(1)

Az (EU) 2023/1114 rendelet 56. cikkének (1) bekezdése értelmében az ugyanezen rendelet 43. cikk (1) bekezdésében előírt, az eszközalapú tokenek jelentőssé minősítésére vonatkozó kritériumok az elektronikuspénz-tokenek jelentőssé minősítésére is vonatkoznak. Ezért az elektronikuspénz-tokenek tekintetében is tovább kell pontosítani az (EU) 2023/1114 rendelet 43. cikke (1) bekezdésének e) és f) pontjában említett kritériumokat.

(2)

Annak érdekében, hogy az Európai Bankhatóság (EBH) megállapíthassa, hogy az eszközalapú token vagy az elektronikuspénz-token kibocsátójának tevékenységei nemzetközi szinten jelentősek-e az Unión kívül, és hogy az eszközalapú tokenek vagy elektronikuspénz-tokenek vagy kibocsátóik a pénzügyi rendszerrel összekapcsoltnak tekintendők-e, különbséget kell tenni az alapvető és a kiegészítő mutatók között. Az alapvető mutatóknak le kell fedniük a jelentős eszközalapú tokenek vagy elektronikuspénz-tokenek legrelevánsabb elemeit. A kiegészítő mutatókat akkor kell értékelni, ha az alapmutatók EBH általi értékelése nem teszi lehetővé az EBH számára, hogy meggyőzően megállapítsa az (EU) 2023/1114 rendelet 43. cikke (1) bekezdésének e) és f) pontjában említett kritériumok teljesülését. A jelentőség értékelésének eredményét mindkét mutatótípus esetében holisztikus értékelésnek kell alávetni.

(3)

Az (EU) 2023/1114 rendelet 43. cikke (1) bekezdésének e) pontjában említett, a kibocsátó által folytatott nemzetközi szintű tevékenységek jelentőségére (ideértve az eszközalapú token fizetésekre és átutalásokra történő felhasználását is) vonatkozó kritérium értékelése tekintetében az EBH-nak az Unió és harmadik országok közötti határokon átnyúló tevékenységekre, az érintett token méretére és a kibocsátó globális szintű tevékenységeire vonatkozó alapmutatókat kell használnia.

(4)

A határokon átnyúló ügyletek – különösen a csereeszközként való felhasználáshoz kapcsolódó ügyletek – azok a nemzetközi vonatkozású ügyletek, amelyek a legnagyobb valószínűséggel kockázatot jelentenek az Unió pénzügyi stabilitására, monetáris transzmissziós mechanizmusára és monetáris szuverenitására nézve. Ezek az ügyletek az eszközalapú token vagy elektronikuspénz-token kibocsátójának az Unión kívüli nemzetközi szintű nemzetközi tevékenységét is tükrözik a tokenek fizetésekre és átutalásokra történő felhasználása tekintetében. Ezért az EBH-nak figyelembe kell vennie az Unióba irányuló és onnan kiinduló, eszközalapú tokennel vagy elektronikuspénz-tokennel végzett határokon átnyúló ügyletek értéke piaci részesedésének jelentőségére vonatkozó mutatókat, valamint az ilyen tokenek csereeszközként való felhasználásához kapcsolódó ügyletek becsült piaci részesedésének jelentőségét. Az eszközalapú tokennel vagy elektronikuspénz-tokennel végzett határokon átnyúló ügyletek értéke piaci részesedésének jelentőségét jelző mutatót tovább kell osztani a beáramlási és a kiáramlási ügyletekkel kapcsolatos két külön almutatóra, mivel az egyes ügylettípusok eltérő hatást gyakorolhatnak a pénzügyi stabilitásra és a monetáris szuverenitásra.

(5)

Annak érdekében, hogy meg lehessen ragadni a kibocsátó nemzetközi szintű tevékenységei jelentőségének határokon át nem nyúló vonatkozásait, az EBH-nak figyelembe kell vennie az érintett eszközalapú token vagy elektronikuspénz-token globális piaci kapitalizációjára, valamint a kibocsátó által kibocsátott valamennyi eszközalapú token és elektronikuspénz-token globális piaci kapitalizációjára vonatkozó alapvető mutatókat is. A token nemzetközi szintű piaci kapitalizációját úgy kell értelmezni, hogy az magában foglalja az Unión kívül kibocsátott ugyanezen tokent is annak érdekében, hogy az említett kapitalizációt meg lehessen különböztetni az (EU) 2023/1114 rendelet 43. cikke (1) bekezdésének b) pontjában említett piaci kapitalizációtól.

(6)

Az eszközalapú tokenek vagy elektronikuspénz-tokenek vagy kibocsátóik pénzügyi rendszerrel való összekapcsoltságának jelentőségére vonatkozó kritériumnak az (EU) 2023/1114 rendelet 43. cikke (1) bekezdésének f) pontjában említett értékelését illetően a mutatóknak tükrözniük kell a tokenek és kibocsátóik pénzügyi rendszerrel való közvetlen és közvetett összekapcsoltságát. Mind a közvetlen, mind a közvetett összekapcsoltság dominóhatással járhat mindkét irányban: az eszközalapú tokenek és az elektronikuspénz-tokenek kibocsátói felől a hagyományos pénzügyi rendszer felé, és fordítva. E célból meg kell határozni a pénzügyi intézmények által kibocsátott, nem betétjellegű tartalékeszközök arányának jelentőségére, valamint a kibocsátó eszközállományának az egyes pénzügyi eszközök teljes kínálatához viszonyított arányának jelentőségére vonatkozó alapvető mutatókat. Emellett a következő kiegészítő mutatókat kell meghatározni: az eszközalapú token vagy az elektronikuspénz-token kibocsátójának tulajdonosi szerkezete, a kibocsátó tartalékeszközei letéti őrzésének koncentrációja, valamint a kibocsátó tartalékeszközeinek portfóliója és az egyéb eszközalapú tokenek és elektronikuspénz-tokenek kibocsátóinak tartalékeszközei közötti átfedés.

(7)

A kibocsátó pénzügyi rendszerrel való összekapcsoltságának értékelésekor kulcsfontosságú a pénzügyi intézmények által pénzügyi eszközként kibocsátott, nem betétjellegű tartalékeszközök aránya jelentőségének értékelése. Ennek az alapmutatónak a kibocsátó eszköztartalékán keresztül kell mérnie a pénzügyi szektorral való közvetlen összekapcsoltságot. Az olyan pénzügyi intézményeknél jelentkező nehézségek, amelyek pénzügyi eszközeit a tartalékeszközök tartalmazzák, hatással lehet azon tartalékeszközök értékére, amelyek a token birtokosának a kibocsátóval szembeni, a token visszaváltására vonatkozó követeléseit fedezik. E mutató értékelésekor az EBH-nak figyelembe kell vennie a pénzügyi eszköznek minősülő, nem betétjellegű tartalékeszközök részarányára, az eszközalapú tokenek esetében a származtatott eszköznek minősülő nem betétjellegű tartalékeszközök részarányára, illetve az elektronikuspénz-tokenek esetében a fedezett kötvények részarányára vonatkozó almutatókat. A származtatott ügyletnek minősülő, nem betétjellegű tartalékeszközök és a fedezett kötvények aránya almutatóként szükséges, mivel egyrészt a származtatott ügyletek szerződő felei hitelintézetek lehetnek, ezért a rájuk vonatkozó letéti felhívás jelentős hatással lehet a pénzügyi rendszerre, másrészt pedig a fedezett kötvények kibocsátó általi kényszerkiárusítása negatív hatással lehet a hitelintézetek likviditására.

(8)

Az eszközalapú tokenek vagy elektronikuspénz-tokenek kibocsátói eszközállományának az adott pénzügyi eszközök – többek között az átruházható értékpapírokkal és államkötvényekkel foglalkozó kollektív befektetési vállalkozás befektetési jegyei – teljes kínálatához viszonyított arányának jelentőségére vonatkozó alapvető mutatónak ki kell terjednie az eszközalapú tokenek és az elektronikuspénz-tokenek kibocsátói és a pénzügyi rendszer közötti közvetett összekapcsoltságra is. Az ilyen közvetett összekapcsoltság hatással lehet a hagyományos pénzügyi rendszerre, különösen akkor, ha az eszközalapú token vagy az elektronikuspénz-token kibocsátója pénzügyi nehézségek miatt kénytelen kiárusítani eszközállományát. Ez az eladás csökkentheti ezen eszközök értékét, és közvetetten érintheti a pénzügyi intézményeket az e pénzügyi intézmények tulajdonában lévő eszközök értékének csökkenése révén.

(9)

Az eszközalapú tokenek vagy elektronikuspénz-tokenek kibocsátóinak pénzügyi rendszerrel való összekapcsoltsága a tulajdonosi szerkezeten keresztül is mérhető. Ennek a kiegészítő mutatónak az a célja, hogy teljes képet adjon azokról a lehetséges hatásokról, amelyeket a pénzügyi nehézségek gyakorolhatnak a pénzügyi rendszerre, nemcsak tisztán pénzügyi stabilitási kockázat szempontjából, hanem a reputációs kockázatok tekintetében is. Az eszközalapú token vagy elektronikuspénz-token kibocsátójának pénzügyi nehézségei, vagy a nála bekövetkezett kritikus események – a tulajdonosi szerkezeten keresztül a kibocsátóval való kapcsolatuk révén – jelentős hatást gyakorolhatnak az egyéb pénzügyi tevékenységeket folytató intézményekre. E mutató értékelésekor az EBH-nak arra kell összpontosítania, hogy a kibocsátó szétaprózott vagy koncentrált tulajdoni szerkezettel rendelkezik-e – függetlenül attól, hogy a befolyásoló részesedéssel rendelkező természetes vagy jogi személyek pénzügyi intézmények-e –, valamint a tulajdonosi struktúra összetettségére.

(10)

Az eszközalapú token vagy elektronikuspénz-token kibocsátója és a pénzügyi rendszer közötti további összekapcsolódási csatorna a tartalékeszközök kis számú pénzügyi intézményben való koncentrálódása révén alakulhat ki. Minél diverzifikáltabbak a kibocsátó tartalékeszközei, annál kisebb a potenciális dominóhatás és annál alacsonyabb a kibocsátó pénzügyi stabilitásához kapcsolódó kockázat. Így a tartalékeszközök kis számú pénzügyi intézményben való elhelyezése vagy nagy fokú koncentráltsága a pénzügyi rendszerrel való nagyobb összekapcsoltságra utal. Tekintettel a hitelintézetekben lévő betétek koncentrációjából eredő összekapcsoltság sajátos jelentőségére, a kibocsátó tartalékeszközeinek pénzügyi intézményekben való koncentrációjára vonatkozó kiegészítő mutató alatt helyénvaló két almutatót meghatározni. Az egyik almutatónak a tartalékeszközök pénzügyi intézményekben való koncentrációjára, a másik almutatónak pedig csak a hitelintézetekben elhelyezett betétekre kell vonatkoznia.

(11)

Meg kell vizsgálni azokat az átterjedési mechanizmusokat, amelyek abból az esetből adódhatnak, amikor az eszközalapú tokenek vagy az elektronikuspénz-tokenek különböző kibocsátói hasonló eszközökkel rendelkeznek. Ilyen esetekben az egyik kibocsátónál jelentkező pénzügyi nehézségek és az ebből eredő értékesítés negatív hatást gyakorolhat más kibocsátókra. Ezért meg kell határozni a kibocsátó tartalékeszközei és más kibocsátók tartalékeszközei közötti portfólió-átfedés kiegészítő mutatóját,

1.

„pénzügyi intézmény”: a következők bármelyike:

2.

„releváns időszak”: az (EU) 2023/1114 rendelet 43. cikke (2) bekezdésének a) pontjában említett időszak vagy ugyanezen rendelet 43. cikke (2) bekezdésének b) pontjában említett időszak.