(1)

A Francia Köztársaság és Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága közötti, a magánszektorbeli koncessziós jogosultak által kiépítendő és üzemeltetendő, a Csatorna-alagúton áthaladó állandó összeköttetésről szóló, 1986. február 12-én Canterburyben aláírt szerződés (a továbbiakban: Canterburyi Szerződés) létrehozott egy kormányközi bizottságot (a továbbiakban: a kormányközi bizottság), amelynek feladata, hogy felügyelje a Csatorna-alagúton áthaladó állandó összeköttetés kiépítésével és üzemeltetésével kapcsolatos valamennyi kérdést.

(2)

A Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának az Európai Unióból és az Európai Atomenergia-közösségből történő kilépéséről szóló megállapodásban (3) előírt átmeneti időszak lejárta óta a Csatorna-alagúton áthaladó állandó összeköttetés pályahálózat-működtetője és a Csatorna-alagúton áthaladó állandó összeköttetésben működő vasúttársaságok a vasútbiztonság és a kölcsönös átjárhatóság tekintetében két különálló jogi keret hatálya alá tartoznak.

(3)

A 2020. július 16-i levelében a Francia Köztársaság felhatalmazást kért az Uniótól arra, hogy tárgyalásokat folytasson és nemzetközi megállapodást kössön az Egyesült Királysággal a Csatorna-alagúton áthaladó állandó összeköttetés biztonsági és kölcsönös átjárhatósági követelményeiről. Az említett kérésnek megfelelően az (EU) 2020/1531 európai parlamenti és tanácsi határozat (4) felhatalmazta a Francia Köztársaságot, hogy tárgyalásokat folytasson egy olyan megállapodásról, amely biztosítja az uniós jog – különösen az (EU) 2016/796 európai parlamenti és tanácsi rendelet (5), valamint az (EU) 2016/797 (6) és az (EU) 2016/798 európai parlamenti és tanácsi irányelv (7) – egységes és dinamikus alkalmazását a Csatorna-alagúton áthaladó állandó összeköttetés egészére vonatkozóan. Az (EU) 2020/1531 határozat meghatározta továbbá azokat a feltételeket, amelyek mellett a kormányközi bizottság továbbra is betöltheti a Csatorna-alagúton áthaladó állandó összeköttetésnek a Francia Köztársaság joghatósága alá tartozó részéért felelős nemzeti biztonsági hatóság szerepét.

(4)

A Francia Köztársaság és az Egyesült Királyság közötti tárgyalások során egyértelművé vált, hogy az említett határozatban meghatározott feltételek szerinti megállapodás nem fog mindkét fél számára kielégítő megállapodáshoz vezetni. A Francia Köztársaság ezért a 2023. március 23-i levelében azon szándékának adott hangot, hogy egy másik megállapodásról kíván tárgyalást folytatni és azt kívánja megkötni. Ezért alternatív felhatalmazás javasolt.

(5)

Egy harmadik országgal kötött, a vasútbiztonságról és a kölcsönös átjárhatóságról szóló nemzetközi megállapodás határokon átnyúló helyzetekre való alkalmazása vélhetően olyan területet érint, amely nagyrészt az uniós jog – különösen az (EU) 2016/796 rendelet, valamint az (EU) 2016/798 és az (EU) 2016/797 irányelv, – hatálya alá tartozik. Egy ilyen megállapodás tehát az Unió kizárólagos külső hatáskörébe tartozik. A tagállamok csak akkor tárgyalhatnak ilyen megállapodásról, illetve csak akkor köthetnek ilyen megállapodást, ha arra az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 2. cikkének (1) bekezdésével összhangban az Uniótól felhatalmazást kaptak. Mivel az ilyen megállapodás a közlekedésre vonatkozó hatályos uniós jog hatálya alá tartozó területeket érint, az is szükséges, hogy az uniós jogalkotó az EUMSZ 91. cikkében említett jogalkotási eljárással összhangban adja meg ezt a felhatalmazást.

(6)

Tekintettel a Csatorna-alagúton áthaladó állandó összeköttetés különleges helyzetére, nevezetesen arra, hogy egy olyan vasúti összeköttetésről van szó, amely részben a Francia Köztársaság területén, részben pedig egy harmadik országban található egyetlen, összetett mérnöki építményt foglal magában, helyénvaló felhatalmazni a Francia köztársaságot arra, hogy nemzetközi megállapodásra irányuló tárgyalásokat folytasson, illetve ilyen megállapodást írjon alá és kössön az Egyesült Királysággal a Csatorna-alagúton áthaladó állandó összeköttetés biztonságára és kölcsönös átjárhatóságára vonatkozó koherens szabályok alkalmazására, valamint a francia nemzeti biztonsági hatóság, az Établissement Public de Sécurité Ferroviaire (Vasútbiztonsági Közintézmény, a továbbiakban: EPSF) és az Egyesült Királyság nemzeti biztonsági hatósága, az Office of Rail and Road (Vasúti és Közúti Hivatal, a továbbiakban: ORR) közötti együttműködés biztosítására vonatkozóan (a továbbiakban: a megállapodás).

(7)

A Csatorna-alagúton áthaladó állandó összeköttetés Francia Köztársaság joghatósága alá tartozó részének továbbra is az uniós jog hatálya alá kell tartoznia. Biztosítani kell az uniós jog elsőbbségének és adott esetben közvetlen hatályának elvét, valamint az uniós intézmények és szervek hatásköreit.

(8)

A megállapodás alkalmazásával kapcsolatosan a Francia Köztársaság és az Egyesült Királyság között felmerülő vitákat nem lehet a Canterburyi Szerződés 19. cikke alapján létrehozott választott bíróság elé terjeszteni, és azokra nem lehet semmilyen más, jogilag kötelező erejű vitarendezési eszközt alkalmazni.

(9)

Az (EU) 2016/796 rendelet 3. cikkével összhangban továbbra is az Európai Unió Vasúti Ügynökségének kell kizárólagos felelősséget viselnie a ráruházott feladatokért és hatáskörökért, és az (EU) 2016/798 irányelv 16. cikkével összhangban az EPSF-nek továbbra is függetlennek kell maradnia a döntéshozatal során. Következésképpen a megállapodásban tárgyalt kérdések tekintetében a kormányközi bizottság és a Canterburyi szerződés alapján létrehozott Biztonsági Hatóság szerepét az EPSF és az ORR tevékenységeinek összehangolására kell korlátozni. A kormányközi bizottság és a Biztonsági Hatóság rendeleti jellegű jogi aktusai vagy azok hatásai az uniós joggal összhangban nem befolyásolhatják az EPSF döntéshozatali autonómiáját.

(10)

Annak biztosítása érdekében, hogy az uniós jogot a Csatorna-alagúton áthaladó állandó összeköttetésnek a Francia Köztársaság joghatósága alá tartozó részén mindenkor helyesen hajtsák végre, valamint annak biztosítása érdekében, hogy a Bizottság a Bíróság ellenőrzése mellett – sürgős esetekben is – felügyelhesse annak alkalmazását, a Francia Köztársaságnak fenn kell tartania a jogot a megállapodás egyoldalú felfüggesztésére vagy felmondására.

(11)

Az uniós jog – különösen az (EU) 2016/796 rendelet, valamint az (EU) 2016/797 és az (EU) 2016/798 irányelv – esetleges jövőbeli változásainak figyelembevétele érdekében a megállapodásnak a módosítására vonatkozó szabályokat is tartalmaznia kell. A Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy engedélyezze a Francia Köztársaság számára, hogy módosítsa a megállapodást az abban meghatározott módosítási eljárásnak megfelelően, feltéve, hogy az ilyen módosítások az uniós jog változásaihoz való hozzáigazításra korlátozódnak.

(12)

Az Unió érdekeit szem előtt tartva, a Francia Köztársaságot fel kell hatalmazni arra is, hogy az e határozatban szereplő felhatalmazás alapján megkötött megállapodás további, az (EU) 2020/1531 határozatban meghatározott feltételeket tükröző módosításaira irányuló tárgyalásokat folytasson. Az Unió által az (EU) 2020/1531 határozatban adott felhatalmazásnak ezért addig érvényben kell maradnia, amíg az e felhatalmazás alapján megkötött megállapodás módosítható úgy, hogy tükrözze az említett határozatban meghatározott feltételeket,

a)

a megállapodásnak minden tekintetben összeegyeztethetőnek kell lennie az uniós joggal. Biztosítani kell az uniós jog elsőbbsége és adott esetben közvetlen hatálya elvének való megfelelést;

b)

a Francia Köztársaság és az Egyesült Királyság közötti, a megállapodás alkalmazásával kapcsolatos vitákat nem lehet a Canterburyi Szerződés 19. cikke alapján létrehozott választott bíróság elé terjeszteni, és azokra nem lehet semmilyen más, jogilag kötelező erejű vitarendezési eszközt alkalmazni;

c)

a Francia Köztársaság fenntartja a jogot a megállapodás egyoldalú felfüggesztésére vagy felmondására annak érdekében, hogy a Csatorna-alagúton áthaladó állandó összeköttetésnek a joghatósága alá tartozó részén biztosítsa az uniós jog teljeskörű, helyes és gyors alkalmazását;

d)

a megállapodásnak rendelkeznie kell a módosítására vonatkozó mechanizmusról annak érdekében, hogy a megállapodást hozzá lehessen igazítani az uniós jog változásaihoz;

e)

biztosítani kell az uniós jog által az Európai Unió Vasúti Ügynökségére és az EPSF-re mint az (EU) 2016/798 irányelv értelmében vett nemzeti biztonsági hatóságra ruházott függetlenséget és megfelelő hatásköröket, különösen a következők tekintetében: