(1)

Az 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (1) előírja, hogy az állományvédelmi intézkedéseket a rendelkezésre álló tudományos, műszaki és gazdasági szakvélemények, és azokon belül is többek között – amennyiben releváns – a Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottság (HTMGB) és egyéb tanácsadó szervek által készített jelentések figyelembevételével, továbbá a tanácsadó testületektől kapott szakvélemények figyelembevételével kell elfogadni.

(2)

A halászati lehetőségek meghatározására és elosztására vonatkozó intézkedések – ezen belül adott esetben a velük funkcionálisan összefüggő feltételek – elfogadása a Tanács feladata. Az 1380/2013/EU rendelet 16. cikkének (4) bekezdése értelmében a halászati lehetőségeket a közös halászati politikának (KHP) az említett rendelet 2. cikkének (2) bekezdésében meghatározott célkitűzéseivel összhangban kell meghatározni. Ezenkívül a konkrét többéves tervek hatálya alá tartozó állományok esetében a teljes kifogható mennyiségeket (TAC) az említett tervekben meghatározott célokkal és intézkedésekkel összhangban kell megállapítani. Az említett rendelet 16. cikkének (1) bekezdése értelmében a halászati lehetőségeket úgy kell kiosztani a tagállamok között, hogy minden halállományra vagy halászatra vonatkozóan biztosított legyen az egyes tagállamok által folytatott halászati tevékenységek viszonylagos stabilitása.

(3)

A teljes kifogható mennyiségeket az 1380/2013/EU rendelettel összhangban a rendelkezésre álló tudományos szakvélemények alapján, a biológiai és társadalmi-gazdasági vonatkozások figyelembevételével kell meghatározni, biztosítva ugyanakkor az egyes halászati ágazatokkal szembeni, egymáshoz viszonyítottan méltányos bánásmódot; ezenkívül figyelembe kell venni az érdekelt felekkel folytatott konzultációk során – különösen a tanácsadó testületek ülésein – megfogalmazott véleményeket is. A teljes kifogható mennyiségeket ezenkívül a vonatkozó többéves tervekkel összhangban kell meghatározni.

(4)

Az 1380/2013/EU rendelet 15. cikke értelmében a kirakodási kötelezettség 2019. január 1. óta minden olyan állományra vonatkozik, amelyre fogási korlát van érvényben, noha ez alól vannak bizonyos kivételek, illetve mentességek. A tagállamok által benyújtott közös ajánlások alapján és az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének megfelelően a Bizottság több felhatalmazáson alapuló rendeletet fogadott el, amelyek konkrét fajok halászatára irányuló visszadobási tervek formájában megállapítják a kirakodási kötelezettség végrehajtásának részletes szabályait.

(5)

A kirakodási kötelezettség hatálya alá tartozó fajok állományaira vonatkozó halászati lehetőségeknek figyelembe kell venniük azt a tényt, hogy a visszadobás gyakorlata elvben többé már nem engedélyezett. Ezért a halászati lehetőségeket a Nemzetközi Tengerkutatási Tanács (ICES) által kiadott szakvéleményekben szereplő, a teljes fogásmennyiségre vonatkozó értékek alapján kell meghatározni (a kirakodásokra vonatkozó, illetve a szándékos fogásokra vonatkozó értékek helyett). Azokat a mennyiségeket, amelyeket a kirakodási kötelezettség alóli mentességként továbbra is vissza lehet dobni, le kell vonni a teljes fogásmennyiségre vonatkozó értékekből.

(6)

Egyes állományokra vonatkozóan az ICES teljes halászati tilalmat javasol tudományos szakvéleményében. Amennyiben azonban az említett állományokra vonatkozó TAC-ok a tudományos szakvéleményekben megjelölt értékek szerint kerülnek megállapításra, az a kötelezettség, amely szerint a vegyes halászatban az összes fogást – ideértve az említett állományokból származó járulékos fogásokat is – ki kell rakodni, ahhoz a jelenséghez vezet, hogy a blokkoló kvóta hatálya alá tartozó fajok esetében a kvóta kimerítése a halászati tevékenység leállítását idézi elő. Annak érdekében, hogy megfelelő egyensúlyt lehessen teremteni egyrészt a halászat folytatása (tekintettel a halászat leállításának potenciálisan súlyos társadalmi-gazdasági következményeire), másrészt pedig az említett állományok vonatkozásában a jó biológiai állapot elérésének szükségessége között, valamint figyelembe véve, hogy a vegyes halászatban nehéz valamennyi állományt a maximális fenntartható hozam (MFH) szintjén halászni, helyénvaló külön teljes kifogható mennyiségeket megállapítani az említett állományok járulékos fogásaira vonatkozóan. Ezeket a teljes kifogható mennyiségeket olyan szinten kell megállapítani, amelyek biztosítják az adott állományok mortalitásának csökkenését, valamint ösztönzik a szelektivitás javítását és az említett állományok járulékos fogásainak elkerülését. Annak érdekében, hogy csökkenjen a járulékos fogásokra vonatkozó teljes kifogható mennyiségek hatálya alá tartozó állományokból kifogott egyedek mennyisége, az említett állományokhoz tartozó halak fogására irányuló halászati tevékenységek esetében a halászati lehetőségeket olyan szinten kell megállapítani, amely elősegíti, hogy a veszélyeztetett állományok biomasszája fenntartható szintekre álljon vissza. Emellett az illegális visszadobás gyakorlatának megakadályozása céljából a halászati lehetőségekhez szorosan kapcsolódó technikai és ellenőrzési intézkedéseket kell megállapítani.

(7)

Annak érdekében, hogy vegyes halászat esetében a lehetséges mértékben biztosítható legyen a halászati lehetőségeknek az 1380/2013/EU rendelet 16. cikke (2) bekezdésével összhangban történő felhasználása, indokolt egy kvótacserealapot meghatározni azon tagállamok számára, amelyek nem rendelkeznek az elkerülhetetlen járulékos fogásokat fedező saját kvótával.

(8)

Az Északi-tengerre vonatkozó többéves terv az (EU) 2018/973 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (2) jött létre és 2018-ban lépett hatályba. A nyugati vizekre vonatkozó többéves terv az (EU) 2019/472 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (3) jött létre és 2019-ben lépett hatályba. Az említett rendeletek 1. cikkének (1) bekezdésében felsorolt állományokra vonatkozó halászati lehetőségeket az adott állományok tekintetében az említett rendeletekben előírt maximális fenntartható hozamot eredményező halászati mortalitási értéktartományoknak (a továbbiakban: FMFH-tartományok) és biztosítékoknak megfelelően kell meghatározni. Az FMFH-tartományokat a vonatkozó ICES-szakvélemény határozta meg. Amennyiben nem állnak rendelkezésre megfelelő tudományos adatok, a járulékosan kifogott állományokra vonatkozó halászati lehetőségeket az említett rendeletekben foglaltak szerinti elővigyázatossági megközelítésnek megfelelően kell meghatározni.

(9)

Az (EU) 2018/973 rendelet 7. cikkének, valamint az (EU) 2019/472 rendelet 8. cikkének megfelelően, amennyiben a tudományos szakvélemények azt jelzik, hogy az említett rendelet 1. cikkének (1) bekezdésében említett bármely állomány szaporodóképes biomasszája a biomassza-határérték referenciapontja (Blim) (4) érték alatt van, további korrekciós intézkedéseket kell hozni annak biztosítására, hogy az állomány gyorsan visszaálljon a maximális fenntartható hozam biztosítására alkalmas szint fölé. Ezek a korrekciós intézkedések magukban foglalhatják különösen az érintett állomány célzott halászatának felfüggesztését, valamint a szóban forgó állományokra vagy más állományokra vonatkozó halászati lehetőségek megfelelő csökkentését a halászatokban.

(10)

A kékúszójú tonhalnak (Thunnus thynnus) az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengerben halászott állományai tekintetében a teljes kifogható mennyiségeket az (EU) 2016/1627 európai parlamenti és tanácsi rendeletben (5) megállapított szabályoknak megfelelően kell meghatározni.

(11)

Azon állományok vonatkozásában, amelyekről nem áll rendelkezésre elegendő vagy megbízható adat az állományméret becsléséhez, az állománygazdálkodási intézkedések és a teljes kifogható mennyiségek megállapításakor az 1380/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 8. pontjában meghatározott, a halászati gazdálkodásban alkalmazott elővigyázatossági megközelítést kell követni, figyelembe véve az állományspecifikus tényezőket és különösen az állomány tendenciáiról rendelkezésre álló információkat és a vegyes halászattal kapcsolatos megfontolásokat.

(12)

Az (EU) 2019/472 rendelettel létrehozott, nyugati vizekre vonatkozó többéves tervvel összhangban az említett rendelet 1. cikkének (1) bekezdésében felsorolt állományokra vonatkozó halászati mortalitás célértékét az említett rendelet 2. cikkének 2. pontjában meghatározott FMFH-tartományokon belül kell tartani, összhangban a szóban forgó rendelet 4. cikkével. Az ICES 8a és 8b körzetben a farkassügér (Dicentrarchus labrax) teljes halászati mortalitását ezért az ICES MFH-szakvéleményének és az FMFH pontértéknek megfelelően kell meghatározni, figyelembe véve a kereskedelmi fogásokat, beleértve a kirakodott és visszadobott mennyiségeket, továbbá a rekreációs célú halászat keretében ejtett fogásokat. Az FMFH pontérték a halászati mortalitásnak az az értéke, amely a hosszú távú MFH-t eredményezi. Az érintett tagállamoknak (Franciaország és Spanyolország) az (EU) 2019/472 rendelet 4. cikke (3) bekezdésében előírtaknak megfelelően meg kell hozniuk a megfelelő intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a halászflottáik és a rekreációs halászok által előidézett halászati mortalitás ne haladja meg az FMFH pontértéket.

(13)

A farkassügér ICES 8a és 8b körzetben folytatott rekreációs célú halászatára vonatkozó intézkedéseket – az állományra gyakorolt jelentős hatásukra tekintettel – fenn kell tartani. A tudományos szakvéleménynek megfelelően indokolt fenntartani a fogási korlátot. A rögzített hálók használatát ki kell zárni, mivel nem kellően szelektívek, és így vélhetően több egyed fogható velük, mint amennyit a megállapított határértékek lehetővé tesznek. Figyelembe véve a környezeti, társadalmi és gazdasági körülményeket és különösen azt, hogy a part menti közösségekben a kereskedelmi halászok nagy mértékben függenek ezektől az állományoktól, a farkassügérre vonatkozó említett intézkedések megfelelő egyensúlyt teremtenek a kereskedelmi és a rekreációs célú halászatot folytatók érdekei között. Az intézkedések lehetővé teszik a rekreációs halászok számára a halászatot azzal, hogy figyelembe veszik e halászok állományokra gyakorolt hatását.

(14)

2021. november 4-én kiadott szakvéleményében az ICES különösen azt javasolta, hogy 2022-ben, az elővigyázatossági megközelítés alkalmazásakor az angolna (Anguilla anguilla) valamennyi élőhelye és életszakasza vonatkozásában teljes halászati tilalom legyen érvényben a faj természetes elterjedési területének egészén. Ez a rekreációs célú és a kereskedelmi fogásokra egyaránt alkalmazandó, valamint magában foglalja az állománypótlásra és a tenyésztésre szánt üvegangolna-fogásokat is. Az ICES azt is elismerte, hogy a kizárólag a későbbi visszaengedés céljából ejtett fogások az állományvédelmi intézkedések részét képezhetik, amennyiben ezek az intézkedések javítják a túlélés általános valószínűségét. A Bizottság konzultált a tanácsadó testületekkel és a tagállamok regionális csoportjaival ezen ICES-szakvélemény végrehajtásának legmegfelelőbb módjáról. Ezen túlmenően 2022. május 30-án kiadott szakvéleményében az ICES megjegyezte egyrészt azt, hogy a tagállami erőfeszítések ellenére nem történt általános előrelépés az 1100/2007/EK tanácsi rendelet (6) 2. cikkének (4) bekezdésében előírt azon célkitűzés elérése tekintetében, hogy az Unió egész területén az ezüstangolna biomasszájának 40 %-a visszajusson a tengerbe, másrészt azt, hogy a mortalitásra vonatkozóan nem észlelt egyértelmű mintázatokat. Az ICES a szakvéleményében továbbá azt javasolta, hogy az állományvédelmi erőfeszítések azokra az intézkedésekre összpontosuljanak, amelyek jellegüknél fogva nagy valószínűséggel csökkentik a mortalitást és növelik a tengerbe visszajutás mértékét.

(15)

A 2022-ben tartott 45. éves ülésén a Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság (GFCM) elfogadta az európai angolna tekintetében a Földközi-tengeren (a GFCM 1–27 földrajzi alterület) alkalmazandó – a GFCM/42/2018/1. sz. ajánlással korábban létrehozott – állománygazdálkodási intézkedések megerősítéséről szóló GFCM/42/2022/1. sz. ajánlást. Ezen intézkedések közé tartozik egy olyan hat hónapos éves halászati tilalmi időszak, amelyet az egyes szerződő feleknek az angolnaállományra vonatkozó gazdálkodási tervvel vagy tervekkel és a szerződő felek angolnaállományának időbeli vándorlási mintázataival összhangban kell meghatározniuk, valamint a rekreációs célú halászat tilalma. A szerződő felek dönthetnek úgy, hogy egy hat egymást követő hónapból álló halászati tilalmi időszakot vagy pedig egy január 1-jétől március 31-ig tartó, továbbá egy április 1. és november 30. között további három hónapot magában foglaló halászati tilalmi időszakot határoznak meg. A kereskedelmi tevékenységre vonatkozó halászati tilalmi időszakot és a rekreációs célú halászat tilalmát az említett ajánlásnak megfelelően a Földközi-tengerhez tartozó tengervizek egészére, valamint a brakkvizekre, például a torkolatokra, a parti lagúnákra és az átmeneti vizekre is alkalmazni kell. Az említett intézkedéseket végre kell hajtani az uniós jogban. Mivel a GFCM/42/2018/1. sz. ajánlás nem alkalmazandó a Fekete-tengerre és az 1100/2007/EK rendelet (7) alkalmazásában a Fekete-tenger és a hozzá kapcsolódó folyórendszerek nem képezik az európai angolna természetes élőhelyét, az angolnára vonatkozó intézkedések nem alkalmazandóak a Fekete-tengerre (a GFCM 29 földrajzi alterület).

(16)

Az ICES 2022. november 3-án megismételte arra vonatkozó szakvéleményét, hogy a 2023. évben valamennyi élőhely esetében teljes angolnahalászati tilalom legyen érvényben. E szakvélemény alapján, valamint az érdekelt felekkel folytatott konzultáció során kapott visszajelzéseket figyelembe véve helyénvaló hat hónapra meghosszabbítani az Atlanti-óceán északkeleti részén fekvő uniós vizeken folytatott angolnahalászati tevékenység tilalmi időszakát. A hat hónapos halászati tilalmi időszak várhatóan jobban védi majd az állományt, mint a jelenlegi uniós és nemzeti intézkedések. A meghosszabbított halászati tilalmi időszak és egyidejűleg az állománypótlási intézkedések folytatása hozzájárul az angolnaállomány helyreállításához, és ezáltal előmozdítja az 1100/2007/EK tanácsi rendeletben meghatározott, a kifejlett angolnák legalább 40 %-ának visszajuttatására vonatkozó célkitűzés elérését.

(17)

Az angolna vándorlási időszakát minden érintett vizen számos környezeti és biológiai tényező befolyásolja, és ezért ez az időszak az angolna életszakaszától, valamint az élőhelytől és a földrajzi területtől, különösen a tengerszorosoktól függően változhat. Ezért helyénvaló lehet különböző halászati tilalmi időszakokat megállapítani, különösen a tagállamok különböző halászterületei és az e halászati területeken belüli különböző halászatok tekintetében, hogy figyelembe lehessen venni az említett elemeket, valamint az angolnáknak az üvegangolna-, illetve az ezüstangolna-életszakaszban jellemző időbeli és földrajzi vándorlási mintázatait. Az érintett tagállamoknak az említett elemek alapján kell meghatározniuk a vonatkozó halászati tilalmi időszakot vagy időszakokat.

(18)

Az 1100/2007/EK tanácsi rendelet értelmében az üvegangolna állománypótlása olyan állományvédelmi intézkedés, amelyet egyes tagállamok az angolnagazdálkodási terveikben szerepeltetnek. Annak érdekében, hogy az említett tagállamok folytathassák ezen állományvédelmi intézkedés végrehajtását, az év megfelelő időszakában ki kell fogni bizonyos mennyiségű üvegangolnát. Az üvegangolna-halászat gazdasági életképességének biztosítása érdekében lehetővé kell tenni bizonyos mennyiségű üvegangolna más célokra történő kifogását is. Végezetül, tekintettel az angolnaállomány állapotára, helyénvaló megtiltani az angolna rekreációs célú halászatát.

(19)

A cápák és ráják alosztályára (cápák és rájaalakúak) vonatkozó tudományos szakvélemény teljes halászati tilalmat javasol, mivel az említett alosztályba tartozó fajoknak rossz a védettségi helyzetük. Ezen túlmenően a magas túlélési arányok azt jelentik, hogy a fogások kirakodása helyett a visszadobás elősegítené ezen állományok védelmét, mivel a visszadobás gyakorlata vélhetően nem növeli jelentősen a halászati mortalitást. Ezért az ilyen fajok halászatát meg kell tiltani. Az 1380/2013/EU rendelet 15. cikke (4) bekezdésének a) pontja értelmében a kirakodási kötelezettség nem vonatkozik azokra a fajokra, amelyek vonatkozásában halászati tilalom van érvényben.

(20)

Bizonyos fajok, így például egyes cápafajok védelme szempontjából még a korlátozott halászati tevékenység is komoly kockázatot jelenthet. Következésképpen az ilyen fajokra vonatkozó halászati lehetőségeket a kiaknázásukra vonatkozó általános tilalom bevezetése révén teljes mértékben korlátozni kell.

(21)

A vándorló, vadon élő állatfajok védelméről szóló egyezmény szerződő feleinek 12. konferenciáján (Manila, 2017. október 23–28.) több fajt felvettek a védett fajoknak az említett egyezmény I. és II. függelékében szereplő jegyzékeire. Ezért helyénvaló rendelkezéseket hozni e fajok védelmére a valamennyi vízterületen tevékenységet folytató uniós halászhajók és az uniós vizeken tevékenységet folytató harmadik országbeli hajók tekintetében.

(22)

A halászati lehetőségek lehető legnagyobb mértékű kihasználásának biztosítása érdekében helyénvaló lehetővé tenni, hogy rugalmas rendszert alkalmazzanak egyes olyan TAC-területek között, ahol ugyanazon biológiai állományok érintettek.

(23)

A 847/96/EK tanácsi rendelet (8) (3. és 4. cikke) kiegészítő feltételeket vezetett be a teljes kifogható mennyiségek éves kezelésére vonatkozóan, beleértve az elővigyázatossági, illetve analitikai teljes kifogható mennyiségek tekintetében meghatározott rugalmassági rendelkezéseket is. Az említett rendelet 2. cikke értelmében a teljes kifogható mennyiségek megállapításakor a Tanácsnak döntenie kell arról, hogy mely állományokra nem alkalmazandó az említett rendelet 3. és a 4. cikke, figyelembe véve különösen a biológiai állapotukat. Az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (9) bekezdése az egymást követő évek közötti rugalmassági mechanizmust vezetett be a kirakodási kötelezettség hatálya alá tartozó valamennyi állomány vonatkozásában. Annak érdekében, hogy elkerülhető legyen a túlzott rugalmasság, amely gyengítené a tengeri biológiai erőforrások észszerű és felelősségteljes kiaknázásának elvét, akadályozná a közös halászati politika célkitűzéseinek elérését, valamint rontaná az állományok biológiai állapotát, a 847/96/EK rendelet 3. és 4. cikkét csak akkor indokolt alkalmazni az analitikai teljes kifogható mennyiségekre, ha a tagállamok nem veszik igénybe az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (9) bekezdésében előírt, egymást követő évek közötti rugalmassági mechanizmust.

(24)

Amennyiben egy teljes kifogható mennyiséget (TAC) csak egyetlen tagállamnak osztanak ki, az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 2. cikkének (1) bekezdésével összhangban az érintett tagállamot helyénvaló felhatalmazni a TAC meghatározására. Gondoskodni kell arról, hogy a szóban forgó TAC meghatározásakor az adott tagállam a közös halászati politika alapelveivel és szabályaival teljes összhangban járjon el.

(25)

Az (EU) 2016/1627 rendelet 5., 6., 7. és 9. cikkével, valamint I. mellékletével összhangban meg kell határozni a 2023. évre vonatkozó halászati erőkifejtés felső határértékeit.

(26)

Az uniós halászhajók számára rendelkezésre álló, e rendeletben meghatározott halászati lehetőségek felhasználása az 1224/2009/EK tanácsi rendelet (9) és különösen annak a fogások és a halászati erőkifejtés nyilvántartásáról, valamint a halászati lehetőségek kimerülésére vonatkozó adatok bejelentéséről szóló 33. és 34. cikkének hatálya alá tartozik. Ezért meg kell határozni azokat a kódokat, amelyeket a tagállamoknak az e rendelet hatálya alá tartozó állományok kirakodásai tekintetében a Bizottság részére teljesítendő adatszolgáltatás során használniuk kell.

(27)

A 2022-es éves ülésén az Északkelet-atlanti Halászati Bizottság (NEAFC) megerősítette az Irminger-tengerben és a szomszédos vizekben élő két vörösálsügér-állományra (Sebastes mentella) (sekély nyílt vízi és mély nyílt vízi állományok) vonatkozó állományvédelmi intézkedéseket, és megtiltotta ezen állományok célzott halászatát és a támogató tevékenységeket. Ezenkívül a járulékos fogások minimálisra csökkentése érdekében a NEAFC megtiltotta a halászati tevékenységeket a vörösálsügér-aggregátumok területén. Az említett intézkedéseket végre kell hajtani az uniós jogban. A NEAFC nem fogadott el ajánlásokat az ICES 1 és 2 alterületen élő vörös álsügérre és grönlandi laposhalra vonatkozóan. Az uniós kvótákat ezért a NEAFC-ban képviselt uniós állásponttal összhangban kell megállapítani. Mivel azonban az ICES 1 és 2 alterületen folytatott halászattal kapcsolatos, az Unió és Norvégia közötti politikai megállapodás végrehajtásáról szóló megbeszélések folyamatban vannak, helyénvaló, hogy az Unió 2023. március 31. után állapítsa meg az ICES 1 és 2 alterület nemzetközi vizein élő vörös álsügérre vonatkozó teljes kifogható mennyiséget, mivel a halászat a 2023. július 1. és december 31. közötti időszakra korlátozódik, és hogy az Unió 2023 első negyedévére az ICES 1 és 2 alterület nemzetközi vizein a grönlandi laposhalra vonatkozó ideiglenes uniós kvótát az 1 711 tonnás teljes uniós kvóta 25 %-ában állapítsa meg, ami az EU által a NEAFC éves ülésén javasolt TAC (18 494 tonna) 9,25 %-ának felel meg.

(28)

A 2022-es éves ülésén az Atlanti Tonhalfélék Védelmére Létrehozott Nemzetközi Bizottság (ICCAT) megállapodott arról, hogy 2023-ban fenntartja a kardhal (Xiphias gladius) földközi-tengeri és észak-atlanti állománya, a germon (Thunnus alalunga) földközi-tengeri állománya, a kormos marlin (Makaira nigricans), a fehér marlin (Tetrapturus albidus), a sárgaúszójú tonhal (Thunnus albacares), a nagyszemű tonhal (Thunnus obesus) és a kékcápa (Prionace glauca) tekintetében 2022-ben megállapított teljes kifogható mennyiségeket. Az ICCAT 2023-ra vonatkozóan a kékúszójú tonhal (Thunnus thynnus) tekintetében 40 570 tonnában, a kardhal dél-atlanti állománya tekintetében pedig 10 000 tonnában állapította meg a teljes kifogható mennyiséget. Az ICCAT a germon földközi-tengeri állománya tekintetében is megállapította a 2023-ra és 2024-re vonatkozó kvótákat. Az említett intézkedéseket végre kell hajtani az uniós jogban.

(29)

Ezenfelül az ICCAT első alkalommal fogadott el egy, a kékúszójú tonhalra vonatkozó gazdálkodási eljárást. Ezen intézkedés célja, hogy biztosítsa mind a nyugati állomány, mind az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengerben élő állomány hosszú távú, fenntartható és jövedelmező halászatát. A gazdálkodási eljárás magában foglalja a kékúszójú tonhal keleti és nyugati állományára vonatkozó gazdálkodási célkitűzések megvalósítását, beleértve a hároméves gazdálkodási ciklusok alkalmazását és a 2028-ig tartó végrehajtási ütemterv elfogadását is. A gazdálkodási eljárás szerint a 2023–2025-ös időszakra vonatkozó teljes kifogható mennyiség az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengerben élő állomány tekintetében évi 40 570 tonna. Az említett intézkedéseket ezért végre kell hajtani az uniós jogban.

(30)

Az ICCAT 2023-tól alkalmazandó gazdálkodási tervet fogadott el a lándzsafogú cápának (Isurus oxyrinchus) a más ICCAT-halászatokkal összefüggésben kifogott dél-atlanti állománya tekintetében, hogy azonnal ellensúlyozza a túlhalászást, és fokozatosan elérje az MFH támogatásához elegendő biomasszaszintet. Ez a terv lehetővé teszi, hogy összesen 1 295 tonna mennyiséget vissza lehessen tartani a lándzsafogú cápa dél-atlanti állományából ejtett járulékos fogásokból, ami 503 tonnát jelent az Unió számára. Az ICCAT-ajánlás szerint a korlátozott visszatartási jogosultság nem jelent hosszú távú jogot, és nem érinti a kiosztás jövőbeli folyamatát. Ezt az intézkedést ezért a járulékos fogásokra vonatkozó teljes kifogható mennyiség és a megfelelő uniós kvóta megállapítása révén kell végrehajtani az uniós jogban.

(31)

A növendék nagyszemű és sárgaúszójú tonhal halászati mortalitásának csökkentése érdekében az ICCAT a 2023. év vonatkozásában a halcsoportosulást előidéző eszközök (FAD) számát hajónként továbbra is legfeljebb 300-ban korlátozta, használatukra vonatkozóan pedig hetvenkét napos tilalmi időszakot állapított meg. Az említett intézkedéseket végre kell hajtani az uniós jogban.

(32)

A 2021-es éves ülésén az ICCAT a 2022 és 2036 közötti időszakra szóló, 15 éves helyreállítási tervet fogadott el a germon földközi-tengeri állományára vonatkozóan. Az ICCAT a germon földközi-tengeri állománya esetében a teljes kifogható mennyiséget 2023-ra 2 500 tonnában állapította meg. Ezen túlmenően az ICCAT a germon észak-atlanti állományára vonatkozóan – a lehalászási szabály alapján – 37 801 tonnás teljes kifogható mennyiséget állapított meg a 2022 és 2023 közötti időszakra az ezen állományra vonatkozó hosszú távú gazdálkodási eljárás elfogadása céljából. Az említett intézkedéseket végre kell hajtani az uniós jogban.

(33)

Az Unió – az ICCAT több ajánlása alapján – kérésre átviheti az egyes ICCAT-állományokra vonatkozó fel nem használt kvótájának egy meghatározott százalékát egy kétéves időszakon belül. Ezeket az ajánlásokat a 2022. április 21-i bizottsági javaslat (10) alapján a lehető leghamarabb végre kell hajtani az uniós jogban annak érdekében, hogy a tagállamok teljes egészében felhasználhassák az ICCAT által 2023-ra meghatározott, az ICCAT-állományokra vonatkozó uniós kvótákat. Az említett ajánlások uniós jogban való végrehajtásáig még a tagállamok általi túlhalászás vagy alulhalászás miatti kiigazítások előtt, az ICCAT által elfogadott 2023. évi teljes uniós kvóta alapján kvótákat kell megállapítani az egyes tagállamok számára az egyes állományok tekintetében. Az egyes tagállamok 2023. évi kvótáinak az ICCAT által alkalmazott levonásokat tükröző kiigazításait ezt követően az 1224/2009/EK rendelet 105. cikke szerinti, a csökkentésekre vonatkozó uniós szabályok alapján, valamint az említett rendelet 105. cikkének (1), (2) és (5) bekezdése szerinti kvótacsökkentésre vonatkozó iránymutatásokról szóló bizottsági közlemény (11) figyelembevételével kell elvégezni.

(34)

A 2022-es éves ülésén az Antarktisz Tengeri Élővilágának Védelmével Foglalkozó Bizottság (CCAMLR) a 2022. december 1-jétől 2023. november 30-ig terjedő időszakra fogási korlátokat fogadott el a célfajokra és a járulékos fogásként kifogott fajokra vonatkozóan. Az említett intézkedéseket végre kell hajtani az uniós jogban.

(35)

A 2022-es éves ülésén az Indiai-óceáni Tonhalbizottság (IOTC) fenntartotta az IOTC illetékességi területén alkalmazandó, korábban elfogadott intézkedéseket. Az említett intézkedéseket továbbra is végre kell hajtani az uniós jogban.

(36)

A Dél-csendes-óceáni Regionális Halászati Gazdálkodási Szervezet (SPRFMO) éves ülésére 2023. február 6. és 15. között kerül sor. Az SPRFMO-egyezmény hatálya alá tartozó területen a teljes kifogható mennyiségekhez funkcionálisan kapcsolódó jelenlegi intézkedéseket ezért az éves ülés megtartásáig és a 2023. évi teljes kifogható mennyiségek meghatározásáig ideiglenesen fenn kell tartani.

(37)

A 2022-es éves ülésén az Amerikaközi Trópusitonhal-bizottság (IATTC) úgy határozott, hogy fenntartja az egyezmény hatálya alá tartozó területeken jelenleg alkalmazandó intézkedéseket. Az említett intézkedéseket végre kell hajtani az uniós jogban.

(38)

A 2022-es éves ülésén a déli kékúszójú tonhal védelmével foglalkozó bizottság (CCSBT) megerősítette a déli kékúszójú tonhalra (Thunnus maccoyii) vonatkozó 2023. évi teljes kifogható mennyiséget, amelyet a 2020. évi éves ülésén egy hároméves időszakra (2021–2023) fogadtak el. Az említett intézkedést végre kell hajtani az uniós jogban.

(39)

A 2022-es éves ülésén a Délkelet-atlanti Halászati Szervezet (SEAFO) úgy határozott, hogy 2023-ban az illetékességi körébe tartozó főbb fajokra vonatkozóan 2022-re meghatározott teljes kifogható mennyiségek többségét a következő, 2023-as éves üléséig fenntartja.

(40)

A 2022-es éves ülésén a Nyugat- és Közép-csendes-óceáni Halászati Bizottság (WCPFC) úgy határozott, hogy fenntartja a WCPFC-egyezmény hatálya alá tartozó területen jelenleg alkalmazandó intézkedéseket. Az említett intézkedéseket végre kell hajtani az uniós jogban.

(41)

A 2022-ben megtartott 44. éves ülésén az Északnyugat-atlanti Halászati Szervezet (NAFO) halászati lehetőségeket fogadott el 2023-ra vonatkozóan egyes, a NAFO-egyezmény hatálya alá tartozó terület 1–4 alterületein előforduló állományok tekintetében. Az említett intézkedéseket végre kell hajtani az uniós jogban.

(42)

A 2022-ben megtartott 9. éves ülésén az Indiai-óceán déli részére vonatkozó halászati megállapodás (SIOFA) részes felei fenntartották az említett megállapodás hatálya alá tartozó állományokra vonatkozóan korábban elfogadott halászati lehetőségeket. Az említett intézkedéseket továbbra is végre kell hajtani az uniós jogban.

(43)

Az egyrészről az Európai Unió és az Európai Atomenergia-közösség, és másrészről Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága közötti kereskedelmi és együttműködési megállapodás (12) (a továbbiakban: a kereskedelmi és együttműködési megállapodás) 498. cikkének (2) bekezdése értelmében az Uniónak és az Egyesült Királyságnak éves konzultációkat kell tartania annak érdekében, hogy minden év december 10-ig megállapodjanak a kereskedelmi és együttműködési megállapodás 35. mellékletében felsorolt állományok tekintetében a következő évre vonatkozó teljes kifogható mennyiségekről. Amennyiben az említett teljes kifogható mennyiségekről december 10-ig nem születik megállapodás, a feleknek haladéktalanul újra kell kezdeniük a konzultációkat azzal a folyamatos céllal, hogy a kereskedelmi és együttműködési megállapodás 499. cikkének (1) bekezdésében előírtak szerint megállapodjanak a teljes kifogható mennyiségekről.

(44)

2022-ben az Unió, az Egyesült Királyság és Norvégia hat, a mindhárom fél joghatósága alá tartozó területeken előforduló közös és közösen kezelt állományról folytatott háromoldalú konzultációkat azzal a céllal, hogy megállapodjon az említett állományokkal való gazdálkodásról, a 2023-ra vonatkozó halászati lehetőségeket is beleértve. Az említett konzultációkra a Tanács által 2022. október 20-án jóváhagyott uniós álláspont alapján 2022. november 3. és december 9. között került sor. A konzultációk eredményét az uniós, az egyesült királysági és a norvég küldöttség vezetője által 2022. december 9-én aláírt kölcsönösen elfogadott jegyzőkönyvben rögzítették. Ezért a vonatkozó halászati lehetőségeket az Egyesült Királysággal és Norvégiával – a kölcsönösen elfogadott jegyzőkönyv egyéb rendelkezéseivel együtt – elfogadott szinten kell megállapítani.

(45)

Annak érdekében, hogy az (EU) 2018/973 rendelet 13. cikkével összhangban lehetővé lehessen tenni az Északi-tengerben élő közönségestőkehal-állomány helyreállítását és az azzal való gazdálkodás hosszú távú fenntarthatóságát, fennmaradnak az Egyesült Királysággal és Norvégiával 2022-ben közösen elfogadott korrekciós intézkedések.

(46)

Az Unió Norvégiával két, a Skagerrak területén élő közös és közösen kezelt állományról évente kétoldalú konzultációt folytat azzal a céllal, hogy megállapodjanak az ezen állományokkal való gazdálkodásról, beleértve a következő évre vonatkozó halászati lehetőségeket, valamint a kvótacserét és a hozzáférési szabályokat is.

(47)

Az Unió többoldalú konzultációkat folytat a parti államokkal a nagy méretű nyílt vízi állományokra, többek között a makrélára, a kék puhatőkehalra és az atlanti-skandináv heringre vonatkozó halászati lehetőségek meghatározásáról, valamint a makrélára vonatkozó megosztási megállapodásról.

(48)

Mivel a Norvégiával folytatott kétoldalú konzultációk még nem zárultak le, a Tanácsnak – az Egyesült Nemzetek Tengerjogi Egyezményének teljeskörű tiszteletben tartása mellett – ideiglenes TAC-okat kell meghatároznia az uniós és nemzetközi vizeken, valamint azon vizeken folytatandó halászatra vonatkozóan, amelyekhez harmadik országok hozzáférést biztosítanak az uniós halászhajók számára és erről értesítik Norvégiát..Az említett ideiglenes TAC-ok a Tanács által 2022-ben elfogadott teljes kifogható mennyiségek változatlan szinten tartásán alapulnak, és 2023 első negyedévének lefedése érdekében az említett 2022. évi teljes kifogható mennyiségekre 25 %-os arányt alkalmaznak.

(49)

Az ideiglenes TAC-ok célja, hogy biztosítsák a fenntartható halászati tevékenységek folytatását mindaddig, amíg a konzultációk az uniós jogi kerettel és a nemzetközi kötelezettségekkel összhangban le nem zárulnak, vagy – amennyiben azokat nem sikerül eredményesen lezárni – addig, amíg a Tanács végleges egyoldalú uniós TAC-okat nem határoz meg.

(50)

Az Unió 2022. december 16-án megállapodott az Egyesült Királysággal abban, hogy 2023-re nagyszámú teljes kifogható mennyiséget állapít meg a kereskedelmi és együttműködési megállapodás 35. mellékletében felsorolt állományok vonatkozásában. A konzultációk eredményét az írásbeli jegyzőkönyv rögzítette, amelyet a Tanács 2022. december 20-án jóváhagyott, és amelyet az Unió nevében a Bizottság képviselője és az Egyesült Királyság küldöttségvezetője aláírt a kereskedelmi és együttműködési megállapodás 498. cikkének (6) bekezdésével és az (EU) 2021/1875 tanácsi határozattal (13) összhangban. Az írásbeli jegyzőkönyv az Unió és az Egyesült Királyság közötti olyan konzultációk eredménye, amelyekre a kereskedelmi és együttműködési megállapodás 498. cikkének (2), (4) és (6) bekezdésével, valamint az 1380/2013/EU rendelet 2., 3., 28. és 33. cikkében, a nyugati vizekre és az Északi-tengerre vonatkozó többéves tervek 4. és 5. cikkében és az (EU) 2021/1875 tanácsi határozatban meghatározott célkitűzésekkel és elvekkel összhangban került sor. A konzultációk során az uniós álláspont az említett célkitűzéseken és elveken, valamint a rendelkezésre álló legjobb tudományos szakvéleményeken – mindenekelőtt az ICES által kiadott véleményeken – alapult, a kereskedelmi és együttműködési megállapodás 494. cikke (3) bekezdése c) pontjának megfelelően. A vonatkozó halászati lehetőségeket az említett írásbeli jegyzőkönyvben meghatározott szinten indokolt rögzíteni, a halászati lehetőségekhez funkcionálisan kapcsolódó – szintén az írásbeli jegyzőkönyvben meghatározott – egyéb intézkedéseket pedig át kell ültetni az uniós jogba.

(51)

Léteznek bizonyos, az Egyesült Királysággal közösen kezelt olyan közös állományok, amelyek tekintetében az ICES az adott állományoknak az MFH alapján végzett értékelésekor teljes halászati tilalmat javasolt a szakvéleményében. Amennyiben az említett állományokra vonatkozó TAC-ok az e szakvéleményben megjelölt szint szerint kerülnek megállapításra, az a kötelezettség, amely szerint az uniós és az egyesült királysági vizeken a vegyes halászat esetében az összes fogást – ideértve az említett állományokból származó járulékos fogásokat is – ki kell rakodni, a „blokkoló kvóta hatálya alá tartozó faj” jelenségéhez vezetne. Annak érdekében, hogy megteremthető legyen az egyensúly e vegyes halászat folytatásának szükségessége – tekintettel e halászati tevékenység teljes megszakításának potenciálisan súlyos társadalmi-gazdasági hatásaira – és az említett állományok vonatkozásában a jó biológiai állapot elérésének szükségessége között, valamint figyelembe véve, hogy a vegyes halászatban nehéz valamennyi állományt egyidejűleg az MFH szintjén halászni, az Unió és az Egyesült Királyság megállapodott arról, hogy helyénvaló külön TAC-okat megállapítani az említett állományok járulékos fogásaira vonatkozóan. Ezeket a teljes kifogható mennyiségeket olyan szinteken kell megállapítani, amelyek biztosítják az említett állományok mortalitásának csökkenését, valamint ösztönzik a szelektivitás javítását és a szóban forgó állományok járulékos fogásainak elkerülését. Az ezen állományokra vonatkozó halászati lehetőségeket az írásbeli jegyzőkönyvvel összhangban kell megállapítani egyrészt az egyenlő versenyfeltételeknek az uniós gazdasági szereplők számára való biztosítása, másrészt annak lehetővé tétele érdekében, hogy jelentős mértékben helyreálljon az említett állományok biomasszája.

(52)

Tekintettel arra, hogy az ICES 1 és 2 övezet nemzetközi vizeiben élő kék menyhal (BLI/12INT-), az Északi-tengerben élő kék menyhal (BLI/24-), a Skagerrakban élő kék menyhal (BLI/03/A-), az Ír-tengerben élő közönséges tőkehal (COD/07A), a Skóciától nyugatra fekvő vizekben élő közönséges tőkehal (COD/5BE6A), a Kelta-tengerben élő közönséges tőkehal (COD/7XAD34), a Kelta-tengerben élő hering (HER/7G-K), a fattyúmakréla (nyugati) (JAX/2A-14) (14), a nagyszemű vörösdurbincs 6, 7 és 8 (SBR/678-) és az Ír-tengerben élő vékonybajszú tőkehal (WHG/07A) állományai a biomassza-referenciapontok (Blim) alatti szinten vannak, az Unió és az Egyesült Királyság megállapodott abban, hogy további korrekciós intézkedésként szükség van arra, hogy az említett állományok tekintetében ne alkalmazzanak évek közötti rugalmasságot a 2022-ről 2023-ra történő átvitel tekintetében, hogy ezáltal a fogások 2023-ban ne haladják meg az említett állományok tekintetében megállapított teljes kifogható mennyiséget. Az érintett tagállamok ezért állásfoglalásban vállalták, hogy az említett állományok vonatkozásában nem alkalmazzák az említett rugalmasságot. Az említett állásfoglalás kiterjed továbbá a Kattegat tőkehal (COD/03AS.), a Skagerrak, a Kattegat és balti-tenegri gránátoshal (RNG/03-), az északi-tengeri norvég garnéla (PRA/2AC4-C), a nyugat-skót közönséges nyelvhal (SOL/56-14), valamint a fattyúmakréla (nyugati) azon autonóm állományaira, amelyek esetében a biomassza szintén (Blim) alatti szinten van.

(53)

Az Unió és az Egyesült Királyság megállapodott abban, hogy tekintettel a tüskéscápa-állomány (Squalus acanthias) helyzetének megállapított javulására, az említett állománynak a továbbiakban nem kell védett fajnak minősülnie, annak érdekében azonban, hogy ezen állomány egy, a halászati mortalitásnak különösen kitett része védelmet élvezzen, helyénvaló megakadályozni az ivarérett nőstények csoportosulásaira irányuló célzott halászatot. E célból az Unió és az Egyesült Királyság megállapodott abban, hogy a tüskéscápa célzott halászata során 100 cm-es maximális méretet kell betartani. Ez az intézkedés funkcionálisan kapcsolódik az állományra vonatkozó TAC-hoz, mivel ezen intézkedés hiányában a TAC szintje önmagában nem biztosítana megfelelő védelmet az ellő nőstények számára, amelyek a populáció különösen veszélyeztetett részét képezik. Az említett maximális méret alkalmazásának meg kell szűnnie azon a napon, amikor a megfelelő intézkedéseket bevezető és a 100 cm-nél nagyobb említett állományok fogásai kezelését szabályozó, felhatalmazáson alapuló jogi aktus alkalmazandóvá válik.

(54)

Az Unió és az Egyesült Királyság megállapodott abban, hogy 2023-ban kölcsönös hozzáférést biztosít egymás számára a kizárólagos gazdasági övezeteikben élő északi germon célzott halászata tekintetében, mégpedig 280 tonna kezdeti összmennyiség erejéig. Ez nem foglalja magában az 1380/2013/EU rendelet 5. cikke (3) bekezdésének hatálya alá tartozó területekhez való hozzáférést.

(55)

Azon állományok jegyzéke, amelyekre vonatkozóan a teljes kifogható mennyiség 25 %-nál magasabb szinten marad, az azon utolsó három év első negyedévében (2018–2021) történt tagállami kvótafelhasználás elemzésén alapul, amelyekre vonatkozóan adatok állnak rendelkezésre. Az ideiglenes TAC-ok említett növelései összhangban vannak az ICES szakvéleményével, az alkalmazandó uniós jogi kerettel és a kereskedelmi és együttműködési megállapodással. E növelések lehetővé fogják tenni az uniós halászhajók számára, hogy kihasználják azon halászati lehetőségeket, amelyek őket megilletik, és amelyektől az érintett állományok halászatának szezonális jellege miatt máskülönben elesnének.

(56)

Ez a szint legalább 2023. március 31-ig elegendőnek tekinthető az uniós halászhajók számára.

(57)

Az Unió értesíti az érintett harmadik országokat az ideiglenes teljes kifogható mennyiségekről.

(58)

Az ICES 2a és 3a körzetben és az ICES 4 alterületen élő homoki angolna bizonyos vontatott halászfelszerelésekkel folytatott halászata tekintetében – az ívóhelyek védelme és a fiatal egyedek kifogásának korlátozása érdekében – továbbra is fennmaradnak a halászati tilalmi időszakok.

(59)

Az egyrészről az Európai Unió, másrészről Grönland kormánya és Dánia kormánya közötti fenntartható halászati partnerségi megállapodásban és az ahhoz csatolt végrehajtási jegyzőkönyvben (15) előírt eljárással összhangban a vegyes bizottság megállapította az Unió részére a grönlandi vizeken 2023-ben rendelkezésre álló halászati lehetőségeket. Az Unió számára a grönlandi vizeken 2023-ban rendelkezésre álló halászati lehetőségek szintjét a vegyes bizottság 2022. november 23–24-én Brüsszelben tartott ülésének jegyzőkönyvében rögzítették. A vonatkozó halászati lehetőségeket ezért az említett jegyzőkönyvben meghatározott szinten kell megállapítani, figyelembe véve a halászati lehetőségek éves cseréje keretében Norvégia számára várhatóan átadandó mennyiségeket.

(60)

Az 5 és 14 övezet grönlandi vizein a kapellán (Mallotus villosus) tekintetében a 2022. október 15-től 2023. április 15-ig tartó halászati időszakra vonatkozó halászati lehetőségeket az (EU) 2022/109 tanácsi rendelet „megállapítandó”-ként jelöli meg. A grönlandi hatóságok 2022. október 5-én tájékoztatást adtak a fenntartható halászati partnerségi megállapodás és végrehajtási jegyzőkönyve keretében az Uniónak a 2022–2023-as halászati idényre felajánlott kapellánkvótáról, amelynek szintje 7 760 tonna. Az Unió és Norvégia közötti halászati konzultációk 2022. évi, 2021. december 10-én aláírt kölcsönösen elfogadott jegyzőkönyve értelmében ezt a mennyiséget a 2022–2023-as halászati idényre át kell adni Norvégiának. A halászati lehetőségeket ezért ennek megfelelően kell megállapítani.

(61)

A jeges-tengeri pók (Chionoecetes spp.) Svalbard területe körüli halászati lehetőségeinek tekintetében a Spitzbergákról (Svalbard) szóló, 1920. február 9-i szerződés (az 1920. évi Párizsi Szerződés) valamennyi részes fele számára egyenlő és megkülönböztetésmentes hozzáférést biztosít a Svalbardot övező vizek erőforrásaihoz, többek között a halászat tekintetében is. A Svalbardot övező kontinentális talapzaton folytatott jegestengeripók-halászat kapcsán az Unió számos szóbeli jegyzékben – legutóbb 2021. február 26-án, 2021. június 28-án és 2022. augusztus 1-jén – tájékoztatta Norvégiát az e hozzáférésre vonatkozó álláspontjáról. Annak biztosítása érdekében, hogy a jeges-tengeri pók állományának a Svalbardot övező vizekben történő kiaknázása összhangba kerüljön azokkal a megkülönböztetésmentes állománygazdálkodási szabályokkal, amelyeket az e terület fölött szuverenitással és joghatósággal rendelkező Norvégia állapíthat meg az Egyesült Nemzetek Szervezete Tengerjogi Egyezményének vonatkozó rendelkezéseivel összhangban, valamint az 1920. évi Párizsi Szerződés keretein belül, helyénvaló rögzíteni az ilyen halászat folytatására engedéllyel rendelkező hajók számát. E halászati lehetőségek tagállamok közötti elosztása kizárólag a 2023. évre szól. Emlékeztetni kell arra, hogy az Unióban az alkalmazandó jogszabályok betartásának biztosítása elsődlegesen a lobogó szerinti tagállamok felelőssége.

(62)

Ami a közönséges tőkehal svalbardi vizeken folytatott halászatára irányadó halászati lehetőségeket illeti, az 1920. évi Párizsi Szerződés valamennyi részes felének egyenlő és megkülönböztetésmentes hozzáférést biztosít a Svalbardot övező vizek erőforrásaihoz, többek között a halászat tekintetében is. A Tanácsnak ezért a Svalbard vizeiben, valamint az ICES 1 alterület és 2b körzet nemzetközi vizein halászott közönséges tőkehalra vonatkozó uniós kvótát a Jeges-tenger északkeleti részén halászott közönséges tőkehalra vonatkozó TAC-referenciaérték és az Unió történelmi halászati jogai alapján kell meghatároznia. Az ICES 1 és 2 alterületen folytatott halászattal kapcsolatos, 2022. április 29-i Unió–Norvégia politikai megállapodással összhangban Norvégiának a közönséges tőkehalra vonatkozó kvótát a Svalbard vizein tőkehalra halászó uniós hajók számára a jogszabályaiban szereplő referencia TAC 2,8274 %-ában kell megállapítania, ami megfelel az 1920. évi Párizsi Szerződés szerinti uniós jogoknak is. Mivel az Unió és Norvégia közötti politikai megállapodás végrehajtásáról szóló megbeszélések folyamatban vannak, helyénvaló, hogy az Unió 2023 első negyedévére ideiglenes uniós kvótát állapítson meg a közönséges tőkehalra vonatkozóan a Svalbard vizei, valamint az ICES 1 alterület és az ICES 2b körzet nemzetközi vizei tekintetében. Az említett ideiglenes uniós kvóta szintjét 3 907 tonnában kell megállapítani, figyelembe véve a Svalbard vizeiben élő közönséges tőkehalra vonatkozó korábbi uniós részesedést. Ezen túlmenően Norvégia a jogszabályaiban a 2023. január 1. és március 31. közötti időszakra vonatkozóan az említett szintnek megfelelő ideiglenes uniós kvótát kíván megállapítani a Svalbard vizeiben élő közönséges tőkehalra vonatkozóan. Az ideiglenes kvótákat a tagállamok között a 87/277/EGK tanácsi határozattal (16) összhangban kell elosztani az Egyesült Királyság Unióból való kilépése miatt szükséges kiigazításokra, valamint az ideiglenes uniós kvóta szintjének az állomány uniós részarányhoz viszonyított arányára figyelemmel.

(63)

A Venezuela lobogója alatt közlekedő hajók részére a Francia Guyana partjainál húzódó kizárólagos gazdasági övezet uniós vizein halászati lehetőségek engedélyezéséről szóló, az Unió által a Venezuelai Bolivári Köztársaságnak címzett nyilatkozatnak (17) megfelelően indokolt meghatározni az uniós vizeken a csattogóhalak tekintetében Venezuela számára rendelkezésre álló halászati lehetőségeket.

(64)

Annak biztosítása érdekében, hogy e rendelet végrehajtása egységes feltételekkel történjen, a Bizottságot végrehajtási hatáskörökkel kell felruházni annak érdekében, hogy egyes tagállamok számára engedélyezhesse a számukra kiosztott halászatierőkifejtés-mennyiségek kilowattnapok szerinti rendszerben történő kezelését, többletnapokat engedélyezhessen a tengeren töltött halászati tevékenység végleges beszüntetése és kiterjesztett tudományos megfigyelési program végrehajtása esetén, valamint meghatározhassa azon táblázatok formátumát, amelyek a tengeren töltött napoknak az ugyanazon tagállam lobogója alatt közlekedő halászhajók közötti átadására vonatkozó adatok összegyűjtésére és megküldésére szolgálnak. A Bizottságnak e hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (18) megfelelően kell gyakorolnia.

(65)

Tekintettel arra, hogy bizonyos rendelkezések folyamatos jelleggel alkalmazandók, valamint azért, hogy elkerülhető legyen a jogbizonytalanság az előző év vége és a halászati lehetőségeket a következő évre meghatározó rendelet hatálybalépésének időpontja közötti időszakban, a tilalmakra és tilalmi időszakokra vonatkozó, e rendeletben megállapított rendelkezéseknek 2024 elején is hatályban kell maradniuk addig, amíg a halászati lehetőségeket 2024-re meghatározó rendelet hatályba nem lép. Ezenfelül ezeknek a 2023. január 1-jétől 2024. december 31-ig alkalmazandó rendelkezéseknek 2025 elején is hatályban kell maradniuk mindaddig, amíg a halászati lehetőségeket 2025-re meghatározó rendelet hatályba nem lép.

(66)

A halászati tevékenységek megszakításának elkerülése és az uniós halászok megélhetésének biztosítása érdekében ezt a rendeletet 2023. január 1-jétől kell alkalmazni, a halászati erőkifejtési korlátokra vonatkozó rendelkezések kivételével, amelyeket 2023. február 1-jétől kell alkalmazni, valamint egyes meghatározott régiókra vonatkozó bizonyos rendelkezések kivételével, amelyek tekintetében külön alkalmazási kezdőnapot kell megállapítani. A sürgősségre tekintettel e rendeletnek a kihirdetését követően azonnal hatályba kell lépnie.

(67)

Az Unió számára halászati lehetőségeket létrehozó vagy korlátozó bizonyos nemzetközi intézkedéseket az illetékes regionális halászati gazdálkodási szervezetek fogadták el a 2022. év végén, és azok e rendelet hatálybalépése előtt váltak alkalmazandóvá. Az ilyen intézkedéseket az uniós jogban végrehajtó rendelkezéseket ezért indokolt visszaható hatállyal alkalmazni. Ezen belül is, mivel a CCAMLR-egyezmény hatálya alá tartozó területen a halászati idény december 1-jétől a következő év november 30-ig tart, és így a CCAMLR-egyezmény hatálya alá tartozó területre vonatkozó bizonyos halászati lehetőségek, illetve tilalmak a 2022. december 1-jével kezdődő időszak vonatkozásában kerülnek meghatározásra, indokolt előírni, hogy e rendelet vonatkozó rendelkezései az említett időponttól kezdődő hatállyal legyenek alkalmazandók. Ezenfelül a SIOFA-megállapodás hatálya alá tartozó területen a fogashalak (Dissostichus spp.) halászati idénye december 1-jétől november 30-ig tart, és mivel a szóban forgó fajcsoportra vonatkozó teljes kifogható mennyiségek a 2022. december 1-jétől kezdődő időszakra kerülnek megállapításra, indokolt előírni, hogy a teljes kifogható mennyiségek ettől az időponttól legyenek alkalmazandók. Az ilyen visszamenőleges alkalmazás nem sérti a bizalomvédelem elvét, mivel a szerződő felek lobogója alatt közlekedő halászhajók számára tilos az engedély nélküli halászat a CCAMLR-egyezmény hatálya alá tartozó területen és a SIOFA-megállapodás hatálya alá tartozó területen. Ezen túlmenően a tagállamoknak – az ICCAT szabályaival összhangban – biztosítaniuk kell, hogy halászhajóik a halászati tilalmi időszak kezdetét megelőző 15 napban, azaz 2022. december 17-től ne telepítsenek halcsoportosulást előidéző eszközöket,