(1)

Az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) 2024. július 1-jén az alaprendelet 5. cikke alapján dömpingellenes vizsgálatot indított a Kínai Népköztársaságból, a Koreai Köztársaságból, a Tajvanról és a Thaiföldről (a Kínai Népköztársaság, Tajvan és Thaiföld a továbbiakban együtt: érintett országok) származó epoxigyanták (a továbbiakban: epoxigyanták) behozatalára vonatkozóan. Az eljárás megindításáról a Bizottság értesítést (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló értesítés) tett közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában (2).

(2)

A Bizottság azt követően indított vizsgálatot, hogy 2024. június 6-án az epoxigyantagyártók ad hoc szövetsége (a továbbiakban: panaszos) panaszt (a továbbiakban: panasz) nyújtott be. A panaszt a panaszos az epoxigyantával foglalkozó, az alaprendelet 5. cikkének (4) bekezdése értelmében vett uniós gazdasági ágazat nevében nyújtotta be. A panaszban foglalt, a dömpinggel és az abból eredő jelentős kárral kapcsolatos bizonyítékok elegendőek voltak a vizsgálat megindításához.

(3)

A Bizottság az (EU) 2024/2714 bizottsági végrehajtási rendelettel (3) (a továbbiakban: a nyilvántartásba vételt bevezető rendelet) nyilvántartásbavételi kötelezettséget vezetett be az érintett termék behozatalára vonatkozóan.

(4)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben felkérte az érdekelt feleket, hogy a vizsgálatban való részvétel érdekében vegyék fel vele a kapcsolatot. A Bizottság emellett külön tájékoztatta a panaszost, a többi ismert uniós gyártót, az ismert exportáló gyártókat és a koreai, kínai, tajvani és thaiföldi hatóságokat, az ismert importőröket, felhasználókat és kereskedőket, valamint az érintettként ismert szervezeteket a vizsgálat megindításáról, és felkérte őket a részvételre.

(5)

Az érdekelt felek lehetőséget kaptak arra, hogy észrevételeket tegyenek a vizsgálat megindításával kapcsolatban, és kérjék a Bizottság és/vagy a kereskedelmi ügyekben eljáró meghallgató tisztviselő előtti meghallgatásukat.

(6)

A Kínai Kőolaj- és Vegyipari Szövetség epoxigyantával és annak alkalmazási területeivel foglalkozó bizottsága (a továbbiakban: ERC) a kínai epoxigyártók nevében eljárva (4) azt állította, hogy az uniós gazdasági ágazat nem felelt meg a jelen eljárás megindításához elegendő bizonyítékokra vonatkozó követelményeknek, és a Bizottság nem ellenőrizte megfelelően a panasz tartalmát. Az ERC szerint az alaprendelet 3. cikkének (3) és (5) bekezdésében felsorolt valamennyi tényezőre vonatkozó információt bele kellett volna foglalni a panaszba.

(7)

Először is az alaprendelet 5. cikke értelmében a panaszhoz szükséges (a vizsgálat megindításához elegendő) jogi bizonyítási követelmények egyértelművé teszik, hogy a panaszban szereplő információk sem mennyiségben, sem minőségben nem egyeznek meg azzal, amelyre a Bizottság a vizsgálat végén tett megállapításait alapozza. A panasznak valójában elegendő bizonyítékot kell tartalmaznia a dömpingre, a kárra és az ok-okozati összefüggésre vonatkozóan, amely észszerűen a panaszos rendelkezésére áll. Ezen túlmenően az alaprendelet 5. cikke nem írja elő, hogy a jelentős kárra vonatkozó elegendő bizonyíték meglétének megállapításához a 3. cikk (5) bekezdésében említett valamennyi kártényezőt elemezni kell, vagy hogy azoknak romlást kell jelezniük. Az alaprendelet 5. cikke (2) bekezdésének szövege azt mondja ki, hogy a panasznak tartalmaznia kell információkat az állítólagosan dömpingelt behozatal volumenének változására, az említett behozatalnak a hasonló termék uniós piacon felszámított áraira gyakorolt hatására, valamint a behozatalnak az uniós gazdasági ágazatra ebből következően gyakorolt hatására vonatkozóan, amit az uniós gazdasági ágazat helyzetére kihatással lévő releváns (de nem feltétlenül összes), például az alaprendelet 3. cikkének (3) és (5) bekezdésében szereplő tényezők és mutatók is tanúsítanak. A jelen ügyben a panaszosok által benyújtott bizonyítékoknak a Bizottság általi, az alaprendelet 2. cikkével összhangban történő elemzése azt eredményezte, hogy a panasz elegendő bizonyítékot tartalmazott a dömpingre, a kárra és az ok-okozati összefüggésre vonatkozóan. A Bizottság ezért elutasítja az ERC állítását.

(8)

Az ERC azt állította, hogy a panasz nem bizalmas változata és annak mellékletei nem teszik lehetővé a kitakart információk tartalmának észszerű megértését, és rendkívül bonyolulttá tették a többi érdekelt fél számára, hogy érdemi észrevételeket tegyenek. Konkrétabban, az ERC azt állította, hogy valamennyi uniós szintű kármutatót, valamint a panaszos gyártókra vonatkozó adatokat tartományok formájában, indokolás nélkül mutatták be, hogy számos információforrást visszatartottak, és hogy a dömpingkülönbözet-számításokat tartalmazó egyes mellékletekben teljes egészében korlátozták az összes olyan lényeges adatot, amely lehetővé tenné az ERC számára, hogy reagálni tudjon a dömpingre vonatkozó állításokra.

(9)

A thaiföldi exportáló gyártó, az Aditya Birla Chemicals (Thailand) Limited (a továbbiakban: Aditya Birla) szintén azt állította, hogy a Bizottság túlzott bizalmasságot biztosított a panaszosoknak, ami szerintük ellentétes az alaprendelet 19. cikkével. Az állítás a panaszban szereplő, különböző piaci jelentésekkel (epiklórhidrin-piaci jelentés, a Chemical Economics Handbook 2022. évi kiadásának epoxigyantákra vonatkozó része, Tecnon Orbichem), támogató levelekkel, a dömpinggel és az alákínálással/áron aluli értékesítéssel kapcsolatos számításokat alátámasztó bizonyítékokkal (többek között Thaiföld esetében az alákínálás és az áron aluli értékesítés elemzésének hiányával), valamint a Covid19 uniós gazdasági ágazatra gyakorolt hatásának elemzésével kapcsolatos, kitakart információkra vonatkozott.

(10)

Először is a Bizottság megállapította, hogy a panaszban megadott információk – beleértve a titoktartási okokból kitakart információkat is – lehetővé tették az alaprendelet 19. cikkének (2) bekezdésével összhangban benyújtott információk tartalmának észszerű megértését. Az uniós gazdasági ágazat szerkezete miatt a Bizottság elfogadta a tartományokat a mikrogazdasági és makrogazdasági mutatók tekintetében. A kármutatókra vonatkozóan megadott tartományok kellően részletesek voltak ahhoz, hogy lehetővé tegyék a benyújtott információk lényegének észszerű megértését és az összes kármutató tendenciáinak értékelését, különösen mivel minden mutatóhoz indexet adtak meg.

(11)

Emellett – különösen az ERC által vitatott, a kármutatókra és az információforrásokra vonatkozó, bizalmas információk miatti korlátozások tekintetében – az említett adatokat a panaszos a vizsgálat megindítását követően a makrogazdasági kérdőívre adott válaszában, korlátozás nélkül, indexálatlan formában, a felhasznált források megjelölésével felvette a nyilvános aktába.

(12)

A dömpingre vonatkozó állításokat illetően a Bizottság megállapította, hogy a panasz szövegében szereplő információk lehetővé tették az ERC számára, hogy érdemi észrevételeket tegyen a tárgyban. A panasz nyilvános változatában szereplő dömpingszámítások részletes magyarázattal szolgáltak a dömpingszámításhoz felhasznált valamennyi különböző elemről, beleértve az e számításokhoz felhasznált valamennyi forrást. A rendes érték az uniós gazdasági ágazat költségszerkezetén alapult, ezért a Bizottság észszerűnek találta, hogy a panasz nyilvános változatában minden egyes érintett ország esetében a rendes érték szűk tartományát adja meg. Az Aditya Birla nem indokolta meg, hogy a panasz nyilvános változatában a dömpingkülönbözet kiszámítására vonatkozóan benyújtott információk miért nem voltak kellően részletesek ahhoz, hogy lehetővé tegyék az észszerű megértést.

(13)

Ami az Aditya Birla állításait illeti, a tartományokat, illetve a piaci jelentésekből származó vagy a kár- és dömpingszámításokkal kapcsolatos tendenciák alakulására vonatkozó jelzéseket a nem bizalmas összefoglalókban kellő részletességgel bemutatták. Az Aditya Birla állításával ellentétben Thaiföld esetében az áralákínálás/áron aluli értékesítés elemzése a panasz részét képezi, és ugyanezek az információk az 5.4. mellékletben is szerepelnek. Ezenkívül bizonyos információk (például a telefonhívási jelentésekből származó idézetek) természetüknél fogva bizalmasak, és nem képezhetik nem bizalmas összefoglaló tárgyát. Ezenkívül a panaszban említett különböző jelentések szerzői jogi védelem alatt álltak, de más érdekelt felek számára könnyen elérhetőek voltak. Végezetül, ami a fél egyéb állításait illeti, például a kereskedelmi elemzéssel, a támogató levelekkel és a Covid19 hatásával kapcsolatban, nem nyújtott be bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a nyilvános változat miért nem tette lehetővé az észszerű megértést, ezért azokat a Bizottság nem tudta megfelelően értékelni.

(14)

Következésképpen, amint az fentebb kifejtésre került, a panasz nem bizalmas változata és annak mellékletei lehetővé tették az azokban foglalt tartalom észszerű megértését, és ezáltal a felek eljárási jogait tiszteletben tartották.

(15)

Az ERC azt is előadta, hogy az Eurostat által az érintett termékcsoport tekintetében az ipari termelésre vonatkozóan szolgáltatott PRODCOM-adatok azt mutatják, hogy az uniós gazdasági ágazat helyzete eltér a panaszban bemutatottól.

(16)

A panaszban megadott adatok az uniós termelés 70–80 %-ára vonatkoznak, és magától a panaszostól származnak. Másrészt a PRODCOM-adatokat az uniós gyártók önkéntes felmérése révén gyűjtik, és pontosságukat nem lehet függetlenül ellenőrizni. A fenti okok miatt a panaszos nem követett el hibát, amikor a panasz elkészítésekor figyelmen kívül hagyta a PRODCOM-adatbázist. Az ERC érvét ezért a Bizottság elutasította.

(17)

Az Aditya Birla fenntartotta, hogy a panaszban szolgáltatott adatok a 2022 októbere és 2023 szeptembere közötti vizsgálati időszakra vonatkoznak, míg az eljárás megindításáról szóló értesítés egy másik vizsgálati időszakra hivatkozik. Az Aditya Birla szerint a behozatali adatokkal, a kárral és a dömpinggel kapcsolatos észrevételek csak a panaszban tárgyalt időszakon alapulhatnak, vagy máskülönben ez a megközelítés a védelemhez való jog megsértését jelentené. Az Aditya Birla továbbá azt állította, hogy a panasz a legitimáció megállapítása céljából nem tette lehetővé az exportáló gyártó számára, hogy értékelje az uniós gyártókra és termelésre vonatkozó releváns információkat.

(18)

Először is, a Bizottságot nem köti a panaszban meghatározott vizsgálati időszak a vizsgálat lefolytatása során, sőt, a vizsgálati időszakot főszabályként az eljárás megindításának időpontjához közelebb kell meghatároznia. Másodszor, a legitimációs szakasz – amelyben 4, az uniós termelés körülbelül 80 %-át képviselő vállalat jelentkezett – eredményei bekerültek a nyilvános aktába, így azok betekintés céljából valamennyi érdekelt fél rendelkezésére állnak. Ezért a Bizottság megalapozatlanság miatt elutasította az Aditya Birla állításait.

(19)

Az Aditya Birla szerint a Thaiföldről érkező behozatal sokkal alacsonyabb volt, mint a másik két érintett országból érkező behozatal, így Thaiföldet ki kellett volna zárni a vizsgálatból.

(20)

A Thaiföldről érkező behozatal piaci részesedése meghaladta az 1 %-ot, vagyis azt a küszöbértéket, amely alatt az 5. cikk (7) bekezdése alapján nem indítható vizsgálat. Ezért az Aditya Birla állításának nem lehet helyt adni.

(21)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben jelezte, hogy az alaprendelet 17. cikkével összhangban mintavételt végezhet az érdekelt felek körében.

(22)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben jelezte, hogy ideiglenesen kiválasztott egy uniós gyártókból álló mintát. A Bizottság az Unión belüli, a vizsgálati időszak alatti legnagyobb reprezentatív termelési és értékesítési volumen alapján vette a mintát. A minta két uniós gyártóból (Westlake és Blue Cube/Olin) állt. A mintában szereplő uniós gyártók termelése a teljes uniós termelés mintegy 60 %-át tette ki. A Bizottság felkérte az érdekelt feleket, hogy tegyenek észrevételeket az ideiglenes mintával kapcsolatban. A Bizottsághoz nem érkezett észrevétel, és a minta az uniós gazdasági ágazatra nézve reprezentatívnak volt tekinthető.

(23)

Annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát, a Bizottság felkérte a független importőröket az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott információk benyújtására.

(24)

Két független importőr (a Cortex és a Comexim) nyújtotta be a kért információkat és egyezett bele a mintába való felvételébe. A válaszok kis számára való tekintettel a Bizottság úgy döntött, hogy nincs szükség mintavételre.

(25)

Annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát, a Bizottság felkérte a Thaiföldön működő összes exportáló gyártót az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott információk benyújtására. Emellett a Bizottság felkérte a Thaiföldi Királyságnak az Európai Unió mellett működő képviseletét, hogy azonosítsa és/vagy nevezze meg azokat az esetleges további exportáló gyártókat, amelyek érdeklődést tanúsíthatnak a vizsgálatban való részvétel iránt, illetőleg vegye fel velük a kapcsolatot.

(26)

Thaiföldön a vizsgálat megindításakor csak egy exportáló gyártó volt ismert a Bizottság számára. Más exportáló gyártó nem jelentkezett. A Bizottság ezért úgy ítélte meg, hogy nincs szükség mintavételre, és javasolta ennek az exportáló gyártónak a vizsgálatát. A Bizottság az alaprendelet 17. cikkének (2) bekezdésével összhangban erről a döntésről egyeztetett az ismert érintett exportáló gyártóval és az érintett ország hatóságaival. Észrevétel nem érkezett.

(27)

Annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát, a Bizottság felkérte a Koreai Köztársaságban (a továbbiakban: Korea) működő összes exportáló gyártót az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott információk benyújtására. Emellett a Bizottság felkérte a Koreai Köztársaságnak az Európai Unió mellett működő képviseletét, hogy azonosítsa és/vagy nevezze meg azokat az esetleges további exportáló gyártókat, amelyek érdeklődést tanúsíthatnak a vizsgálatban való részvétel iránt, illetőleg vegye fel velük a kapcsolatot.

(28)

Négy koreai exportáló gyártó nyújtotta be a kért információkat és egyezett bele a mintába való felvételébe. A Bizottság azt a két koreai exportáló gyártót vette fel a mintába, amely a legnagyobb mennyiségben exportált az Unióba. Ezek a vizsgálati időszak alatt a Koreából az Unióba irányuló teljes exportvolumen több mint 90 %-át képviselték.

(29)

Annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát, a Bizottság felkérte a Tajvanban működő összes exportáló gyártót az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott információk benyújtására. Emellett a Bizottság felkérte Tajvan Európai Unió mellett működő képviseletét, hogy azonosítsa és/vagy nevezze meg azokat az esetleges további exportáló gyártókat, amelyek érdeklődést tanúsíthatnak a vizsgálatban való részvétel iránt, illetőleg vegye fel velük a kapcsolatot.

(30)

Tajvanban a vizsgálat megindításakor csak két exportáló gyártó volt ismert a Bizottság számára. Más exportáló gyártó nem jelentkezett. A Bizottság ezért úgy ítélte meg, hogy nincs szükség mintavételre, és javasolta ennek a két exportáló gyártónak a vizsgálatát. A Bizottság az alaprendelet 17. cikkének (2) bekezdésével összhangban erről a döntésről egyeztetett az ismert érintett exportáló gyártókkal és az érintett ország hatóságaival. Észrevétel nem érkezett.

(31)

Annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát, a Bizottság felkérte a Kínai Népköztársaságban (a továbbiakban: Kína) működő összes exportáló gyártót az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott információk benyújtására. Emellett a Bizottság felkérte a Kínai Népköztársaságnak az Európai Unió mellett működő képviseletét, hogy azonosítsa és/vagy nevezze meg azokat az esetleges további exportáló gyártókat, amelyek érdeklődést tanúsíthatnak a vizsgálatban való részvétel iránt, illetőleg vegye fel velük a kapcsolatot.

(32)

Tíz kínai exportáló gyártó/gyártói csoport bocsátotta rendelkezésre a kért információkat és járult hozzá ahhoz, hogy szerepeljen a mintában. A Bizottság az alaprendelet 17. cikkének (1) bekezdésével összhangban az Unióba irányuló export legnagyobb reprezentatív mennyisége alapján két olyan, a vizsgálati időszak alatt a kínai behozatal körülbelül 80 %-át képviselő csoportot vett fel a mintába, amelyet a rendelkezésre álló idő alatt megfelelően meg tudott vizsgálni. A Bizottság az alaprendelet 17. cikkének (2) bekezdésével összhangban a minta kiválasztásáról egyeztetett valamennyi ismert érintett exportáló gyártóval és az érintett országok (valamint Korea) hatóságaival.

(33)

A Chang Chun Chemical (Panjin) Co., Ltd. (a továbbiakban: CCPJ) és a Chang Chun Chemical (Jiangsu) Co., Ltd. (a továbbiakban: CCJS) (a továbbiakban együttesen: Chang Chun csoport) exportáló gyártók azzal érveltek, hogy összesített exportvolumenük az epoxigyanták vizsgálati időszak alatti uniós behozatalának 20 %-át tette ki, ami magasabb, mint a mintában szereplő másik csoporté. Továbbá, mivel a Chang Chun csoport a tajvani mintában is szerepelt, a csoport azzal érvelt, hogy a Bizottság a csoport Unióba irányuló kivitelére vonatkozó adatok nagy részére szert tehetne azzal, ha a kínai Chang Chun csoportot is szerepeltetné a mintában. Végezetül a Chang Chun csoport azzal érvelt, hogy számviteli rendszere eltér a mintában szereplő kínai vállalatok számviteli rendszerétől, mivel ők egy tajvani tulajdonban lévő csoport.

(34)

A Bizottság megerősítette, hogy az állítással ellentétben a Chang Chun Unióba irányuló exportvolumene nem érte el a mintában szereplő két csoport által bejelentett mennyiséget. Ezenkívül a Bizottság olyan mintát választott, amelyet a rendelkezésre álló idő alatt észszerűen meg lehetett vizsgálni, ezért nem vehetett figyelembe más tényezőket, például a számviteli módszereket vagy a Chang Chun csoport Kínából és Tajvanról az Unióba irányuló teljes exportvolumenét. Ezért a Bizottság ezt a felvetést elutasította.

(35)

A Bizottság kérdőívet küldött a Kínai Népköztársaság kormányának (a továbbiakban: kínai kormány) az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja értelmében vett jelentős torzulások Kínában való fennállására vonatkozóan.

(36)

A panaszos továbbá a panaszában elegendő bizonyítékkal szolgált arról, hogy Kínában az érintett termék vonatkozásában nyersanyagpiaci torzulások állnak fenn. Ezért az eljárás megindításáról szóló értesítésben foglaltaknak megfelelően a vizsgálat ezekre a nyersanyagpiaci torzulásokra is kiterjedt annak megállapítása érdekében, hogy a Bizottság alkalmazza-e Kína tekintetében az alaprendelet 7. cikke (2a) és (2b) bekezdésében foglalt rendelkezéseket. Ezért a Bizottság e tekintetben további kérdőívet küldött a kínai kormánynak.

(37)

A Bizottság a mintában szereplő kínai, koreai, tajvani és thaiföldi vállalatok számára összeállított kérdőívet a vizsgálat megindításának napján hozzáférhetővé tette az interneten (5).

(38)

A Bizottság minden olyan információt megkísérelt beszerezni és ellenőrzött, amely szükséges volt a dömping, az abból eredő kár és az uniós érdek ideiglenes megállapításához. Az alaprendelet 16. cikke szerinti ellenőrző látogatásokra a következő vállalatok telephelyén került sor:

(39)

A dömpingre és a kárra vonatkozó vizsgálat a 2023. április 1-jétől 2024. március 31-ig tartó időszakra (a továbbiakban: vizsgálati időszak) terjedt ki. A kárra vonatkozó értékelés szempontjából releváns tendenciák vizsgálata a 2020. január 1-jétől a vizsgálati időszak végéig tartó időszakra (a továbbiakban: figyelembe vett időszak) terjedt ki.

(40)

Az ERC azt állította, hogy a Bizottság által az eljárás megindításakor meghatározott vizsgálati időszakból egy egész negyedév hiányzik a vizsgálati időszak vége és az eljárás megindításának időpontja között. Ezenkívül az ERC szerint a 2020-as évet alapul venni viszonyítási alapként az importvolumenek és -árak értékeléséhez torz képet mutat, mivel annak az évnek nem piaci erők voltak a mozgatórugói, amelyek a logisztikai problémák és a rendkívül ingadozó árak miatt alacsony behozatali volument eredményeztek. Az ERC azt javasolta, hogy a Bizottság 2019. január 1-jén kezdődő figyelembe vett időszakot fogadjon el, hogy az tükrözze a Covid19-világjárvány előtti szokásos üzleti feltételeket és az azt követő geopolitikai zavarokat.

(41)

Az egyik független importőr, a Cortex is a figyelembe vett időszak 2019-es évvel történő kibővítését kérte, mivel az importőr véleménye szerint ez olyan év volt, amelyben rendes piaci körülmények álltak fenn.

(42)

Az alaprendelet 6. cikkének (1) bekezdésével összhangban a vizsgálati időszak rendszerint az eljárás megindítását közvetlenül megelőző hat hónapnál nem lehet rövidebb. A Bizottság széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik a vizsgálati időszak kiválasztásában, amennyiben ez a kiválasztás lehetővé teszi a reprezentatív ténymegállapítást a lehető legfrissebb információk felhasználásával. Ebben az esetben a Bizottság a vizsgálat megindítása előtt három hónappal végződő vizsgálati időszakot választott ki, ami összhangban van a 6. cikk (1) bekezdésével, valamint a bevett gyakorlattal, ugyanakkor lehetővé tette az uniós és exportáló gyártóktól és más statisztikai forrásokból származó adatok gyűjtését is.

(43)

A figyelembe vett időszakot és annak 2019-ig történő kibővítését illetően emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság ugyanilyen széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik ezen időszak kiválasztását illetően is. A figyelembe vett időszaknak elég hosszúnak kell lennie ahhoz, hogy a Bizottság megfelelően értékelhesse az uniós gazdasági ágazat helyzetét befolyásoló valamennyi releváns gazdasági tényezőt és mutatót. A jelen ügyben a Bizottság a szokásos gyakorlatának megfelelően három teljes éves időszakot, valamint a vizsgálati időszakot választotta ki a makrogazdasági és mikrogazdasági tendenciák és mutatók vizsgálatára. Meg kell jegyezni továbbá, hogy a kár bizottsági értékelése a gazdasági tényezők dinamikus értékelését foglalja magában a figyelembe vett időszak során, nem csupán a figyelembe vett időszak kezdetén és végén fennálló feltételek értékelését. Ebben az összefüggésben a figyelembe vett időszak első évétől függetlenül a Bizottság elemzése egyértelműen kimutatta, hogy a vizsgálati időszak alatt jelentős kár érte az uniós gazdasági ágazatot. Ezért a figyelembe vett időszak megváltoztatása nem érvénytelenítené, és más módon sem változtatná meg az e rendeletben szereplő, kárra vonatkozó megállapításokat. Az ERC és a Cortex felvetéseit ezért a Bizottság elutasította.

(44)

A vizsgálat tárgyát képező termék: 35 tömegszázalékot meghaladó epoxigyantát (más néven epoxid gyantát vagy poliepoxidot) tartalmazó termékek, ahol az epoxigyanta epiklórhidrin és egy alifás vagy aromás alkohol komponens (például biszfenol-A) alapú reakcióképes epoxi csoportokat tartalmazó polimer vagy előpolimer, szilárd, félszilárd vagy folyékony formában, mindenfajta minőséggel, tisztasággal, molekulatömeggel vagy molekulaszerkezettel, módosítókat, keményítőszereket vagy adalékokat tartalmazó is, feltéve, hogy a keményítőszerek nem léptek kémiai reakcióba úgy, hogy az epoxigyanta megszilárduljon, vagy epoxi csoportokat már nem tartalmazó más termékké alakuljon át (a továbbiakban: vizsgált termék).

Az alábbi termékek nem tartoznak ebbe a termékkörbe:

(45)

Az epoxigyanták kémiai összetétele sokféle lehet. A leggyakoribb epoxigyanta a biszfenol-A-diglicidil-éter, más néven BADGE vagy DGEBA, amely az epiklórhidrin biszfenol-A-val (a továbbiakban: BPA) való reakciójából jön létre. Az epoxigyanták az epiklórhidrin más nyersanyagokkal, például alifás glikolokkal és fenol- vagy krezol-novolakokkal való reakciójával is előállíthatók. A gyártási folyamat még akkor is hasonló, ha az epoxigyanta előállításakor az epiklórhidrinnel való reakcióban a BPA helyett más nyersanyagokat használnak.

(46)

Az epoxigyanták hőre keményedő gyanták, ami azt jelenti, hogy addig nem alakulnak ki a hasznos tulajdonságai, amíg nem szilárdulnak meg, azaz nem lépnek reakcióba keményítőszerekkel. Megszilárdult formában az epoxigyanták a következő tulajdonságokkal rendelkeznek: nagyszerű tapadás, kiváló ellenálló képesség a korrózióval és a vegyszerekkel szemben, nagy mechanikai szilárdság, valamint kiváló szigetelő tulajdonságok.

(47)

Az epoxigyantákat széles körben alkalmazzák, például bevonatokhoz (beleértve a szélturbinák lapátjait is), festékekhez, ragasztókhoz, kompozit anyagokban, szigetelőanyagokban és az elektronikában.

(48)

Az érintett termék a Kínai Népköztársaságból, a Koreai Köztársaságból, a Tajvanról és a Thaiföldről származó, jelenleg az ex 2910 90 00 , ex 3824 99 92 , ex 3824 99 93 és ex 3907 30 00 KN-kódok (TARIC-kódok: 2910 90 00 05, 3824 99 92 96, 3824 99 93 10, 3907 30 00 05, 3907 30 00 20 és 3907 30 00 80) alá tartozó vizsgált termék.

(49)

A vizsgálat rámutatott arra, hogy a következő termékek azonos alapvető fizikai, kémiai és műszaki tulajdonságokkal rendelkeznek, és alapvető felhasználási területeik is megegyeznek:

(50)

A Bizottság az eljárás e szakaszában úgy határozott, hogy ezek a termékek ennek megfelelően az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése értelmében hasonló termékek.

(51)

A Valspar Corporation SAS (a továbbiakban: Sherwin Williams) azt állította, hogy az érintett termék fogalommeghatározása alá tartozó tetrametil-biszfenol-F-alapú diglicidil-étert (a továbbiakban: TMBPF-DGE) ki kell zárni a vizsgálat termékköréből. Konkrétabban a Sherwin Williams azzal érvelt, hogy a TMBPF-DGE-t élelmiszerrel érintkező bevonatok esetében engedélyezték, és az a BPA-alapú bevonatok fontos alternatívája. Ezenkívül a Sherwin Williams szerint a vállalat a TMBPF-DGE Unióban és Kínában történő gyártása tekintetében szabadalmi jogokkal rendelkezik, a TMBPF-DGE-t nem importálják az Unióba, és nincs bizonyíték arra, hogy a TMBPF-DGE uniós gyártásának kárt okoz az érintett országokból az Unióba érkező megnövekedett epoxigyanta-behozatal.

(52)

Először is, maga a Sherwin Williams állítja, hogy a TMBPF-DGE-t a BPA-alapú termékek alternatívájaként használják a bevonatiparban. Ezért az említett epoxitípus alapvető felhasználási területe ugyanaz, és hasonló alapvető jellemzőkkel rendelkezik, mint a többi, vele versengő epoxitípus, és felcserélhető a többi vizsgált epoxitermékkel. Ezenkívül egy bizonyos epoxitípus gyártására vonatkozó tulajdonjog megléte nem tekinthető a vizsgálat termékköréből való kizárás okának. A Sherwin Williams nem bizonyította, hogy a TMBPF-DGE valamennyi változata szabadalmi oltalom alá tartozna. Ezenkívül a szellemitulajdon-jogok nincsenek hatással a piacvédelmi vizsgálatok szempontjából releváns termék jellemzőire vagy felhasználására. Továbbá az a tény, hogy a TMBPF-DGE-t nem importálják az Unióba, nem jelzi előre az érintett országokban működő exportáló gyártók jövőbeli magatartását, függetlenül bármely olyan szabadalmi jogtól, amely az Unión kívülre is kiterjedhet, vagy akár nem is alkalmazható az Unión kívüli területeken. A Sherwin Williams azt sem bizonyította, hogy a TMBPF-DGE-t ne lehetett volna előállítani az érintett országok bármelyikében.

(53)

Ezenkívül az Allnex Resins (China) Ltd. (a továbbiakban: Allnex China) kérelmet nyújtott be az Allnex különleges gyantáknak, konkrétan a BECKOPOX EP 2387w/53WA-nak a vizsgálat hatálya alóli kizárása iránt. Az Allnex China azt állította, hogy az említett különleges gyanta kevésbé veszélyes szerves oldószereket tartalmaz, nagyon csekély környezeti hatással jár, és a vállalat védett technikákat alkalmaz a gyanta gyártásához.

(54)

Először is, az Allnex China maga is elismeri, hogy a BECKOPOX EP 2387w/53WA megfelel a vizsgált termék fogalommeghatározásának. Másodszor, az a tény, hogy az érintett gyanta kevésbé veszélyes anyagokat tartalmaz, és környezetbarátabb, nem minősül a jelen ügyben vizsgált termék fogalmát meghatározó kritériumok közé. Végezetül, amint az az (51) preambulumbekezdésben szerepel, a védett technikák alkalmazása nem szolgálhat a termékek kizárásának indokaként, és nem jelenti azt, hogy más gyártók nem állíthatnak elő hasonló tulajdonságokkal és teljesítményjellemzőkkel rendelkező epoxigyantát, kárt okozva az uniós gazdasági ágazatnak.

(55)

A fenti megfontolásokra tekintettel a Bizottság ideiglenesen elutasította a TMBPF-DGE és a BECKOPOX EP 2387w/53WA vizsgált termékkörből való kizárására irányuló kérelmet.

(56)

Mivel a vizsgálat megindításakor elegendő arra utaló bizonyíték állt rendelkezésre, hogy Kínában az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja értelmében jelentős torzulások állnak fenn, a Bizottság helyénvalónak ítélte, hogy a vizsgálatot a szóban forgó ország exportáló gyártói tekintetében az alaprendelet 2. cikkének (6a) bekezdése figyelembevételével indítsa meg.

(57)

Ebből következően a Bizottság az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének lehetséges alkalmazásához szükséges adatok összegyűjtése érdekében az eljárás megindításáról szóló értesítésben felkérte a Kínában működő összes exportáló gyártót arra, hogy bocsássanak rendelkezésre információkat az epoxigyanták előállítása során felhasznált bemeneti anyagokra vonatkozóan. A kért információkat az exportáló gyártók három csoportja küldte meg.

(58)

A vélt jelentős torzulásokra irányuló vizsgálathoz szükségesnek tartott információk összegyűjtése érdekében a Bizottság kérdőívet küldött a kínai kormánynak. Emellett az eljárás megindításáról szóló értesítés 5.3.2. pontjában a Bizottság felkérte az érdekelt feleket arra, hogy az eljárás megindításáról szóló értesítésnek az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételétől számított 37 napon belül ismertessék álláspontjukat és szolgáltassanak információkat az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése alkalmazását illetően, és mindezeket támasszák alá bizonyítékokkal. A kínai kormánytól nem érkezett válasz. Ezt követően a Bizottság tájékoztatta a kínai kormányt arról, hogy a jelentős torzulások Kínában való fennállásának megállapításához az alaprendelet 18. cikke értelmében a rendelkezésre álló tényeket fogja felhasználni. Az érdekelt felektől nem érkezett észrevétel az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének Kínára történő esetleges alkalmazásával kapcsolatban.

(59)

Az eljárás megindításáról szóló értesítésben a Bizottság jelezte, hogy a rendelkezésére álló bizonyítékokra való tekintettel a rendes érték torzulásmentes árak vagy referenciaértékek alapján történő meghatározása az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja értelmében egy megfelelő reprezentatív ország kiválasztását teheti szükségessé.

(60)

A Bizottság 2024. szeptember 17-én egy feljegyzés (a továbbiakban: első feljegyzés) útján tájékoztatta az érdekelt feleket azokról a releváns forrásokról, amelyeket a rendes érték meghatározásához fel kívánt használni. A feljegyzésben a Bizottság teljeskörűen – többek között a nyersanyagokra, a munkaerőre és az energiára is kiterjedően – felsorolta az érintett termék előállításához felhasznált termelési tényezőket. Emellett a torzulásmentes árak, illetve referenciaértékek megválasztásának kritériumai alapján a Bizottság azonosította a lehetséges reprezentatív országot, nevezetesen Thaiföldet. A Bizottság észrevételeket kapott a mintában szereplő egyik kínai exportáló gyártótól, a Jiangsu Sanmu Group Co. Ltd-től és a panaszostól. Ezekkel az észrevételekkel a második feljegyzés foglalkozott.

(61)

2024. november 15-én, a beérkezett észrevételek elemzését követően a Bizottság kibocsátott egy második, a rendes érték megállapításához felhasznált forrásokról szóló feljegyzést (a továbbiakban: második feljegyzés). Az említett feljegyzésben a Bizottság összeállította a termelési tényezők ideiglenes jegyzékét, és tájékoztatta az érdekelt feleket, hogy Thaiföldet kívánja az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontjának első franciabekezdése szerinti reprezentatív országként használni. Emellett a Bizottság tájékoztatta az érdekelt feleket arról, hogy az értékesítési, általános és igazgatási költségek (a továbbiakban: SGA-költségek), valamint a nyereség megállapításához az Aditya Birla Chemicals (Thailand) elnevezésű, a reprezentatív országban működő gyártótól származó, könnyen elérhető pénzügyi információkat kívánja felhasználni. A Bizottság felkérte az érdekelt feleket, hogy tegyenek észrevételeket ezzel kapcsolatban. A mintában szereplő egyik exportáló gyártótól, a Jiangsu Sanmu Group Co. Ltd-től és a panaszostól érkeztek észrevételek.

(62)

A második feljegyzésre vonatkozóan érkezett észrevételek és információk elemzése után a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy Thaiföld megfelelő reprezentatív országnak tekinthető, és a rendes érték megállapításához szükséges torzulástól mentes árakat és költségeket onnan szerzi majd be. E választás mögöttes okait a (104) és az azt követő preambulumbekezdések részletesen ismertetik. A beérkezett észrevételekkel a 3.1.2.4.4. szakasz foglalkozik részletesen.

(63)

Az alaprendelet 2. cikkének (1) bekezdése szerint „[a] rendes érték rendszerint az exportáló országban a független vevők által a szokásos kereskedelmi forgalom keretében ténylegesen fizetett vagy fizetendő árakon alapszik”.

(64)

Az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja szerint ugyanakkor „[a]bban az esetben, ha […] megállapítást nyer, hogy az exportáló országban fennálló, b) pont szerinti jelentős torzulások következtében nem helyénvaló az exportáló országbeli belföldi árak és költségek alkalmazása, a rendes értéket a torzulásoktól mentes árakat vagy referenciaértékeket tükröző előállítási és értékesítési költségek alapján kell képezni”, és annak „tartalmaznia kell az igazgatási, értékesítési és általános költségek, valamint a nyereség torzulástól mentes és észszerű összegét” (az „igazgatási, értékesítési és általános költségekre” a továbbiakban az „SGA-költségek” fordulattal hivatkozunk).

(65)

Az alábbiakban található részletes magyarázat szerint a Bizottság e vizsgálat keretében arra a következtetésre jutott, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján helyénvaló az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének alkalmazása.

(66)

A Bizottság a kínai vegyipari ágazat (6) vonatkozásában végzett közelmúltbeli vizsgálatai (7) keretében megállapította az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja értelmében vett jelentős torzulások fennállását.

(67)

Az említett vizsgálatok során a Bizottság megállapította, hogy Kínában a jelentős mértékű kormányzati beavatkozás a piaci elveknek megfelelő hatékony erőforrás-elosztáshoz képest torzulásokat eredményez (8). A Bizottság megállapította különösen, hogy a vegyipari ágazatban nemcsak hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának első franciabekezdése értelmében véve jelentős mértékű kormányzati tulajdon van jelen (9), hanem az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának második franciabekezdése értelmében a kínai kormány számára a vállalatokban való jelenléte azt is lehetővé teszi, hogy befolyást gyakoroljon az árak és a költségek tekintetében (10). A Bizottság megállapította továbbá, hogy az államnak a pénzügyi piacokon, valamint a nyersanyagokat és más bemeneti anyagokat előállító gazdasági ágazatokban való jelenléte és az azok működésébe való beavatkozása további torzító hatást fejt ki a piacra. Összességében a kínai tervrendszer hatására az erőforrások a kínai kormány által stratégiaiként kijelölt vagy politikailag más szempontból fontosnak tartott gazdasági ágazatokban összpontosulnak, ahelyett, hogy elosztásukat a piaci erők határoznák meg (11). Emellett a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának negyedik franciabekezdése értelmében a kínai csődjogi és tulajdonjogi szabályozás nem működik megfelelően, ami torzulásokat idéz elő Kínában különösen a fizetésképtelen vállalatok életben tartása, valamint a földterületek használati jogának allokálása területén (12). Hasonlóképpen a Bizottság megállapította, hogy Kínában az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának ötödik franciabekezdése értelmében a vegyipari ágazatban torzultak a bérköltségek (13), valamint hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának hatodik franciabekezdése értelmében a pénzügyi ágazatban – különösen a vállalati szektor tőkéhez jutása terén – torzulások állnak fenn (14).

(68)

A kínai vegyipari ágazatra vonatkozó korábbi vizsgálatokhoz hasonlóan a Bizottság e vizsgálat keretében is megvizsgálta, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja értelmében fennálló jelentős torzulások figyelembevételével helyénvaló-e vagy sem a Kínában érvényes belföldi árak és költségek alkalmazása. A Bizottság ezt a vizsgálatot a vizsgálat iratai között megtalálható, köztük a panaszban, valamint többek között a „Bizottsági szolgálati munkadokumentum piacvédelmi vizsgálatokhoz a Kínai Népköztársaság gazdaságának jelentős torzulásairól” című dokumentumban (15) (a továbbiakban: jelentés) foglalt bizonyítékokra alapozta, amelyek nyilvánosan hozzáférhető forrásokból származnak. Az elvégzett elemzés általában véve a kínai gazdaságba való jelentős mértékű kormányzati beavatkozással, valamint konkrétan az érintett gazdasági ágazat és a vizsgált termék piacának sajátos helyzetével foglalkozott. A Bizottság ezeket a bizonyítékokat kiegészítette a Kínában fennálló, a korábbi vizsgálatok keretében is megállapított jelentős torzulások alátámasztása szempontjából releváns különböző kritériumokkal kapcsolatos saját kutatásával.

(69)

A panasz azt állította, hogy a kínai epoxigyanta-ágazatban jelentős torzulások állnak fenn. Hivatkozott a jelentésre, különösen arra, hogy a kínai gazdasági rendszer „szocialista piacgazdaság”, és a Kínai Kommunista Párt (a továbbiakban: KKP) aktív szerepére a kínai köz- és magánszektorban egyaránt.

(70)

A panasz konkrétabban a következőkre mutatott rá:

(71)

A panasz következésképpen arra az álláspontra helyezkedett, hogy az árak és költségek (köztük a nyersanyag-, az energia- és a munkaerőköltségek) az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja értelmében jelentős kormányzati beavatkozás hatására alakulnak ki, és nem szabadpiaci erőviszonyok eredményei. A panasz szerint ezen az alapon a szóban forgó esetben nem helyénvaló a belföldi árak és költségek alkalmazása a rendes érték megállapításához.

(72)

A Bizottság megvizsgálta, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja értelmében fennálló jelentős torzulások figyelembevételével helyénvaló-e vagy sem a Kínában érvényes belföldi árak és költségek alkalmazása. Az elvégzett elemzés általában véve a kínai gazdaságba való jelentős mértékű kormányzati beavatkozással, valamint konkrétan az érintett gazdasági ágazat és az érintett termék piacának sajátos helyzetével foglalkozott.

(73)

Ami az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának első franciabekezdését illeti, az érintett termék ágazatát magánvállalatok, például a Hongchang Electronics (más néven Grace Epoxy) (20) vagy a Huibo New Materials (más néven Wells Advanced Materials) (21) és állami tulajdonú vállalatok, például a Fujian Sanmu csoport (22), a Sinochem csoport (23) és a Sinopec csoport (24) is kiszolgálják. A magán- és az állami tulajdonú gyártók pontos arányát nem lehetett megállapítani az epoxigyanta piacán. A Bizottság azonban megállapította, hogy számos gyártó közvetlenül az állam ellenőrzése alatt áll. Példaként említhető az epoxigyanta legnagyobb kínai gyártója (25), a Fuzhou Development Zone State-owned Assets Operation Co., Ltd. irányítása alá tartozó Fujian Sanmu csoport (26), valamint a Sinochem csoport és a Sinopec csoport, amelyek az Államtanács állami tulajdonú eszközök felügyeletével és kezelésével foglalkozó bizottságának irányítása alá tartozó központi vállalatok (27).

(74)

Ezenfelül általánossá vált, hogy a KKP nemcsak az állami tulajdonú vállalatok, hanem a magánvállalatok esetében is beavatkozik az operatív döntéshozatalba (28), és a KKP az ország gazdaságának szinte valamennyi területén vezető szerepet követel. Az állam által a KKP vállalatokon belüli alapszervezetein keresztül gyakorolt befolyás ténylegesen azt eredményezi, hogy a gazdasági szereplők a kormány ellenőrzése és szakpolitikai felügyelete alatt állnak, tekintve, hogy Kínában az állam és a pártszervezetek milyen szorosan összefonódtak egymással.

(75)

A vizsgálat megállapította, hogy az epoxigyanta-gyártókat képviselő nemzeti ágazati szövetség, a Kínai Kőolaj- és Vegyipari Szövetség (a továbbiakban: CPCIF) létrehozta az epoxigyantával és annak alkalmazási területeivel foglalkozó különbizottságot (29). A CPCIF igazodik a KKP általános vezetéséhez, párttevékenységet folytat, és biztosítja a pártszervezet tevékenységéhez szükséges feltételeket (30). Ezen túlmenően a „szövetség bejegyző és irányító hatósága a Kínai Népköztársaság polgári ügyekért felelős minisztériuma” (31), és a CPCIF képviselői posztjára való alkalmasság feltételei közé tartozik „a KKP vezetéséhez való igazodás, a kínai típusú szocializmus támogatása, a párt irányvonalának, alapelveinek és politikáinak határozott végrehajtása, valamint jó politikai tulajdonságokkal való rendelkezés” (32).

(76)

A vegyipari ágazatban az állami tulajdonú vállalatok mellett a magántulajdonú vállalatokra is kiterjed a szakpolitikai felügyelet és irányítás. A vegyipari és petrolkémiai ágazatra vonatkozó legújabb kínai szakpolitikai dokumentumok megerősítik, hogy a kínai kormány továbbra is nagy jelentőséget tulajdonít az ágazatnak, ideértve azt a szándékát is, hogy ágazati beavatkozásokat kíván végrehajtani annak érdekében, hogy az ágazatot a kormányzati szakpolitikákkal összhangban alakítsa. Erre példa a gazdasági és társadalmi fejlődésről és a 2035-ös kilátásokról szóló tizennegyedik ötéves terv, amely szerint a kínai kormány célja „[a] hagyományos iparágak átalakítása és korszerűsítése, a nyersanyag-ágazatok – például a petrolkémiai […] ipar – szerkezeti optimalizálásának és strukturális kiigazításának előmozdítása”.

(77)

Emellett a tizennegyedik ötéves terv időszakában a petrolkémiai és vegyipar magas színvonalú fejlesztésének előmozdításáról szóló iránymutatás (a továbbiakban: iránymutatás) azt is kimondja, hogy a kínai kormány „[e]lőmozdítja az ipari szerkezet kiigazítását: megerősít egyes intézkedéseket és tudományosan szabályozza az ipar mértékét” és „[…] [n]öveli a csúcskategóriás polimerek, különleges vegyi anyagok és egyéb termékek ellátási kapacitását”.

(78)

Tartományi szinten hasonló példák találhatók a kínai hatóságok azon szándékára, hogy felügyeljék és irányítsák az epoxigyanták ágazatának fejlődését, például Csianghszi tartománynak az új anyagok ágazatának kiváló minőségű fejlesztéséről szóló, tizennegyedik ötéves tervében, amely kimondja, hogy „nagy teljesítményű gyantákat fogunk fejleszteni az olyan feltörekvő területeken, mint az energiatakarékosság és a környezetvédelem, az elektronikus információk, az alternatív energiaforrásokkal működő járművek, az 5G és a biogyógyászat”.

(79)

Ezenfelül Csöcsiang tartománynak a nagy teljesítményű gyanták ágazatára is kiterjedő, az új anyagok iparágának fejlesztéséről szóló, tizennegyedik ötéves terve „[a] nagy teljesítményű gyanták és elasztomerek, például polietilén, polipropilén, poliészter, epoxigyanta fejlesztésére összpontosít”, és az epoxigyantát a fejlesztendő legfontosabb új anyagok közé sorolja.

(80)

Azzal kapcsolatban, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának második franciabekezdése értelmében a kínai kormány abban a helyzetben van-e, hogy a vállalatokban való állami jelenlét révén befolyást gyakorolhat az árakra és a költségekre, a Bizottság megállapította, hogy a Huibo New Materials alapszabályának 12. cikke a következőképpen rendelkezik: „A vállalat kommunista pártszervezetet hoz létre, és párttevékenységeket végez a Kínai Kommunista Párt alapszabályának rendelkezéseivel összhangban. A pártszervezet tevékenységeihez a vállalatnak kell biztosítania a szükséges működési feltételeket (33).”

(81)

Ezenkívül a Fujian Sanmu csoport elnöke és igazgatótanácsának több tagja a KKP-nek is tagja (34).

(82)

A Sinochem csoport igazgatótanácsának elnöke egyben a pártbizottság titkára, az igazgatótanács több tagja pedig a pártbizottság helyettes titkári posztját tölti be (35). Emellett a Sinochem csoport olyan vállalatként mutatja be magát, mint amely „igazodik Hszi Csin-ping új korunk kínai típusú szocializmusával kapcsolatos gondolataihoz, hatékonyan erősíti a párt általános vezető szerepét a vállalkozás felett, elmélyíti a pártépítést, [és] minden szinten teljes mértékben hagyja kibontakozni a pártszervezetek szerepét” (36).

(83)

Hasonlóképpen a Sinopec csoport igazgatótanácsának elnöke a pártbizottság titkára, az igazgatótanács több tagja pedig a pártbizottság helyettes titkári posztját tölti be (37). A Sinopec csoport kijelentette, hogy „a vállalat új küldetésére és az új utazással kapcsolatos új feladataira kíván összpontosítani, tovább kívánja vinni a párt önforradalmi szellemét, mindenre kiterjedően és integrált módon meg kívánja erősíteni a párt vezetését és a pártépítést, valamint szisztematikusan elő kívánja mozdítani az átfogó és szigorú pártirányítást annak érdekében, hogy erős garanciát nyújtson a modern kínai petrolkémiai ipar új fejezetének megírásához” (38).

(84)

Lehetetlen volt szisztematikusan megállapítani, hogy vannak-e személyi kapcsolatok a vizsgált termék összes gyártója és a KKP között. Tekintettel azonban arra, hogy a vizsgált termék a vegyipar egyik alágazatát képezi, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a vegyipari ágazatra vonatkozó közelmúltbeli vizsgálatok során megállapított információk – a (67) preambulumbekezdésben említettek szerint – a vizsgált termék szempontjából is relevánsak.

(85)

Az epoxigyanták ágazatában azonosíthatók az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának harmadik franciabekezdése értelmében vett, a belföldi gyártókat előnyben részesítő vagy a szabadpiaci erőviszonyokat más módon befolyásoló politikák. A Bizottság több olyan dokumentumot is azonosított, amelyek bizonyítják, hogy az epoxigyanták ágazata számára előnyös a kormányzati iránymutatás és a vegyipari ágazatba való beavatkozás, mivel az epoxigyanta a vegyipar egyik alágazata.

(86)

A kínai kormány a vegyipart kulcsfontosságú gazdasági ágazatnak tekinti (39). Ezt támasztja alá a vegyi anyagokkal foglalkozó számos országos, regionális és települési szinten kiadott terv, irányelv és más dokumentum is. A tizennegyedik ötéves terv keretében a kínai kormány a vegyipar optimalizálását és korszerűsítését irányozta elő (40). Hasonlóképpen, a nyersanyagipar fejlesztéséről szóló tizennegyedik ötéves terv kimondja, hogy a kínai kormány „optimalizálja a szervezeti felépítést: nagyobbá és erősebbé teszi a vezető vállalatokat. […] [s]egíti a vállalkozásokat a régiókon átnyúló és a kereszttulajdonlási egyesülések és átszervezések felgyorsításában, az ágazati koncentráció növelésében és a nemzetközi műveletek lebonyolításában. A petrolkémiai, vegyi, acél-, nemvasfém-, építőanyag- és egyéb iparágakon belül az ipari láncban ökológiai dominanciával és alapvető versenyképességgel rendelkező, vezető vállalatokból álló csoportot alakít ki” (41) .

(87)

Ezenkívül a Sinopec csoport hunani leányvállalatának „A nagy teljesítményű speciális epoxigyanta kulcsfontosságú technológiája” elnevezésű projektjét Hunan kormánya a tíz legnagyobb támogatandó technológiai kutatási projekt közé választotta (42).

(88)

Emellett 2024-ben a Hongchang Electronics 21 millió CNY összegű különleges kormányzati támogatásban részesült, amelyet a 100 %-os tulajdonában lévő leányvállalata, a Zhuhai Hongchang Electronics Materials Co., Ltd kapott egy epoxigyanta-termelési projekthez (43). 2023. évi éves jelentésében a Hongchang Electronics Materials Co., Ltd feltüntette, hogy 2022-ben 9,2 millió CNY, 2023-ban pedig 11,5 millió CNY kormányzati támogatásban részesült (44).

(89)

Hasonlóképpen, a Huibo New Materials 2022-ben 1,4 millió CNY, 2023-ban pedig 2,8 millió CNY kormányzati támogatásban részesült (45).

(90)

A Fujian Sanmu csoport is részesült kormányzati támogatásban: 2021-ben 10,8 millió CNY, 2022-ben 13,9 millió CNY, 2023-ban pedig 3,2 millió CNY összegben (46).

(91)

Összességében elmondható, hogy a kínai kormány intézkedései a gazdasági szereplőket az ösztönzött iparágak, köztük a vizsgált termék gyártásának támogatásához kapcsolódó közpolitikai célkitűzések teljesítésére ösztönzik. Az intézkedések gátolják a piaci erők szabad érvényesülését.

(92)

E vizsgálat során a Bizottság nem talált olyan bizonyítékokat, amelyek azt jeleznék, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának negyedik franciabekezdése szerinti, a csődjogi és a tulajdonjogi jogszabályoknak a vegyipari ágazatban való diszkriminatív alkalmazása vagy nem megfelelő érvényesítése ne hatna ki a vizsgált termék gyártóira (47).

(93)

A vizsgált termékre továbbá a (67) preambulumbekezdésben már bemutatott, az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának ötödik franciabekezdése szerinti, a bérköltségek tekintetében fennálló torzulások is kihatnak. A szóban forgó ágazatban ezek a torzulások közvetlenül (a vizsgált termék és annak legfontosabb bemeneti anyagai előállításával összefüggésben) és közvetetten (az ugyanezen kínai munkajogi rendszer hatálya alá tartozó vállalatoktól származó bemeneti anyagok felhasználásán keresztül) egyaránt érvényesülnek (48).

(94)

Emellett e vizsgálat keretében nem nyújtottak be a Bizottsághoz olyan bizonyítékot, amely azt jelezné, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának hatodik franciabekezdése szerinti, a pénzügyi rendszerben érvényesülő kormányzati beavatkozás ne hatna ki az epoxigyanta-ágazatra (49). A fent említett iránymutatás, amely előírja, hogy „fejleszteni kell a támogató szakpolitikákat, erősíteni kell a fiskális, pénzügyi, regionális, befektetési, import- és exportpolitikák […] iparpolitikákkal való összehangolását [az] ipar és a pénzügyek közötti nemzeti együttműködési platform teljeskörű érvényesülése, valamint [a] vállalkozások és a bankok közötti kapcsolat előmozdítása érdekében” (50), szintén jól példázza az ilyen típusú kormányzati beavatkozást. Ebből következően a pénzügyi rendszerbe való jelentős kormányzati beavatkozás minden szinten nagymértékben befolyásolja a piaci viszonyokat.

(95)

Végezetül a Bizottság emlékeztetni kíván arra, hogy a vizsgált termék gyártásához több különböző bemeneti anyagra van szükség. Amikor a vizsgált termék gyártói beszerzik bemeneti anyagaikat vagy szerződést kötnek azok beszerzése érdekében, az általuk fizetett árakra (amelyeket költségként jelenítenek meg) nyilvánvalóan kihatnak az előzőekben ismertetett rendszerszintű torzulások. Például a bemeneti anyagok beszállítói olyan munkaerőt foglalkoztatnak, amelyre kihatnak a torzulások. Amikor kölcsönt vesznek fel, olyan forrásokat vesznek igénybe, amelyekre kihathatnak a pénzügyi szektor, illetve a tőkeallokáció torzulásai. Működésüket behatárolja a tervrendszer, amely a kormányzat minden szintjén és az összes gazdasági ágazatban érvényesül.

(96)

Következésképpen az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja értelmében nemcsak a vizsgált termék belföldi értékesítési árait nem helyénvaló alkalmazni, hanem az inputköltségeket (ezen belül a nyersanyagok, az energia, a földterület, a finanszírozás, a munkaerő stb. költségeit) sem, hiszen ezek árképzésére is kihat a jelentés I. és II. részében bemutatott jelentős mértékű kormányzati beavatkozás. A tőke, a földterület, a munkaerő, a nyersanyagok és az energia allokálásával összefüggésben bemutatott kormányzati beavatkozás Kína teljes egészében érvényesül. Ebből egyebek mellett az is következik, hogy a Kínában különféle termelési tényezők felhasználásával előállított inputra szintén jelentős torzulások hatnak. Ugyanez vonatkozik az input inputjaira, és így tovább.

(97)

Összességében a rendelkezésre álló bizonyítékok arról tanúskodnak, hogy a vizsgált termék árai és költségei (köztük a nyersanyag-, az energia- és a munkaerőköltségek) az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja értelmében – az ott felsorolt elemek közül egy vagy több tényleges vagy lehetséges hatásának tanúsága szerint – jelentős kormányzati beavatkozás hatására alakulnak ki, és nem szabadpiaci erőviszonyok eredményei.

(98)

A kínai kormánytól nem érkezett olyan észrevétel vagy bizonyíték, amely alátámasztotta vagy cáfolta volna az ügy irataiban, ezen belül a jelentésben található, valamint a panaszos által ezek kiegészítéseképpen benyújtott, jelentős torzulások fennállására és/vagy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a szóban forgó ügyben való alkalmazásának indokoltságára vonatkozó bizonyítékokat.

(99)

A Jiangsu Sanmu Group előadta, hogy az alaprendelet 2. cikkének (6a) bekezdése ebben az ügyben nem alkalmazandó, mivel nincs elegendő bizonyíték a kínai epoxigyanta-ágazatban fennálló jelentős torzulásokra. Azzal érvelt, hogy a Jiangsu Sanmu Group magántulajdonban lévő vállalat, és üzleti tevékenységét a piaci erők vezérlik, a kormány indokolatlan beavatkozása nélkül. Ezért felkérte a Bizottságot, hogy fogadja el a vállalat jelentésében szereplő belföldi árakat és költségeket.

(100)

Először is, a Bizottság nem értett egyet azzal, hogy nincs elegendő bizonyíték arra, hogy a kínai epoxigyanta-ágazatot jelentős torzulások érintenék. Bár a jelentés nem tartalmaz külön fejezetet az epoxigyantáról, az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének alkalmazását megalapozó jelentős torzulások fennállása nem kapcsolódik a vizsgált termékre vonatkozó külön ágazati fejezet meglétéhez. A jelentés több olyan torzulást ismertet, amelyek a kínai gazdaságban horizontálisan, több ágazatra kiterjedően állnak fenn (51), és befolyásolják a vizsgált termék árait és előállítási költségeit, többek között a nyersanyagokat, az energiát, a földterületet, a tőkét és a munkaerőt (52). Emellett a jelentés tartalmaz a vegyipari ágazatra vonatkozó fejezetet, amely a vegyipar egyik alágazatát képező epoxigyanta-ágazatra vonatkozó bizottsági értékelés szempontjából releváns.

(101)

Ezenkívül a jelentés nem az egyetlen bizonyítékforrás, amelyet a Bizottság a meghatározásához felhasznált, mivel e célra további próbaidős elemeket használnak (beleértve a panaszt (53)). A fenti 3.1.2.1. szakaszban kifejtettek szerint az epoxigyanta-ágazat számos kormányzati beavatkozásnak van kitéve (például állami jelenlét és felügyelet a kulcsfontosságú ágazati szereplőknél (54), szerepel az ötéves tervekben és más dokumentumokban (55), valamint a pénzügyi ágazatban végrehajtott beavatkozások (56)), amelyek az epoxigyanta – többek között a nyersanyagok, az energia, a földterület, a tőke és a munkaerő – előállítási költségeit is érintik (57). Ezért ezt az érvet a Bizottság elutasította.

(102)

Másodszor, a tekintetben, hogy a Jiangsu Sanmu Group kérte a vállalat jelentésében szereplő belföldi árak és költségek Bizottság általi alkalmazását, a Bizottság emlékeztet arra, hogy ha megállapítást nyer, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontjával összhangban az exportáló országban fennálló jelentős torzulások miatt nem helyénvaló az exportáló országban alkalmazott belföldi árak és költségek alkalmazása, akkor a Bizottság a 2. cikk (6a) bekezdésének a) pontja szerint a rendes értéket minden egyes exportáló gyártó esetében egy megfelelő reprezentatív ország torzulástól mentes árai vagy referenciaértékei alapján képezheti. A 2. cikk (6a) bekezdésének a) pontja csak abban az esetben engedélyezi a belföldi költségek felhasználását, ha azokról egyértelműen megállapítható, hogy nem torzultak. Az egyes exportáló gyártók termelési tényezőiről rendelkezésre álló bizonyítékok alapján azonban a vizsgált termék termelési és értékesítési költségei nem tekinthetők torzulástól mentesnek. A Bizottság azt is megjegyzi, hogy a Jiangsu Sanmu Group nem támasztotta alá további bizonyítékokkal az állítását. Ezt az érvet ezért a Bizottság elutasította.

(103)

A fentiekre tekintettel a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy ez esetben nem helyénvaló a belföldi árak és költségek alkalmazása a rendes érték megállapításához. A Bizottság ezért a rendes értéket az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontjával összhangban kizárólag torzulásoktól mentes árakat vagy referenciaértékeket tükröző előállítási és értékesítési költségek – ez esetben egy megfelelő reprezentatív országban érvényes előállítási és értékesítési költségek – alapján, a következő szakaszban foglaltak szerint képezte.

(104)

A reprezentatív ország kiválasztása az alaprendelet 2. cikkének (6a) bekezdése alapján, a következő szempontok szerint történt:

(105)

A (60) és a (61) preambulumbekezdésben ismertetett módon a Bizottság a rendes érték meghatározásához felhasznált forrásokkal kapcsolatban két feljegyzést fűzött az érdekelt felek számára betekintésre összeállított aktához. Ezek a feljegyzések ismertették az alkalmazandó kritériumokkal kapcsolatos tényeket és bizonyítékokat, és foglalkoztak a felektől ezekre és a releváns forrásokra vonatkozóan érkezett észrevételekkel. A második feljegyzésben a Bizottság tájékoztatta az érdekelt feleket arról, hogy ebben az ügyben Thaiföldet szándékozik megfelelő reprezentatív országként választani.

(106)

Az első feljegyzésben a Bizottság Brazíliát, Malajziát és Thaiföldet azonosította olyan országként, amelynek gazdasági fejlettsége a Világbank megítélése szerint hasonló Kínáéhoz, tekintettel arra, hogy bruttó nemzeti jövedelme alapján a Világbank besorolása szerint mindegyik a közepes jövedelmű országok felső sávjába tartozik, továbbá ismert róluk, hogy gyártják a vizsgált terméket.

(107)

Az első feljegyzésben a Bizottság jelezte, hogy azon országok – nevezetesen Brazília, Malajzia és Thaiföld – esetében, amelyekről megállapítást nyert, hogy gyártják a vizsgált terméket, a vizsgált termék gyártóinak pénzügyi adatai csak egy thaiföldi epoxigyanta-gyártó, az Aditya Birla Chemicals (Thailand) esetében voltak könnyen elérhetőek (59).

(108)

A Bizottság nem talált az Aditya Birla Chemicals (Thailand) nevű azonosított thaiföldi gyártóra vonatkozó, a vizsgálati időszakkal egybeeső részletes pénzügyi információkat. A vállalat azonban a vizsgálat során benyújtotta a 2024. március 31-én véget ért pénzügyi évre vonatkozó pénzügyi kimutatásait, amelyek összhangban vannak a vizsgálati időszakkal, és beleegyezett abba, hogy a jelenlegi vizsgálatban ezeket referenciának tekintsék (60), és hogy a vonatkozó adatok bekerüljenek az érdekelt felek számára elérhető aktába.

(109)

Ami Malajziát illeti, a Bizottság rendelkezésére álló információk alapján csak egy gyártó gyárt epoxigyantát, a DIC Corporation (61), amely egy japán globális csoport tagja. A Bizottság a vállalatra vonatkozóan nem talált könnyen elérhető részletes pénzügyi információt. E ténymegállapítással kapcsolatban nem érkezett észrevétel.

(110)

Brazíliát illetően, az Európai Bizottság rendelkezésére álló információk alapján, három gyártó gyárt epoxigyantát: a Dow (62), a Hexion Quimica do Brazil LTDA (63) és az Olin (64). E vállalatok esetében azonban a Bizottság nem talált az érintett termékre vonatkozóan rendelkezésre álló pénzügyi információkat.

(111)

A panaszos rendelkezésre bocsátotta az egyik ismert brazíliai epoxigyanta-gyártó, az Olin Brazil auditált beszámolójának bizalmas változatát. Ezekhez az információkhoz azonban nem csatoltak nem bizalmas összefoglalót, sem a vállalat arra vonatkozó beleegyezését, hogy ezeket a bizalmas adatokat referenciaként lehessen használni a jelenlegi vizsgálatban. A Bizottság ezért nem volt abban a helyzetben, hogy ezeket az információkat az alaprendelet 2. cikkének (6a) bekezdése értelmében könnyen elérhető adatoknak tekintse, ezért azokat a jelenlegi vizsgálat során nem tudta felhasználni.

(112)

A második feljegyzéshez fűzött észrevételeiben a Jiangsu Sanmu Group arra kérte a Bizottságot, hogy adjon tájékoztatást az Aditya Birla Chemicals (Thailand) teljes éves beszámolójáról annak érdekében, hogy értékelni lehessen a nyereség és az SGA-költségek kiszámításához használt számítás és módszer helyességét. A Jiangsu Sanmu Group különösen az „értékesítési költségek”, az „igazgatási költségek” és a „finanszírozási költségek” tételekkel kapcsolatos részletekről kért tájékoztatást.

(113)

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy az Aditya Birla Chemicals (Thailand) által szolgáltatott pénzügyi adatok átfogó és naprakész információforrást jelentenek az SGA-költségek és a nyereség kiszámításához, így elegendő adat vált elérhetővé az érdekelt felek számára a nyereség és az SGA-költségek szintjének értékeléséhez. A (109)–(111) preambulumbekezdésben kifejtetteknek megfelelően nem állt rendelkezésre könnyen elérhető alternatív információ, és az érdekelt felek sem nyújtottak be felhasználható alternatív adatokat. Ami a számításhoz használt SGA-költségekben szereplő, könnyen elérhetővé tehető elemeket illeti, a Bizottság újfent érdeklődni fog az Aditya Birla Chemicals (Thailand) vállalatnál.

(114)

A második feljegyzésben a Bizottság megjegyezte, hogy a Kínából Thaiföldre érkező behozatal volumene jelentős volt az epiklórhidrin (75 %) és a marónátron (62 %) esetében. Ennek alapján a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az epiklórhidrin és a marónátron Thaiföldről érkező behozatali értéke valószínűleg torzult. A Kínából és más forrásokból érkező behozatal árainak további vizsgálata valóban azt mutatta, hogy ezek az árak igazodtak egymáshoz, és valószínűleg a kínai árak befolyásolták a világ többi részéről származó árakat. Következésképpen a Bizottság úgy határozott, hogy e két termelési tényező tekintetében alternatív referenciaértékeket keres. Sem az epiklórhidrin, sem a marónátron esetében nem álltak rendelkezésre nemzetközi referenciaértékek. Ezért a Bizottság az említett tényezők Malajziába vagy Brazíliába – a (106) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint hasonló fejlettséggel és epoxigyanta-termeléssel rendelkező két országba – történő behozatalát vette figyelembe. Az epiklórhidrin kínai behozatalának részesedése a teljes behozatalon belül Malajzia esetében 0 %, Brazília esetében pedig 27 % volt, míg a kínai marónátron-behozatal részesedése, amely azonban a teljes előállítási költség kisebb részét teszi ki, a vizsgálat során Malajzia esetében 15 %, Brazília esetében pedig 4 % volt a teljes behozatalon belül. Tekintettel az epiklórhidrinnek az epoxigyanta teljes előállítási költségében betöltött általános jelentőségére, a Bizottság úgy határozott, hogy a Malajziába irányuló behozatalt használja fel a két termelési tényező torzulástól mentes költségeinek megállapításához.

(115)

A fenti megfontolások fényében a Bizottság a második feljegyzésben tájékoztatta az érdekelt feleket arról, hogy a rendes érték kiszámításához szükséges torzulásmentes árak és referenciaértékek beszerzéséhez az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontjának első franciabekezdésével összhangban Thaiföldet mint megfelelő reprezentatív országot (kivéve az epiklórhidrin és a marónátron behozatala tekintetében, ahol a Malajziába irányuló behozatalt használná fel), valamint az Aditya Birla Chemicals (Thailand) nevű vállalatot kívánja figyelembe venni.

(116)

A Bizottság felkérte az érdekelt feleket, hogy tegyék meg észrevételeiket Thaiföld mint reprezentatív ország és az Aditya Birla Chemicals (Thailand) mint a reprezentatív országban működő gyártó megfelelőségéről.

(117)

A Jiangsu Sanmu Group ellenezte a Bizottság azon feltételezéseit, amelyek szerint a thaiföldi epiklórhidrin- és marónátronpiac kizárólag a Kínából érkező magas behozatal alapján torzulna, és azt állította, hogy a Bizottságnak a Thaiföldre irányuló behozatalt kell felhasználnia a marónátron és az epiklórhidrin torzulástól mentes értékeinek megállapításához is.

(118)

Ezenkívül a Jiangsu Sanmu Group megjegyezte, hogy az epiklórhidrin Kínán kívüli országokból Thaiföldre irányuló behozatalának mennyisége még mindig magasabb, mint az epiklórhidrin Malajziába irányuló teljes behozatala.

(119)

Végezetül a Jiangsu Sanmu Group azt állította, hogy Thaiföldnek kell elsőbbséget élveznie a rendes érték torzulástól mentes referenciaértékeinek forrásaként, mivel ez az egyik vizsgált ország.

(120)

A panaszos az első és a második feljegyzéssel kapcsolatos észrevételeiben ellenezte ezeket az állításokat, és hangsúlyozta, hogy ha Kína részesedése jelentős az egyik országba irányuló behozatalban, az valószínűleg a más konkurens országokból érkező behozatal áraira is nyomást gyakorol. A panaszos hangsúlyozta, hogy a világ legnagyobb epiklórhidrin-gyártójaként Kína hatalmas termelése és exportáramlása jelentős hatást gyakorol a szomszédos piacokra. Ennek eredményeként az epiklórhidrin és a marónátron Thaiföldre irányuló importárai közvetetten tükröznék a kínai ártorzulásokat.

(121)

A Bizottság megállapította, hogy ellenkező bizonyíték hiányában a Kínából érkező jelentős behozatal valószínűleg befolyásolja az általános importárakat. Ezt valóban igazolta a Thaiföldre irányuló kínai és nem kínai behozatal árainak közelsége, miközben az előbbi aránya a (114) preambulumbekezdésben kifejtetteknek megfelelően jelentős volt. Ezért valójában a Bizottság gyakorlata az, hogy nem tekinti megfelelő reprezentatív országnak azokat az országokat, amelyek Kínából nagy arányban importálnak kulcsfontosságú termelési tényezőket. A Bizottság ezért úgy határozott, hogy a rendes érték megállapításához figyelmen kívül hagyja az epiklórhidrin és a marónátron Thaiföldre irányuló behozatalát mint torzulástól mentes referenciaértéket.

(122)

Mindazonáltal a panaszos nem értett egyet a Bizottság azon javaslatával, hogy az epiklórhidrin és a marónátron torzulástól mentes referenciaértékeinek forrásaként Malajziát használják fel. A panaszos azzal érvelt, hogy Malajzia két okból nem felel meg azoknak a kritériumoknak, amelyek alapján torzulástól mentes referenciaértékként szolgálhat. Először is Malajzia nem állít elő folyékony epoxigyantát, amely más bemeneti anyagok mellett az epiklórhidrinre támaszkodik. Másodszor, Malajzia nincs elszigetelve az ázsiai epoxigyanta-termelő láncot érintő piaci torzulásoktól. Ezen okok miatt a panaszos azt javasolta, hogy a Bizottság inkább Brazíliát alkalmazza. A panaszos szerint Brazília több epoxigyantát állít elő, beleértve a folyékony epoxigyantákat is. Ezenkívül az epiklórhidrin és a marónátron brazíliai árai jobban igazodnak a nemzetközi árakhoz, mint a malajziai árak. Végezetül a panaszos azzal érvelt, hogy az epiklórhidrin és a marónátron brazíliai importárai magasabbak, mint a malajziai importárak.

(123)

A Bizottság hangsúlyozta, hogy Malajzia gyárt epoxigyantát, bár állítólag nem folyékony formában, és hogy jelentős mennyiségben importált epiklórhidrint és marónátront torzulástól mentes forrásokból. Továbbá a kínai torzulások Ázsiában való elterjedésére vonatkozó állítást nem támasztották alá bizonyítékokkal. A Bizottság ezért elutasította ezt az észrevételt.

(124)

A javasolt alternatívát, Brazíliát illetően a Bizottság megállapította, hogy a vizsgálati időszak alatt a Kínából származó epiklórhidrin-behozatal a teljes epiklórhidrin-behozatal 27 %-át tette ki, szemben a Malajziába irányuló 0 %-os kínai behozatallal. A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy Malajzia megfelelőbb forrás az epiklórhidrin torzulástól mentes értékének meghatározásához, mint Brazília.

(125)

Végezetül az első feljegyzésre adott válaszában a panaszos azt állította, hogy a thaiföldi epoxigyanta-gyártó SGA-költségei és nyeresége torzulhat, mivel számára előnyös lehet az epiklórhidrin torzult piaci ára. A panaszos ezért arra kérte a Bizottságot, hogy a nyereség és az SGA-költségek torzulástól mentes értékének megállapításához brazíliai epoxigyártókat használjon fel, amelyekről az is ismeretes, hogy vertikálisan integráltabbak, mint thaiföldi versenytársaik. A panaszos azonban sem az ezen állítás alátámasztására irányuló bizonyítékkal, sem pedig a brazil gyártók alternatív és használható, nyilvánosan elérhető pénzügyi kimutatásaival nem szolgált. A Bizottság ezért megalapozottság hiányában elutasította az észrevételét.

(126)

Miután megállapítást nyert, hogy a fenti tényezők összessége alapján Thaiföld minősül a leginkább megfelelő olyan reprezentatív országnak, amely tekintetében a vonatkozó adatok könnyen elérhetőek, a szociális védelem és a környezetvédelem szintjének vizsgálatára az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontja első franciabekezdésének utolsó fordulatával összhangban már nem volt szükség. Ami az epiklórhidrin és a marónátron torzulástól mentes adatait illeti, megállapítást nyert, hogy Malajzia szolgáltatja a legmegfelelőbb reprezentatív adatokat, ezért Malajziát illetően a szociális védelem és a környezetvédelem szintjének értékelésére sem volt szükség.

(127)

A fenti elemzés alapján Thaiföld (valamint az epiklórhidrin és a marónátron esetében Malajzia) teljesítette azokat a kritériumokat, amelyeket az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontjának első franciabekezdése a megfelelő reprezentatív országként történő figyelembevételhez meghatároz.

(128)

Az első feljegyzésben a Bizottság felsorolta azokat a termelési tényezőket (például anyagok, energia, munkaerő), amelyeket az exportáló gyártók felhasználnak a vizsgált termék előállításához, és felkérte az érdekelt feleket, hogy adják elő észrevételeiket, és tegyenek javaslatokat a feljegyzésben említett termelési tényezők mindegyikének torzulásmentes értékére vonatkozó, könnyen elérhető információkra.

(129)

A Bizottság a második feljegyzésben jelezte, hogy a rendes értéknek az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontjával összhangban történő számítása keretében a legtöbb termelési tényező – és különösen a nyersanyagok és a lignit – torzulásmentes költségének meghatározásához a Globális Kereskedelmi Atlaszt fogja felhasználni. Emellett a Bizottság jelezte, hogy a torzulásmentes költségek megállapításához a munkaerő esetében a Thaiföldi Nemzeti Bank által szolgáltatott adatokat (65), a villamos energia esetében a thaiföldi tartományi villamosenergia-hatóság és a thaiföldi energiaszabályozási bizottság által szolgáltatott adatokat (66), míg a földgáz és következésképpen a gőz esetében az Energiaügyi Minisztérium Energiapolitikai és Tervhivatala által szolgáltatott adatokat (67) fogja felhasználni.

(130)

Emellett a második feljegyzésben a Bizottság a felek észrevételei és a mintában szereplő exportáló gyártók által a kérdőívre adott válaszaikban benyújtott információk alapján frissítette a termelési tényezők jegyzékét.

(131)

Végezetül a második feljegyzésben a Bizottság arról is tájékoztatta az érdekelt feleket, hogy a mintában szereplő, teljeskörű adatokat szolgáltató exportáló gyártók termelési tényezőinek nagy száma miatt, valamint mert egyes nyersanyagok csak elhanyagolható mértékben befolyásolják a teljes előállítási költséget, az elhanyagolható tételeket a fogyóeszközök kategóriájában, együttesen vette figyelembe. A Bizottság emellett arról is tájékoztatást nyújtott, hogy meg kívánja határozni a fogyóeszközöknek a nyersanyagok összköltségéhez viszonyított százalékos arányát, és a megfelelő reprezentatív országra vonatkozóan megállapított torzulásmentes referenciaértékek használatakor ezt az arányszámot alkalmazza majd az újraszámított nyersanyagköltségre.

(132)

Az érdekelt felek által benyújtott és az ellenőrző látogatások keretében összegyűjtött információk figyelembevételével a Bizottság a következő termelési tényezőket és forrásaikat azonosította a rendes értéknek az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontjával összhangban történő meghatározásához:

1. táblázat

Az epoxigyanták termelési tényezői

(133)

A Bizottság az előzőekben említett termelési tényezőkön kívüli költségek figyelembevétele céljából a rendes értékbe a gyártási általános költségek értékét is belefoglalta. A módszertan megfelelő ismertetése a (158)–(160) preambulumbekezdésben található.

(134)

A reprezentatív országbeli gyártó telephelyére leszállított nyersanyagok torzulásmentes árának meghatározása során a Bizottság a Globális Kereskedelmi Atlaszban szereplő, a reprezentatív országba érkező importhoz tartozó súlyozott átlagos importárból indult ki, és azt megnövelte az importvámmal és a fuvarozási költségekkel. A reprezentatív országban érvényes importárat a Kínán és a Kereskedelmi Világszervezetben tagsággal nem rendelkező, az (EU) 2015/755 európai parlamenti és tanácsi rendelet (73) 1. mellékletében felsorolt országokon kívüli összes harmadik országból érkező import egységárainak súlyozott átlaga szolgáltatta. A Bizottság azért döntött a Kínából a reprezentatív országba érkező import figyelmen kívül hagyása mellett, mert a (103) preambulumbekezdésben jelzett módon arra a következtetésre jutott, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja értelmében vett jelentős torzulások fennállása miatt nem helyénvaló a Kínában érvényes belföldi árak és költségek alkalmazása. Mivel nem áll rendelkezésre arra utaló bizonyíték, hogy ugyanezek a torzulások az exportra szánt termékekre nem hatnak ki ugyanilyen módon, a Bizottság úgy tekintette, hogy ezek a torzulások az exportárakat is befolyásolják. A Bizottság a fennmaradó mennyiségeket reprezentatívnak tekintette.

(135)

Egyes termelési tényezők esetében az együttműködő exportáló gyártók által viselt tényleges költségek az összes nyersanyagköltség elhanyagolható részét tették ki (legfeljebb 2,5 %-ot) a vizsgálati időszakban. Mivel e termelési tényezők értéke a felhasznált forrástól függetlenül nem befolyásolta érzékelhető mértékben a dömpingkülönbözet-számítást, a Bizottság úgy döntött, hogy ezeket a költségeket a (157) preambulumbekezdésben ismertetett módon a fogyóeszközök költségében veszi figyelembe.

(136)

Annak érdekében, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontjának első franciabekezdésével összhangban meghatározza a nyersanyagok torzulásmentes árát, a Bizottság alkalmazta a reprezentatív ország, illetve az epiklórhidrin és a marónátron tekintetében Malajzia importvámjait.

(137)

A Bizottság az együttműködő exportáló gyártók által a nyersanyagok beszerzésével kapcsolatban viselt fuvarozási költséget kifejezte az érintett nyersanyagok tényleges költségének százalékában, majd a torzulásmentes fuvarozási költség megállapítása érdekében ezt a százalékot alkalmazta az érintett nyersanyagok torzulásmentes költségére. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy e vizsgálat keretében az exportáló gyártó nyersanyagköltségéből és a jelentett fuvarozási költségekből képzett hányados észszerű módon felhasználható a vállalat telephelyére leszállított nyersanyagok torzulásmentes fuvarozási költségének becslésére.

(138)

A második feljegyzést követően a Jiangsu Sanmu Group felvetette, hogy a Bizottság ugyanazt a referenciaértéket alkalmazta a marónátron két kategóriájára (32 %-os és 50 %-os koncentráció), és kiigazítást javasolt az 50 %-os kategóriára jellemző magasabb piaci ár figyelembevétele érdekében.

(139)

A Bizottság elismerte, hogy a marónátron 50 %-os kategóriájának piaci ára valóban magasabb, mint a 32 %-os kategóriáé. A Globális Kereskedelmi Atlaszból rendelkezésre álló referenciaár azonban a következőre vonatkozik: „Nátrium-hidroxid (marónátron): vizes oldatban (nátronlúg vagy folyékony szóda)”, ami azt jelenti, hogy ez a referenciaérték a különböző kategóriájú marónátronok behozatalának átlagára. A kategóriaspecifikus árképzési adatok hiányában a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a Globális Kereskedelmi Atlaszból származó ezen átlagár használata a legmegbízhatóbb megoldás. Ezenkívül az e módszer által bevezetett közelítést enyhíti az a tény, hogy az epoxigyártási folyamat során is a marónátron különböző kategóriáinak keverékét használják fel. Következésképpen a Bizottság elutasította a javasolt kiigazítást.

(140)

A Jiangsu Sanmu Group észrevételt nyújtott be a kereskedelem azon szintjére vonatkozóan, amelyen a Bizottság felhasználta a behozatali adatokat (forrás: GTA (74)), és ellenezte a Bizottság azon döntését, hogy a kínai nyersanyagköltségek referenciaértékeként a tengeri fuvarozást, a biztosítást, a kikötői díjakat, a szárazföldi szállítást és a behozatali vámokat magában foglaló, vámfizetés utáni árakat veszi alapul. Hangsúlyozta, hogy ezek a tényezők nem relevánsak a kínai gyártók gyártási folyamata szempontjából, amelyek főként belföldön értékesítik nyersanyagukat, és növelik a rendes érték meghatározásához használt költségalapot. Más szóval azt állította, hogy egy harmadik ország behozatali statisztikái nem tükrözik pontosan az érintett ország belföldi árait vagy tényleges beszerzési költségeit, mivel az importárak szintjét különböző külső tényezők torzítják, ideértve a behozatali volument, az importáló és exportáló országok közötti földrajzi távolságot és az ilyen bemeneti anyagok rendelkezésre állását az adott országban. A Jiangsu Sanmu Group ezért arra kérte a Bizottságot, hogy a reprezentatív országba irányuló termelési tényezők CIF-alapon számított importértékéből vonja le a tengeri fuvarozáshoz, a szárazföldi szállításhoz, a biztosításhoz és a vámokhoz kapcsolódó költségeket. Ez közelítené a referenciaárakat a belföldön vásárolt bemeneti anyagok áraihoz.

(141)

A Bizottság elutasította az állítást. A Jiangsu Sanmu Group által említett valamennyi elem olyan költség, amelynek tükröződnie kell a reprezentatív ország piacán végül felszámított árban. Ezen túlmenően az ilyen elemeket tartalmazó végső árakat az importáló országok versenye is befolyásolja. Ezért megbízható forrásként szolgálnak a torzulásoktól mentes költségek meghatározásához a reprezentatív piacokon.

(142)

Az első feljegyzést követően a panaszos azt kérte, hogy a Bizottság tegyen különbséget a kifejezetten az epoxigyanták gyártási folyamatában felhasznált közvetlen nyersanyagok (például a BPA, az epiklórhidrin és a marónátron) és a vertikálisan integrált gyártók által az upstream szakaszokban felhasznált upstream nyersanyagok (például a propilén, a fenol, az aceton, a benzol és a propán) között.

(143)

A Bizottság megjegyezte, hogy az integrált gyártók az upstream nyersanyagokat belső felhasználás keretében használják fel a BPA és/vagy az epiklórhidrin előállításához, amelyek az epoxigyanták gyártásának közvetlen bemeneti anyagai, és az egyes exportáló gyártók tényleges nyersanyagfelhasználásán alapuló referenciaértékeket alkalmazott, függetlenül attól, hogy az anyagok közvetlen vagy upstream nyersanyagok-e.

(144)

A panaszos azzal érvelt, hogy ha a Bizottság a propilént és a benzolt nyersanyagként veszi figyelembe, akkor a klórt, a glicerint és a hidrogén-kloridot is figyelembe kellene vennie. A mintában szereplő exportáló gyártók ellenőrzött válaszai alapján azonban ezen bemeneti anyagok felhasználása az előállítási költségek jelentéktelen részét teszi ki, ezért fogyóeszközként kezelendő.

(145)

A munkaerőköltségek referenciaértékének megállapításához a Bizottság a Thaiföldi Nemzeti Banktól származó, a vizsgálati időszak alatti thaiföldi átlagbérekre vonatkozóan rendelkezésre álló legutóbbi nyilvánosan elérhető adatokat (75) használta fel. Ezeket kiigazította, hogy magukban foglalják a társadalombiztosítási járulékokat (76). Végül a teljes éves munkaerőköltséget elosztották az év munkaóráinak számával (azaz napi 8 óra, megszorozva a heti 5 munkanappal és az év heteinek számával).

(146)

A második feljegyzéshez fűzött észrevételeiben a Jiangsu Sanmu Group kifogásolta a (145) preambulumbekezdésben ismertetett 40 órás feltételezett heti munkaidőt, mivel az alulbecsülte a tényleges munkaidőt. A Jiangsu Sanmu Group a thaiföldi munkaügyi minisztériumra hivatkozott, amely heti 48 órát engedélyez. A vállalat megjegyezte továbbá, hogy a Bizottság számítása nem veszi figyelembe a túlórát, ami Thaiföldön bevett gyakorlat. Észrevételeiben a Jiangsu Sanmu Group hangsúlyozta, hogy a thaiföldi munkaügyi törvény szerint a túlórát a rendes munkanapok esetében az általános bérszint legalább másfélszeresének, pihenőnapokon, munkaszüneti napokon és az éves szabadság alatt pedig legfeljebb kétszeresének megfelelő összeggel kell kifizetni.

(147)

A Bizottság megjegyezte, hogy a Jiangsu Sanmu Group nem szolgáltatott olyan konkrét bizonyítékot, amely arra utalna, hogy a thaiföldi epoxigyanta-termelésben dolgozó munkavállalók több mint 40 órát dolgoznának. A Bizottság emlékeztetett arra, hogy amennyiben az érdekelt felek vitatni kívánják az általa a rendes érték kiszámítása keretében végzett összetett értékeléseket, konkrét bizonyítékokat kell szolgáltatniuk annak alátámasztására, hogy a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibát követett el az e számításhoz figyelembe vett bizonyítékokban. A CCCME (77) esetében a Jiangsu Sanmu csoport azt állította, hogy Thaiföldön valójában magasabb a heti munkaidő, de ezt nem támasztotta alá konkrét bizonyítékokkal. A CCCME-vel kapcsolatos hasonló helyzetben a Törvényszék megállapította, hogy „a felperesek nem bizonyították, hogy a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibát követett el, amikor Thaiföldön heti negyven órát vett figyelembe az érintett termék előállításához kapcsolódó munkaerőköltség kiszámításához (78).” A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(148)

A második feljegyzéshez fűzött észrevételeiben a panaszos vitatta a Bizottság által a munkaerőköltségek megállapításához használt módszertant, és azzal érvelt, hogy ezeket össze kell hangolni a korábbi vizsgálatokkal, amelyekben Thaiföldet vették figyelembe reprezentatív országként (nevezetesen a Kínából származó vas vagy acél kötőelemek dömpingellenes eljárását (79)). Emellett a panaszos megjegyezte, hogy a becsült fajlagos munkaerőköltség jelentősen alacsonyabb, mint a kötőelemekkel kapcsolatos ügy vizsgálata során (2019. július 1. és 2020. június 30. között).

(149)

A Bizottság egyértelművé tette, hogy a munkaerőköltség torzulástól mentes értékének megállapításához ugyanazokat a módszereket és forrásokat használta, mint a kötőelemek esetében. A Bizottság ezért elutasította az állítást.

(150)

A villamos energia referenciaárának megállapításához a Bizottság az üzleti, ipari és állami vállalatok által fizetendő villamosenergia-árakra vonatkozóan a tartományi villamosenergia-hatóság (80) honlapján feltüntetett adatokat (4.2. Felhasználási időszak szerinti tarifa) használta fel. A Bizottság e célból a megfelelő ipari fogyasztási sávhoz (4.2.3.: 12 kV alatt) tartozó villamosenergia-árakat vette figyelembe.

(151)

Ez az energiadíj 2018 óta változatlan, és az „Ft-pótdíj” elnevezésű eszköz segítségével havonta aktualizálják. Az egyes hónapokban kiszámlázott villamosenergia-díjakat ezért a következőképpen kell kiszámítani:

(152)

A referenciaérték kiszámításakor a Bizottság a vizsgálati időszakra vonatkozó átlagos energiaköltség-kiigazítási díjat hozzáadta a villamosenergia-alapdíjhoz.

(153)

A Bizottság a mintában szereplő exportáló gyártók mindegyike esetében a referenciaértéket a csúcsidőszakhoz és a völgyidőszakhoz tartozó fogyasztásértékek alapján határozta meg, amennyiben az exportáló gyártó különbséget tett a csúcsidőszaki és a völgyidőszaki fogyasztás között. Ezt követően az így kapott fogyasztást hozzárendelte a csúcs- és a völgyidőszaki díjhoz. Ha valamely, mintában szereplő exportáló gyártó nem tett különbséget a csúcs- és a völgyidőszaki fogyasztás között, akkor a Bizottság a csúcsidőszaki díjat alkalmazta.

(154)

A földgáz referenciaértékének megállapításához a Bizottság az Energiapolitikai és Tervhivatal (Energiaügyi Minisztérium) (82) által közzétett, thaiföldi vállalatokra (ipari fogyasztókra) vonatkozó gázárakat használta fel. A Bizottság a 7.2-4. táblázatban (Egy főre jutó végsőenergia-fogyasztás) szereplő árakat vette figyelembe. A Bizottság a legfrissebb, 2023-ra vonatkozó adatokat használta referenciaértékként.

(155)

A gőz CNY/MT-ban kifejezett referenciaértékének megállapításához a Bizottság a földgáz CNY/m3-ben kifejezett árát vette alapul, a (154) preambulumbekezdésben ismertetett módszertan szerint. Egy általánosan elfogadott átváltási tényező (83) alkalmazásával a Bizottság megbecsülte a gáz MMBtu/m3-ben kifejezett energiatartalmát. Ezt követően az Egyesült Államok Energiaügyi Minisztériuma (84) által közzétett égésihatásfok-tényező alkalmazásával a Bizottság meghatározta a gőzbe átvihető gázenergia Btu/m3 gázban kifejezett mennyiségét. Az Egyesült Államok Energiaügyi Minisztériuma által közzétett vonatkozó táblázat alapján a Bizottság meghatározta a telített gőzben 4 MPa nyomáson tárolt energia Btu/kg gőzben kifejezett mennyiségét. Ezen elemek (a gáz CNY/m3-ben kifejezett ára, a gőzbe átvitt energia Btu/m3 gázban kifejezett mennyisége és a gőzben tárolt energia Btu/kg gőzben kifejezett mennyisége) kombinálásával a Bizottság megkapta a gőz CNY/MT-ban kifejezett referenciaárát (85).

(156)

A reprezentatív országbeli gyártó telephelyére leszállított lignit torzulásmentes árának meghatározása során a Bizottság a Globális Kereskedelmi Atlaszban szereplő, a reprezentatív országba érkező importhoz tartozó súlyozott átlagos importárból indult ki, és azt megnövelte az importvámmal és a fuvarozási költségekkel, a (134) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint.

(157)

A mintában szereplő, teljeskörű adatokat szolgáltató exportáló gyártók termelési tényezőinek nagy száma miatt, valamint mert egyes nyersanyagok csak elhanyagolható mértékben befolyásolják a teljes előállítási költséget, a Bizottság egyes termelési tényezőket fogyóeszközként vett figyelembe. A Bizottság kiszámította a fogyóeszközöknek a teljes előállítási költségekhez viszonyított százalékos arányát, és ezt az arányszámot alkalmazta a referenciaértékek alapján újraszámított nyersanyagköltségekre.

(158)

Az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja szerint „[a] képzett rendes értéknek tartalmaznia kell az igazgatási, értékesítési és általános költségek, valamint a nyereség torzulástól mentes és észszerű összegét”. Emellett az előzőekben említett termelési tényezőkön kívüli költségek figyelembevétele a gyártási általános költségek értékének megállapítását is szükségessé teszi.

(159)

A Bizottság az együttműködő exportáló gyártó által viselt gyártási általános költségeket kifejezte az exportáló gyártók tényleges gyártási költségeinek százalékában. Ezt követően a Bizottság ezt a százalékot alkalmazta a gyártási költségek torzulástól mentes értékére.

(160)

Az SGA-költségek és a nyereség torzulástól mentes észszerű összegének megállapítása érdekében a Bizottság az Aditya Birla Chemicals (Thailand) Co., Ltd. 2024. március 31-én záruló pénzügyi évre vonatkozó, a vállalat által nem bizalmas formában rendelkezésre bocsátott pénzügyi adataiból indult ki. Az Aditya Birla Chemicals (Thailand) Co., Ltd. rendelkezésre álló adatai alapján a Bizottság az SGA-költségek tekintetében 18,0 %-ot, a nyereség tekintetében pedig 9,3 %-ot használt torzulástól mentes értékként.

3.1.2.6.10.

Számítás

(161)

A fentiek alapján a Bizottság az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontjával összhangban terméktípusonként megállapította a gyártelepi alapon számított rendes értéket.

(162)

A Bizottság elsőként a torzulástól mentes gyártási költségeket állapította meg. Ennek keretében az egyes termelési tényezőkből az együttműködő exportáló gyártó által felhasznált mennyiségeket megszorozta a torzulásmentes egységköltségekkel. A Bizottság a kérelmező által szolgáltatott felhasználási arányok helytállóságát az ellenőrzés során megvizsgálta. A Bizottság a felhasználási tényezőket megszorozta a reprezentatív országban megfigyelt, a 3.1.2.6.2. szakaszban bemutatott módon megállapított torzulásmentes egységköltségekkel.

(163)

A meghatározott torzulásmentes gyártási költségre a Bizottság a (158)–(160) preambulumbekezdésnek megfelelően alkalmazta a gyártási általános költségeket, az SGA-költségeket és a nyereséget. Ezeket a vállalat pénzügyi kimutatásai alapján határozta meg, amint azt a (160) preambulumbekezdés kifejti.

(164)

Ezt követően a torzulástól mentes előállítási költségek kiszámítása érdekében a Bizottság – amint azt a (160) preambulumbekezdés kifejti – a torzulástól mentes gyártási költséghez hozzáadta a gyártási általános költségeket.

(165)

A Bizottság az előző preambulumbekezdésben ismertetett módon meghatározott előállítási költségeket megnövelte a vállalat SGA-költségeivel és nyereségével. Az értékesített áruk költségének százalékában kifejezett, a torzulásmentes előállítási költségekre alkalmazott SGA-költség 18,0 % volt. Az értékesített áruk költségének százalékában kifejezett, a torzulásmentes előállítási költségekre alkalmazott nyereség 9,3 % volt.

(166)

A Bizottság ezzel az eljárással az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontjának megfelelően terméktípusonként megállapította a gyártelepi alapon számított rendes értéket.

(167)

A mintában szereplő exportáló gyártók az Unióban közvetlenül a független vevők részére exportáltak.

(168)

Így az exportár az alaprendelet 2. cikkének (8) bekezdésével összhangban az Unióba irányuló exportra értékesített termékért ténylegesen fizetett vagy fizetendő ár volt.

(169)

Az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdése előírja a Bizottság számára, hogy azonos kereskedelmi szinten végezze el a rendes érték és az exportár tisztességes összehasonlítását, és vegye figyelembe az árakat és az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló tényezők közötti különbségeket. A szóban forgó ügyben a Bizottság úgy határozott, hogy a rendes értéket és a mintában szereplő exportáló gyártók exportárát gyártelepi szinten hasonlítja össze. Az alábbiakban részletesebben kifejtettek szerint adott esetben a rendes értéket és az exportárat kiigazította annak érdekében, hogy: i. azokat visszanettósítsa a gyártelepi szintre, valamint ii. figyelembe vegye az árakat, illetve az árak összehasonlíthatóságát állítólag és igazoltan befolyásoló tényezők közötti különbségeket.

(170)

A (161) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint a rendes értéket gyártelepi szinten állapították meg az előállítási költségek, valamint az adott kereskedelmi szint tekintetében észszerűnek tekintett SGA-költségek és a nyereség összegei alapján. Ezért nem volt szükség kiigazításokra a rendes érték gyártelepi szintre történő visszavezetése érdekében.

(171)

A Bizottság nem talált okot arra, hogy a rendes értéket bármilyen kiigazítással csökkentsék, és a mintában szereplő exportáló gyártók egyike sem igényelt ilyen kiigazításokat.

(172)

Annak érdekében, hogy az exportárat visszanettósítsa a kereskedelem gyártelepi szintjére, a Bizottság kiigazításokat végzett a szállítási, vám-, biztosítási, anyagmozgatási és rakodási költségek tekintetében.

(173)

A Bizottság az árakat, illetve az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló következő tényezőket vette figyelembe: hitelköltségek és banki költségek.

(174)

A mintában szereplő exportáló gyártók esetében a Bizottság az alaprendelet 2. cikkének (11) és (12) bekezdésével összhangban összehasonlította a hasonló termék egyes típusaihoz tartozó rendes értékek súlyozott átlagát az érintett termék megfelelő típusaihoz tartozó exportárak súlyozott átlagával.

(175)

Mindezek alapján az ideiglenes súlyozott átlagos dömpingkülönbözetek a vámfizetés nélküli, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következő értékekre adódtak:

(176)

A mintában nem szereplő együttműködő exportáló gyártók esetében a Bizottság a dömpingkülönbözet súlyozott átlagát az alaprendelet 9. cikkének (6) bekezdése alapján számította ki. Ennek a különbözetnek a meghatározása tehát a mintában szereplő exportáló gyártók vonatkozásában megállapított különbözetek alapján történt.

(177)

Ennek alapján a mintában nem szereplő együttműködő exportáló gyártók ideiglenes dömpingkülönbözete 30,3 %.

(178)

A Kínában működő összes többi exportáló gyártó esetében a Bizottság a dömpingkülönbözetet az alaprendelet 18. cikkével összhangban, a rendelkezésre álló tények alapján határozta meg.

(179)

Ennek érdekében a Bizottság meghatározta az exportáló gyártók együttműködésének szintjét. Az együttműködés szintje az együttműködő exportáló gyártók Unióba irányuló exportvolumene a vizsgálati időszakban, elosztva a vizsgálati időszakban az érintett országból az Unióba érkező, az Eurostat statisztikai adatai alapján megállapított teljes importvolumennel.

(180)

Ebben az esetben az együttműködés szintje magas, mivel a vizsgálati időszakban a Kínából az Unióba érkező teljes importvolumen körülbelül 85 %-át a kínai együttműködő exportáló gyártók exportvolumene adta. Ennek alapján a Bizottság úgy határozott, hogy a nem együttműködő exportáló gyártók dömpingkülönbözetét a legmagasabb dömpingkülönbözettel rendelkező csoport szintjén állapítja meg.

(181)

Az ideiglenes dömpingkülönbözetek tehát a vámfizetés nélküli, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következők:

(182)

A Bizottság az alábbi (183)–(191) preambulumbekezdésben meghatározza az általános módszertant, amelyet a dömpingszámítások során alkalmazott. Minden, a számítások szempontjából releváns ország- vagy vállalatspecifikus kérdést indokolt esetben az alábbi országspecifikus szakaszok vizsgálnak.

(183)

A Bizottság elsőként – az alaprendelet 2. cikkének (2) bekezdésével összhangban – a mintában szereplő együttműködő exportáló gyártók mindegyike esetében megvizsgálta, hogy a belföldi értékesítés teljes volumene reprezentatív volt-e. A belföldi értékesítés reprezentatív, ha a vizsgálati időszakban a belföldi piacon a független vevők részére értékesített hasonló termék teljes volumene az adott exportáló gyártó esetében legalább az Unióba irányuló export keretében értékesített érintett termék teljes volumenének 5 %-a volt.

(184)

Ezt követően a Bizottság a reprezentatív belföldi értékesítésekkel rendelkező exportáló gyártók esetében azonosította azokat a belföldön értékesített terméktípusokat, amelyek azonosak vagy összehasonlíthatóak voltak az Unióba irányuló export keretében értékesített terméktípusokkal.

(185)

Ezután a Bizottság – az alaprendelet 2. cikkének (2) bekezdésével összhangban – a mintában szereplő exportáló gyártók mindegyike esetében megvizsgálta, hogy az Unióba irányuló export keretében értékesített terméktípusokkal azonos vagy összehasonlítható terméktípusok belföldi értékesítése reprezentatív volt-e. Egy terméktípus belföldi értékesítése reprezentatív, ha a vizsgálati időszakban a belföldön a független vevők részére értékesített terméktípus teljes volumene legalább az Unióba irányuló export keretében értékesített azonos vagy összehasonlítható terméktípus teljes volumenének 5 %-a volt.

(186)

Ezt követően a Bizottság – az alaprendelet 2. cikkének (4) bekezdésével összhangban, annak megállapítása érdekében, hogy a rendes értéket a tényleges belföldi értékesítések alapján szükséges-e meghatározni – minden egyes terméktípus esetében megállapította, hogy a független vevők részére megvalósított belföldi értékesítések mekkora hányada volt nyereséges a vizsgálati időszakban.

(187)

Függetlenül attól, hogy az értékesítések nyereségesek-e, vagy sem, a rendes értéket az egyes terméktípusok tényleges belföldi ára alapján kell meghatározni, ha:

(188)

Ebben az esetben a rendes érték a terméktípusnak a vizsgálati időszakbeli összes belföldi értékesítése során alkalmazott árak súlyozott átlaga.

(189)

A rendes értéket az egyes terméktípusok vizsgálati időszak alatti – kizárólag nyereséges – belföldi értékesítésének terméktípusonkénti tényleges belföldi áraként kell meghatározni, amennyiben:

(190)

Amennyiben a szokásos kereskedelmi forgalom keretében nem vagy csak elégtelen mennyiségben értékesítették a hasonló termék valamely terméktípusát, vagy a belföldi piacon nem értékesítettek valamely terméktípust reprezentatív mennyiségben, a Bizottság a rendes értéket az alaprendelet 2. cikkének (3) és (6) bekezdésével összhangban képezte.

(191)

A Bizottság a rendes értéket úgy képezte, hogy a mintában szereplő egyes exportáló gyártók által a vizsgálati időszakban előállított hasonló termék átlagos előállítási költségét megnövelte:

(192)

A panaszos azt állította, hogy az alaprendelet 2. cikke (3) bekezdésének megfelelően a rendes értéket képezni kell, mivel a belföldi árak a torzított koreai, tajvani és thaiföldi termelési költségek figyelembevételével kiigazított előállítási költség alatt voltak. Konkrétan azzal érvelt, hogy az ázsiai epoxigyanta-piacot torzítja a kínai kapacitásfelesleg, amely mesterségesen alacsony árakat eredményez az epoxigyanta és bemeneti anyagai, többek között a biszfenol-A és az epiklórhidrin tekintetében. Az állítás szerint az epoxigyanta és bemeneti anyagi tekintetében fennálló kínai kapacitásfelesleg, valamint a mesterségesen alacsony koreai és tajvani energiaárak torzították az epoxigyanta előállítási költségeit és árképzését Koreában, Tajvanon és Thaiföldön. Ez a helyzet állítólag megakadályozta a belföldi és az exportértékesítés megfelelő összehasonlítását, ami lehetetlenné tette annak megállapítását, hogy a belföldi értékesítés „szokásos kereskedelmi forgalom keretében” történt-e.

(193)

A panaszos azt kérte, hogy a Bizottság az alaprendelet 2. cikkének (5) bekezdése alapján gyakorolja széles körű hatáskörét a költségek kiigazítására azáltal, hogy az exportőrök előállítási költségeit kiigazítja az epiklórhidrin és a biszfenol-A torzulásmentes árainak figyelembevételével. Azzal érvelt, hogy erre az intézkedésre annak megállapítása érdekében van szükség, hogy a hazai piacon történt-e az előállítási költségek árszintje alatti értékesítés.

(194)

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a panaszos nem bizonyította, hogy fennállnak a 2. cikk (5) bekezdése szerinti költségkiigazítás feltételei. Ráadásul az érveket nem támasztották alá. Ez különösen igaz az állítólagos árhatásokra, amelyeket a kínai kapacitásfelesleg okoz az ázsiai biszfenol-A- és epiklórhidrin-piacokon. A vizsgálat például feltárta, hogy a vizsgálati időszak alatt az epiklórhidrin beszerzési ára Koreában – a Kínából érkező magas behozatalra vonatkozó állítások ellenére – magasabb volt, mint az epiklórhidrin malajziai átlagos importára, ahol nem volt Kínából érkező behozatal. Ez ellentmond a panaszos azon állításának, hogy a kínai kapacitásfelesleg a nyersanyagok, különösen az epiklórhidrin tekintetében alacsonyabb árakat eredményezett Koreában.

(195)

Ezenkívül a biszfenol-A esetében a kínai kapacitásfeleslegre vonatkozó állítást a bizonyítékok nem támasztották alá, mivel a GTA (86) statisztikái azt mutatták, hogy a kínai export a biszfenol-A globális kivitelének csupán 1 %-át tette ki.

(196)

A mesterségesen alacsony koreai és tajvani energiaárakra vonatkozó állítást sem támasztották alá bizonyítékok. Az állítás elsősorban az állami tulajdonú vállalatok villamosenergia-piacon fennálló erőfölényére, valamint a villamosenergia-áraknak az uniós és japán árakkal való összehasonlítására támaszkodott. Azonban az ilyen árkülönbségek önmagukban semmilyen esetben sem meghatározóak egy adott ország piacán fennálló jelentős torzulások létezése tekintetében. A panaszos például figyelmen kívül hagyta az energiaforrásokat és az energia előállításához kapcsolódó költségeket, amelyek döntő szerepet játszanak a villamosenergia-árak alakulásában.

(197)

A panaszos továbbá azt állította, hogy a fő koreai villamosenergia-szolgáltató bizonyos időszakokban veszteségről számolt be a kWh-nkénti beszerzési és értékesítési árai tekintetében, ezek azonban nem fedték le teljes mértékben a vizsgálati időszakot. Hasonló helyzet volt megfigyelhető Tajvanon is. Bár ez az energiaszolgáltatók tekintetében fennálló pénzügyi kihívásokat jelezhet, ezek az állítások a mögöttes tényezők, például az energiatermelési módszerek, a kormányzati politikák és a piaci dinamika átfogó értékelése nélkül nem voltak elegendőek a piaci torzulások fennállásának bizonyításához, a panaszos azonban ezeket nem mutatta be és nem is elemezte.

(198)

A Bizottság ezért úgy ítélte meg, hogy a panaszos által benyújtott adatok nem voltak elegendőek az ázsiai epoxigyanta-piacon a kínai kapacitásfelesleg által okozott állítólagos torzulások megfelelő elemzéséhez, amelyek mesterségesen alacsony árakat eredményeztek az epoxigyanta és bemeneti anyagai tekintetében Koreában, Tajvanon és Thaiföldön, és amelyek a mesterségesen alacsony koreai és tajvani energiaárakkal kombinálva torzították az epoxigyanta előállítási költségeit és árképzését. A Bizottság ezért elutasította az állítást.

(199)

Az exportáló gyártók az Unióba vagy közvetlenül független vevőknek, vagy importőrként eljáró, velük kapcsolatban álló vállalatokon keresztül exportáltak.

(200)

Amikor az exportáló gyártók közvetlenül az Unióban működő független vevőknek exportálták az érintett terméket, az exportár az alaprendelet 2. cikkének (8) bekezdésével összhangban az Unióba exportra értékesített termékért ténylegesen fizetett vagy fizetendő ár volt.

(201)

Amikor az exportáló gyártók velük kapcsolatban álló, importőrként eljáró vállalatokon keresztül exportálták az érintett terméket az Unióba, az exportár megállapítása az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdésével összhangban a behozott terméknek az Unióban a független vevők részére történő első viszonteladásakor alkalmazott ár alapján történt. Ebben az esetben a Bizottság az árat a behozatal és a viszonteladás között viselt összes költséggel – köztük az SGA-költségekkel –, valamint a nyereséggel kiigazította.

(202)

Az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdése előírja a Bizottság számára, hogy azonos kereskedelmi szinten végezze el a rendes érték és az exportár tisztességes összehasonlítását, és vegye figyelembe az árakat és az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló tényezők közötti különbségeket. A szóban forgó ügyben a Bizottság úgy határozott, hogy a rendes értéket és a mintában szereplő exportáló gyártók exportárát gyártelepi szinten hasonlítja össze. Az alábbiakban részletesebben kifejtettek szerint adott esetben a rendes értéket és az exportárat kiigazította annak érdekében, hogy: i. azokat visszanettósítsa a gyártelepi szintre, valamint ii. figyelembe vegye az árakat, illetve az árak összehasonlíthatóságát állítólag és igazoltan befolyásoló tényezők közötti különbségeket.

(203)

A Bizottság a vizsgálat során két koreai exportáló gyártót vett fel a mintába, a Kukdo Chemical Co., Ltd. és a Kumho P&B Chemicals, Inc. nevű vállalatokat.

(204)

A Kukdo Chemical Co., Ltd. 100 %-ban tulajdonolt leányvállalata, a Kukdo Finechem Co., Ltd. szintén gyártotta és értékesítette az érintett terméket a vizsgálati időszak alatt, és együttműködött ebben a vizsgálatban. A Bizottság mindkét exportáló gyártót a Kukdo csoport részének tekintette.

(205)

A belföldi piacon mindkét exportáló gyártó/csoport közvetlenül értékesítette az érintett terméket független vevőknek. Hasonlóképpen, az Unióba irányuló értékesítés is közvetlenül független vevőknek, vagy velük kapcsolatban álló vállalatokon keresztül történt.

(206)

Mindkét koreai exportáló gyártó/csoport esetében a rendes értéket a fenti 3.2.1. szakaszban megállapított általános módszertan szerint határozták meg. Ennek eredményeképpen az Unióba exportált terméktípusok többségének rendes értéke a tényleges belföldi árakon alapult. A Bizottság a többi típus esetében képezte a rendes értéket, mivel e terméktípusok esetében a két exportáló gyártó egyike sem értékesített belföldre, és a Bizottság nem rendelkezett egyéb információval az érintett terméktípusok árairól.

(207)

Mindkét koreai exportáló gyártó/csoport közvetlenül vagy vele kapcsolatban álló vállalaton keresztül értékesített az Unióba. Az exportárat a fenti 3.2.2. szakaszban megállapított általános módszertannal összhangban határozták meg.

(208)

Ami a velük kapcsolatban álló importőrön keresztül történő exportértékesítéseket illeti, a Bizottság az exportárakat az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdésével összhangban határozta meg, azon árak alapján, amelyeken az árukat először továbbértékesítették egy független uniós vevőnek. Ebben az esetben az árat a behozatal és a viszonteladás között felmerült összes költség tekintetében kiigazították. Ezenkívül levonta a kapcsolatban álló vállalatok SGA-költségeit és az együttműködő független importőrtől származó [1 %–5 %]-os nyereséget. A Bizottság a másik együttműködő importőrtől származó adatokat kizárta, mivel az veszteségesen működött.

(209)

A (202) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint a Bizottság a rendes értéket és az exportáló gyártók/csoportok exportárát gyártelepi szinten hasonlította össze.

(210)

Annak érdekében, hogy a rendes értéket visszanettósítsa a kereskedelem gyártelepi szintjére, a Bizottság kiigazításokat végzett a belföldi szállítási, biztosítási, anyagmozgatási és rakodási költségek miatt.

(211)

A Bizottság az árakat, illetve az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló következő tényezőket vette figyelembe: hitelköltségek, vámvisszatérítés és csomagolási költségek.

(212)

Annak érdekében, hogy az exportárat visszanettósítsa a kereskedelem gyártelepi szintjére, a Bizottság kiigazításokat végzett a szállítási, biztosítási, anyagmozgatási, rakodási, csomagolási és hitelköltségek miatt.

(213)

A Bizottság az árakat, illetve az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló következő tényezőket vette figyelembe: csomagolási költségek, hitelköltségek és bankköltségek.

(214)

Ami az exportár jutalékokkal történő kiigazítását illeti, mivel a Bizottság megállapította, hogy az érintett kapcsolt kereskedők némelyike jutalékalapon dolgozó ügynökként járt el, és az érintett funkciókért árréssel járó díjazásban részesült, ezért indokolt volt a vonatkozó SGA-költségeken és a névleges nyereségen alapuló jutalékkal való kiigazítás.

(215)

Az együttműködő koreai exportáló gyártók esetében a Bizottság az alaprendelet 2. cikkének (11) és (12) bekezdésével összhangban összehasonlította a hasonló termék egyes típusaihoz tartozó rendes értékek súlyozott átlagát az érintett termék megfelelő típusaihoz tartozó exportárak súlyozott átlagával.

(216)

A dömpingkülönbözetek a vám megfizetése előtti CIF közösségi határparitásos ár százalékában kifejezve a következők:

(217)

A Bizottság megvizsgálta, hogy a koreai országos szintű dömping az alaprendelet 9. cikke (3) bekezdésében meghatározott csekély mértékű, 2 %-os szint fölötti-e. E célból helyénvalónak ítélték, hogy a minta – amely magában foglalta azt a vállalatot, amelynél nincs dömping – eredményeit elkülönítsék a mintában nem szereplő vállalatok dömpingszintjének felbecslése érdekében. A mintában a dömping összege a mintában szereplő kivitel CIF-értékének százalékában kifejezve 0 % alatt volt. Ezért a Koreai Köztársaság tekintetében nem állapítottak meg általános dömpingkülönbözetet.

(218)

Ilyen körülmények között a Bizottság az alaprendelet 9. cikkének (3) bekezdésével összhangban meg kívánja szüntetni az érintett termék Koreai Köztársaságból származó behozatalára vonatkozó jelenlegi eljárást.

(219)

A fenti következtetések alapján a hasonló termék Koreából érkező behozatalának nyilvántartásba vétele megszűnik.

(220)

A Bizottság felkéri az érdekelt feleket, hogy e rendelet közzétételétől számított 15 napon belül tegyék meg észrevételeiket a Bizottság azon szándékával kapcsolatban, hogy a Koreai Köztársasággal szemben megszünteti az eljárást.

(221)

A vizsgálati időszak alatt két exportáló gyártó volt Tajvanon, a Chang Chun Plastics Co. és a Nan Ya Plastics Corporation. Mindkét exportáló gyártó együttműködött. Az egyik exportáló gyártó közvetlenül független vevőknek értékesített az Unióba. A másik exportáló gyártó közvetlenül és egy vele kapcsolatban álló uniós importőrön keresztül közvetve is értékesített az Unióba. A belföldi piacon mindkét exportáló gyártó közvetlenül értékesítette az érintett terméket független vevőknek.

(222)

Mindkét tajvani exportáló gyártó esetében a rendes értéket a fenti 3.2.1. szakaszban megállapított általános módszertan szerint határozták meg. Ennek eredményeképpen az Unióba exportált terméktípusok többségének rendes értéke a tényleges belföldi áron alapult. Amennyiben a hasonló termék valamely terméktípusát belföldön nem értékesítették, a Bizottság képezte a rendes értéket, mivel a mintában szereplő másik gyártó belföldi értékesítési árát nem lehetett érdemben nyilvánosságra hozni az adott gyártóval kötött titoktartási megállapodás megsértése nélkül.

(223)

Egy tajvani exportáló gyártó exportált közvetlenül az Unióba. Ezen exportok esetében a Bizottság az exportárat az alaprendelet 2. cikkének (8) bekezdésével összhangban állapította meg, a fenti 3.2.2. szakaszban kifejtettek szerint.

(224)

A másik exportáló gyártó közvetlenül és egy vele kapcsolatban álló uniós importőrön keresztül exportált az Unióba. Az Unióban található importőrön keresztül lebonyolított export esetében a Bizottság az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdése alapján állapította meg az exportárat.

(225)

A (202) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint a Bizottság a rendes értéket és az exportáló gyártók/csoportok exportárát gyártelepi szinten hasonlította össze.

(226)

Annak érdekében, hogy a rendes értéket visszanettósítsa a kereskedelem gyártelepi szintjére, a Bizottság kiigazításokat végzett a fuvarozási, biztosítási, anyagmozgatási és rakodási költségek miatt.

(227)

A Bizottság az árakat, illetve az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló következő tényezőket vette figyelembe: hitelköltségek és csomagolási költségek.

(228)

Annak érdekében, hogy az exportárat visszanettósítsa a kereskedelem gyártelepi szintjére, a Bizottság kiigazításokat végzett a fuvarozási, anyagmozgatási, rakodási és mellékköltségek, a tengeri szállítás, a tengeri biztosítás, a vámügynöki díj, a kereskedelemösztönzési díj és a vám tekintetében.

(229)

A Bizottság az árakat, illetve az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló következő tényezőket vette figyelembe: csomagolás, jutalék, hitelköltségek és bankköltségek.

(230)

Ami az exportár jutalékokkal történő kiigazítását illeti, mivel a Bizottság megállapította, hogy az érintett kapcsolt kereskedő jutalékalapon dolgozó ügynökként járt el, és az érintett funkciókért árréssel járó díjazásban részesült, ezért indokolt volt a vonatkozó SGA-költségeken és a névleges nyereségen alapuló jutalékkal való kiigazítás.

(231)

Az együttműködő exportáló gyártók esetében a Bizottság az alaprendelet 2. cikkének (11) és (12) bekezdésével összhangban összehasonlította a hasonló termék egyes típusaihoz tartozó rendes értékek súlyozott átlagát az érintett termék megfelelő típusaihoz tartozó exportárak súlyozott átlagával.

(232)

Az együttműködés szintje magas, mivel a vizsgálati időszak alatt az Unióba érkező teljes tajvani behozatal 100 %-át az együttműködő exportáló gyártók exportvolumene adta. Ennek alapján a Bizottság úgy határozott, hogy az országos szintű dömpingkülönbözetet a legmagasabb dömpingkülönbözettel rendelkező együttműködő vállalat szintjén állapítja meg.

(233)

Az ideiglenes dömpingkülönbözetek tehát a vámfizetés nélküli, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következők:

(234)

Az egyetlen thaiföldi exportáló gyártó, az Aditya Birla Chemicals (Thailand) esetében a rendes értéket a fenti 3.2.1. szakaszban megállapított általános módszertan szerint határozták meg. Ennek eredményeképpen az Unióba exportált terméktípusok többségének rendes értéke a tényleges belföldi árakon alapult. A Bizottság a belföldi piacon elégtelen mennyiségben értékesített többi típus esetében képezte a rendes értéket.

(235)

Az Aditya Birla Chemicals (Thailand) közvetlenül és egy vele kapcsolatban álló uniós importőrön keresztül közvetve is értékesített az Uniós piacon. A vele kapcsolatban álló uniós vállalat importálta az érintett terméket, és vagy i. továbbértékesítette azt, vagy ii. tovább feldolgozta a viszonteladás előtt. Utóbbi esetben a kapcsolatban álló vállalat az érintett terméket saját receptek alapján elkészítve dolgozta fel.

(236)

A közvetlen exportok esetében a Bizottság az exportárat az alaprendelet 2. cikkének (8) bekezdésével összhangban állapította meg, a fenti 3.2.2. szakaszban kifejtettek szerint.

(237)

Az Unióban található, kapcsolatban álló importőrön keresztül lebonyolított export esetében a Bizottság az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdése alapján állapította meg az exportárat. A kapcsolatban álló importőr által feldolgozott export esetében az SGA-költségeken és a nyereségen végzett, (214) preambulumbekezdésben ismertetett kiigazításokon túl kiigazította a feldolgozási költségeket is.

(238)

Amennyiben a terméktípust egy másik termékkel (akár érintett termékekkel, akár nem érintett termékekkel) együtt értékesítették, és amennyiben az összes termékre együttesen egyetlen egységárat számítottak fel, a Bizottság felosztotta az értékesítési árat az összetevők között azok előállítási költsége vagy beszerzési ára alapján.

(239)

A (202) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint a Bizottság a rendes értéket és az exportáló gyártók/csoportok exportárát gyártelepi szinten hasonlította össze.

(240)

Annak érdekében, hogy a rendes értéket visszanettósítsa a kereskedelem gyártelepi szintjére, a Bizottság kiigazításokat végzett a fuvarozási, biztosítási, anyagmozgatási és rakodási költségek miatt.

(241)

A Bizottság az árakat, illetve az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló következő tényezőket vette figyelembe: csomagolás, jutalék, hitelköltségek és bankköltségek.

(242)

Annak érdekében, hogy az exportárat a gyártelepi szintre nettósítsák, kiigazításokat végeztek a szállítási, raktározási, vám-, biztosítási, kezelési és rakodási költségek tekintetében.

(243)

A Bizottság az árakat, illetve az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló következő tényezőket vette figyelembe: jutalék, hitelköltségek és bankköltségek, készletben értékesített termékek, átváltási költségek.

(244)

Az Unióba irányuló közvetlen exportértékesítések esetében a vele kapcsolatban álló uniós vállalat is részt vett az értékesítési folyamatban jutalékalapon dolgozó ügynökként. Következésképpen a Bizottság a kapcsolatban álló vállalaton keresztül történő értékesítéseket a 2. cikk (10) bekezdésének i) pontja alapján kiigazította. A kiigazítás a kapcsolatban álló vállalat SGA-költségeit és nyereségét érintette a (214) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint.

(245)

Az egyetlen exportáló gyártó esetében a Bizottság az alaprendelet 2. cikkének (11) és (12) bekezdésével összhangban összehasonlította a hasonló termék egyes típusaihoz tartozó rendes értékek súlyozott átlagát az érintett termék megfelelő típusaihoz tartozó exportárak súlyozott átlagával.

(246)

Az együttműködés szintje magas volt, mivel a vizsgálati időszak alatt az Unióba érkező teljes thaiföldi behozatal 100 %-át az együttműködő exportáló gyártó exportvolumene adta. Ennek alapján a Bizottság úgy határozott, hogy az egész országra vonatkozó dömpingkülönbözetet ugyanazon a szinten állapítja meg, mint az egyetlen exportáló gyártó esetében.

(247)

Az ideiglenes dömpingkülönbözetek tehát a vámfizetés nélküli, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következők:

(248)

Tekintettel arra, hogy a Bizottság Koreára vonatkozóan az egész országra nézve megállapította a dömpingellenes intézkedések hiányát, csak a Kínából, Tajvanról és Thaiföldről érkező behozatal tekintetében értékelte a jelentős kárt.

(249)

A hasonló terméket a vizsgálati időszakban hat uniós gyártói csoport gyártotta az Unióban. Ezek a vállalatok alkotják az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése értelmében vett uniós gazdasági ágazatot.

(250)

A vizsgálati időszakban a teljes uniós termelés mintegy 249 000 tonna volt. A Bizottság ezt a számadatot az uniós gazdasági ágazatra vonatkozóan rendelkezésre álló, a panaszos által a mintában szereplő uniós gyártóknak szóló kérdőívre adott válaszaiban, valamint az IHS Markit/S&P Global (a továbbiakban: S&P Global) ágazati szakértő kiadványában (87) rendelkezésre bocsátott összes információ alapján határozta meg. A (22) preambulumbekezdésben jelzett módon két, a mintában szereplő uniós gyártó adta a hasonló termék teljes uniós termelésének mintegy 60 %-át.

(251)

A jelen ügy szempontjából a Bizottság az epoxigyanták úgynevezett alapvető gyártóit tekintette uniós gyártóknak. Az alapvető gyártók tiszta, folyékony formában állítanak elő epoxigyantákat („folyékony epoxi” vagy „alap folyékony epoxigyanta”), ami magában foglal egy összetett, elsősorban a biszfenol-A és az epiklórhidrin között lezajló reakciót. Nem tekinthetők az uniós gazdasági ágazat részének azok a vállalatok, amelyek nem rendelkeznek kapacitással az alap folyékony epoxigyanta előállításához, és pusztán vásárolják az alap folyékony epoxigyantát annak más továbbfeldolgozott termékekkel való reakcióba léptetése, elegyítése vagy abból továbbfeldolgozás révén belső felhasználású vagy továbbértékesített termékek előállítása érdekében. Ez a megközelítés összhangban van az iparág szokásos gyakorlatával (amelyet az IHS Markit/S&P Global vezető ágazati tanácsadó cég is megerősített), és összhangban van a panaszos véleményével (és azt más érdekelt felek nem vitatták).

(252)

Ezenkívül a kétszeres beszámítás elkerülése érdekében a teljes uniós termelés (legalábbis a panaszos gyártók esetében, tekintettel a részletesebb adatok rendelkezésre állására) nem tartalmazza a belső felhasználás keretében más speciális gyantákká történő továbbfeldolgozáshoz használt alap folyékony epoxigyantát (mivel mind a folyékony epoxigyanta, mind a speciális gyanták érintett termékek). Ez azt is hivatott biztosítani, hogy a Bizottság elemzése kifejezetten a szabadpiacon értékesített epoxigyanták termelésére is kiterjedjen. Mindenesetre a Bizottság ebben az esetben az epoxigyanták tekintetében nem azonosított a vizsgált termékhez képest a termelés downstream szakaszában elhelyezkedő termékek előállítása céljából történt belső felhasználást vagy kötött értékesítést az uniós gazdasági ágazat részéről.

(253)

Az egyik érdekelt fél, a Sherwin Williams (többek között) egyes epoxigyanta-típusok uniós gyártójaként (bérgyártójaként) és az epoxipor-bevonatok közvetlen gyártójaként azonosította magát. Először is, a jelen vizsgálat nem terjed ki az epoxipor-bevonatokra, amelyek a vizsgált termékből származó továbbfeldolgozott termékek. Ezért az epoxipor-bevonatok gyártói ebben az esetben nem képezik az uniós gazdasági ágazat részét. Fontos továbbá, hogy a Sherwin Williams nem alapepoxi-gyártó, mivel nem rendelkezik kapacitással az alap folyékony epoxigyanta előállításához. A fenti (251) preambulumbekezdésben foglaltak szerint ebben az ügyben csak az epoxigyanták alapvető gyártói minősülnek az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése értelmében vett uniós gyártónak. Ezen okok miatt a Sherwin Williams nem tekinthető az epoxigyanták uniós gyártójának ebben az eljárásban.

(254)

Emellett a thaiföldi exportáló gyártó német leányvállalata, a CTP Advanced Material GmbH (a továbbiakban: CTP) előadta, hogy a CTP termelését bele kell vonni az uniós termelésbe, mivel részt vesz az epoxigyanták egy speciális kategóriájának termelésében. A (251) preambulumbekezdésben foglaltak szerint a CTP nem tekinthető uniós gyártónak, mivel nem bizonyította, hogy rendelkezik kapacitással és képességgel az alap folyékony epoxigyanta előállítására az Unióban. Továbbá az alaprendelet 4. cikke (1) bekezdésének a) pontjában előírtak szerint a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a CTP nem tekinthető uniós gyártónak, mivel kapcsolatban áll a thaiföldi exportáló gyártóval.

(255)

A Bizottság az uniós felhasználást a mintában szereplő uniós gyártók kérdőívre adott válaszai, a panaszos makrogazdasági kérdőívre adott válaszai, az S&P Global információi és az Eurostat statisztikai adatai alapján állapította meg.

(256)

Az uniós felhasználás a következőképpen alakult:

2. táblázat

Uniós felhasználás (tonna)

(257)

2020 és 2021 között az uniós felhasználás 11 %-kal nőtt. Az epoxigyanták a festékek és bevonatok előállításához szükséges fontos nyersanyagok, a Covid19-világjárvány idején pedig gyorsan nőtt a festékfogyasztás az Unióban, mivel a fogyasztók a kijárási korlátozások idején kihasználták az „otthon tartózkodás” előnyeit.

(258)

Az epoxi iránti kereslet azonban 2022-ben a 2020. évi szint alá csökkent, majd 2023-ban és a vizsgálati időszakban még tovább esett. A kereslet zsugorodása számos tényezőnek tudható be, például a piac normalizálódásának az epoxigyanták ágazatában a Covid19 után bekövetkezett fellendülést követően, ami a meglévő készletek ügyfelek általi csökkentéséhez vezetett.

(259)

A Bizottság megvizsgálta, hogy az epoxigyantáknak az érintett országokból érkező behozatalát az alaprendelet 3. cikkének (4) bekezdésével összhangban összesítve kell-e értékelni.

(260)

A Kínából, a Tajvanról és a Thaiföldről érkező behozatal vonatkozásában megállapított dömpingkülönbözet nagyobb volt az alaprendelet 9. cikke (3) bekezdése szerinti, a csekély mértékű dömpingkülönbözetet meghatározó küszöbértéknél. Másrészt a behozatal volumene az alaprendelet 5. cikkének (7) bekezdése értelmében egyik érintett ország esetében sem volt elhanyagolható, és a vizsgálati időszakban a piaci részesedés Tajvan esetében 3,3 %, Thaiföld esetében 4,5 %, Kína esetében pedig 9 % volt.

(261)

Ezenkívül a Kínából, a Tajvanról és a Thaiföldről érkező dömpingelt behozatal közötti, valamint az érintett országokból érkező dömpingelt behozatal és a hasonló uniós termék közötti verseny feltételei hasonlóak voltak. Konkrétabban az importtermékek egymással és az Unióban gyártott epoxigyantákkal versenyeztek, mivel nagyrészt ugyanazokkal a jellemzőkkel rendelkeznek, és értékesítésük a fogyasztók hasonló kategóriái részére történik. Az érintett országok exportáló gyártói továbbra is nagy mennyiségben értékesítik az alapepoxit az uniós piacon. Ezen túlmenően meg kell jegyezni, hogy bizonyos speciális gyanták kivételével az epoxigyanták általában olyan áruk, amelyek származásuktól függetlenül összehasonlíthatók. Ezenkívül az érintett országokból érkező behozatal mindegyike jelentős mértékben alákínált az uniós gazdasági ágazat értékesítési árainak, és nagyjából hasonló ármintát követett a figyelembe vett időszak egészében.

(262)

Ennek megfelelően az alaprendelet 3. cikkének (4) bekezdésében meghatározott összes feltétel teljesült, és a Bizottság a Kínából, a Tajvanról és a Thaiföldről érkező behozatalt a kár meghatározása szempontjából összesítve vizsgálta.

(263)

Az Aditya Birla Thaiföld szempontjából kifogásolta az összesített értékelést, és azzal érvelt, hogy az Unióba irányuló thaiföldi kivitel csekély mértékű. Az Aditya Birla az Unióba irányuló svájci behozatalra hivatkozott, amely jócskán meghaladta a thaiföldi behozatalt a figyelembe vett időszakban. Ezenkívül a thaiföldi exportőr szerint az érintett időszakban és a vizsgálati időszakban az érintett országokon kívüli országokból érkező behozatal jóval magasabb volt, mint az érintett országokból érkező.

(264)

Az Akzo Nobel is azt állította, hogy lényeges különbség van egyrészt a kínai epoxigyanta-exportőrök, másrészt a többi érintett ország exportőreinek magatartása között, valamint hogy a kínai epoxigyanta-behozatallal ellentétben a tajvani és a thaiföldi behozatal stabil vagy sokkal alacsonyabb volt. Az Akzo Nobel szerint a behozatal összesített értékelése az eltérő versenyfeltételekre tekintettel nem volt megfelelő.

(265)

Először is, a tajvani és a thaiföldi exportőrök helyzete hasonló a kínai exportőrökéhez – mindannyian dömpingelték epoxigyantáikat az uniós piacon, és jelentősen alákínáltak az uniós értékesítési áraknak, miközben hasonló termékeket értékesítettek, és egymással, valamint az uniós termékekkel versenyeztek. Másodszor, amint az a (260)–(262) preambulumbekezdésben szerepel, a thaiföldi, a tajvani és a kínai behozatal összesítésének feltételei ebben az esetben teljesültek, ezért a Bizottság összesített szinten értékelte a behozatalt. Harmadszor, a harmadik országból érkező behozatal helyzete nem releváns az alaprendelet 3. cikkének (4) bekezdése alapján végzett értékelés szempontjából. A Bizottság a harmadik országokból (köztük Svájcból) érkező behozatalt az ok-okozati összefüggésre vonatkozó 5.2.1. szakaszban értékelte. Következésképpen az Aditya Birla és az Akzo Nobel érveit ideiglenesen elutasította.

(266)

A Bizottság a behozatal volumenét az Eurostat adatbázisa alapján határozta meg. Az érintett országokból érkező behozatal piaci részesedésének megállapításához a Bizottság a behozatal volumenét összehasonlította az uniós piaci felhasználással (lásd a 2. táblázatot).

(267)

Ebben az esetben a kár értékeléséhez a Bizottság kizárólag az Eurostat 3907 30 00 KN-kódra (epoxid gyanták) vonatkozó behozatali statisztikáit használta fel. A figyelembe vett időszakban a 2910 90 00 , a 3824 99 92 és a 3824 99 93 KN-kód alá tartozó epoxibehozatal nagyon kis mértékű lehetett. Ezek „gyűjtő” árukódok, amelyek az epoxigyantáktól eltérő termékeket is magukban foglalnak. Továbbá a panaszostól és a mintában szereplő egyik uniós gyártótól származó információk alapján megállapítást nyert, hogy a gazdasági szereplők a figyelembe vett időszakban nem használták a 2910 90 00 KN-kódot az epoxigyanták Unióba történő behozatalára, és a 3824 99 92 és a 3824 99 93 KN-kód alá tartozó behozatal csak elméleti lenne, mivel azok az úgynevezett keményítőszerekre (nem vizsgált termék) vonatkoznak. Az e gyűjtőkódok alá tartozó behozatal epoxigyanta-behozatalként való figyelembevétele ezért nem lenne helyénvaló, mivel jelentősen torzítaná a kárhelyzetet, beleértve különösen a figyelembe vett időszak behozatali tendenciáit, piaci részesedését és uniós felhasználási adatait. Következésképpen a behozatal volumenének és árszintjének meghatározására szolgáló más, pontosabb módszer hiányában a Bizottság a kár értékelése során figyelmen kívül hagyta a 2910 90 00 , a 3824 99 92 és a 3824 99 93 KN-kód alá tartozó behozatalra vonatkozó Eurostat-statisztikákat. Ezt követően csak a kizárólag az epoxigyantákat magában foglaló 3907 30 00 KN-kódra vonatkozó Eurostat-statisztikákat használta fel. Ezt a megközelítést alkalmazták a panaszban, és azt az érdekelt felek nem vitatták (88). A jelen ügyben használt behozatali statisztikák az S&P Global információval is összhangban vannak.

(268)

Az érintett országokból az Unióba érkező behozatal a következőképpen alakult:

3. táblázat

Behozatali volumen (tonna) és piaci részesedés

(269)

Az érintett országokból érkező behozatal abszolút értékben több mint 44 000 tonnával nőtt a figyelembe vett időszak alatt, ami a vizsgálati időszakban a teljes uniós felhasználás közel 13 %-a. Az érintett országok behozatalának teljes piaci részesedése a 2020. évi 3,5 %-ról 16,9 %-ra nőtt a vizsgálati időszakban. Összességében az érintett országokból érkező behozatal 2020-hoz képest több mint négyszer magasabb volt a vizsgálati időszakban. A kínai behozatal 28 774 tonnával nőtt a figyelembe vett időszak alatt, és elérte a 9 %-os piaci részesedést (a 2020. évi 0,5 %-ról). A thaiföldi behozatal 10 454 tonnával nőtt a figyelembe vett időszak alatt, és elérte a 4,5 %-os piaci részesedést (a 2020. évi 1,3 %-ról). A tajvani behozatal 4 795 tonnával nőtt a figyelembe vett időszak alatt, és elérte a 3,3 %-os piaci részesedést (a 2020. évi 1,7 %-ról). Bár az Eurostat statisztikái alapján a tajvani behozatal a 2022. évi 4,6 %-ról a vizsgálati időszakban 3,3 %-ra csökkent, a Bizottság megjegyzi, hogy a Tajvanra vonatkozó behozatali volument – különösen a vizsgálati időszak alatt – alábecsülte a behozatali árunyilatkozatokban elkövetett hibák miatt (hibás KN-kód használata). A két ismert tajvani gyártó ellenőrzött adatai arra utaltak, hogy a vizsgálati időszakban a tajvani behozatal magasabb volt, mint a behozatali statisztikákban. Következésképpen a tajvani behozatal piaci részesedése valójában magasabb lenne.

(270)

A Bizottság az importárat az Eurostat adatai alapján állapította meg. A behozatal áralákínálását a mintában szereplő exportáló gyártók és a mintában szereplő uniós gyártók kérdőívre adott válaszai, valamint a független importőrök válaszai (a behozatal utáni költségek tekintetében) alapján állapította meg.

(271)

Az érintett országokból az Unióba érkező behozatalhoz tartozó átlagos importár a következőképpen alakult:

4. táblázat

Importárak (EUR/tonna)

(272)

A kínai behozatal átlagára eleinte, 2021-ben nőtt, elérve a tonnánkénti 4 292 EUR-t (a 2020. évi 3 601 EUR/tonnáról), ezután 2022-ben 3 985 EUR/tonnára csökkent, majd 2023-ban drasztikusan 2 312 EUR/tonnára, a vizsgálati időszakban pedig 2 173 EUR/tonnára csökkent. A thaiföldi és a tajvani behozatal átlagára 2021-ben és 2022-ben meredeken nőtt, és a thaiföldi behozatal esetében elérte a 3 618 EUR/tonnát, illetve a 4 761 EUR/tonnát (a 2020. évi 2 440 EUR/tonnáról), a tajvani behozatal esetében pedig a 3 946 EUR/tonnát, illetve a 4 045 EUR/tonnát (a 2020. évi 2 333 EUR/tonnáról), amit drámai visszaesés követett 2 914 EUR/tonnára (Thaiföld), illetve 2 638 EUR/tonnára (Tajvan) 2023-ban, majd 2 632 EUR/tonnára (Thaiföld), illetve 2 489 EUR/tonnára (Tajvan) a vizsgálati időszakban.

(273)

A figyelembe vett időszak alatt az érintett országokból érkező dömpingelt behozatal átlagos egységára 8 %-kal csökkent. 2020-ban az érintett országokból érkező behozatal ára meghaladta vagy megközelítette a mintában szereplő uniós gyártók megfigyelt uniós értékesítési árait, amint azt a 4. és a 8. táblázat mutatja. Azonban 2021-től kezdődően a figyelembe vett időszak végéig az érintett országokból érkező behozatal árai következetesen – gyakran jelentős mértékben – elmaradtak az uniós gyártók áraitól (például a vizsgálati időszakban a kínai árak 40 %-kal, a thaiföldi árak 27 %-kal, a tajvani árak pedig 31 %-kal voltak alacsonyabbak az uniós értékesítési áraknál).

(274)

A vizsgálati időszakbeli áralákínálás meghatározásához a Bizottság összehasonlította egymással:

(275)

Az árak összehasonlítása terméktípusonként történt, a kereskedelem azonos szintjén történő ügyleteket vizsgálva. Az összehasonlítás eredményét a Bizottság kifejezte a mintában szereplő uniós gyártók vizsgálati időszakbeli elméleti árbevételének százalékában. Ennek alapján a kínai gyártók esetében a súlyozott átlagos alákínálási különbözet 25 % és 28 % között volt, a thaiföldi gyártók esetében a súlyozott átlagos alákínálási különbözet 23 % volt, a tajvani gyártók esetében a súlyozott átlagos alákínálási különbözet 20 % és 25 % között volt, míg az összesített súlyozott átlagos alákínálás a mintában szereplő kínai, thaiföldi és tajvani gyártók esetében sorrendben 27 %, 23 % és 20 % volt.

(276)

Mindenesetre az alákínálásra vonatkozó ténymegállapításoktól függetlenül a Bizottság megállapította, hogy a dömpingelt behozatal jelentős árcsökkenéshez is vezetett a vizsgálati időszak alatt (ahogy azt az alulértékesítési különbözetek is tükrözik), amikor az uniós gazdasági ágazat az előállítási költsége alatt értékesítette az epoxigyantát.

(277)

A dömpingelt behozatal által az uniós gazdasági ágazatra kifejtett hatás vizsgálata az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdésével összhangban valamennyi olyan gazdasági mutató értékelésére kiterjedt, amely a figyelembe vett időszakban hatást gyakorolt az uniós gazdasági ágazat helyzetére.

(278)

A Bizottság a (22) preambulumbekezdésben jelzett módon az uniós gazdasági ágazatot érő esetleges kár megállapítására mintavételt alkalmazott.

(279)

A kár meghatározása során a Bizottság különbséget tett a makrogazdasági és a mikrogazdasági kármutatók között. A Bizottság a panaszos tekintetében a makrogazdasági mutatókat a panaszos által kitöltött makrogazdasági kérdőíven szereplő adatok és az ellenőrző látogatások során szerzett információk alapján értékelte. A többi uniós gyártóra vonatkozó adatok becslése az S&P Global információin alapult, amelyeket a Bizottság a panaszostól származó adatokkal együtt használt fel. A Bizottság a mikrogazdasági mutatókat a mintában szereplő uniós gyártók kitöltött kérdőíveiben található adatok alapján értékelte. Az uniós gazdasági ágazat gazdasági helyzete szempontjából a makro- és mikroökonómiai adatcsoport is reprezentatívnak bizonyult.

(280)

A makrogazdasági mutatók a következők: termelés, termelési kapacitás, kapacitáskihasználás, értékesítési volumen, piaci részesedés, növekedés, foglalkoztatás, termelékenység, a dömpingkülönbözet nagysága, valamint a korábbi dömpingelt behozatal hatásaiból való felépülés.

(281)

A mikrogazdasági mutatók a következők: átlagos egységár, egységköltség, munkaerőköltség, készletek, jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások, a beruházások megtérülése és tőkebevonási képesség.

(282)

A Bizottság a teljes uniós termelést, a termelési kapacitást és a kapacitáskihasználást i. a panaszos által képviselt uniós gyártókra vonatkozóan a panaszostól származó ellenőrzött makroadatok, valamint ii. a többi uniós gyártóra vonatkozóan az S&P Global információit felhasználva készített becslések alapján állapította meg.

(283)

A teljes uniós termelés, a termelési kapacitás és a kapacitáskihasználás (89) a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

5. táblázat

Termelés, termelési kapacitás és kapacitáskihasználás

(284)

A hasonló termék Unión belüli gyártása 2021-től a vizsgálati időszak végéig egyértelműen csökkenő tendenciát mutat azután, hogy 2020 és 2021 között 6 %-kal nőtt a termelés. Míg a világjárvány miatti kijárási korlátozások és az „otthon tartózkodásra” épülő gazdaság 2020-ban és 2021-ben a festékek és bevonatok (az epoxigyanta fő felhasználási területei) iránti kereslet óriási növekedéséhez vezetett, az Ázsiából érkező növekvő kínálat és az ebből eredő növekvő importnyomás, valamint a készletek leépítése 2022-től az uniós termelés meredek visszaesését eredményezte.

(285)

A termelési kapacitás viszonylag stabil maradt, a 2023-ban a vizsgálati időszakhoz képest kisebb mértékű, az egyik uniós gyártónál 2023-ban felmerült karbantartási probléma által okozott 5 %-os csökkenéstől eltekintve.

(286)

A kapacitáskihasználás 2020-ban és 2021-ben stabil maradt, majd 2022-től a vizsgálati időszakig jelentős visszaesést mutatott, amikor is 50 % alá esett. A kapacitáskihasználás a termelés jelentős visszaesése miatt 2022-től csökkent (lásd a fenti (284) preambulumbekezdést).

(287)

Az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumene és piaci részesedése a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

6. táblázat

Értékesítési volumen és piaci részesedés

(288)

Az uniós gyártók értékesítési volumene jelentős eltéréseket mutat a figyelembe vett időszak kezdete (2020–2021) és a 2022-től a vizsgálati időszakig eltelt időszak között. Míg az értékesítési volumen 2021-ben 5 %-kal nőtt a Covid19-világjárvány és az ellátási láncokban bekövetkező zavarok hatása, valamint az epoxigyanták iránti kereslet növekedése miatt, ezt az átmeneti növekedést az uniós gyártók értékesítésének fokozatos csökkenése követte a figyelembe vett időszak hátralevő részében, amely csökkenés a vizsgálati időszakban 2020-hoz képest több mint 30 %-ot ért el. Ez a változás a kereslet visszaesésének, valamint az érintett országokból érkező dömpingelt behozatal növekvő beáramlásának tudható be.

(289)

Ami az uniós gazdasági ágazat piaci részesedésének alakulását illeti, az általános kedvezőtlen tendencia egyértelműen látható a figyelembe vett időszak egészében, míg a piaci részesedés csökkenése évesített alapon 2021 és 2023/a vizsgálati időszak között a leginkább szembetűnő, amikor az uniós gazdasági ágazat évente 6 százalékponttal veszített uniós piaci részesedéséből. Az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése mindent egybevetve 68 %-ról 52 %-ra csökkent a figyelembe vett időszakban.

(290)

A felhasználás lassulásával jellemezhető piacon a piaci részesedés csökkenése súlyosbította a piaci részesedésüket az uniós gyártók kárára növelő (lásd a (269) preambulumbekezdést) érintett országokból származó dömpingelt epoxibehozatal hatását.

(291)

Az uniós felhasználás a figyelembe vett időszak alatt 11 %-kal, míg az uniós gazdasági ágazatnak az uniós piacon elért értékesítési volumene 31 %-kal csökkent. A felhasználás meglehetősen ingadozó volt, 2021-ben 11 %-kal nőtt. Ezután az uniós felhasználás 2022-től kezdődően csökkent, ami az uniós gyártók értékesítésének még nagyobb visszaesésével és az érintett országokból érkező behozatal növekedésével párosult. Ennek következtében az uniós gazdasági ágazat veszített piaci részesedéséből ezen a zsugorodó piacon, szemben az érintett országokból érkező behozatal piaci részesedésével.

(292)

A foglalkoztatás és a termelékenység a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

7. táblázat

Foglalkoztatás és termelékenység

(293)

A figyelembe vett időszak alatt az alkalmazottak száma viszonylag stabil maradt (+ 2 %). Ez összhangban áll a stabil termelési kapacitással, mivel az üzemek működtetéséhez szükséges alkalmazottak száma nem a kapacitáskihasználási arány szerint változik.

(294)

Az egy munkavállalóra jutó termelékenység 2022-ben kedvezőtlen fordulatot vett. A helyzet 2023-ban és a vizsgálati időszak alatt tovább romlott. A 2022-től kezdődő alacsony termelékenység a figyelembe vett időszakban stabil létszám és az alacsony termelési szint kombinációjának tudható be. Az egy alkalmazottra jutó, tonnában kifejezett termelékenység mindent egybevetve 40 %-kal csökkent a figyelembe vett időszakban.

(295)

Minden dömpingkülönbözet nagyobb volt a csekély mértékű dömpingkülönbözetet meghatározó küszöbértéknél. Figyelembe véve az érintett országokból származó behozatal volumenét és árait, a tényleges dömpingkülönbözetek jelentős hatást gyakoroltak az uniós gazdasági ágazatra.

(296)

Az érintett termékkel kapcsolatban ez az első dömpingellenes vizsgálat. Ebből adódóan az esetleges korábbi dömping hatásainak értékeléséhez nem álltak rendelkezésre adatok.

(297)

A mintában szereplő uniós gyártók által az Unióban a független vevők felé felszámított értékesítési egységárak súlyozott átlaga a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

8. táblázat

Értékesítési árak az Unióban

(298)

Az Unióban az átlagos értékesítési egységár rendkívül ingadozó volt a figyelembe vett időszak alatt. A kereslet növekedése az ellátási lánc zavaraival és a 2021. és 2022. évi növekvő inflációval együtt az árak figyelemre méltó emelkedését eredményezte, amely meghaladta a költségnövekedést. Ez a tendencia azonban nem volt tartós, és a 2022-ben az Unióban jelentkező energiaválságot követően, amelyet súlyosbított a készletek vevők általi csökkentése és a dömpingelt behozatal által gyakorolt nyomás, a helyzet 2023-ban gyorsan romlott, amikor is az uniós gyártók egyszerűen képtelenek voltak fedezni a növekvő termelési költségeket. Ez 2023-ban és a vizsgálati időszakban leszorította az uniós gyártók értékesítési árait, amelyek ezekben az időszakokban az előállítási költségnél alacsonyabbak voltak.

(299)

A vizsgálati időszak alatt, az energiaválság enyhülését követően az előállítási költség visszaesett, de az értékesítési ár még meredekebben csökkent, amint azt a 8. táblázat mutatja (a vizsgálati időszakban és 2022-höz képest az előállítási költség 10 %-kal csökkent, de az átlagos értékesítési ár nagyobb mértékben, 37 %-kal esett vissza). Ennek eredményeként a mintában szereplő uniós gyártók a vizsgálati időszak alatt jelentős veszteséggel működtek. Az uniós gyártók termelési költségei és értékesítési árai közötti jelentős eltérés jól szemlélteti az egyre nagyobb, dömpingelt behozatal által az uniós gyártók piaci magatartására, árképzési politikájára és versenyképességére gyakorolt hatás nagyságrendjét.

(300)

A figyelembe vett időszak alatt az értékesítési árak összességében 51 %-kal emelkedtek, miközben ezt a növekedést meghaladta a termelési költségek emelkedése (74 %-os növekedés a figyelembe vett időszak alatt).

(301)

A mintában szereplő uniós gyártók átlagos munkaerőköltsége a következőképpen alakult a figyelembe vett időszak alatt:

9. táblázat

Alkalmazottankénti átlagos munkaerőköltség

(302)

Az alkalmazottankénti átlagos munkaerőköltség viszonylag stabil volt, mindössze 3 %-kal csökkent a figyelembe vett időszakban. A Bizottság úgy véli, hogy az átlagos munkaerőköltség alakulása ebben az esetben semmilyen módon nem befolyásolná a kár értékelését.

(303)

A mintában szereplő uniós gyártók készletszintje a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

10. táblázat

Készletek

(304)

A termelés százalékában kifejezett év végi zárókészletek a 2020. évi 8,8 %-ról 2023-ban 16 %-ra, a vizsgálati időszakban – amikor az érintett országokból érkező magas behozatal hatása a kedvezőtlen piaci feltételekkel párosulva a leginkább érezhető volt a figyelembe vett időszakban – pedig még tovább, 20,8 %-ra nőttek.

(305)

A mintában szereplő uniós gyártók jövedelmezősége, pénzforgalma, beruházásai és beruházásainak megtérülése a következőképpen alakultak a figyelembe vett időszakban:

11. táblázat

Jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások és a beruházások megtérülése

(306)

A Bizottság a mintában szereplő uniós gyártók jövedelmezőségét úgy állapította meg, hogy a hasonló termék független vevők részére végrehajtott uniós értékesítéseiből származó adózás előtti nettó nyereséget kifejezte az értékesítési árbevétel százalékában. Míg a 2020. évi veszteséges helyzetet a Covid19-világjárványra adott kezdeti piaci válasz vezérelte, a jövedelmezőség gyorsan helyreállt, és 2021-ben rendkívüli szintet ért el, mivel a Covid19-világjárvány végül az epoxitartalmú termékek iránti kereslet növekedéséhez vezetett, az ellátási láncok zavarai pedig a kínálat szűkülését eredményezték. Bár a 2022-ben elért jövedelmezőség már több mint a felére csökkent a kialakulóban lévő energiaválság miatt, a mintában szereplő uniós gyártóknak sikerült áthárítaniuk a jelentős költségnövekedést az uniós vevőkre. 2023-tól azonban a helyzet fenntarthatatlanná vált az uniós gyártók számára, mivel a működési ráta jelentős visszaesésével szembesültek, ami magasabb állandó egységköltségekhez és az értékesítési volumen csökkenéséhez, ez pedig 2023-ban és a vizsgálati időszakban rendkívül veszteséges helyzethez vezetett.

(307)

A nettó pénzforgalom az uniós gyártók önfinanszírozó képességét jelzi. A nettó pénzforgalom elemzése 2021-től csökkenő tendenciát mutat, és 2023-ban, valamint a vizsgálati időszak alatt megfigyelhető egy jelentős visszaesés, amikor a pénzforgalom a figyelembe vett időszakban először átfordul negatívba. A mintában szereplő gyártók a vizsgálati időszak alatt elhalasztottak bizonyos beruházásokat vagy nem létfontosságú karbantartási munkálatokat, ezek az intézkedések azonban nem voltak elegendőek a negatív pénzforgalom elkerüléséhez.

(308)

Bár a beruházások a 2020–2022-es időszakban viszonylag stabilak voltak, 2023 és a vizsgálati időszak között – más fő kármutatókhoz hasonlóan – csökkenő tendenciát mutattak.

(309)

A beruházások megtérülése a beruházások könyv szerinti nettó értékének százalékában kifejezett nyereség. A fent ismertetett fejlemények fényében 2021-től a figyelembe vett időszak végéig folyamatosan csökkent, és a 2022. évi egészséges +63 %-ról a vizsgálati időszakban a sokatmondó – 93 %-ra esett vissza.

(310)

A mintában szereplő uniós gyártók tőkebevonási képességét súlyosan befolyásolta gazdasági teljesítményük romlása a figyelembe vett időszak vége felé és a bizonytalan piaci kilátások.

(311)

A figyelembe vett időszak alatt a fő makrogazdasági mutatók kedvezőtlen tendenciát mutattak: az uniós termelési volumen 39 %-kal, a kapacitáskihasználás 34 %-kal, az uniós értékesítési volumen 31 %-kal, a termelékenység pedig 40 %-kal csökkent. Bár az említett mutatók 2021-ben 2020-hoz képest pozitív tendenciát mutattak, a figyelembe vett időszak hátralevő részében drámaian csökkentek.

(312)

Hasonló kép rajzolódik ki a mikroökonómiai mutatók tekintetében is. Az uniós értékesítések jövedelmezősége 2021 és 2022 között pozitív volt, de ezt követően csökkenni kezdett, és az uniós gazdasági ágazat 2023-ban és a vizsgálati időszakban veszteségessé vált. Hasonlóképpen a 2020 és 2022 között pozitív pénzforgalom is negatívvá vált 2023-ban és a vizsgálati időszak alatt. A termelés százalékában kifejezett év végi zárókészletek 15 % fölé nőttek a figyelembe vett időszak második felében, amikor az érintett országokból érkező növekvő behozatal hatása már érezhető volt az uniós gazdasági ágazat számára.

(313)

Az érintett országok behozatali volumene a figyelembe vett időszakban több mint négyszeresére nőtt. A figyelembe vett időszakban, amikor az éves felhasználás 43 031 tonnával csökkent, az érintett országokból érkező éves behozatal az azonos időszak alatt 44 023 tonnával nőtt, aminek következtében az érintett országok exportőrei együttes piaci részesedésüket a 2020. évi 3,5 %-ról a vizsgálati időszakban 16,9 %-ra növelték, mivel áraik 2021-től jelentősen alákínáltak az uniós gazdasági ágazat árainak. A vizsgálati időszak alatt az érintett országok exportőreinek alákínálási különbözete jelentős volt, és 20–28 % között mozgott (a (275) preambulumbekezdésben leírtak szerint).

(314)

Az érintett országokból érkező, alacsony árú dömpingelt behozatal emellett jelentős árlenyomást okozott az uniós gazdasági ágazat számára. Ennek következtében az uniós gazdasági ágazat nem tudott a termelési költségeit fedező áron értékesíteni, így 2023-ban és a vizsgálati időszakban veszteségessé vált.

(315)

A figyelembe vett időszak alatt a nettó beruházások 16 %-kal csökkentek, és 2023-tól kezdődően a beruházások megtérülése és a pénzforgalom negatívvá vált. Bár az alkalmazottak száma a figyelembe vett időszakban 2 %-kal nőtt, a termelékenység ugyanebben az időszakban 40 %-kal csökkent, ami magasabb munkaerőköltséget eredményezett az előállított epoxigyanta tonnájára vetítve. Ebből következik, hogy bár a foglalkoztatási szintek stabilak a figyelembe vett időszakban, az uniós gazdasági ágazatra jelentős nyomás nehezedik, hogy fenntartsa a munkaerőt, mivel a dömpingelt behozatal tömeges beáramlása miatt jelentősen csökkentett kapacitással működik.

(316)

A fent kifejtetteknek megfelelően az olyan pénzügyi mutatók, mint például a jövedelmezőség, a pénzforgalom és a beruházások megtérülése drámai módon romlottak a figyelembe vett időszak alatt. Ezek a negatív fejlemények befolyásolták az uniós gazdasági ágazat azon képességét, hogy jelentős beruházásokat hajtson végre és tőkét vonjon be, ezáltal akadályozták a növekedését.

(317)

A fentiek alapján a Bizottság az eljárás e szakaszában arra a következtetésre jutott, hogy az uniós gazdasági ágazatot az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése értelmében jelentős kár érte.

(318)

Az alaprendelet 3. cikkének (6) bekezdésével összhangban a Bizottság megvizsgálta, hogy az érintett országokból érkező dömpingelt behozatal okozott-e jelentős kárt az uniós gazdasági ágazatnak. A Bizottság emellett az alaprendelet 3. cikkének (7) bekezdésével összhangban azt is megvizsgálta, hogy ezzel egy időben más ismert tényezők okozhattak-e kárt az uniós gazdasági ágazatnak. A Bizottság gondoskodott arról, hogy az érintett országokból érkező dömpingelt behozatalon kívüli egyéb tényezők által esetlegesen okozott károkat ne a dömpingelt behozatalnak tulajdonítsa. Ezek a tényezők a következők: a más harmadik országokból, köztük a Koreából származó behozatal, az uniós gyártók exportteljesítménye, az energiaválság hatásai és a megnövekedett termelési költségek, az uniós felhasználás visszaesése és az uniós gyártók üzleti döntései.

(319)

Az érintett országokból érkező behozatal mennyisége a figyelembe vett időszakban több mint négyszeresére, a 2020. évi 13 526 tonnáról a vizsgálati időszakban 57 549 tonnára nőtt. A (313) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint ez a meredek növekedés egybeesett a belső felhasználás 11 %-os csökkenésével, míg az uniós gyártók belföldi értékesítései ugyanebben az időszakban 31 %-kal csökkentek.

(320)

Ennek következtében a figyelembe vett időszak alatt az érintett országok együttes piaci részesedése 3,5 %-ról 16,9 %-ra nőtt. Eközben az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése a 2020. évi 68 %-hoz képest a vizsgálati időszakban mindössze 52 %-ra esett vissza.

(321)

A 2020–2021-es időszakra hatással volt a Covid19-világjárvány, az ellátási láncok zavarai és az epoxitartalmú termékek iránti kereslet rendkívüli növekedése, ami segítette az uniós gyártókat a növekvő dömpingelt behozatal káros hatásainak enyhítésében. A dömpingelt behozatal hatásai azonban érzékelhetőbbé váltak 2022-től, amikor is az érintett országokból érkező behozatal piaci részesedése tovább nőtt a zsugorodó piacon, ami árnyomást gyakorolt a szenvedő uniós gazdasági ágazatra. Míg 2022-ben az uniós gyártóknak továbbra is sikerült egészséges nyereséget elérniük, az uniós gazdasági ágazat számára fenntarthatatlanná vált az a nyomás, amelyet 2023-ban és a vizsgálati időszakban az uniós gyártók termelési költségeinél jelentősen alacsonyabb dömpingárakon érkező, növekvő behozatali volumen jelentett. Az uniós gazdasági ágazat képtelenné vált megemelni értékesítési árait annak érdekében, hogy a növekvő nyersanyagköltségeket a fogyasztókra áthárítsa, mivel az érintett termék dömpingelt behozatala által támasztott tisztességtelen versennyel szembesült. A termelési volumenben és a piaci részesedésben bekövetkező veszteségek mérséklése érdekében az uniós gyártók arra kényszerültek, hogy jövedelmezőségük rovására csökkentsék az árakat. Sőt, azután, hogy 2021–2022-ben nyereséges volt, az uniós gazdasági ágazat 2023-ban és a vizsgálati időszakban kiemelkedően veszteségessé vált. Ezért az érintett országokból érkező alacsony árú behozatal az alaprendelet 3. cikkének (3) bekezdése értelmében jelentős mértékben leszorította az uniós gazdasági ágazat árait.

(322)

A fenti megfontolásokra tekintettel a Bizottság ideiglenesen megállapította, hogy az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett jelentős kárt az érintett országokból érkező, az alaprendelet 3. cikkének (6) bekezdése értelmében vett dömpingelt behozatal okozta. Az említett kár mind a volumenekre, mind pedig az árakra hatással volt.

(323)

A Cortex azt állította, hogy míg a kínai behozatal hatással van az Unión belüli kereskedelemre, a Bizottságnak fontolóra kellene vennie, hogy a más érintett országokból származó behozatalt kizárja az eljárás hatálya alól. Az Aditya Birla szintén azzal érvelt, hogy a behozatal növekedése főként a Thaiföldön kívüli érintett országokból származott (a támogatott energiaárakból származó előnyök miatt), hogy a thaiföldi exportárak és CIF-importárak magasabbak voltak, mint a többi érintett országé, és hogy a kár főként a Kínából érkező behozatalnak tudható be.

(324)

A 4.3.1. szakaszban foglaltak szerint a Bizottság összesítve értékeli az ebben az ügyben érintett összes országból érkező behozatal hatásait, és amint az a fenti preambulumbekezdésekben megállapításra került, az uniós gazdasági ágazatot ért jelentős kárt az összes érintett országból (Kína, Thaiföld, Tajvan) érkező dömpingelt behozatal okozta. Ezenkívül, még ha az országokat külön-külön is értékeljük, bár a kínai behozatali volumen növekedési üteme és az áralákínálás szintje a figyelembe vett időszakban jelentősebb volt a többi érintett országból érkező behozatalhoz képest, a (269) és a (272)–(276) preambulumbekezdésekből következik, hogy a thaiföldi és a tajvani behozatal tekintetében megfigyelt tendenciák egyaránt alátámasztják azt a következtetést, hogy ezek kárt okoztak az uniós gazdasági ágazatnak mind a volumenük növekedése, mind az árszintjük miatt, amit egyértelműen jelez az uniós gazdasági ágazat áraihoz képest megállapított jelentős alákínálás. Ezért a Bizottság ideiglenesen elutasította a Cortex és az Aditya Birla állításait.

(325)

A PPG azzal érvelt, hogy a panaszos gyártók jövedelmezősége a behozatal volumenével nőtt (2020 és 2021 között), majd jelentősen csökkenni kezdett, miközben a behozatali volumen csak kismértékben nőtt (2021 és a vizsgálati időszak között). A PPG szerint ez azt mutatja, hogy nincs összefüggés az érintett országokból behozott epoxigyanták és az uniós gazdasági ágazatot ért kár között.

(326)

Először is, hivatkozunk a fenti (321) preambulumbekezdésben ismertetett összefüggésekre és a Bizottság megállapításaira. Másodszor, a PPG állításával ellentétben az érintett országokból érkező behozatal folyamatosan és jelentős mértékben nőtt a figyelembe vett időszak minden egyes évében (tehát nemcsak 2020 és 2021 között), miközben az uniós gyártók piaci részesedése csökkent, és a harmadik országokból érkező behozatal (Koreától eltekintve) nagyrészt stabil volt. Az érintett országokból érkező behozatal növekedése távolról sem volt kismértékű 2021 és a vizsgálati időszak között – e behozatal uniós piaci részesedése a vizsgálati időszakban 16,9 %-ot ért el, szemben a 2021. évi 8,4 %-kal. Ezért a PPG állítását a Bizottság ideiglenesen elutasította.

(327)

A PPG továbbá azt állította, hogy Kína kivételével az érintett országokból érkező behozatal árai emelkedtek a figyelembe vett időszakban, ami komoly kétségeket ébreszt azzal kapcsolatban, hogy ezek a behozatalok okozhatták-e az elszenvedett kárt.

(328)

A Bizottság félrevezetőnek találta a PPG állítását. Bár igaz, hogy 2020-hoz képest a thaiföldi és tajvani árak emelkedtek, az évenkénti elemzés azt mutatta, hogy az árak 2021-ben és 2022-ben emelkedtek, majd 2023-ban és a vizsgálati időszakban meredeken csökkentek. Ezenkívül az ártendenciákat nem lehet más kármutatóktól és az általános piaci dinamikától elkülönítve szemlélni. A jelen ügyben a megfigyelt tendenciát a nyersanyagköltségek emelkedésével és az inflációs nyomással összefüggésben kell vizsgálni. Ezenkívül az érintett országokból (köztük a Tajvanról és Thaiföldről) érkező behozatal árai az uniós gazdasági ágazat áraihoz viszonyítva jelentős alákínálást mutatnak. A Bizottság ezért ideiglenesen elutasította a PPG érvelését.

(329)

Az egyéb harmadik országokból érkező behozatal volumene a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

12. táblázat

Behozatal a harmadik országokból

(330)

A figyelembe vett időszak alatt csak Korea, Svájc és India voltak azok a harmadik országok, ahonnan jelentős mennyiségű epoxigyantát importáltak az Unióba.

(331)

Összességében az érintett országokon kívüli harmadik országok uniós piaci részesedése együttesen 27 % és 32 % között volt a figyelembe vett időszakban. A piaci részesedés azonban stabil maradt 2022 és a vizsgálati időszak között, amikor is a dömpingelt behozatal káros hatásai a leginkább érezhetők voltak. Emellett abszolút számokban kifejezve a behozatali volumenek viszonylag stabilak maradtak 2020-at a vizsgálati időszakkal összehasonlítva.

(332)

Az importőröket külön-külön vizsgálva Korea adta a harmadik országokból származó behozatal közel felét. A koreai piaci részesedés a 2020. évi 11 % és a vizsgálati időszakbeli 15 % között ingadozott, és 2020-hoz képest a vizsgálati időszakban összességében 4 százalékpontos növekedést mutatott, ami szintén az uniós gazdasági ágazat kárára következett be. Ezenkívül a koreai árak a figyelembe vett időszakban az uniós értékesítési árak alatt voltak. A Bizottság megállapította, hogy a koreai behozatal kétségtelenül hozzájárult az uniós gazdasági ágazat kárhelyzetéhez (különösen az uniós piacon megfigyelhető piaci részesedések fényében) a figyelembe vett időszakban. Figyelembe véve azonban az érintett országokból érkező dömpingelt behozatal volumenét és árait, valamint azok alakulását a figyelembe vett időszakban, nem vonható le az a következtetés, hogy a Koreából érkező behozatal alkalmas volt arra, hogy gyengítse az érintett országokból érkező dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazatnak okozott jelentős kár közötti ok-okozati összefüggést.

(333)

Ami a svájci és az indiai behozatalt illeti, az importárak 42 %-kal, illetve 63 %-kal emelkedtek a figyelembe vett időszakban, és 2022-től kezdődően áraik következetesen meghaladták az érintett országok átlagos importárait. Fontos továbbá, hogy Svájc és India piaci részesedése egyaránt csökkent a figyelembe vett időszakban (8,9 %-ról 8 %-ra Svájc esetében, és 2,8 %-ról 2,1 %-ra India esetében), ezért nem ez a behozatal okozza az uniós gazdasági ágazatot ért jelentős kárt. Ezenkívül Svájc esetében a figyelembe vett időszakban az árak magasabbak voltak az uniós gyártók árainál vagy azokkal egyenlőek voltak.

(334)

A fentiek fényében a Bizottság ideiglenesen arra a következtetésre jutott, hogy a Koreából érkező behozatal hozzájárult ugyan az uniós gazdasági ágazatot ért jelentős kárhoz, azonban nem olyan mértékben, hogy gyengítené az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kár és az érintett országból érkező dömpingelt behozatal közötti ok-okozati összefüggést.

(335)

A mintában szereplő uniós gyártók exportvolumene a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

13. táblázat

A mintában szereplő uniós gyártók exportteljesítménye

(336)

A termelési volumenhez és a belföldi értékesítéshez hasonlóan az uniós gazdasági ágazat exportvolumene is jelentősen csökkent a figyelembe vett időszakban. Emellett az exportárak ugyanazt a tendenciát követték, mint az uniós piaci árak, tehát 2021-ben és 2022-ben emelkedtek, majd 2023-ban és a vizsgálati időszakban jelentősen csökkentek.

(337)

Általánosságban a Bizottság megjegyezte, hogy az érintett országok gyártói a hagyományos uniós exportpiacokon is aktívak, ami magyarázatot ad arra, hogy az uniós gazdasági ágazatnak miért nehéz fenntartania a volument és az árakat az exportpiacokon is.

(338)

Továbbá a 2020–2022-es időszakban, amikor az Unió sikeresen védte magát az érintett országokból származó alacsony árú behozatallal szemben, az uniós gyártók belföldi árai magasabbak voltak, mint az exportárak; a helyzet azonban megfordult 2023 és a vizsgálati időszak között, amikor a dömpingelt behozatal káros hatásai a leghangsúlyosabbak voltak. Ezért a jelentős kárt okozó helyzetben, amikor az exportárak a belföldi árak fölé kúsztak, az exportértékesítések inkább enyhítették, mint súlyosbították az uniós gyártók helyzetét.

(339)

A fenti megfontolásokra tekintettel az exportteljesítmény nem gyengíthette az érintett országokból származó dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kár közötti ok-okozati összefüggést.

(340)

Az Aditya Birla és a PPG azzal érvelt, hogy az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kár az exportpiaci részesedés csökkenésének tudható be. Az Aditya Birla szerint, még ha a panaszost kár érte is az Unióban, ez nem magyarázza meg, hogy a panaszos miért nem tudta növelni exportértékesítéseit. A fenti (335)–(337) preambulumbekezdésben foglaltak szerint az uniós gyártók az exportpiacokon ugyanazokkal a kihívásokkal szembesültek, mivel versenyezniük kellett az érintett országokkal, és az exportpiacok elvesztése nem magyarázhatja a belföldi piaci részesedés csökkenését és az uniós árak jelentős csökkenését, ami negatív nyereséghez vezetett az uniós piacon. Ezért az Aditya Birla és a PPG állítását el kellett utasítani.

(341)

Az ERC azt állította, hogy a panaszos teljesítményének és jövedelmezőségének romlását okozó fő tényező a megnövekedett termelési költség, nem pedig a dömpingelt behozatal volt. Ezzel összefüggésben az ERC azzal is érvelt, hogy 2022–2023-ban az uniós villamosenergia-árak az egekbe szöktek, ami relevánssá vált az uniós gyártók termelési költségei és jövedelmezősége szempontjából. Az Aditya Birla azt is előadta, hogy az uniós gazdasági ágazatot ért kár az energiaválságból eredő magas termelési költségeknek és a nyersanyagárak emelkedésének tudható be. Az Aditya Birla szerint az érintett országok kivitelének növekedése 2022-ben és a vizsgálati időszakban következett be, amely időszakban az uniós gazdasági ágazatot leginkább érintette az energiaárak emelkedése és a nyersanyagok rendelkezésre állásának hiánya. Hasonlóképpen a Cortex azt állította, hogy az epoxigyanták jövedelmezőségének 2023-as csökkenése főként olyan rendkívüli gazdasági feltételeknek tudható be, mint az európai energiaválság. Emellett a PPG is az energiaköltségek 2021 utáni növekedésére hivatkozott az uniós gazdasági ágazat helyzete romlásának okaként.

(342)

Nem vitatott, hogy az energiaválság miatt megugrottak az energiaköltségek, és ezáltal az epoxigyanták előállítási költségei az Unióban, amint arra a jelen rendelet (305) preambulumbekezdése emlékeztet. A 2021–2022-es időszakban azonban az uniós gyártók a növekvő termelési költségek és a legmagasabb szintet elérő energiaárak ellenére növelni tudták értékesítési áraikat, hogy fedezzék az emelkedő termelési egységköltségeiket, és a figyelembe vett időszakban a legmagasabb jövedelmezőségi szinteket érték el. Ugyanakkor 2023-ban és a vizsgálati időszakban, amikor az energiaárak emelkedő tendenciája megfordult (ellentétben azzal, amit az ERC és az Aditya Birla állított), az uniós gyártók jövedelmezősége meredeken csökkent, és riasztóan negatív szinteket ért el, az uniós gazdasági ágazatot ért jelentős kár pedig egyértelműen láthatóvá vált. Ezenkívül az Aditya Birla nem bizonyította, hogy 2022-től problémát okozott volna a nyersanyagok rendelkezésre állása. A dömpingelt behozatal semmi esetre sem akadályozhatja meg az uniós gyártókat abban, hogy a költségnövekedés továbbhárítása érdekében emeljék az árakat. Egy olyan helyzetben, amikor az uniós gyártók árait erősen leszorította a dömpingelt behozatal növekvő szintje, és a termelési költségek magasak maradtak, a zuhanó jövedelmezőség csupán a dömpingelt behozatal által okozott kár megnyilvánulása, nem pedig a teljesítmény önhibából eredő visszaesése. Emiatt a Bizottság ezeket az állításokat elutasította.

(343)

A fenti (257)–(258) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint az uniós felhasználás a megnövekedett kereslet miatt 11 %-kal nőtt 2020 és 2021 között. Ezt követően a kereslet 2022-ben a 2020. évi szint alá csökkent, majd 2023 és a vizsgálati időszak között még tovább esett.

(344)

Az ERC azt állította, hogy 2022-től az alacsonyabb kereslet a festékgyártók által a változó piaci viszonyokhoz való normál piaci igazodás közvetlen következménye, nem pedig az esetleges tisztességtelen versenygyakorlatok eredménye. A PPG is a felhasználás 2021 utáni jelentősen csökkenésére hivatkozott az ok-okozati összefüggésben. Az Aditya Birla azt is állította, hogy a felhasználás csökkenésével az értékesítés is csökkenni fog, és hogy ennek a változásnak semmi köze az érintett országokból érkező behozatalhoz. A Cortex továbbá azt állította, hogy az érintett termék jövedelmezőségére közvetlenül az építőipari ágazat, az epoxigyanták egyik fő piacának problémái gyakoroltak hatást. A Cortex azt állította, hogy az uniós gyártók jövedelmezőségének csökkenését az érintett termék uniós felhasználásának általános szintje befolyásolta.

(345)

Az uniós piac 2022 és 2023 között (és azt követően) valóban 7 százalékponttal, a figyelembe vett időszak alatt pedig összességében 11 %-kal zsugorodott. Ez a csökkenés a Covid19-világjárványt követő eseményeknek, a készletek leépítésének és az általános gazdasági visszaesésnek tudható be. A szokásos versenyfeltételek mellett egy ilyen zsugorodó piacon az összes piaci szereplő értékesítési volumene többé-kevésbé egyenlő mértékben csökkent volna. Ebben az esetben azonban az érintett országok további 5,2 százalékpontos piaci részesedést szereztek az uniós piacon 2022 és a vizsgálati időszak között az uniós gazdasági ágazat kárára (amely 6 százalékpontot veszített piaci részesedéséből), míg a többi importáló ország teljes piaci részesedése stabil maradt. A felek továbbá nem fejtették ki, hogy a kereslet csökkenése miért kényszerítené az 55 %-ot meghaladó piaci részesedéssel rendelkező uniós gazdasági ágazatot arra, hogy termékeit hirtelen jóval a költségek alatt értékesítse. Emellett a kereslet már 2021 és 2022 között csaknem 14 %-kal csökkent (azaz kétszer annyival, mint 2022–2023 között), amikor az uniós gyártók továbbra is egészséges nyereségre tettek szert.

(346)

Ezért a Bizottság elutasította a felek állításait, mivel a gazdasági visszaesés ebben az esetben nem okozott jelentős kárt az uniós gazdasági ágazatnak.

(347)

A Cortex, a PPG és az Akzo Nobel azt állította, hogy 2020–2021-ben jelentősen nőtt az epoxigyanták iránti kereslet, ugyanakkor a panaszos gyártók észszerűtlen és jelentős áremelkedést figyeltek meg az uniós piacon. A Cortex és a PPG szerint a panaszos gyártók a termelési költségeknél jóval magasabb árakat határoztak meg, ami aztán arra ösztönözte a vevőket, hogy alternatív beszerzési forrásokat keressenek. Következésképpen a Cortex fenntartotta, hogy az érintett országokból érkező behozatal 2020–2021-es növekedése a piaci erők természetes hatásának tudható be, míg 2022-ben és azon túl az érintett országokból érkező behozatal volumene stabil maradt.

(348)

A (306) preambulumbekezdésben foglaltak szerint a mintában szereplő uniós gyártók 2020-ban veszteségesek voltak, és csak 2021-ben értek el rendkívüli nyereséget i. a kereslet növekedése, ii. az ellátási láncoknak a kínálat szűküléséhez vezető zavara, valamint iii. az értékesítési árak emelkedése miatt (ami meghaladta a szénhidrogének árainak fokozatos emelkedését). Az uniós gyártóknak az akkor uralkodó piaci viszonyokra adott válaszát egy piacgazdaságban működő gazdasági szereplő részéről észszerű üzleti válasznak kell tekinteni. Az uniós gazdasági ágazatnak az alacsony árú behozatal ugrásszerű növekedése közepette bekövetkező romlása azonban nem tekinthető úgy, mint amely a piaci erők következménye. Megjegyzendő, hogy az érintett országokból érkező kumulált behozatal folyamatosan nőtt a figyelembe vett időszak minden egyes évében (tehát nemcsak 2020–2021 között), miközben az uniós gyártók piaci részesedése csökkent, a más országokból érkező teljes behozatal pedig stabil volt. Emellett az érintett országok mindegyikének importárai már 2021-től alákínáltak az uniós áraknak. Bár az alacsony árú és növekvő behozatal káros hatásai csak 2023-ban és a vizsgálati időszakban váltak hangsúlyosabbá, az érintett országok exportőreinek stratégiája a figyelembe vett időszakban lényegében változatlan maradt. Következésképpen nincs kapcsolat az uniós gazdasági ágazat árképzési politikája és egyéb üzleti döntései, valamint az elszenvedett kár között. Az uniós gazdasági ágazatot ért kár nem szabadpiaci erőviszonyokból, hanem az érintett országok exportőreinek tisztességtelen kereskedelmi gyakorlataiból ered.

(349)

A PPG utalt továbbá az uniós gyártók azon állítólagos stratégiájára, hogy 2021-ben az értékesítési volumenekkel szemben a haszonkulcsot/magasabb egységértékeket részesítették előnyben. A PPG azonban nem támasztotta alá, hogy ez a kereskedelmi magatartás abban az időszakban, amikor az uniós gazdasági ágazat egészséges nyereségre tett szert, hogyan és miért vezetett volna vagy akár csak járult volna hozzá 2022-től az uniós gazdasági ágazat körülményeinek romlásához, még kevésbé, hogy ez a magatartás hogyan gyengítette volna a dömpingelt behozatal és az uniós gyártókat ért jelentős kár közötti ok-okozati összefüggést.

(350)

A Cortex továbbá előadta, hogy az árképzési döntéseken kívül a panaszos gyártók egyéb üzleti döntései (például a biszfenol-A-gyártósorok, egy kumolgyár vagy az epoxigyanta-gyártás leállítása az Unión kívül) valószínűleg hatással voltak a termelésük és jövedelmezőségük általános szintjére. Hasonlóképpen, az Aditya Birla azt állította, hogy a termelés jelentős visszaesése az Olin és a Westlake üzemei stratégiailag tervezett bezárásának tudható be.

(351)

Először is sem a Westlake, sem az Olin nem zárta be epoxigyanta-üzemeit az Unióban a figyelembe vett időszak alatt. Bár az uniós gyártók az 5. táblázat szerint összességében visszafoghatták tevékenységüket a hanyatló piacon, a termelési kapacitás a figyelembe vett időszak alatt stabil szinten maradt. Másodszor, a Cortex nem támasztotta alá, hogy más, bár kapcsolt gyártók tevékenységei vagy az epoxigyantáktól eltérő eszközökkel kapcsolatos tevékenységek hogyan befolyásolnák az uniós gyártók jövedelmezőségét az epoxigyanták üzletágában.

(352)

A PPG továbbá utalt az Olin és a Westlake által az elavult létesítményeikbe eszközölt elégtelen beruházásokra, valamint a Westlake által az ok-okozati összefüggésben hivatkozott vis maior események számára.

(353)

Meg kell jegyezni, hogy a mintában szereplő mindkét uniós gyártó esetében a beruházások konszolidált szintje viszonylag stabil volt a figyelembe vett időszakban (főként 2020–2022-ben), és mindenesetre a figyelembe vett időszak kezdetéhez képest magasabb volt a vizsgálati időszak alatti termelési és értékesítési szintekhez viszonyítva. Bár a beruházási tevékenység visszafogott volt a figyelembe vett időszak vége felé (ami 16 %-os visszaesést eredményezett a figyelembe vett időszak alatt), ez a gyenge piacnak és az érintett vállalatok akkori pénzügyi teljesítményének volt betudható. A figyelembe vett időszakban azonban számos beruházásra került sor a következők érdekében: i. a berendezések korszerűsítése és a létesítmények, például az ellenőrző rendszereknek a termelési folyamat szűk keresztmetszetének csökkentését célzó korszerűsítése; ii. hatékonyságjavulás elérése, valamint a környezetvédelmi és biztonsági előírásoknak való megfelelés biztosítása. A vis maior eseményekre való esetenkénti hivatkozás szintén nem utal az uniós gyártók termelési hatékonyságára gyakorolt szélesebb körű hatásokra. Összességében nincs arra utaló jel, hogy a beruházások megfigyelt csökkenése bármilyen módon befolyásolná az uniós gyártók versenyképességét. Következésképpen a PPG nem támasztotta alá, hogy az állítólagosan elégtelen beruházások hogyan okoznának kárt az uniós gazdasági ágazatnak. Emiatt a Bizottság ezeket az állításokat elutasította.

(354)

A Bizottság megállapította, hogy az egyrészről az érintett országokból érkező dömpingelt behozatal, másrészről az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kár között ok-okozati összefüggés áll fenn. Időbeli egybeesés volt a dömpingelt behozatal volumenének és piaci részesedésének jelentős növekedése és az uniós gazdasági ágazat teljesítményének romlása között, amely különösen 2022-től kezdődően vált láthatóvá. A kereslet zsugorodásával jellemezhető viszonylag gyenge piacon a dömpingelt behozatal megnövekedett volumene erodálta az uniós gazdasági ágazat működési rátáját és azon képességét, hogy olyan árakat határozzon meg, amelyek fedeznék a magas termelési költségeket, egyértelműen jelezve ezzel az árleszorítás fennállását. Ez a helyzet 2023-ban és a vizsgálati időszakban az uniós gyártók veszteségéhez vezetett.

(355)

A Bizottság más lehetséges tényezőket is megvizsgált, amelyek hatással lehettek az uniós gazdasági ágazat helyzetére. A Bizottság megkülönböztette és elválasztotta egymástól az uniós gazdasági ágazat helyzetét befolyásoló ilyen tényezők hatásait és a dömpingelt behozatal káros hatásait.

(356)

A más harmadik országokból érkező behozatal hatásait illetően a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a koreai behozatal kivételével e behozatal nem okozott kárt az uniós gazdasági ágazatnak. Összességében a harmadik országok piaci részesedései stabilak voltak, áraik pedig meghaladták a dömpingelt behozatal árait, különösen a 2022-től a vizsgálati időszakig tartó időszakban, amikor a dömpingelt behozatal káros hatásai a leghangsúlyosabbak voltak. Ami konkrétan a koreai behozatalt illeti, a figyelembe vett időszakban alákínált az uniós értékesítési áraknak, és a figyelembe vett időszakban 11 %-ról 15 %-ra növelte uniós piaci részesedését, míg Kína, Tajvan és Thaiföld együttesen az összesített piaci részesedését 3,5 %-ról 16,9 %-ra növelte (90). Ezért bár a koreai behozatal hozzájárulhatott az uniós gazdasági ágazat kárhelyzetéhez, a koreai behozatal nem gyengítette az érintett országokból érkező behozatal és az uniós gazdasági ágazatot ért kár közötti ok-okozati összefüggést.

(357)

Az uniós gazdasági ágazat exportteljesítménye sem gyengítette az ok-okozati összefüggést. Az exportértékesítés volumene és ára a figyelembe vett időszakban az uniós értékesítések esetében megfigyelthez hasonló mintát követett. Ennek az az oka, hogy az uniós gyártók ugyanazokkal a kihívásokkal szembesülnek hagyományos exportpiacaikon, mivel az érintett országok gyártóinak alacsony árú behozatalával kell versenyezniük. Következésképpen, bár az exportteljesítmény uniós gyártókra gyakorolt hatása hozzájárult az uniós gyártók kedvezőtlen helyzetéhez, a (335)–(340) preambulumbekezdésben kifejtett okok miatt ez nem szüntette meg a dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazatot ért kár közötti ok-okozati összefüggést.

(358)

Ami a felhasználás csökkenését és az előállítási költségeknek a nyersanyagárak emelkedéséből eredő növekedését illeti, vitathatatlan, hogy az uniós gazdasági ágazat számos kihívással szembesült a figyelembe vett időszakban. Ha azonban a dömpingelt behozatal nem gyakorolt volna árnyomást, az uniós gazdasági ágazat képes lett volna áthárítani a költségnövekedést, és megfelelően reagálni a változó piaci viszonyokra. A korábban említettek szerint a dömpingelt behozatal nem akadályozhatja meg az uniós gyártókat abban, hogy a költségnövekedés továbbhárítása érdekében emeljék az árakat. Ezért, bár az energiaválság és a keresletcsökkenés jelentős kihívást jelentett az uniós gyártók számára, megállapítást nyert, hogy ezek a fejlemények nem okoztak jelentős kárt az uniós gazdasági ágazatnak.

(359)

Ami az uniós gyártók üzleti döntéseit illeti, legyen szó akár az áremelésekről, a beruházási döntésekről vagy az üzemek működtetéséről, ezeket a döntéseket az uralkodó piaci viszonyok figyelembevételével hozták meg, és azokat észszerű üzleti döntéseknek kell tekinteni, amelyeket bármely piacgazdaságban működő gazdasági szereplő meghozott volna. Ezért a Bizottság megállapította, hogy e döntések nem okoztak jelentős kárt az uniós gazdasági ágazatnak.

(360)

A fentiek alapján a Bizottság a vizsgálat e szakaszában arra a következtetésre jutott, hogy az érintett országokból érkező dömpingelt behozatal jelentős kárt okozott az uniós gazdasági ágazatnak, és az egyéb tényezők (a Koreából érkező behozatal és az uniós gazdasági ágazat exportteljesítménye) – akár külön-külön, akár együttesen vizsgálva – nem gyengítették vagy szüntették meg a jelentős kár és a dömpingelt behozatal közötti ok-okozati összefüggést. A kár az alacsonyabb piaci részesedésből, termelésből, termelési kapacitáskihasználásból, termelékenységből, jövedelmezőségből, zárókészletekből és pénzforgalomból, valamint a beruházások csökkent megtérüléséből adódik. Továbbá, amint az a fenti (276) preambulumbekezdésben kifejtésre került, az uniós gazdasági ágazat az érintett országokból érkező behozatal okozta árleszorítástól szenvedett.

(361)

Az intézkedések szintjének meghatározásához a Bizottság megvizsgálta, hogy a dömpingkülönbözetnél alacsonyabb vám elegendő-e a dömpingelt behozatal által az uniós gazdasági ágazatnak okozott kár megszüntetéséhez.

(362)

A kár megszűnne, ha az uniós gazdasági ágazat az alaprendelet 7. cikkének (2c) és (2d) bekezdése értelmében képes lenne egy meghatározott irányáron értékesíteni, és ezáltal elérne egy meghatározott nyereségcélt.

(363)

Az alaprendelet 7. cikkének (2c) bekezdésével összhangban a Bizottság a nyereségcél megállapítása során figyelembe vette az érintett országokból érkező behozatal megnövekedése előtti jövedelmezőséget, a költségek, a beruházások, a kutatás-fejlesztés (a továbbiakban: K+F) és az innováció teljes költségének fedezéséhez szükséges jövedelmezőséget, valamint azt a jövedelmezőséget, amelyre rendes versenykörülmények között számítani lehet. Ez a haszonkulcs nem lehet 6 %-nál kisebb.

(364)

A mintában szereplő uniós gyártók nyeresége nagymértékben ingadozott a figyelembe vett időszakon belül. A 2021–2022-es időszakban a kivételesen magas nyereséget a Covid19 alatti gazdaság és az ellátási lánc korlátozásai által táplált rendkívüli kereslet időszakában érték el. Ezért az alaprendelet 7. cikkének (2c) bekezdésével összhangban nem helyénvaló a 2021–2022-es időszakra vonatkozó nyereségadatokat használni alapnyereségként. Ezenkívül a figyelembe vett időszakot megelőző évek tekintetében sem lehetett pontos vagy megfelelő jövedelmezőségi szinteket meghatározni a vállalati rendszer korlátai miatt hiányzó megbízható nyereségadatok, illetve a nagy nyereség és a rendkívül negatív jövedelmezőség közötti ingadozás miatt. A Bizottság ezért a kárt nem okozó ár meghatározásához az alaprendelet 7. cikkének (2c) bekezdésével összhangban 6 %-ban állapította meg a nyereségcélt. Továbbá egyetlen, a mintában szereplő uniós gyártó sem fogalmazott meg kellően alátámasztott állítást az elmaradt beruházások összegéről, illetve a K+F és az innováció költségeiről. Mindezek miatt a Bizottság a 6 %-os minimális nyereségcélból indult ki, és a kárt nem okozó ár megállapítása érdekében ezzel növelte meg az uniós gazdasági ágazat tényleges előállítási költségét.

(365)

mivel a 7. cikk (2d) bekezdésével összhangban az érdekelt felek a felsorolt ILO-egyezmények, illetve a többoldalú környezetvédelmi megállapodások és azok jegyzőkönyvei következtében felmerülő jelenlegi vagy jövőbeli költségekkel kapcsolatban nem fogalmaztak meg tényekkel alátámasztott észrevételeket, a Bizottság az így megállapított kárt nem okozó árat nem növelte meg további költségösszeggel.

(366)

A Bizottság ezt követően úgy határozta meg a kárkülönbözetet, hogy az érintett országokban működő, a mintában szereplő együttműködő exportáló gyártók által alkalmazott importárnak az alákínálás-számítás céljából meghatározott súlyozott átlagos értékét összehasonlította a mintában szereplő uniós gyártók által az uniós piacon a vizsgálati időszakban értékesített hasonló termék súlyozott átlagos kárt nem okozó árával. Az ezen összehasonlítás során megállapított esetleges különbséget a Bizottság kifejezte a behozatalok CIF-alapon számított súlyozott átlagos értékének százalékában.

(367)

A kár megszüntetéséhez szükséges mérték meghatározása az „egyéb együttműködő vállalatok” és a „minden egyéb, adott érintett országból származó behozatal” kategóriába tartozó vállalatok esetében ugyanúgy történt, mint az ugyanezen vállalatokhoz tartozó dömpingkülönbözet megállapítása.

(368)

A fenti értékelés alapján az ideiglenes dömpingellenes vámokat az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdésével összhangban az alábbiak szerint indokolt megállapítani.

(369)

Miután az alaprendelet 7. cikke (2) bekezdésének alkalmazása mellett döntött, a Bizottság az alaprendelet 21. cikkével összhangban megvizsgálta, hogy a kárt okozó dömping megállapítása ellenére egyértelműen kijelenthető-e, hogy a jelen ügyben az intézkedések elfogadása nem szolgálja az Unió érdekét.

(370)

Az uniós érdek meghatározása az összes érintett érdek értékelésén alapult, beleértve az uniós gazdasági ágazat, az importőrök és a felhasználók érdekét is.

(371)

A (249) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint az uniós gazdasági ágazatot a vizsgálati időszak alatt a vizsgált terméket gyártó hat gyártói csoport alkotja.

(372)

Az uniós epoxigyanta-ágazat alapvető fontosságú az Unió ipari bázisa szempontjából. Az epoxigyanta egy vízálló vegyszer, amelyet bevonatokhoz és ragasztókhoz használnak a hadiiparban, a gépjárműiparban, a repülőgépiparban, az elektronikai iparban, az építőiparban, az orvostechnikai eszközök iparában, az energiaiparban és számos más fontos ágazatban. Az epoxigyantát háztartási és fogyasztási cikkekben, valamint az élelmiszer-feldolgozásban és a csomagolásban is használják.

(373)

Az epoxigyanta szintén fontos szerepet játszik az energetikai átállásban, mivel a megújulóenergia-termeléshez és -tároláshoz használt termékekben (például szélturbinalapátok, akkumulátorok, üzemanyagcellák és napelemek) az epoxigyanta a hosszú élettartamot és a hatékonyságot biztosító, pótolhatatlan összetevő. A Cseh Köztársaság Vegyipari Szövetsége (amely támogatja az intézkedéseket, és amelynek egyik tagja a panaszos cseh gyártó, a Spolchemie) azt is hangsúlyozta, hogy az Unión belüli egyenlő versenyfeltételek biztosításával elérhető a zöld átállás az Unió vegyianyag-ellátási láncában, és az éghajlat-politikai célok is megvalósulhatnak.

(374)

Összességében az intézkedések bevezetése ebben az esetben valószínűleg magasabb értékesítési volument eredményezne az uniós gyártók számára, és ezáltal javítaná a kapacitáskihasználást, valamint a működési árrést és a nyereséget. A jobb teljesítmény viszont a beruházások és a foglalkoztatás tartós szintjéhez, valamint a folyamatos innováció előmozdításához vezetne.

(375)

Az intézkedések előnyösek lennének az upstream iparágak számára is, amelyek az epoxigyanták növekvő termelési volumenének köszönhetően fenntarthatóbb nyersanyagkereslettel szembesülnek.

(376)

Intézkedések nélkül valószínűbb, hogy az epoxigyanta-gyártási lábnyom az Unióban tovább erodálódik. A kihasználtsági arányok csökkenése fenntarthatatlanul magas fix költségű műveletekhez és a beruházások jelentős csökkenéséhez, ezzel a munkahelyek megszűnéséhez vezetne, ami viszont még kevésbé tenné lehetővé a tevékenység számára, hogy versenyezzen az érintett országokból érkező dömpingelt behozatallal. Amint azt a Lengyel Vegyipari Kamara is megjegyezte (az intézkedéseket támogatandó), az epoxigyanták olyan árakon történő behozatala, amelyek nem tükrözik a tisztességes piaci értéket, nemcsak az epoxigyanta piacára, hanem az upstream piacokra (például a fenolpiacra) is negatív hatást gyakorol.

(377)

Továbbá az Amerikai Egyesült Államokban az érintett országokkal szemben folyamatban lévő piacvédelmi vizsgálatok fényében a vámok kivetése esetén a kivitelt valószínűleg más rendeltetési helyekre, például az Unióba irányítanák át, tekintve annak vonzerejét mint alternatív piac. A kereskedelmi forgalom elterelése az Unió felé az intézkedések hiányában még inkább súlyosbítaná az uniós gazdasági ágazat helyzetét.

(378)

A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy az uniós gazdasági ágazat érdekében állna a dömpingellenes vámok kivetése.

(379)

A jelen ügyben elsősorban a bevonat-/festékszegmenst és a szélenergia-ágazatot képviselő felhasználók jelentkeztek. Utóbbiak az érintett termék két fő felhasználási területét jelentik. Számos felhasználó (PPG, Akzo Nobel, Sherwin Williams, Siemens Gamesa, Allnex Europe) válaszolt a vizsgálat kezdetén rendelkezésre bocsátott felhasználói kérdőívre. Más felhasználók (a MIPA és az Emil Frei) a célzott felhasználói kérdőív kitöltése nélkül vettek részt a vizsgálatban.

(380)

A bevonatipar felhasználói esetében pénzügyi teljesítményük azt mutatja (legalábbis azon felhasználók esetében, akik strukturált válaszokat adtak a kérdőívre, amelyek a teljes uniós bevonati üzletágukra kiterjedtek), hogy nagy haszonkulcsot értek el, amely a vizsgálati időszakban akár két számjegyű is lehetett. Ezenkívül a bevonatipar felhasználói által beküldött adatok azt is jelezték, hogy az epoxigyanta költségeinek az előállítási költséghez viszonyított aránya elenyésző, és általában az előállítási költség legfeljebb 10 %-át tette ki. Ezenkívül az epoxigyantákat tartalmazó termékekből származó bevételük nem haladta meg a 40–45 %-ot (és gyakran jóval alacsonyabb volt annál).

(381)

Ami a szélenergia-ágazat felhasználóit illeti, bár instabil állapotban vannak, a Bizottság kérdőívére válaszoló felhasználó (Siemens Gamesa) uralja a tengeri szélenergia piacát, és szerződéses mechanizmusokat vezetett be a nyersanyagárak esetleges ingadozásainak fedezésére, miközben az epoxigyanták költsége a szélturbinák (az üzletág, amelyben a szélenergia-ágazat felhasználói működnek (91)) költségének mindössze [0–3] %-át teszi ki.

(382)

A felhasználók érdekeinek elemzésével összefüggésben figyelemre méltó, hogy több felhasználó (például az Akzo Nobel vagy az Emil Frei) elismerte, hogy az epoxigyanták kínai behozatala kárt okozhat az uniós gazdasági ágazatnak.

(383)

A független importőrök tekintetében két vállalat (a Cortex és a Comexim) működött együtt ebben a vizsgálatban, többek között azáltal, hogy kitöltötte a Bizottság kérdőívét. Egy másik független importőr, a Monchy is jelentkezett, és ellenezte az esetleges dömpingellenes intézkedéseket. A Cortex támogatta a dömpingellenes intézkedések bevezetését Kínával szemben, azt állítva, hogy az ilyen intézkedés a rendes kereskedelmi feltételek visszaállításához vezetne, ugyanakkor ellenezte az intézkedéseknek a Kínától eltérő országokra történő alkalmazását.

(384)

A Cortex azzal érvelt, hogy a dömpingellenes intézkedések széles körű alkalmazása (a Kínától eltérő országok bevonása) nem szolgálja az uniós érdeket. A Cortex szerint az uniós gazdasági szereplők korlátozottan képesek kielégíteni az epoxigyanták uniós piacának igényeit, és előfordulhat, hogy ez nem elegendő. A Comexim és a Monchy is azzal érvelt, hogy az Európában előállított mennyiség nem elegendő az uniós kereslet kielégítésére. A PPG azt is előadta, hogy kritikus fontosságú az alternatív beszerzési források versenyképes árakon történő fenntartása, tekintettel a termelés csökkenésére és az uniós gyártók által korábban tett számos, vis maiorra vonatkozó nyilatkozatra. A Sherwin Williams szintén azzal érvelt, hogy az uniós kapacitás nem elegendő az uniós kereslet fedezésére, és hogy a vámok az érintett termék uniós piacon való elérhetőségének csökkenéséhez vezetnének.

(385)

Ezenkívül a PPG szerint a dömpingellenes vámok kivetése az epoxigyanta piacának a nagy gyártók kezében való további koncentrációjához vezet, ami hátrányosan érinti a fogyasztókat és a piaci versenyt, mint egészet.

(386)

Végezetül a PPG szerint a vámok akadályoznák az Unió szén-dioxid-semlegességgel és megújuló energiával kapcsolatos céljainak elérését, mivel zavarokat idéznének elő az epoxigyanták ellátási láncában. A Siemens Gamesa Renewable Energy (a továbbiakban: SGRE) azt is állította, hogy a dömpingellenes intézkedések bevezetése ellentétes lenne az Unió által meghatározott energiapolitikai célkitűzésekkel, hogy a felhasználók termelésüket az Unión kívülre helyeznék át, vagy akár teljesen elhagynák a piacot, és hogy az érintett országokból származó epoxigyanta-behozatalnak nincsenek életképes alternatívái. A Sherwin Williams szintén aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a vámok kivetése a downstream iparágak Unión kívülre történő esetleges áthelyezéséhez vezetne.

(387)

Először is, ami azt az állítást illeti, hogy az uniós gazdasági ágazat nincs abban a helyzetben, hogy fedezze a keresletet és az egyéb alternatív források lehetőségét, a Bizottság emlékeztetett arra, hogy vannak más nagy exportáló országok, mint India, Korea vagy Svájc, amelyek gyártói alternatív beszerzési forrásokat, illetve az uniós gazdasági ágazat számára egészséges versenyt jelentenek. Másodszor, nem fogja megakadályozni a méltányos árú kínai, thaiföldi és tajvani behozatal Unióba való belépését. A dömpingellenes vámok kivetése ezért nem eredményezheti a gyártók fokozott koncentrációját az epoxigyanta piacán. Harmadszor, a felek nem szolgáltattak megalapozott bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy az uniós gyártók ne lennének képesek kielégíteni az uniós felhasználók által támasztott keresletet. Bár az uniós gyártók működési rátája a (351) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint csökkenhetett a hanyatló piacon, termelési kapacitásuk a figyelembe vett időszak alatt stabil és elegendő szintű maradt.

(388)

Továbbá intézkedések hiányában nemcsak az epoxigyanta-ipar létezése kerülne veszélybe az Unióban, de az epoxifelhasználók számára rendelkezésre álló epoxikínálat stabilitása is. A felek állításával ellentétben a dömpingelt behozatalra való támaszkodás aláásná a saját megbízható ipari bázis kialakítására, valamint a megújuló energiára és a karbonsemlegességre vonatkozó célok elérésére irányuló uniós erőfeszítéseket. Emellett, amint azt az egyik felhasználó (Allnex Europe) is megjegyezte, míg a kínai epoxigyanták minőség és teljesítmény tekintetében változékonyak lehetnek, az Unióban előállított gyantákat jellemzően a konzisztenciával azonosítják az olyan alkalmazási területeken, ahol a teljesítmény és a szabályoknak való megfelelés kritikus fontosságú.

(389)

Végezetül, tekintettel a jövedelmezőség szintjére (főként a bevonatipar esetében) és/vagy az epoxiköltségeknek a felhasználók termelési költségeihez viszonyított korlátozott arányára (további részletekért lásd a (380)–(381) preambulumbekezdést), valamint a meglévő alternatív beszerzési forrásokra, az intézkedések bevezetése nem gyakorolhat korlátozó hatást a felhasználókra, és nem is kényszerítheti őket arra, hogy az Unión kívülre települjenek át. A Bizottság ezért elutasította az érdekelt felek érveit.

(390)

Az ERC azt is előadta, hogy a dömpingellenes vámok kivetése nem szolgálja az Unió általános érdekét, mivel ez a lépés növelné az epoxigyanták árát az uniós ipari felhasználók és végső felhasználók számára. A Cortex továbbá azt állította, hogy a vámok költségét teljes mértékben át fogják hárítani a felhasználókra, tehát érinti őket. Végül a PPG azt állította, hogy a dömpingellenes vámok kivetése az epoxigyanták árának emelkedéséhez vezetne, ami viszont áremelési nyomást gyakorolna a PPG-re és más uniós felhasználókra. A PPG valójában azt állította, hogy nem tudná áthárítani a dömpingellenes vámokból eredő anyagköltség-növekedést, és hogy ez a költségnövekedés hatással lenne a PPG versenyképességére az uniós piacon. A Monchy is azzal érvelt, hogy az intézkedések bevezetése hátrányosan befolyásolná az importőr pénzügyi teljesítményét és foglalkoztatási helyzetét. Végezetül az SGRE előadta, hogy az intézkedések hatással lennének a felhasználói ágazat hosszú távú technológiai túlélésére.

(391)

Először is, bár a dömpingellenes intézkedések az epoxiár emelkedéséhez vezethetnek, és káros hatással lehetnek az epoxitartalmú termékek egyes importőreire, felhasználói iparágaira és végfelhasználóira, ez az állítás pusztán spekulatív jellegű, mivel nem nyújtottak be bizonyítékot a vámok hatásának számszerűsítésére. Ezenkívül a piaci információs források (nevezetesen a Tecnon OrbiChem a 2024. októberi ChemFocus-jelentésében (92)) csak szerény áremelkedést vetítenek előre arra az esetre, ha az epoxigyanta behozatalára vonatkozó dömpingellenes intézkedéseket bevezetik. Továbbá bármely árkorrekció csupán a tisztességes kereskedelem helyreállításának megnyilvánulása lenne egy olyan helyzetben, amikor az uniós gazdasági ágazat árait a dömpingelt behozatalból eredő lefelé irányuló nyomás szorította le. Ezenkívül a bevonatfelhasználók (például a PPG) rendkívül jövedelmező műveletei lehetővé teszik az esetleges költségnövekedés fedezését, ráadásul a Bizottság olyan szinten állapította meg a kivetett vámokat, amely lehetővé teszi a felhasználók és az importőrök számára, hogy észszerű és tisztességes árakon továbbra is importálják az epoxigyantákat. Következésképpen a felhasználói iparágakra és importőrökre gyakorolt feltételezett kedvezőtlen hatások nem haladhatják meg az egyenlő versenyfeltételek helyreállításának szükségességét az epoxigyanta uniós piacán, különösen akkor, ha az uniós gazdasági ágazat megőrzése forog kockán.

(392)

A fentiekre tekintettel az intézkedések valószínűleg nem lesznek lényeges hatással a felhasználókra és a fogyasztókra. Ez a következtetés a következő tényezők kombinációja alapján vonható le. Először is, az epoxigyanta költségeinek aránya a továbbfeldolgozott termékeken vagy a végső fogyasztási cikkeken belül általában korlátozott. Másodszor, az epoxigyanta könnyen elérhető olyan alternatív forrásokból, mint az uniós gyártók és számos más importforrás, biztosítva a folyamatos ellátást és az egészséges versenyt. Végül a versenykényszer valószínűleg enyhíti az e vámok kivetéséből eredő esetleges költségnövekedést.

(393)

Továbbá az intézkedések valószínűleg jelentéktelen hatást gyakorolnak (ha egyáltalán gyakorolnak) az importőrökre, mivel továbbra is tisztességes áron importálhatnak epoxigyantát az érintett országokból vagy más harmadik országokból, egészséges versenyt teremtve a belföldön előállított epoxigyanta számára.

(394)

A fentiek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy nem állnak fenn olyan kényszerítő okok, amelyek miatt a Kínából, a Tajvanról és a Thaiföldről származó epoxigyanta behozatalára vonatkozó intézkedések bevezetése a vizsgálat e szakaszában ne szolgálná az Unió érdekét.

(395)

A Bizottságnak a dömpinggel, a kárral, az ok-okozati összefüggéssel, az intézkedések szintjével és az uniós érdekkel kapcsolatos következtetései alapján helyénvaló ideiglenes intézkedéseket bevezetni annak megakadályozása érdekében, hogy a dömpingelt behozatal további kárt okozzon az uniós gazdasági ágazatnak.

(396)

A Kínából, a Tajvanról és a Thaiföldről származó epoxigyanta behozatalára vonatkozóan az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdése szerinti alacsonyabb vám szabályának megfelelően ideiglenes dömpingellenes intézkedéseket kell bevezetni. A vám összegét a Bizottság a dömping- és a kárkülönbözet közül a kisebbik szintjén rögzítette.

(397)

A fentiek alapján az ideiglenes dömpingellenes vám vámtételei a vámfizetés nélküli, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következők:

(398)

Az e rendeletben egyes meghatározott vállalatok számára megállapított egyedi dömpingellenes vámtételek a vizsgálat ténymegállapításain alapulnak. Ezért a jelen vizsgálat során e vállalatok tekintetében megállapított helyzetet tükrözik. Ezek a vámtételek kizárólag az érintett országokból származó és a megnevezett jogalanyok által előállított érintett termék behozatalára vonatkoznak. Az e rendelet rendelkező részében kifejezetten meg nem nevezett vállalatok – ideértve a kifejezetten megnevezett vállalatokkal kapcsolatban álló vállalatokat is – által előállított érintett termék behozatalára a „minden egyéb, [érintett országból] származó behozatal” esetében alkalmazandó vámtételt kell alkalmazni. E behozatal esetében az egyedi dömpingellenes vámtételek nem alkalmazhatók.

(399)

A vámtételek közötti különbségből adódó, az intézkedések kijátszásával kapcsolatos kockázat lehető legkisebbre csökkentése érdekében különleges intézkedésekkel szükséges biztosítani az egyedi dömpingellenes vámok alkalmazását. Egyedi dömpingellenes vámok csak akkor alkalmazandók, ha érvényes kereskedelmi számlát mutatnak be a tagállamok vámhatóságai felé. A számlának meg kell felelnie az e rendelet 1. cikkének (3) bekezdésében meghatározott követelményeknek. Az ilyen számla bemutatásáig a behozatalra a „minden egyéb, [érintett országból] származó behozatalra” alkalmazandó dömpingellenes vám vonatkozik.

(400)

Bár a számla bemutatása szükséges ahhoz, hogy a tagállamok vámhatóságai az egyedi dömpingellenes vámtételeket alkalmazhassák a behozatalra, a vámhatóságoknak nem kizárólag a számlát kell figyelembe venniük. A tagállamok vámhatóságai minden más esethez hasonlóan – az árunyilatkozatban foglalt adatok helytállóságának ellenőrzése céljából, valamint annak biztosítása érdekében, hogy az adott vámtétel alkalmazása vámjogi szempontból indokolt legyen – akkor is kötelesek elvégezni a szokásos ellenőrzéseket és akkor is jogosultak további dokumentumokat (fuvarokmányokat stb.) kérni, ha a bemutatott számla teljesíti az e rendelet 1. cikkének (3) bekezdésében meghatározott összes követelményt.

(401)

Amennyiben a dömpingellenes intézkedések bevezetését követően az alacsonyabb egyedi vámtételű vállalatoktól érkező export volumene jelentősen megnő, ez a volumennövekedés önmagában is tekinthető az alaprendelet 13. cikkének (1) bekezdése szerinti, a kereskedelem szerkezetében az intézkedések bevezetése nyomán bekövetkezett változásnak. Ilyenkor – a feltételek teljesülése esetén – kijátszásellenes vizsgálat indítható. Ez a vizsgálat többek között irányulhat annak megállapítására, hogy szükség van-e az egyedi vámtétel(ek) eltörlésére és ebből következően országos hatályú vám kivetésére.

(402)

A (3) preambulumbekezdésben említett módon a Bizottság nyilvántartásbavételi kötelezettséget vezetett be az érintett termék behozatalaira. A nyilvántartásba vételnek az volt a célja, hogy az alaprendelet 10. cikkének (4) bekezdésével összhangban a vámok visszaható hatállyal beszedhetők legyenek.

(403)

Az eljárás ideiglenes szakaszában megfogalmazott ténymegállapítások tükrében a behozatalok nyilvántartásba vételét meg kell szüntetni.

(404)

Az eljárás e szakaszában nem született döntés a dömpingellenes intézkedések esetleges visszamenőleges hatályú alkalmazásáról.

(405)

A Bizottság az alaprendelet 19a. cikkével összhangban tájékoztatta az érdekelt feleket az ideiglenes vámok tervezett kivetéséről. A Bizottság ezt a tájékoztatást a Kereskedelmi Főigazgatóság internetes honlapján keresztül a nyilvánosság számára is hozzáférhetővé tette. Az érdekelt felek három munkanapot kaptak arra, hogy a kifejezetten nekik megküldött számítások helytállóságával kapcsolatban észrevételeket tegyenek.

(406)

Az Aditya Birla, a panaszos és a Sinochem csoport észrevételeket nyújtott be, azonban egyik észrevétel sem vetett fel aggályokat a számítások pontosságával kapcsolatban. A Bizottság a végleges szakaszban foglalkozni fog az említett felek által tett észrevételekkel.

(407)

A megfelelő ügyintézés érdekében a Bizottság fel fogja kérni az érdekelt feleket, hogy egy meghatározott határidőig tegyenek írásbeli észrevételeket, és/vagy kérjék a Bizottság és/vagy a kereskedelmi ügyekben eljáró meghallgató tisztviselő előtti meghallgatásukat.

(408)

Az ideiglenes vámok kivetésével kapcsolatos ténymegállapítások ideiglenesek, és a vizsgálat végleges szakaszában módosíthatók,