(1)

A legfrissebb adatok azt mutatják, hogy 2022-ben az EU összes tagállamában mintegy 40 millió európai, vagyis az Unió lakosságának 9,3 %-a nem tudta megfelelően melegen tartani az otthonát. Ez ugrásszerű növekedés 2021-hez képest, amikor a lakosság 6,9 %-a volt hasonló helyzetben (1). Ez az arány több mint kétszeresére nőtt az alacsonyabb jövedelmű kategóriákba tartozók esetében. Ezek az adatok jelzik a helyzet súlyosságát, és arra ösztönzik a politikai döntéshozókat, hogy tegyenek lépéseket és kezeljék az energiaszegénység kiváltó okait olyan méltányos és igazságos átmenet keretében, amely biztosítja, hogy senki ne maradjon hátra.

(2)

Az energiaszegénység többdimenziós jelenség. Sok esetben ez a helyzet elsősorban három alapvető okra vezethető vissza, amelyek a háztartások költségvetéséhez viszonyított magas energiakiadásokhoz, az alacsony jövedelemhez, valamint az épületek és a készülékek alacsony energiahatékonyságához köthetők. A háztartások helyzetét továbbá befolyásolhatják még földrajzi és éghajlati tényezők, a háztartások jellemzői, a nemek, az egészség, valamint a háztartások sajátos energia- és szállítási szükségletei. Így az átlagosnál magasabb energiaigényű háztartások, köztük azok a családok, ahol gyermekek, fogyatékossággal élő személyek vagy idősek vannak, jobban ki vannak téve az energiaszegénységnek és annak hatásainak. A nőket, leginkább pedig az egyedülálló szülőket és az idősebb nőket is különösen súlyosan érinti az energiaszegénység a jövedelemeloszlás és a társadalmi-gazdasági státusz terén fennálló strukturális egyenlőtlenségek, valamint a nemek között a gondozás terén fennálló egyenlőtlenségek miatt.

(3)

A magas energiaárak 2021 közepe óta befolyásolják az Unió energiapiacait. Egyre többen szembesülnek nehézségekkel az energiaszámláik kifizetése terén. Ez nem korlátozódott az alacsony jövedelmű és kiszolgáltatott helyzetben lévő polgárokra, akik jövedelmük aránytalanul nagyobb részét költötték energiára, hanem sok közepes jövedelmű polgárt is érintett. Az Unió egységesen lépett fel a vonatkozó európai keretek között és nemzetközi kötelezettségvállalások keretében, hogy megkönnyítse az európai polgárok helyzetét. Ennek ellenére még szükség van további célirányos nemzeti szintű intézkedésekre.

(4)

A szociális jogok európai pillére, amelyet az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közösen hirdetett meg 2017. november 17-én (2), valamint az ENSZ által 2015-ben elfogadott fenntartható fejlődési célok (3) az energiát azon alapvető szolgáltatások közé sorolják, amelyeket mindenkinek jogában áll igénybe venni. A rászorulókat támogatni kell abban, hogy igénybe vehessék ezeket a szolgáltatásokat. A pillér megemlíti továbbá a megfelelő segítséghez és védelemhez való jogot kilakoltatás esetén (4).

(5)

Az európai zöld megállapodás (5) hangsúlyozza, hogy az átállásnak méltányosnak és inkluzívnak kell lennie, az embereket kell előtérbe helyeznie, és különös figyelmet kell fordítania azon régiók, iparágak, munkavállalók, háztartások és fogyasztók támogatására, amelyek a legnagyobb kihívásokkal szembesülnek az átállás során. Ezenkívül a méltányos átállást szolgáló erős szociális Európáról szóló közlemény (6) hangsúlyozza, hogy a zöld megállapodás végrehajtása biztosítani fogja az Unió számára az eszközöket ahhoz, hogy jobb eredményekre legyen képes a felfelé irányuló konvergencia, a társadalmi méltányosság és a közös jólét terén.

(6)

Az (EU) 2020/1563 ajánlás (7) és az azt kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentum (8) iránymutatással szolgál az energiaszegénységgel kapcsolatban, valamint annak meghatározásával kapcsolatban, hogy mit takar az energiaszegénység által érintett háztartások jelentős száma. Az ajánlás 13 energiaszegénységi mutatót állapított meg, amelyek közül a tagállamok kiválaszthatják azokat, amelyek rendelkezésre állnak és relevánsak a saját viszonyaik tekintetében, annak érdekében, hogy azonosítsák a területükön fennálló energiaszegénységet, tükrözve az energiaszegénység különböző aspektusait, és alternatív adatkészleteket használhatnak a helyi realitások – például a nyári túlmelegedés, a nemi és etnikai háttér – figyelembevétele érdekében, továbbá összevethetik a jövedelemre és az energiafogyasztásra vonatkozó adatokat, hogy megértsék azt, hogy az energiaszegény háztartások milyen kihívásokkal szembesülnek a megfizethetőség terén.

(7)

A klímasemlegességre való méltányos átállás biztosításáról szóló tanácsi ajánlás (9) emlékeztet arra, hogy a méltányosság és a szolidaritás a zöld átállásra irányuló uniós szakpolitikák meghatározó alapelvei, és szükségesek a közvélemény széles körű és tartós támogatásának elnyeréséhez.

(8)

A szociális jogok európai pillérében, a fenntartható fejlődési célokban, az európai zöld megállapodásban, a méltányos átállásról szóló tanácsi ajánlásban és az energiaszegénységről szóló bizottsági ajánlásokban meghatározott célkitűzések keretet biztosítanak a tagállamokban tapasztalható energiaszegénység azonosításához, a hangsúlyt az energiához való hozzáférés, az inkluzivitás, a méltányosság és a „senkit sem hagyunk hátra” elveire helyezve. Ezen elvek mindegyike érvényes az energiaszegénység által érintett háztartásokra is. Az energia az az alapvető szolgáltatás, amelynek esetében a legnagyobb különbségek mutatkoznak az EU-ban a hozzáférés terén (10).

(9)

Az energiaszegénység fogalmát a 2009/72/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (11) vezette be 2009-ben, azóta pedig tágabb értelmezést kapott az igazságos és méltányos energetikai átállás kontextusában. Az „Irány az 55 %!” intézkedéscsomaggal (12) bevezetett legutóbbi jogszabályi változások átfogó megközelítést nyújtanak az energiaszegénység kiváltó okainak kezeléséhez. A csomag bevezette az energiaszegénység első uniós szintű fogalommeghatározását az (EU) 2023/1791 európai parlamenti és tanácsi irányelvben (13), olyan rendelkezésekkel együtt, amelyek kiemelten kezelik az energiahatékonyságra és az épületek energetikai felújítására irányuló intézkedéseket az energiaszegény csoportok és más, kiszolgáltatott helyzetben lévő csoportok körében.

(10)

Az energiaszegénység az összes tagállamot érinti. Ezért az (EU) 2018/1999 európai parlamenti és tanácsi rendelet (14) 3. cikke (3) bekezdésének d) pontja előírja a tagállamok számára, hogy értékeljék az energiaszegénységben élő polgárok számát, határozzanak meg célkitűzést e szám csökkentésére, amennyiben az jelentős, és ismertessék az energiaszegénység kezelésére szolgáló szakpolitikáikat és intézkedéseiket végleges nemzeti energia- és klímaterveikben. A tagállamoknak első alkalommal 2019-ben kellett benyújtaniuk erre vonatkozó tájékoztatást.

(11)

Az energiaszegénység fogalmának a nemzeti jogban való rögzítése az első lépés valamely probléma elismerése és azonosítása, valamint tágabb kontextusba helyezése felé. Ez minden érintett szereplő számára segítséget jelent ahhoz, hogy megfelelő válaszokat dolgozzanak ki az energiaszegénység kezelésére helyi, regionális, nemzeti és uniós szinten, együttesen figyelembe véve annak három fő okát, azaz az alacsony jövedelmet, a magasabb energiaszámlákat és az alacsony energiahatékonyságot.

(12)

Az energiaszegénység fogalma összekapcsolódik a kiszolgáltatott helyzetben lévő felhasználó fogalmával, ugyanakkor el is különül attól. Az (EU) 2019/944 európai parlamenti és tanácsi irányelv (15) 28. cikke és a 2009/73/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (16) 3. cikkének (3) bekezdése előírja a tagállamok számára, hogy határozzák meg a kiszolgáltatott helyzetben lévő felhasználó fogalmát, amely kiterjedhet az energiaszegénységre, valamint egyéb kritériumokra, így például az elektromos eszközöktől való, egészségügyi okokkal vagy az életkorral magyarázható jelentős függésre.

(13)

Tizennyolc tagállam külön jelenségként írta le az energiaszegénységet a meglévő nemzeti energia- és klímatervében, ugyanakkor azonban a fogalommeghatározásokra, az egyértelmű mérésre és az energiaszegénység kezelésére irányuló közvetlen szakpolitikákra vonatkozó részletekkel a tagállamok mintegy fele foglalkozik (17).

(14)

A tagállamokat felkérjük arra, hogy 2024 júniusáig aktualizálják nemzeti energia- és klímaterveiket. E feladat elvégzése és az energiaszegénység nemzeti szintű kezelése során hatékony szakpolitikai csomagokkal és az (EU) 2020/1563 bizottsági ajánlást kiegészítő további iránymutatással kell támogatni őket.

(15)

Az (EU) 2023/955 európai parlamenti és tanácsi rendelet (18) a 2003/87/EK irányelvvel (19) összhangban létrehozta a Szociális Klímaalapot, hogy kezelje és megelőzze azokat a lehetséges negatív elosztási hatásokat, amelyek abból erednek, hogy az épületekre és a közúti közlekedésre vonatkozó új uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer (ETS2) eredményeképp bővült az épületek és a közúti közlekedés lefedettsége. A Szociális Klímaalap célja, hogy finanszírozást nyújtson a tagállamoknak ahhoz, hogy támogassák a kiszolgáltatott helyzetben lévő háztartásokat – köztük az energiaszegénység által érintett háztartásokat –, a kiszolgáltatott helyzetben lévő mikrovállalkozásokat és a kiszolgáltatott helyzetben lévő közlekedési felhasználókat, akiket különösen súlyosan érint az energiaszegénység és a mobilitásszegénység, az energiahatékonyság növelésére, valamint a kibocsátásmentes és alacsony kibocsátású mobilitáshoz és közlekedéshez való hozzáférésre irányuló beruházások támogatása révén. A finanszírozás felhasználása érdekében a tagállamoknak 2025 júniusáig be kell nyújtaniuk Szociális Klímaterveiket, a 2024. évi frissített nemzeti energia- és klímaterveikre építve.

(16)

A nemzeti energia- és klímatervek aktualizálása és a Szociális Klímatervek (EU) 2023/955 európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti létrehozása lehetőséget kínál a tagállamok számára arra, hogy ne csak az uniós jogi keret energia- és éghajlatpolitikai célkitűzésekre vonatkozó ambiciózusabb törekvéseit tükrözzék, hanem előmozdítsák a méltányosságot is, és stabil keretet biztosítsanak az energiaszegénység csökkentéséhez.

(17)

A megfelelő mutatókra vonatkozó adatok gyűjtése kulcsfontosságú az energiaszegénységben élők számának meghatározásához. Az európai statisztikák 2023-ban elvégzett, jövedelmekre, társadalmi befogadásra és életkörülményekre – például arra való képtelenség, hogy a lakásokat nyáron kellemesen hűvösen tartsák, valamint a háztartás arra való képessége, hogy megfelelő szintű otthoni energiafogyasztást engedhessen meg magának – vonatkozó opcionális ad-hoc moduljai, vagy az energiahatékonyságra vonatkozóan 2024-ben elvégzett modulok további hasznos adatokkal szolgálhatnak az energiaszegénység által érintett háztartások számának meghatározásához nemzeti, illetve regionális összefüggésben. Tekintettel arra, hogy az éghajlatváltozás következtében egyre nagyobb a hőhullámok bekövetkezésének valószínűsége, az arra vonatkozó adatok, hogy egy háztartás képes-e kielégíteni az összes otthoni energiaszükségletet, lehetővé tennék a hőség és más éghajlati veszélyek, valamint az energiaszegénység hatásai elleni küzdelemre irányuló szakpolitikák és lehetőségek jobb és célirányosabb elfogadását.

(18)

Egyes tagállamokban az energiaszegénységet főként a megfizethetőség szemszögéből kezelik, a kiszolgáltatott helyzetben lévő háztartásokat célzó támogatási rendszerek révén, amelyek a lakhatás és az energia megfizethetetlenségét orvosolják például adókedvezmények, szociális tarifák, energiautalványok vagy fűtési támogatás nyújtásával. Minden árintézkedés megváltoztatja az energiafogyasztás határköltségét. Az ilyen rendszerek fontosak válság idején, és szükség van rájuk strukturális fejlesztések hiányában, de nem alapozhatók rájuk a kiszolgáltatott helyzetben lévő háztartások javát szolgáló strukturális fejlesztések. Kevésbé ösztönzik az energiafogyasztás csökkentését és az energiahatékonysági intézkedésekbe való beruházásokat. A jövedelemre irányuló intézkedések továbbá azonnali segítséget nyújtanak, miközben nem változtatják meg közvetlenül az energiafogyasztás határköltségét, viszont hosszú távon nem gyakorolnak hatást az energiaigényre. Ezért előnyben kell részesíteni azokat az intézkedéseket, amelyek arra irányulnak, hogy az energiaszegénység által érintett háztartások és a kiszolgáltatott helyzetben lévő háztartások képesek legyenek arra, hogy saját maguk lépéseket tegyenek életmódjuk javítása érdekében az energiahatékonyság és a megújulóenergia-fogyasztás terén.

(19)

Az energiaszegény háztartások problémájának kezelése során a tagállamok olyan megközelítések és intézkedések kombinációját alkalmazzák, amelyek a végső fogyasztókra gyakorolt hatás tekintetében eltérőek: az ártámogatási intézkedések közvetlenül a kifizetett végsőenergia-árra irányulnak; a jövedelemtámogatási rendszerek megtartják a piaci árjelzést, és így továbbra is ösztönzik az energiafogyasztás csökkentését, miközben növelik az energiafogyasztás megfizethetőségét, továbbá ösztönzik az energiarendszerek hosszú távú megfizethetőségét célzó, inkább strukturális jellegű intézkedéseket. A strukturális intézkedések azok az intézkedések, amelyek az energiaszegénység kiváltó okait kezelik az energiahatékonyságba vagy megújuló energiaforrásokba történő beruházások révén. Ezek hosszú távú hatásokkal járnak, és támogatják a méltányos energetikai átalakulásra irányuló uniós célkitűzést. Ezért ezeket előnyben kell részesíteni a kiegészítő releváns szociális intézkedésekkel együtt. A tagállamok által hozott intézkedéseknek továbbá törekedniük kell a fogyasztók számára rendelkezésre álló energialehetőségek diverzifikálására, megakadályozva ugyanakkor azt, hogy a kiszolgáltatott helyzetben lévő felhasználók megragadjanak a fosszilis tüzelőanyagok, különösen pedig a fosszilis gáz, a szén és az olaj használatánál, valamint megkockáztatva, hogy az átállás során növekvő hálózati és adminisztratív költségekkel kell szembenézniük. Ezért az energiaszegénység kezelése és a méltányos átállás biztosítása alapvetően a választott politikamix függvénye.

(20)

Az energiaválság idején a fogyasztók magas és ingadozó energiaárakkal szembeni védelmének szükségessége miatt Unió-szerte fokozott mértékben került sor jövedelmi és áreszközök alkalmazására. Az intézkedések többsége azonban nem volt kellően célzott. Bár a jövedelemtámogatási intézkedések értékes szociális védőhálót biztosítanak, gyorsan alkalmazhatók, és amennyiben célzottak, azonnali segítséget nyújthatnak az érintett háztartásoknak, valószínűleg nem eredményeznek strukturális hatást a folyósítási vagy alkalmazási időszakon túl, és a fosszilis tüzelőanyagoktól és a támogatásoktól való függőség veszélyével járhatnak. Felmerül továbbá annak a kockázata is, hogy csökkentik a tőkeintenzívebb strukturális intézkedésekhez, például az épületek energetikai felújításához nyújtott közfinanszírozást.

(21)

Az uniós jogi keret biztosítja az energiához való hozzáférést az Unióban, és a fogyasztók egyetemes szolgáltatást élveznek, különösen a villamos energia tekintetében. A rászorulók számára a megfizethetőséghez nyújtott támogatás mellett a legtöbb tagállam végső menedékes ellátói rendszert vezetett be, hogy megvédje a fogyasztókat az ellátó nemteljesítése esetén. A fogyasztók további védelme és az ellátás folyamatosságának biztosítása érdekében a tagállamokat arra ösztönözzük, hogy jelöljenek ki végső menedékes ellátót.

(22)

Az (EU) 2019/944 irányelv 10. cikkének (11) bekezdése értelmében az ellátók a lakossági fogyasztóknak a tervezett kikapcsolás előtt kellő időben megfelelő tájékoztatást nyújtanak a kikapcsolás alternatívájaként lehetséges intézkedésekről. A kiszolgáltatott helyzetben lévő fogyasztókat megfelelően védeni kell az áramkimaradásokkal szemben, és nem szabad őket olyan helyzetbe hozni, amely a hálózatról való lecsatlakozásra kényszeríti őket. A leginkább kiszolgáltatott helyzetben lévők energiához való hozzáférésének biztosítása érdekében a tagállamokat ösztönözni kell arra, hogy az ilyen ügyekben Unió-szerte bevált gyakorlatokra építve járjanak el.

(23)

Összetett jellege miatt az energiaszegénységet multidiszciplináris kérdésként kell kezelni, amely elsősorban, de nem kizárólag az energia- és szociálpolitikai ágazatokat magában foglaló, több ágazatra kiterjedő megközelítést igényel, szem előtt tartva ugyanakkor az energia- és éghajlatpolitikai jogszabályokban foglalt nagyon konkrét jogi kötelezettségeket. Az energiaszegénység kezelésére szolgáló irányítási rendszernek ezért lehetővé kell tennie a szervezeti egységek közötti és vertikális együttműködést a nemzeti, regionális és helyi kormányzati struktúrák között, valamint a különböző ágazatokban tevékenykedő érdekelt felekkel és szociális partnerekkel folytatott szélesebb körű konzultációt a megalapozott döntéshozatalhoz való hozzájárulás érdekében. E célból fontolóra lehetne venni az (EU) 2018/1999 rendelet 11. cikke alapján megteremtett, éghajlat- és energiapolitikával kapcsolatos többszintű párbeszédet.

(24)

Az energiaszegénységgel foglalkozó megfigyelőközpontok erőssége az, hogy összefogja az összes érintett kulcsfontosságú szereplőt az energiaszegénység helyzetének ágazatokon átívelő megismerése érdekében, valamennyi szinten. Következésképpen az ilyen megfigyelőközpontok multidiszciplináris irányítási eszköznek tekinthetők, amely világítótorony-projektként szolgálhat más szakpolitikai területek számára. Az ilyen megfigyelőközpontok továbbá olyan platformot jelenthetnek, ahol az érdekelt felek nemzeti és helyi szintű vitákban vesznek részt, kulcsfontosságú betekintést nyújtanak az energiaszegénység problémájába, és szakpolitikai kezdeményezéseket javasolnak.

(25)

A gyakorlat azt mutatja, hogy a bizalom az energiaszegénység által érintett háztartások sikeres bevonásának egyik kulcsfontosságú eleme, a támogatási rendszerek kedvezményezettjeinek azonosítása és elérése tekintetében egyaránt.

(26)

A hatékony, felhasználóbarát kommunikáció és információmegosztás döntő szerepet játszik az energiaszegénység kezelésében. Az energiaszegénység által érintett háztartások eltérő igényekkel és képességekkel rendelkeznek a szerepvállalás tekintetében, és adott esetben korlátozottan férnek hozzá a releváns információkhoz. Az (EU) 2023/1791 irányelvben meghatározott energetikai tanácsadó hálózatok vagy egyablakos ügyintézési pontok az épületek energiahatékonyságára vonatkozó javaslatokkal együtt hatékony eszközök lehetnek. Ezeknek az eszközöknek könnyen hozzáférhetőnek kell lenniük, és azokat úgy kell kialakítani, hogy megfeleljenek az alacsony jövedelmű, kiszolgáltatott helyzetben lévő vagy az energiaszegénység által érintett háztartások igényeinek; ezeket az eszközöket továbbá rendelkezésre lehetne bocsátani a szociális gondozókon és az egészségügyi szakembereken keresztül, illetve más, az ügyfelekkel közvetlenül érintkező szakembereken keresztül, akik rendszeres és közvetlen kapcsolatot tartanak fenn a lakosság e csoportjaival.

(27)

Az „Irány az 55 %!” intézkedéscsomaggal és a „REPowerEU: Közös európai fellépés a megfizethetőbb, biztonságosabb és fenntarthatóbb energiáért” című közleménnyel (20) a Bizottság egyértelműen kijelentette, hogy az energiahatékonysági intézkedések – többek között az építőiparban – az energiaszegény és kiszolgáltatott helyzetben lévő háztartások helyzetének megerősítésére és védelmére szolgáló hatékony eszközök. Az épületek energiahatékonyságának javítása enyhítheti a lehetséges negatív társadalmi hatásokat, és maximalizálhatja a szociális előnyöket, különösen a legrosszabb energiahatékonyságú épületekben fennálló életkörülmények javítása, valamint az energiaszegénység enyhítése vagy akár megelőzése tekintetében.

(28)

Az energiahatékonyság előnyben részesítése az uniós jogban rögzített kulcsfontosságú elv. Alkalmazásához a jogalapot az (EU) 2023/1791 irányelv 3. cikke biztosítja. Az energiahatékonyság javítása elengedhetetlen az energiaszegénység kezeléséhez, valamint az emberek és a lakosok jóllétének javításához.

(29)

A legrosszabb energiahatékonyságú épületek energetikai felújításának előnyben részesítése lehetővé teszi az energiaszegénység közvetlen kezelését, mivel az energiaszegénység által érintett emberek és a kiszolgáltatott helyzetben lévők általában ilyen épületekben élnek. Az energetikai felújítások révén jelentősen csökkenthető az otthonok fűtési és hűtési energiaigénye, következésképpen a lakosok megfelelő beltéri légállapotot engedhetnek meg maguknak alacsonyabb energiaköltségek mellett, ami hozzájárul a háztartások energiaszegénységből való kiemeléséhez. Emellett az épületek energetikai felújításának fokozásával olyan munkahelyek hozhatók létre és őrizhetők meg, amelyek közvetve hozzájárulnak a lakosság jólétéhez. Az új európai Bauhaus (21) egy uniós kezdeményezés, amelynek célja, hogy az energiahatékonyság, a megfizethetőség és az inkluzivitás előtérbe helyezésével segítse az európai zöld megállapodás célkitűzéseinek megvalósítását.

(30)

Az épületek energetikai felújításának pozitív hatásai – többek között az életkörülményekre – maximalizálhatók integrált, részvételen alapuló és kerületekhez kapcsolódó megközelítések révén, amikor az energiaszegény kerületekben az energetikai felújítás a szélesebb körű társadalmi befogadási és városrehabilitációs programok részét képezi. Az érdekellentétek akadályozhatják az épületek energetikai felújítását, többek között azért, mert a lakásfejlesztésekkel kapcsolatos döntéshozatal során a bérlők nem ugyanazokkal a lehetőségekkel rendelkeznek, mint a lakástulajdonosok. Ilyen érdekellentétek akkor fordulnak elő, ha egy ügylet vagy befektetés nem közvetlenül az ügylet vagy befektetés költségeit viselő szereplő javát szolgálja.

(31)

A kiszolgáltatott helyzetben lévő háztartásokat védeni kell a magasabb lakhatási költségekkel szemben, amelyek a felújításokat követően jelentkezhetnek, és amelyek kilakoltatáshoz, lakóhelyelhagyáshoz vagy dzsentrifikációhoz vezethetnek. Ezért alapvető fontosságú, hogy a tagállamok gondosan figyelemmel kísérjék az általuk alkalmazott átfogó politikamixet a kiszolgáltatott helyzetben lévő háztartásokra gyakorolt közvetlen vagy közvetett negatív hatások tekintetében. A bérlők kedvezőtlen és nem kívánt hatásokkal szembeni védelmére irányuló intézkedések magukban foglalhatják a felújítási munkálatokhoz nyújtott feltételes pénzügyi támogatást a bérlők kilakoltatásának megelőzése érdekében, a bérbeadóknak nyújtott adókedvezményeket, a szegényebb háztartások bérletidíj-hátralékának rendezéséhez vagy átütemezéséhez nyújtott pénzügyi támogatást, a bérleti díj emelésére vonatkozó felső korlátot, amennyiben a tulajdonos állami pénzügyi támogatásban részesül, vagy a bérleti díj emelése és a felújítás révén elért energiamegtakarítás közötti egyensúlyt biztosító jogalkotási intézkedéseket. További alapvető lépés a bérlők védelmére és a bérbeadókra vonatkozó szabályozási keret végrehajtása, valamint a lakhatáshoz való jogra és a bérlők kilakoltatással szembeni védelemhez való jogaira vonatkozó információkhoz való hozzáférés biztosítása.

(32)

Az energiahatékonyság elvei az energiahatékony háztartási készülékekre is vonatkoznak, amelyek jelentős mértékben hozzájárulhatnak az energiamegtakarításhoz. A környezettudatos tervezésre és az energiahatékonysági címkézésre vonatkozó szabályok révén alkalmazott energiahatékonysági követelmények óriási energiamegtakarítást eredményezhetnek az uniós háztartások számára.

(33)

A pontos és valós időhöz közeli leolvasást támogató intelligens fogyasztásmérő rendszerek lehetővé teszik a fogyasztók számára, hogy nyomon kövessék tényleges energiafelhasználásukat a nap során, és segíthetnek az energiaszegénységben élők azonosításában. Ennek eredményeként segítik a fogyasztókat abban, hogy szabályozzák energiafelhasználói magatartásukat, és költségeik megfékezése érdekében módosítsák fogyasztásukat, miközben véget vetnek a becsült számláknak és a visszamenőleges számlázás okozta sérelmeknek. Ez rendkívül fontos az energiaszegénység által érintett háztartások számára, amelyek sok esetben szigorúbb pénzügyi korlátokkal küszködnek, és amelyeket aránytalanul sújtanak az energiaárak ingadozásai. Az energiaszegény háztartásokat nem szabad kihagyni az olyan intelligens technológiákhoz való hozzáférésből, amelyek támogatnák őket energiafogyasztásuk csökkentésében vagy jobb kezelésében, valamint lehetőségeket kínálnának számukra arra, hogy kihasználják az energiatechnológia és a digitalizáció terén elért folyamatos fejlesztések előnyeit.

(34)

Az energiarendszer dekarbonizációja a fosszilis tüzelőanyagok fokozatos kivezetése és megújuló energiaforrásokkal való felváltása révén kulcsfontosságú az Unió éghajlatváltozás elleni küzdelme során. Az Ukrajna elleni orosz invázió és az energiaárak ugrásszerű emelkedése azt jelzi, hogy sürgősen el kell távolodni a földgáz háztartások fűtésére való használatától, és ennek során az energiaszegénység által érintett háztartások különös figyelmet és támogatást igényelnek. Az európai zöld megállapodás meghatározza a „senkit nem hagyunk hátra” elvet, ami ebben az összefüggésben rendkívüli fontossággal bír. Az energiaszegénység elleni küzdelem központi eleme az energiaszegénység által érintett háztartások támogatása abban, hogy energiaellátásuk érdekében áttérjenek a fosszilis tüzelőanyagokról az olcsóbb megújuló energiaforrásokra. Ezt tükrözi az (EU) 2018/2001 európai parlamenti és tanácsi irányelv (22) 23. cikkének (4) bekezdése is, amely előírja a tagállamok számára, hogy biztosítsák a megújuló energiához való hozzáférést minden fogyasztó számára, különös tekintettel azokra az alacsony jövedelmű vagy kiszolgáltatott helyzetben lévő háztartásokra, amelyek máskülönben – elegendő kezdőtőke hiányában – nem tudnának élni az intézkedések nyújtotta lehetőségekkel.

(35)

A megújuló energia megfizethetőbb a fogyasztók számára, ha közvetlenül férhetnek hozzá. A kollektív önellátó rendszerek megoldást jelenthetnek arra a problémára, hogy az energiaszegénység által érintett háztartások korlátozott kapacitással rendelkeznek arra, hogy hozzáférjenek a megújuló energiához és fogyasztókként aktívvá váljanak, miközben villamos energiát termelnek (úgynevezett „termelő-fogyasztók”). A termelő-fogyasztói státusz és a kollektív önellátó rendszerekben való részvétel szélesebb körű, nem pénzügyi előnyökkel jár, mint például a felelősségvállalás elősegítése, új készségek, az egyén társadalmi befogadása, valamint a közösség iránti bizalom és összeköttetések.

(36)

A kollektív önellátó rendszerek magukban foglalják az energiaközösségeket és az energiamegosztási rendszereket. A Bizottság támogatja a tagállami energiaközösségekre vonatkozó uniós jogszabályok folyamatban lévő hatékony végrehajtását, és konkrét rendelkezéseket javasol (23) az energiamegosztásra vonatkozóan. A helyi önkormányzatoknak fontos szerepet kell játszaniuk abban, hogy a kollektív önellátó rendszerek nyitottak és hozzáférhetőek legyenek az energiaszegénység által érintett háztartások számára, különösen azokban az esetekben, amikor a belépés máskülönben pénzügyi követelményekkel, valamint bonyolult adminisztratív eljárásokkal és költségekkel járna.

(37)

Az energiaszegénység kezelésére irányuló intézkedések megállapítása, megtervezése, bevezetése és végrehajtása érdekében a politikai döntéshozóknak minden szinten tájékozódniuk kell, és meg kell érteniük a választókerületükben tapasztalható energiaszegénységet kiváltó okokat. A készségek európai éve (2023) (24) és a készségfejlesztési paktum – az európai készségfejlesztési program részeként (25) – lehetőséget biztosít a paktum tagjai számára, hogy megfelelő iránymutatást kapjanak a készségfejlesztéshez. Az Unió által finanszírozott, energiaszegénységgel foglalkozó tanácsadó központ (26) online és célzott képzést és támogatást nyújt az érdekelt feleknek – köztük a helyi önkormányzatoknak – az energiaszegénység tekintetében. A központ által a mutatókkal kapcsolatban végzett munka is segíti a tagállamokat abban, hogy nemzeti és helyi szinten mutatókat válasszanak ki és határozzanak meg (27).

(38)

Ezen túlmenően, az energiaszegénység kockázatának kitett személyekkel közvetlen és rendszeres kapcsolatban álló munkavállalóknak – például az egészségügyi ellátásban és az oktatásban dolgozóknak vagy a szociális munkásoknak –, valamint az energetikai tanácsadóknak rendelkezniük kell az energiaszegénység azonosításához, valamint az energiaszegény háztartásoknak nyújtott tanácsadáshoz és tájékoztatáshoz szükséges készségekkel. Az ilyen tájékoztatás magában foglalhatja az alapvető energiafogyasztás-csökkentési intézkedésekkel kapcsolatos tanácsadást, az energiaszámlák magyarázatát, a lakhatással és a bérlők kilakoltatással szembeni védelemhez való jogaival kapcsolatos tanácsadást, illetve azt, hogy hová kell fordulni további tanácsért vagy támogatásért.

(39)

A készségek kérdése magukat a fogyasztókat is érinti. Ahhoz, hogy részesülhessenek a zöld energiára való átállás előnyeiből, a fogyasztóknak ösztönzőkre és készségekre van szükségük, hogy magasabb szintű energiatudatosságot és digitális jártasságot tanúsítva aktívabban foglalkozzanak az energiával, energiaszükségleteikkel és energiacsökkentési céljaikkal összhangban. Ehhez olyan készségekre van szükség, mint például az intelligens mérőórák használata, valamint a keresletoldali rugalmasság és a megújuló energiaforrások kihasználása. Ebben az összefüggésben különös figyelmet kell fordítani a kiszolgáltatott helyzetben lévő háztartásokra és az energiaszegénység által érintett háztartásokra, és segíteni kell őket energiatudatosságuk, pénzügyi műveltségük és digitális jártasságuk fejlesztésében, valamint abban, hogy leküzdjék a nehezebb kiindulási helyzetükből adódó nehézségeket, többek között az innovatív technológiák alkalmazásával összefüggésben is. Előfordulhat, hogy egyes csoportoknak korlátozott lehetőségeik vannak arra, hogy megfelelő intézkedéseket hozzanak, például azoknak, akik bérelt szálláshelyeken, szociális bérlakásokban vagy más típusú, nem saját tulajdonban lévő lakásokban élnek.

(40)

Rendelkezésre áll finanszírozás az energiaszegénység kezelésére. A 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret (28) szerinti uniós költségvetés teljes összegének és az Európai Uniós Helyreállítási Eszköz (29) teljes összegének legalább 30 %-át, valamint a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz (30) teljes összegének legalább 37 %-át az éghajlatpolitikai célkitűzések érvényesítésére kell fordítani. Ebben az összefüggésben jelentős mozgástér áll rendelkezésre az energiaszegénység kezelését célzó strukturális intézkedések finanszírozására. Az (EU) 2021/241 európai parlamenti és tanácsi rendelettel összhangban a tagállamok az erőforrások jelentős részét energiahatékonysági intézkedésekre, többek között épületek energetikai felújítására különítették el. A tervek felülvizsgálata és a REPowerEU-fejezetek beillesztése során az energiaszegénység fontos szerepet játszik azon hat célkitűzés egyikeként, amelyekhez a reformoknak és beruházásoknak hozzá kell járulniuk. Az Európai Regionális Fejlesztési Alap és a Kohéziós Alap (31) jelentős mértékben támogatja energiahatékonysági intézkedések végrehajtását, többek között kifejezetten az energiaszegénység kezelése érdekében.

(41)

Az Igazságos Átmenet Alap (32) az igazságos átmenet mechanizmus keretében hozzájárul energiahatékonysági intézkedések finanszírozásához olyan területeken, amelyek súlyos társadalmi-gazdasági kihívásokkal szembesülnek az Unió 2030-ra vonatkozó energia- és éghajlatpolitikai céljai felé való átmenet során. Gyakran ezeken a területeken tömörülnek az energiaszegénység által leginkább érintett térségek. Emellett az energiaszegénység tekintetében a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (33) létrehozott uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer keretében nemzeti bevételekből, valamint a Modernizációs Alapból (34) és a küszöbön álló Szociális Klímaalapból származó allokációkból is nyújtható finanszírozás.

(42)

A Bizottság az energiaszegénység kezelésére irányuló projekteket irányít a Horizont Európa és a környezetvédelmi és éghajlatpolitikai program (LIFE) (35) keretében. Emellett az Unió által finanszírozott, energiaszegénységgel foglalkozó tanácsadó központon keresztül technikai segítséget nyújt a helyi önkormányzatoknak az energiaszegénység megállapításához, valamint a helyi célzott fellépések megtervezéséhez és végrehajtásához. A Technikai Támogatási Eszköz (36) keretében a Bizottság kérésre támogatást nyújt a tagállamoknak a reformok megtervezésére és végrehajtására irányuló erőfeszítéseikhez, többek között az energiaszegénység, az épületek energetikai felújítása és a Szociális Klímatervek kidolgozása terén.

(43)

A strukturális intézkedések, különösen azok, amelyek az energiahatékonysághoz, az épületek energetikai felújításához vagy a megújuló energiához való hozzáférésre irányulnak, jelentős mértékű előzetes és folyamatos finanszírozást igényelnek, az (EU) 2023/1791 irányelv 28. cikkével összhangban. Fontos, hogy a közkiadásokat és a finanszírozási terveket megfelelően kiigazítsák az energiaszegénységben élő kiszolgáltatott háztartások támogatása, további magánberuházások ösztönzése, energiahatékonysági hiteltermékek népszerűsítése, és állami garanciák nyújtása érdekében. A tagállamoknak továbbá úgy kell alakítaniuk az uniós alapokból finanszírozott terveiket és programjaikat, hogy azok kiszolgáltatott helyzetben lévő energiaszegény háztartásokra irányuljanak, miközben szinergiákat teremtenek az egész Unióban, valamint a nemzeti, regionális és helyi tervek és programok között.

(44)

Mivel az energiaszegénység által érintett háztartások nem rendelkeznek saját forrásokkal, és korlátozottan férnek hozzá kereskedelmi hitelekhez, akadályokkal szembesülnek a beruházások finanszírozásához való hozzáférés terén. Az ilyen háztartásoknak ezért állami pénzügyi támogatásra van szükségük, amely lehet közvetlen előzetes támogatás, az energiahatékonysági vagy felújítási munkák közvetlen kifizetése, olyan állami hitel, amely lehetővé teszi a háztartások számára, hogy az állami beruházást akkor fizessék vissza, amikor már megtakarítást érnek el az energiaköltségeik terén, továbbá lehet kamatmentes vagy alacsony kamatozású hitel, vagy bármely más innovatív finanszírozási mód, amely segíti őket az energetikai felújítási munkák finanszírozásában,