(1)

Az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) 2024. december 6-án az (EU) 2016/1036 európai parlamenti és tanácsi rendelet 5. cikke alapján dömpingellenes vizsgálatot indított a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: érintett ország) származó nagynyomású varratmentes acélpalackok behozatalára vonatkozóan. Az eljárás megindításáról a Bizottság értesítést (2) tett közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló értesítés).

(2)

A Bizottság azt követően indított vizsgálatot, hogy 2024. október 24-én öt vállalat, a Cylinders Holding a.s., a Dalmine S.p.A. (Tenaris), az Eurocylinder Systems AG, a Faber Industrie S.p.A. és a Worthington Cylinders GmbH (a továbbiakban: panaszosok) panaszt nyújtott be. A panaszt az alaprendelet 5. cikkének (4) bekezdése értelmében a nagynyomású varratmentes acélpalackokkal foglalkozó uniós gazdasági ágazat nyújtotta be. A panaszban foglalt, a dömpinggel és az abból eredő jelentős kárral kapcsolatos bizonyítékok elegendőek voltak a vizsgálat megindításához.

(3)

A Bizottság az (EU) 2025/531 bizottsági végrehajtási rendelettel (a továbbiakban: a nyilvántartásba vételt elrendelő rendelet) (3) nyilvántartásbavételi kötelezettséget vezetett be az érintett termék behozatalára vonatkozóan.

(4)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben felkérte az érdekelt feleket, hogy a vizsgálatban való részvétel érdekében vegyék fel vele a kapcsolatot. A Bizottság emellett külön tájékoztatta a panaszosokat, a többi ismert uniós gyártót, az ismert exportáló gyártókat és a kínai hatóságokat, az ismert importőröket, beszállítókat és felhasználókat, a kereskedőket, valamint az érintettként ismert szervezeteket a vizsgálat megindításáról, és felkérte őket a részvételre.

(5)

Az érdekelt felek lehetőséget kaptak arra, hogy észrevételeket tegyenek a vizsgálat megindításával kapcsolatban, és kérjék a Bizottság és a kereskedelmi ügyekben eljáró meghallgató tisztviselő előtti meghallgatásukat.

(6)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben jelezte, hogy az alaprendelet 17. cikkével összhangban mintavételt végezhet az érdekelt felek körében.

Mintavétel az uniós gyártók körében

(7)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben jelezte, hogy ideiglenesen kiválasztott egy uniós gyártókból álló mintát. A Bizottság a mintát a hasonló termék vizsgálati időszak alatti uniós termelésének és értékesítésének volumene tekintetében fennálló reprezentativitás alapján választotta ki. A minta két uniós gyártóból állt. A mintában szereplő uniós gyártók a hasonló termék becsült teljes uniós termelésének 47 %-át és becsült teljes uniós értékesítési mennyiségének 42 %-át adták. A Bizottság felkérte az érdekelt feleket, hogy tegyenek észrevételeket az ideiglenes mintával kapcsolatban. Nem érkezett észrevétel. A minta reprezentatív az uniós gazdasági ágazatra nézve.

Mintavétel a független importőrök körében

(8)

Annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát, a Bizottság felkérte a független importőröket az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott információk benyújtására.

(9)

Egyetlen független importőr sem nyújtotta be a kért információkat, illetve egyezett bele a mintába való felvételébe.

Mintavétel az exportáló gyártók körében

(10)

Annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát, a Bizottság felkérte a Kínai Népköztársaságban működő összes exportáló gyártót az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott információk benyújtására. Emellett a Bizottság felkérte a Kínai Népköztársaságnak az Európai Unió mellett működő képviseletét, hogy nevezze meg azokat az esetleges további exportáló gyártókat, amelyek érdeklődést tanúsíthatnak a vizsgálatban való részvétel iránt, illetőleg vegye fel velük a kapcsolatot.

(11)

Az érintett országban működő, az Unióba irányuló becsült teljes kivitel 54,4 %-át kitevő exportáló gyártók közül húsz nyújtotta be a kért információkat és egyezett bele a mintába való felvételébe. A Bizottság az alaprendelet 17. cikkének (1) bekezdésével összhangban az Unióba irányuló export legnagyobb reprezentatív mennyisége alapján két olyan vállalatot vett fel a mintába, amelyet a rendelkezésre álló idő alatt megfelelően meg tudott vizsgálni. A Bizottság az alaprendelet 17. cikkének (2) bekezdésével összhangban a minta kiválasztásáról egyeztetett valamennyi ismert érintett exportáló gyártóval és az érintett ország hatóságaival.

(12)

A panaszosok ugyan egyetértettek azzal, hogy a két kiválasztott vállalatcsoport közül a Bizottság a legnagyobb termeléssel rendelkező első exportáló gyártót választotta ki, megjegyezték, hogy a másodikat helyettesíteni kellene, mivel az többnyire tűzoltáshoz használatos berendezéseket, például tűzoltó készülékeket gyártott. A panaszosok ezért két alternatív együttműködő vállalatot javasoltak a következő indokok alapján:

(13)

Ezenfelül a panaszosok kiemelték, hogy milyen kockázatokkal jár, ha a Bizottság két vállalatot vesz fel a mintába abban az esetben, ha az egyikük nem működik együtt.

(14)

A rendelkezésre álló információk alapján azonban a második kiválasztott vállalatcsoport a termékek szélesebb körét gyártotta, nem csak tűzoltáshoz használatos berendezéseket. A rendelkezésre álló termelési kapacitással és a javasolt két alternatív vállalat uniós piacon való jelenlétével kapcsolatban tett észrevételeket ebben a szakaszban vagy nem lehetett ellenőrizni, vagy azokat nem támasztották alá bizonyítékokkal. Ezen túlmenően az ideiglenesen kiválasztott két exportáló gyártó hangot adott azon határozott szándékának, hogy együtt kíván működni a vizsgálatban.

(15)

A rendelkezésre álló információk alapján nem volt szükség a javasolt minta módosítására. A végleges minta a vizsgálati időszakban a Kínai Népköztársaságból az Unióba exportált nagynyomású varratmentes palackok becsült teljes mennyiségének 37,5 %-át tette ki.

(16)

A Bizottság kérdőívet küldött a Kínai Népköztársaság kormányának (a továbbiakban: kínai kormány) az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja értelmében vett jelentős torzulások Kínában való fennállására vonatkozóan.

(17)

A panaszos továbbá a panaszában elegendő meggyőző bizonyítékkal szolgált arról, hogy Kínában az érintett termék vonatkozásában nyersanyagpiaci torzulások állnak fenn. Ezért az eljárás megindításáról szóló értesítésben foglaltaknak megfelelően a vizsgálat ezekre a nyersanyagpiaci torzulásokra is kiterjedt annak megállapítása érdekében, hogy a Bizottság alkalmazza-e Kína tekintetében az alaprendelet 7. cikke (2a) és (2b) bekezdésében foglalt rendelkezéseket. A Bizottság ezért további kérdőíveket küldött a kínai kormánynak.

(18)

A Bizottság kérdőíveket küldött az uniós gyártóknak, az importőröknek, a felhasználóknak, valamint a Kínai Népköztársaságban működő exportáló gyártóknak. A Bizottság továbbá kérdőívet küldött egy független kereskedőnek, amelyen keresztül a mintában szereplő exportáló gyártók egyike az érintett terméket az EU-ba irányuló exportra értékesítette. A Bizottság ezeket a kérdőíveket az eljárás megindításának napján hozzáférhetővé tette az interneten (4).

(19)

A Bizottság minden olyan információt megkísérelt beszerezni és ellenőrzött, amelyet szükségesnek tartott a dömping, az abból eredő kár és az uniós érdek ideiglenes megállapításához. Az alaprendelet 16. cikke szerinti ellenőrző látogatásokra a következő vállalatok telephelyén került sor:

(20)

A dömpingre és a kárra vonatkozó vizsgálat a 2023. október 1-jétől 2024. szeptember 30-ig tartó időszakra (a továbbiakban: vizsgálati időszak) terjedt ki. A kárra vonatkozó értékelés szempontjából releváns tendenciák vizsgálata a 2021. január 1-jétől a vizsgálati időszak végéig tartó időszakra (a továbbiakban: figyelembe vett időszak) terjedt ki.

(21)

A vizsgált termék az üres nagynyomású varratmentes acélpalack – beleértve a tűzoltó készülékeket is – sűrített vagy folyékony gáz tárolására, bármilyen átmérővel és térfogattal, menettel vagy menet nélkül, tekintet nélkül a belső bevonásra vagy lemezelésre, függetlenül a külső felületkezeléstől és az alaktól, beépített gáztömlővel vagy anélkül, függetlenül attól, hogy a palackok szeleppel, nyakgyűrűvel, talpgyűrűvel vagy csővezetékkel vannak-e felszerelve, függetlenül attól, hogy kötegben vannak-e rögzítve, vagy sem (a továbbiakban: vizsgált termék).

(22)

A legfeljebb 120 ml-es kapacitású, nem újratölthető palackok, amelyek az EN 16509:2014 európai szabvány és/vagy az ENSZ veszélyes áruk szállításával foglalkozó szakértői bizottsága által kijelölt 2037 UN-szám hatálya alá tartoznak, nem tartoznak a termékkörbe.

(23)

A nagynyomású varratmentes palackokat az alkalmazások széles körében használják: tűzoltó készülékekhez, ipari gázokhoz (pl. hegesztéshez és vágáshoz, élelmiszer- és italgyártáshoz), kórházakban és az egészségügyben használt orvosi gázokhoz, elektronikus és különleges gázokhoz, tűzoltáshoz szükséges lélegeztető levegőhöz, tűzelfojtáshoz, búvárkodáshoz és alternatív üzemanyagokhoz, beleértve a sűrített földgázt (CNG) és a hidrogént.

(24)

Az érintett termék a jelenleg az ex 7311 00 11 , ex 7311 00 13 , ex 7311 00 19 és ex 7311 00 30 (TARIC-kódok: 7311 00 11 15, 7311 00 11 80, 7311 00 13 15, 7311 00 13 80, 7311 00 19 15, 7311 00 19 80, 7311 00 30 15 és 7311 00 30 80) KN-kódok alá tartozó, nagynyomású varratmentes acélpalack sűrített vagy folyékony gáz tárolására, bármilyen átmérővel és térfogattal, menettel vagy menet nélkül, tekintet nélkül a belső bevonásra vagy lemezelésre, függetlenül a külső felületkezeléstől és az alaktól, beépített gáztömlővel vagy anélkül, függetlenül attól, hogy a palackok szeleppel, nyakgyűrűvel, talpgyűrűvel vagy csővezetékkel vannak-e felszerelve, függetlenül attól, hogy kötegben vannak-e rögzítve, vagy sem (a továbbiakban: az érintett termék).

(25)

A vizsgálat rámutatott arra, hogy a következő termékek azonos alapvető fizikai, kémiai és műszaki jellemzőkkel rendelkeznek, és alapvető felhasználási területeik is megegyeznek:

(26)

A Bizottság az eljárás e szakaszában úgy határozott, hogy ezek a termékek ennek megfelelően az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése értelmében hasonló termékek.

(27)

A fent említett termékmeghatározás szerint a vizsgálat tárgyát képező termék a sűrített vagy folyékony gáz tárolására szolgáló, nagynyomású varratmentes acélpalack.

(28)

A vizsgálat megindítását követően az egyik exportáló gyártó, a Zhejiang Winner Fire Fighting Equipment Co., Ltd azzal érvelt, hogy a 8424 10 00 KN-kód alá tartozó tűzoltó készülékek nem tartoznak a vizsgálat termékkörébe. A Bizottság emlékeztetett arra, hogy a KN- és TARIC-kódok csak tájékoztató jellegűek. A vizsgálat hatálya ezért a vizsgált terméknek az eljárás megindításáról szóló értesítés 2. szakaszában szereplő meghatározásához igazodik. Következésképpen a nagynyomású varratmentes palackokkal azonos fizikai és kémiai jellemzőkkel rendelkező tűzoltó készülékek a vizsgálat tárgyát képező termékkörbe tartoznak.

(29)

A Zhejiang Winner Fire Fighting Equipment Co., Ltd továbbá azt állította, hogy a töltőanyaggal ellátott, azaz különböző száraz és nedves vegyi anyagokkal megtöltött tűzoltó készülékek nem tartoznak a vizsgálat termékkörébe.

(30)

A Bizottság 2025. március 6-án tájékoztatót (5) tett közzé, amelyben egyértelművé tette, hogy

(31)

A panaszosok azt állították, hogy a töltőanyaggal ellátott tűzoltó készülékek nagy valószínűséggel túlnyomórészt hegesztett palackok vagy más, nem acélból készült palackok, ezért nem tartoznak a vizsgálat hatálya alá. A panaszosok – habár elismerték, hogy nincs különbség a tűzoltással kapcsolatos alkalmazásokhoz használt nagynyomású varratmentes palackok és az egyéb célokra használt palackok (például az élelmiszer- és italiparban használt szén-dioxid-palackok) között, valamint hogy mindkét típusra ugyanazok a műszaki szabványok vonatkoznak – azzal érveltek, hogy a töltőanyaggal ellátott, nagynyomású varratmentes palackokat be kell vonni a termékkörbe. Fenntartották, hogy e palackok kizárása indokolatlanul szűkítené a jelenlegi vizsgálatban érintett termék körét, és az intézkedések kijátszásának kockázatával járna.

(32)

A panaszosok külön megjegyezték, hogy a palackkötegek a termékmeghatározás hatálya alá tartoznak, bár a palackok kötegbe történő összeszereléséhez használt keret nem. Hasonlóképpen, az acetilénpalackok a termékmeghatározás hatálya alá tartoznak, habár tartalmaznak valamilyen porózus anyagot az acetontöltet megtartásához, mivel a termék az érintett terméknek az eljárás megindításáról szóló értesítésben szereplő fogalommeghatározásában meghatározott valamennyi feltételnek megfelelt.

(33)

Következésképpen a panaszosok úgy vélték, hogy a termék Bizottság általi, fent említett pontosítását felül kell vizsgálni.

(34)

A Bizottság először is megjegyezte, hogy sem a panasz, sem az eljárás megindításáról szóló azt követő értesítés nem jelezte, hogy a vizsgált termék töltőanyaggal ellátott palack lenne.

(35)

A vizsgálat azt is feltárta, hogy a nagynyomású varratmentes palackok vevői gyakran maguk végezték el az összeszerelési és töltési műveleteket annak érdekében, hogy az érintett terméket a végső felhasználásra alkalmassá tegyék, legyen szó akár tűzoltó készülékről, akár vegyipari termékekhez használatos tartályról.

(36)

Figyelembe véve továbbá a rendkívül veszélyes áruk, például a töltőanyaggal ellátott, nagynyomású varratmentes palackok földrészek közötti szállítására alkalmazandó, különösen költséges és nehézkes biztonsági és védelmi követelményeket, megállapítást nyert, hogy az intézkedések kijátszásának állítólagos kockázata korlátozott.

(37)

A fentiekre tekintettel a panaszosok állításait a Bizottság elutasította.

(38)

A mintában nem szereplő egyik exportáló gyártó, a Leebucc (Tianjin) Hydraulics Equipment Co., Ltd azt kérte, hogy a Bizottság zárja ki az akkumulátorköpenyeket a vizsgálat hatálya alól. Ez a fél a következő érveket hozta fel:

(39)

A panaszosok azzal érveltek, hogy:

(40)

A Leebucc (Tianjin) Hydraulics Equipment Co., Ltd azzal érvelt, hogy a helyszíni ellenőrzést követően vetette fel az akkumulátorköpenyek vizsgálat hatálya alóli kizárásának kérdését, és hogy a termékkörrel kapcsolatos észrevételek megtételére vonatkozó határidőket nem szigorúan előíró határidőknek kell tekinteni, szemben az alaprendeletben meghatározott szigorúbb jogszabályi határidővel.

(41)

A Leebucc (Tianjin) Hydraulics Equipment Co., Ltd továbbra is hangsúlyozta a félkész termék (akkumulátorköpeny) és a késztermék (akkumulátor) közötti különbségeket, ami kritikus tényező az akkumulátorköpenyek, valamint az akkumulátorok és a gáziparban használatos palackok hasonlóságának meghatározásához. Azt állította továbbá, hogy a dömpinggel kapcsolatos számításokhoz nem szabad egy félkész terméket egy késztermékkel összehasonlítani. Végezetül ez a vállalat azt állította, hogy az akkumulátorköpenyeket úgy tervezik, hogy azok kifejezetten egy konkrét akkumulátorhoz illeszkedjenek, és mindkettő esetében egyedi tanúsítványok szükségesek, így arra a következtetésre jutott, hogy az akkumulátorköpenyek nem helyettesíthetők a gáziparban használatos nagynyomású varratmentes acélpalackokkal, és nem használhatók az uniós piacon forgalomba hozott kereskedelmi termékként.

(42)

A Bizottság a szóban forgó fél által benyújtott elemek alapján elemezte a kizárás iránti kérelmet, és ideiglenesen arra a következtetésre jutott, hogy az akkumulátorköpenyek beletartoznak a termék (21) preambulumbekezdés szerinti fogalommeghatározásába, továbbá ugyanazokkal az alapvető fizikai, műszaki és kémiai jellemzőkkel rendelkeznek, mint a többi palack. Ezenkívül az érintett termék fogalommeghatározása alá tartoztak, és azokat a Bizottság által a dömpingkülönbözet és a kárkülönbözet kiszámításához használt termékkódokban azonosították, amelyek kellő módon azonosítják az akkumulátorköpenyeket, és megfelelően lehetővé teszik a Bizottság számára, hogy tisztességes ár-összehasonlítást végezzen az uniós és a kínai gyártók között. Ezért a Bizottság ezt a felvetést elutasította.

(43)

Mivel a vizsgálat megindításakor elegendő arra utaló bizonyíték állt rendelkezésre a Kínai Népköztársaság (a továbbiakban: Kína) vonatkozásában, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja értelmében jelentős torzulások állnak fenn, a Bizottság helyénvalónak ítélte, hogy a vizsgálatot a szóban forgó ország exportáló gyártói tekintetében az alaprendelet 2. cikkének (6a) bekezdése figyelembevételével indítsa meg.

(44)

Ebből következően a Bizottság az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének lehetséges alkalmazásához szükséges adatok összegyűjtése érdekében az eljárás megindításáról szóló értesítésben felkérte a Kínában működő összes exportáló gyártót arra, hogy bocsássanak rendelkezésre információkat az acél lánctagok előállítása során felhasznált bemeneti anyagokra vonatkozóan. A kért információkat kilenc exportáló gyártó küldte meg.

(45)

A vélt jelentős torzulásokra irányuló vizsgálatához szükségesnek tartott információk összegyűjtése érdekében a Bizottság kérdőívet küldött a kínai kormánynak. Emellett az eljárás megindításáról szóló értesítés 5.3.2. pontjában a Bizottság felkérte az érdekelt feleket arra, hogy az eljárás megindításáról szóló értesítésnek az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételétől számított 37 napon belül ismertessék álláspontjukat, szolgáltassanak információkat a nagynyomású varratmentes acélpalackok gyártásához felhasznált inputokat illetően, valamint támasszák alá bizonyítékokkal az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének alkalmazását. A kínai kormánytól nem érkezett kitöltött kérdőív, és az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének alkalmazása kapcsán sem érkezett beadvány a kitűzött határidőn belül. Ezt követően a Bizottság tájékoztatta a kínai kormányt arról, hogy a jelentős torzulások Kínában való fennállásának megállapításához az alaprendelet 18. cikke értelmében a rendelkezésre álló tényeket fogja felhasználni.

(46)

Az eljárás megindításáról szóló értesítés 5.3.2. pontjában a Bizottság jelezte továbbá, hogy a rendelkezésére álló bizonyítékokra tekintettel a rendes érték torzulástól mentes árak vagy referenciaértékek alapján történő meghatározásához az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja alapján ideiglenesen Brazíliát választotta ki megfelelő reprezentatív országként. A Bizottság jelezte továbbá, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontjának első franciabekezdésében foglalt kritériumok alapján további lehetséges megfelelő reprezentatív országokat is megvizsgál.

(47)

A Bizottság 2025. február 13-án egy feljegyzés (a továbbiakban: első feljegyzés) útján tájékoztatta az érdekelt feleket azokról a releváns forrásokról, amelyeket a rendes érték meghatározásához fel kívánt használni. E feljegyzésben a Bizottság teljeskörűen – többek között a nyersanyagokra, a munkaerőre és az energiára is kiterjedően – felsorolta azokat a termelési tényezőket, amelyeket az érintett termék előállításához felhasználnak. Emellett a torzulásmentes árak vagy referenciaértékek megválasztásának kritériumai alapján a Bizottság Brazíliát, Argentínát és Törökországot jelölte meg megfelelő reprezentatív országként. A Bizottsághoz a (116)–(131) preambulumbekezdésben említett észrevételek érkeztek az első feljegyzéssel kapcsolatban.

(48)

A Bizottság 2025. március 7-én egy újabb feljegyzés (a továbbiakban: második feljegyzés) útján tájékoztatta az érdekelt feleket azokról a releváns forrásokról, amelyeket a rendes érték meghatározásához fel kívánt használni, és jelezte, hogy Törökországot kívánja reprezentatív országként figyelembe venni. Emellett a Bizottság tájékoztatta az érdekelt feleket arról, hogy az értékesítési, általános és igazgatási költségek (a továbbiakban: SGA-költségek), valamint a nyereség megállapításához az ágazatra vonatkozóan rendelkezésre álló információkat kívánja felhasználni. A Bizottsághoz a (132)–(145) preambulumbekezdésben említett észrevételek érkeztek a második feljegyzéssel kapcsolatban.

(49)

Az alaprendelet 2. cikkének (1) bekezdése szerint „[a] rendes érték rendszerint az exportáló országban a független vevők által a szokásos kereskedelmi forgalom keretében ténylegesen fizetett vagy fizetendő árakon alapszik”.

(50)

Az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja szerint ugyanakkor „[a]bban az esetben, ha […] megállapítást nyer, hogy az exportáló országban fennálló, b) pont szerinti jelentős torzulások következtében nem helyénvaló az exportáló országbeli belföldi árak és költségek alkalmazása, a rendes értéket a torzulásoktól mentes árakat vagy referenciaértékeket tükröző előállítási és értékesítési költségek alapján kell képezni”, és annak „tartalmaznia kell az igazgatási, értékesítési és általános költségek, valamint a nyereség torzulástól mentes és észszerű összegét” (az igazgatási, értékesítési és általános költségekre a továbbiakban az „SGA-költségek” fordulattal hivatkozunk).

(51)

Az alábbiakban található részletes magyarázat szerint a Bizottság e vizsgálatban a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján – a kínai kormány együttműködésének hiányára is figyelemmel – arra a következtetésre jutott, hogy indokolt az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének alkalmazása.

(52)

A Bizottság a kínai acélágazat vonatkozásában végzett közelmúltbeli vizsgálatai (6) keretében megállapította az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja értelmében vett jelentős torzulások fennállását.

(53)

Az említett vizsgálatok során a Bizottság megállapította, hogy Kínában a jelentős mértékű kormányzati beavatkozás a piaci elveknek megfelelő hatékony erőforrás-elosztáshoz képest torzulásokat eredményez (7). A Bizottság megállapította különösen, hogy a vizsgált termék fő nyersanyagát előállító acélágazatban nemcsak hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának első franciabekezdése értelmében jelentős mértékű kormányzati tulajdon van jelen (8), hanem az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának második franciabekezdése értelmében a kínai kormány számára a vállalatokban való jelenléte azt is lehetővé teszi, hogy befolyást gyakoroljon az árak és a költségek tekintetében (9). A Bizottság megállapította továbbá, hogy az államnak a pénzügyi piacokon, valamint a nyersanyagokat és más bemeneti anyagokat előállító gazdasági ágazatokban való jelenléte és az azok működésébe való beavatkozása további torzító hatást fejt ki a piacra. Összességében a kínai tervrendszer hatására az erőforrások a kínai kormány által stratégiaiként kijelölt vagy politikailag más szempontból fontosnak tartott gazdasági ágazatokban összpontosulnak, ahelyett, hogy elosztásukat a piaci erők határoznák meg (10). Emellett a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának negyedik franciabekezdése értelmében a kínai csődjogi és tulajdonjogi szabályozás nem működik megfelelően, ami torzulásokat idéz elő Kínában különösen a fizetésképtelen vállalatok életben tartása, valamint a földterületek használati jogának allokálása területén (11). Hasonlóképpen a Bizottság megállapította, hogy Kínában az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának ötödik franciabekezdése értelmében az acélágazatban torzultak a bérköltségek (12), valamint hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának hatodik franciabekezdése értelmében a pénzügyi ágazatban – különösen a vállalati szektor tőkéhez jutása terén – torzulások állnak fenn (13).

(54)

A kínai acélágazatra vonatkozó korábbi vizsgálatokhoz hasonlóan a Bizottság e vizsgálat keretében is megvizsgálta, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja értelmében fennálló jelentős torzulások figyelembevételével helyénvaló-e vagy sem a Kínában érvényes belföldi árak és költségek alkalmazása. A Bizottság ezt a vizsgálatot a vizsgálat iratai között megtalálható bizonyítékokra alapozta, amelyek egyebek mellett a panaszból, valamint a nyilvánosan hozzáférhető források felhasználásával összeállított „Bizottsági szolgálati munkadokumentum piacvédelmi vizsgálatokhoz a Kínai Népköztársaság gazdaságának jelentős torzulásairól” című dokumentumból (14) (a továbbiakban: jelentés) származtak. Az elvégzett elemzés általában véve a kínai gazdaságba való jelentős mértékű kormányzati beavatkozással, valamint konkrétan az érintett gazdasági ágazat és a vizsgált termék piacának sajátos helyzetével foglalkozott. A Bizottság ezeket a bizonyítékokat kiegészítette a Kínában fennálló, a korábbi vizsgálatok keretében is megállapított jelentős torzulások alátámasztása szempontjából releváns különböző kritériumokkal kapcsolatos saját kutatásával.

(55)

A panasz példákkal szemléltette a torzulások fennállására utaló olyan elemeket, amelyet az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának első–hatodik franciabekezdése tartalmaz; azt állította továbbá, hogy a kínai acéliparban a piaci viszonyokat – különösen a költségeket és az árakat – nem a kereslet és kínálat vezérelte piaci erők határozzák meg, hanem azokat a gazdaságba való állami beavatkozás torzítja.

(56)

A panasz emellett hivatkozott a jelentés vonatkozó részeire, és a következőkre mutatott rá:

(57)

Az acélágazatot – beleértve az érintett termék piacát is – jelentős mértékben olyan vállalkozások szolgálják ki, amelyek az exportáló ország hatóságainak tulajdonában vannak, ellenőrzése vagy szakpolitikai felügyelete vagy irányítása alatt állnak. Ezzel kapcsolatban a panaszosok megjegyezték, hogy az állam befolyást gyakorol mind a Kínai Kommunista Párt (KKP) kínai vállalatokban való általános jelenléte, mind azok egyesületekben betöltött kiemelkedő szerepe révén.

(58)

Először is, a panaszban megemlítették, hogy a kínai gazdaság főként állami tulajdonú vállalatokon keresztül működik, amelyek Kína GDP-jének 25 %-át teszik ki (15). Ennek megerősítése érdekében a panaszosok megjegyezték, hogy az állami tulajdonú vállalatok egyben a legfontosabb olyan eszközök is, amelyek lehetővé teszik az állam számára, hogy közvetlenül végrehajtsa politikáit a piacon. Ezenkívül az acélágazatot illetően, amely az érintett termék gyártásának fő nyersanyaga, megemlítették, hogy az állami tulajdonú vállalatok az ágazat termelésének 40 %-át teszik ki. A tíz legnagyobb acélgyártó közül ugyanis négy – a Baowu Steel Group, a HBIS Group, az Ansteel Group és a Shougang – állami tulajdonú vállalat (16). A panaszosok más kisebb állami tulajdonú vállalatokat is megemlítettek, például a Maanshan Iron & Steel Company Limitedet, a Batou Steel Groupot és a CITIC Pacific Special Steelt, amelyek szintén nagyon fontosak, mivel az acél közvetlen beszerzési forrásaként szolgálnak a nagynyomású varratmentes acélpalackok kínai gyártói számára.

(59)

Másodszor, a panaszosok megemlítették a kínai kormány egyesületeken keresztül történő beavatkozásának kulcsszerepét. Ez különösen igaz az acélágazatra, és következésképpen a nagynyomású varratmentes acélpalackok piacára is. Ennek az az oka, hogy az acélágazatban az egyesületek köztudottan „a kormány és a tagok közötti híd és kapcsolat szerepét töltik be (17)”. E tekintetben a panaszosok megemlítették, hogy annak ellenére, hogy a nagynyomású varratmentes acélpalackok ágazatában nincs konkrét, az iparpolitikákat végrehajtó szakmai szövetség, léteznek más szereplők, például a Gázpalackok Szabványosításával Foglalkozó Nemzeti Műszaki Bizottság (a továbbiakban: TC31) és a Különleges Berendezések Ellenőrzésével Foglalkozó Szervezetek Kínai Szövetsége (a továbbiakban: CASEI), amelyek közvetlenül hajtják végre a nagynyomású varratmentes acélpalack gyártóira alkalmazandó nemzeti szabványokat és előírásokat (18).

(60)

A kínai kormány acélágazatra gyakorolt befolyása tükröződik az érintett termék előállításában, ami lehetővé teszi számára, hogy befolyást és ellenőrzést gyakoroljon a teljes értékláncban.

(61)

Ami a vállalatokban való állami jelenlétet illeti, amely lehetővé teszi az állam számára, hogy befolyást gyakoroljon az árakra és a költségekre, a panaszosok megjegyezték, hogy mind általában az acélgyártásban, mind pedig különösen a nagynyomású varratmentes acélpalackok előállításában részt vevő állami és magánvállalatok a kínai kormány széles körű ellenőrzése alatt állnak, aminek következtében az állam torzítja az árakat és a költségeket ezekben az ágazatokban. A panaszosok azt állították, hogy a KKP-tagok általában jelen vannak mind az állami tulajdonban lévő, mind pedig a magántulajdonban lévő vállalatokban, ami konkrétan azt eredményezi, hogy a KKP nemcsak a vezetők, hanem az emberi erőforrások kiválasztásában is részt vesz.

(62)

A panaszosok megjegyezték továbbá, hogy az állami tulajdonban lévő vállalatoknál a pártszintű szervezetek kötelesek végrehajtani a párt elveit és szakpolitikáit. Ezt a vállalatokon belüli pártalapszervezetek fennállása garantálja, amelyek kötelesek létrehozni egy fegyelmi szekciót, hogy biztosítsák a kínai kormány utasításainak alkalmazását. Emellett a panasz hasonló helyzetet állapított meg a magántulajdonban lévő vállalatok esetében is. Valójában megjegyezték, hogy 2017-ben az 1,86 millió magántulajdonú vállalat 70 %-ában működött pártalapszervezet, amelyeken belül „a vállalatok pedig egyre inkább arra kényszerültek, hogy a KKP szervezeteinek engedjék át a végső üzleti döntéshozatal jogát (19) ”.

(63)

Emellett megjegyezték, hogy a KKP „Egységfrontok” néven ismert egységek létrehozását kéri annak érdekében, hogy még inkább előmozdítsa a KKP magántulajdonú vállalatokra gyakorolt befolyását és népszerűsítse annak ideológiáját egy „kínai jellemzőkkel bíró modern vállalati rendszer” létrehozása révén. A panaszosok különösen az Összkínai Ipari és Kereskedelmi Szövetség alelnökét idézték, aki kifejtette, hogy egy ilyen rendszernek „szerepet kell biztosítania a pártvezetés számára a nyilvánosság minden aspektusában, és be kell építenie a pártszervezetet a vállalatirányítási struktúrába”. Azt is megjegyezte, hogy a magángazdasági rendszer oldalán „a párt általános vezető szerepét tiszteletben kell tartani és meg kell erősíteni”. 2023-ban a panaszosok arról számoltak be, hogy Kína 500 legnagyobb magánvállalkozásának 92 %-ában működik pártalapszervezet.

(64)

A panaszosok azt is megemlítették, hogy a kínai kormány az állami és a magántulajdonban lévő vállalatok kulcsfontosságú vezetőinek és humánerőforrással foglalkozó alkalmazottainak kinevezését is befolyásolja.

(65)

Például az állami tulajdonú vállalatoknál a KKP a vezető tisztségviselők kinevezési eljárása segítségével terjeszti ki az e vállalatokra gyakorolt ellenőrzését. A panaszosok pontosan azt állították, hogy a Kínai Kommunista Párt állami tulajdonú vállalatok alapszervezeteinek munkájáról szóló szabályzata szerint „[a] pártbizottság (pártcsoport) titkári és elnöki tisztségét általában egy személy tölti be, és a vezérigazgató – aki párttag – tölti be a helyettes titkári tisztséget (20)”. A szabályzat hasonlóképpen előírja, hogy az „igazgatótanács nélküli és csak ügyvezető igazgatóval rendelkező” vállalatoknál a pártbizottság titkára legyen az ügyvezető igazgató és „nem független társas vállalkozásoknál” ő legyen a vezérigazgató-helyettes.

(66)

A magánvállalatokat illetően a panasz megjegyezte, hogy ezek számára azt is javasolták, hogy hozzanak létre egy olyan, a fegyelmi hatáskörrel rendelkező pártszervezet által vezetett felügyeleti mechanizmust, amely biztosítja „a vállalati megfelelési és vállalatirányítási rendszer végrehajtását, a vezetőség és a személyzet figyelmeztetését és oktatását, valamint a személyzet felügyeletét és irányítását”. A felügyeleti mechanizmusnak hatáskörrel kell rendelkeznie a vezető káderek és a munkavállalók felett is, hogy „szabályozza […] a hatalom alkalmazását (21)”.

(67)

A panaszosok közölték, hogy ezek a torzulások nemcsak a vizsgált terméket gyártó vállalatoknál állnak fenn, hanem az upstream iparágban, nevezetesen az acélágazatban is. Ez nemcsak az állami tulajdonnak és jelenlétnek tudható be, hanem a különböző konszolidációs politikáknak is, amelyek olyan hatalmas méretű összefonódásokat eredményeztek, mint például a Boasteel Group Corp és a Wuhan Iron and Steel Group Corp 2016-ban lezajlott beleolvadása a Baowu Steel Group vállalatcsoportba. Jelen esetben az igazgatótanács elnöke nemcsak a KKP titkára, hanem egyúttal a társaság szakszervezetének elnöke is.

(68)

Ennek eredményeként a panaszosok arra a következtetésre jutottak, hogy a nagynyomású varratmentes acélpalackok ágazatában és az acélágazatban működő vállalatok nagyon szoros kapcsolatban állnak a kínai kormánnyal. Az ilyen beavatkozás megzavarja a piaci dinamikát, és befolyásolja az árak és a költségek meghatározását.

(69)

A panaszosok azt is állították, hogy a közpolitikák vagy intézkedések hátrányosan megkülönböztetik a belföldi beszállítókat, vagy más módon befolyásolják a szabadpiaci erőviszonyokat. A panaszosok azt állították, hogy a kínai kormány olyan tervezési rendszert vezetett be, amely közvetlenül ösztönzi az érintett termék ágazatát és az upstream ágazatokat, köztük az acélágazatot, ami erős befolyást gyakorol a piaci erőkre. A panaszosok kiemelték az ilyen tervek kötelező jellegét, mivel a végrehajtást törvény írja elő, többek között alkotmányos szinten is. A panaszosok megjegyezték, hogy e tervrendszer hatására „az erőforrások a kormányzat által stratégiaiként kijelölt vagy politikailag másként fontosnak tartott ágazatokba irányulnak, ahelyett, hogy elosztásukat a piaci erők határoznák meg (22)”.

(70)

Az acélágazatot illetően a panaszosok ismételten hivatkoztak a Bizottság több rendeletére, amelyek elismerték a torzulások fennállását, különösen a nagynyomású varratmentes acélpalackok kulcsfontosságú összetevőit illetően. A panaszosok különösen a nyersanyagipar-fejlesztési terv és a 14. ötéves terv (a továbbiakban: 14. ötéves terv) társadalmi és gazdasági fejlődés szempontjából betöltött stratégiai fontosságáról szóló jelentésre hivatkoztak.

(71)

A panaszosok azt is állították, hogy a csőd-, a társasági és a tulajdonjogi jogszabályok nem léteznek, azokat diszkriminatívan alkalmazzák vagy nem megfelelően hajtják végre. A panaszosok kijelentették, hogy Kínában a csődjogi jogszabályokat nem hajtják végre kellőképpen. Ez állítólag a felszámolók és a helyi önkormányzat közötti szoros kapcsolatnak, valamint a kormányzat vállalati ügyekben gyakorolt általános befolyásának az eredménye. Megjegyezte, hogy ez elősegítette „gazdaságilag elérhetetlen vállalkozásoknak általában komoly kapacitásfelesleggel rendelkező iparágakban” történő létrehozását is (23)”. Ez különösen nyilvánvaló a nagynyomású varratmentes acélpalackok gyártói (azaz a Bohai Iron and Steel Group) esetében egy olyan környezetben, amelyben a termelési többletkapacitást az állam tartja fenn.

(72)

Emellett a panaszosok megemlítették a Bizottság korábbi ténymegállapításait az érintett termék upstream ágazataira (nevezetesen az acélágazatra és különösen a nagynyomású varratmentes acélpalackok piacára) vonatkozóan, amelyeknek előnyökhöz jutottak a földterületek szelektív kiosztása révén. Megjegyezték, hogy a földterületek kizárólag az állam tulajdonában vannak, és hogy azok kiosztása az állam kizárólagos hatáskörébe tartozik (24). Ez azt eredményezi, hogy az állam a tulajdonjogi jogszabályokat a nagynyomású varratmentes acélpalackok belföldi gyártóinak és az acélágazatnak kedvezően alkalmazza.

(73)

A panaszosok megjegyezték továbbá, hogy Kína jelentős mértékben beavatkozik a bérekbe, amelyek a teljes értékláncot érintik, és az értéklánc hosszával egyre súlyosabbá válnak. Az ilyen torzulások állítólag kettősek: először a HSPC vagy fő inputjaik előállításakor, másodszor pedig közvetetten, az ugyanazon kínai munkaügyi rendszerben működő vállalatok inputjaihoz való hozzáférés során.

(74)

Végezetül a panaszosok azt állították, hogy a kínai pénzügyi piacok úgy működnek, hogy „biztosítsák az ellenőrzést és lehetővé tegyék az állam és a KKP általi beavatkozást” (25). Megjegyezték, hogy az állam a legnagyobb bankok közül négyet ellenőriz, és szakpolitikai okokból kedvezményes finanszírozást biztosít az állami tulajdonú vállalatok számára. Azt is állították, hogy a kötvények és a hitelminősítések torzultak, mivel nemzetközi szinten sok vállalat a kínaihoz képest alacsonyabb kamatlábat kapna. Ennek az az oka, hogy a hitelminősítő intézetek nagy része lehetővé teszi a hitelfelvevők számára, hogy a legkedvezőbb minősítést válasszák, és ritkán eredményeznek nemteljesítést. Figyelembe véve az állami tulajdonú vállalatok erőfölényét a gazdasági ágazatban, ez különösen fontos az acélágazat és a nagynyomású varratmentes acélpalackok ebből eredő gyártása szempontjából.

(75)

A panaszban azt is megjegyezték, hogy az állam piaci jelenléte jelentős alulárazáshoz vezet az első nyilvános részvénykibocsátások során. Ennek oka az állam arra irányuló kísérlete, hogy az első nyilvános részvénykibocsátásokon keresztül szakpolitikai célokat érjen el. A finanszírozáshoz való kedvezményes hozzáférés révén a SASAC ellenőrzése alatt álló állami tulajdonú vállalatok eszközei 2005 és 2017 között ötszörösére nőttek, elérve a 7,1 billió EUR-t (26). Végezetül a panaszosok közölték, hogy mivel az acélágazat az ösztönzött gazdasági ágazatok közé tartozik, könnyebben hozzáférhető finanszírozásban részesül, ami közvetve az érintett termék piacának is kedvez.

(76)

Következésképpen a panaszosok úgy ítélték meg, hogy a jelentős kormányzati beavatkozásból eredő torzulások miatt a Kínában érvényes költségek és árak nem megbízhatóak a rendes érték meghatározása szempontjából. Így a rendes értéket egy megfelelő reprezentatív országban érvényes torzulásmentes előállítási költségek felhasználásával kell megállapítani.

(77)

A Bizottság által végzett vizsgálat megerősítette, hogy a vizsgált termék ágazatában – amely a downstream acélágazat része – továbbra is megfigyelhető a kínai kormánynak az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának első franciabekezdése értelmében vett jelentős mértékű tulajdona. Például a Tianjin Tianhai High Pressure Container Corp., Ltd (27), a vizsgált termék egyik gyártója és exportőre végső soron a Beijing Jingcheng Machinery Electric Company Ltd (28) irányítása alatt áll, amely egy végső soron a pekingi önkormányzat irányítása alá tartozó állami tulajdonú vállalat (29). Egy másik példa a Sinoma Science & Technology Co., Ltd (30), amely a SASAC alá tartozó (31), állami tulajdonú vállalat, a China National Building Materials Group Co., Ltd (32) irányítása alatt áll. Bár a Bizottság nem talált a nagynyomású varratmentes acélpalackok gyártóinak állami tulajdonlására vonatkozó részletes információkat, a kínai kormány továbbra is jelentős mértékű tulajdonnal rendelkezik a kínai acélágazatban, amely a nagynyomású varratmentes acélpalackok gyártásához szükséges fő nyersanyagot gyártja. A legnagyobb acélgyártók közül számos állami tulajdonban van. Példák az acéliparban tevékenykedő állami tulajdonú vállalatokra: az Ansteel Group (33) és a Baowu Steel Group (34), amelyek az Államtanács állami tulajdonú eszközök felügyeletével és kezelésével megbízott központi pártbizottsága (a továbbiakban: SASAC) alá tartozó, állami tulajdonú vállalatok; a Baotou Steel Group, amely Belső-Mongólia kormányának tulajdonában lévő állami tulajdonú vállalat (35); valamint a Shougang Group (36), amely a Beijing State-Owned Asset Management Ltd kizárólagos tulajdonában lévő állami tulajdonú vállalat (37).

(78)

Ezenkívül az acélágazatra vonatkozó legújabb kínai szakpolitikai dokumentumok megerősítik, hogy a kínai kormány továbbra is nagy jelentőséget tulajdonít az ágazatnak, ideértve azt a szándékát is, hogy ágazati beavatkozásokat kíván végrehajtani annak érdekében, hogy az ágazatot a kormányzati szakpolitikákkal összhangban alakítsa. Erre példa az Ipari és Információtechnológiai Minisztériumnak az acélipar magas színvonalú fejlesztésének előmozdításáról szóló iránymutatása, amely az ipari alap további megszilárdítására és az ipari lánc modernizációs szintjének jelentős javítására szólít fel (38), beleértve a vizsgált termék előállításához használt ötvözött acéllal való ellátást is. Ez az iránymutatás konkrétan előírja, hogy „[e]lő kell mozdítani a vállalkozások fúzióját és átszervezését. Ösztönözni kell az ágazat vezető vállalkozásait fúziók és átszervezések végrehajtására, valamint számos világszínvonalú, acélipari óriásvállalat-csoport létrehozására. Az ágazat domináns vállalkozásaira támaszkodva működtetni kell 1–2, a rozsdamentes acél, az ötvözött acél, a varratmentes acélcsövek […] területére szakosodott, vezető vállalkozást.” Ezenfelül kifejezetten előírja, hogy „[A]z acélipari vállalatokat támogatni kell a downstream iparágak korszerűsítésének és a stratégiai fontosságú feltörekvő iparágak fejlesztési irányának célzásában, a kulcsfontosságú acélok, például a kiváló minőségű ötvözött acélok, a felső kategóriás berendezésekhez használt speciális ötvözött acélok kis tételeinek és több változatának fejlesztésére összpontosítva (39) .”

(79)

Egy másik példa a kínai kormány azon szándékára, hogy be kíván avatkozni az acélágazatba, a nyersanyagipar fejlesztéséről szóló tizennegyedik ötéves tervben olvasható, amely szerint az ágazatban „megvalósul majd a piaci vezető szerep és a kormányzati támogatás ötvözése”, és „az ökológiai vezető szereppel és alapvető versenyképességgel rendelkező vezető vállalatokból álló csoport jön létre” (40).

(80)

Emellett az Ipari és Információtechnológiai Minisztérium az acélipar stabil növekedéséről szóló 2023. évi munkatervben (41) a következő célkitűzéseket fogalmazza meg: „2023-ban […] az állóeszközökbe történő beruházásoknak az egész iparágban fenn kell tartaniuk a folyamatos növekedést, és jelentősen javítani kell a gazdasági hasznokat; az iparág K+F beruházásainak végső soron el kell érniük az 1,5 %-ot; az iparág hozzáadott értéke növekedésének el kell érnie a körülbelül 3,5 %-ot; 2024-ben tovább kell optimalizálni az ipari fejlesztési környezetet és az ipari struktúrát, folytatni kell a csúcskategóriás, intelligens és zöld termékek felé való elmozdulást, az ipari hozzáadott érték növekedésének pedig meg kell haladnia a 4 %-ot”, és előirányozza az acélágazat kormányzatilag kötelező vállalati konszolidációját: „[a]z iparág vezető vállalkozásainak ösztönzése arra, hogy fúziókat és felvásárlásokat hajtsanak végre, világszínvonalú vas- és acélipari óriásvállalat-csoportokat építsenek ki, és előmozdítsák a nemzeti vas- és acéltermelési kapacitás optimális felépítését. A vezető pozícióval rendelkező szakosodott vállalkozások – különösen az acélpiaci szegmensekben – támogatása az erőforrások további integrálásában és az acélipari ökoszisztéma létrehozásában. A vas- és acélipari vállalkozások ösztönzése a régiókon átnyúló […] fúziók és átszervezések végrehajtására […]. A jelentős fúziókat és átszervezéseket végrehajtó vas- és acélipari vállalkozások kapacitáspótlásához nyújtandó nagyobb szakpolitikai támogatás mérlegelése.”

(81)

Tartományi szinten is megfigyelhetők hasonló példák a kínai kormány azon szándékára, hogy felügyelje és irányítsa az acélágazat fejleményeit, például Hebeiben, ahol a tartományi kormány 2020-ban közzétette az acélipari láncon belüli klaszterfejlesztésről szóló hároméves cselekvési tervet. Ez a terv megköveteli „a szervezetek csoportfejlesztésének következetes végrehajtását, az állami tulajdonú vállalatok vegyes tulajdonlását érintő reform felgyorsítását, a vas- és acélipari magánvállalkozások régiók közötti egyesülésének és átszervezésének előmozdítására való összpontosítást, valamint arra törekszik, hogy egy-két világszínvonalú nagy csoportot és három-öt nagy csoportot hozzon létre, amelyek működését belföldi befolyásuk támogatja” (42) . Ezenfelül Hebei tartomány acélipari terve kimondja a következőket: „A strukturális kiigazításhoz való ragaszkodás, és a termékdiverzifikáció előtérbe helyezése. A vas- és acélipar szerkezeti kiigazításának és az iparszerkezet optimalizálásának rendíthetetlen előmozdítása; a vállalkozások konszolidációjának, átszervezésének, átalakulásának és korszerűsítésének elősegítése; a vas- és acélipar fejlődésének átfogó támogatása a nagyvállalatok irányába való elmozdulás, a műszaki berendezések korszerűsítése, valamint a termelési folyamatok és a downstream termékek diverzifikálása érdekében (43).”

(82)

Konkrétabban, a vizsgált termék előállításához használt bemeneti anyagokat illetően Hebei terve előírja, hogy „[f]el kell gyorsítania a felső kategóriás és kulcsfontosságú új acélanyagok fejlesztését és alkalmazását, növelni kell a kiváló minőségű és ötvözött acélfajták arányát, erősíteni kell a nagy méretű és széles körű előnyöket biztosító termékek minőségének stabilitását, és létre kell hozni egy „piramis” termékszerkezetet. 2020 végére a hagyományos gyengén ötvözött acél és az ötvözött acél aránya 20 %-ra, 2022 végére pedig mintegy 25 %-ra fog nőni, ami támogatja és garantálja a downstream iparágak korszerűsítését”. (44)

(83)

Hasonlóképpen, Henan tartománynak a tizennegyedik ötéves terv időszakában az acélipar átalakítását és korszerűsítését célzó végrehajtási terve előírja, hogy „a nemzeti stratégiai igényekre kell összpontosítani, a vállalkozásokat a termékszerkezet optimalizálásának és korszerűsítésének előmozdítása felé kell terelni, kiváló minőségű ötvözött acélt, nagy teljesítményű hajógépészeti acélt, felső kategóriás berendezésekhez használt különleges ötvözött acélt, a legfontosabb alapalkatrészekhez használt acélt és más »különleges, finom, kiváló minőségű« kulcsfontosságú változatokat kell kifejleszteni, valamint növelni kell az acéltermékek hozzáadott értékét és versenyképességét”. (45)

(84)

Konkrétabban, Zhejiang tartományban, ahol a Zhejiang Winner Fire Fighting Equipment Co., Ltd székhelye található, a kínai kormány arra törekszik, hogy „megvizsgálja és létrehozza az upstream és downstream vállalatok innovatív integrációját a berendezésekhez kulcsfontosságú acél területén (46)”.

(85)

Hasonló iparpolitikai célkitűzések más tartományok, úgymint Csiangszu (47), Santung (48) vagy Sanhszi (49) tervdokumentumaiban is szerepelnek.

(86)

A kínai kormány emellett helyi szinten is beavatkozik az acéliparba. Például „a Csiangszu tartomány déli részén található öt város – köztük Nanking, Vuhszi, Szucsou, Csangcsou és Csöcsiang – az ötvözött acél és a csúcskategóriás ötvözetek ágazatának terén fokozatosan létrehozott egy rendszert, amely nagy léptékű, csúcskategóriás termékfajtákat és teljes körű támogatást nyújtó létesítményeket foglal magában, öt előnyös ipari láncot alkotva, köztük Nankingban a nagy teljesítményű ötvözött acéllemezek, Vuhsziban a csúcskategóriás ötvözött acélrudak, Szucsouban a kiváló minőségű ötvözött acélhuzalok, Csangcsouban a kiváló minőségű rozsdamentes acélhuzalok, valamint Csöcsiangban a csúcskategóriás ötvözetek terén. Az ipari méret és az átfogó versenyképesség az első helyen áll az országban (50).”

(87)

Továbbá ugyancsak a kínai kormány általi tényleges tervirányításra példa, hogy az Ansteel Group Co., Ltd pártbizottsága közleményt adott ki a párt 20. nemzeti kongresszusa szellemiségének lelkiismeretes tanulmányozásáról, népszerűsítéséről és végrehajtásáról (51). A közlemény szerint az Ansteel csoport lelkiismeretesen végrehajtja az irányadó terveket, és azokat jobban bemutatja a párttagoknak, a kádereknek és az egész csoport munkavállalóinak.

(88)

Azzal kapcsolatban, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának második franciabekezdése értelmében a kínai kormány abban a helyzetben van-e, hogy a vállalatokban való állami jelenlét révén befolyást gyakorolhat az árakra és a költségekre, a vizsgálat megerősítette, hogy a vizsgált ágazatban is előfordulnak a vezetői pozíciók és a KKP-tagság/pártfunkciók közötti átfedések. Például a Beijing Jingcheng Machinery Electric Company Ltd elnöke egyúttal a pártbizottság titkára is (52), és biztosítja, hogy annak leányvállalata, a Tianjin Tianhai High Pressure Container Corp., Ltd. „előmozdítsa a stratégia végrehajtását […], és mindent megtegyen a «tizennegyedik ötéves terv» végső csatájának megnyeréséért.” (53) Ezenkívül a China National Building Materials Group Co., Ltd elnöke egyúttal a pártbizottság titkára is (54).

(89)

Ezenkívül a China National Building Materials Group Co., Ltd „[saját] felelősségének tekinti, hogy […] kiszolgálja a nagy nemzeti projekteket, kiszolgálja a nemzetgazdaság harcterét”, és leányvállalataival közösen „szüntelen erőfeszítéseket tegyen a gáztárolási és -szállítási ágazat magas színvonalú fejlesztésének előmozdítása érdekében (55)”.

(90)

Emellett, tekintettel arra, hogy a vizsgált termék ágazata az acélágazat egyik alágazata, az acélgyártókkal kapcsolatban rendelkezésre álló információk a vizsgált termékre nézve is relevánsak.

(91)

Például a Baoshan Iron and Steel Ltd – egy acélgyártó, amelynek többségi részvényese a Baowu Steel Group – igazgatótanácsának elnöke és a vezérigazgatója a vállalat pártbizottságának titkára, illetve titkárhelyettese is egyben (56). Hasonlóképpen, a szintén a Baowu Steel Group irányítása alá tartozó Wuhan Iron and Steel Group igazgatótanácsának elnöke a pártbizottság titkára (57). Emellett „a Wuhan Iron and Steel Group 2022-ben megtartotta a pártbizottság elméleti tanulmányozó csoportjának tizedik központosított tanulmányozását és megbeszélését, hogy közvetítse és tanulmányozza a központi gazdasági munkáról szóló konferencia szellemét, és előmozdítsa a párt 20. nemzeti kongresszusa határozatainak és rendelkezéseinek, valamint a Wuhan Iron and Steel Group vállalaton belül a központi gazdasági munkáról szóló konferencia szellemének végrehajtását. [Az] ülésen a China Baowu vuhani székhelyének főképviselője, aki a pártbizottság titkára és a Wuhan Iron and Steel Group elnöke, elnökölt, és előterjesztette a párt központi bizottsága, a Hupej Tartományi Pártbizottság és a China Baowu Pártbizottsága követelményeinek végrehajtására, valamint a központi gazdasági munkáról szóló konferencia szellemének további végrehajtására vonatkozó követelményeket (58)”.

(92)

Ezenkívül a Baotou Steel Union – amely a Baotou Steel Group tagja – igazgatótanácsának elnöke a vállalat párttitkári tisztségét is betölti. Hasonlóképpen, a Baotou Steel Union ügyvezető igazgatója, valamint a vállalat szakszervezetének elnöke pedig mindketten párttitkárhelyettesek (59). Ezen túlmenően a Shougang Group vállalaton belül az igazgatótanács elnöke a pártbizottság titkára, míg az ügyvezető igazgató a vállalat pártbizottságának titkárhelyettese (60). Végezetül a CITIC Pacific Special Steel vállalatnál az igazgatótanács elnöke és a felügyelőbizottság elnöke a pártbizottság titkára, illetve titkárhelyettese (61).

(93)

A Kínai Iparigáz-ágazati Szövetség (China Industrial Gases Industry Association, a továbbiakban: CIGIA) (62) releváns a vizsgált termék szempontjából, mivel létrehozott egy nyomástartó berendezésekkel foglalkozó részleget (63). A CIGIA a Kínai Kőolaj- és Vegyipari Szövetség (China Petroleum and Chemical Industry Federation, a továbbiakban: CPCIF) tagja, és betölti a CPCIF ügyvezető alelnökének tisztét (64). A CPCIF igazodik a KKP általános vezetéséhez, párttevékenységet folytat, és biztosítja a pártszervezet tevékenységéhez szükséges feltételeket (65). Ezen túlmenően a „szövetség bejegyző és irányító hatósága a Kínai Népköztársaság polgári ügyekért felelős minisztériuma” (66), és a CPCIF képviselői posztjára való alkalmasság feltételei közé tartozik „a KKP vezetéséhez való igazodás, a kínai típusú szocializmus támogatása, a párt irányvonalának, alapelveinek és politikáinak határozott végrehajtása, valamint jó politikai tulajdonságokkal való rendelkezés” (67).

(94)

A Beijing Jingcheng Machinery Electric Company Ltd a CIGIA tagja (68).

(95)

Hasonlóképpen, a Kínai Vas- és Acélipari Szövetség (69) (a továbbiakban: CISA) – amelynek a jelentős vas- és acélgyártók a tagjai – alapszabályának 2. cikke kimondja, hogy „[a] Szövetség célja, hogy a párt irányvonala, alapelvei és politikája vezérelje”, a 3. cikk pedig kimondja, hogy a Szövetség „a Kínai Kommunista Párt átfogó vezetését követi, a Kínai Kommunista Párt alkotmányának rendelkezéseivel összhangban létrehozza a Kínai Kommunista Párt szervezetét, párttevékenységet végez, és biztosítja a pártszervezetek tevékenységéhez szükséges feltételeket”. (70)

(96)

Emellett a kínai acélágazatban az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának harmadik franciabekezdése értelmében a belföldi gyártókat előnyben részesítő vagy a piacot más módon befolyásoló politikák vannak érvényben, amelyek általában alkalmazandók a vizsgált termékre, mivel a nagynyomású varratmentes acélpalackokkal foglalkozó ágazat az acélágazat egyik alágazata.

(97)

A kínai kormány az acélipart következetesen kulcsfontosságú ágazatnak tekinti (71). Ezt támasztja alá az ágazattal foglalkozó számos nemzeti, regionális és települési szinten kiadott terv, irányelv és más dokumentum. A tizennegyedik ötéves terv keretében a kínai kormány az acélipar átalakítását és korszerűsítését, valamint optimalizálását és strukturális kiigazítását irányozta elő (72). Hasonlóképpen a tizennegyedik ötéves nyersanyagipar-fejlesztési terv, amely az acélágazatra is vonatkozik, azt a „reálgazdaság alapkövének” és „Kína nemzetközi versenyelőnyét meghatározó kulcsfontosságú területnek” nevezi, és több olyan célkitűzést és munkamódszert határoz meg, amelyek a 2021 és 2025 közötti időszakban ösztönöznék az acélágazat fejlődését, mint például a műszaki korszerűsítést, az ágazat szerkezetének javítását (nem utolsósorban további vállalati összefonódások révén) vagy a digitális átalakulást (73).

(98)

Ezenkívül a fent említett, az acélipar stabil növekedéséről szóló munkatervből (lásd a (80) preambulumbekezdést) kiderül, hogy a kínai hatóságok acélágazatra való összpontosítása hogyan illeszkedik a kínai gazdaság kínai kormány általi irányításának tágabb kontextusába: „[a]z acélipari vállalatok támogatása abban, hogy szorosan igazodhassanak az új infrastruktúra, az új urbanizáció, a vidék revitalizációja és a feltörekvő iparágak igényeihez, a különböző régiókban a tizennegyedik ötéves tervhez kapcsolódó nagyszabású mérnöki projektekhez, és tegyenek meg mindent az acélellátás biztosítása érdekében. Az acélágazat és a kulcsfontosságú acélfelhasználó ágazatok – például a hajógyártás, a szállítás, az építőipar, az energia, a gépjárművek, a háztartási berendezések, a mezőgazdasági gépek és a nehéz berendezések – közötti upstream és downstream együttműködési mechanizmusok létrehozása és elmélyítése, termelés és a kereslet összhangját biztosító tevékenységek végzése, valamint az acél alkalmazási területeinek aktív bővítése” (74).

(99)

Helyi szinten Santung tartomány 14. ötéves vas- és acélipari fejlesztési terve (75) a következőket írja elő: „Kőolaj- és vegyipar berendezésekhez használatos acél: A kőolaj- és a vegyipari ágazat fejlesztésének igényeivel összhangban növelni kell a nyomástartó berendezésekhez használt acél teljesítményét (76) […]”.

(100)

Szintén helyi szinten, Csiangszu tartományban törekednek „[a]z autóiparhoz, a nagy sebességű vasúthoz, a hajókhoz, valamint a villamosenergia-, az olaj- és a gázszállításhoz szükséges acél fejlesztésére összpontosítani […] 2025-re az iparág nagyságrendje mintegy 90 milliárd jüant fog elérni (77)”, és számos önkormányzat létrehozta az „Ötvözött Acélanyagok Klaszterét […] azzal a céllal, hogy 2027-re elérje az 1 billió RMB-t a klaszterek irányítása alatt álló iparágakban (78)”.

(101)

A fentieken túlmenően a tartomány „kis óriásnak” minősítette a Sinoma Science & Technology Co., Ltd vállalatot (79). A kínai kormány meghatározása szerint a „kis óriásnak” minősített vállalatok „a kínai kis- és középvállalkozások új elitje, amelyek gyártással foglalkoznak, valamely réspiacra szakosodtak és élvonalbeli technológiákkal büszkélkedhetnek”, valamint a kínai kormány szándéka „a 2024–2026-os időszakban növelni a «kis óriások» támogatását, a kulcsfontosságú ipari láncokra, a stratégiai feltörekvő iparágakra és más ágazatokra összpontosítva. Ezeket a pénzeszközöket arra fogják felhasználni, hogy ösztönözzék e vállalkozásokat a technológiai kihívások kezelésére, új termékek kifejlesztésére, az ipari lánc támogató kapacitásainak kiépítésére, valamint a helyi önkormányzatok megsegítésére a «kis óriások» támogatásában (80) ”.

(102)

Összességében elmondható, hogy a kínai kormány intézkedései a gazdasági szereplőket az ösztönzött iparágak – köztük a vizsgált termék gyártásához fő nyersanyagként felhasznált anyagok előállításával foglalkozó ágazat – támogatásához kapcsolódó közpolitikai célkitűzések teljesítésére ösztönzik. Az ilyen intézkedések gátolják a piaci erők szabad érvényesülését.

(103)

E vizsgálat során a Bizottság nem talált olyan bizonyítékokat, amelyek azt jeleznék, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának negyedik franciabekezdése szerinti, a csődjogi és a tulajdonjogi jogszabályoknak az acélágazatban való diszkriminatív alkalmazása vagy nem megfelelő érvényesítése ne hatna ki a vizsgált termék gyártóira.

(104)

A vizsgált termékre az (53) preambulumbekezdésben már szintén bemutatott, az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának ötödik franciabekezdése szerinti, a bérköltségek tekintetében fennálló torzulások is kihatnak. A szóban forgó ágazatban ezek a torzulások közvetlenül (a vizsgált termék és annak legfontosabb inputjai előállításával összefüggésben) és közvetetten (az ugyanezen kínai munkajogi rendszer hatálya alá tartozó vállalatoktól származó bemeneti anyagok felhasználásán keresztül) egyaránt érvényesülnek (81).

(105)

Emellett e vizsgálat keretében nem nyújtottak be a Bizottsághoz olyan bizonyítékot, amely azt jelezné, hogy az (53) preambulumbekezdésben már szintén bemutatott, az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának hatodik franciabekezdése szerinti, a pénzügyi rendszerben érvényesülő kormányzati beavatkozás ne hatna ki a vizsgált termék ágazatára. A fentiekben említett (lásd a (78) preambulumbekezdést), a stabil növekedésről szóló munkaterv jól példázza az ilyen típusú kormányzati beavatkozásokat is: „A pénzügyi intézmények ösztönzése arra, hogy aktívan nyújtsanak pénzügyi szolgáltatásokat azoknak az acélipari vállalatoknak, amelyek fúziókat és átszervezéseket, szerkezeti kiigazításokat, átalakításokat és korszerűsítéseket hajtanak végre, összhangban a kockázatkezelés és az üzleti fenntarthatóság elvével.” Ennek következtében a pénzügyi rendszerbe való jelentős kormányzati beavatkozás minden szinten nagymértékben befolyásolja a piaci viszonyokat.

(106)

Végezetül a Bizottság emlékeztetni kíván arra, hogy a vizsgált termék gyártásához több különböző inputra van szükség. Amikor a vizsgált termék gyártói beszerzik inputjaikat vagy szerződést kötnek inputjaik beszerzése érdekében, az általuk fizetett árakra (amelyeket költségként jelenítenek meg) nyilvánvalóan kihatnak az előzőekben ismertetett rendszerszintű torzulások. Például a bemeneti anyagok beszállítói olyan munkaerőt foglalkoztatnak, amelyre kihatnak a torzulások. Amikor kölcsönt vesznek fel, olyan forrásokat vesznek igénybe, amelyekre kihathatnak a pénzügyi szektor, illetve a tőkeallokáció torzulásai. Emellett pedig működésüket behatárolja a tervrendszer, amely a kormányzat minden szintjén és az összes gazdasági ágazatban érvényesül.

(107)

Következésképpen az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja értelmében nemcsak a vizsgált termék belföldi értékesítési árait nem helyénvaló alkalmazni, hanem az előállítási költségeket (ezen belül a nyersanyagok, az energia, a földterület, a finanszírozás, a munkaerő stb. költségeit) sem, hiszen ezek árképzésére is kihat a jelentés I. és II. részében bemutatott jelentős mértékű kormányzati beavatkozás. A tőke, a földterület, a munkaerő, az energia és a nyersanyagok allokálásával összefüggésben bemutatott kormányzati beavatkozás Kína teljes egészében érvényesül. Ebből egyebek mellett az is következik, hogy a Kínában különféle termelési tényezők felhasználásával előállított inputra szintén jelentős torzulások hatnak. Ugyanez vonatkozik az inputok inputjaira, és így tovább.

(108)

Összességében a rendelkezésre álló bizonyítékok arról tanúskodnak, hogy a vizsgált termék árai és költségei (köztük a nyersanyag-, az energia- és a munkaerőköltségek) az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja értelmében – az ott felsorolt elemek közül egy vagy több tényleges vagy lehetséges hatásának tanúsága szerint – jelentős kormányzati beavatkozás hatására alakulnak ki, és nem szabadpiaci erőviszonyok eredményei. Ennek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy ez esetben nem helyénvaló a belföldi árak és költségek alkalmazása a rendes érték megállapításához.

(109)

A kínai kormánytól nem érkezett olyan észrevétel vagy bizonyíték, amely alátámasztotta vagy cáfolta volna az ügy irataiban, ezen belül a jelentésben található, valamint a panaszosok által ezek kiegészítéseképpen benyújtott, jelentős torzulások fennállására és/vagy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a szóban forgó ügyben való alkalmazásának indokoltságára vonatkozó bizonyítékokat.

(110)

A Kínában fennálló jelentős torzulásokkal kapcsolatban a Bizottsághoz nem érkezett észrevétel az érdekelt felektől.

(111)

A fentiekre tekintettel a Bizottság a rendes értéket az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontjával összhangban kizárólag torzulásmentes árakat vagy referenciaértékeket tükröző előállítási és értékesítési költségek – ez esetben egy megfelelő reprezentatív országban érvényes előállítási és értékesítési költségek – alapján, a következő szakaszban foglaltak szerint képezte.

(112)

A reprezentatív ország kiválasztása az alaprendelet 2. cikkének (6a) bekezdése alapján, a következő szempontok szerint történt:

(113)

A (47)–(48) preambulumbekezdésben ismertetett módon a Bizottság a rendes érték meghatározásához felhasznált forrásokkal kapcsolatban két feljegyzést fűzött az érdekelt felek számára betekintésre összeállított aktához: a rendes érték meghatározásához felhasznált forrásokról szóló, 2025. február 13-i első feljegyzés (a továbbiakban: első feljegyzés), valamint a nagynyomású varratmentes acélpalackok gyártásához felhasznált termelési tényezőkről, úgymint a fő nyersanyagokról, az energiáról, a vízről, a gőzről, a fogyóeszközökről és a munkaerőről szóló, 2025. március 7-i második feljegyzés (a továbbiakban: második feljegyzés). Ezek a rendes érték meghatározásáról és a termelési tényezők szóló feljegyzések ismertették a (112) preambulumbekezdésben említett, alkalmazandó kritériumokkal kapcsolatos tényeket és bizonyítékokat, és foglalkoztak az érdekelt felek által e tényezőkkel és a rendes érték meghatározásához felhasználni kívánt releváns forrásokra vonatkozóan benyújtott észrevételekkel is.

(114)

A termelési tényezőkre vonatkozó első feljegyzésben a Bizottság Brazíliát, Argentínát és Törökországot azonosította olyan országként, amelynek gazdasági fejlettsége a Világbank megítélése szerint hasonló Kínáéhoz, tekintettel arra, hogy bruttó nemzeti jövedelme alapján a Világbank besorolása szerint mindegyik a közepes jövedelmű országok felső sávjába tartozik, továbbá ismert róluk, hogy gyártják a vizsgált terméket.

(115)

A második feljegyzésben a Bizottság tájékoztatta az érdekelt feleket arról, hogy ebben az ügyben végül Törökországot szándékozik megfelelő reprezentatív országnak tekinteni abban az esetben, ha megerősítést nyer az alaprendelet 2. cikkének (6a) bekezdése szerint a jelentős torzulások fennállása.

(116)

Az első feljegyzésben a Bizottság teljeskörűen – többek között a nyersanyagokra, a munkaerőre és az energiára is kiterjedően – felsorolta a nagynyomású varratmentes acélpalackok előállításához felhasznált termelési tényezőket.

(117)

A Bizottság a mintában szereplő két gyártótól (Tianjin Tianhai High Pressure Container Corp., Ltd és Zhejiang Winner Fire Fighting Equipment Co., Ltd), valamint a panaszosoktól kapott az első feljegyzéssel kapcsolatos észrevételeket.

(118)

A panaszosok elsődlegesen Brazíliát tekintették a legmegfelelőbb választásnak, mivel egy széles körben elismert acéltermék-gyártó (pl. Arcelor Mittal S.A. (Brazília)) esetében könnyen elérhető pénzügyi adatok álltak rendelkezésre, ezt követte Törökország, amelyet szintén lehetséges reprezentatív országnak tekintettek. A panaszosok úgy vélték, hogy Argentína nem minősül reprezentatív országnak.

(119)

A Tianjin Tianhai High Pressure Container Corp., Ltd (a továbbiakban: Tianjin Tianhai) szintén úgy vélte, hogy az azonosított helyi gyártóra vonatkozó, könnyen elérhető, releváns pénzügyi adatok hiányában Argentínát el kell vetni reprezentatív országként. Kijelentette továbbá, hogy Törökországot részesíti előnyben legmegfelelőbb választásként. A Tianjin Tianhai az Arcelor Mittal S.A. pénzügyi adatainak vizsgálatát követően azt is megjegyezte, hogy ez a vállalat a vizsgált termékhez (NACE 25) kapcsolódó, de más ágazatban (NACE 24) működött. A vállalat továbbá úgy ítélte meg, hogy a kiszámított haszonkulcs nem észszerű, és hogy ez a haszonkulcs helytelenül tartalmazott néhány olyan elemet, amelyet ki kell zárni a dömpingkülönbözet kiszámításából.

(120)

Brazíliát illetően a Bizottság megállapította, hogy a NACE 24 ágazati kód alapján ez a vállalat valóban nem aktív a vizsgált termék ágazatában. Ezen túlmenően a Bizottság megállapította, hogy a vizsgált termék brazil gyártójára, a Mat Equipamentos Para Gases Ltda vállalatra vonatkozóan rendelkezésre álló pénzügyi kimutatások elavultak, mivel azok a 2016. évre, azaz jóval korábbra vonatkoztak, mint ezen eljárás vizsgálati időszaka.

(121)

A Zhejiang Winner Fire Fighting Equipment Co., Ltd (a továbbiakban: Winner) úgy ítélte meg, hogy sem Brazília, sem Argentína, sem pedig Törökország nem minősülhet e vizsgálat szempontjából lehetséges reprezentatív országnak. Alternatív megoldásként a Winner az első és a második feljegyzéshez fűzött észrevételeiben Kolumbiát javasolta reprezentatív országnak.

(122)

Ami Törökországot illeti, bár a Bizottság elismeri, hogy nem álltak rendelkezésre könnyen elérhető adatok a vizsgált terméket gyártó konkrét vállalatokra vonatkozóan, azonban talált a vizsgált terméket gyártó ágazatra vonatkozó, 2023. évi, megfelelő pénzügyi adatokat (C-Gyártás > 25,2-Fémtartályok, -ciszternák és -tárolóedények gyártása) (83). Ezek az adatok részben lefedték a vizsgálati időszakot, és relevánsak lehetnek a vizsgált terméket gyártó egyetlen vállalat, nevezetesen a CMV Cylinders Endustri Sanayi Ve Ticaret A.S (a továbbiakban: CMV) (84) szempontjából, amely e konkrét ágazatban működik.

(123)

A Winner azzal is érvelt, hogy Törökország 2016-ban dömpingellenes intézkedéseket vezetett be egyes varratmentes acélcsövek (többek között a 730439 és 730459 HR-kód alá tartozó termékek) behozatalára.

(124)

A panaszosok azt is állították, hogy Törökországban magas volt az infláció, ami jelentős áringadozásokat eredményezett, és ismételt kormányzati beavatkozást váltott ki. A panaszosok azzal érveltek, hogy Brazíliában az inflációs ráta 2023-ban csupán 4,6 % volt.

(125)

A Winner azzal érvelt, hogy Törökországban a magas inflációs ráta és a török líra USA-dollárral szembeni folyamatos leértékelődése az áruk, például az energia és a nyersanyagok behozatala révén növelheti a belföldi árakat, míg az importárak a kormány által az infláció megfékezése érdekében bevezetett monetáris politikák ellenére tovább emelkedtek.

(126)

A Bizottság megjegyezte, hogy 2022-ben mind Brazíliában, mind Törökországban jelentős inflációs nyomást tapasztaltak: Törökország rátája jóval magasabban tetőzött, mint Brazíliáé, amely 2022-ben még mindig 9,2 % volt. A Bizottság megjegyezte továbbá, hogy a következő években mindkét országban fokozatosan csökkent az inflációs ráta, és Törökország rátája meredekebben csökkent, mint Brazíliáé.

(127)

A Bizottság azt is megjegyezte, hogy bár az infláció befolyásolhatja a munkaerő- vagy az energiaköltségeket, az importárak – amelyek a legtöbb termelési tényezőre vonatkozó referenciaértékek megállapításának alapjául szolgáltak – olyan határokon átnyúló ügyleteken alapultak, amelyeket általában az importáló ország pénznemétől eltérő pénznemben bonyolítottak le, és ezért azokat nem befolyásolta az infláció. Ezenkívül a referenciaértékeket átváltaná az érintett ország pénznemére, így az infláció hatása, amely gyakran a valuta leértékelődéséhez köthető, nem lenne jelentős.

(128)

A Winner által lehetséges reprezentatív országként javasolt Kolumbiát illetően a Bizottság megjegyezte, hogy Kínához hasonlóan a szóban forgó ország a Világbank besorolása szerint a közepes jövedelmű országok felső sávjába tartozik.

(129)

A Winner a Ternium S.A.-t (85), egy tőzsdén jegyzett, acéltermékeket gyártó kolumbiai vállalatot is azonosított. Nem állt rendelkezésre azonban olyan bizonyíték, amely alátámasztaná, hogy e vállalat végterméke közel áll a vizsgált termékhez. A Bizottság azt is megjegyezte, hogy – az Arcelor Mittal S.A.-hoz hasonlóan – ez a vállalat a vizsgált termékhez kapcsolódó, de más ágazatban (NACE 24) működött. Végezetül a Winner a Ternium csoport egészére, nem pedig kifejezetten a Ternium Colombia S.A.S. vállalata vonatkozó pénzügyi kimutatásokat nyújtott be.

(130)

Emellett a Bizottság megjegyezte, hogy Kolumbia egyedi kereskedelmi korlátozásokat és rendeleteket vezetett be a Kínai Népköztársaságból származó, a mintában szereplő exportáló gyártók által bejelentett egyes termelési tényezők behozatalára vonatkozó dömpingellenes intézkedések formájában; azaz:

(131)

A Bizottság ezért úgy ítélte meg, hogy ebben az esetben sem Kolumbia, sem a Winner által bemutatott vállalat nem vehető figyelembe a megfelelő reprezentatív ország kiválasztásakor.

(132)

Ez a második feljegyzés az első feljegyzéssel kapcsolatos valamennyi észrevételre kitért, és megerősítette a Bizottság által a rendes érték meghatározásához felhasználni kívánt releváns forrásokat. A második feljegyzés tájékoztatta az érdekelt feleket arról, hogy a Bizottság Törökországot választotta reprezentatív országnak. A második feljegyzés II. melléklete áttekintést nyújtott a Globális Kereskedelmi Atlaszon (GTA) alapuló törökországi importstatisztikákról az I. mellékletben felsorolt valamennyi termelési tényező tekintetében (lásd a (149) preambulumbekezdést). Emellett a Bizottság tájékoztatta az érdekelt feleket arról, hogy a rendes érték megállapításához az értékesítési, általános és igazgatási költségek (a továbbiakban: SGA-költségek), valamint a nyereség tekintetében a Türkiye Cumhuriyet Merkez Bankasi (TCMB) (88) adatbázisban a 25.2 ágazatra (Fémtartályok, -ciszternák és -tárolóedények gyártása) vonatkozóan szereplő adatokat kívánja felhasználni. Mivel azonban a rendelkezésre álló eredménykimutatás számadatai nem tüntették fel külön-külön a gyártási általános költségeket, és a Bizottság úgy tekintette, hogy azokat magában foglalja az értékesített áruk költsége, a gyártási általános költségek értéke a mintában szereplő exportáló gyártó konkrét adatain alapult, és az „újraszámított” gyártási költségre vonatkozott.

(133)

Ebben a második feljegyzésben a Bizottság kijelentette, hogy a Török Statisztikai Intézet (89) által a munkaerő tekintetében közzétett statisztikákat kívánja felhasználni e tényező legmegbízhatóbb statisztikai forrásaként. Ez az intézet ugyanis részletes információkat tett közzé a Törökország különböző gazdasági ágazataiban tapasztalt munkaerőköltségekről. A Bizottság kijelentette, hogy a referenciaértéket a NACE Rev.2 osztályozás szerinti 24-as kódú gazdasági tevékenységre, a „Fémalapanyag gyártására” vonatkozó, 2022. évi, munkaórára vetített átlagos munkaerőköltség alapján állapította meg. Az értékeket ezt követően a belföldi fogyasztói árindex (90) segítségével kiigazítja az inflációval, hogy tükrözzék a vizsgálati időszak alatt felmerült költségeket.

(134)

A panaszosok azzal érveltek, hogy a Bizottságnak ezért a reprezentatív ország munkaerőköltségének teljes összegére nézve reprezentatív munkaerőköltségeket kellene alkalmaznia, különösen olyan, bizonyíthatóan megbízható számadatok, mint például az Eurostat adatainak felhasználásával. A panaszosok ezért azt állították, hogy a Bizottságnak az Eurostat adataira kellene támaszkodnia, amelyek megbízhatóbbnak tekinthetők, mint a Török Statisztikai Intézet által közzétett statisztikák.

(135)

A panaszosok azonban kijelentették, hogy amennyiben ezt a megközelítést mégis fenntartja, a Bizottságnak a tényleges heti munkaidőre és a gazdasági tevékenységenkénti havi átlagos munkaerőköltségre vonatkozóan rendelkezésre álló legfrissebb információkat kellene figyelembe vennie, nem pedig a 2022. évi „Havi átlagos fizetett órákat, bruttó béreket és jövedelmeket gazdasági tevékenységenként”, amint azt a második feljegyzés körvonalazza (91). A panaszosok azt is megjegyezték, hogy alábecsülték a törökországi munkáltatók által a társadalombiztosítási és munkanélküliségi alapba befizetett járulékok költségeit, mivel a munkáltatók teljes biztosítási kötelezettsége az összes munkaerőköltségből csak 22,75 %-ot tett ki.

(136)

A Bizottság fenntartotta, hogy továbbra is e termelési tényező legmegbízhatóbb statisztikai forrása a Török Statisztikai Intézet által a munkaerőre vonatkozóan közzétett, a belföldi fogyasztói árindex alapján a vizsgálati időszak költségeinek tükrözése érdekében az inflációval kiigazított statisztikák felhasználása.

(137)

A panaszosok újfent megjegyezték, hogy Brazíliában a fő termelési tényezők Kínából érkező behozatala alacsonyabb volt, mint Törökországban és Argentínában. Ezért azzal érveltek, hogy a termelési tényezők általános árait a legkevésbé befolyásolná az inputok árainak bármilyen torzulása.

(138)

Ami Brazíliát és az első feljegyzésben gyártóként azonosított vállalatot, nevezetesen az Arcelor Mittal S.A.-t illeti, a Bizottság megjegyezte, hogy a szóban forgó vállalat nem gyártotta a vizsgált terméket, ezért nem alkalmas jelölt a gyártási általános költségek, az SGA-költségek és a nyereség meghatározásához.

(139)

A vizsgálat aktájában a Bizottságnak nem állt rendelkezésére információ olyan további vállalatok jelenlétével kapcsolatban, amelyek Brazíliában előállítják a vizsgált terméket és nyilvánosan elérhető pénzügyi adatokkal rendelkeznek. Ezért a Bizottság megállapította, hogy az ország a továbbiakban nem tekinthető megfelelő reprezentatív országnak.

(140)

Ami az inflációt illeti, a panaszosok amellett, hogy egyetértettek a Bizottság azon állításával, hogy 2023-ban Törökországban és Brazíliában egyaránt az infláció jelentős csökkenését tapasztalták, azzal érveltek, hogy Brazíliában az inflációs ráta 2023-ban csak 4,6 % volt. A panaszosok továbbá úgy vélték, hogy az importáló ország pénznemétől eltérő pénznemben denominált ügyleti árakat továbbra is befolyásolhatják az inflációs tendenciák.

(141)

Mivel a palackok szerelvényeinek alkatrészeire – például a szelepekre – vonatkozó behozatali statisztikákban nem szerepeltek olyan kiegészítő egységek, amelyek lehetővé tennék érdemi referenciaértékek darabonkénti kiszámítását, a Bizottság a vizsgálat során újra meg kívánta vizsgálni a helyzetet. Megjegyezve, hogy az átszámítási módszertanról nem álltak rendelkezésre könnyen ellenőrizhető információk, a panaszosok aggodalmukat fejezték ki a szelepek árának meghatározására vonatkozóan javasolt megközelítéssel kapcsolatban. A panaszosok emlékeztettek arra, hogy az egységtömeg-átváltások azon elemek közé tartoznak, amelyek könnyen felhasználhatók a bejelentett számadatok torzítására annak érdekében, hogy alacsonyabb dömpingkülönbözeteket érjenek el.

(142)

A Bizottság a mintában szereplő exportáló gyártók telephelyein tett helyszíni ellenőrző látogatások során ellenőrizhette, hogy a kg-ban feltüntetett szelepek átváltási táblázatai megfelelnek a tanúsítási követelményeknek. Mindenesetre a (155) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint a szelepek átkerültek a fogyóeszközök közé, így erre a konkrét termelési tényezőre vonatkozóan a Bizottság nem számított ki referenciaértéket.

(143)

Ami Argentínát illeti, mivel a vizsgálat aktájában nem állt a Bizottság rendelkezésére a vizsgált terméket ebben az országban gyártó és nyilvánosan elérhető pénzügyi adatokkal rendelkező további vállalatok jelenlétével kapcsolatos információ, ezért a Bizottság megállapította, hogy a szóban forgó ország a továbbiakban nem tekinthető megfelelő reprezentatív országnak.

(144)

A második feljegyzéshez fűzött észrevételeiben a Winner újfent megjegyezte, hogy továbbra is Kolumbia az optimális reprezentatív ország, mivel stabilabb gazdasági feltételeket és megbízható kereskedelmi adatokat biztosított. A Bizottság elemezte ezenfelül a fő termelési tényezők Kolumbiába érkező behozatalát is. A behozatali adatok elemzése azt mutatta, hogy a főbb termelési tényezők ezen országba érkező behozatalát befolyásolta a Kínából érkező behozatal, ezért az nem tekinthető megfelelő reprezentatív országnak. A Bizottság megállapította továbbá, hogy a Winner által azonosított vállalat – a Ternium Colombia S.A.S. – a (129) preambulumbekezdésben kifejtetteknek megfelelően a vizsgált termékhez kapcsolódó, de más ágazatban (NACE 24) működött. Ezért a Bizottság elutasította a Törökország reprezentatív országként való kiválasztása ellen felhozott állításokat.

(145)

A fenti megfontolások fényében, amint azt a (150) preambulumbekezdés említi, a Bizottság a második feljegyzésben tájékoztatta az érdekelt feleket arról, hogy – az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontjának első franciabekezdésével összhangban – Törökországot kívánja megfelelő reprezentatív országként használni, és a 25.2 ágazat (Fémtartályok, -víztározók és -konténerek gyártása) esetében pedig a TCMB adatbázist a torzulásmentes árak vagy referenciaértékek beszerzése érdekében a rendes érték kiszámításához.

(146)

Annak megállapítása után, hogy a fenti megfontolások összessége alapján Törökország az egyetlen megfelelő reprezentatív ország, a szociális védelem és a környezetvédelem szintjének vizsgálatára az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontja első franciabekezdésének utolsó fordulatával összhangban már nem volt szükség.

(147)

A fenti elemzés alapján Törökország teljesítette azokat a kritériumokat, amelyeket az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontjának első franciabekezdése a megfelelő reprezentatív országként történő figyelembevételhez meghatároz.

(148)

Az első feljegyzésben a Bizottság felsorolta azokat a termelési tényezőket (például anyagok, energia, munkaerő), amelyeket az exportáló gyártók felhasználnak a vizsgált termék előállításához, és felkérte az érdekelt feleket, hogy adják elő észrevételeiket, és tegyenek javaslatokat a feljegyzésben említett termelési tényezők mindegyikének torzulásmentes értékére vonatkozó, nyilvánosan elérhető információkra.

(149)

Ezt követően a Bizottság a második feljegyzésben jelezte, hogy a rendes értéknek az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontjával összhangban történő számítása keretében a legtöbb termelési tényező – és különösen a nyersanyagok – torzulásmentes költségének meghatározásához a Globális Kereskedelmi Atlaszt fogja felhasználni. Ezenkívül a Bizottság kijelentette, hogy a Török Statisztikai Intézet (92) adatait fogja felhasználni a torzulásmentes munkaerőköltségek megállapításához, továbbá az Energiapiaci Szabályozó Hatóság (EMRA) (93) által közzétett villamosenergia-számlákon alapuló villamosenergia-díjtáblázatokat, valamint a Török Statisztikai Intézet által közzétett, a törökországi ipari felhasználóknak felszámított gázárakat (94).

(150)

A második feljegyzésben a Bizottság arról is tájékoztatta az érdekelt feleket, hogy a mintában szereplő, teljes körű adatokat szolgáltató exportáló gyártók termelési tényezőinek nagy száma miatt, valamint mert egyes nyersanyagok csak elhanyagolható mértékben befolyásolják a teljes előállítási költséget, az elhanyagolható tételeket a fogyóeszközök kategóriájában, együttesen vette figyelembe. A Bizottság emellett arról is tájékoztatást nyújtott, hogy meg kívánja határozni a fogyóeszközöknek a nyersanyagok összköltségéhez viszonyított százalékos arányát, és a megfelelő reprezentatív országra vonatkozóan megállapított torzulásmentes referenciaértékek használatakor ezt az arányszámot alkalmazza majd az újraszámított nyersanyagköltségre. A Bizottság továbbá az Izmir városában a vízellátásért, szennyvízgyűjtésért és -kezelésért felelős Izmir Városi Önkormányzati Főigazgatóság által felszámított vízdíjat kívánta használni (mivel a CMV ebben a városban működik).

(151)

Az érdekelt felek által benyújtott és az ellenőrző látogatások keretében összegyűjtött információk figyelembevételével a Bizottság a következő termelési tényezőket és forrásaikat azonosította a rendes értéknek az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontjával összhangban történő meghatározásához:

1. táblázat

A nagynyomású varratmentes palackok termelési tényezői

(152)

A Bizottság a vállalatspecifikus adatok alapján kiszámította a gyártási általános költségek arányát, és azt alkalmazta az „újraszámított” gyártási költségre.

(153)

A reprezentatív országbeli gyártó telephelyére leszállított nyersanyagok torzulásmentes árának meghatározása során a Bizottság a Globális Kereskedelmi Atlaszban szereplő, a reprezentatív országba érkező importhoz tartozó súlyozott átlagos importárból indult ki, és azt megnövelte az importvámmal és a fuvarozási költségekkel. A reprezentatív országban érvényes importárat a Kínán és a Kereskedelmi Világszervezetben tagsággal nem rendelkező, az (EU) 2015/755 európai parlamenti és tanácsi rendelet 1. mellékletében felsorolt országokon kívüli összes harmadik országból érkező import egységárainak súlyozott átlaga szolgáltatta (95). A Bizottság azért döntött a Kínából a reprezentatív országba érkező import figyelmen kívül hagyása mellett, mert a (108) preambulumbekezdésben jelzett módon arra a következtetésre jutott, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja értelmében vett jelentős torzulások fennállása miatt nem helyénvaló a Kínában érvényes belföldi árak és költségek alkalmazása. Mivel nem áll rendelkezésre arra utaló bizonyíték, hogy ugyanezek a torzulások a kivitelre szánt termékekre nem hatnak ki ugyanilyen módon, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy ezek a torzulások az exportárakat is befolyásolták.

(154)

Egyes termelési tényezők esetében az együttműködő exportáló gyártók által viselt tényleges költségek az összes nyersanyagköltség elhanyagolható részét tették ki a felülvizsgálati időszakban. Mivel e termelési tényezők értéke a felhasznált forrástól függetlenül nem befolyásolta érzékelhető mértékben a dömpingkülönbözet-számítást, a Bizottság úgy döntött, hogy ezeket a költségeket a (150) preambulumbekezdésben ismertetett módon a fogyóeszközök költségében veszi figyelembe.

(155)

A darabszámként jelentett szelepek, nyakgyűrűk és kupakok behozatali volumenére vonatkozó statisztikák hiányában, valamint figyelembe véve az ilyen termelési tényezők sokféleségét az olyan elemek tekintetében, mint a forma, a méret és az egységtömeg, a Bizottság nem volt abban a helyzetben, hogy e termelési tényezőkre vonatkozóan érdemi referenciaértéket számítson ki. Ezért – a teljes előállítási költségből való korlátozott részesedésüket is figyelembe véve – a Bizottság úgy döntött, hogy ezeket a termelési tényezőket a fogyóeszközök közé sorolja át.

(156)

Annak érdekében, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontjának első franciabekezdésében előírt módon meghatározza a nyersanyagok torzulásmentes árát, a Bizottság a vonatkozó behozatali vámokat hozzáadta a reprezentatív ország importstatisztikáiban rögzített, a GTA-ban rendelkezésre álló CIF-értékhez.

(157)

A Bizottság az együttműködő exportáló gyártók által a nyersanyagok beszerzésével kapcsolatban viselt fuvarozási költséget kifejezte az érintett nyersanyagok tényleges költségének százalékában, majd a torzulásmentes fuvarozási költség megállapítása érdekében ezt a százalékot alkalmazta az érintett nyersanyagok torzulásmentes költségére. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy e vizsgálat keretében az exportáló gyártó nyersanyagköltségéből és a jelentett fuvarozási költségekből képzett hányados észszerű módon felhasználható a vállalat telephelyére leszállított nyersanyagok torzulásmentes fuvarozási költségének becslésére.

(158)

A Beruházási és Pénzügyi Hivatal részletes információkat tesz közzé az ipari felhasználásra szánt víz költségeiről az Izmir ipari övezetében található vállalatok esetében, ahol a vizsgált terméket a reprezentatív országban gyártó CMV is található. A Bizottság a szervezet által közzétett legfrissebb rendelkezésre álló statisztikákat használta fel. A referenciaérték a víz és a szennyvíz m3-enkénti költségén alapul (96).

(159)

A Török Statisztikai Intézet részletes információkat tesz közzé a Törökország különböző gazdasági ágazataiban alkalmazott bérekről. A Bizottság a NACE 2.0 Rev. 2 osztályozás szerinti gazdasági tevékenység, a „Fémalapanyagok gyártása” átlagos munkaerőköltsége tekintetében a 2022. évre vonatkozóan rendelkezésre álló legfrissebb statisztikákat használta fel (97).

(160)

A törökországi vállalatok (ipari felhasználók) esetében érvényesített villamosenergia-árat a törökországi Energiapiaci Szabályozó Hatóság (EMRA) teszi közzé. A Bizottság a megfelelő fogyasztási sávba tartozó ipari villamosenergia-árak kapcsán az EMRA által közzétett, pénznem/kWh-ban megadott adatokat használta fel.

(161)

Az acélágazatban működő vállalatok, például a törökországi ipari felhasználók esetében a földgáz árát a Beruházási és Pénzügyi Hivatal teszi közzé (98). A Bizottság a vizsgálati időszakkal átfedésben lévő, 2024. márciusi földgáz-nagykereskedelmi áron alapuló, rendelkezésre álló statisztikákat használta fel.

(162)

Az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja szerint „képzett rendes értéknek tartalmaznia kell az igazgatási, értékesítési és általános költségek, valamint a nyereség torzulástól mentes és észszerű összegét.” Emellett a gyártási általános költségeket úgy kell meghatározni, hogy a fenti termelési tényezők költségében nem szereplő költségelemeket is tartalmazzák.

(163)

A Bizottság a mintában szereplő exportáló gyártók által viselt gyártási általános költségeket kifejezte az exportáló gyártók tényleges gyártási költségeinek százalékában. Ezt követően a Bizottság ezt a százalékot alkalmazta a gyártási költségek torzulástól mentes értékére.

(164)

Az SGA-költségek és a nyereség torzulástól mentes és észszerű összegének megállapításához a Bizottság a (122) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint a vizsgált terméket előállító ágazat tekintetében a 2023. évre vonatkozóan rendelkezésre álló pénzügyi információkra támaszkodott (C-Gyártás > 25,2-Fémtartályok, -ciszternák és -tárolóedények gyártása) (99).

(165)

A fentiek alapján a Bizottság az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontjával összhangban terméktípusonként megállapította a gyártelepi alapon számított rendes értéket.

(166)

A Bizottság elsőként a torzulásmentes gyártási költségeket állapította meg. Ennek keretében az egyes termelési tényezőkből az együttműködő exportáló gyártó által ténylegesen felhasznált mennyiségeket megszorozta a torzulatlan egységköltségekkel. A Bizottság e felhasználási arányok helytállóságát az ellenőrzés során megvizsgálta. A Bizottság a felhasználási tényezőket megszorozta a reprezentatív országban a 3.6.1.1. szakaszban leírtak szerint megfigyelt, torzulatlan egységköltségekkel.

(167)

Ehhez a költséghez a Bizottság a (163) preambulumbekezdésben ismertetett módon hozzáadta a gyártási általános költségeket.

(168)

A Bizottság a vizsgált terméket előállító ágazat (C-Gyártás > 25,2-Fémtartályok, -ciszternák és -tárolóedények gyártása) tekintetében a 2023. évre vonatkozóan – a (122) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint – rendelkezésre álló pénzügyi információk alapján meghatározott SGA-költségeket és nyereséget alkalmazta a torzulásmentes gyártási költségek és a gyártási általános költségek összegére, azaz az előállítási költségekre.

(169)

Az értékesített áruk költségének százalékaként kifejezett és a torzulásmentes előállítási költségekre alkalmazott SGA-költség 19,4 % volt. Az értékesített áruk költségének százalékában kifejezett, a torzulásmentes előállítási költségekre alkalmazott nyereség 12,6 % volt.

(170)

A Bizottság ezzel az eljárással az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontjának megfelelően terméktípusonként megállapította a gyártelepi alapon számított rendes értéket.

(171)

A mintában szereplő exportáló gyártók az Unióba vagy közvetlenül független vevőknek, vagy kereskedőként eljáró, velük kapcsolatban álló belföldi vállalatokon keresztül exportáltak.

(172)

Az exportár mindkét esetben az alaprendelet 2. cikkének (8) bekezdésével összhangban az Unióba exportra értékesített termékért ténylegesen fizetett vagy fizetendő ár.

(173)

Az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdése előírja a Bizottság számára, hogy azonos kereskedelmi szinten végezze el a rendes érték és az exportár tisztességes összehasonlítását, és vegye figyelembe az árakat és az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló tényezők közötti különbségeket. A szóban forgó ügyben a Bizottság úgy határozott, hogy a rendes értéket és a mintában szereplő exportáló gyártók exportárát gyártelepi szinten hasonlítja össze. Az alábbiakban részletesebben kifejtettek szerint adott esetben a rendes értéket és az exportárat kiigazították annak érdekében, hogy: i. azokat visszanettósítsa a gyártelepi szintre, valamint ii. figyelembe vegye az árakat, illetve az árak összehasonlíthatóságát állítólag és igazoltan befolyásoló tényezők közötti különbségeket.

(174)

A (165)–(170) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint a rendes érték megállapítása gyártelepi szinten történt az előállítási költségek, valamint az adott kereskedelmi szint tekintetében észszerűnek tekintett SGA-költségek és a nyereség összegei alapján. Ezért nem volt szükség kiigazításokra a rendes érték gyártelepi szintre történő nettósítása érdekében.

(175)

A Bizottság nem talált okot arra, hogy a rendes értéket bármilyen kiigazítással csökkentse, és a mintában szereplő exportáló gyártók egyike sem igényelt ilyen kiigazításokat.

(176)

Annak érdekében, hogy az exportárat a gyártelepi szintre nettósítsa, a Bizottság kiigazításokat végzett a következők tekintetében: vámok, egyéb importköltségek, fuvarozási, biztosítási, kezelési, rakodási és mellékköltségek.

(177)

A Winnerrel és a Tianjin Tianhai-val kapcsolatban álló kereskedő esetében az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének i) pontja szerinti jutalékok tekintetében is kiigazításra került sor a kapcsolatban álló kereskedők SGA-költségeinek és egy 5 %-os fiktív nyereségnek a levonásával. A Bizottság indokoltnak találta ezt a kiigazítást az exportáló gyártó és a vele kapcsolatban álló kereskedő közötti szerződés miatt, amely bizonyítja, hogy a két fél közötti konfliktus esetére szerepel abban egy úgynevezett „önkényes záradék”. Az 5 %-os fiktív nyereség összhangban volt a független importőrök együttműködésének hiányában az acél alapanyagokat tartalmazó termékekre vonatkozó más, közelmúltbeli acélipari ügyekben levont nyereséggel.

(178)

A mintában szereplő együttműködő exportáló gyártók esetében a Bizottság az alaprendelet 2. cikkének (11) és (12) bekezdésével összhangban összehasonlította a hasonló termék egyes típusaihoz tartozó rendes értékek súlyozott átlagát az érintett termék megfelelő típusaihoz tartozó exportárak súlyozott átlagával.

(179)

Mindezek alapján az ideiglenes súlyozott átlagos dömpingkülönbözetek a vámfizetés nélküli, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következő értékekre adódtak:

(180)

A mintában nem szereplő együttműködő exportáló gyártók esetében a Bizottság a dömpingkülönbözet súlyozott átlagát az alaprendelet 9. cikkének (6) bekezdése alapján számította ki. Ez azt jelenti, hogy a dömpingkülönbözet számítása a mintában szereplő exportáló gyártók súlyozott átlagos különbözetei alapján történt, figyelmen kívül hagyva a nulla vagy csekély mértékű dömpingkülönbözettel rendelkező exportáló gyártók dömpingkülönbözeteit, valamint az alaprendelet 18. cikkében meghatározott körülmények között megállapított különbözeteket.

(181)

Ennek alapján a mintában nem szereplő együttműködő exportáló gyártók ideiglenes dömpingkülönbözete 74,5 %.

(182)

A Kínában működő összes többi exportáló gyártó esetében a Bizottság a dömpingkülönbözetet az alaprendelet 18. cikkével összhangban, a rendelkezésre álló tények alapján határozta meg. Ennek érdekében a Bizottság meghatározta az exportáló gyártók együttműködésének szintjét. Az együttműködés szintje az együttműködő exportáló gyártók Unióba irányuló exportvolumene a vizsgálati időszakban, elosztva a vizsgálati időszakban az érintett országból az Unióba érkező, az Eurostat statisztikái alapján a 4.3.1. szakaszban ismertetettek szerint megállapított teljes importvolumennel.

(183)

Ebben az esetben az együttműködés szintje alacsony, mivel a vizsgálati időszakban az együttműködő exportáló gyártóktól érkező importvolumen körülbelül 54 %-ot képviselt az Unióba irányuló teljes exportvolumenen belül.

(184)

A Bizottság emlékeztetett arra, hogy az eljárás megindításáról szóló értesítés (100) 10. szakaszában tájékoztatta az érdekelt feleket arról, hogy az alaprendelet 18. cikke értelmében az együttműködés megtagadása vagy csupán részleges együttműködés esetén a rendelkezésre álló tényeken alapuló ténymegállapításra kerülhet sor, ami az e felek számára kedvezőtlenebb eredményekhez vezethet. Tekintettel arra, hogy a Bizottság egyértelműen figyelmeztette az érdekelt feleket az együttműködés hiányának következményeire, és hogy ebben az ügyben az együttműködés szintje különösen alacsony volt, a Bizottság helyénvalónak ítélte, hogy a maradék dömpingellenes vámot a BTIC csoport értékesítéseinek egy reprezentatív részhalmaza alapján állapítsa meg, amely önmagában is a mintában szereplő valamennyi vállalat Unióba irányuló teljes exportvolumenének több mint 50 %-át képviselte a vizsgálati időszakban. Ezeket az értékesítéseket a Bizottság úgy tekintette, hogy azok a nem együttműködő exportőrök dömpinggel kapcsolatos magatartásának észszerű és reprezentatív helyettesítői.

(185)

A Bizottság ezért a maradvány dömpingkülönbözetet 119 %-ban állapította meg.

(186)

Az ideiglenes dömpingkülönbözetek tehát a vámfizetés nélküli, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következők:

(187)

A hasonló terméket a vizsgálati időszakban nyolc uniós gyártó gyártotta az Unióban. Ezek a vállalatok alkotják az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése értelmében vett uniós gazdasági ágazatot.

(188)

A vizsgálati időszak alatt a teljes uniós termelés mintegy 6 782 000 egység/darab volt. A Bizottság ezt a számadatot az uniós gazdasági ágazatra vonatkozóan rendelkezésre álló összes információ – például a makrokérdőívre adott válasz, a mintában szereplő gyártóknál tett ellenőrző látogatások során gyűjtött információk, a többi együttműködő gyártó által benyújtott kérdőívek és az Eurostat hivatalos statisztikái – alapján állapította meg. A (7) preambulumbekezdésben megállapított módon a mintában szereplő három uniós gyártó a hasonló termék teljes becsült uniós termelési volumenének 47 %-át és a teljes becsült uniós értékesítési volumen 42 %-át adta.

(189)

A Bizottság az uniós felhasználást a panaszostól kapott, a makrogazdasági kérdőívre adott válaszok alapján állapította meg, amelyeket lehetőség szerint összevetett a mintában szereplő uniós gyártók kérdőívre adott, ellenőrzött válaszaival, valamint az érintett terméknek a harmadik országokból az Unióba érkező, Eurostat-statisztikákon alapuló behozatalával.

(190)

Az uniós felhasználás a következőképpen alakult:

2. táblázat

Uniós felhasználás (egység/darab)

(191)

Ennek alapján, a 2021. évi erőteljes növekedést és az ezt követő visszaesést követően, amelyet az ellátási hiányoktól való, a Covid19-világjárvány vagy a váratlan fogyasztói magatartás által előidézett félelem miatti készletfelhalmozás okozhatott, az uniós felhasználás 15 %-kal nőtt a figyelembe vett időszakban.

(192)

A Bizottság a behozatal volumenét az Eurostat adatai alapján határozta meg.

(193)

A behozatali statisztikák pontosságának értékelése során megállapítást nyert, hogy az érintett termékkörön kívül eső kis méretű, nem újratölthető gázpalackok egységtömege jellemzően jóval kisebb 1 kg-nál. Ezzel szemben az érintett termék minimális egységtömege 1 kg. Összehasonlításképpen: az uniós gazdasági ágazat által előállított, 0,8 liter űrtartalmú legkisebb palack tömege körülbelül 1,5 kg. Ezért a Bizottság olyan szűrési módszert alkalmazott, amellyel kizárt minden olyan behozatali tételt, amelynek egységtömege nem éri el az 1 kg-ot, hogy elkerülhető legyen a termékkörön kívül eső termékek bevonása.

(194)

A pontosság javítása érdekében a Bizottság a tömegalapú szűrési módszert alkalmazta az Eurostat 7311 00 11 és 7311 00 30 KN-kódra vonatkozó behozatali adataira, amelyekre vonatkozóan napi szintű jelentések álltak rendelkezésre. A 7311 00 13 és a 7311 00 19 KN-kód esetében a Bizottság havi Eurostat-adatokra támaszkodott, és ugyanazt az egységtömegen alapuló kizárási küszöbértéket alkalmazta.

(195)

Az így kapott, a tömegre vonatkozó küszöbértékek alkalmazásával a lehető legnagyobb részletességgel megszűrt adathalmaz szolgáltatta az érintett termék behozatalának legpontosabb becslését, amely egyértelmű és jelentős behozatali tendenciákat mutatott, különösen Kína tekintetében.

(196)

A 8424 10 00 11 és a 8424 10 00 21 TARIC-kód alá sorolt üres tűzoltó készülékek esetében a behozatali adatok csak három – a vizsgálati időszakon kívül eső – hónapra (2025 márciusától májusig) álltak rendelkezésre, és azokat nem darabszámban, hanem kilogrammban fejezték ki. Tekintettel ezekre a korlátozott és következetlen adatokra, valamint ennek a vonatkozó KN-kód alá tartozó teljes volumennek csupán mintegy 2 %-át kitevő terméktípusnak a nagyon alacsony reprezentativitására, ezt a terméktípust a Bizottság az ideiglenes szakaszban nem vette figyelembe, hanem a vizsgálat végleges szakaszában fogja figyelembe venni, amint teljesebb körű és megbízhatóbb információk állnak majd rendelkezésre.

(197)

A behozatal piaci részesedésének megállapításához a Bizottság a behozatal volumenét összehasonlította az uniós piaci felhasználással.

3. táblázat

Behozatali volumen (egység/darab) és piaci részesedés

(198)

A Kínából érkező behozatal 2021 és a vizsgálati időszak között egyértelmű és jelentős növekedést mutatott mind a volumen, mind a piaci részesedés tekintetében, különösen a teljes uniós felhasználás viszonylatában mérlegelve. A felhasználáshoz hasonlóan a kínai behozatal 2021-ben is erőteljes növekedést mutatott, majd ezt visszaesés követte, amelyet a Covid19-világjárvány vagy a fogyasztói magatartás váratlan változásai által előidézett félelem miatti készletfelhalmozás okozhatott. Ezt követően a behozatal a vizsgálati időszak alatt ismét fellendült, és 33 %-kal magasabb szintet ért el, mint 2021-ben.

(199)

Ez az erőteljes növekedés tükröződött Kína folyamatosan növekvő uniós piaci részesedésében. Kína piaci részesedése a 2021. évi 60 %-ról 2022-ben 65 %-ra nőtt, és 2023-ban stabil maradt, majd a vizsgálati időszak alatt tovább, 70 %-ra emelkedett. Még ha a kínai behozatal volumene átmenetileg csökkent is, Kína megőrizte piaci erőfölényét, és különösen az uniós gazdasági ágazat kárára uralta a piacot.

(200)

A Kínából érkező behozatal sokkal gyorsabban növekedett, mint a teljes piaci felhasználás, és a figyelembe vett időszak alatt több mint kétszeresére nőtt.

(201)

A Bizottság az importárakat az Eurostat adatai alapján határozta meg. A behozatal áralákínálását a Bizottság a mintában szereplő exportáló gyártóktól kapott CIF-árak alapján állapította meg.

(202)

Az érintett országból az Unióba érkező behozatalhoz tartozó súlyozott átlagos importár a következőképpen alakult:

4. táblázat

Importár (EUR/darab)

(203)

A kínai behozatal alacsony átlagára elsősorban a 7311001190 KN-kód alatt bejelentett behozatalnak tudható be, amely a figyelembe vett időszakban a teljes darabban mért kínai behozatali volumen több mint 80 %-át tette ki. Ez a KN-kód a kisebb, könnyebb és így olcsóbb terméktípusoknak felel meg. Ezenkívül az átlagárat a termékösszetétel is befolyásolja, amelyet a keresleti minták alakítanak, és idővel változhat.

(204)

A figyelembe vett időszak alatt a Kínából érkező behozatal árai egyértelműen csökkenő tendenciát mutattak, összességében 31 %-kal estek vissza. Az importárak 2022-ben 4 %-kal, 2023-ban további 6 %-kal csökkentek, majd a vizsgálati időszakban az előző évhez képest 22 %-kal estek vissza.

(205)

Ez az állandó és gyorsuló árcsökkenés a kínai exportőrök részéről növekvő árnyomást gyakorolt az uniós gazdasági ágazatra, ami arra kényszerítette az utóbbit, hogy jelentősen csökkentse árait. A vizsgálati időszak alatt tapasztalt erőteljes visszaesés rámutatott egy olyan agresszív árképzési stratégia meglétére, amely valószínűleg fokozta az uniós gyártókra nehezedő versenykényszert. A csökkenő árak egybeestek a kínai behozatal volumenének és piaci részesedésének erőteljes növekedésével, ami azt mutatja, hogy az olcsóbb behozatal jelentős szerepet játszott az uniós gazdasági ágazat értékesítéseinek helyettesítésében.

(206)

A vizsgálati időszakbeli áralákínálás meghatározásához a Bizottság összehasonlította egymással:

(207)

Az árak összehasonlítása terméktípusonként, a kereskedelem azonos szintjén megvalósuló ügyletek vizsgálata alapján, az adatok szükség szerinti kiigazításával, a kedvezmények és az árengedmények levonásával történt. Az összehasonlítás eredményét a Bizottság kifejezte a mintában szereplő uniós gyártók vizsgálati időszakbeli elméleti árbevételének százalékában. Ennek alapján az érintett országból érkező behozatalhoz tartozó súlyozott átlagos alákínálási különbözet az Unió piacán 29 % és 76 % között volt.

(208)

A dömpingelt behozatal által az uniós gazdasági ágazatra kifejtett hatás vizsgálata az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdésével összhangban valamennyi olyan gazdasági mutató értékelésére kiterjedt, amely a figyelembe vett időszakban hatást gyakorolt az uniós gazdasági ágazat helyzetére.

(209)

A kár meghatározása során a Bizottság különbséget tett a makrogazdasági és a mikrogazdasági kármutatók között. A Bizottság a makrogazdasági mutatókat a panaszosok által benyújtott, kitöltött kérdőívben feltüntetett és az összes uniós gyártóra kiterjedő adatok alapján értékelte, amelyeket később frissítettek annak érdekében, hogy azok lefedjék a vizsgálati időszakot. Az adatok az összes uniós gyártóra kiterjedtek. A mikrogazdasági mutatókat a Bizottság a mintában szereplő uniós gyártók által a kérdőívre adott válaszokban közölt adatok alapján értékelte. Az adatok a mintában szereplő uniós gyártókra terjedtek ki. Az uniós gazdasági ágazat gazdasági helyzete szempontjából mindkét adatcsoport reprezentatívnak bizonyult.

(210)

A makrogazdasági mutatók a következők: termelés, termelési kapacitás, kapacitáskihasználás, értékesítési volumen, piaci részesedés, növekedés, foglalkoztatás, termelékenység, a dömpingkülönbözet nagysága, valamint a korábbi dömpingelt behozatal hatásaiból való felépülés.

(211)

A mikrogazdasági mutatók a következők: átlagos egységár, egységköltség, munkaerőköltség, készletek, jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások, a beruházások megtérülése és tőkebevonási képesség.

(212)

A teljes uniós termelés, a termelési kapacitás és a kapacitáskihasználás a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

5. táblázat

Termelés, termelési kapacitás és kapacitáskihasználás

(213)

A figyelembe vett időszakban az uniós termelés 24 %-kal csökkent, a kapacitáskihasználás pedig 65 %-ról 48 %-ra esett vissza, annak ellenére, hogy az uniós felhasználás 15 %-kal nőtt. Ez arra utalt, hogy a termelés visszaesése nem a csökkenő keresletnek, hanem a behozatal miatt növekvő versenykényszernek tudható be.

(214)

A Kínából érkező behozatal ugyanebben az időszakban 33 %-kal nőtt, piaci részesedése a 2021. évi 60 %-ról a vizsgálati időszakban 70 %-ra emelkedett. A kínai behozatal volumenének és piaci részesedésének e jelentős növekedése azt mutatta, hogy az uniós kereslet növekvő egyre részét a belföldi termelés helyett inkább importált termékekkel elégítették ki.

(215)

Az uniós gazdasági ágazat értékesítési mennyisége és piaci részesedése a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

6. táblázat

Értékesítési mennyiség és piaci részesedés

(216)

A figyelembe vett időszakban az uniós gyártók uniós piaci értékesítései mind abszolút mennyiségben, mind piaci részesedésüket tekintve állandó és folyamatos csökkenést mutattak.

(217)

2022-ben az értékesítési volumen 2021-hez képest kismértékben csökkent, ami kezdeti stagnálásra utal. A helyzet azonban 2023-ban jelentősen romlott, amikor is az értékesítések meredeken, 20 %-kal visszaestek, ami a vizsgálati időszakban változatlan maradt. Ez azt mutatta, hogy az értékesítések csökkenése nem átmeneti ingadozás, hanem egy tartósan csökkenő tendencia része volt.

(218)

A piaci részesedés hasonlóan tartós negatív pályát követett. A 2021. évi 32 %-ról 2022-ben 27 %-ra csökkent, majd 2023-ban 25 %-ra tovább csökkent, végül a vizsgálati időszakban mindössze 22 %-ot ért el. A piaci részesedés évenkénti lemorzsolódása jól szemléltette az uniós gyártók jelenlétének fokozatos csökkenését saját piacukon.

(219)

Érdemes megjegyezni, hogy ez a folyamatos csökkenés az uniós felhasználás növekedése mellett következett be, amely a figyelembe vett időszakban jelentősen nőtt. Ugyanakkor a Kínából érkező behozatal volumene és piaci részesedése jelentősen nőtt. Ennek megfelelően az uniós gyártók értékesítései nem a zsugorodó piac miatt csökkentek, hanem azokat egyre inkább a Kínából érkező behozatal váltotta fel.

(220)

A figyelembe vett időszak alatt az uniós felhasználás 15 %-kal nőtt, ami növekvő kereslettel jellemezhető, bővülő piacra utal. Az uniós gyártók azonban nem tudtak hasznot húzni ebből a növekedésből. Értékesítési volumenük 20 %-kal csökkent, piaci részesedésük 32 %-ról 22 %-ra esett vissza, termelésük pedig 24 %-kal csökkent. A kapacitás enyhe növekedése ellenére a kapacitáskihasználás meredeken, 65 %-ról 48 %-ra zuhant. Eközben a Kínából érkező behozatal 33 %-kal, annak piaci részesedése 10 pedig százalékponttal nőtt, és a vizsgálati időszakban elérte a 70 %-ot. Ez az ellentétes tendencia azt mutatta, hogy az uniós gyártók nem a csökkenő kereslet, hanem a rohamosan növekvő és esetlegesen tisztességtelen kínai behozatal miatti növekvő nyomás eredményeként veszítettek teret.

(221)

Az értékesítések tartós visszaesése, a zsugorodó piaci részesedés és a növekvő kereslet ellenére stagnáló termelés együttesen egyértelműen bizonyítják a kárt, és az uniós gazdasági ágazat piaci helyzetének strukturális gyengülését tükrözik.

(222)

Ez az ellentétes tendencia azt jelzi, hogy az uniós gyártók egyre inkább kiszorultak a piacról, de nem a csökkenő kereslet, hanem a kínai behozatal gyors növekedéséből fakadó, növekvő nyomás miatt.

(223)

A foglalkoztatás és a termelékenység a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

7. táblázat

Foglalkoztatás és termelékenység

(224)

A figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazatban a foglalkoztatás fokozatos, de következetes visszaesést mutatott, ami az ágazat romló teljesítményét tükrözte. Az alkalmazottak teljes munkaidős egyenértékben (FTE) számított létszáma évről évre csökkent: 2022-ben 3 %-kal esett vissza, majd 2023-ban kismértékben tovább csökkent, és a vizsgálati időszakban 2021-hez képest összességében 6 %-os csökkenést ért el. Ez a folyamatos csökkenés arra utal, hogy a gyártók a munkaerő-ráfordítás mérséklése révén fokozatosan alkalmazkodtak a romló termelési tevékenységhez.

(225)

Ugyanakkor a termelékenység meredeken visszaesett, különösen 2022 és 2023 között; a 2022. évi szerény 2 %-os visszaesést követően 19 %-kal csökkent, és a vizsgálati időszak alatt ezen az alacsony szinten maradt. Ez kihasználatlan kapacitásra és a működés terén megmutatkozó hatékonyságbeli hiányosságokra utal, mivel az uniós gyártók nem tudtak gyorsan vagy arányosan alkalmazkodni a csökkenő értékesítések és a import által gyakorolt nyomás okozta tartós termelésvisszaeséshez.

(226)

Összefoglalva, a foglalkoztatásban megmutatkozó tendencia a munkaerő óvatos lefelé irányuló kiigazítását mutatja, míg a termelékenység meredek visszaesése rávilágít az ágazatra nehezedő szélesebb körű gazdasági teherre, mivel az ágazat a csökkenő termelés és a fokozódó piaci verseny miatt az optimálisnál kisebb hatékonysággal működött.

(227)

Minden dömpingkülönbözet jóval nagyobb volt a csekély mértékű dömpingkülönbözetet meghatározó küszöbértéknél. Figyelembe véve az érintett országból származó behozatal mennyiségét és árait, a tényleges dömpingkülönbözetek jelentős hatást gyakoroltak az uniós gazdasági ágazatra.

(228)

Az érintett termékkel kapcsolatban ez az első dömpingellenes vizsgálat. Ebből adódóan az esetleges korábbi dömping hatásainak értékeléséhez nem álltak rendelkezésre adatok.

(229)

A mintába felvett uniós gyártók uniós piacon, független vevők részére történt értékesítéseinek súlyozott átlagos egységárai a következőképpen alakultak a figyelembe vett időszakban:

8. táblázat

Értékesítési árak az Unióban

(230)

A figyelembe vett időszakban az uniós piacon az átlagos értékesítési egységárak kezdetben jelentősen nőttek, 2022-ben 2021-hez képest 34 %-kal emelkedtek. Ez az emelkedő tendencia 2023-ban is folytatódott, bár kissé alacsonyabb mértékben, és az árak 2021-hez képest 37 %-os emelkedést értek el. A vizsgálati időszakban azonban az árak 2023-hoz képest 14 %-kal visszaestek, bár továbbra is 18 %-kal magasabbak voltak a 2021. évi szintnél. Ez a mintázat azt sugallta, hogy az uniós gyártók kezdetben a növekvő költségek egy részét áthárították a vevőkre, később azonban az alacsony árú, különösen Kínából érkező behozatal jelentette növekvő versenykényszer miatt kénytelenek voltak csökkenteni az árakat.

(231)

Ezzel párhuzamosan a termelési egységköltségek hasonló, de még markánsabb tendenciát követtek. A költségek 2022-ben 35 %-kal emelkedtek, és 2023-ban érték el a legmagasabb szintet, a bázisévhez képest 50 %-os növekedéssel. Bár a vizsgálati időszakban a költségek valamelyest csökkentek, 28 %-kal meghaladták a 2021. évi szintet. A kezdeti növekedés valószínűleg az inflációs nyomást, az inputok (pl. energia, anyagok) emelkedő árait és a csökkenő termelési volumen miatt romló méretgazdaságosságot tükrözte.

(232)

Nevezetesen a figyelembe vett időszak nagy részében a termelési költségek gyorsabban nőttek, mint az értékesítési árak, különösen 2023-ban, amikor is a költségek és az árak közötti különbség a legnagyobb volt, ami rontotta az uniós gyártók gazdasági helyzetét. A vizsgálati időszakban mind az árak, mind a költségek csökkentek, de a költségek továbbra is meghaladták az értékesítési árakat.

(233)

Az importárak csökkenése és a kínai behozatal növekvő részesedése megnehezítette az uniós gyártók számára, hogy áraikat kellően magas szinten tartsák ahhoz, hogy fedezzék a növekvő költségeket. Az olcsóbb behozatal növekedése – különösen a vizsgálati időszak alatt – erőteljesen leszorította az uniós értékesítési árakat.

(234)

A mintában szereplő uniós gyártók átlagos munkaerőköltsége a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

9. táblázat

Alkalmazottankénti átlagos munkaerőköltség

(235)

2021 és a vizsgálati időszak között a mintában szereplő uniós gyártók alkalmazottankénti átlagos munkaerőköltsége folyamatosan nőtt. A legjelentősebb növekedés az időszak első évében következett be, amikor a munkaerőköltségek 9 %-kal emelkedtek. Ez az erőteljes korai növekedés valószínűleg a Covid19-világjárványt követő inflációs nyomásnak tudható be, amelynek során a gyártók növekvő bérigényekkel és egyes tagállamokban jogszabályilag előírt vagy kollektív bértárgyalások keretében kialkudott bérkiigazításokkal szembesültek.

(236)

A következő évben a munkaerőköltségek tovább emelkedtek, bár valamivel lassabb, mintegy 5 %-os ütemben. Ez a növekedés tartós, de mérséklődő inflációs hatásokat, valamint a versenypiacon a szakképzett munkaerő megtartására irányuló erőfeszítéseket jelzett. A vizsgálati időszakban a növekedés üteme tovább lassult, mintegy 2 %-ra, ami a felfelé irányuló bérnyomás lehetséges enyhülését, illetve a gyártók által bevezetett költség-visszaszorítási és hatékonysági intézkedések hatását jelzi.

(237)

A mintába felvett uniós gyártók készleteinek szintje a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

10. táblázat

Készletek

(238)

A figyelembe vett időszakban a készletek ingadozó, de végső soron csökkenő tendenciát mutattak, tükrözve a változó termelési szinteket és piaci feltételeket. 2022-ben a készletek viszonylag stabilak maradtak, 2021-hez képest mindössze enyhe, 4 %-os csökkenéssel. 2023-ban azonban a zárókészletek 17 %-kal nőttek, és az időszak alatt elérték a legmagasabb szintet. Ez a növekedés valószínűleg az alacsonyabb értékesítéseknek és a csökkenő piaci részesedésnek tudható be, aminek eredményeként több eladatlan terméket tároltak.

(239)

A vizsgálati időszakban a készletek drasztikusan, 44 %-kal csökkentek 2023. évi szinthez képest, és jelentősen a kiindulási év szintje alá estek vissza. A készleteket a termelés arányában vizsgálva megfigyelhető, hogy a készletszintek a figyelembe vett időszakban alacsonyak maradtak, ami arra utal, hogy a gyártók óvatosan kezelték a készleteket.

(240)

A mintában szereplő uniós gyártók jövedelmezősége, pénzforgalma, beruházásai és beruházásainak megtérülése a következőképpen alakultak a figyelembe vett időszakban:

11. táblázat

Jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások és a beruházások megtérülése

(241)

A mintába felvett uniós gyártók jövedelmezőségét a Bizottság a hasonló terméknek az uniós piacon független vevőknek történő értékesítéséből származó, adózás előtti nettó nyereségében kifejezve állapította meg, az értékesítési forgalom százalékában. A jövedelmezőség az időszak során folyamatosan romlott; pozitív értékről indult, de minden évben fokozatosan csökkent. A harmadik évben erősen negatívba fordult, és a vizsgálati időszak alatt negatív is maradt. Ez a romló tendencia a növekvő költségeket, az alacsonyabb értékesítési volumeneket és a megnövekedett importverseny miatt zsugorodó piaci részesedést tükrözte, amelyek jelentősen csökkentették a haszonkulcsokat.

(242)

Az uniós gyártók önfinanszírozó képességét tükröző nettó pénzforgalom az első évben körülbelül 14,8–15,2 millió EUR-ról a második évben mintegy 14,0–14,5 millió EUR-ra csökkent, a harmadik évben meredeken visszaesett mintegy 2,3–2,6 millió EUR-ra, majd a vizsgálati időszak alatt tovább csökkent nagyjából 1,7–1,85 millió EUR-ra, ami az első évhez képest körülbelül 88 %-os csökkenést jelent. Ez az erőteljes visszaesés rávilágított a csökkent jövedelmezőség és a korlátozott belső finanszírozás okozta pénzügyi nyomásra.

(243)

A pénzügyi nehézségek ellenére a beruházások az első évben megvalósult nagyjából 2,8–3,0 millió EUR-ról a második évben 4,9–5,1 millió EUR-ra nőttek, és a vizsgálati időszak alatt körülbelül 4,9–5,05 millió EUR-t tettek ki. Ez összességében közel 72 %-os növekedést jelentett az első évhez képest, ami arra utal, hogy az egyre nehezebb pénzügyi feltételek ellenére erőfeszítések történtek a termelési kapacitás fenntartására vagy korszerűsítésére.

(244)

A beruházások megtérülése, amely alatt a beruházások könyv szerinti nettó értékének százalékában kifejezett nyereséget kell érteni, az első évben realizált [15,5 % – 17,2 %]-ról a második évben [11,2 – 12,4 %]-ra esett vissza, majd a harmadik évben negatívvá vált és [–17,3 % – –15,8 %]-ot ért el, a vizsgálati időszak alatt pedig [–15,4 % – –14,6 %]-ot ért el, és negatív maradt. Ezek a negatív megtérülések azt mutatták, hogy a beruházások már nem termeltek elegendő nyereséget, valószínűleg a romló működési feltételek és a megnövekedett piaci nyomás miatt.

(245)

Tekintettel ezekre a tendenciákra, a jövedelmezőség [3,7 – 4,2 %]-ról [–4,4% – –4,1 %]-ra történt csökkenésére, a pénzforgalom több mint 85 %-kal való visszaesésére, valamint a beruházások negatívba forduló és úgy is maradó megtérülésére, az uniós gyártók tőkebevonási képessége jelentősen csorbult. A csökkenő nyereség és a készpénztartalékok megfogyatkozása aláásta volna a befektetői bizalmat és korlátozta volna a finanszírozáshoz való hozzáférést, korlátozva ezáltal a gyártók képességét arra, hogy beruházásokat hajtsanak végre és hatékonyan versenyezzenek.

(246)

A vizsgálati időszakban a Kínából érkező behozatal jelentősen, volumenét tekintve a bázisévhez képest körülbelül 33 %-kal nőtt, piaci részesedése pedig 60 %-ról 70 %-ra emelkedett. Ugyanakkor az importárak meredeken, mintegy 31 %-kal estek vissza. A növekvő volumen és a csökkenő árak együttesen erős lefelé irányuló nyomást gyakoroltak az uniós piacra, ami megnehezítette az uniós gyártók számára, hogy mind a mennyiség, mind az ár tekintetében versenyezzenek. Az alacsonyabb árú behozatal növekvő jelenléte a piaci dinamikát befolyásoló kulcsfontosságú tényező volt.

(247)

A legtöbb kártényező egyértelműen negatív tendenciát mutatott. A termelés nagyjából 24 %-kal csökkent, a kapacitáskihasználás 65 %-ról 48 %-ra esett vissza (ami körülbelül 26 %-os csökkenést jelent), az értékesítési volumen pedig 21 %-kal lett kevesebb. A [3,7 – 4,2 %]-os pozitív jövedelmezőség mintegy [–4,4 – –4,1 %]-os veszteségbe fordult át, míg a nettó pénzforgalom több mint 85 %-kal csökkent, ami súlyosan korlátozta a pénzügyi rugalmasságot. Ezek a negatív tendenciák felülmúlták a pozitív fejleményeket, és az uniós gazdasági ágazatot ért súlyos és folyamatos kárt tükrözték. A piaci részesedés folyamatos csökkenése és az árakra nehezedő lefelé irányuló nyomás, amelyet a növekvő importvolumen és az alacsonyabb importárak idéztek elő, az e kárt okozó, meghatározók tényezők voltak.

(248)

Amellett, hogy az uniós gazdasági ágazat árai növekedtek, amit ellensúlyozott a termelési költségek erőteljesebb növekedése, csak két kártényező mutatott pozitív tendenciát, nevezetesen a termelési kapacitás 3 %-os növekedést mutatott a figyelembe vett időszakban, valamint az uniós gyártók fenntartották a beruházásaik szintjét, amelyek ebben az időszakban közel 72 %-kal nőttek. Ez arra utal, hogy a kedvezőtlen körülmények ellenére folyamatos erőfeszítéseket tettek a termelési kapacitás fenntartása vagy korszerűsítése érdekében. Ezek a pozitív tendenciák azonban nem voltak elegendőek a negatív hatások ellensúlyozására. A termelés például mintegy 24 %-kal csökkent annak ellenére, hogy az uniós felhasználás körülbelül 15 %-kal nőtt. Emellett a termelékenység jelentősen, közel 19 %-kal csökkent, valószínűleg a munkaerő csökkenése és a működés terén megmutatkozó hatékonyságbeli hiányosságok miatt, ami azt jelzi, hogy a pozitív beruházási szint nem eredményezett jobb teljesítményt.

(249)

Összességében, míg az uniós felhasználás 15 %-kal emelkedett, az uniós termelés 24 %-kal, az értékesítési forgalom 21 %-kal csökkent, a gyártók jövedelmezősége pedig számottevően, [3,7 – 4,2 %]-ról [–4,4 – –4,1 %-ra] esett vissza. Ez a kép azt mutatja, hogy a növekvő piac ellenére az uniós gazdasági ágazat pozíciója meggyengült, mivel a főként Kínából érkező behozatal nagyobb piaci részesedést ért el.

(250)

A fentiek alapján a Bizottság az eljárás e szakaszában arra a következtetésre jutott, hogy az uniós gazdasági ágazatot az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése értelmében jelentős kár érte.

(251)

Az alaprendelet 3. cikkének (6) bekezdésével összhangban a Bizottság megvizsgálta, hogy az érintett országból érkező dömpingelt behozatal okozott-e jelentős kárt az uniós gazdasági ágazatnak. A Bizottság emellett az alaprendelet 3. cikkének (7) bekezdésével összhangban azt is megvizsgálta, hogy ezzel egy időben más ismert tényezők okozhattak-e kárt az uniós gazdasági ágazatnak. A Bizottság gondoskodott arról, hogy az érintett országból érkező dömpingelt behozatalon kívüli egyéb tényezők által esetlegesen előidézett kárt ne a dömpingelt behozatalnak tulajdonítsa. E tényezők a következők: harmadik országokból érkező behozatal, az uniós gazdasági ágazat exportteljesítménye, a termelési költségek növekedése, valamint az uniós kereslet.

(252)

Annak értékeléséhez, hogy fennáll-e ok-okozati összefüggés a dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazatot ért kár között, meg kell vizsgálni, hogy a vizsgált behozatal volumene és árszintje jelentősen hozzájárult-e a jelentős kárhoz.

(253)

A Kínából érkező behozatal volumene a figyelembe vett időszakban mind abszolút értékben, mind a piaci részesedését tekintve jelentősen nőtt. Konkrétan a kínai behozatal 53 %-kal, piaci részesedése pedig 10 százalékponttal nőtt. Ezzel egyidejűleg az uniós felhasználás 15 %-kal növekedett. Az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumene azonban 21 %-kal csökkent, piaci részesedése pedig ennek megfelelően esett vissza.

(254)

Ez az ellentétes irányú alakulás – ahol a dömpingelt behozatal meredeken nőtt, miközben az uniós gyártók esetében mind az értékesítési volumen, mind a piaci részesedés visszaesett – határozottan arra utalt, hogy a kettő között ok-okozati összefüggés áll fenn. Az uniós gyártók értékesítési volumenének csökkenése az alacsonyabb árú dömpingelt behozatal által előidézett fokozott verseny eredménye volt. Ez a volumenhatás egyértelműen hozzájárult az uniós gazdasági ágazatot ért kárhoz.

(255)

Emellett a Kínából érkező dömpingelt behozatal árhatása alátámasztotta az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kárral való ok-okozati összefüggés fennállását. A figyelembe vett időszakban a kínai behozatal átlagos egységára 31 %-kal, darabonként 14,16 EUR-ról 9,83 EUR-ra csökkent. Ezzel szemben az uniós gazdasági ágazat árai 2023-ig emelkedtek, majd a vizsgálati időszakban az alacsony árú behozatal által kifejtett nyomás miatt meredeken csökkentek.

(256)

A kínai behozatal következetes és jelentős alákínálása egyértelműen árleszorító hatást gyakorolt az uniós piacra. Ennek eredményeként az uniós gyártók nem tudták árszintjüket összhangban tartani a növekvő termelési költségekkel, ami pénzügyi helyzetük romlásához vezetett. A jövedelmezőség a 2021. évi [3,7 – 4,2 %]-ról a vizsgálati időszakban [–4,4 – –4,1 %]-ra esett vissza. A Kínából érkező dömpingelt behozatal által az árakra gyakorolt tartós lefelé irányuló nyomás közvetlenül hozzájárult az uniós gazdasági ágazatot ért jelentős kárhoz.

(257)

A fentiekre tekintettel a Kínából érkező dömpingelt behozatal jelentősen hozzájárult az uniós gazdasági ágazatot ért jelentős kárhoz.

(258)

A dömpingelt behozatal jelentős volumen- és árnyomást gyakorolt az uniós gazdasági ágazatra. Ez a kapacitások kihasználatlanságát, a pénzügyi mutatók romlását, valamint azt eredményezte, hogy a gyártók nem voltak képesek a növekvő költségek fedezéséhez szükséges mértékű áremeléseket végrehajtani. Ezért még ha a dömpingelt behozatal nem is az egyetlen ok, egyértelműen jelentős szerepet játszott a megállapított jelentős kár felmerülésében.

(259)

Az egyéb harmadik országokból érkező behozatal mennyisége a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

12. táblázat

A harmadik országokból érkező behozatal

(260)

A figyelembe vett időszak alatt csak Törökország és az Egyesült Királyság voltak olyan egyéb harmadik országok, ahonnan jelentős volumenben importáltak nagynyomású varratmentes acélpalackot az Unióba.

(261)

Összességében az érintett ország nélkül az összes harmadik ország volumene 19 %-kal nőtt 2021 és a vizsgálati időszak között, míg piaci részesedésük stabil maradt, az időszak alatt 8 % és 10 % között mozgott. Miközben a volumenek nőttek, az átlagos importárak 2021-hez képest erőteljesen, 20 %-kal estek vissza, és minden évben fokozatosan csökkentek. Ezen árcsökkenés ellenére az import tendenciája arra utal, hogy az ezen országokban működő gazdasági szereplők a meglévő piaci részesedésük megőrzésére összpontosítottak, nem pedig annak agresszív módon történő növelésére. Ezt támasztja alá a vizsgálati időszakban tapasztalt 6 %-os volumencsökkenés. Az e harmadik országokból érkező behozatal árai 2022-ben nagyjából igazodtak a mintában szereplő uniós gyártók áraihoz, de a vizsgálati időszakra az importárak a 2021. évi szinthez képest mintegy 34 %-kal estek vissza, míg az uniós gyártók árai csak mintegy 28 %-kal csökkentek, ami az uniós gyártókra nehezedő növekvő árnyomást jelzi.

(262)

A dömpingellenes vámok hatálya alá nem tartozó más országokból – például az Egyesült Királyságból és Törökországból – származó jelentős exportáló gyártóktól érkező behozatal mind volumen, mind pedig érték tekintetében stabilak maradt vagy csökkent. Például az Egyesült Királyságból érkező behozatal a 2022. évi 102 046 egységről a vizsgálati időszakban 72 615 egységre csökkent, míg a Törökországból érkező behozatal a 2023. évi 164 343 egységről a vizsgálati időszakban 95 931 egységre esett vissza. Hasonlóképpen csökkent az ezekből az országokból érkező behozatal értéke is. Ez arra utalt, hogy a nem dömpingelt behozatal nem nőtt olyan számottevő módon, hogy az jelentős kárt okozott volna az uniós gazdasági ágazatnak.

(263)

A fentiek és különösen annak a ténynek a fényében, hogy a harmadik országok piaci részesedése viszonylag stabil maradt, a Bizottság ideiglenesen arra a következtetésre jutott, hogy ezek a behozatalok nem gyengítették az uniós gazdasági ágazatot ért kár és az érintett országból érkező dömpingelt behozatal közötti ok-okozati összefüggést.

(264)

A mintában szereplő uniós gyártók exportvolumene a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

13. táblázat

A mintában szereplő uniós gyártók exportteljesítménye

(265)

A mintában szereplő uniós gyártók exportvolumene 25 %-kal csökkent, míg az átlagos exportár 25 %-kal nőtt a figyelembe vett időszakban. Ez az egyidejű volumencsökkenés és áremelkedés arra engedett következtetni, hogy az uniós gazdasági ágazat kiigazította exportstratégiáját, lehetőség szerint a nagyobb értékű szegmensekre összpontosítva.

(266)

Az áremelkedés segített részben ellensúlyozni a csökkenő volumenek negatív hatását, ami azt jelzi, hogy az exportteljesítmény nem járult hozzá az uniós gazdasági ágazatot ért jelentős kárhoz.

(267)

Annak ellenére, hogy a figyelembe vett időszakban jelentősen nőtt a Kínából érkező dömpingelt behozatal, amely a 2021. évi mintegy 3,6 millió egységről a vizsgálati időszakban közel 4,8 millió egységre nőtt, a Bizottság egyéb lehetséges tényezőket is értékelt.

(268)

Az időszak alatt történt technológiai változást, a korlátozó kereskedelmi gyakorlatokat vagy a fogyasztói szokások változását a Bizottság nem vette figyelembe releváns tényezőként. Nincs arra utaló bizonyíték, hogy az uniós gazdasági ágazat olyan belső strukturális hiányosságokkal szembesült volna a technológiai lemaradás vagy a nem megfelelő exportteljesítmény miatt, amelyek független módon magyaráznák a hanyatló termelést (–24 %), értékesítési forgalmat (–21 %) vagy jövedelmezőséget ([3,7 – 4,2 %]-ról [–4,4 % – –4,1 %]-ra. A termelési egységköltség a figyelembe vett időszakban jelentősen nőtt. Bár a vizsgálati időszakban ezt követően csökkenés következett be. A termelési költségek e növekvő tendenciája azt jelzi, hogy az uniós gazdasági ágazatra jelentős költségnyomás nehezedett, valószínűleg a magasabb nyersanyagárak, energiaköltségek vagy egyéb általános költségek miatt, ami csökkentette a haszonkulcsokat és korlátozta az ágazat azon képességét, hogy hatékonyan tudjon versenyezni a piacon. Ezenkívül az uniós gazdasági ágazat a dömpingelt behozatal által gyakorolt erős árnyomás miatt nem tudta a megnövekedett költségeket teljes mértékben áthárítani a vevőkre. E behozatal méltánytalanul alacsony árai arra kényszerítették az uniós gyártókat, hogy maguk viseljék a megnövekedett költségeket, ami súlyosbította pénzügyi nehézségeiket. A termelési költségek utolsó évi részleges csökkenése nem enyhítette kellőképpen ezt a nyomást. Az a tény, hogy nem voltak képesek a magasabb költségeket az értékesítési árakon keresztül fedezni, szintén kritikus tényező a dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazatot ért kár közötti ok-okozati összefüggés bizonyításában.

(269)

Az elemzés megerősítette a Kínából érkező dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett jelentős kár közötti egyértelmű ok-okozati összefüggést. A kínai behozatal volumene 2021 és a vizsgálati időszak között 33 %-kal nőtt, és az uniós gyártók kárára növelte annak piaci részesedését. Az alacsony árú behozatal növekedése egybeesett az uniós gazdasági ágazaton belül a termelés 24 %-os visszaesésével, az értékesítési forgalom 21 %-os csökkenésével, valamint a jövedelmezőség meredek hanyatlásával ([3,7 – 4,2 %]-ról [–4,4 % – –4,1 %]-ra). Ez a párhuzamos időzítés határozottan alátámasztotta azt a következtetést, hogy a dömpingelt behozatal jelentős szerepet játszott az uniós gazdasági ágazat gazdasági helyzetének romlásában.

(270)

A Bizottság egyéb lehetséges kiváltó tényezőket is megvizsgált, mint például az exportteljesítményt, a felhasználás változásait és az egyéb országokból érkező behozatalt. Az export 25 %-kal csökkent, de ezt ellensúlyozta az átlagos exportárak 25 %-os emelkedése, ami korlátozta az előbbi negatív hatását. Maga az uniós piac 15 %-kal nőtt, így a kereslet csökkenése nem szolgálhat magyarázattal a kárra. Az egyéb országokból érkező behozatal viszonylag stabil maradt, sőt csökkent, és a Bizottság nem állapított meg jelentős technológiai vagy strukturális változásokat.

(271)

Következésképpen a Bizottság ideiglenesen arra a következtetésre jutott, hogy a Kínából érkező dömpingelt behozatal jelentős kárt okozott az uniós gazdasági ágazatnak, elsősorban a volumennövekedés, az árerózió és a piaci részesedés növekedése révén, míg más tényezők hozzájárulása nem gyengítette az ok-okozati összefüggést.

(272)

Az intézkedések szintjének meghatározásához a Bizottság megvizsgálta, hogy a dömpingkülönbözetnél alacsonyabb vám elegendő-e a dömpingelt behozatal által az uniós gazdasági ágazatnak okozott kár megszüntetéséhez.

(273)

A kár megszűnne, ha az uniós gazdasági ágazat az alaprendelet 7. cikkének (2c) és (2d) bekezdése értelmében képes lenne egy meghatározott irányáron értékesíteni, és ezáltal elérne egy meghatározott nyereségcélt.

(274)

Az alaprendelet 7. cikkének (2c) bekezdésével összhangban a Bizottság a nyereségcél megállapítása során figyelembe vette: a költségek és beruházások, a kutatás-fejlesztés (K+F) és az innováció teljes költségének fedezéséhez szükséges jövedelmezőségi szintet, valamint a rendes versenyfeltételek mellett várható jövedelmezőséget. Ez a haszonkulcs nem lehet 6 %-nál kisebb.

(275)

Első lépésként a Bizottság öt uniós gyártó 2013 és 2019 közötti, múltbeli (forgalommal súlyozott) átlagos nyeresége alapján megállapította azt az alapnyereséget, amely rendes versenyfeltételek mellett fedezi a teljes költséget. Ezt a haszonkulcsot 9,6 %-ban állapította meg.

(276)

Az uniós gazdasági ágazat beruházási tervek és igazgatótanácsi ülések jegyzőkönyvei formájában bizonyítékokkal szolgált arra, hogy a vizsgálati időszakban a beruházások, a kutatás-fejlesztés (K+F) és az innováció szintje rendes versenyfeltételek mellett magasabb lett volna. A Bizottság ellenőrizte ezeket az információkat, és az uniós gazdasági ágazat állításait megalapozottnak találta.

(277)

Annak érdekében, hogy ezt figyelembe vegye a nyereségcélban, a Bizottság kiszámította beruházásokra, kutatás-fejlesztésre és innovációra fordított költségeknek a rendes versenyfeltételek mellett felmerülő, az uniós gazdasági ágazat által megadott és a Bizottság által ellenőrzött összege, illetőleg a figyelembe vett időszakban ténylegesen viselt összege közötti különbséget. A Bizottság a mintában szereplő uniós gyártók esetében a forgalom százalékában kifejezett különbséget 1–5 % közötti szinten állapította meg.

(278)

Ezeket a százalékos arányokat a Bizottság hozzáadta a fent említett 9,6 %-os alapnyereséghez, ami a mintában szereplő uniós gyártótól függően 11,12 % és 14,47 % közötti nyereségcélt eredményezett.

(279)

Végezetül a Bizottság az alaprendelet 7. cikkének (2d) bekezdésével összhangban megvizsgálta azokat a jövőbeni költségeket, amelyek az intézkedéseknek a 11. cikk (2) bekezdése szerinti alkalmazási időszakában jelentkeznek, és amelyeket az uniós gazdasági ágazatnak viselnie kell az alaprendelet Ia. mellékletében felsorolt ILO-egyezményekből fakadóan, valamint azon többoldalú környezetvédelmi megállapodásokból és az azokhoz fűzött jegyzőkönyvekből fakadóan, amelyeknek az Unió részes fele. A kitöltött kérdőívekben rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a Bizottság 0,90 EUR/darab járulékos költséget állapított meg, amelyet hozzáadott a kárt nem okozó árhoz.

(280)

Mindezek alapján a Bizottság az említett nyereségcélt a mintában szereplő uniós gyártók vizsgálati időszak alatti gyártási költségének összeadására alkalmazva kiszámította a hasonló termék uniós gazdasági ágazatnak kárt nem okozó árát, amelyet típusonként kiigazított a 7. cikk (2d) bekezdése szerint.

(281)

A Bizottság ezt követően a mintában szereplő, az érintett országban működő együttműködő exportáló gyártók által alkalmazott, az áralákínálás kiszámításához meghatározott importárak súlyozott átlaga, valamint a mintában szereplő uniós gyártók által az uniós piacon a vizsgálati időszakban értékesített hasonló termék kárt nem okozó súlyozott átlagára közötti összehasonlítás alapján meghatározta a kárkülönbözet mértékét. Az ezen összehasonlítás során megállapított esetleges különbséget a Bizottság kifejezte a behozatalok CIF-alapon számított súlyozott átlagos értékének százalékában.

(282)

A kár megszüntetéséhez szükséges mérték meghatározása az „egyéb együttműködő vállalatok” és a „minden egyéb, az érintett országból származó behozatal” kategóriába tartozó vállalatok esetében ugyanúgy történt, mint az ugyanezen vállalatokhoz tartozó dömpingkülönbözet megállapítása.

(283)

A jelen ügyben a panaszosok azt állították, hogy az alaprendelet 7. cikkének (2a) bekezdése értelmében nyersanyagpiaci torzulások állnak fenn. Ennek megfelelően az intézkedések megfelelő szintjére vonatkozó értékelés elvégzéséhez a Bizottság az alaprendelet 7. cikkének (2a) bekezdésével összhangban elsőként megállapította annak a vámnak az összegét, amely torzulások hiányában megszüntetné az uniós gazdasági ágazatot érő kárt. Ezt követően a Bizottság megvizsgálta, hogy a mintában szereplő exportáló gyártók dömpingkülönbözete nagyobb lenne-e kárkülönbözetüknél (lásd a (285) és (286) preambulumbekezdést).

(284)

Az eljárás megindításáról szóló értesítésben kifejtettek szerint a panaszos elegendő bizonyítékot szolgáltatott a Bizottságnak arra vonatkozóan, hogy az érintett országban a vizsgált termék esetében nyersanyagpiaci torzulások állnak fenn. Ezért a jelen vizsgálat keretében a Bizottság az alaprendelet 7. cikkének (2a) bekezdésével összhangban elemezte ezeket az állítólagos torzulásokat annak megállapítása érdekében, hogy a kár megszüntetéséhez elegendő lenne-e a dömpingkülönbözetnél alacsonyabb vám kivetése.

(285)

Az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdésével összhangban a Bizottság először megvizsgálta, hogy az ideiglenesen megállapított dömpingkülönbözet magasabb lenne-e, mint az uniós gazdasági ágazatot érő kár megszüntetéséhez elegendő különbözet. Ennek érdekében összehasonlította a mintában szereplő exportáló gyártók súlyozott átlagos importárát a mintában szereplő uniós gyártók 6.1. szakaszban kifejtettek szerinti irányáraival. E számítások eredményét a fenti táblázat mutatja be.

(286)

Mivel az így kiszámított alulértékesítési különbözet alacsonyabb volt, mint a BTIC csoport dömpingkülönbözete, a Bizottság elvégezte az alaprendelet 7. cikkének (2a) bekezdésében előírt vizsgálatot.

(287)

A panaszos elegendő bizonyítékot szolgáltatott a panaszban arra vonatkozóan, hogy az alaprendelet 7. cikke (2a) bekezdésének értelmében Kínában nyersanyagpiaci torzulások állnak fenn az érintett termék tekintetében. A panaszban szereplő bizonyítékok szerint az érintett termék előállítási költségének 33 %-át kitevő szénacélból és ötvözött acélból készült csövekre Kínában az export esetén felszámított héa részleges visszatérítése jár.

(288)

Ezért az eljárás megindításáról szóló értesítésben foglaltaknak megfelelően és az alaprendelet 7. cikke (2a) bekezdésével összhangban a Bizottság megvizsgálta a Kínában állítólagosan jelen lévő torzulásokat, továbbá az érintett országban fennálló minden más olyan torzulást, amely az alaprendelet 7. cikke (2a) bekezdésének hatálya alá tartozik.

(289)

A Bizottság elsőként azonosította az egyes mintában szereplő exportáló gyártók által az érintett termék előállítása során felhasznált fő nyersanyagokat. A Bizottság fő nyersanyagnak azokat a nyersanyagokat tekintette, amelyekről valószínűsíthető, hogy az érintett termék előállítási költségének legalább 17 %-át képviselik. A Bizottság megállapította, hogy a mintában szereplő exportáló gyártók a vizsgált termék gyártásának fő termelési tényezőjeként ötvözött acélból és szénacélból készült csöveket használtak.

(290)

A Bizottság ezt követően megvizsgálta, hogy az érintett termék előállítása során felhasznált fő nyersanyagok árát torzítja-e az alaprendelet 7. cikkének (2a) bekezdésében felsorolt intézkedések valamelyike: kettős árképzési rendszerek, exportadók, exportkülönadók, exportkvóták, exporttilalom, az exportra kivetett fiskális célú adók, engedélyezési előírások, minimum exportár, a hozzáadottérték-adó (héa) visszatérítésének csökkentése vagy megvonása, az exportőrök korlátozása a vámkezelés helyének megválasztásában, minősített exportőrök jegyzéke, belföldi piaci kötelezettségek, saját célú bányászat. E célból a Bizottság megtekintette a China Customs Solutions (101) weboldalát, és megállapította, hogy a 730439 és a 730459 HR-kód alá tartozó szén- és ötvözöttacél csövek exportja esetén alkalmazandó héa csak részben került visszatérítésre (13 %-ból 10 %).

(291)

A Bizottság megállapította, hogy fennáll arra irányuló ösztönző hatás, hogy ne exportálják ezeket a termékeket, így a belföldi piac árképzési mechanizmusai torzultak.

(292)

Ezt követően a Bizottság összehasonlította a szénacélból és ötvözött acélból készült csövekért a mintában szereplő exportáló gyártók által fizetett árat a reprezentatív nemzetközi piac áraival. Ennek kapcsán a Bizottság összehasonlította a mintában szereplő exportáló gyártók által fizetett árat az ezen inputokra vonatkozóan az 1. táblázatban megadott referenciaértékkel. Ez az összehasonlítás feltárta, hogy a reprezentatív nemzetközi piacon felszámított árak 180–439 %-kal magasabbak voltak, mint az érintett országban. Ezt a különbséget a mintában szereplő exportáló gyártók által fizetett árnak a panaszban az alaprendelet 7. cikkének (2a) bekezdése értelmében vett nyersanyagpiaci torzulásokra vonatkozó állítás alátámasztása érdekében feltüntetett információkkal (102) való összehasonlítása is megerősítette. Figyelembe véve e különbség mértékét, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a belföldi árak jelentősen alacsonyabbak a reprezentatív nemzetközi piac árainál.

(293)

Végezetül, a Bizottság megvizsgálta, hogy a (284) preambulumbekezdésben ismertetett és az intézkedések által érintett nyersanyagok bármelyike önmagában kiteszi-e az érintett termék előállítási költségének legalább 17 %-át. E számításhoz a Bizottság a nyersanyag 1. táblázatban szereplő, torzulásmentes árát használta. A Bizottság megállapította, hogy a szénacélból és ötvözött acélból készült csövek mindegyike a vizsgált termék előállítási költségének legalább 17 %-át tette ki.

(294)

A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a szénacélból és ötvözött acélból készült csövek esetében az alaprendelet 7. cikkének (2a) bekezdése értelmében torzulás áll fenn.

(295)

Az alaprendelet 7. cikkének (2b) bekezdésével összhangban a Bizottság megvizsgálta, hogy egyértelműen megállapítható-e az, hogy az Uniónak érdekében áll az ideiglenes vámok szintjének az alaprendelet 7. cikkének (2a) bekezdésével összhangban történő megállapítása. Az uniós érdek meghatározása a jelen vizsgálathoz kapcsolódó összes releváns információ mérlegelésén alapult, ideértve az exportáló országban rendelkezésre álló szabad kapacitásokat, a nyersanyagokért folyó versenyt és az uniós vállalatok beszállítói láncaira gyakorolt hatásokat is.

(296)

A panasz rámutatott arra, hogy Kína jelentős szabad kapacitással rendelkezik a nagynyomású varratmentes acélpalackok gyártása terén, ami strukturális jellegűnek tűnik, és főként az állami irányítású iparpolitikáknak, a nehéziparba történő mértéken túli beruházásoknak és az acélágazatban tartósan fennálló túlkínálatnak tudható be, különösen a varratmentes acélcsövek esetében, amelyek a nagynyomású varratmentes acélpalackok gyártásának kulcsfontosságú nyersanyagát képezik. A nagynyomású varratmentes acélpalackok gyártása speciális acélfeldolgozási folyamattal jár, amely olyan lépéseket foglal magában, mint a formázás, a hevítés, a hegesztés, a megmunkálás és a bevonás. A kínai gyártók olyan nagy ipari övezetek előnyeit élvezik, ahol a termelés valamennyi része egymás közelében helyezkedik el, és amelyeket helyi önkormányzati tervekkel és támogatásokkal segítenek.

(297)

A panasz alátámasztására szolgáltatott információk arra utaltak, hogy a nagynyomású varratmentes acélpalackok termelésére irányuló teljes kínai kapacitás meghaladja az évi 30 millió egységet, miközben a belföldi felhasználás továbbra is jelentősen alacsonyabb ennél, különösen az olyan ágazatokban bekövetkezett közelmúltbeli lassulás miatt, mint az építőipar, az autógyártás és az általános ipari kereslet. Ennek eredményeként a becsült szabad kapacitás meghaladja az évi 10–15 millió palackot, ami több mint kétszerese a teljes uniós keresletnek (körülbelül 6,88 millió egység), és rávilágít arra, hogy komoly esély van a termelési volumenek külső piacokra történő átirányítására. A nagynyomású varratmentes acélpalackok kínai exportja folyamatosan növekszik, különösen a piacvédelmi intézkedések hatálya alatt nem álló piacokra irányuló exportjuk. Ez az elmozdulás szándékos és jól szervezett. A belföldi kereslet lassulásával a kínai gyártók a külföldi piacokra összpontosítanak a kapacitásfelesleg kihasználása érdekében. Az uniós piac vonzó annak mérete, és az olyan ágazatokban mint az egészségügy, az ipar és a hidrogénágazat a tanúsítással rendelkező palackok iránti kereslet, valamint a számos típusú nagynyomású varratmentes acélpalackra vonatkozó konkrét piacvédelmi intézkedések hiánya miatt.

(298)

E tényezők fényében a Bizottság úgy ítélte meg, hogy Kína jelentős szabad kapacitása – az acél upstream túlkínálatával és az államilag támogatott iparpolitikákkal párosulva – az Unióba irányuló exportvolumen növekedésének egyik fő mozgatórugója. Ez a strukturális túlkínálat hozzájárult az Unión belüli árak leszorításához, veszélyeztette a nagynyomású varratmentes acélpalackok uniós gazdasági ágazatának gazdasági életképességét, és rávilágított a tisztességes piaci verseny helyreállítására irányuló intézkedések alkalmazásának szükségességére.

(299)

Kínában a nagynyomású varratmentes acélpalackok gyártásában felhasznált nyersanyagokért folyó versenyre erősen kihatnak az árképzést és a rendelkezésre állást befolyásoló kormányzati szakpolitikák és beavatkozások. Ezek az intézkedések hozzájárulnak ahhoz, hogy a nagynyomású varratmentes acélpalackok kínai gyártóinak inputköltségei alacsonyabbak maradjanak a nemzetközi versenytársakéihoz képest.

(300)

Ezzel szemben a nagynyomású varratmentes acélpalackok uniós gyártóinak a nyersanyagokat, például a varratmentes acélcsöveket és a kulcsfontosságú ötvözeteket a nemzetközi szabadpiacon kell beszerezniük, ahol az árakat a globális kereslet és kínálat, az acélpiaci indexek és az energiaköltségek határozzák meg. Az európai gyártók viszonylag magasabb és fokozottabban ingadozó nyersanyagárakkal szembesülnek anélkül, hogy támogatásokhoz vagy kedvezményes árképzéshez férnének hozzá. Az Unió különböző globális beszállítóktól – többek között európai, ázsiai és amerikai szolgáltatóktól – szerez be nyersanyagokat, ami érzékennyé teszi az uniós piacot a globális ellátási láncokban tapasztalt ingadozásokra, a geopolitikai eseményekre és a nyersanyagok rendelkezésre állására.

(301)

Ezenkívül a Bizottság végleges dömpingellenes vámot vetett ki a Kínából származó egyes varrat nélküli csövek behozatalára, 29 % és 55 % közötti vámtétellel. E vámok célja, hogy ellensúlyozzák a dömping által okozott tisztességtelen árképzést és piaci torzulásokat, és megvédjék az uniós gyártókat a kártól. Az ilyen kiviteli korlátozások és vámok azonban csökkenthetik a nyersanyagok rendelkezésre állását a nemzetközi piacon, ami viszont növeli azok Unión belüli eladási árát. Az uniós nyersanyagárak emelkedése tovább növeli a költségek terén meglévő különbséget, ami még nagyobb előnyt jelent a nagynyomású varratmentes acélpalackok kínai gyártói számára, amelyek továbbra is alacsonyabb belföldi inputköltségeket élveznek.

(302)

A nagynyomású varratmentes acélpalackok Kínából származó behozatalára kivetett dömpingellenes vámok várhatóan korlátozott és kezelhető hatást gyakorolnak az uniós ellátási láncokra. A nagynyomású varratmentes acélpalackok létfontosságú ágazatokat szolgálnak ki, többek között az egészségügyet, az ipari gázok, a tűzoltáshoz használatos és biztonsági berendezések ágazatát, valamint az egyre növekvő hidrogénpiacot.

(303)

Az uniós gazdasági ágazat jelenleg csak 48 %-os kapacitással működik a kárt okozó dömping miatt, de elegendő szabad kapacitással és szakértelemmel rendelkezik ahhoz, hogy a Kínából érkező behozatal csökkenése esetén növelje a termelést és nagyobb keresletet elégítsen ki. A török, egyesült királyságbeli, norvég és egyesült államokbeli alternatív beszállítók már most is a piac több mint 9 %-át teszik ki, és a megnövekedett uniós termeléssel együtt kielégíthetik az uniós igények jelentős részét.

(304)

A nagynyomású varratmentes acélpalackok a downstream felhasználók összköltségének kis hányadát teszi ki, és azokat gyakran lízingelik vagy idővel értékcsökkenési leírással költségként elszámolják, ami azt jelenti, hogy a vámokból fakadó költségnövekedés valószínűleg nem befolyásolja jelentős mértékben a végtermék árát. A vámok nem akadályoznák a kínai behozatalt, hanem biztosítanák, hogy arra tisztességes, nem dömpingelt áron kerüljön sor.

(305)

Bár a dömpingellenes intézkedések költségekre gyakorolt hatása költségekkel jár, valószínű, hogy ezeket ellensúlyozzák a tágabb értelemben vett kedvező hatások: az intézkedések hozzá fognak járulni a nagynyomású varratmentes acélpalackok stabil és megbízható uniós kínálatának biztosításához, a tisztességes verseny helyreállításához az uniós piacon, valamint az Unió ipari rezilienciájának megerősítéséhez. Az olyan kulcsfontosságú ágazatok esetében, mint a gáz- és hidrogénágazat, valamint az egészségügy, alapvető fontosságú a minőségi palackokhoz való biztonságos hozzáférés biztosítása a folyamatos működés fenntartása, a közbiztonság megőrzése, valamint a stratégiai autonómiára és az ipari rezilienciára vonatkozó uniós célok támogatása érdekében.

(306)

A jelen vizsgálathoz kapcsolódó valamennyi releváns információ értékelése alapján a Bizottság ideiglenesen arra a következtetésre jutott, hogy az Uniónak érdekében áll az ideiglenes vámok összegének az alaprendelet 7. cikkének (2a) bekezdésével összhangban történő meghatározása.

(307)

Különösen Kínában a nagynyomású varratmentes acélpalackokkal foglalkozó ágazat jelentős szabad kapacitással rendelkezik, és a kínai behozatalra kivetett dömpingellenes vámok hatása várhatóan kezelhető lesz az uniós ellátási lánc számára. Az uniós gazdasági ágazat jelenleg nem használja ki teljes egészében a kapacitását, de rendelkezik a termelés növeléséhez és a kereslet kielégítéséhez szükséges műszaki szakértelemmel és szabad termelési potenciállal. Emellett a más országokból, például Törökországból, az Egyesült Királyságból, Norvégiából és az Egyesült Államokból származó alternatív beszállítók további beszerzési lehetőségeket kínálnak.

(308)

A fentiek alapján a Bizottság ideiglenesen arra a következtetésre jutott, hogy a dömpingkülönbözetnél alacsonyabb vám nem lenne elegendő az uniós gazdasági ágazatot ért kár elhárításához. Az uniós gyártókat nem csak a dömping, hanem a kereskedelem további torzulásai is károsítják a kínai exportáló gyártókhoz képest. A kereskedelem megfelelő védelme érdekében az intézkedések szintjének meg kell egyeznie az ideiglenesen megállapított dömpingkülönbözettel.

(309)

A fenti értékelés alapján az ideiglenes dömpingellenes vámokat az alaprendelet 7. cikkének (2a) bekezdésével összhangban az alábbiak szerint indokolt megállapítani:

(310)

Miután az alaprendelet 7. cikke (2) bekezdésének alkalmazása mellett döntött, a Bizottság az alaprendelet 21. cikkével összhangban megvizsgálta, hogy a kárt okozó dömping megállapítása ellenére egyértelműen kijelenthető-e, hogy a jelen ügyben az intézkedések elfogadása nem szolgálja az Unió érdekét. Az uniós érdek meghatározása az összes érintett érdek értékelésén alapult, beleértve az uniós gazdasági ágazat, az importőrök, a nagy- és a kiskereskedők, a felhasználók és a fogyasztók érdekét is.

(311)

Az uniós gazdasági ágazat intenzíven részt vett a vizsgálatban, és az együttműködés céljából jelentkezett gyártók a teljes uniós termelés jelentős részét képviselik. Az együttműködő uniós gyártók a vizsgálati időszakban a teljes uniós termelés és értékesítés több mint 80 %-át adták, ami biztosítja az uniós gazdasági ágazat helyzetének reprezentatív értékelését.

(312)

A vizsgálat feltárta, hogy az uniós gazdasági ágazatot jelentős kár érte a figyelembe vett időszakban. Az olyan mutatók, mint a hanyatló jövedelmezőség, a csökkenő kapacitáskihasználás és piaci részesedés, valamint az értékesítési árakra a dömpingelt behozatal által gyakorolt leszorító hatás egyértelműen a romló gazdasági és pénzügyi teljesítményt mutatják. Ezek a negatív tendenciák aláásták a gazdasági ágazat arra irányuló képességét, hogy fenntartható műveleteket működtessen, valamint beruházzon az innovációba és a hatékonyságba.

(313)

A dömpingellenes intézkedések bevezetése várhatóan helyreállítja a tisztességes versenyt az uniós piacon. Ez valószínűleg lehetővé tenné az uniós gazdasági ágazat számára, hogy fenntartható árak mellett növelje értékesítési volumenét, visszaszerezze elvesztett piaci részesedését, és javítsa jövedelmezőségét. Az egyenlő versenyfeltételek azt is lehetővé tennék a gyártók számára, hogy optimalizálják a kapacitáskihasználást és beruházzanak a szükséges korszerűsítésekbe, így biztosítva a hosszú távú életképességet és a versenyképességet. A dömpingelt behozatal miatt az árakra nehezedő tisztességtelen nyomás nélkül az ágazat jobb helyzetben lenne a foglalkoztatás szintjének helyreállításához és fenntartásához.

(314)

Ezzel szemben, amennyiben nem kerül sor intézkedések bevezetésére, az uniós gazdasági ágazatot valószínűleg továbbra is sújtanák a tisztességtelen árú behozatal hatásai. Az árak és a jövedelmezőség terén tapasztalt csökkenő tendencia várhatóan fennmaradna, ami tovább rontaná a gyártók pénzügyi helyzetét. Ez méretcsökkentéshez, bezárásokhoz, valamint a foglalkoztatás és a beruházások jelentős csökkenéséhez vezethetne az Unióban. Az ágazat strukturális gyengülését nehéz lenne visszafordítani, mivel egyes gyártók esetleg kilépnének a piacról.

(315)

A fentiek fényében a dömpingellenes intézkedések bevezetése egyértelműen az uniós gazdasági ágazat érdekét szolgálná. Lehetővé tenné az ágazat számára, hogy felépüljön a dömpingelt behozatal által okozott kár hatásaiból, helyreállítsa a tisztességes versenyt és biztosítsa hosszú távú fenntarthatóságát.

(316)

A vizsgálatban egyetlen független importőr vagy kereskedő sem működött együtt. Így nem szolgáltattak adatokat az intézkedések e csoportra gyakorolt hatásáról.

(317)

Együttműködés és konkrét adatok hiányában az intézkedések bevezetésének az importőrökre gyakorolt valószínű hatásait a rendelkezésre álló tények alapján kell értékelni. Észszerűen feltételezhető, hogy az importőrök a dömpingellenes vámok kivetése következtében bizonyos költségnövekedéssel szembesülhetnek. Tekintettel azonban az alternatív beszerzési források – többek között az uniós gyártók – rendelkezésre állására, valamint a nem dömpingelt árakon történő további behozatal lehetőségére, a negatív hatás várhatóan korlátozott lesz.

(318)

Míg az importőrök rövid távon az ellátási lehetőségek szűkülésével vagy megnövekedett költségekkel szembesülhetnek, ezek a hatások valószínűleg mérsékeltek lesznek. Ezzel szemben a status quo fenntartása végső soron veszélyeztetné a belföldi ellátás életképességét, és a jövőben potenciálisan a dömpingelt behozataltól való nagyobb függőséghez vezetne. Összességében az uniós gazdasági ágazat számára jelentkező előnyök meghaladják azokat a korlátozott és bizonyítékokkal alá nem támasztott lehetséges hátrányokat, amelyekkel az importőrök szembesülhetnek.

(319)

A rendelkezésre álló információk alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az intézkedések bevezetése nem sértené jelentősen a független importőrök érdekeit, és ezért nem ellentétes az érdekeikkel.

(320)

Egyetlen felhasználó, fogyasztó vagy beszállító sem jelentkezett a vizsgálatban való együttműködésre. Így nem nyújtottak be olyan felhasználási adatokat vagy konkrét aggályokat, amelyek az intézkedések esetleges bevezetéséből eredő jelentős káros hatásokra utalnának.

(321)

Együttműködés hiányában az intézkedések felhasználókra gyakorolt valószínű hatásait észszerű feltételezések alapján kell értékelni. A varrat nélküli palackok jellemzően kis költségelemet jelentenek a downstream iparágak – köztük az egészségügy és az energiaágazat – általános működésében. Így a vámok kivetését követő esetleges áremelkedések várhatóan nem befolyásolják jelentősen a felhasználók működését vagy a teljes ellátási láncot.

(322)

Az intézkedések bevezetése hozzájárulna az uniós gazdasági ágazat életképességének biztosításához és a kritikus ágazatokban – például az egészségügyben és a tiszta energia területén – használt stratégiai jelentőségű termékek megbízható belföldi forrásának fenntartásához. Bár a felhasználók rövid távon elhanyagolható mértékű áremelkedéssel szembesülhetnek, ezeket felülmúlják az ellátásbiztonság fenntartásával és a tisztességes verseny biztosításával járó előnyök.

(323)

A fentiekre tekintettel az intézkedések bevezetése várhatóan nem sérti jelentősen a felhasználók érdekeit, és hozzájárulna a stratégiailag fontos termékekhez való stabil és biztonságos hozzáférés garantálásához. A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy a dömpingellenes intézkedések bevezetése nem ellentétes a felhasználók érdekeivel.

(324)

A fentiek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy nem állnak fenn olyan kényszerítő okok, amelyek alapján az érintett termék érintett országból származó behozatalára vonatkozó intézkedések bevezetése a vizsgálat e szakaszában nem szolgálja az Unió érdekét.

(325)

A Bizottságnak a dömpinggel, a kárral, az ok-okozati összefüggéssel, az intézkedések szintjével és az uniós érdekkel kapcsolatos következtetései alapján ideiglenes intézkedéseket kell bevezetni annak megakadályozása érdekében, hogy a dömpingelt behozatal további kárt okozzon az uniós gazdasági ágazatnak.

(326)

A Kínai Népköztársaságból származó nagynyomású varratmentes acélpalackok behozatalára vonatkozóan az alaprendelet 7. cikkének (2a) bekezdésének megfelelően ideiglenes dömpingellenes intézkedéseket kell bevezetni. A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a kár megszüntetésének megfelelő szintje a dömpingkülönbözet.

(327)

A fentiek alapján az ideiglenes dömpingellenes vám vámtételei a vámfizetés nélküli, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következők:

(328)

Az e rendeletben egyes meghatározott vállalatok számára megállapított egyedi dömpingellenes vámtételek a vizsgálat ténymegállapításain alapulnak. Ezért a jelen vizsgálat során e vállalatok tekintetében megállapított helyzetet tükrözték. Ezek a vámtételek kizárólag az érintett országból származó és a megnevezett jogalanyok által előállított érintett termék behozatalára vonatkoznak. Az e rendelet rendelkező részében kifejezetten meg nem jelölt vállalatok – köztük a kifejezetten megjelölt vállalatokkal kapcsolatban álló vállalatok – által gyártott, az érintett termék behozatalára a „minden más vállalatra” vonatkozó vámtételt kell alkalmazni. E behozatal esetében az egyedi dömpingellenes vámtételek nem alkalmazhatók.

(329)

A vámtételek közötti különbségből adódó, az intézkedések kijátszásával kapcsolatos kockázat lehető legkisebbre csökkentése érdekében különleges intézkedésekkel szükséges biztosítani az egyedi dömpingellenes vámok alkalmazását. Az egyedi dömpingellenes vámok alkalmazásának feltétele, hogy érvényes kereskedelmi számlát kell bemutatni a tagállamok vámhatóságainak. A számlának meg kell felelnie az e rendelet 1. cikkének (3) bekezdésében meghatározott követelményeknek. Az ilyen számla bemutatásáig a behozatalra „minden egyéb, [az érintett ország]-ból származó behozatal” esetében alkalmazandó dömpingellenes vám vonatkozik.

(330)

Bár a számla bemutatása szükséges ahhoz, hogy a tagállamok vámhatóságai az egyedi dömpingellenes vámtételeket alkalmazhassák a behozatalra, a vámhatóságoknak nem kizárólag a számlát kell figyelembe venniük. Ugyanis még ha a bemutatott számla teljesíti is az e rendelet 1. cikkének (3) bekezdésében előírt összes követelményt, a tagállamok vámhatóságainak akkor is el kell végezniük a szokásos ellenőrzéseket, és – minden más esethez hasonlóan – további dokumentumokat (fuvarokmányokat stb.) is bekérhetnek a nyilatkozatban foglalt adatok pontosságának ellenőrzése céljából, valamint annak érdekében, hogy az adott vámtétel alkalmazása a vámjognak megfelelően indokolt legyen.

(331)

Amennyiben a dömpingellenes intézkedések bevezetését követően az alacsonyabb egyedi vámtételű vállalatoktól érkező export volumene jelentősen megnő, ez a volumennövekedés önmagában is tekinthető az alaprendelet 13. cikkének (1) bekezdése szerinti, a kereskedelem szerkezetében az intézkedések bevezetése nyomán bekövetkezett változásnak. Ilyenkor – a feltételek teljesülése esetén – kijátszásellenes vizsgálat indítható. Ez a vizsgálat többek között irányulhat annak megállapítására, hogy szükség van-e az egyedi vámtétel(ek) eltörlésére és ebből következően országos hatályú vám kivetésére.

(332)

Az érintett termékre vonatkozó statisztikák gyakran darabszámban kifejezve tartalmazzák az adatokat. Az érintett termék esetében azonban a 2658/87/EGK tanácsi rendelet (103) I. mellékletében meghatározott Kombinált Nómenklatúra nem tartalmazza ezt a kiegészítő mértékegységet. Ezért rendelkezni kell arról, hogy az érintett termék behozatalára vonatkozóan a szabad forgalomba bocsátásra vonatkozó árunyilatkozatban nemcsak a kilogrammban vagy tonnában kifejezett tömeget, hanem a darabszámban kifejezett mennyiséget is fel kell tüntetni. A darabszámot a KN- és/vagy TARIC-kódok esetében fel kell tüntetni.

(333)

Az 1.2. szakaszban említett módon a Bizottság nyilvántartásbavételi kötelezettséget vezetett be az érintett termék behozatalára. A nyilvántartásba vételnek az volt a célja, hogy az alaprendelet 10. cikkének (4) bekezdésével összhangban a vámok visszaható hatállyal beszedhetők legyenek.

(334)

Az eljárás ideiglenes szakaszában megfogalmazott ténymegállapításokra tekintettel a behozatal nyilvántartásba vételét meg kell szüntetni.

(335)

Az eljárás e szakaszában nem született / nem hozható döntés a dömpingellenes intézkedések esetleges visszaható hatályú alkalmazásáról.

(336)

A Bizottság az alaprendelet 19a. cikkével összhangban tájékoztatta az érdekelt feleket az ideiglenes vámok tervezett kivetéséről. A Bizottság ezt a tájékoztatást a Kereskedelmi Főigazgatóság internetes oldalán keresztül a nyilvánosság számára is hozzáférhetővé tette. Az érdekelt felek három munkanapot kaptak arra, hogy a kifejezetten nekik megküldött számítások helytállóságával kapcsolatban észrevételeket tegyenek.

(337)

A BTIC észrevételeket nyújtott be a dömpingkülönbözetének kiszámításához használt exportár és CIF-értékek kiszámításával kapcsolatban. Az elemzést követően ezeket az észrevételeket elfogadták, és a dömpingkülönbözetet ennek megfelelően korrigálták. A mintában nem szereplő együttműködő vállalatok és más vállalatok dömpingkülönbözetét ennek megfelelően kiigazították.

(338)

A megfelelő ügyintézés érdekében a Bizottság fel fogja kérni az érdekelt feleket, hogy egy meghatározott határidőig tegyenek írásbeli észrevételeket, és/vagy kérjék a Bizottság és/vagy a kereskedelmi ügyekben eljáró meghallgató tisztviselő előtti meghallgatásukat.

(339)

Az ideiglenes vámok kivetésével kapcsolatos ténymegállapítások ideiglenesek, és a vizsgálat végleges szakaszában módosíthatók,