(1)

Az (EU) 2023/2405 rendelet 14. cikkének (1) bekezdése olyan önkéntes környezeti címkézési rendszert hoz létre, amely lehetővé teszi a repülések környezeti teljesítményének mérését, és amely nyitva áll az említett rendelet hatálya alá tartozó valamennyi légijármű-üzembentartó előtt.

(2)

Annak érdekében, hogy a fogyasztók megalapozott döntéseket hozhassanak a légi járatok és más alternatív közlekedési módok használatáról, kívánatos e rendeletben alapos, megbízható, átlátható és harmonizált módszertant meghatározni a repülésekből származó kibocsátások elsődleges adatok felhasználásával történő becslésére, valamint szabályokat előírni a légijárat-kibocsátás utasokkal való közlésére vonatkozóan. Mivel a módszertan eredménye a légi járatok kibocsátásainak becslése, e rendeletben olyan nevet kell adni e címkének, amely jól tükrözi az alkalmazott módszertant. Ezért helyénvaló a címkét légijárat-kibocsátási címkének nevezni.

(3)

A járataikra vonatkozó címkék kiadását kérő légijármű-üzembentartóknak érdemes kellő időben kérelmet benyújtaniuk az Európai Unió Repülésbiztonsági Ügynökségéhez (a továbbiakban: az Ügynökség) annak érdekében, hogy mind az Ügynökség, mind a légijármű-üzembentartó elő tudja készíteni a jelentéstételt és a kapcsolódó digitális infrastruktúrát.

(4)

Elvárható, hogy a légijárat-kibocsátások becslésére szolgáló, e rendeletben meghatározott módszertan biztosítsa a becslések és az alapul szolgáló feltételezések legmagasabb szintű átláthatóságát és nyomonkövethetőségét, és mindenkor összhangban legyen az árufuvarozási és személyszállítási szolgáltatások üvegházhatásúgáz-kibocsátásának elszámolásáról szóló, készülő uniós jogi aktusokkal.

(5)

A légijárat-kibocsátásokat indokolt a korábbi repülések átlagos teljesítménye alapján megbecsülni, méghozzá az egyes légi járatok üzemeltetéséhez használt légijármű-üzemanyagok átlagos környezeti teljesítményének és az előző megfelelő menetrendi időszak átlagos légijárműüzemanyag-fogyasztásának a függvényeként. Ez a két tényező a legmegbízhatóbb és a legalkalmasabb a légijárat-kibocsátások pontos becsléséhez. Mivel technikailag nehéz lehet pontosan megállapítani az egyes légi járatok üzemeltetéséhez felhasznált légijárműüzemanyag-tételek mennyiségét, e rendeletnek indokolt meghatároznia megbízható módszereket a légijármű-üzemanyagok fogyasztásának és a légijármű-üzemanyagok teljes életciklusra számított kibocsátásának lehető legpontosabb és legbiztonságosabb becslésére is, törekedve eközben a légijármű-üzembentartók és az Ügynökség terheinek minimalizálására. Az adott menetrendi időszakban egy útvonalon közlekedő légi járatok kibocsátásának becslése céljából figyelembe veendők az előző megfelelő menetrendi időszakra vonatkozó legfrissebb rendelkezésre álló információk, ezért erre vonatkozóan a rendeletnek konkrét követelményeket kell megállapítania. Az előző naptári év információinak felhasználása révén lehetővé válik az Ügynökség számára, hogy a légijárat-kibocsátások becslése során független hitelesítők által már hitelesített információkra építsen, ugyanakkor minimalizálja az adminisztratív terheket és a teljesítményre vonatkozó legfrissebb információkat használja.

(6)

A járatok által a jövőben felhasználandó légijármű-üzemanyagok mennyiségének pontos becslése elengedhetetlen a légijárat-kibocsátás kiszámításához, és fontos, hogy ezek a becslések a legújabb tudományos bizonyítékokon alapuljanak. A légijárműüzemanyag-fogyasztásra vonatkozó becslések a légijármű-üzembentartók által a korábbi járatüzemeltetések kapcsán jelentett elsődleges adatokra is támaszkodnak, amelyeknek az előző megfelelő menetrendi időszak adatainak kell lenniük. A másodlagos adatok, például a nem teljes mértékben elsődleges adatokból levezetett modellekből és becslésekből származó adatok felhasználását azokra a kivételes esetekre kell korlátozni, amikor nem állnak rendelkezésre elsődleges adatok, vagy amikor az elsődleges adatokon alapuló becslések nem végezhetők el kellő pontossággal. Ez különösen akkor fordulhat elő, ha egy légijármű-üzembentartó úgy dönt, hogy új útvonalakon indít légi járatot, vagy ha a meglévő útvonalakon üzemeltetett légi járatokat eltérő feltételek mellett tervezi üzemeltetni. E rendeletnek biztosítania kell, hogy a légijármű-üzemanyagok fogyasztásának becslésére vonatkozó módszertani követelmények folyamatosan összhangban legyenek a legújabb tudományos bizonyítékokkal és eredményekkel.

(7)

Egyes légijármű-üzemanyagok teljes életciklusra számított kibocsátása számos tényezőtől – például az előállításukhoz szükséges alapanyagok kiválasztásától vagy az előállítás módozataitól – függően alacsonyabb lehet, mint a hagyományos légijármű-üzemanyagok teljes életciklusra számított kibocsátása. Az ilyen légijármű-üzemanyagok teljes életciklusra számított kibocsátása figyelembe veszi az energiatermelés, -szállítás, -elosztás és a fedélzeti (többek között az égés során történő) energiafelhasználás szén-dioxid-egyenértékben kifejezett (CO2eq) kibocsátását az uniós jognak, különösen az (EU) 2023/2405 rendeletnek, valamint az (EU) 2018/2001 európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (2) való folyamatos megfelelés érdekében. Ezért a légijármű-üzemanyagok teljes életciklusra számított kibocsátásának becslésekor a szén-dioxid (CO2), a metán (CH4) és a dinitrogén-oxid (N2O) gázok összessége kerül figyelembevételre. A légijármű-üzemanyagok teljes életciklusra számított kibocsátását az (EU) 2018/2001 irányelv V. mellékletének C. pontjával, valamint adott esetben az egyéb vonatkozó uniós joggal és nemzetközi szabványokkal, továbbá a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (ICAO) keretében kidolgozott legújabb tudományos fejleményeket tükröző adatokkal és módszerekkel összhangban kell kiszámítani.

(8)

mivel a légijárat-kibocsátások pontos becslése szempontjából nagyon fontosak a fogyasztással és a légijármű-üzemanyagok teljes életciklusra számított kibocsátásával kapcsolatos információk, e rendeletnek meg kell határoznia azokat a feltételeket, amelyek mellett a légijármű-üzembentartóknak jelenteniük kell ezeket az információkat az Ügynökség felé. A jelentéstételi terhet indokolt minimálisra csökkenteni, különösen a kis- és közepes méretű légijármű-üzembentartók esetében, nehogy a szóban forgó terhek visszatartsák őket a légijárat-kibocsátási címke használatától. Ezért a légijármű-üzembentartók számára célszerű lehetővé tenni, hogy zökkenőmentesen jelentsék az adatokat az Ügynökségnek az Ügynökség által kifejlesztett digitális jelentéstételi eszköz használatával, és hogy a már bejelentett információk adott esetben más célokra is felhasználhatóak legyenek. Annak érdekében, hogy megbízható becsléseket tudjon készíteni, az Ügynökségnek hozzáféréssel kell rendelkeznie az egyes légijármű-üzembentartók által az egyes repülőtereken vételezett légijármű-üzemanyag mennyiségére, a légijárműüzemanyag-forgalmazók által a légijármű-üzembentartóknak a repülőtereken szolgáltatott mennyiségekre, valamint a légijármű-üzemanyagok teljes életciklusra számított kibocsátására vonatkozó valamennyi szükséges információhoz.

(9)

A légijárat-kibocsátások becslésére szolgáló, e rendeletben meghatározott módszertannak lépést kell tartania a vonatkozó uniós jogban és nemzetközi szabványokban, adatokban, módszerekben és tudományos eredményekben bekövetkezendő fejleményekkel, különös tekintettel az alapértelmezett értékek alkalmazására. E rendelet alkalmazásában a hagyományos légijármű-üzemanyagok kibocsátási intenzitásának alapértéke mindaddig 89 g CO2eq/MJ, vagyis a légijármű-üzemanyagok ICAO keretében kidolgozott referenciaértéke, amíg az uniós jog nem határoz meg légiközlekedés-specifikus fosszilisüzemanyag-komparátort. Az utasonként hozzárendelt tömeget, ami figyelembe veszi az utaspoggyászt is, célszerű 100 kg-ban megállapítani, és a légijármű-üzemanyagok energiatartalmát megfeleltetni az (EU) 2018/2001 irányelvnek, valamint az alkalmazandó nemzetközi szabványoknak és módszertanoknak.

(10)

E rendelet alkalmazásában a környezeti teljesítmény a légijármű-üzembentartók által használt légijármű-üzemanyagok üvegházhatásúgáz-kibocsátására, a légi járatok és az üzemeltetésükhöz használt flotta üzemi teljesítményére, valamint a légi forgalomnak a légijármű-üzemanyagok fogyasztására gyakorolt hatására korlátozódik. Ez a rendelet ezért nem terjed ki más környezeti hatásokra, például a zajra és az olyan légszennyezőanyagok kibocsátásaira, mint a nitrogén-oxidok (NOx) vagy a szálló por (PM).

(11)

A légijárat-kibocsátás becslésének módszertana a légijármű-üzemanyagok átlagos múltbeli fogyasztásán alapul, noha a flottafelújítás és az optimalizált útvonaltervezés jelentékeny hatással lehet a légijármű-üzemanyagok fogyasztásának csökkentésére, és ezáltal a légijárat-kibocsátások mérséklésére. E két tényezőnek automatikusan tükröződnie kell a légijárat-kibocsátás becslésére szolgáló módszertanban, előmozdítva ezzel a hatékonyabb légi járművekre való áttérést és az optimalizált útvonaltervezést. Ezért az Ügynökség által az e rendeletben meghatározott, légijáratkibocsátás-becsléshez alkalmazott módszertan várhatóan ösztönözni fogja a flotta megújítását és az optimálisabb útvonaltervezést. Az e rendeletben meghatározott módszertannak elég megbízhatónak kell lennie ahhoz, hogy igazodjon a technológiai változásokhoz és az operatív fejleményekhez.

(12)

A jövőbeli menetrend szerinti légi járatok környezeti teljesítményére vonatkozó, e rendelet alapján készült becslések megbízhatósága jelentősen megnő, ha egy útvonalon az üzemeltetési feltételek nem változtak az adott útvonalon már üzemeltetett légi járatokéhoz képest. E rendelet alkalmazásában az üzemeltetési feltételek a légi jármű típusára, a légijármű-üzemanyagok típusára, az utasok átlagos számára és a szállított rakomány tömegére vonatkoznak. Ha azonban a légijármű-üzembentartó megváltoztatja egy légi járat üzemeltetési feltételeit, vagy új légi járatokat üzemeltet, a légijármű-üzemanyagok becsült fogyasztását és a légijármű-üzemanyagok becsült környezeti teljesítményét a rendelkezésre álló legújabb tudományos módszerek és bizonyítékok felhasználásával kell megbecsülni. Az ilyen becsléseknek pontosaknak kell lenniük, és olyan megközelítésen kell alapulniuk, amely megfelel az elővigyázatosság elvének. E rendeletnek ezért indokolt meghatároznia mindkét esetre a légijárat-kibocsátás becslésére szolgáló módszertant, tehát egyfelől azon légi járatokra nézve, amelyeknél a légijármű-üzembentartó múltbeli járatüzemeltetéseire vonatkozó valamennyi szükséges információ rendelkezésre áll, és azok megbízható alapnak tekinthetők a becsléshez, másfelől azon légi járatokra vonatkozóan, amelyeknél ez az információ nem áll rendelkezésre.

(13)

A jövőbeli légi járatok menetrendjét – a szükséges titoktartási megfontolások figyelembevételével – hasznos megosztani az Ügynökséggel annak érdekében, hogy az Ügynökség a lehető legpontosabban össze tudja hasonlítani az üzemeltetési feltételeket és meg tudja becsülni a légijárat-kibocsátásokat. A légijármű-üzembentartóknak továbbá helyénvaló törekedniük arra, hogy az Ügynökség rendelkezésére bocsássanak minden olyan egyéb információt, amely elősegítheti a légijárat-kibocsátások minél pontosabb becslését.

(14)

Indokolt előírni, hogy az Ügynökségnek benyújtandó információkat – különösen a légi járatonkénti légijárműüzemanyag-fogyasztásra és a repülőterenként vételezett légijármű-üzemanyag teljes életciklusra számított kibocsátására vonatkozóan – független hitelesítő hitelesítse, mielőtt azokat jelentenék az Ügynökség felé. A független hitelesítést a vonatkozó uniós jogban, valamint az alkalmazandó nemzetközi szabványokban és módszertanokban foglalt elvek és iránymutatások alapján célszerű elvégezni. A hitelesítés kapcsán figyelembe veendők az aktuális nemzetközi folyamatok is, különösen annak érdekében, hogy adott esetben az Unióba érkező légi járatok is élvezhessék az e rendelet rendelkezéseiből fakadó előnyöket.

(15)

E rendeletnek indokolt szabályokat megállapítania az Ügynökség által kiadott címkék érvényességi idejére, az érvényességi időnek a címkék kiadásakor történő megállapításának feltételeire, valamint azon feltételekre vonatkozóan, amelyek mellett úgy tekinthető, hogy a légijármű-üzembentartók az ügyfelek számára egyértelműen tüntetik fel az érvényességre vonatkozó információkat.

(16)

E rendeletnek meg kell határoznia az Ügynökség által kiadott címkék megjelenítésének feltételeit. A digitalizáció korában – különösen a légi közlekedés esetében – az ügyfelek az interneten az információk sokkal tágabb köréhez férhetnek hozzá az egymással versengő légijármű-üzembentartók által kínált légiközlekedési szolgáltatásokról. Ezért alapvető fontosságú annak biztosítása, hogy az Ügynökség által a légijármű-üzembentartó számára kiadott címkék az e rendeletben meghatározott sablonok szerint kerüljenek megjelenítésre az adott légijármű-üzembentartó tulajdonában lévő valamennyi értékesítési helyen. A légijármű-üzembentartóknak indokolt biztosítaniuk azt is, hogy minden olyan értékesítési hely, amellyel szerződéses kapcsolatban állnak, megjelenítse az Ügynökség által kiadott címkéket. Végül a légijármű-üzembentartóktól elvárható, hogy észszerű erőfeszítéseket tegyenek azért, hogy az Ügynökség által kiadott címkéket azok az értékesítési helyek is megjelenítsék, amelyekkel nem állnak együttműködésben. Ennek elmulasztása azzal a kockázattal járna, hogy megrendül az emberek címkébe vetett bizalma, egyszersmind hitelét vesztené a légijármű-üzembentartók azon törekvése is, hogy a teljes életciklusra számított alacsonyabb kibocsátású üzemanyagot használjanak.

(17)

E rendeletnek meg kell határoznia azokat a feltételeket, amelyek mellett a légijármű-üzembentartók megjelenítik az Ügynökség által kiadott címkéket, és amelyek biztosítják, hogy azokon a légijárat-kibocsátások könnyen felismerhetők legyenek. Meg kell állapítania a légijárat-kibocsátás feltüntetésére vonatkozó előírásokat és megjelenítési sablonokat, amelyeket valamennyi légijármű-üzembentartónak harmonizált és felismerhető módon kell használnia a légijárat-kibocsátás megjelenítésére.

(18)

A kialakítás elemei között kell lennie egy azt igazoló logónak, hogy az Ügynökség az Európai Unió nevében, e rendelettel összhangban becsülte meg a légijárat-kibocsátásokat. Az egységes logónak olyan eszközként kell szolgálnia, amely alapján az ügyfelek felismerik, hogy a légijárat kibocsátására vonatkozó becslés e rendeletnek megfelelően történt, és megbízhatnak abban. A logó további célja, hogy egyértelműen utaljon erre a rendeletre, és így elkerülhető legyen annak összetévesztése a fenntarthatóság területén meglévő más uniós jogszabályokkal és kezdeményezésekkel, amilyenek például az (EU) 2017/1369 európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) és az annak alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló rendeletekkel összhangban kiadott címkék. A kommunikáció és a tájékoztatás javítása érdekében e rendeletnek meg kell határoznia a légijárat-kibocsátási címkét alkotó egyes elemekre való egyértelmű hivatkozáshoz szükséges konkrét terminológiát is. Ez magában foglalja például a légijárat-kibocsátási adatok, a logó és az egyéb szempontok kombinációját, amelyeknek a címkét alkotó kulcsfontosságú elemeknek kell lenniük. E rendeletnek ezért meg kell határoznia a címkéhez tartozó logó egyszerű és világos kialakítását, amelyet mindig meg kell jeleníteni a légijárat-kibocsátási adat mellett, és amely magában foglalja az uniós zászlót is. A címkék megjelenítésére vonatkozóan e rendeletben meghatározott feltételeknek biztosítaniuk kell, hogy a címkék könnyen hozzáférhetőek és érthetőek legyenek, és lehetővé tegyék az ügyfelek számára, hogy könnyen összehasonlíthassák a különböző légijármű-üzembentartók által azonos útvonalon üzemeltetett légi járatok környezeti teljesítményét. E rendeletnek gondoskodnia kell a kibocsátási adatok következetes és pontos megjelenítéséről annak érdekében, hogy a közlekedés belső piacán biztosított legyen az összehasonlíthatóság és a tisztességes verseny, különösen akkor, ha a légi közlekedési szolgáltatások multimodális közlekedési láncok részét képezik, vagy ha a szolgáltatások más közlekedési módokkal versenyeznek. E célból e rendeletnek összhangban kell lennie az árufuvarozási és személyszállítási szolgáltatások üvegházhatásúgáz-kibocsátásának elszámolásáról szóló alkalmazandó jogszabályokkal.

(19)

A címkék megjelenítését elsődleges és másodlagos szinten is indokolt meghatározni. A címke megjelenítése javíthatja az ügyfelek tudatosságát a légi járatok becsült kibocsátásával és a légijármű-üzembentartók által a légiközlekedési szolgáltatások környezeti lábnyomának csökkentése érdekében tett erőfeszítésekkel kapcsolatban. Az elsődleges megjelenítés, amelynek a teljes járatkeresési és -foglalási folyamat során mindig könnyen érthető formátumban tartalmaznia kell az adott járat alapvető adatait, nem igényel interakciót az ügyfél részéről. Az elsődleges megjelenítésnek tartalmaznia kell azokat az elemeket is, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az ügyfél össze tudja hasonlítani egy adott légijármű-üzembentartó teljesítményét az ugyanazon az útvonalon működő versenytársakéval. Ezen összehasonlítás célja, hogy megkönnyítse az ügyfél számára a releváns környezeti információk befogadását, valamint hogy további erőfeszítésekre sarkallja a légijármű-üzembentartókat környezeti teljesítményük javítása terén. A másodlagos megjelenítésnek, amelynek láthatóvá tételéhez már szükség van az ügyféllel való interakcióra, több részlettel és bővebb háttérinformációkkal kell szolgálnia a légijárat-kibocsátás becslésének módjáról, beleértve például a légijármű-üzembentartó által használt légijármű-üzemanyagok átlagos környezeti teljesítményét.

(20)

Az ügyfelek bizalmának kiépítéséhez elengedhetetlen annak biztosítása, hogy a légijármű-üzembentartók csak érvényes címkéket jelenítsenek meg. E rendeletben ezért indokolt meghatározni azokat a feltételeket, amelyek alapján az Ügynökség a vonatkozó uniós joggal, valamint az alkalmazandó nemzetközi szabványokkal és módszertanokkal összhangban ellenőrizheti a címke légijármű-üzembentartók általi helyes alkalmazását és megjelenítését. Visszavont vagy lejárt címkéket a légijármű-üzembentartók nem jeleníthetnek meg. E rendeletnek meg kell állapítania továbbá azokat a feltételeket, amelyek alapján az Ügynökség felülvizsgálhatja a légijármű-üzembentartók által a járatüzemeltetéseikkel kapcsolatban bejelentett információk pontosságát és valódiságát. Ezért helyénvaló, hogy ez a rendelet az Ügynökség alkalmazandó végrehajtási szabályaival és hatásköreivel együtt meghatározza a címkék felülvizsgálatának feltételeit, valamint azt az eljárást, amely alapján az Ügynökség visszavonhatja az érvénytelen címkéket, vagy utasíthatja a légijármű-üzembentartókat a megjelenítés megfelelő kiigazítására.

(21)

Az Ügynökségnek létre kell hoznia és fenn kell tartania egy, a légi járatok kibocsátásaival foglalkozó weboldalt, amely lehetővé teszi, hogy a rendszerrel kapcsolatos információk mind a légijármű-üzembentartók, mind a nyilvánosság számára könnyen hozzáférhetők legyenek. Erre azért is szükség van, hogy a rendszer vonzóbbá váljon a légijármű-üzembentartók számára.

(22)

A légijárat-kibocsátási címke Unión belüli alkalmazásának megkönnyítése érdekében az Ügynökségnek e rendelet hatálybalépésétől 2028. január 1-jéig csak a légi személyszállítási szolgáltatásokra vagy a vegyes személy- és teherszállító járatokra vonatkozóan indokolt címkét kiadnia, tehát a kizárólag teherszállítási szolgáltatásokra nem. A légi személy- és teherszállítási szolgáltatások jellegüknél fogva eltérőek üzemeltetésük szervezése tekintetében, különösen a végső felhasználók viszonylatában. Ez a rendelet előnyben részesíti a címkéknek a légi személyszállítási szolgáltatásokat nyújtó légijármű-üzembentartók számára történő kiadását, hogy a piaci szereplőknek elég idejük legyen a címkével való megismerkedésre. A címkék rendszerének elegendő 2028. január 1-jétől kiterjednie a légiközlekedési szolgáltatások valamennyi típusára.

(23)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a ReFuelEU Aviation kezdeményezéssel foglalkozó bizottság véleményével,

a)

szabványosított és tudományosan megalapozott módszertan a légijárat-kibocsátás (repülési kibocsátás) kiszámítására, beleértve a rendelkezésre álló legjobb tudományos adatok alapján végzett becslések módszertanát is;

b)

az az eljárás, amely révén a légijármű-üzembentartóknak az Európai Unió Repülésbiztonsági Ügynöksége (a továbbiakban: az Ügynökség) rendelkezésére kell bocsátaniuk a légijárat-kibocsátás becsléséhez és a vonatkozó címkék kiadásához szükséges információkat;

c)

az Ügynökség által kiadott címkék érvényességi ideje;

d)

a címkék Ügynökség általi felülvizsgálatára, visszavonására és az új címkék kiadására vonatkozó feltételek és eljárások;

e)

a címkék megjelenítésére vonatkozó sablonok;

f)

azt biztosító szabályok, hogy az összes kiadott címke könnyen hozzáférhető legyen géppel olvasható formátumban;

g)

annak lehetősége és feltételei, hogy a légijármű-üzembentartók az e rendelet hatályán kívül eső, a környezeti teljesítményre vonatkozó egyéb információkat is megjeleníthessenek.

1.

„légijárat-kibocsátás”: a légijármű-üzemanyagnak a légijármű-üzembentartó által üzemeltetett járat teljes életciklusára számított becsült kibocsátása, amely az utastér-kibocsátásból és a rakománykibocsátásból tevődik össze, tonna szén-dioxid-egyenértékben mérve;

2.

„utastér-kibocsátás”: a légijárat-kibocsátás utastérrel összefüggő hányada, tonna szén-dioxid-egyenértékben mérve;

3.

„rakománykibocsátás”: a légijárat-kibocsátás rakománnyal összefüggő hányada, tonna szén-dioxid-egyenértékben mérve;

4.

„utasonkénti utastér-kibocsátás”: az utastér-kibocsátásnak és a megfelelő korábbi menetrendi időszakban a légi járatokon szállított utasszám átlagának hányadosa, utasonkénti kilogramm szén-dioxid-egyenértékben mérve;

5.

„tonnánkénti rakománykibocsátás”: a rakománykibocsátásnak és a megfelelő korábbi menetrendi időszakban a légi járatokon szállított rakomány átlagos tömegének hányadosa, rakománytonnánkénti kilogramm szén-dioxid-egyenértékben mérve;

6.

„utaskilométerenkénti utastér-kibocsátás”: a becsült utasonkénti utastér-kibocsátásnak és az útvonal hosszának hányadosa, utaskilométerenkénti gramm szén-dioxid-egyenértékben mérve;

7.

„tonnakilométerenkénti rakománykibocsátás”: a becsült tonnánkénti rakománykibocsátásnak és az útvonal hosszának hányadosa, tonnakilométerenkénti gramm szén-dioxid-egyenértékben mérve;

8.

„címke”: nyomtatott vagy elektronikus grafikus ábra, amelyen a címkéhez tartozó logó és a III. mellékletben meghatározott információk szerepelnek;

9.

„(a címkéhez tartozó) logó”: az e rendelet III. mellékletének 1. pontjában meghatározott ábra, amely a légijárat-kibocsátás hitelesítését jelzi;

10.

„lejárt címke”: olyan címke, amelynek érvényességi ideje lejárt;

11.

„digitális jelentéstételi eszköz”: az Ügynökség által kifejlesztett és kezelt digitális platform, amely egyedüli kapcsolattartó pontként szolgál a légijármű-üzembentartókkal az adatok bejelentéséhez és a címkék kiosztásához;

12.

„légi jármű”: az (EU) 2018/1139 európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) 3. cikkének 28. pontjában meghatározott légi jármű;

13.

„üzembentartási bizonyítvány (AOC)”: az 1008/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) 2. cikkének 8. pontjában meghatározott üzembentartási bizonyítvány (AOC);

14.

„repülőtér”: a 2009/12/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (6) 2. cikkének 1. pontjában meghatározott repülőtér;

15.

„ülőhely”: a légi járműbe beszerelt ülés, amelyen az utas az utazás időtartama alatt helyet foglalhat;

16.

„utas”: az a személy, aki a légi jármű indulásakor a légi jármű utasterében helyet foglal, és a légi jármű fedélzetén egy meghatározott célállomás elérése érdekében utazik;

17.

„ülőhelyterület”: az ülőhelyek számára kijelölt terület utasonként és fedélzeti osztályonként, négyzetméterben mérve;

18.

„fedélzeti osztályok”: az utasok számára biztosított eltérő szolgáltatások és elhelyezési módok, amelyeket az utastérben található ülőhelyek egyedi elrendezése, a felszereltség és a díjszabás adott kombinációja jellemez;

19.

„menetrendi időszak”: a 95/93/EGK tanácsi rendelet (7) 2. cikkének d) pontjában meghatározott menetrendi időszak;

20.

„a teljes repülési időben felhasznált üzemanyag”: az a légijárműüzemanyag-mennyiség, amelyet a légi jármű a légi járat üzemelése során – vagyis az indulási repülőtéren lévő parkolóhelytől való elindulás pillanatától az érkezési repülőtéren lévő parkolóhelyen való megállás pillanatáig tartó időben – elfogyasztott, tonnában mérve;

21.

„teljes repülési idő”: a légi járműnek az indulási repülőtéren lévő parkolóhelytől való elindulásának pillanatától az érkezési repülőtéren lévő parkolóhelyen való megállása pillanatáig tartó idő, percben mérve;

22.

„a légijármű-üzemanyagok teljes életciklusra számított kibocsátása”: a légijármű-üzemanyagok szén-dioxid-egyenértékben kifejezett kibocsátása, amely magában foglalja az energiatermelés, -szállítás, -elosztás és a fedélzeti -felhasználás szén-dioxid-egyenértékben kifejezett kibocsátását, beleértve az égés során keletkező kibocsátást is, és amely a kibocsátott szén-dioxid (CO2), metán (CH4) és dinitrogén-oxid (N2O) összességének felel meg, az (EU) 2018/2001 irányelv V. mellékletének C. pontjával, adott esetben más vonatkozó uniós jogszabályokkal és nemzetközi szabványokkal, valamint az ICAO keretében kidolgozott legújabb tudományos fejleményeket tükröző adatokkal és módszerekkel összhangban kiszámítva, megajoule-onkénti gramm szén-dioxid-egyenértékben mérve;

23.

„szén-dioxid-egyenérték (CO2eq)”: a valamely üvegházhatású gázra és a szén-dioxidra (CO2) jellemző sugárzási kényszert összehasonlító mértékegység;

24.

„a légijármű-üzemanyagok ÜHG-szabályozó rendszere”: olyan rendszer, amely a légijármű-üzemanyagokból származó ÜHG-kibocsátás csökkentéséért cserébe előnyöket biztosít a légijármű-üzembentartók számára;

25.

„rakomány”: a légi jármű fedélzetén szállított áruk, anyagok és az utaspoggyásztól eltérő csomagok, tonnában mérve;

26.

„értékesítési hely”: a légijármű-üzembentartó tulajdonában lévő vagy a légijármű-üzembentartó járatait kínáló fizikai hely vagy online platform, ahol a légijármű-üzembentartó vagy az annak képviseletére felhatalmazott személy értékesítés vagy összehasonlíthatóvá tétel céljából információkat tárol és tesz közzé az adott légijármű-üzembentartó által üzemeltetett légi járatokról.