(1)

Az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) 2024. november 21-én az alaprendelet 5. cikke alapján dömpingellenes vizsgálatot indított a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: érintett ország) származó olvasztott timföld behozatalára vonatkozóan. Az eljárás megindításáról a Bizottság értesítést (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló értesítés) tett közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában (2).

(2)

A Bizottság azt követően indított vizsgálatot, hogy 2024. október 9-én az Imerys S.A. (a továbbiakban: a panaszos) panaszt nyújtott be. A panaszt a panaszos az alaprendelet 5. cikkének (4) bekezdése értelmében az olvasztott timfölddel foglalkozó uniós gazdasági ágazat nevében nyújtotta be. A panaszban foglalt, a dömpinggel és az abból eredő jelentős kárral kapcsolatos bizonyítékok elegendőek voltak a vizsgálat megindításához.

(3)

A Bizottság az (EU) 2025/260 bizottsági végrehajtási rendelettel (a továbbiakban: nyilvántartásba vételt elrendelő rendelet) (3) nyilvántartásbavételi kötelezettséget vezetett be az érintett termék behozatalára vonatkozóan.

(4)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben felkérte az érdekelt feleket, hogy a vizsgálatban való részvétel érdekében vegyék fel vele a kapcsolatot. A Bizottság emellett külön tájékoztatta a panaszost, az ismert exportáló gyártókat, a kínai hatóságokat, az ismert importőröket, az érintettként ismert szállítókat és felhasználókat, kereskedőket, valamint szervezeteket a vizsgálat megindításáról, és felkérte őket a részvételre.

(5)

Az érdekelt felek lehetőséget kaptak arra, hogy észrevételeket tegyenek a vizsgálat megindításával kapcsolatban, és kérjék a Bizottság és/vagy a kereskedelmi ügyekben eljáró meghallgató tisztviselő előtti meghallgatásukat.

(6)

Egy kapcsolatban álló importőr, a Reckel GmbH (a továbbiakban: Reckel) vitatta a panaszban reprezentatív országként alkalmazott Mexikó megfelelőségét, azt állítva, hogy nem rendelkezik a vizsgált termékek elégséges mennyiségű versenyképes gyártásával és a Kínában uralkodókhoz hasonló, megfelelő termelési feltételekkel. Brazíliát javasolják megfelelőbb alternatívaként, tekintettel arra, hogy a nyersanyagok terén a feltételek jobban hasonlítanak a Kínában uralkodókhoz.

(7)

Egy uniós felhasználó, az RHI Magnesita GmbH észrevételeket tett a dömpingellenes vizsgálat megindításával kapcsolatban, és bírálta, hogy Mexikót választották referenciaországként az olvasztott timföld rendes értékének meghatározásához. Azzal érveltek, hogy Mexikó nem rendelkezik elegendő mennyiségű versenyképes termeléssel, mivel csak két gyártó működik, ami a verseny hiányával jellemezhető piacra utal. Rámutattak továbbá arra, hogy a nyersanyagok terén Mexikóban uralkodó feltételek nem hasonlítanak a Kínában uralkodókhoz; utóbbi jelentős ásványianyag-készletekkel rendelkezik, ami arra utal, hogy Brazília a hasonló termelési feltételek miatt megfelelőbb alternatíva lenne.

(8)

Az uniós felhasználók szövetsége, a Verband Deutscher Schleifmittelwerke e.V. (a továbbiakban: VDS) észrevételeket tett a dömpingellenes vizsgálat megindításával kapcsolatban, és kifogásolta, hogy Mexikót választották reprezentatív harmadik országként az olvasztott timföld rendes értékének meghatározásához. A VDS azzal érvelt, hogy Mexikó nem alkalmas erre a szerepre, mivel a vizsgált terméket nem gyártja jelentős mértékben, és a különböző minőségű és drágább nyersanyagokat használó gyártók csak kis számban vannak jelen. Aggodalmukat fejezték ki azzal kapcsolatban, hogy ez a választás torz eredményekhez vezetne, és hangsúlyozták annak fontosságát, hogy a dömpingre és a kárra vonatkozó számítások objektív és méltányos alapokon nyugodjanak. A VDS azt javasolta, hogy helyette Indiát vegyék figyelembe reprezentatív harmadik országként, rámutatva arra, hogy India relevánsabb termelési környezettel és Kínáéhoz hasonló, megfelelőbb költségstruktúrákkal rendelkezik, biztosítva a pontosabb és megbízhatóbb számításokat.

(9)

Egy uniós felhasználó, a Wester Mineralien GmbH (a továbbiakban: Wester) azzal érvelt, hogy a panasz nem bizonyítja meggyőzően a dömping tényét, mivel nem helyénvaló Mexikót választani reprezentatív országként a rendes érték kiszámításához. A Wester kiemelte, hogy az alkalmazott módszer, amely a mexikói adatokból képzett rendes értéken alapul, nem tükrözi pontosan a helyzetet, mivel Mexikó nem rendelkezik jelentős és versenyképes termelési bázissal az olvasztott timföld tekintetében. Ezért a dömpingellenes eljárás megszüntetését szorgalmazta.

(10)

A vizsgálat megindításának szakaszában a Bizottság Mexikót lehetséges reprezentatív országnak tekintette, mivel úgy tekintette, hogy gyártja a vizsgált terméket. Fontos azonban elismerni, hogy a kiindulási megfontolás csak egy alapos vizsgálati eljárás kezdetét jelentette. A vizsgálat előrehaladtával a Bizottság az alaprendelet 2. cikkének (6a) bekezdésével összhangban, egyedi kritériumok alapján finomította és értékelte a reprezentatív ország kiválasztását. Ezeket a kritériumokat – többek között az adatok rendelkezésre állását és minőségét, valamint a gazdasági környezet Kínáéval való összehasonlíthatóságát – a Bizottság körültekintően alkalmazta a rendes érték tisztességes és pontos meghatározásának biztosítása érdekében. Ezt a folyamatot és a végső kiválasztás mögött meghúzódó indokokat a 3.2.2. szakasz részletesen kifejti, kiemelve a Bizottság elkötelezettségét az átláthatóság és a szigorú módszertan fenntartása iránt a teljes vizsgálat során.

(11)

Néhány fél észrevételeket tett a termékkód felépítésével kapcsolatban bizonyos technikai hibák és hiányzó jellemzők tekintetében. Néhány felhasználó azt állította, hogy az első- és másodosztályú, barna olvasztott timföld közötti, a termékkódban tükröződő különbségtétel szükségtelen, mivel az a benne található alumínium-oxid (Al2O3) és vas(III)-oxid (Fe2O3) mennyiségéhez kapcsolódik, amelyeket a Bizottság már külön figyelembe vesz. A Bizottság tudomásul vette az összes benyújtott technikai jellegű észrevételt. A vizsgálat során megállapítást nyert, hogy az első- és másodosztályú, barna olvasztott timföld közötti, a termékkódban megjelenő különbségtétel mesterséges, nem tükrözi az elismert iparági szabványokat, és többféleképpen értelmezhető. Ezért a barna olvasztott timföld tekintetében ki kellett igazítani a termékkódot. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a termékek összehasonlításakor a kritikus elem az Al2O3- és Fe2O3-tartalom, amelyet a termékkódon belüli A1/A2 és F1/F2 értékek tükröznek. A Bizottság ezért a B2GA2F1 és a B1GA2F1 termékkódokat hasonlítottak össze a kárkülönbözet megállapításához, a 6.1. szakaszban részletezettek szerint. A felvételre javasolt további műszaki jellemzőket illetően a Bizottság megjegyezte, hogy a meglévő termékkódstruktúra megfelelően lefedi a vizsgálat szempontjából releváns összes jellemzőt.

(12)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben jelezte, hogy az alaprendelet 17. cikkével összhangban mintavételt végezhet az érdekelt felek körében.

(13)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben jelezte, hogy ideiglenesen kiválasztott egy uniós gyártókból álló mintát. A minta kiválasztása során a Bizottság azt mérlegelte, hogy egy adott uniós gyártó a 2023. október 1. és 2024. szeptember 30. közötti időszak alatt a vizsgált termék termelésének nagysága és értékesítési mennyisége szempontjából, továbbá földrajzi elhelyezkedése szempontjából reprezentatív-e. A minta két különböző tagállamban található két uniós gyártóból állt. Az abban a szakaszban rendelkezésre álló információk alapján a mintában szereplő uniós gyártók a becsült teljes uniós termelés közel 50 %-át és a hasonló termék becsült teljes uniós értékesítési volumenének több mint 40 %-át adták. A Bizottság felkérte az érdekelt feleket, hogy tegyenek észrevételeket az ideiglenes mintával kapcsolatban.

(14)

Mivel a mintában szereplő egyik vállalat, a MOTIM Electrocorundum Kft. (Magyarország) nem válaszolt a kérdőívre, a Bizottság azt javasolta, hogy a vállalatot cseréljék le egy másik uniós gyártóra, az Alteo Fused Aluminára (Franciaország), amely szintén kérte a mintába történő felvételét. Az abban a szakaszban rendelkezésre álló információk alapján a minta a becsült teljes uniós termelés több mint 44 %-át és a hasonló termék becsült teljes uniós értékesítési mennyiségének több mint 38 %-át adta, továbbá biztosította a jó földrajzi eloszlást is.

(15)

A Bizottság véglegesítette a mintát, amelyet az uniós gazdasági ágazatra nézve reprezentatívnak minősített.

(16)

Annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát, a Bizottság felkérte a független importőröket az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott információk benyújtására.

(17)

Tíz független importőr nyújtotta be a kért információkat és egyezett bele a mintába való felvételébe. A Bizottság az alaprendelet 17. cikkének (1) bekezdésével összhangban az érintett termék teljes uniós behozatalának és értékesítésének legnagyobb volumene alapján két független importőrt vett fel a mintába. Az alaprendelet 17. cikkének (2) bekezdésével összhangban a Bizottság a minta kiválasztásáról egyeztetett valamennyi ismert érintett importőrrel.

(18)

Egy uniós felhasználó, a Tyrolit, az uniós felhasználók egy szövetsége, a VDS és egy kapcsolatban álló importőr, a Reckel észrevételeket tett a független importőrök mintájával kapcsolatban, jelezve, hogy a mintában csak nyersanyag-kereskedők szerepeltek, és hiányoztak a nyersanyagokat feldolgozó gyártók. Emellett mindkét fél azzal érvelt, hogy a mintában szereplő importőrök főként az olyan áruk behozatalára összpontosítanak, mint a barna és fehér olvasztott timföld, azonban korlátozott mértékben vesznek részt a különleges minőségi osztályba tartozó termékek behozatalában. Ezért azzal érveltek, hogy a minta nem reprezentatív. A Bizottság megjegyezte, hogy a mintavétel eljárásban részt vevő számos felet inkább független importőr helyett felhasználóként sorolt be. A Bizottság egyértelművé tette, hogy bármely vállalat – függetlenül attól, hogy közvetlenül az érintett országból, vagy beszállítón vagy kereskedőn keresztül vásárol-e – „uniós felhasználónak” minősül, ha a későbbiekben beépíti a vizsgált terméket saját gyártási folyamatába. A közvetlen felhasználóknak az importőrök mintavételi eljárásába való bevonása nem szolgálja az importőrök vizsgálatának célját. Ehelyett a Bizottság külön értékeli a felhasználók érdekeit. A különleges minőségi osztályokra vonatkozó állítást illetően a Bizottság megjegyezte, hogy az olvasztott timföld valamennyi típusának alapvető fizikai, műszaki és kémiai jellemzői hasonlóak. Mivel a mintában szereplő két importőr a mintavételi eljárásban részt vevő felek beadványai alapján a vizsgált termék Kínából érkező behozatalának több mint 63 %-át, a vizsgált termék valamennyi származási országból érkező behozatalának pedig 71 %-át adta, a Bizottság 2024. december 17-én véglegesítette a kiválasztott mintát.

(19)

A mintavétel szükségességének eldöntéséhez, adott esetben pedig a minta kiválasztásához a Bizottság arra kérte az összes kínai exportáló gyártót, hogy közöljék az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott információkat. Emellett a Bizottság felkérte a Kínai Népköztársaság képviseletét, hogy nevezze meg azokat az esetleges további exportáló gyártókat, amelyek érdeklődést tanúsíthatnak a vizsgálatban való részvétel iránt (ha van ilyen), illetőleg vegye fel velük a kapcsolatot.

(20)

Az olvasztott timföld Kínából az Unióba irányuló teljes exportvolumenének 16,7 %-át kitevő, az érintett országban működő huszonkét exportáló gyártó bocsátotta rendelkezésre a kért információkat és járult hozzá ahhoz, hogy felvegyék a mintába. A Bizottság az alaprendelet 17. cikkének (1) bekezdésével összhangban az Unióba irányuló export legnagyobb reprezentatív mennyisége alapján három olyan vállalatot vett fel az ideiglenes mintába, amelyet a rendelkezésre álló idő alatt megfelelően meg tudott vizsgálni. A Bizottság az alaprendelet 17. cikkének (2) bekezdésével összhangban a minta kiválasztásáról egyeztetett valamennyi ismert érintett exportáló gyártóval és az érintett ország hatóságaival. A beérkezett észrevételeket az alábbiakban foglaljuk össze és tárgyaljuk.

(21)

Az ideiglenes mintába felvett Dengfeng Wudu Abrasives Co. Ltd. (a továbbiakban: Wudu) ismételten benyújtotta a vizsgált termék Unióba irányuló exportjára vonatkozó adatokat, és alacsonyabb exportvolumenekről számolt be. A Bizottság további információkat kért a Dengfeng Wudu Abrasives Co. Ltd-től ahhoz, hogy az ebben az eljárásban együttműködő exportáló gyártónak minősüljön. A Dengfeng Wudu Abrasives Co. Ltd. azonban nem nyújtotta be a kért információkat a megadott határidőn belül.

(22)

Tekintettel a Wudu által jelentett aktualizált, alacsonyabb exportvolumenre, és mivel nem érkezett válasz a Bizottság kiegészítő tájékoztatás iránti kérelmére, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a szóban forgó vállalat már nem működik együtt a vizsgálatban, és ezért a továbbiakban nem szerepelt a mintában, illetve nem együttműködő exportáló gyártó.

(23)

A Shanxi Lvliangshan Minerals Co. Ltd (a továbbiakban: Lvliangshan) azt állította, hogy a három exportáló gyártóból álló ideiglenes minta nem reprezentatív, mivel az a Kínából az Unióba irányuló olvasztott timföld teljes exportvolumenének mindössze 6,2 %-át teszi ki. Azt állította továbbá, hogy a mintában szereplő exportőröknek valódi exportáló gyártóknak kell lenniük, amelyek megbízható adatokat tudnak szolgáltatni a termelési költségekről és az exportértékesítésekről. A Shanxi Lvliangshan Minerals Co., Ltd. azt javasolta, hogy a minta kiválasztása a legnagyobb termelési volumenen alapuljon.

(24)

Az Art Abrasives (Guizhou) Co., Ltd. kérte felvételét a végleges mintába azzal az indokkal, hogy ő az egyetlen olyan kínai gyártó, amely a timföldet és a bauxitot egyaránt felhasználja nyersanyagként félig morzsalékos olvasztott timföld gyártásához, és e terméktípus esetében széleskörű, korszerű kezelési eljárásokra támaszkodik.

(25)

A Tyrolit azt állította, hogy a minta kiválasztásakor olyan további tényezőket is figyelembe kell venni, mint az érintett termék minőségi szintje és a kezelési előírások. A Tyrolit és a VDS a minta jobb reprezentativitása érdekében legalább további egy exportáló gyártó felvételét is kérte. Alternatív megoldásként a Tyrolit úgy vélte, hogy a vizsgálatot az árucikkekre (különösen a barna és fehér olvasztott timföldre) kell korlátozni, amelyek – állítása szerint – az olvasztott timföld teljes volumenének 75–80 %-át teszik ki.

(26)

A minta reprezentativitását és az exportáló gyártó(k) felvételére irányuló kérelmet illetően a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a kínai exportáló gyártók által tanúsított, összességében elégtelen együttműködés, a kínai belföldi gazdasági ágazat széttagoltsága és a jelentkező vállalatok relatív mérete nem indokolja további exportáló gyártó felvételét a mintába, valamint hogy a kiválasztott minta kellően reprezentatív, mivel a teljes behozatal 6,1 %-át teszi ki. Ami a minőségi szempontokkal és a különböző gyártási folyamatok vagy nyersanyagok felhasználásával kapcsolatos állításokat illeti, a Bizottság emlékeztetett arra, hogy ezek nem jogi kritériumok a mintának az alaprendelet 17. cikke szerinti kiválasztásakor. A Bizottság továbbá úgy ítélte meg, hogy az EU-ba irányuló exportvolumenen alapuló minta reprezentatívabb, mint a termelési volumenen alapuló minta, mivel a vizsgálat a kínai gazdasági szereplők kiviteli gyakorlatára összpontosít. Ezenkívül a Lvliangshan nem szolgáltatott bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy az ideiglenes mintába felvett vállalatok nem valódi exportáló gyártók. Ezzel párhuzamosan a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a jelenlegi vizsgálat megindítására egy olyan panasz nyomán került sor, amelynek hatálya nem korlátozódik az olvasztott timföld árucikkekre. A Bizottság ezen az alapon elutasította az e kérdésekkel kapcsolatos állításokat.

(27)

Úgy tűnt továbbá, hogy a timföldnek és a bauxitnak az Art Abrasives (Guizhou) Co. általi használata csak egy terméktípushoz (a félig morzsalékos timföldhöz) kapcsolódott, noha a jelen vizsgálat hatálya alá tartozó terméktípusok sokkal szélesebb körét gyártja. Ezenkívül ezt az állítást nem erősítette meg az e fél által benyújtott, „Inputokra vonatkozó információk” elnevezésű dokumentum, amely egymásnak ellentmondó információkat tartalmazott. Továbbá egy olyan vállalat felvétele, amely „egyedi” gyártási technikákat alkalmaz, nem tenné reprezentatívabbá a mintát a kínai gazdasági szereplők egészére nézve, éppen ellenkezőleg. Ennek alapján a Bizottság elutasította a fenti állításokat.

(28)

A fentiek alapján, a minta kiválasztásával kapcsolatban beérkezett észrevételeket követően, valamint amiatt, hogy a Wudu – a (21) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint – nem működött együtt, a Bizottság úgy döntött, hogy a végleges mintát két exportáló gyártóra korlátozza. Ezen új alapon a végleges minta az érintett termék teljes behozatalának 4,5 %-át és az érintett termék Unióba irányuló behozatalának 26,6 %-át teszi ki az együttműködő exportáló gyártók által jelentett adatok szerint.

(29)

A Bizottság kérdőívet küldött a Kínai Népköztársaság kormányának (a továbbiakban: a kínai kormány) az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja értelmében vett jelentős torzulások Kínában való fennállására vonatkozóan.

(30)

A panasz továbbá elegendő meggyőző bizonyítékkal szolgált arról, hogy Kínában az érintett termék vonatkozásában nyersanyagpiaci torzulások állnak fenn. Ezért az eljárás megindításáról szóló értesítésben foglaltaknak megfelelően a vizsgálat ezekre a nyersanyagpiaci torzulásokra is kiterjedt annak megállapítása érdekében, hogy a Bizottság alkalmazza-e Kína tekintetében az alaprendelet 7. cikke (2) és (2a) bekezdésében foglalt rendelkezéseket. A Bizottság ezért ezzel kapcsolatban további kérdőíveket küldött a kínai kormánynak.

(31)

A Bizottság online közzétette (4) az exportáló gyártókra, a felhasználókra, a független importőrökre és az uniós gyártókra vonatkozó kérdőíveket.

(32)

A Bizottság minden olyan információt megkísérelt beszerezni és ellenőrzött, amelyet szükségesnek tartott a dömping, az abból eredő kár és az uniós érdek ideiglenes megállapításához. Az alaprendelet 16. cikke szerinti ellenőrző látogatásokra vagy távoli ellenőrzésre a következő vállalatoknál került sor:

(33)

A dömpingre és a kárra vonatkozó vizsgálat a 2023. október 1. és 2024. szeptember 30. közötti időszakra (a továbbiakban: vizsgálati időszak) terjedt ki. A kárra vonatkozó értékelés szempontjából releváns tendenciák vizsgálata a 2021. január 1-jétől a vizsgálati időszak végéig tartó időszakra (a továbbiakban: figyelembe vett időszak) terjedt ki.

(34)

A vizsgált termék: a mesterséges korund, vegyileg nem meghatározott is, más néven olvasztott timföld (a továbbiakban: vizsgált termék).

(35)

A mesterséges korund típusait fehér olvasztott timföldnek, rózsaszín olvasztott timföldnek, rubin olvasztott timföldnek, barna olvasztott timföldnek, szol-gélnek stb. is nevezik. Minden ilyen típus – kereskedelmi megnevezésétől függetlenül – ide tartozik, feltéve, hogy megfelel a vonatkozó TARIC-kódok leírásában meghatározott tulajdonságoknak vagy előírásoknak.

(36)

Az olvasztott timföldet a bauxit vagy alumínium-oxid nagyon magas hőmérsékleten (körülbelül 2 000 °C-on) elektromos ívkemencében történő olvasztásával, majd az így kapott anyag hűtésével és zúzásával állítják elő.

(37)

Keménysége és hőállósága miatt az olvasztott timföldet elsősorban két ágazatban, a csiszolóanyagok és a tűzálló anyagok ágazatában használják. A csiszolóanyagok ágazatában számos alkalmazási területe van, beleértve a köszörülést, a fényezést, a vágást és a fúvatást. A tűzálló anyagok ágazatában magas hőmérsékletű környezetekben alkalmazzák tűzálló anyagként, például kemencebélésekben, olvasztótégelyekben és tűzálló téglákban. E fő felhasználásokon túl az olvasztott timföldet a műszaki kerámiagyártásban és a laminált termékek ágazatában a felületi bevonatokban kopásálló adalékanyagként is felhasználják.

(38)

Az érintett termék a Kínából származó, jelenleg a 2818 10 11 , 2818 10 19 , ex 2818 10 91 és 2818 10 99 KN-kód (TARIC-kódok: 2818 10 91 20, 2818 10 91 90) alá tartozó vizsgált termék (a továbbiakban: érintett termék).

(39)

Azonban a jelenleg a 2818 10 91 30 TARIC-kód alá tartozó mesterséges korund (azaz alumínium-oxidból [CAS RN 1344-28-1] és magnézium-aluminátból [CAS RN 12068-51-8] álló, mikrokristályos szerkezetű zsugorított [szinterelt] korund, [oxidként számítva] legalább 92 tömegszázalék, de legfeljebb 94 tömegszázalék alumínium-oxid és 7 tömegszázalék [±1 tömegszázalék] magnézium-oxid tartalommal) nem tartozik a vizsgált termék körébe. A mesterséges korund és más anyagok olyan mechanikus keverékei, amelyek jelenleg a 3824 vtsz. alá tartoznak, szintén nem tartoznak a vizsgált termék körébe.

(40)

A vizsgálat rámutatott arra, hogy a következő termékek azonos alapvető fizikai, kémiai és műszaki tulajdonságokkal rendelkeznek, és alapvető felhasználási területeik is megegyeznek:

(41)

A Bizottság az eljárás e szakaszában úgy határozott, hogy ezek a termékek ennek megfelelően az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése értelmében hasonló termékek.

(42)

Több fél, különösen a tűzálló anyagok ágazatának uniós felhasználói azt állították, hogy eltérő fizikai jellemzőik, tulajdonságaik, alkalmazásaik és fogyasztói megítélésük alapján a csiszolóanyag minőségű és a tűzálló minőségű olvasztott timföld nem helyettesíthető egymással. Számos felhasználó rámutatott arra, hogy a részecskeméret-eloszlás eltérő a csiszolóanyag minőségű és a tűzálló minőségű timföld esetében, azt állítva, hogy a csiszolóanyag minőségű olvasztott timföldnek meg kell felelnie a csiszolótermék-gyártók európai szövetsége (Federation Européenne des Fabricants de Produits Abrasifs, a továbbiakban: FEPA) által kiadott, a szemcseméreten alapuló bizonyos szabványoknak. Éppen ellenkezőleg, a tűzálló minőségű timföld esetében durvább részecskeméret-tartományokat és a részecskeméret egységessége tekintetében kevésbé szigorú követelményeket alkalmaznak. Emellett több felhasználó azt állította, hogy a költségek és a végfelhasználás szempontjából a két minőségi osztály sem felcserélhető egymással, mivel a tűzálló anyagok ágazatában a csiszolóanyag minőségű olvasztott timföld használata túl költséges lenne, míg a tűzálló minőségű olvasztott timföld műszakilag alkalmatlan a csiszolótermékekben való felhasználásra.

(43)

A tűzálló anyagok ágazatának felhasználói azt is állították, hogy az uniós gazdasági ágazat főként a csiszolóanyag minőségű olvasztott timföld gyártására összpontosít, és a tűzálló minőségű olvasztott timföld az uniós gyártásnak csupán 20–30 %-át teszi ki. Ezért azzal érveltek, hogy az Unióban nem áll rendelkezésre elegendő kapacitás a tűzálló minőségű olvasztott timföld iránti kereslet kielégítéséhez. Emellett azzal érveltek, hogy mivel a tűzálló minőségű olvasztott timföld az uniós gazdasági ágazat termelésének ilyen kis részét képezi, e kategória termékkörből való kizárása nem veszélyeztetné a tervezett vámok hatásait.

(44)

A Bizottság megjegyezte, hogy a csiszolóanyag minőségű és a tűzálló minőségű olvasztott timföld ugyanazokkal az alapvető fizikai, kémiai és műszaki jellemzőkkel rendelkezik. Mindkét minőségi osztály 90–99 % alumínium-oxidot tartalmaz, nagy keménységű, nagy sűrűségű és magas olvadáspontú, továbbá alacsony szennyeződéstartalom, a hőmérséklet-változás hatásainak való kiváló fokozott ellenállás és jelentős kopásállóság jellemzi. Ami a részecskeméret-eloszlást illeti, a Bizottság megjegyezte, hogy a részecskeméret változása az olyan utólagos osztályozási folyamatokból fakad, mint a szitálás, és nem tükröz a termék jellegében rejlő semmilyen különbséget. A Bizottság megjegyezte továbbá, hogy a részecskeméretek között jelentős átfedés van, ami lehetővé tenné, hogy a két minőségi osztályt egymással felcserélve használják bizonyos alkalmazások esetében. A vizsgálat megállapította, hogy a tűzálló anyagok ágazatában működő felhasználók, jóllehet túlnyomórészt a durvább részecskeméret-tartományokból szereztek be, a finomabb szemcseméret-tartományokból is szereztek be, amelyek kellő mértékben átfedésben vannak a csiszolóanyag minőségű olvasztott timföldhöz jellemzően köthető részecskeméret-eloszlással. Ezenkívül – amint azt a csiszolóanyag-gyártók német szövetsége, a VDS is megerősítette – a csiszolóanyagok ágazatában működő felhasználók műszaki szempontból a tűzálló anyagok ágazatában általában alkalmazott szemcseméreteket is felhasználhatják (különösen a csiszolóanyagok kisebb igénybevételével járó alkalmazások esetében), még akkor is, ha az ilyen felhasználás nem felel meg az FEPA-szabványoknak. A vizsgálat megállapította, hogy az FEPA-szabványoknak való megfelelés nem jogi kötelezettség, és nem minden felhasználási mód esetében alkalmazzák e szabványokat. Az eltérő költségeket illetően a Bizottság megjegyezte, hogy az árképzési különbségek nem tekinthetők elegendő alapnak bizonyos termékek kizárásához, hacsak nincs egyértelmű bizonyíték a fizikai, kémiai vagy műszaki jellemzők közötti lényeges különbségekre. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy az a tény, hogy az olvasztott timföld valamennyi minőségi osztálya nem teljes mértékben felcserélhető egymással, amely gyakran annak tudható be, hogy a tűzálló anyagok felhasználói mérlegelik a költségeket, illetve a csiszolóanyagok felhasználói egyes csúcskategóriás alkalmazás esetében szigorúbb minőségi követelményeket támasztanak, nem cáfolja meg azt a következtetést, mely szerint az olvasztott timföld különböző minőségi osztályai ugyanazon termékkörbe tartoznak. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(45)

A Bizottság az alábbi 7. szakaszban foglalkozik a tűzálló minőségű olvasztott timföld uniós termelésével kapcsolatos érvekkel.

(46)

Egyes felek azt állították, hogy a szol-gél korund és az olvasztott timföld csak nagyon korlátozott mértékben helyettesíthetik egymást, és míg az olvasztott timföldet bauxitból és timföldből állítják elő, a szol-gél korundot nagy tisztaságú böhmitből állítják elő. A Tyrolit megjegyezte, hogy a szol-gél korundot nem az olvasztott timföldéhez hasonló olvasztási eljárással állítják elő, hanem más gyártási folyamatot követnek, amely magában foglalja a szol-gélnek a böhmit és bizonyos adalékanyagok savas vízben történő diszperziójával történő képződését. Ezen túlmenően, tekintettel nyersanyagának, a böhmitnek a magas árára, a Tyrolit azt állította, hogy az olvasztott timföldnél körülbelül tízszer drágább a szol-gél korund, és hogy egy adott összetételben annak más típusú olvasztott timfölddel való helyettesítése – bár elméletileg lehetséges – jelentős hatást gyakorolna az így kapott, ragasztott vagy bevont csiszolóanyagok minőségére. Ezért néhány fél azt kérte, hogy a szol-gél korundot a Bizottság zárja ki a vizsgálat hatálya alól.

(47)

A Bizottság megjegyezte, hogy a szol-gél korund alapvető fizikai, műszaki és kémiai jellemzői hasonlóak az olvasztott timföld más típusaiéhoz. Mind a szol-gél timföld, mind pedig az olvasztott timföld egyéb terméktípusai – beleértve a fehér olvasztott timföldet és a barna olvasztott timföldet is – elsősorban alumínium-oxidból (Al2O3) állnak, és hasonló keménységet, hőállóságot és kémiai stabilitást mutatnak, ami alkalmassá teszi őket hasonló ipari alkalmazásokra. Bár a szol-gél timföldet a hagyományos olvasztás helyett egy jellegzetes kémiai szintézisen alapuló eljárással állítják elő, és más nyersanyagból származik, a gyártási folyamat és az input anyag közötti különbségek önmagukban nem relevánsak annak meghatározásában, hogy egy terméktípus különálló termék-e, ha a gyártási módszertan eltérése nem befolyásolja lényegesen a végtermék funkcionális tulajdonságait. Ugyanezen az alapon, a költségek és az árak közötti különbségek önmagukban nem indokolják azt a következtetést, hogy a szol-gélt más terméknek kell tekinteni. Az a tény, hogy a Tyrolit elismeri, hogy a fehér olvasztott timföld elméletileg helyettesítheti a szol-gél timföldet (jóllehet az a szigorúbb követelményeket támasztó alkalmazások esetén gyengébb teljesítményt nyújt), azt bizonyítja, hogy az olvasztott timföld különböző típusai kellő mértékben rendelkeznek azonos alapvető funkcionális jellemzőkkel. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a csiszolóanyagként történő alkalmazások többsége esetében a szol-gél timföld és az olvasztott timföld más típusai között jelentős mértékű a felcserélhetőség.

(48)

Ennek megfelelően a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a termékkörrel kapcsolatos észrevételek termékkizárásokra vonatkozó indoklása nem volt kielégítő. Következésképpen ezeket az állításokat elutasította.

(49)

Mivel a vizsgálat megindításakor elegendő arra utaló bizonyíték állt rendelkezésre, hogy Kínában az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja értelmében jelentős torzulások állnak fenn, a Bizottság helyénvalónak ítélte, hogy a vizsgálatot a szóban forgó ország exportáló gyártói tekintetében az alaprendelet 2. cikkének (6a) bekezdése figyelembevételével indítsa meg.

(50)

Ebből következően a Bizottság az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének lehetséges alkalmazásához szükséges adatok összegyűjtése érdekében az eljárás megindításáról szóló értesítésben felkérte a Kínában működő összes exportáló gyártót arra, hogy bocsássanak rendelkezésre információkat az olvasztott timföld előállítása során felhasznált inputokra vonatkozóan. A kért információkat tíz exportáló gyártó küldte meg.

(51)

A vélt jelentős torzulásokra irányuló vizsgálathoz szükségesnek tartott információk összegyűjtése érdekében a Bizottság kérdőívet küldött a kínai kormánynak. Emellett az eljárás megindításáról szóló értesítés 5.3.2. pontjában a Bizottság felkérte az érdekelt feleket arra, hogy az eljárás megindításáról szóló értesítésnek az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételétől számított 37 napon belül ismertessék álláspontjukat és szolgáltassanak információkat az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése alkalmazását illetően, és mindezeket támasszák alá bizonyítékokkal. A kínai kormánytól nem érkezett kitöltött kérdőív, és az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének alkalmazása kapcsán sem érkezett beadvány a kitűzött határidőn belül. Ezt követően a Bizottság tájékoztatta a kínai kormányt arról, hogy a jelentős torzulások Kínában való fennállásának megállapításához az alaprendelet 18. cikke értelmében a rendelkezésre álló tényeket fogja felhasználni. A Bizottság felkérte a kínai kormányt, hogy tegyen észrevételeket a 18. cikk alkalmazásával kapcsolatosan. Nem érkezett észrevétel.

(52)

Az eljárás megindításáról szóló értesítésben a Bizottság jelezte, hogy a rendelkezésére álló bizonyítékokra való tekintettel a rendes érték torzulásmentes árak vagy referenciaértékek alapján történő meghatározása az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja értelmében egy megfelelő reprezentatív ország kiválasztását teheti szükségessé.

(53)

A Bizottság 2025. január 21-én egy feljegyzés (a továbbiakban: első feljegyzés) útján tájékoztatta az érdekelt feleket azokról a releváns forrásokról, amelyeket a rendes érték meghatározásához fel kívánt használni. A feljegyzésben a Bizottság teljeskörűen – többek között a nyersanyagokra, a munkaerőre és az energiára is kiterjedően – felsorolta a vizsgált termék előállításához Kínában felhasznált termelési tényezőket. Emellett a torzulásmentes árak, illetve referenciaértékek megválasztásának kritériumai alapján a Bizottság megjelölte a lehetséges reprezentatív országokat, köztük megfelelő reprezentatív országként Mexikót és Brazíliát. A Bizottság valamennyi észrevétellel az alábbi 3.2.2.1. szakaszban foglalkozott.

(54)

A Bizottság 2025. március 5-én egy újabb feljegyzés (a továbbiakban: második feljegyzés) útján tájékoztatta az érdekelt feleket azokról a releváns forrásokról, amelyeket a rendes érték meghatározásához fel kívánt használni, és jelezte, hogy Mexikót kívánja reprezentatív országként figyelembe venni. Emellett a Bizottság tájékoztatta az érdekelt feleket arról, hogy az értékesítési, általános és igazgatási költségek (a továbbiakban: SGA-költségek), valamint a nyereség megállapításához az ELMET, S.A. DE C.V. vállalatot kívánja felhasználni.

(55)

A Bizottság a két feljegyzésre vonatkozó észrevételeket a 3.2.2. szakaszban foglalta össze és tárgyalja.

(56)

Az alaprendelet 2. cikkének (1) bekezdése szerint „[a] rendes érték rendszerint az exportáló országban a független vevők által a szokásos kereskedelmi forgalom keretében ténylegesen fizetett vagy fizetendő árakon alapszik”.

(57)

Az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja szerint azonban „[a]bban az esetben, ha […] megállapítást nyer, hogy az exportáló országban fennálló, b) pont szerinti jelentős torzulások következtében nem helyénvaló az exportáló országbeli belföldi árak és költségek alkalmazása, a rendes értéket a torzulásoktól mentes árakat vagy referenciaértékeket tükröző előállítási és értékesítési költségek alapján kell képezni”, és annak „tartalmaznia kell az igazgatási, értékesítési és általános költségek, valamint a nyereség torzulástól mentes és észszerű összegét” („az igazgatási, értékesítési és általános költségek” a továbbiakban: SGA-költségek).

(58)

Az alábbiakban található részletes magyarázat szerint a Bizottság e vizsgálat keretében a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján – a kínai kormány együttműködésének hiányára is figyelemmel – arra a következtetésre jutott, hogy indokolt az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének alkalmazása.

(59)

A Bizottság a Kínai Népköztársaság (a továbbiakban: Kína) kohászati és vegyipari ágazata vonatkozásában végzett közelmúltbeli vizsgálatai (5) keretében megállapította az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja értelmében vett jelentős torzulások fennállását.

(60)

Az említett vizsgálatok során a Bizottság megállapította, hogy Kínában a jelentős mértékű kormányzati beavatkozás a piaci elveknek megfelelő hatékony erőforrás-elosztáshoz képest torzulásokat eredményez (6). A Bizottság megállapította különösen, hogy a kohászati és vegyipari ágazatban nemcsak hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának első franciabekezdése értelmében vett jelentős mértékű kormányzati tulajdon van jelen (7), hanem a kínai kormánynak a vállalatokban való és az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának második franciabekezdése értelmében vett jelenléte azt is lehetővé teszi, hogy befolyást gyakoroljon az árak és a költségek tekintetében (8). A Bizottság megállapította továbbá, hogy az államnak a pénzügyi piacokon, valamint a nyersanyagokat és más inputokat előállító gazdasági ágazatokban való jelenléte és az azok működésébe való beavatkozása további torzító hatást fejt ki a piacra. Összességében a kínai tervrendszer hatására az erőforrások a kínai kormány által stratégiaiként kijelölt vagy politikailag más szempontból fontosnak tartott gazdasági ágazatokban összpontosulnak, ahelyett, hogy elosztásukat a piaci erők határoznák meg (9). Emellett a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának negyedik franciabekezdése értelmében a kínai csődjogi és tulajdonjogi szabályozás nem működik megfelelően, ami torzulásokat idéz elő Kínában különösen a fizetésképtelen vállalatok életben tartása, valamint a földterületek használati jogának allokálása területén (10). Ugyanezen logika mentén a Bizottság megállapította, hogy Kínában az alaprendelet (11) 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának ötödik franciabekezdése értelmében a kohászati és vegyipari ágazatban torzultak a bérköltségek, valamint hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának hatodik franciabekezdése értelmében a pénzügyi ágazatban – különösen a vállalati szektor tőkéhez jutása terén – torzulások állnak fenn (12).

(61)

A kínai kohászati és vegyipari ágazatra vonatkozó korábbi vizsgálatokhoz hasonlóan a Bizottság e vizsgálat keretében is megvizsgálta, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja értelmében fennálló jelentős torzulások figyelembevételével helyénvaló-e vagy sem a Kínában érvényes belföldi árak és költségek alkalmazása. A Bizottság ezt az ügy irataiban hozzáférhető bizonyítékok, köztük a panaszban foglalt bizonyítékok, valamint a „Bizottsági szolgálati munkadokumentum piacvédelmi vizsgálatokhoz a Kínai Népköztársaság gazdaságának jelentős torzulásairól” című dokumentumban (a továbbiakban: jelentés) (13) szereplő adatok alapján tette meg; a jelentés nyilvánosan hozzáférhető forrásokra támaszkodik. Az elvégzett elemzés általában véve a kínai gazdaságba való jelentős mértékű kormányzati beavatkozással, valamint konkrétan az érintett gazdasági ágazat és a vizsgált termék piacának sajátos helyzetével foglalkozott. A Bizottság ezeket a bizonyítékokat kiegészítette a Kínában fennálló, a korábbi vizsgálatok keretében is megállapított jelentős torzulások alátámasztása szempontjából releváns különböző kritériumokkal kapcsolatos saját kutatásával.

(62)

A panasz azt állította, hogy a Kínában fennálló jelentős torzulások miatt a kínai kohászati és vegyipar belföldi árai és költségei ebben az esetben nem használhatók fel. Álláspontjának alátámasztására a panaszos a jelentésre, különösen a vegyiparra vonatkozó szakaszokra (14), a vegyipari és downstream kohászati termékekre vonatkozó korábbi bizottsági vizsgálatokra (15), valamint a kínai jogszabályokra hivatkozott.

(63)

Konkrétabban a panasz rámutatott arra, hogy a kínai gazdasági rendszer a „szocialista piacgazdaság” koncepcióján alapul, és az állami tulajdonon alapuló gazdaság „a nemzetgazdaság első számú motorja” (16). A kínai alkotmány és tulajdonjogi törvény megerősíti a Kínai Kommunista Párt (a továbbiakban: KKP) vitán felül álló és egyre kiterjedtebb ellenőrzését Kína gazdasági rendszere felett, amely jóval túlmutat a más országokban szokásos helyzeten, ahol a kormányok általános makrogazdasági ellenőrzést gyakorolnak. A kínai állam intervencionista gazdaságpolitikát folytat, amelynek során különböző eszközöket, például ipartervezést, pénzügyi rendszereket és a szabályozási környezetet alkalmazza a gazdaság ellenőrzésére (17). Döntő fontosságú, hogy az illetékes kínai hatóságok a kormányzat valamennyi szintjén a tervek szerint járnak el és hatáskörüket azoknak megfelelően gyakorolják, a gazdasági szereplők kénytelenek követni az ott meghatározott prioritásokat (18).

(64)

Amint azt a jelentés részletesen leírja, a kínai kormány jelentős mértékben beavatkozik a vegyipari piacba és különösen a timföldágazatba. Az állami ellenőrzést továbbá különböző tervezési és szabályozási dokumentumok, valamint a vegyipart célzó, az állam számára a jövőképe megvalósítását és a szükséges kiigazítások elvégzését lehetővé tevő eseti szakpolitikai beavatkozások révén gyakorolják (19). Ami az olvasztott timföldgyártás nyersanyagát illeti, a timföldet olyan tervekben azonosították, mint például Csungking önkormányzatának a feldolgozóipar magas színvonalú fejlesztéséről szóló tizennegyedik ötéves terve (a továbbiakban: a csungkingi terv), amelynek célja a timföldprojektek előmozdítása és egy helyi ellátási rendszer kiépítése (20).

(65)

Ismét a jelentésre hivatkozva a panasz rámutatott arra, hogy a kérdéses piacot jelentős mértékben olyan vállalkozások szolgálják ki, amelyek az exportáló ország hatóságainak tulajdonában vannak, ellenőrzése vagy szakpolitikai felügyelete vagy irányítása alatt állnak. Az állampárt nem csupán az általános gazdaságpolitikai intézkedések megfogalmazásában és az egyes állami tulajdonú vállalatoknál történő végrehajtásának felügyeletében játszik tevékeny szerepet, hanem jogot formál arra is, hogy részt vegyen az állami tulajdonú vállalatok operatív döntéshozatalában. Ennek jellemző eszközei a kádereknek a kormányzati hatóságok és az állami tulajdonú vállalatok közötti rotációja, a párttagok jelenléte az állami tulajdonú vállalatok irányító szerveiben és a párt alapszervezeteinek jelenléte a vállalatokon belül, valamint az állami tulajdonú vállalatok struktúrájának alakítása. Cserébe az állami tulajdonú vállalatok több gazdasági előnyt is élveznek, például védelmet a versennyel szemben és kedvezményes hozzáférést a releváns inputokhoz, köztük a finanszírozáshoz. A vegyiparba való kormányzati beavatkozás magas szintje és az ágazatban működő állami tulajdonú vállalatok teljes termeléshez viszonyított magas aránya miatt még a vizsgált termék magántulajdonú gyártói sem működhetnek piaci feltételek mellett. Ehelyett a vegyipari ágazatban valószínűleg az állami tulajdonú vállalatokra és a magántulajdonú vállalatokra egyaránt kiterjed a kínai kormány szakpolitikai felügyelete és irányítása.

(66)

A vállalatokban való állami jelenlét lehetővé teszi az állam számára, hogy befolyást gyakoroljon az árak és a költségek tekintetében. E tekintetben a panasz a jelentésre hivatkozott, kiemelve, hogy bár az illetékes állami hatóságok azon joga, hogy a kínai jogszabályoknak megfelelően kinevezzék és eltávolítsák az állami tulajdonú vállalatok kulcsfontosságú vezetőit, úgy tekinthető, hogy megfelelő tulajdonosi jogokat testesít meg, a KKP-nek az állami és a magántulajdonú vállalatokban egyaránt jelen lévő alapszervezetei révén az állam egy másik olyan fontos csatornával is rendelkezik, amelynek révén befolyásolhatja az üzleti döntéseket. Már legalább 2016 óta a KKP megerősítette azon igényét, hogy kormányzati célok elérése érdekében az állami tulajdonú vállalatokban ellenőrzése alatt tartsa az üzleti döntéseket. A beszámolók szerint emellett a KKP annak érdekében is nyomást gyakorol a magántulajdonú vállalatokra, hogy azok elsődlegesnek tekintsék a „patriotizmust”, és pártfegyelmet tanúsítsanak. Ezenkívül az állam jelenléte és beavatkozása a pénzügyi piacokon, valamint a nyersanyagok és egyéb inputok biztosítása terén további torzító hatással van a piacra.

(67)

Továbbá Kínában a közpolitikák vagy intézkedések előnyben részesítik a belföldi beszállítókat, vagy más módon befolyásolják a szabadpiaci erőviszonyokat. A vonatkozó tervek a kormányzat minden szintjén jelen vannak, és szinte minden gazdasági ágazatot lefednek, különösen azokat, amelyek „stratégiainak” minősülnek. A hatóságok minden közigazgatási szinten figyelemmel kísérik az ilyen tervek végrehajtását. A kínai gazdaságtervezési rendszer ezért azt eredményezi, hogy az erőforrásokat a kormány által stratégiainak vagy politikailag fontosnak minősített ágazatokba irányítják, beleértve a vegyipari ágazatot is, ami hatással van a downstream iparágakra, köztük az olvasztott timföld gyártására.

(68)

A csődeljárási, a társasági jogi és a tulajdonjogi jogszabályok hiányoznak, azokat diszkriminatívan alkalmazzák vagy nem megfelelően érvényesítik. Noha formálisan a kínai csődjog hasonló elveken nyugszik, mint más országok megfelelő jogszabályai, a kínai rendszert a jogérvényesítés módszeres hiánya jellemzi. Az állam erős és aktív szerepet játszik a fizetésképtelenségi eljárásokban, gyakran közvetlenül befolyásolja azok kimenetelét (21). Emellett Kínában minden földterület a kínai állam tulajdonában van, és kiosztása kizárólag az államtól függ. Ezért a kínai csőd- és tulajdonjogi jogszabályok torzulásokat eredményeznek azáltal, hogy fenntartják a fizetésképtelen vállalkozásokat, és nem biztosítanak piaci feltételek mellett földet.

(69)

A kínai bérköltségek is torzultak, mivel Kína nem erősítette meg a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet több alapegyezményét, köztük azokat sem, amelyek az egyesülés szabadságára és a kollektív tárgyaláshoz való jogra vonatkoznak. Emellett a kínai munkaerő mobilitását korlátozza a háztartás-nyilvántartási rendszer, amely valamennyi szociális és egyéb ellátáshoz való hozzáférést kizárólag az adott közigazgatási területen lakók számára teszi lehetővé.

(70)

A finanszírozáshoz való hozzáférést olyan intézmények biztosítják, amelyek közpolitikai célokat valósítanak meg és tevékenységük során az államtól függenek. A kínai pénzügyi rendszert az állami tulajdonú bankok erős pozíciója jellemzi, amelyek nem csupán tulajdoni jogviszony, hanem személyes kapcsolatokon keresztül is kötődnek az államhoz, továbbá – a pénzügyi ágazaton kívüli állami tulajdonú vállalatokhoz hasonlóan – a bankok rendszeresen részt vesznek a kormányzat által kidolgozott közpolitikai intézkedések végrehajtásában. Emellett a hitelfelvétel költségeit a beruházások élénkítése érdekében mesterségen alacsonyan tartották. Annak ellenére, hogy a nominális kamatláb liberalizációjára 2015 októberében sor került, az árjelzések továbbra sem a szabadpiaci erőviszonyokból következnek, hanem a kormány által kiváltott torzulásoknak vannak kitéve. Lényegében a piac liberalizációja érdekében tett lépések ellenére a kínai vállalati hitelezésben továbbra is jelen vannak azok a rendszerszintű problémák, amelyek az állam mindent átható tőkepiaci jelenlétéből adódnak.

(71)

Emellett a kínai piac torzulásai szisztematikus jellegűek. Az olvasztott timföld előállítása tekintetében különösen fontos az energiaágazatban való kormányzati részvétel. Az olvasztott timföld előállításához szükséges magas (több mint 2 000 °C-os) hőmérséklet miatt a termelés rendkívül energiaigényes. Emellett a kínai villamosenergia-piacra az is jellemző, hogy az állami tulajdonú vállalatok erőteljesen részt vesznek az ellátási lánc különböző szakaszaiban. A kínai kormány jelentős mértékben részt vesz különösen az energiaárak meghatározásában, többek között tartományi szinten kedvezményes villamosenergia-árakat biztosít egyes ágazatok számára.

(72)

Következésképpen a panasz arra az álláspontra helyezkedett, hogy az árak és költségek az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja értelmében jelentős kormányzati beavatkozás hatására alakulnak ki, és nem szabadpiaci erőviszonyok eredményei. A panasz szerint ezen az alapon a szóban forgó esetben nem helyénvaló a belföldi árak és költségek alkalmazása a rendes érték megállapításához.

(73)

A kínai kormánytól nem érkezett olyan észrevétel vagy bizonyíték, amely alátámasztotta vagy cáfolta volna az ügy irataiban, ezen belül a jelentésben található, valamint a panaszos által ezek kiegészítéseképpen benyújtott, jelentős torzulások fennállására és/vagy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a szóban forgó ügyben való alkalmazásának indokoltságára vonatkozó bizonyítékokat.

(74)

Következésképpen e vizsgálat keretében annak vizsgálata során, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja értelmében fennálló jelentős torzulások miatt helyénvaló-e vagy sem a Kínában érvényes belföldi árak és költségek alkalmazása, a Bizottság az aktában rendelkezésre álló bizonyítékokra – többek között a kérelemben, valamint a frissített jelentésben foglalt bizonyítékokra – támaszkodott. A Bizottság ezeket a bizonyítékokat kiegészítette a Kínában fennálló, a korábbi vizsgálatok keretében is megállapított jelentős torzulások alátámasztása szempontjából releváns különböző kritériumokkal kapcsolatos saját kutatásával.

(75)

A vizsgált termék ágazatában továbbra is megfigyelhető a kínai kormánynak az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának első franciabekezdése értelmében vett jelentős mértékű tulajdona, ellenőrzése, szakpolitikai felügyelet vagy irányítása. Kínában az állam tulajdonában lévő, annak ellenőrzése és/vagy szakpolitikai felügyelete vagy irányítása alatt álló vállalatok jelentős részét teszik ki a gazdaságnak. A kínai kormány és a KKP olyan struktúrákat tart fenn, amelyekkel biztosítja folyamatos befolyását a vállalatok, különösen pedig az állami tulajdonú vállalatok felett (22). A KKP operatív döntéshozatalba való beavatkozása azonban nemcsak az állami tulajdonú vállalatoknál, hanem a magánvállalatoknál is általánossá vált (23), mivel a KKP az ország gazdaságának szinte minden területén vezető szerepet követel magának.

(76)

A vizsgálat megállapította, hogy a vizsgált termék ágazatát állami tulajdonú vállalatok és magánvállalatok egyaránt kiszolgálják (24). Például a Chinalco, amely a SASAC (25) felügyelete alatt álló, állami tulajdonú vállalat, és a China Henan International Cooperation Group Co. Ltd. (26), amely egy Henan önkormányzata tulajdonában lévő, állami tulajdonú vállalat, a legnagyobb bauxitbeszállítók közé tartoznak (27), a bauxit pedig az olvasztott timföld gyártásának alapvető inputja. Ezen túlmenően, bár több gyártó magántulajdonban van, például a Zhengzhou Yufa Abrasives Co. Ltd. (a Zhengzhou Yufa csoport egy leányvállalata) (28) és a Saite (29), a Bosai csoport egy leányvállalata is a kínai hatóságok felügyelete és irányítása alatt működik (lásd a (85) és (86) preambulumbekezdést).

(77)

Sőt mi több, a kínai kormány iránymutatást ad a vállalkozásoknak azáltal is, hogy konkrét célkitűzéseket és szakpolitikákat határoz meg a kohászati és vegyipari ágazatra vonatkozóan, amelyeket az ágazat valamennyi résztvevője köteles betartani, függetlenül azok magán- vagy állami jellegétől.

(78)

Példaként említhető, hogy az Ipari és Információtechnológiai Minisztérium (a továbbiakban: MIIT) által 2020-ban kiadott, az alumíniumágazatot érintő szakpolitikai dokumentum (a továbbiakban: szakpolitikai dokumentum) (30) központi szinten határozza meg az alumíniumipar működésének általános keretét. Ez a szakpolitikai dokumentum nevezetesen a következő célokat tűzi ki: „[a]z alumíniumipar kínálati oldali strukturális reformjának elősegítése, az ágazat technológiai fejlődésének előmozdítása, valamint az ágazat magas színvonalú fejlesztésének előmozdítása”, valamint előírja, hogy: „[a] bauxitbányászatnak, valamint a timföld, az elektrolitikus alumínium és a másodlagos alumínium gyártásának összhangban kell lennie a nemzeti és helyi iparpolitikákkal, az ásványkincsekre vonatkozó tervekkel, a környezetvédelmi és energiatakarékossági jogszabályokkal, előírásokkal és szakpolitikákkal, a bányászatra vonatkozó jogszabályokkal, előírásokkal és szakpolitikákkal, a biztonságos termelésre vonatkozó jogszabályokkal, előírásokkal és szakpolitikákkal, az iparfejlesztési tervekkel és egyéb követelményekkel” (31).

(79)

Emellett a timföld szerepel a nyugati régiók támogatott iparágainak 2025. évi katalógusában (32).

(80)

A közelmúltban a kínai kormány közzétette az alumíniumipar kiváló minőségű fejlesztését célzó végrehajtási tervet (33) (a továbbiakban: alumíniumipari terv), amely kimondja, hogy: „Az alumíniumipar kiváló minőségű fejlesztésének előmozdítása és a kulcsfontosságú feldolgozóipari láncok jobb támogatása érdekében […] kidolgoztuk ezt a 2025–2027-es időszakra vonatkozó tervet […]. A „Xi Jinping-féle elgondolás a kínai sajátosságokkal rendelkező szocializmusról egy új korszak jegyében” iránymutatását követve, teljes mértékben végre kell hajtanunk a [KKP] 20. nemzeti kongresszusának, valamint a KKP 20. Központi Bizottsága második és harmadik plenáris ülésének irányadó elveit, és az új iparosodás előmozdításáról szóló nemzeti ülés határozataival összhangban kell cselekednünk. […] Törekedni fogunk arra, hogy 2027-ig jelentősen növeljük az ipari és ellátási értékláncok rezilienciáját és biztonsági szintjét, valamint biztosítsuk, hogy az ipari értéklánc általánosságban világszerte vezető szintet érjen el. Jelentősen javulni fog az alumíniumipar erőforrás-biztonságára irányuló kapacitás, törekedve a belföldi bauxitforrások 3–5 %-os növelésére, valamint évente több mint 15 millió tonna újrahasznosított alumínium termelésére. Optimalizáljuk az iparszerkezetet, és fejlesztjük az alumíniumfeldolgozó-ágazati klasztereket.”

(81)

A Shandong tartomány alumíniumipari fejlesztésről szóló tizennegyedik ötéves terve (34) (a továbbiakban: a shandongi terv) a következő célokat sorolja fel: „2025-ig az elektrolitikus alumínium és a timföld termelési kapacitását ellenőrzés alatt tartjuk […]. A tartomány jelentős alumíniumipari klaszterré fog fejlődni, valamint jelentős belföldi és tengerentúli befolyásra tesz szert” (35).

(82)

2022 szeptemberében a Kuanghszi-Csuang Autonóm Terület Népi Kongresszusának Állandó Bizottsága kiadta az alumíniumipar magas színvonalú fejlesztésének előmozdításáról szóló határozatot (36) (a továbbiakban: a kuanghszi határozat), amelyben meghatározta a területen a vezető vállalkozások támogatására és az állami tulajdonú vállalatok fejlődési útjának irányítására vonatkozó célokat: „Komoly versenyképességgel rendelkező, vezető vállalkozások egy csoportjának kialakítása és bevezetése. Az „ipari láncot vezető” rendszer létrehozása az alumíniumiparban a timföld és az elektrolitikus alumínium ipari láncának élén járó vállalkozások számára, az egész iparágra kiterjedő, átfogó energiahatékonyság-értékelési és -ösztönző mechanizmus bevezetése érdekében […]. Az alumíniumhoz kapcsolódó állami tulajdonú vállalatok fejlesztési minőségének és hatékonyságának javítása, a Kuanghszi Beruházási Csoport és más állami tulajdonú vállalatok támogatása a belső alumíniumüzletáguk optimalizálása és integrálása érdekében; tőke rendelkezővé tétele és felhasználása az alumíniumipari értéklánc tartományokon és országokon átívelő terjeszkedése érdekében összefonódások és felvásárlások, érdekeltséget vagy ellenőrzést biztosító tőkerészesedések, illetve egyéb módszerek révén a teljes ipari lánc összehangolt fejlesztésének megvalósítása és országos befolyással rendelkező, nemzetközi szinten versenyképes, vezető alumíniumipari vállalkozások létrehozása érdekében” (37).

(83)

A kormányzati ellenőrzés és a szakpolitikai felügyelet az érintett ágazati szövetségek szintjén is megfigyelhető. A kínai ágazati szövetségeknek ugyanis garantálniuk kell, hogy az ágazat végrehajtsa a kínai kormány szakpolitikáit. Ezt a felelősséget megerősíti az is, hogy tevékenységük során szoros kapcsolatot tartanak fenn az állami hatóságokkal, amit az alapszabályuk is tükröz.

(84)

Például a Kínai Nemvasfém-gyártók Ágazati Szövetsége (a továbbiakban: CNFA) (38) alapszabályának 3. cikke konkrétan kimondja, hogy a szervezet „[a] [KKP] általános vezetése szerint jár el, létrehozza a [KKP] egy szervezetét, párttevékenységet folytat, és biztosítja a pártszervezet tevékenységéhez szükséges feltételeket”, valamint „elfogadja a nyilvántartó és irányító szervek, a pártépítésért felelős szervezetek, valamint az illetékes ágazati irányító közigazgatási szervek szakmai útmutatását, felügyeletét és irányítását” (39). Alapszabályának 6. cikke szerint a szövetség tevékenységi köre többek között a következőket öleli fel: „[a]z iparág fejlesztésével, az iparági szakpolitikákkal, jogszabályokkal és szabályzatokkal kapcsolatos aktív javaslattétel és véleményezés a Párt és az Állam a szocialista piacgazdaság építésével kapcsolatos általános alapelveivel és feladataival összhangban, szem előtt tartva az iparág tényleges helyzetét” (40). Ezenkívül a szövetséget csak olyan személy jogosult képviselni, aki igazodik a Kínai Kommunista Párt vezetéséhez, támogatja a kínai szocializmust, határozottan végrehajtja a párt iránymutatásait, elveit és politikáit, és jó politikai tulajdonságokkal rendelkezik (41).

(85)

Egyes bauxitbeszállítók, például a Chinalco tagjai a CNFA-nak.

(86)

Például a Tűzálló Anyagok Gyártóinak Kínai Szövetsége (a továbbiakban: ACRI) (42) alapszabályának 3. cikke kimondja, hogy a szervezet „[a] [KKP] általános vezetése szerint jár el, létrehozza a [KKP] egy szervezetét, párttevékenységet folytat, és biztosítja a pártszervezet tevékenységéhez szükséges feltételeket”, valamint „elfogadja a Kínai Polgári Ügyek Minisztériumának szakmai útmutatását, felügyeletét és irányítását”. Ezenkívül a szövetség pártmunkája során „elfogadja a KKP Központi Bizottsága társadalmi munkával foglalkozó osztályának egységes iránymutatását” (43).

(87)

A Bosai csoport és a Zhengzhou Yufa csoport is tagjai az ACRI-nek (44).

(88)

Emellett a downstream China Machine Tool Industry Association (a továbbiakban: CMTBA) (45) – amely rendelkezik egy kifejezetten csiszolóanyagokkal foglalkozó fiókteleppel – alapszabályában szerepel egy, az előbbivel megegyező 3. cikk (46), amely kimondja, hogy az egyesület követi a KKP irányítását, és elfogadja a Kínai Polgári Ügyek Minisztériuma és az Államtanács állami tulajdonú eszközök felügyeletével és kezelésével megbízott pártbizottsága általi felügyeletet és irányítást a CMTBA pártépítési tevékenységei tekintetében (47).

(89)

Azzal kapcsolatban, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának második franciabekezdése értelmében a kínai kormány abban a helyzetben van-e, hogy befolyást gyakoroljon az árakra és a költségekre, a KKP-nak az állami és a magántulajdonú vállalatokban egyaránt jelen lévő alapszervezetei révén az állam olyan fontos csatornával rendelkezik, amelynek révén befolyásolhatja az üzleti döntéseket. A vizsgálat során a Bizottság megállapította, hogy a vizsgált termék gyártói és a KKP között személyes kapcsolatok állnak fenn, például a vizsgált terméket gyártó számos vállalat felső vezetésének vagy igazgatótanácsának tagjai között KKP-tagok is vannak.

(90)

Például a Chinalco elnöke, valamint annak igazgatója és vezérigazgatója a Chinalco pártszervezetének párttitkára, illetve párttitkárhelyettese. Ezen túlmenően 2024-ben a Chinalco csoport valamennyi egysége elindította a pártfegyelmi oktatást: „[a] Chinalco csoport pártfegyelmi oktatással foglalkozó első ülése hangsúlyozta, hogy a pártszervezeteknek minden szinten meg kell erősíteniük az elsajátítást és az alkalmazást egyaránt, össze kell kapcsolniuk a pártfegyelmi tanulmányt és oktatást a Chinalco csoport „4 + 4 + N + éves kulcsfontosságú projektjei” stratégiai tervezésének éves végrehajtási rendszerével, és törekedniük kell az éves célok és feladatok elérésére, valamint arra, hogy a tanulási eredmények ténylegesen olyan kimeríthetetlen motiváló erővé alakulnak át, amelynek köszönhetően felgyorsulhat egy világszínvonalú kiváló alumíniumipari vállalat kiépítése, erős átfogó versenyelőnyöket eredményezve, valamint erős politikai garanciát nyújtva ahhoz, hogy előmozdítsa a Chinalco korszerűsítését” (48).

(91)

A timföldágazatban a magántulajdonú vállalatok is ki vannak téve a párt általi beavatkozásnak. A Bosai csoport elnöke például „a csungkingi Nachuan körzet kínai népi politikai konzultációs konferenciájának elnöke” is egyben, és „Kína kiemelkedő, jellegzetes szocialista építője” tiszteletbeli címet nyert (49). Továbbá a csoport vezérigazgató-helyettese a csoport pártbizottságának titkáraként is szolgál, és részt vett egy találkozón a csungkingi „Városi Pártbizottság Propaganda Csoportjával, hogy tanulmányozzák és megvalósítsák a KKP 20. Központi Bizottsága harmadik plenáris ülésének szellemiségét” (50).

(92)

A fentieken túlmenően a vizsgált termék ágazatában azonosíthatóan jelen vannak az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának harmadik franciabekezdése értelmében vett, a belföldi gyártókat előnyben részesítő vagy a szabadpiaci erőviszonyokat más módon befolyásoló politikák.

(93)

A kínai kormány a kohászati ágazatot továbbra is kulcsfontosságú gazdasági ágazatnak tekinti (51). Ezt bizonyítja az is, hogy számos országos, tartományi és települési szintű terv, irányelv és egyéb dokumentum foglalkozik a timfölddel, amit a Bizottság a korábbi ágazati vizsgálatai (52) során és a jelentésben (53) részletesen dokumentált.

(94)

Nemzeti szinten például a tizennegyedik ötéves nyersanyagipar-fejlesztési terv (a továbbiakban: a nyersanyagokról szóló terv) (54) olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyek „ösztönzik a part menti területeket a timfölddel kapcsolatos és más projektek tengerentúli erőforrások segítségével történő, rendezett megszervezésére”. A terv továbbá általánosságban a kapacitások ellenőrzését szorgalmazza az alumíniumágazatban, beleértve a timföldágazatot is: „A közelmúltban megnövekedett termelési kapacitás szigorú ellenőrzése. […] A […] és a timföld rendezetlen fejlesztésének megakadályozása”.

(95)

Emellett az alumíniumipari terv a kínai kormány kapcsán kimondja, hogy „törekedni fogunk arra, hogy 2027-ig jelentősen növeljük az ipari és ellátási értékláncok rezilienciáját és biztonsági szintjét, valamint biztosítsuk, hogy az ipari értéklánc általánosságban világszerte vezető szintet érjen el. Jelentősen javulni fog az alumíniumipar erőforrás-biztonságára irányuló kapacitás, törekedve a belföldi bauxitforrások 3–5 %-os növelésére”. A bauxit inputokra való összpontosításon túl a kínai kormány azt is tervezi, hogy „állandó és körültekintő módon dolgozza ki a timfölddel kapcsolatos projekteket. Meg fogjuk erősíteni a tudományos tervezést a timfölddel kapcsolatos […] projektek esetében, ahol nyersanyagként bauxitot használnak […] Az új projekteket körültekintően elő fogjuk mozdítani. Az újonnan módosított vagy kibővített timföldprojekteknek szigorúan meg kell felelniük a vonatkozó iparpolitikáknak […]” (55).

(96)

Amint az a fenti dokumentumokból kitűnik, a timföldágazatot szorosan figyelemmel kíséri és irányítja a központi kormányzat, és az ágazatot – beleértve az olvasztott timföldágazat ipari értékláncának egészét is – nagymértékben a kormányzati beavatkozás alakítja, nem pedig a szabadpiaci erőviszonyok.

(97)

Helyi szinten nyilvánvalóbb Kína timföldágazatba való beavatkozásának a nagyságrendje. Erre példa többek között a shandongi terv, amely a (81) preambulumbekezdésben leírt célok mellett támogatási intézkedéseket is meghatároz a helyi alumíniumipari vállalatok esetében: „A szakpolitikai és szabályozási támogatás fokozása. A különböző nemzeti és tartományi szintű támogató szakpolitikák aktív végrehajtása; a támogatásra jogosult ipari klaszterek, a kulcsfontosságú termékek és a kulcsfontosságú technológiák támogatása. A jelentős nemzeti és tartományi projekteket végrehajtó vállalkozások támogatása (56).”

(98)

Jünnan tartománynak a nemvasfém-ágazat és az új anyagok ágazata teljes értékláncának új előnyöket kínáló átalakítására irányuló, 2021–2023-as cselekvési terve (a továbbiakban: a jünnani terv) (57) arra törekszik, hogy „[f]ejlessze az intelligens gyártást: […] a gyártási módszerek intelligens, rugalmas és kifinomult gyártási módszerekké való átalakításának előmozdítása, valamint az intelligens gyártást szemléltető kísérleti demonstrációs projektek megvalósítása a nemvasfém-ágazatban. A […] bauxit […] bányászata terén támogatni fogjuk az intelligens, kollaboratív bányászati technológiai rendszerek teljes skáláját, […] és az iparág vezető, kiemelt vállalataira alapozó digitális bányákat építünk, valamint ágazati demonstrációs projekteket fogunk végrehajtani. […] a vállalkozások támogatása abban, hogy javítsák hírszerzési szintjüket a folyamatoptimalizálás […] és a biztonságos termelés terén, valamint javítsák a felhasználói igények gyors és alacsony költségek melletti kielégítésére való képességüket” (58).

(99)

A jünnani terv olyan intézkedéseket is tartalmaz, amelyek a timföldágazat működési költségeit kedvezményes adópolitikák révén történő csökkentésére irányulnak: „Kedvezményes adópolitikák végrehajtása a nyugati régió fejlesztése érdekében, valamint a nyugati régió ösztönzött iparágainak katalógusában felsorolt zöldalumínium-ipar és nemvasfém-mélyfeldolgozó ipar […]érintett vállalatainak megfelelő vizsgálata és nyilvántartásba vétele; saját kezdeményezésre tanácsadásadás és szolgáltatások nyújtása annak érdekében, hogy segítsük a vállalkozásokat adóterheik csökkentésében” (59).

(100)

A kuanghszi határozat – amint a (82) preambulumbekezdésben már említésre került – számos célkitűzést határoz meg a tartomány alumíniumiparának fejlesztésére vonatkozóan. Előírja továbbá, hogy: „[A]z Autonóm Terület illetékes minisztériumai, úgymint a Fejlesztési és Reformügyi, az Ipari és Információs Technológiai, valamint az Ökológiai és Környezetvédelmi Minisztérium, iránymutatást és támogatást nyújtanak a timföld- és elektrolitikus alumíniumgyártó vállalatok számára új eljárások, új technológiák, valamint zöld és alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiák alkalmazásában az energiatakarékosságot célzó átalakulás végrehajtása érdekében […]” (60).

(101)

Henanban a China Henan International Cooperation Group Co., Ltd. és a Sanmenxia Municipality State-Owned Assets Operation and Management Co., Ltd. között létrejött a bauxit nemzetközi kereskedelmére vonatkozó üzleti együttműködési megállapodás. A megállapodás szerint „[a] jövőben Sanmenxia városi pártbizottsága és a városi önkormányzat az alumíniumalapú új anyagokat beépíti azon 12 kulcsfontosságú ipari értéklánc egyikébe, amelynek fejlesztésére a város összpontosítani fog. A tartomány általi nyitás és együttműködés fontos platformvállalkozásaként a China Henan International Cooperation Group Co., Ltd. a tartomány kulcsfontosságú stratégiáit szolgálja és garantálja […]. Önkormányzati tulajdonú állami vállalatként a Sanmenxia State-owned Assets Operation and Management Co., Ltd. […] arra törekszik, hogy új, minőségi termelékenységet hozzon létre, évek óta mélyrehatóan részt vesz az alumíniumipar fejlesztésében, igyekszik új áttöréseket elérni az alumíniumalapú termékek ipari értékláncának bővítése terén, és aktívan keresi az innováció és a fejlesztés új útjait. A két fél közötti, a bauxittal kapcsolatos nemzetközi kereskedelmi tevékenység folytatására irányuló együttműködés nem csupán a nemzeti stratégia végrehajtásának, a külföldi gazdasági együttműködés kiterjesztésének és a helyi gazdaság magas színvonalú fejlesztésének előmozdítására irányuló fontos intézkedés, hanem a város állami tulajdonú vállalatait érintő reform és innovatív fejlesztés elmélyítésének eleven gyakorlata is, amely nagy jelentőséggel bír és messzemenően befolyásolja a város szűkös helyi bauxitkínálata által jelentett probléma megoldását, valamint az alumíniumipar jelenlegi és jövőbeli fejlesztését” (61).

(102)

Helyi szinten 2021-ben a Fuling Csúcstechnológiai Övezet (a Fuling nevű kerület Csungking város közigazgatási területén található) bejelentette, hogy „185 millió RMB-t költött el tudományos és technológiai innovációra, ami 10,9 százalékponttal magasabb, mint az egész régió általános állami költségvetési kiadásainak növekedési üteme”, és hozzátette, hogy „platformépítés és szakpolitikai támogatás révén az övezet hatékonyan előmozdította az innovatív elemeknek az új anyagok ágazatának értékláncában való összpontosítását, és számos innovatív eredménynek köszönhetően felszámolta a belföldi hiányosságokat. Például […] Fuling kerület [Csungking] A Saite éves barna olvasztott timföld termelése meghaladta a 200 000 tonnát, ami a világ legnagyobb barna olvasztott timföld monomer gyártó vállalkozásává vált. 2021 végére a Fuling kerületben 98 magántulajdonban lévő csúcstechnológiai vállalkozás működött” (62).

(103)

Ezen túlmenően az állami tulajdonú bankok támogatnak néhány olvasztott timföldet előállító gyártót is, például a Kínai Export-Import Bank csungkingi fióktelepe, amely „számos intézkedést vezetett be annak érdekében, hogy segítse Csungkinget abban, hogy mindent megtegyen a külkereskedelem és a külföldi befektetések alappiacának stabilizálása érdekében, és előmozdítsa Csungking nyitott gazdaságának újabb fejlődését […] és a megerősítette a kereskedelem terén a pénzügyi támogatást, […]elszámolási szolgáltatásokat nyújtott […] számos termelés- és kereskedelemorientált vállalkozás számára, mint amilyen például a [csungkingi] Saite Corundum and Chongqing International Trade” (63). Összefoglalásként elmondható, hogy a kínai kormány olyan intézkedéseket hajt végre, amelyek arra ösztönzik a gazdasági szereplőket, hogy feleljenek meg az ösztönzött iparágak – köztük a vizsgált termék gyártásához felhasznált legfontosabb inputokat előállító ágazat – támogatásához kapcsolódó közpolitikai célkitűzéseknek. Az intézkedések gátolják a piaci erők szabad érvényesülését.

(104)

E vizsgálat során a Bizottság nem talált olyan bizonyítékokat, amelyek azt jeleznék, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának negyedik franciabekezdése szerinti, a csődjogi és a tulajdonjogi jogszabályoknak a timföldágazatban való diszkriminatív alkalmazása vagy nem megfelelő érvényesítése ne hatna ki a vizsgált termék gyártóira.

(105)

A vizsgált termékre a (60) preambulumbekezdésben már szintén bemutatott, az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának ötödik franciabekezdése szerinti, a bérköltségek tekintetében fennálló torzulások is kihatnak. A szóban forgó ágazatban ezek a torzulások közvetlenül (a vizsgált termék és annak legfontosabb inputjai előállításával összefüggésben) és közvetetten (az ugyanezen kínai munkajogi rendszer hatálya alá tartozó vállalatoktól származó inputok felhasználásán keresztül) egyaránt érvényesülnek.

(106)

Emellett e vizsgálat keretében nem nyújtottak be a Bizottsághoz olyan bizonyítékot, amely azt jelezné, hogy az (60) preambulumbekezdésben már szintén bemutatott, az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának hatodik franciabekezdése szerinti, a pénzügyi rendszerben érvényesülő kormányzati beavatkozás ne hatna ki a vizsgált termékkel foglalkozó gazdasági ágazatra. A kormány még szakpolitikai szinten is mélyrehatóan szabályozza a pénzügyi intézkedéseket. Például a nyersanyagokról szóló terv előírja, hogy „[a] meglévő finanszírozási csatornákat teljes mértékben ki kell használni a tervben szereplő nagyobb projektek támogatására”. [A kínai kormány] el fogja mélyíteni az ipar és a pénzügyi ágazat közötti együttműködést, és ki fogja aknázni az ipar és a pénzügyi ágazat együttműködését szolgáló nemzeti platformok szerepét annak érdekében, hogy pénzügyi szolgáltatások és tőkebefektetések útján hathatós támogatást nyújtson a tervvel összhangban lévő projektekhez” (64).

(107)

Ebből következően a pénzügyi rendszerbe való jelentős kormányzati beavatkozás minden szinten nagymértékben befolyásolja a piaci viszonyokat.

(108)

Végezetül a Bizottság emlékeztetni kíván arra, hogy a vizsgált termék gyártásához több különböző inputra van szükség. Amikor a vizsgált termék gyártói beszerzik inputjaikat vagy szerződést kötnek inputjaik beszerzése érdekében, az általuk fizetett árakra (amelyeket költségként jelenítenek meg) nyilvánvalóan kihatnak az előzőekben ismertetett rendszerszintű torzulások. Például az inputok beszállítói olyan munkaerőt foglalkoztatnak, amelyre kihatnak a torzulások. Amikor kölcsönt vesznek fel, olyan forrásokat vesznek igénybe, amelyekre kihathatnak a pénzügyi szektor, illetve a tőkeallokáció torzulásai. Emellett pedig működésüket behatárolja a tervrendszer, amely a kormányzat minden szintjén és az összes gazdasági ágazatban érvényesül.

(109)

Következésképpen az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja értelmében nemcsak a vizsgált termék belföldi értékesítési árait nem helyénvaló alkalmazni, hanem az előállítási költségeket (ezen belül a nyersanyagok, az energia, a földterület, a finanszírozás, a munkaerő stb. költségeit) sem, hiszen ezek árképzésére is kihat a jelentés I. és II. részében bemutatott jelentős mértékű kormányzati beavatkozás. Valójában a tőke, a földterület, a munkaerő, az energia és a nyersanyagok allokálásával összefüggésben bemutatott kormányzati beavatkozás Kína teljes egészében érvényesül. Ebből egyebek mellett az is következik, hogy a Kínában különféle termelési tényezők felhasználásával előállított inputra szintén jelentős torzulások hatnak. Ugyanez vonatkozik az input inputjaira, és így tovább.

(110)

Összességében a rendelkezésre álló bizonyítékok arról tanúskodnak, hogy a vizsgált termék árai és költségei (köztük a nyersanyag-, az energia- és a munkaerőköltségek) az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja értelmében – az ott felsorolt elemek közül egy vagy több tényleges vagy lehetséges hatásának tanúsága szerint – jelentős kormányzati beavatkozás hatására alakulnak ki, és nem szabadpiaci erőviszonyok eredményei. Ennek alapján, valamint a kínai kormány együttműködésének hiányában a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy ebben az esetben nem helyénvaló a belföldi árak és költségek alkalmazása a rendes érték megállapításához. A Bizottság ezért a rendes értéket az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontjával összhangban kizárólag torzulásoktól mentes árakat vagy referenciaértékeket tükröző előállítási és értékesítési költségek – ez esetben egy megfelelő reprezentatív országban érvényes előállítási és értékesítési költségek – alapján, a következő szakaszban foglaltak szerint képezte.

(111)

2025. január 31-én a Runbao és a Saite az első feljegyzésre válaszul észrevételeket nyújtott be, többek között az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének alkalmazásával kapcsolatban.

(112)

Először is a Runbao és a Saite arra az álláspontra helyezkedett, hogy az alaprendelet 2. cikkének (6a) bekezdése nem alkalmazható, mivel az olvasztott timföld kínai ágazata piacorientált feltételek mellett működik. A Runbao és a Saite ezzel összefüggésben azzal érvelt, hogy a Bizottságnak el kellene fogadnia a két vállalat által közölt belföldi árakat és költségeket, mivel azok magántulajdonban vannak.

(113)

Ezt az érvelést a Bizottság nem tudta elfogadni. Amint azt a (74)–(110) preambulumbekezdés részletesen ismerteti, a vizsgált termék ágazata számos, az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja értelmében vett jelentős torzulásnak van kitéve. Bár az ilyen torzulások különböző formákat ölthetnek, és az állami vállalatok jelenléte az ágazatban jelentős torzulások meglétére utal; a piaci erőket befolyásoló kormányzati beavatkozás nem korlátozódik az állam tulajdonában lévő gazdasági szereplőkre, hanem a magántulajdonban lévő vállalatokra is kiterjed (lásd különösen a fenti (91) preambulumbekezdést).

(114)

Másodszor: a Runbao és a Saite előadta, hogy még ha a Bizottság úgy is ítélné meg, hogy jelentős torzulások állnak fenn, a vonatkozó értékelést az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének harmadik albekezdése szerint külön-külön kell elvégezni a Runbao és a Saite esetében.

(115)

A Bizottság megjegyezte, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének alkalmazását megalapozó jelentős torzulások fennállását országos szinten kell megállapítani. Ha megállapítást nyer, hogy egy adott ágazatban jelentős torzulások állnak fenn, akkor a rendelet 2. cikke (6a) bekezdésének rendelkezései a priori alkalmazandók a szóban forgó ágazat valamennyi kínai exportáló gyártójára, és a termelési tényezőikhez kapcsolódó valamennyi költségre vonatkoznak. Míg az alaprendelet szóban forgó rendelkezése előírja olyan belföldi költségek használatát, amelyekről egyértelműen megállapítható, hogy azokat nem érintik jelentős torzulások, egyik belföldi költségről sem lehetett azonban pontos és megfelelő bizonyítékok alapján megállapítani, hogy az torzulástól mentes lenne. Az exportáló gyártók nem nyújtottak be pontos és megfelelő bizonyítékot a torzulástól mentes árakra és költségekre vonatkozóan, hanem a fent említett általános állításra szorítkoztak, amely szerint az olvasztott timföld ágazata piacorientált feltételek mellett működik.

(116)

A reprezentatív ország kiválasztása az alaprendelet 2. cikkének (6a) bekezdése alapján, a következő szempontok szerint történt:

(117)

Az (53)–(54) preambulumbekezdésben ismertetett módon a Bizottság a rendes érték meghatározásához felhasznált forrásokkal kapcsolatban két feljegyzést fűzött az érdekelt felek számára betekintésre összeállított aktához: a termelési tényezőkre vonatkozó első feljegyzést 2025. január 21-én (a továbbiakban: első feljegyzés), a termelési tényezőkre vonatkozó második feljegyzést pedig 2025. március 5-én (a továbbiakban: második feljegyzés). Ezek a feljegyzések ismertették az alkalmazandó kritériumokkal kapcsolatos tényeket és bizonyítékokat, és foglalkoztak a felektől ezekre és a releváns forrásokra vonatkozóan érkezett észrevételekkel. A termelési tényezőkre vonatkozó második feljegyzésben a Bizottság tájékoztatta az érdekelt feleket arról, hogy ebben az ügyben Mexikót szándékozik megfelelő reprezentatív országként figyelembe venni abban az esetben, ha az alaprendelet 2. cikkének (6a) bekezdése szerint a jelentős torzulások fennállása megerősítést nyer. Az érdekelt felektől a vizsgált termék tényleges mexikói gyártásának hiányára vonatkozóan beérkezett észrevételek és az ezeket alátámasztó bizonyítékok alapján a Bizottság úgy ítélte meg, hogy ebben az ügyben Brazília a legmegfelelőbb reprezentatív ország abban az esetben, ha megerősítést nyer az alaprendelet 2. cikkének (6a) bekezdése szerinti jelentős torzulások fennállása.

(118)

A termelési tényezőkre vonatkozó első feljegyzésben a Bizottság Mexikót és Brazíliát azonosította olyan országként, amelynek gazdasági fejlettsége a Világbank megítélése szerint hasonló Kínáéhoz, tekintettel arra, hogy bruttó nemzeti jövedelme alapján a Világbank besorolása szerint mindegyik a közepes jövedelmű országok felső sávjába tartozik, továbbá ismert róluk, hogy gyártják a vizsgált terméket.

(119)

Észrevételeiben a Tyrolit három lehetséges országot – Brazíliát, Kazahsztánt és Indiát – javasolt megfelelő reprezentatív országként a vizsgálathoz. A VDS azzal érvelt, hogy India lenne a legmegfelelőbb választás, hivatkozva a vizsgált termék számos gyártójának jelenlétére. A VDS továbbá előadta, hogy India reálisan tükrözi a nyersanyagárakat, és hogy az energiaárak jobban összehasonlíthatók a kínai árakkal.

(120)

A Bizottság megjegyezte, hogy az érintett országgal ellentétben Kazahsztán és India nem tartozik a Világbank besorolása szerinti „közepes jövedelmű országok felső sávjába tartozó” országok kategóriájába, és ezért az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja értelmében, a gazdasági fejlettségi szintjükre tekintettel nem minősülnek lehetséges reprezentatív országnak. Következésképpen Kazahsztán és India nem használható reprezentatív országként. Ezért ezeket az állításokat a Bizottság elutasította.

(121)

Az első feljegyzésben a Bizottság jelezte, hogy azon országok – nevezetesen Brazília és Mexikó – esetében, amelyekről megállapítást nyert, hogy gyártják a vizsgált terméket, tovább kell vizsgálni az adatok rendelkezésre állását, különös tekintettel a vizsgált termék gyártóinak könnyen elérhető pénzügyi adataira.

(122)

Brazíliát illetően a Bizottság ebben a szakaszban nem talált a Elfusa Geral de Eletro Fusãora – a vizsgált terméket gyártó egyetlen ismert brazil vállalatra – vonatkozó, könnyen elérhető (konszolidált vagy nem konszolidált) pénzügyi kimutatásokat. A Bizottság ezért megállapította, hogy e vállalat adatait nem tudja felhasználni az eljárás során. Ennek eredményeként a Bizottság megállapította, hogy e vizsgálatban Brazília nem tekinthető megfelelő reprezentatív országnak.

(123)

Mexikót illetően a Bizottság talált az Elmetre vonatkozó, könnyen elérhető pénzügyi kimutatásokat, amelyek azt mutatták, hogy a vállalat észszerű jövedelmezőségi szintet ért el a 2022. évben, bár nem fedték le a vizsgálati időszakot.

(124)

A Bizottság elemezte a fő termelési tényezők Mexikóba és Brazíliába érkező behozatalát. A panaszos meggyőző bizonyítékot szolgáltatott arra vonatkozóan, hogy Kínában jelentős torzulások állnak fenn az olvasztott timfölddel kapcsolatban. Ezért amennyiben ilyen torzulások fennállása megerősítést nyer, a Bizottság a Kínából érkező behozatalt nem venné figyelembe a nyersanyagoknak a reprezentatív országokban érvényes referenciaárainak kiszámításánál. A Bizottság megvizsgálta az (EU) 2015/755 európai parlamenti és tanácsi rendelet (66) I. mellékletében felsorolt egyes, a Kereskedelmi Világszervezetben tagsággal nem rendelkező országokból érkező behozatalt is. Minden esetben vagy nem létezett ilyen behozatal, vagy az elenyésző (1 %-nál alacsonyabb) volt a vizsgálati időszakban. Ennek megfelelően Mexikó és Brazília egyaránt megfelelő reprezentatív országnak tekinthető (67).

(125)

A Tyrolit és a VDS azt állította, hogy komoly jelek utalnak arra, hogy az Elmet, az egyik azonosított mexikói gyártó elsősorban a tűzálló anyagok ágazatában és a kohászati ágazatban használt nyersanyagok importőreként és forgalmazójaként tevékenykedik, nem pedig bármilyen típusú olvasztott timföldet gyártójaként. Azt állították továbbá, hogy Brazíliában létezik a vizsgált termék belföldi gyártása, és az Elfusa Geral de Eletro Fusão (a továbbiakban: Elfusa) a VDS-tagok között jól ismert gyártó.

(126)

A Bizottság megjegyezte, hogy a Tyrolit és a VDS nem szolgáltatott bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy az Elmet nem gyártja a vizsgált terméket. Épp ellenkezőleg, az Elmet honlapja kifejezetten kimondja, hogy a vállalat gyárt barna timföldet, és saját kemencét üzemeltet. Ezt a tényt más olyan érdekelt felek sem cáfolták, akik egy ilyen mexikói gyártó létezésére hivatkoztak. Ezenkívül az Elmet pénzügyi kimutatásai könnyen elérhetők az Orbison keresztül, míg a brazil gyártó, az Elfusa pénzügyi kimutatásai nem könnyen elérhetők, és azokat nem nyújtotta be sem a Tyrolit, sem pedig a VDS. Következésképpen ezeket az állításokat elutasította.

(127)

Az uniós felhasználók, a Vesuvius Poland Sp. z o.o. (a továbbiakban: Vesuvius) és a Calderys, valamint az uniós felhasználók szövetsége, a Tűzállóanyag-gyártók Európai Szövetsége (European Refractories Producers’ Association, a továbbiakban: PRE) támogatták, hogy a Bizottság ebben a szakaszban Mexikót válassza reprezentatív országnak. A Vesuvius szerint Brazília nem megfelelő reprezentatív ország, mivel a kulcsfontosságú termelési tényezőkre vonatkozó adatok nem elégségesek és „nem megfelelőek”, mivel ezen anyagok Brazíliába irányuló behozatala korlátozott, különösen a Kínából származó anyagok kizárása esetén. Továbbá a Vesuvius tudomása szerint az importált anyagok nem felelnek meg az olvasztott timföld gyártásában jellemzően használt anyagoknak. Ezek a behozatalok ugyanis elsősorban különleges felhasználásra szánt, különleges minőségi osztályokba tartozó bauxitból állnak, amelyet valószínűleg nem használnak fel olvasztott timföld előállítására. Ezenkívül az olvasztott timföld brazil gyártóira vonatkozóan nem állnak rendelkezésre pénzügyi adatok. A Vesuvius ezért azt ajánlotta, hogy amennyiben a Bizottság Brazíliát választja reprezentatív országnak, a rendes érték tisztességes és pontos megállapításának biztosítása érdekében a behozatali adatok helyett inkább az exportadatokra kellene támaszkodnia, amint az a korábbi vizsgálatok során történt. A Calderys támogatta Mexikó reprezentatív országként való kiválasztását, mivel rendelkezésre állnak egy azonosított mexikói olvasztott timföldgyártóra vonatkozó pénzügyi adatok. Ezen túlmenően Mexikó behozatali mintái azt jelzik, hogy az kisebb mértékben van kitéve az esetlegesen torzulással érintett inputoknak, és szigorúbb szociális és környezetvédelmi normák uralkodnak az országban. A PRE megjegyezte, hogy Brazília a világ egyik legnagyobb bauxittermelője, és ennek következtében nettó exportőr. Következésképpen a PRE azzal érvelt, hogy a Brazíliába irányuló bauxitbehozatal egységára nem feltétlenül tükrözi pontosan a belföldi piacot, akár az alacsony importvolumen miatt, akár azért, mert az importtermékek specializáltak, és a magasabb értékű, speciális minőségi kategóriájú termékekre összpontosítanak. Ezenkívül a Bizottsághoz hasonlóan a PRE sem talált az Elfusára vonatkozóan rendelkezésre álló pénzügyi kimutatásokat.

(128)

A Tyrolit és a Reckel megjegyezte, hogy az alumínium-oxid-alapú olvasztott timföld és szol-gél korund gyártásához szükséges termelési tényezők jegyzéke nem szerepel az első feljegyzésben. Ugyanakkor a Reckel azzal érvelt, hogy a Bizottság által azonosított termelési tényezőket felül kell vizsgálni, mivel azok nem tükrözik pontosan a szol-gél korund előállításához használt elsődleges nyersanyagokat. Mindkét vállalat szorgalmazta, hogy a Bizottság vagy igazítsa ki az azonosított termelési tényezőket, vagy zárja ki a szol-gél korundot a vizsgálat hatálya alól.

(129)

A Tyrolit és a Reckel észrevételeire válaszul a Bizottság egy további, a vizsgált termék körébe tartozó szol-gél gyártásához felhasznált inputot is figyelembe vett, mivel arról a mintában szereplő egyik exportáló gyártó beszámolt. A Bizottság a vizsgálat során összegyűjtött és ellenőrzött adatok alapján számította ki a dömpingkülönbözeteket, a mintában szereplő két gyártó által előállított olvasztott timföld különböző típusainak előállításához szükséges valamennyi input figyelembevételével.

(130)

A Saite és a Runbao azzal érvelt, hogy a GTA importstatisztikái nem jelentenek megfelelő alapot a rendes érték képzéséhez szükséges nyersanyagköltségek meghatározásához, kivéve, ha az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdésében előírt kiigazításokra kerül sor annak biztosítása érdekében, hogy a referenciaárak összehasonlíthatók legyenek a kínai exportáló gyártók által ténylegesen fizetett árakkal. Megjegyezték, hogy a kínai vállalatok nyersanyagaik és egyéb inputjaik jelentős részét a belföldi piacon szerzik be, ami azt jelenti, hogy a termelési tényezők szóban forgó árai nem tartalmazzák az olyan költségeket, mint a tengeri fuvardíjak, a biztosítások és az importvámok. Ezért azt állították, hogy a GTA behozatalra vonatkozó adatainak felhasználásakor a Bizottságnak ki kell igazítania a referenciaárakat, hogy azok a kínai gyártók tényleges beszerzési feltételeit tükrözzék, beleértve a szállítási módot, a szállítási távolságot és az olyan költségek alkalmazhatóságát, mint a biztosítás, a behozatali vámok és a héa.

(131)

A Bizottság megjegyezte, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja előírja egy megfelelő reprezentatív ország megfelelő adatainak felhasználását, „feltéve, hogy a vonatkozó adatok könnyen elérhetők”. Ebben az esetben a lehetséges reprezentatív országok importárai könnyen elérhetők, és a Bizottság a GTA-adatokat használja fel ezen árak forrásaként. Amennyiben a bizonyítékok alapján indokolt az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontjának alkalmazása, a Bizottság tovább korrigálja ezeket az importárakat (például a vonatkozó vámok hozzáadásával) annak érdekében, hogy egy olyan észszerű helyettesítő értéket kapjon, amely ezekben az országokban torzulásmentes belföldi árnak tekinthető. Ezen túlmenően a Bizottság a vonatkozó referenciaértékek meghatározása során nem vette figyelembe a Kínából a reprezentatív országba irányuló behozatalra vonatkozó adatokat. Ha a termelési tényezők behozatali mennyiségei torzításmentes árakon kellő mértékben reprezentatívak a Bizottság megítélése szerint, és nem áll fenn olyan egyéb sajátos körülmény, amely miatt e mennyiségek nem tekinthetők megfelelőnek, akkor nincs olyan objektív ok, amelyre tekintettel ki kellene zárni azokat. Ezért a Bizottság – ellenkező bizonyíték hiányában – elutasította ezt az állítást.

(132)

A fenti megfontolások alapján a Bizottság a második feljegyzésben tájékoztatta az érdekelt feleket arról, hogy a rendes érték kiszámításához szükséges, torzulásmentes árak vagy referenciaértékek összegyűjtéséhez az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontjának első franciabekezdésében foglaltaknak megfelelően Mexikót kívánja megfelelő reprezentatív országként figyelembe venni. Az SGA-költségekre és a nyereségre vonatkozó észszerű értékek meghatározásakor a Bizottság eredetileg az Elmet pénzügyi adatainak felhasználását javasolta, amelyek a vizsgálati időszakot megelőző időszakra vonatkozóan álltak rendelkezésre az ORBIS adatbázisban.

(133)

Az érdekelt feleket felkérték, hogy tegyék meg észrevételeiket Mexikó mint reprezentatív ország és az Elmet mint a reprezentatív országban működő gyártó megfelelőségéről.

(134)

A Saite és a Runbao hangsúlyozta annak fontosságát, hogy a GTA behozatali adatait úgy igazítsák ki, hogy kizárják az olyan költségeket, mint a óceáni fuvardíjak, a biztosítási díjak és a behozatali vámok, mivel ezek nem akkor merülnek fel, amikor Kínában belföldön szereznek be nyersanyagokat. Azzal érveltek, hogy az ilyen költségek figyelembevétele torzítaná az exportárak és a rendes érték összehasonlítását, és szorgalmazták, hogy a Bizottság a tisztességes összehasonlítás érdekében biztosítsa, hogy a rendes értékhez felhasznált források tükrözzék a kínai gyártók tényleges beszerzési feltételeit. Emellett a Runbao kifogásolta, hogy a Bizottság a második feljegyzésben javasoltak szerint Brazília GTA-ból származó behozatali statisztikáit használja a szilícium-karbidra vonatkozóan, ehelyett Törökországot ajánlotta a magasabb behozatali volumenek és az összehasonlítható gazdasági fejlettségi szintet tükröző, megbízhatóbb adatok miatt.

(135)

A (110) preambulumbekezdésben említettek szerint, tekintettel a kínai belföldi piacon fennálló jelentős torzulásokra, a Bizottság jogosult a rendes értéket kizárólag a megfelelő reprezentatív országbeli vonatkozó termelési és értékesítési költségek alapján meghatározni, az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontjával összhangban. E tekintetben a Bizottság nem tudta azonosítani a belföldi piacon irányadó belföldi árakat, és adott esetben a szállítási költségeket és a behozatali vámokat is tartalmazó importstatisztikákhoz kellett folyamodnia, hogy tükrözze a reprezentatív országban egy helyi gyártó által fizetendő belföldi árakat. Ezért a Bizottság ezt az állítást elutasította. A szilícium-karbidra vonatkozó konkrét állítást a Bizottság a (154) preambulumbekezdésben vizsgálta és tárgyalta.

(136)

A Wester azzal érvelt, hogy az Elmet túl kis méretű – és túlságosan ingadozóak a pénzügyi adatai – ahhoz, hogy e célból reprezentatív legyen a mexikói gazdasági ágazatra nézve. Ezenkívül nem nyert megerősítést, hogy az Elmet Mexikóban gyártana barna timföldet, mivel a vállalat honlapja nem támasztja alá a Bizottság állítását. A Wester rámutatott arra, hogy még ha az Elmet gyárt is barna timföldet, ez az Elmet termékválasztékának kis részét képezi, és a szóban forgó vállalat pénzügyi adatai elsősorban a többi üzleti tevékenységét tükrözik, így nem alkalmasak a barna timföld rendes értékének meghatározására. A Wester szorgalmazta, hogy a Bizottság vizsgálja felül az Elmet pénzügyi adatainak alkalmazását, és amennyiben nem állnak rendelkezésre más megfelelő adatok, mérlegelje újra a reprezentatív ország használatával kapcsolatos álláspontját.

(137)

A Traxys vitatta a mexikói Elmet reprezentatív gyártóként való kiválasztásának megalapozottságát, és bizonyítékot szolgáltatott arra vonatkozóan, hogy az Elmet nem gyárt a tűzálló anyagok ágazata számára barna timföldet, hanem Kínából beszerző importőrként/kereskedőként működik. Azt állította, hogy az Elmet adatainak felhasználása torzítaná a rendes érték kiszámítását, mivel nem tükrözi megfelelően a vizsgált termék szempontjából lényeges gyártási folyamatokat, költségstruktúrát vagy árképzési stratégiákat. A Traxys arra is rámutatott, hogy a tengeri szállítás jelentős hatással van a költségekre, így a mexikói értékesítési árak nem alkalmasak az uniós piaccal való megfelelő összehasonlításra. Felvetette, hogy a brazil Elfusa reprezentatívabb gyártó lenne, mivel helyben gyárt barna timföldet, és a kínai gyártókhoz hasonló szállítási költségei merülnek fel. A Traxys hangsúlyozta, hogy a jelenlegi kiválasztást nem támasztják alá elegendő bizonyítékok, és az a rendes érték pontatlan meghatározásához vezethet, ami hatással lehet az eljárás méltányosságára és az európai érdekekre.

(138)

A Verband Deutscher Schleifmittelwerke e.V. (VDS) megkérdőjelezte Mexikó reprezentatív országként való kiválasztását, azzal érvelve, hogy az Elmet nem gyártja a vizsgált terméket. Azt állította, hogy az Elmet Kínából importálja a barna timföldet, ami a számítások torzulásához vezethet, ha azt referenciaértékként használják. A VDS azt állította, hogy a Bizottság nem vizsgálta meg kellőképpen a panaszosok feltételezéseit, és figyelmen kívül hagyta az érdekelt felek fontos érveit.

(139)

A fenti állításokon és az előterjesztett bizonyítékokon túlmenően a Bizottság továbbá megvizsgálta, hogy az Elmet ténylegesen gyártja-e a vizsgált terméket Mexikóban, és annak pénzügyi kimutatásai felhasználhatók-e a reprezentatív ország SGA-költségei és nyeresége észszerű összegének meghatározásához. Kutatását követően a Bizottság megerősítette, hogy az Elmet nem tényleges gyártó. A Bizottság továbbá levelet kapott az Elmettől, amelyben a vállalat tisztázta, hogy nem gyártja a vizsgált terméket. A vizsgált termék tényleges gyártásának hiányában a Bizottságnak felül kellett vizsgálnia a megfelelő reprezentatív ország kiválasztását.

(140)

Az Imerys és a VDS a villamos energia mexikói árával, valamint a GTA timföldre és bauxitra vonatkozó mexikói importstatisztikáival kapcsolatban is megfogalmazott bizonyos állításokat. A VDS megismételte, hogy Indiát kellene reprezentatív országként használni. Tekintettel arra, hogy Mexikóban nem zajlik valódi termelés, a Bizottság ezeket az állításokat tárgytalannak tekintette. Továbbá, ahogy azt a (120) preambulumbekezdésben már kifejtettük, India nem tartozik ugyanabba a jövedelmi csoportba, mint Kína, és nem vehető figyelembe a megfelelő reprezentatív ország kiválasztásánál.

(141)

A megfelelő reprezentatív ország kiválasztásának újbóli mérlegelésekor a Bizottság az ügy aktájához fűzött első és második feljegyzésben szereplő információkra, valamint az ezzel kapcsolatban beérkezett észrevételekre támaszkodott. Az első és a második feljegyzésben a Bizottság Mexikót és Brazíliát jelölte meg lehetséges reprezentatív országként. Bár a vizsgált termék gyártása, az importstatisztikák, a munkaerő vagy az energia tekintetében nem voltak olyan döntő tényezők, amelyek kedveztek volna Brazília vagy Mexikó kiválasztásának, a Bizottság a pénzügyi kimutatások rendelkezésre állása miatt Mexikót választotta ki. Figyelembe véve azokat a beérkezett észrevételeket, amelyek arra utalnak, hogy – Brazíliával ellentétben – Mexikóban nem zajlik valódi termelés, valamint a vizsgált termék brazil gyártóira vonatkozó pénzügyi kimutatások hiányára, a Bizottság megvizsgálta, hogy rendelkezésre állnak-e pénzügyi kimutatások a Brazíliában ugyanabban a NACE-rendszer szerinti ágazatban működő vállalatokra vonatkozóan, mint amelybe az olvasztott timföld tartozik. Ezzel összefüggésben a Bizottság három, a NACE C 23.9 (Egyéb csiszolótermék és nemfém ásványi termék gyártása) ágazatban működő brazil vállalatot azonosított, amelyek a 2023. és 2024. évre, azaz részben a vizsgálati időszakra vonatkozóan rendelkeztek pénzügyi kimutatásokkal. Ez az ágazat reprezentatívnak tekinthető, mivel olyan vállalatokat is magában foglal, amelyek ipari folyamatai közel állnak a vizsgált termék gyártóinak ipari folyamataihoz, tekintve, hogy a gyártás egyes lépései – például a magas hőmérsékletű feldolgozás, a mechanikus őrlés és az osztályozási rendszerek – alapvetően összehangoltak e vállalatok között és az olvasztott timföldgyártás területén. Ennek alapján a Bizottság úgy ítélte meg, hogy e vizsgálat szempontjából Brazília megfelelő reprezentatív ország.

(142)

Miután megállapítást nyert, hogy a fenti tényezők összessége alapján Brazília megfelelő reprezentatív ország, a szociális védelem és a környezetvédelem szintjének vizsgálatára az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontja első franciabekezdésének utolsó fordulatával összhangban már nem volt szükség.

(143)

A fenti elemzés alapján Brazília megfelelt azoknak a kritériumoknak, amelyeket az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontjának első franciabekezdése a megfelelő reprezentatív országként történő figyelembevételhez meghatároz.

(144)

Az első feljegyzésben a Bizottság felsorolta azokat a termelési tényezőket (például anyagok, energia, munkaerő), amelyeket az együttműködő exportáló gyártók felhasználnak a vizsgált termék előállításához, és felkérte az érdekelt feleket, hogy adják elő észrevételeiket, és tegyenek javaslatokat a feljegyzésben említett termelési tényezők mindegyikének torzulásmentes értékére vonatkozó, könnyen elérhető információkra.

(145)

Ugyanebben a feljegyzésben a Bizottság jelezte, hogy a rendes értéknek az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontjával összhangban történő számítása keretében a legtöbb termelési tényező – és különösen a nyersanyagok – torzulásmentes költségének meghatározásához a Globális Kereskedelmi Atlaszt fogja felhasználni. A második feljegyzésben a Bizottság felsorolt bizonyos forrásokat, ahonnan a munkaerő- és energiaköltségeket beszerezte. Tekintettel a megfelelő reprezentatív ország kilétében tervezett változásra, ezeket a munkaerő- és energiaköltség-forrásokat a Bizottság nem fogja felhasználni, amennyiben Brazíliát választja ki megfelelő reprezentatív országként. A Bizottság inkább brazil forrásokat fog felhasználni a torzulásmentes munkaerő-költségek (68) és energiaköltségek (69) megállapításához.

(146)

A második feljegyzésben a Bizottság arról is tájékoztatta az érdekelt feleket, hogy a mintában szereplő, teljes körű adatokat szolgáltató exportáló gyártók termelési tényezőinek nagy száma miatt, valamint mivel egyes nyersanyagok csak elhanyagolható mértékben befolyásolják a teljes előállítási költséget, az elhanyagolható tételeket a fogyóeszközök kategóriájában, együttesen vette figyelembe. A Bizottság emellett arról is tájékoztatást nyújtott, hogy a jövőben kiszámítja a fogyóeszközöknek a nyersanyagok összköltségéhez viszonyított százalékos arányát, és a megfelelő reprezentatív országra vonatkozóan megállapított torzulásmentes referenciaértékek használatakor ezt az arányszámot alkalmazza majd az újraszámított nyersanyagköltségre.

(147)

Az érdekelt felek által benyújtott és az ellenőrző látogatások keretében összegyűjtött információk figyelembevételével a Bizottság a következő termelési tényezőket és forrásaikat azonosította a rendes értéknek az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontjával összhangban történő meghatározásához:

1. táblázat

Az olvasztott timföld termelési tényezői

(148)

A Bizottság az előzőekben említett termelési tényezőkön kívüli költségek figyelembevétele céljából a rendes értékbe a gyártási általános költségek értékét is belefoglalta. Ennek az összegnek a megállapításához a Bizottság az együttműködő exportáló gyártóknál a vizsgált termék előállítása során felmerült gyártási általános költséget a felhasznált nyersanyagok tényleges költségének százalékában fejezte ki, majd ugyanezt a százalékos arányt alkalmazta ugyanazon nyersanyagok torzulásmentes költségére, hogy megkapja a torzulásmentes gyártási általános költségeket. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy e vizsgálat keretében az exportáló gyártó nyersanyagköltségéből és a jelentett általános költségekből képzett hányados észszerű módon felhasználható a vállalat telephelyére történő szállításkor felmerülő torzulásmentes gyártási általános költségek becslésére.

(149)

A reprezentatív országbeli gyártó telephelyére leszállított nyersanyagok torzulásmentes árának meghatározása során a Bizottság a Globális Kereskedelmi Atlaszban szereplő, a reprezentatív országba érkező importhoz tartozó súlyozott átlagos importárból indult ki, és azt megnövelte az importvámmal és a fuvarozási költségekkel. A reprezentatív országban érvényes importárat a Kínán és a Kereskedelmi Világszervezetben tagsággal nem rendelkező, az (EU) 2015/755 rendelet I. mellékletében felsorolt országokon kívüli összes harmadik országból érkező import egységárainak súlyozott átlaga szolgáltatta. A Bizottság azért döntött a Kínából a reprezentatív országba érkező import figyelmen kívül hagyása mellett, mert a (110) és a (115) preambulumbekezdésben jelzett módon arra a következtetésre jutott, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja értelmében vett jelentős torzulások fennállása miatt nem helyénvaló a Kínában érvényes belföldi árak és költségek alkalmazása. Mivel nem áll rendelkezésre arra utaló bizonyíték, hogy ugyanezek a torzulások a kivitelre szánt termékekre nem hatnak ki ugyanilyen módon, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy ezek a torzulások az exportárakat is befolyásolják.

(150)

Az Imerys és a Tyrolit megjegyezte, hogy a kalcinált bauxit HR-kódja helytelennek tűnik, mivel annak ugyanazon KN-kód alá kell tartoznia, mint a bauxitnak – nevezetesen valamennyi alumíniumércet és azok dúsítmányait a 2606 HR-kód alá kell besorolni. A Tyrolit megjegyezte továbbá, hogy a kalcinált bauxit nem homogén áru, és annak egységárai jelentősen eltéréseket mutatnak. A Tyrolit ezért azt ajánlotta, hogy a Bizottság megbízható forrásokból, például a CM Grouptól vagy a Fastmarketstől származó árazási adatokat használjon, és adott esetben adja hozzá azokhoz a szállítási költségeket, vagy – a várható áraktól való jelentős eltérések elkerülése érdekében – végezzen keresztellenőrzéseket a GTA-ban szereplő importárak és a könnyen elérhető piaci árak összehasonlításával. Végül a Tyrolit azt állította, hogy az alumínium-oxid-por, közismert nevén timföld, a különböző típusú olvasztott timföldek előállításának elsődleges nyersanyaga, és nem tekinthető a kalcinált bauxitot érintő olvasztási folyamat melléktermékének.

(151)

A kalcinált bauxit besorolására vonatkozó állítással kapcsolatban a Bizottság megerősítette, hogy a Kombinált Nómenklatúrával (KN) és a Harmonizált Rendszerrel (HR) összhangban valamennyi alumíniumérc és dúsítmányai, beleértve a kalcinált bauxitot is, a 2606 KN-kód alá tartozik. Nem nyújtottak be bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy ez a besorolás helytelen lenne, vagy hogy annak használata megbízhatatlan adatokhoz vezetett volna. Ami az olyan forrásokból származó árképzési adatok felhasználására vonatkozó javaslatot illeti, mint a CM Group vagy a Fastmarkets, az érdekelt felek nem nyújtottak be e forrásokból származó konkrét adatokat, és nem támasztották alá, hogy ezek az adatok miért lennének megbízhatóbbak, mint a GTA importstatisztikái. Jóllehet a Bizottság hozzáfér a Fastmarketshez, az abban foglalt információkat nem tekintette megfelelő alapnak e termelési tényező referenciaértékének meghatározásához, mivel vagy nem feleltek meg a szóban forgó termelési tényezőnek, vagy egy kínai kikötői árjegyzéshez kapcsolódtak. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(152)

Az alumínium-oxid-por tekintetében, figyelembe véve ennek a termelési tényezőnek az abszolút és a teljes előállítási költségen belüli relatív elhanyagolható értékét, a Bizottság azt a rendes érték kiszámítása céljából a fogyóeszközök közé sorolta. Ez az állítás ezért irrelevánssá vált.

(153)

A (127) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint több érdekelt fél is azt állította, hogy amennyiben a Bizottság Brazíliát választja megfelelő reprezentatív országként, a bauxit és a kalcinált bauxit torzulásmentes árát az exportstatisztikák, nem pedig az importstatisztikák alapján kellene meghatároznia, mivel azok a bauxit speciális, meghatározott alkalmazásokhoz szánt típusainak felelnek meg. A Bizottság megjegyezte, hogy a referenciaérték valójában az uniós gyártók által ugyanazon termelési tényezőért fizetett ártartományba esik. A Bizottság ennek alapján elutasította az állítást.

(154)

A Runbao kifogásolta, hogy e termelési tényező értékének meghatározásához a Bizottság a GTA szilícium-karbidra vonatkozó importstatisztikáit használta fel, azzal érvelve, hogy Brazília vizsgálati időszak alatti behozatali volumene túl alacsony volt ahhoz, hogy reprezentatívnak minősüljön, és hogy a brazil behozatali források között jelentős az árak szóródása. Alternatív megoldásként Runbao azt javasolta, hogy a Bizottság használja Törökországot a referenciaár forrásaként, és arra hivatkozott, hogy Törökország jelentősen nagyobb volumenben importál szilícium-karbidot, kevesebb a kis méretű beszállító, és Kínához hasonlóan a közepes jövedelmű országok felső sávjába tartozó országnak minősül. A Runbao továbbá azzal érvelt, hogy Törökország behozatali adatai nyilvánosan hozzáférhetők és megbízhatóbbak, állításának alátámasztására pedig a Trade Mapből származó adatokat nyújtott be.

(155)

A brazil importstatisztikák áttekintését követően a Bizottság megállapította, hogy bizonyos országok esetében a behozatali mennyiségek egy elhanyagolható része abnormálisan magas behozatali egységárakat mutatott, amelyek több százszor magasabbak voltak a megállapított súlyozott átlagárnál. Figyelembe véve, hogy ezeknek a volumeneknek az azonos HR-kód nélküli vonatkozó termelési tényezőktől eltérő terméknek kellett megfelelniük, a Bizottság úgy döntött, hogy kizárja a szóban forgó mennyiségeket. Ennek eredményeként a referenciaár a vizsgálati időszak alatt Brazíliába irányuló behozatal volumenének több mint 91 %-án alapult. Ami azt a javaslatot illeti, hogy Törökországot használja alternatív adatforrásként, a Bizottság megjegyezte, hogy a jelen vizsgálat során Törökországot nem tartotta megfelelő reprezentatív országnak, mivel az országban nem gyártották a vizsgált terméket. Ezért Törökország behozatali adatait nem lehetett felhasználni a referenciaárak meghatározásához, így a Bizottság elutasította az állítást.

(156)

Mivel Brazíliában nem álltak rendelkezésre a „Salak, hamu és maradvány” tekintetében olyan behozatali statisztikák, amelyek tükrözték volna az egyik együttműködő exportáló gyártó által a vizsgált termék gyártási folyamata során előállított sajátos mellékterméket, a Bizottságnak alternatív módszert kellett alkalmaznia a „Salak, hamu és maradvány” torzulásmentes árának megállapításához. Ehhez kapcsolódóan a Bizottság kiszámította e melléktermék kínai belföldi értékesítési ára és a teljes anyagköltség közötti arányt. Ezután a Bizottság ezt az arányt alkalmazta a kiszámított torzulásmentes teljes anyagköltségre, majd az így kapott összeget elosztotta a ténylegesen értékesített mennyiséggel, hogy megkapja a torzulásmentes egységárat. Titoktartási megfontolásokból a kiszámított referenciaérték az 1. táblázatban értéktartományok megadásával szerepel. A Bizottság azonban közölte ezt az érintett exportáló gyártóval az egyedi tájékoztatás során.

(157)

Annak érdekében, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontjának első franciabekezdésében előírt módon meghatározza a nyersanyagok torzulástól mentes árát, a Bizottság a vonatkozó behozatali vámokat hozzáadta a reprezentatív ország importstatisztikáiban rögzített, a GTA-ban rendelkezésre álló CIF-értékhez.

(158)

A Bizottság az együttműködő exportáló gyártók által a nyersanyagok beszerzésével kapcsolatban viselt fuvarozási költséget kifejezte az érintett nyersanyagok tényleges költségének százalékában, majd a torzulásmentes fuvarozási költség megállapítása érdekében ezt a százalékot alkalmazta az érintett nyersanyagok torzulásmentes költségére. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy e vizsgálat keretében az exportáló gyártó nyersanyagköltségéből és a jelentett fuvarozási költségekből képzett hányados észszerű módon felhasználható a vállalat telephelyére leszállított nyersanyagok torzulásmentes fuvarozási költségének becslésére.

(159)

Az Instituto Brasileiro de Geografia e Estatística (a továbbiakban: IBGE) részletes információkat tesz közzé a Brazília különböző gazdasági ágazataiban alkalmazott bérekről. A Bizottság a CNAE 2.0 brazil osztályozás szerint a 23.91 „Fabricação de produtos cerâmicos refratários” [Tűzálló kerámiatermékek gyártása] gazdasági tevékenységhez kapcsolódó átlagos munkaerőköltség esetében a 2022. évre vonatkozóan rendelkezésre álló legfrissebb statisztikákat használta fel. Az IBGE statisztikái a 2022. év vonatkozásában információkat szolgáltatnak a teljes éves bérekről és a kapcsolódó bérköltségekről, valamint az alkalmazottak gazdasági tevékenységi ágazatonkénti létszámáról. A Bizottság csak a termeléssel kapcsolatos munkát végző személyi állományra vonatkozó információkat vette figyelembe. Az értékeket a Bizottság a vizsgált időszakhoz indexálta a fogyasztói árindex segítségével (71).

(160)

A Bizottság a brazil vállalatokra (ipari felhasználókra) vonatkozó, a brazil Bányászati és Energiaügyi Minisztérium (72) által a vizsgálati időszakra vonatkozóan közzétett villamosenergia- és gázárat használta fel. A havi közlönyben közzétett díjak tartalmazták az „Imposto sobre Circulação de Mercadorias e Serviços” (a továbbiakban: ICMS) elnevezésű adót, amely a brazil államok az áruforgalomra, valamint az államok és települések közötti szállítási és kommunikációs szolgáltatásokra vetnek ki. Ezt az adót az ipari felhasználók visszaigényelhették, és a Bizottság levonta a megállapított referenciaértékből. Mivel a brazil államok (az adott államtól függően) 17 és 18 % közötti kulcsú ICMS-t szedtek be a vizsgálati időszak alatt, a Bizottság újraszámította a villamos energia és a gáz referenciaértéket, átlagosan 17,5 %-ot levonva az ICMS-ből. Az újraszámított villamosenergia-referenciaérték – 0,98 CNY/kWh – a vizsgálati időszakra vonatkozó átlagos ipari díjszabás, míg a gáz-referenciaérték 4,32 CNY/m3.

(161)

Az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja szerint „a képzett rendes értéknek tartalmaznia kell az igazgatási, értékesítési és általános költségek, valamint a nyereség torzulástól mentes és észszerű összegét”. Emellett az előzőekben említett termelési tényezőkön kívüli költségek figyelembevétele a gyártási általános költségek értékének megállapítását is szükségessé teszi.

(162)

A Bizottság az együttműködő exportáló gyártó által viselt gyártási általános költségeket kifejezte az exportáló gyártók tényleges gyártási költségeinek százalékában. Ezt követően a Bizottság ezt a százalékot alkalmazta a torzulásmentes gyártási költségekre.

(163)

Az SGA-költségek és a nyereség torzulásmentes és észszerű összegének megállapításához a Bizottság három, a 23.9. NACE-kód alá tartozó brazil vállalat 2023. vagy 2024. évi pénzügyi adataira támaszkodott, a vállalatok adatainak rendelkezésre állásától függően. Ezek a vállalatok az Orbisból származó adatok alapján a Bozel Brasil S.A., a Trevo Industrial de Acartonados S/A és a Technosulfur Sistema de Tratamento de Metais Liquidos Ltda. A szintén a 23.9 NACE-kódban azonosított Greca Distribuidora de Asflatos Ltda-t a Bizottság figyelmen kívül hagyta, mivel annak legfrissebb, könnyen elérhető pénzügyi kimutatásai a 2022. évre, azaz a vizsgálati időszakon kívüli időszakra vonatkoztak.

(164)

A fentiek alapján a Bizottság az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontjával összhangban terméktípusonként megállapította a gyártelepi alapon számított rendes értéket.

(165)

A Bizottság elsőként a torzulástól mentes gyártási költségeket állapította meg. Ennek keretében az egyes termelési tényezőkből az együttműködő exportáló gyártók által felhasznált mennyiségeket megszorozta a torzulásmentes egységköltségekkel. A Bizottság az ellenőrzés során megvizsgálta az együttműködő exportáló gyártók által közölt felhasználási arányok helytállóságát. A (144)–(146) preambulumbekezdésben leírtak szerint a Bizottság a felhasználási tényezőket megszorozta a reprezentatív országban megfigyelt torzulásmentes egységköltségekkel.

(166)

A torzulásmentes gyártási költség megállapítását követően a Bizottság hozzáadta a (162) preambulumbekezdésben leírtak szerint meghatározott gyártási általános költségeket.

(167)

A Bizottság a torzulásmentes gyártási költségek és a gyártási általános költségek összegére alkalmazta a három vállalat (163) preambulumbekezdésben leírtak szerinti pénzügyi kimutatásai alapján meghatározott, torzulásmentes előállítási költségeket és általános előállítási költségeket; azaz a termelési költségeket.

(168)

Az értékesített áruk költségének százalékában kifejezett, a torzulásmentes előállítási költségekre alkalmazott SGA-költség 13,25 % volt. Az értékesített áruk költségének százalékaként kifejezett és a torzulásmentes előállítási költségekre alkalmazott nyereség 19,68 % volt.

(169)

A Bizottság ezzel az eljárással az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontjának megfelelően terméktípusonként megállapította a gyártelepi alapon számított rendes értéket.

(170)

A mintában szereplő exportáló gyártók az Unióba vagy közvetlenül független vevőknek, vagy egy importőrként eljáró, velük kapcsolatban álló vállalaton keresztül exportáltak.

(171)

Azon exportáló gyártó esetében, amely az érintett terméket közvetlenül az Unióban működő független vevőknek exportálta, az exportár az alaprendelet 2. cikkének (8) bekezdésével összhangban az Unióba exportra értékesített termékért ténylegesen fizetett vagy fizetendő ár.

(172)

Azon exportáló gyártó esetében, amelyek az érintett terméket a vele kapcsolatban álló, az Unióban letelepedett importőrként eljáró vállalaton keresztül exportálta az Unióba, az exportár megállapítása az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdésével összhangban a behozott terméknek az Unióban a független vevők részére történő első viszonteladásakor alkalmazott ár alapján történt. Ebben az esetben a Bizottság az árat a behozatal és a viszonteladás között viselt összes költséggel – köztük a kapcsolatban álló importőrnél ténylegesen felmerült SGA-költségekkel, valamint a mintában szereplő két független uniós importőrtől származó ([4–6] (73) %-os) nyereséggel – kiigazította.

(173)

Az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdése előírja a Bizottság számára, hogy azonos kereskedelmi szinten végezze el a rendes érték és az exportár tisztességes összehasonlítását, és vegye figyelembe az árakat és az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló tényezők közötti különbségeket. A szóban forgó ügyben a Bizottság úgy határozott, hogy a rendes értéket és a mintában szereplő exportáló gyártók exportárát gyártelepi szinten hasonlítja össze. Az alábbiakban részletesebben kifejtettek szerint adott esetben a rendes értéket és az exportárat kiigazította annak érdekében, hogy: i. azokat visszanettósítsa a gyártelepi szintre, valamint ii. figyelembe vegye az árakat, illetve az árak összehasonlíthatóságát vélhetően és igazoltan befolyásoló tényezők közötti különbségeket.

(174)

A (169) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint a Bizottság a rendes értéket gyártelepi szinten állapította meg az előállítási költségek, valamint az adott kereskedelmi szint tekintetében észszerűnek tekintett SGA-költségek és a nyereség összegei alapján. Ezért nem volt szükség kiigazításokra a rendes érték gyártelepi szintre történő nettósítása érdekében.

(175)

Az engedményeket illetően a Bizottság megállapította, hogy arra a HR-kódra, amely alá a vizsgált termék a kínai export tekintetében besorolható, 13 %-os vissza nem térítendő héa vonatkozik, míg a rendes értéket héa nélkül számították ki. Ezért a tisztességes összehasonlítás biztosítása érdekében az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének k) pontjával összhangban a rendes értéket felfelé igazították ki az e héa hatálya alá tartozó exportáló gyártók tekintetében. A Bizottság nem találta indokoltnak, hogy a rendes értékhez képest más engedményeket alkalmazzon, és a mintában szereplő exportáló gyártók egyike sem igényelt ilyen engedményeket.

(176)

Annak érdekében, hogy az exportárat a gyártelepi szintre nettósítsa, a Bizottság kiigazításokat végzett a következők tekintetében: vámok, egyéb importterhek, fuvarozási, biztosítási, kezelési, rakodási és járulékos költségek.

(177)

A Bizottság a következő, az árakat és az ár-összehasonlíthatóságot befolyásoló tényezőket vette figyelembe: szállítási, biztosítási, anyagmozgatási és rakodási költségek, csomagolási költségek, hitelköltségek és banki díjak. A Bizottság az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének i) pontja szerinti jutalékok tekintetében is kiigazítást hajtott végre a Runbaóval kapcsolatban álló kereskedő esetében, levonva a kapcsolatban álló kereskedő SGA-költségein és egy [4–6 %-os] névleges nyereségen alapuló, a fenti (172) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint a kapcsolatban álló importőrökre analógia útján alkalmazott jutalékot.

(178)

A mintában szereplő együttműködő exportáló gyártók esetében a Bizottság az alaprendelet 2. cikkének (11) és (12) bekezdésével összhangban összehasonlította a hasonló termék egyes típusaihoz tartozó rendes értékek súlyozott átlagát az érintett termék megfelelő típusaihoz tartozó exportárak súlyozott átlagával.

(179)

Mindezek alapján az ideiglenes súlyozott átlagos dömpingkülönbözetek a vámfizetés nélküli, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következő értékekre adódtak:

(180)

A mintában nem szereplő együttműködő exportáló gyártók esetében a Bizottság a dömpingkülönbözet súlyozott átlagát az alaprendelet 9. cikkének (6) bekezdése alapján számította ki. Ennek a különbözetnek a meghatározása tehát a mintában szereplő exportáló gyártók vonatkozásában megállapított különbözetek alapján történt, a súlyozott átlag alapján.

(181)

Ennek alapján a mintában nem szereplő együttműködő exportáló gyártók ideiglenes dömpingkülönbözete 118,88 %.

(182)

A Kínában működő összes többi exportáló gyártó esetében a Bizottság a dömpingkülönbözetet az alaprendelet 18. cikkével összhangban, a rendelkezésre álló tények alapján határozta meg. Ennek érdekében a Bizottság meghatározta az exportáló gyártók együttműködésének szintjét. Az együttműködés szintje az együttműködő exportáló gyártók Unióba irányuló exportvolumene a vizsgálati időszakban, elosztva a vizsgálati időszakban az érintett országból az Unióba érkező, az Eurostat alapján megállapított teljes importvolumennel. A (20) preambulumbekezdésben említettek szerint az együttműködés szintje jelen esetben nagyon alacsony, mivel az együttműködő exportáló gyártók exportvolumene a vizsgálati időszakban az Unióba érkező teljes importvolumen körülbelül 20 %-át tette ki.

(183)

A Bizottság emlékeztetett arra, hogy az eljárás megindításáról szóló értesítés (74) 10. szakaszában tájékoztatta az érdekelt feleket arról, hogy az alaprendelet 18. cikke értelmében az együttműködés megtagadása vagy csupán részleges együttműködés esetén a rendelkezésre álló tényeken alapuló ténymegállapításra kerülhet sor, ami az e felek számára kedvezőtlenebb eredményekhez vezethet. Tekintettel arra, hogy a Bizottság egyértelműen figyelmeztette az érdekelt feleket az együttműködés hiányának következményeire, és hogy jelen esetben az együttműködés szintje különösen alacsony volt, a Bizottság helyénvalónak ítélte a maradék dömpingellenes vám megállapítását a Saite – a legmagasabb dömpingkülönbözettel rendelkező, mintában szereplő exportáló gyártó – értékesítésének egy részével kapcsolatban megfigyelt dömpingmagatartás alapján, amely a vizsgálati időszakban az összes mintában szereplő vállalat uniós exportjának 7 %-át tette ki. Ezeket az értékesítéseket a nem együttműködő exportőrök dömpingmagatartásának észszerű és reprezentatív helyettesítőjének tekintették.

(184)

A Bizottság ezért a maradvány dömpingkülönbözetet 136,36 %-ban állapította meg.

(185)

Az ideiglenes dömpingkülönbözetek tehát a vámfizetés nélküli, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékaként kifejezve a következők:

(186)

A hasonló terméket a vizsgálati időszakban kilenc uniós gyártó gyártotta az Unióban. Ezek a vállalatok alkotják az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése értelmében vett uniós gazdasági ágazatot.

(187)

A vizsgálati időszak alatti teljes uniós termelést a Bizottság mintegy 131 810 tonnában állapította meg az uniós gazdasági ágazatra vonatkozóan rendelkezésre álló összes információ, például a panaszos által az összes uniós gyártóra vonatkozóan kitöltött kérdőívben közölt adatok, valamint a mintában szereplő uniós gyártók kitöltött kérdőíveiben feltüntetett adatok alapján értékelte. A (14) preambulumbekezdésben foglaltak szerint a mintában szereplő uniós gyártók a hasonló termék teljes uniós termelésének több mint 44 %-át adták.

(188)

A Bizottság az uniós felhasználást a következők alapján állapította meg: a) a panaszos által a hasonló terméknek az uniós gazdasági ágazat független uniós vevők részére történő értékesítésére vonatkozó, a mintában szereplő uniós gyártók által bejelentett értékesítési volumenekkel összevetett adatok, valamint b) a vizsgált terméknek az összes harmadik országból érkező behozatalára vonatkozó Eurostat-adatok.

(189)

Az uniós felhasználás a következőképpen alakult:

2. táblázat

Uniós felhasználás (tonna)

(190)

A figyelembe vett időszak alatt az uniós felhasználás 20 %-kal csökkent. Az uniós felhasználás 2021 és 2022 között 3 %-kal csökkent, majd 2023-ban jelentős, 19 százalékpontos visszaesés következett be. 2023-tól a vizsgálati időszakig a felhasználás ugyan 2 százalékponttal nőtt, de 20 %-kal a figyelembe vett időszak kezdetén tapasztalt érték alatt maradt.

(191)

A Bizottság a behozatali volument az Eurostat adatai alapján állapította meg. A Bizottság a behozatal piaci részesedését a behozatali volumen és az uniós felhasználás összehasonlításával állapította meg.

(192)

Az érintett országból az Unióba irányuló behozatal a következőképpen alakult:

3. táblázat

A behozatal volumene és piaci részesedése

(193)

Az érintett országból érkező behozatal a figyelembe vett időszak során mintegy 140 372 tonnáról nagyjából 160 549 tonnára emelkedett – ez 14 %-os növekedést jelent. A 2022. évi jelentős, 25 %-os növekedést követően, amikor a behozatal 175 343 tonnán tetőzött, annak volumene 2023-ban 151 650 tonnára csökkent, majd a vizsgálati időszakban részben helyreállt. A vizsgálati időszak alatt a növekedés összességében 14 % volt.

(194)

A szóban forgó behozatal piaci részesedése 37 %-ról 53 %-ra nőtt a figyelembe vett időszakban, ami 42 %-os növekedést jelent egy olyan időszakban, amelynek során az uniós felhasználás folyamatos csökkent.

(195)

A Bizottság az importárakat a vizsgálati időszak alatt az Unióba irányuló kínai behozatal 4 %-át képviselő együttműködő exportáló gyártók által szolgáltatott adatok alapján állapította meg.

(196)

Az érintett országból az Unióba érkező behozatal átlagára a következőképpen alakult:

4. táblázat

Importár (EUR/tonna)

(197)

Az átlagos kínai importár 8 %-kal nőtt a figyelembe vett időszakban. Az árak először mintegy 44 %-kal emelkedtek, és 2022-ben elérték a tonnánként 1 169 EUR-t. Ezt 2023-ban 37 százalékpontos csökkenés követte, amikor is az árak tonnánként 865 EUR-ra estek vissza, majd a vizsgálati időszakban kismértékben, tonnánként 878 EUR-ra emelkedtek. Az áringadozást főként a nyersanyagköltségek ingadozása befolyásolta.

(198)

A vizsgálati időszak alatti áralákínálás megállapítása keretében a Bizottság a mintában szereplő uniós gyártók által az uniós piacon független vevőknek felszámított és gyártelepi szintre átszámított súlyozott átlagos értékesítési árakat terméktípusonként összehasonlította, és a mintában szereplő kínai gyártóktól származó behozatal tekintetében az első független uniós vevő részére történő értékesítéshez tartozó, CIF-alapon (a költségek, a biztosítások és a fuvardíjak megfizetésének feltételezésével) megállapított, a vámokkal és a behozatal után felmerülő költségekkel megfelelő módon kiigazított terméktípusonkénti súlyozott átlagárakat.

(199)

Az árak összehasonlítása terméktípusonként, a kereskedelem azonos szintjén megvalósuló ügyletek vizsgálata alapján, az adatok szükség szerinti kiigazításával, a kedvezmények és az árengedmények levonásával történt. Amint azt a (11) preambulumbekezdés részletezi, a barna olvasztott timföldre vonatkozó termékkód-leírásban azonosított következetlenség miatt ki kellett igazítani a termékkódot. Az összehasonlítás eredményét a Bizottság kifejezte a mintában szereplő uniós gyártók vizsgálati időszakbeli elméleti árbevételének százalékában. Ennek alapján az érintett országból érkező behozatalhoz tartozó súlyozott átlagos alákínálási különbözet az Unió piacán 42,94 % és 61,37 % között volt. A Bizottság a mintában szereplő exportáló gyártók behozatali volumenének mintegy 99,9 %-a esetében megállapította, hogy az uniós gazdasági ágazat árai alatt van.

(200)

Az áralákínáláson túlmenően az alaprendelet 3. cikkének (3) bekezdése értelmében vett jelentős árlenyomás is történt. A kínai exportáló gyártóktól érkező alacsony árú dömpingelt behozatal által okozott jelentős árnyomás miatt az uniós gazdasági ágazat nem tudta a vizsgálati időszak alatt emelni az árakat a termelési költségek alakulásával összhangban és a nyereség észszerű szintjének elérése érdekében, amint azt az alábbi 8. táblázat mutatja. A jelentős árlenyomást megerősítik a 4. és 8. táblázatban szereplő adatok, valamint a mintában szereplő exportáló gyártók által szolgáltatott adatok alapján megállapított áron aluli értékesítés.

(201)

A dömpingelt behozatal által az uniós gazdasági ágazatra kifejtett hatás vizsgálata az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdésével összhangban valamennyi olyan gazdasági mutató értékelésére kiterjedt, amely a figyelembe vett időszakban hatást gyakorolt az uniós gazdasági ágazat helyzetére.

(202)

A Bizottság az 1.5. szakaszban jelzett módon az uniós gazdasági ágazatot érő esetleges kár megállapítására mintavételt alkalmazott.

(203)

A kár meghatározása során a Bizottság különbséget tett a makrogazdasági és a mikrogazdasági kármutatók között. A Bizottság a makrogazdasági mutatókat a panaszos által az összes uniós gyártóra vonatkozóan kitöltött kérdőívben közölt adatok alapján értékelte, amelyeket szükség esetén összevetett a mintában szereplő uniós gyártók kitöltött kérdőíveiben feltüntetett adatokkal. A mikrogazdasági mutatókat a Bizottság a mintában szereplő uniós gyártók által a kérdőívre adott válaszokban közölt adatok alapján értékelte. Az uniós gazdasági ágazat gazdasági helyzete szempontjából mindkét adatcsoport reprezentatívnak bizonyult.

(204)

A makrogazdasági mutatók a következők: termelés, termelési kapacitás, kapacitáskihasználás, értékesítési volumen, piaci részesedés, növekedés, foglalkoztatás, termelékenység, a dömpingkülönbözet nagysága, valamint a korábbi dömpingelt behozatal hatásaiból való felépülés.

(205)

A mikrogazdasági mutatók a következők: átlagos egységár, egységköltség, munkaerőköltség, készletek, jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások, a beruházások megtérülése és tőkebevonási képesség.

(206)

A teljes uniós termelés, a termelési kapacitás és a kapacitáskihasználás a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

5. táblázat

Termelés, termelési kapacitás és kapacitáskihasználás

(207)

A figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazat termelési volumene következetesen és jelentős mértékben, 37 %-kal esett vissza. 2021 és 2022 között a termelés 11 %-kal csökkent. Ez a negatív tendencia 2023-ban felgyorsult: a termelés 2021-hez képest 34 %-kal csökkent. A csökkenés a vizsgálati időszakban is folytatódott, elérve a 131 810 tonnás mélypontot, ami az eredeti volumenhez képest 37 %-os csökkenést jelent.

(208)

A figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazat termelési kapacitása stabilan 305 500 tonna körül volt. Tekintettel arra, hogy a figyelembe vett időszakban csökkent a termelési volumen, a kapacitáskihasználás a 2021. évi 69 %-ról a vizsgálati időszakban meredeken, 43 %-ra csökkent.

(209)

Az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumene és piaci részesedése a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

6. táblázat

Értékesítési volumen és piaci részesedés

(210)

A figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumene jelentősen, 37 %-kal esett vissza, piaci részesedése pedig 22 %-kal csökkent – a 2021. évi 41 %-ról a vizsgálati időszakban 32 %-ra.

(211)

A csökkenő uniós felhasználással összefüggésben az uniós gazdasági ágazat termelése, értékesítési volumene és piaci részesedése jelentősen, az uniós piac általános zsugorodását meghaladó mértékben csökkent. Az uniós gazdasági ágazat teljesítménye erőteljesebben romlott, mint ahogy a piaci helyzet, ami rávilágított az ágazat különösen sérülékeny helyzetére a figyelembe vett időszakban, valamint a negatív növekedésre.

(212)

A foglalkoztatás és a termelékenység a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

7. táblázat

Foglalkoztatás és termelékenység

(213)

Az uniós gazdasági ágazatban a foglalkoztatás 16 %-kal csökkent a figyelembe vett időszakban, a teljes alkalmazotti létszám pedig a 2021. évi 1 145-ről a vizsgálati időszak alatt 962-ra csökkent.

(214)

Tekintettel a termelés és a foglalkoztatás csökkenésére, az uniós gazdasági ágazatban foglalkoztatottak termelékenysége – egy alkalmazott éves termelésében (tonna) mérve – 25 %-kal esett vissza a figyelembe vett időszakban. A termelékenység 2023-tól a vizsgálati időszakig 3 %-kal nőtt; ez a marginális javulás nem a termelés fellendülésének, hanem a munkaerő további csökkenésének volt köszönhető.

(215)

Minden dömpingkülönbözet jóval nagyobb volt a csekély mértékű dömpingkülönbözetet meghatározó küszöbértéknél. Figyelembe véve az érintett országokból származó behozatal volumenét és árait, a tényleges dömpingkülönbözetek jelentős hatást gyakoroltak az uniós gazdasági ágazatra.

(216)

Az érintett termékkel kapcsolatban ez az első dömpingellenes vizsgálat. Ebből adódóan az esetleges korábbi dömping hatásainak értékeléséhez nem álltak rendelkezésre adatok.

(217)

A mintában szereplő uniós gyártók által az Unióban a független vevők felé felszámított értékesítési egységárak súlyozott átlaga a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

8. táblázat

Értékesítési árak az Unióban

(218)

Az uniós piacon a független feleknek felszámított értékesítési árak a figyelembe vett időszakban 9 %-kal emelkedtek. 2022-ben az ár 39 %-kal nőtt, tükrözve az emelkedő inputköltségeket. Ez a növekedés azonban nem volt tartós. 2023-ban az átlagár visszaesett, majd a vizsgálati időszak alatt tovább csökkent, és elérte a tonnánkénti [1 446–1 692] EUR-t.

(219)

Ugyanebben az időszakban a mintában szereplő uniós gyártók termelési egységköltsége 29 %-kal nőtt. 2021 és 2022 között jelentős, 49 %-os növekedés volt tapasztalható. Ez a tendencia 2023-ban is folytatódott, további 5 százalékpontos növekedéssel, mielőtt a vizsgálati időszakban csökkent volna. Az uniós árak általános emelkedését elsősorban a nyersanyagárak alakulása, valamint az okozta, hogy a vállalatok az értékesítés és a termelés csökkenése miatt nem tudták teljes mértékben kihasználni a méretgazdaságosság előnyeit.

(220)

A mintában szereplő uniós gyártók átlagos munkaerőköltsége a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

9. táblázat

Alkalmazottankénti átlagos munkaerőköltség

(221)

Az alkalmazottankénti átlagos munkaerőköltség 15 %-kal nőtt a figyelembe vett időszakban.

(222)

A mintában szereplő uniós gyártók készletszintje a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

10. táblázat

Készletek

(223)

A mintában szereplő uniós gyártók készletei abszolút értékben kifejezve 10 %-kal csökkentek a figyelembe vett időszakban. Ez az általános csökkenés azonban jelentős ingadozást mutat az adott időszakon belül. Konkrétan a készletek szintje 2021 és 2022 között 6 %-kal nőtt, majd 2023-ban markáns, 20 százalékpontos csökkenés következett be. Ezt követően, 2023-tól a vizsgálati időszakig a készletek ismét 4 százalékponttal nőttek.

(224)

A termelési szinteket figyelembe véve a termelés százalékában kifejezett zárókészletek aránya 12 %-kal nőtt a figyelembe vett időszakban. Ez az arány 2021 és 2023 között 38 %-kal nőtt, ami a termelés és a készletfogyás közötti jelentős eltérésre utal. Bár az uniós gazdasági ágazatnak 2023-tól a vizsgálati időszakig sikerült részben ismét összehangolnia a készletszinteket a termeléssel, a zárókészletek aránya továbbra is 12 %-kal magasabb maradt, mint 2021-ben.

(225)

Ez a tendencia azt jelzi, hogy a termelés összehangolására irányuló erőfeszítések ellenére az eladatlan készletek felhalmozódása – különösen a csökkenő termeléssel jellemzett időszakokban – az Unió piacára való bejutás nehézségeit tükrözi.

(226)

A mintában szereplő uniós gyártók jövedelmezősége, pénzforgalma, beruházásai és beruházásainak megtérülése a következőképpen alakultak a figyelembe vett időszakban:

11. táblázat

Jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások és a beruházások megtérülése

(227)

A Bizottság a mintában szereplő uniós gyártók jövedelmezőségét úgy állapította meg, hogy a hasonló termék független vevők részére végrehajtott uniós értékesítéseiből származó adózás előtti nettó nyereséget kifejezte az értékesítési árbevétel százalékában. A mintában szereplő gyártók jövedelmezősége a figyelembe vett időszakban jelentősen csökkent: a 2021. évi közel [2–6] %-ról a vizsgálati időszak alatt körülbelül [(– 14)–(– 10)] %-ra esett vissza. A jövedelmezőség 2022-ben átmenetileg [3–7] %-ra nőtt, majd 2023-ban meredek visszaesés következett be, amely [(– 17)–(– 13)] %-os veszteséget eredményezett. Az ezt követő részleges fellendülés ellenére a jövedelmezőség a vizsgálati időszak alatt negatív maradt.

(228)

A nettó pénzforgalom az uniós gyártók önfinanszírozó képességére utal. A pénzforgalom a figyelembe vett időszak egészében negatív volt, és tovább romlott a beruházási kiadások és a működési veszteségek növekedése miatt. Ezt a tartósan negatív pénzforgalmat az uniós gyártók végső részvényeseinek pénzügyi támogatásával lehetett fenntartani, akik a kihívásokkal teli pénzügyi környezet ellenére továbbra is támogatták a vállalatok beruházási programjait.

(229)

Az éves beruházások szintje a figyelembe vett időszakban 30 %-kal, nevezetesen 2021 és 2022 között 171 %-kal nőtt, majd a vizsgálati időszakig tartó következő időszakban csökkent. A fokozottabb beruházások elsődleges célja a meglévő kapacitások fenntartása és az alapvető termelőeszközök helyettesítése volt. A beruházások folytatódtak az erős verseny, a piaci részesedés csökkenése és a nehéz pénzügyi helyzet ellenére is.

(230)

A beruházások megtérülése a beruházások könyv szerinti nettó értékének százalékos arányában kifejezett nyereség. A figyelembe vett időszakban 287 %-kal csökkent, a 2021. évi [(– 10)–(– 8)] %-ról a vizsgálati időszakban [(– 41)–(– 35)] %-ra. A negatív fejlemények azt mutatták, hogy bár a beruházások folytatódtak a versenyképesség fenntartása érdekében, e beruházások megtérülése a figyelembe vett időszakban jelentősen csökkent.

(231)

A mintában szereplő uniós gyártók tőkebevonási képessége – a (227) preambulumbekezdés kifejtettek szerint – az uniós gyártók végső részvényeseinek pénzügyi támogatásán alapult, akik továbbra is támogatták a vállalatok beruházásait.

(232)

Az uniós felhasználás jelentős csökkenésével (– 20 %) párhuzamosan a Kínából érkező behozatal a figyelembe vett időszak alatt érzékelhetően (+14 %-kal) nőtt, olyan árakon, amelyek jelentősen alákínáltak az uniós gazdasági ágazat árainak. Ez lehetővé tette a kínai exportáló gyártók számára, hogy a vizsgálati időszakban 53 %-os piaci részesedést érjenek el (a 2021. évi 37 %-hoz képest).

(233)

Ilyen körülmények között az uniós gazdasági ágazat gazdasági helyzete romlott – ezt jelzi az összes főbb makrogazdasági mutató, amelyek mind negatív tendenciát mutatnak: termelés (– 37 %), uniós értékesítés (– 37 %) és a piaci részesedésének jelentős csökkenése (41 %-ról 32 %-ra) a figyelembe vett időszakban

(234)

Az alacsony kínai importárak nyomására reagálva az uniós gazdasági ágazat megpróbálta csökkenteni a költségeket, és kiigazításokat (– 16 %) hajtott végre a foglalkoztatás terén. A figyelembe vett időszakban folytatódtak a beruházások – az érintettek így próbálták megőrizni versenyképességüket. A dömpingelt kínai behozatal által a megnövekedett volumen és az alacsony árak tekintetében gyakorolt nyomás következtében azonban az uniós értékesítés, a termelékenység és a beruházások megtérülése rohamosan visszaesett a figyelembe vett időszakban.

(235)

Az uniós gazdasági ágazat gyártási költségei a figyelembe vett időszakban jelentősen megugrottak (+29 %), elsősorban a nyersanyagárak erőteljes növekedése miatt.

(236)

Az uniós gazdasági ágazat költségei az értékesítési áraknál nagyobb mértékben emelkedtek. Következésképpen a jövedelmezőség a figyelembe vett időszakban összeomlott: a 2021. évi mérsékelt helyzetről (+[2–6] %) a vizsgálati időszakban fenntarthatatlanul veszteséges szintre ([(– 14)–(– 10)] %) estek vissza.

(237)

A fentiek alapján a Bizottság az eljárás e szakaszában arra a következtetésre jutott, hogy az uniós gazdasági ágazatot az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése értelmében jelentős kár érte.

(238)

Az alaprendelet 3. cikkének (6) bekezdésével összhangban a Bizottság megvizsgálta, hogy az érintett országból érkező dömpingelt behozatal okozott-e jelentős kárt az uniós gazdasági ágazatnak. A Bizottság emellett az alaprendelet 3. cikkének (7) bekezdésével összhangban azt is megvizsgálta, hogy ezzel egy időben más ismert tényezők okozhattak-e kárt az uniós gazdasági ágazatnak. A Bizottság gondoskodott arról, hogy az érintett országból érkező dömpingelt behozatalon kívüli egyéb tényezők által esetlegesen előidézett kárt ne a dömpingelt behozatalnak tulajdonítsa. E tényezők a következők: a harmadik országokból érkező behozatal, az uniós gazdasági ágazat exportteljesítménye, az uniós felhasználás visszaesése, az energiaárak emelkedése az Unióban, versenyhátrány a fő nyersanyag felhasználásában, a beruházások elégtelen szintje, az olvasztott timföld Kínából érkező saját importja.

(239)

Az uniós gazdasági ágazat gazdasági helyzetének romlása egybeesett a Kínából érkező dömpingelt behozatal jelentős és növekvő piaci penetrációjával, amely következetesen alákínált az uniós gazdasági ágazat árainak és árlenyomást eredményezett. E tekintetben a kínai behozatali volumeneknek és áraknak a 3. és 4. táblázatban bemutatott alakulása leszorította az uniós gazdasági ágazat árszintjét, így a két jelenség között ok-okozati összefüggés állapítható meg.

(240)

A Kínából érkező behozatal a figyelembe vett időszakban 14 %-kal, a 37 %-os piaci részesedést jelentő 2021. évi mintegy 140 372 tonnáról 160 549 tonnára nőtt a vizsgálati időszakban, ami 53 %-os piaci részesedésnek felel meg. Ez a növekvő alacsony árú behozatal megakadályozta az uniós gazdasági ágazatot abban, hogy a termelési költségek növekedésével összhangban emelje árait. Hasonlóképpen, a piaci részesedés és az értékesítési volumen csökkenése, amely viszont a termelési kibocsátás csökkenését eredményezte, a romló méretgazdaságosság miatt káros hatással volt az ágazat termelési egységköltségeire.

(241)

Ez pedig jelentős negatív hatást gyakorolt az uniós gazdasági ágazatra. A növekvő költségek és a kínai dömpingelt behozatal árnyomása mellett az uniós gazdasági ágazat képtelen volt az árakat és a termelési volumeneket fenntartható szinten tartani, emiatt jövedelmezősége 4 %-ról drasztikusan visszaesett, és –13 %-os veszteségbe fordult, ami pénzügyi mutatóinak romlását eredményezte.

(242)

A Bizottság az előzőek alapján ideiglenesen arra a következtetésre jutott, hogy a Kínából érkező dömpingelt behozatal ár és volumen tekintetében jelentős kárt okozott az uniós gazdasági ágazatnak.

(243)

Az egyéb harmadik országokból érkező behozatal volumene a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

12. táblázat

Harmadik országokból érkező behozatal

(244)

Kínával összehasonlítva az egyéb harmadik országok korlátozottan voltak jelen az uniós piacon a figyelembe vett időszakban. A figyelembe vett időszakban a legjelentősebb harmadik országok, vagyis Ukrajna, az Egyesült Államok, Brazília és Bahrein piaci részesedése a vizsgálati időszakban kismértékben vagy egyáltalán nem változott, és stabilan 5 %-os, 2 %-os, 2 %-os, illetve 2 %-os szinten maradt. Kínát leszámítva az összes harmadik országból érkező behozatal együttes piaci részesedése a 2021. évi 22 %-ról a vizsgálati időszakban 15 %-ra csökkent.

(245)

A figyelembe vett időszakban Ukrajna alacsonyabb árakon értékesített, mint Kína. Bahrein csak 2022-ben és a vizsgálati időszakban értékesített valamivel alacsonyabb árakon, mint Kína, míg az összes többi ország a figyelembe vett időszak alatt magasabb árszintet tartott fenn. Az alacsonyabb árak ellenére Ukrajna a piac mindössze 5 %-át tette ki, ami jelentősen alacsonyabb, mint Kína domináns, 53 %-os részesedése a vizsgálati időszakban. Bahrein piaci részesedése még kisebb, mindössze 2 %-os volt. Az egyéb harmadik országok korlátozott piaci jelenléte azt jelzi, hogy bár Ukrajna és Bahrein egy bizonyos ponton alacsonyabb árakat kínált, összességében véve a hatásuk nem volt elegendő a dömpingelt kínai behozatal és az uniós gyártók által elszenvedett jelentős kár közötti ok-okozati összefüggés gyengítéséhez.

(246)

Ennek alapján a Bizottság ideiglenesen arra a következtetésre jutott, hogy a többi országból érkező behozatal hatása nem gyengíti a dömpingelt kínai behozatal és az uniós gyártókat ért kár közötti ok-okozati összefüggést.

(247)

A mintában szereplő uniós gyártók exportvolumene a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

13. táblázat

A mintában szereplő uniós gyártók exportteljesítménye

(248)

A mintában szereplő uniós gyártók exportvolumene 40 %-kal csökkent a figyelembe vett időszakban, a 2021. évi 26 049 tonnáról a vizsgálati időszakban 15 649 tonnára. Az átlagos exportárak 22 %-kal emelkedtek a figyelembe vett időszakban.

(249)

Az uniós gazdasági ágazat magyarázata szerint az uniós gyártók exportteljesítményének visszaesését a kínai gyártók által más harmadik országbeli piacokra gyakorolt nyomás magyarázza, ami viszont az uniós gyártók exportjának csökkenéséhez vezetett. Az exportértékesítés volumenének csökkenése abszolút értékben jelentősen alacsonyabb, mint az uniós értékesítések visszaesése. Emellett a figyelembe vett időszakban a harmadik országokba irányuló értékesítések átlagos exportára jelentősen, 21 %-kal magasabb volt, mint az uniós értékesítések esetében.

(250)

Ennek alapján a Bizottság ideiglenesen arra a következtetésre jutott, hogy az exportteljesítmény hatása nem gyengíti a dömpingelt kínai behozatal és az uniós gyártók által elszenvedett jelentős kár közötti ok-okozati összefüggést.

(251)

Egyes felek azt állították, hogy az uniós felhasználás csökkenése okozta a kárt.

(252)

Bár az uniós felhasználás a figyelembe vett időszakban csökkent, ez csak fokozta a kínai dömpingelt behozatal hatását. Az uniós gyártók értékesítései meredekebben este vissza, mint az uniós felhasználás. A felhasználás 20 %-kal csökkent, míg az uniós gyártók értékesítései 37 %-kal estek vissza a figyelembe vett időszakban. Hasonlóképpen, az összes többi harmadik országból érkező behozatal is jelentősen csökkent. Ezzel szemben ugyanebben az időszakban Kína piaci részesedése 37 %-ról 53 %-ra nőtt az alacsony árú behozatala miatt.

(253)

Ennek alapján a Bizottság ideiglenesen arra a következtetésre jutott, hogy az uniós felhasználás visszaesésének hatása nem gyengíti a dömpingelt kínai behozatal és az uniós gyártók által elszenvedett jelentős kár közötti ok-okozati összefüggést.

(254)

Egyes felek azt állították, hogy az uniós energiaárak emelkedése okozta a kárt.

(255)

Az energia az olvasztott timföld gyártásának egyik legfontosabb költségtényezője. A vizsgálat azonban feltárta, hogy 2022-ben, amikor az energiaárak jelentősen magasabbak voltak, mint a figyelembe vett időszak többi részében, az uniós gyártók az előző évhez képest továbbra is képesek voltak nyereséget termelni, sőt javítani jövedelmezőségüket. Ez azért volt lehetséges, mert a megnövekedett energiaköltségek egy részét átháríthatták a felhasználókra.

(256)

Nevezetesen 2023-ban és a vizsgálati időszakban, amikor az energiaárak a 2022. évihez képest jelentősen alacsonyabb szintre csökkentek, az uniós gazdasági ágazat már nem tudta megfelelően kiigazítani árait, és a jövedelmezőség összeomlott. Ez azt jelzi, hogy bár az energiaárak valóban befolyásolják a termelési költségeket, a fő probléma akkor merült fel, amikor az uniós gyártók – a Kínából érkező dömpingelt behozatal által támasztott tisztességtelen verseny miatt – nem voltak képesek áraikat a költségek alakulásához igazítani.

(257)

Ennek alapján a Bizottság ideiglenesen arra a következtetésre jutott, hogy az uniós energiaárak hatása nem gyengíti a Kínából érkező dömpingelt behozatal és az uniós gyártók által elszenvedett jelentős kár közötti ok-okozati összefüggést.

(258)

Egyes felek azt állították, hogy az európai és a kínai gyártók által felhasznált nyersanyagok származásában és költségében mutatkozó különbségek idézték elő a kárt, elkülönítve a bauxit és a timföld esetét.

(259)

A nyersanyagokkal kapcsolatos állítólagos hátrányt illetően a vizsgálat megállapította, hogy nincsenek jelentős különbségek a kínai és az uniós gyártók termelési folyamatai és az általuk felhasznált nyersanyagok között. Amint azt a fenti 3.2.1. szakasz részletezi, a Bizottság a nyersanyagköltségeket illetően megállapította, hogy a kínai nyersanyagpiac torzult.

(260)

Egyes felek azt állították, hogy az uniós gazdasági ágazatot a beruházások hiánya és az elavult gyártólétesítmények miatt érte kár.

(261)

A vizsgálat azonban feltárta, hogy az uniós gyártók az elmúlt években teljesen új létesítményekbe ruháztak be. Továbbá, amint azt a 11. táblázat mutatja, a beruházások éves szinten 30 %-kal nőttek a figyelembe vett időszakban, ami azt jelzi, hogy a beruházási tevékenység a kihívásokkal teli pénzügyi környezet ellenére folytatódott.

(262)

Ennek alapján a Bizottság ideiglenesen arra a következtetésre jutott, hogy a beruházások állítólagos hiánya nem felel meg a valóságnak, és nem gyengíti a Kínából érkező dömpingelt behozatal és az uniós gyártók által elszenvedett jelentős kár közötti ok-okozati összefüggést.

(263)

Egyes felek azt állították, hogy az uniós gazdasági ágazat maga importált kínai olvasztott timföldet, és ez idézte elő a kárt.

(264)

A vizsgálat arra a következtetésre jutott, hogy az uniós gazdasági ágazat valóban importált Kínából a szóban forgó termékből bizonyos mennyiségeket. E behozatal mennyisége azonban korlátozott, azaz [2 800–3 800] tonna volt, ami a vizsgálati időszak alatti uniós felhasználás körülbelül 1 %-át tette ki. A vizsgálat azt is megállapította, hogy az uniós gazdasági ágazat nem csupán továbbértékesítette az importált termékeket, hanem azokat továbbértékesítésük előtt feldolgozta. Ez hozzáadott értéket teremtett. E behozatal értékesítése nem kínált alá az uniós gyártók saját termelésének, és volumenében jelentéktelen volt.

(265)

Ezenkívül az a tény, hogy a kínai behozatal az uniós gyártók saját behozatalának alakulásától függetlenül nőtt, azt mutatja, hogy a kínai behozatal az uniós gyártó Kínából érkező saját behozatalának hiányában is emelkedett volna és elhódította volna az EU piaci részesedését.

(266)

Ennek alapján a Bizottság ideiglenesen arra a következtetésre jutott, hogy az uniós gyártók Kínából érkező saját behozatalának hatása nem gyengíti a dömpingelt kínai behozatal és az uniós gyártók által elszenvedett jelentős kár közötti ok-okozati összefüggést.

(267)

A fenti megfontolásokra tekintettel a Bizottság ideiglenesen megállapította, hogy ok-okozati összefüggés áll fenn az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kár és a Kínából érkező dömpingelt behozatal között, ami leszorította az uniós piaci árat. A Kínából érkező dömpingelt behozatal jelentős növekedése miatt az uniós gazdasági ágazat képtelen volt az árakat és a termelési volumeneket fenntartható szinten tartani, ami gazdasági helyzetének erőteljes romlásához vezetett.

(268)

Az uniós gazdasági ágazat gazdasági hanyatlása egybeesett a Kínából érkező alacsony árú, dömpingelt behozatal hirtelen növekedésével. Ez a behozatal következetesen alákínált az uniós áraknak, és erős leszorító hatást gyakorolt a piaci árakra, ami árlenyomáshoz vezetett. Ennek következtében az uniós gazdasági ágazat nem tudta az emelkedő termelési költségekkel összhangban emelni az árait. Ez az értékesítés visszaeséséhez, a termelés csökkenéséhez és a jövedelmezőség jelentős hanyatlásához vezetett. E fejlemények időzítése és mértéke egyértelmű ok-okozati összefüggést mutat a dömpingelt behozatal és a jelentős kár között.

(269)

A Bizottság megvizsgálta azokat az alternatív tényezőket, amelyek hozzájárulhattak az uniós gazdasági ágazatot ért kárhoz. Ezek közé tartozott az egyéb harmadik országokból érkező behozatal, az uniós gazdasági ágazat exportteljesítménye, az uniós felhasználás csökkenése, a növekvő energiaköltségek, a nyersanyagok beszerzése és költsége, a beruházások állítólagos hiánya és a kínai olvasztott timföld saját behozatala. Ezek közül azonban egyik sem gyengítette a dömpingelt kínai behozatal és az uniós gazdasági ágazatot ért jelentős kár közötti ok-okozati összefüggést.

(270)

A fentiek alapján a Bizottság a vizsgálat e szakaszában arra a következtetésre jutott, hogy az érintett országból érkező dömpingelt behozatal jelentős kárt okozott az uniós gazdasági ágazatnak, és az egyéb tényezők – akár külön-külön, akár együttesen vizsgálva – nem gyengítették a jelentős kár és a dömpingelt behozatal közötti ok-okozati összefüggést.

(271)

A jelen ügyben a panaszosok előadták, hogy az alaprendelet 7. cikkének (2a) bekezdése értelmében nyersanyagpiaci torzulások állnak fenn a bauxit és a timföld esetében. Ennek megfelelően az intézkedések megfelelő szintjére vonatkozó értékelés elvégzéséhez a Bizottság az alaprendelet 7. cikkének (2a) bekezdésével összhangban elsőként megállapította annak a vámnak az összegét, amely torzulások hiányában megszüntetné az uniós gazdasági ágazatot érő kárt. Ezt követően a Bizottság megvizsgálta, hogy a mintában szereplő exportáló gyártók dömpingkülönbözete nagyobb lenne-e kárkülönbözetüknél (lásd a (280)–(282) preambulumbekezdést).

(272)

A kár megszűnne, ha az uniós gazdasági ágazat az alaprendelet 7. cikkének (2c) és (2d) bekezdése értelmében képes lenne egy meghatározott irányáron értékesíteni, és ezáltal elérne egy meghatározott nyereségcélt.

(273)

Az alaprendelet 7. cikkének (2c) bekezdésével összhangban a Bizottság a nyereségcél megállapítása során figyelembe vette: a vizsgált országból érkező behozatal megnövekedése előtti jövedelmezőséget, a költségek, a beruházások, a kutatás és fejlesztés (a továbbiakban: K+F), valamint az innováció teljes költségének fedezéséhez szükséges jövedelmezőséget, valamint azt a jövedelmezőséget, amelyre rendes versenyfeltételek között számítani lehet. Ez a haszonkulcs nem lehet 6 %-nál kisebb.

(274)

Első lépésként a Bizottság megállapította azt az alapnyereséget, amely rendes versenyfeltételek mellett fedezi a teljes költséget. Az alapnyereséget a Bizottság a mintában szereplő uniós gazdasági ágazat 2014 és 2020 közötti, a Covid19-világjárvány okozta zavart megelőzően jellemző, múltbeli jövedelmezősége alapján állapította meg. Ezt a haszonkulcsot 7 %-ban állapította meg.

(275)

A mintában szereplő uniós gyártók egyike bizonyítékokkal szolgált arra, hogy a figyelembe vett időszakban a beruházások, a kutatás-fejlesztés (K+F) és az innováció szintje normál versenyfeltételek mellett magasabb lett volna. A Bizottság ellenőrizte a vállalat beruházási tervekkel, vezetői döntésekkel és pénzügyi kimutatásokkal kapcsolatos belső nyilvántartásait, és megállapította, hogy az állítások megalapozottak. Annak érdekében, hogy ezt figyelembe vegye a nyereségcélban, a Bizottság – az uniós gazdasági ágazat által szolgáltatott és a Bizottság által a figyelembe vett időszakban ténylegesen viselt költségekkel összevetve ellenőrzött információk alapján – kiszámította a beruházásokra, kutatás-fejlesztésre és innovációra fordított költségeknek a vizsgálati időszakban felmerült összege és azon szintje közötti különbséget, amely rendes versenyfeltételek mellett felmerült volna. Ezt a különbséget a forgalom százalékában kifejezve a mintában szereplő vállalatok mindegyike esetében 1 % és 3,06 % között állapította meg.

(276)

Ha a (273) preambulumbekezdésben említett 7 %-os alapnyereséget ezzel az értékkel megnöveljük, akkor – a mintában szereplő uniós gyártók helyzetétől függően – 7 %-os és 10,06 %-os nyereségcél adódik.

(277)

Végezetül a Bizottság az alaprendelet 7. cikkének (2d) bekezdésével összhangban megvizsgálta azokat a jövőbeni költségeket, amelyek az intézkedéseknek a 11. cikk (2) bekezdése szerinti alkalmazási időszakában jelentkeznek, és amelyeket az uniós gazdasági ágazatnak viselnie kell az alaprendelet Ia. mellékletében felsorolt ILO-egyezményekből fakadóan, valamint azon többoldalú környezetvédelmi megállapodásokból és az azokhoz fűzött jegyzőkönyvekből fakadóan, amelyeknek az Unió részes fele. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a Bizottság tonnánként 89,34 EUR többletköltséget állapított meg, amelyből levonta a szóban forgó egyezményeknek való megfelelés kapcsán a vizsgálati időszakban ténylegesen felmerült költségeket, azaz tonnánként 72,26 EUR-t, így tonnánként 17,08 EUR-t kapott. Ezt a különbözetet a Bizottság hozzáadta a kárt nem okozó árhoz.

(278)

Ennek alapján a Bizottság az uniós gazdasági ágazat hasonló termékeinek átlagos kárt nem okozó árát tonnánkénti 1 880 EUR összegben számította ki úgy, hogy a fent említett nyereségcélt (lásd a (275) preambulumbekezdést) a mintában szereplő uniós gyártók vizsgálati időszak alatti előállítási költségeire alkalmazta, majd típusonként hozzáadta a 7. cikk (2d) bekezdése szerinti kiigazításokat.

(279)

A Bizottság ezt követően úgy határozta meg a kárkülönbözetet, hogy az érintett országban működő, a mintában szereplő együttműködő exportáló gyártók által alkalmazott importárnak az alákínálás-számítás céljából meghatározott súlyozott átlagos értékét összehasonlította a mintában szereplő uniós gyártók által az uniós piacon a vizsgálati időszakban értékesített hasonló termék súlyozott átlagos kárt nem okozó árával. Az ezen összehasonlítás során megállapított esetleges különbséget a Bizottság kifejezte a behozatalok CIF-alapon számított súlyozott átlagos értékének százalékában.

(280)

A kár megszüntetéséhez szükséges mérték meghatározása az „egyéb együttműködő vállalatok” és a „minden egyéb, az érintett országból származó behozatal” kategóriába tartozó vállalatok esetében ugyanúgy történt, mint az ugyanezen vállalatokhoz tartozó dömpingkülönbözet megállapítása.

(281)

Az eljárás megindításáról szóló értesítésben foglaltak szerint a panaszos elegendő bizonyítékot szolgáltatott a Bizottságnak arra vonatkozóan, hogy az érintett országban a vizsgált termék esetében nyersanyagpiaci torzulások állnak fenn. Ezért a jelen vizsgálat keretében a Bizottság az alaprendelet 7. cikkének (2a) bekezdésével összhangban elemezte ezeket az állítólagos torzulásokat annak megállapítása érdekében, hogy a kár megszüntetéséhez elegendő lenne-e a dömpingkülönbözetnél alacsonyabb vám kivetése.

(282)

Mivel azonban a kár megszüntetéséhez elegendő különbözetek nagyobbak voltak a dömpingkülönbözeteknél, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a vizsgálat e szakaszában nem szükséges foglalkozni ezzel a szemponttal. A fentiekben bemutatott értékelés alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az ideiglenes vámok összegét az alaprendelet 7. cikkének (2a) bekezdésével összhangban helyénvaló meghatározni.

(283)

A fenti értékelés alapján az ideiglenes dömpingellenes vámokat az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdésével összhangban az alábbiak szerint indokolt megállapítani.

(284)

Miután az alaprendelet 7. cikke (2) bekezdésének alkalmazása mellett döntött, a Bizottság az alaprendelet 21. cikkével összhangban megvizsgálta, hogy a kárt okozó dömping megállapítása ellenére egyértelműen kijelenthető-e, hogy a jelen ügyben az intézkedések elfogadása nem szolgálja az Unió érdekét. Az uniós érdek meghatározása az összes érintett érdek értékelésén alapult, beleértve az uniós gazdasági ágazat, az importőrök és a felhasználók érdekeit.

(285)

Az uniós gazdasági ágazat kilenc, földrajzilag Európában egymástól elkülönülve működő vállalatból áll, amelyek közvetlenül mintegy 962 munkavállalót foglalkoztatnak. Ezen uniós gyártók többsége támogatását fejezte ki a panasszal kapcsolatban, és egyikük sem ellenezte a vizsgálat megindítását.

(286)

A jelenlegi jövedelmezőségi szint fenntarthatatlan. Az intézkedések bevezetése várhatóan lehetővé teszi az uniós gazdasági ágazat számára, hogy visszaszerezze az elvesztett piaci részesedése egy részét, és olyan árakat alkalmazzon, amelyek legalább a költségeket fedezik.

(287)

Az intézkedések hiánya valószínűleg jelentős negatív hatást gyakorolna az uniós gazdasági ágazatra a további árlenyomás és az értékesítés további csökkenése tekintetében, ami még több veszteséget okozna, illetve valószínűleg gyártólétesítmények bezárásához, elbocsátásokhoz és végső soron egész vállalkozások megszűnéséhez vezetne. Ezek a fejlemények az európai termelés megszakadását eredményezhetik, ami hosszú távú következményekkel járhat az Unió ipari rezilienciájára és autonómiájára nézve, különös tekintettel arra, hogy az olvasztott timföldet, amely nélkülözhetetlen az acél, más fémek, üveg és a kapcsolódó anyagok előállításához, hagyományosan érzékeny terméknek tekintik.

(288)

Ennek megfelelően a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az ideiglenes intézkedések bevezetése az uniós gazdasági ágazat érdekét szolgálja.

(289)

Tizenkét független importőr jelentkezett, akik közül kettő a határidőn túl nyújtotta be válaszait a kérdőívre. Számos beadvány és észrevétel is érkezett. Az 1.5. szakaszban említett módon a Bizottság egy két importőrből álló mintát választott ki, amelyek kitöltött kérdőívet küldtek vissza.

(290)

Több importőr azzal érvelt, hogy a dömpingellenes vámok kivetése növelné az anyagköltségeket számukra és ügyfeleik számára. Ezeket a többletköltségeket nehéz lenne fedezni, ami veszélyezteti jövedelmezőségüket és versenyképességüket. További állítások hangzottak el azzal kapcsolatban, hogy az uniós gazdasági ágazat nem képes kielégíteni az uniós keresletet, ezért azt állították, hogy az intézkedések a piacon ellátási hiányt idéznének elő. Emellett állítások fogalmazódtak meg azzal kapcsolatban, hogy az uniós gyártóknak nem fűződik érdeke bizonyos anyagok beszállításához.

(291)

A Bizottság megjegyezte, hogy a vámok kivetése nem eredményezheti a Kínából érkező összes behozatal megszűnését. Az intézkedések bevezetésének célja az egyenlő versenyfeltételek megteremtése, amelyet követően a kínai exportáló gyártók tisztességes árakon továbbra is exportálhatnak az Unióba. Másodszor, bár az intézkedések bevezetése negatív hatással lehet a kizárólag Kínából importáló importőrökre, tekintettel az egyéb harmadik országokból érkező behozatalnak az alábbi 7.4. szakaszban említett valószínű növekedésére, az importőröknek feltehetőleg lehetőségük lesz arra, hogy megváltoztassák beszerzési forrásaikat.

(292)

Ami az uniós gyártók bizonyos anyagok beszállításához fűződő érdekének állítólagos hiányát illeti, a Bizottság megjegyezte, hogy az uniós gazdasági ágazat olvasztott timföldből készült termékek széles körét gyártotta. A vizsgálati időszakban, valamint a korábbi években az uniós gazdasági ágazat következetesen számos eltérő minőségi kategóriájú és jellemzőjű olvasztott timföldet kínált a különböző felhasználói iparágak sajátos igényeihez igazodva.

(293)

Ami az uniós gazdasági ágazat kapacitáshiányát illeti, a Bizottság a 7.4. szakaszban válaszol erre az állításra.

(294)

A fentiek alapján a Bizottság ideiglenesen megállapította, hogy az intézkedéseknek a független importőrökre gyakorolt negatív hatása összességében várhatóan korlátozott lesz, és nem haladja meg az intézkedések uniós gyártókra gyakorolt pozitív hatását.

(295)

Mintegy 50 felhasználó és felhasználói szövetség jelentkezett. 18 felhasználó töltötte ki a kérdőívet, és közülük többen további észrevételeket is benyújtottak.

(296)

A Bizottsághoz arra vonatkozóan is érkeztek érvek, hogy a dömpingellenes vámok kivetése növelné a felhasználók költségeit, amelyeket nehéz lenne áthárítani a vevőkre, és ezáltal veszélyeztetné nyereségességüket és versenyképességüket. Egyes felhasználók azt állították, hogy a vámok kivetéséhez köthető költségnövekedés veszélyeztetheti a működésük fenntarthatóságát. Egyes felhasználók azzal érveltek, hogy ennek következtében veszélybe kerülhet bizonyos termelési tevékenységek további életképessége az Unióban, ami méretcsökkenéshez, a termelés Unión kívülre történő áthelyezéséhez és/vagy vállalkozások bezárásához vezethet.

(297)

A Bizottság megjegyezte, hogy a felhasználók főként csiszoló- és tűzálló anyagok gyártásával foglalkoznak, amelyek esetében az olvasztott timföld kulcsfontosságú input. A szövetségek által szolgáltatott információk szerint a tűzálló anyagok ágazata a fogyasztás tekintetében évente körülbelül 80 000 tonnát vásárol. A csiszolóanyagok ágazatának fogyasztása a becslések szerint évi 200 000 és 250 000 tonna között van. Ez az ágazat az Unió teljes olvasztott timföldkeresletének mintegy 60–70 %-át teszi ki. Ami a foglalkoztatást illeti, a tűzálló anyagok ágazata ipar mintegy 20 000 embert foglalkoztat Európában, míg a csiszolóanyagok ágazata csak Németországban és Olaszországban mintegy 8 400 munkahelyet biztosít. Ami a forgalmat illeti, a tűzálló anyagok ágazata becslések szerint 4 milliárd EUR éves bevételt termel Európában. A csiszolóanyagok ágazata csak Németországban és Olaszországban mintegy 2,3 milliárd EUR éves bevételt termel.

(298)

A felhasználóknak küldött kérdőívekben szolgáltatott információk alapján megállapítást nyert, hogy a vizsgálati időszak alatt a vizsgált termékkel kapcsolatos tevékenységnek a felhasználók teljes tevékenységéhez viszonyított aránya változó volt, és a tűzálló anyagok ágazata teljes forgalmának 5–30 %-át, a csiszolóanyagok ágazata teljes forgalmának pedig 25–85 %-át tette ki. A vizsgálati időszakban az érintett termékkel kapcsolatos tevékenység a tűzálló anyagok ágazatában az együttműködő felhasználók teljes tevékenységének körülbelül 15 %-át, a csiszolóanyagok ágazatában pedig annak mintegy 53 %-át adta.

(299)

A kérdőívre válaszoló felhasználók az olvasztott timföld teljes uniós felhasználásának mintegy 20 %-át és a Kínából származó uniós behozatal mintegy 25 %-át tették ki. E válaszok közül a csiszolóanyagok ágazatában használt olvasztott timföld mintegy 50 %-a Kínából származott, míg a Kínából származó termékek aránya a tűzálló anyagok ágazatában 65–69 %-ot tett ki.

(300)

A Bizottság becslése szerint ha a vámok a javasolt szinten kerülnek kivetésre, és minden más tényező változatlan maradna, a felhasználók termelési költsége az adott vállalattól függően 10–30 %-kal növekedhetne. Konkrétabban, a tűzálló anyagok ágazata esetében a termelési költségek becsült növekedése 10 % és 30 % között lenne, a csiszolóanyagok ágazata esetében pedig a növekedés várhatóan 10 % és 23 % között mozogna. Fontos azonban megjegyezni, hogy ezek a becslések azon a feltételezésen alapulnak, hogy az olvasztott timföldek mindegyike Kínából származik. A valóságban a downstream iparágak ellátása változatosabb. A kérdőívre válaszolók esetében a csiszolóanyagok ágazatában használt olvasztott timföld mintegy 50 %-a és a tűzálló anyagok ágazatában használt olvasztott timföld mintegy 65 %-a Kínából származott. Ez arra utal, hogy az ellátás jelentős része Kínától eltérő forrásokból származik, ami enyhítené a vámok általános költséghatását. Ezenkívül a termelési költségekre gyakorolt tényleges hatás az egyes vállalatok beszerzési forrásainak összetételétől függően változik. A kínai forrásoktól kisebb mértékben függők költségei valószínűleg korlátozottabb mértékben növekednek, míg a nagyobb függőséggel rendelkezők nagyobb mértékben érintettek lehetnek. Ezért a javasolt vámok hatását e különböző beszerzési stratégiák fényében kell értékelni.

(301)

Ami az intézkedések jövedelmezőségre gyakorolt lehetséges hatását illeti, a helyzet az érintett vállalatok sokfélesége miatt összetett. A felhasználók jövedelmezősége ágazatonként és vállalatonként egyaránt eltérő volt, néhányan pozitív haszonkulcsról számoltak be, míg mások veszteségesen működtek.

(302)

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a felhasználók jövedelmezőségére gyakorolt hatás nagyrészt két kulcsfontosságú tényezőtől függ: a felhasználók azon képessége, hogy a költségnövekedést áthárítsák vevőikre, valamint a jelenleg Kínából származó inputok alternatív beszállítókkal való helyettesítésének képessége, feltéve, hogy e készleteknek a kínai behozatalra kivetett vámokat figyelembe vevő árai potenciálisan enyhíteni tudják az árhatást.

(303)

A költségnövekedés áthárításának képességét illetően további értékelésre van szükség. A Bizottság azonban elismeri, hogy a magasabb különbözettel rendelkező szegmensekben működő és speciálisabb termékeket gyártó vállalatok nagyobb valószínűséggel képesek többletköltségeket áthárítani ügyfeleikre. Ezzel szemben a kevésbé speciálisabb termékeket gyártó és szélesebb körű versenynek kitett vállalatok várhatóan nagyobb nehézségekkel szembesülnek majd. Ez különösen fontos a már veszteséges vállalkozások esetében, ami arra utal, hogy már az intézkedések bevezetése előtt sem tudták emelni az árakat.

(304)

Más beszerzési források elérhetőségét illetően, amint azt a 7.4. szakasz részletesebben kifejti, a vizsgálat megállapította, hogy az uniós gazdasági ágazat továbbra is megbízható beszerzési forrása az olvasztott timföldnek, és elegendő kapacitással rendelkezik az uniós felhasználók igényeinek kielégítésére. Az is megállapítást nyert, hogy az uniós felhasználók nem függenek kizárólagosan a Kínából érkező behozataltól. Az 5.2.1. szakaszban említettek szerint más harmadik országok, úgymint Bahrein, Brazília, az Egyesült Államok és Ukrajna is már jelen vannak az uniós piacon, és valószínűleg növelni fogják az Unióba irányuló kivitelüket, tovább csökkentve a kínai behozataltól való függést.

(305)

Ezen túlmenően, ahogy a (244) preambulumbekezdésben megállapítást nyert, a Bahreinből és Ukrajnából érkező behozatalra a vizsgálati időszakban alacsonyabb áron kerül sor, mint a kínai behozatalra, ami versenyképes alternatívát kínált az uniós felhasználók számára. Az ezekből az országokból érkező, alacsonyabb árú behozatal elérhetősége növeli az ellátás sokféleségét, és hozzájárul az intézkedések kínai behozatalra gyakorolt potenciális hatásának enyhítéséhez, így biztosítva, hogy az uniós felhasználók továbbra is hozzáférjenek az olvasztott timföld gazdaságilag életképes forrásaihoz.

(306)

Ezek a megállapítások arra engednek következtetni, hogy az intézkedések bevezetése nem eredményezne ellátási hiányt, és hogy a harmadik országokból és az Unióból származó ellátás tisztességes áron történő rendelkezésre állása bizonyos mértékben enyhítené a felhasználókra gyakorolt esetleges negatív hatásokat. A felhasználói iparágakat érintő gazdasági következmények azonban jelentősen eltérhetnek a piaci helyzetüktől, a költségszerkezetüktől és a költségnövekedések kigazdálkodására vagy áthárítására való képességüktől függően. Ezt a hatást a Bizottság tovább fogja vizsgálni.

(307)

Néhány fél azt állította, hogy az uniós gazdasági ágazat nem képes az uniós piac elegendő mennyiséggel történő ellátására, így a dömpingellenes vámok kivetése az Unióban a termékhiány súlyos kockázatával jár, többek között az érintett termék különleges típusai esetében.

(308)

A vizsgálat azt állapította meg, hogy ez az érv nem megalapozott. A figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazat nem használta ki teljesen mértékben a meglévő termelési kapacitását. A vizsgálati időszakban az uniós termelési kapacitás kihasználtsága 43 % volt, mintegy 180 000 tonna tartalék szabad kapacitás mellett. A vizsgálat során megállapítást nyert, hogy a szabad kapacitás nagy része vagy azonnal rendelkezésre áll, vagy nagyon rövid időn belül, minimális beruházás mellett működésbe léphet. A vizsgálat azt is megállapította, hogy az uniós gazdasági ágazat szabad kapacitása lehetővé teszi az érintett termék valamennyi fő típusának gyártását. Az uniós gazdasági ágazat termelési kapacitása nagyjából megfelel a vizsgálati időszakban tapasztalt 305 360 tonnás uniós felhasználásnak.

(309)

Emellett a vizsgálat feltárta, hogy míg az olvasztott timföld gyártása a világban néhány kulcsfontosságú régióban koncentrálódik, a Kínától eltérő országok Unión kívüli, meglévő termelési kapacitása kiegészítheti az Unión belüli, már amúgy is jelentős termelési kapacitást. Amint azt a 12. táblázat részletezi, a harmadik országokból érkező behozatal már most is jelen van az uniós piacon. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a Kínából érkező dömpingelt behozatal csökkenése esetén ez a behozatal valószínűleg növekedni fog. Ezért arra a következtetésre jutott, hogy az uniós gyártók és az Unión kívüli harmadik országbeli gyártók teljes szabad kapacitása elegendő ahhoz, hogy fedezni tudja az uniós felhasználást.

(310)

Egyes felek azzal is érveltek, hogy az érintett termékre kivetett dömpingellenes vámok a piaci koncentráció kockázatát is rejtik, ami az érintett termék árának további emelkedéséhez vezethet.

(311)

A Bizottság megjegyezte, hogy igaz ugyan, hogy az uniós versenyszabályok a jelentős piaci részesedéssel rendelkező vállalatok számára szigorúbb magatartási normákat írnak elő, viszont végeredményben versenyhatóságok hatáskörébe tartozik annak megállapítása, hogy valamely vállalat erőfölénnyel rendelkezik-e, és visszaél-e vele. Dömpingellenes eljárásokban a Bizottság versennyel kapcsolatos kérdéseket vizsgál annak megállapításhoz, hogy a bevezetendő dömpingellenes intézkedések mindent összevetve az Unió érdekével ellentétesek lennének-e. Ez az elemzés a szigorú jogi értelemben véve nem foglalhat magában versenyjogi értékelést, amelyet kizárólag az illetékes versenyhatóság végezhet el. Mindenesetre egyik fél sem nyújtott be olyan megalapozott bizonyítékot, amely arra utalna, hogy a panaszos a dömpingellenes intézkedések bevezetése esetén versenyellenes magatartást tanúsítana, eltekintve attól, hogy már most is erős piaci helyzetben van, és általában szokásosnak tekintett kereskedelmi gyakorlatokat folytat, például a beszerzési volumenekhez és a meglévő üzleti kapcsolatok jellegéhez kapcsolódó, differenciált árképzést. Emlékeztetni kell arra, hogy a dömpingellenes intézkedések bevezetésének célja az egyenlő versenyfeltételek helyreállítása, amelyeket torzítottak a kínai exportáló gyártók tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatai. A dömpingellenes intézkedések célja nem az, hogy a kínai exportáló gyártókat kiszorítsák az uniós piacról, hanem az, hogy olyan feltételeket teremtsenek, amelyek mellett az uniós gyártók és a harmadik országbeli gyártók tisztességes feltételek mellett versenyeznek.

(312)

Egyes felek azt állították, hogy a gyártáshoz mind általuk belsőleg, mind ügyfeleik által felhasznált anyagok tanúsítási eljárása hosszadalmas és összetett. Szigorú tesztelési és jóváhagyási eljárásokat foglal magában a fogyasztói követelményeknek való megfelelés biztosítása érdekében. Az intézkedések bevezetése azzal járhat, hogy egyes beszállítókat vagy anyagokat le kell cserélniük másikra, ami ismételt tanúsítási eljárást tehet szükségessé és a gyártásban késedelmet idézhet elő, ami viszont érintheti a szerződéses kötelezettségeket.

(313)

A Bizottság számos enyhítő tényezőt állapított meg, amelyek jelentősen csökkentik ezt a kockázatot. Mind az uniós gazdasági ágazat, mind számos harmadik országbeli beszállító szilárd alapokkal bíró gyártó az olvasztott timföld területén. Ezek a beszállítók sokéves piaci tapasztalattal rendelkeznek, és az ipari szabványoknak megfelelő anyagokat szállítanak. Hasonlóképpen, az uniós gazdasági ágazatot olyan minőségi gyártóként ismerik el, amely képes megfelelni a szigorú tanúsítási követelményeknek. Termékei gyakran elsőkét szerzik meg a tanúsítást az Unióban, majd ezt követően mérlegelik az alternatív forrásokat. Ezen túlmenően a vizsgálatot a Bizottság több hónappal ezelőtt indította meg, időt biztosítva a felhasználóknak az esetleges változásokra való felkészülésre, az alternatív beszállítók értékelésére és szükség esetén tanúsítási eljárások kezdeményezésére.

(314)

A Bizottság elismeri a felhasználói iparágak által felvetett jogos aggályokat, különösen a költségnövekedések kigazdálkodására vagy áthárítására, valamint a jövedelmezőség fenntartására való képességüket illetően. A Bizottság ezért helyénvalónak tartja e kérdések alaposabb vizsgálatát. E célból a Bizottság a vizsgálat végleges szakaszában tovább fogja értékelni ezen aggályok mértékét és hatását, biztosítva, hogy az elfogadott végleges intézkedések a szélesebb körű gazdasági következmények átfogó értelmezésén alapuljanak.

(315)

A fentiek alapján a Bizottság ideiglenesen arra a következtetésre jutott, hogy – a felhasználói iparág jogos aggályai ellenére – nem állnak fenn olyan kényszerítő okok, amelyek miatt a Kínai Népköztársaságból származó olvasztott timföld behozatalára vonatkozó intézkedések bevezetése a vizsgálat e szakaszában ne szolgálná az Unió érdekét. Az intézkedések jogilag indokoltnak és arányosnak tekinthetők, mivel szükségesek az uniós gazdasági ágazatot érő további kár megelőzéséhez, az uniós termelés életképességének megőrzéséhez és az Unión belüli tisztességes verseny biztosításához. A Bizottság ezért helyénvalónak találta, hogy a vizsgálat e szakaszában ideiglenes intézkedéseket vezessen be, ugyanakkor kötelezettséget vállalt a felhasználói iparágakra gyakorolt hatás további értékelésére.

(316)

A Bizottságnak a dömpinggel, a kárral, az ok-okozati összefüggéssel, az intézkedések szintjével és az uniós érdekkel kapcsolatos következtetései alapján ideiglenes intézkedéseket kell bevezetni annak megakadályozása érdekében, hogy a dömpingelt behozatal további kárt okozzon az uniós gazdasági ágazatnak.

(317)

Az érintett országból származó termék behozatalára ideiglenes dömpingellenes intézkedéseket kell bevezetni az alaprendelet 7. cikke (2) bekezdésével összhangban. A Bizottság a (280) és (281) preambulumbekezdésben arra a következtetésre jutott, hogy a kár megszüntetéséhez megfelelő szint a dömpingkülönbözet.

(318)

A fentiek alapján a vámfizetés nélküli, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezett ideiglenes dömpingellenes vám vámtételeit az alábbiak szerint kell megállapítani:

(319)

Az e rendeletben egy meghatározott vállalat számára megállapított egyedi dömpingellenes vámtételek e vizsgálat ténymegállapításain alapulnak. Ezért a jelen vizsgálat során e vállalatok tekintetében megállapított helyzetet tükrözik. Ezek a vámtételek kizárólag az érintett országból származó és a megnevezett jogalanyok által előállított érintett termék behozatalára vonatkoznak. Az e rendelet rendelkező részében kifejezetten meg nem nevezett vállalatok – ideértve a kifejezetten megnevezett vállalattal kapcsolatban álló vállalatokat is – által előállított érintett termék behozatalára a „minden egyéb, Kínából származó behozatal” esetében alkalmazandó vámtételt kell alkalmazni. E behozatal esetében az egyedi dömpingellenes vámtételek nem alkalmazhatók.

(320)

A vámtételek közötti különbségből adódó, az intézkedések kijátszásával kapcsolatos kockázat lehető legkisebbre csökkentése érdekében különleges intézkedésekkel szükséges biztosítani az egyedi dömpingellenes vámok alkalmazását. Egyedi dömpingellenes vámok csak akkor alkalmazandók, ha érvényes kereskedelmi számlát mutatnak be a tagállamok vámhatóságai felé. A számlának meg kell felelnie az e rendelet 1. cikkének (3) bekezdésében meghatározott követelményeknek. Az ilyen számla bemutatásáig a behozatalra a „minden egyéb, Kínából származó behozatalra” alkalmazandó dömpingellenes vám vonatkozik.

(321)

Bár a számla bemutatása szükséges ahhoz, hogy a tagállamok vámhatóságai egyedi dömpingellenes vámtételeket alkalmazhassanak a behozatalra, nem a számla jelenti az egyetlen olyan elemet, amelyet a vámhatóságoknak figyelembe kell venniük. A tagállamok vámhatóságai minden más esethez hasonlóan – az árunyilatkozatban foglalt adatok helytállóságának ellenőrzése céljából, valamint annak biztosítása érdekében, hogy az adott vámtétel alkalmazása vámjogi szempontból indokolt legyen – akkor is kötelesek elvégezni a szokásos ellenőrzéseket és akkor is jogosultak további dokumentumokat (fuvarokmányokat stb.) kérni, ha a bemutatott számla teljesíti az e rendelet 1. cikkének (3) bekezdésében meghatározott összes követelményt.

(322)

Amennyiben a dömpingellenes intézkedések bevezetését követően az alacsonyabb egyedi vámtételű vállalatoktól érkező export volumene jelentősen megnő, ez a volumennövekedés önmagában is tekinthető az alaprendelet 13. cikkének (1) bekezdése szerinti, a kereskedelem szerkezetében az intézkedések bevezetése nyomán bekövetkezett változásnak. Ilyenkor – a feltételek teljesülése esetén – kijátszásellenes vizsgálat indítható. Ez a vizsgálat többek között irányulhat annak megállapítására, hogy szükség van-e az egyedi vámtétel(ek) eltörlésére és ebből következően országos hatályú vám kivetésére.

(323)

A (3) preambulumbekezdésben említett módon a Bizottság nyilvántartásbavételi kötelezettséget vezetett be az érintett termék behozatalaira. A nyilvántartásba vételnek az volt a célja, hogy az alaprendelet 10. cikkének (4) bekezdésével összhangban a vámok visszaható hatállyal beszedhetők legyenek.

(324)

Az eljárás ideiglenes szakaszában megfogalmazott ténymegállapítások tükrében a behozatal nyilvántartásba vételét meg kell szüntetni.

(325)

Az eljárás e szakaszában nem született / nem hozható döntés a dömpingellenes intézkedések esetleges visszaható hatályú alkalmazásáról.

(326)

A Bizottság az alaprendelet 19a. cikkével összhangban tájékoztatta az érdekelt feleket az ideiglenes vámok tervezett kivetéséről. A Bizottság ezt a tájékoztatást a Kereskedelmi Főigazgatóság internetes honlapján keresztül a nyilvánosság számára is hozzáférhetővé tette. Az érdekelt felek három munkanapot kaptak arra, hogy a kifejezetten nekik megküldött számítások helytállóságával kapcsolatban észrevételeket tegyenek.

(327)

A számítások pontosságával kapcsolatban nem érkezett észrevétel.

(328)

A megfelelő ügyintézés érdekében a Bizottság fel fogja kérni az érdekelt feleket, hogy egy meghatározott határidőig tegyenek írásbeli észrevételeket, és/vagy kérjék a Bizottság és/vagy a kereskedelmi ügyekben eljáró meghallgató tisztviselő előtti meghallgatásukat.

(329)

Az ideiglenes vámok kivetésével kapcsolatos ténymegállapítások ideiglenesek, és a vizsgálat végleges szakaszában módosíthatók,