(1)

A 2008–2009-es globális pénzügyi válságra reagálva az Unió megkezdte az intézmények 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben (4) meghatározott prudenciális keretének széles körű reformját az uniós bankszektor rezilienciájának növelése céljából. A reform egyik fő eleme a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság által 2010-ben elfogadott nemzetközi standardok, különösen az úgynevezett „Bázel III reform” és az ennek nyomán születő Bázel III standardok végrehajtása volt. Az említett reformnak köszönhetően az uniós bankszektor reziliens alapokon lépett a Covid19-válságba. Mindazonáltal, bár az unióbeli intézmények általános tőkeszintje jelenleg többnyire kielégítő, a globális pénzügyi válságot követően azonosított problémák egy része még megoldásra vár.

(2)

E problémák kezelése, a jogbiztonság garantálása és az Unió G20-ban helyet foglaló nemzetközi partnereivel szembeni elkötelezettségének jelzése érdekében rendkívül fontos, hogy a 2017-ben elfogadott Bázel III reform (a továbbiakban: a véglegesített Bázel III keretrendszer) még fennálló elemei az uniós jogban hűen végrehajtásra kerüljenek. Ugyanakkor a végrehajtás során el kell kerülni az uniós bankrendszer egészére vonatkozó általános tőkekövetelmények jelentős növekedését, és figyelembe kell venni az uniós gazdaság sajátosságait. Amennyiben lehetséges, a nemzetközi standardokat átmeneti időszakokat alkalmazva kell kiigazítani. A végrehajtás várhatóan hozzájárul annak elkerüléséhez, hogy az unióbeli intézmények versenyhátrányba kerüljenek, különösen a kereskedelmi tevékenységek terén, ahol ezek az intézmények közvetlenül versenyeznek nemzetközi versenytársaikkal. Emellett a véglegesített Bázel III keretrendszer végrehajtásával az Unió egy évtizeden át tartó reformfolyamatot zár le. Ezzel összefüggésben az Uniónak el kell végeznie a bankrendszere átfogó értékelését, figyelembe véve valamennyi releváns dimenziót. A Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy végezze el a prudenciális és felügyeleti követelmények keretrendszerének holisztikus felülvizsgálatát. E felülvizsgálat során figyelembe kell venni az Unión belüli társasági formák, struktúrák és üzleti modellek különböző típusait. A felülvizsgálat során emellett tekintetbe kell venni a tőke-küszöbértéknek a tőkére és a likviditásra vonatkozó prudenciális szabályok részeként történő bevezetését, valamint alkalmazásának szintjét is. A felülvizsgálat alkalmával fel kell mérni, hogy a tőke-küszöbérték és annak alkalmazási szintje megfelelő szintű védelmet biztosít-e a betétesek számára, valamint megőrzi-e a pénzügyi stabilitást az Unióban, figyelembe véve mind az Unió egészében, mind a bankunióval kapcsolatban bekövetkezett fejleményeket annak valamennyi dimenziójában. E tekintetben a Bizottságnak megfelelően figyelembe kell vennie mind az Európai Parlament, mind az Európai Tanács bankunióra vonatkozó, releváns nyilatkozatait és következtetéseit.

(3)

A Bizottság 2023. június 27-én kötelezettséget vállalt arra, hogy elvégzi a bankrendszer helyzetének, valamint az egységes piacon alkalmazandó szabályozási és felügyeleti kereteknek a holisztikus, méltányos és kiegyensúlyozott értékelését. Ennek során figyelembe fogja venni az 575/2013/EU rendeletbe e rendelettel bevezetett módosítások hatását, valamint a bankunió állását annak valamennyi dimenziójában. Az elemzendő kérdések között a Bizottság meg fogja vizsgálni a tőke-küszöbérték bevezetését, valamint alkalmazásának szintjét is. Ezt az értékelést az 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (5) létrehozott európai felügyeleti hatóság (Európai Bankhatóság, EBH) és az Európai Központi Bank hozzájárulása, valamint az egységes felügyeleti mechanizmus adatai alapján végzi majd el, és konzultálni fog az érdekelt felekkel annak biztosítása érdekében, hogy a különböző szempontok megfelelően figyelembe vételre kerüljenek. A Bizottság e jelentés alapján adott esetben jogalkotási javaslatot terjeszt elő.

(4)

Az 575/2013/EU rendelet lehetővé teszi az intézmények számára, hogy szavatolótőke-követelményeiket sztenderd módszerek vagy belső modellen alapuló módszerek alkalmazásával számítsák ki. A sztenderd módszerek előírják az intézmények számára, hogy a szavatolótőke-követelményeket az 575/2013/EU rendelet által meghatározott, viszonylag konzervatív feltételezéseken alapuló, rögzített paraméterek alkalmazásával számítsák ki. Az illetékes hatóságok által jóváhagyandó, belső modellen alapuló módszerek lehetővé teszik az intézmények számára, hogy saját maguk becsüljék meg a szavatolótőke-követelmények kiszámításához szükséges paraméterek többségét vagy mindegyikét. A Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság 2017 decemberében úgy határozott, hogy összesített tőke-küszöbértéket vezet be. E határozat a 2008–2009-es globális pénzügyi válságot követően elvégzett elemzésen alapult, amely feltárta, hogy a belső modellek hajlamosak alábecsülni azokat a kockázatokat, amelyeknek az intézmények ki vannak téve, különösen bizonyos típusú kitettségek és kockázatok esetében, és így általában elégtelen szavatolótőke-követelményeket eredményeznek. A sztenderd módszerek alkalmazásával számított szavatolótőke-követelményekhez képest a belső modellek átlagosan alacsonyabb szavatolótőke-követelményeket eredményeznek ugyanazokra a kitettségekre.

(5)

A tőke-küszöbérték bevezetése a Bázel III reform keretében bevezetett egyik legfontosabb intézkedés. Célja, hogy korlátozza a szavatolótőke-követelmények belső modellekből fakadó, indokolatlan változékonyságát és azt a túlzott mértékű tőkecsökkenést, amelyet a belső modelleket alkalmazó intézmény kaphat egy, a sztenderd módszereket alkalmazó intézményhez viszonyítva. Azáltal, hogy az intézmények belső modelljeiből fakadó szavatolótőke-követelmények alsó korlátját azon szavatolótőke-követelmények 72,5 %-ában határozzák meg, amelyek a sztenderd módszerek szóban forgó intézmények általi használata esetén lennének alkalmazandók, a tőke-küszöbérték használata korlátozza a túlzott tőkecsökkentés kockázatát. E célból, a belső modelleket alkalmazó intézményeknek két teljes szavatolótőke-követelményt kell kiszámítania akként, hogy mindkét teljes szavatolótőke-követelmény kiszámítása keretében – elkerülve a kétszeres számítást – aggregálni kell valamennyi szavatolótőke-követelményt. A tőke-küszöbérték következetes alkalmazása várhatóan javítani fogja az intézmények tőkemegfelelési mutatóinak összehasonlíthatóságát, helyre fogja állítani a belső modellek hitelességét, és biztosítani fogja az egyenlő versenyfeltételeket azon intézmények számára, amelyek különböző módszereket alkalmaznak a szavatolótőke-követelményeik kiszámításához.

(6)

A szavatolótőke megfelelő elosztásának és szükség esetén a megtakarítások védelmét szolgáló rendelkezésre állásának biztosítása érdekében a tőke-küszöbértéket a konszolidáció valamennyi szintjén alkalmazni kell, kivéve ha egy tagállam úgy ítéli meg, hogy e célkitűzés hatékony megvalósítása más módokon is lehetséges, különösen csoportok tekintetében, mint például az adott tagállamban található központi szervvel és kapcsolt intézményekkel rendelkező szövetkezeti csoportok. Ezekben az esetekben a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy úgy dönthessenek, hogy a tőke-küszöbértéket nem alkalmazzák egyedi vagy szubkonszolidált alapon az adott tagállamban lévő intézményekre, feltéve hogy az adott tagállamban a konszolidáció legmagasabb szintjén az adott tagállambeli intézmények anyaintézménye konszolidált helyzete alapján megfelel a tőke-küszöbértéknek.

(7)

A Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság megállapította, hogy a hitelkockázatra vonatkozó jelenlegi sztenderd módszer számos területen nem eléggé kockázatérzékeny, ami a hitelkockázat és ezáltal a szavatolótőke-követelmények pontatlan vagy helytelen – túl magas vagy túl alacsony – méréséhez vezet. A hitelkockázatra vonatkozó sztenderd módszerre érvényes rendelkezéseket ezért felül kell vizsgálni annak érdekében, hogy több kulcsfontosságú szempont tekintetében növekedjen e módszer kockázatérzékenysége.

(8)

A más intézményekkel szembeni minősített kitettségek esetében egyes kockázati súlyokat a Bázel III standardoknak megfelelően újra kell kalibrálni. Ezenkívül az intézményekkel szembeni nem minősített kitettségek kockázati súlyának kezelését részletesebbé kell tenni, és el kell különíteni a hitelfelvevő intézmény letelepedési helye szerinti tagállam központi kormányzatára alkalmazandó kockázati súlytól, mivel a továbbiakban nem feltételezhető az említett intézményeknek nyújtott implicit kormányzati támogatás.

(9)

Az alárendelt és az alárendelttel prudenciálisan egyenértékűvé tett, hitelviszonyt megtestesítő kitettségek, valamint a részvényjellegű kitettségek esetében részletesebb és szigorúbb kockázati súlyozást kell alkalmazni annak érdekében, hogy az tükrözze az alárendelt hitelviszonyt megtestesítő és részvényjellegű kitettségek magasabb veszteségkockázatát a hitelviszonyt megtestesítő kitettségekhez képest, és megelőzze a nem kereskedési könyv és a kereskedési könyv közötti szabályozási arbitrázst. Az unióbeli intézmények hosszú távú stratégiai részesedésekkel rendelkeznek pénzügyi és nem pénzügyi vállalatokban. Mivel a részvényjellegű kitettségek standard kockázati súlya egy ötéves átmeneti időszak alatt növekszik, az intézmény ellenőrzése vagy jelentős befolyása alatt álló vállalatokban és egyes biztosítókban meglévő stratégiai részesedések szerzett jogok tárgyaként kezelendők a zavaró hatások elkerülése és az unióbeli intézmények hosszú távú stratégiai tőkebefektetői szerepének megőrzése érdekében. Tekintettel a pénzügyi szektor integrációját elősegítő prudenciális biztosítékokra és felügyeleti felvigyázásra, az ugyanazon csoporthoz tartozó vagy ugyanazon intézményvédelmi rendszer hatálya alá tartozó más intézményekben birtokolt részesedések esetében a jelenlegi rendszert fenn kell tartani. Emellett a tőzsdén nem jegyzett uniós vállalatok hosszú távú tőkeellátottságát biztosító magán- és állami kezdeményezések megerősítése érdekében a közvetlen vagy – például kockázatitőke-társaságok révén eszközölt – közvetett befektetések nem tekintendők spekulatívnak, amennyiben a felső vezetésnek határozott szándéka, hogy legalább három évig tartsák azokat.

(10)

Bizonyos gazdasági ágazatok ösztönzése érdekében a Bázel III standardok mérlegelési jogkört biztosítanak a felügyeleti hatóságok számára, hogy felügyeleti feladataikat oly módon végezzék, hogy lehetővé tegyék, hogy az intézmények bizonyos korlátokon belül kedvezményes elbánásban részesítsék az olyan állami programok keretében szerzett részesedéseket, amelyek jelentős támogatást vonnak maguk után a befektetéshez, és amelyek kormányzati felvigyázást és korlátozásokat foglalnak magukban a részesedésszerzések tekintetében. E mérlegelési jogkör uniós jogban való végrehajtásának elő kell segítenie a hosszú távú részesedésszerzések előmozdítását.

(11)

Az Unióban elsősorban olyan intézmények nyújtanak vállalati hiteleket, amelyek a hitelkockázat tekintetében a belső minősítésen alapuló módszert (a továbbiakban: IRB-módszer) alkalmazzák szavatolótőke-követelményeik kiszámításához. A tőke-küszöbérték bevezetésével ezeknek az intézményeknek a hitelkockázatra vonatkozó sztenderd módszert is alkalmazniuk kell, amely kijelölt külső hitelminősítő intézetek által nyújtott hitelminősítésekre támaszkodik a hitelfelvevő vállalat hitelminőségének meghatározásához. A külső minősítések és a minősített vállalatokra alkalmazandó kockázati súlyok közötti megfeleltetésnek részletesebbnek kell lennie annak érdekében, hogy az ilyen megfeleltetés összhangba kerüljön az e területre vonatkozó nemzetközi standardokkal.

(12)

A legtöbb uniós vállalat azonban nem kér külső hitelminősítést. A nem minősített vállalatoknak nyújtott banki hitelezésre gyakorolt esetleges zavaró hatás elkerülése érdekében, és hogy elegendő idő álljon rendelkezésre a külső hitelminősítések elterjedtségének növelésére törekvő állami vagy magánkezdeményezések létrehozására, átmeneti időszakot kell meghatározni. Ezen átmeneti időszak alatt az IRB-módszert alkalmazó intézmények számára lehetővé kell tenni, hogy kedvező elbánást alkalmazzanak a minősítéssel nem rendelkező vállalatokkal szembeni, befektetésre ajánlott kategóriába tartozó kitettségekre vonatkozó tőke-küszöbérték kiszámításakor, miközben kezdeményezéseket kell kidolgozni a hitelminősítések széles körű használatának előmozdítására. Az átmeneti időszak bármely meghosszabbítását indokolni kell, és azt legfeljebb négy évre kell korlátozni.

(13)

Az átmeneti időszakot követően az intézményeknek képesnek kell lenniük a kijelölt külső hitelminősítő intézetek által készített hitelminősítéseket alkalmazni vállalati kitettségük jelentős része szavatolótőke-követelményének kiszámításához. Az EBH-nak, az 1094/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (6) létrehozott európai felügyeleti hatóságnak (Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság, EIOPA) és az 1095/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (7) létrehozott európai felügyeleti hatóságnak (Európai Értékpapír-piaci Hatóság, ESMA) (a továbbiakban együttesen: az európai felügyeleti hatóságok) nyomon kell követnie az átmeneti intézkedés alkalmazását, és figyelembe kell vennie a külső hitelminősítő intézetek piacának releváns fejleményeit és tendenciáit, a kijelölt külső hitelminősítő intézetek által készített hitelminősítések rendelkezésre állásának akadályait – különösen a vállalatok esetében –, valamint az ezen akadályok kezelésére szolgáló lehetséges intézkedéseket. Az átmeneti időszakot arra kell felhasználni, hogy jelentősen bővítsék a minősítések elérhetőségét az uniós vállalatok körében. E célból a jelenlegi minősítési rendszeren túlmutató olyan minősítési megoldásokat kell kidolgozni, amelyek különösen a nagyobb uniós vállalatokat ösztönzik a külső minősítés megszerzésére. A minősítések szélesebb körben történő elterjedtsége – a minősítési folyamat által generált pozitív externáliák mellett – többek között a tőkepiaci uniót is előmozdítja. E cél eléréséhez meg kell vizsgálni a külső hitelminősítésekkel kapcsolatos követelményeket vagy az ilyen minősítéseket készítő további intézmények létrehozásának lehetőségét, ami jelentős végrehajtási erőfeszítéseket tehet szükségessé. A tagállamoknak – a központi bankjaikkal szoros együttműködésben – értékelniük kell, hogy a külső minősítések elterjedtségének növelése érdekében kívánatos lehet-e a központi bankjuknak az 1060/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (8) összhangban külső hitelminősítő intézetként való elismerésének kérelmezése, valamint a vállalati minősítések központi bank általi, az 575/2013/EU rendelet alkalmazása céljából történő nyújtása.

(14)

A Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság a lakóingatlannal fedezett kitettségek és a kereskedelmi ingatlannal fedezett kitettségek tekintetében kockázatérzékenyebb módszereket dolgozott ki annak érdekében, hogy jobban tükrözze a különböző finanszírozási modelleket és szakaszokat az építési folyamaton belül.

(15)

A 2008–2009-es globális pénzügyi válság rávilágított a lakóingatlannal fedezett kitettségek és a kereskedelmi ingatlannal fedezett kitettségek jelenlegi, sztenderd módszer szerinti kezelésének számos hiányosságára. Ezeket a hiányosságokat a Bázel III standardok orvosolták. A Bázel III standardok megkülönböztetik az olyan kitettségeket, amelyeknél a visszafizetés lényegesen függ az ingatlan által generált pénzáramlástól, az olyan kitettségektől, amelyek esetében nem ez a helyzet. Az előbbiekre olyan, külön kockázati súlyt kell alkalmazni, amely pontosabban tükrözi az e kitettségekhez kapcsolódó kockázatokat, és amely javítja a jövedelemtermelő ingatlanoknak az IRB-módszer szerinti kezelésével való összhangot.

(16)

A lakóingatlannal fedezett kitettségek és a kereskedelmi ingatlannal fedezett kitettségek esetében meg kell tartani a hitelfelosztási módszert, mivel ez a módszer érzékeny a hitelfelvevő típusára, és még magas hitelfedezeti aránnyal rendelkező kitettségek esetében is tükrözi az ingatlanbiztosíték kockázatcsökkentő hatását az alkalmazandó kockázati súlyokban. A hitelfelosztási módszert azonban a Bázel III standardoknak megfelelően ki kell igazítani, mivel túl konzervatívnak bizonyult egyes, nagyon alacsony hitelfedezeti aránnyal rendelkező jelzáloghitelek esetében.

(17)

Annak biztosítása érdekében, hogy a tőke-küszöbértéknek az IRB-módszert alkalmazó intézmények alacsony kockázatú, lakóingatlannal fedezett jelzáloghiteleire gyakorolt hatása kellően hosszú időszakra terjedjen ki, és így elkerülhetők legyenek az ilyen típusú hitelezés azon zavarai, amelyeket a szavatolótőke-követelmények hirtelen emelkedése okozhat, egyedi átmeneti rendelkezést kell hozni. Az átmeneti időszak időtartama alatt a tőke-küszöbérték kiszámításakor az IRB-módszert alkalmazó intézmények számára lehetővé kell tenni, hogy alacsonyabb kockázati súlyt alkalmazzanak a kitettségeiknek a hitelkockázatra vonatkozó sztenderd módszer alapján lakóingatlanra bejegyzett jelzáloggal fedezett részére. Annak biztosítása érdekében, hogy az átmeneti rendelkezés csak az alacsony kockázatú jelzáloghitel-kitettségekre vonatkozzon, olyan megfelelő elismerhetőségi kritériumokat kell meghatározni, amelyek a hitelkockázatra vonatkozó sztenderd módszer keretében alkalmazott, már meglévő koncepciókon alapulnak. Az e kritériumoknak való megfelelést az illetékes hatóságoknak kell ellenőrizniük. Mivel a lakóingatlan-piacok tagállamonként eltérőek lehetnek, az átmeneti rendelkezés alkalmazására vonatkozó döntést az egyes tagállamokra kell bízni. Az EBH-nak figyelemmel kell kísérnie az átmeneti rendelkezés alkalmazását. Az átmeneti időszak bármely meghosszabbítását indokolni kell, és azt legfeljebb négy évre kell korlátozni.

(18)

A spekulatív ingatlanfinanszírozás jelenlegi kezelése egyértelműségének és kockázatérzékenységének hiánya miatt az ezekre a kitettségekre vonatkozó szavatolótőke-követelményeket gyakran túl magasnak vagy túl alacsonynak tekintik. Ezt az eljárást ezért a földterületszerzéssel, fejlesztéssel és építéssel szembeni kitettségek célzott kezelésével kell felváltani, amely olyan vállalatoknak vagy különleges célú gazdasági egységeknek nyújtott hiteleket foglal magában, amelyek fejlesztési és építési célú földvásárlást finanszíroznak, vagy lakó- vagy kereskedelmi ingatlan fejlesztését és építését finanszírozzák.

(19)

Fontos csökkenteni a ciklikus hatásoknak a hitel fedezeteként szolgáló ingatlanok értékelésére gyakorolt hatását, és stabilabbá tenni a jelzáloghitelekre vonatkozó szavatolótőke-követelményeket. A kölcsön odaítélésekor megállapított érték feletti értékre történő átértékelés esetén, amennyiben elegendő adat áll rendelkezésre, az ingatlan prudenciális célokra elismert értéke ezért nem haladhatja meg egy hasonló ingatlan kellően hosszú időszak alatt mért átlagértékét, kivéve, ha az ingatlanon végrehajtott módosítások egyértelműen növelik annak értékét. A fedezett kötvények piacainak működését érintő nem kívánt következmények elkerülése érdekében az illetékes hatóságoknak képesnek kell lenniük lehetővé tenni az intézmények számára, hogy rendszeresen újraértékeljék az ingatlanokat anélkül, hogy ezeket a korlátokat az értéknövekedésre alkalmaznák. Az épületek és lakóegységek energiahatékonyságát vagy rezilienciáját, védelmét és fizikai kockázatokhoz való alkalmazkodását javító módosításokat az ingatlan értékét növelő tényezőnek lehet tekinteni.

(20)

A speciális hitelezési üzletágbeli tevékenységek végzése olyan különleges célú gazdasági egységek révén történik, amelyek jellemzően hitelfelvevő szervezetként szolgálnak, melyek esetében a kapott finanszírozás visszafizetésének elsődleges forrása a befektetés megtérülése. A speciális hitelezési modellre vonatkozó szerződéses megállapodások jelentős mértékű ellenőrzést biztosítanak a hitelező számára a finanszírozott eszközök felett, míg a kötelezettség visszafizetésének elsődleges forrása az említett eszközök által termelt jövedelem. A kapcsolódó kockázat pontosabb tükrözése érdekében ezért a hitelezés ezen formáira egyedi hitelkockázati szavatolótőke-követelményeket kell alkalmazni. A kockázati súlyoknak a speciális hitelezési kitettségekhez való hozzárendelésére vonatkozó Bázel III standardokkal összhangban a hitelkockázatra vonatkozó sztenderd módszer keretében külön speciális hitelezési kitettségi osztályt kell bevezetni, ezáltal javítva az összhangot a speciális hitelezési kitettségeknek az IRB-módszer szerinti, már létező egyedi kezelésével. Be kell vezetni a speciális hitelezési kitettségek egyedi kezelését, amely különbséget tesz a „projektfinanszírozás”, a „tárgyieszköz-finanszírozás” és az „árufinanszírozás” között annak érdekében, hogy ezáltal jobban tükröződjenek a speciális hitelezési kitettségi osztály ezen alkategóriáiban rejlő kockázatok.

(21)

Bár a nem minősített speciális hitelezési kitettségeknek a Bázel III standardokban megállapított új, sztenderd módszer szerinti kezelése részletesebb, mint a vállalatokkal szembeni kitettségek jelenlegi sztenderd kezelése, az előbbi nem eléggé kockázatérzékeny ahhoz, hogy tükrözni tudja az Unióban általában az említett kitettségekhez kapcsolódó átfogó biztosítékcsomagok és zálogjogok hatásait, amelyek lehetővé teszik a hitelezők számára, hogy ellenőrizzék a projekt vagy eszköz élettartama alatt keletkező jövőbeli pénzáramlásokat. Az Unión belüli speciális hitelezési kitettségek külső minősítéseinek hiánya miatt az említett új kezelés arra is ösztönözheti az intézményeket, hogy felhagyjanak bizonyos projektek finanszírozásával, vagy magasabb kockázatot vállaljanak egyébként hasonlóan kezelt, de eltérő kockázati profillal rendelkező kitettségek révén. Mivel a speciális hitelezési kitettségeket főként az IRB-módszert alkalmazó, az említett kitettségekre belső modelleket használó intézmények finanszírozzák, a hatás különösen jelentős lehet a „tárgyieszköz-finanszírozási” kitettségek esetében, amelyek a tevékenységek megszüntetése kockázatának is ki lehetnek téve, különösen a tőke-küszöbérték alkalmazásával összefüggésben. A nem minősített tárgyieszköz-finanszírozási kitettségeket érintő, a Bázel III standardok kockázatérzékenységének hiányából eredő nem kívánt következmények elkerülése érdekében átmeneti alapon csökkentett kockázati súlyt kell alkalmazni azon tárgyieszköz-finanszírozási kitettségekre, amelyek megfelelnek olyan kritériumoknak, amelyek alkalmasak arra, hogy a kockázati profiljukat a pénzügyi kockázatok prudens és konzervatív kezelésével összeegyeztethető, a „magas színvonalnak” megfelelő szintre csökkentsék. Ezt az átmeneti intézkedést az EBH által készített jelentésben kell értékelni.

(22)

A lakossággal szembeni kitettségek hitelkockázatra vonatkozó sztenderd módszer és IRB-módszer szerinti besorolását még jobban össze kell hangolni annak biztosítása érdekében, hogy a megfelelő kockázati súlyokat következetesen alkalmazzák ugyanazon kitettséghalmazokra. A Bázel III standardokkal összhangban szabályokat kell megállapítani az olyan rulírozó, lakossággal szembeni kitettségek differenciált kezelésére, amelyek megfelelnek a kockázati profiljuk csökkentésére alkalmas visszafizetési vagy használati feltételeknek. Ezeket a kitettségeket tranzakciós ügyféllel szembeni kitettségként kell meghatározni. Az egy vagy több természetes személlyel szembeni olyan kitettségekhez, amelyek nem felelnek meg a lakossággal szembeni kitettségek összes feltételének, a hitelkockázatra vonatkozó sztenderd módszer alapján 100 %-os kockázati súlyt kell rendelni.

(23)

A Bázel III standardok 10 %-os hitel-egyenértékesítési tényezőt vezetnek be a feltétel nélkül felmondható kötelezettségvállalásokra a hitelkockázatra vonatkozó sztenderd módszerben. Ez valószínűleg jelentős hatást gyakorol majd azokra a kötelezettekre, akik tevékenységeik finanszírozásához a feltétel nélkül felmondható kötelezettségvállalások rugalmas jellegére támaszkodnak üzleti tevékenységük szezonális ingadozásainak kezelése vagy a működőtőke-szükségletek váratlan, rövid távú változásainak kezelése – különösen a Covid19-világjárványból való kilábalás – során. Ezért helyénvaló átmeneti időszakot biztosítani, amelynek során az intézményeknek továbbra is képesnek kell lenniük alacsonyabb hitel-egyenértékesítési tényezőt alkalmazni a feltétel nélkül felmondható kötelezettségvállalásaikra, majd ezt követően értékelni kell, hogy indokolt-e az alkalmazandó hitel-egyenértékesítési tényezők esetleges fokozatos növelése annak érdekében, hogy az intézmények kiigazíthassák működési gyakorlataikat és termékeiket anélkül, hogy az akadályozná a hitelhez való hozzáférést az intézmények kötelezettjei számára.

(24)

Az intézményeknek kulcsszerepet kell játszaniuk a Covid19-világjárvány utáni helyreállítás előmozdításában, többek között azáltal, hogy a proaktív adósságátstrukturálási intézkedéseket kiterjesztik a pénzügyi kötelezettségvállalásaik teljesítése során nehézségekkel szembesülő vagy hamarosan nehézségekkel szembesülő, megbízható adósokra. E tekintetben nem szabad visszatartani az intézményeket attól, hogy – amennyiben azt a partnerek „nemteljesítőként” való esetleges és indokolatlan besorolása következtében helyénvalónak tekintik – érdemi engedményeket tegyenek a kötelezettek számára, ha ezek az engedmények visszaállíthatják annak valószínűségét, hogy a kötelezettek kifizetik adósságuk fennmaradó részét. A kötelezett nemteljesítésének vagy a hitelügylet nemteljesítésének fogalommeghatározására vonatkozó iránymutatások kidolgozásakor az EBH-nak megfelelően mérlegelnie kell azt a szempontot, hogy megfelelő rugalmasságot kell biztosítani az intézmények számára.

(25)

A 2008–2009-es globális pénzügyi válság rávilágított arra, hogy egyes esetekben az intézmények az elégtelen adatok miatt modellezésre alkalmatlan portfóliók esetében is használták az IRB-módszert, ami káros következményekkel járt az eredmények megbízhatóságára. Ezért helyénvaló egyfelől eltekinteni az intézmények arra való kötelezésétől, hogy valamennyi kitettségük esetében az IRB-módszert alkalmazzák, másfelől pedig a fokozatos bevezetésre vonatkozó követelményt a kitettségi osztályok szintjén alkalmazni. A hitelkockázatra vonatkozó, IRB-módszer szerinti szavatolótőke-követelmények összehasonlíthatóságának és megbízhatóságának fokozása érdekében helyénvaló továbbá korlátozni az IRB-módszer alkalmazását olyan kitettségi osztályok esetén, ahol a megbízható modellezés nehezebben kivitelezhető.

(26)

Az intézmények más intézményekkel, más pénzügyi ágazatbeli szervezetekkel és nagyvállalatokkal szembeni kitettségei jellemzően alacsony nemteljesítési szintet mutatnak. Az ilyen alacsony nemteljesítési arányú portfóliók esetében az intézmények számára nehéz megbízható becsléseket szerezni a nemteljesítéskori veszteségrátáról (a továbbiakban: LGD), mivel ezekben a portfóliókban elégtelen a megfigyelt nemteljesítések száma. Ez a nehézség nem kívánatos mértékű szórást eredményezett a becsült kockázat szintjében az intézmények körében. Az intézményeknek ezért az LGD-re vonatkozó belső becslések helyett szabályozói LGD-értékeket kell alkalmazniuk az alacsony nemteljesítési arányú portfóliók esetében.

(27)

Azok az intézmények, amelyek belső modelleket alkalmaznak a részvényjellegű kitettségek tekintetében fennálló hitelkockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelmények becsléséhez, kockázatértékelésüket jellemzően olyan, nyilvánosan hozzáférhető adatokra alapozzák, amelyekhez feltételezhetően minden intézmény ugyanúgy hozzáfér. Ilyen körülmények között a szavatolótőke-követelmények eltérései nem igazolhatók. Ezenkívül a nem kereskedési könyvben nyilvántartott részvényjellegű kitettségek az intézmények mérlegének nagyon kis részét képezik. Ezért az intézmények szavatolótőke-követelményei összehasonlíthatóságának növelése és a szabályozási keret egyszerűsítése érdekében az intézményeknek a részvényjellegű kitettségek tekintetében fennálló hitelkockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelményeiket a hitelkockázatra vonatkozó sztenderd módszer alkalmazásával kell kiszámítaniuk, és e célból az IRB-módszer alkalmazása nem megengedhető.

(28)

Biztosítani kell, hogy azon intézmények egyedi kitettségei tekintetében, amelyek belső modelleket alkalmazhatnak a hitelkockázat szavatolótőke-követelményének kiszámításához, a nemteljesítési valószínűségre, az LGD-re és a hitel-egyenértékesítési tényezőkre vonatkozó becslések ne érjenek el alkalmatlanul alacsony szintet. Ezért helyénvaló a saját becslésekhez kapcsolódó minimumértékeket bevezetni, és kötelezni az intézményeket arra, hogy a kockázati paraméterekre vonatkozó saját becslésük és az e saját becslésekre vonatkozó minimumértékek közül a magasabbat alkalmazzák. Az ilyen kockázati paraméterekre vonatkozó minimumértékeknek (a továbbiakban: bemeneti alsó korlátok) biztosítékként kell szolgálniuk, hogy a szavatolótőke-követelmények ne csökkenjenek a prudens szint alá. Emellett e bemeneti alsó korlátoknak csökkenteniük kell az olyan tényezők miatt előforduló modellkockázatot, mint például a helytelen modellspecifikáció, a mérési hiba és az adatok korlátozottsága. A bemeneti alsó korlátok javítanák továbbá a tőkemegfelelési mutatók intézmények közötti összehasonlíthatóságát is. Ezen eredmények elérése érdekében az említett bemeneti alsó korlátokat kellően konzervatív módon kell kalibrálni.

(29)

A túlságosan konzervatív módon kalibrált bemeneti alsó korlátok visszatarthatják az intézményeket attól, hogy az IRB-módszert és a kapcsolódó kockázatkezelési standardokat alkalmazzák. Emellett arra ösztönözhetik az intézményeket, hogy portfólióikban nagyobb részt biztosítsanak a magasabb kockázati kitettségeknek annak érdekében, hogy elkerüljék a bemeneti alsó korlátok által támasztott korlátozásokat. Az ilyen nem szándékolt következmények elkerülése érdekében a bemeneti alsó korlátoknak megfelelően tükrözniük kell az alapul szolgáló kitettségek bizonyos kockázati jellemzőit, különösen azáltal, hogy a megfelelő esetekben a különböző kitettségtípusokra különböző értékeket írnak elő.

(30)

A speciális hitelezési kitettségek és az általános vállalati kitettségek kockázati jellemzői eltérnek. Ezért helyénvaló átmeneti időszakot biztosítani, amelynek során alacsonyabb a speciális hitelezési kitettségekre alkalmazandó, bemeneti LGD-adatokra vonatkozó alsó korlát. Az átmeneti időszak bármely meghosszabbítását indokolni kell, és azt legfeljebb négy évre kell korlátozni.

(31)

A Bázel III standardokkal összhangban az IRB-módszer állampapír-kitettségi osztályra való alkalmazásának nagyrészt érintetlennek kell maradnia az alapul szolgáló kötelezettek sajátos jellege és kockázatai miatt. Ennek megfelelően az állampapír-kitettségekre nem vonatkozhatnak bemeneti alsó korlátok.

(32)

A regionális kormányzatokkal, helyi hatóságokkal és közszektorbeli intézményekkel szembeni kitettségek következetes megközelítésének biztosítása érdekében létre kell hozni a regionális kormányzatokkal, helyi hatóságokkal és közszektorbeli intézményekkel szembeni kitettségek mind az állampapírokkal, mind az intézményekkel szembeni kitettségi osztálytól független, két új osztályát. A regionális kormányzatokkal, helyi hatóságokkal és közszektorbeli intézményekkel szembeni, egyenértékűnek tekintett olyan kitettségek kezelését, amelyek a hitelkockázatra vonatkozó sztenderd módszer szerint központi kormányzattal vagy központi bankkal szembeni kitettségekként lennének kezelendők, nem kell az IRB-módszer szerint új kitettségi osztályokba sorolni, és azokra nem kell bemeneti alsó korlátot alkalmazni. Ezenfelül a regionális kormányzatokkal, helyi hatóságokkal és közszektorbeli intézményekkel szembeni kitettségekkel nem egyenértékűnek tekintett kitettségekre az IRB-módszer szerinti egyedi, alacsonyabb bemeneti alsó korlátokat kell kalibrálni annak érdekében, hogy megfelelően tükrözzék e kitettségek kockázati profilját a vállalatokkal szembeni kitettségekhez képest.

(33)

Egyértelművé kell tenni, hogyan kell elismerni a garancia hatását az IRB-módszer szerint, saját LGD-becslés alkalmazásával kezelt garantált kitettségek esetében, amennyiben a garantőr olyan kitettségtípushoz tartozik, amelyet az IRB-módszer szerint kezeltek, ám saját LGD-becslés alkalmazása nélkül. Különösképpen a helyettesítéses módszer alkalmazása, amelynek során az alapul szolgáló kitettséghez kapcsolódó kockázati paramétereket a garantőr kockázati paramétereivel helyettesítik, vagy olyan módszer alkalmazása, amelynek során az alapul szolgáló kötelezett nemteljesítési valószínűségét vagy LGD-jét a garancia hatásának figyelembevétele érdekében egyedi modellezési módszerrel kiigazítják, nem vezethet a garantőrrel szembeni hasonló közvetlen kitettségre alkalmazandó kockázati súlynál alacsonyabb korrigált kockázati súlyhoz. Következésképpen, ha a garantőrt a hitelkockázatra vonatkozó sztenderd módszer szerint kezelik, a garancia IRB-módszer szerinti elismerésének általánosságban azt kell eredményeznie, hogy a garantőr hitelkockázatra vonatkozó sztenderd módszer szerinti kockázati súlyát kell a garantált kitettséghez rendelni.

(34)

A véglegesített Bázel III keretrendszer már nem írja elő az IRB-módszert valamely kitettségi osztály esetében alkalmazó intézmények számára, hogy a módszert valamennyi nem kereskedési könyvi kitettségükre alkalmazzák. Az azon intézmények közötti egyenlő versenyfeltételek biztosítása érdekében, amelyek jelenleg bizonyos kitettségeket az IRB-módszer alapján kezelnek, illetve amelyek nem így járnak el, egy átmeneti rendelkezésnek lehetővé kell tennie az intézmények számára, hogy egyszerűsített eljárás keretében visszatérjenek kevésbé összetett módszerek alkalmazásához. Ez az eljárás várhatóan lehetővé teszi az illetékes hatóságok számára, hogy elutasítsák a kevésbé összetett módszer alkalmazásához való visszatérésre irányuló azon kérelmeket, amelyeket szabályozási arbitrázs céljából nyújtottak be. Az említett eljárás alkalmazása céljából önmagában az a tény, hogy a kevésbé összetett módszer alkalmazásához való visszatérés az adott kitettségek vonatkozásában meghatározott szavatolótőke-követelmények csökkenéséhez vezet, nem tekinthető elegendőnek valamely kérelem szabályozási arbitrázs indokával történő elutasításához.

(35)

A szavatolótőke-követelmények indokolatlan változékonyságának megszüntetésével összefüggésben felül kell vizsgálni a mesterséges cash flow-ra alkalmazott jelenlegi diszkontálási szabályokat a nem kívánt következmények kiküszöbölése érdekében. Az EBH-t fel kell hatalmazni arra, hogy vizsgálja felül a teljesítő státuszba való visszatérésre vonatkozó iránymutatásait.

(36)

A tőke-küszöbérték bevezetése jelentős hatással lehet az értékpapírosítási kitettségre vonatkozó tőkekövetelmény meghatározásának belső minősítésen alapuló módszerét vagy a belső értékelési módszert alkalmazó intézmények értékpapírosítási pozícióira vonatkozó szavatolótőke-követelményekre. Bár az ilyen pozíciók más kitettségekhez képest általában kicsik, a tőke-küszöbérték bevezetése hatással lehet az értékpapírosítási művelet gazdasági életképességére, mivel a kockázatátruházásból származó prudenciális előny nem elegendő. Ez akkor fordulhat elő, ha az értékpapírosítási piac fejlődése a „Tőkepiaci unió a polgárok és a vállalkozások számára – új cselekvési terv” című, 2020. szeptember 24-i bizottsági közleményben meghatározott, a tőkepiaci unióra vonatkozó cselekvési terv (a továbbiakban: a tőkepiaci unióról szóló cselekvési terv) részét képezi, és abban az esetben is, ha az értékpapírosítást kezdeményező intézményeknek esetleg szélesebb körben kell alkalmazniuk az értékpapírosítást annak érdekében, hogy aktívabban kezelhessék portfólióikat, ha a tőke-küszöbértékhez kötve lesznek. Az értékpapírosítási kitettségre vonatkozó tőkekövetelmény meghatározásának belső minősítésen alapuló módszerét vagy a belső értékelési módszert alkalmazó intézmények számára lehetővé kell tenni, hogy egy átmeneti időszak alatt a tőke-küszöbértékük kiszámítása céljából kedvező elbánást alkalmazzanak azon értékpapírosítási pozícióikra, amelyekhez az említett módszerek bármelyikének megfelelően kockázati súlyt rendelnek. Az EBH-nak jelentést kell tennie a Bizottság részére arról, hogy a prudenciális kezelés kockázatérzékenységének növelése érdekében esetleg felül kell-e vizsgálni az értékpapírosítási ügyletek prudenciális kezelését.

(37)

Az (EU) 2019/876 európai parlamenti és tanácsi rendelet (9) módosította az 575/2013/EU rendeletet annak érdekében, hogy a kereskedési könyv alapvető felülvizsgálatára vonatkozó, 2019-ben a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság által véglegesített Bázel III standardokat (a továbbiakban: végleges FRTB-standardok) kizárólag adatszolgáltatási célból végrehajtsa. Az említett standardokon alapuló, kötelező erejű szavatolótőke-követelményeknek – az azok unióbeli intézményekre gyakorolt hatásának értékelését követő – bevezetését külön jogalkotási javaslatra hagyta.

(38)

A kereskedési könyv és a nem kereskedési könyv közötti határra vonatkozó, végleges FRTB-standardokat végre kell hajtani az uniós jogban, mivel azok komoly hatást gyakorolnak a piaci kockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelmények kiszámítására. A Bázel III standardokkal összhangban a határra vonatkozó követelmények végrehajtásának magában kell foglalnia a kereskedési könyvhöz, illetve a nem kereskedési könyvhöz rendelendő instrumentumok jegyzékét, valamint egy olyan eltérést, amely lehetővé teszi az intézmények számára, hogy – az illetékes hatóság jóváhagyásától függően – bizonyos, általában a kereskedési könyvben tartott instrumentumokat – többek között a tőzsdén jegyzett részvényeket – a nem kereskedési könyvhöz rendeljenek, amennyiben az említett instrumentumokban lévő pozíciókat nem kereskedési szándékkal tartják, vagy azok nem kereskedési szándékkal tartott pozíciókat fedeznek.

(39)

Annak elkerülése érdekében, hogy az unióbeli intézményekre jelentős operatív terhek nehezedjenek, a végleges FRTB-standardokat a piaci kockázathoz kapcsolódó szavatolótőke-követelmények kiszámítása céljából végrehajtó valamennyi követelmény alkalmazása kezdőnapjának azonosnak kell lennie. Tehát az (EU) 2019/876 rendelettel már bevezetett, korlátozott számú FRTB-követelmény alkalmazásának kezdőnapját össze kell hangolni e rendelet alkalmazásának kezdőnapjával. Az EBH 2023. február 27-én közzétett véleménye szerint amennyiben hatályba lépnek az (EU) 2019/876 rendelet 3. cikkének (6) bekezdésében említett rendelkezések, az alkalmazandó jogi keret azonban még nem írja elő az FRTB-alapú tőkeszámítási módszerek alkalmazását, az 1093/2010/EU rendeletben említett illetékes hatóságok mindaddig nem részesíthetik előnyben az említett követelményekkel kapcsolatos felügyeleti vagy végrehajtási intézkedéseket, amíg az FRTB teljes körű végrehajtása nem valósul meg, és ez 2025. január 1-től várható.

(40)

A 2008–2009-es globális pénzügyi válságot követően bevezetett reformprogram kiegészítése és a jelenlegi piaci kockázati keret hiányosságainak orvoslása érdekében az uniós jogba át kell ültetni a piaci kockázatra vonatkozó, a végleges FRTB-standardokon alapuló, kötelező erejű szavatolótőke-követelményeket. A végleges FRTB-standardok unióbeli intézményekre gyakorolt hatására vonatkozó közelmúltbeli becslések azt mutatták, hogy e standardoknak az Unióban való végrehajtása bizonyos, az uniós gazdaság számára fontos kereskedési és árjegyzési tevékenységek esetében a piaci kockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelmények jelentős emelkedéséhez vezet. E hatás enyhítése és az uniós pénzügyi piacok megfelelő működésének megőrzése érdekében célzott kiigazításokat kell bevezetni a végleges FRTB-standardok uniós jogban való végrehajtásához.

(41)

Az intézmények vállalati piacokon folytatott kereskedési tevékenységei könnyen végezhetők határokon átnyúlóan, ideértve a tagállamok és harmadik országok közötti kereskedést is. A végleges FRTB-standardok végrehajtásának ezért mind tartalmi, mind időbeli szempontból a lehető legnagyobb mértékben egységesnek kell lennie mindegyik joghatóságban. Ellenkező esetben lehetetlen lenne nemzetközi szinten egyenlő versenyfeltételeket biztosítani e tevékenységek számára. A Bizottságnak ezért nyomon kell követnie a végleges FRTB-standardoknak a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság más tagországaiban történő végrehajtását. Annak érdekében, hogy szükség esetén kezelni lehessen a végleges FRTB-standardok végrehajtásában felmerülő esetleges torzulásokat, a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is, és hogy e konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban (10) megállapított elvekkel összhangban kerüljön sor. Így különösen a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kap kézhez minden dokumentumot, és szakértőik rendszeresen részt vehetnek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusokkal bevezetett intézkedéseknek ideiglenesnek kell maradniuk. Amennyiben helyénvaló, hogy az ilyen intézkedéseket állandó jelleggel alkalmazzák, a Bizottságnak jogalkotási javaslatot kell benyújtania az Európai Parlament és a Tanács részére.

(42)

A Bizottságnak figyelembe kell vennie az arányosság elvét a közepes méretű kereskedési könyvi tevékenységet folytató intézmények piaci kockázatára vonatkozó szavatolótőke-követelmények kiszámítása során, és e követelményeket ennek megfelelően kell kalibrálnia. Ezért a közepes méretű kereskedési könyvi tevékenységet folytató intézmények számára lehetővé kell tenni, hogy a nemzetközileg elfogadott standardokkal összhangban egyszerűsített sztenderd módszert alkalmazzanak a piaci kockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelmények kiszámítására. Emellett a közepes méretű kereskedési könyvi tevékenységet folytató intézmények azonosítására vonatkozó elismerhetőségi kritériumoknak továbbra is összhangban kell lenniük az (EU) 2019/876 rendelet által bevezetett azon kritériumokkal, amelyek alapján az említett intézmények mentesülnek az FRTB szerinti adatszolgáltatási követelmények alól.

(43)

Tekintettel a szén-dioxid-kibocsátási egységek uniós piacának aktualizált szerkezetére, az elmúlt években tapasztalt stabilitására és a szén-dioxid-kibocsátási tanúsítványok árának mérsékelt ingadozására, az alternatív sztenderd módszer keretében külön kockázati súlyt kell bevezetni az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszerben (EU ETS) zajló szén-dioxid-kereskedelemmel szembeni kitettségekre.

(44)

Az alternatív sztenderd módszer szerint a fennmaradó kockázatoknak kitett instrumentumokkal szembeni kitettségekre az érzékenységen alapuló módszer által nem lefedett kockázatok figyelembevétele érdekében fennmaradó kockázatra vonatkozó többletkövetelményt kell alkalmazni. A Bázel III standardok szerint egy instrumentum és annak fedezeti ügylete kizárólag akkor nettósítható az említett követelmény alkalmazásában, ha azok tökéletesen ellensúlyozzák egymást. Az intézmények azonban nagyrészt képesek fedezni a piacon a fennmaradó kockázatra vonatkozó többletkövetelmény hatálya alá tartozó egyes instrumentumok fennmaradó kockázatát, ezáltal csökkentve portfólióik általános kockázatát, még akkor is, ha ezek a fedezeti ügyletek nem feltétlenül ellensúlyozzák tökéletesen a kezdeti pozíció kockázatát. Annak érdekében, hogy az intézmények indokolatlan visszatartó tényezők nélkül folytathassák a fedezeti ügyletek lebonyolítását, és elismerve az általános kockázat csökkentésének gazdasági indokoltságát, a fennmaradó kockázatra vonatkozó többletkövetelmény bevezetésekor – szigorú feltételek és felügyeleti jóváhagyás mellett – lehetővé kell tenni a piacon fedezhető instrumentumok fedezeti ügyleteinek ideiglenes kizárását a fennmaradó kockázatra vonatkozó többletkövetelmény hatálya alól.

(45)

A Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság felülvizsgálta a működési kockázatra vonatkozó nemzetközi standardot, hogy kezelje a 2008–2009-es globális pénzügyi válság nyomán felmerülő hiányosságokat. A sztenderd módszerek kockázatérzékenységének hiánya mellett a fejlett mérési módszer keretében alkalmazott belső modellezési gyakorlatok széles skálája miatt az összehasonlíthatóság hiányát is megállapították. Ezért, valamint a működési kockázati keret egyszerűsítése érdekében a működési kockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelmények becslésére szolgáló valamennyi meglévő módszert egyetlen, nem modellalapú módszer, nevezetesen a működési kockázatra vonatkozó új sztenderd módszer váltotta fel. Az 575/2013/EU rendeletet össze kell hangolni a véglegesített Bázel III keretrendszerrel annak érdekében, hogy az hozzájáruljon az Unióban letelepedett, de az Unión kívül is működő intézmények számára nemzetközi szinten egyenlő versenyfeltételek biztosításához, valamint biztosítandó, hogy a működési kockázati keret uniós szinten továbbra is hatékony maradjon.

(46)

A Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság által bevezetett, a működési kockázatra vonatkozó új sztenderd módszer két mutatót egyesít: az egyik az intézmény üzleti tevékenységének méretétől függ, a másik az adott intézmény veszteségtörténetét veszi figyelembe. A véglegesített Bázel III keretrendszer bizonyos fokú mérlegelési lehetőséget irányoz elő a valamely intézmény veszteségtörténetét figyelembe vevő mutató megvalósításának módjával kapcsolatban. A joghatóságok számára nyitva áll a lehetőség, hogy figyelmen kívül hagyják a múltbeli veszteségeket az összes érintett intézmény működési kockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelményének kiszámításakor, de arra is lehetőségük van, hogy a múltbeli veszteségadatokat akár a bizonyos méret alatti intézmények esetében is figyelembe vegyék. Az Unión belüli egyenlő versenyfeltételek biztosítása és a működési kockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelmény kiszámításának egyszerűsítése érdekében ezt a mérlegelési jogkört összehangolt módon kell gyakorolni a minimális szavatolótőke-követelmények tekintetében, figyelmen kívül hagyva valamennyi intézmény múltbeli működési veszteségre vonatkozó adatát.

(47)

A működési kockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelmények kiszámításakor a biztosítási kötvények esetében a jövőben lehetőség nyílhat arra, hogy azokat hatékony kockázatcsökkentési technikaként alkalmazzák. Az EBH-nak e célból jelentést kell tennie a Bizottságnak arról, hogy helyénvaló-e a biztosítási kötvényeket hatékony kockázatcsökkentési technikaként elismerni, továbbá jelentést kell tennie az ilyen esetekben alkalmazandó feltételekről, kritériumokról és standard formuláról is.

(48)

A monetáris politika Covid19-világjárványt követő rendkívüli és példa nélküli szigorítása jelentős mértékű volatilitást okozhat a pénzügyi piacokon. Ez pedig a növekvő bizonytalansággal együtt, amely az állampapír-hozamok növekedéséhez vezet, nem realizált veszteségeket eredményezhet a bizonyos intézmények által tartott állampapírokon. Az állampapír-piacok volatilitása által az intézmények szavatolótőkéjére – és ezáltal az intézmények hitelnyújtási képességére – gyakorolt jelentős negatív hatás enyhítése érdekében célszerű visszaállítani egy olyan ideiglenes prudenciális szűrőt, amely részben semlegesítené ezt a hatást.

(49)

A Covid19-világjárvány és az Oroszország Ukrajna elleni agressziós háborúja által okozott súlyos, kettős gazdasági sokk következményei elleni küzdelemre irányuló állami intézkedések támogatásához továbbra is szükség lehet egy másik tagállam hazai pénznemében denominált államkötvények kibocsátásán keresztül történő közfinanszírozásra. Annak érdekében, hogy az ilyen kötvényekbe befektető intézményekre ne vonatkozzanak korlátozások, helyénvaló újra bevezetni a központi kormányzatokkal vagy központi bankokkal szembeni kitettségekre vonatkozó átmeneti rendelkezést, amennyiben ezeket a kitettségeket a hitelkockázati keret szerinti kezelésük céljából egy másik tagállam hazai pénznemében denominálták.

(50)

Az (EU) 2019/630 európai parlamenti és tanácsi rendelet (11) úgynevezett prudenciális védőhálóként bevezette a nemteljesítő kitettségekre vonatkozó minimális veszteségfedezet követelményét. Az intézkedés célja az intézmények által tartott nemteljesítő kitettségek újbóli felhalmozódásának elkerülése, és ugyanakkor a nemteljesítő kitettségek proaktív kezelésének előmozdítása volt az intézmények átsturkturálási vagy végrehajtási eljárásai hatékonyságának javítása révén. Mindezek fényében néhány célzott változtatást kell alkalmazni az exporthitel-ügynökségek vagy állami garantőrök által garantált nemteljesítő kitettségekre. Ezenkívül bizonyos, szigorú feltételeknek megfelelő és a nemteljesítő kitettségek megszerzésére szakosodott intézményeket ki kell zárni a prudenciális védőháló alkalmazása alól.

(51)

A tőzsdén jegyzett, kis méretű és nem összetett intézményeknek, valamint más intézményeknek közzé kell tenniük a teljesítő, nemteljesítő és átstrukturált kitettségek összegére és minőségére vonatkozó információt, valamint a késedelmes kitettségek lejárat szerinti számviteli elemzését is. Ez a tájékoztatási kötelezettség nem ró további terhet az említett intézményekre, mivel az EBH már előírta ennek a korlátozott mennyiségű információhalmaznak a közzétételét az európai nemteljesítő hitelek kezelésére vonatkozó, 2017. évi tanácsi cselekvési terv alapján, amelyben a Tanács felkérte az EBH-t, hogy valamennyi intézmény esetében javítsa az eszközminőségre és a nemteljesítő hitelekre vonatkozó adatszolgáltatási követelményeket. Ez a tájékoztatási kötelezettség továbbá teljes mértékben összhangban van „A nemteljesítő hitelek kezelése a Covid19-világjárványt követően” című, 2020. december 16-i bizottsági közleménnyel is.

(52)

A nyilvánosságra hozatal céljából csökkenteni kell a megfelelési terhet, és javítani kell a nyilvánosságra hozott adatok összehasonlíthatóságát. Az EBH-nak ezért létre kell hoznia egy központi webalapú platformot, amely lehetővé teszi az intézmények által benyújtott információk és adatok nyilvánosságra hozatalát. Ennek a központi webalapú platformnak egységes hozzáférési pontként kell szolgálnia az intézmények által nyilvánosságra hozott adatokhoz, miközben az információk és adatok tulajdonjoga továbbra is az azokat előállító intézménynél marad, és pontosságukért is ő a felelős. A nyilvánosságra hozott információk közzététele központosításának teljes mértékben összhangban kell lennie a tőkepiaci unióról szóló cselekvési tervvel. Emellett a központi webalapú platformnak interoperábilisnak kell lennie az egységes európai hozzáférési ponttal.

(53)

A felügyeleti adatszolgáltatás és a nyilvánosságra hozatal nagyobb fokú integrációjának lehetővé tétele érdekében az EBH-nak központosított módon kell közzétennie az intézmények által nyilvánosságra hozott adatokat, tiszteletben tartva ugyanakkor valamennyi intézmény azon jogát, hogy maguk tegyék közzé az adatokat és információkat. Az említett központosított nyilvánosságra hozatal várhatóan lehetővé teszi az EBH számára, hogy a kis méretű és nem összetett intézmények által nyilvánosságra hozott adatokat az említett intézmények által az illetékes hatóságoknak szolgáltatott információk alapján tegye közzé, ami által várhatóan jelentősen csökkennének a kis méretű és nem összetett intézményekre háruló adminisztratív terhek. Ugyanakkor a nyilvánosságra hozatal központosítása nem járhat költséghatással más intézményekre nézve, valamint növelnie kell az átláthatóságot és csökkentenie kell a prudenciális információkhoz való hozzáférés költségeit a piaci szereplők számára. A nagyobb fokú átláthatóság várhatóan fokozza majd az adatok intézmények közötti összehasonlíthatóságát, és előmozdítja a piaci fegyelmet.

(54)

A 2019. december 11-i bizottsági közleményben meghatározott európai zöld megállapodás környezet- és éghajlatvédelmi törekvéseinek eléréséhez, valamint az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrendjének előmozdításához az Unióban nagy mennyiségű befektetést kell a magánszektorból a fenntartható beruházások felé irányítani. Az 575/2013/EU rendeletnek tükröznie kell a környezeti, társadalmi és irányítási (a továbbiakban: ESG-) tényezők jelentőségét, valamint az általános fenntarthatósághoz, illetve az ESG-célkitűzésekhez kapcsolódó tevékenységekkel szembeni kitettségekkel járó kockázatok teljes körű figyelembevételét. Az Unión belüli konvergencia biztosítása, valamint az ESG-tényezők és -kockázatok egységes értelmezése érdekében általános fogalommeghatározásokat kell megadni. Az ESG-tényezők pozitív vagy negatív hatást gyakorolhatnak egy szervezet, állam vagy magánszemély pénzügyi teljesítményére vagy fizetőképességére. Az ESG-tényezők közé a következők tartoznak: a környezeti területen az üvegházhatásúgáz-kibocsátás, a biológiai sokféleség, valamint a vízhasználat és a vízfogyasztás; a társadalmi területen az emberi jogok, valamint a munkaügyi és a munkaerővel kapcsolatos szempontok; az irányítási területen pedig a vezető beosztású alkalmazottak jogai és kötelezettségei, valamint javadalmazása. A környezeti vagy társadalmi tényezők hatásának kitett eszközöket vagy tevékenységeket az Uniónak az (EU) 2021/1119 európai parlamenti és tanácsi rendeletben (12), a természet helyreállításáról és az (EU) 2022/869 rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletben, valamint az Unió vonatkozó fenntarthatósági céljaiban meghatározott, 2050-ig megvalósítandó klímasemlegességére irányuló törekvése alapján kell meghatározni. A jelentős károkozás elkerülését célzó elvvel kapcsolatos, az (EU) 2020/852 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (13) összhangban elfogadott technikai vizsgálati kritériumokat, valamint az éghajlatváltozás, a környezetkárosodás és a biológiai sokféleség csökkenésének megelőzésére irányuló konkrét uniós jogi aktusokat kell használni az eszközök vagy kitettségek azonosítására a célzott prudenciális kezelések és kockázati különbségek értékelése céljából.

(55)

Az ESG-kockázatoknak való kitettségek nem feltétlenül arányosak az intézmény méretével és összetettségével. Az ESG-kockázatoknak való kitettség szintje szintén meglehetősen heterogén Unió-szerte: az olyan tevékenységekhez kapcsolódó kitettségekre gyakorolt potenciális átmeneti hatások, amelyek különösen a környezetre gyakorolnak jelentős negatív hatást, egyes tagállamokban enyhék, míg másokban magasak. Az intézményekre vonatkozó átláthatósági követelmények, valamint a más hatályos uniós jogi aktusokban meghatározott, fenntarthatóságra vonatkozó közzétételi követelmények néhány éven belül részletesebb adatokat fognak biztosítani. Annak érdekében azonban, hogy megfelelően fel lehessen mérni azokat az ESG-kockázatokat, amelyekkel az intézmények szembesülhetnek, elengedhetetlen, hogy a piacok és az illetékes hatóságok megfelelő adatokat szerezzenek az ilyen kockázatoknak kitett valamennyi szervezettől. Az intézményeknek képesnek kell lenniük arra, hogy szisztematikusan azonosítsák az olyan tevékenységekkel szembeni kitettségeiket, amelyek jelentős kárt okozónak tekinthetők az (EU) 2020/852 rendelet szerinti valamely környezeti célkitűzés tekintetében, továbbá hogy biztosítsák a megfelelő átláthatóságot e kitettségek vonatkozásában. Annak biztosítása érdekében, hogy az illetékes hatóságok részletes, átfogó és összehasonlítható adatokkal rendelkezzenek a hatékony felügyelethez, az ESG-kockázatoknak való kitettségre vonatkozó információkat bele kell foglalni az intézmények felügyeleti adatszolgáltatásába. Annak érdekében, hogy a piacok számára biztosítani lehessen az átfogó átláthatóságot, az ESG-kockázatok közzétételét valamennyi intézményre ki kell terjeszteni. Ezen információk részletességének összhangban kell állnia az arányosság elvével, figyelembe véve az érintett intézmény méretét és összetettségét, valamint az ESG-kockázatoknak való kitettségének a lényegességét. A végrehajtás-technikai standardoknak az ESG-kockázatok közzététele tekintetében történő felülvizsgálatakor az EBH-nak értékelnie kell a fedezett kötvények fedezeti alapjaiban rejlő ESG-kockázatok közzététele fokozásának módjait, és mérlegelnie kell, hogy az intézmények által kibocsátott fedezett kötvények alapjául szolgáló fedezeti halmazok releváns kitettségeire vonatkozó információkat – akár közvetlenül, akár különleges célú gazdasági egységre történő hitelátruházás révén – be kell-e építeni a felülvizsgált végrehajtás-technikai standardokba vagy a fedezett kötvényekre vonatkozó szabályozási és közzétételi keretbe.

(56)

Mivel az uniós gazdaság fenntartható gazdasági modellre való átállása egyre nagyobb lendületet kap, a fenntarthatósági kockázatok hangsúlyosabbakká válnak, és adott esetben további megfontolásra szorulnak. A megbízható és következetes ESG-adatok rendelkezésre állásának és hozzáférhetőségének megfelelő értékelése kell, hogy alapul szolgáljon az ESG-kockázati tényezők, valamint a pénzügyi kockázatok hagyományos kategóriái és a kitettséghalmazok közötti teljes körű kapcsolat kialakításához. Az ESMA-nak azáltal is hozzá kell járulnia ehhez az adatgyűjtéshez, hogy jelentést tesz arról, hogy az ESG-kockázatok megfelelően megjelennek-e a partnerek hitelkockázati minősítésében vagy az intézmények esetleges kitettségeiben. Tekintettel az ESG-kockázatoknak mind az intézmények, mind pedig a felügyeletek általi azonosításával és számszerűsítésével kapcsolatos rohamos és folyamatosan felmerülő fejleményekre, szintén szükségszerű e rendelet hatálybalépése idejére előrehozni az EBH annak értékelésére és az ezzel kapcsolatos jelentés elkészítésére szóló megbízatását, hogy indokolt lenne-e a környezetvédelmi vagy szociális célkitűzésekhez érdemben kötődő eszközökhöz vagy tevékenységekhez kapcsolódó kitettségek célzott prudenciális kezelése. Az EBH jelenlegi megbízatását az elvégzendő értékelési munka hossza és összetettsége miatt több jelentésre kell bontani. Ezért 2024, illetve 2025 végéig két egymást követő éves EBH-jelentést kell készíteni. A Nemzetközi Energiaügynökség szerint a karbonsemlegesség 2050-ig történő megvalósítása a fosszilis tüzelőanyagok újabb feltárásának és bővítésének elkerülésével érhető el. Ez azt jelenti, hogy a fosszilis tüzelőanyagokkal szembeni kitettségek jellemzően nagyobb kockázatot jelentenek mind mikroszinten, mivel az ilyen eszközök értéke idővel csökkenni fog, mind pedig makroszinten, mivel a fosszilis tüzelőanyagokkal kapcsolatos tevékenységek finanszírozása veszélyezteti a globális hőmérséklet-emelkedésnek az iparosodás előtti szinthez képest 1,5 oC-ra korlátozására vonatkozó célkitűzést, és ezáltal veszélybe sodorja a pénzügyi stabilitást. Az illetékes hatóságok és a piaci szereplők számára ezért szavatolni kell, hogy az intézmények nagyobb átláthatóságot biztosítsanak a fosszilistüzelőanyag-ágazatbeli szervezetekkel szembeni kitettségeik tekintetében, beleértve a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos tevékenységüket is.

(57)

Annak biztosítása érdekében, hogy az infrastruktúrával kapcsolatos kitettségek kiigazítása ne ássa alá az Unió éghajlat-politikai törekvéseit, az új kitettségek csak akkor részesülnének a kockázati súly diszkontjában, ha a finanszírozott eszközök pozitívan járulnak hozzá az (EU) 2020/852 rendeletben meghatározott egy vagy több környezetvédelmi célkitűzéshez, és nem sértik jelentősen az említett rendeletben meghatározott egyéb célkitűzéseket, vagy ha a finanszírozott eszközök nem sértik jelentősen az említett rendeletben meghatározott semelyik környezetvédelmi célkitűzést.

(58)

Alapvető fontosságú, hogy a felügyeletek rendelkezzenek a szükséges hatáskörökkel ahhoz, hogy átfogó módon értékeljék és mérjék a bankcsoport azon kockázatait, amelyeknek konszolidált szinten vannak kitéve, valamint hogy rendelkezzenek azzal a rugalmassággal, hogy felügyeleti módszereiket az új kockázati forrásokhoz igazíthassák. Fontos elkerülni a prudenciális konszolidáció és a számviteli konszolidáció közötti joghézagokat, amelyek olyan ügyletekhez vezethetnek, amelyek célja, hogy az eszközöket kivonják a prudenciális konszolidáció hatálya alól úgy, hogy közben a kockázatok a bankcsoportban maradnak. Az „anyavállalat”, a „leányvállalat” és az „ellenőrzés” fogalmának következetlen fogalommeghatározása, valamint a „kiegészítő szolgáltatásokat nyújtó vállalkozás”, a „pénzügyi holdingtársaság” és a „pénzügyi vállalkozás” fogalommeghatározása egyértelműségének hiánya megnehezíti a felügyeleti hatóságok számára az alkalmazandó szabályok következetes alkalmazását az Unióban, valamint a kockázatok konszolidált szinten történő észlelését és megfelelő kezelését. Ezeket a fogalommeghatározásokat ezért módosítani kell és tovább kell pontosítani. Ezen túlmenően helyénvalónak tűnik, hogy az EBH tovább vizsgálja, hogy a felügyeletek ilyen irányú hatásköreit nem korlátozzák-e akaratlanul a szabályozási rendelkezésekben vagy azok alkalmazandó számviteli kerettel való kölcsönhatásában maradó eltérések vagy joghézagok.

(59)

Az elmúlt években gyorsan bővültek a kriptoeszközök piacai. A Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság 2022 decemberében a kriptoeszközökkel szembeni kitettségek prudenciális kezelésére vonatkozó átfogó standardot tett közzé annak érdekében, hogy kezelni lehessen az intézményeket érintő, a meglévő prudenciális keret által nem kellően lefedett, kriptoeszközökkel szembeni kitettségeik által okozott potenciális kockázatokat. Az említett standard alkalmazásának ajánlott kezdőnapja 2025. január 1-je, de a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság szintjén 2023 és 2024 folyamán továbbfejlesztették a standard egyes technikai elemeit. Tekintettel a kriptoeszközök piacain jelenleg zajló fejleményekre, és elismerve az intézmények kriptoeszközökkel szembeni kitettségeire vonatkozó Bázel standardnak az uniós jogban való teljes körű végrehajtásának fontosságát, a Bizottságnak 2025. június 30-ig jogalkotási javaslatot kell előterjesztenie az említett standard végrehajtására vonatkozóan, és meg kell határoznia az említett kitettségekre az említett standard végrehajtásáig tartó átmeneti időszakban alkalmazandó prudenciális kezelést. Az átmeneti prudenciális kezelés során figyelembe kell venni az (EU) 2023/1114 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (14) a kriptoeszközök kibocsátóira vonatkozóan bevezetett jogi keretet, és meg kell határozni az említett kriptoeszközök prudenciális kezelését. Ezért az átmeneti időszak alatt a tokenizált hagyományos eszközöket – köztük az e-pénz-tokeneket – úgy kell elismerni, mint amelyek a hagyományos eszközökhöz hasonló kockázatokat hordoznak, és az említett rendeletnek megfelelő olyan kriptoeszközöknek, amelyek az egyetlen fiat valutától eltérő hagyományos eszközöket használnak referenciaként, az említett rendelet követelményeivel összhangban álló prudenciális elbánásban kell részesülniük. Az egyéb kriptoeszközökkel – többek között a kriptoeszközökre vonatkozó tokenizált származtatott termékekkel – szembeni azon kitettségekhez, amelyek eltérnek a tőkekövetelményt tekintve kedvezőbb elbánásra jogosultaktól, 1 250 %-os kockázati súlyt kell rendelni.

(60)

A véglegesített Bázel III keretrendszer részeként a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság által kidolgozott, az értékpapír-finanszírozási ügyletekhez kapcsolódó minimális levonás alsó korlátaira vonatkozó kerethez kapcsolódó bizonyos szempontok egyértelműségének hiánya, valamint az értékpapír-finanszírozási ügyletek bizonyos típusaira való alkalmazásának gazdasági indokoltságával kapcsolatos fenntartások felvetették azt a kérdést, hogy e keret prudenciális célkitűzései megvalósíthatók-e nemkívánatos következmények nélkül. A Bizottságnak ezért újra kell értékelnie az értékpapír-finanszírozási ügyletekhez kapcsolódó minimális levonás alsó korlátaira vonatkozó keret uniós jogban történő végrehajtását. Annak érdekében, hogy elegendő bizonyíték álljon a Bizottság rendelkezésére, az EBH-nak az ESMA-val szoros együttműködésben jelentést kell tennie a Bizottságnak e keret hatásáról, valamint az uniós jogban való végrehajtásának legmegfelelőbb megközelítéséről.

(61)

A véglegesített Bázel III keretrendszer keretében előfordulhat, hogy az értékpapír-finanszírozási ügyletek nagyon rövid távú jellege esetleg nem tükröződik megfelelően a hitelkockázatra vonatkozó sztenderd módszerben, ami ahhoz vezethet, hogy az említett módszer szerint kiszámított szavatolótőke-követelmények az IRB-módszer szerint számított szavatolótőke-követelményeknél jelentősen magasabbak lehetnek. Ennek eredményeként, és tekintettel a tőke-küszöbérték bevezetésére is, az e kitettségekre kiszámított szavatolótőke-követelmények jelentősen megemelkedhetnek, ami hatással lehet az adósság- és értékpapírpiacok – köztük az állampapírpiacok – likviditására. Az EBH-nak ezért jelentést kell készítenie az értékpapír-finanszírozási ügyletekre vonatkozó hitelkockázati standardok megfelelőségéről és hatásáról, és különösen arról, hogy e kitettségekre vonatkozóan indokolt-e kiigazítani a hitelkockázatra vonatkozó sztenderd módszert az említett ügyletek rövid távú jellegének figyelembevétele érdekében.

(62)

A Bizottságnak végre kell hajtania az uniós jogban a hitelértékelési korrekciós kockázat szavatolótőke-követelményére vonatkozó, a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság által 2020 júliusában közzétett felülvizsgált Bázel III standardokat, mivel ezek a standardok általánosságban javítják a hitelértékelési korrekciós kockázathoz kapcsolódó szavatolótőke-követelmény kiszámítását azáltal, hogy számos korábban megfigyelt problémát kezelnek, különösen azt, hogy a hitelértékelési korrekció szavatolótőke-követelményére vonatkozó meglévő keret nem veszi megfelelően figyelembe a hitelértékelési korrekciós kockázatot.

(63)

A hitelértékelési korrekciós kockázat kezelésére vonatkozó, eredeti Bázel III reformoknak az uniós jogban való végrehajtása során egyes ügyletek mentesültek a hitelértékelési korrekciós kockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelmények kiszámítása alól. Ezek a mentességek annak megakadályozására irányultak, hogy egyes származtatott ügyletek költségei a hitelértékelési korrekciós kockázat szavatolótőke-követelményének bevezetése miatt potenciálisan túlzott mértékben megnövekedjenek, különösen olyan esetekben, amikor az intézmények nem tudták csökkenteni egyes olyan ügyfelek hitelértékelési korrekciós kockázatát, akiknek nem állt módjában a biztosítékcsere. Az EBH által kiszámított becsült hatások szerint a hitelértékelési korrekciós kockázatra a felülvizsgált Bázel III standardok alapján vonatkozó szavatolótőke-követelmények indokolatlanul magasak maradnának az említett ügyfelekkel kötött mentesített ügyletek esetében. Annak biztosítása érdekében, hogy az említett ügyfelek származtatott ügyletek révén továbbra is fedezzék pénzügyi kockázataikat, a felülvizsgált Bázel III standardok végrehajtása során fenn kell tartani a mentességeket.

(64)

A mentesített ügyletek tényleges hitelértékelési korrekciós kockázata azonban jelentős kockázatot jelenthet az említett mentességeket alkalmazó intézmények számára. Amennyiben e kockázatok bekövetkeznek, az érintett intézmények jelentős veszteségeket szenvedhetnek el. Amint azt az EBH a hitelértékelési korrekcióról szóló 2015. február 25-i jelentésében kiemelte, a mentesített ügyletek hitelértékelési korrekciós kockázatai olyan prudenciális aggályokat vetnek fel, amelyekkel az 575/2013/EU rendelet nem foglalkozik. Annak érdekében, hogy a felügyeletek nyomon követhessék a mentesített ügyletekből eredő hitelértékelési korrekciós kockázatot, az intézményeknek jelentést kell tenniük a mentesített ügyletek hitelértékelési korrekciós kockázataira vonatkozó szavatolótőke-követelmények kiszámításáról, amelyre akkor lenne szükség, ha ezek az ügyletek nem mentesülnének. Emellett az EBH-nak iránymutatásokat kell kidolgoznia annak érdekében, hogy segítse a felügyeleteket a túlzott hitelértékelési korrekciós kockázat felismerésében és az e területen hozott felügyeleti intézkedések Unión belüli harmonizációjának javításában.

(65)

A Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy elfogadja az EBH által kidolgozott végrehajtás-technikai standardokat a következők tekintetében: a kiegészítő értékelési korrekciókhoz kapcsolódó rendkívüli körülmények megállapításához használt mutatók; valamely pozíció fő kockázati tényezőjének azonosítására, valamint az annak meghatározására szolgáló módszert, hogy valamely ügylet hosszú vagy rövid pozíció-e; azon eljárás, amelyet a nem kereskedési könyvi nettó rövid hitel- és nettó rövid részvénypozíciók kiszámításához és nyomon követéséhez kell alkalmazni; a tőkemegfelelési mutatók devizaárfolyam-kockázati fedezeti ügyleteinek kezelése; a mérlegen kívüli tételek kategóriába sorolásához az intézmények által használandó kritériumok; a speciális hitelezéssel összefüggésben az olyan, kiváló minőségű projektfinanszírozási és tárgyieszköz-finanszírozási kitettségekre vonatkozó kritériumok, amelyekre vonatkozóan nem áll rendelkezésre közvetlenül alkalmazandó hitelminősítés; azoknak a tényezőknek a típusai, amelyeket a kockázati súlyok megfelelőségének értékeléséhez figyelembe kell venni; a „rendelkezésre áll egy olyan egyenértékű jogi mechanizmus, amely biztosítja, hogy az építés alatt álló ingatlan észszerű időn belül elkészüljön” kifejezés azon feltételek, amelyek alapján megállapítható, hogy egy meglévő minősítési rendszer alkalmazása lényeges-e; azon módszerek, amelyek alapján értékelhető az IRB-módszer használatára vonatkozó követelményeknek való megfelelés; a projektfinanszírozás, a tárgyieszköz-finanszírozás és az árufinanszírozás kategorizálása; a kitettségi osztályok részletesebb meghatározása az IRB-módszeren belül; a speciális hitelezés tényezői; a vásárolt követelések felhígulási kockázatára vonatkozó kockázattal súlyozott kitettségértékek kiszámítása; a besorolási folyamat integritásának értékelése; a nemteljesítési valószínűségek becslésére az intézmények által használandó módszertan; a hasonló ingatlan; a vételi és eladási opciók felügyeleti deltája; az üzleti mutató komponensei; az üzleti mutató kiigazítása; az éves működési kockázati veszteség kiszámításával összefüggésben az indokolatlan teher fogalommeghatározása; a működési kockázat kockázati taxonómiája; az éves működési kockázati veszteség számításának az illetékes hatóságok általi értékelése; a veszteségadatok kiigazításai; a működési kockázat kezelése; a devizaárfolyam-kockázatnak vagy árukockázatnak kitett nem kereskedési könyvi pozíciók piaci kockázatára vonatkozó szavatolótőke-követelmények kiszámítása; az alternatív sztenderd módszer illetékes hatóságok általi értékelésének módszertana; a kollektív befektetési formák kereskedési könyvei; a fennmaradó kockázatra vonatkozó többlethez kapcsolódó eltérés kritériumai; a rendkívüli körülmények megállapításához használt feltételek és mutatók; a kockázatmérési modellben felhasználható bemeneti adatokra vonatkozó kritériumok; a kockázati tényezők modellezhetőségének értékelésére vonatkozó kritériumok; azon feltételek és kritériumok, amelyek alapján az intézmények mellőzhetik a túllépés számítását; az annak meghatározásához szükséges kritériumok, hogy a kereskedési részleg portfóliója értékének elméleti változásai közel vagy kellően közel állnak-e a hipotetikus változásokhoz; azok a feltételek és kritériumok, amelyek alapján értékelhető a valós értéken értékelt értékpapír-finanszírozási ügyletekből származó hitelértékelési korrekciós kockázat; a közelítő felárak; a hitelértékelési korrekciós kockázatra vonatkozó sztenderd módszerrel kapcsolatos kiterjesztések és módosítások értékelése; valamint az egyes kriptoeszközökkel kapcsolatos szavatolótőke-követelmények intézmények általi kiszámításához szükséges technikai elemek. A Bizottságnak e szabályozástechnikai standardokat az EUMSZ 290. cikke szerinti, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján kell elfogadnia az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban.

(66)

A Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy elfogadja az EBH által kidolgozott végrehajtás-technikai standardokat az EU-szintű anyaintézmények, az EU-szintű pénzügyi holdingtársaság anyavállalatok és az EU-szintű vegyes pénzügyi holdingtársaság anyavállalatok IRB-módszerre vonatkozó beadványaival kapcsolatos együttes határozathozatali eljárás tekintetében; az üzleti mutató tételei oly módon, hogy azok a megfelelő adatszolgáltatási rovatokhoz hozzá legyenek rendelve; az egységes nyilvánosságra hozatali formátumok, a kapcsolódó útmutatók, az ismételt benyújtás szabályzatáról szóló tájékoztatás, valamint a közzétételre alkalmazandó informatikai megoldások; és az ESG-kockázatokra vonatkozó közzétételek. A Bizottságnak az említett végrehajtás-technikai standardokat az EUMSZ 291. cikke szerinti végrehajtási jogi aktusok útján, az 1093/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban kell elfogadnia.

(67)

Mivel e rendelet céljait, nevezetesen az intézményekre az Unió egészében alkalmazandó egységes prudenciális követelmények biztosítását a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban az intézkedés terjedelme és hatása miatt e célok jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat a szubszidiaritásnak az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt elvével összhangban. Az arányosságnak az említett cikkben foglalt elvével összhangban ez a rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(68)

Az 575/2013/EU rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

1.

A 4. cikk a következőképpen módosul:

2.

Az 5. cikk a következőképpen módosul:

3.

A szöveg a következő cikkel egészül ki:

(*8)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2023/1114 rendelete (2023. május 31.) a kriptoeszközök piacairól, valamint az 1093/2010/EU és az 1095/2010/EU rendelet, továbbá a 2013/36/EU és az (EU) 2019/1937 irányelv módosításáról (HL L 150., 2023.6.9., 40. o.)."

(*9)  Az Európai Parlament és a Tanács 2014/49/EU irányelve (2014. április 16.) a betétbiztosítási rendszerekről (HL L 173., 2014.6.12., 149. o.)."

(*10)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/2341 irányelve (2016. december 14.) a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények tevékenységéről és felügyeletéről (HL L 354., 2016.12.23., 37. o.)."

(*11)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/1238 rendelete (2019. június 20.) a páneurópai egyéni nyugdíjtermékről (PEPP) (HL L 198., 2019.7.25., 1. o.)."

(*12)  Az Európai Parlament és a Tanács 883/2004/EK rendelete (2004. április 29.) a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról (HL L 166., 2004.4.30., 1. o.)."

(*13)  Az Európai Parlament és a Tanács 987/2009/EK rendelete (2009. szeptember 16.) a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK rendelet végrehajtására vonatkozó eljárás megállapításáról (HL L 284., 2009.10.30., 1. o.).” "

4.

A 10a. cikk helyébe a következő szöveg lép:

5.

A 13. cikk (1) bekezdésének második albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„Az EU-szintű anyaintézmények nagy méretű leányvállalatainak egyedi vagy – amennyiben e rendelet és a 2013/36/EU irányelv szerint ez alkalmazandó – szubkonszolidált alapon kell nyilvánosságra hozniuk a 437., a 438., a 440., a 442., a 449a., a 449b., a 450., a 451., a 451a. és a 453. cikkben meghatározott információkat.”

6.

A 18. cikk a következőképpen módosul:

7.

A 19. cikk a következőképpen módosul:

8.

A 20. cikk a következőképpen módosul:

9.

A 22. cikk helyébe a következő szöveg lép:

10.

A 27. cikk (1) bekezdése a) pontjának v. alpontját el kell hagyni.

11.

A 34. cikk helyébe a következő szöveg lép:

12.

A 36. cikk a következőképpen módosul:

13.

A 46. cikk (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja helyébe a következő szöveg lép:

14.

A 47c. cikk a következőképpen módosul:

15.

A 48. cikk (1) bekezdése a következőképpen módosul:

16.

A 49. cikk (4) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

17.

A 60. cikk (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja helyébe a következő szöveg lép:

18.

A 62. cikk első bekezdése d) pontjának helyébe a következő szöveg lép:

19.

A 70. cikk (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja helyébe a következő szöveg lép:

20.

A 72b. cikk (3) bekezdése első albekezdésének bevezető része helyébe a következő szöveg lép:

„Az e cikk (2) bekezdésében említett kötelezettségeken felül, a szanálási hatóság engedélyezheti, hogy a kötelezettségek a 92. cikk (3) bekezdésének megfelelően számított teljes kockázati kitettségérték 3,5 %-át meg nem haladó összesített mértékig leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumnak minősüljenek, feltéve hogy:”

21.

A 72i. cikk (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja helyébe a következő szöveg lép:

22.

A 74. cikk helyébe a következő szöveg lép:

23.

A 84. cikk a következőképpen módosul:

24.

A 85. cikk (1) bekezdése a következőképpen módosul:

25.

A 87. cikk (1) bekezdése a következőképpen módosul:

26.

A szöveg a következő cikkel egészül ki:

27.

A 89. cikk a következőképpen módosul:

28.

A 92. cikk a következőképpen módosul:

29.

A 92a. cikk (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő szöveg lép:

30.

A 94. cikk a következőképpen módosul:

31.

A 95. cikk (2) bekezdésének a) pontja helyébe a következő szöveg lép:

32.

A 96. cikk (2) bekezdésének a) pontja helyébe a következő szöveg lép:

33.

A 102. cikk (4) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

34.

A 104. cikk helyébe a következő szöveg lép:

35.

A 104a. cikk a következőképpen módosul:

36.

A 104b. cikk a következőképpen módosul:

37.

A szöveg a következő cikkel egészül ki:

38.

A 106. cikk a következőképpen módosul:

39.

A 107. cikk (1), (2) és (3) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

40.

A 108. cikk helyébe a következő szöveg lép:

41.

A szöveg a következő cikkel egészül ki:

42.

A 111. cikk helyébe a következő szöveg lép:

43.

A 112. cikk a következőképpen módosul:

44.

A 113. cikk a következőképpen módosul:

45.

A 115. cikk a következőképpen módosul:

46.

A 116. cikk a következőképpen módosul:

47.

A 117. cikk (1) bekezdésének első albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„A (2) bekezdésben nem említett multilaterális fejlesztési bankokkal szembeni olyan kitettségekhez, amelyek esetében rendelkezésre áll kijelölt külső hitelminősítő intézet által készített hitelminősítés, az 1. táblázat szerinti kockázati súlyt kell rendelni. A (2) bekezdésben nem említett multilaterális fejlesztési bankokkal szembeni olyan kitettségekhez, amelyek esetében nem áll rendelkezésre kijelölt külső hitelminősítő intézet által készített hitelminősítés, 50 %-os kockázati súlyt kell rendelni.

1. táblázat

”

48.

A 119. cikk (2) és (3) bekezdését el kell hagyni.

49.

A 120. cikk (1) és (2) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

50.

A 121. cikk helyébe a következő szöveg lép:

51.

A 122. cikk a következőképpen módosul:

52.

A szöveg a következő cikkel egészül ki:

53.

A 123. cikk helyébe a következő szöveg lép:

54.

A szöveg a következő cikkel egészül ki:

55.

A 124., a 125. és a 126. cikk helyébe a következő szöveg lép:

56.

A szöveg a következő cikkel egészül ki:

57.

A 127. cikk a következőképpen módosul:

58.

A 128. cikk helyébe a következő szöveg lép:

59.

A 129. cikk a következőképpen módosul:

60.

A 132a. cikk (3) bekezdésének első albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„A 92. cikk (4) bekezdésének e) pontjától eltérve, azok az intézmények, amelyek valamely KBF kitettségeinek kockázattal súlyozott kitettségértékét e cikk (1) vagy (2) bekezdése szerint számítják ki, az említett KBF származtatott kitettségeinek hitelértékelési korrekciós kockázatához kapcsolódó szavatolótőke-követelményt az említett származtatott kitettségekhez kapcsolódó, az e cím 6. fejezetének 3., 4. vagy 5. szakasza szerint kiszámított szavatolótőke-követelmény 50 %-ával megegyező összegként számíthatják ki.”

61.

A 132b. cikk (2) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

62.

A 132c. cikk (2) bekezdésének első albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„Az intézményeknek az e cikk (3) bekezdésében foglalt feltételeket teljesítő minimális értékű kötelezettségvállalások kitettségértékét a garantált összeg diszkontált jelenértékeként, a 325l. cikk (2) vagy adott esetben (3) bekezdése szerinti kockázatmentes kamatlábból származtatott diszkonttényező alkalmazásával kell kiszámítaniuk. Az intézmények csökkenthetik a minimális értékű kötelezettségvállalások kitettségértékét azzal a veszteséggel, amelyet az alkalmazandó számviteli standardok a minimális értékű kötelezettségvállalások tekintetében elismernek.”

63.

A 133. cikk helyébe a következő szöveg lép:

64.

A 134. cikk (3) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

65.

A 135. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

66.

A 138. cikk a következőképpen módosul:

67.

A 139. cikk (2) bekezdésének a) és b) pontja helyébe a következő szöveg lép:

68.

A 141. cikk helyébe a következő szöveg lép:

69.

A 142. cikk (1) bekezdése a következőképpen módosul:

70.

A 143. cikk a következőképpen módosul:

71.

A 144. cikk a következőképpen módosul:

72.

A 147. cikk a következőképpen módosul: