(1)

A 909/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) 5. cikkének (2) bekezdése szabályozza az átruházható értékpapírokkal kereskedési helyszíneken végrehajtott legtöbb ügylet kiegyenlítési időszakát. Bizonyos kivételektől eltekintve, az ilyen ügyletek kiegyenlítésének tervezett időpontja nem lehet későbbi, mint a kereskedést követő második üzleti nap. Az ilyen időszakot „kiegyenlítési ciklus”-nak nevezik. Azon követelményt, hogy a kiegyenlítésre legkésőbb a kereskedést követő második üzleti napon kerüljön sor, „T+2 kiegyenlítési ciklus”-nak vagy egyszerűen „T+2”-nek nevezik.

(2)

Az átruházható értékpapírokkal kapcsolatos ügyletek hosszabb kiegyenlítési időszakai növelik az ügyletben részt vevő felek kockázatait, és csökkentik a vevők és az eladók lehetőségeit arra, hogy egyéb ügyleteket kössenek. Az említett okokból számos harmadik országbeli joghatóság a kereskedést követő egy üzleti napos kiegyenlítési időszakra (a továbbiakban: T+1) tért át, van az áttérés folyamatában, vagy tervez áttérni. A rövidebb kiegyenlítési időszakokra való globális áttérés azonban eltéréseket idéz elő az uniós és a globális pénzügyi piacok között. Az említett eltérések tovább fognak fokozódni, ha több ország tér át a T+1 kiegyenlítésre, növelve ezáltal az ilyen eltérések okozta költségeket az uniós piaci szereplők számára. Továbbá, egyes tőkepiacok – bizonyos ügylettípusok esetében – már T+0-ra rövidítették a kiegyenlítési ciklust. Az Unióban a központi értéktárak már nem elhanyagolható számú ügyletet T+0 alapon egyenlítenek ki.

(3)

Az 1095/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (5) létrehozott európai felügyeleti hatóság (Európai Értékpapírpiaci Hatóság; ESMA) a kiegyenlítési ciklusnak az Európai Unióban történő lerövidítése megfelelőségének értékeléséről szóló, 2024. november 18-i jelentésében arra a következtetésre jutott, hogy a kiegyenlítési ciklusnak az Unióban T+1-re történő rövidítése jelentősen csökkentené a piaci kockázatokat – különösen a partner- és volatilitási kockázatok tekintetében –, és felszabadítaná a letéti felhívások fedezéséhez már nem szükséges tőkét. A T+1 kiegyenlítési ciklus azt is lehetővé tenné az uniós tőkepiacok számára, hogy lépést tartsanak más globális piacok fejlődésével, megszüntetve a kiegyenlítési időszakok közötti jelenlegi eltéréssel kapcsolatos költségeket. Hozzájárulna a vállalati eseményekre vonatkozó standardok és a piaci gyakorlatok további harmonizációjához is az Unióban, és általánosabban az uniós tőkepiacok versenyképességéhez. A Bizottság osztja az említett következtetéseket.

(4)

Helyénvaló ezért a 909/2014/EU rendeletbe egy célzott módosítást bevezetni annak érdekében, hogy a jelenlegi kötelező kiegyenlítési ciklust a kereskedést követő legfeljebb egy üzleti napra rövidítsék le. A kiegyenlítési ciklus említett lerövidítése nem akadályozná a központi értéktárakat abban, hogy – amennyiben ez technológiailag megvalósítható – önkéntesen teljesítsék az ügyleteket a kereskedés napjával azonos napon.

(5)

Az értékpapír-finanszírozási ügyletek lehetővé teszik a piaci szereplők számára, hogy rugalmasan kezeljék likviditási és finanszírozási igényeiket. A piaci trendek az ilyen ügyletek növekvő alkalmazását jelzik a kereskedési helyszíneken. Bizonyos, kereskedési helyszíneken végrehajtott értékpapír-finanszírozási ügyletek a T+1 kiegyenlítési ciklus követelményének hatálya alá tartoznának. Azonban – tekintve az ilyen ügyletek nem szabványosított jellegét és különösen azon nem szabványosított kiegyenlítési időszakokat, amelyekről az ilyen ügyletekben részt vevő feleknek esetleg meg kell állapodniuk azok céljainak elérése és a kereskedési helyszíneken történő végrehajtásuktól való eltántorítás elkerülése érdekében – az említett ügyleteket mentesíteni kell a T+1 kiegyenlítési ciklus követelménye alól. Ugyanakkor a T+1 kiegyenlítési ciklus követelményének megkerülését illető minden kockázat elkerülése érdekében a mentességet csak akkor kell alkalmazni, ha a szóban forgó értékpapír-finanszírozási ügyleteket két kapcsolódó műveletből álló egyetlen ügyletként dokumentálják. Következésképpen – és a T+1 kiegyenlítési ciklus követelménye céljából – a nem dokumentált értékpapír-finanszírozási ügyletekre alkalmazni kell az említett követelményt. Az értékpapírügylethez kapcsolódó hitelek esetében nincs szükség kifejezett mentességre, mivel azok nem átruházható értékpapírokkal kapcsolatos ügyletek, és ezért nem tartoznak a T+1 kiegyenlítési ciklus követelményének hatálya alá.

(6)

A 909/2014/EU rendelet különböző intézkedésekről rendelkezik a kiegyenlítések meghiúsulásának kezelésére, beleértve a nem teljesítő résztvevőkre kiszabott pénzbírságokat. Az említett pénzbírságok kiszámítását az (EU) 2017/389 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletben (6) rögzített paraméterek határozzák meg. A Bizottságnak figyelemmel kell kísérnie a piaci fejleményeket, a kiegyenlítések meghiúsulásainak volumenét és az ágazat készségét arra, hogy megfeleljen a T+1 kiegyenlítési ciklus követelményének, és ennek megfelelően mérlegelnie kell, hogy fennáll-e annak jelentős kockázata, hogy a T+2 kiegyenlítési ciklus követelményéről a T+1 kiegyenlítési ciklus követelményére történő áttérés a kiegyenlítések meghiúsulása terén lényeges növekedéshez vezetne. Amennyiben ilyen kockázatot azonosítanak, a Bizottság – mind a pénzügyi, mind a nem pénzügyi ártalmas következmények enyhítése érdekében – szükség esetén megfontolhatja, hogy ennek megfelelően kiigazítsa-e az (EU) 2017/389 felhatalmazáson alapuló rendeletet, vagy a 909/2014/EU rendeletben meghatározott felhatalmazások hatályán belül meghozhat bármely más megfelelő intézkedést. Minden kiigazításnak ideiglenesnek, a célkitűzéssel arányosnak kell lennie, és azt úgy kell kialakítani, hogy elkerülje az ágazat túlzott költségekkel való megterhelését.

(7)

Az ESMA-nak nyomon kell követnie a kiegyenlítési hatékonyságot a T+1 kiegyenlítési ciklusra történő áttérés során, és – az áttérést közvetlenül megelőző és közvetlenül követő hónapokban – fokozott gyakorisággal erről jelentést kell tennie. A T+1 kiegyenlítési ciklus követelménye alól e rendelet alapján az értékpapír-finanszírozási ügyletek bizonyos típusai tekintetében biztosított mentesség fényében, az ESMA-nak különös figyelmet kell fordítania azon értékpapír-finanszírozási ügyletek kiegyenlítési hatékonyságára, amelyekkel a kereskedési helyszíneken vagy azokon kívül kereskednek.

(8)

A 909/2014/EU rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(9)

mivel e rendelet célját – nevezetesen egy rövidebb kiegyenlítési ciklusnak az Unióban történő bevezetését – a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban a terjedelme és hatásai miatt e cél jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat a szubszidiaritásnak az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt elvével összhangban. Az arányosságnak az említett cikkben foglalt elvével összhangban e rendelet nem lépi túl az említett cél eléréséhez szükséges mértéket.

(10)

E rendelet alkalmazásának kezdőnapját el kell halasztani annak biztosítására, hogy valamennyi releváns érdekelt fél kellően felkészült legyen, és képes legyen koordinált módon és időben áttérni a T+1 kiegyenlítési ciklusra,

1.

Az 5. cikk (2) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

(*1)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/2365 rendelete (2015. november 25.) az értékpapír-finanszírozási ügyletek és az újrafelhasználás átláthatóságáról, valamint a 648/2012/EU rendelet módosításáról (HL L 337., 2015.12.23., 1. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/reg/2015/2365/oj).” "

2.

A 74. cikk a következőképpen módosul:

3.

A 75. cikk első bekezdése a következő ponttal egészül ki: