(1)

A 2012/27/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvet (4) több alkalommal jelentősen módosították (5). Mivel további módosítások szükségesek, az irányelvet az áttekinthetőség érdekében célszerű átdolgozni.

(2)

„Az EU 2030-ra vonatkozó éghajlatvédelmi törekvésének fokozása – Beruházás a klímasemleges jövőbe az európai polgárok érdekében” című, 2020. szeptember 17-i közleményében (a továbbiakban: az éghajlat-politikai célterv) a Bizottság ambiciózusabb éghajlatvédelmi törekvést javasolt, mégpedig azt, hogy 2030-ra az 1990-es szinthez képest legalább 55%-ra növeljék az üvegházhatású gázok (ÜHG-k) kibocsátásának csökkentésére vonatkozó uniós célkitűzést. Ez jelentős emelkedést jelent a jelenleg 40%-ban meghatározott csökkentési célkitűzéshez képest. A javaslat a Bizottságnak az európai zöld megállapodásról szóló 2019. december 11-i közleményében (a továbbiakban: az európai zöld megállapodás) tett kötelezettségvállalás eredményeként jött létre, miszerint a Bizottság átfogó tervet terjeszt elő annak érdekében, hogy az Unió 2030-ra vonatkozó célkitűzését felelősségteljes módon 55%-ra növelje. Összhangban van továbbá az Egyesült Nemzetek Éghajlatváltozási Keretegyezménye keretében 2015. december 12-én elfogadott Párizsi Megállapodás (a továbbiakban: a Párizsi Megállapodás) azon célkitűzéseivel is, hogy a globális hőmérséklet-emelkedést jóval 2 °C alatt tartsák, és hogy igyekezzenek azt 1,5 °C-ra korlátozni.

(3)

Az Európai Tanács a 2020. december 10–11-i következtetéseiben jóváhagyta azt a kötelező uniós célkitűzést, hogy 2030-ra az 1990-es szinthez képest legalább 55%-os Unión belüli nettó csökkentést kell elérni az ÜHG-kibocsátásban. Az Európai Tanács arra a következtetésre jutott, hogy az éghajlat-politikai törekvéseket oly módon kell fokozni, amely elő fogja segíteni a fenntartható gazdasági növekedést és a munkahelyteremtést, egészségügyi és környezeti előnyökkel fog járni az uniós polgárok számára, valamint a zöld technológiákkal kapcsolatos innováció előmozdításával hozzá fog járulni az uniós gazdaság hosszú távú globális versenyképességéhez.

(4)

E célkitűzések megvalósítása érdekében a Bizottság „A Bizottság 2021. évi munkaprogramja – Életerős Unió egy sérülékeny világban” című, 2020. október 19-i közleményében bejelentette, hogy jogalkotási csomagot nyújt be azzal a céllal, hogy 2030-ra legalább 55 %-kal csökkenjen az ÜHG-kibocsátás (az „Irány az 55 %!” intézkedéscsomag), és 2050-re megvalósuljon az Európai Unió klímasemlegessége. Az említett csomag számos szakpolitikai területre kiterjed, többek között az energiahatékonyságra, a megújuló energiára, a földhasználatra, a földhasználat-megváltoztatásra és az erdőgazdálkodásra, az energiaadóztatásra, a vállaláselosztásra és a kibocsátáskereskedelemre.

(5)

Az „Irány az 55 %!” intézkedéscsomag célja, hogy megőrizze a munkahelyeket és újakat teremtsen az Unióban, továbbá lehetővé tegye, hogy az Unió világelsővé váljon a tiszta technológiák kifejlesztésében és elterjesztésében a globális energetikai átállás során, beleértve az energiahatékonysági megoldásokat is.

(6)

Az előrejelzések szerint a jelenlegi szakpolitikák teljes körű végrehajtásával az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentése a földhasználatból eredő kibocsátásokat és -elnyeléseket leszámítva 2030-ra az 1990-es szinthez képest körülbelül 45%, azokkal együtt pedig körülbelül 47% lenne. Az éghajlat-politikai célterv ezért a gazdaság valamennyi ágazatában fellépéseket ír elő, valamint a kulcsfontosságú jogalkotási eszközök felülvizsgálatát irányozza elő e fokozott éghajlatvédelmi törekvés elérése érdekében.

(7)

A „Tiszta bolygót mindenkinek – Európai hosszú távú stratégiai jövőkép egy virágzó, modern, versenyképes és klímasemleges gazdaságról” című, 2018. november 28-i közleményében a Bizottság megállapította, hogy az energiahatékonyság olyan kulcsfontosságú cselekvési terület, amely nélkül az uniós gazdaság teljes dekarbonizációja nem lenne megvalósítható. Az Unió jelenlegi energiahatékonysági politikája azon szükség alapján alakult ki, hogy meg kell ragadni a költséghatékony energiamegtakarítási lehetőségeket. 2018 decemberében az energiahatékonyság elsődlegessé tételének, a megújuló energiaforrások területén a globális vezető szerep kivívásának, valamint a fogyasztókkal szembeni méltányosság biztosításának céljával létrehozott „Tiszta energia minden európainak” csomag részeként a 2030-ra előrejelzett energiafelhasználáshoz képest legalább 32,5 %-os új kiemelt uniós energiahatékonysági célkitűzést határoztak meg 2030-ra.

(8)

Az éghajlat-politikai céltervet kísérő hatásvizsgálat kimutatta, hogy a fokozott éghajlat-politikai törekvés eléréséhez az energiahatékonyság-javulást a jelenlegi 32,5%-os ambíciószinthez képest jelentősen növelni kell.

(9)

Az Unió 2030-ra kitűzött energiahatékonysági céljának növelése csökkentheti az energiaárakat, és döntő szerepet játszhat az ÜHG-kibocsátás csökkentésében, amit a villamosítás, a hidrogén, az e-üzemanyagok és más, a zöld átálláshoz szükséges releváns technológiák alkalmazásának növelése és elterjedése kísérhet, többek között a közlekedési ágazatban. Az energiahatékonyság még a megújuló villamosenergia-termelés gyors növekedése mellett is csökkentheti az új villamosenergia-termelési kapacitás iránti igényt, valamint a tárolással, átvitellel és elosztással kapcsolatos költségeket. A fokozott energiahatékonyság különösen fontos az Unió energiaellátásának biztonsága szempontjából is, mivel csökkenti az Uniónak az energiahordozók harmadik országokból történő behozatalától való függőségét. Az energiahatékonyság az egyik legtisztább és legköltséghatékonyabb intézkedés, amellyel ez a függőség kezelhető.

(10)

A tagállamok által a nemzeti energia- és klímaterveikben közölt nemzeti hozzájárulások összege elmarad a 32,5%-os uniós célkitűzéstől. A hozzájárulások együttesen a primerenergia-fogyasztás 29,7%-os és a végsőenergia-fogyasztás 29,4%-os csökkenését eredményeznék a 2030-ra vonatkozó 2007-es uniós referencia-forgatókönyv előrejelzéseihez képest. Ez az EU-27 primerenergia-fogyasztása tekintetében 2,8 százalékpontos, a végsőenergia-fogyasztás tekintetében pedig 3,1 százalékpontos kollektív különbséget jelentene.

(11)

Több tagállam ambiciózus nemzeti energia- és klímaterveket nyújtott be, amelyeket a Bizottság „elegendőnek” értékelt, és amelyek olyan intézkedéseket tartalmaznak, amelyek lehetővé teszik majd e tagállamok számára, hogy az uniós átlagnál nagyobb mértékben járuljanak hozzá a kollektív energiahatékonysági célkitűzések eléréséhez. Emellett több tagállam is „korai erőfeszítéseket” dokumentált az energiamegtakarítás elérésében, azaz az utóbbi években az átlagos uniós ütemterveket meghaladó energiamegtakarításokat valósított meg. Mindkét esetben olyan jelentős erőfeszítésekről van szó, amelyeket el kell ismerni és fel kell venni az Unió jövőbeli modellezési előrejelzéseibe, továbbá amelyek jó példával szolgálhatnak arra, hogy miként tud valamennyi tagállam az energiahatékonysági potenciáljának növelésén munkálkodni annak érdekében, hogy jelentős előnyöket teremtsen gazdasága és társadalma számára.

(12)

Néhány esetben különbségek vannak a Bizottság 2020-as uniós referencia-forgatókönyvében használt feltevések és az egyes tagállamok által a nemzeti energia- és klímaterveik alapját képező referencia-forgatókönyvekben használt feltevések között. Ennek eredményeként eltérések jöhetnek létre a primerenergia-fogyasztás kiszámítását illetően, mindazonáltal mindkét megközelítés érvényes a primerenergia-fogyasztás szempontjából.

(13)

Bár az energiamegtakarítási potenciál valamennyi ágazatban továbbra is nagy, különös kihívást jelent a közlekedés, mivel az a végsőenergia-fogyasztás több mint 30%-áért felel, valamint az épületek, mivel az Unió épületállományának 75%-át alacsony energiahatékonyság jellemzi. Egy másik egyre fontosabb ágazat az információs és kommunikációs technológiai (IKT) ágazat, amely a világ teljes villamosenergia-felhasználásának 5–9 %-áért és a globális kibocsátás több mint 2%-áért felelős. 2018-ban az adatközpontok az EU-28 villamosenergia-igényének 2,7%-át tették ki. Ezzel összefüggésben a Bizottság „Európa digitális jövőjének megtervezése” című, az Unió digitális stratégiájáról szóló 2020. február 19-i közleményében rávilágított arra, hogy rendkívül energiahatékony és fenntartható adatközpontokra van szükség, valamint fokozni kell az átláthatóságot a távközlési szolgáltatók környezeti lábnyomával kapcsolatban. Figyelembe kell venni továbbá az ipar energiaigényének a dekarbonizációból fakadó lehetséges növekedését, különösen az energiaigényes folyamatok esetében.

(14)

A magasabb ambíciószint a költséghatékony energiahatékonysági intézkedések erőteljesebb előmozdítását teszi szükségessé az energiarendszer valamennyi területén és minden olyan releváns ágazatban, ahol a tevékenység hatással van az energiaigényre, mint például a közlekedésben, a vízgazdálkodásban és a mezőgazdaságban. Az energiahatékonyságnak a teljes energiaellátási láncban – beleértve az energiatermelést, -szállítást, -elosztást és -végfelhasználást – történő javítása kedvező hatást fog gyakorolni a környezetre, javítani fogja a levegőminőséget és a közegészséget, csökkenteni fogja az üvegházhatásúgáz-kibocsátást, az energiaimporttól – és különösen a fosszilis tüzelőanyagok importjától – való függőség csökkentése révén javítani fogja az energiabiztonságot, csökkenteni fogja a háztartások és a vállalkozások energiaköltségeit, hozzá fog járulni az energiaszegénység enyhítéséhez, valamint nagyobb versenyképességet, több munkahelyet és az egész gazdaságra kiterjedő megnövekedett gazdasági tevékenységet fog eredményezni. Az energiahatékonyság javítása így javítaná a polgárok életminőségét, miközben hozzájárulna az Unió harmadik országbeli partnerekkel fenntartott energiaügyi kapcsolatainak a klímasemlegesség elérésének irányába vezető átalakításához. Ez összhangban van az energiaunió és a Párizsi Megállapodás által létrehozott globális éghajlat-politikai menetrend keretében tett uniós kötelezettségvállalásokkal. A különböző ágazatok energiateljesítményének javítása elősegítheti a városok megújulását, beleértve az épületek javítását, valamint a mobilitási és megközelítési minták változását, miközben hatékonyabb, fenntarthatóbb és megfizethetőbb lehetőségeknek ad teret.

(15)

Ezen irányelv lépést tesz a 2050-re elérendő klímasemlegesség felé, amelynek keretében az energiahatékonyság önálló energiaforrásként kezelendő. Az „első az energiahatékonyság” elv olyan átfogó elv, amelyet figyelembe kell venni az energiarendszeren túl valamennyi ágazatban és valamennyi szinten, ideértve a pénzügyi ágazatot is. A szakpolitikai, tervezési és beruházási döntéseknél az energiahatékonysági megoldásokat elsődleges opcióként kell tekinteni a kínálati oldalra és az egyéb szakpolitikai területekre vonatkozó új szabályok kialakításakor. Jóllehet az „első az energiahatékonyság” elvet egyéb jogi kötelezettségek, célkitűzések és elvek sérelme nélkül kell alkalmazni, az ilyen kötelezettségek, célkitűzések és elvek se nem akadályozhatják annak alkalmazását, se nem eredményezhetnek felmentést annak alkalmazása alól. A Bizottságnak biztosítania kell, hogy az energiahatékonyság és a kereslet-oldali reagálási mechanizmusok a termelési kapacitással azonos hangsúlyt kapjanak. Az energiahatékonysági fejlesztéseket minden olyan esetben meg kell valósítani, amikor azok költséghatékonyabbak, mint a megfelelő kínálati oldali megoldások. Ennek hozzá kellene járulnia ahhoz, hogy az Unió – különösen a polgárok és a vállalkozások – ki tudja aknázni az energiahatékonyság számos előnyét. Az energiahatékonyság-javító intézkedések végrehajtását prioritássá kell tenni az energiaszegénység enyhítése tekintetében is.

(16)

Az energiahatékonyságot alapvető elemnek kell tekinteni és érvényesítését prioritásként kell kezelni az uniós energetikai infrastruktúrára vonatkozó jövőbeli beruházási döntések során. Az „első az energiahatékonyság” elvet elsősorban a rendszerhatékonysági megközelítés, valamint a társadalmi és egészségügyi szempontok figyelembevételével kell alkalmazni, figyelmet fordítva egyúttal az ellátásbiztonságra, az energiarendszer integrációjára és a klímasemlegességre való áttérésre. Következésképpen az „első az energiahatékonyság” elvnek hozzá kell járulnia mind az egyes végfelhasználói ágazatok, mind a teljes energiarendszer hatékonyságának javításához. Az elv alkalmazásának támogatnia kell az (EU) 2020/852 európai parlamenti és tanácsi rendeletben (6) rögzített környezeti célkitűzésekhez hozzájáruló energiahatékony megoldásokra irányuló beruházásokat is.

(17)

Az „első az energiahatékonyság” elvről az (EU) 2018/1999 európai parlamenti és tanácsi rendelet (7) rendelkezik, és az a Bizottság 2022. július 8-i közleményében meghatározott, az energiarendszer integrációjára vonatkozó uniós stratégia központi elemét képezi. Bár az elv a költséghatékonyságon alapul, alkalmazása társadalmi szempontból szélesebb körű következményekkel jár. Ezeket a következményeket – amelyek a körülményektől függően változhatnak – a költség-haszon elemzés olyan megbízható módszerei révén kell gondosan értékelni, amelyek figyelembe veszik az energiahatékonyság számos előnyét. A Bizottság külön iránymutatásokat dolgozott ki az elv működésére és alkalmazására vonatkozóan, konkrét eszközöket és példákat javasolva a különböző ágazatokban történő alkalmazásra. A Bizottság emellett ajánlást adott ki a tagállamoknak, amely az ezen irányelvben meghatározott követelményekre épül, és az elv alkalmazásával kapcsolatban konkrét intézkedéseket szorgalmaz. A tagállamoknak a lehető legnagyobb mértékben figyelembe kell venniük ezt az ajánlást, és az energiahatékonysági elv gyakorlati megvalósítása során az ajánláshoz kell igazodniuk.

(18)

Az „első az energiahatékonyság” elv egy olyan holisztikus megközelítés elfogadását jelenti, amely figyelembe veszi az integrált energiarendszer összességében vett hatékonyságát, az ellátás biztonságát és a költséghatékonyságot, és a klímasemlegesség érdekében a teljes értékláncban (az energiatermeléstől a hálózati szállításon át a végső energiafogyasztásig) a leghatékonyabb megoldásokat támogatja annak érdekében, hogy mind a primerenergia-fogyasztás, mind a végsőenergia-fogyasztás terén megvalósuljon a hatékonyság. Ennek a megközelítésnek a rendszer teljesítményét és az energia dinamikus felhasználását kell vizsgálnia, ahol a keresletoldali erőforrásokat és a rendszer rugalmasságát energiahatékonysági megoldásoknak tekintik.

(19)

A hatás elérése érdekében a nemzeti, regionális, helyi és ágazati döntéshozóknak következetesen alkalmazniuk kell az „első az energiahatékonyság” elvet valamennyi releváns forgatókönyv és szakpolitikai, tervezési és jelentős beruházási döntés során, azaz az energiafogyasztást vagy -ellátást befolyásoló, egyenként 100 000 000 EUR-t, közlekedési infrastrukturális projektek esetében pedig 175 000 000 EUR-t meghaladó értékű nagyberuházások esetében. Az elv megfelelő alkalmazása megköveteli a megfelelő költség-haszon elemzési módszerek alkalmazását, az energiahatékony megoldásokhoz szükséges feltételek megteremtését és a megfelelő nyomon követést. Az energiahatékonysági intézkedések alkalmazásának ösztönzése érdekében módszeresen ki kell dolgozni és el kell végezni a költség-haszon elemzéseket, és ezen elemzéseknek az energiaárakra vonatkozó legfrissebb információkon kell alapulniuk, valamint tartalmazniuk kell az árak – például az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszerben (EU ETS) a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (8) szerint kiosztott kibocsátási egységek csökkenése következtében jelentkező – emelkedésére vonatkozó forgatókönyveket. Előnyben kell részesíteni a keresletoldali megoldásokat minden olyan esetben, amikor azok a szakpolitikai célkitűzések teljesítése szempontjából költséghatékonyabbak, mint az energiaellátási infrastruktúrába történő befektetések. A keresletoldali rugalmasság szélesebb körű gazdasági, környezeti és társadalmi előnyökkel járhat a fogyasztók és a társadalom egésze számára, beleértve a helyi közösségeket is, valamint növelheti az energiarendszer hatékonyságát és csökkentheti az energiaköltségeket, például azáltal, hogy csökkenti a rendszerüzemeltetési költségeket, ami valamennyi fogyasztó számára alacsonyabb díjakat eredményez. A tagállamoknak figyelembe kell venniük a keresletoldali rugalmasságból származó potenciális előnyöket az „első az energiahatékonyság” elv alkalmazásakor, és adott esetben az integrált energiarendszer hatékonyságának növelésére irányuló erőfeszítéseik részeként figyelembe kell venniük mind központi, mind decentralizált szinten a keresletre való reagálást, az energiatárolást és az intelligens megoldásokat.

(20)

Amikor a Bizottság az „első az energiahatékonyság” elv alkalmazása céljából értékeli a projektek értékét, az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak benyújtandó jelentésében különösen azt kell értékelnie, hogy az egyes tagállamokban ténylegesen alkalmazzák-e, és miként alkalmazzák a küszöbértékeket.

(21)

Az „első az energiahatékonyság” elvet mindig arányosan kell alkalmazni, és az ezen irányelvben meghatározott követelmények nem eredményezhetnek átfedést, és nem róhatnak egymásnak ellentmondó kötelezettségeket a tagállamokra, amennyiben az elv alkalmazását közvetlenül más jogszabályok biztosítják. Ez a helyzet állhat fenn az (EU) 2022/869 európai parlamenti és tanácsi rendelet (9) 3. cikke szerinti uniós listán szereplő közös érdekű projektek esetében, amely jogszabály előírja, hogy az említett projektek kidolgozása és értékelése során figyelembe kell venni az „első az energiahatékonyság” elvet.

(22)

A klímasemleges Unió 2050-ig történő megvalósítását célzó méltányos energetikai átállás az európai zöld megállapodás központi eleme. Az energiaszegénység az igazságos energetikai átállás elősegítésére kidolgozott „Tiszta energia minden európainak” csomag sarkalatos pontja. Az (EU) 2018/1999 rendelet és az (EU) 2019/944 európai parlamenti és tanácsi irányelv (10) alapján a Bizottság az energiaszegénységről szóló (EU) 2020/1563 ajánlásában (11) indikatív iránymutatást adott az energiaszegénység felméréséhez használandó megfelelő mutatókról, és meghatározta az „energiaszegénységben élő háztartások jelentős számának” fogalmát. A 2009/73/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (12) és az (EU) 2019/944 irányelv előírja a tagállamok számára, hogy hozzanak megfelelő intézkedéseket az energiaszegénység minden felismert formájának kezelésére, beleértve a szegénység tágabb összefüggéseivel foglalkozó intézkedéseket is. Ez különösen fontos az emelkedő energiaárak és az inflációs nyomás összefüggésében, ahol rövid és hosszú távú intézkedéseket egyaránt végre kell hajtani az Unió energiarendszerét érintő rendszerszintű kihívások kezelése érdekében.

(23)

Az energiaszegénységben élő vagy azáltal veszélyeztetett személyeknek, a kiszolgáltatott helyzetben lévő felhasználóknak – ideértve a hasznosító fogyasztókat is –, az alacsony és közepes jövedelmű háztartásoknak, valamint a szociális bérlakásokban élőknek részesülniük kell az „első az energiahatékonyság” elv alkalmazásából származó előnyökből. Az energiahatékonysági intézkedéseket prioritásként kell végrehajtani e személyek és háztartások helyzetének javítása és az energiaszegénység enyhítése érdekében, és azok nem ösztönözhetik a lakhatási, mobilitási vagy energiaköltségek aránytalan növekedését. A szakpolitikai döntéshozatal, valamint a szakpolitikák és intézkedések végrehajtása során alkalmazott holisztikus megközelítés megköveteli a tagállamoktól annak biztosítását, hogy más szakpolitikák és intézkedések ne gyakoroljanak kedvezőtlen hatást e személyekre és háztartásokra.

(24)

Ez az irányelv egy olyan tágabb szakpolitikai keret részét képezi, amely az egyes szakpolitikai területek – többek között az épületek (a 2010/31/EU irányelv (13)), a termékek (a 2009/125/EK irányelv (14), az (EU) 2017/1369 rendelet (15) és az (EU) 2020/740 rendelet (16)) és az irányítási mechanizmus (az (EU) 2018/1999 rendelet) – energiahatékonysági potenciáljával foglalkozik. E szakpolitikák nagyon fontos szerepet játszanak a termékek lecserélésekor, vagy épületek építésekor és felújításakor elérhető energiamegtakarítás tekintetében.

(25)

Egy ambiciózus energiahatékonysági célkitűzés eléréséhez meg kell szüntetni az akadályokat az energiahatékonysági intézkedésekbe való beruházások megkönnyítése érdekében. Az (EU) 2021/783 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (17) létrehozott uniós LIFE program „Tiszta energiára való átállás” alprogramja finanszírozást fog elkülöníteni az energiahatékonyság-politika végrehajtása terén bevált uniós gyakorlatok kidolgozásának támogatására, az energiahatékonyságot gátló viselkedésbeli, piaci és szabályozási akadályok kezelésére.

(26)

Az Európai Tanács 2014. október 23–24-i ülésén elfogadott következtetéseiben támogatta azt a célkitűzést, hogy 2030-ra uniós szinten 27%-kal javuljon az energiahatékonyság, amelyet a 30%-os uniós szintű célkitűzés szem előtt tartásával 2020-ig felül kell vizsgálni. Az Európai Parlament „Az európai energiaunió felé” című, 2015. december 15-i állásfoglalásában felszólította az Európai Bizottságot, hogy értékelje továbbá a 40 %-os energiahatékonysági célkitűzés megvalósíthatóságát is ugyanazon időkeret vonatkozásában.

(27)

A Bizottság „Tiszta bolygót mindenkinek – Európai hosszú távú stratégiai jövőkép egy virágzó, modern, versenyképes és klímasemleges gazdaságról” című, 2018. november 28-i közleményében megfogalmazott előrejelzések szerint a 2030-ra kitűzött 32,5%-os uniós energiahatékonysági célkitűzés és a meglévő keret egyéb szakpolitikai eszközei 2030-ig mintegy 45%-kal csökkentenék az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását. Az üvegházhatásúgáz-kibocsátás 2030-ig történő 55%-os csökkentésére irányuló fokozott éghajlat-politikai törekvés jegyében az éghajlat-politikai célterv hatásvizsgálata felmérte, hogy milyen szintű erőfeszítésekre lenne szükség a különböző szakpolitikai területeken. A hatásvizsgálat megállapította, hogy az ÜHG-kibocsátási célnak a költségek szempontjából optimális elérése azt jelenti, hogy a primerenergia-fogyasztásnak és a végsőenergia-fogyasztásnak az alapforgatókönyvhöz képest legalább 39–41%-kal, illetve 36–37%-kal kellene csökkennie.

(28)

Az Unió energiahatékonysági célkitűzésének kiszámítása és meghatározása során eredetileg a 2007-es referencia-forgatókönyv 2030-ra vonatkozó előrejelzéseit tekintették alapforgatókönyvnek. Az Eurostat energiamérleg-számítási módszertanának megváltozása és a későbbi modellezési előrejelzések javítása miatt az alapforgatókönyvet módosítani kell. Így a célkitűzés meghatározására ugyanazon megközelítést alkalmazva – nevezetesen a jövőbeli alapforgatókönyvekkel összehasonlítva – az Unió 2030-ra vonatkozó energiahatékonysági célkitűzésének meghatározása a nemzeti energia- és klímatervekből származó nemzeti hozzájárulásokat tükröző 2020-as uniós referencia-forgatókönyv 2030-ra vonatkozó előrejelzéseihez képest történik. Az aktualizált alapforgatókönyv szerint az Uniónak 2030-ig legalább 11,7%-kal tovább kell növelnie energiahatékonysági törekvéseit a 2020-as uniós referencia-forgatókönyv szerinti erőfeszítések szintjéhez képest. Az uniós célkitűzésekre vonatkozó ambíciószint kifejezésének új módja nem befolyásolja a szükséges erőfeszítések tényleges szintjét, és a primerenergia-fogyasztás tekintetében 40,5%-os, a végsőenergia-fogyasztás tekintetében pedig 38%-os csökkentést jelent a 2007-es uniós referencia-forgatókönyv 2030-ra vonatkozó előrejelzéseihez képest.

(29)

A primerenergia-fogyasztás és a végsőenergia-fogyasztás kiszámításának módszere összhangban van az Eurostat új módszerével, de az ezen irányelv alkalmazásában használt mutatók alkalmazási köre eltérő, amennyiben a primerenergia-fogyasztásra és a végsőenergia-fogyasztásra vonatkozó célkitűzések tekintetében nem foglalják magukban a környezeti energiát, magukban foglalják viszont a nemzetközi légi közlekedésben felhasznált energiafogyasztást. Az új mutatók alkalmazása azt is jelenti, hogy a nagyolvasztók energiafogyasztásában bekövetkező változások már csak a primerenergia-fogyasztásban tükröződnek.

(30)

Annak szükségességét, hogy az Unió javítsa energiahatékonyságát, 2030-ig megvalósítandó primerenergia-fogyasztásban és végsőenergia-fogyasztásban kell kifejezni, feltüntetve, hogy a jelenlegi intézkedéseken és a nemzeti energia- és klímatervekben szereplő intézkedéseken felül milyen további erőfeszítésekre van szükség. A 2020-as uniós referencia-forgatókönyv 864 Mtoe végsőenergia-fogyasztást és 1 124 Mtoe primerenergia-fogyasztást vetít előre 2030-ra (a környezeti energia nélkül, de beleértve a nemzetközi légi közlekedést). A 11,7%-os további csökkentés 2030-ra 763 Mtoe primerenergia-fogyasztást, illetve 992,5 Mtoe végsőenergia-fogyasztást eredményez. A 2005-ös szintekhez képest ez azt jelenti, hogy az Unióban a végsőenergia-fogyasztást körülbelül 25%-kal, a primerenergia-fogyasztást pedig mintegy 34%-kal kellene csökkenteni. A 2020-as és 2030-as távlati tervben nem szerepelnek tagállami szinten kötelező célkitűzések, és a tagállamoknak az ezen irányelvben megadott képlet figyelembevételével kell meghatározniuk az Unió energiahatékonysági célkitűzéseihez való hozzájárulásukat. A tagállamoknak szabadon kell meghatározniuk nemzeti célkitűzéseiket akár a primerenergia- vagy a végsőenergia-fogyasztás, vagy a primerenergia- vagy a végsőenergia-megtakarítás, akár az energiaintenzitás alapján. Ezen irányelv módosítja, hogy a tagállamok miként fejezzék ki az uniós célkitűzés tekintetében vállalt nemzeti hozzájárulásukat. Az uniós célkitűzés tekintetében vállalt tagállami hozzájárulásokat a következetesség és a haladás nyomon követésének biztosítása érdekében primerenergia- és végsőenergia-fogyasztásban kell kifejezni. Az Unió 2030-as célkitűzéseinek megvalósítása felé tett haladást indokolt rendszeresen értékelni, amelyről az (EU) 2018/1999 európai parlamenti és tanácsi rendelet rendelkezik.

(31)

A Bizottságnak 2023. november 30-ig aktualizálnia kell a 2020-as uniós referencia-forgatókönyvet az Eurostat legfrissebb adatai alapján. Az aktualizált referencia-forgatókönyvet alkalmazni kívánó tagállamoknak az (EU) 2018/1999 rendeletben előírt iteratív folyamat részeként 2024. február 1-jéig be kell jelenteniük aktualizált nemzeti hozzájárulásaikat.

(32)

Kedvezőbb lenne, ha az energiahatékonysági célkitűzéseket az energiahatékonyságot különböző területeken ösztönző különös uniós és nemzeti intézkedések együttes végrehajtásának eredményeképpen lehetne elérni. A tagállamok számára elő kell írni, hogy nemzeti energiahatékonysági szakpolitikákat és intézkedéseket határozzanak meg. A Bizottságnak értékelnie kell az egyes tagállamok ilyen szakpolitikáit, intézkedéseit és egyéni erőfeszítéseit és az elért előrehaladással kapcsolatos adatokat annak értékelése érdekében, hogy mekkora a valószínűsége az átfogó uniós célkitűzés elérésének, illetve mennyire elégségesek az egyéni erőfeszítések a közös cél eléréséhez.

(33)

A közszféra az Unió teljes végsőenergia-fogyasztásának körülbelül 5–10%-áért felel. A hatóságok évente mintegy 1 800 000 000 000 EUR-t költenek. Ez az Unió bruttó hazai termékének mintegy 14%-át teszi ki. Emiatt a közszféra fontos hajtóerőt jelent a piac hatékonyabb termékek, épületek és szolgáltatások irányába történő elmozdulásának ösztönzésében, valamint a polgárok és vállalkozások energiafogyasztási szokásainak megváltoztatásában. Ezen túlmenően az energiafogyasztásnak az energiahatékonyság-javító intézkedések miatti csökkenése közforrásokat szabadíthat fel egyéb célokra. A nemzeti, regionális és helyi szintű közintézményeknek példamutató szerepet kell játszaniuk az energiahatékonyság terén.

(34)

Ahhoz, hogy a közszféra példamutató szerepet töltsön be, saját dekarbonizációs és energiahatékonysági célokat kell kitűznie. A közszférában az energiahatékonyság-javításnak tükröznie kell az uniós szinten szükséges erőfeszítéseket. A végsőenergia-fogyasztási célnak való megfelelés érdekében az Uniónak 2030-ig 19%-kal kell csökkentenie végsőenergia-fogyasztását a 2017., 2018. és 2019. évi átlagos energiafogyasztáshoz képest. A közszféra energiafogyasztásának legalább 1,9%-os éves csökkentésére vonatkozó kötelezettség várhatóan biztosítja majd, hogy a közszféra példamutató szerepet játszhasson. A végsőenergia-fogyasztás csökkentése érdekében a tagállamok továbbra is teljes rugalmasságot élveznek az energiahatékonyság-javító intézkedések megválasztása tekintetében. A végsőenergia-fogyasztás éves csökkentésének előírása kisebb adminisztratív terhet jelent, mintha az energiamegtakarítás mérésére szolgáló módszerek kerülnének meghatározásra.

(35)

Kötelezettségük teljesítése érdekében a tagállamoknak a közintézmények valamennyi közszolgáltatásának és létesítményeinek végsőenergia-felhasználására célt kell kitűzniük. A címzettek körének meghatározásához a tagállamoknak a „közintézmény” ezen irányelvben foglalt fogalommeghatározását kell alkalmazniuk, ahol az „e hatóságok által közvetlenül finanszírozott” azt jelenti, hogy e szervezetek nagyrészt közfinanszírozásból működnek, és az „e hatóságok által igazgatott” azt jelenti, hogy egy nemzeti, regionális vagy helyi hatóságnak többségi döntési joga van a szervezet vezetésének megválasztását illetően. A kötelezettség teljesítéséhez a közszféra bármely területén lehet csökkenteni a végsőenergia-fogyasztást, ideértve a közlekedést, a középületeket, az egészségügyet, a területrendezést, a vízgazdálkodást és a szennyvízkezelést, a szennyvíz- és víztisztítást, a hulladékgazdálkodást, a távfűtést és -hűtést, az energiaelosztást, -ellátást és -tárolást, a közvilágítást és az infrastruktúra-tervezést, valamint az oktatást és a szociális szolgáltatásokat is. Ezen irányelv átültetésekor a tagállamok a címzettek körébe más típusú szolgáltatásokat is bevonhatnak. A közintézmények adminisztratív terheinek csökkentése érdekében a tagállamoknak digitális platformokat vagy eszközöket kell létrehozniuk az összesített fogyasztási adatok állami szervektől való összegyűjtésére, nyilvánosan hozzáférhetővé tételére és az adatok Bizottság felé történő jelentésére. A tagállamoknak ágazatonként, összesített formában terveket és éves jelentéseket kell készíteniük a közintézmények fogyasztásáról.

(36)

A tagállamoknak – a közbeszerzési gyakorlatuk során is – elő kell mozdítaniuk az energiahatékony mobilitási módokat – így például a vasúti közlekedést, a kerékpározást, a gyaloglást és a megosztott mobilitást – a járműpark megújítása és dekarbonizációja, a mobilitási módok közötti váltás ösztönzése, valamint az energiahatékony mobilitási módoknak a városi mobilitási tervezésbe történő bevonása révén.

(37)

A tagállamoknak példamutatóan kell eljárniuk annak biztosításával, hogy a közszférában az összes energiahatékonyság-alapú szerződést, energetikai auditot és energiagazdálkodási rendszert az európai vagy nemzetközi szabványoknak megfelelően hajtják végre, illetve hogy a közszféra energiaigényes részeiben nagy mértékben alkalmaznak energetikai auditokat. A tagállamoknak iránymutatást kell biztosítaniuk és eljárásokat kell előírniuk ezen eszközök alkalmazására vonatkozóan.

(38)

A hatóságok ösztönzést kapnak arra, hogy olyan szervezetektől szerezzenek támogatást, mint például adott esetben a fenntartható energiával foglalkozó regionális vagy helyi szinten létrehozott ügynökségek. Ezeknek az ügynökségeknek a szerveződése általában tükrözi egy adott régióban vagy a közszféra egy bizonyos területén működő hatóságok egyéni igényeit. A központosított ügynökségek más tekintetben tudják jobban kielégíteni az igényeket, illetve képesek hatékonyabban működni, például a kisebb vagy központosított tagállamokban, vagy az olyan összetett vagy régiókon átnyúló területeken, mint a távfűtés és -hűtés. A fenntartható energiával foglalkozó ügynökségek egyablakos ügyintézési pontként szolgálhatnak. Ezek az ügynökségek gyakran felelősek helyi vagy regionális dekarbonizációs tervek kidolgozásáért, amelyek más dekarbonizációs intézkedéseket is tartalmazhatnak, például a fosszilis tüzelőanyagokkal működő kazánok lecserélését, valamint a hatóságok támogatását az energiával kapcsolatos szakpolitikák végrehajtásában. A fenntartható energiával foglalkozó ügynökségek vagy a regionális és helyi hatóságokat segítő egyéb szervezetek egyértelmű hatáskörökkel, célkitűzésekkel és erőforrásokkal rendelkezhetnek a fenntartható energia területén. A fenntartható energiával foglalkozó ügynökségeket ösztönözni lehetne arra, hogy mérlegeljék az Unió éghajlat- és energiapolitikai célkitűzéseinek végrehajtása mellett önkéntesen elkötelezett helyi önkormányzatokat tömörítő Polgármesterek Szövetsége keretében tett kezdeményezéseket, valamint más, e célt szolgáló már létező kezdeményezéseket. A dekarbonizációs terveknek területfejlesztési tervekhez kell kapcsolódniuk, és figyelembe kell venniük a tagállamok által elvégzendő átfogó értékelést.

(39)

A tagállamoknak regionális és helyi szinten is támogatniuk kell a közintézményeket az energiahatékonyság-javító intézkedések tervezésében és bevezetésében azáltal, hogy iránymutatásokat biztosítanak a kompetenciaépítés és a képzési lehetőségek előmozdítására, valamint ösztönzik az állami szervek, többek között az ügynökségek közötti együttműködést. E célból a tagállamok nemzeti kompetenciaközpontokat hozhatnának létre az olyan összetett kérdésekkel kapcsolatban, mint például a helyi vagy regionális energiaügynökségeknek nyújtott, távfűtéssel vagy -hűtéssel kapcsolatos tanácsadás. Az a követelmény, hogy az épületeket közel nulla energiaigényű épületekké kell alakítani, nem zárja ki vagy nem tiltja az új, illetve a felújított épületek közötti differenciálást a közel nulla energiaigényű épületek szintjei tekintetében. A közel nulla energiaigényű épületek és többek között a költségoptimalizált szint fogalmát a 2010/31/EU irányelv határozza meg.

(40)

2026 végéig azon tagállamoknak, amelyek bármely adott évben épületeik teljes alapterületének több mint 3%-át felújítják, lehetőséget kell adni arra, hogy a többletet beszámítsák a következő három év bármelyikének éves épületfelújítási hányadába. Azon tagállam számára, amely 2027. január 1-jétől az épületei teljes alapterületének több mint 3%-át felújítja, lehetővé kell tenni a többlet beszámítását a következő két év éves felújítási hányadába. Ez a lehetőség nem használható fel olyan célokra, amelyek nincsenek összhangban ezen irányelv általános célkitűzéseivel és ambíciószintjével.

(41)

A tagállamoknak ösztönözniük kell a közintézményeket, hogy az energiamegtakarításon túlmenően vegyék figyelembe az olyan szélesebb körű előnyöket is, mint a beltéri környezet minősége, valamint az emberek életminősége és a felújított középületek kényelmének javítása terén jelentkező előnyök, különösen az iskolák, a napközi otthonok, az idősotthonok, a védett lakások, a kórházak és a szociális bérlakások esetében.

(42)

Az ipari tevékenységeken kívül a fő energiafelhasználók és kibocsátásforrások az épületek és a közlekedés. Az épületek az Unió teljes energiafogyasztásának mintegy 40 %-áért, az energiából származó üvegházhatású gázainak pedig 36 %-áért felelősek. Az épületkorszerűsítési programról szóló, 2020. október 14-i bizottsági közlemény az építőipar energia- és erőforrás-hatékonyságának és a megfizethetőségének kettős kihívásával foglalkozik, és célja a felújítási arány megduplázása. A program középpontjában a legrosszabb energiateljesítményű épületek, az energiaszegénység és a középületek állnak. Az épületek ráadásul kiemelt fontossággal bírnak azon uniós célkitűzés elérése szempontjából, amely szerint 2050-re meg kell valósítani a klímasemlegességet. A közintézmények tulajdonában lévő épületek az épületállomány jelentős részét teszik ki, és különösen nagy figyelem övezi őket. Ezért helyénvaló egy éves felújítási arány meghatározása a tagállamok területén található, a közintézmények tulajdonában lévő épületek tekintetében annak érdekében, hogy azok energiahatékonysága javuljon, és közel nulla energiaigényű épületekké vagy nulla kibocsátású épületekké alakítsák át azokat. A tagállamok felkérést kapnak arra, hogy hosszú távú felújítási stratégiáikkal és/vagy nemzeti felújítási programjaikkal összhangban magasabb felújítási arányokat határozzanak meg, amennyiben az az épületállományuk felújításának keretében költséghatékonynak bizonyul. Ez a felújítási arány nem érintheti a közel nulla energiaigényű épületek tekintetében a 2010/31/EU irányelvben előírt kötelezettségek fennállását. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy egyes épületekre, például a különleges építészeti vagy történelmi értékű épületekre kevésbé szigorú követelményeket alkalmazzanak. A 2010/31/EU irányelv következő felülvizsgálatakor a Bizottságnak értékelnie kell, hogy a tagállamok milyen előrelépést tettek a közintézmények tulajdonában lévő épületek felújítása terén. A Bizottságnak jogalkotási javaslat előterjesztését kell mérlegelnie a felújítási arány felülvizsgálata céljából, figyelembe véve a tagállamok által tett előrelépést, a jelentős gazdasági és műszaki fejleményeket, illetve szükség esetén az Unió dekarbonizációs és szennyezőanyag-mentesítési kötelezettségvállalásait. A közintézmények tulajdonában lévő épületek felújítására vonatkozó, ezen irányelvben foglalt kötelezettség kiegészíti a 2010/31/EU irányelvben foglalt kötelezettséget, amelynek értelmében a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy amennyiben a meglévő épületeken jelentős felújítást hajtanak végre, azok energiahatékonyságát fokozni kell oly módon, hogy az épületek megfeleljenek a közel nulla energiaigényű épületekre vonatkozó követelményeknek.

(43)

Az épületautomatizálási és -irányítási rendszerek, valamint az aktív energiagazdálkodást biztosító egyéb megoldások fontos eszközök a közintézmények számára az épületek energiahatékonyságának javítása és fenntartása terén, valamint a tulajdonukban lévő vagy általuk használt épületekben a szükséges beltéri feltételek biztosítása érdekében, a 2010/31/EU irányelvvel összhangban.

(44)

A zöld mobilitás előmozdítása az európai zöld megállapodás kulcsfontosságú része. A töltőinfrastruktúra biztosítása az átállás egyik szükséges eleme. Az épületek töltőinfrastruktúrája különösen fontos szerepet játszik, tekintettel arra, hogy az elektromos járművek rendszeresen és hosszú ideig parkolnak épületekben, ami a töltést megkönnyíti és hatékonyabbá teszi. A közintézményeknek minden tőlük telhető erőfeszítést meg kell tenniük annak érdekében, hogy a 2010/31/EU irányelvvel összhangban a tulajdonukban vagy használatukban lévő épületekben töltőinfrastruktúrát építsenek ki.

(45)

A felújítások arányának meghatározásához a tagállamoknak tudniuk kell, hogy mely épületek nem érik el a közel nulla energiaigényű épületek szintjét. Ezért a tagállamoknak az energiahatékonysági tanúsítványok átfogó adatbázisának részeként a középületekről, többek között – megfelelő esetben – a szociális bérlakásokról is nyilvántartást kell közzétenniük és naprakészen tartaniuk. E nyilvántartás alapján a magánszereplők, köztük az energiahatékonysági szolgáltató vállalkozások is felújítási megoldásokat javasolhatnak, és azokat az uniós épületállomány megfigyelőközpontja összesítheti.

(46)

A nyilvántartásba belefoglalhatók a meglévő épületállomány-nyilvántartásokból származó adatok is. A tagállamoknak megfelelő intézkedéseket kell hozniuk az adatgyűjtés megkönnyítése érdekében, és a nyilvántartást hozzáférhetővé kell tenniük a magánszereplők, köztük az energiahatékonysági szolgáltató vállalatok számára, hogy lehetővé tegyék aktív szerepüket a felújítási megoldásokban. Az uniós épületállomány megfigyelőközpontja összesíthetné az épületállomány jellemzőire, az épületfelújításra és az energiahatékonyságra vonatkozó, rendelkezésre álló és nyilvánosan megosztott adatokat annak érdekében, hogy összehasonlítható adatok segítségével jobban megértse az épületek ágazatának energiahatékonyságát.

(47)

2020-ban a világ népességének több mint fele városi területeken élt. Ez az arány 2050-re várhatóan eléri a 68%-ot. Ráadásul a 2050-ben használt városi infrastruktúrák felét még meg kell építeni. A városok és a nagyvárosi területek a gazdasági tevékenység, a tudásteremtés, az innováció és az új technológiák központjai. A városok befolyásolják az ott élő vagy dolgozó polgárok életminőségét. A tagállamoknak műszakilag és pénzügyileg támogatniuk kell a településeket. A tagállamokban számos települési önkormányzat és más közintézmény már integrált energiatakarékossági, energiaellátási és fenntartható mobilitási megközelítéseket vezetett be például a fenntartható energiát célzó cselekvési tervek vagy fenntartható városi mobilitási tervek útján – amilyenek például a Polgármesterek Szövetsége kezdeményezés keretében kidolgozott fellépések – vagy az épületekkel vagy közlekedési módokkal összefüggő egyedi intézkedéseken túllépő integrált városi megközelítések formájában. A személy- és az áruszállítás tekintetében egyaránt további erőfeszítésekre van szükség a városi mobilitás energiahatékonyságának javítása terén, mivel az a közúti közlekedés teljes energiaszükségletének mintegy 40%-át használja fel.

(48)

Ezen irányelv keretében a 2014/23/EU (18), a 2014/24/EU (19) és a 2014/25/EU (20) európai parlamenti és tanácsi irányelvekben foglalt valamennyi elv továbbra is teljes mértékben alkalmazandó.

(49)

A bizonyos termékek és szolgáltatások beszerzése, valamint épületek vásárlása és bérlése tekintetében az építési beruházásokat, beszerzéseket vagy szolgáltatásokat közbeszerzési szerződések útján odaítélő ajánlatkérő szerveknek vagy közszolgáltató ajánlatkérőknek példát kell mutatniuk, és döntéseik során szem előtt kell tartaniuk a beszerzések energiahatékonyságát, továbbá az „első az energiahatékonyság” elvet kell alkalmazniuk, azon közbeszerzési szerződések és koncessziók tekintetében is, amelyekre nézve ezen irányelv nem ír elő konkrét követelményeket. Ez a 2014/23/EU, a 2014/24/EU vagy a 2014/25/EU irányelv hatálya alá tartozó ajánlatkérő szervekre és közszolgáltató ajánlatkérőkre vonatkozik. A tagállamoknak el kell hárítaniuk az egy tagállamon belüli vagy határokon átnyúló közös közbeszerzés akadályait, amennyiben ez csökkentheti a költségeket, valamint fokozhatja a belső piac nyújtotta előnyöket azáltal, hogy üzleti lehetőségeket teremt az ellátók és az energiahatékonysági szolgáltatók számára.

(50)

A közbeszerzésen keresztül állami forrásokat beruházó valamennyi közjogi intézménynek példát kell mutatnia a szerződések és koncessziók odaítélésekor azáltal, hogy a legmagasabb energiahatékonysági teljesítményű termékeket, épületeket, építési beruházásokat és szolgáltatásokat választják ki, többek között a 2009/30/EK irányelv szerinti egyedi követelmények hatálya alá nem tartozó beszerzések esetében is. Ebben az összefüggésben a 2014/23/EU irányelv 8. cikkében, a 2014/24/EU irányelv 4. cikkében, valamint a 2014/25/EU irányelv 15. cikkében meghatározott küszöbértékeket meghaladó értékű közbeszerzési szerződésekre és koncessziókra vonatkozó valamennyi odaítélési eljárásnak figyelembe kell vennie a termékek, épületek és szolgáltatások uniós vagy nemzeti jog által meghatározott energiahatékonyságát, közbeszerzési eljárásaik során prioritásként kezelve az „első az energiahatékonyság” elvet.

(51)

Fontos továbbá, hogy a tagállamok nyomon kövessék, hogy az ajánlatkérő szervek és a közszolgáltató ajánlatkérők hogyan veszik figyelembe az energiahatékonysági követelményeket a termékek, épületek, építési beruházások és szolgáltatások beszerzése során, biztosítva, hogy a közbeszerzési irányelvekben említett küszöbértékeket túllépő nyertes ajánlatok energiahatékonyságára gyakorolt hatására vonatkozó információk nyilvánosan hozzáférhetők legyenek. Ez lehetővé tenné, hogy az érdekelt felek és a polgárok az átláthatóság jegyében meg tudják ítélni, hogy a közszféra érvényre juttatja-e a közbeszerzésekben az „első az energiahatékonyság” elvet.

(52)

Azonban a tagállamok annak biztosítására vonatkozó kötelezettsége, hogy az ajánlatkérő szervek és a közszolgáltató ajánlatkérők csak magas energiahatékonysági teljesítményű termékeket, épületeket, építési beruházásokat és szolgáltatásokat vásároljanak, nem gátolhatja meg a tagállamokat abban, hogy beszerezzék a közbiztonság, illetve a népegészségügy védelméhez és az ezeket érintő szükséghelyzetekre való reagáláshoz szükséges árukat.

(53)

Az európai zöld megállapodás elismeri a körforgásos gazdaság szerepét az átfogó uniós dekarbonizációs célkitűzések megvalósításának elősegítésében. A közszférának – és különösen a közlekedési ágazatnak – hozzá kell járulnia ezekhez a célkitűzésekhez azáltal, hogy vásárlóerejét adott esetben környezetbarát termékekre, épületekre, építési beruházásokra és szolgáltatásokra fordítja a zöld közbeszerzéshez rendelkezésre álló eszközök segítségével, és ezáltal jelentősen hozzájárul az energiafogyasztás és a környezeti hatások csökkentéséhez.

(54)

Fontos, hogy az életciklusköltségek, valamint a környezeti hatások és költségek értékeléséhez szükséges iránymutatások és módszerek rendelkezésre bocsátásával a tagállamok kellő támogatást biztosítsanak a közintézmények számára az energiahatékonysági követelmények közbeszerzésekben való bevezetéséhez és adott esetben a zöld közbeszerzés alkalmazásához. A jól megtervezett eszközök, különösen a digitális eszközök várhatóan megkönnyítik a közbeszerzési eljárásokat és csökkentik az adminisztratív költségeket, különösen a kisebb tagállamokban, amelyekben esetleg nincs elegendő kapacitás az ajánlatok elkészítéséhez. E tekintetben a tagállamoknak aktívan elő kell mozdítaniuk a digitális eszközök használatát és az ajánlatkérő szervek közötti együttműködést, többek között a határokon átnyúlóan is a bevált gyakorlatok megosztása céljából.

(55)

Tekintettel arra, hogy az épületek gazdaságilag hasznos élettartamuk előtt és után is okoznak ÜHG-kibocsátást, a tagállamoknak az épületek szén-dioxid-kibocsátásának teljes életciklusát is figyelembe kell venniük. Erre a közszféra példamutató szerepének részeként tett azon erőfeszítések keretében kell, hogy sor kerüljön, amelyek a teljes életciklus alatti teljesítményre, a körforgásos gazdaság szempontjaira és a környezeti hatásokra fordított figyelem növelésére irányulnak. A közbeszerzés tehát lehetőséget kínálhat arra, hogy az épületek teljes életciklusára vetített CO2-kibocsátásával foglalkozzanak. E tekintetben az ajánlatkérő szervek fontos szereplők, mivel közbeszerzési eljárások részeként olyan új épületeket vásárolhatnak, amelyek globális felmelegedési potenciáljával teljes életciklusuk alatt törődnek.

(56)

A teljes életciklus alatti globális felmelegedési potenciál az épülethez kapcsolódó ÜHG-kibocsátást méri az épület életciklusának különböző szakaszaiban. Így azt méri fel, hogy az épület összességében milyen mértékben járul hozzá éghajlatváltozást okozó kibocsátásokhoz. Ezt néha szénlábnyom-értékelésnek vagy a teljes életciklusra vonatkozó szén-dioxid-mérésnek nevezik. Egyszerre figyelembe veszi az építőanyagokban rejlő szén-dioxid-kibocsátást a felhasználás szakaszától kezdődő közvetlen és közvetett szén-dioxid-kibocsátással. Az épületek jelentős anyagbankok, amelyek sok évtizedig tárolnak nagy szén-dioxid-intenzitású erőforrásokat, ezért fontos feltérképezni az olyan tervezési lehetőségeket, amelyek a körforgásos gazdaságra vonatkozó új cselekvési tervvel összhangban megkönnyítik a jövőbeli újrafelhasználást és újrahasznosítást a működési élettartam végén. A tagállamoknak – az építési termékek fenntarthatósági teljesítményének kezelése érdekében – elő kell mozdítaniuk az építőanyagok körforgásos jellegét, tartósságát és alkalmazkodóképességét.

(57)

A globális felmelegedési potenciált numerikus mutatóként fejezzük ki (a hasznos belső alapterületre számolt) kgCO2e/m2 mértékegységben minden egyes életciklusszakaszra, egy 50 éves referencia-időszak éves átlagában. Az adatok kiválasztása, a forgatókönyvek meghatározása és a számítások az EN 15978 szabvánnyal összhangban történnek. Az épületelemek és a műszaki berendezések alkalmazási körét a Level(s) uniós keretrendszer 1.2. mutatója határozza meg. Amennyiben létezik nemzeti számítási eszköz, vagy az az adatközléshez vagy az építési engedély megszerzéséhez szükséges, lehetővé kell tenni, hogy a kért információkat e nemzeti eszköz alkalmazásával adják meg. Lehetővé kell tenni más számítási eszközök használatát is, amennyiben azok megfelelnek a Level(s) uniós keretrendszerben meghatározott minimumkövetelményeknek.

(58)

A 2010/75/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (21) szabályokat állapít meg az energiatermeléshez hozzájáruló vagy termelési célból energiát felhasználó létesítményeket illetően, és előírja, hogy az integrált engedély iránti kérelmeknek tartalmazniuk kell a létesítmény által felhasznált vagy termelt energiára vonatkozó információkat (összhangban az említett irányelv 12. cikke (1) bekezdésének b) pontjával). A fenti irányelv 11. cikke úgy rendelkezik továbbá, hogy a hatékony energiafelhasználás egyike az üzemeltető alapvető kötelezettségeinek, valamint az említett irányelv III. melléklete szerinti elérhető legjobb technikák meghatározására szolgáló szempontoknak. Az energiarendszerek adott időpontbeli működési hatékonyságát befolyásolja, hogy mennyire képesek az eltérő mértékű szabályozhatósággal és üzembehelyezési idővel működő, különféle forrásokból előállított energiát zökkenőmentesen és rugalmasan betáplálni a hálózatba. E hatékonyság javítása lehetővé fogja tenni a megújuló energia jobb kihasználását.

(59)

Az energiahatékonyság javítása hozzájárulhat a nagyobb gazdasági teljesítményhez. A tagállamoknak és az Uniónak arra kell törekedniük, hogy a gazdasági növekedés szintjétől függetlenül csökkenjen az energiafogyasztás.

(60)

Az ezen irányelv által meghatározott energiamegtakarítási kötelezettségeket növelni kell és a 2030 utáni időszakra is alkalmazni kell. Ez stabilitást biztosít a beruházók számára, és ezáltal elő fogja mozdítani a hosszú távú beruházásokat és az olyan hosszú távú energiahatékonysági intézkedéseket, mint az épületek teljeskörű felújítása, azon hosszú távú cél szem előtt tartásával, hogy könnyebbé váljon a meglévő épületek közel nulla energiaigényű épületekké történő költséghatékony átalakítása. Az energiamegtakarítási kötelezettségek fontos szerepet töltenek be a helyi növekedésben, a munkahelyteremtésben, a versenyképesség fokozásában és az energiaszegénység enyhítésében. Biztosítania kell, hogy az Unió további lehetőségek teremtése, valamint az energiafogyasztás és a növekedés közötti kapcsolat megszüntetése révén elérhesse energiaügyi és éghajlat-politikai célkitűzéseit. A magánszférával való együttműködés fontos annak értékeléséhez, hogy milyen feltételek mellett lehet a magánberuházásokat bevonni az energiahatékonysági projektekbe, valamint új bevételi modelleknek az energiahatékonyság területén megvalósuló innovációkhoz való kialakításához.

(61)

Az energiahatékonyság-javító intézkedések pozitív hatást gyakorolnak a levegőminőségre is, mivel az energiahatékony épületek számának növekedése hozzájárul a fűtési célú energiahordozók, beleértve a szilárd tüzelőanyagok iránti kereslet csökkenéséhez. Az energiahatékonysági intézkedések ezért hozzájárulnak a bel- és kültéri levegő minőségének javításához, és segítenek költséghatékony módon megvalósítani az uniós levegőminőségi politika célkitűzéseit, különösen az (EU) 2016/2284 európai parlamenti és tanácsi irányelvben (22) meghatározottakat.

(62)

A tagállamoknak – biztosítandó az Unió által 2030-ra kitűzött energiaügyi és éghajlat-politikai célkitűzések, valamint a 2050-re célul kitűzött klímasemlegesség eléréséhez való stabil és kiszámítható hozzájárulást – a 2030-ig tartó teljes kötelezettségi időszak során 2023. december 31-ig a végsőenergia-fogyasztás legalább 0,8 %-ának megfelelő, 2024. január 1-jétől legalább 1,3 %-ának megfelelő, 2026. január 1-jétől legalább 1,5 %-ának megfelelő, 2028. január 1-jétől pedig legalább 1,9 %-ának megfelelő új éves megtakarítással egyenértékű halmozott végfelhasználási energiamegtakarítást kell elérniük. E követelmény teljesítésére vagy a 2021. január 1. és 2030. december 31. közötti kötelezettségi időszak során bevezetett új szakpolitikai intézkedések révén nyílna lehetőség, vagy a korábbi időszak során vagy azt megelőzően elfogadott szakpolitikai intézkedésekből származó új egyéni fellépések révén, feltéve, hogy az energiamegtakarítást eredményező egyéni fellépések bevezetésére a következő időszakban kerül sor. E célból a tagállamok alkalmazhatnak energiahatékonysági kötelezettségi rendszert vagy alternatív szakpolitikai intézkedéseket, illetve ezek mindegyikét.

(63)

A 2021. január 1. és 2023. december 31. közötti időszakra Ciprus és Málta számára azt kell előírni, hogy az éves végsőenergia-fogyasztás 0,24 %-ának megfelelő új megtakarítással egyenértékű halmozott végfelhasználási energiamegtakarítást érjenek el a 2019. január 1-jét megelőző legutóbbi hároméves időszak átlagában. A 2024. január 1. és 2030. december 31. közötti időszakra Ciprus és Málta számára azt kell előírni, hogy az éves végsőenergia-fogyasztás 0,45 %-ának megfelelő halmozott végfelhasználási energiamegtakarítást érjenek el a 2019. január 1-jét megelőző legutóbbi hároméves időszak átlagában.

(64)

Amennyiben a tagállamok kötelezettségi rendszert alkalmaznak, a tagállamoknak objektív és megkülönböztetésmentes kritériumok alapján kötelezett feleket kell kijelölniük az átviteli-/szállításirendszer-üzemeltetők, az elosztórendszer-üzemeltetők, az energiaelosztók, a kiskereskedelmienergia-értékesítő vállalkozások és a közlekedési célú üzemanyag-elosztók vagy a kiskereskedelmi közlekedési célú üzemanyag-értékesítők közül. Az ilyen szervezetek bizonyos kategóriáinak kijelölése vagy kijelölés alóli mentesítése nem értelmezhető úgy, mint ami összeegyeztethetetlen a megkülönböztetésmentesség elvével. A tagállamok tehát választhatnak, hogy az említett átviteli-/szállításirendszer-üzemeltetőket, elosztórendszer-üzemeltetőket, elosztókat vagy kiskereskedőket vagy csak azok bizonyos kategóriáit jelölik-e ki kötelezett félként. Az energiaszegénység által érintett személyek, a kiszolgáltatott helyzetben lévő felhasználók, az alacsony jövedelmű háztartásokban élők, és adott esetben a szociális bérlakásokban élők helyzetének megerősítése és védelme, valamint a szakpolitikai intézkedéseknek e személyek körében prioritásként történő végrehajtása érdekében a tagállamok előírhatják a kötelezett felek számára, hogy energiamegtakarításokat érjenek el az említett személyek körében. E célból a tagállamok energiaköltség-csökkentési célkitűzéseket is meghatározhatnak. A kötelezett felek e célokat úgy érhetik el, hogy előmozdítják az energiaszámlákon az energiamegtakarítást és pénzügyi megtakarítást eredményező intézkedések – például a szigetelési és fűtési intézkedések – bevezetését, továbbá támogatják a megújulóenergia-közösségek és a helyi energiaközösségek energiamegtakarítási kezdeményezéseit.

(65)

Az energiamegtakarítási kötelezettség teljesítését célzó szakpolitikai intézkedések kidolgozásakor a tagállamoknak tiszteletben kell tartaniuk az uniós éghajlat- és környezetvédelmi előírásokat és prioritásokat, és meg kell felelniük az (EU) 2020/852 rendelet értelmében vett, a „jelentős károkozás elkerülését célzó” elvnek. A tagállamok nem támogathatnak környezeti szempontból nem fenntartható tevékenységeket, például fosszilis tüzelőanyagok használatát. Az energiamegtakarítási kötelezettség célja az éghajlatváltozással szembeni fellépés erősítése azáltal, hogy a tagállamokat olyan fenntartható és tiszta szakpolitikai intézkedések kombinációjának végrehajtására ösztönzi, amelyek ellenállóak és mérsékelik az éghajlatváltozást. Ezért a fosszilis tüzelőanyagok közvetlen égetésére vonatkozó szakpolitikai intézkedések révén elért energiamegtakarítás bizonyos feltételek mellett és ezen irányelvnek az irányelv egy melléklete szerinti átültetését követően egy átmeneti időszakig beszámítható lehet az energiamegtakarítási kötelezettség keretében figyelembe vehető energiamegtakarítás keretében. Ez lehetővé teszi az energiamegtakarítási kötelezettség összehangolását az európai zöld megállapodás, az éghajlat-politikai célterv és az épületkorszerűsítési program célkitűzéseivel, valamint tükrözi a Nemzetközi Energia Ügynökség nulla nettó kibocsátásról szóló jelentésében azonosított fellépés szükségességét. A korlátozás arra kívánja ösztönözni a tagállamokat, hogy közpénzeket kizárólag időtálló és fenntartható technológiákra fordítsanak. Fontos, hogy a tagállamok egyértelmű szakpolitikai keretet és beruházási biztonságot nyújtsanak a piaci szereplők számára. Az energiamegtakarítási kötelezettség keretében alkalmazott számítási módszert úgy kell végrehajtani, hogy minden piaci szereplő észszerű időn belül ki tudja igazítani technológiáit. Amennyiben a tagállamok – például támogatási rendszerek vagy energiahatékonysági kötelezettségi rendszerek révén – támogatják a hatékony fosszilistüzelőanyag-technológiák elterjedését vagy ilyen technológiák korai lecserélését, az ebből fakadó energiamegtakarítások a továbbiakban már nem számíthatók be az energiamegtakarítási kötelezettség keretében. Míg a például a földgázalapú kapcsolt energiatermelés ösztönzéséből származó energiamegtakarítás az energiamegtakarítási kötelezettség keretében nem lenne beszámítható, a korlátozás nem vonatkozna a fosszilis tüzelőanyagok közvetett felhasználására, például akkor, ha a villamosenergia-termelés a fosszilis tüzelőanyagokból történő energiatermelést is magában foglalja. Továbbra is beszámíthatónak kell maradniuk azon szakpolitikai intézkedéseknek, amelyek a fogyasztói szokások megváltoztatása – például tájékoztató kampányok, valamint környezetkímélő vezetés – révén igyekeznek csökkenteni a fosszilis tüzelőanyagok használatát. Az épületfelújításokra irányuló szakpolitikai intézkedések magukban foglalhatnak olyan intézkedéseket is, mint például a fosszilis tüzelőanyaggal működő fűtési rendszerek cseréje és az épületszerkezet javítása. Ezen intézkedéseket azokra a technológiákra kell korlátozni, amelyek lehetővé teszik az adott tagállamban megállapított nemzeti építési szabályzatoknak megfelelően előírt energiamegtakarítás elérését. Mindazonáltal a tagállamoknak elő kell mozdítaniuk a fűtési rendszerek korszerűsítését a teljeskörű felújítások részeként, összhangban a karbonsemlegesség hosszú távú célkitűzésével, azaz a fűtési igény csökkentésével és a fennmaradó fűtési igény szén-dioxid-mentes energiaforrással történő fedezésével. Az energiamegtakarítási kötelezettség egy részének az energiaszegénység által érintett személyek körében történő eléréséhez szükséges megtakarítások elszámolásakor a tagállamok figyelembe vehetik éghajlati viszonyaikat.

(66)

A tagállamok közlekedés területén meghozott energiahatékonyság-javító intézkedései figyelembe vehetők végfelhasználási energiamegtakarítási kötelezettségük elérése szempontjából. Ezek az intézkedések olyan szakpolitikákat foglalnak magukban, amelyek célja egyebek mellett az energiahatékonyabb járművek, a kerékpározásra, a gyaloglásra és a közösségi közlekedésre történő váltás, illetve a közlekedési igényt csökkentő mobilitás és várostervezés népszerűsítése. Ezen túlmenően az új, energiahatékonyabb járművek elterjedését felgyorsító rendszerek, illetve a kilométerenkénti energiafelhasználást csökkentő, csökkentett kibocsátású üzemanyagokra történő átállást előmozdító szakpolitikai intézkedések – a fosszilis tüzelőanyag közvetlen égetésének használatát érintő rendszerek, illetve szakpolitikai intézkedések kivételével – szintén beszámíthatók, amennyiben megfelelnek az ezen irányelvben foglalt lényegességi és addicionalitási követelményeknek. A fosszilis üzemanyaggal működő új járműveket előmozdító szakpolitikai intézkedések nem minősülnek az energiamegtakarítási kötelezettség keretében beszámítható intézkedéseknek.

(67)

A tagállamok által az (EU) 2018/842 európai parlamenti és tanácsi rendelet (23) alapján meghozott intézkedések, amelyek ellenőrizhető, és mérhető vagy megbecsülhető energiahatékonyság-javulást eredményeznek, költséghatékony módnak tekinthetők ahhoz, hogy a tagállamok teljesítsék az ezen irányelv alapján fennálló energiamegtakarítási kötelezettségüket.

(68)

Annak alternatívájaként, hogy a kötelezett felektől megköveteljék az ezen irányelvben meghatározott energiamegtakarítási kötelezettség szerinti halmozott végfelhasználási energiamegtakarítások mennyiségének elérését, lehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy kötelezettségi rendszereikben engedélyezzék a kötelezett felek számára vagy megköveteljék a kötelezett felektől a nemzeti energiahatékonysági alaphoz való hozzájárulást, amelyet szakpolitikai intézkedések végrehajtására lehetne használni, prioritásként az energiaszegénység által érintett személyek, a kiszolgáltatott helyzetben lévő felhasználók, az alacsony jövedelmű háztartásokból származó személyek és adott esetben a szociális bérlakásokban élő személyek érdekében.

(69)

A tagállamoknak és a kötelezett feleknek minden rendelkezésre álló eszközt és technológiát fel kell használniuk – a fosszilis tüzelőanyag közvetlen égetésének használatát érintők kivételével – az előírt halmozott végfelhasználási energiamegtakarítás elérése érdekében, ideértve a hatékony távfűtési/távhűtési rendszerekben alkalmazott intelligens és fenntartható technológiák, a hatékony távfűtési/távhűtési infrastruktúrák, a hatékony és intelligens épületek, elektromos járművek és iparágak, valamint az energetikai auditok, illetve az azokkal egyenértékű gazdálkodási rendszerek előmozdítását, feltéve, hogy a bejelentett energiamegtakarítások megfelelnek ezen irányelvnek. A tagállamoknak nagy fokú rugalmasságra kell törekedniük az alternatív szakpolitikai intézkedések kidolgozása és végrehajtása során. A tagállamoknak olyan fellépéseket kell ösztönözniük, amelyek hosszú távú energiamegtakarítást eredményeznek.

(70)

A hosszú távú energiahatékonysági intézkedések 2020 után továbbra is energiamegtakarításhoz fognak vezetni, de ahhoz, hogy hozzájáruljanak az Unió 2030-as energiahatékonysági célkitűzésének eléréséhez, ezeknek az intézkedéseknek a 2020 utáni időszakban új megtakarítást kell eredményezniük. Másrészről a 2020. december 31-e után elért energiamegtakarítás nem számítható bele a 2014. január 1-jétől 2020. december 31-ig tartó időszakra előírt halmozott végfelhasználási energiamegtakarításba.

(71)

Az addicionalitás az ezen irányelvben előírt energiamegtakarítási kötelezettség egyik alapelve annyiban, amennyiben biztosítja, hogy a tagállamok olyan szakpolitikákat és intézkedéseket vezessenek be, amelyeket kifejezetten az energiamegtakarítási kötelezettség teljesítése céljából dolgoztak ki. Az új megtakarításnak a szokásos keretekhez képest többletmegtakarításnak kell lennie, tehát az a megtakarítás, amelyre mindenképpen sor került volna, nem számítható bele az energiamegtakarítási kötelezettség teljesítésébe. A bevezetett intézkedések hatásának kiszámítása során kizárólag a közvetlenül az ezen irányelvben előírt energiamegtakarítási kötelezettség alkalmazásában végrehajtott adott energiahatékonysági intézkedéshez kapcsolódó energiafogyasztás-változásként mért nettó megtakarítást kell figyelembe venni. A nettó megtakarítás kiszámításához a tagállamoknak meg kell állapítaniuk egy olyan alapforgatókönyvet, amely rámutat arra, hogyan alakulna a helyzet az adott intézkedés hiányában. Az adott szakpolitikai intézkedést az említett alapforgatókönyvhöz képest kell értékelni. A tagállamoknak figyelembe kell venniük a releváns uniós jogalkotási keret által előírt minimumkövetelményeket, valamint hogy ugyanabban az időszakban más olyan szakpolitikai intézkedésekre is sor kerülhet, amelyek hatást gyakorolhatnak az energiamegtakarítás mennyiségére, tehát nem minden, az adott szakpolitikai intézkedés bevezetése óta bekövetkezett változás tulajdonítható egyedül az adott szakpolitikai intézkedésnek. Annak biztosítása érdekében, hogy teljesüljön a lényegesség követelménye, a kötelezett, a részt vevő vagy a megbízott felek tevékenységeinek ténylegesen hozzá kell járulniuk a bejelentett energiamegtakarítás eléréséhez.

(72)

A villamos energia átvitelében és elosztásában rejlő energiamegtakarítási potenciál növelése érdekében az energiamegtakarítás kiszámításakor adott esetben fontos figyelembe venni az energiaellátási lánc valamennyi szakaszát. A tanulmányok és az érdekelt felekkel folytatott konzultáció jelentős potenciált tártak fel. A fizikai és gazdasági feltételek azonban meglehetősen eltérők a tagállamok között és gyakran több tagállamon belül is, és magas a rendszerüzemeltetők száma. E körülmények arra utalnak, hogy a szubszidiaritás elve alapján decentralizált megközelítésre van szükség. A nemzeti szabályozó hatóságok rendelkeznek az energiahatékony villamosenergia-hálózat fejlesztésének előmozdításához szükséges ismeretekkel, jogi kompetenciákkal és közigazgatási kapacitással. Az olyan szervezetek, mint például a Villamosenergia-piaci Átvitelirendszer-üzemeltetők Európai Hálózata (ENTSO-E) és az Elosztórendszer-üzemeltetők Európai Szervezete szintén hasznos hozzájárulást nyújthatnak, és támogatják tagjaikat az energiahatékonysági intézkedések bevezetésében.

(73)

Hasonlók a megfontolások a földgázrendszer-üzemeltetők igen magas száma tekintetében is. A földgáz szerepe, az ellátás mértéke és a területi lefedettség igen eltérő a tagállamok között. Ezekben az esetekben a rendszer nyomon követése és hatékonyabbá tételének irányítása szempontjából legjobb helyzetben a nemzeti szabályozó hatóságok vannak, az olyan szervezetek, mint például a Földgázpiaci Szállításirendszer-üzemeltetők Európai Hálózata pedig hasznos hozzájárulást nyújthatnak, és támogatják tagjaikat az energiahatékonysági intézkedések bevezetésében.

(74)

Az energiahatékonysági szolgáltató vállalkozások fontos szerepet játszanak az energiamegtakarítást, az energiaköltségek csökkentését, valamint az üzemeltetési és karbantartási költségek csökkentését célzó projektek kidolgozásában, tervezésében, kivitelezésében és finanszírozásának megszervezésében olyan ágazatokban, mint az épületek, az ipar és a közlekedés.

(75)

A víz és az energia közötti összefüggés figyelembevétele különösen fontos az egymástól függő energia- és vízfelhasználás, valamint a két erőforrásra nehezedő egyre nagyobb nyomás kezelése szempontjából. A hatékony vízgazdálkodás jelentős mértékben hozzájárulhat az energiamegtakarításhoz, ezáltal nemcsak éghajlati, hanem gazdasági és társadalmi előnyökkel is járhat. A vízügyi ágazat és a szennyvíztisztító ágazat villamosenergia-felhasználása az Unió villamosenergia-felhasználásának 3,5%-át teszi ki, és ez a részarány várhatóan növekedni fog. Ugyanakkor a vízszivárgás az Unióban a teljes vízfogyasztás 24%-át teszi ki, az energiaágazat pedig a legnagyobb vízfogyasztó, amelynek fogyasztása az összfogyasztás 44%-át teszi ki. Teljeskörűen fel kell térképezni, hogy milyen potenciális energiamegtakarítással jár az intelligens technológiák és folyamatok alkalmazása valamennyi ipari, lakossági és kereskedelmi hidrológiai ciklusban és alkalmazásban, és azokat ki kell aknázni, ha költséghatékonynak bizonyulnak, valamint mérlegelni kell az „első az energiahatékonyság” elvet. A fejlett öntözési, esővíz-hasznosítási és víz-újrahasznosítási technológiák emellett jelentősen csökkenthetik a mezőgazdaság, az épületek és az ipar vízhasználatát és a víz kezeléséhez és szállításához használt energiát.

(76)

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 9. cikkével összhangban az Unió energiahatékonysági politikáinak inkluzívnak kell lenniük, és ezért az energiaszegénység által érintett minden fogyasztó számára egyenlő hozzáférést kell biztosítaniuk az energiahatékonysági intézkedésekhez. Az energiahatékonyság javítását prioritásként kell végrehajtani az energiaszegénység által érintett személyek, a kiszolgáltatott helyzetben lévő felhasználók és hasznosító fogyasztók, az alacsony és a közepes jövedelmű háztartásokban élő személyek, a szociális bérlakásban élő személyek, az idősek, valamint a vidéki és távoli területeken, továbbá a legkülső régiókban élők körében. Ebben az összefüggésben külön figyelmet kell fordítani az olyan csoportokra, amelyek nagyobb mértékben érintettek vagy jobban ki vannak téve az energiaszegénység kockázatának, vagy érzékenyebbek az energiaszegénység káros hatásaira, így például a nőkre, a fogyatékossággal élő személyekre, az idősekre, a gyermekekre és a faji vagy etnikai kisebbséghez tartozó személyekre. A tagállamok megkövetelhetik a kötelezett felektől, hogy energiatakarékossági intézkedéseik az energiaszegénységhez kapcsolódó szociális célokat is tartalmazzanak, és ezt a lehetőséget már kiterjesztették alternatív szakpolitikai intézkedésekre és a nemzeti energiahatékonysági alapokra. Ezt a lehetőséget kötelezettséggé kell átalakítani a kiszolgáltatott helyzetben lévő felhasználók és hasznosító fogyasztók védelme és pozíciójuk megerősítése, valamint az energiaszegénység enyhítése érdekében, ugyanakkor pedig továbbra is teljes rugalmasságot kell biztosítani a tagállamoknak szakpolitikai intézkedéseik típusa, mérete, alkalmazási köre és tartalma tekintetében. Ha egy energiahatékonysági kötelezettségi rendszer nem tesz lehetővé egyéni energiafogyasztókkal kapcsolatos intézkedéseket, akkor a tagállam egyedül alternatív szakpolitikai intézkedések útján hozhat az energiaszegénység enyhítését célzó intézkedéseket. A tagállamoknak szakpolitikai intézkedéseik kombinációján belül biztosítaniuk kell, hogy más szakpolitikai intézkedések ne érintsék hátrányosan az energiaszegénység által érintett személyeket, a kiszolgáltatott helyzetben lévő felhasználókat és hasznosító fogyasztókat és adott esetben a szociális bérlakásokban élő személyeket. A tagállamoknak a lehető legjobban ki kell használniuk az energiahatékonyság-javító intézkedésekre irányuló közfinanszírozású beruházásokat, ideértve az uniós szinten létrehozott finanszírozási és pénzügyi eszközöket is.

(77)

Minden tagállamnak meg kell határoznia a kiszolgáltatott helyzetben lévő felhasználók fogalmát, amely az energiaszegénységhez és többek között a villamosenergia-ellátásból való kizárás kritikus időszak alatti tilalmához kapcsolódhat. A kiszolgáltatott helyzetben lévő felhasználók fogalma kiterjedhet a jövedelmi szintekre, az energiakiadásoknak a rendelkezésre álló jövedelemhez viszonyított arányára, az otthonok energiahatékonyságára, az elektromos eszközöktől való, egészségügyi okokkal magyarázható jelentős függésre, az életkorra vagy egyéb kritériumokra. Ez lehetővé teszi a tagállamok számára az alacsony jövedelmű háztartásoknak a fogalmi körbe való bevonását.

(78)

Az (EU) 2020/1563 ajánlás szerint az Unióban mintegy 34 millió háztartás nem tudta otthonát megfelelően fűteni 2019-ben. Az európai zöld megállapodás prioritásnak tekinti az átállás szociális dimenzióját, kötelezettséget vállalva azon elv mellett, hogy senki ne maradjon hátra az átállás folyamatában. A zöld átállás, ideértve a tiszta energiára való átállást is, különbözően érinti a nőket és a férfiakat, és sajátos hatást gyakorolhat egyes hátrányos helyzetű csoportokra, köztük a fogyatékossággal élő személyekre. Az energiahatékonysági intézkedéseknek emiatt központi jelentőségűeknek kell lenniük minden, az energiaszegénység és a fogyasztói kiszolgáltatottság felszámolására irányuló költséghatékony stratégiában, és ki kell egészíteniük a tagállami szintű szociális biztonsági szakpolitikákat. Annak biztosítása érdekében, hogy az energiahatékonysági intézkedések fenntarthatóan csökkentsék a bérlők energiaszegénységét, figyelembe kell venni ezen intézkedések költséghatékonyságát, valamint az ingatlantulajdonosok és -bérlők számára való megfizethetőségét, és tagállami szinten garantálni kell ezen intézkedések megfelelő pénzügyi és műszaki támogatását. A tagállamoknak támogatniuk kell a helyi és regionális szinteket az energiaszegénység azonosításában és enyhítésében. Az Unió épületállományának a Párizsi Megállapodás célkitűzéseivel összhangban hosszú távon közel nulla energiaigényűvé kell válnia. Az épületfelújítások jelenlegi aránya nem elégséges, és az energiaszegénységben élő, alacsony jövedelmű polgárok által lakott épületeket a legnehezebb elérni. Ezért különösen fontosak az ezen irányelvben az energiamegtakarítási kötelezettségekre és az energiahatékonysági kötelezettségi rendszerekre vonatkozóan megállapított intézkedések, valamint az alternatív szakpolitikai intézkedések.

(79)

A tagállamoknak törekedniük kell annak biztosítására, hogy az energiahatékonyságot előmozdító vagy elősegítő intézkedések – különösen az épületeket és a mobilitást érintő intézkedések – ne járuljanak hozzá az ezen intézkedésekhez kapcsolódó szolgáltatások árának aránytalan növekedéséhez vagy a társadalmi kirekesztés fokozódásához.

(80)

Az egyes olyan piaci szegmensekben rejlő energiamegtakarítási potenciál kihasználása érdekében, amelyekben a piacon általában nem kínálnak energetikai auditot – például a kis- és középvállalkozásokban (kkv-k) –, a tagállamoknak a kkv-kat energetikai audit elvégeztetésére és az energetikai auditokból származó ajánlások végrehajtására ösztönző, a kkv-kat támogató programokat kell kidolgozniuk. Az energetikai audit rendszeres elvégeztetését kötelezővé kell tenni az olyan vállalatok számára, amelyek éves átlagos energiafogyasztása meghalad egy bizonyos küszöbértéket, mivel ezzel jelentős energiamegtakarítás érhető el. Az energetikai auditok során figyelembe kell venni a vonatkozó európai, illetve nemzetközi szabványokat – ilyen például az EN ISO 50001 (energiagazdálkodási rendszerek) vagy az EN 16247-1 (energetikai auditok), illetve energetikai audit alkalmazása esetén az EN ISO 14000 (környezetközpontú irányítási rendszerek) –, és ezáltal az auditoknak ezen irányelvvel is összhangban kell lenniük, amely nem haladja meg az e vonatkozó szabványokban megállapított követelményeket. Jelenleg folyamatban van egy, az energetikai auditokra vonatkozó specifikus európai szabvány kidolgozása. Az energetikai auditokat önállóan is el lehet végezni, de részét képezhetik átfogóbb környezetközpontú irányítási rendszernek vagy energiahatékonyság-alapú szerződésnek is. E rendszereknek minden ilyen esetben meg kell felelniük az ezen irányelvben meghatározott minimumkövetelményeknek. Ezenkívül például az uniós jog és az EU ETS keretében az egyes fuvarozók kibocsátásainak és üzemanyag-fogyasztásának nyomon követésére létrehozott konkrét mechanizmusok és rendszerek összeegyeztethetőnek tekinthetők az energetikai auditokkal, beleértve az energiagazdálkodási rendszerek keretében végrehajtott auditokat is, amennyiben megfelelnek az ezen irányelvben meghatározott minimumkövetelményeknek. Ezen irányelvvel összhangban az energetikai auditok elvégeztetésére vonatkozó kötelezettségnek már eleget tevő vállalkozásoknak az előző energetikai audit időpontjától számítva legalább négyévente továbbra is el kell végeztetniük az energetikai auditot.

(81)

A tagállamok a végrehajtási intézkedésekben a vállalkozások által követendő iránymutatásokat állapíthatnak meg az energetikai audit során meghatározott új éves megtakarítások elérése céljából.

(82)

Az energiagazdálkodási rendszerek és az energetikai auditok alkalmazásának meghatározásakor a vállalkozás átlagos fogyasztását kell kritériumnak tekinteni annak érdekében, hogy e mechanizmusok révén pontosabban azonosítani lehessen a releváns költséghatékony energiamegtakarítási lehetőségeket. Az energiagazdálkodási rendszerekre és az energetikai auditokra vonatkozóan meghatározott fogyasztási küszöbértékeket el nem érő vállalkozásokat ösztönözni kell arra, hogy energetikai auditnak vessék alá magukat, és végrehajtsák az ezen auditokból származó ajánlásokat.

(83)

Amennyiben az energetikai auditokat belső szakértők végzik, e szakértők – a függetlenségüket biztosítandó – nem foglalkozhatnak közvetlenül az auditált tevékenységgel.

(84)

A tagállamoknak elő kell mozdítaniuk az energiagazdálkodási rendszerek és az energetikai auditok nemzeti, regionális és helyi szintű végrehajtását a közigazgatáson belül.

(85)

Egy másik, egyre nagyobb figyelmet kapó ágazat az IKT-ágazat. 2018-ban az Unióban az adatközpontok energiafogyasztása 76,8 TWh volt. Ez 2030-ra várhatóan 98,5 TWh-ra emelkedik, ami 28%-os növekedést jelent. Ez az abszolút értelemben vett növekedés relatív értelemben is megfigyelhető: az Unióban 2018-ban az adatközpontok a villamosenergia-kereslet 2,7%-áért voltak felelősek, és ha a fejlődés a jelenlegi ütemben folytatódik, ez a szám 2030-ra eléri majd a 3,21%-ot. Az Unió digitális stratégiája már rávilágított arra, hogy rendkívül energiahatékony és fenntartható adatközpontokra van szükség, és átláthatósági intézkedéseket sürgetett a távközlési szolgáltatók környezeti lábnyomával kapcsolatban. A fenntartható fejlődés IKT-ágazatban – különösen az adatközpontokban – való előmozdítása érdekében a tagállamoknak elő kell írniuk az adatközpontok energiahatékonysága, vízlábnyoma, valamint keresletoldali rugalmassága szempontjából releváns adatoknak egy közös uniós minta alapján történő összegyűjtését és közzétételét. A tagállamoknak az adatok gyűjtését és közzétételét csak a jelentős lábnyommal rendelkező adatközpontokra vonatkozóan kell előírniuk, amelyeknél új létesítmények esetében a megfelelő tervezési, meglévő létesítmények esetében pedig a megfelelő hatékonysági intézkedések az energia- és vízfogyasztás jelentős csökkentését, a hálózat dekarbonizációját előmozdító rendszerhatékonyság-növelést, illetve a hulladékhő közeli létesítményekben és távfűtési hálózatokban történő újrafelhasználását eredményezhetik. Az adatközpontok fenntarthatósági mutatóit az összegyűjtött adatok alapján és az ágazatban már meglévő kezdeményezések figyelembevételével lehetne meghatározni.

(86)

A jelentéstételi kötelezettség azokra az adatközpontokra vonatkozik, amelyek elérik az ezen irányelvben meghatározott küszöbértéket. A jelentéstételi kötelezettséget minden esetben és különösen a vállalkozások helyszíni adatközpontjai esetében úgy kell értelmezni, hogy az azokra a terekre és berendezésekre vonatkozik, amelyek elsősorban vagy kizárólag adatokkal kapcsolatos funkciók kielégítését szolgálják (szervertermek), beleértve a szükséges kapcsolódó berendezéseket, például a kapcsolódó hűtést, világítást, akkumulátorrendszereket, illetve szünetmentes tápegységeket. A jelentéstételi kötelezettség hatálya alól ki kell zárni minden olyan informatikai berendezést, amelyet elsődlegesen nyilvános hozzáférésű, közös használatú vagy irodai helyiségben helyeztek el vagy oda szereltek be, vagy amelyek egyéb vállalati funkciókat támogatnak, így például a munkaállomásokat, a laptopokat, a fénymásolókat, a szenzorokat, a biztonsági berendezéseket, illetve az ún. „fehérárukat” (azaz háztartási gépeket) és az audiovizuális berendezéseket. Ugyanezen kizárást alkalmazni kell továbbá azokra a szerver-, hálózati, tároló- és kapcsolódó berendezésekre, amelyek elszórtan találhatók a létesítmény területén, így például a különálló szerverekre és szerverszekrényekre, illetve wifi- és hálózati hozzáférési pontokra.

(87)

Az összegyűjtött adatokat a fenntartható adatközpont legalább néhány alapvető dimenziójának mérésére kell felhasználni, nevezetesen a következőkre: mennyire hatékony az energiafelhasználása, a használt energiából mennyi származik megújuló energiaforrásokból, milyen mértékben használja újra a termelt hulladékhőt, mennyire hatékony a hűtés, mennyire hatékony a szén-dioxid-felhasználása és mennyi édesvizet használ. Az összegyűjtött adatoknak és a fenntarthatósági mutatóknak növelniük kell a tudatosságot az adatközpontok tulajdonosai és üzemeltetői, a berendezések gyártói, a szoftverek és szolgáltatások fejlesztői, az adatközpont szolgáltatásait minden szinten igénybe vevő felhasználók, valamint a felhőalapú és adatközponti szolgáltatásokat telepítő, használó vagy beszerző szervek és szervezetek körében. Emellett az összegyűjtött adatoknak és a fenntarthatósági mutatóknak bizalmat kell ébreszteniük azzal kapcsolatban, hogy tényleges javulások várhatók az új vagy meglévő adatközpontok fenntarthatóságának növelését célzó erőfeszítések és intézkedések nyomán. Végül pedig az említett adatoknak és mutatóknak az átlátható és tényeken alapuló tervezés és döntéshozatal alapjául kell szolgálniuk. A Bizottságnak a kötelezett adatközpontok által közölt információk alapján értékelnie kell az adatközpontok hatékonyságát.

(88)

Az értékelést követően a Bizottságnak a lehetséges ágazatspecifikus energiahatékonysági partnerségek létrehozásakor inkluzív és reprezentatív módon össze kell fognia az olyan ágazatok kulcsfontosságú érdekelt feleit – köztük a nem kormányzati szervezeteket és a szociális partnereket –, mint az IKT-, a közlekedési, a pénzügyi ágazat és az épületek ágazata.

(89)

Alacsonyabb fogyasztói energiakiadásokat kell elérni a fogyasztóknak az energiafelhasználásuk csökkentésében való támogatásával, az épületek energiaigényének csökkentése és a háztartási készülékek hatékonyságának javítása révén, amelyet a tömegközlekedéshez kapcsolódó, alacsony energiafelhasználású mobilitási módok elérhetőségével, a közlekedési eszközök megosztott használatával és a kerékpározással kell kombinálni. A tagállamoknak mérlegelniük kell a vidéki és távoli területek hálózati összekapcsoltságának fejlesztését is.

(90)

Létfontosságú valamennyi uniós polgár figyelmét felhívni a fokozott energiahatékonyság előnyeire és pontos információkat biztosítani számukra arról, hogy az milyen módokon valósítható meg. Az energetikai átállásba életkortól függetlenül be kell vonni a polgárokat az európai éghajlati paktum és az Európa jövőjéről szóló konferencia révén. A fokozott energiahatékonyság rendkívül fontos az Unió energiaellátásának biztonsága szempontjából is, mivel csökkenti az Uniónak az energiahordozók harmadik országokból történő behozatalától való függőségét.

(91)

A fogyasztók számára teljes mértékben átláthatóvá kell tenni a meghozott energiahatékonysági intézkedések költségeit és hasznait, beleértve a megtérülési időket is.

(92)

Ezen irányelv végrehajtása során és az energiahatékonyság területére vonatkozó más intézkedések meghozatalakor a tagállamoknak kiemelt figyelmet kell fordítaniuk az energiahatékonysági intézkedések közötti szinergiára és a természeti erőforrások hatékony felhasználására, a körforgásos gazdaság elveivel összhangban.

(93)

Az új üzleti modellek és technológiák hasznosítása révén a tagállamoknak törekedniük kell arra, hogy előmozdítsák és megkönnyítsék az energiahatékonysági intézkedések elterjedését, többek között a nagy- és kisfelhasználóknak nyújtandó innovatív energiahatékonysági szolgáltatások révén.

(94)

Az energiafogyasztásra vonatkozóan gyakori és kibővített visszajelzést kell előírni, amennyiben az a meglévő mérőeszközöket tekintve műszakilag megvalósítható és költséghatékony. Ez az irányelv egyértelművé teszi, hogy az almérés költséghatékonysága attól függ, hogy a vonatkozó költségek arányban vannak-e a lehetséges energiamegtakarítással. Az almérések költséghatékonyságának értékeléséhez figyelembe lehet venni az adott épületben tervezett egyéb konkrét intézkedések – mint például egy közelgő felújítás – hatásait is.

(95)

Ez az irányelv azt is egyértelművé teszi, hogy a központi rendszerből biztosított fűtés, hűtés és használati melegvíz tekintetében a számlázásra és a számlázással, illetve fogyasztással kapcsolatos információkra vonatkozó jog azokat a fogyasztókat is megilleti, akik nem állnak közvetlen, egyéni szerződéses kapcsolatban az energiaszolgáltatóval.

(96)

A hőenergia-fogyasztás egyedi elszámolásának átláthatósága és ezáltal az almérés megvalósításának megkönnyítése érdekében a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy átlátható és a nyilvánosság számára hozzáférhető nemzeti szabályok kerüljenek megállapításra a többlakásos vagy több célra használt épületek fűtési, hűtési vagy használati melegvíz költségeinek elosztására vonatkozóan. Az átláthatóság mellett a tagállamok fontolóra vehetnék az almérési szolgáltatások nyújtása terén a versenyt erősítő intézkedések meghozatalát, elősegítve ezáltal azt, hogy a hasznosító fogyasztók költségei észszerűek legyenek.

(97)

Az újonnan telepített hőfogyasztásmérőknek és fűtési költségmegosztóknak távolról is leolvashatóknak kell lenniük a fogyasztási információk költséghatékony és gyakori rendelkezésre bocsátásának biztosítása érdekében. Ezen irányelvnek a fűtésre, a hűtésre és a használati melegvízre vonatkozó fogyasztásmérésre; a fűtésre, a hűtésre és a használati melegvízre vonatkozó almérésre és költségmegosztásra; a távolról való leolvashatóságra vonatkozó követelményre; a fűtésre, a hűtésre és a használati melegvízre vonatkozó fogyasztási és számlainformációkra; a fűtésre, a hűtésre és a használati melegvízre vonatkozó mérési, fogyasztási és számlainformációkhoz való hozzáférés költségére; és a fűtésre, hűtésre, valamint használati melegvízre vonatkozó fogyasztási és számlainformációk minimumkövetelményeire vonatkozó rendelkezései csak a központi rendszerből biztosított fűtésre, hűtésre és használati melegvízre alkalmazandók. A tagállamok szabadon dönthetnek arról, hogy az elsétálós vagy mobil távleolvasásos technológiák távolról is leolvashatónak tekintendők-e. A távolról is leolvasható eszközök esetén a leolvasáshoz nincs szükség hozzáférésre az egyes lakásokhoz vagy egységekhez.

(98)

A tagállamoknak figyelembe kell venniük annak tényét, hogy az energiafogyasztás mérésére szolgáló új technológiák sikeres alkalmazása nagyobb mértékű beruházást igényel az oktatásba és a készségfejlesztésbe, mind a felhasználók, mind pedig az energiaszolgáltatók oldalán.

(99)

A számlainformációk és az éves kimutatások a fogyasztók energiafogyasztásukról való tájékoztatásának fontos eszközei. A fogyasztásra és a költségekre vonatkozó adatok olyan egyéb információkat is közvetíthetnek, amelyek segítik a fogyasztókat abban, hogy összehasonlítsák aktuális szerződési feltételeiket más ajánlatokkal, valamint hogy panaszt tegyenek, illetve alternatív vitarendezési mechanizmusokhoz folyamodjanak. Ugyanakkor tekintettel arra, hogy a számlázással kapcsolatos viták a fogyasztói panaszok gyakori forrásai, valamint hogy azok hozzájárulnak a fogyasztók tartósan alacsony elégedettségi szintjéhez és az energiaszolgáltató melletti elkötelezettségükhöz, a számlákat egyszerűbbé, egyértelműbbé és érthetőbbé kell tenni, valamint biztosítani kell, hogy a különálló eszközök, úgymint a számlainformációk, a tájékoztató eszközök és az éves kimutatások tartalmazzanak minden ahhoz szükséges információt, hogy a fogyasztók szabályozhassák energiafogyasztásukat, összehasonlíthassák az ajánlatokat és szolgáltatót válthassanak.

(100)

Az energiahatékonyság-javító intézkedések megtervezésekor a tagállamoknak megfelelő mértékben figyelembe kell venniük annak szükségességét, hogy az EUMSZ-szel összhangban biztosítani kell a belső piac megfelelő működését és a meglévő vívmányok következetes végrehajtását.

(101)

A nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésben, valamint a hatékony távfűtésben/távhűtésben jelentős primerenergia-megtakarítási potenciál rejlik az Unióban. A tagállamoknak átfogó értékelést kell készíteniük a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés, valamint a hatékony távfűtés/távhűtés tekintetében meglévő potenciálról. Ezeknek az értékeléseknek összhangban kell lenniük a tagállamok integrált nemzeti energia- és klímaterveivel és a hosszú távú korszerűsítési stratégiáikkal, továbbá magukban foglalhatnak olyan ütemterveket, amelyek a klímasemlegességi célkitűzés elérésével összeegyeztethető időkereten belül eredményezik a megújuló energián és a hulladékhőn alapuló nemzeti fűtési/hűtési ágazat megvalósítását. Az új vagy olyan régebbi villamosenergia-termelő létesítményeket, amelyek jelentős felújításon esnek át vagy amelyek engedélyét naprakésszé teszik, – amennyiben a költség-haszon elemzés eredménye pozitív – nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelő egységekkel kell felszerelni a villamosenergia-termelés során keletkező hulladékhő visszanyerése érdekében. Hasonlóképp, a jelentős éves átlag energiabevitellel rendelkező egyéb létesítményeket is el kell látni a létesítményből származó hulladékhő felhasználását célzó technikai megoldásokkal, amennyiben a költség-haszon elemzés többletet mutat. Ezt a hulladékhőt a távfűtési hálózatokon keresztül oda lehetne szállítani, ahol szükség van rá. Azok az események, amelyek azt vonják maguk után, hogy engedélyezési kritériumok alkalmazását kell előírni, jellemzően azok az események, amelyek a 2010/75/EU irányelv szerinti engedélyek és az (EU) 2019/944 irányelv szerinti engedélyezés előírását vonják maguk után.

(102)

Indokolt lehet, hogy azok a villamosenergia-termelő létesítmények, amelyek a tervek szerint igénybe vehetik a 2009/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (24) értelmében engedélyezett geológiai tárolást, olyan helyszínen kerüljenek kialakításra, ahol a hulladékhő nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelő egységekkel való visszanyerése vagy a távfűtési, illetve a távhűtési hálózatba való betáplálása nem költséghatékony. Ezért lehetőséget kell biztosítani a tagállamoknak arra, hogy ezeket a létesítményeket mentesítsék az alól a kötelezettség alól, amelynek értelmében költség-haszon elemzést kell készíteni, amikor a létesítményt a hulladékhő nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelő egységekkel való visszanyerésére alkalmas berendezéssel szerelik fel. Lehetővé kell tenni továbbá, hogy az ötéves időszak alatti mozgóátlag alapján évi kevesebb mint 1 500 óra üzemelésre tervezett csúcserőművek és tartalék erőművek esetében a hőtermelésre vonatkozó követelmény alól kivételt engedélyezzenek.

(103)

Az elosztott energiatermelés előmozdítása érdekében helyénvaló, ha a tagállamok ösztönzik az olyan intézkedések és eljárások bevezetését, amelyek előmozdítják az 5 MW teljes névleges bemenő hőteljesítményt el nem érő kapcsolt energiatermelő létesítmények alkalmazását.

(104)

Az átfogó nemzeti értékelések végrehajtása érdekében a tagállamoknak ösztönözniük kell a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésben és a hatékony távfűtésben/távhűtésben rejlő lehetőségek regionális és helyi szintű értékelését. A tagállamoknak lépéseket kell tenniük annak érdekében, hogy előmozdítsák és megkönnyítsék a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésben és a hatékony távfűtésben/távhűtésben rejlő költséghatékony lehetőségek kiaknázását.

(105)

A hatékony távfűtésre/távhűtésre vonatkozó követelményeknek összhangban kell lenniük a hosszú távú éghajlat-politikai célokkal, az éghajlat-politikai és környezetvédelmi előírásokkal és az Unió prioritásaival, és meg kell felelniük az (EU) 2020/852 rendelet értelmében vett „jelentős károkozás elkerülését” célzó elvnek. Valamennyi távfűtési/távhűtési rendszernek arra kell törekednie, hogy az energiarendszer más részeivel hatékonyabb kölcsönhatásban optimalizálja az energiafelhasználást és megelőzze az energiapazarlást azáltal, hogy teljes mértékben kihasználja az épületek hő- vagy hűtőenergia-tárolási potenciálját, ideértve a kiszolgáló létesítményekből és a közeli adatközpontokból származó többlethőt is. Ezért a hatékony távfűtési/távhűtési rendszereknek biztosítaniuk kell a primerenergia-hatékonyság növelését, valamint az (EU) 2018/2001 európai parlamenti és tanácsi irányelvben (25) meghatározott megújuló energia, valamint hulladékhő és hulladék hűtőenergia fokozatos integrálását. Ennélfogva a fűtési és hűtési szolgáltatások tekintetében ezen irányelv fokozatosan szigorúbb követelményeket vezet be, amelyeket meghatározott időszakokban kell alkalmazni, 2050. január 1-jétől pedig állandó jelleggel alkalmazandóvá válnak.

(106)

A hatékony távfűtésben/távhűtésben a megújuló energiaforrásokból előállított hő- vagy hűtőenergia részarányának kiszámítására vonatkozó elveknek összhangban kell lenniük az (EU) 2018/2001 irányelvvel, valamint a statisztikai jelentéstételre vonatkozó Eurostat-módszertanokkal. Az (EU) 2018/2001 irányelv 7. cikkének (1) bekezdése értelmében a megújuló forrásokból előállított energia teljes bruttó fogyasztásába beleszámít a megújuló forrásokból előállított energia teljes bruttó fogyasztása a fűtési és hűtési ágazatban. A távfűtés/távhűtés teljes bruttó hő-, illetve hűtőenergia-fogyasztása megegyezik a hálózatba táplált, a végső felhasználókat vagy energiaelosztókat kiszolgáló hő-, illetve hűtőenergia-ellátással.

(107)

A hőszivattyúk fontosak a fűtés- és hűtésszolgáltatás dekarbonizációja szempontjából, a távfűtésben is. Az (EU) 2018/2001 irányelv VII. mellékletében meghatározott módszertan szabályokat állapít meg a hőszivattyúk által hasznosított energia megújuló energiaforrásból előállított energiaként történő elszámolására, és megakadályozza a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia kétszeres elszámolását. A távfűtési hálózatban a megújuló energia részarányának kiszámítása céljából a hőszivattyúból származó és a hálózatba táplált összes hőt megújuló energiaként kell elszámolni, feltéve, hogy a hőszivattyú a telepítés időpontjában megfelel az (EU) 2018/2001 irányelv VII. mellékletében meghatározott minimális hatékonysági követelményeknek.

(108)

A nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelést azon energiamegtakarítás alapján határozták meg, amely a kapcsolt termeléssel a külön hő- és villamosenergia-termeléshez képest elérhető. A nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésre vonatkozó követelményeknek összhangban kell lenniük a hosszú távú éghajlat-politikai célkitűzésekkel. A kapcsolt energiatermelés és a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés uniós jogban használt meghatározása nem érinti a nemzeti jogszabályokban szereplő egyéb meghatározások használatát, kivéve, ha azokat a szóban forgó uniós jogszabályok alkalmazásában használják. Az energiamegtakarítás maximalizálása és az energiamegtakarítási lehetőségek elmulasztásának elkerülése érdekében fokozott figyelmet kell fordítani a kapcsolt energiatermeléssel foglalkozó egységek üzemeltetési körülményeire.

(109)

Az átláthatóság biztosítása érdekében és annak lehetővé tétele céljából, hogy a végső felhasználó választani tudjon a kapcsolt energiatermelésből származó és más technológiákkal előállított villamos energia között, a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés származását egységes hatásfok-referenciaértékek alkalmazásával garantálni kell. A származásigarancia-rendszerek önmagukban nem jogosítanak fel a nemzeti támogatási mechanizmusok igénybevételére. Fontos, hogy a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermeléssel előállított villamos energia minden formájára vonatkozzon származási garancia. A származási garanciát meg kell különböztetni a becserélhető bizonyítványoktól.

(110)

A számos kis- és középvállalkozónak (kkv-nak) minősülő termelőt is magában foglaló kapcsolt energiatermelési, illetve távfűtési/távhűtési ágazat sajátos szerkezetét figyelembe kell venni, különösen a kapcsolt energiatermelő erőművek vagy kapcsolódó hálózatok építéséhez szükséges engedélyek megadásával kapcsolatos közigazgatási eljárások felülvizsgálata során, figyelemmel a „gondolkozz először kicsiben” elvre.

(111)

A legtöbb uniós üzleti vállalkozás kkv. Ezek hatalmas energiamegtakarítási potenciált jelentenek az Uniónak. A kkv-k energiahatékonysági intézkedések elfogadásában való támogatása érdekében a tagállamoknak kedvező keretet kell létrehozniuk a kkv-k technikai segítségnyújtással és célzott tájékoztatással történő támogatására.

(112)

A tagállamok objektív, átlátható és megkülönböztetésmentes kritériumok alapján szabályokat hoznak létre az újonnan belépő, nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésből származó villamos energiát előállító energiatermelők integrációjához szükséges műszaki átalakítások, így a hálózati csatlakozások és a hálózat megerősítése költségeinek viselésére és megosztására vonatkozóan, figyelembe véve az (EU) 2019/943 (26) és a 715/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (27) összhangban kidolgozott hálózati szabályzatokat és iránymutatásokat. A nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésből származó villamos energiát előállító energiatermelők számára lehetővé kell tenni, hogy a hálózathoz való kapcsolódás munkálatainak elvégzésére ajánlati felhívást tegyenek közzé. Elő kell segíteni – különösen a kis kapcsolt energiatermelő egységek és a kapcsolt energiatermelő mikroegységek esetében – a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermeléssel előállított villamos energiának a hálózati rendszerhez való hozzáférését. A 2009/73/EK irányelv 3. cikkének (2) bekezdésével és az (EU) 2019/944 irányelv 9. cikkének (2) bekezdésével összhangban, a tagállamok többek között az energiahatékonysággal kapcsolatban közszolgáltatási kötelezettségeket róhatnak a földgáz-, illetve a villamosenergia-ágazatban működő vállalkozásokra.

(113)

Rendelkezéseket kell megállapítani a számlázással, az egyablakos ügyintézéssel, a peren kívüli vitarendezéssel, az energiaszegénységgel és az alapvető szerződéses jogokkal kapcsolatban azzal a céllal, hogy adott esetben hozzáigazítsák azokat a villamos energiára vonatkozó, az (EU) 2019/944 irányelv szerinti rendelkezésekhez a fogyasztóvédelem megerősítése és annak lehetővé tétele értekében, hogy a végső felhasználók gyakoribb, világosabb és naprakészebb tájékoztatást kapjanak fűtési, hűtési vagy használatimelegvíz-fogyasztásukról, és szabályozzák energiafelhasználásukat.

(114)

Ezen irányelv megerősíti a fogyasztók védelmét, mivel olyan alapvető szerződéses jogokat határoz meg a távfűtésre, a távhűtésre és a használati melegvízre vonatkozóan, amelyek összhangban állnak azon jogok, védelem és szerepvállalás szintjével, amelyeket az (EU) 2019/944 irányelv vezetett be a végfelhasználók számára az energiaágazatban. A fogyasztóknak egyszerű és egyértelmű információkkal kell rendelkezniük a jogaikról. Számos tényező akadályozza, hogy a fogyasztók hozzáférjenek a rendelkezésükre álló piaci információk különféle forrásaihoz, megértsék azokat az információkat és azok alapján cselekedjenek. Az alapvető szerződéses jogok bevezetése segíthet egyebek mellett abban, hogy a fogyasztók megfelelően megérthessék a szolgáltató által a szerződésben kínált szolgáltatások minőségét érintő alapvető elemeket, többek között a szolgáltatott energia minőségét és jellemzőit. Emellett segíthet azon rejtett költségek vagy többletköltségek minimalizálásában, amelyek abból erednek, hogy vagy korszerűsített, vagy új szolgáltatások kerülnek bevezetésre a szerződés aláírását követően, anélkül, hogy ezt a fogyasztó világosan megértette és jóváhagyta volna. E szolgáltatások többek között a szolgáltatott energiára, a mérési és számlázási szolgáltatásokra, beszerzési és telepítési vagy kisegítő vagy karbantartási szolgáltatásokra, valamint a hálózathoz, a mérőeszközökhöz és a helyi fűtő- vagy hűtőberendezésekhez kapcsolódó költségekre vonatkozhatnak. Az előírások hozzá fognak járulni az ajánlatok összehasonlíthatóságának javításához, és – a nemzeti hatáskörök korlátozása nélkül – az alapvető szerződéses jogok ugyanazon szintjét fogják biztosítani minden uniós polgárnak a fűtés, a hűtés és a használati melegvíz tekintetében.

(115)

A fűtés-, hűtés- és használatimelegvíz-ellátásból való, tervbe vett kizárás esetén a szolgáltatóknak megfelelő tájékoztatást kell nyújtaniuk az érintett fogyasztók részére az alternatív intézkedésekről, így például az ellátásból való kizárás elkerülését szolgáló támogatási forrásokról, az előrefizetési rendszerekről, az energetikai auditokról, az energetikai tanácsadási szolgáltatásokról, az alternatív fizetési konstrukciókról, az adósságkezelési tanácsadásról vagy a kikapcsolási moratóriumokról.

(116)

Az erősebb fogyasztóvédelmet a valamennyi fogyasztó számára hozzáférhető hatékony, független bíróságon kívüli vitarendezési mechanizmusok – például egy energiaügyi ombudsman, egy fogyasztóvédelmi szerv vagy egy szabályozó hatóság – révén kell biztosítani. A tagállamoknak ezért gyors és hatékony panaszrendezési eljárásokat kell bevezetniük.

(117)

El kell ismerni és aktívan elő kell segíteni az (EU) 2018/2001 irányelv szerinti megújulóenergia-közösségek, valamint az (EU) 2019/944 irányelv szerinti helyi energiaközösségek hozzájárulását az európai zöld megállapodás és az éghajlat-politikai célterv célkitűzéseihez. A tagállamoknak ezért mérlegelniük kell és elő kell mozdítaniuk a megújulóenergia-közösségek és a helyi energiaközösségek szerepét. E közösségek az energiahatékonyság helyi vagy háztartási szintű, valamint középületekben a helyi hatóságokkal együttműködve történő előmozdítása révén segíthetik a tagállamokat ezen irányelv célkitűzéseinek elérésében. A fogyasztókat felelősségvállalásra és aktív részvételre ösztönözhetik, és lehetővé tehetik a lakossági fogyasztók bizonyos csoportjai számára – többek között a vidéki és távoli területeken –, hogy részt vegyenek az energiahatékonysági projektekben és beavatkozásokban, amelyekben a cselekvés ötvöződhet a megújuló energiákba történő beruházással. Az energiaközösségek fontos szerepet tölthetnek be a polgároknak az energiamegtakarítás elérését szolgálni hivatott intézkedésekkel kapcsolatos oktatásában és az ezen intézkedésekkel kapcsolatos tudatosságának növelésében. Ha a tagállamok megfelelően támogatják őket, az energiaközösségek energiahatékonysági projektek elősegítésével, csökkentett energiafogyasztással és alacsonyabb ellátási díjakkal segíthetnek az energiaszegénység elleni küzdelemben.

(118)

Az energiafogyasztási szokásokban hosszú távú változások érhetők el a polgárok szerepvállalásának növelésével. Az energiaközösségek elősegíthetik a hosszú távú energiamegtakarítást, különösen a háztartások körében, és segíthetnek elérni, hogy a polgárok és a kisvállalkozások több fenntartható beruházást tegyenek. A tagállamoknak a közösségi energiaprojektek és -szervezetek támogatása révén erősíteniük kell a polgárok ilyen irányú tevékenységeit. Emellett a helyi vagy regionális dekarbonizációs terveknek, illetve a nemzeti épületfelújítási terveknek részét képezhetik olyan bevonási stratégiák, amelyek valamennyi nemzeti és helyi szintű érdekelt felet bevonják a szakpolitikai döntéshozatali folyamatba a tudatosság növelése, a szakpolitikákra vonatkozó visszajelzések gyűjtése, valamint a szakpolitikák közvélemény általi elfogadottságának javítása céljából.

(119)

El kell ismerni az egyablakos ügyintézési pontok vagy hasonló struktúrák hozzájárulását, olyan mechanizmusokról lévén szó, amelyek több célcsoport – köztük a polgárok, a kkv-k és a hatóságok – számára is lehetővé tehetik a tiszta energiára való átállással kapcsolatos projektek és intézkedések megtervezését és végrehajtását. Az egyablakos ügyintézési pontok hozzájárulása nagyon fontos lehet a kiszolgáltatott helyzetben lévő felhasználók számára, akik így megbízható és hozzáférhető információkat kaphatnak az energiahatékonyság-javításokról. Ez a hozzájárulás magában foglalhat technikai, igazgatási és pénzügyi tanácsadást és segítségnyújtást, a szükséges adminisztratív eljárások vagy a pénzügyi piacokhoz való hozzáférés megkönnyítését vagy az uniós és nemzeti jogi kerettel – többek között a közbeszerzési szabályokkal és kritériumokkal – és az uniós taxonómiával kapcsolatos iránymutatást.

(120)

A Bizottságnak meg kell vizsgálnia azon intézkedéseinek hatását, amelyek célja a többek között az európai szociális párbeszédet magában foglaló platformok vagy fórumok fejlesztésének támogatása az energiahatékonysági képzési programok előmozdításában, majd adott esetben további intézkedéseket kell javasolnia. A Bizottságnak ösztönöznie kell az európai szociális partnereket is az energiahatékonyságról szóló párbeszédre, különösen a kiszolgáltatott helyzetben lévő felhasználók és hasznosító fogyasztók tekintetében, ideértve az energiaszegénységben élőket is.

(121)

A klímasemleges Unió 2050-ig történő megvalósítását célzó méltányos energetikai átállás az európai zöld megállapodás központi eleme. Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság által 2017. november 17-én közösen kihirdetett szociális jogok európai pillére az energiát azon alapvető szolgáltatások közé sorolja, amelyekhez mindenkinek joga van hozzáférni. Gondoskodni kell a rászorulók támogatásáról, hogy igénybe tudják venni ezeket a szolgáltatásokat, különösen az inflációs nyomás és az energiaárak jelentős növekedésével összefüggésben.

(122)

Biztosítani kell, hogy az energiaszegénység által érintett személyek, a kiszolgáltatott helyzetben lévő felhasználók, az alacsony jövedelmű háztartásokban élő személyek és adott esetben a szociális bérlakásokban élők védelemben részesüljenek, és aktívan részt vehessenek a tagállamok által végrehajtott, energiahatékonyság-javító fellépésekben, intézkedésekben és kapcsolódó fogyasztóvédelmi vagy tájékoztatási intézkedésekben. Célzott figyelemfelkeltő kampányokat kell kidolgozni, amelyek bemutatják az energiahatékonyság előnyeit, valamint tájékoztatást nyújtanak a rendelkezésre álló pénzügyi támogatásról.

(123)

Az uniós és nemzeti szinten rendelkezésre álló közfinanszírozást stratégiailag az energiahatékonyságot javító intézkedésekbe kell befektetni, különösen az energiaszegénység által érintett személyek, a kiszolgáltatott helyzetben lévő felhasználók, az alacsony jövedelmű háztartásokban élő személyek és adott esetben a szociális bérlakásokban élők javára. A tagállamoknak ki kell használniuk az (EU) 2023/955 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (28) létrehozott Szociális Klímaalapból esetlegesen kapott pénzügyi hozzájárulásokat, valamint az EU ETS-ből származó kibocsátási egységekből származó bevételeket. E bevételek támogatni fogják a tagállamokat azon kötelezettségük teljesítésében, hogy energiahatékonysági intézkedéseket és szakpolitikai intézkedéseket hajtsanak végre az energiamegtakarítási kötelezettség keretében, prioritásként kezelve az energiaszegénység által érintett személyeket, a kiszolgáltatott helyzetben lévő felhasználókat, az alacsony jövedelmű háztartásokban élő személyeket és adott esetben a szociális bérlakásokban élőket, ideértve a vidéki és távoli régiókban élőket is.

(124)

A nemzeti finanszírozási rendszereket ki kell egészíteni a hatékonyabb tájékoztatást, technikai és adminisztratív segítségnyújtást, valamint a finanszírozáshoz való könnyebb hozzáférést célzó megfelelő rendszerekkel, amelyek lehetővé teszik a rendelkezésre álló források legjobb felhasználását, különösen az energiaszegénység által érintett személyek, a kiszolgáltatott helyzetben lévő felhasználók, az alacsony jövedelmű háztartásokban élő személyek és adott esetben a szociális bérlakásokban élők számára.

(125)

A tagállamoknak mindenkinek a helyzetét meg kell erősíteniük és egyenlő védelemben kell részesíteniük, nemre, társadalmi nemre, életkorra, fogyatékosságra, faji vagy etnikai származásra, szexuális irányultságra, vallásra vagy meggyőződésre való tekintet nélkül, és biztosítaniuk kell, hogy az energiaszegénység által leginkább érintett vagy leginkább fenyegetett személyek, illetve az energiaszegénység káros hatásainak leginkább kitett személyek megfelelő védelemben részesüljenek. Emellett a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az energiahatékonysági intézkedések ne súlyosbítsák a meglévő egyenlőtlenségeket, különösen az energiaszegénység tekintetében.

(126)

A 2012/27/EU irányelv 15. cikkének (2) bekezdése értelmében valamennyi tagállam értékelte a gáz- és villamosenergia-infrastruktúrája energiahatékonysági potenciálját, és meghatározta a hálózati infrastruktúrát érintő költséghatékony energiahatékonysági fejlesztések megvalósításával összefüggő konkrét intézkedéseket és beruházásokat, azok bevezetésének ütemtervével. Ezen intézkedések eredményei szilárd alapot jelentenek az „első az energiahatékonyság” elv alkalmazásához hálózattervezési, hálózatfejlesztési és beruházási döntéseik során.

(127)

A nemzeti energetikai szabályozó hatóságoknak integrált megközelítést kell alkalmazniuk, amely felöleli az energiaellátási és a végfelhasználói ágazatok lehetséges megtakarításait. Az energiaellátás biztonságának, a piaci integrációnak és a tengeri megújuló energia alkalmazásához szükséges tengeri hálózatba irányuló előzetes beruházásoknak a sérelme nélkül, a nemzeti energetikai szabályozó hatóságoknak biztosítaniuk kell, hogy az „első az energiahatékonyság” elvet alkalmazzák a tervezési és döntéshozatali eljárásokban, valamint hogy a hálózati díjak és szabályozások úgy kerüljenek kialakításra, hogy az ösztönözze az energiahatékonyság javítását. A tagállamoknak biztosítaniuk kell továbbá, hogy az átviteli/szállítási- és elosztórendszer-üzemeltetők figyelembe vegyék az „első az energiahatékonyság” elvet. Ez segítené az átviteli/szállítási- és elosztórendszer-üzemeltetőket abban, hogy jobban figyelembe vegyék az energiahatékonysági megoldásokat és a keresletoldali erőforrások beszerzésével kapcsolatban felmerülő többletköltségeket, valamint a különböző hálózati beruházások és üzemeltetési tervek környezeti és társadalmi-gazdasági hatásait. Ehhez a megközelítéshez a szűk értelemben vett gazdasági hatékonyságról a szociális jólét maximalizálása felé kell elmozdulni. Az „első az energiahatékonyság” elvet különösen az energiainfrastruktúra-bővítéssel kapcsolatos forgatókönyvek összefüggésében kell alkalmazni – ahol a keresleti oldali megoldások életképes alternatíváknak tekinthetők, és amelyeket megfelelően értékelni kell –, és a hálózattervezési projektek értékelésének is szerves részévé kell válnia. A nemzeti szabályozó hatóságoknak ellenőrizniük kell az elv alkalmazását.

(128)

Kellő számú, az energiahatékonyság terén jártas, megbízható szakembernek kell rendelkezésre állni az irányelv – például az energetikai auditokra vonatkozó követelmények teljesítése és az energiahatékonyságra vonatkozó kötelezettségi rendszerek megvalósítása terén történő – eredményes és gyors végrehajtásának biztosítása érdekében. Ezért a tagállamoknak tanúsítási rendszereket vagy egyenértékű képesítő rendszereket (vagy ezek mindegyikét) és megfelelő képzést kell létrehozniuk az energiahatékonysági szolgáltatásokat nyújtó, energetikai auditokat végző és más energiahatékonyság-javító intézkedéseket végrehajtó szolgáltatók minősítésére, a szociális partnerekkel, képzési szolgáltatókkal és egyéb releváns érdekelt felekkel szoros együttműködésben. A rendszereket 2024 decemberétől kezdődően négyévente értékelni kell, és szükség esetén aktualizálni kell annak biztosítása érdekében, hogy az energiahatékonysági szolgáltatók, az energetikai auditorok, az energiakezelők és az épületelem-telepítők rendelkezzenek a szükséges kompetenciákkal.

(129)

Szükség van az energiahatékonysági szolgáltatások piacának további fejlesztésére az energiahatékonysági szolgáltatások keresletének és kínálatának biztosítása érdekében. Az átláthatóság, például a tanúsított energiahatékonysági szolgáltatók jegyzéke, valamint a rendelkezésre álló szerződésminták, a legjobb gyakorlatok és iránymutatások cseréje nagyban hozzájárulhat az energiahatékonysági szolgáltatások terjesztéséhez és az energiahatékonyság-alapú szerződésekhez, valamint szintén hozzájárulhat a kereslet ösztönzéséhez és az energiahatékonysági szolgáltatókba vetett bizalom növeléséhez. Az energiahatékonysági szolgáltatás kedvezményezettje az energiahatékonyság-alapú szerződések esetében is úgy igyekszik csökkenteni a beruházási költségeit, hogy az energiamegtakarítás pénzügyi értékének egy részét kívánja felhasználni a harmadik fél által kivitelezett beruházás részben vagy egészben történő visszafizetésére. Ez elősegítheti a magántőke bevonását, ami kulcsfontosságú az Unióban az épületfelújítási hányad növeléséhez, a piaci szakértelem biztosításához, valamint innovatív üzleti modellek létrehozásához. Ezért a 750 m2-nél nagyobb hasznos alapterületű nem lakáscélú épületek esetében elő kell írni annak értékelését, hogy felújítás céljából megvalósítható-e az energiahatékonyság-alapú szerződések alkalmazása. Ez egy lépés az energiahatékonysági szolgáltató vállalkozásokba vetett bizalom növelése felé, és egyengeti az utat az ilyen projektek szélesebb körű alkalmazása előtt a jövőben.

(130)

Tekintettel az épületkorszerűsítési programmal összefüggésben a következő évtizedre kitűzött ambiciózus felújítási célkitűzésekre, növelni kell a független piaci közvetítők, köztük az egyablakos ügyintézési pontok vagy hasonló támogatási mechanizmusok szerepét a keresleti és a kínálati oldalon a piaci fejlődés ösztönzése, valamint a magán- és középületek felújítására vonatkozó energiahatékonyság-alapú szerződések előmozdítása érdekében. A helyi energiaügynökségek kulcsszerepet játszhatnak e tekintetben, továbbá segíthetnének azonosítani a potenciális támogatókat, illetve támogathatnák az egyablakos ügyintézési pontok kialakítását. Az irányelvvárhatóan hozzá fog járulni a termékek, a szolgáltatások és a tanácsadás elérhetőségének javításához, többek között azáltal, hogy előmozdítja a vállalkozókban arra irányulóan rejlő potenciált, hogy betöltsék a piaci réseket, és innovatív módokat kínáljanak az energiahatékonyság fokozására, amellett, hogy biztosítják a megkülönböztetésmentesség elvének tiszteletben tartását.

(131)

Az energiahatékonyság-alapú szerződések számos tagállamban továbbra is jelentős nehézségekkel szembesülnek a még mindig fennálló szabályozási és nem szabályozási akadályok miatt. Ezért foglalkozni kell a nemzeti jogszabályi keretek nem egyértelmű rendelkezéseivel, a szakértelem hiányával – különösen a pályázati eljárások tekintetében –, valamint az egymással versengő kölcsönökkel és támogatásokkal.

(132)

A tagállamoknak továbbra is támogatniuk kell a közszférát az energiahatékonyság-alapú szerződések alkalmazásában azáltal, hogy olyan szerződésmintákat bocsátanak rendelkezésre, amelyek figyelembe veszik a rendelkezésre álló európai vagy nemzetközi szabványokat, a pályázati iránymutatásokat, az Eurostat energiahatékonyság-alapú szerződések statisztikai kezeléséről szóló, 2018 májusában közzétett iránymutatását, valamint az Európai Beruházási Bank (EBB) energiahatékonyságra vonatkozó szerződések kormányzati számlákon történő kezeléséről szóló útmutatóját, amelyek lehetőséget biztosítottak arra, hogy a tagállamok elhárítsák e szerződések még fennálló szabályozási akadályait.

(133)

A tagállamok intézkedéseket hoztak a szabályozási és nem szabályozási akadályok azonosítására és kezelésére. Ugyanakkor fokozni kell az erőfeszítéseket az energiamegtakarítás elérését elősegítő energiahatékonyság-alapú szerződés és harmadik fél általi finanszírozási konstrukciók előtt álló szabályozási és más természetű akadályok felszámolása érdekében. Ilyen akadályt jelentenek például azok a számviteli szabályok és gyakorlatok, amelyek nem teszik lehetővé, hogy az energiahatékonyság-javító intézkedésekkel összefüggő tőkeberuházások és éves pénzügyi megtakarítások a beruházások teljes élettartama alatt megfelelően tükröződjenek az elszámolásokban.

(134)

A tagállamok a 2014. és 2017. évi nemzeti energiahatékonysági cselekvési tervekben beszámoltak arról, hogy milyen eredményeket értek el az energiahatékonyság szabályozási és nem szabályozási akadályainak felszámolása terén, a tulajdonosok és bérlők, illetve épületek vagy önálló rendeltetési egységek tulajdonosai közötti érdekellentétek tekintetében. A tagállamoknak folytatniuk kell a megkezdett munkát, és ki kell aknázniuk az energiahatékonyságban rejlő lehetőségeket a 2016. évi Eurostat-statisztikák összefüggésében, különös tekintettel arra a tényre, hogy tízből több mint négy európai polgár lakásban él, és tízből több mint három európai polgár bérlő.

(135)

A tagállamokat – ideértve a regionális és a helyi hatóságokat is – bátorítani kell arra, hogy teljes mértékben használják ki az (EU, Euratom) 2020/2093 tanácsi rendeletben (29) meghatározott, a 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret, valamint az (EU) 2021/241 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (30) létrehozott Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz keretében rendelkezésre álló európai finanszírozást, továbbá az (EU) 2021/523 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (31) létrehozott InvestEU program keretében rendelkezésre álló pénzügyi eszközöket és technikai segítségnyújtást az energiahatékonyság-javító intézkedésekre irányuló magán- és állami beruházások ösztönzése érdekében. Az energiahatékonyság terén eszközölt beruházások jelentős potenciállal rendelkeznek a gazdasági növekedés, a foglalkoztatás és az innováció elősegítésében, valamint a háztartásokban tapasztalható energiaszegénység csökkentésében, ezért kedvező módon hozzájárulnak a gazdasági, társadalmi és területi kohézióhoz és a zöld helyreállításhoz. A potenciális finanszírozási területek között vannak a középületeket és a lakásokat érintő energiahatékonysági intézkedések, valamint – különösen az épületfelújítással kapcsolatos munkahelyek esetében – új készségeknek a szakemberek képzése, átképzése és továbbképzése által történő létrehozása, az energiahatékonysági ágazatban a foglalkoztatás ösztönzése érdekében. A Bizottság szinergiákat biztosít a különböző finanszírozási eszközök között, különös tekintettel a megosztott irányítás és a közvetlen irányítás alá tartozó finanszírozási eszközökre (pl. a központi irányítás alá tartozó olyan programokra, mint a Horizont Európa és a LIFE), valamint a vissza nem térítendő támogatások, kölcsönök és technikai segítségnyújtás között, hogy maximalizálja azok sokszorosító hatását a magánfinanszírozásra nézve, valamint az energiahatékonysági szakpolitikai célkitűzések elérése terén betöltött szerepüket.

(136)

A tagállamoknak ösztönözniük kell a finanszírozási eszközök alkalmazását az ezen irányelvben foglalt célkitűzések megvalósítására. E finanszírozási eszközök közé tartozhatnak a pénzügyi hozzájárulások és az ezen irányelvben foglalt bizonyos rendelkezések megsértéséért kivetett pénzbírságok, a 2003/87/EK irányelv 10. cikkének (3) bekezdése értelmében energiahatékonyságra fordított források, az európai alapokban és programokban energiahatékonyságra elkülönített források, valamint a külön e célra létrehozott európai pénzügyi eszközök, például az Európai Energiahatékonysági Alap.

(137)

A finanszírozási eszközöket adott esetben az uniós projektkötvényekből energiahatékonyságra fordított forrásokra, az EBB és más európai pénzügyi intézmények – különösen az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) és az Európa Tanács Fejlesztési Bankja – részéről energiahatékonyságra elkülönített forrásokra, pénzügyi intézményekből származó forrásokra, nemzeti forrásokra, többek között energiahatékonysági kezdeményezések és programok végrehajtását ösztönző szabályozási és adóügyi keretek létrehozása révén, valamint a 406/2009/EK európai parlamenti és tanácsi határozat (32) szerinti éves kibocsátási jogosultságokból származó bevételekre lehet alapozni.

(138)

A finanszírozási eszközök e hozzájárulásokat, forrásokat és az e forrásokból származó bevételeket különösen arra használhatnák, hogy a magántőke-beruházást lehetővé tegyék és ösztönözzék, különösen intézményi befektetőkre támaszkodva, a támogatás biztosítása környezetvédelmi és szociális célkitűzéseinek elérését egyaránt biztosító kritériumok használatával; olyan innovatív finanszírozási mechanizmusokat (többek között magántőke számára nyújtott hitelgaranciák, az energiahatékonyság-alapú szerződést ösztönző hitelgaranciák, támogatások, támogatott kölcsönök, célhoz kötött hitelkeretek és harmadik felek finanszírozási rendszerei) aknázzanak ki, amelyek mérséklik az energiahatékonysági projektek kockázatait, és lehetővé teszik a költséghatékony felújításokat az alacsony és közepes jövedelmű háztartások körében is; olyan programokhoz vagy ügynökségekhez kapcsolódjanak, amelyek elvégzik az energiatakarékossági projektek összesítését és minőségének értékelését, technikai segítségnyújtást biztosítanak, előmozdítják az energiahatékonysági szolgáltatások piacát, és elősegítik az energiahatékonysági szolgáltatások iránti fogyasztói kereslet megteremtését.

(139)

A finanszírozási eszközök továbbá lehetőséget adnak a megfelelő források nyújtására az energiahatékonysági készségeket javító és akkreditáló képzési és tanúsítási programokhoz; a források biztosítására az energiatermelő kis- és mikrotechnológiák, illetőleg e villamosenergia-termelők hálózati csatlakoztatásának optimalizálása kutatására és bemutatására, illetőleg elterjesztésének felgyorsítására; olyan programokhoz való kapcsolódásra, amelyek tevékenységei az energiahatékonyság valamennyi lakásban, illetve lakóházban történő előmozdítását célozzák az energiaszegénység megelőzése érdekében, és azért, hogy a lakások, illetve lakóházak bérbeadóit arra ösztönözzék, hogy ingatlanjaikat a lehető leginkább energiahatékonnyá tegyék; megfelelő források biztosítására a szociális párbeszéd támogatása és az energiahatékonyság fejlesztését és a jó munkakörülmények, illetve a munkahelyi egészség és biztonság biztosítását célzó szabványok meghatározása érdekében.

(140)

Fel kell használni a rendelkezésre álló uniós finanszírozási programokat, pénzügyi eszközöket és innovatív finanszírozási mechanizmusokat ahhoz, hogy gyakorlati hatása is legyen a közintézmények tulajdonában lévő épületek energiahatékonyságának javítására irányuló célkitűzésnek. Ennek érdekében a tagállamok a 406/2009/EK határozat szerinti éves kibocsátási jogosultságaikból befolyó bevételeiket felhasználhatják ezt a célt szolgáló önkéntes mechanizmusok kidolgozására, figyelembe véve a nemzeti költségvetési szabályokat is. A Bizottságnak és a tagállamoknak megfelelő tájékoztatást kell nyújtaniuk a regionális és helyi közigazgatási szervek számára az említett uniós finanszírozási programokról, pénzügyi eszközökről és innovatív finanszírozási mechanizmusokról.

(141)

Az energiahatékonyság javítására irányuló célkitűzés megvalósítása során a Bizottságnak figyelemmel kell kísérnie a releváns intézkedéseknek a 2003/87/EK irányelvre gyakorolt hatását, hiszen meg kell őrizni az EU ETS-ben az alacsony szén-dioxid-kibocsátást szolgáló beruházások számára nyújtott ösztönzőket, és fel kell készíteni az EU ETS hatálya alá tartozó ágazatokat a jövőben megvalósítandó innovációra. A Bizottságnak figyelemmel kell kísérnie ezen irányelv végrehajtásának a 2014/746/EU bizottsági határozat (33) mellékletében felsoroltak szerint a CO2-kibocsátás-áthelyezés kockázatának jelentős mértékben kitett iparágakra gyakorolt hatását, annak biztosítása érdekében, hogy ezen irányelv ösztönözze és ne akadályozza ezen ágazatok fejlődését.

(142)

A tagállami intézkedéseket jól megtervezett, hatékony uniós finanszírozási eszközökkel kell támogatni az InvestEU program keretében, valamint az EBB és az EBRD általi finanszírozás révén, amelyeknek az energiaellátási lánc minden szakaszában támogatniuk kell az energiahatékonysági beruházásokat, és egy differenciált diszkontrátákon alapuló modellt használó, átfogó költség-haszon elemzést kell alkalmazniuk. A pénzügyi támogatásnak az energiahatékonyság növelésére irányuló költséghatékony módszerekre kell fókuszálnia, amelyek az energiafogyasztás csökkenését eredményezik. Az EBB-nek és az EBRD-nek a nemzeti fejlesztési bankokkal együttműködve meg kell terveznie, létre kell hoznia és finanszíroznia kell az energiahatékonysági ágazatra szabott programokat és projekteket, többek között az energiaszegénységben élő háztartások tekintetében.

(143)

Az ágazatközi jog a jelenlegi energiahatékonysági szolgáltatások széles köre tekintetében szilárd alapot biztosít a fogyasztóvédelem számára, és valószínűsíthetően tovább fog fejlődni. A fogyasztók egyes alapvető szerződéses jogait azonban egyértelműen meg kell határozni. A fogyasztóknak egyszerű és egyértelmű információkkal kell rendelkezniük az energiaágazattal kapcsolatos jogaikról.

(144)

Annak érdekében, hogy értékelni lehessen ezen irányelv hatékonyságát, meg kell állapítani az ezen irányelv általános felülvizsgálatának elvégzésére és a 2027. február 28-ig az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak benyújtandó jelentésre vonatkozó követelményt. Ennek a felülvizsgálatnak lehetővé kell tennie az említett folyamathoz szükséges valamennyi kiigazítást, figyelembe véve a gazdaság és az innováció területének fejleményeit is.

(145)

Annak érdekében, hogy képesek legyenek megfelelően kezelni saját éghajlatuk, kultúrájuk és társadalmuk sajátosságait, a helyi és regionális hatóságok számára vezető szerepet kell biztosítani az ezen irányelvben megállapított intézkedések kialakítása és megtervezése, végrehajtása, valamint értékelése tekintetében.

(146)

Tekintettel a villamosenergia-termelési ágazatban megfigyelhető műszaki haladásra és a megújuló energiaforrások egyre nagyobb arányára, a kWh-ban kifejezett villamosenergia-megtakarítások esetében alkalmazott alapértelmezett együtthatót felül kell vizsgálni annak érdekében, hogy tükrözze a villamos energiára és más energiahordozókra alkalmazandó primerenergia-tényező tekintetében bekövetkezett változásokat. A számítási módszertan összhangban van az Eurostat energiamérlegeivel és fogalommeghatározásaival, kivéve a kapcsolt hő- és villamosenergia-termelő létesítményekben a termelt hőhöz és villamos energiához szükséges tüzelőanyag-bevitel allokációs módszerét, amelynek esetében a referenciarendszer hatékonysága – amelyre a tüzelőanyag-fogyasztás allokációjához van szükség – összhangba lett hozva az Eurostat 2015-re és 2020-ra vonatkozó adataival. A villamos energia vonatkozásában a primerenergia-tényezőnek az energiamixet tükröző kiszámítása éves átlagértékeken alapul. A fizikai energiatartalom bejelentési módszert a nukleáris alapú villamosenergia- és hőtermelés esetében használják, a technikai átalakítási hatásfokok módszerét pedig a fosszilis energiahordozóból vagy biomasszából történő villamosenergia- és hőtermelés esetében. A nem éghető megújuló energiaforrások esetében alkalmazott módszer a teljes primer energián alapuló megközelítésből nyert közvetlen egyenérték. A kapcsolt energiatermelésből származó villamos energia primerenergia-arányának kiszámítására az ezen irányelvben foglalt módszer alkalmazandó. Nem egy marginális, hanem egy átlagos piaci pozíció használandó. A feltételezett átalakítási hatásfok a nem éghető megújuló energiaforrások esetében 100 %, a geotermikus erőművek esetében 10 %, az atomerőművek esetében pedig 33 %. A kapcsolt energiatermelés teljes hatékonyságának kiszámítása a legfrissebb Eurostat-adatok alapján történik. Az átalakítási, továbbítási és elosztási veszteségeket figyelembe kell venni. A megbízható adatok hiánya és a számítás összetettsége miatt a villamos energiától eltérő energiahordozók elosztási veszteségeit nem veszik figyelembe a számításokban. A rendszerhatárok tekintetében a primerenergia-tényező valamennyi energiaforrás esetében 1. A villamos energia primerenergia-tényezőjének kiválasztott együtthatója a 2024-es és a 2025-ös értékek átlaga, mivel egy előretekintő primerenergia-tényező megfelelőbb mutatót jelent, mint egy múltbeli. Az elemzés a tagállamokra és Norvégiára terjed ki. Norvégia esetében az adatkészlet az ENTSO-E adatain alapul.

(147)

Az uniós jog végrehajtásából származó energiamegtakarítást nem kell bejelenteni, kivéve, ha egy olyan intézkedés eredménye, amely túlmutat az adott uniós jogi aktusban előírt minimumon úgy, hogy ambiciózusabb energiahatékonysági követelményeket határoz meg tagországi szinten, vagy úgy, hogy fokozza az intézkedés hatékonyságát. Az épületekben jelentős potenciál rejlik az energiahatékonyság további növelése szempontjából, és az épületfelújítás az energiamegtakarítás fokozásának egyik alapvető és hosszú távú, méretgazdaságossági előnyökkel rendelkező eleme. Ezért egyértelművé kell tenni, hogy minden, a meglévő épületek felújítását előmozdító intézkedésből származó energiamegtakarítást be lehet jelenteni, ha az többletmegtakarítást képvisel azokhoz a megtakarításokhoz képest, amelyek a szakpolitikai intézkedés hiányában is megvalósultak volna, valamint ha a tagállam igazolja, hogy a kötelezett, a részt vevő vagy a megbízott fél ténylegesen hozzájárult a bejelentett energiamegtakarítás eléréséhez.

(148)

„A stabil és alkalmazkodóképes energiaunió és az előretekintő éghajlat-politika keretstratégiája” című, 2015. február 25-i bizottsági közleménnyel és a minőségi jogalkotás elveivel összhangban nagyobb jelentőséget kell tulajdonítani a nyomon követésre és az ellenőrzésre vonatkozó azon szabályoknak, amelyek az energiahatékonysági kötelezettségi rendszerek és az alternatív szakpolitikai intézkedések végrehajtására vonatkoznak, ideértve az intézkedések statisztikailag reprezentatív mintájának ellenőrzésére vonatkozó követelményt.

(149)

Az épületeken vagy az épületekben megújulóenergia-technológiák útján termelt energia csökkenti a fosszilis energiahordozókból biztosított energia mennyiségét. Az energiafogyasztás csökkentése és a megújuló energiaforrások felhasználása az épületekben fontos intézkedések az Unió energiafüggőségének és ÜHG-kibocsátásának csökkentése szempontjából, különös tekintettel a 2030-ra kitűzött, ambiciózus éghajlat- és energiapolitikai célokra, valamint a Párizsi Megállapodás keretében tett globális kötelezettségvállalásra. Halmozott energiamegtakarítási kötelezettségük céljából a tagállamok a rájuk vonatkozó energiamegtakarítási követelmények teljesítése érdekében figyelembe vehetik a megújulóenergia-technológiákat előmozdító szakpolitikai intézkedésekből származó energiamegtakarítást, az ezen irányelvben előírt számítási módszerekkel összhangban. A fosszilis tüzelőanyagok közvetlen elégetésének használatát érintő szakpolitikai intézkedésekből származó energiamegtakarítást nem számíthatják be.

(150)

Az ezen irányelv által bevezetett változtatások némelyike szükségessé teheti az (EU) 2018/1999 rendelet későbbi módosítását a két jogi aktus közötti koherencia biztosítása érdekében. Az elsősorban a nemzeti hozzájárulások meghatározásával, a hiánypótlási mechanizmusokkal és a jelentéstételi kötelezettségekkel kapcsolatos új rendelkezéseket észszerűsíteni kell, és a rendelet módosítását követően az említett rendelet hatálya alá kell helyezni. Az (EU) 2018/1999 rendelet egyes rendelkezéseit is adott esetben újra kell értékelni, tekintettel az ezen irányelvben javasolt változtatásokra. A kiegészítő jelentéstételi és nyomonkövetési követelmények nem hozhatnak létre új párhuzamos jelentéstételi rendszereket, hanem az (EU) 2018/1999 rendelet szerinti meglévő nyomonkövetési és jelentéstételi keret hatálya alá kell tartozniuk.

(151)

Ezen irányelv nemzeti, regionális és helyi szintű gyakorlati végrehajtásának előmozdítása érdekében a Bizottságnak továbbra is támogatnia kell a gyakorlatokról, a teljesítményértékelésről, a hálózatépítési tevékenységekről, valamint az innovatív gyakorlatokról szóló tapasztalatcserét egy online platformon keresztül.

(152)

Mivel ezen irányelv céljait, nevezetesen az Unió energiahatékonysági célkitűzésének megvalósítását, valamint további energiahatékonysági előrelépések és a klímasemlegesség lehetőségének megteremtését a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban a fellépés terjedelme vagy hatásai miatt e célok jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az arányosságnak az említett cikkben foglalt elvével összhangban ez az irányelv nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(153)

A műszaki fejlődéshez való hozzáigazítás és az energiaforrások elosztásában bekövetkező változások figyelembevétele érdekében a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el ezen irányelv alapján meghatározott egységes hatásfok-referenciaértékek felülvizsgálatára, valamint az ezen irányelv mellékleteiben szereplő értékekre, számítási módszerekre, az alapul vett primerenergia-együtthatóra és a követelményekre vonatkozóan, továbbá ezen irányelv kiegészítésére vonatkozóan, hogy egy közös uniós rendszert hozzon létre az annak területén található adatközpontok fenntarthatóságának értékelésére. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is, és hogy e konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban (34) megállapított elvekkel összhangban kerüljön sor. Így különösen a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kap kézhez minden dokumentumot, és szakértőik rendszeresen részt vehetnek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein.

(154)

Az (EU) 2023/955 rendeletet módosítani kell az energiaszegénység ezen irányelvben megállapított fogalommeghatározásának figyelembevétele érdekében. Ez biztosítaná a következetességet, a koherenciát, a kiegészítő jelleget és a szinergiát a különböző eszközök és finanszírozási lehetőségek között, különös tekintettel az energiaszegénységben élő háztartások problémájának kezelésére.

(155)

Az ezen irányelv nemzeti jogba történő átültetésére vonatkozó kötelezettség csak azokat a rendelkezéseket érinti, amelyek a korábbi irányelvhez képest jelentős mértékben módosultak. A változatlan rendelkezések átültetésére vonatkozó kötelezettség a korábbi irányelvből ered.

(156)

Ez az irányelv nem érinti a XVI. melléklet B. részében meghatározott irányelveknek a nemzeti jogba történő átültetésére vonatkozó határidőkkel kapcsolatos tagállami kötelezettségeket,