(1)

Az Unió az Európai Unióról szóló szerződésben (EUSZ), az Európai Unió működéséről szóló szerződésben (EUMSZ), az Európai Unió Alapjogi Chartájában (Charta) és a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményben (4) (UNCRPD) foglaltak szerint az emberi méltóság, a szabadság, az egyenlőség és az emberi jogok tiszteletben tartásának értékein alapul, és elkötelezett a – többek között a fogyatékosságon alapuló – megkülönböztetés elleni küzdelem mellett.

(2)

A Charta 26. cikkében az Unió elismeri és tiszteletben tartja a fogyatékkal élő személyek jogát az önállóságuk, társadalmi és munkaerőpiaci beilleszkedésük, valamint a közösségi életben való részvételük biztosítását célzó intézkedésekre.

(3)

Minden uniós polgárnak alapvető joga, hogy – az EUSZ-ben és az EUMSZ-ben, valamint a végrehajtásukra hozott intézkedésekben megállapított korlátozásokkal és feltételekkel – szabadon mozogjon és tartózkodjon a tagállamok területén. Az UNCRPD 18. cikke is elismeri többek között a fogyatékossággal élő személyek másokkal egyenlő jogát a mozgás szabadságához és a lakóhely megválasztásának szabadságához.

(4)

Az Európai Unió Bírósága szerint az uniós polgárság célja a tagállamok területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jog gyakorlása során biztosítani a tagállamok állampolgárainak alapvető jogállását, amely lehetővé teszi az azonos helyzetben lévő személyek számára, hogy az EUMSZ tárgyi hatálya alatt állampolgárságuktól függetlenül ugyanolyan jogi bánásmódban részesüljenek, a kifejezetten előírt kivételekre is figyelemmel.

(5)

Az Unió részes fele az UNCRPD-nek, és az abban foglalt rendelkezések – az Unió hatáskörén belül – az uniós jogrend szerves részét képezik. Valamennyi tagállam részes fele az UNCRPD-nek, és az a hatásköreik keretein belül rájuk nézve kötelező. Bár az UNCRPD-t az Unió és valamennyi tagállam aláírta és megerősítette, mind uniós szinten, mind a tagállamok összességében előrelépésre van szükség a fogyatékossággal élő személyek egyenlősége terén.

(6)

Az UNCRPD megállapítja, hogy fogyatékossággal élő személy minden olyan személy, aki hosszan tartó fizikai, értelmi, szellemi vagy érzékszervi károsodással él, amely számos egyéb környezeti, adminisztratív, technológiai és társadalmi akadállyal együtt megkülönböztető bánásmódot eredményezhet. Az UNCRPD célja ezért valamennyi emberi jog és alapvető szabadság teljes és egyenlő gyakorlásának előmozdítása, védelme és biztosítása valamennyi fogyatékossággal élő személy számára mindenféle megkülönböztetés nélkül, és veleszületett méltóságuk, egyéni autonómiájuk, többek között az önálló döntéshozatal szabadsága, valamint a személyek függetlensége tiszteletben tartásának előmozdítása, ezáltal biztosítva teljes körű és hatékony társadalmi részvételüket és beilleszkedésüket másokkal egyenlő alapon. Az UNCRPD azt is elismeri, hogy tiszteletben kell tartani a különbségeket, és hogy a fogyatékossággal élő személyeket az emberi sokféleség és az emberiség részeként kell elfogadni, valamint megfelelő intézkedéseket kell hozni a fogyatékossággal élő személyek számára az esélyegyenlőség és az akadálymentesség biztosítása érdekében. Az UNCRPD kimondja, hogy a fogyatékossággal élő nők és lányok többszörösen hátrányos megkülönböztetésnek vannak kitéve, valamint előírja, hogy a részes államok hozzanak olyan intézkedéseket, amelyek biztosítják számukra valamennyi emberi jog és szabadság teljes és egyenlő élvezetét. Az UNCRPD elismeri továbbá az azon fogyatékossággal élő személyeket körülvevő nehéz körülményeket, akik faj, bőrszín, nem, nyelv, vallás, politikai és más vélemény, nemzeti, etnikai, őslakos vagy társadalmi származás, vagyon, születés, életkor vagy más helyzet alapján a hátrányos megkülönböztetés többszörös vagy súlyosabb formáival szembesülnek.

(7)

Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság által 2017. november 17-én Göteborgban együttesen kihirdetett szociális jogok európai pillére (5) (a továbbiakban: a pillér) a 3. alapelvében kimondja, hogy – többek között fogyatékosságtól függetlenül – mindenkinek joga van az egyenlő bánásmódhoz és az esélyegyenlőséghez a foglalkoztatás, a szociális védelem, az oktatás és a nyilvánosság számára elérhető árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés tekintetében, valamint hogy elő kell mozdítani az alulreprezentált csoportok esélyegyenlőségét. Emellett a pillér – a 17. alapelvében – elismeri, hogy a fogyatékossággal élő személyeknek joguk van a méltó életet garantáló jövedelemtámogatáshoz, a társadalomban való részvételüket lehetővé tevő szolgáltatásokhoz és a szükségleteikhez igazított munkakörnyezethez.

(8)

A 2021. március 3-i bizottsági közleménnyel elfogadott, a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló stratégia (2021–2030) célja, hogy kezelje a fogyatékossággal élő személyek előtt álló különböző kihívásokat, és az UNCRPD valamennyi területén eredményeket érjen el, mind uniós, mind tagállami szinten.

(9)

Az (EU) 2019/882 európai parlamenti és tanácsi irányelv (6) célja a termékekhez és szolgáltatásokhoz való hozzáférés javítása a tagállamokban eltérő akadálymentességi követelményekből eredő akadályok felszámolása és megelőzése révén, hozzájárulva ezáltal az akadálymentes termékek és szolgáltatások elérhetőségének növeléséhez a belső piacon, beleértve bizonyos közszolgáltatások esetében a honlapokhoz és a mobileszköz-alapú szolgáltatásokhoz való hozzáférést, valamint a releváns információk akadálymentességének javítását. Emellett az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/2102 irányelvének (7) célja a közszférabeli szervezetek honlapjainak és mobilalkalmazásainak akadálymentesítése.

(10)

Ezenkívül az uniós jog garantálja a megkülönböztetésmentességhez való jogot a közlekedéshez való hozzáférés terén, továbbá egyéb jogokat is. E jogok közé tartozik például a légi, vasúti, vízi, illetve autóbuszos utazást igénybe vevő, fogyatékossággal élő és csökkent mozgásképességű utasoknak nyújtott ingyenes segítség, amely jogokat az 1107/2006/EK (8), az (EU) 2021/782 (9), az 1177/2010/EU (10), és a 181/2011/EU (11) európai parlamenti és tanácsi rendelet hozta létre. Az uniós jog – különösen az 1999/62/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (12) – lehetővé teszi a tagállamok számára azt is, hogy csökkentett út- vagy használati díjakat írjanak elő az úthasználatidíj-köteles utak, hidak vagy alagutak esetében, valamint mentességet biztosítsanak az ilyen úthasználati díjak vagy használati díjak megfizetésének kötelezettsége alól a fogyatékossággal élő személyek által használt vagy tulajdonában lévő járművek esetében.

(11)

A fogyatékossággal élő személyek a lakóhelyük szerinti tagállam illetékes hatóságaihoz vagy szerveihez fordulhatnak fogyatékossági státuszuk elismerése érdekében, mivel ez a tagállamok hatáskörébe tartozik. A fogyatékosság minősítésére szolgáló eljárások tagállamonként eltérőek. Amennyiben az illetékes hatóságok vagy szervek elismerik a kérelmező fogyatékossági státuszát, fogyatékossági igazolást, fogyatékossági kártyát vagy a kérelmező fogyatékossági státuszát elismerő egyéb hivatalos okiratot állíthatnak ki. Azon tagállamokban, ahol a fogyatékossági státusznak nincs egységes meghatározása, a fogyatékosság alapján egyes szolgáltatásokra való jogosultsággal lehet élni, amikor a szolgáltatásokban vagy előnyökben fogyatékossággal élő személyek részesülnek.

(12)

Az UNCRPD felismeri, hogy a fogyatékossággal élő személyek által elszenvedett megkülönböztetés és társadalmi kirekesztés a környezeti, rendszerszintű és attitűdbeli akadályokból ered, nem pedig magából a fogyatékosságból. Mivel a tagállamok egymás között nem ismerik el kölcsönösen a fogyatékossági státuszt, a fogyatékossággal élő személyek gyakran sajátos és jelentős nehézségekkel és akadályokkal szembesülnek az egyenlő bánásmódhoz, a megkülönböztetésmentességhez és a szabad mozgáshoz való alapvető jogaik gyakorlása során. Ez különösen vonatkozik a 2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (13) 6. cikkének értelmében vett rövid távú tartózkodásra vagy látogatásra egy másik tagállamban, az említett cikk ugyanis kimondja, hogy az uniós polgárokat és családtagjaikat érvényes személyazonosító igazolvány vagy útlevél birtokában külön feltételek és más formai követelmények nélkül három hónapig megilleti a tartózkodás joga egy másik tagállamban. A három hónapot meghaladó tartózkodás esetére az említett irányelv 7. cikke további feltételeket ír elő, és ebben az esetben az említett irányelv 8. cikkének rendelkezései lehetővé teszik a fogadó tagállam számára annak megkövetelését, hogy az uniós polgárok nyilvántartásba vetessék magukat az érintett hatóságoknál.

(13)

Amennyiben jogszabály eltérően nem rendelkezik, vagy a tagállamok nem állapodtak meg eltérően, azok a fogyatékossággal élő személyek, akik munkavégzés vagy tanulmányok folytatása céljából, illetve egyéb célból hosszabb időre egy másik tagállamba költöznek, az adott tagállam alkalmazandó szabályaival összhangban kérhetik a másik tagállam illetékes hatóságaitól vagy szerveitől fogyatékosságuk minősítését és hivatalos elismerését, továbbá fogyatékossági igazolást, fogyatékossági kártyát vagy a fogyatékossági státuszukat elismerő más hivatalos okiratot, vagy a fogyatékosság alapján egyes szolgáltatásokra való jogosultságról szóló határozatot kaphatnak.

(14)

Az uniós mobilitási programokban részt vevő, fogyatékossággal élő személyek szabad mozgásának elősegítése érdekében a különleges feltételekhez vagy kedvezményes elbánáshoz vagy parkolási feltételekhez és létesítményekhez való egyenlő hozzáférést az említett program időtartama alatt az európai fogyatékossági kártya és a fogyatékossággal élő személyek európai parkolási kártyája révén kell biztosítani. Az uniós mobilitási programok olyan, az Unió által létrehozott programokat ölelnek fel, amelyek célja a személyek más tagállamokba irányuló, meghatározott időtartamú, oktatási, képzési, szakmai, polgári vagy kulturális célú mobilitásának támogatása, mint például az Európai Szolidaritási Testület program, illetve az Erasmus+, amelyeket az (EU) 2021/888 (14) illetve az (EU) 2021/817 (15) európai parlamenti és tanácsi rendelet hozott létre.

(15)

Azok a személyek azonban, akik elismert fogyatékossági státusszal rendelkeznek, vagy a fogyatékosságuk alapján egyes szolgáltatásokra jogosultak, rendszeresen jelentős nehézségekkel és akadályokkal szembesülnek, amikor rövid időre utaznak vagy látogatnak a lakóhelyük szerinti tagállamtól eltérő tagállamba, és a felkeresett tagállamban a fogyatékossági státuszukat vagy a fogyatékosság alapján egyes szolgáltatásokra való jogosultságukat nem ismerik el, amennyiben nem rendelkeznek a fogadó tagállamban a fogyatékossági státuszukat vagy a fogyatékosság alapján egyes szolgáltatásokra való jogosultságukat elismerő fogyatékossági igazolással, fogyatékossági kártyával vagy más hivatalos okirattal annak érdekében, hogy az ott igénybe vehető különleges feltételekben vagy kedvezményes elbánásban részesüljenek. Különösen a nem látható fogyatékossággal élő személyek szembesülnek gyakran sajátos nehézségekkel, amikor egy másik tagállamba történő utazásuk vagy látogatásuk során fogyatékosságuk igazolására kérik fel őket.

(16)

A más tagállamokba utazó vagy látogató, fogyatékossággal élő személyek jelentősen hátrányos helyzetbe kerülnek a szabad mozgáshoz való joguk gyakorlása tekintetében a nem fogyatékossággal élő személyekkel, valamint azokkal a fogyatékossággal élő személyekkel szemben, akik olyan fogyatékossági igazolással, fogyatékossági kártyával vagy más hivatalos okirattal rendelkeznek, amely elismeri a fogyatékossági státuszukat vagy a fogyatékosság alapján egyes szolgáltatásokra való jogosultságukat abban a tagállamban, amelybe utaznak vagy látogatnak.

(17)

Továbbá a fogyatékossággal élő személyek számára jelentős bizonytalanságot teremt az, hogy nem tudják, hogy fogyatékossági státuszukat vagy a fogyatékosság alapján egyes szolgáltatásokra való jogosultságukat és az e státuszt vagy jogosultságot elismerő hivatalos okiratokat el fogják-e ismerni, illetve milyen mértékben fogják elismerni, amikor egy másik tagállamba utaznak vagy látogatnak. Ezt a problémát tovább súlyosbítja, hogy a nekik biztosított jogokra és a rendelkezésükre álló kedvezményekre vonatkozó online információk elérhetősége korlátozott. Mindez visszatarthatja a fogyatékossággal élő személyeket a szabad mozgáshoz való joguk gyakorlásától, valamint a teljes körű és hatékony társadalmi részvételtől és beilleszkedéstől.

(18)

Az uniós polgárok számos, az Európai Parlamenthez benyújtott petícióban kifejezték a fogyatékosság tagállamok általi kölcsönös elismerésének hiányával kapcsolatos aggályaikat, és egy Unió-szerte érvényes fogyatékossági kártya bevezetését kérték.

(19)

A köz- és magánterületekhez és -szolgáltatásokhoz való hozzáférés különböző látható és láthatatlan, fizikai, társadalmi és egyéb akadályai, valamint az észszerű alkalmazkodás hiánya mellett a magas költség is olyan kulcsfontosságú tényező, amely sok fogyatékossággal élő személyt eltántorít az utazástól. A fogyatékossággal élő személyeknek sajátos szükségleteik vannak, amelyek a fogyatékosságukhoz kapcsolódó többletköltségekkel járnak, és amelyek szükségessé tehetik az őket kísérő vagy segítő személyek – köztük a nemzeti jogszabályokkal vagy gyakorlattal összhangban személyi asszisztenseknek elismert személyek –, illetve jelnyelvi tolmácsok vagy segítő állatok igénybevételét, ami a fogyatékossággal nem rendelkező személyekénél magasabb utazási költségeket eredményez. A fogyatékossági státusz vagy a fogyatékosság alapján egyes szolgáltatásokra való jogosultság más tagállamokban való elismerésének hiánya korlátozhatja a fogyatékossággal élő személyek hozzáférését a fogyatékossággal élő személyeknek fenntartott különleges feltételekhez, kedvezményes elbánáshoz vagy parkolási feltételekhez és létesítményekhez – például az ingyenes vagy csökkentett árú hozzáféréshez, a tömegközlekedési eszközökön való elsőbbségi férőhelyekhez vagy a fenntartott parkolóhelyekhez –, ez pedig kihat utazási költségeikre, életvitelükre, társadalmi és gazdasági beilleszkedésükre és személyes autonómiájukra. Ezenkívül a pszichoszociális, kognitív, fizikai és érzékszervi akadálymentességi politikákkal kapcsolatos ismeretek széles körű hiánya a fogyatékossággal élő személyekkel szembeni megkülönböztető magatartást eredményezhet.

(20)

Az akár díjazás ellenében, akár anélkül kínált kedvezményes elbánás –például a személyes segítségnyújtás, az elsőbbségi hozzáférés vagy sorbanálláskor az előreengedés lehetősége – gyakran fontos ahhoz, hogy a fogyatékossággal élő személyek képesek legyenek hozzáférni a különböző szolgáltatásokhoz, tevékenységekhez vagy létesítményekhez, és azokat teljeskörűen élvezhessék. Amennyiben azonban abban a tagállamban, amelybe utaznak vagy látogatnak, nem ismerik el kölcsönösen a fogyatékossági státuszukat vagy a fogyatékosság alapján egyes szolgáltatásokra való jogosultságukat és az e státuszukat vagy jogosultságukat elismerő, más tagállamokban kiállított hivatalos okiratokat, előfordulhat, hogy a fogyatékossággal élő személyek nem vehetik igénybe azon különleges feltételeket vagy kedvezményes elbánást, amelyet az említett tagállam hatóságai vagy magánszektorbeli szereplői az említett tagállam által kiállított fogyatékossági igazolás, fogyatékossági kártya vagy bármely más, a fogyatékossági státuszt vagy a fogyatékosság alapján egyes szolgáltatásokra való jogosultságot elismerő hivatalos okirat birtokosai számára kínálnak.

(21)

A 2016-ban indított és nyolc tagállamban megvalósított, az európai fogyatékossági kártyával kapcsolatos kísérleti projekt – bár önkéntes jellegű és hatályában korlátozott – egyértelműen bizonyította, hogy a fogyatékossági státusz vagy a fogyatékosság alapján egyes szolgáltatásokra való jogosultság tagállamok közötti kölcsönös elismerésének megkönnyítése előnyöket biztosított a fogyatékossággal élő személyek számára a kultúra, a szabadidő, a sport és egyes esetekben a közlekedés területén nyújtott szolgáltatásokkal kapcsolatos különleges feltételekhez és kedvezményes elbánáshoz való hozzáférés, valamint az Unión belüli, rövid távú, határokon átnyúló mozgásuk támogatása terén, valamint megmutatta, hogy az európai fogyatékossági kártya célkitűzései továbbra is relevánsak a fogyatékossággal élő személyek jelenlegi szükségletei szempontjából. Az említett kísérleti projekt emellett más példákat is tartalmazott olyan szolgáltatásokra, tevékenységekre és létesítményekre, amelyek különleges feltételeket vagy kedvezményes elbánást kínálnak a fogyatékossággal élő személyeknek.

(22)

Fogyatékossági státuszuk vagy a fogyatékosságuk alapján egyes szolgáltatásokra való jogosultságuk alapján a fogyatékossággal élő személyek a lakóhelyük szerinti tagállam illetékes hatóságaitól vagy szerveitől a fogyatékossággal élő személyeknek kiállított olyan parkolási kártyát igényelhetnek, amellyel elismerik a fogyatékossággal élő személyek számára fenntartott bizonyos parkolási feltételek és létesítmények igénybevételéhez való jogot. Minden tagállam meghatározott olyan helyi, regionális vagy nemzeti szintű igénylési eljárást – és a kapcsolódó jogosultsági kritériumokat –. amellyel a fogyatékossággal élő személyek vagy az őket kísérő vagy segítő személyek - beleértve a személyi asszisztenseket is - számára parkolási kártya igényelhető.

(23)

A 98/376/EK tanácsi ajánlás (16) meghatározza a fogyatékossággal élő személyek parkolási kártyájának európai modelljét, amely megkönnyíti az ilyen parkolási kártyák tagállamok közötti elismerését. Az említett ajánlás végrehajtása – tekintettel annak nem kötelező jellegére – és egyes nemzeti kiegészítések beillesztése, illetve az ajánlott modelltől való eltérések azonban számos különböző, a fogyatékossággal élő személyek részére kiállított parkolási kártyát eredményeztek. Ez a különféleség akadályozza e parkolási kártyák határokon átnyúló elismerését a tagállamok között, és meggátolja, hogy a fogyatékossággal élő személyek más tagállamokban hozzáférjenek a fogyatékossággal élő személyek részére kiállított parkolási kártyával rendelkezők számára fenntartott egyedi parkolási feltételekhez és létesítményekhez. Emellett az említett ajánlást nem aktualizálták annak érdekében, hogy tükrözze a folyamatos technológiai és digitalizációs fejleményeket. A tagállamok a fogyatékossággal élő személyek részére kiállított parkolási kártyákkal kapcsolatos csalás és hamisítás miatt is problémákkal szembesültek, mivel a formátum általában meglehetősen egyszerű és könnyen hamisítható, és a gyakorlatban tagállamonként eltérő, ami megnehezíti az ellenőrzést. Ezen irányelv fényében, amely részletesebb, jogilag kötelező erejű szabályokat állapít meg e területen, a 98/376/EK ajánlás már nem teljesíti a benne foglalt célkitűzéseket. A tagállamok számára azonban lehetővé kell tenni, hogy az ezen irányelvet átültető intézkedések alkalmazásának kezdőnapja előtt, az említett ajánlással összhangban a fogyatékossággal élő személyek számára kiállított parkolási kártyák a területükön ugyanolyan érvénnyel bírjanak, mint a fogyatékossággal élő személyek európai parkolási kártyája.

(24)

Annak megkönnyítése érdekében, hogy a fogyatékossággal élő személyek a lakóhelyük szerinti tagállamtól eltérő tagállamokban hozzáférjenek a szolgáltatásokkal – többek között a személyszállítási szolgáltatásokkal –, tevékenységekkel és létesítményekkel kapcsolatos különleges feltételekhez vagy kedvezményes elbánáshoz, akkor is, amikor azokat nem díjazás ellenében nyújtják, fel kell számolni a más tagállamba való utazás vagy látogatás során fennálló azon akadályokat és nehézségeket, amelyek a fogyatékossági státuszuk, a fogyatékosság alapján egyes szolgáltatásokra való jogosultságuk és az e státuszt vagy jogosultságot elismerő, más tagállamokban kiállított hivatalos okiratok kölcsönös elismerésének és a parkolási jogok elismerésének a hiányából fakadnak.

(25)

Ezért annak elősegítése érdekében, hogy a fogyatékossággal élő személyek egy másik tagállamba rövid távú tartózkodás céljából történő utazásuk vagy látogatásuk során az említett tagállamban fogyatékossággal élő személyekkel azonos alapon, állampolgárság alapján történő megkülönböztetés nélkül gyakorolhassák a hatóságok vagy magánszektorbeli szereplők által kínált különleges feltételekhez vagy kedvezményes elbánáshoz való jogokat, valamint valamennyi közlekedési eszköz használatának és a fogyatékossággal élő személyek számára fenntartott parkolási feltételekhez és létesítményekhez az említett tagállamban azonos alapon való hozzáférés elősegítése érdekében meg kell határozni az elismert fogyatékossági státuszt vagy a fogyatékosság alapján egyes szolgáltatásokra való jogosultságot igazoló európai fogyatékossági kártya, és a fogyatékossággal élő személyek számára fenntartott parkolási feltételekhez és létesítményekhez való elismert jogukat igazoló európai parkolási kártya közös szabályainak és feltételeinek keretét, ideértve ezek közös egységes modelljét is. A tagállamok számára ezenfelül lehetővé kell tenni, hogy úgy döntsenek, hogy ezen irányelvet a rövid távú tartózkodásnál hosszabb időszakokra alkalmazzák az elismert fogyatékossági státuszú vagy a fogyatékosságuk alapján egyes szolgáltatásokra jogosult személyekre.

(26)

Az európai fogyatékossági kártya és a fogyatékossággal élő személyek európai parkolási kártyája kölcsönös elismerésének meg kell könnyítenie és garantálnia kell az egyik tagállamban elismert fogyatékossági státuszú vagy a fogyatékosságuk alapján egyes szolgáltatásokra jogosult személyek számára más tagállamokban a hatóságok vagy a magánszektorbeli szereplők által kínált különleges feltételekhez vagy kedvezményes elbánáshoz való hozzáférést számos szolgáltatás, tevékenység és létesítmény tekintetében, beleértve a nem díjazás ellenében nyújtottakat is, valamint a fogyatékossággal élő személyek és adott esetben az őket kísérő vagy segítő személyek – beleértve a személyi asszisztenseket is – számára fenntartott parkolási feltételekhez és létesítményekhez való hozzáférést a fogadó tagállam illetékes hatóságai vagy szervei által kiállított nemzeti fogyatékossági igazolások, fogyatékossági kártyák vagy a fogyatékossági státuszt elismerő egyéb hivatalos okiratok – amennyiben léteznek ilyen hivatalos okiratok – és a fogyatékossággal élő személyek számára kiállított nemzeti parkolási kártyák alapján biztosítottakkal egyenlő feltételek mellett.

(27)

A parkolási feltételek és létesítmények mellett az ezen irányelv hatálya alá tartozó szolgáltatások, tevékenységek és létesítmények a hatóságok vagy magánszektorbeli szereplők által nyújtott, folyamatosan változó tevékenységek széles körét fedik le, beleértve a nem díjazás ellenében kínált, akár kötelező jelleggel – nemzeti vagy helyi szabályok vagy jogi kötelezettségek alapján –, akár önkéntes alapon – különösen magánszektorbeli szereplők által – nyújtott, különböző szakpolitikák hatálya alá tartozó tevékenységeket is, például a kultúra, a szabadidő, az idegenforgalom, a sport, a közösségi és egyéni közlekedés vagy a képzés területén.

(28)

A különleges feltételekre vagy a kedvezményes elbánásra példa többek között az ingyenes hozzáférés, a csökkentett ár, az úthasználatidíj-köteles utakra, hidakra vagy alagutakra vonatkozó csökkentett (használati) díj, az elsőbbségi hozzáférés, a forgalomtól elzárt és gyalogos övezetekbe való behajtás lehetősége, az elsőbbségi férőhely a tömegközlekedési eszközökön, a kijelölt és hozzáférhető ülőhely a tömegközlekedési eszközökön, parkokban és egyéb közterületeken, az akadálymentes ülőhely kulturális vagy nyilvános rendezvényeken, a személyi segítség, a segítő állatok – például a fogyatékossággal élő, többek között látássérült személyeket kísérő vakvezető vagy segítőkutyák –, a tengerparton a vízbe való bejutáshoz nyújtott segítség, más támogatás – például Braille-íráshoz, audiokalauzhoz vagy jelnyelvi tolmácsoláshoz való hozzáférés –, a segédeszköz- vagy segítségnyújtás, a kerekesszék vagy úszó kerekesszék kölcsönzése, az akadálymentes formátumú turistainformáció, valamint a segédmotoros rokkantkocsi-használat megengedése az utakon vagy a kerekesszékek használatának megengedése a kerékpársávokban. A parkolási feltételek és létesítmények közé tartoznak például az ingyenes vagy kibővített, illetve fenntartott parkolóhelyek, valamint az olyan területekre – például az alacsony kibocsátású övezetekbe – történő behajtás, amelyekre a nemzeti joggal összhangban csak bizonyos járművek hajthatnak be. Ami a légi, vasúti, vízi vagy autóbuszos személyszállítási szolgáltatásokat illeti, a fogyatékossággal élő személyeknek kínált különleges feltételeken vagy kedvezményes elbánáson túlmenően a segítő állatok – például a fogyatékossággal élő, többek között látássérült személyeket kísérő vakvezető vagy segítőkutyák –, a személyi asszisztensek, a jelnyelvi tolmácsok vagy a fogyatékossággal élő vagy csökkent mozgásképességű személyeket kísérő vagy segítő egyéb személyek díjmentesen vagy kedvezményes áron utaznak és ülőhelyet kapnak az általuk kísért vagy segített fogyatékossággal élő személy mellett, amennyiben erre mód van. A fogyatékossággal élő személyt kísérő vagy segítő személyt maga a fogyatékossággal élő személy vagy törvényes gyámja jelöli ki, és a kijelölt személy a fogyatékossággal élő személy szükségleteitől függően eseti alapon változhat.

(29)

A személyi asszisztensek – szükség esetén a nemzeti jognak, illetve gyakorlatnak megfelelően szerződéses jogviszony keretében – kísérik vagy segítik a fogyatékossággal élő személyt vagy végzik a mindennapi életvitelhez szükséges tevékenységeket, mégpedig a fogyatékossággal élő személyek személyes autonómiájának ösztönzése, közösségi életének megkönnyítése és önálló életvitelének elősegítése céljából. A személyi asszisztensek számára – állampolgárságuktól függetlenül – lehetővé kell tenni, hogy a lakóhelyük szerinti tagállamtól eltérő tagállamba történő utazásuk vagy látogatásuk során kísérjék vagy segítsék az európai fogyatékossági kártyával vagy a fogyatékossággal élő személyek európai parkolási kártyájával rendelkező, fogyatékossággal élő személyeket, feltéve, hogy az alkalmazandó uniós és nemzeti jog értelmében joguk van az Unión belüli mozgáshoz.

(30)

A vonatkozó uniós joggal összhangban a tagállamoknak adott esetben biztosítaniuk kell, hogy a határokon átnyúló személyszállítási szolgáltatásokat nyújtó szolgáltatók az európai fogyatékossági kártyával rendelkező utazóknak menetjegyük megváltásakor a 181/2011/EU és az 1177/2010/EU rendelettel összhangban nyújtsanak, vagy az (EU) 2021/782 rendelettel összhangban kérésre tegyenek elérhetővé egyértelmű tájékoztatást az utazás során a műveletek különböző részeire alkalmazandó különleges feltételekről vagy kedvezményes elbánásról annak elkerülése érdekében, hogy az európai fogyatékossági kártyával rendelkező utazók ugyanazon személyszállítási szolgáltatást igénybe véve egy másik tagállamba érvényes úti okmány nélkül érkezzenek.

(31)

Az európai fogyatékossági kártya és a fogyatékossággal élő személyek európai parkolási kártyája egyes tagállamokban történő kiállítását, megújítását és visszavonását ezen irányelv és az adott tagállamnak a fogyatékossággal élő személyek fogyatékossági státuszának minősítésére és elismerésére vagy a fogyatékosság alapján egyes szolgáltatásokra való jogosultságának és parkolási jogainak értékelésére és elismerésére alkalmazandó szabályai, eljárásai és hatáskörei együtt határozzák meg. Amennyiben a tagállamok automatikusan állítják ki az európai fogyatékossági kártyát, kérniük kell az érintett személy hozzájárulását. Az európai fogyatékossági kártya kiállításának és megújításának ingyenesnek kell lennie, míg a kártya elveszítése vagy megrongálódása esetén annak újbóli kiállítása díjköteles lehet. A fogyatékossággal élő személyek európai parkolási kártyájának kiállítása és megújítása ingyenes vagy akár díjköteles is lehet. Az európai fogyatékossági kártya elveszítése vagy megrongálódása esetén a kártya újbóli kiállításáért, illetve a fogyatékossággal élő személyek európai parkolási kártyájának kiállításáért és megújításáért esetlegesen felszámított díjak nem haladhatják meg a tényleges adminisztratív költségeket, és megállapított összegük nem akadályozhatja meg a fogyatékossággal élő személyeket abban, illetve nem tarthatja vissza őket attól, hogy ezen kártyákat beszerezzék vagy újból beszerezzék.

(32)

Az európai fogyatékossági kártya fizikai változata mellett a tagállamoknak a kártya digitális változatáról is rendelkezniük kell, továbbá lehetővé kell tenni a számukra, hogy a fogyatékossággal élő személyek európai parkolási kártyájának digitális változatáról is rendelkezzenek – azt követően, hogy a műszaki előírások végrehajtási jogi aktusok útján meghatározásra kerültek. E műszaki előírásoknak az igazolványok és dokumentumok – például az (EU) 2021/953 európai parlamenti és tanácsi rendelet (17) alapján létrehozott uniós digitális Covid-igazolvány – digitalizálásával kapcsolatba uniós szinten végzett korábbi és folyamatban lévő munka tapasztalataira kell épülniük, és lehetővé kell tenniük az európai fogyatékossági kártyának és a fogyatékossággal élő személyek európai parkolási kártyájának egy uniós szintű digitális személyiadat-tárcán keresztüli használatát. A fogyatékossággal élő személyeket tájékoztatni kell az említett lehetőségekről, és lehetővé kell tenni a számukra annak eldöntését, hogy az európai fogyatékossági kártyának a fizikai vagy a digitális változatát, vagy mindkettőt kívánják használni. Azon tagállamokban, amelyekben a fogyatékossággal élő személyek európai parkolási kártyájának fizikai változatát digitális változat egészíti ki, a fogyatékossággal élő személyek számára lehetővé kell tenni, hogy igényelhessék akár a kártya fizikai változatát, akár a digitális és a fizikai változatát egyaránt.

(33)

Az európai fogyatékossági kártyának és a fogyatékossággal élő személyek európai parkolási kártyájának a kiállítása személyes adatok kezelésével jár, ideértve különösen a kártyatulajdonos fogyatékossági státuszára vonatkozó adatokat, amelyek az (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendelet (18) 4. cikkének 15. pontjában említettek szerinti egészségügyi adatnak tekintendők, és ezért az említett rendelet 9. cikke értelmében a személyes adatok különleges kategóriájának minősülnek. Az ezen irányelvvel összefüggésben végzett személyesadat-kezelésnek meg kell felelnie az alkalmazandó adatvédelmi jognak, különösen az (EU) 2016/679 rendeletnek. Ezen irányelv átültetésekor a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a nemzeti jogszabályok megfelelő biztosítékokat tartalmazzanak a személyes adatok kezelésére vonatkozóan, különös tekintettel a személyes adatok különleges kategóriáira. A tagállamoknak biztosítaniuk kell továbbá az ezen irányelv alkalmazásában gyűjtött és tárolt személyes adatok biztonságát, integritását, hitelességét és bizalmas jellegét.

(34)

Az európai fogyatékossági kártyát vagy a fogyatékossággal élő személyek európai parkolási kártyáját annak a tagállamnak kell kiállítania, ahol az illető az uniós jogszabályok értelmében szokásos tartózkodási hellyel rendelkezik, és ahol megkapja a fogyatékossági státusz minősítését vagy a fogyatékosság alapján egyes szolgáltatásokra való jogosultságot. Az európai fogyatékossági kártya vagy a fogyatékossággal élő személyek európai parkolási kártyája birtokosai számára lehetővé kell tenni, hogy bármely más tagállamban való tartózkodásuk alatt használhassák az ilyen kártyát.

(35)

Az európai fogyatékossági kártyának és a fogyatékossággal élő személyek európai parkolási kártyájának a célja valamennyi fogyatékossággal élő személy számára megkönnyíteni a szabad mozgáshoz való joguk tényleges és teljes körű gyakorlását, valamint a tagállamok által kínált – köztük a nem díjazás ellenében nyújtott – szolgáltatásokkal, tevékenységekkel vagy létesítményekkel kapcsolatos különleges feltételekhez vagy kedvezményes elbánáshoz vagy parkolási feltételekhez és létesítményekhez való egyenlő hozzáférést. Ez különösen igaz azokra a fogyatékossággal élő személyekre, akik munkával vagy képzéssel kapcsolatos célból utaznak vagy látogatnak egy másik tagállamba.

(36)

Az európai fogyatékossági kártya és a fogyatékossággal élő személyek európai parkolási kártyája kölcsönös elismerésének tervezett kerete nincs hatással a tagállamok azon hatáskörére, hogy minősítsék és elismerjék a fogyatékossági státuszt vagy a fogyatékosság alapján egyes szolgáltatásokra való jogosultságot, illetve hogy különleges feltételeket vagy kedvezményes elbánást – például bizonyos szolgáltatásokhoz ingyenes hozzáférést vagy csökkentett díjakat – kínáljanak a fogyatékossággal élő személyek számára, beleértve a segítő állatot igénybe vevőket is, illetve a fogyatékossággal élő személyeket kísérő vagy segítő személyek – beleértve a személyes asszisztenseket is – számára. A keret nem kötelezi a hatóságokat vagy a magánszektorbeli szereplőket arra, hogy különleges feltételeket vagy kedvezményes elbánást vezessenek be a fogyatékossággal élő személyek számára, és nem hoz létre minden tagállamra vonatkozó, központosított uniós listát az európai fogyatékossági kártya birtokosait megillető különleges feltételekről vagy kedvezményes elbánásról. A hatóságok vagy a magánszektorbeli szereplők bizonyos különleges feltételeket vagy kedvezményes elbánást kínálhatnak kizárólag a fogyatékossággal élő személyek valamilyen konkrét csoportjának, e konkrét csoport szükségletei alapján.

(37)

Az európai fogyatékossági kártya megkövetelhető a fogyatékossági státusz igazolásaként ahhoz, hogy a fogyatékossággal élő személyek vagy az őket kísérő vagy segítő személyek – beleértve személyi asszisztenseiket is – egyenlő feltételek mellett férhessenek hozzá a számukra kínált vagy számukra fenntartott, ezen irányelv hatálya alá tartozó különleges feltételekhez vagy kedvezményes bánásmódhoz a szolgáltatások, tevékenységek vagy létesítmények tekintetében, ideértve azokat is, amelyek ingyenesen vehetők igénybe. Az európai fogyatékossági kártya azonban nem követelhető meg a fogyatékosság igazolásaként az egyéb uniós vagy nemzeti jogszabályokban előírt jogokhoz való hozzáféréshez vagy azok gyakorlásához, beleértve az ezen irányelv hatálya alá nem tartozó konkrét előnyöket, különleges feltételeket vagy kedvezményes elbánást biztosító jogokat is. Amennyiben az uniós joggal összhangban fogyatékossági igazolás, fogyatékossági kártya vagy a fogyatékossággal élő személyek számára kiállított más hivatalos okirat szükséges, az európai fogyatékossági kártya nem követelhető meg a fogyatékosság igazolásaként, kivéve, ha egy tagállam úgy dönt, hogy a nemzeti fogyatékossági igazolást, fogyatékossági kártyát vagy a fogyatékossággal élő személyek számára kiállított más hivatalos okiratot összevonja az európai fogyatékossági kártyával.

(38)

Ez az irányelv nem alkalmazandó a 883/2004/EK (19) és a 987/2009/EK (20) európai parlamenti és tanácsi rendelet hatálya alá tartozó szociális biztonsági ellátásokra, a különleges járulékalapú vagy nem járulékalapú pénzbeli ellátásokra vagy a szociális biztonság, a szociális védelem, illetve a foglalkoztatás területén nyújtott természetbeni ellátásokra, illetve a 2004/38/EK irányelv 24. cikke (2) bekezdésének hatálya alá tartozó szociális segítségnyújtásra. Mivel ezen irányelv célja, hogy megkönnyítse a fogyatékossággal élő személyek számára a különleges feltételekhez vagy kedvezményes elbánáshoz való egyenlő hozzáférést, amikor rövid távú tartózkodás céljából egy másik tagállamba utaznak vagy látogatnak, ez az irányelv nem alkalmazandó a fogyatékossággal élő személyek hosszú távú befogadását, habilitációját vagy rehabilitációját szolgáló, díjazás ellenében vagy anélkül nyújtott szolgáltatásokra, valamint azon különleges feltételekre vagy kedvezményes elbánásra sem, amelyek a fogyatékossággal élő személyek számára egyedi szükségleteik figyelembevételével és további kritériumok teljesítésétől függően kínált, a fogyatékosság alapján egyes szolgáltatásokra való jogosultság értékeléséhez vagy az erről szóló határozathoz kötött szolgáltatásokhoz való hozzáférésre vonatkoznak, amely szolgáltatások eltérnek az ilyen további kritériumoknak meg nem felelő, fogyatékossággal élő személyek számára nyújtott szolgáltatásoktól. Ezen irányelv végrehajtása azonban nem használható fel arra, hogy a fogyatékossággal élő személyeknek már jelenleg is kínált különleges feltételeket vagy kedvezményes elbánást kizárja ezen irányelv hatálya alól azáltal, hogy azokat további kritériumok teljesítésétől teszi függővé.

(39)

A tudatosság növelése, valamint a fogyatékossággal élő személyek különleges feltételekhez vagy kedvezményes elbánáshoz való hozzáférésének megkönnyítése érdekében a tagállamoknak a fogyatékossággal élő személyek számára egyértelmű, átfogó, felhasználóbarát módon és akadálymentes formátumban, az (EU) 2019/882 irányelv I. mellékletében a szolgáltatásokra vonatkozóan meghatározott akadálymentességi követelményeket tiszteletben tartva – a jelnyelvet, a Braille-írást, a támogató formátumokat és az audiotulajdonságokat is beleértve – közzé kell tenniük az európai fogyatékossági kártya vagy a fogyatékossággal élő személyek európai parkolási kártyája megszerzésére és későbbi használatára vonatkozó feltételekkel, szabályokkal, gyakorlattal és eljárásokkal kapcsolatos valamennyi lényeges információt. A tagállamoknak törekedniük kell annak biztosítására, hogy az ilyen információk ne haladják meg az Európa Tanács közös európai nyelvi referenciakeretének B1 (középhaladó) szintje összetettségi szintjét.

(40)

A Bizottságnak külön uniós honlapot kell létrehoznia. Az említett uniós honlapnak tartalmaznia kell a minden egyes tagállam nemzeti honlapjára mutató linkeket. Az uniós honlapnak az Unió valamennyi hivatalos nyelvén, nemzetközi jelnyelven és a tagállamok nemzeti jelnyelvein, valamint akadálymentes és könnyen olvasható formátumban is rendelkezésre kell állnia, az (EU) 2019/882 irányelv I. mellékletében meghatározott, a szolgáltatásokra vonatkozó releváns akadálymentességi követelményekkel összhangban. Az említett honlapon szereplő információknak könnyen érthetőknek kell lenniük, és nem haladhatják meg az Európa Tanács közös európai nyelvi referenciakeretének B1 (középhaladó) szintje összetettségi szintjét.

(41)

Félreértések, kommunikációs akadályok vagy a kellő ismeretek hiánya miatt a fogyatékossággal élő személyek – különösen a láthatatlan fogyatékossággal élők – nem mindig kapják meg a fogyatékosságuknak leginkább megfelelő segítséget és alkalmazkodást, többek között a tömegközlekedési eszközök használata, a nemzeti hatóságokkal való kapcsolattartás vagy vészhelyzetek esetén. A szolgáltatók ösztönzése és a fogyatékossággal élő személyek különleges feltételekhez vagy kedvezményes elbánáshoz való hozzáférésének megkönnyítése érdekében a tagállamoknak fel kell hívniuk a hatóságok és a magánszektorbeli szereplők figyelmét az európai fogyatékossági kártya és a fogyatékossággal élő személyek európai parkolási kártyája létezésére és használatára, és arra kell ösztönözniük őket, hogy önkéntesen kínáljanak különleges feltételeket vagy kedvezményes elbánást a fogyatékossággal élő személyek számára. A tagállamok többek között az igénybe vehető különleges feltételekre vagy kedvezményes elbánásra vonatkozó információk, valamint a fogyatékossággal kapcsolatos tudatosság növelését célzó képzések révén különösen ösztönözhetik a hatóságokat és a magánszektorbeli szereplőket, ezzel biztosítva a különleges feltételek vagy kedvezményes elbánás relevanciáját, hatékonyságát és inkluzivitását. A tagállamoknak – a fogyatékossággal élő személyekkel és képviseleti szervezeteikkel konzultálva – törekedniük kell az ilyen intézkedések kidolgozására, végrehajtására és értékelésére.

(42)

A fogyatékossággal élő személyeknek különleges feltételeket vagy kedvezményes elbánást vagy parkolási feltételeket és létesítményeket kínáló hatóságoknak ezeket az információkat egyértelmű, átfogó, felhasználóbarát módon és akadálymentes formátumban nyilvánosan hozzáférhetővé kell tenniük többek között a hatóságok hivatalos honlapjain, ha rendelkezésre áll, vagy egyéb megfelelő módon, a szolgáltatásokra vonatkozóan az (EU) 2019/882 irányelv I. mellékletében meghatározott releváns akadálymentességi követelményeknek megfelelően, beleértve a jelnyelvet, a Braille-írást, a támogató formátumokat és az audio, illetve videotulajdonságokat is. A fogyatékossággal élő személyeknek különleges feltételeket vagy kedvezményes elbánást vagy parkolási feltételeket és létesítményeket kínáló magánszektorbeli szereplőket szintén ösztönözni kell arra, hogy tegyék nyilvánosan hozzáférhetővé az ilyen információkat egyértelmű, átfogó, felhasználóbarát módon és akadálymentes formátumban.

(43)

A tagállamoknak a Bizottság támogatásával minden szükséges lépést meg kell tenniük annak érdekében, hogy megelőzzék az európai fogyatékossági kártyával vagy a fogyatékossággal élő személyek európai parkolási kártyájával kapcsolatos hamisítás vagy csalás kockázatát, és aktívan küzdeniük kell e kártyák csalárd kiállítása, csalárd használata és hamisítása ellen. A tagállamoknak az ilyen esetekről meg kell osztaniuk egymással az információt a tagállamok közötti kölcsönös bizalom biztosítása érdekében, mivel a fogyatékossági státusz kölcsönös elismerése az európai fogyatékossági kártya sarokköve. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a hamisítás vagy csalás kockázatának megelőzése érdekében hozott intézkedések tiszteletben tartsák a fogyatékossággal élő személyek jogait, és ne vezessenek megbélyegzésükhöz. A tagállamoknak az ilyen intézkedések kialakítása és végrehajtása során konzultálniuk kell a fogyatékossággal élő személyekkel és az őket képviselő szervezetekkel.

(44)

Ezen irányelv megfelelő alkalmazásának biztosítása érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el, hogy ezt az irányelvet kiegészítse azáltal, hogy meghatározza az európai fogyatékossági kártya és a fogyatékossággal élő személyek európai parkolási kártyája fizikai változatának digitális jellemzőit a csalás megelőzése és az ellene való küzdelem érdekében, valamint hogy - amennyiben ilyen módosításra van szükség - módosítsa az említett kártyák ezen irányelvben meghatározott egységes formátumának adatmezőit a formátumnak a technikai fejlődéshez való hozzáigazítása, a hamisítás és a csalás megelőzése, a visszaélés vagy a helytelen használat elleni fellépés, vagy az interoperabilitás biztosítása érdekében.

(45)

Ezen irányelv végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni egyrészt az európai fogyatékossági kártya akadálymentes digitális változatának és a fogyatékossággal élő személyek európai parkolási kártyája akadálymentes digitális változatának meghatározása tekintetében azon tagállamok számára, amelyek úgy döntenek, hogy a fizikai változat mellett a digitális változatot is bevezetik, másrészt pedig a kártyák fizikai változata esetében a biztonsági és digitális jellemzőkre vonatkozó közös műszaki előírások meghatározása és az interoperabilitási kérdések tekintetében. Ezeket a végrehajtási hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (21) megfelelően kell gyakorolni.

(46)

Az (EU) 2018/1725 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (22) összhangban a Bizottságnak konzultálnia kell az európai adatvédelmi biztossal a személyes adatok kezelése tekintetében az egyének jogainak és szabadságainak védelmét érintő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok vagy végrehajtási jogi aktusok előkészítése során. A Bizottság konzultálhat az Európai Adatvédelmi Testülettel is, amennyiben az ilyen jogi aktusok különösen fontosak a személyes adatok kezelése tekintetében az egyének jogainak és szabadságainak védelme érdekében.

(47)

A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy megfelelő és hatékony eszközök álljanak rendelkezésre az ezen irányelvnek való megfelelésnek és ezen irányelv érvényesítésének a biztosítására, és megfelelő jogorvoslati lehetőségeket kell létrehozniuk – beleértve a megfelelés ellenőrzését, valamint közigazgatási vagy bírósági eljárásokat – annak biztosítása érdekében, hogy a fogyatékossággal élő személyek, az őket kísérő vagy segítő személyek – beleértve a személyi asszisztenseket is –, valamint azon közjogi szervek, például esélyegyenlőségi szervek, magánegyesületek, szervezetek, különösen a fogyatékossággal élő személyeket képviselő szervezetek, vagy egyéb jogi személyek, amelyeknek jogos érdekük fűződik az ezen irányelvnek való megfelelés biztosításához, a nemzeti joggal és gyakorlattal összhangban, a fogyatékossággal élő személy nevében vagy támogatása érdekében és az illető egyetértésével felléphessenek. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy ezek az eszközök tiszteletben tartsák az UNCRPD 13. cikkét, valamint az UNCRPD 2. cikkében meghatározott észszerű alkalmazkodás elvét.

(48)

A tagállamoknak megfelelő intézkedéseket kell hozniuk az ezen irányelvben megállapított kötelezettségek és a hatálya alá tartozó jogok be nem tartása esetére. A megfelelő intézkedéseknek hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük, és magukban foglalhatnak közigazgatási és pénzügyi szankciókat is, így például figyelmeztetést, bírságot vagy megfelelő kártérítés fizetését, és más típusú szankciókat is.

(49)

Ez az irányelv tiszteletben tartja az alapvető jogokat, és különösen a Chartában és a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezményben elismert alapelveket. Ez az irányelv különösen a fogyatékossággal élő személyek ahhoz való jogának maradéktalan tiszteletben tartását célozza, hogy élvezhessék az önállóságuk, társadalmi, gazdasági és munkapiaci integrációjuk, valamint a közösségi életben való részvételük biztosítását célzó intézkedések előnyeit, és előmozdítja a Charta 26. cikkének alkalmazását.

(50)

Mivel ezen irányelv céljait – nevezetesen a fogyatékossággal élő személyek szabad mozgáshoz való joga gyakorlásának megerősítését és azon lehetőségeinek javítását, hogy más tagállamba utazzanak vagy látogassanak, ezáltal küzdve a hátrányos megkülönböztetésük ellen – a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban a közös szabályok és feltételek keretét létrehozó intézkedés terjedelme és hatásai miatt e célok jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvével összhangban. Az arányosságnak az említett cikkben foglalt elvével összhangban ez az irányelv nem lépi túl az ez említett célok eléréséhez szükséges mértéket,