(1)

Az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) 2023. november 13-án az (EU) 2016/1036 európai parlamenti és tanácsi rendelet 5. cikke alapján dömpingellenes vizsgálatot indított a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: érintett ország, Kína) származó titán-dioxid (a továbbiakban: TiO2) behozatalára vonatkozóan. Az eljárás megindításáról a Bizottság értesítést (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló értesítés) tett közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában (2).

(2)

A Bizottság azt követően indított vizsgálatot, hogy 2023. szeptember 29-én a European Titanium Dioxide Ad Hoc Coalition (a továbbiakban: ETDC vagy panaszos) panaszt nyújtott be. A panaszt a panaszos a titán-dioxiddal foglalkozó, az alaprendelet 5. cikkének (4) bekezdése értelmében vett uniós gazdasági ágazat nevében nyújtotta be. A panaszban foglalt, a dömpinggel és az abból eredő jelentős kárral kapcsolatos bizonyítékok elegendőek voltak a vizsgálat megindításához.

(3)

A Bizottság (EU) 2024/1617 bizottsági végrehajtási rendelettel (3) (a továbbiakban: a nyilvántartásba vételt elrendelő rendelet) nyilvántartásbavételi kötelezettséget vezetett be az érintett termék behozatalára vonatkozóan.

(4)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben felkérte az érdekelt feleket a vizsgálatban való részvételre. A Bizottság emellett külön tájékoztatta a panaszost, az uniós gyártókat, az ismert exportáló gyártókat és képviseleti szervezeteiket, a Kínai Népköztársaság hatóságait, az ismert importőröket, kereskedőket és felhasználókat a vizsgálat megindításáról, és felkérte őket az abban való részvételre.

(5)

Az érdekelt felek lehetőséget kaptak arra, hogy észrevételeket tegyenek a vizsgálat megindításával kapcsolatban, és kérjék a Bizottság és/vagy a kereskedelmi ügyekben eljáró meghallgató tisztviselő előtti meghallgatásukat.

(6)

Több fél nyújtott be észrevételeket az eljárás megindításával kapcsolatban. Ezek a termékkörre, az uniós gazdasági ágazatot ért állítólagos kárra, a kárszámításokban használt nyereségcélra, az ok-okozati összefüggésre és az uniós érdekre vonatkoztak. E rendelet vonatkozó szakaszai ezen észrevételek mindegyikével foglalkoznak.

(7)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben közölte, hogy az alaprendelet 17. cikkével összhangban mintavételt végezhet az érdekelt felek körében.

(8)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben jelezte, hogy ideiglenesen kiválasztott egy uniós gyártókból álló mintát. A Bizottság a mintát a termelési és értékesítési volumenek alapján választotta ki, figyelembe véve a vállalatok földrajzi elhelyezkedését. A minta három uniós gyártóból állt. A mintában szereplő uniós gyártók a teljes uniós termelés 50 %-át és az uniós független vevőknek történő értékesítés volumenének 65 %-át adták. A Bizottság felkérte az érdekelt feleket, hogy tegyenek észrevételeket az ideiglenes mintával kapcsolatban. Az uniós gyártók mintájára vonatkozóan nem érkezett észrevétel. A minta reprezentatív az uniós gazdasági ágazatra nézve.

(9)

Annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát, a Bizottság felkérte a független importőröket az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott információk benyújtására.

(10)

Egyetlen független importőr nyújtotta be a kért információkat, és egyezett bele a mintába való felvételébe. A válaszok kis számára való tekintettel a Bizottság úgy döntött, hogy nincs szükség mintavételre.

(11)

Annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát, a Bizottság felkérte a Kínában működő összes exportáló gyártót az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott információk benyújtására. Emellett a Bizottság felkérte a Kínai Népköztársaságnak az Európai Unió mellett működő képviseletét, hogy azonosítsa azokat az esetleges további exportáló gyártókat, amelyek érdeklődést tanúsíthatnak a vizsgálatban való részvétel iránt, illetve vegye fel velük a kapcsolatot.

(12)

A Kínában működő exportáló gyártók közül huszonkilenc nyújtotta be a kért információkat és egyezett bele a mintába való felvételébe. A Bizottság az alaprendelet 17. cikkének (1) bekezdésével összhangban az Unióba irányuló export legnagyobb reprezentatív volumene alapján két külön vállalatcsoporthoz tartozó, hét olyan exportáló gyártót vett fel a mintába, amelyet a rendelkezésre álló idő alatt megfelelően meg tudott vizsgálni.

(13)

A Bizottság az alaprendelet 17. cikkének (2) bekezdésével összhangban a minta kiválasztásáról egyeztetett valamennyi érintett ismert exportáló gyártóval és Kína hatóságaival. A mintával kapcsolatban nem érkezett észrevétel.

(14)

Két Kínában működő exportáló gyártó jelezte, hogy az alaprendelet 17. cikkének (3) bekezdése szerinti egyedi vizsgálatot kíván igényelni. A kérelmező gyártók azonban az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott határidőn belül nem töltötték ki az exportáló gyártókra vonatkozó külön kérdőívet. Ezért végül nem érkezett egyedi vizsgálat iránti kérelem.

(15)

A Bizottság kérdőíveket küldött a mintában szereplő uniós gyártóknak, a mintában szereplő kínai exportáló gyártóknak, az ismert importőröknek és felhasználóknak. A Bizottság ugyanezeket a kérdőíveket az eljárás megindításának napján hozzáférhetővé tette az interneten (4).

(16)

A Bizottság emellett kérdőívet küldött a Kínai Népköztársaság kormányának (a továbbiakban: kínai kormány) az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja értelmében vett jelentős torzulások Kínában való fennállására vonatkozóan.

(17)

A panaszos továbbá a panaszában elegendő meggyőző bizonyítékkal szolgált arról, hogy Kínában az érintett termék vonatkozásában nyersanyagpiaci torzulások állnak fenn. Ezért az eljárás megindításáról szóló értesítésben foglaltaknak megfelelően a vizsgálat ezekre a nyersanyagpiaci torzulásokra is kiterjedt annak megállapítása érdekében, hogy a Bizottság alkalmazza-e Kína tekintetében az alaprendelet 7. cikke (2a) és (2b) bekezdésében foglalt rendelkezéseket. Ezért a Bizottság e tekintetben további kérdőíveket küldött a kínai kormánynak.

(18)

A kérdőívet a mintában szereplő három uniós gyártó, a mintában szereplő kínai exportáló gyártók két csoportja és hat felhasználó küldte vissza kitöltve a Bizottságnak. A kínai kormánytól nem érkezett kitöltött kérdőív a Bizottsághoz.

(19)

A Bizottság minden olyan információt megkísérelt beszerezni és ellenőrzött, amelyet szükségesnek tartott a dömping, az abból eredő kár és az uniós érdek ideiglenes megállapításához. Az alaprendelet 16. cikke szerinti ellenőrző látogatásokra a következő vállalatok telephelyén került sor:

kínai exportáló gyártók:

(20)

A dömpingre és a kárra vonatkozó vizsgálat a 2022. október 1. és 2023. szeptember 30. közötti időszakra (a továbbiakban: vizsgálati időszak) terjedt ki. A kárra vonatkozó értékelés szempontjából releváns tendenciák vizsgálata a 2020. január 1-jétől a vizsgálati időszak végéig tartó időszakra (a továbbiakban: figyelembe vett időszak) terjedt ki.

(21)

A vizsgálat tárgyát képező termék a jelenleg az ex 2823 00 00 és 3206 11 00 KN-kódok (2823000010 és 2823000030 TARIC-kódok) alá tartozó titán-dioxid, amelynek kémiai képlete TiO2, minden formában, titán-oxidokként vagy titán-dioxid-alapú pigmentekben és készítményekben, szárazanyagra számítva legalább 80 tömegszázalék titán-dioxidot tartalmazva, bármely részecskeméretben (a továbbiakban: vizsgált termék).

(22)

A TiO2-nek a Vegyianyag Nyilvántartási Szolgálat nyilvántartási szám (CAS-szám) szerinti besorolása 12065-65-5 és 13463-67-7 (a továbbiakban: vizsgált termék).

(23)

A titán-dioxid finom fehér por formájában megjelenő vegyipari termék. Számos ipari és fogyasztási cikkekben, például festékekben, bevonatokban, papírban, műanyagokban, gumiban, textíliákban, gyógyszerekben stb. használják. A titán-dioxid kiváló fényszóró tulajdonságokkal rendelkezik, így olyan helyzetekben alkalmazzák, ahol fehér opacitásra és fényességre van szükség.

(24)

Az érintett termék a Kínából származó vizsgált termék.

(25)

A vizsgálat rámutatott arra, hogy a következő termékek azonos alapvető fizikai, kémiai és műszaki tulajdonságokkal rendelkeznek, és alapvető felhasználási területeik is megegyeznek:

(26)

A Bizottság az eljárás e szakaszában úgy határozott, hogy ezek a termékek ennek megfelelően az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése értelmében hasonló termékek.

(27)

A termékkörre vonatkozó észrevételek benyújtására előírt határidőn belül több fél nyújtott be kérelmet a termékkörre vonatkozóan.

(28)

Először is, az egyik felhasználó, a Schulman Plastics SAS (a továbbiakban: Schulman Plastics) azt kérte, hogy a termékkört terjesszék ki a „Masterbatch White” néven ismert termékre.

(29)

Másodszor, az egyik felhasználó, az Akzo Nobel Sourcing B.V. (a továbbiakban: AkzoNobel) azt kérte, hogy módosítsák a termékkód (TK) szerkezetét.

(30)

Harmadszor, az egyik felhasználó, a Munksjö Paper AB (a továbbiakban: Munksjö) azt állította, hogy a termékmeghatározás nem egyértelmű, és arra kérte a Bizottságot, hogy tisztázza, hogy az úgynevezett laminátum minőségű TiO2, a TiO2-nek a lamináltpapír-gyártásban használt különleges típusa (a továbbiakban: laminátum minőségű TiO2), nem tartozik a termékkörbe. A Munksjö ezt követően módosította kérelmét, és azt kérte a Bizottságtól, hogy a laminátum minőségű TiO2-t zárja ki a vizsgált termékek köréből, vagy pedig az Uniós Vámkódex (5) 254. cikkében előírt meghatározott célra történő felhasználási eljárás keretében mentesítse a dömpingellenes vámok alól. A Munksjö ez utóbbi kérelmet egy másik felhasználóval, a Felix Schoeller GmbH & Co. KG-val (a továbbiakban: Felix) együtt nyújtotta be.

(31)

Negyedszer, az egyik felhasználó, a Treibacher Industrie AG (a továbbiakban: Treibacher) azt kérte, hogy a legalább 99,9 %-os tisztaságú TiO2-t zárják ki a termékkörből.

(32)

Végül két felhasználó, a Flint Group GmbH (a továbbiakban: Flint) és a Sun Chemical Ltd (a továbbiakban: Sun Chemical) külön-külön kérte, hogy a TiO2 egy különleges típusát, amelyet csak pigmentként használnak a grafikai festékgyártásban (a továbbiakban: grafikai TiO2) zárják ki a termékkörből. A Flint emellett azt is kérte, hogy a grafikai TiO2-t az Uniós Vámkódex 254. cikkében előírt meghatározott célra történő felhasználási eljárás keretében mentesítsék a dömpingellenes vámok alól.

(33)

Ezenkívül a Bizottság nem vette figyelembe a több fél által benyújtott, a termékek kizárására vonatkozó kérelmeket, mivel ezeket a kérelmeket a termékkörre vonatkozó észrevételek benyújtására előírt határidő után nyújtották be. Ezek a kérelmek a nem fehér pigmentekhez használt, bevonat nélküli TiO2-re és az élelmiszer-minőségű TiO2-re vonatkoztak. Az Európai Papíripari Szövetség (a továbbiakban: CEPI) szintén az észrevételek benyújtására előírt határidő után kérte, hogy a laminátum minőségű TiO2-t vegyék ki a termékkörből. Ezenkívül az AkzoNobel a kérdőívre adott válaszában a termékkörre vonatkozó kérelmek benyújtásának határidejét követően kérte a klorideljárással előállított TiO2 termékkörből való kizárását.

(34)

A Schulman Plastics felvetette, hogy a termékkört ki kellene terjeszteni a (jelenleg a 3206190090 TARIC-kód alá tartozó) „Masterbatch White”-ra is (a továbbiakban: MW). Az MW alapvető elemek, például pigmentek, színezékek, hordozók, diszpergálószerek és adalékanyagok koncentrált keveréke. Ezeket hőre keményedő gyantába zárják, majd lehűtik és granulátumokra aprítják, amelyeket a műanyag színezésére vagy tulajdonságainak javítására használnak. A TiO2 az MW egyik fontos fehérpigment-összetevője, és ez az az anyag, amely lehetővé teszi, hogy az MW fehérre színezze a műanyagokat. A Schulman Plastics tehát azt állította, hogy a TiO2 Unióba történő behozatalának a dömpingellenes vámok miatt megnövekedett költségei a kínai TiO2-nek a kínai MW-gyártásba történő átirányításához fognak vezetni. Ez viszont tovább növelné a Kínából az Unióba importált, illetve dömpingelt, olcsóbb MW volumenét, így pedig az uniós MW-gyártók nem tudnának hatékonyan versenyezni.

(35)

A vizsgálat során gyűjtött bizonyítékok, valamint a Schulman Plasticsnak az MW-re vonatkozó saját leírása alapján a Bizottság megállapította, hogy az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott és a fenti (21) preambulumbekezdésben ismételten meghatározott vizsgált terméket nyersanyagként használják fel az MW előállításához, így az MW a vizsgált termék továbbfeldolgozott terméke. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy a Schulman Plastic benyújtotta a Bizottságnak a felhasználóknak szóló kérdőívet, amely azt is egyértelművé tette, hogy a vizsgált termék az egyik fő nyersanyag, amelyet MW előállításához használnak.

(36)

Ezért a panasz nem is tartalmazhat olyan bizonyítékot, amely lehetővé tenné a Bizottság számára annak értékelését, hogy vannak-e a Kínából származó MW behozatala által okozott dömpingre és kapcsolódó kárra utaló jelek, mivel az MW-re vonatkozó rendes érték megállapításához a jelenleg meghatározott vizsgált termékhez használt nyersanyagoktól eltérő nyersanyagokra vonatkozó referenciaértékekre lenne szükség. E vizsgálat hatálya tehát nem terjeszthető ki az MW-re, és az állítólagos dömpinggyakorlatot és az abból eredő, az uniós MW-gyártókat ért kárt külön dömpingellenes vizsgálat keretében kellene megállapítani.

(37)

A Bizottság ezért elutasította a vizsgálat hatályának az MW-re történő kiterjesztésére irányuló kérelmet.

(38)

Az AkzoNobel felvetette, hogy a Bizottság által e vizsgálat céljára létrehozott termékkód-struktúrát ki kellene bővíteni egy további mezővel, hogy figyelembe lehessen venni a TiO2 különböző típusainak felületkezelését, mivel: i. a kereskedelmi forgalomban kapható TiO2 legtöbb típusa tartalmaz valamilyen felületkezelést, ii. az ilyen felületkezelés befolyásolja a TiO2 teljesítményét különböző alkalmazásokban, és iii. a felületkezelés szerepel a gyártók által gyártott és értékesített TiO2 típusok adatlapjain. Az AkzoNobel továbbá azt állította, hogy a „TiO2-tartalom tömegszázalékban” termékkódmező nem elég részletes ahhoz, hogy tükrözze a piaci realitásokat. Az AkzoNobel konkrétan azt javasolta, hogy a legalább 80 %-os, de 98,5 %-nál kisebb TiO2-tartalmat lefedő termékkód-szakaszt további három szakaszra kellene bontani: legalább 80 %, de 90 %-nál kisebb, legalább 90 %, de 95 %-nál kisebb, valamint legalább 95 %, de 98,5 %-nál kisebb.

(39)

A panaszos azzal az indokkal utasította el ezeket az észrevételeket, hogy a felületkezelés a gyártási költség minimális részét képezi, és ezért nem kell, hogy a termékkód-szerkezetben tükröződjön. A panaszos megjegyezte továbbá, hogy a jelenlegi „TiO2-tartalom tömegszázalékban” szerinti kategorizálás elég részletes ahhoz, hogy tükrözze a piaci realitásokat és biztosítsa a „hasonló termékek” összehasonlítását, míg két további szakasz hozzáadása ehhez a mezőhöz csak szükségtelenül bonyolítaná a vizsgálatot.

(40)

Az AkzoNobel válaszolt a panaszos fenti megjegyzéseire. Az AkzoNobel előadta, hogy a termékkód szerkezete nemcsak a különböző TiO2-típusok előállítási költségeinek tisztességes összehasonlításáról szól, hanem az eladási árak tisztességes összehasonlításáról is, ami azt is magában foglalja, hogy a különböző típusú felületi bevonatok kihatnak az eladási árra, mivel befolyásolják, hogy bizonyos típusú TiO2-t milyen alkalmazásokhoz kell használni. Ezenkívül az AkzoNobel a Kronos uniós gyártó portfóliójából származó TiO2-típusok adatlapjait vizsgálva bemutatta, hogy két további termékkód hozzáadása a „TiO2-tartalom tömegszázalékban” mezőhöz egyenletesebben oszlatná el a Kronos által előállított TiO2 típusait a különböző termékkódok között, és előadta, hogy a termékkódok részletesebbé tétele tanulságosabb lenne.

(41)

A vizsgálat során a Bizottság megállapította, hogy az uniós gyártók és az exportáló gyártók által egyaránt forgalmazott legtöbb TiO2-típus tartalmaz felületkezelést. Az ilyen felületkezelés egy vagy több olyan vegyi anyag különböző kombinációjából áll, amelyek relevánsak a termék különböző alkalmazásokban való teljesítménye szempontjából, és ezért szerepelnek a gyártók adatlapjain és/vagy katalógusaiban.

(42)

A Bizottság ezzel kapcsolatban emlékeztet arra, hogy a termékkód célja a rendes érték és az exportár tisztességes összehasonlításának biztosítása az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdése értelmében. A Bizottsághoz azonban nem nyújtottak be olyan bizonyítékot, amely igazolta volna a bevonatban található konkrét vegyi anyagok és az exportáló gyártók árai közötti összefüggést.

(43)

Ezenkívül a vizsgálatban részt vevő exportáló gyártók egyike sem emelt kifogást a termékkód javasolt struktúrájával szemben azon az alapon, hogy az tisztességtelen ár-összehasonlítást eredményezne.

(44)

A Bizottság tehát nem talált okot a termékkód szerkezetének e tényezők figyelembevétele céljából történő módosítására, és elutasította az AkzoNobel kérelmét.

(45)

A fenti (27)–(33) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint több fél is kérelmet nyújtott be a termékek kizárásával kapcsolatban. A termékek kizárására irányuló kérelmek értékeléséhez a Bizottság megvizsgálta i. e terméktípusok alapvető fizikai, kémiai és műszaki jellemzőit, ii. végfelhasználásukat és felcserélhetőségüket, iii. a végfelhasználók általi megítélést, iv. a vámoknak a felhasználóra gyakorolt hatását, v. az alternatív beszerzési forrásokat, valamint vi. a mentesség vámokra gyakorolt hatását.

(46)

A Felix és a Munksjö együttesen kérte a laminátum minőségű TiO2 termékkörből való kizárását (vagy az Uniós Vámkódex 254. cikkében előírt meghatározott célra történő felhasználásra vonatkozó mentességet), azt állítva, hogy ez egy olyan különleges TiO2-típus, amelyet kizárólag a lamináltpapír-gyártásban használnak. 2024. január 21-i beadványában a CEPI azt is kérte, hogy a laminátum minőségű TiO2-t zárják ki a termékkörből. A CEPI kérelmét a termékkörre vonatkozó észrevételek benyújtásának 2023. november 23-i határideje után nyújtotta be, amint azt a (33) preambulumbekezdés kifejti. Az e szakaszban szereplő elemzés tehát kizárólag a Felix és a Munksjö által szolgáltatott információkon alapul.

(47)

A panaszos 2024. május 2-án további észrevételeket nyújtott be e kérelemmel kapcsolatban, amelyekre a Felix és Munksjö 2024. május 22-i beadványában válaszolt. Mivel a panaszos észrevételei a más érdekelt felek által benyújtott információkkal kapcsolatos észrevételek 2024. január 29-i határidejét követően érkeztek be, egyik további észrevételt sem vették figyelembe. A Felix és Munksjö 2024. május 30-án egy másik beadványban új tényszerű információkat is benyújtott. Mivel a vizsgálat már késői szakaszban volt, ezeket az információkat nem lehetett figyelembe venni az ideiglenes megállapításoknál.

(48)

A laminált papír (más néven dekorpapír) olyan speciális papír, amelyet különböző típusú bútorok felületeként és számos más dekorációs célra használnak. A két felhasználó azt állította, hogy a szóban forgó papír színezéséhez használt TiO2 egy olyan speciális TiO2-típus, amely más felhasználásra nem alkalmas, mivel egy vastag, foszfortartalmú bevonattal kell ellátni. Ez a speciális bevonat lehetővé teszi, hogy a TiO2 megfelelően felszívódjon a papírrostokba, és kiváló fényállóságot eredményez, ami megakadályozza a TiO2 molekulák (és így a végtermék) beszürkülését, ami egyébként bekövetkezne, mivel a molekulák a melamingyantában el vannak szigetelve a levegőtől.

(49)

A két felhasználó a Bizottság 2018. július 4-i, a Tronox/Cristal összefonódási ügyben hozott határozatára (6) hivatkozott, amelyben a Bizottság arra a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a papírlaminátumban használt titán-dioxid-pigment és az egyéb végfelhasználási célokra használt titán-dioxid-pigment között korlátozott a keresleti oldali helyettesíthetőség.

(50)

A panaszos megjegyezte, hogy a laminátum minőségű TiO2-höz kifejlesztett felületi bevonattípus alkalmazása nem befolyásolja sem a TiO2-részecskék tömegét, sem felületi méretét a TiO2 más típusaihoz – például a műanyagokhoz vagy a bevonatokhoz – képest, és a bevonat általában véve nem is jelentős összetevője a gyártási költségeknek. A panaszos továbbá azt állította, hogy a felületkezelésben használt háromféle vegyi anyagot valamennyi TiO2-gyártó széles körben alkalmazza a különböző TiO2-terméktípusok (festékek, bevonatok, műanyag és egyéb felhasználások) receptúráiban, ami azt mutatja, hogy e vegyi anyagok egyike sem kizárólag a laminátum minőségű terméktípusokra vonatkozik.

(51)

A fenti (45) preambulumbekezdésben foglalt kritériumok értékelése során a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a laminátum minőségű TiO2 ugyanazokkal az alapvető fizikai, kémiai és műszaki jellemzőkkel rendelkezik, mint más TiO2 típusok. Mind a laminátum minőségű TiO2, mind a TiO2 néhány más típusa tartalmaz foszfort a bevonatban, bár a foszfortartalom a laminátum minőségű TiO2 esetében jelentősebb. A Bizottság továbbá arra a következtetésre jutott, hogy a laminátum minőségű TiO2-bevonat sajátosságai miatt alkalmas laminált papír gyártására, mivel ez a speciális bevonat megakadályozza, hogy a laminált papír napfény hatására beszürküljön. A Bizottság azonban megállapította, hogy több exportáló gyártó ezt a fajta TiO2-t PVC és tartós műanyagokban való felhasználásra is hirdeti, ami arra utal, hogy más alkalmazásokban és más végfelhasználásokban is felhasználható.

(52)

A TiO2 e felhasználók teljes gyártási költségének mintegy [25–35] %-át teszi ki, és a TiO2 [10–40] %-át Kínából szerzik be. A két felhasználó azt állította, és az egyik felhasználó bizonyítékkal igazolta, hogy az uniós TiO2-gyártók csak korlátozott mennyiségű TiO2-t tudnának kínálni számukra, ami nem elegendő a teljes keresletük fedezésére.

(53)

A két felhasználó és a panaszos által benyújtott bizonyítékok és észrevételek elemzését követően a Bizottság először megállapította, hogy nincs ok a laminátum minőségű TiO2 termékkörből való kizárására, mivel ugyanazokkal az alapvető fizikai, kémiai és műszaki jellemzőkkel rendelkezik, mint a TiO2 más típusai, és elvben más célokra is felhasználható. A Bizottság továbbá úgy ítélte meg, hogy nincs ok a meghatározott célra történő felhasználásra vonatkozó mentesség megadására sem, mivel – a Bizottság rendelkezésére álló összes információ alapján – még a Kínából érkező TiO2-behozatal teljes kiesése esetén is elegendő alternatív beszerzési forrás áll a lamináltpapír-gyártók rendelkezésére mind az Unión belül, mind más harmadik piacokról, például Mexikóból.

(54)

Az egyik felhasználó, a Treibacher azt kérte, hogy a 99,9 %-os tisztaságú TiO2-t zárják ki a termékkörből, mivel ez a TiO2 csak Kínában áll rendelkezésre, és speciális réspiaci célokra használják. Ez a felhasználó azonban nem küldött választ a kérdőívre, és nem szolgáltatott bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a fenti (45) preambulumbekezdésben foglalt kritériumok teljesülnek. Ezért a Bizottság nem tudta megvizsgálni a termék kizárásának megadásához szükséges kritériumokat, és ezért elutasította ezt a kérelmet.

(55)

Két felhasználó kérte, hogy a grafikai TiO2-t zárják ki a termékkörből: a Sun Chemical és a Flint. A Sun Chemical a termékkörre vonatkozó észrevételek határidejét követően nyújtotta be kérelmét, és nem válaszolt a kérdőívre, míg a Flint a határidőn belül nyújtotta be a beadványt, és kitöltött kérdőívet is benyújtott, amelyet a Bizottság ellenőrizni tudott. Az alábbi elemzés tehát kizárólag a Flint által szolgáltatott információkon alapul.

(56)

A Flint azt állította, hogy az általuk használt TiO2 nagyon magas minőségű, hiánypótló termék, amelyet csak a grafikai iparban használt tintákban alkalmaznak, és amelynek előállításához speciális gyártási folyamat és különleges know-how szükséges.

(57)

A Bizottság megállapította, hogy a grafikai TiO2 ugyanazokkal az alapvető fizikai, kémiai és műszaki jellemzőkkel rendelkezik, mint más TiO2 típusok, mivel ez egy szokványos rutiltermék, amelynek bevonata olyan vegyi anyagokat tartalmaz, amelyek számos más TiO2-típusban is megtalálhatóak. Bár a grafikai TiO2 kémiai összetétele nem feltétlenül különbözik, a Bizottság megállapította, hogy előállításához valóban szükséges egy speciális know-how, amelyet csak néhány uniós és kínai gyártó ismer. A Flint korlátozott mértékben más típusú TiO2-t is vásárolt a grafikus tintáktól eltérő célokra.

(58)

Míg elvben a TiO2 más típusait is lehetne használni tinták előállításához, ez sokkal rosszabb teljesítményt eredményezne. A Flint különböző gyártók különböző típusú TiO2-it tesztelte a tintakészítményeiben való felhasználás céljából, de bizonyítékot szolgáltatott arról, hogy ezek általában nem érték el a kielégítő minőségi szintet. A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy a grafikai tinta-gyártóknak valóban korlátozott lehetőségeik vannak arra, hogy más beszállítóra váltsanak, amit a Hutsman/Rockwoods összefonódási ügyben is megerősített (7), és hogy a grafikai TiO2 végtermékekben mutatott teljesítménye befolyásolná a vásárlók megítélését. Nem bizonyították azonban, hogy az uniós gazdasági ágazat nem lesz képes elegendő mennyiségben ellátni a grafikai ipart.

(59)

Bár a grafikus tintában használt TiO2 nem teljesen helyettesíthető más típusú TiO2-vel, mégis ugyanazokkal az alapvető fizikai, kémiai és műszaki jellemzőkkel rendelkezik. A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy nincs ok a termékek kizárására.

(60)

Továbbá, mivel nem nyert bizonyítást, hogy a grafikai TiO2 más TiO2-típusokhoz képest különleges fizikai, kémiai és műszaki jellemzőkkel rendelkezik, és a Flint termékeinek nagyszámú receptúrája miatt nincs jól meghatározott végfelhasználása sem, a Bizottság ebben a szakaszban arra a következtetésre jutott, hogy a vámhatóságok nem tudják ellenőrizni, hogy valóban tinta előállítására használt grafikai TiO2-ről van-e szó, különösen mivel a Flint más célokra más típusú TiO2-t is vásárol. Végül a felhasználó nem tudta egyértelműen bizonyítani, hogy nyereségességét a vámok jelentősen hátrányosan érintenék. A Bizottság ezért elutasította a meghatározott célra történő felhasználásra vonatkozó mentesség iránti kérelmet.

(61)

A Sun Chemical 2023. december 18-i beadványában azt kérte a Bizottságtól, hogy a fenti (55) preambulumbekezdésben említett grafikai TiO2 kizárásán túlmenően a bevonat nélküli TiO2-t (azaz a felületkezelés nélküli TiO2-t) is zárja ki a termékkörből. A Sun Chemical azt állította, hogy nagyon szűk piaci szegmensről van szó, és az ilyen bevonat nélküli TiO2-ből készült termékek az Unión kívüli piacokon versenyeznek, így exportjukat a dömpingellenes vámok versenyképtelenné tennék. A Bizottság szolgálatai meghallgatást is tartottak a Sun Chemical részvételével, ahol a vállalat részletesen kifejtette kérelmét.

(62)

Ez a kérelem a termékkörre vonatkozó észrevételek benyújtásának 2023. november 23-i határidejét követően érkezett be. A Bizottság megjegyezte, hogy a termékkörre vonatkozó észrevételeket a vizsgálat korai szakaszában kellett volna benyújtani, hogy elegendő idő álljon rendelkezésre azok érdemi értékelésére és arra, hogy a többi érdekelt fél reagálhasson azokra. A Sun Chemical továbbá nem küldte meg a Bizottságnak a kérdőívre adott válaszát. Így, még ha a kérelmet időben nyújtották volna is be, a Bizottság nem tudta megfelelően ellenőrizni, hogy teljesülnek-e a fenti (45) preambulumbekezdésben foglalt kritériumok. A Bizottság ezért nem vette figyelembe ezt a kérelmet.

(63)

A CEPI 2024. január 21-i beadványában a fenti (46) preambulumbekezdésben említett, a laminátum minőségű TiO2 kizárására irányuló kérelem mellett az élelmiszer minőségű TiO2 termékkörből való kizárását is kérte a Bizottságtól. A CEPI azt állította, hogy az ilyen típusú TiO2 különleges, mivel megfelel az E-171 adalékokra vonatkozó követelményeknek, és rendkívül alacsony nehézfém-küszöbértékekkel rendelkezik, ami nagyon költségessé teszi a gyártást.

(64)

mivel azonban ezt a kérelmet jóval a termékkörre vonatkozó észrevételek benyújtásának 2023. november 23-i határideje után nyújtották be, a Bizottság nem vette figyelembe ezt a kérelmet. A (62) preambulumbekezdésben foglaltak szerint a termékkörre vonatkozó észrevételeket a vizsgálat korai szakaszában, az észrevételekre megállapított határidőn belül kell benyújtani annak érdekében, hogy elegendő idő álljon rendelkezésre azok érdemének értékelésére, és hogy más érdekelt feleknek lehetőségük legyen az észrevételekre való reagálásra.

(65)

Az AkzoNobel azt kérte, hogy a klorideljárással előállított TiO2-t zárják ki a vizsgálat hatálya alól, mivel a klorideljárással előállított TiO2 és a szulfáteljárással előállított TiO2 nem helyettesíthető a festékek és bevonatok gyártásával foglalkozó üzletágban. Az AkzoNobel továbbá azt állította, hogy Kínában a TiO2-gyártás nagy része szulfáteljárással történik, míg az uniós piacon főként klorideljárással előállított TiO2-t használnak fel. Az AkzoNobel ugyanezen indokok alapján kérte, hogy amennyiben a Bizottság nem fogadja el ezt a kizárási kérelmet, végezzen legalább külön kár- és ok-okozati elemzést a klorideljárással előállított és a szulfáteljárással előállított TiO2 tekintetében.

(66)

A Bizottság megjegyezte, hogy az AkzoNobel a termékkörből való kizárás iránti kérelmét a kérdőívre adott válaszában terjesztette elő, amelyet 2023. december 20-án – a termékkörre vonatkozó észrevételek benyújtásának 2023. november 23-i határidejét követően – nyújtott be. A kérelmet ezért nem vették figyelembe. A (62) preambulumbekezdésben foglaltak szerint a termékkörre vonatkozó észrevételeket a vizsgálat korai szakaszában, az észrevételekre megállapított határidőn belül kell benyújtani annak érdekében, hogy elegendő idő álljon rendelkezésre azok érdemének értékelésére, és hogy más érdekelt feleknek lehetőségük legyen az észrevételekre való reagálásra.

(67)

Ami a gyártási folyamaton alapuló külön kár- és ok-okozati elemzés elvégzésére irányuló kérelmet illeti, a Bizottság először is megjegyezte, hogy a vizsgálat kimutatta, hogy számos felhasználó, köztük a festék- és bevonatgyártók mindkét módszerrel előállított TiO2-t vásárolnak.

(68)

Másodszor, a Bizottság megállapította, hogy a mintában szereplő exportáló gyártók teljes uniós értékesítésének egyharmada klorideljárással előállított TiO2.

(69)

Továbbá csak azért, mert a kínai gyártók jelenleg több TiO2-t állítanak elő szulfáteljárással, nem jelenti azt, hogy ez a jövőben is így marad. Valójában a vizsgálat kimutatta, hogy a kínai gazdasági ágazat elkötelezett amellett, hogy felgyorsítsa a TiO2 előállításához használt szulfáteljárásról a klorideljárásra való áttérést.

(70)

Harmadszor, a Bizottság nem tudta megállapítani, hogy a két gyártási folyamatból nyert termékek fizikai, kémiai vagy műszaki jellemzői között olyan különbségek lennének, amelyek indokolnák az egyik kizárását. Végső soron mindkét gyártási folyamattal anatáz TiO2 állítható elő, amelyet más érdekelt felek szinte egyöntetűen megkülönböztetnek a rutil TiO2-től eltérő kristályszerkezetük miatt, így ez a TiO2-típusok közötti fő különbség.

(71)

A fenti megfontolások alapján a Bizottság elutasította az AkzoNobel kérelmét.

(72)

mivel a vizsgálat megindításakor Kína vonatkozásában elegendő arra utaló bizonyíték állt rendelkezésre, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja értelmében jelentős torzulások állnak fenn, a Bizottság helyénvalónak ítélte, hogy a vizsgálatot az említett országbeli exportáló gyártók tekintetében az alaprendelet 2. cikkének (6a) bekezdése figyelembevételével indítsa meg.

(73)

Ebből következően a Bizottság az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének lehetséges alkalmazásához szükséges adatok összegyűjtése érdekében az eljárás megindításáról szóló értesítésben felkérte a Kínában működő összes exportáló gyártót arra, hogy bocsássanak rendelkezésre információkat a TiO2 előállítása során felhasznált inputokra vonatkozóan. A kért információkat huszonöt exportáló gyártó küldte meg.

(74)

A vélt jelentős torzulásokra irányuló vizsgálathoz szükségesnek tartott információk összegyűjtése érdekében a Bizottság kérdőívet küldött a kínai kormánynak. A kínai kormánytól nem érkezett válasz. Ezt követően a Bizottság tájékoztatta a kínai kormányt arról, hogy a jelentős torzulások Kínában való fennállásának megállapításához az alaprendelet 18. cikke értelmében a rendelkezésre álló tényeket fogja felhasználni. Emellett az eljárás megindításáról szóló értesítés 5.3.2. pontjában a Bizottság felkérte az érdekelt feleket arra, hogy az eljárás megindításáról szóló értesítésnek az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételétől számított 37 napon belül ismertessék álláspontjukat és szolgáltassanak információkat az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének alkalmazását illetően, és mindezeket támasszák alá bizonyítékokkal. Észrevétel nem érkezett.

(75)

Az eljárás megindításáról szóló értesítésben a Bizottság jelezte, hogy a rendelkezésére álló bizonyítékokra való tekintettel a rendes érték torzulástól mentes árak vagy referenciaértékek alapján történő meghatározása az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja értelmében egy megfelelő reprezentatív ország kiválasztását teheti szükségessé.

(76)

A Bizottság 2024. március 26-án egy feljegyzés (a továbbiakban: első feljegyzés) útján tájékoztatta az érdekelt feleket azokról a releváns forrásokról, amelyeket a rendes érték meghatározásához fel kívánt használni. E feljegyzésben a Bizottság teljeskörűen – többek között a nyersanyagokra, a munkaerőre és az energiára is kiterjedően – felsorolta azokat a termelési tényezőket, amelyeket a TiO2 előállításához felhasználnak. Emellett a torzulástól mentes árak, illetve referenciaértékek megválasztásának kritériumai alapján a Bizottság megjelölte a lehetséges reprezentatív országokat (Brazília, Malajzia, Mexikó és az Oroszországi Föderáció). A Bizottság az első feljegyzéssel kapcsolatban észrevételeket kapott az LB csoport exportáló gyártójától, a panaszostól és egy felhasználótól, az AkzoNobeltől.

(77)

A Bizottság 2024. április 16-án egy újabb feljegyzésben (a továbbiakban: második feljegyzés) foglalkozott az érdekelt felektől az első feljegyzéssel kapcsolatban kapott észrevételekkel, valamint tájékoztatta az érdekelt feleket azokról a releváns forrásokról, amelyeket a rendes érték meghatározásához kíván felhasználni, és jelezte, hogy Brazíliát kívánja reprezentatív országként figyelembe venni. Emellett a Bizottság tájékoztatta az érdekelt feleket arról, hogy az értékesítési, általános és igazgatási költségek (a továbbiakban: SGA-költségek), valamint a nyereség megállapításához a Tronox Pigmentos do Brasil S.A. (a továbbiakban: Tronox Brazil) elnevezésű, a reprezentatív országban működő TiO2-gyártóra vonatkozóan rendelkezésre álló információkat kívánja felhasználni.

(78)

A Bizottsághoz az AkzoNobel vállalattól, valamint a panaszostól érkeztek észrevételek a második feljegyzéssel kapcsolatban. Ezekkel az észrevételekkel az alábbi 3.4. szakasz vonatkozó részei foglalkoznak.

(79)

A beérkezett észrevételek és információk elemzése után a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy Brazília megfelelő reprezentatív országnak tekinthető, és a rendes érték megállapításához szükséges torzulástól mentes árakat és költségeket onnan szerzi majd be. A választás mögöttes okait az alábbi 3.3. szakasz részletesen ismerteti.

(80)

Az alaprendelet 2. cikkének (1) bekezdése szerint „[a] rendes érték rendszerint az exportáló országban a független vevők által a szokásos kereskedelmi forgalom keretében ténylegesen fizetett vagy fizetendő árakon alapszik”.

(81)

Az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja szerint azonban „[a]bban az esetben, ha […] megállapítást nyer, hogy az exportáló országban fennálló, b) pont szerinti jelentős torzulások következtében nem helyénvaló az exportáló országbeli belföldi árak és költségek alkalmazása, a rendes értéket a torzulásoktól mentes árakat vagy referenciaértékeket tükröző előállítási és értékesítési költségek alapján kell képezni”, továbbá annak „tartalmaznia kell az igazgatási, értékesítési és általános költségek, valamint a nyereség torzulástól mentes és észszerű összegét” („az igazgatási, értékesítési és általános költségek” a továbbiakban: SGA-költségek).

(82)

Az alábbiakban bővebben kifejtett módon a Bizottság e vizsgálatban arra a következtetésre jutott, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján, valamint a kínai kormány és az exportáló gyártók együttműködésének hiányára tekintettel helyénvaló az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének alkalmazása.

(83)

Az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja szerint a „[j]elentős torzulások azok a torzulások, amelyek akkor következnek be, ha a jelentett árak vagy költségek – a nyersanyag- és energiaköltségeket is beleértve – jelentős kormányzati beavatkozás hatására nem szabadpiaci erőviszonyok eredményei. A jelentős torzulások fennállásának értékelése során – többek között – figyelembe kell venni az alábbiak közül egy vagy több elem lehetséges hatását:

(84)

mivel az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontjában felsorolt elemeknek nem együttesen kell fennállniuk, a jelentős torzulások fennállásának megállapításához nem szükséges mindegyik elemnek rendelkezésre állnia. Emellett bizonyos esetekben ugyanazok a ténybeli körülmények több felsorolt elem fennállásának megállapításához is felhasználhatók.

(85)

Mindazonáltal az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja értelmében vett jelentős torzulások fennállására vonatkozó következtetést az összes rendelkezésre álló bizonyíték alapján kell megfogalmazni. A torzulások fennállására vonatkozó általános értékelés során figyelembe vehetők az exportáló országot jellemző általános összefüggések és körülmények is, különösen olyan esetekben, amikor az exportáló ország gazdasági és közigazgatási berendezkedésének alapvető jelentőségű elemei olyan eszközöket adnak a kormányzat kezébe, amelyek segítségével az érdemben beavatkozhat a gazdaságba, és ennek hatására az árak és a költségek nem a szabadpiaci erőviszonyok alakulásának eredményei.

(86)

Az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének c) pontja úgy rendelkezik, hogy „[a]mennyiben a Bizottság megalapozott jelzésekkel rendelkezik a b) pontban említettek szerinti torzulások egy adott országban vagy az ország egy adott ágazatában való fennállásáról, és amennyiben az e rendelet eredményes alkalmazása szempontjából helyénvaló, a Bizottságnak jelentést kell készítenie, nyilvánosságra hoznia és rendszeresen frissítenie, amelyben leírja a b) pontban említett piaci körülményeket az adott országban vagy ágazatban”.

(87)

E rendelkezés alapján a Bizottság országjelentést állított össze Kínáról (a továbbiakban: jelentés) (8), amelyek bizonyítékokat tartalmaz arra vonatkozóan, hogy a kormányzat számos szinten jelentős mértékben beavatkozik a gazdaság működésébe, és ezzel torzulásokat idéz elő különösen több fontos termelési tényező (például a földterület, az energia, a tőke, a nyersanyagok és a munkaerő) esetében, illetve meghatározott ágazatokban (például a vegyiparban). Az érdekelt felek az eljárás megindításakor felkérést kaptak arra, hogy cáfolják, észrevételezzék vagy egészítsék ki a vizsgálat iratai között található bizonyítékokat. A Bizottság a jelentést a vizsgálat megindításakor elhelyezte a vizsgálat iratai között. Emellett a panasz is tartalmazott néhány olyan releváns bizonyítékot, amely kiegészíti a jelentésben foglaltakat.

(88)

Konkrétabban, a panaszos a jelentésben szereplő bizonyítékokra támaszkodott, amikor hangsúlyozta a rendszerszintű jelentős torzulások jelenlétét a kínai gazdaságban, amely „szocialista piacgazdaság”, ahol a Kínai Kommunista Párt (a továbbiakban: KKP) irányítja mind az állami, mind a magánszektort.

(89)

A panaszos emlékeztetett arra, hogy a jelentés olyan elemeket tárt fel, amelyek jelentős torzulásokra utalnak a kínai titánágazatban. Mivel számos TiO2-gyártó a titánfém-üzletágban is tevékenykedik, a panaszos azzal érvelt, hogy a kínai TiO2-ágazatot ugyanúgy jelentős torzulások sújtják, mint a titánágazatot.

(90)

A panaszos továbbá rámutatott arra is, hogy Kína tizennegyedik ötéves nemzeti gazdaság- és társadalomfejlesztési terve (a továbbiakban: tizennegyedik ötéves terv) fenntartotta és megerősítette a fent említett jelentős torzulásokat azáltal, hogy integrálta az előző tizenharmadik ötéves tervet, és a következő prioritásokat határozta meg, amint azt a 2024 Shanghai International Titanium Dioxide Exhibition honlapja kifejti:

(91)

A panasz továbbá a következő, jelentős torzulásokra utaló elemekre mutatott rá.

(92)

Először is, az érintett termék piacát jelentős mértékben olyan vállalkozások szolgálják ki, amelyek állami hatóságok tulajdonában vannak, ellenőrzése, szakpolitikai felügyelete vagy irányítása alatt állnak. Kínában, amint azt a jelentés is kimutatta, a nyersanyagipari ágazatok többségét az állami tulajdonú vállalatok teszik ki.

(93)

A panaszos előadta, hogy az érintett termék fő gyártóiban, termelőiben és eladóiban, köztük a következő vállalatokban és vállalatcsoportokban továbbra is jelentős mértékű a kínai kormány tulajdoni hányada:

(94)

A panaszos ezért megjegyezte, hogy a kínai kormány ellenőrzi és koordinálja a TiO2-termelésben részt vevő vállalatok kereskedelmi stratégiáját.

(95)

Másodszor, a TiO2-t előállító vállalatokban való állami jelenlét lehetővé teszi az állami hatóságok számára, hogy beavatkozzanak az árakba és/vagy a költségekbe.

(96)

A panaszos például megjegyezte, hogy a vállalatokban való állami jelenlét nemcsak az állami tulajdonú vállalatokat érinti, hanem a magánvállalatokat is. A jelentésben, valamint számos korábbi vizsgálatban a Bizottság megállapította, hogy a KKP a kínai gazdaság valamennyi ágazatában nyomást gyakorol a magánvállalatokra, hogy „a patriotizmust helyezzék előtérbe, és kövessék a pártfegyelmet.” A kínai társasági törvény 19. cikke valóban előírja, hogy minden vállalaton belül pártsejtet kell létrehozni.

(97)

Az érintett termék ágazatában rendszeresen előfordulnak átfedések a vezetői tisztségek és a KKP-tagság között. Az LB csoport igazgatótanácsának titkára például a KKP tagja, míg a GPRO csoport (amely a Nanjing Titanium White Chemical Co., Ltd kínai TiO2-gyártó anyavállalata), a Bluestar és a Lubei csoport igazgatótanácsának elnökei mind a saját pártbizottságaik titkári tisztségét töltik be, és az utóbbi elnöke egyben a Kínai Nemzeti Kongresszus képviselője is.

(98)

A GPRO elnöke kijelentette, hogy „Kínai Kommunista Párt nagy, dicsőséges és tisztességes marxista párt. A pártvezetéshez való hűség és a pártépítés megerősítése jelenti az alapvető garanciát arra, hogy a vállalat fejlődése mindig a helyes irányba haladjon és jelentős eredményeket érjen el”, míg a Lubei csoport elnöke egy ülést vezetett azzal a céllal, hogy „közvetítsék és tanulmányozzák Hszi Csin-ping főtitkár fontos beszédének szellemiségét és a kormányzati munkajelentés lényegét, hangsúlyozva, hogy a gondolatokat és a tetteket gyorsan egységesíteni kell e beszéddel összhangban”.

(99)

Harmadszor, a kínai kormány a belföldi beszállítókat előnyben részesítő vagy a szabadpiaci erőviszonyokat más módon befolyásoló közpolitikákat vagy intézkedéseket valósít meg.

(100)

A panaszos emlékeztetett arra, hogy a Bizottság korábbi dömpingellenes vizsgálatainak bizonyítékai azt mutatják, hogy „[ö]sszességében a kínai tervrendszer hatására az erőforrások a kormányzat által stratégiaiként kijelölt vagy politikailag másként fontosnak tartott ágazatokba irányulnak, ahelyett, hogy elosztásukat a piaci erők határoznák meg”.

(101)

A panaszos továbbá kijelentette, hogy a TiO2-ipart a kínai kormány mind a tizenharmadik, mind a tizennegyedik pénzügyi tervben stratégiai iparágnak tekintette (lásd a (90) preambulumbekezdést).

(102)

A panaszos továbbá hangsúlyozta, hogy Kína de facto exportkorlátozásokat alkalmaz a titánhoz kapcsolódó termékekre. Kínában érvényben van egy, az exportengedélyezés hatálya alá tartozó árukat tartalmazó jegyzék, amelyet a Kereskedelmi Minisztérium és a Vámügyi Főigazgatóság közleményei rendszeresen frissítenek. Az ebben a jegyzékben szereplő áruk esetében az exportőröknek kiviteli engedélyt kell beszerezniük a Kereskedelmi Minisztériumtól vagy az engedéllyel rendelkező helyi szervezeti egységtől (10).

(103)

E tekintetben a Kereskedelmi Minisztérium korlátozhatja vagy megtilthatja az áruk kivitelét, ha ez az állambiztonság, a társadalmi közjó vagy a közerkölcs fenntartása érdekében szükséges, ha a szóban forgó árukból hiány van, vagy hatékony védelem alatt állnak, ha a rendeltetési ország vagy régió korlátozott piaci kapacitással rendelkezik, vagy bármely más körülmények között, a Kína által kötött nemzetközi szerződések alapján.

(104)

A panaszos ezért megjegyezte, hogy ez az exportengedélyezési rendszer exportkorlátozásokat eredményezhet annak biztosítása érdekében, hogy a kínai belföldi gazdasági ágazat élvezhesse a titánhoz kapcsolódó termékekhez való preferenciális és olcsó hozzáférés előnyeit. Ennek megfelelően a kínai kormány továbbra is alkalmazza azokat a politikákat, amelyeket a gazdasági szereplőknek követniük kell, és ezzel akadályozza a piaci erők szabad működését.

(105)

Negyedszer, az érintett termék ágazata a kínai csődeljárási, társasági jogi és tulajdonjogi szabályok diszkriminatív alkalmazásából vagy nem megfelelő végrehajtásából eredő torzulásoknak van kitéve.

(106)

Ezek a torzulások a panaszos szerint valamennyi ágazatra vonatkoznak: a kínai kormány fontos szerepet játszik a fizetésképtelenségi eljárásokban, és gyakran különböző eszközökkel közvetlenül befolyásolja azok kimenetelét. A kínai kormánynak például előzetes jóváhagyást kell adnia ahhoz, hogy a bíróságok dönthessenek arról, hogy a gyakorlatban elfogadják vagy elutasítják-e a tőzsdén jegyzett vállalatok kérelmeit.

(107)

Sok fizetésképtelen vállalat végül szerkezetátalakítási terveket készít, és ritkán vezetik ki őket a tőzsdéről. Ez azt jelenti, hogy az állami tulajdonú vállalatok de facto kormányzati garanciákban részesülnek. A rendes piaci mechanizmusok, például a hatékony és átlátható csődeljárások hiánya miatt a kínai pénzügyi rendszer továbbra is nagymértékben torzult.

(108)

Egy korábbi, közúti acélkerekekre vonatkozó vizsgálat (11) során a Bizottság megállapította, hogy „a kínai csődjogi rendszer alkalmatlan a céljainak elérésére, így például arra, hogy biztosítsa a követelések és a tartozások méltányos rendezését, vagy hogy védelmet nyújtson a hitelezők és az adósok törvényes jogai és érdekei számára”.

(109)

A fent említett vizsgálat torzulásokat tárt fel a kínai tulajdonjogot illetően is, mivel Kínában a földterületek használati jogának allokálására és megszerzésére vonatkozó szabályok gyakran nem egyértelműek és nem átláthatóak, és az árakat a hatóságok gyakran nem piaci megfontolások alapján határozzák meg.

(110)

mivel Kínában a csődjogi, társasági jogi, illetve tulajdonjogi jogszabályok minden ágazatra vonatkoznak, nem áll rendelkezésre bizonyíték arra vonatkozóan, hogy ezek a jogszabályok nem vonatkoznának a kínai TiO2-ágazatra.

(111)

Következésképpen a panaszos azzal érvelt, hogy a TiO2-ágazatban az alaprendelet 2. cikkének (6a) bekezdése szerinti jelentős torzulások állnak fenn. Ezért nem helyénvaló a kínai belföldi árak és költségek alkalmazása, és a rendes értéket kizárólag a torzulásoktól mentes árakat vagy referenciaértékeket tükröző előállítási és értékesítési költségek alapján kell képezni.

(112)

A Bizottság megvizsgálta, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja értelmében fennálló jelentős torzulások következtében helyénvaló-e a Kínában érvényes belföldi árak és költségek alkalmazása. A Bizottság ezt a vizsgálatot a vizsgálat iratai között megtalálható bizonyítékokra alapozta. A vizsgálat irataiban megtalálható bizonyítékok magukban foglalták a nyilvánosan hozzáférhető források felhasználásával összeállított jelentésben és annak aktualizált változatában (a továbbiakban: aktualizált jelentés) (12) foglalt bizonyítékokat.

(113)

Az elvégzett elemzés általában véve a kínai gazdaságba való jelentős mértékű kormányzati beavatkozással, valamint konkrétan az érintett gazdasági ágazat és az érintett termék piacának helyzetével foglalkozott. A Bizottság ezeket a bizonyítékokat kiegészítette a Kínában fennálló jelentős torzulások alátámasztása szempontjából releváns különböző kritériumokkal kapcsolatos saját kutatásával.

(114)

A kínai gazdasági rendszer a „szocialista piacgazdaság” koncepcióján alapul. Ez a kínai alkotmányban is rögzített koncepció határozza meg a kínai gazdaságirányítást. Alapelve, hogy „a termelőeszközök állami tulajdonban, azaz a nép egészének tulajdonában és a dolgozók kollektív tulajdonában vannak” (13).

(115)

Az állami tulajdonon alapuló gazdaság „a nemzetgazdaság első számú motorja”, és az államnak feladata a gazdaság „konszolidációjának és növekedésének biztosítása” (14). Következésképpen Kína általános gazdasági berendezkedése nemhogy lehetővé teszi, hanem kifejezetten megköveteli a gazdaságba való jelentős kormányzati beavatkozást. Az állami tulajdon magántulajdonnal szembeni elsőbbsége az egész jogrendszerben megfigyelhető, és minden fontosabb jogszabályban hangsúlyosan, általános elvként jelenik meg.

(116)

Jó példa erre a kínai ingatlantörvény, amely a szocializmus kezdeti szakaszára hivatkozva az államot olyan alapvető gazdasági rendszer fenntartásával bízza meg, amelyben uralkodó szerepet játszik az állami tulajdon. A jogrendszer megtűr más tulajdoni formákat is, de azoknak az állami tulajdon mellett kell fejlődniük (15).

(117)

A kínai jog szerint továbbá a szocialista piacgazdaság fejlesztése a KKP vezetésével történik. A kínai állam és a KKP struktúrái minden szinten (a jog, az intézmények és a személyek szintjén egyaránt) egymásba fonódnak, és olyan felépítményt alkotnak, amelyben a KKP és az állam szerepe nem választható szét.

(118)

A kínai alkotmány 2018. márciusi módosítása nyomán a KKP vezető szerepe még nagyobb hangsúlyt kapott azzal, hogy az alkotmány 1. cikkébe is bekerült.

(119)

A módosítás a cikk korábbi első mondata mögé, amely szerint amely szerint „[a] Kínai Népköztársaság alaprendszere a szocialista rendszer”, beillesztett egy új második mondatot amely szerint „[a] kínai típusú szocializmus meghatározó eleme a Kínai Kommunista Párt vezető szerepe” (16). Ez jól szemlélteti, hogy a KKP milyen mértékben gyakorol megkérdőjelezhetetlen és egyre nagyobb mértékű ellenőrzést a kínai gazdasági rendszer felett.

(120)

Ez a vezető szerep és ellenőrzés alapvető ismérve a kínai rendszernek, és túlmutat a más országokban megszokott helyzeten, ahol a kormány a szabadpiaci erők működése mellett lát el általános makrogazdasági szabályozó szerepet.

(121)

A kínai állam intervencionista gazdaságpolitikát követve valósítja meg céljait, amelyek egybeesnek a KKP politikai programjában foglaltakkal, nem pedig a szabadpiacon uralkodó gazdasági viszonyokat tükrözik (17). A kínai hatóságok által alkalmazott intervencionista gazdaságpolitikai eszközök sokrétűek, és az ipartervezésre, a pénzügyi rendszerre, valamint a szabályozási környezet szintjére egyaránt kiterjednek.

(122)

Először: az állam által gyakorolt ellenőrzés általános szintjén a kínai gazdaság fejlődési irányát az ipartervezés összetett rendszere határozza meg, amely kihat az országban zajló valamennyi gazdasági tevékenységre. A tervek áthatják a gazdasági ágazatok és a horizontális politikák bonyolult szövevényét, és a kormányzat minden szintjén jelen vannak.

(123)

A tartományi szintű tervek részletesek, míg az országos szintűek általánosabb célokat tűznek ki. A tervek emellett meghatározzák az érintett gazdasági ágazatok támogatásának eszközeit, valamint a célkitűzések megvalósításának időkereteit is. Egyes tervek továbbra is rögzítenek konkrét kimeneti célokat.

(124)

A tervek a kormányzati prioritásoknak megfelelően kijelölik, hogy mely konkrét ipari ágazatokat és/vagy projekteket kell pozitív vagy negatív prioritásnak tekinteni, és milyen konkrét fejlesztési célokat kell velük kapcsolatban teljesíteni (ipar-korszerűsítés, nemzetközi terjeszkedés stb.).

(125)

A gazdasági szereplőknek – a magán- és az állami tulajdonban lévőknek egyaránt – lényegében a tervrendszer által megszabott realitáshoz kell igazítaniuk üzleti tevékenységüket. Nemcsak a tervek kötelező volta miatt, hanem azért is, mert az illetékes kínai hatóságok a kormányzat valamennyi szintjén a tervek szerint járnak el és hatáskörüket azoknak megfelelően gyakorolják, a gazdasági szereplők kénytelenek követni a tervekben meghatározott prioritásokat (18).

(126)

Másodszor: a pénzügyi erőforrások elosztásának szintjén Kína pénzügyi rendszerét az állami tulajdonú kereskedelmi és fejlesztési bankok uralják. Ezeknek a bankoknak a hitelezési politikájuk kialakításakor és végrehajtásakor a kormányzat iparpolitikai célkitűzéseihez kell igazodniuk, ahelyett, hogy elsődlegesen az adott projekt gazdasági megalapozottságát értékelnék (19).

(127)

Ugyanez mondható el a kínai pénzügyi rendszer többi eleméről, például a részvénypiacokról, a kötvénypiacokról, a magántőkepiacokról stb. is. A pénzügyi rendszer ezen, a bankszektortól különböző szegmenseiről is elmondható, hogy intézményi berendezkedésük és tevékenységük nem a pénzügyi piacok hatékony működését szolgálja, hanem az állam és a KKP számára biztosítja az ellenőrzés és a beavatkozás lehetőségét (20).

(128)

Harmadszor, a szabályozási környezet szintjén az államnak a gazdaságba való beavatkozása sokféle formában jelenik meg. Például a közbeszerzési szabályokat rendszeresen használják fel a gazdasági hatékonyságtól eltérő szakpolitikai célok elérése érdekében, ami akadályozza ezen a területen a piacközpontú elvek érvényesülését. A vonatkozó jogszabály kifejezetten arról rendelkezik, hogy a közbeszerzések lebonyolításával az állami politikai intézkedések keretében kitűzött célok megvalósulását kell elősegíteni. Az viszont, hogy nincs meghatározva e célok mibenléte, széles mérlegelési jogkört biztosít a döntéshozó szervek számára (21).

(129)

Ugyanígy a beruházások területén a kínai kormány jelentős mértékben ellenőrzi és befolyásolja mind az állami, mind a magánberuházások rendeltetését és méretét. A beruházások szűrése, valamint a beruházásokhoz kapcsolódó különféle ösztönzők, korlátozások és tilalmak fontos hatósági eszközei az iparpolitikai célok támogatásának, például a kulcságazatok feletti állami ellenőrzés fenntartásának vagy a belföldi ipar megerősítésének (22).

(130)

Összefoglalva: a kínai gazdasági modell olyan alapelveken nyugszik, amelyek biztosítják és ösztönzik a sokrétű kormányzati beavatkozást. A jelentős mértékű kormányzati beavatkozás ellentétes a piaci erők szabad érvényesülésével, ennélfogva a piaci elveknek megfelelő hatékony erőforrás-elosztáshoz képest torzulásokat eredményez (23).

(131)

Kínában az állam tulajdonában lévő, annak ellenőrzése és/vagy szakpolitikai felügyelete vagy irányítása alatt álló vállalatok jelentős részét teszik ki a gazdaságnak.

(132)

Az érintett termék ágazatát állami tulajdonú vállalatok és magánvállalkozások egyaránt kiszolgálják.

(133)

Például a Pangang Group Vanadium and Titanium Resources, Ltd (24) (a továbbiakban: Pangang) a Pangang csoport részét képezi, amely az Anshan Iron and Steel Group (a továbbiakban: Ansteel) (25) állami tulajdonú vállalatcsoport leányvállalata, jelentős mértékben (több mint 54 %-ban) állami tulajdonban van (26). Másrészt az LB csoport, korábbi nevén Lomon Billions Group Co., Ltd (a továbbiakban: LB csoport) (27) magánvállalkozás (28), míg a CNNC Huan Yuan Titanium Dioxide Co., Ltd (29) (a továbbiakban: CHTI CNNC) magánvállalkozás, de az állami tulajdonhányad még mindig valamivel több, mint 7 % (30).

(134)

Ezen túlmenően a hatóságok ösztönzik a klaszterek létrehozását a petrolkémiai és vegyipari ágazatban, nem utolsósorban azért, hogy kihasználják a különböző kémiai gyártási folyamatok közötti kölcsönös függőségeket. A nyersanyagipar fejlesztéséről szóló tizennegyedik pénzügyi terv valóban előírja, hogy „[i]ntézkedéseket kell hozni a vezető vállalatok nagyobbá és erősebbé tételére. A piac vezetésével és a kormány támogatásával […] segíteni fogjuk ezeket a vállalatokat a régiókon és a tulajdonosi körökön átívelő fúziók és átszervezések felgyorsításában, hogy az ágazat koncentráltabbá váljon, és megkönnyítsük a nemzetközi műveleteket. A petrolkémiai és vegyipari ágazatokban is […] számos olyan úttörő vállalkozást fogunk támogatni, amelyek alapvető versenyképességgel képesek az ipari lánc ökoszisztémájának élére állni […] ”  (31).

(135)

Az állami iránymutatást tükrözi a vállalatok tevékenysége, amint az a Pangang honlapjáról is kiderül: „A jövőre nézve a Pangang Vanadium and Titanium Co., Ltd továbbra is a nemzeti stratégiákra és a piaci igényekre összpontosít, folyamatosan erősíti független innovációs képességeit, és felgyorsítja egy olyan világszínvonalú, specializált új vállalkozás felépítését, amely »kiemelkedő szakmaisággal, innovációvezérelt, karcsú irányítással és megkülönböztető jellemzőkkel« rendelkezik, hogy a kínai vanádium- és titánipar alapjául szolgáljon, és nagyobb mértékben járuljon hozzá a magas színvonalú fejlődéshez” (32).

(136)

Ugyanakkor általánossá vált, hogy a KKP a magánvállalatok esetében is beavatkozik az operatív döntéshozatalba (33), és a KKP az ország gazdaságának szinte valamennyi területén vezető szerepet követel. Az állam által a KKP vállalatokon belüli alapszervezetein keresztül gyakorolt befolyás ténylegesen azt eredményezi, hogy a gazdasági szereplők a kormány ellenőrzése és szakpolitikai felügyelete alatt állnak, tekintve, hogy Kínában az állam és a pártszervezetek milyen szorosan összefonódtak egymással.

(137)

Tartományi szinten pontosan bemutatható a vállalatok kormányzati ellenőrzése és felügyelete. Jünnanban az új anyagokról és a korszerű gyártásfejlesztésről szóló tizennegyedik ötéves terv (a továbbiakban: tizennegyedik csuhsziungi ötéves terv) az érintett termék ágazatát a következő célok kitűzésével érinti és befolyásolja: „[t]eljes mértékben ki kell használni Csuhsziung titánerőforrásainak és titániparának előnyeit, különösen a vízenergia-források előnyeit, és folytatni kell a titánipar nagyságrendjének bővítését, az ipari lánc kiterjesztésével és a termék hozzáadott értékének javításával, mint fő irányvonallal. A nagyvállalatok, például a Longbai és a Kunming Iron and Steel erőforrásaira, technológiájára és piaci előnyeire támaszkodva felgyorsítjuk a Longbai csoport új titániparának és a jünnanni titániparral kapcsolatos projekteknek a létrehozását, megerősítjük a beruházások ösztönzését, bevezetjük a downstream vállalatokat a titánipari láncba, hogy fejlődjön a titánipar, és a titánipar kiépítésére összpontosítunk […]” (34) .

(138)

A tizennegyedik csuhsziungi ötéves terv még részletesebb, amint az alábbiakban olvasható: „Kihasználva az állam által a kloridalapú titán-dioxid fejlesztésének ösztönzésére kínált lehetőséget, a Longbai Lufeng Titanium Industry támogatására fogunk összpontosítani a kloridalapú titán-dioxid gyártósor újjáépítése és bővítése érdekében, ami végül egy 300 000–400 000 tonna/év kloridalapú titán-dioxidot előállító bázis kialakítását eredményezi. Ugyanakkor a Longbai csoport teljes mértékben ki fogja használni a kén-klór összekapcsolási technológiájában rejlő előnyöket, felgyorsítja a szulfátalapú titán-dioxid-ipar szerkezeti átalakítását és integrációját, megerősíti a szulfátalapú titán-dioxid-gyártó vállalatok és a Longbai csoport közötti együttműködést, javítja az erőforrás-felhasználást, vas-szulfátot exportál Délkelet-Ázsiába, helyet foglal a délkelet-ázsiai piacon, ösztönzi és támogatja továbbá az erős hazai és külföldi, titán-dioxidot felhasználó, bevonatokkal és műanyagokkal foglalkozó hazai és külföldi vállalatok fejlődését Jünnanban. Az ország legfontosabb kloridos titán-dioxid-gyártó bázisává vált, és vezető szerepet tölt be Kína titán-dioxid-iparának fejlesztésében. Felgyorsítja a titánszivacs fejlesztését, a Longbai csoport csúcskategóriás rotorminőségű titánszivacs-projektjeinek előmozdítására összpontosít, felgyorsítja a teljes folyamatot lefedő titánszivacs-gyártási technológia fejlesztését, továbbá erre építve átalakítja és bővíti a meglévő titánszivacs-gyártósorát, végül évi 100 000–300 000 tonnás termelési kapacitást alakít ki, és a világ legnagyobb titánszivacs-gyártó bázisává válik. Aktívan előmozdítja a csúcskategóriás finom titán anyagok fejlesztését” (35).

(139)

A kormányzati ellenőrzés és a szakpolitikai felügyelet az érintett ágazati szövetségek szintjén is megfigyelhető (36).

(140)

Például a Kínai Bevonatipari Szövetség titán-dioxid-ipari szakága (a továbbiakban: TiO2-szakág) alapszabályának 3. cikkében kimondja, hogy a szervezet „[a] Kínai Kommunista Párt egyik szervezetével rendelkezik, párttevékenységeket végez, és biztosítja a pártszervezet tevékenységeihez szükséges feltételeket. […] elfogadja a nyilvántartásba vételért és irányításért felelős szervezetek, a pártépítésért felelős szervezetek, valamint az ipar igazgatásáért felelős illetékes szakhatóságok szakmai útmutatásait, felügyeletét és irányítását” (37). A 36. cikk továbbá kimondja, hogy a Szövetség felelős vezetőinek olyan feltételeknek kell megfelelniük, mint például „[i]gazodni a Kínai Kommunista Párt vezetéséhez, támogatni a kínai sajátosságokkal rendelkező szocializmust, határozottan végrehajtani a párt irányvonalát, elveit és politikáját, és jó politikai minőséggel rendelkezni.” (38).

(141)

A TiO2-szakág tagjai közé tartozik az LB csoport és a CHTI CNNC, amely az első, illetve második legnagyobb kínai gyártó (39).

(142)

Következésképpen az érintett termék ágazatában még a magántulajdonú gyártók sem működhetnek piaci feltételek mellett. Ugyanis az ágazatban az állami tulajdonú vállalatokra és a magántulajdonú vállalatokra egyaránt kiterjed a szakpolitikai felügyelet és irányítás.

(143)

Amellett, hogy az állami tulajdonú vállalatok feletti tulajdonjogon és más eszközökön keresztül ellenőrzést gyakorol a gazdaság felett, a kínai kormányzat a vállalatokban való állami jelenlétének köszönhetően abban a helyzetben van, hogy befolyást gyakorolhat az árakra és a költségekre. Amellett, hogy a megfelelő állami hatóságokat a kínai jogszabályok szerint megillető azon jog, hogy kinevezzék és eltávolítsák az állami tulajdonú vállalatok kulcspozíciókban lévő vezetőit, tekinthető úgy, hogy megfelelő tulajdonosi jogokat testesít meg (40), a KKP-nek az állami és a magántulajdonú vállalatokban egyaránt jelen lévő alapszervezetei révén az állam egy olyan fontos csatornával rendelkezik, amelynek révén befolyásolhatja az üzleti döntéseket.

(144)

A kínai társasági jog szerint minden vállalatnál KKP-szervezetet kell létrehozni (és ebben a KKP alapszabálya szerint legalább három KKP-tagnak lennie kell (41)), amely számára az adott vállalatnak kell biztosítania a szükséges működési feltételeket.

(145)

Ezt a szabályt a jelek szerint korábban nem mindig tartották be, illetve érvényesítették szigorúan. Legkésőbb 2016-tól azonban a KKP erőteljesebben, mintegy politikai alapelvként érvényesíti azt az igényét, hogy az állami tulajdonú vállalatokban ellenőrzése alatt tartsa az üzleti döntéseket (42), többek között azzal, hogy nyomást gyakorol a magántulajdonú vállalatokra, hogy azok elsődlegesnek tekintsék a „patriotizmust”, és pártfegyelmet tanúsítsanak (43).

(146)

Már 2017-ben arról számoltak be, hogy a mintegy 1,86 millió magántulajdonban lévő vállalat 70 %-ában léteznek pártsejtek, és egyre nagyobb a nyomás, hogy a KKP szervezetei végső beleszólási joggal rendelkezzenek a vállalaton belüli üzleti döntésekbe (44). Ezek a szabályok a kínai gazdaság teljes egészében, minden ágazatra kiterjedően érvényesülnek, így az érintett termék gyártóinak és az inputanyagok beszállítóinak esetében is.

(147)

Emellett 2020. szeptember 15-én megjelent a KKP Központi Bizottsága Főhivatalának iránymutatása az Egységfront munkájának az új korszakban a magánszektorban történő fokozásához (a továbbiakban: iránymutatás) (45) címmel, amely tovább bővítette a pártbizottságok magánvállalkozásokban betöltött szerepét.

(148)

Az iránymutatás II.4. szakasza kimondja: „[n]övelnünk kell a párt azon általános képességét, hogy vezető szerepet töltsön be az Egységfront magánszektorbeli munkájában, és hatékonyan fokozza az e területen végzett munkát”; a III.6. szakasz pedig a következőket jelenti ki: „[t]ovább kell fokoznunk a pártépítést a magánvállalkozásokban, és lehetővé kell tennünk a pártsejtek számára, hogy hatékonyan lássák el erődként játszott szerepüket, és a párttagok számára, hogy élharcosokként és úttörőkként játsszák szerepüket.” Az iránymutatások tehát hangsúlyozzák és igyekeznek növelni a KKP szerepét a vállalatokban és más magánszektorbeli szervezetekben (46).

(149)

A vizsgálat megerősítette, hogy a TiO2-ágazatban is előfordulnak a vezetői pozíciók és a KKP-tagság/pártfunkciók közötti átfedések. Az érintett termék legnagyobb gyártója, az LB csoport igazgatótanácsának és felügyelőbizottságának több tagja is KKP-tag, és a pártbizottság titkárságában is tisztséget tölt be (47). Ugyanez vonatkozik a CHTI CNNC-re (48) és a Pangangra is (49).

(150)

A KKP üzleti döntésekbe való beavatkozása nyilvánvaló az LB csoport honlapján, amely a következőképpen írja le a pártcsoporton belüli szerepét: „[a] pártépítés mutatja az irányt, a vállalkozások pedig útnak indulnak. Az elmúlt években a Lomon Billions Group Co., Ltd pártbizottsága folytatta a pártépítési munkamodell innovációját, folyamatosan javította a pártépítési kulturális pozíciót, és aktívan kutatta a pártépítési munka és a vállalat központi munkájának mély integrációját, ezáltal serkentve az életképességet és lendületet adva a vállalat magas színvonalú fejlődéséhez. Hszu Gang, a pártbizottság titkára és a Lomon Billions elnöke a következőket állapította meg: »A Lomon Billions mindig igazodik a párt vállalaton belüli munkaintézményeinek változatlan szervezeti felépítéséhez, nyilvánosságához és fegyelmezési rendjéhez. A pártszervezet biztosítja a párt és az ország szakpolitikáinak és főbb intézkedéseinek felügyeletét. A vállalati végrehajtás szerepe változatlan marad, változatlanul érvényesül az az elv, hogy a párt irányítja a kádereket és a párt irányítja a tehetségeket, és változatlanul érvényesül az a gyakorlat, hogy ՙahol párttagok vannak, ott üzletágakat építünk՚, így a vállalat pártépítése mindig erős harci hatékonyságot tart fenn.« […] A Lomon Billions pártbizottsága megvizsgálta a nem állami pártépítésnek a vállalati központi munkával való mély integrálására vonatkozó bevált gyakorlatot: ragaszkodva a pártszervezetek és pártmunka teljes lefedettségéhez, függőleges mélységben és horizontális kiterjedésben […]” (50).

(151)

Különösen figyelemre méltó, hogy az LB csoportot erősen befolyásolják a kormányzati hatóságok, amint azt az előző preambulumbekezdések is mutatják (lásd a (137) preambulumbekezdést).

(152)

Az államnak a pénzügyi piacokon, valamint a nyersanyagokat és más inputokat előállító gazdasági ágazatokban való jelenléte és az azok működésébe való beavatkozása további torzító hatást fejt ki a piacra (51). A TiO2-ágazatban és a más ágazatokban (így a pénzügyi és az inputokat előállító ágazatokban) működő vállalatokban való állami jelenlét lehetővé teszi a kínai kormány számára, hogy befolyást gyakoroljon az árak és költségek tekintetében.

(153)

A kínai gazdaság irányát jelentős mértékben egy részletesen kidolgozott tervrendszer határozza meg, amely prioritásokat állít fel és célokat tűz ki a központi, a megyei és a helyi kormányzati szervek számára. A tervek a kormányzat valamennyi szintjén jelen vannak, és gyakorlatilag minden gazdasági ágazatot lefednek. A tervek kötelezően betartandó célokat rögzítenek, miközben a közigazgatás egyes szintjein működő hatóságok figyelemmel kísérik, hogy az alattuk lévő szinten elhelyezkedő kormányzati szervek hogyan hajtják végre őket.

(154)

Összességében a kínai tervrendszer hatására az erőforrások a kormányzat által stratégiaiként kijelölt vagy politikailag másként fontosnak tartott ágazatokba irányulnak, ahelyett, hogy elosztásukat a piaci erők határoznák meg (52).

(155)

A kínai hatóságok több olyan szakpolitikát is elfogadtak, amelyek az érintett termék ágazatának működésére nézve irányadóak.

(156)

A tizennegyedik ötéves terv (lásd a (90) preambulumbekezdést) célja „A hagyományos iparágak átalakítása és korszerűsítése, a nyersanyag-ágazatok – például a petrolkémiai, az acél-, a nemvasfém- és az építőanyag-ipar – szerkezeti optimalizálásának és strukturális kiigazításának előmozdítása, a kiváló minőségű termékek, például a könnyűipar és a textilipar kínálatának bővítése, a vállalkozások átalakításának és korszerűsítésének felgyorsítása a kulcsfontosságú iparágakban, például a vegyiparban […] A feldolgozóipar alapvető versenyképességének és technológiai átalakulásának fokozására irányuló speciális projektek mélyreható végrehajtása, a vállalkozások ösztönzése fejlett és alkalmazható technológiák alkalmazására, a berendezések korszerűsítésének és az új termékek széles körű alkalmazásának a megerősítése” (53).

(157)

Hasonlóképpen, a tizennegyedik ötéves terv időszakában a petrolkémiai és vegyipar magas színvonalú fejlesztésének előmozdításáról szóló iránymutatás (a továbbiakban: iránymutatás) hangsúlyozza, hogy „[…] fel kell gyorsítani a hagyományos iparágak átalakítását és korszerűsítését, valamint erőteljesen dolgozni kell új vegyi anyagok és finom vegyi anyagok kifejlesztésén. Fel kell gyorsítani az ipar digitális átalakulását […], és elő kell mozdítani, hogy Kína egy nagy petrolkémiai és vegyi országból egy erős petrolkémiai és vegyi országgá váljon” (54). A fő célkitűzések a következők: „2025-ig a petrolkémiai iparnak alapvetően egy olyan magas színvonalú fejlődési mintát kell követnie, amelyre jellemző az erős független innovációs képesség, az észszerű struktúra és elrendezés, amely zöld, biztonságos és alacsony szén-dioxid-kibocsátású, lényegesen jobb képességekkel rendelkezik a magas színvonalú termékek garantálására, és amely jelentősen megnövekedett alapvető versenyképességgel, valamint a magas szintű önellátás és önfejlesztés irányába tett szilárd lépéssel párosul” (55).

(158)

A fent említett célkitűzéseket az iránymutatás következő szakaszai részletezik. A kibocsátó hatóságok szándéka például, hogy „[t]ámogassák a vállalatokat abban, hogy vezető szerepet vállaljanak az együttműködésen alapuló innovációs szervezetek – például ipari technológiai innovációs szövetségek, valamint upstream és downstream együttműködési mechanizmusok – létrehozásában, és támogassák a helyi önkormányzatok észszerű felépítését a regionális innovációs központok és kísérleti bázisok kiépítése érdekében”, hogy „[m]eghonosítsák az alapvető technológiákat és fokozzák az innováció és a fejlesztés lendületét, […] felgyorsítsák a kulcsfontosságú technológiák terén elért áttöréseket […]” (56).

(159)

Emellett Az iparszerkezeti kiigazítás iránymutatás-gyűjteménye című dokumentum 2024. évi változata (a továbbiakban: iránymutatás-gyűjtemény) közvetlenül foglalkozik a termék ágazatával azáltal, hogy a TiO2-gyártáshoz használt kénsaveljárást a korlátozott iparágak közé sorolja, míg 2019. évi változata a TiO2-gyártáshoz használt klorideljárást ösztönzöttként sorolja fel (57).

(160)

Tartományi szinten a szakpolitikai célkitűzések és a kapcsolódó támogatási eszközök konkrétabbak és célzottabbak lesznek.

(161)

Például a csiangszui vegyipar magas színvonalú fejlesztéséről szóló tizennegyedik ötéves terv (58) (a továbbiakban: csiangszui vegyipari terv) fő célkitűzéseket határoz meg az érintett termék ágazatára vonatkozóan: „[a] tizennegyedik ötéves terv végén a színezőpigmentek és intermedierjeik ipari szerkezetét jelentősen optimalizálni kell”, és ismét „[t]örekednünk kell arra, hogy a tintaipar össztermelési értékét 8 milliárd jüanra emeljük, a nagyobb termelési kapacitást be kell építeni a vegyipari parkok (koncentrációs területek) fejlesztésébe és integrálásába.”

(162)

A szervetlen vegyipar tekintetében a csiangszui vegyipari terv a következő célokat tűzi ki: „[t]eljes mennyiségi ellenőrzés, minőség- és hatékonyságjavítás, konfiguráció optimalizálása […] Fejlett energiamegtakarítási és kibocsátáscsökkentési technológiák alkalmazása az iparágak és a vállalkozások átalakítása és korszerűsítése érdekében […] [A] klór és hidrogén alapú downstream iparágak ösztönzése, hogy magas színvonalú, funkcionális és kifinomult irányba fejlődjenek. A regionális klóripari lánc kiterjesztése és bővítése […]” (59).

(163)

A csiangszui vegyipari terv tovább pontosítja az egyes part menti ipari övezetekre vonatkozó célokat. Lianyungangban például a következő célokat tűzték ki: „[a] finomítás és a vegyipar integrációjának ösztönzése. […] Csúcsminőségű poliolefinek kifejlesztése. […] A nyersanyagok mélyfeldolgozásának előmozdítása” (60). Jancsengben az iparágaknak új vegyi anyagokat, köztük kénsavat kell kifejleszteniük.

(164)

Henanban a Henan tartomány népi önkormányzatának főhivatala által a Henan tartománynak az anyagipar szerkezetátalakításának és vezető szerepének felgyorsítását célzó cselekvési tervének (2022–2025) kiadásáról szóló közleménye a következő célokat tűzi ki a titánalapú új anyagokra vonatkozóan: „[a] kiváló minőségű klorid titán-dioxid nyersanyagok lokalizálásának, valamint az új, nagy teljesítményű zöld titán-dioxid kutatásának és fejlesztésének felgyorsítása, valamint titán-, cirkónium-, vanádium- és szkandiumforrások létrehozása. Az új zöld átfogó kitermelési rendszer elősegíti a titánipari klaszterek kialakítását Csiaocében, Lojangban és más helyeken.” (61) .

(165)

Szecsuánban a Kínai Kommunista Párt szecsuáni tartományi bizottságának a zöld és alacsony szén-dioxid-kibocsátású iparágak magas színvonalú fejlesztésének a szén-dioxid-kibocsátás tetőzése és a szén-dioxid-semlegesség elérése érdekében történő előmozdításáról szóló határozata is számos célkitűzést határoz meg: „A vanádium- és titánforrások átfogó fejlesztésének és felhasználásának elmélyítése. […] a titánipar megerősítése, világszínvonalú vanádium- és titánipari bázis létrehozása, valamint a Panzsihua „Kína vanádium- és titánfővárosává” alakítása. […] A vanádium- és titánipar láncának megerősítésére és bővítésére irányuló projekt végrehajtása, valamint a magas színvonalú vanádium- és titántermékek, funkcionális anyagok és különleges alkatrészek fejlesztésének felgyorsítása […]” (62).

(166)

Szecsuán tartománynak a vanádium-, titán-, acél- és ritkaföldfém-ipar magas színvonalú fejlesztéséről szóló útmutatója ugyanakkor sürgeti a „kulcsfontosságú alapvető technológiák terén való áttörést. Áttörés a vanádium-titán magnetit átfogó hasznosítási technológiája terén, a magas titántartalmú kohósalakból történő nagy értékű titán-extrahálás ipari technológiájának megvalósítása, a magas minőségű kloridos titán-dioxid, a légi közlekedésben használt és a titánötvözetből készült termékek előállításának felgyorsítása” (63).

(167)

Amint azt már láttuk (lásd a (137) preambulumbekezdést) a Chuxiong tizennegyedik ötéves terve pontosan kezeli és befolyásolja az érintett termék ágazatát. A terv a következő célkitűzéseket is felsorolja: „[a] vegyipari lánc és a titánkohászati lánc teljes ipari láncot hoz létre, javítja a titánipar fenntartható fejlődési képességeit, alapvető versenyképességét és piaci részesedését, továbbá fontos nemzeti kloridos titán-dioxid-termelési bázissá és a világ legnagyobb titánszivacsgyártó bázisává válik. 100 milliárdos titánágazat létrehozása. A titánércbányászati és -feldolgozási ágazat szabványosítása, zöld bányamodell kialakítása, a magas titántartalmú salak és a kénsavas titán-dioxid előállítására szolgáló technológia és berendezések integrálása, átalakítása és korszerűsítése, valamint a regionális elrendezés optimalizálása. A magas minőségű kloridos titán-dioxid és rotorminőségű szivacstitán erőteljes fejlesztése, valamint a különböző vállalkozások arra való ösztönzése, hogy aktívan fejlesszenek olyan piacképes termékeket, mint a titánötvözetek és titántermékek, valamint a légi közlekedésben, az űrrepülésben, a hajózásban és más területeken használt, magas minőségű titánanyagok” (64). A továbbiakban a következő célokat tűzi ki: „[t]eljes ipari lánc létrehozása. A titánkohászati iparban az „ilmenit – titánkoncentrátum – magas titántartalmú salak – szivacstitán (titán-dioxid) – titánprofilok (titánötvözet vagy bevonat)” és a „magas titántartalmú salak – titán-dioxid – bevonat – műanyag” elemekből álló ipari lánc megépítésének felgyorsítása, a magas minőségű kloridos titán-dioxid fejlesztésének felgyorsítása, valamint a titán-dioxid-termelési kapacitásnak és műszaki előnyeinek a bővítése […]” (65) .

(168)

Ezenkívül az érintett termékre számos exportkorlátozás vonatkozik.

(169)

Először is, a titán-dioxid és más titánhoz kapcsolódó termékek nem automatikus exportengedélyezés hatálya alá tartoznak (66), ami arra kényszeríti az exportáló vállalatokat, hogy jogosítványok vagy engedélyek formájában előzetes jóváhagyást kapjanak a kormánytól a termék exportjához. Ezek az eljárások nemcsak kormányzati ellenőrzést biztosítanak az exportőrök és az exportált áruk mennyisége felett, hanem a tranzakciós költségeket is növelhetik, vagy megakadályozhatják az exportőröket abban, hogy a hosszú feldolgozási idő miatt gyorsan reagáljanak a külföldi értékesítési lehetőségekre (67).

(170)

Másodszor, az érintett termék nem jogosult héa-visszatérítésre export esetén (68).

(171)

Ezért az itt felsorolt és egyéb eszközökkel a kínai kormány az ágazat fejlesztését és működését és az upstream inputokat gyakorlatilag valamennyi vonatkozásukra kiterjedően irányítja és ellenőrzi.

(172)

Összességében elmondható, hogy a kínai kormány intézkedései a gazdasági szereplőket az ágazathoz kapcsolódó közpolitikai célkitűzések teljesítésére ösztönzik. Az intézkedések gátolják a piaci erők szabad érvényesülését.

(173)

Az ügyben rendelkezésre álló információk szerint a kínai csődjogi rendszer alkalmatlan az elsődleges céljainak elérésére, így például arra, hogy biztosítsa a követelések és a tartozások méltányos rendezését, vagy hogy védelmet nyújtson a hitelezők és az adósok törvényes jogai és érdekei számára. Ennek okai a jelek szerint abban keresendők, hogy bár formálisan a kínai csődjog hasonló elveken nyugszik, mint más, Kínán kívüli országok megfelelő jogszabályai, a kínai rendszert a jogérvényesítés alapvető hiánya jellemzi.

(174)

A csődesetek száma az ország gazdaságának méretéhez képest feltűnően alacsony, nem utolsósorban azért, mert a fizetésképtelenségi eljárásoknak számos olyan hiányosságuk van, amelyek a gyakorlatban visszatartják a vállalkozásokat a csődvédelem igénybevételétől. Emellett az állam továbbra is hangsúlyos és tevékeny szerepet játszik a fizetésképtelenségi eljárásokban, és sok esetben közvetlenül befolyásolja azok kimenetelét (69).

(175)

A tulajdonjogi rendszer hiányosságai Kínában különösen a földterületek tulajdonjogával és a földhasználati jogokkal összefüggésben nyilvánvalóak (70). Minden földterület a kínai állam tulajdona (a vidéki földterületek kollektív, a városi földterületek állami tulajdonban vannak); kiosztásuk továbbra is kizárólag az államtól függ. Vannak olyan jogszabályi előírások, amelyek – például aukciók előírásával – azt kívánják biztosítani, hogy a földhasználati jogok allokálása átlátható módon, piaci árakon történjen. Ezeket az előírásokat azonban rendszeresen figyelmen kívül hagyják, és egyes vevők ingyen vagy a piaci ár alatt jutnak földterülethez (71). Emellett a hatóságok a földterületek kiosztása során gyakran konkrét szakpolitikai célokat próbálnak megvalósítani, ideértve többek között a gazdasági tervek végrehajtását (72).

(176)

A kínai gazdaság más ágazataihoz hasonlóan az érintett termék gyártóira is az általános kínai csődjogi, társasági jogi és tulajdonjogi szabályok alkalmazandók. Ennek következtében ezek a vállalatok is ki vannak téve a csődjogi, illetve a tulajdonjogi szabályozás diszkriminatív alkalmazásából és nem megfelelő érvényesítéséből fakadó, felülről lefelé ható torzulásoknak. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján e megfontolások maradéktalanul érvényesek az érintett termék ágazatára is. A jelenlegi vizsgálat nem tárt fel olyan körülményt, amely kétségbe vonná ezeket a ténymegállapításokat.

(177)

A fentiek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az érintett termék ágazatában a csődeljárási és a tulajdonjogi jogszabályokat diszkriminatív módon alkalmazzák, vagy nem érvényesítik megfelelő módon.

(178)

Kínában nem fejlődhet ki teljes mértékben piaci alapokon álló bérrendszer, mivel a munkavállalók és a munkáltatók kollektív önszerveződési jogai korlátozottak. Kína nem erősítette meg a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet több alapegyezményét, köztük azokat sem, amelyek az egyesülés szabadságára és a kollektív tárgyaláshoz való jogra vonatkoznak (73).

(179)

A nemzeti jog értelmében egyetlen szakszervezet működik. Ez a szakszervezet azonban nem független az állami hatóságoktól, és továbbra is csak korlátozott mértékben vesz részt a kollektív tárgyalásokban és a munkavállalói jogok védelmében (74). Emellett a kínai munkaerő mobilitását korlátozza a háztartás-nyilvántartási rendszer, amely a szociális és egyéb ellátásokat kizárólag egy adott közigazgatási területen lakók számára teszi maradéktalanul elérhetővé.

(180)

Ennek eredményeként a regisztrált helyi lakcímmel nem rendelkező munkavállalók jellemzően kiszolgáltatott foglalkoztatási helyzetben vannak és alacsonyabb jövedelemhez jutnak a regisztrált helyi lakcímmel rendelkezőkhöz képest (75). A fenti ténymegállapításokkal jellemzett körülmények a kínai bérköltségek torzulásához vezetnek.

(181)

A Bizottsághoz nem nyújtottak be arra vonatkozó bizonyítékot, hogy a TiO2-ágazat ne tartozna az előzőekben bemutatott kínai munkajogi rendszer hatálya alá. Ennélfogva az ágazatban a bérköltségek torzulása közvetlenül (az érintett termék és annak legfontosabb nyersanyaga előállításával összefüggésben) és közvetetten (az ugyanezen kínai munkajogi rendszer hatálya alá tartozó vállalatoktól származó tőke és inputok felhasználásán keresztül) egyaránt érvényesül.

(182)

Kínában a vállalati szereplők tőkéhez jutása többféle szempontból torzult.

(183)

Először: a kínai pénzügyi rendszert az állami tulajdonú bankok erős pozíciója jellemzi (76), valamint az, hogy ezek a bankok a források kihelyezésekor az adott projekt gazdasági életképességétől eltérő szempontokat vesznek figyelembe. A pénzügyi ágazaton kívüli állami tulajdonú vállalatokhoz hasonlóan a bankok nemcsak a tulajdoni jogviszonyon, hanem személyes kapcsolatokon keresztül is kötődnek az államhoz (a nagy állami tulajdonú pénzügyi intézmények felső vezetőit végső soron a KKP nevezi ki) (77), továbbá rendszeresen részt vesznek a kínai kormány által kidolgozott közpolitikai intézkedések végrehajtásában.

(184)

Az érintett termék ágazatában például a nyersanyagipar fejlesztésére vonatkozó tizennegyedik ötéves terv központi célkitűzése a vegyipar versenyképességének javítása. E tekintetben „[a] vállalati intézményeket ösztönözni fogják arra, hogy […] nyújtsanak átfogó pénzügyi szolgáltatásokat azon nyersanyagipari vállalkozások számára, amelyek összefonódásokat és átszervezéseket, valamint átalakítást és korszerűsítést hajtottak végre” (78).

(185)

Az iránymutatás is az iparpolitikai célkitűzések megvalósításához használt támogatási eszközök és szakpolitikák széles skáláját vonultatja fel: „[a] támogató politikák javítása. A fiskális, pénzügyi, regionális, beruházási, import- és export-, energia-, ökológiai környezeti, ár- és egyéb politikák, valamint az iparpolitika közötti koordináció megerősítése. A nemzeti iparfinanszírozási együttműködési platformok bevonása, valamint a bankok és a vállalkozások közötti kapcsolatok és az iparfinanszírozási együttműködés előmozdítása. […]” (79)

(186)

A bankok eleget tesznek azon kifejezett jogszabályi kötelezettségüknek, hogy működésük során a nemzeti gazdaság- és társadalomfejlesztés igényeinek megfelelően, az állami iparpolitika iránymutatása szerint kell eljárniuk (80). Amellett, hogy léteznek olyan jogszabályi rendelkezések, amelyek a rendes banki magatartás követéséről és a prudenciális követelmények tiszteletben tartásáról, így például a hitelfelvevők hitelképességi vizsgálatának szükségességéről rendelkeznek, a számos bizonyíték – ideértve a piacvédelmi vizsgálatok ténymegállapításait is – azt valószínűsíti, hogy ezek a fajta szabályok a különböző jogszabályi rendelkezések alkalmazása során csupán másodlagos szerepet töltenek be.

(187)

Például a kínai kormány a tisztázta, hogy a KKP-nak még a magánkézben lévő kereskedelmi bankok döntéseit is felügyelnie kell, és azoknak összhangban kell lenniük a nemzeti politikákkal. Jelenleg az állam bankirányítással kapcsolatos három átfogó céljának egyike az, hogy megerősítse a párt vezető szerepét a banki és biztosítási ágazatban, többek között a működési és irányítási kérdésekkel kapcsolatban (81). Ezenkívül a kereskedelmi bankok teljesítményértékelési kritériumainak most nevezetesen azt kell figyelembe venniük, hogy a szervezetek „hogyan szolgálják a nemzeti fejlesztési célkitűzéseket és a reálgazdaságot”, és különösen azt, hogy miként szolgálják a „stratégiai fontosságú és a feltörekvő iparágakat”. (82)

(188)

Emellett a kötvény- és a hitelminősítések gyakran különféle okokból torzultnak tekinthetők, többek között amiatt, hogy a kockázatértékelést befolyásolja az adott vállalat stratégiai fontossága a kínai kormány számára, valamint az implicit állami kezességvállalás megléte (83). Ezt a jelenséget erősítik további olyan szabályok, amelyek a kormány által ösztönzöttnek vagy más szempontból fontosnak nyilvánított ágazatokba csatornázzák a finanszírozási eszközöket (84). Emiatt a hitelezés súlypontja az állami tulajdonú vállalatok, a jó összeköttetésekkel rendelkező, nagyobb méretű magántulajdonú vállalatok, valamint a kulcsfontosságú ipari ágazatokban működő vállalatok felé tolódik el, ami azt jelzi, hogy a tőkéhez jutás feltételei és költségei nem minden piaci szereplő számára azonosak.

(189)

Másodszor: az elmúlt időszakban a hitelfelvétel költségeit a beruházások élénkítése érdekében mesterségen alacsonyan tartották. Ez túlhajtotta a tőkeberuházásokat, amelyek egyre kisebb megtérülési ráta mellett valósultak meg. A folyamatot szemlélteti, hogy az állami szektorban a vállalatok tőkeáttételi mutatója a jövedelmezőség drasztikus visszaesése ellenére is nőtt, ami arra utal, hogy a bankrendszer mechanizmusai nem a szokásos kereskedelmi reakcióknak megfelelően működnek.

(190)

Harmadszor: bár 2015 októberében megtörtént a nominális kamatlábak liberalizációja, az árjelzések a kormányzat által előidézett torzulások hatása miatt továbbra sem a szabadpiaci erőviszonyok eredményei. 2018 végén a referencia-kamatlábon vagy az alatt nyújtott hitelek aránya még mindig az összes hitelezés legalább egyharmadát tette ki (85), és 2020-ban a kínai hivatalos média arról számolt be, hogy a KKP „a hitelpiaci kamatláb letörését” szorgalmazta (86). A mesterségesen alacsony kamatlábak alulárazást eredményeznek, ez pedig túlzott tőkefelhasználáshoz vezet.

(191)

A kínai hitelezés általános bővülése azt jelzi, hogy a tőkeallokáció hatékonyságának romlása ellenére nincs jele a hitelezési gyakorlat szigorításának, amelyre pedig torzulásmentes piaci környezetben számítani lehetne. Emiatt rohamosan nőtt a nemteljesítő hitelek volumene; a kínai kormány többször is úgy döntött, hogy vagy elkerüli a nemteljesítéseket (ami úgynevezett „zombicégek” létrejöttéhez vezetett) vagy átruházza az adósságot (például vállalategyesülések vagy hitel-tőke konverzió formájában), ezek a módszerek azonban nem feltétlenül oldották meg az általános hitelproblémát vagy kezelték annak elsődleges okait.

(192)

Összességében a piac liberalizációja érdekében tett lépések ellenére a kínai vállalati hitelezésben továbbra is jelen vannak az állam mindent átható tőkepiaci jelenlétéből fakadó jelentős torzulások. Ebből következően a pénzügyi rendszerbe való jelentős kormányzati beavatkozás minden szinten nagymértékben befolyásolja a piaci viszonyokat.

(193)

E vizsgálat keretében nem nyújtottak be a Bizottsághoz olyan bizonyítékot, amely azt jelezné, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának hatodik franciabekezdése szerinti, a pénzügyi rendszerben érvényesülő kormányzati beavatkozás ne hatna ki az érintett termék ágazatára. Ebből következően a pénzügyi rendszerbe való jelentős kormányzati beavatkozás minden szinten nagymértékben befolyásolja a piaci viszonyokat.

(194)

A Bizottság megállapította, hogy az aktualizált jelentésben bemutatott torzulások jellemzőek a kínai gazdaságra. A rendelkezésre álló bizonyítékok szerint a kínai rendszer jellemzőiről fentebb és az aktualizált jelentés I. részében tett ténymegállapítások az ország egészére és a gazdaság valamennyi ágazatára érvényesek. Ugyanez igaz a termelési tényezőkkel kapcsolatban fentebb és az aktualizált jelentés II. részében ismertetett jellemzésre is.

(195)

A Bizottság emlékeztetni kíván arra, hogy az érintett termék gyártásához bizonyos inputokra van szükség. Amikor az érintett termék gyártói beszerzik inputjaikat vagy szerződést kötnek inputjaik beszerzése érdekében, az általuk fizetett árakra (amelyeket költségként jelenítenek meg) nyilvánvalóan kihatnak az előzőekben ismertetett rendszerszintű torzulások. Például az inputok beszállítói olyan munkaerőt foglalkoztatnak, amelyre kihatnak a torzulások. Amikor kölcsönt vesznek fel, olyan forrásokat vesznek igénybe, amelyekre kihathatnak a pénzügyi szektor, illetve a tőkeallokáció torzulásai. Működésüket behatárolja a tervrendszer, amely a kormányzat minden szintjén és az összes gazdasági ágazatban érvényesül. Ezeket a torzulásokat részletesen ismertettük a fenti 3.2.2–3.2.8. szakaszban. A Bizottság rámutatott arra, hogy az e torzulások mögött meghúzódó szabályozási felépítés általánosan alkalmazandó, és a TiO2 gyártóira ugyanúgy vonatkoznak ezek a szabályok, mint bármely más kínai gazdasági szereplőre. A torzulások ezért közvetlen hatással vannak az érintett termék költségszerkezetére.

(196)

Következésképpen az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja értelmében nemcsak az érintett termék belföldi értékesítési árait nem helyénvaló alkalmazni, hanem az inputköltségeket (ezen belül a nyersanyagok, az energia, a földterület, a finanszírozás, a munkaerő stb. költségeit) sem, hiszen ezekre is kihat az aktualizált jelentés I. és II. részében bemutatott jelentős mértékű kormányzati beavatkozás.

(197)

A tőke, a földterület, a munkaerő, az energia és a nyersanyagok allokálásával összefüggésben bemutatott kormányzati beavatkozás Kína teljes egészében érvényesül. Ebből egyebek mellett az is következik, hogy a Kínában különféle termelési tényezők felhasználásával előállított inputra szintén jelentős torzulások hatnak. Ugyanez vonatkozik az inputok inputjaira, és így tovább.

(198)

Sem a kínai kormány, sem a jelen vizsgálatban érintett exportáló gyártók nem szolgáltak ellentétes értelmű bizonyítékkal vagy érvekkel.

(199)

A jelen szakaszban ismertetett, az egyebek mellett az általában a kínai gazdaságra, konkrétan pedig az érintett termék ágazatára irányuló állami beavatkozásra vonatkozó bizonyítékok vizsgálatát is tartalmazó elemzés – és az annak során megvizsgált elemek közül egy vagy több tényleges vagy lehetséges hatása – arról tanúskodott, hogy az érintett termék árai és költségei (a nyersanyag-, az energia- és a munkaerőköltségeket is ideértve) az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja értelmében jelentős kormányzati beavatkozás hatására alakulnak ki, és nem szabadpiaci erőviszonyok eredményei.

(200)

Ezen az alapon a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy ez esetben nem helyénvaló a belföldi árak és költségek alkalmazása a rendes érték megállapításához.

(201)

A Bizottság ezért a rendes értéket az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontjával összhangban kizárólag torzulásoktól mentes árakat vagy referenciaértékeket tükröző termelési és értékesítési költségek – ez esetben egy megfelelő reprezentatív országban érvényes termelési és értékesítési költségek – alapján, a következő szakaszban foglaltak szerint képezte.

(202)

A reprezentatív ország kiválasztása az alaprendelet 2. cikkének (6a) bekezdése alapján, a következő szempontok szerint történt:

(203)

A (76)–(77) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint a Bizottság a rendes érték meghatározásához felhasznált forrásokkal kapcsolatban két feljegyzést is fűzött az érdekelt felek számára betekintésre összeállított aktához. Ezek a feljegyzések ismertették az alkalmazandó kritériumokkal kapcsolatos tényeket és bizonyítékokat, és foglalkoztak a felektől ezekre és a releváns forrásokra vonatkozóan érkezett észrevételekkel. A második feljegyzésben a Bizottság tájékoztatta az érdekelt feleket arról, hogy ebben az ügyben Brazíliát szándékozik megfelelő reprezentatív országnak tekinteni abban az esetben, ha megerősítést nyer az alaprendelet 2. cikkének (6a) bekezdése szerint a jelentős torzulások fennállása.

(204)

Az első feljegyzésben a Bizottság Brazíliát, Malajziát, Mexikót és az Oroszországi Föderációt olyan TiO2-termelő országokként azonosította, amelyek gazdasági fejlettsége a Világbank megítélése szerint Kínáéhoz hasonló (azaz bruttó nemzeti jövedelem alapján mindegyik a közepes jövedelmű országok felső sávjába tartozik). Az Oroszországi Föderációt azonban nem lehetett reprezentatív országként használni, mivel a Bizottság nem rendelkezik megbízható behozatali statisztikákkal. Az első feljegyzésben megjelölt országokkal kapcsolatban nem érkezett észrevétel.

(205)

A figyelembe vett és az előzőekben említett országok esetében a Bizottság továbbá ellenőrizte a könnyen elérhető adatokat, beleértve a vizsgált terméknek ezen potenciális reprezentatív országokban működő gyártóitól származó, a termelési tényezők behozatalára vonatkozó adatokat, valamint a pénzügyi adatokat.

(206)

A fő termelési tényezők (nevezetesen a titánércek és a különböző koncentrációjú TiO2-dúsítmányok és a titánsalak) behozatalának elemzése azt mutatta, hogy a potenciális reprezentatív országtól függetlenül vagy nem állnak rendelkezésre megbízható statisztikák, vagy nem állnak rendelkezésre olyan statisztikák, amelyek lehetővé tennék az ércek TiO2-koncentrációján alapuló különbségtételt.

(207)

Ezért a Bizottság az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontjával összhangban egy széles körben elismert ércpiaci platform (TZMI (88)) nemzetközi referenciaárának alkalmazásához folyamodott a titánércek és dúsítmányai, nevezetesen az ilmenit, a rutil, a kalcinálókemencéből kikerülő salak, a szintetikus rutil és a titánsalakok tekintetében.

(208)

Ezenkívül a Bizottság elemzése kimutatta, hogy csak Brazília esetében álltak rendelkezésre a TiO2 (elsősorban a kénsav) termeléséhez szükséges egyéb kulcsfontosságú inputok reprezentatív, torzulástól mentes volumenére vonatkozó adatok, valamint olyan reprezentatív vállalati adatok, amelyek a vizsgálati időszak (vagy annak egy része) tekintetében észszerű jövedelmezőséget és SGA-költségeket mutatnak, szemben Mexikóval és Malajziával. Ezenfelül a brazil behozatalt nem befolyásolta jelentősen a Kínából vagy az (EU) 2015/755 európai parlamenti és tanácsi rendelet I. mellékletében felsorolt más országok bármelyikéből érkező behozatal (89). Ezenkívül a TiO2-termelés és -termelési kapacitás Brazíliában jelentős, és nem ismert, hogy az országban a TiO2 tekintetében különösebb kereskedelmi torzulások állnának fenn. Míg Brazíliában a TiO2 termeléséhez felhasznált egyik nyersanyag, az ilmenit exportja engedélyköteles, az ilyen potenciális kereskedelmi torzulás irreleváns, mivel ebben az esetben a TZMI-referenciaértéket használták az ilmenitre vonatkozó brazil behozatali adatok helyett. Megjegyzendő továbbá, hogy egyetlen érdekelt fél sem érvelt Brazília reprezentatív országként való felhasználása ellen.

(209)

Ami a brazíliai gyártókat és adataik rendelkezésre állását illeti, a Bizottság azonosított egy olyan TiO2-gyártót, a Tronox Brazilt, amely esetében rendelkezésre állnak olyan pénzügyi eredmények, amelyek észszerű jövedelmezőséget és SGA-költségeket mutatnak kifejezetten a TiO2 szegmensben 2022-re vonatkozóan, így az időszak egynegyede átfedésben van a vizsgálati időszakkal.

(210)

A Bizottság a 2022. évi jövedelmezőségi és az SGA-költségekre vonatkozó adatokat használta fel, annak ellenére, hogy a pénzügyi adatok a teljes vizsgálati időszakra (2022. negyedik negyedév – 2023. harmadik negyedév) is rendelkezésre álltak. Ennek az az oka, hogy a vállalat pénzügyi kimutatásai szerint a Tronox Brazil piaci és üzleti teljesítményét 2023-ban a Kínából érkező TiO2-behozatallal kombinált piaci keresletcsökkenés befolyásolta, ami a Tronox Brazil nyereségességének, nettó bevételeinek, értékesítési volumenének és átlagos értékesítési árának csökkenését eredményezte a TiO2 piacán. Így az alaprendelet 2. cikkének (6a) bekezdése értelmében a nyereség és az SGA-költségek vonatkozó összegei nem voltak észszerűek.

(211)

Az LB csoport kifogásolta a Bizottság azon döntését, hogy 2022-re vonatkozóan a Tronox Brazil pénzügyi adatait használja fel, és azzal érvelt, hogy a Bizottságnak lehetősége volt olyan adatok felhasználására, amelyek teljes mértékben átfedésben lennének a vizsgálati időszakkal.

(212)

Meg kell jegyezni, hogy bár rendelkezésre állnak a Tronox Brazil pénzügyi adatai, amelyek a teljes vizsgálati időszak tekintetében észszerű jövedelmezőséget mutatnak, ezek az adatok a vállalat teljes üzleti tevékenységére vonatkoznak, beleértve a TiO2-szegmenshez nem szorosan kapcsolódó tevékenységet is. Ezzel szemben a kizárólag a TiO2-szegmensre vonatkozó adatok kivonatolása során a 2023-ra vonatkozó pénzügyi adatok a fenti (210) preambulumbekezdésben ismertetett okok miatt nem észszerűek. Ennek eredményeként a Tronox Brazilnak a TiO2-szegmensre vonatkozó, a vizsgálati időszakot lefedő adatai a megtérülési ponthoz közeli működési eredményeket mutatnak, amelyek az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja értelmében nem tekinthetők észszerűnek. Ehelyett a TiO2-szegmensre vonatkozó 2022. évi adatok jelentik az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja szerinti legjobb rendelkezésre álló forrást a nyereség és az SGA-költségek észszerű összege tekintetében, mivel az adatok kizárólag a TiO2-szegmensre vonatkoznak.

(213)

A fentiekre tekintettel a Bizottság a Tronox Brazil tekintetében a TiO2-szegmensre vonatkozóan rendelkezésre álló 2022. évi pénzügyi információkat tekintette a legmegfelelőbbnek az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontjának alkalmazásában.

(214)

Annak megállapítása után, hogy a fenti megfontolások összessége alapján Brazília az egyetlen megfelelő reprezentatív ország, a szociális védelem és a környezetvédelem szintjének vizsgálatára az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontja első franciabekezdésének utolsó fordulatával összhangban már nem volt szükség.

(215)

A fenti elemzés alapján Brazília maradéktalanul teljesítette azokat a kritériumokat, amelyeket az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontjának első franciabekezdése a megfelelő reprezentatív országként történő figyelembevételhez meghatároz.

(216)

Az első feljegyzésben a Bizottság felsorolta azokat a termelési tényezőket (például anyagok, energia, munkaerő), amelyeket az exportáló gyártók felhasználnak a vizsgált termék előállításához, és felkérte az érdekelt feleket, hogy adják elő észrevételeiket, és tegyenek javaslatokat a feljegyzésben említett termelési tényezők mindegyikének torzulásmentes értékére vonatkozó, nyilvánosan elérhető információkra.

(217)

Ezt követően a második feljegyzésben a Bizottság közölte, hogy a rendes értéknek az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja szerinti számtani képzéséhez a Globális Kereskedelmi Atlasz (a továbbiakban: GTA) és a TZMI adatai alapján állapítja meg a legtöbb termelési tényező (különösen a nyersanyagok) torzulásoktól mentes költségét. Ezenkívül a Bizottság kijelentette, hogy az Instituto Brasileiro de Geografia e Estatística (Brazil Földrajzi és Statisztikai Intézet, IBGE) és a Brazil Bányászati és Energiaügyi Minisztérium statisztikáit fogja felhasználni a torzulástól mentes munkaerő- (90) és energiaköltségek (91) megállapítására.

(218)

A második feljegyzésben a Bizottság arról is tájékoztatta az érdekelt feleket, hogy a mintában szereplő, teljeskörű adatokat szolgáltató exportáló gyártók termelési tényezőinek nagy száma miatt, valamint tekintettel arra, hogy bizonyos nyersanyagok a teljes előállítási költségnek csak elhanyagolható részét teszik ki, ezeket az elhanyagolható tételeket a fogyóeszközök kategóriájában vonta össze. A Bizottság kiszámította a fogyóeszközöknek a nyersanyagok összköltségéhez viszonyított százalékos arányát, és a Brazíliában megállapított torzulásmentes árak használatakor ezt az arányszámot alkalmazta az újraszámított nyersanyagköltségre.

(219)

Az AkzoNobel az első és a második feljegyzést követően azzal érvelt, hogy a kénsavra vonatkozó, a GTA-ban szereplő ár nem lehet reprezentatív, és ragaszkodott ahhoz, hogy a CIF-áraknak a brazil vagy a Nemzetközi Kereskedelmi Központ (a továbbiakban: ITC) statisztikáiban rendelkezésre álló FOB-árakból történő kiszámításához 1,05-ös átváltási tényezőt alkalmazzanak. A felhasználó továbbá igyekezett aláásni a GTA-adatok megbízhatóságát azzal, hogy több ország (Lengyelország, Finnország és Németország) esetében is túlzott GTA-árakra hivatkozott. Az AkzoNobel továbbá a Brazíliába szállított TiO2 átlagos szállítási költségére vonatkozóan azt állította, hogy a sav szállítási költsége a sav árának 5–7 %-át teszi ki.

(220)

Az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja előírja, hogy a Bizottság megfelelő reprezentatív országbeli vonatkozó adatokat használjon fel, „feltéve, hogy a vonatkozó adatok könnyen elérhetők”. A Bizottságnak nem állnak rendelkezésére adatok a kénsav brazíliai belföldi árairól, és ezek az adatok nem könnyen elérhetők. Ezzel szemben a kénsav importárára vonatkozó adatok könnyen elérhetők a Globális Kereskedelmi Atlaszban (GTA). Tekintettel arra, hogy ezek a behozatalok a brazil belföldi piacon versenyeznek, úgy tekintendők, hogy tükrözik a vonatkozó belföldi árakat.

(221)

Az egyes országokra vonatkozó GTA-importértékek nem reprezentatív voltára vonatkozó érvelést folytatva megjegyezték, hogy a kénsav teljes behozatalához viszonyítva a vitatott országokból, különösen Finnországból és Németországból származó behozatal a Brazíliába irányuló teljes behozatalnak csak mintegy 5 %-át teszi ki. Összességében a Bizottság ellenőrizte, hogy elegendő reprezentatív adat áll-e rendelkezésre a kénsavbehozatali mennyiségek tekintetében ahhoz, hogy az alkalmazott átlagár csökkentse a tartomány alsó és felső határán lévő esetleges rendellenes árak hatását. Amennyiben a behozatali mennyiségek kellően reprezentatívak voltak – ami a kénsav esetében így volt –, és nem álltak fenn egyéb olyan különleges körülmények, amelyek miatt az adatok nem reprezentatívak vagy alkalmatlanok lettek volna, nem volt objektív ok arra, hogy a GTA-adatokat kizárják az elemzésből.

(222)

Ezenkívül nem megalapozott az a javaslat, hogy a fuvardíjaknak a TiO2 árához viszonyított százalékos arányát referenciapontként használják a kénsav szállítási költségének meghatározásához. Úgy tűnik, az AkzoNobel figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy a kénsav sokkal olcsóbb anyag, mint a TiO2. A TiO2 és a kénsav árai közötti különbség miatt helyesebb lenne a fuvarozás abszolút egységköltségét viszonyítási pontként figyelembe venni.

(223)

Ezért, mivel nem áll rendelkezésre elfogadható bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a felhasznált, kénsavra vonatkozó GTA-adatok nem lennének reprezentatívak, a Bizottság elutasította ezt az észrevételt.

(224)

Az érdekelt felek által benyújtott és az ellenőrző látogatások keretében összegyűjtött információk figyelembevételével a Bizottság a következő termelési tényezőket és forrásaikat azonosította a rendes értéknek az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontjával összhangban történő meghatározásához:

1. táblázat

A TiO2 termelési tényezői

(225)

A titánércektől és koncentrátumoktól eltérő nyersanyagok esetében a reprezentatív országbeli gyártó telephelyére leszállított nyersanyagok torzulásoktól mentes árának megállapítása során a Bizottság a reprezentatív országba irányuló importnak a Globális Kereskedelmi Atlasz szerinti, nemzeti vámtarifa szintű súlyozott átlagos importárát vette alapul, amelyet megnövelt az importvámmal és a fuvarozási költségekkel.

(226)

A reprezentatív országban érvényes importárat a Kínán kívüli összes harmadik országból és a Kereskedelmi Világszervezetben tagsággal nem rendelkező, az (EU) 2015/755 rendelet (99) I. mellékletében felsorolt országokból érkező behozatal egységárainak súlyozott átlaga szolgáltatta.

(227)

A Bizottság azért döntött a Kínából a reprezentatív országba érkező import figyelmen kívül hagyása mellett, mert a 3.2.10. szakaszban jelzett módon arra a következtetésre jutott, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja értelmében vett jelentős torzulások fennállása miatt nem helyénvaló a Kínában érvényes belföldi árak és költségek alkalmazása. Mivel nem áll rendelkezésre arra utaló bizonyíték, hogy ugyanezek a torzulások a kivitelre szánt termékekre nem hatnak ki ugyanilyen módon, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy ezek a torzulások az exportárakat is befolyásolták. A fennmaradó mennyiségeket reprezentatívnak tekintették.

(228)

A titánérc és dúsított érc torzulástól mentes árai esetében a Bizottság a TZMI által közölt árakat vette alapul, amelyekhez hozzáadta a szállítási költségeket. A szállítási egységköltséget az ilmenitnek a Metal Bulletin/Fast Marketsben (100) megadott CIF-ára és az azonos típusú titánércre vonatkozó, a TZMI által jelentett FOB-ár közötti különbségként határozták meg.

(229)

A Bizottság az együttműködő exportáló gyártók által a nyersanyagok beszerzésével kapcsolatban viselt fuvarozási költséget kifejezte az érintett nyersanyagok tényleges költségének százalékában, majd a torzulásmentes fuvarozási költség megállapítása érdekében ezt a százalékot alkalmazta az érintett nyersanyagok torzulásmentes költségére. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy e vizsgálat keretében az exportáló gyártó nyersanyagköltségéből és a jelentett fuvarozási költségekből képzett hányados észszerű módon felhasználható a vállalat telephelyére leszállított nyersanyagok torzulástól mentes fuvarozási költségeinek becslésére.

(230)

Az LB azt állította, hogy a kapcsolódó bányákból belföldön beszerzett titánérc költsége ténylegesen felmerült, és nem torzult az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja értelmében. A Bizottság emlékeztet arra, hogy a TiO2 előállításához számos inputra van szükség, beleértve az érceket is. Ha a TiO2 -gyártók ezeket az alapanyagokat belföldről szerzik be, az általuk fizetett (és költségként elszámolt) árak egyértelműen ki vannak téve a fenti (195) preambulumbekezdésben vázolt torzulásoknak. Konkrétabban, a Kínában különféle termelési tényezők és inputköltségek (például nyersanyagok, energia, földterület, finanszírozás, munkaerő stb.) kombinálásával előállított inputra szintén jelentős torzulások hatnak. Sem a kínai kormány, sem a jelenlegi vizsgálatban érintett exportáló gyártók nem szolgáltak ellentétes értelmű bizonyítékkal vagy érvekkel, ezért az LB érvelését el kellett utasítani.

(231)

A Bizottság az IBGE (101) által közzétett statisztikákat használta fel a brazíliai bérek meghatározásához, a NACE Rev.2 osztályozás szerinti 20.1. „Szervetlen vegyipari termék gyártása” gazdasági tevékenység esetében a termelőágazat 2021. évi béreire vonatkozó részletes információk felhasználásával.

(232)

Az IBGE statisztikái a vegyipari ágazatban a teljes évre vonatkozó bérekről és a kapcsolódó díjakról, valamint a foglalkoztatottak számáról nyújtanak információt. A Bizottság csak a termeléssel kapcsolatos személyi állományra vonatkozó információkat vette figyelembe. Az értékeket a Bizottság a vizsgált időszakhoz indexálta a fogyasztói árindex (102) segítségével.

(233)

A Bizottság a brazil bányászati és energiaügyi minisztérium (103) által a vizsgálati időszakra vonatkozóan közzétett ipari villamosenergia-árstatisztikákat használta fel. A havi közlönyben közzétett díjak tartalmazták az „Imposto sobre Circulação de Mercadorias e Serviços” (a továbbiakban: ICMS) elnevezésű adót, amely a brazil államok az áruforgalomra, valamint az államok és települések közötti szállítási és kommunikációs szolgáltatásokra vetnek ki. Ezt az adót az ipari felhasználók visszaigényelhették, ezért ténylegesen nem fizették meg. Mivel a legtöbb állam 17–18 %-os kulcsú ICMS-t szedett be a vizsgálati időszak alatt, a Bizottság újraszámította a villamos energia referenciaértéket, átlagosan 17,5 %-ot levonva a közzétett díjakból.

(234)

A Bizottság a brazil ipari felhasználókra vonatkozó, a brazil bányászati és energiaügyi minisztérium (104) által a vizsgálati időszakra vonatkozóan közzétett földgázárat használta fel. A havi közlönyben közzétett adómértékek magukban foglalták az ICMS-adót, és a Bizottság a (233) preambulumbekezdésben ismertetett, a villamosenergia-árak meghatározásához használt módszertant alkalmazta.

(235)

A Bizottság a brazíliai gőzárat az Egyesült Államok Energiaügyi Minisztériuma (105) által javasolt módszertan alapján számította ki. Ez a módszertan a gőz költségét az előállításához szükséges hőbevitel alapján számítja ki. Ebből a célból a Bizottság a földgázt használta hőbevitelként, és a brazil ipari felhasználóknak felszámított, a brazil Bányászati és Energiaügyi Minisztérium által a vizsgálati időszakra vonatkozóan közzétett gázárat használta fel.

(236)

Az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja szerint „a számtanilag képzett rendes értéknek tartalmaznia kell az igazgatási, értékesítési és általános költségek, valamint a nyereség torzulástól mentes és észszerű összegét”. Emellett a gyártási általános költségeket úgy kell meghatározni, hogy a fenti termelési tényezők költségében nem szereplő költségelemeket is tartalmazzák.

(237)

A Bizottság az együttműködő exportáló gyártó által viselt gyártási általános költségeket kifejezte az exportáló gyártók tényleges gyártási költségeinek százalékában. Ezt követően a Bizottság ezt a százalékot alkalmazta a torzulásmentes gyártási költségekre.

(238)

Az SGA-költségek és a nyereség gyártelepi szintre átszámított, torzulástól mentes észszerű összegének megállapítása során a Bizottság a Tronox Brazil 2022. évi, a vállalat honlapján (106) közzétett pénzügyi adataiból indult ki.

(239)

A fentiek alapján a Bizottság az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontjának megfelelően terméktípus szerinti bontásban megállapította a gyártelepi alapon számított rendes értéket.

(240)

A Bizottság elsőként a torzulástól mentes gyártási költségeket állapította meg. Ennek keretében az egyes termelési tényezőkből az együttműködő exportáló gyártók által felhasznált mennyiségeket megszorozta a torzulásmentes egységköltségekkel. A Bizottság az ellenőrzések során megvizsgálta a közölt felhasználási arányok helytállóságát. A Bizottság a felhasználási tényezőket megszorozta a reprezentatív országban megfigyelt, a 3.4.1. szakaszban ismertetett torzulásmentes egységköltségekkel.

(241)

A torzulástól mentes gyártási költség meghatározása után a 3.4.7. szakaszban leírtak szerint megállapított gyártási általános költségeket, SGA-költségeket és nyereséget alkalmazta. Az SGA-költségek és a nyereség megállapítása a Tronox Brazil pénzügyi beszámolói alapján történt, a 3.3.3. szakaszban leírtak szerint. Az értékesített áruk költségének százalékaként kifejezett és a torzulásmentes előállítási költségekre alkalmazott SGA-költség 5,9 % volt. Az értékesített áruk költségének százalékaként kifejezett és a torzulásmentes előállítási költségekre alkalmazott nyereség 5,0 % volt.

(242)

A Bizottság ezzel az eljárással az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontjának megfelelően terméktípusonként megállapította a gyártelepi alapon számított rendes értéket.

(243)

A mintában szereplő exportáló gyártók az Unióba vagy közvetlenül független vevőknek, vagy velük kapcsolatban álló vállalatokon keresztül exportáltak.

(244)

Azon exportáló gyártók esetében, amelyek az érintett terméket közvetlenül független uniós vevőknek exportálták, az exportár az alaprendelet 2. cikkének (8) bekezdésével összhangban az Unióba irányuló exportra értékesített termékért ténylegesen fizetett vagy fizetendő ár volt.

(245)

Azon exportáló gyártók esetében, amelyek az érintett terméket velük kapcsolatban álló, importőrként eljáró vállalaton keresztül exportálták az Unióba, az exportár megállapítása az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdésével összhangban a behozott terméknek a független uniós vevők részére történő első viszonteladásakor alkalmazott ár alapján történt. Ebben az esetben a Bizottság az árat a behozatal és a viszonteladás között felmerülő összes költség – beleértve a kapcsolatban álló importőr SGA-költségeit – és egy észszerű haszonkulcs alapján kiigazította.

(246)

mivel ebben az ügyben független importőrök nem működtek együtt, a jelenlegi vizsgálatban egy másik vegyi termékre vonatkozó, a közelmúltban lefolytatott polivinil-alkohol-vizsgálat (PVA) (107) során 6,89 %-ban megállapított észszerű nyereséget alkalmaztak az uniós határparitáson számított, megbízható exportár megállapításához.

(247)

Az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdése előírja a Bizottság számára, hogy azonos kereskedelmi szinten végezze el a rendes érték és az exportár tisztességes összehasonlítását, és vegye figyelembe az árakat és az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló tényezők közötti különbségeket. A szóban forgó esetben a Bizottság úgy döntött, hogy a rendes értéket és a mintában szereplő exportáló gyártók exportárát gyártelepi szinten hasonlítja össze. Az alábbiakban részletesebben kifejtettek szerint adott esetben a rendes értéket és az exportárat kiigazították annak érdekében, hogy: i. a gyártelepi szintre nettósítsák őket; és ii. figyelembe vegyék az olyan tényezők közötti különbségeket, amelyek az állítások szerint és bizonyíthatóan befolyásolják az árakat és az árak összehasonlíthatóságát.

(248)

A (239) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint a rendes értéket gyártelepi szinten állapították meg az előállítási költségek, valamint az adott kereskedelmi szint tekintetében észszerűnek tekintett SGA-költségek és a nyereség összegei alapján. Ezért nem volt szükség kiigazításokra a rendes érték gyártelepi szintre történő visszavezetése érdekében.

(249)

A Bizottság nem talált okot arra, hogy a rendes értéket bármilyen kiigazítással csökkentsék (a visszatérítés nélküli exportértékesítések után fizetendő héa tekintetében történt kiigazításán kívül), és a mintában szereplő exportáló gyártók egyike sem igényelt ilyen kiigazításokat.

(250)

Annak érdekében, hogy az exportárat a gyártelepi szintre nettósítsák, kiigazításokat végeztek a szállítási, raktározási, vám-, biztosítási, kezelési és rakodási költségek tekintetében.

(251)

Az árakat és az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló következő tényezőkre vonatkozóan végeztek kiigazításokat: jutalék, hitelköltségek és bankköltségek.

(252)

Ami a jutalékok miatti kiigazítást illeti, a vizsgálati időszak alatt az LB az Unión kívül, nevezetesen Hongkongban és az Egyesült Királyságban található kapcsolatban álló kereskedőkön keresztül exportált TiO2-t az Unióba. Az értékesítési folyamatért és az ahhoz kapcsolódó kereskedelmi kockázatokért a kereskedők viselték a felelősséget, és felárat kaptak az értékesítésekért. Ezért a Bizottság megállapította, hogy e kereskedők feladatai hasonlóak voltak a jutalékos alapon működő ügynökök feladataihoz. Következésképpen a Bizottság a 2. cikk (10) bekezdésének i) pontja alapján kiigazítást végezett a kapcsolatban álló kereskedőkön keresztül történő értékesítésekre vonatkozóan is. A kiigazítás a kereskedelmi vállalatok SGA-költségeinek és a (246) preambulumbekezdésben meghatározott 6,89 %-os nyereségnek a levonásából állt.

(253)

A mintában szereplő, együttműködő exportálók gyártó esetében a Bizottság az alaprendelet 2. cikkének (11) és (12) bekezdésével összhangban összehasonlította a hasonló termék egyes típusaihoz tartozó rendes értékek súlyozott átlagát az érintett termék megfelelő típusaihoz tartozó exportárak súlyozott átlagával.

(254)

Mindezek alapján az ideiglenes súlyozott átlagos dömpingkülönbözetek a vámfizetés nélküli, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következő értékekre adódtak:

(255)

A mintában nem szereplő együttműködő exportáló gyártók esetében a Bizottság a dömpingkülönbözet súlyozott átlagát az alaprendelet 9. cikkének (6) bekezdése alapján számította ki. Ennek a különbözetnek a meghatározása tehát a mintában szereplő exportáló gyártók vonatkozásában megállapított különbözetek alapján történt.

(256)

Ennek alapján a mintában nem szereplő együttműködő exportáló gyártók ideiglenes dömpingkülönbözete 35,0 %.

(257)

A Kínában működő összes többi exportáló gyártó esetében a Bizottság a dömpingkülönbözetet az alaprendelet 18. cikkével összhangban, a rendelkezésre álló tények alapján határozta meg. Ennek érdekében a Bizottság meghatározta az exportáló gyártók együttműködésének szintjét.

(258)

Az együttműködés szintje az együttműködő exportáló gyártók Unióba irányuló exportvolumene az érintett országból a vizsgálati időszakban az Unióba érkező – az Eurostat statisztikai adatai alapján megállapított – teljes behozatal arányában kifejezve.

(259)

Ebben az esetben az együttműködés szintje magas, mivel a vizsgálati időszak alatt az Unióba érkező teljes behozatalnak több mint 96 %-át az együttműködő exportáló gyártók exportja tette ki. Ennek alapján a Bizottság úgy határozott, hogy a nem együttműködő exportáló gyártók dömpingkülönbözetét a mintában szereplő, együttműködő vállalatok közül a legnagyobb dömpingkülönbözetű vállalat dömpingkülönbözetének szintjén állapítja meg.

(260)

Az ideiglenes dömpingkülönbözetek tehát a vámfizetés nélküli, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következők:

(261)

A hasonló terméket a vizsgálati időszakban tizenegy uniós gyártó gyártotta az Unióban. Ezek a vállalatok alkotják az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése értelmében vett uniós gazdasági ágazatot.

(262)

A vizsgálati időszakban a teljes uniós termelés mintegy 560 000 tonna volt. Ezt a számadatot a Bizottság az uniós gazdasági ágazatról rendelkezésre álló információk összessége, többek között a panaszos által benyújtott makrogazdasági kérdőív alapján állapította meg. A (8) preambulumbekezdésben jelzett módon három, a mintában szereplő uniós gyártó adta a hasonló termék teljes uniós termelésének 50 %-át.

(263)

Annak megállapítása céljából, hogy az uniós gazdasági ágazatot érte-e kár, valamint annak érdekében, hogy meghatározza a felhasználást és az uniós gazdasági ágazat helyzetét leíró különböző gazdasági mutatókat, a Bizottság megvizsgálta, hogy az uniós gazdasági ágazat által előállított hasonló termék későbbi felhasználását az elemzés során figyelembe kell-e venni, és ha igen, milyen mértékben.

(264)

A Bizottság megállapította, hogy az uniós gyártók össztermelésének kis részét szánták a kötött piacra. Az összesen tizenegy uniós gyártó közül csak kettő számolt be arról, hogy a terméket kötött felhasználásra értékesítette, és ezen üzleti adatok bizalmas jellege miatt a pontos volumenek nem hozhatók nyilvánosságra ebben a rendeletben. A két gyártó nem szerepelt a mintában szereplő gyártók között. A kötött piac stabil volt, és a teljes uniós felhasználás 1 %-a alatt maradt a figyelembe vett időszakban.

(265)

A Bizottság az uniós gazdasági ágazathoz kapcsolódó egyes makrógazdasági mutatók vizsgálatát szabadpiaci értékesítési adatok alapján végezte el. Ezek a mutatók a következők: értékesítési volumen az uniós piacon és piaci részesedés.

(266)

Más makrógazdasági mutatók elemzésének csak a teljes – így az uniós gazdasági ágazat általi belső felhasználást és kötött értékesítést is magában foglaló – tevékenységre vonatkoztatva volt értelme. Ezek a következők: termelési volumen; kapacitás; kapacitáskihasználás; foglalkoztatás; termelékenység; és exportértékesítés. Ezek a mutatók a teljes tevékenységtől függnek, függetlenül attól, hogy a termékeket belső felhasználásra szánják vagy a szabadpiacon értékesítik.

(267)

Végezetül, mivel csak két, a mintában nem szereplő gyártó számolt be nagyon korlátozott mennyiségű kötött értékesítésről, ezek az értékesítések nem tükröződnek a mikrogazdasági mutatók elemzésében, amelyek a mintában szereplő uniós gyártók által jelentett adatokon alapulnak.

(268)

Tekintettel arra, hogy az uniós gyártók termelésüknek csak kis részét szánták a kötött piacra, a vizsgálat nem tárt fel jelentős különbséget a gazdasági mutatók között, akár a teljes tevékenységre, akár a szabadpiacra vonatkozó adatok alapján vizsgálta őket.

(269)

A Bizottság az uniós felhasználást az uniós gazdasági ágazat uniós piacra irányuló értékesítési volumene – amely a mintában szereplő uniós gyártók által a kérdőívre adott ellenőrzött válaszokból és a panaszos által benyújtott makrokérdőívből származik –, valamint az Eurostat statisztikái alapján az érintett termék harmadik országokból az Unióba irányuló behozatala alapján határozta meg.

(270)

Az uniós felhasználás a következőképpen alakult:

2. táblázat

Uniós felhasználás (tonna)

(271)

Az uniós felhasználás 2020–2021 között 4 százalékponttal nőtt, és mindkét évben a szokásosnál magasabb volt. Ez főként a Covid19 miatti lezárásoknak tudható be, amelyek arra késztették az embereket, hogy felújítsák otthonaikat, és ennek hatására megnőtt a kereslet a beltéri festékek és bevonatok, és következésképpen a titán-dioxid mint fő nyersanyag iránt. Mivel a Covid19-világjárvány 2021-ben végig jelen volt (szemben azzal, hogy csak 2020. március közepén jelentették be), ebből logikusan az következik, hogy az ebből eredő, az uniós piacon jelentkező keresletre gyakorolt pozitív hatások 2021-ben markánsabbak voltak.

(272)

E csúcskeresletet követően az uniós felhasználás 2022-ben 12 százalékponttal, a vizsgálati időszakban pedig további 14 százalékponttal csökkent.

(273)

A Bizottság a behozatal volumenét az Eurostat statisztikai adatai alapján határozta meg. A behozatal piaci részesedését a fenti 2. táblázatban meghatározott behozatali volumen és teljes uniós felhasználás alapján állapította meg.

(274)

Az érintett országból az Unióba irányuló behozatal a következőképpen alakult:

3. táblázat

A behozatal volumene (tonna) és piaci részesedése

(275)

A kínai behozatal az érintett időszak kezdetétől jelen volt az uniós piacon. A behozatal növekvő tendenciát mutat, ami 2020 és a vizsgálati időszak között összesen 17 %-os növekedést eredményezett. A 2022-ben és a vizsgálati időszakban megfigyelt zsugorodó piacon (lásd a fenti 2. táblázatot) ez a kínai piaci részesedés jelentős, 50 %-os növekedését eredményezte 2020 és a vizsgálati időszak között.

(276)

2021-ben a 2021-es szállítási válság rendkívüli körülményei miatt ideiglenesen megfordult a kínai behozatal volumenének és piaci részesedésének folyamatos növekedése. A Kínából származó behozatal volumene és piaci részesedése abban az évben 5 %-kal, illetve 9 %-kal csökkent.

(277)

Amint azonban a szállítási válság 2022-ben enyhülni kezdett, a kínai behozatal ismét növekedésnek indult, 2022-ben 10 százalékponttal, a vizsgálati időszakban pedig további 12 százalékponttal nőtt a volumene.

(278)

A Bizottság az Eurostat adatai alapján állapította meg a behozatali árat úgy, hogy a kínai behozatal összértékét elosztotta annak teljes volumenével. A behozatal áralákínálását a Bizottság a mintába felvett kínai exportáló gyártóknak a kérdőívre adott és ellenőrzött válaszai alapján állapította meg.

(279)

Az érintett országból az Unióba érkező behozatal súlyozott átlagára a következőképpen alakult:

4. táblázat

Importárak (EUR/tonna)

(280)

2021-ben és 2022-ben nőttek a kínai importárak. A panaszos azt állította, hogy ez a növekedés egybeesett az ilmenitérc globális árának növekedésével, valamint a szállítási költségek 2021-ben és 2022-ben tapasztalt növekedésével. Mivel a szállítási költségek 2022 végére (azaz a vizsgálati időszak elején) csökkentek, és megközelítették a korábbi szinteket, a kínai árak ezzel párhuzamosan annak ellenére csökkentek, hogy a fő nyersanyagok költsége továbbra is magas volt.

(281)

Ennek ellenére a kínai kirakodási árak a figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazat árai alatt maradtak, kivéve 2021-ben, amikor a Kínából az Unióba érkező konténerek árai elérték csúcspontjukat.

(282)

A vizsgálati időszakbeli áralákínálás meghatározásához a Bizottság összehasonlította egymással:

(283)

Az árak összehasonlítása terméktípusonként, a kereskedelem azonos szintjén megvalósuló ügyletek vizsgálata alapján, az adatok szükség szerinti kiigazításával, a kedvezmények és az árengedmények levonásával történt. Az összehasonlítás eredményét a Bizottság a mintában szereplő uniós gyártók vizsgálati időszakbeli elméleti árbevételének százalékában fejezte ki. Ennek alapján az uniós piacon a mintában szereplő exportáló gyártók behozatalához tartozó alákínálási különbözet súlyozott átlaga 14–15,3 % között mozgott. Az ilyen módon alákínált behozatal volumene a vizsgálati időszakban Kínából érkező teljes behozatal mintegy 70 %-át tette ki.

(284)

A Bizottság megállapította továbbá, hogy a figyelembe vett időszak alatt árlenyomásra, a vizsgálati időszakban pedig árerózióra került sor.

(285)

A kínai importárak 2021-ben és 2022-ben emelkedtek, de következetesen az uniós gazdasági ágazat árai alatt maradtak, kivéve 2021-ben, amikor a szállítási költségek korábban nem tapasztalt magasságba szöktek. Amint azt az alábbi 8. táblázat mutatja, az uniós gazdasági ágazat értékesítési árai és termelési költségei közötti különbség a figyelembe vett időszak minden egyes évében csökkent, ami árlenyomásra utal.

(286)

A vizsgálati időszakban a kínai importárak emellett 2022-hez képest több mint egynegyedével csökkentek, miközben nőtt a volumen és piaci részesedés az uniós piacon. Ez jelentős áreróziót okozott az uniós gazdasági ágazat számára a vizsgálati időszakban, mivel az uniós gazdasági ágazatnak a termelési költségei alá kellett csökkentenie az árait, és el kellett viselnie a veszteségeket annak érdekében, hogy megőrizzen a piaci részesedés egy részét, noha a termelési költségek továbbra is nőttek.

(287)

A dömpingelt behozatal által az uniós gazdasági ágazatra kifejtett hatás vizsgálata az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdésével összhangban valamennyi olyan gazdasági mutató értékelésére kiterjedt, amely a figyelembe vett időszakban hatást gyakorolt az uniós gazdasági ágazat helyzetére.

(288)

A Bizottság a (19) preambulumbekezdésben jelzett módon az uniós gazdasági ágazatot érő esetleges kár megállapítására mintavételt alkalmazott.

(289)

A kár meghatározása során a Bizottság különbséget tett a makrogazdasági és a mikrogazdasági kármutatók között. A Bizottság a makrogazdasági mutatókat a panaszos által a makrokérdőívre adott válaszban szereplő adatok és a vizsgált termék behozatalára vonatkozó Eurostat-adatok alapján értékelte. Az adatok valamennyi uniós gyártóra vonatkoztak. A mikrogazdasági mutatókat a Bizottság a mintában szereplő uniós gyártók által a kitöltött, ellenőrzött kérdőíven közölt adatok alapján értékelte. Az adatok a mintában szereplő uniós gyártókra vonatkoztak. Az uniós gazdasági ágazat gazdasági helyzete szempontjából mindkét adatcsoport reprezentatívnak bizonyult.

(290)

A makrogazdasági mutatók a következők: termelés, termelési kapacitás, kapacitáskihasználás, értékesítési volumen, piaci részesedés, növekedés, foglalkoztatás, termelékenység, a dömpingkülönbözet nagysága, valamint a korábbi dömpingelt behozatal hatásaiból való felépülés.

(291)

A mikrogazdasági mutatók a következők: átlagos egységár, egységköltség, munkaerőköltség, készletek, jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások, a beruházások megtérülése és tőkebevonási képesség.

(292)

A teljes uniós termelés, termelési kapacitás és kapacitáskihasználás a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

5. táblázat

Termelés, termelési kapacitás és kapacitáskihasználás

(293)

Az uniós gazdasági ágazat termelési volumene 2020 és a vizsgálati időszak között 31 %-kal csökkent, szorosan követve az értékesítési volument illetően megfigyelhető, az alábbi 6. táblázatban bemutatott tendenciákat. A termelési volumen e csökkenése jelentősebb volt, mint az uniós felhasználás 22 %-os csökkenése a figyelembe vett időszakban. A termelési volumen 2021-ben megfigyelt átmeneti növekedése annak tudható be, hogy – amint azt a fenti (271) preambulumbekezdés kifejti – a Covid19-cel kapcsolatos lezárások idején az „otthon maradást szolgáló gazdaság” keresletnövekedést generált, amelynek előnyeit az uniós gazdasági ágazat különösen ki tudta használni a kínai behozatal abban az évben bekövetkezett csökkenése miatt.

(294)

A teljes uniós kapacitás 2–3 %-kal ingadozott a figyelembe vett időszakban. A kapacitás 2021-ben megfigyelt csökkenése annak tudható be, hogy a termelés egy hónapra leállt, mert az egyik gyártónak abban az évben karbantartást kellett végeznie, illetve leállt a Kronos Leverkusen szulfátgyártósora. 2022-ben és a vizsgálati időszak során a kapacitás kismértékben nőtt, főként a projektek befejezése miatt, ami egyes uniós üzemekben a szűk keresztmetszetek kiküszöbölését eredményezte.

(295)

Emellett egy, a mintában nem szereplő uniós gyártó, a Venator bezárta két uniós üzemét, a Venator Duisburgot és a Venator Scarlinót. Az említett üzemek bezárására vonatkozó határozatokat 2023 júniusában és 2024 februárjában hozták meg, ezért az érintett üzemek bezárásának a termelési volumenre és a termelési kapacitásra gyakorolt hatása a vizsgálati időszak alatt még nem vagy csak korlátozott mértékben volt látható.

(296)

A kapacitáskihasználás 2021-ben megfigyelt növekedése, amelyet valóban a nettó termelési volumennek a Covid19-világjárvány alatti megnövekedett kereslet miatti növekedése idézett elő, az általános kapacitás visszaesése miatt tehát eltúlzott. A termelési volumen és a kapacitáskihasználás ezt követően 2022-ben, illetve különösen a vizsgálati időszakban csökkent, részben a kereslet általános csökkenésének tendenciáját követve, de a kínai behozatal piaci részesedésének csökkenése miatt is, amint azt az alábbiakban kifejtjük.

(297)

Az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumene és piaci részesedése a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

6. táblázat

Értékesítési volumen és piaci részesedés

(298)

Az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumene 2021-ben 2020-hoz képest 13 százalékponttal nőtt, főként a kereslet fent említett növekedése – amelyet a Covid19-cel kapcsolatos lezárások idején az „otthon maradást szolgáló gazdaság” idézett elő –, valamint a dömpingelt kínai behozatal által abban az évben gyakorolt nyomás csökkenése miatt. Amint a fentiekben már kifejtettük, a titán-dioxid iránti kereslet a 2021. évi magas keresletet követően 2022-ben csökkenni kezdett. Mivel a szállítási válság ezzel egyidejűleg enyhült, a kínai behozatal mind abszolút értelemben, mind a piaci részesedését tekintve növekedni kezdett, ami az uniós értékesítési volumenek meredek csökkenéséhez vezetett.

(299)

A piaci részesedések is ezt a piaci valóságot tükrözik. Mivel a 2021. évi keresletnövekedés során nem került sor kínai dömpingelt behozatalra, az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése 4 százalékponttal nőtt. A 2022-ben és a vizsgálati időszakban zsugorodó piacon – a Kínából érkező dömpingelt behozatal egyre növekvő volumene mellett – az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése 2022-ben először 4 százalékponttal, majd a vizsgálati időszakban további 2 százalékponttal csökkent.

(300)

A fentiekben kifejtettek szerint a Covid19-világjárvány által okozott különleges körülmények miatt (a 2020 egy részében és 2021-ben bevezetett lezárások miatti, „otthon maradást szolgáló gazdaság”, valamint a 2021. évi szállítási válság miatt) az uniós gazdasági ágazat profitálni tudott a 2021. évi csúcskeresletből, és ebben az évben csökkent a kínai behozatal. Ez átmenetileg lelassította az uniós gazdasági ágazat hanyatlását, amely ennek ellenére a 2022-ben és a vizsgálati időszakban zsugorodó piacon jelentős piaci részesedést veszített a kínai behozatal javára.

(301)

A figyelembe vett időszak alatt a foglalkoztatás és a termelékenység a következőképpen alakult:

7. táblázat

Foglalkoztatás és termelékenység

(302)

Az uniós gazdasági ágazat a figyelembe vett időszakban folyamatosan csökkentette munkaerő-állományát, mivel csökkent a termelési és értékesítési volumene.

(303)

A termelékenység a termelésben és a foglalkoztatásban bekövetkezett változásokkal összhangban alakult. A figyelembe vett időszakban 26 %-kal csökkent, 2021-ben pedig átmeneti növekedést mutatott az uniós gazdasági ágazat termelésének és értékesítésének növekedése miatt, ami az adott évre jellemző, fent említett, kivételesen kedvező feltételeknek köszönhető.

(304)

Minden dömpingkülönbözet nagyobb volt a csekély mértékű dömpingkülönbözetet meghatározó küszöbértéknél. Figyelembe véve az érintett országból származó behozatal volumenét és árait, a dömpingkülönbözet tényleges nagysága jelentős hatást gyakorolt az uniós gazdasági ágazatra.

(305)

Az érintett termékkel kapcsolatban ez az első dömpingellenes vizsgálat. Ebből adódóan az esetleges korábbi dömping hatásainak értékeléséhez nem álltak rendelkezésre adatok.

(306)

A két uniós gyártó által az uniós független vevők részére felszámított értékesítési egységárak súlyozott átlaga a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

8. táblázat

Értékesítési árak az Unióban

(307)

A fenti 8. táblázat azt mutatja, hogy a 2021-től kezdődő időszakban folyamatosan nőttek a költségek, főként a fő nyersanyagok és az energia költségeinek növekedése miatt. Ez különösen 2022-ben és a vizsgálati időszakban volt hangsúlyos, amikor jelentősen nőtt a globális inflációs nyomás. A panaszos azt állította, hogy bár Ukrajna 2022. februári orosz inváziója az energiaköltségek jelentős növekedését eredményezte az Unióban, a termelési költségek növekedését befolyásoló fő tényező a fő nyersanyag, a titánérc költségeinek emelkedése volt.

(308)

Az előállítási költségek e megfigyelt növekedését így a 2021-es és 2022-es áremelkedés fedezte, amikor is az uniós gazdasági ágazat még a termelési költségei felett tudta tartani értékesítési árait. Amint azonban a fenti 8. táblázat mutatja, a termelési költség és az eladási ár közötti különbség évről évre csökkent. Végezetül a vizsgálati időszakban – a 2022-hez képest további jelentős költségnövekedés ellenére – az uniós gyártók már nemcsak hogy nem tudták értékesítési áraikat az előállítási költségeik felett tartani, de 2022-hez képest csökkenteniük is kellett az áraikat ahhoz, hogy a piaci részesedés egy részét megtartsák.

(309)

Annak ellenére, hogy a titán-dioxid iránti kereslet valóban a vizsgálati időszakban volt a legalacsonyabb, a behozatal több forrásból (például az Egyesült Királyságból és Mexikóból, lásd az alábbi 12. táblázatot) 2022-hez képest növelni tudta árait, míg az egyéb forrásokból származó behozatal árai csak kismértékben csökkentek. Az árak legszembetűnőbb csökkenése és ezzel egyidejűleg a piaci részesedés legjelentősebb növekedése a kínai behozatalnak köszönhető, ami így egyértelműen jelentős nyomást gyakorolt az uniós gazdasági ágazatra annak érdekében, hogy csökkentse saját árait.

(310)

A mintában szereplő uniós gyártók átlagos munkaerőköltsége a következőképpen alakult a figyelembe vett időszak alatt:

9. táblázat

Alkalmazottankénti átlagos munkaerőköltség

(311)

Az alkalmazottankénti átlagos munkaerőköltség 6 %-kal nőtt a figyelembe vett időszakban.

(312)

A mintában szereplő három uniós gyártó készletszintje a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

10. táblázat

Készletek

(313)

A készletek szintje abszolút értékben és a termelés százalékában kifejezve 2021-ben 33 %-kal, illetve 36 %-kal csökkent a kedvező körülmények miatt, amikor is az uniós gazdasági ágazat növelni tudta értékesítési volumenét és piaci részesedését. Mivel a piac 2022-ben zsugorodni kezdett, a készletek volumene ismét nőtt, és nem került sor a teljes tervezett termelés értékesítésére. A vizsgálati időszakban a készletek ismét csökkentek, mivel a termelési volumen is csökkent. Mivel az értékesítési volumenek a piac zsugorodásával mind 2022-ben, mind a vizsgálati időszakban csökkentek, a termelés százalékában kifejezett készletek ismét növekedni kezdtek, és a vizsgálati időszakban csaknem ugyanazt a szintet érték el, mint 2020-ban.

(314)

A[z] [mintában szereplő] uniós gyártók jövedelmezősége, pénzforgalma, beruházásai és beruházásainak megtérülése a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

11. táblázat

Jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások és a beruházások megtérülése

(315)

A Bizottság a mintában szereplő három uniós gyártó jövedelmezőségét úgy állapította meg, hogy a hasonló termék független vevők részére végrehajtott uniós értékesítéseiből származó adózás előtti nettó nyereséget kifejezte az értékesítési árbevétel százalékában.

(316)

Amint azt a fenti 8. táblázat mutatja, az uniós gazdasági ágazat értékesítési árai és termelési költségei közötti különbség a figyelembe vett időszak minden egyes évében csökkent, az uniós gazdasági ágazatnak a vizsgálati időszakban pedig még a növekvő előállítási költség alá is kellett csökkentenie az értékesítési árait. Ez azt mutatja, hogy bár a figyelembe vett időszakban árlenyomás volt tapasztalható, az a vizsgálati időszakban árerózióvá alakult.

(317)

A növekvő költségek és a lenyomott árak kiegyenlítetlensége a figyelembe vett időszakban a jövedelmezőség romlásában nyilvánult meg, miközben a 2021-es év ismét kivételt jelentett, amint azt az alábbiakban kifejtjük.

(318)

A jövedelmezőség 2021. évi növekedését az is magyarázza, hogy bár a 2021. évi egységértékesítés nettó nyeresége (229 EUR, az értékesítési egységár és a termelési egységköltség közötti különbség) alacsonyabb volt, mint a 2020. évi egységértékesítés nettó nyeresége (268 EUR), a pénzforgalom az értékesítési volumen növekedése miatt továbbra is nőtt.

(319)

mivel az uniós gazdasági ágazat értékesítései 2022-ben és a vizsgálati időszakban csökkentek, 2022-ben árlenyomásra, a vizsgálati időszakban pedig árerózióra került sor, jövedelmezősége 2022-ben 4,8 százalékponttal, a vizsgálati időszakban pedig további 16,8 százalékponttal esett vissza, és meredeken zuhant.

(320)

A beruházások 2021-ben –4 %-kal csökkentek, majd 2022-ben látszólag +8 %-kal, a vizsgálati időszakban pedig további +10 %-kal nőttek. Ez a növekedési tendencia azonban félrevezető, és a Bizottság meggyőződött arról, hogy ez a látszólagos, 2022-ben és a vizsgálati időszakban jelentkező növekedés egyértelműen egyetlen, 2022-re és a vizsgálati időszakra kiterjedő, mintegy 10 millió EUR értékű, kapacitásbővítésre irányuló beruházásnak tulajdonítható, amelyet az egyik uniós gyártó már korábban vállalt, és amelyet észszerűen nem tudott lemondani. Amint azt a gyártó bizonyította, a berendezések tervezése, megépítése és megrendelése mind az érintett időszak előtt történt. A berendezést a leszállítását követően üzembe kellett helyezni, mivel drágább lett volna, ha nem használják és kiteszik az elemeknek. E beruházás nélkül a mintában szereplő uniós gyártók összesített beruházási adatai más fő kármutatókhoz hasonló csökkenő tendenciát mutatnának.

(321)

A beruházások megtérülése a beruházások könyv szerinti nettó értékének százalékos arányában kifejezett nyereség. A fent ismertetett fejlemények fényében a figyelembe vett időszakban ez folyamatosan csökkent, a 2020. évi egészséges +53 %-ról a vizsgálati időszakban az igen alacsony –67 %-ra esett vissza.

(322)

Az uniós gazdasági ágazat tőkebevonási képességét súlyosan befolyásolta, hogy a figyelembe vett időszak alatt egyaránt romlott a jövedelmezőség és a pénzforgalom.

(323)

A figyelembe vett időszakban valamennyi fő kármutató negatív tendenciát mutatott, és bár az uniós gazdasági ágazat helyzete 2021-ben ideiglenesen javult, 2022-ben csökkentek, majd a vizsgálati időszakban meredeken csökkentek.

(324)

Az uniós gazdasági ágazat termelési volumene 31 %-kal, értékesítési volumene pedig 25 %-kal csökkent 2020 és a vizsgálati időszak között. Ez a csökkenés jelentősebb volt, mint az uniós felhasználás csökkenése, amely a figyelembe vett időszakban 22 %-os volt. Következésképpen az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése a 2020. évi 49 %-ról a vizsgálati időszakban 47 %-ra csökkent, majd 2021-ben és 2022 elején átmeneti növekedést mutatott.

(325)

Ugyanakkor a kínai behozatal volumene a figyelembe vett időszakban 17 %-kal nőtt, a kínai piaci részesedés pedig a 2020. évi 15 %-ról a vizsgálati időszakban 22 %-ra nőtt. A Kínából érkező behozatal volumene a szállítási válság miatt 2020 és 2021 között átmenetileg 5 %-kal csökkent. Mivel az uniós gazdasági ágazat ideiglenesen védve volt a Kínából érkező olcsó behozatallal szemben, és a Covid19-világjárvány idején növekvő kereslet volt megfigyelhető, növelhette értékesítési mennyiségét és értékesítési árait, és 2021-ben nem várt magas nyereséget ért el. Ez a pozitív tendencia azonban a rendkívüli körülményeknek tudható be, és a vizsgálati időszakra megfordult, amikor az uniós gazdasági ágazat értékesítési mennyisége jelentősen (2021 és a vizsgálati időszak között 38 százalékponttal) csökkent, a jövedelmezősége pedig bezuhant (a 2021. évi 10 %-ról a vizsgálati időszakban –12 %-ra).

(326)

Emellett az uniós gazdasági ágazat azt tapasztalta, hogy a termelési költségek jelentősen nőttek, a figyelembe vett időszakban 71 %-kal. A költségek növekedését főként a fő nyersanyag és az energia magasabb költségei idézték elő. Az uniós gazdasági ágazat azonban nem tudta olyan mértékben növelni értékesítési árait, hogy megfelelően ellensúlyozza ezt a jelentős költségnövekedést. A figyelembe vett időszakban az értékesítési árai mindössze 31 %-kal nőttek. Az árak 2022-ben tetőztek, majd a vizsgálati időszakban jelentősen csökkentek annak ellenére, hogy a termelési költségek tovább nőttek. Ennek eredményeképpen a vizsgálati időszakban az uniós gazdasági ágazat veszteségessé vált. Hasonlóan negatív hatások figyelhetők meg a pénzforgalomban és a beruházások megtérülésében.

(327)

A (316) preambulumbekezdésben már kifejtettek szerint a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a kínai dömpingelt behozatal a figyelembe vett időszakban árlenyomást, a vizsgálati időszakban pedig áreróziót okozott az uniós gazdasági ágazatban.

(328)

Következésképpen, bár a 2021. évi rendkívüli körülmények lehetővé tették az uniós gazdasági ágazat számára, hogy jól teljesítsen, a 2022-ben és a vizsgálati időszakban zsugorodó piacon nőtt a kínai behozatal és annak piaci részesedése, ami lenyomta az uniós gazdasági ágazat árait, miközben a termelési költségei nőttek. Ez különösen nyilvánvaló a vizsgálati időszakban, amikor a kínai behozatal árai 2022-hez képest egynegyedével csökkentek.

(329)

Több fél vitatta az uniós gazdasági ágazatot ért kárt.

(330)

Az exportáló gyártókat képviselő China National Coatings Industry Association (a továbbiakban: CNCIA) azt állította, hogy az uniós gazdasági ágazatot nem érte kár, és számos uniós gyártó, nevezetesen a Cinkarna, a mintában nem szereplő egyik uniós gyártó éves beszámolóinak bizonyos szegmenseire hivatkozott. A CNCIA így azt állította, hogy: i. a Cinkarna a 2022-es éves jelentése szerint fenntartotta a maximális termelési szintet, ii. a Kronos és a Cinkarna 2021-ben és 2022-ben növelte értékesítési összértékét, iii. a Cinkarna, a Tronox és a Venator 2022-ben az előző évekhez képest ár- és/vagy bevételnövekedésről számolt be, iv. a Cinkarna 2022-ben 2021-hez képest növekvő nyereségről és EBITDA-ról számolt be, és v. a Cinkarna 2023-ban a beruházások szintjének megkétszerezését tervezte.

(331)

A Bizottság először is megjegyezte, hogy bár a különböző gyártók teljesítménye eltérő mértékben jobb vagy rosszabb lehet, a fenti i., iv. és v. pontban kiemelt egyetlen gyártó (Cinkarna) teljesítménye nem feltétlenül jelzi az egész uniós gazdasági ágazat teljesítményét. Épp ez az oka annak, hogy a Bizottság miért az uniós gyártók reprezentatív mintáját választja ki, hogy e minta alapján következtetést vonjon le a mikrogazdasági mutatókra vonatkozóan. Ezenkívül a Bizottság elemzése kizárólag a vizsgált termékhez kapcsolódó gazdasági mutatókra összpontosít, ami részletesebb elemzést igényel, mint az uniós gyártó éves jelentésében szereplő általános adatok vizsgálata. Ha egy érdekelt fél úgy vélné, hogy a javasolt minta nem reprezentatív az uniós gazdasági ágazat egészére nézve azért, mert a mintában szereplő vállalatok egyike bármely konkrét körülmény miatt sokkal rosszabbul teljesít, mint a többi vállalat, vagy fordítva, a vizsgálat kezdetén elleneznie kell az uniós gyártók javasolt mintáját, amit a CNCIA nem tett meg.

(332)

Hasonlóképpen, a Bizottság megjegyezte, hogy a fenti ii. és iii. pont szerinti értékelés részleges, mivel csak a kármutatók egy részét veszi figyelembe anélkül, hogy azt az uniós gazdasági ágazat és az uniós piac teljes helyzetével összefüggésben vizsgálná meg, ahogyan azt a Bizottság a dömpingellenes vizsgálatok során a következtetései levonásakor teszi. Amint azt a fenti 8. táblázat mutatja, az uniós gazdasági ágazat átlagos értékesítési egységárai 2021-ben és 2022-ben is nőttek. Ezt az áremelkedést azonban az okozta, hogy a termelési költségek egyidejű emelkedése mellett fenn kellett tartani a jövedelmezőséget. A Bizottság továbbá megállapította, hogy az uniós gazdasági ágazat értékesítéseinek összértéke 2021-hez képest 2022-ben nőtt. Ez azonban nem felel meg a piaci teljesítmény javulásának, amint azt a CNCIA kifejtette, mivel a teljes értékesítési volumen csökkent. Az értékesítések összértékének egy adott évben történő elkülönített vizsgálata tehát nem informatív.

(333)

A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy a CNCIA által kiemelt, a fenti (330) preambulumbekezdésben felsorolt tényezők, bár tényszerűen igazak, nem érvénytelenítik a Bizottságnak az uniós gazdasági ágazat egészének helyzetére vonatkozó következtetéseit.

(334)

A CNCIA továbbá rámutatott arra, hogy a Kínából származó borkősav behozatalára vonatkozó dömpingellenes vizsgálat megszüntetéséről szóló határozatában (108) a Bizottság nem állapított meg kárt annak ellenére, hogy az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése ebben az esetben 21 %-kal csökkent, szemben a jelen esetben megfigyelhető mindössze 2 százalékpontos csökkenéssel. A (332) preambulumbekezdésben foglaltak szerint a Bizottság az uniós gazdasági ágazat és az uniós piac általános helyzetének összefüggésében holisztikusan mérlegeli az összes kármutatót, amelyek az egyes vizsgálatok során természetesen eltérőek, ezért a végleges következtetéseket eseti alapon fogalmazza meg. A Bizottság e tekintetben megjegyezte, hogy a CNCIA csak a fent említett vizsgálat egyik elemére összpontosít, míg a megszüntetésre vonatkozó határozat valójában több tényezőn, nevezetesen az uniós gyártók jövedelmezőségén alapult (109). Mindenesetre az ügy sajátos körülményei nem befolyásolják a jelen vizsgálat körülményeit.

(335)

A CNCIA továbbá azt állította, hogy a termelés 2021 után megfigyelt visszaesése az üzemek (294) és (295) preambulumbekezdésben ismertetett bezárásának tudható be. Amint azonban a panaszos által benyújtott makrokérdőívből kitűnik, szinte az összes uniós gyártó termelési volumene mind 2021-ben, mind 2022-ben csökkent az előző évhez képest, és nem csak e három üzemben. A Bizottság ezért ezt az állítást megalapozatlannak ítélte és elutasította.

(336)

Egy felhasználó, a PPG Industries Europe Sarl (a továbbiakban: PPG) továbbá azt állította, hogy nem került sor árlenyomásra, mivel a Venator úgy döntött, hogy 2024 elején világszerte, többek között az Unióban, emeli az árakat, mivel – idézve a Venator 2024. februári sajtóközleményét (110) – „el kell indítani az árrések fenntartható szintre való helyreállításának folyamatát”. Ez azonban a fenti elemzés összefüggésében nem releváns, mivel a Venator ezeket az állításokat a vizsgálati időszak után nyújtotta be, míg a fenti elemzések és értékelések visszatekintenek, és a vizsgálati időszakra és az azt megelőző három évre vonatkoznak. Továbbá nem vonható le árlenyomásra vonatkozó következtetés pusztán abból a tényből, hogy egyetlen uniós gyártó áremeléseket jelentett be. A Bizottság ennélfogva ezt az állítást elutasította.

(337)

A fentiek alapján a Bizottság az eljárás e szakaszában arra a következtetésre jutott, hogy az uniós gazdasági ágazatot az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése értelmében jelentős kár érte.

(338)

Az alaprendelet 3. cikkének (6) bekezdésével összhangban a Bizottság megvizsgálta, hogy az érintett országból érkező dömpingelt behozatal jelentős kárt okozott-e az uniós gazdasági ágazatnak. A Bizottság emellett az alaprendelet 3. cikkének (7) bekezdésével összhangban azt is megvizsgálta, hogy ezzel egy időben más ismert tényezők okozhattak-e kárt az uniós gazdasági ágazatnak. A Bizottság gondoskodott arról, hogy az érintett országból érkező dömpingelt behozatalon kívüli egyéb tényezők által esetlegesen előidézett kárt ne a dömpingelt behozatalnak tulajdonítsa. Ezek a tényezők a következők: az egyéb harmadik országokból érkező behozatal, az uniós gyártók exportteljesítménye és egyéb más tényezők, például a felhasználásnak a Covid19-világjárványt követő globális csökkenése, a piaci viszonyok előre jelzett javulása, a termelési költségek növekedése, valamint az élelmiszer-minőségű TiO2 használatának tilalma az Unióban.

(339)

A fenti (271) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint az uniós felhasználás a Covid19-világjárvány idején nőtt, aminek következtében az uniós lezárások arra késztették az embereket, hogy felújítsák otthonaikat, ami 2020-ban és különösen 2021-ben a TiO2 iránti kereslet növekedéséhez vezetett. Ezt a markáns keresletnövekedést 2022-ben és a vizsgálati időszakban szintén ugyanilyen markáns keresletcsökkenés követte. Főként a kereslet 2020-as és 2021-es erősödését követő készletcsökkenés okozta ezt a visszaesést, amit azonban tovább súlyosbított a 2022-től fennálló általános inflációs nyomás, illetve valószínűleg az Ukrajna elleni orosz invázió által okozott piaci instabilitástól való félelem.

(340)

Amint azt a 3. táblázat mutatja, a kínai behozatal volumene továbbra is nagymértékben jelen volt az Unióban ezen a piacon, és 17 %-kal nőtt 2020 és a vizsgálati időszak között. Ez még a 2022-ben és a vizsgálati időszakban megfigyelt zsugorodó piacon is a kínai piaci részesedés jelentős, 50 %-os növekedését eredményezte 2020 és a vizsgálati időszak között. Ez a tendencia 2021-ben csak ideiglenesen fordult meg: a Kínából származó behozatal volumene és piaci részesedése abban az évben 5 %-kal, illetve 9 %-kal csökkent, ami a szállítási válságnak tudható be, csökkentve a Kínából érkező áruk mennyiségét. A 2021. évi csúcskereslettel együtt ez rövid haladékot adott az uniós gazdasági ágazat számára, és lehetővé tette, hogy jelentősen növelje értékesítési volumenét, és ideiglenesen visszaszerezze piaci részesedését (lásd a fenti 6. táblázatot).

(341)

Amint azonban a szállítási válság 2022-ben enyhülni kezdett, a kínai behozatal ismét nőni kezdett, és volumene 2022-ben 10 %-kal, majd a vizsgálati időszakban további 12 %-kal nőtt az uniós gyártók és az egyéb harmadik országokból érkező behozatal kárára (lásd az alábbi 12. táblázatot). Ez egyértelműen tükröződik a piaci részesedésekben, ahol a kínai behozatal növekvő piaci részesedése tökéletesen egybeesik az uniós gyártók és a harmadik országokból érkező behozatal piaci részesedésének mind 2022-ben, mind a vizsgálati időszakban történő csökkenésével.

(342)

A Kínából érkező behozatal árai is a fenti piaci realitásokat tükrözik. A kínai kirakodási árak a figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazat árai alatt maradtak, kivéve 2021-ben, amikor a szállítási válság és a Kínából Európába irányuló szállítás költségei elérték csúcspontjukat. A kínai kirakodási árak emellett mind 2020-ban, mind a vizsgálati időszakban akár el is maradtak az uniós gazdasági ágazat átlagos termelési költségeitől, míg 2022-ben alapvetően ugyanazon a szinten voltak. Ha a szállítási költségek 2021-ben és 2022-ben nem növekedtek volna robbanásszerűen, a kínai kirakodási árak könnyen az uniós gazdasági ágazat termelési egységköltsége alatt maradhattak volna a figyelembe vett időszakban.

(343)

A kínai árak az uniós gazdasági ágazat árait tekintve a figyelembe vett időszakban egyértelműen árlenyomáshoz (lásd a (284) preambulumbekezdést), a vizsgálati időszakban pedig árerózióhoz (lásd a (286) preambulumbekezdést) vezettek.

(344)

Emellett, amint az a (282) és (283) preambulumbekezdésben már említésre került, a Bizottság a mintában szereplő exportáló gyártók révén az uniós piacra érkező behozatal tekintetében 14–15,3 % közötti súlyozott átlagos alákínálási különbözetet állapított meg a vizsgálati időszakban, amely időben egybeesett az uniós gazdasági ágazat egyre romló helyzetével.

(345)

A kármutatókra vonatkozóan a (269)–(337) preambulumbekezdésben bemutatott elemzés tanúsága szerint az uniós gazdasági ágazatnak különösen a figyelembe vett időszak vége felé romlott a gazdasági helyzete, és ez a romlás úgy következett be, hogy közben az érintett országból érkező dömpingelt behozatal jelentősen nőtt, és megállapítást nyert, hogy annak árai a vizsgálati időszak alatt az uniós gazdasági ágazat árai alá kínáltak. Ezek a behozatalok a figyelembe vett időszakban mindenesetre jelentős árlenyomáshoz, a vizsgálati időszakban pedig árerózióhoz vezettek, mivel az uniós gazdasági ágazat nem tudta árait a termelési költség növekedésével összhangban emelni, sőt a vizsgálati időszakban a termelési költség alá kellett csökkentenie az árakat.

(346)

A fenti megfontolásokra tekintettel a Bizottság ideiglenesen megállapította, hogy az alaprendelet 3. cikkének (6) bekezdése értelmében ok-okozati összefüggés van az uniós gazdasági ágazatot ért jelentős kár és a Kínából érkező dömpingelt behozatal között. Az említett kár mind a volumenekre, mind pedig az árakra hatással volt.

(347)

Több érdekelt fél azt állította, hogy a figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazatot ért kárt nem a kínai export, hanem egyéb tényezők okozták. Ezek közé tartozik a fogyasztásnak a Covid19-világjárványt követő globális csökkenése, a termelési költségek növekedése, valamint az élelmiszer-minőségű titán-dioxid használatának tilalma az Unióban.

(348)

A Bizottság elemezte, hogy ezek a tényezők hozzájárultak-e a kárhoz, és ha igen, milyen mértékben.

(349)

Több fél azt állította, hogy a 2022-ben és a vizsgálati időszakban megfigyelt keresletcsökkenés a titán-dioxid ciklikus piacának szokásos visszaesése volt.

(350)

Először is, ezen állítás alátámasztására egy felhasználó benyújtotta a Bizottságnak a TZMI 2021. novemberi piaci hírszerzési adatait (111), amelyek mind múltbeli tendenciákat, mind jövőre vonatkozó előrejelzéseket tartalmaznak.

(351)

A Bizottság e tekintetben megjegyezte, hogy a (350) preambulumbekezdésben említett piaci információs adatok az összesített globális fogyasztási tendenciákra vonatkoznak, így előfordulhat, hogy nem tükrözik pontosan az uniós piac keresleti helyzetét. Ezt a következtetést megerősíti az a tény, hogy – amint az a panaszban is szerepelt – az uniós kereslet 2020-ban és 2021-ben stabil növekedést, és az előző évhez képest minden évben 4 %-os növekedést mutatott. Emellett, amint azt a fenti 2. táblázat mutatja, az uniós kereslet – bár 2022-ben valóban 12 %-kal csökkent – a vizsgálati időszakban markánsabban, további 14 %-kal esett vissza. E fejlemények egyike sem áll teljes mértékben összhangban a TZMI (350) preambulumbekezdésben említett globális előrejelzéseivel.

(352)

Másodszor, két felhasználó, a Munksjö és a Felix szintén azt állította a kérdőívre adott válaszaiban, hogy a titán-dioxid piaca erősen ciklikus, és hogy az uniós gazdasági ágazatot ért állítólagos kár csupán a vizsgálati időszakra jellemző, zsugorodó piac eredménye. A Munksjö három különböző piaci információs forrásból (ICIS, EUWID és TZMI) származó adatlapot nyújtott be, amely bemutatja a titán-dioxid árainak alakulását az uniós piacon az elmúlt tizenöt évben, és állítása szerint ez azt mutatja, hogy a titán-dioxid uniós piaca 2008 és 2023 negyedik negyedéve között három zsugorodási és bővülési cikluson ment keresztül.

(353)

A Bizottság megjegyezte, hogy ezek az adatok valóban azt mutatják, hogy az uniós piacon a titán-dioxid ára az elmúlt tizenöt évben – 2012 első negyedévében, 2018 második negyedévében és 2022 második negyedévében – három csúcsot ért el. A magasabb árak egyes időszakai kissé eltérő hosszúságúak voltak, és azokat természetesen az árak csökkenése követte. Az általános tendencia azonban az árak növekedése.

(354)

A fentieket szem előtt tartva és a rendelkezésére álló valamennyi információ elemzését követően a Bizottság az alábbi következtetéseket vonta le a titán-dioxid uniós piacának helyzetéről.

(355)

Először is, bár a titán-dioxid iránti kereslet valóban globális ciklikusságot mutathat, nincs arra utaló bizonyíték, hogy ez csak a titán-dioxid-piacra jellemző, és különös figyelmet érdemelne, mivel valamennyi piac ciklikusan zsugorodik és bővül.

(356)

Másodszor, még ha a TZMI aggregáltkereslet-előrejelzései általában pontosak is voltak, azok nem feleltek meg teljes mértékben az uniós piacon megfigyelt tényleges fejleményeknek, legalábbis a figyelembe vett időszakban.

(357)

Harmadszor, a Bizottság rendelkezésére álló összes adatból nem azonosítható olyan minta, amely teljes bizonyossággal azt mutatja, mikor következik be fellendülés vagy visszaesés az uniós piacon, és ezt követően nem lehet azt a következtetést levonni, hogy 2023-ban zsugorodásnak kellett volna bekövetkeznie.

(358)

A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy még abban az esetben is, ha a világpiaci tendenciák nagyjából pontosan előrejelezték, hogy 2020-ban és 2021-ben nőni, majd később csökkenni fog az uniós kereslet, a titán-dioxid uniós piacát a figyelembe vett időszakban olyan sajátos és rendkívüli körülmények befolyásolták, amelyek hatással voltak a kereslet alakulására. Amint azt a (271) preambulumbekezdés már említette, a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a Covid19 miatti lezárások által ösztönzött, az „otthon maradást támogató gazdaság” 2020-ban és különösen 2021-ben a titán-dioxid iránti kereslet növekedéséhez vezetett. Így, még ha 2020-ban nőtt is volna az uniós kereslet, a Covid19-világjárvány felerősítette azt, és 2021-ben is növelte a keresletet. Az ilyen nagy keresletnövekedést követően a felhasználás ezt követő csökkenése természetesen szintén markáns lenne, míg ezt a visszaesést (2022-ben és a vizsgálati időszakban) tovább súlyosbította a) az általános inflációs nyomás, amely 2022-ben kezdődött és a vizsgálati időszak alatt is fennállt, valamint valószínűleg b) az Ukrajna elleni 2022. februári orosz invázió által okozott piaci instabilitástól való félelem.

(359)

Egyes felek másrészt azt állították, hogy az uniós gazdasági ágazat romló helyzete pontosan a Covid19-világjárványt követő jelentős keresletcsökkenésnek és a fent meghatározott, 2022. évi inflációs nyomásnak tudható be.

(360)

A Bizottság e tekintetben megjegyezte, hogy az uniós piacon markáns keresletcsökkenés következett be, ami egyrészt a Covid19-világjárvány alatti magas keresleti időszakot követő készletcsökkenésnek, másrészt az általános inflációs nyomásnak tudható be (lásd a (358) preambulumbekezdést). Ez a zsugorodó piac bizonyára az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumenének csökkenéséhez vezetett volna, függetlenül a Kínából érkező dömpingelt behozataltól.

(361)

A szokásos versenyfeltételek mellett azonban egy ilyen zsugorodó piacon az összes piaci szereplő értékesítési volumene többé-kevésbé egyenlő mértékben csökkent volna. A jelen esetben azonban a valamennyi egyéb harmadik országból (Kína kivételével) érkező behozatal és az uniós gazdasági ágazat értékesítései (lásd a fenti 6. és 12. táblázatot) mind 2022-ben, mind a vizsgálati időszakban szinte kivétel nélkül csökkentek, míg ezekben az években csak a kínai behozatal nőtt (amint azt a fenti 3. táblázat mutatja), ami ismét arra enged következtetni, hogy amikor a szállítási árak 2022-ben csökkenni kezdtek, a kínai gyártók továbbra is dömpingáron tudták értékesíteni terméküket az uniós piacon, és más szereplők kárára nőtt a piaci részesedésük.

(362)

A felhasználás csökkenését illetően a CNCIA rámutatott arra, hogy a Kínai Népköztársaságból származó, szójafehérje-koncentrátumból készült egyes termékek behozataláról szóló, 2012. június 27-i bizottsági határozatban (112) a Bizottság megállapította, hogy a felhasználás 8 %-os csökkenése elegendő az ok-okozati összefüggés megszakításához. Kifejtette, hogy tekintettel arra, hogy a vizsgálati időszakban 2022-hez képest 14 százalékponttal csökkent a felhasználás, a Bizottságnak most ugyanerre a következtetésre kell jutnia.

(363)

A Bizottság e tekintetben hangsúlyozta, hogy a hivatkozott ügyet nem azért szüntették meg, mert a kereslet csökkenése gyengítette a megállapított dömping és a jelentős kár közötti ok-okozati összefüggést, hanem elsősorban azért, mert nem állapítottak meg jelentős kárt. Az érvelést ezért semmisnek vették és elutasították (113).

(364)

A CNCIA továbbá azt állította, hogy az értékesítés 2022. évi csökkenése azzal is magyarázható, hogy az Unió abban az évben betiltotta a titán-dioxid (E171) emberi fogyasztásra szánt élelmiszerekben való felhasználását (114), és a Tronox 2022. évi éves jelentésére hivatkozott, amely szerint ez az értékesítés csökkenésének egyik oka.

(365)

A Bizottság rendelkezésére álló információk szerint a titán-dioxid különleges felhasználása a teljes piac mintegy 4 %-át teszi ki, és az emberi fogyasztásra szánt élelmiszerekkel kapcsolatos felhasználás még ennél is kisebb része ennek a részesedésnek. A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy e tilalomnak az uniós gyártók értékesítésére gyakorolt hatása elhanyagolható.

(366)

Az egyéb harmadik országokból érkező behozatal volumene a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

12. táblázat

Harmadik országokból érkező behozatal

(367)

A Bizottság először is megjegyezte, hogy bár a más harmadik országból az Unióba irányuló behozatal legnagyobb részét (Kína után) az Egyesült Királyságból származó behozatal tette ki, a rendelkezésre álló információk szerint az Egyesült Királyságban működő egyetlen gyártó az uniós gazdasági ágazat tulajdonában lévő két létesítmény. Ez a behozatal tehát nincs versenyben az uniós gazdasági ágazattal az uniós piacon, és az árai is magasabbak a kínai importáraknál. Ezért ezek a behozatalok nem járulnak hozzá az uniós gazdasági ágazatot ért kárhoz.

(368)

A valamennyi egyéb harmadik országból érkező behozatal volumene a figyelembe vett időszak során növekvő ütemben csökkent: 2021-ben 5 %-kal, 2022-ben 8 %-kal, a vizsgálati időszakban pedig 9 %-kal.

(369)

A különösen az Egyesült Államokból és Mexikóból érkező behozatali volumen az uniós gazdasági ágazat értékesítései tekintetében leírt tendenciákat követi – a behozatal a kivételesen magas kereslettel társuló 2021-ben nőtt, majd 2022-ben és a vizsgálati időszakban csökkent. Ugyanakkor 2022-ben és a vizsgálati időszakban – a 2021. évi átmeneti emelkedést követően – mind az USA, mind Mexikó piaci részesedése csökkent. A vizsgálati időszakban 2022-hez képest a valamennyi egyéb harmadik országból érkező behozatal piaci részesedése is csökkent.

(370)

Az érdekelt felek azt állították, hogy az uniós gazdasági ágazatot ért kár oka az alacsony árú mexikói behozatal volt, nem pedig a kínai behozatal. A Bizottság fent megállapította, hogy a mintában szereplő exportáló gyártók behozatalához tartozó alákínálási különbözet súlyozott átlaga a vizsgálati időszakban 14–15,3 % között mozgott az uniós piacon. A Bizottság megállapította, hogy a Mexikóból származó behozatal ára valóban alacsony volt. A vizsgálati időszakban azonban jelentősen nőtt az előző évekhez képest, és magasabb volt, mint a kínai importárak.

(371)

Ezzel szemben a Bizottság megállapította, hogy a teljes kínai behozatal kirakodási árai jelentősen, azaz 2022 és a vizsgálati időszak között 25 %-kal csökkentek, a vizsgálati időszakban pedig 18,2 %-kal alákínáltak az uniós gazdasági ágazat árainak.

(372)

A Bizottság ezt követően megvizsgálta a Kínából és Mexikóból származó behozatal jelentőségét a teljes uniós piacon. Amint azt a fenti 3. és 12. táblázat mutatja, a vizsgálati időszakban a Kínából érkező behozatal teljes volumene háromszor nagyobb volt, mint a Mexikóból érkező behozatalé. A mexikói behozatal piaci részesedése emellett a vizsgálati időszakban csökkent 2022-höz képest, csakúgy, mint a valamennyi egyéb harmadik országból (Kína kivételével) érkező behozatal teljes mennyisége. Ezzel szemben a vizsgálati időszakban egyedül a kínai behozatalnak nőtt a piaci részesedése.

(373)

A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy a Mexikóból és bármely más harmadik országból érkező behozatal nem gyengítette a dömpingelt kínai behozatal és az uniós gazdasági ágazatot ért kár között megállapított ok-okozati összefüggést.

(374)

A mintában szereplő uniós gyártók exportvolumene a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

13. táblázat

Az uniós gyártók exportteljesítménye

(375)

A termelési volumenhez és a belföldi értékesítéshez hasonlóan az uniós gazdasági ágazat exportvolumene is nőtt 2021-ben, bár ez a növekedés kevésbé volt markáns, mint a belföldi értékesítés esetében, majd 2022-ben és a vizsgálati időszakban jelentős visszaesés volt megfigyelhető. Az exportárak szintén ugyanazt a tendenciát követték, mint az uniós piaci árak: 2021-ben és 2022-ben nőttek, majd a vizsgálati időszakban csökkentek, de jelentősen a 2021. évi szint felett maradtak.

(376)

Az uniós gazdasági ágazat a figyelembe vett időszakban magasabb árakat ért el az exportpiacokon, mint az uniós piacon. Az uniós gazdasági ágazat azonban még ennek ellenére sem tudta a termelési költség felett tartani a termékének exportárát a vizsgálati időszakban, és abban az évben csökkentenie is kellett az exportárakat.

(377)

A panaszos azt állította, hogy a kínai exportáló gyártók minden piacra kiterjedő tisztességtelen nemzetközi kereskedelmi gyakorlatai az exportpiacokon is megnehezítik a versenyt, és ez az oka az optimálistól elmaradó exportteljesítménynek. Más érdekelt felek azt állították, hogy nincs bizonyíték ezen állítás alátámasztására.

(378)

A panasz bizonyítékot tartalmazott arra vonatkozóan, hogy 2023-ban bejelentették a tajvani Chemours üzem bezárását, és a panaszos a vizsgálat során további bizonyítékokat nyújtott be, amelyek szerint két japán titán-dioxid-gyártó, a Sakai Chemicals és az Ishihara Sangyo 2026-ra, illetve 2027-re üzembezárásokat jelentett be. Mindezen létesítmények szoros földrajzi közelségben vannak Kínával, ami valószínűvé teszi, hogy a kínai export jogtalanul befolyásolta a hazai vagy a regionális piacaikon elért teljesítményüket. Ezen túlmenően az érintett brazil hatóságok saját dömpingellenes vizsgálatot indítottak a kínai titán-dioxiddal szemben. A Bizottság ezért megállapította, hogy nem zárható ki, hogy a kínai export az uniós piachoz hasonlóan más piacokon is akadályozza az uniós gazdasági ágazat versenyhelyzetét.

(379)

A Bizottság megállapította továbbá, hogy az exportértékesítések jövedelmezősége az uniós értékesítések jövedelmezőségének alakulását követte a figyelembe vett időszak során, olyannyira, hogy szinte megegyezett a százalékpont, míg az exportértékesítések a mintában szereplő uniós gyártók teljes értékesítésének mintegy 25 %-át tették ki.

(380)

A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy nem az exportteljesítmény okozta az uniós gazdasági ágazatot ért kárt.

(381)

Több fél azt állította, hogy az uniós gazdasági ágazatot ért kár oka a termelési költségek növekedése.

(382)

Bár az uniós gazdasági ágazat termelési költségei 2021-ben, majd különösen 2022-ben és a vizsgálati időszakban nőttek, az uniós gazdasági ágazat 2021-ben és 2022-ben növelni tudta árait a jövedelmezőség fenntartása érdekében. A vizsgálati időszakban csak akkor kényszerült az árakat a termelési költségek alá csökkenteni, amikor a zsugorodó piacon a kínai behozatal az árat tekintve jelentősen visszaesett, a volumenét tekintve pedig nőtt, és ezáltal nőtt a piaci részesedése az Unióban.

(383)

Az érdekelt felek ismét rámutattak a Kínából származó szójafehérje esetére, amelyben a fő nyersanyag növekedése megszakította az ok-okozati összefüggést. A Bizottság azonban rámutatott arra, hogy ebben az esetben a termelési költségek növekedése a globális inflációs nyomás miatt globális volt, és hasonló mértékben érintette az összes piaci szereplőt, amit az is bizonyít, hogy a valamennyi egyéb harmadik országból (Kína kivételével) érkező behozatal árai 2022-ben jelentősen nőttek, majd a vizsgálati időszakban még tovább emelkedtek. Nevezetesen a fő nyersanyag, az ilmenitérc ára, amely a teljes termelési költség mintegy egyharmadát teszi ki, 2022-ben világszerte mintegy 80 %-kal nőtt a 2020-as szinthez képest, és a vizsgálati időszakban csak kismértékben csökkent.

(384)

A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy a növekvő előállítási költségek nem járultak hozzá az uniós gazdasági ágazat által a vizsgálati időszakban elszenvedett kárhoz.

(385)

2024. április 3-án az AkzoNobel további állításokat nyújtott be az ok-okozati összefüggés hiányára vonatkozóan, és a TZMI, egy piaci információkkal foglalkozó ügynökség által 2024 februárjában közzétett, a titán-dioxid-piac globális helyzetéről szóló jelentésre támaszkodott. A jelentés azt sugallja, hogy a titán-dioxid piaca helyreáll, és az uniós piacon áremelkedéseket, illetve az uniós gyártók jövedelmezősége esetében növekedést jelez előre.

(386)

A Bizottság e tekintetben megjegyezte, hogy bár a jelentés az európai piaci viszonyok javulását sugallja, mégis gyengének minősíti azokat az általa elemzett különböző mérőszámok tekintetében. Ezen túlmenően, ami az európai árakat és az uniós gyártók belföldi piaci jövedelmezőségének javulására vonatkozó előrejelzéseket illeti, maga a jelentés is elismeri, hogy az uniós gazdasági ágazat által elérhető árszintekre vonatkozó előrejelzései – legalábbis részben – e vizsgálat pozitív eredményének feltételezésével készültek.

(387)

Így, még ha ez a jelentés teljes pontossággal jelezné is előre az uniós gazdasági ágazat jövőbeli teljesítményét, ezt az előrejelzést lényegében az uniós piacon helyreállított egyenlő versenyfeltételeknek megfelelő forgatókönyv alapján teszi, és így nem szolgálhat ellenérvként ahhoz, hogy a Bizottság ne hozzon olyan határozatot, amelyen maga az előrejelzés is alapul, legalábbis részben.

(388)

Amint arra a felek helyesen rámutattak, több tényező is kihívások elé állította az uniós gazdasági ágazatot. Először is, 2022-ben és a vizsgálati időszakban az uniós piacon a TiO2 iránti kereslet rendkívüli visszaesése volt tapasztalható. Másodszor, mindkét évben jelentősen megnövekedtek az energiaköltségek az uniós piacon, az ilmenit költsége pedig világszerte emelkedett. Harmadszor, a figyelembe vett időszak első három évében a mexikói importárak alacsonyabbak voltak, mint a kínai árak.

(389)

Ezek egyike sem teszi semmissé azonban azt a tényt, hogy i. más harmadik országokkal ellentétben a Kínából érkező behozatal volumene nőtt a figyelembe vett időszakban (a 2021. évi rendkívüli körülmények miatti átmeneti lassulás mellett), ii. a kínai behozatal dömpingárakon érkezett Európába, iii. a 2022-ben és a vizsgálati időszakban zsugorodó piacon a kínai behozatal piaci részesedése az uniós gazdasági ágazat és a más harmadik országokból érkező behozatal kárára nőtt, és iv. a vizsgálati időszakban, amikor az összes többi országból érkező behozatal árai nagyjából megegyeztek a 2022. évi árakkal, a kínai behozatal ára drámaian, a 2022. évi árak egynegyedével csökkent, ami jelentős árlenyomást és áreróziót okozott az uniós gazdasági ágazat vonatkozásában.

(390)

A Bizottság ennek alapján megvizsgálta a felek által az uniós gyárak bezárásával kapcsolatban felhozott érveket. A panaszban a panaszos azt állította, hogy a három uniós titán-dioxid-üzemet a kínai behozatal által gyakorolt nyomás miatt zárták be, és a Covid19-világjárvány kivételesen kedvező feltételei nélkül több bezárásra lehetett volna számítani. Számos érdekelt fél nem értett egyet ezzel, és azt állította, hogy ezt a következtetést nem támasztják alá bizonyítékok, és hogy a bezárások más körülményeknek tudhatók be, és nem tulajdoníthatók a Kínából származó állítólagos dömpingelt behozatalnak. A felek rámutattak a vállalatok nyilvános nyilatkozataira, amelyek a termelés korlátozását vagy az üzemek bezárását a kedvezőtlen piaci feltételeknek – például a kereslet csökkenésének, a termelési költségek emelkedésének és általában a rossz gazdasági feltételeknek – tulajdonítják, miközben a Venator (az egyik, a mintában nem szereplő uniós gyártó) scarlinói üzeme kifejezetten a szabályozói jóváhagyások megszerzése terén szembesült problémákkal.

(391)

Hasonlóképpen, az érdekelt felek kiemelték az uniós gyártók (Kronos, Police, Venator, Cinkarna) üzleti jelentéseiből származó további nyilatkozatokat, amelyek elismerték, hogy a kereslet csökkenése és a termelési költségek növekedése okozta az uniós gazdasági ágazat nehéz helyzetét. A felek azt állították, hogy ez azt bizonyítja, hogy a Kínából származó behozatal összességében nem tehető felelőssé az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kárért.

(392)

A Bizottság e tekintetben megjegyezte, hogy bár a Venator Scarlino üzeme valóban a függőben lévő hatósági jóváhagyások miatt nem tudott teljes kapacitással üzemelni, mind a Kronos, mind a Venator hivatkozott nyilatkozataiból kitűnik, hogy a termelés szintjére és folytatására vonatkozó döntéseket az általában véve kihívást jelentő piaci feltételek figyelembevételével hozzák meg. Amint azt a fenti elemzés egésze mutatja, ezek egyértelműen magukban foglalják a Kínából származó, a piacra nyomást gyakorló dömpingelt behozatalt, míg számos említett jelentés maga is a Kínából származó olcsó behozatalt nevezi meg az egyik kihívásként (115).

(393)

A Bizottság megkülönböztette és elválasztotta egymástól az uniós gazdasági ágazat helyzetét befolyásoló összes ismert tényező hatásait és a dömpingelt behozatal káros hatásait. A csökkenő kereslet, a termelési költségek növekedése és az egyéb harmadik országokból, különösen Mexikóból érkező behozatal által az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumenének, árainak és jövedelmezőségének negatív alakulására gyakorolt hatás csak részleges volt.

(394)

A fentiek alapján a Bizottság a vizsgálat e szakaszában arra a következtetésre jutott, hogy az érintett országból érkező dömpingelt behozatal jelentős kárt okozott az uniós gazdasági ágazatnak, és az egyéb tényezők – akár külön-külön, akár együttesen vizsgálva – nem gyengítették a jelentős kár és a dömpingelt behozatal közötti ok-okozati összefüggést. A kár elsősorban piacvesztés, áralákínálás és árlenyomás, romló jövedelmezőség, a beruházások romló megtérülése, valamint a pénzforgalom csökkenése formájában jelentkezik.

(395)

A panaszos a panaszban azt állította, hogy az alaprendelet 7. cikkének (2a) bekezdése értelmében vett nyersanyagpiaci torzulások állnak fenn.

(396)

Ennek megfelelően az intézkedések megfelelő szintjére vonatkozó értékelés elvégzéséhez a Bizottság az alaprendelet 7. cikkének (2a) bekezdésével összhangban elsőként megállapította annak a vámnak az összegét, amely torzulások hiányában megszüntetné az uniós gazdasági ágazatot érő kárt.

(397)

Ezt követően a Bizottság megvizsgálta, hogy a mintában szereplő exportáló gyártók dömpingkülönbözete magasabb lenne-e, mint a kárkülönbözetük.

(398)

A kár megszűnne, ha az uniós gazdasági ágazat az alaprendelet 7. cikkének (2c) és (2d) bekezdése értelmében képes lenne egy meghatározott irányáron értékesíteni, és ezáltal elérne egy meghatározott nyereségcélt.

(399)

Az alaprendelet 7. cikkének (2c) bekezdésével összhangban a Bizottság a nyereségcél megállapítása során figyelembe vette az érintett országból érkező behozatal megnövekedése előtti jövedelmezőséget, a költségek, a beruházások, a kutatás és fejlesztés (a továbbiakban: K+F) és az innováció teljes költségének fedezéséhez szükséges jövedelmezőséget, valamint azt a jövedelmezőséget, amelyre rendes versenykörülmények között számítani lehet. Ez a haszonkulcs nem lehet 6 %-nál kisebb.

(400)

Első lépésként a Bizottság megállapította azt az alapnyereséget, amely rendes versenyfeltételek mellett fedezi a teljes költséget.

(401)

Mind a PPG, mind a CNCIA ellenezte a panaszos által javasolt nyereségcélt (10,2 %), mert túl magasnak tartotta. A PPG azt állította, hogy a vizsgálati időszak egyik éve sem volt megfelelő az alapnyereség megállapításához, mivel minden évben kivételes gazdasági helyzet állt fenn, és emlékeztetett a Bizottságnak a Kínából származó egyes polietilén-tereftalátok behozatalára vonatkozó dömpingellenes vizsgálat során levont saját következtetéseire (116). Azt állította továbbá, hogy mivel az uniós gazdasági ágazat a figyelembe vett időszakban a termelési költségénél magasabb áron tudott értékesíteni, az alapnyereséget a négy év átlagos nyereségeként kell megállapítani. A CNCIA továbbá azt állította, hogy a Bizottságnak ugyanazt az alapnyereséget kellene alkalmaznia, mint amelyet a Kínából származó elektrolitikus mangán-dioxidok behozatalára vonatkozó dömpingellenes vizsgálat során alkalmazott (117), mivel az elektrolitikus mangán-dioxid ugyanúgy szervetlen vegyület, mint a titán-dioxid.

(402)

A Bizottság megjegyezte, hogy az uniós gyártók értékesítési áraira vonatkozó állítás a panaszban feltüntetett figyelembe vett időszak tekintetében pontos lehetett, de a Bizottság által alkalmazott vizsgálati időszakban már nem volt releváns. Amint azt a fentiekben bemutattuk, az uniós gazdasági ágazat értékesítési árai a vizsgálati időszakban jóval a termelési költségek alatt voltak. Az uniós gazdasági ágazat adott évi teljesítményének figyelembevételével megállapított jövedelmezőség tehát nem tükrözné a teljes költség megtérüléséhez szükséges jövedelmezőséget.

(403)

Ami a CNCIA állítását illeti, pusztán az a tény, hogy az elektrolitikus mangán-dioxid és a titán-dioxid egyaránt szervetlen vegyi anyag, még nem jelenti azt, hogy gyártóik hasonló piacokon tevékenykednének, vagy hogy összehasonlítható lenne a teljesítményük, és a Bizottságnak nem nyújtottak be olyan bizonyítékot, amely arra utalna, hogy az lenne.

(404)

A Bizottság megjegyezte, hogy a figyelembe vett időszakban a kínai behozatal piaci részesedése 2021-ben volt a legalacsonyabb, és a jövedelmezőség és a pénzforgalom abban az évben volt a legpozitívabb. A kínai behozatal abban az évben megfigyelt csökkenése azonban – amint azt fentebb kifejtettük – a szállítási válság által okozott rendkívüli körülményeknek tudható be. A Covid19 miatti lezárások által kiváltott növekvő kereslettel együtt az uniós gazdasági ágazat teljesítménye ebben az évben kivételesen pozitív volt. A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy 2021 nem minősül reprezentatív évnek az alaprendelet 7. cikkének (2c) bekezdése szerinti alapnyereség tekintetében.

(405)

Továbbá, akárcsak 2021-et, a 2020-as évet is befolyásolták a Covid-19 miatti lezárások idején az „otthonmaradás” jellemezte gazdaságban a megnövekedett fogyasztásnak köszönhető kedvező körülmények, még ha kisebb mértékben is. Az e szakaszban rendelkezésre álló információk alapján a Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy 2020 nem minősül reprezentatív évnek az alaprendelet 7. cikkének (2c) bekezdése szerinti alapnyereség tekintetében sem.

(406)

Végezetül a Kínából érkező behozatal növekedése és az uniós gazdasági ágazat 2022-ben kezdődött és a vizsgálati időszakban is folytatódó hirtelen visszaesése miatt egyik év sem minősül reprezentatívnak az alaprendelet 7. cikkének (2c) bekezdése szerinti alapnyereség megállapítása szempontjából.

(407)

A Bizottság egy, a szokásos versenyfeltételekkel jellemezhető időszakot keresve az elmúlt tíz év során elért jövedelmezőség vizsgálatát kívánta elvégezni. A mintában szereplő uniós gyártók a figyelembe vett időszakot megelőző három évre vonatkozóan szolgáltattak adatokat a jövedelmezőségről. A Bizottság azonban nem kapott a mintában szereplő mindhárom uniós gyártótól a kizárólag a TiO2 független vevőknek történő uniós értékesítéseire vonatkozó jövedelmezőségi adatokat az említett évek tekintetében. Ezért a Bizottság számára jelenleg rendelkezésre álló információk alapján nem lehetett megállapítani a vizsgált termék független uniós vevőknek történő értékesítésére vonatkozó jövedelmezőséget.

(408)

Mivel nincs bizonyíték arra vonatkozóan, hogy szokásos versenyfeltételek mellett 6 %-nál magasabb jövedelmezőséget lehetne elérni, a Bizottság az alapnyereséget az alaprendelet 7. cikke (2c) bekezdésének megfelelően 6 %-ban határozta meg.

(409)

Két uniós gyártó bizonyítékokkal szolgált arra, hogy a figyelembe vett időszakban a beruházások, a kutatás-fejlesztés (K+F) és az innováció szintje normál versenyfeltételek mellett magasabb lett volna. A Bizottság a befektetési tervek, illetve az elutasított és elhalasztott projektek alapján ellenőrizte ezeket az információkat, bizonyítva, hogy ezek a befektetések valóban tervbe voltak véve. A Bizottság mindkét uniós gyártó állításait megalapozottnak találta. Annak érdekében, hogy ezt figyelembe vegye a nyereségcélban, a Bizottság kiszámította a beruházásokra, kutatás-fejlesztésre és innovációra fordított költségeknek a rendes versenyfeltételek mellett felmerülő, az uniós gazdasági ágazat által megadott és a Bizottság által ellenőrzött összege, illetőleg a figyelembe vett időszakban ténylegesen viselt összege közötti különbséget. Ez a különbség az árbevétel százalékában kifejezve 0,09 % volt.

(410)

A beruházásokra, kutatás-fejlesztésre és innovációra fordított költségeknek ezt a 0,09 %-os különbségét hozzáadta a (398) preambulumbekezdésben említett 6 %-os alapnyereséghez, ami 6,09 %-os nyereségcélt eredményezett.

(411)

Végezetül a Bizottság az alaprendelet 7. cikkének (2d) bekezdésével összhangban megvizsgálta azokat a jövőbeni költségeket, amelyek az intézkedéseknek a 11. cikk (2) bekezdése szerinti alkalmazási időszakában jelentkeznek, és amelyeket az uniós gazdasági ágazatnak viselnie kell az alaprendelet Ia. mellékletében felsorolt ILO-egyezményekből fakadóan, valamint azon többoldalú környezetvédelmi megállapodásokból és az azokhoz fűzött jegyzőkönyvekből fakadóan, amelyeknek az Unió részes fele. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a Bizottság 60,68 EUR/t többletköltséget állapított meg.

(412)

Ennek alapján a Bizottság az uniós gazdasági ágazat hasonló termékének kárt nem okozó árait [3 400–3 800] EUR/t és [3 600–4 000] EUR/t összegben számította ki úgy, hogy a fent említett nyereségcélt (lásd a fenti (410) preambulumbekezdést) hozzáadta a három uniós gyártó vizsgálati időszak alatti termelési költségeihez, amelyet típusonként kiigazított a 7. cikk (2d) bekezdése szerint.

(413)

A Bizottság ezt követően úgy határozta meg a kárkülönbözetet, hogy az érintett országban működő, a mintában szereplő együttműködő exportáló gyártók által alkalmazott importárnak az alákínálás-számítás céljából meghatározott súlyozott átlagos értékét összehasonlította a három uniós gyártó által az uniós piacon a vizsgálati időszakban értékesített hasonló termék súlyozott átlagos, kárt nem okozó árával. Az ezen összehasonlítás során megállapított esetleges különbséget a Bizottság kifejezte a behozatalok CIF-alapon számított súlyozott átlagos értékének százalékában.

(414)

A kár megszüntetéséhez szükséges mérték meghatározása az „egyéb együttműködő vállalatok” és a „minden más vállalat” kategóriába tartozó vállalatok esetében ugyanúgy történt, mint az ugyanezen vállalatokhoz tartozó dömpingkülönbözet megállapítása (lásd a (255)–(259) preambulumbekezdést).

(415)

A jelen ügyben a panaszosok azt állították, hogy az alaprendelet 7. cikkének (2a) bekezdése értelmében vett nyersanyagpiaci torzulások állnak fenn. Ennek megfelelően az intézkedések megfelelő szintjére vonatkozó értékelés elvégzéséhez a Bizottság az alaprendelet 7. cikkének (2a) bekezdésével összhangban elsőként megállapította annak a vámnak az összegét, amely torzulások hiányában megszüntetné az uniós gazdasági ágazatot érő kárt. Ezt követően megvizsgálta, hogy a mintában szereplő exportáló gyártók dömpingkülönbözete nagyobb lenne-e kárkülönbözetüknél (lásd a (417)–(418) preambulumbekezdést).

(416)

Az eljárás megindításáról szóló értesítésben foglaltak szerint a panaszos elegendő bizonyítékot szolgáltatott a Bizottságnak arra vonatkozóan, hogy az érintett országban a vizsgált termék esetében nyersanyagpiaci torzulások állnak fenn. A panaszban szereplő bizonyítékok szerint az ilmenit, amely a vizsgált termék előállítási költségének 25 %-át teszi ki, Kínában saját célú bányászat tárgyát képezi. Emellett Kínában az ilmenit exportja esetében nincs héa-visszatérítés. Az alaprendelet 7. cikke (2a) bekezdésének második albekezdése mindkét intézkedést a nyersanyagpiaci torzulások között sorolja fel. Ezért a jelen vizsgálat keretében a Bizottság az alaprendelet 7. cikkének (2a) bekezdésével összhangban elemezte ezeket az állítólagos torzulásokat annak megállapítása érdekében, hogy a kár megszüntetéséhez elegendő lenne-e a dömpingkülönbözetnél alacsonyabb vám kivetése.

(417)

mivel azonban a kár megszüntetéséhez elegendő különbözetek nagyabbak a dömpingkülönbözeteknél, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a vizsgálat e szakaszában nem szükséges foglalkozni ezzel a szemponttal.

(418)

A fentiekben bemutatott értékelés alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az ideiglenes vámok összegét az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdésével összhangban helyénvaló meghatározni.

(419)

A fenti értékelés alapján az ideiglenes dömpingellenes vámokat az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdésével összhangban az alábbiak szerint indokolt megállapítani:

(420)

Miután az alaprendelet 7. cikke (2) bekezdésének alkalmazása mellett döntött, a Bizottság az alaprendelet 21. cikkével összhangban megvizsgálta, hogy a kárt okozó dömping megállapítása ellenére egyértelműen kijelenthető-e, hogy a jelen ügyben az intézkedések elfogadása nem szolgálja az Unió érdekét.

(421)

Az uniós érdek meghatározása az összes érintett érdek értékelésén alapult, beleértve az uniós gazdasági ágazat, a független importőrök és kereskedők, valamint a felhasználók érdekeit is.

(422)

A Bizottság emlékeztet arra, hogy az uniós gazdasági ágazat 11 gyártóból áll, amelyek értékesítése és jövedelmezősége a figyelembe vett időszak második felében jelentősen csökkent, ami kedvezőtlen hatást gyakorolt az uniós gazdasági ágazat piaci részesedésére, készletszintjére, beruházásaira, beruházásai megtérülésére, valamint pénzforgalmára. A Bizottság ebben a szakaszban arra a következtetésre jutott, hogy az uniós gazdasági ágazatot jelentős kár érte az érintett országból érkező dömpingelt behozatal miatt (lásd a fenti (337) preambulumbekezdést).

(423)

Amennyiben nem kerül sor ideiglenes intézkedések meghozatalára, a dömpingelt behozatal árleszorító hatása következményeképpen a gyenge jövedelmezőségi és más pénzügyi mutatók miatt az uniós gazdasági ágazat valószínűleg kénytelen lesz beszüntetni a titán-dioxid előállítását. Az ideiglenes dömpingellenes intézkedések bevezetését követően azonban az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumene és árai várhatóan emelkedni fognak az uniós piacon, ami javítja az ágazat jövedelmezőségi és egyéb pénzügyi mutatóit, és ennélfogva megakadályozza a bezárást.

(424)

Egyértelmű tehát, hogy az ideiglenes dömpingellenes intézkedések az uniós gazdasági ágazat érdekében állnának.

(425)

A (10) preambulumbekezdésben említett független importőr végül nem nyújtott be kitöltött kérdőívet. A Bizottsághoz nem érkezett válasz a kérdőívre az importőröktől és a kereskedőktől.

(426)

Ezen az alapon a Bizottság ideiglenesen azt a következtetést vonta le, hogy a dömpingellenes intézkedések meghozatala esetén nem valószínűsíthető, hogy az negatív hatással járna az uniós importőrök és gyártók helyzetére.

(427)

Összesen 23 felhasználó és felhasználói szövetség vett részt ebben a vizsgálatban, ellenezve a vámok kivetését. Ezek közül hat felhasználó nyújtott be kitöltött kérdőívet. A többi észrevételeket nyújtott be.

(428)

A titán-dioxid fő felhasználási területe a festékek és bevonatok ágazata, amely a piac több mint 60 %-át teszi ki; a teljes kereslet mintegy 55 %-át az építészeti és ipari festékek, körülbelül 5 %-át pedig az ipari festékek teszik ki. A piac második legnagyobb szegmense a műanyagipar (körülbelül 25 %), ezt követi a papíripar 12 %-kal, a speciális felhasználás pedig 4 %-kal. Kitöltött kérdőívek érkeztek a festékek és bevonatok, a grafikai festékek, a laminált papírok és a műanyagipar területén tevékenykedő felhasználóktól. Mind a hat kitöltött kérdőív ellenőrzésére a helyszínen, a felhasználók telephelyén került sor.

(429)

Az intézkedések eltérő valószínűsíthető hatásokat gyakorolnának a felhasználókra, attól függően, hogy az értékesítési piac mely szegmensében működnek. A Bizottság külön elemezte a titán-dioxid felhasználóinak helyzetét olyan speciálisabb alkalmazások esetében, mint a laminált papír és a grafikai festékek (ezek a felhasználók termékkörre vonatkozó állításokat is benyújtottak), valamint a titán-dioxid felhasználóinak helyzetét a fő alkalmazási területen, azaz a festékek, bevonatok és műanyagok esetében.

(430)

Először is, azon hat felhasználó közül, amelynek a kérdőívre adott válaszait a Bizottság ellenőrizte, a lehetséges intézkedések leginkább a laminált papírgyártókat fogják érinteni. A titán-dioxid a teljes előállítási költségük mintegy [25–35] %-át teszi ki, és a titán-dioxid mintegy [10–40] %-át Kínából szerzik be. Mindkét felhasználó azt is bizonyította, hogy a vizsgálati időszakban alacsony vagy negatív jövedelmezőséggel működött. A Bizottság becslése szerint a vámok kivetése, továbbá minden más tényező változatlansága esetén a jövedelmezőségük körülbelül [2–3] százalékponttal csökkenne. A fenti (52) preambulumbekezdésben említettek szerint azonban ez a két felhasználó a titán-dioxid nagy részét Kínától eltérő forrásokból szerzi be, így a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy ez a két felhasználó elegendő alternatív beszerzési forrással rendelkezik.

(431)

Másodszor, a Flint Group, egy grafikaifesték-gyártó bizonyítékot szolgáltatott arra vonatkozóan, hogy a titán-dioxidot tartalmazó termékek a teljes forgalmának csak korlátozott részét teszik ki, míg a kínai titán-dioxid e termékek előállítási költségeinek csak egy részét adja. A Flint vállalati struktúrájának összetettsége és amiatt, hogy számos, titán-dioxidot tartalmazó tintaformulát állítanak elő több uniós üzemben, a Flint nem tudott pontos adatokkal szolgálni a titán-dioxiddal kapcsolatos üzleti szegmens jövedelmezőségéről. A Flint azonban a vizsgálati időszakban a teljes vállalat szintjén egészséges jövedelmezőséget mutatott.

(432)

A rendelkezésre álló információk alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy amennyiben dömpingellenes vámok kivetésére kerülne sor, és minden más tényező változatlan maradna, az üzleti tevékenység titán-dioxidhoz kapcsolódó szegmensében való jövedelmezősége valószínűleg kevesebb mint egy százalékponttal csökkenne (118), tekintettel a titán-dioxidnak a teljes forgalmában és termelési költségében való alacsony részarányára. A vállalat emellett nyereséges maradna. A Bizottság nem tudta meghatározni a csoport általános jövedelmezőségére gyakorolt hatást, de a hatás még kevésbé lenne hangsúlyos. A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy a vámok nem érintenék jelentős mértékben a Flint Groupot.

(433)

Harmadszor, a két másik felhasználó, az AkzoNobel és a Sherwin-Williams Italy SRL (a továbbiakban: Sherwin-Williams) két nagy festék- és bevonatgyártó. A festék- és bevonatgyártók a TiO2 legnagyobb felhasználói a mennyiséget tekintve. A vámoknak az ezen felhasználói kategória teljesítményére gyakorolt hatása sokkal kevésbé lenne markáns. Az AkzoNobel az Unióban jelen lévő valamennyi vállalat szintjén kitöltötte a kérdőívet. A kínai titán-dioxid a teljes előállítási költségük elhanyagolható részét teszi ki, és nyereségesek voltak a vizsgálati időszakban. A Sherwin Williams a két, a vámok által leginkább érintett vállalat, valamint a teljes uniós üzleti tevékenység vonatkozásában töltötte ki a kérdőívet. A kínai TiO2 e két vállalat teljes termelési költségének csak kis részét teszi ki. Míg a TiO2-t tartalmazó termékeik jövedelmezősége alacsony volt a vizsgálati időszakban, a Sherwin-Williams mindkét vállalata egészséges általános jövedelmezőségről tett tanúbizonyságot. E két üzem teljes forgalma a Sherwin-Williams teljes uniós forgalmának kis részét teszi ki, amely a vizsgálati időszakban nyereséges volt. A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy mindkét felhasználó, még ha nem is tudta volna áthárítani ezt a költségnövekedést a fogyasztókra, viselni tudta volna az intézkedések hatását.

(434)

Végezetül a Schulman Plastics, egy műanyagokat és kapcsolódó anyagokat gyártó nagy uniós gyártó, benyújtotta a kitöltött kérdőívet az egyik olyan üzemére (Masterbatch White [MW] üzletág) vonatkozóan, amely az ebben a szakaszban értékelt vállalatok közül a leginkább érintett lesz a vámok által. Ez az üzem a TiO2-nek csak egy részét szerzi be Kínából, de a TiO2teszi ki teljes előállítási költségének túlnyomó többségét. A vizsgálati időszakban az MW-üzletág jövedelmezősége egészséges volt, míg a teljes üzem még jobban teljesített, mint az MW-üzletág. Bár a költségszerkezete miatt minden felhasználó közül a Schulman Plastics jövedelmezőségét érintenék a leginkább a vámok, a Bizottság úgy becsülte, hogy még ha nem is tudná áthárítani ezt a költségnövekedést a vevőire, akkor is nyereséges maradna.

(435)

Amint ebben a szakaszban látható, a kitöltött kérdőíveket benyújtó felhasználók többsége az ideiglenes dömpingellenes vámok figyelembevételével is nyereséges maradna. Ezenkívül más beszerzési források is rendelkezésükre álltak. A Bizottság így arra a következtetésre jutott, hogy az intézkedések összességében nem fogják aránytalanul hátrányosan érinteni a felhasználókat. A vizsgálati időszakban két felhasználó (Felix és Sherwin-Williams) működött veszteségesen a titán-dioxid szegmensben, és összesen mintegy 1 000 főt foglalkoztatott. A (430) és (433) preambulumbekezdésben kifejtett okok miatt azonban a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az intézkedések bevezetése nem fogja jelentősen rontani a helyzetüket. Ezzel szemben, ha az uniós gyártók felhagynak üzleti tevékenységükkel, ez valamennyi felhasználó esetében megszünteti a kínálat nagy részét.

(436)

Több felhasználó, felhasználói szövetség és a CNCIA írásbeli beadványt nyújtott be, amelyben azt állították, hogy a vámok kivetése ellentétes lenne az uniós érdekkel.

(437)

Először is, a felhasználók azt állították, hogy korlátozott számú titán-dioxid-gyártó működik az Unióban, és a kapacitásuk nem elegendő az uniós kereslet kielégítéséhez. Ezért különböző beszerzési forrásokra van szükség, és a piac rendes működésének lehetővé tétele érdekében a kínai titán-dioxid-behozatalnak jelen kell lennie a piacon. Az egyik felhasználó azt állította, hogy az értékesítési iparágakban gyakran vannak olyan időszakok, amikor extrém nagy hiány van titán-dioxidból, amelyet mindenkinek úgy osztanak ki, és az uniós gyártók a titán-dioxid iránti keresletüket csak korlátozottan tudták fedezni. Emellett azt állították, hogy a kínai behozatal az uniós üzemek bezárása miatt az Unió alapvető ellátási forrásává válik. Azt állították továbbá, hogy a dömpingellenes vámok megszüntetnék a Kínából érkező készleteket, és még kiszolgáltatottabbá tennék a felhasználókat a 2021/2022-ben tapasztalt ellátási hiányokkal szemben.

(438)

A Bizottság e tekintetben emlékeztetett arra, hogy a dömpingellenes vámok célja nem az uniós piac lezárása az érintett országból származó behozatal előtt, hanem a tisztességtelen piaci gyakorlatok kezelése és az egyenlő versenyfeltételek helyreállítása, ami pontosan lehetővé tenné a piac rendes működését. Még ha a Kínából érkező behozatal teljesen el is tűnne, számos más harmadik országból többféle ellátási forrás áll rendelkezésre, ami garantálja az ellátás stabilitását. Ezenkívül az uniós gyártók a vizsgálat során bizonyították, hogy a piaci feltételek normalizálásáig több, kapacitásbővítésre irányuló beruházást terveznek. Ami a 2021-es és 2022-es ellátási hiányt illeti, a Bizottság megjegyezte, hogy ezekben az években az ellátási problémákat pontosan az ellátási láncok hossza okozta, amelyeket a szállítási válság így súlyosan megzavart. Következésképpen az Unió kapacitásvesztése az, ami súlyosbíthatja azokat a hasonló ellátási hiányokat, amelyeket a világgazdaságot érő jövőbeli sokkhatások okoznak. A Bizottság ezért a fenti érveket mint megalapozatlanokat elutasította.

(439)

Másodszor, egyes érdekelt felek azt állították, hogy a titán-dioxid áremelkedése negatív hatást gyakorolna az általános uniós inflációra és különösen káros lenne a fontos építőipari ágazatra nézve, mivel az a festék- és lakkgyártók számára kulcsfontosságú értékesítési ágazat. A felhasználók azt állították, hogy az építőipari ágazatban a költségek továbbra is emelkednek, és a gazdasági válság így is súlyosan érinti azt.

(440)

A Bizottság e tekintetben megjegyezte, hogy az építőipari ágazat egyetlen résztvevője sem vett részt érdekelt félként ebben a vizsgálatban, hogy kifogást emeljen a vámok kivetése ellen. Ezenkívül nem nyújtottak be bizonyítékot annak számszerűsítésére, hogy a vámok kivetése milyen hatást gyakorolna az építőiparra. A Bizottság ezért a fenti érvet mint megalapozatlant elutasította.

(441)

Harmadszor, több érdekelt fél azt állította, hogy a felhasználók és a továbbfeldolgozó ágazatok nem tudják továbbhárítani a további költségnövekedést az ügyfeleikre, de nem szolgáltattak bizonyítékot ennek alátámasztására. A Bizottság tehát nem tudta ellenőrizni ezen állítás valódiságát. Valószínűtlennek tűnik azonban, hogy egy általános inflációs környezetben, ahol az árak általában véve emelkednek, a felhasználók ne emelhessék áraikat annak érdekében, hogy ellensúlyozzák azt a csekély hatást, amelyet a dömpingellenes vámok esetlegesen gyakorolnak a termelési költségeikre. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(442)

Negyedszer, néhány felhasználó továbbá azt állította, hogy a termelésük nagy részét (például a kerámiatermékeket) exportálják, és mivel a termelés során nagymértékben függnek a titán-dioxidtól, a titán-dioxid költségeinek e vizsgálatból eredő bármilyen növekedése versenyhátrányba hozza őket az Unión kívül működő versenytársaikkal szemben, és növeli a továbbfeldolgozás külföldre történő kiszervezésének kockázatát.

(443)

Ezek a felhasználók azonban nem szolgáltattak olyan ellenőrizhető információkat (például kitöltött kérdőíveket), amelyek lehetővé tették volna a Bizottság számára, hogy meghatározza a kínai titán-dioxid súlyát a költségszerkezetükben, és pontosan értékelje a teljesítményükre gyakorolt hatást az Unióban. A Bizottság ennélfogva ezt az állítást elutasította.

(444)

Ötödször, számos más felhasználó – masterbatches-gyártók – azt állította, hogy az Unión kívüli versenytársak sokkal alacsonyabb költséggel jutnak majd hozzá a kínai titán-dioxidhoz, és versenyképesebb módon fogják tudni értékesíteni termékeiket az Unióban. A termékük több mint [75–80] % titán-dioxidot tartalmaz, ezért azt állították, hogy az 50 %-os árkülönbség teljesen versenyképtelenné teszi őket, és arra kényszerülhetnek, hogy bezárják az Unióban található létesítményeiket. A downstream ágazatok versenyképessége is csökkenni fog a belföldi és az exportpiacokon.

(445)

A Bizottság e tekintetben megjegyezte, hogy az USA már vetett ki dömpingellenes vámot a kínai titán-dioxidra, Brazília pedig 2024 áprilisában saját dömpingellenes vizsgálatot indított. Más piacok ezért már most intézkedéseket hoznak a kínai dömpingelt behozatal torzító gyakorlatainak kiigazítására. A Bizottság továbbá úgy ítélte meg, hogy még ha a titán-dioxid kereskedelmét Kínából más harmadik piacokra terelnék is, ami csökkentené a downstream ágazatok versenyképességét, még az is kisebb negatív hatást gyakorolna ezekre az iparágakra, mint az uniós titán-dioxid-gyártók eltűnése, amely ellátási hiánynak és súlyosabb kínálati sokkoknak tenné ki a downstream ágazatokat.

(446)

A fentiek alapján a Bizottság megállapította, hogy nem álltak fenn olyan kényszerítő okok, amelyek alapján arra lehet következtetni, hogy a Kínából származó titán-dioxid-behozatalra vonatkozó ideiglenes intézkedések bevezetése a vizsgálat e szakaszában nem szolgálja az Unió érdekét.

(447)

A Bizottságnak a dömpinggel, a kárral, az ok-okozati összefüggéssel, az intézkedések szintjével és az uniós érdekkel kapcsolatos következtetései alapján helyénvaló ideiglenes intézkedéseket bevezetni annak megakadályozása érdekében, hogy a dömpingelt behozatal további kárt okozzon az uniós gazdasági ágazatnak.

(448)

Az érintett országból származó titán-oxid behozatalára ideiglenes dömpingellenes intézkedéseket kell bevezetni az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdésével összhangban. A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a kár megszüntetésének megfelelő szintje a dömpingkülönbözet.

(449)

A fentiek alapján az ideiglenes dömpingellenes vám vámtételei a vámfizetés nélküli, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következők:

(450)

Az e rendeletben egyes meghatározott vállalatok számára megállapított egyedi dömpingellenes vámtételek a vizsgálat ténymegállapításain alapulnak. Ezért a jelenlegi vizsgálat során e vállalatok tekintetében megállapított helyzetet tükrözik. Ezek a vámtételek kizárólag az érintett országból származó és a megnevezett jogalanyok által gyártott érintett termék behozatalára vonatkoznak.

(451)

Az e rendelet rendelkező részében kifejezetten meg nem nevezett vállalatok – ideértve a kifejezetten megnevezett vállalatokkal kapcsolatban álló vállalatokat is – által előállított érintett termék behozatalára a „minden más vállalat” esetében alkalmazandó vámtételt kell alkalmazni. E vállalatok esetében az egyedi dömpingellenes vámtételek nem alkalmazhatók.

(452)

A vámtételek közötti különbségből adódó, az intézkedések kijátszásával kapcsolatos kockázat lehető legkisebbre csökkentése érdekében különleges intézkedésekkel szükséges biztosítani az egyedi dömpingellenes vámok alkalmazását. A vállalatoknak, amelyekre egyedi dömpingellenes vámok vonatkoznak, a tagállamok vámhatóságai felé érvényes kereskedelmi számlát kell bemutatniuk. A számlának meg kell felelnie az e rendelet 1. cikkének (3) bekezdésében meghatározott követelményeknek. Amennyiben a behozatalt nem kíséri ilyen számla, akkor a „minden más vállalatra” megállapított dömpingellenes vám alkalmazandó.

(453)

Bár a számla bemutatása szükséges ahhoz, hogy a tagállamok vámhatóságai egyedi dömpingellenes vámtételeket alkalmazhassanak a behozatalokra, nem a számla jelenti az egyetlen olyan elemet, amelyet a vámhatóságoknak figyelembe kell venniük. Ugyanis még ha a bemutatott számla teljesíti is az e rendelet 1. cikkének (3) bekezdésében előírt összes követelményt, a tagállamok vámhatóságainak akkor is el kell végezniük a szokásos ellenőrzéseket, és – minden más esethez hasonlóan – további dokumentumokat (fuvarokmányokat stb.) is bekérhetnek a nyilatkozatban foglalt adatok pontosságának ellenőrzése céljából, valamint annak érdekében, hogy az alacsonyabb vámtétel ebből következő alkalmazása a vámjognak megfelelően indokolt legyen.

(454)

Amennyiben az érintett intézkedések bevezetését követően alacsonyabb egyedi vámtételekben részesülő vállalatok valamelyike kivitelének mennyisége jelentősen megnő, ez a mennyiségi növekedés önmagában is az alaprendelet 13. cikkének (1) bekezdése szerinti, a kereskedelem szerkezetében az intézkedések bevezetése nyomán bekövetkezett változásnak tekinthető. Ilyen körülmények között, és amennyiben a feltételek teljesülnek, a kijátszások feltárására vizsgálatot lehet indítani. Ez a vizsgálat többek között irányulhat annak megállapítására, hogy szükség van-e az egyedi vámtétel(ek) eltörlésére és ebből következően országos hatályú vám kivetésére.

(455)

A (3) preambulumbekezdésben említett módon a Bizottság nyilvántartásba vételi kötelezettséget vezetett be az érintett termék behozatalaira. A nyilvántartásba vételnek az volt a célja, hogy az alaprendelet 10. cikkének (4) bekezdésével összhangban a vámok visszaható hatállyal beszedhetők legyenek.

(456)

Az eljárás jelenlegi szakaszában a dömpingellenes intézkedések esetleges visszamenőleges hatályú alkalmazásáról semmilyen döntést nem lehet hozni.

(457)

A Bizottság az alaprendelet 19a. cikkével összhangban tájékoztatta az érdekelt feleket az ideiglenes vámok tervezett kivetéséről. A Bizottság ezt a tájékoztatást a Kereskedelmi Főigazgatóság internetes honlapján keresztül a nyilvánosság számára is hozzáférhetővé tette. Az érdekelt felek három munkanapot kaptak arra, hogy a kifejezetten nekik megküldött számítások helytállóságával kapcsolatban észrevételeket tegyenek (előzetes tájékoztatás).

(458)

A mintában szereplő exportáló gyártók egyike észrevételeket nyújtott be a kapcsolatban álló kereskedő SGA-költségei megállapításának módszerére vonatkozóan. Az exportáló gyártó állításával ellentétben és a Bizottság állandó gyakorlatával összhangban a kapcsolatban álló kereskedő SGA-költségei nem tartalmazzák az olyan költségeket, mint például az említett exportáló gyártóra vonatkozó dömpingszámításokkal kapcsolatos „fuvarozás és vám”, „raktározás” és „biztosítás”. Ezenkívül három felhasználó, a Plastika Kritis SA, a Felix és a Munksjö nyújtott be észrevételeket az előzetes tájékoztatással kapcsolatban. A Bizottság megjegyezte, hogy ezen észrevételek egyike sem vonatkozott a számítások pontosságára, ezért azokat az ideiglenes intézkedések közzétételét követően az összes többi beadvánnyal együtt fogja vizsgálni.

(459)

A megfelelő ügyintézés érdekében a Bizottság fel fogja kérni az érdekelt feleket, hogy egy meghatározott határidőig tegyenek írásbeli észrevételeket, és/vagy kérjék a Bizottság és/vagy a kereskedelmi ügyekben eljáró meghallgató tisztviselő előtti meghallgatásukat.

(460)

Az ideiglenes vámok kivetésével kapcsolatos ténymegállapítások ideiglenesek, és a vizsgálat végleges szakaszában módosíthatók,