(1)

Az Európai Parlament és a Tanács (EU, Euratom) 2015/2422 rendeletének (3) megfelelően a Bíróság 2017. december 14-én jelentést terjesztett az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság elé az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 267. cikke szerinti előzetes döntés meghozatalára vonatkozó hatáskörmegosztást érintő esetleges változtatásokról. Az említett jelentésben a Bíróság úgy ítélte meg, hogy abban az időben nem volt szükséges változtatásokat javasolni az EUMSZ 267. cikke alapján előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelmek elbírálásának módját illetően. Mindazonáltal ugyanabban a jelentésben a Bíróság rámutatott, hogy bizonyos konkrét ügycsoportokban az előzetes döntéshozatali hatáskörnek a Törvényszékre történő későbbi átruházása nem zárható ki, amennyiben a Bírósághoz intézett előzetes döntéshozatal iránti kérelmek száma és összetettsége olyan mértéket ér el, hogy a megfelelő igazságszolgáltatás megköveteli e hatáskör-átruházást. Másfelől az ilyen hatáskör-átruházás megfelel a Nizzai Szerződés megszövegezői részéről fennálló szándéknak, akik azáltal kívánták erősíteni az Unió igazságszolgáltatási rendszerének hatékonyságát, hogy lehetőséget biztosítanak a Törvényszéknek az említett kérelmek elbírálásában való részvételre.

(2)

A Bíróság statisztikái szerint mind a folyamatban lévő előzetes döntéshozatali ügyek száma, mind az ilyen ügyek elbírálására fordított átlagos idő emelkedik. Mivel az előzetes döntéshozatal iránti kérelmeket gyorsan el kell bírálni annak érdekében, hogy a nemzeti bíróságok biztosíthassák a hatékony jogorvoslathoz való jogot, a jelenlegi helyzetet kezelni kell. Ez a helyzet nem csupán az évről évre a Bíróság elé terjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelmek magas számának tudható be, hanem annak is, hogy egyre több olyan kérdést terjesztenek az említett igazságszolgáltatási fórum elé, amelyek nagyon összetettek és különösen érzékenyek. Annak érdekében, hogy a Bíróság továbbra is eleget tehessen a feladatának, amely szerint megóvja és erősíti az uniós jog egységességét és koherenciáját, valamint annak biztosítása érdekében, hogy a Bíróság határozatai a lehető legmagasabb színvonalúak legyenek, a megfelelő igazságszolgáltatás érdekeit követve, élni kell az EUMSZ 256. cikke (3) bekezdésének első albekezdésében biztosított lehetőséggel, és olyan hatáskört kell a Törvényszékre ruházni, amelynek keretében az Európai Unió Bíróságának alapokmányában (a továbbiakban: az alapokmány) meghatározott egyes ügycsoportokban elbírálhatja az EUMSZ 267. cikke alapján előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseket.

(3)

Annak, hogy az előzetes döntéshozatali hatáskör egy részét átruházzák a Törvényszékre, lehetővé kell tennie a Bíróság számára, hogy több időt és erőforrást fordítson a legösszetettebb és legérzékenyebb előzetes döntéshozatal iránti kérelmek vizsgálatára, és ennek keretében erősítse a nemzeti bíróságokkal folytatott párbeszédet, többek között annak révén, hogy szélesebb körben alkalmazza a Bíróság eljárási szabályzatának 101. cikkében előírt mechanizmust, amely lehetővé teszi számára, hogy az alapokmány 23. cikkében említett érdekeltek által benyújtott beadványokon vagy írásbeli észrevételeken túlmenően, a Bíróság által előírt határidőn belül megküldendő felvilágosítást kérjen a kérdést előterjesztő bíróságtól.

(4)

Ebben az összefüggésben, és mivel a Bíróságnak előzetes döntéshozatali ügyekben egyre gyakrabban kell határozatot hoznia alkotmányos jellegű vagy az emberi jogokkal és az Európai Unió Alapjogi Chartájával (a továbbiakban: a Charta) kapcsolatos kérdésekben, meg kell erősíteni a bírósági eljárás átláthatóságát és nyitottságát. E célból és az 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) sérelme nélkül az alapokmányt módosítani kell annak előírása érdekében, hogy az alapokmány 23. cikkében említett érdekelt által benyújtott beadványokat vagy írásbeli észrevételeket az ügy lezárását követő észszerű időn belül közzétegyék az Európai Unió Bíróságának honlapján, kivéve, ha az említett érdekelt tiltakozik saját beadványainak vagy írásbeli észrevételeinek közzététele ellen, amely esetben ugyanazon a honlapon fogják feltüntetni, hogy ilyen tiltakozással éltek. Az ilyen közzététel növelni fogja az elszámoltathatóságot, és erősíteni az Unióba és az uniós jogba vetett bizalmat.

(5)

Az uniós igazságszolgáltatási szervezetrendszernek az (EU, Euratom) 2015/2422 rendelet eredményeképpen végrehajtott reformját követően a Törvényszék jelenleg képes arra, hogy kezelje a munkateher növekedését, amely az előzetes döntéshozatali hatáskör egyes ügycsoportokban való átruházásából fog következni. Mivel azonban a Törvényszék munkaterhe szorosan összefügg az Unió tevékenységének alakulásával, ügyelni kell annak biztosítására, hogy a Törvényszék az Unió intézményei, szervei és hivatalai tekintetében továbbra is teljeskörűen gyakorolhassa a bírósági felülvizsgálati jogkörét.

(6)

A jogbiztonsággal összefüggő okokból elengedhetetlen, hogy azon ügycsoportok, amelyek tekintetében az előzetes döntéshozatali hatáskört a Törvényszékre ruházzák, egyértelműen meg legyenek határozva, és más ügycsoportoktól kellően elválaszthatók legyenek. Továbbá az is fontos, hogy az említett ügycsoportok olyanok legyenek, amelyek vonatkozásában a Bíróság ítélkezési gyakorlatának olyan szilárd alapja áll rendelkezésre, amely alkalmas arra, hogy iránymutatást nyújtson a Törvényszék részére az előzetes döntéshozatali hatáskörének gyakorlása során.

(7)

Az egyes ügycsoportok meghatározásakor ezenkívül azt is figyelembe kell venni, hogy a Bíróságot olyan számú előzetes döntéshozatali ügy vizsgálata alól kell tehermentesíteni, amely kellően jelentős ahhoz, hogy tényleges hatást gyakoroljon a Bíróság munkaterhére.

(8)

Az említett kritériumok alapján kell meghatározni azokat az egyes ügycsoportokat, amelyek tekintetében az előzetes döntéshozatali hatáskört átruházzák a Törvényszékre. Tekintettel az uniós jog változó jellegére, az egyes ügycsoportok meghatározásakor az ezek megjelölésére a leggyakrabban használt megfogalmazást kell alkalmazni. Annak biztosítása érdekében, hogy e meghatározást – az uniós jognak az említett egyes ügycsoportok tekintetében bekövetkező változásai ellenére – a jövőben továbbra is a szükséges jogbiztonság mellett lehessen elvégezni, fontos figyelembe venni, hogy e rendelet elfogadásának időpontjában jellemzően mely kérdések tartoznak az említett egyes ügycsoportok körébe.

(9)

A közös hozzáadottértékadó-rendszer, a jövedéki adók, a vámkódex és az áruknak a Kombinált Nómenklatúrában történő tarifális besorolása megfelel azoknak az ismérveknek, amelyek alapján azokat az EUMSZ 256. cikke (3) bekezdésének első albekezdése értelmében vett egyes ügycsoportoknak lehet tekinteni. Az említett ügycsoportok e rendelet elfogadásának időpontjában olyan területeket fednek le, mint a hozzáadottérték-adó meghatározására szolgáló adóalap megállapítása vagy az említett adó megfizetése alóli mentesség feltételei; a jövedéki adóra vonatkozó általános rendelkezések, valamint az alkoholra, az alkoholtartalmú italokra, a dohányra, az energiatermékekre és a villamos energiára alkalmazott adókra vonatkozó keret értelmezése; a behozatali vagy kiviteli vámok megállapításának alapjául szolgáló tényezők az árukereskedelem összefüggésében, úgymint a Közös Vámtarifa, az áruk származása és vámértéke; a behozatali és kiviteli eljárások, beleértve a vámtartozás keletkezését, meghatározását és megszűnését; különleges vámeljárások; a vámmentességi rendszer, valamint a 2658/87/EGK tanácsi rendelet I. mellékletében megállapított Kombinált Nómenklatúra szerinti egyes vámtarifaszámoknak és egyes áruk Kombinált Nómenklatúra szerinti besorolási kritériumainak értelmezése (5).

(10)

Az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség a közlekedési szolgáltatások késése vagy törlése, vagy az utasok visszautasított beszállásának esetén megfelel a kritériumoknak ahhoz, hogy azokat az EUMSZ 256. cikke (3) bekezdésének első albekezdése értelmében vett egyes ügycsoportoknak lehessen tekinteni, és olyan kérdésekre terjed ki, amelyeket e rendelet elfogadásának időpontjában a 261/2004/EK (6), az 1177/2010/EU (7), a 181/2011/EU (8) és az (EU) 2021/782 (9) európai parlamenti és tanácsi rendelet szabályoz. Ugyanezek a kritériumok az üvegházhatású gázok kibocsátási egységei kereskedelmi rendszerének vonatkozásában is teljesülnek, mely területet e rendelet elfogadásának időpontjában a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (10) és az annak alapján elfogadott jogi aktusok szabályoznak.

(11)

Tekintettel a Bíróság és a Törvényszék között az előzetes döntéshozatali hatáskörmegosztás tekintetében alkalmazandó érdemi kritériumra, a jogbiztonsággal és a gyorsasággal összefüggő indokok alapján fontos, hogy ne maguknak a kérdést előterjesztő bíróságoknak kelljen eldönteniük azt a kérdést, hogy egy előzetes döntéshozatal iránti kérelem elbírálása melyik igazságszolgáltatási fórum hatáskörébe tartozik. Ezért minden előzetes döntéshozatal iránti kérelmet a Bírósághoz kell benyújtani, amelynek az eljárási szabályzatában megállapított részletes szabályok szerint meg kell állapítania, hogy a kérelem kizárólag az alapokmány által meghatározott egyes ügycsoportok egyikébe vagy azok közül többe tartozik-e, és hogy ennek megfelelően az említett kérelmet a Törvényszékhez kell-e továbbítani.

(12)

Továbbra is a Bíróságnak kell elbírálnia azokat az előzetes döntéshozatal iránti kérelmeket, amelyek bár kapcsolódnak azon egyes ügycsoportokhoz, amelyek tekintetében ez a rendelet az előzetes döntéshozatali hatáskört a Törvényszékre ruházza, más ügycsoportokat is érintenek, mivel az EUMSZ 256. cikke (3) bekezdésének első albekezdése nem biztosít semmilyen lehetőséget arra, hogy az egyes ügycsoportokon kívüli egyéb területeken előzetes döntéshozatali hatáskört ruházzanak a Törvényszékre.

(13)

A törvény által megelőzően létrehozott független és pártatlan bíróság általi tisztességes, nyilvános és észszerű időn belüli tárgyaláshoz való jog a Charta 47. cikkének második bekezdése által garantált alapvető jog. Ezért magában az alapokmányban is egyértelműen rögzíteni kell, hogy a hatáskör továbbra is a Bíróságnál fog maradni, ha az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az elsődleges jog, a nemzetközi közjog, az uniós jog általános elvei vagy a Charta értelmezésével kapcsolatos önálló kérdéseket vet fel, tekintettel e kérdések horizontális jellegére, még akkor is, ha az alapeljárás tárgyát képező ügy jogi háttere egy vagy több olyan konkrét ügycsoporthoz tartozik, amelyek tekintetében e rendelet az előzetes döntéshozatali hatáskört a Törvényszékre ruházza.

(14)

Egy előzetes elemzést követően, valamint a Bíróság elnökhelyettesének és az első főtanácsnoknak a meghallgatását követően a Bíróság elnökének tájékoztatnia kell a Hivatalt arról, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet a Törvényszékhez kell-e áttenni, vagy további elemzés céljából az általános értekezlet elé kell-e utalni, amelyen a Bíróság valamennyi bírája és főtanácsnoka részt vesz. A megfelelő és gyors igazságszolgáltatás érdekében az annak értékelését szolgáló eljárást, hogy a kérelmet a Törvényszékhez kell-e áttenni, olyan időkereten belül kell lefolytatni, amely nem haladja meg a feltétlenül szükséges időtartamot, figyelembe véve az ügy jellegét, időtartamát és összetettségét.

(15)

A jogbiztonság és a bírósági eljárások nagyobb átláthatósága érdekében a Bíróságnak vagy a Törvényszéknek az előzetes döntéshozatalra utalásról hozott határozatában röviden meg kell indokolnia, hogy miért rendelkezik hatáskörrel az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés elbírálására. Emellett a Bíróságnak közzé kell tennie és rendszeresen frissítenie kell az alapokmány e módosító rendelet által beillesztett 50b. cikkének alkalmazását szemléltető példák listáját.

(16)

A Törvényszék fog dönteni az elé terjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelem által kifejezetten vagy hallgatólagosan felvetett hatásköri vagy elfogadhatósági kérdésekről.

(17)

Az alapokmány 54. cikkének második bekezdése úgy rendelkezik, hogy ha a Törvényszék megállapítja, hogy nincs hatásköre valamely ügy elbírálására, az ügyet át kell tennie a Bírósághoz. Ugyanezen kötelezettség alkalmazandó, ha a Törvényszék az elé terjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelem vizsgálata során megállapítja, hogy a kérelem nem felel meg az alapokmány – e módosító rendelet által beillesztett – 50b. cikkének első bekezdésében meghatározott feltételeknek.

(18)

Továbbá, a Törvényszék az EUMSZ 256. cikke (3) bekezdésének második albekezdése alapján a Bíróság elé utalhat valamely, a hatáskörébe tartozó ügyet, amelyben olyan elvi döntés meghozatalára van szükség, amely az uniós jog egységességét vagy koherenciáját befolyásolhatja.

(19)

Annak érdekében, hogy a nemzeti bíróságokat és az alapokmány 23. cikkében említett érdekelteket a Bíróság által biztosítottakkal azonos biztosítékok illessék meg, a Törvényszéknek olyan eljárási szabályokat kell elfogadnia, amelyek egyenértékűek a Bíróság által az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek elbírálása során alkalmazottakkal, különösen ami a főtanácsnok kijelölését illeti. A Törvényszék bíráinak maguk közül kell megválasztaniuk a főtanácsnoki feladatokat ellátó tagokat hároméves, megújítható időtartamra. Abban az időszakban, amíg az említett tagok főtanácsnoki feladatokat látnak el, nem járhatnak el bíróként az EUMSZ 267. cikke által szabályozott ügyekben. Továbbá, függetlenségének biztosítása érdekében az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elbírálására kijelölt főtanácsnoknak más tanácshoz kell tartoznia, mint amelyre az említett kérelmet kiosztották.

(20)

Tekintettel az előzetes döntéshozatali eljárásnak a Törvényszék hatáskörébe tartozó közvetlen keresetekhez viszonyított sajátos jellemzőire, helyénvaló az előzetes döntéshozatal iránti kérelmeket a Törvényszék e célra kijelölt tanácsainak kiosztani.

(21)

Ezenkívül, különösen annak érdekében, hogy meg lehessen őrizni a Törvényszék által hozott előzetes döntéshozatali határozatok koherenciáját, továbbá a megfelelő igazságszolgáltatás érdekében rendelkezni kell egy, az öt bíróból álló tanácsok és a nagytanács közötti köztes létszámú törvényszéki tanácsról. Tekintettel a Törvényszék e rendelet eredményeként jelentkező, megnövekedett feladataira, lehetővé kell tenni, hogy az eljárásban félként részt vevő tagállam vagy uniós intézmény kérelmezhesse egy ilyen köztes létszámú tanács összehívását, amikor az EUMSZ 267. cikke alapján a Törvényszékhez fordulnak.

(22)

A Bíróság statisztikái szerint a Törvényszék határozatai ellen nagyszámú fellebbezést nyújtanak be. Annak érdekében, hogy meg lehessen őrizni a fellebbezési eljárás hatékonyságát, és a Bíróság a jelentős jogkérdéseket felvető fellebbezésekre összpontosíthasson, ki kell terjeszteni a fellebbezések előzetes megengedhetővé nyilvánítására irányuló mechanizmust, közben gondoskodva a hatékony bírói jogvédelemmel összefüggő követelmények tiszteletben tartásáról.

(23)

A fellebbezések előzetes megengedhetővé nyilvánítására irányuló mechanizmust ki kell terjeszteni azokra a fellebbezésekre, amelyek tárgyát a Törvényszék olyan határozata képezi, amely az Unió olyan szervének vagy hivatalának független fellebbezési tanácsa által hozott határozatra vonatkozik, amely a 2019. május 1-jén rendelkezett ilyen független fellebbezési tanáccsal, de amely még nem szerepel az alapokmány 58a. cikkében. Az ilyen fellebbezések olyan ügyekre vonatkoznak, amelyek már kétszer is vizsgálat tárgyát képezték, először egy független fellebbezési tanács, majd a Törvényszék által, aminek eredményeképpen teljes mértékben biztosított a hatékony bírói jogvédelemhez való jog.

(24)

A fellebbezések előzetes megengedhetővé nyilvánítására irányuló mechanizmust ki kell terjeszteni az EUMSZ 272. cikke értelmében vett, választott bírósági kikötést tartalmazó szerződések teljesítésével kapcsolatos jogvitákra is, amelyek leggyakrabban csupán azt igénylik a Törvényszék részéről, hogy azon nemzeti jog alkalmazásával döntse el érdemben a jogvitát, amelyre a választott bírósági kikötés utal. Amennyiben a Törvényszéknek az uniós jog alkalmazásával kell eldöntenie érdemben a jogvitát, a Törvényszék által ilyen jogvitákkal kapcsolatban hozott határozatok elleni fellebbezéseket megengedhetővé kell nyilvánítani, ha azok az uniós jog egységessége, koherenciája vagy fejlődése szempontjából jelentős kérdéseket vetnek fel.

(25)

Az alapokmány 23. cikke feljogosítja az Európai Parlamentet, a Tanácsot és az Európai Központi Bankot, hogy beadványokat vagy írásbeli észrevételeket nyújtsanak be a Bírósághoz, amennyiben ők hozták meg azon jogi aktust, amelynek érvényessége vagy értelmezése a jogvita tárgyát képezi. A Bíróság mindazonáltal az igazságszolgáltatási gyakorlatában már megengedte az Európai Parlament és az Európai Központi Bank számára, hogy részt vegyenek más előzetes döntéshozatal iránti kérelmekkel kapcsolatos eljárásokban, amennyiben különleges érdekük fűződött a nemzeti bíróság által felvetett kérdésekhez.

(26)

Az alapokmány 23. cikkét ezért módosítani kell annak előírása érdekében, hogy a tagállamok bíróságainak minden olyan határozatáról, amely egy ügyet a Bíróság elé utal, értesíteni kell az Európai Parlamentet, a Tanácsot és az Európai Központi Bankot annak érdekében, hogy értékelhessék, fennáll-e esetükben ilyen különleges érdek, és eldönthessék, hogy élni kívánnak-e beadványok vagy írásbeli észrevételek benyújtásához való jogukkal. Egy ilyen módosítás nem sértheti más intézmények, szervek vagy hivatalok azon jogát, hogy beadványokat vagy írásbeli észrevételeket nyújtsanak be, amennyiben ők hozták meg azon jogi aktust, amelynek érvényessége vagy értelmezése a jogvita tárgyát képezi.

(27)

Ez a rendelet fontos változást jelent az Unió igazságszolgáltatási szervezetrendszere tekintetében, ezért végrehajtását szorosan figyelemmel kell kísérni. E célból a Bíróságnak észszerű időn belül jelentést kell benyújtania az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz és a Bizottsághoz az előzetes döntéshozatali hatáskörök egyes ügycsoportokban a Törvényszékre történő átruházásáról, valamint a fellebbezések előzetes megengedhetővé nyilvánítására irányuló mechanizmus kiterjesztéséről. A Bíróságnak különösen olyan információkat kell szolgáltatnia, amelyek lehetővé teszik annak értékelését, hogy a reform által kitűzött célok mennyiben valósultak meg, figyelembe véve az ügyek elbírálásának gyorsaságát, továbbá a legösszetettebb vagy legérzékenyebb fellebbezések és előzetes döntéshozatal iránti kérelmek vizsgálatának hatékonyságát.

(28)

Az Európai Parlament és a Bíróság konstruktív párbeszédet alakított ki az Unió igazságszolgáltatási szervezetrendszerének működéséről, amely különösen hasznosnak bizonyult a jelenlegi reform összefüggésében. Ezt a párbeszédet, amelybe megfelelő esetben szakértők is meghívást kaphatnak, strukturált módon, évente, az egyes intézmények szerepének és hatásköreinek kellő tiszteletben tartása mellett kell folytatni annak érdekében, hogy megvitassák az alapokmány e rendelet által bevezetett reformjának végrehajtását, és mérlegeljék a további javítási lehetőségeket.

(29)

A nyilvános konzultáció és az érdekelt felekkel folytatott konzultáció az információkra támaszkodó döntéshozatal szerves részét képezi, és elengedhetetlen a jogalkotás minőségének javításához. Az alapokmányról szóló 3. jegyzőkönyv rendelkezéseinek az EUMSZ 281. cikke szerinti módosítására irányuló kérelem vagy javaslat elfogadása előtt a Bíróságnak vagy a Bizottságnak nyílt és átlátható módon nyilvános konzultációkat kell folytatnia, biztosítva, hogy e nyilvános konzultációk módja és határidői a lehető legszélesebb körű részvételt tegyék lehetővé. A nyilvános és az érdekelt felekkel folytatott konzultációk eredményeit haladéktalanul közölni kell – az esettől függően – a Bizottsággal vagy a Bírósággal, valamint az Európai Parlamenttel és a Tanáccsal, és nyilvánosságra kell hozni.

(30)

Az Európai Unió Bíróságának alapokmányáról szóló 3. jegyzőkönyvet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

1.

A 23. cikk a következőképpen módosul:

2.

A szöveg a következő cikkel egészül ki:

3.

Az 50. cikk a következőképpen módosul:

4.

A szöveg a következő cikkel egészül ki:

5.

Az 54. cikk második bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„Ha a Törvényszék megállapítja, hogy nincs hatásköre valamely olyan kereset vagy előzetes döntéshozatal iránti kérelem elbírálására, amely a Bíróság hatáskörébe tartozik, az ügyet átteszi a Bírósághoz. Hasonlóképpen, ha a Bíróság megállapítja, hogy egy kereset vagy előzetes döntéshozatal iránti kérelem a Törvényszék hatáskörébe tartozik, ezt a keresetet vagy kérelmet átteszi a Törvényszékhez, amely ezt követően az ügyben hatáskörének hiányát nem állapíthatja meg.”

6.

Az 58a. cikk helyébe a következő szöveg lép:

7.

Az alapokmány V. címe a következő cikkel egészül ki: