(1)

Amint azt a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) a kényszermunkáról szóló 29. számú egyezmény (a továbbiakban: a 29. sz. ILO-egyezmény) 2014. évi jegyzőkönyvének preambulumában elismeri, a kényszermunka az emberi méltóság és az alapvető emberi jogok súlyos megsértésének minősül, hozzájárul a szegénység fenntartásához, és útjában áll azon célkitűzés megvalósításának, hogy mindenki tisztességes munkához juthasson. Az ILO az alapvető jogokat érintő elvnek nyilvánította a kényszermunka minden formájának felszámolását. Az ILO az alapvető ILO-egyezmények közé sorolja a 29. sz. ILO-egyezményt – ideértve a 29. sz. egyezmény 2014. évi kiegészítő jegyzőkönyvét – és a kényszermunka felszámolásáról szóló 105. sz. ILO-egyezményt (a továbbiakban: a 105. sz. ILO-egyezmény), valamint ajánlásokat ad ki a kényszermunka megelőzése, felszámolása és jóvátétele céljából, így például a kényszermunkáról (kiegészítő intézkedések) szóló 203. sz. ajánlást. Az ILO számos mutatót dolgozott ki a kényszermunka eseteinek azonosítására és jelzésére, mint például a fenyegetés és a tényleges fizikai és szexuális bántalmazás, a kiszolgáltatottsággal való visszaélés, a munka- és életkörülményekkel való visszaélés és a túlzott túlóra, a megtévesztés, a mozgás korlátozása vagy a tartózkodásnak a munkahelyre vagy egy behatárolt területre való korlátozása, az elszigetelés, az adósrabszolgaság, a munkabér visszatartása vagy túlzott bércsökkentés, az útlevél és személyazonosító okmányok visszatartása vagy a hatóságoknál történő feljelentéssel való fenyegetés, ha a munkavállaló irreguláris migráns jogállással rendelkezik. A kényszermunka nagyon gyakran a szegénységhez és diszkriminációhoz kötődik. A hitelekkel és adósságokkal folytatott manipuláció – akár a munkáltatók, akár a munkaközvetítők részéről – még mindig olyan kiemelt tényező, amely a kényszermunka csapdájába ejti a kiszolgáltatott munkavállalókat. Az ILO felügyeleti szervei szerint a börtönmunka, beleértve azt is, ha azt magáncégek számára végzik, önmagában nem minősül kényszermunkának, feltéve, hogy önkéntes alapon, a fogvatartott javára történik, és összehasonlítható a szabad munkaviszony feltételeivel. A szabadságvesztés alternatív büntetőjogi szankciójaként alkalmazott közösségi munkának mindig a közérdeket kell szolgálnia, és azzal az államok semmiképpen sem élhetnek vissza azért, hogy megalázzák az elítélt személyt vagy az említett személyt megfosszák a méltóságától. Azokban az esetekben, amikor a munkát vagy szolgáltatást a munkavállaló kiszolgáltatottságának kihasználásával, büntetéssel fenyegetve írják elő, az említett fenyegetésnek nem kell feltétlenül büntetőjogi szankció formáját öltenie, de megvalósulhat jogok vagy juttatások elvesztésének formájában.

(2)

A kényszermunka alkalmazása az egész világon elterjedt. A becslések szerint mintegy 27,6 millió ember volt kényszermunkával járó helyzetben 2021-ben. A társadalom kiszolgáltatott helyzetben lévő és marginalizálódott csoportjai különösen alkalmasak arra, hogy kényszermunka végzésére kényszerítsék őket. Ilyen csoportok közé tartoznak a nők, a gyermekek, az etnikai kisebbségek, a fogyatékossággal élő személyek, az alacsonyabb kasztba tartozók, az őslakos és törzsi népek és a migránsok, különösen az okmányokkal nem rendelkező migránsok, akik bizonytalan jogállásúak és az informális gazdaságban tevékenykednek. Még ha a kényszermunka nem is államilag előírt, gyakran a bizonyos gazdasági szereplők tekintetében szükséges jó kormányzás hiányának tudható be, valamint azt mutatja, hogy az állam nem képes érvényre juttatni a szociális és munkajogokat, különösen a kiszolgáltatott helyzetben lévő és marginalizálódott csoportok esetében. Kényszermunkára továbbá a hatóságok hallgatólagos hozzájárulásával is sor kerülhet. Az összes kényszermunkaeset 86 %-a a magánszektorban fordul elő, különösen 17,3 millió ember kényszermunka célú kizsákmányolása révén. A teljeskörű és tényleges megfelelés biztosítása és a kényszermunka felszámolásához való hozzájárulás érdekében a gazdasági szereplők e rendeletben meghatározott kötelezettségeinek kiszámíthatónak és egyértelműnek kell lenniük.

(3)

A kényszermunka valamennyi formájának felszámolása, beleértve az államilag előírt kényszermunkát is, kiemelt jelentőséggel bír az Unió számára. Az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 21. cikke szilárdan rögzíti az emberi méltóság tiszteletben tartását, valamint az emberi jogok egyetemességét és oszthatatlanságát. Az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) 8.7. fenntartható fejlődési céljának elérése érdekében az Uniónak fenn kell tartania és elő kell mozdítania értékeit, és hozzá kell járulnia az emberi jogok, különösen a gyermekek jogainak védelméhez. Az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: a Charta) 5. cikke kifejezetten tiltja a rabszolgaságot, a szolgaságot, a kényszermunkát vagy a kötelező munkát, valamint az emberi lényekkel való kereskedést, és az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény 4. cikke rögzíti, hogy senkit sem lehet kényszer- vagy kötelező munkára igénybe venni. Az Emberi Jogok Európai Bírósága ismételten úgy értelmezte az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény 4. cikkét, hogy az arra kötelezi a tagállamokat, hogy tegyenek büntetendővé minden olyan cselekményt, és folytassák le a büntetőeljárást, amely valamely személyt az említett cikkben meghatározott helyzetekben tart. Az alapvető jogok megsértése miatti hatékony jogorvoslathoz való jog emberi jog, és a bűncselekményekkel szembeni hatékony eljárás alapvető eleme. A meglévő uniós jog, az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvek, az Európa Tanácsnak az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségéről szóló ajánlása és a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) útmutatásai, így például a felelős üzleti magatartáshoz követendő kellő gondosságról szóló útmutatás, megerősítik, hogy az áldozatoknak joguk van hatékony jóvátételhez az üzleti tevékenységgel összefüggő emberi jogi jogsértések vagy visszaélések esetén, ideértve a kényszermunkát is.

(4)

Valamennyi tagállam megerősítette a kényszermunka területén született alapvető ILO-egyezményeket, nevezetesen a 29. sz. ILO-egyezményt és a 105. sz. ILO-egyezményt, valamint a gyermekmunka legrosszabb formáiról szóló 182. számú ILO-egyezményt (a továbbiakban: a 182. sz. ILO-egyezmény). Ezért jogilag kötelesek megelőzni és felszámolni a kényszermunka alkalmazását, és rendszeresen jelentést tenni az ILO-nak.

(5)

Az Unió szakpolitikái és jogalkotási kezdeményezései révén igyekszik felszámolni a kényszermunka alkalmazását, valamint világszerte előmozdítani a tisztességes munkát és a munkavállalói jogokat. Az Unió a nemzetközi szervezetek – köztük az ILO, az OECD és az ENSZ – által meghatározott nemzetközi irányelvekkel és alapelvekkel összhangban előmozdítja a kellő gondosságot annak biztosítására, hogy a kényszermunkának ne legyen helye az Unióban letelepedett vállalkozások ellátási láncaiban.

(6)

Az uniós kereskedelempolitika támogatja a kényszermunka elleni küzdelmet az egyoldalú és kétoldalú kereskedelmi kapcsolatokban egyaránt. Az uniós kereskedelmi megállapodások kereskedelemről és fenntartható fejlődésről szóló fejezetei tartalmazzák az alapvető ILO-egyezmények – köztük a 29. és a 105. sz. ILO-egyezmény – megerősítésére és tényleges végrehajtására vonatkozó kötelezettségvállalást, míg a kereskedelemről és a nemek közötti egyenlőségről szóló rendelkezések nemi szempontokat határoznak meg, ami elengedhetetlen a nők gazdasági szerepvállalásához a nemi alapú kényszermunka elleni küzdelem érdekében. Ezenkívül az Unió általános vámkedvezmény-rendszere alapján nyújtott egyoldalú vámkedvezmények a 29. sz. ILO-egyezmény és a 105. sz. ILO-egyezmény súlyos és szisztematikus megsértése miatt visszavonhatók.

(7)

A kényszermunka jól megkülönböztethető hatást gyakorol a kiszolgáltatott helyzetben lévő és marginalizált csoportokra, például a gyermekekre, a nőkre, a migránsokra, a menekültekre vagy az őslakos népekre, ezért a kényszermunka elleni hatékony küzdelemhez elengedhetetlen az interszekcionális és a nemek közötti egyenlőség szempontját figyelembe vevő megközelítés. E rendelet ezért várhatóan hozzájárul a releváns nemzetközi megállapodások és egyezmények – mint például a 182. számú ILO-egyezmény, az Európa Tanácsnak a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló egyezménye, az 1995. szeptemberi Pekingi Nyilatkozat, a biztonságos, rendezett és szabályos migrációra vonatkozó globális megállapodás, a menekültek jogállásáról szóló genfi egyezmény, az őslakos népek jogairól szóló ENSZ-nyilatkozat és a bennszülött és törzsi népekről szóló 169. számú ILO-egyezmény –célkitűzéseihez.

(8)

A 2011/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (3) harmonizálja az emberkereskedelem – és ezen belül a kényszermunka és a kényszerszolgáltatás – fogalmának meghatározását, és minimális szankciókra vonatkozó szabályokat állapít meg. A kényszermunkával előállított hazai vagy importált termékek uniós piacon történő forgalomba hozatalának és forgalmazásának vagy az ilyen termékek kivitelének tilalmára és az ilyen termékek uniós piacról való kivonásának biztosítására irányuló kötelezettségre (a továbbiakban: a kényszermunkával előállított termékek tilalma) vonatkozóan meghatározott szabályok nem érinthetik az említett irányelvet és különösen a bűnüldöző és igazságügyi hatóságoknak az emberkereskedelemhez – ideértve a munkaerő-kizsákmányolást is – kapcsolódó bűncselekményekre irányuló nyomozásra és büntetőeljárás lefolyatására vonatkozó hatáskörét.

(9)

Az (EU) 2017/821 európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) előírja, hogy az említett rendelet hatálya alá tartozó ásványok vagy fémek uniós importőrei teljesítsék kellő gondossági kötelezettségeiket a konfliktusok által érintett és nagy kockázatot jelentő térségekből származó ásványok felelősségteljes ellátási lánca tekintetében követendő kellő gondosságról szóló OECD-útmutatással és az abban meghatározott, kellő gondosságra vonatkozó ajánlásokkal összhangban. Az (EU) 2023/1542 európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) kötelezettségeket tartalmaz a gazdasági szereplők számára, hogy ellátási láncaikban kellő gondosságot alkalmazzanak, többek között a munkavállalói jogok tekintetében. Az (EU) 2023/1115 európai parlamenti és tanácsi rendelet (6) kellő gondosságot ír elő az erdőirtáshoz és az erdőpusztuláshoz kapcsolódó egyes árukra és termékekre vonatkozóan, többek között az emberi jogok tekintetében is.

(10)

A 2013/34/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (7) előírja a tagállamok számára annak biztosítását, hogy bizonyos gazdasági szereplők évente tegyenek közzé nem pénzügyi kimutatásokat, amelyekben beszámolnak a tevékenységük környezetvédelmi, társadalmi és munkavállalói ügyekre, valamint az emberi jogok tiszteletben tartására – többek között a kényszermunkára, a korrupcióellenes és vesztegetési ügyekre – gyakorolt hatásairól. Továbbá, a fenntarthatósággal kapcsolatos vállalati beszámolásról szóló (EU) 2022/2464 európai parlamenti és tanácsi irányelv (8) úgy módosította az említett követelményt, hogy részletes beszámolási követelményeket vezetett be az említett irányelv hatálya alá tartozó vállalatok számára az emberi jogok tiszteletben tartása tekintetében, többek között a globális ellátási láncokban. A vállalkozások által az emberi jogokról közzétett tájékoztatásnak adott esetben tartalmaznia kell az értékláncaikban előforduló kényszermunkára vonatkozó információkat.

(11)

A Kereskedelmi Világszervezet (WTO) tagjaként az Unió elkötelezett amellett, hogy egy szabályokon alapuló, nyitott, többoldalú kereskedelmi rendszert mozdítson elő. Az Unió által bevezetett, a kereskedelmet érintő intézkedéseknek meg kell felelniük a WTO előírásainak.

(12)

2021 júliusában a Bizottság és az Európai Külügyi Szolgálat iránymutatást tett közzé a kellő gondosságról az uniós üzleti vállalkozások számára, hogy kezeljék a kényszermunka kockázatát a tevékenységeikben és ellátási láncaikban.

(13)

Amint azt a globális méltányos átmenet és a fenntartható helyreállítás érdekében világszerte biztosítandó tisztességes munkáról szóló, 2022. február 23-i közleményében a Bizottság is elismeri, a hatályos szakpolitikák és jogszabályi keret ellenére további fellépésre van szükség a kényszermunkával előállított termékek uniós piacon való felszámolására és ezáltal a kényszermunka elleni világszerte folytatott küzdelemhez való hozzájárulásra irányuló célkitűzések eléréséhez.

(14)

Az Unió alapvető prioritásai – az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó, 2020–2024-es uniós cselekvési tervben rögzítettek szerint – magukba foglalják az alapvető elvek és emberi jogok tiszteletben tartását biztosító tisztességes munka és az ilyen munka emberközpontú jövőjének előmozdítását, a társadalmi párbeszéd, valamint a releváns ILO-egyezmények és -jegyzőkönyvek megerősítésének és hatékony végrehajtásának előmozdítását, a globális ellátási láncokban a felelősségteljes irányítás és a szociális védelemhez való hozzáférés megerősítését.

(15)

Az Európai Parlament – a kényszermunkával előállított termékek betiltását célzó új kereskedelmi eszközről szóló, 2022. június 9-i állásfoglalásában (9), a Hszincsiang-Ujgur Autonóm Területen a kényszermunkáról és az ujgurok helyzetéről szóló, 2020. december 17-i állásfoglalásában (10), valamint a szerbiai Linglong gyárban alkalmazott kényszermunkáról és környezetvédelmi tiltakozásokról szóló, 2021. december 16-i állásfoglalásában (11) – határozottan elítélte a kényszermunkát, és felszólított a kényszermunkával előállított termékek betiltására. Ezért a nyilvánosság számára erkölcsi aggályt vet fel, hogy kényszermunkával előállított termékek az uniós piacon elérhetők, vagy harmadik országokba exportálhatók lehetnek anélkül, hogy hatékony mechanizmus működne az ilyen termékek betiltása vagy piacról történő kivonása érdekében.

(16)

A kényszermunkára vonatkozó uniós jogszabályi és szakpolitikai keret teljessé tétele érdekében be kell tiltani a kényszermunkával előállított termékek uniós piacon történő forgalomba hozatalát és forgalmazását, valamint az Unión belül készült vagy importált, kényszermunkával előállított termékek kivitelét, és biztosítani kell az ilyen termékek uniós piacról való kivonását.

(17)

Jelenleg nincs olyan uniós jog, amely felhatalmazná a tagállami hatóságokat arra, hogy termékeket közvetlenül visszatartsanak, lefoglaljanak vagy a forgalomból kivonásukat elrendeljék annak megállapítása alapján, hogy részben vagy egészben kényszermunkával készültek.

(18)

E rendelet eredményességének biztosítása érdekében a kényszermunkával előállított termékek tilalmát alkalmazni kell azon termékekre, amelyek tekintetében az említett termékek előállításának, gyártásának, betakarításának és kitermelésének bármely szakaszában – többek között az ilyen termékekkel kapcsolatos megmunkálás és feldolgozás során – kényszermunkát alkalmaztak. A kényszermunkával előállított termékek tilalmát valamennyi – bármilyen típusú – termékre alkalmazni kell, ideértve azok alkotóelemeit is, és a termékekre az ágazattól, a származástól és attól függetlenül kell alkalmazni, hogy hazai vagy importált, vagy az uniós piacon forgalomba hozott vagy forgalmazott, vagy exportált termékekről van-e szó. E rendelet nem alkalmazandó a közlekedési szolgáltatások nyújtására.

(19)

A kényszermunkával előállított termékek tilalmának elő kell mozdítania a kényszermunka felszámolására irányuló nemzetközi törekvéseket. A „kényszermunka” fogalmának meghatározását ezért össze kell hangolni a 29. sz. ILO-egyezményben foglalt fogalommeghatározással, amely szerint a kényszermunka kifejezés vonatkozik minden olyan munkára vagy szolgálatra, amelyet valamilyen büntetés terhe alatt valakitől követelnek, és amelyre a munkára kötelezett személy nem szabad akaratából vállalkozott, a következők kivételével: minden olyan munka vagy szolgálat, amelyet a kötelező katonai szolgálatra vonatkozó törvény alapján kizárólag katonai jellegű munkavégzés céljából követelnek meg; egy teljes mértékben független kormányzattal rendelkező ország polgárainak szokásos állampolgári kötelezettségei körébe tartozó munka vagy szolgálat; bírói ítélet következményeként bármely személytől megkövetelt munka vagy szolgálat, feltéve, hogy az említett munkát vagy szolgálatot hatóság felügyelete és ellenőrzése mellett végzik, és az említett személyt nem adják bérbe magánszemélyeknek, vállalatoknak vagy egyesületeknek, illetve nem bocsátják őt azok rendelkezésére; minden olyan munka vagy szolgáltatás, amelyet vészhelyzetben, azaz háború, természeti csapások vagy ilyen csapások veszélye esetén – például tűzvész, árvíz, éhínség, földrengés, járványos betegség vagy állatjárvány, állatok, rovarok vagy növényzetben károkat okozó élősdiek elerjedése esetén –, és általában minden olyan körülmény esetén rendelnek el, amely a lakosság egészének vagy egy részének életét vagy rendes életkörülményeit veszélyeztetné; a közösség tagjai által az említett közösség közvetlen érdekében végzett kisebb közösségi munka, amelyet éppen ezért úgy lehet tekinteni, mint a közösség tagjait terhelő szokásos állampolgári kötelezettségnek tekinthető, feltéve, hogy a közösség tagjainak vagy közvetlen képviselőiknek joguk van ahhoz, hogy az ilyen szolgáltatások szükségességéről konzultáljanak velük.

(20)

A kényszermunkának a 29. sz. ILO-egyezményben rögzített és e rendeletben alkalmazott fogalommeghatározása alapján a kényszermunkára vonatkozó ILO-mutatók és a „Nehezen látható, nehezebben számolható” című ILO-iránymutatások meghatározzák a kényszermunka esetleges fennállására utaló leggyakoribb jeleket, amelyeket figyelembe kell venni e rendelet végrehajtása során. Azonban előfordulhat, hogy az említett mutatók nem elegendők az állami hatóságok által előírt, olyan kényszermunka azonosításához, amely rendszerszintű és globális kényszerítő politikákon alapul, amelyek további, kifejezetten e célra kidolgozott mutatókat igényelnek.

(21)

Az „állami hatóságok által előírt kényszermunka” fogalommeghatározását a 105. sz. ILO-egyezményhez kell igazítani, amely kifejezetten megtiltja a kényszer- vagy kötelező munka alkalmazását politikai kényszer vagy nevelés, vagy büntetés eszközeként személyekkel szemben politikai meggyőződésük, vagy a fennálló politikai, társadalmi vagy gazdasági rendszerrel ideológiailag ellentétes véleményük kifejezésre juttatása miatt. Az említett egyezmény szintén tiltja a kényszermunka alkalmazását a munkaerő gazdasági fejlődés céljából történő felhasználásának vagy alkalmazásának módszereként, munkafegyelmi szabályként, sztrájkban való részvétel büntetése gyanánt, vagy faji, társadalmi, nemzeti vagy vallási megkülönböztetés eszközeként.

(22)

A távértékesítésnek, beleértve az online értékesítést is, e rendelet hatálya alá kell tartoznia. Az online vagy egyéb távértékesítés útján eladásra kínált termékek esetében akkor kell úgy tekinteni, hogy a terméket forgalmazzák, ha az eladási ajánlat Unión belüli végfelhasználókat céloz meg. A nemzetközi magánjogra vonatkozó alkalmazandó uniós joggal összhangban eseti elemzést kell végezni annak megállapítására, hogy az eladási ajánlat uniós végfelhasználókat céloz-e meg. Az eladási ajánlat akkor tekinthető uniós végfelhasználókra irányulónak, ha a releváns gazdasági szereplő bármely eszközzel valamelyik tagállamba irányítja tevékenységeit. Az eseti elemzéseknél e tekintetben olyan releváns tényezőket kell figyelembe venni, mint a földrajzi területek, ahová a kézbesítés lehetséges, az ajánlathoz vagy rendeléshez használt nyelvek, a fizetőeszközök, a tagállam pénznemének használata vagy a tagállamok egyikében bejegyzett doménnév használata. Online értékesítés esetén annak puszta ténye, hogy a gazdasági szereplők interfésze vagy az online piactereket üzemeltető szolgáltatók interfésze elérhető abban a tagállamban, ahol a végfelhasználó letelepedett vagy lakóhellyel rendelkezik, nem elegendő. Az a tény, hogy az online vagy egyéb távértékesítés útján eladásra kínált termékek esetében akkor kell úgy tekinteni, hogy a terméket az uniós piacon forgalmazzák, ha az eladási ajánlat uniós végfelhasználókat céloz meg, felhatalmazza az illetékes hatóságokat arra, hogy e rendelet alapján ellenőrizzék az ilyen termékeket, és megtegyék a szükséges intézkedéseket annak ellenére, hogy a termékeket az eladási ajánlat időpontjában online vagy egyéb távértékesítés útján még nem hozták ténylegesen forgalomba az Unióban. Az ilyen termékeknek meg kell felelniük a Unióban történő tényleges forgalomba hozatal időpontjában hatályos vonatkozó uniós jognak, illetve az Unióba belépő termékek esetében a „szabad forgalomba bocsátási” vámeljárás alá vonásukkor hatályos uniós jognak. Az a tény, hogy az online vagy egyéb távértékesítési eszközök útján eladásra kínált terméket a piacon forgalmazottnak kell tekinteni, ha az eladási ajánlat uniós végfelhasználókat céloz meg, nem érintheti az uniós piacra belépő vagy onnan kilépő termékekre vonatkozó szabályokat.

(23)

A közvetítő szolgáltatásokat, különösen az online piactereket egyre nagyobb mértékben használták termékek értékesítésére. E tekintetben a kényszermunkával előállított termékek e rendeletben megállapított tilalmát sértő termékek értékesítésével kapcsolatos információkat az (EU) 2022/2065 európai parlamenti és tanácsi rendelet (12) 3. cikkének h) pontja értelmében jogellenes tartalomnak kell tekinteni, és azokra az említett rendeletben meghatározott kötelezettségek és intézkedések kell, hogy vonatkozzanak.

(24)

A Bizottságnak és a tagállamok illetékes hatóságainak azonosítaniuk kell a kényszermunkával előállított termékek tilalmának megsértését. Az illetékes hatóságok kijelölésekor a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az említett hatóságok elegendő emberi és pénzügyi erőforrásokkal rendelkezzenek, valamint a személyzetük rendelkezzen a szükséges készségekkel és ismeretekkel, különösen az emberi jogok, a munkavállalói jogok, a nemek közötti egyenlőség, az ellátásilánc-irányítás és az átvilágítási eljárások tekintetében. Az illetékes hatóságoknak szorosan egyeztetniük kell a nemzeti munkaügyi ellenőrzésekkel foglalkozó, valamint az igazságügyi és bűnüldöző hatóságokkal – köztük az emberkereskedelem elleni küzdelemért felelős hatóságokkal – oly módon, hogy elkerüljék a vizsgálatok ilyen hatóságok általi veszélyeztetését.

(25)

Az e rendelet szerinti feladatai – különösen a vizsgálatok lefolytatása – hatékony végrehajtásának biztosítása érdekében a Bizottság számára lehetővé kell tenni, hogy megfelelő felhatalmazással rendelkező más uniós szervek, hivatalok vagy ügynökségek segítségét kérje. Az említett feladatok magukban foglalhatják a következőket: az információk benyújtásának feldolgozása, a vizsgálatok elosztásának támogatása, az előzetes vizsgálatok és a vizsgálatok lefolytatása, a tagállami hatóságokkal való és azok közötti együttműködés megkönnyítése, a nemzetközi együttműködés elősegítése, a támogató eszközök kidolgozásának támogatása, és adott esetben a vámhatóságok általi végrehajtás támogatása, valamint a Bizottság támogatása a kényszermunkával előállított termékek betiltására vonatkozó határozatok előkészítésében. Ez nem érinti a Bizottságra vezető illetékes hatóságként háruló azon feladatot, hogy bizonyos esetekben meghozza a kényszermunkával előállított termékek forgalomba hozatalának tilalmára vonatkozó határozatokat. A Bizottságnak – vezető illetékes hatóságként eljárva – pártatlanul, átláthatóan és a szakmai titoktartási kötelezettségek kellő tiszteletben tartásával kell gyakorolnia hatáskörét, és rendelkeznie kell a szükséges szakértelemmel. A Bizottságnak rendelkeznie kell az ahhoz szükséges eszközökkel, hogy finanszírozza az e rendelet alapján rábízott feladatok elvégzéséhez szükséges személyzetet és a kapcsolódó költségeket, és kiépítse a szükséges szakértelmet.

(26)

E rendelet végrehajtása során az illetékes hatóságokat és a Bizottságot az arányosság elvének kell vezérelnie. Az illetékes hatóságoknak és a Bizottságnak különösen azt kell biztosítaniuk, hogy a vizsgálat előzetes szakaszában és a vizsgálat során végrehajtott valamennyi intézkedés, valamint a határozatban megállapított intézkedések megfelelőek és szükségesek legyenek a kívánt cél eléréséhez, és ne rójanak túlzott terhet a gazdasági szereplőkre.

(27)

A Bizottság és az e rendelet alapján kijelölt illetékes hatóságok és a más releváns uniós és nemzeti jogszabályok alapján kijelölt hatóságok közötti együttműködés biztosítása érdekében, valamint a tevékenységeik és a határozataik közötti összhang biztosítása érdekében a Bizottságnak és az e rendelet alapján kijelölt illetékes hatóságoknak – szükség esetén – tájékoztatást kell kérniük más releváns hatóságoktól arra vonatkozóan, hogy az értékelés tárgyát képező gazdasági szereplők – a kényszermunka tekintetében kellő gondossági és átláthatósági követelményeket meghatározó, alkalmazandó uniós vagy nemzeti joggal összhangban – a kényszermunkával kapcsolatos kellő gondosságra kötelezettek-e, és kellő gondosságot tanúsítanak-e. Amikor az illetékes hatóságok információkat kérnek a gazdasági szereplőktől, a termékszabályozás felügyeletében részt vevő hatóságok közötti fokozott együttműködés és párbeszéd révén – lehetőség szerint – követniük kell a Bizottság által bevezetett egyszeri adatszolgáltatás elvét. Ugyanezen célból és adott esetben az e rendelet alapján kijelölt illetékes hatóságoknak tájékoztatniuk kell más releváns hatóságokat – így például a piacfelügyeleti hatóságokat – intézkedéseikről és határozataikról.

(28)

Az uniós piacra belépő vagy onnan kilépő, kényszermunkával előállított termékek tilalmának egységes érvényesítése tekintetében csak az illetékes hatóságok, a vámhatóságok és a Bizottság közötti szisztematikus információcsere és együttműködés révén valósítható meg. Ezt az információcserét és együttműködést a Bizottságnak támogatnia kell.

(29)

Az illetékes hatóságoknak – azon végrehajtási jogi aktussal összhangban, amelynek elfogadására a Bizottságot e rendelet alapján fel kell hatalmazni – az (EU) 2019/1020 európai parlamenti és tanácsi rendelet (13) 34. cikkében említett piacfelügyeleti információs és kommunikációs rendszert kell használniuk a kényszermunkával előállított termékek tilalmára vonatkozó vizsgálatokkal, döntéshozatali folyamattal és végrehajtással kapcsolatos kérdésekre vonatkozó információk rendszerezett formában történő összegyűjtésére, feldolgozására és tárolására (a továbbiakban: az ICSMS). A Bizottságnak, az illetékes hatóságoknak és a vámhatóságoknak hozzáféréssel kell rendelkezniük az említett rendszerhez, hogy ellássák az e rendelet szerinti feladataikat. Lehetőség van arra is, hogy az illetékes hatóságok más meglévő kommunikációs rendszereket használjanak arra, hogy kommunikáljanak a saját tagállamukbeli más hatóságokkal mindaddig, amíg az nem érinti az ICSMS e rendelet végrehajtása céljából történő használatára vonatkozó kötelezettséget.

(30)

Az uniós piacra belépő vagy onnan kilépő termékek ellenőrzési folyamatának optimalizálása és tehermentesítése érdekében lehetővé kell tenni az ICSMS és a vámrendszerek közötti automatizált adatátvitelt. A célokat tekintve háromféle adattovábbítást kell megkülönböztetni. Először is a kényszermunkával előállított termékek tilalmának megsértését megállapító határozatokat az ICSMS-ből az (EU) 2015/2447 végrehajtási rendelet (14) 36. cikkében említett vámügyi kockázatkezelési rendszerbe kell küldeni a vámügyi kockázatkezelési környezet jövőbeli alakulásának sérelme nélkül, hogy a vámhatóságok felhasználhassák őket az ilyen határozatoknak megfelelő termékek azonosításához. A vámügyi környezet rendelkezésre álló interfészeit kell használni ezekhez az első adattovábbításokhoz. Másodszor, ha a vámhatóságok ilyen terméket azonosítanak, ügyintézésre lesz szükség többek között a felfüggesztésről szóló értesítésnek, az illetékes hatóságok következtetésének és a vámhatóságok által hozott intézkedések eredményének a továbbításához. Az uniós egyablakos vámügyintézési környezetnek támogatnia kell az említett, az ICSMS és a nemzeti vámrendszerek közötti második adattovábbításokat. Harmadszor, a vámrendszerek olyan információkat tartalmaznak a termékek uniós piacra történő belépéséről és onnan történő kilépéséről, amelyek relevánsak lehetnek az illetékes hatóságok számára a feladataik elvégzéséhez, de nem hozzáférhetők a számukra. A releváns információkat ezért le kell kérni és továbbítani kell az ICSMS-be. A három összeköttetésnek nagymértékben automatizáltnak és könnyen kezelhetőnek kell lennie, hogy korlátozzanak minden további terhet a vámhatóságok számára. A Bizottságot fel kell hatalmazni, hogy – a vámhatóságokkal és az illetékes hatóságokkal együttműködve – elfogadja azon végrehajtási jogi aktusokat, amelyek szükségesek az eljárási szabályok, a gyakorlati rendelkezések, valamint az ICSMS és a vámrendszerek között továbbítandó adatelemek, továbbá az esetleges egyéb kiegészítő követelmények meghatározásához.

(31)

A Bizottságnak létre kell hoznia egy tájékoztató és nem kimerítő jellegű adatbázist a kényszermunka kockázatairól, hogy támogassa az illetékes hatóságok munkáját a kényszermunkával előállított termékek tilalma potenciális megsértésének értékelésében, és segítse a gazdasági szereplőket az ellátási láncaikban a kényszermunkával kapcsolatban felmerülő lehetséges kockázatok azonosításában. A Bizottság számára lehetővé kell tenni külső szakértők igénybevételét az adatbázis fejlesztéséhez. Az adatbázisnak azonosítania kell a kényszermunkával kapcsolatos kockázatokat bizonyos földrajzi területeken vagy meghatározott termékek vagy termékcsoportok tekintetében, különös tekintettel a kényszermunkával kapcsolatos széles körű és súlyos kockázatokra, nemzetközi intézményektől, így például az ILO-tól és az ENSZ-től, valamint kutatási vagy tudományos intézményektől származó megbízható és ellenőrizhető információk alapján. Az említett adatbázist a kényszermunkáról szóló egységes portálon keresztül nyilvánosan elérhetővé kell tenni. Amennyiben megbízható és ellenőrizhető bizonyíték van arra, hogy bizonyos földrajzi területeken meghatározott gazdasági ágazatokban készült termékek esetében nagy a kockázata annak, hogy azokat állami hatóságok által előírt kényszermunkával állították elő, az e rendelet alapján létrehozott adatbázisban azonosítani kell ezeket az említett ágazatokat az említett területeken.

(32)

Előfordulhat, hogy a mikro-, kis- és középvállalkozásoknak (kkv-k) korlátozottak az erőforrásai és a képességei annak biztosításához, hogy az általuk az uniós piacon forgalomba hozott vagy forgalmazott termékek kényszermunkától mentesek legyenek. A Bizottságnak ezért iránymutatásokat kell kiadnia a kényszermunkával kapcsolatos kellő gondosságról, amelyeknek figyelembe kell venniük a gazdasági szereplők méretét és gazdasági erőforrásait is. Ezenkívül a Bizottságnak iránymutatásokat kell kiadnia a kényszermunkára vonatkozó kockázati mutatókról, beleértve a mutatók meghatározásának módját is, amelyeknek független és ellenőrizhető információkon kell alapulniuk, ideértve a nemzetközi szervezetek, különösen az ILO jelentéseit is.

(33)

A Bizottságnak meg kell akadályoznia a kkv-kra nehezedő szükségtelen adminisztratív terheket. Továbbá a Bizottságnak kísérő intézkedéseket kell kidolgoznia a gazdasági szereplők és az ugyanazon ellátási láncban részt vevő üzleti partnereik, különösen a kkv-k erőfeszítéseinek támogatása céljából. E rendelet alkalmazásában a tagállamoknak kapcsolattartó pontokat kell kijelölniük, amelyek lehetnek meglévő üzleti és emberi jogi információs szolgálatok vagy a kellő gondosság elvével foglalkozó kapcsolattartó pontok. A kkv-k számára lehetővé kell tenni, hogy a kényszermunkáról szóló egységes portálon megadott információk felhasználásával kapcsolatba léphessenek a letelepedési helyük szerinti tagállam illetékes hatóságával. Lehetőséget kell biztosítani számukra különösen arra, hogy felvegyék a kapcsolatot az illetékes hatósággal támogatásuk céljából a vizsgálat teljes időtartama alatt. A kkv-k számára egyértelmű és érthető módon az interneten is elegendő támogatási forrást kell rendelkezésre bocsátani.

(34)

A Bizottságnak iránymutatást kell kiadnia arra vonatkozóan, hogy hogyan lehet párbeszédet kezdeményezni az illetékes hatóságokkal, hogy ezzel segítse a gazdasági szereplőket, különösen a kkv-kat és más érdekelt feleket a kényszermunkával előállított termékek tilalmának teljesítésében. A Bizottságnak továbbá iránymutatást kell kiadnia, hogy segítséget nyújtson bármely személynek vagy szervezetnek az információk benyújtásában.

(35)

Figyelembe véve a kényszermunkával kapcsolatos kérdésekkel foglalkozó uniós jogszabályok sokféleségét, a Bizottságnak iránymutatást kell nyújtania a gazdasági szereplők, különösen a kkv-k számára az uniós jogból eredő különböző kötelezettségek alkalmazásának módjáról.

(36)

A Bizottságnak iránymutatásokat kell kiadnia, hogy megkönnyítse a gazdasági szereplőknek és az illetékes hatóságoknak e rendelet végrehajtását. A gazdasági szereplőknek szóló iránymutatásoknak magukban kell foglalniuk a kényszermunkával kapcsolatos kellő gondosságra, többek között a különböző típusú beszállítók és tevékenységi ágazatok tekintetében, a kényszermunka megszüntetésére és jóvátételére vonatkozó bevált gyakorlatokra, valamint az üzleti kapcsolatok felelősségteljes megszüntetésére vonatkozó iránymutatást is. A jóvátétel az érintett személynek vagy személyeknek vagy közösségeknek azzal az állapottal egyenértékű vagy a hozzá lehető legközelebbi állapotba való visszaállítása, amelyben akkor lennének, ha a kényszermunka nem következett volna be, a vállalatnak a kényszermunka előidézésében való közreműködésével arányosan, beleértve a vállalat által a tényleges kényszermunkát elszenvedő személynek vagy személyeknek nyújtott pénzügyi vagy nem pénzügyi kártérítést és adott esetben a hatóságok számára a szükséges jóvátételi intézkedések kapcsán felmerülő költségek megtérítését. Az illetékes hatóságoknak szóló iránymutatásnak az e rendelet gyakorlati végrehajtása szempontjából releváns információkra kell összpontosítania. A kényszermunkával kapcsolatos kellő gondosságról szóló iránymutatásnak a Bizottság és az Európai Külügyi Szolgálat által az uniós vállalkozások számára 2021 júliusában közzétett, a kényszermunka kockázatának a tevékenységeikben és ellátási láncaikban történő kezelése érdekében tanúsítandó kellő gondosságról szóló iránymutatásra kell épülnie. Az iránymutatásoknak összhangban kell lenniük más bizottsági iránymutatásokkal e tekintetben és a releváns nemzetközi szervezetek iránymutatásaival. Az iránymutatásokat a releváns érdekelt felekkel konzultálva kell kidolgozni, továbbá azoknak a releváns tagállami hatóságok tapasztalataira és bevált gyakorlataira kell támaszkodniuk. A nemzetközi szervezetek – különösen az ILO – jelentéseit és más független, ellenőrizhető információforrásokat figyelembe kell venni a kockázati mutatók meghatározásához.

(37)

Mivel a kényszermunka világméretű problémát jelent, a globális ellátási láncok pedig egymásba fonódnak, elő kell mozdítani a kényszermunka elleni nemzetközi együttműködést, amely e rendelet végrehajtásának hatékonyságát is növelné. A Bizottságnak adott esetben együtt kell működnie és információcserét kell folytatnia harmadik országbeli hatóságokkal, nemzetközi szervezetekkel és más releváns érdekelt felekkel e rendelet hatékony végrehajtásának fokozása érdekében. A harmadik országok – ideértve a hasonló jogszabályokkal rendelkező országokat – hatóságaival folytatott együttműködésre strukturált módon – az említett országokkal meglévő párbeszédstruktúrák vagy szükség esetén eseti alapon a jövőben kialakításra kerülő párbeszédstruktúrák részeként – kell, hogy sor kerüljön. Lehetővé kell tenni, hogy ezen együttműködés magában foglalja a kényszermunka kockázataira, így például az adatbázisban azonosított kockázatokra és a termékek betiltásával kapcsolatos határozatokra vonatkozó információcserét, de nem foglalhat magában folyamatban lévő vizsgálatokra vonatkozó információkat. Az Unió küldöttségei hozzájárulhatnak az e rendelettel kapcsolatos információk terjesztéséhez és a kényszermunka kockázataira vonatkozó információk releváns érdekelt felek általi benyújtásának megkönnyítéséhez. A nemzetközi együttműködés magában foglalhatja olyan együttműködési kezdeményezések és kísérő intézkedések kidolgozását is, amelyek támogatják a releváns érdekelt feleket a kényszermunka globális ellátási láncokban való felszámolására irányuló erőfeszítéseikben, valamint támogató környezetek létrehozását a harmadik országokban az emberi jogok előmozdítása és védelme érdekében.

(38)

Bármely természetes vagy jogi személynek vagy bármely, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetnek lehetőséget kell biztosítani arra, hogy információkat nyújtson be az illetékes hatóságoknak, ha megítélése szerint kényszermunkával előállított termékeket hoznak forgalomba vagy forgalmaznak az uniós piacon, és tájékoztatást kell kapnia az általuk benyújtott információk értékelésének eredményéről. Az állítólagos jogsértésekre vonatkozó információk benyújtását a Bizottság által létrehozott és a kényszermunkáról szóló egységes portálon elérhető egyablakos információbenyújtási ponton keresztül kell megtenni. Az információbenyújtás megkönnyítésének és a szolgáltatott információk szabványosításának biztosítása érdekében a Bizottságnak iránymutatást kell kiadnia az egyablakos információbenyújtási pont használatáról, és végrehajtási jogi aktusokat fogadhat el az információbenyújtásra vonatkozó eljárási szabályok, minták és részletek meghatározása céljából. A nyilvánvalóan hiányos, megalapozatlan vagy rosszhiszeműen tett információbenyújtást el kell utasítani. Megfelelő intézkedéseket kell hozni az információk benyújtásához vagy a benyújtott információkhoz köthető valamennyi személy védelmének garantálása érdekében, beleértve a megtorlást megakadályozó védelmet is.

(39)

A visszaélést bejelentő személyek az illetékes hatóságok tudomására hozhatnak olyan új információkat, amelyek segítik azokat e rendelet megsértésének felderítésében és intézkedések meghozatalában. Annak biztosítása érdekében, hogy megfelelő szabályok legyenek érvényben, amelyek egyrészt lehetővé teszik, hogy a visszaélést bejelentő személyek fel tudják hívni az illetékes hatóságok figyelmét e rendelet tényleges vagy potenciális megsértésének eseteire, másrészt megvédik a visszaélést bejelentő személyeket a megtorlástól, e rendeletben elő kell írni, hogy az (EU) 2019/1937 európai parlamenti és tanácsi irányelv (15) alkalmazandó e rendelet megsértésének bejelentésére és az ilyen jogsértéseket bejelentő személyek védelmére, amennyiben azok az említett irányelv személyi hatálya alá tartoznak.

(40)

A jogbiztonság fokozása érdekében bele kell foglalni az említett irányelvbe azt, hogy e rendelet alapján az (EU) 2019/1937 irányelv alkalmazandó e rendelet megsértésének bejelentésére és az e jogsértéseket bejelentő személyek védelmére. Az (EU) 2019/1937 irányelv mellékletét ezért ennek megfelelően módosítani kell. A tagállamoknak kell biztosítaniuk azt, hogy az említett módosítás – e rendelet alkalmazásának kezdőnapjától – az említett irányelvvel összhangban elfogadott átültető intézkedésekben is tükröződjön. A tagállami átültető intézkedések elfogadása azonban nem feltétele az említett irányelv alkalmazhatóságának e rendelet megsértésének bejelentése vagy az e jogsértéseket bejelentő személyek védelme tekintetében.

(41)

Az e rendeletre vonatkozó releváns információkhoz való könnyebb hozzáférés biztosítása érdekében a Bizottságnak egy uniós szintű egységes webportált kell létrehoznia, amely az Unió intézményeinek valamennyi hivatalos nyelvén elérhető a nyilvánosság számára.

(42)

A kényszermunkával előállított termékek tilalma esetleges megsértésének azonosítása során a Bizottságnak vagy az illetékes hatóságoknak kockázatalapú megközelítést kell követniük, és a rendelkezésükre álló valamennyi információt értékelniük kell. Annak érdekében, hogy vizsgálataik rangsorolása során a kockázatalapú megközelítést alkalmazzák, a Bizottságnak és az illetékes hatóságoknak figyelembe kell venniük a termék azon részének arányát a végtermékben, amelyet feltételezhetően kényszermunkával állítottak elő, az érintett termékek mennyiségét és volumenét, valamint a feltételezett kényszermunka mértékét és súlyosságát, többek között azt, hogy felmerülhet-e az állami hatóságok által előírt kényszermunka aggálya. A Bizottságnak és az illetékes hatóságoknak figyelembe kell venniük a gazdasági szereplők méretét és gazdasági erőforrásait, valamint az ellátási lánc összetettségét is, és a lehető legnagyobb mértékben azon gazdasági szereplőkre és adott esetben termékszállítókra kell összpontosítaniuk, amelyek közelebb állnak a kényszermunka kockázatához, és amelyek a legnagyobb befolyással rendelkeznek a kényszermunka megelőzésére, enyhítésére és megszüntetésére.

(43)

A vizsgálat megindítása előtt a vezető illetékes hatóság számára lehetővé kell tenni, hogy információkat kérjen az értékelés tárgyát képező gazdasági szereplőktől és más releváns érdekelt felektől is, beleértve azon személyeket vagy szervezeteket is, amelyek releváns információkat nyújtottak be az illetékes hatóságoknak. A vezető illetékes hatóság számára lehetővé kell tenni, hogy úgy döntsön, nem kér további tájékoztatást a gazdasági szereplőktől, ha úgy ítéli meg, hogy ez ahhoz vezethet, hogy az említett gazdasági szereplők megpróbálják eltitkolni a kényszermunkával járó helyzetet, és ezáltal veszélyeztetheti a vizsgálatot. A vezető illetékes hatóságnak vizsgálatot kell kezdeményeznie, ha a rendelkezésére álló összes információ értékelése alapján, vagy – ha a vizsgálat előzetes szakaszában nem volt lehetőség információk és bizonyítékok gyűjtésére – a rendelkezésre álló bármely egyéb tény alapján megállapítja, hogy megalapozott aggály áll fenn a tekintetben, hogy sor került a kényszermunkával előállított termékek tilalmának megsértésére.

(44)

A kényszermunkával előállított termékek tilalma eredményességének növelése érdekében az illetékes hatóságoknak észszerű határidőt kell biztosítaniuk a gazdasági szereplők számára arra, hogy azonosítsák, csökkentsék, megelőzzék és megszüntessék a kényszermunka kockázatát, figyelembe véve többek között a folyamat összetettségét és az érdekelt felek számát.

(45)

Mielőtt vizsgálatot indítana, a vezető illetékes hatóságnak tájékoztatást kell kérnie az értékelés tárgyát képező gazdasági szereplőktől arról, milyen intézkedéseket hoztak a kényszermunka kockázatainak a tevékenységeikben és az ellátási láncaikban történő csökkentésére, megelőzésére, megszüntetésére, vagy a kényszermunka eseteinek jóvátételére az értékelés tárgyát képező termékek tekintetében. A kényszermunkával kapcsolatos kellő gondosság alkalmazásának hozzá kell járulnia a gazdasági szereplők segítéséhez abban, hogy alacsonyabbá váljon a kényszermunka kockázata a tevékenységeikben és az ellátási láncaikban. A releváns uniós jogszabályoknak és nemzetközi standardoknak megfelelő kellő gondosság segítheti az ellátási láncban a kényszermunka azonosítását és kezelését. Következésképpen nem lehet vizsgálatot indítani, ha a vezető illetékes hatóság megítélése szerint a kényszermunkával előállított termékek tilalmának megsértésével kapcsolatban nem áll fenn megalapozott aggály, vagy a megalapozott aggályt kiváltó okokat felszámolták például annak – de nem csak annak – köszönhetően, hogy az alkalmazandó jogszabályokat, iránymutatásokat, ajánlásokat vagy bármely egyéb, kényszermunkával kapcsolatos kellő gondosságot oly módon alkalmaznak, hogy az a kényszermunka kockázatát csökkenti, megelőzi és megszünteti.

(46)

Amikor a vizsgálat során tájékoztatást kér, a vezető illetékes hatóságnak – lehetőség szerint és a vizsgálat eredményes lefolytatásával összhangban – kiemelten kell kezelnie azon vizsgálat alatt álló gazdasági szereplőket, akik közreműködnek az ellátási láncnak ahhoz a lehető legközelebbi szakaszaiban, ahol a kényszermunka kockázata valószínűleg felmerül, és figyelembe kell venniük a gazdasági szereplők méretét és gazdasági erőforrásait és az érintett termékek mennyiségét, valamint a feltételezett kényszermunka nagyságrendjét.

(47)

A vezető illetékes hatóság feladata, hogy a vizsgálat során, ezen belül az előzetes szakaszban összegyűjtött összes információ és bizonyíték alapján megállapítsa, hogy a forgalomba hozott vagy forgalmazott, vagy kivitelre szánt termék előállításának, gyártásának, betakarításának vagy kitermelésének bármely szakaszában – ideértve a termékkel kapcsolatos megmunkálást és feldolgozást is – kényszermunkát alkalmaztak-e. A jogszerű eljáráshoz való joguk biztosítása érdekében a gazdasági szereplőknek lehetőséget kell kapniuk arra, hogy védelmükben tájékoztatást nyújtsanak az illetékes hatóságoknak a vizsgálat során. Amennyiben egy vezető illetékes hatóság információkérésére válaszul egy gazdasági szereplő vagy hatóság megtagadja vagy érvényes indokolás nélkül nem adja meg a kért információkat, hiányos vagy helytelen információkat szolgáltat azzal a céllal, hogy meggátolja a vizsgálatot, félrevezető tájékoztatást nyújt, vagy egyéb módon akadályozza a vizsgálatot, beleértve azt is, amikor állami hatóságok által előírt kényszermunka kockázatát azonosítják, a vezető illetékes hatóságnak képesnek kell lennie annak megállapítására, hogy a kényszermunkával előállított termékek tilalmát a vizsgálat előzetes szakaszában vagy a vizsgálat során összegyűjtött bármely egyéb releváns és ellenőrizhető információ alapján megsértették. Az említett vezető illetékes hatóságnak az említett alapon hozott határozat felülvizsgálatakor is figyelembe kell vennie az említett tényezőket.

(48)

Amennyiben a vezető illetékes hatóság megállapítja, hogy a gazdasági szereplők megsértették a kényszermunkával előállított termékek tilalmát, haladéktalanul meg kell tiltania az érintett termékek uniós piacon történő forgalomba hozatalát és forgalmazását, valamint az Unióból történő kivitelét, és köteleznie kell a vizsgált gazdasági szereplőket az érintett, már forgalmazott termékek uniós piacról való kivonására, valamint a romlandó termékek jótékonysági vagy közérdekű nemes célokra történő adományozására. Nem romlandó termékek esetében a gazdasági szereplőknek újra kell hasznosítaniuk az ilyen termékeket, és ha ez nem lehetséges, meg kell semmisíttetniük, használhatatlanná kell tenniük, vagy egyéb módon ártalmatlaníttatniuk kell a terméket az uniós jognak – többek között a hulladékgazdálkodásra vonatkozó uniós jognak – megfelelő nemzeti joggal összhangban. Mindazonáltal különös figyelmet kell fordítani az Unió számára stratégiai vagy kritikus fontosságú ellátási láncok zavarainak megelőzésére, és e tekintetben azokra a termékekre, amelyek ártalmatlanítása megváltoztatná a belső piac és az ilyen ellátási láncok megfelelő működését. Ezekben az esetekben az érintett termék ártalmatlanítására vonatkozó utasítás elrendelésének kötelezettségétől való eltérésként a vezető illetékes hatóságnak adott esetben képesnek kell lennie arra, hogy a gazdasági szereplők költségére elrendelje az érintett termék meghatározott időtartamra való visszatartását. Egy terméknek az Unió számára való stratégiai vagy kritikus fontossága értékelésekor a vezető illetékes hatóságnak különösen figyelembe kell vennie az (EU) 2024/1735 európai parlamenti és tanácsi rendeletben (16) és az (EU) 2023/2113 bizottsági ajánlásban (17) meghatározott ágazatok jegyzékét, valamint az (EU) 2024/1252 európai parlamenti és tanácsi rendeletben (18) felsorolt termékeket.Annak értékelésekor, hogy helyénvaló-e az ártalmatlanításra vonatkozó utasítás elrendelésének kötelezettségétől való eltérés, a vezető illetékes hatóságnak szem előtt kell tartania annak valószínűségét, hogy az érintett gazdasági szereplők – a vezető illetékes hatóság által meghatározott határidőn belül – megfelelnek a kényszermunkával előállított termékek tilalmának megsértését megállapító határozat felülvizsgálatára vonatkozó feltételeknek. A vezető illetékes hatóság által meghatározott időszak lehetővé tenné az érintett gazdasági szereplők számára annak bizonyítását, hogy az érintett termék tekintetében felszámolták a kényszermunkát azáltal, hogy azt az ellátási láncukon belül megszüntették. Az ellátási lánc olyan értelemben történő megváltoztatása, hogy eltérő beszállítókra támaszkodnak, nem tekinthető az említett határozat által érintett termék tekintetében a kényszermunka felszámolása egyik módjának, mivel az eltérő terméket eredményezne. Ha az érintett gazdasági szereplők olyan bizonyítékot szolgáltatnak, amely igazolja, hogy az érintett termék tekintetében felszámolták a kényszermunkát, a vezető illetékes hatóságnak felül kell vizsgálnia az ilyen termékek uniós piacon történő forgalomba hozatalának és forgalmazásának megtiltásáról szóló határozatát, ami annak visszavonásához vezet, és ezért fel kell oldania az érintett termékek visszatartását. Ha az érintett gazdasági szereplők nem szolgáltatnak ilyen bizonyítékot, meg kell felelniük az érintett termékek azon időszak lejárta utáni ártalmatlanítására vonatkozó utasításnak, amelyet az ilyen termékek uniós piacon történő forgalomba hozatalának és forgalmazásának tilalmáról szóló határozat foglal magában, amely határozat tartalmazza a termékek meghatározott időtartamra történő visszatartásának elrendelését.

(49)

A kényszermunkával előállított termékek tilalmának megsértését megállapító határozatban a vezető illetékes hatóságnak közölnie kell a vizsgálat megállapításait és a megállapításokat alátámasztó információkat, észszerű határidőt kell megállapítania a gazdasági szereplők számára a határozatban foglaltak teljesítésére, továbbá közölnie kell a határozat tárgyát képező termék azonosítását szolgáló információkat. A Bizottságot fel kell hatalmazni az ilyen határozatokba foglalandó információk részletes meghatározásához szükséges végrehajtási jogi aktusok elfogadására. A vezető illetékes hatóság határozatait nyilvánosan elérhetővé kell tenni.

(50)

A kényszermunkával előállított termékek tilalmának megsértését megállapító határozatban foglalt utasítások teljesítésére kitűzött észszerű határidő megállapításakor a vezető illetékes hatóságnak figyelembe kell vennie az érintett gazdasági szereplők méretét és gazdasági erőforrásait.

(51)

Az eredményes jogérvényesítés érdekében az egyik tagállam vezető illetékes hatósága által hozott határozatokat a másik tagállam illetékes hatóságainak is el kell ismernie, és érvényesíteni kell azoknak az azonos ellátási láncból származó, ugyanazzal az azonosító adatokkal rendelkező termékeknek az esetében, amelyeknél a kényszermunka alkalmazása megállapítást nyert.

(52)

A gazdasági szereplők számára lehetőséget kell biztosítani, hogy a vezető illetékes hatóságok által e rendelet szerint hozott határozatok felülvizsgálatát kérjék, miután olyan új lényeges információkat szolgáltattak, amelyek bizonyítják, hogy az uniós piacon forgalomba hozott vagy forgalmazott, vagy az uniós piacról való kivitelre szánt termékek megfelelnek a kényszermunkával előállított termékek tilalmának. A vezető illetékes hatóságnak vissza kell vonnia határozatát a jövőre nézve, amennyiben a gazdasági szereplők bizonyítják, hogy eleget tettek az említett határozatnak, és az érintett termékek tekintetében felszámolták a kényszermunkát a tevékenységeikben vagy az ellátási láncaikban. A vezető illetékes hatóságok e rendelet szerinti határozataival szemben az alkalmazandó uniós és nemzeti joggal összhangban bírósági felülvizsgálati lehetőséget kell biztosítani.

(53)

Ha a gazdasági szereplők a megadott határidőig nem tesznek eleget a vezető illetékes hatóság határozatának, az illetékes hatóságoknak biztosítaniuk kell az érintett termékeknek az uniós piacon történő forgalomba hozatalának vagy forgalmazásának, vagy az uniós piacról történő kivitelének vagy kivonásának tilalmát, valamint a releváns gazdasági szereplőknél maradt romlandó termékek jótékonysági vagy közérdekű nemes célokra történő adományozását. Az illetékes hatóságoknak biztosítaniuk kell a nem romlandó termékek újrahasznosítását, vagy ha ez nem lehetséges, azok megsemmisítését, használhatatlanná tételét vagy – a gazdasági szereplők költségére, az uniós jognak, többek között a hulladékgazdálkodásra és a fenntartható termékek környezetbarát tervezésére vonatkozó uniós jognak megfelelő nemzeti joggal összhangban történő – egyéb módon történő ártalmatlanítását. Amennyiben lehetséges, az illetékes hatóságoknak biztosítaniuk kell, hogy a valamennyi rendelkezésre álló lehetőség közül kiválasztott ártalmatlanítási vagy megsemmisítési módszer a lehető legkisebb környezeti hatással járjon. A tagállamok illetékes hatóságainak kell felelniük a határozatok saját területükön történő végrehajtásáért, beleértve a Bizottság által elfogadott határozatokat is. Valamely határozatnak az ICSMS-en keresztül történő közlését követően az említett határozat által érintett valamennyi illetékes hatóságnak végre kell hajtania az e rendeletben előírt releváns végrehajtási intézkedéseket.

(54)

A kényszermunkával előállított termékek forgalomba hozatalára és forgalmazására vagy kivitelére vonatkozó tilalom végrehajtásakor figyelembe kell venni az állatjólétre gyakorolt hatást annak érdekében, hogy az érintett állatokat megkíméljék az elkerülhető fájdalomtól, szorongástól vagy szenvedéstől. Emellett e rendelet nem sértheti az állatjólétre vonatkozó uniós jogot, így például az 1/2005/EK (19) és az 1099/2009/EK (20) tanácsi rendeletet.

(55)

A vezető illetékes hatóságoknak kényszermunkával előállított termékek tilalmának megsértését megállapító határozatait közölni kell a vámhatóságokkal, amelyeknek arra kell törekedniük, hogy azonosítsák az érintett terméket a szabad forgalomba bocsátásra vagy kivitelre bejelentett termékek között. A tagállamok illetékes hatóságainak kell felelniük a kényszermunkával előállított termékek tilalmának általános érvényesítéséért az uniós piacon, valamint az említett piacra belépő vagy onnan kilépő termékekkel kapcsolatban. Mivel a kényszermunka a gyártási folyamat részét képezi, és nem hagy nyomot a terméken, és mivel az (EU) 2019/1020 rendelet hatálya csak a gyártott termékekre terjed ki, és a szabad forgalomba bocsátásra korlátozódik, a vámhatóságok az (EU) 2019/1020 rendelet alapján nem járhatnának el önállóan a kényszermunkával előállított termékek tilalmának alkalmazása és érvényesítése során. Az egyes tagállamokban az ellenőrzések sajátos megszervezése nem érintheti a 952/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletet (21) és annak a vámhatóságok ellenőrzési és felügyeleti hatáskörére vonatkozó általános rendelkezéseit.

(56)

A gazdasági szereplők által a vámhatóságoknak jelenleg nyújtott vagy azok rendelkezésére bocsátott tájékoztatás csak a termékekkel kapcsolatos általános információkat tartalmaz, a gyártóval vagy termelővel és a termékszállítókkal kapcsolatos tudnivalókat, valamint a termékekre vonatkozó konkrét információkat viszont nem. Ahhoz, hogy a vámhatóságok azonosítani tudják azokat az uniós piacra belépő és onnan kilépő olyan termékeket, amelyek sértik e rendeletet, következésképpen feltartóztatandók az Unió külső határain, a gazdasági szereplőknek úgy kell tájékoztatniuk a vámhatóságokat, hogy be tudják azonosítani, hogy a vezető illetékes hatóság határozata mely termékekre vonatkozik. E tájékoztatásnak tartalmaznia kell a gyártóval vagy termelővel és a termékszállítókkal kapcsolatos tudnivalókat, valamint a termékekre vonatkozó konkrét információkat. Ennek érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el azoknak a termékeknek az azonosításáról, amelyek tekintetében ilyen információkat közölni kell, felhasználva többek között az e rendelet alapján létrehozott adatbázist, valamint a vezető illetékes hatóságoknak az ICSMS-ben rögzített tájékoztatásait és határozatait. Ezenkívül a Bizottságot arra is fel kell hatalmazni, hogy elfogadja a gazdasági szereplők által a vámhaságoknak nyújtandó vagy azok rendelkezésére bocsátandó tájékoztatás részleteinek meghatározásához szükséges végrehajtási jogi aktusokat. Az ilyen tájékoztatásban közölni kell a termék leírását, nevét vagy márkanevét, az uniós jog szerint a termék azonosítására vonatkozó egyedi követelményeket – például a terméken feltüntetett vagy a csomagoláson vagy a terméket kísérő dokumentumban található típus-, hivatkozási, modell-, tétel- vagy sorozatszám, illetve a digitális termékútlevél egyedi azonosítója –, továbbá a gyártóra vagy termelőre és a termékszállítókra vonatkozó részletes adatokat, ideértve mindegyikük nevét, kereskedelmi nevét vagy lajstromozott védjegyét, elérhetőségeit, a letelepedési országban kapott egyedi azonosító számát és amennyiben ismert, a gazdálkodói nyilvántartási és azonosító számát. Az Uniós Vámkódex felülvizsgálatakor mérlegelni kell a gazdasági szereplők által a vámhatóságoknak e rendelet érvényesítése és tágabb értelemben véve az ellátási lánc átláthatóságának erősítése céljából nyújtandó vagy azok rendelkezésére bocsátandó tájékoztatás vámjogszabályokban való rögzítését. A Bizottságnak iránymutatást és támogatást kell nyújtania a gazdasági szereplők, különösen a kkv-k számára a szükséges információk gyűjtésének módjáról.

(57)

Azon vámhatóságoknak, amelyek olyan terméket azonosítanak, amely a kényszermunkával előállított termékek tilalmának megsértését megállapító vezető illetékes hatóság által közölt határozat hatálya alá tartozhat, fel kell függeszteniük az említett termék forgalomba bocsátását, és haladéktalanul értesíteniük kell az illetékes hatóságokat. Az illetékes hatóságoknak észszerű határidőn belül következtetést kell levonniuk a vámhatóságok által hozzájuk bejelentett ügyben, vagy megerősítve, vagy cáfolva, hogy az érintett termék a határozat hatálya alá tartozik. Az illetékes hatóságok számára szükség esetén és kellően megindokolva engedélyezni kell, hogy – figyelembe véve a gazdasági szereplőnek okozott esetleges kárt – előírják az érintett termék forgalomba bocsátása felfüggesztésének fenntartását. Ha az illetékes hatóságok a megadott határidőn belül nem fogalmaznak meg következtetést, a vámhatóságoknak minden egyéb vonatkozó követelmény és alakiság teljesülése esetén forgalomba kell bocsátaniuk a termékeket. Általában véve, egy termék szabad forgalomba bocsátása vagy kivitele nem tekinthető az uniós jognak való megfelelés bizonyítékának, mivel az ilyen forgalomba bocsátás nem szükségszerűen foglalja magában az ilyen megfelelőség teljeskörű értékelését.

(58)

Amennyiben az illetékes hatóságok arra a következtetésre jutnak, hogy valamely termék megfelel egy, a kényszermunkával előállított termékek tilalmának megsértését megállapító határozatnak, haladéktalanul tájékoztatniuk kell a vámhatóságokat, amelyeknek meg kell tagadniuk a szabad forgalomba bocsátását vagy a kivitelét. Az illetékes hatóság kérésére, valamint az említett illetékes hatóság nevében és felelősségére a vámhatóságoknak képesnek kell lenniük lefoglalni a terméket, és azt az említett illetékes hatóság felügyelete alatt annak rendelkezésére bocsátani ártalmatlanításra. Ilyen esetekben a releváns illetékes hatóságnak valamennyi szükséges intézkedést meg kell hoznia annak biztosítására, hogy az érintett terméket megfelelően ártalmatlanítsák, többek között jótékonysági vagy közérdekű nemes célokra történő adományozása, újrafeldolgozása vagy egyéb módon – az uniós jognak megfelelő nemzeti joggal összhangban a releváns gazdasági szereplő saját költségére – történő ártalmatlanítása révén.

(59)

A vezető illetékes hatóságnak kellően figyelembe kell vennie annak kockázatát, hogy megszüntetik üzleti kapcsolataikat az olyan gazdasági szereplők, akik vagy az adatbázisban szereplő termékekhez vagy régiókhoz kapcsolódnak, vagy akiknek a termékeit az uniós piacról ki kellett vonni, valamint az érintett munkavállalókra gyakorolt következményeket. A vezető illetékes hatóságnak ezért adott esetben támogatnia kell a gazdasági szereplőket a kényszermunka megszüntetésére alkalmas és hatékony intézkedések elfogadásában és végrehajtásában. Az üzleti kapcsolatok felelősségteljes megszüntetése magában foglalja a kollektív szerződések betartását és eszkalációs intézkedések meghatározását.

(60)

A szabad forgalomba bocsátásuk vagy kivitelük felfüggesztése alatt a termékekre – többek között a tárolásukra vagy az ilyen termékek szabad forgalomba bocsátásának megtagadása esetén a megsemmisítésükre és ártalmatlanításukra – vonatkozó feltételeket adott esetben a vámhatóságoknak kell meghatározniuk a 952/2013/EU rendelet alapján. Ha az uniós piacra belépő termékek további feldolgozást igényelnek, az e feldolgozást lehetővé tevő megfelelő vámeljárás alá kell vonni őket a 952/2013/EU rendelet 220., 254., 256., 257. és 258. cikkének megfelelően.

(61)

Amennyiben a kényszermunkával előállított termékek tilalmának érvényesítése érdekében e rendelet alapján személyes adatok kezelésére van szükség, az ilyen adatkezelést a személyes adatok védelmére vonatkozó uniós joggal összhangban kell elvégezni. A személyes adatoknak a kényszermunkával előállított termékek tilalmával összefüggésben történő mindennemű kezelésére az (EU) 2016/679 (22) és az (EU) 2018/1725 (23) európai parlamenti és tanácsi rendeletet kell alkalmazni.

(62)

E rendelet végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni a következők tekintetében: az eljárási szabályok és az ICSMS használatára vonatkozó részletes rendelkezések; a kényszermunkával előállított termékek uniós piacon való forgalomba hozatalára vagy forgalmazására, vagy azok kivitelére vonatkozó tilalom állítólagos megsértésével kapcsolatos információk benyújtására vonatkozó eljárási szabályok, minták és részletek; a Bizottság által elfogadott határozatok, amelyek megállapítják, hogy megsértették a kényszermunkával előállított termékek uniós piacon való forgalomba hozatalára vagy forgalmazására, vagy kivitelére vonatkozó tilalmat; az említett határozatok visszavonása; az említett határozatok és a vezető illetékes hatóságok által elfogadott egyenértékű határozatok tartalmának részletei; és az egyes termékekre vagy termékcsoportokra vonatkozó bizonyos információk vámhatóságok számára történő nyújtásának vagy rendelkezésre bocsátásának szabályai és részletei. Ezeket a végrehajtási hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (24) megfelelően kell gyakorolni.

(63)

A Bizottságnak azonnal alkalmazandó végrehajtási jogi aktusokat kell elfogadnia, ha a kényszermunkával előállított termékek forgalomba hozatalára, forgalmazására vagy kivitelére vonatkozó tilalom megsértését megállapító határozatok visszavonásával kapcsolatos, kellően indokolt esetben ez rendkívül sürgős okból szükséges.

(64)

E rendelet bizonyos nem alapvető rendelkezéseinek kiegészítése vagy módosítása érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is, és hogy e konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban (25) megállapított elvekkel összhangban kerüljön sor. Így különösen a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kap kézhez minden dokumentumot, és szakértőik rendszeresen részt vehetnek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein.

(65)

Annak biztosítására, hogy a vámhatóságok eredményesen tudjanak fellépni, a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el az érintett termék azonosítására szolgáló azon további információk pontosabb meghatározása tekintetében, amelyeket a gazdasági szereplőknek az uniós piacra belépő vagy az onnan kilépő termékek tekintetében a vámhatóságok rendelkezésére kell bocsátaniuk vagy nyújtaniuk kell számukra. Az említett információk az érintett terméket azonosító információk, a gyártóra vagy a termelőre vonatkozó információk, valamint a termékszállítókra vonatkozó információk kell, hogy legyenek. Lehetővé kell tenni a vámhatóságok számára, hogy gyorsan szerezhessenek információkat a vezető illetékes hatóságok határozataiban azonosított konkrét termékekről annak érdekében, hogy eredményesen és gyorsan hozzanak intézkedéseket. Ilyen esetekben a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat sürgősségi eljárás keretében kell elfogadni.

(66)

A tagállamoknak hatáskörrel kell felruházniuk illetékes hatóságaikat arra, hogy hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókat írjanak elő és hajtsanak végre azokban az esetekben, amikor a gazdasági szereplő nem tett eleget a kényszermunkával előállított termékek forgalomba hozatalát tiltó határozatnak. A határozat megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat a tagállamoknak kell megállapítaniuk, kellő figyelmet fordítva olyan tényezőkre, mint a jogsértés súlyossága és időtartama, a gazdasági szereplő által elkövetett korábbi jogsértések, az illetékes hatóságokkal való együttműködés mértéke, valamint az adott eset körülményei szempontjából releváns egyéb enyhítő vagy súlyosbító tényezők. A Bizottságnak iránymutatást kell kiadnia a tagállamok számára a pénzbírságok kiszámításának módszeréről és az alkalmazandó küszöbértékekről, a kényszermunkával előállított termékek elleni uniós hálózatnak pedig elő kell mozdítania az ilyen szankciók alkalmazásával kapcsolatos bevált gyakorlatokat.

(67)

A Bizottságnak értékelnie kell e rendelet végrehajtását és érvényesítését, és erről jelentést kell benyújtania az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak. A jelentésnek értékelnie kell e rendelet hozzájárulását a kényszermunkával előállított termékek uniós piacon való felszámolásához és a kényszermunka elleni küzdelemhez, valamint az illetékes hatóságok közötti együttműködéshez és a kényszermunka felszámolására irányuló nemzetközi együttműködéshez. A jelentésnek értékelnie kell továbbá e rendeletnek a vállalkozásokra – különösen a kkv-kra – és az áldozatokra gyakorolt hatását, valamint a kényszermunkával előállított termékek tilalmának átfogó költségét és hasznát. A jelentésnek értékelnie kell továbbá e rendeletnek az egyéb releváns uniós joggal való összhangját.

(68)

Ez a rendelet tiszteletben tartja a Charta 41. cikkében foglalt, a megfelelő ügyintézéshez való jogot, amely magában foglalja többek között minden személynek azt a jogát, hogy az őt hátrányosan érintő egyedi intézkedés meghozatala előtt meghallgassák. E tekintetben a vizsgálatot végző vezető illetékes hatóságnak tájékoztatnia kell az érintett gazdasági szereplőket a vizsgálat megindításáról és annak lehetséges következményeiről. A jogszerű eljáráshoz való joguk biztosítása érdekében a gazdasági szereplőknek lehetőséget kell kapniuk arra, hogy védelmükben kérésükre tájékoztatást nyújtsanak az illetékes hatóságoknak a vizsgálat során. A gazdasági szereplők számára lehetővé kell tenni, hogy kérjék a vezető illetékes hatóságtól az őket érintő határozat felülvizsgálatát, új lényeges információk rendelkezésre bocsátásával. A tagállamok illetékes hatóságai által elfogadott határozatokkal szemben biztosítani kell az alkalmazandó nemzeti jogban előírt bírósági felülvizsgálati lehetőségeket. A Bizottság által e rendelet alapján elfogadott határozatok az EUMSZ 263. cikkének megfelelően az Európai Unió Bírósága általi felülvizsgálat tárgyát képezhetik.

(69)

Mivel e rendelet célját – nevezetesen megtiltani a gazdasági szereplők számára a kényszermunkával előállított termékeknek az uniós piacon történő forgalomba hozatalát és forgalmazását, vagy az uniós piacról történő kivitelét a belső piac működésének javítása érdekében, hozzájárulva ugyanakkor a kényszermunka elleni küzdelemhez – a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban az intézkedés terjedelme és hatása miatt e cél jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat a szubszidiaritásnak az EUSZ 5. cikkében foglalt elvével összhangban. Az arányosságnak az említett cikkben foglalt elvével összhangban ez a rendelet nem lépi túl az említett cél eléréséhez szükséges mértéket.

(70)

E rendeletnek – az e rendeletben előírt intézkedések mielőbbi alkalmazásának lehetővé tétele érdekében – az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon hatályba kell lépnie,