(1)

Az Európai Bizottság 2025. január 29-én közzétette a versenyképességi iránytűről szóló közleményt (1), amely az európai gazdasági dinamizmus fellendítését célzó kiemelt intézkedéseket sorol fel. A versenyképesség megerősítése érdekében három transzformatív tényezőt határoz meg: (1) az innovációs szakadék megszüntetését; (2) a dekarbonizációt és a versenyképességet szolgáló közös ütemtervet; valamint (3) a túlzott függőségek csökkentését és a biztonság növelését.

(2)

Az Európai Bizottság 2025. február 26-án közzétette a tisztaipar-megállapodásról szóló közleményt (2). A tisztaipar-megállapodás bemutatja a dekarbonizációra mint a növekedés és a jólét forrására vonatkozó döntés-előkészítő tanulmányt. A versenyképességi iránytűre és annak dekarbonizációs pillérére építve a tisztaipar-megállapodás közös ütemtervet készít a dekarbonizációra és a versenyképességre vonatkozóan. Megerősíti az EU éghajlat-politikai céljai iránti elkötelezettségét azáltal, hogy egyértelmű üzleti ösztönzőket biztosít az ipar európai dekarbonizációjához, többek között a körforgásos gazdaság gyakorlatai révén, és ezáltal fokozza az EU versenyképességét. A tisztaipar-megállapodás célja tehát, hogy egyetlen átfogó növekedési stratégia keretében egyesítse és előmozdítsa az éghajlat-politikai fellépést és a versenyképességet, miközben megerősíti az EU rezilienciáját. Egyfelől (1) az energiaigényes iparágakra összpontosít, amelyek számára sürgős támogatást kell biztosítani a dekarbonizáció, a villamosítás, a körforgásos jelleg növelése és a versenyképességüket korlátozó olyan tényezők kezelése érdekében, mint a magas energiaköltségek, a tisztességtelen globális verseny és a bonyolult szabályozási környezet; másfelől (2) a tiszta technológiák ágazatát helyezi előtérbe, amely döntő fontosságú a jövőbeli versenyképesség szempontjából, és szükséges az ipari átalakuláshoz, a dekarbonizációhoz és a körforgásos gazdaság előmozdításához.

(3)

A megújuló energia elterjedésének felgyorsításához és az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentéséhez elengedhetetlen a magánberuházások ösztönzésére szolgáló források mozgósítása. Az EU-nak az előző évtizedhez képest mintegy 480 milliárd EUR-val kell növelnie az energiába, az ipari innovációba, a növekvő innovatív vállalkozásokba és a szállítási rendszerbe történő éves beruházásait (3). E tekintetben fontos, hogy a tagállamok társaságiadó-rendszereinek azon elemei, amelyek hatással vannak a magánberuházásokra vonatkozó döntésekre, olyan árjelzéseket határozzanak meg, amelyek támogatják a tiszta döntés-előkészítő tanulmányt, és nem ásnak alá más dekarbonizációs politikákat.

(4)

Az adókedvezmények általános beruházási és növekedési célkitűzéseket szolgálhatnak, vagy konkrét célkitűzésekre irányulhatnak, például az új tiszta technológiák elterjedésének támogatására vagy az ipari dekarbonizációba történő beruházások ösztönzésére. Ennélfogva ösztönözhetik a vállalatokat, hogy olyan tiszta eszközökbe és technológiákba ruházzanak be, amelyek stratégiai jelentőségűek a dekarbonizált és körforgásos gazdaságra való átállás szempontjából.

(5)

A tisztaipar-megállapodásról szóló közlemény bejelentette, hogy a Bizottság megfelelő adóintézkedéseket javasol a tagállamoknak a tiszta beruházások támogatása érdekében, beleértve a tiszta technológiai eszközökre vonatkozó rövidebb értékcsökkenési időszakokat, valamint a tiszta energiára való átállás érdekében a stratégiai ágazatokban működő vállalkozások számára nyújtott adójóváírások alkalmazását.

(6)

A tisztaipar-megállapodás új állami támogatási keretrendszere (4) lehetővé teszi a magánbefektetések bevonásához szükséges és arányos állami támogatást. Mivel ez adóügyi intézkedésekhez is kapcsolódhat, amennyiben az ezen ajánlásban meghatározott intézkedések állami támogatást tartalmaznak, a tagállamokat emlékeztetni kell arra, hogy a tisztaipar-megállapodás állami támogatási keretrendszere rendelkezik a vonatkozó összeegyeztethetőségi szabályokról. Következésképpen ilyen esetekben az ajánlást az utóbbival együtt kell értelmezni.

(7)

A dekarbonizált termékek döntés-előkészítő tanulmányának elkészítése számos tényezőtől függ. Az adókedvezményeket a folyton változó gazdaságpolitikai kombináció egyik elemének kell tekinteni, amely horizontális intézkedéseket – például a szén-dioxid-árazás és az energiaadóztatás –, valamint a keresleti oldalon hozott konkrét intézkedéseket is magában foglal. A vállalkozások csak akkor fogják megvalósítani a szükséges beruházásokat, ha biztosak lehetnek afelől, hogy termékeiknek van piaca. Tekintettel a technológiai felkészültség változó szintjére és ezáltal az egyes termékek költségeire, az adókedvezményeket, az általuk nyújtott könnyítés mértékét és az elfogadható eszközök körét rendszeresen felül kell vizsgálni, adott esetben az állami támogatási keretrendszer tiszteletben tartása mellett. Ennek a felülvizsgálati folyamatnak figyelembe kell vennie, hogy a vállalkozások számára kívánatos-e a beruházásaikra és eszközeikre alkalmazandó értékcsökkenési szabályok stabilitása és kiszámíthatósága.

(8)

Ezen ajánlás tartalma a tagállamokkal és a tisztaipar-megállapodás célkitűzéseinek megvalósítása szempontjából fontos konkrét ágazatok érdekelt feleivel folytatott célzott konzultációkon alapul. A tisztaipar-megállapodás állami támogatási keretrendszerével kapcsolatban folytatott nyilvános konzultáció keretében érkezett válaszok is alapul szolgáltak, amelyek az ezen ajánlásban meghatározott adókedvezményekre vonatkozó visszajelzéseket is magukban foglaltak (5).

(9)

Ezen ajánlás közös irányadó elveket határoz meg a tagállamok számára a tisztaipar-megállapodás célkitűzéseihez hozzájáruló adókedvezmények bevezetése során, elsősorban a társasági adóhoz kapcsolódó szakpolitikai alternatívákra összpontosítva. A tiszta technológiák bevezetését és az ipari dekarbonizációt célzó támogatás tagállamonként eltérő. A belső piacon a vállalatok közötti egyenlő versenyfeltételek biztosítása és a jogbiztonság növelése érdekében az adókedvezményeknek a lehető legnagyobb mértékben a közös irányadó elveket kell követniük.

(10)

Az ajánlásban javasolt adókedvezmények alkalmazási körének, típusának és kialakításának részletei azon elveken alapulnak, hogy az adókedvezményeknek költséghatékonynak, jól célzottnak, továbbá a vállalatok és a közigazgatás számára könnyen érthetőnek és alkalmazhatónak kell lenniük, valamint biztos és időben történő támogatást kell nyújtaniuk a tiszta beruházási döntéseket hozó vállalkozások számára. Az adókedvezmények hatása akkor maximalizálható, ha a tiszta beruházásokra vonatkozó döntéseket hozó vállalatok biztosak lehetnek abban, hogy az adott tagállamban érvényben lévő ösztönzők teljes értékét megkapják, és hogy a beruházás végrehajtása után viszonylag hamar hozzájutnak az előnyökhöz. Az ajánlás ezért a tiszta beruházások esetében gyorsított adózási értékcsökkenési és veszteségátviteli szabályok alkalmazását javasolja. Azt is ajánlja, hogy amennyiben ez nemzeti adórendszeren belül megvalósítható, a tagállamok törekedjenek arra, hogy az adójóváírásokat visszatéríthetővé tegyék, és/vagy tegyék lehetővé, hogy azokat a társasági adónál szélesebb körű adókkal szemben lehessen elszámolni.

(11)

Empirikus bizonyítékok arra utalnak, hogy a kiadásalapú adókedvezmények költséghatékonyabb eszközt jelentenek a további beruházások generálására, mint a jövedelemalapú adókedvezmények, például a csökkentett társaságiadó-kulcsok vagy a szabadalmi adókedvezmények. A kiadásalapú adókedvezmények levonhatók az adóalapból, például a gyorsított értékcsökkenési leírásból, illetve a fizetendő adóból, például az adójóváírásból. Ez az ajánlás a kiadásalapú adókedvezményekre összpontosít.

(12)

Az adóalapból levont adókedvezmények gyorsított értékcsökkenési leírás formájában valósulhatnak meg, ami jelentős pozitív hatást gyakorolhat a termelőberuházásokra. Az értékcsökkenési szabályok a legtöbb társaságiadó-rendszer alapvető jellemzői, és jelentős hatást gyakorolnak az adóalapra. A lassúbb értékcsökkenési szabályok az infláció és a vállalati tőkeköltségek miatt csökkentik a vállalatok számára a beruházások utáni adólevonás reálértékét. A gyorsított értékcsökkenési leírás lehetővé teszi a magasabb értékcsökkenési költségek adózási célú megjelenítését az eszköz élettartamának korábbi éveiben. Ezért inkább az adófizetés elhalasztását jelenti, mintsem a végső soron fizetendő adó összegének csökkentését.

(13)

Az azonnali elszámolás az adózók számára a gyorsított értékcsökkenési leírás egyik legkedvezőbb formája, amelynek keretében az adózó jogosult a teljes értékcsökkenthető összeget adózási célú levonásként elszámolni abban az adóévben, amelyben a befektetést végrehajtották. Ez csökkenti a vállalat adóalapját a beruházás adóévében, ami alacsonyabb adókötelezettséget eredményez, és forrásokat szabadít fel a lehetséges beruházások számára. Ennélfogva az azonnali elszámolás és a gyorsított adózási értékcsökkenési szabályok pénzforgalmi előnyt biztosítanak a vállalatok számára, valamint csökkentik vagy megszüntetik a társasági adónak az érintett beruházási döntésekre gyakorolt kedvezőtlen hatását.

(14)

A „diszkrecionális” vagy „rugalmas” értékcsökkenési leírás lehetővé teszi a vállalatok számára, hogy eszközeiket a számukra megfelelő időpontban értékcsökkentsék, például elhalasszák az azonnali elszámolást, ha egy adott évben nem rendelkeznek elegendő adóköteles jövedelemmel ahhoz, hogy azt teljes mértékben kihasználhassák.

(15)

A végső soron fizetendő adó összegébe beszámítható adókedvezmények az adójóváírások. A kiadásalapú adójóváírások esetében a jóváírás összegének kiszámítása az adott beruházás megvalósítása során ténylegesen felmerült kiadásokhoz viszonyítva történik. Az adójóváírások elsősorban a társaságiadó-rendszeren belül működnek. Az adójóváírásoknak a további termelőberuházások ösztönzésében megmutatkozó eredményessége és hatékonysága a kialakításukra vonatkozó döntésektől – többek között a biztosított könnyítések és rugalmasság mértékétől –, valamint bevezetésük gazdasági környezetétől függ. Egyes adójóváírások hasonló hatással járhatnak, mint a vissza nem térítendő támogatások; ebben az esetben a tagállamoknak gondosan mérlegelniük kell, hogy az adójóváírások vagy a vissza nem térítendő támogatások jelentik-e a legmegfelelőbb beruházási támogatási formát, és ha igen, milyen összefüggésben.

(16)

Egyes adózók veszteséget vagy szerény adóköteles nyereséget könyvelhetnek el abban az évben, amikor a befektetésre sor kerül, vagy az azt követő néhány évben. Ebben az esetben előfordulhat, hogy az adózók kezdetben nem tudják teljes mértékben kihasználni az azonnali elszámolásra vagy gyorsított értékcsökkenési leírásra vonatkozó rendelkezéseket, illetve nem tudják ellentételezni az adójóváírás értékét az adott évben fennálló társaságiadó-kötelezettség elégtelensége miatt. Annak érdekében, hogy valamennyi adózó teljes mértékben és egyenlő mértékben részesülhessen az adóösztönző politika előnyeiből, a Bizottság arra ösztönzi a tagállamokat, hogy hajtsanak végre olyan nagyvonalú rendelkezéseket, amelyek lehetővé teszik a vállalatok számára a veszteségek és a fel nem használt adójóváírások négy évre történő átvitelét. A Bizottság arra is ösztönzi a tagállamokat, hogy vizsgálják meg annak lehetőségét, hogy a vállalatok rugalmasan levonhassák a beruházás egy részösszegét vagy teljes összegét adózási célú értékcsökkenésként az első vagy bármely későbbi adóévben. Amennyiben ez nemzeti rendszerükön belül megvalósítható, a tagállamoknak fontolóra kell venniük, hogy lehetővé tegyék a vállalatok számára, hogy az adójóváírásokat az adók szélesebb körével szemben számolják el. A tagállamok továbbá ösztönzést kapnak arra, hogy vizsgálják meg annak lehetőségét, hogy a négy év után fel nem használt adójóváírásokból származó összegek visszatéríthetők legyenek.

(17)

A Bizottság 2025. március 5-én közzétette a gépjárműiparra vonatkozó uniós ipari cselekvési tervről szóló közleményt (6) és a vállalati flották dekarbonizációjáról szóló közleményt (7). Bejelentette továbbá a vállalati flották 2025 végéig történő dekarbonizációjára irányuló jogalkotási kezdeményezést, a 2026-ra vonatkozó költségvetési és nem költségvetési keresleti ösztönzőkről szóló ajánlást, valamint a fenntartható közlekedésre vonatkozó beruházási tervet. Elengedhetetlen, hogy az európai gépjárműipar ne csak irányítsa, hanem alakítsa is a kibocsátásmentes járművekre való átállást. A kibocsátásmentes járművek vállalati flottákban való elterjedésének felgyorsítása előnyös lehet az európai gépjárműipar számára, és hozzájárulhat a versenyképesség és a reziliencia növeléséhez. A vállalati gépkocsik esetében az adóügyi elbírálás általában kulcsfontosságú tényező a járművek kiválasztásának meghatározásában. A költségvetési intézkedések, például az ezen ajánlásban meghatározott adókedvezmények és elvek ezért jelentős lehetőséget jelentenek a kibocsátásmentes járművekre való átállás felgyorsítására.

(18)

Az egyszerű, gyors és hatékony közigazgatási eljárások fontosak az adókedvezmények kihasználtságának növeléséhez és annak biztosításához, hogy a vállalatok beruházási döntéseik meghozatalakor teljes mértékben figyelembe vegyék az általuk nyújtott előnyöket. A tagállamok számára ezért ajánlott, hogy az adókedvezmények alkalmazásához kapcsolódó adminisztratív terheket a lehető legkisebbre csökkentsék, ugyanakkor úgy alakítsák ki őket, hogy a vállalatok kellő időben ki tudják használni az ösztönző teljes értékét. Amint azt a tisztaipar-megállapodás kiemeli, mind az energiaigényes iparágak, mind a tiszta technológiák esetében fontos, hogy az Unióban előállíthassuk a jövő technológiáit.

(19)

Míg a „nettó zéró” iparról szóló jogszabály növelni fogja a „nettó zéró” technológiai ágazat versenyképességét, beruházásokat vonz és javítja a tiszta technológiák piacra jutását az EU-ban, bizonyos tiszta technológiai beruházások további támogatást igényelhetnek annak érdekében, hogy az Unióban növekedjen a kapacitás. Ez lehetővé teheti a nettó zéró kibocsátásra való átállás felgyorsítását és Európa rezilienciájának növelését e területen, különösen a tiszta technológiák európai értékláncának megerősítését tartva szem előtt, hozzájárulva a „nettó zéró” iparról szóló jogszabály által meghatározott 40 %-os referenciaérték eléréséhez. A Bizottság arra ösztönzi a tagállamokat, hogy a rezilienciával kapcsolatos fenti megfontolások mellett vegyék figyelembe a szociálpolitikai célkitűzéseket a nettó zéró üvegházhatásúgáz-kibocsátású gazdaságra való átállásból eredő változások előrejelzése és a méltányos munkaerőpiaci eredmények, például a méltányos bérek, a tisztességes munkakörülmények, a képzés és a méltányos munkahelyváltás előmozdítása érdekében. Ez hozzá fog járulni a minőségi munkahelyek létrehozásához és tartós fennmaradásához, valamint a „nettó zéró” célkitűzés eléréséhez.

(20)

Előfordulhat, hogy egyes tagállamoknak a tiszta beruházások ösztönzése érdekében kezelniük kell az adókedvezmények alkalmazásával járó ideiglenes vagy állandó költségvetési terheket. Ebben az esetben a tagállamoknak lehetőségük van arra, hogy megvizsgálják az adórések csökkentésének lehetőségeit. Ez magában foglalhatja a meglévő adókiadások költség-haszon elemzését, különös tekintettel azokra, amelyek esetleg nem költséghatékonyak, ösztönözhetik a fosszilistüzelőanyag-fogyasztást, és/vagy olyan ösztönzőket határozhatnak meg, amelyek nincsenek összhangban a tisztaipar-megállapodás és az (EU) 2021/1119 európai parlamenti és tanácsi rendelet (8) (európai klímarendelet) célkitűzéseivel. A gazdaságpolitikai kombináció koherenciájának és hatékonyságának biztosítása érdekében elengedhetetlen, hogy a tiszta beruházásokra irányuló adóösztönzőket más olyan szakpolitikákkal ötvözzék, amelyek továbbra is megfelelő árjelzést adnak a negatív környezeti externáliákkal járó tevékenységeknek, többek között a fosszilis tüzelőanyagok támogatásának fokozatos kivezetése révén. Az adóügyi megfelelés javítására irányuló erőfeszítések a tiszta beruházások támogatási költségeinek ellentételezéséhez is hozzájárulhatnak, miközben az adószerkezet általánosságban jobban kedvez a beruházásoknak és a növekedésnek.

(21)

A tisztaipar-megállapodás keretében előirányzott szakpolitikai koordináció részeként a tagállamoknak tájékoztatniuk kell a Bizottságot az ezen ajánlás végrehajtása érdekében hozott nemzeti intézkedésekről és azoknak az adófizetők általi tényleges alkalmazásáról. Fontos rendszeres időközönként értékelni az adókedvezmények hatékonyságát. Adott esetben a meglévő uniós folyamatok és fórumok – többek között az adózási rendszerek struktúráival foglalkozó szakértői csoport vagy a IV. munkacsoport – is felhasználhatók az ajánlás-végrehajtás nyomon követésének támogatására és a bevált módszerek cseréjére, digitális megoldásokat is felhasználva az átláthatóság és a hatékonyság növelése érdekében. Ezek a lépések azt is lehetővé teszik a Bizottság számára, hogy rendszeres időközönként jelentést tegyen az ajánlás végrehajtására irányuló tagállami intézkedésekről, többek között akkor, amikor az egységes piac versenyképességéről szóló éves jelentésében szorosan nyomon követi a tisztaipar-megállapodás keretében a dekarbonizáció és a versenyképesség terén elért eredményeket.

(22)

A tagállamok által ezen ajánlás alapján végrehajtott intézkedések nem érintik az EUMSZ 107. és 108. cikkét.

(23)

Amennyiben az ezen ajánlás végrehajtása érdekében bevezetett adókedvezmények állami támogatást tartalmaznak, a tisztaipar-megállapodás állami támogatási keretrendszere konkrét feltételeket ír elő ahhoz, hogy a támogatás összeegyeztethető legyen a belső piaccal (9). A tiszta technológiák gyártási kapacitásának előmozdítása érdekében a tisztaipar-megállapodás állami támogatási keretrendszere 6.1. szakaszával összhangban adójóváírásra nyílik lehetőség bizonyos felső határokig. Ezen túlmenően a tisztaipar-megállapodás állami támogatási keretrendszere 5. szakaszában meghatározott feltételek mellett többek között adójóváírás formájában állami támogatás nyújtható az ipari dekarbonizáció támogatására.

(24)

Továbbá, amennyiben az állami támogatást gyorsított vagy rugalmas értékcsökkenési leírás révén nyújtják a „nettó zéró” technológiai berendezések iránti kereslet támogatására, a tisztaipar-megállapodás állami támogatási keretrendszerének 6.3. szakasza meghatározza azokat a feltételeket, amelyek mellett az ilyen adókedvezmények a belső piaccal összeegyeztethetőnek minősülnek. A tisztaipar-megállapodás állami támogatási keretrendszerének 6.3. szakasza különösen azt írja elő, hogy az eszközöknek újaknak kell lenniük, és azokat elsősorban a kedvezményezettek tevékenységeihez kell felhasználni.

(25)

Amennyiben az ezen ajánlás végrehajtásához adókedvezmény formájában nyújtott állami támogatás nem tartozik a tisztaipar-megállapodás állami támogatási keretrendszerének hatálya alá, a tagállamok az EUMSZ 107. cikke szerinti egyéb összeegyeztethetőségi okokat is mérlegelhetnek. Amennyiben az ösztönzők megfelelnek a 651/2014/EU bizottsági rendelet (10) (általános csoportmentességi rendelet) és különösen annak III. fejezetének 7. szakasza szerinti követelményeknek, mentesülnek a bejelentési kötelezettség alól. Az éghajlatvédelmi, környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatás alapján más intézkedések bejelentésére is lehetőség van. A Bizottság arra ösztönzi a tagállamokat, hogy teljes mértékben használják ki a meglévő lehetőségeket a tisztaipar-megállapodás közös céljainak elérése érdekében, és prioritásként fogja kezelni ezeket az eseteket.