(1)

Az 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (1) értelmében állományvédelmi intézkedéseket kell elfogadni a rendelkezésre álló tudományos, műszaki és gazdasági szakvélemények, többek között – amennyiben releváns – a Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottság és egyéb tanácsadó szervek által készített jelentések, valamint a tanácsadó testületektől kapott szakvélemények figyelembevételével.

(2)

A Tanácsnak a halászati lehetőségek meghatározására és elosztására irányuló intézkedéseket – többek között adott esetben bizonyos, az említett halászati lehetőségekkel funkcionálisan összefüggő feltételeket – kell elfogadnia. Az 1380/2013/EU rendelet 16. cikkének (4) bekezdése szerint a halászati lehetőségeket a közös halászati politikának az említett rendelet 2. cikkének (2) bekezdésében meghatározott célkitűzéseivel összhangban kell meghatározni. Az említett rendelet 16. cikkének (1) bekezdése szerint a halászati lehetőségeket úgy kell elosztani a tagállamok között, hogy az egyes tagállamok számára biztosítani kell az általuk folytatott, az egyes halállományokra vagy halászatra vonatkozó halászati tevékenységek viszonylagos stabilitását.

(3)

Ezért a teljes kifogható mennyiségeket (a továbbiakban: TAC-ok) – az 1380/2013/EU rendeletnek megfelelően – a rendelkezésre álló tudományos szakvélemények alapján, a biológiai és a társadalmi-gazdasági hatások figyelembevételével kell meghatározni, biztosítva egyúttal a halászati ágazatok közötti méltányos bánásmódot és figyelembe véve az érdekelt felekkel folytatott konzultációk során megfogalmazott véleményeket.

(4)

Az (EU) 2016/1139 európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) többéves tervet hoz létre a közönséges tőkehal, a hering és a spratt balti-tengeri állományaira és ezek halászatára vonatkozóan. E terv célja annak biztosítása, hogy az élő tengeri biológiai erőforrások kiaknázása során a halászott fajok állományait visszaállítsák a maximális fenntartható hozamot (a továbbiakban: MFH) biztosítani képes szint fölé, és tartsák is fenn ezt a szintet. Az 1380/2013/EU rendelet értelmében a halászati lehetőségeket az említett többéves tervek hatálya alá tartozó állományok esetében az adott tervekben szereplő szabályokkal összhangban kell meghatározni.

(5)

Az (EU) 2016/1139 rendelet 4. cikkének (1) bekezdésével összhangban az említett rendelet 1. cikkében felsorolt állományokra vonatkozó halászati lehetőségeket úgy kellett meghatározni, hogy a lehető leghamarabb, fokozatosan és egyre növekvő jelleggel legkésőbb 2020-ig elérhető legyen az MFH-nak megfelelő tartományokban kifejezett halászati mortalitás. Az érintett balti-tengeri állományokra vonatkozó 2024. évi fogási korlátokat ezért az említett rendelettel létrehozott többéves terv szabályaival és célkitűzéseivel összhangban kell megállapítani.

(6)

A Nemzetközi Tengerkutatási Tanács (ICES) 2023. május 31-én közzétette a balti-tengeri állományokra vonatkozó éves szakvéleményét.

(7)

Az (EU) 2016/1139 rendelet hatálya alá tartozó bizonyos állományok esetében az ICES nulla mennyiségű fogást javasol. Amennyiben azonban az említett állományokra vonatkozó TAC-ok a tudományos szakvéleményekben megjelölt értékek szerint kerülnének megállapításra, az a kötelezettség, amely szerint a vegyes halászatban az összes fogást – ideértve az említett állományokból származó járulékos fogásokat is – ki kell rakodni, a „blokkoló kvóta hatálya alá tartozó fajok” jelenségéhez vezetne. A blokkoló kvóta hatálya alá tartozó faj olyan fajt jelent, amelynek esetében nem áll rendelkezésre kvóta, aminek következtében egy vagy több halászhajó is arra kényszerülhet, hogy leállítsa a halászati tevékenységét még abban az esetben is, ha más fajokra még rendelkezik kvótával. Ezért az említett állományok járulékos fogásaira vonatkozóan helyénvaló külön TAC-okat megállapítani annak érdekében, hogy megfelelő egyensúlyt lehessen teremteni egyrészt – a halászat leállításának potenciálisan súlyos társadalmi-gazdasági következményeire tekintettel – a halászat folytatása, másrészt pedig – figyelembe véve, hogy a vegyes halászatban nehéz valamennyi állományt az MFH szintjén halászni – az említett állományok tekintetében a jó biológiai állapot elérésének szükségessége között. Ezeket a járulékos fogásokra vonatkozó TAC-okat olyan szinteken kell megállapítani, amelyek biztosítják az említett állományok mortalitásának csökkenését, ösztönzik a szelektivitás javítását, valamint megelőzik a szóban forgó állományok járulékos fogásait. Annak érdekében, hogy csökkenjen a járulékos fogásokra vonatkozó TAC-ok hatálya alá tartozó állományokból kifogott egyedek mennyisége, az említett állományokhoz tartozó halak fogására irányuló halászati tevékenységek esetében a halászati lehetőségeket olyan szinten kell megállapítani, amely elősegíti, hogy a veszélyeztetett állományok biomasszája fenntartható szintekre álljon vissza.

(8)

Az ICES szerint a balti-tengeri halászatok túlnyomó többsége esetében jellemző a fajok legalább bizonyos mértékű keveredése. E keveredés TAC-ok hatálya alá tartozó és TAC-ok hatálya alá nem tartozó fajokat egyaránt érint. A legjelentősebb mértékű a nyílt vízi fajok és a tengerfenéken élő fajok keveredése. 2024-re vonatkozóan az ICES nulla mennyiségű fogást javasol a következő fajok esetében: a Balti-tenger nyugati részén élő hering, a Balti-tenger keleti részén élő közönséges tőkehal és a Balti-tenger fő medencéjében élő lazac. Ezen túlmenően a Balti-tenger nyugati részén élő közönséges tőkehal esetében az ICES az elővigyázatossági megközelítésen alapuló szakvéleményében rendkívül alacsony szintet javasol. Ezért ha az ezen állományokra vonatkozó TAC-ok az ICES által javasolt szinteken kerülnének megállapításra, az azt eredményezné, hogy különösen a sima lepényhalra halászó hajóknak 2024-ben be kellene szüntetniük a halászatot. A Halászati és Akvakultúra-termékek Piaca Európai Megfigyelőközpontjának (a továbbiakban: EUMOFA) adatai alapján a javasolt TAC-ok felső határértékén belül kifogható simalepényhal-állományok első értékesítéskori becsült értéke 24,5 millió EUR. Számos halászatnak – különös tekintettel a kisüzemi part menti halászatokra – az uniós TAC-ok hatálya alá nem tartozó fajok – különösen az olyan fajok, mint az egyéb lepényhal-alakúak – tekintetében szintén abba kellene hagynia a halászatot 2024-ben. Ezért helyénvaló külön TAC-ot meghatározni a blokkoló kvóta hatálya alá tartozó fajok – a Balti-tenger nyugati részén élő hering, a Balti-tenger keleti részén élő közönséges tőkehal, a Balti-tenger nyugati részén élő közönséges tőkehal és bizonyos feltételek mellett a Balti-tenger fő medencéjében élő lazac – járulékos fogásaira vonatkozóan.

(9)

Az ICES becslése szerint a Balti-tenger keleti részén élő közönségestőkehal-állomány biomasszája továbbra is a szaporodóképes állomány biomasszájára vonatkozó határérték referenciapontja alatt van, amely alatt csökkenhet a szaporodóképesség (Blim), és a biomassza 2022-höz képest alig nőtt. Az ICES ezért immár az ötödik egymást követő éve javasolja a Balti-tenger keleti részén élő közönségestőkehal-állomány halászatának megszüntetését. Ilyen körülmények között az 1380/2013/EU rendelet értelmében helyénvaló fenntartani a célzott halászat tilalmát és az ahhoz funkcionálisan kapcsolódó korrekciós intézkedéseket. Az elkerülhetetlen járulékos fogásokra vonatkozó halászati lehetőségeket alacsony szinten kell meghatározni, egyúttal elkerülve azt, hogy a blokkoló kvóta hatálya alá tartozó fajok jelensége következzen be.

(10)

A Balti-tenger nyugati részén élő közönségestőkehal-állomány tekintetében az ICES a szakvéleményét a fennálló bizonytalanságok miatt az elővigyázatossági megközelítésen alapuló szakvéleménnyé minősítette vissza. Jelenleg úgy tűnik, hogy az állomány az elmúlt 15 év nagy részében a Blim alatt volt, 2022-ben pedig történelmi mélypontra került. Az elővigyázatossági megközelítésen alapuló szakvéleményben meghatározott fogási mennyiség rendkívül alacsony szintű. Ilyen körülmények között az 1380/2013/EU rendelet értelmében helyénvaló fenntartani a célzott halászat tilalmát és az ahhoz funkcionálisan kapcsolódó korrekciós intézkedéseket, valamint megszüntetni a Balti-tenger nyugati részén élő közönséges tőkehal rekreációs célú halászatát. Az elkerülhetetlen járulékos fogásokra vonatkozó halászati lehetőségeket alacsony szinten kell meghatározni, egyúttal elkerülve azt, hogy a blokkoló kvóta hatálya alá tartozó fajok jelensége következzen be.

(11)

Az ICES 22–31 alkörzetben élő lazac tekintetében az ICES fenntartotta a teljes halászati tilalmi javaslatát, és a célzott nyári part menti halászat folytatásának lehetőségét az ICES 31 alkörzetre korlátozta, a fogási szakvéleményét pedig ennek megfelelően csökkentette. Ilyen körülmények között az 1380/2013/EU rendelet értelmében helyénvaló az ICES szakvéleményével összhangban módosítani a halászterületet és a halászati lehetőségek szintjét, valamint fenntartani a funkcionálisan kapcsolódó korrekciós intézkedéseket.

(12)

Az ICES 32 alkörzet part menti halászati lehetőségeinek maradéktalan kihasználása érdekében a lazac tekintetében 2019-ben – az ICES 22–31 alkörzet és az ICES 32 alkörzet között – területek közötti korlátozott rugalmasság került bevezetésre. Tekintettel az e két állományra vonatkozó halászati lehetőségekben bekövetkezett változásokra, célszerű fenntartani ezt a rugalmasságot.

(13)

A tengeri pisztrángnak az alapvonalaktól mért négy tengeri mérföldön túli halászatára vonatkozó tilalom bevezetése, valamint a tengeri pisztráng járulékos fogásainak a tengeri pisztráng és a lazac együttes fogásának a 3 %-ára történő korlátozása hozzájárult a lazachalászatban a fogások korábban jelentős mértékű – különösen tengeripisztráng-fogásként történő – téves bejelentésének jelentős csökkenéséhez. A téves jelentések számának alacsony szinten tartása érdekében ezért célszerű fenntartani a meglévő korlátozásokat.

(14)

A közönséges tőkehal és a lazac rekreációs célú halászatára vonatkozó intézkedések, valamint a tengeripisztráng- és a lazacállományok védelmére irányuló intézkedések nem érinthetik az 1380/2013/EU rendelet 19. és 20. cikke szerinti szigorúbb nemzeti intézkedéseket.

(15)

A botteni-öbölbeli hering tekintetében – amelynek halászata nagy társadalmi-gazdasági jelentőséggel bír – az ICES fogási tartományokra vonatkozóan adott ki MFH-szakvéleményt. Az említett állomány biomasszája ugyanakkor azon referenciapont alatt van, amely alatt konkrét és megfelelő állománygazdálkodási intézkedéseket kell hozni (Btrigger), és fennáll az esélye annak, hogy 2025-ben az állomány a Blim alá csökken. Ilyen körülmények között az (EU) 2016/1139 rendelet értelmében helyénvaló a halászati lehetőségeket a maximális fenntartható hozamot eredményező halászati mortalitás (a továbbiakban: FMFH) alsó tartományában meghatározni.

(16)

Az ICES becslése szerint ugyan a Balti-tenger nyugati részén élő heringállomány biomasszája nőtt, az mindössze a Blim 71 %-ának felel meg. Ezenkívül az állománypótlódás továbbra is történelmi mélyponton van, és a biomassza várhatóan 2025-ben sem fog olyan mértékben helyreállni, hogy a Blim szint fölé kerüljön. Az ICES ezért immár a hatodik egymást követő éve javasolja a Balti-tenger nyugati részén élő hering halászatának a megszüntetését. Ilyen körülmények között az (EU) 2016/1139 rendelet értelmében helyénvaló fenntartani a célzott halászat tilalmát, és az elkerülhetetlen járulékos fogásokra vonatkozó halászati lehetőségeket célszerű alacsony szinten meghatározni annak elkerülése érdekében, hogy a blokkoló kvóta hatálya alá tartozó fajok jelensége következzen be.

(17)

A Balti-tenger középső részén élő hering tekintetében – amelynek halászata nagy társadalmi-gazdasági jelentőséggel bír – az ICES fogási tartományokra vonatkozóan adott ki MFH-szakvéleményt. Az ICES becslése szerint ugyanakkor az említett állomány biomasszája az elmúlt 30 év nagy részében – az utóbbi éveket is beleértve – a Blim alatt volt, és fennáll az esélye annak, hogy az említett állomány biomasszája 2025-ben is a Blim alatt marad. Ilyen körülmények között az (EU) 2016/1139 rendelet értelmében helyénvaló a halászati lehetőségeket az alsóbb FMFH tartományban meghatározni, és a halászati lehetőségekhez funkcionálisan kapcsolódó további korrekciós intézkedésként lezárni az ívóhelyeket a nyílt vízi vonóhálóval történő halászat számára.

(18)

Az ICES becslése szerint a rigai-öbölbeli heringállomány biomasszája meghaladja a Btrigger szintjét, a halászati terhelés pedig az FMFH értékének felel meg. Helyénvaló ezért a halászati lehetőségeket az (EU) 2016/1139 rendelet értelmében az FMFH pontértéken meghatározni.

(19)

A sima lepényhallal kapcsolatban az ICES úgy véli, hogy a sima lepényhal halászata során járulékos fogásként közönséges tőkehalat fognak ki. Helyénvaló ezért a sima lepényhalra vonatkozó halászati lehetőségeket az (EU) 2016/1139 rendelet értelmében az FMFH-tartományon belüli legalacsonyabb érték alatt meghatározni.

(20)

Az ICES becslése szerint a spratt biomasszája a Btrigger felett van, azonban 2014 óta nem került sor jelentős állománypótlódásra. Ráadásul az ICES becslései szerint 2021-ben és 2022-ben az állománypótlódás történelmi mélyponton volt. Ezenkívül a spratt halászata gyakran vegyes halászat, mivel a sprattot gyakran a heringgel együtt halásszák. Helyénvaló ezért a sprattra vonatkozó halászati lehetőségeket az (EU) 2016/1139 rendelet értelmében a megfelelő alsó FMFH-tartományban meghatározni.

(21)

Az e rendeletben meghatározott halászati lehetőségek igénybevétele az 1224/2009/EK tanácsi rendelet (3) és különösen annak a fogások és a halászati erőkifejtés nyilvántartásáról szóló 33. cikke, valamint a halászati lehetőségek kimerülésére vonatkozó adatok Bizottsághoz történő továbbításáról szóló 34. cikke hatálya alá tartozik. Ezért e rendeletben meg kell határozni azokat a kódokat, amelyeket az e rendelet hatálya alá tartozó állományok kirakodásairól a Bizottság felé teljesítendő adatszolgáltatás során a tagállamoknak használniuk kell.

(22)

A 847/96/EK tanácsi rendelet (4) kiegészítő feltételeket vezetett be a TAC-ok éves kezelésére vonatkozóan, ideértve a 3. és a 4. cikkében rögzített, az elővigyázatossági, illetve az analitikai TAC-ok hatálya alá tartozó állományok tekintetében előírt rugalmassági rendelkezéseket is. Az említett rendelet 2. cikke értelmében a TAC-ok rögzítésekor a Tanács határoz arról, hogy – különösen az állományok biológiai állapota alapján – mely állományok esetében nem alkalmazandó a 3. és a 4. cikk. Ezenkívül az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (9) bekezdése az egymást követő évek közötti rugalmassági mechanizmust vezet be a kirakodási kötelezettség hatálya alá tartozó valamennyi állomány vonatkozásában. Ezért annak érdekében, hogy elkerülhető legyen a túlzott rugalmasság – amely gyengítené az élő tengeri biológiai erőforrások észszerű és felelősségteljes kiaknázásának elvét, akadályozná a közös halászati politika célkitűzéseinek az elérését, valamint az állományok biológiai állapotának a romlását idézné elő –, egyértelművé kell tenni, hogy a 847/96/EK rendelet 3. és 4. cikke csak abban az esetben alkalmazandó a TAC-okra, ha nem alkalmazzák az egymást követő évek közötti rugalmasság 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (9) bekezdésében előírt elvét.

(23)

A Balti-tenger keleti és nyugati részén élő közönségestőkehal-állomány, valamint a Balti-tenger nyugati részén élő heringállomány biomasszája a Blim alatt van. Ezen állományok mindegyike tekintetében csak a járulékos fogások és a tudományos célú halászat engedélyezett 2024-ben, valamint a Balti-tenger nyugati részén élő hering esetében még a kisüzemi part menti halászat is. Ezért, valamint tekintettel a balti-tengeri ökoszisztéma viszonylag alacsony rezilienciájára, a vonatkozó TAC-okban kvótahányaddal rendelkező tagállamok vállalták, hogy az említett állományok tekintetében 2024-ben nem alkalmazzák az egymást követő évek közötti rugalmasság 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (9) bekezdésében előírt elvét annak érdekében, hogy a 2024. évi fogások ne haladják meg a vonatkozó TAC-okat. Ezenkívül az ICES 22–30 alkörzetben a folyami lazacállományok csaknem teljes biomasszája a kétéveslazac-termelésre vonatkozó referenciapont (Rlim) alatt van, és ezen a területen csak a járulékos fogások és a tudományos célú halászat engedélyezett 2024-ben. Ezért 2024-re nézve az érintett tagállamok a Balti-tenger fő medencéjében élő lazacállományból ejtett fogások tekintetében is hasonló kötelezettséget vállaltak az egymást követő évek közötti rugalmasságra vonatkozóan.

(24)

Az (EU) 2023/194 tanácsi rendelet (5) meghatározza a norvég tőkehalnak az ICES 3a körzet („a Skagerrak–Kattegat”), valamint az ICES 4 alterület egyesült királysági és uniós vizein, továbbá az ICES 2a körzet („az Északi-tenger”) egyesült királysági vizein 2022. november 1-től 2023. október 31-ig folytatott halászatára vonatkozó halászati lehetőségeket. A norvég tőkehal halászati idénye november 1-jétől október 31-ig tart. Az egyrészről az Európai Unió és az Európai Atomenergia-közösség, és másrészről Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága közötti kereskedelmi és együttműködési megállapodás (6) 498. cikkének (2) bekezdése szerint az Unió és az Egyesült Királyság a 2023. október 16-án kétoldalú konzultációkat folytatott, és az ICES 2023. október 9-én közzétett szakvéleménye alapján megállapodott a TAC-ról. A konzultáció eredményét az írásbeli jegyzőkönyv rögzítette, amelyet a Tanács 2023. október 20-án jóváhagyott, és amelyet az Unió nevében a Bizottság képviselője és az Egyesült Királyság küldöttségvezetője aláírt az említett megállapodás 498. cikkének (6) bekezdésével és az (EU) 2021/1875 tanácsi határozattal (7) összhangban. Az ICES 3a körzetben, az ICES 4 alterület egyesült királysági és uniós vizein, valamint az ICES 2a körzet egyesült királysági vizein élő norvég tőkehalra 2023. november 1-jétől 2024. október 31-ig vonatkozó halászati lehetőségeket következésképpen az írásbeli jegyzőkönyvben meghatározott szinten kell meghatározni.

(25)

Az (EU) 2023/194 rendelet az Unió, Norvégia és az Egyesült Királyság által a 2024. év tekintetében folytatott halászati konzultációknak a 2022. december 9-én aláírt, kölcsönösen elfogadott jegyzőkönyvben foglalt eredménye alapján meghatározza a 2023. évben a foltos tőkehalra az ICES 4 alterületen, a 6a körzetben és a 3a körzetben (Északi-tenger, a Skóciától nyugatra fekvő vizek, Skagerrak) vonatkozó halászati lehetőségeket. A halászati lehetőségek teljeskörű felhasználásának biztosítása érdekében helyénvaló lehetővé tenni, hogy egyes olyan TAC-területek között, amelyek ugyanazon biológiai állományra vonatkoznak, rugalmas rendszert alkalmazzanak. Helyénvaló bevezetni ezért a tagállamok foltos tőkehalra vonatkozó kvótái tekintetében legfeljebb 10 %-os mértékű, területek közötti rugalmasságot az Északi-tenger felől a Skagerrak–Kattegat uniós vizei irányába.

(26)

Az egyrészről az Európai Unió, másrészről Grönland kormánya és Dánia kormánya közötti fenntartható halászati partnerségi megállapodás és az ahhoz csatolt végrehajtási jegyzőkönyv (8) úgy rendelkezik, hogy az Unió megkapja Grönland kormányától az ICES 5 és 14 alterület grönlandi vizein halászott kapellánra (Mallotus villosus) vonatkozó TAC 7,7 %-át. Grönland kormánya 2023. október 5-én arról tájékoztatta az Uniót, hogy az Izlandi Tenger- és Édesvíz-kutató Intézet által közzétett időközi tudományos szakvélemény alapján – amely szerint a „2023/2024-es téli” fogások mennyisége nem haladhatja meg a nulla tonnát – Grönland kormánya jelenleg nem tud kapellánt felajánlani az Uniónak a szóban forgó időszakra. A végleges tudományos szakvélemény kiadásáig – amely lehetővé teheti Grönland kormánya számára, hogy kapellánt ajánljon fel az Uniónak – az (EU) 2023/194 rendeletben az említett állományra vonatkozóan megállapított halászati lehetőségeket a „Megállapítandó” jelöléssel kell ellátni.

(27)

Ezért az (EU) 2023/194 rendeletet ennek megfelelően módosítani kell.

(28)

A halászati tevékenységek folyamatossága érdekében e rendelet Balti-tengerre vonatkozó rendelkezéseit 2024. január 1-jétől kell alkalmazni. Azonban az ICES 3a körzetben, az ICES 4 alterület egyesült királysági és uniós vizeiben és az ICES 2a körzet egyesült királysági vizeiben élő norvég tőkehal tekintetében 2023. november 1-jétől 2024. október 31-ig – azaz a norvég tőkehal halászati idénye alatt – kell alkalmazni ezt a rendeletet. Ezt a rendeletet a 2023. évi halászati lehetőségek teljes mértékű kihasználásának biztosítása érdekében 2023. november 1-jétől 2023. december 31-ig alkalmazni kell az ICES 4 alterületen, a 6a körzetben és a 3a körzetben (Északi-tenger, a Skóciától nyugatra fekvő vizek, Skagerrak) élő foltos tőkehalra. A sürgősségre tekintettel e rendeletnek a kihirdetést követően azonnal hatályba kell lépnie,