(1)

Az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) az (EU) 2019/244 bizottsági végrehajtási rendelettel (2) kiegyenlítő vámokat vetett ki az Argentínából származó biodízel behozatalára (a továbbiakban: az eredeti intézkedések). Az eredeti intézkedések bevezetéséhez vezető vizsgálatra a továbbiakban az „eredeti vizsgálat” fordulattal hivatkozunk.

(2)

A jelenleg hatályos kiegyenlítő vámok mértéke a mintában szereplő exportáló gyártóktól érkező behozatal esetében 25–33,4 %, a mintában nem szereplő együttműködő vállalatok esetében 28,2 %, az összes többi Argentínában működő vállalat esetében pedig 33,4 %. 2019 februárjában a Bizottság elfogadta az argentin exportőrök által felajánlott kötelezettségvállalásokat (3) is, amelyek a biodízelre vonatkozó éves vámmentes kontingenst foglalnak magukban, amely az argentin szójaolaj hivatalos árának a termelési költségekkel és a fuvardíjakkal megnövelt mértékén alapuló minimálárat veszi figyelembe.

(3)

A Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: Kína) (4) vagy Amerikai Egyesült Államokból (a továbbiakban: USA) (5) származó biodízel behozatala jelenleg dömpingellenes intézkedések, az Indonéziából (6) vagy az USA-ból (7) származó biodízel behozatala pedig kiegyenlítő intézkedések hatálya alá tartozik.

(4)

A közelgő hatályvesztésről szóló értesítés (8) közzétételét követően a Bizottsághoz az alaprendelet 18. cikkének alapján felülvizsgálat iránti kérelem érkezett.

(5)

A felülvizsgálati kérelmet 2023. november 10-én az Európai Biodízeltanács (European Biodiesel Board, a továbbiakban: kérelmező vagy EBB) nyújtotta be a biodízellel foglalkozó, az alaprendelet 10. cikkének (6) bekezdése értelmében vett uniós gazdasági ágazat nevében. A felülvizsgálati kérelem azon az indokláson alapult, hogy az intézkedések hatályvesztése valószínűsíthetően a támogatás folytatódásával és az uniós gazdasági ágazatot ért kár megismétlődésével járna.

(6)

A hatályvesztési felülvizsgálat megindítását megelőzően a Bizottság értesítette az argentin kormányt (9) arról, hogy megfelelő módon dokumentált kérelmet kapott, és az alaprendelet 10. cikkének (7) bekezdésével összhangban konzultációra kérte fel az argentin kormányt. 2024. február 5-én egyeztetésre került sor. Mindazonáltal az argentin kormánnyal nem sikerült kölcsönösen elfogadható megoldást találni. Tekintettel az alaprendelet 18. cikkének (2) bekezdésére, a Bizottság feljegyzést készített a bizonyítékok elegendő voltáról, és ebben ismertette a Bizottság rendelkezésére álló és a vizsgálat megindítását megalapozó összes bizonyítékkal kapcsolatos értékelését. A feljegyzés megtalálható az érdekelt felek számára betekintésre összeállított aktában. Az argentin kormány ez alkalommal tett észrevételeit a feljegyzésben összefoglalták és megvitatták.

(7)

Miután az (EU) 2016/1036 rendelet (10) 15. cikkének (1) bekezdésével létrehozott bizottsággal folytatott konzultációt követően megállapítást nyert, hogy elegendő bizonyíték áll rendelkezésre a hatályvesztési felülvizsgálat megindításához, 2024. február 9-én a Bizottság az Argentínából (a továbbiakban: az érintett ország) származó biodízelnek az Unióba történő behozatalára vonatkozóan az alaprendelet 18. cikke alapján hatályvesztési felülvizsgálatot indított. Az eljárás megindításáról a Bizottság értesítést (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló értesítés) tett közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában (11).

(8)

A támogatás folytatódására vonatkozó vizsgálat a 2022. október 1-jétől 2023. szeptember 30-ig tartó időszakra (a továbbiakban: felülvizsgálati időszak) terjedt ki. A kár folytatódásának valószínűségére vonatkozó értékelés szempontjából releváns tendenciák vizsgálata a 2020. január 1-jétől a felülvizsgálati időszak végéig tartó időszakra (a továbbiakban: figyelembe vett időszak) terjedt ki.

(9)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben felkérte az érdekelt feleket, hogy a vizsgálatban való részvétel érdekében vegyék fel vele a kapcsolatot. A Bizottság emellett külön tájékoztatta a kérelmezőt, a többi ismert uniós gyártókat, az ismert argentin gyártókat és az argentin hatóságokat, az ismert importőröket, beszállítókat, kereskedőket, valamint az érintettként ismert szervezeteket a hatályvesztési felülvizsgálat megindításáról, és felkérte őket a részvételre.

(10)

Az érdekelt felek lehetőséget kaptak arra, hogy észrevételeket tegyenek a hatályvesztési felülvizsgálat megindításával kapcsolatban, és kérjék a Bizottság és/vagy a kereskedelmi ügyekben eljáró meghallgató tisztviselő előtti meghallgatásukat.

(11)

2024. március 15-i beadványában az Argentin Bioüzemanyag-ipari Kamara (a továbbiakban: CARBIO) azzal az indokkal vitatta az eljárás megindítását, hogy a kérelemben szereplő kárelemzés nem vett figyelembe más olyan releváns tényezőket, amelyek kárt okozhatnak. A CARBIO előadta továbbá, hogy a kérelem nem kellően megalapozott, nevezetesen azon feltételezést illetően, miszerint a kiegyenlítő intézkedések hatályvesztése esetén az Argentínából érkező biodízel-behozatal megugrana, és kárt okozna az uniós gazdasági ágazatnak.

(12)

A Bizottság megítélése szerint a kérelem elegendő bizonyítékot tartalmazott annak alátámasztására, hogy az intézkedések hatályvesztése valószínűsíthetően a támogatás folytatódásával és az uniós gazdasági ágazatot ért kár megismétlődésével járna. Nem kizárt, hogy a kérelem tartalmaz néhány hiányosságot vagy olyan elemet, amelyek észszerűen nem hozzáférhetők az uniós gazdasági ágazat számára, ez azonban nem áshatja alá azt az általános következtetést, miszerint elegendő bizonyíték állt rendelkezésre a vizsgálat folytatásához. Hozzá kell tenni azt is, hogy a bizonyítási követelmények nem azonosak a vizsgálat megindítása idején és a vizsgált egyéb szakaszaiban. A Bizottság elutasította a CARBIO állításait.

(13)

Az eljárás megindításával kapcsolatos észrevételeiben a CARBIO és az argentin kormány előadta, hogy az eredeti vizsgálat óta jelentős jogszabályi változások történtek, különösen a Santa Fe tartományban fennálló adómentességek és a biodízelre vonatkozó belföldi kötelezettség tekintetében. Előadták továbbá, hogy a vizsgálat során várhatóan egyéb jogszabályi változásokra is sor kerül.

(14)

A Bizottság a szóban forgó támogatási rendszerek (35)–(51) és (271)–(283) preambulumbekezdésekben szereplő elemzése során, valamint a (323)–(330) preambulumbekezdésekben szereplő valószínűségi elemzés során figyelembe vette ezeket az információkat.

(15)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben jelezte, hogy az alaprendelet 27. cikkével összhangban mintavételt végezhet az érdekelt felek körében.

(16)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben jelezte, hogy ideiglenesen kiválasztott egy uniós gyártókból álló mintát. A Bizottság a mintát a hasonló termék 2022. október 1. és 2023. szeptember 30. közötti uniós termelésének és értékesítésének volumene tekintetében fennálló reprezentativitás alapján választotta ki. A minta összeállítása során a termékösszetételt is figyelembe vette. A minta négy uniós gyártóból állt. Az eljárás megindításakor rendelkezésre álló információk szerint a mintában szereplő uniós gyártók a hasonló termék teljes becsült uniós előállítási volumenének mintegy 15 %-át és a vizsgálatra válaszoló gyártók uniós értékesítésének 24 %-át tették ki. Az alaprendelet 27. cikkének (2) bekezdésével összhangban a Bizottság felkérte az érdekelt feleket, hogy tegyék meg észrevételeiket az ideiglenes mintával kapcsolatban. Egyetlen fél sem tett észrevételt. A Bizottság az uniós gyártókat magában foglaló mintát az uniós gazdasági ágazat szempontjából kellően reprezentatívnak találta.

(17)

Annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát, a Bizottság felkérte a független importőröket az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott információk benyújtására.

(18)

Egyetlen független importőr nyújtotta be a kért információkat és egyezett bele a mintába való felvételébe. A válaszok kis számára való tekintettel a Bizottság úgy döntött, hogy nincs szükség mintavételre.

(19)

Annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát, a Bizottság valamennyi argentin gyártót felkért az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott információk közlésére. Emellett a Bizottság felkérte Argentína képviseletét, hogy azonosítsa azokat a gyártókat, amelyek érdeklődést tanúsíthatnak a vizsgálatban való részvétel iránt (ha vannak ilyenek), illetőleg vegye fel velük a kapcsolatot.

(20)

Az érintett országban működő exportáló gyártók közül hét nyújtotta be a kért információkat és egyezett bele a mintába való felvételébe. Az alaprendelet 27. cikkének (1) bekezdésével összhangban a Bizottság egy olyan, két csoportba tartozó három exportáló gyártóból álló mintát választott ki az Unióba irányuló kivitel legnagyobb reprezentatív volumene alapján, amelyet a rendelkezésre álló időn belül észszerűen elvárható módon még megfelelő alapossággal meg tudott vizsgálni. A mintában szereplő exportáló gyártói csoportok az Eurostat által a felülvizsgálati időszakban jelentett, az Argentínából az Unióba irányuló teljes behozatal volumenének 68 %-áért feleltek. A Bizottság az alaprendelet 27. cikkének (2) bekezdésével összhangban a minta kiválasztásáról egyeztetett valamennyi ismert érintett exportáló gyártóval és az érintett ország hatóságaival. Észrevétel nem érkezett.

(21)

A Bizottság kérdőíveket küldött az argentin kormánynak, a mintában szereplő exportáló gyártóknak, a mintában szereplő uniós gyártóknak, egy független importőrnek és a kérelmezőnek. Ezeket a kérdőíveket az eljárás megindításának napján online (12) hozzáférhetővé tette, az argentin kormánynak és a kérelmezőnek szánt kérdőívek kivételével, melyeket az érdekelt felek számára betekintés céljából hozzáférhetővé tett az aktában.

(22)

A Bizottság a kérdőívre válaszokat kapott az argentin kormánytól, a mintában szereplő exportáló gyártóktól, a mintában szereplő uniós gyártóktól, egy független importőrtől és a kérelmezőtől.

(23)

A Bizottság minden olyan információt megkísérelt beszerezni és ellenőrzött, amelyet szükségesnek ítélt ahhoz, hogy megállapítsa a támogatás és a kár folytatódásának valószínűségét, valamint meghatározza az uniós érdeket.

(24)

Az alaprendelet 26. cikke szerinti ellenőrző látogatásokra az argentin kormány helyszínein és a következő vállalatok telephelyén került sor:

(25)

A felülvizsgálat tárgyát képező termék megegyezik az eredeti vizsgálat tárgyát képező termékkel: a jelenleg az ex 1516 20 98 (TARIC-kódok: 1516 20 98 21, 1516 20 98 29 és 1516 20 98 33), ex 1518 00 91 (TARIC-kódok: 1518 00 91 21, 1518 00 91 29 és 1518 00 91 33), ex 1518 00 95 (TARIC-kód: 1518 00 95 21), ex 1518 00 99 (TARIC-kódok: 1518 00 99 21, 1518 00 99 29 és 1518 00 91 33), ex 2710 19 42 (TARIC-kódok: 2710 19 42 21 és 2710 19 42 29), ex 2710 19 44 (TARIC-kódok: 2710 19 44 21, 2710 19 44 29 és 2710 19 44 33), ex 2710 19 46 (TARIC-kódok: 2710 19 46 21, 2710 19 46 29 és 2710 19 46 33), ex 2710 19 47 (TARIC-kódok: 2710 19 47 21, 2710 19 47 29 és 2710 19 47 33), 2710 20 11 , 2710 20 16 , ex 3824 99 92 (TARIC-kódok: 3824 99 92 10, 3824 99 92 14 és 3824 99 92 17), 3826 00 10 és ex 3826 00 90 (TARIC-kódok: 3826 00 90 11, 3826 00 90 19 és 3826 00 90 33) KN-kódok alá tartozó, szintézissel és/vagy hidrogénezéssel előállított, nem fosszilis eredetű zsírsav-monoalkil-észterek és/vagy paraffingázolajok akár tisztán, akár keverék formájában (a továbbiakban: a felülvizsgálat tárgyát képező termék) (13).

(26)

A felülvizsgálat tárgyát képező termék különböző eljárásokkal állítható elő, például olajok és zsírok átészterezésével, Fischer–Tropsch-szintézissel vagy megújuló alapanyagok hidrogénes kezelésével. A termék egy különféle nyersanyagokból, többek között növényi olajokból (repceolaj, szójaolaj, illetve pálmaolaj), használt sütőolajból, állati eredetű zsírokból vagy biomasszából előállított megújuló üzemanyag.

(27)

A vizsgálat kimutatta, hogy az Argentínában előállított biodízel kizárólag szójaolajból kinyert szója-metil-észter (a továbbiakban: SME), míg az Unióban gyártott biodízel főként repce-metil-észter (a továbbiakban: RME). Az SME és az RME egyaránt a zsírsav-metil-észterek kategóriájába tartozik.

(28)

A biodízelt jellemzően a közlekedési ágazatban használják, főként fosszilis dízellel keverve, de tiszta formában is.

(29)

A jelen vizsgálatban érintett termék az Argentínából származó, a felülvizsgálat tárgyát képező termék.

(30)

Amint az eredeti vizsgálat során megállapítást nyert, és ez a hatályvesztési felülvizsgálat is megerősítette, a következő termékek ugyanazokkal az alapvető fizikai, kémiai és műszaki tulajdonságokkal rendelkeznek, és alapvető felhasználási területeik is megegyeznek:

(31)

Ezért ezek a termékek az alaprendelet 2. cikkének c) pontja értelmében vett hasonló termékek.

(32)

A termékkört illetően nem tettek észrevételeket.

(33)

Az alaprendelet 18. cikkével összhangban és az eljárás megindításáról szóló értesítésben foglaltaknak megfelelően a Bizottság megvizsgálta, hogy a meglévő intézkedések esetleges hatályvesztése esetén valószínűsíthető-e a támogatás folytatódása.

(34)

A felülvizsgálati kérelemben szereplő információk, valamint az argentin kormány és az együttműködő exportáló gyártók által benyújtott információk alapján a Bizottság a következő, állítólagosan támogatásokkal járó rendszereket vizsgálta meg:

(35)

Az eredeti vizsgálat óta az argentin kormány biodízel-ágazatot érintő preferenciális szakpolitikája az alábbiak szerint alakult.

(36)

Az egyes támogatási rendszerekkel kapcsolatos jogalkotási fejleményeket a vonatkozó szakaszok elemzik, azokban általánosságban megjegyzendő, hogy a bioüzemanyagokra vonatkozó szabályozási keretről szóló, 2006-ban kihirdetett és az eredeti vizsgálat során elemzett 26093. sz. törvény (a továbbiakban: a 2006. évi bioüzemanyag-törvény) 2021 májusában hatályát vesztette (14). 2021-ben a 2006. évi bioüzemanyag-törvény helyébe lépett a 27640. sz. törvény (a továbbiakban: a 2021. évi bioüzemanyag-törvény), amely a felülvizsgálati időszak során hatályban maradt (15).

(37)

A 2021. évi bioüzemanyag-törvény rendelkezett a biodízelre vonatkozó belföldi kötelezettségről, melynek keretében havi biodízelkvótákat osztottak ki a nem vertikálisan integrált belföldi biodízelgyártók között a keverést végző belföldi szereplőknek a kormány által szabályozott rögzített áron történő ellátására.

(38)

E célból a 2021. évi bioüzemanyag-törvény végrehajtó hatóságként megbízta az Energiaügyi Titkárságot többek között az alábbi feladatok elvégzésével: „A bioüzemanyagok előállításának, forgalmazásának és fenntartható használatának szabályozása, igazgatása és felügyelete”, „a bioüzemanyagok előállítását, tárolását és/vagy keverését végző vállalkozásoknál és létesítményekben végzett auditok és vizsgálatok”, a 2021. évi bioüzemanyag-törvényben „előírt szankciók alkalmazása”, „a bioüzemanyagok kötelező keveréséhez szükséges alapanyagok rendelkezésre állásának garantálása; ehhez az általa szükségesnek tartott mechanizmusokról dönthet, illetve ilyen mechanizmusokat vezethet be, annak érdekében, hogy a szóban forgó inputok beszerzése a szokásos piaci viszonyoknak megfelelően, torzulás nélkül történjen, adott esetben határértékként határozhatja meg a szóban forgó inputok exportárának a vonatkozó költségekkel csökkentett értékét”, „a bioüzemanyagok kiosztásának meghatározása a kötelező keveréshez szükséges szállítás érdekében” és „azon árak meghatározása […], amelyeken a fosszilis üzemanyagokkal való kötelező keverésre szánt bioüzemanyagok forgalomba hozatalát […] el kell végezni” (16).

(39)

A 2021. évi bioüzemanyag-törvény értelmében a belföldi kötelezettség alapján szállítandó biodízel összetételére helyi követelmény vonatkozott, amennyiben azt „az Argentin Köztársaságban telepített üzemekben kellett előállítani belföldi nyersanyagokból” (17). A helyszíni ellenőrzés során az argentin kormány megerősítette, hogy a kötelezettség keretében szállított biodízel előállításához felhasznált szójaolajnak argentin eredetűnek kell lennie. Ez azt jelenti, hogy a keverési kötelezettség teljesítéséhez felhasznált biodízelt hazai előállítású alapanyagok felhasználásával és argentin üzemekben kellett előállítani (18).

(40)

A 2021. évi bioüzemanyag-törvény megállapította, hogy „a havi biodízel-mennyiségek beszállítását[…] a szóban forgó bioüzemanyagot gyártó vállalatoknak kell végezniük, amelyek sem közvetlenül, sem közvetve (ellenőrzést gyakorló és/vagy ellenőrzött vállalataikon keresztül) nem végeznek biodízel-kivitellel és/vagy a biodízel fő inputjai kivitelével kapcsolatos tevékenységeket” (19). Az ezt jelenti, hogy a biodízelre vonatkozó kötelezettség teljesítésében csak exportálást nem végző, nem vertikálisan integrált vállalatok vehettek részt, míg a biodízelt exportáló nagyvállalatok számára nem nyílt lehetőség arra, hogy terméküket a kötelező keverés céljára szállítsák be. A mintában szereplő exportáló gyártókra – az LDC Argentina S.A., a Molinos Agro S.A. (a továbbiakban: Molinos Agro) és a Viterra Argentina S.A. (a továbbiakban: Viterra Argentina) vállalatokra – nem terjedt ki a belföldi kötelezettség hatálya. A biodízel előállítása és kivitele mellett mindannyian végeztek szójaolajgyártást a szójabab sajtolásával, mely olajat a biodízel gyártására vonatkozó belföldi kötelezettség teljesítésében részt vevő belföldi biodízelgyártók felé is értékesítettek. A Renova csoport azonban – a Molinos és a Viterra Argentina exportáló gyártók mellett – olyan vállalatokat is magában foglalt, amelyek a belföldi piacra állítottak elő biodízelt és/vagy bérmunka keretében biodízelt gyártottak az exportáló gyártók számára, amelyek később exportálták azt. Ezek a vállalatok részt vettek a belföldi kötelezettség teljesítésében.

(41)

A fentiekből az is következik, hogy a jogszabályok szerint a belföldi kötelezettség teljesítésében részt vevő biodízelgyártók nem végezhetnek kivitelt, tehát az argentin kormány elkülönítette a belföldi piacot és az exportpiacot, valamint az érintett gazdasági szereplőket.

(42)

Ezenkívül „a fent leírt beszállítás tekintetében [kizárólag] az e rendelkezésben meghatározott feltételeknek megfelelő, a jogalkalmazó hatóság által a 26093. sz. törvény keretében a kötelező keverés céljából történő biodízel-beszállításra a jelen törvény hatálybalépésének időpontjában engedélyezett vállalatok vehetők figyelembe[…]” (20). Ez azt jelentette, hogy az új törvény értelmében csak azok a vállalatok válhattak beszállítóvá, amelyek a 2006. évi bioüzemanyag-törvény szerinti korábbi kötelezettség kapcsán már aktív beszállítóknak minősültek.

(43)

Kezdetben a biodízelre vonatkozó, a 2006. évi bioüzemanyag-törvény szerinti kötelezettség keretében keveréssel előállított biodízel esetében a kötelező keverési arány 10 % volt. Ezt az arányt a 2021. évi bioüzemanyag-törvény csökkentette, 5 %-ban állapítva meg azt (21). A 2021. évi bioüzemanyag-törvény értelmében az Energiaügyi Titkárság akár 3 %-ra is csökkenthette a keverési arányt, amennyiben úgy ítélte meg, hogy a gazdasági feltételek üzemanyagár-csökkenést diktálnak, különösen „amikor a biodízel előállításához szükséges alapvető inputok árának emelkedése torzíthatja a fosszilis üzemanyagok benzinkúti árát” (22). 2022 júniusában azonban a 438/2022. sz. határozat 7,5 %-ra emelte a kötelező keverési arányt (23).

(44)

Azonban a 2022. június közepétől 2022. október közepéig tartó négy hónapos időszakban – közvetlenül a felülvizsgálati időszak kezdetén – az argentin kormány a piacon tapasztalható dízelhiány miatt a 330/2022. sz. rendelettel és a 638/2022. sz. határozattal ideiglenesen 5 %-kal (12,5 %-ra) megnövelte a biodízelre vonatkozó kötelező keverési arányt (24). Ebben a kivételes helyzetben a két százalékos arány közötti különbséget biztosító vállalatok körébe nem csak a belföldi kötelezettség teljesítésében szokásosan részt vevő vállalatokat vonták be, hanem biodízel-exportőröket is (25). A Molinos Agros is részt vett a folyamatban. Az argentin kormány jelezte, hogy a szóban forgó további biodízel-beszállítás ingyenesen történt, ezzel szemben a 330/2022. sz. rendelet azt mutatta, hogy a szóban forgó ideiglenes kiegészítő kötelezettség kapcsán is maximális ár meghatározásával szabályozták az árat (26).

(45)

Ez azt jelenti, hogy a felülvizsgálati időszak alatt a kötelező keverési arány fél hónapon keresztül 12,5 % volt, majd az időszak fennmaradó részében 7,5 %.

(46)

A helyszíni ellenőrzés során az argentin kormány kifejtette, hogy Argentínában a biodízelnek kis belföldi piaca is van, amelyre nem vonatkozik a keverési kötelezettség. Ezen a piacon biodízel-exportőrök és vertikálisan integrált biodízelgyártók is működhetnek. A kötelezettség hatályán kívül eső piac a teljes belföldi biodízelpiacnak csupán 1,5–2 %-át tette ki.

(47)

Emellett a felülvizsgálati időszak alatt – különösen 2022 decembere és 2023 júliusa között – súlyos aszály sújtotta Argentínát, kedvezőtlenül befolyásolva a szójabab és más haszonnövények termesztését. Ez egyértelműen látható az 1. ábrán, amely mutatja, hogy a szójabab-, a kukorica- és a búzatermesztés jelentősen visszaesett a szóban forgó időszakban ((125) preambulumbekezdés). A termelési kapacitás azonban az aszály ellenére is stabil maradt, és a termelés az aszályt követően megnőtt, amint az az 1. ábrán látható. A Bizottság ezért úgy ítélte meg, hogy az aszály ideiglenes jelenség.

(48)

Emiatt – jóllehet az Argentínában termesztett szójabab általában kielégíti a keresletet – a mintában szereplő exportáló gyártók 2023-ban az aszály által kevésbé érintett szomszédos országokból (Paraguayból, Brazília északi régióiból és Bolíviából) importáltak szójababot. Ezt a nyilvánosan hozzáférhető információk is megerősítették (27).

(49)

A szóban forgó szójababimportra az ideiglenes behozatali rendszerben került sor, ahogy az az eredeti vizsgálat során is történt. Az ideiglenes behozatali rendszerben – amely hasonló az Unió aktív feldolgozási rendszeréhez – nem vetnek ki behozatali vámokat abban az esetben, ha az alapanyagot feldolgozzák, majd az így kapott terméket újraexportálják.

(50)

Az ideiglenes behozatali rendszer keretében importált szójababot kizárólag szójababliszt és -olaj előállítására és újraexportálására használták, biodízel előállítására és újraexportálására nem. Az ideiglenes behozatali rendszer az importált input és az újraexportált termék közötti átváltási aránnyal dolgozik, amely alkalmazható a szójababból szójabablisztet és -olajat előállító sajtolásra és e termékek újrakivitelére, de nem alkalmazható a biodízel előállítására és újrakivitelére, amely az értékláncon belül a gyártás második lépése.

(51)

Szemben az ideiglenes behozatali rendszer szerinti behozatallal, az importált szójabab csak akkor használható fel biodízel előállítására, ha ténylegesen importálják. Ez több okból nem következett be. Először is, a Mercosur-országokból (például Paraguayból, Brazíliából és Uruguayból) importált szójababra (továbbá szójaolajra és biodízelre) kivetették az impuesto PAIS (Para una Argentina lnclusiva y Solidaria) elnevezésű devizavásárlási adót, melynek mértékét a behozatal CIF-értéke alapján számítottak ki. Ezen túlmenően a Mercosuron kívüli országokból (például Bolíviából) importált szójababot (továbbá szójaolajat és biodízelt) az impuesto PAIS adón felül a Mercosurra vonatkozó közös behozatali vám és statisztikai díj is terhelte. A szójabab Argentínába történő behozatala ennek következtében költséges, ezért gazdaságilag nem vonzó opció. Másodszor: a mintában szereplő exportáló gyártók kifejtették, hogy az Argentínában előállított szójababéhoz képest a Paraguayból és Brazíliából importált szójabab fenntarthatósági tanúsítását nehezebb megszerezni, mely tanúsítás bizonyos exportpiacokon (különösen az Unióban) szükséges. A tanúsítás különösen az erdőirtásra vonatkozó szabályoknak való megfeleléshez kapcsolódott, amelyek nem érintik Argentína nagy kiterjedésű fátlan síkságait. Végezetül: a keverési kötelezettség teljesítéséhez felhasznált biodízelt (amely a (46) preambulumbekezdésben említettek szerint a belföldi piac legnagyobb részét teszi ki) argentin üzemekben kellett előállítani, belföldi előállítású alapanyagok felhasználásával. Ez azt jelenti, hogy az importált szójababot csak a kötelezettség hatályán kívül eső, igen kisméretű belföldi piacra vagy az exportpiacokra szánt biodízel előállításához lehetett felhasználni – az exportpiacok esetében pedig, amint fentebb ismertettük, az opció gazdaságilag észszerűtlen volt, továbbá problémát jelentett a tanúsítás.

(52)

A kérelemben a kérelmező a Bizottság által az eredeti vizsgálat során megfogalmazott megállapításokra hivatkozott, miszerint az argentin kormány megbízta vagy utasította a szójababtermesztőket szakpolitikája végrehajtására annak érdekében, hogy lezárt belföldi piac jöjjön létre, és a szójabab megfelelő nagyságú díjazásnál alacsonyabb összeg megfizetése ellenében álljon a belföldi biodízel-ágazat rendelkezésére. Ezenkívül az eredeti vizsgálat során a Bizottság azt is megállapította, hogy az argentin kormány olyan gazdasági előnyt biztosított, amely a belföldi biodízelgyártók által fizetett árak és azon ár közötti különbségből állt, amely akkor érvényesült volna, ha Argentínában a szójabab esetében a piaci viszonyok álltak volna fenn. A Bizottság megállapította továbbá, hogy az argentin kormány intézkedései egyediek, mivel az intézkedések vállalkozások vagy iparágak egy bizonyos csoportjára (többek között a belföldi biodízel-ágazatra) korlátozódtak.

(53)

A kérelmező előadta, hogy a szóban forgó intézkedések továbbra is alkalmazandók, és az elkövetkező években is az argentin biodízel-ágazat rendelkezésére fognak állni. Állítása szerint ezek az intézkedések lehetővé teszik az argentin biodízel-ágazat számára, hogy alacsonyabb költségek mellett vásároljon nyersanyagokat, hogy fellendüljön a biodízel-termelés és -export.

(54)

2025. január 20-án Bizottság tájékoztatta az argentin kormányt, hogy az alábbiakban ismertetett okok miatt lehetséges, hogy az alaprendelet 28. cikkének (1) bekezdése szerint a rendelkezésre álló tényekre kell támaszkodnia annak vizsgálatakor, hogy megvalósult-e a szójabab megfelelő díjazásnál alacsonyabb összeg megfizetése ellenében történő rendelkezésre bocsátásán keresztül a biodízel-ágazatnak nyújtott állítólagos támogatás, és ha igen, akkor milyen mértékben.

(55)

Először is, a kérdőívben a Bizottság felkérte az argentin kormányt, hogy adja meg a felülvizsgálat tárgyát képező termék előállításához szükséges szójababot és szójaolajat beszállító valamennyi vállalat kapcsolattartási adatait (nevek, címek, e-mail-címek).

(56)

Válaszában az argentin kormány csak a szójaolaj forgalmazásában részt vevő, az értékláncon belül működő gazdasági szereplők nevét és címét adta meg, a szójabab-beszállítókéit azonban nem. Az argentin kormány kifejtette, hogy csak azokat az információkat bocsátotta rendelkezésre, amelyek tekintetében úgy ítélte meg, hogy azok nem sértik a 17622. sz. törvény (nevezetesen annak 11. és 13. cikke) és a kiegészítő szabályok által előírt jogi korlátozásokat, amelyeket a vállalati adatok bizalmas kezelésének védelme érdekében állapítottak meg.

(57)

Hiánypótlásra felhívó levelében a Bizottság megismételte a szójababtermesztők kapcsolattartási adataira vonatkozó kérését, tekintettel arra, hogy az argentin kormány a Szövetségi Adóhivatal egyszerűsített mezőgazdasági információs rendszeréből kérte le az argentin szójababtermesztők összesített számát, majd bocsátotta azt a Bizottság rendelkezésére, amiből következik, hogy a szóban forgó információknak birtokában van.

(58)

Válaszában az argentin kormány előadta, hogy nem áll módjában a szóban forgó vállalatokra vonatkozó információkat közölni, mivel e vállalatok nem csupán a 17622. sz. törvény hatálya alá tartoznak, hanem egyúttal az adótitokról szóló 11683. sz. törvény 101. cikke által biztosított védelmet is élvezik, tehát a szóban forgó adatok benyújtására a vizsgálat keretében nincs lehetőség.

(59)

Másodszor, a kérdőívben a Bizottság arra is felkérte az argentin kormányt, hogy jelölje meg i. a szójabab és ii. a szójaolaj 10 legnagyobb argentin termesztőjét, illetve gyártóját, és mindegyikükre vonatkozóan adja meg a vállalkozás a) nevét, b) telephelyét és c) tulajdonosi helyzetét (pl. állami tulajdonú, közös tulajdonú, magántulajdonú, külföldi tulajdonú). A Bizottság ezen túlmenően felkérte az argentin kormányt, hogy i. a szójabab és ii. a szójaolaj 10 legnagyobb argentin termesztője, illetve gyártója és forgalmazója tekintetében adja meg az igazgatótanács és a vezetőség tagjainak adatait, és azonosítsa azokat a tagokat, akik egyben kormányzati tisztviselők is, vagy akik valamely kormányzati szervben vagy állami szervben töltenek be tisztséget.

(60)

Válaszában az argentin kormány előadta, hogy a kért információk a 17622. sz. törvény és az azt kiegészítő rendeletek hatálya alá tartoznak, és nem adhatók meg.

(61)

Hiánypótlásra felhívó levelében a Bizottság megismételte a fent említett kérését, megemlítve az argentin kormány kérdőívre adott válaszát, továbbá jelezve, hogy a 17622. sz. törvény hatályával kapcsolatos kijelentést eredetileg is megértette. Hivatkozott továbbá több olyan esetre, amikor a szójabab-beszállítók a jelek szerint olyan releváns adatokat szolgáltatnak a központi és tartományi hatóságoknak, amelyek nem feltétlenül tartoznak a 17622. sz. törvény hatálya alá. A Bizottság ezen túlmenően érdeklődött afelől, hogy egy vállalat tulajdonosi helyzetére és igazgatótanácsának összetételére vonatkozó adatok jellemzően szerepelnek-e a cégnyilvántartásban.

(62)

Válaszában az argentin kormány tisztázta, hogy a Mezőgazdasági, Állattenyésztési és Halászati Titkárság információit a 17622. sz. törvény védi, ezért azokat e vizsgálat keretében nem lehetséges benyújtani. Az argentin kormány kifejtette továbbá, hogy Argentínában minden tartomány és autonóm terület saját cégjegyzéket hoz létre és működtet, továbbá elismerte, hogy egy vállalat tulajdonosi helyzetére és igazgatótanácsának összetételére vonatkozó adatokat továbbítják – például – Buenos Aires autonóm város cégnyilvántartásába. Azonban a vállalatok tulajdonosi szerkezetére vonatkozóan rendelkezésre álló információk a szóban forgó jogalany jogi felépítésétől függnek; az igazgatótanács tagjainak vezeték- és utóneve megtekinthető ugyan, de nem minden adat hozzáférhető a nyilvánosság számára, ezért azokat a vizsgálat keretében nem lehetséges benyújtani.

(63)

Harmadszor, a kérdőívben a Bizottság arra is felkérte az argentin kormányt, hogy továbbítsa az A. függeléket (az inputbeszállítók részére összeállított kérdőívet) i. a szóban forgó alapanyagok 10 legnagyobb termesztőjének/gyártójának és forgalmazójának, valamint ii. a szójabab és szójaolaj minden más olyan termesztőjének, illetve gyártójának és forgalmazójának, amely inputokat szállított be a mintában szereplő két exportáló gyártónak. E tekintetben a Bizottság tájékoztatta az argentin kormányt arról, hogy minden egyes együttműködő vállalatot felkért arra, hogy állítson össze egy jegyzéket a szóban forgó alapanyagok valamennyi beszállítójáról, és kérte az argentin kormányt, hogy tevékenységét koordinálja az együttműködő exportáló gyártókkal. A Bizottság bizonyítékot (e-mail, levél vagy fax másolata) is kért arra vonatkozóan, hogy az argentin kormány megküldte az A. függeléket az érintett termesztőknek, illetve gyártóknak és forgalmazóknak, valamint lehetőség szerint arra vonatkozóan, hogy a termesztők/gyártók és forgalmazók kézhez kapták az A. függeléket (pl. átvételi elismervény).

(64)

Válaszában az argentin kormány nem nyújtotta be a kért információkat, és nem is pontosította, hogy a szóban forgó információk már a birtokában vannak-e, vagy hogy továbbította-e az A. függeléket a szóban forgó inputok termesztői/gyártói és forgalmazói felé. Az argentin kormány annak közlésére szorítkozott, hogy a kért információk a 17622. sz. törvény és az azt kiegészítő rendelet hatálya alá tartoznak, és ezért nem adhatók meg.

(65)

Hiánypótlásra felhívó levelében a Bizottság megismételte kérését, tisztázva, hogy nem az argentin kormánytól kér információt, hanem csupán az argentin kormány segítségét kéri abban, hogy a szójabab-beszállítóktól információkat tudjon beszerezni.

(66)

Válaszában az argentin kormány tisztázta, hogy teljes mértékben megértette a Bizottság kérését, de megismételte, hogy a kért információk rendelkezésre bocsátásának nincs jogalapja, tekintettel arra, hogy a szóban forgó vállalatok adatait az adótitokról szóló 11683. sz. törvény 101. cikke védi, és ezért ezen adatok benyújtására a folyamatban lévő szubvencióellenes vizsgálat keretében nincs lehetőség. Az argentin kormány válaszában ezúttal sem fejtette ki, hogy továbbította-e az A. függeléket az inputok érintett termesztőinek/gyártóinak és forgalmazóinak, és nem szolgáltatott olyan bizonyítékot, amely alátámasztotta volt, hogy ilyen intézkedésre sor került.

(67)

A helyszíni ellenőrzés során a Bizottság ismét felvetette ezeket a kérdéseket az argentin kormánynak.

(68)

Az argentin kormány válaszában – amellett, hogy elismételte az argentin hatóságokra háruló titoktartási kötelezettségekkel kapcsolatos állítását – azt is kijelentette, hogy nem áll módjában benyújtani a nyilvántartásba vett szójababtermesztők jegyzékét, egyrészt azért, mert számuk a termesztési időszakonként változik, másrészt pedig azért, mert minden termesztési időszakban körülbelül 60 000 szójababtermesztő tevékenykedik. Az argentin kormány azt is kifejtette, hogy a biodízel keverését végző gazdasági szereplők helyzete eltérő, ezért állt módjában a kérdőívre adott válaszában közölni e gazdasági szereplők nevét és elérhetőségét. Ennek az az oka, hogy – a szójababtermesztőkkel ellentétben – a keverést végző gazdasági szereplők csak akkor végezhetik gazdasági tevékenységüket, ha regisztrálnak egy nyilvánosan elérhető nyilvántartásba. Azonban a (80) preambulumbekezdésben a Bizottság megállapította, hogy a kért információkat az argentin kormánynak módjában állt volna összeállítania az argentin adóhatóságok adatbázisai alapján.

(69)

Ebből következően megállapítható, hogy a szójababnak a megfelelő nagyságú díjazásnál alacsonyabb összeg megfizetése ellenében történő rendelkezésre bocsátása tekintetében az argentin kormány nem adta meg a Bizottság által kérdőívben, a hiánypótlásra felhívó levélben és az ellenőrző látogatás során kért szükséges információkat és bizonyítékokat, illetve hozzáférést sem adott azokhoz.

(70)

A kellő együttműködés hiánya miatt a Bizottságnak nem állt módjában beszerezni mindazokat az információkat, amelyeket szükségesnek ítélt az e vizsgálatban teendő ténymegállapításai szempontjából. Konkrétabban: a Bizottság nem tudott információkat és adatokat szerezni a szójababtermesztőkről és a szójaolajgyártókról, valamint a szójababra, a szójaolajra és a biodízelre kivetett exportadónak a szójababtermesztők és a szójaolajgyártók általi termesztésre, gyártásra és árképzésre gyakorolt hatásáról (lásd a (101) és a (123) preambulumbekezdést), valamint a biodízelgyártók részére történő beszállításról.

(71)

Ezek az információk a következőkre terjedtek ki: a szójababtermesztők és szójaolajgyártók kiléte, a legnagyobb szójababtermesztők és szójaolajgyártók esetében az állami tulajdon mértéke és a legnagyobb szereplők fölötti ellenőrzés, a szójababtermesztők és szójababgyártók viselkedése és stratégiái az exportadók és azok módosításai nyomán, termelési stratégiáik és azon lehetőségük, hogy alternatív haszonnövényekre álljanak át, a szántóföld rendelkezésre állása és az ahhoz való hozzáférés, a piac jellemzői és dinamikája a nagyvállalatok és a kkv-k közötti különbségekre tekintettel, a belföldi és az exportpiacokon alkalmazott értékesítési és forgalmazási csatornák, illetve stratégiák, a belföldi és az exportpiacokon alkalmazott árak és árképzési politikák, a nemzetközi árnak az árképzési politikájukra gyakorolt hatása, a belföldön és az exportpiacokon fennálló versenyhelyzet, az évek során megfigyelhető jövedelmezőségük, az esetleges kapacitásfelesleg és a készletfelhalmozási stratégia hatása, a fő belföldi és exportpiaci ügyfeleik általi behozatal és kivitel, ideértve a szójabab-sajtolási ágazat szerepét és az ezen ágazat által képviselt hozzáadott értéket, továbbá a sajtolási ágazat szereplőinek versenyhelyzetét Argentínában és a nemzetközi piacokon.

(72)

Mindezen információkra, adatokra és dokumentumokra azért volt szükség, mert hiányuk komolyan hátráltatta a Bizottságot abban, hogy pontos és megalapozott következtetést vonjon le a támogatás folytatódására vonatkozó megállapításokkal kapcsolatban, az állítólagos támogatási rendszer – a szójababnak a megfelelő nagyságú díjazásnál alacsonyabb összeg megfizetése ellenében történő rendelkezésre bocsátása – tekintetében. A szükséges információk hiánya tehát jelentősen akadályozta a vizsgálatot.

(73)

A Bizottság a fentiek alapján arra a következtetésre jutott, hogy az argentin kormány:

(74)

Ennek alapján a Bizottság 2025. január 20-án tájékoztatta az argentin kormányt az alaprendelet 28. cikke (1) bekezdésének alkalmazására irányuló szándékáról, és felkérte az argentin kormányt, hogy tegye meg észrevételeit.

(75)

Az argentin kormány 2025. január 27-én benyújtotta észrevételeit az alaprendelet 28. cikke (1) bekezdésének tervezett alkalmazásával kapcsolatban. A kérdéssel kapcsolatban a CARBIO is benyújtotta észrevételeit.

(76)

Az argentin kormány lényegében elismerte, hogy a benyújtott információk egy része hiányos volt, vagy nem tartalmazta a kért szintet vagy részletességet (különösen a szójababtermesztők tekintetében), de nem értett egyet azzal, hogy együttműködésének hiánya a szükséges információk benyújtása megtagadásának és a vizsgálat jelentős akadályozásának minősülne. Az argentin kormány véleménye szerint az ügy körülményeit pontosabban írja le az a megállapítás, hogy a szükséges információk rendelkezésre bocsátására nem került sor.

(77)

Konkrétabban: először is az argentin kormány és a CARBIO emlékeztetett arra, hogy a jelenlegi hatályvesztési felülvizsgálat tárgya a biodízel, melynek esetében az input a szójaolaj, nem pedig a szójabab. Eszerint a szójababtermesztés csak közvetetten kapcsolódik a biodízelgyártáshoz, és az azzal kapcsolatos információk nem minősülnek szükséges információknak. Ezzel szemben a Bizottság – tévesen – a teljes upstream értékláncra kiterjesztette elemzését.

(78)

E tekintetben a Bizottság megjegyezte, hogy a kérelmező által a kérelemben a támogatásra vonatkozóan megfogalmazott állítás elemzéséhez szükséges információkat kérte be, amelyek különösen arra vonatkoztak, hogy a szójabab (a biodízel fő alapanyaga) rendelkezésre bocsátására a megfelelő nagyságú díjazásnál alacsonyabb összeg megfizetése ellenében kerül-e sor. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(79)

Másodszor, az argentin kormány tisztázta, hogy nem állította össze és nem vezeti a szójababtermesztőknek a Bizottság által kért jegyzékét, és ezért nem állt módjában a szóban forgó információkat benyújtani.

(80)

A Bizottság nem értett egyet azzal, hogy az argentin kormánynak nem állt módjában a vizsgálathoz szükséges, szóban forgó információkat benyújtani. A Bizottság megjegyezte különösen, hogy az argentin kormány az alaprendelet 28. cikkének alkalmazásával kapcsolatos észrevételeiben kifejtette, hogy a kért információk összeállításához az argentin adóhatóságok adatbázisaihoz való hozzáférés szükséges, és ezzel megerősítette, hogy módjában állt volna a kért információkat összeállítani. Ezért a Bizottság megállapította, hogy ez a fejlemény a szójabab-beszállítók elérhetőségével kapcsolatban nem a szükséges információkhoz való hozzáférés megtagadásának és a vizsgálat jelentős akadályozásának minősül, és azt állapította meg, hogy az argentin kormány nem nyújtotta be a kért szükséges információkat. Mindazonáltal – a minősítéstől függetlenül – az argentin kormány részéről az együttműködés hiánya a szükséges információk rendelkezésre bocsátásának elmulasztásában nyilvánult meg, a Bizottságnak továbbra sem álltak rendelkezésére a kért szükséges információk, és a Bizottság az alaprendelet 28. cikkének (1) bekezdését alkalmazta.

(81)

Harmadszor, az argentin kormány kifejtette, hogy minden rendelkezésére álló információt benyújtott, azonban jogszabályi rendelkezés akadályozta abban, más típusú információkat is átadjon, nevezetesen ilyenek voltak a 10 legnagyobb argentin szójababtermesztő és szójaolajgyártó nevével, telephelyével, tulajdonosi helyzetével kapcsolatos információk, valamint igazgatótanácsi tagjainak és vezetőinek adatai (ideértve az argentin kormányhoz fűződő kapcsolatokat is).

(82)

A Bizottság megjegyezte, hogy a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodás részletes szabályokat és kötelezettségeket tartalmaz, amelyek előírják, hogy a vizsgálatot végző hatóság köteles védeni a bizalmas információkat. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a szóban forgó információk hiányában a vizsgálatot végző hatóság a rendelkezésre álló tényekre támaszkodhat. A Bizottságnak ezért fenn kellett tartania azt a minősítést, miszerint az információk benyújtásának megtagadására és a vizsgálat jelentős akadályozására került sor a 10 legnagyobb argentin szójababtermesztőre és szójaolajgyártóra vonatkozó információkkal kapcsolatban, és elutasította ezt az állítást.

(83)

Végezetül, az argentin kormány kifogásolta azoknak az információknak a felsorolását ((71) preambulumbekezdés), amelyet a Bizottságnak nem állt módjában beszerezni. Az argentin kormány először is azt állította, hogy a szójababtermesztők jegyzéke nem tartalmazta volna a hiányzó információkat, másodszor előadta, hogy az argentin kormány az ellenőrzés során több ilyen információt is megadott harmadszor pedig úgy nyilatkozott, hogy rendelkezésre álltak egyéb olyan megbízható források is, amelyekre nem vonatkoznak az argentin kormány által előírt jogi követelmények – nevezetesen a mintában szereplő exportáló gyártóktól információt lehetett beszerezni a sajtolás jövedelmezőségére és hozzáadott értékére vonatkozóan. Ez utóbbi tekintetben az Argentin Szójaértéklánc-szövetség (Asociación de la Cadena de la Soja Argentina, a továbbiakban: ACSOJA) is tájékoztatást nyújtott az alternatív haszonnövényre való átállás képességéről és a piachoz kapcsolódó döntésekről.

(84)

A Bizottság megjegyezte, hogy a (71) preambulumbekezdésben felsorolt információk hiánya nem csupán arra volt visszavezethető, hogy nem állt rendelkezésre a szójababtermesztők jegyzéke, hanem arra is, hogy az összes kért információ esetében elmaradt a rendelkezésre bocsátás ((73) preambulumbekezdés). Hozzá kell tenni azt is, hogy a Bizottság nem hagyta figyelmen kívül az argentin kormány által szolgáltatott egyéb információkat, de pontosabb információkat kaphatott volna közvetlenül a szójababtermesztőktől, amennyiben az argentin kormány továbbította volna részükre az A. függeléket. Végezetül: a Bizottságnak nem az argentin kormány és az ACSOJA által az ellenőrzés során szolgáltatott információkkal kapcsolatban volt problémája (mely információk nem helyettesíthetik a be nem nyújtott információkat, továbbá nem relevánsak az argentin kormány együttműködése hiányának megítélése tekintetében). Ezért ezt a felvetést a Bizottság elutasította.

(85)

Összefoglalásként elmondható, hogy a szükséges információk hiányában a Bizottság az alaprendelet 28. cikkével összhangban részben a rendelkezésre álló tényekre támaszkodott a vizsgálatnak a (70) és a (71) preambulumbekezdésben felsorolt szempontjaival kapcsolatos ténymegállapításai során.

(86)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az argentin kormány ismételten előadta, hogy nem áll rendelkezésére a szójababtermesztők jegyzéke.

(87)

Amint azt a (80) preambulumbekezdés is megemlíti, a Bizottság nem állította, hogy az argentin kormány rendelkezne ilyen jegyzékkel, azt azonban megjegyezte, hogy az argentin kormány megerősítette, hogy lett volna lehetősége a jegyzékben szereplő kért információk összeállítására és benyújtására.

(88)

Ezenkívül az argentin kormány előadta, hogy a szóban forgó jegyzék összeállításához, valamint a kérdőívnek a tíz legnagyobb szójababtermesztő és szójaolajgyártó részére történő továbbításához nem csak az adatokhoz való hozzáférésre lett volna szükség, hanem egyúttal meg kellett volna sértenie azokat a jogszabályi követelményeket, amelyek tiltják az argentin kormány számára az ilyen információk valamely harmadik féllel történő megosztását. E tekintetben az argentin kormány előadta, hogy a Bizottság tévesen hivatkozott a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodásban foglalt szabályokra, azzal érvelve, hogy a kormányzati tisztviselők bizonyos típusú információkhoz való hozzáféréssel és azok megosztásával kapcsolatos kötelezettsége független a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodás szerint rendelkezésre bocsátott bizalmas információk kezelésére vonatkozó eljárásoktól.

(89)

Az argentin kormány továbbá azt állította, hogy a Bizottság az eredeti vizsgálat óta tudatában volt ezeknek a korlátozásoknak, és konkrétan meg kellett volna neveznie azokat a szójababtermesztőket, amelyek esetében a jelenlegi vizsgálatban való részvételt alapvető fontosságúnak ítélte. Ha a Bizottság így tett volna, az argentin kormányra vonatkozó korlátozások nem érvényesülnének, és a kérdőíveket el lehetne juttatni hozzájuk.

(90)

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy – amint azt a (82) preambulumbekezdés kifejtette – a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodás hatálya azokra a helyzetekre terjed ki, amikor a kormánytisztviselőkre nemzeti titoktartási kötelezettségek vonatkoznak. Máskülönben a vizsgált tag mindig hivatkozhatna a nemzeti titoktartási kötelezettségekre annak érdekében, hogy elkerülje az együttműködést a szubvencióellenes vizsgálatban. A Bizottság köteles védeni a rendelkezésre bocsátott bizalmas információkat. Ezenkívül az alaprendelet 29. cikkének (6) bekezdésével összhangban a Bizottság az összegyűjtött információkat semmilyen más célra nem használhatja fel, tekintettel arra, hogy a szubvencióellenes vizsgálat során kapott információk kizárólag arra a célra használhatók fel, amelyre azokat kérték. A Bizottság megjegyezte továbbá, hogy a korábbi vizsgálatok alapján nem lehetett előzetesen tudomása arról, hogy az argentin kormánynak korlátozottan áll csak módjában az információszolgáltatás, tekintettel arra, hogy a körülmények változhattak. Mivel az argentin kormány sem az eredeti vizsgálat, sem pedig a felülvizsgálat során nem nyújtotta be a szójababtermesztők jegyzékét, a Bizottságnak nem volt tudomása e gyártókról, és nem is állt módjában azonosítani azokat. Ennél is fontosabb, hogy az argentin kormány ezt a lehetséges megoldást csak az érdekelt felek végső tájékoztatását követően, azaz a vizsgálat igen késői szakaszában javasolta, amikor annak végrehajtására már nem volt mód, továbbá nem fejtette ki, hogy miért ne lennének alkalmazandók a bizalmas kezelésre vonatkozó korlátozások. A Bizottság ezért elutasította ezeket az állításokat.

(91)

Az argentin kormány a (71) preambulumbekezdésben felsorolt egyes információtípusok hiányának kezelése kapcsán több állítást is benyújtott, egyenként kifejtve azokról véleményét, továbbá hivatkozva azokra a válaszokra, amelyeket a jelen hatályvesztési felülvizsgálat keretében adott.

(92)

A Bizottság a (84) preambulumbekezdésben már kifejtette, hogy nem az argentin kormány által szolgáltatott információkkal kapcsolatban merült fel probléma, hanem azokkal az információkkal kapcsolatban, amelyeket az argentin kormány nem szolgáltatott (vagy amelyeket az argentin kormányon keresztül nem szolgáltattattak), nevezetesen azért, mert az argentin kormány nem továbbította az A. függeléket az érintett beszállítóknak. Az A. függelékben a Bizottság nem az argentin kormány véleményét kérte ki a szójabab- és szójaolaj-beszállítóktól kért információkkal kapcsolatban. Az argentin kormány által a kérdőívre adott válasz alapján (annak hiányos mivolta ellenére) a Bizottság már megvizsgálta az argentin kormány véleményét, illetve tudomása volt arról. A Bizottság ehelyett a beszállítók véleményét és információit kérte, figyelembe véve, hogy a vizsgált rendszer lényege a szójababnak a megfelelő nagyságú díjazásnál alacsonyabb összeg megfizetése ellenében történő rendelkezésre bocsátása. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(93)

A kiegyenlíthető támogatás meglétének megállapításához három tényezőnek kell fennállnia: a) pénzügyi hozzájárulás vagy jövedelempótlás/ártámogatás, b) előny, valamint c) egyedi jelleg.

(94)

Ahhoz, hogy az első tényező tekintetében következtetést tudjon levonni, a Bizottság elemezte, hogy az argentin kormány által elfogadott intézkedések a szójabab megfelelő nagyságú díjazásnál alacsonyabb összeg megfizetése ellenében a kormány által az argentin biodízel-exportáló gyártók rendelkezésére bocsátása formájában megjelenő pénzügyi hozzájárulást eredményeznek-e az alaprendelet 3. cikk (1) bekezdésének a) pontja szerint, és/vagy hogy az argentin kormány által elfogadott intézkedések a biodízel-ágazatnak nyújtott jövedelempótlásnak/ártámogatásnak minősülnek-e az alaprendelet 3. cikk (1) bekezdésének b) pontja szerint.

(95)

Az eredeti vizsgálat során a Bizottság azt figyelte meg, hogy a mintában szereplő valamennyi vállalat belföldön vásárolt szójababot a velük kapcsolatban álló vagy tőlük független vállalatoktól, hogy azt szójaolajjá, majd biodízellé dolgozza fel. A mintában szereplő exportáló gyártók nem vásároltak szójaolajat biodízellé történő további feldolgozás céljából (kivéve a mintában szereplő egyik exportáló gyártó elhanyagolható mértékű beszerzéseit, amelyek a felülvizsgálati időszak alatt a szójabab- és szójaolaj-beszerzési volumen 0,004 %-át tették ki), mivel a szójababból – a biodízelgyártás közbenső lépéseként – sajtolással maguk állítanak elő szójaolajat. Az alábbi alszakaszokban az elemzés tehát arra összpontosít, hogy az argentin kormány a megfelelő nagyságú díjazásnál alacsonyabb összeg megfizetése ellenében bocsátott-e rendelkezésre szójababot (és nem szójaolajat).

(96)

Az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontja iv. alpontjának második franciabekezdése kimondja, hogy a pénzügyi hozzájárulás áll fenn, ha a kormányzat: „egy magánszervezetet bíz meg az i., ii. és iii. pontban felsorolt olyan feladatok ellátásával, vagy utasítja azt ezen feladatok ellátására, amelyek szokásos esetekben a kormányzat feladatai lennének, és ez a gyakorlat valójában nem különbözik a kormányzat által követett szokásos gyakorlattól”. Az alaprendelet 3. cikk (1) bekezdés a) pontjának iii. alpontjában ismertetett feladatról van szó, ha „a kormányzat az általános infrastruktúra szükségletein kívül egyéb árukat vagy szolgáltatásokat bocsát rendelkezésre, vagy árukat vásárol fel […]”. Ezek a rendelkezések a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodás 1.1. cikke a) 1. pontjának iii. és iv. alpontját tükrözik, és a WTO irányadó ítélkezési gyakorlatának fényében értelmezendők és alkalmazandók.

(97)

A WTO irányadó ítélkezési gyakorlatának (28) megfelelően a Bizottság felülvizsgálta, hogy továbbra is megállják-e a helyüket az eredeti vizsgálat megállapításai az alábbiak tekintetében: i. az argentin kormány beavatkozásának jellege (vagyis hogy az argentin kormány beavatkozása a szójababtermesztők megbízásával vagy utasításával jár-e), ii. a megbízott szervezetek jellege (vagyis hogy a szójababtermesztők az alaprendelet 3. cikk (1) bekezdés a) pontjának iv. alpontja értelmében vett magánszervezetnek minősülnek-e), és iii. a megbízott vagy utasított szervezetek intézkedései (vagyis hogy a megbízott vagy utasított szójababtermesztők a megfelelő nagyságú díjazásnál alacsonyabb összeg megfizetése ellenében bocsátanak-e rendelkezésre szójababot az argentin biodízel-ágazat számára, és ezáltal a kormány meghatalmazottjaként járnak-e el). A Bizottság értékelte a hatályvesztési felülvizsgálati kérelemben és a megfelelő mellékletekben az intézkedés folytatására vonatkozóan szereplő összes bizonyítékot, valamint a vizsgálat során szerzett bizonyítékokat. A Bizottság emellett azt is ellenőrizte, hogy a szójababtermesztők által ellátott feladat ellátása szokásos esetekben a kormányzatra hárulna-e (vagyis hogy a szójababnak az argentin szójaolajgyártók rendelkezésére bocsátása megfelelő nagyságú díjazásnál alacsonyabb összeg megfizetése ellenében tekinthető-e szokásos kormányzati tevékenységnek), valamint hogy lényegét tekintve ez a feladat nem különbözik-e a kormányzatok által szokásosan alkalmazott gyakorlattól (vagyis hogy a szójababnak a termesztők általi tényleges rendelkezésre bocsátása különbözik-e attól, ahogy szokásos módon a kormányzat is eljárt volna).

(98)

A Bizottság először azt elemezte, hogy az argentin biodízel-ágazatnak az argentin kormány általi támogatása ténylegesen továbbra is a kormányzati szakpolitika egyik célkitűzése-e, és nem csupán az általános szabályozói hatáskör gyakorlásának „mellékhatása”. Az eredeti vizsgálathoz hasonlóan a jelenlegi vizsgálat is kitért különösen arra, hogy a megállapított ártorzulások a kormányzati célkitűzések közé tartoztak-e, vagy inkább az általános kormányzati szabályozás „véletlen” melléktermékének tekinthetők. A (85) preambulumbekezdésben megfogalmazott következtetésekkel összhangban a Bizottság úgy döntött, hogy az alaprendelet 28. cikkének megfelelően részben a rendelkezésre álló tényeket veszi alapul annak meghatározásához, hogy az argentin kormány megbízta-e vagy utasította-e a szójababtermesztőket.

(99)

Az eredeti vizsgálat során a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy több dokumentum utal arra, hogy az argentin kormány szakpolitikai célkitűzésként kifejezetten törekedett a biodízel-ágazat támogatására és fejlesztésére, és ennek érdekében különösen az alapanyagok (a szójabab) belföldi árának csökkentésére, ezáltal pedig pénzügyi hozzájárulást nyújtott a biodízelgyártáshoz (29). A Bizottság továbbá arra a következtetésre jutott, hogy e támogatásra olyan intézkedések révén került sor, amelyeket (jóllehet többször módosítottak 1994-es bevezetésük óta) folyamatosan alkalmaztak abból a célból, hogy – amint azt maga az argentin kormány is kifejezésre juttatta a jogszabályokban – az argentin értéklánc és azon belül egyebek mellett a biodízel-ágazat fejlesztése érdekében az emelkedő világpiaci árak ellenére is csökkentsék a szójabab belföldi árát (30).

(100)

Szintén a felülvizsgálati időszak alatt a biodízel-ágazat támogatása az argentin kormánynak tulajdonítható több intézkedés útján valósult meg (ilyen volt többek között a szójababra kivetett exportadó, a más szemes termények termesztése ellen ható intézkedések, köztük exportkvóták bevezetése, a szójababtermesztőket támogató egyéb intézkedések, nevezetesen a belföldi kötelezettség keretében beszállított biodízel összetételére vonatkozó helyi követelmények, valamint a szójababtermesztők részére a termesztés folytatásához és a biodízelgyártók részére a belföldi értékesítéshez nyújtott támogatások).

(101)

Az eredeti vizsgálat során a Bizottság ismertette, hogy miképpen alakult az 1994-es bevezetése óta a szójababra kivetett exportadó, melynek mértéke a 133/2015. sz. rendelet értelmében 3,5 % és 30 % között mozog (31). E tekintetben az argentin kormány a jelenlegi vizsgálat megindításával kapcsolatos észrevételeiben kifejtette, hogy az abban ismertetett határozatok között több olyan is van, amely már nem alkalmazandó: ilyen a 10/2007. sz. határozat, a 369/2007. sz. határozat, a 64/2008. sz. határozat és a 125/2008. sz. határozat.

(102)

Az eredeti vizsgálat óta a 230/2020. sz. rendelet (32) – a 2020 márciusa óta hatályos és alkalmazandó jogalap – 30 %-ról 33 %-ra emelte mind a szójabab, mind a szójaolaj exportadókulcsát.

(103)

Ezt követően a 2020 októberétől hatályos 790/2020. sz. rendelet (33) a hatálybalépést követő hónapokra az exportadókulcsok fokozatos módosítását irányozta elő, amelynek következtében 2021 januárjától kezdődően eltérő exportadókulcsokat alkalmaztak a szójabab és a szójaolaj esetében. 2021 januárjától a szójaolajra 31 %-os kedvezményes adókulcs, míg a szójababra továbbra is a 33 %-os adókulcs volt érvényben.

(104)

Azonban a 2022 márciusa óta hatályos 131/2022. sz. rendelet (34)2022. december 31-ig ideiglenesen felfüggesztette a szójaolajra nézve a 790/2020. sz. rendeletben előírt exportadó-csökkentést, ezzel visszaállítva a szójaolajra kivetett és a 230/2020. sz. rendeletben meghatározott magasabb exportadót (33 %). A szójababra kivetett exportadó a szóban forgó időszakban 33 % maradt.

(105)

2023. január 1-jétől a 790/2020. sz. rendeletet automatikusan visszaállították, tehát a szójaolaj esetében 31 %-os, a szójabab esetében 33 %-os lett az exportadókulcs.

(106)

A felülvizsgálati időszak első negyedében tehát az exportadókulcs 33 %-os volt mind a szójabab, mind a szójaolaj esetében, míg a felülvizsgálati időszak utolsó három negyedében 33 %-os a szójabab és 31 %-ot a szójaolaj esetében.

(107)

A biodízel után is exportadót kell fizetni. A 230/2020. sz. rendelet értelmében a biodízelre kivetett exportadó 2020 márciusától 27 %-ról 30 %-ra emelkedett. Ezt követően a 2020 októberétől hatályos 790/2020. sz. rendelet értelmében az exportadókulcsot 2020 októberére 26 %-ra csökkentették, majd a következő hónapokban fokozatosan emelték, aminek következtében 2021 januárjától 29 %-os volt. A 131/2022. sz. rendelet 2022. december 31-ig ideiglenesen visszaállította a 230/2020. sz. rendelet szerinti 30 %-os exportadókulcsot. Végül 2023. január 1-jétől a biodízelre kivetett exportadót ismét 29 %-ban állapították meg.

(108)

Tehát a biodízelre alkalmazandó exportadókulcs a felülvizsgálati időszak első negyedében 30 %, a felülvizsgálati időszak utolsó háromnegyedében pedig 29 % volt.

(109)

A helyszíni ellenőrzés során az argentin kormány kifejtette, hogy a felülvizsgálati időszak végén a három termék exportadókulcsa (33 % a szójabab, 31 % a szójaolaj, 29 % a biodízel esetében) közötti csökkent mértékű különbözet az egyes gyártási lépések során hozzáadott értéknek felelt meg.

(110)

Csakhogy a két exportadó (egyrészről a szójababra és a szójaolajra, másrészről a biodízelre kivetett exportadó) kiszámításának módja eltér, ami nem erősíti meg az argentin kormány ezzel kapcsolatban tett kijelentését.

(111)

A helyszíni ellenőrzés során az argentin kormány kifejtette, hogy a szójababra és a szójaolajra kivetett exportadó a szóban forgó termék FOB-paritáson számított hivatalos árának százalékában kerül kiszámításra, melyet a Mezőgazdasági, Állattenyésztési és Halászati Titkárság a Mezőgazdasági Minisztérium 411E/2017. sz. határozata alapján naponta közzétesz, és amely az exportőrök által a nap folyamán bejelentett árak átlagán alapul (35). Mind a szójabab, mind a szójaolaj esetében hivatalos FOB-ár kerül közzétételre, azonban a biodízel esetében nem ez a helyzet.

(112)

A mintában szereplő exportáló gyártók a helyszíni ellenőrző látogatás során kifejtették, hogy a biodízel kivitelekor a vámhatóságok felé bejelentett, FOB-paritáson számított és USD-ben megadott ár már tartalmazza a szintén USD-ben bevallott exportadót, ami azt jelenti, hogy a biodízel 29 %-os exportadóját valójában a vámhatóságok felé bejelentett teljes FOB-árnál alacsonyabb áron számítják ki. Ennek eredményeként a biodízelre kivetett tényleges adó (tasa efectiva) az USD-ben kifejezett FOB-árnak csupán 22,48 %-át teszi ki.

(113)

A fentiekből következik, hogy a biodízelre kivetett exportadó és az értéklánc első upstream termékére (vagyis a szójaolajra) kivetett exportadó közötti tényleges különbség magasabb, mint a két adókulcs (29 % és 31 %) közötti 2 %, és valójában 8,52 % (ami a biodízel 22,48 %-os tényleges adókulcsának és a szójaolaj 31 %-os adókulcsának különbözete). Ráadásul ez a tényleges különbség még magasabb volt a felülvizsgálati időszak első negyedében, amikor a biodízelre kivetett 30 %-os exportadó 23,07 %-os tényleges adókulcsnak felelt meg, és a szójaolajra kivetett exportadókulcsot 33 %-ban állapították meg. Ebben a negyedévben a tényleges különbség 9,93 % volt. Ezt mind argentin, mind nemzetközi nyilvános források megerősítették (36).

(114)

Következésképpen a Bizottság megállapította, hogy a több nemzetközi ügynökség által az eredeti vizsgálat során bejelentett különböző exportadókulcsok hatásaira vonatkozóan készített értékelés (37) továbbra is releváns és érvényes.

(115)

Konkrétabban: az OECD szerint az argentin kormány az exportadórendszerén keresztül „magasabb kulcsokat alkalmaz a nyersanyag- vagy inputtermelőkre, a végtermékek tekintetében pedig alacsonyabb kulcsokat. […] A belföldi downstream ágazatoknak juttatott árelőny torzíthatja és mérsékelheti a versenyt mind a nemzeti, mind a külföldi piacokon” (38). Továbbá a Nemzetközi Megújulóenergia-ügynökség (IRENA) egy Argentínának címzett jelentésében kifejtette, hogy „[a] bioüzemanyagokra kivetett, az ugyanazon nyersanyagból előállított termékekhez képest differenciált exportadó előmozdította a bioüzemanyagok, különösen a biodízel kivitelét” (39). A Világbank viszont azt állította, hogy az argentin kormány „magas exportadót vet ki mind a szójaolajra, mind a biodízelre” (a jelentés idején az exportadókulcs 32 % volt a szójaolaj és 16,6 % a biodízel esetében), ami azzal a hatással jár, hogy „csökkenti az alapanyag belföldi költségeit és ösztönzi a biodízel exportját” (40).

(116)

A Bizottság megjegyezte, hogy ez az értékelés összhangban van az argentin kormány szakpolitikájának a vonatkozó jogszabályokban ismertetett célkitűzéseivel. A Bizottság megjegyezte, hogy a 131/2022. sz. rendelet – amely fenntartotta a szójababra kivetett 33 %-os exportadót, és ideiglenesen megemelte a szójaolajra és a biodízelre kivetett exportadót – egyik nem számozott preambulumbekezdése szerint az argentin kormány többek között azért kapott felhatalmazást exportvámok kivetésére, hogy „a belső árak megfelelő szinten stabilizálódjanak vagy hogy fenntartható legyen a belső piac ellátási igényeinek megfelelő volumenű kínálat”.

(117)

Az intézkedés jogalkotási előzményei is azt mutatták, hogy a szójababra kivetett exportadó célja annak biztosítása volt, hogy e nyersanyagot különösen a biodízel-ágazat rendelkezésére bocsássák. A Bizottság ugyanis már az előző vizsgálat során megjegyezte, hogy a 438/2012., a 269/2012. és az 1001/2012. sz. közös határozat (41) a biodízel esetében érvényesített tényleges adókulcs és a biodízel fő alapanyaga (vagyis a szójabab) esetében érvényesített adókulcs közötti különbségre hivatkozott (42), és hogy a 133/2015. sz. rendelet (43) kiigazította a szójababra kivetett exportadót, és emlékeztetett arra, hogy „a beültetett területek növekedése és az elmúlt időszak rekordszintű betakarítása sem akadályozták meg az említett termékhez kapcsolódó teljes értéklánc” (ideértve a biodízelt) „versenyképességének és jövedelmezőségének visszaesését” (44).

(118)

Az ezt követő jogi aktusok hasonló megközelítést alkalmaztak. Például az 1343/2016. sz. rendelet (45) – amely kismértékben csökkentette a 133/2015. sz. rendelettel megállapított exportvámokat – a preambulumbekezdésekben kifejtette, hogy „továbbra is hatékony intézkedéseket kell végrehajtani e cél elérése érdekében, különösen a szójabab és melléktermékei esetében, amelyek kiszámíthatóságot és biztonságot nyújtanak a piac számára a szóban forgó árukra alkalmazandó exportvámok csökkentésének fokozatossága tekintetében” (utólagos kiemelés). A szójabab melléktermékei közé tartozik a biodízel is.

(119)

Hasonlóképpen, az 1025/2017. sz. rendelet (46) – amely a szóban forgó időszakban 8 %-ban állapította meg a biodízelre kivetett exportadó mértékét – a preambulumbekezdésekben emlékeztetett arra, hogy „a biodízel és fő nyersanyaga, a szójaolaj exportvámjai közötti harmonizáció szükséges a köztük megvalósuló konvergencia eléréséhez” (utólagos kiemelés).

(120)

A 230/2020. sz. rendelet és a 131/2022. sz. rendelet nem tett kifejezett említést erről az összefüggésről, mivel csak a különböző termékekre vonatkozó hatályos exportadókulcsokat módosította. Ugyanakkor a 790/2020. sz. rendelet továbbra is egyértelműen mutatta az argentin kormánynak a szójababra – mint biodízel-alapanyagra – vonatkozó hivatalos álláspontját, tekintettel arra, hogy az csak a szójababra és a szójababalapú termékekre (köztük a biodízelre) kivetett exportadókra vonatkozott. Konkrétabban, a 790/2020. sz. rendelet preambulumbekezdései emlékeztetnek arra, hogy „a 230/20. sz. rendelet exportvámkulcsokat állapított meg különböző árukra vonatkozóan, beleértve a MERCOSUR közös nómenklatúrájának (NCM) bizonyos vámtarifaszámait, melyek egyes szójababtermékekre és -melléktermékekre vonatkoznak” (utólagos kiemelés). Azon szójababtermékek, melyek esetében sor került az exportadó módosítására, a biodízelt is magukban foglalják.

(121)

Ezért az eredeti vizsgálathoz hasonlóan az argentin kormány – azáltal, hogy a szójababra, a szójaolajra és a biodízelre vonatkozó exportadókulcsokat ugyanazon jogalkotási aktus, nevezetesen a 790/2020. sz. rendelet útján egyidejűleg állapította meg – továbbra is annak adta jelét, hogy a szójababra vonatkozó szakpolitikájával a biodízel alacsony áron történő elérhetőségét kívánta biztosítani a felülvizsgálati időszakban is. Ezt megerősíti az argentin kormány (109) preambulumbekezdésben ismertetett kijelentése, miszerint a szójabab, a szójaolaj és a biodízel esetében alkalmazott három exportadókulcs a különböző szakaszokban hozzáadott értékeket tükrözi, tehát egyazon értéklánc részeiről van szó.

(122)

Ezt a megállapítást támasztja alá az is, hogy az exportadó hatálya az értéklánc minden szakaszára kiterjed, az alapanyagtól (a szójababtól) kezdve a köztes lépésen át (szójaolaj) egészen a vizsgált termékig (azaz a biodízelig), ami azt jelenti, hogy a szójababtermesztők számára nincs „menekülőút”, vagyis a belföldi beszállításnak nincs alternatívája, tekintettel arra, hogy valamennyi biodízel-exportőr vertikálisan integrált, és egyben a szójabab sajtolás útján szójaolajjá történő feldolgozásának fő szereplője is.

(123)

A fentiekre tekintettel megállapítható, hogy az argentin kormány azáltal, hogy exportadót vet ki a szójababra, az argentin szójababtermesztőket gazdaságilag észszerűtlen helyzetbe hozza, mivel arra készteti őket, hogy a belföldi piacon alacsonyabb áron értékesítsenek annál, mint ezen exportadó hiányában tehetnék. E termesztőket tehát megfosztja az észszerű döntéshozatal szabadságától, és arra készteti őket, hogy az exportadó mögött meghúzódó szakpolitikai célkitűzéseket kövessék.

(124)

Az eredeti vizsgálat megállapította, hogy a szójababtermesztők észszerűtlen helyzetét fokozták egyéb exportkorlátozások, például a kukoricára és a búzára alkalmazott exportkvóták 2008 és 2015 között, valamint a termesztők más haszonnövények kivitelétől való eltántorítása és arra ösztönzése, hogy továbbra is szójababot termesszenek (más gabonafélékkel szemben), és még tovább csökkentsék a belföldi árat (47). A más haszonnövényekre alkalmazott exportkorlátozások e hosszú időszaka miatt a szójababtermesztés ugrásszerűen megnőtt az úgynevezett szójásítás (sojización) nyomán (48). Amint azt az 1. ábra mutatja, a szójababtermesztés 2008 és 2015 között csaknem megkétszereződött, 61,4 millió tonnás rekordot érve el. Az exportkvóták 2015-ös megszüntetését követően és a 2016/17-es betakarítási évig eltelt korlátozott időszakban sem esett vissza jelentősen a szójababtermesztés a többi haszonnövényhez képest, és meglehetősen stabil maradt (49).

(125)

Az 1. ábrán a Bizottság a szójabab, a kukorica és a búza termesztéséről számolt be a 2008. évtől kezdődően, betakarítási évenkénti bontásban, kiegészítve az eredeti vizsgálatban jelentett vonatkozó adatokat. E tekintetben megjegyzendő, hogy a betakarítási év vagy termesztési év az egyik betakarítástól a következőig tartó időszak, ami azt jelenti, hogy a betakarítási évek és a naptári évek között bizonyos eltérés van. A szójabab esetében a termesztési év április 1-jén kezdődik és március 31-én ér véget.

1. ábra

Argentin szójabab-, kukorica- és búzatermesztés betakarítási évenként

(126)

Az adatok azt mutatták, hogy 2018 óta az exportkvóták hiányában különösen a kukorica- és a búzatermesztés nőtt, míg a szójababtermesztés visszaesett. A kérelmező ezt a csökkenést az Európai Unió, az Egyesült Államok és Peru által bevezetett piacvédelmi intézkedések hatásának tudta be.

(127)

A kérelmező előadta, hogy a piacvédelmi intézkedések kedvezőtlen hatásainak kezelése érdekében az argentin kormány a 276/2021. sz. határozattal (50) újra rendelkezett a kukoricára és a búzára vonatkozó exportkvótákról, ami a várakozások szerint ugyanolyan eltolódást eredményezett volna, mint a 2008 és 2015 között végrehajtott szakpolitikák.

(128)

A Bizottság ezért megvizsgálta, hogy a kukoricára és a búzára vonatkozó exportkvóták továbbra is érvényben vannak-e.

(129)

Az ACSOJA a helyszíni ellenőrzés során kifejtette, hogy a más haszonnövényre való átállás nem kötelező, és hogy a termelők továbbra is szabadon dönthetnek arról, hogy mely haszonnövényeket termesztik az általuk művelt földterületen, legyen szó akár szójababról, akár más növényekről. Az argentin kormány a kérdőívre adott válaszában és a helyszíni ellenőrzés során kifejtette, hogy a 276/2021. sz. határozattal létrehozott rendszert exportkvótának minősíteni helytelen, mivel inkább exportkiegyenlítő volumenekről (volúmenes de equilibrio) van szó. Ezeket a volumeneket egy tanácsadó testület (Consejo Consultivo) állapította meg, amely a belföldi felhasználók, az exportágazat és az argentin kormány képviselőiből áll. Ez a testület a belföldi felhasználási és exportigények alapján határozza meg a kiegyenlítő volument, amelyet a kereslet és a kínálat alapján kiigazítanak. Az argentin kormány kifejtette, hogy a volumeneket általában a tényleges kivitelnél magasabb szinten határozták meg, mivel a cél nem a kivitel akadályozása volt, hanem az, hogy a piaci szereplők számára kiszámíthatóságot biztosítsanak. Azonban ha a kiegyenlítő volumen eléri a 90 %-ot, a vámhatóságokhoz csak a 30 napos időszakban végzett exportra vonatkozó kötelező exportértékesítési nyilatkozatok (declaraciones juradas de venta al exterior, a továbbiakban: DJVE 30) nyújthatók be, a 360 napos időszakban végzett exportra vonatkozó DJVE-k (a továbbiakban: DJVE 360) nem. A teljes kiegyenlítő volument kimerítését követően a kukorica és a búza kivitelére már nem kerülhetett sor. A kiegyenlítő volumenek nyilvánosan hozzáférhetők voltak (51).

(130)

A vizsgálat során a Bizottság megállapította a felülvizsgálati időszakra nézve, hogy a 2022/23-as betakarítási év esetében a kukoricára vonatkozóan eredetileg megállapított 10 millió tonna kiegyenlítő volument (52) később 20 millió tonnára (53), majd 26 millió tonnára módosították (54).

(131)

A 2022/23-as betakarítási évre vonatkozóan a búza esetében eredetileg meghatározott 2 millió tonnás kiegyenlítő volument (55) később 10 millió tonnára igazították ki (56), majd ez utóbbi szinten erősítették meg (57).

(132)

A felülvizsgálati időszakot követően 2023 decemberében elérték a kiegyenlítő volumen korlátját, és az argentin kormány néhány napra leállította az új DJVE-k nyilvántartásba vételét (58). A mintában szereplő egyik exportáló gyártó arról is beszámolt, hogy ha el is érték a kiegyenlítő volument egy adott évben, és sor került a kivitel blokkolására, az nem gyakorolt jelentős hatást az exportra, mivel mindez az év vége felé következett be.

(133)

A Bizottság megjegyezte, hogy – bár a 276/2021. sz. határozat szerinti új rendszer miatti eltolódást akadályozhatta az aszály, amely (amint az az 1. ábrán látható) 2023-ban a felülvizsgálati időszak alatt mindhárom vizsgált haszonnövény termesztését érintette Argentínában – a szójababtermesztés 2021/22-ben (az aszály előtt) még mindig 42 %-kal volt magasabb, mint azt megelőzően, hogy az argentin kormány 2008/09-ben végrehajtotta volna a gabonatermesztésnek a szójababtermesztők támogatását szolgáló átirányítására irányuló szakpolitikát. Hozzá kell tenni azt is, hogy 2023/24-ben (az aszályt követően), miközben a szójababtermesztés helyreállt és megnőtt a 2021/22-es aszály előtti mértékhez képest, sem a kukorica-, sem a búzatermesztés nem érte el az aszály előtti szintet.

(134)

Emellett a 2015 és 2021 közötti időszakban, amikor nem voltak korlátozások érvényben, a szójababtermelés visszaesett, viszont a kukorica- és búzatermesztés nőtt.

(135)

Végezetül: az exportkiegyenlítő volumen által létrehozott rendszer (jóllehet rendelkezhet átruházható kvótáról) továbbra is arra engedett következtetni, hogy kvóta kimerítését követően sor került a kukorica és a búza exportjának leállítására. Az, hogy 2023-ban erre csak néhány napon keresztül került sor, nem mond ellent annak, hogy van lehetőség a kivitel hosszabb leállítására is, és ez a felülvizsgálati időszak alatt az argentin kormány mérlegelési jogkörébe tartozott.

(136)

Ennek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a 2021 óta és a felülvizsgálati időszak alatt hatályban lévő exportkiegyenlítő volumenek hozzájárultak ahhoz, hogy szójababtermesztés a kukorica- és a búzatermesztéssel szemben előnyt élvezett, ami arra ösztönözte a termesztőket, hogy folytassák a szójababtermesztést (és ne más gabonaféléket termesszenek), ez pedig az argentin kormány szakpolitikai célkitűzéseivel összhangban csökkentette a belföldi árat.

(137)

Az eredeti vizsgálat során a Bizottság kifejtette, hogy a szójababra vonatkozó ideiglenes importtilalom, valamint annak megszüntetését követően a szójabab behozatalát érintő rendkívül nehézkes eljárások milyen hatást gyakorolnak a belföldi szójabab biodízelgyártás céljából történő felhasználására. A Bizottság megállapította továbbá, hogy az importtilalom a szójababra alkalmazott exportadóval kombinálva megerősítette: az argentin kormány szakpolitikai célkitűzése, hogy élénkíteni kívánja egy teljesen belföldi biodízel-ágazat fejlesztését, ideértve az ellátási láncban a helyi termékeket. Ez mesterséges, kormányzati szinten irányított, belföldi felhasználására szánt szójababtermesztést generált Argentínában, és garantálta, hogy a szójabab iránti helyi keresletet a kinyilvánított szakpolitikai célkitűzések elérésére szánt helyi kínálattal elégítsék ki (59).

(138)

A felülvizsgálati időszak alatt a szójababra vonatkozóan nem alkalmaztak importtilalmat.

(139)

Mindazonáltal – amint azt a (38) preambulumbekezdés kifejti – a felülvizsgálati időszakban hatályos 2021. évi bioüzemanyag-törvény eltántorította a gazdasági szereplőket a szójabab behozatalától, amikor bevezette a helyben előállított inputra vonatkozó követelményt, melynek értelmében a keveréshez felhasznált biodízelt argentin üzemekben, belföldön előállított alapanyagok felhasználásával kellett előállítani. Az argentin kormány így létrehozta a belföldi szójabab kötött piacát, leválasztva a világpiacról a belföldi értékláncot, melyet megvédett az importnyomástól. A piaci beavatkozással az argentin kormány elérte azt a célját, hogy a biodízel-ágazat javára növelje a termelést és csökkentse a belföldi árakat.

(140)

Az eredeti vizsgálat során a Bizottság megállapította, hogy az argentin kormány a szójababtermesztőket a szójababtermesztésre ösztönözte, és ezáltal a biodízel-ágazat fejlesztése érdekében növelte a szójabab belföldi kínálatát (60).

(141)

A kérelmező előadta, hogy az argentin kormány továbbra is támogatást nyújtott a szójababtermesztők számára, nevezetesen két kompenzációs program végrehajtása útján.

(142)

Az első a 786/2020. sz. rendelet szerinti, a kis szójatermesztőket és szövetkezeteket megcélzó kompenzációs és ösztönző program volt (61). A kérelmező előadta, hogy e program keretében a szójababtermesztők – az általuk megművelt területtől függően – exportadó-visszatérítésben részesültek, és hogy bár a program 2020. december 31-ig volt hatályban, későbbi (a kérelmező által részletesebben nem ismertetett) kormányzati intézkedések és jogszabályok fenntartották azt.

(143)

A Bizottság ezért azt vizsgálta, hogy a program a felülvizsgálati időszak alatt hatályban volt-e.

(144)

Az argentin kormány azzal érvelt, hogy a szójababtermesztők nem részesültek exportadó-visszatérítésben, tekintettel arra, hogy az exportadót nem ők fizették meg. Az argentin kormány kifejtette, hogy a 786/2020. sz. rendelet vonatkozó preambulumbekezdése a 27541. sz. törvényre (62) hivatkozott, amely ugyan lehetővé teszi az argentin kormány számára, hogy az exportadókulcsot akár 33 %-ra emelje, de egyúttal arról is rendelkezik, hogy az exportadók inkrementális értékének 3 %-át a kis- és közepes méretű termesztők és szövetkezetek versenyképességének növelését célzó alap létrehozására kell fordítani (63). A 27541. sz. törvény azt is hozzáteszi, hogy „A nemzeti végrehajtó hatalomnak olyan szegmentációs és ösztönző mechanizmusokat kell létrehoznia, amelyek célja azon kistermelők és szövetkezetek jövedelmezőségének és versenyképességének javítása, akik/amelyek tevékenységét érinti az exportvám esetleges emelkedése […]” (utólagos kiemelés) (64). Az alapból történő folyósítás a szójababtermesztők által a 2020 februárja és 2020 decembere közötti időszakban értékesített szójababvolumenen alapult; a maximális mértéket a megművelt hektáronként termesztett szójababvolumen alapján határozták meg.

(145)

Mivel az argentin kormány nem működött együtt az A. függeléknek a szójabab-beszállítók részére történő továbbításában, a Bizottságnak nem állt módjában ellenőrizni, hogy a szójababtermesztők részesültek-e a program előnyeiből. Azonban a 28. cikk rendelkezése alapján az argentin kormány által szolgáltatott részletes magyarázat rendelkezésre álló tényeknek minősült, amelyek arra utaltak, hogy a program ténylegesen működött és a 2020. december 31-ig teljesített értékesítések után a folyósításokra sor került. Mivel a kérelmező nem részletezte, hogy mely későbbi kormányzati intézkedés és jogszabály működtette tovább a szóban forgó programot és mivel a Bizottság e tekintetben nem azonosított semmilyen intézkedést, és mivel az argentin kormány megerősítette, hogy az intézkedés a 2020. december 31-ig teljesített értékesítésekre vonatkozott, a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a folyósításokat 2020. december 31-ig végző program a felülvizsgálati időszakban nem volt aktív.

(146)

E programok közül a második a 2022 novemberében elfogadott 862/2022. sz. határozat szerinti, a kis- és közepes szójabab- és kukoricatermesztőknek nyújtott kompenzációs program volt (65). E program keretében az egyes szójababtermesztők legfeljebb 6 500 USD összeget kaphattak szójababtermesztésre használt bejelentett hektáronként, és a kedvezményezettek részére juttatható teljes összeg 1 730 millió USD-e rúgott.

(147)

A vizsgálat feltárta, hogy a kompenzációs programot az 576/2022. sz. rendelet (66) 9. cikke alapján létrehozott Exportnövelési Alap (Fondo Incremento Exportador) finanszírozta. Ezt az alapot viszont az Exportnövelési Program (Programa de Incremento Exportador) eredményeként megnövekedett kivitel után beszedett (többek között a szójababra, a szójaolajra és a biodízelre kivetett) kiegészítő exportadóból finanszírozták. Az 576/2022. sz. rendelet értelmében az Exportnövelési Program az argentin kormány programja, amely úgy kívánja ösztönözni az exportot, hogy vonzó USD-ARS devizaváltást kínál a szójababalapú termékek exportőreinek (ez az úgynevezett sojadollar). E program a rendkívül magas inflációval fémjelzett gazdasági környezetben biztosította, hogy külföldi valuta kerüljön a szövetségi tartalékba.

(148)

A kompenzációs program végrehajtási időszakáról és megszüntetéséről a 862/2022. sz. határozat 5. cikke rendelkezett, amely előírja, hogy a kérelmek benyújtásának határideje a rendeletnek a Hivatalos Lapban való közzétételétől számított 15 munkanap. E határidő lejártát követően nem volt lehetőség további kérelmek benyújtására. Ennek megfelelően a programnak a 862/2022. sz. határozat 8. cikkében előírt végrehajtása 2022 decemberében kezdődött meg, a kedvezményezettjeinek jegyzékét részletesen ismertető 276/2022. sz. határozat (67) közzétételével. E közigazgatási aktussal a program alkalmazása véget ért. A kérelmező nem nyújtott be arra vonatkozó állítást, hogy a program tovább folytatódott volna, és a Bizottság sem lelt fel erre mutató bizonyítékot.

(149)

Megállapítható tehát, hogy a kompenzációs program a felülvizsgálati időszak alatt aktívan működött. Mivel az argentin kormány nem működött együtt az A. függeléknek a szójabab-beszállítók részére történő továbbításában, a Bizottságnak nem állt módjában ellenőrizni, hogy a szóban forgó kompenzációs program milyen szerepet játszott tevékenységükben. Azonban – tekintettel a 28. cikkben foglalt rendelkezésre – a program kedvezményezettjeinek jegyzéke elegendő bizonyíték volt arra, hogy a felülvizsgálati időszak alatt a program keretében sor került pénzösszegek folyósítására.

(150)

Következésképpen a kompenzációs program és jogalapjai egyértelmű bizonyítékként mutatják, hogy az argentin kormány arra számított, hogy exportintézkedései kedvezőtlen hatással lehetnek a belföldi szójababtermesztőkre, és nem riadt vissza attól, hogy az ugyanezen exportintézkedésekből származó bevételeket (vagyis az exportadókból befolyó bevételeket) e hatások enyhítésére használja fel úgy, hogy a szójababtermesztők részére kompenzációkat biztosít. A program egy újabb eszköz, melyet az argentin kormány arra használ, hogy megbízza vagy utasítsa a szójababtermesztőket szakpolitikája végrehajtására, valamint biztosítsa azt, hogy a szójabab a megfelelő nagyságú díjazásnál alacsonyabb összeg megfizetése ellenében álljon a belföldi biodízel-ágazat rendelkezésére.

(151)

Az eredeti vizsgálathoz hasonlóan a Bizottság ezúttal is úgy ítélte meg, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján az argentin kormány továbbra is „aktívabb szerepet vállalt, mint a puszta ösztönzés” (vö. a Fellebbezési Testület jelentése (68)). Az argentin kormány által hozott intézkedésekről – amennyiben vizsgálatuk együttesen történik – megállapítható, hogy korlátozzák a szójababtermesztők cselekvési szabadságát azáltal, hogy a gyakorlatban határok közé szorítják az üzleti döntéshozatalt arról, hogy milyen áron és hol értékesítsék termékeiket.

(152)

A szójababtermesztők így nem maximalizálhatják jövedelmüket, amelyet a szójababra kivetett exportadó vagy más hasonló korlátozó intézkedések nélkül elérhetnének (például a termékeik magasabb árakon történő exportálásával vagy a belföldi árak emelésével).

(153)

Ezt megerősítette a 862/2022. sz. határozat is, melyben az argentin kormány konkrét intézkedéseket hozott, hogy támogassa a szójababágazatot és az ahhoz kapcsolódó értékláncot annak érdekében, hogy visszafordítsa a teljes kapcsolódó értéklánc versenyképességében és jövedelmezőségében bekövetkezett csökkenő tendenciát. A szójababtermesztőket tehát végső soron támogatja, arra ösztönzi vagy utasítja az argentin kormány, hogy változatlanul termeljenek tovább a belföldi piacra, annak ellenére, hogy egy észszerűen gazdálkodó beszállító a kivitel visszafogása esetén annak megfelelően kiigazítaná a termelést vagy az árait.

(154)

Ezekkel az intézkedésekkel tehát az argentin kormány arra készteti a szójababtermesztőket, hogy Argentínában tartsák a szójababot, mert nem tudnak azon a kedvezőbb áron értékesíteni, amely Argentínában ezen intézkedések hiányában érvényesülne.

(155)

Ebben az értelemben az alapanyag-termelőket az argentin kormány „megbízza” vagy „utasítja”, hogy a belföldi szójabab-felhasználókat, azaz a biodízelgyártókat a megfelelő nagyságú díjazásnál alacsonyabb összeg megfizetése ellenében áruval ellássák. A szójababtermesztők feladata, hogy létrehozzanak egy mesterséges, lezárt, olcsó belföldi piacot Argentínában.

(156)

Más szóval: az argentin kormány által alkalmazott és fentebb ismertetett intézkedések célja az volt, hogy minimalizálják az intézkedések szójababtermesztőkre gyakorolt kedvezőtlen hatását, és ugyanakkor ösztönözzék őket egy bizonyos magatartásra, amely nem csupán az argentin kormány intézkedéseinek eredménye vagy hatása. Jóllehet a szójababtermesztők az exportadókra és más korlátozó intézkedésekre válaszul mérsékelhetik a belföldi termesztést, a bizonyítékok azt mutatják, hogy a termesztés nem állt le, és nem is esett vissza számottevően (az aszály által érintett 2023-as év kivételével; lásd az 1. táblázatot). A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy ez annak az eredménye, hogy az argentin kormány megbízta és utasította a szójababtermesztőket a termesztés és a kivitel folytatására.

(157)

Az argentin kormány által a szójababtermesztőkre vonatkozó exportkorlátozások hatását enyhítő intézkedések jogalapja ugyanaz volt, mint az exportkorlátozások bevezetésének jogalapja (pl. az Exportnövelési Programot létrehozó 576/2022. sz. rendelet szerinti Exportnövelési Alap, valamint a korábbi 27541. sz. törvény, amely ugyan lehetővé tette az argentin kormány számára, hogy az exportadókulcsot akár 33 %-ra emelje, de egyúttal arról is rendelkezett, hogy az exportadók inkrementális értékének 3 %-át az érintett szójababtermesztők számára elérhető alap létrehozására kell fordítani). Ez azt jelenti, hogy a hatásokat az argentin kormány előzetesen, nem pedig utólagosan állapította meg, ezért azok nem voltak „véletlenek”. Egyértelműen „kimutatható kapcsolat” van a szakpolitika és azon érintett magánszervezetek magatartása között, amelyek az argentin kormány meghatalmazottjaként eljárva végrehajtják e szakpolitikát, miszerint a megfelelő nagyságú díjazásnál alacsonyabb összeg megfizetése ellenében kell rendelkezésre bocsátani a szójababot a biodízel-ágazat számára.

(158)

A CARBIO és az argentin kormány előadta, hogy a szóban forgó exportadók nem minősülnek kiegyenlíthető támogatásnak. A CARBIO szerint az exportadók nem minősülnek az alaprendelet 3. cikk (1) bekezdés a) pontjának iv. alpontja értelmében vett pénzügyi hozzájárulásnak. A CARBIO fenntartotta, hogy ha a „megbízásnak” vagy „utasításnak” a Törvényszék (69) és a WTO ítélkezési gyakorlata szerinti értelmezését veszik alapul, akkor nem állapítható meg az, hogy az argentin kormány megbízta vagy utasította volna a szójababtermesztőket. A szójababra kivetett exportadó ugyanis nem bízta a szójababtermesztőkre azt a feladatot, hogy a szójababot belföldön a világpiaci áraknál alacsonyabb áron értékesítsék. Az argentin kormány szerint az exportadó a költségvetési bevételek növelését célozta, és – amint azt a költségvetés bizonyítja – továbbra is nagyon fontos bevételi forrást jelentettek az argentin kormány számára.

(159)

A Bizottság emlékeztetett arra, hogy a puszta tény, hogy az exportadókat az alaprendelet 3. cikk (1) bekezdésének a) pontja kifejezetten nem említi meg, még nem zárja ki, hogy esetlegesen pénzügyi hozzájárulásnak minősüljenek, és ekként az alaprendelet és a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodás szerinti támogatás fogalommeghatározásának körébe esnek, különösen akkor, ha egyéb kormányzati intézkedések kapcsolódnak hozzájuk. A Törvényszék ítélkezési gyakorlata valóban megerősíti, hogy az exportkorlátozási rendszerek célja lehet a biodízel-ágazat közvetlen és közvetett támogatása (70). A Bizottság bőséges bizonyítékkal támasztotta alá, hogy a szójababra kivetett exportadót – más eszközökkel együtt – eszközként használták arra, hogy a kinyilvánított szakpolitikai célkitűzéseknek való megfelelésre ösztönözzék a szójababtermesztőket, oly módon, amely az alaprendelet 3. cikk (1) bekezdés a) pontja értelmében vett kiegyenlíthető támogatásnak minősül. Az exportadók célját illetően a Bizottság megjegyezte, hogy a jogszabály megemlíti azt a célkitűzést is, hogy „a belső árakat megfelelő szinten kell stabilizálni, vagy a belső piac ellátási igényeinek megfelelő volumenű kínálatot kell fenntartani”, amint az a (116) preambulumbekezdésben szerepel. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(160)

A CARBIO és az argentin kormány előadta, hogy az exportadók egyebekben nem korlátozták a szójababtermesztők által a termékeik termesztésére/gyártására, értékesítésére és kivitelére vonatkozó döntéseiket. Ezenkívül az argentin kormány felhívta a figyelmet arra, hogy a hivatalos FOB-árak csupán az exportadó adóalapjaként szolgáltak, az exportárak megállapítása tehát szabadon történt.

(161)

A Bizottság megjegyezte: a vizsgálat kimutatta, hogy a szójababtermesztést valóban befolyásolták az egyéb haszonnövényekre vonatkozó exportkorlátozások, hogy a szójabab belföldi ára a világpiaci ár alatt maradt (lásd a 3. ábrát), valamint hogy a szójabab után fizetett exportadók összege az argentin kormány által meghatározott hivatalos FOB-ártól függött. Az exportadónak a hivatalos FOB-áron történő megállapításából szükségszerűen következik, hogy a szójababtermesztőknek nem áll módjukban szabadon meghatározni az exportárat. Végezetül – amint arra a fenti elemzés rámutat – az exportadó nem az egyetlen eszköz, amelyet az argentin kormány arra szánt, hogy utasítsa a szójababtermesztőket. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(162)

Következésképpen – az eredeti vizsgálathoz hasonlóan – a Bizottság megállapította, hogy az argentin kormány továbbra is megbízza vagy utasítja a szójababtermesztőket szakpolitikája végrehajtására annak érdekében, hogy lezárt belföldi piac jöjjön létre, és a szójabab a megfelelő nagyságú díjazásnál alacsonyabb összeg megfizetése ellenében álljon a belföldi biodízel-ágazat rendelkezésére.

(163)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az argentin kormány előadta, hogy a szójabab nem minősül a biodízel közvetlen nyersanyagának, és hogy a Bizottságnak ezt figyelembe kell vennie az elemzés során, mégpedig úgy, a szójaolajat tekinti inputnak, mely tekintetében Argentína természetes versenyelőnyt élvez.

(164)

A Bizottság megerősítette, hogy a mintában szereplő argentin exportáló gyártóknak juttatott támogatási összeg kiszámításakor ezt a szempontot figyelembe vette. A rendszer által nyújtott gazdasági előny nevezője valójában a szójababalapú termékek (és nem csupán a biodízel) értékesítéséből származó árbevétel volt. Ezért a Bizottságnak nem kellett a juttatott gazdasági előnyt a megvásárolt szójabab végfelhasználása alapján elosztani. Végezetül, mivel a mintában szereplő exportáló gyártók vertikálisan integráltak voltak, a Bizottságnak nem kellett figyelembe vennie az értékláncnak a szójabab és a biodízel közötti további szakaszait, továbbá a kérelem nem hivatkozott olyan szójaolaj-beszállításra, amelyet elemezni lehetett volna, hiszen a szójaolajat a mintában szereplő exportáló gyártók saját maguk állították elő. Továbbá e rendelet 3.3.1.3.3. szakaszában, nevezetesen az 1. táblázatban a Bizottság elemezte, hogy a szójaolaj milyen szerepet játszik az értékláncnak a szójabab és a biodízel közötti szakaszában. Ezért a Bizottság ezt a felvetést elutasította.

(165)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az argentin kormány és a CARBIO előadta, hogy az exportadó általánosan alkalmazott költségvetési politikai intézkedés. Az argentin kormány kijelentette, hogy azok a források, amelyekre a Bizottság a (115) preambulumbekezdésben ismertetett megállapításait alapozta, nem erősítik meg, hogy ennek célja az lett volna, hogy a biodízel-ágazat a megfelelő nagyságú díjazásnál alacsonyabb összeg megfizetése ellenében jusson hozzá szójababhoz. A CARBIO emlékeztetett arra, hogy az exportadók már a biodízel-ágazat 2007-es megjelenését megelőzően is léteztek Argentínában, és költségvetési politikai eszközként szolgáltak. A CARBIO arról számolt be, hogy ezek az intézkedések akár terhet is jelenthetnek azon exportáló gyártók számára, amelyek nem részesülnek visszatérítésben. Következésképpen az exportadónak a szójabab árára gyakorolt hatása, illetve az általa biztosított bármely gazdasági előny a CARBIO szerint az argentin kormány állami bevételbeszedési tevékenységének mellékhatása, „a kormányzati szabályozás puszta mellékterméke” lett volna (71). Hozzátette, hogy az ilyen szokásos bevételbeszedési tevékenység nem tekinthető a kormányzat részéről „aktívabb szerepvállalásnak, semmint puszta ösztönzésnek” (72).

(166)

A Bizottság emlékeztetett arra, hogy (116) a preambulumbekezdésben megállapította, hogy az argentin kormány többek között azért kapott felhatalmazást exportadók kivetésére, hogy „a belső árakat megfelelő szinten stabilizálja, vagy a belső piac ellátási igényeinek megfelelő volumenű kínálatot fenntartsa”. Ezenkívül a (117)–(123) preambulumbekezdés ismerteti azokat a rendelkezésre álló bizonyítékokat, amelyek azt mutatják, hogy a szójababra kivetett exportadó célja annak biztosítása volt, hogy e nyersanyagot kifejezetten a biodízel-ágazat rendelkezésére bocsássák. Ezért a Bizottság – jóllehet elismerte, hogy a szójababra kivetett exportadót költségvetési politikai eszközként is fel lehetett használni – arra a következtetésre jutott, hogy nem ez volt az egyetlen célja. Az argentin jogszabályok arra engedtek következtetni, hogy az exportadóval az állam célja downstream ipar (nevezetesen a biodízel-ágazat) fejlesztése volt, ezért az exportadónak az árakra gyakorolt hatása nem az argentin kormány rendeletének „puszta mellékterméke”, hanem az argentin kormány kinyilvánított szándéka. Ebben az összefüggésben az a tény, hogy az exportadók már a biodízel-ágazat 2007-es megjelenését megelőzően is léteztek Argentínában, nem zárja ki annak lehetőségét, hogy valamely szakpolitikai eszközt később új szakpolitikai célkitűzésekhez igazítanak, illetve azok elérése érdekében alkalmaznak. Az eredeti vizsgálat éppen hogy azt állapította meg, hogy az exportadókulcs 2007. évi változását az „új termelési célú felhasználások indokolták, kifejezetten példaként említve a bioüzemanyagokat” (73). A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(167)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a CARBIO megismételte a (158) és (160) preambulumbekezdésben ismertetett észrevételeket. Hasonlóképpen, az argentin kormány is megismételte a (158) preambulumbekezdésben foglalt észrevételeit. Mindketten a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodás 1.1. cikk a) bekezdés 1) pont iv. alpontjának a vizsgálóbizottság által az USA – Exportkorlátozások ügyben javasolt értelmezésére hivatkoztak, mely szerint az exportkorlátozás „nem minősülhet a iv. alpont értelmében vett, a kormányzat általi megbízás vagy utasítás tárgyát képező árubeszállításnak” (74). Mindkét fél megemlítette továbbá, hogy az Unió kifejezetten egyetértett ezzel az ítélkezési gyakorlattal az USA – Exportkorlátozások (75) ügyben harmadik félként benyújtott beadványában. A CARBIO továbbá előadta, hogy az exportkorlátozások nem tekinthetők olyan eszközöknek, amelyek magánszervezeteknek az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának iv. alpontja értelmében vett megbízását vagy utasítását szolgálják. Ennek alátámasztására a CARBIO a Törvényszék általi értelmezésre (76), valamint a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodás 1.1. cikk a) bekezdés 1) pont iv. alpontjának a Vizsgálóbizottság által a Kína – Szemcseorientált elektromos acél (77) és az USA – Kiegyenlítő intézkedések (Kína) ügyben javasolt értelmezésére hivatkozott, mely szerint „[a]mikor a kínai kormány korlátozza a magnézia és a koksz belföldi gyártóinak e termékek exportálására való képességét, nem »felelősséget« ruház a belföldi gyártókra” (78). A CARBIO azzal érvelt, hogy ebből következően az exportkorlátozások nem tekinthetők megbízás vagy utasítás formájában nyújtott pénzügyi hozzájárulásnak. Ebből következik, hogy a CARBIO álláspontja szerint az exportadók, valamint a kukoricára és a búzára vonatkozó exportkorlátozások nem minősülnek kiegyenlíthető támogatásnak.

(168)

A Bizottság megjegyezte, hogy nem csupán az exportkorlátozásokat (például az exportadót), valamint a kukoricára és a búzára vonatkozó exportkorlátozásokat elemezte, hanem a teljes intézkedéscsomagot, beleértve többek között (101)–(150) preambulumbekezdésben ismertetett exportkorlátozásokat. Ezek az intézkedések együttesen lehetővé tették az argentin kormány számára, hogy az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott kiegyenlíthető támogatásnak minősülő módon megbízza vagy utasítsa a szójababtermesztőket arra, hogy teljesítsék szakpolitikai célkitűzéseit. Ebből következően a kizárólag az exportkorlátozásokra vonatkozó állítások irrelevánsak a Bizottság által végzett elemzés kontextusában. A Bizottság ezért elutasította ezeket az állításokat.

(169)

A CARBIO kifogásolta, hogy a Bizottság a (159) preambulumbekezdésben a PT Wilmar Bioenergi Indonesia és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítéletre hivatkozott, és különösen vitatta azt, hogy a szóban forgó ítélet alátámasztaná a Bizottság állítását, miszerint a Bizottság maga szolgáltatott bőséges bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a szójababra kivetett exportadót – más eszközökkel együtt – eszközként használták annak érdekében, hogy a kitűzött szakpolitikai célkitűzéseknek való megfelelésre ösztönözzék a szójababtermesztőket, oly módon, amely kiegyenlíthető támogatásnak minősül. A CARBIO előadta, hogy az ítélet nem támasztja alá az állítást, különösen azért, mert az ítéletben a szóban forgó exportkorlátozások a nemzetközi árakhoz kapcsolódtak.

(170)

A Bizottság megítélése szerint a (159) preambulumbekezdésben említett ítélet egyetért azzal, hogy a Törvényszék ítélkezési gyakorlata megerősítette, hogy az exportkorlátozási rendszerek célja lehet a biodízel-ágazat közvetlen és közvetett támogatása. Azonban a Bizottság nem a szójababra kivetett exportadóval kapcsolatos megállapításának alátámasztása érdekében hivatkozott erre az ítéletre. Ezért a Bizottság ezt a felvetést elutasította.

(171)

Emellett az argentin kormány – jóllehet elismerte, hogy a Bizottság helyesen azonosította egyfelől a szójabab és a szójaolaj, másfelől pedig a biodízel esetében alkalmazott különböző adóalapokat (vagyis a figyelembe vett FOB-árat) – előadta, hogy a Bizottság ezt összetévesztette az adóköteles értékkel (vagyis azzal az értékkel, amelyre nézve az exportadót kiszámítják), és a (113) preambulumbekezdésben tévesen számította ki a biodízel esetében alkalmazott tényleges exportadókulcs, valamint a szójabab és a szójaolaj esetében alkalmazott exportadókulcs közötti különbséget. Az argentin kormány szerint a Bizottságnak a biodízel esetében alkalmazott tényleges exportadókulcsot a szójabab és a szójaolaj esetében alkalmazott feltételezett tényleges exportadókulccsal kellett volna összevetnie, amely jóval alacsonyabb volt. Ugyanis az argentin kormány szerint jóllehet a három exportadó esetében az adóalap eltérő, az adóköteles érték kiszámításának módja azonos.

(172)

A Bizottság megjegyezte, hogy az argentin kormány e tekintetben ellentmondásos információkat szolgáltatott. Maga az argentin kormány fejtette ki a kérdőív C.II.22. kérdésére adott válaszában, hogy „amennyiben az árukra hatósági árak vonatkoznak (például a 21453. sz. törvény szerinti áruk [azaz a szójabab és a szójaolaj] esetében), az adóköteles érték megegyezik a hivatalos árral”. Ebből következik, hogy a Bizottság helyesen azonosította a szójabab és a szójaolaj adóköteles értékét a hivatalos FOB-árral, vagyis azt, hogy az exportadót közvetlenül a hivatalos FOB-árra vetik ki, a szójabab és a szójaolaj esetében alkalmazott tényleges adókulcs kiszámítása nélkül. Ebből következik, hogy a (113) preambulumbekezdésben leírt és a nyilvános forrásokban bejelentett különbség valóban fennáll. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(173)

A 2025-re előirányzott egészséges mértékű termesztésre tekintettel az argentin kormány azt is kifogásolta, hogy a Bizottság a (123) preambulumbekezdésben a szójababgyártók helyzetét „észszerűtlennek” minősítette, mely helyzetet az argentin kormány intézkedéseinek következményének tekintett.

(174)

A Bizottság megjegyezte, hogy az „észszerűtlen” kifejezést az értékesítések, nem pedig a termesztés vonatkozásában használta, és elutasította ezt az állítást.

(175)

Az argentin kormány előadta továbbá, hogy a kukorica és a búza esetében alkalmazott exportkiegyenlítő volumenek nem a szójababtermesztők támogatását, hanem az Ukrajnával szembeni orosz katonai agresszióból eredő piaci zavarok enyhítését célozták. Az argentin kormány előadta továbbá, hogy a Bizottság elemzése ezzel szemben az intézkedés hatásaira összpontosított. Ezenkívül az argentin kormány megjegyezte, hogy egész évben felfelé módosította a kiegyenlítő volumeneket, nem pedig lefelé, mely utóbbi lett kívánatos abban az esetben, ha a cél a szójababtermesztés ösztönzése lett volna. Végezetül, az argentin kormány véleménye szerint a Bizottság nem vette figyelembe, hogy a szójababtermesztők szabadon válthatnak más haszonnövényekre, továbbá hogy a kvótát szinte az érvényességi időkerettel összhangban használták ki.

(176)

A Bizottság a (136) preambulumbekezdésben arra a következtetésre jutott, hogy az exportkiegyenlítő volumenek a szójababtermesztés előnyben részesítéséhez járultak hozzá, ahelyett, hogy támogatták volna azt. Hozzátette azt is, hogy az exportkiegyenlítő volumenek bevezetésére a 2021. december 16-i 276/2021. sz. határozattal, az Ukrajnával szembeni 2022. februári orosz katonai agressziót megelőzően vezették be. Végezetül, a Bizottság nem külön-külön vette figyelembe az exportkiegyenlítő volumeneket, hanem olyan intézkedések részének tekintette azokat, melyek révén az argentin kormány a szójababtermesztőket megbízta vagy utasította azzal a kifejezett céllal, hogy a megfelelő nagyságú díjazásnál alacsonyabb összeg megfizetése ellenében bocsássanak szójababot a biodízel-ágazat rendelkezésére. Az exportkiegyenlítő volumenek módosításai a belföldi felhasználáson és az exportigényeken alapultak. A volumenek felfelé történő kiigazítása tehát egyszerűen a csökkenő belföldi felhasználást és a megnövekedett exportigényeket tükrözte. Éppen ellenkezőleg: azt, hogy a cél a szójababtermesztés előnyben részesítése, éppen hogy az mutatta, hogy a kukoricára és a búzára ugyanígy előírtak exportkiegyenlítő volumeneket. Megjegyzendő, hogy az exportkiegyenlítő volumenek bevezetésére exportkorlátozások nélküli időszakot követően került sor. Az exportkorlátozások nélküli időszakban visszaesett a szójababtermesztés, míg a kukorica- és búzatermesztés megnövekedett. A haszonnövények közötti szabad váltás lehetősége megerősíti a Bizottság megállapításait, mivel a szójababtermesztés és az exportkorlátozások közötti szoros összefüggést mutatják az 1. ábrán szereplő termesztési adatok, valamint az is, hogy a termesztők a korlátozás nélküli időszakban hogyan választottak növényeket. Végezetül: az exportkiegyenlítő volumeneknek volt egy felső határa (amit az mutat, hogy a volumenek kimerültek), tehát ennek puszta létezése is kedvez a szójababtermesztésnek. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(177)

Ahogy az eredeti vizsgálat során is, a Bizottság ezt követően azt értékelte, hogy az argentin szójababtermesztők olyan magánszervezetek-e, amelyek részére az argentin kormány az alaprendelet 3. cikk (1) bekezdés a) pontjának iv. alpontja értelmében vett megbízást vagy utasítást ad.

(178)

A mintában szereplő argentin exportáló gyártók a biodízelgyártáshoz felhasznált szójababot teljes egészében belföldi forrásokból szerezték be. A szójababot magángazdálkodóktól vásárolták, az állami tulajdonú YPF SA vállalattól beszerzett bizonyos mennyiségektől eltekintve.

(179)

Az argentin kormány kifejtette, hogy Argentínában több mint hatvanezer szójababtermesztő működik, amelyek kiterjedt területen oszlanak el, és eltérő gazdasági és termelési feltételek mellett végzik a termesztést. Az argentin kormány előadta, hogy e szójababtermesztők nem tekinthetők a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodás 1. cikk 1. bekezdés a) 1. pontjának iv. alpontja szerinti megbízott vagy utasított magánszervezetnek, illetve csak annyiban, hogy az állam szabályozási hatásköre és az általa előírt, általánosan alkalmazandó költségvetési politika hatálya alá tartoznak.

(180)

A Bizottság megjegyezte, hogy a helyszín vagy a termelési feltételek száma vagy eltérései önmagukban nem zárják ki a megbízás vagy utasítás fennállásának megállapítását. A szójapiac széttöredezett szerkezete inkább a piaci egyensúly gyengeségének a jele, különösen ha figyelembe vesszük a kis számú (az argentin kormány szerint kevesebb mint egy tucat) vertikálisan integrált biodízel-exportőrt, melyek egyben a szójababsajtolást végző legfontosabb szereplők is, és jóval nagyobb piaci erővel rendelkeznek. Hozzá kell tenni, hogy a szóban forgó költségvetési politika – az exportadó – nem általánosan alkalmazott szakpolitika, hanem konkrét agrár-élelmiszeripari termékeket és azok származékait (nevezetesen a szójababot, a szójaolajat és a biodízelt) érinti. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(181)

Tehát – ahogy az eredeti vizsgálat során is – a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a rendelkezésre álló információ alapján minden szójababtermesztő olyan magánszervezet, amelynek az argentin kormány az alaprendelet 3. cikk (1) bekezdés a) pontjának iv. alpontja értelmében vett megbízást adott arra, hogy a megfelelő nagyságú díjazásnál alacsonyabb összeg megfizetése ellenében szójababot bocsásson rendelkezésre.

(182)

Az eredeti vizsgálat során a Bizottság azt ellenőrizte, hogy a szójababtermesztők ténylegesen végrehajtották-e a szójabab megfelelő nagyságú díjazásnál alacsonyabb összeg megfizetése ellenében történő rendelkezésre bocsátására irányuló argentin kormányzati szakpolitikát.

(183)

A Bizottság ugyanezt az elemzést végezte el az abban az időszakban összegyűjtött adatok naprakésszé tétele érdekében. A (85) preambulumbekezdésben megfogalmazott következtetésekkel összhangban a Bizottságnak az alaprendelet 28. cikkének megfelelően részben a rendelkezésre álló tényeket kellett alapul vennie annak meghatározásához, hogy a szójababtermesztők a megfelelő nagyságú díjazásnál alacsonyabb összeg megfizetése ellenében bocsátottak-e rendelkezésre szójababot.

(184)

A (101)–(150) preambulumbekezdésben ismertetett intézkedésekkel az argentin kormány arra késztette a szójababtermesztőket, hogy helyben, alacsonyabb áron értékesítsenek, mint egyébként tették volna, vagyis ezen intézkedések hiányában a szójababtermesztők sokkal magasabb világpiaci áron exportálták volna a szójababot, vagy egyszerűen hozzáigazították volna kínálatukat a piac korlátaihoz. A szójababtermesztők azonban az argentin kormány által a downstream biodízel-ágazat fejlesztésének élénkítése érdekében folytatott szakpolitikája miatt nem így jártak el.

(185)

Amint az azt 1. táblázat szemlélteti, a belföldön termesztett szójababmennyiségből szinte teljes egészében szójaolajat állítottak elő sajtolás útján. A termeléssel, a kivitellel, a behozatallal és a belföldi sajtolással kapcsolatos adatok a következőképpen alakultak az évek során:

1. táblázat

Az argentin szójababtermesztés, szójaolaj- és biodízelgyártás

(186)

Amint azt a (133) preambulumbekezdés kifejti, a szójababtermesztés 2022-ig tartó csökkenése a kukoricára és a búzára vonatkozó exportkvóták megszüntetésének tudható be, amelyhez az Európai Unió, az Egyesült Államok és Peru piacvédelmi intézkedései társultak. A következő – 2023. évi – visszaesés az Argentínában bekövetkezett súlyos aszálynak tudható be. 2024-ben az aszályt követően helyreállt a szójababtermesztés, és az (aszály előtti) 2022-es év szintjéhez képest megnőtt.

(187)

A tendenciát a 2. ábra mutatja be (tonnában):

2. ábra

Szójabab-feldolgozás Argentínában

(188)

Az 1. táblázat és a 2. ábra mutatja, hogy gyakorlatilag a teljes megtermelt szójababmennyiség sajtolásra került, és az így előállított szójaolaj belföldi felhasználásának elsődleges területe a biodízelgyártás volt. Hozzá kell tenni, hogy Argentína még a 2023. évi aszály miatti alacsony termesztés mellett is több szójababot importált, hogy ki tudja használni sajtolási kapacitását.

(189)

Emellett szójababkivitelre csak akkor kerül sor, ha teljesen kielégítették a szójababsajtoláshoz és a biodízelgyártáshoz kapcsolódó belföldi felhasználási igényeket. Az 1. táblázatból és a 2. ábrából az is látható, hogy az exportkorlátozások alkalmazásának időszakában szójabab behozatalára igen korlátozottan került sor (a 2023-as aszályos év kivitelével). Ezt a mintában szereplő exportáló gyártóknál megfigyelt üzleti modell is megerősíti. E vállalatok egyike sem importált ugyanis szójababot biodízelgyártáshoz. A szójababot inkább kizárólag azért hozták be, hogy a sajtolóüzemeikben felhasználják, majd az így készült szójaolajat és szójalisztet vitték ki Argentínából.

(190)

Következésképpen az argentin kormány intézkedéseinek elsődleges célja megvalósult: a belföldön termesztett szójabab teljes mértékben kielégítette a belföldi biodízelgyártáshoz szükséges alapanyag iránti keresletet a szójababtermesztők kárára, akiknek/amelyeknek nem állt módjukban hasznuk optimalizálása azzal, hogy minden terményüket exportálják, vagy az exportkorlátozások miatt belföldön értékesítik azt magasabb áron.

(191)

A WTO irányadó esetjoga szerint a legtöbb esetben kell lennie bizonyos formájú fenyegetésnek vagy késztetésnek a kormányzat részéről az alapanyag-beszállítók felé, hogy bizonyítható legyen a megbízás vagy utasítás megléte. A mérlegelési jogkör biztosítása alapján automatikusan nem vethető el e megállapítás. Az esetenkénti elemzés a tényeken alapul. Ebben az esetben szembetűnő az, hogy a kivitel meglehetősen korlátozott egy olyan nagymértékben nemzetközi árupiacon, ahol Argentína a világ egyik vezető szójababtermesztője, figyelembe véve különösen, hogy a nemzetközi piacok árai jelentősen meghaladják az argentin belföldi árakat (lásd a 3. ábrát).

(192)

Az argentin jogszabályokból kiolvasható bizonyíték (lásd a (116)–(120) preambulumbekezdést) arra utal, hogy az argentin kormány szakpolitikai célkitűzése a magasabb hozzáadott értéket jelentő downstream ágazatok, köztük a biodízel-ágazat fejlesztése és előnyben részesítése. Továbbá az argentin kormány egyértelműen kinyilvánította, hogy célja megvédeni a downstream ágazatokat a nemzetközi árak emelkedésétől.

(193)

Az is világosan kitűnik, hogy a rendkívül nagy számú kis szójababtermesztő gazdálkodót – annak ellenére, hogy az argentin kormány hivatalosan nem akadályozta meg őket termékeik exportálásában – e szakpolitikák arra késztetik, hogy szinte minden terményüket belföldön értékesítsék, a nemzetközi piacokon egyébként elérhető árnál alacsonyabb áron. Nem áll rendelkezésre olyan bizonyíték, amely igazolná, hogy az argentin kormány bármilyen módon a kivitel növelésére és így a nyereség maximalizálására ösztönözné a szójababtermesztő gazdálkodókat, illetve közvetlenül vagy közvetve aktívan támogatná őket ebben, a mezőgazdasági kistermelőknek a külföldi ügyfelek szerzésével, az idegen nyelven folytatott kommunikációval és a kivitelhez kötődő terhes adminisztratív alakiságok teljesítésével összefüggő ismert nehézségei ellenére sem.

(194)

Ellenkező bizonyítékok hiányában – és tekintve, hogy az argentin kormány nem működött kellőképpen együtt és nem szolgáltatott releváns bizonyítékokat és információkat e vonatkozásban – a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy ez a bizonyíték alátámasztja azt, hogy a szójababtermesztőket arra ösztönözték, hogy terményeiket belföldön értékesítsék a downstream ágazatok (köztük a biodízelgyártók) javára, ahelyett, hogy megtérülésüket maximalizálnák más módszerekkel, például úgy, hogy kiigazítják a termelési kibocsátást, vagy más típusú termelésre (például más gabonafélékre) állnak át.

(195)

Az, hogy a szójababtermesztőknek még mindig van bizonyos mérlegelési mozgásterük (legalábbis formálisan, abban a tekintetben, hogy külföldre értékesítsenek), és hogy sor került igen csekély mértékű kivitelre, nem cáfolja meg a WTO esetjoga szerinti megbízás vagy utasítás meglétével kapcsolatos elsődleges következtetést (80).

(196)

Ahogy az eredeti vizsgálat során is, a Bizottság ezt követően elemezte, hogy a szójabab-beszállítás milyen hatást gyakorolt az argentin kormány intézkedéseinek köszönhetően a szójabab belföldi árára Argentínában.

(197)

A Bizottság a szójabab Argentínában érvényesített belföldi átlagárát vette alapul, a Buenos Aires-i Gabonatőzsde Rosarióra, Bahía Blancára és Quequénre vonatkozó havi adatainak felhasználásával, amelyeket az argentin kormány adott meg országos szinten.

(198)

Az eredeti vizsgálathoz hasonlóan a mintában szereplő exportáló gyártók ezúttal is importáltak bizonyos mennyiségű szójababot. Jóllehet a vállalatok ezeket a behozott mennyiségeket nem biodízelgyártásra fordították, hanem szójaolaj előállítására, amelyet aztán exportáltak, ezen importárak reprezentatívnak tekinthetők, mivel a szójababot sajtolásra és szójaolajként történő újrakivitel céljával hozták be, áruk pedig tükrözte a szójabab világpiaci árát (a Mexikói-öbölre vonatkozó index).

(199)

A 3. ábra bemutatja a felülvizsgálati időszak alatti áringadozásokat (kivéve azokat a hónapokat, amelyekre nézve nem jelentettek belföldi árat), valamint az argentin belföldi ár és a világpiaci ár közötti különbséget.

3. ábra

Az argentin belföldi ár és a világpiaci ár

(200)

A 3. ábra az argentin belföldi ár és a világpiaci ár közötti különbséget, valamint a mintában szereplő exportáló gyártók CIF-importárát mutatja a felülvizsgálati időszak alatt. Az argentin kormány utasítási politikája meggátolja, hogy a szójababtermesztőknél haszon keletkezzen a világpiaci árakból. A szójababtermesztők valóban nem hozhatják meg azt az észszerű döntést, hogy a nemzetközi piacon értékesítenek jóval magasabb áron.

(201)

Ehelyett hasonló hasznot érnek el mind a belföldi, mind a nemzetközi piacon, azon az áron, hogy a belföldi árak az exportadó összegével csökkennek. Az argentin kormány ezáltal lenyomja a belföldi árakat, hogy kedvezzen a belföldi feldolgozó ágazatnak.

(202)

Az argentin kormány azzal ad utasítást, hogy elzárja a szójababtermesztőket az észszerű választás lehetőségétől. Továbbá, amint az az ábrából kiolvasható, a belföldi és a nemzetközi árak közötti különbség nem csak hogy tartósan fennállt a felülvizsgálati időszak teljes egészében, hanem egyúttal meg is óvta a biodízel-ágazatot és az összes downstream ágazatot (például a sajtolókat, amelyek főként biodízelgyártókkal állnak integrált kapcsolatban) a nemzetközi piacon érvényesülő magasabb áraktól.

(203)

Ebből következően az argentin kormány intézkedései elérték előre meghatározott céljukat, vagyis azt, hogy a belföldi árak csökkenjenek az emelkedő nemzetközi árakkal párhuzamosan, ami a hozzáadott értéket képviselő belföldi ágazatoknak, köztük a biodízel-ágazatnak kedvez.

(204)

A fentiek fényében a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az argentin szójababtermesztőket megbízták vagy utasították, hogy a megfelelő nagyságú díjazásnál alacsonyabb összeg megfizetése ellenében bocsássanak szójababot a belföldi biodízel-ágazat rendelkezésére.

(205)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a CARBIO előadta, hogy a jelenlegi hatályvesztési felülvizsgálat során – az eredeti vizsgálattal ellentétben – a Bizottság nem jutott arra a következtetésre, hogy a szójababtermesztők ne szabhatnák meg szabadon a szójabab árát (81). A CARBIO megjegyezte, hogy a mintában szereplő exportáló gyártók az ellenőrzés során kifejtették, hogy a szójababpiacon a vevők és az eladók szabadon kötnek ügyleteket, és szabadon határozzák meg az árakat. A CARBIO továbbá azzal érvelt, hogy az exportadó nem fosztotta meg a szójabab-beszállítókat attól a lehetőségtől, hogy észszerű döntéseket hozzanak, és nem ásta alá az exportra való képességüket, amint azt az 1. táblázat és a (195) preambulumbekezdés is mutatja. Végezetül hozzátette, hogy a termesztők továbbra is szabadon dönthettek arról, hogy mely növényeket termesztik.

(206)

Az állítással ellentétben a Bizottság a (161) preambulumbekezdésben arra a következtetésre jutott, hogy az eredeti vizsgálathoz hasonlóan a szójabab belföldi ára a világpiaci ár alatt maradt, és hogy a szójababtermesztők az exportadó miatt nem határozhatták meg szabadon az exportárat. A mintában szereplő exportáló gyártók magyarázatai nem mondanak ellent ennek a két ténymegállapításnak. Ezenkívül a Bizottság a (161) és a (193)–(195) preambulumbekezdésekben már kifejtette, hogy az argentin kormány hogyan korlátozta a szójababtermesztők mérlegelési mozgásterét. Végezetül az, hogy a termesztendő haszonnövényekkel kapcsolatban szabadon hozható döntés, nem érvényteleníti a Bizottságnak a (135) preambulumbekezdésben foglalt következtetését, miszerint az exportkiegyenlítő volumenek hozzájárultak ahhoz, hogy a szójabab-termesztés előnyt élvezett a kukorica- és a búzatermesztéssel szemben. A Bizottság ezért elutasította ezeket az állításokat.

(207)

Az argentin kormány szerint az, hogy nem áll rendelkezésre olyan bizonyíték, amely alátámasztaná, hogy az argentin kormány támogatja a szójababtermesztők exporttevékenységét, még nem bizonyítja ennek ellenkezőjét. Ezenkívül az argentin kormány szerint a Bizottság nem vette figyelembe, hogy a nemzetközi árupiac összetett, és hogy a szójababtermesztők nem közvetlenül, hanem kereskedőkön keresztül vannak jelen rajta.

(208)

A Bizottság megjegyezte, hogy ténymegállapítása arra vonatkozott, hogy az argentin kormány korlátozza a szójababtermesztők mérlegelési mozgásterét, mely ténymegállapítást a vizsgálat keretében gyűjtött egyértelmű bizonyítékok támasztottak alá – nem pedig az ilyen bizonyítékok hiánya – és hogy az argentin kormány az érdekelt felek végső tájékoztatását követően nem nyújtott be további bizonyítékokat. Az, hogy a nemzetközi árupiachoz a szójababtermesztő jellemzően kereskedők révén férnek hozzá, nem akadályozhatja meg a szójababtermesztők általi exportot. A biodízelt exportáló argentin gyártók általában kereskedőkön keresztül exportálnak. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(209)

Amint azt az eredeti vizsgálat megállapította (82), a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az argentin területen található szójabab argentin biodízel-ágazat számára történő rendelkezésre bocsátása olyan feladat, amelynek ellátása szokásos esetekben a kormányzat feladata lenne, tekintve, hogy az általános nemzetközi jog értelmében az államok szuverenitással rendelkeznek természeti erőforrásaik felett. Az argentin kormány ahelyett, hogy közvetlenül biztosítaná az inputot a biodízel-ágazat számára a biodízel-ágazat fejlesztésének élénkítésével kapcsolatos kormányzati szakpolitikai célkitűzések elérése érdekében, több intézkedéssel a magánszervezeteket készteti arra, hogy így járjanak el a kormány nevében, és ezáltal olyan feladatot lát el, amely valójában nem különbözik a kormányok által szokásosan követett gyakorlatoktól, és amely bevételek feláldozásával jár.

(210)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az argentin kormány előadta, hogy a szójabab rendelkezésre bocsátása általában nem kormányzati feladat, mivel az argentin kormány nem vett részt a szójababtermesztéssel kapcsolatos tevékenységekben. Ugyanígy a CARBIO előadta, hogy a Bizottság nem támasztotta alá bizonyítékkal, hogy azoknak a döntéseknek a meghozatala, amelyeket a magántulajdonban lévő beszállítók a magántulajdonban lévő argentínai földterületeken folytatott szójababtermesztéssel és a szójabab értékesítésével kapcsolatban hoznak, olyan feladat, amelynek ellátása szokásos esetekben az argentin kormány feladata lenne. Az argentin kormány és a CARBIO szerint önmagában az, hogy egy állam szabályozói hatáskört gyakorolhat a területén található természeti erőforrások tekintetében, nem jelenti azt, hogy e természeti erőforrások magántulajdonú vállalatok rendelkezésére bocsátása szintén olyan feladat lenne, amelynek ellátása szokásos esetekben a kormány feladata. Éppen ellenkezőleg, a természeti erőforrások kereskedelmi hasznosítása, elosztása és értékesítése olyan feladat, amelynek ellátása szokásos esetekben magántulajdonú vállalatokra hárul, míg az állam szerepe a szabályozásra és a felügyeletre korlátozódik. Más szóval, míg a természeti erőforrások szabályozása és felügyelete olyan feladat, amelynek ellátása szokásos esetekben a kormányra hárul, a természeti erőforrások magánszervezetek részére történő biztosításában való közvetlen részvétel nem az.

(211)

Először is, azokkal az érvekkel kapcsolatban, melyek szerint az argentin kormány nem vett részt a szójababtermesztésben, a beszállítók magántulajdonban vannak és magántulajdonban lévő földterületen termesztett szójababot értékesítenek, a Bizottság megjegyezte, hogy az argentin kormány meghatározott szakpolitikai cél elérése érdekében bízta meg vagy utasította a szójababtermesztőket. A szójababnak a megbízott szójababtermesztők által történő ilyen jellegű rendelkezésre bocsátása nem különbözött attól, mint ha az argentin kormány közvetlenül maga termesztette volna a szójababot. Ezenkívül a Bizottság nem ért egyet a CARBIO általi mesterséges megkülönböztetéssel, miszerint a természeti erőforrások kereskedelmi hasznosítása, elosztása és értékesítése nem olyan feladat, amelynek ellátása szokásos esetekben az államra hárul, és hogy az állam szerepe a szabályozásra és a felügyeletre korlátozódik. E megközelítésből az következne, hogy az áruknak vagy szolgáltatásoknak a megfelelő nagyságú díjazásnál alacsonyabb összeg megfizetése ellenében történő rendelkezésre bocsátását semmilyen körülmények között nem lehetne olyan feladatnak tekinteni, melynek ellátása az államra hárul, mivel az állam funkciója egyszerűen az adott áru vagy szolgáltatás nyújtásának szabályozására korlátozódna. A Bizottság nem fogadta el ezt a különbségtételt, és úgy ítélte meg, hogy a szójabab ilyen módon történő rendelkezésre bocsátása – éppen a szójabab rendelkezésre bocsátásával kapcsolatos szabályozási hatáskörnek az argentin kormány általi gyakorlása miatt – olyan feladatnak tekinthető, melynek ellátása szokásos esetekben a kormányra hárul. Ebben az összefüggésben az a tény, hogy e termékhez inkább magánszervezetek jutnak hozzá, mintsem állami tulajdonú szervezetek, nem befolyásolja ezt a következtetést, hiszen a biodízel-ágazat fejlesztésére irányuló szakpolitikai célkitűzés szempontjából nem releváns. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(212)

Az argentin kormány több intézkedéssel – köztük exportadókkal, mennyiségi korlátozásokkal, a belföldi termelőknek nyújtott támogatásokkal és állami szakpolitikai nyilatkozatokkal – arra buzdította a belföldi szójababtermesztőket, hogy helyben értékesítsék a szójababot, és „megbízta” vagy „utasította” őket, hogy ezt a nyersanyagot az Argentínában megfelelő nagyságú díjazásnál alacsonyabb összeg megfizetése ellenében bocsássák rendelkezésre. A kérdéses intézkedések elérték a kívánt hatást azzal, hogy torzították a szójabab belföldi piacát Argentínában, és mesterségesen alacsony szintre szorították le az árat a downstream biodízel-ágazat javára. A szójabab megfelelő nagyságú díjazásnál alacsonyabb összeg megfizetése ellenében történő rendelkezésre bocsátása olyan feladat, amelynek ellátása szokásos esetekben a kormányzat feladata lenne, tekintettel a biodízel-ágazat támogatását célzó állami szakpolitikára. Ezenkívül a szójababtermesztők azon gyakorlata, hogy ezt a feladatot ellátják, semmilyen értelemben nem különbözik attól a gyakorlattól, amelyet a kormányok szokásosan követnek, amikor a támogatás egyéb formáival (például vissza nem térítendő támogatásokkal vagy állami bevételekről történő lemondással) hasonló szakpolitikai célkitűzések megvalósítására törekednek.

(213)

A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy az argentin kormány az alaprendeletnek – a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodás 1.1. cikk a) bekezdés iv. alpontja szerinti vonatkozó WTO-normával összhangban értelmezett és alkalmazott – 3. cikk (1) bekezdés a) pontjának iv. alpontja értelmében vett pénzügyi hozzájárulást nyújtott.

(214)

Az eredeti vizsgálat során a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a „pénzügyi hozzájárulás” és a „jövedelempótlás vagy ártámogatás” nem tekinthetők egymást kölcsönösen kizáró kategóriáknak (83). Ezzel az értelmezéssel összhangban annak vizsgálata mellett, hogy az argentin kormány által elfogadott intézkedések az áruk megfelelő nagyságú díjazásánál alacsonyabb összeg megfizetése ellenében történő rendelkezésre bocsátása formájában nyújtott „pénzbeli hozzájárulásnak” tekinthetők-e, a Bizottság azt is elemezte, hogy az argentin kormány intézkedései az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti jövedelempótlásnak vagy ártámogatásnak is minősíthetők-e (84).

(215)

Amint az a bizonyítékok elegendő voltáról szóló feljegyzésben is szerepel, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a jelenlegi hatályvesztési felülvizsgálat során a kérelmező bizonyítékot szolgáltatott arra vonatkozóan, hogy az argentin kormány intézkedései az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett jövedelempótlásnak vagy ártámogatásnak is minősíthetők. A Bizottság ezért először azt vizsgálta, hogy az argentin kormánynak továbbra is szándékában áll-e a biodízel-ágazat létrehozásának és fejlesztésének támogatása, másodszor azt, hogy az argentin kormány milyen intézkedéseket hozott vagy a továbbiakban milyen intézkedéseket hoz a felülvizsgálati időszak során a biodízel-ágazat támogatására, és harmadszor azt, hogy ezek az intézkedések az 1994. évi GATT XVI. cikke értelmében vett „jövedelempótlás vagy ártámogatás bármelyik formájának” minősülnek-e.

(216)

Az eredeti vizsgálat során a Bizottság a jövedelempótlás vagy ártámogatás elemzésével összefüggésben beszámolt az argentin kormánynak a biodízel-ágazat támogatására irányuló szándékát tükröző jogszabályról, nevezetesen az 1396/2001. sz. rendeletről (85), az 1156/2004. sz. határozatról (86) és a 2006. évi bioüzemanyag-törvényről.

(217)

A jelenlegi vizsgálat során a Bizottság – a (117)–(122) preambulumbekezdésben az exportadóval összefüggésben kiemelt elemeken, a kukoricára és a búzára vonatkozó exportkiegyenlítő volumenekkel kapcsolatban a (136) preambulumbekezdésben levont következtetésen, valamint a szójababtermesztőknek nyújtott támogatással kapcsolatban a (150) preambulumbekezdésben levont következtetésen túlmenően – megvizsgálta, hogy a későbbi jogszabályok arra engednek-e következtetni, hogy az argentin kormány kifejezetten a belföldi biodízel-ágazat fejlődésének támogatását célzó szakpolitikát folytatott. A felülvizsgálati időszak alatt a 2006. évi bioüzemanyag-törvény már nem volt hatályban, és helyébe a 2021. évi bioüzemanyag-törvény lépett, amely szabályozta a biodízelre vonatkozó belföldi kötelezettséget.

(218)

A (38) preambulumbekezdésben a Bizottság már emlékeztetett az Energiaügyi Titkárság feladataira, mely szervezet a 2021. évi bioüzemanyag-törvény értelmében a végrehajtó hatóság. A jövedelempótlást vagy ártámogatást érintő elemzés kapcsán a Bizottság emlékeztet arra, hogy az Energiaügyi Titkárság szerepe „a bioüzemanyagok kötelező keveréséhez szükséges alapanyagok rendelkezésre állásának garantálása; ehhez az általa szükségesnek tartott mechanizmusokról dönthet, illetve ilyen mechanizmusokat vezethet be, annak érdekében, hogy a szóban forgó inputok beszerzése a szokásos piaci viszonyoknak megfelelően, torzulás nélkül történjen, adott esetben határértékként határozhatja meg a szóban forgó inputok exportárának a vonatkozó költségekkel csökkentett értékét” (87). Ez a funkció azt mutatja, hogy az argentin kormány a szójababtermesztést a biodízelgyártást szem előtt tartva, a megfelelő ellátás biztosítása céljából tervezte meg. E célból az argentin kormány felhatalmazást kapott arra, hogy a belföldi kötelezettség keretében értékesített biodízel-inputokra vonatkozóan – a kapcsolódó költségek levonása után – az exportárnak megfelelő maximális árat határozzon meg. Ez azt jelenti, hogy a belföldi piacra szánt inputok ára alacsonyabb lett volna, mint az exportpiacra szánt inputoké. Ebből a rendelkezésből tehát egyértelműen kitűnik, hogy az argentin kormánynak a 2021. évi bioüzemanyag-törvénnyel a belföldi biodízel-ágazat támogatása volt a szándéka.

(219)

Ezt kifejezetten megerősíti a 2021. évi bioüzemanyag-törvény 16. cikke („Az import helyettesítése”), amely felhatalmazza az Energiaügyi Titkárságot arra, hogy „a fosszilisüzemanyag-importot bioüzemanyagokkal váltsa ki”, és „előmozdítsa a belföldi nyersanyagok ipari felhasználására irányuló beruházásokat” (88). Amint azt az argentin kormány a helyszíni ellenőrzés során megerősítette, az ipari felhasználás (industrialización) kifejezés a szójabab-értéklánc összefüggésében a sajtolást jelenti. Tehát a gyakorlatban a 2021. évi bioüzemanyag-törvény 16. cikke a szójababsajtolás előmozdítására hivatkozik mint olyan lépésre, amely előmozdítja a biodízelgyártást. Ez a belföldi biodízel-ágazat támogatását szolgáló további eszköznek tekintendő.

(220)

Hozzá kell tenni, hogy a biodízel belföldi árának az eredeti vizsgálat során történő megállapítására vonatkozó értékelés (89) a felülvizsgálati időszak alatt is érvényes maradt. A 2021. évi bioüzemanyag-törvény értelmében a felülvizsgálati időszak alatt az argentin kormány továbbra is meghatározta a biodízelre vonatkozó kötelezettség keretében belföldön értékesített biodízel árát (mely piac szinte teljes egészében egybevág a biodízel teljes belföldi piacával).

(221)

A felülvizsgálati időszak alatt a biodízel belföldi árát csaknem havi rendszerességgel állapították meg, a vállalattípusok közötti különbségtétel nélkül; az ár nyilvánosan hozzáférhető volt (90).

(222)

A mintában szereplő exportáló gyártók egyike sem kapott kvótát és egyike sem szolgálta ki a belföldi piacot a vizsgálati időszak alatt (jóllehet a Renova csoporton belüli más biodízelgyártók igen). Úgy tűnik azonban, hogy az argentin kormány által a belföldi piacon meghatározott árak magasabbak voltak a mintában szereplő exportáló gyártók FOB-paritáson számított átlagos exportáránál azokban az időszakokban, amikor – a felülvizsgálati időszak során – a mintában szereplő exportáló gyártók azzal megegyező belföldi árról számoltak be, a FOB-paritáson számított exportárat mind a biodízelre kivetett exportadó nélkül, mind pedig (két olyan időszak kivételével, amikor a belföldi és az exportárakat összehangolták) a biodízelre kivetett exportadóval együtt véve figyelembe.

(223)

Tehát azáltal, hogy a belföldi biodízel árát mesterségesen magas szinten rögzítette, az argentin kormány ártámogatást nyújtott a biodízel-ágazat belföldi piacra értékesítő kis- és középvállalkozásainak.

(224)

Ezenkívül a kérelmező i. a biodízel-ágazat működőtőkéjét érintő, a 947/2023. sz. határozat (91) szerinti finanszírozási programra, valamint ii. az állami bevételekről a 2021. évi bioüzemanyag-törvény értelmében történő lemondásra annak bizonyítékaként hivatkozott, hogy az argentin kormány továbbra is támogatja a biodízel-ágazatot.

(225)

Ezek a biodízelgyártókat érintő új állítólagos programok, amelyeket a Bizottság az alábbi szakaszokban elemzett annak megállapítása érdekében, hogy e rendszerek nyújtottak-e gazdasági előnyt. Azonban a Bizottság annak feltárása érdekében, hogy ezek az argentin kormány által a biodízel-ágazatnak nyújtott támogatás bizonyítékának minősülnek-e, elvégezte a felülvizsgálati időszakban hatályban lévő jogalapoknak, valamint egy azokról szóló nyilvános nyilatkozatnak az elemzését. A 2021. évi bioüzemanyag-törvényben fellelhető bizonyítékokról a (218) és (219) preambulumbekezdésben számolt be. Ezenkívül – amint azt a (313)–(314) preambulumbekezdések kifejtik – a 2021. évi bioüzemanyag-törvény 22. cikke a jelek szerint adómentességet biztosít a folyékony üzemanyagokra kivetett adó és a szén-dioxid-adó alól, és csak a belföldi eredetű, üzemanyagokba kevert biodízelre alkalmazandó. A helyszíni ellenőrzés során úgy tűnt, hogy az argentin kormány osztja ezt a nézetet. Ezzel szemben az argentin kormány kérdőívre adott válasza láthatólag arra enged következtetni, hogy a 23966. sz. törvény (92) III. címének 4. cikke értelmében az üzemanyagokba kevert biodízelre – függetlenül attól, hogy belföldi eredetű vagy importált biodízelről van-e szó – egyébként sem alkalmazandó a folyékony üzemanyagokra kivetett adó és a szén-dioxid-adó, mivel ezeket az adókat csak a kevert üzemanyag benzin-, gázolaj- és biodízel-komponensére vetik ki, függetlenül attól, hogy az adott komponens vagy a kevert biodízel belföldi vagy importált eredetű-e. A 4. cikk – más üzemanyagokkal ellentétben – valóban nem ír elő a biodízelre vonatkozó adókulcsot. Ezért továbbra sem egyértelmű, hogy az adóterhek kapcsán megvalósul-e a biodízel eredetén alapuló hátrányos megkülönböztetés.

(226)

Amint azt a (315) preambulumbekezdés kifejti, nem volt a mód a szóban forgó program által nyújtott gazdasági előny kiszámítására, mivel nyilvánvaló volt, hogy ezt az adót a keveréssel létrehozott kevert üzemanyagra vetették ki, vagyis az értéklánc későbbi szakaszaiban, nem pedig a biodízelgyártók szintjén. Azonban pusztán az a tény, hogy a bioüzemanyagokra – köztük a 23966. sz. törvény III. címének 4. cikkében kifejezetten megemlített biodízelre – nem terjed ki a folyékony üzemanyagokra kivetett adó és a szén-dioxid-adó alkalmazási köre, azt mutatja, hogy az argentin kormány egyértelmű előnyben kívánja részesíteni a biodízel-felhasználást (nevezetesen a belföldi eredetű biodízel felhasználását), és ezáltal támogatni kívánja a belföldi biodízel-ágazatot.

(227)

A biodízel-ágazat működőtőkéjét érintő finanszírozási program kinyilvánított célja pedig az volt, hogy „jobb finanszírozási feltételeket biztosítson a biodízelgyártáshoz szükséges inputok beszerzéséhez a 27640. sz. törvény által előírt kötelező keverés kapcsán” (93). A program végrehajtásának megünneplő esemény alkalmából a Banco de la Nación Argentínának (a továbbiakban: BNA) – az ország egyik legnagyobb és teljes mértékben állami tulajdonban lévő bankjának – elnöke kifejezetten úgy nyilatkozott, hogy a hitel célja „munkahelyek teremtése és a kivitel folytatásának lehetővé tétele, valamint a devizamegtakarítás” (94). Nem kétséges tehát, hogy a biodízel-ágazat működőtőkéjét érintő finanszírozási program célja az volt, hogy jobb finanszírozási feltételek biztosításával támogassa a biodízel-ágazatot, konkrétan pedig hogy támogassa a biodízel-exportot. Jóllehet a (311) preambulumbekezdésben a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a mintában szereplő exportáló gyártók nem részesültek a finanszírozási program előnyeiből, a program a felülvizsgálati időszakban hatályban volt a támogatásra jogosult biodízelgyártók tekintetében, ezért a jövedelempótlás vagy ártámogatás megállapítása szempontjából érvényes bizonyítéknak minősült.

(228)

Ezenkívül a kérelmező azt állította, hogy számos tartományi közigazgatási intézkedés mutatta azt, hogy a biodízel-ágazat támogatására tartományi szinten is sor kerül.

(229)

A kérelmező először is különösen arról számolt be, hogy Santa Fe tartomány olyan programot indított, amely azt célozta, hogy a tömegközlekedésben használt valamennyi autóbusz tiszta biodízellel (B100) működjön (95).

(230)

Másodszor, Córdoba tartomány bejelentette, hogy finanszírozza a biodízel helyi gyártását és felhasználását előmozdító hiteleket (96).

(231)

Harmadszor, Córdoba tartomány a bioüzemanyag-promóciós politikáját a 10721. sz. tartományi törvénnyel (97) hajtotta végre, amelynek célja a biodízelgyártás konszolidációja és a fosszilis üzemanyagok biodízellel való felváltásának előmozdítása volt. A 10721. sz. tartományi törvény számos célkitűzést határoz meg, többek között a bioüzemanyag-gyártás konszolidációját és „a fosszilis üzemanyagok fokozatos felváltásának előmozdítását […] a bioüzemanyagok kedvezményes felhasználása révén, melyek fokozatosan tömeges felhasználáshoz vezetnek” (utólagos kiemelés) (98).

(232)

Mindezekre a tartományi szintű intézkedésekre az eredeti vizsgálatot követően került sor.

(233)

A Santa Fe tartomány által hozott új intézkedés kapcsán megjegyzendő, hogy annak célja „a bioüzemanyagok (biodízel […]) tömeges használatának” (99) előmozdítása számos gazdasági ágazatban, különösen a tömegközlekedésben és a tömegközlekedési járműflottában. Santa Fe 14010. sz. tartományi törvénye – amellett, hogy a tömegközlekedés és a közbeszerzési pályázatok teljesítése során használt járművek esetében előírja a tiszta biodízel (B100) üzemanyagként való használatát – rendelkezik arról is, hogy „a bruttó jövedelmet terhelő adó, a bélyegilleték és/vagy az egyszeri gépjárműadó alóli mentesség és/vagy azok csökkentése” biztosítható azon vállalatok számára, amelyek hozzájárultak ahhoz, hogy a Santa Fe 14010. sz. tartományi törvényében foglalt célok megvalósuljanak (100). E hozzájárulás felméréséhez azt veszik figyelembe, hogy a szóban forgó vállalatok mennyi beruházást hajtottak végre annak érdekében, hogy tevékenységeik során növeljék a biodízel-használatot. Santa Fe 14010. sz. tartományi törvénye tehát – azzal, hogy adómentességekkel jutalmazta a magánvállalatok beruházásait – a tartomány számos gazdasági ágazatában aktívan előmozdította a biodízel használatát (és ezáltal a tartományban történő biodízel-értékesítést). Ez azt jelenti, hogy míg a Santa Fe tartomány által a biodízelgyártók részére kínált mentességeket külön elemezte a (270)–(289) preambulumbekezdés, a jövedelempótlás vagy ártámogatás szempontjából elmondható, hogy Santa Fe 14010. sz. tartományi törvénye argentin kormánynak a biodízel-ágazat támogatására irányuló szándékának tartományi szintű végrehajtását mutatta.

(234)

A Córdoba tartomány által hozott új intézkedéseket illetően a kérelmező a kérelemben tudomásul vette, hogy az eredeti vizsgálat során a Bizottság elutasította a Córdoba tartomány által nyújtott támogatásokra vonatkozó bizonyítékokat, azon az alapon, hogy a mintában szereplő exportáló gyártók nem részesültek a córdobai tartományi jogszabályok biztosította előnyökből (101). Mindazonáltal a kérelmező úgy vélte, hogy ezek az elemek továbbra is relevánsak, mivel rámutatnak a bioüzemanyagokra vonatkozó nemzeti szakpolitika helyi alkalmazására, és relevánsak lehetnek abban az esetben, ha a mintában szereplő gyártók a hatályvesztési felülvizsgálat során eltérőek lesznek.

(235)

A Bizottság megjegyezte, hogy bár a minta megváltozott az eredeti vizsgálat során figyelembe vett mintához képest, a jelenlegi hatályvesztési felülvizsgálat során a mintában szereplő exportáló gyártók egyike sem állított elő biodízelt Córdoba tartományban, ezért a hivatkozott rendszerek nyújtotta előnyökből sem részesülhetett. Azonban Córdoba tartomány által nyújtott azon támogatások, melyek esetében a kérelmező újbóli vizsgálatot kért a Bizottságtól, nem azonosak az itt ismertetett támogatásokkal, és azokat a (297)–(299) preambulumbekezdés tárgyalja. A jelenlegi hatályvesztési felülvizsgálat mintájában szereplő exportáló gyártók sem részesülhettek az itt ismertetett támogatásokban, mivel nem Córdoba tartományban működtek. Nem zárható ki azonban, hogy a Córdoba tartományban működő más biodízelgyártók is részesülhettek ilyen támogatásokban a felülvizsgálati időszakban. A Bizottság ezért – kizárólag a jövedelempótlás vagy ártámogatás tekintetében – úgy ítélte meg, hogy a szóban forgó intézkedések azt mutatják, hogy tartományi szinten végrehajtották az argentin kormánynak a biodízel-ágazat támogatására irányuló szándékát.

(236)

A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy az argentin kormánynak az argentin biodízel-ágazat fejlesztésére irányuló szándéka a felülvizsgálati időszak alatt továbbra is megmutatkozott.

(237)

Amint azt a (216)–(236) preambulumbekezdés kifejtette, az argentin kormánynak a biodízel-ágazat támogatására irányuló szándéka több intézkedésben is nyilvánvalóan megmutatkozott, többek között ilyen volt a szójabab belföldi piacának mesterséges torzítása, a belföldi kötelezettség keretében értékesített biodízel árának meghatározása, a biodízel-ágazat működőtőkéjét érintő, a 947/2023. sz. határozat szerinti finanszírozási program, az állami bevételekről a 2021. évi bioüzemanyag-törvény értelmében történő lemondás, valamint a Santa Fe és Córdoba tartományok által hozott intézkedések. Ezek az intézkedések közvetlenül vagy közvetve jövedelempótlást biztosítottak a biodízelgyártók számára. Emellett a 2021. évi bioüzemanyag-törvényben az argentin kormány fenntartotta a biodízelgyártásra vonatkozóan a 2006. évi bioüzemanyag-törvényben létrehozott promóciós rendszert. A Bizottság a rendelkezésre álló információk alapján tehát arra a következtetésre jutott, hogy az eredeti vizsgálatot követő években az argentin kormány több intézkedést vezetett be a biodízel-ágazat fejlesztése és jövedelempótlása érdekében.

(238)

A (216)–(236) preambulumbekezdésben ismertetett intézkedésekkel az argentin kormány jövedelemtámogatást nyújt a biodízel-ágazat számára.

(239)

Emellett az argentin kormány a 2021. évi bioüzemanyag-törvénnyel fenntartotta a kötelező keverési követelményt, amely szerint a keverést végző argentin vállalatoknak az argentin kormány által meghatározott mesterségesen magas áron kell biodízelt vásárolniuk. Az argentin kormány ezzel ártámogatást nyújtott a biodízel-ágazatnak.

(240)

Mindezek az intézkedések azt mutatják, hogy az argentin biodízel-ágazatot támogatják és mesterségesen stimulálják.

(241)

A Bizottság tehát arra a következtetésre jutott, hogy a fent említett intézkedéseken keresztül az argentin kormány közvetlenül vagy közvetve jövedelempótlást vagy ártámogatást nyújt a biodízel-ágazat számára, hozzájárulva ezzel annak versenyképességéhez.

(242)

Amint azt az eredeti vizsgálat megállapította, a belföldi biodízelpiac szabályozásával, és azzal, hogy csak a kisebb biodízel-vállalatoknak adott kvótát, az argentin kormány olyan ágazatot hozott létre, amelyben a legnagyobb termelők nem értékesíthetnek belföldön, ezért teljes mértékben exportorientáltak, ami a biodízel-ágazat kiviteli versenyképességét ösztönzi (102).

2. táblázat

Az argentin biodízelgyártás és -kivitel (tonna)

(243)

Amint azt a 2. táblázat mutatja, a biodízel-ágazat továbbra is exportorientált ágazatként működött. 2020 óta ugyanis – az adott évtől függően – a termelés akár 74 %-át exportálták. A felülvizsgálati időszakban pedig a termelés közel felét exportálták. A mintában szereplő exportáló gyártók kifejtették, hogy a felülvizsgálati időszakban (amikor a kötelezettségvállalás hatályban volt) az Unióban – amely a felülvizsgálati időszakban az egyetlen exportpiacuk volt – érvényesített árak alacsonyak voltak, és a mintában szereplő exportáló gyártók általában csak akkor exportáltak, ha az árak a kötelezettségvállalás értelmében hatályos minimális importárhoz képest kellően magasak voltak ahhoz, hogy nyereséget érjenek el. Ugyanakkor 2022. október közepéig a biodízelre alkalmazott magasabb kötelező keverési arány (12,5 %), valamint az, hogy ennek teljesítésében részt vállalhattak olyan vállalatok is, amelyek a belföldi kötelezettség teljesítésében szokásosan nem vesznek részt, oda vezetett, hogy termelés nagyobb része belföldi felhasználásra, nem pedig kivitelre került. Ezért az exportnak a termeléshez viszonyított százalékos aránya alacsonyabb az előző években megfigyelhető arányoknál. Hasonló helyzet figyelhető meg a 2020. év esetében, amikor a biodízelre vonatkozó kötelező keverési arány a 2006. évi bioüzemanyag-törvény értelmében 10 % volt, mely arányt 2021-ben a 2021. évi bioüzemanyag-törvény 5 %-ra csökkentette (az arány később, 2022 júniusában 7,5 %-ra emelkedett). E tekintetben megjegyzendő, hogy a biodízelre vonatkozó magasabb kötelező keverési arány nagyobb mértékű belföldi felhasználással jár, míg az alacsonyabb kötelező keverési arány a kivitelt ösztönzi. Következésképpen az argentin kormány azzal, hogy a 2021. évi bioüzemanyag-törvénnyel csökkentette a biodízelre vonatkozó kötelező keverési arányt még inkább kivitelre ösztönözte argentin biodízel-ágazatot. A felülvizsgálati időszak alatt a termelés alacsonyabb szintje és a teljes kivitel alacsonyabb abszolút értéke annak tudható be, hogy Argentínában összességében visszaesett a termelés az aszály miatt, amely hatással volt a biodízel alapanyagára, azaz a szójababra.

(244)

A biodízel-ágazatnak nyújtott támogatás tehát kedvezett a biodízel-kivitelnek, amelynek során a biodízelgyártók tisztességtelen feltételekkel versenyeztek más országok olyan biodízelgyártóival, amelyek nem részesültek az alacsonyabb alapanyagárak kedvezményében. Az argentin biodízel-ágazat elsődlegesen továbbra is az exportpiacokra, különösen az uniós piacra összpontosított.

(245)

Az argentin kormány előadta, hogy az exportadóknak a biodízel-ágazat részére nyújtott jövedelempótlásként vagy ártámogatásként való minősítése ellentmond annak a szerepnek, amelyet a biodízelre kivetett exportadó játszik a megbízásban vagy utasításban, tekintettel arra, hogy az éppen hogy csökkentette a biodízel-ágazat által érvényesített árakat.

(246)

A Bizottság megjegyezte, hogy a megbízást, illetve utasítást vizsgáló elemzés elsősorban a szójababra (és nem a biodízelre) kivetett exportadót vizsgálta, valamint azt, hogy az milyen hatással volt a szójabab megfelelő nagyságú díjazásnál alacsonyabb összeg megfizetése ellenében történő rendelkezésre bocsátására (minek következtében csökkentek a költségek és megnőtt a nyereség/bevétel). Következésképpen ugyanez az exportadó (egyéb támogatási intézkedésekkel együtt) járult hozzá az argentin kormány által nyújtott jövedelempótláshoz vagy ártámogatáshoz. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(247)

A Bizottság tehát arra a következtetésre jutott, hogy az argentin kormány több intézkedés révén közvetlenül vagy közvetve továbbra is nyújtott az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett jövedelempótlást vagy ártámogatást a biodízel-ágazat részre, aminek következtében a belföldi termelés nagy része exportra került.

(248)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az argentin kormány előadta, hogy a jövedelempótlásra vagy ártámogatásra vonatkozó megállapítást alátámasztó intézkedések többsége a belföldi piacot érinti, ahol biodízel-exportőrök nem tevékenykedhettek. Ezt különösen a (218) preambulumbekezdésben foglalt, a 2021. évi bioüzemanyag-törvénnyel kapcsolatos ténymegállapítás kapcsán adta elő, mely törvény a belföldi piacra szánt biodízel előállításához szükséges inputokat biztosítja. Az argentin kormány előadta továbbá, hogy a Titkárság hatásköre nem terjed ki a szójababra, mivel az nem a biodízel közvetlen alapanyaga, továbbá hogy az árkorlát a kötelezettség keretein belül a biodízelgyártáshoz szükséges inputokra vonatkozik, nem pedig magára a biodízelre. Ez az árkorlát csak akkor volt alkalmazandó, ha az inputok beszerzésére vonatkozó piaci feltételek nem voltak alkalmazandók.

(249)

A Bizottság ezzel nem értett egyet. A vizsgálat azt tárta fel, hogy a mintában szereplő exportáló gyártók csoportjaihoz tartozó egyes vállalatok működtek a biodízel belföldi piacán. Emellett a 2021. évi bioüzemanyag-törvény azért érinti az exportőröket, mert megtiltja az exportáló szervezetek számára a belföldi piacon való részvételt, tehát exportálásra kötelezi őket. Hozzá kell tenni azt is, hogy a belföldi piacra szánt biodízel előállításához szükséges inputok rendelkezésre bocsátásának támogatása a mintában szereplő exportáló gyártók csoportjain belüli egyes vállalatoknak is kedvez. Azzal kapcsolatban, hogy a Titkárság hatásköre kiterjed-e a biodízel inputjaira, megjegyzendő, hogy az argentin kormány nem fejtette ki, hogy mi lenne a szóban forgó jogszabályi rendelkezés célja, ha nem az ellátásbiztonság és a szójabab árának korlátozása. Az argentin kormány nem határozta meg, hogy melyek azok a szójababtól eltérő inputok, amelyekre a jogszabályi rendelkezés utal. Végezetül, a kötelezettség keretében értékesített biodízel értékesítésére már kormány által szabályozott áron került sor, ezért a Titkárság által megállapított további árkorlátra nem volt szükség. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(250)

A Bizottság – miután megállapította, hogy (101)–(150) preambulumbekezdésben leírt intézkedések az argentin kormány által nyújtott pénzügyi hozzájárulásnak minősülnek, melyre magánszervezetek megbízása vagy utasítása révén került sor és/vagy hogy a (216)–(236) preambulumbekezdésben leírt intézkedések jövedelempótlásnak/ártámogatásnak minősülnek – kiszámította a támogatás összegét a kedvezményezettnek juttatott gazdasági előnyben kifejezve, mely támogatás meglétét megállapította a vizsgálati időszak vonatkozásában, az alaprendelet 3. cikk (2) bekezdésének és 5. cikkének megfelelően.

(251)

Az eredeti vizsgálathoz hasonlóan és mivel az argentin kormány intézkedései arra irányultak, hogy mesterségesen csökkentsék a szójabab belföldi árát és ezáltal magasabb jövedelem keletkezzen az argentin biodízelgyártóknál, a Bizottság ezúttal is vizsgálta, hogy a biodízel-ágazat argentin kormány általi támogatása gazdasági előnyt nyújtott-e, tekintettel a belföldi biodízelgyártók által fizetett ár és a szójababra vonatkozó, az Argentínában uralkodó piaci viszonyokon alapuló referenciaérték közötti különbözetre.

(252)

A Bizottság először a szójababért a mintában szereplő argentin exportáló gyártók által a felülvizsgálati időszakban megfizetett vételár súlyozott átlagát állapította meg. A súlyozott átlagot hónapról hónapra számította ki, a szójababtermesztők által az argentin biodízelüzemekbe leszállított szójabab ára alapján.

(253)

Az átlagos vételár a mintában szereplő argentin exportáló gyártók által benyújtott és a helyszíni ellenőrző látogatások során ellenőrzött számlák ügyletenkénti felsorolásaiban megadott, a hozzáadottérték-adót nem tartalmazó árakon, illetve mennyiségeken alapul.

(254)

Ezt az átlagárat kellett összevetni megfelelő referenciaértékkel. Az eredeti vizsgálat során alkalmazott megközelítéshez hasonlóan a Bizottság ezúttal is a mintában szereplő exportáló gyártók által importált szójabab havi súlyozott átlagárát vette alapul. A szóban forgó szójababot valóban CIF-alapon importálták, és az átlagos árszintje a származási helytől függetlenül azonos volt. A CIF paritáson számított, a sajtolóüzemekbe történő leszállításkor érvényesített tényleges importárak a Mexikói-öböl FOB paritásán jegyzett világpiaci árakhoz hasonlóak voltak. A szójabab-behozatal a mintában szereplő exportáló gyártók beszerzésein belül jelentős volument tett ki (38 %), ami a felülvizsgálati időszakot érintő aszály miatt az eredeti vizsgálatban megállapítottakhoz képest magasabb százalékot jelent. E beszerzésekre több száz tranzakció formájában került sor.

(255)

A Bizottság tehát úgy ítélte meg, hogy a mintában szereplő exportáló gyártók által az importált szójababért megfizetett tényleges árak az argentin torzítatlan piaci viszonyokat tükrözik, ideértve a végső árba belefoglalt, általánosan alkalmazandó leszállítási költségeket (103).

(256)

Az, hogy ezeket a mintában szereplő exportáló gyártók által behozott mennyiségeket nem biodízelgyártáshoz használták, hanem szójaolaj előállításához, nem változtat ezen a következtetésen, mivel a felülvizsgálati időszakban a biodízelgyártáshoz szükséges szójabab iránti keresletet Argentínában teljes mértékben fedezték a szójabab belföldi kínálatából. Ugyanakkor a különböző rendelkezésre álló szójababtípusok között nincs olyan minőségbeli különbség, amely miatt a behozott szójabab ne lenne alkalmas biodízelgyártásra. A Bizottság ebből következően úgy látta, hogy ezek a beszerzések megfelelő referenciaértéknek tekinthetők.

(257)

Ennek alapján a Bizottság az e termékek torzítatlan belföldi árának legközelebbi helyettesítőjeként azt a tényleges árat vette figyelembe, amelyen a mintában szereplő exportáló gyártók szójababot hoztak be Argentínába a szomszédos országokból. Amint azt a (254) preambulumbekezdés kifejti, ezek az árak a világpiaci árakkal azonos szinten voltak.

(258)

A Bizottság ezt követően havi alapon összevetette a belföldön termesztetett szójababért az argentin gyártók által fizetett árat a szójabab tényleges importárának súlyozott átlagával. Az összes ilyen behozatalra egy ideiglenes behozatali rendszerben került sor, ezért nem alkalmaztak rá behozatali vámokat. A mintába felvett exportáló gyártók által fizetett tényleges árat megfelelőnek lehetett tekinteni az Argentínában uralkodó piaci viszonyok mellett.

(259)

A különbözet teljes összege jelenti azt a „megtakarítást”, amelyet a torzult argentin piacon szójababot vásárló argentin biodízelgyártók realizáltak ahhoz az árhoz képest, amelyet torzulás hiányában fizettek volna. Végső soron ez a teljes összeg jelenti az argentin gyártók számára az argentin kormány által a felülvizsgálati időszakban juttatott gazdasági előnyt.

(260)

Az alaprendelet 7. cikke (2) bekezdésének megfelelően a Bizottság ezeket a támogatási összegeket (mint megfelelő nevezőt) a mintában szereplő exportáló gyártók által a szójababalapú gyártással a vizsgálati időszakban elért összbevételhez rendelte hozzá, mivel a támogatás a szójababalapú termékek teljes előállítása tekintetében nyújtott gazdasági előnyt, nem csak az érintett termék vagy a kivitelre szánt termelés tekintetében.

(261)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az argentin kormány és a CARBIO előadta, hogy a Bizottság nem indokolta meg kellőképpen azt a következtetést, miszerint az átlagos importárak tükrözték az uralkodó piaci viszonyokat, és a torzulások hiányára utalt, rámutatva arra, hogy i. az importárak összhangban voltak a világpiaci árakkal, és hogy ii. a mintában szereplő exportáló gyártók esetében a beszerzések jelentős volumenét képviselték. A CARBIO előadta, hogy ez az érvelés ellentmond a Bizottság (190) preambulumbekezdésben foglalt megállapításának, miszerint a belföldön termesztett szójabab teljes mértékben kielégítette a belföldi biodízelgyártáshoz szükséges input iránti belföldi keresletet, és hogy az importált szójababot nem biodízelgyártásra használták fel.

(262)

Ezzel az állítással ellentétben a Bizottság (254) preambulumbekezdésben kifejtette, hogy a szójababnak a mintában szereplő exportáló gyártók által ténylegesen fizetett importára miért tükrözte az uralkodó piaci viszonyokat. Ezenkívül az a tény, hogy az importárak – az argentin belföldi árakkal ellentétben – összhangban voltak a világpiaci árakkal, és hogy a behozatal a mintában szereplő exportáló gyártók beszerzéseinek jelentős részét tette ki, kulcsfontosságú tényező annak megállapításához, hogy a referenciaérték az uralkodó piaci viszonyokat tükrözi-e. Az, hogy az importált szójababot nem használták fel biodízelgyártásra, nem érvényteleníti ezt a következtetést, mivel az importált szójababot ugyanazokban a sajtolóüzemekben sajtolták, mint a biodízelgyártáshoz használt, belföldön termesztett szójababot. Tehát a CARBIO által hivatkozott bizottsági ténymegállapításokon túlmenően a Bizottság a (258) preambulumbekezdésben azt is figyelembe vette, hogy az importált szójabab azon kikötőkbe érkezett, melyek közelében olyan üzemek helyezkedtek el, ahol a belföldi és az importált szójabab sajtolását végezték biodízel előállítása céljából. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(263)

A CARBIO továbbá előadta, hogy a szójabab átlagos importárai nem tekinthetők megfelelő referenciaértéknek, mivel nem tükrözik az argentin piaci viszonyokat. Konkrétabban: az importált szójabab behozatala az ideiglenes behozatali rendszer keretében zajlott, e szójababot nem használták fel biodízel előállítására, e szójabab beszállítására CIF-paritáson került sor, ezzel szemben a szójabab belföldi beszerzése során nem merültek fel nemzetközi szállítási díjak.

(264)

A Bizottság megjegyezte: a (262) preambulumbekezdésben már kifejtette, hogy miért vélte úgy, hogy az importált szójabab az Argentínában uralkodó piaci viszonyokat tükrözi. A Bizottság helytállónak tekintette a CIF-importárat, mivel az a kikötőnél található – és egyben a belföldön termesztett szójabab biodízel előállítása céljából történő sajtolását is végző – sajtolóüzemben felszámított árat tükrözte. Ezenkívül, amint arra a (254) preambulumbekezdés emlékeztet, a CIF-importárak szintje megegyezett világpiaci árakéval. Végezetül a CARBIO nem nyújtott be további érveket arra vonatkozóan, hogy az importár miért ne lenne megfelelő referenciaérték. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(265)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a CARBIO előadta továbbá, hogy a gazdasági előny kiszámítása során a Bizottság csak akkor vette figyelembe a belföldön termesztett szójababért fizetett ár és a referenciaérték közötti különbséget, ha az előbbi alacsonyabb volt az utóbbinál. Ezzel szemben amikor a belföldön termesztett szójababért fizetett ár a magasabb volt a referenciaértéknél, a Bizottság figyelmen kívül hagyta a különbséget, holott a referenciaértéken felüli összeget le kellett volna vonnia a gazdasági előny teljes összegéből.

(266)

A Bizottság megjegyezte, hogy a szójabab megfelelő nagyságú díjazásnál alacsonyabb összeg megfizetése ellenében történő rendelkezésre bocsátásából származó előny kiszámítása során indokoltan alkalmazta ezt a megközelítést. A vizsgálóbizottság az Egyesült Államok – Dömpingellenes és kiegyenlítő vámok (Kína) ügyben megállapította, hogy a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodással összhangban áll, ha „a gazdasági előnyök pozitív összegét nem »ellensúlyozzák« a gazdasági előnyök »negatív« összegével” (104). Ezenkívül a Bizottság úgy ítélte meg, hogy ez a kijelentés mindenképp okafogyott, mivel ha a Bizottság a CARBIO által javasolt módszert alkalmazná is, az így adódó támogatáskülönbözet alapján ugyanúgy megállapítható lenne a támogatás folytatódása. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(267)

Az argentin kormány intézkedései szándékoltan gazdasági előnyben részesítettek bizonyos ágazatokat, különösen a belföldi biodízel-ágazatot. Ugyanis, jóllehet a szójababbal kapcsolatos torzulások a biodízeltől eltérő downstream termékeket is előnyhöz juttatnak, ez a gazdasági előny Argentínában csak bizonyos ágazatok, nevezetesen a szója értékláncában működő ágazatok számára érhető el. Továbbá azt, hogy az argentin kormány a szójabab-értékláncon belül kifejezetten a biodízel-ágazatra összpontosít, jól mutatja a szójabab és a biodízel közötti, a vonatkozó jogszabályokban megmutatkozó összefüggés is (amint arra a (117)–(122) preambulumbekezdés kitér). Továbbá, még ha a biodízel esetében az argentin kormány által több intézkedésen keresztül nyújtott támogatásban más bioüzemanyagok is részesülnének, a szóban forgó intézkedések akkor is vállalkozások vagy ágazatok csoportjára korlátozódnának. Következésképpen az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében egyedinek minősülnek.

(268)

A Bizottság megállapította, hogy az argentin kormány támogatást nyújtott a biodízel-ágazatnak olyan intézkedéscsomag révén, amely a szójabab megfelelő nagyságú díjazásnál alacsonyabb összeg megfizetése ellenében történő rendelkezésre bocsátásának és/vagy jövedelempótlásnak vagy ártámogatásnak minősül. Az argentin kormány a kedvezményezettnek egyedi gazdasági előnyt nyújtott, amely így kiegyenlíthető támogatásnak minősül.

(269)

Az ezen intézkedések tekintetében a mintában szereplő exportáló gyártókra vonatkozóan a vizsgálati időszakra megállapított támogatási mérték:

(270)

A kérelmező előadta, hogy a Santa Fe tartományban működő biodízelgyártók továbbra is előnyben részesültek az állami bevételekről történő lemondás eredményeként, amelyre 15 évre megadott különböző adómentességek formájában került sor (amint azt a Bizottság az eredeti vizsgálatban megállapította) (105).

(271)

A vizsgálat feltárta, hogy az eredeti vizsgálatban azonosított egyik jogalap, Santa Fe 12692. sz. tartományi törvénye (106) továbbra is hatályos, és egy alkalommal módosították csak, Santa Fe 12956. sz. tartományi törvényével (107), amely felsorolta azokat az adókat, amelyekre potenciálisan vonatkozhat az adómentesség: a bruttó jövedelmet terhelő adó, a bélyegilleték, az ingatlanadó, a szolgáltatási díjak és az egyszeri gépjárműadó (108). Ezt a 158/07. sz. rendelet (109) és melléklete, valamint a 121/21. sz. határozat (110) hajtja végre, amely tartalmazza a kérelem mintáját.

(272)

Santa Fe 12692. sz. tartományi törvénye a címe szerint a biodízelre vonatkozó korábbi belföldi kötelezettséget szabályozó 26093. sz. törvény tartományi szintű alkalmazása (adhesión provincial). Jóllehet ez utóbbinak helyébe lépett a 2021. évi bioüzemanyag-törvény, Santa Fe 12692. sz. tartományi törvénye nem módosult.

(273)

Amint azt az eredeti vizsgálat megállapította, a 12692. sz. tartományi törvény adómentességekről (valamint adókedvezményekről, illetve az adó megfizetésének halasztásáról) rendelkezik, melyek a tartományban működő olyan vállalatok számára elérhetők, amelyek a megújuló energiához kapcsolódó termékek kutatásában, fejlesztésében, előállításában és felhasználásában – nevezetesen a biodízelgyártásban – vállalnak szerepet. A bioüzemanyagokat Santa Fe 12692. sz. tartományi törvénye 3. cikkének c) pontja, 4. cikke, 5. cikkének d) pontja és 10. cikke, a biodízelgyártást pedig Santa Fe 12692. sz. tartományi törvényének 10. cikke említi.

(274)

A jelenlegi vizsgálat azt is feltárta, hogy bár az adómentességek legfeljebb 15 évre adhatók, és azokat évente meg kell hosszabbítani. A megújításra nem automatikusan kerül sor: bizonyítani szükséges, hogy a kedvezményezett továbbra is végzi a támogatott tevékenységet, továbbá hogy az adómentesség kérelmezésekor vállalt termelés és alkalmazotti létszám tekintetében legalább 80 %-os mértékben teljesített. Az éves megújítás attól is függött, hogy az éves költségvetési törvény alapján Santa Fe tartományi kormányának milyen költségvetési mozgástere volt (111).

(275)

A vizsgálat feltárta, hogy 2020 óta nem került sor a Santa Fe 12692. sz. tartományi törvénye szerinti megújításra. A vizsgálat valóban megállapította, hogy a Renova csoport egyes vállalatai Santa Fe tartományban gyártottak biodízelt, amelyet később a Viterra és a Molinos Agro exportált, és korábban – vagyis a felülvizsgálati időszakot megelőzően – részesültek e mentességben. A szóban forgó vállalatok a felülvizsgálati időszak alatt továbbra is jogosultak voltak a bélyegilleték megfizetése alóli mentességre és az ingatlanadó-mentességre (ami azt jelenti, hogy még nem telt le a 15 év, amelyre nézve mentességet kaptak), azonban mentességük évenkénti megújítása még a felülvizsgálati időszak előtt abbamaradt. A mintában szereplő biodízel-exportőrök (LDC Argentina, Molinos Agro és Viterra Argentina) nem voltak jogosultak az adómentességre, vagy azért, mert nem voltak közvetlen tulajdonosai a Santa Fe tartományban működő gyártóüzemeknek, vagy azért, mert azok a szereplők voltak adómentességre jogosultak, amelyeknek kizárólag a támogatott tevékenység (jelen esetben a biodízelgyártás) végzésére volt engedélyük, ezzel szemben a mintában szereplő exportáló gyártók a biodízelen túl más termékeket is gyártottak, illetve egyéb tevékenységeket is végeztek (112).

(276)

Ebből következik, hogy jóllehet az egyik biodízelgyártó a felülvizsgálati időszak alatt még jogosult volt a bélyegilleték- és az ingatlanadó-mentesség igénybevételére, a Renova csoport a felülvizsgálati időszak alatt nem részesült a Santa Fe 12692. sz. tartományi törvénye szerinti adómentességben.

(277)

A vizsgálat feltárta, hogy az adómentesség nyújtására Santa Fe 8478. sz. tartományi törvénye (113) alapján került sor.

(278)

Santa Fe 8478. sz. tartományi törvénye (amelynek története 1979-ig nyúlik vissza) a 3856/1979. sz. tartományi rendelettel és az 1361/2022. sz. tartományi rendelettel (114) együtt legfeljebb 10 éves időtartamra hozta létre a tartomány ipari fejlődésének előmozdítására szolgáló rendszert, melynek részét képezik adómentességek, adókedvezmények, illetve az adó megfizetésének halasztása (115). Ebben az esetben is a Santa Fe 12692. sz. tartományi törvénye szerinti évenkénti megújítási rendszerhez hasonló rendszert alkalmaztak.

(279)

A rendszer által érintett iparágakba tartozott minden vállalat, amelyek a következőket magában foglaló ipari tevékenységet folytatott: „a nyersanyagok vagy anyagok fizikai, kémiai vagy fizikai-kémiai átalakítása formájukat vagy alapvető jellemzőiket tekintve és ennek során új termék létrehozása szándékos folyamat révén, egységes termelési technikák alkalmazásával, gépek vagy berendezések használatával, valamint a helyhez kötött létesítményekben végzett egységes műveletek vagy eljárások megismétlésével” (116). Ez a leírás a biodízelgyártást is magában foglalja.

(280)

Tehát a Santa Fe 12692. sz. tartományi törvénye szerinti adómentességi rendszer és a Santa Fe 8478. sz. tartományi törvénye szerinti adómentességi rendszer közötti kapcsolat az, hogy az előbbi egyedi rendszer, az utóbbi pedig általános. A Santa Fe 12692. sz. tartományi törvénye szerinti adómentességi rendszerhez kapcsolódó szabályozási keret ugyanis úgy rendelkezik, hogy „az e rendeletek által nem szabályozott esetekben az »Iparfejlesztési rendszer – 8478. sz. törvény« kiegészítő és szabályozási normáit kell másodlagosan alkalmazni” (117). Tehát míg Santa Fe 12692. sz. tartományi törvénye csak a megújuló energiák (nevezetesen a biodízelgyártás) terén tevékenykedő vállalatokra vonatkozott, Santa Fe 8478. sz. tartományi törvényének hatálya több iparágra terjedt ki.

(281)

Mindazonáltal a Santa Fe tartományban működő biodízelgyártók mindkét törvény értelmében jogosultak voltak. Konkrétabban: Santa Fe 8478. sz. tartományi törvénye esetében a Renova csoport részesült az adómentesség nyújtotta gazdasági előnyökben, mivel ez a törvény nem korlátozza a kedvezményezett által végzett üzleti tevékenységek számát.

(282)

Ezt bizonyítja az a tény, hogy a Renova csoport egyik biodízelgyártója – melynek termékét később a Molinos Agro és a Viterra Argentina exportálta – a felülvizsgálati időszakot megelőzően Santa Fe 8478. sz. tartományi törvénye értelmében mentességet élvezett a bélyegilleték és ingatlanadó alól. Ezt az is bizonyítja, hogy a mintában szereplő, a Renova csoporton belül működő egyik exportáló gyártó röviddel a felülvizsgálati időszakot követően ismét mentességet kapott a bruttó jövedelmet terhelő adó, az ingatlanadó és egyszeri gépjárműadó alól.

(283)

Végezetül, a Bizottság nem talált bizonyítékot arra, hogy sor került volna a Santa Fe-i tartományi törvény 127. cikke szerinti, az exportértékesítések után igénybe vehető forgalmiadó-mentesség, illetve Santa Fe-i tartományi törvény 183.29. cikke szerinti, a bélyegilleték alóli mentesség érvényesítésére. Kifejezetten az előbbit illetően fejtette ki a CARBIO és a mintában szereplő exportáló gyártók, hogy az exportforgalom nem minősül a bruttó jövedelmet terhelő adó hatálya alá tartozó releváns árbevételnek, amint azt a Santa Fe adótörvényének 179. cikk c) pontja előírja (118).

(284)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az argentin kormány a szóban forgó programmal kapcsolatban meg nem határozott hibákra és részleges értelmezésre hivatkozott. Mivel azonban ezt az állítását nem támasztotta alá, a Bizottság elutasította azt.

(285)

A mintában szereplő exportáló gyártók egy csoportja – jóllehet jogosult volt a bélyegilleték és az ingatlanadó alóli mentességre – a felülvizsgálati időszakban nem élvezte a Santa Fe 12692. sz. tartományi törvénye szerinti adómentességet, mivel az éves megújításra nem került sor. Ezért a gazdasági előny kiszámítására nem volt mód.

(286)

Nem került sor a Santa Fe 8478. sz. tartományi törvénye szerinti adómentesség érvényesítésére, tekintettel arra, hogy a mintában szereplő exportáló gyártók egy csoportja esetében a mentesség a felülvizsgálati időszak kezdete előtt lejárt, vagy a mentesség megadására a felülvizsgálati időszakot követően került sor.

(287)

A Santa Fe 12692. sz. tartományi törvénye szerinti adómentességek de jure egyediek, mivel csak a megújuló energiához kapcsolódó iparágakra, különösen a biodízelgyártása alkalmazandók. Ezenkívül a program regionálisan is egyedi, mivel az említett iparágak közül csak azokat részesíti gazdasági előnyben, amelyekhez kapcsolódóan Santa Fe tartományban tevékenységekre vagy beruházásokra került sor.

(288)

A Santa Fe 8478. sz. tartományi törvénye szerinti adómentességek de jure egyediek, mivel csak a 3856/1979. sz. tartományi rendelet 4. cikkében ismertetett iparágakra (többek között a biodízelgyártásra) alkalmazandók. Ezenkívül a program regionálisan is egyedi, mivel az említett iparágak közül csak azokat részesíti gazdasági előnyben, amelyekhez kapcsolódóan Santa Fe tartományban tevékenységekre vagy beruházásokra került sor.

(289)

Mivel a felülvizsgálati időszak alatt nem került sor gazdasági előny nyújtására, a támogatás összegének kiszámítására nem volt lehetőség.

(290)

A kérelmező felkérte a Bizottságot, hogy újból vizsgálja meg azokat a programokat, amelyekről a Bizottság az eredeti vizsgálat során már megállapította, hogy a mintában szereplő argentin exportáló gyártók nem vettek részt bennük.

(291)

A kérelmező az eredeti vizsgálat során előadta, hogy a BNA – amelyet az argentin kormány tulajdonképpen napi szinten irányít, mivel felhatalmazása van az igazgatótanács valamennyi tagjának kinevezésére – olyan exportfinanszírozást és kedvezményes kölcsönöket nyújtott, melyek előnyeiből kifejezetten Argentína biodízel-ágazata részesült. A program keretében a kedvezményezett abban az esetben volt jogosult hitelfelvételre, ha bizonyítani tudta, hogy az összeget az áru exportját érintő gyártási és értékesítési folyamat különböző szakaszaiban használja fel.

(292)

A Bizottság nem talált bizonyítékot arra, hogy a felülvizsgálati időszak alatt a BNA hitelt vagy exporthitelt nyújtott volna a mintában szereplő exportáló gyártóknak.

(293)

A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy nem került sor kedvezményes hitelnyújtásra a mintában szereplő exportáló gyártók javára a felülvizsgálati időszakban.

(294)

A kérelmező előadta, hogy a 2006. évi bioüzemanyag-törvény 13. cikkének d) pontja és 15.1. cikke előmozdítja a bioüzemanyagok fejlesztését, és különböző eszközöket biztosít a belföldi biodízel-ágazat fejlesztéséhez és támogatásához, aminek következtében a támogatás egyedinek tekintendő. Különböző fiskális támogatásokra került sor, ilyen volt például a beruházási javak gyorsabb értékcsökkenési leírása. Egy vállalat abban az esetben volt jogosult erre a kedvezményre, ha Argentínában volt bejegyezve, és kizárólag a bioüzemanyagok fejlesztése terén végzett tevékenységet. A gyorsabb értékcsökkenési leírás lehetővé teszi a biodízelgyártók számára, hogy adóköteles jövedelmük csökkentésével adókötelezettségüket is csökkentsék. Az adócsökkentés a kormány által nyújtott pénzügyi hozzájárulásának minősül, mivel állami bevételekről történő lemondás. Ezen túlmenően a 2006. évi bioüzemanyag-törvény 15. cikke lehetőséget ad arra, hogy a biodízelgyártók csökkentsék adóalapjukat, amely szerint a minimum vélelmezett társasági adót számítják. Erre egy társaság akkor jogosult, ha Argentínában, kizárólag bioüzemanyagok fejlesztése terén működik, a kedvezményezett pedig a bioüzemanyag-gyártó.

(295)

A vizsgálat megállapította, hogy a mintában szereplő exportáló gyártók egyike sem részesült a 2006. évi bioüzemanyag-törvény 13. cikkének d) pontjában és 15. cikkében megállapított gazdasági előnyökből a felülvizsgálati időszak során.

(296)

A szóban forgó intézkedést a mintában szereplő exportáló gyártók nem vették igénybe a felülvizsgálati időszakban, ezért a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy nem áll módjában kiszámítani, hogy az milyen előnnyel járt. A Bizottság azt is megjegyezte, hogy a 2006. évi bioüzemanyag-törvény rendelkezései a 2021. évi bioüzemanyag-törvény hatálybalépésének következtében semmissé váltak (119), így továbbra sem egyértelmű, hogy a felülvizsgálati időszak alatt a 2006. évi bioüzemanyag-törvény 13. cikkének d) pontja és 15.1. cikke továbbra is hatályban volt-e, és jelentett-e bármilyen gazdasági előnyt.

(297)

A kérelmező előadta, hogy Córdoba tartomány különböző adókedvezményeket állapított meg Córdoba 9397. sz. tartományi törvényében (120) amely a bioüzemanyagokról szóló 2006. évi törvény „tartományi szintű végrehajtása” (adhesión provincial). A jogszabály értelmében a bioüzemanyagok fejlesztése és fenntartható használata 15 éves időtartamra mentesült a bruttó jövedelmet, a termés ipari felhasználását és a tárolását terhelő adók, valamint a bioüzemanyagokkal kapcsolatos cselekményeket, szerződéseket és műveleteket terhelő illetékek megfizetése alól. A támogatásra csak a bioüzemanyagokat előállító, feldolgozó és/vagy tároló bejegyzett társaságok voltak jogosultak. A bioüzemanyag-projektek kedvezményes kamatozású hiteltámogatást kaphattak a Hivatalos Banktól, és csökkenthették az energiafogyasztást.

(298)

Az eredeti vizsgálat megállapította, hogy az adómentességet a Córdoba tartományban működő bioüzemanyag-gyártók vehették igénybe (121). A jelenlegi vizsgálat megerősítette ezt a megállapítást. Azonban a jelenlegi vizsgálatban a mintában szereplő exportáló gyártók egyike sem állított elő biodízelt Córdoba tartományban.

(299)

A mintában szereplő exportáló gyártók tehát nem részesültek a szóban forgó adómentességben, ezért a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy nem áll módjában kiszámítani, hogy az milyen gazdasági előnnyel járt. A Bizottság mindenesetre arra a következtetésre jutott, hogy a támogatás továbbra is érvényben van.

(300)

A kérelmező előadta, hogy Buenos Aires tartomány elfogadta a 13719. sz. tartományi törvényt, amely 15 évre ad mentességet a bruttó jövedelemre és az ingatlanra kivetett adók alól azzal a feltétellel, hogy a projektnek exportcélokat kell szolgálnia, az üzemnek Buenos Aires tartományban kell lennie, valamint hogy a kedvezményezetteknek a 2006. évi bioüzemanyag-törvény szerinti minősítéssel és regisztrációval kell rendelkezniük.

(301)

Az eredeti vizsgálat megállapította, hogy az adómentességet a Buenos Aires tartományban működő bioüzemanyag-gyártók vehették igénybe (122). A jelenlegi vizsgálat megerősítette ezt a megállapítást. Azonban a jelenlegi vizsgálatban a mintában szereplő exportáló gyártók egyike sem állított elő biodízelt Buenos Aires tartományban.

(302)

A mintában szereplő exportáló gyártók tehát nem részesültek a szóban forgó adómentességben, ezért a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy nem áll módjában kiszámítani, hogy az milyen gazdasági előnnyel járt. A Bizottság mindenesetre arra a következtetésre jutott, hogy a támogatás továbbra is érvényben van.

(303)

A kérelmező előadta, hogy Santiago del Estero tartományban a 6750. sz. tartományi törvénnyel (123) 2005-ben az ipar ösztönzését és fejlesztését célzó tartományi rendszert vezettek be, amely az új iparágak támogatását és a meglévő iparágak bővítését célozta a tartományban. A következő nyolc gazdasági előny volt elérhető: 1. az eszközölt beruházás legfeljebb harminc százalékának visszatérítése, legfeljebb öt éven át, 2. legfeljebb ötven százalék mértékű visszatérítés vagy adójóváírás a projektben érintett vállalatok által… a közutak, a villamosenergia-hálózatok […] terén eszközölt beruházásokhoz kapcsolódó jövőbeni adók megfizetése vonatkozásában, 3. teljes vagy fokozatos mentesség a jelenlegi vagy a jövőbeni tartományi adók megfizetése alól, 4. adásvételre, illetve haszonkölcsön-szerződésre való lehetőség ötéves időszakra biztosított vásárlási opcióval, illetve lízingopcióval a tartományi állam ingó és ingatlan tulajdonok tekintetében, 5. állami szervezetek által nyújtott igazgatási, technológiai és pénzügyi segítségnyújtás, valamint technikai tanácsadási szolgáltatások, 6. a mentességek, adó- és vámcsökkentések, promóciók vagy védelmi intézkedések és egyéb adómentességek (vámmentesség) kezelésében nyújtott támogatás és állami szerepvállalás, 7. a támogatott vállalkozásoknak nyújtott, a hitelkeret legfeljebb ötven százalékának megfelelő támogatás a meghatározott feltételeknek megfelelően, és 8. beruházásösztönző hitelek nyújtása.

(304)

A vizsgálat azt állapította meg, hogy a jelenlegi vizsgálat során a mintában szereplő exportáló gyártók egyike sem állított elő biodízelt Santiago del Estero tartományban.

(305)

A mintában szereplő exportáló gyártók tehát nem részesültek a szóban forgó adómentességben, ezért a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy nem áll módjában kiszámítani, hogy az milyen gazdasági előnnyel járt. A Bizottság mindenesetre arra a következtetésre jutott, hogy a támogatás továbbra is érvényben van.

(306)

A kérelemben a kérelmező új állítólagos támogatásokat azonosított, melyek vizsgálatára az eredeti vizsgálatban nem került sor.

(307)

A 947/2023. sz. határozat (124)2023. december 31-ig tartó finanszírozási programot hozott létre az argentin bioüzemanyag-ágazat számára. A határozat fő célja az volt, hogy előmozdítsa az argentin bioüzemanyag-ágazat fejlődését. E program szerint az Államkincstár 988 000 000 ARS összeget fektetett be a Nemzeti Termékfejlesztési Alapba (a továbbiakban: FONDEP).

(308)

A kérelmező szerint a FONDEP kedvező finanszírozási feltételeket kínált a kis- és középvállalkozásoknak a biodízel előállításához szükséges inputok beszerzéséhez. Amint arra a (225) preambulumbekezdés emlékeztet, a BNA elnöke kifejezetten úgy nyilatkozott, hogy a hitel célja „munkahelyek teremtése és a kivitel folytatásának lehetővé tétele, valamint a devizamegtakarítás” (125).

(309)

A vizsgálat megállapította, hogy a programmal – tekintettel arra, hogy kis- és középvállalkozásokat célzott meg – a belföldi kötelezettség teljesítésében részt vevő biodízelgyártókat kívánták támogatni, amelyek nem azonosak a biodízel-exportőrökkel. Bár a Renova csoporton belüli egyes biodízelgyártók részt vettek a belföldi kötelezettség teljesítésében, a felülvizsgálati időszak alatt nem kérelmeztek a FONDEP-ből származó finanszírozást. A vizsgálat tehát azt állapította meg, hogy a mintában szereplő exportáló gyártók egyike sem részesült a FONDEP-ből származó finanszírozásban a felülvizsgálati időszak alatt.

(310)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az argentin kormány a szóban forgó programmal kapcsolatban meg nem határozott hibákra és részleges értelmezésre hivatkozott. Mivel azonban ezt az állítását nem támasztotta alá, a Bizottság elutasította azt.

(311)

A szóban forgó intézkedést a mintában szereplő exportáló gyártók nem vették igénybe a felülvizsgálati időszakban, ezért a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy nem áll módjában kiszámítani, hogy az milyen előnnyel járt. Azonban a szóban forgó rendszer a felülvizsgálati időszak alatt továbbra is a jogosult biodízelgyártók rendelkezésére állt.

(312)

A kérelmező előadta, hogy a 2021. évi új bioüzemanyag-törvény értelmében a bioüzemanyagok mentesültek a folyékony üzemanyagokra kivetett adó és a szén-dioxidra kivetett adó alól. Emellett 2021. évi bioüzemanyag-törvény adókedvezményeket ír elő a bioüzemanyagokra nézve (alacsonyabb hozzáadottérték-adó formájában), a jövedelemadóra, a dízelolaj-importadóra és a vízi infrastruktúrákra kivetett adóra nézve.

(313)

A vizsgálat feltárta, hogy a 2021. évi bioüzemanyag-törvény 22. cikke megállapította, hogy „a biodízel és a bioetanol mentesül a 23966. sz. törvény III. címének I., illetve II. fejezetében előírt folyékonyüzemanyag-adó (ICL) és szén-dioxid-adó (ICO2) alól, és ez a mentesség a termelés és a forgalmazás valamennyi szakaszára kiterjed. Ha az említett bioüzemanyagokat fosszilis üzemanyagokkal keverik, akkor az adót a keveréknek csak fosszilisüzemanyag-komponense után kell megfizetni. A szóban forgó cikkben előírt adóügyi megítélés a rendszer megszűnésének időpontjáig alkalmazandó, abban az esetben, ha az adott termelési folyamatokban felhasznált fő nyersanyagok belföldi eredetűek”.

(314)

A 23966. sz. törvény III. címének 4. cikke azonban megállapította, hogy „a biodízel és a bioetanol üzemanyag után fizetendő adó megegyezik a benzin-, a gázolaj- és a dízelolaj-komponensre vagy más adóköteles komponensre kivetett adóval. Ez a rendelkezés nem alkalmazandó a tiszta bioüzemanyagokra”. A 4. cikk – más üzemanyagokkal ellentétben – nem ír elő a biodízelre vonatkozó adókulcsot.

(315)

Ezért továbbra sem egyértelmű, hogy az adóterhek kapcsán megvalósul-e a biodízel eredetén alapuló hátrányos megkülönböztetés. Az azonban nyilvánvaló, hogy a tiszta biodízel – az érintett termék – nem tartozik az adó hatálya alá. Ezenkívül a kérelemben szereplő állítással ellentétben nyilvánvaló volt, hogy kevert üzemanyagok esetében az adót a biodízel alapján vetették ki, melyet keverést végző gazdasági szereplők állítanak elő az értéklánc későbbi szakaszaiban. Amint az a (225) és (227) preambulumbekezdés közli, ezek a megállapítások relevánsak lehetnek a jövedelempótlást vagy ártámogatást érintő elemzés szempontjából, azonban tekintettel arra, hogy a jelenlegi vizsgálat a biodízelre – nem pedig biodízelből előállított kevert üzemanyagokra – és annak exportáló gyártóira vonatkozik, a Bizottság megállapította, hogy a mintában szereplő exportáló gyártók nem részesültek közvetlenül a szóban forgó adómentesség nyújtotta előnyökben.

(316)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az argentin kormány a szóban forgó programmal kapcsolatban meg nem határozott hibákra és részleges értelmezésre hivatkozott. Mivel azonban ezt az állítását nem támasztotta alá, a Bizottság elutasította azt.

(317)

A szóban forgó intézkedést a mintában szereplő exportáló gyártók nem vették igénybe a felülvizsgálati időszakban, ezért a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy nem áll módjában kiszámítani, hogy az milyen előnnyel járt.

(318)

A Bizottság az alaprendelet rendelkezéseivel összhangban a mintában szereplő vállalatok esetében a kiegyenlíthető támogatások összegét úgy számította ki, hogy megvizsgálta az egyetlen olyan támogatási programot, amelyben a mintában szereplő vállalatok a felülvizsgálati időszak alatt részt vettek. Ez volt az argentin kormány által a biodízel-ágazatnak nyújtott támogatás, amely többek között a szójabab megfelelő nagyságú díjazásnál alacsonyabb összeg megfizetése ellenében történő rendelkezésre bocsátása útján valósult meg. A rendszer keretében nyújtott támogatás kiszámításához a Bizottság először a támogatási százalékot számította ki, ami a támogatási összegnek és a vállalat által a szójababalapú termékekből generált teljes forgalomnak a százalékos aránya. Az így kapott százalékos értékkel számolva a Bizottság meghatározta az érintett termék felülvizsgálati időszak alatti, az Unióba irányló exportjához tartozó támogatást. A Bizottság ezt követően kiszámította a felülvizsgálati időszak alatt az Unióba exportált érintett termék egy tonnájára jutó támogatási összeget, majd ugyanezen kivitel egy tonnára vetített, a költséget, a biztosítást és a fuvardíjat is magában foglaló értékének (CIF-érték) százalékában kifejezte a feltüntetett különbözeteket.

(319)

A teljes támogatási összeg meghaladja az alaprendelet 14. cikke (5) bekezdésében említett csekély értéket.

(320)

A Bizottság megállapította továbbá, hogy az eredetileg vizsgált egyéb támogatások – jóllehet a mintában szereplő exportáló gyártók nem éltek azokkal – új támogatásokkal kiegészülve továbbra is érvényben maradtak. A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy a vizsgált támogatási programok a felülvizsgálati időszak alatt hatályban voltak.

(321)

A felülvizsgálati időszakban megvalósuló támogatás megállapítását követően a Bizottság az alaprendelet 18. cikkének (2) bekezdésével összhangban megvizsgálta, hogy az intézkedések hatályvesztése esetén fennáll-e a valószínűsége a támogatás folytatódásának.

(322)

Ezzel összefüggésben a Bizottság a következő tényezőket vizsgálta: az argentin kormány szakpolitikájának előrelátható jövőbeli alakulása, az Argentínában rendelkezésre álló termelési kapacitás és szabad kapacitás, az uniós piac vonzereje (ideértve a harmadik országokba irányuló kivitel árai és az uniós árszint közötti kapcsolatot), valamint a harmadik országok esetleges felvevőképessége.

(323)

Megállapítást nyert, hogy a mintában szereplő exportáló gyártók a felülvizsgálati időszakban továbbra is igénybe vették az argentin hatóságok által nyújtott kiegyenlíthető támogatást. Megállapítást nyert, hogy a támogatásnyújtás országos szinten is folytatódott, mivel a legtöbb rendszer országosan elérhető volt a biodízel-exportőrök számára.

(324)

A szójababra és szójaolajra kivetett exportadót illetően a helyszíni ellenőrzés során az argentin kormány megerősítette, hogy a szójaolaj esetében alkalmazott 31 %-os adókulcs és a szójabab esetében alkalmazott 33 %-os adókulcs a felülvizsgálati időszakot követően is érvényben volt. A nyilvánosan elérhető információk megerősítették, hogy legalább 2024 júliusáig ez a helyzet állt fenn (126). Ezenkívül a helyszíni ellenőrzés során az argentin kormány azt is megerősítette, hogy a biodízel esetében alkalmazott 29 %-os exportadó a felülvizsgálati időszakot követően is érvényben volt. A nyilvánosan elérhető információk ebben az esetben megerősítették, hogy legalább 2024 júliusáig ez a helyzet állt fenn (127). A helyszíni ellenőrzés során az argentin kormány azt is hozzátette, hogy az exportadók továbbra is kulcsfontosságú bevételeknek számítanak az argentin szövetségi költségvetésben.

(325)

Az exportkiegyenlítő volumeneket illetően megjegyzendő, hogy bár azokat a felülvizsgálati időszakot követően is alkalmazták – amint az a (132) preambulumbekezdésből kitűnik – az argentin kormány arról számolt be, hogy 2023. december 20-án, vagyis a felülvizsgálati időszakot követően az újonnan felállt argentin kormány elfogadta a 70/2023. sz. rendeletet (128), melynek 142. cikke rögzítette azt az elvet, miszerint „a nemzeti végrehajtó hatalom gazdasági okokból nem állapíthat meg kiviteli vagy behozatali tilalmakat vagy korlátozásokat. Ezek csak törvény útján hajthatók végre”. A korlátozásokat gazdasági okokból mérlegelték abban az esetben, amikor azok bizonyos célokra irányultak, többek között arra, hogy „a belső árakat megfelelő szinten stabilizálják, vagy a belső piac ellátási igényeinek megfelelő volumenű kínálatot fenntartsák” és „az államháztartás igényeit kielégítsék”. A 144. cikk továbbá kimondta, hogy „a nemzeti végrehajtó hatalom gazdasági okokra hivatkozva nem állapíthat meg kiviteli vagy behozatali tilalmat vagy kvótát”. Ezt az elvet a 2024. május 8-án elfogadott 302/2024. sz. határozat (129) ültette át gyakorlatba, hatályon kívül helyezve a 276/2021. sz. határozatot és az exportkiegyenlítő volumeneket.

(326)

A 70/2023. sz. rendeletben foglalt elvet a salátatörvény tervezete (130) is követte: tartalmazott egy szakaszt, amely új szabályozási keretet vezetett be a biodízelre vonatkozóan. Ez a szakasz azonban a parlamenti ellenőrzés során kikerült a szövegből, és a salátatörvényt végül anélkül tették közzé. Ebből következik, hogy a felülvizsgálati időszakot követően már nem módosult a helyben előállított inputra vonatkozó követelmény és a biodízelre vonatkozó belföldi kötelezettség kerete (beleértve a biodízel belföldi árának meghatározását is). Az argentin kormány egyértelművé tette, hogy a salátatörvény minden olyan szakaszát, amelyet a Kongresszus nem fogadott el – így például a bioüzemanyagokat érintő új kerettel foglalkozó szakaszt – az argentin kormány által a jövőben meghatározandó formában és időpontban valószínűsíthetően újra benyújtják majd a Kongresszusnak, jóllehet konkrét lépés ebben az ügyben még nem történt.

(327)

A helyszíni ellenőrzés során az argentin kormány kifejtette továbbá, hogy az alsóház egyik parlamenti bizottságában függőben van a 2021. évi bioüzemanyag-törvény módosításáról szóló törvénytervezet. A projektet a Liga Bioenergética csoport javasolta, amely hat olyan argentin tartományból áll, mezőgazdasági termelők és biodízelgyártók találhatók. Erről nyilvánosan is beszámoltak (131). A parlamenti folyamat azonban még nem zárult le.

(328)

A kis- és közepes szójabab- és kukoricatermesztők számára elérhető kompenzációs programot illetően megjegyzendő, hogy – amint azt a (148) preambulumbekezdés közli – végrehajtása 2022 decemberében, a felülvizsgálati időszak alatt leállt.

(329)

A Santa Fe tartományban érvényes adómentességeket illetően megjegyzendő, hogy annak ellenére, hogy a felülvizsgálati időszakra vonatkozóan nem lehetett a gazdasági előnyt kiszámítani, a vizsgálat nem csak azt állapította meg, hogy a Santa Fe 12692. sz. tartományi törvénye szerinti adómentességek még hatályban voltak (és a Renova csoport egyik biodízelgyártója – melynek termékét később a Molinos Agro és a Viterra Argentina exportálta – továbbra is jogosult volt a bélyegilleték- és az ingatlanadó-mentességre, jóllehet a gazdasági előny éves megújítására nem került sor), hanem azt is, hogy a Santa Fe 8478. sz. tartományi törvénye szerinti adómentességek továbbra is hatályban voltak (és a Renova csoport tagjaként működő, a mintában szereplő exportáló gyártók nem sokkal a felülvizsgálati időszakot követően újra mentességben részesültek).

(330)

Következésképpen a jelenlegi vizsgálatban azonosított kiegyenlítő támogatási rendszerek ismétlődő gazdasági előnyöket nyújtanak, és semmi sem mutat arra, hogy a rendszerek bármilyen jövőbeni módosítása – ami jelenleg csupán elméleti lehetőség – alkalmas lenne arra, hogy az általuk nyújtott gazdasági előnyöket megszüntesse. Hasonlóképpen nincs arra utaló jel, hogy a szóban forgó rendszereket a belátható jövőben teljes mértékben kivezetnék, vagy hogy a mintában szereplő exportáló gyártók e rendszerek keretében ne részesülnének gazdasági előnyökben.

(331)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a CARBIO előadta, hogy a jelenlegi vizsgálatban feltárt kiegyenlíthető támogatási rendszerek között csak egy olyan volt, amely ismétlődő gazdasági előnyöket nyújtott: a szójabab megfelelő nagyságú díjazásnál alacsonyabb összeg megfizetése ellenében történő rendelkezésre bocsátása.

(332)

A Bizottság ezzel nem értett egyet. Amint azt a (329) preambulumbekezdés kifejti, a Bizottságnak nem állt módjában kiszámítani a gazdasági előnyt a Santa Fe tartományban alkalmazott adómentességekkel kapcsolatban a felülvizsgálati időszakra vonatkozóan, az azonban vitán felül áll, hogy a felülvizsgálati időszakot követően megvalósult gazdasági előny nyújtása. Mindenesetre – amint az a (329) preambulumbekezdésben szerepel – semmi nem utal arra, hogy Santa Fe tartományban a belátható jövőben fokozatosan megszűnnének az adómentességek. Ebből következően a támogatás folytatódásának valószínűsége szempontjából megállapítható, hogy a szóban forgó rendszer ismétlődő gazdasági előnyöket biztosít. Ezért ezt a felvetést a Bizottság elutasította.

(333)

A CARBIO arról is beszámolt, hogy a felülvizsgálati időszakot követően 2025 januárjában a 38/2025. sz. rendelet 33 %-ról 26 %-ra csökkentette a szójabab esetében alkalmazott exportadókulcsot (132). Véleménye szerint emiatt a szójababtermesztőkre gyakorolt hatás is kisebb lett. Emellett a CARBIO előadta, hogy emiatt 2025 januárja óta a szójababra kivetett exportadó magasabb, mint a biodízelre kivetett exportadó (29 %), és a Bizottságnak felül kell vizsgálnia a (115) preambulumbekezdésben idézett kijelentést, miszerint a nyersanyagok esetében alkalmazott adókulcs magasabb, mint a késztermékek esetében alkalmazott, ami árelőnyt jelent a belföldi downstream ágazatok számára.

(334)

A Bizottság megjegyezte, hogy a szójababra kivetett exportadó e további kiigazítása megerősítette, hogy az argentin kormány jogosult az exportadórendszer rendszeres kiigazítására. A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy ez a kiigazítás nem vonta vissza a szóban forgó támogatási intézkedéseket, és hogy a felülvizsgálati időszakot követően továbbra is gazdasági előnyök nyújtására kerül sor. Emellett a Bizottság megjegyezte, hogy a 38/2025. sz. rendelet a biodízel esetében alkalmazott exportadókulcsot is 29 %-ról 23 %-ra módosította (133), ami a (115) preambulumbekezdésben idézett kijelentést támasztja alá. Ezért ezt a felvetést a Bizottság elutasította.

(335)

A CARBIO hozzátette, hogy a szójabab esetében alkalmazott exportadókulcs csökkentése – azzal a ténnyel együttesen mérlegelve, hogy a támogatási különbözet az eredeti vizsgálatban megállapított mértékhez képest a támogatás csökkenését mutatta, valamint hogy a Bizottság a (328) preambulumbekezdésben megállapította, hogy a kis- és közepes méretű szójabab- és kukoricatermesztőket érintő kompenzációs programot megszüntették – arra enged következtetni, hogy a támogatás folytatódása nem valószínű.

(336)

A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a támogatás folytatódik, és a CARBIO által említett tényezők nem cáfolták meg ezt a következtetést, tekintettel arra, hogy nem került sor a (101)–(150) preambulumbekezdésben említett egyéb intézkedések (melyek együttesen a szójabab megfelelő nagyságú díjazásnál alacsonyabb összeg megfizetése ellenében történő rendelkezésre bocsátásának minősülnek) megszüntetésére. Ebből következik, hogy a gazdasági előny a felülvizsgálati időszakot követően is fennmarad. A Bizottság ennek alapján elutasította az állítást.

(337)

A Bizottság megvizsgálta, hogy az intézkedések hatályvesztése esetén az Argentínából az Unióba irányuló támogatott behozatal jelentős mennyiségű lenne-e, s ezzel együtt megvizsgálta a hatályban lévő kötelezettségvállalást is, melynek keretében az exportáló gyártók az Unióba irányuló exportra nézve minimális importárat vállaltak.

(338)

Az argentin kormány által jelentett és nyilvánosan hozzáférhető információk alapján az argentin termelési kapacitás 2020 óta stabil volt, 3 920 550 tonnán állt (134). Amint azt a (47) preambulumbekezdés már említette, a kapacitás az Argentínát 2022 és 2023 között sújtó aszály idején is stabil maradt, ami megerősíti, hogy ideiglenes jelenségről van szó.

(339)

Ennek a tényleges termeléssel való összevetése azt mutatta, hogy a felülvizsgálati időszakban és a figyelembe vett időszak egészében a szabad kapacitás meghaladta 2 millió tonnát.

3. táblázat

Argentin szabad kapacitás (tonna)

(340)

A fentiekből következik, hogy a felülvizsgálati időszak alatt Argentínában csupán 30 %-os volt a kapacitáskihasználási arány, és jelentős volt szabad kapacitás: a felülvizsgálati időszakban az uniós felhasználás 15 %-ának felelt meg (lásd a 4. táblázatot). Amint az a 2. táblázatban szereplő exportadatokból kiderült, a belföldi piac nem képes felvenni a jelentős szabad kapacitást, amely így nagyrészt elérhető kivitel céljára. Ebből következik, hogy az intézkedések és – azokkal együtt a hatályban lévő kötelezettségvállalás – hatályvesztése esetén az Unióba irányuló behozatal volumene ismét jelentős lenne, figyelembe véve különösen az uniós piac vonzerejét, amelyet az alábbi preambulumbekezdések ismertetnek részletesen.

(341)

A Bizottság megvizsgálta, hogy az intézkedések hatályvesztése esetén valószínűsíthető-e, hogy az argentin gyártók növelik támogatott áron történő exportértékesítéseiket az uniós piacon. A Bizottság először elemezte a harmadik országok piacaira irányuló argentin kivitel átlagos árszintjét, és összehasonlította azt az uniós piacra irányuló argentin kivitel átlagos árszintjével, abból a célból, hogy meghatározza a biodízel kiegyenlítő intézkedések hiányában érvényesülő potenciális exportárát.

(342)

Annak érdekében, hogy összehasonlítsa az Unióba irányuló kivitel árait a harmadik országokba irányuló kivitel áraival, a Bizottság megvizsgálta az Unióba irányuló és a harmadik országokba irányuló exportnak az argentin exportstatisztikákban (135) nyilvánosan hozzáférhető árszintjeit (mindkét esetben a FOB-paritáson).

(343)

Ennek alapján a Bizottság megállapította, hogy a felülvizsgálati időszak alatt a biodízel Unióba irányuló exportjának egységára 25 %-kal volt magasabb, mint a harmadik országokba (Kanadába és Kínába) irányuló kivitel egységára, ami azt jelenti, hogy az uniós piac jövedelmezőbb (és ezáltal vonzóbb) az argentin exportáló gyártók számára. A jövőre nézve megjegyzendő, hogy – tekintettel arra, hogy az Unióba irányuló kivitel elemzett árát befolyásolja a kötelezettségvállalásban meghatározott minimális importár – a harmadik országokba irányuló kivitel árszintjei mutatják meg, hogy az intézkedések és a kötelezettségvállalás hiányában potenciálisan milyen lenne az Unióba irányuló kivitel támogatott árainak szintje.

(344)

A mintában szereplő exportáló gyártók ellenőrzése lehetővé tette a Bizottság számára, hogy feltárja a kötelezettségvállalás alapján megállapított minimális importár hatásait. Az ellenőrzés kimutatta, hogy ha az uniós árak alacsonyabbak a minimális importárnál, vagy ha a minimális importáron felül nem tesznek lehetővé elegendő nyereséget, az argentin exportáló gyártók inkább szójaolajat vagy más köztes termékeket, például semlegesített olajat exportálnak (amelyet ugyanazon a gyártósoron állítanak elő, mint a biodízelt, de termelési folyamat egy további lépését is elvégzik), mely termékek nem tartoznak az uniós kiegyenlítő vámok hatálya alá, és amelyek előállítási költsége alacsonyabb, mint a biodízelé. Az ilyen jellegű üzleti döntések nem járnak hosszú alkalmazkodási időszakkal, tekintettel arra, hogy a biodízelüzemek be- és kikapcsolása rendkívül egyszerű. A kötelezettségvállalás szerinti minimális importár tehát megakadályozza a minimális importár alatti áron történő kivitelt, amely az intézkedések és a kötelezettségvállalás hiányában valószínűleg bekövetkezne.

(345)

A Bizottság elemezte, hogy az Unió vonzó piacot jelentett-e az argentin biodízel-exportőrök számára.

(346)

A felülvizsgálati időszak alatt a mintában szereplő exportáló gyártók csak az Unióba exportáltak biodízelt. Továbbá az argentin kormány által közölt és nyilvánosan hozzáférhető információk alapján a felülvizsgálati időszakban az Unió volt az argentin biodízel első számú exportpiaca, mégpedig legalább 2020 óta (136). A nyilvánosan hozzáférhető információk megerősítették, hogy „az Európai Unió továbbra is az argentin biodízel fő és gyakorlatilag kizárólagos piaca” (137).

(347)

Továbbá – amint arra a (243) preambulumbekezdés emlékeztet – a biodízel esetében alkalmazandó belföldi kötelezettség szerinti 7,5 %-os keverési arány (amely a felülvizsgálati időszak nagy részében érvényben volt, és utána is változatlan maradt), csökkentette az argentin belföldi piacon felhasznált biodízel mennyiségét a bioüzemanyagokról szóló 2006. évi törvény szerinti korábbi 10 %-os, illetve az ideiglenes 12,5 %-os kötelező keverési arányhoz képest. Ebből következik, hogy az alacsony keverési arány hatására nagyobb előállított mennyiség kerül exportra, különösen az Unióba irányuló exportra.

(348)

Általánosabban fogalmazva: Argentínában a biodízel-ágazat nagyrészt exportorientált, és csak kisebb vállalatok foglalkoznak a belföldi piac ellátásával. Ezzel szemben a nagyobb exportáló vállalatok a Paraná folyó mentén, a kivitel szempontjából stratégiai helyszínen találhatók, amely lehetővé teszi az Unióba és más exportpiacokra irányuló közvetlen szállítást.

(349)

Végezetül a Bizottság azt elemezte, hogy a harmadik országok piacai képesek-e felvenni az argentin biodízel-termelés egy részét.

(350)

2016-ban Peru, 2017-ben pedig az Egyesült Államok – melyek korábban az argentin biodízel hagyományos exportpiacai voltak – megfizethetetlen mértékű dömpingellenes és kiegyenlítő vámot vetett ki az argentin biodízelre (138).

(351)

Amint az a 2. táblázatban látható, az Argentínából a harmadik országokba irányuló kivitel nőtt a felülvizsgálati időszakban. A nyilvánosan hozzáférhető argentin statisztikák (139) alapján ez a növekedés főként a Kanadába irányuló kivitel nagyobb volumenének tudható be. Összességében azonban a harmadik országokba irányuló kivitel a felülvizsgálati időszak alatti teljes exportvolumennek csak töredékét –mindössze 3,6 %-át – tette ki, a fennmaradó rész pedig teljes egészében az Unióba irányult. A felülvizsgálati időszak alatt az egyetlen másik exportpiac Kína volt, melynek esetében az Argentínából érkező import mennyisége jelentéktelen (21 tonna) volt. Kína azonban maga is gyárt biodízelt, és nem lesz képes felvenni a megnövekedett exportvolument. A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy harmadik országok valószínűleg nem képesek arra, hogy felvegyék Argentína biodízel-exportját.

(352)

A fentiek alapján az alaprendelet 18. cikkének (3) bekezdésével összhangban a Bizottság megállapította, hogy az intézkedések hatályvesztése esetén fennáll a valószínűsége a támogatás folytatódásának.

(353)

A vizsgálat azt mutatta, hogy a felülvizsgálati időszakban az Argentínából érkező behozatal továbbra is támogatott áron jutott el az uniós piacra.

(354)

Emellett a felülvizsgálati időszak alatt a Bizottság megállapította, hogy Argentínában a szabad kapacitás jelentős volt. Az uniós piacnak a méret és az értékesítési árak szempontjából vett vonzereje azt is jelezte, hogy a kiegyenlítő intézkedések hatályvesztése esetén az argentin kivitel valószínűleg az uniós piacra irányulna.

(355)

Ennek alapján a Bizottság valószínűnek találta, hogy abban az esetben, ha a kiegyenlítő intézkedések és (ebből következően) a jelenlegi kötelezettségvállalás hatályukat vesztik, az argentin exportáló gyártók növelni fogják a biodízelnek az uniós piacra irányuló, támogatott áron történő exportját.

(356)

A hasonló termék előállítását az Unióban 43 olyan gyártó végezte, amely tagja volt az EBB-nek, és 20 olyan uniós gyártó, amely nem volt EBB-tag. Ezek a vállalatok alkotják az alaprendelet 9. cikkének (1) bekezdése értelmében vett uniós gazdasági ágazatot.

(357)

A felülvizsgálati időszak alatt a teljes uniós termelés mintegy 14 925 455 tonna volt. A Bizottság a számadatot az EBB által az ellenőrző látogatást követően benyújtott makrokérdőívre adott aktualizált válasz alapján állapította meg. Az EBB-nek az uniós biodízelgyártásra vonatkozó adatai a Stratas külső piaciinformáció-szolgáltatótól származó adatokon alapultak.

(358)

A (16) preambulumbekezdésben jelzetteken túlmenően kijelenthető, hogy a vizsgálat során felülvizsgált uniós termelési számadat fényében a mintában szereplő négy uniós gyártó a hasonló termék teljes uniós termelésének 12 %-át adta.

(359)

A Bizottság az uniós felhasználást az uniós gazdasági ágazat uniós értékesítési volumene alapján állapította meg, az EBB által benyújtott és az EBB telephelyein ellenőrzött adatokra, az import esetében pedig a Comext adataira támaszkodva.

(360)

Az uniós felhasználás a következőképpen alakult:

4. táblázat

Uniós felhasználás (tonna)

(361)

Az uniós felhasználás – a biodízel felhasználására és keverésére vonatkozó növekvő uniós kötelezettségekkel összhangban – pozitívan alakult a figyelembe vett időszakban.

(362)

A Bizottság a behozatali volument a Comext és a GTA adatbázisból származó behozatali statisztikák alapján határozta meg. A behozatal piaci részesedését a 4. táblázatban szereplő uniós biodízel-felhasználás, valamint az uniós gyártók értékesítéseire vonatkozó, a panaszos által benyújtott, illetve a Comext és a GTA adatbázisból származó adatok alapján határozta meg.

(363)

Az érintett országból az Unióba érkező behozatal a következőképpen alakult:

5. táblázat

Behozatali volumen (tonna) és piaci részesedés

(364)

Az Argentínából érkező behozatal ingadozott, de összességében csökkent (összesen 44 %-kal esett vissza) a figyelembe vett időszakban. A behozatal piaci részesedése a 2020. évi 5,1 %-ról a felülvizsgálati időszakban 2,6 %-ra nőtt. Meg kell jegyezni, hogy a (2) preambulumbekezdésben említett kötelezettségvállalás a figyelembe vett időszak alatt mindvégig hatályban maradt.

(365)

A Bizottság az importárakat a Comext alapján állapította meg.

(366)

Az érintett országból az Unióba érkező behozatalhoz tartozó átlagos importár a következőképpen alakult:

6. táblázat

Importárak (EUR/tonna)

(367)

Az Argentínából érkező behozatal ára jelentős mértékben (összességében 95 %-kal) nőtt a figyelembe vett időszak alatt. Az áremelést a (2) preambulumbekezdésben említett kötelezettségvállalás fényében kell vizsgálni, amely a figyelembe vett időszak alatt mindvégig érvényben maradt.

(368)

A Bizottság a behozatal áralákínálását a kérdőívre adott ellenőrzött válaszok alapján állapította meg.

(369)

A felülvizsgálati időszak alatti áralákínálás meghatározásához a Bizottság összehasonlította egymással:

(370)

Az árak összehasonlítása terméktípusonként, a kereskedelem azonos szintjén megvalósuló ügyletek vizsgálata alapján, az adatok szükség szerinti kiigazításával, a kedvezmények és az árengedmények levonásával történt. Az összehasonlítás – melyet a mintában szereplő uniós gyártók felülvizsgálati időszakban elért árbevétele százalékos arányában fejeztek ki – arra mutatott rá, hogy az argentin árak nem kínáltak alá az uniós gazdasági ágazat árainak. Az alákínálás hiányát az argentin exportőrök által 2019-ben az árra vonatkozóan felajánlott kötelezettségvállalások fényében kell vizsgálni.

(371)

Az Argentínán kívüli harmadik országokból érkező biodízel-behozatal főként Kínából, az Egyesült Királyságból és Szingapúrból származott.

(372)

A biodízel egyéb harmadik országokból az Unióba érkező behozatalának volumene, valamint piaci részesedése és ártendenciái a következőképpen alakultak:

7. táblázat

Behozatal a harmadik országokból

(373)

A felülvizsgálati időszak alatt az Argentínától eltérő harmadik országokból érkező behozatal átlagos importára jellemzően meghaladta az Argentínából érkező behozatal árát. Az importárak azonban a kereskedelmi forgalom és/vagy a felhasznált alapanyagok különbségei miatt közvetlenül nem hasonlíthatók össze. A biodízel árainak és volumenének, valamint a különböző forrásokból származó biodízel piaci részesedésének érdemi összehasonlítása csak a szóban forgó termékösszetétel ismeretében végezhető el. E tekintetben megjegyzendő, hogy a kínai biodízelt olyan alapanyagokból állították elő, amelyek a megújulóenergia-irányelvek (a továbbiakban: RED) szerinti kétszeres beszámítási támogatás miatt magasabb árhoz vezetnek az uniós piacon, míg a Kínától eltérő harmadik országokból származó behozatal jelentős része terményalapú volt, amint azt többek között az EBB 2023. évi statisztikai jelentése (142), a Kínáról (143) és az Európai Unióról szóló GAIN-jelentések (144), a piaci információk (145) és a Bizottság által végzett piacvédelmi vizsgálatok is megerősítették (146).

(374)

A Szingapúrból származó behozatal kapcsán megjegyzendő, hogy árai nem a tényleges piaci viszonyokat tükröznék. Az Egyesült Királyságból származó és az Unióba irányuló behozatalokat (147) illetően megjegyzendő, hogy azok többnyire forgalmazott árukból (148) ,álltak, és valószínűleg magukban foglalták a pozíció kiegyensúlyozását a határokon átnyúló tevékenységet folytató egyesült királyságbeli (149)/uniós gyártóknál transzferárakon, amit a Bizottság nem tudott tovább nyomon követni. Emellett arra utaló jelek is vannak, hogy a figyelembe vett időszak alatt az Egyesült Királyságban rendellenes kereskedelmi gyakorlatokat alkalmaztak az ágazatban (150). Harmadsorban pedig, az Egyesült Királyság illetékes hatóságai aktív feldolgozási engedélyeket adtak ki olajipari vállalatoknak biodízel-behozatalra, ami megkönnyítette a nem az Egyesült Királyságból származó biodízelnek az Unióba irányuló, az Egyesült Királyságon keresztül történő kereskedelmét, elmosva a statisztikai adatokat. Ezek a gyakorlatok csak a közelmúltban szűntek meg (151) (152).

(375)

Az uniós gazdasági ágazat helyzetének felmérése valamennyi olyan gazdasági mutató értékelésére kiterjedt, amely a figyelembe vett időszakban hatást gyakorolt az uniós gazdasági ágazat állapotára.

(376)

A Bizottság a (16) preambulumbekezdésben jelzett módon az uniós gazdasági ágazatot érő esetleges kár megállapítására mintavételt alkalmazott.

(377)

A kár meghatározásával összefüggésben a Bizottság különbséget tett a makrogazdasági és a mikrogazdasági kármutatók között. A Bizottság a makrogazdasági mutatókat a kérelmező által kitöltött makrokérdőíven szereplő adatok alapján értékelte. Az adatok az összes uniós gyártóra kiterjedtek. A Bizottság a mikrogazdasági mutatókat a mintában szereplő uniós gyártók kitöltött kérdőíveiben található adatok alapján értékelte. Az uniós gazdasági ágazat gazdasági helyzete szempontjából mindkét adatcsoport reprezentatívnak bizonyult.

(378)

A makrogazdasági mutatók a következők: termelés, termelési kapacitás, kapacitáskihasználás, értékesítési volumen, piaci részesedés, növekedés, foglalkoztatás, termelékenység, a dömpingkülönbözet nagysága, valamint a korábbi dömpingelt behozatal hatásaiból való felépülés.

(379)

A mikrogazdasági mutatók a következők: átlagos egységár, egységköltség, munkaerőköltség, készletek, jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások, a beruházások megtérülése és tőkebevonási képesség.

(380)

A teljes uniós termelés, a termelési kapacitás és a kapacitáskihasználás a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

8. táblázat

Termelés, termelési kapacitás és kapacitáskihasználás

(381)

A termelés, a termelési kapacitás és a kapacitáskihasználás a felülvizsgálati időszakban viszonylag hasonló szinten volt, mint 2020-ban. A termelési volumenek azonban 2022. évi értékekhez képest jelentősen csökkentek a felülvizsgálati időszakban.

(382)

Az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumene és piaci részesedése a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

9. táblázat

Értékesítési volumen és piaci részesedés

(383)

A figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése közel 10 százalékponttal csökkent, így a vizsgálati időszakban 64,7 %-ot ért el. Az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumene és piaci részesedése 2021-ben csökkenni kezdett.

(384)

Az uniós gazdasági ágazat termelése nem növekedett a figyelembe vett időszak alatt, annak ellenére sem, hogy a biodízel-felhasználás ebben az időszakban kedvezően alakult. Valójában az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumene és piaci részesedése csökkent a referencia-időszak alatt.

(385)

A foglalkoztatás és a termelékenység a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

10. táblázat

Foglalkoztatás és termelékenység

(386)

A Bizottság megjegyezte, hogy az uniós gyártók a foglalkoztatási adatokat az EBB felé nem egységes megközelítéssel jelentették, az adatokat nem szolgáltató vállalatok esetében pedig olykor becslésekre volt szükség, aminek következtében némi hiányosság mutatkozott a Bizottság rendelkezésére álló foglalkoztatási adatokban. Mindenesetre az alkalmazottak fent bemutatott becsült létszámát a Bizottság elfogadhatóan pontosnak és a jelen vizsgálat céljára megfelelőnek ítélte, nevezetesen azért, mert az adatok jelentős részét maga a Bizottság ellenőrizte a mintában szereplő uniós gyártóknál és a kérelmezőnél tett helyszíni ellenőrző látogatások során.

(387)

A mintában szereplő valamennyi exportáló gyártó támogatáskülönbözete jóval meghaladta a csekély mértékű szintet. A tényleges támogatáskülönbözetek nagyságának az uniós gazdasági ágazatra gyakorolt hatása azonban korlátozott volt, mivel az Argentínából származó behozatal árai a kötelezettségvállalásokból adódtak.

(388)

Amint azt a (3) preambulumbekezdés megjegyzi, a felülvizsgálat tárgyát képező termék tekintetében már számos alkalommal végeztek dömpingellenes és szubvencióellenes vizsgálatot.

(389)

Az USA-val szemben bevezetett (néhány kivétellel a Kanadából származó szállítmányokra is kiterjesztett (153)) meglévő dömpingellenes és szubvencióellenes intézkedéseket megújították a figyelembe vett időszak alatt. Semmi nem utal arra, hogy ezek az intézkedések ne lettek volna eredményesek.

(390)

2020-ban, az eredeti vizsgákat lezárását követően és azt követően, hogy 2019-ben végleges kiegyenlítő intézkedések bevezetésére került sor az Indonéziából származó biodízel behozatalával szemben (154), az uniós gazdasági ágazat egyértelműen a fellendülés jeleit mutatta.

(391)

Az uniós gazdasági ágazat elkezdett felépülni az Argentínából és Indonéziából érkező biodízel korábbi, kárt okozó támogatása után, amikor a Kínából alacsony áron érkező biodízel-behozatal növekvő volumenben jelent meg az uniós piacon. A kínai dömpingelt behozatal a figyelembe vett időszakban mind a volument, mind pedig az árat érintő hatásokkal járt, többek között árlenyomást váltott ki az uniós piacon, és egyértelműen kedvezőtlen hatással volt az uniós gazdasági ágazat pénzügyi helyzetére.

(392)

A felülvizsgálati időszak alatt az uniós gazdasági ágazatot jelentős kár érte a kínai biodízel behozatala következtében. A Kínával szembeni, a jelenlegi felülvizsgálatéval azonos figyelembe vett időszakra vonatkozó dömpingellenes intézkedéseket 2024 augusztusában vezették be ideiglenesen, majd 2025 februárjában megerősítették (155).

(393)

Az uniós gyártók által az uniós független vevők részére felszámított értékesítési egységárak átlaga a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

11. táblázat

Értékesítési árak az Unióban és termelési egységköltség

(394)

2020 és 2022 között az értékesítési árak a költségek tendenciáját követték, és 2022-ig mindkettő 90 %-kal nőtt. A felülvizsgálati időszakban az uniós gazdasági ágazat az értékesítési árain belül nem tudta érvényesíteni a költségnövekedést, és arra kényszerült, hogy szinte költséggel megegyező áron értékesítsen.

(395)

A figyelembe vett időszak végén csökkent – alig 2 EUR-ra esett vissza – a termelési egységköltség és az értékesítési egységár közötti különbség.

(396)

A mintában szereplő uniós gyártók átlagos munkaerőköltsége a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

12. táblázat

Alkalmazottankénti átlagos munkaerőköltség

(397)

A mintában szereplő uniós gyártók átlagos munkaerőköltsége 15 %-kal nőtt a figyelembe vett időszak során. Mivel a munkaerőköltség a biodízel előállítási költségének kevesebb mint 3 %-át teszi ki, a munkaerőköltségek növekedése – amely nem ellentétes az Eurostat szerint a 2020–2023-as időszakban az Unióban összességében tapasztalt 12 %-os átlagos munkaerőköltség-növekedéssel (156) – elhanyagolható hatást gyakorol az uniós gazdasági ágazat helyzetére.

(398)

A mintában szereplő uniós gyártók készletszintje a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

13. táblázat

Készletek

(399)

A Bizottság korábban kijelentette, hogy a készletek szintje kevésbé releváns mutató az ilyen típusú gazdasági ágazat esetében (157). A Bizottság megerősítette, hogy az uniós gazdasági ágazat a készletek alacsony szinten tartására törekedett, de ez a piaci helyzet fényében nem mindig volt lehetséges. A Bizottság azt is megjegyezte, hogy mivel a felülvizsgálat tárgyát képező terméket ömlesztve értékesítik, egy szállítás jelentős, több mint 10 000 tonnás volument is felölelhet, ami az ügylet pontos időpontjától függően jelentős hatással lehet a készletszintre.

(400)

A mintában szereplő uniós gyártók jövedelmezősége, pénzforgalma, beruházásai és beruházásainak megtérülése a következőképpen alakultak a figyelembe vett időszakban:

14. táblázat

Jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások és a beruházások megtérülése

(401)

A Bizottság a mintában szereplő uniós gyártók jövedelmezőségét úgy állapította meg, hogy a hasonló termék független vevők részére végrehajtott uniós értékesítéseiből származó adózás előtti nettó nyereséget kifejezte az értékesítési árbevétel százalékában. Az uniós gazdasági ágazat jövedelmezősége nagyon alacsony szintű volt a figyelembe vett időszak alatt, a felülvizsgálati időszakban pedig a fedezeti pontra esett vissza.

(402)

A nettó pénzforgalom az uniós gyártók önfinanszírozó képességét jelzi. A nettó pénzforgalommal kapcsolatos tendencia jelentősen romlott a figyelembe vett időszakban és 2021-től kezdődően erősen negatív értéket öltött.

(403)

A mintában szereplő vállalatok beruházási volumene ingadozott a figyelembe vett időszakban. Általánosságban elmondható, hogy a beruházásokat évekkel a végrehajtásuk előtt hagyják jóvá. A figyelembe vett időszak utolsó szakaszában megvalósult beruházások régóta tervezett projektek voltak, és csak két vállalatot érintettek.

(404)

A beruházások megtérülése a beruházások könyv szerinti nettó értékének százalékában kifejezett nyereség. A jövedelmezőséggel összhangban negatívan alakult, és a figyelembe vett időszak egésze alatt nagyon alacsony volt, a felülvizsgálati időszakban pedig mindössze 1,3 %-ot ért el, különösen a nagyon alacsony jövedelmezőségi szint miatt.

(405)

Az uniós gazdasági ágazat tőkebevonási képességét illetően megjegyzendő, hogy azt akadályozta a 2021-től kezdődő erőteljesen negatív pénzforgalom.

(406)

A makro- és mikrogazdasági mutatók fenti értékeléséből kiderült, hogy az uniós gazdasági ágazatot jelentős kár érte a felülvizsgálati időszakban, mivel piaci részesedése jelentős részét elveszítette, értékesítési árai pedig nem emelkedtek kellő mértékben ahhoz, hogy áthárítsák az előállítási költségeinek jelentős növekedését, ami jövedelmezőségének csökkenéséhez vezetett, negatívan befolyásolva ezzel a beruházások megtérülését és a pénzforgalmat. Az, hogy néhány mutató (termelési kapacitás, alkalmazotti létszám) nem romlott, nem vonja kétségbe a kár megállapítását.

(407)

A fentiek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az uniós gazdasági ágazatot a felülvizsgálati időszakban az alaprendelet 8. cikkének (5) bekezdése értelmében vett jelentős kár érte.

(408)

A figyelembe vett időszakban az Argentínából érkező behozatal volumene 44 %-kal visszaesett (amint azt az 5. táblázat mutatja), míg a felhasználás körülbelül 9 %-kal nőtt (amint az a 4. táblázatban látható). Ennek következtében az Argentínából érkező behozatal piaci részesedése 2,4 százalékponttal (5,1 %-ról 2,7 %-ra) csökkent, míg az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése több mint 9 százalékponttal csökkent, a vizsgálati időszakban 64,7 %-ra.

(409)

A mintában szereplő argentin exportőrök – amelyek a felülvizsgálati időszak alatt az Unióba irányuló argentin biodízel-behozatal 68 %-áért feleltek – árai nem kínáltak alá az uniós áraknak. Tekintettel arra, hogy az argentin behozatalnak a felülvizsgálati időszakra vonatkozó és a 6. táblázatban feltüntetett árai magasabbak voltak a mintában szereplő argentin exportőrök árainál, a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a felülvizsgálati időszakban az argentin behozatal árai összességében nem kínáltak alá az uniós gazdasági ágazat árainak.

(410)

A CARBIO előadta, hogy nem az argentin biodízel behozatala okozta a kárt, amely az uniós gyártókat esetlegesen érte.

(411)

A vizsgálat nem tette lehetővé annak megállapítását, hogy az Argentínából érkező támogatott behozatal hozzájárult-e az uniós biodízelgyártók által a felülvizsgálati időszak alatt elszenvedett jelentős kárhoz.

(412)

A fenti elemzés azt mutatja, hogy az Argentínából érkező behozatal volumene és piaci részesedése összességében nem nőtt a figyelembe vett időszakban. A hatályos kötelezettségvállalásoknak megfelelően a támogatott argentin behozatal árai viszonylag magasak voltak, és nem akadályozhatták meg az uniós gazdasági ágazatot abban, hogy fenntartható árképzéssel működjön és észszerű haszonkulcsot érjen el.

(413)

Az uniós gazdasági ágazat jelentős piaci részesedést veszített a Kínából érkező dömpingelt hulladékalapú biodízellel szemben. A Bizottság nem tudta megállapítani az Argentínából érkező behozatal által okozott árkárt.

(414)

A fentiek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy – árszintjére tekintettel – az érintett országból érkező támogatott behozatal nem okozhatott jelentős kárt az uniós gazdasági ágazatnak a felülvizsgálati időszak alatt.

(415)

A Bizottságnak a (407) preambulumbekezdésben foglalt következtetései szerint az uniós gazdasági ágazatot a felülvizsgálati időszak alatt jelentős kár érte. A Bizottság a fenti szakaszban azt is megállapította, hogy az uniós gazdasági ágazat által a felülvizsgálati időszak alatt elszenvedett kárt nem okozhatta az Argentínából érkező támogatott behozatal, főként a kötelezettségvállalás által befolyásolt árszint miatt. Az uniós gazdasági ágazat által a felülvizsgálati időszakban elszenvedett jelentős kárt a Kínából érkező biodízel dömpingelt behozatala okozta (158). A Bizottság úgy ítélte meg, hogy kötelezettségvállalások hiányában a tényleges támogatási különbözetek nagysága által az uniós gazdasági ágazatra gyakorolt hatás nem lett volna elhanyagolható, tekintettel az Argentínából a figyelembe vett időszak alatt érkező behozatal volumenére és az áru jellegére (alaptermék). A Bizottság ezért az alaprendelet 18. cikke (2) bekezdésének megfelelően megvizsgálta, hogy a jelenlegi intézkedések hatályvesztése valószínűsíthetően az eredetileg az Argentínából érkező támogatott behozatal által okozott kár megismétlődését eredményezné-e.

(416)

E tekintetben a Bizottság megvizsgálta az argentin termelési kapacitást és szabad kapacitást, valamint az érintett országban érvényesített árak, az Unióba irányuló kivitel árai és az egyéb harmadik országokba irányuló kivitel árai közötti kapcsolatot, az Argentínából érkező behozatal kiegyenlítő intézkedések hiányában valószínűsíthető árszintjeit, az uniós piac vonzerejét, valamint azt, hogy a potenciális behozatali volumen és a valószínűsíthető importárszintek milyen hatással lennének az uniós gazdasági ágazat helyzetére az intézkedések hatályvesztése esetén.

(417)

Amint azt a 3. táblázat és a GAIN-jelentések (159) mutatják, és amint azt a (340) preambulumbekezdés megállapítja, az érintett ország exportáló gyártói jelentős szabad kapacitással rendelkeznek, ezért kedvező piaci helyzet esetén képesek jelentősen növelni a biodízel-termelést. Az eljárás megindítását követően benyújtott észrevételeiben a CARBIO vitatta ezt, arra hivatkozva, hogy a belátható jövőben nem kerül sor beruházásokra, valamint hogy Argentínában visszaesett a biodízel-termelés és a biodízel-termelési kapacitás, és ez a tendencia a globális felmelegedésnek Argentínában megmutatkozó hatásai miatt a jövőben is folytatódni fog. A globális felmelegedés következtében a mezőgazdaságban tapasztalt kihívások ellenére továbbra sem vitatott, hogy az argentin termelési kapacitás 2024-ben a belföldi felhasználás több mint ötszörösét (160), a felülvizsgálati időszakban pedig az uniós biodízel-felhasználás mintegy 25 %-át tette ki (161). A Bizottság ezért elutasította a CARBIO kijelentéseit.

(418)

Egy 2024. március 15-én kelt beadványában a CARBIO előadta, hogy intézkedések hiányában nem valószínű, hogy megismétlődne az argentin biodízel-behozatal növekedése, mivel bizonyos jogalkotási kezdeményezések nyomán (például hogy egyes tagállamok fokozatosan kivezetik a szójaolaj használatát vagy hogy az Unió az erdőirtásmentes ellátási láncot érintő kezdeményezések keretében beszerzett hulladékalapú biodízelt preferálja), az Argentínában érvényesített új keverési kötelezettségek következtében, valamint amiatt, hogy Argentína új piacokon (nevezetesen Brazíliában) értékesíthet biodízelt, az uniós piac vonzereje csökken (162).

(419)

A Bizottság megállapította, hogy a CARBIO nyilatkozatait tények nem támasztották alá. Az Unióba irányuló argentin biodízel-behozatal ismételt megnövekedésének állítólagos valószínűtlenségével kapcsolatban a Bizottság megjegyezte, hogy az Unió a világ legnagyobb biodízel-felhasználója, amely 2023-ban a globális felhasználás mintegy 23 %-ának felelt meg (163). A (239) preambulumbekezdésben említett mesterségesen magas argentin belföldi piaci árak és az új argentin keverési kötelezettségek ellenére az érintett országban a belföldi biodízel-felhasználás igen alacsony mértékű volt, és a felülvizsgálati időszak alatt az argentin biodízeltermelés 0,9 %-át tette ki. A biodízel-kivitel volt az argentin biodízel-ágazat fő pillére, és bár a kivitel a piaci viszonyoktól függően változott, az Unió éveken át az argentin biodízel legfőbb exportpiaca maradt, amint azt az argentin kormány által a kérdőívre adott válasz (164) is mutatja. Az argentin ipar szempontjából igen fontos a kivitel, és ebben a helyzetben Argentína egyre nagyobb nehézségekkel szembesült a külföldi értékesítés terén. Amint arról a (350) preambulumbekezdés említést tesz, a perui és az USA-beli hatóságok magas szintű szubvencióellenes és dömpingellenes intézkedéseket vezettek be az argentin biodízelre vonatkozóan, aminek eredményeként drasztikusan visszaesett ezen országok Argentínából származó behozatala (165). Az argentin statisztikák szerint 2024-ben az Argentínából az Unión kívüli piacokra irányuló biodízel-kivitel alapvetően Kanadára korlátozódott, amint azt a (351) preambulumbekezdés megjegyzi. A Kanadába irányuló kivitel az argentin kivitel kevesebb mint 10 %-át tette ki, és az Unióba irányuló kivitel áraihoz képest kevésbé vonzó árakon került rá sor. Nem volt jelentős esély arra, hogy az argentin gyártók más piacokra exportáljanak (166). Az uniós biodízelpiac vonzerejét állítólag befolyásoló jogszabályi változások ellenére az Unió elkötelezett amellett, hogy fellendítse a hagyományos fosszilis dízel alternatíváit, többek között a hagyományos biodízelt is, amint azt a RED III is megerősítette (167). Összefoglalva: az uniós piac mérete, árai és hozzáférhetősége szempontjából vonzó volt és továbbra is vonzó, ezért nagy a valószínűsége annak, hogy a hatályban lévő kiegyenlítő intézkedések hatályvesztése az érintett országból érkező támogatott behozatal jelentős növekedését eredményezné.

(420)

Ezenkívül – amint azt az 5. táblázat mutatja – a figyelembe vett időszak alatt az érintett országból érkező behozatal volumene továbbra is jelentős volt. Argentínában 32 biodízelgyártó üzem működik, melyek mindegyike a szójabab sajtolásával előállított növényi olajat használja alapanyagként (168), vagyis olyan alapanyagot, amely után – az uniós termelés nagy részéhez hasonlóan – nem jár a RED szerinti kétszeres beszámítási támogatás, és ezért alacsonyabb piaci árakat von maga után, mint a RED II IX. mellékletében felsorolt alapanyagokból előállított biodízel. A biodízel alaptermék, ezért az argentin biodízel és az Unióban előállított biodízel közötti piaci versenyt az árak vezérlik.

(421)

Az érdekelt felek tájékoztatását követően a CARBIO megjegyezte, hogy az argentin behozatalra vonatkozó intézkedések hiánya minden valószínűség szerint nem eredményezné az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett jelentős kár megismétlődését, mivel: 1. az Argentínából származó biodízel behozatala jelentősen visszaesett az elmúlt néhány évben, és a Bizottság által az Argentínában rendelkezésre álló szabad kapacitásokra vonatkozóan végzett értékelés figyelmen kívül hagyta a Bizottság saját következtetését, miszerint az argentin belföldi kötelezettség teljesítésében részt vevő biodízelgyártók általi kivitelt jogszabály tiltja, 2. nem áll fenn áralákínálás, és a kötelezettségvállalás ellensúlyozza az állítólagos támogatás valamennyi hatását, és 3. az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kár a dömpingelt kínai biodízel-behozatalnak tudható be, amint azt a Bizottság is megerősítette.

(422)

A Bizottság nem értett egyet a CARBIO fent ismertetett következtetéseivel. Az első pontot illetően megjegyzendő, hogy a CARBIO elismerte azt, hogy rendelkezésre álló szabad kapacitások, melyek potenciálisan az Unióba irányuló kivitel céljára fordíthatók (bár a Bizottság által megállapítottnál kisebb mértékben). Ezenkívül a vizsgálat a (40) preambulumbekezdésben megállapította, hogy egy biodízelgyártó (amely a mintában szereplő egyik exportáló gyártó csoport tagjaként működött) a későbbiekben mind a belföldi, mind pedig az exportpiacon értékesített biodízelt. Az ilyen biodízelgyártók esetében a kvótának a biodízelre vonatkozó kötelezettség keretein belüli kiosztása az alacsonyabb exportkapacitás jele. Tehát a belföldi kapacitás és az exportpiacra irányuló kapacitás kölcsönhatásban van egymással. A második ponttal kapcsolatban a Bizottság megjegyezte, hogy a hatályos kötelezettségvállalás a jelenlegi intézkedések hiányában nem ellensúlyozná az állítólagos támogatás hatásait, amennyiben a kötelezettségvállalás magához a kiegyenlítő intézkedésekhez kapcsolódik. Más szóval az intézkedések és a kötelezettségvállalás hiányában az alákínálás valószínűleg megismétlődne. A harmadik pontot illetően megjegyzendő, hogy a felülvizsgálat arra a következtetésre jutott, hogy a felülvizsgálati időszak alatt megfigyelt kárt nem az Argentínából érkező behozatal okozta, továbbá megállapította, hogy az intézkedések fenntartásának hiányában a tisztességtelen árakon történő argentin behozatal újból megjelenne, és megállítaná az uniós gazdasági ágazat felépülését a kár hatása alól, mely felépülés a dömpingelt kínai behozatalra a közelmúltban kivetett dömpingellenes vámok eredményeként várható.

(423)

Az e szakaszban összefoglalt megállapításokat figyelembe véve tehát az várható, hogy az intézkedések hatályvesztése arra ösztönözné az argentin exportőröket, hogy az eredeti vizsgálatban megállapított szintű árakéhoz hasonló szinten, az uniós gyártók értékesítési árainak alákínáló árakon exportáljanak az Unióba. Ez árnyomást gyakorolna az uniós gazdasági ágazatra, amely veszítene értékesítési volumenéből és/vagy árszintjének csökkentésére kényszerülne, ez pedig következésképpen kedvezőtlenül hatna a jövedelmezőségre.

(424)

A Bizottság ennek alapján megállapítja, hogy az intézkedések hiánya minden valószínűség szerint az Argentínából érkező támogatott behozatal jelentős növekedését eredményezné, és az Argentínából érkező támogatott behozatal által okozott jelentős kár valószínűleg megismétlődne.

(425)

Az alaprendelet 31. cikke alapján a Bizottság megvizsgálta, hogy a meglévő kiegyenlítő intézkedések fenntartása ellentétes lenne-e az Unió egészének érdekével. Az uniós érdek meghatározása az összes érintett érdek értékelésén alapult, beleértve az uniós gazdasági ágazat, az importőrök, a kereskedők és a felhasználók érdekét is.

(426)

Az uniós gazdasági ágazat Unió-szerte több mint 60 gyártóból áll, és közel 6 000 ember közvetlen foglalkoztatását biztosítja. Egyetlen gyártó sem ellenezte a vizsgálatot.

(427)

A Bizottság megállapította, hogy az intézkedések megújításának elmaradása esetén a felülvizsgálati időszakban fedezeti ponton működő uniós gazdasági ágazat veszteségessé és fizetésképtelenné válna az Argentínából érkező alacsony árú biodízel volumenének hirtelen megnövekedése miatt, ami tovább veszélyeztetné az uniós gazdasági ágazat életképességét.

(428)

A meglévő intézkedések fenntartása lehetővé tenné az uniós gazdasági ágazat számára, hogy folytassa a felépülési folyamatot és végül fenntartható jövedelmezőségi szintet érjen el.

(429)

A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy az intézkedések fenntartása az uniós gazdasági ágazat érdekét szolgálná.

(430)

Egy, az Unióban működő kereskedő az eljárásban érdekelt félként jelentkezett, de nem tett észrevételt.

(431)

A fosszilis dízel előállításában és forgalmazásában érintett, valamint a fosszilis dízel biodízellel való kötelező keverésében is részt vevő vállalatokat az eljárás megindításakor felkérték a kérdőívek kitöltésére. A kérdőívre válaszoló egyetlen vállalat előadta, hogy nem rendelkezik elegendő ismerettel ahhoz, hogy az intézkedések esetleges fenntartásával kapcsolatban kifejtse álláspontját. A válaszadó esetében a biodízel a teljes üzleti tevékenységnek csak nagyon kis részét tette ki. Ennek és a szóban forgó fél álláspontjának, valamint annak a ténynek a fényében, hogy ez a fél a legtöbb információt nem az előírt részletességgel, vagyis az (argentin) biodízelt érintő tevékenységekre korlátozva nyújtotta be, a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy nincs arra utaló jel, hogy az intézkedések fenntartása lényeges hatást gyakorolna rá.

(432)

A CARBIO előadta, hogy a dömpingellenes vámoknak a Kínából érkező biodízel behozatalára való közelmúltbeli kivetése oda vezet majd, hogy Kína a továbbiakban nem lesz beszerzési forrás, és ezért az uniós piacnak az elkövetkező években növelnie kell a biodízel-behozatalt. A kínai behozatalra vonatkozó dömpingellenes intézkedések azonban mérsékeltek, mértékük 10 % és 35,6 % között mozog, és nem tekinthetők megfizethetetleneknek. Emellett rendelkezésre állnak alternatív beszerzési források is, melyeket nem érintenek piacvédelmi intézkedések. Ezt több harmadik országból érkező behozatal jelentős piaci részesedése is igazolja (lásd a 7. táblázatot). A Bizottság megítélése szerint a meglévő intézkedések fenntartása lehetővé tenné az uniós gazdasági ágazat számára, hogy folytassa a felépülési folyamatot és a továbbiakban is kiszolgálja belföldi piacát.

(433)

A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy az intézkedések megújítása nem sértené jelentősen az importőrök, a kereskedők és a forgalmazók érdekeit. Ezek a gazdasági szereplők az ellátási lánc részét képezik, és az intézkedésekből eredő költségeket – ha a kötelezettségvállalások hiányában adódnak ilyenek – áthárítják a felhasználókra és a fogyasztókra.

(434)

Nincs arra utaló jel, hogy a már hatályban lévő intézkedések hátrányosan érintették volna az uniós biodízel-felhasználókat. Nincs bizonyíték arra, hogy a meglévő intézkedések bármelyike kedvezőtlen hatást gyakorolt volna a jövedelmezőségükre.

(435)

Meg kell jegyezni, hogy a végső üzemanyagárak inkább a fosszilis nyersolaj árát követik (169), és az uniós benzinkutakon a dízel árát mintegy 40 %-ban az adók teszik ki (170), amelyek a különböző érdekektől vagy igényektől függően változtathatók. A biodízel használatát illetően ösztönző intézkedések is alkalmazhatók (171). E tényeket szem előtt tartva és a fosszilis dízelbe általában belekevert biodízel kis százalékát (jellemzően legfeljebb 10 %) figyelembe véve a Bizottság nem talált bizonyítékot arra, hogy az intézkedések fenntartása egyértelműen ellentétes lenne akár a felhasználók, akár a fogyasztók érdekeivel, vagy hogy meghaladná a status quo fenntartásának az uniós gazdasági ágazatra gyakorolt pozitív hatásait.

(436)

Emellett a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a meglévő intézkedések fenntartása az ellátási láncban fokozni fogja a fenntarthatóságra és az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésére irányuló erőfeszítéseket, valamint a bevételek növekedésének és a jobb kapacitáskihasználásnak köszönhetően kedvező hatással lesz az uniós beszállítói ágazatra.

(437)

A fentiek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy nem állnak fenn olyan kényszerítő okok, amelyek miatt az Argentínából származó biodízel behozatalára vonatkozó hatályos intézkedések fenntartása ne szolgálná az Unió érdekét.

(438)

A támogatás folytatódásával, az Argentínából érkező behozatal által okozott kár megismétlődésének valószínűségével és az uniós érdekkel kapcsolatban levont bizottsági következtetések alapján az Argentínából érkező biodízelre vonatkozó kiegyenlítő intézkedéseket fenn kell tartani.

(439)

A vámtételek közötti különbségből adódó, az intézkedések kijátszásával kapcsolatos kockázat lehető legkisebbre csökkentése érdekében az egyedi vámok alkalmazásának biztosításához különleges intézkedésekre van szükség. Egyedi vámok csak akkor alkalmazandók, ha érvényes kereskedelmi számlát mutatnak be a tagállamok vámhatóságai felé. A számlának meg kell felelnie az e rendelet 1. cikkének (3) bekezdésében meghatározott követelményeknek. Ilyen számla bemutatásáig a behozatalra a „minden egyéb, Argentínából származó behozatal” esetében alkalmazandó kiegyenlítő vámot kell alkalmazni.

(440)

Bár a számla bemutatása szükséges ahhoz, hogy a tagállamok vámhatóságai az egyedi kiegyenlítő vámtételeket alkalmazhassák a behozatalra, a vámhatóságoknak nem kizárólag a számlát kell figyelembe venniük. Ugyanis még ha a bemutatott számla teljesíti is az e rendelet 1. cikkének (3) bekezdésében előírt összes követelményt, a tagállamok vámhatóságainak akkor is el kell végezniük a szokásos ellenőrzéseket, és – minden más esethez hasonlóan – további dokumentumokat (fuvarokmányokat stb.) is bekérhetnek a nyilatkozatban foglalt adatok pontosságának ellenőrzése céljából, valamint annak érdekében, hogy az adott vámtétel alkalmazása a vámjognak megfelelően indokolt legyen.

(441)

Amennyiben az érintett intézkedések bevezetését követően az alacsonyabb egyedi vámtételekben részesülő vállalatok kivitelének volumene jelentősen megnő, ez a növekedés önmagában is az alaprendelet 23. cikkének (3) bekezdése szerinti, a kereskedelem szerkezetében az intézkedések bevezetése nyomán bekövetkezett változásnak tekinthető. Ilyenkor – a feltételek teljesülése esetén – kijátszásellenes vizsgálat indítható. Ez a vizsgálat többek között irányulhat annak megállapítására, hogy szükség van-e az egyedi vámtétel(ek) eltörlésére és ebből következően országos hatályú vám kivetésére.

(442)

A (2) preambulumbekezdés megjegyezte, hogy a Bizottság az (EU) 2019/245 végrehajtási határozattal elfogadta a felajánlott kötelezettségvállalásokat. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy azok megszüntetik a támogatott behozatal káros hatásait, és kellő mértékűre csökkentik az intézkedések kijátszásának kockázatát.

(443)

A CARBIO és az argentin kormány előadta, hogy a hatályos intézkedések megújítása esetén a meglévő kötelezettségvállalást fenn kell tartani. A CARBIO úgy ítélte, hogy a szóban forgó kötelezettségvállalás hatékony mechanizmus, amely árstabilizáló tényezőként hat az Unióba irányuló biodízel-behozatal áraira, tekintettel az argentin biodízel magas áraira és a kérelemben szereplő negatív alákínálási különbözetre (–2 %). A CARBIO megjegyezte, hogy tagjait fegyelmezetten járnak el, és elkötelezettek amellett, hogy egy megújított megállapodás keretében folytassák munkájukat.

(444)

A Bizottság megjegyezte, hogy a jelenlegi hatályvesztési felülvizsgálat célja annak értékelése, hogy indokolt-e a kiegyenlítő intézkedések fenntartása. A hatályos kötelezettségvállalás értékelése nem tartozik a jelenlegi hatályvesztési felülvizsgálat hatálya alá.

(445)

A Bizottság azon szándéka nyomán, miszerint az argentin kormány esetében az alaprendelet 28. cikkének (1) bekezdését kívánja alkalmazni, az EBB ehelyett a kötelezettségvállalások törlését kérte, melyet az argentin kormány együttműködésének hiányával indokolt. Az EBB különösen a kormányoknak az alaprendelet szerinti kötelezettségvállalásban betöltött szerepének kérdését vetette fel. Ezen túlmenően az EBB felhívta a figyelmet arra, hogy a (71) preambulumbekezdésben felsorolt, a szójababtermesztők és szójaolajgyártók áraira és árképzési politikájára vonatkozó hiányzó információk egyike elengedhetetlen volt a kötelezettségvállalás szerinti minimális importár megállapításához. Ezenkívül az EBB megjegyezte, hogy az argentin kormány nem szolgáltatott információkat az argentin szójababpiacról, amely igen likvid és átlátható piac, és hogy a Molinos Agro a kérdőívre adott válaszában megerősítette, hogy a szójabab piaca valóban ilyen. Végezetül: az argentin kormány együttműködésének hiánya sértette volna a kötelezettségvállalás elfogadásának alapjául szolgáló bizalmat.

(446)

Az argentin kormány és a CARBIO előadta, hogy azok az árinformációk, amelyeket az egyes szójabab-beszállítók a jelenlegi hatályvesztési felülvizsgálat keretében szolgáltathattak volna, különböznek a szójababnak az argentin belföldi piacon érvényesített árától, amely a minimális importár meghatározása szempontjából a releváns tényező. Az argentin kormány arra is rámutatott, hogy a kötelezettségvállalás jóváhagyását nem akadályozta meg az, hogy az eredeti vizsgálat során nem nyújtották be ugyanezen információkat. Ennek megfelelően az argentin kormány és a CARBIO előadta, hogy az argentin kormány együttműködésének hiánya nem minősül a kötelezettségvállalás megszegésének, figyelembe véve azt is, hogy az argentin kormány a kötelezettségvállalásnak nem volt részes fele. Ezen túlmenően az argentin kormány szerint a Molinos Agro kérdőívre adott válasza azt mutatja, hogy ha a piac átlátható, akkor a szójababtermesztők nyilvántartásának vezetése nem jár gyakorlati haszonnal. Végezetül a CARBIO előadta, hogy a kötelezettségvállalás fenntartása az Unió érdekét szolgálja.

(447)

A Bizottság megjegyezte, hogy a hatályos kötelezettségvállalás értékelése nem tartozik a jelenlegi hatályvesztési felülvizsgálat hatálya alá. A Bizottság ezért ezt az állítást nem vette figyelembe.

(448)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a CARBIO megismételte a (443) preambulumbekezdésben ismertetett észrevételeket, amelyekkel a Bizottság a (444) preambulumbekezdésben már foglalkozott.

(449)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az EBB megismételte, hogy a Bizottságnak a jelenlegi vizsgálat során értékelnie kell, hogy az argentin kormány együttműködésének hiánya milyen hatással volt a hatályos kötelezettségvállalásra. Az EBB azzal érvelt, hogy erre a jelenlegi hatályvesztési felülvizsgálat keretében, vagy egy külön értékelés keretében kell sort keríteni. Ezenkívül az EBB úgy ítélte meg, hogy az argentin szójababpiacra vonatkozó pontos információk hiánya miatt a Bizottságnak nem állt módjában megállapítani a minimális importárat, mivel ez utóbbit az argentin kormány által a szójaolajra nézve közzétett havi árajánlatok alapján számítják ki. Ezért az EBB úgy vélte, hogy a kötelezettségvállalás nem indokolt, és fel kell függeszteni.

(450)

A Bizottság megismételte, hogy a hatályos kötelezettségvállalás értékelése nem tartozik a jelenlegi hatályvesztési felülvizsgálat hatálya alá. Ez azonban elvben nem befolyásolja annak értékelését, hogy sor került-e a kötelezettségvállalás megsértésére vagy sem, mely értékelés mindenképpen elkülönül a jelenlegi hatályvesztési felülvizsgálattól. Ezért a Bizottság ezt az állítást a jelen vizsgálat keretében nem vette figyelembe.

(451)

Ezen túlmenően az EBB több állítást fogalmazott meg arra nézve, hogy hogyan függnek össze az argentin kormány által nem szolgáltatott információk a minimális importár meghatározásával.

(452)

A Bizottság megjegyezte, hogy a hatályos kötelezettségvállalás értékelése nem tartozik a jelenlegi hatályvesztési felülvizsgálat hatálya alá. A Bizottság ezért ezeket az állításokat nem vette figyelembe.

(453)

Ha a Bizottság az alaprendelet 13. cikkének (9) bekezdése alapján a szabályok megszegése miatt, konkrétan meghatározott ügyletekre hivatkozva visszavonja egy kötelezettségvállalás elfogadását és a kötelezettségvállalás hatálya alá tartozó érintett számlákat érvénytelennek nyilvánítja, az érintett ügyletekhez kapcsolódó szabad forgalomba bocsátásra vonatkozó árunyilatkozat befogadásakor vámtartozás jön létre.

(454)

Az e rendeletben az egyes meghatározott vállalatok esetében megállapított egyedi vámtételek kizárólag az Argentínából származó és a megnevezett jogalanyok által gyártott, a felülvizsgálat tárgyát képező termék behozatalára vonatkoznak. Az e rendelet rendelkező részében kifejezetten meg nem jelölt vállalatok – köztük a kifejezetten megjelölt vállalatokkal kapcsolatban álló vállalatok – által gyártott, a felülvizsgálat tárgyát képező termék behozatalára az „Argentínából származó minden más behozatalra” vonatkozó vámtételt kell alkalmazni. E behozatalok esetében az egyedi vámtételek nem alkalmazhatók.

(455)

Amennyiben a későbbiek folyamán valamely vállalat megváltoztatja a nevét, kérheti ezen egyedi vámtételek alkalmazását. A kérelmet a Bizottsághoz kell intézni (172). A kérelemnek tartalmaznia kell minden olyan releváns információt, amely alapján bizonyítható, hogy a változás nem érinti a vállalatnak a rá vonatkozó vámtételre való jogosultságát. Ha a vállalat nevének megváltozása nem érinti a vállalatra vonatkozó vámtétel igénybevételére való jogosultságot, a névváltoztatásról a Bizottság rendeletet tesz közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

(456)

Minden érdekelt fél tájékoztatást kapott azokról a lényeges tényekről és szempontokról, amelyek alapján a Bizottság javaslatot kívánt tenni a meglévő intézkedések fenntartására. A Bizottság emellett határidőt is megállapított, amelyen belül az érdekelt felek a tájékoztatást követően ismertethették észrevételeiket. Az argentin kormánytól, a CARBIO-tól és az EBB-től érkeztek észrevételek, melyekkel a fenti vonatkozó szakaszok foglalkoztak.

(457)

Az az exportőr vagy gyártó, amely nem exportálta az érintett terméket az Unióba abban az időszakban, amelynek alapján az általa exportált termékek esetében jelenleg alkalmazandó vám megállapítása történt, kérelmezheti, hogy a Bizottság a mintában nem szereplő együttműködő vállalatok számára megállapított kiegyenlítő vám hatálya alá vonja. A Bizottságnak három feltétel teljesülése esetén kell helyt adnia a kérelemnek. Az új exportáló gyártónak a következőket kell igazolnia: i. nem exportálta az Unióba az érintett terméket abban az időszakban, amelynek alapján az általa exportált termékek esetében alkalmazandó vám megállapítása történt, ii. nem áll kapcsolatban olyan vállalattal, amely exportálta az Unióba az érintett terméket, és ennélfogva a kiegyenlítő vámok hatálya alá tartozik, és iii. a későbbiekben exportálta az érintett terméket, vagy vállalt visszavonhatatlan szerződéses kötelezettséget arra, hogy az érintett terméket jelentős mennyiségben exportálja.

(458)

Figyelembe véve az (EU, Euratom) 2024/2509 európai parlamenti és tanácsi rendelet (173) 109. cikkét, az Európai Unió Bíróságának ítéletében előírt visszatérítés esetén az Európai Központi Bank irányadó refinanszírozási műveleteire alkalmazott, az Európai Unió Hivatalos Lapjának C sorozatában minden egyes hónap első naptári napján közzétett kamatlábbal megegyező mértékű késedelmi kamat fizetendő.

(459)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az (EU) 2016/1036 rendelet 15. cikkének (1) bekezdése értelmében létrehozott bizottság véleményével,