(1)   A jegyzőkönyv III. címének alkalmazása céljából elektronikus úton küldött megkeresést a megkeresés tárgyát képező adó- vagy vámtípusra létrehozott CCN-postafiókok között, a CCN hálózaton keresztül kell elküldeni, kivéve, ha a kérelmező és a megkeresett államok központi kapcsolattartó irodái megállapodnak abban, hogy a postafiókok egyike felhasználható a különböző típusú adókra vagy vámokra vonatkozó megkeresésekre.

Ha azonban a dokumentumok kézbesítése iránti megkeresés egynél több típusú adóra vagy vámra vonatkozik, a megkereső hatóság a kérelmet a kézbesítendő dokumentumokban említett követelések legalább egyikére létrehozott postafiókba küldi.

(2)   Az információkérés, a behajtási megkeresés vagy a biztosítási intézkedésekre irányuló megkeresés a következő személyek bármelyikére vonatkozhat:

(3)   A kézbesítés iránti megkeresés bármely olyan személyre vonatkozhat, akit a megkereső állam hatályos jogszabályaival összhangban az őt érintő bármely dokumentumról tájékoztatni kell.

(1)   A behajtási vagy biztosítási intézkedésekre irányuló megkeresést kísérő, a megkeresett államban végrehajtást engedélyező egységes okiratot vagy felülvizsgált egységes okiratot a megkereső hatóság köteles kitölteni, illetve azt a megkereső hatóság felelősségi körében kell kitölteni a megkereső tagállamban végrehajtást engedélyező eredeti okirat alapján.

(2)   A jegyzőkönyv PVAT.2. cikke (1) bekezdésének b) pontjában említett azon közigazgatási szankciókat, bírságokat, díjakat és pótdíjakat, kamatokat és költségeket, amelyek a megkereső államban hatályos szabályoknak megfelelően a végrehajtást engedélyező eredeti okirat keltétől a behajtásra irányuló megkeresés elküldését megelőző napig esedékessé válhatnak, fel lehet venni a megkeresett államban végrehajtást engedélyező egységes okiratba vagy felülvizsgált egységes okiratba.

(3)   Több követelés és több személy tekintetében egyetlen, a megkeresett államban végrehajtást engedélyező egységes okirat vagy felülvizsgált egységes okirat is kibocsátható, a megkereső államban végrehajtást engedélyező eredeti okiratnak vagy okiratoknak megfelelően.

(4)   Amennyiben a megkereső államban több követelés tekintetében végrehajtást engedélyező eredeti okiratokat már felváltották egy átfogó, az államban az összes szóban forgó követelés végrehajtását engedélyező okirattal, a megkeresett államban a végrehajtást engedélyező egységes okirat vagy felülvizsgált egységes okirat alapulhat a megkereső államban végrehajtást engedélyező eredeti okiratokon vagy az említett eredeti okiratokat a megkereső államban átcsoportosító átfogó okiraton.

(5)   Amennyiben a (2) bekezdésben említett eredeti okirat vagy a (3) bekezdésben említett átfogó okirat több követelést is tartalmaz, és ezek közül egyet vagy többet már behajtottak, akkor a megkeresett államban végrehajtást engedélyező egységes okirat vagy felülvizsgált egységes okirat csak azokra a követelésekre tartalmazhat utalást, amelyek behajtásához segítséget kérnek.

(6)   Amennyiben a (2) bekezdésben említett eredeti okirat vagy a (3) bekezdésben említett átfogó okirat több követelést is tartalmaz, a megkereső állam ezeket a követeléseket több, a megkeresett államban végrehajtást engedélyező egységes okiratban vagy felülvizsgált egységes okiratban is feltüntetheti, a megkeresett állam adóbehajtó hivatalai közötti, az adótípus szerinti feladatmegosztásnak megfelelően.

(7)   Ha a megkeresést nem lehet a CCN-hálózaton keresztül továbbítani, és azt postai úton továbbítják, a megkeresett államban végrehajtást engedélyező egységes okiratot vagy felülvizsgált egységes okiratot a megkereső hatóság megfelelően felhatalmazott tisztviselője írja alá.

(8)   A behajtási vagy biztosítási intézkedésekre irányuló megkeresés címzettje nem hivatkozhat a megkeresett államban végrehajtást engedélyező egységes okirat kézbesítésére vagy közlésére a követelés vagy a végrehajtást engedélyező eredeti okirat megtámadására vonatkozó határidő meghosszabbításának vagy újrakezdésének kérelmezése érdekében, ha azt érvényesen kézbesítették.

(1)   A megkereső hatóság a behajtandó követelés összegét a megkereső állam pénznemében és a megkeresett állam pénznemében fejezi ki.

(2)   Az Egyesült Királyságnak küldött megkeresések esetében a behajtási segítségnyújtás céljából alkalmazandó átváltási árfolyam az Európai Központi Bank által a megkeresés elküldésének napját megelőző napon közzétett átváltási árfolyam. Ha az adott időpontban ez nem áll rendelkezésre, akkor az alkalmazandó átváltási árfolyam az Európai Központi Bank által a megkeresés elküldését megelőzően közzétett legutolsó átváltási árfolyam.

A tagállamoknak küldött megkeresések esetében a behajtási segítségnyújtás céljából alkalmazandó átváltási árfolyam a Bank of England által a megkeresés elküldésének napját megelőző napon közzétett átváltási árfolyam. Ha az adott időpontban ez nem áll rendelkezésre, akkor az alkalmazandó átváltási árfolyam a Bank of England által a megkeresés elküldését megelőzően közzétett legutolsó átváltási árfolyam.

(3)   Az e jegyzőkönyv PVAT.30. cikkének (2) bekezdésében említett kiigazításból származó követelés összegének a megkeresett hatóság államának pénznemére történő átváltásához a megkereső hatóság az eredeti megkeresésében használt átváltási árfolyamot alkalmazza.

(1)   A megkeresett hatóság a segítségnyújtás iránti megkeresés kézhezvételét a lehető legkorábban, de legfeljebb a kézhezvételtől számított tizennégy naptári napon belül visszaigazolja.

A megkeresés kézhezvételét követően a megkeresett hatóság adott esetben kérheti a megkereső hatóságtól, hogy adja át a szükséges további információkat, vagy szükség esetén töltse ki az egységes kézbesítési formanyomtatványt vagy a megkeresett államban végrehajtást engedélyező egységes okiratot vagy felülvizsgált egységes okiratot. A megkereső hatóság megad minden olyan további szükséges információt, amelyhez rendes körülmények között hozzáfér.

(2)   Amennyiben a megkeresett hatóság a jegyzőkönyv PVAT.20. cikkének (4) bekezdése vagy PVAT.33. cikkének (5) bekezdése alapján megtagadja a segítségnyújtás iránti megkeresés teljesítését, döntésének meghozatalát követően haladéktalanul, de mindenképpen a megkeresés kézhezvételének visszaigazolását követő egy hónapon belül értesíti a megkereső hatóságot az elutasítás okairól.

(1)   A jegyzőkönyv PVAT.20. cikke szerinti információkérések teljesítése során a megkeresett hatóság minden kért információt változatlanul továbbít a megkereső hatóságnak, amint az a birtokába jut.

Amennyiben az adott esetre vonatkozóan a kért információ észszerű időn belül részben vagy egyáltalán nem szerezhető be, a megkeresett hatóság tájékoztatja erről a megkereső hatóságot, és jelzi annak okait.

A megkeresett hatóság a megkeresés kézhezvételének visszaigazolásától számított hat hónap elteltével minden esetben tájékoztatja a megkereső hatóságot a kért információ beszerzése céljából lefolytatott vizsgálat eredményéről.

A megkeresett hatóságtól kapott információk alapján a megkereső hatóság felkérheti a megkeresett hatóságot vizsgálatának folytatására. Ezt a megkeresést a megkeresett hatóság által végrehajtott vizsgálat eredményéről szóló értesítés kézhezvételétől számított két hónapon belül kell megküldeni, és azt a megkeresett hatóság az eredeti megkeresésre vonatkozó rendelkezésekkel összhangban kezeli.

(2)   A jegyzőkönyv PVAT.23. cikke szerinti értesítés iránti megkeresések teljesítése során a megkeresett hatóság megteszi az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy a kézbesítést a székhelye szerinti állam hatályos jogszabályaival összhangban teljesítse. A megkeresett hatóság tájékoztatja a megkereső hatóságot a kézbesítés időpontjáról és módjáról, mihelyt az megtörtént, oly módon, hogy a kézbesítést visszaigazolja a megkereső hatóság részére visszaküldött, megkeresést szolgáló formanyomtatványon.

A megkeresett állam által a hatályos nemzeti jogszabályai és közigazgatási gyakorlata szerint teljesített kézbesítés úgy tekintendő, hogy a megkereső államban ugyanolyan hatású, mintha maga a megkereső állam hajtotta volna végre saját hatályos nemzeti jogszabályai és közigazgatási gyakorlata szerint.

Az egynél többféle adóval, vámmal, illetékkel vagy egyéb intézkedéssel kapcsolatos dokumentum kézbesítése akkor tekintendő érvényesnek, ha azt a megkeresett állam olyan hatósága teljesíti, amely a kézbesített dokumentumban említett adók, vámok, illetékek vagy egyéb intézkedések közül legalább az egyik tekintetében illetékes, feltéve, hogy ezt a megkeresett állam nemzeti joga megengedi.

A megkeresést a jegyzőkönyv PVAT.23. cikke (1) bekezdésének második albekezdése szerint kísérő egységes kézbesítési formanyomtatványt a megkereső hatóság köteles kitölteni, illetve azt a megkereső hatóság felelősségi körében kell kitölteni. Ez a formanyomtatvány információt szolgáltat a címzettnek azokról a dokumentumokról, amelyek tekintetében a kézbesítési segítségnyújtást kérik. A kézbesítés céljából a megkeresett állam az egységes kézbesítési formanyomtatványt saját hivatalos nyelvén vagy hivatalos nyelveinek egyikén küldheti ki, nemzeti jogával összhangban.

(3)   A jegyzőkönyv PVAT.25. vagy 31. cikke szerinti behajtási vagy biztosítási intézkedés iránti megkeresés teljesítése során a megkeresett állam a behajtási segítségnyújtás iránti megkereséssel érintett követelések végrehajtása céljából az adott államban végrehajtást engedélyező egységes okiratot saját hivatalos nyelvén vagy hivatalos nyelveinek egyikén küldheti ki, nemzeti jogával összhangban.

Amennyiben az adott eset sajátosságaira tekintettel a követelés észszerű időn belül részben vagy egyáltalán nem hajtható be, illetve biztosítási intézkedések nem hozhatók, a megkeresett hatóság tájékoztatja erről a megkereső hatóságot, és jelzi annak okait.

A megkereső hatóság a megkeresett hatóságtól kapott információk alapján felkérheti ez utóbbit a behajtásra vagy a biztosítási intézkedésekre irányuló eljárás ismételt megindítására. Ezt a megkeresést az eljárás eredményéről szóló értesítés kézhezvételétől számított két hónapon belül kell megküldeni, és azt a megkeresett hatóság az eredeti megkeresésre vonatkozó rendelkezéseknek megfelelően kezeli.

A megkeresett hatóság legkésőbb a behajtási vagy biztosítási intézkedés iránti megkeresés kézhezvételének visszaigazolásától számított minden hathónapos időszak elteltével tájékoztatja a megkereső hatóságot a behajtásra vagy a biztosítási intézkedésekre vonatkozó eljárás előrehaladásáról vagy eredményéről.

A követelés a megkeresett hatóság tagállamának pénznemében kifejezett, a 4. cikk (2) bekezdésében említett árfolyam alapján számított összeg behajtásának arányában tekintendő behajtottnak.

(1)   A megkereső hatóság a megkeresett hatóságot értesíti minden, a követelés vagy az annak végrehajtását engedélyező okirat megtámadására vonatkozó, a megkereső hatóság államában megtett intézkedésről közvetlenül azután, hogy értesült róla.

(2)   Amennyiben a megkeresett államban hatályban lévő jogszabályok vagy a közigazgatási gyakorlat nem teszik lehetővé a jegyzőkönyv PVAT.29. cikke (4) bekezdésének második és harmadik albekezdése értelmében kérelmezett biztosítási intézkedéseket vagy behajtást, a megkeresett hatóság a lehető legkorábban, de legfeljebb az (1) bekezdésben említett értesítés kézhezvételétől számított egy hónapon belül tájékoztatja erről a megkereső hatóságot.

(3)   A megkeresett hatóság az intézkedésekről történő értesítését követően haladéktalanul értesíti a megkereső hatóságot a megkeresett államban a behajtott összegek visszatérítése vagy a vitatott követelések behajtásával kapcsolatos kártérítés érdekében tett intézkedésekről.

(4)   A megkeresett hatóság a lehetőségekhez mérten bevonja a megkereső hatóságot a visszatérítendő vagy kártérítésként fizetendő összegek rendezési eljárásába. A megkeresett hatóság indokolt megkeresése alapján a megkereső hatóság az e megkeresés kézhezvételétől számított két hónapon belül átutalja a megtérített összegeket és a kifizetett kártérítéseket.

(1)   Amennyiben a behajtási vagy a biztosítási intézkedésekre irányuló megkeresés a követelés megfizetése vagy megszüntetése, illetve egyéb ok miatt tárgytalanná válik, a megkereső hatóság erről haladéktalanul tájékoztatja a megkeresett hatóságot, hogy ez utóbbi leállíthassa az általa megkezdett intézkedéseket.

(2)   Amennyiben a behajtási vagy a biztosítási intézkedésekre irányuló megkeresés tárgyát képező követelés összege a jegyzőkönyv PVAT.29. cikkének (1) bekezdésében említett illetékes szerv határozata alapján módosul, a megkereső hatóság a megkeresett hatóságot tájékoztatja erről a határozatról, és – behajtás iránti megkeresés esetén – továbbítja a megkeresett államban végrehajtást engedélyező felülvizsgált egységes okiratot. A megkeresett államban végrehajtást engedélyező felülvizsgált egységes okiratot a megkereső hatóság köteles elkészíteni, illetve azt a megkereső hatóság felelősségi körében kell elkészíteni a követelés összegét módosító határozat alapján.

(3)   Amennyiben a (2) bekezdésben említett módosítás a követelés összegének csökkentését jelenti, a megkeresett hatóság folytatja a behajtási vagy a biztosítási intézkedések megtételét, amely azonban a még fennálló összegre korlátozódik.

Amennyiben addig az időpontig, amikor a megkeresett hatóság tájékoztatást kap a követelés összegének csökkentéséről, az említett hatóság a még fennálló összeget meghaladó összeget hajtott be, de az e határozat 9. cikkében említett átutalási eljárást még nem indította meg, a megkeresett hatóság a túlfizetés összegét visszafizeti az arra jogosult személynek.

(4)   Amennyiben a (2) bekezdésben említett módosítás a követelés összegének növekedésével jár, a megkereső hatóság a behajtási vagy a biztosítási intézkedésekre irányuló módosított megkeresést nyújthat be a megkeresett hatósághoz.

Ezzel a módosított megkereséssel a megkeresett hatóság – amennyire lehetséges – a megkereső hatóság eredeti megkeresésével egyidejűleg foglalkozik. Amennyiben a folyamatban lévő eljárás előrehaladására való tekintettel nem lehetséges a módosított és az eredeti megkeresés összevonása, a megkeresett hatóságnak csak akkor kell a módosított megkeresésnek eleget tennie, ha az eléri a jegyzőkönyv PVAT.33. cikkének (4) bekezdésében említett összeget.

(5)   A követelés (2) bekezdésben említett módosításából eredő összegének a megkeresett hatóság államának pénznemére történő átváltásakor a megkereső hatóság az eredeti megkeresésben alkalmazott árfolyamot veszi alapul.

(1)   A behajtott összegek átutalására a behajtástól számított két hónapon belül kerül sor, hacsak az érintett államok másképpen nem állapodnak meg.

(2)   Ha azonban a megkeresett hatóság által alkalmazott behajtási intézkedéseket olyan okból támadják meg, amely nem tartozik a megkereső állam felelősségi körébe, a megkeresett hatóság mindaddig várhat a megkereső állam követelésével kapcsolatban behajtott összegek átutalásával, amíg a vita rendezésre nem kerül, amennyiben az alábbi feltételek egyszerre teljesülnek:

(3)   Ha a megkereső hatóság olyan nyilatkozatot tett, amely szerint vállalta a (2) bekezdés b) pontjában említett visszafizetés teljesítését, köteles a visszafizetési kérelem kézhezvételétől számított egy hónapon belül visszaszolgáltatni a megkeresett hatóság által már átutalt behajtott összegeket. Ilyen esetben minden egyéb esedékes kártérítést kizárólag a megkeresett hatóság visel.