(1)

Az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) 2023. november 15-én az alaprendelet 5. cikke alapján dömpingellenes vizsgálatot indított az Egyiptomból és az Amerikai Egyesült Államokból (a továbbiakban: érintett országok) származó szuszpenziós poli(vinil-klorid) (a továbbiakban: S-PVC) behozatalára vonatkozóan. Az eljárás megindításáról a Bizottság értesítést (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló értesítés) tett közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában (2).

(2)

A Bizottság azt követően indított vizsgálatot, hogy 2023. október 2-án a poli(vinil-klorid) kereskedelmével foglalkozó bizottság (a továbbiakban: panaszos) panaszt nyújtott be. A panaszt a panaszos az S-PVC-vel foglalkozó, az alaprendelet 5. cikkének (4) bekezdése értelmében vett uniós gazdasági ágazat nevében nyújtotta be. A panaszban foglalt, a dömpinggel és az abból eredő jelentős kárral kapcsolatos bizonyítékok elegendőek voltak a vizsgálat megindításához.

(3)

A Bizottság az alaprendelet 19a. cikkével összhangban 2024. június 14-én megküldte a feleknek a javasolt vámok összefoglalását, valamint a dömpingkülönbözetek és az uniós gazdasági ágazatot érő kár megszüntetéséhez elegendő mérték részletes számítását. Az érdekelt felek felkérést kaptak arra, hogy három munkanapon belül észrevételeket tegyenek a számítások helytállóságára vonatkozóan.

(4)

A Bizottsághoz számos észrevétel érkezett az érdekelt felektől.

(5)

A Foamalite Ltd. (a továbbiakban: Foamalite), az S-PVC egyik írországi felhasználója aggodalmát fejezte ki egy „sajátosan ír problémával” kapcsolatban, mivel fő versenytársa Észak-Írországban található, és alacsonyabb vámok mellett importálhat S-PVC-t, így egy Unión kívüli, különösen törökországi felhasználó részéről nagyobb versennyel szembesül. A Foamalite termelésének mintegy egyharmadát exportálja az Unión kívülre, nagy részét az Egyesült Királyságba. A Bizottság megjegyzi, hogy az uniós aktív feldolgozás alkalmazása lehetővé tenné az S-PVC vámok nélküli behozatalát, ha a feldolgozott árut reexportálnák. Ez biztosítaná, hogy a vámok ne befolyásolják a Foamalite Unión kívüli versenyképességét. Az észak-írországi versenytárssal folytatott versenyt illetően a Bizottság megjegyezte, hogy az észak-írországi versenytársra a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának az Európai Unióból és az Európai Atomenergia-közösségből történő kilépéséről szóló megállapodáshoz csatolt, az Írországról/Észak-Írországról szóló jegyzőkönyv (3) 5. cikkében előírtak szerint ugyanazok az intézkedések vonatkoznak majd, mint a Foamalite-ra az Unióban.

(6)

A Bizottság tisztázta, hogy a TCI Sanmar és a Foamalite észrevételei az alaprendelet 19a. cikke értelmében nem érintették az alapul szolgáló dömping- és kárszámítások pontosságát. A Bizottság ezért az ideiglenes rendeletben nem foglalkozott ezekkel az észrevételekkel. Az alábbi (35) és (36) preambulumbekezdés azonban tárgyalja ezeket az észrevételeket.

(7)

A Formosa Plastics Corporation (a továbbiakban: Formosa), egy egyesült államokbeli gyártó azt állította, hogy a Bizottság több elírási hibát is ejtett számításaiban. Ezeket az észrevételeket az alábbi (60) preambulumbekezdés tárgyalja.

(8)

A Bizottság (EU) 2024/1896 végrehajtási rendelete (4) az Egyiptomból és az Amerikai Egyesült Államokból származó egyes poli(vinil-klorid)ok (PVC) behozatalára vonatkozó ideiglenes dömpingellenes vám kivetéséről (HL L, 2024.7.12.).

(9)

Az ideiglenes intézkedések közzétételét követően Egyiptom és az Egyesült Államok kormánya, a TCI Sanmar Chemicals S.A.E. (a továbbiakban: TCI Sanmar) a Formosa, az Oxy Vinyls, LP (a továbbiakban: Oxy Vinyls), a Westlake Corporation (a továbbiakban: Westlake) és a panaszosok az ideiglenes rendelet 2. cikkének (1) bekezdésében előírt határidőn belül írásbeli beadványokat nyújtottak be, amelyekben ismertették az ideiglenes ténymegállapításokkal kapcsolatos álláspontjukat.

(10)

Azok a felek, akik ezt kérelmezték, lehetőséget kaptak a meghallgatásra. 2024. október 3-án meghallgatásra került sor az Oxy Vinyls vállalattal.

(11)

A Bizottság folytatta a végleges ténymegállapításokhoz szükségesnek ítélt valamennyi információ felkutatását és ellenőrzését. A végleges ténymegállapítások megfogalmazásakor a Bizottság megvizsgálta az érdekelt felek észrevételeit, és azok alapján az indokolt esetekben módosította az ideiglenes ténymegállapításokat.

(12)

A Bizottság tájékoztatta az érdekelt feleket azokról a lényeges tényekről és szempontokról, amelyek alapján végleges dömpingellenes vámot kívánt kivetni az Egyiptomból és az Amerikai Egyesült Államokból származó S-PVC behozatalára (a továbbiakban: az érdekelt felek végső tájékoztatása). A felek lehetőséget kaptak arra, hogy egy meghatározott határidőn belül észrevételeket tegyenek az érdekelt felek végső tájékoztatásával kapcsolatban. Az Egyesült Államok kormánya, a TCI Sanmar, a Formosa, az Oxy Vinyls, a Westlake, a Shin-tech, a Tricon Dry Chemicals és a PVC Ablakprofilok Európai Szövetsége (European PVC Window Profiles Association – EPPA) nyújtott be észrevételeket a határidőn belül.

(13)

E rendelet egyszer foglalkozik az ideiglenes rendelettel kapcsolatban benyújtott azon észrevételekkel, amelyeket a felek az érdekelt felek végső tájékoztatásához fűzött észrevételeikben megismételtek, új érdemi elemek nélkül.

(14)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően a Bizottsághoz észrevételek érkeztek az egyiptomi és az amerikai kormánytól, valamint a Formosától az uniós gyártók mintájának reprezentativitásával kapcsolatban. A felek megkérdőjelezték egy olyan uniós minta reprezentativitását, amely a becsült S-PVC-termelés mintegy 25 %-át és az uniós értékesítések 26 %-át képviselte. Az USA kormánya e tekintetben a WTO Fellebbezési Testületének az Európai Közösségek – Kötőelemek ügyben kiadott jelentésére hivatkozott, amely megállapította, hogy a hasonló termék becsült együttes termékkibocsátásának 27 %-át kitevő belföldi iparág nem felel meg a mennyiségi küszöbértéknek, és nem egyeztethető össze a WTO dömpingellenes megállapodásának 4.1. cikkével (5).

(15)

Először is a Bizottság megjegyzi, hogy az érdekelt felek egyike sem nyújtott be észrevételeket az uniós gyártók mintájával kapcsolatban, amikor azt az eljárás megindításakor közölték. Másodszor, az USA kormánya által említett ügy a „jelentős hányad” meghatározását és a dömpingellenes megállapodás 4.1. és 5.4. cikke szerinti vizsgálat megindítását érinti, nem pedig a mintavételt. Ezért ezek a cikkek nem alkalmazhatók a minta kiválasztására. A Bizottság ennek megfelelően elutasította ezt az észrevételt.

(16)

Az USA kormánya arra is felkérte a Bizottságot, hogy fejtse ki, hogyan választotta ki a mintát. Az eljárás megindításáról szóló értesítésben foglaltak szerint (6) a Bizottság a vizsgálatok megindításakor ideiglenes mintát választott ki, és az erre vonatkozó információk megtalálhatók az érdekelt felek számára betekintésre összeállított aktában (7). Az aktához fűzött feljegyzés tartalmazta a mintában szereplő vállalatok nevét és a kiválasztásukhoz használt kritériumokat, azaz a hasonló termék EU-n belüli gyártásának és értékesítésének volumenét a vizsgálati időszak alatt. A felek lehetőséget kaptak arra, hogy észrevételeket tegyenek az ideiglenes mintával kapcsolatban. A Bizottsághoz nem érkeztek észrevételek, ezért megerősítette az ideiglenes mintát.

(17)

Az USA kormánya és a Formosa azt is kifogásolta, hogy a minta két bérgyártót tartalmazott. Kétségtelen, hogy az INOVYN Manufacturing Belgium SA és a Vynova Wilhelmshaven GmbH bérmunkaszerződések keretében gyárt S-PVC-t. A Bizottság úgy véli, hogy az S-PVC bérmunkaszerződés keretében történő gyártása nem azt jelenti, hogy ez a mintában szereplő két szervezet nem gyártó, hanem éppen ellenkezőleg. Továbbá, amint azt az uniós gazdasági ágazat az említett észrevételekre adott válaszában kifejtette, a bérgyártókat az Unióban alkalmazandó különböző üzleti modellek lefedése érdekében kellett bevonni. A bérmunkaszerződések keretében S-PVC-t gyártó két szervezet az Unió legnagyobb S-PVC-gyártói közé tartozik. Ellentétben azzal, amit az USA kormánya állított, a Bizottság figyelembe vette a gyártók teljes előállítási költségét, miután e célból hozzáférést kapott a vállalkozók számviteli nyilvántartásaihoz.

(18)

A Formosa azt is állította, hogy a nyilvános akta nem tartalmazott elegendő információt a bérgyártók és vállalkozóik közötti pontos megállapodásokról, ami lehetségessé tette, hogy az érdekelt felek felmérjék a minta reprezentativitását.

(19)

A Formosa azonban nem nyújtott be észrevételeket az uniós gazdasági ágazat javasolt mintájával kapcsolatban annak a nyilvános aktában való közzétételekor, és a vizsgálat során sem tett észrevételt a nyilvános akta teljességére vonatkozóan. Mindenesetre a vizsgálat nyilvános aktája elegendő részletet tartalmazott ahhoz, hogy az eljárás korábbi szakaszában azonosítani lehessen a bérgyártókat, beleértve azok különböző értékesítési struktúráját, és így az érdekelt felek felmérhették a minta reprezentativitását. A Bizottság ezért elutasítja ezeket az állításokat.

(20)

Az USA kormánya és a Formosa azt állította, hogy a Bizottság a minta kiválasztásakor nem vette figyelembe az uniós gazdasági ágazat földrajzi eloszlását. Erre az észrevételre válaszolva a Bizottság megismételte, hogy az uniós gyártók mintáját teljes mértékben az alaprendelet 17. cikkével összhangban választotta ki, mivel a minta a gyártás és az uniós értékesítés szempontjából a három legnagyobb uniós gyártóból állt. Ezen túlmenően az említett uniós gyártók mindegyike más tagállamban (Belgium, Németország és Hollandia) található, ami a megfelelő földrajzi eloszlást biztosít, figyelembe véve a gyártó tagállamok súlyát. A Bizottság ezért elutasítja ezeket az észrevételeket.

(21)

Ennélfogva a Bizottság elutasította az uniós minta reprezentativitására vonatkozó észrevételeket.

(22)

A mintavételre vonatkozó további észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (8)–(15) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(23)

Észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (16) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(24)

Az USA kormánya bírálta a dokumentumok panaszosok általi „túlzott kitakarását”, amely véleménye szerint akadályozta az amerikai feleket abban, hogy észrevételeket tegyenek a panasz kulcsfontosságú elemeivel kapcsolatban. Ez sértené a WTO dömpingellenes megállapodásának 6.4. és 6.5. cikkét.

(25)

A Bizottság megvizsgálta a kérdést. Megállapította, hogy az USA kormánya félreértelmezte a helyzetet, amikor azt állította, hogy „a panasz valamennyi melléklete teljes egészében bizalmas”, holott nem ez volt a helyzet. Számos melléklet esetében a nyilvános változat megegyezik a bizalmas változattal. Több más melléklet esetében a betekinthető változat megfelelően tükrözi a bizalmas változatban megadott információkat, kellően figyelembe véve a vállalatokra vonatkozó érzékeny információkat. Egyes konkrét esetekben a szóban forgó információk jellege miatt nem volt lehetőség betekinthető összefoglaló készítésére. Ezekben az esetekben az információt szolgáltató felek megindokolták ezt, és a Bizottság értékelte és elfogadta a bizalmas kezelés iránti kérelmet. A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy a panasz betekinthető változata megfelel az alaprendelet 19. cikke (2) bekezdésében, valamint a WTO dömpingellenes megállapodásának 6.4. és 6.5. cikkében foglalt rendelkezéseknek.

(26)

Az USA kormánya bírálta továbbá, hogy a Bizottság figyelmen kívül hagyta az Oxy Vinyls vállalatnak az uniós gazdasági ágazat által benyújtott, túlzottan kitakart anyagokra vonatkozó észrevételeit. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy az Oxy Vinyls észrevételeit követően a Bizottság felvette a kapcsolatot a mintában szereplő uniós gyártóval, amely ezt követően a Bizottság által előírt határidőn belül benyújtotta kitöltött kérdőívének felülvizsgált, betekinthető változatát.

(27)

A fenti következtetésekre tekintettel az ideiglenes rendelet (17)–(29) preambulumbekezdése megerősítést nyert.

(28)

Az USA kormánya és a Formosa észrevételeket fogalmazott meg a dömpingellenes kérdőív kitöltésére az exportáló gyártók számára biztosított korlátozott határidő-hosszabbításokkal, valamint az ellenőrzési ütemterv összeállítása során a rugalmasság hiányával kapcsolatban, amelyek mindegyike szükségtelen nehézségeket okozott az egyesült államokbeli válaszadók számára. Ezen állítások alátámasztására az USA kormánya rámutatott a kérdőív kitöltésére vonatkozó meghosszabbított határidő és az ideiglenes intézkedések bevezetése, valamint a helyszíni ellenőrzés végrehajtása és az ellenőrzésről szóló jelentés kiadása között eltelt időre.

(29)

A Bizottság elutasította ezeket az állításokat, és irrelevánsnak tekintette az említett példákat, mivel a munkaszüneti napjai miatt az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott 37 napnál hosszabb időt biztosított az exportáló gyártók számára a kérdőív kitöltésére, és az ellenőrzési ütemtervet gondosan állította össze, hogy az exportáló gyártók preferenciáit a lehető legnagyobb mértékben figyelembe vegye. A Bizottság arra is rámutatott, hogy a teljes vizsgálati eljárás időigényes, és hogy az exportáló gyártók a kitöltött kérdőívük benyújtását követően számos további lehetőséget kaptak a hiányzó és/vagy kiegészítő adatok benyújtására, egészen a helyszíni ellenőrzésekig és azok során is.

(30)

További észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (30) és (31) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(31)

Az Oxy Vinyls kijelentette, hogy a Bizottság úgy választotta ki a vizsgálati időszakot, hogy az a kár szempontjából a lehető legrosszabb eredményt biztosította az amerikai exportőröket illetően, amint azt az USA és az Unió szerződéses árai közötti delta is mutatja. A Bizottság megjegyezte, hogy a vizsgálati időszakot állandó gyakorlatának és az alaprendelet 6. cikke (1) bekezdésének megfelelően választotta ki. A Bizottság ezért elutasítja ezt az állítást.

(32)

További észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (32) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(33)

Észrevétel hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (33)–(38) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit.

(34)

További észrevételek hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (50)–(58) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit.

(35)

A TCI Sanmar azt állította, hogy jelentős számítási hiba történt, mivel a Bizottság által használt bejelentett CIF-értékek nem az uniós határparitáson számított árak voltak, mivel az FAS- vagy FCA-áron végrehajtott ügyletek szállítási és járulékos költségei nem szerepeltek az értékesítési táblázataiban.

(36)

A Bizottság megjegyzi, hogy következetes gyakorlatának megfelelően, valamint az exportáraknak és a dömpingkülönbözeteknek az alaprendelet alkalmazandó rendelkezései szerinti értékeléséhez szükséges adatok összegyűjtése érdekében az exportáló gyártók kötelesek az egyes exportügyletek esetében nemcsak a tényleges számlázott árat, hanem ugyanazon ügylet külön CIF-árát is jelenteni. Amennyiben az alapul szolgáló ügylet szállítási feltétele nem CIF, az exportáló gyártónak meg kell becsülnie ezt a CIF-értéket. Ebben az esetben a Bizottság valójában a TCI Sanmar által megadott CIF-értékekre támaszkodott. Amennyiben az alapul szolgáló ügylet szállítási feltétele CIF volt, a Bizottság a TCI Sanmar által tévesen jelentett CIF-értéket a tényleges számlaértékhez igazította. Az észrevétel és a bizottsági pontosítás értelemszerűen a kárkülönbözet kiszámításához használt CIF-árra is vonatkozott (lásd az ideiglenes rendelet (129) és (130) preambulumbekezdését).

(37)

Az érdekelt felek végső tájékoztatása alapján a TCI Sanmar visszatért a kérdéssel kapcsolatos korábbi észrevételeire, és azt állította, hogy a Bizottság nem megfelelő CIF-értékekre támaszkodott, és hogy az ebből következő számítási hiba részben azért merült fel, mert a Bizottság kérte a TCI Sanmar által a kérdőívre adott válaszában eredetileg benyújtott adatok módosítását. A TCI Sanmar hozzátette, hogy az Eurostat adatai 926 EUR/tonna CIF-értéket mutattak, amely jelentősen magasabb, mint a Bizottság által a számításaihoz használt érték, többek között azért is, mert az Eurostat CIF-értékei (egyéb költségek mellett) a kereskedő árrését is magukban foglalták, míg a Bizottság által használt CIF-értékek nem.

(38)

A Bizottság egyértelművé teszi, hogy következetes ítélkezési gyakorlata szerint az egyes vállalatok által a kérdőívekre adott válaszokban szolgáltatott adatok, ideértve a hiánypótlást kérő levélre adott válaszokat is, elsőbbséget élveznek az általános és nyilvános statisztikai adatokkal szemben, különösen, ha azokat vállalatspecifikus számításokhoz használják fel. A statisztikai adatok nem vállalatspecifikusak, és nem állnak rendelkezésre ügyletenként sem. A Bizottság azt is egyértelművé tette, hogy végső soron a pontos adatok bejelentésének felelőssége a vizsgálat alá vont felek mindegyikét terheli.

(39)

További észrevételek hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (59) és (60) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit.

(40)

Emlékeztetni kell arra, hogy az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdése előírja a Bizottság számára, hogy az exportár és a rendes érték között tisztességes összehasonlítást kell végezni ugyanazon a kereskedelmi szinten és az árakat és az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló tényezők különbségeit figyelembe kell venni. A szóban forgó ügyben a Bizottság úgy döntött, hogy a rendes értéket és a mintában szereplő exportáló gyártók exportárát gyártelepi szinten hasonlítja össze. Az alábbiakban részletesebben kifejtettek szerint a Bizottság a rendes értéket és az exportárat adott esetben kiigazította annak érdekében, hogy: i. visszanettósítsa azokat a gyártelepi szintre, és ii. figyelembe vegye az árakat és az árak összehasonlíthatóságát állítólag és kimutatottan befolyásoló tényezők különbségeit.

(41)

Annak érdekében, hogy a rendes értéket a gyártelepi szintre nettósítsa, a Bizottság kiigazításokat végzett a csomagolási költségek tekintetében.

(42)

Annak érdekében, hogy az exportárat a gyártelepi szintre nettósítsa, a Bizottság kiigazításokat végzett a szállítás, a biztosítás, az anyagmozgatás, a berakodás, valamint a csomagolás tekintetében. Amennyiben hitelköltségek befolyásolták az árakat és az árak összehasonlíthatóságát, a Bizottság figyelembe vette a hitelköltségeket (lásd még e rendelet (47) preambulumbekezdését és az ideiglenes rendelet (67) preambulumbekezdését).

(43)

Az ideiglenes intézkedések bevezetését követően a TCI Sanmar megismételte korábbi állításait, amelyek szerint a rendes értékeket lefelé kell korrigálni, tekintettel a valutaválság által a vizsgálati időszak alatt az egyiptomi gazdaságra gyakorolt hatásra. E célból a TCI Sanmar az ideiglenes rendelet (64) preambulumbekezdésére hivatkozott, amely összefoglalta a TCI Sanmar korábbi állítását, amelynek lényege az volt, hogy az Egyiptomi Központi Bank (a továbbiakban: CBE) által 2024. március 6-án meghatározott átváltási árfolyamot kell alkalmazni a dömping kiszámításához a vizsgálati időszak alatt, azaz 2022. október 1. és 2023. szeptember 30. között végrehajtott ügyletek tekintetében. A TCI Sanmar hozzátette, hogy az EGP leértékelésének hátterében álló körülmények azt bizonyítják, hogy a vizsgálati időszak alatt az EGP valós értéke jelentősen alacsonyabb volt, mint a CBE által közzétett árfolyam. A TCI Sanmar az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követő beadványában azt állította, hogy a Bizottság az ideiglenes rendeletben nem foglalkozott a TCI Sanmar érveivel.

(44)

Az egyiptomi kormány az ideiglenes intézkedések közzétételét követően szintén beadványt nyújtott be, amelyben a TCI Sanmar (43) preambulumbekezdésben említett állítására hivatkozott, és hozzátette, hogy a benyújtott bizonyíték (a 2024. március 6-i árfolyamkorrekció) releváns a jelenlegi vizsgálat szempontjából. Az egyiptomi kormány beadványában nem egyértelműen hivatkozott a WTO Fellebbezési Testületének az Argentína – Kerámialapok ügyben kiadott jelentésére, amelyben a WTO Fellebbezési Testülete megállapította, hogy a vizsgálati időszakban végrehajtott ügyletekhez közvetlenül kapcsolódó, vizsgálati időszak utáni bizonyítékot nem szabad irrelevánsnak tekinteni.

(45)

A Bizottság az ideiglenes rendelet (65) és (66) preambulumbekezdésére hivatkozik, amelyek kimerítően foglalkoztak az észrevételekkel, és megcáfolták azokat. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy az egyiptomi kormány állítása hibás, mivel a CBE a teljes vizsgálati időszakra vonatkozóan meghatározta az alkalmazandó átváltási árfolyamokat, ezért azokat kell alkalmazni az említett vizsgálati időszakban végrehajtott ügyletekre. Nyilvánvaló, hogy a 2024. március 6-án meghatározott átváltási árfolyam nem alkalmazható a 2022. október 1. és 2023. szeptember 30. közötti vizsgálati időszakban végrehajtott ügyletekre. E tekintetben úgy tűnik, hogy a TCI Sanmar által javasolt átváltási árfolyam alkalmazása nincs összhangban az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének j) pontjában foglalt követelményekkel.

(46)

Az érdekelt felek végső tájékoztatása alapján a TCI Sanmar ismét azt állította, hogy az Egyiptomi Központi Bank (CBE) által a vizsgálati időszakra meghatározott hivatalos átváltási árfolyamok nem tükrözték a piaci valóságot. A Bizottság megjegyzi, hogy a megismételt állítás nem volt alkalmas arra, hogy megváltoztassa a Bizottságnak az ideiglenes rendelet (65) és (66) preambulumbekezdésében, valamint e rendelet (45) preambulumbekezdésében foglalt korábbi értékelését.

(47)

A TCI Sanmar egy második állítást nyújtott be a rendes értékek és az exportárak összehasonlítására vonatkozóan, amelyre a Bizottság az ideiglenes rendelet (67) preambulumbekezdésében hivatkozott. Az alapul szolgáló tények érzékeny jellege miatt a Bizottság csak a Sanmar TCI-vel tárgyalta meg ezt az állítást.

(48)

Az érdekelt felek végső tájékoztatása szerint a TCI Sanmar megismételte a fenti előző preambulumbekezdésben említett, a hitelköltségek kiigazítására vonatkozó állítást. Az alapul szolgáló tények érzékeny jellegére tekintettel a Bizottság ennek az állításnak a cáfolatát csak a TCI Sanmarral szemben erősítette meg.

(49)

Az egyiptomi kormány megismételte a TCI Sanmar fenti (47) preambulumbekezdésben említett állítását, és csupán azt állította, hogy a TCI Sanmar egyiptomi exportőr exportárait a benyújtott bizonyítékok alapján felfelé kell kiigazítani. A TCI Sanmar ezen állításának célja az exportár felfelé történő emelése volt, azonban az állítás Bizottság általi elemzése az exportár lefelé történő kiigazítását eredményezte. Az egyiptomi kormány úgy ítélte meg, hogy az, hogy a Bizottság megtagadta a TCI Sanmar exportárainak felfelé történő kiigazítását, ellentétes az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdésével, amely a rendes értékek és az exportárak tisztességes összehasonlításának elvéről rendelkezik. E tekintetben az egyiptomi kormány a WTO Fellebbezési Testületének az EU – Kötőelemek (Kína) ügyben kiadott jelentésére hivatkozott, amely kimondta a dömpingellenes megállapodás 2.4. cikke szerinti tisztességes összehasonlítás szükségességét.

(50)

A Bizottság megerősíti, hogy biztosította a rendes érték és az exportárak tisztességes összehasonlítását. Az alapul szolgáló adatokat titoktartási okokból csak közvetlenül a TCI Sanmarral lehetett megosztani.

(51)

További észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (61)–(68) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(52)

A dömpingkülönbözetek számítására vonatkozó elfogadott észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (72) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(53)

A vámfizetés nélkül, uniós határparitáson számított, költséget, biztosítást és fuvardíjat is tartalmazó ár (CIF-ár) százalékában kifejezett végleges dömpingkülönbözetek a következők:

(54)

A kérdőívre adott válaszában a Westlake megadta a klór és a marónátron gyártásának konszolidált költségét, és levonta a marónátron értékesítéséből származó bevételt. Az eljárás ideiglenes szakaszában a Bizottság elutasította ezt a kiigazítást. Egyedi tájékoztatás keretében a Westlake a következő részletes információkat kapta e megközelítés okairól:

(55)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően a Westlake vitatta a Bizottság e kérdéssel kapcsolatos megközelítését. Előadta, hogy alapvető fontosságú a valós helyzet bemutatása, amelyben az S-PVC és a marónátron gyártása összefonódik és közös nyereségen alapul. Ennek alátámasztására a PVC-gyártás Bizottság általi leírására hivatkozott, amely az INEOS/Solvay/JV összefonódás-vizsgálatról szóló bizottsági határozatban (8) szerepel. Az említett határozatban a Bizottság a marónátront a PVC-gyártás melléktermékeként írta le.

(56)

A Bizottság először is megjegyezte, hogy a Westlake nem nyújtott be a fenti (54) preambulumbekezdés ii–iv. pontját cáfoló érveket, amely pontok szerepeltek az egyedi tájékoztatásban. Csak az v. ponttal kapcsolatban tett észrevételt (és így hallgatólagosan az i. pontra vonatkozóan is), kijelentve, hogy nem ért egyet azzal, hogy a marónátront társterméknek tekintsék. A Westlake azzal érvelt, hogy a marónátront inkább mellékterméknek kell tekinteni, amint azt a Bizottság az említett összefonódás-vizsgálat során megállapította.

(57)

Az INEOS/Solvay/JV ügy tekintetében a Bizottság megjegyezte, hogy a Bizottság Versenypolitikai Főigazgatóságának összefonódás-vizsgálatai során hozott határozatok nem kötelező erejűek azokra a piacvédelmi vizsgálatokra nézve, amelyeket a Kereskedelmi Főigazgatóság más szabályok szerint folytat le. Mindenesetre az INEOS/Solvay/JV ügyben közzétett határozat megerősíti, hogy a marónátron a só és a víz elektrolízisének mellékterméke, nem pedig az S-PVC mellékterméke. Azt is megállapítja, hogy a marónátron magának a PVC-gyártás vertikális láncának gazdasági szempontból legfontosabb mellékterméke, és nem csak az S-PVC-gyártásé (9).

(58)

A fentiek alapján a Bizottság elutasította a Westlake-nek a marónátronnal kapcsolatos kiigazításra vonatkozó állítását.

(59)

A Formosa számos állítást fogalmazott meg a rendes érték kiszámításával kapcsolatban. Az első állítás a Bizottság által elkövetett állítólagos hibára vonatkozott, amikor, először is, az előzetes tájékoztatási szakaszban felülvizsgálta a Formosa jövedelmezőségi táblázatában szereplő pénzügyi bevételeket és kiadásokat, majd ezt követően az ideiglenes intézkedések bevezetésekor nem vette figyelembe a Formosa Plastics által e felülvizsgálattal kapcsolatban benyújtott észrevételeket. A második állítólagos hiba az ugyanezen táblázatban feltüntetett szállítási és járulékos költségek értékelését érintette. A harmadik állítás az árengedmények kezelésére vonatkozott. A negyedik állítás az értékesítési, általános és igazgatási költségek kiszámítására vonatkozott, amikor a rendes értéket számtanilag kell képezni. Az utolsó állítás pedig a vállalat nyereséges értékesítéseinek a dömpingszámítás során történő kiszámításához használt módszertanra vonatkozott.

(60)

A Bizottság ezek közül négyet elutasított, egyet pedig elfogadott. Az elutasításuk indokairól és az egyik állítás elfogadásáról csak maga a vállalat kapott tájékoztatást, mivel az észrevételek összefoglalója nem szerepelt a nyilvános változatban.

(61)

További észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (73)–(81) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(62)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a Formosa megismételte két, az (59) preambulumbekezdésben említett, a rendes érték számításával kapcsolatos észrevételét, különösen a jövedelmezőségi táblázatban szereplő pénzügyi bevételek és kiadások allokációjának felülvizsgálatára irányuló kéréssel kapcsolatos állítását, valamint az arra vonatkozó módszertani állítást, hogy a Bizottságnak hogyan kellene kiszámítania az értékesítési, általános és igazgatási költségek százalékos arányát.

(63)

A Bizottság mindkét állítást elutasította a Formosa 2024. október 29-én megküldött egyedi tájékoztató dokumentumok III. mellékletében már benyújtott magyarázatok alapján (10). Röviden összefoglalva a Bizottság az első állítással kapcsolatban ellenőrzött számadatokra támaszkodott. A második állítást illetően a Bizottság megerősítette, hogy az értékesítési, általános és igazgatási költségek százalékos arányát a megállapított dömpingszámítási módszerrel összhangban, a jövedelmezőségi táblázatban szereplő gyártelepi értékesítési forgalom százalékában számította ki.

(64)

Az ideiglenes rendelet (83) preambulumbekezdésében ismertetett módon, az egyesült államokbeli független kereskedőkön keresztül történő közvetett értékesítések esetében a Bizottság azon ár alapján állapította meg az exportárat, amelyen az érintett terméket e kereskedőknek értékesítették.

(65)

A Westlake előadta, hogy az e független kereskedőknek történő értékesítéskor nem tudta, hogy az értékesített konkrét árukat az Unióba szánták-e, illetve azok mekkora mennyiségét szánták az Unióba. Ezért kifejtette, hogy az említett értékesítésekre megállapított árak nem az uniós piacra jellemző árak, és nem tekinthető úgy, hogy ezek az értékesítések az Unióba irányuló export árait tükrözik. Ezért azt állította, hogy ezeket az értékesítéseket nem kellett volna figyelembe venni a dömpingszámítás során. A Bizottság emlékeztetett arra, hogy a vizsgálat során olyan információkhoz jutott, amelyek lehetővé tették számára, hogy az említett független kereskedőkkel végrehajtott nagyszámú ügylet esetében megállapítsa az uniós rendeltetési helyet, és az exportár kiszámításakor csak azokat az ügyleteket vette figyelembe, amelyeknek uniós rendeltetési helye megállapítható volt. A dömpingszámítás során nem vette figyelembe azokat a közvetett exportértékesítéseket, amelyeknek uniós rendeltetési helye nem volt megerősíthető. A Bizottság megállapította, hogy nincs jelentősége annak, hogy a független belföldi kereskedőnek történő értékesítéskor a Westlake tisztában volt-e az említett exportértékesítések végső rendeltetési helyével. A tények azt mutatták, hogy ezek az értékesítési ügyletek az Unióba irányuló értékesítések voltak, ezért a Bizottság figyelembe vette azokat a dömpingszámítás során. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(66)

További észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (82) és (83) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(67)

Emlékeztetni kell arra, hogy az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdése előírja a Bizottság számára, hogy az exportár és a rendes érték között tisztességes összehasonlítást kell végezni ugyanazon a kereskedelmi szinten és az árakat és az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló tényezők különbségeit figyelembe kell venni. A szóban forgó ügyben a Bizottság úgy döntött, hogy a rendes értéket és a mintában szereplő exportáló gyártók exportárát gyártelepi szinten hasonlítja össze. Az alábbiakban részletesebben kifejtettek szerint a Bizottság a rendes értéket és az exportárat adott esetben kiigazította annak érdekében, hogy: i. visszanettósítsa azokat a gyártelepi szintre, és ii. figyelembe vegye az árakat és az árak összehasonlíthatóságát állítólag és kimutatottan befolyásoló tényezők különbségeit.

(68)

Annak érdekében, hogy a rendes értéket a gyártelepi szintre nettósítsa, a Bizottság kiigazításokat végzett az anyagmozgatási, rakodási és járulékos költségek, valamint a fuvarozási és biztosítási költségek tekintetében. A Bizottság a következő, az árakat és az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló tényezőket vette figyelembe: hitelköltségek, csomagolási költségek, árengedmények és adott esetben egyéb kedvezmények.

(69)

Annak érdekében, hogy az exportárat a gyártelepi szintre nettósítsa, a Bizottság kiigazításokat végzett az anyagmozgatási, rakodási és járulékos költségek, valamint a fuvarozási és biztosítási költségek tekintetében. A Bizottság a következő, az árakat és az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló tényezőket vette figyelembe: hitelköltségek, csomagolási költségek és adott esetben árengedmények.

(70)

Észrevételek hiányában, az ideiglenes rendelet (84) és (85) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(71)

A Formosa részben elfogadott állítása a dömpingkülönbözetének kismértékű változását eredményezte, amely különbözet az ideiglenes rendelet (87) preambulumbekezdésében jelzett 70,3 %-ról 71,2 %-ra nőtt.

(72)

A vámfizetés nélkül, uniós határparitáson számított, költséget, biztosítást és fuvardíjat is tartalmazó ár (CIF-ár) százalékában kifejezett végleges dömpingkülönbözetek a következők:

(73)

Az ideiglenes rendelet kihirdetését követően a Formosa azt állította, hogy az a tény, hogy több kármutató becslésen alapul, kétségessé teszi e mutatók megbízhatóságát.

(74)

Erre az észrevételre válaszolva a Bizottság megjegyezte, hogy a kárértékeléshez használt makromutatókat, például a gyártási és értékesítési volument stb., a mintában szereplő és a mintában nem szereplő uniós gyártóktól és az Eurostattól kapott információk alapján becsülte meg, amint azt alapvetően az ideiglenes rendelet (100) preambulumbekezdésében kifejtette. Ezenkívül a Formosa nem tárt fel konkrét problémákat e becslésekkel kapcsolatban, és alternatív becsléseket sem nyújtott be.

(75)

A fentiek alapján a Bizottság elutasította a Formosa ezen észrevételeit.

(76)

Az e szakaszra vonatkozó észrevételek hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (92) és (93) preambulumbekezdését.

(77)

Az ideiglenes rendelet közzétételét követően a Westlake és az Oxy Vinyls megismételte azt az állítását, amely szerint a kárelemzés során figyelembe kell venni a marónátron értékesítéséből származó bevételeket és nyereséget is, valamint az S-PVC és a marónátron gyártása és piaca összefonódott. Az Oxy Vinyls konkrétan azt állította, hogy a Bizottság nem indokolta meg kellőképpen, hogy miért utasította el azt, hogy a kárértékelés során a marónátron-üzletágat is figyelembe kell venni. Ezenkívül a Westlake azt állította, hogy a klórgyártásba integrált S-PVC-gyártók közös nyereségre támaszkodnak.

(78)

A Bizottság megjegyzi, hogy a Westlake és az Oxy Vinyls nem szolgáltatott olyan további bizonyítékokat, amelyek megkérdőjeleznék az ideiglenes rendelet (97) preambulumbekezdésében foglalt ténymegállapításokat és a fenti (55)–(58) preambulumbekezdésben foglalt ideiglenes ténymegállapításokat. Mindenesetre a Bizottság emlékeztet arra, hogy nem minden uniós gyártó végez klórgyártást. Továbbá az S-PVC és a marónátron a klór-alkáli eljárás társtermékei, a marónátron pedig nem tekinthető az S-PVC-gyártás társtermékének vagy melléktermékének, ezért külön kell kezelni.

(79)

Az Oxy Vinyls megjegyzi, hogy a Bizottság nem indokolta meg kellőképpen, hogy miért utasította el a marónátronnak a kárelemzésbe való belefoglalását, és nagyon homályosan fogalmazott, valamint az elutasítás miatt nem határozta meg pontosan azokat a releváns tényezőket, amelyek hatással lennének az uniós gazdasági ágazatra. A Bizottság a következő okok miatt nem ért egyet az Oxy Vinyls fenti állításával. Az ideiglenes rendelet (96) és (97) preambulumbekezdésében a Bizottság világosan ismertette a vizsgált terméknek a mintában szereplő különböző uniós gyártóknál zajló gyártási folyamatát, valamint azon belül a marónátron jelentőségét. A Bizottság itt ismét megjegyzi, hogy a mintában szereplő valamennyi uniós gyártó külön – vele kapcsolatban álló vagy független – jogalanyoktól vásárolt klórt. Ezért a marónátron gyártása elkülönült az S-PVC gyártási folyamatától, és nem befolyásolta a vizsgált termék előállítási költségét vagy jövedelmezőségét. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást. Az Oxy Vinyls azt is állította, hogy a Bizottság köteles volt elemezni a vizsgált termék piacának szegmentációját. E tekintetben a Bizottság megállapította, hogy az S-PVC tekintetében nem volt megfigyelhető piaci szegmentáció, amint azt az ideiglenes rendelet (98) és (99) preambulumbekezdésében részletesen kifejtette. Az exportáló gyártó nem nyújtott be olyan új bizonyítékokat, amelyek megkérdőjelezték volna a piaci szegmentációra vonatkozó ideiglenes következtetést, ezért a Bizottság elutasította ezt az állítást.

(80)

A fentiek alapján az ideiglenes rendelet (94)–(99) preambulumbekezdésében foglalt következtetések megerősítést nyertek.

(81)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az Oxy Vinyls megismételte azt az állítását, hogy a Bizottságnak a PVC-t és a marónátront integrált ágazatokként kellett volna kezelnie, biztosítva a kárértékelés során az összevont mérlegelést. Ezen állítás alátámasztására főként a PVC-gyártás Bizottság általi leírására hivatkozott, amely az INEOS/Solvay/JV összefonódás-vizsgálatról szóló bizottsági határozatban szerepel.

(82)

A fentiek tekintetében a Bizottság fenntartja a fenti (57) preambulumbekezdésben kifejtett álláspontját. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(83)

Az uniós felhasználásra vonatkozó észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (100)–(103) preambulumbekezdésében foglalt következtetések megerősítést nyertek.

(84)

Az egyiptomi kormány, a TCI Sanmar és a Westlake vitatta az Egyiptomból és az Egyesült Államokból érkező behozatal hatásainak összesített értékelését, mivel az értékelés szerint az Egyiptomból érkező behozatal piaci részesedése elhanyagolható volt. Állításuk alátámasztására a Westlake és a TCI Sanmar a Bíróság Eurofer kontra Bizottság ügyben hozott ítéletére (11) is hivatkozott, amelyben a Bíróság egyértelművé tette, hogy az alaprendelet 5. cikkének (7) bekezdésében és 9. cikkének (3) bekezdésében foglalt 1 %-os követelmény nem kötelező küszöbérték, amely felett a Bizottság nem vonhatja le azt a következtetést, hogy egy adott országból érkező behozatal elhanyagolható.

(85)

A Bizottság megismétli, hogy az alaprendelet 3. cikkének (4) bekezdésében meghatározott feltételek teljesülnek. A Bizottság azt is megjegyzi, hogy az érintett országokból érkező behozatal szintén meghaladta a WTO dömpingellenes megállapodásában meghatározott elhanyagolhatósági küszöböt (12). A Bizottság emlékeztetett arra, hogy az Egyiptomból érkező behozatal piaci részesedése a vizsgálati időszakban elérte az 1,92 %-ot, ami egyértelműen meghaladta az alaprendelet 9. cikkének (3) bekezdésében meghatározott csekély mértékű (de minimis) küszöbértéket. Továbbá az Eurofer kontra Bizottság ügyben a Bíróság megállapította, hogy az 1 %-nál „kis mértékben” nagyobb piaci részesedés elhanyagolhatónak tekinthető, így a Bizottság bizonyos mérlegelési jogkörrel rendelkezik annak értékelésére, hogy mi tekinthető elhanyagolhatónak az egyes esetekben. Ebben a konkrét vizsgálatban a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a vizsgálati időszak alatti 1,92 %-os piaci részesedés nem 1 %-nál „kis mértékben” nagyobb részesedés volt, ezért azt nem elhanyagolhatónak tekintette.

(86)

A fentiek alapján az ideiglenes rendelet (104)–(107) preambulumbekezdése megerősítést nyert.

(87)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a TCI megismételte a nem összesített értékeléssel kapcsolatos állítását, hivatkozva a Bíróság Eurofer kontra Bizottság ügyben hozott ítéletére. A Bizottság úgy véli, hogy a fenti (85) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint megfelelően megvizsgálta a TCI állítását. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(88)

A Westlake megkérdőjelezte a 3904 10 00 KN-kód alá tartozó E-PVC behozatali volumenének becslésére a Bizottság által választott módszert. A Westlake különösen azt kifogásolta, hogy hogyan jutott a Bizottság arra a következtetésre, hogy az említett KN-kód alá tartozó behozatali volumen 4 %-a képviselte az E-PVC EU-ba érkező behozatali volumenét. E tekintetben, az ideiglenes rendelet (102) preambulumbekezdésében foglaltak szerint, a Bizottság a 3904 10 00 KN-kód alá tartozó behozatalnak a két PVC-típus közötti felosztását a panaszban szereplő piaci információk alapján végezte el. A Bizottság megjegyzi továbbá, hogy a Westlake nem szolgáltatott bizonyítékokat arra vonatkozóan, hogy a Bizottság becslései tévesek lennének, vagy hogy alternatív, megfelelőbb módszer állna rendelkezésre az E-PVC részarányának kiszámítására. Ezenkívül a kétségek puszta kifejezése a problémák feltárása nélkül nem elegendő a Bizottság piaci információkon alapuló megközelítésének megkérdőjelezéséhez. Az Oxy Vinyls azt állította, hogy az USA-ból érkező dömpingelt behozatal nem nőtt jelentősen, mivel a behozatal a vizsgálati időszak alatt csökkenő tendenciát mutatott. A Bizottság megjegyzi, hogy ez az érv a vizsgálati időszak alatt az USA-ból érkező behozatalra vonatkozó negyedéves adatokon alapul, és mivel a behozatal a vizsgálati időszak utolsó negyedévében volt a legalacsonyabb, arra a következtetésre jutott, hogy a behozatal csökkenő tendenciát mutat. Az 1. táblázat mutatja a behozatal negyedéves alakulását. Az érintett országokból érkező behozatal a vizsgálati időszak mind a négy negyedévében nagyobb volt, mint az egy évvel korábban megfigyelt negyedéves behozatal.

1. táblázat

Az érintett országokból érkező behozatal volumene (tonna), negyedéves adatok

(89)

A fentiek alapján a Bizottság elutasította az észrevételeket, és megerősítette az ideiglenes rendelet (108)–(110) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseket.

(90)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az Oxy Vinyls azt állította, hogy a Bizottság nem foglalkozott az USA-ból érkező behozatal uniós tagállamokon keresztül az Egyesült Királyságba történő állítólagos átszállításával kapcsolatos állításával, ami azt eredményezte, hogy ebben az eljárásban az USA-ból magasabb behozatali mennyiségeket jegyeztek.

(91)

A Bizottság megjegyezte, hogy az Eurostattól származó behozatali adatok nem tartalmazzák az uniós kikötőkbe érkező és az árutovábbítási eljárás keretében más rendeltetési helyekre átszállított árukat, hanem az Unió vámterületére szabad forgalomba bocsátott árukat foglalják magukban. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(92)

Az Oxy Vinyls továbbá azt állította, hogy az USA-ból származó dömpingelt behozatal nem növekedett ténylegesen, de minden növekedés egybeesett a vis maior időszakokkal, ami azt jelzi, hogy azok egyszerűen az uniós piac ellátási hiányának kezelésére szolgáltak.

(93)

E tekintetben a Bizottság megállapította, hogy a vis maior események többsége a figyelembe vett időszak elején, azaz 2020-ban és 2021-ben következett be, így nem magyarázhatja a vizsgálati időszakban a dömpingelt behozatal 2022 második felétől bekövetkezett ugrásszerű növekedését követően kimutatott kárt.

(94)

A fentiekre tekintettel a Bizottság elutasította az Oxy Vinyls az érdekelt felek végső tájékoztatását követően kifejtett állításait.

(95)

Az ideiglenes rendelet kihirdetését követően a TCI Sanmar azt állította, hogy az a tény, hogy a vizsgálati időszak alatt az importárak alacsonyabbak voltak az uniós áraknál, nem elegendő annak bizonyítására, hogy az uniós gazdasági ágazatot kár érte a vizsgálati időszak alatt. A vállalat felszólította a Bizottságot, hogy a pentaeritritolról szóló határozatban (13) alkalmazott megközelítést alkalmazza, és szüntesse meg a vizsgálatot.

(96)

A TCI Sanmar által hivatkozott ügy egyáltalán nem volt alkalmazható a szóban forgó vizsgálatra, mivel a pentaeritritolról szóló határozatban szereplő tényállás nagyon eltérő volt. Abban a vizsgálatban a dömpingelt behozatal volumene 8 %-kal nőtt a vizsgálati időszak alatt, míg ebben a vizsgálatban a dömpingelt behozatal növekedése 2022 és a vizsgálati időszak között 91 % volt, mivel a volumen kétszeresére nőtt a vizsgálati időszak alatt (2020 és 2022 között a dömpingelt behozatal volumene 131 286 tonnával nőtt, míg 2022-től a vizsgálati időszakig a dömpingelt behozatal volumene további 157 119 tonnával nőtt). Mindenesetre az egyes dömpingellenes eljárások tényállásait önmagukban kell vizsgálni, és a Bizottság nem köteles más ügyekben levont következtetéseket követni. (14) A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(97)

Ezenkívül az Oxy Vinyls az alákínálás dinamikus értékelését kérte a figyelembe vett időszak egészére vonatkozóan, azt állítva, hogy a Bizottság által végzett értékelés nem volt megfelelő, mivel statikus volt. Az Oxy Vinyls alátámasztásként számos WTO-jelentésre (15) hivatkozott. Ugyanez a fél azt állította, hogy érzékelhető különbség van az egyesült államokbeli és az uniós gyártók azonnali és szerződéses árai között, és hogy a Bizottságnak a kár és a dömpingár összehasonlítását ugyanazon árak alapján kellett volna elvégeznie.

(98)

Végezetül az USA kormánya azt állította, hogy a Bizottság áralákínálásra vonatkozó elemzése kizárólag a vizsgálati időszak alatt a mintában szereplő egyesült államokbeli gyártóktól kapott CIF-árakon alapult, és az, hogy a Bizottság mind az áralákínálás elemzéséhez, mind a dömpingkülönbözet-számításokhoz ugyanazt a 12 hónapos időszakot vette alapul, nem tükrözte a két elemzés közötti alapvető különbségeket.

(99)

A Bizottság megjegyzi, hogy az alákínálás elemzését az alaprendelet 3. cikkének (3) bekezdésével összhangban végezte el. Emellett a Bizottság a teljes figyelembe vett időszakra vonatkozóan ár-összehasonlítást végzett, megvizsgálva az árak tendenciáját, és ezt az alákínálásra és az áron aluli értékesítésre vonatkozó részletes számításokkal ötvözte, mind az exportáló gyártó, mind az uniós gazdasági ágazat oldalán a vizsgálati időszakra vonatkozó vállalatspecifikus adatok alapján. Az ideiglenes rendelet (115) és (116) preambulumbekezdésben kifejtett módon továbbá az alákínálási különbözet számítása terméktípus szintjén történt, az exportáló gyártókra és a mintában szereplő uniós gyártókra vonatkozó kérdőíveken pedig a Bizottság felkérte e feleket, hogy csak a vizsgálati időszakra vonatkozóan közöljék a terméktípusokon alapuló értékesítési adatokat. Egyetlen érdekelt fél sem tett észrevételt a kérdőívre vonatkozóan, és állította, hogy a Bizottságnak fel kellene kérnie az exportáló gyártókat és a mintában szereplő uniós gyártókat, hogy a teljes figyelembe vett időszakra vonatkozóan jelentsék be a terméktípusonkénti értékesítési adatokat, illetve egyik fél sem tett észrevételt arra vonatkozóan, hogy a termékkód (TK) szerkezete nem tette szükségessé az azonnali és a szerződéses értékesítések közötti különbségtételt. A fentiek alapján a Bizottság elutasította az áralákínálásra vonatkozó észrevételeket.

(100)

Az Oxy Vinyls és a Westlake azt is előadta, hogy nincs bizonyíték az uniós gazdasági ágazat árai és a behozatal közötti összefüggésre, de az uniós gyártóknak a piaci dinamika, nem pedig a behozatal hatása miatt kellett csökkenteniük az árakat. Ezenkívül a TCI Sanmar és az Oxy Vinyls azt állította, hogy nincs bizonyíték az árlenyomásra. Az USA kormánya azt állította továbbá, hogy a Bizottság megállapította, hogy az Egyiptomból és az Egyesült Államokból érkező behozatal csak a vizsgálati időszak alatt nyomta le a hasonló termék árát.

(101)

A Bizottság megállapította, hogy a figyelembe vett időszakban egyértelmű összefüggés volt az érintett országokból érkező behozatal volumenének növekedése és az importárak fokozatos csökkenése között. Ennek következtében az uniós gazdasági ágazat nem tudott a termelési költségeit fedező áron értékesíteni, ezért a vizsgálati időszakban veszteségessé vált. Ez az összefüggés valóban egyértelmű volt a 2022 és a vizsgálati időszak közötti eltéréseket vizsgálva, amikor a behozatal volumene 91 %-kal, piaci részesedése pedig 116 %-kal nőtt, ami 28 %-os csökkenést idézett elő az uniós gazdasági ágazat áraiban. A Bizottság ezért elutasította ezeket az állításokat.

(102)

A fentiek alapján az ideiglenes rendelet (111)–(117) preambulumbekezdésében foglalt következtetések megerősítést nyertek.

(103)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az Oxy Vinyls megismételte az alákínálás dinamikus értékelésével kapcsolatos korábbi állítását. A Bizottság fenntartja a fenti (99) preambulumbekezdésben kifejtett megállapításait.

(104)

Az egyes szakaszokban tárgyalt konkrét kármutatókkal kapcsolatos számos észrevétel mellett a Bizottság észrevételeket kapott a Formosától az átfogó kárelemzésével kapcsolatban. A Formosa azt állította, hogy a Bizottság nem szolgáltatott megbízható bizonyítékokat az uniós gyártóknak okozott kárra vonatkozóan, mivel számos kármutató nem mutatott negatív tendenciát, hanem inkább pozitív vagy legalábbis stabil maradt, mint például a termelési kapacitás, az árak és a jövedelmezőség. Továbbá a piaci részesedés csökkenése csak elhanyagolhatónak tekinthető, mivel az uniós gazdasági ágazat még a vizsgálati időszak alatt is 80 % felett maradt.

(105)

A Bizottság a különböző mutatókat nem elszigetelten vizsgálta, hanem az összes kármutatót együttesen vette figyelembe, és a Formosa állításai ellenére e mutatók többsége negatív tendenciát mutatott. Továbbá a jelentős kár megállapítása szempontjából nem jogi követelmény, hogy minden kármutató negatív tendenciát mutasson.

(106)

Az e szakaszra vonatkozó további konkrét észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (118)–(122) preambulumbekezdése megerősítést nyert.

(107)

Az USA kormánya bírálta, hogy a Bizottság ideiglenesen a 2022. évi hivatalos statisztikákat használta fel a vizsgálati időszakra vonatkozó uniós S-PVC-gyártás becsléséhez.

(108)

A Bizottság a rendelkezésre álló legfrissebb statisztikai adatokat használta fel az uniós S-PVC-gyártás becsléséhez. Ezenkívül az USA kormánya nem nyújtott be olyan bizonyítékokat, amelyek megkérdőjeleznék a Bizottság által felhasznált adatok megbízhatóságát, sem pedig frissebb adatokat a termelés becsléséhez.

(109)

Az ideiglenes rendelet kihirdetését követően az Eurostat közzétette az érintett termék 2023. évi gyártására vonatkozó legfrissebb adatait (16). Az aktualizálást követően az S-PVC-gyártók relatív súlya a vizsgálati időszakra vonatkozó teljes termelés 65 %-át tette ki. Következésképpen a Bizottság által a 2022. évi adatok alapján végzett elemzés, amely szerint az S-PVC-gyártók súlya 66 % volt, érvényes maradt a vizsgálati időszak alatti uniós termelés meghatározása tekintetében. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(110)

A fentiek alapján az ideiglenes rendelet (123)–(127) preambulumbekezdésében foglalt következtetések megerősítést nyertek.

(111)

A TCI Sanmar azt állította, hogy az a tény, hogy az uniós gazdasági ágazat elveszítette közel monopolhelyzetét az uniós piacon, nem a kárt okozó dömping következménye, hanem csupán a rendes versenyfolyamatot és az ágazat ciklikus jellegét tükrözte, amely a kereslet ingadozásával és a kínálati részesedés változásával jár. A TCI Sanmar azt állította, hogy a Hubei-ügyben (17) hozott ítéletben a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a piaci részesedés csökkenését össze kell vetni azzal a ténnyel, hogy az ágazat jelentős piaci részesedéssel rendelkezett.

(112)

A Bizottság emlékeztet arra, hogy a Hubei-ügyben hozott ítélet alapjául szolgáló vizsgálat körülményei nem egyeztek meg a jelen ügy körülményeivel. Az említett ítélet különösen azt mondja ki, hogy „lényegében a felperes is jogosan állítja, a közösségi gazdasági ágazat piaci részesedésének változásán kívül a fent említett gazdasági tényezők pozitívak, és összességükben egy erős, nem pedig törékeny vagy sebezhető állapotban lévő ágazat képét mutatják” (18). A Bizottság ezért úgy véli, hogy ebből az ítéletből nem vonható le az a következtetés, hogy a Törvényszék piaci részesedésre vonatkozó értékelése releváns lenne e vizsgálat szempontjából, amelyben a piaci részesedésben bekövetkezett veszteségen kívül, valamint azon a tényen kívül, hogy a varrat nélküli vas- vagy acélcsövek gyártásával ellentétben a PVC-ágazat ciklikus iparág, amely – amint arra az ideiglenes rendelet (126)–(127) és (187) preambulumbekezdése emlékeztet – ráadásul a szóban forgó ügyben stabil termelési kapacitást tartott fenn, több negatív tényező is bizonyította a kárt. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(113)

A fentiek alapján az ideiglenes rendelet (128)–(132) preambulumbekezdése megerősítést nyert.

(114)

E mutatóval kapcsolatban nem érkezett észrevétel. Ezért az ideiglenes rendelet (133) preambulumbekezdése megerősítést nyert.

(115)

E mutatókkal kapcsolatban nem érkezett észrevétel. Ezért az ideiglenes rendelet (134)–(138) preambulumbekezdése megerősítést nyert.

(116)

A dömpingkülönbözet nagyságával és a korábbi dömpingelt behozatal hatásaiból való felépüléssel kapcsolatban nem érkezett észrevétel. Ezért az ideiglenes rendelet (139) és (140) preambulumbekezdése megerősítést nyert.

(117)

Az USA kormánya az Oxy Vinyls által arra vonatkozóan szolgáltatott bizonyítékokra hivatkozott, hogy 2023 első felében az etilén költsége az uniós piacon közel 50 %-kal nőtt, és hogy az etilén költsége az uniós piacon több mint háromszor magasabb volt, mint az amerikai piacon, valamint arra is utalt, hogy ezzel az ideiglenes rendelet nem foglalkozott. Ugyanakkor az Oxy Vinyls elismerte, hogy az etilénköltségek jelentős növekedése az Unióban 2022-ben tetőzött.

(118)

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a Bizottság az etilént, az S-PVC gyártásának fő nyersanyagát más termelési tényezőkkel együtt megfelelően figyelembe vette az ideiglenes rendelet 7. táblázatában. Mivel azonban a kár jobban látható volt a vizsgálati időszakban, amikor az érintett országokból érkező behozatal 2022-höz képest csaknem megduplázódott, az etilénköltség 2022. évi csúcsértéke nem volt káros tényező az uniós gazdasági ágazatnak a vizsgálati időszak alatti hátrányos helyzetére nézve. Azt is meg kell jegyezni, hogy ha nem lett volna dömpingelt behozatal, az uniós gazdasági ágazat emelni tudta volna árait a költségei fedezése érdekében (az érintett országokból érkező behozatal negyedéves alakulására vonatkozó további részletekért lásd a 1. táblázatot).

(119)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az Oxy Vinyls azt állította, hogy az etilénköltségek 2023-ban tovább emelkedtek, ami tartós nyomást gyakorolt az uniós gyártókra. Bár az Oxy Vinyls e tekintetben nem szolgáltatott alátámasztó bizonyítékot, a Bizottság a nyilvánosan elérhető statisztikákhoz hozzáférve megállapította, hogy az etilén átlagos világpiaci ára a vizsgálati időszakban 16 %-kal alacsonyabb volt a 2022. évi átlagárnál (19). A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(120)

Az Oxy Vinyls azt állította, hogy az uniós gyártók a vizsgálati időszakban nem váltak „árelfogadóvá”, hanem inkább a piaci dinamika miatt kellett csökkenteniük áraikat a vizsgálati időszakban. Az Oxy Vinyls azt állította, hogy három év folyamatos áremelkedés után az uniós gyártók egyszerűen elkezdték megkockáztatni vevőik elidegenítését, akik egy egyre zsugorodó piacon voltak jelen. Megállapították, hogy a vizsgálati időszak alatt az uniós gazdasági ágazat a dömpingelt behozatal megugrása miatt nem emelhette árait a költségek fedezése érdekében, nem pedig más piaci dinamikák vagy az ügyfelek elidegenítése miatt, ahogyan azt az Oxy Vinyls állította. A fentiek alapján az ideiglenes rendelet (141)–(143) preambulumbekezdésében foglalt következtetések megerősítést nyertek.

(121)

A munkaerőköltséggel kapcsolatban nem érkezett észrevétel. Ezért az ideiglenes rendelet (144)–(146) preambulumbekezdése megerősítést nyert.

(122)

A készletekkel kapcsolatban nem érkezett észrevétel. Ezért az ideiglenes rendelet (147) és (148) preambulumbekezdése megerősítést nyert.

(123)

Az USA kormánya, az Oxy Vinyls és a TCI Sanmar azt állította, hogy az uniós gazdasági ágazat által megfigyelt kárt a vizsgálati időszakban végrehajtott jelentős beruházások magyarázzák. Azt állították, hogy ezek a beruházások hátrányos következményekkel jártak a mintában szereplő uniós gyártók termelési költségeire és nyereségére nézve.

(124)

A Bizottság elismerte, hogy az alkalmazandó szabályozásnak való megfelelés szükségessége (azaz az üzleti tevékenység fenntartása) jelentős beruházásokat indított el. A megállapított kár azonban nem ezeknek a beruházásoknak tulajdonítható, mivel az ilyen beruházások értékcsökkenését hosszú idő alatt írják le, és nem növelték a jelenlegi értékcsökkenési költségeket – és ezért nem járultak hozzá a megfigyelt kárhoz, amely az uniós gazdasági ágazatot veszteségessé tette a vizsgálati időszakban.

(125)

Az e felek által felhozott hibás érvek szemléltetésére az alábbi táblázat a beruházások és az értékcsökkenési költségek összegét mutatja a figyelembe vett időszakban. A táblázat azt mutatja, hogy miközben a beruházások növekedtek, a mintában szereplő gyártók esetében az S-PVC gyártási költségeiben foglalt a teljes értékcsökkenés 14 százalékponttal csökkent a figyelembe vett időszakban, mivel a vállalatok elhalasztották a beruházásokat. Ez azt mutatja, hogy az uniós gazdasági ágazat által a vizsgálati időszak alatt elszenvedett veszteségek nem kapcsolhatók össze a beruházások szintjével.

2. táblázat

Beruházások és értékcsökkenési költségek (EUR)

(126)

A fentiek alapján az ideiglenes rendelet (149)–(154) preambulumbekezdése megerősítést nyert.

(127)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az Oxy Vinyls előadta, hogy a számos uniós környezetvédelmi és szociális törekvéshez kapcsolódó megfelelési költségek növekedése az uniós gazdasági ágazatot esetlegesen érő bármely kár jelentős tényezője, és kérte, hogy ezt a Bizottság értékelése megfelelően tükrözze. Azt állította továbbá, hogy az uniós gyártók a figyelembe vett időszak vége felé allokáltak forrásokat megfelelési célokra, amikor az állítólagos kár kezdetét vette. Azt is állította, hogy ezek a költségek hozzájárultak ahhoz, hogy a beruházások megtérülése az uniós gyártók számára csökkent a figyelembe vett időszak végén.

(128)

A Bizottság először is a fenti (124) és (125) preambulumbekezdésre hivatkozik, amely az értékcsökkenés formájában megjelenő megfelelési költségeket elemzi. Ezeknek a beruházásokra gyakorolt hatását a Bizottság megfelelően figyelembe vette a kárelemzés során. Ami a beruházások megtérülését illeti, a Bizottság ezt az ideiglenes rendelet (153) és (159) preambulumbekezdésében értékelte, amelynek során nyilvánvaló volt, hogy az az uniós gyártók vizsgálati időszak alatti veszteséges helyzetére tekintettel negatívan alakult.

(129)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az Oxy Vinyls előadta, hogy a végső tájékoztatás nem foglalkozott az ideiglenes tájékoztatást követően előterjesztett azon állításával, amely szerint az uniós gyártók tőkebevonásra való képtelensége észszerűen nem tulajdonítható az USA-ból érkező behozatalnak.

(130)

Az ideiglenes rendelet (154) preambulumbekezdésében említetteknek megfelelően a Bizottság megvizsgálta a mintában szereplő vállalatok sajátos helyzetét, és különböző okokat azonosított, amelyek megnehezítették e vállalatok számára, hogy kihasználják az erőforrások csoportszinten történő átcsoportosításából származó előnyöket. Amint azt a (154) preambulumbekezdésben is szerepel, a Bizottság a világ más régióiba irányuló beruházások előnyben részesítését, a gyártási folyamatban tapasztalható szűk keresztmetszetek kezelésének elmulasztását, a rendkívüli, folyamatos költségvetési megszorításokat valóban elismerte. A dömpingelt behozatal szerepét azonban nem lehetett figyelmen kívül hagyni a vizsgálati időszak alatt e gyártók veszteséges helyzetére gyakorolt hatásuk és az ebből eredő jövőbeli bizonytalanság miatt. A Bizottság ezért elutasította az Oxy Vinyls állítását.

(131)

A Bizottság a feleknek az ideiglenes rendeletet követő összes állítását elutasította. A Bizottság ezért az ideiglenes rendeletben közölt ténymegállapítások alapján arra a következtetésre jutott, hogy az uniós gazdasági ágazatot az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése értelmében jelentős kár érte, ezért az ideiglenes rendelet (155)–(161) preambulumbekezdése megerősítést nyert.

(132)

A TCI Sanmar vitatta, hogy a dömpingelt behozatal jelentős kárt okozott az uniós gazdasági ágazatnak, azzal érvelve, hogy i. a behozatali volumen „jelentős” növekedését egy 1 %-os piaci részesedést jelentő, rendkívül alacsony kiindulás alaptól mérték, és az uniós gazdasági ágazat a vizsgálati időszak alatt kiemelkedően magas, 80 %-os piaci részesedést tartott fenn, ii. az importárak nem okoztak kárt, és az ágazat a figyelembe vett időszak alatt – a vizsgálati időszak kivételével – nyereséges volt, és iii. a vizsgálati időszakban az uniós gazdasági ágazat veszteségeinek oka a magas beruházási szint volt. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy ezekkel az elemekkel más szakaszok foglalkoztak: lásd fent a (85), (96), (99), (124) és (125) preambulumbekezdést.

(133)

A fentiek alapján az ideiglenes rendelet (163)–(170) preambulumbekezdésében foglalt következtetések megerősítést nyertek.

(134)

A Formosa vitatta, hogy a harmadik országokból érkező behozatal viszonylag stabil maradt, és felszólította a Bizottságot, hogy alaposabban vizsgálja meg a behozatali tendenciákat.

(135)

A Bizottság megerősítette, hogy az összes harmadik országból, kivéve az érintett országokból érkező behozatal 2020-hoz hasonlóan a vizsgálati időszakban is stabil volt (322 205 tonna a vizsgálati időszakban, szemben a 2020. évi 317 781 tonnával, abszolút számokban kifejezve), és a piaci részesedése csak mérsékelten (a 2020. évi 8 %-ról a vizsgálati időszakban 10 %-ra) nőtt. A Bizottság megjegyzi továbbá, hogy a Formosa nem fejtette ki, hogy a Bizottságnak pontosan mit kellett volna másképpen elemeznie, és nem szolgáltatott olyan bizonyítékokat sem, amelyek megkérdőjelezték volna a Bizottságnak a harmadik országokból érkező behozatalra vonatkozó következtetését. Ezért a Bizottság elutasította a Formosa állítását.

(136)

A TCI Sanmar azt állította, hogy a Mexikóból érkező behozatal jelentős, és nehéz megérteni, hogy a Bizottság hogyan tekintheti úgy, hogy az érintett országokból érkező behozatal árlenyomó hatással bír, a Mexikóból érkező behozatal azonban nem. A Mexikóból érkező behozatal ára a vizsgálati időszakban valamivel magasabb volt, mint az Egyiptomból érkező behozatalé, de még mindig alacsonyabb volt az uniós gazdasági ágazat árainál. A TCI Sanmar felszólította a Bizottságot annak orvoslására, hogy nem értékelte megfelelően, hogy a vizsgálati időszak alatt Mexikóból, az Unió második legnagyobb exportőrétől érkező behozatal gyengítette-e az ok-okozati összefüggést.

(137)

A Bizottság az ideiglenes rendelet 11. táblázatára hivatkozik, amely egyértelműen jelzi, hogy a Mexikóból érkező behozatal volumene a vizsgálati időszakban 9 %-kal alacsonyabb volt, mint 2020-ban, és piaci részesedése a figyelembe vett időszakban stabil maradt. E tendenciák fényében a Bizottság fenntartja, hogy a Mexikóból és az érintett országokon kívüli országokból érkező behozatal nem gyengítette az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kár és a dömpingelt behozatal közötti ok-okozati összefüggést.

(138)

A TCI Sanmar azt is megjegyezte, hogy a Dél-Koreából érkező behozatal a figyelembe vett időszakban a 2020. évi 0 %-ról a vizsgálati időszakban 2 %-ra nőtt. A TCI Sanmar jelezte, hogy a volumen és a piaci részesedés növekedése hasonló az Egyiptomból érkező behozatal növekedéséhez, és a Bizottság nem vizsgálta meg megfelelően a Dél-Koreából érkező behozatal növekedését.

(139)

A Bizottság megjegyzi, hogy a Dél-Koreából érkező behozatal a figyelembe vett időszakban valóban nőtt 48 368 tonnával, 1,6 % piaci részesedést szerezve a vizsgálati időszakban. A Bizottság azt is megjegyzi, hogy míg Dél-Korea importárai a vizsgálati időszakban 14 %-kal alacsonyabbak voltak a mintában szereplő uniós gyártók árainál, az érintett országok importárainál 7 %-kal magasabbak voltak. Ugyanakkor a dél-koreai importárak a figyelembe vett időszak minden más időszakában következetesen magasabbak voltak az uniós gyártók árainál. A Bizottság elismeri, hogy a Dél-Koreából érkező behozatal – különös tekintettel piaci részesedésének a figyelembe vett időszak alatti növekedésére – hozzájárulhatott az uniós gazdasági ágazat által a vizsgálati időszak alatt elszenvedett kárhoz, ugyanakkor megerősíti az ideiglenes rendelet (175) preambulumbekezdésében foglalt következtetést, amely szerint a harmadik országokból (köztük Dél-Koreából) érkező behozatal nem gyengítette az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kár és az érintett országokból érkező dömpingelt behozatal közötti ok-okozati összefüggést.

(140)

A fentiek fényében az ideiglenes rendelet (171)–(175) preambulumbekezdésében foglalt következtetések megerősítést nyertek.

(141)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a TCI Sanmar egyet nem értését fejezte ki a Bizottság azon értékelésével, hogy a Dél-Koreából érkező behozatal nem gyengítette az ok-okozati összefüggést, először is azért, mert a vizsgálati időszak alatt a Dél-Koreából származó behozatal importárai alacsonyabbak voltak, mint az uniós gyártók árai, másodszor pedig azért, mert a Bizottság a vizsgálati időszaktól eltérő időszakok adataira támaszkodott.

(142)

Amint az a (139) preambulumbekezdésben szerepel, a Bizottság elismerte, hogy a Dél-Koreából érkező behozatal hozzájárulhatott az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kárhoz, ugyanakkor fenntartotta, hogy a behozatalok hatása külön-külön nem tekinthető jelentősnek a volumen és az árak tekintetében, és hogy az onnan érkező behozatal nem gyengíthette az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kár és az érintett országokból érkező dömpingelt behozatal közötti ok-okozati összefüggést.

(143)

A Formosa és az Oxy Vinyls azt is állította, hogy a Svájcba irányuló, piaci értéknél alacsonyabb áron történő kivitelre való hivatkozás, valamint az az állítás, hogy az USA-ból és az Egyiptomból érkező „olcsó” behozatal elárasztja a harmadik országok piacait, például az Egyesült Királyságot és Svájcot, alaptalan.

(144)

Ez a ténymegállapítás azonban az egyesült államokbeli gyártók és a független kereskedők által szolgáltatott értékesítési adatok értékelésén, valamint Svájc és az Egyesült Királyság behozatali statisztikáin alapult. Emellett az Egyesült Királyságra vonatkozó, folyamatban lévő vizsgálat – különösen a behozatal 2024. július 26-tól történő nyilvántartásba vételéről szóló határozat (20) után – megerősítette, hogy a Bizottság következtetései nem alaptalanok.

(145)

A fentiek alapján az ideiglenes rendelet (176)–(184) preambulumbekezdésében foglalt következtetések megerősítést nyertek.

(146)

A Westlake azt állította, hogy az uniós gazdasági ágazat vizsgálati időszak alatti alacsony kapacitáskihasználásának és az ebből eredően elszenvedett hátrányos következményeknek az volt az oka, hogy az uniós gazdasági ágazat sokkal nagyobb kapacitással rendelkezett, mint amit a belföldi piac fel tudott venni. A Westlake előadta, hogy az uniós gazdasági ágazat telepített kapacitása jóval meghaladta az uniós keresletet, még akkor is, amikor a kereslet 2021-ben tetőzött, vagyis egy olyan évben, amelyet az EU-n belüli erőteljes gazdasági fellendülés jellemzett, hogy az uniós gyártók kapacitása ebben az évben 22,5 %-kal meghaladta az uniós keresletet, és hogy ez az állandó kapacitásfelesleg szükségszerűen negatív hatást gyakorolt az uniós gyártókra, de arra nem utalhatott, hogy a kárt a dömpingelt behozatal okozta.

(147)

Hasonlóképpen, az Oxy Vinyls azt állította, hogy bár a Bizottság elismerte a „viszonylag magas kapacitásfelesleget”, az uniós gazdasági ágazat helyzetének szempontjából irrelevánsként elutasította ezt a problémát azzal a meglehetősen semmitmondó indokkal, hogy ez a kapacitásfelesleg bizonyos fokig normális. Az Oxy Vinyls azzal érvelt, hogy nem lehetséges az, hogy a Bizottság a külföldi kapacitásfeleslegre gyanakvással tekint és fellép ellene, míg a belső kapacitásfelesleget kedvezőnek tekinti.

(148)

E tekintetben a Bizottság megjegyezte, hogy a Westlake észrevételei nem veszik figyelembe az uniós gazdasági ágazat exportteljesítményét a kapacitásfelesleg mérése során. Következésképpen a Bizottság elutasítja azokat, mivel a kapacitásfelesleget csak az uniós kereslethez viszonyítva mérik. Ezenkívül a Westlake állításában bemutatott számadatok pontatlanok voltak. A Bizottság továbbá, valamint az Oxy Vinyls észrevételeit illetően megjegyezte, hogy az uniós gazdasági ágazat a dömpingelt behozatal 2022 végi megugrása előtt nem mutatott az alacsony kapacitáskihasználási arányokra utaló jeleket (21), és hogy az uniós gazdasági ágazat viszonylag magas kapacitásfeleslege a vizsgálati időszakban a dömpingelt behozatal megugrásának és az alábbi 5.2.5. szakaszban külön figyelembe vett ideiglenes gazdasági visszaesésnek a közvetlen következménye volt.

(149)

A fentiek alapján az ideiglenes rendelet (185)–(190) preambulumbekezdésében foglalt következtetések megerősítést nyertek.

(150)

Az USA kormánya azt állította, hogy a Bizottság az ideiglenes rendelet (192) preambulumbekezdésében elismerte, hogy a hasonló termék árának 2022. évi emelkedése az abban az évben bekövetkezett energiaválságnak tudható be. Azt is állította, hogy az uniós gazdasági ágazatot 2022-ben energiaválság sújtotta, ami megemelte a hasonló termék árait.

(151)

Az egyiptomi kormány azt állította, hogy „a Bizottság nem vette megfelelően figyelembe az energiaválság és az uniós piacon bekövetkezett gazdasági visszaesés jelentős hatásait”, mivel „a Bizottság azon következtetése, hogy az importárak kárt okoztak, megalapozatlan, mivel az uniós gyártók az energiaválság miatt megnövekedett költségekkel szembesültek, de ezeket a költségeket jelentős kár elszenvedése nélkül áthárították a vevőkre”.

(152)

A Formosa felkérte a Bizottságot, hogy vizsgálja felül értékelését, és anélkül vegye figyelembe az energiaválság káros hatását, hogy ezt a kárt a dömpingelt behozatalnak tulajdonítaná. A Formosa azt is állította, hogy a Bizottság túlzott mértékben támaszkodott a 2021-re és a 2022 első felére vonatkozó adatokra, és indokolatlanul figyelmen kívül hagyta az energiaválság hatását 2022 későbbi hónapjaiban és 2023 elején.

(153)

A fentiek kapcsán a Bizottság megjegyezte, hogy az ideiglenes rendelet (193) preambulumbekezdésében tett kijelentése arra utalt, hogy az uniós gazdasági ágazat 2022-ben képes volt áthárítani a felhasználókra a magasabb költségeket, köztük a magasabb energiaköltségeket. Az ideiglenes rendelet (142) preambulumbekezdésében foglaltaknak megfelelően azonban 2022 végén már nem ugyanaz volt a helyzet, amikor is a mintában szereplő uniós gyártók számára már nehézséget jelentett az összes költség beépítése az értékesítési árakba.

(154)

A Bizottság megismételte, hogy az energiaválság 2022-től hatással volt az uniós gazdasági ágazat költségeire. Az uniós gazdasági ágazat azonban át tudta hárítani ezeket a magasabb költségeket mindaddig, amíg a dömpingelt behozatal 2022 végén és 2023-ban (azaz a vizsgálati időszakban) meg nem ugrott. Végezetül a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a harmadik országokból érkező behozatal elemzése megerősítette, hogy ha nem a dömpingelt behozatal, hanem az energiaválság okozta volna a kárt, és az uniós gazdasági ágazat képes lett volna áthárítani ezeket az energiaköltségeket, akkor várhatóan a más országokból érkező behozatal piaci részesedésének jelentős növekedését lehetett volna megfigyelni. A piaci részesedés jelentős növekedése azonban csak a dömpingelt behozatal esetében volt megfigyelhető.

(155)

A Westlake vitatta a panaszosok azon kijelentését, amely szerint az energiaválság 2022 végén véget ért. E tekintetben a Bizottság úgy ítélte meg, hogy míg a panaszosok és a Bizottság az energiaválságot olyan időszakként említették, amelynek során az energiaárak folyamatosan emelkedtek, a Westlake és más egyesült államokbeli gyártók, mint például a Formosa, úgy vélték, hogy az energiaválság olyan időszakra utalt, amelynek során az energiaárak az Unióban jelentősen magasabbak voltak, mint az USA-ban. A Bizottság nem vitatta, hogy az energiaárak az USA-ban alacsonyabbak voltak, mint az Unióban (és továbbra is azok), de tény, hogy az Unióban megállt az energiaárak emelkedése. A Bizottság megjegyezte, hogy a tagállamok együttes fellépése miatt a gáz (az Oroszország Ukrajna ellen indított agressziós háborúja által leginkább érintett energiaforrás) ára „2022 végére jelentősen visszaesett, és 2023-ban viszonylag stabil maradt” (22). A Bizottság ezért megismételte, hogy a vizsgálati időszakra vonatkozó adatokat nem befolyásolta az energiaárak Unión belüli folyamatos emelkedése. Éppen ellenkezőleg, az árak stabilizálódása megerősítette, hogy a vizsgálati időszakra vonatkozó adatokat nem befolyásolták az energiaárak változásai.

(156)

Ezért az ideiglenes rendelet (191)–(194) preambulumbekezdésében foglalt következtetések megerősítést nyertek.

(157)

Az Oxy Vinyls azt állította, hogy az uniós gazdasági ágazatot ért állítólagos kárt az uniós piac zsugorodása okozta. Az Oxy Vinyls felkérte a Bizottságot, hogy a korábbi gyakorlatnak megfelelően, ezen az alapon szüntesse meg a vizsgálatot. A Formosa felkérte a Bizottságot, hogy vizsgálja felül értékelését, és anélkül vegye figyelembe az ágazatban bekövetkezett általános gazdasági visszaesés káros hatását, hogy ezt a kárt az állítólagosan dömpingelt behozatalnak tulajdonítaná. A TCI Sanmar azt is állította, hogy a Bizottság ténymegállapításai aláássák értékelését, és azt bizonyítják, hogy a Bizottság nem értékelte megfelelően, hogy a kereslet csökkenése gyengítette-e az ok-okozati összefüggést.

(158)

Az ideiglenes rendelet (196) preambulumbekezdésében foglaltak szerint az S-PVC iránti kereslet az uniós piacon 18 %-kal csökkent a figyelembe vett időszakban. A (197) preambulumbekezdésben a Bizottság kifejtette továbbá, hogy ennek oka a magas infláció és a hitelfelvételi költségek kombinációja volt, amely általánosságban véve kihatással volt a gazdaságra, és korlátozta az építőipari ágazatban, vagyis a PVC fő piacán felmerülő keresletet. Ezenkívül az ideiglenes rendelet (200) preambulumbekezdésben a Bizottság elismerte, hogy a visszaesés korlátozott hatást gyakorolt, de nem szünteti meg vagy gyengíti az ok-okozati összefüggést. E tekintetben valóban kiemelhető, hogy a kár a vizsgálati időszakban volt megfigyelhető, és a kereslet 2022-höz képest 11 %-kal csökkent, miközben az Egyiptomból és az USA-ból érkező dömpingelt behozatal abszolút volumene 91 %-kal, piaci részesedése pedig 116 %-kal nőtt ugyanebben az időszakban, árai pedig 20 %-kal voltak alacsonyabbak az uniós gyártók árainál. Ezek a számadatok egyértelműen bizonyítják, hogy még ha a kereslet csökkenése hozzá is járulhatott az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kárhoz, az uniós gyártókat ért kár fő oka a dömpingelt behozatal megugrása volt, és a kereslet csökkenése nem gyengítette ezt az összefüggést.

(159)

A Westlake azt állította, hogy az a tény, hogy az uniós termelés a releváns időszakban csökkent, nem a dömpingelt behozatal által okozott kárra utal, hanem egyszerűen annak a logikus következménye, hogy az Unióban 2022-től kezdődően csökken a kereslet.

(160)

A Westlake érvelése ellentétben állt azzal a ténnyel, hogy 18 %-os keresletcsökkenés mellett az érintett országokból érkező behozatal nyolcszorosára nőtt, ami a piaci részesedés 9,2 százalékpontos növekedését jelentette a figyelembe vett időszakban, míg az uniós gazdasági ágazat értékesítései 28 %-kal csökkentek. Ezen túlmenően az uniós termelés 4 százalékponttal nagyobb mértékben csökkent, mint a felhasználás, ami azzal magyarázható, hogy a piaci részesedés a dömpingelt behozatal piaci részesedésének javára csökkent.

(161)

A Bizottság megjegyezte, hogy ezek a tendenciák megerősítik a dömpingelt behozatal által a korlátozott kereslettel összefüggésben okozott kárra vonatkozó értékelését.

(162)

A fentiek alapján az ideiglenes rendelet (195)–(200) preambulumbekezdésében foglalt következtetések megerősítést nyertek.

(163)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az Oxy Vinyls azt állította, hogy az uniós gazdasági ágazat elidegenítette ügyfeleit az árstratégiájával, amelyet 2022-ig egymás utáni áremelések jellemeztek, és arra kényszerült, hogy csökkentse az árakat, mivel a vevők nem voltak hajlandók elfogadni a további áremeléseket. Azt állította továbbá, hogy a magas árak és a csökkenő kereslet kombinációja végső soron veszteségeket okoz az uniós gazdasági ágazat értékesítéseiben. Ezen állításának alátámasztására az Oxy Vinyls egy azzal kapcsolatos bírósági határozatra hivatkozott, hogy szükséges-e értékelni az uniós gyártók magatartását a kár meghatározása során (23).

(164)

A Bizottság e tekintetben megjegyezte, hogy az ideiglenes rendelet (195)–(200) preambulumbekezdésében figyelembe vette a kereslet vizsgálati időszak alatti csökkenését, és elismerte, hogy az bizonyos hatást gyakorolt az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kárra. Ami azonban az árakat illeti, az Oxy Vinyls állításával ellentétben a Bizottság megállapította, hogy azok valójában jelentősen (28 %-kal) csökkentek a vizsgálati időszakban, amely csökkenés egybeesett a dömpingelt behozatal 2022-höz képest bekövetkezett jelentős megugrásával (91 %). Ami az Oxy Vynils által az elidegenítésre vonatkozóan benyújtott bizonyítékot illeti, az nem támasztotta alá az állítást és az állítás nem veszi figyelembe, hogy az uniós gazdasági ágazat nem egyetlen gyártóból áll. Végezetül, mivel az uniós gazdasági ágazat több uniós gyártóból áll, az Oxy Vinyls állítása arra engedne következtetni, hogy együttesen versenyellenes gyakorlatokat folytattak.

(165)

A fentiek alapján a Bizottság elutasította az Oxy Vinyls az érdekelt felek végső tájékoztatását követően kifejtett észrevételeit.

(166)

Az Oxy Vinyls azt állította, hogy az USA-ból érkező behozatal 2021–2022, valamint 2022 és a vizsgálati időszak közötti növekedése egybeesett az uniós gyártók vis maiorra vonatkozó ismételt bejelentéseinek időszakával, és hogy az USA-ból érkező behozatal ezért csupán az uniós felhasználók S-PVC-ellátása terén fennálló hiányt szüntette meg. A TCI Sanmar azt állította, hogy a vis maiorra vonatkozó bejelentések kedvezőtlenül befolyásolhatták a vevők és az uniós gyártók közötti bizalmi viszonyt, arra ösztönözve a vevőket, hogy megbízható üzleti partnereket keressenek az érintett országokban.

(167)

A Bizottság emlékeztetett arra, hogy a vizsgálatban részt vevő felek nem szolgáltattak bizonyítékokat ezen érvekre vonatkozóan. A Bizottság megjegyezte, hogy a vis maior események nem szokatlanok az S-PVC-ágazatban, amely az Unióban több helyszín között oszlik meg, és a kritikus fontosságú nyersanyagok tekintetében az upstream iparágakra támaszkodik, de még nem szolgáltak olyan bizonyítékokkal, amelyek összefüggést mutatnak a vis maior események és a dömpingelt behozatal megugrása között. A vis maior események többsége 2020-ban és 2021-ben következett be, jóval az érintett országokból érkező dömpingelt behozatal megugrása előtt.

(168)

Az állítások gyengeségének szemléltetése érdekében a Bizottság azt is megjegyezte, hogy 2021-ben mindhárom amerikai S-PVC-gyártó vis maior eseményt jelentett be (24), megerősítve, hogy ezek a bejelentések nem csak az uniós gazdasági ágazatra jellemzőek, és jelezve, hogy ezek az események nem befolyásolhatják a felhasználók és a gyártók közötti kapcsolatot. Emellett, amint azt az ideiglenes rendelet (203) preambulumbekezdése egyértelműen kifejti, az uniós gazdasági ágazat vis maior eseményeinek többsége a figyelembe vett időszak elején következett be (amelyeket 2020-ban és 2021-ben jelentettek be), jóval a dömpingelt behozatal vizsgálati időszak alatti megugrása előtt.

(169)

Ezért az ideiglenes rendelet (201)–(206) preambulumbekezdésében foglalt következtetések megerősítést nyertek.

(170)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az Oxy Vinyls benyújtott bizonyos vis maior nyilatkozatokat a 2022-es és a 2023-as évből, és az állította, hogy a Bizottság álláspontjával ellentétben ezek nem korlátozódnak 2020-ra és 2021-re. A Bizottság elismerte, hogy nem szokatlan a vis maior események előfordulása egy olyan iparágban, amelyet több termelési hely jellemez, azonban továbbra is fennáll az a tény, hogy a vis maior esetek többségét 2020-ban és 2021-ben, a dömpingelt behozatal ugrásszerű növekedését megelőzően jelentették be, amint arról az együttműködő importőrök is beszámoltak a vizsgálat során (25).

(171)

Ezen túlmenően, tekintettel az uniós gazdasági ágazat kapacitásfeleslegére, a Bizottság a vizsgálata során bizonyítékot talált arra, hogy a vis maiort elszenvedett uniós gyártóknak sikerült kihasználniuk a velük kapcsolatban álló gyártók termelési kapacitását (lásd az ideiglenes rendelet (205) preambulumbekezdését). A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(172)

A Bizottság a feleknek az ideiglenes rendeletet követő összes állítását elutasította. A Bizottság tehát az ideiglenes rendeletben foglalt ténymegállapítások alapján arra a következtetésre jutott, hogy az Egyiptomból és az Egyesült Államokból érkező dömpingelt behozatal jelentős kárt okozott az uniós gazdasági ágazatnak, és az egyéb tényezők – akár külön-külön, akár együttesen vizsgálva – nem gyengítették vagy nem szüntették meg a jelentős kár és a dömpingelt behozatal közötti ok-okozati összefüggést.

(173)

Annak meghatározása érdekében, hogy a (3) preambulumbekezdés szerinti előzetes tájékoztatási időszakban bekövetkezett-e a vizsgálat tárgyát képező behozatalok további jelentős növekedése és emiatt szükséges-e az e növekedés miatti további kár figyelembevétele a kárkülönbözet meghatározásakor, figyelemmel arra is, hogy az előzetes tájékoztatási időszakra nem rendelt el az érintett behozatalok vonatkozásában nyilvántartásbavételi kötelezettséget, a Bizottság az alaprendelet 9. cikke (4) bekezdésének harmadik albekezdésével összhangban elemezte a behozatali volumenek alakulását.

(174)

Az Eurostat adatai alapján az előzetes tájékoztatási időszak négy hete alatt az Egyiptomból és az Amerikai Egyesült Államokból érkező behozatal volumene 35 %-kal volt alacsonyabb, mint a vizsgálati időszakban megfigyelt, négy hétre vetített átlagos behozatali volumen. Ennek alapján a Bizottság megállapította, hogy az előzetes tájékoztatási időszakban nem következett be a vizsgálat tárgyát képező behozatalok jelentős növekedése.

(175)

Ezért a Bizottság e tekintetben nem igazította ki a kár megszüntetéséhez szükséges mértéket.

(176)

Egyiptom és az USA kormánya észrevételeket nyújtott be a behozatal utáni kiigazítással kapcsolatban. A Bizottság számításait a behozatal utáni költségek óvatos, a CIF-érték 1,0 %-ának megfelelő becslése alapján végezte el, amelyet közölt a mintában szereplő exportőrökkel, és a kárkülönbözet meghatározásának e szempontjával kapcsolatban nem érkezett észrevétel.

(177)

A Bizottsághoz észrevételek érkeztek az USA kormányától és az együttműködő exportáló gyártótól, amelyekben rámutattak a túlzott nyereségcélra. Az érvek szerint a 13,1 %-os nyereségcél nem felel meg a rendes versenyfeltételek mellett észszerűen elérhető nyereségcélnak, mivel a 2021-ben elért, szokásosnál jobb eredmények 2022 nagy részében is folytatódtak. A Westlake azt a kritikát fogalmazta meg, hogy 2022-ben az Egyiptomból és az USA-ból érkező behozatal volumene már növekedni kezdett.

(178)

Ezekre az állításokra válaszolva a Bizottság először is megismétli az ideiglenes rendelet (217) és (219) preambulumbekezdésében kifejtett érveket, nevezetesen azt, hogy a 2022-ben elért nyereség a legmegfelelőbb nyereség, amelyet nyereségcélként lehet alkalmazni a figyelembe vett időszak éveiből. A Bizottság továbbá megjegyzi, hogy a Covid19-világjárvány utáni fellendülés 2022-re véget ért, és ez a gazdasági fellendülés a 2021-es évet uralta. A Bizottság elismeri továbbá, hogy a dömpingelt behozatal már 2022-ben is jelen volt a piacon, és befolyásolhatta az uniós gazdasági ágazat által elért nyereséget. Ha azonban hatással volt az elért nyereség szintjére, akkor kedvezőtlen hatást gyakorolt, és csökkentette a nyereséget, ami csak akkor lehet előnyös az exportáló gyártók számára, ha a kár megszüntetéséhez szükséges mérték kiszámítása e nyereség alkalmazásával történik.

(179)

A TCI Sanmar azzal érvelt, hogy az ágazat 2022-ben profitált a Covid19-világjárvány utáni erőteljes fellendülésből, ezért az abban az évben regisztrált nyereség nem alkalmazható nyereségcélként. A Bizottság nem értett egyet ezzel a kijelentéssel, mivel a felhasználás volumene 2022-ben 18,3 %-kal csökkent. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(180)

A Westlake és a TCI Sanmar az uniós gazdasági ágazat 2019-ben megfigyelt nyereségének felhasználását javasolta. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy kérdéses, hogy miért lenne megfelelőbb a figyelembe vett időszakon kívüli eredményeken alapuló nyereségcél alkalmazása, mint a 2022. évi haszonkulcs alkalmazása, amely olyan év volt, amikor az uniós gazdasági ágazatot energiaválság sújtotta, és elkezdte sújtani a dömpingelt behozatal hatása.

(181)

A fentiek alapján az ideiglenes rendelet (216)–(224) preambulumbekezdése megerősítést nyert.

(182)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a TCI Sanmar azzal érvelt, hogy a tonnánkénti 1 405,48 EUR kárt nem okozó ár erősen inflált volt, hivatkozva a PVC iparágra vonatkozó, 2014 januárja és 2024 márciusa közötti Platts-jelentésekre. Emellett megismételte a 2022. évi nyereségcél nem megfelelő voltára vonatkozó állítását, és megismételte a 2019. évi nyereség alkalmazására irányuló javaslatát.

(183)

A Bizottság megjegyezte, hogy a kárt nem okozó árat az alaprendelet 7. cikkének (2c) és (2d) bekezdésével összhangban számították ki, és az nem alapulhat jelentéseken vagy más típusú külső forrásokon.

(184)

Ami a nyereségcélt illeti, a fenti (180) preambulumbekezdésben foglalt érvelés mellett a Bizottság megállapította, hogy 2019-ben az uniós gazdasági ágazat veszteséges helyzetben volt, ezért a 2019-es év erre a célra alkalmatlan volt.

(185)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az Oxy Vinyls azt állította, hogy az amerikai exportőrök magas kárkülönbözetének oka az volt, hogy a Bizottság az amerikai azonnali exportárakat hasonlította össze az uniós szerződéses árakkal, vagy olyan irányárat állapított meg, amely magában foglalja a szerződéses árak „magasabb” haszonkulcsát.

(186)

Az Oxy Vinyls azt is állította, hogy a Bizottság által használt irányár inflált ár volt, mert az meghaladta a 2020., a 2021. évi és a vizsgálati időszaki eladási árakat. Az Oxy Vinyls a figyelembe vett időszak mind a négy időszakára vonatkozóan átlagos haszonkulcs és előállítási költség alkalmazását javasolta, ami tonnánként 1 040 EUR termelési költséget és 7,9 %-os haszonkulcsot eredményez.

(187)

A Bizottság először is emlékeztet arra, hogy a kárt nem okozó árat a mintában szereplő uniós gyártók előállítási költségei alapján számították ki, és hogy ez a vizsgálat nem vonta maga után az árak összehasonlítását. Ezenkívül a nyereségcél nem alapulhat veszteséges időszakokon, ami az Oxy Vinyls által javasolt vizsgálati időszak esetében áll fenn.

(188)

Másodszor, ami a nyereségcélt illeti, a Bizottság megjegyezte, hogy még ha a 13,1 %-os helyett az alaprendelet 7. cikkének (2c) bekezdésében előírt legalacsonyabb 6 %-os nyereséget alkalmazná is, az összes amerikai exportőr dömpingkülönbözete alacsonyabb lenne, mint a vonatkozó kárkülönbözetek. Ez azt jelenti, hogy az amerikai exportőrökre alkalmazandó dömpingellenes vámok szintje nem változott volna.

(189)

Így a kár megszüntetéséhez szükséges végleges mérték az együttműködő exportáló gyártók és az összes többi vállalat esetében a következőképpen alakult:

(190)

Az uniós gazdasági ágazat érdekével kapcsolatban nem érkezett észrevétel. Ezért az ideiglenes rendelet (227)–(232) preambulumbekezdésében foglalt következtetések megerősítést nyertek.

(191)

A független importőrök érdekére vonatkozó észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (233)–(235) preambulumbekezdésében foglalt következtetések megerősítést nyertek.

(192)

A TCI Sanmar azt állította, hogy a Bizottság nem vette figyelembe a vámok kivetésének a felhasználókra gyakorolt káros hatását, kijelentve, hogy az uniós gyártók szinte monopolhelyzetben vannak az uniós piacon, és a Covid19-világjárvány utáni fellendülés időszakában jelentősen a költségek fölé tudták emelni az árakat, és hogy a vámok korlátozni fogják a felhasználók azon képességét, hogy az érintett országokból szerezzék be a termékeket, hogy az uniós gyártókat bizonyos mértékű versenykényszer alatt tartsák.

(193)

A Bizottság megismétli, hogy a felhasználók számára végső soron előnyös lenne egy olyan uniós versenypiac, amelyen számos S-PVC-gyártó van jelen, ami csak a dömpingelt behozatalból eredő tisztességtelen verseny kezelése esetén lenne lehetséges. Emlékeztetni kell továbbá arra, hogy az uniós S-PVC-ágazat tizenkét gyártót foglal magában, és a termék jellemzőinek köszönhetően a piacon rendkívül erős a verseny. Emellett az uniós piacon alternatív források is rendelkezésre állnak, például a Mexikóból, Dél-Koreából, Norvégiából és az Egyesült Királyságból érkező behozatal. Mindenesetre a vámok célja nem az érintett országokból érkező behozatal megszüntetése, hanem az egyenlő versenyfeltételek helyreállítása az uniós piacon.

(194)

A TCI Sanmar az uniós piacon az S-PVC-ellátás terén fennálló szinte monopolhelyzetre hivatkozott. A Bizottság megjegyzi, hogy ez az állítás ellentmond a TCI Sanmar nyereségcélra vonatkozó észrevételeinek, mivel az S-PVC egy árucikk, valamint annak a ténynek is, hogy az Unióban az S-PVC-t gyártó három legnagyobb telephely/jogalany csak az uniós termelés egynegyedét adja. Ezenkívül, az ideiglenes rendelet (171) preambulumbekezdésében foglaltak szerint rendelkezésre állnak más harmadik országbeli beszerzési források is.

(195)

A Westlake azt állította, hogy „az ilyen magas vámok kivetése minden bizonnyal rendkívül kedvezőtlen hatással lesz a felhasználókra és a PVC-re támaszkodó downstream ágazatokra az EU-ban”. Westlake megismételte a Rehau Industries SE & Co (Rehau) – a vizsgálatot követően észrevételeket tett egyik felhasználó – korábbi észrevételeit, amelyek azokra a károkra vonatkoztak, amelyek különösen az uniós gazdasági ágazat által felszámított magas árak és az ellátási zavarok miatt érték az uniós downstream ágazatokat, amelyeknek fő alapanyaga az S-PVC. Az Oxy Vinyls hasonló észrevételeket tett, hangsúlyozva, hogy az USA-ból érkező behozatal fontos szerepet játszik az S-PVC-ellátás biztosításában.

(196)

E tekintetben a Bizottság elismeri, hogy a felhasználók alacsonyabb áron tudtak S-PVC-t vásárolni az érintett országokból, ami leginkább a dömpingnek tudható be. A Bizottság azonban megjegyzi, hogy ellentmondásos egyrészt az említett alacsonyabb árakból származó előnyökre hivatkozni, és másrészt az ellátási zavarok elkerülésének szükségessége mellett érvelni. A Bizottság megismétli, hogy a dömpingelt behozatal által okozott kárt pontosan azért kell kezelni, mert a downstream ágazatoknak az az érdeke, hogy biztosított legyen az S-PVC-ellátás. Korrekciós intézkedések hiányában aligha kétséges, hogy az uniós gazdasági ágazat kilátásai negatívak lennének, és a felhasználók azzal szembesülnének, hogy kevesebb az uniós gyártó, és az ellátás kevesebb gyártónál koncentrálódik. Az uniós gyártók számának csökkenése valóban problémát okozhat az Unión belüli S-PVC-ellátás biztonsága terén.

(197)

Tizenöt importőr/felhasználó és a PVC Ablakprofilok Európai Szövetsége (PVC Window Profiles Association – EPPA), valamint az összes exportáló gyártó jelentkezett az ideiglenes intézkedések bevezetését követően, azzal érvelve, hogy nagyon magas áraknak lesznek kitéve az uniós piacon, mivel az érintett behozatal ki fog szorul a piacról, és az uniós gyártók védelmet fognak élvezni a tényleges külföldi versennyel szemben. Azzal is érveltek, hogy az intézkedések hatással lesznek az S-PVC uniós piacon való elérhetőségére is, mivel az uniós gyártóknál az elmúlt néhány évben a hatékonyság hiánya vált meghatározóvá, több gyárat bezártak, és általában nem veszik kellően figyelembe a fogyasztói igényeket.

(198)

A fenti érvek az ideiglenes rendeletben már tárgyalt és elutasított korábbi érveket tükrözik, nevezetesen azt, hogy az Unióban az S-PVC-ágazat tizenkét gyártót foglal magában, és a termék jellemzőinek köszönhetően a piacon rendkívül erős a verseny. Különösen az ideiglenes rendelet (126)–(127) és (187) preambulumbekezdése már foglalkozott a gyárbezárásokra vonatkozó érvvel. Emellett, ami a külföldi versenyt illeti, az uniós piacon alternatív források is rendelkezésre állnak, például a Mexikóból, Dél-Koreából, Norvégiából és az Egyesült Királyságból érkező behozatal. Mindenesetre a vámok célja nem az érintett országokból érkező behozatal megszüntetése, hanem az egyenlő versenyfeltételek helyreállítása az uniós piacon.

(199)

A Bizottság elutasította a felhasználók érdekével kapcsolatban tett észrevételeket. Ezért az ideiglenes rendelet (236)–(241) preambulumbekezdése megerősítést nyert.

(200)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az EPPA azt állította, hogy az intézkedések javasolt szintje túlságosan magas. Ehelyett 25 %-ot meg nem haladó vámszintet javasolt. Azt állították továbbá, hogy az intézkedéseknek betudhatóan az ellátásuk nem biztosított, az uniós gyártók vis maior eseményei miatt, valamint azért, mert a többi termelő ország nem érdekelt az uniós piacon, vagy elsősorban belföldi piacaik ellátására törekszik. Emellett azt állították, hogy becsléseik szerint az uniós belföldi árak 40–50 %-kal fognak emelkedni, és példátlanul magas szintet fognak elérni.

(201)

Ezen állítások alátámasztására a 2021. évben bekövetkezett vis maior eseményekre, valamint a Mexikóra és Dél-Koreára vonatkozó PVC-kiviteli statisztikákra hivatkoztak. Dél-Koreát illetően egy újságcikket is benyújtottak, amely szerint „a magasabb szállítási költségek és a hosszabb átfutási idők miatt az európai vásárlók számára kevésbé járható a PVC Ázsiából történő beszerzése”.

(202)

Ezen állításokra válaszul a Bizottság megjegyzi, hogy a vis maior eseményekkel a fenti (168)–(171) preambulumbekezdés, valamint az ideiglenes rendelet (201)–(206) preambulumbekezdése megfelelően foglalkozott. Dél-Korea esetében a Bizottság megjegyezte, hogy az európai rendeltetési helyek megfelelően képviseltetve vannak az ország PVC-kiviteli statisztikáiban, míg Mexikó állandó és stabil jelenléttel rendelkezik az uniós piacon, amint azt a teljes figyelembe vett időszakra vonatkozóan megállapították (lásd az ideiglenes rendelet 11. táblázatát). Végezetül az EPPA állítólagosan magas uniós áremelésekre vonatkozó becslései megalapozatlanok voltak.

(203)

Az EPPA továbbá azt állította, hogy az S-PVC árainak a vámok miatti emelkedése magasabb építési költségeket, a lakások megfizethetőségének csökkenését és a lakhatási projektek késedelmét fogja eredményezni.

(204)

A fenti (202) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint ezek az állítások megalapozatlanok maradtak, ezért azokat elutasították.

(205)

A fentiek alapján az ideiglenes rendelet (242) preambulumbekezdésében foglalt következtetés megerősítést nyert.

(206)

A dömpinggel, a kárral, az ok-okozati összefüggéssel, az intézkedések szintjével és az uniós érdekkel kapcsolatos következtetéseket figyelembe véve az alaprendelet 9. cikkének (4) bekezdésével összhangban végleges dömpingellenes intézkedéseket kell bevezetni annak megakadályozása érdekében, hogy az érintett termék dömpingelt behozatala további kárt okozzon az uniós gazdasági ágazatnak.

(207)

A Westlake azt javasolta, hogy a felhasználók érdekeire tekintettel a Bizottság vegyen fontolóra „egy kevésbé tiltó intézkedésformát […], még pontosabban egy minimális importárhoz képest maximált értékvámot”. A panaszosok vitatták egy ilyen intézkedés lehetőségét, mivel a minimális importár nem megfelelő intézkedés, tekintettel arra, hogy a termelési költségek mintegy 80 %-át teszik ki az S-PVC ingadozó nyersanyagköltségei, a független kereskedőkön keresztül történő közvetett értékesítés miatt fennáll a kijátszás és a visszanyerés kockázata, és mivel az Unióban bőséges szabad kapacitás áll rendelkezésre, ami biztosítja a felhasználók ellátásának biztonságát.

(208)

A Bizottság egyetértett azzal, hogy egy minimális importár nem lenne megfelelő, mivel az S-PVC árait befolyásolja az energiaárak volatilitása, ami ingadozóvá teszi a nyersanyagok árát. A Bizottság továbbá úgy vélte, hogy ez a minimális ár nem biztosítaná a felhasználók és a gyártók számára az S-PVC rendelkezésre állását, mivel ez az ár nem tükrözné a piac dinamikáját.

(209)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a Westlake három másik exportáló gyártóval (Oxy Vinyls, Shin-tech és Tricon) együtt tisztázta ezt a kérést. Pontosították, hogy az eredeti minimális importárat a mintában szereplő két egyesült államokbeli gyártó vizsgálati időszak alatti szállítási költségeit is magában foglaló rendes érték súlyozott átlagának szintjén kellene megállapítani, és az az USA-ból származó összes behozatalra alkalmazandó lenne. A minimális importár alatti behozatalra az importár és a minimális importár közötti különbséget fedező egyedi értékvámot alkalmaznának. A PVC előállításához használt nyersanyagok áringadozásának figyelembevétele és a piac dinamikájának tükrözése érdekében azt javasolták, hogy a Bizottság rendszeresen (negyedévente vagy félévente) indexálhatná a minimális importárat a Chemical Market Analytics által közzétettek szerinti nyugat-európai etilénárak alapján.

(210)

Ezen túlmenően azt állították, hogy az amerikai azonnali exportárak és az uniós azonnali árak közötti árkülönbségek 2022-ben és a vizsgálati időszakban jelentősen magasakká váltak, és hogy a vizsgálati időszakot követő időszakban azok visszatértek a hagyományosan hasonló szintjükre. Kérelmezték, hogy amennyiben intézkedések bevezetésére kerül sor, két éven belül automatikusan induljon meg az időközi felülvizsgálat.

(211)

A Bizottság megvizsgálta a kérelmet. Megállapította, hogy a jelentősen eltérő dömpingkülönbözettel rendelkező gyártókra vonatkozó egyetlen minimális importár nem tükrözné a felek esetében megállapított eltérő dömpingszinteket, és így alááshatná az intézkedések hatékonyságát. Ezenkívül a javasolt formát nagyon nehéz lenne végrehajtani, mivel jelentős számú ismétlődő adminisztratív és jogalkotási frissítést igényelne. Ennek alapján a javaslatot véglegesen nem lehetett elfogadni.

(212)

Ami a két éven belüli automatikus időközi felülvizsgálat iránti kérelmet illeti, a Bizottság megjegyezte, hogy az a vizsgálati időszakot követő időszakra vonatkozó információkon alapul, amelyeket nem lehetett megfelelően ellenőrizni. Mindenesetre az alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdése értelmében bármely exportőr vagy importőr kérhet időközi felülvizsgálatot, ha a végleges intézkedések megállapítása óta eltelt egy év.

(213)

A fentiek alapján a végleges dömpingellenes vám vámtételei a vámfizetés nélküli, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következők:

(214)

Az e rendeletben egyes meghatározott vállalatok számára megállapított egyedi dömpingellenes vámtételek a vizsgálat ténymegállapításain alapulnak. Ezért a jelen vizsgálat során e vállalatok tekintetében megállapított helyzetet tükrözik. Ezek a vámtételek kizárólag az érintett országokból származó és a megnevezett jogalanyok által gyártott vizsgált termék behozatalára vonatkoznak. Az e rendelet rendelkező részében kifejezetten nem említett egyéb vállalat által – ideértve a kifejezetten említett vállalatokhoz kapcsolódó egységeket is – előállított érintett termékek behozatalára a kedvezményes vámtételek nem alkalmazhatók, így azokra „az Egyiptomból vagy az Amerikai Egyesült Államokból származó minden más behozatalra” alkalmazandó vámok vonatkoznak.

(215)

Ha a későbbiek folyamán egy vállalat módosítja a jogalany nevét, kérelmezheti az egyedi dömpingellenes vámtételek alkalmazását. A kérelmet a Bizottsághoz kell intézni (26). A kérelemnek tartalmaznia kell minden olyan releváns információt, amely alapján bizonyítható, hogy a változás nem érinti a vállalatnak a rá vonatkozó vámtételre való jogosultságát. Ha a vállalat nevének megváltozása nem érinti a vállalatra vonatkozó vámtétel igénybevételére való jogosultságot, a névváltoztatásról a Bizottság rendeletet tesz közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

(216)

A vámtételek közötti különbségből adódó, az intézkedések kijátszásával kapcsolatos kockázat lehető legkisebbre csökkentése érdekében különleges intézkedésekkel szükséges biztosítani az egyedi dömpingellenes vámok megfelelő alkalmazását. Az egyedi dömpingellenes vámok alkalmazásának feltétele, hogy a tagállamok vámhatóságainak érvényes kereskedelmi számlát kell bemutatni. A számlának meg kell felelnie az e rendelet 1. cikkének (3) bekezdésében meghatározott követelményeknek. A számla bemutatásáig a behozatalra „az Egyiptomból vagy az Amerikai Egyesült Államokból származó minden más behozatalra” alkalmazandó dömpingellenes vámot kell alkalmazni.

(217)

Bár a számla bemutatása szükséges ahhoz, hogy a tagállamok vámhatóságai az egyedi dömpingellenes vámtételeket alkalmazhassák a behozatalra, a vámhatóságoknak nem kizárólag a számlát kell figyelembe venniük. A tagállamok vámhatóságai ugyanis minden más esethez hasonlóan – az árunyilatkozatban foglalt adatok helytállóságának ellenőrzése céljából, valamint annak biztosítása érdekében, hogy az adott vámtétel alkalmazása vámjogi szempontból indokolt legyen – akkor is kötelesek elvégezni a szokásos ellenőrzéseket és akkor is jogosultak további dokumentumokat (fuvarokmányokat stb.) kérni, ha a bemutatott számla teljesíti az e rendelet 1. cikkének (3) bekezdésében meghatározott összes követelményt.

(218)

Amennyiben – különösen az érintett dömpingellenes intézkedések bevezetését követően – az alacsonyabb egyedi vámtételekben részesülő vállalatok kivitelének mennyisége jelentősen megnő, ez a mennyiségi növekedés önmagában is az alaprendelet 13. cikkének (1) bekezdése szerinti, a kereskedelem szerkezetében az intézkedések bevezetése nyomán bekövetkezett változásnak tekinthető. Ilyenkor – a feltételek teljesülése esetén – kijátszásellenes vizsgálat indítható. Ez a vizsgálat többek között irányulhat annak megállapítására, hogy szükség van-e az egyedi vámtétel(ek) eltörlésére és ebből következően országos hatályú vám kivetésére.

(219)

A dömpingellenes vámok megfelelő érvényesítése érdekében a „minden más vállalat” számára megállapított dömpingellenes vám nemcsak az e vizsgálatban nem együttműködő exportáló gyártókra alkalmazandó, hanem azokra a gyártókra is, amelyek a vizsgálati időszakban nem exportáltak az Unióba.

(220)

Tekintettel a megállapított dömpingkülönbözetekre és figyelembe véve az uniós gazdasági ágazatnak okozott kár mértékét, az ideiglenes rendelettel kivetett ideiglenes dömpingellenes vám formájában biztosított összegeket az e rendeletben megállapított mértékéig véglegesen be kell szedni.

(221)

Figyelembe véve az (EU, Euratom) 2024/2509 európai parlamenti és tanácsi rendelet (27) 109. cikkét, az Európai Unió Bíróságának ítéletében előírt visszatérítés esetén az Európai Központi Bank irányadó refinanszírozási műveleteire alkalmazott, az Európai Unió Hivatalos Lapjának C sorozatában minden egyes hónap első naptári napján közzétett kamatlábbal megegyező mértékű késedelmi kamat fizetendő.

(222)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az (EU) 2016/1036 rendelet 15. cikkének (1) bekezdésével létrehozott bizottság véleményével,