(1)

Az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) 2024. február 16-án az (EU) 2016/1037 európai parlamenti és tanácsi rendelet (a továbbiakban: alaprendelet) 10. cikke alapján szubvencióellenes eljárást indított a Marokkóból (a továbbiakban: érintett ország) származó egyes alumíniumkerekek Unióba érkező behozatalára vonatkozóan. Az eljárás megindításáról a Bizottság értesítést (2) (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló értesítés) tett közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

(2)

A Bizottság a vizsgálatot az Európai Kerékgyártók Szövetsége (Association of European Wheel Manufacturers, a továbbiakban: panaszos vagy EUWA) által 2024. január 3-án benyújtott panasz nyomán indította el. A panaszt a panaszos az alaprendelet 10. cikkének (6) bekezdése értelmében az egyes alumíniumkerekekkel foglalkozó uniós gazdasági ágazat nevében nyújtotta be. A panaszban foglalt, a támogatással és az abból eredő jelentős kárral kapcsolatos bizonyítékok elegendőek voltak a vizsgálat megindításához.

(3)

A szubvencióellenes vizsgálat megindítása előtt a Bizottság értesítette Marokkó kormányát (a továbbiakban: a marokkói kormány) (3) arról, hogy megfelelően dokumentált panasz érkezett hozzá, és az alaprendelet 10. cikkének (7) bekezdésével összhangban konzultációra kérte fel a marokkói kormányt, valamint 2024. február 16-án feljegyzést tett közzé a bizonyítékok elegendő voltáról (4). A Bizottság 2024. február 12-én konzultált a marokkói kormánnyal. Mindazonáltal nem sikerült kölcsönösen elfogadható megoldást találni.

(4)

A Bizottság 2021. november 17-én külön dömpingellenes vizsgálatot (a továbbiakban: a külön dömpingellenes vizsgálat) indított a Marokkóból származó ugyanezen termékre vonatkozóan. (5) A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az érintett terméket dömpingelték az uniós piacon, és 2023. január 11-én 9,0–17,5 % mértékű végleges dömpingellenes vámot vetett ki (6).

(5)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben felkérte az érdekelt feleket, hogy a vizsgálatban való részvétel érdekében vegyék fel vele a kapcsolatot. A Bizottság emellett külön tájékoztatta a panaszost, a marokkói kormányt, a Kínai Népköztársaság kormányát (a továbbiakban: a kínai kormány) (7), más ismert uniós gyártókat, az ismert exportáló gyártókat, valamint az ismert importőröket és felhasználókat a vizsgálat megindításáról, és felkérte őket az abban való részvételre.

(6)

A Bizottság felkérte a kínai kormányt, hogy jelentkezzen és működjön együtt a vizsgálatban. A kínai kormány azonban nem kérte érdekelt félként való figyelembevételét, és nem működött együtt.

(7)

A panaszosok kérték kilétük bizalmas kezelését, mivel tartottak ügyfeleik retorziójától. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy valóban jelentős a megtorló intézkedések veszélye, ezért beleegyezett, hogy a panaszosok neve ne kerüljön nyilvánosságra. A tényleges anonimitás érdekében a Bizottság az egyéb uniós gyártók kilétét is bizalmasan kezelte annak érdekében, hogy a panaszosok kiléte következtetés útján ne legyen megállapítható.

(8)

Az érdekelt felek lehetőséget kaptak arra, hogy észrevételeket tegyenek a vizsgálat megindításával kapcsolatban, és kérjék a Bizottság és/vagy a kereskedelmi ügyekben eljáró meghallgató tisztviselő előtti meghallgatásukat.

(9)

A Bizottság az eljárás megindításával kapcsolatban észrevételeket kapott a marokkói kormánytól, az Európai Gépjárműgyártók Szövetségétől (ACEA) és a panaszostól.

(10)

Három érdekelt fél kért és kapott meghallgatást a Bizottság szolgálataitól: a marokkói kormány, az Európai Gépjárműgyártók Szövetsége (a továbbiakban: ACEA) és a Renault csoport.

(11)

2024. április 8-i és május 16-i beadványaiban (8), valamint a 2024. május 17-i meghallgatáson a marokkói kormány azt állította, hogy ez az eljárás sérti az egyrészről az Európai Közösségek és azok tagállamai, és másrészről a Marokkói Királyság közötti társulás létrehozásáról szóló euromediterrán megállapodás (9) (a továbbiakban: a társulási megállapodás), valamint az Európai Unió és a Marokkói Királyság közötti vitarendezési mechanizmus létrehozásáról szóló megállapodás (10) (a továbbiakban: a vitarendezési megállapodás) egyes rendelkezéseit. A marokkói kormány szerint a társulási megállapodás 8. és 9. cikke értelmében tilos minden vám, beleértve a kiegyenlítő vámokat is. A marokkói kormány azt állította, hogy e rendelkezések alóli kivételeket csak a társulási megállapodás 24–27. cikke tartalmaz, amelyek a vonatkozó feltételek teljesülése esetén lehetővé teszik a dömpingellenes vagy védintézkedéseket. Ezzel szemben a Bizottság nem hivatkozhat a társulási megállapodás 36. cikkére olyan „határozott védelemként”, amely igazolhatná kiegyenlítő vámok kivetését. Ez ellentétes lenne a vitarendezési megállapodás 2. cikkének (1) bekezdésével, mivel az ilyen intézkedésekre sem e rendelkezés hatálya, sem a választottbírói testület megbízatása nem terjed ki, ugyanis csak a társulási megállapodás 24. cikke alapján megengedett dömpingellenes intézkedésekről esik kifejezett említés.

(12)

A Bizottság ezzel nem értett egyet. Míg a társulási megállapodás 8. és 9. cikke tiltja új vámok vagy azokkal azonos hatású díjak kivetését a kétoldalú kereskedelemben, illetve feljogosít a marokkói eredetű termékek ilyen vámoktól és díjaktól mentes uniós importjára, e tilalmak alól vannak kivételek. Ilyen kivételt nemcsak a társulási megállapodás 24–27. cikke tartalmaz, amint azt a marokkói kormány állítja, hanem a megállapodás 36. cikke is.

(13)

A társulási megállapodás 36. cikkének (3) preambulumbekezdése különösen kimondja, hogy a Társulási Tanács által a 36. cikk (3) bekezdése alapján elfogadott egyedi végrehajtási szabályok hiányában a társulási megállapodás 36. cikke (1) bekezdésének c) pontja szerint értékelni kell a versenyt torzító vagy azzal fenyegető támogatásoknak a társulási megállapodással való összeegyeztethetőségét az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) VI. cikkének értelmezésére és alkalmazására vonatkozó rendelkezésekben foglalt szabályok alapján kell értékelni. A Bizottság megjegyezte, hogy ilyen végrehajtási szabályok elfogadására mindeddig nem került sor. Mivel a GATT VI. cikkének vonatkozó végrehajtási rendelkezései magukban foglalják a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló WTO-megállapodást, valamint az alaprendeletet (amely ezeket a rendelkezéseket átülteti az uniós jogba), a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a társulási megállapodással teljes összhangban a Marokkóval szemben folyamatban lévő eljárásra valóban ezeket a jogszabályi szabályokat kell alkalmazni.

(14)

A Bizottság megjegyezte továbbá, hogy a marokkói kormány érvelése nem határozza meg pontosan a folyamatban lévő eljárás hatálya alá tartozó támogatásokra alkalmazandó anyagi jogi szabályokat. A marokkói kormány mindössze azt állítja, hogy bármilyen behozatali vám vagy azzal azonos hatású díj ellentétes lenne a társulási megállapodás 8. vagy 9. cikkével, és arra a következtetésre jut, hogy a kiegyenlítő vámok nem állnak összhangban ezekkel a rendelkezésekkel. Ez az érv logikailag megalapozatlan, mivel azt jelentené, hogy a társulási megállapodás 36. cikke (1) bekezdésének c) pontja alá tartozó támogatások nem csupán kívül esnének az alaprendeletben foglalt és a vonatkozó WTO-szabályok körén, hanem egyszerűen jogilag megengedettek lennének még akkor is, ha torzítják a versenyt, vagy azzal fenyegetnek, és megfelelnek az említett rendelkezés egyéb lényeges követelményeinek. Más szóval ha a Társulási Tanács nem fogadná el a 36. cikk (3) bekezdése szerinti végrehajtási szabályokat, az automatikusan jogszerűvé tenné az ilyen torzító támogatásokat, még akkor is, ha azok ellentétesek az alaprendelettel és a GATT VI. cikkét végrehajtó WTO-szabályokkal. Ez olyan rendellenes következmény lenne, amelyet sem a társulási megállapodás rendelkezései, sem annak jogalkotási előzményei nem támasztanak alá.

(15)

E következtetéseken a marokkói kormánynak a vitarendezési megállapodás 2. cikkének (1) bekezdésére alapított érve sem változtat. E megállapodás kizárólagos célja a társulási megállapodás II. címéből eredő viták elkerülése és rendezése, hatálya is csak erre terjed ki. A II. cím tartalmazza a társulási megállapodás 8. és 9. cikkét, de nem tartalmazza a 36. cikket. A társulási megállapodás egyéb rendelkezéseivel, köztük a 36. cikkel kapcsolatos vitákat a társulási megállapodás 86. cikke szabályozza. A Bizottság először is megjegyezte, hogy ezek a rendelkezések a társulási megállapodás anyagi jogi rendelkezéseinek értelmezésével és alkalmazásával kapcsolatos jogviták esetleges rendezésére vonatkozó eljárási szabályokra vonatkoznak. Az, hogy a vitarendezési megállapodás vagy a társulási megállapodás 86. cikke alkalmazandó-e a folyamatban lévő kiegyenlítő eljárásra vonatkozó végleges határozattal kapcsolatos esetleges vitákra, nincs hatással ezen eljárás alkalmazandó anyagi jogi szabályaira. A (12)–(14) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az alkalmazandó szabályok az alaprendeletben és a GATT VI. cikkét végrehajtó vonatkozó WTO-szabályokban foglalt szabályok. A Bizottság megjegyezte, hogy e rendelet egyetlen rendelkezése sem érinti a marokkói kormány azon jogát, hogy megválassza a legmegfelelőbb bírói vagy alternatív vitarendezési utat, többek között a társulási megállapodás és/vagy a vitarendezési megállapodás alapján az e rendeletben foglalt megállapításokkal kapcsolatos esetleges viták tekintetében.

(16)

A marokkói kormány szerint továbbá a kérelem összességében nem tartalmaz a WTO ítélkezési gyakorlatában a szubvencióellenes vizsgálat megindításához megkövetelt elegendő bizonyítékot. A marokkói kormány különösen azzal érvelt, hogy a panasz nem tartalmaz konkrét bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a Marokkóban működő két exportáló gyártó gazdasági előnyhöz jutott volna az állítólagos támogatási programok révén. Állítása szerint az exportáló gyártóknak nyújtott állítólagos támogatások megléte a legjobb esetben is spekuláció, és a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló WTO-megállapodás (a továbbiakban: WTO SCM-megállapodás) 11.2. és 11.3. cikkében meghatározott kritériumok nem teljesülnek.

(17)

Konkrétabban a marokkói kormány azt állította, hogy nem áll rendelkezésre elegendő bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a két ismert exportáló gyártó támogatásban részesült a marokkói kormánytól, és hogy a panasz nem bizonyítja kellőképpen, hogy a támogatásokat közjogi szerveken keresztül nyújtották. Ugyanezt az érvet fogalmazta meg az adómentességek és a marokkói bankok által nyújtott kedvezményes hitelek esetében is. Ezzel kapcsolatban a marokkói kormány azzal érvelt, hogy a panaszban nem szerepelt banki ajánlat vagy banki kifizetés az exportáló gyártóknak biztosított kedvezményes hitelnyújtás bizonyítékaként. Ami a földterület biztosításához kapcsolódó támogatásokat illeti, a marokkói kormány kijelentette, hogy a panaszban benyújtott dokumentumok a marokkói számvevőszék 2016. évi, elavult információira vonatkoznak, amelyek olyan finanszírozási formákat említenek, amelyek kívül esnek a vizsgálat által figyelembe vett időszakon, és nem kapcsolódnak az exportáló gyártókhoz. Az egyedi jelleget illetően a marokkói kormány azzal érvelt, hogy a panaszban nem szerepel bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a két exportáló gyártó a marokkói kormány által támogatott gépjárműiparhoz tartozna.

(18)

Végezetül a marokkói kormány azt állította, hogy a Marokkónak tulajdonított állítólagos kínai pénzügyi támogatás kiegyenlítése ellentétes a WTO szabályaival, és hogy a Bizottság a vizsgálat megindítása előtt nem szerzett elegendő bizonyítékot ahhoz, hogy az állítólagos kínai finanszírozást a marokkói kormánynak tulajdonítsa.

(19)

A Bizottság nem értett egyet ezekkel az állításokkal. Az alaprendelet 10. cikkének (2) bekezdése szerint a panasznak a panaszos által az észszerűség keretein belül beszerezhető információkat kell tartalmaznia. A vizsgálat megindításához szükséges jogi bizonyítási küszöb (az „elegendő” bizonyíték) nem azonos a támogatás, a kár vagy az ok-okozati összefüggés fennállásának végleges megállapításához szükséges bizonyítási küszöbbel. Következésképpen azok a bizonyítékok, amelyek mennyiségüket vagy minőségüket tekintve nem elegendőek a támogatás, a kár vagy az ok-okozati összefüggés végleges megállapításához, elegendők lehetnek a vizsgálat megindításához.

(20)

A Bizottság hivatkozik továbbá a bizonyítékok elegendő voltáról szóló feljegyzésre, amely részletesen elemezte a panaszban szereplő támogatási rendszert, és arra a következtetésre jutott, hogy az eljárás megindításának szakaszában elegendő bizonyíték áll rendelkezésre az állítólagos támogatás meglétére. Általában véve, amint arra a panaszos az eljárás megindításáról szóló beadványában is rámutatott, az exportáló gyártóknak nyújtott számos támogatás meglétét alátámasztja, hogy mindkét exportáló gyártóval kétoldalú beruházási megállapodás aláírására került sor. E megállapodások pontos tartalma azonban – a marokkói kormány és az exportáló gyártók bizalmas információjaként – a panaszos által az észszerűség keretein belül nem voltak beszerezhetők, ezért annak az eljárás megindítását követő további vizsgálata szükséges. Hasonlóképpen az egyes banki ajánlatok és a bankoknál végzett fizetési műveletek általában nem hozzáférhetők a nyilvánosság számára, így a panaszos által az észszerűség keretein belül ugyancsak nem voltak beszerezhetők.

(21)

Ami a földterületnek a megfelelő ellenszolgáltatásnál kisebb összeg fejében történő biztosítását illeti, a Bizottság megjegyezte, hogy a földvásárlásokra az exportáló gyártók létrehozásakor, 2018-ban került sor. Egy 2016-ban készült jelentés ennélfogva nem tekinthető elavultnak. Mindenesetre a panasz nem kizárólag erre a jelentésre támaszkodott, hanem az ipari gyorsítási tervre is, amely egyértelműen hatályban volt a földterületek megvásárlásakor, valamint arra a tényre, hogy az exportáló gyártók különleges gazdasági övezetekben találhatók, amelyekre külön szabályok vonatkoznak.

(22)

Ami az exportáló gyártóknak a gépjárműiparba való bevonását illeti, a panaszban szereplő bizonyítékokból már egyértelműen kiderül, hogy a marokkói kormány a gépjárműipart nyolc ökoszisztémára osztotta fel, amelyek nemcsak a kész gépkocsira, hanem annak különálló részeire is kiterjednek. Ezen ökoszisztémák egyike magában foglalja az autók hajtásláncát és erőátviteli rendszerét is, amelynek a kerekek is a részét képezik.

(23)

Végezetül ami a marokkói kormánynak tulajdonított állítólagos pénzügyi támogatást illeti, a Bizottság megjegyzi, hogy a bizonyítékok elegendő voltáról szóló feljegyzés egyértelműen és a Törvényszék által elfogadott módon kifejtette e támogatási rendszer jogalapját. Meghatározta továbbá a marokkói kormánynak tulajdonítás szempontjából releváns elemeket, ideértve azt a tényt is, hogy az „Egy övezet, egy út” kezdeményezés részeként mindkét fél államfője és miniszterei elismerték és üdvözölték a kínai beruházásokat és tőkét. A két kormány a legmagasabb szinten folytatott megbeszéléseket, együttes nyilatkozatokat adott ki, és hivatalosan partnerségi megállapodásokat kötött az „Egy övezet, egy út” kezdeményezés és annak marokkói támogatási rendszerei végrehajtására. A CITIC Dicastal beruházási projekt ebben az összefüggésben több alkalommal is kifejezetten említésre került. A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy a panasz elegendő bizonyítékot szolgáltatott a marokkói kormány és a kínai kormány közötti együttműködés keretében nyújtott támogatásokra vonatkozóan. A Bizottság ezért elutasította a marokkói kormány állításait.

(24)

Emellett a marokkói kormány állítása szerint a panaszos nem bizonyított tényleges ok-okozati összefüggést a Marokkóból származó alumíniumkerekek behozatala és az alumíniumkerekek uniós ágazatát ért állítólagos kár között. Azt állította, hogy a panaszos nem vizsgálta meg tárgyilagosan a behozatalnak az alumíniumkerekek uniós ágazatára gyakorolt hatását. Emellett fenntartotta, hogy a harmadik országokból érkező behozatal értékelése nem volt megfelelő, az értékesítési volumen alakulásának elemzése pedig azt mutatja, hogy az uniós gyártók piaci részesedése kizárólag a Törökországból érkező behozatal miatt esett vissza. A marokkói kormány állítása szerint továbbá a panaszos nem volt tekintettel egyéb tényezőkre, például arra, hogy a figyelembe vett időszak alatt az alumíniumkerekek iránti kereslet csökkent, az alumíniumköltségek pedig növekedtek.

(25)

A Bizottság nem értett egyet az állítással, és azzal érvelt, hogy a panaszos valóban egyértelmű ok-okozati összefüggést állapított meg a Marokkóból származó alumíniumkerekek behozatala és az alumíniumkerekek uniós gazdasági ágazata által elszenvedett kár között. A panaszos elemzése magában foglalja a harmadik országokból érkező behozatal hatásának vizsgálatát, és figyelembe veszi az alumíniumkerekek uniós piacra irányuló marokkói exportjának jelentős növekedését, amely jelentős árlenyomáshoz és piactorzuláshoz vezetett. Az alábbi 5.2. szakaszban bemutatott módon a Törökországból és más harmadik országokból érkező behozatal nem járult hozzá az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kárhoz. A panaszos továbbá igenis végzett elemzést, amelyben gondosan mérlegelte az egyéb esetlegesen közreható tényezőket, például az alumíniumkerekek iránti kereslet csökkenését és az alumíniumköltségek növekedését. E tényezők azonban önmagukban nem magyarázhatják teljeskörűen az uniós gazdasági ágazatot ért kárt, amelyet a marokkói behozatal ugrásszerű növekedése jelentősen súlyosbított.

(26)

A marokkói kormány emellett a panaszban szereplő gyakorlatilag valamennyi kármutatóval kapcsolatban észrevételeket tett: állítása szerint a panaszosok a kárra vonatkozó következtetéseiket nem egyértelmű bizonyítékokon alapuló objektív vizsgálatot követően fogalmazták meg, és azok a WTO SCM-megállapodás 15. cikkében foglalt követelményeknek sem feleltek meg. Állítása szerint továbbá a panaszos nem szolgáltatott elegendő bizonyítékot a Marokkóból származó alumíniumkerekek behozatala és az uniós gazdasági ágazatot ért állítólagos kár közötti ok-okozati összefüggésre vonatkozóan.

(27)

E tekintetben a Bizottság megjegyezte, hogy a marokkói kormány állítása túlmutat az alaprendelet 10. cikkének (3) bekezdésében foglalt követelményeken, mivel az eljárás megindításának szakaszában a Bizottság szerepe az, hogy megvizsgálja a panaszos által benyújtott bizonyítékok pontosságát és helytállóságát, hogy eldönthesse, elegendő bizonyíték áll-e rendelkezésére az eljárás megindításához. Mivel ezt a Bizottság ténylegesen elvégezte, ezért elutasította a marokkói kormány állítását.

(28)

A fenti érvek összességére tekintettel a Bizottság elutasította a marokkói kormány állításait.

(29)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a marokkói kormány megjegyezte, hogy a társulási megállapodás nem tartalmaz a társulási megállapodás 24. cikkével egyenértékű támogatási rendelkezést. Ezenkívül a társulási megállapodás 36. cikke nem jelent általános kivételt a megállapodás megsértése esetén; a IV. cím (Fizetések, tőke, verseny és egyéb gazdasági rendelkezések) részét képezi. Következésképpen a 36. cikk nem alkalmazandó más rendelkezésekre, különösen az áruk szabad mozgásáról szóló II. cím rendelkezéseire.

(30)

A marokkói kormány azt állította, hogy a vitarendezési megállapodás értelmében a társulási megállapodás 36. cikkével kapcsolatos viták a társulási megállapodás 86. cikkének hatálya alá tartoznak, ellentétben a társulási megállapodás 8. és 9. cikkének megsértésével, amelyek a vitarendezési megállapodás hatálya alá tartoznak. A marokkói kormány szerint a Bizottság nem foglalkozott azzal az érvvel, hogy a 36. cikkre nem lehet „határozott védelemként” hivatkozni a társulási megállapodás 8. és 9. cikke szerinti kötelezettségekkel kapcsolatban. Ennek alátámasztására az EU és Ukrajna közötti, fakiviteli tilalommal kapcsolatos, az EU–Ukrajna társulási megállapodás vonatkozó rendelkezéseit érintő kétoldalú vitára hivatkozott (11).

(31)

A marokkói kormány állítása szerint továbbá nem bizonyított, hogy a Bizottság jogosult lenne a társulási megállapodás 36. cikkének (6) bekezdése szerinti intézkedések meghozatalára. A tájékoztatás nem tartalmaz arra vonatkozó megállapításokat, hogy fennáll-e a társulási megállapodás 36. cikke (1) bekezdésének c) pontjában előírt helyzet, nevezetesen, hogy a marokkói kormány olyan hivatalos támogatást nyújtott, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítésével torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget. A marokkói kormány szerint a Bizottság ezzel összefüggésben nem bizonyította, hogy a GATT alkalmazandó a szóban forgó állítólagos támogatási programokra. A GATT ugyanis egyetlen rendelkezésében sem teszi lehetővé a transznacionális támogatások kiegyenlítését.

(32)

A marokkói kormány továbbá azt állította, hogy még ha feltételezzük is, hogy léteznek a 36. cikk (1) bekezdésének c) pontjával összeegyeztethetetlen gyakorlatok, a 36. cikk (6) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a GATT alapján intézkedések hozhatók, és ezt az áruk szabad mozgásáról szóló II. cím rendelkezéseivel összhangban kell értelmezni. Mivel az áruk szabad mozgásáról szóló II. cím nem rendelkezik annak lehetőségéről, hogy a támogatásra tekintettel vámokat vessenek ki a kétoldalú kereskedelemre, a társulási megállapodás 36. cikkének (3) bekezdésében a GATT szerinti intézkedésekre való hivatkozást úgy kell értelmezni, hogy az kizárólag a WTO SCM-megállapodás III. részében (konzultáció és vitarendezés) előirányzott korrekciós intézkedésekre vonatkozik, nem pedig e megállapodás V. részére (azaz az egyoldalú kiegyenlítő vámokra).

(33)

A Bizottság ezzel nem értett egyet. A marokkói kormány állításaival ellentétben a Bizottság a (12)–(15) preambulumbekezdésben ismertetett konkrét jogi indokokra alapozta következtetéseit. A marokkói kormány által felhozott érvek a teljes jogi háttérből és indokolásból kiragadott indokok szelektív idézésén alapulnak.

(34)

Azzal az érvvel kapcsolatban, hogy a társulási megállapodás 36. cikke az EU és Ukrajna közötti, fakiviteli tilalommal kapcsolatos kétoldalú vita alapján sem hivatkozható „határozott védelemként”, a Bizottság megjegyezte, hogy a marokkói kormány egyetért a (15) preambulumbekezdésben foglalt azon értelmezéssel, amely szerint a 36. cikkből eredő jogvitákat a társulási megállapodás 86. cikke szabályozza, ellentétben a vitarendezési megállapodás hatálya alá tartozó 8. és 9. cikkel. A Bizottság megjegyezte továbbá, hogy a társulási megállapodás 36. cikke (6) bekezdésének második albekezdése kifejezetten kimondja, hogy a 36. cikk (1) bekezdésének c) pontjával összeegyeztethetetlen gyakorlatok, amelyek vitathatatlanul magukban foglalják az ezen eljárás tárgyát képező támogatásokat, a GATT-tal és annak egyéb vonatkozó eszközeivel összhangban elfogadott megfelelő intézkedések tárgyát képezhetik. A (13) preambulumbekezdésben pontosított módon az ezen eljárás tárgyát képező támogatásokra alkalmazandó releváns rendelkezés a GATT VI. cikke és az azt végrehajtó WTO SCM-megállapodás, az uniós alaprendeletbe átültetett formában. Az, hogy a marokkói kormány az EU és Ukrajna közötti kétoldalú vitára hivatkozik, jogilag nem releváns, nemcsak e megfontolásokra tekintettel, hanem azért is, mert az említett vita az EU és Ukrajna közötti eltérő kétoldalú megállapodást érint, amely sokkal újabb, és nem tartalmaz a 36. cikkhez hasonló rendelkezést, mivel külön 2. fejezettel rendelkezik a piacvédelmi eszközökről. Ez az EU–Ukrajna megállapodás olyan kétoldalú vitarendezési eljárási szabályokat tartalmaz, amelyek kizárólag e felek között alkalmazandók. Ezenkívül, még ha feltételezzük is, hogy a megállapodások közötti tényleges anyagi jogi és eljárási szabályok teljesen azonosak lennének, ami nem így van, az EU–Ukrajna társulási megállapodás alapján létrehozott választottbírói testület határozata csak ebben az összefüggésben lenne kötelező a felek között. Mindezen okok miatt a Bizottság elutasította a marokkói kormány állítását.

(35)

Ami a marokkói kormány azon állítását illeti, hogy a Bizottság nem bizonyította a társulási megállapodás 36. cikke (1) bekezdésének c) pontjában előírt helyzet fennállását, a Bizottság megismételte a (13)–(15) preambulumbekezdésben foglalt következtetéseit. Az eljárás helyzeti tárgya egyértelműen a 36. cikk (1) bekezdése c) pontjának hatálya alá tartozik, mivel a hivatalos támogatásra mint a versenyt torzító és az uniós gazdasági ágazatnak kárt okozó kiegyenlíthető támogatások különböző formáira vonatkozik, amelyeket a társulási megállapodás 36. cikkének (3) és (6) bekezdésével összhangban egyértelműen a GATT VI. cikke, a WTO SCM-megállapodás és az uniós alaprendelet vonatkozó rendelkezései szabályoznak. Továbbá, amint azt a 3.5. szakaszban foglalt következtetés is bizonyítja, amely szerint az alaprendelet lehetővé teszi a pénzügyi hozzájárulások más WTO-tagnak tulajdonítását, jogilag téves a marokkói kormány azon állítása, hogy az úgynevezett „transznacionális támogatások” nem tartoznak a társulási megállapodás hatálya alá, mivel azokról a GATT nem rendelkezik. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(36)

A marokkói kormány azon állítását illetően, hogy a társulási megállapodás 36. cikke (6) és (3) bekezdésének rendelkezéseit az áruk szabad mozgására vonatkozó II. cím rendelkezéseivel összefüggésben kell értelmezni, a Bizottság megjegyezte, hogy ezek a rendelkezések eltérőek, és eltérő mögöttes helyzeteket szabályoznak. Amint azt a (12) preambulumbekezdés is kifejti, a társulási megállapodás II. címe az áruk szabad mozgásával foglalkozik, és az ipari áruk mozgásáról szóló 8. és 9. cikkében tartalmazza az új vámok vagy azokkal azonos hatású díjak kivetésének tilalmát. Ezek a rendelkezések tükrözik a GATT I–III. cikkének az áruk szabad mozgására vonatkozó rendelkezéseit, valamint a bizonyos elvek és kivételek hatálya alá tartozó megfelelő tilalmakat. Ezzel szemben a társulási megállapodás 36. cikke a „Fizetések, tőke, verseny és egyéb gazdasági rendelkezések” című külön IV. cím részét képezi, és többek között a hivatalos támogatások által okozott versenytorzulásokkal foglalkozik, beleértve a kiegyenlíthető támogatásokat is. A vizsgált helyzetek köre a tisztességtelen kereskedelemre és az egyik fél kormánya által nyújtott támogatások által okozott torz gazdasági magatartásra terjed ki. Ezért a vonatkozó szabályozás a GATT VI. cikkében, a WTO SCM-megállapodásban és az uniós alaprendeletekben található. Ezek a különös szabályok alkalmazandók ezekre a sajátos helyzetekre, amelyek eltérőek, és kivételt jelentenek az áruk szabad mozgása alól. Ami azt az állítást illeti, hogy a társulási megállapodás 36. cikkének (3) és (6) bekezdése csak a WTO SCM-megállapodás V. részének alkalmazását tenné lehetővé, e rendelkezésekben semmi nem korlátozza sem kifejezetten, sem implicit módon a GATT vonatkozó szabályainak és a GATT-rendelkezéseket végrehajtó szabályoknak, köztük a WTO SCM-megállapodásnak a hatályát. Ez az érv továbbá a fentebb tisztázott módon a társulási megállapodás II. és IV. címének rendelkezései közötti állítólagos kölcsönhatás téves értelmezésén és felfogásán alapul. Ennek alapján a Bizottság elutasította a marokkói kormány érveit.

(37)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően benyújtott beadványában a marokkói kormány megjegyezte, hogy a Bizottság a tájékoztatóban helytelenül utasította el a vizsgálat – többek között a kárt okozó támogatásra vonatkozó elegendő bizonyíték hiányában – jogellenes megindításával kapcsolatos érveinek többségét. A marokkói kormány szerint a Bizottság azzal védte álláspontját, hogy megismételte az eljárás megindításáról szóló dokumentumokban szereplő nyilatkozatokat, különösen a támogatáshoz szükséges bizonyítékok elegendő voltát illetően, vagy egyszerűen elutasította a jogi érveket azzal az indokkal, hogy a Bizottságnak nem kell elvégeznie a marokkói kormány által az eljárás megindításának szakaszában kért értékeléseket. A marokkói kormány rámutat arra, hogy a Bizottság számos kulcsfontosságú érvvel egyáltalán nem foglalkozott, például azzal kapcsolatban, hogy a Bizottság az eljárás megindításakor elfogadta a panaszos elégtelen és pontatlan információit az importált árukra vonatkozó behozatali vámok és héa formájában nyújtott támogatás meglétéről. Ez azt mutatja, hogy a Bizottság anélkül indított vizsgálatot, hogy ismerte volna az általa vizsgálni kívánt programok pontos hatókörét.

(38)

A Bizottság nem ért egyet a marokkói kormány értékelésével. Amint az a fenti (20)–(23) preambulumbekezdésben látható, a Bizottság nemcsak általános nyilatkozatokat tett, hanem konkrét példákat és érveket is felvonultatott a marokkói kormány állításainak megcáfolására. Az importált árukra kivetett behozatali vámok és hozzáadottérték-adó formájában nyújtott támogatások konkrét kérdését illetően a Bizottság megjegyezte, hogy a marokkói kormány eredeti észrevételei csak az egyedi jelleg állítólagos hiányára vonatkoztak. E tekintetben a Bizottság visszautal a panaszra és a bizonyítékok elegendő voltáról szóló feljegyzésre, amelyek egyértelműen kiemelik, hogy a rendszer (többek között) a 19-94. sz. törvényben és az 1995. január 26-i 1-95-1. sz. királyi dekrétumban (Dahir) meghatározott, a társaság különleges gazdasági övezetben való letelepedésére vonatkozó különös feltételek alapján egyedinek minősül. Az alábbi 3.7. szakaszban látható módon az egyedi jelleg további megerősítést nyert a vizsgálat során.

(39)

A marokkói kormány jelezte továbbá, hogy a panaszban szereplő adatok elavultak, mivel több mint hat hónaposak.

(40)

A Bizottság megjegyezte, hogy – a panasz benyújtása és a vizsgálat megindítása között eltelt időre tekintettel – a panaszok esetében alkalmazott vizsgálati időszak gyakran eltér az eljárás során alkalmazott vizsgálati időszaktól. Az alaprendelet nem ír elő jogi kötelezettséget a panaszban szereplő adatok időszakára vonatkozóan, viszont előírja, hogy a panasznak tartalmaznia kell a panaszos által az észszerűség keretein belül beszerezhető információkat. A Bizottság megítélése szerint a panaszban szereplő adatok kellően frissek voltak ahhoz, hogy indokolják a vizsgálat megindítását.

(41)

Végezetül a marokkói kormány jelezte, hogy a Bizottság nem konzultált vele a vizsgálat során feltárt új támogatási programokról, megsértve ezzel a WTO SCM-megállapodás 13.2. cikkét. A marokkói kormány tehát sem tájékoztatást nem kapott, sem pedig lehetőséget arra, hogy megvitassa a Bizottság azon szándékát, hogy kiegyenlítse a Dika Morocco Africa S.A. (a továbbiakban: DMA) számára állítólagosan egyes szervezetek által nyújtott kedvezményes finanszírozást.

(42)

A kínai kormány által kiemelt állítólagos új támogatási rendszerek a DMA részére a marokkói kormány és a kínai kormány közötti kétoldalú együttműködés keretében nyújtott támogatásokra vonatkoznak. Azt, hogy e támogatások kedvezményes finanszírozás formáját ölthetik, már az eljárás megindítása előtt kiemelte a panasz D.3. szakasza, valamint a bizonyítékok elegendő voltáról szóló feljegyzés 4.2. szakasza. Így a vizsgálat nem tárt fel olyan új rendszereket, amelyek miatt további konzultációra lett volna szükség a marokkói kormánnyal. Mindenesetre a kérdőívek, a hiánypótlási eljárás és a marokkói kormánynál tett ellenőrző látogatás révén a vizsgálat kiterjedt a marokkói kormány és a kínai kormány közötti kétoldalú együttműködési folyamat keretében kapott támogatásokra. A marokkói kormánynak így bőven volt lehetősége arra, hogy a vizsgálat során is foglalkozzon ezekkel a kérdésekkel. A Bizottság ezért elutasította ezeket az állításokat.

(43)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a DMA azzal érvelt, hogy a Bizottság indokolatlan terhet rótt a Dicastal csoportra azáltal, hogy kiterjesztette a vizsgált támogatási programok és az információk benyújtására felkért, a csoporttal kapcsolatban álló vállalatok körét, valamint rövid határidőket szabott a kérdőívek megválaszolására. A DMA szerint a Bizottság megsértette a WTO SCM-megállapodás 12.1., 12.1.1. és 12.8. cikkét.

(44)

A Bizottság elutasította az állítást. Az együttműködő exportáló gyártók számára összeállított kérdőív egyértelműen meghatározta, hogy az exportáló gyártóval kapcsolatban álló mely vállalatoknak kellett kitölteniük a kérdőív egyes szakaszait. Ez többek között minden olyan, a gyártóval kapcsolatban álló vállalatot érintett, amely részt vesz az exportáló gyártó részére befektetett eszközök, inputok, tőke, kölcsönök, garanciák vagy más típusú finanszírozás biztosításában, valamint földterület vásárlásában vagy bérletében. A válaszadás 30 napon belül volt esedékes azt követően, hogy a Bizottság tájékoztatta a feleket arról, hogy az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdésével összhangban – amely a WTO SCM-megállapodás 12.1.1. cikkét hajtja végre – eltekintett a mintavételtől az exportáló gyártók körében. Ezenkívül kellően indokolt kérelmet követően a Dicastal csoport nagyvonalú hosszabbítást kapott. A csoport azonban a fent említett tevékenységekben részt vevő, vele kapcsolatban álló vállalatok egy része tekintetében csak részlegesen válaszolt a kérdőívre. A Bizottság csak a hiánypótlási felhívások több fordulóját követően kapta meg a kért információkat. Természetesen a Bizottság nem biztosított további 30 napot a hiánypótlásra, mivel a Dicastal csoport vállalatai már az eredeti válaszukban elegendő időt kaptak a kérdőív megválaszolására. A Bizottság tehát nem terjesztette ki a kérdőívre adott válasz benyújtására felkért vállalatok körét, és nem is szabott rövid válaszadási határidőket a csoporthoz tartozó vállalatok számára.

(45)

A Bizottság továbbá a (42) preambulumbekezdésben tárgyalt módon megvizsgálta a panasz és a bizonyítékok elegendő voltáról szóló feljegyzés tárgyát képező támogatási rendszereket. A Bizottság ezért úgy ítélte meg, hogy nem rótt többletterhet a Dicastal csoportra.

(46)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben jelezte, hogy az alaprendelet 27. cikkével összhangban mintavételt végezhet az érdekelt felek körében.

(47)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben jelezte, hogy ideiglenesen kiválasztott egy uniós gyártókból álló mintát. A Bizottság a hasonló terméknek az Unión belüli, a vizsgálati időszak alatti termelési és értékesítési volumene alapján vette a mintát. Figyelembe vette a földrajzi eloszlást is. A minta három uniós gyártóból állt. A mintába felvett uniós gyártók a teljes becsült termelési volumen 27 %-át tették ki. A Bizottság felkérte az érdekelt feleket, hogy tegyenek észrevételeket az ideiglenes mintával kapcsolatban.

(48)

Az ideiglenes mintával kapcsolatban a panaszostól érkeztek észrevételek. A beérkezett észrevételek elemzését követően a Bizottság megállapította, hogy az ideiglenes mintában kiválasztott vállalatok egyike nem gyártója a hasonló terméknek. Következésképpen a Bizottság úgy határozott, hogy módosítja a mintát.

(49)

A Bizottság az alaprendelet 27. cikkének megfelelően végleges mintát választott ki. A kiválasztási kritérium a hasonló termék 2023. január 1. és 2023. december 31. közötti uniós termelési volumene tekintetében vett reprezentativitás volt. Az uniós gyártók végleges mintája a hasonló termék ismert uniós gyártói teljes termelési volumenének több mint 22 %-át és a hasonló termék becsült teljes uniós értékesítési értékének 24 %-át tette ki, továbbá jó földrajzi eloszlást mutatott. A végleges minta reprezentatív az uniós gazdasági ágazatra nézve.

(50)

Annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát, a Bizottság felkérte a független importőröket az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott információk benyújtására.

(51)

Az ismert független importőrök egyike sem nyújtotta be a kért információkat, és egyezett bele abba, hogy felvegyék a mintába.

(52)

Annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát, a Bizottság felkérte a Marokkóban működő összes exportáló gyártót az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott információk benyújtására. Emellett a Bizottság felkérte a Marokkói Királyságnak az Európai Unió mellett működő képviseletét, hogy nevezze meg azokat az esetleges további exportáló gyártókat, amelyek érdeklődést tanúsíthatnak a vizsgálatban való részvétel iránt, illetőleg vegye fel velük a kapcsolatot.

(53)

Az érintett országban működő exportáló gyártók közül kettő nyújtotta be a kért információkat és egyezett bele a mintába való felvételébe. A válaszok kis számára való tekintettel a Bizottság úgy döntött, hogy nincs szükség mintavételre.

(54)

A marokkói exportáló gyártók egyike sem kért az alaprendelet 27. cikkének (3) bekezdése alapján egyedi vizsgálatot.

(55)

A Bizottság kérdőíveket küldött a mintában szereplő három uniós gyártónak, a panaszosnak, valamint három ismert felhasználónak és két exportáló gyártónak. A Bizottság ugyanezeket a kérdőíveket az eljárás megindításának napján hozzáférhetővé tette az interneten (12).

(56)

A Bizottság kérdőívet küldött a marokkói kormánynak.

(57)

A marokkói kormánynak küldött kérdőív egyedi kérdőíveket tartalmazott i. a vizsgált exportáló gyártóknak támogatást nyújtó kormányzati alapok, nevezetesen a Hasan II. Alap és az Ipari Fejlesztési és Beruházási Alap, ii. a vizsgált exportáló gyártóknak hitelt vagy exporthitelt nyújtó pénzügyi intézmények, valamint iii. a vizsgált exportáló gyártók székhelye szerinti ipari gyorsítási zónák számára.

(58)

A Bizottság felkérte a marokkói kormányt, hogy gyűjtse össze az e szervezetek által adott válaszokat, és küldje el azokat a Bizottságnak.

(59)

A Bizottsághoz az exportáló gyártóktól, a mintában szereplő három uniós gyártótól, három felhasználótól és a marokkói kormánytól érkezett válasz.

(60)

Az exportáló gyártók és a marokkói kormány által kitöltött kérdőívek nem tartalmazták a kérdőívben előírt összes információt. A Bizottság hiánypótlásra felhívó levelekben kérte az exportáló gyártóktól és a marokkói kormánytól a hiányzó információkat.

(61)

Az alaprendelet 28. cikkének sérelme nélkül a Bizottság beszerezte és az adatok egybevetésével ellenőrizte a támogatás, az ebből eredő kár és az uniós érdek megállapítása céljából szükségesnek ítélt összes információt. Az alaprendelet 26. cikke szerinti ellenőrző látogatásokra a következő vállalatok telephelyén került sor:

A Marokkóban és a Kínai Népköztársaságban (a továbbiakban: Kína) működő exportáló gyártók és a velük kapcsolatban álló vállalatok

Felhasználók

(62)

A támogatás és a kár vizsgálata a 2023. január 1. és 2023. december 31. közötti időszakra (a továbbiakban: vizsgálati időszak) terjedt ki. A kárra vonatkozó értékelés szempontjából releváns tendenciák vizsgálata a 2020. január 1-jétől a vizsgálati időszak végéig tartó időszakra (a továbbiakban: figyelembe vett időszak) terjedt ki.

(63)

2024. október 18-án az alaprendelet 12. cikkének megfelelően a Bizottság tájékoztatta az érdekelt feleket arról a szándékáról, hogy nem vezet be ideiglenes intézkedéseket, és folytatja a vizsgálatot.

(64)

A Bizottság folytatta azon információk összegyűjtését és ellenőrzését, amelyeket szükségesnek tartott végleges ténymegállapításainak megfogalmazásához.

(65)

Az ideiglenes intézkedések bevezetésének mellőzéséről szóló bizottsági határozatra válaszul az EUWA tájékoztatta a Bizottságot arról, hogy sajnálattal vette tudomásul az ideiglenes kiegyenlítő intézkedések bevezetésének mellőzésére vonatkozó döntését (13). Beadványában az EUWA arra kérte a Bizottságot, hogy az alaprendelet 16. cikke alapján visszamenőleges hatállyal vessen ki kiegyenlítő vámokat, feltéve természetesen, hogy a Bizottság vizsgálata arra a következtetésre jutott, hogy a kiegyenlítő vámok indokoltak.

(66)

A Bizottság tudomásul vette a kérelmet, de megcáfolta ezt az állítást, mivel az alaprendelet 16. cikkében a visszamenőleges hatályú kivetésre vonatkozóan meghatározott feltételek nem teljesültek, különösen mivel ebben az esetben nem került sor nyilvántartásba vételre, sem ideiglenes vámok bevezetésére.

(67)

2025. január 23-án a Bizottság valamennyi felet tájékoztatta azokról a lényeges tényekről és szempontokról, amelyek alapján végleges szubvencióellenes vámot kíván kivetni az érintett termék behozatalára vonatkozóan (a továbbiakban: végső tájékoztatás). A Bizottság a felek számára egy meghatározott időszakot biztosított a tájékoztatással kapcsolatos észrevételeik megtételére. Az érdekelt felek lehetőséget kaptak arra, hogy észrevételeket tegyenek a vizsgálat megindításával kapcsolatban, és kérjék a Bizottság és/vagy a kereskedelmi ügyekben eljáró meghallgató tisztviselő előtti meghallgatásukat.

(68)

A marokkói kormány 2025. január 29-én kérte a meghallgató tisztviselő beavatkozását egyes tőle származó, állítólagosan bizalmas információkkal, konkrétan a Marokkói Királyság kormánya és a Kínai Népköztársaság kormánya közötti „Egy övezet, egy út” kezdeményezés közös kiépítésére vonatkozó végrehajtási tervvel (a továbbiakban: a BRI végrehajtási terv) kapcsolatban, amelyeket hivatalosan nem nyújtottak be dokumentum formájában az ügy irataiban való elhelyezés céljából. Bár a dokumentumot helyszíni ellenőrző látogatásuk során – nem hivatalos módon – a piacvédelmi szolgálatok rendelkezésére bocsátották, a marokkói kormány azzal érvelt, hogy a dokumentumot csak helyszíni konzultáció céljából mutatták be, nem pedig átvételre és Brüsszelbe történő szállításra, mivel ez sértené a szóban forgó információk bizalmas jellegét.

(69)

Ennek alapján a meghallgató tisztviselő a következő intézkedéseket javasolta: „A piacvédelmi szolgálatoknak törölniük kell a szóban forgó információkra való minden hivatkozást az összes érdekelt fél rendelkezésére álló általános tájékoztatóból úgy, hogy visszavonják a jelenlegi általános tájékoztatót, majd azt a marokkói kormány titoktartáshoz való jogát kellően tiszteletben tartó új változatra cserélik, és az eljárásban érdekelt valamennyi felet felhívják az általános tájékoztató előző változatának törlésére. A piacvédelmi szolgálatoknak emellett meg kell semmisíteniük az ellenőrzési jelentés 12a. sz. bizonyítékaként felvett BRI végrehajtási terv kivonatait is, és azt nem vehetik figyelembe a vizsgálati akta részeként.”

(70)

Ami a BRI végrehajtási terv állítólagos bizalmas jellegét illeti, a Bizottság emlékeztetett arra, hogy az alaprendelet 29. cikke értelmében a bizalmas alapon szolgáltatott információk alapos indok esetén ilyenként kezelendők. A Bizottság megjegyezte, hogy a meghallgató tisztviselő megítélése szerint az alapos indok bizonyítást nyert, és hogy ezért az általános tájékoztatót meg kell tisztítani minden olyan információtól, amely bizalmas kezelést igényel. A Bizottság ennek megfelelően felülvizsgálta az általános tájékoztatót.

(71)

Ami a BRI végrehajtási terv az ellenőrzési jelentés 12a. sz. bizonyítékaként felvett kivonatainak megsemmisítésére és a vizsgálati aktában való figyelmen kívül hagyására vonatkozó ajánlást illeti, a Bizottság megjegyezte, hogy nem vitatott, hogy az említett dokumentumot a Bizottság szolgálatai rendelkezésére bocsátották a marokkói kormány helyiségeiben tett helyszíni ellenőrző látogatás során. Az sem vitatott, hogy a 28. cikk alkalmazásáról szóló levélhez fűzött észrevételeiben – amint azt az alábbi (94) preambulumbekezdés is ismerteti – kifejezetten utalt arra, hogy a Bizottság szolgálatai hozzáférést kaptak ehhez a dokumentumhoz, hogy ellenőrizzék annak tartalmát és a szóban forgó vizsgálatra gyakorolt hatásait. Bár az ellenőrzési jelentés 12a. sz. bizonyítéka maradéktalanul biztosítaná a helyszínen szerzett információk bizalmas jellegét, és az alapul szolgáló információknak kizárólag a marokkói kormánnyal való közlésével ugyanígy megvalósult volna a bizalmasság teljes körű védelme, a Bizottság megsemmisítette a bizonyítékot, és az aktában figyelmen kívül hagyta.

(72)

Következésképpen – a fenti intézkedések sérelme nélkül – a Bizottság megjegyezte, hogy a marokkói kormány arra irányuló kísérletei, hogy eltávolítsa a bizalmas aktából a Bizottság szolgálatai számára bizalmasan rendelkezésre bocsátott dokumentum kivonatait, az alaprendelet 28. cikke értelmében a szükséges információkhoz való hozzáférés megtagadásának vagy közlésük más módon történő elmulasztásának, illetve a vizsgálat hátráltatására irányuló kísérletnek minősülnek.

(73)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a marokkói együttműködő exportáló gyártók, a marokkói kormány, az Európai Gépjárműgyártók Szövetsége (ACEA) és a panaszos nyújtott be észrevételeket. A marokkói kormány és a DMA meghallgatást kért a Bizottságtól is.

(74)

A marokkói kormány e tekintetben azt állította, hogy a Bizottság nem biztosított érdemi lehetőséget az érdekelt feleknek arra, hogy észrevételeket tegyenek a tájékoztatással kapcsolatban, rámutatva különösen arra, hogy a Bizottság elutasította a marokkói kormánynak az észrevételek megtételére nyitva álló határidő meghosszabbítására irányuló kérelmet, és csak egynapos meghosszabbítást engedélyezett, ami állítólag összeegyeztethetetlen a WTO SCM-megállapodás 12.1. cikkével, és megakadályozta, hogy a marokkói kormány írásban benyújtson a Bizottságnak minden olyan bizonyítékot, amelyet a marokkói kormány a tájékoztatóban szereplő különböző kérdések tekintetében relevánsnak ítélt.

(75)

A Bizottság ezzel nem értett egyet. A Bizottság emlékeztetett arra, hogy a felek számára az észrevételek megtételére vonatkozó határidőt az alaprendelet 30. cikkének (5) bekezdése alapján határozta meg. A Bizottság megjegyezte továbbá, hogy az eljárás megindításáról szóló értesítés 9. pontja szerint a határidők meghosszabbítása csak kivételes körülmények fennállása esetén engedélyezhető, feltéve, hogy ennek alapos indoka van. Ezekben az esetekben a határidő legfeljebb három napra hosszabbítható meg. A marokkói kormány nem bizonyította ilyen rendkívüli körülmények fennállását. A Bizottság továbbá úgy ítélte meg, hogy a kérelem az eljárás nagyon késői szakaszában érkezett, ezért ha a kérelmet a teljes kért időszakra megadta volna, az veszélyeztette volna az eljárás időben történő befejezését. Mindazonáltal a Bizottság hozzájárult az észrevételek megtételére rendelkezésre álló határidő meghosszabbításához. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(76)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a DMA azt állította, hogy a Bizottság a Dicastal csoportra vonatkozó bizalmas adatok közlésével megsértette a WTO SCM-megállapodás 12.4. cikkét. E tekintetben a vállalat emlékeztetett 2025. január 24-i beadványára, amelyben az általános tájékoztatóban szereplő információk bizalmas kezelését kérte.

(77)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a DMA felhívta a Bizottság figyelmét arra, hogy bizonyos bizalmas adatok szerepeltek az általános tájékoztatóban. A Bizottság gyorsan felülvizsgálta az állítást, és az alaprendelet 29. cikke szerinti bizalmas információk védelme érdekében módosította az általános tájékoztatót. A Bizottság ezt követően haladéktalanul tájékoztatta az érdekelt feleket, hogy új általános tájékoztatót köröztettek, és felkérte őket, hogy semmisítsék meg a dokumentum előző változatát.

(78)

A DMA továbbá azzal érvelt, hogy a Bizottság a következő, a vizsgálati jegyzőkönyvvel nem alátámasztott információk felhasználásával megsértette a WTO SCM-megállapodás 22.5. cikkét: a) a hitelekre vonatkozó referenciainformációk, b) az OECD Marokkóra vonatkozó országkockázati besorolása, c) a Wisdom tulajdonosának címe, d) a lábjegyzetekben említett, internetes linkeket használó dokumentumok, amelyekhez a DMA és a vele kapcsolatban álló vállalatok nem férhettek hozzá.

(79)

A Bizottság ezzel nem értett egyet. A hitelekre vonatkozó referenciaértékeket és az OECD országkockázati minősítését a Bizottság egyedi tájékoztatás keretében közölte az érintett féllel. A Wisdom tulajdonosának címe nyilvánosan hozzáférhető és a hongkongi cégnyilvántartáson (14) keresztül csekély díj ellenében beszerezhető. A lábjegyzetekben említett dokumentumokat az érdekelt felek végső tájékoztatása napján a Bizottság hozzáférhetővé tette a vizsgálat nyilvános aktájában. A Bizottság által az érdekelt felek észrevételeinek kezelésére felhasznált további dokumentumokat, valamint a marokkói kormánynak a (68) preambulumbekezdésben ismertetett, bizalmas információk nyilvánosságra hozatalával kapcsolatos panaszát a Bizottság az érdekelt felek végső tájékoztatásával kapcsolatos észrevételek kézhezvételét követően hozzáférhetővé tette a nyilvános aktában. Valójában bizonyos forrásokhoz (internetes linkekhez) való hozzáférés földrajzilag a kínai IP-címekre korlátozódott. Ezekben az esetekben azonban a Dicastal csoport kínai székhelyű vállalatai hozzáférhettek ezekhez az információforrásokhoz. Mindenesetre a szóban forgó információk szerepeltek a 2025. január 23-án közzétett dokumentumcsomagban.

(80)

Végezetül, a DMA azt állította, hogy a Bizottság megsértette a 22.5. cikket azáltal is, hogy nem foglalkozott a Dicastal csoportnak a) a 28. cikk alkalmazásáról szóló első levélre adott válaszával (lásd a (110) preambulumbekezdést) és b) a Changsha Dicastal finanszírozási forrására vonatkozó beadványával.

(81)

A Bizottság ezzel nem értett egyet. A Bizottság az alábbi (280)–(305) preambulumbekezdésben foglalkozott a Dicastal csoportnak a 28. cikk alkalmazásáról szóló első levélre adott válaszával, amely már szerepelt az általános tájékoztatóban. A Changsha Dicastal finanszírozási forrásaira vonatkozó beadványában a Dicastal csoport megpróbálta bizonyítani, hogy a Changsha Dicastal nem kapott olyan támogatást a kínai kormánytól, kínai bankoktól vagy pénzügyi intézményektől, illetve a CITIC Dicastaltól, amelyet fel lehetett volna használni marokkói beruházásainak finanszírozására. A Bizottság nem vitatta ezeket az állításokat. Ehelyett a Bizottság a (221), (257), (259) és (371) preambulumbekezdésben foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy a Changsha Dicastal finanszírozza-e a CITIC Dicastalt a marokkói beruházáshoz szükséges források előteremtése érdekében.

(82)

Végezetül az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az ACEA, a DMA és a marokkói kormány azt állította, hogy nem biztosították a védelemhez való jogukat – állításuk szerint egyes korlátozott területeken a mintában szereplő uniós gyártók kérdőívre adott nem bizalmas válaszai nem nyújtottak érdemi összefoglalót. Azt is állították, hogy a Bizottság ellenőrzési jelentéseinek betekinthető változatai szintén nem biztosították a védelemhez való jogukat.

(83)

A Bizottság megjegyezte, hogy ezek a felek az eljárás egyik korai szakaszában sem tettek észrevételt a mintában szereplő uniós gyártók kérdőívre adott nem bizalmas válaszainak minőségével kapcsolatban. Ezenkívül nem fejtették ki, hogy a mintában szereplő uniós gyártók betekinthető változatai és az ellenőrzési jelentések betekinthető változatai mely védelemhez való jogot nem biztosították, és miért. Ezenkívül nem kérték a bizalmasan benyújtott információk figyelmen kívül hagyását az állítólagosan hiányzó, betekinthető összefoglalók miatt. A Bizottság ezért elutasította ezeket az állításokat.

(84)

Az érintett termék a jelenleg az ex 8708 70 10 és ex 8708 70 50 KN-kódok (TARIC-kódok: 8708 70 10 15, 8708 70 10 50, 8708 70 50 15 és 8708 70 50 50) alá tartozó, következőképpen meghatározott termék: a 8701 –8705 HR-vámtarifaszám alá tartozó gépjárművek Marokkóból származó alumíniumkerekei tartozékaikkal vagy anélkül, abroncsokkal felszerelve vagy anélkül (a továbbiakban: az érintett termék).

(85)

Az alumíniumkerekeket hagyományosan két értékesítési láncon keresztül értékesítik az Unióban: az eredetiberendezés-gyártók (főleg személygépjármű-gyártók) piaca részére, és az utópiacok (például forgalmazók, kiskereskedők, javítóműhelyek) stb. részére. A figyelembe vett időszakban a Marokkóból származó érintett terméket kizárólag az eredetiberendezés-gyártók piaca részére értékesítették. Az eredetiberendezés-gyártók piacán személygépjármű-gyártók a személygépjármű-gyártók az alumíniumkerekekkel kapcsolatos pályázati eljárásokat hirdetnek, és gyakran részt vesznek azoknak az új kerekeknek a fejlesztési folyamatában, amelyeket saját márkanevük alatt értékesítenek. Az uniós gyártók és a marokkói exportőrök részt vehetnek ugyanazokon a pályázatokon.

(86)

A vizsgálat rámutatott arra, hogy a következő termékek azonos alapvető fizikai, kémiai és műszaki tulajdonságokkal rendelkeznek, és alapvető felhasználási területeik is megegyeznek:

(87)

A Bizottság az eljárás e szakaszában úgy határozott, hogy ezek a termékek ennek megfelelően az alaprendelet 2. cikkének c) pontja értelmében hasonló termékek.

(88)

A panaszban, az eljárás megindításáról szóló értesítésben és a Bizottság által összeállított kérdőívre adott válaszokban szereplő információk alapján a vélelmezett támogatásnyújtás vizsgálata a marokkói kormány következő támogatásaira terjedt ki:

(89)

A Bizottság megvizsgálta, hogy ezek a támogatások az alaprendelet 4. cikkének meghatározása szerint pénzügyi vagy természetbeni gazdasági előnyhöz juttatták-e az exportáló gyártókat.

(90)

A Bizottság a kérdőíven, a hiánypótlásra felhívó levélben és az ellenőrző látogatás során arra kérte a marokkói kormányt, hogy adjon meg bizonyos információkat a Kína és Marokkó közötti kétoldalú együttműködésről. Az információkérésekben többek között a jogi és intézményi keretre, valamint a Kína és Marokkó közötti kormányközi megállapodások meglétére vonatkozó kérdések szerepeltek.

(91)

Nevezetesen a kérdőívben és a hiánypótlásra felhívó levélben a Bizottság arra kérte a kínai kormányt, hogy nyújtsa be a marokkói kormánnyal való kétoldalú együttműködésére vonatkozó dokumentumok és megállapodások jegyzékét. A marokkói kormány azonban nem nyújtotta be ezeket a dokumentumokat. Ehelyett a marokkói kormány 2022-tól e megállapodások közül csak egyet bocsátott rendelkezésre helyszíni konzultáció céljára. Emellett a Bizottság hiányolta a benyújtott megállapodások végrehajtásával, valamint a kínai kormány és a marokkói kormány által e tekintetben bevezetett konzultációs mechanizmusokkal kapcsolatos dokumentumokat, többek között a BRI végrehajtási terv szerinti közös projektekről, amelyek magukban foglalják a CITIC Dicastal marokkói tevékenységeit is.

(92)

Ezenkívül a Külügyminisztérium – a szóban forgó megállapodások tárgyalásáért, aláírásáért és nyomon követéséért felelős kormányzati szerv – képviselői nem álltak rendelkezésre a kért dokumentumok tartalmának és hátterének megvitatására a marokkói kormánynál tett ellenőrző látogatás során.

(93)

Emellett annak ellenére, hogy a kérdőívben, valamint a hozzá intézett hiánypótlásra felhívó levélben erre kérték, a marokkói kormány nem nyújtotta be a gépjárműipari szereplők támogatását és segítését szolgáló 2015. évi keretmegállapodást. Ezt a megállapodást marokkói kormány és a marokkói bankszektor képviselői írták alá, beleértve az AttijariWafa Bankot is, amely kölcsönt nyújtott az egyik exportáló gyártónak.

(94)

A 28. cikk alkalmazásáról szóló levélre adott válaszában a marokkói kormány benyújtotta az AttijariWafa Bankkal kötött 2015. évi keretmegállapodást. A marokkói kormány kiemelte, hogy az ellenőrző látogatás során benyújtotta a Kínai Állami Exporthitel-biztosító és a Marokkói Külkereskedelmi Bank közötti együttműködési megállapodást, valamint a Marokkói Királyság kormánya és a Kínai Népköztársaság kormánya közötti „Egy övezet, egy út kezdeményezés közös kiépítésére vonatkozó végrehajtási terv” (a továbbiakban: BRI végrehajtási terv, 2022. január 5.) nyomtatott példányát is, és egyértelművé tette, hogy mivel ezt a tervet évekkel a CITIC Dicastal beruházásának lezárását követően írták alá, az nem releváns a vizsgálat szempontjából. A marokkói kormány állítása szerint továbbá e dokumentumok egyike sem hivatkozik a két kormány közötti, az alumíniumkerekek gyártásával vagy a DMA-val kapcsolatos együttműködésre, ezért nem minősül a Bizottság vizsgálatához szükséges információnak.

(95)

A meghallgató tisztviselő ajánlásával kapcsolatban a Bizottság megjegyzi, hogy a marokkói kormány megtagadta a BRI végrehajtási terv benyújtását, így az nem része az ügy iratainak, amint azt a (70) preambulumbekezdés részletezi.

(96)

A fenti (72) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint a marokkói kormány megkísérelte eltávolítani a BRI végrehajtási terv kivonatait a bizalmas aktából a Bizottság végleges megállapításainak nyilvánosságra hozatalát követően. Ez utóbbi magatartás megerősíti, hogy a marokkói kormány birtokában lévő vitatott dokumentum, amennyiben azt a kérésnek megfelelően benyújtják, alátámasztaná a Bizottság megállapításait.

(97)

A Bizottság ugyanis nyilvánosan hozzáférhető információk alapján megállapította, hogy a BRI végrehajtási terv kapcsolódik a Kínai Népköztársaság kormánya és a Marokkói Királyság kormánya közötti, az Új Selyemút Gazdasági Övezet és a 21. Századi Tengeri Selyemút közös előmozdításáról szóló, 2017. évi egyetértési megállapodáshoz (a továbbiakban: az „Egy övezet, egy út” kezdeményezésről szóló egyetértési megállapodás) (15), valamint a Marokkó és Kína közötti stratégiai partnerség létrehozásáról szóló együttes nyilatkozathoz, amely megemlíti a VI. Mohammed marokkói király és Hszi Csin-ping kínai elnök 2016. májusi hivatalos találkozóját is (16) – ezeket a dokumentumokat a marokkói kormány nem nyújtotta be. Ezért a Bizottság a rendelkezésre álló tények alapján úgy ítélte meg, hogy a BRI végrehajtási terv szövege releváns információkat tartalmaz az e vizsgálat során végzett értékeléshez, ellentétben marokkói kormány állításával. Ezért, továbbá mivel a marokkói kormány nem nyújtotta be az „Egy övezet, egy út” kezdeményezésről szóló egyetértési megállapodást, a BRI végrehajtási tervet és számos más kétoldalú együttműködési dokumentumot, a Bizottság a rendelkezésre álló tényeket használta fel az alaprendelet 28. cikke alapján tett ténymegállapításaihoz.

(98)

Ami a BRI végrehajtási terv lényegét illeti, a marokkói kormány kijelentette: a terv igazoltan bizonyítja, hogy a marokkói DMA-projekt nem tartozik e dokumentum hatálya alá, a dokumentum semmi esetre sem releváns, mivel azt a marokkói DMA-projekt lezárását követően írták alá, amint azt a (94) preambulumbekezdés kifejti. A 28. cikk rendelkezései alapján és a (96) preambulumbekezdésben foglalt megállapításokra tekintettel a Bizottságnak ezzel ellentétes következtetésre kellett jutnia. A Bizottság a vitatott dokumentum átadásának, majd eltávolításának körülményeiből különösen azt állapította meg, hogy a BRI végrehajtási terv kiterjed a DMA marokkói projektjére, és – későbbi aláírása ellenére – releváns a DMA-projekt értékelése szempontjából, hiszen a marokkói kormány a tájékoztatásban végzett értékelést követően nem próbálta volna eltávolítani a dokumentumot, ha az nem tartalmazott volna a szóban forgó elemeket megerősítő információkat. Ezt a (97) preambulumbekezdésben foglalt további bizonyítékok és megállapítások is megerősítik.

(99)

A marokkói kormány azzal érvelt továbbá, hogy a Bizottságnak a vizsgálatot úgy kellett volna megindítania, hogy kérdőívet küld a kínai kormánynak, majd ezt követően Kínában ellenőrzi a kapott válaszokat, ahelyett, hogy csupán kérdőívet küld a marokkói kormánynak. Mivel a Bizottság nem küldött kérdőívet a kínai kormánynak, és nem kérte fel a kínai kormányt, hogy szolgáltasson a vizsgálat szempontjából hasznos információkat, a marokkói kormány nem adhatta át egyoldalúan a kínai kormánnyal kötött, bizalmas megállapodásokat.

(100)

A Bizottság nem értett egyet a marokkói kormány állításával. Amint azt a fenti (6) preambulumbekezdés kiemeli, a vizsgálat megindításakor a Bizottság felkérte a kínai kormányt, hogy jelentkezzen és működjön együtt a vizsgálatban. A kínai kormány azonban nem jelentkezett, nem kérte érdekelt félként való figyelembevételét, és nem határozott úgy, hogy együttműködik a vizsgálatban. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(101)

Végezetül a marokkói kormány azt állította, hogy másodlagos források alapján nem bizonyítható, hogy a marokkói kormány különböző okokból lehetővé tette volna a DMA számára, hogy a kínai kormány és a marokkói kormány közötti állítólagos kétoldalú együttműködésből eredő, harmadik országoktól kapott pénzügyi hozzájárulások révén gazdasági előnyhöz jusson. Ez az észrevétel a vizsgálat megállapításainak a Bizottság általi értékeléséhez kapcsolódik, nem pedig az alaprendelet 28. cikke szerinti szükséges információk benyújtásához, ezért a Bizottság az alábbi 3.4. és 3.5. szakaszban részletesen megindokolja.

(102)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követő észrevételeiben a marokkói kormány azt állította, hogy elegendő „szükséges” információt szolgáltatott a Bizottságnak arra vonatkozóan, hogy a marokkói kormány és a kínai kormány a marokkói alumíniumkerék-gyártás tekintetében nem működik együtt. A marokkói kormány fenntartotta, hogy a Bizottság által kért dokumentumok egyike sem tartalmaz olyan információt, amely e vizsgálat szempontjából releváns lenne. Fontos megjegyezni, hogy a marokkói kormány egyetlen alkalommal sem hivatkozott az „Egy övezet, egy út” kezdeményezésre a marokkói CITIC Dicastal beruházás feltételeként vagy indokaként. A marokkói kormány arra utaló dokumentumot sem készített, hogy a kezdeményezés keretében kínai támogatást kért volna a CITIC Dicastal marokkói beruházásához. Így mivel a marokkói kormány a marokkói CITIC Dicastal beruházását az „Egy övezet, egy út” kezdeményezésre tekintet nélkül eszközölte, nem volt köteles közölni a Bizottsággal a kínai kormánnyal való egyéb együttműködésére vonatkozó, szigorúan bizalmas információkat. Mivel ezek az információk nem tartoznak e vizsgálat hatálya alá, a marokkói kormány a kért információkat nem tartja „szükségesnek” a vizsgálathoz, ezért véleménye szerint ezen információk benyújtásának elmulasztása nem eredményezi a bizonyítékok rendelkezésre állásának hiányát.

(103)

A marokkói kormány továbbá fenntartotta, hogy a Bizottság nem alkalmazhatja rá az alaprendelet 28. cikkét, mivel a kérdőívet nem küldte meg a kínai kormánynak. A marokkói kormány szerint az eljárás megindításának napján közölt egyszerű felkérés az együttműködésre nem egyenértékű a szükséges információk bekérésével. A marokkói kormány úgy véli, hogy abban az esetben, ha valamely érdekelt felet nem tájékoztatták az általa benyújtandó információkról, nem állítható, hogy megtagadta a szükséges információkhoz való hozzáférést, vagy más módon visszatartotta azokat, illetve hogy jelentősen hátráltatta a vizsgálatot. Mivel az utasításaiból nem derült ki egyértelműen, hogy milyen jellegű információkat kér a kínai kormánytól, a Bizottság nem használhatja fel szabadon a rendelkezésre álló tényeket (17). A marokkói kormány megjegyezte, hogy a kizárólag Egyiptom és Indonézia kormányát célzó, határokon átnyúló pénzügyi támogatással kapcsolatos valamennyi korábbi vizsgálat során a Bizottság információkérést intézett a kínai kormányhoz.

(104)

A Bizottság nem értett egyet a marokkói kormány állításával. Először is amint azt a (177)–(220) preambulumbekezdés is mutatja, azok a kétoldalú megállapodások, amelyek átadására a marokkói kormány nem volt hajlandó, szükségesek voltak annak megfelelő vizsgálatához, hogy létezik-e együttműködés a marokkói kormány és a kínai kormány között, mivel ezek alkották azt a keretet, amelyben a CITIC Dicastal beruházási projektje megvalósult. Másodszor: a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a kínai kormány elegendő tájékoztatást kapott a vizsgálat megindításáról és a Bizottság együttműködési felkéréséről. E tekintetben a Bizottság az eljárás megindításának napján megküldte a kínai kormánynak az eljárás megindításáról szóló értesítést, és felkérte, hogy működjön együtt a marokkói hatóságokkal. A Bizottság felhívta a kínai kormány figyelmét az eljárás megindításáról szóló értesítés 5.3. szakaszára, amelyben felkérte a kínai hatóságokat a vizsgálatban való részvételre. A kínai kormány tehát megfelelő tájékoztatást kapott az eljárásról, így arról is, hogy a vizsgálathoz szükséges az együttműködése. A kínai kormány azonban egyáltalán nem válaszolt a megkeresésekre, és a vizsgálatban érdekelt félként való nyilvántartásba vételét sem kérte. A Bizottság ismertette a marokkói kormánnyal az annak érdekében tett lépéseket, hogy együttműködésre kérje a kínai kormányt, többek között a helyszíni ellenőrzés során is. Ennek kapcsán a marokkói kormány is megerősítette, hogy a kínai kormány megtagadta az együttműködést az eljárásban, mivel nem adta hozzájárulását ahhoz, hogy a marokkói kormány a Bizottság rendelkezésére bocsássa a kért kétoldalú megállapodásokat, köztük például a 2022. évi BRI végrehajtási tervet. Ezért a marokkói kormány állításával ellentétben egyértelmű volt, hogy a kínai kormány együttműködésére szükség van, amelyet azonban nem biztosított a Bizottság számára.

(105)

A vizsgálat a DMA és a vele kapcsolatban álló vállalatok által 2019 novemberében Hongkongban letelepedett Wisdom Integration Investment Technology Co., Limited (a továbbiakban: Wisdom) vállalattal folytatott szokatlan üzleti ügyleteket tárt fel, amelyek a DMA állítása szerint nem álltak kapcsolatban a Dicastal csoporttal.

(106)

Nevezetesen a DMA által a Wisdomtól 2023-ban és részben 2022-ben vásárolt alumíniumöntecseket a vizsgálati időszak végéig nem fizették ki. Ezenkívül ezeket az öntecseket a piaci árnál lényegesen alacsonyabb áron értékesítették a DMA-nak. A Wisdom kölcsönt is nyújtott a Dicastal Asiának, amelyet a vállalat DMA-hoz való tőke-hozzájárulásának növelésére használtak fel.

(107)

A Bizottság megállapította, hogy bár a Wisdom hivatalosan Hongkongban telepedett le, tulajdonosa kínai állampolgár volt, aki Qinhuangdaóban, a CITIC Dicastal székhelyével azonos városban rendelkezett lakcímmel. Ezenkívül a DMA-nál végzett helyszíni ellenőrzés során gyűjtött dokumentumok azt mutatták, hogy a Wisdomnak ugyanaz a székhelye Hongkongban, mint a csoporthoz tartozó két hongkongi székhelyű vállalatnak, a Dicastal Asiának és a Dicastal HK-nak.

(108)

A DMA-nál végzett helyszíni ellenőrzés során a CITIC Dicastal képviselői kifejtették, hogy a CITIC Dicastal a Wisdomot javasolta alumíniumöntecs-szállítóként a DMA számára, a Wisdom tulajdonosával való hosszú távú együttműködés alapján, aki állítólag szakértő volt az alumíniumüzletágban.

(109)

Az aktában rendelkezésre álló fenti információk, valamint a DMA-nál végzett helyszíni ellenőrzés során szolgáltatott információk alapján a Bizottság a 2024. szeptember 10-én kelt hiánypótlásra felhívó levelében a szubvencióellenes kérdőív releváns részeinek kitöltésére kérte a Wisdomot. Ezenkívül a Bizottság érdeklődött a Wisdom tulajdonosával fennálló jogi és üzleti kapcsolat jellegéről, valamint arról a címről, ahonnan a Wisdom ténylegesen üzleti tevékenységét folytatta. Végezetül a Bizottság részletes tájékoztatást kért az alumíniumöntecsek beszerzéséhez kapcsolódó fennálló tartozások be nem szedéséről. A Bizottság a CITIC Dicastalnál végzett helyszíni ellenőrzés során is érdeklődött a Wisdommal kapcsolatos ezen elemekről.

(110)

A Wisdom azonban megtagadta az együttműködést, és a Dicastal csoport sem volt hajlandó a (108) preambulumbekezdésben említett információkon túl további információkat kiadni. A Bizottság ezért tájékoztatta a Dicastal csoportot arról a szándékáról, hogy az alaprendelet 28. cikkét alkalmazza a (105)–(107) preambulumbekezdésben ismertetett kérdések tekintetében (a továbbiakban: a 28. cikk alkalmazásáról szóló első levél).

(111)

A 28. cikk alkalmazásáról szóló első levélre adott válaszában a Dicastal csoport fenntartotta, hogy i. nem áll kapcsolatban a Wisdommal, valamint ii. a Wisdomra vonatkozó információkra nincs szükség. A Bizottság elutasította ezeket az állításokat, és megerősítette azon szándékát, hogy ezekre a kérdésekre az alaprendelet 28. cikkét alkalmazza. Mivel ezek az állítások és a hozzájuk fűzött érvek a 28. cikk alkalmazásáról szóló első levél tárgyát képező kérdéseket és az azokkal kapcsolatos megállapításokat, valamint a rendelkezésre álló tények alkalmazását érintik, azokkal a 3.5.2.1.2 szakasz részletesen foglalkozik.

(112)

A vizsgálat megállapította továbbá, hogy a DMA a Changsha Dicastaltól szerezte be gyártóberendezését, amely nem az említett gépek gyártója. A Changsha Dicastalnál végzett helyszíni ellenőrzés során a vállalat megtagadta a berendezések eredeti gyártóinak jegyzékét. Ez megakadályozta a Bizottságot abban, hogy tovább vizsgálja a DMA rendelkezésére bocsátott berendezések tényleges forrását és értékét.

(113)

A DMA jelentős számú ügylet esetében sem jelentett be vagy jelentett helytelen vámtarifaszámokat, amelyek alatt a berendezést importálták. Ugyanakkor a vállalat egyik bejelentett ügylet esetében sem kódolta az alkalmazandó behozatali vámtételt. Bár a Bizottság a DMA-nál végzett helyszíni ellenőrzés során felvetette ezt a kérdést, a vállalat nem egészítette ki a szubvencióellenes kérdőív vonatkozó táblázatának felülvizsgált változatában szereplő hiányzó információkat, amelyeket a vállalat a helyszíni ellenőrzés végén nyújtott be. Ez megakadályozta a Bizottságot abban, hogy ellenőrizze a vállalatra alkalmazandó behozatali vámokat, és ezáltal a termelő eszközökre vonatkozó behozatali vámok alóli mentesség formájában nyújtott támogatás mértékét.

(114)

A Bizottság tájékoztatta a Dicastal csoportot arról a szándékáról, hogy az alaprendelet 28. cikkét a (112) és (113) preambulumbekezdésben ismertetett kérdések (a továbbiakban: a 28. cikk alkalmazásáról szóló második levél) tekintetében is alkalmazni kívánja.

(115)

A 28. cikk alkalmazásáról szóló második levélre adott válaszában a Dicastal csoport nem értett egyet a Bizottság értékelésével.

(116)

Először is azzal érvelt, hogy a Changsha Dicastal azáltal, hogy a helyszíni ellenőrzés során bemutatta a DMA-nak értékesített gépek eredeti gyártóinak jegyzékét, lehetővé tette a szóban forgó berendezések tényleges forrásának és értékének vizsgálatát.

(117)

Másodszor: a Dicastal csoport azzal érvelt, hogy a legjobb tudása szerint töltötte ki a gépek behozatalára vonatkozó szubvencióellenes kérdőív táblázatát, mivel nem vezet olyan nyilvántartást, amely lehetővé tenné a vállalat számára, hogy információt szolgáltasson a táblázatban kért vámtételekről és kódokról. A csoport azzal is érvelt, hogy a marokkói kormány a kormányzati kérdőívre adott válaszában megküldte a Bizottságnak a kért információkat. A Dicastal csoport az érdekelt felek végső tájékoztatásával kapcsolatos észrevételeiben is megismételte ezeket az érveket.

(118)

A Bizottság ezzel nem értett egyet. Az a tény, hogy a Bizottság a helyszíni ellenőrzés során röviden betekinthetett a berendezésbeszállítók jegyzékébe, nem változtat azon a tényen, hogy a Bizottság nem tudta tovább vizsgálni a vállalatokat. A Bizottság továbbá úgy ítélte meg, hogy a DMA minden szükséges információval rendelkezett az importált gépekre alkalmazandó vámtarifaszámok és vámok meghatározásához. A vállalat különösen az összes importált gépre vonatkozó behozatali vám-árunyilatkozatokkal rendelkezett. Bizonyos ügyletek esetében a vállalat nyilvántartásai még az alkalmazandó vámtarifaszámokat is tartalmazták a számlákon könyvelt eszköz leírásában. A vámok nyilvánosan hozzáférhetők a marokkói vámjogszabályokban, így a vállalat számára könnyen hozzáférhetők voltak ahhoz, hogy teljes választ adjon a szubvencióellenes kérdőív vonatkozó szakaszára.

(119)

Következésképpen a Bizottság megerősítette azon szándékát, hogy a 28. cikk alkalmazásáról szóló második levélben ismertetett kérdésekkel kapcsolatban az alaprendelet 28. cikkét alkalmazza.

(120)

A marokkói kormány a gépjárműipart – beleértve a gépjárműalkatrészek és kiegészítők, például az alumíniumkerekek szállítását is – olyan kulcsfontosságú ágazatként választotta ki, amelyet belföldön kell fejleszteni az ország gazdasági helyzetének javítása érdekében. A marokkói kormány az évek során e célból számos preferenciális politikát hajtott végre. Ezek a politikák számos ösztönzőt tartalmaztak, többek között annak érdekében, hogy külföldi beruházásokat, finanszírozást és know-how-t vonzzanak Marokkóba. A gazdasági növekedést nem lehetett kizárólag belsőleg, nemzeti források mozgósításával megvalósítani. A kormányzati tervek és preferenciális szakpolitikák hangsúlyozták, hogy közvetlen külföldi befektetéseket kell vonzani, és ki kell aknázni Marokkó szabad és/vagy preferenciális hozzáférését a kulcsfontosságú piacokhoz, például az Unióhoz és az Egyesült Államokhoz.

(121)

2014-ben ugyanis a gépjárműipar a belföldi ipari termelés szempontjából a harmadik helyen állt a foszfát- és a vegyipari ágazat után, export tekintetében pedig a második helyen a vegyipar után. A marokkói kormány erőfeszítéseinek köszönhetően azonban 2021-ben a gépjárműipar az export és a belföldre irányuló külföldi közvetlen tőkebefektetések tekintetében egyaránt első helyen állt. 2021-ben a Marokkóba irányuló közvetlen külföldi befektetések kétharmada a gépjárműipart érintette (18). A gépjárműiparba történő külföldi beruházások jelentőségét az ezen ágazat számára végrehajtott kereskedelemösztönző intézkedések száma is szemlélteti, amelyeket a Marokkói Beruházási és Exportfejlesztési Ügynökség (AMDIE) „a marokkói gazdaság egyik legstratégiaibb ágazatának” minősített, és amelyek az adott évben végrehajtott összes intézkedés 18 %-át tették ki (19).

(122)

2008-ban VI. Mohamed király felszólította a kormányt, hogy fogadjon el stratégiát az ipari és szolgáltatási ágazatok, valamint az új technológiák fejlesztésére. E stratégia célja az volt, hogy a lehető legjobban kihasználja a globalizáció kínálta lehetőségeket a befektetések áramlása tekintetében. Emellett VI. Mohamed király hangsúlyozta, hogy a bankszektort egy már létrehozott mechanizmus révén be kell vonni a nemzeti és társadalmi fejlődésbe.

(123)

Ezek az elképzelések az ipari kibontakozás nemzeti paktumában (NPIE, 2009–2015) öltöttek testet; ezt a társadalmi szerződést egyrészről a marokkói kormány, másrészről a Marokkói Vállalatok Általános Szövetsége és a marokkói bankok szakmai csoportosulása kötötte. Az NPIE-ben a marokkói kormány hat olyan stratégiai jelentőségű szolgáltatási és ipari ágazatot azonosított, amelyekben Marokkó egyértelmű és kihasználható versenyelőnyt élvez – ezen ágazatok egyike a gépjárműipar.

(124)

Ami a gépjárműipart illeti, az NPIE célja az volt, hogy létrehozza a gépjárműgyártók alkatrész-beszállítóinak hálózatát, egy második nagy külföldi autógyártót vonzzon Marokkóba (a Renault mellett), valamint vonzza a különleges járművek gyártóit, amelyek a kis sorozatban történő összeszerelés miatt munkaerő-igényesek.

(125)

Az alkatrész-beszállítók esetében az ajánlat három intézkedés köré épült:

(126)

Az NPIE két, a gépjárműiparnak szentelt, vámszabad területi státusszal rendelkező integrált ipari platformot irányzott elő, egyet Tangierben, egyet pedig Kenitrában. Az ipari gyorsítási övezetekben található társaságoknak nyújtott ösztönzőket a 19-94. sz. törvény és az 1995. január 26-i 1-95-1. sz. királyi dekrétum határozta meg. Az ilyen ösztönzők közé tartozik többek között a társasági adó, az iparűzési adó és a behozatali vámok alóli mentesség és/vagy e terhek csökkentése.

(127)

A vámszabad területekhez kapcsolódó ösztönzőkön kívül az integrált ipari platformok szolgáltatásokkal ellátott földrészleteket kínálnak bérbeadásra vagy értékesítésre, használatra kész épületeket bérbeadásra vagy értékesítésre, helyszíni szolgáltatásokat (pl. infrastruktúra-karbantartást, biztonsági, étkeztetési, egészségügyi, banki, utazási irodai szolgáltatásokat), egyablakos ügyintézést, amely a befektetők számára különböző kormányzati szolgáltatásokat fog össze, optimális logisztikai összeköttetést stb.

(128)

A stratégia végrehajtása a Renault jelentős beruházási kötelezettségvállalásával kezdődött, amely 2008-ban kezdte meg egy gyár építését a vámszabad területen Tangierben, amely 2012 óta működik (20). Az NPIE keretében több alkatrész-beszállító, például a Yazaki, a Leoni, az Antolin, a Delphi és a Valeo érkezett Marokkóba (21).

(129)

Bár Tangier vámszabad területét már 1997-ben létrehozták (22), a Tangier Automotive City az NPIE keretében épült ki 2013-ban (23). A Tangierben található két övezet területe 400 hektár, illetve 517 hektár. A kenitrai Atlantic Free Zone 2011-ben létesült 488 hektáron (24).

(130)

Az NPIE végrehajtása 2008 és 2011 között 110 000 munkahely létrehozását és az ipari export 22 %-os növekedését eredményezte. Marokkó az NPIE keretében megvalósuló infrastruktúrafejlesztésnek, az Európa, Afrika, a Közel-Kelet és Amerika közötti kedvező, csomóponti elhelyezkedésének, valamint a számos piachoz való könnyű preferenciális hozzáférésnek köszönhetően vonzó és versenyképes célpont a globális ipari vezetők számára. Az NPIE keretében a közvetlen külföldi befektetések átlagosan évi 23 %-kal nőttek 2009 óta. (25)

(131)

2014-ben az NPIE-t a 2014 és 2020 közötti időszakra szóló ipari gyorsítási terv (IAP) váltotta fel, amely teljes mértékben összhangban volt az NPIE célkitűzéseivel, és célja az volt, hogy az ágazatot a gazdasági növekedés fő forrásává tegye.

(132)

Az IAP célja a fiatalok foglalkoztatásának növelése, az ipar GDP-ből való részesedésének növelése, az export fellendítése, a közvetlen külföldi befektetések előmozdítása és a termelékenység javítása az ipari szereplőknek nyújtott célzott támogatás révén. Az IAP által előirányzott 500 000 új munkahely felét külföldi működőtőke-befektetések révén kívánták létrehozni. (26) Ez ugyancsak azt mutatja, hogy az iparstratégia céljainak elérése érdekében a marokkói kormány a külföldről származó erőforrásokra támaszkodik.

(133)

Az IAP keretében Marokkó újabb nagy külföldi autógyártót vonzott. 2015 júniusában a Stellantis (az akkori PSA csoport) egyetértési megállapodást írt alá a CDG csoporttal egy gyár építéséről Kenitra export szempontjából vámszabad területén. (27) A Stellantis 6 milliárd MAD (557 millió EUR) összegű beruházást eszközölt, és 2019-ben elindította évi 200 000 jármű és 200 000 motor gyártására képes üzemét. (28)

(134)

Az NPIE keretében elért eredmények alapján a marokkói kormány elismerte, hogy ipari ökoszisztémák létrehozása révén csökkenteni kell az ipar széttagoltságát. A gépjárműipar továbbra is az egyik legfontosabb ágazat a marokkói kormány számára.

(135)

Az IAP keretében marokkói kormány nyolc ökoszisztémát hozott létre (29) a gépjárműiparban, beleértve a gépjárműipari kábelkötegeket, a gépjárművek belső terét és üléseit, a gépjármű-akkumulátorokat, a fémsajtolást, az eredetiberendezés-gyártók beszerzését és a hajtásláncot. A marokkói kormány teljesítési szerződéseket írt alá az egyes ökoszisztémákkal, amelyek részletezik a teljesítménycélokat és a marokkói kormány kötelezettségvállalásait minden egyes részleges ipari alágazatra vonatkozóan, valamint teljesítési szerződést írt alá a gépjárműiparra vonatkozó horizontális intézkedésekről.

(136)

A hajtáslánc-ökoszisztémára vonatkozó teljesítési szerződést a Gazdasági és Pénzügyminisztérium, az Ipari, Kereskedelmi, Beruházási és Digitális Gazdasági Minisztérium (a továbbiakban: Ipari és Kereskedelmi Minisztérium) és a Marokkói Gépjárműipari és Kereskedelmi Szövetség (Association Marocaine pour l’Industrie at le Commerce de l’Automobile, a továbbiakban: AMICA) 2016 februárjában írta alá. Amint azt a marokkói kormány és a CITIC Dicastal között létrejött beruházási megállapodás, valamint a 2018. évi teljesítési szerződés módosítása is megerősítette, az alumíniumkerekek gyártása a hajtáslánc-ökoszisztéma részét képezi.

(137)

A teljesítési szerződésben az AMICA kötelezettséget vállalt további 10 000 munkahely létrehozására, 6,5 milliárd MAD összegű további értékesítésre és ugyanilyen értékű további beruházásokra, valamint az ökoszisztéma marokkói gazdaságba való fokozottabb integrációjára a helyi tartalom növelése révén. Másrészről a marokkói kormány ígéretet tett arra, hogy vonzó árú földterületeket biztosít a hajtáslánc-ökoszisztéma szereplői számára, külföldi befektetőket keres meg és mozgósít többek között azzal a céllal, hogy helyi vállalatokkal közös vállalatokat hozzanak létre, beruházási bankokat mozgósít a külföldi befektetők támogatása érdekében, és beruházási támogatásokat nyújt. Az úttörő ajánlat keretében a beruházási támogatás felső határát általában a beruházási érték 20 %-ában határozták meg az első három vállalat esetében (ezt 30 %-ra emelték), négy tevékenységi területen (vasöntöde, alumínium nyomásos öntése, alumínium gravitációs öntése, alumíniumfinomítás).

(138)

Annak érdekében, hogy egyetlen finanszírozási forrást biztosítson az IAP számára, 2015-ben létrehozta az Ipari Fejlesztési és Beruházási Alapot az állami költségvetésen belüli külön előirányzat számlájaként (30). Az IAP végrehajtására szánt összes forrást a 2014 és 2020 közötti időszakra évi 3 milliárd MAD-ban határozták meg. A teljesítési szerződés szerint a hajtáslánc-ökoszisztéma céljára elkülönített összeg kezdetben 450 millió MAD volt. A teljesítési szerződést azonban 2018 októberében módosították. Figyelembe véve az alumíniumkerekek marokkói gyártásának fejlődését, a hajtáslánc-ökoszisztéma céljára szánt költségvetés csaknem megnégyszereződött, összege 1,71 milliárd MAD volt.

(139)

Ezenkívül annak érdekében, hogy a teljes gépjárműipar szereplői könnyen hozzájuthassanak a kiegészítő finanszírozáshoz, a marokkói kormány és az AMICA 2015 júliusában partnerségi megállapodást írt alá több bankkal (31), köztük az AttijariWafa Bank Csoporttal. A partnerségi megállapodás felhatalmazza a bankot többek között arra, hogy a gépjárműipar számára külföldi pénznemben nyújtson hitelkeretet működési igényeik kedvezményes kamatlábon történő finanszírozásához.

(140)

Ezenkívül 2018. február 19-én a marokkói kormány és a Hands Corporation beruházási megállapodást írt alá, amelynek értelmében a marokkói kormány vállalta, hogy ösztönzőket, támogatást és segítségnyújtási intézkedéseket biztosít a Hands 8 számára a vizsgált termék gyártására szolgáló ipari létesítmény létrehozásának különböző szakaszaihoz. Az ipari terv kidolgozásának szakaszai különböző típusú beruházásokat és kiadásokat öleltek fel, nevezetesen a földvásárlást, az ipari épületek építését, a működésükhöz szükséges új berendezések és szoftverek beszerzését, a telepítéshez és teszteléshez kapcsolódó technikai segítségnyújtást, valamint a szakmai képzést.

(141)

Az ellenőrző látogatás során a marokkói kormány tisztázta, hogy az eredeti beruházási charta 1995 és 2022 között volt érvényes, és a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó ipari gyorsítási terv keretében biztosított ösztönzőkkel párhuzamosan létezett. Az e programok keretében nyújtott ösztönzők hatékonyabb meghosszabbítása érdekében új beruházási minisztériumot hoztak létre azzal a konkrét céllal, hogy új beruházási chartát hozzanak létre és egységesítsék az összes korábbi ösztönző programot. Időközben a marokkói kormány folytatta a korábbi beruházási charta és a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó ipari gyorsítási terv rendelkezéseinek alkalmazását. Az összes korábbi támogatási programot ötvöző új beruházási chartát 2022 decemberében szavazták meg, és 2023 óta hatályos. Az új beruházási chartát megelőző beruházási megállapodásokkal rendelkező vállalatok továbbra is részesülhetnek a korábbi szabályok alapján nyújtott ösztönzőkben.

(142)

A marokkói kormány és a kínai kormány között az évek során létrejött vonatkozó kétoldalú megállapodások és egyéb dokumentumok, valamint a közösen tett nyilatkozatok a következőket foglalják magukban:

(143)

Az előző szakaszban részletezett támogatásokon és egyéb preferenciális szakpolitikákon túlmenően a marokkói kormány arra is törekedett, hogy a szükséges pénzügyi eszközökkel és know-how-val rendelkező harmadik országokból beruházásokat, kedvezményes finanszírozást és know-how-t vonzzon. E tekintetben Kína természetes partnernek bizonyult, tekintettel átfogó preferenciális programjára, az „Egy övezet, egy út” kezdeményezésre. Ugyanakkor Kínában már működik egy szilárd alapokkal bíró alumíniumkerék-gyártó, a CITIC Dicastal, amely a CITIC csoporthoz tartozik (32).

(144)

Marokkó egy sor szabadkereskedelmi megállapodás – különösen az euromediterrán társulási megállapodás alapján az uniós piachoz való hozzáférés – révén a földközi-tengeri termelési központként pozícionálta magát, és földrajzi elhelyezkedését kihasználva befektetőket vonz, infrastruktúrát fejlesztett ki és szabad hozzáférést biztosít a kulcsfontosságú piacokhoz (lásd a (11)–(15) preambulumbekezdést). (33)

(145)

A Kína és Marokkó közötti együttműködés 1995-re nyúlik vissza, amikor a két ország 1995. március 27-én aláírta a Kínai Népköztársaság kormánya és a Marokkói Királyság kormánya közötti, a beruházások ösztönzéséről és kölcsönös védelméről szóló megállapodást. Kína arra ösztönözte az erős és jó hírnévvel rendelkező kínai vállalkozásokat, hogy Marokkóban telepedjenek le. Marokkó különböző támogatási formákat és kényelmességet biztosított a kínai vállalatoknak ahhoz, hogy üzleti tevékenységet folytassanak a marokkói piacon.

(146)

2014 novemberében Pekingben sor került a Kína-Marokkó gazdasági fórumra, és számos gazdasági területet lefedő megállapodást és egyetértési megállapodást írtak alá sikeresen.

(147)

2016 januárjában Kína kiadta az „Államtanácsi vélemények a feldolgozóipari kereskedelem innovatív fejlesztésének előmozdításáról” című dokumentumot (34), hogy iránymutatást nyújtson a vállalkozásoknak a termelési kapacitások terén folytatott nemzetközi együttműködéshez, valamint a nemzetközi együttműködés és a hazai ipari átalakulás és korszerűsítés közötti pozitív kölcsönhatás előmozdításához. A (17) preambulumbekezdésben ez a dokumentum előirányozta az „Egy övezet, egy út” mentén fekvő országokkal folytatott ipari együttműködés elmélyítését, míg a (18) preambulumbekezdésben a Kína–Afrika iparosítási együttműködés szintjének javítására szólított fel, hogy a kereskedelmi termelési kapacitás feldolgozásával kapcsolatos együttműködésre összpontosítsanak.

(148)

2016 májusában VI. Mohammed marokkói király hivatalos látogatást tett Kínában. A két államfő közösen aláírta a két ország közötti stratégiai partnerség létrehozásáról szóló együttes nyilatkozatot. Ezt követően 2016-ban a kínai kormány és a marokkói kormány közötti stratégiai együttműködés kialakításáról szóló nyilatkozat tovább erősítette a két kormány közötti együttműködési eszközöket. Az együttműködés legfontosabb elemeit a nyilatkozat „Gazdaság, kereskedelem és beruházások” című 2. része tartalmazza, és a következőképpen foglalható össze: i. meg kell erősíteni a két ország közötti gazdasági és kereskedelmi partnerséget, teljes mértékben ki kell használni a Kína-Marokkó kereskedelmi, gazdasági és műszaki együttműködési vegyes bizottság szerepét, és általánosságban ki kell terjeszteni a két ország közötti kereskedelem nagyságrendjét, ii. partnerségek kialakítása az ipar területén, iii. az 1995. évi megállapodás, valamint a 2014 novemberében aláírt memorandumok és megállapodások tartalmának aktív végrehajtása, iv. a két ország pénzügyi felügyeleti hatóságainak ösztönzése egy felügyeleti együttműködési mechanizmus létrehozására, v. a két ország közötti emberierőforrás-fejlesztési együttműködés megerősítése, vi. annak érdekében, hogy Kína kapacitásán belül továbbra is segítséget nyújtson a Marokkói Királyság gazdasági fejlődéséhez, a marokkói kormány ígéretet tett arra, hogy kedvező feltételeket teremt a Marokkóban üzleti tevékenységet folytató kínai vállalatok számára.

(149)

Az együttműködést tovább könnyítette, amikor a Kínai Nemzeti Bank 2016-ban kirendeltséget nyitott Marokkóban. 2017 novemberében a kínai kormány „Egy övezet, egy út” adatbázisának hivatalos honlapja arról számolt be, hogy a kínai kormány külügyminisztere, Vang Ji Pekingben tárgyalásokat folytatott a marokkói kormány külügyi és nemzetközi együttműködésért felelős miniszterével. A tárgyalásokat követően a két ország külügyminiszterei közösen aláírták a Kínai Népköztársaság kormánya és a Marokkói Királyság kormánya közötti, az Új Selyemút Gazdasági Övezet és a 21. Századi Tengeri Selyemút közös előmozdításáról szóló egyetértési megállapodást (a továbbiakban: az „Egy övezet, egy út” kezdeményezésről szóló egyetértési megállapodás). Ez a kínai kormány „Egy övezet, egy út” portálján is szerepelt. A fenti 3.2.1. szakaszban említett módon e megállapodás részletes tartalma nem állt a Bizottság rendelkezésére, mivel azt a vizsgálat során a marokkói kormány nem nyújtotta be.

(150)

Az „Egy övezet, egy út” kezdeményezés kínai honlapján közzétett cikk szerint szintén 2017-ben létrehoztak egy alapot a kínai vállalatok Marokkóba vonzására. A közlemény a következőkről számol be: „Reméljük, hogy több kínai gyártó lép be Marokkóba, és bízunk a gazdasági és kereskedelmi együttműködés, a beruházások és a gyárépítés fokozódásában. Egy marokkói gazdasági és kereskedelmi tisztviselő nyilatkozata szerint Marokkóban alacsonyak a munkaerőköltségek, nagy a piac hátországa, adókedvezmények érhetők el stb. Marokkó az eddigiek során szabadkereskedelmi megállapodásokat írt alá az Európai Unióval, az Egyesült Államokkal, Törökországgal stb., a szabadkereskedelmi megállapodások és a preferenciális kereskedelmi megállapodások pedig 56 országra terjednek ki. Több mint 1 milliárd lakosú piacot szolgál ki. A kínai tőke vonzása érdekében Marokkó nemcsak egy 2 milliárd USD összegű kormányzati alapot hozott létre kifejezetten a kínai vállalatok beruházásaihoz, hanem ígéretet tett arra is, hogy „ugródeszkát” biztosít a kínai vállalatok számára az Európába és az Egyesült Államokba való belépéshez. Emellett elindította az ötéves »ipari gyorsítási tervet« is.”

(151)

2018 márciusában a két ország reprezentatív vállalkozói szövetségei egyetértési megállapodást írtak alá a Selyemút Üzleti Tanácsának (Conseil d’affaires de la route de la soie) létrehozásáról. A kínai szövetség elnöke, Zengwei a következő nyilatkozatot tette: „[…] Úgy vélem, hogy Marokkót nem egy 35 millió fogyasztót számláló piacnak, hanem inkább több, összesen jelenleg egymilliárd fogyasztót számláló piac találkozási pontjának kell tekinteni […]”. Zengwei megerősítette: hazája elkötelezett amellett, hogy segítse Marokkót gazdasági fejlődésének biztosításában, különösen a különböző gazdasági ágazatokba történő beruházások növelése révén. E megállapodás keretében a két ország létrehozta a szükséges mechanizmusokat a két fél közötti együttműködés vizsgálatára és értékelésére szolgáló rendszeres ülések megtartásához. (35) Ez a nyilatkozat egyértelműen kinyilvánítja a kínai kormány azon szándékát, hogy a teljes uniós piachoz való hozzáférés érdekében Marokkóban bővítse az „Egy övezet, egy út” kezdeményezést, valamint hogy végrehajtási mechanizmust hozzon létre a kezdeményezés keretében folytatott kétoldalú együttműködés nyomon követésére és értékelésére.

(152)

Ami a kedvezményes finanszírozást illeti, 2019-ben megállapodás jött létre a Sinosure kínai hivatalos exporthitel-ügynökség és a Marokkói Külkereskedelmi Bank között. E megállapodás értelmében a Sinosure aktívan együttműködne a Marokkói Külkereskedelmi Bankkal annak érdekében, hogy finanszírozási és biztosítási támogatást nyújtson a kínai finanszírozású vállalkozásoknak a marokkói piacra való belépéshez, valamint segítséget nyújtson Kína és Marokkó gazdasági és kereskedelmi fejlődéséhez. (36)

(153)

Végezetül 2022. január 5-én (37) a kínai kormány és a marokkói kormány tovább erősítette együttműködését a Marokkói Királyság kormánya és a Kínai Népköztársaság kormánya közötti, az „Egy övezet, egy út” kezdeményezés közös kiépítésére vonatkozó végrehajtási terv (a továbbiakban: a BRI végrehajtási terv) aláírásával, amely a kezdeményezésről szóló 2017. évi egyetértési megállapodásra épül, és célja annak további végrehajtása. Ez a megállapodás ugyanis kifejezetten figyelembe veszi az „Egy övezet, egy út” kezdeményezésről szóló egyetértési megállapodást és a 2016. évi együttes nyilatkozatot.

(154)

Az „Egy övezet, egy út” kezdeményezésről szóló egyetértési megállapodásban elért konszenzus alapján a két fél ezt követően a BRI végrehajtási tervben meghatározza a Marokkó ipari stratégiája és Kína „Egy övezet, egy út” kezdeményezése szempontjából közös érdekkel és szinergiákkal rendelkező ipari ágazatokat és tevékenységeket. Ebben az összefüggésben felsoroljuk az ipari együttműködés prioritásait (38). Az „Egy övezet, egy út” kínai portál valójában még azt is kiemeli, hogy „a kínai kormány e megállapodás keretében vállalja, hogy arra ösztönzi a nagy kínai vállalatokat, hogy Marokkó területén létesítsenek üzemet és ott fektessenek be”, például a gépjárműiparban. Érdekes módon ugyanez a portál a CITIC Dicastal projekt képét használja fel ennek szemléltetésére (39).

(155)

A nyilvános tájékoztatás szerint továbbá a megállapodás értelmében a potenciális befektetőket az „Egy övezet, egy út” kezdeményezés keretében rendelkezésre álló pénzügyi keret fogja támogatni. A marokkói külügyminiszter megjegyezte, hogy „az egyezmény célja, hogy elősegítse a hozzáférést az »Egy övezet, egy út« kezdeményezés által biztosított kínai finanszírozáshoz, nagy léptékű projektek létrehozását Marokkóban, valamint a kereskedelem és a közös vállalkozások megkönnyítését különböző területeken, például az iparban […]” (40).

(156)

A Dicastal csoport beruházási projektjét részletező vonatkozó jogi dokumentumok megerősítik, hogy ez a Marokkó által végrehajtott nemzeti politikákból, majd a Kínával folytatott kétoldalú együttműködésből eredő preferenciális jogi és szakpolitikai környezet jelentette azt a keretet, amelybe a Dicastal csoport Marokkóban fektetett be (lásd többek között a 3.4.3. szakaszt).

(157)

A Dicastal csoport marokkói beruházási projektje egyértelműen az „Egy övezet, egy út” kezdeményezésről szóló egyetértési megállapodás és a BRI végrehajtási terv által megcélzott kétoldalú ipari együttműködési projektek körébe tartozik. A két ország közötti, az egyetértési megállapodással párhuzamosan megtárgyalt és aláírt, „Egy övezet, egy út” kezdeményezésről szóló egyetértési megállapodást, valamint a beruházási megállapodást 2017 decemberében, illetve 2018 júliusában írta alá a CITIC Dicastal és a marokkói kormány, hogy a gépjárműiparban projektet hozzanak létre alumíniumkerekek gyártására.

(158)

A projekt keretében 350 millió EUR összegű beruházást hajtottak végre két, évi 6 millió darab kapacitású termelő létesítmény létrehozására, amelyek termelését 90 %-ban exportra szánják. A megvalósításra két szakaszban került sor, az első, 2019 júniusában átadott üzemet 2019 végén egy második üzem követte.

(159)

Ez a gépjárműipari projekt egyértelműen mindkét ország ipari együttműködési prioritásainak, azaz egyrészt a marokkói kormány ipari gyorsítási tervének (IAP), másrészt a kínai kormány „Egy övezet, egy út” kezdeményezésének és „Made in China 2025” programjának hatálya alá tartozott, amelyekkel kapcsolatban a rendelkezésre álló tények szerint konszenzus született az „Egy övezet, egy út” kezdeményezésre vonatkozó egyetértési megállapodásban és a BRI végrehajtási tervben. A beruházási megállapodás megerősíti, hogy a marokkói kormány az ipari gyorsítási terv révén aktív politikát kezdeményezett az ipari ágazat fejlesztése és annak érdekében, hogy a gépjárműipart vonzóvá tegye a befektetők számára.

(160)

Ezt a célkitűzést a marokkói kormány tisztviselőinek nyilvános nyilatkozatai is megerősítik. Például a Dicastal csoport második kenitrai üzemének 2019. november 25-i megnyitó ünnepségén Moulay Hafid Elalamy, Marokkó kereskedelmi és ipari minisztere kijelentette, hogy az üzem „a Marokkó és Kína közötti sikeres ipari együttműködés példája, és a kínai kormány »Egy út, egy övezet« elnevezésű kezdeményezésének része”, hangsúlyozva, hogy „a kínai befektető az egyik legnagyobb állami tulajdonú ipari csoport Kínában”.

(161)

Azt, hogy a CITIC Dicastal e projekten keresztül a kínai kormány szakpolitikáit, többek között az „Egy övezet, egy út” kezdeményezést és a „Made in China 2025” programot hajtotta végre, az ügy további elemei támasztják alá. A CITIC Dicastal a CITIC Group Corporation, egy állami tulajdonban lévő nemzeti engedélyezett befektetési intézmény (a beruházási megállapodás 3. melléklete – Üzleti terv) 1.1. szakasza. A CITIC Group Corporation, egy kínai állami tulajdonú vállalat (a továbbiakban: SOE) és a vele kapcsolatban álló vállalatok bizonyítottan támogatják a BRI-t finanszírozás és beruházások révén. (41) Továbbá, bár a beruházási megállapodás nem közvetlenül a kínai kormány és a marokkói kormány, hanem a CITIC Dicastal vállalat és a kínai kormány között jött létre, a megállapodás szövegéből egyértelműen kitűnik, hogy ebben az esetben a CITIC Dicastal a kínai kormány meghatalmazottjaként járt el. Ez egyértelműen azt mutatja, hogy a CITIC Dicastal a kínai kormány által abból a célból kiválasztott szervezet, hogy a beruházási megállapodás aláírása révén hajtsa végre Marokkóban a kínai kormány „Egy övezet, egy út” politikáját.

(162)

Ebben az értelemben a rendelkezésre álló információk alapján a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a CITIC Dicastal közvállalkozásként a kínai kormány nevében járt el. A 3.5.2.1.3. szakaszban kifejtett módon a CITIC Dicastal a kínai kormány és a Kínai Kommunista Párt (a továbbiakban: KKP) ellenőrzése alatt áll, és szakpolitikai célkitűzéseket hajt végre, többek között az „Egy övezet, egy út” kezdeményezés külföldi terjeszkedésével összefüggésben. Amint azt különösen a (328) és (329) preambulumbekezdés részletezi, a CITIC Dicastal alapszabálya és a KKP tisztviselőinek jelenléte kiemeli, hogy a KKP nemcsak a vállalat megfelelő döntéshozó testületeiben van jelen, hanem aktívan részt vesz a vállalat üzleti döntéseiben is, többek között a különböző kínai nemzeti gazdaságpolitikáknak – köztük az „Egy övezet, egy út” kezdeményezésnek és a marokkói projektnek – való megfelelés biztosítása érdekében. A beruházási megállapodáshoz csatolt üzleti terv megerősíti, hogy a CITIC Dicastal számára a „Made in China 2025” terv az irányadó. A 2016. novemberi látogatásra és a 3.4.2. szakaszban részletezett egyetértési megállapodásra tekintettel a projekt háttere alatt a marokkói ipari gyorsítási terv és az „Egy övezet, egy út” kezdeményezés együttesen értendő. Megerősíti, hogy a DMA a kínai „Egy övezet, egy út” kezdeményezés keretében épült ki, és összhangban van „a CITIC Dicastal »13. ötéves tervével«” – a vállalat feltételezhetően ennek keretében hajtja végre központi, tartományi és önkormányzati szinten a kínai kormány általános 13. ötéves tervét. A CITIC Dicastal alumíniumöntvényeket gyártó harmadik üzemének 2022. februári felavatására a marokkói ipari és kereskedelmi miniszter, valamint Kína marokkói nagykövete jelenlétében került sor, aki kijelentette, hogy „a projekt Kína legnagyobb beruházása Marokkóban, ami az »Egy övezet, egy út« együttműködés egyik fő eredménye”. (42)

(163)

Ennek fejében a beruházási megállapodás értelmében a CITIC Dicastalhoz köthető projekt megvalósítására létrehozott üzemeltető, a DMA jogosulttá válik az IDIF keretében nyújtott marokkói beruházási támogatásra, valamint az ipari gyorsítási zónában való letelepedésből eredő ösztönzőkre, amint azt „A beruházási megállapodás célja” című szakasz is tükrözi.

(164)

Ezeket az elemeket a marokkói kormány és a CITIC Dicastal által 2017. december 11-én aláírt egyetértési megállapodás is megerősíti. Ez a dokumentum a bevezetésében a Marokkó által alkalmazott preferenciális politikai környezetre hivatkozik, amely a beruházási projekt alapját képezi. Emellett felsorolja a marokkói kormány által nyújtott konkrét beruházási ösztönzőket.

(165)

Az üvegrost szövetekre (43), az üvegszál előfonatokra (44) és a rozsdamentes acélból készült, hidegen síkhengerelt termékekre (45) vonatkozó vizsgálatokban a Bizottság megállapította, hogy az alaprendelet hatálya kiterjed azokra a helyzetekre is, amikor a pénzügyi hozzájárulást nem közvetlenül a származási vagy exportáló ország kormánya, hanem egy harmadik ország kormánya nyújtja. Bizonyítható kapcsolatot kell megállapítani a származási vagy exportáló ország kormánya által hozott intézkedések, valamint a harmadik ország kormányának magatartása és intézkedései között (például pénzügyi támogatás nyújtása bizonyos vállalkozásoknak, amelyet végső soron a származási vagy exportáló országban folytatott termelési tevékenységekhez rendelnek). Például, ha egy kormány egy harmadik ország kormányát arra kéri vagy arra ösztönzi, hogy nevében pénzügyi hozzájárulást nyújtson az e kormány joghatósága alatt előállított termékek javára, a pénzügyi hozzájárulást az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében a származási vagy exportáló ország kormányának kell tulajdonítani.

(166)

A C-269/23 P. és C-272/23 P. egyesített ügyekben (46) a Bíróság megerősítette, hogy a „pénzügyi hozzájárulás” fogalma olyan helyzetekben is alkalmazandó, ahol bizonyítást nyer, hogy egy eredetileg, részben vagy egészben egy adott termék származási vagy exportáló országától eltérő harmadik ország kormányzatától származó pénzügyi hozzájárulást a saját magatartásuk alapján ezen származási vagy exportáló ország kormányzata által nyújtottnak lehet tekinteni.

(167)

Ezekben a helyzetekben a származási vagy exportáló ország kormányának magatartására tekintettel bizonyítani kell, hogy e kormány úgy tekinthető, mint amely e pénzügyi hozzájárulást nyújtotta. A Bíróság megerősítette, hogy a támogatás egy adott harmadik ország kormánya által egy vagy több, másik harmadik országban letelepedett vállalkozásba történő külföldi befektetés formáját öltheti, feltéve, hogy e kormány magatartása lehetővé teszi annak megállapítását, hogy e pénzügyi hozzájárulást e vállalkozásnak vagy vállalkozásoknak formálisan nyújtják, vagy lehetővé teszik számukra, hogy a gyakorlatban részesüljenek abból. (47) Ez lehet a helyzet többek között akkor, ha valamely WTO-tag részéről jogszabály alkotása, határozat elfogadása, engedély megadása vagy egyéb intézkedés alkalmazása szükséges ahhoz, hogy e vállalkozás vagy vállalkozások a területén pénzügyi hozzájárulást kaphassanak e másik tagtól, függetlenül attól, hogy az igény jogszerű-e, vagy abból ered-e, hogy e másik tag az említett pénzügyi hozzájárulásra való jogosultságot a gyakorlatban ilyen jogszabályhoz, határozathoz, engedélyhez vagy egyéb intézkedéshez kötötte.

(168)

Amint a harmadik ország kormányának pénzügyi hozzájárulása a származási vagy exportáló ország kormányának tulajdonítható, az alaprendelet 4. cikke (1) bekezdésének alkalmazásában a származási vagy exportáló ország kormánya válik a támogatást nyújtó hatósággá, mivel ő felel a szóban forgó magatartásért.

(169)

Ezért ebben a vizsgálatban a Bizottság a rendelkezésre álló konkrét bizonyítékok alapján meg fogja vizsgálni, hogy a kínai kormány által a CITIC Dicastal marokkói tevékenységeihez nyújtott pénzügyi hozzájárulásokat az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján a marokkói kormánynak kell-e tulajdonítani.

(170)

Valamennyi dokumentum – beleértve a marokkói kormány fenti 3.3. szakaszban részletezett iparstratégiájára vonatkozó bizonyítékokat, valamint a fenti 3.4.2. szakaszban részletezett, a marokkói kormány és a kínai kormány közötti kétoldalú együttműködésre vonatkozó megállapodásokat is – azt mutatja, hogy a marokkói kormány tevőlegesen törekedett kedvező belpolitikai, jogalkotási és kedvezményes finanszírozási környezetet alakított ki számos konkrét ágazat, többek között a gépjárműipar fejlesztése érdekében. Az alumíniumkerekek ágazata a hajtáslánc alágazataként, amely a marokkói kormány ipari gyorsítási tervének része, egyértelműen ebbe az ágazatba tartozik, ennélfogva kedvezményezettje a kedvezményes környezetnek.

(171)

E politikák részeként a marokkói kormány szoros együttműködési keretet hozott létre a kínai kormánnyal. Ennek célja egyrészt az, hogy a Marokkóban letelepedett vállalatok részesülhessenek a kínai „Egy övezet, egy út” kezdeményezés keretében rendelkezésre álló kedvezményes finanszírozásból, másrészt pedig az, hogy biztosított legyen annak az egyedi kínai-marokkói projektnek a finanszírozása, amelynek eredménye a CITIC Dicastal marokkói tevékenységeinek kiépítése és fejlesztése a vele kapcsolatban álló DMA-n keresztül.

(172)

Az „Egy övezet, egy út” kezdeményezés egy stratégiai kormányzati program, amely jelentős infrastrukturális és beruházási programként nemzetközi hatókörrel rendelkezik. A BRI végrehajtási terv nem hagy kétséget afelől, hogy a kezdeményezés szorosan kapcsolódik Kína nemzetköziesítési stratégiájához és globális ipari vezetővé válásához.

(173)

A kínai kormány a nemzetközileg versenyképes nemzeti bajnokok létrehozására és a „globális fellépésre” irányuló politikájával összhangban arra összpontosít, hogy támogassa a kínai ipart a külföldi terjeszkedésben. Ezt megerősíti a központi ötéves tervek szövege, amely külön szakaszt szentel az „Egy övezet, egy út” kezdeményezésnek: „A kínai berendezések, technológiák, szabványok és szolgáltatások nagyobb részét arra fogjuk ösztönözni, hogy globális szinten lépjenek fel azáltal, hogy külföldi beruházások, projektszerződések, technológiai együttműködés, berendezésexport és egyéb eszközök révén nemzetközi együttműködést folytatunk a termelési kapacitás és a berendezések gyártása terén, különös tekintettel az olyan iparágakra, mint az acél, a nemvasfémek, az építőanyagok, a vasutak, a villamos energia, a vegyipar, a textilipar, a gépjárművek , a távközlés, a műszaki gépek, a légi közlekedés és az űripar, a hajógyártás és az óceántechnika.”

(174)

A Dicastal csoport kínai üzleti hírneve és know-how-ja, valamint a csoport külföldi terjeszkedési igénye – többek között az e termékre az Unió által kivetett dömpingellenes vámok elkerülése érdekében –, valamint az organikus növekedés (48) szükségessége egyértelműen megfelelt a marokkói kormány gépjárműiparra vonatkozó szakpolitikai célkitűzéseinek. Ezeket a célkitűzéseket, valamint azt a célkitűzést, hogy a CITIC Dicastal a „Made in China” politikáját a kialakítási terv, az építési terv, az alapvető berendezések, a gyártási folyamat és az irányítási mód Kínából Marokkóba történő exportálásával hajtsa végre, más sajtóforrások is megerősítik. (49) Ugyanakkor az előzőekben említett módon a gépjárműipar az „Egy övezet, egy út” kezdeményezés keretében Kína globális fellépési stratégiájának egyik kiemelt területe. Ennek eredményeként a BRI végrehajtási terv, amely az „Egy övezet, egy út” kezdeményezésről szóló egyetértési megállapodásán alapul, a kezdeményezés keretében megvalósuló kétoldalú ipari együttműködési projektek egyik prioritásaként említi a gépjárműipart.

(175)

Ezért Marokkó legmagasabb képviselője által 2016-ban tett, a (148) preambulumbekezdésben részletezett látogatást, valamint az „Egy övezet, egy út” kezdeményezésről szóló egyetértési megállapodás aláírását követően a marokkói kormány a kétoldalú megállapodások keretének segítségével hajtotta végre belpolitikai célkitűzéseit. Ez a CITIC Dicastal és a marokkói kormány között létrejött beruházási megállapodás révén valósult meg, amelynek eredményeként a CITIC Dicastal jogosulttá vált arra, hogy az „Egy övezet, egy út” kezdeményezés keretében a kínai kormány által nyújtott kedvezményes támogatás ellenében belföldi támogatást kapjon a marokkói projektjéhez a marokkói kormánytól.

(176)

A beruházási megállapodás 7. cikke (4) bekezdésének c) pontjával összefüggésben a marokkói kormány mindenekelőtt szándéknyilatkozatokat kért a kínai bankoktól annak megerősítéseként, hogy a kínai finanszírozás a marokkói beruházás előfeltétele. Ez a CITIC Dicastal által a beruházási megállapodás 7. cikke (6) bekezdésének b) pontja szerint nyújtott garanciák és kötelezettségvállalások részét képezte. E kötelezettségvállalások CITIC Dicastal általi be nem tartása a megállapodás 22.1. cikke szerinti alapértelmezett felmondáshoz vezetne. Tekintettel ezen előfeltétel fontosságára, a marokkói kormány kifejezetten ellenőrizte, hogy ez a feltétel teljesült-e, amint azt az értékelő jelentés is mutatja. Erre vonatkozóan a marokkói kormány további információkat kért az eredetileg az értékeléshez benyújtott szándéknyilatkozatokról annak megerősítése érdekében, hogy a kínai kormány kötelezettséget vállalt a beruházási projekt szükséges finanszírozására. Az a tény, hogy a projektet végül végrehajtották, megerősíti, hogy a CITIC Dicastal teljesítette a kínai finanszírozás nyújtására vonatkozó, a beruházási megállapodásban és annak mellékleteiben részletezett kötelezettségeit. Így bizonyítható kapcsolat áll fenn a marokkói kormány intézkedései és a kínai kormány által a marokkói beruházáshoz nyújtott pénzügyi támogatás között: a kínai kormány pénzügyi támogatásának hiányában a marokkói kormány nem engedélyezte volna a beruházást Marokkóban. A marokkói kormány említett intézkedései egyértelműen azt mutatják, hogy a marokkói kormány csak a kínai kormány pénzügyi intézményei által nyújtott szükséges pénzügyi támogatással engedélyezte a beruházási projekt megvalósítását, és adta meg a szükséges engedélyt a CITIC Dicastal beruházási projektjére. A marokkói kormány ezen engedélye nélkül a CITIC Dicastal a kínai kormány pénzügyi támogatásával megvalósuló beruházási projektje nem lett volna lehetséges.

(177)

Amint azt a (97) preambulumbekezdés kiemeli, mivel a marokkói kormány nem nyújtotta be a 2017. évi egyetértési megállapodást, a BRI végrehajtási tervet és számos más kétoldalú együttműködési dokumentumot, a Bizottság az alaprendelet 28. cikke alapján releváns, nyilvánosan hozzáférhető elemeket használt fel értékelésének alátámasztására. A Bizottság megjegyezte, hogy a BRI végrehajtási terv az „Egy övezet, egy út” kezdeményezésről szóló, 2017. évi egyetértési megállapodáshoz, valamint a Marokkó és Kína közötti stratégiai partnerség létrehozásáról szóló 2016. évi együttes nyilatkozathoz kapcsolódik.

(178)

Először is a BRI végrehajtási tervvel kapcsolatban rendelkezésre álló tények megerősítik, hogy az „Egy övezet, egy út” kezdeményezésről szóló egyetértési megállapodást és az országok közötti kétoldalú kapcsolatokat többek között a marokkói gazdaságélénkítési tervvel és iparstratégiával, valamint a kínai „Egy övezet, egy út” kezdeményezéssel összefüggésben hozták létre; ezt a (154) preambulumbekezdés is kiemeli. Eszerint a marokkói kormány célja az volt, hogy támogatásért cserébe kínai beruházásokat vonzzon az országba.

(179)

Másodszor: a rendelkezésre álló tények azt mutatják, hogy a BRI végrehajtási terv kifejezetten említi az autóipart is (50).

(180)

Harmadszor: „ami a pénzügyi támogatást illeti, a BRI végrehajtási terv célja, hogy hozzáférést biztosítson az „Egy övezet, egy út” kezdeményezés szerinti kínai finanszírozási kerethez, amint azt a (155) preambulumbekezdés már megállapította. Ez a keret magában foglalja az »Egy övezet, egy út« kezdeményezés finanszírozására vonatkozó irányadó elveket” (51). Nyilvánosan hozzáférhető információk szerint az ezen irányelveket elfogadó országoknak „közösen pozitív jelzést kell küldeniük az »Egy övezet, egy út« fejlesztésének támogatására és finanszírozására vonatkozóan.”„Támogatják a pénzügyi forrásoknak az érintett országok és régiók reálgazdaságát szolgáló célba juttatását, előnyben részesítve az olyan területeket, mint az ipari kapacitásokkal kapcsolatos együttműködés […]”, és arra ösztönzik őket, hogy „összehangolják támogató politikáikat és finanszírozási rendszereiket”. „ „Értékelik a közpénzek vezető szerepét a nagyprojektek tervezésében és kivitelezésében” , és „ösztönzik az érintett országok politikai pénzügyi intézményeit és exporthitel-ügynökségeit arra, hogy továbbra is nyújtsanak szakpolitikai pénzügyi támogatást az Egy övezet, egy út fejlesztéséhez””. Végezetül előirányozzák „a kereskedelmi bankok, a részvényalapok, valamint a biztosítási, lízing- és garanciatársaságok számára, hogy forrásokat és egyéb pénzügyi szolgáltatásokat nyújtsanak az Egy övezet, egy út fejlesztéséhez”. Ez azt mutatja, hogy a marokkói kormány jóváhagyta a kínai kormány által a kínai-marokkói projektnek az „Egy övezet, egy út” kezdeményezés keretében nyújtott kedvezményes pénzügyi támogatást.

(181)

Végezetül, amint azt a fenti (91) és (92) preambulumbekezdés kifejti, bár a Bizottság további információkat kért a marokkói kormánytól a meglévő konkrét nyomonkövetési mechanizmusokról, a marokkói kormány e tekintetben nem szolgáltatott információt.

(182)

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy az aktában az alaprendelet 28. cikke alapján rendelkezésre álló tények megerősítik, hogy a Marokkó és Kína közötti kétoldalú együttműködés – amelyet különösen az „Egy övezet, egy út” kezdeményezésről szóló, 2017. évi egyetértési megállapodás, a BRI végrehajtási terv és a két ország vezetői által annak alkalmával aláírt együttes nyilatkozat szentesít – azzal a céllal jött létre, hogy végrehajtsa Marokkó preferenciális ipar- és fejlesztéspolitikáit, valamint a megfelelő kínai preferenciális politikákat, amelyek végrehajtása az „Egy övezet, egy út” kezdeményezés és a „Made in China” stratégia keretében zajlik. A gépjárműipar, beleértve az alumíniumkerekek gyártását is, e preferenciális szakpolitikák konkrét kedvezményezettje volt. A rendelkezésre álló tények azt is megerősítik, hogy a kínai gyártókat a gépjárműiparban megvalósuló nagy ipari projektekbe kívánták vonzani, és hogy a közös projektek sikeres végrehajtásához mind a marokkói, mind a Chines-i oldal kedvezményes finanszírozást fog felhasználni. Az üvegrost szövetekkel és a rozsdamentes acélból készült, hidegen síkhengerelt termékekkel kapcsolatos vizsgálatok során gyűjtött bizonyítékokkal összhangban a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy marokkói kormány és a kínai kormány közigazgatási apparátust is létrehozott, hogy támogatások folyósítása és a kereskedelmi eljárások egyszerűsítése révén megkönnyítse a kétoldalú együttműködés keretébe tartozó projektek sikeres végrehajtását, beleértve a CITIC Dicastal beruházását is. A marokkói kormány és a kínai kormány tehát szorosan együttműködött azon különleges jogi és gazdasági jellemzők megállapítása érdekében, amelyek lehetővé tették a kínai kormányzati szervek számára, hogy a kínai „Egy övezet, egy út” kezdeményezésben rejlő valamennyi eszközt közvetlenül azokra a tevékenységekre ruházzák át, amelyeket a CITIC Discatal az említett beruházási projektek vonzására létrehozott vámszabad területeken folytat.

(183)

A kétoldalú együttműködési keretet ezt követően a marokkói kormány a közte és a kínai kormány nevében eljáró CITIC Dicastal közötti beruházási megállapodás aláírásával ültette át a gyakorlatba. Amint azt a (161) preambulumbekezdés már említette, a CITIC Dicastal a kínai kormány nevében kötötte a megállapodást a marokkói kormánnyal. A CITIC Dicastal által az „Egy övezet, egy út” kezdeményezés keretében nyújtott tőkeért cserébe a marokkói kormány a CITIC Dicastallal kapcsolatban álló DMA-t a marokkói IDIF keretében nyújtott beruházási támogatásra, valamint további ösztönzőkre jogosította. Ebben az összefüggésben a Bizottság azt is megjegyezte, hogy a CITIC Dicastalnak a beruházási megállapodáshoz csatolt és így a marokkói kormány által jóváhagyott üzleti terve egyértelműen utal a kétoldalú együttműködési keretre, valamint a marokkói és kínai támogatási politikák kiegészítő jellegére. A projekt hátteréről szóló fejezet kimondja, hogy a projekt egyetért a marokkói kormánynak az IAP keretében folytatott, az autóiparba irányuló külföldi beruházások vonzására irányuló nemzeti politikájával, és hogy a projekt ugyanakkor a kínai „Egy övezet, egy út” kezdeményezés nemzeti stratégiájával és a „Made in China 2025” stratégiával összhangban zajlik. Külön hivatkozás történik a 2016. évi együttes nyilatkozatra és az „Egy övezet, egy út” kezdeményezésről szóló, 2017. évi egyetértési megállapodásra is.

(184)

A Bizottság ezt követően a (176) preambulumbekezdésben foglalt elemeken túlmenően a CITIC Dicastal beruházási projektjének konkrét finanszírozási rendszerére összpontosított. A beruházási megállapodás 7. cikkének (4) bekezdése részletes tőkésítési tervet ír elő az új marokkói leányvállalatra vonatkozóan, amely tartalmazza a fizetési feltételeket, a részvénytőke meghatározott időn belüli emelésének ütemtervét, valamint a beruházási igények fennmaradó részének más finanszírozási módszerekkel, például banki adósságokkal történő finanszírozásának lehetőségét. A 7.6. cikk egyértelművé teszi, hogy az üzemeltető társaság tőkésítésére, valamint az üzemeltető társaság alaptőkéje növelésének és csökkentésének feltételeire vonatkozó cikk kötelező a CITIC Dicastalra nézve. Ugyanezen rendelkezések értelmében a jegyzett tőke leszállítása csak akkor lehetséges, ha marokkói kormány nem emel kifogást, tekintettel a beruházási megállapodásban (különösen annak 7. cikke (4) bekezdésének b) pontjában) meghatározott feltételeknek való „megfelelés” ellenőrzésére vonatkozó hatáskörére. A CITIC Dicastal vállalta továbbá, hogy átadja a marokkói kormánynak a jegyzett tőke emelését és befizetését igazoló okiratokat és dokumentumokat. A 25. cikk előírja, hogy a marokkói kormánynak irányítóbizottságot kell létrehoznia a projekt végrehajtásának felügyeletére. Az éles üzembe helyezés időpontjában a CITIC Dicastalnak egy külső ellenőr által hitelesített jelentést kellett benyújtania a bizottságnak, amelyben összefoglalta a megfelelő kapacitásberuházás végrehajtását igazoló pénzügyi elemeket. E megállapodás további jelentéstételi kötelezettségeket is meghatároz.

(185)

Emellett a megállapodáshoz csatolt beruházási terv egyértelművé teszi, hogy a CITIC Dicastal bankhitelek és önfinanszírozás kombinációjával finanszírozza a projektet. Ezeket a pénzügyi szempontokat a marokkói kormány is elemezte és értékelte, amint azt a marokkói kormány által a beruházási projekt jóváhagyása érdekében benyújtott projektértékelési és -jóváhagyási jelentések is bizonyítják. A marokkói kormány így teljes mértékben részt vett a tőkebefektetés valamennyi lépésében, és jóváhagyta a CITIC Dicastal által benyújtott beruházás pénzügyi vonatkozásait.

(186)

Ezzel összefüggésben a marokkói kormány arra ösztönözte a kínai kormányt és a CITIC Dicastalt, hogy többek között belföldi támogatások nyújtásával eszközöljenek beruházásokat Marokkóban. Ennek fejében a marokkói kormány elvárta, hogy a kínai kormány technikai know-how-t és kedvezményes finanszírozást biztosítson az „Egy övezet, egy út” kezdeményezés finanszírozási körébe tartozó tőkebefektetések formájában, és szoros kétoldalú együttműködést alakított ki a kínai kormánnyal. Ennek eredményeként a marokkói kormány sikeresen biztosította a gépjárműiparban az alumíniumkerekek gyártására irányuló egyedi projektet a CITIC Dicastallal kapcsolatban álló DMA vállalatba történő beruházás révén, és ezáltal hozzájutott a kínai kormány kedvezményes finanszírozásához, valamint az e vállalat által biztosított know-how-hoz. A marokkói kormány sikeresen vonzotta ezt a beruházást, többek között a CITIC Dicastal azon kinyilvánított célkitűzése miatt, hogy elkerülje az EU által az alumíniumkerekek kivitelére bevezetett dömpingellenes intézkedéseket (52), valamint azért, mert a CITIC Dicastalnak organikus növekedést kell elérnie a külföldi piacon (lásd még a (174) preambulumbekezdést).

(187)

A fenti elemek mindegyike bizonyítható összefüggést mutat egyrészt a marokkói kormány azon igénye között, hogy kínai beruházásokat és tőkét vonzzon a gépjárműipar fejlesztésére irányuló belföldi politikáinak megvalósítása érdekében – amelyhez a kínai kormány kedvezményes finanszírozás formájában nyújt pénzügyi hozzájárulást, a marokkói kormány által létrehozott különleges gazdasági övezetekben jelentkező előnyökhöz való hozzáférés fejében –, másrészt aközött, hogy végül a Kínából származó alumíniumkerekekre 2023 januárjától kivetett dömpingellenes vámok elkerülésével, ugyanakkor a külföldi növekedés megvalósításával képes exportálni az uniós piacra.

(188)

Mindezek alapján, valamint az alaprendelet 28. cikke alapján a Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy a marokkói kormány az intézkedései révén lehetővé tette a CITIC Dicastal számára, hogy az „Egy övezet, egy út” kezdeményezés keretében a kínai kormány kedvezményes finanszírozásában részesüljön. Amint azt a Bíróság megállapította, „az ilyen támogatás öltheti egy adott harmadik ország kormányzata által valamely másik harmadik országban letelepedett, egy vagy több vállalkozásba történő külföldi befektetés formáját, feltéve hogy ez utóbbiak magatartása alapján megállapítható, hogy e vállalkozás vagy vállalkozások részére e pénzügyi hozzájárulást formálisan nyújtották, vagy a gyakorlatban lehetővé tették számukra, hogy abból részesüljenek”. (53) A marokkói kormány és a kínai kormány között kialakított együttműködési keretre, a marokkói beruházási projekt végrehajtásához szükséges engedélyek megadására, különösen a marokkói kormány által e célból létrehozott konkrét gazdasági övezetekhez való hozzáférés biztosítására, a kínai kormány által nyújtott pénzügyi támogatás biztosítását szolgáló mechanizmusokra, valamint a CITIC Dicastal jegyzett tőkéjének változásai kapcsán a beruházási megállapodásnak való megfelelés nyomon követésére vonatkozó hatáskörre tekintettel a CITIC Dicastal marokkói tevékenységeihez nyújtott pénzügyi támogatást a marokkói kormánynak kell tulajdonítani.

(189)

Amint azt a (176) preambulumbekezdés kifejti, a marokkói kormány a finanszírozási szempontot is beleértve gondosan értékelte, hogy a CITIC Dicastal kötelezettségvállalásai és kötelezettségei teljesültek-e. A marokkói kormány projekt végső jóváhagyásáért felelős közös értékelő bizottságának 2018. júliusi jóváhagyása ezt elismeri, mivel a (176) preambulumbekezdésben említett értékelő jelentést benyújtották, és az a jóváhagyó határozat szerves részét képezte. A következtetések között a jegyzőkönyv kifejezetten megerősíti, hogy a projekt kihasználja a Dicastal csoport ipari know-how-ját, és hogy „bizonyíthatóan hozzájárul a gépjárműiparra vonatkozóan elfogadott nemzeti stratégiához, ezen belül is a hajtáslánc-ökoszisztémához”. A következtetés tehát megerősítette, hogy a CITIC Dicastal projektje – a marokkói kormány kifejezett tudomásulvételével – többek között kínai kormányzati forrásból származó állami támogatásra jogosult. A marokkói kormány további jogokat tart fenn annak folyamatos ellenőrzésére, hogy a projektet megfelelően hajtják-e végre a nemzeti célkitűzések elérése érdekében. Nevezetesen, a beruházási megállapodás 25. cikke előírja egy „irányító bizottság” létrehozását, amely az ipari projektnek és a beruházási megállapodás feltételeinek a nyomon követésére szolgál. A marokkói kormány ezen konkrét intézkedései és/vagy az arra vonatkozó jogok, hogy a marokkói kormány konkrét intézkedéseket tegyen a beruházási projekt megfelelő végrehajtásának biztosítása érdekében, beleértve azt is, hogy a kínai kedvezményes finanszírozást a fejlesztés és a projekt finanszírozására fordítsák, egyértelműen alátámasztják a CITIC Dicastal és/vagy a DMA által e projektért kapott pénzügyi hozzájárulásoknak a marokkói kormánynak tulajdonítását.

(190)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a marokkói kormány azt állította, hogy a WTO SCM-megállapodás nem teszi lehetővé a transznacionális támogatások kiegyenlítését, mivel a GATT VI:3 cikkét hajtja végre, amely „a származási vagy exportáló országban” nyújtott támogatásokat említi. A marokkói kormány emellett rámutatott arra, hogy dömpingellenes és kiegyenlítő vámokkal foglalkozó szakértői csoport 1959. évi jelentése is említi „a VI. cikk rendelkezését, amely lehetővé teszi kiegyenlítő vámok kivetését a támogatások hatásainak ellensúlyozására, függetlenül attól, hogy azokat a termelő vagy exportáló országban nyújtották-e” (54).

(191)

A marokkói kormány állítása szerint továbbá a WTO SCM-megállapodás 1.1. cikke a) pontjának 1. alpontja kimondja, hogy támogatás akkor áll fenn, ha valamely tagállam területén egy kormány vagy bármely közjogi szerv pénzügyi hozzájárulást nyújt. A „kormányzat” és a „közjogi szerv” kifejezések mellett az 1.1a. cikk (1) bekezdésének iv. esete úgy rendelkezik, hogy támogatást a tagok kormánya által megbízott vagy utasított magánszervezetek is nyújthatnak. A marokkói kormány arra a következtetésre jutott, hogy az 1.1. cikk a) pontjának 1. alpontja kimerítő felsorolást tartalmaz, mivel csak ez a három típusú szervezet nyújthat támogatásnak minősülő pénzügyi hozzájárulást.

(192)

Ezen elmélet alátámasztására marokkói kormány azt állította, hogy a WTO SCM-megállapodás 2.1. és 2.2. cikke szerint egy támogatás akkor is „egyedinek” tekinthető, ha azt „a támogatást nyújtó hatóság joghatósága alá tartozó” vállalkozásoknak nyújtják. A nemzetközi jog szerint a „joghatóság” főszabály szerint területi jellegű, ami azt jelenti, hogy azt főszabály szerint valamely állam a területén kívül csak kifejezett megengedő szabály alapján gyakorolhatja. Ezért a WTO SCM-megállapodás nem terjed ki azokra a támogatásokra, amelyeket valamely tag a területén kívül nyújt a joghatóságán kívül eső vállalkozásoknak, és ez semmiképpen sem minősül egyedi támogatásnak.

(193)

A Bizottság megjegyezte, hogy a marokkói kormány által javasolt értelmezést a Bíróság a C-269/23P. és a C-272/23P. sz. egyesített ügyekben elutasította. A Bizottság ezért elutasította ezeket az állításokat.

(194)

A Bizottság megjegyezte továbbá, hogy a marokkói kormány következetesen „transznacionális támogatásokat” említ. A Bizottság emlékeztetett arra, hogy a marokkói kormány által ismétlődően említett „transznacionális támogatások” fogalma nem létezik. A szóban forgó támogatások révén nyújt egy külföldi – a kínai – kormány pénzügyi hozzájárulást egy másik országban – Marokkóban – letelepedett szervezeteknek, ahol az érintett terméket gyártják, és ahonnét azt exportálják. A kínai kormány által nyújtott pénzügyi támogatás a marokkói kormánynak, mint az exportáló ország kormányának tulajdonítható. Az ilyen támogatás a jelen ügyben a marokkói kormány pénzügyi hozzájárulásává válik. A (167) preambulumbekezdéssel összhangban ezeket a pénzügyi hozzájárulásokat – miután azokat a marokkói kormánynak tulajdonította – a Bizottság a többi releváns elem fényében értékeli annak megállapítása érdekében, hogy ebben az exportáló országban létezik-e olyan kiegyenlíthető támogatás, amely gazdasági előnyt biztosít a területén termelő vállalatnak. A helytelen „transznacionális támogatások” megjelölés, amelyet a marokkói kormány megtévesztően használ, félrevezeti a Bizottság által a marokkói kormány és a kínai kormány közötti együttműködéssel összefüggésben a pénzügyi hozzájárulásokra vonatkozóan végzett jogi minősítést és értékelést. A kifejezés és fogalom helytelen, sőt azok nem is léteznek, így nem tükrözhetik azt, amit a Bizottság a vizsgálat során kiegyenlített. Ezért a marokkói kormánynak a vonatkozó jogi fogalom e téves jellemzésén alapuló érvelése jogilag hibás, és már csak ezen az alapon is elutasítható. Mindenesetre ezeket az állításokat a Bizottság a (193) preambulumbekezdésben foglalt következtetés alapján elutasítja.

(195)

A marokkói kormány továbbá azzal érvelt, hogy a Bizottság diszkriminatív vélelemmel élt arra vonatkozóan, hogy az „Egy övezet, egy út” kezdeményezésben részt vevő országok nem hagyhatják figyelmen kívül a kezdeményezés sajátosságait, például a kedvezményes pénzügyi támogatást és a támogatás egyéb formáit. A marokkói kormány véleménye szerint a Bizottság úgy véli, hogy az „Egy övezet, egy út” kezdeményezésben részt vevő bármely ország tudatában van annak, hogy ez a Kínával folytatott együttműködés nem piaci feltételek mellett kínai intézményektől származó finanszírozással jár. Ezért a Bizottság szisztematikusan úgy tekinti, hogy a kínai külföldi projektek az átmeneti elméletének hatálya alá tartoznak, még akkor is, ha a szóban forgó projekttel kapcsolatban nem áll fenn konkrét együttműködés, mint a DMA esetében. Ez lényegében felhatalmazza a Bizottságot arra, hogy fellépjen az exportáló országban nyújtott kínai finanszírozással szemben, feltéve, hogy bizonyítható, hogy az exportáló ország részt vesz az „Egy övezet, egy út” kezdeményezésben.

(196)

A DMA állítása szerint a Bizottság kedvezőtlen következtetést vont le, amikor azt állította, hogy a vállalat kapcsán együttműködés áll fenn a marokkói kormány és a kínai kormány között.

(197)

A marokkói kormány azt is hangsúlyozta, hogy támogatásért cserébe nem kényszerítette be a kínai beruházásokat az országba. Ebben az értelemben marokkói kormány szerint a helyzet nagyon eltér a transznacionális támogatásokkal foglalkozó korábbi bizottsági vizsgálatoktól.

(198)

Egyiptom üvegszál előfonatokkal kapcsolatos ügyében a Bizottság azonosított egy Egyiptom és Kína közötti egyedi együttműködési megállapodást (a továbbiakban: a szuezi kínai–egyiptomi gazdasági és kereskedelmi együttműködési övezetről szóló megállapodás), amely kifejezetten előírja a szóban forgó egyiptomi beruházási projekt kínai kedvezményes finanszírozását. Indonézia rozsdamentes acélból készült, hidegen síkhengerelt termékekkel kapcsolatos ügyében a Bizottság megállapította, hogy Indonézia beruházási és finanszírozási megállapodást hagyott jóvá a Kína-ASEAN Befektetési Együttműködési Alappal (CAF) a szóban forgó indonéz beruházási projekt kidolgozása érdekében. A jelen ügyben nem született megállapodás a kínai bankoktól vagy más pénzügyi intézményektől történő közvetlen transzferekről, és nincs arra utaló jel sem, hogy a marokkói kormány részt vett volna a DMA-nak juttatandó transzferben, vagy hozzájárult volna ahhoz. A marokkói kormány egyetlen alkalommal sem hivatkozott az „Egy övezet, egy út” kezdeményezésre a CITIC Dicastal marokkói befektetésének feltételeként vagy indokaként. Továbbá a marokkói kormány nem jelezte, hogy az „Egy övezet, egy út” kezdeményezés keretében kínai támogatásokat kívánna nyújtani a CITIC Dicastal által az országban eszközölt beruházások támogatására.

(199)

Ami azokat az állításokat illeti, amelyek szerint az „Egy övezet, egy út” kezdeményezés keretében nyújtott finanszírozással kapcsolatos szubvencióellenes intézkedések bevezetése diszkriminatív, mivel a vonatkozó bizonyítási küszöb nem teljesül, a Bizottság nem értett egyet. A Bíróság a C-269/23P. és C-272/23P. sz. egyesített ügyekben – a (166)–(167) preambulumbekezdésben részletezettek szerint – megállapította a külföldi kormánytól származó pénzügyi hozzájárulásnak a származási vagy exportáló ország kormányának tulajdonításához szükséges bizonyítási követelményeket és bizonyítási küszöböt. E célból a Bíróság úgy ítélte meg, hogy annak bizonyítása, hogy egy külföldi kormány (ebben az esetben Kína) által nyújtott pénzügyi hozzájárulás a származási vagy exportáló ország (ebben az esetben Marokkó) kormányának tulajdonítható, ez utóbbi ország magatartásán alapulhat. (55) A Bíróság megerősítette továbbá, hogy a támogatás öltheti egy adott harmadik ország kormányzata által valamely másik harmadik országban letelepedett, egy vagy több vállalkozásba történő külföldi befektetés formáját. Ez a helyzet áll fenn ebben az eljárásban is: a kínai kormány az „Egy övezet, egy út” kezdeményezés keretében közvetlenül vagy közvetve a CITIC Dicastal által a DMA közreműködésével Marokkóban eszközölt külföldi befektetéshez nyújtott forrásokat. A bizonyítási mércét illetően a Bíróság kimondta, hogy a harmadik ország, azaz Kína kormányának magatartása lehetővé teszi annak megállapítását, hogy az a marokkói kormánnyal egyeztetett együttműködése keretében pénzügyi hozzájárulást nyújtott a külföldi joghatósági területen befektető vállalkozás, azaz a CITIC Dicastal és a DMA részére (56). Ez a követelmény a 3.4. és 3.5. szakaszban részletezett érvek és bizonyítékok alapján egyértelműen teljesül. E tekintetben a DMA állításával ellentétben a Bizottság nem vont le „kedvezőtlen következtetéseket”, hanem az összes rendelkezésre álló bizonyítékra támaszkodott, és a fennmaradó hiányosságokat az alaprendelet 28. cikke szerinti következtetés útján is pótolta, tekintettel arra, hogy a marokkói kormány e kérdésekben széleskörűen elmulasztotta az együttműködést.

(200)

A marokkói kormány hivatkozása az Egyiptomból származó folytonosüvegrostszál termékekre és az Indonéziából származó rozsdamentes acélból készült, hidegen síkhengerelt termékekre nem döntő jelentőségű, mivel a vonatkozó tények eltérőek, ahogyan a kínai kormány és az érintett exportáló ország közötti együttműködés feltételei is. A Bizottság megállapításai minden egyes esetben a konkrét tényeken és körülményeken alapulnak. Amint azt a Bizottság igazolta, a jelen ügyben szereplő tények és bizonyítékok egyértelműen azt mutatják, hogy a marokkói kormány és a kínai kormány közötti feltételek és kétoldalú keret, valamint ezen országok vonatkozó belföldi preferenciális politikái alátámasztják, hogy a kínai kormány által a CITIC Dicastal marokkói projektjéhez nyújtott pénzügyi támogatás a marokkói kormánynak tulajdonítható, ami teljes összhangban áll a Bíróság által a C-269/23P. és a C-272/23P. sz. egyesített ügyekben kialakított normával.

(201)

A marokkói kormány és a DMA azzal érvelt továbbá, hogy a Bizottság nem bizonyította, hogy a DMA projektje a marokkói kormány és a kínai kormány közötti kétoldalú együttműködés eredménye. A marokkói kormány rámutatott arra, hogy a DMA létrehozása és tőkésítése idején nem volt kétoldalú együttműködés Marokkó és Kína között a gépjárműipar vagy az „Egy övezet, egy út” kezdeményezés terén, és a kínai kormány sem nyújtott kedvezményes finanszírozást a DMA részére, míg a (142) preambulumbekezdésben említett kétoldalú megállapodások általános jellegűek, és nem írják elő kifejezetten a DMA létrehozását. A DMA azzal érvelt, hogy a 2017 novemberében, tehát a vállalatot létrehozó nyilatkozat 2017. szeptemberi aláírását követően aláírt, az „Egy övezet, egy út” kezdeményezésről szóló egyetértési megállapodásban – amelyet a vállalat az érdekelt felek végső tájékoztatásával kapcsolatos észrevételeinek mellékleteként nyújtott be – nem történik említés magáról a vállalatról vagy általában az alumíniumkerekekről.

(202)

A CITIC Dicastal és a Hands 8 vállalatokkal kötött vonatkozó beruházási megállapodások összehasonlításával a marokkói kormány továbbá azzal érvelt, hogy azok lényegében azonosak, és valójában ugyan a Hands 8 részesült a marokkói kormány által nyújtott beruházási támogatásban, míg a CITIC Dicastal nem kapta meg a beruházási megállapodásban előirányzott támogatást. A DMA e tekintetben hozzátette, hogy a Bizottság félreértelmezte a beruházási megállapodás következő nyilatkozatát: „A Kínai Népköztársaság a CITIC Dicastal Csoporton keresztül új lendületet kíván adni globális jelenlétének azáltal, hogy ipari projektet hajt végre a Marokkói Királyságban”. A vállalat azt állította, hogy a CITIC Dicastal marokkói beruházásokra vonatkozó döntéseit kereskedelmi megfontolások és stratégiai üzleti célok vezérelték.

(203)

A marokkói kormány és a DMA azzal érvelt továbbá, hogy a vizsgálat kimutatta: egyáltalán nincsenek olyan kínai bankok, más pénzügyi intézmények vagy kínai államigazgatási szervek, amelyek támogatták a DMA marokkói létrehozását. Ez a megállapítás azt támasztja alá, hogy a DMA a CITIC Dicastal szigorú értelemben vett magánbefektetése, amely nem kötődik semmilyen közszektorbeli intézményhez, és ilyentől támogatást sem kap.

(204)

A beruházási megállapodás nem hivatkozott a kínai kormány pénzügyi kötelezettségvállalásaira. E tekintetben a DMA azt állította, hogy a (175) preambulumbekezdésben említett szándéknyilatkozatok nem tartalmaztak finanszírozási kötelezettségvállalást sem a kínai kormány, sem a kínai bankok vagy pénzügyi intézmények részéről. Benyújtotta a DMA vezérigazgatójának ilyen értelmű nyilatkozatát, aki állítólag ismerte e dokumentumok tartalmát.

(205)

A (183) preambulumbekezdésben említett beruházási megállapodásban meghatározott egyedi finanszírozási konstrukció sem tanúskodik a kínai kormány támogatásáról. E tekintetben a DMA megismételte, hogy a CITIC Dicastal csak 2023 végén vette át a DMA tulajdonjogát.

(206)

A beruházás CITIC Dicastal általi finanszírozása bankhitelek és önfinanszírozás kombinációjával, a beruházási megállapodáshoz csatolt beruházási tervben kifejtettek szerint, amely állítólag marokkói, nem pedig kínai bankokra vonatkozott.

(207)

A marokkói kormány és a DMA állítása szerint továbbá a tisztviselők nyilatkozatai – például a DMA beiktatása során tett nyilatkozatok – formaságok, amelyek a kétoldalú kapcsolatok előmozdítására irányulnak, és nem jelentenek konkrét bizonyítékot az üzem létesítése terén folytatott közvetlen kormányzati együttműködésre.

(208)

A marokkói kormány megjegyezte továbbá, hogy a Bizottság a rendelkezésre álló tényeket a WTO SCM-megállapodás 12.7. cikkével összeegyeztethetetlen módon alkalmazta. A marokkói kormány szerint a Bizottság önkényesen választotta ki a marasztaló jellegű tényeket, és megállapításait nem tényszerű feltételezésekre és spekulációra alapozta.

(209)

Végezetül a DMA állítása szerint az, hogy a marokkói kormány az IDIF keretében nem nyújtott beruházási támogatást a DMA részére, ellentétes a marokkói kormány és a kínai kormány közötti együttműködésre vonatkozó állításokkal; a CITIC Dicastal pedig arra tekintettel, hogy csak 2023 végén vált a DMA tulajdonosává, nem hajthatott végre Marokkóban az „Egy övezet, egy út” kezdeményezéshez tartozó politikákat.

(210)

Ami a marokkói kormány és a DMA azon állításait illeti, amelyek szerint nincs bizonyíték arra, hogy a marokkói kormány kifejezetten e projekt „Egy övezet, egy út” kezdeményezés keretében történő finanszírozását célozta volna, és hogy a beruházási megállapodást tévesen értelmezték, és gyakorlatilag azonos volt a másik exportáló gyártóval, a Hands 8 vállalattal aláírt megállapodással, a Bizottság nem értett egyet. A 3.4. és 3.5. szakaszban részletezett bizonyítékok ugyancsak azt mutatják, hogy a CITIC Dicastal a kínai kormánytól jogosultságot kapott arra, hogy az „Egy övezet, egy út” kezdeményezés és más kínai politikák alapján pénzügyi hozzájárulásban részesüljön a Marokkóban a két kormány közötti kétoldalú együttműködés keretében eszközölt külföldi beruházásaihoz, ami teljes összhangban áll a Bíróság által a C-269/23P. és a C-272/23P. sz. egyesített ügyekben kialakított normával. A marokkói kormány állítását tehát már ezen az alapon is el lehetett utasítani.

(211)

Meg kell jegyezni továbbá, hogy a kétoldalú együttműködés részleteit bemutató szinte valamennyi dokumentum benyújtását megtagadó marokkói kormány részéről az együttműködés széles körű hiánya miatt a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az együttműködés e tekintetben egyértelműen hátráltatta a vizsgálatot. Mindazonáltal a 3.4. és 3.5. szakaszban szereplő valamennyi bizonyíték és következtetés azt is mutatja, hogy ez az állítás megalapozatlan, mivel a marokkói kormány teljes mértékben tisztában volt azzal, hogy az „Egy övezet, egy út” kezdeményezés szerinti kedvezményes finanszírozás a marokkói kormány preferenciális szakpolitikái finanszírozásának eszköze, többek között a gépjárműiparban, ahol a CITIC Dicastal projekt volt a legnagyobb kínai beruházás Marokkóban. Mindenesetre a Bizottság megjegyezte, hogy a kínai kormány és a marokkói kormány közötti együttműködés kapcsán felhasznált okirati bizonyítékok közül az „Egy övezet, egy út” kezdeményezésről szóló egyetértési megállapodás és az „Egy övezet, egy út” kezdeményezés közös kiépítésére vonatkozó végrehajtási terv címében szerepel a kezdeményezés, ami jelzi az aktusok fő célját, valamint azt, hogy a kezdeményezés keretében nyújtott finanszírozás döntő fontosságú volt a marokkói kormány számára az ágazati és fejlesztési politikák megvalósításában. Mindezeket a ténymegállapításokat utólag megerősítette az „Egy övezet, egy út” kezdeményezésről szóló egyetértési megállapodás szövege is, amelyet a DMA az érdekelt felek végső tájékoztatását követő észrevételeivel összefüggésben nyújtott be (lásd még a (212) és a (215) preambulumbekezdést). Azt a tényt, hogy a kínai finanszírozáshoz való hozzáférés teljes mértékben a megállapodás részét képezte, és hogy ezt a marokkói kormány is ismerte, két különböző marokkói kereskedelmi és külügyminiszter is megerősítette, amint azt a (155) és (160) preambulumbekezdés részletesen kifejti, az utóbbit különösen a DMA projektjére tekintettel, valamint az „Egy övezet, egy út” kínai portál a (154) preambulumbekezdésben meghatározottak szerint.

(212)

Ezenkívül a Bizottság meglehetősen sokatmondónak találta, hogy az érdekelt felek végső tájékoztatásával kapcsolatos észrevételeivel összefüggésben maga a DMA, nem pedig a marokkói kormány nyújtotta be végül az „Egy övezet, egy út” kezdeményezésről szóló egyetértési megállapodást a vizsgálat aktájában elhelyezendő új bizonyítékként. Az „Egy övezet, egy út” kezdeményezésről szóló egyetértési megállapodás kormányközi megállapodás, amely részletesen szabályozza a marokkói kormány és a kínai kormány közötti, többek között a kezdeményezés marokkói végrehajtását szolgáló együttműködést. A marokkói kormány kifejezetten megtagadta ennek benyújtását a Bizottságnak – indokolása szerint az bizalmas kormányzati információkat tartalmaz, és a benyújtáshoz a kínai kormány hozzájárulására lett volna szükség, ezzel pedig – állítása szerint – a marokkói kormány nem rendelkezett. Az, hogy a DMA birtokában volt az „Egy övezet, egy út” kezdeményezésről szóló egyetértési megállapodásnak, amelyet végül benyújtott, ugyancsak azt bizonyítja, hogy annak beszerzésére azért volt szüksége, mert projektje az „Egy övezet, egy út” kezdeményezés részeként, a marokkói kormány és a kínai kormány közötti szoros együttműködés keretében valósult meg – a beruházási megállapodás üzleti tervében szereplő kereszthivatkozás is ezt mutatja (lásd még a (215) preambulumbekezdést). Abból, hogy a DMA birtokában volt az „Egy övezet, egy út” kezdeményezésről szóló egyetértési megállapodásnak, szintén levonható az a következtetés, hogy a CITIC Dicastal valóban közjogi szervként járt el a kezdeményezés marokkói projektre vonatkozó végrehajtásában, már csak azért is, mert a kínai kormány nevében írta alá a megállapodást. Ha a CITIC Dicastal, a DMA-val kapcsolatban álló vállalat nem lett volna a kínai kormány közjogi szerve és akaratának közvetlen kifejeződése, nem birtokolt volna egy olyan bizalmas, kormányközi megállapodást, mint az „Egy övezet, egy út” kezdeményezésről szóló egyetértési megállapodás, és ahhoz hozzáféréssel sem rendelkezett volna. Mindezek az elemek – a marokkói kormány és a DMA állításaival ellentétben – megerősítik, hogy a DMA marokkói projektje egyértelműen a kínai kormány és a marokkói kormány közötti együttműködés, valamint az „Egy övezet, egy út” kezdeményezés és a marokkói kormány politikáinak hatálya alá tartozott, és hogy a CITIC Dicastal a vele kapcsolatban álló szervezeten, a DMA-n keresztül közjogi szervként járt el a projekt végrehajtásában.

(213)

Ami a DMA és a Hands 8 beruházási megállapodásainak összehasonlítását illeti, két alapvető különbség van, amelyeket a marokkói kormány és a DMA nem említ, amikor azzal érvelnek, hogy azok szövege lényegében azonos vagy félreérthető. Először is amint azt a (161) preambulumbekezdés kifejti, a CITIC Dicastal a beruházási megállapodást a kínai kormány meghatalmazottjaként írta alá, amely egyértelműen a megállapodás mögött állt. A CITIC Dicastallal kötött megállapodás konkrét szövege – „a Kínai Népköztársaság a CITIC Dicastal csoporton keresztül […]” – nem található meg a Hands 8-tel kötött megállapodásban, amely a megállapodást saját nevében, nem pedig kormánya nevében írta alá.

(214)

Másodszor: bár igaz, hogy a CITIC Dicastal beruházási megállapodás a főszövegében nem hivatkozik az „Egy övezet, egy út” kezdeményezésre, a csatolt és így a megállapodás szerves részét képező üzleti tervnek – a Hands 8 beruházási megállapodásával és annak mellékleteivel ellentétben – külön szakasza van a kezdeményezés és a „Made in China 2025” politika végrehajtásáról. Ez a melléklet kifejezetten hivatkozik az „Egy övezet, egy út” kezdeményezésről szóló 2017. novemberi egyetértési megállapodásra, a marokkói király 2016. évi hivatalos látogatására, valamint az azt követő, a kínai kormány és a marokkói kormány közötti stratégiai együttműködés kialakításáról szóló nyilatkozatra. A Bizottság azt is megjegyezte, hogy a DMA állításaival ellentétben a marokkói kormány és a CITIC Dicastal közötti egyetértési megállapodásnak két változata létezik, az első 2017 szeptemberében, a második (végleges) pedig 2017 novemberében, azaz pontosan az „Egy övezet, egy út” kezdeményezésről szóló egyetértési megállapodással egy időben került aláírásra. Így az „Egy övezet, egy út” kezdeményezésről szóló egyetértési megállapodás és a DMA-ban eszközölt befektetést igazoló dokumentumok között nincs különbség az időzítést illetően.

(215)

Harmadszor: az, hogy az „Egy övezet, egy út” kezdeményezésről szóló egyetértési megállapodás valóban a pénzügyi támogatás katalizátora, és nem csupán a kétoldalú együttműködésről szóló általános nyilatkozat, a dokumentum tartalma is megerősítheti. Az „Egy övezet, egy út” kezdeményezésről szóló egyetértési megállapodást végül a DMA nyújtotta be az érdekelt felek végső tájékoztatásával kapcsolatos észrevételeiben. Az „Egy övezet, egy út” kezdeményezésről szóló egyetértési megállapodás kiemeli, hogy az egyetértési megállapodás egyik célkitűzése a kezdeményezéssel összefüggésben a további kínai termelési kapacitásba való beruházással kapcsolatos projektek támogatása, és hogy az együttműködő országok pénzügyi intézményeit arra ösztönzik, hogy nyújtsanak pénzügyi támogatást az ilyen projektekhez. Titoktartási okokból az e preambulumbekezdés alapjául szolgáló szöveg konkrét idézeteit a DMA és a marokkói kormány egyedi tájékoztatás keretében kapja meg.

(216)

Negyedszer: a 3.4. és 3.5. szakasz behatóan ismerteti azokat a részletesebb megállapításokat és bizonyítékokat, amelyekből kiderül, hogy a közintézményként eljáró kínai bankok és a kínai kormány miként nyújtottak finanszírozást az „Egy övezet, egy út” kezdeményezés keretében kifejezetten a DMA projektjéhez. Ami konkrétan a (176) preambulumbekezdésben említett szándéknyilatkozatokat illeti, a Bizottság megjegyzi, hogy a vállalat nem nyújtotta be az eredeti dokumentumok egyikét sem, és hogy a marokkói kormány által szolgáltatott információk kifejezetten kínai, és nem marokkói bankok általi finanszírozásra vonatkoztak, míg a DMA nyilatkozata a tőkeemelésében részt vevő egyes vállalatokra vonatkozik, ezért nem releváns. A Bizottság azt is hangsúlyozni kívánja, hogy marokkói bank csak egyetlen alkalommal nyújtott hitelt: 2023-ban, tehát 5 évvel a DMA létrehozását követően.

(217)

Ötödször: ami a tisztviselők nyilatkozatait illeti – ezek szintén az említett szakaszokban és ebben a szakaszban szerepelnek –, azok nem tekinthetők merő formalitásnak: releváns bizonyítékót nyújtanak a marokkói kormánytisztviselők tisztségükből eredő pozíciójára vonatkozóan. Ezért a Bizottság által figyelembe vett többi bizonyítékkal együtt ezek relevánsak az e kérdésekkel kapcsolatos ténymegállapítások szempontjából, különösen az alaprendelet 28. cikke alapján, tekintettel arra, hogy a vizsgálat e szempontja tekintetében a marokkói kormány teljes mértékben nem működött együtt.

(218)

Végül, ami azt az állítást illeti, hogy a marokkói kormány a beruházási megállapodásban előírt beruházási támogatást ténylegesen csak a Hands 8 részére folyósította, a CITIC Dicastalnak pedig nem, ennek egyetlen oka az, hogy ez utóbbi nem felelt meg az ilyen támogatás megszerzéséhez kapcsolódó bizonyos feltételeknek. Ez a körülmény inkább azt mutatja, hogy a CITIC Dicastalnak valójában nem volt szüksége a marokkói kormány beruházási támogatására, feltehetőleg azért, mert az „Egy övezet, egy út” kezdeményezés keretében Kínában kapott jelentős kedvezményes finanszírozás már elegendő volt a beruházási igények kielégítésére. Ezek az elemek azt is mutatják, hogy a kínai kormány partnerként járult hozzá a marokkói kormány belföldi iparpolitikáinak sikeres végrehajtásához az „Egy övezet, egy út” kezdeményezés keretében rendelkezésre álló finanszírozás révén – szemben Dél-Koreával, amely nem nyújtott hasonló kedvezményes finanszírozást. A Bizottság ezért elutasította ezeket az állításokat.

(219)

A marokkói kormány vitatta továbbá a Bizottság következtetéseit a DMA létrehozásának és fejlesztésének a marokkói kormány és a kínai kormány általi közös felügyeletével kapcsolatban, például a marokkói kormány által a projekt végrehajtásának felügyeletére létrehozott irányítóbizottságon keresztül, valamint a CITIC Dicastal mint a kínai kormány helyettesítője szerepét és a vállalat közjogi szervként való figyelembevételét illetően.

(220)

A marokkói kormány együttműködésének hiányában a Bizottság az alaprendelet 28. cikke alapján az aktában szereplő releváns bizonyítékokra támaszkodott. A beruházási megállapodásban említett irányítóbizottság egyike azoknak a közös testületeknek, amelyeket azért hoztak létre, hogy felügyeljék a beruházási projekt megfelelő végrehajtását, ami azt mutatja, hogy a kétoldalú együttműködést proaktívan követték és kormányzati felügyelet mellett hajtották végre. Emellett az „Egy övezet, egy út” kezdeményezésről szóló egyetértési megállapodás kétoldalú együttműködési mechanizmusokra is hivatkozik, amelyek célja az egyetértési megállapodás hatálya alá tartozó közös programok végrehajtásának nyomon követése és koordinálása. Ez – a Bizottság által hivatkozott egyéb rendelkezésre álló tényekkel együtt – további együttműködés hiányában releváns elemnek minősült a megállapítások szempontjából. A Bizottság ezért elutasította ezt az érvet.

(221)

A Bizottság megállapította, hogy a CITIC Dicastal marokkói projektje a kínai kormány támogatásában részesült. A bizonyítékok szerint 2017 és 2023 között a CITIC Dicastal a kínai kormány által nyújtott támogatásokhoz, valamint a közjogi szervként eljáró kínai pénzügyi intézmények (és a velük kapcsolatban álló bankok) által nyújtott kedvezményes kölcsönökhöz jutott. Ezeket a forrásokat (legalább részben) a CITIC Dicastal marokkói projektjére irányozták elő. A Bizottság meggyőző bizonyítékokat talált arra vonatkozóan, hogy a CITIC Dicastal közjogi szervként eljárva több, vele kapcsolatban álló szervezeten keresztül, és nem közvetlenül továbbította a kínai kormány pénzeszközeit a DMA-nak, a CITIC Dicastal marokkói projektje megállapodás szerinti fejlesztőjének. A CITIC Dicastal kölcsönt nyújtott a Dicastal HK-nak, amely ezt követően 100 millió EUR összegű hitelt nyújtott a DMA-nak. A CITIC Dicastal emellett 2018–2020-ban növelte az üzleti partnerként vele kapcsolatban álló Changsha Dicastal pénzforgalmát (57), amely a DMA tevékenységét közvetlenül berendezések biztosításával támogatta, közvetetten pedig a CITIC Dicastallal szintén kapcsolatban álló másik szervezeten, a DMA tulajdonosán (Dicastal Asia) keresztül, amely több kölcsönt és tőkeinjekciót nyújtott a DMA-nak. Ezenkívül a CITIC Dicastal a Wisdom közreműködésével további hiteleket és olcsó inputokat nyújtott a DMA-nak. 2024 januárjában, a marokkói projekt sikeres megvalósítását követően a CITIC Dicastal átvette a Dicastal Asia tulajdonjogát, így gyakorlatilag a DMA egyedüli részvényesévé vált. A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy a DMA részesült a CITIC Dicastal által a vele kapcsolatban álló szervezeteken keresztül nyújtott pénzügyi hozzájárulásokból.

(222)

A 3.5.1. szakaszban kifejtett módon a beruházási projektre vonatkozó releváns dokumentumok egyértelműen azt mutatták, hogy a CITIC Dicastal az „Egy övezet, egy út” kezdeményezés, valamint a kínai kormány által végrehajtott egyéb preferenciális politikák keretében jutott a marokkói projekt végrehajtásához szükséges finanszírozáshoz. A rendelkezésre álló bizonyítékok szerint ugyanis a CITIC Dicastal a 2017 és 2023 közötti időszakban számos vissza nem térítendő támogatást kapott a kínai kormány különböző szervezeteitől, többek között beruházási és külkereskedelmi célokra. (58) A bizonyítékok azt is mutatják, hogy a 2017 és 2023 közötti időszakban a CITIC Dicastal közvetlenül vagy közvetve jelentős összegű, nagyon alacsony kamatozású kedvezményes hiteleket kapott külső kínai bankoktól és más pénzügyi intézményektől, valamint a vele kapcsolatban álló CITIC Bank és a CITIC Finance vállalatoktól. (59)

(223)

A CITIC Dicastal közvetlenül vagy közvetve kedvezményes kölcsönöket kapott a következő független bankoktól:

(224)

Emellett a CITIC Dicastal hiteleket kapott a CITIC csoporthoz tartozó, vele kapcsolatban álló alábbi bankoktól és pénzügyi intézményektől:

(225)

Ezek a bankok és pénzügyi intézmények bőséges forrásokat biztosítottak, amelyek többszörösen fedezték a marokkói beruházás beruházási megállapodásban vállalt értékét. A több pénznemben denominált hitelek hozzávetőlegesen összesen több milliárd eurót tettek ki a 2017–2023 közötti időszakban. E hitelek körülbelül egyharmada euróban denominált. A marokkói beruházási projektre vonatkozó beruházási megállapodásban ezt a pénznemet használták referencia-pénznemként. Amint azt a 3.4.3. és a 3.5.1. szakasz mutatja, a Marokkóban történő befektetéssel a CITIC Dicastal az „Egy övezet, egy út” kezdeményezést hajtotta végre. Ezért a jelen ügy körülményei között észszerű azt a következtetést levonni, hogy a CITIC Dicastal a kínai kormánytól és a kínai bankoktól kapott jelentős külső források legalább egy részét a vele kapcsolatban álló szervezeteken keresztül továbbította a DMA részére, hogy finanszírozza a beruházási projektben szereplő üzemek építését és egyéb kiadásokat, valamint a marokkói tevékenység forgótőkéjét.

(226)

A CITIC Dicastal által kapott kedvezményes kölcsönök tekintetében a Bizottság értékelte, hogy a fenti kínai bankok és pénzügyi intézmények nyújtottak-e pénzügyi hozzájárulást a CITIC Dicastalnak, amely az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdésének a) pontja és 2. cikkének b) pontja értelmében – a WTO vonatkozó ítélkezési gyakorlatának fényében értelmezve – „közjogi szervként” jár el.

(227)

A WTO vonatkozó ítélkezési gyakorlata (60) szerint a közjogi szerv olyan jogalany, amely „kormányzati hatáskörrel rendelkezik, ilyen hatáskört gyakorol, vagy ilyen hatáskörrel ruházták fel”. A közjogi szervi minőséggel kapcsolatos vizsgálatokat eseti alapon kell elvégezni, kellő figyelemmel „az érintett szervezet alapvető jellemzőire és feladataira”, annak „a kormányzattal fennálló kapcsolatára”, valamint „a vizsgált szervezet működése szerinti ország jogszabályi és gazdasági környezetére”. Az egyes esetek konkrét körülményeitől függően a releváns bizonyítékok lehetnek többek között: i. arra vonatkozó bizonyítékok, hogy „egy adott szervezet ténylegesen ellát kormányzati feladatokat”, különösen abban az esetben, ha e bizonyítékok „tartós és rendszeres gyakorlatról tanúskodnak”, ii. bizonyítékok „azon ágazatra vonatkozó kormányzati politikák hatályára és tartalmára, amelyben a vizsgált szervezet működik”, és iii. arra vonatkozó bizonyítékok, hogy a kormány „érdemi ellenőrzést gyakorol egy jogalany és annak magatartása felett”. Egy közjogi szervi minőséggel kapcsolatos vizsgálat során a vizsgálatot végző hatóság köteles „értékelni és kellően figyelembe venni a szervezet valamennyi lényeges jellemzőjét”, és megvizsgálni minden típusú bizonyítékot, amely az értékelés szempontjából releváns lehet; ennek során el kell kerülnie, hogy „kizárólag vagy indokolatlanul egyetlen jellemzőre összpontosítson anélkül, hogy kellő figyelmet szentelne más jellemzőknek, amelyek relevánsak lehetnek”.

(228)

Annak érdekében, hogy egy szervezetet egy adott esetben helytállóan közjogi szervnek lehessen minősíteni, érdemes lehet megvizsgálni, hogy vajon „[a szervezet] funkciói vagy magatartása olyan jellegűek, amelyek az érintett tag jogrendjében rendszerint kormányzatinak minősülnek”, valamint általánosságban a WTO-tagok szervezeteinek besorolását és funkcióit. Tehát az, hogy a feladatok vagy magatartás olyan jellegűek-e, amelyek az érintett tag jogrendjében rendszerint kormányzatinak minősülnek, releváns szempont lehet annak meghatározásakor, hogy egy adott szervezet közjogi szerv-e vagy sem.

(229)

A szűk értelemben vett kormányzat változatos eszköztárral rendelkezik ahhoz, hogy hatáskörrel ruházzon fel szervezeteket. Ebből következően különböző típusú bizonyítékok lehetnek fontosak annak bizonyítása szempontjából, hogy egy adott szervezetet felruháztak-e ilyen jellegű hatáskörrel. Amennyiben a bizonyítékok amellett szólnak, hogy egy adott szervezet ténylegesen ellát kormányzati feladatokat, akkor ez egyúttal arra is bizonyítékul szolgálhat, hogy rendelkezik kormányzati hatáskörökkel, vagy hogy átruháztak rá kormányzati hatásköröket, különösen abban az esetben, ha e bizonyítékok tartós és rendszeres gyakorlatról tanúskodnak.

(230)

Annak bizonyítéka, hogy a kormány érdemi ellenőrzést gyakorol-e egy jogalany és annak magatartása felett, bizonyos körülmények között bizonyíték lehet arra, hogy az érintett jogalany kormányzati hatáskör birtokában van, és e hatáskört a kormányzati feladatok ellátása keretében gyakorolja. Ugyanis az a tény, hogy egy szervezet kormányzati tulajdonban áll, bár nem döntő feltétel, más elemekkel együtt bizonyítékként szolgálhat. Amint azonban a WTO ítélkezési gyakorlata is elismerte (61), a szervezet és a szűk értelemben vett kormány közötti, pusztán formális kapcsolatok feltehetően nem jelentenek kellő alapot ahhoz, hogy megállapítható legyen a kormányzati hatáskörrel való rendelkezés. Így például önmagában az, hogy a kormányzat egy adott szervezet többségi részvényese, még nem bizonyítja a kormányzat érdemi ellenőrzését a szóban forgó szervezet tevékenysége felett, még kevésbé pedig azt, hogy a kormány ez utóbbit kormányzati hatáskörrel ruházta fel. Bizonyos esetekben azonban, amikor a bizonyítékokból több, kifejezetten a kormányzati ellenőrzésre utaló jel olvasható ki, és rendelkezésre állnak arra utaló bizonyítékok is, hogy ezt az ellenőrzést érdemi módon gyakorolják, akkor e bizonyítékok arra engedhetnek következtetni, hogy az érintett szervezet kormányzati hatáskört gyakorol.

(231)

A közjogi szervi minőséggel kapcsolatos vizsgálat középpontjában nem az áll, hogy az állítólagosan pénzügyi hozzájárulást eredményező magatartás logikai kapcsolatban áll-e egy meghatározott „kormányzati funkcióval”. E tekintetben a WTO SCM-megállapodás 1.1. cikke a) pontjának 1. alpontja szerinti, az állami szervek meghatározására vonatkozó jogi normák nem írnak elő olyan meghatározott mértékű vagy jellegű kapcsolatot, amelynek megállapítása feltétlenül szükséges lenne egy meghatározott kormányzati funkció és a szóban forgó pénzügyi hozzájárulás között. A vonatkozó vizsgálat inkább az ilyen magatartást tanúsító szervezettől, annak alapvető jellemzőitől és a kormánnyal való kapcsolatától függ. Ez a jogalanyra való összpontosítás, szemben az állítólagos pénzügyi hozzájárulást eredményező magatartással, összeegyeztethető azzal a ténnyel, hogy a (szűk értelemben vett) „kormány” és egy „közjogi szerv” mutat „bizonyos fokú hasonlóságot vagy átfedést a lényeges jellemzőik között”, azaz mindkettő „kormányzati” jellegű.

(232)

Egy adott szervezet magatartásának vagy gyakorlatának jellege mindenképpen bizonyítéknak minősülhet egy közjogi szervi minőséggel kapcsolatos vizsgálat szempontjából. Valójában egy szervezet magatartása – különösen, ha „tartós és rendszeres gyakorlatról” tanúskodik – egyike a különféle típusú bizonyítékoknak, amelyek – az egyes vizsgálatok körülményeitől függően – fényt deríthetnek egy szervezet alapvető jellemzőire, és annak a szűk értelemben vett kormánnyal való kapcsolatára. Az ilyen bizonyítékok értékelése azonban arra a központi kérdésre keresi a választ, hogy maga a szervezet vajon rendelkezik-e azokkal az alapvető jellemzőkkel és funkciókkal, amely miatt közjogi szervnek minősül. Például a DS379 sz. WTO-ügyben felmerültek olyan információk, amelyek a kínai állami tulajdonú kereskedelmi bankokkal kapcsolatban relevánsak voltak annak értékelése szempontjából, hogy egy szervezet közjogi szerv-e, és azt igazolták, hogy: i. „[a]z állami tulajdonú kereskedelmi bankok központi irodáinak vezérigazgatóit a kormány nevezi ki, és a [KKP] jelentős befolyással bír kiválasztásukban”, valamint ii. az állami tulajdonú kereskedelmi bankok „továbbra sem rendelkeznek megfelelő kockázatkezelési és elemzői készségekkel”. Ezek a bizonyítékok nem korlátozódtak önmagában az állami tulajdonú kereskedelmi bankok hitelezési tevékenységére, sokkal inkább azok szervezeti jellemzőire, döntéshozatali jogkörére és a kínai kormánnyal való általános kapcsolatára vonatkoztak. Így a WTO Fellebbezési Testülete a DS379 sz. ügyben megjegyezte, hogy bár az Egyesült Államok Kereskedelmi Minisztériuma figyelembe vette az állami tulajdonú kereskedelmi bankok magatartására [„a kölcsönnyújtásra”] vonatkozó bizonyítékokat, ezt a szóban forgó szervezetek alapvető jellemzőire és a kínai kormányzattal fennálló kapcsolatára vonatkozó vizsgálata keretében tette. Ezek az állami tulajdonú kereskedelmi bankok kormányzati feladatokat láttak el a kínai kormány nevében.

(233)

Emellett a Fellebbezési Testülete azt is fontosnak ítélte, hogy a szóban forgó kormány nem működött együtt a vizsgálat során. A DS379 sz. ügyben ugyanis a Fellebbezési Testület megerősítette az Egyesült Államok Kereskedelmi Minisztériumának azon megállapítását, hogy a kínai állami tulajdonú kereskedelmi bankok a bevont famentes papírokra vonatkozó vizsgálatban „közjogi szerveknek” minősülnek a következő megfontolások alapján: i. a kínai bankszektor közel teljes körű állami tulajdona, ii. a kereskedelmi bankokról szóló örvény 34. cikke értelmében a bankok arra kaptak utasítást, hogy „a hitelezési tevékenységüket a nemzetgazdaság és a társadalmi fejlődés igényeinek megfelelően, illetve az állami iparpolitika iránymutatásai alapján végezzék”, iii. nyilvántartásba vett bizonyítékok, amelyek arra utalnak, hogy az állami tulajdonú kereskedelmi bankok továbbra sem rendelkeznek megfelelő kockázatkezelési és elemzői készségekkel, valamint iv. az a tény, hogy „a vizsgálat során az [Egyesült Államok Kereskedelmi Minisztériuma] nem kapta meg a szükséges bizonyítékokat azon folyamatnak átfogó dokumentálásához, amelynek keretében a papíriparban hiteleket kérvényeznek, nyújtanak és bírálnak el” (62).

(234)

Végül pedig ahhoz, hogy a szóban forgó állami tulajdonú vállalatok közjogi szerveknek minősüljenek, nem kell, hogy azok feltétlenül a kínai kormány ellenőrzése alatt álljanak a downstream gyártóknak történt minden input-értékesítés során.

(235)

A Bizottság a fent összefoglalt vonatkozó szabályok és ítélkezési gyakorlat alapján értékelte, hogy a CITIC Dicastal számára közvetlen vagy közvetett finanszírozást nyújtó kínai bankok és pénzügyi intézmények „közjogi szervként” jártak-e el. A Bizottság adatokat gyűjtött az állami tulajdonrészekről, valamint az e bankok feletti kormányzati ellenőrzésre utaló kifejezett jelekről. Ezt követően e bankok alapvető jellemzőire és funkcióira, valamint a kínai kormánnyal való kapcsolatukra összpontosított, többek között az arra vonatkozó bizonyítékok elemzésével, hogy az állam közvetett irányítást gyakorol-e, a kínai kormány bizonyos szakpolitikai célkitűzések elérése érdekében beavatkozott-e a piac működésébe, hogy a kínai kormány érdemi ellenőrzést gyakorolt-e hitelezési politikájuk és kockázatértékelésük tekintetében, valamint hogy ezek a vállalatok kormányzati feladatokat láttak-e el a kínai kormány nevében.

(236)

Az előzőekben említett módon a kínai kormány nem volt hajlandó együttműködni a vizsgálatban. A Bizottság ezért a rendelkezésre álló információk alapján értékelte, hogy az érintett kínai pénzügyi intézmények a rendelkezésre álló tények alapján közjogi szervként jártak-e el. E célból a Bizottság a korábbi vizsgálatokra és más releváns elemekre alapozta megállapításait.

(237)

Az üvegrost szövetekre vonatkozó szubvencióellenes vizsgálat 3.4.1.2–3.4.1.5. szakaszában, valamint az üvegszál előfonatokra vonatkozó vizsgálat 3.3.1.2–3.3.1.4. szakaszában említettek szerint a Bizottság külön felsorolta azokat az állami tulajdonú bankokat és egyéb pénzügyi intézményeket, amelyekről megállapítást nyert, hogy közjogi szerveknek minősülnek. A jegyzék tartalmazza a (223) és (224) preambulumbekezdésben felsorolt bankok és pénzügyi intézmények többségét, amelyek közvetlenül vagy közvetve finanszírozást nyújtottak a Dicastal csoportnak: ezek kínai állami tulajdonú bankok, és/vagy vannak kifejezetten arra utaló jelek, hogy a kínai kormány ellenőrzést gyakorol e bankok felett. Továbbá az üvegrost szövetekre és az üvegszál előfonatokra vonatkozó szubvencióellenes vizsgálatok ugyanezen szakaszaiban a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a kínai kormány olyan normatív keretet hozott létre a Kínában működő valamennyi bank és pénzügyi intézmény számára, amelyet a kínai kormány által kinevezett és a kínai kormány felé elszámoltatható vezetőknek és felügyeleteknek be kellett tartaniuk. Ezért a kínai kormány a normatív keretre támaszkodott annak érdekében, hogy érdemi ellenőrzést gyakoroljon a Kínában működő összes állami tulajdonú bank, valamint más bankok és pénzügyi intézmények magatartása felett.

(238)

Az üvegrost szövetekre és az üvegszál előfonatokra vonatkozó szubvencióellenes vizsgálatokban meghatározott általános jogi kereten kívül a 3.4. szakaszban meghatározott kétoldalú együttműködés keretében megállapított teljes jogi háttér, valamint a Kína által az alumíniumkerék-ágazatban bevezetett, a 3.5.2.1.3. pontban ismertetett preferenciális szakpolitikák sajátos jogi, szakpolitikai és gazdasági háttere az e pénzügyi intézmények által a CITIC Dicastalnak nyújtott kedvezményes finanszírozásra vonatkozott.

(239)

A fenti tények és bizonyítékok alapján a Bizottság megállapította, hogy az összes szóban forgó kínai politika és állami tulajdonú bank, valamint a CITIC Dicastal számára finanszírozást nyújtó összes többi kínai bank és pénzügyi intézmény az alumíniumkerék-ágazattal kapcsolatos kormányzati feladatok ellátása során végrehajtotta a fent meghatározott jogi keretet. Ezért az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdésének a) pontjával összefüggésben értelmezett 2. cikkének b) pontja értelmében „közjogi szervnek” minősültek.

(240)

E külső finanszírozás további részleteit a 3.4.3., a 3.5.1. és a 3.5.2.1.3. szakasz ismerteti. Mivel a CITIC Dicastal és általában véve a CITIC csoport a marokkói beruházási projektet az „Egy övezet, egy út” kezdeményezés keretében hajtotta végre, és tekintettel e projekt jelentős beruházási igényeire és a CITIC Dicastal sajátos helyzetére, amint azt a 3.5.2.1.2. szakasz kifejti, észszerűen levonható az a következtetés, hogy e külső finanszírozás legalább egy részét a marokkói projekt finanszírozására fordították. A CITIC Dicastal több lépésben hajtotta végre a beruházási megállapodás finanszírozási követelményeit. Konkrétan, a finanszírozást nem közvetlenül a DMA-nak, hanem közvetve a CITIC Dicastal által ellenőrzött több közbenső vállalaton keresztül nyújtották, amint azt az alábbi 3.5.2.1.2 szakasz részletesebben kifejti.

(241)

A marokkói kormánnyal kötött beruházási megállapodás végrehajtása során a CITIC Dicastal úgy határozott, hogy a kedvezményes finanszírozást a marokkói projekt végrehajtására létrehozott üzemeltető vállalat, a DMA számára a vele kapcsolatban álló alábbi négy szervezeten keresztül folyósítja:

(242)

A beruházási megállapodás végrehajtásakor fennálló, a következő preambulumbekezdésekben ismertetett sajátos helyzet miatt a CITIC Dicastal nem biztosította közvetlenül a DMA-nak a marokkói projekthez szükséges forrásokat. Ehelyett e kapcsolt jogalanyok közvetítésével összetettebb megállapodást választott erre a célra. Ugyanakkor a CITIC Dicastal szoros ellenőrzést biztosított e pénzeszközöknek az érintett szervezetek közötti áramlása felett, amint az az alábbiakban is kifejtésre kerül.

(243)

A beruházási megállapodás 2018. júliusi aláírását követően a CITIC Dicastal 2019-ben jelentősen átalakította részvényesi struktúráját. Bár eredetileg a CITIC Group Corporation 100 %-ban tulajdonolt (közvetett) leányvállalata volt, 2019-ben részvényeinek közel 60 %-át más részvényesekre ruházta át. A részvények átruházására csak 2020 végéig került sor, amint azt a CITIC Dicastal legutóbbi tőkeértékelési jelentése is megerősítette. A vállalat a CITIC Group Corporation nem kizárólagos tulajdonában lévő leányvállalat maradt, és pénzügyi eredményeit továbbra is konszolidálják a CITIC Group Corporation pénzügyi kimutatásában.

(244)

Tekintettel a tulajdonjogában bekövetkezett változásokra, a CITIC Dicastal nem hajtotta végre közvetlenül Marokkóban a beruházási projektet. Ehelyett több üzleti partnerrel is együttműködött annak érdekében, hogy a beruházási megállapodásban meghatározott ütemtervnek megfelelően elindítsa a projektet.

(245)

A marokkói exportáló gyártóként működő DMA-t eredetileg a Kerry Invest Pty Ltd. hozta létre, amely az eredeti saját tőke 99 %-át adta. A Kerry Invest egyedüli részvényese a (2018-ban megszűnt) CITIC Dicastal Australia Pty Ltd korábbi igazgatója, illetve titkára.

(246)

Ugyanakkor a CITIC Dicastal üzleti partnerét (ennek részletesebb kifejtését lásd a 3.5.2.1.2. szakasz b) pontjában), a Changsha Dicastalt kereste meg a marokkói beruházási projekttel kapcsolatos együttműködési javaslattal. Ebből lett a Changsha Dicastallal kötött üzleti megállapodássá, amint azt a CITIC Dicastal képviselője a DMA helyiségeiben tett ellenőrző látogatás során megerősítette. Ennek alapján a DMA a Changsha Dicastal közvetett leányvállalatává vált a hongkongi leányvállalata, a Dicastal Asia révén, amelyet 2018 novemberében hoztak létre projekttársaságként a marokkói beruházási projekt végrehajtására.

(247)

2023 végén és eredeti marokkói beruházási projektjének hivatalos lezárásaként a CITIC Dicastal hivatalosan átvette a Dicastal Asia tulajdonjogát (a hongkongi Dicastal HK leányvállalaton keresztül), ezáltal ténylegesen a DMA egyedüli részvényesévé vált. (63) Ennek alapján a CITIC Dicastal „megszerezte” a DMA-nak a Changsha Dicastal felé a leszállított termelő eszközök után fennálló tartozásait is a 3.5.2.1.2. szakasz b) pontjában kifejtettek szerint. A tulajdonjog-változást 2024. január 30-án jegyezték be.

(248)

A rendelkezésre álló bizonyítékok azt mutatják, hogy a CITIC Dicastal kapcsolatban állt a DMA-val, és a marokkói beruházás befektetőjének és projektgazdájának minősölt már azelőtt is, hogy végül hivatalosan a DMA tulajdonosává vált volna, amint azt az alábbi preambulumbekezdések kifejtik.

(249)

Először is amint azt a 3.4.3. szakasz kifejti, a DMA annak a beruházási megállapodásnak az eredményeként jött létre, amelyet a CITIC Dicastal írt alá a kínai kormány nevében a marokkói kormánnyal. A beruházási megállapodás szerint a CITIC Dicastal a beruházási projekt befektetője és vezető partnere. Amint azt a 3.4.3. és a 3.5.1. szakasz is kifejti, a befektetési megállapodás 7. cikkében foglalt tőkekövetelmény előírja, hogy a befektető (CITIC Dicastal) kötelezettséget vállal arra, hogy teljeskörűen biztosítja és kizárólagosan birtokolja az üzemeltető társaság tőkéjét és szavazati jogait azzal, hogy a részvényekre 15 éves tartási időszak vonatkozik, az ezt megelőző esetleges elidegenítés pedig különleges eljárás keretében, a marokkói kormány hozzájárulásával lehetséges.

(250)

Másodszor: a CITIC Dicastalra a külső szereplők mindig is a valódi projektgazdaként tekintettek, illetve saját magát is ekként tüntette fel. Ez többek között a DMA által az Attijari International Banknak 2021-ben benyújtott hitelkérelem értékeléséből, valamint a CITIC Limited pénzügyi kimutatásainak elemzéséből derül ki, amely egy új marokkói gyártóüzem 2019. júliusi első ütemének megnyitására hivatkozott. (64)

(251)

Harmadszor: a 2018–2023 közötti időszakban a DMA tényleges részvényese, a Changsha Dicastal megállapodást kötött a CITIC Dicastallal a marokkói beruházásról, amint azt a (246) preambulumbekezdés kifejti. Emellett a Changsha Dicastal kizárólagos gyártási megállapodást írt alá a CITIC Dicastallal, amint azt a (256) és (259) preambulumbekezdés részletesebben kifejti, így az egyedüli vevőként teljes mértékben függ a CITIC Dicastaltól.

(252)

Végül a DMA kizárólagos gyártási megállapodást írt alá a CITIC Dicastal, amelyben kötelezettséget vállalt arra, hogy teljes gyártási kapacitását a CITIC Dicastal termékei számára tartja fenn. Továbbá jogosultságot szerzett a CITIC Dicastal logójának használatára és feltüntetésére a termékeken és a helyiségeiben. Ennek alapján a CITIC Dicastal lett a DMA egyetlen közvetlen vevője. Ugyanakkor a DMA által gyártott alumíniumkerekek egyedüli tulajdonosaként a CITIC Dicastal volt felelős a kerekek autógyártóknak történő értékesítésére irányuló közbeszerzési eljárásért.

(253)

Ezen elemek alapján a Bizottság megállapította, hogy a DMA a létrehozása óta kapcsolatban áll a CITIC Dicastallal, legalábbis a 2015. november 24-i (EU) 2015/2447 bizottsági végrehajtási rendelet (az Uniós Vámkódex végrehajtási jogi aktusa) 127. cikke (1) bekezdésének b) pontja vagy 127. cikkének (2) bekezdése alapján (65). A fent ismertetett, 2023. novemberi hivatalos felvásárlást követően a DMA az Uniós Vámkódex végrehajtási jogi aktusa 127. cikke (1) bekezdésének e) pontja értelmében hivatalosan is kapcsolatban áll a CITIC Dicastallal.

(254)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a DMA azzal érvelt, hogy nem áll kapcsolatban a CITIC Dicastallal, és hogy a Bizottság kedvezőtlen következtetés útján jutott arra, hogy a CITIC Dicastal pénzügyi hozzájárulást nyújtott a DMA-nak.

(255)

A Bizottság megjegyezte, hogy a DMA ezen állítása nem több egyszerű kijelentésnél, amelyet semmilyen bizonyíték nem támaszt alá. Amint azt e szakasz mutatja, a Bizottság ténymegállapításai nem kedvezőtlen következtetéseken, hanem az alaprendelet 28. cikkével összhangban az aktában rendelkezésre álló számos objektív tényen és bizonyítékon alapultak. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(256)

A Changsha Dicastal nem áll részvényesi kapcsolatban a CITIC Dicastallal. Ugyanakkor kizárólagos gyártási megállapodást írt alá a CITIC Dicastallal, amelynek alapján a Changsha Dicastal teljes termelési kapacitását arra használja fel, hogy a Dicastal márkanév alatt alumíniumkerekeket állítson elő. A CITIC Dicastal ezzel szemben vállalja, hogy megvásárolja a Changsha Dicastal termelését végső vevői részére történő értékesítés céljából.

(257)

Emellett a (246) preambulumbekezdésben említettek szerint a Changsha Dicastal üzleti megállapodást kötött a marokkói beruházásról a CITIC Dicastallal. A marokkói kormánnyal kötött beruházási megállapodás időben történő végrehajtásában való együttműködés fejében a CITIC Dicastal kötelezettséget vállalt arra, hogy „fokozza a Changsha Dicastalnak nyújtott támogatását” a kínai belföldi piacon. Ez a Changsha Dicastal pénzforgalmának növekedését eredményezte. A vállalat értékesítési árrése 2018–2020-ban jelentősen nőtt a 2017-ben és 2020 után elért árréshez képest. A Changsha Dicastal így kiegészítő forrásokat kapott a marokkói beruházási tevékenységek finanszírozására. 2018-ban a Changsha Dicastal követelést könyvelt el a CITIC Dicastallal szemben, amelynek mértéke megközelítőleg a Dicastal Asián keresztül a DMA-nak 2019-ben juttatott tőke-hozzájárulásnak felelt meg. (66)

(258)

Ennek alapján a Bizottság megállapította, hogy ha részesedés útján nem is, a vállalatok legalább az Uniós Vámkódex végrehajtási jogi aktusa 127. cikke (1) bekezdésének b) pontja vagy 127. cikkének (2) bekezdése értelmében elismert üzleti partnerként kapcsolatban állnak egymással.

(259)

A gyártási megállapodás értelmében egyedüli vevőjeként a CITIC Dicastal volt a Changsha Dicastal egyetlen bevételi forrása. A CITIC Dicastal a beruházási projekttel kapcsolatos, fent ismertetett üzleti megállapodással összefüggésben képes volt ellenőrizni a Changsha Dicastal pénzforgalmát, és befolyásolni annak irányítását és felhasználását.

(260)

A Changsha Dicastal látta el a DMA-t az alumíniumkerekek gyártásához használt berendezések többségével. Bár ezekre a beszerzésekre a 2018 és 2022 közötti időszakban került sor, a berendezések többségét 2020-ban szállították le a vizsgálati időszak elején, a beszerzési érték több mint 90 %-át nem rendezték. Így a Changsha Dicastal kedvezményes és kamatmentes finanszírozást nyújtott a DMA-nak a berendezések szállításáról szóló számlák késedelmes kifizetése révén.

(261)

Emellett a Changsha Dicastal Hongkongi leányvállalatán, a Dicastal Asián keresztül további forrásokat ruházott át a DMA-ra, az alábbiakban leírtak szerint.

(262)

A Dicastal Asia a Changsha Dicastal közvetlen, 100 %-os tulajdonában álló leányvállalata, amelyet kizárólag azzal a céllal hoztak létre, hogy Marokkóban megvalósítsa a beruházást. Bár Hongkongban van bejegyezve, ott nem rendelkezik személyzettel, és nyilvántartásait sem ott őrzi. Ehelyett személyzete és nyilvántartásai a CITIC Dicastal qinhuangdaói (Kína) központjában találhatók, amint azt a 2024-ben, tehát azt követően végzett ellenőrző látogatás megállapította, hogy a CITIC Dicastal átvette a DMA-t (a Dicastal HK-n és a Dicastal Asián keresztül). A Dicastal Asia nem végzett más üzleti tevékenységet azon kívül, hogy a marokkói beruházás projekttársaságaként működött, amelynek végső befektetője a CITIC Dicastal volt. Erre tekintettel megállapítást nyert, hogy a Dicastal Asia tevékenységeit a CITIC Dicastal marokkói üzleti céljai irányítják.

(263)

Ennek alapján a Bizottság megállapította, hogy a Dicastal Asia kapcsolatban állt a CITIC Dicastallal az Uniós Vámkódex végrehajtási jogi aktusa 127. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti elismert üzleti partnerként, és a CITIC Dicastal utasítására nyújtott kedvezményes finanszírozást a DMA-nak.

(264)

A Dicastal Asia több formában is kedvezményes finanszírozást nyújtott a DMA-nak, amelyet végül saját tőkévé alakítottak át.

(265)

A DMA-t hat kockázatitőke-társaságtól felvett hitelekből finanszírozták. A DMA ezeket a tartozásokat kötelezettségekként könyvelte el a számviteli nyilvántartásaiban. 2021-ben Dicastal Asia vette át ezeket az adósságokat. A Dicastal Asia a Wisdom által nyújtott hitelek sorozatát használta fel az eredeti befektetők követeléseinek kiegyenlítésére.

(266)

A kockázatitőke-társaságoktól kapott pénzeszközök mellett a DMA-t a megalapításától kezdve összesen hat, a Dicastal Asia által nyújtott hitelből is finanszírozták. A Dicastal Asia e hiteleket a Changsha Dicastal tőkeemeléséből, valamint a Changsha Dicastal által nyújtott kölcsönből finanszírozta.

(267)

Amikor 2021-ben a Dicastal Asia lett a DMA előző preambulumbekezdésekben ismertetett ügyletekből eredő adósságának kizárólagos tulajdonosa, az adósságot átalakítva megemelte a DMA-ban teljesített tőke-hozzájárulását.

(268)

Emellett 2021-ben a Dicastal Asia pénzügyi kölcsönt nyújtott a DMA-nak. A kölcsön kamatmentes volt, és a DMA csak 2023 végén fizette vissza a kölcsön tőkeösszegét. A fentiekben kifejtettek szerint ezt a kölcsönt a Dicastal Asia Wisdomtól kapott hitelsorozata fedezte.

(269)

A Dicastal HK a Hongkongban bejegyzett CITIC Dicastal 100 %-ban tulajdonolt leányvállalata. A Dicastal Asiához hasonlóan a helyszíni ellenőrzés megerősítette, hogy a vállalat nem rendelkezik hongkongi személyzettel vagy nyilvántartással, ezek Qinhuangdaóban, a CITIC Dicastal telephelyén találhatók. A Dicastal HK-t azelőtt hozták létre, hogy a CITIC Dicastal úgy döntött volna, hogy Marokkóban fektet be. A vállalat korábban európai leányvállalatokba való befektetésre használta. A marokkói projekt elindítását követően kedvezményes finanszírozást biztosított a DMA-nak, amely az európai autógyártók számára az alumíniumkerekek fő beszállítója.

(270)

Ennek alapján a Bizottság megállapította, hogy a Dicastal HK kapcsolatban állt a CITIC Dicastallal az Uniós Vámkódex végrehajtási jogi aktusa 127. cikke (1) bekezdésének e) pontja szerint, a CITIC Dicastal ellenőrzése alatt állt, és annak utasítására nyújtott kedvezményes finanszírozást a DMA-nak.

(271)

2020-ban a Dicastal HK euróban denominált pénzügyi kölcsönt nyújtott a DMA-nak. A tőkeösszeget a vizsgálati időszak alatt több részletben teljes egészében visszafizették. A Dicastal HK viszont számos kölcsönt kapott a CITIC Dicastaltól, amelyek fedezték a DMA-nak kölcsönadott pénzeszközöket.

(272)

A DMA az alumíniumkerekek gyártásához használt fő nyersanyagot, az alumíniumöntecset többségében a Wisdomtól szerezte be. A 3.2.2. szakaszban kifejtettek szerint a vizsgálat szokatlan üzleti tranzakciókat tárt fel a Wisdom és a Dicastal csoport között. A Bizottság ezért elemezte a Wisdom és a csoport közötti lehetséges kapcsolatot. Amint azt az alábbiakban megállapítja, a Bizottság a rendelkezésre álló tények alapján megállapította, hogy a Wisdom kapcsolatban állt a Dicastal csoporttal.

(273)

Ami az alumíniumöntecs biztosítását illeti, a Wisdom olyan árat számított fel a DMA-nak, amely jelentősen alacsonyabb volt, mint a független beszállítótól vásárolt öntecsek ára. Emellett a megállapodás szerinti 90 napos fizetési határidő ellenére a DMA nem fizetett a 2023 folyamán kapott alumíniumöntecs-szállításokért. Ekként a Wisdom finanszírozást nyújtott a DMA-nak az alumíniumöntecsek kedvezményes árain és az adott árubeszerzésekkel kapcsolatos kifizetések késedelmes beszedésén keresztül.

(274)

Emellett a Wisdom több tízmillió EUR összértékű kölcsönt nyújtott a Dicastal Asia számára, amelyeket végül a DMA saját tőkéjének növelésére és pénzügyi kölcsön nyújtására használtak fel a fenti c) alszakaszban kifejtettek szerint.

(275)

Ezen ügyletek, az aktában szereplő dokumentumok és a Dicastal csoport ellenőrző látogatásai során gyűjtött bizonyítékok alapján – amint azt a 3.2.2. szakasz is kifejti – a Bizottság okkal feltételezhette, hogy a Wisdom a Dicastal csoporttal kapcsolatban álló jogalany. Ezen értékelés keretében a Bizottság az alábbi elemeket vizsgálta.

(276)

A Wisdom 2019 novemberében Hongkongban 100 HKD (körülbelül 12,50 EUR) jegyzett tőkével jött létre. A vállalatot egyedüli részvényesként egy kínai állampolgár alapította.

(277)

A 3.2.2. szakaszban foglaltak szerint a Bizottság megállapította, hogy a Wisdom egyedüli részvényeseként eljáró kínai állampolgár Qinhuangdaóban, a CITIC Dicastal székhelyével azonos városban rendelkezik lakcímmel. Ezenkívül kiderült, hogy a Wisdom székhelyét ugyanarra hongkongi címre jegyzeték be, mint a Dicastal csoport két hongkongi székhelyű vállalatát, a Dicastal Asiát és a Dicastal HK-t.

(278)

Annak ellenére, hogy a Bizottság több ízben – magától a Wisdomtól és a Dicastal csoporttól is – próbált bővebb információt szerezni a Wisdom tevékenységeiről, valamint annak a DMA-val és a Dicastal csoporttal fennálló jogi és gazdasági kapcsolatairól, a Wisdom megtagadta a vizsgálatban való együttműködést, és a Dicastal csoport sem nyújtotta be a Bizottság által kért valamennyi információt.

(279)

A CITIC Dicastal egyetlen érve sem adott magyarázatot arra, hogy egy állítólagosan független, mindössze 12,50 EUR saját tőkével rendelkező vállalat hogyan és miért finanszírozna – alumíniumöntecsek számláinak késedelmes kifizetésével és kölcsönök utáni kamatok beszedésének mellőzésével – összesen több millió EUR értékben egy állítólagosan független csoportot, sem pedig arra, hogy egy akkora vállalat, mint a CITIC Dicastal, hogyan bízhatna efféle vállalkozásra ilyen volumenű öntecsszállítást. Ami azt a kérdést illeti, hogy a CITIC Dicastal miért javasolta a Wisdomot a DMA öntecsbeszállítójaként, egyszerűen azt állította, hogy a CITIC Dicastal hosszú távon működik együtt a Wisdom tulajdonosával, az alumíniumüzletág szakértőjével.

(280)

Az alaprendelet 28. cikkének alkalmazására vonatkozó, a 3.2.2. szakaszban tárgyalt eljárás kapcsán a CITIC Dicastal azt állította, hogy nem áll kapcsolatban a Wisdommal, és a Bizottság által a Wisdommal kapcsolatban kért információkra nincs szükség.

(281)

Ami a kapcsolatot illeti, a CITIC Dicastal azzal érvelt, hogy a Bizottság által hivatkozott körülmények nem hoztak létre kapcsolatot a Dicastal csoport és a Wisdom között az alkalmazandó uniós jog, azaz az Uniós Vámkódex végrehajtási jogi aktusának 127. cikke alapján. A CITIC Dicastal szerint a csoport vállalatainak auditált jelentései és számviteli nyilvántartásai megerősítették, hogy a Wisdom nem szerepel kapcsolt vállalkozásként a csoport nyilvántartásában.

(282)

A Bizottság elutasította ezeket az állításokat. Először is amint arra a CITIC Dicastal helyesen rámutatott, a kapcsolat ezen eljárás céljából történő megállapításának jogalapja az Uniós Vámkódex végrehajtási jogi aktusának 127. cikke. Az a tény, hogy egy bizonyos vállalat nem szerepel kapcsolatban álló szervezetként a Dicastal csoport auditált jelentéseiben és pénzügyi nyilvántartásaiban, irreleváns, mivel az ilyen jelentéstétel és a számviteli célú konszolidáció jogalapja nem az Uniós Vámkódex végrehajtási jogi aktusának 127. cikke, hanem a hongkongi vagy a kínai jogrendszer vonatkozó számviteli és könyvvizsgálati szabályai. Ezen túlmenően ezen érv tekintetében a gyakorlatban is szerepet játszhat, hogy ezeket a könyvvizsgálati és számviteli szabályokat ténylegesen végrehajtják-e és érvényesítik-e Hongkongban vagy Kínában, és ha egy vállalat nem jelent be kapcsolódóként egy jogalanyt, és ha igen, hogyan.

(283)

A Bizottság megjegyezte továbbá, hogy a Dicastal csoport két ága (az egyik a CITIC Dicastalhoz, a másik a Changsha Dicastalhoz kapcsolódik) közötti kapcsolatot a CITIC Dicastal és a Changsha Dicastal közötti gyártási megállapodás megléte alapján alakította ki. A Changsha Dicastal által egyrészről a saját leányvállalataival, másrészről a CITIC Dicastallal kapcsolatban álló vállalatokkal folytatott ügyletei nem szerepelnek kapcsolt felek közötti ügyletként a vállalatok auditált jelentéseiben vagy számviteli nyilvántartásaiban.

(284)

Ezenkívül a Bizottság csak a Wisdom és a Dicastal csoport Changsha Dicastalhoz tartozó ága közötti ügyletekről rendelkezik információkkal. Ezért nem zárható ki, hogy az a Dicastal csoport CITIC Dicastal ágához kapcsolódik a Wisdom és a Dicastal csoport CITIC Dicastal ágának vezetői és/vagy tulajdonosai közötti közös részvényesen, közös irányításon vagy családi kapcsolatokon alapuló kapcsolaton keresztül. A fenti észrevételek alapján a Bizottság elutasította ezeket az állításokat.

(285)

Ami a Bizottság által a kapcsolat fennállásának vélelmezése céljából figyelembe vett ténybeli elemeket illeti, a Dicastal csoport további információk szolgáltatásával kívánta cáfolni az arra vonatkozó állításokat, hogy a Wisdom ingyenesen nyersanyagot biztosított, valamint kölcsönt nyújtott a Dicastal csoportnak. Különösen azt mutatta ki, hogy a DMA által a Wisdomtól vásárolt alumíniumot részben 2024-ben, a vizsgálati időszakot követően fizették ki, és hogy a Dicastal Asiának nyújtott kölcsönt is 2024-ben, a vizsgálati időszakot követően törlesztették. Érvelése szerint továbbá bevett gyakorlat, hogy Hongkongban több vállalat székhelyét közös címre jegyzik be, így ez nem támasztja alá a Dicastal csoport és a Wisdom között fennálló kapcsolat elméletét.

(286)

A Bizottság a fent ismertetett ügyletek meglétét, valamint a más társaságokkal közös bejegyzett címet elegendő elemnek ítélte ahhoz, hogy megállapítsa a kapcsolatot a Wisdom és a Dicastal csoport között. Ezek az elemek teljes mértékben indokolták, hogy a Bizottság további információkat kérjen a Dicastal csoporttól és a Wisdomtól annak megállapítása érdekében, hogy az említett elemeket megerősítik-e további információk, mivel a Wisdom együttműködése nélkül azokat nem lehetett kivizsgálni. Ennek alapján a Bizottság elutasította az állításokat. Ezen állítások lényegével ebben a szakaszban részletesebben foglalkozunk.

(287)

A Dicastal csoport a saját állítása szerint továbbá minden tőle telhetőt megtett annak érdekében, hogy továbbítsa a szubvencióellenes kérdőívet a Wisdomnak. A vállalat azonban nem reagált a megkeresésre. Hasonlóképpen a Dicastal csoport és a Wisdom közötti kommunikáció sem hozható nyilvánosságra az üzleti titok és a magánélet védelme miatt.

(288)

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy elegendő bizonyíték áll rendelkezésére annak alátámasztására, hogy a vállalatok kapcsolatban állnak egymással. Az üzleti titoktartással és a magánélet védelmével kapcsolatos aggályok nem jelentenek érvényes indokot a vizsgálat szempontjából releváns dokumentumok és információk Bizottság előtti bemutatásának megtagadására, mivel ezek bizalmas kezelése az alaprendelet 29. cikke értelmében teljes mértékben biztosított. Ezért a Bizottság elutasította az érvet.

(289)

Ami azt a kérdést illeti, hogy szükség volt-e a Bizottság által kért információkra, a Dicastal csoport azzal érvelt, hogy figyelembe véve azt az országot, amelyben a Wisdomot bejegyezték, valamint a DMA-nak szállított nyersanyag származási országát, a Bizottság által a Wisdomra vonatkozóan kért információkra nincs szükség, mivel a vizsgálat csak a marokkói kormány és a kínai kormány közötti állítólagos együttműködésre terjed ki. Ezért a Marokkó területén kívüli esetleges pénzügyi hozzájárulás, illetve a marokkói kormány és a kínai kormány közötti együttműködés nem tartozik e vizsgálat hatálya alá.

(290)

A Bizottság ezzel nem értett egyet. A kínai vállalkozások körében bevett gyakorlat, hogy leányvállalatokat hoznak létre Hongkongban, amely kedvező üzleti környezetet – többek között kedvezőbb társaságiadó-kulcsokat, a tőkepiacokhoz való hozzáférést, szabadon átváltható valutát – kínál a külföldi kereskedelem és befektetés számára. A Hongkongban bejegyzett vállalatok sok esetben valójában az anyavállalataik kínai telephelyéről végzik tevékenységüket. Ez a gyakorlat megfigyelhető volt a Dicastal csoporton belül is, ahol a CITIC Dicastal és a Changsha Dicastal egyaránt létrehozott befektetési társaságot Hongkongban. Amint azt a helyszíni ellenőrzések megerősítették, e leányvállalatok a CITIC Dicastal qinhuangdaói székhelyén őrzik nyilvántartásaikat, és foglalkoztatják személyzetüket. Emellett a CITIC Group Corporation (a CITIC Dicastal végső tulajdonosa) Hongkongban maga is alapított egy vállalatot CITIC Limited néven, amelybe bevitte eszközei többségét (67). Továbbá, bár a szállított nyersanyag származási helye nem volt sem Kína, sem Marokkó, a Wisdom finanszírozta a DMA-t az alumíniumöntecsek szállításával kapcsolatos kifizetések jelentős késedelme és a piachoz képest jelentősen alacsony ár révén. A Wisdomot Kínában alapították, és az alábbiakban részletesebben kifejtett módon Kína preferenciális politikáit hajtotta végre az alumíniumkerék-gyártók javára. A Bizottság ezért úgy ítélte meg, hogy az öntecsek származása e tekintetben irreleváns. Ezen az alapon a Bizottság elutasította ezeket az állításokat.

(291)

Miközben folyamatosan tagadta a közte és a kínai kormány közötti együttműködés meglétét a DMA tekintetében, a marokkói kormány saját beadványában támogatta a Dicastal csoport azzal kapcsolatos álláspontját, hogy a kért információk beszerzése szükséges. E tekintetben a WTO SCM-megállapodás 12.7. cikkére és az alaprendelet 28. cikkének (1) bekezdésére hivatkozva marokkói kormány azzal érvelt, hogy a rendelkezésre álló tények csak azokra az információkra alkalmazhatók, amelyeket a vizsgálatot végző hatóság szükség szerint azonosított. Továbbá a marokkói kormány fenntartotta, hogy a vizsgálóbizottság „US – Szuperkalanderezett papír” ügyben készített jelentésével (68) és a Bíróság European Bicycle Manufacturers Association (EBMA) kontra Giant (China) Co. Ltd ügyben hozott ítéletével (69) összhangban a Bizottság feladata annak bizonyítása, hogy bizonyos információkra szükség van, mielőtt a rendelkezésre álló tényekre támaszkodna. A marokkói kormány emlékeztetett továbbá arra, hogy a WTO dömpingellenes megállapodása (a továbbiakban: dömpingellenes megállapodás) II. mellékletének (7) preambulumbekezdése szerint, amelyet a szubvencióellenes vizsgálatokkal összefüggésben analógia útján alkalmaznak, a Bizottságnak különös körültekintéssel kell eljárnia a rendelkezésre álló tények forrásainak kiválasztásakor. Ezzel összefüggésben a marokkói kormány rámutatott, hogy a vizsgálatot végző hatóságnak lehetőség szerint más független forrásokból vagy más érdekelt felektől származó, rendelkezésre álló információkat kell felhasználnia. A marokkói kormány azt is hangsúlyozta, hogy a Dicastal csoport számos kitöltött kérdőívet nyújtott be, elfogadta az ellenőrző látogatásokat, és együttműködött az ellenőrző látogatásokat követő szakaszban is. Végezetül a marokkói kormány figyelmeztette a Bizottságot arra, hogy az együttműködés állítólagos hiányával összefüggésben ne a rendelkezésre álló kedvezőtlen tényeket használja fel, és emlékeztette a Bizottságot arra, hogy a vizsgálat ilyen programokra való kiterjesztése előtt konzultáció szükséges a marokkói kormánnyal a Bizottság által azonosított új támogatási rendszerekről.

(292)

A Bizottság teljes mértékben figyelembe vette a marokkói kormány ezen érveit. A (286)–(290) preambulumbekezdésben foglalt érvek fényében a Bizottság elutasította ezeket az állításokat, mivel a Wisdomtól és a Dicastal csoporttól kért információk szükségesek voltak a vizsgálathoz a marokkói kormány által hivatkozott jogszabályokkal és a WTO ítélkezési gyakorlatával összhangban. Az alábbiakban részletesebben kifejtett módon a Bizottság a ténymegállapításaiban nem a rendelkezésre álló „kedvezőtlen” tényekre támaszkodott, hanem igen körültekintően az aktában rendelkezésre álló tényeket használta fel. Ezért a marokkói kormány ezen érveit elutasította.

(293)

A fenti megfontolások és bizonyítékok alapján a Bizottság megerősítette azon szándékát, hogy az alaprendelet 28. cikkét alkalmazza annak megállapítására, hogy a Wisdom kapcsolatban áll-e a Dicastal csoporttal, és mint ilyen a Vámkódex végrehajtási jogi aktusának 127. cikkével összhangban a CITIC csoporttal. E célból a Bizottság értékelésében számos rendelkezésre álló tényre támaszkodott, és szükség esetén következtetéseket kellett levonnia a fennmaradó hiányosságok pótlására.

(294)

Először is a Bizottság megjegyezte, hogy a Wisdom és a Dicastal csoport marokkói projektben részt vevő két hongkongi székhelyű vállalatát, a Dicastal Asiát és a Dicastal HK-t azonos hongkongi címre jegyezték be.

(295)

A 3.2.2. szakaszban és az előző preambulumbekezdésekben részletezett érveken és ellenérveken kívül a CITIC Dicastal azzal érvelt, hogy a Wisdom, a Dicastal Asia és a Dicastal HK Hongkongban bejegyzett címe azért volt azonos, mert mindhárom vállalat ugyanazt a regisztrációs ügynököt vette igénybe. A három vállalat bejegyzett címe a hongkongi regisztrációs ügynök címe volt.

(296)

Ez az érv nem bizonyította, hogy a vállalatok nem álltak kapcsolatban egymással. Mindenesetre az alaprendelet 28. cikkével összefüggésben az, hogy a regisztrációs ügynök címe és a három vállalat bejegyzett címe megegyezik, szintén kapcsolatra utaló jelnek tekinthető, mivel a kapcsolt felek gyakran veszik igénybe ugyanazt az ügynököt és használnak azonos hivatalos címet a közigazgatási eljárások hatékonyságának maximalizálása és a mögöttes költségek minimalizálása érdekében.

(297)

A vizsgálat továbbá kimutatta, hogy a Dicastal Asia és a Dicastal HK nem rendelkezik személyzettel Hongkongban, mivel személyzetük és nyilvántartásaik a kínai Hebei tartománybeli Qinhuangdaóban, a CITIC Dicastal helyiségeiben találhatók. A Bizottság tehát okkal juthatott arra a következtetésre, hogy a Wisdom nem Hongkongból folytatta üzleti tevékenységét. Figyelembe véve, hogy a Wisdom tulajdonos-igazgatója szintén Qinhuangdaóban rendelkezett lakcímmel, a Bizottság – a Wisdom és a CITIC Dicastal ezzel kapcsolatos együttműködésének hiányában – úgy ítélte meg, hogy a Wisdom üzleti tevékenységének helye is Qinhuangdaóban található.

(298)

A kapcsolat fent kifejtett további fontos eleme az a tény, hogy a Wisdom jelentéktelen tőkésítése ellenére a CITIC Dicastal jelentős mennyiségű alumíniumöntecs szállítására támaszkodott, amely döntő fontosságú a marokkói üzletmenet folytonossága szempontjából. A Bizottság igen valószínűtlennek tartotta, hogy független felek további garanciák nélkül ilyen fontos megállapodást kötöttek volna. A Wisdom és a DMA között létrejött alumíniumöntecs-szállítási megállapodás nem tartalmaz ilyen garanciákat vagy szankciókat, például a megállapodás szerinti jelentős mennyiségek szállításának elmulasztása esetén. Ezért ez az elem is egyértelműen mutatja a szervezetek közötti kapcsolatot.

(299)

Továbbá, amint az a fentiekben, a 3.2.2. szakaszban és az alábbiakban részletesebben kifejtésre került, a Wisdom a vizsgálati időszak végéig nem kapott semmilyen kifizetést a DMA-tól a jelentős alumíniumöntecs-szállításokért, és az öntecsek piaci áránál lényegesen alacsonyabb árat alkalmazott. Emellett jelentős finanszírozást nyújtott a Dicastal Asia számára, amelynek visszafizetésére a vizsgálati időszak végéig nem került sor.

(300)

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy ezek az elemek határozottan utalnak a Wisdom és a CITIC Dicastal közötti – legalábbis mint jogilag elismert üzleti partnerek vagy üzleti kapcsolatban álló személyek közötti – kapcsolatra, az Uniós Vámkódex végrehajtási jogi aktusának 127. cikkével összhangban. Ha a Wisdom és a CITIC Dicastal közötti kapcsolat a szokásos piaci feltételek mellett jött volna létre, a CITIC Dicastal olyan megállapodást szorgalmazott volna, amely részletes garanciákat tartalmaz az inputok szolgáltatásának biztosítására, míg a Wisdom aktívan törekedett volna az öntecsbeszerzések kifizetésének, a fizetési késedelmek miatti kötbéreknek és a szerződésszegés miatti további kártérítéseknek az átvételére. A Wisdom és a DMA közötti alumíniumszállítási szerződés egyértelmű fizetési határidőt rögzít. A szerződés vitarendezési rendelkezést is tartalmaz. Ezenkívül a szerződés a szerződés felmondásáról is rendelkezik. A Wisdom nem hajtotta végre a DMA-val kötött beszállítói megállapodásban engedélyezett intézkedések egyikét sem, arra tekintettel, hogy a szállítás ellenértékének megfizetésére vonatkozó feltételek hosszú ideig nem teljesültek. Ha a felek kapcsolatban álltak volna egymással, különös tekintettel a szállított hatalmas mennyiségekre és az azoknak megfelelő összegekre, a Wisdom élt volna a megfelelő jogorvoslati lehetőségeket a megállapodás kikényszerítése érdekében, így megpróbálta volna visszakövetelni a kifizetéseket, esetleg felmondta volna a szerződést, és kártérítési igénnyel lépett volna fel a DMA-val szemben.

(301)

A CITIC Dicastal azzal érvelt, hogy a DMA által a Wisdomtól vásárolt alumíniumot részben 2024-ben, a vizsgálati időszakot követően fizették ki, és hogy 2024-ben a Dicastal Asiának nyújtott kölcsönt is törlesztették. A Bizottság azonban úgy ítélte meg, hogy ezek a körülmények nem változtatnak azon a tényen, hogy a Wisdom és a Dicastal csoport nem olyan magatartást tanúsított, mint az egymással piaci feltételek mellett szerződő független szervezetek. A vizsgálati időszakot követő egyszerű visszafizetés, amelyre több évnyi szerződésszegés után további szankciók és kártérítés nélkül került sor, semmilyen módon nem változtat az előző preambulumbekezdésben leírt ténybeli helyzeten, amely egyértelműen alátámasztja a felek közötti kapcsolatot.

(302)

Továbbá az alábbiakban részletesebben bemutatott módon a Wisdom által a DMA-nak felszámított alumíniumöntecs-ár lényegesen alacsonyabb volt, mint a független beszállítók által az alumíniumöntecsek közvetlen szállításáért felszámított ár. Együttműködés hiányában a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a Wisdom e magatartásának nincs más oka, mint az, hogy kapcsolatban áll a CITIC Dicastallal. Egy független beszállító törekedett volna az alumíniumöntecsek értékesítéséből származó ár és az annak megfelelő nyereség maximalizálására. Mivel e nyersanyag ára a London Metal Exchange nemzetközi árához kapcsolódik, és világszerte áruként kereskednek vele, az ilyen árkülönbségek tekintetében nincs más elfogadható magyarázat, mint az e jogalanyok közötti kapcsolat.

(303)

A kapcsolat megállapítását alátámasztó további elem, hogy a Wisdom és a DMA közötti alumíniumöntecs-szállítási szerződés pontosan megegyezik a CITIC Dicastal és a DMA közötti szerződéssel. Mindkét megállapodás pontosan ugyanazokat a szakaszokat tartalmazza és (az árképzési mechanizmus kivételével) feltételeiben is csaknem megegyezik, sőt formátuma is azonos. A Bizottság ezeket a szerződéseket összehasonlította egy olyan, alumíniumöntecs szállításáról szóló szerződéssel, amelyet a DMA valóban független beszállítója kötött, ez pedig a szerződési feltételek és a formázás tekintetében teljesen eltérő volt. Ezért ez az elem is megerősítette a Wisdom és a CITIC Dicastal közötti kapcsolatot.

(304)

A rendelkezésre álló tények alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a Wisdom az Uniós Vámkódex végrehajtási jogi aktusának 127. cikke értelmében a CITIC Dicastallal kapcsolatban álló szervezet. A Wisdom legalább az Uniós Vámkódex végrehajtási jogi aktusa 127. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti jogilag elismert üzleti partnerként és/vagy a Vámkódex végrehajtási jogi aktusa 127. cikkének (2) bekezdése értelmében üzleti kapcsolatban áll. A Bizottság a fenti tények alapján arra is következtetett, hogy az Uniós Vámkódex végrehajtási jogi aktusa 127. cikke (1) bekezdésének d), e), f) vagy g) pontja szerinti jogviszony is fennáll.

(305)

A fenti elemekre tekintettel a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a CITIC Dicastallal kapcsolatban álló szervezetként, amely igen jelentős szerepet vállalt a marokkói projekt sikeres megvalósításában, a Wisdom közvetett pénzügyi hozzájárulás nyújtásának eszköze volt csakúgy, mint az a másik három szervezet, amelyeken keresztül a velük kapcsolatban álló CITIC Dicastal kedvezményes finanszírozást továbbított a DMA-nak.

(306)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a DMA azzal érvelt, hogy a Bizottság kedvezőtlen következtetéssel jutott a CITIC Dicastal és a Wisdom közötti kapcsolatra vonatkozó következtetéseire. Megismételte továbbá a CITIC Dicastal és a Wisdom közötti kapcsolatra vonatkozó, a (281), (285), (287) és (289) preambulumbekezdésben ismertetett állításait. A vállalat továbbá azzal érvelt, hogy a szokatlan ügylet létére, a CITIC Dicastal és a Wisdom közötti kapcsolatra, valamint az e tekintetben rendelkezésre álló tények felhasználására vonatkozó bizottsági következtetések megalapozatlanok és indokolatlanok.

(307)

A DMA szerint a Wisdom 2019. novemberi létrehozása és egy olyan adásvételi szerződés 2020. márciusi megkötése, amely a Wisdomot a DMA fő alumíniumöntecs-szállítójává tette, összhangban volt a szokásos üzleti gyakorlattal.

(308)

Ami az alumíniumöntecs szállításáról szóló kifizetetlen számlákat illeti, a DMA azt állította, hogy a kifizetés visszatartására – az általa igazolt módon – az öntecsek árával kapcsolatos vita miatt került sor. A vitát állítólag 2023 végén rendezték. A rendezett vitán alapuló új szerződés aláírását követően a DMA 2024-ben lényegében valamennyi tartozást megszüntette. Az öntecsek piaci ár alatti árát illetően a DMA azt állította, hogy beszállítója találomra áraz. Miután elismerte, hogy a képlet nem működik, a Wisdom a fent említett adásvételi szerződés újratárgyalását kérte. A DMA azt állította, hogy a Bizottság figyelmen kívül hagyta az e preambulumbekezdésben ismertetett tényeket.

(309)

A DMA megismételte, hogy a Dicastal csoport két másik vállalatával közös bejegyzett cím nem feltétlenül utal kapcsolatra, mivel számos vállalat azonos bejegyzett címmel rendelkezik. Hasonlóképpen, a DMA azzal érvelt, hogy az a tény, hogy a Wisdom tulajdonosa ugyanabban a városban rendelkezik lakcímmel, mint ahol a CITIC Dicastal székhelye található, nem jelent közvetlen kapcsolatot a két társaság között. A fél továbbá azt állította, hogy nem volt tudomása a tulajdonos címéről, és a Bizottság állítását nem támasztotta alá semmilyen, a vizsgálat aktájában szereplő információ. A DMA nem vitatta, hogy az a tényleges cím, ahonnan a Wisdom üzleti tevékenységét folytatja, eltér a bejegyzett címtől.

(310)

A DMA érvelése szerint az üzleti életben gyakori, hogy egy beszállítót annak szakértelmére és a vele fennálló régi együttműködésre tekintettel ajánlanak, ahogyan ez a Wisdom esetében is történt, amelyet a CITIC Dicastal ajánlott a DMA-nak az alumíniumöntecsek beszállítójaként. A DMA szerint ez a magatartás nem ássa alá a vállalatok függetlenségét.

(311)

Végül az, hogy a Dicastal csoport megtagadta a Wisdomra és annak a vállalattal és/vagy tulajdonosával fennálló kapcsolatára vonatkozó további információk közzétételét, nem értelmezhető jogsértés elismeréseként. A DMA szerint a csoport Wisdommal való kapcsolatával kapcsolatos együttműködés megtagadása a vállalatoknak az érzékeny üzleti információk és pénzügyi adatok védelmére vonatkozó jogából ered.

(312)

A Bizottság elutasította az ideiglenes rendelet (306)–(311) preambulumbekezdésében foglalt állításokat. Először is a Bizottság nem értett egyet azzal az állítással, hogy kedvezőtlen következtetéssel élt volna. A Wisdom és a Dicastal csoport együttműködésének hiányában a Bizottság egyszerűen elemezte a rendelkezésre álló tényeket, és azok alapján következtetéseket vont le. Bár előfordulhat, hogy az egyes megállapítások külön-külön vizsgálva nem bizonyítják a CITIC Dicastal és a Wisdom között fennálló kapcsolatot, együttesen a (304) preambulumbekezdésben ismertetett következtetésekhez vezettek. Emellett a Bizottság a (275)–(303) preambulumbekezdésben már foglalkozott a legtöbb egyedi állítással.

(313)

Közelebbről: a (308) preambulumbekezdésben bemutatott, az alumíniumöntecsek kifizetetlen számláira vonatkozó megalapozatlan magyarázatok nem támasztják alá az aktában szereplő bizonyítékokat. Az árakkal kapcsolatos vita rendezése érdekében állítólagosan aláírt kiegészítő szerződés csak a 2023 októbere és decembere között kibocsátott megrendelésekre vonatkozott, amelyek megfelelnek a 2023 novemberében és decemberében kiállított számláknak. Ezért nem fejtette ki, hogy a már 2022 szeptemberében kiállított számlákat miért sem fizették ki. Ezenkívül azok az állítások, hogy általános üzleti gyakorlat lenne a szükséges öntecsek nagy részére vonatkozó szerződést egy mindössze néhány hónappal korábban alapított társasággal megkötni, és hogy arra a CITIC Dicastalnak a Wisdom tulajdonosával fennálló régi együttműködésen alapuló ajánlása nyomán került sor, nem támaszthatók alá rendelkezésre álló érdemi bizonyítékkal, mivel a Wisdom egyáltalán nem működött együtt, és a Dicastal csoport megtagadta a Wisdom tulajdonosával való kapcsolata jellegére és időtartamára vonatkozó információk közlését. Mindenesetre, ha feltételezhető, hogy a fenti (310) preambulumbekezdésben szereplő állítás tényszerűen helytálló volt, az csak megerősíti a Wisdom és a Dicastal csoport közötti szoros kapcsolatra vonatkozó megállapításokat. Végezetül a (79) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint a Wisdom tulajdonosának címe nyilvánosan hozzáférhető volt a hongkongi cégnyilvántartáson keresztül.

(314)

A fenti bizonyítékok és elemek azt mutatják, hogy 2017-től a CITIC Dicastal a kínai kormánytól, valamint a közjogi szervként eljáró kínai bankoktól és pénzügyi intézményektől kapott vissza nem térítendő támogatások és kedvezményes hitelek formájában támogatásban részesült Kínában. Ezt a külső finanszírozást a kínai kormány preferenciális szakpolitikái, többek között az „Egy övezet, egy út” kezdeményezés keretében nyújtották. A CITIC Dicastal 2018-ban beruházási megállapodást írt alá a kínai kormány nevében a marokkói kormánnyal a kínai kormány és a marokkói kormány közötti szoros együttműködés keretében egy alumíniumkerék-gyártó üzem építésére irányuló projekt végrehajtásáról. A DMA a projekt végrehajtására létrejött, marokkói székhelyű operatív szervezet. A végrehajtás idején fennálló sajátos helyzete miatt a DMA a Changsha Dicastal, a Dicastal Asia, a Dicastal HK és a Wisdom közvetítő szervezeteken keresztül biztosította a beruházási megállapodás alapján a marokkói projekt végrehajtásához szükséges finanszírozást, ellenőrizve, hogy ezek a szervezetek valóban a DMA-hoz irányítják-e a forrásokat. A CITIC Dicastal a beruházási megállapodás aláírása óta a projektvezető és a finanszírozás kezese volt, annak ellenére, hogy részvényeinek megszerzése révén nem vált azonnal a DMA hivatalos tulajdonosává. Úgy döntött, hogy a projektet e közvetítő szervezeteken keresztül finanszírozza, legalább részben a kínai bankoktól és pénzügyi intézményektől közvetlenül vagy közvetve kapott finanszírozás felhasználásával. Ezért a CITIC Dicastal a pénzügyi hozzájárulás nyújtójaként járt el, mivel a projekt végrehajtása során mindig ellenőrizte, hogy a közbenső szervezeteknek nyújtott pénzeszközöket végül átutalják a DMA-nak a projekt sikeres befejezése érdekében. E finanszírozási módozatok után utolsó lépésként a CITIC Dicastal 2024 elején befejezte hivatalos részesedésszerzését a DMA-ban, ezáltal eleget téve a marokkói kormánnyal szemben a beruházási megállapodás szerinti projektgazdaként vállalt kötelezettségeinek.

(315)

Míg a kedvezményes finanszírozást biztosító konkrét ügyleteket az alábbiakban a 3.5.2.2. szakasz részletezi, a vizsgálatnak meg kellett állapítania, hogy a CITIC Dicastal az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdésének a) pontja és 2. cikkének b) pontja értelmében vett közjogi szervként járt-e el, amikor közvetve (a vele kapcsolatban álló szervezeteken keresztül) pénzügyi hozzájárulást nyújtott a DMA-nak.

(316)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a DMA azt állította, hogy a vizsgálat során a Dicastal csoport bőséges bizonyítékot szolgáltatott arra vonatkozóan, hogy a kínai kormány által a Dicastal csoporthoz tartozó kínai szervezeteknek nyújtott finanszírozás címzettje nem az „Egy övezet, egy út” kezdeményezés, Marokkó vagy a DMA volt, sőt ezek egyike sem lehetett volna.

(317)

E tekintetben a vállalat hivatkozott a) a Changsha Dicastal beadványára, amelyben kifejtette, hogy saját forrásait használta fel a beruházás Marokkóban történő végrehajtására, b) a DMA-nál végzett helyszíni ellenőrzés során felvett ellenőrzési bizonyítékra, amely megmagyarázta a CITIC Dicastal és a Changsha Dicastal közötti, a marokkói projekttel kapcsolatos megállapodásokat, c) a Changsha Dicastal helyszínen ellenőrzött hitelszerződéseire, amelyek igazolták, hogy a hitelfelvevő nem volt jogosult a pénzeszközöket külföldi befektetésre felhasználni.

(318)

A DMA szerint a Bizottság tévesen állította, hogy a CITIC Dicastal a kínai kormánytól kapott pénzeszközöket a vele kapcsolatban álló szervezetek láncolatán keresztül továbbította a DMA részére. A vállalat érvelése szerint továbbá a vizsgálat jegyzőkönyv nem alapozza meg azt a következtetést, hogy a CITIC Dicastal az árbevétel növelésével finanszírozta a Changsha Dicastalt. A DMA ismertette továbbá a Bizottságnak a Wisdom a spekuláció által nyújtott olcsó hitelek és inputok révén nyújtott kedvezményes finanszírozással kapcsolatos megállapításait.

(319)

A Bizottság elutasította az ideiglenes rendelet (316)–(318) preambulumbekezdésében foglalt állításokat. A (81) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint a Bizottság figyelembe vette a Changsha Dicastal által a marokkói beruházáshoz felhasznált forrásokra vonatkozóan benyújtott beadványt. Hasonlóképpen figyelembe vette a vonatkozó ellenőrzési bizonyítékokban szereplő információkat és a Changsha Dicastal hitelszerződéseit. E tekintetben a Bizottság soha nem állította, hogy a Changsha Dicastal közvetlenül a marokkói beruházáshoz használta volna fel a kapott kölcsönöket. A (221), (257), (259) és (371) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint a beruházást közvetve a CITIC Dicastal finanszírozta az értékesítési bevételek növelése révén. A DMA állításával ellentétben ezek a következtetések a Changsha Dicastal auditált jelentéseiből származó információkon, valamint a Changsha Dicastal és a CITIC Dicastal tartozásainak és követeléseinek a (221) preambulumbekezdésben ismertetett jegyzékén alapultak, amely szintén hivatkozik a Bizottság által használt dokumentumokra.

(320)

A 3.5.2.1.1. szakaszban kifejtettek szerint a CITIC Dicastal a kínai kormánytól és/vagy más kínai pénzügyi intézményektől részesült kedvezményes külső finanszírozásban. Ezt követően ilyen pénzügyi támogatást nyújtott a DMA-nak a vele kapcsolatban álló jogalanyokon, a Changsha Dicastalon, a Dicastal Asián, a Dicastal HK-n és a Wisdomon keresztül, ellenőrizve, hogy a finanszírozás áramlását a marokkói beruházási projektre használják fel. Ezért a marokkói kormánynál a beruházási projekt előterjesztőjeként a CITIC Dicastal a DMA-nak nyújtott pénzügyi hozzájárulás nyújtójaként járt el. A vizsgálat ezért értékelte, hogy a CITIC Dicastal az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdésének a) pontja és 2. cikkének b) pontja értelmében vett közjogi szervként járt-e el, amikor a DMA-nak a vele kapcsolatban álló jogalanyokon keresztül finanszírozást nyújtott annak marokkói tevékenységeihez. Az értékelésre vonatkozó szabályokat és ítélkezési gyakorlatot a 3.5.2.1.1. szakasz b) pontja foglalja össze.

(321)

A Bizottság először az állami tulajdont és a CITIC Dicastalra vonatkozó egyéb hivatalos kormányzati ellenőrzési jeleket, valamint a DMA-val fennálló jogviszonyát vizsgálta.

(322)

A CITIC Dicastal a CITIC csoport tagja. A CITIC csoport upstream ellenőrző rétege a CITIC Group Corporation, egy kínai állami tulajdonú vállalat, amelyet az Államtanács jóváhagyásával hoztak létre, és amelyet az Államtanács nevében a Pénzügyminisztérium finanszíroz. (70) Ez számos kapcsolódó szervezet (71) (a továbbiakban: CITIC csoport) felett gyakorol végső ellenőrzést. Fő eszköze a CITIC Limited-ben fennálló 58,13 %-os részesedés. 1979-es létrehozása óta a CITIC csoport a kínai gazdasági reform úttörője. Beruházásokat hajt végre a hosszú távú potenciállal rendelkező, valamint a nemzeti prioritásokhoz igazodó területeken. (72)

(323)

A CITIC Limited 42 %-os részesedéssel rendelkezik a CITIC Dicastalban a CITIC Industrial Investment Group Corp., Ltd (a továbbiakban: CIIG) révén.

(324)

Ezenkívül a CITIC Dicastal a HK-ban bejegyzett Aluminum Alliances Limited társaság tulajdonában lévő részvényeinek 26 %-át birtokolja. A hongkongi cégnyilvántartásban LIU Erh Fei és az Asia Capital Investment Limited szerepel igazgatóként. LIU Erh Fei az Asia Investment Capital, az Asia Investment Fundot kezelő intézmény alapítója és vezérigazgatója. Az Asia Investment Fund egy dolláralapú magántőke-befektetési alap, amelyet a Kínai Pénzügyminisztérium Hongkongban hozott létre az Államtanács és más minősített belföldi és külföldi intézményi befektetők jóváhagyásával. Az alap a kínai székhelyű, Ázsiára tekintő és a világot szem előtt tartó piacorientált, nemzetközi és szakmai működés elveit követi. (73)

(325)

A CITIC Group Corporation elképzelése az, hogy tartós hírnévvel rendelkező, kiemelkedő konglomerátumot építsen ki, „feladatát a nemzeti célokhoz igazítva és hozzájárulva a nemzeti megújuláshoz”. (74)

(326)

A CITIC Group Corporation és a csoporthoz tartozó különböző vállalatok aktívan reagálnak az alumíniumkerekek gyártása szempontjából közvetlenül releváns nemzeti szakpolitikákra és célokra. A csoport tisztviselői melegen üdvözölték a Hszi Csin-ping főtitkár által a Kínai Kommunista Párt 20. Országos Kongresszusának a 19. Központi Bizottság nevében készített jelentésében ismertetett új elképzeléseket és célokat. Egyetértettek abban, hogy a csoportnak „erősen hozzá kell járulnia egy modern szocialista ország teljes körű kiépítéséhez, és elő kell mozdítania a kínai nemzet jelentős megújulását a kínai stílusú modernizációval”, mivel „mindig szolidaritást tanúsított a párttal, és működésében továbbra is az ország legfőbb ügyét tartja szem előtt”. Egy mianmari fiók hangsúlyozta, hogy „az »Egy övezet, egy út« közös kiépítése népszerű nemzetközi köztermékké és nemzetközi együttműködési platformmá vált”. A csoport egyik vállalata párttagozatának egy másik képviselője kijelentette, hogy „a Kínai Kommunista Párt 20. Országos Kongresszusának új követelményeit és intézkedéseit be kell építeni a vállalkozásfejlesztési stratégiába, lehetővé kell tenni a biztosítási ágazat mint gazdasági »lengéscsillapító« és társadalmi »stabilizátor« teljes körű szerepvállalását, továbbá új felelősségi köröket és új intézkedéseket kell felmutatni a közös jólét elősegítése érdekében”. (75)

(327)

A vizsgálat megállapította, hogy a központi szerződő fél a CITIC csoporthoz tartozó különböző vállalatok, köztük a CITIC Dicastal több jelenlegi vagy volt igazgatósági tagja révén ellenőrzést gyakorolt és befolyásolta a vállalatok döntéseit. A CITIC Dicastal elnöke, ZHU Zhihua töltötte be a vállalat párttitkári tisztségét is. (76) A CITIC Dicastal igazgatótanácsában a korábbi vezérigazgató-helyettes, GAO Xiuying képviselte a KKP állandó bizottságát. (77) A CITIC Dicastal egy másik igazgatója, a CIIG részvényest képviselő ZHANG Jian egyúttal a CIIG pártbizottságának titkára volt. (78)A CITIC Bank pártbizottságának titkára, FANG He Ying a bank elnöke és ügyvezető igazgatója, valamint a CITIC Group Corporation vezérigazgató-helyettese volt. (79)

(328)

A KKP-nak a CITIC csoport vállalkozásaira gyakorolt befolyása azok létesítő okiratából is kitűnik, és megnyilvánul az üzleti tevékenységükben.

(329)

A CITIC Dicastal létesítő okiratát úgy dolgozták ki, hogy biztosítsa a vállalat megfelelését többek között a KKP alapszabályában foglalt rendelkezéseknek. A CITIC Dicastal létesítő okirata előírja a KKP szervezetének létrehozását, amelynek célja a párt mindent átható vezető szerepének erősítése mellett a vállalat általános helyzetének irányítása és kezelése. A létesítő okirat előírja továbbá, hogy a vállalaton belül létre kell hozni a pártbizottságot, amelynek tagjai beléphetnek az igazgatótanácsba, a felügyelőtanácsba és a vállalat vezetésébe. A pártbizottság egyik feladata a vállalat főbb üzletvezetési kérdéseinek tanulmányozása és megvitatása. Az ilyen kutatás és vita előkészítő munkaként szolgál az igazgatótanács és a vezetőség számára a főbb kérdésekben történő döntéshozatalhoz. A létesítő okirat előírja, hogy az igazgatótanácsnak meg kell hallgatnia a pártbizottságnak a főbb üzleti döntésekre és kérdésekre vonatkozó véleményét. Az igazgatók a társaság által biztosított jogokat kellő körültekintéssel, gondossággal és gondossággal gyakorolják annak biztosítása érdekében, hogy a társaság üzleti tevékenysége megfeleljen a nemzeti törvényeknek, rendeleteknek és különböző nemzetgazdasági politikáknak.

(330)

Hszi Csin-ping jelentése a CITIC Dicastalnál is éreztette hatását: „Liu Xinghua, a »világítótorony-gyár« párttagozatánál működő propagandabizottság tagja, 6. sz. alumíniumkerék-gyártósor munkatársa szerint [a CITIC Dicastalnak] »a gondolat világítótornyaként« kell tekintenie Hszi Csin-ping új korunk kínai típusú szocializmusával kapcsolatos gondolataira, behatóan tanulmányoznia kell azokat és el kell mélyítenie a megértésüket, és a »világítótorony-gyárat« magas színvonalú fejlődés kialakítására kell ösztönöznie. Dai Wenhu elvtárs, a 2. sz. alumíniumkerék-gyártósor párttagozatának titkára a „gyártási és minőségi hatalomról” szóló eszmecsere során kijelentette, hogy a gyártás a nemzetgazdaság mentőöve. [A vállalatnak] azt az eszmét kell képviselnie, hogy „a minőség a Dicastal élete” fogalmát, és elő kell segítenie a gyártási és minőségi hatalom kiépítését a berendezések gyártásával kapcsolatos kulcsfontosságú alaptechnológia kutatásának megerősítésével és az intelligens gyártás átfogó előmozdításával.”  (80)

(331)

A CITIC Dicastal egyik kapcsolt pénzügyi szolgáltatója a CITIC Bank volt. Ez a szervezet végső soron a CITIC Corporation Limited, a CITIC Limited és a CITIC Financial Holdings közvetlen irányítást gyakorló részvényese, a CITIC Group Corporation irányítása alatt áll, amely 2023-ban 64 %-os részesedéssel rendelkezett a CITIC Bankban. (81)

(332)

Létesítő okirata (82) szerint a CITIC Bank létrehozza a KKP szervezetét, amely elvégzi a KKP tevékenységeit, elkötelezi magát a párt mindent átható vezető szerepe mellett és erősíti azt, továbbá teljes mértékben betölti a pártbizottság vezető szerepét: irányítja, kezeli az általános helyzetet és biztosítja a végrehajtást. A Bank igazgatói körültekintően, lelkiismeretesen és gondosan gyakorolják a Bank által rájuk ruházott jogosultságokat annak érdekében, hogy a Bank üzleti magatartása megfeleljen a nemzeti törvények, közigazgatási rendelkezések és különböző nemzeti gazdaságpolitikák követelményeinek, beleértve az alumíniumkerekek gyártására vonatkozókat is.

(333)

A fenti bizonyítékok meggyőzően mutatják a kifejezetten arra utaló jeleket, hogy a CITIC Dicastal a kínai kormány ellenőrzése alatt áll, többek között a marokkói beruházási projektben részt vevő, a CITIC csoporthoz tartozó más szervezetekkel összefüggésben is. Az ellenőrzés a kínai kormány tulajdonosi és döntéshozatali struktúrája és folyamata és/vagy a KKP e különböző vállalatok tevékenységeiben való jelenléte révén érvényesül annak érdekében, hogy az alumíniumkerekek gyártására közvetlenül vonatkozó kormányzati politikákat megfelelően végrehajtsák. Ennek alapján megállapítható, hogy a CITIC Dicastal a kínai kormány politikáit hajtja végre.

(334)

Az állami tulajdon és az egyéb, kifejezetten a kínai kormány általi ellenőrzésre utaló jelek mellett a Bizottság elemezte, hogy a CITIC Dicastal kormányzati hatáskörrel rendelkezik-e, gyakorolja-e azt, vagy felruházták-e azzal. E tekintetben a vizsgálat a CITIC Dicastal és a kínai kormány közötti kapcsolatra, a Kínában uralkodó jogi és gazdasági környezetre, valamint arra összpontosított, hogy ez a szervezet ténylegesen kormányzati feladatokat lát-e el, figyelembe véve valamennyi tényt és körülményt, és különösen a kínai kormány alumíniumkerék-ágazatra vonatkozó politikáinak hatályát és tartalmát.

(335)

Ami a Kínában uralkodó jogi, szakpolitikai és gazdasági környezetet illeti, amelyben a CITIC Dicastal működik, a Bizottság bizonyítékokat gyűjtött arra vonatkozóan, hogy a kínai kormány jelentősen befolyásolja Kína gazdaságának főbb jogi és gazdasági vonatkozásait (83). Az alumíniumkerék-ágazatot közelebbről illetően a Bizottság megállapította, hogy az a kormányzat valamennyi szintjén kiadott tervekben, iránymutatásokban, irányelvekben és egyéb szakpolitikai dokumentumokban foglalt számos preferenciális politika révén jelentős kormányzati beavatkozásnak van kitéve, valamint hogy a kínai kormány jelentős mértékű tulajdonnal és ellenőrzéssel rendelkezik az ágazatban működő vállalatokban. (84)

(336)

Három további elem támasztja alá azt a megállapítást, hogy a CITIC Dicastal kormányzati feladatokat lát el.

(337)

Az első elemet a marokkói kormánnyal 2018. július 26-án aláírt beruházási megállapodás tartalmazza. Amint az a (159)–(161) és (183) preambulumbekezdésben már látható, ez a megállapodás hivatkozik a Marokkó és Kína közötti kétoldalú együttműködésre. Ennél is árulkodóbb preambulumának D. pontja, amely szerint a „CITIC Dicastal Group” az alumíniumkerekek vezető gyártója, Kína pedig a CITIC Dicastal Group közreműködésével jár el. Ez hangsúlyozza, hogy az alumíniumkerekek gyártására vonatkozó szakosodott know-how-jára tekintettel a CITIC Dicastalt és csoportját a kínai kormány kifejezetten azért választotta, hogy a két ország közötti kétoldalú együttműködés konkrét összefüggésében eszközölt beruházásán keresztül megvalósítsa és végrehajtsa az „Egy övezet, egy út” kezdeményezés átfogó kormányzati szakpolitikai célkitűzéseit.

(338)

A második elem egyrészt az, hogy a CITIC csoportról, amelynek a CITIC Dicastal és a DMA is része, a kínai kormány hivatalosan elismerte, hogy az „Egy övezet, egy út” kezdeményezést és a külföld felé nyitás politikáit hajtja végre, másrészt pedig az, hogy az általa a marokkói kormánnyal 2018. július 26-án aláírt beruházási megállapodás, a „Marokkó-projekt” az „Egy övezet, egy út” kezdeményezéssel „összhangban lévőnek” minősül. A CITIC csoport már 2017-ben hangsúlyozta (85), hogy a külföld felé nyitás stratégiáját hajtja végre, és hogy az „Egy övezet, egy út” kezdeményezés mentén nagyszabású beruházásokat hajtott végre. A CITIC csoport kijelentette, hogy továbbra is aktívan részt fog venni az „Egy övezet, egy út” kezdeményezés kiépítésében azáltal, hogy nagyobb mértékben hozzájárul Kína, valamint az útvonal mentén fekvő országok és régiók közös fejlődésének előmozdításához. Az „Egy övezet, egy út” kezdeményezést a leírás szerint végrehajtó „hét együttműködési kör” között a CITIC csoport megemlítette a több nemzeti minisztériummal és bizottsággal, az állami tulajdonú vállalatokkal, valamint a helyi önkormányzatokkal és az állami tulajdonú vállalatokkal kialakított szinergiakört. Ebben az összefüggésben a CITIC Bank már 2017-ben támogatta az „Egy övezet, egy út” kezdeményezést azzal, hogy egyidejűleg fektetett be és finanszírozta a jelentős összegeket finanszírozási támogatás formájában és egy külön erre a célra létrehozott „Egy övezet, egy út” alap révén.

(339)

Továbbá a CITIC Dicastal 2019 júliusában közzétett cikkében (lásd még a (174) preambulumbekezdést) (86) a vállalat az ipari stratégia kiigazítását és korszerűsítését aktívan előmozdító kormányzati politikákra hivatkozik, kijelentve, hogy a CITIC Dicastal továbbra is előmozdítja a külföld felé nyitási stratégiát, és külföldi termelési bázisokat épít. Ez a forrás a CITIC Group Corporation felső vezetése (nevezetesen az elnök és a vezérigazgató) és a CITIC Dicastal fejlesztése és tevékenységei közötti szoros kapcsolatokat és részvételt is mutatja. Ami a marokkói projektet illeti, a CITIC Group Corporation vezetői arra buzdították a CITIC Dicastalt, hogy vegye át a marokkói belföldi üzleti modelljét, többek között „ellenőrzött piaci erőforrásokat a társadalmi tőkebefektetések ösztönzése érdekében”. Ezt a modellt külföldön első alkalommal Marokkóban fogják alkalmazni annak azon kötelezettségvállalása alapján, hogy az „Egy övezet, egy út” keretében nemzeti projektet valósít meg.

(340)

A harmadik elem, amely azt mutatja, hogy a CITIC Dicastal kormányzati hatáskörrel rendelkezik, azon alapul, hogy számos kínai terv és szakpolitikai dokumentum kifejezetten megemlíti a CITIC Dicastalt mint az „Egy övezet, egy út” kezdeményezés végrehajtására és a nemzetközi kapacitás bővítésének előmozdítására kiválasztott vállalatok egyikét. Ezek között az „Egy övezet, egy út” kezdeményezéssel összefüggésben Qinhuangdao 2020. évi végrehajtási terve a berendezésgyártásról szóló 6. szakaszban kifejezetten megemlíti a marokkói CITIC Dicastal beruházási projekt előmozdítását. (87)

(341)

Ami a kedvezményes finanszírozást illeti, a 3.5.1. szakaszban, Hebei tartomány 2018. évi, az „Egy övezet, egy út” kezdeményezés végrehajtásáról és a kapacitásokkal kapcsolatos nemzetközi együttműködés előmozdításáról szóló közleményében részletezett valamennyi elem mellett a berendezésgyártás előmozdításáról szóló 6. szakasz kifejezetten megemlíti a CITIC Dicastalt és Marokkót mint a beruházásösztönzés kedvezményezettjét. (88)

(342)

Emellett 2020 januárjában a CITIC csoport és a Sinosure stratégiai együttműködési megállapodást (89) írt alá. Az eseményen részt vett a CITIC Bank pártbizottságának titkára és elnöke, valamint a Sinosure pártbizottságának tagja és vezérigazgató-helyettese. A CITIC Bank volt az első olyan részvénytársasági bank, amely régi kapcsolatukra tekintettel ilyen megállapodást írt alá a Sinosure-ral. A finanszírozás nagyságrendje meghaladta a 20 milliárd USD-t. A megállapodás bizonyította, hogy ezek a vállalatok elkötelezettek a nemzeti stratégia közös végrehajtása és a vállalkozások „globális fellépésének” támogatása iránt. Az együttműködést a Sinosure hebei kirendeltsége is alátámasztotta, amely kifejezetten megemlítette a CITIC Dicastal projektjének az „Egy övezet, egy út” kezdeményezés keretében történő támogatását. (90) A Kínai Export-Import Bank hebei fiókja is kifejezetten jelezte, hogy támogatja és finanszírozza a CITIC Dicastalt. (91)

(343)

Mindenesetre a CITIC Bank és a CITIC Finance tekintetében a közjogi szervi státusszal kapcsolatos elemzéséhez a Bizottság a 3.5.2.1.1. szakaszban részletezett, a CITIC Dicastal számára közvetlen vagy közvetett finanszírozást nyújtó többi kínai bankra és pénzügyi intézményre vonatkozó megállapításokra támaszkodott, mivel azok ugyanúgy alkalmazandók a CITIC Bank és a CITIC Finance esetében is. Ennek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a CITIC Bank és a CITIC Finance az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdésének a) pontja és 2. cikkének b) pontja értelmében közjogi szervként járt el, amikor finanszírozást nyújtott a CITIC Dicastalnak.

(344)

Összefoglalva: az e szakaszban ismertetett bizonyítékok összessége alapján a Bizottság az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdésének a) pontját és 2. cikkének b) pontját együttesen értelmezve arra a következtetésre jutott, hogy a CITIC Dicastal közjogi szervként járt el, amikor a vele kapcsolatban álló szervezeteken keresztül pénzügyi hozzájárulást nyújtott a DMA-nak. A releváns bizonyítékok kifejezetten utalnak egyrészt arra, hogy a CITIC Dicastal felett állami tulajdon és ellenőrzés érvényesül azáltal, hogy a kínai kormány és/vagy a KKP közvetlenül vagy közvetetten a jegyzett tőkében részesedéssel, és/vagy a lényeges üzleti döntéseket meghozó igazgatótanácsban tagsággal rendelkezik, másrészt pedig arra, hogy a CITIC Dicastal a marokkói projekt keretében a kínai kormány politikáit, nevezetesen az „Egy övezet, egy út” kezdeményezést hajtja végre. A fenti bizonyítékokból azt is kiderül, hogy Kínában abban a jogi, szakpolitikai és gazdasági környezetben, amelyben a CITIC Dicastal általános, valamint az alumíniumkerék-ágazaton belüli konkrét tevékenységét folytatja, preferenciális szakpolitikák és tervek révén határozott kormányzati jelenlét és ennélfogva a rendes piaci viszonyokba való jelentős beavatkozás érvényesül. Ezenkívül a vonatkozó bizonyítékok egyértelműen azt mutatják, hogy a CITIC Dicastal a ráruházott kormányzati hatáskörében kormányzati feladatokat lát el, mivel a CITIC Dicastal és a csoportjához tartozó más szervezetek hagyományosan a kínai kormány által elfogadott preferenciális szakpolitikákat hajtják végre. A CITIC Dicastal és marokkói beruházási projektjének célja egyértelműen a kínai „Egy övezet, egy út”, „külföld felé nyitás” és „Made in China” politikák, valamint az alumíniumkerék-ágazatot támogató egyéb kínai preferenciális politikák végrehajtása, többek között a marokkói kormány és a kínai kormány közötti együttműködés keretében.

(345)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően, bár a marokkói kormány kijelentette, hogy nem jogosult észrevételeket tenni a harmadik országbeli vállalatokkal és azok irányításával kapcsolatban, észrevételeket nyújtott be a Bizottság megállapításaival kapcsolatban. A marokkói kormány annak kijelentésére szorítkozott, hogy tapasztalatai szerint a marokkói üzem CITIC Dicastal általi létesítésére a kínai kormánytól független magánberuházásként került sor; ismételten hangsúlyozta az arra vonatkozó bizonyítékok hiányát, hogy a kínai kormány nevében eljáró CITIC Dicastal és a marokkói kormány közötti beruházási megállapodás aláírása révén kétoldalú együttműködési keret jött volna létre.

(346)

A Bizottság megjegyezte, hogy ez nem több egyszerű kijelentésnél azt követően, hogy a marokkói kormány elismerte, hogy nem tud észrevételeket benyújtani egy külföldi vállalkozással kapcsolatban. Ezért a Bizottságnak már csak az ezzel a ponttal kapcsolatos, fent részletezett érdemi ellenérvekre tekintettel sem kellett foglalkoznia a kérdéssel.

(347)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a DMA azzal érvelt, hogy a Bizottság megállapításai nem szolgáltattak elegendő bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a CITIC Dicastal közjogi szerv.

(348)

A (345) és (346) preambulumbekezdéshez hasonlóan a Bizottság megjegyezte, hogy nem szükséges foglalkoznia a DMA által a CITIC Dicastal közjogi szervként való minősítésével kapcsolatban tett észrevételekkel, mivel azok érdemi érvelést nélkülöző, egyszerű kijelentések.

(349)

Tekintettel a fenti következtetésekre, amelyek szerint egyrészt a CITIC Dicastal közvetlenül és a közjogi szervként eljáró kínai pénzügyi intézményeken keresztül pénzügyi támogatásban részesült a kínai kormánytól, másrészt pedig a CITIC Dicastal közjogi szervként járt el, amikor a kínai kormány pénzügyi támogatását a DMA által végrehajtott marokkói projekthez továbbította, a Bizottság a projekt finanszírozásához kapcsolódó, a DMA javára végrehajtott alábbi konkrét ügyleteket vizsgálta:

(350)

A (264)–(266) preambulumbekezdésben leírtak szerint 2021 novemberében jelentősen nőtt a DMA jegyzett tőkéje. Ezt a növekedést a következőképpen finanszírozták:

(351)

A Dicastal Asia az egyedüli részvényese, a Changsha Dicastal által sajáttőke-emelés és kölcsön formájában, valamint a vele kapcsolatban álló Wisdom vállalat által kölcsön formájában nyújtott pénzeszközöket használta fel a (261), (265), (266) és (274) preambulumbekezdésben említettek szerint. E finanszírozás végső kínai forrása a Changsha Dicastal, a Wisdom és a Dicastal Asia révén a CITIC Dicastal volt. A marokkói leányvállalat létrehozásakor és az azt követő időszakban a CITIC Dicastal maga is kapott forrásokat a csoporthoz tartozó, vele kapcsolatban álló pénzügyi szervezetektől, valamint különböző egyéb állami tulajdonú kínai bankoktól és pénzügyi intézményektől, a (222)–(226) preambulumbekezdésben foglaltak szerint.

(352)

A fenti 3.5.2.1. szakaszban foglalt megállapítások alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a CITIC Dicastal az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. alpontja és 2. cikkének b) pontja értelmében vett közjogi szervként járt el, amikor a vele kapcsolatban álló szervezeteken keresztül a fent meghatározott pénzügyi hozzájárulásokat nyújtotta a DMA-nak.

(353)

Következésképpen ez a program a 3. cikk (1) bekezdése a) pontjának i. alpontja értelmében a kínai kormány által a kínai kormány és a marokkói kormány közötti együttműködés keretében a marokkói kormánynak tulajdonítható közvetlen transzfer formájában nyújtott pénzügyi hozzájárulásnak minősül.

(354)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a DMA azzal érvelt, hogy a tőkeemelés tekintetében sem a kínai kormány, sem közjogi szerv nem nyújtott pénzügyi hozzájárulást. A vállalat azt állította, hogy egyszerűen pénzeszközöket csoportosított át egyik számláról a másikra.

(355)

A vállalat továbbá ragaszkodott ahhoz, hogy a Bizottság tényei tévesek, mivel nemcsak a Dicastal Asiától kapott pénzeszközöket, hanem hat független offshore vállalkozástól kapott pénzeszközöket is tőkésített, az aktában pedig nem állt rendelkezésre bizonyíték arra, hogy e hat vállalkozás részt vett volna az „Egy övezet, egy út” kezdeményezésben. Ezenkívül a DMA állítása szerint a Bizottság nem bizonyította, hogy a Dicastal Asia kölcsöne a kínai kormánytól vagy a CITIC Dicastaltól származott.

(356)

A Bizottság nem értett egyet a (354) és (355) preambulumbekezdésben foglalt állításokkal. Ezen ügyletek elszámolási módja (a hitelek és egyéb szállítói kötelezettségek közül a saját tőkébe való átsorolásuk) lényegében nem változtatott azon, hogy a DMA mentesült a szállítókkal szembeni tartozások fennálló egyenlegének kiegyenlítésére és a kölcsön visszafizetésére vonatkozó kötelezettsége alól. Ehelyett ezeket a tartozásokat a társaság saját tőkéjévé alakították át.

(357)

Ezenkívül az a kérdés, hogy a hat offshore vállalkozás részt vett-e az „Egy övezet, egy út” kezdeményezésben vagy sem, a jelen ügyben nem releváns. Nem ők mondtak le a DMA adósságáról, hanem a DMA egyedüli közvetlen részvényese, a Dicastal Asia. A (350) és (351) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint a Dicastal Asia először rendezte a DMA offshore vállalatokkal szembeni adósságát a CITIC Dicastaltól származó, a Changsha Dicastalon és a Wisdomon keresztül továbbított források felhasználásával. Miután e tartozások tulajdonosává vált, ahelyett, hogy a DMA-tól követelte volna a pénzeszközöket, azokat a marokkói társaság tőkéjének növelésére használta fel.

(358)

A DMA Dicastal Asia kölcsöneiből és hat hitelezővel szemben fennálló kötelezettségeiből eredő adósságait saját tőkévé alakították át, de azokat sem közvetlenül, sem osztalék formájában közvetve nem fizették vissza. Ennélfogva a Bizottság a tőkésített adósságokat úgy tekintette, hogy a CITIC csoport elengedte a DMA adósságát.

(359)

Ez a program az elengedett adósság összegével megegyező gazdasági előnyt biztosít. Mivel azonban az elengedett tartozás tőkejuttatás formájában valósult meg, az előnyt hosszabb időszakra kell felosztani. Ezért a Bizottság a teljes gazdasági előny egy részét a vizsgálati időszakhoz rendelte, amely megfelel a vállalat fő eszközeinek, azaz a berendezéseinek teljes értékéhez viszonyított értékcsökkenési hányadnak a vizsgálati időszakban.

(360)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a DMA kifogásolta, hogy a pénzügyi hozzájárulás és/vagy a gazdasági előny nyújtásának formája nem volt egyértelmű, mivel a Bizottság a (353) preambulumbekezdésben közvetlen transzferekre, a (358) preambulumbekezdésben adósságelengedésre, a (359) preambulumbekezdésben pedig az adósságról való lemondásra hivatkozott.

(361)

Ami a gazdasági előny kiszámítását illeti, a vállalat azt állította, hogy a tőkésítés miatt nem került sor tartozás elengedésére, ezért téves a gazdasági előnynek a vizsgálati időszakhoz való hozzárendelése a berendezések értékcsökkenése alapján.

(362)

A Bizottság megjegyezte, hogy függetlenül attól, hogy az ügyleteket adósságelengedésnek vagy elengedett adósságnak minősítették-e, azok közvetlen transzfernek minősülnek, amint azt a vizsgálóbizottság a Korea – Kereskedelmi hajók ügyben (92) megerősítette. A (356) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint a DMA adósságát véglegesen elengedték, mivel tőkésítése révén a vállalat mentesült a visszafizetési kötelezettség alól. Következésképpen a Bizottság elutasította az ideiglenes rendelet (360) és (361) preambulumbekezdésében foglalt állításokat.

(363)

Ezek a hozzájárulások egyediek, mivel a 3.4. szakaszban részletezett módon a kínai kormány és a marokkói kormány kétoldalú beruházási megállapodásának keretébe tartoznak. Ez a rendszer az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében egyedi, mivel egy olyan konkrét vállalkozásra korlátozódik, amely a gépjárműiparhoz tartozó és a 3.3. szakaszban részletezett marokkói preferenciális politikák szerint ösztönzött vállalkozás, emellett regionálisan is egyedi, mivel a többek között a 3.3. szakaszban is tárgyalt ipari gyorsítási övezetben található.

(364)

Az érdekelt felek egyedi tájékoztatását követően a DMA azt állította, hogy nincs bizonyíték arra, hogy a pénzügyi hozzájárulások a DMA vagy a gépjárműipar tekintetében egyediek lettek volna, vagy hogy azokat a marokkói kormány és a kínai kormány közötti együttműködés keretében nyújtották volna.

(365)

A Bizottság megjegyezte, hogy ez az állítás megalapozatlan. A (363) preambulumbekezdésben foglaltak szerint a Bizottság az ágazati és regionális sajátosságokat bizonyító konkrét bizonyítékok alapján tett megállapításokat. A Bizottság ezért elutasította ezeket az állításokat.

(366)

E támogatási rendszer esetében az együttműködő exportáló gyártóra vonatkozóan a vizsgálati időszakra megállapított támogatási mérték:

Tőkeemelés a marokkói kormány és a kínai kormány közötti együttműködés keretében

(367)

A DMA 2020-ban és 2021-ben két pénzügyi kölcsönt kapott a vele kapcsolatban álló vállalatoktól, a (268) és a (271) preambulumbekezdésben részletezettek szerint.

(368)

2020-ban a Dicastal HK kölcsönt nyújtott a DMA-nak, amelyet a vizsgálati időszak végén teljes egészében visszafizettek. A Dicastal HK-t az egyetlen részvényese, a CITIC Dicastal által nyújtott kölcsönökből finanszírozták, a (271) preambulumbekezdésben leírtak szerint. E kölcsönök értéke messze meghaladta a Dicastal HK által a DMA-nak nyújtott kölcsön értékét.

(369)

2021-ben a Dicastal Asia hitelt nyújtott a DMA-nak, amelyet a vizsgálati időszak végén teljes egészében visszafizettek. A (268) és (274) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint a kölcsön finanszírozása érdekében a Dicastal Asia számos hitelt kapott a Wisdomtól, amelyek értékükben fedezték a DMA-nak nyújtott kölcsön összegét.

(370)

Továbbá a (260) preambulumbekezdésben leírtak szerint a DMA egy de facto kölcsönt kapott, mivel a Changsha Dicastal a megvásárolt berendezések összértékének több mint 90 %-át kitevő gyártóberendezéseket szállított a DMA-nak. A szállításokra 2018 és 2022 között került sor. A DMA azonban nem fizette vissza kellő időben ezt a berendezést. A vizsgálati időszak kezdetén a DMA-nak még mindig a teljes értékük 70 %-át kitevő tartozása volt ezen ügyletekből. A vizsgálati időszak alatt kifizette a szállított berendezések egy részét, így a fennmaradó értéket a vizsgálati időszak végén a Changsha Dicastaltól beszerzett eszközök összértékének 50 %-ára csökkentette.

(371)

A (257) preambulumbekezdésben leírtak szerint a Changsha Dicastal a CITIC Dicastallal bonyolított ügyleteiből származó megnövekedett pénzforgalom révén tudta finanszírozni a marokkói beruházási projekthez való hozzájárulását.

(372)

Következésképpen mindezek a pénzügyi mozgások a kínai végső tulajdonosra, a CITIC Dicastalra vezethetők vissza, amely maga is a csoporthoz tartozó, vele kapcsolatban álló pénzügyi szervezetektől, valamint különböző más állami tulajdonú kínai bankoktól és pénzügyi intézményektől kapott pénzeszközöket, amint azt a (222)–(226) preambulumbekezdés megállapítja.

(373)

A fenti 3.5.2.1. szakaszban foglalt megállapítások alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a CITIC Dicastal közintézményként járt el, amikor a vele kapcsolatban álló szervezeteken keresztül a fent meghatározott pénzügyi hozzájárulást nyújtotta a DMA-nak. Megállapítást nyert továbbá, hogy a CITIC csoport pénzügyi intézményei, valamint állami tulajdonú bankjai és pénzügyi intézményei közintézményként jártak el, amikor hitelt nyújtottak a CITIC Dicastalnak.

(374)

A pénzügyi hozzájárulás a 3. cikk (1) bekezdése a) pontjának i. alpontja szerinti, hitelek és a DMA-nak nyújtott de facto kölcsön formájában nyújtott közvetlen transzfer formájában valósult meg.

(375)

A CITIC Dicastal mint közjogi szerv által a vele kapcsolatban álló szervezeteken keresztül nyújtott pénzügyi hozzájárulások a kínai kormánnyal folytatott kétoldalú együttműködés keretében a marokkói kormánynak tulajdoníthatók a 3.4. szakaszban foglalt megállapítások szerint.

(376)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a DMA azzal érvelt, hogy a „de facto kölcsön” fogalma sem az alaprendeletben, sem a WTO SCM-megállapodásban nem szerepel. Mindenesetre a vállalat által benyújtott Changsha Dicastal a helyszíni ellenőrzés során bizonyította, hogy a DMA-nak a Changsha Dicastal előtt nem volt tartozása. Ehelyett a Changsha Dicastal ügynökként járt el, és a fennmaradó egyenleg a berendezések tényleges beszállítói által nyújtott hitelt jelent. Ezzel összefüggésben a vállalat megismételte, hogy nem ért egyet az alaprendelet 28. cikkének alkalmazásával, mivel az, hogy a helyszíni ellenőrzés során megtagadták a berendezések eredeti beszállítóiról készült nyomtatott jegyzék bizonyítékként történő átadását, nem akadályozta meg a Bizottságot abban, hogy ellenőrizze a vizsgálathoz szükséges információkat (lásd még a (112), (116) és (118) preambulumbekezdést).

(377)

A DMA állítása szerint továbbá nincs bizonyíték arra, hogy akár a kínai kormány, akár a CITIC Dicastal hitelt nyújtott volna a Dicastal Asiának és a Dicastal HK-nak. A DMA szerint a CITIC Dicastal számviteli nyilvántartásai és pénzügyi kimutatásai egyértelműen azt mutatják, hogy nem nyújtott kölcsönt a Changsha Dicastalnak, a Dicastal Asiának vagy a Dicastal HK-nak, továbbá nem teljesített semmilyen kifizetést a Dicastal Asia részére.

(378)

A „de facto kölcsönök” fogalmát illetően a Bizottság megjegyezte, hogy a terminus használatával kizárólagos célja, hogy megkülönböztesse ezeket a tranzakciókat a pénzügyi kölcsönöktől, amelyeknél a kölcsönszerződés alapján a hitelező tényleges pénzügyi eszközöket utal át a kölcsönvevő bankszámlájára. A jelen ügyben a de facto kölcsön hasonló helyzetet jelent, itt azonban a berendezés szállítója az ellenérték beszedésének mellőzésével vagy késedelmes beszedésével biztosított olyan forrást a DMA-nak, amely egyébként nem állt volna a vállalat rendelkezésére.

(379)

Azt illetően, hogy a hitelt nem a Changsha Dicastal nyújtotta, a Bizottság emlékeztetett arra, hogy mivel a Changsha Dicastal nem volt hajlandó rendelkezésre bocsátani a DMA-nak állítólag berendezést szállítókról készült jegyzéket, a Bizottság nem tudta megvizsgálni, hogy mely szervezetek viselték a fennálló tartozás terhét, és milyen körülmények és feltételek mellett nyújtották az állítólagos hitelt. A Changsha Dicastal által a helyszíni ellenőrzés során szolgáltatott információkkal ellentétben a DMA által benyújtott berendezésvásárlási megállapodások egyértelműen a Changsha Dicastalt jelölik meg eladóként, és meghatározzák a berendezés tervezésével, gyártásával, szállításával, üzembe helyezésével és a DMA-nak történő értékesítésével, valamint a helyszíni képzés biztosításával kapcsolatos kötelezettségeit. A Changsha Dicastal eladóként a szerződéseken alapuló összes garanciát is biztosítja.

(380)

Azt illetően, hogy a kínai kormány vagy CITIC Dicastal finanszírozást nyújtott a Changsha Dicastal, a Dicastal Asia vagy a Dicastal HK részére, a Bizottság a (257), (268), (271) és (274) preambulumbekezdésben azonosított ügyletekre hivatkozott, amelyekből kiderül, hogy a CITIC Dicastal miként továbbította a forrásokat a (367)–(370) preambulumbekezdésben ismertetett ügyletek tekintetében a vele kapcsolatban álló szervezeteken keresztül a DMA-hoz. A Bizottság megjegyezte különösen, hogy a CITIC Dicastal hiteleket nyújtott a Dicastal HK-nak, ellentétben a DMA által az érdekelt felek végső tájékoztatásával kapcsolatban benyújtott észrevételekkel. Ezt az információt maga a Dicastal HK nyújtotta be, és a helyszínen ellenőrizte.

(381)

Következésképpen a Bizottság elutasította az ideiglenes rendelet (376) és (377) preambulumbekezdésében foglalt állításokat.

(382)

E gyakorlatok gazdasági előnyt biztosítanak, amely egyenlő a DMA által a kölcsön után ténylegesen fizetett kamat és azon összeg közötti különbséggel, amelyet egy hasonló kereskedelmi hitel után fizetett volna.

(383)

A referencia-kamatláb meghatározásához a Bizottság a kölcsön kezdő időpontját, futamidejét, pénznemét és a vállalat hitelképességét vette figyelembe.

(384)

A két pénzügyi kölcsön EUR-ban denominált. Bár a Changsha Dicastal által szállított berendezések számláit CNY-ban állították ki, a kifizetéseket EUR-ban teljesítették. Ennek alapján a Bizottság úgy tekintette, hogy a de facto kölcsön EUR-ban denominált.

(385)

A vállalat hitelképességének és hosszú távú fizetőképességi kockázatának értékeléséhez a Bizottság az aktuális arányt és a hitel/saját tőke arányt használta fel.

(386)

Az aktuális arány a vállalat rövid lejáratú kötelmek megfizetésére való képességét méri, és a forgóeszközök és a rövid lejáratú kötelezettségek közötti arányt mutatja. 2019-ben, 2020-ban és 2023-ban a DMA jelenlegi aránya 1 alatt maradt, ami azt jelenti, hogy ezekben az években a vállalat forgóeszközeinek felszámolásával nem tudta volna teljesíteni rövid távú kötelezettségeit. A helyzet 2021-ben és 2022-ben kedvezőbb volt, amikor a jelenlegi arány 1 fölé emelkedett. Ugyanakkor a rövid távú likviditás kiszámításakor az azonnal készpénzzé nem váltható készleteket figyelmen kívül hagyva az arány (a likviditási gyorsráta) 2021-ben is 1 alatt maradt, 2022-ben pedig alig haladta meg az 1 értéket.

(387)

A hitel/saját tőke arány azt méri, hogy a vállalat képes-e teljesíteni hosszú távú adósságkötelezettségeit. Ez a mutató lesújtó képet festett. A hitel/saját tőke arány értéke több mint 2 000 volt 2019-ben és 2020-ban, azaz azelőtt, hogy a vállalat adósságának nagy részét tőkésítették volna (lásd a (264)–(266) és a (350) preambulumbekezdést). A hosszú távú pénzügyi kötelezettségvállalások a tőkeemelést követően is meghaladták a saját tőkét. A hitel/saját tőke arány 2021 és 2022 között 5 felett, és 2023-ban is 3 felett maradt.

(388)

A (385)–(387) preambulumbekezdésben kifejtett likviditási és fizetőképességi problémákat figyelembe véve a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a vállalat pénzügyi helyzete nem volt stabil, és magas kockázati profilt jelentett a potenciális hitelezők és befektetők számára.

(389)

Ennek alapján a Bizottság az ICE BofA Euro magas hozamú indexét használta, amely az euróban denominált, a belföldi euro- vagy eurokötvény-piacokon nyilvánosan kibocsátott, befektetési besorolású vállalati adósságállomány alatti teljesítményt követi nyomon. Mivel a kölcsönöket és a de facto kölcsönöket kínai szervezetek nyújtották egy Marokkóban található külföldi projekthez, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az országkockázatot is figyelembe kell venni. Ezért a Bizottság az OECD által értékelt országkockázatra vonatkozóan kiigazította az ICE BofA Euro magas hozamú indexén alapuló kamatlábat.

(390)

A referencia-kamatláb meghatározásakor a két pénzügyi kölcsön kezdő időpontját vette figyelembe, mivel mindkét kölcsönt rögzített kamatláb mellett nyújtották. Az országkockázat-értékelésen alapuló díjszámítás során a hitel futamidejét is figyelembe vette.

(391)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a DMA azt állította, hogy a Bizottság nem fejtette ki megfelelően az előny kiszámítását, és nem fejtette ki egyértelműen a de facto kölcsönhöz kapcsolódó előny kiszámításának alapját.

(392)

A DMA továbbá azt állította, hogy a Bizottság nem vette figyelembe a szóban forgó berendezések beszerzésére vonatkozó szerződésekben meghatározott fizetési feltételeket. A Bizottság különösen nem vette figyelembe, hogy a kifizetésekről több részletben állapodtak meg, és a beszerzési érték nagy része csak a berendezés telepítésének és üzembe helyezésének befejezését követő 270 napon belül esedékes. A Bizottságnak ezért biztosítania kell, hogy csak azokat a berendezéseket vegyék figyelembe az előny kiszámításánál, amelyek esetében az esedékesség már lejárt.

(393)

A referenciaértéket illetően a vállalat azzal érvelt, hogy a Bizottság által használt referenciaérték nem hitelekkel kapcsolatos, és mint ilyen, nem felel meg a WTO SCM-megállapodás 14. cikkének b) pontjában meghatározott követelményeknek. A vállalat továbbá azt állította, hogy nem tudott hozzáférni a forrásadatokhoz, és így nem tudta megerősíteni azok pontosságát. A DMA előadta, hogy a Bizottságnak az IMF marokkói pénzpiaci kamatait kellene használnia, amelyek állítólag pontosan tükrözik Marokkó kereskedelmi intézményeinek kamatlábait.

(394)

A vállalat továbbá azt állította, hogy a Bizottságnak a DMA hitel/saját tőke arányára és Marokkó országkockázatára vonatkozó megállapításai megalapozatlanok. A vállalat azt állította, hogy a hitel/saját tőke arányra vonatkozó számításokat nem tették közzé, és azok érthetetlenek voltak. A DMA szerint az OECD országkockázati besorolása nem releváns a hitelek esetében, mivel a hivatalosan támogatott exporthitelekről szóló megállapodás részes feleinek országkockázati besorolására vonatkozik.

(395)

Végezetül a vállalat benyújtotta a berendezésekért fizetendő függő számlákból származó gazdasági előnyt nem csak a vizsgálati időszakban, hanem a berendezés átlagos hasznos élettartamára kell felosztani.

(396)

A Bizottság elutasította az ideiglenes rendelet (391)–(395) preambulumbekezdésében foglalt állításokat.

(397)

Először is a de facto kölcsönből származó gazdasági előny kiszámítását általánosságban a (382)–(384) preambulumbekezdés fejtette ki, a részletes számítást pedig a vállalatra vonatkozó egyedi tájékoztatás 2-3.3.2. melléklete közölte a DMA-val.

(398)

Másodszor: a fizetési feltételek hatása a jelen ügyben lényegtelen volt. Egy olyan behozatali ügylet kivételével, amely a vizsgálati időszak kezdetén fennálló egyenleg kevesebb mint 0,9 %-át tette ki, minden gépet olyan időszakokban szállítottak, hogy az utolsó részlet esedékessége a vizsgálati időszak kezdete előtt lejárt.

(399)

Harmadszor: a Bizottság nem értett egyet a DMA arra vonatkozó értékelésével, hogy a kiválasztott referenciaérték megfelel-e a WTO SCM-megállapodás 14. cikkének b) pontjában foglalt követelményeknek. A referenciaérték a magas kockázatú vállalati adósság hozamát képviselte, azaz azt, hogy az ilyen kockázati profillal rendelkező vállalatnak pénzt kölcsönző hitelező mennyi EUR-ban denominált, tükrözve a DMA adósságának pénznemét és a DMA befektetési kockázati profilját. A Bizottság megerősítette, hogy a vállalat egyedi tájékoztatásában megadott referenciaadatok forrására mutató hivatkozás megfelelően működik. A hivatkozás a Federal Bank of St. Louis kezdőlapjára (93) visz, ahol a vállalat az egyedi tájékoztató 2. mellékletében („Referenciaértékek–EUR hitelek” munkalap) megadott kód használatával megkereshette a konkrét referenciaértéket. A Bizottság megvizsgálta az IMF Marokkóra vonatkozó pénzpiaci kamatlábait is, amelyeket a DMA megfelelőbb viszonyítási alapként javasolt. A Bizottság megállapította, hogy a pénzpiaci kamatláb megfelel a bankközi hitelkamatlábnak, (94) ezért nem alkalmas referencia-kamatlábként.

(400)

Negyedszer: a Bizottság megjegyezte, hogy a hitelképességi mutatókra vonatkozó számításokat a vállalat egyedi tájékoztatásának 2–3.2. mellékletében közölte a DMA-val. A táblázat tartalmazza az egyes mutatók kiszámítására szolgáló képleteket, a számításhoz használt adatokat tartalmazó táblázatot, az adatok forrásait (ellenőrzött jelentések és adóbevallások). Az egyes mutatókra vonatkozó eredményeket is olyan formában mutatták be, hogy lehetővé tették a vállalat számára, hogy a számítás minden egyes lépését kövesse. Ami az országkockázati prémiumot illeti, a Bizottság helyénvalónak találta, mivel az exporthitelekhez hasonlóan a kölcsönöket egy külföldi projektre nyújtották.

(401)

Végezetül a Bizottság tisztázta, hogy a berendezésekért fizetendő számlák fennálló egyenlegéből származó előnyt nem egyenlítették ki a berendezés teljes beszerzési értékében. Ehelyett csak azt a kamatot tekintették e program keretében gazdasági előnynek, amelyet a vizsgálati időszak alatt a kifizetések késedelmes beszedése formájában nyújtott ilyen kölcsön után kellett volna megfizetni. A gazdasági előny tehát kifejezetten a vizsgálati időszakra vonatkozott, és hosszabb időszak alatt nem igényelt további allokációt.

(402)

Ezek a hozzájárulások szintén egyediek, mivel a 3.4. szakaszban részletezett módon a kínai kormány és a marokkói kormány kétoldalú beruházási megállapodásának keretébe tartoznak. Ezek a rendszerek különösen az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében egyediek, mivel a kölcsönök és a de facto kölcsön nyújtása egy olyan konkrét vállalkozásra korlátozódik, amely a gépjárműiparhoz tartozó és a 3.3. szakaszban részletezett marokkói preferenciális politikák szerint ösztönzött vállalkozás, és regionálisan is egyedi, mivel a többek között a 3.3. szakaszban is tárgyalt ipari gyorsítási övezetben található.

(403)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a DMA azzal érvelt, hogy az egyedi jelleg Bizottság általi elemzése nem volt elegendő.

(404)

A Bizottság megjegyezte, hogy az állítás nem több egyszerű kijelentésnél, amelyet semmilyen bizonyíték nem támaszt alá. Az ágazati és regionális sajátosságokat mutató, a (402) preambulumbekezdésben bemutatott elemek alapján a Bizottság megerősítette ténymegállapításait.

(405)

E támogatási rendszer esetében az együttműködő exportáló gyártóra vonatkozóan a vizsgálati időszakra megállapított támogatási mérték:

Termelő eszközökhöz és hitelekhez kapcsolódó de facto kölcsön a marokkói kormány és a kínai kormány közötti együttműködés keretében

(406)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a marokkói kormány a DMA állításaival egybehangzóan megjegyezte, hogy tudomása szerint a DMA és kapcsolt vállalkozásai bizonyították, hogy a kínai kormány által a kínai leányvállalatoknak Kínában nyújtott pénzügyi hozzájárulások egyikének sem az „Egy övezet, egy út” kezdeményezés, Marokkó vagy a DMA a címzettje; szerinte ezt bizonyítja a Changsha Dicastal arra vonatkozó beadványa is, hogy a DMA-ban saját forrásból eszközölt tőkebefektetést. Ezt követően arra a következtetésre jutott, hogy a Bizottság nyilvánvalóan tévesen állapította meg, hogy a CITIC Dicastal közjogi szervként eljárva több vele kapcsolatban álló szervezeten keresztül továbbította a kínai kormány pénzeszközeit. Végezetül a marokkói kormány állítása szerint nem áll rendelkezésre bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a Changsha Dicastal részére történő értékesítés növekedése támogatta volna a DMA-t, és hogy a CITIC Dicastal a Wisdom közbeiktatásával nyújtott volna további kölcsönöket és olcsó inputokat a DMA számára.

(407)

A Bizottság megjegyezte, hogy a marokkói kormány állításait nem támasztják alá bizonyítékok. Ennélfogva nem szükséges foglalkoznia ezekkel. Mindenesetre a Bizottság érdemben foglalkozott a DMA által e kérdésekkel kapcsolatban felhozott valamennyi érvvel, és elutasította azokat.

(408)

A DMA kis számú, vele kapcsolatban álló és tőle független beszállítótól szerezte be az alumíniumöntecseket, az alumíniumkerekek gyártásához használt fő nyersanyagot. Amint azt a (105), (106), (272) és (273) preambulumbekezdés részletezi, a Wisdom – a Dicastal csoporttal kapcsolatban álló vállalat (lásd a 3.5.2.1. szakaszt) – a DMA fő beszállítója volt, amely a vizsgálati időszak alatt a vásárolt összes alumíniumöntecs mintegy 75 %-át szállította. A DMA 2020 márciusában, mindössze négy hónappal a Wisdom létrehozása után szerződést írt alá a Wisdommal ilyen jelentős mennyiségű alumíniumöntecsre vonatkozóan.

(409)

A Wisdom két szempontból is kedvezményes feltételekkel szállított alumíniumöntecset a DMA-nak.

(410)

Először is a Wisdom és a DMA közötti szerződésben egyértelműen meghatározott kilencven napos fizetési határidő ellenére a vizsgálati időszak végéig a DMA egyáltalán nem fizetett a Wisdomnak a 2022 decembere és a vizsgálati időszak vége között vásárolt öntecsekért. Ezenkívül a Wisdom soha nem tett lépéseket a szerződés vitarendezési rendelkezései alapján az ilyen kifizetések megszerzése érdekében, és a szerződést sem szüntette meg.

(411)

Másodszor: a Wisdom által a DMA-nak felszámított ár mesterségesen és jelentősen alacsonyabb volt, mint az egyéb független külföldi alumíniumöntecs-szállítók által közvetlenül felszámított ár, amelyek egyben nyersanyaggyártók is voltak, és jelentős mennyiséget szállítottak a DMA-nak. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy ezt az árkülönbséget egyértelműen befolyásolta a Wisdommal fennálló kapcsolat, és a többi független beszállító árához viszonyított jelentős különbségek nem magyarázhatók más tényezőkkel, például a szerződés időtartamával vagy az érintett mennyiségekkel.

(412)

A (305) preambulumbekezdésben foglalt megállapításokra tekintettel a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a CITIC Dicastal a kínai kormány által a marokkói projekthez nyújtott kedvezményes támogatást a Wisdom közbeiktatásával továbbította.

(413)

A CITIC Dicastal pedig – a (153)–(158) preambulumbekezdésben foglaltak szerint – a csoporthoz tartozó, vele kapcsolatban álló pénzügyi szervezetektől, valamint különböző egyéb állami tulajdonú kínai bankoktól és pénzügyi intézményektől kapott pénzeszközöket.

(414)

A fenti 3.5.2.1. szakaszban foglalt megállapítások alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a CITIC Dicastal közintézményként járt el, amikor a vele kapcsolatban álló szervezeteken keresztül a fent meghatározott pénzügyi hozzájárulást nyújtotta a DMA-nak. Megállapítást nyert továbbá, hogy a CITIC csoport pénzügyi intézményei, valamint állami tulajdonú bankjai és pénzügyi intézményei közjogi szervként jártak el, amikor hitelt nyújtottak a CITIC Dicastalnak.

(415)

A pénzügyi hozzájárulás a 3. cikk (1) bekezdése a) pontjának i. alpontja értelmében a DMA-nak a Wisdomon keresztül de facto kölcsönként nyújtott kedvezményes finanszírozás formájában nyújtott közvetlen transzfer formájában valósult meg. A pénzügyi hozzájárulás összege megegyezett az alumíniumöntecsekről kiállított, lejárt számlákból eredő tartozással. Emellett a Wisdom úgy biztosított alumíniumöntecseket a DMA-nak, hogy jelentősen alacsonyabb árat számított fel a szállított alumíniumöntecsekért.

(416)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a DMA azzal érvelt, hogy nem kapott közvetlen transzfer formájában pénzügyi hozzájárulást, csak alumíniumöntecseket kapott.

(417)

Előadta továbbá, hogy nem áll fenn kapcsolat a CITIC Dicastal és a Wisdom között. Ezért nem volt bizonyíték a pénzügyi hozzájárulásra és az egyedi jellegre.

(418)

A DMA állítása szerint továbbá a Wisdom nem állapított meg a számára preferenciális feltételeket a szállított öntecsek tekintetében. A DMA állítólag a kifizetetlen számlákat használta fel annak megakadályozására, hogy a Wisdom emelje a szerződésben megállapított árat. E tekintetben a DMA rámutatott, hogy az újratárgyalt szerződéssel összhangban az ár 2023 novemberében és decemberében emelkedett. Ebben az időszakban magasabb volt, mint az ALBA által szállított alumíniumöntecsekért fizetett ár. Emellett a DMA fenntartotta, hogy 2024 folyamán szinte az összes kifizetetlen számlát rendezte.

(419)

A DMA állítása szerint továbbá nincs bizonyíték arra, hogy a CITIC Dicastal a kínai kormány által nyújtott kedvezményes támogatást a DMA-nak továbbította volna. A vállalat különösen azzal érvelt, hogy a Bizottság ellenőrizte a CITIC Dicastal 2017 és 2023 közötti összes tartozását és követelését, és így meggyőződhetett volna arról, hogy nem utaltak át pénzeszközöket a Wisdomnak. Emellett a DMA szerint nincs bizonyíték arra, hogy a Wisdom kedvezményes finanszírozást kapott volna a kínai kormánytól.

(420)

Az e támogatási rendszer keretében kiegyenlített kedvezményes finanszírozás formáját illetően a DMA azzal érvelt, hogy a „de facto kölcsön” fogalma sem az alaprendeletben, sem a WTO SCM-megállapodásban nem létezik, ezért a Bizottságnak a következtetésében a pénzügyi hozzájárulás hiányát kellett volna megállapítania.

(421)

A Bizottság elutasította az ideiglenes rendelet (416)–(420) preambulumbekezdésében foglalt állításokat.

(422)

Először is amint azt a (409)–(411) preambulumbekezdés kifejti, a közvetlen transzfer formájában nyújtott pénzügyi hozzájárulás abból állt, hogy a Wisdom kedvezményes árakat biztosított az alumíniumöntecsekre, továbbá a szerződésben meghatározott fizetési határidőhöz képest lényeges késéssel szedte be az ellenértéket.

(423)

Másodszor: a CITIC Dicastal és a Wisdom közötti kapcsolatra vonatkozó megállapításokat és következtetéseket, valamint a Dicastal csoport ezzel kapcsolatos észrevételeit a (275)–(313) preambulumbekezdés tárgyalja.

(424)

Harmadszor: a Bizottság a (313) preambulumbekezdésben foglalkozott a Wisdom által alkalmazott alacsonyabb árak magyarázatával.

(425)

Negyedszer: a Bizottság a (274)–(313) preambulumbekezdésben, különösen a (283) és a (284) preambulumbekezdésben már foglalkozott azokkal az okokkal, amelyek miatt a Wisdom nem szerepel a CITIC Dicastal auditált jelentéseiben és számviteli nyilvántartásaiban. Ezenkívül a Bizottság nem értett egyet azzal az állítással, hogy ellenőrizte a CITIC Dicastal 2017 és 2023 közötti időszakra vonatkozó összes tartozását és követelését. E tekintetben a Bizottság bekérte és megkapta a CITIC Dicastalnak a Changsha Dicastal folytatott ügyletekkel kapcsolatos esedékes számláit és követeléseit.

(426)

Végezetül a Bizottság a (378) preambulumbekezdésben foglalkozott a „de facto kölcsön” fogalmával.

(427)

A (408)–(411) preambulumbekezdésben ismertetett gyakorlatok gazdasági előnyt biztosítanak, amelynek mértéke megegyezik

(428)

Ami a de facto kölcsönt illeti, az előny kiszámításához használt referencia-kamatláb meghatározásához a Bizottság a kölcsön futamidejét, pénznemét és a vállalat hitelképességét vette figyelembe.

(429)

A Bizottság a gazdasági előny kiszámításakor figyelembe vette a 2022-ben végrehajtott, a vizsgálati időszakban még fennálló kifizetéssel járó beszerzési ügyleteket. Ezen ügyletek esetében a kölcsön futamideje egy teljes évben került meghatározásra. A 2023-ban kiszámlázott beszerzések esetében csak azokat vette figyelembe, amelyek 2023-ban esedékesek voltak. Ezen ügyletek esetében a kölcsön futamidejét az esedékesség időpontja és az év vége közötti különbségként számította ki. Annak ellenére, hogy e hiteleknek csak egy részét fizették vissza a vizsgálati időszak után, a Bizottság azokat az összegeket is, amelyekre vonatkozóan nem nyújtottak be bizonyítékot a vizsgálati időszak utáni visszafizetésre, de facto kölcsönként kezelte, nem pedig a teljes összeg adósságelengedés formájában történő közvetlen transzferjeként.

(430)

A Wisdom az alumíniumöntecsek szállítását USD-ben számlázta. A Bizottság ennek alapján úgy tekintette, hogy a de facto kölcsön USD-ben denominált.

(431)

A (385)–(388) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint a DMA magas kockázati profillal rendelkezik a potenciális hitelezők és befektetők számára. Ezért a Bizottság referenciaként a B minősítésű cégek által kibocsátott kötvényektől várt kamatlábat használta (a Bloombergben rendelkezésre álló adatok szerint). A (389) preambulumbekezdésben kifejtett okokból a referencia-kamatlábat az OECD értékelése szerint az országkockázatnak megfelelően is kiigazította.

(432)

Mivel a de facto kölcsön két évre terjedt ki, a Bizottság a referencia-kamatláb meghatározásához és az országkockázati prémium kiszámításához a kölcsön kétéves futamidejét vette figyelembe.

(433)

A gazdasági előny kiszámításához szükséges vételárkülönbséget illetően a Bizottság összehasonlította a DMA által a vizsgálati időszakban a Wisdom alumíniumöntecs-szállításaiért fizetett átlagos vételárat a DMA által a vizsgálati időszak alatt a másik legnagyobb független beszállító alumíniumöntecs-szállításaiért fizetett átlagos beszerzési árral.

(434)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a DMA előadta, hogy a de facto kölcsönhöz használt referencia-kamatláb ellentétes a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló WTO SCM-megállapodás 14b. cikkével, és hivatkozott a (393) preambulumbekezdésben ismertetett, „a beruházási javakhoz és hitelekhez kapcsolódó de facto hitelekkel” kapcsolatban felhozott érveire.

(435)

Az alumíniumöntecsek kedvezményes árára vonatkozó gazdasági előny kiszámításának módszertanát illetően a vállalat azt állította, hogy a Bizottságnak figyelmen kívül kell hagynia a 2023 novemberében és decemberében kapott szállításokat, mivel bizonyítást nyert, hogy a Wisdom által felszámított árak magasabbak voltak, mint az ALBA által felszámított árak.

(436)

Ami az alumíniumöntecsek referenciaárát illeti, a DMA azt állította, hogy amikor az ALBA által szállított alumíniumöntecsek importárát használta fel, a Bizottság megsértette a WTO SCM-megállapodás 14d. cikkét, amely előírja, hogy „a díjazás megfelelőségét a szóban forgó áru vagy szolgáltatás tekintetében a beszerzés helye szerinti országban uralkodó piaci viszonyokhoz képest kell meghatározni”. A vállalat szerint a Bizottság nem bizonyította, hogy az importált alumínium ára megfelel a marokkói feltételeknek.

(437)

Végezetül a vállalat azzal érvelt, hogy az e programra meghatározott gazdasági előnyt nem kellene teljes egészében a vállalat teljes forgalmára elosztani. Mivel a Wisdomtól vásárolt alumíniumöntecsek a vizsgálati időszak alatt beszerzett összes öntecsnek csak egy részét tették ki, a Bizottságnak a kiszámított gazdasági előnynek csak a megfelelő részét kellett volna felosztania.

(438)

A Bizottság elutasította az ideiglenes rendelet (434)–(437) preambulumbekezdésében foglalt állításokat.

(439)

Először is, a Bizottság a (399) preambulumbekezdésben foglalkozott a vállalat referencia-kamatlábbal kapcsolatos állításaival. Az USD-ben denominált hitelek referencia-kamatlába esetében a Bizottság a 2. mellékletben („Benchmark-USD-hitelek” munkalap) közölte a vállalattal a forrásadatokat a vállalatra vonatkozó egyedi tájékoztatás révén. A „B” minősítéssel rendelkező cégek által kibocsátott kötvényektől várt kamatláb megfelelő helyettesítője annak a kamatlábnak, amelyet egy magas kockázati profilú vállalkozásnak kellene fizetnie, ha USD-ben denominált hitelt kíván felvenni.

(440)

Másodszor: a Bizottság meghatározott vizsgálati időszakra vonatkozóan határozta meg a támogatást. Ebben az időszakban megvizsgálta a Wisdom és az ALBA által alkalmazott súlyozott átlagárakat. A Bizottság megalapozatlannak ítélte a vállalat arra irányuló kérelmét, hogy az összehasonlítást rövidebb időszak alapján végezze el.

(441)

Harmadszor: a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az ALBA által szállított alumíniumöntecs importára megfelelő helyettesítője az öntecsek belföldi, marokkói árainak, mivel az importált öntecsek árversenyben állnak a hazai forrásból beszerzett nyersanyaggal.

(442)

Végezetül a Bizottság úgy ítélte meg, hogy konzervatív megközelítést alkalmazott, amikor a gazdasági előnyt elosztotta a vállalat teljes forgalmával. Vitathatatlan, hogy a DMA az e programra meghatározott gazdasági előnyt teljes mértékben kihasználta, annak mértéke nem korlátozódott a Wisdom által szállított alumíniumöntecseknek a vizsgálati időszakban vásárolt öntecsek teljes mennyiségén belüli részarányára. Ellenkezőleg: megalapozott lehet az az érv, hogy mivel az öntecseket a vizsgálati időszak alatt előállított alumíniumkerekek teljes mennyiségének csak egy részéhez használták fel, a teljes értéket csak a teljes forgalom megfelelő hányadára kellett volna felosztani.

(443)

Ezek a hozzájárulások szintén egyediek, mivel a 3.4. szakaszban részletezett módon a kínai kormány és a marokkói kormány kétoldalú beruházási megállapodásának keretébe tartoznak. Ezek a rendszerek különösen az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében egyediek, mivel mind a de facto kölcsön, mind az alumíniumöntecs preferenciális árazása révén nyújtott közvetlen transzfer egy olyan konkrét vállalkozásra korlátozódik, amely a gépjárműiparhoz tartozó és a 3.3. szakaszban részletezett marokkói preferenciális politikák szerint ösztönzött vállalkozás, és regionálisan is egyedi, mivel a többek között a 3.3. szakaszban is tárgyalt ipari gyorsítási övezetben található. A Wisdom a Dicastal Asia szervezeten keresztül kölcsönöket nyújtott a DMA-nak annak érdekében, hogy azokat az utóbbiba való befektetésként használja fel.

(444)

E támogatási rendszer esetében az együttműködő exportáló gyártóra vonatkozóan a vizsgálati időszakra megállapított támogatási mérték:

Alumíniumöntecsek biztosításához kapcsolódó közvetlen transzferek a marokkói kormány és a kínai kormány közötti együttműködés keretében

(445)

A panaszos azt állította, hogy a marokkói exportáló gyártók részesültek az IDIF által a szóban forgó vállalatok és a marokkói kormány által aláírt beruházási megállapodások keretében nyújtott támogatásokból.

(446)

Az IDIF egy állami beruházási alap, amely támogatást nyújt a kedvezményezettjeinek, amelyet eredetileg a marokkói kormány hozott létre a beruházási charta létrehozásáról szóló 18-95. sz. kerettörvény (95) alapján, és amelyet az 1995. évi költségvetési törvény és annak későbbi módosításai „Fonds de promotion des investissements” elnevezéssel említenek (96). 2015-ben az alapot ipari fókuszának hangsúlyozása érdekében „Fonds de Développement Industriel et des Investissements”-re változtatták. Az IDIF célja az ország ipari tevékenységeinek megszilárdítása, modernizálása és az importált termékek helyettesítésére való képességének fejlesztése.

(447)

Az IDIF-et a 2015. évi költségvetési törvény végrehajtásáról szóló 2-14-715. sz. rendelet 1. cikke értelmében közvetlenül a marokkói kormány, nevezetesen a kormányfő, a pénzügyminiszter és az ipari miniszter irányítja. (97)

(448)

Az IDIF olyan kormányzati eszköz, amely befektetőknek odaítélt vissza nem térítendő támogatások formájában nyújt beruházási támogatást. Az IDIF hatálya alá tartozó művelettípusok a következők: „ipari fejlesztés finanszírozása”, „az állam viseli a befektetési szerződések rendszere alapján a befektetőknek nyújtott előnyök költségeit” és „a beruházások előmozdításához és támogatásához szükséges kiadások”.

(449)

Egy projekt akkor férhet hozzá az IDIF forrásaihoz, ha azt a marokkói kormány a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó ipari gyorsítási terv keretében „stratégiai projektnek” vagy „strukturálási projektnek” minősíti. A gépjárműipar az IAP által támogatott stratégiai ipari ágazatok egyike, amint azt a fenti 3.3. szakasz is kiemeli. Az előny feltétele az is, hogy a beruházási chartáról szóló törvény keretében beruházási megállapodás jöjjön létre a marokkói kormány és a befektető között. Ezenkívül a beruházási projektekre vonatkozó támogathatósági kritériumoknak meg kell felelniük a beruházási chartában meghatározott alábbi öt kritérium legalább egyikének: i. összege legalább 200 millió MAD (18,5 millió EUR) 3 év alatt, ii. az (1998. június 30-i) 2-98-520. sz. rendeletben említett tartományok vagy prefektúrák valamelyikében kell lefolytatni (98), iii. 3 év alatt legalább 250 stabil munkahely létrehozásának lehetővé tétele, iv. biztosítja a technológiatranszfert, v. hozzájárulás a környezet védelméhez.

(450)

Az IDIF pénzügyi hozzájárulást nyújt kiválasztott befektetőknek odaítélt vissza nem térítendő támogatás formájában, 3 milliárd MAD (280 millió EUR) éves költségvetéssel. Az alap keretében a következő előnyök állnak rendelkezésre:

(451)

Az alumíniumkerekek mindkét vizsgált exportáló gyártója kétoldalú beruházási megállapodást írt alá Marokkó állammal. Emellett az IAP keretében mindkét projekt az ország szempontjából „stratégiai” minősítést kapott, továbbá a DMA esetében mintegy 1 200, a Hands esetében pedig 1 300 munkahely jött létre. (99)

(452)

A két vállalatra vonatkozó beruházási megállapodások csak a rendszer beruházási támogatásra vonatkozó részére terjedtek ki. Az exportáló gyártók nem igényeltek exportnövekedési és importhelyettesítési prémiumokat. Ezenkívül megállapítást nyert, hogy bár mindkét vállalat jogosult volt a támogatásra, a DMA nem felelt meg a megállapodásban meghatározott bizonyos formai kritériumoknak, és ezért a vizsgálati időszakban még nem nyújtott be beruházási támogatást. Csak a Hands 8 részesült már részben a beruházási támogatásból a Hands Corporation (anyavállalat) és a marokkói kormány között létrejött beruházási megállapodásban meghatározott feltételekkel.

(453)

Ez a támogatási program az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében a marokkói kormánytól származó közvetlen transzfer formájában nyújtott pénzügyi hozzájárulásnak minősül. A marokkói kormány folyósította a Hands 8 részére a beruházási projekt 1. szakaszához kapcsolódó, a módosított beruházási megállapodásban előírt összes beruházás 30 %-ának megfelelő pénzügyi hozzájárulást; ez a kifizetés a 2020–2023 közötti időszakot is magában foglalta.

(454)

A pénzügyi hozzájárulás a vissza nem térítendő támogatás összegével megegyező gazdasági előnyt biztosít.

(455)

Mivel a beruházási megállapodásból eredő kapcsolódó hasznok az eszközökre vonatkoznak, a vizsgálati időszakra vonatkozó gazdasági előnyt úgy számították ki, hogy a vissza nem térítendő támogatás összegét azon eszközök értékcsökkenési időszakának megfelelően osztották ki, amelyekre a beruházásokat végrehajtották, nevezetesen a földterületek és az épületek esetében 30 év, a gépek esetében pedig 7–10 év.

(456)

A rendszer az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében egyedi, mivel olyan konkrét végső kedvezményezett vállalkozás ipari tevékenységéhez kapcsolódó kiválasztott befektetőkre korlátozódik, amely a gépjárműiparhoz tartozó és a 3.3. szakaszban részletezett marokkói preferenciális szakpolitikák szerint ösztönzött vállalkozás. Regionálisan is egyedi, mivel a többek között a 3.3. szakaszban is tárgyalt ipari gyorsítási övezetben található.

(457)

E támogatás esetében az együttműködő exportáló gyártókra vonatkozóan a vizsgálati időszakra megállapított támogatási mérték:

Az IDIF keretében nyújtott támogatások

(458)

A Hassan II. Gazdasági és Szociális Fejlesztési Alapot (a továbbiakban: HIIF) 1999-ben hozták létre, és állami tulajdonú vállalatok privatizációjából finanszírozták. A HIIF 2002-ben a 36–01. sz. törvénnyel önálló jogi személyként közintézménnyé („établissement public”) alakult át. Az alap nem rendelkezik részvénytőkével, hanem azt teljes mértékben Marokkó állami költségvetéséből finanszírozzák.

(459)

A 36–01. sz. törvény 1. cikke rögzíti, hogy Marokkó állam felügyeleti jogkörrel rendelkezik az Alap tevékenységei és általános irányítása felett. Ezenkívül az alap legfőbb irányító szervében, az alap valamennyi tevékenységét felügyelő igazgatótanácsban a marokkói kormány miniszterelnöke látja el az elnöki tisztséget, és a legnagyobb szavazati súllyal rendelkezik. Az igazgatótanácsnak a kormányzati hatóságok mellett tagja a marokkói nemzeti központi bank, a Bank Al-Maghrib igazgatója is. A 6. cikk értelmében az igazgatótanács rendelkezik végső ellenőrzési és felügyeleti hatáskörrel többek között a támogatható projektek kiválasztási kritériumai, valamint a tényleges finanszírozási döntések és a pénzeszközök folyósítása tekintetében.

(460)

A HIIF célja, hogy pénzügyi támogatást nyújtson (tőkebefektetések, előlegek, visszafizetendő kölcsönök vagy vissza nem térítendő pénzügyi hozzájárulások formájában) gazdasági és pénzügyi fejlesztési programokhoz, a foglalkoztatás mikrohiteleken keresztül történő előmozdításához, valamint a beruházások és a foglalkoztatás előmozdításához hozzájáruló projektekhez.

(461)

Az ipari kibontakozás nemzeti paktuma, amelyet később az ipari gyorsítási terv váltott fel, három ágazat (gépjárműipar, repüléstechnika és elektronika) számára nyújt támogatást. Ami a gépjárműipart illeti, az alap részt vett a tevékenység megkezdéséhez nyújtott támogatásokban, a szakképzés finanszírozásában és az integrált ipari platform – az együttműködő exportőrök letelepedési helye szerinti ipari gyorsítási övezet – létrehozásában. Megállapítást nyert, hogy a HIIF tőkerészesedéssel rendelkezik a két ipari gyorsítási övezetben, és támogatást nyújtott az infrastruktúra fejlesztéséhez ezeken a vámszabad területeken.

(462)

Az alapján, hogy a HIIF a marokkói kormány gazdasági és társadalmi fejlődésre vonatkozó politikáit hajtja végre, finanszírozását végső soron a marokkói kormány biztosítja, és döntéshozatalát végső soron a marokkói kormány ellenőrzi, a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a HIIF a WTO ítélkezési gyakorlata értelmében vett közjogi szerv (100).

(463)

Az, hogy a HIIF-en keresztül a marokkói kormány ellenőrizte az ipari gyorsítási övezetek által a földterületekért felszámított árat, és hogy a HIIF támogatást nyújtott az infrastruktúra fejlesztéséhez, az együttműködő exportáló gyártók által a földterületért fizetett kedvezményes árban nyilvánult meg. A Bizottság az ügyleteket a 3.8. szakaszban a megfelelő ellenszolgáltatásnál kisebb összeg fejében történő földterület-szolgáltatásra vonatkozó támogatási rendszer keretében elemezte.

(464)

A panaszos azt állítja, hogy a bankszektor integrált és versenyképes finanszírozási ajánlatot nyújt az állam és a bankszektor között létrejött partnerségi megállapodás keretében, amely elkötelezett az ipari vállalatok támogatása mellett (versenykamatok, szerkezetátalakítás támogatása, nemzetközivé válás támogatása stb.). Az állam és a bankszektor közötti partnerségi megállapodás tartalma nem nyilvános, hanem az ország vezető bankja, az AttijariWafa Bank megemlíti annak létezését a honlapján. (101) Az „autóipari konstrukció” elnevezésű banki ajánlat a „Caisse Centrale de Garantie”, a „Maroc PME”, valamint az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium partnersége keretében megvalósuló finanszírozási megoldásokra és az azokhoz kapcsolódó mechanizmusokra utal. A panaszos szerint az „autóipari konstrukció” létezése azt jelzi, hogy a pénzügyi forrásokat és szolgáltatásokat, mint például a kölcsönöket vagy garanciákat meghatározott, az állam által befolyásolt feltételek mellett bocsátják a kedvezményezett mint a partnerségi megállapodásban megnevezett fél rendelkezésére.

(465)

Az egyik együttműködő exportáló gyártó kedvezményes finanszírozásának jogalapja az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium, a Marokkói Gépjárműipari és Kereskedelmi Szövetség (AMICA) és az AttijariWafa Bank Group (a továbbiakban: AWB csoport) közötti 2015. július 14-i partnerségi megállapodás (a továbbiakban: partnerségi megállapodás). A megállapodást a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó ipari gyorsítási terv és a gépjárműiparra vonatkozó megfelelő teljesítési szerződések keretében írták alá.

(466)

A 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó ipari gyorsítási terv keretében aláírt gépjárműipari teljesítési szerződés a Gazdasági és Pénzügyminisztérium, az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium, az AWB csoport, a Banque Centrale Populaire és a Banque Marocaine du Commerce exterieur között 2015. július 14-én aláírt megállapodásra hivatkozik, amelynek célja a gépjárműipari szereplők támogatása és segítése. A megállapodások tartalma nem nyilvános, és a marokkói kormány sem bocsátotta a Bizottság rendelkezésére a dokumentumot a válaszaiban és az ellenőrzési folyamat során.

(467)

A kért információk hiányában a Bizottság úgy ítélte meg, hogy e vizsgálati terület szempontjából alapvető fontosságú és szükséges információkat nem kapott meg. A Bizottság ezért tájékoztatta a marokkói kormányt, hogy az alaprendelet 28. cikkének (1) bekezdését alkalmazhatja, és ezekkel a pontokkal kapcsolatban a rendelkezésre álló tényekre hagyatkozhat.

(468)

Válaszában a marokkói kormány csak az AWB csoporttal 2015. július 14-én aláírt partnerségi megállapodást nyújtotta be. Ez a partnerségi megállapodás kifejezetten hivatkozik a marokkói kormány ipari gyorsítási tervére és a gépjárműipari ökoszisztémára vonatkozó megfelelő fejlesztési projektekre. Kiemeli továbbá az AWB csoport elkötelezettségét aziránt, hogy megfelelő finanszírozási ajánlatok és támogatási kezdeményezések révén támogassa a gépjárműiparban működő vállalatokat, és utal a megállapodás szakpolitikai célkitűzéseire, nevezetesen „a felek azon közös törekvésére, hogy közösen lépjenek fel az ország ipari bázisának megerősítése és a versenyképes gépjárműipari ökoszisztémák kialakulása érdekében”. A megállapodás célja ugyanis, hogy „támogassa a gépjárműipari ökoszisztémákban működő vállalatokat azáltal, hogy átfogó támogatást és finanszírozási ajánlatot nyújt számukra, amelynek célja fejlődésük ösztönzése és versenyképességük javítása”.

(469)

A partnerségi megállapodás 4. cikke szerint az AWB csoport kötelezettséget vállal arra, hogy a lehető legjobb támogatást nyújtja a gépjárműiparban működő vállalatok számára a gépjárműiparban működő vállalatok valamennyi igényét fedező egyedi finanszírozási ajánlatok, valamint az ökoszisztémák fejlesztésének strukturált támogatása révén. A kedvezményes feltételeket minden egyes konkrét finanszírozási eszköz esetében részletesen felsoroljuk. Ezek a kedvezményes feltételek magukban foglalják a hitelkérelmek feldolgozásának rövid időszakait, a kérelmezési díjakban szereplő kedvezményeket vagy mentességeket, a projekttel kapcsolatos garanciákat, a megállapodásban kifejezetten a gépjárműipar számára meghatározott minimális kedvezményes kamatlábakat, beleértve a devizában denominált hitelek kedvezményes kamatait, valamint lízingmegállapodások esetén a kedvezményes bérleti díjakat.

(470)

A marokkói kormány azt állítja, hogy a fenti partnerségi megállapodást a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó ipari gyorsítási terv keretében írták alá, amely már lejárt az AWB csoport leányvállalata és a DMA közötti hitelmegállapodás 2023-ban történt aláírásának időpontjában.

(471)

Amint azonban azt a (141) preambulumbekezdés kiemeli, a 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó ipari gyorsítási terv keretében létrehozott ösztönzőket az új beruházási charta égisze alatt is megtartották, és a marokkói kormány továbbra is különleges finanszírozási megállapodások révén támogatja a gépjárműipart (például az AWB csoporttal aláírt partnerségi megállapodásokhoz hasonló partnerségi megállapodások kerülnek aláírásra további bankokkal) (102). Ezenkívül a partnerségi megállapodás nem tartalmaz lejárati időpontot. Az AWB csoport honlapja továbbra is megemlíti a „Plan Automotive” keretében rendelkezésre álló finanszírozást (103).

(472)

A fentiek figyelembevételével a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az AWB csoporttal kötött partnerségi megállapodás kedvezményes hitelfeltételeket tartalmaz az ágazat számára. A marokkói kormány és a többi bank között létrejött egyéb megállapodásokra vonatkozó információk hiányában a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy azok kedvezményes hitelfeltételeket is tartalmaztak az ágazat számára.

(473)

A DMA kölcsönt kapott az Attijari International Banktól (a továbbiakban: AIB). Az AIB egy különleges tengeri marokkói szervezet, amely az AWB csoport részét képezi. Mint ilyen, külföldi pénznemben működik, és csak olyan vállalatoknak nyújt hitelt, amelyek úgynevezett „off-shore” projektekkel rendelkeznek, azaz olyan vállalatoknak, amelyek külföldi tulajdonban vannak, és Marokkó különleges gazdasági övezeteiben vagy az ipari gyorsítási övezetekben találhatók, amelyek a marokkói belföldi pénzügyi piacon kívül esőnek minősülnek. A belföldi pénzügyi piacon valóban korlátozások vonatkoznak a devizahitelekre a belföldi piaci szereplők számára.

(474)

Ezt megerősíti a bank honlapja is, amely kimondja, hogy célja „támogatni a külföldi befektetést ösztönző mozgalmat, amely a tangieri szabad exportövezet létrehozásához vezetett. Tevékenységei révén az AttijariWafa bankcsoport banki termékeit és szolgáltatásait kiterjeszti a Marokkó különböző szabadkereskedelmi övezeteiben működő multinacionális vállalatokra, valamint a nemzetközi gazdasági szereplőkre. Az AIB komoly hírnévvel rendelkezik a Tangier offshore pénzügyi övezetének vezető bankjaként.

(475)

2017-ben az AttijariWafa bankcsoport elindította offshore tervét, amely az Offshore Attijari International Bank (AIB) szolgáltatásain alapul, és amelynek célja a nemzetközi pénzügyi piac szakértőinek támogatása, valamint a bank szolgáltatásai napi rendszerességgel, kedvezményes feltételeket kínálva a számlákhoz.

(476)

Ezen ajánlat révén az AttijariWafa bankcsoport proaktívan támogatja a külföldi befektetőket projektjeik végrehajtásában és tevékenységeik fejlesztésében. …. Az AIB az első számú offshore bank mind a betétek (51 %), mind a kötelezettségvállalások (35 %) piaci részesedése tekintetében”. Ez az offshore terv még mindig létezik, mivel finanszírozási ajánlata továbbra is elérhető a bank honlapján (104).

(477)

Az AIB az AWB 100 %-ban tulajdonolt leányvállalata. Az AWB többségi részvényese (46,5 %) az Al Mada. Az Al Mada a marokkói királyi család tulajdonában lévő befektetési alap, amelynek célja a modern gazdaság kialakulása, valamint a vele határos területek és lakosság életkörülményeinek javítása.

(478)

Figyelembe véve a DMA-nak hitelt nyújtó bank tulajdoni viszonyait és azt, hogy annak ügyfélkörét kizárólag ipari gyorsítási övezetben található és a marokkói kormány által az ipari gyorsítási terven keresztül támogatott vállalkozások alkotják, valamint a marokkói kormány és az AWB csoport között létrejött, a gépjárműipar kedvezményes támogatásáról szóló szerződés meglétét, a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a szóban forgó bank a marokkói kormány megbízásából és utasítására nyújtotta a kölcsönt az állami politikákkal összhangban.

(479)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a marokkói kormány és a DMA jelezte, hogy a Bizottság azon megállapításai, amelyek szerint a pénzügyi intézmények megbízásból, illetve utasításra nyújtanak finanszírozást az alumíniumkerék-gyártóknak, nincsenek összhangban az alaprendelet 3. cikke 1. pontja a) alpontjának iv. esete és a WTO SCM-megállapodás 1.1. cikke a) pontja 1. alpontjának iv. esetével. Véleményük szerint a Bizottság nem felelt meg a megbízásra és utasításra vonatkozó jogi normának, azaz nem bizonyította, hogy a marokkói kormány felelősséget ruházott magántulajdonú pénzügyi intézményekre, vagy annak érdekében gyakorolta hatáskörét magántulajdonú pénzügyi intézmények felett, hogy pénzügyi hozzájárulást eszközöljön a DMA részére.

(480)

A marokkói kormány és a DMA különösen azzal érvelt, hogy i. Marokkóban a magánbanki ágazat felett nincs kormányzati ellenőrzés, és Marokkó pénzügyi piaca teljes mértékben versenypiac, a magánbankok pedig valamennyi vállalkozásnak nyújtanak kölcsönöket a szabad versenypiacon kialakított kamatlábak alapján, ii. az AIB magánbank, és a 2015. évi partnerségi megállapodás nem befolyásolja üzleti magatartását, iii. mindenesetre a partnerségi megállapodás csak 12 millió MAD-ig terjedő devizahitelekre vonatkozik, míg a DMA-nak nyújtott kölcsön értéke sokkal magasabb, iv. az AIB ügyfélköre nem korlátozódik az ipari gyorsítási övezetben található vállalatokra, v. az AIB nem kötött hitelszerződést a DMA-val a marokkói kormány és az AWB csoport között létrejött, a gépjárműipar kedvezményes támogatásáról szóló szerződés alapján, vi. a kölcsönszerződés nem automatikusan jön létre, hanem kizárólag a hitelkérelem és annak az AIB általi vizsgálata által alátámasztott kereskedelmi megfontolások alapján, és vii. az AIB mérlegelési jogkörrel rendelkezik ügyfelei kiválasztása és az általa kínált finanszírozási feltételek meghatározása tekintetében. Az önállóság kiváló példája az AIB azon döntése, hogy megtagadja a hitelnyújtást a Hands 8 részére.

(481)

A Bizottság elutasította az állítást. Először is a partnerségi megállapodásban a hitelre vonatkozóan meghatározott 12 millió MAD felső határ a rövid lejáratú hitelekre (vagy inkább a működő tőke finanszírozására szolgáló hitelkeretekre) vonatkozik, ezért szerepel a megállapodás 4.1.2. cikkében. A DMA-nak nyújtott, berendezésekhez kapcsolódó hitel inkább a megállapodás 4.1.1. cikkének (beruházásfinanszírozás) hatálya alá tartozna, amely nem rendelkezik ilyen felső határral, és amely nem vonatkozik kifejezetten egyetlen pénznemre sem. Ezenkívül a partnerségi megállapodás 4.1.2.6. cikke lehetővé teszi egyedi (azaz testre szabott) hitelek nyújtását a gépjárműipar számára, például az úttörő vállalatoknak vagy a különleges know-how-val vagy szakértelemmel rendelkező vállalatoknak szóló egyedi ajánlatok esetében. Az e cikkben szereplő példák mind a dirham, mind a külföldi pénznemben történő finanszírozásra vonatkoznak, és a cikk nem tartalmaz felső határokat.

(482)

Másodszor: a DMA által kapott kölcsönt a partnerségi megállapodásban előirányzott kedvezményes kamatláb mellett nyújtották a vállalat gyenge hitelképessége ellenére, amelyet alátámaszt a fenti (385)–(388) preambulumbekezdés, valamint az AIB által a DMA-nak adott rosszabb belső hitelminősítés is, amelyről a Bizottság a marokkói kormány ellenőrzése során szerzett tudomást (105). Ezenkívül a DMA hitelkérelmében (106) megemlítették, hogy finanszírozni kell a projekt már üzembe helyezett, de még ki nem fizetett berendezéseit, mivel „a vállalat jelenlegi forrásai nem teszik lehetővé a finanszírozást”.

(483)

Harmadszor: ami a bank ügyfélkörét és a más vállalatoknak nyújtott hiteleket illeti, a Bizottság a bank által az érdekelt felek végső tájékoztatását követően szolgáltatott kiegészítő információkban megjegyezte, hogy a rendelkezésre bocsátott pénzeszközök 78 %-a az autóipari ágazatban működő külföldi vállalatokat érintett, amelyek vagy ipari gyorsítási övezetekben vagy (az ipari gyorsítási övezetekre vonatkozó jogszabályok hatálybalépése előtt létrehozottak esetében) különleges gazdasági övezetekben találhatók, további 6 % pedig ipari gyorsítási övezet fejlesztését (vagyis az alap 84 %-át nyújtották a gépjárműiparnak és ipari gyorsítási övezetben található vállalatoknak). Ez azt mutatja, hogy a bank finanszírozása erősen hajlik olyan külföldi gazdasági szereplők felé, amelyek a partnerségi megállapodás hatálya alá tartozó és az ipari gyorsítási tervhez kapcsolódó gépjárműipari beruházásokkal, valamint ipari gyorsítási övezetek fejlesztésével foglalkoznak.

(484)

Végezetül az arra vonatkozó állítás, hogy az AIB megtagadta a hitelnyújtást a Hands 8 részére, nem volt ellenőrizhető, mivel ezt az információt csak a nyilvánosságra hozatalt követően tárták fel, semmilyen dokumentummal vagy hivatkozással nem támasztották alá, és a marokkói kormánynak a közzétételt követő beadványban tett nyilatkozattával ellentétben azt nem vitatták meg az ellenőrző látogatás során. Mindazonáltal a nyilatkozat helytállóságát feltételezve is az, hogy az AIB megtagadta a hitelnyújtást a Hands 8 részére, önmagában nem bizonyítja, hogy az AIB szabad piaci szereplőként, a marokkói kormány utasítása nélkül járt volna el. Tény, hogy az AIB kedvezményes kamatozású hitelt nyújtott egy olyan vállalatnak, amelynek alacsony belső minősítést adott (lásd a fenti (482) preambulumbekezdést), és döntéshozatalában a (483) preambulumbekezdésben kifejtett módon az IAP égisze alá tartozó külföldi vállalatok és az ipari gyorsítási övezetekben található vállalatok felé hajlott.

(485)

Következésképpen a fentiek mindegyike megerősíti, hogy az AIB megbízott, illetve utasított pénzügyi intézményként jár el, és mint ilyen, a kereskedelmi megfontolások megfelelő figyelembevétele nélkül nyújt finanszírozást az ösztönzött gépjárműiparnak.

(486)

A DMA által az AIB-től (és közvetetten az AWB-től) kapott kölcsön közvetlen transzfer formájában nyújtott pénzügyi hozzájárulásnak minősült, mivel a szóban forgó pénzügyi intézmény a marokkói kormány megbízásából és utasítására nyújtott kedvezményes finanszírozást a gépjárműipar egyedi finanszírozáshoz. marokkói kormány több szakpolitikai dokumentumban, például az NPIE vagy az IAP keretében vállalta, hogy finanszírozza a gépjárműipar fejlesztését. Amint azt a (136) és (137) preambulumbekezdés kifejti, az alumíniumkerekek gyártását magában foglaló hajtáslánc-ökoszisztémára vonatkozó, az IAP keretében aláírt teljesítési szerződésben a marokkói kormány kötelezettséget vállalt arra, hogy beruházási bankokat mozgósít a külföldi befektetők támogatása érdekében. Ezt követően külön funkciót hozott létre, amely a gépjárműiparnak nyújtott pénzügyi támogatásból áll. A teljesítési szerződés közvetlenül hivatkozik a marokkói kormány és az AWB csoport között létrejött partnerségi megállapodásra. Másrészről a marokkói kormány és a CITIC Dicastal között létrejött beruházási megállapodás is leírja a marokkói kormány által a gépjárműipar fejlesztése érdekében elfogadott főbb politikákat, beleértve az ipari gyorsítási tervet és a hajtáslánc-ökoszisztémára vonatkozó teljesítési szerződést. A Bizottság ezért úgy ítélte meg, hogy az AIB a marokkói kormány utasítása alapján járt el annak érdekében, hogy teljesítse a marokkói kormány azon kötelezettségvállalását, hogy finanszírozást nyújt a gépjárműiparnak, és ellátja a marokkói kormány által e célból létrehozott konkrét feladatot.

(487)

A Bizottság azt is elemezte, hogy a kedvezményes feltételek mellett történő hitelnyújtás olyan funkció-e, amely valójában nem különbözik a kormányzati funkcióktól. E kritérium esetében a megállapításnak meg kell erősítenie, hogy az áruknak a megbízott magánszervezetek általi rendelkezésre bocsátása valójában nem különbözik attól a feltételezéstől, miszerint maga a kormányzat biztosította az árukat. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy ez a helyzet áll fenn. Ahelyett, hogy közvetlenül biztosította volna a kedvezményes kölcsönöket, a marokkói kormány – annak érdekében, hogy megvalósítsa a gépjárműipar fejlődésének fellendítésére irányuló közpolitikai célkitűzéseit – magánszervezeteket utasított arra, hogy ezt tegyék meg a nevében. Továbbá, amennyiben az ilyen hitelnyújtás bizonyos bevételi kiadással jár (például a magánszervezetek piaci hozamainak feláldozása), az ilyen intézkedés alatt a kormányzat szokásos funkcióit kell érteni. (107).

(488)

A szóban forgó kölcsön gazdasági előnyt biztosít, amely egyenlő a kedvezményezett által a kölcsön után ténylegesen fizetett kamat és azon összeg közötti különbséggel, amelyet egy hasonló kereskedelmi hitel után fizetett volna.

(489)

A referencia-kamatláb meghatározásához a Bizottság a hitel futamidejét, pénznemét és a vállalat hitelképességét vette figyelembe, ezt utóbbit a rövid távú likviditás és hitel/saját tőke arány mértéke szerint. A (385)–(388) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint a Bizottság megállapította, hogy a DMA magas kockázati profillal rendelkezik a potenciális hitelezők és befektetők számára. Ennek alapján a Bizottság az ICE BofA Euro magas hozamú indexét használta, amely az euróban denominált, a belföldi euro- vagy eurokötvény-piacokon nyilvánosan kibocsátott, befektetési besorolású vállalati adósságállomány alatti teljesítményt követi nyomon.

(490)

Az érdekelt felek tájékoztatását követő észrevételeiben a marokkói kormány és a DMA azt állította, hogy a Bizottság tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a DMA magas kockázati profilt képvisel az AIB számára. A kölcsön minimális kockázatot jelentett az AIB számára, mivel az üzem építése a kölcsön nyújtásakor már befejeződött. Emellett a DMA stabil ügyfélkörrel rendelkezik, amit a CITIC Dicastallal kötött hosszú távú szerződés is mutat.

(491)

A marokkói kormány azzal is érvelt, hogy a Bizottság nem megfelelő referenciaértéket alkalmazott a gazdasági előny kiszámításához. A marokkói kormány úgy ítélte meg, hogy a Bizottság által alkalmazott kamatláb-meghatározás ellentétes a WTO SCM-megállapodás 14. cikkének b) pontjával. A marokkói kormány szerint az ICE BofA Euro magas hozamú indexe, amely a Federal Reserve Bank of St. Louistól származik, és amelyet a Bizottság használ, nem kapcsolódik hitelekhez, és nincs köze a Marokkóban nyújtott kereskedelmi hitelekhez.

(492)

A marokkói kormány azzal érvelt, hogy a Bizottságnak inkább a marokkói kamatlábakra vonatkozó IMF-adatokat kellett volna referenciaként használnia, különösen mivel az IMF-adatokat a vizsgálatot végző hatóságok rendszeresen felhasználják más országokkal (nevezetesen az Egyesült Államokkal) kapcsolatos piacvédelmi eljárások során. Az ICE BofA Euro magas hozamú indexével ellentétben az IMF referencia-kamatlába országonkénti alapon határozza meg a kamatlábakat. A marokkói kormány lehetséges alternatívaként olyan kamatlábakat is javasolt, amelyeket az AIB ténylegesen felszámított a marokkói offshore vállalatoknak nyújtott, EUR-ban denominált hitelekért.

(493)

A referenciaérték Bizottság általi megválasztására vonatkozó első állítás ugyanolyan jellegű, mint a DMA-nak a határokon átnyúló hitelekből származó előny kiszámítására vonatkozó állítása, amelyet a fenti (393)–(394) preambulumbekezdés ismertet, majd a (399) preambulumbekezdés elutasított, ahol a Bizottság kiemelte, hogy a referenciaérték az EUR-ban denominált magas kockázatú vállalati adósság hozamát jelenti, azaz azt, hogy az ilyen kockázati profillal rendelkező vállalatnak EUR-t kölcsönző hitelező mennyit kapott, tükrözve a DMA adósságának típusát, a DMA adósságának pénznemét és a DMA befektetési kockázati profilját. A Bizottság megvizsgálta az IMF Marokkóra vonatkozó pénzpiaci kamatlábait is, amelyeket a marokkói kormány megfelelőbb viszonyítási alapként javasolt. A Bizottság megállapította, hogy a javasolt IMF pénzpiaci kamatláb inkább bankközi hitelkamatnak (108) felel meg, mintsem egy bank által egy vállalatnak nyújtott kamatlábnak. Ezért ebben az esetben nem tükrözi a hitel hitelkockázatát, ezért nem alkalmas viszonyítási alapként.

(494)

Ezenkívül a Bizottság megjegyezte, hogy az AIB által az euróban denominált hitelekre felszámított kamatlábakat tartalmazó Excel-táblázat a jelek szerint főként a gépjárműiparban és/vagy különleges gazdasági övezetekben működő vállalatokat érinti. Ahhoz, hogy viszonyítási alapként reprezentatív legyen, tartalmaznia kell a marokkói kormány preferenciális politikái által nem érintett vállalatokra vonatkozó információkat. Az ilyen vállalatokat potenciálisan érintő néhány sort azonban csak az érdekelt felek végső tájékoztatását követően illesztették be, és azokat nem lehetett ellenőrizni. A benyújtott információk nem elegendőek annak bizonyossággal történő megállapításához, hogy ezek a hitelek nem tartoznak-e a marokkói kormány preferenciális szakpolitikáinak hatálya alá, és nem elegendőek a nyújtott hitelek kedvezményezettjeinek hitelképességének meghatározásához sem.

(495)

A kamatláb szintje ugyanis nemcsak ahhoz a pénznemhez kapcsolódik, amelyben azt kibocsátották, hanem a társaság egyéni hitelkockázatához is. E tekintetben a Bizottság a fenti (385)–(388) preambulumbekezdésben már megállapította, hogy a vállalat nincs stabil pénzügyi helyzetben, és az alkalmazott referenciaérték ezt a helyzetet tükrözi, mivel a magas kockázatú vállalati adósság hozamát képviselte, azaz azt, hogy az ilyen kockázati profillal rendelkező vállalatnak kölcsönt adó hitelező mennyi EUR-ban denominált pénzt kapott, tükrözve ezzel a DMA adósságának pénznemét és a DMA befektetési kockázati profilját. Ezért a Bizottság a DMA-nak nyújtott hitel sajátosságaihoz igazított megfelelő referenciaértéket használt.

(496)

Ez a rendszer az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében egyedi, mivel egy olyan konkrét vállalkozásra korlátozódik, amely a gépjárműiparhoz tartozó és a 3.3. szakaszban részletezett marokkói preferenciális politikák szerint ösztönzött vállalkozás, emellett regionálisan is egyedi, mivel a többek között a 3.3. szakaszban is tárgyalt ipari gyorsítási övezetben található.

(497)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a marokkói kormány és a DMA vitatta a Bizottságnak a rendszer sajátosságaira vonatkozó megállapításait. A marokkói kormány szerint mind a DMA kölcsönigénylése, mind az arra vonatkozó AIB-vizsgálat eredményei azt mutatták, hogy a szóban forgó kölcsönt nem a marokkói kormány valamely politikájára vagy arra tekintettel nyújtották, hogy a DMA ipari gyorsítási övezetben található. A marokkói kormány azzal is érvelt, hogy az ösztönzött iparágak összességükben nem alkotnak kellően elkülönült gazdasági szegmenst ahhoz, hogy az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja és a WTO SCM-megállapodás 2. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében „bizonyos gazdasági ágazatoknak” minősüljenek. A DMA hangsúlyozta továbbá, hogy az AIB-hitelek nem korlátozódnak az autóiparra és az ipari gyorsítási övezetben található vállalatokra.

(498)

A Bizottság elutasította az állítást. Amint azt a (481) preambulumbekezdés kifejti, a fenti hitel kapcsolódik a marokkói kormány szakpolitikájához és a partnerségi megállapodáshoz, ennélfogva a gépjárműipart támogató mechanizmus. Ez az ipari gyorsítási övezet fejlesztéséhez is kapcsolódik. A marokkói kormány és a DMA nem támasztotta alá a tájékoztatást követően arra vonatkozóan tett állításait, hogy a szóban forgó kölcsön nyújtására nem a marokkói kormány politikái alapján vagy a DMA ipari gyorsítási övezetben való elhelyezkedése miatt került sor.

(499)

E támogatás esetében az együttműködő exportáló gyártókra vonatkozóan a vizsgálati időszakra megállapított támogatási mérték:

A marokkói kormány által nyújtott kedvezményes finanszírozás

(500)

A panaszos állítása szerint az ipari gyorsítási övezetekben található vállalatok számos adó- és vámügyi, valamint közigazgatási intézkedés alóli mentesség formájában részesülnek támogatásban. Ezen adó- és vámügyi, valamint közigazgatási intézkedések alól mentességek igénybevételéhez a vállalatoknak engedélyt kell kapniuk egy ipari gyorsítási övezetben való letelepedéshez.

(501)

Marokkóban a szabadkereskedelmi övezeteket a 19-94. sz. törvény és az 1995. január 26-i 1-95-1. sz. királyi dekrétum hozta létre. A 19–94. sz. törvény 21. cikke értelmében a szabadkereskedelmi övezetekbe belépő áruk mentesülnek a behozatali vámok alól.

(502)

Marokkó 2023. évi általános adókódexének 6. cikke és az 50–22. sz. költségvetési törvény adóügyi rendelkezéseiről szóló 733. sz. körlevél I. fejezete értelmében a 2023-as pénzügyi évre vonatkozóan az ipari akcelerációs övezetekben működő vállalatok az első öt egymást követő évben összesen mentesülnek a jövedelemadó alól.

(503)

A későbbiekben a 07–20. sz. törvénnyel módosított 47–06. sz. törvény 6. cikke értelmében az ipari gyorsítási övezetekben letelepedett vállalatok mentesülnek az iparűzési adó alól.

(504)

Az ipari gyorsítási övezetek (korábban: „export szempontjából vámszabad területek”) a marokkói jog szerint a 19-94. sz. törvény és az 1995. január 26-i 1-95-1. sz. királyi dekrétum alapján jönnek létre. Az ipari gyorsítási övezetek kifejezetten az ipari exporttevékenység és a kapcsolódó szolgáltatási tevékenységek céljára kialakított területek. Az ipari gyorsítási övezetek mentesülnek a közös külkereskedelmi szabályok és a devizakorlátozások alól. Az egyes ipari gyorsítási övezetek létrehozása és lehatárolása rendeletben történik, amely meghatározza a területén létrehozható társaságok jellegét és tevékenységeit.

(505)

A 19–94. sz. törvény szerint az ipari gyorsítási övezetekben való letelepedéshez a vállalkozásoknak engedély iránti kérelmet kell benyújtaniuk az exportfeldolgozó övezetek helyi bizottságához, amelyet a régió kormányzója vezet, és forgalmuk legalább 70 %-át exportból kell realizálniuk.

(506)

Mindkét együttműködő exportáló gyártó ipari gyorsítási övezetben telepedett le. A Bizottság megállapította, hogy az alábbi előnyökből részesültek:

(507)

Ami a termelő eszközöket illeti, a DMA jelentős számú ügylet esetében nem jelentett be vagy jelentett helytelen vámtarifaszámokat, amelyek alatt a berendezést importálták. Ugyanakkor a vállalat egyik bejelentett ügylet esetében sem kódolta az alkalmazandó behozatali vámtételt.

(508)

A kért információk hiányában a Bizottság úgy ítélte meg, hogy e vizsgálati terület szempontjából alapvető fontosságú és szükséges információkat nem kapott meg. A Bizottság ezért az alaprendelet 28. cikkének (1) bekezdését alkalmazta, és ezekkel a pontokkal kapcsolatban a rendelkezésre álló tényekre hagyatkozott.

(509)

Ezek a gyakorlatok elmaradt kormányzati bevétel (importvámok, társasági adó, iparűzési adó) formájában nyújtott pénzügyi hozzájárulásnak minősülnek, amelyet akkor szedtek volna be, ha a kormány nem adta volna meg a mentességet.

(510)

E mentességek alapján a kedvezményezett számára a behozatali vámok és az adómegtakarítások összegével megegyező kedvezmény (az általában esedékes, de be nem szedett összeg).

(511)

A behozatali vámok alóli mentességből eredően a vállalatoknak juttatott pénzügyi előny megegyezik az importvám-megtakarítás összegével. A kormány által biztosított mentesség nélkül 2,5–40 %-os értékvámot szedtek volna be.

(512)

Ami a DMA együttműködésének a (113) és (117) preambulumbekezdésben ismertetett részleges hiányát illeti, a Bizottság a rendelkezésre álló tények alapján a termelő eszközökre vonatkozó, tévesen bejelentett vagy be nem jelentett vámtarifaszámok esetében a MacMap szerinti behozatali vámtételeket alkalmazta (109). Ahol a vámtarifaszám nem volt megállapítható, ott az importált termelő eszközökre a legreprezentatívabb vámtételeket alkalmazta.

(513)

A termelő eszközök esetében a Bizottság a vizsgálati időszakhoz rendelte a teljes előny azon részét, amely megfelel a vállalat importált eszközeinek értékére vonatkozó értékcsökkenési hányadnak. Az anyagok és pótalkatrészek esetében a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a gazdasági előny a vizsgálati időszak alatt elmaradt behozatali vámok teljes összegéből állt.

(514)

A társasági adó alóli mentességből eredően a vállalatoknak juttatott pénzügyi előny megegyezik a be nem szedett adóval, amely az ipari gyorsítási övezeten kívül található és ugyanazon mentességben nem részesülő vállalatok esetében 32 %-ot tenne ki.

(515)

Az iparűzési adó alóli mentességből eredően a vállalatoknak juttatott pénzügyi előnyök a vizsgált időszak teljes forgalmának 0,25 %-át és a vizsgált időszakot megelőző pénzügyi év teljes eszközértékének 0,003 %-át kitevő, elkerült pénzügyi kifizetésből állnak.

(516)

A behozatali vámok és adók alóli mentességgel kapcsolatos előnyök az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében egyediek, mivel azokat a jogszabályok kifejezetten a különleges gazdasági övezetekben letelepedett vállalatok számára tartják fenn, amelyekre vonatkozóan a vállalatoknak először kérelmet kell benyújtaniuk, majd azokat az állam választja ki és engedélyezi.

(517)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a marokkói kormány, a DMA és a Hands 8 számos észrevételt tett az elmaradt vagy be nem szedett kormányzati bevételek formájában nyújtott különböző támogatásokkal kapcsolatban.

(518)

A marokkói kormány és a DMA megjegyezte, hogy a Bizottságnak minden egyes kiegyenlíteni kívánt állítólagos program vagy eszköz esetében értékelnie kell az egyedi jelleget, ahelyett, hogy négy különböző állítólagos program esetében egyetlen mondattal érvel, amint azt az (516) preambulumbekezdésben tette.

(519)

Konkrétabban, ami a társaságiadó-csökkentést illeti, marokkói kormány és a DMA azt állította, hogy azt az iparágak és ágazatok igen széles és változatos körére alkalmazták, ezért az állítólagos program nem korlátozódott a marokkói gazdaság kellően elkülönült szegmensére ahhoz, hogy a WTO SCM-megállapodás 2. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében „egyedinek” minősüljön. Állításuk szerint minden vállalat – függetlenül attól, hogy ipari gyorsítási övezetben működik-e vagy sem – ötéves mentességben részesül az engedélyezett ipari tevékenységek tekintetében. Az övezeten kívüli vállalatok esetében a 2018. június 19-i 2-17-743. sz. rendelet meghatározza az ágazatok jegyzékét, amely igen széles körű, és gyakorlatilag Marokkó teljes ipari ágazatára kiterjed. Ezért a rendszerben előírt feltételek jellege (objektív, semleges, horizontális) miatt nem specifikus.

(520)

Az iparűzési adó alóli mentességet illetően a marokkói kormány, a DMA és a Hands 8 jelezte, hogy minden újonnan létrehozott iparűzési tevékenység 5 éves teljes mentességben részesül az iparűzési adó alól, és ez az ipari gyorsítási övezeten kívüli vállalatokra is vonatkozik.

(521)

A nyersanyagokra vonatkozó vámok felfüggesztéséből eredő állítólagos gazdasági előnyt illetően a marokkói kormány, a DMA és a Hands 8 megjegyezte, hogy az ipari gyorsítási övezeten kívül található bármely vállalat vámvisszatérítésre jogosult a marokkói általános adókódex 101–103. cikke (Levonás és visszatérítés) és a marokkói vámkódex 159. cikke (Vámvisszatérítés) alapján, ha a nyersanyagokra behozatali vámot fizettek, és ezt követően exportálták az ezen alapanyagokat tartalmazó késztermékeket.

(522)

A marokkói kormány szerint ugyanez vonatkozik a termelő eszközök vámmentességére is: ez a mentesség minden ágazatban általánosan alkalmazandó, függetlenül attól, hogy a vállalat ipari gyorsítási övezetben található vagy sem. Ezt a mentességet a közvetett adóról szóló törvénykönyv 164–1-p. cikke alapján biztosítják, amely az 50 millió DH vagy annál nagyobb értékű beruházási programok projektjeire szánt berendezésekre vonatkozik.

(523)

A Bizottság elutasította ezeket az állításokat. A fent ismertetett kedvezményes adó- és vámjogi elbánásból származó előnyök a vállalat ipari gyorsítási övezetben való elhelyezkedéséhez kapcsolódnak.

(524)

Az ipari gyorsítási övezeten kívül található vállalatok jövedelemadó- és iparűzésiadó-mentessége a társaságok működésének első öt évére korlátozódik. Mind a DMA, mind a Hands 8 több mint 5 éve működött a vizsgálati időszakban. A gazdasági előny és az egyediség tekintetében össze kell hasonlítani a vizsgálati időszak alatt azonos helyzetben lévő vállalatokat, azaz az ipari gyorsítási övezetben több mint 5 éve működő, illetve az ipari gyorsítási övezeten kívül több mint 5 éve működő vállalatokat. Ebben az összevetésben könnyen belátható, hogy a DMA és a Hands 8 csak azért mentesülhetett a jövedelemadó és az iparűzési adó alól a vizsgálati időszakban, mert ipari gyorsítási övezetekben találhatók. Ezenkívül a mentességek még a társaság működésének első öt évében is a 2018. június 19-i 2-17-743. sz. rendeletben tételesen felsorolt ipari ágazatok taxatív jegyzékére korlátozódnak, amelyre vonatkozóan a marokkói kormány nem nyújtott be objektív kiválasztási kritériumokat.

(525)

Ami a vámvisszatérítési rendszert és a nyersanyagokra vonatkozó behozatali vámok alóli későbbi mentességet illeti, e vámok visszatérítése vonatkozhat az ipari gyorsítási övezeten kívüli vállalatokra. Ahhoz, hogy ezt a rendszert megfelelő vámvisszatérítési rendszernek lehessen tekinteni, ellenőrizni kell az importált nyersanyagok felhasználását az exportált áruk előállítása során. Éppen ellenkezőleg: az ipari gyorsítási övezetekben található vállalatok a gyártás és az export előtt automatikusan mentesülnek e behozatali vámok megfizetése alól. Ezenkívül a Vámkódex az ipari gyorsítási övezeten kívüli vámvisszatérítési rendszert bizonyos importtermékekre korlátozza, általában meghatározott célra történő felhasználáshoz kapcsolódóan (110). Az alumíniumkerekek gyártói által importált nyersanyagok nem szerepelnek ebben a jegyzékben. Így ha az ipari gyorsítási övezeten kívül helyezkednének el, egyáltalán nem részesülhetnének vámvisszatérítésben.

(526)

Végezetül az ipari gyorsítási övezeten kívüli, termelő eszközökre vonatkozó behozatalivám-mentesség bizonyos ágazatokra – aláírt beruházási megállapodással rendelkező vállalatokra – korlátozódik, és csak a vállalat létrehozásától számított 3 évig érvényes, amely további két évvel meghosszabbítható (111). Amint azt az (524) preambulumbekezdés már kifejtette, a vizsgálati időszak alatt mind a DMA, mind a Hands 8 több mint 5 éve működött. Így a vizsgálati időszakban fennálló helyzetben mindkét vállalat csak azért élvezhette ezeket a behozatalivám-mentességeket, mert az ipari gyorsítási övezetekben találhatók. Ezenkívül a Vámkódex 164. cikkének (1) bekezdése még a társaság működésének első öt évében is korlátozza a termelő eszközökre vonatkozó behozatalivám-mentességet azokra a vállalatokra, amelyek beruházási megállapodást írtak alá a marokkói kormánnyal. Amint azt a marokkói iparpolitikák átfogó háttere a 3.3. szakaszban, a DMA beruházási projektjének a 3.4.3. szakaszban szereplő magyarázata és az IDIF alap fenti 3.6.1. szakasz szerinti működése is kiemeli, a beruházási megállapodások szervesen kapcsolódnak a marokkói kormány által az ösztönzött iparágakra – például az IAP keretében – alkalmazott preferenciális szakpolitikákhoz. A marokkói kormánnyal kötött beruházási megállapodás jóváhagyása és aláírása például előfeltétele annak, hogy egy vállalkozás az IDIF keretében vissza nem térítendő támogatáshoz, vagy egy ipari gyorsítási övezetben olcsó földterülethez jusson. Ezért a termelő eszközökre vonatkozó behozatalivám-mentességek az IAP égisze alatt a marokkói kormány által ösztönzött ágazatokra korlátozódnak, még a tevékenység első ötéves időszakában is.

(527)

E támogatás esetében az együttműködő exportáló gyártókra vonatkozóan a vizsgálati időszakra megállapított támogatási mérték:

Az ipari gyorsítási övezetben alkalmazandó adók és behozatali vámok alóli mentesség

(528)

A panaszos jelzi, hogy az ipari gyorsítási terv keretében a marokkói állam kötelezettséget vállalt arra, hogy kérésre „vonzó árakon”1 000 hektárt biztosít új, használatra kész ipari földterületek létrehozására. Emellett az integrált ágazati ipari platformok gyakran használják ki a vámszabad területi státusz előnyeit, és egyidejűleg kínálnak földterületet, épületeket, logisztikát, szolgáltatásokat és helyszíni képzést (112). Marokkó állam minden évben részvételi szándék kifejezésére irányuló felhívást tesz közzé olyan ipari földterületek létrehozására vagy rehabilitációjára irányuló projektek kiválasztása céljából, amelyek jogosultak a marokkói kormány pénzügyi támogatására.

(529)

A vizsgálati időszakot megelőző évekre hivatkozva a panaszos arra hivatkozott, hogy 2018-ban a Marokkói Számvevőszék (Cour des Comptes) rámutatott arra, hogy a költségek minimalizálása érdekében az új ipari földterület létrehozására szolgáló földterület kiválasztását a földterület jogállása (állami, kollektív) határozza meg. Ennek eredményeként az új ipari területek nagy része állami vagy közös földterület. (113) A munkálatok és az új ipari parkok fejlesztésének összköltsége állami finanszírozásban részesül. 2016-ban 11,87 milliárd MAD-ot (1,1 milliárd EUR) tett ki az integrált ipari parkok, 3,86 milliárd MAD-ot (360 millió EUR) pedig az ipari parkokat. A helyszíni munkálatok mellett az állami szervek 1,12 milliárd MAD-ot (100 millió EUR) is finanszíroztak a helyszínen kívüli munkákat (víz- és áramellátás, szennyvízelvezetés és a telephelyhez való hozzáférés infrastruktúrája) is.

(530)

A kedvezményes feltételek melletti földterület-rendelkezések a következőkön alapulnak:

(531)

Mindkét együttműködő exportáló gyártó ipari gyorsítási övezetben található. DMA, Atlantic Free Zone (AFZ), Kenitra; Hands 8, Tangier Automotive City/Tangier Free Zone (TAC/TFZ). Az ipari gyorsítási övezetek tulajdonosai és üzemeltetői vagyonkezelők:

(532)

Mindkét együttműködő exportáló gyártó földterületet vásárolt az adott ipari gyorsítási övezet vagyonkezelőjétől. Egy vállalat a marokkói kormány engedélyével telepedhet le ipari gyorsítási övezetben, ehhez beruházási megállapodás szükséges.

(533)

A MEDZ szinte teljes egészében a CDG Développement (a továbbiakban: CDGD) tulajdonában van (7 személy egy-egy részvényt birtokol, szemben a CDGD és a Caisse de Dépôt et de Gestion (a továbbiakban: CDG) tulajdonában lévő 21,5 ezer részvénnyel). A CDGD az állami tulajdonú CDG (az 1959. február 10-i 1-59-074. sz. királyi dekrétum szerint létrehozott és működő közjogi szerv) 100 %-os tulajdonában álló leányvállalata, amelynek feladata, hogy forrásokat mozgósítson a marokkói gazdasági fejlődést szolgáló közpolitikák támogatására.

(534)

A TMG állami tulajdonú vállalat. Fő részvényese a 87,5 %-os részesedéssel rendelkező Hassan II. Alap, amelyet a kisebbségi részvényesek követnek: a marokkói kormány 12,38 %-os, a CDG csoport pedig 0,12 %-os részesedéssel. A (462) preambulumbekezdésben megállapítottak szerint a HIIF közjogi szerv.

(535)

A vagyonkezelők által megvásárolt, beépítetlen földterületek – a Földművelésügyi Minisztérium által kezelt törzsi, kollektív földként – többnyire állami tulajdonban voltak. E földterületek árát egy kormányzati bizottság határozta meg. Az ipari befektetők számára alkalmassá tételhez szükséges infrastrukturális munkálatokat a vagyonkezelők végezték el az állam által jóváhagyott üzleti tervnek megfelelően. Ezenkívül a Hassan II. alap támogatást nyújtott a vagyonkezelőknek ezen infrastrukturális munkálatok egy részéhez. Végezetül a vagyonkezelők a marokkói kormánnyal aláírt szerződés alapján kötelesek a kormány által a fent említett szerződésben meghatározott infrastrukturális munkálatok befejezését követően a kiépített földterületért árat felszámítani. A vonatkozó kedvezményes árakat előzőleg a marokkói kormány határozza meg a fenti (344) preambulumbekezdésben említett, a HIIF, a marokkói kormány minisztériumai és az a) pontban említett ipari gyorsítási övezetek vagyonkezelői között létrejött végrehajtási megállapodások mellékleteiben. E megállapodások részeként az ipari gyorsítási övezetek vagyonkezelői vállalják az árszabás érvényesítését. Az ellenőrző látogatás során a marokkói kormány elismerte, hogy ez az ár a szokásos piaci ár alatt van, mivel a magánszereplő által elvárt szokásos nyereség alatti haszonkulcsot eredményez. Ezenkívül a marokkói kormány megerősítette, hogy a HIIF-ből finanszírozott támogatásokat nyújtott a vagyonkezelőknek az infrastruktúra fejlesztéséhez, ami tovább csökkenti az ilyen földterületek eladási árát. Végezetül a vagyonkezelő és a marokkói kormány között létrejött szerződés arra kötelezi a vagyonkezelőt, hogy csökkentse a marokkói kormány által meghatározott eladási árat, ha az infrastrukturális munkálatokra előirányzottnál kevesebb költsége merül fel. A vagyonkezelőket ezért arra utasították, hogy az ipari gyorsítási övezetekben letelepedett társaságoknak eladott földterületek árát a szokásos piaci ár alatti szinten határozzák meg.

(536)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a marokkói kormány azt állította, hogy a Bizottságnak a Hassan II. Gazdasági és Szociális Fejlesztési Alap (a továbbiakban: HIIF) „közjogi szervként” betöltött szerepével kapcsolatban tett megállapításai nem egyeztethetők össze az alaprendelet 2. cikkének b) pontjával és a WTO SCM-megállapodás 1.1. cikke a) pontjának 1. alpontjával. Hibásak azok a megállapítások, amelyek szerint a marokkói kormány érdemi ellenőrzést gyakorolt a HIIF felett, mivel a Bizottság a vezetés szervezetnél történő kinevezését tekintette az érdemi ellenőrzés bizonyítékának. A marokkói kormány rámutatott arra, hogy a HIIF függetlenül, az igazgatótanács határozatainak megfelelően köteles eljárni. Az igazgatótanács a kormánytól független három tagból áll. A 36.01. sz. törvény 10. cikke értelmében a HIIF határozatai felett az igazgatótanács operatív ellenőrzést gyakorol, nem pedig az igazgatótanács.

(537)

A Bizottság elutasította az állítást. Amint azt a (458)–(463) preambulumbekezdés kifejti, a HIIF finanszírozása teljes mértékben Marokkó állami költségvetéséből történik, Marokkó állam felügyeleti hatáskörrel rendelkezik az alap tevékenységei és általános irányítása felett, és végső ellenőrzési és felügyeleti hatáskörrel rendelkezik többek között a támogatható projektek kiválasztási kritériumai, valamint a tényleges finanszírozási döntések és a pénzeszközök folyósítása tekintetében. Ezenkívül a HIIF kérdőívre adott válasza szerint az alap igazgatótanácsának elnöki tisztét a miniszterelnök látja el, és tagjai között több magas szintű kormányzati tisztviselő is van, míg az alap (három tagból álló) igazgatóságát az elnökön kívül még nem nevezték ki. A HIIF igazgatótanácsának elnökét az Alkotmány 49. cikkével összhangban kellett volna kinevezni, amint azt a 08–21. sz. törvény előírja (114). Ez utóbbi törvény 1. függeléke („A stratégiai jelentőségű közjogi szervek és vállalkozások jegyzéke”) egyértelműen feltünteti a HIIF-et. Az Alkotmány 49. cikke (115) megemlíti, hogy a stratégiai jelentőségű közjogi szervek és vállalkozások vezetőinek kinevezése „a kormányfő javaslatára és az érintett miniszter kezdeményezésére” történik. E stratégiai létesítmények és vállalatok jegyzékét egy sarkalatos törvény határozza meg.”

(538)

Az ilyen gyakorlatok olyan pénzügyi hozzájárulásnak minősülnek, amely a marokkói kormány által irányított jogalanyok tulajdonában lévő földterületeknek a megfelelő ellenszolgáltatásnál kisebb összeg fejében történő biztosítása formájában valósul meg. A közvetett állami tulajdonban lévő MEDZ és TMG a végrehajtási megállapodások keretében arra kap utasítást, hogy olcsó földterületek biztosításával lássa el a marokkói kormány gépjárműipari fejlesztésre irányuló célkitűzéseinek teljesítésével kapcsolatos közfeladatot.

(539)

Az e rendszer keretében nyújtott kedvezményt a kedvezményezettek által ténylegesen kifizetett összeg és az áruk vagy szolgáltatások piaci feltételek melletti beszerzése esetén fizetendő összeg közötti különbségként számítják ki.

(540)

Mivel a hasonló övezetekben rögzített valamennyi ár preferenciális, és mivel a vizsgálati időszak alatt nem állt rendelkezésre információ a Marokkóban hasznosított földterületek piaci áráról, a Bizottság a DMA jelzáloghitel-szerződését használta, amelyben a bank a földterület piaci árának referenciaértékeként a DMA által biztosított földterület valós piaci értékét független módon értékelte. Mivel a jelzáloghitel-szerződést 2023-ban kötötték meg, de az együttműködő exportáló gyártók 2018-ban és 2019-ben megvásárolták a földterületet, a Bizottság a Marokkóra vonatkozó ipari ingatlanindex árának változása alapján kiigazította a referenciaértéket. Mivel a földterület várhatóan hosszabb ideig használatban lesz, a Bizottság a teljes gazdasági előny 1/30 részét allokálta a vizsgálati időszakra.

(541)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően marokkói kormány és a DMA azzal érvelt, hogy a Bizottság nem használhatja a DMA 2023. évi jelzálogszerződését és a földterületére vonatkozó értékmegállapítást a 2018-ban és 2019-ben vásárolt földterületek piaci árának referenciaértékeként. A marokkói kormány és a DMA szerint noha a Bizottság a marokkói ipari ingatlanindex árfolyamváltozása alapján kiigazította a referenciaértéket, ez a földárra vonatkozó referenciaérték nem reprezentatív a Marokkó különböző részein található földterületekre nézve, amelyek nem hasonlíthatók össze.

(542)

A Bizottság elutasította az állítást. A gazdasági előny kiszámításához használt referenciaérték valójában a DMA földterületének a vizsgálati időszakra vonatkozó inflációval kiigazított piaci értéke volt.

(543)

A Hands 8 a közzétételt követő észrevételeiben azzal érvelt, hogy a földterület piaci értékének meghatározásához használt referenciaérték nem megfelelő. A vállalat rámutatott, hogy Tangierben található, míg a Bizottság által használt referenciaérték kenitrai földterülethez kapcsolódik. A Hands 8 azzal érvelt, hogy a földterület ára jelentős eltéréseket mutat a terület elhelyezkedésétől függően. E tekintetben a fél független értékelést nyújtott be, amelyben a Hands 8 tulajdonában lévő földterületek piaci értékét a Tangieri Ingatlan-nyilvántartás (Conservation Foncière de Tanger) által nyilvántartott, a TAC közelében és azon kívül található földterületek ára alapján becsülte meg.

(544)

A Bizottság elutasította az állítást. Először is az értékelő jelentés 2024 januárjában kelt, és a vállalat csak az érdekelt felek végső tájékoztatását követően nyújtotta be azt. Ezért nem zárható ki, hogy a vállalat a jelentést kizárólag e vizsgálat céljából kötötte meg annak érdekében, hogy a Bizottság rendelkezésére bocsássa a földterület állítólagosan piaci alapú értékét. Ennél is fontosabb, hogy az értékelő jelentésben szereplő információkhoz nem csatolták a földterület értékének meghatározásához használt dokumentumokat. A jelentés alapján például a Bizottság nem tudta megerősíteni a földrészletek elhelyezkedését, a földterületnek a Hands 8 tulajdonában lévő földterülettel való összehasonlíthatóságát, valamint a figyelembe vett földrészletek teljes árának és méretének pontosságát.

(545)

A földterületnek a megfelelő ellenszolgáltatásnál kisebb összeg fejében történő biztosításával kapcsolatos előnyök az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében egyediek, mivel csak a marokkói kormány által kiválasztott és különleges gazdasági övezetekben, azaz a támogatást nyújtó hatóság joghatósága alatti kijelölt földrajzi régiókban letelepedett vállalatok jogosultak támogatásra (lásd a (535) preambulumbekezdést).

(546)

A (124)–(127) preambulumbekezdésben említettek szerint az NPIE, amelyet később az IAP váltott fel, kifejezetten az egyik olyan kulcsfontosságú iparágként határozta meg a gépjárműipart, amelynek fejlesztését többek között integrált ipari platformok létrehozásával kell támogatni. A marokkói kormány két ilyen platformot létesített kifejezetten a gépjárműipar számára – egyet Kenitrában, egyet pedig Tangierben –, és azokat ipari gyorsítási övezet státusszal ruházta fel.

(547)

A marokkói kormány és a két együttműködő exportáló gyártó beruházói között létrejött beruházási megállapodások megerősítik, hogy a marokkói kormány kifejezetten lehetőséget biztosított a vállalatoknak arra, hogy az adott ipari gyorsítási övezetekben letelepedjenek. A megállapodások arra is hivatkoznak, hogy azok az övezetek, ahol a beruházások találhatók, részesülnek a Marokkó által ezekben az övezetekben alkalmazott különleges rendszerekből származó előnyökből, többek között a 19/94. sz. törvény szerint, amint azt a (124)–(127) preambulumbekezdés részletesebben kifejti. A marokkói kormány arra is kötelezettséget vállalt, hogy segítséget nyújt a vállalatoknak az övezetekben található földterület megszerzésében.

(548)

E támogatás esetében az együttműködő exportáló gyártókra vonatkozóan a vizsgálati időszakra megállapított támogatási mérték:

Földterület biztosítása a megfelelő ellenszolgáltatásnál kisebb összeg fejében

(549)

A Bizottság a következő rendszerek esetében nem talált bizonyítékot a támogatásra:

(550)

A Bizottság az alaprendelet rendelkezéseivel összhangban az egyes támogatásokat, illetve támogatási programokat külön-külön vizsgálva meghatározta az együttműködő vállalatok kiegyenlíthető támogatásainak nagyságát, majd ezen értékek összegzésével megállapította az egyes exportáló gyártókra vonatkozóan a vizsgálati időszak alatti teljes támogatási összeget. Az összesített támogatási összegek kiszámításához a Bizottság először a támogatási százalékot számította ki, vagyis azt, hogy a támogatási összeg mekkora hányada volt a vállalat összforgalmának. Az így kapott százalékértékkel számolva meghatározta az érintett termék Unióba irányuló, a vizsgálati időszak alatti kiviteleihez tartozó támogatási összeget. Ezt a támogatási összeget később ugyanazon export költség, biztosítás és fuvardíj (CIF) értékének százalékában fejezték ki.

(551)

Mivel mintavételre és így más együttműködő exportáló gyártókra nem került sor, a Bizottság nem számította ki a támogatás súlyozott átlagát.

(552)

Mivel az együttműködés szintje magas volt, a Bizottság helyénvalónak találta, hogy a fennmaradó támogatási rátát a legmagasabb támogatási rátával rendelkező együttműködő vállalat szintjén állapítsa meg.

(553)

Mivel a DMA helyzete meglehetősen rendellenes volt (a Bizottság nem talált bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a marokkói kormány a kínai kormánnyal vagy más harmadik ország kormányával együttműködve hasonló támogatást nyújtott volna a Hands 8 tekintetében), a Bizottság helyénvalónak ítélte a marokkói kormány és a kínai kormány együttműködéséhez kapcsolódó támogatási összegek levonását. Az eredmény valamivel alacsonyabb volt, mint a Hands 8 esetében megállapított támogatási összeg (5,05 %), ezért a Hands 8 esetében megállapított rátát maradványértékként kell alkalmazni.

(554)

Mindezek alapján a kiegyenlíthető támogatási összegek a vámfizetés nélküli, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következő értékekre adódtak:

(555)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a DMA azzal érvelt, hogy a WTO SCM-megállapodás 19.3. cikke szerint a végleges támogatási mértéket ki kell igazítani a támogatás azon része tekintetében, amelyet a párhuzamosan bevezetett dömpingellenes intézkedések már kezeltek. Olyan helyzetekre hivatkozott, amikor a kiegyenlítő vám a támogatás teljes összegét jelenti, és amikor egyidejűleg dömpingellenes vámokat vetnek ki, amelyeket legalább bizonyos mértékben ugyanazon támogatás alapján számítanak ki. Ez akkor valószínű, ha a dömpingkülönbözeteket a WTO DMA által hivatkozott ítélkezési gyakorlatának megfelelő, nem piacgazdasági módszertan alapján számítják ki (116). A DMA rámutatott különösen arra, hogy a külön dömpingellenes eljárásban a DMA dömpingkülönbözete a Hands 8 együttműködő exportáló gyártó által reprezentatív mennyiségben értékesített terméktípusokra megállapított legmagasabb dömpingkülönbözeten alapult. Emellett a DMA azt állította, hogy e szubvencióellenes vizsgálat megállapításai alapján a Hands 8 nem részesült a termelő eszközöknek vagy nyersanyagoknak a megfelelő ellenszolgáltatásnál kisebb összeg fejében történő rendelkezésre bocsátásából. Ebben az összefüggésben a DMA kérte legalább a dömpingkülönbözet kiigazítását a termelő eszközökhöz kapcsolódó de facto kölcsön összegével és a DMA inputjainak kedvezményes árával a WTO SCM-megállapodás 19. cikkének (3) bekezdésével összhangban.

(556)

A Bizottság ezzel nem értett egyet. A Bizottság először is megjegyezte, hogy a WTO SCM-megállapodás 19.3. cikkének megfelelő rendelkezés az alaprendelet 15. cikkének (2) bekezdése. A DMA érve azon a félreértésen alapul, amelyet a dömpingellenes eljárás során a DMA együttműködésének teljes hiánya miatt követtek. Érvelése különösen azon a téves feltevésen alapul, hogy a Bizottság a Hands 8 rendes értékét használta volna a DMA exportáraival való összehasonlításhoz. Ez valótlan. Mivel a DMA teljes mértékben nem működött együtt a dömpingellenes eljárásban, ez a vállalat az összes nem együttműködő marokkói vállalatra alkalmazandó maradványvám hatálya alá került. Az országos vám megállapítása a dömpingellenes vizsgálatban együttműködő egyetlen exportáló gyártó, a Hands 8 által reprezentatív mennyiségben értékesített terméktípusokra vonatkozó dömpingkülönbözetek részhalmaza alapján történt. A dömpingkülönbözetek mind a rendes érték, mind a Hands 8 esetében kiszámított exportár eredményei voltak, amelyeket az esetleges támogatás szintén érintett. Ezért egy ilyen módszer nem vezethet az alaprendelet 15. cikkének (2) bekezdése szerinti esetleges kétszeres beszámításhoz. A Hands 8 esetében a rendes érték kiszámításához használt módszer a standard piacgazdasági módszertan volt, nem pedig a WTO DMA által hivatkozott ítélkezési gyakorlatában alkalmazott, nem piacgazdasági módszertan. A szokásos módszertan esetében csak exporttámogatás esetén merülhet fel kétszeres beszámítás, ami közvetlenül csökkenti az exportárat. A jelen ügyben nem ez a helyzet, mivel a Hands 8 tekintetében nem merült fel a 15. cikk (2) bekezdéséből vagy a 24. cikk (1) bekezdéséből eredő kettős elszámolás kérdése. E tekintetben a DMA állításának megfelelően ahhoz a paradox helyzethez is vezetne, hogy bár a Hands8 esetében nem került sor kétszeres beszámításra és levonásra, a DMA az állítólagos és megalapozatlan kétszeres beszámítása alapján részesülne ilyen levonásban. Az, hogy a Hands 8 nem jutott gazdasági előnyhöz a megfelelő ellenszolgáltatásnál kisebb összeg fejében biztosított inputok vagy a de facto kölcsön révén, jogi szempontból irreleváns, és nem változtat ezen a következtetésen. Mindenesetre a Bizottság megjegyezte, hogy az így kiszámított dömpingkülönbözetet a rendelkezésre álló tények alkalmazásával helyettesítő értéknek választották a nem együttműködő gyártók – köztük a DMA – maradvány dömpingkülönbözetének meghatározásához annak érdekében, hogy helyettesítsék azt a különbözetet, amelyet akkor számítottak volna ki, ha a DMA együttműködött volna. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(557)

Továbbá az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a DMA a WTO SCM-megállapodás 19.1., 19.4. és 21.1. cikkére, valamint az 1994. évi GATT VI. cikkének (3) bekezdésére hivatkozva rámutatott arra, hogy a kiegyenlítő vámok iránti folyamatos igény megállapításához a vizsgálatot végző hatóságnak meg kell állapítania a támogatás fennállását, azaz azt, hogy a támogatás továbbra is fennáll-e.

(558)

E tekintetben a vállalat hivatkozott arra a tényre, hogy a DMA a vizsgálati időszak végén megváltoztatta tulajdonjogát. A (247) és a (262) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint a Dicastal Asia eladta a DMA-ban való részvételét a CITIC Dicastalnak. A DMA azzal érvelt, hogy a Bizottságnak figyelembe kellett volna vennie a WTO vizsgálóbizottságának az USA – Ólom és bizmut II ügyben tett megállapításait. A vizsgálóbizottsági jelentés 6.81. pontja szerint a tulajdonjog valós piaci értéken történő megváltozása, a korábbi vállalatnak juttatott, nem ismétlődő pénzügyi hozzájárulás megszünteti a pénzügyi hozzájárulást és a jogutód társaságnak közvetetten juttatott előnyt.

(559)

Ebben az összefüggésben a DMA azt állította, hogy elegendő bizonyítékot szolgáltatott arra vonatkozóan, hogy a vizsgálati időszak alatt a tulajdonjog változása valós piaci értéken történt. A Bizottság azonban a DMA szerint nem elemezte, hogy a DMA CITIC Dicastal általi felvásárlását követően továbbra is fennáll-e pénzügyi hozzájárulás és előny.

(560)

A Bizottság ezzel nem értett egyet. Ezek az érvek azon a téves feltevésen alapulnak, hogy a CITIC Dicastal, a Changsha Dicastal, a Dicastal Asia, a Dicastal HK és a DMA független jogalanyok, és hogy az alapul szolgáló ügyletek valós piaci értéken voltak. Amint azt a (248)–(252), a (256), a (258), a (262), a (263), a (269), a (270) és a (293)–(313) preambulumbekezdés részletesen bemutatja, a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a CITIC Dicastal kapcsolatban áll a DMA-val, és e szervezetek a marokkói projekt végrehajtásának kezdete óta és annak teljes időtartama alatt kapcsolatban állnak egymással. A DMA nem szolgáltatott bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a gazdálkodó egységek nem voltak függetlenek, valamint hogy a releváns ügyleteket a szokásos piaci feltételek mellett hajtották végre, és azok valós piaci értéket tükröztek. A Bizottság ezért elutasította ezeket az állításokat.

(561)

A vizsgálati időszak alatt a hasonló terméket mintegy 27 uniós gyártó gyártotta az Unióban. Ezek a vállalatok alkotják az alaprendelet 9. cikkének (1) bekezdése értelmében vett uniós gazdasági ágazatot.

(562)

A vizsgálati időszakban a teljes uniós termelés mintegy 46,8 millió darab volt. Ezt a számadatot a Bizottság az uniós gazdasági ágazatról rendelkezésre álló információk összessége, többek között a panaszos által szolgáltatott, a makrogazdasági kérdőívre adott válaszok alapján állapította meg. A (49) preambulumbekezdésben jelzett módon a mintában szereplő uniós gyártók adták a hasonló termék becsült teljes uniós termelési volumenének 22 %-át.

(563)

A Bizottság az uniós felhasználást az uniós gazdasági ágazat Unión belüli összértékesítése alapján határozta meg, hozzáadva ahhoz a harmadik országokból az Unióba irányuló összbehozatalt. Az uniós gazdasági ágazat uniós piaci értékesítésére vonatkozó adatok a panaszból származnak, és azok kiigazításra kerültek a mintában szereplő uniós gyártók vizsgálati időszakra adott válaszaival. A behozatal tekintetében a Bizottság az Eurostat Comext adatbázisára támaszkodott. Mivel azonban az Eurostat Comext adatbázisa azonban csak a behozatal súlyát adja meg, az importált alumíniumkerekek darabszámát nem, ezért a súlyt át kellett alakítani darabszámmá. A panaszban a panaszos ugyanazt az átváltási arányt alkalmazta, mint amelyet az ugyanarra a termékre vonatkozó külön dömpingellenes vizsgálatban alkalmazott, azaz tételenként 11,3 kg-ot. Ezzel kapcsolatban egyetlen érdekelt fél sem nyújtott be észrevételeket. Ezért a Bizottság megerősítette ezt az arányt, és azt a tételenkénti uniós felhasználás megállapításakor is felhasználta.

(564)

Az uniós piac két értékesítési csatorna között oszlik meg: az eredetiberendezés-gyártók (OEM) és az utópiacok (AM) csatornája között. Az értékesítés nagy része (90 %) azonban az eredetiberendezés-gyártók piacán zajlik. Mivel a marokkói gyártók kizárólag az eredetiberendezés-gyártók piacán értékesítettek, és mivel az utópiac a teljes uniós piac kis részét teszi ki, az a döntés született, hogy a felhasználást nem érdemes felosztani a két értékesítési csatorna között.

(565)

Az uniós felhasználás a következőképpen alakult:

1. táblázat

Uniós felhasználás

(566)

2020-tól a vizsgálati időszakig 15 %-kal emelkedett az uniós felhasználás. 2020 azonban a Covid19-világjárvány miatt alacsony kiindulási alap volt. 2020-ban az autóipar termelése jelentősen csökkent, és ez közvetlen hatást gyakorolt az alumíniumkerék-beszállítókra, mivel értékesítésük a termelés leállása és az üzemek leállítása miatt csökkent. A piac 2021-ben kismértékben javult, de a vizsgálati időszakban a felhasználás még mindig jóval a világjárvány előtti szint alatt volt. 2019-ben a felhasználás mintegy 74 millió darabot tett ki, ami 14 %-kal magasabb, mint a vizsgálati időszakban.

(567)

A Bizottság a behozatal volumenét az Eurostat Comext adatbázisa alapján határozta meg. A behozatal piaci részesedését pedig a behozatal és a teljes uniós felhasználás aránya alapján határozta meg.

(568)

Az érintett országból az Unióba érkező behozatal a következőképpen alakult:

2. táblázat

A behozatal volumene (ezer darab) és piaci részesedése

(569)

2020-ban a Marokkóból érkező behozatal mintegy 878 ezer darabot tett ki, és piaci részesedése 2 % volt. A behozatal a figyelembe vett időszakban jelentősen nőtt, és a vizsgálati időszakban 5,9 millió darabos behozatali volument és 9 %-os piaci részesedést ért el. Ez a növekedés annak ellenére következett be, hogy a dömpingellenes vámok 2022 júliusában, az ideiglenes rendelet hatálybalépését követően léptek hatályba (117). Ezek a behozatalok kizárólag az eredetiberendezés-gyártók piacát érintették.

(570)

A Bizottság a behozatal árait az Eurostat Comext adatbázisa alapján határozta meg. Az importált termékek esetében az áralákínálást az együttműködő exportőrök és az együttműködő uniós gyártók ellenőrzött adatai alapján határozta meg.

(571)

Az érintett országokból az Unióba érkező behozatalhoz tartozó súlyozott átlagos importár a következőképpen alakult:

3. táblázat

Importárak (EUR/darab)

(572)

A Marokkóból érkező behozatal átlagára 30 %-kal nőtt a figyelembe vett időszakban. Ez az importár azonban körülbelül 16 %-kal alacsonyabb, mint az uniós gazdasági ágazat átlagára, és körülbelül 9 %-kal alacsonyabb, mint a vizsgálati időszak alatt a hasonló termék legközelebbi harmadik országból érkező importja (lásd az alábbi 7. és 11. táblázatot).

(573)

A vizsgálati időszakbeli áralákínálás meghatározásához a Bizottság összehasonlította egymással:

(574)

Az árak összehasonlítása terméktípusonként, a kereskedelem azonos szintjén megvalósuló ügyletek vizsgálata alapján, az adatok szükség szerinti kiigazításával, a kedvezmények és az árengedmények levonásával történt. Az eredetiberendezés-gyártók piacán, illetve az utópiacon végzett értékesítések esetében nincs szükség kiigazításra, mivel az értékesítés mintegy 10 %-át kitevő utópiaci csatorna korlátozott hatással van az uniós piac átfogó értékelésére. Ezért a Bizottság úgy döntött, hogy e vizsgálat céljából nem különíti el a felhasználást a két értékesítési csatorna között. Az összehasonlítás eredményét a Bizottság kifejezte a mintában szereplő uniós gyártók vizsgálati időszakbeli elméleti árbevételének százalékában. Ennek alapján az érintett országból érkező behozatalhoz tartozó alákínálási különbözet az Unió piacán 17,1 % és 46,5 % között volt.

(575)

Emellett a vizsgálati időszakban a marokkói importárak 2022-höz képest csökkentek, miközben növelték volumenüket és piaci részesedésüket az uniós piacon. Ez jelentős árlenyomást okozott az uniós gazdasági ágazat számára a vizsgálati időszakban, mivel az uniós gazdasági ágazatnak a termelési költségei alá kellett csökkentenie az árait, és el kellett viselnie a veszteségeket annak érdekében, hogy megőrizzen a piaci részesedés egy részét, noha a termelési költségek a 2022. évihez képest továbbra is magasak voltak.

(576)

A támogatott behozatal által az uniós gazdasági ágazatra kifejtett hatás vizsgálata az alaprendelet 8. cikkének (4) bekezdésével összhangban valamennyi olyan gazdasági mutató értékelésére kiterjedt, amely a figyelembe vett időszakban hatást gyakorolt az uniós gazdasági ágazat helyzetére.

(577)

A Bizottság a (49) preambulumbekezdésben jelzett módon az uniós gazdasági ágazatot érő esetleges kár megállapítására mintavételt alkalmazott.

(578)

A kár meghatározása során a Bizottság különbséget tett a makrogazdasági és a mikrogazdasági kármutatók között. A Bizottság a makrogazdasági mutatókat a panaszostól a makrogazdasági kérdőívre adott válaszában kapott és a mintában szereplő uniós gyártók vizsgálati időszakra vonatkozó válaszaiban szereplő adatok alapján kiigazított adatok alapján értékelte. Ennélfogva a makrogazdasági adatok az összes uniós gyártóra vonatkoztak. A Bizottság a mikrogazdasági mutatókat a mintában szereplő uniós gyártók kitöltött kérdőíveiben található adatok alapján értékelte. Az adatok a mintában szereplő uniós gyártókra terjedtek ki. Az uniós gazdasági ágazat gazdasági helyzete szempontjából mindkét adatcsoport reprezentatívnak bizonyult.

(579)

A makrogazdasági mutatók a következők: termelés, termelési kapacitás, kapacitáskihasználás, értékesítési volumen, piaci részesedés, növekedés, foglalkoztatás, termelékenység, a támogatáskülönbözet nagysága, valamint a gazdasági ágazat felépülése a korábbi támogatás hatásaiból.

A mikrogazdasági mutatók a következők: átlagos egységár, egységköltség, munkaerőköltség, készletek, jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások, a beruházások megtérülése és tőkebevonási képesség.

(580)

A teljes uniós termelés, a termelési kapacitás és a kapacitáskihasználás a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

4. táblázat

Termelés, termelési kapacitás és kapacitáskihasználás

(581)

Az uniós gazdasági ágazat termelési volumene 2020 és 2022 között 3 %-kal csökkent. A Covid19-világjárvány hatásai miatt a termelési volumen már 2020-ban alacsony szinten volt. A vizsgálati időszak alatt nőtt a termelés, ami főként annak tudható be, hogy a Covid19-világjárvány és a globális ellátási lánc zavarai idején leállt a termelés. A vizsgálati időszakban elért termelési volumen azonban még mindig közel 18 %-kal maradt el a világjárvány előtti volumentől (2019-ben 57 097 000 darab). Ezenkívül a termelés sokkal kisebb mértékben nőtt a felhasználás érintett időszak alatti növekedéshez képest (4 %, illetve 15 %, lásd az 1. táblázatot).

(582)

Míg az uniós gazdasági ágazat termelési kapacitása 5 %-kal csökkent a figyelembe vett időszak alatt, a kapacitáskihasználás 74–81 % között ingadozott (a vizsgálati időszakban 81 %-os volt).

(583)

Az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumene és piaci részesedése a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

5. táblázat

Értékesítési volumen és piaci részesedés

(584)