(1)

Az Európai Központi Bank (EKB) felelős az egységes felügyeleti mechanizmus (SSM) hatékony és konzisztens működéséért. és mind mikroprudenciális, mind makroprudenciális feladatokkal felruházták. A makroprudenciális feladatokkal való felruházás megerősíti az EKB-nak az Európai Unió működéséről szóló szerződésben (EUMSZ) már rögzített, a pénzügyi stabilitáshoz való hozzájárulásra vonatkozó szerepét.

(2)

Az illetékes nemzeti hatóságok (INH-k) és a kijelölt nemzeti hatóságok (KNH-k) felelősek a globálisan rendszerszinten jelentős intézményekre és az egyéb rendszerszinten jelentős intézményekre vonatkozó tőkepufferráták megállapításáért.

(3)

Az 1024/2013/EU rendelet 5. cikkének (1) bekezdése értelmében, amikor indokolt vagy szükségesnek tűnik, a mechanizmusban részt vevő tagállamok INH-i vagy KNH-i – a rendszerszintű vagy makroprudenciális kockázatok kezelése érdekében – követelményeket alkalmaznak a hitelintézetek által az adott szinten teljesítendő tőkepufferekre vonatkozóan.

(4)

Az 1024/2013/EU rendelet 5. cikkének (1) bekezdésével és a 468/2014/EU rendelet 104. cikkével összhangban az INH-k vagy KNH-k a makroprudenciális intézkedések alkalmazására irányuló szándékukról az ilyen határozat elfogadása előtt tíz munkanappal értesítik az EKB-t (a „tervezett makroprudenciális intézkedésekről” való értesítés). Az értesítés kézhezvételét követően a Felügyeleti Testület titkára haladéktalanul továbbítja a tervezett makroprudenciális intézkedéseket a Kormányzótanácsnak és a Felügyeleti Testületnek. A Kormányzótanács a Felügyeleti Testület által – a tervezett intézkedés alapján és a megfelelő bizottságnak és az EBK megfelelő belső szervezeti egységének az anyagait figyelembe véve – készített javaslat alapján három munkanapon belül dönt arról, hogy kifogást emel-e vagy sem. Amennyiben a Kormányzótanács kifogást emel a tervezett makroprudenciális intézkedés ellen, az EKB értesítésétől számított öt munkanapon belül írásban kifejti indokait az INH-knak vagy KNH-knak. Az INH-k vagy KNH-k mérlegelik az EKB indokait, mielőtt adott esetben további lépéseket tennének a végleges döntés ügyében.

(5)

Az EKB-nak az INH-k vagy KNH-k által benyújtott jelentős számú tervezett makroprudenciális intézkedést kell értékelnie, beleértve azokat is, amelyek az egyéb rendszerszinten jelentős intézményekre és a globálisan rendszerszinten jelentős intézményekre vonatkozó tőkepuffereket határoznak meg. Ezeket az értékeléseket gyakran nagyon szoros határidőn belül kell elvégezni. A döntéshozatali folyamat megkönnyítése érdekében helyénvaló bizonyos határozatok tekintetében az EKB-n belüli határozathozatalra vonatkozó hatáskör-átruházásról rendelkezni. Közelebbről, az INH-k vagy KNH-k -által benyújtott makroprudenciális intézkedések ellen kifogást nem emelő határozatok elfogadására vonatkozó hatáskört át kell ruházni az EKB szervezeti egységeinek vezetőire. A globálisan rendszerszinten jelentős bankok vagy intézmények olyan bankok vagy intézmények, amelyeket méretük, összekapcsoltságuk, összetettségük, helyettesíthetőségük hiánya vagy globális hatókörük miatt úgy tekintenek, mint amelyek nem mehetnek csődbe. Tekintettel arra, hogy a globálisan rendszerszinten jelentős bankok vagy intézmények bármelyikében felmerülő probléma számos ország más pénzügyi intézményeit és a világgazdaság egészét érintő, potenciálisan több joghatóságra kiterjedő következményekkel járhat, ez nem kizárólag az INH-kat vagy a KNH-kat érintő probléma, ezért globális szintű harmonizációt igényel, ami tükröződik a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság tagjai és a Pénzügyi Stabilitási Tanács által elért globális megállapodásban, amelynek eredményét a Pénzügyi Stabilitási Tanács teszi közzé. A globális közösség ezeket a kérdéseket többrétű megközelítéssel kezeli.

(6)

Az Európai Unió Bírósága elismerte, hogy a hatáskör-átruházás szükséges és megfelelő lehet annak érdekében, hogy valamely intézmény képes legyen elfogadni a feladatai ellátásához szükséges jelentős számú döntést. Az intézményre ruházott hatásköröknek része az a jog, hogy az EUMSZ rendelkezéseinek betartásával bizonyos számú ilyen hatáskört az intézmény által meghatározott feltételeknek megfelelően átruházzon. Egy uniós intézmény ezért szervezési jellegű, saját belső döntéshozó szerveire vagy alkalmazottaira döntéshozatali hatásköröket átruházó intézkedéseket hozhat, amennyiben ezek az intézkedések indokoltak és az arányosság elvét tiszteletben tartják. A jogbiztonság biztosítása érdekében a döntéshozatali hatáskörök átruházásának korlátozottnak és arányosnak kell lennie, és az átruházás terjedelmét egyértelműen meg kell határozni, valamint az intézmény által meghatározott feltételekhez kell kötni.

(7)

2020. június 24-én a Kormányzótanács úgy határozott, hogy szoros együttműködést alakít ki az EKB és a Българска народна банка (Bolgár Nemzeti Bank) között (3). A szoros együttműködés céljából a Bolgár Köztársaságot érintő tervezett makroprudenciális intézkedések ellen kifogást nem emelő határozatot szintén e határozat vonatkozó rendelkezéseinek megfelelően kell elfogadni.

(8)

Amennyiben a felhatalmazáson alapuló határozat elfogadásának kritériumai nem teljesülnek, a határozatokat az 1024/2013/EU rendelet 5. cikkének (1) bekezdésében és az EKB/2004/2 európai központi banki határozat (4) 13h. cikkében foglalt eljárásnak megfelelően kell elfogadni,

1.

„tervezett makroprudenciális intézkedések”: azok az intézkedések, amelyeket az illetékes nemzeti hatóságok (INH-k) és a kijelölt nemzeti hatóságok (KNH-k) alkalmazni kívánnak annak érdekében, hogy a bankok számára a 2013/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (5) 131. cikkével összhangban előírják az egyéb rendszerszinten jelentős intézményekre vagy a globálisan rendszerszinten jelentős intézményekre vonatkozó tőkepufferek tartását, és amelyekről hivatalosan értesítették az EKB-t annak érdekében, hogy döntsön arról, kifogást emel-e vagy sem;

2.

„az egyéb rendszerszinten jelentős intézményekre vonatkozó tőkepuffer”: a 2013/36/EU irányelv 131. cikke (5) bekezdésének megfelelően kötelezően fenntartandó szavatolótőke;

3.

„a globálisan rendszerszinten jelentős intézményekre vonatkozó tőkepuffer”: a 2013/36/EU irányelv 131. cikke (4) bekezdésének megfelelően kötelezően fenntartandó szavatolótőke;

4.

„az EKB technikai értékelése”: az EKB által a megfelelő pufferrátákkal kapcsolatos mérlegelés során végzett független technikai értékelés;

5.

„EKB alsó korlát”: az EKB alsó korlátra vonatkozó, az egyéb rendszerszinten jelentős intézményekre vonatkozó tőkepufferek értékelésére szolgáló, a Kormányzótanács által elfogadott és a bankok rendszerszintű jelentőségének pontszámán alapuló módszertan legutóbbi alkalmazandó változata, amely az egyes bankokat a rendszerszintű jelentőség több kategóriájának egyikébe sorolja, ahol minden egyes kategóriához az egyéb rendszerszinten jelentős intézményekre vonatkozó meghatározott tőkepuffer kapcsolódik, amelyet alsó korlátnak kell tekinteni;

6.

„érzékeny jelleg” vagy „érzékeny”: olyan jellemző vagy tényező, amely negatív hatással lehet az EKB jó hírnevére és/vagy az egységes felügyeleti mechanizmus hatékony és konzisztens működésére, így többek között, de nem kizárólag, a következők bármelyike: a) a megfelelő bizottság és a megfelelő szervezeti egység által tanácskozásaik során kifejezett jelentős aggályok, amelyek nem szerepelnek az EKB technikai értékelésében; b) olyan tervezett makroprudenciális intézkedések, amelyek a média vagy a nyilvánosság részéről negatív figyelmet vonhatnak magukra.

a)

a tervezett makroprudenciális intézkedések az EKB alsó korlát meghatározására szolgáló legújabb módszertant alkalmazzák;

b)

az intézkedések EKB általi technikai értékelése nem vet fel aggályokat a következők tekintetében:

c)

az EKB technikai értékelése nem jut arra a következtetésre, hogy az EKB-nak kifogást kell emelnie a tervezett makroprudenciális intézkedések ellen.