(1)   Ez a rendelet a fenntarthatóságra, a biztonságra, a címkézésre, a jelölésre és a tájékoztatásra vonatkozó követelményeket állapít meg, hogy lehetővé tegye az elemek, illetve akkumulátorok forgalomba hozatalát vagy üzembe helyezését az Unión belül. A kiterjesztett gyártói felelősségre, a hulladékelemek, illetve -akkumulátorok gyűjtésére és kezelésére, valamint a jelentéstételre vonatkozó minimumkövetelményeket is megállapít.

(2)   Ez a rendelet az elemekkel, illetve akkumulátorokkal kapcsolatos kellő gondosságra vonatkozó kötelezettségeket ír elő az elemeket, illetve akkumulátorokat forgalomba hozó vagy üzembe helyező gazdasági szereplők számára. E rendelet az elemek, illetve akkumulátorok vagy az olyan termékek közbeszerzése során alkalmazandó, a zöld közbeszerzésre vonatkozó követelményeket is megállapít, amelyekbe elem, illetve akkumulátor van beépítve.

(3)   Ez a rendelet valamennyi elem-, illetve akkumulátorkategóriára alkalmazandó – nevezetesen a hordozható elemekre, illetve akkumulátorokra, az indításhoz, világításhoz és gyújtáshoz használt elemekre, illetve akkumulátorokra (SLI-elemek, illetve -akkumulátorok), a könnyűszállítóeszköz-elemekre, illetve -akkumulátorokra (LMT-elemek, illetve -akkumulátorok), az elektromosjármű-elemekre, illetve -akkumulátorokra és az ipari elemekre, illetve akkumulátorokra – függetlenül a formájuktól, méretüktől, tömegüktől, kialakításuktól, anyagösszetételüktől, kémiai jellemzőiktől, felhasználásuktól vagy rendeltetésüktől. A rendelet a termékekbe beépített vagy termékekhez hozzáadott, vagy a kifejezetten termékekbe való beépítésre vagy termékekhez való hozzáadásra tervezett elemekre, illetve akkumulátorokra is alkalmazandó.

A II. fejezet alkalmazásában, amennyiben a forgalmazott elemek, illetve akkumulátorok több kategóriába is tartozónak tekinthetők, abba a kategóriába tartozónak kell tekinteni azokat, amelyre a legszigorúbb követelmények alkalmazandók.

(4)   Azokban az esetekben, amikor az elem-, illetve akkumulátorcellákat vagy elem-, illetve akkumulátormodulokat – nagyobb elem-, illetve akkumulátorcsomagokba vagy nagyobb elemekbe, illetve akkumulátorokba történő további beépítés vagy nagyobb elem-, illetve akkumulátorcsomagokká vagy nagyobb elemekké, illetve akkumulátorokká történő összeszerelés nélkül – forgalmazzák végfelhasználás céljából, úgy kell tekinteni, hogy azokat e rendelet alkalmazásában elemként, illetve akkumulátorként hozták forgalomba, és a leginkább hasonló elem-, illetve akkumulátor-kategóriára vonatkozó követelményeket kell alkalmazni. Azokban az esetekben, amikor úgy tekinthető, hogy az ilyen elem-, illetve akkumulátorcellák vagy elem-, illetve akkumulátormodulok egynél több elem-, illetve akkumulátor-kategóriába tartoznak, abba a kategóriába tartozónak kell tekinteni azokat, amelyre a legszigorúbb követelmények alkalmazandók.

(5)   Ez a rendelet nem alkalmazandó a következőkbe beépített vagy a kifejezetten a következőkbe való beépítésre tervezett elemekre, illetve akkumulátorokra:

(6)   E rendelet III. és VIII. fejezete nem alkalmazandó a kifejezetten a 2009/71/Euratom tanácsi irányelv (42) 3. cikkében meghatározott nukleáris létesítmények biztonságának céljából tervezett berendezésekre.

(1)   E rendelet alkalmazásában:

(2)   Az (1) bekezdésben említett fogalommeghatározások mellett a következő fogalommeghatározások alkalmazandók:

(1)   A tagállamok az e rendelet hatálya alá tartozó elemek, illetve akkumulátorok fenntarthatósági, biztonsági, címkézési és tájékoztatási követelményeivel kapcsolatos okokból nem tilthatják meg, korlátozhatják vagy akadályozhatják az e rendeletnek megfelelő elemek, illetve akkumulátorok forgalmazását vagy üzembe helyezését.

(2)   Kereskedelmi vásárokon, kiállításokon, bemutatókon és hasonló eseményeken a tagállamok nem akadályozhatják meg olyan elemek, illetve akkumulátorok bemutatását, amelyek nem felelnek meg ennek a rendeletnek, amennyiben egy jól látható jelzés egyértelműen utal arra, hogy az említett elemek, illetve akkumulátorok nem felelnek meg ennek a rendeletnek, valamint hogy azok nem forgalmazhatók vagy nem helyezhetők üzembe mindaddig, amíg az e rendeletnek való megfelelőségüket nem biztosították. Az ilyen elemek, illetve akkumulátorok bemutatása során a releváns gazdasági szereplőnek megfelelő intézkedéseket kell hoznia a személyek biztonságának biztosítása érdekében.

(1)   Elemek, illetve akkumulátorok csak akkor hozhatók forgalomba vagy helyezhetők üzembe, ha teljesítik a következő követelményeket:

(2)   Minden olyan szempont tekintetében, amelyre a II. és a III. fejezet hatálya nem terjed ki, az (1) bekezdés alapján forgalomba hozott vagy üzembe helyezett elemek, illetve akkumulátorok nem jelenthetnek kockázatot az emberi egészségre, a személyek biztonságára, a vagyontárgyakra vagy a környezetre nézve.

(1)   Az 1907/2006/EK rendelet XVII. mellékletében és a 2000/53/EK irányelv 4. cikke (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott korlátozásokon túlmenően, az elemek, illetve akkumulátorok nem tartalmazhatnak olyan anyagokat, amelyekre vonatkozóan e rendelet I. melléklete korlátozást tartalmaz, kivéve, ha az említett korlátozás feltételei teljesülnek.

(2)   Olyan, az emberi egészségre vagy a környezetre nézve elfogadhatatlan kockázat esetében, amely az elemek, illetve akkumulátorok gyártása során valamely anyag felhasználásából, vagy az elemek, illetve akkumulátorok forgalomba hozatalakor valamely anyagnak az elemekben, illetve akkumulátorokban való jelenlétéből fakad, vagy amely a későbbi életciklusszakaszaikban – többek között az újrapozícionálás, vagy a hulladékelemek, illetve -akkumulátorok kezelése során – merül fel, és amelyet nem megfelelően ellenőriznek, és uniós szinten kell kezelni, a Bizottság a 89. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogad el az I. mellékletben foglalt korlátozások módosítása céljából, a 86., 87. és 88. cikkben meghatározott eljárás alapján.

(3)   Az e cikk (2) bekezdése alapján elfogadott korlátozások nem alkalmazandóak valamely anyagnak az 1907/2006/EK rendelet 3. cikkének 23. pontjában meghatározott tudományos kutatás és fejlesztés során, az elemekkel, illetve akkumulátorokkal kapcsolatban végzett – felhasználására.

(4)   Amennyiben az e cikk (2) bekezdése alapján elfogadott korlátozás nem alkalmazandó az 1907/2006/EK rendelet 3. cikkének 22. pontjában meghatározott termék- és folyamatorientált kutatásra és fejlesztésre, az említett mentességet, valamint a mentességet élvező anyag maximális mennyiségét meg kell határozni e rendelet I. mellékletében.

(5)   A Bizottság – amelynek munkáját az 1907/2006/EK rendelet alapján létrehozott Európai Vegyianyag-ügynökség (a továbbiakban: az Ügynökség) segíti – 2027. december 31-ig jelentést készít az elemekben, illetve akkumulátorokban jelen lévő vagy a gyártásuk során használt, aggodalomra okot adó anyagokról, nevezetesen azon anyagokról, amelyek káros hatást gyakorolnak az emberi egészségre vagy a környezetre, vagy akadályozzák a biztonságos és kiváló minőségű másodnyersanyagok kinyerése céljából történő újrafeldolgozást A Bizottság az említett jelentést benyújtja az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, abban részletesen ismertetve a megállapításait, valamint megfelelő nyomonkövetési intézkedéseket mérlegel, ideértve az e cikk (2) bekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadását is.

(1)   Az elektromosjármű-elemek, illetve -akkumulátorok, a 2 kWh-nál nagyobb kapacitású újratölthető ipari akkumulátorok és az LMT-elemek, illetve -akkumulátorok esetében karbonlábnyom-nyilatkozatot kell készíteni gyártóüzemenként minden egyes elem-, illetve akkumulátormodellre vonatkozóan a negyedik albekezdésben említett végrehajtási jogi aktussal összhangban, és annak tartalmaznia kell legalább a következő információkat:

A karbonlábnyom-nyilatkozat a következő időpontoktól alkalmazandó:

Amíg a 13. cikk (6) bekezdésében említett QR-kódon keresztül hozzáférhetővé nem válik, a karbonlábnyom-nyilatkozatot mellékelni kell az elemhez, illetve akkumulátorhoz.

A Bizottság elektromosjármű-elemek, illetve -akkumulátorok esetében 2024. február 18-ig, újratölthető ipari akkumulátorok esetében – kivéve a külső tárolóval rendelkezőket – 2025. február 18-ig, LMT-elemek, illetve -akkumulátorok esetében 2027. február 18-ig és külső tárolóval rendelkező ipari elemek, illetve akkumulátorok esetében 2029. február 18-ig elfogadja a következőket:

(2)   Az elektromosjármű-elemeket, illetve -akkumulátorokat, a 2 kWh-nál nagyobb kapacitású újratölthető ipari akkumulátorokat és az LMT-elemeket, illetve -akkumulátorokat jól látható, olvasható és letörölhetetlen címkével kell ellátni, amely feltünteti az elemnek, illetve akkumulátornak az (1) bekezdés első albekezdésének d) pontjában említett karbonlábnyomát, és nyilatkozik kell azon karbonlábnyom-teljesítményosztályról, amelybe a gyártóüzemenkénti releváns elem-, illetve akkumulátormodell tartozik.

Az első albekezdésben említett elemek, illetve akkumulátorok esetében a VIII. mellékletben említett műszaki dokumentációnak igazolnia kell, hogy a nyilatkozat szerinti karbonlábnyomot és az ahhoz kapcsolódó, karbonlábnyom-teljesítményosztályba sorolást a Bizottság által az (1) bekezdés negyedik albekezdésének a) pontja és az e bekezdés negyedik albekezdésének a) pontja alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban meghatározott módszertannal számították ki.

A karbonlábnyom-teljesítményosztályra vonatkozó, az első albekezdésben foglalt követelmények a következő időpontoktól alkalmazandók:

A Bizottság elektromosjármű-elemek, illetve -akkumulátorok esetében 2025. február 18-ig, újratölthető ipari akkumulátorok esetében – kivéve a kizárólag külső tárolóval rendelkezőket – 2026. augusztus 18-ig, LMT-elemek, illetve -akkumulátorok esetében … 2028. augusztus 18-ig és a külső tárolóval rendelkező újratölthető ipari akkumulátorok esetében 2030. augusztus 18-ig elfogadja a következőket:

A Bizottság a II. melléklet 8. pontjában meghatározott feltételekkel összhangban háromévente felülvizsgálja a teljesítményosztályok számát és a közöttük lévő küszöbértékeket, és adott esetben a 89. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el a teljesítményosztályok számának és a közöttük lévő küszöbértékeknek annak érdekében történő módosítása céljából, hogy reprezentatívan tükrözzék a piaci valóságot és a piacon várható fejleményeket.

(3)   Az elektromosjármű-elemek, illetve -akkumulátorok, a 2 kWh-nál nagyobb kapacitású újratölthető ipari akkumulátorok és az LMT-elemek, illetve -akkumulátorok esetében a VIII. mellékletben említett műszaki dokumentációnak igazolnia kell, hogy a gyártóüzemenkénti, releváns elem-, illetve akkumulátormodellre vonatkozó, az életciklus-karbonlábnyom nyilatkozat szerinti értéke nem éri el a harmadik albekezdés alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusban megállapított maximális küszöbértéket.

Az első albekezdésben említett, az életciklus-karbonlábnyomra vonatkozó maximális küszöbértékkel kapcsolatos követelmény a következő időpontoktól alkalmazandó:

A Bizottság elektromosjármű-elemek, illetve -akkumulátorok esetében 2026. augusztus 18-ig, újratölthető ipari akkumulátorok esetében – kivéve a külső tárolóval rendelkezőket – … 2028. február 18-ig, LMT-elemek, illetve -akkumulátorok esetében 2030. február 18-ig és a külső tárolóval rendelkező ipari elemek, illetve akkumulátorok esetében 2032. február 18-ig a 89. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogad el e rendelet oly módon történő kiegészítése céljából, hogy megállapítja az első albekezdésben említett, az életciklus-karbonlábnyomra vonatkozó maximális küszöbértéket. Az említett felhatalmazáson alapuló jogi aktus kidolgozása során a Bizottság figyelembe veszi a II. melléklet 9. pontjában meghatározott releváns feltételeket.

Az életciklus-karbonlábnyomra vonatkozó maximális küszöbérték bevezetése szükség esetén maga után vonja a (2) bekezdésben említett karbonlábnyom-teljesítményosztályok átminősítését.

(4)   A Bizottság 2030. december 31-ig értékeli, hogy megvalósítható-e az e cikkben foglalt követelményeknek a hordozható elemekre, illetve akkumulátorokra való kiterjesztése, valamint a (3) bekezdésben megállapított követelményeknek a legfeljebb 2 kWh kapacitású újratölthető ipari akkumulátorokra való kiterjesztése. A Bizottság e célból jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, és fontolóra veszi a megfelelő intézkedések megtételét, ideértve jogalkotási javaslatok elfogadását.

(5)   Az (1), (2) és (3) bekezdés nem alkalmazandó olyan elemre, illetve akkumulátorra, amely újrahasználatra való előkészítés, újrapozícionálásra való előkészítés, újrapozícionálás vagy újragyártás tárgyát képezte, ha az elemet, illetve akkumulátort – mielőtt ilyen műveleteken átesett – már forgalomba hozták, vagy üzembe helyezték.

(1)   2028. augusztus 18-tól vagy 24 hónappal a harmadik albekezdésben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktus hatálybalépésétől kezdődően, attól függően, hogy melyik a későbbi időpont, az olyan 2 kWh-nál nagyobb kapacitású ipari elemekhez, illetve akkumulátorokhoz – kivéve a kizárólag külső tárolóval rendelkezőket –, elektromosjármű-elemeket, illetve -akkumulátorokat és SLI-elemeket, illetve -akkumulátorokat, amelyek az aktív anyagokban kobaltot, ólmot, lítiumot vagy nikkelt tartalmaznak, olyan dokumentációt kell mellékelni, amely információkat tartalmaz az aktív anyagokban jelen lévő és elemek, illetve akkumulátorok gyártási hulladékából vagy fogyasztói hulladékból hasznosított kobalt, lítium vagy nikkel százalékos arányáról, valamint az elemben, illetve akkumulátorban jelen lévő és hulladékból hasznosított ólom százalékos arányáról, az egyes elem-, illetve akkumulátormodellekre vonatkozóan évenkénti és gyártóüzemenkénti bontásban.

Az első albekezdés 2033. augusztus 18-tól alkalmazandó az olyan LMT-elemekre, illetve -akkumulátorokra, amelyek az aktív anyagokban kobaltot, ólmot, lítiumot vagy nikkelt tartalmaznak.

2026. augusztus 18-ig a Bizottság a 89. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogad el e rendelet oly módon történő kiegészítése céljából, hogy megállapítja – az első és a második albekezdésben említett elemek, illetve akkumulátorok tekintetében – az aktív anyagokban jelen lévő és elemek, illetve akkumulátorok gyártási hulladékából vagy fogyasztói hulladékból hasznosított kobalt, lítium vagy nikkel százalékos arányának, valamint az elemben, illetve akkumulátorban jelen lévő és hulladékból hasznosított ólom százalékos arányának kiszámítására és ellenőrzésére vonatkozó módszertant, valamint a dokumentáció formátumát.

(2)    2031. augusztus 18-tól kezdődően az olyan 2 kWh-nál nagyobb kapacitású ipari elemek, illetve akkumulátorok esetében – kivéve a kizárólag külső tárolóval rendelkezőket –, elektromosjármű-elemek, illetve -akkumulátorok és SLI-elemek, illetve -akkumulátorok esetében, amelyek aktív anyagokban kobaltot, ólmot, lítiumot vagy nikkelt tartalmaznak, a VIII. mellékletben említett műszaki dokumentációnak igazolnia kell, hogy az említett elemek, illetve akkumulátorok a következő minimum százalékos arányban tartalmaznak – aktív anyagokban – elemek, illetve akkumulátorok gyártási hulladékából vagy fogyasztói hulladékból hasznosított kobaltot, lítiumot vagy nikkelt, valamint a következő minimum százalékos arányban tartalmaznak az elemben, illetve akkumulátorban jelen lévő és hulladékból hasznosított ólmot, az egyes elem-, illetve akkumulátormodellekre vonatkozóan évenkénti és gyártóüzemenkénti bontásban:

(3)    2036. augusztus 18-tól kezdődően az olyan 2 kWh-nál nagyobb kapacitású ipari elemek, illetve akkumulátorok esetében – kivéve a kizárólag külső tárolóval rendelkezőket –, elektromosjármű-elemek, illetve -akkumulátorok, LMT-elemek, illetve -akkumulátorok és SLI-elemek, illetve -akkumulátorok esetében, amelyek az aktív anyagokban kobaltot, ólmot, lítiumot vagy nikkelt tartalmaznak, a VIII. mellékletben említett műszaki dokumentációnak igazolnia kell, hogy az említett elemek, illetve akkumulátorok a következő minimum százalékos arányban tartalmaznak – az aktív anyagokban – elemek, illetve akkumulátorok gyártási hulladékából vagy fogyasztói hulladékból hasznosított kobaltot, lítiumot vagy nikkelt, valamint a következő minimum százalékos arányban tartalmaznak az elemben, illetve akkumulátorban jelen lévő és hulladékból hasznosított ólmot, az egyes elem-, illetve akkumulátormodellekre vonatkozóan, évenkénti és gyártóüzemenkénti bontásban:

(4)   Az (1), (2) és (3) bekezdés nem alkalmazandó az olyan elemekre, illetve akkumulátorokra, amelyek újrahasználatra való előkészítés, újrapozícionálásra való előkészítés, újrapozícionálás vagy újragyártás tárgyát képezték, ha az elemeket, illetve akkumulátorokat – mielőtt ilyen műveleteken átestek – már forgalomba hozták, vagy üzembe helyezték.

(5)   Az (1) bekezdés alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus hatálybalépésének időpontját követően, de legkésőbb 2028. december 31-ig a Bizottság értékeli, hogy a hulladékból hasznosított kobalt, ólom, lítium és nikkel aktuális rendelkezésre állása és a 2030-ra és 2035-re előre jelzett rendelkezésre állása vagy azok hiánya miatt, valamint a műszaki és tudományos haladás fényében helyénvaló-e felülvizsgálni a (2) és a (3) bekezdésben meghatározott célértékeket.

Amennyiben az első albekezdés szerint elvégzett értékelés alapján, vagy az elem-, illetve akkumulátortechnológia terén bekövetkezett és a hasznosított anyagok típusára hatást gyakorló egyéb jelentős változások miatt indokolt és helyénvaló, a Bizottság 2029. augusztus 18-ig a 89.cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogad el a (2) és a (3) bekezdésben meghatározott célértékek módosítása céljából.

(6)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy amennyiben az elemek, illetve akkumulátorok kémiai jellemzőire vonatkozó, a hasznosítható anyagok típusára hatást gyakorló piaci fejlemények alapján indokolt és helyénvaló, a 89. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el e rendelet oly módon történő módosítása céljából, hogy e cikk (2) és (3) bekezdését a kobalton, az ólmon, a lítiumon és a nikkelen kívül egyéb anyagokkal egészíti ki, az újrafeldolgozott tartalom egyes anyagokra vonatkozó minimális részarányának megadásával.

(1)   2028. augusztus 18-tól vagy 24 hónappal a (2) bekezdésben említett felhatalmazáson alapuló jogi aktus hatálybalépésének időpontjától kezdődően, attól függően, hogy melyik a későbbi időpont, az általános felhasználású hordozható elemeknek, illetve akkumulátoroknak – a gombelemek kivételével – teljesíteniük kell a III. mellékletben meghatározott elektrokémiaiteljesítmény- és tartóssági paraméterekre vonatkozóan a (2) bekezdés alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusban megállapított minimumértékeket.

(2)   2027. augusztus 18-ig a Bizottság a 89. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogad el e rendelet oly módon történő kiegészítése céljából, hogy megállapítja a III. mellékletben meghatározott elektrokémiaiteljesítmény- és tartóssági paraméterekre vonatkozó kötelező minimumértékeket az általános felhasználású hordozható elemek, illetve akkumulátorok számára, a gombelemek kivételével.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 89. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el annak érdekében, hogy a műszaki és tudományos haladás fényében módosítsa az első albekezdésben említett minimumértékeket, vagy kiegészítse a III. mellékletben meghatározott elektrokémiaiteljesítmény- és tartóssági paraméterek körét.

Az első albekezdésben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktus kidolgozása során a Bizottság mérlegeli, hogy szükséges-e az általános felhasználású hordozható elemek, illetve akkumulátorok életciklusa alatt gyakorolt környezeti hatás csökkentése, többek között azok erőforrás-hatékonyságának növelése útján, valamint figyelembe veszi a releváns nemzetközi szabványokat és címkézési rendszereket.

A Bizottság biztosítja továbbá, hogy az első albekezdésben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusban megállapított rendelkezések ne gyakoroljanak jelentős káros hatást az említett elemek, illetve akkumulátorok, vagy azon készülékek, könnyű szállítóeszközök vagy egyéb járművek biztonságosságára és működőképességére, amelyekbe az említett elemek, illetve akkumulátorok vannak beépítve, a megfizethetőségre és a végfelhasználók költségeire, valamint az ágazat versenyképességére.

(3)   2030. december 31-ig a Bizottság értékeli az általános felhasználású, nem újratölthető hordozható elemek fokozatos kivezetésére irányuló intézkedések megvalósíthatóságát az ilyen elemek környezeti hatásának – az életciklus-értékelési módszertan alapján történő – minimalizálása érdekében, továbbá felméri, hogy milyen életképes alternatívák állnak a végfelhasználók rendelkezésére. A Bizottság e célból jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, és fontolóra veszi a megfelelő intézkedések megtételét, ideértve vagy a fokozatos kivezetésre, vagy a környezettudatos tervezésre vonatkozó követelmények megállapítására irányuló jogalkotási javaslatok elfogadását.

(1)   2024. augusztus 18-tól a 2 kWh-nál nagyobb kapacitású újratölthető ipari akkumulátorokat, az LMT-elemeket, illetve -akkumulátorokat és az elektromosjármű-elemeket, illetve -akkumulátorokat kísérő dokumentummal kell ellátni, amely tartalmazza a IV. melléklet A. részében meghatározott elektrokémiaiteljesítmény- és tartóssági paraméterekre vonatkozó értékeket.

Az első albekezdésben említett elemek, illetve akkumulátorok tekintetében a VIII. mellékletben említett műszaki dokumentációnak tartalmaznia kell az elektrokémiaiteljesítmény- és tartóssági paraméterekre vonatkozó értékek méréséhez, kiszámításához vagy becsléséhez alkalmazott műszaki előírások, szabványok és feltételek magyarázatát. Az említett magyarázatnak magában kell foglalnia legalább a IV. melléklet B. részében meghatározott elemeket.

(2)   2027. augusztus 18-tól vagy 18 hónappal az (5) bekezdés első albekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktus hatálybalépésének időpontjától kezdődően, attól függően, hogy melyik a későbbi időpont, a 2 kWh-nál nagyobb kapacitású újratölthető ipari akkumulátoroknak – kivéve a kizárólag külső tárolóval rendelkezőket – meg kell felelniük a IV. melléklet A. részében meghatározott elektrokémiaiteljesítmény- és tartóssági paraméterek tekintetében az (5) bekezdés első albekezdése alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusban megállapított minimumértékeknek.

(3)   2028. augusztus 18-tól vagy 18 hónappal az (5) bekezdés második albekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktus hatálybalépésének időpontjától kezdődően, attól függően, hogy melyik a későbbi időpont, az LMT-elemeknek, illetve -akkumulátoroknak meg kell felelniük a IV. melléklet A. részében meghatározott elektrokémiaiteljesítmény- és tartóssági paraméterek tekintetében az (5) bekezdés második albekezdése alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusban megállapított minimumértékeknek.

(4)   Az (1), a (2) és a (3) bekezdés nem alkalmazandó olyan elemre, illetve akkumulátorra, amely újrahasználatra való előkészítés, újrapozícionálásra való előkészítés, újrapozícionálás vagy újragyártás tárgyát képezte, amennyiben az elemet, illetve akkumulátort forgalomba hozó vagy üzembe helyező gazdasági szereplő igazolja, hogy az elemet, illetve akkumulátort – mielőtt ilyen műveleteken átesett – azon napokat megelőzően hozták forgalomba vagy helyezték üzembe, amelyeken az említett bekezdések szerinti kötelezettségek alkalmazandóvá válnak.

(5)   2026. február 18-ig a Bizottság a 89. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogad el e rendelet oly módon történő kiegészítése céljából, hogy megállapítja a IV. melléklet A. részében meghatározott elektrokémiaiteljesítmény- és tartóssági paraméterek tekintetében azon minimumértékeket, amelyeket a 2 kWh-nál nagyobb kapacitású újratölthető ipari akkumulátoroknak – kivéve a kizárólag külső tárolóval rendelkezőket – el kell érniük.

2027. február 18-ig a Bizottság a 89. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogad el e rendelet oly módon történő kiegészítése céljából, hogy megállapítja a IV. melléklet A. részében meghatározott elektrokémiaiteljesítmény- és tartóssági paraméterek tekintetében azon minimumértékeket, amelyeket az LMT-elemeknek, illetve -akkumulátoroknak el kell érniük.

Az első és a második albekezdésben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok kidolgozása során a Bizottság mérlegeli a 2 kWh-nál nagyobb kapacitású újratölthető ipari akkumulátorok – azok kivételével, amelyek kizárólag külső tárolóval rendelkeznek –, valamint az LMT-elemek, illetve akkumulátorok életciklusa alatt gyakorolt környezeti hatás csökkentésének szükségességét, valamint biztosítja, hogy az említett jogi aktussal megállapított követelmények ne gyakoroljanak jelentős káros hatást az említett elemek, illetve akkumulátorok működőképességére, vagy az olyan készülékek, könnyű szállítóeszközök vagy egyéb járművek működőképességére, amelyekbe az említett elemeket, illetve akkumulátorokat beépítették, azok megfizethetőségére és az ágazat versenyképességére.

(6)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 89. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a IV. mellékletben meghatározott elektrokémiaiteljesítmény- és tartóssági paraméterek módosítása céljából, tekintettel a piaci fejleményekre, valamint a műszaki és tudományos haladásra, ideértve különösen az ENSZ EGB elektromos járművekkel és a környezettel foglalkozó informális munkacsoportja által kiadott műszaki előírásokkal kapcsolatban.

(1)   Minden olyan természetes vagy jogi személynek, aki vagy amely olyan termékeket hoz forgalomba, amelyekbe hordozható elemek, illetve akkumulátorok vannak beépítve, biztosítania kell, hogy az említett elemek, illetve akkumulátorok a végfelhasználó által a termék élettartama alatt bármikor könnyen eltávolíthatóak és kicserélhetőek legyenek. Az említett kötelezettség kizárólag egész elemekre, illetve akkumulátorokra alkalmazandó, és az ilyen elemekben, illetve akkumulátorokban foglalt egyedi cellákra vagy egyéb részekre nem.

Egy hordozható elem, illetve akkumulátor akkor tekinthető könnyen eltávolíthatónak a végfelhasználó által, ha kereskedelmi forgalomban kapható szerszámok használatával eltávolítható a termékből, anélkül, hogy a termék szétszereléséhez speciális szerszámok – kivéve, ha a termékkel együtt ingyen biztosítják –, saját fejlesztésű szerszámok, hőenergia vagy oldószerek használatára volna szükség.

Minden olyan természetes vagy jogi személynek, aki vagy amely olyan termékeket hoz forgalomba, amelyekbe hordozható elemek vagy akkumulátorok vannak beépítve, biztosítania kell, hogy az említett termékekhez használati utasítást és biztonsági tájékoztatót mellékeljenek az elemek, illetve akkumulátorok használatáról, eltávolításáról és cseréjéről. Az említett használati utasítást és biztonsági tájékoztatót könnyen érthető formában, online, egy nyilvánosan rendelkezésre álló honlapon, folyamatosan elérhetővé kell tenni a végfelhasználók számára.

E bekezdés nem érinti a 2012/19/EU irányelv 3. cikke (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott elektromos és elektronikus berendezésekre vonatkozó, bármely uniós jogszabályban megállapított, a hordozható elemek, illetve akkumulátorok végfelhasználók általi eltávolíthatóságával és cserélhetőségével kapcsolatos, a környezet és az emberi egészség magasabb szintű védelmét biztosító különös rendelkezéseket.

(2)   Az (1) bekezdéstől eltérve, a következő termékek, amelyekbe hordozható elemek, illetve akkumulátorok vannak beépítve, úgy is kialakíthatók, hogy az elemet, illetve akkumulátort csak független szakember tudja eltávolítani és cserélni:

Az e bekezdés a) pontjában meghatározott eltérés csak akkor alkalmazandó, ha az eltérés a felhasználó és a készülék biztonságának biztosításához szükséges.

(3)   Az (1) bekezdésben megállapított kötelezettségek nem alkalmazandók, amennyiben a felhasználó és a készülék biztonságának biztosításához, vagy – a fő funkcióként adatgyűjtést és adatszolgáltatást végző termékek esetében – adatintegritási okokból az áramellátás folyamatossága szükséges, valamint a termék és a vonatkozó hordozható elem, illetve akkumulátor közötti folyamatos összeköttetésre van szükség.

(4)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 89. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el e cikk (2) bekezdésének oly módon történő módosítása céljából, hogy további olyan termékekkel egészíti ki, amelyek mentesülnek az e cikk (1) bekezdésében megállapított, az eltávolíthatóságra és a cserélhetőségre vonatkozó követelmények alól. Ilyen felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat csak a piaci fejlemények, valamint a műszaki és tudományos haladás figyelembevételével lehet elfogadni, és csak akkor, ha tudományosan megalapozott aggályok merülnek fel azzal kapcsolatban, hogy a hordozható elem, illetve akkumulátor eltávolítása vagy cseréje biztonságos-e a végfelhasználókra nézve, vagy azokban az esetekben, amikor fennáll a kockázat, hogy az elem, illetve akkumulátor végfelhasználók általi eltávolítása vagy cseréje sértené az alkalmazandó uniós jogszabályokban előírt valamely termékbiztonsági követelményt.

(5)   Minden olyan természetes vagy jogi személynek, aki vagy amely olyan termékeket hoz forgalomba, amelyekbe LMT-elemek, illetve -akkumulátorok vannak beépítve, biztosítania kell, hogy az említett elemeket, illetve akkumulátorokat, valamint az elem-, illetve akkumulátorcsomagban foglalt egyedi elem-, illetve akkumulátorcellákat egy független szakember a termék élettartama alatt bármikor könnyen el tudja távolítani és ki tudja cserélni.

(6)   Az (1) és az (5) bekezdés alkalmazásában akkor tekinthető könnyen cserélhetőnek egy hordozható elem, illetve akkumulátor vagy egy LMT-elem, illetve -akkumulátor, amennyiben a készülékből vagy könnyű szállítóeszközből való eltávolítását követően egy másik kompatibilis elemmel, illetve akkumulátorral helyettesíthető anélkül, hogy ez befolyásolná az említett készülék vagy könnyű szállítóeszköz működését teljesítményét vagy biztonságosságát.

(7)   Minden olyan természetes vagy jogi személynek, aki vagy amely olyan termékeket hoz forgalomba, amelyekbe hordozható elemek, illetve akkumulátorok vagy LMT-elemek, illetve -akkumulátorok vannak beépítve, biztosítania kell, hogy az említett elemek, illetve akkumulátorok – a berendezés-modell utolsó egységének forgalomba hozatala után legalább öt évig – észszerű és megkülönböztetéstől mentes áron rendelkezésre álljanak mint az általuk meghajtott berendezés alkatrészei a független szakemberek és a végfelhasználók számára.

(8)   Szoftver nem használható olyan célra, hogy azzal akadályozzák a hordozható elemnek, illetve akkumulátornak vagy az LMT-elemnek, illetve -akkumulátornak vagy azok kulcsfontosságú összetevőinek cseréjét egy másik kompatibilis elemre, illetve akkumulátorra vagy kulcsfontosságú összetevőre.

(9)   A Bizottság iránymutatásokat tesz közzé e cikk harmonizált alkalmazásának előmozdítása érdekében.

(1)   A forgalomba hozott vagy üzembe helyezett helyhez kötött elemes, illetve akkumulátoros energiatároló rendszereknek biztonságosnak kell lenniük a szokásos működés és használat során.

(2)    2024. augusztus 18-ig a VIII. mellékletben említett műszaki dokumentációnak:

A műszaki dokumentációt felül kell vizsgálni, ha az elemet, illetve akkumulátort újrahasználatra készítik elő, újrapozícionálásra készítik elő, újragyártják vagy újrapozícionálják.

(3)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 89. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az V. mellékletben meghatározott biztonsági paramétereknek a műszaki és tudományos haladásra tekintettel történő módosítása céljából.

(1)   2026. augusztus 18-tól vagy 18 hónappal a (10) bekezdésben említett végrehajtási jogi aktus hatálybalépésének időpontjától kezdődően, attól függően, hogy melyik a későbbi időpont, az elemeket, illetve akkumulátorokat olyan címkével kell ellátni, amely tartalmazza az elemekre, illetve akkumulátorokra vonatkozó, a VI. melléklet A. részében meghatározott általános információkat.

(2)   2026. augusztus 18-tól vagy 18 hónappal a (10) bekezdésben említett végrehajtási jogi aktus hatálybalépésének időpontjától kezdődően, attól függően, hogy melyik a későbbi időpont, az újratölthető hordozható akkumulátorokat, az LMT-elemeket, illetve -akkumulátorokat és az SLI-elemeket, illetve -akkumulátorokat olyan címkével kell ellátni, amely információkat tartalmaz a kapacitásukra vonatkozóan.

(3)   2026. augusztus 18-tól vagy 18 hónappal a (10) bekezdésben említett végrehajtási jogi aktus hatálybalépésének időpontjától kezdődően, attól függően, hogy melyik a későbbi időpont, a nem újratölthető hordozható elemeket olyan címkével kell ellátni, amely tartalmazza a minimális átlagos üzemélettartamukra vonatkozó információkat konkrét alkalmazásokban történő használat esetén, valamint egy olyan címkével, amely jelzi „nem újratölthető” voltukat.

(4)   2025. augusztus 18-tól valamennyi elemet, illetve akkumulátort meg kell jelölni a VI. melléklet B. részében bemutatott, az elemek, illetve akkumulátorok elkülönített gyűjtését jelző ábrával (a továbbiakban: elkülönített gyűjtést jelző ábra).

Az elkülönített gyűjtést jelző ábrának az elem, illetve akkumulátor legnagyobb oldala területének legalább 3 %-át kell lefednie, úgy, hogy ne haladja meg az 5 × 5 cm-es méretet.

Henger alakú elem-, illetve akkumulátorcellák esetében az elkülönített gyűjtést jelző ábrának az elem felszínének legalább 1,5 %-át kell lefednie, úgy, hogy ne haladja meg az 5 × 5 cm-es méretet.

Abban az esetben, ha az elem, illetve akkumulátor mérete miatt az ábra kisebb lenne, mint 0,47 × 0,47 cm, az elemen, illetve akkumulátort nem kell megjelölni az említett ábrával. Ehelyett egy legalább 1 × 1 cm-es, elkülönített gyűjtést jelző ábrát kell nyomtatni a csomagolásra.

(5)   Minden olyan elemen, illetve akkumulátoron, amely 0,002 %-nál több kadmiumot, illetve 0,004 %-nál több ólmot tartalmaz, meg kell jelölni az érintett fém vegyjelével: Cd, illetve Pb.

A nehézfémtartalmat jelző releváns vegyjelet az elkülönített gyűjtést jelző ábra alá kell nyomtatni, úgy, hogy az az említett ábra mérete legalább egynegyedének megfelelő területet fedjen le.

(6)    2027. február 18-tól valamennyi elemet, illetve akkumulátort meg kell jelölni egy, a VI. melléklet C. részében leírtak szerinti QR-kóddal. A QR-kódnak hozzáférést kell biztosítania a következőkhöz:

Ezen információknak teljeskörűnek, naprakésznek és pontosnak kell lenniük.

(7)   Az (1)–(6) bekezdésben említett címkéket és QR-kódot jól látható, olvasható és kitörölhetetlen módon kell az elemre, illetve akkumulátorra nyomtatni vagy vésni. Amennyiben az elem, illetve akkumulátor jellegéből vagy méretéből adódóan ez nem lehetséges vagy nem garantálható, a címkéket és a QR-kódot a csomagoláson vagy az elemet, illetve akkumulátort kísérő dokumentumokon kell elhelyezni.

(8)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 89. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el e rendelet a célból történő módosítása érdekében, hogy a műszaki és tudományos haladás fényében a QR-kódok helyett vagy azok mellett alternatív típusú intelligens címkék használatát írja elő.

(9)   Az újrahasználatra való előkészítés, újrapozícionálásra való előkészítés, újrapozícionálás vagy újragyártás tárgyát képező elemeket, illetve akkumulátorokat e cikkel összhangban olyan új címkékkel kell ellátni, vagy jelölésekkel kell megjelölni, amelyek a XIII. melléklet 4. pontja szerinti, a státuszukat érintő változásra vonatkozó információkat tartalmaznak, mely információknak QR-kód útján elérhetőknek kell lenniük.

(10)   A Bizottság 2025. augusztus 18-ig végrehajtási jogi aktusokat fogad el, amelyekben harmonizált előírásokat állapít meg az e cikk (1), (2) és (3) bekezdésében foglalt címkézési követelményekre vonatkozóan. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 90. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(1)   2024. augusztus 18-tól kezdődően a helyhez kötött elemes, illetve akkumulátoros energiatároló rendszerek, az LMT-elemek, illetve -akkumulátorok és az elektromosjármű-elemek, illetve -akkumulátorok elem-, illetve akkumulátorfelügyeleti rendszerének naprakész adatokat kell tartalmaznia az elemek, illetve akkumulátorok állapotának és várható élettartamának meghatározására szolgáló, a VII. mellékletben meghatározott paraméterekre vonatkozóan.

(2)   A VII. mellékletben meghatározott paraméterekre vonatkozó adatokhoz az (1) bekezdésben említett elem-, illetve akkumulátorfelügyeleti rendszer révén való, kizárólag olvasási jogosultsággal járó hozzáférést – az elem-, illetve akkumulátor-előállítók szellemitulajdon-jogait tiszteletben tartva – megkülönböztetéstől mentes alapon, mindenkor biztosítani kell az elemet, illetve akkumulátort jogszerűen megvásárló természetes vagy jogi személy számára, a független gazdasági szereplőket és a hulladékgazdálkodással foglalkozó szereplőket is ideértve, vagy a nevükben eljáró bármely harmadik fél számára, a következő célokra:

(3)   Az elem-, illetve akkumulátorfelügyeleti rendszernek tartalmaznia kell a szoftver alaphelyzetbe történő visszaállításának funkcióját arra az esetre, ha az újrahasználatra való előkészítést, az újrapozícionálásra való előkészítést, az újrapozícionálást vagy az újragyártást végző gazdasági szereplőknek az eredetitől eltérő, az elem-, illetve akkumulátorfelügyeleti rendszert kezelő szoftvert kell feltölteniük. A szoftver alaphelyzetbe történő visszaállítására szolgáló funkció használata esetén az eredeti elem-, illetve akkumulátor-előállító nem vonható felelősségre az elem, illetve akkumulátor biztonságosságában vagy működőképességében bekövetkező bármely olyan károsodás tekintetében, amely annak tulajdonítható, hogy az elem, illetve akkumulátor forgalomba hozatala után egy elem-, illetve akkumulátorfelügyeleti rendszert kezelő szoftvert töltöttek fel arra.

(4)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 89. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el az elemek, illetve akkumulátorok állapotának és várható élettartamának meghatározására szolgáló, a VII. mellékletben foglalt paramétereknek a piaci fejleményekre, valamint a műszaki és tudományos haladásra való tekintettel történő módosítása, továbbá az ENSZ 22. számú, az elektromos járművek fedélzeti akkumulátorának tartósságára vonatkozó globális műszaki előírásában meghatározott paraméterekkel való szinergiák biztosítása céljából, kellően figyelembe véve az elem-, illetve akkumulátor-előállítók szellemitulajdon-jogait.

(5)   E cikk rendelkezései a járművek típusjóváhagyására vonatkozó uniós jogszabályokban meghatározott rendelkezések mellett alkalmazandók.

(1)   Az elemek, illetve akkumulátorok által a 9., 10., 12., 13., 14. és 78. cikkben meghatározott követelményeknek való megfelelés, valamint a megfelelés ellenőrzése céljából vizsgálatokat, méréseket és számításokat kell végezni olyan megbízható, pontos és megismételhető módszerek alkalmazásával, amelyek figyelembe veszik az általánosan elismert legkorszerűbb módszereket, és amelyek eredményének bizonytalansága kis mértékűnek tekinthető, ideértve az olyan szabványokban meghatározott módszereket is, amelyekre vonatkozó hivatkozásokat az említett célokból közzétették az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

(2)   A harmonizált szabványokat úgy kell kialakítani, hogy – a szabványos vizsgálatok megtartása mellett – a lehetőségekhez mérten a valós körülmények közötti használatot szimulálják.

(3)   Azon elemekről, illetve akkumulátorokról, amelyek megfelelnek olyan harmonizált szabványoknak vagy azok egyes részeinek, amelyekre vonatkozó hivatkozásokat közzétették az Európai Unió Hivatalos Lapjában, vélelmezni kell, hogy megfelelnek a 9., 10., 12., 13., 14. és 78. cikkben meghatározott követelményeknek, amennyiben az említett követelményekre kiterjednek az ilyen harmonizált szabványok vagy azok egyes részei, és – adott esetben – amennyiben az említett követelményekre vonatkozóan a 9. és 10. cikk alapján megállapított minimumértékeket elérik.

(1)   A Bizottság kivételes esetekben végrehajtási jogi aktusokat fogadhat el a 9., 10., 12., 13., 14. és 78. cikkben megállapított követelményekre vagy a 15. cikk (1) bekezdésében említett vizsgálatokra vonatkozó egységes előírások megállapítása céljából, ha:

Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 90. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

Az egységes előírásokat megállapító végrehajtási jogi aktus tervezetének elkészítésekor a Bizottság figyelembe veszi a releváns szervek vagy a szakértői csoport véleményét, és megfelelő konzultációt folytat valamennyi releváns érdekelt féllel.

(2)   Azon elemekről, illetve akkumulátorokról, amelyek megfelelnek az egységes előírásoknak vagy azok egyes részeinek, vélelmezni kell, hogy megfelelnek a 9., 10., 12., 13., 14. és 78. cikkben foglalt követelményeknek, amennyiben az említett követelményekre kiterjednek az ilyen egységes előírások vagy azok egyes részei, és – adott esetben – amennyiben az említett követelményekre vonatkozóan a 9. és 10. cikk alapján megállapított minimumértékeket elérik.

(3)   Amennyiben egy európai szabványügyi szervezet harmonizált szabványt fogad el, és javasolja a Bizottságnak, hogy annak hivatkozását tegyék közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában, a Bizottság az 1025/2012/EU rendelettel összhangban értékeli a harmonizált szabványt. Amennyiben egy harmonizált szabvány hivatkozását közzéteszik az Európai Unió Hivatalos Lapjában, a Bizottság hatályon kívül helyezi az (1) bekezdésben említett azon végrehajtási jogi aktusokat vagy azok olyan részeit, amelyek az (1) bekezdésben említettekkel azonos követelményekre vagy vizsgálatokra vonatkoznak.

(1)   Az elemek, illetve akkumulátoroknak a 6., 9., 10. 12., 13. és 14. cikkben meghatározott követelményeknek való megfelelőségértékelését a következő eljárások egyike szerint kell elvégezni:

(2)   Az elemeknek, illetve akkumulátoroknak a 7. és 8. cikkben meghatározott követelményeknek való megfelelőségértékelését a következő eljárások egyike szerint kell elvégezni:

(3)   Az újrahasználatra való előkészítés, újrapozícionálásra való előkészítés, újrapozícionálás vagy újragyártás tárgyát képező elemek, illetve akkumulátorok megfelelőségének további értékelését a VIII. melléklet A. részében meghatározott „A. modul – Belső gyártásellenőrzés” eljárása szerint kell elvégezni, figyelembe véve a 6., 9., 10., 12., 13. és 14. cikkben meghatározott követelményeket.

(4)   Az elemekre, illetve akkumulátorokra vonatkozó megfelelőségértékelési eljárásokkal kapcsolatos nyilvántartást és levelezést a megfelelőségértékelési eljárásokat végző bejelentett szervezet székhelye szerinti tagállam hivatalos nyelvén vagy nyelvein, vagy az említett szervezet által elfogadott egy vagy több nyelven kell elkészíteni.

(1)   Az EU-megfelelőségi nyilatkozatban ki kell jelenteni, hogy a 6–10. cikkben, valamint a 12., 13. és 14. cikkben megállapított követelményeknek való megfelelést igazolták.

(2)   Az EU-megfelelőségi nyilatkozatot a IX. mellékletben foglalt minta alapján kell elkészíteni, tartalmaznia kell a VIII. mellékletben foglalt releváns modulokban meghatározott elemeket, és azt aktualizálni kell. Az EU-megfelelőségi nyilatkozatot le kell fordítani az azon tagállam által előírt nyelvre vagy nyelvekre, ahol az elemet, illetve akkumulátort forgalomba hozzák, forgalmazzák vagy üzembe helyezik. A megfelelőségi nyilatkozatot elektronikus formátumban kell elkészíteni, és kérésre papírformátumban is rendelkezésre kell bocsátani.

(3)   Amennyiben egy elemre, illetve akkumulátorra több olyan uniós jogi aktus alkalmazandó, amely EU-megfelelőségi nyilatkozatot ír elő, valamennyi ilyen uniós jogi aktus tekintetében egyetlen EU-megfelelőségi nyilatkozatot kell kiállítani. E nyilatkozatnak fel kell sorolnia az érintett uniós jogi aktusokat és a közzétételükre vonatkozó hivatkozásokat.

(4)   Az EU-megfelelőségi nyilatkozat elkészítésével az előállító felelősséget vállal az elemnek, illetve akkumulátornak az e rendeletben meghatározott követelményeknek való megfeleléséért.

(5)   A (3) bekezdés sérelme nélkül, a gazdasági szereplőkre háruló adminisztratív teher csökkentése érdekében az EU-megfelelőségi nyilatkozatok állhatnak egy vagy több, valamely eltérő uniós jogi aktusnak vagy aktusoknak megfelelően már kiállított egyedi EU-megfelelőségi nyilatkozatból.

(1)   A CE-jelölést az elemen, illetve akkumulátoron jól láthatóan, olvashatóan és eltávolíthatatlanul kell elhelyezni. Amennyiben ez az elem, illetve akkumulátor jellege miatt nem lehetséges vagy nem biztosítható, a CE-jelölést a csomagoláson és az elemet, illetve akkumulátort kísérő dokumentumokban kell elhelyezni.

(2)   A CE-jelölést az elem, illetve akkumulátor forgalomba hozatala vagy üzembe helyezése előtt kell elhelyezni.

(3)   A CE-jelölést a bejelentett szervezet azonosító számának kell követnie, amennyiben azt a VIII. melléklet alapján előírják. Az említett azonosító számot maga a bejelentett szervezet, vagy annak utasításai alapján az előállító vagy annak meghatalmazott képviselője helyezi el.

(4)   A CE jelölést és a (3) bekezdésben említett azonosító számot követhetik – adott esetben – olyan piktogramok vagy más jelölések, amelyek valamilyen különleges kockázatot, használatot, vagy az elem, illetve akkumulátor használatához, tárolásához, kezeléséhez vagy szállításához kapcsolódó esetleges veszélyeket jeleznek.

(5)   A tagállamok a CE-jelölést szabályozó rendszer megfelelő alkalmazása céljából a meglévő mechanizmusokra támaszkodnak, és a jelölések nem megfelelő használata esetén meghozzák a szükséges intézkedéseket.

(1)   A tagállamok bejelentő hatóságot jelölnek ki, amely felelős a megfelelőségértékelő szervezetek értékeléséhez és bejelentéséhez, valamint a bejelentett szervezeteknek a 27. cikknek való megfelelésre is kiterjedő figyelemmel kíséréséhez szükséges eljárások létrehozásáért és végrehajtásáért.

(2)   A tagállamok dönthetnek úgy, hogy az (1) bekezdésben említett értékelést és figyelemmel kísérést egy, a 765/2008/EK rendeletben meghatározottak szerinti nemzeti akkreditáló testület végezze el az említett rendelet rendelkezéseivel összhangban.

(3)   Amennyiben a bejelentő hatóság az e cikk (1) bekezdésében említett értékelést, bejelentést vagy figyelemmel kísérést átruházza vagy egyéb módon egy olyan szervezetre bízza, amely nem kormányzati szervezet, az említett szervezetnek jogi személynek kell lennie, értelemszerűen meg kell felelnie a 23. cikkben meghatározott követelményeknek, és a tevékenységeiből eredő felelősségére kiterjedő megállapodásokkal kell rendelkeznie.

(4)   A bejelentő hatóság teljeskörűen felel a (3) bekezdésben említett szervezet által végzett feladatokért.

(1)   A bejelentő hatóságot úgy kell létrehozni, hogy ne alakuljon ki összeférhetetlenség a megfelelőségértékelő szervezetekkel.

(2)   A bejelentő hatóságot úgy kell megszervezni és működtetni, hogy tevékenységeinek objektivitását és pártatlanságát megőrizzék.

(3)   A bejelentő hatóságot úgy kell megszervezni, hogy a megfelelőségértékelő szervezet bejelentésével kapcsolatos minden egyes döntést a 28. cikknek megfelelően bejelentést kérő megfelelőségértékelő szervezetek értékelését elvégzőktől eltérő illetékes személyek hozzanak meg.

(4)   A bejelentő hatóság – kereskedelmi vagy versenyalapon – nem kínálhat vagy végezhet megfelelőségértékelő szervezetek által végzett tevékenységeket, vagy végezhet szaktanácsadási szolgáltatást.

(5)   A bejelentő hatóság megőrzi a kapott információk bizalmas jellegét. Azonban a bejelentett szervezetekre vonatkozó információkat meg kell osztania a Bizottsággal, valamint más tagállamok bejelentő hatóságaival és egyéb releváns nemzeti hatóságokkal.

(6)   A bejelentő hatóságnak feladatai megfelelő ellátásához kellő létszámú felkészült személyzettel és elegendő forrással kell rendelkeznie.

(1)   A bejelentés céljából a megfelelőségértékelő szervezetnek teljesítenie kell a (2)–(11) bekezdésben meghatározott követelményeket.

(2)   A megfelelőségértékelő szervezetet egy tagállam nemzeti jogszabályai alapján kell létrehozni, és jogi személyiséggel rendelkezik.

(3)   A megfelelőségértékelő szervezet olyan harmadik fél, amely független az üzleti élettől, valamint az általa értékelt elemek, illetve akkumulátorok tekintetében, különösen az elem-, illetve akkumulátor-előállítóktól, az elem-, illetve akkumulátor-előállítók kereskedelmi partnereitől, az elem-, illetve akkumulátor-előállítók üzemeiben részesedéssel rendelkező befektetőktől és más bejelentett szervezetektől, továbbá a bejelentett szervezetek vállalkozói szövetségeitől, anya- és leányvállalataitól.

(4)   A megfelelőségértékelő szervezet, annak felső szintű vezetése és a megfelelőségértékelést végző munkavállalója nem lehet azon elemek, illetve akkumulátorok tervezője, előállítója, szállítója, importőre, forgalmazója, beszerelője, vásárlója, tulajdonosa, felhasználója vagy karbantartója, amelyeknek az értékelését végzi, valamint nem lehet az említett felek bármelyikének képviselője sem. Az említett tiltás nem zárja ki olyan értékelt elemek, illetve akkumulátorok használatát, amelyek a megfelelőségértékelő szervezet tevékenységeihez szükségesek, vagy az ilyen elemek, illetve akkumulátorok személyes célra történő használatát.

A megfelelőségértékelő szervezet, annak felső szintű vezetése és a megfelelőségértékelést végző munkavállalója nem vehet részt közvetlenül az említett elemek, illetve akkumulátorok tervezésében, gyártásában, forgalomba hozatalában, behozatalában, értékesítésében, beszerelésében, használatában vagy karbantartásában, vagy nem képviselheti az említett tevékenységekben részt vevő feleket. Nem vehetnek részt olyan tevékenységben, amely konfliktust okozhatna döntéshozói függetlenségükkel vagy feddhetetlenségükkel olyan megfelelőségértékelési tevékenységek kapcsán, amelyek vonatkozásában bejelentették. Ez különösen alkalmazandó a szaktanácsadási szolgáltatásokra.

A megfelelőségértékelő szervezet biztosítja, hogy az anya- vagy testvérvállalatainak, leányvállalatainak vagy alvállalkozóinak tevékenységei ne befolyásolják a megfelelőségértékelési tevékenységeinek bizalmas jellegét, objektivitását és pártatlanságát.

(5)   A megfelelőségértékelő szervezet és személyzete a megfelelőségértékelési tevékenységeket a legmagasabb szintű szakmai feddhetetlenséggel és a konkrét területen megkívánt műszaki szaktudással végzi el, és függetlennek kell lennie minden olyan – főként pénzügyi – nyomásgyakorlástól és ösztönzéstől, amely befolyásolhatná döntését vagy megfelelőségértékelési tevékenységeinek eredményeit, különösen az említett tevékenységek eredményeiben érdekelt személyek vagy személyek csoportjai tekintetében.

(6)   A megfelelőségértékelő szervezetnek képesnek kell lennie valamennyi olyan, a VIII. mellékletben rá ruházott megfelelőségértékelési feladat, a 48. cikk (2) bekezdésének megfelelő időszakos ellenőrzés és az 51. cikknek megfelelő, harmadik fél általi ellenőrzés elvégzésére, amelyekkel kapcsolatban bejelentették, függetlenül attól, hogy az említett feladatokat a megfelelőségértékelő szervezet maga végzi-e el, vagy az ő nevében és felelőssége mellett végzik-e el.

A megfelelőségértékelő szervezetnek – mindenkor és minden egyes, a VIII. mellékletben meghatározott megfelelőségértékelési eljárás, a 48. cikk (2) bekezdésének megfelelő időszakos ellenőrzés és az 51. cikknek megfelelő, harmadik fél általi ellenőrzés tekintetében, valamint azon elemek, illetve akkumulátorok minden egyes kategóriája tekintetében, amelyekkel kapcsolatban bejelentették – rendelkeznie kell a következőkkel:

A megfelelőségértékelő szervezetnek rendelkeznie kell a megfelelőségértékelési tevékenységeivel kapcsolatos műszaki és adminisztratív feladatai megfelelő módon történő ellátásához szükséges eszközökkel, és hozzáféréssel kell rendelkeznie minden szükséges információhoz, vizsgálati berendezéshez vagy létesítményhez. Ennek magában kell foglalnia a belső eljárások, általános irányelvek, magatartási kódexek vagy más belső szabályzatok létrehozását és felügyeletét, a munkavállalók konkrét feladatokkal történő megbízását, valamint a megfelelőségértékeléssel kapcsolatos döntéseket, anélkül, hogy azokat egy alvállalkozónak vagy leányvállalatnak delegálná.

(7)   A megfelelőségértékelési feladatok elvégzéséért felelős személyzetnek a következőkkel kell rendelkeznie:

(8)   A megfelelőségértékelő szervezet, valamint felső szintű vezetése és a megfelelőségértékelési feladatokat végző személyzete pártatlanságát biztosítani kell.

A felső szintű vezetés és a megfelelőségértékelési feladatokat végző személyzet javadalmazása nem függhet az elvégzett megfelelőségértékelések számától vagy az említett értékelések eredményétől.

(9)   A megfelelőségértékelő szervezetnek felelősségbiztosítást kell kötnie, kivéve, ha a felelősséget az állam vállalja át a bejelentő tagállam nemzeti jogával összhangban, vagy ha maga a tagállam felel közvetlenül a megfelelőségértékelésért.

(10)   A megfelelőségértékelő szervezet személyzetének tiszteletben kell tartania a szakmai titoktartást valamennyi olyan információ tekintetében, amelyet a VIII. mellékletnek megfelelő megfelelőségértékelési feladatok, a 48. cikk (2) bekezdésének megfelelő időszakos ellenőrzések vagy az 51. cikknek megfelelő, harmadik fél általi ellenőrzések elvégzése során szerzett, kivéve azon tagállam bejelentő hatósága és nemzeti hatóságai irányában, amelyben a tevékenységeit végzi. A tulajdonjogokat védelmezni kell.

(11)   A megfelelőségértékelő szervezet részt vesz a releváns szabványosítási tevékenységekben és a 37. cikk alapján létrehozott, a bejelentett szervezetek ágazati koordinációs csoportjának tevékenységeiben, vagy biztosítja, hogy a megfelelőségértékelési feladatok ellátásáért felelős személyzete értesüljön az említett tevékenységekről, továbbá általános iránymutatásként alkalmazza az említett csoport által készített adminisztratív határozatokat és dokumentumokat.

(1)   Amennyiben a bejelentett szervezet bizonyos megfelelőségértékeléssel kapcsolatos feladatokat alvállalkozásba ad, vagy egy leányvállalatot vesz igénybe, biztosítania kell, hogy az alvállalkozó vagy a leányvállalat megfeleljen a 25. cikkben meghatározott követelményeknek, és ennek megfelelően tájékoztatnia kell a bejelentő hatóságot.

(2)   A bejelentett szervezet teljes felelősséggel tartozik az alvállalkozók vagy leányvállalatok által elvégzett feladatokért, függetlenül attól, hogy azok hol telepedtek le.

(3)   A bejelentett szervezet a tevékenységeket kizárólag az ügyfél beleegyezésével adhatja alvállalkozásba, illetve végeztetheti el leányvállalattal.

(4)   A bejelentett szervezetnek a bejelentő hatóság számára elérhetően kell tartania az alvállalkozó vagy a leányvállalat szakmai felkészültségének értékelésére vonatkozó, valamint az általuk a 48. cikk (2) bekezdése és az 51. cikk alapján és a VIII. melléklet alapján elvégzett munkára vonatkozó releváns dokumentumokat.

(1)   A megfelelőségértékelő szervezetnek bejelentés iránti kérelmet kell benyújtania a székhelye szerinti tagállam bejelentő hatóságához.

(2)   A bejelentés iránti kérelemhez mellékelni kell a megfelelőségértékelési tevékenységek, a VIII. mellékletben meghatározott megfelelőségértékelési modul vagy modulok, vagy a 48. cikk (2) bekezdésében és az 51. cikkben meghatározott eljárások és azon elemek, illetve akkumulátorok leírását, amelyek tekintetében a megfelelőségértékelő szervezet szakmailag alkalmasnak tekinti magát, továbbá adott esetben a nemzeti akkreditáló testület által kiállított akkreditálási okiratot, amely tanúsítja, hogy a megfelelőségértékelő szervezet megfelel a 25. cikkben meghatározott követelményeknek.

(3)   Amennyiben a megfelelőségértékelő szervezet nem tud az e cikk (2) bekezdése szerinti akkreditálási okiratot benyújtani, be kell nyújtania a bejelentő hatóságnak az annak ellenőrzéséhez, elismeréséhez és rendszeres figyelemmel kíséréséhez szükséges valamennyi igazoló dokumentumot, hogy megfelel a 25. cikkben meghatározott követelményeknek, ideértve azon megfelelő dokumentumokat, amelyek igazolják, hogy a megfelelőségértékelő szervezet független a 25. cikk (3) bekezdése értelmében.

(1)   A bejelentő hatóság csak olyan megfelelőségértékelő szervezeteket jelenthet be, amelyek megfelelnek a 25. cikkben meghatározott követelményeknek.

(2)   A bejelentő hatóságnak – a Bizottság által kifejlesztett és kezelt elektronikus bejelentési eszköz használatával – bejelentést kell tennie a Bizottság és a többi tagállam bejelentő hatóságai számára az (1) bekezdésben említett minden egyes megfelelőségértékelő szervezetről.

(3)   A bejelentésnek részletes információkat kell tartalmaznia a megfelelőségértékelési tevékenységekről, a megfelelőségértékelési modulról vagy modulokról, vagy a 48. cikk (2) bekezdésében és az 51. cikkben meghatározott eljárásokról, valamint az érintett elemek, illetve akkumulátorok kategóriáiról, továbbá tartalmaznia kell a szakmai alkalmasság releváns igazolását.

(4)   Amennyiben a bejelentés nem a 28. cikk (2) bekezdésében említett akkreditálási okiraton alapul, a bejelentő hatóságnak olyan igazoló dokumentumokat kell benyújtania a Bizottság és a többi tagállam számára, amelyek tanúsítják a megfelelőségértékelő szervezet szakmai alkalmasságát és az annak biztosítását szolgáló intézkedések meglétét, hogy a szervezetet rendszeresen figyelemmel fogják kísérni, és a szervezet továbbra is meg fog felelni a 25. cikkben meghatározott követelményeknek.

(5)   Az érintett megfelelőségértékelő szervezet csak akkor végezheti egy bejelentett szervezet tevékenységeit, ha a Bizottság és a többi tagállam nem emel kifogást a bejelentést követő két héten belül, amennyiben az a 28. cikk (2) bekezdésében említett akkreditálási okiratot tartalmaz, illetve a bejelentést követő két hónapon belül, amennyiben az az e cikk (4) bekezdésében említett igazoló dokumentumokat tartalmaz. E rendelet alkalmazásában csak az ilyen megfelelőségértékelő szervezet tekinthető bejelentett szervezetnek.

(6)   A bejelentő hatóságnak értesítenie kell a Bizottságot és a többi tagállamot a (2) bekezdés szerinti bejelentés minden későbbi változásáról.

(1)   A Bizottság minden egyes bejelentett szervezetnek azonosító számot ad ki. A Bizottság egyetlen azonosító számot ad ki akkor is, ha a szervezetet több uniós jogi aktus alapján jelentik be.

(2)   A Bizottság nyilvánosan hozzáférhetővé teszi és naprakészen tartja az e rendelet alapján bejelentett szervezetek jegyzékét, ideértve a hozzájuk rendelt azonosító számokat és azon megfelelőségértékelési tevékenységeket is, amelyekre azokat bejelentették.

(1)   Amennyiben a bejelentő hatóság megállapítja, vagy tájékoztatást kap arról, hogy a bejelentett szervezet már nem tesz eleget a 25. cikkben meghatározott követelményeknek vagy elmulasztja teljesíteni kötelezettségeit, adott esetben korlátozhatja, felfüggesztheti vagy visszavonhatja a bejelentést, attól függően, hogy milyen súlyos mértékű a követelményeknek való meg nem felelés, vagy mennyire súlyos mértékben mulasztották el teljesíteni a kötelezettségeket. A bejelentő hatóságnak ennek megfelelően haladéktalanul tájékoztatnia kell a Bizottságot és a többi tagállamot.

(2)   A bejelentésnek az (1) bekezdés szerinti korlátozása, felfüggesztése vagy visszavonása, illetve a bejelentett szervezet tevékenységének megszűnése esetén a bejelentő hatóságnak meg kell tennie a szükséges lépéseket annak biztosítása érdekében, hogy az említett szervezet dokumentációját vagy feldolgozza egy másik bejelentett szervezet, vagy hozzáférhetővé teszik az illetékes bejelentő vagy piacfelügyeleti hatóságok számára kérésükre.

(1)   A Bizottság kivizsgál minden olyan esetet, amikor kétsége merül fel, vagy mások – különösen gazdasági szereplők és egyéb releváns érdekelt felek – kétséget hoznak tudomására azzal kapcsolatban, hogy egy bejelentett szervezet szakmailag alkalmas-e, illetve továbbra is eleget tesz-e a rá vonatkozó követelményeknek és kötelezettségeknek.

(2)   A bejelentő hatóságnak kérésre a Bizottság rendelkezésére kell bocsátania az érintett bejelentő szervezet bejelentésének vagy szakmai alkalmassága fenntartásának alapjául szolgáló valamennyi információt.

(3)   A Bizottság biztosítja a vizsgálatai során a birtokába jutott valamennyi érzékeny információ bizalmas kezelését.

(4)   Amennyiben a Bizottság megállapítja, hogy egy bejelentett szervezet nem tesz eleget vagy többé nem tesz eleget a bejelentése alapjául szolgáló követelményeknek, végrehajtási jogi aktust fogad el, amelyben kötelezi a bejelentő tagállamot a szükséges korrekciós intézkedések megtételére, ideértve szükség esetén a bejelentés visszavonását is. A végrehajtási jogi aktust a 74. cikk (2) bekezdésében foglalt tanácsadó-bizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(1)   A bejelentett szervezeteknek a 48. cikk (2) bekezdésében, az 51. cikkben vagy a VIII. mellékletben meghatározott megfelelőségértékelési eljárásokkal összhangban kell végezniük a megfelelőségértékeléseket, a 29. cikk szerint tett bejelentés hatálya által meghatározottak szerint.

(2)   A bejelentett szervezetnek a megfelelőségértékeléseket az arányosság elvével összhangban, a gazdasági szereplőkre háruló szükségtelen terhek képzésének elkerülésével kell végeznie, megfelelően figyelembe véve a vállalkozás méretét, azt az ágazatot, amelyben a vállalkozás tevékenykedik, a vállalkozás szerkezetét, az értékelendő elem, illetve akkumulátor összetettségének fokát és a gyártási folyamat tömegtermelési vagy sorozatjellegét. A bejelentett szervezetnek mindazonáltal tiszteletben kell tartania az elem, illetve akkumulátor, valamint a gazdasági szereplők e rendeletnek való megfeleléséhez szükséges szigorúság mértékét és védelem szintjét.

(3)   Amennyiben a bejelentett szervezet megállapítja, hogy nem teljesítették a 6–10. cikkben, valamint a 12., 13., 14., 49. és 50. cikkben megállapított, a 15. cikkben említett vonatkozó harmonizált szabványokban meghatározott alkalmazandó követelményeket, a 16. cikkben említett egységes előírásokat vagy más műszaki előírásokat, elő kell írnia az előállító vagy más releváns gazdasági szereplő számára, hogy hozzon megfelelő korrekciós intézkedést egy második és végső megfelelőségértékelésre felkészülve, kivéve, ha a hiányosságokat nem lehet orvosolni. Amennyiben a hiányosságokat nem lehet orvosolni, a bejelentett szervezet nem adhatja ki a megfelelőségi tanúsítványt vagy a jóváhagyó határozatot.

(4)   Amennyiben egy jóváhagyó határozat kiadása után a megfelelőség figyelemmel kísérése során a bejelentett szervezet megállapítja, hogy egy elem, illetve akkumulátor már nem felel meg a követelményeknek, fel kell szólítania az előállítót vagy adott esetben a 48. cikk (1) bekezdésében említett gazdasági szereplőt a megfelelő korrekciós intézkedések meghozatalára, és szükség esetén fel kell függesztenie vagy vissza kell vonnia a jóváhagyó határozatot.

(5)   Amennyiben nem kerül sor a (4) bekezdésben említett korrekciós intézkedésekre, vagy azok nem érik el a kívánt hatást, a bejelentett szervezetnek adott esetben korlátoznia kell, fel kell függesztenie vagy vissza kell vonnia a jóváhagyó határozatot.

(1)   A bejelentett szervezetnek tájékoztatnia kell a bejelentő hatóságot a következőkről:

(2)   A bejelentett szervezetnek releváns információt kell nyújtania az elemek, illetve akkumulátorok ugyanazon kategóriáira vonatkozóan hasonló megfelelőségértékelési tevékenységeket végző más bejelentett szervezeteknek a következőkkel kapcsolatos kérdésekről:

(1)   Valamely elem, illetve akkumulátor forgalomba hozatalakor vagy üzembe helyezésekor, ideértve az előállítók saját céljaira történő forgalomba hozatalt és üzembe helyezést is, az előállítóknak biztosítaniuk kell a következőket:

(2)   Az előállítóknak az elemek, illetve akkumulátorok forgalomba hozatala vagy üzembe helyezése előtt el kell készíteniük a VIII. mellékletben említett műszaki dokumentációt, és el kell végezniük vagy el kell végeztetniük a 17. cikkben említett releváns megfelelőségértékelési eljárást.

(3)   Amennyiben a 17. cikkben említett releváns megfelelőségértékelési eljárás keretében igazolták, hogy az elem, illetve akkumulátor megfelel az alkalmazandó követelményeknek, az előállítóknak el kell készíteniük az EU-megfelelőségi nyilatkozatot a 18. cikkel összhangban, és el kell helyezniük a CE-jelölést a 19. és a 20. cikkel összhangban.

(4)   Az előállítóknak az elem, illetve akkumulátor forgalomba hozatala vagy üzembe helyezése után 10 évig elérhetően kell tartaniuk a nemzeti hatóságok számára a IX. mellékletben említett műszaki dokumentációt és az EU-megfelelőségi nyilatkozatot.

(5)   Az előállítóknak biztosítaniuk kell, hogy olyan eljárásokat alkalmaznak, amelyekkel biztosítható a sorozat-előállításban készülő elemek, illetve akkumulátorok e rendeletnek való folyamatos megfelelése. Az előállítóknak ennek folyamán kellőképpen figyelembe kell venniük a gyártási folyamatban, vagy az elem, illetve akkumulátor kialakításában vagy jellemzőiben bekövetkezett változásokat, valamint a 15. cikkben említett azon harmonizált szabványok, a 16. cikkben említett azon egységes előírások vagy más olyan műszaki előírások változásait, amelyek alapján az elem, illetve akkumulátor megfelelőségét megállapították vagy amelyek alkalmazása alapján annak megfelelőségét ellenőrizték.

(6)   Az előállítóknak biztosítaniuk kell, hogy az általuk forgalomba hozott elemeken, illetve akkumulátorokon fel legyen tüntetve modellazonosító és tétel- vagy sorozatszám, vagy termékszám vagy egy másik, az azonosításukat lehetővé tevő elem. Amennyiben az elem, illetve akkumulátor mérete vagy jellege ezt nem teszi lehetővé, az előírt információkat a csomagoláson vagy az elemet, illetve akkumulátort kísérő dokumentumban kell feltüntetni.

(7)   Az előállítóknak az elemen, illetve akkumulátoron fel kell tüntetniük a nevüket, a bejegyzett kereskedelmi nevüket vagy a bejegyzett védjegyüket, a postai címüket, megjelölve egyetlen kapcsolattartási pontot, és ha rendelkezésre áll, az internetes és e-mail-címüket. Amennyiben ez nem lehetséges, az előírt információkat a csomagoláson vagy az elemet, illetve akkumulátort kísérő dokumentumban kell feltüntetni. Az elérhetőségi adatokat az elem, illetve akkumulátor forgalomba hozatala vagy üzembe helyezése szerinti tagállam által meghatározott, a végfelhasználók és a piacfelügyeleti hatóságok számára könnyen érthető nyelven vagy nyelveken kell feltüntetni, továbbá azoknak egyértelműeknek, érthetőknek és olvashatóknak kell lenniük.

(8)   Az előállítóknak a 14. cikk (1) bekezdésében említett elem-, illetve akkumulátorfelügyeleti rendszeren keresztül hozzáférést kell biztosítaniuk a VII. mellékletben meghatározott paraméterekre vonatkozó adatokhoz, az említett cikkben megállapított követelményeknek megfelelően.

(9)   Amennyiben az előállítók úgy vélik, vagy okuk van feltételezni, hogy azon elemek, illetve akkumulátorok, amelyeket ők hoztak forgalomba vagy helyeztek üzembe, nem felelnek meg a 6–10. cikknek, valamint a 12., 13. és 14. cikkben meghatározott egy vagy több alkalmazandó követelménynek, haladéktalanul meg kell hozniuk az említett elem, illetve akkumulátor megfelelőségének biztosításához, vagy adott esetben a forgalomból való kivonásához vagy visszahívásához szükséges korrekciós intézkedéseket. Továbbá kockázatot jelentő elem, illetve akkumulátor esetében az előállítóknak erről haladéktalanul értesíteniük kell azon tagállam piacfelügyeleti hatóságát, ahol az elemet, illetve akkumulátort forgalmazzák, részletesen ismertetve különösen a meg nem felelést és bármely meghozott korrekciós intézkedést.

(10)   Az előállítóknak valamely nemzeti hatóság megindokolt kérésére, az adott nemzeti hatóság által könnyen érthető nyelven vagy nyelveken annak rendelkezésére kell bocsátaniuk minden olyan információt és dokumentációt, amely annak igazolásához szükséges, hogy az elem, illetve akkumulátor megfelel a 6–10. cikknek, valamint a 12., 13. és 14. cikkben meghatározott követelményeknek. Az említett információkat és dokumentációt elektronikus formátumban és kérésre papírformátumban kell rendelkezésre bocsátani. A nemzeti hatóság kérésére az előállítóknak együtt kell működniük e hatósággal az általuk forgalomba hozott vagy üzembe helyezett elemek, illetve akkumulátorok jelentette kockázatok kiküszöbölése érdekében hozott minden intézkedés tekintetében.

(11)   E rendelet alkalmazásában előállítónak kell tekinteni azon gazdasági szereplőket, amelyek újrahasználatra való előkészítést, újrapozícionálásra való előkészítést, újrapozícionálást vagy újragyártást végeznek, és olyan elemet, illetve akkumulátort hoznak forgalomba vagy helyeznek üzembe, amely átesett az említett műveletek bármelyikén.

(1)   Az előállítók írásbeli meghatalmazással kijelölhetnek egy meghatalmazott képviselőt.

A meghatalmazott képviselő megbízása csak abban az esetben tekinthető érvényesnek, ha azt a meghatalmazott képviselő írásban elfogadja.

(2)   A 38. cikk (1) bekezdésében és a 48–52. cikkben meghatározott kötelezettségek és a műszaki dokumentáció elkészítésére vonatkozó kötelezettség nem képezhetik a meghatalmazott képviselő megbízásának részét.

(3)   A meghatalmazott képviselők az előállítótól kapott megbízásban meghatározott feladatokat látják el. A meghatalmazott képviselőnek rendelkeznie kell a megbízásban meghatározott feladatok elvégzéséhez szükséges megfelelő eszközökkel. A meghatalmazott képviselőnek kérésre meg kell küldenie a piacfelügyeleti hatóság részére a megbízás egy példányát, az említett hatóság által meghatározott valamely uniós nyelven. A megbízásban szerepelniük kell legalább a következő feladatoknak:

(4)   Amennyiben az elem, illetve akkumulátor kockázatot jelent, a meghatalmazott képviselőknek haladéktalanul tájékoztatniuk kell erről a piacfelügyeleti hatóságot.

(1)   Az importőrök kizárólag olyan elemet, illetve akkumulátort hozhatnak forgalomba, amely megfelel a 6–10. cikknek, valamint a 12., a 13. és a 14. cikknek.

(2)   Az importőröknek az elem, illetve akkumulátor forgalomba hozatala előtt ellenőrizniük kell a következőket:

Amennyiben az importőr úgy ítéli meg, vagy okkal feltételezi, hogy az elem, illetve akkumulátor nem felel meg a 6–10. cikknek, valamint a 12., 13. és 14. cikknek, az importőr addig nem hozhatja forgalomba az említett elemet, illetve akkumulátort, amíg azt nem tették megfelelővé. Továbbá kockázatot jelentő elem, illetve akkumulátor esetében az importőrnek értesítenie kell az előállítót és a piacfelügyeleti hatóságokat, részletesen ismertetve a meg nem felelést és bármely meghozott korrekciós intézkedést.

(3)   Az importőröknek az elemen, illetve akkumulátoron fel kell tüntetniük a nevüket, a bejegyzett kereskedelmi nevüket vagy a bejegyzett védjegyüket, a postai címüket, megjelölve egyetlen kapcsolattartási pontot, és ha rendelkezésre áll, az internetes és e-mail-címüket. Amennyiben ez nem lehetséges, az előírt információkat a csomagoláson vagy az elemet, illetve akkumulátort kísérő dokumentumban kell feltüntetni. Az elérhetőségi adatokat az elem, illetve akkumulátor forgalomba hozatala szerinti tagállam által meghatározott, a végfelhasználók számára könnyen érthető nyelven vagy nyelveken kell feltüntetni, továbbá azoknak egyértelműeknek, érthetőknek és olvashatóknak kell lenniük.

(4)   Az importőröknek biztosítaniuk kell, hogy amíg az elem, illetve akkumulátor az ő felelősségük alá tartozik, a raktározási vagy a szállítási feltételek ne veszélyeztessék annak a 6–10. cikknek, valamint a 12., 13. és 14. cikknek való megfelelését.

(5)   Az importőrök – amennyiben az elem, illetve akkumulátor által jelentett kockázatokra tekintettel helyénvalónak ítélik – az emberi egészség védelme és a fogyasztók biztonsága érdekében vizsgálatot végeznek a forgalmazott elemek egy mintáján, kivizsgálják a panaszokat és szükség esetén nyilvántartást vezetnek azokról, valamint a nem megfelelő elemekről, illetve akkumulátorokról és a termékvisszahívásokról, továbbá folyamatosan tájékoztatják a forgalmazókat az ilyen figyelemmel kísérésről.

(6)   Amennyiben az importőrök úgy vélik, vagy okuk van feltételezni, hogy az általuk forgalomba hozott elemek, illetve akkumulátorok nem felelnek meg a 6–10. cikknek, valamint a 12., 13. és 14. cikknek, haladéktalanul meg kell hozniuk az említett elem, illetve akkumulátor megfelelőségének biztosításához, vagy adott esetben a forgalomból való kivonásához vagy visszahívásához szükséges korrekciós intézkedéseket. Továbbá kockázatot jelentő elem, illetve akkumulátor esetében az importőröknek erről haladéktalanul értesíteniük kell azon tagállam piacfelügyeleti hatóságát, ahol az elemet, illetve akkumulátort forgalmazzák, részletesen ismertetve különösen a meg nem felelést és bármely meghozott korrekciós intézkedést.

(7)   Az importőröknek az elem, illetve akkumulátor forgalomba hozatala után 10 évig a nemzeti hatóságok számára elérhetően kell tartaniuk az EU-megfelelőségi nyilatkozat egy példányát, és biztosítaniuk kell azt, hogy a VIII. mellékletben említett műszaki dokumentációt kérésre az említett hatóságok rendelkezésére bocsássák.

(8)   Az importőröknek valamely nemzeti hatóság megindokolt kérésére, az említett hatóság által könnyen érthető nyelven vagy nyelveken annak rendelkezésére kell bocsátaniuk minden olyan információt és dokumentációt, amely annak igazolásához szükséges, hogy az elem, illetve akkumulátor megfelel a 6–10. cikknek, valamint a 12., 13. és 14. cikknek. Az említett információkat és dokumentációt elektronikus formátumban és kérésre papírformátumban kell rendelkezésre bocsátani. A nemzeti hatóság kérésére az importőröknek együtt kell működniük e hatósággal az általuk forgalomba hozott elemek, illetve akkumulátorok jelentette kockázatok kiküszöbölése érdekében hozott minden intézkedés tekintetében.

(1)   Az elemek, illetve akkumulátorok forgalmazásakor a forgalmazóknak kellő gondossággal kell eljárniuk az e rendeletben foglalt követelmények vonatkozásában.

(2)   A forgalmazóknak az elem, illetve akkumulátor forgalmazása előtt ellenőrizniük kell, hogy:

(3)   Amennyiben a forgalmazó úgy ítéli meg, vagy okkal feltételezi, hogy az elem, illetve akkumulátor nem felel meg a 6–10. cikknek vagy a 12., 13. vagy 14. cikknek, a forgalmazó addig nem forgalmazhatja az elemet, illetve akkumulátort, amíg azt nem tették megfelelővé. Továbbá kockázatot jelentő elem, illetve akkumulátor esetében a forgalmazónak tájékoztatnia kell az előállítót vagy az importőrt, valamint a piacfelügyeleti hatóságokat.

(4)   A forgalmazónak biztosítania kell, hogy amíg az elem, illetve akkumulátor az ő felelőssége alá tartozik, a raktározási vagy a szállítási feltételek ne veszélyeztessék annak a 6–10. cikknek, valamint a 12., 13. és 14. cikknek való megfelelését.

(5)   Amennyiben a forgalmazó úgy véli, vagy oka van feltételezni, hogy az általa forgalmazott elemek, illetve akkumulátorok nem felelnek meg a 6–10. cikknek vagy a 12., 13. vagy 14. cikknek, gondoskodnia kell az említett elem, illetve akkumulátor megfelelőségének biztosítását, vagy adott esetben a forgalomból való kivonását vagy a visszahívását célzó szükséges korrekciós intézkedések meghozataláról. Továbbá kockázatot jelentő elem, illetve akkumulátor esetében a forgalmazónak haladéktalanul tájékoztatnia kell azon tagállam piacfelügyeleti hatóságait, ahol az elemet, illetve akkumulátort forgalmazza, részletesen ismertetve különösen a meg nem felelést és bármely meghozott korrekciós intézkedést.

(6)   A forgalmazóknak valamely nemzeti hatóság megindokolt kérésére, az adott nemzeti hatóság által könnyen érthető nyelven vagy nyelveken annak rendelkezésére kell bocsátaniuk minden olyan információt és dokumentációt, amely annak igazolásához szükséges, hogy az elem, illetve akkumulátor megfelel a 6–10. cikknek, valamint a 12., 13. és 14. cikknek. Az említett információkat és dokumentációt elektronikus formátumban és kérésre papírformátumban kell rendelkezésre bocsátani. A nemzeti hatóság kérésére a forgalmazóknak együtt kell működniük e hatósággal az általuk forgalmazott elemek, illetve akkumulátorok jelentette kockázatok kiküszöbölése érdekében hozott minden intézkedés tekintetében.

(1)   Az újrahasználatra való előkészítés, újrapozícionálásra való előkészítés, újrapozícionálás vagy újragyártás tárgyát képező elemeket, illetve akkumulátorokat forgalomba hozó vagy üzembe helyező gazdasági szereplőknek biztosítaniuk kell, hogy a megfelelő minőség-ellenőrzési és biztonsági utasítások szerint végezzék el az említett elemek, illetve akkumulátorok és olyan összetevőik vizsgálatát, teljesítményvizsgálatát, csomagolását és szállítását, amelyekre e műveletek bármelyike alkalmazandó.

(2)   Az újrahasználatra való előkészítés, újrapozícionálásra való előkészítés, újrapozícionálás vagy újragyártás tárgyát képező elemeket, illetve akkumulátorokat forgalomba hozó vagy üzembe helyező gazdasági szereplőknek biztosítaniuk kell, hogy az elem, illetve akkumulátor megfeleljen az e rendeletben foglalt követelményeknek, továbbá a termékekre, a környezetre és az emberi egészség védelmére, valamint a közlekedésbiztonságra vonatkozó, egyéb uniós jogszabályokban foglalt releváns követelményeknek, annak figyelembevételével, hogy az említett műveletek eredményeként az elem, illetve akkumulátor más elem- illetve akkumulátorkategóriába tartozhat. Újragyártási műveletek esetén az ilyen gazdasági szereplőknek kérésre a piacfelügyeleti hatóságok rendelkezésére kell bocsátaniuk az annak igazolásához szükséges dokumentációt, hogy az elem, illetve az akkumulátor az e rendelet szerinti újragyártás tárgyát képezte.

(1)   Valamely nemzeti hatóság kérésére a gazdasági szereplőknek a piacfelügyeleti hatóságok részére biztosítaniuk kell a következő információkat:

(2)   A gazdasági szereplőknek az elem, illetve akkumulátor részükre történő szolgáltatását követően 10 évig, vagy az elem, illetve akkumulátor általuk történő szolgáltatását követően 10 évig biztosítaniuk kell, hogy képesek az (1) bekezdésben említett információk nyújtására.

(1)   2025. augusztus 18-tól az elemeket, illetve akkumulátorokat forgalomba hozó vagy üzembe helyező gazdasági szereplőknek teljesíteniük kell az e cikk (2) és (3) bekezdésében, és a 49., az 50. és az 52. cikkben megállapított, a kellő gondosságra vonatkozó kötelezettségeket, továbbá e célból az elemekre, illetve akkumulátorokra irányuló kellő gondosságra vonatkozó politikákat kell kidolgozniuk és végrehajtaniuk.

(2)   Az e cikk (1) bekezdésében említett gazdasági szereplőknek az elemekre, illetve akkumulátorokra irányuló kellő gondosságra vonatkozó politikájukat egy bejelentett szervezettel ellenőriztetniük kell az 51. cikkel összhangban (a továbbiakban: harmadik fél általi ellenőrzés), és az említett bejelentett szervezettel rendszeres időközönként auditáltatniuk kell annak biztosítása érdekében, hogy az elemekre, illetve akkumulátorokra irányuló kellő gondosságra vonatkozó politikákat a 49., az 50. és az 52. cikkel összhangban tartsák fenn és alkalmazzák. A bejelentett szervezetnek auditjelentést kell nyújtania az auditált gazdasági szereplő számára.

(3)   Az e cikk (1) bekezdésében említett gazdasági szereplőknek az elemekre, illetve akkumulátorokra irányuló kellő gondosságra vonatkozó releváns politika szerint gyártott utolsó elem, illetve akkumulátor forgalomba hozatalát követően 10 évig meg kell őrizniük a 49., az 50. és az 52. cikkben megállapított kötelezettségek általuk történt teljesítését igazoló dokumentációt, ideértve az 51. cikkben említett ellenőrzési jelentést és jóváhagyó határozatot, valamint az e cikk (2) bekezdésében említett auditjelentéseket is.

(4)   A gazdasági szereplők által az elemekre, illetve akkumulátorokra irányuló kellő gondosságra vonatkozó politikáikért viselt egyéni felelősség sérelme nélkül, az e cikk (1) bekezdésében említett gazdasági szereplők a 48., a 49., az 50. és az 52. cikkben megállapított követelményeknek való megfelelés céljából együttműködhetnek más szereplőkkel, többek között az e rendelet alapján elismert, a kellő gondosságra vonatkozó rendszerek révén.

(5)   A Bizottság 2025. február 18-ig – különösen a X. melléklet 3. és 4. pontjában említett nemzetközi jogi eszközökkel összhangban – iránymutatást tesz közzé a 49. és az 50. cikkben meghatározott, a kellő gondosságra vonatkozó követelményeknek a X. melléklet 2. pontjában említett kockázatok tekintetében történő alkalmazására vonatkozóan.

(6)   A tagállamok annak érdekében, hogy tájékoztatást és támogatást nyújtsanak a gazdasági szereplőknek az e rendelet szerinti, a kellő gondosságra vonatkozó kötelezettségek teljesítéséhez, egyénileg vagy közösen külön e célra szolgáló honlapokat, platformokat vagy portálokat hozhatnak létre és működtethetnek.

(7)   A Bizottság kiegészítheti a tagállamok (6) bekezdésben említett támogatási intézkedéseit azáltal, hogy épít a kellő gondosságnak az Unióban és harmadik országokban történő támogatását célzó meglévő uniós fellépésre, valamint új intézkedéseket dolgozhat ki annak érdekében, hogy segítséget nyújtson a gazdasági szereplőknek az e rendelet alapján fennálló kötelezettségeik teljesítéséhez.

(8)   A Bizottság rendszeresen értékeli, hogy szükség van-e a nyersanyagok és a kockázati kategóriák X. mellékletben foglalt jegyzékének naprakésszé tételére.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 89. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a következők céljából:

(1)   A 48. cikk (1) bekezdésében említett minden egyes gazdasági szereplő:

(2)   Az (1) bekezdés d) pontjában említett rendszert olyan dokumentációval kell alátámasztani, amely legalább a következő információkat biztosítja:

Az első albekezdés e) pontjában említett, harmadik fél által készített ellenőrzési jelentéseket az 50. cikk (3) bekezdésében említett beszállítóknak hozzáférhetővé kell tenniük az ellátási lánc downstream gazdasági szereplői számára.

(1)   A 48. cikk (1) bekezdésében említett gazdasági szereplőnek:

(2)   Ha a 48. cikk (1) bekezdésében említett gazdasági szereplő kockázatenyhítési erőfeszítéseket tesz, miközben a kereskedést folytatja vagy ideiglenesen felfüggeszti, konzultálnia kell a beszállítókkal és az érintett érdekelt felekkel, többek között helyi és nemzeti kormányzati hatóságokkal, nemzetközi vagy civil társadalmi szervezetekkel, valamint érintett harmadik felekkel – így például helyi közösségekkel – mielőtt az e cikk (1) bekezdése b) pontjának iii. alpontjában említett kockázatkezelési tervben mérhető kockázatenyhítésre irányuló stratégiát alakít ki.

(3)   A 48. cikk (1) bekezdésében említett gazdasági szereplőnek azonosítania és értékelnie kell a X. melléklet 2. pontjában felsorolt kockázati kategóriákhoz tartozó káros hatások valószínűségét az ellátási láncában. Az említett gazdasági szereplőnek saját kockázatkezelési rendszereinek részeként azonosítania és értékelnie kell az ellátási láncában jelentkező kockázatokat. A gazdasági szereplőnek az 51. cikk szerinti bejelentett szervezeten keresztül el kell végeznie a saját láncaival kapcsolatos kellő gondosság harmadik fél általi ellenőrzését. A gazdasági szereplő felhasználhatja az említett láncban részt vevő beszállítók által e fejezetnek megfelelően végrehajtott, az elemekre, illetve akkumulátorokra irányuló kellő gondosságra vonatkozó politikákról egy ilyen bejelentett szervezet által harmadik félként az 51. cikk (2) bekezdése alapján kiadott ellenőrzési jelentéseket. A gazdasági szereplő az említett, harmadik fél által készített ellenőrzési jelentéseket adott esetben az említett beszállítók kellő gondosságra vonatkozó gyakorlatainak értékelésére is felhasználhatja.

(4)   A 48. cikk (1) bekezdésében említett gazdasági szereplőnek be kell számolnia az e cikk (3) bekezdésében említett kockázatértékelés során tett megállapításokról a 49. cikk (1) bekezdésének c) pontjával összhangban felelősséggel megbízott felső vezetés részére, és végre kell hajtania az e cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett stratégiát.

(1)   A bejelentett szervezetnek harmadik fél általi ellenőrzéseket kell végeznie. Az ilyen harmadik fél általi ellenőrzések:

(2)   A bejelentett szervezetnek olyan ellenőrzési jelentést kell készítenie, amelyben rögzíti az e cikk (1) bekezdésével összhangban folytatott tevékenységeket és azok eredményeit. Amennyiben a 48. cikkben említett, az elemekre, illetve akkumulátorokra irányuló kellő gondosságra vonatkozó politikák teljesítik a 49., az 50. és az 52.cikkben megállapított kötelezettségeket, a bejelentett szervezet jóváhagyó határozatot bocsát ki.

(1)   A 48. cikk (1) bekezdésében említett gazdasági szereplőnek kérésre a tagállami piacfelügyeleti vagy egyéb hatóságok rendelkezésére kell bocsátania az 51. cikkel összhangban kibocsátott ellenőrzési jelentést, illetve jóváhagyó határozatot, a 48. cikk (2) bekezdésében említett auditjelentést, valamint a kellő gondosságra vonatkozó – a Bizottság által az 53. cikknek megfelelően elismert – rendszernek való megfelelést igazoló, rendelkezésre álló bizonyítékokat.

(2)   A 48. cikk (1) bekezdésében említett gazdasági szereplőnek a vele közvetlen kapcsolatban lévő downstream vevők rendelkezésére kell bocsátania az elemekre, illetve akkumulátorokra irányuló kellő gondosságra vonatkozó politika alapján szerzett és őrzött valamennyi releváns információt, kellő figyelemmel az üzleti titoktartásra és egyéb versenyszempontokra.

(3)   A 48. cikk (1) bekezdésében említett gazdasági szereplőnek évente felül kell vizsgálnia és – többek között az interneten is – nyilvánosan hozzáférhetővé kell tennie az elemekre, illetve akkumulátorokra irányuló kellő gondosságra vonatkozó politikájáról szóló jelentést. Az említett jelentésnek – a végfelhasználók számára közérthető módon, valamint az érintett elemek, illetve akkumulátorok egyértelmű meghatározásával – tartalmaznia kell az azon lépésekre vonatkozó adatokat és információkat, amelyeket az említett gazdasági szereplő a 49. és 50. cikkben foglalt követelményeknek való megfelelés érdekében tett – ideértve a X. melléklet 2. pontjában felsorolt kockázati kategóriákhoz tartozó jelentős káros hatásokra vonatkozó megállapításokat, és azt, hogy azokat hogyan kezelte –, valamint az 51. cikkel összhangban elvégzett, harmadik fél általi ellenőrzésekről készült összefoglaló jelentést, ideértve a bejelentett szervezet nevét, kellő figyelemmel az üzleti titoktartásra és egyéb versenyszempontokra. Az említett jelentésnek adott esetben ki kell terjednie az elemekben, illetve akkumulátorokban jelen lévő nyersanyagok beszerzésével, feldolgozásával és kereskedésével kapcsolatban a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésre, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételére és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosítására is.

(4)   Amennyiben a 48. cikk (1) bekezdésében említett gazdasági szereplő igazolni tudja, hogy a X. melléklet 1. pontjában felsorolt, az elemekben, illetve akkumulátorokban jelen lévő nyersanyagok újrafeldolgozott forrásokból származnak, észszerű részletességgel nyilvánosságra kell hoznia megállapításait, kellő figyelemmel az üzleti titoktartásra és egyéb versenyszempontokra.

(1)   A kellő gondosságra vonatkozó rendszereket létrehozó és felügyelő kormányok, iparszövetségek és érdekelt szervezetek csoportosulásai (a továbbiakban: rendszertulajdonosok) kérelmezhetik a kellő gondosságra vonatkozó rendszereiknek a Bizottság általi elismerését. A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy végrehajtási jogi aktusokat fogadjon el, amelyekben megállapítja az azon információkkal kapcsolatos követelményeket, amelyeknek az elismerés iránti kérelemben szerepelniük kell. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 90. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(2)   Amennyiben az e cikk (1) bekezdése alapján nyújtott bizonyítékok és információk alapján a Bizottság megállapítja, hogy a szóban forgó bekezdésben említett, a kellő gondosságra vonatkozó rendszer lehetővé teszi, hogy a gazdasági szereplők teljesítsék a 48., a 49., az 50. és az 52. cikkben megállapított követelményeket, végrehajtási jogi aktust fogad el, amely megadja az említett rendszernek az e rendeletben foglalt követelményekkel való egyenértékűség elismerését. Az említett végrehajtási jogi aktus elfogadása előtt konzultálni kell az OECD Felelős Üzleti Magatartás Központjával. E végrehajtási jogi aktust a 90. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

A kellő gondosságra vonatkozó rendszer elismeréséről való döntés során a Bizottság figyelembe veszi az adott rendszer hatálya alá tartozó, az iparágban alkalmazott különböző gyakorlatokat, továbbá tekintettel van a rendszer keretében a kockázatok azonosítása érdekében alkalmazott kockázatalapú megközelítésre és módszerre.

(3)   A Bizottság a 89. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el, amelyekben meghatározza azon kritériumokat és módszertant, amelyek szerint a Bizottság e cikk (2) bekezdésével összhangban megállapítja, a kellő gondosságra vonatkozó rendszerek lehetővé teszik-e, hogy a gazdasági szereplők teljesítsék a 48., a 49., az 50. és az 52. cikkben megállapított követelményeket. A Bizottság adott esetben rendszeres időközönként azt is ellenőrzi, hogy a kellő gondosságra vonatkozó elismert rendszerek továbbra is teljesítik-e az e cikk (2) bekezdése alapján elfogadott, az egyenértékűség elismerésére vonatkozó határozathoz vezető kritériumokat.

(4)   A kellő gondosságra vonatkozó azon rendszer tulajdonosának, amelynek a (2) bekezdésnek megfelelően megadták az egyenértékűség elismerését, haladéktalanul tájékoztatnia kell a Bizottságot az említett rendszert érintő változtatásokról vagy aktualizálásokról. A Bizottság értékeli, hogy az ilyen változtatások vagy aktualizálások befolyásolják-e az említett rendszer egyenértékűségének elismerését, és megfelelő intézkedéseket hoz.

(5)   Ha bizonyíték van arra, hogy az e cikk (2) bekezdésének megfelelően elismert valamely rendszert alkalmazó gazdasági szereplők ismételten vagy jelentős mértékben elmulasztották teljesíteni a 48., a 49., az 50. és az 52. cikkben megállapított követelményeket, a Bizottság a kellő gondosságra vonatkozó elismert rendszer tulajdonosával konzultálva megvizsgálja, hogy az említett esetek rendszerhiányosságokat jeleznek-e.

(6)   Amennyiben a Bizottság azonosítja a 48., a 49., az 50. és az 52. cikkben foglalt követelményeknek való meg nem felelést vagy a kellő gondosságra vonatkozó valamely elismert rendszer hiányosságait, megfelelő időszakot engedélyezhet a rendszer tulajdonosának korrekciós intézkedések meghozatalára.

(7)   Amennyiben a rendszertulajdonos elmulasztja vagy megtagadja a szükséges korrekciós intézkedések meghozatalát, és amennyiben a Bizottság megállapítja, hogy az e cikk (6) bekezdésében említett mulasztás vagy hiányosságok veszélyeztetik a rendszert alkalmazó, a 48. cikk (1) bekezdésében említett gazdasági szereplőnek a 48., a 49., az 50. és az 52. cikkben foglalt követelményeknek való megfelelési képességét, vagy amennyiben a rendszert alkalmazó gazdasági szereplők általi meg nem felelés ismételt vagy jelentős eseteit rendszerhiányosságok okozzák, a Bizottság végrehajtási jogi aktust fogad el, amellyel visszavonja a rendszer egyenértékűségének elismerését. Ezt a végrehajtási jogi aktust a 90. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(8)   A Bizottság létrehozza és folyamatosan frissíti a kellő gondosságra vonatkozó elismert rendszerek nyilvántartását. Ezt a nyilvántartást nyilvánosan hozzáférhetővé kell tenni az interneten.

(1)   A tagállamok kijelölnek egy vagy több illetékes hatóságot, amely felelős az e fejezet szerinti kötelezettségekért, különösen annak figyelemmel kíséréséért és ellenőrzéséért, hogy a gyártók és a gyártói felelősségi szervezetek teljesítik-e-az e fejezet szerinti kötelezettségeiket.

(2)   Mindegyik tagállam kijelölhet az (1) bekezdésben említett illetékes hatóságok közül egy kapcsolattartó pontot is a Bizottsággal a (4) bekezdés alapján folytatott kommunikáció céljából.

(3)   A tagállamok meghatározzák az illetékes hatóság vagy hatóságok szervezetére és működésére vonatkozó részletes szabályokat, ideértve a következőket célzó igazgatási és eljárási szabályokat:

(4)   A tagállamok 2025. november 18-ig értesítik a Bizottságot az (1) bekezdés alapján kijelölt illetékes hatóságok nevéről és címéről. A tagállamok indokolatlan késedelem nélkül tájékoztatják a Bizottságot ezen illetékes hatóságok nevében vagy címében bekövetkező bármely változásról.

(1)   A tagállamok létrehozzák a gyártók nyilvántartását, amely annak figyelemmel kísérésére szolgál, hogy a gyártók megfelelnek-e az e fejezetben foglalt követelményeknek.

(2)   A gyártóknak be kell jegyeztetniük magukat az (1) bekezdésben említett nyilvántartásba. E célból nyilvántartásba vételi kérelmet kell benyújtaniuk minden olyan tagállamban, ahol első alkalommal forgalmaznak elemet, illetve akkumulátort.

A gyártóknak a nyilvántartásba vételi kérelmet a (9) bekezdés a) pontjában említett elektronikus adatfeldolgozó rendszeren keresztül kell benyújtaniuk.

A gyártók csak akkor forgalmazhatnak – többek között készülékekbe, könnyű szállítóeszközökbe vagy egyéb járművekbe beépített – elemeket, illetve akkumulátorokat valamely tagállamban, ha az említett tagállamban nyilvántartásba vették őket, vagy – meghatalmazás esetén – a kiterjesztett gyártói felelősség tekintetében meghatalmazott képviselőiket.

(3)   A nyilvántartásba vételi kérelemnek a következő információkat kell tartalmaznia:

(4)   E cikk (3) bekezdésének sérelme nélkül, az említett bekezdés d) pontjában meghatározott információkat az e cikk (3) bekezdése szerinti nyilvántartásba vételi kérelemben vagy az 58. cikk szerinti engedélyezési kérelemben kell megadni. Az ilyen engedélyezési kérelemnek tartalmaznia kell legalább a kiterjesztett gyártói felelősségre vonatkozó kötelezettségek egyéni vagy kollektív teljesítésére vonatkozó információkat.

(5)   A tagállamok, amennyiben szükséges, további információkat vagy dokumentumokat kérhetnek a gyártók nyilvántartásának hatékony módon történő használata érdekében.

(6)   Amennyiben a gyártó az 57. cikk (1) bekezdésének megfelelően gyártói felelősségi szervezetet jelölt ki, az e cikk szerinti kötelezettségeket az említett szervezetnek értelemszerűen teljesítenie kell, hacsak a tagállam másként nem rendelkezik.

(7)   Az e cikk szerinti kötelezettségeket – a gyártó nevében – a kiterjesztett gyártói felelősség tekintetében meghatalmazott képviselő is teljesítheti.

Amennyiben az e cikk szerinti kötelezettségeket – a gyártó nevében – a kiterjesztett gyártói felelősség tekintetében meghatalmazott olyan képviselő teljesíti, aki egynél több gyártót képvisel, a (3) bekezdés alapján előírt információkon kívül az említett meghatalmazott képviselőnek külön-külön fel kell tüntetnie minden egyes képviselt gyártó nevét és elérhetőségi adatait is.

(8)   A tagállamok dönthetnek úgy, hogy az e cikk szerinti nyilvántartásba vételi eljárás és az 58. cikk szerinti engedélyezési eljárás egyetlen eljárásnak minősül, feltéve, hogy a kérelem megfelel az e cikk (3)–(7) bekezdésében foglalt követelményeknek.

(9)   Az illetékes hatóság:

(10)   Az illetékes hatóság:

(11)   Az illetékes hatóság megtagadhatja, hogy nyilvántartásba vegye a gyártót, vagy visszavonhatja a gyártó nyilvántartásba vételét, amennyiben nem nyújtják be a (3) bekezdésben említett információkat és a kapcsolódó igazoló dokumentumokat, vagy azok nem elégségesek, vagy amennyiben a gyártó többé nem felel meg a (3) bekezdés d) pontjában meghatározott követelményeknek.

Az illetékes hatóságnak vissza kell vonnia a gyártó nyilvántartásba vételét, ha az megszűnt létezni.

(12)   A gyártónak vagy adott esetben a kiterjesztett gyártói felelősség tekintetében meghatalmazott képviselőnek vagy a képviselt gyártók által kijelölt gyártói felelősségi szervezetnek indokolatlan késedelem nélkül értesítenie kell az illetékes hatóságot a nyilvántartásban szereplő információkban bekövetkezett változásokról, valamint a nyilvántartásban említett elemek, illetve akkumulátorok tagállam területén történő forgalmazásának állandó megszüntetéséről.

(13)   Amennyiben a gyártók nyilvántartásában szereplő információk nyilvánosan nem hozzáférhetők, a tagállamok biztosítják, hogy az online platformokat üzemeltető azon szolgáltatók, amelyek lehetővé teszik, hogy a fogyasztók távollevők közötti szerződéseket kössenek a gyártókkal, díjmentesen hozzáférjenek a nyilvántartásban szereplő információkhoz.

(1)   A gyártóknak kiterjesztett gyártói felelősséget kell viselniük az általuk valamely tagállam területén első alkalommal forgalmazott elemekért, illetve akkumulátorokért. Az ilyen gyártóknak meg kell felelniük a 2008/98/EK irányelv 8. és 8a. cikkében, valamint az e fejezetben foglalt követelményeknek.

(2)   Az újrahasználatra való előkészítésből, újrapozícionálásra való előkészítésből, újrapozícionálásból vagy újragyártásból származó elemet, illetve akkumulátort valamely tagállam területén első alkalommal forgalmazó gazdasági szereplőt e rendelet alkalmazásában az ilyen elem, illetve akkumulátor gyártójának kell tekinteni, és kiterjesztett gyártói felelősség terheli.

(3)   A 3. cikk 47. pontjának d) alpontjában meghatározott gyártónak minden olyan tagállamban, amelyben elemeket, illetve akkumulátorokat értékesít, ki kell jelölnie egy, a kiterjesztett gyártói felelősség tekintetében meghatalmazott képviselőt. Az ilyen kijelölést írásbeli meghatalmazással kell megtenni.

(4)   A gyártó által fizetendő pénzügyi hozzájárulásnak fedeznie kell a gyártó által az érintett tagállamban forgalmazott termékekre vonatkozó következő költségeket:

(5)   Az olyan elemek, illetve akkumulátorok forgalmazása esetén, amelyek újrahasználatra való előkészítés, újrapozícionálásra való előkészítés, újrapozícionálás vagy újragyártás tárgyát képezték, mind az eredeti elemek, illetve akkumulátorok gyártói, mind az említett műveletek eredményeként forgalmazott elemek, illetve akkumulátorok gyártói létrehozhatnak és kiigazíthatnak egy költségmegosztási mechanizmust – a költségeknek a különböző gyártók közötti tényleges megoszlása alapján – a (4) bekezdés a), c) és d) pontjában említett költségek tekintetében.

Amennyiben a (2) bekezdésben említett elemre, illetve akkumulátorra egynél több kiterjesztett gyártói felelősség vonatkozik, az elemet, illetve akkumulátort forgalmazó első gyártót nem terhelik többletköltségek az ilyen költségmegosztási mechanizmus eredményeként.

A Bizottság elősegíti az ilyen költségmegosztási mechanizmusokkal kapcsolatos információk és bevált gyakorlatok tagállamok közötti cseréjét.

(1)   A gyártóknak lehetőségük van arra, hogy az 58. cikknek megfelelően engedélyezett gyártói felelősségi szervezetet jelöljenek ki annak érdekében, hogy a nevükben teljesítse a kiterjesztett gyártói felelősségre vonatkozó kötelezettségeket. A tagállamok intézkedéseket hozhatnak a gyártói felelősségi szervezet kijelölésének kötelezővé tétele érdekében. Az ilyen intézkedéseket meg kell indokolni a forgalomba hozott elemek, illetve akkumulátorok adott kategóriájának sajátos jellemzői és a kapcsolódó hulladékgazdálkodási jellemzők alapján.

(2)   A kiterjesztett gyártói felelősségre vonatkozó követelmények kollektív teljesítése esetén a gyártói felelősségi szervezeteknek biztosítaniuk kell a gyártók számára az egyenlő bánásmódot, függetlenül származásuktól vagy méretüktől, anélkül, hogy aránytalan terhet rónának az elemeket, illetve akkumulátorokat kis mennyiségben gyártókra, ideértve a kis- és középvállalkozásokat is. A gyártói felelősségi szervezeteknek biztosítaniuk kell azt is, hogy a gyártók által részükre fizetett pénzügyi hozzájárulások:

(3)   Amennyiben valamely tagállamban több gyártói felelősségi szervezet rendelkezik engedéllyel a kiterjesztett gyártói felelősségre vonatkozó kötelezettségeknek a gyártók nevében történő teljesítésére, a tagállam egész területén biztosítaniuk kell az 59. cikk (1) bekezdésében, a 60. cikk (1) bekezdésében és a 61. cikk (1) bekezdésében említett tevékenységek általi lefedettséget. A tagállamok kijelölik az illetékes hatóságot vagy kijelölnek egy független harmadik felet annak biztosítására, hogy a gyártói felelősségi szervezetek összehangolt módon teljesítsék kötelezettségeiket.

(4)   A gyártói felelősségi szervezeteknek biztosítaniuk kell a birtokukban lévő adatok bizalmas kezelését a védett információk vagy az egyes gyártókhoz vagy azok kiterjesztett gyártói felelősség tekintetében meghatalmazott képviselőihez közvetlenül visszavezethető információk tekintetében.

(5)   A 2008/98/EK irányelv 8a. cikke (3) bekezdésének e) pontjában említett információk mellett a gyártói felelősségi szervezeteknek – a kereskedelmi és ipari titoktartásra is figyelemmel – a honlapjukon évente legalább egy alkalommal közzé kell tenniük a hulladékelemek, illetve -akkumulátorok elkülönített gyűjtési arányára, az újrafeldolgozási hatékonysági mutatókra és az anyagában történő hasznosítás szintjeire vonatkozó információkat azon gyártók vonatkozásában, amelyek a gyártói felelősségi szervezetet kijelölték.

(6)   Az (5) bekezdésben említett információk mellett a gyártói felelősségi szervezeteknek nyilvánosságra kell hozniuk a (8) bekezdéssel összhangban kiválasztott, hulladékgazdálkodással foglalkozó szereplők kiválasztási eljárására vonatkozó információkat.

(7)   Amennyiben a belső piac torzulásának elkerüléséhez szükséges, a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy végrehajtási jogi aktust fogadjon el az e cikk (2) bekezdésének a) pontjának alkalmazására vonatkozó kritériumok meghatározása céljából. Ez a végrehajtási jogi aktus nem vonatkozhat a hozzájárulások mértékének pontos meghatározására, és azt a 90. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(8)   A hulladékgazdálkodással foglalkozó szereplőket a gyártók vagy a gyártói felelősségi szervezetek által lefolytatott, átlátható odaítélési kritériumokon alapuló, megkülönböztetéstől mentes kiválasztási eljárásnak kell alávetni, amely nem ró aránytalan terhet a kis- és középvállalkozásokra.

(1)   A kiterjesztett gyártói felelősségre vonatkozó kötelezettségek egyéni teljesítése esetén a gyártónak és a kiterjesztett gyártói felelősségre vonatkozó kötelezettségek kollektív teljesítése esetén a kijelölt gyártói felelősségi szervezeteknek a kiterjesztett gyártói felelősség teljesítésére vonatkozó engedélyt kell kérniük az illetékes hatóságtól.

(2)   Az engedély csak akkor adható meg, amennyiben igazolják:

(3)   A tagállamok az 54. cikk (3) bekezdésének b) pontjában említett közigazgatási és eljárási szabályokat megállapító intézkedéseikben részletesen ismertetik az engedélyezési eljárást, amely eltérő lehet aszerint, hogy a kiterjesztett gyártói felelősségre vonatkozó kötelezettségek egyéni vagy kollektív teljesítésére vonatkoznak-e, valamint a gyártók vagy a gyártói felelősségi szervezetek megfelelése ellenőrzésének módozatait, ideértve a gyártók vagy a gyártói felelősségi szervezetek által e célból benyújtandó információkat is. Az engedélyezési eljárásnak tartalmaznia kell az 59. cikk (1) és (2) bekezdésében, valamint a 60. cikk (1), (2) és (4) bekezdésében megállapított követelményeknek való megfelelés biztosítása érdekében bevezetett intézkedések ellenőrzésére vonatkozó követelményeket, továbbá ezen ellenőrzés határidejét, amely nem haladhatja meg a hiánytalan kérelmezési dokumentáció benyújtásától számított 12 hetet. Az ellenőrzést független szakértő is elvégezheti, akinek az ellenőrzés eredményéről ellenőrzési jelentést kell kiadnia.

(4)   A gyártónak vagy a gyártói felelősségi szervezeteknek indokolatlan késedelem nélkül értesíteniük kell az illetékes hatóságot az engedélyben foglalt adatokban bekövetkezett bármely változásról, valamint bármely, az engedélyezés feltételeit érintő változásról vagy a tevékenységek állandó beszüntetéséről.

(5)   A 2008/98/EK irányelv 8a. cikke (3) bekezdésének d) pontjában előírt önellenőrzési mechanizmust rendszeresen, de legalább háromévente, valamint az illetékes hatóság kérésére el kell végezni annak ellenőrzése érdekében, hogy betartják-e az említett pontban foglalt rendelkezéseket, és hogy továbbra is teljesülnek-e az e cikk (2) bekezdésében említett engedélyezési feltételek. A gyártónak vagy a gyártói felelősségi szervezetnek kérésre be kell nyújtania az illetékes hatóság részére egy önellenőrzési jelentést és, amennyiben szükséges, a korrekciós intézkedési terv tervezetét. Az e cikk (6) bekezdése szerinti hatáskörök sérelme nélkül az illetékes hatóság észrevételeket tehet az önellenőrzési jelentéssel és a korrekciós intézkedési terv tervezetével kapcsolatban, és minden ilyen észrevételt közölnie kell a gyártóval vagy a gyártói felelősségi szervezettel. A gyártónak vagy a gyártói felelősségi szervezetnek az említett észrevételek alapján kell elkészítenie és végre hajtania a korrekciós intézkedési tervet.

(6)   Az illetékes hatóság dönthet úgy, hogy visszavonja az engedélyt, ha nem teljesülnek az 59. cikk (3) bekezdésében vagy a 60. cikk (3) bekezdésében megállapított gyűjtési célkitűzések, vagy a gyártó vagy a gyártói felelősségi szervezet többé nem teljesíti a hulladékelemek, illetve -akkumulátorok gyűjtésének és kezelésének megszervezésére vonatkozó követelményeket, vagy elmulasztja az illetékes hatóságnak történő jelentéstételt vagy az engedély feltételeit érintő bármely változás bejelentését, vagy beszüntette tevékenységeit.

(7)   A kiterjesztett gyártói felelősségre vonatkozó kötelezettségek egyéni teljesítése esetén a gyártónak és a kiterjesztett gyártói felelősség kollektív teljesítése esetén a kijelölt gyártói felelősségi szervezeteknek garanciát kell nyújtaniuk a hulladékgazdálkodási tevékenységekkel kapcsolatban a kiterjesztett gyártói felelősségre vonatkozó kötelezettségeknek való meg nem felelés esetén a gyártó vagy a gyártói felelősségi szervezet által fizetendő költségek fedezésére, ideértve a tevékenységeik állandó beszüntetését vagy a fizetésképtelenséget is. A tagállamok további követelményeket is meghatározhatnak az ilyen garanciára vonatkozóan. Az állam által működtetett gyártói felelősségi szervezet esetében ilyen garanciát lehet nyújtani másként is, mint maga a szervezet által, és arra sor kerülhet olyan állami alap formájában is, amelyet a gyártók által fizetett díjakból finanszíroznak, és amelyért a szervezetet működtető tagállam egyetemlegesen felel.

(1)   A hordozható elemek, illetve akkumulátorok gyártói vagy – az 57. cikk (1) bekezdésének megfelelő kijelölésük esetén – a gyártói felelősségi szervezetek biztosítják, hogy minden hulladékká vált hordozható elemet, illetve akkumulátort elkülönítetten gyűjtsenek – függetlenül azok jellegétől, kémiai összetételétől, állapotától, márkájától vagy származásától – azon tagállam területén, ahol első alkalommal forgalmaznak hordozható elemeket, illetve akkumulátorokat. E célból:

(2)   A hordozható elemek, illetve akkumulátorok gyártóinak vagy – az 57. cikk (1) bekezdésének megfelelő kijelölésük esetén – a gyártói felelősségi szervezeteknek biztosítaniuk kell, hogy a hulladékká vált hordozható elemek, illetve akkumulátorok visszavételi és -gyűjtési rendszere:

(3)   A hordozható elemek, illetve akkumulátorok gyártóinak vagy – az 57. cikk (1) bekezdésének megfelelő kijelölésük esetén – a gyártói felelősségi szervezeteknek el kell érniük és tartósan fenn kell tartaniuk legalább a következő, a hulladékká vált hordozható elemekre, illetve akkumulátorokra vonatkozó gyűjtési célkitűzéseket:

A gyártóknak vagy – az 57. cikk (1) bekezdésének megfelelő kijelölésük esetén – a gyártói felelősségi szervezeteknek az e bekezdésben említett gyűjtési arányokat a XI. mellékletnek megfelelően kell kiszámítaniuk.

(4)   Lehetővé kell tenni a végfelhasználók számára, hogy a (2) bekezdés a) pontjában említett gyűjtőhelyeken megválhassanak a hulladékká vált hordozható elemektől, illetve akkumulátoroktól, és nem kötelezhetők díjfizetésre vagy új elem, illetve akkumulátor megvásárlására, illetve nem lehet kötelező feltétel az, hogy a hordozható elemet, illetve akkumulátort a gyűjtőhelyeket létrehozó gyártóktól vásárolták.

(5)   A (2) bekezdés a) pontjának i., iii. és iv. alpontjának megfelelően létrehozott gyűjtőhelyekre nem vonatkoznak a 2008/98/EK irányelv nyilvántartásba vételi vagy engedélyezési követelményei.

(6)   A tagállamok intézkedéseket fogadhatnak el annak előírására, hogy az e cikk (2) bekezdésének a) pontjában említett gyűjtőhelyek csak akkor gyűjthetnek hulladékká vált hordozható elemeket, illetve akkumulátorokat, ha szerződést kötöttek a gyártókkal vagy – az 57. cikk (1) bekezdésének megfelelő kijelölésük esetén – a gyártói felelősségi szervezetekkel.

(7)   A piac várható fejlődése és az újratölthető hordozható akkumulátorok várható élettartamának növekedésére tekintettel, valamint a gyűjtés céljára rendelkezésre álló, hulladékká vált hordozható elemek, illetve akkumulátorok tényleges mennyiségének jobb megállapítása érdekében a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy 2027. augusztus 18-ig a 89. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a XI. mellékletben meghatározott, hordozható elemek, illetve akkumulátorok gyűjtési arányának kiszámítására szolgáló módszertan módosítása, valamint az e cikk (3) bekezdésében meghatározott gyűjtési célkitűzés módosítása céljából annak érdekében, hogy az említett gyűjtési célkitűzést hozzáigazítsák az új módszertanhoz, egyenértékű ambíció és határidők fenntartása mellett.

(1)   Az LMT-elemek, illetve -akkumulátorok gyártóinak vagy – az 57. cikk (1) bekezdésének megfelelő kijelölésük esetén – a gyártói felelősségi szervezeteknek biztosítaniuk kell, hogy minden hulladékká vált LMT-elemet, illetve -akkumulátort elkülönítetten gyűjtsenek – függetlenül azok jellegétől, kémiai összetételétől, állapotától, márkájától vagy származásától – azon tagállam területén, ahol első alkalommal forgalmaznak elemeket, illetve akkumulátorokat. E célból:

(2)   Az LMT-elemek, illetve -akkumulátorok gyártóinak vagy – az 57. cikk (1) bekezdésének megfelelő kijelölésük esetén – a gyártói felelősségi szervezeteknek biztosítaniuk kell azt, hogy a hulladékká vált LMT-elemek, illetve -akkumulátorok visszavételi és gyűjtési rendszere:

(3)   Az LMT-elemek, illetve -akkumulátorok gyártóinak vagy – az 57. cikk (1) bekezdésének megfelelő kijelölésük esetén – a gyártói felelősségi szervezeteknek a hulladékká vált LMT-elemek, illetve -akkumulátorok tekintetében el kell érniük és tartósan fenn kell tartaniuk legalább a következő gyűjtési célkitűzéseket:

Az LMT-elemek, illetve -akkumulátorok gyártóinak vagy – az 57. cikk (1) bekezdésének megfelelő kijelölésük esetén – a gyártói felelősségi szervezeteknek az e bekezdésben említett gyűjtési arányokat a XI. mellékletnek megfelelően kell kiszámítaniuk.

(4)   Az LMT-elemek, illetve -akkumulátorok gyártóinak vagy – az 57. cikk (1) bekezdésének megfelelő kijelölésük esetén – a gyártói felelősségi szervezeteknek:

(5)   Lehetővé kell tenni, hogy a végfelhasználók a (2) bekezdés a) pontjában említett gyűjtőhelyeken megválhassanak a hulladékká vált LMT-elemektől, illetve -akkumulátoroktól, és nem kötelezhetők díjfizetésre vagy új elem, illetve akkumulátor megvásárlására, illetve nem lehet kötelező feltétel, hogy az LMT-elemet, illetve -akkumulátort a gyűjtőhelyeket létrehozó gyártóktól vásárolták.

(6)   A (2) bekezdés a) pontjának i., iii. és iv. alpontja szerint létrehozott gyűjtőhelyekre nem vonatkoznak a 2008/98/EK irányelvben foglalt nyilvántartásba vételi vagy engedélyezési követelmények.

(7)   A tagállamok intézkedéseket fogadhatnak el annak előírására, hogy az e cikk (2) bekezdésének a) pontjában említett gyűjtőhelyek csak akkor gyűjthetnek hulladékká vált LMT-elemeket, illetve -akkumulátorokat, ha szerződést kötöttek a gyártókkal vagy – az 57. cikk (1) bekezdésének megfelelő kijelölésük esetén – a gyártói felelősségi szervezetekkel.

(8)   A piac várható fejlődése és az LMT-elemek, illetve -akkumulátorok várható élettartamának növekedésére tekintettel, valamint a gyűjtés céljára rendelkezésre álló, hulladékká vált LMT-elemek, illetve -akkumulátorok tényleges mennyiségének jobb megállapítása érdekében a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy 2027. augusztus 18-ig a 89. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a XI. mellékletben meghatározott, a hulladékká vált LMT-elemek, illetve -akkumulátorok gyűjtési arányának kiszámítására szolgáló módszertan módosítása, valamint az e cikk (3) bekezdésében megállapított gyűjtési célkitűzés módosítása céljából annak érdekében, hogy a gyűjtési célkitűzést hozzáigazítsák az új módszertanhoz, egyenértékű ambíció és határidők fenntartása mellett.

(1)   Az SLI-elemek, illetve -akkumulátorok, az ipari elemek, illetve akkumulátorok és az elektromosjármű-elemek, illetve -akkumulátorok gyártóinak vagy – az 57. cikk (1) bekezdésének megfelelő kijelölésük esetén – a gyártói felelősségi szervezeteknek díjmentesen vissza kell venniük minden olyan hulladékká vált SLI-elemet, illetve -akkumulátort, hulladékká vált ipari elemet, illetve akkumulátort és hulladékká vált elektromosjármű-elemet, illetve -akkumulátort – tekintet nélkül jellegükre, kémiai összetételükre, állapotukra, márkájukra vagy származásukra –, amely abba a kategóriába tartozik, amelyet az említett tagállam területén első alkalommal forgalmaztak, anélkül, hogy a végfelhasználót új elem, illetve akkumulátor vásárlására köteleznék, illetve nem lehet kötelező feltétel, hogy az elemet, illetve akkumulátort tőlük vásárolták, továbbá biztosítaniuk kell, hogy az ilyen hulladékelemeket, illetve -akkumulátorokat elkülönítetten gyűjtsék. E célból vállalniuk kell, hogy visszaveszik a hulladékká vált SLI-elemeket, illetve -akkumulátorokat, a hulladékká vált ipari elemeket, illetve akkumulátorokat és a hulladékká vált elektromosjármű-elemeket, illetve -akkumulátorokat a végfelhasználóktól vagy a visszavételi és gyűjtési rendszerektől, amelyeknek részét képezik a következőkkel együttműködésben, általuk létrehozott gyűjtőhelyek:

A tagállamok intézkedéseket fogadhatnak el annak előírására, hogy az első albekezdés a)–d) pontjában említett szervezetek csak abban az esetben gyűjthessék be a hulladékká vált SLI-elemeket, illetve -akkumulátorokat, a hulladékká vált ipari elemeket, illetve akkumulátorokat és a hulladékká vált elektromosjármű-elemeket, illetve -akkumulátorokat, ha szerződést kötöttek a gyártókkal vagy – az 57. cikk (1) bekezdésének megfelelő kijelölésük esetén – a gyártói felelősségi szervezetekkel.

Amennyiben szükség van a hulladékká vált ipari elemek, illetve akkumulátorok nem kereskedelmi magánfelhasználók telephelyén történő előzetes bontására, a gyártónak az említett hulladékelemek, illetve -akkumulátorok visszavételére vonatkozó kötelezettsége nem eredményezheti azt, hogy az említett felhasználók viseljék az említett hulladékelemek, illetve -akkumulátorok bontásával és gyűjtésével kapcsolatos költségeket.

(2)   Az (1) bekezdéssel összhangban bevezetett visszavételi intézkedéseknek ki kell terjedniük egy adott tagállam egész területére, figyelembe véve a népesség nagyságát és a népsűrűséget, a hulladékká vált SLI-elemek, illetve -akkumulátorok, a hulladékká vált ipari elemek, illetve akkumulátorok és a hulladékká vált elektromosjármű-elemek, illetve -akkumulátorok várható mennyiségét, a végfelhasználók számára való megközelíthetőséget és a hozzájuk való közelséget, nem korlátozva olyan területekre, ahol a hulladékká vált SLI-elemek, illetve -akkumulátorok, a hulladékká vált ipari elemek, illetve akkumulátorok és a hulladékká vált elektromosjármű-elemek, illetve -akkumulátorok gyűjtése és azt követő kezelése nyereséges.

(3)   Az SLI-elemek, illetve -akkumulátorok, az ipari elemek, illetve akkumulátorok és az elektromosjármű-elemek, illetve -akkumulátorok gyártóinak vagy – az 57. cikk (1) bekezdésének megfelelő kijelölésük esetén – a gyártói felelősségi szervezeteknek:

(4)   Az e cikk (1) bekezdésének a)–d) pontjában említett szervezetek a 70. cikk szerinti kezelésük céljából átadhatják a gyűjtött, hulladékká vált SLI-elemeket, illetve -akkumulátorokat, hulladékká vált ipari elemeket, illetve akkumulátorokat és hulladékká vált elektromosjármű-elemeket, illetve -akkumulátorokat az 57. cikk (8) bekezdésével összhangban kiválasztott hulladékgazdálkodással foglalkozó szereplőknek. Ilyen esetekben teljesítettnek kell tekinteni az e cikk (3) bekezdésének c) pontjában foglalt gyártói kötelezettséget.

1.   A forgalmazóknak díjmentesen vissza kell venniük a végfelhasználóktól a hulladékelemeket, illetve -akkumulátorokat – anélkül, hogy a végfelhasználót új elem, illetve akkumulátor vásárlására köteleznék, illetve kötelező feltételként szabnák új elem korábbi vásárlását, tekintet nélkül az elemek, illetve akkumulátorok kémiai összetételére, márkájára vagy származására – a következők szerint:

2.   Az (1) bekezdésben meghatározott visszavételi kötelezettség:

(3)   A forgalmazóknak az általuk visszavett hulladékelemeket, illetve -akkumulátorokat át kell adniuk azon gyártóknak vagy gyártói felelősségi szervezeteknek, amelyek az említett hulladékelemeknek, illetve -akkumulátoroknak az 59., 60., illetve 61. cikk szerinti gyűjtéséért felelnek, vagy az 57. cikk (8) bekezdésének megfelelően kiválasztott hulladékgazdálkodással foglalkozó szereplőnek, a 70. cikknek megfelelő kezelésük céljából.

(4)   Az e cikk szerinti kötelezettségek értelemszerűen alkalmazandók azon forgalmazókra, amelyek távollevők között kötött szerződés keretében értékesítenek elemeket, illetve akkumulátorokat a végfelhasználók számára. Az említett forgalmazóknak elegendő számú gyűjtőhelyet kell biztosítaniuk a tagállam egész területére kiterjedően, figyelembe véve a népesség nagyságát és a népsűrűséget, a hulladékká vált hordozható elemek, illetve akkumulátorok, a hulladékká vált LMT-elemek, illetve -akkumulátorok, a hulladékká vált SLI-elemek, illetve -akkumulátorok, a hulladékká vált ipari elemek, illetve akkumulátorok, valamint a hulladékká vált elektromosjármű-elemek, illetve -akkumulátorok várható mennyiségét, a végfelhasználók számára való megközelíthetőséget és a hozzájuk való közelséget, lehetővé téve a végfelhasználók számára az elemek, illetve akkumulátorok visszaszolgáltatását.

(5)   Kézbesítéssel történő értékesítés esetén a forgalmazóknak fel kell ajánlaniuk a hulladékká vált hordozható elemek, illetve akkumulátorok, a hulladékká vált LMT-elemek, illetve -akkumulátorok, a hulladékká vált ipari elemek, illetve akkumulátorok, a hulladékká vált SLI-elemek, illetve -akkumulátorok és a hulladékká vált elektromosjármű-elemek, illetve -akkumulátorok díjmentes visszavételét a végfelhasználónak való kézbesítés helyén vagy egy helyi gyűjtőhelyen. A végfelhasználót az elem, illetve akkumulátor megrendelésekor tájékoztatni kell a hulladékelemre, illetve -akkumulátorra vonatkozó visszavételi intézkedésekről.

(6)   Az (EU) 2022/2065 rendelet 30. cikke (1) bekezdése d) és e) pontjának való megfelelés céljából az említett rendelet III. fejezete 4. szakaszának hatálya alá tartozó online platformokat üzemeltető azon szolgáltatóknak, amelyek lehetővé teszik a fogyasztók számára, hogy távollevők közötti szerződéseket kössenek a gyártókkal, a következő információkat kell beszerezniük az uniós fogyasztók számára elemeket, illetve akkumulátorokat – köztük készülékekbe, könnyű szállítóeszközökbe vagy egyéb járművekbe beépített elemeket, illetve akkumulátorokat – kínáló gyártóktól:

(1)   A végfelhasználóknak a hulladékelemektől, illetve -akkumulátoroktól más hulladékáramoktól, így a vegyes települési hulladékoktól is elkülönítve kell megválniuk.

(2)   A végfelhasználóknak a hulladékelemektől, illetve -akkumulátoroktól a gyártó vagy a gyártói felelősségi szervezet által, vagy a velük kötött külön megállapodással összhangban létrehozott kijelölt elkülönített gyűjtőhelyeken kell megválniuk, az 59., a 60. és a 61. cikkel összhangban.

(1)   A 2000/53/EK vagy a 2012/19/EU irányelv hatálya alá tartozó kezelő létesítmények üzemeltetőinek át kell adniuk a hulladékká vált járművek vagy a hulladék elektromos és elektronikus berendezések kezeléséből származó hulladékelemeket, illetve -akkumulátorokat a releváns elem-, illetve akkumulátorkategória gyártóinak vagy – az 57. cikk (1) bekezdésének megfelelő kijelölésük esetén – a gyártói felelősségi szervezeteknek, vagy az 57. cikk (8) bekezdésével összhangban kiválasztott hulladékgazdálkodással foglalkozó szereplőknek a 70. cikkel összhangban történő kezelésük céljából.

(2)   Az (1) bekezdésben említett kezelő létesítmények üzemeltetőinek nyilvántartást kell vezetniük ezekről az átadásokról.

(1)   Nem kereskedelmi magán-végfelhasználóktól származó hulladékelemektől, illetve -akkumulátoroktól állami hulladékgazdálkodási hatóságok által létrehozott, elkülönített gyűjtésre szolgáló gyűjtőhelyeken lehet megválni.

(2)   Az állami hulladékgazdálkodási hatóságoknak biztosítaniuk kell, hogy a gyűjtött hulladékelemeket, illetve -akkumulátorokat a 70. cikknek megfelelően kezeljék, vagy úgy, hogy:

(1)   A hulladékká vált hordozható elemek, illetve akkumulátorok önkéntes gyűjtőhelyeinek át kell adniuk a gyűjtött, hulladékká vált hordozható elemeket, illetve akkumulátorokat a hordozható elemek, illetve akkumulátorok gyártói vagy a nevükben eljáró harmadik felek – ideértve a gyártói felelősségi szervezeteket is –, vagy az 57. cikk (8) bekezdésével összhangban kiválasztott hulladékgazdálkodással foglalkozó szereplők számára a 70. cikkel összhangban történő kezelésük céljából.

(2)   A hulladékká vált LMT-elemek, illetve -akkumulátorok önkéntes gyűjtőhelyeinek át kell adniuk a gyűjtött, hulladékká vált LMT-elemeket, illetve -akkumulátorokat az LMT-elemek, illetve -akkumulátorok gyártói vagy a nevükben eljáró harmadik felek – ideértve a gyártói felelősségi szervezeteket is –, vagy az 57. cikk (8) bekezdésével összhangban kiválasztott hulladékgazdálkodással foglalkozó szereplők számára a 70. cikkel összhangban történő kezelésük céljából.

(1)   A tagállamok korlátozhatják a forgalmazók, a 65. cikkben említett hulladékkezelő létesítmények üzemeltetői, a 66. cikkben említett állami hulladékgazdálkodási hatóságok és a 67. cikkben említett önkéntes gyűjtőhelyek azon lehetőségét, hogy a gyűjtött, hulladékká vált hordozható elemeket, illetve akkumulátorokat és hulladékká vált LMT-elemeket, illetve -akkumulátorokat a 70. cikk szerinti kezelésük céljából átadják akár a gyártóknak vagy a gyártói felelősségi szervezeteknek, akár valamely hulladékgazdálkodással foglalkozó szereplőnek. A tagállamok biztosítják, hogy az ilyen korlátozások ne gyakoroljanak káros hatást a gyűjtési és újrafeldolgozási rendszerekre.

(2)   A tagállamok elfogadhatnak továbbá intézkedéseket, hogy lehetővé tegyék a 66. cikkben említett állami hulladékgazdálkodási hatóságok számára, hogy maguk végezzék el a 70. cikknek megfelelő kezelést.

(1)   A tagállamok elfogadják az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy a gyártók vagy – az 57. cikk (1) bekezdésének megfelelő kijelölésük esetén – a gyártói felelősségi szervezetek elérjék az 59. cikk (3) bekezdése első albekezdésének a), b) és c) pontjában a hulladékká vált hordozható elemek, illetve akkumulátorok tekintetében, valamint a 60. cikk (3) bekezdése első albekezdésének a) és b) pontjában a hulladékká vált LMT-elemek, illetve -akkumulátorok tekintetében megállapított gyűjtési célkitűzéseket.

(2)   A tagállamok rendszeresen – legalább évente egyszer – figyelemmel kísérik a gyártók vagy – az 57. cikk (1) bekezdésének megfelelő kijelölésük esetén – a gyártói felelősségi szervezetek gyűjtési arányát annak ellenőrzése érdekében, hogy megtették-e a megfelelő intézkedéseket az 59. cikk (3) bekezdése első albekezdésének a), b) és c) pontjában a hulladékká vált hordozható elemek, illetve akkumulátorok tekintetében, valamint a 60. cikk (3) bekezdése első albekezdésének a) és b) pontjában a hulladékká vált LMT-elemek, illetve -akkumulátorok tekintetében meghatározott gyűjtési célkitűzések elérése érdekében. Az ilyen figyelemmel kísérésnek különösen az illetékes hatóságok részére a 75. cikkel összhangban bejelentett információkon kell alapulnia – és magában kell foglalnia ezen információk, valamint annak ellenőrzését, hogy a gyártó betartotta-e a XI. mellékletben meghatározott számítási módszertant –, továbbá az e cikk (5) bekezdésében említett összetétel-vizsgálat eredményein és a tagállam rendelkezésére álló bármely egyéb információn.

(3)   Amennyiben az e cikk (2) bekezdésében említett figyelemmel kísérés alapján valamely tagállam megállapítja, hogy egy gyártó vagy – az 57. cikk (1) bekezdésének megfelelő kijelölése esetén – egy gyártói felelősségi szervezet nem hozott olyan intézkedéseket, amelyek összhangban vannak az 59. cikk (3) bekezdése első albekezdésének a), b) és c) pontjában a hulladékká vált hordozható elemek, illetve akkumulátorok tekintetében vagy a 60. cikk (3) bekezdése első albekezdésének a) és b) pontjában a hulladékká vált LMT-elemek, illetve -akkumulátorok tekintetében meghatározott gyűjtési célkitűzések elérésével, az adott tagállam illetékes hatóságának fel kell kérnie az említett gyártót vagy gyártói felelősségi szervezetet, hogy hozzon megfelelő korrekciós intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy az adott esettől függően el tudja érni az említett cikkek valamelyikében meghatározott gyűjtési célkitűzéseket.

(4)   Az 58. cikk (5) bekezdésében említett önellenőrzési mechanizmus sérelme nélkül a gyártónak vagy – az 57. cikk (1) bekezdésének megfelelő kijelölése esetén – a gyártói felelősségi szervezetnek az e cikk (3) bekezdésében említett illetékes hatóság kérésétől számított három hónapon belül be kell nyújtania az illetékes hatóság részére a korrekciós intézkedési terv tervezetét. Az említett illetékes hatóság észrevételeket tehet a terv tervezetével kapcsolatban, és minden ilyen észrevételt a korrekciós intézkedési terv tervezetének kézhezvételétől számított egy hónapon belül közölnie kell a gyártóval vagy a gyártói felelősségi szervezettel.

Amennyiben az illetékes hatóság közli a korrekciós intézkedési terv tervezetére vonatkozó észrevételeit, a gyártónak vagy a gyártói felelősségi szervezeteknek ezen észrevételek kézhezvételétől számított egy hónapon belül – az említett észrevételek figyelembevételével – el kell készíteniük a korrekciós intézkedési tervet, és azt ennek megfelelően végre kell hajtaniuk.

Annak értékelésekor, hogy a nyilvántartásra vonatkozó, az 55. cikkben megállapított feltételek, és adott esetben az engedélyezésre vonatkozó, az 58. cikkben megállapított feltételek továbbra is teljesülnek-e, figyelembe kell venni a korrekciós intézkedési terv tartalmát és azt, hogy a gyártó vagy a gyártói felelősségi szervezet megfelel-e annak.

(5)   A tagállamok 2026. január 1-jéig, és azt követően ötévente elvégzik az előző naptári év vonatkozásában a gyűjtött vegyes települési hulladéknak, valamint az elektromos és elektronikus berendezések hulladékainak összetételére vonatkozó vizsgálatot a bennük lévő, hulladékká vált hordozható elemek, illetve akkumulátorok és hulladékká vált LMT-elemek, illetve -akkumulátorok arányának meghatározása céljából. Az említett felmérések alapján az illetékes hatóságok előírhatják, hogy a hordozható elemek, illetve akkumulátorok gyártói, az LMT-elemek, illetve -akkumulátorok gyártói vagy – az 57. cikk (1) bekezdésének megfelelő kijelölésük esetén – a vonatkozó gyártói felelősségi szervezetek tegyenek korrekciós intézkedéseket a csatlakozott gyűjtőhelyek hálózatának kibővítése céljából, és folytassanak a 74. cikk (1) bekezdésének megfelelően tájékoztató kampányokat.

(1)   Tilos az összegyűjtött hulladékelemek, illetve -akkumulátorok ártalmatlanítása vagy energetikai hasznosítási műveletnek való alávetése.

(2)   A 2010/75/EU irányelv sérelme nélkül, az engedélyezett létesítményeknek biztosítaniuk kell, hogy a hulladékelemek, illetve -akkumulátorok kezelése megfeleljen legalább e rendelet XII. melléklete A. részének és a 2010/75/EU irányelv 3. cikkének 10. pontjában meghatározott, elérhető legjobb technikáknak.

(3)   Amennyiben az elemeket, illetve akkumulátorokat még a hulladékká vált készülékekbe, a hulladékká vált könnyű szállítóeszközökbe vagy a hulladékká vált járművekbe beépítve gyűjtik össze, adott esetben – a 2000/53/EK vagy a 2012/19/EU irányelvben megállapított követelményekkel összhangban – el kell azokat távolítani a hulladékká vált készülékekből, hulladékká vált könnyű szállítóeszközökből vagy hulladékká vált járművekből.

(4)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 89. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el annak érdekében, hogy a tudományos és műszaki haladás, valamint a hulladékgazdálkodás terén megjelenő új technológiák tükrében módosítsa a XII. melléklet A. részében meghatározott, a hulladékelemek, illetve -akkumulátorok kezelésére vonatkozó követelményeket.

(5)   A tagállamok ösztönzési rendszereket hozhatnak létre azon gazdasági szereplők számára, amelyek az újrafeldolgozási hatékonysági mutatóra, illetve az anyagában történő hasznosításra vonatkozó, a XII. melléklet B., illetve C. részében meghatározott célértékeknél magasabb arányt érnek el.

(1)   Minden egyes engedélyezett létesítménynek biztosítania kell, hogy az említett létesítmény rendelkezésére bocsátott valamennyi hulladékelemet, illetve -akkumulátort elfogadják, és újrahasználatra való előkészítésnek, újrapozícionálásra való előkészítésnek vagy újrafeldolgozásnak vetik alá.

(2)   Az újrafeldolgozóknak biztosítaniuk kell, hogy az újrafeldolgozás megvalósítsa a XII. melléklet B., illetve C. részében meghatározott, az újrafeldolgozási hatékonysági mutatóra vonatkozó célértékeket, illetve az anyagában történő hasznosításra vonatkozó célértékeket.

(3)   Az újrafeldolgozási hatékonysági mutatóra és az anyagában történő hasznosításra vonatkozó arányokat az e cikk (4) bekezdése alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusban megállapított szabályokkal összhangban kell kiszámítani.

(4)   A Bizottság 2025. február 18-ig a 89. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogad el e rendelet oly módon történő kiegészítése céljából, hogy megállapítja a XII. melléklet A. részével összhangban az újrafeldolgozási hatékonysági mutatóra és az anyagában történő hasznosításra vonatkozó arányok kiszámítására és ellenőrzésére vonatkozó módszertant, valamint a dokumentáció formátumát.

(5)   A Bizottság 2026. augusztus 18-ig, és azt követően legalább ötévente értékeli, hogy a piaci fejlemények – különös tekintettel a hasznosított anyagok típusára hatással lévő elem-, illetve akkumulátortechnológiákra, valamint a kobalt, a réz, az ólom, a lítium vagy a nikkel meglévő és előre jelzett rendelkezésre állására vagy hiányára – miatt, valamint a műszaki és tudományos haladás fényében helyénvaló-e felülvizsgálni a XII. melléklet B., illetve C. részében meghatározott, az újrafeldolgozási hatékonysági mutatóra, illetve az anyagában történő hasznosításra vonatkozó célértékeket. Amennyiben az említett értékelés alapján indokolt és helyénvaló, a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 89. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el a XII. melléklet B., illetve C. részében meghatározott, az újrafeldolgozási hatékonysági mutatóra, illetve az anyagában történő hasznosításra vonatkozó célértékek módosítása céljából.

(6)   Amennyiben a hasznosítható anyagok típusára hatást gyakorló piaci fejlemények miatt, valamint a műszaki és tudományos haladás – ideértve a hulladékgazdálkodás terén megjelenő új technológiákat – fényében helyénvaló, a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 89. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a XII. melléklet C. részének oly módon történő módosítása céljából, hogy azt az anyagában történő hasznosításra vonatkozó, konkrét anyagonkénti egyedi célértékekkel rendelkező további anyagokkal egészíti ki, és a XII. melléklet B. részének oly módon történő módosítása céljából, hogy azt az újrafeldolgozási hatékonysági mutatóra vonatkozó egyedi célértékekkel rendelkező, az elemek, illetve akkumulátorok további kémiai jellemzőivel egészíti ki.

(1)   A kezelésre az érintett tagállamon kívül vagy az Unión kívül is sor kerülhet, feltéve, hogy a hulladékelemeknek, illetve -akkumulátoroknak, vagy azok frakcióinak a szállítása az 1013/2006/EK és az 1418/2007/EK rendelettel összhangban történik.

(2)   A használt elemek, illetve akkumulátorok és a hulladékelemek, illetve -akkumulátorok közötti megkülönböztetés érdekében a tagállamok illetékes hatóságai ellenőrizhetik a feltételezhetően hulladékelemnek, illetve -akkumulátornak minősülő használt elemek, illetve akkumulátorok szállítását a XIV. mellékletben meghatározott minimumkövetelményeknek való megfelelés szempontjából, és ennek megfelelően figyelemmel kísérhetik az ilyen szállításokat.

Amennyiben valamely tagállam illetékes hatóságai megállapítják, hogy a szállításra szánt használt elemek, illetve akkumulátorok hulladékelemek, illetve -akkumulátorok, a feltételezhetően hulladéknak minősülő használt elemekkel, illetve akkumulátorokkal kapcsolatos megfelelő elemzések, vizsgálatok és tárolás költségeit a releváns elem-, illetve akkumulátorkategória gyártóira, a nevükben eljáró harmadik felekre vagy a szállítást megszervező egyéb személyekre lehet terhelni. A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 89. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a XIV. mellékletben meghatározott – különösen az állapotra vonatkozó – minimumkövetelmények kiegészítése céljából, annak érdekében, hogy különbséget lehessen tenni a használt elemek, illetve akkumulátorok és a hulladékelemek, illetve -akkumulátorok szállítása között.

(3)   Az e cikk (1) bekezdése szerint az Unióból kivitt hulladékelemek, illetve -akkumulátorok – vagy ezek frakciói – csak abban az esetben számítanak bele a 70. és a 71. cikkben megállapított kötelezettségek, hatékonysági mutatók és célértékek teljesítésébe, ha a hulladékelemeknek, illetve -akkumulátoroknak – vagy ezek frakcióinak – az exportőre a rendeltetési ország illetékes hatósága által jóváhagyott dokumentumokkal igazolja, hogy a kezelésre az e rendelet alapján előírtakkal egyenértékű feltételek mellett, valamint az emberi egészség és a környezet védelmére vonatkozó egyéb uniós jogszabályokkal összhangban került sor.

(4)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 89. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el az e cikk (3) bekezdésében foglalt szabályokat oly módon kiegészítő részletes szabályok megállapítása céljából, hogy meghatározza az egyenértékű feltételek értékeléséhez szükséges kritériumokat.

(1)   Annak dokumentálása érdekében, hogy az újrahasználatra való előkészítés vagy újrapozícionálásra való előkészítés tárgyát képező, hulladékká vált LMT-elem, illetve -akkumulátor, hulladékká vált ipari elem, illetve akkumulátor, valamint elektromosjármű-elem, illetve -akkumulátor többé nem minősül hulladéknak, az elem, illetve akkumulátor tulajdonosának az illetékes hatóság kérésére igazolnia kell a következőket:

(2)   Az (1) bekezdés a) pontjában foglalt információkat egyenlő feltételek mellett a végfelhasználók és a nevükben eljáró harmadik felek rendelkezésére kell bocsátani, az elemet, illetve akkumulátort kísérő, az (1) bekezdésben említett dokumentáció részeként, a forgalomba hozatalkor vagy üzembe helyezéskor.

(3)   Az (1) és (2) bekezdésnek megfelelő tájékoztatásnyújtás nem érintheti az érzékeny üzleti adatok titkosságának a releváns uniós és nemzeti jogszabályok szerinti megőrzésére vonatkozó kötelezettségeket.

(4)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy végrehajtási jogi aktust fogadjon el, amelyben megállapítja azon részletes műszaki és ellenőrzési követelményeket, amelyeket a hulladékká vált LMT-elemeknek, illetve -akkumulátoroknak, a hulladékká vált ipari elemeknek, illetve akkumulátoroknak, valamint a hulladékká vált elektromosjármű-elemeknek, illetve -akkumulátoroknak teljesíteniük kell ahhoz, hogy megszűnjenek hulladék lenni. Ezt a végrehajtási jogi aktust a 90. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(1)   A 2008/98/EK irányelv 8a. cikkének (2) bekezdésében említett információkon felül a gyártóknak vagy – az 57. cikk (1) bekezdésének megfelelő kijelölésük esetén – a gyártói felelősségi szervezeteknek a végfelhasználók és a forgalmazók rendelkezésére kell bocsátaniuk a következő információkat az elem-, illetve akkumulátorhulladék megelőzésével és kezelésével kapcsolatban, az általuk az adott tagállam területén értékesített elem-, illetve akkumulátorkategóriák tekintetében:

Az említett információkat a következők szerint kell elérhetővé tenni:

(2)   A gyártóknak a 62., a 65. és a 66. cikkben említett forgalmazók és üzemeltetők, valamint más, újrahasználatra való előkészítést, újrapozícionálásra való előkészítést vagy kezelést végző hulladékgazdálkodással foglalkozó szereplők rendelkezésére kell bocsátaniuk a hulladékelemek, illetve -akkumulátorok tárolása és gyűjtése tekintetében alkalmazandó biztonsági és védelmi intézkedésekre – köztük a munkahelyi biztonsággal kapcsolatos intézkedésekre – alkalmazandó információkat.

(3)   Attól a pillanattól kezdve, hogy egy elemet, illetve akkumulátort értékesítenek valamely tagállam területén, a gyártóknak kérésre díjmentesen, elektronikus úton az újrahasználatra való előkészítést, újrapozícionálásra való előkészítést vagy kezelést végző hulladékgazdálkodással foglalkozó szereplők rendelkezésére kell bocsátaniuk a következő elem-, illetve akkumulátormodell-specifikus információkat – amennyiben azokra az említett üzemeltetőknek szükségük van az említett tevékenységek végzéséhez – a hulladékelemek, illetve -akkumulátorok helyes és környezetvédelmi szempontból megfelelő kezelésére vonatkozóan:

Az első albekezdés a) és b) pontjában említett információknak azonosítaniuk kell az elemben, illetve akkumulátorban található összetevőket és anyagokat, valamint valamennyi veszélyes anyag helyét az elemen, illetve akkumulátoron belül, amennyiben ez szükséges az újrahasználatra való előkészítést, újrapozícionálásra való előkészítést vagy kezelést végző hulladékgazdálkodási üzemeltetők számára ahhoz, hogy megfeleljenek az e rendeletben foglalt követelményeknek.

Az említett információkat az első albekezdésben említett üzemeltetők által könnyen érthető nyelven vagy nyelveken kell rendelkezésre bocsátani, az elemek vagy akkumulátorok forgalomba hozatala szerinti tagállam által meghatározottak szerint.

(4)   Azon forgalmazóknak, amelyek végfelhasználóknak szolgáltatnak elemeket, illetve akkumulátorokat, a kiskereskedelmi helyiségeikben folyamatosan, az elemek, illetve akkumulátorok végfelhasználói számára könnyen hozzáférhető és jól látható módon rendelkezésre kell bocsátaniuk az (1) és a (2) bekezdésben említett információkat, valamint tájékoztatást kell nyújtaniuk arról, hogy a végfelhasználók hogyan szolgáltathatják vissza a hulladékelemeket, illetve -akkumulátorokat díjmentesen a kiskereskedelmi egységeknél vagy valamely online platform nevében létrehozott megfelelő gyűjtőhelyeken. Az említett kötelezettség azon elem-, illetve akkumulátorkategóriákra korlátozódik, amelyek új elemekként, illetve akkumulátorokként szerepelnek vagy szerepeltek a forgalmazó vagy a kiskereskedő kínálatában.

A forgalmazóknak akkor is rendelkezésre kell bocsátaniuk az (1) és a (2) bekezdésben említett információkat, amikor olyan online platformokon keresztül értékesítik termékeiket, amelyek lehetővé teszik a fogyasztók számára, hogy távollevők közötti szerződéseket kössenek a kereskedőkkel.

(5)   A gyártók által az 56. cikk (4) bekezdésének a)–d) pontja értelmében viselt költségekről külön kell tájékoztatni a végfelhasználókat az új elemek, illetve akkumulátorok értékesítési pontján.

(6)   A releváns elem-, illetve akkumulátorkategória gyártóinak vagy a gyártói felelősségi szervezeteknek figyelemfelkeltő kampányokat kell szervezniük, és ösztönzőket kell kínálniuk, hogy a végfelhasználókat a hulladékelemektől, illetve -akkumulátoroktól való megválás olyan módjára ösztönözzék, amely összhangban van a 74. cikk (1) bekezdésének megfelelően a végfelhasználók számára rendelkezésre bocsátott, a hulladékelemek, illetve -akkumulátorok megelőzésére és kezelésére vonatkozó információkkal.

(7)   Amennyiben e cikk alapján nyilvánosan tájékoztatják a végfelhasználókat, az érzékeny üzleti adatok titkosságát a releváns uniós és nemzeti jognak megfelelően meg kell őrizni.

(1)   A hordozható elemek, illetve akkumulátorok gyártóinak és az LMT-elemek, illetve -akkumulátorok gyártóinak vagy – az 57. cikk (1) bekezdésének megfelelő kijelölésük esetén – a gyártói felelősségi szervezeteknek minden naptári év vonatkozásában jelentést kell tenniük az illetékes hatóságnak legalább a következő adatokról a hulladékelemek, illetve -akkumulátorok kémiai jellemzője és kategóriája szerint:

Amennyiben a gyártóktól vagy – az 57. cikk (1) bekezdésének megfelelő kijelölésük esetén – a gyártói felelősségi szervezetektől eltérő hulladékgazdálkodással foglalkozó szereplők hulladékká vált hordozható elemeket, illetve akkumulátorokat vagy hulladékká vált LMT-elemeket, illetve -akkumulátorokat gyűjtenek be forgalmazóktól vagy hulladékká vált hordozható elemek, illetve akkumulátorok gyűjtésére szolgáló más gyűjtőhelyekről, minden naptári év vonatkozásában jelentést kell tenniük az illetékes hatóságnak az összegyűjtött, hulladékká vált hordozható elemek, illetve akkumulátorok és hulladékká vált LMT-elemek, illetve -akkumulátorok mennyiségéről azok kémiai jellemzői szerint.

(2)   Az SLI-elemek, illetve -akkumulátorok, ipari elemek, illetve akkumulátorok és elektromosjármű-elemek, illetve -akkumulátorok gyártóinak vagy – az 57. cikk (1) bekezdésének megfelelő kijelölésük esetén – a gyártói felelősségi szervezeteknek minden naptári év vonatkozásában jelentést kell tenniük az illetékes hatóságnak a következő információkról a hulladékelemek, illetve -akkumulátorok kémiai jellemzői és kategóriái szerint:

(3)   Amennyiben a hulladékgazdálkodással foglalkozó szereplők hulladékelemeket, illetve -akkumulátorokat gyűjtenek be forgalmazóktól vagy hulladékká vált SLI-elemek, illetve -akkumulátorok, hulladékká vált ipari elemek, illetve akkumulátorok és hulladékká vált elektromosjármű-elemek, illetve -akkumulátorok gyűjtésére szolgáló más gyűjtőhelyekről vagy végfelhasználóktól, minden naptári év vonatkozásában jelentést kell tenniük az illetékes hatóságnak a következő információkról a hulladékelemek, illetve -akkumulátorok kémiai jellemzői és kategóriái szerint:

(4)   Az e cikk (1) bekezdésének a)–g) pontjában említett információknak a 65. cikkel összhangban magukban kell foglalniuk a járművekbe és készülékekbe beépített elemekre, illetve akkumulátorokra, valamint a járművekből és készülékekből eltávolított hulladékelemekre, illetve -akkumulátorokra vonatkozó információkat.

(5)   A kezelést végző hulladékgazdálkodással foglalkozó szereplőknek és az újrafeldolgozóknak minden naptári év vonatkozásában, a hulladékelemek, illetve -akkumulátorok gyűjtésének helye szerinti tagállamok szerint jelentést kell tenniük a hulladékelemek, illetve -akkumulátorok kezelése szerinti tagállam illetékes hatóságainak a következő információkról:

Az újrafeldolgozási hatékonysági mutatóra és az anyagában történő hasznosításra vonatkozó jelentéstételnek az újrafeldolgozás minden egyes lépésére és valamennyi vonatkozó kimenő frakcióra ki kell terjednie. Amennyiben az újrafeldolgozási műveleteket több létesítményben végzik, az első újrafeldolgozó feladata az említett információk begyűjtése és jelentése az illetékes hatóság felé.

A hulladékelemek, illetve -akkumulátorok kezelésének helye szerinti tagállam illetékes hatósága benyújtja az e bekezdésben említett információkat azon tagállam illetékes hatóságának, ahol az elemeket, illetve akkumulátorokat gyűjtötték, ha eltérő tagállamról van szó.

Az egy másik tagállamba az említett másik tagállamban történő kezelés céljából küldött hulladékelemeket, illetve -akkumulátorokat szerepeltetni kell az újrafeldolgozási hatékonysági mutatóra és az anyagában történő hasznosításra vonatkozó adatok között, és azokat be kell számítani a XII. mellékletben meghatározott célértékek azon tagállam általi elérésébe, amelyben az említett hulladékot gyűjtötték.

(6)   Amennyiben az (5) bekezdésben foglaltaktól eltérő hulladékbirtokosok elemeket, illetve akkumulátorokat exportálnak kezelés céljából, az elkülönítetten gyűjtött és kezelés céljából exportált hulladékelemek, illetve -akkumulátorok mennyiségére vonatkozó adatokat, valamint az (5) bekezdés b) és c) pontjában említett adatokat azon tagállam illetékes hatóságának kell bejelenteniük, amelyben az adott hulladékbirtokosok működnek.

(7)   A gyártóknak vagy – az 57. cikk (1) bekezdésének megfelelő kijelölésük esetén – a gyártói felelősségi szervezeteknek, az e cikkben említett hulladékgazdálkodással foglalkozó szereplőknek és hulladékbirtokosoknak az adatgyűjtés tárgyévének végétől számított hat hónapon belül jelentést kell tenniük. Az első adatszolgáltatási időszak a Bizottság felé történő jelentéstétel formátumát meghatározó, a 76. cikk (5) bekezdésével összhangban elfogadott végrehajtási jogi aktus hatálybalépését követő első teljes naptári évet érinti.

(8)   Az illetékes hatóságoknak elektronikus rendszereket kell létrehozniuk, amelyeken keresztül adatokat kell szolgáltatni számukra, és meg kell határozniuk az alkalmazandó formátumokat.

(9)   A tagállam engedélyezheti az illetékes hatóságok számára, hogy a benyújtott adatok megbízhatóságának biztosításához szükséges bármely további információt bekérjenek.

(1)   A tagállamok minden naptári év vonatkozásában összesített formában, az (5) bekezdés alapján elfogadott végrehajtási jogi aktusban a Bizottság által megállapított formátumban nyilvánosan elérhetővé teszik a következő adatokat a hordozható elemek, illetve akkumulátorok, az LMT-elemek, illetve -akkumulátorok, az SLI-elemek, illetve -akkumulátorok, az ipari elemek, illetve akkumulátorok és az elektromosjármű-elemek, illetve -akkumulátorok vonatkozásában az elemek, illetve akkumulátorok kategóriái és kémiai jellemzői szerint:

A tagállamok az említett adatokat az adatgyűjtés tárgyévének végét követő 18 hónapon belül bocsátják rendelkezésre. Az említett adatokat elektronikus úton, a Bizottság által az (5) bekezdéssel összhangban meghatározott formátumban hozzák nyilvánosságra könnyen hozzáférhető adatátviteli szolgáltatások igénybevételével. Az adatoknak géppel olvashatóknak, rendezhetőknek és kereshetőknek kell lenniük, és tiszteletben kell tartaniuk a harmadik fél általi felhasználásra vonatkozó nyílt szabványokat. A tagállamok értesítik a Bizottságot, amikor az első albekezdésben említett adatok rendelkezésre bocsátására sor kerül.

Az első adatszolgáltatási időszak a Bizottság felé történő jelentéstétel formátumát meghatározó, az (5) bekezdéssel összhangban elfogadott végrehajtási jogi aktus hatálybalépését követő első teljes naptári évet érinti.

A 2000/53/EK és a 2012/19/EU irányelvben foglalt kötelezettségeken túlmenően az e cikk (1) bekezdése első albekezdésének a)–d) pontjában említett adatoknak a 65. cikkel összhangban ki kell terjedniük a járművekbe és készülékekbe beépített elemekre, illetve akkumulátorokra, valamint az e járművekből és készülékekből eltávolított hulladékelemekre, illetve -akkumulátorokra.

(2)   Az (1) bekezdés első albekezdésének d) pontjában említett, az újrafeldolgozási hatékonysági mutatóra és az anyagában történő hasznosításra vonatkozó jelentéstételnek az újrafeldolgozás minden egyes lépésére és valamennyi vonatkozó kimenő frakcióra ki kell terjednie.

(3)   Az e cikkel összhangban a tagállamok által szolgáltatott adatokhoz minőség-ellenőrzési jelentést kell mellékelni, amelyet a Bizottság által az (5) bekezdéssel összhangban meghatározott formátumban kell benyújtani.

(4)   A Bizottság összegyűjti és áttekinti az ezzel a cikkel összhangban rendelkezésre bocsátott információkat. A Bizottság jelentést tesz közzé, amelyben értékeli az adatgyűjtés szervezését, az adatok forrásait és a tagállamok által használt módszertant, valamint az említett adatok hiánytalanságát, megbízhatóságát, időszerűségét és konzisztenciáját. Az említett értékelés javító célú konkrét ajánlásokat is tartalmazhat. A jelentést a tagállamok első adatszolgáltatását követő 6 hónapon belül, és azt követően négyévente kell elkészíteni.

(5)   A Bizottság 2025. augusztus 18-ig végrehajtási jogi aktusokat fogad el a Bizottság felé szolgáltatandó adatokra és információkra vonatkozó formátum, valamint az értékelési módszerek és a hulladékelemek, illetve -akkumulátorok gyűjtésével és kezelésével kapcsolatos működési feltételek meghatározása céljából, e cikk (1) és (4) bekezdésének alkalmazásában. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 90. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(1)   2027. február 18-tól minden forgalomba hozott vagy üzembe helyezett LMT-elemnek, illetve -akkumulátornak, 2 kWh-nál nagyobb kapacitású ipari elemnek, illetve akkumulátornak és elektromosjármű-elemnek, illetve -akkumulátornak elektronikus dokumentációval (a továbbiakban: elem-, illetve akkumulátor-útlevél) kell rendelkeznie.

(2)   Az elem-, illetve akkumulátor-útlevélnek tartalmaznia kell az elem-, illetve akkumulátormodellre vonatkozó információkat és az egyedi elemre, illetve akkumulátorra jellemző információkat – ideértve az említett elem, illetve akkumulátor használatából eredő információkat is –, a XIII. mellékletben foglaltak szerint.

Az elem-, illetve akkumulátor-útlevélben szereplő információknak a következőket kell tartalmazniuk:

Az információkhoz a második albekezdés c) pontjában említettek szerint történő hozzáférésnek és azok kezelésének céljai:

A második albekezdésben említett információkat az érintett elem-, illetve akkumulátor-kategóriára vagy -alkategóriára alkalmazandó mértékben kell feltüntetni az elem-, illetve akkumulátor-útlevélben.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 89. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a XIII. mellékletnek az elem-, illetve akkumulátor-útlevélben feltüntetendő információk tekintetében a műszaki és tudományos haladásra tekintettel történő módosítása céljából.

(3)   Az elem-, illetve akkumulátor-útlevelet a 13. cikk (6) bekezdésében említett QR-kód útján kell elérhetővé tenni, amely az elemet, illetve akkumulátort forgalomba hozó gazdasági szereplő által ahhoz hozzárendelt egyedi azonosítóhoz kapcsolódik.

A QR-kódnak és az egyedi azonosítónak meg kell felelnie a 15459-1:2014, a 15459-2:2015, a 15459-3:2014, a 15459-4:2014, a 15459-5:2014 és a 15459-6:2014 ISO/IEC vagy az azokkal egyenértékű szabványoknak.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 89. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el e bekezdés második albekezdésének a műszaki és tudományos haladásra tekintettel oly módon történő módosítása céljából, hogy kicseréli a szóban forgó albekezdésben említett szabványokat, vagy kiegészíti azokat más olyan európai vagy nemzetközi szabványokkal, amelyeknek meg kell felelniük a QR-kódnak és az egyedi azonosítónak.

(4)   Az elemet, illetve akkumulátort forgalomba hozó gazdasági szereplőnek biztosítania kell, hogy az elem-, illetve akkumulátor-útlevélben szereplő információk pontosak, hiánytalanok és naprakészek legyenek. Bármely más szereplőnek felhatalmazást adhat arra, hogy a nevében eljárjon.

(5)   Az elem-, illetve akkumulátor-útlevélben szereplő valamennyi információnak nyílt szabványokon kell alapulnia, és interoperábilis formátumban kell lennie, nyílt, interoperábilis adatcsere-hálózaton keresztül, vevőfogvatartás nélkül továbbíthatónak, géppel olvashatónak, strukturáltnak és kereshetőnek kell lennie, a 78. cikkben meghatározott alapvető követelményekkel összhangban.

(6)   Az elem-, illetve akkumulátor-útlevélben szereplő információkhoz való hozzáférést a 78. cikkben meghatározott alapvető követelményekkel összhangban kell szabályozni.

(7)   Olyan elemek, illetve akkumulátorok esetében, amelyek újrahasználatra való előkészítés, újrapozícionálásra való előkészítés, újrapozícionálás vagy újragyártás tárgyát képezték, az e cikk (4) bekezdése szerinti kötelezettségek teljesítésével kapcsolatos felelősség arra a gazdasági szereplőre hárul, amely az említett elemet, illetve akkumulátort forgalomba hozta vagy üzembe helyezte. Az ilyen elemeknek új elem-, illetve akkumulátor-útlevéllel kell rendelkezniük, amely kapcsolódik az eredeti elem, illetve akkumulátor vagy elemek, illetve akkumulátorok elem-, illetve akkumulátor-útleveléhez vagy -útleveleihez.

Amennyiben az elem, illetve akkumulátor státusza a hulladékelem, illetve -akkumulátor státuszára változik, az e cikk (4) bekezdése szerinti kötelezettségek teljesítésére vonatkozó felelősség átszáll a gyártóra vagy – az 57. cikk (1) bekezdésének megfelelő kijelölése esetén – a gyártói felelősségi szervezetre vagy az 57. cikk (8) bekezdésében említett hulladékgazdálkodási üzemeltetőre.

(8)   Az elem-, illetve akkumulátor-útlevél az elem, illetve akkumulátor újrafeldolgozását követően megszűnik.

(9)   A Bizottság 2026. augusztus 18-ig végrehajtási jogi aktusokat fogad el, amelyekben meghatározza, hogy e cikk (2) bekezdése c) pontjának alkalmazásában mely személyek tekintendők a XIII. melléklet 2., illetve 4. pontjában említett, jogos érdekkel rendelkező személyeknek, továbbá, hogy az említett pontokban felsorolt információk közül melyekhez férhetnek hozzá, valamint, hogy milyen mértékben tölthetik le, oszthatják meg, tehetik közzé és használhatják fel újra az említett információkat. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 90. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

A (2) bekezdés c) pontjában említett személyek meghatározására, valamint a XIII. melléklet 2. és 4. pontjában említett információk letöltése, megosztása, közzététele és újrahasználata mértékének meghatározására vonatkozó kritériumok a következők:

(1)   Az (EU) 2019/1020 rendelet 19. cikkének sérelme nélkül, amennyiben valamely tagállam piacfelügyeleti hatóságainak elégséges indokuk van azt feltételezni, hogy az e rendelet hatálya alá tartozó valamely elem, illetve akkumulátor kockázatot jelent az emberi egészségre vagy a személyek biztonságára, a vagyontárgyakra vagy a környezetre, el kell végezniük az érintett elem, illetve akkumulátor értékelését, amely kiterjed az e rendeletben meghatározott valamennyi releváns követelményre.

Amennyiben az első albekezdésben említett értékelés során a piacfelügyeleti hatóságok megállapítják, hogy az elem, illetve akkumulátor nem felel meg az e rendeletben meghatározott követelményeknek (a továbbiakban: nem megfelelő elem, illetve akkumulátor), haladéktalanul elő kell írniuk a releváns gazdasági szereplő számára, hogy a piacfelügyeleti hatóságok által megszabott észszerű és a kockázat jellegével arányos határidőn belül tegye meg valamennyi megfelelő korrekciós intézkedést az elem, illetve akkumulátor említett követelményeknek való megfelelésének biztosítására, vonja ki a forgalomból vagy hívja vissza azt.

A piacfelügyeleti hatóságoknak ennek megfelelően tájékoztatniuk kell a releváns bejelentett szervezetet.

(2)   A piacfelügyeleti hatóságoknak tájékoztatniuk kell a Bizottságot és a többi tagállamot az értékelés eredményeiről és azokról az intézkedésekről, amelyek meghozatalára a gazdasági szereplőt felszólították.

(3)   A gazdasági szereplőnek biztosítania kell valamennyi megfelelő korrekciós intézkedés megtételét valamennyi, a gazdasági szereplő által Unió-szerte forgalmazott nem megfelelő elem, illetve akkumulátor tekintetében.

(4)   Amennyiben a releváns gazdasági szereplő nem teszi meg a megfelelő korrekciós intézkedéseket az (1) bekezdés második albekezdésében említett időszakon belül, a piacfelügyeleti hatóságoknak meg kell hozniuk minden megfelelő ideiglenes intézkedést a nem megfelelő elemek, illetve akkumulátorok nemzeti piacon történő forgalmazásának megtiltása vagy korlátozása, azok forgalomból való kivonása vagy visszahívása érdekében.

Ezekről az intézkedésekről a piacfelügyeleti hatóságoknak haladéktalanul tájékoztatniuk kell a Bizottságot és a többi tagállamot.

(5)   A (4) bekezdés második albekezdésében említett tájékoztatásban meg kell adni valamennyi rendelkezésre álló adatot, különösen a nem megfelelő elem, illetve akkumulátor azonosításához szükséges adatokat, az elem, illetve akkumulátor származási helyét, az állítólagos meg nem felelés és a felmerülő kockázat jellegét, a meghozott nemzeti intézkedések jellegét és időtartamát, valamint a releváns gazdasági szereplő által felhozott érveket. A piacfelügyeleti hatóságoknak külön jelezniük kell, hogy a meg nem felelés a következők valamelyike miatt következett-e be:

(6)   Az eljárást e cikk értelmében kezdeményező tagállamtól eltérő tagállamok haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot és a többi tagállamot az elfogadott intézkedésekről és azon további információkról, amelyek az érintett elem, illetve akkumulátor meg nem feleléséről a rendelkezésükre állnak, valamint – amennyiben nem értenek egyet az elfogadott nemzeti intézkedéssel – a kifogásaikról.

(7)   Amennyiben a (4) bekezdés második albekezdésében említett tájékoztatás kézhezvételétől számított három hónapon belül sem valamely tagállam, sem a Bizottság nem emel kifogást a piacfelügyeleti hatóságok által hozott átmeneti intézkedéssel szemben, az intézkedés indokoltnak tekintendő.

(8)   A tagállamok biztosítják, hogy haladéktalanul sor kerüljön olyan megfelelő korlátozó intézkedések meghozatalára – mint például a nem megfelelő elem, illetve akkumulátor kivonása a piacról – az érintett, nem megfelelő elem, illetve akkumulátor tekintetében.

(1)   Amennyiben a 79. cikk (4), (6) és (7) bekezdésében meghatározott eljárás befejezését követően kifogást emelnek a piacfelügyeleti hatóságok valamely intézkedésével szemben, vagy ha a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a nemzeti intézkedés ellentétes az uniós joggal, a Bizottság haladéktalanul konzultációt kezd a tagállamokkal és a releváns gazdasági szereplővel vagy szereplőkkel, és értékeli a nemzeti intézkedést. A Bizottság törekedik arra, hogy az értékelést egy hónapon belül lezárja.

Az értékelés eredményei alapján a Bizottság végrehajtási jogi aktust fogad el arról, hogy a nemzeti intézkedés indokolt-e. Ezt a végrehajtási jogi aktust a 90. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(2)   A Bizottság az (1) bekezdés második albekezdésében említett végrehajtási jogi aktust valamennyi tagállamnak címezi, és haladéktalanul közli azt a tagállamokkal és a releváns gazdasági szereplővel vagy szereplőkkel.

Ha a nemzeti intézkedést indokoltnak ítélik meg, valamennyi tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a nem megfelelő elemet, illetve akkumulátort kivonják a piacáról, és erről tájékoztatja a Bizottságot.

Ha a nemzeti intézkedést indokolatlannak ítélik meg, az érintett tagállam visszavonja az említett intézkedést.

(3)   Amennyiben a nemzeti intézkedést indokoltnak ítélik meg, és az elem, illetve akkumulátor meg nem felelése az e rendelet 15. cikkében említett harmonizált szabványok hiányosságainak a következménye, a Bizottság az 1025/2012/EU rendelet 11. cikkében előírt eljárást alkalmazza.

(4)   Amennyiben a nemzeti intézkedést indokoltnak ítélik meg, és az elem, illetve akkumulátor meg nem felelése a 16. cikkben említett egységes előírások hiányosságainak a következménye, a Bizottság haladéktalanul elfogad egy olyan végrehajtási jogi aktust, amely módosítja vagy hatályon kívül helyezi az érintett egységes előírásokat. Ezt a végrehajtási jogi aktust a 90. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(1)   Amennyiben egy tagállam a 79. cikk (1) bekezdése szerinti értékelés elvégzését követően megállapítja, hogy bár az elem, illetve akkumulátor megfelel a 6–10. cikknek, valamint a 12., 13. és 14. cikknek, de kockázatot jelent az emberi egészségre vagy a személyek biztonságára, a vagyontárgyak védelmére vagy a környezetre (a továbbiakban: megfelelő, de kockázatot jelentő elem, illetve akkumulátor), haladéktalanul előírja a releváns gazdasági szereplő számára, hogy – a piacfelügyeleti hatóságok által megszabott észszerű és a kockázat jellegével arányos határidőn belül – tegye meg valamennyi megfelelő intézkedést annak biztosítására, hogy a kockázatot jelentő, megfelelő elem, illetve akkumulátor a forgalmazáskor többé ne jelentsen kockázatot, vonja ki a forgalomból az említett elemet, illetve akkumulátort, vagy hívja vissza azt.

(2)   A gazdasági szereplőnek biztosítania kell a korrekciós intézkedés megtételét a gazdasági szereplő által Unió-szerte forgalmazott valamennyi megfelelő, de kockázatot jelentő elem, illetve akkumulátor tekintetében.

(3)   A tagállam az (1) bekezdésben említett helyzet előfordulásakor haladéktalanul tájékoztatja a Bizottságot és a többi tagállamot. Az említett tájékoztatásban meg kell adni valamennyi rendelkezésre álló adatot, különösen a megfelelő, de kockázatot jelentő elem, illetve akkumulátor azonosításához szükséges adatokat, ezen elemek, illetve akkumulátorok származását és ellátási láncát, a felmerülő kockázat jellegét, valamint a meghozott nemzeti intézkedések jellegét és időtartamát.

(4)   A Bizottság haladéktalanul konzultációt kezd a tagállamokkal és a releváns gazdasági szereplővel vagy szereplőkkel, és értékeli a meghozott nemzeti intézkedéseket. Az értékelés eredményei alapján a Bizottság végrehajtási jogi aktust fogad el arról, hogy a nemzeti intézkedés indokolt-e, és szükség esetén javaslatot tesz megfelelő intézkedések meghozatalára. Ezt a végrehajtási jogi aktust a 90. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(5)   Az emberi egészség védelmével és a személyek biztonságával és a vagyontárgyak vagy a környezet védelmével kapcsolatos, kellően indokolt, rendkívül sürgős esetekben a Bizottság a 90. cikk (4) bekezdésében említett eljárás keretében azonnal alkalmazandó végrehajtási jogi aktust fogad el.

(6)   A Bizottság a (4) és (5) bekezdésben említett végrehajtási jogi aktust valamennyi tagállamnak címezi, és haladéktalanul közli azt a tagállamokkal és a releváns gazdasági szereplővel vagy szereplőkkel.

(1)   A 79. cikk sérelme nélkül, amennyiben egy tagállam megállapítja a következők egyikét, előírja a releváns gazdasági szereplő számára, hogy vessen véget az érintett meg nem felelésnek:

(2)   Amennyiben az (1) bekezdésben említett meg nem felelés továbbra is fennáll, az érintett tagállam minden megfelelő intézkedést megtesz az elem, illetve akkumulátor forgalmazásának korlátozására vagy betiltására, vagy biztosítja annak a forgalomból történő kivonását vagy a visszahívását.

(1)   Amennyiben egy tagállam megállapítja, hogy valamely gazdasági szereplő nem teljesíti a kellő gondosságra vonatkozó, a 48., a 49. és az 50. cikkben megállapított kötelezettségét, előírja a releváns gazdasági szereplő számára, hogy vessen véget az érintett meg nem felelésnek.

(2)   Amennyiben az (1) bekezdésben említett meg nem felelés továbbra is fennáll, és a meg nem felelés megszüntetésére nem áll rendelkezésre más hatékony eszköz, az érintett tagállam minden megfelelő intézkedést megtesz az (1) bekezdésben említett gazdasági szereplő által forgalmazott elemek, illetve akkumulátorok forgalmazásának korlátozására vagy betiltására, és – ha a meg nem felelés súlyos – biztosítja azok forgalomból történő kivonását vagy visszahívását.

(1)   A 2014/24/EU irányelv 2. cikkének 1. pontjában vagy a 2014/25/EU irányelv 3. cikkének (1) bekezdésében foglalt fogalommeghatározás szerinti ajánlatkérő szervek, valamint a 2014/25/EU irányelv 4. cikkének (1) bekezdésében foglalt fogalommeghatározás szerinti közszolgáltató ajánlatkérőknek elemek vagy akkumulátorok, illetve elemeket vagy akkumulátorokat tartalmazó termékek beszerzése során az említett irányelvek hatálya alá tartozó helyzetekben figyelembe kell venniük az említett elemek, illetve akkumulátorok életciklusuk során gyakorolt környezeti hatásait annak biztosítása érdekében, hogy az elemek, illetve akkumulátorok ilyen hatásai minimális szintre korlátozódjanak.

(2)   Az e cikk (3) bekezdésében említett, a közbeszerzési eljárásokra vonatkozó odaítélési kritériumok megállapításáról szóló, első felhatalmazáson alapuló jogi aktus hatálybalépésének időpontjától számított 12 hónap elteltével az e cikk (1) bekezdésében megállapított kötelezettséget az említett odaítélési kritériumok alkalmazásával kell teljesíteni. Az ajánlatkérő szervek vagy közszolgáltató ajánlatkérők által elemek vagy akkumulátorok, illetve elemeket vagy akkumulátorokat tartalmazó termékek megvásárlása céljából lefolytatott minden olyan közbeszerzési eljárásnak, amely a 7-10. cikk hatálya alá tartozik, a műszaki előírásaiban és az odaítélési kritériumaiban hivatkoznia kell az említett első felhatalmazáson alapuló jogi aktusra annak biztosítására, hogy azon elemek, illetve akkumulátorok vagy azon elemeket, illetve akkumulátorokat tartalmazó termékek beszerzésére kerüljön sor, amelyek életciklusuk során lényegesen alacsonyabb környezeti hatásokkal járnak.

(3)   A 7. cikk (2) bekezdése negyedik albekezdésének a) pontjában, a 8. cikk (1) bekezdésében, a 9. cikk (2) bekezdésében és a 10. cikk (5) bekezdésében említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusok legutóbbikának elfogadását követő 12 hónap elteltével a Bizottság a 89. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el e rendelet oly módon történő kiegészítése érdekében, hogy megállapítja az elemekre, illetve akkumulátorokra vonatkozó közbeszerzési eljárásokra alkalmazandó, a 7–10. cikkben meghatározott fenntarthatósági követelményeken alapuló odaítélési kritériumokat.

(1)   Ha a Bizottság úgy véli, hogy valamely anyagnak az elemek, illetve akkumulátorok gyártása során történő felhasználása, vagy az elemek, illetve akkumulátorok forgalomba hozatalakor vagy a későbbi életciklusszakaszaikban – többek között az újrapozícionálás vagy a hulladékelemek, illetve -akkumulátorok kezelése során – valamely anyagnak az elemekben, illetve akkumulátorokban való jelenléte olyan kockázatot jelent az emberi egészségre vagy a környezetre, amelyet nem megfelelően ellenőriznek, és uniós szinten kell kezelni, a Bizottság felkéri az Ügynökséget arra, hogy készítsen olyan korlátozási dokumentációt, amely megfelel az 1907/2006/EK rendelet XV. mellékletében foglalt követelményeknek. A korlátozási dokumentációnak társadalmi-gazdasági értékelést kell tartalmaznia, ideértve az alternatívák elemzését is.

(2)   Az e cikk (1) bekezdésében említett, a Bizottságtól származó kérés kézhezvételét követő 12 hónapon belül, és ha az Ügynökség által az említett bekezdés alapján elkészített korlátozási dokumentáció igazolja, hogy a már meglévő intézkedéseken túl, uniós szinten van szükség fellépésre, az Ügynökségnek korlátozásokat kell javasolnia az e cikk (4)–(9) bekezdésében, valamint a 87. és a 88. cikkben ismertetett eljárás kezdeményezése céljából.

(3)   Ha egy tagállam úgy véli, hogy valamely anyagnak az elemek, illetve akkumulátorok gyártása során történő felhasználása, vagy az elemek, illetve akkumulátorok forgalomba hozatalakor vagy a későbbi életciklusszakaszaikban – többek között az újrapozícionálás vagy a hulladékelemek, illetve -akkumulátorok kezelése során – valamely anyagnak az elemekben, illetve akkumulátorokban való jelenléte olyan kockázatot jelent az emberi egészségre vagy a környezetre, amelyet nem megfelelően ellenőriznek, és uniós szinten kell kezelni, értesíti az Ügynökséget arról, hogy korlátozási dokumentáció készítésére tesz javaslatot. A tagállam elkészíti a korlátozási dokumentációt. A korlátozási dokumentációnak társadalmi-gazdasági értékelést kell tartalmaznia, ideértve az alternatívák elemzését is.

Ha a korlátozási dokumentáció igazolja, hogy a már meglévő intézkedéseken túl, uniós szinten van szükség fellépésre, a tagállam az 1907/2006/EK rendelet XV. mellékletében meghatározott formátumban benyújtja a dokumentációt az Ügynökségnek az e cikk (4)–(9) bekezdésében, valamint a 87. és a 88. cikkben ismertetett eljárás kezdeményezése érdekében.

(4)   A korlátozási dokumentáció és a korlátozási folyamat céljából az Ügynökség vagy a tagállamok figyelembe vesznek minden, az Ügynökségnek vagy valamely tagállamnak az 1907/2006/EK rendelet alapján benyújtott dokumentációt, kémiai biztonsági jelentést vagy kockázatértékelést. Az Ügynökség vagy a tagállamok figyelembe vesznek továbbá minden rendelkezésre álló információt, és hivatkoznak bármely releváns, az elemekben, illetve akkumulátorokban felhasznált anyag életciklusára – többek között a hulladékfázisra – vonatkozó egyéb uniós jogszabályok alkalmazásában benyújtott kockázatértékelésre. E célból az uniós jogszabályok alapján létrehozott és hasonló feladatot ellátó egyéb szerveknek kérésre információt kell nyújtaniuk az Ügynökség vagy az érintett tagállam részére.

(5)   Az e rendelet 6. cikkében és az e cikkben meghatározott feladatok ellátása során az Ügynökség birtokában lévő információkhoz való hozzáférésre az 1907/2006/EK rendelet 118. cikke irányadó.

(6)   Az Ügynökségnek jegyzéket kell vezetnie azokról az anyagokról, amelyekre vonatkozóan az Ügynökség vagy valamely tagállam e cikk szerinti korlátozási dokumentációt tervez benyújtani vagy nyújtott be.

(7)   Az 1907/2006/EK rendelet 76. cikke (1) bekezdésének c) pontja alapján létrehozott kockázatértékelési bizottságnak és ugyanazon rendelet 76. cikke (1) bekezdésének d) pontja alapján létrehozott, a társadalmi-gazdasági elemzéssel foglalkozó bizottságnak ellenőriznie kell, hogy a benyújtott korlátozási dokumentáció megfelel-e azon rendelet XV. mellékletében foglalt követelményeknek. Az adott bizottságnak a dokumentáció kézhezvételétől számított 30 napon belül tájékoztatnia kell az Ügynökséget vagy a korlátozásokat javasoló tagállamot arról, hogy a dokumentáció megfelelő-e. Amennyiben a dokumentáció nem megfelelő, az adott bizottságnak a kézhezvételtől számított 45 napon belül írásbeli indoklást kell benyújtania az Ügynökség vagy a tagállam részére. Az Ügynökség vagy a tagállam az adott bizottság indoklásának kézhezvételétől számított 60 napon belül hozzáigazítja a dokumentációt a követelményekhez, ellenkező esetben az e cikk szerinti eljárást meg kell szüntetni.

(8)   Az Ügynökségnek haladéktalanul tájékoztatást kell nyújtania a Bizottság vagy egy tagállam azon szándékáról, hogy valamely anyag vonatkozásában e cikk alapján korlátozási eljárást kezdeményez, és értesítenie kell az érdekelt feleket.

(9)   Az Ügynökségnek haladéktalanul közzé kell tennie honlapján a korlátozási dokumentációt, ideértve a (2) és (3) bekezdés alapján javasolt korlátozásokat is, egyértelműen megjelölve a közzétételének időpontját. Az Ügynökségnek fel kell kérnie valamennyi érdekelt felet, hogy a közzététel időpontjától számított négy hónapon belül, egyénileg vagy közösen, nyújtsák be a következőket:

(10)   A 6. cikk (2) bekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat az Ügynökségnek a 87. cikk (2) bekezdésében említett, társadalmi-gazdasági elemzéssel foglalkozó bizottsága véleményének kézhezvételétől számított kilenc hónapon belül kell elfogadni. Ha a társadalmi-gazdasági elemzéssel foglalkozó bizottság a 87. cikk (2) vagy – adott esetben – (5) bekezdésében meghatározott határidőn belül nem fogad el véleményt, a Bizottság a korlátozás társadalmi-gazdasági hatását veszi figyelembe – ideértve az anyag tekintetében rendelkezésre álló alternatívákat is –, és a 87. cikk (2) bekezdésében meghatározott határidőig felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogad el.

(11)   Amennyiben az I. melléklet módosítástervezete eltér az e cikkben, valamint a 87. és a 88. cikkben megállapított eljárás alapján elkészített korlátozási dokumentációban foglalt eredeti javaslattól, vagy ha nem veszi figyelembe az Ügynökség véleményeit, a Bizottságnak részletes magyarázatot kell mellékelnie az eltérések okairól.

(1)   A 86. cikk (9) bekezdése szerinti közzététel időpontját követő 12 hónapon belül a kockázatértékelési bizottságnak a korlátozási dokumentáció releváns részeinek megvitatása alapján véleményt kell elfogadnia arról, hogy a javasolt korlátozások megfelelők-e az emberi egészséget vagy a környezetet érintő kockázatok csökkentése tekintetében. E véleménynek figyelembe kell vennie az Ügynökség által a Bizottság vagy a tagállam kérésére készített korlátozási dokumentációt, valamint az érdekelt feleknek a 86. cikk (9) bekezdésének a) pontjában említett észrevételeit.

(2)   A 86. cikk (9) bekezdése szerinti közzététel időpontját követő 15 hónapon belül a társadalmi-gazdasági elemzéssel foglalkozó bizottságnak a korlátozási dokumentáció releváns részeinek és a társadalmi-gazdasági hatásoknak a megvitatása alapján véleményt kell elfogadnia a javasolt korlátozásokról. Ezt megelőzően véleménytervezetet kell készítenie a javasolt korlátozásokról és az ezekkel összefüggő társadalmi-gazdasági hatásokról, amelyben adott esetben figyelembe kell vennie a 86. cikk (9) bekezdésének b) pontja szerinti elemzéseket vagy információkat.

(3)   Az Ügynökségnek haladéktalanul közzé kell tennie honlapján a társadalmi-gazdasági elemzéssel foglalkozó bizottság véleménytervezetét, és fel kell kérnie az érintett feleket arra, hogy a véleménytervezet közzétételét követően legkésőbb 60 napon belül nyújtsák be észrevételeiket az adott véleménytervezetről.

(4)   A társadalmi-gazdasági elemzéssel foglalkozó bizottságnak – adott esetben az e cikk (3) bekezdésében megállapított határidőn belül benyújtott további észrevételek figyelembevételével – haladéktalanul el kell fogadnia a véleményét. E véleményben figyelembe kell venni az érdekelt felek által a 86. cikk (9) bekezdésének b) pontja, valamint az e cikk (3) bekezdése alapján benyújtott észrevételeket.

(5)   Amennyiben a kockázatértékelési bizottság véleménye jelentős mértékben eltér a korlátozási dokumentációban javasolt korlátozásoktól, az Ügynökség legfeljebb 90 nappal elhalasztja a társadalmi-gazdasági elemzéssel foglalkozó bizottság véleménye elfogadásának a határidejét.

(6)   Amennyiben a kockázatértékelési bizottság és a társadalmi-gazdasági elemzéssel foglalkozó bizottság e cikk (1) és (2) bekezdésével összhangban véleményt nyilvánít, az 1907/2006/EK rendelet 87. cikke szerinti előadókat kell igénybe vennie az abban meghatározott feltételekkel összhangban.

(1)   Az Ügynökségnek késedelem nélkül be kell nyújtania a Bizottság részére a kockázatértékelési bizottságnak és a társadalmi-gazdasági elemzéssel foglalkozó bizottságnak a 86. cikk alapján javasolt korlátozásokról szóló véleményét. Amennyiben a kockázatértékelési bizottság és a társadalmi-gazdasági elemzéssel foglalkozó bizottság véleménye jelentős mértékben eltér a javasolt korlátozásoktól, az Ügynökségnek indokolást kell benyújtania a Bizottságnak, amelyben részletesen ismertetnie kell az eltérések okait. Amennyiben valamelyik bizottság nem fogad el véleményt vagy egyik bizottság sem fogad el véleményt a 87. cikk (1), illetve (2) bekezdésében megállapított határidőig, az Ügynökségnek indokolással együtt tájékoztatnia kell erről a Bizottságot.

(2)   Az Ügynökségnek haladéktalanul közzé kell tennie honlapján a két bizottság véleményét.

(3)   Az Ügynökségnek kérésre a Bizottság vagy a tagállam rendelkezésére kell bocsátania valamennyi, a részére benyújtott vagy általa megvizsgált dokumentumot és bizonyítékot.

(1)   A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás feltételeit ez a cikk határozza meg.

(2)   A Bizottságnak a 6. cikk (2) bekezdésében, a 7. cikk (1), (2) és (3) bekezdésében, a 8. cikk (1) és (5) bekezdésében, a 9. cikk (2) bekezdésében, a 10. cikk (5) és (6) bekezdésében, a 11. cikk (4) bekezdésében, a 12. cikk (3) bekezdésében, a 13. cikk (8) bekezdésében, a 14. cikk (4) bekezdésében, a 48. cikk (8) bekezdésében, az 53. cikk (3) bekezdésében, az 59. cikk (7) bekezdésében, a 60. cikk (8) bekezdésében, a 70. cikk (4) bekezdésében, a 71. cikk (4), (5) és (6) bekezdésében, a 72. cikk (4) bekezdésében, a 77. cikk (2) és (3) bekezdésében, valamint a 85. cikk (3) bekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására vonatkozó felhatalmazása ötéves időtartamra szól 2023. augusztus 17-től kezdődő hatállyal. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal az ötéves időtartam letelte előtt jelentést készít a felhatalmazásról. A felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra, amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb három hónappal minden egyes időtartam letelte előtt.

(3)   Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 6. cikk (2) bekezdésében, a 7. cikk (1), (2) és (3) bekezdésében, a 8. cikk (1) és (5) bekezdésében, a 9. cikk (2) bekezdésében, a 10. cikk (5) és (6) bekezdésében, a 11. cikk (4) bekezdésében, a 12. cikk (3) bekezdésében, a 13. cikk (8) bekezdésében, a 14. cikk (4) bekezdésében, a 48. cikk (8) bekezdésében, az 53. cikk (3) bekezdésében, az 59. cikk (7) bekezdésében, a 60. cikk (8) bekezdésében, a 70. cikk (4) bekezdésében, a 71. cikk (4), (5) és (6) bekezdésében, a 72. cikk (4) bekezdésében, a 77. cikk (2) és (3) bekezdésében, valamint a 85. cikk (3) bekezdésében említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4)   A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadása előtt a Bizottság a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban megállapított elvekkel összhangban konzultál az egyes tagállamok által kijelölt szakértőkkel.

(5)   A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(6)   A 6. cikk (2) bekezdése, a 7. cikk (1), (2) és (3) bekezdése, a 8. cikk (1) és (5) bekezdése, a 9. cikk (2) bekezdése, a 10. cikk (5) és (6) bekezdése, a 11. cikk (4) bekezdése, a 12. cikk (3) bekezdése, a 13. cikk (8) bekezdése, a 14. cikk (4) bekezdése, a 48. cikk (8) bekezdése, az 53. cikk (3) bekezdése, az 59. cikk (7) bekezdése, a 60. cikk (8) bekezdése, a 70. cikk (4) bekezdése, a 71. cikk (4), (5) és (6) bekezdése, a 72. cikk (4) bekezdése, a 77. cikk (2) és (3) bekezdése vagy a 85. cikk (3) bekezdése értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő három hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.

(1)   A Bizottságot a 2008/98/EK irányelv 39. cikkével létrehozott bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet értelmében vett bizottságnak minősül.

(2)   Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 4. cikkét kell alkalmazni.

(3)   Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.

Amennyiben a bizottság nem nyilvánít véleményt, a Bizottság nem fogadhatja el a végrehajtási jogi aktus tervezetét, és a 182/2011/EU rendelet 5. cikke (4) bekezdésének harmadik albekezdését kell alkalmazni.

(4)   Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 8. cikkét kell alkalmazni, összefüggésben annak 5. cikkével.

„Az (EU) 2023/1542 európai parlamenti és tanácsi rendelet (*4) 2. cikkének 1. pontjában meghatározott elemek, illetve akkumulátorok esetében a tagállamok megteszik az annak biztosítását célzó intézkedéseket, hogy a 2018. július 4. előtt létrehozott, kiterjesztett gyártói felelősségi rendszerek 2025. augusztus 18-ig megfeleljenek e cikknek.

(1)   A Bizottság 2031. június 30-ig felülvizsgálja és jelentést készít e rendelet alkalmazásáról, valamint a környezetre, az emberi egészségre és a belső piac működésére kifejtett hatásairól, és benyújtja azt az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

(2)   Figyelembe véve a műszaki fejlődést és a tagállamokban összegyűlt gyakorlati tapasztalatokat, a Bizottság a jelentésében a következő szempontok alapján értékeli ezt a rendeletet:

Az (1) bekezdésben említett jelentéshez adott esetben mellékelni kell az e rendelet releváns rendelkezéseinek módosítására irányuló jogalkotási javaslatot.

(3)   Figyelembe véve az 1907/2006/EK rendelet felülvizsgálatát, a Bizottság a jelentésében külön értékeli egy, az e rendelet 6., 86., 87. és 88. cikkének módosítására irányuló jogalkotási javaslat szükségességét.

(4)   A Bizottság értékeli, hogy szükség van-e a VII. fejezet módosítására az olyan uniós jogalkotási aktusok elfogadása fényében – amennyiben sor kerül ilyen jogalkotási aktusok elfogadására –, amelyek szabályokat állapítanak meg a fenntartható vállalatirányításra és a kellő gondosságra vonatkozóan, ideértve a vállalatokra a saját tevékenységeikkel, a leányvállalataik és fióktelepeik tevékenységeivel, valamint az értékláncban végrehajtott tevékenységeikkel kapcsolatban az emberi jogokra és a környezetre gyakorolt káros hatásokra vonatkozó kötelezettségeket is.

A Bizottság az első albekezdésben említett bármely jogalkotási aktus hatálybalépésének időpontjától számított 12 hónapon belül vagy 2031. június 30-ig – attól függően, hogy melyik a korábbi – közzéteszi az értékelés eredményét tartalmazó jelentést. A Bizottság adott esetben a VII. fejezet módosítására irányuló jogalkotási javaslatot mellékel a jelentéséhez.

(5)   A Bizottság 2031. június 30-ig jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, amelyben értékeli az LMT-elem, illetve -akkumulátor 3. cikk 11. pontjában foglalt fogalommeghatározása – különösen a nem kerekes járművek meghajtására szolgáló akkumulátorok bevonásával történő – kiterjesztésének megvalósíthatóságát és annak technikai következményeit. A jelentést adott esetben jogalkotási javaslatnak kell kísérnie.

(6)   A Bizottság 2025. január 1-jéig értékeli, hogy mi lenne a legjobb módja a könnyű szállítóeszközökhöz tervezett újratölthető akkumulátorok, illetve a 2012/19/EU irányelv hatálya alá tartozó elektromos és elektronikus berendezések meghatározott kategóriáiba beépített újratölthető akkumulátorok egységes töltőjére vonatkozó harmonizált szabványok bevezetésének. A 2014/53/EU irányelv 3. cikkének (4) bekezdése szerinti rádióberendezés-kategóriák és -csoportok töltőeszközei nem tartoznak az említett értékelés hatálya alá.

(1)   Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

(2)   E rendelet 2024. február 18-tól alkalmazandó, a második albekezdésben és e rendelet egyéb rendelkezéseiben meghatározottak kivételével.

A következő rendelkezések a következők szerint alkalmazandók: