárgyilagos vizsgálatnak magában kellett volna foglalnia egy, az egymásnak ellentmondó bizonyítékok ellenőrzésére is kiterjedő, elfogulatlan értékelést, és meg kellett volna felelnie a jóhiszeműség és az alapvető méltányosság elvének.

(23)

Az ABIMCI továbbá azzal érvelt, hogy a brazil behozatal volumene csökkent, és azt állította, hogy ugyanazt a tendenciát követte, mint az uniós felhasználás. Azt is állították, hogy a brazil importárak növekedtek a figyelembe vett időszakban.

(24)

A PTIA a panaszban szereplő, kárra vonatkozó állításokat is vitatta. Azzal érvelt, hogy a brazil behozatal növekedését túlbecsülték, és meglátásuk szerint a növekedés főként annak tudható be, hogy a Covid19-világjárvány okozta zavart követően a piac visszatért a normális állapotába. A szövetség megjegyezte, hogy a 2021 és a vizsgálati időszak között bekövetkezett, jelentett volumennövekedés csak a világjárvány előtti múltbeli szintekhez való visszatérést tükrözte.

(25)

Emellett a PTIA azzal érvelt, hogy a Brazíliából érkező behozatal 2022 és a vizsgálati időszak között valójában 11 %-kal csökkent, megkérdőjelezve a panaszban szereplő azon állításokat, amelyek szerint a figyelembe vett időszakban jelentős beáramlás következett be. Azzal érvelt továbbá, hogy bármely megfigyelt negatív tendenciát tévesen ábrázolják kárként, mivel ezek csupán a Covid19-világjárvány utáni helyreállítást követően stabilizálódó piacok hatásai.

(26)

Végül pedig megkérdőjelezték az importárakra és -volumenekre vonatkozó adatok elégséges voltát és egyértelműségét, jelezve, hogy a kárelemzés nem volt meggyőző, mivel nem reprezentatív időszakokra és spekulatív adatokra való támaszkodott.

(27)

A Bizottság megállapította, hogy a panasz elegendő bizonyítékot tartalmazott a jelentős kárnak a vizsgálat megindításához szükséges megállapításához. A panasz 6. szakasza mind a makrogazdasági, mind a mikrogazdasági mutatókat elemezte. A Bizottság emlékeztet arra, hogy a jelentős kárnak a vizsgálat megindításához szükséges megállapítása feltételezi az alaprendeletben leírt releváns tényezők vizsgálatát.

(28)

Az alaprendelet 5. cikkében nem szerepel kifejezetten olyan előírás, amely szerint a 3. cikk (5) bekezdésében említett valamennyi kártényezőnek romló tendenciát kell mutatnia ahhoz, hogy a jelentős kár megállapítása a vizsgálat megindításához szükséges mértékben megalapozott legyen. Az alaprendelet 5. cikke (2) bekezdésének szövege azt mondja ki, hogy a panasznak tartalmaznia kell információkat az állítólagosan dömpingelt behozatal volumenének változására, az említett behozatalnak a hasonló termék uniós piacon felszámított áraira gyakorolt hatására, valamint a behozatalnak az uniós gazdasági ágazatra ebből következően gyakorolt hatására vonatkozóan, amit releváns tényezők is tanúsítanak. A panasz tartalmazta ezeket az információkat, amelyek a kár fennállására utaltak.

(29)

Ennek megfelelően a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a panasz a kárra vonatkozóan elegendő bizonyítékot tartalmazott, és elutasította az ABIMCI és a PTIA állításait.

(30)

Az ABIMCI és a PTIA azt is kifogásolta, hogy a Bizottság a 2021-es évet használta referenciapontként (bázisévként), azzal érvelve, hogy ebben az évben és 2022-ben az ágazatok éppen felépülőben voltak a Covid19-világjárványból, ezért azok nem reprezentatívak a kárelemzés szempontjából.

(31)

A Bizottság megállapította, hogy a kár értékelésére kiválasztott időszak összhangban van a Bizottság bevett gyakorlatával, amely szerint a jelentős kárt egy három naptári éves időszakban, továbbá a vizsgálati időszakban kell vizsgálni. A Bizottság ezért elutasította az ABIMCI és a PTIA állításait.

(32)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben jelezte, hogy az alaprendelet 17. cikkével összhangban mintavételt végezhet az érdekelt felek körében.

(33)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben jelezte, hogy ideiglenesen kiválasztott egy uniós gyártókból álló mintát. A Bizottság a rendelkezésre álló idő alatt észszerűen megvizsgálható legnagyobb termelési és értékesítési volumen alapján választotta ki a mintát, amely jó földrajzi eloszlást is biztosított. A minta három uniós gyártóból állt. A mintában szereplő uniós gyártók a hasonló termék Unión belüli becsült teljes termelési és értékesítési volumenének több mint 55 %-át tették ki. A Bizottság felkérte az érdekelt feleket, hogy tegyenek észrevételeket az ideiglenes mintával kapcsolatban. Nem érkezett észrevétel. A minta reprezentatív az uniós gazdasági ágazatra nézve.

(34)

Annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát, a Bizottság felkért független importőröket az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott információk benyújtására.

(35)

Tizennégy független importőr nyújtotta be a kért információkat és egyezett bele a mintába való felvételébe. A Bizottság az alaprendelet 17. cikkének (1) bekezdésével összhangban a vizsgált terméknek a vizsgálati időszakban Brazíliából az Unióba érkező behozatalának volumene alapján két független importőrt vett fel a mintába. A minta a vizsgált termék Brazíliából az Unióba érkező becsült teljes behozatali mennyiségének mintegy 10 %-át tette ki. Az alaprendelet 17. cikkének (2) bekezdésével összhangban a Bizottság kikérte valamennyi ismert érintett importőr véleményét a minta kiválasztásával kapcsolatban. Nem érkezett észrevétel.

(36)

Annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát, a Bizottság felkérte az összes brazil exportáló gyártót az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott információk benyújtására. Emellett a Bizottság felkérte a Brazil Szövetségi Köztársaság képviseletét, hogy azonosítsa azokat az esetleges további exportáló gyártókat, amelyek érdeklődést tanúsíthatnak a vizsgálatban való részvétel iránt, és/vagy vegye fel velük a kapcsolatot.

(37)

Az érintett országban működő exportáló gyártók közül ötvenkilenc nyújtotta be a kért információkat és egyezett bele a mintába való felvételébe. A Bizottság az alaprendelet 17. cikkének (1) bekezdésével összhangban az Unióba irányuló export legnagyobb reprezentatív mennyisége alapján két olyan exportáló gyártót vett fel a mintába, amelyet a rendelkezésre álló idő alatt megfelelően meg tudott vizsgálni, nevezetesen a Nereu Rodrigues & Cia Ltda (a továbbiakban: Nereu) és az Indústria de Compensados Sudati Ltda (a továbbiakban: Sudati) vállalatot.

(38)

A Bizottság az alaprendelet 17. cikkének (2) bekezdésével összhangban a minta kiválasztásáról egyeztetett valamennyi ismert érintett exportáló gyártóval és az érintett ország hatóságaival.

(39)

Az ideiglenes mintában nem szereplő egyik exportáló gyártó, az Indústria de Compensados Guararapes Ltda. (a továbbiakban: Guararapes) kérelmezte a mintába való felvételét. A Guararapes azzal érvelt, hogy az ideiglenes minta csak korlátozott mértékben reprezentatív, mivel a puhafa rétegelt lemezek Unióba irányuló brazil exportjának csupán 30 %-át tette ki és csupán két exportőr szerepelt benne. Azzal is érvelt, hogy a reprezentativitás tekintetében eltérés van, mivel az uniós gazdasági ágazat viszont az uniós termelés 50 %-át tette ki.

(40)

Ugyanakkor a mintában szereplő egyik exportőr, a Sudati azonosított olyan vele kapcsolatban álló vállalatokat, amelyek szintén gyártották és exportálták az érintett terméket, nevezetesen a Guararapes és a Conply Indústria de Compensados Ltda vállalatot. Ezeket az exportáló vállalatokat a Bizottság utólag felvette a végleges mintába.

(41)

Az exportáló gyártók végleges mintája tehát egy családi cégcsoporthoz tartozó vállalatokból (Sudati, Guararapes és Conply, a továbbiakban: SCG Csoport) és egy független exportáló gyártóból (Nereu) állt.

(42)

A Guararapes észrevételére válaszul a Bizottság megjegyzi, hogy az exportáló gyártók mintájának kiválasztása szempontjából irreleváns, hogy az uniós gazdasági ágazat az uniós termelés mekkora hányadát teszi ki.

(43)

A Guararapes az alaprendelet 17. cikkének (3) bekezdése alapján egyedi vizsgálat iránti kérelmet nyújtott be, azt állítva, hogy a Sudatihoz és a Conplyhoz fűződő családi kapcsolatok nem veszélyeztetik függetlenségét jogilag és a működés terén. A vállalat jogilag és a működés terén teljeskörű autonómiával rendelkezik és független a két brazil exportőrtől, ezért e vizsgálat alkalmazásában önálló gazdasági egységként kell kezelni.

(44)

A Bizottság megjegyzi, hogy az (EU) 2015/2447 bizottsági végrehajtási rendelet (6) 127. cikkének h) pontja értelmében az exportáló gyártók egymással kapcsolt viszonyban álló jogalanynak minősülnek, ha ugyanahhoz a családhoz tartoznak. A Guararapes által az alaprendelet 17. cikkének (3) bekezdése alapján benyújtott egyedi vizsgálat iránti kérelmet ezért a Bizottság elutasította.

(45)

A Bizottság kérdőíveket küldött a mintában szereplő brazíliai exportáló gyártóknak, a mintában szereplő uniós gyártóknak, az importőröknek és a felhasználóknak. A Bizottság ugyanezeket a kérdőíveket az eljárás megindításának napján hozzáférhetővé tette az interneten (7).

(46)

A Bizottság minden olyan információt megkísérelt beszerezni és ellenőrzött, amelyet szükségesnek tartott a dömping, az abból eredő kár és az uniós érdek ideiglenes megállapításához. Az alaprendelet 16. cikke szerinti ellenőrző látogatásokra a következő vállalatok telephelyén került sor:

(47)

A dömpingre és a kárra vonatkozó vizsgálat a 2024. január 1-jétől 2024. december 31-ig tartó időszakra (a továbbiakban: vizsgálati időszak) terjedt ki. A kárra vonatkozó értékelés szempontjából releváns tendenciák vizsgálata a 2021. január 1-jétől a vizsgálati időszak végéig tartó időszakra (a továbbiakban: figyelembe vett időszak) terjedt ki.

(48)

A vizsgált termék a jelenleg a 4412 39 00 KN-kód alá tartozó, kizárólag olyan (a bambusznádtól eltérő) fa furnérlapokból előállított rétegelt lemez, amelyek vastagsága legfeljebb 6 mm, és mindkét külső réteg tűlevelű fából készült, bevonva vagy felületileg bevonva is (puhafa rétegelt lemez) (a továbbiakban: vizsgált termék).

(49)

A puhafa rétegelt lemezeket számos alkalmazási területen használják, például az építőiparban, a bútoriparban, fali panelekben, padlóaljzatokban (például parkettában), valamint a csomagoló és a tetőfedési ágazatban.

(50)

Az érintett termék a Brazíliából származó, jelenleg a 4412 39 00 KN-kód alá tartozó puhafa rétegelt lemez (a továbbiakban: érintett termék).

(51)

A vizsgálat rámutatott arra, hogy a következő termékek azonos alapvető fizikai, kémiai és műszaki jellemzőkkel rendelkeznek, és alapvető felhasználási területeik is megegyeznek:

(52)

A Bizottság az eljárás e szakaszában úgy határozott, hogy ezek a termékek ennek megfelelően az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése értelmében hasonló termékek.

(53)

A PTIA aggályokat fogalmazott meg az érintett termékek összehasonlíthatóságával és osztályozásával kapcsolatban. Azzal érvelt, hogy kritikus fontosságú különbség van az építőipari felhasználásra alkalmas, úgynevezett szerkezeti puhafa rétegelt lemezek és az erre nem alkalmas rétegelt lemezek között, amellyel a jelenlegi termékkör nem foglalkozik megfelelően. A PTIA utalt arra, hogy ezek a különbségek jelentősen befolyásolják az árképzést és a piaci felhasználást, és ezáltal befolyásolják a dömping- és kárelemzést.

(54)

A PTIA hangsúlyozta, hogy a tisztességes összehasonlítás és a dömpingkülönbözetek pontos meghatározása érdekében bele kell foglalni egy szerkezeti/nem szerkezeti paramétert a termékkód-struktúrába. Azzal érvelt, hogy a vizsgálatnak el kell ismernie ezeket a különbségeket annak megelőzése érdekében, hogy az állítólagos dömping vagy kár szempontjából nem releváns termékeket indokolatlanul bevonjanak a termékkörbe.

(55)

A PTIA továbbá arra az álláspontra helyezkedett, hogy a lucfenyőből és az erdei fenyőből készült rétegelt lemezeket nem szabad hasonló terméknek tekinteni, mivel különböző fafajokból készülnek, valamint eltérő alkalmazási módokkal és piacokkal rendelkeznek. Ez a különbség kellően jelentős ahhoz, hogy indokolja a termékkör felülvizsgálatát, és potenciálisan kizárjon abból bizonyos olyan termékeket, amelyek nem versenyeznek közvetlenül az EU-ban előállított puhafa rétegelt lemezekkel.

(56)

Az ABIMCI hangsúlyozta a különféle típusú rétegelt lemezek, például az erdei fenyőből és a lucfenyőből készült, valamint a bevont és bevonat nélküli termékfajták közötti jelentős különbségeket az összehasonlíthatóság, a felcserélhetőség és a helyettesíthetőség tekintetében. Az ABIMCI azzal érvelt, hogy ezek a termékek különböző piaci szegmenseket szolgálnak ki, és egyedi műszaki és fizikai jellemzőkkel rendelkeznek, ami differenciált fogyasztói preferenciákat eredményez. A szövetség kiemelte a szegmensenkénti elemzés fontosságát, amely figyelembe vesz olyan tényezőket, mint a szerkezeti és a nem szerkezeti puhafa rétegelt lemezek közötti különbség, valamint a prémium és az alsóbb kategóriás szegmensek eltérései. Az ABIMCI azzal érvelt, hogy szegmensenkénti kárelemzést kell végezni.

(57)

Válaszában a panaszos rámutatott a panaszban benyújtott bizonyítékokra, amelyek azt mutatják, hogy mind a lucfenyő-, mind az erdeifenyő-fajok a tűlevelű fafajok szélesebb családjába tartoznak. Más fafajtákhoz, nevezetesen a lomblevelű és más keményfafajokhoz képest a lucfenyő és az erdei fenyő világosabb vagy halványabb színű, könnyebben vágható, egyszerűbb porózus szerkezettel és magas gyantatartalommal rendelkezik. Emellett nincs lényeges különbség a lucfenyőből és az erdei fenyőből készült puhafa rétegelt lemezek között az Unión belüli gyártási folyamatuk, értékesítési folyamatuk és értékesítési csatornáik tekintetében, amelyek mindegyike azonos.

(58)

A Bizottság megállapította, hogy még egy fatípuson belül is fennállnak eltérő minőségek, mivel természetes anyagról van szó. Ez tükröződik a termékkódban. A Bizottság ugyanakkor megállapította, hogy mind az erdeifenyő-, mind a lucfenyő-fajokat gyakran használják egymás helyettesíthetőjeként. Az a tény, hogy mindkét faj a tűlevelű fák szélesebb családjából származik, amelyek világosabb színükről, viszonylag könnyű megmunkálhatóságukról és egyszerűbb porózus szerkezetükről ismertek, hasonló fizikai jellemzőket, feldolgozási módszereket és piaci alkalmazásokat eredményez. Fontos, hogy a lucfenyő és az erdei fenyő gyantatartalma viszonylag magas, ami befolyásolja tartósságukat és hasonló termékekben való alkalmazási módokra teszi alkalmassá őket.

(59)

A fogyasztók elsősorban a puhafából és a keményfából készült rétegelt lemezek között tesznek különbséget.

(60)

Emellett – ellentétben azzal az állítással, miszerint az uniós gyártók főként a bevont puhafa rétegelt lemezek gyártására összpontosítanak, szemben a túlnyomórészt bevonat nélküli brazil behozatallal – a Bizottság átfogó elemzése feltárta, hogy a mintában szereplő uniós gyártók túlnyomórészt bevonat nélküli puhafa rétegelt lemezeket gyártanak.

(61)

A Bizottság azt is megjegyezte, hogy a panaszban szerepelt konkrét példa olyan uniós ipari felhasználóra, amely mind lucfenyő-, mind erdeifenyő-fajokból származó puhafa rétegelt lemezt beszerez ugyanarra a végső felhasználási célra; valamint olyan uniós gyártókra, amelyek mindkét puhafafajt beszerzik, gyakran keverik is azokat, és a puhafa rétegelt lemezek gyártása során erdei fenyőből és lucfenyőből készült furnérokat felváltva használnak.

(62)

A fent említett okokból a Bizottság megállapította, hogy függetlenül attól, hogy erdeifenyő- vagy lucfenyőfajokból állnak-e, és függetlenül attól, hogy bevontak vagy bevonat nélküliek-e, illetve építőipari szerkezetekben való felhasználásra szolgálnak-e vagy sem, a puhafa összes változata hasonló terméknek minősül, azonos alapvető fizikai, kémiai és műszaki tulajdonságokkal rendelkezik és ugyanazon a piacon versenyez. A jelenlegi vizsgálat keretében együttesen ugyanazon termékmeghatározás alá tartoznak, így biztosítva a kialakult szabályozási keretekkel és a Bizottság korábbi gyakorlatával összhangban álló, koherens és átfogó elemzést. A Bizottság ezért elutasította a szegmensenkénti elemzésre vonatkozó állítást.

(63)

A Bizottság elsőként – az alaprendelet 2. cikkének (2) bekezdésével összhangban – a mintában szereplő együttműködő exportáló gyártók mindegyike esetében megvizsgálta, hogy a belföldi értékesítés teljes mennyisége reprezentatív volt-e.

(64)

A belföldi értékesítés reprezentatív, ha a vizsgálati időszakban a belföldi piacon a független vevők részére értékesített hasonló termék teljes mennyisége az adott exportáló gyártó esetében legalább az Unióba irányuló export keretében értékesített érintett termék teljes mennyiségének 5 %-a volt. Ennek alapján a Bizottság megállapította, hogy a hasonló termék belföldi piacon bonyolított összértékesítése a mintában szereplő exportáló gyártók nem mindegyike esetében reprezentatív.

(65)

Ezt követően a Bizottság a reprezentatív belföldi értékesítést bonyolító exportáló gyártók esetében azonosította azokat a belföldön értékesített terméktípusokat, amelyek azonosak vagy összehasonlíthatók az Unióba irányuló export keretében értékesített terméktípusokkal.

(66)

Ezután a Bizottság – az alaprendelet 2. cikkének (2) bekezdésével összhangban – a mintában szereplő exportáló gyártók mindegyike esetében megvizsgálta, hogy az Unióba irányuló export keretében értékesített terméktípusokkal azonos vagy összehasonlítható terméktípusok belföldi értékesítése reprezentatív-e.

(67)

Egy terméktípus belföldi értékesítése reprezentatív, ha a vizsgálati időszakban a belföldön a független vevők részére értékesített terméktípus teljes mennyisége legalább az Unióba irányuló export keretében értékesített azonos vagy összehasonlítható terméktípus teljes mennyiségének 5 %-a volt.

(68)

A négy vizsgált vállalat közül egy egyáltalán nem rendelkezett belföldi értékesítéssel. A másik három vállalatnak vagy nem volt reprezentatív terméktípusa, vagy csak kevés reprezentatív terméktípussal rendelkezett.

(69)

Ezt követően a Bizottság – az alaprendelet 2. cikkének (4) bekezdésével összhangban, annak megállapítása érdekében, hogy a rendes értéket a belföldi értékesítések alapján szükséges-e meghatározni – minden egyes terméktípus esetében megállapította, hogy a független vevők részére megvalósított belföldi értékesítések mekkora hányada volt nyereséges a vizsgálati időszakban.

(70)

Függetlenül attól, hogy az értékesítések nyereségesek-e, vagy sem, a rendes értéket az egyes terméktípusok tényleges belföldi ára alapján kell meghatározni, ha:

(71)

Ha mindkét feltétel teljesül, akkor a rendes érték az adott terméktípus vizsgálati időszakban történt összes belföldi értékesítése során felszámított árainak súlyozott átlaga.

(72)

A rendes érték a terméktípusnak a vizsgálati időszakbeli nyereséges belföldi értékesítések esetében alkalmazott tényleges belföldi árával egyezik meg, ha:

(73)

A belföldi értékesítéssel rendelkező három exportőr elemzése azt mutatta, hogy egyetlen terméktípus sem állta ki a szokásos kereskedelmi forgalom próbáját.

(74)

mivel a szokásos kereskedelmi forgalom keretében nem vagy csak elégtelen mennyiségben értékesítették a hasonló termék valamely terméktípusát, vagy a belföldi piacon nem értékesítették valamely terméktípust reprezentatív mennyiségben, a Bizottság a rendes értéket az alaprendelet 2. cikkének (3) és (6) bekezdésével összhangban képezte.

(75)

A Bizottság a rendes értéket úgy képezte, hogy a mintában szereplő exportáló gyártók által a vizsgálati időszakban előállított hasonló termék átlagos előállítási költségét megnövelte:

(76)

A belföldi piacon nem reprezentatív mennyiségben értékesített terméktípusok esetében a Bizottság az előzőekben említett költséget az adott terméktípusokkal a szokásos kereskedelmi forgalom keretében a belföldi piacon bonyolított ügyletekhez tartozó átlagos SGA-költséggel és nyereséggel növelte meg.

(77)

A belföldi piacon egyáltalán nem értékesített terméktípusok esetében a Bizottság az előzőekben említett költséget a szokásos kereskedelmi forgalom keretében a belföldi piacon bonyolított összes ügylethez tartozó súlyozott átlagos SGA-költséggel és nyereséggel növelte meg.

(78)

A mintában szereplő, belföldi értékesítéssel nem rendelkező exportáló gyártó esetében a Bizottság az SGA-költséget és a nyereséget az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdésének a) pontjával összhangban a hasonló terméknek a belföldi piacon történő gyártása és értékesítése tekintetében a mintában szereplő három másik exportáló gyártó esetében meghatározott összegek súlyozott átlaga alapján határozta meg.

(79)

A mintában szereplő exportáló gyártók az Unióba vagy közvetlenül független vevőknek, vagy velük kapcsolatban álló, Brazíliában található kereskedelmi vállalatokon keresztül exportáltak.

(80)

Az exportár az alaprendelet 2. cikkének (8) bekezdésével összhangban az Unióba exportra értékesített termékért ténylegesen megfizetett vagy fizetendő ár.

(81)

Az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdése előírja a Bizottság számára, hogy azonos kereskedelmi szinten végezze el a rendes érték és az exportár tisztességes összehasonlítását, és vegye figyelembe az árakat és az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló tényezők közötti különbségeket.

(82)

A szóban forgó ügyben a Bizottság úgy határozott, hogy a rendes értéket és a mintában szereplő exportáló gyártók exportárát gyártelepi szinten hasonlítja össze. Az alábbiakban részletesebben kifejtettek szerint adott esetben a rendes értéket és az exportárat kiigazította annak érdekében, hogy: i. azokat visszanettósítsa a gyártelepi szintre, valamint ii. figyelembe vegye az árakat, illetve az árak összehasonlíthatóságát állítólag és igazoltan befolyásoló tényezők közötti különbségeket.

(83)

A Bizottság nem talált okot arra, hogy a rendes értéket bármilyen kiigazítással csökkentse, és a mintában szereplő exportáló gyártók egyike sem igényelt ilyen kiigazításokat, mivel a Bizottság a rendes értéket a gyártási költségek, valamint az SGA-költségek és a nyereség alapján számította ki.

(84)

Annak érdekében, hogy az exportárat a gyártelepi kereskedelmi szintre nettósítsa, a Bizottság kiigazításokat végzett a következők tekintetében: vámok, egyéb importköltségek, fuvarozási, biztosítási, kezelési, rakodási és mellékköltségek.

(85)

A Bizottság a következő, az árakat és az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló tényezőket vette figyelembe: hitel- és banki költségek és jutalékok.

(86)

A Nereu exportáló gyártó esetében, ahol az értékesítés egy kapcsolatban álló brazíliai kereskedő vállalkozáson keresztül történt, a Bizottság megállapította, hogy a kapcsolatban álló kereskedő jutalékalapon dolgozó ügynökéhez hasonló feladatokat látott el. A kereskedő a Nereu értékesítési osztályával párhuzamosan, haszonkulccsal működött. A kereskedő az érintett terméktől eltérő termékekkel is kereskedett.

(87)

Ezért az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének i) pontja alapján indokolt volt a vonatkozó SGA-költségeken és a nyereségen alapuló kiigazítás a kapcsolatban álló brazíliai kereskedőn keresztül történő értékesítések esetében. A Bizottság levonta a kapcsolatban álló vállalat SGA-költségeit és az egyik együttműködő független importőrtől kapott 1 %-os nyereséget.

(88)

A mintában szereplő exportáló gyártók esetében a Bizottság az alaprendelet 2. cikkének (11) és (12) bekezdésével összhangban összehasonlította a hasonló termék egyes típusaihoz tartozó rendes értékek súlyozott átlagát az érintett termék megfelelő típusaihoz tartozó exportárak súlyozott átlagával.

(89)

Mindezek alapján az ideiglenes súlyozott átlagos dömpingkülönbözetek a vámfizetés nélküli, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve és a (224)–(227) preambulumbekezdésekben leírt változtatásokat követően a következő értékekre adódtak:

(90)

A mintában nem szereplő együttműködő exportáló gyártók esetében a Bizottság a dömpingkülönbözet súlyozott átlagát az alaprendelet 9. cikkének (6) bekezdése alapján számította ki. Tekintettel arra, hogy a mintában nem szereplő egyéb együttműködő exportáló gyártók – mintavételezéssel kapcsolatos válaszokban közölt – átlagos exportára a mintában szereplő, nulla dömpingkülönbözettel rendelkező exportáló gyártó exportára alatt volt, a mintában nem szereplő együttműködő exportáló gyártók dömpingkülönbözetének kiszámítása a mintában szereplő exportáló gyártók különbözetei alapján történt, figyelmen kívül hagyva a nulla vagy csekély mértékű dömpingkülönbözettel rendelkező exportáló gyártók dömpingkülönbözetét, valamint az alaprendelet 18. cikkében meghatározott körülmények között megállapított különbözeteket.

(91)

Ennek alapján a mintában nem szereplő együttműködő exportáló gyártók ideiglenes dömpingkülönbözete 5,4 %.

(92)

A Brazíliában működő összes többi exportáló gyártó esetében a Bizottság a dömpingkülönbözetet az alaprendelet 18. cikkével összhangban, a rendelkezésre álló tények alapján határozta meg. Ennek érdekében a Bizottság meghatározta az exportáló gyártók együttműködésének szintjét. Az együttműködés szintje az együttműködő exportáló gyártók Unióba irányuló exportvolumene a vizsgálati időszakban, elosztva a vizsgálati időszakban az érintett országból az Unióba érkező, az Eurostat statisztikai adatai alapján megállapított teljes importvolumennel.

(93)

Ebben az esetben az együttműködés szintje magas, mivel a vizsgálati időszakban az Unióba érkező teljes behozatalnak körülbelül 100 %-át az együttműködő exportáló gyártók exportja tette ki. Ennek alapján a Bizottság úgy határozott, hogy a nem együttműködő exportáló gyártók dömpingkülönbözetét a mintában szereplő, egyedileg megvizsgált együttműködő vállalatok közül a legnagyobb dömpingkülönbözetű vállalat dömpingkülönbözetének szintjén állapítja meg.

(94)

Az ideiglenes dömpingkülönbözetek tehát a vámfizetés nélküli, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékaként kifejezve a következők:

(95)

A hasonló terméket a vizsgálati időszakban 13 uniós gyártó gyártotta az Unióban. Ezek a vállalatok alkotják az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése értelmében vett uniós gazdasági ágazatot.

(96)

A vizsgálati időszakban a teljes uniós termelés mintegy 675 726 m3 volt. Ezt az adatot a Bizottság az uniós gazdasági ágazatról rendelkezésre álló információk összessége, többek között a panaszos és a mintában szereplő uniós gyártók által szolgáltatott adatok alapján állapította meg. A (35) preambulumbekezdésben jelzett módon három, a mintában szereplő uniós gyártó adta a hasonló termék teljes uniós termelésének 55 %-át.

(97)

A Bizottság az uniós felhasználást az uniós gazdasági ágazat uniós piaci értékesítési volumene és az érintett termék valamennyi országból érkező behozatala alapján határozta meg. Információforrásként a panaszos kitöltött makrogazdasági kérdőíve szolgált az Eurostat hivatalos adataival együtt.

(98)

Az uniós felhasználás a következőképpen alakult:

1. táblázat

Uniós felhasználás

(99)

Az uniós felhasználás 2022-ben kezdetben 7 %-kal nőtt, majd 2023-ban jelentős, 20 %-os csökkenés következett be. A vizsgálati időszakban a felhasználás – bár a 2023-as alacsony szint után fellendülést mutatott – nem tért vissza a 2021. évi szintre.

(100)

A Bizottság a behozatal volumenét az Eurostat adatai alapján határozta meg. A behozatal piaci részesedését az importvolumen és a teljes uniós felhasználás alapján állapította meg.

(101)

A Bizottság a jelentett statisztikai adatok között torz adatokat talált a kiegészítő mértékegység (jelen esetben köbméter) szintjén. Az összehasonlítás céljából a Bizottság ezért úgy határozott, hogy a bejelentett tömeget (tonna) megbízhatóbb és stabilabb, köbméterben kifejezett adatsorrá alakítja át. Az átváltás a lemezek sűrűségén alapult, amelyet a tömeg és a kiegészítő mértékegység hányadosa alapján számított ki. Brazília esetében a tonnában jelentett tömeget a Bizottság a mintában szereplő exportáló gyártók által jelentett átlagos sűrűség felhasználásával számították át köbméterre; a többi ország esetében az átlagos ipari szabvány sűrűséget alkalmazta.

(102)

A (89) preambulumbekezdésben foglaltak szerint a Bizottság csak a mintában szereplő egy exportáló gyártó esetében állapított meg dömpinget. A Bizottság ezért elemzésében különbséget tett a dömpingelt és a nem dömpingelt brazil behozatal között. A dömpingelt behozatalnak az uniós gazdasági ágazat helyzetére gyakorolt hatása az alábbiakban kerül bemutatásra, míg a nem dömpingelt behozatal hatását a (156) és a (158) preambulumbekezdés ok-okozati szempontok alapján vizsgálja. A nem dömpingelt behozatalt az alábbi 11. táblázat mutatja be és elemzi.

(103)

A Nereu vállalattól származó, nem dömpingelt behozatal volumene a vizsgálati időszakban Brazíliából érkező teljes behozatal [5–10] %-át tette ki. Annak megállapítása érdekében, hogy az e vállalatra vonatkozó megállapítások kiterjeszthetők-e a mintában nem szereplő összes behozatalra, a Bizottság összehasonlította a Nereu árait a mintában nem szereplő együttműködő exportáló gyártók áraival. A mintavételi űrlapokon és a kitöltött kérdőíveken benyújtott információk alapján a Nereu átlagos exportára [5–10] %-kal magasabb volt, mint a mintában nem szereplő, a mintavételezéssel kapcsolatos válaszokat benyújtó brazil exportőrök átlagos exportára. A Bizottság ezért úgy ítélte meg, hogy a Nereu vállalatra vonatkozóan a dömping hiánya kapcsán megfogalmazott ténymegállapítások nem terjeszthetők ki a mintában nem szereplő exportáló gyártókra.

(104)

Az érintett országból az Unióba érkező dömpingelt behozatal a következőképpen alakult:

2. táblázat

A dömpingelt behozatal mennyisége és piaci részesedése

(105)

Az adatok azt mutatják, hogy a 2021-től a vizsgálati időszakig tartó időszakban mind a Brazíliából érkező dömpingelt behozatal mennyisége, mind pedig az annak megfelelő piaci részesedés tekintetében szembeötlő növekvő tendencia figyelhető meg. 2021-ben a Brazíliából érkező dömpingelt behozatal [500 000–600 000] m3 volt és [30–35] %-os piaci részesedéssel rendelkezett. 2022-ra a dömpingelt behozatal mennyisége [650 000–800 000] m3-re emelkedett, ami az előző évhez képest figyelemreméltó 32 %-os növekedést jelent, ami a magasabb, [35–40] %-os piaci részesedésben is tükröződik. Bár a dömpingelt brazil behozatal mennyisége 14 %-kal csökkent 2023-ban – vagyis egy olyan évben, amikor az uniós felhasználás jelentősen visszaesett –, Brazília piaci részesedése továbbra is jelentősen, [45–50] %-ra nőtt. A dömpingelt behozatal a vizsgálati időszakban érte el a csúcspontját 2021-hez képest 30 %-os növekedéssel, míg a piaci részesedés kismértékben, két százalékponttal csökkent.

(106)

A Bizottság a dömpingelt behozatal árait az Eurostat adatai alapján állapította meg. A Bizottság a behozatal áralákínálását a mintában szereplő exportáló gyártók és a mintában szereplő uniós gyártók kérdőívre adott válaszai alapján állapította meg.

(107)

Az érintett országból az Unióba érkező dömpingelt behozatalhoz tartozó súlyozott átlagos importár a következőképpen alakult:

3. táblázat

Importárak (EUR/m3)

(108)

A Brazíliából érkező dömpingelt behozatal áraira vonatkozó adatok a 2021-től a vizsgálati időszakig tartó időszakban ingadozó tendenciát mutatnak. 2022-ben jelentős emelkedés következett be: az árak 443 EUR/m3-re nőttek, ami 31 %-os, meredek növekedést jelez. Ezt azonban 2023-ban jelentős csökkenés követte: az árak 311 EUR/m3-re estek vissza, ami 39 %-os csökkenést jelent az előző évhez képest. Ezt a csökkenő tendenciát követve az árak a vizsgálati időszakban tovább, 302 EUR/m3-re estek, ami összességében 11 %-os csökkenést jelez a 2021. évi szinthez képest.

(109)

A vizsgálati időszakbeli áralákínálás meghatározásához a Bizottság összehasonlította egymással:

(110)

Az árak összehasonlítása terméktípusonként, a kereskedelem azonos szintjén megvalósuló ügyletek vizsgálata alapján, az adatok szükség szerinti kiigazításával, a kedvezmények és az árengedmények levonásával történt. Az összehasonlítás eredményét a Bizottság kifejezte a mintában szereplő uniós gyártók vizsgálati időszakbeli elméleti árbevételének százalékában. Ennek alapján az érintett országból érkező behozatalhoz tartozó súlyozott átlagos alákínálási különbözet az Unió piacán 31,8 % volt.

(111)

A dömpingelt behozatal által az uniós gazdasági ágazatra kifejtett hatás vizsgálata az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdésével összhangban valamennyi olyan gazdasági mutató értékelésére kiterjedt, amely a figyelembe vett időszakban hatást gyakorolt az uniós gazdasági ágazat helyzetére.

(112)

A Bizottság a (33) preambulumbekezdésben jelzett módon az uniós gazdasági ágazatot érő esetleges kár megállapítására mintavételt alkalmazott.

(113)

A kár meghatározása során a Bizottság különbséget tett a makrogazdasági és a mikrogazdasági kármutatók között. A makrogazdasági mutatókat a Bizottság a panaszos által a makrogazdasági kérdőívre adott válaszában közölt, ellenőrzött adatok alapján értékelte. A mikrogazdasági mutatókat a Bizottság a mintában szereplő uniós gyártók által a kérdőívre adott válaszokban közölt adatok alapján értékelte. Az uniós gazdasági ágazat gazdasági helyzete szempontjából mindkét adatcsoport reprezentatívnak bizonyult.

(114)

A makrogazdasági mutatók a következők: termelés, termelési kapacitás, kapacitáskihasználás, értékesítési volumen, piaci részesedés, növekedés, foglalkoztatás, termelékenység, a dömpingkülönbözet nagysága, valamint a korábbi dömpingelt behozatal hatásaiból való felépülés.

(115)

A mikrogazdasági mutatók a következők: átlagos egységár, egységköltség, munkaerőköltség, készletek, jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások, a beruházások megtérülése és tőkebevonási képesség.

(116)

A teljes uniós termelés, a termelési kapacitás és a kapacitáskihasználás a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

4. táblázat

Termelés, termelési kapacitás és kapacitáskihasználás

(117)

Az uniós gyártók termelési mennyiségei a figyelembe vett időszakban – kisebb eltérésekkel – csökkenő tendenciát mutattak. 2021-ben a termelési mennyiség 888 286 m3 volt. 2022-ben a termelés 4 %-kal, 851 718 m3-re csökkent. A visszaesés 2023-ban is folytatódott, amikor is a termelés az előző évhez képest 28 %-kal, 607 714 m3-re csökkent. A vizsgálati időszakban enyhe fellendülés következett be, a termelés 675 726 m3-re nőtt. A teljes figyelembe vett időszakban összességében 24 %-os csökkenés következett be.

(118)

A termelési kapacitás a figyelembe vett időszakban összességében 1 %-os növekedéssel stabil maradt.

(119)

A kapacitáskihasználás tükrözte a termelési mennyiségek tendenciáit. 2022-ben a kapacitáskihasználás 2021-hez képest kismértékben, 4 %-kal csökkent. A legjelentősebb hanyatlás 2023-ban következett be, amikor is a felhasználás az előző évhez képest 28 %-kal csökkent. A vizsgálati időszakban a felhasználás mérsékelt, 8 %-os fellendülést mutatott. Összességében a kapacitáskihasználás csökkenése a figyelembe vett időszakban elérte a 24 %-ot.

(120)

Az uniós gazdasági ágazat értékesítési mennyisége és piaci részesedése a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

5. táblázat

Értékesítési mennyiség és piaci részesedés

(121)

Az uniós piacon értékesített teljes mennyiség tendenciái 2021-től a vizsgálati időszakig általános csökkenést mutatnak, némi ingadozással. 2021-ben az értékesített mennyiség 756 724 m3 volt. 2022-re az értékesítések 648 176 m3-re estek vissza, folytatva a 2023-ig tartó csökkenő tendenciát: az értékesítések tovább, 503 231 m3-re csökkentek, ami az előző évhez képest 19 %-os hanyatlást jelent. A vizsgálati időszakban azonban szerény mérsékelt következett be: az értékesítési forgalom 9 %-kal, 572 942 m3-re nőtt.

(122)

Ami a piaci részesedést illeti, az uniós gyártók 2021-ben 44 %-kal rendelkeztek. Ez az arány 2022-ben 35 %-ra csökkent, ami a piaci jelenlétük jelentős visszaesését tükrözi. Bár a teljes piac zsugorodott, az építőipari tevékenység fejlődése miatt a piaci részesedés 2023-ban csekély mértékű javulást mutatott, 37 %-ra kapaszkodva vissza. Mindazonáltal a vizsgálati időszakban a piaci részesedés ismét kismértékben, 36 %-ra csökkent.

(123)

A felhasználás csökkenésével párhuzamosan az uniós gazdasági ágazat nemcsak az értékesítési volumenéből veszített az Unióban, hanem a piaci részesedéséből is, szemben a brazil behozatallal, amely abszolút értékesítési volumen és piaci részesedés tekintetében is bővült. Így a figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazat nem tapasztalt semmilyen növekedést.

(124)

A foglalkoztatás és a termelékenység a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

6. táblázat

Foglalkoztatás és termelékenység

(125)

2021 és a vizsgálati időszak között a mintában szereplő uniós gyártók körében szembeötlő csökkenő tendencia volt megfigyelhető a foglalkoztatás terén. Az alkalmazottak száma a 2021. évi 1 866-ról a vizsgálati időszakban 1 582-re esett vissza, ami mintegy 15 %-os csökkenést tükröz. Ez a tendencia egyértelműen arra utal, hogy az ágazat olyan kihívásokkal szembesült, amelyek szükségessé tették a munkaerő leépítését.

(126)

A foglalkoztatás csökkenése mellett a (teljes munkaidős egyenértékű munkavállalóra vetített m3-ben mért) termelékenység a 2021 és a vizsgálati időszak közötti időszak szintén ingadozott. 2022-ben a termelékenység viszonylag stabil maradt, csupán kismértékben, 1 %-kal csökkent. 2023-ra azonban jelentősebb visszaesés következett be és a termelékenység 18 %-kal csökkent. Ez a tendencia némileg megfordult a vizsgálati időszakban, mivel a termelékenység 9 %-kal javult. Összességében a figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazat termelékenysége 10 %-kal csökkent.

(127)

Minden dömpingkülönbözet jóval nagyobb volt a csekély mértékű dömpingkülönbözetet meghatározó küszöbértéknél. Figyelembe véve az érintett országokból származó behozatal volumenét és árait, a tényleges dömpingkülönbözetek nem elhanyagolható hatást gyakoroltak az uniós gazdasági ágazatra.

(128)

Az érintett termékkel kapcsolatban ez az első dömpingellenes vizsgálat. Ebből adódóan az esetleges korábbi dömping hatásainak értékeléséhez nem álltak rendelkezésre adatok.

(129)

A mintában szereplő uniós gyártók által az Unióban a független vevők felé felszámított értékesítési egységárak súlyozott átlaga a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

7. táblázat

Értékesítési árak az Unióban

(130)

A mintában szereplő uniós gyártók által uniós független vevőknek felszámított értékesítési egységárak súlyozott átlaga jelentős ingadozást mutatott a figyelembe vett időszakban. 2021-ben az átlagos értékesítési ár 449 EUR/m3 volt. 2022-ben jelentős növekedés következett be: az árak 39 %-kal, 622 EUR/m3-re emelkedtek. 2023-ban azonban az átlagos értékesítési ár 11 %-kal esett vissza az előző évhez képest, 575 EUR/m3-re. A vizsgálati időszakban az árak tovább csökkentek, 508 EUR/m3-re.

(131)

A mintában szereplő uniós gyártók termelési egységköltsége szintén változásokon ment keresztül az időszak során, ami szorosan tükrözi az értékesítési árak tendenciáit. 2021-ben az egységköltség 419 EUR/m3 volt. 2022-ben az egységköltség 22 %-kal, 511 EUR/m3-re nőtt. A növekvő költségek ellenére az uniós gazdasági ágazat általában képes volt értékesítési árainak növelésével ellensúlyozni ezeket a költségeket. 2023-ban az egységköltségek tovább emelkedtek 571 EUR/m3-re, ami 14 %-os növekedést jelent az előző évhez képest. A vizsgálati időszakban a költségek csekély mértékben, 556 EUR/m3-re csökkentek. 2023-ban és a vizsgálati időszakban az uniós gazdasági ágazat már nem volt képes az értékesítési árainak növelésével fedezni a növekvő költségeket, árlenyomás érvényesült. A figyelembe vett időszakban a növekedés összességében 33 % volt.

(132)

A mintában szereplő uniós gyártók átlagos munkaerőköltsége a következőképpen alakult a figyelembe vett időszak alatt:

8. táblázat

Alkalmazottankénti átlagos munkaerőköltség

(133)

A mintában szereplő uniós gyártók alkalmazottankénti átlagos munkaerőköltsége következetesen növekvő tendenciát mutatott a figyelembe vett időszakban. 2021-ben az alkalmazottankénti átlagos munkaerőköltség 41 757 EUR volt. 2022-re ez a költség 44 521 EUR-ra emelkedett, ami az előző évhez képest 7 %-os növekedést jelent. A növekvő tendencia 2023-ban is folytatódott: a költségek 45 724 EUR-ra emelkedtek. A vizsgálati időszakban a munkaerőköltségek tovább fokozódtak, elérve a 49 079 EUR-t, ami 2021-hez képest összességében 18 %-os növekedést jelent.

(134)

A mintában szereplő uniós gyártók készletszintjei a következőképpen alakultak a figyelembe vett időszakban:

9. táblázat

Készletek

(135)

A záró készletszintek tendenciái jelentős növekedést, majd a figyelembe vett időszakban fokozatos csökkenést mutatnak. 2021-ben a zárókészlet 45 684 m3 volt. 2022-re a készletek szintje drámaian, 84 878 m3-re emelkedett, ami 86 %-os növekedést jelent. 2023-ban a készletek szintje 68 699 m3-re esett vissza, ami az előző évhez képest fokozatos csökkenést tükröz, de még mindig jelentősen meghaladja a 2021. évi szintet. A vizsgálati időszakban a készletek tovább csökkentek, mivel az uniós gazdasági ágazat ezen időszakban 62 180 m3-re tudta növelni értékesítéseit. Ez a figyelembe vett időszakban összesen 36 %-os növekedést jelentett.

(136)

A mintában szereplő uniós gyártók jövedelmezősége, pénzforgalma, beruházásai és beruházásainak megtérülése a következőképpen alakultak a figyelembe vett időszakban:

10. táblázat

Jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások és a beruházások megtérülése

(137)

A Bizottság a mintában szereplő uniós gyártók jövedelmezőségét úgy állapította meg, hogy a hasonló termék független vevők részére végrehajtott uniós értékesítéseiből származó adózás előtti nettó nyereséget kifejezte az értékesítési árbevétel százalékában. Az uniós gyártók által az Unióban független vevők részére végrehajtott értékesítéseinek jövedelmezősége ingadozott a figyelembe vett időszakban. 2021-ben a jövedelmezőség az értékesítési árbevétel 15 %-áról indult, majd 2022-ben meredeken, 25 %-ra nőtt, ami abban az évben erős teljesítményt jelez. Ez a csúcs azonban nem volt tartós, mivel a jövedelmezőség 2023-ban drámaian, 9 %-ra, majd a vizsgálati időszakban csupán 2 %-ra esett vissza, ami a haszonkulcsok fenntartásával kapcsolatos kihívásokra utal.

(138)

A nettó pénzforgalom az uniós gyártók önfinanszírozó képességét jelzi. A figyelembe vett időszakban a pénzforgalom – a 2022-es kezdeti emelkedést követően – visszaesést mutatott. 2021-ben a pénzforgalom 46 114 328 EUR volt, ami 2022-ben 56 315 204 EUR-ra emelkedett, ami 22 %-os növekedést jelent. 2023-ban a pénzforgalom drámai mértékben, 44 %-kal, 35 911 903 EUR-ra csökkent. A csökkenő tendencia a vizsgálati időszakban tovább folytatódott: a pénzforgalom 19 351 190 EUR-ra esett vissza. A pénzforgalom csökkenése a figyelembe vett időszakban összességében elérte az 58 %-ot, ami a pénzügyi likviditás romlására utal.

(139)

A beruházások szintje az időszak során jelentős ingadozásokat mutatott. 2021-ben a beruházások 5 432 018 EUR-t tettek ki, majd 2022-ben meredeken, 3 301 570 EUR-ra csökkentek, ami 39 %-os visszaesést jelent. Ezzel szemben 2023-ban a beruházások jelentősen, 9 092 561 EUR-ra, azaz 106 %-kal emelkedtek az előző évhez képest. A vizsgálati időszakban azonban a beruházások 4 787 861 EUR-ra estek vissza, ami összességében 12 %-os csökkenést jelent a figyelembe vett időszak alatt, és egy óvatosabb beruházási megközelítést tükröz.

(140)

A beruházások megtérülése a beruházások könyv szerinti nettó értékének százalékos arányában kifejezett nyereség. Ez a kezdeti kiugró növekedést követően csökkenő tendenciát követett. 2021-ben 54 %-ról indult, majd 2022-ben meredeken, 111 %-ra nőtt, ami arra utal, hogy abban az évben rendkívül hatékonyan tudtak hozamot elérni. 2023-ban azonban a beruházások megtérülése jelentősen, 37 %-ra visszaesett. A vizsgálati időszakban a megtérülés tovább romlott, 13 %-ra (az index 24 volt), ami a végrehajtott beruházások megtérülésének csökkenését jelzi, és tükrözi azokat a kihívásokat, amelyekkel az uniós gyártók ebben az időszakban szembesülnek.

(141)

A jövedelmezőség, a nettó pénzforgalom és a beruházások megtérülésének jelentős visszaesése súlyosan érintette a mintában szereplő uniós gyártók tőkebevonási képességét.

(142)

A figyelembe vett időszakban az összes kármutató kedvezőtlen tendenciát mutatott. Az uniós ágazat termelési volumene 24 %-kal, értékesítési volumene szintén 24 %-kal csökkent. Az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése is hanyatlott: a 2021. évi 44 %-ról a vizsgálati időszakban 36 %-ra esett vissza. Ezzel szemben ugyanezen időszak alatt az Unióba irányuló dömpingelt brazil behozatal mennyisége 30 %-kal emelkedett; piaci részesedése pedig a 2021. évi [30–35] %-ról a vizsgálati időszakban [45–50] %-ra nőtt. Ez annak ellenére valósult meg, hogy a figyelembe vett időszakban az uniós felhasználás 7 %-kal visszaesett.

(143)

Az uniós gazdasági ágazat jövedelmezősége a figyelembe vett időszakban jelentősen csökkent: a 2021. évi 15 %-ról a vizsgálati időszakban 2 %-ra, ami nem fenntartható tendenciát mutat, és árlenyomásra utal. Hasonló csökkenő tendencia volt megfigyelhető az uniós gazdasági ágazat termelékenysége (–10 %), a foglalkoztatás (–15 %), a beruházások (–12 %), a beruházások megtérülése és a pénzforgalom terén, amelyek mindegyike csökkent a figyelembe vett időszakban.

(144)

Az uniós gazdasági ágazat nem tudta ellensúlyozni az uniós piacon elvesztett értékesítési volument az export növelésével, mivel az alábbi 5.4. szakaszban ismertetett módon az export az ágazat össztermelésének csupán mintegy 15 %-át tette ki, és fokozatosan csökkent.

(145)

A fentiek alapján a Bizottság az eljárás e szakaszában arra a következtetésre jutott, hogy az uniós gazdasági ágazatot az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése értelmében jelentős kár érte.

(146)

Az alaprendelet 3. cikkének (6) bekezdésével összhangban a Bizottság megvizsgálta, hogy az érintett országból érkező dömpingelt behozatal okozott-e jelentős kárt az uniós gazdasági ágazatnak. A Bizottság emellett az alaprendelet 3. cikkének (7) bekezdésével összhangban azt is megvizsgálta, hogy ezzel egy időben más ismert tényezők okozhattak-e kárt az uniós gazdasági ágazatnak. A Bizottság gondoskodott arról, hogy az érintett országból érkező dömpingelt behozatalon kívüli egyéb tényezők által esetlegesen okozott károkat ne a dömpingelt behozatalnak tulajdonítsa. E tényezők a következők: a Brazíliából érkező nem dömpingelt behozatal, a Brazíliától eltérő országokból érkező behozatal, az uniós gazdasági ágazat exportteljesítménye, a felhasználás visszaesése és a költségek növekedése.

(147)

A PTIA és az ABIMCI azt állította, hogy a panaszban szereplő elemzés nem állapított meg egyértelmű ok-okozati összefüggést a Brazíliából érkező behozatal és az állítólagos kár között.

(148)

Az ABIMCI különösen azzal érvelt, hogy a brazil behozatal abszolút volumenben nem növekedett. Hangsúlyozták, hogy a panaszosnak a viszonylagos növekedésre vonatkozó állítása azon a téves feltevésen alapul, hogy a vizsgálati időszakban csökkent a felhasználás, ami megbízhatatlanná teszi azt. Az ABIMCI továbbá azt állította, hogy mivel a Brazíliából importált, puhafa rétegelt lemez termékek nem ugyanazokban a piaci szegmensekben versenyeznek, mint az uniós puhafa rétegelt lemez termékek, az uniós gyártókat nem érhette kár a brazil behozatal miatt. Az ABIMCI arra az álláspontra helyezkedett, hogy a Brazíliából érkező behozatal volumenének és árainak csökkenését úgy kell értelmezni, hogy azok egyszerűen visszatértek a világjárvány előtti szintre. Azzal érvelt, hogy az uniós gazdasági ágazat 2022 előtt soha nem állította, hogy kárt szenvedett volna, és a Brazíliából érkező behozatal világjárvány utáni importárai magasabbak voltak, mint a világjárvány előtti árszintek. Végül az ABIMCI több más lehetséges ok-okozati tényezőt is megjelölt az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kár tekintetében. Ezek közé tartoznak a megnövekedett kamatok, fuvardíjak és átváltási árfolyamok miatti növekvő költségek, valamint az Ukrajna elleni orosz háború hatása, a szabályozásnak való megfelelés költségei és az egyéb faipari termékek által támasztott verseny.

(149)

A PTIA azzal érvelt, hogy az egyéb harmadik országokból érkező behozatal volumene jelentősen nagyobb mértékben nőtt, mint a Brazíliából érkező behozatal volumene. Azzal érvelt, hogy ezeket a harmadik országokból érkező behozatalokat figyelembe kell venni az ok-okozati elemzésben, mivel ezek a behozatalok is nyomást gyakorolnak a piaci árakra és befolyásolják az uniós gazdasági ágazat teljesítményét. A PTIA azzal is érvelt, hogy a kár meghatározásához olyan atipikus időszakok alkalmazása, mint például a világjárvány utáni 2021. évi fellendülés, helytelenül fokozza a kár látszatát.

(150)

Ezekkel az érvekkel az alábbiakban foglalkozunk.

(151)

A Bizottság megvizsgálta, hogy volt-e ok-okozati összefüggés a dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kár között. A figyelembe vett időszakban a dömpingelt termék Brazíliából érkező behozatala 30 %-kal nőtt, annak ellenére, hogy az uniós felhasználás 7 %-kal csökkent. Ez a ténymegállapítás megcáfolja az ABIMCI állítását, miszerint a brazil behozatal abszolút volumenben nem növekedett.

(152)

Ezenkívül a Brazíliából érkező behozatal árának 11 %-os csökkenése, valamint az uniós gazdasági ágazat termelési költségeinek 33 %-os növekedése egyidejűleg lehetővé tette a brazil behozatal számára, hogy további 13 %-os piaci részesedést szerezzen. Ez a változás az uniós gazdasági ágazat kárára történt, amelynek értékesítési volumene jelentősen, 24 %-kal, piaci részesedése pedig 8 százalékponttal csökkent. Ennek eredményeként az uniós gazdasági ágazat jövedelmezősége fenntarthatatlanul alacsony szintre zuhant: az ágazat a vizsgálati időszakban mindössze 2 %-os nyereséggel működött.

(153)

Az a tény, hogy ilyen jelentős különbség volt a Brazíliából importált dömpingelt termék átlagára és az uniós gazdasági ágazat hasonló termékének átlagára között (302 EUR/m3, szemben az 508 EUR/m3 értékkel), megakadályozta az uniós gazdasági ágazatot abban, hogy a megnövekedett előállítási költségeknek megfelelően emelje árait, és ezáltal fenntartsa jövedelmezőségét.

(154)

A Bizottság az előzőek alapján ideiglenesen arra a következtetésre jutott, hogy a puhafa rétegelt lemezek Brazíliából érkező dömpingelt behozatala az ár és a volumen tekintetében jelentős kárt okozott az uniós gazdasági ágazatnak.

(155)

A Bizottság megvizsgálta, hogy a Brazíliából érkező dömpingelt behozatalon kívüli egyéb kártényezők hatással voltak-e az uniós gazdasági ágazat helyzetére.

(156)

A Brazíliából érkező, nem dömpingelt behozatal volumene a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

11. táblázat

A Brazíliából érkező, nem dömpingelt behozatal

(157)

A Brazíliából érkező, nem dömpingelt behozatal volumene és árai a mintában szereplő azon exportáló gyártó kérdőívre adott, ellenőrzött válaszain alapultak, amelyre vonatkozóan a Bizottság nem állapított meg dömpinget.

(158)

A nem dömpingelt brazil behozatal mennyisége folyamatosan nőtt a figyelembe vett időszakban, és a vizsgálati időszakban elérte a [45 000–55 000] m3-t. A Brazíliából érkező nem dömpingelt behozatal piaci részesedése a 2021. évi [0–2] %-ról a vizsgálati időszakban [1–3] %-ra nőtt. A nem dömpingelt behozatal szintje és piaci részesedése azonban a figyelembe vett időszakban nagyrészt a Brazíliából érkező dömpingelt behozatal volumene alatt maradt. A Bizottság ezért úgy ítélte meg, hogy ezek nem gyengítették a dömpingelt brazil behozatal és az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kár közötti ok-okozati összefüggést.

(159)

Az egyéb harmadik országokból érkező behozatal mennyisége a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

12. táblázat

A harmadik országokból érkező behozatal

(160)

Az egyéb harmadik országokból érkező behozatal főként két országból, Chiléből és Kínából származott. E két ország együttesen 12 %-os piaci részesedéssel rendelkezett a vizsgálati időszakban, míg ugyanebben az időszakban az összes többi harmadik ország behozatala 3 %-ot tett ki.

(161)

A figyelembe vett időszakban Chile Unióba irányuló behozatalának volumene változékony volt. 2022-ben a behozatal 2021-hez képest 39 %-kal emelkedett, Chile piaci részesedése pedig a 2021. évi 8 %-ról 10 %-ra nőtt. 2023-ban azonban a behozatal 47 %-kal visszaesett, a piaci részesedés pedig 9 %-ra csökkent. A vizsgálati időszakban a behozatal ismét nőtt, miközben a piaci részesedés változatlan maradt. Összességében a figyelembe vett időszakban Chile teljes importmennyisége 14 %-kal, piaci részesedése pedig 1 %-kal nőtt. A behozatal átlagos importára 3 %-kal emelkedett: a 2021. évi 493 EUR/m3-ről a vizsgálati időszakban 509 EUR/m3-re.

(162)

A kínai behozatal hasonló tendenciát mutatott. A behozatali mennyiségek 2022-ben 56 %-kal nőttek az előző évhez képest. 2023-ban a volumen jelentősen a 2021. évi szint alá csökkent, míg a vizsgálati időszakban ismét a 2021. évi szint fölé emelkedett. A Kínából érkező behozatal teljes mennyisége 15 %-kal nőtt a figyelembe vett időszak alatt. Kína piaci részesedése 2021-ben 3 %-ról indult, 2022-ben 4 %-ra nőtt, 2023-ban és a vizsgálati időszakban pedig egyaránt 3 % volt. A kínai behozatal átlagára idővel a 2021. évi 443 EUR/m3-ről a vizsgálati időszakban 413 EUR/m3-re csökkent.

(163)

Az összes egyéb harmadik országból (Brazília kivételével) érkező behozatal teljes volumene jelentősen, 79 %-kal csökkent a figyelembe vett időszak alatt. Ugyanebben az időszakban a piaci részesedés is számottevően, 13 %-ról 3 %-ra csökkent. Az átlagár 17 %-kal lett magasabb a figyelembe vett időszakban.

(164)

Bár a Chiléből és Kínából érkező behozatal mennyisége, valamint piaci részesedése nőtt a figyelembe vett időszakban, az a tény, hogy az egyéb harmadik országokból érkező behozatal jelentősen csökkent, arra utal, hogy Brazílián kívül az összes többi harmadik országból érkező összesített behozatal ténylegesen csökkent. Ez a tendencia éles ellentétben áll a Brazíliából érkező behozatal mennyiségével, amely ugyanebben az időszakban 32 %-kal emelkedett, piaci részesedése 14 százalékponttal nőtt. A figyelembe vett időszakban a Chiléből és Kínából érkező behozatal árai lényegesen magasabbak voltak, mint a Brazíliából érkező dömpingelt behozatal árai: a vizsgálati időszakban a chilei importárak 71 %-kal, a kínai importárak pedig 39 %-kal voltak magasabbak.

(165)

A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy az egyéb harmadik országokból érkező behozatal nem lehetett a fent ismertetett kár forrása.

(166)

A mintában szereplő uniós gyártók exportvolumene a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

13. táblázat

A mintában szereplő uniós gyártók exportteljesítménye

(167)

A figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazat exportja jelentősen, 36 %-kal visszaesett. Ez a tendencia összhangban van az uniós gazdasági ágazat más területein megfigyelt kedvezőtlen tendenciával. Az uniós gyártók átlagos exportára ugyanebben az időszakban 20 %-kal nőtt. Az exportárak ezen emelkedése arra enged következtetni, hogy bár az export volumene csökkent, annak értéke nőtt, ami némileg ellensúlyozhatja a csökkent mennyiség hatását.

(168)

Az uniós gazdasági ágazat exportértékesítései azonban az uniós gazdasági ágazat teljes értékesítésének korlátozott részét teszik ki, ami azt jelenti, hogy bár az export visszaesése némileg hozzájárulhatott azokhoz a kihívásokhoz, amelyekkel az ágazat szembesült, nem valószínű, hogy jelentős hatást gyakorolt volna az ágazatot érintő szélesebb körű tendenciákra. A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy a csökkenő export által az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kárra gyakorolt átfogó hatás nem gyengíthette a Brazíliából érkező dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazatot ért kár közötti ok-okozati összefüggést.

(169)

A figyelembe vett időszak alatt az uniós felhasználás 7 %-kal csökkent. E hanyatlás több, egymással összefüggő tényezőnek tudható be: az uniós gazdaság 2023-ban lassabb növekedést mutatott az előző évihez képest (az uniós GDP 2023-ban 0,4 %-kal nőtt, szemben a 2022. évi 3,5 %-kal). Ez a visszaesés különböző ágazatokat érintett, többek között az építőipart és a feldolgozóipart, amelyek a puhafa rétegelt lemezek legfontosabb felhasználói. A magas energiaárak és az energiapiac bizonytalansága szintén hozzájárultak az ipari termelés csökkenéséhez és az ágazatközi kereslet gyengüléséhez.

(170)

A Bizottság ezért megvizsgálta, hogy ez a felhasználáscsökkenés gyengítheti-e a dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett jelentős kár közötti ok-okozati összefüggést. Azonban a 2. táblázatban látható módon az uniós felhasználás csökkenése ellenére a brazil exportértékesítések a figyelembe vett időszakban folyamatosan, összesen 30 %-kal nőttek. Ez a növekedés abban is megmutatkozott, hogy a piaci részesedés [30–35] %-ról [45–50] %-ra (azaz 13 százalékponttal) nőtt. Ezzel egyidejűleg – a (109) preambulumbekezdésben leírtak szerint – a brazil importárak átlagosan 31,8 %-kal alákínáltak az uniós gazdasági ágazat uniós piaci értékesítési árainak. Amint az 5. táblázatban is látható, a figyelembe vett időszak alatt az uniós gazdasági ágazat értékesítései 24 %-kal csökkentek, piaci részesedése pedig 8 százalékponttal zsugorodott. Mindezek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett jelentős kárt nem a felhasználás csökkenése okozta.

(171)

Az ABIMCI megjegyezte, hogy az uniós gazdasági ágazat által állítólagosan elszenvedett kár „a nyersanyagárak példátlan emelkedésének” tudható be, és azt nem szabad a Brazíliából érkező behozatalnak tulajdonítani.

(172)

A Bizottság ellenőrizte, hogy a nyersanyagköltségek összességében valóban emelkedtek-e a figyelembe vett időszakban.

(173)

A Bizottság megállapította, hogy rendes piaci feltételek mellett az uniós gazdasági ágazat képes lett volna emelni értékesítési árait, hogy azok tükrözzék a nyersanyagköltségek növekedését, és hogy ezeket a költségeket átháríthassa vevőire. Bár az uniós gyártók megemelték áraikat, azok nem tudták kielégítően fedezni a termelési költségek növekedését a brazil behozatal méltánytalanul alacsony áron történő jelentős beáramlása miatt.

(174)

A Bizottság ezért elutasította az állítást, és ideiglenesen arra a következtetésre jutott, hogy a nyersanyagok megnövekedett költsége nem gyengítette a dömpingelt brazil behozatal és az uniós gyártók által elszenvedett jelentős kár közötti ok-okozati összefüggést.

(175)

Az ABIMCI azt állította, hogy az Ukrajna elleni orosz háború miatti növekvő energiaköltségek jelentősen hozzájárultak az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kárhoz. Azt állították, hogy ezek a magas energiaköltségek felelősek elsősorban az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kárért, nem pedig a brazil behozatal által támasztott verseny.

(176)

A Bizottság megállapította, hogy a növekvő energiaköltségek valóban hatással voltak az uniós gyártók termelési költségeinek növekedésére. Ez a hatás azonban nem volt döntő fontosságú. Az uniós gyártók részben biomasszából (forgács, kéreg, fűrészpor, hibás furnér) saját energiát termeltek. Továbbá az uniós gyártók egy része korábban fedezeti ügylettel biztosította a vizsgálati időszakban szükséges külső villamos energia költségeit. Ennek eredményeként az energiaköltségek növekedése a figyelembe vett időszakban csak kismértékű költségnövekedést eredményezett. Ennek következtében az uniós gazdasági ágazat viszonylag jól védve volt az energiaválsággal szemben. Emellett az energiaköltségek a termelési költségek kevesebb mint 11 %-át tették ki. Végezetül, tisztességes verseny mellett az uniós gazdasági ágazat képes lett volna továbbhárítani a termelési költségek e mérsékelt növekedését a vevőire, amit a brazil behozatal által okozott árlenyomás miatt nem tudott megtenni.

(177)

A Bizottság ezért elutasította az állítást, és ideiglenesen arra a következtetésre jutott, hogy a nyersanyagok megnövekedett költsége nem gyengítette a dömpingelt brazil behozatal és az uniós gyártók által elszenvedett jelentős kár közötti ok-okozati összefüggést.

(178)

Az ABIMCI azt állította, hogy az uniós gyártókat hátrányosan érintették a növekvő szállítási költségek, ami hozzájárult pénzügyi nehézségeikhez. A Bizottság azonban megállapította, hogy az uniós gazdasági ágazat nyersanyagait helyben szerzi be, és az elsődleges fogyasztói bázisa földrajzilag közel, az Unióban és az Egyesült Királyságban található, így késztermékeinek szállítási költségei továbbra is alacsonyak. Ezért a fuvardíjak emelkedése nem tekinthető az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kárhoz hozzájáruló tényezőnek. Következésképpen a Bizottság elutasította ezeket az állításokat.

(179)

Az ABIMCI azt állította, hogy az átváltási árfolyamok ingadozása jelentősen befolyásolta az uniós gyártók versenyképességét és jövedelmezőségét. Azzal érvelt, hogy az átváltási árfolyamok kedvezőtlen alakulása növelte az EU-ban előállított áruk behozatalhoz viszonyított relatív költségét, ami közvetlenül befolyásolta az uniós gazdasági ágazat pénzügyi jólétét. Az ABIMCI rámutatott azokra az esetekre, amikor az eurónak a főbb valutákkal szembeni leértékelődése megfizethetőbbé tette az importált árukat, beleértve a Brazíliából származókat is, mint a belföldön előállított alternatívákat.

(180)

A mintában szereplő valamennyi uniós gyártó helyben szerezte be a faanyagot. A Bizottság nem állapított meg ezzel, sem más jelentős költségtényezőkkel kapcsolatban az árfolyam-ingadozások által gyakorolt jelentős hatást. A Bizottság így ezt az érvet elutasította.

(181)

Az ABIMCI azzal érvelt, hogy a puhafa rétegelt lemezek értékesítéséhez szükséges tanúsítványok az alacsonyabb kereslet és a komoly bürokrácia miatt drágábbak az EU-ban, mint Brazíliában.

(182)

Az ABIMCI nem támasztotta alá ezt az állítást. A Bizottság így ezt az érvet elutasította.

(183)

Az ABIMCI azzal érvelt, hogy a brazil puhafa rétegelt lemezek beszerzésével kapcsolatos vevői döntéseket továbbá befolyásolja az uniós gyártókhoz képest jobb értékesítés utáni szolgáltatás és a gyorsabb szállítás is. Emellett az uniós gyártók 2022-ben kihasználták a növekvő keresletet, és exponenciálisan növelték áraikat.

(184)

Az ABIMCI nem támasztotta alá a jobb értékesítés utáni szolgáltatásra és a gyorsabb szállításra vonatkozó állítását. Továbbá nincs bizonyíték arra, hogy a vevők a brazil puhafa rétegelt lemezeket az uniós gyártók által felszámított magas árak miatt részesítették előnyben 2022-ben. Ezért ezt az érvet a Bizottság elutasította.

(185)

A kárelemzés kimutatta, hogy a figyelembe vett időszak alatt a Brazíliából érkező dömpingelt behozatal az uniós felhasználás visszaesése ellenére 30 %-kal nőtt. Emellett a Brazíliából érkező dömpingelt behozatal ára 11 %-kal csökkent, miközben az uniós termelési költségek 33 %-kal emelkedtek, aminek következtében a dömpingelt brazil behozatal további 13 %-os piaci részesedést szerzett az uniós gazdasági ágazat kárára, amelynek értékesítési volumene 20 %-kal, piaci részesedése pedig 7 %-kal esett vissza. Ennek következtében az uniós gazdasági ágazat jövedelmezősége számottevően visszaesett, és a nyereség a vizsgálat során egy fenntarthatatlan, 2 %-os szintre csökkent. A dömpingelt brazil behozatal és az uniós termékek közötti jelentős árkülönbség (302 EUR/m3 kontra 508 EUR/m3) megakadályozta az uniós gazdasági ágazatot abban, hogy a megnövekedett termelési költségek ellensúlyozása és a jövedelmezősége fenntartása érdekében emelje árait.

(186)

A Bizottság megkülönböztette és elválasztotta egymástól az uniós gazdasági ágazat helyzetét befolyásoló összes ismert tényező hatásait és a dömpingelt behozatal káros hatásait.

(187)

Bár az uniós gazdasági ágazat exportteljesítménye kis mértékben hozzájárulhatott az uniós gazdasági ágazatot ért jelentős kárhoz, nem gyengítette a dömpingelt behozatal és a megállapított jelentős kár közötti ok-okozati összefüggést.

(188)

Az egyéb harmadik országokból érkező behozatal és a Brazíliából érkező, nem dömpingelt behozatal hatásait illetően a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy ezek a behozatalok nem gyengítették a Brazíliából érkező dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazatot ért kár közötti ok-okozati összefüggést.

(189)

A felhasználás visszaesése és a termelési költségek növekedése tekintetében az uniós gazdasági ágazat kihívásokkal szembesült a figyelembe vett időszakban. A dömpingelt behozatal által gyakorolt árnyomás nélkül az ágazat kiigazíthatta volna árait, hogy azok tükrözzék a magasabb költségeket, és hatékonyabban reagáljanak a változó piaci feltételekre. Amint azt korábban említettük, a dömpingelt behozatalnak nem szabad megakadályoznia az uniós gyártókat abban, hogy a költségnövekedéseket beépítsék áraikba. Következésképpen, bár az ágazat szembesült a növekvő költségek és a csökkenő kereslet jelentette kihívásokkal, ezek a tényezők nem gyengítették a Brazíliából érkező dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazatot ért kár közötti ok-okozati összefüggést.

(190)

A fentiek alapján a Bizottság a vizsgálat e szakaszában arra a következtetésre jutott, hogy az érintett országból érkező dömpingelt behozatal jelentős kárt okozott az uniós gazdasági ágazatnak, és más tényezők, mint például az uniós gazdasági ágazat exportteljesítménye nem gyengítették a jelentős kár és a dömpingelt behozatal közötti ok-okozati összefüggést. A kár az alacsonyabb piaci részesedésből, termelésből, termelési kapacitáskihasználásból, termelékenységből, jövedelmezőségből, zárókészletekből és pénzforgalomból, valamint a beruházások csökkent megtérüléséből adódik.

(191)

Az intézkedések szintjének meghatározásához a Bizottság megvizsgálta, hogy a dömpingkülönbözetnél alacsonyabb vám elegendő-e a dömpingelt behozatal által az uniós gazdasági ágazatnak okozott kár megszüntetéséhez.

(192)

A kár megszűnne, ha az uniós gazdasági ágazat az alaprendelet 7. cikkének (2c) és (2d) bekezdése értelmében képes lenne egy meghatározott irányáron értékesíteni, és ezáltal elérne egy meghatározott nyereségcélt.

(193)

Az alaprendelet 7. cikkének (2c) bekezdésével összhangban a Bizottság a nyereségcél megállapítása során figyelembe vette: a vizsgált országból érkező behozatal megnövekedése előtti jövedelmezőséget, a költségek, a beruházások, a kutatás és fejlesztés, valamint az innováció teljes költségének fedezéséhez szükséges jövedelmezőséget, valamint azt a jövedelmezőséget, amelyre rendes versenyfeltételek között számítani lehet. Ez a haszonkulcs nem lehet 6 %-nál kisebb.

(194)

Első lépésként a Bizottság megállapította azt az alapnyereséget, amely rendes versenyfeltételek mellett fedezi a teljes költséget. A Brazíliából érkező dömpingelt behozatal részesedésének növekedését közvetlenül megelőző évek egyike alapján sem lehetett haszonkulcsot meghatározni. Megállapítást nyert, hogy a 2021-es és 2022-es évet erősen befolyásolta a Covid19-világjárvány utáni gazdasági fellendülés, és ezek nem tűntek megfelelőnek a nyereségcél meghatározásához. A Bizottság ezért megfelelőbbnek ítélte a 2017-ben elért 9 %-os jövedelmezőségi szint alkalmazását.

(195)

Az uniós gazdasági ágazat bizonyítékokkal szolgált arra, hogy a figyelembe vett időszakban a beruházások, a kutatás-fejlesztés (K+F) és az innováció szintje normál versenyfeltételek mellett magasabb lett volna. A Bizottság a befektetési tervek, illetve az elutasított és elhalasztott projektek alapján ellenőrizte ezeket az információkat, bizonyítva, hogy ezek a befektetések valóban tervbe voltak véve. Annak érdekében, hogy ezt figyelembe vegye a nyereségcélban, a Bizottság kiszámította beruházásokra, kutatás-fejlesztésre és innovációra fordított költségeknek a rendes versenyfeltételek mellett felmerülő, az uniós gazdasági ágazat által megadott és a Bizottság által ellenőrzött összege, illetőleg a figyelembe vett időszakban ténylegesen viselt összege közötti különbséget.

(196)

Ez a forgalom százalékában kifejezett különbség 0,03 % volt; a (194) preambulumbekezdés szerinti 9 %-os alapnyereséget ezzel megnövelve 9,03 %-os nyereségcél adódik.

(197)

Végezetül a Bizottság az alaprendelet 7. cikkének (2d) bekezdésével összhangban megvizsgálta azokat a jövőbeni költségeket, amelyek az intézkedéseknek az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdése szerinti alkalmazási időszakában jelentkeznek, és amelyeket az uniós gazdasági ágazatnak viselnie kell az alaprendelet Ia. mellékletében felsorolt ILO-egyezményekből fakadóan, valamint azon többoldalú környezetvédelmi megállapodásokból és az azokhoz fűzött jegyzőkönyvekből fakadóan, amelyeknek az Unió részes fele. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a Bizottság mindegyik uniós gyártó esetében [0–5] EUR/m3 többletköltséget állapított meg az említett egyezményeknek való megfelelés vizsgálati időszak alatti költségeivel összehasonlítva. Ezt a többletköltséget a Bizottság hozzáadta a kárt nem okozó árhoz.

(198)

Ennek alapján a Bizottság az uniós gazdasági ágazat hasonló termékének kárt nem okozó árát 565 EUR/m3 összegben számította ki úgy, hogy a fent említett nyereségcélt (lásd a (193) preambulumbekezdést) a mintában szereplő uniós gyártók vizsgálati időszak alatti előállítási költségeire alkalmazta, majd típusonként hozzáadta a 7. cikk (2d) bekezdése szerinti kiigazításokat.

(199)

A Bizottság ezt követően úgy határozta meg a kárkülönbözetet, hogy a Brazíliában működő, a mintában szereplő exportáló gyártók által alkalmazott importárnak az alákínálás-számítás céljából meghatározott súlyozott átlagos értékét összehasonlította a mintában szereplő uniós gyártók által az uniós piacon a vizsgálati időszakban értékesített hasonló termék súlyozott átlagos, kárt nem okozó árával. Az ezen összehasonlítás során megállapított esetleges különbséget a Bizottság kifejezte a behozatalok CIF-alapon számított súlyozott átlagos értékének százalékában.

(200)

A kár megszüntetéséhez szükséges mérték meghatározása az „egyéb együttműködő vállalatok” és az „érintett országból származó összes egyéb behozatal” kategóriába tartozó vállalatok esetében ugyanúgy történt, mint az ugyanezen vállalatokhoz tartozó dömpingkülönbözet megállapítása (lásd a (90)–(93) preambulumbekezdést).

(201)

A fenti értékelés alapján az ideiglenes dömpingellenes vámokat az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdésével összhangban az alábbiak szerint indokolt megállapítani:

(202)

Miután az alaprendelet 7. cikke (2) bekezdésének alkalmazása mellett döntött, a Bizottság az alaprendelet 21. cikkével összhangban megvizsgálta, hogy a kárt okozó dömping megállapítása ellenére egyértelműen kijelenthető-e, hogy a jelen ügyben az intézkedések elfogadása nem szolgálja az Unió érdekét. Az uniós érdek meghatározása az összes érintett érdek értékelésén alapult, beleértve az uniós gazdasági ágazat, az importőrök és a felhasználók érdekét is.

(203)

A panaszt a Softwood Plywood Consortium nyújtotta be, amelyet négy uniós gyártó alkot, amelyek a puhafa rétegelt lemezek teljes uniós termelésének több mint 60 %-át teszik ki.

(204)

Az intézkedések bevezetése javítaná az uniós gyártók piaci feltételeit. Ez lehetővé tenné számukra, hogy megszilárdítsák versenyhelyzetüket, visszaszerezzék a korábban elveszített értékesítési forgalmukat és piaci részesedésüket, növeljék kapacitáskihasználásukat, és az árakat fenntartható szintre igazítsák ki. Következésképpen ez a tisztességes verseny feltételei mellett elvárható mértékűre növelné jövedelmezőségüket.

(205)

Ilyen intézkedések hiányában az uniós gazdasági ágazatot továbbra is jelentős kár érné a Brazíliából érkező, alulárazott behozatal által okozott tartós árlenyomás miatt. Ez a piaci részesedés, az értékesítések és a termelés fokozódó csökkenéséhez vezetne, ami tovább rontaná a kapacitáskihasználást, és ellehetetlenítené az uniós gyártók működését. A fennálló hiány rosszabbodna, ami súlyosan érintené a jövőbeli beruházásokat és a foglalkoztatást az Unión belül. A Bizottság ezért megállapította, hogy az ideiglenes intézkedések bevezetése összhangban van az uniós gazdasági ágazat érdekével.

(206)

A Schüttler Holzmakler/Agentur e.K. független importőr azzal érvelt, hogy az uniós gyártók kapacitásai nem elegendőek a kereslet kielégítésére.

(207)

A Bizottság megismételte, hogy a brazil behozatalra vonatkozó dömpingellenes vámok kivetésének célja nem e behozatal megszüntetése, hanem a tisztességes verseny helyreállítása az uniós piacon. A Bizottság továbbá nem talált bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy az intézkedések csökkentenék a versenyt az uniós piacon, különösen azért, mert a vizsgálat megerősítette a puhafa rétegelt lemezek különböző Unióba irányuló beszerzési forrásait, beleértve az uniós gyártókat, a brazil gyártókat, valamint az egyéb harmadik országokból, például Chiléből és Kínából érkező behozatalt.

(208)

Valószínű, hogy az importőrök a vámok jelentette többletköltségeket át fogják tudni hárítani ügyfeleikre. A brazil puhafa rétegelt lemezek viszonteladása az importőrök üzleti tevékenységének csak kis részét teszi ki, és csupán csekély mértékben járul hozzá nyereségességükhöz. A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy a meghatározott szinten kivetett vámok nem gyakorolhatnak jelentős hatást az importőrök jövedelmezőségére. Bár úgy tűnik, hogy a vámok nem állnak a független importőrök érdekében, a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy ez nem tekinthető olyan kényszerítő oknak, amely a vámok kivetése ellen szól, figyelembe véve a vámoknak a független importőrökre gyakorolt korlátozott hatását.

(209)

A PTIA azzal érvelt, hogy a Brazíliából érkező behozatalra kivetett magas vámok növelnék az uniós felhasználók és a végső fogyasztók költségeit. A PTIA hangsúlyozta, hogy az uniós felhasználók – különösen a puhafa rétegelt lemezekre támaszkodó ágazatokban – nehezen tudnák elnyelni ezeket a költségeket, vagy áthárítani azokat az ügyfelekre, akik a harmadik országokban feldolgozott olcsóbb alternatívákhoz fordulhatnak. Ez végső soron gyengítené az Unióban előállított áruk hozzáadott értékét, és súlyosan érintené az e behozataltól függő felhasználók és gazdasági ágazatok érdekeit.

(210)

Ezenkívül a PTIA kiemelte, hogy az uniós gazdasági ágazat nem lesz képes teljes mértékben kielégíteni a puhafa rétegelt lemezek iránti keresletet, mivel a behozatal a múltban döntő szerepet játszott a kínálat biztosításában, különösen az alacsonyabb piaci szegmensekben.

(211)

Az egyik felhasználó, az Euroline, egy uniós bútorgyártó jelentkezett, és megjegyezte, hogy a brazil behozatalra kivetett esetleges dömpingellenes vámok jelentős áremelkedéshez vezetnének, ami rontaná az uniós vállalatok versenyképességét. Azt is megjegyezték, hogy a puhafából készült termékeknek nincs jó alternatívája, mivel a keményfa rétegelt lemezek drágábbak, és más anyagok, például az MDF/HDF és a rétegelt forgácslemez nem rendelkeznek megfelelő fizikai jellemzőkkel a termékeik számára. Rámutattak továbbá az uniós ellátási láncra és foglalkoztatásra gyakorolt negatív hatásokra.

(212)

A Bizottság nem talált olyan bizonyítékot, amely arra utalna, hogy az uniós gyártók nem tudnák kielégíteni az uniós piaci keresletet abban a valószínűtlen esetben, ha az érintett termék Brazíliából érkező behozatala a dömpingellenes vámok kivetését követően megszűnne. Emellett a lehetséges dömpingellenes vámok viszonylag mérsékeltek, és nem valószínű, hogy jelentős áremelkedéshez vezetnének, megzavarnák az ellátási láncokat, illetve kockázatot jelentenének az Unión belüli foglalkoztatásra nézve. A Bizottság azt is mérlegelte, hogy az uniós gazdasági ágazat jelentős termelési kapacitásán túlmenően más harmadik országokban is rendelkezésre állnak-e alternatív beszállítók. Megállapította, hogy a felhasználók továbbra is megfelelő minőségű és mennyiségű puhafa rétegelt lemezt tudnának beszerezni nem dömpingelt áron több uniós és más harmadik országokban (többek között Chilében és Kínában) található beszállítóktól, valamint egy brazíliai beszállítótól. A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy a dömpingellenes intézkedések végrehajtása korlátozott hatást gyakorolna a felhasználókra.

(213)

A fentiek alapján a Bizottság megállapította, hogy nem állnak fenn olyan kényszerítő okok, amelyek alapján a Brazíliából származó puhafa rétegelt lemezek behozatalára vonatkozó intézkedések bevezetése a vizsgálat e szakaszában nem szolgálja az Unió érdekét.

(214)

A Bizottságnak a dömpinggel, a kárral, az ok-okozati összefüggéssel, az intézkedések szintjével és az uniós érdekkel kapcsolatos következtetései alapján ideiglenes intézkedéseket kell bevezetni annak megakadályozása érdekében, hogy a dömpingelt behozatal további kárt okozzon az uniós gazdasági ágazatnak.

(215)

A Brazíliából származó puhafa rétegelt lemezek behozatalára ideiglenes dömpingellenes intézkedéseket kell bevezetni az alaprendelet 7. cikke (2) bekezdésében foglalt alacsonyabb vám szabályának megfelelően. A Bizottság a (201) preambulumbekezdésben összehasonlította a kárkülönbözetet és a dömpingkülönbözetet. A vám összegét a Bizottság a dömping- és a kárkülönbözet közül a kisebbik szintjén rögzítette.

(216)

A fentiek alapján az ideiglenes dömpingellenes vám vámtételei a vámfizetés nélküli, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következők:

(217)

Az e rendeletben egyes meghatározott vállalatok számára megállapított egyedi dömpingellenes vámtétel a vizsgálat ténymegállapításain alapul. Ezért a jelen vizsgálat során e vállalat tekintetében megállapított helyzetet tükrözi. Ez a vámtétel kizárólag az érintett országból származó és a megnevezett jogalanyok által előállított érintett termék behozatalára vonatkozik. Az e rendelet rendelkező részében kifejezetten meg nem nevezett vállalatok – ideértve a kifejezetten megnevezett vállalatokkal kapcsolatban álló vállalatokat is – által előállított érintett termék behozatalára „az érintett országból származó összes egyéb behozatal” esetében alkalmazandó vámtételt kell alkalmazni. E behozatal esetében az egyedi dömpingellenes vámtételek nem alkalmazhatók.

(218)

A vámtételek közötti különbségből adódó, az intézkedések kijátszásával kapcsolatos kockázat lehető legkisebbre csökkentése érdekében különleges intézkedésekkel szükséges biztosítani az egyedi dömpingellenes vámok alkalmazását. Egyedi dömpingellenes vámok csak akkor alkalmazandók, ha érvényes kereskedelmi számlát mutatnak be a tagállamok vámhatóságainak. A számlának meg kell felelnie az e rendelet 1. cikkének (4) bekezdésében meghatározott követelményeknek. Az ilyen számla bemutatásáig a behozatalra „az érintett országból származó összes egyéb behozatal” esetében alkalmazandó dömpingellenes vám vonatkozik.

(219)

Bár a számla bemutatása szükséges ahhoz, hogy a tagállamok vámhatóságai az egyedi dömpingellenes vámtételeket alkalmazhassák a behozatalra, a vámhatóságoknak nem kizárólag a számlát kell figyelembe venniük. A tagállamok vámhatóságai minden más esethez hasonlóan – az árunyilatkozatban foglalt adatok helytállóságának ellenőrzése céljából, valamint annak biztosítása érdekében, hogy az adott vámtétel alkalmazása vámjogi szempontból indokolt legyen – akkor is kötelesek elvégezni a szokásos ellenőrzéseket és akkor is jogosultak további dokumentumokat (fuvarokmányokat stb.) kérni, ha a bemutatott számla teljesíti az e rendelet 1. cikkének (4) bekezdésében meghatározott összes követelményt.

(220)

Amennyiben a dömpingellenes intézkedések bevezetését követően az alacsonyabb egyedi vámtételű vállalatoktól érkező export volumene jelentősen megnő, ez a volumennövekedés önmagában is tekinthető az alaprendelet 13. cikkének (1) bekezdése szerinti, a kereskedelem szerkezetében az intézkedések bevezetése nyomán bekövetkezett változásnak. Ilyenkor – a feltételek teljesülése esetén – kijátszásellenes vizsgálat indítható. Ez a vizsgálat többek között irányulhat annak megállapítására, hogy szükség van-e az egyedi vámtétel(ek) eltörlésére és ebből következően országos hatályú vám kivetésére.

(221)

A (3) preambulumbekezdésben említett módon a Bizottság nyilvántartásbavételi kötelezettséget vezetett be az érintett termék behozatalaira. A nyilvántartásba vételnek az volt a célja, hogy az alaprendelet 10. cikkének (4) bekezdésével összhangban a vámok visszaható hatállyal beszedhetők legyenek.

(222)

Az eljárás ideiglenes szakaszában megfogalmazott ténymegállapítások tükrében a behozatalok nyilvántartásba vételét meg kell szüntetni.

(223)

Az eljárás e szakaszában nem született / nem hozható döntés a dömpingellenes intézkedések esetleges visszaható hatályú alkalmazásáról.

(224)

A Bizottság az alaprendelet 19a. cikkével összhangban tájékoztatta az érdekelt feleket az ideiglenes vámok tervezett kivetéséről. A Bizottság ezt a tájékoztatást a Kereskedelmi Főigazgatóság internetes honlapján keresztül a nyilvánosság számára is hozzáférhetővé tette. Az érdekelt felek három munkanapot kaptak arra, hogy a kifejezetten nekik megküldött számítások pontosságával kapcsolatban észrevételeket tegyenek.

(225)

A Guararapes brazil exportáló gyártó válaszolt a neki küldött tájékoztatásra, és megjegyezte, hogy a számításokban elírás van, nevezetesen az, hogy a Bizottság beszámította a tengeri fuvardíjat és a biztosítási díjat a Guararapes uniós független vevők részére „költségmentesen a hajófedélzetre” történő értékesítéseinél.

(226)

A Bizottság elfogadta, hogy az elírást helyesbíteni kell, és törölte a Guararapes uniós független vevők részére „költségmentesen a hajófedélzetre” történő értékesítései kapcsán felszámított tengeri fuvardíjnak és biztosítási díjnak megfelelő összeget az exportárból kiigazítás formájában levont összegből. Ennek eredményeként a Bizottság korrigálta a Guararapes, az SCG Csoport, a mintában nem szereplő együttműködő exportáló gyártók és a nem együttműködő exportáló gyártók dömpingkülönbözetét.

(227)

Egyéb észrevétel nem érkezett a megküldött tájékoztatással kapcsolatban.

(228)

A megfelelő ügyintézés érdekében a Bizottság fel fogja kérni az érdekelt feleket, hogy egy meghatározott határidőig tegyenek írásbeli észrevételeket, és/vagy kérjék a Bizottság és/vagy a kereskedelmi ügyekben eljáró meghallgató tisztviselő előtti meghallgatásukat.

(229)

Az ideiglenes vámok kivetésével kapcsolatos ténymegállapítások ideiglenesek, és a vizsgálat végleges szakaszában módosíthatók,