(1)

A Tanácsnak a halászati lehetőségek meghatározására és elosztására irányuló intézkedéseket – többek között adott esetben bizonyos, e halászati lehetőségekkel funkcionálisan összefüggő feltételeket – kell elfogadnia. Az 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (1) 16. cikkének (4) bekezdése értelmében a halászati lehetőségeket a közös halászati politikának (KHP) az említett rendelet 2. cikkének (2) bekezdésében megállapított célkitűzéseivel összhangban kell meghatározni. Az 1380/2013/EU rendelet 16. cikkének (1) bekezdése értelmében a halászati lehetőségeket úgy kell elosztani a tagállamok között, hogy valamennyi tagállam számára biztosított legyen az egyes halállományokra vagy halászatra vonatkozó halászati tevékenységek viszonylagos stabilitása.

(2)

Ezért a teljes kifogható mennyiségeket (a továbbiakban: TAC-ok) – az 1380/2013/EU rendelet 3. cikkének megfelelően – a rendelkezésre álló tudományos szakvélemények alapján, a biológiai és a társadalmi-gazdasági hatások figyelembevételével kell meghatározni, biztosítva ugyanakkor a halászati ágazatok közötti méltányos bánásmódot és figyelembe véve az érdekeltekkel folytatott konzultációk során megfogalmazott véleményeket.

(3)

Az 1380/2013/EU rendelet 15. cikke értelmében a kirakodási kötelezettség 2019. január 1. óta minden olyan állományra vonatkozik, amelyre fogási korlát van érvényben, noha ez alól vannak bizonyos kivételek, illetve mentességek. A tagállamok által benyújtott közös ajánlások alapján és az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkével összhangban a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadott el, amelyek bizonyos halászati tevékenységek vonatkozásában meghatározzák a kirakodási kötelezettség végrehajtásának részletes szabályait.

(4)

A kirakodási kötelezettség hatálya alá tartozó fajok állományaira vonatkozó halászati lehetőségek keretében figyelembe kell venni azt a tényt, hogy a visszadobás gyakorlata elvben többé már nem engedélyezett. Ezért a halászati lehetőségeket a Nemzetközi Tengerkutatási Tanács (ICES) által kiadott szakvéleményekben szereplő, a teljes fogásmennyiségre vonatkozó értékek alapján kell meghatározni. Azokat a mennyiségeket, amelyeket a kirakodási kötelezettség alóli mentességként továbbra is vissza lehet dobni, le kell vonni az említett szakvéleményben szereplő, a teljes fogásmennyiségre vonatkozó értékekből. Ezenkívül azon állományok esetében, amelyekre vonatkozóan az ICES csak kirakodási szakvéleményt ad, a halászati lehetőségeket e szakvélemény alapján kell megállapítani.

(5)

Az (EU) 2018/973 európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) többéves tervet hozott létre az Északi-tengerre (a továbbiakban: az Északi-tengerre vonatkozó többéves terv), az (EU) 2019/472 európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) pedig többéves tervet hozott létre a nyugati vizekre (a továbbiakban: a nyugati vizekre vonatkozó többéves terv) vonatkozóan. Az Északi-tengerre vonatkozó többéves terv és a nyugati vizekre vonatkozó többéves terv célértékeket és intézkedéseket határoz meg az említett többéves tervek hatálya alá tartozó állományokkal való hosszú távú gazdálkodásra vonatkozóan. Az említett rendeletek 1. cikkének (1) bekezdésében felsorolt állományokra (a továbbiakban: célállományok) vonatkozó halászati lehetőségeket a maximális fenntartható hozamot (MFH) eredményező halászati mortalitási értéktartományoknak (a továbbiakban: FMFH-tartományok) megfelelően, vagy alacsonyabb szinten, és az említett rendeletekben előírt biztosítékoknak megfelelően kell meghatározni. Az FMFH-tartományokat a vonatkozó ICES-szakvélemény határozta meg. Amennyiben nem állnak rendelkezésre megfelelő tudományos adatok, a célállományokra vagy az említett rendeletek 1. cikkének (4) bekezdésében említett állományokra (a továbbiakban: járulékosan kifogott állományok) vonatkozó halászati lehetőségeket az említett rendeletekben foglaltak szerinti elővigyázatossági megközelítésnek megfelelően kell meghatározni.

(6)

Az Északi-tengerre vonatkozó többéves terv 4. cikkének (6) bekezdésének és a nyugati vizekre vonatkozó többéves terv 4. cikkének (7) bekezdésének megfelelően a célállományokra vonatkozó halászati lehetőségeket úgy kell meghatározni, hogy azok biztosítsák, hogy a biomassza szintje kevesebb mint 5 %-os valószínűséggel csökkenjen a biomassza-határérték referenciapontja (Blim) alá (4).

(7)

Az Északi-tengerre vonatkozó többéves terv 7. cikkének és a nyugati vizekre vonatkozó többéves terv 8. cikkének megfelelően, amennyiben a tudományos szakvélemények alapján bármely célállomány szaporodóképes biomasszája az MFH Btrigger érték (5) alatt van, korrekciós intézkedéseket kell hozni, különösen a halászati lehetőségeket a biomassza csökkenésének figyelembevétele érdekében arányosan csökkentett halászati mortalitásnak megfelelő szinten kell megállapítani. Amennyiben a tudományos szakvélemények alapján bármely célállomány szaporodóképes biomasszája a Blim alatt van, további korrekciós intézkedéseket kell hozni annak érdekében, hogy az érintett állomány gyorsan visszatérhessen az MFH biztosítására képes szint fölé. Az említett korrekciós intézkedések magukban foglalhatják különösen az érintett állomány célzott halászatának felfüggesztését, valamint a szóban forgó állományokra vagy más állományokra vonatkozó halászati lehetőségek megfelelő csökkentését a halászati tevékenységekben.

(8)

Egyes állományok tekintetében az ICES teljes halászati tilalmat vagy alacsony mennyiségű fogásokat javasol, illetve az ICES előrejelzése szerint azt, hogy a biomassza kevesebb mint 5 %-os valószínűséggel csökkenjen a Blim alá csak alacsony mennyiségű fogásokkal lehetne megvalósítani, csak teljes halászati tilalom mellett lehetne megvalósítani vagy teljes halászati tilalom mellett sem lehetne megvalósítani. Amennyiben azonban az említett állományokra vonatkozó TAC-ok az ICES tudományos szakvéleményeiben javasolt szinteken kerültek megállapításra, az a kötelezettség, amely szerint a vegyes halászatban az összes fogást – ideértve az említett állományokból származó járulékos fogásokat is – ki kell rakodni, a „blokkoló kvóta hatálya alá tartozó faj” jelenségéhez vezetne. A „blokkoló kvóta hatálya alá tartozó faj” olyan faj, amelynek esetében kimerült a kvóta, aminek következtében egy vagy több halászhajó is arra kényszerülhet, hogy leállítsa a halászati tevékenységét még abban az esetben is, ha más fajokra vonatkozóan még rendelkezik kvótával. Az Északi-tengerre vonatkozó többéves terv és a nyugati vizekre vonatkozó többéves terv 5. cikkének (3) bekezdése és az 1380/2013/EU rendelet 16. cikkének (4) bekezdése értelmében, összefüggésben az említett rendelet 2. cikke (1) bekezdésével és (5) bekezdésének c) és f) pontjával, valamint annak érdekében, hogy megfelelő egyensúly legyen teremthető egyrészt a halászat folytatása – tekintettel a halászat leállításának potenciálisan súlyos társadalmi-gazdasági következményeire –, másrészt pedig az említett állományok vonatkozásában a jó biológiai állapot elérésének szükségessége között, helyénvaló külön TAC-okat megállapítani az említett állományok járulékos fogásaira vonatkozóan, figyelembe véve, hogy a vegyes halászatban nehéz valamennyi állományt az MFH szintjén egyidejűleg halászni. Ezeket a járulékos fogásokra vonatkozó TAC-okat olyan értékekben kell megállapítani, amelyek biztosítják az említett állományok mortalitásának csökkenését vagy azt, hogy biomasszájuk stabil maradjon, és ösztönzik a szelektivitás javítását és a szóban forgó állományok járulékos fogásainak elkerülését. Annak érdekében, hogy csökkenjen a járulékos fogásokra vonatkozó TAC-ok hatálya alá tartozó állományokból kifogott egyedek mennyisége, az említett állományokhoz tartozó halak fogására irányuló halászati tevékenységek esetében a halászati lehetőségeket olyan szinten kell megállapítani, amely elősegíti, hogy a veszélyeztetett állományok biomasszája fenntartható szintekre álljon vissza.

(9)

Annak érdekében, hogy vegyes halászat esetében a lehetséges mértékben biztosítható legyen a halászati lehetőségeknek az 1380/2013/EU rendelet 16. cikke (2) bekezdésével összhangban történő felhasználása, indokolt egy kvótacserealapot meghatározni azon tagállamok számára, amelyek nem rendelkeznek az elkerülhetetlen járulékos fogásokat fedező saját kvótával.

(10)

Az 1380/2013/EU rendelet 2. cikke (2) bekezdésének és 16. cikke (4) bekezdésének megfelelően azon állományok esetében, amelyek nem tartoznak az Északi-tengerre vonatkozó többéves terv vagy a nyugati vizekre vonatkozó többéves terv hatálya alá, megfelelő tudományos adatok rendelkezésre állása esetén a halászati lehetőségeket az MFH-t eredményező halászati mortalitással összhangban kell megállapítani, valamint – amennyiben ilyen adatok nem állnak rendelkezésre – a halászati lehetőségeket az 1380/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 8. pontjában meghatározott, a halászati gazdálkodás vonatkozásában alkalmazott elővigyázatossági megközelítéssel összhangban kell megállapítani.

(11)

Bizonyos állományok esetében az ICES szakvéleménye több évig marad érvényben, és ez a szakvélemény továbbra is a rendelkezésre álló legjobb tudományos szakvélemény a teljes szakvéleményezési időszak tekintetében. Ezekben az esetekben a szakvéleményezés teljes időszakára vonatkozó éves TAC-okat (a továbbiakban: többéves TAC) kell meghatározni. Ha azonban ezen időszak alatt új ICES-szakvélemény válik elérhetővé, biztosítani kell, hogy a többéves TAC összhangban maradjon az új szakvéleménnyel. Gondoskodni kell továbbá arról, hogy a kirakodási kötelezettség alóli mentességek figyelembevétele érdekében az uniós kvótákból való éves levonások továbbra is összhangban maradjanak a rendelkezésre álló adatokkal.

(12)

Az ICES 2025-re vonatkozó szakvéleménye szerint az ICES 8a és 8b körzetben halászott farkassügér (Dicentrarchus labrax) biomasszája az előrejelzések szerint 2024-ben tovább csökken, és az MFH Btrigger alatt, de a Blim felett marad. Ezért a nyugati vizekre vonatkozó többéves terv 8. cikkének (1) bekezdésével összhangban Spanyolországnak és Franciaországnak az említett állomány kereskedelmi halászatára vonatkozó kvótáik meghatározásakor közösen kell biztosítania, hogy a kereskedelmi célú kirakodott mennyiségek, a kereskedelmi célú visszadobások, a rekreációs célú kirakodott mennyiségek és a rekreációs célú visszadobások összmennyisége ne haladja meg az összes eltávolított állományra vonatkozó FMFH-pontértéket (6), amelyet a biomassza csökkenésének figyelembevétele érdekében arányosan csökkenteni kell. Annak érdekében, hogy a Bizottság nyomon követhesse az 1380/2013/EU rendeletben és a nyugati vizekre vonatkozó többéves tervben meghatározott célkitűzések és szabályok helyes alkalmazását, a tagállamoknak be kell nyújtaniuk a Bizottságnak az említett kvótákra vonatkozó információkat.

(13)

A farkassügér ICES 8a és 8b körzetben folytatott rekreációs célú halászatára vonatkozó további intézkedéseket – a rekreációs célú halászat által az állomány biomasszájára gyakorolt jelentős hatásra tekintettel és a biomassza csökkenésének figyelembevételével – fenn kell tartani.

(14)

Egyes állományok tekintetében az ICES az alacsony szintnél nagyobb mennyiségű fogásokat javasol a szakvéleményében. Amennyiben azonban az említett állományokra vonatkozó TAC-ok ezeken a szinteken kerültek megállapításra, az a kötelezettség, amely szerint a vegyes halászatban az összes fogást – ideértve az említett állományokból származó járulékos fogásokat is – ki kell rakodni, a „blokkoló kvóta hatálya alá tartozó faj” jelenségéhez és egyes halászatok idő előtti leállításához vezetne. Az Északi-tengerre vonatkozó többéves terv és a nyugati vizekre vonatkozó többéves terv 5. cikkének (3) bekezdése és az 1380/2013/EU rendelet 16. cikkének (4) bekezdése értelmében, összefüggésben az említett rendelet 2. cikke (1) bekezdésével és (5) bekezdésének c) és f) pontjával, valamint annak érdekében, hogy megfelelő egyensúly legyen teremthető egyrészt a halászat folytatása – tekintettel a halászat leállításának potenciálisan súlyos társadalmi-gazdasági következményeire –, másrészt pedig az említett állományok vonatkozásában a megfelelő állapot elérésének szükségessége között, figyelembe véve, hogy a vegyes halászatban nehéz valamennyi állományt az MFH szintjén egyidejűleg halászni, helyénvaló külön TAC-okat megállapítani az említett állományok járulékos fogásaira vonatkozóan. Ezeket a járulékos fogásokra vonatkozó TAC-okat olyan bizonyítékok alapján kell meghatározni, amelyek igazolják, hogy a TAC-oknak az ICES által javasolt szinten történő meghatározása egy vagy több halászat idő előtti leállításához vezetne, és potenciálisan súlyos társadalmi-gazdasági hatással járna. Ezen túlmenően a járulékos fogásokra vonatkozó TAC-okat olyan szinteken kell megállapítani, amelyek csökkentik a „blokkoló kvóta hatálya alá tartozó faj” jelenségét és egyes halászatok idő előtti leállítását, csökkentik a kapcsolódó társadalmi-gazdasági hatásokat és csökkentik az említett állományok halászati mortalitását vagy biztosítják, hogy biomasszájuk stabil maradjon, valamint ösztönzik a szelektivitás javítását és a szóban forgó állományok járulékos fogásainak elkerülését.

(15)

A tudományos szakvélemények szerint nem elhanyagolhatók a sávos tőkehal (Pollachius pollachius) rekreációs célú halászat keretében ejtett fogásai az ICES 8, 9 és 10 alterületen, valamint a CECAF 34.1.1 övezet uniós vizein. Ezért az említett területeken helyénvaló fenntartani a rekreációs célú halászat korlátozásait. Az ívóhelyek védelme és a fiatal egyedek kifogásának korlátozása érdekében január 1. és április 30. között nem lehet rekreációs célú halászat keretében sávostőkehal-egyedeket kifogni és megtartani, míg az év fennmaradó részére legfeljebb két példány engedélyezhető.

(16)

2022 májusában kibocsátott szakvéleményében az ICES megjegyezte egyrészt azt, hogy az európai angolna (Anguilla anguilla) helyreállítására irányuló tagállami erőfeszítések ellenére nem történt általános előrelépés az 1100/2007/EK tanácsi rendelet (7) 2. cikkének (4) bekezdésében előírt azon célkitűzés elérése tekintetében, hogy az Unió egész területén az ezüstangolna biomasszájának 40 %-a visszajusson a tengerbe, másrészt azt, hogy a mortalitásra vonatkozóan nem észlelt egyértelmű mintázatokat. 2024 novemberében közzétett szakvéleményében az ICES ismét azt javasolta, hogy az elővigyázatossági megközelítés alkalmazásakor az európai angolna valamennyi élőhelye és életszakasza vonatkozásában teljes halászati tilalom legyen érvényben a faj természetes elterjedési területének egészén, amely az Atlanti-óceán északkeleti részét és a Földközi-tengert foglalja magában. Ez a rekreációs célú és a kereskedelmi fogásokra egyaránt vonatkozik, valamint magában foglalja az állománypótlásra és az akvakultúrára szánt üvegangolna-fogásokat is.

(17)

Az (EU) 2023/194 tanácsi rendelet (8) 6 hónapra meghosszabbította a tilalmi időszakot az Atlanti-óceán északkeleti részének uniós tenger- és brakkvizeiben folytatott angolnahalászati tevékenységekre vonatkozóan. Megtiltotta továbbá az angolna rekreációs célú halászatát az említett vizeken. A vélekedések szerint egy 6 hónapig tartó halászati tilalmi időszak jobban védené az állományt, mint a 2022-ig végrehajtott uniós és nemzeti intézkedések. Az is szempont volt, hogy a meghosszabbított halászati tilalmi időszak előmozdítja az 1100/2007/EK rendelet 2. cikkének (4) bekezdésében meghatározott, az ezüstangolnák legalább 40 %-ának tengerbe történő visszajutására vonatkozó célkitűzés elérését. Az (EU) 2024/257 tanácsi rendelet (9) a halászati tilalmi időszak meghatározására vonatkozó kritériumok pontosítása mellett fenntartotta ezeket az intézkedéseket és az angolna vándorlási időszakban történő korlátozott halászatának folytatására vonatkozó lehetséges eltérést. Tekintettel arra, hogy az európai angolna állományának helyzete továbbra is kritikus, 2025-ben helyénvaló fenntartani ezeket az intézkedéseket.

(18)

Az 1100/2007/EK rendelet értelmében az üvegangolna állománypótlása olyan állományvédelmi intézkedés, amelyet egyes tagállamok az angolnagazdálkodási terveikben szerepeltetnek. Annak érdekében, hogy az említett tagállamok folytathassák ezen intézkedés végrehajtását, szükséges lehet előírni, hogy az év megfelelő időszakában és esetlegesen az üvegangolna fő vándorlási időszakában vagy időszakaiban az Atlanti-óceán északkeleti részének uniós tenger- és brakkvizeiből ki kell fogni bizonyos mennyiségű üvegangolnát. A tagállamok ezért az üvegangolna fő migrációs időszaka vagy időszakai alatt – kizárólag állománypótlás céljából – további 50 napra engedélyezhetik az üvegangolna-halászat folytatását.

(19)

A cápák és ráják alosztályának (cápák és rájaalakúak) bizonyos állományaira vonatkozó szakvéleményében az ICES teljes halászati tilalmat javasol az említett alosztályba tartozó fajok rossz védettségi helyzete miatt, vagy olyan esetekben, amikor még a korlátozott halászati tevékenység is komoly kockázatot jelenthet. Ezenkívül visszadobáskor a cápák és ráják alosztályának túlélési aránya magas. Következésképpen célszerű úgy rendelkezni, hogy ezen állományok fogásait kirakodás helyett inkább visszadobják a tengerbe, mivel a visszadobás vélhetően nem növeli jelentősen a halászati mortalitásukat, és még elő is segítené ezen állományok védelmét. Az ilyen fajok halászatát ezért indokolt megtiltani, mivel az 1380/2013/EU rendelet 15. cikke (4) bekezdésének a) pontja értelmében a kirakodási kötelezettség nem vonatkozik azokra a fajokra, amelyek vonatkozásában halászati tilalom van érvényben. A véletlenül kifogott említett fajokat meg kell óvni az esetleges sérülésektől, és haladéktalanul szabadon kell engedni őket.

(20)

A halászati lehetőségek lehető legnagyobb mértékű kihasználásának biztosítása érdekében helyénvaló lehetővé tenni, hogy rugalmas rendszert alkalmazzanak egyes olyan TAC-területek között, ahol ugyanazon biológiai állományok érintettek.

(21)

A 847/96/EK tanácsi rendelet (10) 3. és 4. cikke az elővigyázatossági és az analitikai TAC-ok hatálya alá egyaránt tartozó állományokra vonatkozó kvóták tekintetében rendelkezik az egymást követő évek közötti rugalmasságról. Az említett rendelet 2. cikke értelmében a TAC-ok rögzítésekor a Tanácsnak határoznia kell arról, hogy melyek azok az állományok, amelyekre azok biológiai állapota alapján nem vonatkozik az említett rendelet 3. és 4. cikke. Az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (9) bekezdése továbbá az egymást követő évek közötti rugalmassági mechanizmusról rendelkezik a kirakodási kötelezettség hatálya alá tartozó valamennyi állomány vonatkozásában. Annak érdekében, hogy elkerülhető legyen a túlzott rugalmasság, amely akadályozná a közös halászati politika célkitűzéseinek megvalósítását, a 847/96/EK rendelet 3. és 4. cikke, illetve az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (9) bekezdése szerinti, a kvótákra vonatkozó, egymást követő évek közötti rugalmassági mechanizmus nem alkalmazható együttesen. Végezetül, az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (9) bekezdése szerinti, az egymást követő évek közötti rugalmasságot adott esetben ki kell zárni az állományok biológiai állapota alapján.

(22)

Amennyiben egy adott TAC-ot csak egyetlen tagállamnak osztanak ki, az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 2. cikkének (1) bekezdésével összhangban az érintett tagállamot helyénvaló felhatalmazni a TAC meghatározására. Az ilyen felhatalmazás helyénvaló, feltéve, hogy a szóban forgó TAC meghatározásakor az adott tagállam az 1380/2013/EU rendeletben, valamint az Északi-tengerre vonatkozó többéves tervben és a nyugati vizekre vonatkozó többéves tervben meghatározott célkitűzésekkel és szabályokkal összhangban jár el. Annak érdekében, hogy a Bizottság nyomon követhesse az 1380/2013/EU rendeletben, valamint az Északi-tengerre vonatkozó többéves tervben és a nyugati vizekre vonatkozó többéves tervben meghatározott célkitűzések és szabályok helyes alkalmazását, a tagállamoknak be kell nyújtaniuk a Bizottságnak az említett TAC-okra vonatkozó információkat. Emellett a Bizottság felkérheti a Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottságot (HTMGB), hogy értékelje ezeket a TAC-okat, és amennyiben a HTMGB úgy ítéli meg, hogy ezek a TAC-ok nem felelnek meg az 1380/2013/EU rendeletben, valamint az Északi-tengerre vonatkozó többéves tervben és a nyugati vizekre vonatkozó többéves tervben meghatározott célkitűzéseknek és szabályoknak, a tagállamoknak a HTMGB szakvéleményével összhangban felül kell vizsgálniuk a TAC-okat.

(23)

A La Manche csatorna nyugati részén (ICES 7e körzet) halászott nyelvhalra (Solea solea) vonatkozó halászati erőkifejtési korlátozásokat a nyugati vizekre vonatkozó többéves terv 12. cikkével összhangban kell meghatározni.

(24)

Az (EU) 2023/2053 európai parlamenti és tanácsi rendelet (11) 6., 11., 13., és 16. cikkével összhangban meg kell határozni a 2025. évre vonatkozó halászati erőkifejtés felső határértékeit.

(25)

Az uniós halászhajók számára rendelkezésre álló, e rendeletben meghatározott halászati lehetőségek felhasználása az 1224/2009/EK tanácsi rendelet (12) és különösen annak a fogások és a halászati erőkifejtés nyilvántartásáról, illetve a halászati lehetőségek kimerülésére vonatkozó adatok bejelentéséről szóló 33. és 34. cikke hatálya alá tartozik. Ezért meg kell határozni azokat a kódokat, amelyeket a tagállamoknak az e rendelet hatálya alá tartozó állományok kirakodásai tekintetében a Bizottság részére teljesítendő adatszolgáltatás során használniuk kell.

(26)

2024-es éves ülésén az Északkelet-atlanti Halászati Bizottság (NEAFC) elfogadta a NEAFC szerződő felei tekintetében az ICES 1 és 2 alterület nemzetközi vizein élő vörös álsügérre (Sebastes mentella) vonatkozó 2025. évi TAC-ot, amely a 2025. július 1-jétől2025. november 30-ig tartó időszakban halászható le. Az említett területen a vörös álsügérekre vonatkozó 2025. évi uniós kvótát az említett TAC szintjén kell megállapítani. Ezenkívül, amint a NEAFC szerződő felei teljes mértékben felhasználják a TAC-ot, és a halászat tilos, a tagállamoknak meg kell tiltaniuk a lobogójuk alatt közlekedő hajók számára a vörös álsügér célzott halászatát.

(27)

A NEAFC az Irminger-tengerben és a szomszédos vizekben élő két (sekély nyílt vízi és mély nyílt vízi) vörösálsügér-állomány tekintetében 2025-re ugyanazokat az állományvédelmi intézkedéseket fogadta el, mint 2024-ben, és további intézkedéseket fogadott el azon halászhajókra vonatkozóan, amelyek az említett állományokra vonatkozóan célzott halászatot folytattak. Az említett intézkedéseket végre kell hajtani az uniós jogban.

(28)

A NEAFC nem fogadott el az ICES 1 és 2 alterületen halászott grönlandi laposhalra (Reinhardtius hippoglossoides) vonatkozó ajánlást 2025 tekintetében. Az ICES 1 és 2 alterület nemzetközi vizei tekintetében a grönlandi laposhalra vonatkozó 2025. évi uniós kvótát 1 711 tonnában kell megállapítani. Az uniós kvóta szintje az ICES 2023. évi szakvéleményében szereplő 18 494 tonnás szint 9,25 %-ának felel meg. Az ICES szakvéleménye az utolsó rendelkezésre álló legjobb tudományos szakvélemény az ICES 1 és 2 alterületen halászott grönlandi laposhalra vonatkozóan.

(29)

Az Atlanti-óceán északkeleti részén élő makréla (Scomber scombrus), kék puhatőkehal (Micromesistius poutassou) és atlanti-skandináv hering (Clupea harengus) a parti államokkal az ezen állományokkal való halászati gazdálkodásról folytatott konzultációk tárgyát képezik, és ezekkel az állományokkal a NEAFC is gazdálkodik. Az Unió a Tanács által 2024. október 10-én jóváhagyott álláspontok alapján vett részt e konzultációkban. E konzultációk eredményét dokumentálták a 2024. október 18-án aláírt, a 2025-re vonatkozóan az Atlanti-óceán északkeleti részén élő atlanti-skandináv hering; a 2024. október 16-án aláírt, a 2025-re vonatkozóan az Atlanti-óceán északkeleti részén élő kék puhatőkehal, valamint a 2024. október 22-én aláírt, a 2025-re vonatkozóan az Atlanti-óceán északkeleti részén élő makréla tekintetében kölcsönösen elfogadott jegyzőkönyvekben. A 2024-ben tartott éves ülésén a NEAFC ajánlásokat fogadott el az atlanti-skandináv heringre, a kék puhatőkehal és a makrélára vonatkozó 2025-ös állományvédelmi és -gazdálkodási intézkedésekről. Ezért helyénvaló az Atlanti-óceán északkeleti részén élő atlanti-skandináv heringre és makrélára vonatkozó TAC-okat a parti államok kölcsönösen elfogadott jegyzőkönyveiben és a NEAFC ajánlásaiban szereplő halászati lehetőségek szintjén meghatározni.

(30)

2024-es éves ülésén az Atlanti Tonhalfélék Védelmére Létrehozott Nemzetközi Bizottság (ICCAT) fenntartotta az ICCAT-egyezmény hatálya alá tartozó terület bizonyos állományaira vonatkozó jelenlegi intézkedéseket. Emellett az ICCAT 2024-hez képest 2025-re vonatkozóan növelte a TAC-okat a nagyszemű tonhal (Thunnus obesus) és az Atlanti-óceán északi részén élő kardhal (Xiphias gladius) tekintetében. Ezenkívül az ICCAT a trópusi tonhalfélék halászatára szolgáló, halcsoportosulást előidéző eszközök (FAD-ok) használatára vonatkozó tilalmat az év későbbi szakaszára helyezte át, és annak időtartamát 45 napra csökkentette. Az említett intézkedéseket végre kell hajtani az uniós jogban.

(31)

Az ICCAT-egyezmény hatálya alá tartozó terület állományaira vonatkozó 2025. évi uniós kvótákat az ICCAT 2024. évi éves ülésén kiigazították az ICCAT több ajánlásának megfelelően, amelyek értelmében az Unió kérésre átviheti 2023-ról 2025-re a halászati lehetőségekre vonatkozó fel nem használt kvótájának meghatározott százalékát. Az uniós kvótáknak az uniós jog szerinti ezen esetleges kiigazításáig az egyes tagállamok kvótáit az ICCAT által az ilyen átvitelek előtt elfogadott, 2025-re vonatkozó teljes uniós kvóta alapján kell megállapítani.

(32)

A 2024-es éves ülésén az Antarktisz Tengeri Élővilágának Védelmével Foglalkozó Bizottság (CCAMLR) a 2024. december 1-jétől2025. november 30-ig terjedő időszakra fogási korlátokat fogadott el a CCAMLR-egyezmény hatálya alá tartozó területen élő állományokra vonatkozóan. Az említett intézkedéseket végre kell hajtani az uniós jogban.

(33)

2024-es éves ülésén az Indiai-óceáni Tonhalbizottság (IOTC) fenntartotta a sárgaúszójú tonhalra (Thunnus albacares) és a nagyszemű tonhalra vonatkozóan elfogadott következő intézkedéseknek az IOTC illetékességi területén 2025-ben történő alkalmazását: fogási korlát, halászati kapacitás korlátozása, valamint FAD-ok és ellátóhajók korlátozása. Az említett intézkedéseket végre kell hajtani az uniós jogban.

(34)

A Dél-csendes-óceáni Regionális Halászati Gazdálkodási Szervezet (SPRFMO) éves ülésére a tervek szerint 2025. február 17. és 21. között kerül sor. Következésképpen az SPRFMO-egyezmény hatálya alá tartozó területen a TAC-okhoz funkcionálisan kapcsolódó jelenlegi intézkedéseket az éves ülés megtartásáig és a 2025. évi TAC-ok meghatározásáig átmenetileg fenn kell tartani.

(35)

2024-es éves ülésén az Amerikaközi Trópusitonhal-bizottság (IATTC) fenntartotta az IATTC-egyezmény hatálya alá tartozó területen jelenleg alkalmazandó intézkedéseket, ugyanakkor megerősítette a FAD-ok számának csökkentését 2025-re vonatkozóan. Az említett intézkedéseket végre kell hajtani az uniós jogban.

(36)

2023-as éves ülésén a déli kékúszójú tonhal védelmével foglalkozó bizottság (CCSBT) a déli kékúszójú tonhal (Thunnus maccoyii) tekintetében elfogadta a 2024 és 2026 közötti hároméves időszakra vonatkozó TAC-ot. Az említett intézkedést végre kell hajtani az uniós jogban 2025-re vonatkozóan.

(37)

2024-es éves ülésén a Délkelet-atlanti Halászati Szervezet (SEAFO) a 2025–2026-os időszakra fenntartotta a SEAFO-egyezmény hatálya alá tartozó területen 2024-re meghatározott TAC-ot. A chilei tengeri sügér (Dissostichus eleginoides) TAC-ja azonban a SEAFO D alterületen 2025-re vonatkozóan 2024-hez képest 13 tonnával nőtt. Az említett intézkedéseket végre kell hajtani az uniós jogban.

(38)

2024-es éves ülésén a Nyugat- és Közép-csendes-óceáni Halászati Bizottság (WCPFC) 2025-re vonatkozóan fenntartotta a 2024-re vonatkozóan elfogadott intézkedéseket. Az említett intézkedéseket végre kell hajtani az uniós jogban.

(39)

A 2024-ben tartott 46. éves ülésén az Északnyugat-atlanti Halászati Szervezet (NAFO) halászati lehetőségeket fogadott el 2025-re vonatkozóan egyes, a NAFO-egyezmény hatálya alá tartozó területen előforduló állományok tekintetében. Emellett fenntartotta 2025-re vonatkozóan azokat az intézkedéseket, amelyek funkcionálisan kapcsolódnak a NAFO 3 és 4 alterületen élő sebes kalmár (Illex illecebrosus) és a NAFO 3LNO körzetben élő sárgafarkú lepényhal (Limanda ferruginea) halászati lehetőségeihez, azzal a céllal, hogy minimális szintre csökkenjen a nem célfajok járulékos fogása, és amely intézkedések nélkül az említett állományokra vonatkozó halászati lehetőségeket a nem célfajok védelme érdekében csökkenteni kellett volna. Az említett intézkedéseket végre kell hajtani az uniós jogban.

(40)

A 2024-ben tartott éves ülésükön az Indiai-óceán déli részére vonatkozó halászati megállapodás (SIOFA) részes felei felülvizsgálták a Del Cano területen előforduló fogashalakra (Dissostichus spp.) vonatkozó halászati lehetőségeket. Bár a SIOFA részes felei nem fogadták el a tudományos bizottság arra vonatkozó ajánlását, hogy a dél-indiai Ridge területen új állománygazdálkodási területet jelöljön ki, és fogási korlátot állapítson meg a fogashalak tekintetében, az Uniónak az említett ajánlással és a SIOFA részes feleinek éves ülésén kifejtett álláspontjával összhangban kell alkalmaznia a szóban forgó intézkedéseket. A SIOFA részes felei továbbá aktualizálták azon mélytengeri cápák jegyzékét, amelyek célzott halászata tilos a SIOFA-megállapodás hatálya alá tartozó területen. Az említett intézkedéseket végre kell hajtani az uniós jogban.

(41)

Az egyrészről az Európai Unió és az Európai Atomenergia-közösség, és másrészről Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága közötti kereskedelmi és együttműködési megállapodás (13) (a továbbiakban: a kereskedelmi és együttműködési megállapodás) 498. Cikkének 2. bekezdése értelmében az Uniónak és az Egyesült Királyságnak éves konzultációkat kell folytatnia annak érdekében, hogy minden év december 10-ig megegyezzenek a következő évre vonatkozó teljes kifogható mennyiségekről a kereskedelmi és együttműködési megállapodás 35. mellékletében felsorolt állományok tekintetében. A kereskedelmi és együttműködési megállapodás 499. Cikkének 1. bekezdésében előírtak szerint, amennyiben az említett TAC-okról december 10-ig nem születik megegyezés, a Feleknek haladéktalanul újra kell kezdeniük a konzultációkat azzal a folyamatos céllal, hogy megállapodjanak a TAC-okról.

(42)

Az Unió és az Egyesült Királyság 2024-ben kétoldalú konzultációkat tartott arról, hogy 2025-re nagyszámú TAC-ot állapít meg a kereskedelmi és együttműködési megállapodás 35. mellékletében felsorolt állományok vonatkozásában. E konzultációkra a kereskedelmi és együttműködési megállapodás 498. Cikkének 2., 4. és 6. bekezdése alapján került sor, és az Unió e konzultációkon a Tanács által 2024. október 7-én jóváhagyott uniós álláspont alapján, továbbá a Tanács által 2024. november 5-én, 8-án és 19-én, valamint december 2-án jóváhagyott informális bizottsági szolgálati dokumentumokkal összhangban vett részt. A konzultációk eredményeit írásbeli jegyzőkönyvben dokumentálták, amelynek aláírására 2024. december 6-án került sor. A vonatkozó halászati lehetőségeket ezért az említett írásbeli jegyzőkönyvben meghatározott szinteken indokolt rögzíteni, a halászati lehetőségekhez funkcionálisan kapcsolódó – szintén az írásbeli jegyzőkönyvben meghatározott – egyéb intézkedéseket pedig át kell ültetni az uniós jogba.

(43)

Az Unió és az Egyesült Királyság megállapodott abban, hogy 2024-ben kölcsönös hozzáférést biztosít egymás számára a germon északi állományának a tagállamok és az Egyesült Királyság kizárólagos gazdasági övezeteiben folytatott célzott halászata tekintetében, mégpedig 280 tonna kezdeti összmennyiség erejéig. Ez nem foglalja magában az 1380/2013/EU rendelet 5. cikke (3) bekezdésének hatálya alá tartozó területekhez való hozzáférést.

(44)

A kereskedelmi és együttműködési megállapodás 35. mellékletében felsorolt mélytengeri állományokra vonatkozó 2024-es TAC-okat az (EU) 2024/257 rendeletbe foglalták bele, de „megállapítandó” megjelöléssel látták el. Az (EU) 2024/257 rendeletet ezért módosítani kell, és az említett állományokra vonatkozó halászati lehetőségeket az írásbeli jegyzőkönyvben foglalt szinteken kell megállapítani.

(45)

Fenn kell tartani az érintett állományokra vonatkozó kísérő intézkedéseket, beleértve az északi-tengeri közönségestőkehalra (Gadus morhua) vonatkozó korrekciós intézkedéseket és a nagyszemű vörösdurbincsra (Pagellus bogaraveo) vonatkozó korrekciós intézkedéseket az ICES 6, 7 és 8 alterületen. A tőkehalfélékre és a nagyszemű vörösdurbincsra vonatkozó, funkcionálisan kapcsolódó technikai intézkedések csak addig alkalmazandók, amíg a vonatkozó, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok alkalmazandóvá nem válnak.

(46)

Az Unió és az Egyesült Királyság megállapodott abban, hogy a tüskéscápa (Squalus acanthias) célzott halászata során 100 cm-es maximális kifogható méretet kell betartani, megakadályozandó az ivarérett nőstények csoportosulásaira irányuló célzott halászatot annak érdekében, hogy ezen állomány egy, a halászati mortalitásnak különösen kitett része védelmet élvezzen. Ez az intézkedés funkcionálisan kapcsolódik az állományra vonatkozó TAC-hoz, mivel ezen intézkedés hiányában a TAC szintje önmagában nem biztosítana megfelelő védelmet az ellő nőstények számára, amelyek a populáció különösen veszélyeztetett részét képezik. Az említett maximális méret csak addig alkalmazandó, amíg a megfelelő intézkedéseket bevezető, felhatalmazáson alapuló jogi aktus alkalmazandóvá nem válik.

(47)

Az ICES 2a és 3a körzetben és az ICES 4 alterületen élő homoki angolna (Ammodytes spp.) bizonyos vontatott halászfelszerelésekkel folytatott halászata tekintetében – az ívóhelyek védelme és a fiatal egyedek kifogásának korlátozása érdekében – továbbra is érvényben kell tartani a halászati tilalmi időszakokat.

(48)

2024-ben az Unió, az Egyesült Királyság és Norvégia hat, a joghatóságuk alá tartozó területeken előforduló közös és közösen kezelt állományról folytatott háromoldalú konzultációkat azzal a céllal, hogy megállapodjon az említett állományokkal való gazdálkodásról, a 2025-re vonatkozó halászati lehetőségeket is beleértve. Az említett konzultációkra a Tanács által 2024. október 7-én jóváhagyott uniós álláspont alapján és a Tanács által 2024. november 8-án jóváhagyott informális bizottsági szolgálati dokumentumokkal összhangban 2024. november 4. és december 2. között került sor. A konzultációk eredményeit kölcsönösen elfogadott jegyzőkönyvben dokumentálták, amelyet a küldöttségek vezetői 2024. december 2-án írtak alá. A vonatkozó halászati lehetőségeket az Egyesült Királysággal és Norvégiával elfogadott szinten kell megállapítani, az említett kölcsönösen elfogadott jegyzőkönyv egyéb rendelkezéseit pedig végre kell hajtani az uniós jogban.

(49)

Az Unió kétoldalú konzultációt folytatott Norvégiával hét, a Skagerrak területén élő közös és közösen kezelt állományról (közönséges tőkehal [Gadus morhua], foltos tőkehal [Melanogrammus aeglefinus], hering [Clupea harengus], norvég garnéla [Pandalus borealis], sima lepényhal [Pleuronectes platessa], spratt [Sprattus sprattus] és vékonybajszú tőkehal [Merlangius merlangus]) azzal a céllal, hogy megállapodjanak az ezen állományokkal való gazdálkodásról, az állomány tekintetében a 2025-re vonatkozó halászati lehetőségekről, valamint a kvótacseréről és a hozzáférési szabályokról. Ezek a konzultációk 2024. december 5-én lezárultak, és az eredményeket három kölcsönösen elfogadott jegyzőkönyvben dokumentálták, amelyeket a küldöttségvezetők 2024. december 5-én írtak alá. A vonatkozó halászati lehetőségeket a Norvégiával elfogadott szinten kell megállapítani, és az említett kölcsönösen elfogadott jegyzőkönyv egyéb rendelkezéseit végre kell hajtani az uniós jogban.

(50)

Kétoldalú konzultációk során az Unió és Norvégia nem tudott megállapodni az Atlanti-óceán északkeleti részén két közösen kezelt nyílt vízi állományhoz – az atlanti-skandináv heringhez (Clupea harengus) és a kék puhatőkehalhoz (Micromesistius poutassou) – való hozzáférés tekintetében. Az Unió és Norvégia a lehető leghamarabb folytatni fogja a megbeszéléseket annak érdekében, hogy megállapodjanak a megfelelő hozzáférési szabályokról. A hozzáférési szintekről folytatott említett konzultációk lezárásáig ezeket a hozzáférési szinteket „megállapítandó” megjelöléssel kell ellátni.

(51)

Az egyrészről az Európai Unió, másrészről Grönland kormánya és Dánia kormánya közötti fenntartható halászati partnerségi megállapodásban (14) és az annak végrehajtási jegyzőkönyvében előírt eljárással összhangban a felek megállapodtak arról, hogy az Unió részére a grönlandi vizeken 2025-ben rendelkezésre álló halászati lehetőségek szintjét a végrehajtási jegyzőkönyvben kölcsönösen elfogadott és előírt szintben határozzák meg, amit az említett megállapodás 12. cikke (8) bekezdésének megfelelően levélváltással fognak megerősíteni az említett megállapodás végrehajtási jegyzőkönyvének mindkét fél általi ideiglenes alkalmazását követően. A vonatkozó halászati lehetőségeket ezért a végrehajtási jegyzőkönyvben meghatározott szinten kell megállapítani, figyelembe véve az Unió és Norvégia közötti, 2025-re vonatkozó kétoldalú halászati konzultációk során elfogadott, Norvégia számára átadandó mennyiségeket.

(52)

A Spitzbergákról (Svalbard) szóló 1920. február 9-i szerződés (az 1920. évi Párizsi Szerződés) valamennyi részes felének egyenlő és megkülönböztetésmentes hozzáférést biztosít a Svalbardot övező vizek erőforrásaihoz, többek között a halászat tekintetében is. Az Unió több szóbeli jegyzékben – legutóbb 2021. február 26-án, 2021. június 28-án, 2022. augusztus 1-jén és 2023. október 26-án – ismertette Norvégiával az e hozzáférésre vonatkozó álláspontját. A Svalbardot övező vizekben honos jeges-tengeri pókokra (Chionoecetes spp.) vonatkozó halászati lehetőségek tekintetében helyénvaló korlátozni az ilyen halászati tevékenységek folytatására engedéllyel rendelkező halászhajók számát, biztosítva ezáltal azt, hogy a jeges-tengeri pókok állományának a Svalbardot övező vizekben történő kiaknázása összhangban legyen azokkal a megkülönböztetésmentes állománygazdálkodási szabályokkal, amelyeket az e terület felett szuverenitással és joghatósággal rendelkező Norvégia állapít meg az Egyesült Nemzetek Szervezete Tengerjogi Egyezményének és az 1920. évi Párizsi Szerződésnek a vonatkozó rendelkezéseivel összhangban. E halászati lehetőségek tagállamok közötti elosztása kizárólag a 2025-ös szól. Az Unióban az alkalmazandó jogszabályok betartásának biztosítása elsődlegesen a lobogó szerinti tagállamok felelőssége.

(53)

A Jeges-tenger északkeleti részén élő közönséges tőkehalra vonatkozó halászati lehetőségek tekintetében a Svalbard vizeiben, valamint az ICES 1 alterület és az ICES 2b körzet nemzetközi vizein halászott közönséges tőkehalra vonatkozó 2025-ös uniós kvótát helyénvaló az említett állományra vonatkozó TAC-referenciaérték és az Unió múltbéli halászati részesedése – 2,8274 % – alapján meghatározni. A szóban forgó uniós kvótát a 87/277/EGK tanácsi határozatnak (15) megfelelően kell elosztani a tagállamok között, figyelemmel az Egyesült Királyságnak az Unióból való kilépése miatt szükséges, a kereskedelmi és együttműködési megállapodás 36. mellékletének E. táblázatában meghatározott kiigazításokra.

(54)

A Venezuela lobogója alatt közlekedő hajók részére a Francia Guyana partjainál húzódó kizárólagos gazdasági övezet uniós vizein halászati lehetőségek engedélyezéséről szóló, a Venezuelai Bolivári Köztársaságnak címzett uniós nyilatkozatnak megfelelően, amelynek az Unió nevében történő jóváhagyása az (EU) 2015/1565 tanácsi határozattal (16) történt, meg kell határozni az uniós vizeken a csattogóhalak tekintetében Venezuela számára rendelkezésre álló halászati engedélyek maximális számát.

(55)

A 2024-ben tartott 46. éves ülésén a NAFO úgy határozott, hogy újra megnyitja a közönséges tőkehal (Gadus morhua) halászatát a NAFO 2J, 3K és 3L NAFO-körzeteknek (a továbbiakban: 2J3KL) a NAFO szabályozási területe alá tartozó részén, miután Kanada a 2024. július 1-jétől2025. június 30-ig tartó időszakra 18 000 tonnás fogási korlátot fogadott el halászhajói számára a NAFO 2J3K3L körzetben. A NAFO a NAFO módosított elosztási kulcsa alapján TAC-ot és uniós kvótát fogadott el az említett állományra vonatkozóan a 2024. július 1. és 2025. június 30. közötti időszakra, 735 tonnás szinten. Ezenkívül a NAFO az említett időszakra vonatkozóan helyreállítási intézkedéseket hozott az említett állomány tekintetében. A TAC, az uniós kvóta és a helyreállítási intézkedések 2024. október 11-én, visszamenőleges alkalmazás nélkül léptek hatályba. Az említett intézkedéseket végre kell hajtani az uniós jogban.

(56)

Az (EU) 2024/257 rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(57)

Annak érdekében, hogy a lehető legnagyobb mértékben garantálni lehessen a közönséges tőkehalra, a heringre és a vörös álsügérre vonatkozó halászati lehetőségek felhasználását az ICES 1 és 2 övezet norvég vizein, Németország és Franciaország törekedni fog arra, hogy a foltos tőkehalra (HAD/1N2AB.), a fekete tőkehalra (Pollachius virens) (POK/1N2AB.), a grönlandi laposhalra (GHL/1N2AB.) és más fajokra (OTH/1N2AB.) vonatkozó kvótáinak 20 %-át rendelkezésre bocsássa az ezen állományok tekintetében elegendő kvótával nem rendelkező tagállamokkal való cserére. Spanyolországnak és Portugáliának más érintett tagállamoknak 2025. január 31-ig kell kérniük a cserét. A kérelmek nem haladhatják meg a közönséges tőkehal, a hering és a vörös álsügér halászata során elkerülhetetlen járulékos fogások fedezésére vonatkozó igényeket. A fel nem használt és át nem adott mennyiségeket vissza kell utalni azon tagállamok részére, amelyek eredetileg hozzájárultak a cseréhez. Eltérő megállapodás hiányában azon tagállamoknak, amelyek nem rendelkeznek elegendő kvótával az ilyen elkerülhetetlen járulékos fogásokra, törekedniük kell arra, hogy cserébe kvótát biztosítsanak a közönséges tőkehalra (COD/1N2AB) vonatkozóan. Amennyiben az említett mennyiségek nem teszik lehetővé az érintett tagállamok számára, hogy elkerülhetetlen járulékos fogásaikat fedezzék, Németország és Franciaország törekedni fog arra, hogy további cserékről állapodjon meg a kvóta rendelkezésre állásának és a csere átfogó mérlegének megfelelően.

(58)

E rendelet végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni annak érdekében, hogy egyes tagállamok számára engedélyezhesse a számukra kiosztott halászatierőkifejtés-mennyiségek kilowattnapok szerinti rendszerben történő kezelését, többletnapokat engedélyezhessen a tengeren töltött halászati tevékenység végleges beszüntetése és kiterjesztett tudományos megfigyelési program végrehajtása esetén, valamint meghatározhassa azon táblázatok formátumát, amelyek a tengeren töltött napoknak az ugyanazon tagállam lobogója alatt közlekedő halászhajók közötti átadására vonatkozó adatok összegyűjtésére és megküldésére szolgálnak. Ezeket a végrehajtási hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (17) megfelelően kell gyakorolni.

(59)

Az év vége és a halászati lehetőségeket a következő évre meghatározó rendelet hatálybalépésének időpontja közötti időszakban a folyamatos alkalmazás biztosítása és a jogbizonytalanság elkerülése érdekében a tilalmakra és a tilalmi időszakokra vonatkozó, e rendeletben megállapított rendelkezéseket 2026 elején is tovább kell alkalmazni, amíg a halászati lehetőségeknek a 2026. évre történő meghatározásáról szóló új rendelet hatályba nem lép. Ugyanezen okokból kifolyólag a 2025. január 1-jétől2026. december 31-ig alkalmazandó rendelkezéseket 2027 elején is tovább kell alkalmazni, amíg a halászati lehetőségeknek a 2027. évre történő meghatározásáról szóló rendelet hatályba nem lép.

(60)

A halászati tevékenységek megszakításának elkerülése és a halászok megélhetésének biztosítása érdekében ezt a rendeletet 2025. január 1-jétől kezdődő hatállyal kell alkalmazni. A halászati erőkifejtési korlátokra vonatkozó rendelkezéseket azonban 2025. február 1-jétől kezdődő hatállyal kell alkalmazni. A sürgősségre való tekintettel és a jogbiztonság lehető leghamarabb történő biztosítása érdekében indokolt előírni, hogy ez a rendelet a kihirdetésének napján lépjen hatályba.

(61)

Az Unió számára halászati lehetőségeket létrehozó vagy korlátozó bizonyos nemzetközi intézkedéseket az illetékes regionális halászati gazdálkodási szervezetek fogadták el a 2024. év végén, és azok e rendelet hatálybalépése előtt váltak alkalmazandóvá. E rendeletnek az ilyen intézkedéseket az uniós jogban végrehajtó rendelkezéseit ezért indokolt visszamenőleges hatállyal alkalmazni. Ezen belül is, mivel a CCAMLR-egyezmény hatálya alá tartozó területen a halászati idény december 1-jétől a következő év november 30-ig tart, és így a CCAMLR-egyezmény hatálya alá tartozó területre vonatkozó bizonyos halászati lehetőségek, illetve tilalmak a 2024. december 1-jével kezdődő időszak vonatkozásában kerülnek meghatározásra, indokolt előírni, hogy e rendelet vonatkozó rendelkezései az említett időponttól kezdődő hatállyal legyenek alkalmazandók. Ezenfelül a SIOFA-megállapodás hatálya alá tartozó területen a fogashalak halászati idénye december 1-jétől a következő év november 30-ig tart, és mivel a szóban forgó fajcsoportra vonatkozó TAC-ok a 2024. december 1-jével kezdődő időszakra kerülnek megállapításra, indokolt előírni, hogy a TAC-ok ettől az időponttól legyenek alkalmazandók. Az ilyen visszamenőleges alkalmazás nem sérti a bizalomvédelem elvét, mivel a szerződő felek lobogója alatt közlekedő halászhajók számára tilos az engedély nélküli halászat a CCAMLR-egyezmény hatálya alá tartozó területen és a SIOFA-megállapodás hatálya alá tartozó területen,