(1)

Az Unió tengerpolitikájának célja a magas szintű biztonság és környezetvédelem megvalósítása. Ez a nemzetközi egyezmények, kódexek és határozatok betartásával érhető el, fenntartva ugyanakkor a hajózás szabadságát az Egyesült Nemzetek Szervezete Tengerjogi Egyezményében előírtak szerint.

(2)

A Nemzetközi Tengerészeti Szervezetnek (IMO) a hajókról történő szennyezés megelőzéséről szóló nemzetközi egyezménye (a továbbiakban: Marpol 73/78) általános tilalmat rendel el a hajókról származó hulladék tengerbe történő kibocsátására vonatkozóan, de szabályozza azon feltételeket is, amelyek mellett bizonyos anyagok kibocsáthatók a tengeri környezetbe. A Marpol 73/78 tartalmaz a szennyező anyagok kibocsátására vonatkozó kivételeket a mellékleteiben foglaltak szerint, amelyek meghatározott feltételek teljesülése esetén nem tekintendők jogsértésnek. Az említett mellékletek nem biztosítanak mentességet azon esetekben, amikor a kárért felelős személyek vagy károkozási szándékkal, vagy gondatlanul és a valószínűsíthető károkozás tudatában cselekedtek.

(3)

A 2005/35/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (3) elfogadása óta a Marpol 73/78 és mellékletei fontos módosítások tárgyát képezték, amelyek szigorúbb normákat és tilalmakat vezettek be a hajókról származó anyagok tengerbe történő kibocsátására vonatkozóan. Ezeket a változásokat, valamint a 2005/35/EK irányelv végrehajtásából levont tanulságokat figyelembe kell venni.

(4)

Miközben ezen irányelv átfogó célja a Marpol 73/78 fontos módosításainak átültetése az uniós jogba, a Marpol 73/78 és kapcsolódó mellékletei naprakész és teljes szövege nyilvánosan nem hozzáférhető. Ez megnehezíti az ágazat, a polgárok és a közigazgatási szervek számára, hogy megfelelően hozzáférjenek a Marpol 73/78 és más hasonló IMO-egyezmények szövegéhez.

(5)

A tagállamoknak az IMO-n belül azon kell munkálkodniuk, hogy az IMO-egyezmények – köztük a Marpol 73/78 és mellékletei – teljes és naprakész szövegét díjmentesen hozzáférhetővé tegyék a nyilvánosság számára.

(6)

Az (EU) 2019/883 európai parlamenti és tanácsi irányelv (4) biztosítja, hogy a hajókon keletkezett hulladékot uniós kikötőkbe szállítsák, ahol megfelelő kikötői befogadólétesítményekben gyűjtik össze. Az (EU) 2019/883 irányelv végrehajtása – a 2005/35/EK irányelvvel együtt – kulcsfontosságú eszköze a hajók által okozott szennyezés megelőzésének. Annak érdekében, hogy az (EU) 2019/883 irányelvnek a hulladék kikötői befogadólétesítményekben történő leadásáról szóló rendelkezései tekintetében hatékony, integrált és koherens végrehajtási rendszert lehessen biztosítani, a 2005/35/EK irányelvet úgy kell módosítani, hogy annak hatálya kiterjedjen a Marpol 73/78 IV–VI. mellékletére azzal a céllal, hogy a hajók üzemeltetőit visszatartsa attól, hogy illegálisan szennyező anyagokat bocsássanak ki a tengerbe ahelyett, hogy azokat az (EU) 2019/883 irányelv rendelkezéseivel összhangban kikötői befogadólétesítményekbe szállítanák.

(7)

Az (EU) 2019/883 irányelv hatálya nem terjed ki Marpol 73/78 III. mellékletére, mivel a csomagolt áruk nem minősülnek hulladéknak, ezért azokat általában nem adják le kikötői befogadólétesítményekben. Nem zárható ki azonban, hogy a csomagolt formában szállított káros anyagokat illegálisan a tengerbe dobják. Ezért a 2005/35/EK irányelv hatályát ki kell terjeszteni a Marpol 73/78 III. mellékletére. Ennek megfelelően a 2005/35/EK irányelv alapján be kell tiltani a káros anyagok tengerbe dobását, kivéve, ha az illetékes hatóságok megállapítják, hogy azok kidobása szükséges volt a hajó biztonságának garantálásához vagy a tengeri életmentéshez. E tekintetben az ezen irányelvben említett kibocsátások nem foglalják magukban a hulladékok és más anyagok lerakásából eredő tengeri szennyeződések megelőzéséről szóló 1972. évi londoni egyezmény és annak 1996. évi jegyzőkönyve szerinti lerakást.

(8)

A Marpol 73/78 2. cikkében szereplő, kibocsátásra vonatkozó fogalommeghatározás a hajókról származó kibocsátást is magában foglalja. A Marpol 73/78 VI. mellékletének tárgya a hajókról történő légszennyezés megelőzése. A VI. melléklet és a hozzá kapcsolódó, a füstgáztisztító rendszerekről szóló IMO-iránymutatások (MEPC.340(77) sz. határozat) lehetővé teszik, hogy a füstgáztisztító rendszereket a hajók alternatív megfelelési módszerként alkalmazzák a kén-oxidok (SOx) kibocsátásának csökkentésére. A Marpol 73/78 VI. melléklete szabályozza a füstgáztisztító rendszerekből származó maradékanyagokat azáltal, hogy megtiltja azok tengerbe való kibocsátását, és előírja azok megfelelő kikötői befogadólétesítményekben való leadását. Az (EU) 2016/802 európai parlamenti és tanácsi irányelv (5) átülteti a nemzetközi SOx-szabványokat az uniós jogba, míg az (EU) 2019/883 irányelv biztosítja, hogy a füstgáztisztító rendszerekből származó maradékanyagokat leadják a kikötői befogadólétesítményekben. Mivel a füstgáztisztító rendszerekből származó maradékanyagok szennyezik a tengeri környezetet, illegális kibocsátások esetén a 2005/35/EK irányelvben előírt szankciókat kell alkalmazni.

(9)

A mind az MEPC.1/Circ.899 körlevélben, mind a MEPC.340(77) sz. határozatban meghatározott „kiürülő víz” közvetlenül kibocsátható a fedélzetről, ha megfelel a füstgáztisztító rendszerekre vonatkozó IMO-iránymutatásokban meghatározott, a kiürülő víz minőségére vonatkozó kritériumoknak. Azonban a füstgáztisztító rendszerekből származó kiürülő víz hatással lehet az ökoszisztémára, jóllehet megfelel a Marpol 73/78-nak. Ez esetben a tagállam megszorításokat vagy korlátozásokat vezethet be, amelyek az IMO által kidolgozott – és a Tengerikörnyezet-védelmi Bizottság (MEPC) által ajánlott – iránymutatásokban szereplő kockázat- és hatásvizsgálati módszertan felhasználásával végzett értékelésen alapulhatnak. Ez esetben a „kiürülő víz” szennyezést okoz a tengeri környezetben, és a 2005/35/EK irányelvben előírt közigazgatási szankciókat kell alkalmazni az illegális kibocsátások esetében, kellően figyelembe véve az MEPC.1/Circ.883/Rev.1-et.

(10)

Az (EU) 2024/1203 európai parlamenti és tanácsi irányelv (6) biztosítja a környezeti bűncselekmények közös fogalommeghatározását, valamint a súlyos környezeti bűncselekmények esetén alkalmazandó hatékony, arányos és visszatartó erejű büntetőjogi szankciók rendelkezésre állását. A 2005/35/EK irányelvet a 2009/123/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (7) módosította, amely a 2005/35/EK irányelvet érintő bizonyos jogsértések esetén alkalmazandó büntetőjogi szankciókat vezetett be, amelyek immár az (EU) 2024/1203 irányelv hatálya alá tartoznak. Ennek megfelelően a 2005/35/EK irányelvnek a 2009/123/EK irányelv által beillesztett vagy felváltott rendelkezéseit el kell hagyni.

(11)

A 2005/35/EK irányelv átültetése során bevezetett közigazgatási szankciók nem sérthetik az (EU) 2024/1203 irányelvet. A tagállamoknak nemzeti joguknak megfelelően meg kell határozniuk a hajók által okozott szennyezéssel elkövetett jogsértések vonatkozásában a közigazgatási és büntetőjogi jogérvényesítés hatókörét. Ezen irányelv nem akadályozza a tagállamokat abban, hogy az uniós és a nemzetközi joggal összhangban szigorúbb intézkedéseket hozzanak közigazgatási vagy büntetőjogi szankciók nemzeti joguknak megfelelő előírása révén. A 2005/35/EK irányelvet átültető nemzeti jogszabály alkalmazása során a tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a büntetőjogi szankciók és a közigazgatási szankciók kiszabása tiszteletben tartsa az Európai Unió Alapjogi Chartájának elveit, beleértve a kétszeres eljárás alá vonás és a kétszeres büntetés tilalmának (ne bis in idem) elvét, adott esetben „a szennyező fizet” elv kellő figyelembevételével.

(12)

A 2005/35/EK irányelvben előírt szankciókat meg kell szilárdítani a közigazgatási szankciók Unió-szerte történő következetes alkalmazásának biztosításával. A hajók által okozott szennyezéssel elkövetett jogsértések miatt kiszabott szankciók elrettentő hatásának fokozása érdekében az ilyen közigazgatási szankcióknak legalább a felelősségre vont hajózási társaságra kiszabott bírság formáját kell ölteniük. Ebben az összefüggésben a hajózási társaság a hajó tulajdonosa vagy bármely más olyan szervezet vagy személy – mint például az üzemben tartó vagy a hajó személyzet nélküli bérlése esetén a bérlő –, aki vagy amely a 336/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (8) által az uniós jogban végrehajtott, a hajók biztonságos üzemeltetésének és a környezetszennyezés megelőzésének nemzetközi szabályzatával (a továbbiakban: ISM-szabályzat) (9) összhangban a hajó tulajdonosától átvállalta a hajó üzemeltetésének felelősségét. A 2005/35/EK irányelvnek el kell ismernie, hogy a hajó üzemeltetését a bejegyzett tulajdonos átruházhatja egy eltérő szervezetre, amelyet ezután elsőként kell felelősségre vonni az ISM-szabályzat szerinti – a környezetkárosítás elkerülésének vagy a hajófedélzeti műveletek szakképzett személyzetre való rábízásának biztosítására irányuló – kötelezettségeinek végre nem hajtásáért. Az alkalmazandó uniós jogszabályok sérelme nélkül az alkalmazandó szankcióra vonatkozó határozatokat a nemzeti közigazgatási és bűnüldözési rendszerek keretében kell meghozni. A büntetőjogi szankciók tekintetében a tagállamok kötelezettségeit az (EU) 2024/1203 irányelv határozza meg. Ennek megfelelően ezen irányelv csak a közigazgatási szankciókra vonatkozik, és nem vonatkozik a természetes vagy jogi személyekkel szemben a nemzeti joggal összhangban indított büntetőeljárásokra.

(13)

Elismerve azt, hogy a közigazgatási szankciókra vonatkozó követelménynek való megfelelés néhány tagállam számára a nemzeti alkotmányjog miatt nem lehetséges, a tagállamok alkalmazhatják az ezen irányelvben foglalt, közigazgatási szankciókra vonatkozó rendelkezéseket oly módon, hogy a szankciókat az illetékes hatóság kezdeményezi, és az illetékes nemzeti bíróságok szabják ki, biztosítva egyúttal a hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciók követelményének való megfelelést. Ahol ezen irányelvben hivatkozások szerepelnek közigazgatási szankciókra, az említett tagállamok a nemzeti jogrendszerük értelmében vett szankciókat fognak alkalmazni.

(14)

A kikötő szerint illetékes állam által a 2009/16/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (10) alapján végzett, kötelező vagy tervezett ellenőrzés szabálytalanságok és információk feltárását eredményezheti. Szabálytalanságok feltárhatók a hajókon keletkező hulladéknak az (EU) 2019/883 irányelvben előírt leadása vagy bejelentése tekintetében, vagy a kibocsátáscsökkentési módszerekként üzemeltetett füstgáztisztító rendszerek használatára vonatkozó, az (EU) 2016/802 irányelv II. mellékletében meghatározott kritériumoknak való meg nem felelés tekintetében, valamint a 2002/59/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (11) előírt eljárások révén szerzett, egy hajó potenciális jogellenes kibocsátásával kapcsolatos információk tekintetében is, ideértve az olajkibocsátásra vagy a Marpol 73/78 egyéb megsértésére vonatkozó, a tagállammal közölt bármely bizonyítékot vagy első látásra meggyőző bizonyítékot, vagy a hajó parancsnoka által bejelentett váratlan eseményeket vagy baleseteket, valamint a hajó üzemeltetésében részt vevő személyektől – ideértve a révkalauzt is – származó bármely egyéb információt.

(15)

A kikötő szerint illetékes állam általi ellenőrzés során feltárhatnak olyan szabálytalanságokat vagy információkat is, amelyek alapján felmerülhet a gyanú, hogy illegális kibocsátás történt. Ebben az esetben nincs feltétlenül szükség új ellenőrzés elvégzésére, vagy előfordulhat, hogy az nem lenne kellően hatékony. Ehelyett a tagállam olyan más megfelelő intézkedéseket alkalmazhat, mint például a hajó feltartóztatása, eljárás indítása vagy korrekciós intézkedések meghozatala.

(16)

A nemzeti közigazgatási és igazságügyi hatóságoknak valamennyi releváns körülményt – ideértve a hajók által okozott szennyezést megvalósító visszaeső magatartást is – figyelembe kell venniük a szennyezőre kiszabandó szankciók mértékének meghatározása során. Figyelembe véve a 2005/35/EK irányelv hatálya alá tartozó szennyező anyagok sokféleségét és a szankciók Unió-szerte történő következetes alkalmazásának fontosságát, tekintettel a szabályozott magatartás határokon átnyúló jellegére, a különböző szennyező anyagok kibocsátása esetén alkalmazandó szankciók megállapítására és alkalmazására vonatkozó kritériumokkal kapcsolatos egyeztetés révén elő kell mozdítani a szankciómértékek további közelítését és eredményességét. A szankciók hatékony alkalmazásának biztosítása és ezen irányelv célkitűzéseinek elérése érdekében alapvető fontosságú a tapasztalatok és a bevált gyakorlatok tagállami illetékes nemzeti hatóságok közötti cseréjének megkönnyítése. Ezen túlmenően az ilyen információcserék során szerzett tapasztalatok alapján a Bizottság konkrétabb iránymutatásokat javasolhatna, többek között a szennyező anyagok bizonyos típusai és az aggodalomra okot adó érzékeny területek tekintetében.

(17)

Amennyiben egy tagállam részéről felmerül a gyanú, hogy a kikötőjében vagy tengeri termináljában önkéntesen tartózkodó hajó illegális kibocsátást hajtott végre, a körülmények megállapítása érdekében megfelelő ellenőrzést kell elvégezni. Annak érdekében, hogy segítse a tagállamokat a 2005/35/EK irányelv szerinti, az ilyen hajók ellenőrzésére vonatkozó kötelezettségeik teljesítésében, a 2005/35/EK irányelv I. melléklete tájékoztató jellegű listát biztosít azokról a szabálytalanságokról vagy információkról, amelyeket az illetékes hatóságoknak eseti alapon figyelembe kell venniük annak meghatározásakor, hogy egy hajó gyanúsnak tekintendő-e.

(18)

Az együttműködésre vonatkozó kísérő intézkedések és a tagállamok jelentéstételi kötelezettségei nem voltak elegendőek annak teljeskörű elemzéséhez, hogy a szennyezők hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókkal szembesülnek-e, és nem tették lehetővé, hogy a Bizottsághoz beérkezzenek a 2005/35/EK irányelv végrehajtásának nyomon követéséhez szükséges megfelelő adatok. A 2005/35/EK irányelv hatékony és következetes végrehajtásának biztosítása érdekében megerősített együttműködés keretében elő kell segíteni az információ- és tapasztalatcserét, valamint a bevált gyakorlatok megosztását, ugyanakkor biztosítani kell, hogy a Bizottság rendelkezésére bocsássák azokat a megfelelő adatokat, amelyek lehetővé teszik a 2005/35/EK irányelv végrehajtásának megfelelő nyomon követését.

(19)

Az ezen irányelv hatékony végrehajtásához szükséges információk áramlásának javítása érdekében a tagállamok olyan releváns jelentéstételi mechanizmusokkal rendelkeznek, mint például a regionális tengeri egyezmények és más regionális együttműködési megállapodások – így például a Bonni Megállapodás, az északi-tengeri nyomozói és ügyészi hálózat, valamint a balti-tengeri régióban a környezet elleni bűncselekményekkel foglalkozó ügyészek hálózata – keretében történő jelentéstétel.

(20)

A tagállami hatóságokat a potenciális illegális kibocsátásokról értesítő meglévő „CleanSeaNet” műholdalapú szolgáltatást tovább kell fejleszteni, hogy tartalmazzon a 2005/35/EK irányelv hatálya alá tartozó további szennyező anyagokra vonatkozó információkat is. A tagállamok által a 2005/35/EK irányelvvel összhangban bejelentett, valamint más meglévő tengerészeti biztonsági adatbázisoknak, így például a 2002/59/EK irányelvvel létrehozott uniós tengeri információcsere-rendszernek (a továbbiakban: SafeSeaNet) és a 2009/16/EK irányelv által létrehozott ellenőrzési adatbázisnak (a továbbiakban: THETIS) bejelentett potenciális vagy tényleges kibocsátásokra vonatkozó információkat integrálni kell, és felhasználóbarát elektronikus formátumban továbbítani kell a végrehajtási láncban érintett nemzeti hatóságoknak, hogy időben tudjanak reagálni az ilyen potenciális illegális kibocsátásokra. Az ilyen információkat – amikor azok a füstgáztisztító rendszerekből származó maradékanyagok hajókról történő tényleges vagy potenciális kibocsátásával kapcsolatosak – automatikusan meg kell osztani, így például a THETIS-nek az (EU) 2015/253 bizottsági végrehajtási határozat (12) alapján létrehozott külön modulja (a továbbiakban: THETIS-EU) révén annak érdekében, hogy a tagállamokat segítsék az (EU) 2016/802 irányelvvel összhangban végrehajtott végrehajtási intézkedések terén.

(21)

Annak biztosítása érdekében, hogy valamennyi tagállam hatékonyan nyomon kövesse ezen irányelv végrehajtását, az ezen módosító irányelv hatálybalépésének napjától számított 66 hónapon belül minden tagállamnak biztosítania kell valamennyi nagy megbízhatóságú riasztás digitális elemzését. Az említett időkereten belül valamennyi tagállamnak azt is jeleznie kell, hogy ellenőrzi-e a CleanSeaNet által az év során küldött nagy megbízhatóságú riasztásokat, törekedve e nagy megbízhatóságú riasztások legalább 25 %-ának ellenőrzésére. Ebben az összefüggésben ellenőrzésnek tekintendő minden olyan intézkedés, melyet az illetékes hatóságok a CleanSeaNet-ből érkező riasztás nyomán hoznak annak megállapítása érdekében, hogy a szóban forgó riasztás valóban illegális kibocsátásra utal-e. Ha egy tagállam nem ellenőriz egy riasztást, meg kell jelölnie ennek okait.

(22)

„Nagy megbízhatóságú riasztás” alatt a Marpol 73/78 I. és II. melléklete szerinti szennyező anyagok potenciális kibocsátásaira vonatkozó, CleanSeaNet-ből érkező A. osztályú riasztás értendő. A Marpol 73/78 más mellékleteiben szereplő szennyező anyagok tekintetében, amelyekre a CleanSeaNet megfigyelése jelenleg nem terjed ki, nem lehet a megbízhatósági szinthez kötött megközelítést kidolgozni. A Bizottság az Európai Tengerészeti Biztonsági Ügynökség (a továbbiakban: EMSA) segítségével félig automatizált rendszert dolgoz ki a Marpol 73/78 más mellékleteiben szereplő szennyező anyagok műholdas képeinek ellenőrzésére annak érdekében, hogy megállapítható legyen a riasztások megbízhatósági szintje. Az ellenőrzési tevékenységek magukban foglalhatják több illetékes hatóság számos intézkedését is, így például a helyszíni ellenőrzést, a műholdas észlelésnek a nemzeti szinten rendelkezésre álló kiegészítő adatokkal való összehasonlítását és a kikötő szerint illetékes állam hatósága által végzett ellenőrzéseket.

(23)

A hatékony és időben történő, határokon átnyúló együttműködés elősegítése, a végrehajtási tevékenységekkel járó adminisztratív terhek minimalizálása és végső soron a 2005/35/EK irányelvet sértő cselekmények elkövetőinek hatékony szankcionálása érdekében hozzáférést kell biztosítani az illetékes hatóságoktól származó ezen információkhoz más olyan tagállamok hatóságai számára, amelyeknek a következő kikötés helye alapján illetékes kikötő szerinti államként, a lehetséges kibocsátás által érintett parti államként vagy a hajó lobogója szerinti államként ehhez érdekük fűződik. Elő kell mozdítani az új technológiák – így például drónok és döntéstámogató technikák, például a mesterséges intelligencia – használatát is.

(24)

Ezen irányelv értékelésének és felülvizsgálatának részeként a Bizottságnak értékelnie kell a tagállamok által elért ellenőrzési arányt, és adott esetben fontolóra kell vennie, hogy a technológiai fejlődés, valamint a tagállamok sajátos körülményei és képességei alapján az ezen irányelvben előirányzottnál magasabb ellenőrzési arányt javasoljon.

(25)

El kell ismerni, hogy a parti tagállamok körülményei jelentősen eltérnek egymástól földrajzi elhelyezkedésük, a joghatóságuk alá tartozó vizek kiterjedése, a tengeri forgalom sűrűsége, valamint erőforrásaik és az illegális kibocsátások észlelésére, ellenőrzésére és a bizonyítékgyűjtésre szolgáló, rendelkezésre álló technológiákhoz és eszközökhöz való költséghatékony hozzáférésük tekintetében.

(26)

A hajókról származó hulladékokkal foglalkozó alcsoport, amelyet az Európai Fenntartható Hajózási Fórum keretében állítottak fel, és amely összehozta a hajók által okozott szennyezés és a hajókról származó hulladékok kezelése terén jártas szakértők széles körét, 2017 decemberében – az (EU) 2019/883 irányelvről szóló intézményközi tárgyalások elindítására tekintettel – felfüggesztette munkáját. Mivel az említett ideiglenes alcsoport értékes iránymutatást és szakértelmet nyújtott a Bizottságnak, létre kell hozni egy hasonló, az ezen irányelv alkalmazásával kapcsolatos tapasztalatcserével megbízott szakértői csoportot annak érdekében, hogy a tagállamok segítséget kapjanak a szennyezési események felderítésére és ellenőrzésére szolgáló kapacitásuk fejlesztéséhez, valamint a 2005/35/EK irányelv hatékony végrehajtásának biztosításához.

(27)

Az EMSA-nak biztosítania kell a Bizottság számára az ezen irányelv végrehajtásához szükséges támogatást.

(28)

A tagállamoknak jelenteniük kell a Bizottságnak a 2005/35/EK irányelv végrehajtásának megfelelő nyomon követéséhez szükséges információkat. Az adminisztratív terhek korlátozása és a tagállamok által szolgáltatott adatok bizottsági elemzésének támogatása érdekében a tagállamoknak az ilyen információkat egy e célra szolgáló, a Bizottság által kifejlesztett elektronikus jelentéstételi eszközön keresztül kell közölniük. Amennyiben az ilyen információk természetes személyekkel szemben kiszabott vagy őket érintő szankciókkal kapcsolatosak, az ilyen információkat anonimizálni kell. Annak biztosítása érdekében, hogy a 2005/35/EK irányelvvel összhangban bejelentett információk típusukat tekintve összehasonlíthatók legyenek a tagállamok között, valamint harmonizált elektronikus formátum és jelentéstételi eljárás alapján gyűjtsék őket, a Bizottságot végrehajtási hatáskörökkel kell felruházni. Ezeket a végrehajtási hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (13) megfelelően kell gyakorolni.

(29)

Annak érdekében, hogy segítse a tagállamokat a 2005/35/EK irányelv nemzeti közigazgatási és igazságügyi hatóságok általi hatékony végrehajtásával kapcsolatos képességeik fejlesztésében, a Bizottságnak – az EMSA támogatásával – a hatékony, költséghatékony és célzott végrehajtási tevékenységek elősegítése érdekében iránymutatást és képzést kell nyújtania a tagállamoknak többek között a felderítés, ellenőrzés és bizonyítékgyűjtés legjobb módszereivel és gyakorlataival kapcsolatban, továbbá iránymutatást kell nyújtania a Marpol 73/78 releváns szabályozási fejleményeiről és a rendelkezésre álló technológiai fejlesztésekről, beleértve az új digitális eszközöket is.

(30)

A hajók által okozott szennyező anyag-kibocsátásokkal kapcsolatos tudatosság növelése és a környezetvédelem javítása érdekében a tagállamok által a 2005/35/EK irányelv alkalmazásáról szolgáltatott információkat egy uniós szintű áttekintés révén nyilvánosan hozzáférhetővé kell tenni, és azoknak tartalmazniuk kell a 2005/35/EK irányelv II. mellékletében felsorolt információkat. A 2003/4/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (14) célja biztosítani a tagállamokban a környezeti információkhoz való hozzáférés jogát, összhangban a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló egyezménnyel (15) (más néven: az Aarhusi Egyezmény), amelynek az Uniót részes fele. A 2003/4/EK irányelv sérelme nélkül a Bizottságnak védenie kell a tagállamok által kapott információk bizalmas jellegét.

(31)

Az (EU) 2019/1937 európai parlamenti és tanácsi irányelv (16) megállapítja az uniós jog – többek között a 2005/35/EK irányelv – megsértésének bejelentésével, valamint az ilyen jogsértéseket bejelentő személyek védelmével kapcsolatos minimumszabályokat. A tagállamoknak különösen azt kell biztosítaniuk, hogy a tényleges vagy potenciális illegális kibocsátásokat bejelentő, az (EU) 2019/1937 irányelv hatálya alá tartozó személyzet szükség szerint védelemben, támogatásban és segítségnyújtásban részesüljön az említett irányelvben előírtak szerint.Az (EU) 2019/1937 irányelvben szabályozott, nemzeti szinten biztosított meglévő bejelentési csatornákon túlmenően a Bizottságnak rendelkezésre kell bocsátania egy központosított online külső bejelentési csatornát a tényleges vagy potenciális illegális kibocsátások bejelentésére, és az ilyen bejelentéseket továbbítania kell az érintett tagállamoknak, amelyeknek ezt követően az (EU) 2019/1937 irányelvnek megfelelően kell kezelniük ezeket a bejelentéseket, többek között az átvételi elismervény, a megfelelő visszajelzés és a nyomon követés tekintetében. A személyes adatok védelmére vonatkozó uniós jog – különösen az (EU) 2016/679 (17) és az (EU) 2018/1725 (18) európai parlamenti és tanácsi rendelet – alkalmazandó, amikor ezen irányelvvel összefüggésben személyes adatok kezelésére kerül sor. A Bizottságnak az (EU) 2018/1725 rendelet 25. cikke (1) bekezdésének c) és h) pontjával és 25. cikkének (2) bekezdésével összhangban biztosítania kell a bejelentő személyek személyazonossága bizalmas jellegének védelmét, beleértve szükség esetén az érintett személyek – így például a jelentésben a potenciális illegális kibocsátásban részt vevőként megjelölt személyek – egyes adatvédelmi jogai gyakorlásának korlátozását, amennyire és ameddig az szükséges a bejelentés akadályozására, vagy a nyomon követés, különösen a nyomozás hátráltatására, meghiúsítására vagy lassítására irányuló kísérletek, vagy a bejelentő személyek személyazonosságának kiderítésére irányuló kísérletek megelőzéséhez és kezeléséhez. Az ilyen korlátozások keretében tiszteletben kell tartani az alapvető jogok és szabadságok lényegét, továbbá az ilyen korlátozásoknak egy demokratikus társadalomban az Unió vagy valamely tagállam fontos általános közérdekű célkitűzéseinek védelme érdekében szükséges és arányos intézkedéseknek kell lenniük, ideértve az érintett védelmét vagy mások jogainak és szabadságainak védelmét.

(32)

Az IMO keretében tárgyalások folynak a nemzetközi hajózáshoz köthető, a tengerek szennyezését eredményező új környezetvédelmi problémákról. Az említett megbeszélések eredményeként a Marpol 73/78 keretében új rendelkezések születhetnek, az egyezmény hatálya alá vonva olyan egyéb típusú szennyező anyagokat, mint a tengerbe kerülő műanyaghulladék és a környezetbe jutott műanyag pelletek. Egy jövőbeli felülvizsgálat keretében adott esetben értékelni kell a 2005/35/EK irányelv hatálya módosításának lehetőségét egy összehangolt, hatékony és eredményes végrehajtási rendszer biztosítása, valamint visszatartó erejű szankciók kiszabása érdekében. Az említett felülvizsgálatnak azt is értékelnie kell, hogy miként lehetne javítani a potenciálisan káros anyagokat tartalmazó elveszített konténerek műholdas nyomon követését. A Bizottságnak figyelembe kell vennie ezen irányelvnek a tengerszennyezésre vonatkozó, egyéb releváns uniós jogszabályokkal – így például a 2008/56/EK (19), az (EU) 2016/802 és az (EU) 2024/2881 (20) európai parlamenti és tanácsi irányelvvel – való kölcsönhatását is, többek között a túlzott víz alatti zaj és a légszennyezés – így például a korom, a szálló por (PM), a nitrogén-oxidok (NOx) és a kén-oxidok (SOx) – bejelentésére vonatkozóan, amely károsítja a biológiai sokféleséget és az élő erőforrásokat a tengeri ökoszisztémákban, veszélyezteti az emberi egészséget és rontja a tengervíz minőségét, valamint a tengeri áruk és szolgáltatások fenntartható használatát, ezáltal akadályozva más tengeri tevékenységeket, így például a halászatot vagy a part menti területeken az idegenforgalmat és a szabadidős tevékenységeket.

(33)

A közvetlen tengeri kapcsolattal vagy tengeri kikötővel nem rendelkező tagállamok e földrajzi sajátosságok miatt nem tudják alkalmazni ezen irányelv bizonyos rendelkezéseit. Annak elkerülése érdekében, hogy ezekre a tagállamokra aránytalan adminisztratív terhek háruljanak, ezek a tagállamok nem kötelezhetők ezen irányelv egyes rendelkezéseinek átültetésére és végrehajtására.

(34)

Mivel ezen irányelv céljait a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani – azon határokon átnyúló károk okán, amelyet az ezen irányelv hatálya alá tartozó illegális kibocsátások okozhatnak, valamint az ilyen kibocsátásokra Unió-szerte alkalmazandó hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciók rendelkezésre nem állása okán –, az Unió szintjén azonban – a javasolt intézkedés terjedelme és hatásai miatt – e célok jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat a szubszidiaritásnak az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt elvével összhangban. Az arányosságnak az említett cikkben foglalt elvével összhangban ezen irányelv nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(35)

Ezen irányelv tiszteletben tartja az alapvető jogokat és betartja különösen az Európai Unió Alapjogi Chartájában elismert elveket, beleértve a személyes adatok védelmét, a hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jogot, az ártatlanság vélelmét és a védelemhez való jogot, a bűncselekmények és büntetések törvényességének és arányosságának elveit, valamint a kétszeres eljárás alá vonás és a kétszeres büntetés tilalmát. Ezen irányelv az említett jogok és elvek teljeskörű tiszteletben tartására törekszik, és azt ennek megfelelően kell végrehajtani.

(36)

Az európai adatvédelmi biztossal az (EU) 2018/1725 rendelet 42. cikkének (1) bekezdésével összhangban konzultációra került sor, és a biztos 2023. július 25-én véleményt nyilvánított.

(37)

A 2005/35/EK irányelvet ennek megfelelően módosítani kell,

1.

A cím helyébe a következő szöveg lép:

„Az Európai Parlament és a Tanács 2005/35/EK irányelve (2005. szeptember 7.) a hajókról történő szennyezésre vonatkozó nemzetközi normák végrehajtásáról és a szennyezéssel elkövetett jogsértések esetén alkalmazandó közigazgatási szankciók bevezetéséről”.

2.

Az 1. cikk helyébe a következő szöveg lép:

3.

A 2. cikk helyébe a következő szöveg lép:

4.

A 4. cikk helyébe a következő szöveg lép:

5.

Az 5., az 5a. és az 5b. cikket el kell hagyni.

6.

A 6. cikk helyébe a következő szöveg lép:

7.

A 8. cikk helyébe a következő szöveg lép:

(*1)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2024/1203 irányelve (2024. április 11.) a környezet büntetőjog általi védelméről, valamint a 2008/99/EK és a 2009/123/EK irányelv felváltásáról (HL L, 2024/1203, 2024.4.30., ELI: http://data.europa.eu/eli/dir/2024/1203/oj).” "

8.

A 8a., a 8b. és a 8c. cikket el kell hagyni.

9.

A szöveg a következő cikkel egészül ki:

10.

A 10. cikk helyébe a következő szöveg lép:

(*2)  Az Európai Parlament és a Tanács 2002/59/EK irányelve (2002. június 27.) a közösségi hajóforgalomra vonatkozó megfigyelő és információs rendszer létrehozásáról és a 93/75/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 208., 2002.8.5., 10. o.).” "

11.

A szöveg a következő cikkekkel egészül ki:

(*3)  Az Európai Parlament és a Tanács 2003/4/EK irányelve (2003. január 28.) a környezeti információkhoz való nyilvános hozzáférésről és a 90/313/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 41., 2003.2.14., 26. o.)."

(*4)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/1937 irányelve (2019. október 23.) az uniós jog megsértését bejelentő személyek védelméről (HL L 305., 2019.11.26., 17. o.)."

(*5)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/1725 rendelete (2018. október 23.) a természetes személyeknek a személyes adatok uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek általi kezelése tekintetében való védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 45/2001/EK rendelet és az 1247/2002/EK határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 295., 2018.11.21., 39. o.).” "

12.

A 11. és a 12. cikket el kell hagyni.

13.

A szöveg a következő cikkel egészül ki:

14.

A 13. cikk helyébe a következő szöveg lép:

(*6)  Az Európai Parlament és a Tanács 2099/2002/EK rendelete (2002. november 5.) a tengeri közlekedés biztonságával és a hajókról történő szennyezés megelőzésével foglalkozó bizottság (COSS) létrehozásáról, valamint a tengeri közlekedés biztonságáról és a hajókról történő szennyezés megelőzéséről szóló rendeletek módosításáról (HL L 324., 2002.11.29., 1. o.)."

(*7)  Az Európai Parlament és a Tanács 182/2011/EU rendelete (2011. február 16.) a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).” "

15.

A 14. és a 15. cikket el kell hagyni.

16.

A 16. cikk helyébe a következő szöveg lép:

17.

Az egyedüli melléklet helyébe az ezen irányelv mellékletében foglalt szöveg lép.